A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

VI I . É V F O L Y A M 5. S Z Á M

1 9 7 4 . M Á J U S

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ -HELYETTES:

C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII ., Lenin körút 9-11.

Levélcím: 1906, postafiók 223.

A k iadásér t fe l e l :

S i k l ósi Norber t i gazgató

Ter jeszt i a Magyar Posta

Elő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesítőknél,

a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l api rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)

közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzfo rgalmi je lzőszámára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144,- Ft , fél évre 72,-- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 1 2 , - F t

Kü l fö l dön te r jesz t i a

„Kul túra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vál lalat ,

H - 1389 Budapest . Pos taf i ók 149

Indexszám: 25 .797

74.0494 - Athenaeum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

A c í m l a p o n :A Stock mann család I b s e n - M i l l e r A nép el lenségecímű d r á má já b a n : Ká l l a i Ferenc , Mé s z áro s Ág i ,Ve lez Ol ív i a f .h . , Ka l má r Péte r és Dénes Gábor( Ka t on a Józse f Sz ínház) ( Ik lády Lász ló f e l v . )

A há tsó b o r í t ó n :

T ímár Béla ( Á b e l ) és K o l t a i Ró b e r t ( Ká i n ) aTeophania te l ev íz i ós vá l to za tá ba n (Nádask iH e r mi n f e l v . )

T ART ALOM

BOLDIZSÁR IVÁN

A színpadi újjáteremtés (1)(Három este Párizsban)

játékszín

Thália útjai

H E R M A N N ISTVÁN

Gandhi gondolatvilágaNémeth László gondolatvi lága tükrében (5)

TARJÁN TAMÁS

Kazimir és Ungvári fecsegő Diderot-ja (7)

A L M Á S I MIKLÓS

Ibsen és Mi l ler kortárs drámájaSzinetár értelmezésében (10)

MIHÁLYI GÁBOR

A rettenet házhoz jön (13)

SZILÁDI J ÁNOS

Aki júniusban született (16)

SZEREDÁS ANDRÁS

Egy iskoladráma iskolapéldája (18)

NÁNAY ISTVÁN

Kőműves Kelemen (20)

KOLTAI TAMÁS

A real izmus fortélya (24)

BÁNYAI GÁBOR

Szolnoki esték (26)

PÓR ANNA

Béjart -balettek az Operaházban (29)

négyszemközt

FÖLDES ANNA

A Sirálytól a Cseresznyéskert ig (34)

RÓNA KATALIN

Metaforák színpada (38)

arcok és maszkok

PÁLYI ANDRÁS

Egy stílustöredék igazsága (40)

BERKES ERZSÉBET

Bodrogi, avagy a beszédes némajáték (42)

világszínház

FÖLDES ANNA

Amerikai útinapló II. (44)

BOLDIZSÁR IVÁN

A színpadi újjáteremtés

Három este Párizsban

Magyar utasembernek Párizsban nem-csakazért bajos színházba menni, mert a jegyméregdrága, hanem azért is, mert a jódarabokhoz gyakorlatilag nem is kapható.Szerencsémre az UNESCO mellett működőNemzetközi Színházi Intézet, aszínházkörökben sokat emlegetett ITI, amiakár egy lenge párizsi táncosnő becéző neveis lehetne, meg-

szánja a színpadra szomjas vendégeket, és „egy--egy szárnyat,combot nyújt a kicsinyeknek". Én ezúttal két combot és egyszárnyat kaptam, hála Darcante mester, a főtitkár magyarba-rátságának.

Amikor kézhez vettem, nagyot rikoltottam örömömben;elfelejtettem, hogy Párizs nagyétkű kannibál. Az ülésezés, aközlekedés, a - sajnos és szerencsére - csodás hivatalos és barátiebédek estére ízekre tépik az embert. Ma este olyan fáradtvagyok, hogy ha pénzért vettem volna jegyet, nem mennék el.De Darcante barátommal ezt egyrészt illetlenség volna megtenni,másrészt az ITI-nél könyvet vezetnek klienseikről, és ha aszínház azt jelenti vissza, hogy a jegyet nem vették igénybe,beírnak egy fekete pontot. Legközelebb nem-csak hiába kér azember, de Jean Darcante, egykori jó színészhez méltóan,Aranyszájú Szent János szerepéből menny-dörgő Ézsaiásprófétává változik át, és ezt mint színészi teljesítményt élvezemugyan, de néhány hónappal ezelőtt, ami-kor zsebemben hagytama Madeleine színházba szóló jegyeket, célpontként nem

szerettem.

Az első este: Turandot és a negyven törpe

Egész Párizs erről beszél. Már a repülőtérről bejövet ezt aján-lotta barátom. Turandot? Puccini operája vagy Gozzi mese-játéka? Ez is, az is, nézze meg. Egy percre csak akkor riadtamvissza, amikor egy másik barátom azt mondta, hogy a La grande

bouffe film óta ilyen jól nem szórakozott. Ez A nagy zabálás aleggyomorfelfordítóbb mű, amit valaha nagy mű-vészlétrehozott; az ember minden, de igazán minden biológiaifolyamatát képszerűen ábrázolja, és igaz ugyan, hogy elítéli, deközben élvezi is. Indulás előtt mindenesetre feloldottam egypohár vízben egy Alka-seltzert, és felhajtottam. Nem volt rászükség.

Turandot hercegnőt tulajdonképpen a TNP, a ThéátreNational Populaire, a Chaillot-palotabeli Nemzeti Népszín-házjátssza, csakhogy a Chaillot-t éppen átépítik, és ezért a társulatáttelepült a nagy boulevard-ra, a Gaîté-Lyrique Színházba.Természetesen az utolsó percben érkeztem, a nézőtér zsúfolva,és egyszerre atyának, sőt szinte nagyapónak éreztem magam.Csupa-csupa farmernadrágos, pulóveres, bőr-zekés mindkétnembeli fiatal és nem csekély meglepetésemre sok a gyerek. Igaz,hogy a színlap mesejátéknak hirdeti a Turandot-ot. A színpadonle van eresztve egy könnyű, félig

átlátszó előfüggöny, mögötte furcsa fények villannak fel, előttebaloldalt szökőkút, nagy, kerek medencével, közepén vas-kos nőiaktszobor, előtte magas sugárban csobog a víz. Csobog, csobog,csobog, és hosszú percekig nem történik semmi. Pesten márnyugtalankodnának, pisszentenének, figyelmeztetőt tapsolnánaka nézők. De itt várnak, várunk, és élvezzük azt, hogy ilyensemmi eszközökkel is lehet feszültséget teremteni. Jobbrólhirtelen megjelenik egy törékeny termetű férfi, elindul aszökőkút felé, megbotlik, nagyot esik, és a földön marad. Ebbena pillanatban a szökőkút nőalakjának bal melléből piros sugárbuggyan elő, és a szökőkút vizét vörösre festi.

Fölmegy a függöny, és előttem áll a legkülönösebb díszlet,amelyet valaha színpadon láttam. Gyermekkoromban, bőségesvacsora és Grimm-rémmesék után álmodtam ilyen csodapalotát.Száz ablaka van, ezer ajtaja és benyílója, szögletei, függőfolyosóiés titkai, és mindez most a színpadon is olyan bizonytalan,imbolygó a félhomályban és alaktalanságban, mint azálomképekben. A díszlet a színpadot teljesen betölti, föl azsinórpadlásig és kétoldalt is, egy távol-keleti vagy indiai palotabelső udvara lehet, de közben eszembe juttatja a melki apátságzsúfolt barokk oltárát és főhajójának homlok-falát. Igen, abarokk a jó szó rá, és örülök is neki egy darabig„ van rá időm,mert a színpadon még mindig nem történik semmi, csak hol itt,hol ott világosodik meg pisla fénnyel egy ablak vagy

függőfolyosó ajtaja a sötétbarna palotafalon. Barokk a képzsúfoltsága, a mozgások cikornyái, de mert a szín-pad áll,egyelőre csak az építészet világából merülhetnek fel hasonlatok:egy nagyon régi, a szerelmi élet száz formáját, figuráját ésfordulatát bemutató indiai templomfal és egy télig modern:Gaudi barcelonai kőcsipke és vakolatbatik székesegyháza.

Eltartott egy ideig, amíg észrevettem, hogy a szín jobb oldalántöbb emeletnyi magasságban álló, henger alakú galambketrecbennem díszletgalambok ülnek, hanem élők. És milyen elevenek!Rájuk villan egy fénysugár, és ettől mind fölrebben. Van aketrecben vagy száz galamb, mind hófehér, a fele turbékol, ide-oda röpköd, a hímek kidüllesztett böggyel udvarolnak, anősténygalambok eltipegnek előlük, de azután megtörténik,aminek történnie kell, nyílt színen, végig az egész előadás alatt.Ivarérett galambok, nem hiszem, hogy külön rendezőiinstrukciókkal kellett őket ellátni.

Galambok

Még mindig nem történik semmi. A galambok a várakozásfeszültségét a nézőtéren helyenként hisztérikus felvihogássalváltották fel. Ennek az idejét már kiszámíthatta a rendező, mertebben a pillanatban elapad a szökőkútszobor melléből a vörösencsobogó sugár, kicsit több fény hull a palotafalra, négy-öt ajtóhátulról is megvilágosodik, és az egész nyújtott félkör alakúdíszlet teljes hosszában és magasságában törpék jelennek meg.Férfiak és nők, lányok és fiúk, fiatalok és öregek. Van, amelyikméltóságosan ereszkedik le a színpadra, van, aki rohan vagyszökell, ketten cigánykereket hánynak, mások folyton helyetcserélnek, visszaszaladnak, újak és újak bukkannak fel, agalambok idegesen csapkodnak, most már a rohanás is barokk,de ugyanakkor groteszk is, hiszen a groteszk a komikusnak és atragikusnak kibogozhatatlan elegye, és a törpék látványaegyszerre szomorú is, vidám is, egy idő-ben gondolattársítja azemberben a cirkuszt, tehát a szabadjá-

ra engedett szórakozást és a viszolygó sajnálkozást: hiszen ezektörpék.

Cselekmény még mindig nincs a színpadon, csak rohangálás,egyetlen szót sem szól a törpehad, csak időnként kísértetiesenfelkacag egy természetellenesen vékony női hang, és erre ráröhögegy törpeszájból furcsán ható rekedtes basszus. Ha cselekménynincs is, de történés bőven, főképpen, ha ezt a szót angolrafordítjuk: a színpad egyetlen folyamatos törpe-happening.

Fura jelenség, hogy a mozdulatlanság nagyobb feszültségetváltott ki a nézőkből, mint ez a látszólag rendezetlen, de most márigen tudatosan megrendezett mozgás, ki-be szaladgálás, feltűnésés eltűnés, összekapaszkodás és a közben-közben fel-hangzó gépizene, a Puccini-opera nyitánya. Ezt magamtól persze nem ismeremfel, de előttem két rajongó tizenéves fiú boldogan állapítja meg, éstovábbadják kortársaiknak. A feszültség először türelmetlenséggé,majd unalommá változik, azután, magam előtt is röstellem, de atörpe férfiak és nők látványa, táncaik, bukfenceik, ölelkezéseik,vigyorgásuk és sírva fakadásuk, főképpen pedig kis testük és nagyfejük öncélú vagy látszólag öncélú mutogatása viszolygást ébresztbennem. Gyomrom kissé fölemelkedik, megdühödöm. Mi ennek azértelme, és miért kell a nézőt ilyesminek kitenni, a polgárpuk-kasztást is csak pukkanásnyi ideig kedvelem. Ha nem a sorközepén ülnék, most felkelnék és itthagynám az egészet.

írott szó és rendezői látvány

Rosszul tettem volna. Ez az első estém valami olyasfélétmondott el a színpadról, amit elméleti vitákon mindig hüve-lyezgettünk, de a megvalósítás vagy annak kísérlete nélkül seigazán felismerni, se felhasználni, se gazdagodva túllépni rajtanem tudunk. Örök felismerés ez, vagy bennfentesebben aztmondhatnám, szakállas, de mégis ez a mai színház legbo-nyolultabb leckéje: a valóság és a színpad viszonya, a valóságtükröződésének kérdése, a megváltoztatás lehetősége, az új-játeremtés kínja és gyönyöre. Vagy másként: az írott írói szó és arendező alkotta látvány, mozgás, zene és csend aránya éselsőbbsége. Erre a Turandot a legvégletesebb eszközökkel adottválaszt: a színpadon Turandot hercegnő kivételével csak törpékjelennek meg; törpe a szerencséjét próbáló idegen herceg, Kalaf is.És ha már a törpéknél tartunk, most először vettem észre, hogykétfajta van: a nagy fejű, rövid lábú, te-hát aránytalan testű, és azennél alig néhány centiméterrel nagyobb, de fej, törzs, lábakarányaiban a szokott méretű ember formáját követő törpe. Ilyenvolt Kalaf és ilyen egy furcsa, öreg, hisztérikus narrátor, aki holGozzi eredeti darabjának szövegét mondta, hol a Puccini-operaáriáit énekelte, függetlenül a sorrendtől és cselekménytől.

Mert amikor a törpetörténés és a díszletvillogtatás már el-viselhetetlenné vált, feltápászkodott a színpad előteréből az elejénodazuhant szereplő, Kalaf herceg, be akart menni a palotába, teháta valódi színpadra, de a törpék táncolva, kiáltozva sorfallal zártákel az útját, a palota egyik erkélyéről az ősz hajú, áriázó narrátor-rezonőr óva intette, a herceg leült, és a törpék elkezdték játszaniTurandot hercegnő meséjét. Megrohamoztak egy eddig nem islátható hatalmas ruhásszekrényt, fölfeszítették, az rájuk zuhant, ésegy időre eltemette őket a törpejelmezek színes lavinája.Rohangáló átöltözés kezdődött, a törpék lehányták eddigi, többé-kevésbé utcai jelmezüket, és a legelképzelhetetlenebb maskarákbabújtak:

volt köztük apród, hosszú szoknyás francia királykisasszony,cirkuszi vasgyúró, balerina, légtornász, egyenruhás mesekatona,matrózblúzos leányka, kürtőkalapos úriember. A díszletközepéről pedig fölemelkedett egy eddig vízszintesen fekvőhatalmas láda, amelynek titkát időnként egy-egy fénycsóvabirizgálta. A ládát a törpék függőlegesre állították, és akkorláthattuk, hogy tulajdonképpen ágy, amelyben mozdulatlanul,Csipkerózsika-szerűen összekulcsolt kézzel alussza álmát egynormális termetű nő, Turandot hercegkisasszony. A normális ittudvarias kifejezés, mert Turandotot Andréa Ferréol játssza, ésekkor megértettem, hogy - részben - miért jutott A nagy zabálásbarátom eszébe. Ennek a vad, zabálós, szeretkező férfifilmnekúgyszólván egyetlen női szereplője Andréa Ferréol. Leginkább azegykori Mae Westre emlékeztet domborulataiban, halmaiban,völgyeiben. A törpék tánccal és rikoltozásokkal életre keltikTurandotot, és ekkor megkezdődik az operából is ismert történet,a görög szfinxmesék egyik változata.

Aki a nézők közül nem úgy jött el a színházba, hogy ismeri atörténetet, annak kíváncsisága éhen maradt. A rendezőt - mostkapom magam rajta azon, hogy elejétől kezdve a da-rabrendezésről beszélek, és illetlenül, sőt igazságtalanul, mégnem mondtam ki a rendező nevét, pedig szegről-végről Duna-tájiatyafiak vagyunk: Lucian Pintilie ugyanis bukaresti, szak-maikörökben nálunk is nagyon jól ismerik és nagyra tartják - Párizsmost fedezte fel, és mindjárt ezzel a rendezésével egy-szerre anagyközönség és a vájtfülűek kedvencévé vált. Talán azért, mertúgy hány fittyet egyszerre mind a kettőnek, hogy ugyanakkor beis hódol ízlésüknek. Például a Turandot második részében, amikorántsem jelent második felvonást, mert szünetet nemengedélyez se törpéinek, se nézőinek. A három találós kérdéstugyanis Turandot a Puccini-operából énekli, és ráadásul olasznyelven. És hogy a rendező önmagát és mondanivalóját mégegyszer idézőjelbe tegye, nem is Andréa Ferréol énekel, mert őprózai színésznő, nincs operahangja, ő csak buzgón tátogat, ésközben hangszóróból szól az opera-ária. Ily módon aközönségnek még olaszul tudó része sem ért belőle egy kukkotsem, mert az áriát olyan hangerővel bömböltetik, mint a popzenétnéhány évvel ezelőtt. Turandot vér-szomjasan forgatja közben aszemét, legszívesebben megragadná és bekapná Kalafhercegecskét, mint a Cyclops Odüsszeusz társait. A törpék akérőnek szurkolnak, némajátékkal, tánccal, groteszk és trágármozdulatokkal, segítenek neki gondolkozni, de a rejtvénymegfejtését nem tudják neki megsúgni, mert ők sem ismerik.

Az incifinci herceg mind a három kérdésre helyesen válaszol,Turandot őrjöng a dühtől, hogy legyőzték, oda kell ma-gát adniaegy férfinak. A jelenet és a darab hallatlan groteszksége és ezzelegyütt a törpék szerepeltetése itt nyer értelmet. A varázs megtört,a törpehad nekiugrik a kegyetlen hercegnőnek, letépik, lerántjákróla a ruhát, és hogy a színpad hátterében, háromnegyed sötétben,a galambdúc mögött mi mindent csinálnak vele, azt a rendezőcsak egy-egy mozdulattal és hangorkánnal jelzi, és ezzel a nézőkképzeletének szabad csapongást engedélyez.

A méhkirálynő

A végén újra bőségesen folyik a piros lé a szökőkút melléből,az óriás Turandot ölbe kapja a liliputi herceget, a törpeseregvisszahúzódik a palota ablakaiba, és egyéb kukucskálóhelyeibe,Turandot és mini férje kényelmesen elhelyezked-

nek a nézőtér közepén. Turandot bőséges idomait csak egy óriásikankalinsárga köpönyeg takarja, e mögé vonja be szerelmesét,babusgatja, ringatja, mint gyermekét, azután Kalaf egyszerre eltűnikTurandot köpenyének redőiben, óriási keblének völgyei közt. Améhkirálynő felfalja a herét. Ha eddig szórakoztatott és lekötött arendezés két összetevője, a barokk túlburjánzás és a groteszkkegyetlenség, a végső jelenetnél megint kissé emelkedni kezdett agyomrom, mint a legelején. De ezzel az érzéssel, azt hiszem,magamra maradtam a nézőtéren, mert az ezernyi fiú és lányfölugrott, hurrázott, bravózott, lelkesedett, valósággal önkívületiállapotba estek a gyönyörűségtől. Azóta is töröm a fejem, miért.Két választ fogalmazgatok, de csak tapogatózva, merttulajdonképpen egy-másnak is ellentmondó. Az egyik: a fiataloknakazért tetszik, mert látványos is, szórakoztató is, kegyetlen is, ésmert végül nem mond semmit. A mi magyar hagyományaink ésszocialista igényeink egyaránt mondanivalót kívánnak meg egyszíndarabtól. Ha ezzel a szemmel nézzük Európa másik felénekvagy Észak-Amerikának színházi előadásait, sosem fogjukmegérteni, mi miért tetszik ott. Változatlanul ezt tartom, és nemegy vitám volt erről Európában és Amerikában is, hogy a m iálláspontunk helyes is, igaz is, de nem indul-hatunk ki abból, hogyaz övékét egyszerűen félretesszük, Ez a Turandot például igazánnem mond semmit, vagy amit a végén mintha „üzenne": atelhetetlen és kielégíthetetlen nős-tény végső győzelmét az őtlegyőző hím felett, az nemcsak gusztustalan, de marhaság is.

A másik magyarázatot egy baloldali, sőt balos hetilapban, aCbarly-Hebdóban olvastam: a Turandot előadása a mai franciatársadalom torzképe. Még szépen szájba is rágják a ma-

gyarázatot ifjú balos szerzőkhöz illően, de azt hiszem, ezt az olvasómagától is kitalálja. A törpék természetesen a burzsoá társadalom,az ifjú herceg és narrátormentora a balodali diákok és tanáraik,Turandot pedig a hatalom maga. Püff neki! Ilyen egyszerű volna?

Lehet mégis, hogy a sikerben mindkét ok szerepet játszott. Delehetséges az is, gondoltam, amíg egy nagy csoport hangos éshahotázó fiatallal együtt kisodródtam a mellékutcából a szélesBoulevard Sébastopolra, hogy a fiatalok és velük együtt én magamis, a rendező játékosságát és merészségét élveztük. Lehet, hogyPintilie mesteri nem akart semmit mondani a törpehaddal, csakegyszerűen eszébe jutott, hogy ezek-kel valami mást és újat tud aszínpadra vinni. Lehetséges, hogy a rendezői elképzeléskövetkezetességét és a megoldás tökélyét élveztük: azt, hogy aszínpad öntörvényét megtalálta, elfogadta. és igen magas fokon,megtorpanás nélkül, kevés cselekménnyel és mégis állandófeszültségben végig tudta vinni.

Végezetül arra gondoltam, míg leereszkedtem a metró alvilágába,hogy ez az előadás, amely egyszerre cirkusz is, opera is, klasszikusvagy majdnem klasszikus mű mai feldolgozása is, egyformántetszenék Majornak és Kazimirnak, ha nem is ugyanabból az okból.

A másik két estén egy-egy olyan darabot láttam, amely egymástólis, az elsőtől is szinte végletesen különbözik. Az egyik egy harmincés negyven év közti fiatal színpadi szerzőnek, J. C. GrumbergnekDreyfus című műve, amely látszólag a „jól megcsinált" darabok mamár egyre megvetettebb fajtájához tartozik, a másik Ionesco újdarabja, címe A borzasztó bord é lyház , s ez a már hagyományosabszurd dráma tovább-fejlesztése. Vagy visszafejlesztése?Egyhónapi türelmet kérek

Thália útjai

HERMANN ISTVÁN

Gandhi gondolatvilágaNémeth Lászlógondolatvilága tükrében

A Thália Színház legutóbbi két bemutatója - Németh László: Gandhi és Diderot:Fecsegő ékszerek - látszólag távoli világokba, Indiába, illetve egy képzeletbeli Kongóbautaztat el. Kazimir Károly azonban mindkét előadással a maga következetes útját járja. Atörténelmi dráma és a frivol mesejáték egyaránt a modern, gondolati revüszínházeszményét képviseli.

A 20. század sok furcsaságot hozott lét-rea szellemi életben és a történelemben is. Dea szellemi életben megtalálhatófurcsaságok igen ritkán kapcsolódtak atörténelemhez. A történelmi furcsaságokpedig inkább szellemi degradációt szültek,mintsem felemelkedést. Van azonbankivétel is, ez Gandhi esete. Soha a modernkultúrával ily mély kontaktust tartó embernem lépett fel addig Indiában és áltatábankeleten, míg Gandhi nem vált jelenséggé.Jelenség volta már eléggé koránmegragadta az olyan európai szellemeket,mint amilyen Romain Rolland volt, akiWagner és más jelen-tős művészrajzai,miniatűrjei mellett Gandhi portréját ismegrajzolta. Nem-csak azért, mert Gandhivalóban az európai műveltségű indiaientellektüelek közé tartozott, hanem azértsem, mert már Romain Rolland megéreztebenne: ő a sors embere. Éhséggel, passzívellen-állással tiltakozik a gyarmatosításellen, felfogásában egyesíti Buddhát JézusKrisztussal, Allahhal és az indiai risikmagatartásával.

Németh László Gandhi-képe perszekorántsem azonos indítékú Romain Rol-landéval. Németh vallatóra fog egyideológiát, egy passzív rezisztenciát, egyellentmondásokban, sőt, néha egészengroteszk magatartásokban és helyzetek-ben élő gondolatot. De teszi ezt azért,mert rendkívül érdekli: van-e valami azáltalános emberszeretet mögött, ami egyfüggetlenségi harc tartalmává válhat. Van-evalami olyan mozzanat az aszkézis mögött,ami adott esetben történelmi erő? Pedig ezaz aszkézis, ez a szegénység igen sokbakerül Gandhi barátainak. Ez azemberszeretet annyit jelent, hogy Gandhiegész családjának, sőt szélesebbkörnyezetének is teljességgel Gandhit kellszolgálnia. Rabszolgává, mégpedig szellemiés testi értelemben rabszolgává alacsonyítembereket az, hogy Gandhi aszkétalehessen. Külön orvosnak kell foglalkozniavele, állandóan elkísérnie, hogyéhségsztrájkokat folytathasson, lá-

Kozák András a Gandhi címszerepében(Thália Színház)

nyai, unokái nem élhetik saját életüket,hogy Gandhi élhessen - az emberiségért.

Mindezt a groteszkséget Németh Lászlólátja, valószínűleg át is élte, ésmindenképpen átgondolta. S az eredmény?Az állandó kudarcok, az újra és újrafellángoló gyűlölködés, a vallásháborúk,valamint az, hogy mindezt Gandhinaknem sikerül elfojtania, csak éppen ott, aholvan. Ha Kalkuttában eredményt ér el,legott föllángol a gyilkolás Delhiben; másszóval Gandhinak siketült kidolgoznia egyeszmét, amely nagyon tiszteletreméltó,nagyon hathatós, de teljes egészébenszemélyhez kötött, s mindaddig, amígGandhi van, az adott helyen értelmezhető.Ám amint Gandhi nincs, már csak apolitika, Nehru és a többiek politikája őrizvagy nem őriz meg belőle valamit.

Érthető dolog, hogy Németh Lászlóolyan szenvedélyesen fordul Gandhi felé.Valószínűleg nem lenne Gandhi alakjábansok érdekes, ha Gandhi Európában éltvolna. Európában a passzív rezisztencia, a„ne állj ellent a gonosznak" tolsztojánusformáját öltötte, s ennek politikaiértelemben semmiféle igazi hala-dótartalma nem volt. A passzív rezisztencia,az önsanyargatás, a példamutatás senkitsem hatott meg az európai politikában, anem volt mozgósító ereje, különösképpennem tömegmozgósító ereje. Mindezmásképpen történt Indiában. Elsősorbanazért, mert India valóban olvasztótégely.Különböző nemzetiségek, nyelvek, alegfantasztikusabb vallások, az európai ésősi hitek keveredésének olvasztótégelye.Itt vagy senkinek nem lehet igaza vagymindenkinek. Ez az összebékülés alapja.Itt nem lehet hierarchiát teremteni hitek,vallások, nyelvek, kultuszok között, hanemmindegyiket cl kell fogadni, hacsak nemakarják szétrobbantani és szétroppantaniIndiát. Mert hiába van meg a különállás, agyarmatosítás egy sajátos gazdasági egy-séget teremtett különböző területek kö-zött, és a gazdasági fejlődés nem bírja cl aszáz darabra szakítottságot.

Ez volt annak az általános talajnak azegyik jellemzője, ahol még a passzív

rezisztenciának is értelme van. Itt csaktűrni lehet a másikat, eltűrni az ellenkezőt,mert a közös érdek szükségképpenerősebbnek bizonyul, mint az ellentét. Eztlátta be Gandhi. De Németh László a

Gandhi megírásával egyúttal azt is tükrözi,hogy az ilyenfajta ideológia, melynek egyeselemei a harmincas években a népiesgondolatvilágban is fel-fel--merültek,csakis az ilyen speciális feltételek közöttfunkcionál pozitívan.

Ne feledjük azonban, hogy volt még egynagyon fontos feltétel, ami Európábannem létezett. A különböző kultikus elemek- ezek legtöbbször népi, vallási formájúak- együtt létezése, erős és hathatós volta anegyvenes évek Indiájában. Ezek akultikus elemek lehetővé tették, hogyGandhi maga is kultusszá váljék, kultikuslénnyé emelkedjék széles tömegekszemében, akik össze tudták egyeztetnisaját kultikus világukat és a passzívrezisztenciát, az aszkézist a nagy lélekrőlszőtt ábrándokat. Így vált mindenféleolyan elmélet ellenére, mely a kultikusmotívumok erejét képtelen volt értékelni,Gandhi mégis hatóerővé. Európaiszemmel tehát Gandhi nevetségescsodabogár volt, és az indiai tömegekmégis őt igazolták. Akár a legfejletlenebbeurópai gazdaság és kultúra képtelen lettvolna történelmi hatóerővé emelni aMahatma gondolatát, de az indiai tömegektörténelmi hatóerőt láttak benne, ésezeknek a tömegeknek igazuk volt. Egykultikus elméletnek is lehet helyiértéke,még akkor is, ha látszólag nincs értéke aracionális megfontolások szerint. SokanEurópában is érezték ezt, de hiábapróbálták meg Gandhi embertelenemberbarátságának útját járni, atörténelem túladott rajtuk, míg Gandhitfelemelte.

Ez van tehát a Gandhi-dráma mélyén.Távolról átcsillan rajta Németh Lászlószemélyes drámája is, gondolati drámája is,gondolkodásának belső kritikája ésöniróniája. S az életutat Németh úgy vezetivégig, hogy tulajdonképpen csak afüggetlenségi dráma kerül színpadra. Az adráma, amikor már túl vagyunk a passzívellenálláson, már a politikáé a

Gandhi három arca (Kozák András) (Iklády László felvételei)

Németh László: Gandhi (Thália Színház). Azaszkéta Gandhi (Kozák András)és a reálpolitikus Nehru (Harsányi Gábor)

szó, de Gandhira még mindig szükség van,sőt, nagyobb szükség van, mint előbb,mert az ő kultusza segédeszköz a politikakezében. Másfelől pedig Gandhi képtelenlenne a politikát maga csinálni ésirányítani. Könnyebb bizonyos szem-pontból aszkétának lenni, éhségsztrájkokatfolytatni, önfeláldozóan a merényletek eléállni, mint politizálni. Könnyebb hirdetniaz emberiességet, a vallások egységét, ahitek azonosságát, mint olyanszabályozókat bevezetni, melyek az el-lentmondások összeütközését a haladásmedrében tartják. Mindenki joggal gú-nyolja tehát Gandhit, de azért Gandhi-raszükség van; többen mondják, hogy akönnyebb oldalát vállalja a dolgok-nak, dea kultikus ideológiai vonzóerő mégiscsakpolitikai tényező, mellyel számolni kell.Így tehát középpontba kerül a muzulmán-hindu ellentét, a politika és az ideológiaellentéte. Az előbbit hosszú távon le lehetküzdeni, az utóbbit azonban csak a magaellentmondásosságában lehet felfogni.

S ez újabb nagy eredmény. Eszméketközvetlenül áttenni a politikába anélkül,hogy az eszmék tisztasága csorbát szen-vedjen -- lehetetlen. De a politikánakmégis szüksége lehet ideológiára, melybőlújra és újra irányt és tartalmakat kap.Gandhi ideológiájára pedig az adotthelyzetben, a kultikus közegben feltétlenülszükség volt. A másik kérdéspillanatnyilag aktuálisabbnak tűnik.Nemrég zajlott le az indiai szubkontinensháborúja, a pakisztáni-indiai há-

ború, és újra felfakadtak azok a sebek,amelyeket Gandhi ideológiája óhajtottgyógyítani. Ilyen értelemben világpolitikaiaktualitása van a drámának, de még-semhiszem, hogy ez az időszerűség len-ne alényege. Az igazi mély tartalom azideológus belső elkeseredésének kimon-dása, a kívülállás, de ugyanakkor a barátikívülállás fenntartása, és az a tudat, hogymás a világkép és mások a politikaiszükségletek. Ezért kerül a színpadraGandhi mellett a „rabszolga"-had(családja, orvosa stb.) a nép, akármuzulmán, akár hindu és akongresszuspárt vezetősége is. A színpadpersze elidegenítő, szinte a brechtiértelemben. Gandhi képét vetítik aszínpadra, és közben ettől a képtől teljesenfüggetlenül Kozák András Gandhigondolatait mondja valami csökönyöselmélyedéssel, de ugyanakkor naivrácsodálkozással minden jelenségre. Azthiszem e nélkül az effektus nélkülegyszerűen tönkrement volna a dráma,mert problémája ilyen értelembenszemélytelen, viszont nagyon is történetibeágyazottságú. Az átélésnek valójábannyoma sincs a színpadon. Kazimir Károlymint rendező mindent ki akart hozni adarabból, ami politikailag benne van.Tehát csaknem piscatoriszínpadtelepítéssel, rendkívül kevésmozgással és igen jól megválasztotthangsúlyokkal dolgozik. A díszlet aligjelez valamit, nincsen semmiféle valódivagy álegzotikum; az, hogy a darab In-diában játszódik, főként a szavakból derülki és nagyon élesen emelődik ki mindenutalás, ami az indiai szubkontinens máig istartó ellentéteire vonatkozik. Ezen kívülcsak Gandhira rendezte az előadást; atöbbiek mind alárendeltjei.Még a Nehruval (Harsányi Gábor) folytatottszópárbaj is úgy van beállítva,hogy Kozák Gandhijára figyeljünk. S különérdeme az, hogy ez a figyelemnem lankad, bár egy-egy pillanatra meg-törik; hogy a narrátor is elvész, pedigszerepel, és végül megértjük: mi rejlik anagy emberi önfeláldozás és a passzívrezisztencia gondolatai mögött.

Németh László: Gandhi (Thália Színház)Rendezte: Kazimir Károly, díszlet: Rajkai

György, jelmez: Márk Tivadar.

Szereplők: Kozák András, Harsányi Gábor,

Nagy Attila, Inke László, Rátonyi Róbert,Drahota Andrea, Buss Gyula, Benkő Péter,Kautzky József, Sáfár Anikó, Tándor Lajos, Gór-Nagy Mária, Kovács Edit, Horváth Teri, S. TóthJózsef, Vallai Péter, Lengyel Erzsi, VerebesKároly, Fellegi István, Végvári Tamás, RuttkaiOttó, Kollár Béla, Gálvölgyi János.

TARJÁN TAMÁS

Kazimir és Ungvárifecsegő Diderot-ja

1.Miért írta meg Denis Diderot, a franciafelvilágosodás kiemelkedő alakja a Lésbijoux indiscrets (Fecsegő ékszerek) című -munkái javához mérten meglehetősenléha, nem is túl eredeti - kisregényét? Nos,erre a kérdésre könnyű válaszolnunk. Alangres-i késesmester Párizsba költözöttfia sokáig élt igen nyomorúságoskörülmények között; egyszer, huszonnyolcéves korában az éhségtől ájultan találtakrá padlásszobájában. Egy vagyontalan éshutácska cukrászlánnyal kötött házassága,amelyből négy gyermek származott, nemjavított anyagi helyzetén. 1746 után anagy mű, az Enciklopédia írásáért-szerkesztéséért már viszonylagtisztességes honoráriumban részesült, ezaz összeg azonban hiánytalanul a családikasszába vándorolt. Ám valamiből aszükségszerűen színre lépő szeretőkgyakori ajándékigényeit is ki kellettelégítenie. Madame de Puisieux, aki tízéven át játszott fontos szerepet az íróéletében, különös tehetséget mutatott apénzszórásban. Elsősorban e „gazdaságikényszer" hatására, kiadója tanácsáracsapta össze 1748-ban, alig két hét alattszellemes, szatirikus, malackodó kisregé-nyét, a Fecsegő ékszereket.

(Az olvasó további tájékoztatása végett;azok a bijou-k, melyek Diderot re-gényében fecsegnek, s melyeket magyar-ra fordítottak már „kedves fecsegőkre"„csecsebecsékre" - korántsem ékszerek.Ezért is találóbb cím lett volna a „Fecsegőcsecsebecsék".)

