Vivien Holloway - Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.).pdf

41
2014.08.25. Vivien Holloway Mesterkulcs Winie Langton történetek 1. Az ötödik nagy világégés után az embernek nem maradt túl sok választása. Abból élt meg, amiből tudott, vagy amihez értett. Én mindig is tolvaj voltam. De tényleg, nem azzá váltam, mint a sok suhanc, akiket az utca nevelt az életre, és az életben maradásuk záloga volt, hogy megtanuljanak észrevétlenül elcsenni egy vekni kenyeret, vagy egy kis szenet. Nem, az én családom generációk óta a legjobb, legnemesebb tolvajokat nevelte ki. Mi nagy halakra va- dásztunk, és sohasem hibáztuk el. Mióta az eszemet tudtam, a nőket a nők, a férfiak a férfiakat képezték a mesterségre. Lá- nyokat anyjuk, fiúkat apjuk tanította a szélhámosság művészetére, ám szüleim bánatára a nő- vérem után én is lánynak születtem, ez pedig nem volt benne a tervben. Márpedig apám min- dig is a tervek embere volt. A bába azt mondta anyámnak, fia fog születni, így csakis fiú ne- vekben gondolkodtak, és mivel az utolsó pillanatban kellett változtatniuk, nem túl kreatívan oldották meg a kérdést. Így lettem Edwina, de szinte senki sem szólított ezen a néven, kivéve talán anyámat, ha ki akart hozni a sodromból. Mindenki más számára Winie voltam, az a Winie, aki jobban verekszik, mint a fiúk többsége, aki rendszeresen csal a csillag–pókeren, és aki az asztal alá issza a legedzettebb gyomrú piásokat is. Míg nővérem, Audrey megtanulta anyámtól a csábítás, a női praktikák és finom fortélyok trükkjét, melyek segítségével a nők olyan sok mindent elérnek az ártalmatlannak látszó mos o- lyok rejtekéből, addig én apám felügyelete alatt házakba, később egész rezidenciákra surran- tam be. Megtanultam csalni a szerencsejátékokban, esetleg kocsmai bunyókba keveredtem, hogy később, mikor igazi, kemény öklű nehézfiúkkal kerülök szembe, állni tudjam a sarat. Audrey élete manipulációról, apró, megnyerő gesztusokról szólt, az enyém durva pofonokról, és izgalmas lőfegyverekről, melyeket apám saját kezűleg szerelt össze, és értékesített a feke- tepiacon. Több lábon kell állni, Winie! – ezt mondogatta mindig, azt bezzeg nem hagyta, hogy megnézzem, hogy készíti híres–neves fegyvereit. Annak örülj, hogy egyáltalán meg- engedem, hogy hozzájuk érj! – Nagyjából ennyi volt apám dióhéjban, de szó se róla, dohogá- sa ellenére remekül megtanított lőni. Egy régi, rozsdás fogaskereket is kilőttem a romos, dü- ledező templomtorony órájának szerkezetéből, ötszáz méteres távolságból. Az egyetlen, ami

Transcript of Vivien Holloway - Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.).pdf

  • 2014.08.25.

    Vivien Holloway

    Mesterkulcs

    Winie Langton trtnetek 1.

    Az tdik nagy vilggs utn az embernek nem maradt tl sok vlasztsa. Abbl lt meg,

    amibl tudott, vagy amihez rtett. n mindig is tolvaj voltam. De tnyleg, nem azz vltam,

    mint a sok suhanc, akiket az utca nevelt az letre, s az letben maradsuk zloga volt, hogy

    megtanuljanak szrevtlenl elcsenni egy vekni kenyeret, vagy egy kis szenet. Nem, az n

    csaldom genercik ta a legjobb, legnemesebb tolvajokat nevelte ki. Mi nagy halakra va-

    dsztunk, s sohasem hibztuk el.

    Mita az eszemet tudtam, a nket a nk, a frfiak a frfiakat kpeztk a mestersgre. L-

    nyokat anyjuk, fikat apjuk tantotta a szlhmossg mvszetre, m szleim bnatra a n-

    vrem utn n is lnynak szlettem, ez pedig nem volt benne a tervben. Mrpedig apm min-

    dig is a tervek embere volt. A bba azt mondta anymnak, fia fog szletni, gy csakis fi ne-

    vekben gondolkodtak, s mivel az utols pillanatban kellett vltoztatniuk, nem tl kreatvan

    oldottk meg a krdst. gy lettem Edwina, de szinte senki sem szltott ezen a nven, kivve

    taln anymat, ha ki akart hozni a sodrombl. Mindenki ms szmra Winie voltam, az a

    Winie, aki jobban verekszik, mint a fik tbbsge, aki rendszeresen csal a csillagpkeren, s

    aki az asztal al issza a legedzettebb gyomr pisokat is.

    Mg nvrem, Audrey megtanulta anymtl a csbts, a ni praktikk s finom fortlyok

    trkkjt, melyek segtsgvel a nk olyan sok mindent elrnek az rtalmatlannak ltsz moso-

    lyok rejtekbl, addig n apm felgyelete alatt hzakba, ksbb egsz rezidencikra surran-

    tam be. Megtanultam csalni a szerencsejtkokban, esetleg kocsmai bunykba keveredtem,

    hogy ksbb, mikor igazi, kemny kl nehzfikkal kerlk szembe, llni tudjam a sarat.