A képzelet- és jövőbeli Kongóban, dejellegzetesen francia (és franciás) kör-nyezetben játszódik a történet. Mangogul,az unatkozó szultán - Kukufa varázslórévén - csodálatos hatalmú gyűrű birtokábajut, melynek segítségével az embereklegrejtettebb gondolatait is megtudhatja.Mangogul a varázsló tanácsára, megkíváncsiságától is hajtva az asszonyokatfogja vallatóra. Udvarhölgyei helyett azokcsecsebecséi szólalnak meg, a férjek,főurak és talpnyalók füle hallatárapanaszolva vagy dicsekedve elmagánéletük titkait. Az intim gyónások azegész udvar, sőt az ország romlottságáról,képmutatásáról rántják le a leplet.

Nagy kavarodás nem támad ebből: egy-kéthitvesi pofon vagy óvintézkedéshelyreállítja a látszatrendet, látszatte-kintélyt aztán minden folytatódikugyanúgy. Ítélkezni senkinek sincs joga,hiszen vaj van a fején az inastól a szul-tánig valamennyiüknek. Mangogul ko-molyan alig vehető szigora csupán ahölgyek véd- és dacszövetségét váltja ki,ennek eredménye pedig a férfinemfokozatos „elsorvadása".

A nekibúsult szultán végül - fogadalmaellenére - saját szerelmén, Mirzozán iskipróbálja a gyűrű hatalmát - s talál így egytiszta és hűséges asszonyt. Ahol pedig csakegyetlen makulátlan nő akad, ott lehetségesaz őszinte szerelem, s ahol csupán egyboldog pár van, ott követhetik és bizonyárakövetik is példájukat a többiek. Ez akiegyensúlyozott családi élet biztos alapja afejlődő és igazságos társadalomnak ...

E szatirikus tanulság mellett lírai böl-csesség is sugárzik a műből. „Az igaz-ságnak nincs titka" - így summázza Mirzozaa jól hangzó, de valljuk meg, soványkamondanivalót.

Nem szabad túl nagy jelentőséget, értékettulajdonítani Diderot művének, mert alighais több annál, mint aminek a szerző szánta:fecsegés, csiklandós vallomássorozat,csecsebecsék seregszem-léje. S bár igenszellemes a sikerültebb részekben, mégsemegészen eredeti : Rabelais Gargantuájára isemlékeztet, főképpen pedig boccaccióiihletésű ez a kisregény.

2.

Miért mutatta be a Thália Színház a Fecsegőékszereket? Ez már fogasabb kérdés.

A színpadi változatot készítő KazimirKároly és Ungvári Tamás nyesegettek,alakítgattak, aktuális célzásokat, kiszó-lásokat építettek a darabba - de jó érzékkelcsupán fölvillantották a párhuzamokat, snem igyekeztek modellnek láttatni amesebeli Kongót. Akinek van füle, hallja ésérti az anyagiasságra, a pénz értékére, anépesedésre utaló élceket, s épp azért nevetjól, mert szájbarágás nélkül nevethet.

Kazimir Károly ezúttal nem újabbmondandójához keresett képlékeny alap-anyagot; maga idomult, alkalmazkodottjókedvvel a darab nagyon is egyértelműköveteléseihez. Úgy tűnik tehát, hogy a„harcos pihenőjéről" van szó: Kazimir mostvalóban csak szórakoztatni akart,szórakoztatva és szabadjára engedve szí-nészeit és fantáziáját.

Diderot: Fecsegő ékszerek (Thália Színház)Fanny (Gór-Nagy Mária) a varázsgyűrű hatalmában

Ez az „alkotói pihenő" csak ott sikerült(csak ott sikerülhetett) igazán pihentetőre,ahol a novellisztikus szerkezetű, színpadiváltozatában is rengeteg epizódra szétesőkisregény valóban drámai - azaz komédiai -szituációkat kínál.

Az első jelenetek kissé hosszadalmasak,sőt a művet nem ismerő néző számára talánzavarosak is - ebből azonban semmi bajnem származik. A színlap parancsa szerint„csak tizennyolc éven felüli", ám mégis„gyarló" publikum a várható pikantériára,pajzán társalgásra hegyezi fülét, és éppezekben az első percekben derül ésörvendezik a leghálásabban egy-egycsiklandós és körmön-font kifejezéshallatán.

Az indítás epikus nehézkességét az elsőrész egy-két kitűnő jelenetének mara-déktalanul sikerül feledtetnie. Így példáulroppant mulatságos az áltudósok,sarlatánok vetélkedése; Kazimir ittkedvtelve használja föl a technikai lehe-tőségek, a koreográfia, a pantomim nyúj-totta együttes eszköztárat.

A „színház a színházban" motívummegrendezése, eljátszása általában mindigigen hálás feladat. A kongói udvari

társulat operaelőadásait Kazimir is nagyélvezettel állítja színpadra, s ezek a pro-dukciók nemcsak vaskos humorúak, ma-lackodóak és mulatságosak, de többet isjelentenek önmaguknál. Kazimir megvetőfölénnyel szemléli, s ugyanakkor múl-hatatlan szerelemmel is dédelgeti a szín-házat (és a színháztörténetet is). „Udvariszínészei" a leghíresebb művek szálló-igévé vált sorait skandálják-sóhajtják el; sa rendező egyszerre mutatja fölemelőennagyszerűnek és lomtárba valóannevetségesnek a régi görögöktől Beckettigívelő drámatörténetet. A szükségszerűszakítás és a kötelező továbbépítés, abeidegződések-sablonok rombolása és atermékeny hagyományőrzés kettősségétérezteti e töredékekben, s ezzel - remélem,nem beleolvasás - a maga ars poeticáját ismegfogalmazza. Öntudatos iróniávalmondat néhány célzást saját mun-kásságáról, színházáról. Dicsérve gúnyol,gúnyolva is dicsér. Kipellengérezi szerzők,színészek és egyéb komédiások fél-tékenységét, acsarkodásait, bohóckodásait,dicsőségvágyát - de a belülálló bölcsmegértésével kezeli őket. Mangogul átlátszínészein; néha haragra gerjed, de ítéleteitöbbnyire szelídek - alig-

hanem azért, mert tudja: színészei is át-látnak rajta, ismerik őt.

A „színház a színházban" másik vetületekevésbé szerencsés, illetve kevésbéindokolt. Kazimir ezt megelőzően NémethLászló Gandhijának megrendezésével - halazán is - folytatni kívánta a Ramajanagondolatsorát. Ez az igen logikus,eszmeileg is szép törekvése az el-térőjátékstílus, a Gandhi esetében rosszulfunkcionáló közös díszletek és más okokmiatt nem bontakozhatott ki ma-radéktalanul. Most a Fecsegő ékserekbensokkal erőszakoltabb Kazimir „korábbiszínházának", a Karagöznek a föl-idézése: amesebeli kongói-francia világ törökösítése.A karagöz-figura - igaz, nem nyomasztó,nem is túl hosszú - jelenlétét az semindokolja kellőképpen, hogy ez a törökárnyjáték is igen trágár volt. Főként azértfölösleges a párhuzam, mert így a .,pihenő"

Kazimir akarva-akaratlanul is kénytelenmagára venni egyet-kettőt korábbirendezéseinek fogásai, sőt sallangjai közül.Részben talán innen adódik a színpadgyakori és általában szükségtelenkitágítása, a szereplők sétálgattatása anézőtéren, átfurakodása a széksorok köztstb. ; talán ezért

Frenicol (Szabó Gyula) erényöveket árul a fecsegő hölgyeknek (Jani Ildikó, Sáfár Anikó,Hámori Ildikó, Esztergályos Cecília, Thirring Viola és Polónyi Gyöngyi) (Iklády László felvételei)

osztogatja Frenicol mester, a csecsebecsékelhallgattatásának tudora a névjegyét.

A második rész: visszaesés. Az alap-ötlet most már nem köti le figyelmünket,előre tudjuk, mit fog mondani a bűvösdrágakő sugarába került hölgy. Most áll„bosszút" a dramatizált, de színpadi játékkánem lett kisregény: a könyvetbecsukhatnánk, eltéve másnapra az elő-zőekre nagyon hasonlító újabb novellákat -a darabban azonban tovább kell követnünkMangogult igazságkereső útján. Az udvariszínészek jelenetét nem számítva nemeléggé érdekes a második rész. Pillanatnyiföllángolást, igazán derűs közjátékot csak amagukra maradt, bánatos férfiak gyertyás-gyászlobogós bevonulása jelent - hogyazután lapos happy enddel érjen véget azelőadás. A hosszú percek bizony üresfecsegéséért, az önismétlésért nemhibáztathatjuk az adaptálókat, s „nembűnös" Ungvári Tamás szellemes,szójátékos, ironikus fordítása sem. Kazimirés Ungvári szigorúbban rostáló,feszesebben szerkesztő munkával sem igenküszöbölhették volna ki a kisregénybenrejlő - prózában bocsánatos, sőt, néhakellemes, de színpa

don bosszantó és fárasztó - fecsegést. Ez atény az egész átdolgozás értelmét kér-dőjelezi meg: négy-öt remek és vidámjelenetért háromszor annyi fecsegés meg-hallgatása a fizetség.

3.Kazimir Károly előzetes nyilatkozata egyszakmai indokát is adta a Fecsegő ékszerekműsorra tűzésének: „Németh LászlóGandhija kifejezetten férfidarab és aThália hangulatának belső egyen-súlyáhozis szükségesnek látszott ez a mostaniprodukció. Köztudott, hogy milyen nagygondot okoz a társulatok nő-tagjainakszerepekkel való ellátása. A Gandhikifejezetten sötét tónusú hangulata utánrendkívül fontos a jó munka-helyi szellemés a közönség vonzása miatt ez a vidámhangulatú francia szellemességű játék."Józan és átgondolt színházvezetőikoncepcióról tanúskodnak ezek a sorok. AFecsegő ékszerekben valóban sok nőszerepel - de erősen kérdéses, közülükhánynak jut jó és hálás szerep.

A legsikeresebb, legemlékezetesebbalakítás Esztergályos Cecíliáé. Nem asemmiből nőtt ki - tudatos továbbépíté

se korábbi szerepeinek. Szeretnivaló vi-hogását, hancúrozását, ugrifülességét márszámos darabban fogadhattuk örömmel;szerepei követelményei szerint általábankönnyű erkölcsűnek is kell mutatkoznia.Ebből a beskatulyázással is fenyegetőalaphangból bontotta ki az Akar-e ö n írólenni? lefegyverzően butácskatanulólányát, majd - ellenkező végletként -az Isten füle Tildájának megrázó emberidrámáját. A Fecsegő ékszerekhölgykoszorújában talán Zelmaide figurájakínálja a legtöbb, legszínesebb lehetőséget,s Esztergályos Cecília remekül él isszerepében. Egyéniségénekközéppontjában a szerelmi szenvedély áll;örömét, bánatát, ravaszkodását,korlátoltságát, dacosságát ez határozzameg. Esztergályos Cecília úgy fecseg,sivalkodik, visít és pityereg, hogymiközben tökéletesen eljátssza a szere-lemmel megvert-megáldott Zelmaidetmindjárt karikírozza, kineveti és kine-vetteti is őt.

Az okos, Mangogullal mindvégig per-lekedő Mirzozát Drahota Andrea játssza.Eszességével, fürge női logikájával éspersze hűséges tisztaságával kissé fölébeemelkedik az egész udvarnak, ma-

gának a szultánnak is. Ő biztosítja a föl-lélegeztető boldog befejezést, hiszen agyűrű bűvköréhen is ugyanazt mondja,mint a valóságban. Drahota Andrea ki-tűnőalakításában azonban mindvégig úgy bujkálaz említett eszesség és fölül-emelkedés,hogy azt is hihetjük: talán a teljhatalmúgyűrűt is sikerült becsapnia...

Komlós Jucinak a Nagyszultána sze-repében többnyire értetlenül kell figyelnieaz udvar eseményeit. Az összeesküvőhölgyeknek „erkölcsi támasz" és példa-kép- de a gyűrű róla is kideríti, hogy húsz-huszonöt éve igazán otthon érezte volnamagát a fecsegő forgatagban.

Az udvar hölgyeinek kevés a lehetősé-gük a figurateremtésre. Polónyi Gyöngyi(Ismene), Hámori Ildikó (Fatme), ThirringViola (Monima) inkább csak szépségükkel,folyamatos kacérságukkal van-nak jelen.Jani Ildikó (Zaide) a legalább szeretőjéhezhűséges nő érzelmeit, Gór-Nagy Mária(Fanny) a céltudatos és követelődzőbutaságot villantja föl szemléletesen. ASophie-t játszó Sáfár Anikó jó bizonyításialkalmat szalasztott el: a gyűrűnek elsőkéntáldozatul eső, egyéb-ként is mindenbenfőkolompos fiatal-asszonyt több egyénítőerővel, gazdagabb vonásokkal formálhattavolna meg. Hacser Józsának viszont Fulvianéhány mondatos szerepe is elegendő volt akarakteres, érett és számító nő megte-remtésére. Álszent hadiözvegyként LengyelErzsi és főleg Temessy Hédi tud pillanatokalatt is egy egész életutat varázsolni aszínpadra.

A Fecsegő ékszerek „nő-darab", ennekellenére több benne a férfiszerep. Azemírek és törvényhozók ugyan csupán azasszisztenciát biztosítják a fecsegéshez, áma fontosabb figurák érdekes és szórakoztatófeladatot jelentenek a színészek számára. Aszínlap élén álló Nagy Attilának Mangogulszultánt sikerül életre keltenie. A gyűrűadta hatalomtól kissé megrészegülve, deegyre ki-alvóbb kíváncsisággal nyomozza akis női titkokat. Szívét megüli a félelem :hátha az ő Mirzozája sem kivét e l . . .Föltétlenül dicséretes, hogy Nagy Attilamindvégig komolyan veszi szerepét -hiszen csak így nem válik a fecsegésvalóban üres fecsegéssé, aminek senki semtulajdonít jelentőséget.

Inke László jóságos télapó-Salimjamögött a cinikus bölcsességű államférfifedezhető föl; egyforma természetességgelviseli a szerelemre kész férfi és acsirkefogó ízületű aggastyán álarcát is.

Harsányi Gábor mértéktartó eszközök-kelteszi nevetségessé a hatökör Orcotomedoktort, föltárva az áltudósok jellemrajzát.Az ő szervezői és kikiáltói képességétdicséri elsősorban a kitűnő „iskolajelenet"és a különféle asszonytípusok bemutatásais.

Kozák András és Buss Gyula, az udvariszínház igazgatója és hegemóniáját féltőháziszerzője látható élvezettel „alakítanak"

és komédiáznak. A „Nagy Far-fúró" című,rezzenetlen arccal előadott s az operaisablonokat is kigúnyoló zene-darabjuk azelőadás legmulatságosabb perceit szerzi.Ügyelnek arra is, hogy ez a talánlegvaskosabb tréfa ne tévedjenízléstelenségbe. Pillanatok alatt maszkot,véleményt és világnézetet cserélni képeshajlékonyságuk minden csecsebecsei fe-csegésnél hatékonyabb leleplezése e kép-zeletbeli Kongó erkölcseinek.

Az előadás igen alkalmas terét RajkaiGyörgy rokokó csipkésségű díszletei, de-korativitását Márk Tivadar pompázatos.ügyesen stilizált és kellően dekoltált jel-mezei biztosították.

Denis Diderot: Fecsegő ékszerek (Thália Szín-ház.)

Fordította: Ungvári Tamás, rendezte: KazimirKároly, díszlet: Rajkai György, jelmez: MárkTivadar.

Szereplők: Nagy Attila, Drahota Andrea, InkeLászló, Komlós Juci, Szabó Gyula, Kozák András,Buss Gyula, Harsányi Gábor, Vallai Péter,Gálvölgyi János, Esztergályos Cecília, HacserJózsa, Polónyi Gyöngyi, Hámori Ildikó, ThirringViola, Jani Ildikó, Sáfár Anikó, Gór-Nagy Mária,Kautzky József, Benkő Péter, S. Tóth József,Végvári Tamás, Lengyel Erzsi, Temessy Hédi,Kollár Béla, Verebes Károly, Tándor Lajos, TichyJózsef.

ALMÁSI MIKLÓS

Ibsen és Miller kortársdrámája Szinetárértelmezésében

A nép ellensége

1.

Megrendítően szép színházi élményt kínálSzinetár Miklós vendégrendezése : régenéreztünk már ilyen hőfokú Ibsen-felújítást.S főként olyan „drámaiatlannak" elkönyveltmű esetében, mint amilyennek A népellenségét hitte a szakmai közvélemény.

Ibsen mellé ezúttal Arthur Miller társul,az ő átdolgozásában fogalmazódik át azibseni világ és főként a társadalmicselekvésről szóló filozófia. Legalábbis adarab második részének néhány jele-netében. A többihez Millernek hozzá semkellett nyúlnia: az eredeti mű ön-magáértszólt. Miller szövegkezelése révén viszontaz ibseni mondanivalóhoz társulnak azok adialógusrészletek, fel-hangok és utalások,melyek az azóta el-telt idők tapasztalataitidézik fel: a fasizmusét, az amerikaihétköznapok gyilkos konformizmusát, amanipuláció módszereit -- mindazt, amiMillert A bűnbeesés után című drámája ótaizgat-ja, s amire ott szkeptikus válaszokatfogalmazott. Szinetár tehát nem egy ha-gyományos Ibsen-tablót szerkeszt a szín-padra, hanem vállalja a kihívást, a meg-újított dráma élességét. Anélkül, hogytanmesét keresne a történetben: csak ki-emeli Ibsen világának legmélyebb rétegeit,s ezeket továbbgondolja. Azt a keserű, már-már az anarchizmussal rokonindividualizmust, mellyel Ibsen mégmegoldhatónak vélte a polgári társadalomkorrupciójának, tisztességtelenségénekkijavítását, ha nem is elsöprését: azegyedülálló hős, a magányos reformer talánmég tehet valamit - mert csak ne-ki adatikmeg, hogy előre lásson, hogy a társadalomjövőjéről mondjon valamit. Igaz, őt, azegyedül maradt prófétát viszont arra ítéli atörténelem, hogy csak lásson, és tehetetlenmaradjon.

Ibsen első nagy alkotókorszakának re-ményei omlanak lassan össze a darabírásának idején - és A nép ellensége enneka belső válságnak első darabja. A Brand és aPeer Gynt idején még hisz a forradalmiideálok megvalósíthatóságában : ha vannakolyan emberek, akik

kellő következetességgel képviselik ezeketaz eszményeket, úgy a polgári társa-dalommég reformálható. A nép ellensége az elsőnagy megrendülést foglalja össze: a belsőjavítgatás nem vihető keresztül, mert atársadalom egésze fordul a forradalmiideálok ellen, s a következetes hősöknekmár nem nyit többé cselekvési lehetőséget.A Brand típusú hősök be vannak falazva atársadalom cementtengerébe. Két évvelkésőbb még tovább megy akiábrándulásban, s A vadkacsában már aztmutatja ki, hogy a társadalomjavításlehetetlenségének nem is annyira a polgárijelen az oka, mint inkább a polgári ideálokhazugsága. A hajdani eszmék elvesztettékminden történelmi tartalmukat, és nevetsé-ges ködösítéssé változtak. A vadkacsa ezzela leleplezéssel zárja első nagy kor-szakánaktársadalomelemző szenvedélyét.

A nép ellensége pesszimizmusa ter-mészetesen még nem tart itt - ebben adarabban még tartja magát az ibseniremény, ha világosan látja is a polgárirendszer kijavításának kudarcát, azt, hogyjószándékú hősei eleve pusztulásra vannakítélve. Az ibseni társadalomfilozófia itt mégegy rezignált remény kifejezője, a „hátha"gesztusának megfogalmazása.

2.

Miller nem véletlenül találja tehát éppenebben a drámában saját művészi-világnézetiválságának kifejezését. A bűnbeesésutánban ugyanis azt írta meg, miképp vertékszét a haladó mozgalmakat Amerikában,miképp vált lehetetlen-né a mozgalom - sennek következtében miképp lettgyökértelenné az az értelmiség, mely mégakart valamit tenni a haladás, az emberiségvagy éppen egy baloldali alternatívaügyében. A bűnbe-esés után a teljeskiürülést vitte színre, az ibseni világazonban valahogy a gyógyulás lehetőségétkínálta: talán mégis van remény atársadalmi tettre, ha másképp nem, azelszigetelt reformerek példázatában. Mert Abűnbeesés után diagnózisa végül is nemvolt pontos: meg-írásával majdnemegyidőben indult meg egy újabb, igaziértelmiségi reformmozgalom, bontakozottki az egyetemek lázadó generációja, anégerfelszabadítást következetesebbenkövetelő polgárjogi mozgalom. Persze ez apezsgés is elült, de legalább alkalmat adottMiller számára, hogy az ibseni rezignáltreménységben valami történelmi igazságotfedezzen fel : mindig vannak olyanok, akik

továbbviszik a fáklyát, a teljes sötétségéppoly elvont fikció, mint az egy csapás-ra mindent megváltoztató társadalmicsoda. Maradt néhány író - mondja Miller-, aki még megpróbálja folytatni a harcot:most már természetesen egyedül, mertőket is ki fogják közösíteni. De legalábbnem kell a teljes nihilbe tekinteniük,valami elvont reménysugár azértmutatkozik a történelem példáiból. Keserűez a vallomás, talán ezért is mondja elálruhában: Ibsen szavaival és a 19. századbútorai között.

Ibsen társadalomfilozófiájában ez azindividualista reformkép még valamimással is párosul: a világ megjavítását azerkölcs és a tudás arisztokratái hajt-hatjákcsak végre. A tiszta emberek, amegközelíthetetlenek. Arisztokraták, mertkívül állnak a tömegen, kívül a koncértfolyó tülekedésen: nem akarnak

meggazdagodni, nem kívánnak karriertmaguknak. Csak így tudnak magasabbrendű követelményeket megfogalmaznikörnyezetükkel szemben - és ezért visel-kednek aszkétikus kíméletlenséggelönmaguk iránt. Ugyanakkor ők a gondolatemberei, azok a reformerek, akik elevenem törődnek egy-egy felfedezés, elvvagy követelmény megvalósulásánakmódozataival, következményeivel. Az máregy más szakma dolga legyen - mondják -,az övék csak a felfedezés és az ehhezragaszkodó erkölcsi következetesség.

Ebből következik továbbá, hogy ezek afigurák valami utópisztikus elvontsággalélnek a színpadon, mintegy a valóság, apolgári realitás ideális ellenképe-ként.Mert ezek a hősök csak így tudnakszembefordulni a polgári rend tény-legesjátékszabályaival, a korrupcióval,

Ibsen-Miller: A nép ellensége (Katona József Színház). Morten Kiil (Rajz János) látogatóban aStockmann házaspárnál (Mészáros Ági és Kállai Ferenc)

Billing (Benedek Miklós) és Hovstad (Sztankay István) szerkesztők visszautasítják Dr. Stockmann(Kállai Ferenc) cikkének közlését (Iklády László felvételei)

Ibsen helyett egy kortárs dráma és elő-adás.Pedig, mint a fentiekből is látható,

Szinetárnak jelentős gondolati problé-macsokorral kellett megküzdenie, hogy ajáték egyértelműen szólhasson a mához. Azelső feladata az volt, hogy a fő alakot afellegekből a földre hozza, hogyideáltípusból valóságos figurává változtassavissza. Szinetár bravúros megoldással végziel ezt az átalakítást, Kállai Ferenc önmagátújjászülő alakítása segítségével. Ibsennél eza Stockmann csupán az ideáliskövetelmények megtestesítője, elvont éspusztán eszmékből álló, világon kívülifigura. Szinetárnál egy szobatudós naivitásaés az életet nem is-merő ember tisztaságakeveredik figurájában: ezzel a naivitásávalés zöldfülűségével válik valószerűvé. Ő aNagy Balek, aki meg akarja váltani avilágot, és elhiszi a hozzá csapódó társaknak- az újságíró Hovstadnak, a nyomdatulaj-donos Aslaksennek, hogy ők majd a tár-sadalom többségét fogják mellé állítani, stermészetesen a bajban is ki fognak tartani.Ezzel a naivitással természetesen csak addigjuthat el, amíg első végzetes csapások nemérik: utána viszont már vállalnia kell ezt asaját maga által vállalt szerepet. KállaiFerenc csendes, kezdetben tutyimutyi,tétova gesztusaiban kitűnő partnerre talált eza koncepció. A naiv tisztaság, a világonkívüli megváltói indulat és a mindenkibenmegbízó balekság együtt formálja elhihetővéStockmann figuráját.

Ezzel azonban még csak a játék kereteszületett meg: a főalak is visszaváltozott atársadalom élő tagjává; elvontkövetelményből - valóságos figurává.

Nagyobb gond marad a figura és vele adráma mai jelentésének felkutatása: hogyanlehet értelmessé és társadalomfilozófiaiértelemben is elfogadhatóvá tenni az ibseniindividualizmust? Szinetár azzal vágja kimagát, hogy kockáztatni mer. Vannak olyanpillanatok a történelemben, egy társadaloméletében, mikor valóban csak néhány embertud előre látni, mikor csak kevesen őrzikmeg tisztaságukat, és bár a társadalomtöbbsége őket tartja őrülteknek vagymegkövezendőknek, mégis ők fogjákelőbbre vinni a fejlődést. A gondolat,melyet Szinetár előadása vállal, nem el-lentmondásmentes - de éppen ez az el-lentmondásos tartalom teszi izgalmassáprodukcióját. A játék jelentésének felszínénaz a vita jelenik meg, melyet a korrupcióáltalánossá váló tünetével folytat: ebben anorvég városkában is általánossá nőtte kimagát a korrupció, és aki ezzelszembefordul, azt először bolondnaktartják, majd mikor sokat okvetetlenkedik,meg akarják kövezni. Szinetár itt jelentársadalmi fejlődésünk egyik veszélyéttámadja, azzal a drámai túlzássaltermészetesen, melyet Ibsen „egyoldalú"kérdésfeltevése kínál.

Ehhez a felszíni értelmezéshez azonbancsatlakozik egy másik, történelmibbjelentés. A történelmi asszociációtBeethoven IX. szimfóniájának ismételt,egyre vadabb bejátszatása kelti a nézőben.Mikor az első felvonás végén az ujjongóStockmann család táncra perdül, kicsit megis hökkenünk: vajon nem tévedés ez,beethoveni zene tragikus-fenségesdallamára táncot koreografálni? Aztánmikor minden felvonás végén, egyrefenyegetőbben, egyre vadabbul tér vissza eza motívum, lassanként megértjük amotívum jelentését. 1956-ot, azellenforradalom napjait idézi ez a zene,szinte visszahalljuk a rádióból bömbölőkomor zenét - az Egmont-nyitányt -, ésmáris érteni kezdjük a Stockmann-figuratörténelmi jelentését. Akkor is csak néhányember maradt, aki tudta, mit kell tenni aszocializmus megmentéséhez, s azt anéhány embert is megkövezésselfenyegették a megtévesztettek - és méginkább az ellenséges indulatok, a ropogófegyverek. Szinetár tehát egy valóságostörténelmi szituációra utal, és így veszi fel avitát azzal az egyszerűsítéssel, mely a népés a politika állandó és közvetlenegységében tud csak gondolkozni, és nemtudja elképzelni az esetlegesellentmondásokat, az olyan szituációkat,mikor a helyes politika a

és csak így tudnak harcolni valami tisztábbeszményért. Miller is ezt az utópisztikusmozzanatot emeli ki Stockmann doktorsorsából. Csakhogy ezzel az értelmezésselMiller még jobban aláhúzza az ibsenitársadalomfilozófia sajátságát: azarisztokratizmus hangsúlyozását. A világmegváltását csak az erkölcs atlétáihajthatják végre, azok, akik nem atömegember módján viselkednek, hanemakik a legnehezebb körülmények között iskitartanak ideális követelményeik mellett.Az ibseni gondolat lényege a darabbeli„népgyűlésen" válik szintekézzelfoghatóvá: a követelményeket anéppel, a többséggel szemben isérvényesíteni kell - ha kell, egyedülmaradva is. Ibsen csak egyetlen figurátállít mellé, Horster hajóskapitányt; Millera népgyűlésen fellépő részeget is, akibódultan ugyan, de megmondja az igazat -Stockmann doktor mellett voksolva. Ezazonban csak még jobban kiélezi az ibseniítélet keserűségét.

Igaz, végletes, rezignált optimizmusát is:legalább egyetlen ember akad, aki kitart,aki meg akarja várni, amíg kellemesebblesz a morális klíma, amíg mellé áll majdaz a bizonyos többség.

3.

Ez tehát az egykor A népgyűlölőkéntemlegetett, drámaiatlan, „poros" Ibsen-dráma. Szinetár Miklós rendezésébenviszont az évad egyik legizgalmasabb,leginkább színházi - mert társadalmi fe-szültségekkel teli - produkciójaként hat. Anéző nem tud felállni helyéről: olyanszuggesztív, gondolatébresztő, mellbe vá-gó, sőt felemelő ez a bemutató. A poros

közvetlen néphangulat ellenében érvé-nyesül, s mikor annak, aki tisztában lé-véna helyzet hosszú távú jelentésével -kénytelen is ezt a tudását a közvetlentöbbséggel szemben érvényesíteni.

Említettük, hogy ez a gondolati rétegnem ellentmondásmentes. Hiszen a darabindividualizmusa a polgári renden belüljátszódó reformkísérletek tragédiájáról szól- Szinetár felhangjai viszont a közelmúlttörténelmére utalnak. S mint minden utalás- elvont és többféleképp értelmezhető. Itt isfel-felsejlenek olyan értelmezésilehetőségek, melyek az ellenzéki hős felétolnák az előadás jelentését, vagy éppenfordítva, a manipulációk leleplezéséttartanák az előadás lényegének. Nyíltankell erről az értelmezési lehetőségkörrőlszólnunk, mert Szinetár maximálistisztasággal és tisztességgel hozza kivégeredményét, az elvhű politikushelytállását egy történelmi határhelyzetben.De kétségtelen mellékzöngeként ottzsibognak egyéb jelentéstöredékek is -legalábbis a néző fantáziájában, hiszenpolitikai drámáról és politizáló előadásrólvan szó. Hogy végső soron Szinetárértelmezése győz, az annak köszönhető,hogy az előadás ezeket a gondolatirétegeket ugyan felébreszti a nézőben - dele is bántja, s a végső megoldásbanmegnyugtató vég-eredményt kínál. Azelőadás azért olyan izgalmas, mert ezt aművészi kockázatot vállalta, az egyértelműmegoldást meg tudta teremteni.

Ezzel a magatartásával, az ellentmon-dásos feladat vállalásával pezsdítette fel aszínház gárdáját is. Kállai Ferenc példáulolyan teljesítményre lett képes, melyreritkán látunk példát az ő kimagaslókategóriájában: egész eddigi színészihabitusát, „kállais" manírrendszerét hagytamaga mögött, és egy csendesebb, finomabbeszközökkel dolgozó színészt látunkhelyette, akinek intellektuális hatása mégisfelerősödött, egy-egy halk gesztusajelentősebbé változott. Az ő Stockmannja adarab végén markáns és határozott - márnem naiv és világon kívüli, hanem evilágiés kemény. Őze Lajos (a polgármestertalakítja) eddig is aprólékosan kidolgozottfigurákat hozott a színpadra, de ezekcsupán néhány jelenet erejéig tartották megegységüket, aztán valahogyeljelentéktelenedtek. Most viszont az egészteljes hosszmetszetét uralni képes,félelmetes jelensége fokozatosanbontakozik ki valami leheletnyikomikumhól indítva a groteszk nagyságig.Azt is képes érzékel-

tetni, hogy ez a magatartás tulajdonkép-pen gyengeség elleplezésére épül, inge-rültségét, agresszivitását ez a belső gyen-geség és külső támadhatóság táplálja.Sztankay István az újságíró Hovstadalakjában mindaddig nagyszerű, amíg nemkell elhitetnie önmagáról, hogy tisz-tességtelen, cinikus fickó: ez már kevésbésikerül, minden kétértelmű gesztusán átsütegyéniségének vonzóereje, márpedigrokonszenves tisztességtelenség - ebben aműfajban - nemigen meggyőző. Említsükmeg Egri István, Mészáros Ági és RajzJános nevét az előadásegyetlen percre sem kihagyó, elektromosáramköréből Csányi Árpád díszletei azibseni kort idézik, s nem akarnak para-bolisztikus keretet kínálni. Fura módon eza tisztes múltbeliség jobban szolgálja azelőadás maiságát, mint ha ki akart volnakacsintani - már a keretekkel is - a jelenfelé. Vajda Miklós fordítása izzó drámaiszöveget kínál a színészeknek.

Henrik. Ibsen: A nép ellensége (Katona JózsefSzínház)

Színpadra alkalmazta: Arthur Miller, fordí-totta: Vajda Miklós. rendezte: Szinetár Mik-lós, díszlet: Csányi Árpád, jelmez: Vágó Nelly.

Szereplők: Rajz János. Benedek Miklós.Mészáros Ági, Őze Lajos. Sztankay István,Kállai Ferenc. Kalmár Péter. Dénes Gábor.Egri István, Velez Olívia, Horváth JózsefPathó István.

MIHÁLYI GÁBOR

A rettenet házhoz jön

David Rabe: Bot és gitára Pesti Színházban

Több éve tart az amerikai drámairoda-lomapálya. A tegnapi „nagyok" - ThorntonWilder, Arthur Miller, TennesseeWilliams, Edward Albee - élnek ésalkotnak, de egy ideje egyikük semjelentkezett olyan drámai alkotással, amelykorábbi, nagy alkotó periódusánakműveihez mérhető. A nagyok nyomábanegy sor fiatal is feliratkozott az amerikaidrámaírók listájára: John Guare. Claudevan Itallie, Arthur Kopit, Jason Miller,David Rabe, Sam Shepard, Michael Weller,Lanford Wilson -- hogy csak néhánynak anevét említsem. Azonban kiemelkedőt,maradandóan jelentőset még egyikük semalkotott. Illetve, fogalmazzunkóvatosabban - most még így látjuk.Egyelőre a mai amerikai valóságot bátran,okosan elemző, gondosan szerkesztett, jólmegírt drámák szerzőinek vallhatjákmagukat, akik elsajátították, megtanultákmindazt,ami mestereiktől Ibsentől, Csehovtól,Gorkijtól, O'Neilltől és Arthur Millertől,illetve Brechttől - megtanulható, át-vehető.

Ma még elég nehéz megítélni, vajon azelőbbi névsorból éppen David Rabe lesz-eaz, aki holnapra megírja az új A z ügynök

KÖVETKEZÖ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL:

Boldizsár Iván:

A színpadi újjáteremtés II.

Szalontag Mihály:

Illés Endre színháza

Földes Anna:

Beszélgetés Kállai Ferenccel

Nánay István:

Szín h áz- munkásoknak

Péreli Gabriella:

Színházbajáró,színházat értő gyerekekért

Gábor István:

Egy évada Budapesti Gyermekszínházban

Spiró György :

Krleža Golgotája Szegeden

.Szántó Erika: SzépHeléna bájai

halálá t , de az kétségtelen, hogy pályatársaiközül neki van a legnagyobb sajtója. Eztelsősorban Joseph Pappnak, az amerikaiszínház új menedzser-cézáránakköszönheti, aki írópártfogoltjai közül őttekinti a legtöbbet ígérő tehetségnek. Pappnemrég vette át New York új kulturálisközpontjának két prózai színházát, s a nagytermet Rabe legújabb darabjával, alefordíthatatlan című Boom Boom Roommalnyitotta meg. A tartózkodó kritikák szintekivétel nélkül megjegyezték, hogy az újdarab elmarad a szerző legjobb műve, aSticks and Bones (Botok és csontok, magyarcímén Bot és gitár) mögött. Azt hiszem,nemcsak az angol és amerikai kritikárajellemző, hogy Catherine Hughes a londoniPlays and Playersben, a Bot és gitár NewYork-i premierjéről tudósítva,nyilvánvalóan az ottani kritikaifogadtatásra támaszkodva, sajnálkozvaállapítja meg, hogy Rabe új da-

rabja nem olyan jó, mint első műve, a TheBasic Training of Pavlo Hummel (PavloHummel katonai kiképzése).

A Bot és gitár az író úgynevezett viet-nami trilógiájának közbülső darabja. Azelső a fent említett Pavlo Hummel katonaikiképzése, míg a harmadik egy számomraismeretlen Orphan (Árva) című dráma,amelynek végső szövegváltozatát - minthírlik - Rabe nemrég készítette el abemutató és a kritikai vissz-hang tanulságaialapján. A Bot és gitárnak is volt egy 1969-es Bones (Csontok) című változata.Tiszteletre méltó ez a nyitottság ésigényesség, amellyel az író a kapottbírálatok alapján tovább dolgozik művén.

A Bot és gitár 1968-ban játszódik, abbanaz időszakban, amikor amerikai csapatokharcoltak Vietnamban, és ez a háború azamerikai közélet óriási viharokat,elkeseredett szenvedélyeket fel-kavaróproblémája volt. A dráma érdeme, hogy amű a változott körülmények ellenére semvált történelmi darabbá, sőt mi több, véresaktualitását még a magyar közönségszámára is megőrizte. S a dráma maiságátaz sem szünteti meg, hogy a szerző afelvonások elejére állított, régi családifotókat felvillantó jeleneteivel történelmiidézőjelek közé teszi a soron következőcselekményt.

David Rabe színműve ugyanis aztvizsgálja, mi történik akkor, ha a tévébenlátott, újságban olvasott rettenet, amelyodáig távolinak, mások ügyének tűnt,egyszerre csak betör a derék polgárlakásába, felborítja eddigi megszokottéletvitelét, szétkuszálja, kérdésessé teszieddig elfogadott, helyesnek vélt ér-tékrendjét, egyre fenyegetőbbé válik,olyannyira, hogy végül már nemcsakillúzióit, hanem őt magát is meg akarjasemmisíteni.

Ozzie, Harriet és két fiuk, David ésRick, derék texasi átlagpolgárok. Derekakés átlagosak, amennyiben belső igényük,hogy környezetük erkölcsi rendje,konvenciói szerint éljenek, s mert olyanok,mint mindenki más, ez nem is esiknehezükre. (Csak íróilag válik proble-matikussá az átlagfigurák egyénítése, ez azadott esetben nem is sikerül mara-déktalanul.) Davidet a történelem ki-szakítja a védett családi otthonból, elkerülVietnamba, ahonnan egész lényétfelkavaró, megrázó élmények után vakon -azaz, a drámai konvenciók szerint igazánlátón - kerül haza. Tele a szülői ház irántigyűlölettel, apját, any-

ját, testvérét - azaz a személyükbenmegtestesülő rendet - okolja elszenvedetttragédiájáért, valóságos és képletesvakságáért, a szennyes háborúért, amely-ben részt kellett vennie, ahol maga isborzalmak részese és felelőse lett. Őkethibáztatja, hogy nem volt bátorságaszakítani a szülői házból hozott előítéle-tekkel, s nem merte vállalni vietnamiszerelmét, Zungot, akit feltehetően ő ta-szított prostituált sorba.

A dráma konfliktusa, hogy David bosszútakar állni, ő szeretne apja helyé-be lépni, sapját akarja a maga sorsába kényszeríteni.(Rabe, mint annyian Amerikában, buzgóolvasója Freudnak.) Ozzie, az apa már-márössze is roppan - az O'Neill- és Miller-hősökhöz hasonlóan ő is felismeri életeürességét, tartalmatlanságát, személyénekjelentéktelenségét. Az idegösszeroppanáshatárán hajlandó is lenne a szerepcserére,amikor a kisebbik fiú, aki eddig szintebántó közönnyel kivonta magát az előttezajló családi drámából, megelégelve szüleimegalázását, gitárjával (ez is freudistaszimbólum) leüti bátyját. A család, Davidbeleegyezésével, vérét veszi a lázadófiúnak, s helyreáll a rend.

A zavaróan előtérbe tolakodó, freudistajelképek az egészséges ösztönű kozönségetegyszer-kétszer a jelenet drámaiságaellenére is nevetésre késztetik. A freudistahatás Rabe mestereinél, O 'Neillnél ésMillernél is, erősen érződik, legjobbalkotásaikban azonban a szimbólumokbelesimulnak a képrend-szer egészébe.

A mérce mindig viszonylagos. Napjainkátlagterméséhez képest a Bot és gitárkiemelkedő alkotás. Roppant feszültségetsugárzó, erőteljes, felkavaró írás. Bravúrosa cselekmény és a dialógusok kettősvonalvezetése - két síkon játszódik adráma, egyszer a mindennapok közegében,amit az író a mindennapi élet aprómozzanatainak és semmit-mondóbeszélgetéseinek pontos rögzítésévelérzékeltet -, másodszor a lélek terében,ahol a ki nem mondott, végig nem gondolt,tudat alá fojtott gondola-tok, vágyakkavarognak. Ebben a darabban a szereplőka néha maguknak sem bevallottgondolatokat is hangosan kimondják -nehéz feladat elé állítva a rendezőt, aszínészeket, akiknek valamilyen módonérzékeltetniük kell, hogy amit az általukmegelevenített alakok így. önmagukellenére is megvallanak, az a mindennapivalóság és a tudatalat

ti köztes mezején hangzik el. Tudatosulbennük, és a többiek is tudomásul veszik,de mégis úgy tesznek, mintha nem hallottákvolna az elmondottakat. Illetve, mintha amásik nem mondott volna semmit, de ő aszeme pillantásából, gesztusaiból mégiskiolvasta rejtett gondolatait. Felismeréseitazonban nyíltan nem kellett beismernie.Csehovval ellen-tétben - ahol mindenkimondja a magáét, anélkül, hogy panaszaitbárki is meghallaná - itt, legalábbis atudatalatti síkján, tökéletesen funkcionál akommunikáció, csak éppen a hősök egymásiránti gyűlöletét közvetíti.

Kapás Dezső rendezése egy félkészszobor érzetét kelti. Mintha itt még si-mítani kellene, ott meg még hiányoznavalami. A rendezés érzékeli a dialógusokkettős síkját - de nem munkálta ki eléggétisztán az elválasztó határokat, akülönbséget érzékeltető színészi játékot,világítási effektusokat. Baj van a szavak,mondatok, beállítások hangsúlyával, arendezés nem árasztja magából azt abiztonságot, azt a meggyőző erőt, hogyamit a színpadon látunk, hallunk, az csakígy lehet hiteles, csak így mondható, csakígy játszható el. A mű-vészi hitelességhiánya pedig az egész darab sikerétveszélyezteti. Ha a drámai alakokfurcsának tetsző őszintesége a groteszkülkiélezett helyzetek következtében elvész,az előadás azonnal komikumba fullad.Kétségtelen érdeme Kapás Dezsőnek, hogyha a játékvezetés hitelessége nem is voltigazán meggyőző, egy-két pillanatnyikisiklástól eltekintve (amelyben a darabemlített freudista túlzásai isközrejátszottak), a rendezés meg tudtaőrizni a dráma feszültségét, több-kevesebbsikerrel közvetíteni tudta a látottakértelmét. Egyetlen vonatkozásban éreztük,hogy a közvetítés - módosítást is jelent.Abban a rendezői szándékban, amelyigyekezett tompítani a dráma jellegzetesenamerikai brutalitását. Így is messzebbrement az előadás, mint amihez szokvavagyunk. Ezt nem rosszallóan, bírálatkéntmondom - hiszen a rendezés nem tekinthetel a hazai és az amerikai akusztikakülönbségétől. Ami ott dobütésnekhangzik, az nálunk ágyú-szóként robbanna.

A tompítás, enyhítés - vagy nevezzükakár finomításnak - már a fordításnálkezdődött. Az amerikai színpadokonszabadon mondható illetlen szavak nálunkszalonképes szinonimáikkal helyet-tesítődtek - nem mindig szerencsésen.Egyszer-másszor érződik, hogy a „lába

köze" vagy az „istenfáját" helyett mégnálunk is mást mondanak az emberek azadott helyzetben.

A fordítónak, Bátki Mihálynak nemmindig sikerült megtalálnia az amerikaikedélyeskedés, túláradó szívélyesség hazaimegfelelőjét. Amerikában járva egy ideigeltartott, amíg felfogtam, hogy a túláradókedvességgel elmondott „mennyire örülök,hogy találkozhattam Önnel!" a mihangsúlytalanul közölt „jó napot-unknakfelel meg. De ebben a túlhangsúlyozásban aszínészek játéka is ludas. Néha már azt semsikerül min dennapos természetességgelelmondaniuk, hogy „jó napot", azonnal „jóónapot kívánok! lesz belőle.) Ezektől adöccenőktől eltekintve, Bátki fordításahitelesen tolmácsolja a minden-napoknyelvét.

David szerepében Lukács Sándor nyújtjaaz előadás legkiegyensúlyozottabbteljesítményét. Hitelesen érzékelte tikiábrándult hősének keserűségét, ha-ragját,félelmeit, önvádját. Ő mozog alegbiztosabban a játék két síkján - af-fektálság nélkül, természetes hangon kéregy pohár vizet, s drámai erővel süvítivádjait. Nem rajta múlik, hanem a rendezőiértelmezésen, hogy alakja több árnyalattalrokonszenvesebbé vált, mint a drámábanmegírt, megkeseredett, bosszúra vágyófigura, akit a szennyes háború ugyancsakmeghempergetett a szennyben, és aki magais bűnös.

Mádi Szabó Gábor és Tábori Nóra tudjaugyan, hogy Ozzie és Harriet tipikusamerikai állampolgár, mégis időn-ként akelleténél bugyutábbnak és ellen-szenvesebbnek ábrázolják, azonnal és ál-landóan le akarják leplezni őket. Ezért nemsikerül nézeteik megrendülését, emberiösszeomlásukat, jóságba burkolt ke-gyetlenségüket olyan megrázó erővel áb-rázolni, mint ahogy szerepük megengedné.

Színészeink gyakori hibája, hogy nemhiszik el: elég azt eljátszani, amit az írómegírt, nem kell minden mondatra,gesztusra a hatás kedvéért még rájátszani.Lehet, hogy ezt a túldimenzionált játékot ahátsó sorokban megtapsolják - mint KozákLászlót, aki a művelt, modernpszichoanalízisben jártas, kitűnő társaságiérzékkel bíró, többnyire világi ruhában járóDonald atya helyett valami bohózatbólidetévedt figurát elevenít meg a színpadon.Azonban végül is az olcsó sikerértalakításuk hitelével fizetnek. Sokszorzavaró a rájátszás a

Ricket alakító Kern András esetében is,aki fiatal kora ellenére, úgy látszik, márelfelejtette, hogy viselkedik egy mai diák.

Fonyó József, az őrmester néhánymondatos szerepében szemmel láthatóanzavarban van. Nem tudja eldönteni, mitkezdjen a realitás és irrealitás közt mozgóalakkal. Szerencsi Éva főiskolai hallgatómintha vietnami lánynak született volna -vonzóan tölti he nem is olyan könnyűálomkép szerepét. Fábri Zoltán díszletepontosan megfelel a szerzői utasitásnak,hogy egy a hirdetésekből is-mert amerikaiotthont kell magunk előtt látnunk, ésugyanakkor játéktérnek is ki-váló.Jánoskúti Mártát a jelmezek nem állítottákkülönösebben nehéz feladat elé, az egyesalakokat koruknak, jellemüknekmegfelelően ízlésesen, modernül öltözteti.A női nézők körében különösen Harrietbőrmellénye aratott meg-érdemelt sikert.

Még egy utólagos megjegyzés. KapásDezső - akinek vetített portréját harsánygaudiummal fogadta a felvillantott családifotók között a beavatott premierközönség- még nem olyan kiváló és híres rendező,hogy a reneszánsz nagy mestereihezhasonlóan odafesthesse port-réját az általafestett kép egyik sarkába. Még ha ezfilmrendezőknél okkal vagy ok nélküldivatba jött is. Tőle egyelőre inkább aztvárjuk, hogy kimunkált, jó előadásokkalrajzolja, fesse tovább a maga rendezőiarcképét: ne arcvonásaival, hanemalkotásaival hódítsa meg a közönséget.

David Rabe: Bot és gitár (Pesti Színház)

Fordította: Bátki Mihály, rendezte: KapásDezső, díszlet: Fábri Zoltán, jelmez,: János-kútiMárta.

Szereplők.: Mádi Szabó Gábor, Tábori Nóra,Lukács Sándor, Kern András, Kozák László,

Fonyó József, Szerencsi Éva,

David Rabe: Bot és gitár (Pesti Színház). A vietnami háborúból vakon hazatért David (Lukács Sándor)(lklády László felvétele)

SZILÁDI JÁNOS

Aki júniusban született

O’Casey Juno és a páva című drámájaa József Attila Színházban

„Az élet csak a regényekben és a rosszdarabokban engedelmeskedik a jó modorés az udvariasság szabályainak, csakazokban lehet kiszámítani útjait. De az,amit ezekben látsz, olyan messzire van azigazi élettől, mint az igazi élet ezektől aszíndaraboktól." Nem kétséges, aki esorokat írta, az életét tette arra, hogyműveiben „az igazi életet" ábrázolja. ÉsSean O'Casey - hisz ő írta e mondatot -valóban erre törekedett: tudatosan,művészi programként vállalva és hirdetvehazája emberi, társadalmi valóságánakhűséges ábrázolását.

A vállalt program, „az élet" meglelé-sének művészi elkötelezettsége jellemzi atémaválasztást is: O'Casey darabjai az írkisember életét ábrázolják, egyszerű,látszólag semmitmondó történetekbenvillantva föl Írország viharos hétköz-napjait. Ez a „tükörtartás" a kor és akortársak elé már önmagában kihívhattavolna a szenvedélyeket O 'Casey művészeteellen. De O'Casey ennél többet,fontosabbat is tett: nem csupán ábrázolta,de szenvedélyesen és könyörtelenül

minősítette is azt a világot, amelyben élt ésalkotott. Akárcsak a nagy pályatárs, aszintén ír G. B. Shaw, az angliai viszo-nyokról írva, ő sem fékezte indulatait, haaz ír átlagember közönyét, önös nem-törődömségét ábrázolta, és nem csitította apénzemberek elleni dühét, haragját sem.

A válasz, természetesen, nem maradt el.O'Casey drámaíró-művészetének csúcsa azúgynevezett dublini trilógia. A trilógiaelső darabját, az 1923-ban írtÁrnyékpartizánt még a sikeres visszhangjellemezte. Egy évvel később, a Juno és apáva bemutatója a dublini AbbeyTheaterben már viharokat kavart. 1926-banAz eke és a csillagok premierjén pedig afelviharzó szenvedélyek - még afordulatokban bővelkedő színháztörté-netben is ritka esemény ez! - nyílt tö-megverekedésbe torkolltak.

S ez volt az utolsó csepp a pohárban:O 'Casey helyzete tarthatatlanná vált Ír-országban. Támadást támadásra szerveztekellene, azzal vádolták, hogy művei sértikaz ír nemzeti becsületet, önér

zetet. O'Casey Angliába utazott, és ha-láláig (1964) ott is élt, de műveit továbbrais hazájáról, Írországról írta.

Vihart, botrányt kavarni nem nehéz, deaz idő a művet magát teszi próbára, sbármilyen magasra csaptak is egykor aszenvedélyek az alkotás körül, ha a műesztétikai értéke nem igazolódik - afeledés lesz a sorsa. Sean O 'Casey mű-vészete kiállta a próbát. Sőt, az, amitO'Casey a dublini trilógiában a húszasévek Írországáról ír, a hetvenes években ismegfontolást érdemlő. Arra gondolunk,amit a világsajtó „írországi tragédia"címmel tárgyal évek óta. A katolikusok ésprotestánsok érthető és érthetetlenháborújára, melyet kétkedve ésnemegyszer hitetlenkedve figyelünk. Errea torz, egyházi zászlók mögé rejtőzőháborúra, melynek egykori harcairólO'Casey művészete oly elemi erővel tu-dósít a dublini trilógia középső darabjá-ban, a Juno és a pávában is.

A történet Dublin egyik külvárosibérkaszárnyájában játszódik, 1922-ben,ahol a Boyle család éli életét. A család-főa részeges, munkakerülő Jack Boyle, ahiú, berzenkedő, értéktelen „páva", akitengerészkapitánynak hazudja ma-gát, saki társával, a senkiember Joxer Dalyvalegyik kocsmából a másikba tántorogvatölti napjait. Felesége, Juno - a név ajúniusi születésre utal - a ténylegescsaládfenntartó: ő dolgozik, ő tartja el acsaládot, s az ő gondoskodó szeretete óvjameg a széthullástól is.

Egy nap váratlan esemény tör be acsalád életébe. Kiderül, hogy egy távolirokon tetemes örökséget hagyott rájuk.Pénzt ugyan még nem kapnak, de meg-nyílik előttük a kölcsönadók tárcája.Bútort, új ruhát, lemezjátszót vesznek.Jack Boyle, a kapitány pedig kapitánymódra él: sok evéssel, ivással, hangosmulatozással. Úgy tűnik, minden rendbejön. Lányának, Marynek a jó hírt hozóügyvéd udvarol. Fia, Johnny abban re-ménykedik, hogy elköltöznek, oda, aholsenki se ismeri őket. Johnnynak oka van aköltözésre. Részt vett az 19 i 6-os húsvétifelkelésben, csípőjét átlőtték, egyik karjátbomba tépte le. Áldozata, melyet hazájáérthozott, nem minden-napi, de most mégisfél. Fél, mert a mozgalom árulássalvádolja, és Johnny úgy érzi, nem tudjatisztázni magát.

Az elköltözés talán megmentené, de nemtudnak elköltözni. Az örökség nagyreménye egyszerre szertefoszlik: az ügy-véd rosszul fogalmazta meg a végrende-letet, A hitelezők megrohanják a csa

ládot, és mindent elvisznek. Az ügyvéd iseltűnik, magára hagyva a terhes Maryt.Johnnyt a mozgalom bűnösnek találja, éskivégzik. Csak Juno nem törik meg acsapások alatt: elhatározza, hogy elválikférjétől és a lányáról fog gondoskodni.

Jack Boyle pedig óriási mulatozást csapa maradék pénzből, és a részegekbambaságával nyilatkoztatja ki nagymegállapítását az üres lakásban, hogy avilág „káosz".

A dráma elemzői már régebben fel-figyeltek arra, hogy a Juno és a páva nemkevés rokonvonást mutat GorkijKispolgárok című művével. Mindkétdráma egy család széthullását ábrázolja,és mindkettő egy család sorsába sűrítikora és társadalma fő kérdéseit. Gorkij akispolgári életforma széthullását,O 'Casey az írországi nyomor, elnyo-mottság emberrontó erejét. A hasonlóságmellett azonban a különbségek is je-lentősek. Gorkij egy forradalmat érző,rejtő társadalom, osztály reményét lopjaNyil figurájába. O 'Casey-t pedig egybukott forradalom - az 1916-os, úgyne-vezett húsvéti felkelés, melyet az elnyo-mó Angliával szemben vívtak Írországfüggetlenségéért; leverték - utáni kese-rűség, kétség és vád hatja át.

A rendezés

O'Casey drámáiban - így a Magyaror-szágon most először játszott Juno és apávában is - egyszerre jelentkezik aszentimentalizmus és a vaskos humor,illetve a vaskos humorba rejtett keserűdrámaiság. O'Casey műveinek e sajátos-sága - és ezért is emeljük ki elsőként - arendező talán legnehezebb feladatátjelenti a darabok színpadi újrateremté-sekor. Eltúlozni bármelyik elemet egyetjelent a dráma belső arányainak meg-sértésével. A humor kiemelése a történetdrámaiságát gyengítené, az utóbbi túl-hangsúlyozása színeitől fosztaná meg ajátékot, unalmat, oktalan didaktikusságotárasztva a nézőre.

Berényi Gábor rendezése mindkét kí-sértést kivédi, s ha apróbb hangsúlyel-tolódásokat érzünk is, lényegében össz-hangot teremt az eltérő hangulatú rétegekközött. Komédiát játszik, de egy percigsem engedi, hogy a komédia ön-célúváváljon - és arra is ügyel, hogy adrámaiság ne nyomja el a komikus moz-zanatokat.

Természetes, hogy ebben az arányokatvigyázó összhangteremtésben a drámagondos értelmezése a legfőbb segítő.

Berényi Gábor rendezői művészeténekmindig is egyik legerősebb vonása volt amű részletekig ható elemzése. Lehet, solykor kikerülhetetlen, vitázni egy-egyjelenet rendezői felfogásával, de ennek avitának az alapja a szituáció máseredményű elemzése. Az, hogy egy-egyjelenet spontán módon alakulna olyanná,amilyennek a nézők látják, Berényirendezéseiben szinte elképzelhetetlen.

A rendezői értelmezés, bármily követ-kezetes és mély is, könnyen megrekedhet aszándéknál. Az értelmezést színpadiszituációkban és jellemekben kell köz-vetíteni, hogy eljusson a nézőkhöz. A Junoés a páva előadásán ennek egyik eszköze aprodukció ritmusképletének rendezőikidolgozása. Pergő, sodró ritmus jellemziaz egész előadást, emlék-ként is ez maradmeg bennünk elsősor

ban. Ha azonban részletesen végiggon-doljuk a látottakat, hamarosan rájövünk,hogy az alapvető gyors tempón belüllassítások (majdnem leállások) és gyor-sítások váltakoznak a játék során. És aritmusváltások rendezői szervezése azaránytartást segíti, erősíti. A tisztábbkomikum túlzásait óvják a gyorsulások, ésa drámaiság kiemelését segítik a lassúbbpillanatok.

A ritmusváltások azonban önmagukbannem mindig hatásosak. A színház-művészetabban az értelemben is komplex művészet,hogy egyetlen részhatást is sokféleeszközzel lehet és kell elérni, létrehozni.Berényi Gábor szívesen alkalmaz többféleeszközt egyetlen hatáselem kibontására. AJuno és a páva előadásában példáulnemcsak a ritmusképlet következetes

kidolgozásával teremti

meg a mű belső arányainak összhangját, deazzal is, hogy a komikus mozzanatokfigurajellemző, leleplező erejét maximá-lisan igyekszik kihasználni. Boyle és Joxerigazi kapcsolatának bemutatására építi felpéldául a reggelizési jelenetet: Boyleszokott üres szónoklatainak egyikétharsogja bele a levegőbe, miközben azelszántan lelkesedő Joxer szorgalmasanlopkodja ki a serpenyőből a kolbász-szeleteket. Komikus szituáció? Az. De akomikum mögött ott a komolyabb tartalomis: a két barát parádés, hangzatosönleleplezése.

Jó, a drámát értő, értékeit a színpadiújrateremtésben hiánytalanul fölmutatórendezés Berényi Gáboré. Nem történelmitabló, nem kosztümös dráma a szá-zadelőről, de nem is szükségtelenül ak-tualizált. Játék, melynek emberi vonat-

Sean O'Casey: Juno és a páva (József Attila Színház). A Boyle család háziünnepséget rendeza nem várt örökség hírére (Szemes Mari, Szabó Éva, Örkényi Éva, Horváth Sándor és Soós Lajos) (lklády László felvétele)

kozásait, sajnos, sok mindenben nem so-rolhatjuk a múlt emlékei közé.

A Juno és a páva rendezésében Berényimár hatásosan szervezi a színpadi teret. Alecsupaszított színházi technika riasztókopárságát egyezteti a dublini bérkaszárnyakomor, embertelen világával. (A díszletetCsinády István tervez-te.) És ebben a térbenjátszatja el a történetet, Nem csupán atörténetet, de a kint és bent világát is; azt asajátos szín-padi helyzetet, amikor az ajtón,a lakáson kívüli világot is látjuk. Ez akitágítás pedig nem egyszerűen a rendezőitérkezelés biztonságát jelzi, hanem gon-dolatilag is erősíti, gazdagítja a műbenábrázoltak általános igazságát. Gazdagítja,mert a Boyle család lakása csak aszegénységet jelezné, a külső, komor,embertelen világ rendezői bemutatásaviszont tágabb összefüggéseket érzékeltet -azt a társadalmi közeget, amelyben a Boylecsalád éli életét.

Berényi Gábor rendezésének halványabbmozzanataként említendő a fia temetéséreinduló Tancredné jelenetének kibontása.Berényi rendezése szimbólumként értékeli ajelenetet, de sem színészvezetésben, sem aszituáció szín-padi kibontásában nem tudjamegteremteni azt a művészi többletet, melyvalóban szimbolikus érvényűvé formálná ajelenetet. Így viszont az üresebb teátralitásízei lopóznak be, ha csak pillanatokra is - azelőadásba.

A színészi játék

Az est kimagasló színészi játéka SzemesMari Juno-alakítása. Tiszta, igaz ember állelénk, boldogságot, szeretetet érdem-lő.Nem az idő, a munka, a gond húzottárkokat arcába, s ha szépsége már a múltéis, valami mély, emberi báj ragyogja beminden mozdulatát. Juno boldog akarlenni. Helyzete szinte reménytelen.Iszákos, senkiházi férje, szerencsétlensorsú fia, kevés reményű lánya nehezítisorsát, de ő nem enged. Mosollyal, vidámnevetéssel viseli sorsát, pedig csakönmagából meríthet erőt. Próbák, nehéztragédiák sorát járatja meg vele O'Casey,és Juno töretlen marad. Nem hull bele aváratlan örökség emberveszejtőcsapdájába, nem roppan-hat össze fiahalála hírén, mert erősnek kell lennie, hogylánya, Mary tragédiáját kivédhesse.

Szemes Mari ismeri ezt az asszonyt. Nemmostanról, régről. Alakítások, szerepekegész sorában dolgozta fel embe-

ri, színészi élményként a munkásasszonyvilágát. És most a megérdemelt gazdag-ság okos bőkezűségével építi bele játé-kábamindezt; megejtő hitelességgel ésa színészi tudatosság állandó kontrolljával.

A két senkiember, Jack Boyle és joxerDaly megjelenítője Soós Lajos és HorváthSándor. Ingyenélők, parazitákmindketten. Emberi céljuk, ha volt isvalaha, már rég elveszett: maguk sememlékeznek rá. Hazugságból fonnakhálót önmaguk köré, hogy a valóságról nekelljen tudomást venniük. Barátok,de csak az ivásban. Egyetlen pillanatkijátssza őket egymás ellen. Lumpen-proletárok - egy mára nálunk már isme-retlen jelenség élő illusztrációi. Soós Lajosés Horváth Sándor jólszervezett színészi játékkal bontják kifigurájukat. Kerülik a komédiai túlzáso-kat, a rájátszások kínálkozó alkalmait. S haegy-egy epizódban - az ablak mö-gül visszamászó Joxer jelenete példáulvagy a nagy mulatozás éneklései - ér-zünk is némi túlmozgatást, játékuk álta-lában fegyelmezett.

A jobb sorsra érdemes Mary (Szabó Éva)és a kikerülhetetlen halált rettegve

váró Johnny (Maros Gábor) mellett az estkisebb szerepeit Kránitz Lajos (JerryDevin), Örkényi Éva (Maisie Madigan),Fülöp Zsigmond (Charlie Bentham) ésSzilágyi Eta (Tancredné) alakította.

Kemenes Fanni jó hatású jelmezekettervezett, csak Joxeré egy árnyalattalkomikusabb a kelleténél.

O'Casey sajátos világát híven meg-őrizte Nagy Péter árnyalt, jól mondhatófordítása.

Sean O'Casey: Juno és a páva (József AttilaSzínház)

Fordította: Nagy Péter, rendezte: Berényi

Gábor, díszlet: Csinády István, jelmez: KemenesFanni.

Szereplők: Soós Lajos, Szemes Mari, SzabóÉva, Maros Gábor, Horváth Sándor, LorándHanna, Örkényi Éva, Turgonyi Pál, Kránitz Lajos,Fülöp Zsigmond, Tóth Judit, Szilágyi Eta, ZoltayMiklós, Újréti László, Szendrő Iván, MakaySándor, Vígh Imre.

SZEREDÁS ANDRÁS

Egy iskoladrámaiskolapéldája

Teophania-előadás a televízióban

400 éves iskoladráma

Érdekes és kedvet ébresztő volt a tele-vízió Teophania-előadása, Gyárfás Miklósszínháztörténeti kalandozásainak másodikállomása. Úgy adott képet egy XVI. századiműfaj : a moralitás dráma-históriai helyéről,hogy a pedagógiai célzat (a sorozatismeretterjesztő s a darab erkölecsnemesítőszándéka is) a bölcs humor áttételeinkeresztül érvényesült. Azért érdemes - méga sorozat össze-foglaló méltatása előtt -feljegyezni ezt, mert nem puszta bemutatás,illusztráció, hanem önálló előadáskerekedett belőle.

A Szegedi Lőrinc nevéhez fűződő, egyhíján 400 éves iskoladráma nem jeleskediképpen szembetűnő erényekkel. Ízes és a maifülnek kedvesen, gyerekesen botladozópárbeszédei helyenként körülményeskedőek,terjengősek, s azt a kevés drámai izzást,amit a moralitásra oly jellemző, egymássalszembefordított szentenciák tarthatnánakébren, a szerző olykor maga oltja ki (példáulÁdám és Éva jelenetében) türelmet ésmegbékélést hirdetve.

Efféle darabokat - melyek végső soron amisztériumokból nőttek ki, s a bibliából, alegendákból variálgatták témáikat aszűkebb közösségek, egyház-községek ésiskolák okulására - tucatjával gyártottakSzegedi Lőrinc korában. A Teophania mégcsak azzal sem tűnhetne ki közülük, hogyönálló szerzemény - hiszen egy lipcseilelkész, Selneccerus latin nyelvűmunkájának fordítása.

Mégis eredetinek és tagadhatatlanulelragadónak érezzük. Ennek oka az, hogySzegedi Lőrinc a fordítás közbenmegpróbálta - és nem is tehetségtelenül -saját (egyébként alighanem csak el-képzelt)közönségéhez idomítani az eredetit.Teletűzdelte a Teophaniát anakro-nizmusokkal, szándékos pontatlanságokkal.Nemcsak abban ludas, hogy Budára és asolti borra hivatkoznak a bibliai személyek,hanem nyilván abban is, hogy a példázathátterében, a szöveg mögött egy 16.

századi falu hétköznapi élete rajzolódik ki.A Teophania (az Isten emberi megje-

lenése) tulajdonképpen összpróba az utolsóítéletből. De a magyar szerzőnél az embereksáfárkodását ellenőrző Úr mintha egy alföldiparasztház udvarára toppanna be, ahol Ádámgazda, gereblyével a vállán, az iméntosztotta ki házanépének a munkát; a nagyranőtt kamaszfiaival perlekedő Éva a sürgő-forgó gazdasszonyok aggodalmaskodásával.Ábel ünnepélyesen kimosakodva, Káin megafféle nyakas duhaj módjára boglyas fejjelfogadja az égi vendéget.

De nemcsak azzal férkőzik közel szí-vünkhöz az író, hogy a korhűség tekin-tetében ügyetlenkedik, hanem azzal is, hogyközben-közben mintha elfeledkezne a daraberkölcsi célzatáról is. Olyan közvetlenül ésérzékletesen ecsetelgeti az eredendő bűnbeeső Éva bűnbánatát, hogy már-már egyházassága előtt meg-esett, együgyű lánytörténete bontakozik ki előttünk, akit ajámbor Ádám vett nagylelkűen magához. Ésannyi életszerű érvet sorakoztat fel aszenteskedő családtól megcsömörlött, és asok korholástól konokká lett Káinmagyarázatára is, hogy azután az Úristen isbajosan tudna már - az eredeti tervnekmegfelelően - közmegelégedésre ítélkezni.

Szegedi Lőrinc fordítása - különösvéletlen! - éppen ennél a pontnál - azegyértelmű tanulságot ígérő befejezés előtt -szakad meg. Nem kétséges - az előszóalapján -, megleckézteti az Úr Káint;öccseinek szolgájává teszi. Mégis hitelesnekérezzük azt a lezárást, amit feltehetőenGyárfás eszelt ki. Az Úr-isten sommásítéletet hoz: egyformán szolgálatára szólítjafel az erényekre s engedelmességre készÉvát és Ábelt, s a rút bűnöst, a „versönes"

Káint.A csattanós befejezés kettős feladatot old

meg. Egyfelől hűséges marad az eredetimorálhoz: hiszen tudnivaló, hogy Ábelnaköröm a szolgálat, Káinnak pedig büntetés;másfelől eleget tesz mai „fejlettebb"

igazságérzetünknek: amennyiben ezzel azítélettel Ábel, a túlbuzgó stréber se viszitöbbre, mint az ügyeletes undok.

A rendező

A félreértések elkerülésére most már hozzákell tenni: mindezeket természete-

Szegedi Lőrinc: Teophania (Magyar Televízió).(Koltai Róbert: Káin; Márton András: Ham; ésGyulai Károly: Esua

Ábel (Tímár Béla) megfeddi az engedetlen Káint (Koltai Róbert)

sen nem mi, a nézők olvastuk ki előzőlega darabból, hanem Babarczy; nem a milátóhatárunk volt ilyen tág a morali-tásdráma műfajával kapcsolatban, ha-nema kitűnő rendezésé. Csupán azt kellenemég tisztázni, hogyan történt ez. MertBabarczy módszere cseppet semlátványos, stílusa szinte kínosan tárgyi-lagos. Eljárása nagyon is kontárnaktűnhet, ha elvárjuk, hogy egy iskoladrámacsupán az iskolai színjátszás eszközeivelmutatható be. Vaskos bolondozással,műkedvelő nyerseséggel, fekete-fehérerkölcsi tanulsággal. Babarczy - minttalán 400 évvel ezelőtt Szegedi Lőrinc is -szándékosan félreértette a feladatát, s

karaktert merészelt adni az allegorikusfiguráknak. „Ősszüleink állapattyát"valamiféle naiv társadalmi drámávákörvonalazza. De vajon végigösszeegyeztethető ez az alapanyagkönnyed hangvételével? A rendező nem istörek-szik erre, s az előadás végén szinteészrevétlenül lépünk be az iskolavilágába. Ami eddig történt, csakelőkészület volt: a vizsgára. Megjelenik azÚr (Horváth József képében) : mint kisséfásult, ki-ábrándult iskolamester, és kitől-kitől számon kéri a katekizmust,imádságot, hitvallást és erkölcsöket. És azisteni feleltetésnél Éva éppolyan nebulóváváltozik, mint fiai: Ábel és Káin.

A szereplők

A rendező elképzelései legelevenebbenMolnár Piroska és Koltai Róbert alakí-tásaiban kapnak formát.

Kézenfekvő lett volna, hogy MolnárPiroska a sopánkodó, jajpanaszos Évátüres litániázással jelenítse meg. Ő azon-ban a retorikai mutatvány helyett hallatlanegyszerűséggel szólaltatja ki a szövegbőlegy parasztasszony csodálkozóalázatosságát, együgyű jámborságát. Já-téka emberséggel és finom megfigyelé-sekkel teli. Aggódik a fiáért, aki „igenritkán van itthon", rossz társaságba, „sült"barátok közé keveredett, és büszkélkedik amásikkal, aki miközben szépen fújja aleckét, ő szája néma mozgásával követi,fel-felcsillan a tekintete; s aztán tátottszájjal álmélkodik el a talányosistenítéleten.

Koltai Róbert Káinja szenzációs jel-lemrajz. A tagadó szerepe mindig is hálása moralizáló színpadon, hiszen az erkölcsivilágrendet csak meggyőző érvekkel lehetkétségbe vonni. Koltai azonban nem aKáin-szereppel azonosulva, agonoszságból és a megátalko

dottságból kovácsol fegyvert - hanem akáini szereppel, az eleve elrendelt mi-hasznasággal perlekedve.

„Nem jobb jámbor volt apám is mi-nálunknál, miért h o g y most ilyen nagyszent?" - méltatlankodik, és nemcsakszavakkal, hanem lomha járásával, sunyi,de rezignált tekintetével, darabosságával -mint a csődpedagógia megtestesülése.

Horváth József Deusa is szokatlanalakban jelent meg. Nemcsak a magasz-tosság és a kenetteljesség hiánya, hanemöniróniája miatt is. Úgy tett, mint akinekterhére van, hogy beskatulyázzák (az egekura) szerepébe. Félrebillent fejjel,röstelkedve, ásítozva és legyintgetvefogadta az emberek dagályos hódolatát.

Tímár Béla Ábelje (és e szerepbe ol-vadtak Seth szövegei is) kissé háttérbeszorult kivédhetetlen egysíkúságával, bárTímár ügyesen egyensúlyozta az„engedelmes", a „jó erkölcsű" magatartásrokonszenves és fennhéjázóan, fon-toskodóan ellenszenves vonásait.

Vajda László Ádám rövid szerepébenkomótos mozgásával és nyomatékosítóbeszédmodorával mulatságosan idézteelénk a bút-baját férfiasan elfojtó,asszonynevelő patriarkális családfőt. Ésugyanilyen villanásnyi időre teremtett fi-gurát Gyulai Károly a zavartalan hedo-nista Esuával, és Márton András, akiHamban a henyélést, naplopást a magarelativisztikus ideológiájával igazolja.

A Teophania felfedezése

A történethez tartozik az is, hogy aTeophaniát a rádió bemutatója indítottaútjára. Nyerges Andrásnak az eredetiszövegre támaszkodó kiegészítései ésMarton Frigyes rendezése azonban egymerőben más jellegű iskoladrámát szó-laltattak meg. Nyersebben és rámenő-sebben komédiázót, amely úgy nevettetett,hogy komolyan vette a moralitás (márSzegedi Lőrincnél is kétséges) morálját.

Harsányi Gábor Káinja léha és go-noszkodó fafej, akit Úristen (MakláryJános) méltán büntet úgy, ahogy azt aPrológus megígérte. A rádióbeli Teo-phania, ha úgy tetszik, korhűbb volt, minta tévébeli. A rádióváltozatban ezzelegyütt csak Szegedi Lőrinc színházatámadt fel, míg Babarczy rendezésébőlmagának a műfajnak az életképességederült ki.

NÁNAY ISTVÁN

Kőműves Kelemen

Sarkadi Imre drámatöredékénekelőadásai

Aligha van olyan magyar anyanyelvűember, aki ne ismerné a Kőműves Kele-men népballadának legalább egy válto-zatát. Nemcsak azért, mert tanítják azáltalános iskolában, hanem azért is, mertez a ballada népünk kollektív tudatánakélő része, s mint ilyen, évszázadok ótahagyományozódik.

Mivel mindaz, ami a kollektív tudatbatartozik, általánosan ismertnek tekinthető,egy-egy elemét a művészek adottnakveszik, és anélkül, hogy az eredetitlényegében megmásítanák, úgy dolgozzákfel, hogy a közismert változat új, mástöbblettartalommal gazdagodik. SarkadiImre is így gazdagította a KőművesKelemen népballadát.

Novella és dráma

Sarkadi Imre kétszer fordult a balladához.Először novellát írt a tizenkétkőművesről, majd drámát, pontosabban:drámatöredéket. 1947-ben szüle-tett anovella, amely egyik kiemelkedő darabjaaz 1945-48 közötti, első, jelen-tős alkotókorszakának.

A Kőműves Kelemen című novellafőszereplője nem Kelemen, annak elle-nére, hogy ő meséli el a történteket. Azesemények irányítója egy másik kőműves,Boldizsár, aki már-már emberfölötti,ördögi figura. Cl találja ki az asszonybefalazását, ő készíti elő az egyezséget, ővezeti a falazást. Kelemen csak elfogadjaaz egyezséget, és eltűri Anna feláldozását.Nem szereti Boldizsárt, de mert ő azegyetlen konstruktív ember, követi, akár atöbbiek. Nincs testi-lelki ereje, hogyszembeszálljon a Boldizsár általbefolyásolt, manipulált többséggel.Megmozdul valami ellenkezésféle benne,de a közösség szorítása, húzóerejeerősebb, mint egyéni fájdalma, és nemellenkezik. Rossz szájízzel, bűntudattalvállalja az áldozatot, és mindazt, amiebből következik: az építést, a munkát, afélelmet, a kiszolgáltatottságot.

1949 után Sarkadi művészetében váltáskövetkezik be. Míg a „fordulat éve" előttiáttételes novelláiban a helyét keresi,szellemi-erkölcsi helyzetét igyeksziktisztázni, 1949 után néhány évigszépprózájában is szinte kizárólag a pa-

raszti életforma megváltozását követinyomon.

A két periódus határán, 1948-49 körülírta meg Sarkadi - a mű publikálójának,Siklós Olgának közlése szerint a Kőműves Kelemen-dráma részleteit.1943-ban már írt drámát Sarkadi A prófétát -, ám 1945-49 között csak négydrámatöredéke született. (Három Lukrécia, Elektra, Hannibál - a görögtragédiák hatása alatt, a negyedik amagyar népköltészetből, illetve saját el-beszéléséből született.)

Vajon miért nem fejezte be ezeket adrámákat? Csak stílusgyakorlatnak,önmaga előtt is sikertelen műfajpróbál-kozásoknak tekintette őket? A sokfélelehetséges ok között a politikai helyzet,légkör változása, a kül- és belpolitikaiesemények és az azokat követő, az életminden területén érezhető fordulat mindenbizonnyal szerepet játszott abban, hogy a

Kőműves Kelemen torzó maradt. Torzóformájában is jelentős mű, az el-beszélésés a dráma között - túl az el-térő műfajisajátosságokon - alapvető különbségekvannak.

Mindenekelőtt a dráma főhőse magaKelemen. Ő kerül konfliktusba önmagávalés társaival. Kelemen - alkotó ember.Hittel, tudással, akarattal és fanatikusanépít, alkot. Élete a munka. Nem alealjasító robot, hanem az embert a magateljességében kibontó, meg-valósítótevékenység, aminek az eredménye a vár,a Mű. Amiért érdemes - esetenként kell is- áldozatokat hozni. Társai tucatemberek,kisszerűek, a maguk hasznát lesők, a másáldozatát el-fogadók, nem a távoli céllal,hanem az azonnali feladattal és a közelibérrel törődők. Egy közülük: alegokosabb, a legközönyösebb, alegcinikusabb - Boldizsár - Kelemenellenpontja. Kelemen hitet, akaratot, lelketkíván a szaktudás mellé, Boldizsár csakmunkáját, testi erejét adja - önmagát, alelkét kívülállóként tisztán akarja meg-őrizni. Kettejük között feszül a dráma, atöbbiek e két pólus között, a vita pil-lanatnyi állásának megfelelően botor-kálnak.

Sajátos konfliktus ez: az egy ügyérttenni készek között jön létre az ellentét.(Mint ahogy erre a mű több méltatója, ígypéldául Siklós Olga és Sziládi János isfelhívja a figyelmet.) Kelemennelszemben nem a vár építését gáncsoló„ellenség" áll, hanem társa az építésben.Egy ügyet szolgálnak mind a ketten, minda tizenketten, még sincs kö

zöttük összhang, sőt alapvető kérdések-ben eltérő az állásfoglalásuk. A Művetlétrehozó folyamat belső ellentmondá-sossága ölt testet a konfliktusban.

Sarkadi majd minden akkori művénekközponti problémája az áldozatvállalás,az áldozathozatal. Ebben a drámábankülönösen élesen fogalmazza meg azezzel kapcsolatos kételyeit. Kelemen -Boldizsár manipulációjára -belekényszerül a csoda hozó áldozatiegyezségbe, s ő, aki váltig azt hajtogatja,hogy semmilyen áldozat nem drága aMűért, kénytelen a legnagyobb áldozatra:minden emberi kötődést elveszít,feleségét befalazták, anyja kitagadja,gyereke meghal, faluja kiközösíti, stársai is elfordulnak tőle. Hol a ha-tár azáldozathozatalban? Lehet-e, szabad-eembert áldozni az ügyért, a Mű-ért?Kelemen egy helyen azt válaszolja arra akérdésre, hogy megéri-e a vár

egy asszony életét: „Nem a vár éri meg,hanem sokszor megköveteli a vár, amunka. Nemcsak az asszonyt, hanem azembert is." Ezzel szemben a darab végénaz öreg vándor így szól: „Drága v á r . . .Szép vár, jó v á r . . . Csak én aztmondom, kár ezért embernek meghalni.Szegény Annád ott a falban ...évszázadok múlva is ... akkor is, ami-kor már nem is tudja a vár ura, hogy egyasszonyt azért falaztak be elevenen, hogyő jó sok vámot szedhessen az ittszekerező parasztoktól ..."

Az ellentét a drámában nincs feloldva.Jó lenne, ha nem kellene a Műhözemberáldozat, s jó lenne, ha a Mű nemkövetelne újabb áldozatokat - halljuk kima a darabból.

A novella és a dráma Kelemenje Sar-kadi politikai-etikai-közemberi gondol-kodásának változását is tükrözi. A no-vellában - mint akkoriban több más

Jelenet a Kőműves Kelemen előadásából (Szegedi Egyetemi Színpad) (Vági László felvétele)

elbeszélésében - leszámol sok olyan esz-ménnyel, tanult, felvett, megélt gondo-lattal, nézettel, benyomással, amit mintértelmiségi, magával hozott. A történelmisorsforduló reálissá tette, hogy vállalja -áldozatokkal, régi énjének részlegesfeladásával, ugyanakkor fenn-tartásokkal -az újat, a népet, a többség akaratát.

A drámában nem a helyét kereső, ha-nem a valóságot alakítani, jobbítani akaróSarkadi képe rajzolódik ki. Az a Sarkadi,aki meggyőződéssel hisz a társadalmiátalakulásban, ugyanakkor lát-ja atorzulásokat is; aki felismeri, hogy aszocializmust lehet egyéni vágyakkal,önzőn és lehet aszkétikusan akarni, s akiez utóbbit vallja követendőnek; akinek rákellett döbbennie az ember-áldozat (akonstrukciós perek idején születik adráma!) embertelenségére, végső soronhiábavalóságára, valamint a legnemesebbeszmék visszájára fordulásánakveszélyére. Filozófiai és lelkiismeretidráma a Kőműves Kelemen, Boldizsár ésKelemen vitája Sarkadi belső vívódása. Smint ilyen, azokban az években - ma márez jobban érthető - nem volt könnyenlezárható. Talán ez is egyik oka annak,hogy a dráma félbemaradt.

Az előadások

A Kőműves Kelement egymást követőenbemutatta a Szegedi Egyetemi Színpad (aSZÍNHÁZ 1974. februári számában írtunkróla) és a veszprémi Petőfi Színház. Ahárom felvonásra tervezett drámajelenetvariációiból egységes szerkezetűdarabot állított össze Siklós Olga, eztközölte a Tiszatáj 1973 szeptemberében.Szegeden Paál István a töredékekből azegyüttes sajátosságainak megfelelő drámátalkotott, Veszprémben Osztovits Leventeerőteljesebb dramaturgiai beavatkozássalkészítette elő a szövegkönyvet. A háromváltozat dramaturgiailag eltérő, de alényeget tekintve azonos, mindegyik - alehetőségek és a vállalt koncepció kereteiközött - Sarkadi mondandójának tiszte-letben tartására törekedett.

Mindig érdekes, ha ugyanazt a művetegyidőben több előadásban láthatjuk. Akor hangulata, légköre nagybanmeghatározza a mű kiválasztását, szín-padra állítását. Mégis, a különböző alkotóközösségek mást találnak fontosnak,kiemelendőnek a műből, és a különbségekigen figyelemreméltóak lehetnek. Különérdekesség, hogy egy ki-

váló, magas színvonalú amatőr együttes ésegy hivatásos színház produkció-játhasonlíthatjuk össze, így a kétfajta,egymástól eltérő játékmód összevetéséreis lehetőség kínálkozik.

A töredékek arra vallanak, hogy Sarkadia drámaszerkesztés számára új formáivalis próbálkozott. Láthatóan a görög drámazártsága foglalkoztatta, az emberbenlezajló tragédia ábrázolása. A KőművesKelemen esetében pedig a balladai és ahagyományos építkezésű, lélektani-realista színműforma perlekedikegymással. A szegedi előadás a balladai, aveszprémi a pszichológiai réteget erősítifel. Szegeden a vár építéséről csak szóvan, a filozófiai tartalom az elsődleges,Veszprémben a vár építését jelenítik meg,s az általánosabb érvényű mondandó csakebből kibontva, másodlagosan érvényesül.

A Szegedi Egyetemi Színpad - PaálIstván rendezésében - a „szegény szín-ház" eszközeivel, eszköztelenségéveljátssza a drámát. A nézők körbeülik acsupasz játékteret. A kőművesek fél-meztelenül, mezítlábasan, egy szál feketenadrágban vannak, Kelemen és Boldizsárezenkívül fekete köpenyt is hord. Nincsdíszlet, nincs épülő és leomló fal,nincsenek kövek, fák. Az elvont, semlegeskörnyezetben elvont, az általánosságszintjére emelt játék folyik. Boldizsár ésKelemen egyetlen személy két énje: azelőadás kezdetekor „válnak ketté", deminden olyan pillanatban, amikor nemvitázik a két én, amikor Kelemennekdönteni, cselekedni kell, amikor teljesemberre van szükség, Boldizsár és Ke-lemen ismét összefonódik. Ez egyértel-művé teszi, hogy az előadás az író belsővívódását kívánta megjeleníteni, te-hátmindenekelőtt a filozófiai-politikai-erkölcsi rétegeket.

A semleges tér, a megkettőzött énmellett a mozgásra, az emberi test kife-jezőeszközére épített ábrázolás teszi mégáltalánosabbá az előadást. A kőművesekfélelmét nem a félelem pontos, egyénítettpszichológiai rajzával mutatják meg,hanem egy űzött, hajtott csorda vad ro-hanásával, amelyet Kelemen csak a kő-művesek „betörésével" tud lecsillapítani.A vad, kavargó rohanás, a nyüszítőhangok a testközelben ülő nézőben isfelkeltik a félelmet. Ilyen eszközökkel anéző és a játékos között felfokozott, kü-lönösen érzékeny és intenzív lelki-gon-dolati kapcsolat jön létre. Nem lehetséges,hogy a közönség a közömbös kívül-állásszerepében maradjon. Együtt kell

lélegezni, szenvedni, gondolkodni a fizi-kailag-lelkileg a dráma teljességét élő,gyötrődő Kelemennel, Boldizsárral,Benedekkel és a többiekkel.

A mozgások, a képi kompozíciókmindig tartalmat is hordoznak. Anna be-falazásakor a kőművesek gyűrűjében állKelemen, vállán az asszony. Kelemen akőművesek némán is követelőzőszorításában felmutatja az áldozatot, majdAnna becsúszik a feltartott kezűkőművesek falába, eltűnik, és földrenyomja Kelement. Az áldozat nagysága,súlya leteperi a nagyformátumú Kelementis. Maga az áldozatfelmutatás, akárcsak azelőadás más részei. Európa közöskultúrkincséből, a katolikus vallásmitológiájából is táplálkozik. Kinek nejutna eszébe a képzőművészetből oly jólismert kép - Jézus kiűzi a templomból akufárokat -, amikor Kelemen feketeköpenyével űzi-hajtja a magukpecsenyéjét sütögetni készülő társait;vagy Krisztus keresztútja, ami-korKelemen a Vándor keresztjét, a ki-taszítókülvilág keresztjét a vállára veszi, hogymegváltsa társait az emberibb,tartalmasabb élet számára. Ezeknek aképeknek az adja a feszültségét, aktivizálóhatását, hogy az ismert régi formák újtartalmak kifejezésére szolgálnak, s anézőnek ütköztetnie kell a régit és az újat,a formát és a tartalmat.

A dráma megszületése óta eltelt csak-nem harminc év tapasztalataira utalva, aszegedi előadás a nézőt alkotótárssáavatja: a balladai történet keretében maiproblémáinkról szól a játék. Arról, hogyanépítjük mi a Várat, mit áldoztunk ésáldozunk a Műért, érvényes lehet-e az amagatartás - ezzel egész élet-művébenhadakozott Sarkadi -, hogy a „lelket"megőrizve, kívülről szemléljük másokküszködését, áldozatát.

Veszprémben az előadást Valló Péterrendezte. Lényegében ugyanazok agondolatok foglalkoztatták, mint a sze-gedieket. S hogy mégsem érvényesültek,nem bomlottak ki teljes gazdagságukbanezek a gondolatok, annak legfőbb oka az aszínházi forma, az a tiszteletben tar-tandóés tartott színpadi hagyomány, amely maáltalában meghatározza a darabokszínházi életét. (Ez a veszprémi színház ésa közönség miatt szükségszerű is volt.)

Osztovits Levente a drámatöredék va-riációit úgy igyekezett összeállítani, ki-egészíteni, hogy folyamatosan következő,lineáris felépítésű előadás legyen, és

Sarkadi Imre: Kőműves Kelemen (Veszprémi Petőfi Színház).Kelemen (Cserhalmi György) a kőművesek sorfala előtt várja közeledő feleségét

Kelemen és a Vándor (Kenderesi Tibor)(Iklády László felvételei )

egyéníthető, a színészi normák szerintkörvonalazható szerepek adódjanak. ÍgyVeszprémben a lélektani dráma, a szi-tuációk minden indítékát, motiváltságátkibogozó és kibontó részletező szín-műtípus felé tolódott cl az előadás. Hogymégsem lett színpadi mű a drámából, az kétdologgal magyarázható: maga az alapanyagállt ennek ellen, másrészt a rendező avállalt keretek között talált egy olyanjátékstílust, amely „megemelte" a konkrétcselekmény ér-vényét.

Valló Péter - ismerve Sarkadi érdek-lődését a görög drámaszerkezet iránt, ésfelismerve a Kőműves Kelemen szerkezetirokonságát az író többi, görög inspirációjútöredékével - szigorú, zárt és egybenstilizált játékformát alakított ki. Ezt ajátékstílust a visszafogottság, a le-fojtottérzelmek és indulatok, a lefojtottságból fel-felszakadó hirtelen kitörések, a lassított,koreografált mozgás, a színpadképekkiegyensúlyozott komponálása, apárviadalok, viták erőterének térbeliszéthúzása, a csoportok antik kórusokmintájára történő mozgatása, a kivételesenmagas színvonalú, csiszolt beszéd, a kimérttempó és ezen belül a pontos ritmusjellemzi.

Egyetlen jelenet ennek érzékeltetésére:az egyezség megtörtént. Kelemen a színpadbal oldalán ül egy kőkockán, jobb oldalonáll Boldizsár. Kettejük között az egyezségértelméről folyik a vita, amikor megjelenikBenedek, bejelentve, ő nem tartja azegyezséget. A két főhős közé érve, aszínpad egész szélességére kiterjesztetterőtér hirtelen egy pontba sűrűsödik,mindketten Benedek mellé állnak, és ígyfaggatják a megré

mült embert. Beszivárognak a színre atöbbiek is, és amikor Kelemen az egyezségsemmissé nyilvánításáról szól, egyreszorosabbra tömörülnek a kőművesek, ésújból különáll Kelemen és Boldizsár.Mindaddig, míg fel nem tűnik az asszonythozó szekér. Ekkor Boldizsár is az élőfalként álló kőművesek egyike lesz, ésvelük szemben csak Kelemen maradmagára, hogy aztán szűkölve hátráljon atöbbiek falának. Nincs menekülés, egyikoldalról a társak, a másikról Anna.Kelemen saját drámája kezdődik, amelynekígy teremtődött meg a képi, mozgásbanmegnyilvánuló kerete is.

Néhány jelentős tényező viszont el-lenedolgozott a vázolt játékstílusnak.Mindenekelőtt a díszlet: fantáziátlan, rosszjátéklehetőséget biztosító kulissza. Sem aDéva vári építkezés felidézését, sem azáltalános tartalomra való képi asszociációtnem segíti. A habkönnyű „kőkockák" pedigkülsőségessé, komolytalanná teszik ajátékot. A nehéz kövek cipelését csak rosszértelemben véve lehet imitálni, éskülönösen a reális és a szigorú stílizáláshatárán mozgó stílusban lesz hiteltelen,komikus egy másfajta mozgás, cselekedet,erőkifejtés jelzése. A díszlet, a kövek és aterített asztal (Az utolsó vacsorát idézőkép!) erősen leszűkíti a drámaérvényességét a várépítéscselekményszálára.

A második felvonás teátrális zárójelenete,az asszony befalazása dramaturgiailag-rendezőileg elhibázott. A kulisszafalhozállított asszony köré egyre magasabbrarakják a kőművesek a köveket, márcsaknem kész a piramis, csupán a csúcsa:az utolsó, a zárókő hiányzik. Ezt Kelemenrakja fel, s ezzel ak

tív részese lesz a befalazásnak, az áldo-zatnak. Ha ez így van, akkor nincs joga,erkölcsi alapja ahhoz, hogy a harmadikfelvonásban társainak tegyen szem-rehányást Anna megöléséért. Nem be-szélhet úgy, mint aki nem vett részt azasszony feláldozásában, márpedig úgybeszél. S ez, különösen a darab általáno-sabb, ha úgy tetszik politikai tartalmaszempontjából fontos momentum. Mert azönvizsgálat lehetősége, tisztasága válikkérdésessé.

Mindezek ellenérc színházi életünkbenritka egységes, alázatos együttesjátékonalaptiló, következetesen megvalósítottelőadás a veszprémi. Azon túl, hogyfolytatják a magyar drámák bemutatásánakhagyományát, a színházi formanyelvtágítására, transzponálására, megújításárais lehetőséget kínált ez az előadás. Elehetőséggel lényegében jól élt a színház.

A veszprémi színház előadása a mesében,a külső formai jegyekben, a szegediekészellemében áll közelebb a nép-balladáhozS ez - érdekes módon - egyben aSarkadihoz való lényegi hűség fokát isjelzi.

Sarkadi Imre: Kőműves Kelemen (Veszprémi PetőfiSzínház)

Rendezte:' Valló Péter, díszlet: Bartha László,

jelmez: Hruby Mária.

Szereplők: Cserhalmi György, Dobák Lajos,Tánczos Tibor, Áron László, Nagy Zoltán,Harkányi János, Horváth László, Kenderesi Tibor, Meszléry Judit.

*

Szegedi Egyetemi Színpad (Paál Istvánrendezésében)

KOLTAI TAMÁS

A realizmus fortélya

A Pillantás a hídról Győrben

Manapság, amikor egyre divatosabbá válikkoncepciót követelni a rendezőtől, éselvárni tőle, hogy színpadi látványban,drámaértelmezésben, a színész fizikumánakkihasználásában egyaránt eredetit nyújtson,sokan bizonyára hajlamosak kijelenteni,hogy Arthur Miller Pillantás a hídról címűdrámáját nem is lehet rosszul eljátszani.Ebből annyi igaz, hogy ha a Pillantás ahídról előadása valóban jó, akkortermészetesnek látszik, hogy így játsszák elés nem másképp. De hát ez minden jószínházi előadásról elmondható. A Pillantásesetében any-

nyival több joggal, hogy minden attrakció,a rendezői önmutogatás, eredetieskedés árta darabnak. A Pillantás a hídról előadásátnem kell kitalálni. Ez a dráma önmagábanis rendezőpéldány. Belső drámaiságakikényszeríti a lehető legpuritánabbmegoldásokat.

De mindez aligha jelenti azt, hogy nemlehet rosszul eljátszani.

A Győri Kisfaludy Színház előadásaMeczner János rendezésében jó. Annyirajó, hogy gondolatokat ébreszt a realistaszínjátszásról.

Naturalizmus?

Gyakran illetjük színházi előadásainkat anaturalizmus vádjával. A vád érvényes -akkor is, ha mostanában megszaporodtak akitörési kísérletek, főként az ötletességirányában. A naturalizmus vádja valójábannem stíluskérdéseket érint, hanemszemléletieket. Az előadás akkornaturalista, ha a gondolata földhözragadt.Ha a világlátása költőietlen. Ha céljábansemmitmondó. Ami a stílust illeti. gyakranéppen az előbbi ér-telemben naturalistaelőadásokon figyelhető meg, hogy aszínészek kijelentő mondatokat „fentebbstílben" szólaltatnak meg, hogymozdulataik kiszámítottak éstermészetellenesek - vagyis, hogy az egészelőadás merev és feszélyezett.

Sokszor jellemző még színjátszásunkra akoturnusosság. Ez leginkább mai drámákelőadásain követhető nyomon. Érdekes,hogy míg a klasszikusoknál, példáulShakespeare-fölújítások alkalmával egyreáltalánosabb a mai viselkedésformákvisszavetítése a múltba (lezser öltözködés,szobahang stb.), addig a „mai viseletű"darabok színpadán, éppen megfordítva,túlburjánzik a „történelmi" stilizáció : amegemelt hang, a díszmagyarba öltöztetettmozgás, az ünnepélyes dagályosság -amely „magyar színpadistílushagyományokból" maradt ránk.

Úgy látszik, könnyebb régi korok hőseiberejteni mai arcunkat, mint pőrénmegmutatni. Könnyebb krinolint vagytógát viselni, mint kétsoros öltönyt. Szí-nészeink gyakran hamarabb birkóznak megegy Shakespeare-monológgal, mint egytermészetes jó napottal. Ahhoz az oroszultanuló diákhoz hasonlítanak, akikfolyékonyan beszélnek, mondjuk, afölösleges ember típusáról az orosz

Arthur Miller: Pillantása hídról(Győri Kisfaludy Színház) EddieCarbone: Mester János

irodalomban, de nem tudnak oroszul egypohár vizet kérni.

Az elmúlt hónapokban például a Rokonoknemzeti színházi előadásával kapcsolatbanvetődött föl ez a probléma, demegmutatkozott némileg O'Casey Juno és apáva című drámájának József Attilaszínházi bemutatóján is. Ez a sokszempontból sikeres előadás példázza,hogy még egy klasszikusan naturalistadráma színpadra vitelét is megnehezíti, haa színészek egy részének nehézséget okoz atermészetes színpadi létezés.* A közelmúltlegjelentősebb be-mutatójának azért tartomIbsen A nép ellensége című (Arthur Millerátdolgozásában játszott) darabját, mertSzinetár Miklós rendező vissza tudtahelyezni jogaiba a természetes színpadilétezést, és éppen egy naturalista-realistadrámában. Shakespeare-előadásokon ez,érdekes módon, már korábban is sikerült.Úgy látszik, rendezőink egy része - hogyelkerülje a naturalizmus vádját - a na-turalista fogantatású műveknél kísérletezikstilizálással, a szerves színpadi életmegteremtésének rovására. Szinetár fö-lényes, fölszárnyaló fantáziával csinálrealista színházat.

A realizmus igényét ugyanis nem aszínpadi látomások megfékezése, a ren-dezői fantázia lebéklyózása céljából kellhangoztatni, hanem azért, hogy kötelezőgyakorlattá váljék a természetes színpadilétezés mesterségbeli minimuma: a beszédés a mozgás lazasága.

Mert ez mindenekelőtt szakmai kérdés.Modern végzetdráma

E rövid kitérő után a folytatás, úgy hiszem,nyilvánvaló. A győri Pillantás a hídrólazért jó, mert ilyen értelemben realistaelőadás.

Millernek ezt a drámáját szeretemlegjobban. Ez magánügy, miként az is,hogy az Ádám Ottó rendezte előadás aMadách Színházban, 1960-ban, legnagyobbszínházi élményeim egyike volt. A közbeneltelt csaknem másfél évtized nemcsakengem változtatott meg, hanem részben aközönséget is. Felnőtt egy új színházba járógeneráció. (Jellemző apróság: az akkoribemutató idejének diákközönsége alighanevetett volna azon, amin a mai: hogy az„álmok országába", Amerikába érkezőRodolpho legnagyobb, csaknemelérhetetlennek látszó álma - egymotorkerékpár.)

* Lapunk más helyén Sziládi János cikke ettőleltérő véleményt fogalmaz meg. (A szerk.)

Mai szemmel, az abszurd dráma lecsitulthullámai után és a színpadi idő- éstérfelbontás újdonságvarázsának múltával,alighanem még jobban tudjuk érté-kelni a

Pillantás a hídról klasszikus tömörségét, agörög drámákéra emlékezte-tő szerkezetizártságát (amit nem zavar meg a narrátorsem, hiszen létét régóta nem érezzükformabontásnak, itt meg mintha az antikkórusra utalna). Nem véletlen, hogy adarabot a görög sors-tragédiákkal szoktákkapcsolatba hozni: valóbanvégzetdrámaszerű. (Első változatátegyfelvonásosnak írta meg Miller, ezzel iséreztetve a konfliktus „görögös"

sűrítettségét.)Eddie Carbone úgy sodródik ellen-

állhatatlanul végzete felé, hogy sorsábantörvényszerűen fonódik össze sajáttragédiája a társadaloméval. A „szenvedélytúlsúlya", ami a dráma kétezerötszáz évestörténete során annyiszor vált drámaivétséggé, itt nem más, mint Eddieszerelme leányaként nevelt unoka-húga,Catherine iránt. Ez a szenvedély azonbanönmagában kevés volna a tragédiához,elsősorban azért, mert Eddie tisztességesember. A viszonyok tisztességtelenek, aminem menti fel Eddie-t az alól, hogy végülmaga is tisztességtelenül cselekedett, dekétségkívül megosztja a felelősséget. Atársadalmi viszonyok ugyanis formálják(vagy deformálják) az egyéngondolkodását, és hiába működik a belső,morális törvény, ha a társadalmi törvényekezzel szembekerülnek. Eddie Carboneegyszerre bűnös és áldozat. Ezértmondhatja Alfieri ügyvéd, hogy emlékétnémi nyugtalansággal gyászolja.

M i n d e n n a p o s é s f ö l f o k o z o t t r e a l i z m u s

„Becsülettel megmaradtam a szokványosrealizmus mellett ..." - írja összegyűjtöttdrámáihoz készült tanulmányában Miller.Majd valamivel később így folytatja: „Arealizmus, akár felfokozott, akármindennapos, így is, úgy is: fortély, a költőijelképrendszer egyik formája, éppúgy, minta többi forma."

Miller realizmusára talán éppen aPillantás a hídról esetében legjellemzőbb,hogy egyszerre felfokozott és min-dennapos. Nem lehet szenvedélytelenüljátszani, de épp olyan veszélyes a másikvéglet is: az ,.általános" drámázás. Mecznerezt a két végletet kerülte el szerencsésen. Amindennapos realizmusból szárnyaltatja föla felfokozott realizmust. Az első részdrámai izzásban kétségkívül a másodikalatt marad,

de ez a darab hangulati építkezésébőltermészetesen következik. Meczner itt arratörekedett, hogy megteremtse aszociológiai környezetet, amit Miller olyanfontosnak tartott. (A lényegében bukásnakszámító New York-i bemutatót az átírtváltozat londoni sikerétől többek közöttaz különbözteti meg, hogy Londonbankitágult a dráma négy fal közé zárt világa,és a lakás beágyazódott a brooklynibérkaszárnyák zsúfolt, soklépcsős, élettelikörnyezetébe.)

A győri színház színpada túl kicsi ah-hoz, hogy Csikós Attila díszlete töké-letesen betöltse funkcióját. Mégis he-lyeselhetjük, hogy a tervező és a rendezőnem kötöttek kompromisszumot, és alehetőségekhez képest behozták aszínpadra a környezetet. „A gondolatlényege az volt, hogy a szomszédságnakbele kell kapcsolódnia a cselekménysodrába" - írja Miller a londoni elő-adásról.A győri díszlet mostoha körülményekközött is betölti ezt a feladatát. A lépcsők,vészlejárók, függőfolyosók inkább csakjelzésekként vannak jelen (egyszerűennincs hely többre), de azzal, hogy a lakásfalai áttörtek és átvilágít-hatók, lényegébenelérhető a kívánt hatás. A játéktérleszűkítése nélkül nem is lett volnalehetséges más megoldás. (Meg kellmondanunk, hogy színészileg már nemsikerült ilyen jól a szomszédságbehozatala. Ennek Marcóék el-hurcolásakor lett volna fontos szerepe:amikor Eddie „nevének becsületét" védi atöbbiek előtt.)

Mester János játssza Eddie-t. Alakításavalószínűleg pályájának egyik legfontosabbállomásává válik. Férfiasan vonzó Eddie,és ez sarkköve a szerepnek, éppen aCatherine-hoz való viszonya miatt, ami enélkül a férfiasság nélkül torzzá ésfeszélvezővé válna. Mester gondospszichológiával tudja ábrázolni az erkölcsiember fokozatos szétesését, a rögeszmevisszafordíthatatlan elhatalmasodását ésazt a kettősséget, hogy Eddie a „drámaivétség" elkövetése után bűntudatanövekedésével egyenes arányban,mániákusan követeli, hogy ismerjék clártatlanságát. Sőt, azt is érzékelteti (talánegy kicsit halványabban a lehetségesnél),hogy az indulatok paroxizmusávalöntudatlanul, de törvényszerűen sajátbűnhődését is kikényszeríti.

Beatricét, Eddie feleségét Spányik

Catherine: Vennes Emmy(lklády László felvételei)

Éva játssza, főként a második részbenkitűnően, amikor az egyre megtörtebb,reménytelenebb asszony tehetetlenkiszolgáltatottságát mutatja meg. Éreztet-ni tudja, hogy ez a még mindig vonzó,olasz asszony (az olaszos hajviselet te-litalálat!) talán a számára idegen környezetmiatt, megkeményedett, nőietlen-né vált, sez érthetővé teszi, hogy férje miért fordultel tőle.

A tehetséges Vennes Emmy, Catherinealakítója, bájos, kellemes jelenség, és adrámai pillanatokat őszintén, át-élten,hitelesen közvetíti. Semleges helyzetekbenazonban túl sokat „alakít", szobahangjaimég nem elég természetesek. Szűcs IstvánRodolphójának megvan az alapfigurája, dehelyenként ő is rájátszik; ugyanakkor amókás, mindenkit elbűvölő tréfálkozóvaladós marad. Rodolpho' persze kényesszerep:

A színház, ha unalmas, aligha töltheti be gondolkodtató feladatát. A szolnoki SzigligetiSzínház nem tekinti könnyű műfajnak „a szórakoztatást". Legutóbbi bemutatói is errőltanúskodnak. Egy klasszikus vígjátékkal (Goldoni: Két úr szolgája) és Richard Nashismert színjátéka, Az esőcsináló musical-változatával egyaránt jó szolgálatot tett aközönségnek. Előbbivel tartalmasan, utóbbival ízlésesen szórakoztat.

fiús báj kell hozzá, de Eddie gyanúsí-tásainak egy pillanatra sem szabad hiteltadnunk. Ebből a szempontból Szűcs játékamegfelelő. Jelesül kimunkált, nagy erejűalakítás Patassy Tibor Marcója; egyben arramutat példát, hogy halk szóval, óvatosrafogott léptekkel, csupán a lélek mélyéről isábrázolni lehet a robusztusságot. D.Kovács József és Sós László epizódjai jólmegoldottak.

Alfierit Perédy László játssza, intel-lektuálisan megfelelő erővel, ám mint azíró képviselője a darabban, kevésbésikeresen érzékeltetve a dolgokat bizonyostávolságról néző kívülálló és az eseményekalakulásáért a társadalom oldalárólfelelősséget érző, de tehetetlen szemlélődialektikáját. Az igazsághoz tartozik, hogyma már talán nem is érezzük Alfieritszervesen a drámához tartozónak. „Arealizmus eszméje összefonódott azzal azelgondolással, hogy az ember legjobbesetben is a külső ráhatások és belsőpszichikai sarkalatok összege" - írja Miller.Eddie jelleme oly-annyira képes egyesítenia kettőt, hogy hajlamosak vagyunkelfelejteni: a külső ráhatásokat Alfierikülön is képviseli a drámában. Másrészt akülső, társadalmi ráhatások különféleváltozatairól a dráma - az amerikai drámais - nyersebb és idegborzolóbb képet adotta Pillantás a hídról megírásának ideje óta.

Ez azonban mit sem von le a győrielőadás értékéből.

Arthur Miller: Pillantás a hídról (Győri KisfaludySzínház)

Fordította: Máthé Elek, rendezte: MecznerJános, díszlet és jelmez: Csikós Attila.

Szereplők: Perédy László, Mester János,Spányik Éva, Vennes Emmy, Szűcs Ildikó, PatassyTibor, Barsy Géza, Szűcs István, Révész István,Bede Fazekas Csaba, Simon Kázmér. DelbóLászló, Nagy Emil.

BÁNYAI GÁBOR

Szolnoki esték

Két úr szolgája

Nem kell különösebben bizonygatni, hogyGoldoni szellemes vígjátéka menynyirefriss még ma is, hogy mennyi lehetőségetbiztosít a teremtő vagy az újrateremtőfantázia számára. Kétségtelen, hogy talán alegtöbbet játszott Goldoni-darab, bárpéldául A hazug vagy a Mirandolinaegységesebb, érettebb alkotások. De egyiksem annyira bájos és üde, mintTruffaldinónak e darabbeli kalandjai.Sokszor elmondták már Goldoniról - smost azért kell megismételnünk, mert aszolnoki előadás is ebből az értelmezésbőlindult ki -, hogy a víg-játékirodalommegújítója volt, óvatosan, de határozottléptekkel haladó reformer.Kikerülhetetlenül szembe kellett nézniepéldául a commedia dell'arte hagyomá-nyával. Ha tovább akart haladni, már-pedigez volt a célja, akkor csakis ennekkereteiből indulhatott el. Úgy kellett újformát teremtenie, mintha a régit nem isrúgta volna fel, mintha annak csupán egyikvariációját alakította volna ki. Ennek akényszerű és vállalt kettősségnek legjobbpéldája éppen a Két úr szolgája.* Ez adarab még nagyon erős szálakkal kötődik acommedia dell'arte hagyományaihoz: aszabályoknak megfelelően tizenháromszereplője van, a cselekményt egyspanyolos-romantikus esemény indítja el ésmotiválja (a szerelmes férfi megöli kedvesebátyját, majd elbujdosik), s a hagyományosszereplők teljes galériája is feltűnik. De ittmár változtat is Goldoni, hiszen ezek atípusok már sokban különböznek amegszokottól. Ezt elsősorban a „zanni",vagyis a szolgák figurájában láthatjuk.Eredetileg ketten voltak: Truffaldino ésBrighella, a ravasz városi szolga és azesetlen vidéki szolga, akik egymással isversengve, egy-mást is kifigurázva váltak anépi komédiák hősévé, mert gúnyolódásukelsősorban gazdájuknak és gazdájuk ellenszólt. Ebben a darabban Brighella márfoga-dós - Goldoni társadalmi-politikaiérzéke sem működött rosszul -, realisztikus

* Következő számunkban Bilicsi Tivadarszámol be a milánói Piccolo Teatro Goldoni: Két úrszolgája előadásáról. (A szerk.)

figura, aki most már urai, illetve „meg-bízói" javára s nem rovására ügyeskedik.De ezzel egyszersmind háttérbe is szorul,s az egész szövevényt a másikszolgafigura, a két típust egyesítő Truf-faldino kezébe engedi át. Ez egyszerreütődött és leleményes, naiv és ravasz,viszont mindig ő kerekedik felül immáronkét urán is. Truffaldino figurája ebben adarabban tehát egyszerre jelenti ahagyományok megőrzését és túllépését is.

A szolnoki előadás rendezője, HorváthJenő kikerülte a mai magyar szín-padokonoly gyakran jelentkező veszélyt: nem tetteidézőjelekbe a darabot, s kérdőjeleket semrakott mellé. Nem akart erőszakosanaktualizálni, hiszen Goldoni darabjánakerre nincs is szüksége: aktualitásacselekményességében, sziporkázóötleteiben, változatos leleményében, sodrólendületében van. Rendezése semkevesebb, sem több nem akart lenniGoldoni emberi világánál. Épp ez amértéktartása adott olyan alaphangot azelőadásnak, melyben az-után minden ötletszervesen a helyén volt, s amelynek révénszínész és közönség egyaránt remekülszórakozott.

Horváth Jenő abból a koncepcióbólindult ki, mely Goldoni esetében nyil-vánvalónak tűnik : éreztetni akarta a ha-gyományoshoz való ragaszkodást és amerészen újat is. Egyfelől a commediadell'arte évszázados típusait - másfelől azigazán életszagú, a sokszor otrombánreális, de még így is bájos pillanatképeketés helyzeteket.

A szolnoki előadásnak már a színpad-képe is erre a kettősségre hívja fel a fi-gyelmet. Székely László csillogó, fém-színű díszletei elsősorban a játékosságothangsúlyozva csupán keretet adnak acselekménynek: a színpad két oldalán állókapu és torony ugyanakkor a kettősségérzékeltetésére is kitűnő. Ez a megoldás agyakori jelentésváltozásokat is lehetővéteszi. Nem korhű, de nem is kortalan: afűzött ingvállak, a combot verdeső spádékés csizmák éppúgy elférnek benne, mintegy hatalmas létra, rajta gitározó fiúkkal -róluk még esik majd szó. (A díszlet ellentalán csak egyetlen kifogásunk lehet:túlságosan csúszós, balesetveszélyes.)

A színpadkép által is megfogalmazottkettősség - merev szabályosság-életteliszabálytalanság - tudatosítása jellemziegyébként Horváth Jenő rendezésétminden tekintetben. A szereplők két cso-portja valóban el is válik egymástól, bár

kapcsolatukat természetesen megőrzikeközben. Ennek az érzékeltetésére ötletesjátékot talált ki a rendező. A népi színjátékhagyományosnak tekinthető figuráit, akikebben a darabban is változatlanul őrzikeredeti és szinte szabályokba merevülttulajdonságaikat, mozdulataikban,gesztusaikban merevítette sablonokbaHorváth Jenő. Ezek a szereplők úgymozognak, mint a marionett-figurák,akiket egy külső erő, azaz az értelmezésszerint a hagyományok és a szabályokrendszere irányít. Nem folyamatotjátszanak tehát: majd mindenmondatukhoz tartozik egy-egy találó ésjellemző gesztus, melyet ismételnek vagyéppen elhagynak. Állandóan állóképek-hemerevednek, de ettől szövegük nem veszítiel érvényességét, sőt még jobban tudfunkcionálni, aláhúzva azt, hogy acselekmény irányítása nem az ő kezük-benvan. Ne értsük félre: nem azt jelen-timindez, hogy a hagyományos figurákkarikatúráját adja ez az előadás. Me-revségük, bájos pózaik összetartozásukatjelzik elsősorban. És természetesen azt is,hogy a reális élethez a másik tábormennyivel közelebb van. Ennekérzékeltetésére csak egyetlen példa:Brighella, aki valaha a „zanni" egyike volt,itt már fogadós lévén a másik oldalra kerültGoldoni szándéka szerint, ugyan-akkorsokat megőrzött eredeti, hagyományosénjéből is, de már sok köze van arealitáshoz. Kettős kötöttségű figura tehát.Ezt sajátos koreográfiával érzékelteti arendező: amikor ugyanis Pantalonevilágával érintkezik, Brighella is pózokbanbeszél, gesztusai hasonulnak ahhoz avilághoz, melynek részese. Amint azonbankikerül ebből a környezetből, plebejusfogadóssá válik, és épp-olytermészetességgel beszél és mozog, mint avalódi élet képviselői.

Ezt a másik világot Truffaldino és aszínjátéki szabályok szerinti párja,Smeraldina, a szobalány képviselik. Az őmozdulataikban, beszédükben nincs semmikiszámítottság, semmi póz. Éppen ezáltaltud Truffaldino az egész cselszövényirányítója lenni, ezért tudja kézben tartaninemcsak mindkét gazdáját, hanem a darabvalamennyi alakját is - még a maga kitaláltaPasqualét is. Vásári komédiás, akinekazonban több esze van, mint az összestöbbinek - a szabályszerűen meglevő kétszerelmes-párnak és aggódó apukáiknak -együtt-véve. És mert komédiás, hátszórakoztat is. Horváth Jenő rendezésenem azzal akart csupán szórakoztatni,

hogy a nyílt színen megesznek egy levelet,hogy egy-más hátsó felét szelíd, dehatásos rúgásokkal illetik és így tovább -de azt is tudta, hogy gyakran ezeknek islehet funkciójuk, hogy néhol ezek isbeleférnek a darabba. Ily módon a vásáriés finomkodó világ kettősségét islétrehozza a színpadon - elmélyítve apompásan bemutatott kettősséget. Kitalálmég három énekest is Horváth Jenő.Ezek nem tartoznak ugyan egyik félhezsem, a két világ között vannak, segyformán drukkolnak a szerelmeseksikerének és Truffaldino csíny-tevéseinek.Funkciójuk látszólag csak annyi, hogykitöltsék az üresjáratokat, de elsősorban ahárom fiatal színész jókedve, remekéneklése és gitározása révén ennél sokkaltöbbet adnak: hangulati egységet hoznaklétre, és az az érzésünk támad, mintha őkképviselnének minket, nézőket.(Mindössze azt nem értem, mi szükségvan olykor olaszul, olykor magyarulénekelniük.)

A legnehezebb színészi feladat a Truf-faldinót alakító Szombathy Gyulára vártezen a kitűnő előadáson. Amíg ugyanis atöbbiek számára a rendezői ötletekpontosan koreografált játékot biztosítot-tak, neki magának kellett élettel meg-töltenie a rendező által pontosan kimun-kált lehetőséget. Ezt maradéktalanul megis tette. Trükkje mindössze annyi, hogymindvégig a közönséget tekinti elsőrendűpartnerének, nem kiszól hozzá, debelevonja csínyeibe, a játék részesévéteszi. Óriási temperamentummal be-szélés mozog, minden pillanatra van újabbötlete. Mindent úgy játszik el, minthaabban a pillanatban találta vol

na ki - ezzel újabb élmény részesévé teszia nézőket. A második felvonásebédjelenete alakításának kétségkívül acsúcspontja: a színészmesterség vala-mennyi fortélyát felvonultatva kacagtat.Ugyanígy emlékezetes az a néhány jelenetis, amelyben a Smeraldinát ragyogóanalakító Antal Anetta társaságábankomédiázik. Egy-egy szemvillanásból isértik egymást, és a legképtelenebb rög-tönzésekben is partnerek.

A szerelmesét kutató, fiúruhába bújtleány klasszikus szerepét Csomós Marijátssza - óriási kedvvel, sok-sok ötlettel ésbájjal. Minden mozdulata a szerep vonzónőiességét hangsúlyozza: akkor is, amikorlovagias férfiként vív meg a hölgyetbántalmazó Silvióval, amikor udvarolnipróbál Claricénak, amikor megtaláltkedvese karjába omlik. Kevés eszközzeljellemez, mert mindig csupán a lényegesetemeli ki. Ragyogó komédiás.

De ugyanígy az egyértelmű dicsérethangján lehet szólni Szilvássy Annamá-riáról, akinek pompás humora van, és aki- úgy tűnik - Szolnokon megtalál-ja igaziönmagát; Máriáss Józsefről, aki eszményiPantalone volt; Halász Lászlóról, akinekLombardi doktora ugyan né-ha akelleténél erősebb színeket használt,alakítása egészében mégis kimunkált,Györgyfalvay Péterről Florindóként,Simon Péterről, aki Silvio nem éppenszínes szerepét töltötte meg a rendezői já-ték adta lehétőségeken túl is jó ötletekkel;és nem utolsósorban a Brighellát alakítóKürtös Istvánról.

Nagyszerű szórakozást nyújtott ez aszolnoki színházi este: gondtalant, de

Goldoni: Két úr szolgája (Szolnoki Szigligeti Színház). Szilvássy Annamária (Clarice) ésCsomós Mari (Beatrice)

Antal Anetta (Smeraldina) és Szombathy Gyula(Truffaldino) (Nagy Zsolt felvételei)

tartalmasat is. Nem az első sikerült kí-sérlete volt ez a szolnokiaknak: s ami-korkét hét múlva egy musical bemutatójáraismét odautaztam, bíztam ennekfolytatásában.

Negyven fok árnyékban

Több ízben játszották Magyarországon -igaz már vagy tizenöt éve - Richard Nash:Az esőcsináló című darabját. Részletesenelemezték a darab gyengéit és erényeitegyaránt. Története igen egy-szerű: egyStarbuck nevű kedves szél-hámos esőt ígéraz aszályban szenvedő amerikaifarmercsaládnak, s bár esőt nem tudcsinálni - igaz, végül az is megjön -,melegséget és reményt csempész a családsivár és egyhangú életébe. A darab nemtartozik a soha el nem halványtilóremekművek közé. Arra azonbanmindenképpen megfelelőnek látszik, hogyegy musical alapjául szolgáljon.

A zenés játék szerzői: Harvey Schmiedtés Tom Jones. Nem hangzanak rosszulezek a nevek, szinte már ön-magukban isbiztosítékai a sikernek. Gondolom, ez ésNash eredeti darabjának értékei bírták rá aszínházat, hogy az előadás magyarországijogát borsos áron megvásárolja. A cím ismegváltozott, nem a főhősre, hanem azelőzmény-re, a motiváló erőre, az iszonyúmeleg-re és szárazságra utal. Arra aklímára, ami az egész Curry-család életét,az apáét, a két fiúét és a csúnyácska, férj-hez menni nem tudó lányét tönkreteszi ésmegfojtja. Nagyon kell ide egy eső-csináló,aki felüdíti az emberek kiszikkadt világát,aki szeretni is tud, erős is mer lenni,gyengéd és megértő minden-kivelszemben. Ismerős helyzetek, ismerősfigurák - sok-sok őszinte érzelem-

mel és lírával. Tom Jones zenéje is el-sősorban ezt a természetes líraiságot ésnémi iróniát emeli ki a szövegkönyvből.Meglehetősen eklektikus stílusú ez a zene:de érdekes és kifejező. Nem nyújt könnyűmegoldást a színészeknek, nem ad nekikmindig könnyen énekelhető dallamokat,illetve a dalokat bizarr hangszerelésselkíséri.

A szolnoki előadás rendezője, Bor Józsefnem látványos revüt akart a szín-padraállítani, hanem - s erre Tom Jones zenéjelehetőséget adott - az eredeti drámaszellemét és mondanivalóját kívántaátmenteni a zenés változatba is. Ez aszándék elsősorban abban nyilvánult meg,hogy az előadás során a darab érzelmes,lírai vonulatát hangsúlyozta, így kívánta adrámai kiindulóhelyzetet elmélyíteni.Székely László remekül be-játszhatódíszlete, Fekete Mária nem túl ötletesjelmezei és Somoss Zsuzsa szolid,visszafogott, de nagyon hatásos és szel-lemes koreográfiája is ezt a szándékotigyekeztek elősegíteni. S ha nagyon sok-nak tűnik most már a feltételes módotidéző, arra utaló fordulat, kibököm vég-re:a megoldás, a színpadra állítás csak féligsikerült.

Mint már említettem, Bor József ren-dezése csak a líraiságra koncentrált. Igaz,ezt maradéktalanul ki is dolgozta, meg isvalósította. De ez a szemlélet áthatottaazokat a részeket is, melyeket éppenhumoruknál, szelíd iróniájuknál kellettvolna megragadnia. Így azonban a rendezőszándéka ellenére nevetségessé váltak - aminem ugyanaz. Nézzünk erre egy igenjellemző példát. A második rész végefelé,amikor Starbuck menekül-ni kényszerül aseriff elől, hívja magával a csúnya lányt,Lizzie-t, akiből ő csinált igazi nőt. A seriff,aki szintén szereti a lányt, csak idáig nemmerte be-vallani, arra kéri Lizzie-t, hogymaradjon. A zene itt kicsit parodisztikushang-ra vált, hiszen a két férfiviaskodásában kétségkívül van valamihumoros, sőt nevetséges is, ahogyan kétfeléráncigálnák a lányt. Ha itt ténylegeljátszanának az operaparódia zene adtalehetőségével, az egész jelenet kicsit hamisérzelgősségétől is megszabadulhatnánk.Ehelyett azonban Bor komolyan veszi azegészet, s így bizony még inkább sziruppalönti le az amúgy is kényes egyensúlyújelenetet.

De Bor József rendezése végül is kel-lemes szórakozást nyújtott - a kritikusészrevételei csupán egy lehetőség elsza-lasztására szeretnék felhívni a figyelmet.

Már csak azért is, mert ez a leszűkítettrendezői koncepció a színészi játékban iszavart kelt. Polgár Géza például Curry-papaszerepében akkor talál rá az igazi hangjára,amikor nem akar mindenáron érzelmeketfelkorbácsolni, ami-kor valóban játszanikezd - a szónak legszebb és legösszetettebbértelmében. De ennek a felfogásnak esikáldozatul a seriffet játszó Peczkay Endre is:legnagyobbrészt sajnálja önmagát, azaz saj-náltatja a darabbéli figurát, ezért bár őmindvégig nagyon szomorú, a nézőkre nemtud hatni. Kivételek azok a percek, amikorénekel: ilyenkor a zene rávezetia helyes megoldásra, és láthatóvá válik,hogy alakítása csak a rosszszerepértelmezés miatt nem sikeres. PiróthGyula esetében az az érzésünk, hogy azerede-ti drámából került át ide: abban meg-felelnének színei, itt túlságosan is sötétek.Így is szerez nagyon szép pillanatokat.Gyakran beleesik az említett csapdába aLizzie-t alakító Bókay Mária is.Őt elsősorban szép hangja lendíti ki ebből.Ezt a teljesítményét külön is érté-kelnünk kell, hiszen ebből a szempontbólövé a legnehezebb szerep. Az előadáslegjobb alakításai Som-

hegyi György és Huszár László nevéhezfűződnek. Somhegyi rengeteg ötletetcsempész Jim egyébként is hálás szerepébe,de sohasem viszi túlzásba ezeket.Kellemesen énekel és kitűnően táncol - ezsem mellékes. Huszár László, aki

Starbuck, az esőcsináló szerepét játssza,viszont alkatánál fogva nem valami ki-tűnőtáncos, és a hangja sem cseng alegfényesebben. Alakítása mégis magávalragadó, olyan friss színekkel, mackósesetlenséggel és sok-sok természetességgeljátszik.

Goldoni: Két úr szolgája (Szolnoki SzigligetiSzínház)

Fordította: Révay József, díszlet: Székely

László, jelmez: Bata Ibolya m. v., rendezte:Horváth Jenő.

Szereplők: Szombathy Gyula, Csomós Mari,Györgyfalvay Péter, Szilvássy Annamária, SimonPéter, Máriáss József, Halász László, KürtösIstván, Antal Anetta, Lengyel István, id. TatárEndre.

Richard Nash-Harvey Schmiedt-Tom Jones:Negyven fok árnyékban (Szolnoki SzigligetiSzínház)

Fordította: György Ágnes, versek: Hajnal

István, karmester: Nádor László, jelmez: Fekete

Mária, díszlet: Székely László, koreográfus:Somoss Zsuzsa, rendezte: Bor József.

Szereplők: Polgár Géza, Bókay Mária, PiróthGyula, Somhegyi György, Perczkay Endre, BorossMari, Huszár László.

PÓR ANNA

Béjart-balettekaz Operaházban

Operaházunk balettkara nemzetközi hír-névnek örvend. Hazai koreográfus nem-zedékek működése során bontakozott kisajátos arculata. Ugyanakkor az utóbbiévekben áldozatos erőfeszítéssel tűziműsorára a nemzetközi balettrepertoárkiemelkedő alkotásait is. A szovjet tánc-művészet java termésének bemutatása,majd pedig angol és dán vendégkoreog-ráfusok egymást követő meghívása utánígy került most sor a nyugati balett ésszínházi világ egyik legizgalmasabb, leg-több vihart idéző művészegyéniségének,Maurice Béjart három művének előadásáramagának az alkotóművésznek, illetőlegasszisztensének, Pierre Dobrievitchnek abetanításában.

Maurice Béjart, a marseilles-i filozó-fiatanár fia 1927-ben született. Ifjúságameghatározó élménye a hitleri meg-szállás,a fasizmus üldöztetései és a franciaellenállási mozgalom. A szülő-házbanmegismerkedett a filozófia világával, majdjeles franciaországi és angliaibalettmestereknél folytatott tanulmányokés a vichyi operában való debütálás (1945)után a párizsi balettavantgarde-hozcsatlakozik: 1947-49 között Roland Petités Janine Charrat társaságában találjuk.Mindkettő a francia balettművészetmegújulásának érdekes egyénisége. Felfeléívelő operai karrierjüket odahagyva SergeLifar szinte négy évtizedes uralmának aháború utáni megváltozott légkörben mármeghaladt világából kitörve fiataltársaikkal önálló együttest alkottak. Abalett tartalmi és formai határaitszétfeszítő kísérleteikben a francia színháziavantgarde nagy animátora, Jean Cocteau(1889-1963) is tevékenyen részt vett.

Angliai és stockholmi szerződések után,az ötvenes évek derekán bontakozik kiBéjart sajátosan egyéni koreográfusiarculata. (Első feltűnést keltő műve Amagányos férfi szimfóniája, 195 5-ben.) Az195 3-ban megalakított Ballets de l'Étoilenevű csoportjának nevét később MauriceBéjart Párizsi Balett Szín-háza névreváltoztatja (1957). Járja a világot. Párizsbankellő anyagi támogatás híján nehezen tudhuzamosabb ideig

felszínen maradni. A többiek sem egy-könnyen. (Roland Petit az utóbbi évekbenvégül is a marseilles-i operában és aCasino de Paris-ban vetette meg a lábát,Charrat azóta is időszaki megbízatásokkalvergődik.) Azután 1960-ban megtörtént a„csoda", a brüsszeli opera, a Théátre Royalde la Monnaie állandó koreográfuskéntszerződtette Béjart-t. Az „áttörést"

számára a Sztravinszkij Le Sacre duPrintemps-jára komponált koreográfiabrüsszeli bemutatójának elsöprő sikerehozta meg. Megalakíthatta a színházkebelén belül, A XX. század balettjeelnevezésű együttesét, amely azóta a világegyik legismertebb, megszállott rajongástés felháborodott elutasítást egyarántkiváltó társulata lett.

A most bemutatott művek 11 év (1959-1970) termésének időszakát fogják át. Aműsorban elsőnek látott, Sztravinszkijzenéjére készült A Tűzmadár 197o-ben, aWebern: Öt tétel vonósnégyesre (Opus 5.)alkotott kettős 1966-ban, a Le Sacre du

Printemps 1959-ben került előszörbemutatásra.

A véletlen úgy hozta magával, hogy aművekkel való fokozatos megismerkedéssorán meglepő megfigyelésre voltalkalmam. Előbb ugyanis a televízió zeneihíradójában láttam részleteket Béjart kétSztravinszkij-balettjéből. A kép-ernyőnlátott részek csalódást okoztak: amozgások rendkívüli technikai kidol-gozottságuk, céltudatos intenzitásuk elle-nére sem tudtak megragadni. A Tűzma-dárból kiragadott csoport mozgásábannem találtam különösen újszerű invenciót,a Sacre töredékeit pedig csak inkábbvalamilyen furcsa, meglepő jelbeszédnek,mintsem egy világszerte ismert műélményét előlegező részleteinek éreztem.Bizalmatlansággal vegyes kíváncsisággalültem be az Operaház nézőterére. Ekkorazonban a művek egészének szuggesztívsugárzása egyre jobban magával ragadott,és végül jelentős színházi élménnyelgazdagodva, „tánc-eseménnyel" történttalálkozás érzésével hagytam el aszínházat. A részlet és az egész általkiváltott hatás ellentétén elmélkedve ennekkulcsát abban véltem felfedezni, hogy aSacre táncnyelve részleteiben a„kontextusból" kiragadva önmagában nem- legalábbis nem a szokott módon -esztétikus, A Tűzmadár csoportmozgásapedig egyes elemeiben nem különösenjelentős. Egyik mű sem bontható, néhánykivételes mozzanattól (például a Tűzmadárszépséges

szárnyalásától eltekintve) az egészbőlbármit is érzékeltető részekre, mert azegyes mozdulatsoroknak és térbeli for-mációknak csak egymáshoz való kap-csolatukban, valamint a szín- és fényha-tások feszültségéből kialakult sajátos vi-lágban, az egész megbonthatatlan egy-ségében van meggyőző erejük, létjogo-sultságuk.

A két Sztravinszkij-balett közül elsőnekA Tűzmadár című kompozíciót láttuk.Kékzubbonyos partizánok egységesenmozduló, (majd harcba induló csapatábólhirtelen felszökken lángoló piros mezbena Tűzmadár. Szenvedélyes, lobogószárnyalással tölti be az egész színpadot,színházat. Kavarogva forrósítja magakörül a levegőt és sodorja magával társaít;egybeforrasztva harcba viszi a csapatot. Avereségben magára maradva küzd továbbés elpusztul: el-hamvad, mint az újra megújra felcsapó, majd hamvában elhaló tűzvagy a vergődő sas. A tűzmadárrá válópartizán alakja drámai, erejű koreográfiailátomás. Haláltusája a híres haldoklóhattyú vörös sassá vált inkarnációja. Halálapillanatában Főnixként újra feltámad, ésmiközben a háttérben felragyogó melegfényben tűzmadarak megszámlálhatatlansokasága árasztja el a színt, a Főnix ahalott tűzmadarat hátára emelve veleegyütt viaskodva szárnyal előre, újrafeltámasztva az aléltan szertehullott ésmost újra egybefonódó csapatot. Ennek aszínszimbolikára, a tér- és fényhatásérzelmi töltésére alapozott műnek fekete-fehér képernyőn való felidézése elevelehetetlen vállalkozás. Tüzet tűz nélkülnem lehet idézni; már csak azért sem, merta béjart-i koreográfia ihletett pillanataifőként a Tűzmadár jelenségébenösszpontosulnak. A partizáncsoportfelidézése nem éri el az invenciónak ezt azátütő erejét. A mű záró részeiben máskéntis maradt némi hiányérzetünk.

Mindkét Sztravinszkij-mű eredetileg atízes években a Dzsagilev-balett párizsibemutatói számára készült. A Tűzmadár191o-es bemutatójának rendkívüli sikereösztönözte Sztravinszkijt további balettekkomponálására. (Így született rövidesen aPetruska és a Le Sacre du Printemps.) ATűzmadár koreográfusa, Fokin eredetinépmesét vitt színpadra: a fiatal herceg isTűzmadár segítségével szabadítja megszerelmét, a gonosz varázsló fogságábansínylődő királykisasszonyt. Amikor a világbalettszínpadainak klasszikusrepertoárdarabjává vált Fokin-koreográfiát1966-ban az Erkel

Webern: Öt tétel vonósnégyesre (Operaház). Csarnóy Katalin és Erdélyi Sándor

Színház is műsorra tűzte már, ugyancsakporosnak, elavultnak éreztük Sztravinszkijragyogóan mai zenéje mellett. Ő maga mára harmincas években úgy nyilatkozott,hogy szívesebben látná, ha az idejétmúltanekdotikus szövegkönyv kötöttségétőlmegszabadított tömörebb zenekari szvitreterveznének balettet. Ennek szellemébenemelte ki Béjart a nép-meseiszövegkönyvből a Tűzmadár szimbólumát.„A Tűzmadár: főnix, amely új életre kelhamvaiból. Az élet és öröm madara - erejemegsemmisíthetetlen, ragyogása nemhalványul el ... A költő, akárcsak aforradalmár: tűzmadár" - mondja művérőlBéjart. A Tűzmadár, mint a hősieselbukásában győzedelmeskedő forradalmár,az emberiségből fel-szökkenő lángszimbóluma Sztravinszkij zenéjének maiérvényű vizuális kivetítése.

A Le Sacre du Printemps barbár rit-mikájú, robbanó erejű zenéjét Sztravinszkijnem Dzsagilev megrendelésére írta, hanemA Tűzmadár írása közben váratlanulkülönös víziója támadt: öreg férfiak nézikegy fiatal lány haláltáncát, akit azért kellfeláldozni, hogy elnyerhessék a tavaszistenének kegyeit. Ez

lett a Le Sacre du Printemps (A tavaszmegszentelése) alaptémája, ehhez keresetta pogány orosz hitvilágban termé-kenységvarázsló rítust. Az 1913-as párizsibemutatóhoz fűződik a XX. század egyiklegnagyobb színházi botránya. A zeneszokatlan hangzása, meghökkentő ritmikájafelháborodást váltott ki, és Sztravinszkijszerint a táncosnak zseniális Nizsinszkijmint koreográfus nem tudott megbirkózni aforradalmi szellemű feladattal.Sztravinszkij ugyanis vad, eksztatikusanszuggesztív hatású primitív tömegmozgástképzelt zenéjére, egyetlen szólóval, akiválasztott leány szakrális áldozatitáncával. A zenét már egy év leforgásaután koncertteremben, „zavaró vizuálisképzetek nélkül", rehabilitálta a párizsiközönség. De a grandiózus zenéhez félszázad múltán sem tudtak huzamosabbéletű koreográfiát teremte-ni a mindigújból nekilendülő táncalkotók. Béjart akorábbi előzményekkel szakítva új egyénielképzeléssel közelítette meg a műalapgondolatát: a tavasz, a termékenységújjászületésének kollektív eksztázissal valóünneplését. A szakrális emberáldozathelyébe az ősi szexuális avató rítust, anemek egyesülésének, az

élet - halált tagadó - folytatásának him-nuszát állította. A mű a nemek ellentétesdrámai feszültségéből, a vonzás-taszításharcán át a végső szintézis orgiájáig ível. Alassan világosodó színen ifjak vagy hímekföldön gomolygó bar-na őshordája kezdeszmélni, térdre, négykézlábra emelkedni,a vonósok mély hangzású feszültstaccatóira furcsa, ijesztő, ismeretlenállatok módjára fekvőtámaszból fel-felszökellni. Macska-és majomszerűmozgások kavargásából állatszerű sürgés,viadal bontakozik ki : rohanásbólegymásnak feszülő, kidomborodómellkasok, összeakaszkodó agancsok,fiatal bikák egyre vadabb erőpróbáiközepette megy végbe a fehér ifjúkiválasztása (vagy inkább az erőpróbánalul maradt fiú kitaszítása). A tánc elemierejű csúcspontja, amikor a kívülrőlbevetődő fénycsóva ellenállhatatlan von-zásában az ifjak diagonális vonalban sorraelindulnak, mint a fénytől vonzott állatok,egyik a másik után, tétova félelemmel,majd megrészegült, egyre vadabbelszánással, nagy szárnycsapásokkal,behúzott lábú pörgésekkel iramod-nakelőre a barlangból a fénybe, a télből anyárba, az ismeretlen beteljesedés

Sztravinszkij: Le Sacre du Printemps (Operaház). Dózsa imre és Szumrák Vera

felé. Madarak? Primitív népek totemisz-tikus madárősöket megidéző mágikustánca? Ez is, az is? ... Szavakban el-mondhatatlan, egyszeri látomás . . . tánc!

A természet másik pólusa a nőiség fehér,halk pasztellszínű gomolygásbanbontakozik ki a földből. A mélybencsendesen hullámzó csoportból kiemel-kedve áll, fél arcát lefedve, hosszan tar-tótitokzatos mozdulatlanságban a kiválasztottleány. A szüzesség zártsága, meg-fejtetlenrejtélye. A sejtelmes várakozás nyugodtderűjével áll egymagában, szoborszerűen.Megindul a leányok rituális körtánca, a régiorosz női körtánc, a horovod hangtalansuhanását idézik fel a testre simulótrikóban, fehér meztelenségben sebesensikló leányok titokzatos körei. Míg végülösszeborulva, szoros koncentrikus körökbezárják a kiválasztottjukat. Beront az ifjúhímek hordája; a leányok felé törnek, de aleánykör közepéből hirtelen magasbalendülő kiválasztott leány tiltakozómozdulatára megtántorodvavisszahőkölnek, és a kaukázusiférfikörtáncok robogásával vágtatnaksisteregve a leányok körül. Majdmegkezdődik a kiválasztott leány tánca,készülődés hivatásának beteljesí

tésére. Primitív népek termékenységva-rázsló Vénusz-szobrait idéző, széles ter-peszben, szinte guggoló helyzetből előre-nyúló törzzsel a természet erőit, a föld-anyát bűvölő karmozdulatok, majd egyenestartásban apró térdrezdülések-kel mintegy aföld gravitációs erőinek vonzását idéződobogások, utóbb pedig a párját hívogatómadárnőstény guggolva, egy lábonszökdécselve közeledő-távolodómozdulatainak elemeiből építkezik egyrefeszültebb, sürgetőbb, az egészleánycsoport lüktetésétől kísért tánca, mígvégül a kiválasztott fehér fiúval szerelmitáncban egyesül, és az egész csoportmindent elsöprő örömhimnuszban követipéldáját. A kompozíció egyes mozzanatai,mozgásnyelve, a vizuális képsorok sajátosjelzésrendszere kiben-kiben másasszociációkat, a reagálás különbözőskáláit válthatják ki, de a mű összhatása,szenvedélyes humánuma teljesenegyértelmű. A tánc rituális komolyságaösszecsendül Sztravinszkijnak az életmegújhodását ünneplő pogány szépségűzenéjével.

A műsorban Béjart művészetének másoldalát villantja fel a két Sztravinszkij-

balett között előadott kettős, a WebernO. 5 .

Úgy tűnik, mintha ez a Hódolat We-bernnek című ciklusból való, finom vonalúkoreográfia egyben Béjart-nak, a francianeoexpresszionizmus egyik zászlóbon-tójának a klasszikus balett letisztult for-manyelve előtti hódolata is lenne. Azadagio-formák gazdag ornamentikájúvariálása, az emelések egyéni leleményűváltozatai mintegy bizonyítani látszanak,hogy a klasszikus tánc matematikai pon-tosságú építőelemei mennyire alkalmasak

lehetnek a XX. századi modern zenevizuális tolmácsolására. A kettős halkszavú, bánatos monológok, rövid, vissza-fogott együttlétek, elválások és találko-zások lírai költeménye. Béjart megragadtaa zene végtelen csendességét, magábazárkózott komolyságát, az elidegenedés, amagány és az ebből való el-vágyódáslégkörét. Úgy tűnik, mintha Webernnek azúj bécsi i sko la egyik reprezentatívképviselőjének „hangszín"-technikáját, ávonósok harmonikus és hangfogóvaleltorzított hangzásának bizarrösszeötvözését, a klasszikus táncharmonikus Vonalait váratlanul megtörőkülönös mozdulatelemek visszhangoznák

a koreográfiában. A stílusnak ez a, haúgy tetszik, „hibrid" volta kétségtelenülmegtöri a vonalvezetés szokott esztéti-kumát, de a törések kifejező ereje vi-tathatatlan, sohasem öncélú. - Úgy tud-juk, ez a visszazarándokolás a forráshoz,a klasszikus tánc harmóniájának többműben megnyilatkozó újrafelfedezése azutóbbi években csakugyan szerves részeBéjart páratlanul termékeny, sokszínűéletművének.

Béjart műveinek tolmácsolása nehéz,felettébb izgalmas feladat elé állítottaOperaházunk balettkarát. E koreográfiákformanyelvének, kifejező eszközeinekgazdag változatossága a táncosoktólrendkívüli technikai bravúrt, mimikai,plasztikai képességeik végletekig valókibontását, a szerző sajátos világávalvaló teljes azonosulást kíván. Béjart a

klasszikus balett tiszta konstrukcióitól afolklóron, a primitív népek mágikus kul-tikus táncain, a hindu templomi táncon átaz amerikai „modern dance" és jazz

világáig mindent magába szívott, és mű-venként váltakozó és egyéni színezetűkifejezőnyelvvé formált. Ennek tolmá-csolására brüsszeli balettjében jelenleg arendkívüli tánctehetségek olyan sora fe-lett rendelkezik, hogy még a koreográ-fiáit időnként elutasító szakkritika is azegyhangú elragadtatás hangján emlékezikmeg róluk. Béjart szuggesztív egyéniségeaz egész világról magához vonzza atehetségeket.

Balettünk sikerrel állta a próbát. DózsaImre a Tűzmadár szerepében néhánymegkapóan szép pillanattal tette emlé-kezetessé alakítását (például a vereség éshaldoklás póz nélküli pátosza), de

kétszeri látás után is az volt a benyomá-sunk, hogy ez az egész balett alapeszméjéthordozó rendkívüli szerep, a mainemzetközi balettrepertoárnak talánlegnehezebb bravúrszerepe egészenkülönleges dinamikai skálát és a jelenle-ginél nagyobb fizikai erőnlétet igényelnea kitűnő előadótól. Az egész együttesteljes odaadással tolmácsolta a művet.Megragadott Sebestény Katalin frissdinamikájú és Gaál Éva belső izzássalformált két női partizánja.

A Sacre különös formanyelvét és sajá-tosan egyéni világát tökéletes meggyőzőerővel idézték fel Operaházunk táncosai.Ebben a műben sem lehet a szokottértelemben karról és szólóról beszélni,mert tolmácsolása mindenkitől teljesátélést, nagy technikai teljesítménytkövetel. A kiválasztott leány szerepében akettős szereposztásban Szumrák Veraplasztikusan kidolgozott, tudatosanfelépített, finom hangvételű alakításamellett Sebestény Katalin kevésbékimunkált skálájú előadását fiatalos su-gárzása tette rokonszenvessé. KeveháziGábor vonzó, sihederszerű egyéniségesajátosan kiszolgáltatott „muszáj-Herku-les"-t formált a kiválasztott-kitaszítottfehér fiú alakjából. A végső dinamikuserővel kirobbanó elszánt vállalás így kü-lönös kontraszt erejével hatott. Nemtudjuk, ez volt-e Béjart eredeti intenciója,de így is felfogható, érdekes.

Nagy Zoltán, Mészáros László, ErdélyiSándor és Perlusz Sándor kitű-nőfelkészültséggel formálták meg az is-meretlen felé törő, életerőtől robbanóifjak brutalitásig menő vezérkolomposait.

A Webern: Öt tétel vonósnégyesre (Opus

5) című művet mindkét szereposztásművészei, a Metzger Márta-Róna Viktorés a Csarnóy Katalin-Erdélyi Sándorpáros egyaránt kimunkált technikával,finom stílusérzékkel tolmácsolta. Talánmég fokozható lenne a szép élményhatása, ha a jövőben másfajta párosításbanaz egymáshoz közelebb állótolmácsolásmódok (Csarnóy-Róna intel-lektuálisabb és Metzger-Erdélyi líraibbhevületű felfogása) találkozhatnánakegymással.

Béjart párját ritkító termékenységű,majd húsz évet átfogó koreográfiai élet-művének ez alkalommal csupán kis rész-letét ismerhettük meg. Nem is vállal-kozhatunk e helyütt arra, hogy teljessé-gében ismertessük. A most bemutatottkoreográfiák és a korábban a televízióbanlátott hindu ihletésű Bhakti is érzékeltetik,hogy Béjart a világ minden

Szumrák Vera a Kiválasztott leány szerepében a Sztravinszkij-balettben

tánckultúrájából merítve, de különösen akeleti tánckultúrák gazdag hagyományábanvaló elmélyedésben keresi a megújhodásútját. Egy rituális erejű, minden kifejezésieszközt felölelő, tánc-központú „totálisszínház" megvalósítása lebeg szeme előtt.Ehhez vezető útjának egyik állomása volt -hogy csak egyet említsünk - a grenoble-itéli olimpiai játékok alkalmából építettújszerű körszínház felavatására komponáltBaudelaire című műve, amely a költőszemélyiségét, a külvilágból az álombamenekülés világát a mozgás, a szó és zeneegyüttes hatásával igyekezett megragadni,miközben a végső kábulat képzetét anézőtérnek és a színpadnak ellen-tétesirányban való sebes forgatásával (a körhintahatáskeltő eszközével) idézte fel. A „totálisszínházzal" kapcsolatos kísérletezőmunkájának újabb alkotómű-helye az 1970

óta Brüsszelben működő Mudra-iskola,amelyben tánccal, zenével, főkéntgesztuson alapuló színészi mesterséggel ésjógával foglalkoznak a tanulók. Béjarteredetisége - úgy tűnik - mégsem táncánakkülönös, sokszínű formanyelvében vagygazdag rendezői ötleteiben rejlik, haneminkább inspirációjának, látásmódjánakegyéni, sajátos voltában keresendő.Szeizmográfszerű érzékenységgel jelzi anyugati ifjúságban munkáló vágyakat,indulatokat, lázadását, az újra, a hitre valószomjazását.

Saját bevallása szerint nem érdekli, hogymaradandó remekműveket alkosson; amához akar szólni, hatni akar, beleszólni avilág dolgaiba. Hisz a tánc, a színháztömegekhez szóló, mozgósító hivatásban.Béjart-t a színpad mágusa-ként emlegetik.Szinte legendássá vált az ifjúságragyakorolt hatása. Ő a modern„csodafurulyás", akit a nyugati világifjúsága megszállott ámulattal követ. Nemlenne érdektelen Béjart „áttörésé-nek"nyomon követése, szociológiai elemzésesem. Ő ma a nyugat-európai táncművészetegyik meghatározó egyénisége, számosnemzetközi koreográfiai nagydíj birtokosa.Itt bemutatott műveit a klasszikus balettfellegvára, a párizsi Nagyopera is műsorontartja. A párizsi Palais des Sports-banévente megismétlődő vendégjátékainakhetekig tartó dia-dalmenetén kívül ma mároperarendező-ként is számon tartják. Demég sokan emlékeznek rá, hogy a színháziszakma mai „nagymesterét" hajdan nem aszak-kritika, hanem az ifjúság vittediadalra. A párizsi Operában tudnak mégolyan tüntetésről, amikor a karzatról „elég a

felújításokból, eredeti műveket, Béjart-t azOperába" kiáltások hangzottak. AzEgyesült Államokban, 1971-ben az egye-temi ifjúság nyílt levélben tiltakozott aNew York Times mindenható tánckriti-kusának Béjart-t támadó cikke ellen.Folytatni tudnánk a sort ... Ezek után talánelgondolkozhatunk Béjart-nak azon akijelentésén is, hogy szerinte a XX. százada tánc százada, mint ahogyan a korábbiszázadok a zene vagy a dráma jegyébenállottak. Csakugyan, mintha egy a tánciránt érdeklődő új nemzedékfelnövekedésének lennénk tanúi. Európa-szerte újabb és újabb tánc-, balett- éspantomimegyüttesek tűnnek fel,ugyanakkor a színpad megújulását keresőkülönféle törekvések is részben a táncot,pantomimot felölelő színház irányábanhatnak. (Elég talán Jean-Louis

Barrault-ra, Peter Brookra vagy akár ahazai színházak ilyen irányú rendezései-reutalnunk.) Ám azon is érdemes el-gondolkodni, hogy Béjart ellentmondá-sokkal teli gazdag terméséből ő magalegjelentősebb alkotásainak, „harci pari-páinak" („mes chevaux de bataille") apozitív kicsengésű mozgósító művekettartja (A Tűzmadár, a Le Sacre duPrintemps, Beethoven IX. szimfóniája,Rómeó és Júlia). Hátha éppen azért men-nek utána, - mert nem az emóciómenteselidegenítés, hanem az erős érzelmi töl-tésű művészet útját járja.

Beszámolónk a január 15-én és február 13-ánlátható szereposztásról ad számot. Az első sze-reposztást, a nálunk vendégként fellépő MarkóIvánt (Béjart magántáncosát), A Tű z madár ban ,és a Sacre-ban a Pátray Lilla-Dózsa Imre kettőstlapzártáig nem láthattuk.

A Kiválasztott leány (Szumrák Vera) és a Kiválasztott ifjú (Dózsa Imre) a Sztravinszkij-balettban(Iklády László felvételei)

négyszemköztFÖLDES ANNA

A Sirálytóla Cseresznyéskertig

Beszélgetés Ruttkai Évával

Júliától Osztrigás Miciig, az AmerikaiElektrától Molnár Ferenc asszonyaiig ívelRuttkai Éva színészi skálája. De hapályaképet rajzolnék róla, meglehet, mégisazt a címet választanám: CsehovrólCsehovra. Mert színészi útjának legszebbmérföldkövei a Csehov-szerepek. Nyina ésMása, Jelena és Ljubov Andrejevna - azasszonyi élet négy alakra bontott, négysorsba sűrített csehovi teljessége.

Mivel színésznőnek se kora, se múltja,és mindaddig Júlia, amíg Rómeó és aközönség elhiszi neki, szinte illetlenség-nek érzem az első dátumot. De a szín-háztörténet számon tartja: Ruttkai 1956tavaszán játszotta a Sirályt. Áhítattal,hittel, tehetséggel felrepült, és azóta is otthasította a színpad égboltját a Víg-színházházatáján. Abban az épületben játszik azótais, amelynek Magyarországon alegmélyebbek a Csehov-tradíciói. Ahol JóbDániel négy esztendő alatt, 1920 és 24

között megteremtette a magyar Csehov-kultuszt. Ruttkai Éva Sirálya tizennyolc évmúltán szállt le most újra, hogy felmutassa- mint közben oly sokszor - Nyinatehetségét, ezúttal Ranyevszkaja bomlójellemében, a Cseresznyéskertben.

Nem könnyű Ruttkai Évával a Csehov-hősnőkről beszélgetni. Annyira belülrőllátja, éli őket, hogy nem róluk, ha-nemhelyettük, a nevükben beszél. Abeszélgetés prózai szövegét meg-meg-szakítják az eredeti, csehovi sorok: aszínész nem szaval és nem idéz, egy-szerűen a költő szavával mondja el azt,amit nála valóban senki nem fogalmaz-hatmeg hitelesebben. Mása énekét és LjubovAndrejevna monológját.

És amikor Nyinával szól, tizennyolc évután civilben a presszóasztalnál, újra aSirályt hallom. Lobogó és lányos, aligidősebb Júliánál. „Én a sirály vagyok ..."Másaként, mint a színpadon, most is húszasévei derekán jár, és azt vallja, hogy „Azembernek hivőnek kell lennie, vagykeresnie kell az igazságot, különben az életsivár, sivár ... Élni és nem tudni, miértrepülnek a darvak, miért születnek agyerekek, mire vannak

a csillagok az égen. Vagy tudja az ember,miért él, vagy pedig minden hiába-valóostobaság." Jelena - Szerebrjakovprofesszor „lustán élő" fiatal felesége - adráma szerint 27 éves : még négy-öt év, éső is megöregszik. Epizódalaknak érzi ésvallja magát az életben: „a zenében is, aférjem házában is, valamennyi kalandban,egyszóval mindig, mindenütt csakepizódfigura voltam ..." LjubovAndrejevna pedig, akit Csehov a Cse-resznyéskert írásának kezdetén még ko-mikus öregasszonynak képzelt, éppenannyi idős, mint Olga Knipper, Csehovfelesége lehetett, vagy mint Ruttkai Éva.Felnőtt lány anyja, de a szívében izzóparázs, s ha fellángol, gyújtani, égetni éssebezni tud. Ruttkai beszélgetés közben,póztalan egyszerűségében is játszik: aSirály színészi sikerei csúcspontján le-szállt a Cseresznyéskertbe és körülnéz .. . Milyen rokonságot, kapcsolatot érez

pályája négy Csehov-szerepe között? Csehov hősnői különböző karakterűek,

más az életkoruk, a helyzetük, de alapjábanmégis rokonok. Mintha ugyan-annak anagy családnak lennének a tagjai,ugyanazok a problémák feszítik őket.Közös az elvágyódásuk, egyformán élbennük egy másféle életforma óhaja. Nyinaaz egyetlen, akinek sikerül: kirepül sorsakalodájából, és megtanulja hordani a magakeresztjét. Megtanulja, hogy nem aragyogás, a dicsőség a legfontosabb aművészpályán, hanem a tű-rés. A tehetségead erőt ahhoz, hogy emelt fővel utazzonharmadik osztályon is jelecbe, ahol akereskedőkből álló közönség várja.Jelenáról és Másáról viszont csak mondják,hogy nagyszerűen zongoráznak. Soha nembizonyítják, talán nem is tudnák. Taláncsak a muzsika álma vigasztalja őket, hogymásként is élhettek volna. Mása még azzalis ál-tatja magát, hogy ha Moszkvábanlenne, nem érdekelné, milyen az idő. Dealapjában semmivel sem erősebb és nem istehetségesebb, mint Jelena, akit sajátgyávasága tart vissza attól, hogy vál-toztasson a sorsán. Ranyevszkaja egyszermár kimenekült romba dőlt otthona szo-rításából, de megváltás helyett csakmegmérgeződött Párizsban. Amikor aszínpadon eltéptem a címére érkezettpárizsi táviratot, majd amikor eltettem ésfelolvastam a következőket, szinte aztéreztem, hogy az asszony, akit játszom,már csak útközben érzi jól magát. Jelentett-e a Csehov-szerepek kap

csolata valamiféle hasznosítható színészitapasztalatot?

Ruttkai Éva a nem létező színpadrólszéttekint, mintha végszóra vagy rendezőiutasításra várna. Azután tétován folytatja : Én nagyon gyorsan felejtek. A pálya

kényszerít rá, hogy szerepről szerep-rekilépjünk az előzőből, hogy nyitottanfogadjuk a következőt.

Csalódottan nézek vissza. Tehát: nem? Egészen pontosan: nem az előzőleg

megformált alak segít. Mindig, mindenszerepet újra kell kezdeni! De nagyonsokat jelent az új szerep megformálásánál,ha olyan szerzővel találkozik az ember,akivel már együtt élt korábban. Ha olyanvilágba kell belépnie, ahol már járt, aholotthon érzi magát. Ez nem jelentalkalmanként kevesebb kutatást, sőt,ellenkezőleg ... Egy jól ismert világban,„otthon", az ember még alaposabbanigyekszik a dolgok, a titkok végére járni,még kevésbé tűri a homályt. Csehovnálmindig családon belüli titkok köszöntenekmár rám. És az ismerős Csehov-hősökkapcsolata, a bennem visszacsengőmondatok mögöttes értelme még jobbanizgat. Valahányszor új szereppelismerkedem, mindig ez a felderítő munkaaz első. Régebben rengeteget olvastamCsehovról, de most már első-sorban aszövegben keresem a titkok magyarázatát.A Csehov-hősöknél először is azt kellkideríteni, hogy a sor-sukkal valóküzdelem melyik stádiumában indul adráma. Hogy maradt-e még reményeJelenának a menekülésre? Hogy miértvonzza Mását az állandóságot jel-képezőhivatalnoktanár-élettel szemben akatonaélet kényszerű dinamizmusa? Mitjelent Ranyevszkajának a Cseresznyéskert:vagyont vagy terhet, ott-hont vagy börtönt?Mit sajnál igazán elveszíteni: abiztonságot, az ifjúságot vagy emlékeiszínterét? Feltartóztathatatlan-e jelleménekaz a Párizsban fel-gyorsult bomlása, amitkörnyezetében mindenki érez, és amit őmaga a pillanatnyi feszültségekkiaknázásával próbál levezetn i . . . Alapjában minden szerepépítésnek ez

a fajta elemző munka a lényege .. . Talán az az otthonosság, amit emlí-

tettem, fogékonnyabbá tesz a részletek-re.Hogy az ember megáll egy olyan bizarr ésCsehovnál szokatlan fordulatnál, mint hogyLjubov Andrejevna „krokodilt evett"Párizsban. És nem mossa be-le ezt ameghökkentő, de mégis mellé-

kes fogalmazást - mint túlzást - a szövegösszefüggésébe, hanem megpróbáljakihámozni mögüle az írói szándékot.Hosszú töprengés után fedeztem fel, hogyez a két szó Shakespeare-re rímel: Laertesés Hamlet párbeszédében hangzik el akérdés, hogy szeretted-e annyira, hogy„krokodilt ennél érte"? Ahogy Varvaraválaszútra került életénél kézenfekvő adarabban az Ophelia-motívummegjelenése - eredj kolostorba -,Ranyevszkajának ez a mondata sem lehetvéletlen. Egyáltalában, Csehovnálnincsenek véletlenek...

Csak a jellemek különbsége hatá-rozta meg a színészi ábrázolás módját,vagy nagyobb szerepet tulajdonít min-denkor az előadások körülményeinek ésstílusának? A négy Csehov-előadás közül hármat

Horvai István rendezett .. . Azt hiszem, most már nyugodtan

beszélhetünk arról is, hogy a három Cse-hov-előadás fogadtatása egyáltalábannem volt egyöntetű, vita nélküli. Igaz,hogy az Ön alakítását többnyire még arendezői koncepciót vitató kritikák iselfogadták, dicsérték, de azért többször,elég élesen megfogalmazódtak a fenn-tartások is. Még a dicséretben is előfor-dult polémia: amikor az előadás stílusá-nak egészével szemben emelték ki példáula Három nővérben Mása szerelmijelenetét. A polémia nem az én feladatom -

hárítja el Ruttkai Éva. - Én mindenelőadásban, szerepben a csehovi igazságotkerestem. De abban is biztos vagyok, hogya magam színészi élete és az előadáskörülményei, törekvései mindenkormeghatározóak. Hadd hivatkozzam csak alegújabb élményemre, a Cseresznyéskertdíszletére. Borovszkij színpadképe, azáltal,hogy túllépett a realizmuson, felmentettbennünket bizonyos naturálisjátéktörvények alól, és értelmezte is adrámát. Én amikor megláttam a képnélküli kereteket a fán, azt éreztem, hogymeglódul a képzeletem. Szerettem volnamagam is a szürrealista látvány részévéválni. Legszívesebben „lefolytam volna" adíszlet felső szintjéről az alsóra, mint aDali-képek figurái. Azt éreztem, hogyebben a szürrealista térben veszélyes lennea realista játékstílust kanonizálni.

Elgondolkodtató igazság az, amitRuttkai Éva megfogalmaz. Nagy kár, hogyaz előadásban ebből a realitás kereteittágító szándékból főként a pszichológiai éslogikai képtelenségek ma

radtak meg. Biztos vagyok benne, hogy arendező végiggondolta például, hogy miérta felső szobákba idézi meg az út vándorát,ám az indokolás, a megfejtés az előadásbólkimaradt. A színpadi ötleteknek - akárkézenfekvőek, akár meghökkentőek - csaka nézőtéri hatás ad-hat igazolást.

Nem könnyű ez... - gondolkozik elRuttkai Éva. - Sokszor a próbákon egészsor megoldást, változatot kipróbálunk,amíg egy gesztusban, kellékbenmegállapodunk. Most, a kétsíkú szín-padkép lehetőségéből kiindulva, kipró-báltuk például, hogyan zuhanhatna beleLopahin az alattunk levő ürességbe. Devégül is kiderült, hogy a mozgás gesztusatúlságosan erőltetett, elvonná a figyelmet ajátékról és a gondolatról. Így az-utánlemondtunk róla. De még amikor aztérezzük, hogy sikerült a legkedvezőbbváltozatot megtalálni, akkor is kiderülhet,hogy az elgondolás nem jut le a nézőtérre.Hadd mondjak egy példát ... Amikormegbeszéltük, hogy milyen individuális éstársadalmi lázadást jelent a Ványabácsiban Jelena számára a cigaretta,milyen érzéki örömet a rá-gyújtás,megtoldottuk ezt a játékot azzal, hogyJelena a színpadon színes cigatettákat szív.Minden rágyújtás alkalmával másmilyet. Ésbár a dohányzás értelmét, jellegétfelfedezte és megértet-te a kritika, acigaretták számomra sokatmondótarkaságát észre sem vették. Amikor a Három nővérre készült, és

egy próba után Csehov modernségérőlfaggatták, azt felelte, hogy „nincsmodernebb író Csehovnál, talán csakShakespeare". Azt hangsúlyozta, hogysoha nem a századvég hangulatát érzifontosnak, mindig az embert, a mai em-bert keresi. És Mását sem a múlt régióibólakarja megformálni, hiszen a szerelem, amagány, a szomorúság és a boldogságélménye egyidős az emberrel.. Kíváncsilennék, hogy most, négy Csehov-szereppela háta mögött, hogyan látja ugyanezt akérdést? Csehov modernségéről köteteket írtak

össze, és én nem vagyok esztéta, hogyehhez bármit hozzátegyek. Számomravoltaképpen ennek a modernségnek adramaturgiai oldala jelent izgalmas színészifeladatot. Az a különös, és ha úgy tetszik,modern drámaszerkezet, amely-ben adialógusokat szinte kivétel nélkül - duplamandinerrel kell indítani ...

Azt hiszem, elég értetlenül nézek ah-hoz, hogy Ruttkai Éva megmagyarázza.

A biliárdból vett hasonlatot szó

szerint értem. Ha megfigyeli, nyilvánvalóés bizonyítható, hogy a Csehov-hősökmondatainak többsége nem annak szól,akinek mondják. Egymás mellett állunkketten a színpadon, én valakivel beszélek,de a gondolatom - ha jól exponáltam - egyoldalt vagy hátul álló harmadik szereplőtudatát találja el. Ranyevszkajánál ezegészen evidens: vala-hányszor Lopahinrászorítaná arra, hogy szembenézzen azigazsággal, hogy döntsön, mindig másfeléfordul. Szavakkal menekül a vallóságcsapdájából. Amikor Ánya a darab végénazt kéri édesanyjától, hogy siessen visszaPárizsból, Ljubov Andrejevna nem mondsem igent, sem nemet. Azt feleli, hogy apénz, amit magával visz, nem fog sokátartani. Ebben a virtuális feleletben mind akét lehetőséget érzékeltetni kell: hogysietni fog, ha rákényszerül, de kint marad,ha lehetősége kínálkozik rá. Az anyaiígéreteket és az asszonyi várakozást ... Jóltudom, hogy á színpadi szerkezetnek ezt amodernnek tetsző bonyolultságát mostsem sikerült minden részletében kifejez-nünk. De mindenesetre, törekedtünk rá. Ezek szerint Csehovot elsősorban

drámaszerkezetében érzi modernnek?Általában és legtöbbször a lélekábrázoláskorszerűségéről szoktunk beszélni. Komikus lenne, ha ezzel vitába

szállnék. De azért megvallom, én enneknem tulajdonítok akkora jelentőséget. Alélekábrázolás gazdagsága izgat, de ezt énnem nevezem modernségnek. Hiszen aremekművek már évszázadokkal ez-előttolyan nagyszerűen érthetetlenek voltak,hogy Beckett sem ér a nyomukba! Énahányszor Shakespeare-t játszom, látomvagy olvasom, mindig az jut eszembe,hogy a csudába tudta már akkor mindeztaz emberekről? És hogy jövök én ahhoz,hogy ehhez hozzátegyek valamit? Amikorolyan teljes, hogy minden kiegészítés csakronthat! Csehov vagy Shakespeareszerintem nem azért tudtak olyan sokat azemberről, mert annyira okosak, műveltek,széles látókörűek voltak, vagy mertmegelőzték a korukat, hanem mert zsenik.És a zsenialitás csodája, szerintem, nemkorhoz kötött. Hiszen egy-egy görögszobor tökéletessége láttán csak azt érzi azember, hogy a korok néha felejtenek. Ezek szerint az előadások az „örök

Csehovot" kel hogy tolmácsolják? HiszenÖn azt is a ma emberének mutatja fel.

Ezt én sem vitatom. És azt sem, hogya modernnek tartott színpadi meg-

oldásokat a bennünk ma zajló érzelmiáthangolódás követeli meg. Amikor leg-először beszéltünk Horvai Istvánnal aHárom nővérről, a volán mögött ülve,riadtan tiltakoztam Mása szerepe ellen.Azt mondtam, eljátszhatatlannak érzem adrámát, különösen a végét, a melodra-matikus elvágyódást, a befelé folyókönnyeket és a passzív nosztalgiát. Ésakkor Horvai, ott a kocsiban, magyaráznikezdte a maga koncepcióját. A drámavégénél kezdte, a nővérekből ki-törő vadérzelemnyilvánítással, és azzal, hogyfelzaklató, megrázó előadást tervez. Azérvelése, tervezgetése annyirafellelkesített, hogy Veszprém felé halad-va - eltévedtem a ködben. És rögtönutána már én magam szőttem tovább azelőadás álmát. Az jutott eszembe, mi-

lyen izgalmas előadás és erőpróba lenne,ha Psotával és Törőcsikkel hármasbanjátszhatnánk a Három nővért! Azóta isnagyon sajnálom, hogy ilyenfajta kerete-ket feszegető, rendhagyó szereposztások-ra nálunk soha nincs mód. Mert én ma-gam hűséges színész vagyok, és hiszek acsapatjátékban. De hiszek abban is, hogyaz ilyen alkalmak a színésznek és atársulatnak is felfrissítően jót tennének,nem is szólva a közönségről. Mi a legnehezebb egy Csehov-figura

megformálásában?Ruttkai most gondolkodás nélkül, egy

szóval válaszol: A belépés.A válasznak nemcsak a fogalmazása, de

a tartalma is meglep. Az ember azt hinné,hogy Ruttkait óriási színészi ta

pasztalata és rutinja már felmenti azilyenfajta „technikai" problémák alól.Bejönni a színészjelöltek már a főiskolánmegtanulnak.

- Csak éppen más dolog a bal kettőnbejönni, és más - belépni a drámába !Meggyőződésem, hogy csak az tud igazánbejönni egy darabba, aki már „van".Akinek arca, keze, lába van, tehát élőember, és aki a maga titkát képes aszínpadra hozni. A belépés a szerepfor-málásnak nem a bevezető akkordja, ha-nem tulajdonképpen a szintézise. Ami-korNyina vagy Ranyevszkaja belép Csehovvilágába, már magával hozza a múltját, atitkait. A nézőnek éreznie kell - ha mégnem is tudhatja pontosanki az, aki most belépett a játékba. Másacsak ül a szobában, mereng, dúdol,fütyörész, és amikor megszólal, csak adúdolt dallam szövegét mondja: „A ten-gerparton áll a tölgyfa - aranylánc csüngaz ágain ..." De ezt a pár jelentéktelentaktust úgy kell eldúdolnia, hogy a nézőmegérezze, hogy Mása az, aki legalábbmég érez és él a nővérek között, és akinekaz elvágyódása még dalban fogalmazódikmeg. Ljubov Andrejevna belépését Csehovegy egész jele-nettel készíti elő. Még akocsi sem zörög, de Lopahin és Dunja márengem várnak. Hazaérkezésem elsőmondata csak annyi: „A gyerekszoba!" Deebbe bele kell sűrítenem az emlékek irántinosztalgiát, a kitörülhetetlen múltat, aviszontlátás örömét és fájdalmát, sőt azeltelt időt is. Mindazt, amit azután akövetkező mondatokban már szavakrafordítok. Ugyanilyen tömör a búcsúm is,hogy „Megyünk!" Ebbe is bele kell zár-niRanyevszkaja fájdalmát ésmegkönnyebbülését, sőt azt is, hogy acseresznyéskert elvesztése után mégiscsaksikerül kilépnie a nagyvilágba, a bizonyta-lanságba.

- Ha az első mondat már jellemrajz,akkor hol maradnak a csehovi titkok?Abban az interjúban, amit említettem,olyan szépen fogalmazta meg:

„A Három nővér: vers, líra. Költemény.Minden Csehov-dráma az. Én, a színésznőpedig a költőt tartom a világ legnagyobblényének. A költőt a színészben, a költőt amérnökben, a költőt a gépészben. Depersze leginkább a költőt a költőben. Mivolna velünk költők nélkül? A régiromokat se tudnánk költők nélkülmegfejteni! Csehov - költő. A színpadon,ha látszólag egymástól függetlenülhangzanak el olykor a mondatok, mégakkor is rímelnek egymás-

Ruttkai Éva a Három nővér Másájaként

sal. Vers, amelynek sorai között titkoklappanganak. Én pedig hiszek a titokban.Meg akarom őket fejteni. Most Mása titkaiizgatnak. Milyen? Mi rejtőzik benne, s miólálkodik körülötte?"

Minden figurának más a titka. Alegegyszerűbb talán Nyináé - a tehetség.

Kérdezek valami tapintatlant. ASirály kirobbanó siker volt, a kritika csakszuperlatívuszokkal rajongta körül.Anélkül, hogy ezeket ismételni akarná.nekem is el kell mondanom, hogy az az-ótalátott Sirály-előadások között is - beleértveGrossmann csodálatos rendezését a bécsijózsefvárosi színházban, ez volt azegyetlen, amelynek valóban Nyina volt ahőse. Nem olvastam róla olyan kritikát,amely ne Nyinát emelte volna ki azelőadás legjobb alakításaként. GyertyánErvin a Népszavában arról írt, hogy„Nyinában kristálytisztán valósul megmindaz az emberi szépség - a szó lelki ésfizikai értelmében -, amelyet Csehov ebbeaz alakba beleálmodott. Sirály ő valóban,aki átlőtt szár-nyakkal, vergődve is képesa merész ívű repülésre." Kárpáti AurélHegedűs Ti-bor rendezése legnagyobbérdemének látja, hogy végre „megszületettaz igazi Sirály" és ki is fejti, hogy„Ruttkai Nyinája tele van a hívőhitetőfiatalság hamvas bájával, könnyedcsapongásával, s merész elszántságával.Ahogy az utolsó felvonásban váratlanul„beröppen" Kosztya szobájába, úgy omlikel kimerülten a pamlagon, mint egyszárnyaszegett viharmadár. S ahogyművészi hit-vallásának „nagy áriájával"

búcsúzik első szerelmétől - felejthetetlen.És most mégis, a babérok szemléje utánmegkérdezem: számlálatlan sokremekművel, szereppel, sikerrel és négyCsehov-hős-nővel a háta mögött, máskéntjátszaná-e Nyinát, mint akkor?

Erre a kérdésre, ha akarnék se tudnékfelelni! Nyinát akkor kellett eljátszanom, ésúgy! A szerepformálás részletei ritkánmaradnak meg bennem olyan intenzitással,mint a Sirálynak az a visszatérő mozzanata,amelyben Kosztya drámájának szövegétmondom. Először, amikor eljátszom ésmegvallom a szerzőnek, hogy nemszeretem darabjának furcsa, fellengzősszövegét, hogy nincsenek benne élőemberek - ám a hitemmel mégisátforrósítom a szavakat. Hiszen én akkor, aszavak szárnyán is tudok még repülni ...Az-után a dráma végén, amikor sebzetten,szomorúan, de mégis, a bennem élő érzelmifolytonosság kifejezésére idézem a

régi sorokat, a nézőnek éreznie kell, hogy„a világ egyetemes lelkének" vállalásamost már az én igazolásom. Aszerelmemet, a szenvedéseimet és a sza-badságomat igazolom vele. A fizikai át-alakulás, amit annak idején dicsért akritika, több tényezőből tevődött össze. Alegelső, lenge fehér ruha alatt korabelifűzőt viseltem, és ettől kicsit meg-telt azalakom. Azután az utolsó ruhát, a szürkét,kicsit bővebbre hagytuk. Fűző nélkül, alaza ruhában, úgy tűnt, mintha valóbanlefogytam volna. De persze azértelsősorban belülről kellett megváltoznom,hogy elhiggyék nekem, hogy megjártamaz életet, hogy szerettem, játszottam,elbuktam, de azért még emlék-szem a régiálmokra. És elhiggyék, hogy semmit sembántam meg. Az újra felidé-

zett fellengzős szavak másodszor már ahozzájuk tapadt érzelmek, emlékek általemelnek fel. Nyina legfőbb győzelme azéletben, hogy nem kell megtagadniaönmagát. Ezt később soha, egyetlenCsehov-nőalak sem mondhatja el ma-gáról.

- Legkevésbé természetesen Ra-nyevszkaja. De már a Ványa bácsi Jele-nájáról is elmondotta Horvai István, méga premier előtt, hogy a „végzetasszonya" konvenciókat kerülve, egytetőtől talpig izgalmas és vonzó Jelenáttervez, aki közben alapvetően gyáva.Még Asztrov doktornál is gyávább. HogyJelenából lehetett volna több, mint amilett, de végül is - csak úriasszony .. .Igaz, Ranyevszkaja még erről a korabeli

Ruttkai Éva mint Ranyevszkaja a Cseresznyéskertben (lklády László felvételei)

társadalom által megkövetelt és elfogadottpiedesztálról is lelépett ...

Ranyevszkajának a párizsi titkaikisszerűek és földrehúzóak. De azért mégbenne is épen maradtak a széthullott lélekcserepei. Olvasás közben keresni kezdtem,hogy mire vonatkoznak a Ranyevszkajamonológját kísérő, Lopahin magatartásárautaló szerzői instrukciók. Miérthangsúlyozza Csehov, hogy Lopahin„figyel"? Azután megér-tettem, hogy ez afizikai feszültség a következő mozzanatotkészíti elő, hogy Ranyevszkaja hallvalamiféle zenét, amire Lopahin, a magaföldhözragadtságában hiába figyel. LjubovAndrejevna szívében azért még szólvalamiféle elhaló, halk muzsika, amitkörülötte nem hallanak. Csehov hősnőinekenervált akarattalanságát szerintem csakúgy szabad eljátszani, hogy közbenmegvilágítja az ember az érzelmekmaradványait és az akarat romjait is.Hiszem, hogy amikor Jelena elmegy, hogyelbúcsúzzon Asztrovtól, a búcsú formálisgesztusa mögött ott lappang az asszonykimondatlan vágya a legyőzetésre. Atalálkozás csehovi titka éppen ez akettősség: Jelena, aki búcsúzni, szakítanikészül, önmagának sem vallja be, hogy alelke mélyén saját kudarcáról álmodik,arról, hogy Asztrov megérti gesztusánakmögöttes tartalmát, és maga mellett tartjaőt.

Nem mond ellent ez amegfogalmazatlan vágy Jelena alapvetőgyávaságának? Hiszen játékában éppen azvolt az izgalmas, hogy kifejezésre juttattaJelena életcsődjét, elbátortalanodását is.

Azt hiszem, éppen ez a kettősségjellemzi a csehovi asszonyokat.

Lehet, hogy ezek az ambivalens lé-lektani gesztusok teszik Csehov figuráitolyan bonyolulttá és modernné. Leg-alábbis ezt szoktuk mondani, írni.

És itt a legnehezebb nekünk, színé-szeknek mértéket tartani. Műhelytitok, deelmondom, a Cseresznyéskert főpróbájánazt éreztem, hogy egy árnyalattalnyíltabban kell játszanom. Úgy gondoltam,ha erőteljesebben fogalmazom meg agesztusokat, jobban fog érvényesülni, hatnia komédia. A premieren azutánmegpróbáltam, és kiderült, hogy tévedtem.

Nem lehet az, hogy a figura kielé-gítetlen szexualitásának túlhangsúlyozásavolt az, ami egy kicsit elvitt a csehovistílustól?

Ezt kétlem. Ellenkezőleg, azt ér-

zem, hogy a nálunk uralkodó prüdéria mégCsehovnál is félreértés. Mert hogyanszégyellhetném színész létemre a testemet,ha a lelkemet pőrére merem vetkőztetni?Ranyevszkaja testében még őriz valamit azegykori varázsból. Legalábbis - a vágyat.Talán ezért is marcangolja őt annyira afájdalom, amikor azt érzi, hogy mársemmit nem tud meg-tartani. Sem a fiát,sem a családját, sem a szerelmesét, és máraz otthonát sem ... A vágy, ami LjubovAndrejevnában él, tulajdonképpen nemannyira szerelem, mint inkább afelhalmozott feszültség levezetésénekigénye. Az a gesztus, amellyel mindenkitmegcsókol, aki megfordul körülötte,ugyancsak nem a szeretet, hanem afűtöttség jele. Nem a szexus kisebb-nagyobb megnyilvánulásain változtattam abemutató után, nem is a jellemábrázolásintenzitásán, inkább csak a hangerőn. Talánúgy fogalmaz-hatnám, hogy a hangból, agesztusokból is „levettem" egyárnyalatnyit. Ezért most csak a második,harmadik előadás után éreztem azt, hogysikerült megtalálnom a szerep egyensúlyát.A kritika - a munka menetébőlkövetkezően - ritkán mérlegeli azt atapasztalatot, amely a színész játékábanakkor érvényesül, amikor már az előadásösszeérik a közönséggel. Csak mi,színészek érezzük igazán ennek afontosságát. És a nézők, akik az ötödikvagy a huszonötödik és nyolcvanhetedikelőadásra váltanak jegyet.

A presszóban megkérik, hogy írja alá adíszesen bekötött vendégkönyvet, poharathoznak az asztalon árválkodó hó-virágcsokornak. Próbáról jött, fáradt, ésmég én is belekényszerítettem őt élete négylegszebb szerepének marokba szorítottátélésébe.

Tudja, mit sajnálok? - ábrándozik el aCsehov-hősnők messzenéző tekintetével. -Egyrészt, hogy nincs több igazi Csehov-dráma már, amit műsorra tűzhetnénk, amiteljátszhatok. Hogy nem várnak már rámújabb csehovi titkok.

És másrészt? Hogy ritkán születik meg a magyar

színházban az a csapatjáték, ami az újművek létrehozásához és a remekművekméltó újjáteremtéséhez kellene.

Ez a téma azonban már messzire vezet.Maradjunk Csehovnál. Hiszen Ruttkaipályaképének most csak a csehovi fejezetezárult le. A következőkhöz még mostgyűjti a színészi tapasztalatot.

RÓNA KATALIN

Metaforák színpada

Beszélgetés David Borovszkijdíszlettervezővel

A Vígszínház vendégtervezőjeként mu-tatkozott be Magyarországon David Bo-rovszkij, a moszkvai Taganka Színházdíszlettervezője. Művészi kiindulópontja aszínházi metaforák színpada. A való-ságmagot telíti jelképekkel, és viszi átmotívumokba, hangulatokba. szellemitartalmakba. Egyszerre képes megteremtenia játékteret, az atmoszférát és az íróigondolat közvetlen világát. Az utóbbi három évben a Tagankán

dolgozott. Mi az, ami Ljubimovszínházához köti? A Tagankát négy név fémjelzi. Ez az a

négy név, amelynek gondolatirendszeréből, színházlátásából és szín-háziörökségéből igyekszik Ljubimov egy új, amához szóló színházat kovácsolni, olyanszínházat, amely hozzám is a legközelebbáll. Ljubimov megpróbálja - és ezt legjobbprodukcióiban el is éri - összesíteniSztanyiszlavszkij, Vahtangov, Mejerholdés Brecht művészi hagyatékát. Ennek aszintézise ad-hatja azt az új iskolát, azt atöbbletet, ami a Tagankát megkülönböztetia többi színháztól. Brechté a politikum, atársadalmi megalapozottság és a forma,Vahtangové a szabad színészi improvi-záció, a könnyed, játékos csillogás,Mejerholdé a szigorú, fegyelmezett, pontosszínház. Mindez pedig összekapcsolódik ésmegerősödik a kifejezés átélésébenSztanyiszlavszkijnál. Melyek voltak legfontosabb dísz-

lettervei? A Taganka produkcióinak többsége

hagyományos dráma és írókról, költőkről,nagy egyéniségekről szóló összeállítás.Terveztem díszletet a Hamlethez, aCsendesek a hajnalokhoz, egy Puskinrólszóló előadáshoz, és dolgoztam JevtusenkoA szabadságszobor bőre alatt címűalkotásának színpadterén. A díszlet a megálmodott világ. A

díszlettervező feladata az adott mű szel-lemét, a „kísért" alkotás érzelem- ésgondolatvilágát kifejezni. Mi az, amitmunkájában legfontosabbnak tart? Mi kellaz Ön és a színház számára „teljesértékű", „megoldott" díszlet létre-hozásához?

Ami mindig biztos és jellemző: adíszletnek elválaszthatatlanul együtt kellélnie a darabbal. Miközben rajzolom adíszletet, az írói gondolatot keresem.Hiszen minden darab, túl a leírt szavakon,mondatokon, írója világát, belső küzdelmét,vágyait tükrözi. Ezt a világot, a szavakbansokszor ki nem fejezett világot szeretném anéző elé vinni, gyakran egy a műbőlkövetkező szimbólum segítségével. Adíszletek mindig funkcionális részei, elemeiaz előadásnak. Végszóra változnak, nyer-nek új szerepet.

Mi a szerepe ebben a láncsorban arendezőnek?

A díszlet csak akkor lehet kifejező,csak akkor szolgálhatja jól az elő-adást, hapontosan egyezik a rendezői koncepcióval.Csak akkor vállalok el díszlettervezőifeladatot, ha a rendezővel a drámárólvallott nézeteink azonosak, ha véleményünkmegegyezik. Természetesen mindigfigyelembe kell venni a színházhagyományait, szokásait, érzéseit éstechnikai felkészültségét, de közös eszmék,közös szellemi törekvések nélkül nemszülethet tiszta előadás.

Ezúttal másodszor tervez vendég-kénta Vígszínházban, és ezúttal is Csehovvalfoglalkozik. Korábbi munkái során istalálkozott már Csehov drámáival?

A Három nővér budapesti előadásavolt első közvetlen találkozásom Csehov-drámával, bár néhány évvel ezelőtt márterveztem színpadképet egy Csehovról szóló- levelezéseiből, kézirataiból összeállítottdarabhoz. Öröm és megtiszteltetés volt aVígszínház megbízása. Ugyanakkor pályámegyik legnehezebb feladata. Csehov alegnagyobbak közül való, és éppen pontosanfelépített dramaturgiája nehezíti a díszletter-vező feladatát. Furcsa módon ezeknek anagyszerűen megkomponált, zárt, még-isszerteágazó, gazdagon árnyalt festőiségűvilágoknak a térbeli ábrázolása, acselekmény folyamatának, statikusan le-határolt keretének kialakítása teremti mindiga legizgalmasabb helyzeteket.

Bizonyára olvasta a Három nővérkritikáit, vagy legalábbis hallott a kö-rülötte folyó vitáról.

Örültem a vitának. Számomra alegszörnyűbb az egy-két szavas elismerő„kritika", amely valójában nem mondsemmit. Sokszor úgy érzem, hogy akritikusnak - és a közönségnek is --teljesenmindegy, mi az, ami szcenikai-

Csenevész cseresznyefák tartják a „gyerekszobát'. (David Borovszkij díszlete a Cseresznyéskerthez,Vígszínház) (Iklády László felvétele)

nak a megvalósult álmok. A levelekidőmérők. Minden egyes lehulló falevél úgyfojtja meg, temeti el az álmokat, ahogyanelborítja a színpadot.

És a Cseresznyéskert? Erről a be-mutatóelőtt, de még közvetlenül utána sem szívesenbeszél a tervező. Szóljunk néhány szóthelyette.

A színpadkép szinte az első pillanatokbanmegérezteti - hasonlóképpen a Háromnővérhez - azt a szimbólum-rendszert,amelyre a dráma épül. Itt nincsenektermészeti szépséget hirdető, dús lombú,virágzó cseresznyefák. A fehér fatörzsekszinte oszlopszerűen emelik magasba á játékzárt színterét - a fehér védőhuzattal takartszobát. Megszűnik itt a ,külső és belső"jelenetek elválasztása, csak a fejüketmeghajtani kénytelen színészek mozgásamutatja, hogy talán dús lombú fák között jár-nak-élnek-báloznak. A cseresznyefák tartjákezt a fehérrel borított, pusztuló világot. S ezá fákon nyugvó kettős játéktér, még mielőttaz első szavak elhangzanának á színpadon,megindítja az asszociációs képeket. Azt aláncolatot, amely valószínűleg ismét komolyvitákat kiváltva kíséri majd végig az elő-adást.

lag keretezi a darabot. Ha viszont vitaalakult ki, ez csak azt jelentheti, hogy voltvalamiféle gondolat a díszletemben.

A vélemények ritka erővel csaptakössze, és a legnagyobb gondot a „hullólevelek" okozták. Az egymástól eltérőkritikák abban megegyeztek, hogy ellenevagy mellette, de egyik sem feledkezettmeg a be nem teljesedő álmokat olykifejezően és egyénien érzékeltetőfalevelekről.

Talán egy példa illusztrálhatja, mitéreztem a Három nővér színpadánakkialakításánál: mindannyian találkoztunkmár olyan pillanattal, amikor fanatikuserőt, hitet éreztünk valamiben. Közbentudjuk ugyanannak a teljes tagadását,értelmetlenségét. A Csehov-drámákban eztérzem. Olga az egyik pillanatban aztmondja: elutazunk Moszkvába, és mindenjó lesz. És Csebutikin a rá felelőmondatban, mégis egészen másrólbeszélve, így szól: nem lesz belőle semmi.A mondatok egymásra felelnek, egymásbacsengenek egy belső kontrasztmegfelelőjeként. Lényegében számomraezt jelentették a hulló fa-levelek is. Négyévszak. A tavasz - virágzásának teljesfényében, reménységében, de már sejtetveaz őszt. Az örömteli pillanatokban márbenne van-

arcok és maszkok

PÁLYI ANDRÁS

Egy stílustöredékigazsága

Jegyzet Vajda Lászlóról

Hét éve került ki a főiskoláról. Az-ótaSzolnokon, Miskolcon, Kaposvárottjátszott; még főiskolásként fellépett aMadách Színházban, s az utóbbi időbentöbb jelentős tévészerepet kapott. Pályájaelején nem tartozott az ügyeletes zsenik,az úgynevezett őstehetségek közé.Tudatos, önnevelő színész, aki fokozottmértékben igényli az erős rendezőiegyéniséget. S akkor jut az igazimagaslatokra, amikor valóban sikerül egyhullámhosszra jutnia a rendezővel ésszínpadi partnereivel.

Ariano Suassuna brazil népi játéka, Akutya testamentuma bőségesen él a com-media dell'arte örökségével; két kópéfőhőse pedig, Joao Grilo és Chico mint-haegyenesen a commedia dell 'arte Ar-lecchinóinak, Zannijainak lenne közelirokona. Ők bonyolítják a korrupt, pénz-éhes egyházi tisztviselőket leleplező ko-média szálait, némi furfangossággal rá-szedve a püspököt is, hogy a kutya tetemesösszeget kitevő örökségére szomjazvaegyházi temetésben részesítse az állatot,kibe isten tudvalevően nem lehelthalhatatlan lelket; s ekképp ki-ki közvetvevagy közvetlenül súlyosan vétkezik istenés az egyházi hivatal ellen. Suassuna, nohatollát antiklerikális szenvedély vezérli,mégsem egyházellenes pamfletet írt; Akutya testamentuma több ennél. A brazilíró színpadán, akárcsak a középkorimisztériumokban, a mennybéli irgalmasSzűz Mária és az ördög vetélkedik azemberek lelkéért, a bűnösökért, akik„félelemből tették mindazt, amit tettek",akik valamennyien kiszolgáltatottak,elesettek: az embertelen társadalmikörülmények közt emberségre vágynak.Ezért is eszközöl-heti ki számukra SzűzMária az irgalmat: ez a mentség bűnösfurfangjukra, elvetemült kópéságukra.

A darab a népi vallásos képzeletvilágbólmeríti költészetét; ám épp e naivitások azolcsó komédiázás, az egysikúantiklerikális csúfolódás csábítását ismagukban rejtik, ami látszólag paradoxmódon könnyen elhomályosíthatná a

játék társadalomkritikai élét. A kutyatestamentuma kaposvári előadásánakmindkét kópéja - Koltai Róbert és VajdaLászló - jól érezte ezt a veszélyt. Es jólérezte a rendező Zsámbéki Gábor is: az,hogy a commedia dell'arte, a középkorimisztériumok és a cirkuszi játékok elemeitsajátosan elegyítő komédia igazi poézise aszínpadon megszülessék,stílusárnyalatokon múlott; s egy hamisgesztus, egy rossz hangsúly összetörhettevolna a varázslatot. Vajda Lászlókülönleges érzékkel, úgy érezzük,valamiféle belső hallás iránytűje szerintkomédiázta, játszotta, élte Chicogyermeteg szkepticizmusát és naiv hitét.

A kutya testamentuma igazi Arlecchi-nója Joao Grilo: ő a tréfás, jókedvűbajkeverő, a komédia bonyodalmait fur-fangosan kezében tartó kópé; Chico vol-taképp az ő bohócénje: Vajda csillogószemű rajongással figyelte és parodizáltais társát. De míg az vakmerően szőtteravasz terveit, ő kételkedett, félt, esetlen sostoba volt, mint az Arlecchino-szerű joaoGrilo Zanni-őse, a bolondos, ügyetlentökfilkó, aki valamiképpen, legalábbisegy-egy pillanatban, egy-egyélethelyzetben bölcsebb is elmés, tré-fálkozó partnerénél. Szándékosan hivat-kozom a commedia dell'arte e figuráira,hisz nem csupán A kutya testamentumakaposvári előadásán éreztem: VajdaLászló igazi commedia dell'arte-színész.Hamisítatlan kópé. Bűbájos bohóc, aki-nek pillantásában varázserő van. Akiönfeledt kacagást fakaszt a nézőtéren. Haakarnánk, se tudnánk kivonni magunkathatása alól: felszabadulunk és könnyűnekérezzük magunkat. Mintha csakképzeletünk teremtette volna a színpadra.

Sorolhatnám szerepeit, melyekbenszintén ott van egy-egy villanás, egy-egyszín Chicójából. A szentendrei Víz-keresztBöffen Tóbiása amolyan hangoskodó,részeges boroshordó volt, ám tündérirajongója minden bolondságnak,hancúrozó gyermek, akiben váratlanulijesztő szenvedélyek gyúlnak, ösztöneielszabadulnak, de fenyegető, robusztusvoltában is van valami légies. Vagyemlíthetném egyik utóbbi, televíziós sze-repét: Szegedi Lőrinc töredékben fenn-maradt Theophaniájában Ádám „töre-dékes" alakját költötte meg: gyermek-férfiúként, istennek tetsző alázattal, naivügybuzgalma mélyén parázsló emberség-gel, olyasféle hittel, ami azt is elárulja,többet tud ő az életről, a világról, mintÁdám, a buzgó, hívő lélek.

Ez a „többet tud" mindannyiszorvisszatér, ha színpadi varázslatának„kulisszatitkait" keressük. Jó néhány éveSzolnokon a Tóték postását játszotta, ezt amozaikokra töredező életet, a világ mindszorongatóbb, mind fájóbbmegzavarodottságát, feje fölé hatalma-sodását, érthetetlenné torzulását. Ésmégis: ahogy e mozaikokból a postásegyéniségét kibontotta, ahogy elénk ál-lította a dolgokat naiv tisztasággal szem-lélő és az élet labirintusában tehetetlenülkallódó embert, már akkor megérezhettük,Vajda László valóban kívülről, filozofikusbölcsességgel is nézi azt, amivel belülrőloly odaadással, oly teljességgel azonosul.

Legjobb szerepeiben, legelementárisabbszínpadi perceiben úgy tűnik, mindenszava, gesztusa most születik, valahogyúgy, ahogy a commedia dell'artelegigazibb alakjai rögtönöztek. De eztudatos, gondosan előkészített varázslat.Ne áltassuk magunkat: az egykori Ar-lecchinóknak is megvolt a maguk „ör-dögkonyhája", ha a szerepük nem is voltelőre versbe szedve. Vajda László ezt az„ördögkonyhát" is örökölte tőlük; ha nagyszavakat akarnánk használni, azt ismondhatnánk: olyan színész, akinekmegvan a maga filozófiája, minden sze-repéhez. Csakhogy jó színész, aki nem aszerep kapcsán szőtt filozófiájáról akarprédikálni, hanem az életről be-szél.Játszik.

Akár be is skatulyázhatnánk. Íme, ritkatünemény: ez ízig-vérig mai komédiás,egy poétikus bohóc. Az a bizonyos „többettud" mégis elgondolkoztat. Mert vanmásik arca is.

2.A miskolci színház stúdiójában háromesztendővel ezelőtt eljátszották AldoNicolai Éljen az ifjú pár! című egyfel-vonásosát, ezt a habkönnyű abszurdot,melyet inkább abszurd helyzetekkel élőbohózatnak vagy kabarétréfának is ne-vezhetnénk. Az estből ma már jószerivelcsak Vajda László ragyogóan könnyed,ironikus, mindvégig kidolgozott játékáraemlékszem. Valóban: olyan fölénnyelkomédiázott, mint aki megsemmisítődolgokat tud az alakított figuráról, scsöppnyi méreggel, bravúros gúnnyalmindjárt idézőjelbe is tette a komédiázást.Az, amit ő játszott, „abszurdabb" voltmagánál a két „felső tízezerhez" tartozófiatal nászéjszakáját szatirizáló-leleplezőjátéknál: sarkítottan mutatta meg a figuraellentmon-

Vajda László mint Böffen Tóbiás a szentendrei Vízkeresztben (Partnerei: Szacsvay László és Lázár Kati) (MTI Fotó - Keleti Éva felv.)

dásait, s így ítélete is mélyebb lett, mint azíróé.

És még valami: itt fedezhettük fel Vajdakülönös vonzalmát az abszurdhoz. Azt ismondhatnánk: az akasztófa-humorhoz és afekete humorhoz, mint ahogy Martin Esslinis ezekből vezeti le az abszurd színházhatástechnikáját. Említhetnénk másikpéldát: Szép Ernő Patikájának Pap Ferkéjét.Mintha nem is lenne másról szó, csak arról:Vajda mintegy fél hanggal „feljebb"

intonálja a szerepet a „normálisnál",mintegy „lélekben" fél perccel előrébb van,ami-kor belép a színre. S kiejtett szavaibanmáris felerősödnek a groteszk színek.Csupán a színészi ösztön teremti e gro-teszk-humoros látásmódot? Nem tudom,mennyi ebben az ösztönös, mennyi atudatos. Úgy érzem, az emberi állapottébolyultságával szembesíti magát, annakminden komorságával és kétségbe-esésével.Nevén nevezi, színpadra viszi aleghomályosabb félelmeinket, szo-rongásainkat is. Hogy megszabadítsontőlük.

Egy-egy szava külön életre kel ilyen-kor.Ahogy a Patikában megpillantotta Borgidaúr „bűrkabátját", ahogy kiejtette ezt a szót,minden további „kommentár", színészitovábbmagyarázás nélkül valóságoslélekmélyi kalandra invitált; a laposladányikocsma egyszerre mintha irreálissá váltvolna, furcsa, lényeget leplező látszattá, s arealitás már az ott ülők, e sárfészekbelikaszinózók szorongása, fuldoklása,feljajduló-fel-hörgő élniakarása volt

Ezért emlékszünk majd sokáig az Egycsepp méz Peterjére is. Ő az a pénzesügynök, aki feleségül akarja venni He-lent,az „öregedő" külvárosi szajhát, s a

fél városon át „üldözi", míg újonnan kivettzuglakásában megleli a nőt, Jóval,tizennyolc esztendős lányával együtt.Letompított, rekedtes nevetéssel jelenikmeg a színpad mélyén, de diadalmasan.Előle nem lehet meglépni. Hideglelősdiadal ez, amivel feltűnik, meg-áll. Elégegy pillantása, hogy kirajzolódjon előttünka „háromszög": Peter mind ez ideig nemtudott arról, hogy Helennek lánya is van.És még: megérzünk valamit Delaneytársadalom peremére szorult figuráinak„tudatalattijából", azokból aszenvedélyekből, vonzásokból-taszításokból, melyek akár a hullámok,önkényesen dobálják e társadalmikörülményeknek és saját ösztöneiknekkiszolgáltatott félegzisztenciákat. Pedigvoltaképpen még semmi sem történt, Petermég egyetlen szót sem ejtett ki, csakbelépett, csak fojtott ne-vetését hallottuk,csak megálltak a mozdulatok a levegőben,egy pillanatra el-akadt minden, most várnikell, mert ez a jelenlét azt parancsolja;várni, egy-két másodpercet csupán, de ez apillanat egyszerre az irrealitás szférájábaemeli a játékot. Abba az irrealitásba, melya lelkek mélyén szunnyad; hisz ahétköznapi szavak, gesztusok, beidegző-dések, melyeket Delaney figurái hasz-nálnak, teljesen közhelyesek, semmit semjelentenének, ha nem vibrálna mögöttük-közöttük valami kimondhatatlan, valami,ami a hétköznapi sztereotipiákkalmegközelíthetetlen, nem mérhető.

Itt most különösen a színészi kapcso-latteremtésen múlik minden. Amíg He-lenkimegy a színről, hogy új kalapiát feltűzze,néhány mondatra kettesben marad Peter ésJo. Vajda László és Monori Lili. Talán nemis kellene e

pár perc alatt különösebb dolgoknaktörténnie: szerepük szerint látszólag nincsis másról szó, mint hogy mindketten azt„puhatolják", milyen is a másik, skölcsönösen ellenségnek érzik egymást. JoPeterről, Peter Jóról érzi : ő az az idegen,aki erőszakkal szétdúlja a maga kismaradék nyugalmát. És két külön világ. Joa tinédzserek őszinteségkultuszával lázadépp a Peter-félék, a hazugság és a pénzútvesztőiben evickélők ellen, s egyúttal félis tőlük. Peter nem kevésbé fél Jótól, ezértveti meg. Mindez akár kis epizód lehetneaz előadásban. Monori Lili rögtön meg-érzi, felfogja Vajda intonációját, s köl-csönösen olyan impulzusokat adnak egy-másnak, hogy úgy tűnik - néhány pil-lanattöredék is elegendő ehhez -, a drámaalig kibontható, azt is mondhatnánk, íróisejtésekben, „ráérzésekben" tetten érhetőrégióiba jutnak. S annak a pár percnek,amíg Jo elkunyerálja Peter nőifényképgyűjteményét, néhány csípősmegjegyzést váltanak, különleges élete,mintegy más minősége lesz az elő-adásban.Azon a hullámhosszon, amin mostérintkeznek, a félelem, a szorongás, akiszolgáltatottság is „fogható", sőtelsősorban ez „fogható"; a szavak minthacsak arra valók lennének, hogy mástjelentsenek, mint amit hétköznapi értelmükszerint jelentenek. Ismét az emberi állapottébolyultsága: Vajda és Monori ebben a párpercben abszurdot játszanak.

Úgy tetszik, igazuk van.Shelagh Delaney az angol „dühösök"

mozgalmának rendhagyó alakja. Az Egycsepp méz, melyet tizenhét esztendősen írt,világhírt szerzett neki; később nem

is hallottunk róla. A manchesteri autó-buszsofőr lánya állítólag élete első szín-házi élménye hatására fogott tollat, hogymaga is darabot írjon, s az Egy csepp mézigazi „első darab": minden dramaturgiaihibája, tétovasága ellenére is az íróiönvallomások hitelével és totalitásával szól,tele van élettel. S ezért volt érdemes akaposvári Csiky Gergely Színháznak másfélévtizeddel a darab megszületése után iselővenni az Egy csepp mézet; még akkor is,ha mára megkopott az egykori szenzáció, saz a friss naturalizmus, ami az angol „dühö-sök" megjelenését általában jellemezte, mára tegnapé. Vajda László és Monori Lilimost Kaposvárott felfedezték, hogy az Egycsepp mézet az élteti, az teszi maivá, ami azabszurdokkal rokonítja, az, hogy e„neonaturalista" játéknak van egy (aligmegírt, alig jelzett) szintje, ami nagyon ismás, mint a naturalizmus, éppen nem az:azt az abszurd „életérzést" szólaltatják meg,mely máig érvényeset közöl a korról, atársadalmi miliőről és benne az emberről.

Az Egy csepp méz kaposvári előadásábanvégül is kevés olyan pillanat van még, amiezt a hangvételt folytatná, kibontaná; bárigaz, hogy Babarczy László igényes ésszép rendezésében felfedezhető ez aszándék. Jo és Peter első fel-vonásbelikettőse mégis stílustöredék marad:mindenesetre jelzés arról, hogy a színészistílusérzék „csodákra" képes.

Vagy éppen nem csodáról van szó,hanem a színész tudatosságáról. Az Egycsepp méz előadásának e stílustöredékeezért „kulcsot" is ad Vajda László tit-kához. Másfajta kulcsot, mint A kutyatestamentuma. A commedia dell'arte vi-lágából kilépő kópé és az abszurd szín-házhatástechnikáját jól ismerő intellektuálisszínész ugyanaz. Az intuíció és afilozofikus tudatosság nála együtt ésegyszerre jelenti a stílusérzéket.

Egy sor nagyszerű alakítását nem em-lítettük, melyekből végül hasonló konk-lúziót vonhatnánk le. Kétszer is eljátszottaaz Éjjeli menedékhely Szatyinját, két éveKaposvárott, az idén Szolnokon: a keserűöröm, a büszke nyomorúság parázslottbenne. A Farkasok Verrat-ja is, úgy érzem,egysíkúbb, papírszerűbb Romain Rolland-nál: Vajda az egykori mészáros forradalmikarrierjében meg-rázó és ijesztőszenvedélyeket fedez fel. És az Ahogytetszik száműzött hercegében a kedélyesiróniát.

Ha azt mondjuk róla, korszerű színész, ezis közhely. Pedig így igaz.

BERKES ERZSÉBET

Bodrogi, avagya beszédes némajáték

„Vétek!" - kiáltott föl minden újabbBodrogi-sikernél a kritika. Vétek a tehetségellen, vétek a közönség ellen, vétek mindenellen, ami művészet lehet, hogy Bodrogihabkönnyű vígjátékok hőseit alakítvaelfecsérli magát, habkönnyű vígjátékokelfogadására készteti a közönséget, ésművészetté emel egy lefokozott műfajt.Játsszon inkább drámát, fajsúlyos irodalmiművek hőseit, hiszen azt is bravúrosantudja! És emlékeztettek az Üvegfigurákfőszerepére, a Julius Caesar Antoniusánakszinkronizálására, de Bodrogi nem hagytaeltéríteni magát. Mókázott, táncolt, énekelt -könnyű kis bohóságokba belopta a tartalmasemberábrázolást, komolykodó léggömböketpukkasztott ki egyetlen fintorával,következetesen komolytalankodott.

Amit mint szövegkönyvet, szereple-hetőséget a kezébe kap, az gyakran nemtöbb a semminél. Több-kevesebb alapos-sággal és általában az elégnél kevesebbmélységgel megírt figurákat teremt szín-padra. Ami bennük - általános ismereteinkszerint - „valami" lehetne, az kész sémákrajár, bevált patentokra hagyatkozik, kipróbáltrecepteket igényel. Bodrogi azonban úgytesz, mintha az évek óta álmodott nagyShakespeare-szerep került volna a kezébe.A laza kis szövegeket filozófiával tölti fel, avillanásnyi arc mögé sorsot rajzol, a helyze-tek alig kigondolt komikumában társa-dalombírálatot mutat meg. Átvirrasztottéjszakákon találja ki ezeket a megoldásokat,vagy két lépcsőforduló közt menet közben?Ez Bodrogi műhelyének a titka. Számunkraaz eredmény a fontos: a könnyedség, aspontaneitás, a Bodrogi színpadijelenlétéből áradó jó közérzet.

A színész jellemteremtő képességénekfényes bizonyítéka két utóbbi alakítása:Peteré a Ma éjjel megnősülök címűBrjaginszkij -Rjazanov-komédiában ésBicska Maxié a Polly Amerikában címűzenés játékban. (Adjuk meg itt is a „csá-szárnak, ami a császáré" ; írták : John Gay-Peter Hacks-Andre Asriel, átírta: UngváriTamás, a verseket írta: G. Dénes György.)Az első darab alapötletét már többenmegírták, az utóbbit - mint

látható - sokan írták, de a hazai tapasztalatszerint megírni még nem sikerült. Aszínész számára tehát az volt a feladat,hogy eredetivé tegye Peter figuráját, illetvekitalálja Bicska Maxiét.

A szovjet szerzőpáros komédiájánakalapötlete az, hogy könnyű eltévedni azazonos külsejű, beosztású és berendezésűtípusházak típuslakásaiban. Így esik meg,hogy hősünk, aki véletlenül összefutSzilveszter napján barátaival, és alaposan apohár fenekére néz, borgőzös álmábólmoszkvai lakása helyett egy leningrádibanébred fel. A két lakás hajszálra azonos -ugyanaz a be-osztás, s ugyanaz a bútorzatis -, mind-össze annyi a különbség, hogyennek jog szerinti tulajdonosa - melycsoda!, minő meglepetés! - egy szemrevalótanárnő. Mire mindez tisztázódik, kibon-takozik az elmaradhatatlan szerelem aszínpadon - s a siker a nézőtéren.

Hogy Peternek, az ifjú orvosnak milyen ajelleme, arra nézve semmi határozottatnem mond a szöveg. Éppúgy lehetnőhódító szépfiú, mint notórius agglegény.Bodrogi azonban - régen felmérve sajátalkatának lehetőségeit - „áldott jógyerekre" hangolta a figurát. S mert nemvolt írott szövege arra, hogy eztmaradéktalanul tudtunkra adja, egynémajátékot költött, mely mind-végigalakításának kulcsa maradt.

Peter doktor tehát hazatér - hite szerint -moszkvai lakására, annyira józanállapotban, hogy mindössze arra nememlékszik: utazott egy órácskát repülővel.Lakásában édesanyjával él, s ha-zatérésének pillanataiban kell érkezniemenyasszonyának is. Hősünk nem szokottinni, szabódásaiból kitetszik, hogyszégyelli, amiért most megesett vele.Mindenáron azt akarja, hogy a mama nevegyen észre semmit, sőt, a menyasszonysem. Szétesett öntudattal egyetlen dolograkoncentrál: józannak kell látszania. Eztakarja feje búbján a füles sapka, eztröpködő sála s kivált egész tartása.Koncentrálni kell tehát. Először isbemérni, megcélozni a kulcstartót.Győzelem! Még ha belerendült is azelőszoba. Sebaj ! Itt a következő feladat:sapka, sál, kabát a fogasra. Megannyiösszpontosítás, küzdelem, erőpróba,sorsfordulóhoz méltó szellemi igénybe-vétel, kudarcok és merész újrakezdések.Bodrogi arcán drámai feszültség, mintha azéletéért küzdene, olyan elszántsággal küzdaz akasztóval, a villanykapcsolóval, arengő, hibogó, tűnékeny előszobával, amiráadásul nem is az övé.

Mi ebben a pokolian mulatságos?Nem nevetünk az arckifejezésen, ha

műtét közben sebészprofesszort látunk így,nem nevetünk, ha az olimpikon kar-csapásait kíséri ez a megfeszülő akarat. Demost? Dörög a nézőtér a felbuggyanókacagástól, a fékevesztett nevetéstől, afelcsattanó tapstól. Mi Bodrogi titka? Azaránytalanság. Az, hogy ebben abocsánatos helyzetben valódi küzdelmetprodukál. Nem akar részegnek látszani.Nem dülöngél, nem csuklik, nem kalamolkarjával, dalra sem fakad. Ma-kacsul küzdemberi méltósága utolsó foszlányaiért - . sez lehetetlen ebben az elcserélt lakásban. Őazonban éppen ezt a cserét nem vesziészre. Bodrogi küzd a helyzet ellen, amitnem ismer fel. S természetesen továbbiméltatlan helyzetekbe gabalyodik, amikreakkor teszi fel a koronát, amikor elszánjamagát arra, hogy néhány percet szundít.Szél-sebesen vetkezik, a szokott helyenpizsamáját keresi, megtalálja levetett ruha-darabjait; pizsama gyanánt ismét magáraszedi őket, s talpig felöltözve, akár ne isvetkezett volna, betakarózik.

Ily gondosan, körültekintően, elszántfegyelemmel nem az anyaszomorító va-gányok, nem a hetyke lumpok, nem azéjszakázáshoz szokott bohémek térneknyugovóra, hanem csakis és kizárólag azeltévelyedett bárányok.

Nevetünk, együttérzünk, Peter sikerénekdrukkolunk, és nem gegek, nem be-mondások maradnak meg bennünk, ha-nem jókedv, nyíltság, szeretet.

Bicska Maxi parádés szerep lehetne, ha a

Polly Amerikában - Koldusopera lenne.Nem az. Hogy ezt már a szöveg-könyvkézbe vételekor látni lehetett-e, az öröktitok. Bodrogi azonban első színre léptekorelmondja véleményét a darabról - egynémajátékkal.

El Rabló, a hajdani Bicska Maxi, azÚjvilág rettenthetetlen kalóza, a nőkbálványa, akinek pillantására seregekgyűlnek és oszolnak, lányszívek hasadnakmeg - halljuk róla az első jelenetekben. ÉsMaxit reggeli „egy szál fehérben" kapjukelső megjelenésekor, épp midőn lábatáztat. A hatás frenetikus. Bodrogi azonbanmég fokozza: lábát gondosan megtörli,csizmát húz, s visszadugja lábát a lavórba.Ezek után már minden megtörténhetik. Azis, hogy Maxi kalóz. Az is, hogy szívtiprószép-fiú. Az is, hogy bármit, amit mulatsá-gosnak talál, előadhat. Ne keressünksemminő logikát. S ezt a logikátlanságotvaskövetkezetességgel végigviszi Bodro-

Bodrogi Gyula Voith Ágival a Ma éjjel megnősülök című vígjátékban (József Attila Színház)(Iklády László felvétele)

jajongani kezd. Felcsattan a hahota: ez amihaszna, ez a léhűtő egy pillanatig ténylegelhitette velünk. Átejtett bennünket.

Műfaja szerint a Polly Amerikában zenéskomédia lenne. Többen úgy vélik, hogyamit a Vidám Színpadon láthattunk, azwesternparódia inkább, csak-hogy nálunknem annyira ismerős ez a műfaj, hogy aparódiáját igazán értenénk. Biztosa kitűnőesztétikai dolgozatok születhetnek ebből aműfaj-elemző feladatból. Sajnos, én műfajranem találtam, de egy kitűnő, ötletgazdagszínészre igen, aki életre galvanizált egyszerepét.Eltékozolja-e Bodrogi a tehetségét, amikor

ilyen szerepet kelt életre? Nem.Bár ötletgazdag játéka oly bőkezű, hogy

közel jár a pazarláshoz, ajándékozó jókedvenem tehetségpusztítás. Mindössze egy ősiszínészhagyomány őrizője. Egyszínészhagyományé, mely éppen a magyarszínjátszásból hiányzik: ez a rögtönző,szöveg nélkül is teremtő commedia dell'arte.Az Arlecchinók, Truffaldinók, Scapinekkései le-származottja Bodrogi, akinek éppena kevéssé jelents szövegkönyvek adnakalkalmat arra, hogy teremtő kedvét, sajátostehetségé valóra váltsa.

gi. Ő a lángeszű hadvezér, aki csőtésztátis úgy eszik, hogy a beszippantott fala-tokhoz segédlet kell, különben szívókagyanánt lélegzik a tésztákon át. Ő a nagykonspirátor, akinek még a száját is mástörli meg. Ő a nagy nőhódító, akikedvesének - illetve kedveseinek - aválláig sem ér. Ő az, akinek kopaszodófeje búbját látva aléltan elhanyatlanak aszemélyét felismerő százszorszépek.Hihetetlen mindez? Hihetetlen bizony.De ha egyszer kitessékeltük a játékból ahagyományos következetességet, akkor nekeressünk a játékban semmi mást, csakislogikátlan mulatságot.

S Bodrogi kiapadhatatlan leleménnyeltalál ki mind újabb vicceket, moz-dulatokat, blődségeket is, ha olyan ahelyzet - pontosabban: ha annyira nincshelyzet -, s még attól sem riad vissza,hogy az igazi tragédia szelét is belopja.Amikor már szorul a hurok - szó szerint -a nyaka körül, mérget iszik, hogy elé-bemenjen a halálnak. Egy villanásnyiramegdermedünk: ez tényleg logikátlanságlenne. Bicska Maxi jellemében ugyannincs semmi következetesség, egy azon-ban mégis biztos: szereti az életet élve,halva. Tehát nem halhat meg. Bodrogiélvezi egy pillanatig a nézőtér ijedtségét,aztán szándékoltan hamis hangon

FÖLDES ANNA

Amerikai útinapló

ll.

Angolszász problémaimportNincs Amerikának elég égető társadalmiproblémája, elég tehetséges drámaírójaahhoz, hogy aktuális drámákban önellátólegyen? Azt hiszem, néhány éve mégszónoki kérdésnek sem tehettünk volna felhasonlót. A második világháború utánidrámairodalomnak valójában az EgyesültÁllamokban volt a legizgalmasabb éslegfolyamatosabb termő-termelő műhelye.

De az a három angol nyelvű, nemamerikai dráma, amelyről említést kívánoktenni, az amerikai dráma virágkorában isszínpadot érdemelt volna az USA-ban. Haegyáltalában megszületnek - O'Neill,Miller, Tennessee Williams és Albeetermékenyítő hatása nélkül .. .

A Nyomorultak (Creeps) című, Wa-shingtonban bemutatott dráma szerzője, ahuszonnyolc esztendős David E. Freemanbüszkén vállalja is a Tennessee Willi-amsszel való rokonságot. „Minden drá-maíró közül Williamset szeretem a leg-jobban - mondja egy nyilatkozatában -,mert mi ketten valójában ugyanarról a do-logról beszélünk. O akkor a legnagyobb,amikor az érzelmileg hátrányos helyze-tűekről ír, ami voltaképpen az én témámis. A különbség csak az, hogy én a fizikai-lag hátrányos helyzetűekről beszélek." Adarab, amelyet láttunk, valóban a leg-súlyosabb testi fogyatékosokról, reszketős,izomsorvadásos, paralitikus betegekrőlszól, akiknek sorsát Freemannél senki semismerheti jobban. Ő maga is a nyomorékgyermekek iskolájában végeztetanulmányait, és ugyanolyan „védettmunkahelyen" dolgozott, mint drámájánakhősei. Csakhogy neki a testi fogyatékosoktöbbségével ellentétben, sikerültegyetemre jutnia, sikerült kiemelkednie.Alig húszéves, amikor a Creeps eredeti,televíziós változatát Kanadában bemu-tatják.

A világ, amit Freeman színpadra visz,megrázóan, kíméletlenül hiteles. A darab aparalitikus test nyavalyáit majdnemnaturalista részletességgel ábrázolja, s avédett munkahely védtelen munkásainakkizsákmányolásáról publicisztikus szen-vedéllyel szól. De ami ennél is hátborzon-gatóbb, az az élet helyett vegetációra

ítélt fiatal emberi lények vergődése. Azelőítéletekkel szemben való makacs láza-dás, az értelmes létre való, nem mindigértelmes, de többnyire reménytelen törek-vés, a valószínűleg örökké kielégítetlenérzelem- és szeretetvágy. Az öt fiú láza-dásának mára színhelye is bizarr: vitájukaz intézmény férfi W. C.-jében, illetve an-nak előterében játszódik. De az író sajátsorsának kulcsát kezünkbe adó kétfigurának, Pete-nek és Jimnek dilemmájaugyanakkor túlnő a konkrét kereteken, ésmár nem annyira extrém, valójában nem isnyomorékprobléma. A szerző vallomásaszerint Pete az, akit jobbára önmagárólmintázott, és Jim, aki az ő ambícióit,kitörésvágyát hordozza. Ki lehet-e, kiszabad-e törni a gyötrelmes, de biztos,védett létet nyújtó akváriumból?Amerikában még az intézet lakóinálerősebb emberek is rettegnek a valóságkíméletlen farkastörvényeitől, hogy nefélnének azok, akiknek lelkében örökkéott a kétely, hogy talán valóban olyanéletképtelenek, mint amilyennek tartjákőket.

A sokkhatás, amit a Los Angeles-iBrecht-előadásból hiányoltunk - itttökéletes. A Folger Színház - egywashingtoni Shakespeare-könyvtár helyi-ségében működő félamatőr együttes - -Louis W. Scheeder rendezésében olyanprofi szintű előadást produkált, hogy aszünetben a műsorfüzetből kellett ki-böngésznem, hogy melyik színész ama-tőrés melyik hivatásos. Igaz, hogy a Folger„amatőrjei" kivétel nélkül színházitanulmányokat végzett, színpadi gyakor-lattal is rendelkező fiatalok, akiket nem atudás, sőt nem is a rutin, inkább csak astátus és a szakszervezeti tagság hiányakülönböztet meg a hivatásos színészektől.(Ez egyébként Amerikában nem kivétel.Itt a kétféle színészi életforma közöttvoltaképpen sehol nincs éles ha-tár,amatőrökből lesznek a professzionisták, ésa több éves szakmai képzettséggelrendelkező, diplomás színészek közül issokan éveket vagy évtizedeket töltenek azúgynevezett „community színházak"

színpadain.)A Creeps szereplőinek sikerült meg-

oldani a legnehezebb feladatot, meg-maradtak a szerepeik borotvaélén. Szá-nalmasak voltak, de nem nevetségesek, ésnyomorék voltuk fizikai hitelessége nemfedte el teljesen a léleknek csakhelyenként megrongált épségét, fényét.Louis Scheeder vezetésével valamennyienalapos szakmai tanulmányokat ésmegfigyeléseket végeztek a nyomorékok

megfelelő washingtoni intézetében, ésszinte orvosi pontossággal követték atapasztalt tüneteket. Ugyanakkor azonbanszem előtt tartották a rendezőnek azt azutasítását is, amely a darab társa-dalmitartalmát, politikai gondolatát állítottaelőtérbe.

A legizgalmasabb és legaktuálisabbpolitikai drámát amerikai utam soránChicagóban láttam, s ez a mű történetesenír szerző alkotása. A díszpolgárok (TheFreedom of the City) című dráma achicagói Goodman színházban, közvet-lenül a dublini és londoni premierek utánkerült bemutatásra, William Woodmanrendezésében. Az ír drámának az azaktuális fejezete, amelyet Brian Friel szín-padra választ, a mai ír valóságon túl első-sorban a forradalmi helytállás fonákjátvilágítja meg. Olyan emberekről szól, akikvalójában nem szereplői a politikaiküzdelemnek, s akiktől távol áll az ellen-állás gondolata. Nemcsak hogy nemhősök, de még csak nem is harcosok. Azutca emberei mind a hárman, akiket csak avéletlen sodor össze a város polgár-mesterének elhagyott irodájában. Azutcáról érkeznek, ahol barikádharcokfolynak. De ők hárman valószínűlegszívesebben elkerülték volna a bariká-dokat. Nem tűzfészket, nem harci állást,hanem menedéket kerestek az első útjukbaeső házban, amely történetesen nem is ház,hanem palota, a polgármester rezidenciája.Szorultságukban, idegességükben -ismerkedni kezdenek. S bár hármanháromféle sors és meggyőződés követei,egyformán értetlenül fogadják, amikor egya közelből hangzó puskalövés alapjánellenállóknak vélik őket. Kilétüket,ártatlanságukat tisztázni nincs mód: avárosban ostromállapot van, és a tizenegygyerekes proletáranya, az ott-hontalankamaszfiú meg a beijedt polgár-gyerekszámára az egyetlen reális kiút elfogadni aterroristáknak felajánlott szabadelvonulást. Csakhogy a szemben levőoldalon ellenségnek tekintik őket, éspartizánsorsot mérnek rájuk: ugyan-úgylemészárolják őket, mintha valóbanfegyveres ellenállást tanúsítottak volna. Ahárom egymástól szélsőségesen különbözőjellem alkalmi közössége a helyzetparancsa szerint kovácsolódik össze, srobban is szét a veszélyben, mikor ki-kisaját logikája és a helyzet parancsa szerintcselekszik.

Friel a drámai cselekményt nem köz-vetlenül, hanem egy később megrendezettbírósági tárgyalás dokumentumakéntábrázolja, s ezáltal nemcsak három hősé-

Aki szelet vet (Alley Theater, Houston ). Jelenet az előadásból

nek magatartását helyezi több oldali ref-lektorfénybe, de sorsukat példázattáemelve megmutatja azt is, hogy hogyanítéli meg az ártatlanok halálát a bíró, apap, a szociológus. A darab kettősfeszültségét ilyen módon a bemutatotttragédia és a lefolytatott nyomozás logikaiambivalenciája táplálja.

Nem szándékoztam egy a hazai nézőkés szakmabeliek előtt is ismeretlen bemu-tatóról részletes színibírálatot írni, de nemtehetem meg, hogy ne írjam le a drámaérzelmi terheit viselő, sokgyerekesproletárasszony figuráját őszinte lírával ésmegbocsátó humorral játszó kanadaiszínésznő, Francis Hayland nevét.Hayland nem tagja, csak gyakori vendégea társulatnak, s az amerikai színpadokonéppúgy otthon van, mint hazájában,Kanadában. Egyénisége talán a fiatalabbSomogyi Erzsiével rokon: ugyanaz azérzékeny líraiság, s a robbanni is kész,feszülő energia, amely a legszorongatóbbhelyzetekben megrázó drámaisággá nő fel.

Ebbe a drámai csokorba kívánkozikDavid Storey The Contractor (A vállal-kozó) című drámájának New York-ielőadása, a Chelsea színházban. Az újangol dráma élvonalába tartozó fiatalszerzőről és darabjairól elég sokat írtakitthon is ahhoz, hogy a majd egy éveműsoron levő előadásból is csak egyetlen

rendezői trouvaille-t emeljek ki. Azamerikai színjátszásnak egyetlen olyanelemét, amivel sokszor és sok előadásbantalálkoztam, de talán soha nem olyanmegkülönböztetett hangsúllyal, vegy-tisztasággal, mint itt. A dikció és a fizikaicselekvés összhangjára, szinkronjára,egymást erősítő összhatására és tudatoskontrasztjára gondolok. Arra, amitShakespeare világában az ACT előadása, aGodot-ban a Guthrie művészei sejtettek,de ami a Chelsea-ben nem kelléke, esz-köze, hanem lényege az előadásnak.

Annál is inkább, mert ezúttal a cselek-ménytelen cselekmény maga is egy fizikaicselekvéssorra épül. A szereplő munkásokmegrendelésre egy reprezentatívlakodalmi sátrat építenek a lányát férjhezadó vállalkozó udvarára. A néző az elsőcölöpveréstől a dekoráció elkészültéigfigyelemmel kísérheti a munkát, majdpedig a közönség távollétében lezajlottesküvő - illetve a szünet - után a munkaeredményének megsemmisítését, a lako-dalmi sátor lebontását. A színészeknekezúttal nincs lehetőségük arra, hogy azáltalános színpadi gyakorlat szerint mí-meljék a fizikai munkát. Itt a sátornakdíszletmunkások segítsége nélkül, sze-münk láttára és meghatározott idő alatt -fel kell épülnie. A színészeknek a mun-kamegosztást, a munka ritmusát és azegyes gesztusokat oly módon kell aláren-

delniük szerepük szövegének, hogy azépítés semmit se veszítsen naturálishiteléből. Ugyanakkor a munka semvonhatja el sem a résztvevők, sem aszemlélők figyelmét a legfontosabbról, aszínpadi szóról. A fizikai cselekvéseketkísérő szerteágazó beszélgetésben egy amegrendelők polgári világától nagyon istávollevő, független proletár hierarchiabontakozik ki. Munkássorsok és munkás-gondok kerülnek terítékre.

A premier planba állított munkások aheterogén angol munkásosztály külön-böző rétegeit és típusait képviselték,lényegesen több színnel és karakterrel,mint a vállalkozó családtagjai. Az ünne-pelt ifjú pár jelentéktelenségét még job-ban aláhúzta a legidősebb nemzedékképviseletében felléptetett házaspár. Anagypapa, az öreg, szenilis kötélverőminden mondatával elhiteti velünk, hogyha jelene nincs is, legalább múltja volt.Izmaiban és szívében ő még őrzi a munkagyönyörűségének emlékét, azt az élményt,amellyel a maiaknak megismerkedni semsikerül.

A munkáséletnek ez a kisrealista vagymég inkább neonaturalista eszközökkelalakított tárgyilagos élőképe, amely BarryDavis rendezésében olyan vitathatatlanulhiteles, mindenfajta agitatív, forradalmitöltést nélkülöz. Ugyanakkor azonbanértékes társadalomtörténeti, az

életformára és a beszédstílusra is jellemződokumentum. A szerző előtt aligha-nem aszociográfiák és a nyelvatlaszokdokumentumértéke is ott lebegett. Meg-próbálta rögzíteni a heterogén angolmunkásosztály szellemiségét és nyelviállapotát, szókincsét és az élőbeszédbenmegnyilvánuló személyiségét is. A lelkesszakmai fogadtatás, elismerő kritika és aközönségsiker bizonyítja, hogy nemakármilyen eredménnyel. Más kérdés az,hogy Storey poézisének megértéséhez -sajnos - nem elég az angol nyelv tanult ésmegtanulható tudása: angol gyökerűtapasztalatokra is szükség van. Számomraaz előadás varázsát és legfontosabbtanulságát talán ezért is a fent vázoltszínpadi bravúr jelentette. És bármilyenizgalommal követtem a dialógusokat,nehezen tudom elképzelni, hogy A vállal-kozó hazai színpadon is hasonló fogad-tatásra találna.

Színművek a régi szép időkről -holdfényben és neonban elbeszélve

Mindenki, aki mostanában Amerikábanjárt, felfedezi, hogy az amerikai álom -amerikai nosztalgiává alakult. A „jövő-sokk" kétes értékű ellenszere a tegnapokeszményítése. A jelenség magyarázatán ésértékelésén lehet vitázni, de következ-ményeit nem lehet észre nem venni. Asikerek kovácsainak éppen úgy számolnikell vele, mint a kritikusoknak.

A régi szép időket idézi természetesen amusicalcégér alatt virágzó amerikaioperett. Amíg nálunk a Fővárosi Ope-rettszínházban talán éppen a West SideStory ízlést és közvéleményt formálósikere nyomán is, sorra musicaleket ját-szanak, New Yorkban, a Broadway-n azamerikai musicalek egy része, úgy tűnik,operetté inflálódott. Legalábbis, ez volt asejtésem, amikor baráti biztatásra ésIngmar Bergman nevének csábításáraelmentem a szezon sokszorosan díjazottmusical-sikeréhez, a Little Night Music-hoz(Kis éji zene). A baráti biztatás - gon-dolom - nem szorul magyarázatra: barátokis tévedhetnek, ha egyszer a Tony-díjzsürije és a New York-i dráma-kritikusokköre is a Kis éji zene javára ítélkezett.Bergman viszont (állítólag) hasonló című,1956-os filmjével ihlette a librettót. Afilmet nem ismerem, nincs tehát jogomelvitatni ezt a kapcsolatot. Annyit magamis felfedeztem, hogy a musical, mintaBergman-filmek többsége, Svédországbanjátszódik. De attól tartok, több rokonságota filmet ismerők sem igen fedezhetnek fel,ha csak nem két

remekmű között pihenésül készítetteBergman ezt a filmet, méghozzá olyan-kor, amikor éppen őt is ledöntötte anosztalgialáz a lábáról .. .

A történetről csak annyit, hogy egy-szervolt, hol nem volt Svédországban, nyírfáskerti padok és színházi kulisszák közöttegy híres színésznő, aki mellékesennagymama is, meg egy sikertelenszínésznő, egy huszárkapitány, egy kacérbakfis és egy mamlasz jogászfiú .. .Továbbá néhány naiv, tiszta és kevésbénaiv szerelem, szexuális kapcsolat, idősférj ifjú nejjel, ifjú nej majdnem egykorúábrándos mostohafiúval, csodálatos kas-télybeli weekend, zavartalan idill éskiszámítható meglepetés, s végül mind-eztmegkoronázza a mindenkit megnyugtató,elringató és elragadó happy endek olyansorozata, amilyenre csak a század-fordulón akadt példa. Akkor sem azéletben, csak az operettben.

Tartozom az igazságnak azzal, hogy a650 ezer dolláros befektetéssel, fantasz-tikus propagandával és látványosan szépműsorfüzettel szárnyra bocsátott produk-ció sikerét nemcsak a nosztalgiahullám-nak és a reklámnak köszönheti, hanemStephan Sondheim fülbemászó muzsiká-jának is, és az ellenállhatatlan, New York-iHonthy Hannának, akit történetesenFerdinanda Gingoldnak hívnak. No megLen Cariou-nak és Glynis Johnsnak, akikvalóban kitűnő profi énekesek, a „jaj-de-cukor" ruháknak és a nagyvonalúrendezésnek. A siker, aminek tanúi vol-tunk, valóban olyan forró, olyan édes,mint itthon a Csárdáskirálynő.

Eddig a holdfény.A neon azonban nemcsak korszerűbb,

de tárgyilagosabb és komolyabb is. Ittrögtön a példának felhozandó dráma címe,a Hot l Baltimore. A szöveget a gyanútlanújságolvasó már a műsorban sajtóhibánakvélné, holott beszédes jel-kép: egybizonyos szálloda foghíjassá züllöttneoncégérét idézi. Lanford Wilsonnak eztaz egész Amerikát bejárt sikerdrámájátmásfélszer láttuk tanulmányutunk során.Egyszer a New York-i GreenwichVillage-ben, egy „Circle in the square"

nevű off-Broodway-i kis-színházban és„félszer", a San Francisco-i ACT-ben. Adarab eredetileg a New York-i együttesszámára íródott, amely-nek Wilsonszerződtetett, úgynevezett állandószerzője.

Nemcsak a neonfény kopott meg, a aszálloda maga is menedékhellyé züllött:lakói a társadalomból kihullott, szeren-csétlen, elesett figurák, akik már vágyai

kat is alig őrzik. Az egyiknek az életből akábítószer, a másiknak a kártya jutott, egylány a soha meg nem álló vonatokzakatolását figyeli, van aki saját farmról,kertről álmodik, s a prostituált arról, hogya házasság révén még beevezhet a polgáritisztesség révébe. A társadalombólkihullott egyéneknek ezt a drámáját márévtizedekkel korábban megírták. Amikormég a Hot l Baltimore-nak hibátlan volt acégére ! Az Éjjeli menedék-hely és az Eljő ajeges mélységével, elementárisdrámaiságával Lanford Wilson, akit pedigelragadtatott kritikusai TennesseeWilliamshez és William Saroyan-hozmérnek, nem veheti fel a versenyt.Nemcsak azért, mert nem tud olyan sor-sokat, hősöket teremteni, olyan össze-csapásokat szerkeszteni, mint a legna-gyobbak, hanem azért sem, mert igazsá-gaiból hiányzik a klasszikusok felfede-zését folytató, a jelen tapasztalataivalkiegészítő aktualitás. Nem dátumhozkötött megjegyzésekre, friss reflexiókragondolok, hanem a régóta ismert és ma islétező társadalmi jelenidejűségre.Tagadhatatlan erénye viszont Wilsonnak,hogy a maga fojtogatóan kisszerű világáthitelesen és ugyanakkor jelképes érvény-nyel kelti életre, hogy extrém sorsúhőseinek egyéni drámáit, a párhuzamosmonológokat és a félbemaradt dialóguso-kat olyan módon köti, bogozza össze,hogy ez súlyt ad a mozaikszerűen szer-kesztett cselekménynek is. A Hot l Bal-timore-nak világa, levegője van. A nézőszinte azt érzi: ebben a szállodában csakilyen személyzet teljesíthet szolgálatot, ittcsak ilyen vendégek vehetnek ki szobát...

A dráma jellege megszabja az előadásstílusát is. New Yorkban és San Francis-cóban is az a fajta újnaturalizmus jelle-mezte a játékot, amit itthon tapintatosankisrealizmusnak nevezünk. És amit elégsokszor untunk is már. Úgy látszik, Ame-rikába kell menni ahhoz, hogy ennek ajátékmódnak korszerűségéről meggyőz-zenek ... Bár bennem New Yorkból ha-zatérve is megmaradt a gyanú, hogy amidivatos, az nem feltétlenül korszerű. Ésezt nemcsak a neonaturalizmusra értem.

A nosztalgia mint életérzés, lebegő ésparttalan. De az emlékek színpadán be-aranyozott múltnak, amely méghozzá arealizmus jegyében került bemutatásra,lehetőleg térben-időben konkrétnek kelllenni. Amerikában tehát ma elkerül-hetetlenül felvetődik az is, hogy a múlt-nak melyik korszakát nevezi valaki „régiszép időknek", pontosabban, hol kezdő-

dik a múlt? A jelen és a múlt határátújabban meglepően közel vonják meg: anosztalgiahullám már nemcsak a század-fordulót, a tízes vagy harmincas éveket, dea hatvanas éveket is bearanyozza.

„Hol voltál a hatvanas években ?" -ezzel a kérdéssel hirdették Minneapolis-ban az American Graffitti című, a tegnapiifjúságról szóló filmet, szinte az egyetlen,fiatalok tömegét vonzó mozit. A hatvanasévekbe kanyarodik vissza Michael WellerMoonchildren (A hold gyermekei, vagy akárHoldbéli gyermekek) című darabja,amelynek sikeres bostoni felújítását láttama New York-i Theatre de Lys-ben. Adarabnak 1970-7 i-ben Londonban volt azősbemutatója, Washingtonban az ArenaStage-en az amerikai premierje, s ezutánegyidőben játszották a Broadway-n ésegész sor egyetemi szín-házban.

A sikert ezúttal nem nehéz megma-gyarázni. Wellernek komoly problémákrólsikerült a szó legtisztességesebb értel-mében kellemesen szólni. Az egyetemistakörnyezet, amelyet megelevenít, hiteles ésvonzó. Humorán is, líráján is érződik,hogy a szerző saját, hatvanas évek-belidiákkorát idézi. Azt a korszakot, amikor adiákokat a szexen, a szakmán és aszórakozáson kívül más is érdekelte: avilág dolga, a vietnami háború, a társa-dalmi cselekvés szükségessége. Ellentét-ben sok, néhány esztendő alatt patetikusrakopott, aktualitását vesztett Vietnam-drámával, Weller darabjában a diákokpolitikai aktivitásának jelenetsoraváltozatlanul eleven és hiteles. Nem a pá-tosz, hanem az őszinteség forrósítja fel aszavakat, s a cinizmusmentes, egyetértőirónia ma is közel hozza a fiatalokhoz ahősök magatartását. A darab hangvételé-ben, játékosságában és felelősségtudatá-ban leginkább Katajev nálunk A körnégyszögesítése címen játszott komédiájáraemlékeztet. Az elgondolkodtató különbségaz ábrázolt közvetlen emberi kapcsolatoktermészetében van. Weller mon-danivalójának egyik legfontosabb mo-mentuma a fiatalok között is tapasztaltkommunikációs görcsök oldására irányul.A történet, amelyet elmond, nálunkteljességgel elképzelhetetlen. Hogy egyközös diáktanyáról sürgős hívásrahazautazzon az egyik fiú, és visszatérteután hónapokon át senki ne kérdezze meg,mi történt. S hogy a fiú maga is úgyérezze: ha több éves barátai, kenyeres-pajtásai nem kérdik, okosabb magábazárni a tragédiát, rákban meghalt édes-anyjának elvesztését. Az egymást keresz

tező sztorik és epizódok között ennek azegynek Weller megkülönböztetett helyetszánt. Mint elmondotta, abban az időbenezt az azóta lényegesen megenyhült gör-csöt, a puritán zárkózottság fojtogatómaradványát érezte a fiatal értelmiséglegsúlyosabb, az emberi kapcsolatokat ésközeledést meghiúsító gondjának. A tár-sadalmi változások tempójára jellemző,hogy ezt a néhány évvel ezelőtt drámaisúlyú problémát ma már maga Weller islegfeljebb komikumforrásnak véli. Azótaéppen a tágabb világ gondjával való azo-nosulás ellehetetlenülése, a társadalmi-politikai állásfoglalás erkölcsi kényszeré-nek elhalványulása a diákélet új válság-jelensége.

A tegnapi fényeket, álmokat idézi aváltozatlan érdeklődés mellett játszottPulitzer-, Tony- és Kritikus-díjas JasonMiller-dráma, A bajnoksági évad, amely-rőlBátki Mihály már régebben beszámolt aSZÍNHÁZ hasábjain. Ezúttal csak annyit,hogy a dráma írói erényein, feszültségén,az előadás fűtöttségén

alighanem a közönség érdeklődésének eza sajátos iránya is hozzájárult a kirobbanósikerhez. Mintha a hazai „aranycsapat"

tagjai szembesítenék a jelen hétköznap-jait - a múlt diadalmas ünnepeivel. Csak-hogy a nosztalgia itt puszta hangulat, aszínpadi valóság viszont a kiábrándítójelen. És a jelen éles fényében még a le-meztelenedő múlt is fénytelenebb, a ma-ga pőreségében félelmetes. Ugyanakkor amúlt sugarainak tündöklése elegendőfényt vet az egykori bajnokoktalálkozásának drámai estéjére ahhoz,hogy a jelen képe, amely szemünk előttkibontakozik, éles és döbbenetes legyen.De mindez már Jason Miller írói erejétdicséri.

Egyetlen olyan drámát láttunk, aztviszont Lincoln Centerben, ahol a ködbevesző múlt nem vonz, hanem taszít ésriaszt. David Rabe nagy vitát, botrányt éscsalódást is ébresztő Boom Boom Roomját.A dráma hőse egy zűrös múltú, kis-stílűbártáncoslány, Crissy, aki nem elég szép,nem elég sikkes, nem elég elegáns

Michael Weller: A hold gyermekei (De Lys Theater, New York). Carol Williard és Kenneth McMillan

és nem elég szerencsés ahhoz, hogy sztárlegyen. De aki a talmi fények közt töltöttestéken mégis valami másról, szebbrőlálmodik. S hogy miről? Arról, hogy aharmadrendű bárból kijutva topless-tán-cosnőként eljuthasson egyszer New-Yorkba. Crissyt többen - például ChaterinaHughes, a Plays and Players-ben - aMarilyn Monroe nyomában rajzósztárönjelöltek közé sorolják. Az én sze-memben a lánynak több köze volt azegykori perditákhoz. Avítt melodrámájá-ban a gyötrő családi emlékeknek, a testéreéhes galád férfiaknak és a féltékenytársaknak jut a legnagyobb szerep. A cse-lekmény tekintélyes hányadában RabeCrissyje is tisztaságra, házasságra, család-ra vágyik, de amikor „a sors kifürkész-hetetlen akarata közbeszól", kiderül, hogymindez azért csak múló hangulat. Az igazi,egész életét betöltő cél mégis a topless-karrier. A szerző közben, a darab XIX.századi motívumait a cselekmény széléretolva, Crissy traumáinak pontos leltárávalFreudnak is megadja a magáét, sőt afrivolitásra éhes, pornóval kényeztetettpolgári közönséget is elszórakoztatja aspermáját a mesterségesmegtermékenyítést rendelő családterve-zőknek áruba bocsátó homoszexuális fiúbizarr, a morbid humor elemeit sem nél-külöző történetével. (Például: milyen érzéslehet, ha valakit egyszerre ötven gyereknevez papinak ?)

Meg kell vallanom, hogy az előadásszlengben kifejezett nyelvi humorának egyrésze nem jutott el hozzám, s így a főpróbanapján még attól tartottam, hogy a darabtólvaló idegenkedésem ezért nagyobb azindokoltnál. A Joseph Pappra és a szerzőrenyitott kritikai sortűz azonbanmegnyugtatott, hogy bár akadnak azelőadásnak lelkes hívei is - össztűzről te-hát nem beszélhetünk -, a többség elége-detlenül bírálta a dráma ódon témafelve-tését, melodramatikus hangvételét, a hős-nő jellemének érdektelenségét, és a laza,szószátyár drámai szerkesztést. MadeleineKahn, Crissy alakítója viszont kegyelmetkapott: nem rajta múlt, hogy az egyébkéntkülsőségekben tobzódó, eléggé egyenetlenelőadásnak nem sikerült megmentenie anagynevű szerzőt a bukástól. (Információkhiányában csak tippelni merem, hogy azelőadás körüli viharok, az eredetilegkijelölt, csak próbákat vezető jónevűrendező leváltása, Joseph Papp producer-rendező és Clive Barnes kritikus többszöri,sértett üzenet-váltása, a pro és kontranyilatkozatok sorozata azóta megtették amagukét, és a

Boom Boom Room estéről estére - telt há-zakkal bukik meg a Lincoln Centerben, azanyagilag érdekelt alkotók őszinteörömére.)

*

Jó néhány szóra érdemes, és még többszóra sem érdemes produkció szorultszínházi naplóm margójára. Nem írtampéldául Remarque Full circle (Teljes kör)című, Otto Preminger rendezte drámájá-nak váratlan bukásáról, amely pedig lát-ványos bizonyítéka annak, hogy NewYorkban még egy Bibi Anderson rangúsztár színpadi bravúrja sem tud egyedülmegmenteni egy szabályosan szerkesztettérdektelen második világháborús dara-bot. Egyszerűen azért, mert a közönségvisszautasítja a témát, a drámának anegyvenes évek végéről való szimmetri-kus dramaturgiáját és érzelmesre hangolt,jól fésült, kommercializált programszerű-ségét.

Kimaradt beszámolómból az egyetlenízig-vérig kommersz produkció is,amelyre elvetődtem. A chicagói Ivanhoeszínházban, a veretes, romantikus névellenére egy egészen modern és bizarrApák napja című komédiát láttam, amely-nek egyedül szókimondó szexuális nyílt-sága szórakoztatott. Olivey Hailey sza-badszájú polgári bulvárdarabja három el-vált házaspár kapcsolatainak természet-rajzát elemezte, a nézők csiklandós viho-gása közepette. Azt hiszem, nem egyedülvoltam a nézőtéren, akit még némi kajánnői káröröm is vigasztalt, hogy lám, aWest Side Story fergeteges Anitája, azApák napja főszerepét játszó, tempera-mentumos Chita Rivera felett sem múliknyomtalanul az idő.

Lényegesen több mondanivaló maradt atollamban a houstoni Alley Szín-ház A k iszelet vet című produkciójávalkapcsolatban, de úgy hiszem, ezt a jószándékú és közepes szintű drámát Ma-gyarországon annyian látták színházbanés filmen is, hogy kifogástalanul korrekt,hagyományos előadásának ismertetésemég akkor is kevés újat adna, ha egy-egyalakítás megérdemelné, akár a határon túlielismerést is. Ennek a produkciónakegyébként nem is remekül érzékeltetett,részleteiben is hiteles kisvárosi atmoszfé-rája, hanem összamerikai sikere az érde-kes. New York és San Francisco utánmost ezt játsszák az avantgarde produk-ciók egykori otthonában, a washingtoniAréna Stage-ben is, a színház művészei Ami kis városunk mellett ezzel ven-dégszerepeltek Moszkvában. Bízom ben-

ne, hogy a haladó szemléletű, polemikusdarab sikere nem a tegnapok irántinosztalgia jegyében, hanem a kisvárosiAmerika önkritikájaként jött létre.

Külön tanulmány témája lenne még afekete- és a chicano színház, a kiterjedtgyerekszínházi hálózat, az amatőrök sdiákszínjátszók Amerika-szerte virágzó,egyre szélesebb körű és a profi színházzalversenyben-szövetségben létező moz-galma is.

Ezekről még sokan és sokat fogunk írni.Én csak színházi naplómnak azt azélményekkel zsúfolt fejezetét kívántamközzétenni, amely dokumentálja, hogy haa nagy színházi korszakot lekéstük is, és amajdani újjászületést talán megelőztük,azért 1973 őszén is volt mit nézniAmerikában.

TÁJÉKOZTATÓ

ALMÁSI MIKLÓS az irodalomtudomá-nyok doktora, a Magyar Színházi Intézettudományos főmunkatársa

BÁNYAI GÁBOR újságíró, a Népszabad-ság munkatársa

BERKES ERZSÉBET a SZÍNHÁZ belsőmunkatársa

FÖLDES ANNA az irodalomtudományokkandidátusa, a Nők Lapja rovatvezetője

HERMANN ISTVÁN a filozófiai tudomá-nyok doktora, tanszékvezető egyetemitanár (ELTE)

KOLTAI TAMÁS a SZÍNHÁZ belsőmunkatársa

MIHÁLYI GÁBOR az irodalomtudomá-nyok kandidátusa, a Nagyvilág szerkesz-tője

NÁNAY ISTVÁN újságíró, a Csepel címűüzemi lap munkatársa

PÁLYI ANDRÁS újságíró, a Magyar Hír-lap munkatársa

PÓR ANNA táncesztéta, a Petőfi IrodalmiMúzeum munkatársa

RÓNA KATALIN újságíró, a Vue Turis-tique című lap munkatársa

SZEREDÁS ANDRÁS a Pannónia Film-stúdió szinkrondramaturgja

SZILÁDI JÁNOS újságíró, a MagyarNemzet munkatársa

TARJÁN TAMÁS egyetemi tanársegéd, aLátóhatár munkatársa