    Audrey lete manipulcirl, apr, megnyer gesztusokrl szlt, az enym durva pofonokrl,

    s izgalmas lfegyverekrl, melyeket apm sajt kezleg szerelt ssze, s rtkestett a feke-

    tepiacon. Tbb lbon kell llni, Winie! ezt mondogatta mindig, azt bezzeg nem hagyta,

    hogy megnzzem, hogy kszti hresneves fegyvereit. Annak rlj, hogy egyltaln meg-

    engedem, hogy hozzjuk rj! Nagyjbl ennyi volt apm dihjban, de sz se rla, dohog-

    sa ellenre remekl megtantott lni. Egy rgi, rozsds fogaskereket is kilttem a romos, d-

    ledez templomtorony rjnak szerkezetbl, tszz mteres tvolsgbl. Az egyetlen, ami

  • mg mkdtt azon a romhalmazon, az ra volt azta a meleg, jlius vgi nap ta mr az

    sem.

    A kpzsnk soha sem rt vget, br hamar eljtt az id, mikor szlnek eresztettek minket,

    hogy lesben is kiprbljuk, mire vagyunk kpesek. Audrey remekelt, mint mindig. n cs-

    nyn elszrtam, eltrt a karom, s az nbecslsem is komoly csorbt szenvedett. Ez utbbit

    volt a nehezebb kiheverni, annak ellenre, hogy apm ritka megrtnek mutatkozott, s csak

    egyszer tartott fejmosst, ahelyett, hogy minden ldott nap emlkeztetett volna a hibmra.

    Onnantl kezdve megtanultam a leckt. Olyann vltam, mint az rnyk, szrevtlenn s

    megfoghatatlann.

    Az vek teltek, Audrey s n felnttnk, s br a szleinktl kln kltztnk, idnk nagy

    rszt mg mindig a csaldi feszekben tltttk. Ha Langtonnak szlettl, Langton is ma-

    radsz, ezt jl tudtuk, s a csald nagy volt. Tele nagybcsikkal, nagynnikkel, unokatestv-

    rekkel, akik mind tudtak egymsrl, s mind ugyanazt a mestersget ztk. Nem szorultunk r

    a pnzre. Azrt csinltuk, amit, mert megtehettk, s mert nem tartoztunk elszmolssal senki

    fel.

    Az adrendszer becsdlt, az kormnyok megdltek, a hatrok elmosdtak, s csak az

    utbbi hetven vben kezdett jra felllni valamifle rendszer, m ez mg mindig kevs volt

    ahhoz, hogy az embereket rabigba hajtsa. Mi jl ltnk, mindig volt tel az asztalon, ruhk a

    szekrnynkben s fegyver a keznk gyben, ha elfajultak volna a dolgok. Nem akartunk

    megdnteni semmifle hatalmat, nem voltunk njellt igazsgosztk, akik lopnak a gazda-

    goktl, s sztosztjk a szegnyek kztt.

    Amg vannak hatalmasok, mindig lesz zskmny, s amg van mit ellopni, van rtelme az

    letnknek. A gazdagok s befolysosak a bartaink, gyermekem, ezt soha ne felejtsd el ez

    nagyapm mondsa volt, s teljes mrtkben egyet is rtettem vele. Valahol szntam azokat,

    akik hen haltak az utcn, de nem tudtam semmit tenni rtk. A szegnysg ltalnos jelensg

    volt. Aki benne lt, megprblta kihzni valahogy, aki nem, hlt adott a j szerencsjnek,

    amirt van mirt felkelnie minden nap.

    Br a helyzet lassan rendezdni ltszott, n pldul csak nagyszleim elbeszlsbl kap-

    hattam kpet arrl, milyen volt az let alig nhny vvel a nagy gazdasgi csd utn. Az or-

    szgok eladsodtak, az atomfegyverek rossz kezekbe kerltek, s nem volt olyan bunker,

    amely teljes biztonsgot adott volna. Az emberek kpesek voltak meglni egymst egy falat

    kenyrrt. Vres idk voltak, gy mondta mindig nagyanym, aki ekkortjt volt kiskamasz.

    Mg a szleim is mesltek htborzongat trtneteket a kegyetlen megtorlsokrl, mikor mr

    csak azrt fejbe lhettek a tr kzepn, mert piros sapka volt rajtad fekete helyett.

  • A szletsem eltt nhny vvel kezdtek jra rendezdni az orszghatrok, annak ellenre,

    hogy a npessg alaposan megcsappant, s az eloszls is elg egyenltlen kpet mutatott. Az

    Egyeslt llamokba s Angliba mg mindig elkpeszt mennyisg bevndorl rkezett a

    jobb let remnyben, de mkd vm- s hatrtlptet rendszer hjn ez ellenrizhetetlen-

    nek bizonyult.

    A nagyszleim nem a nagy hullmmal rkeztek New Yorkba, k mindig is itt ltek, s

    egyszeren nem voltak hajlandk elhagyni a szlfldjket, mg akkor sem, mikor a betele-

    plk mindent elrasztottak. Nem, k ott maradtak annak a hszemeletes hznak a msodik

    elemelten lv laksban, melynek az els tz emelett elvitte egy lezuhan mhold, a tzedik

    emeletet pedig lakhatatlann tette az alzuhan trmelk.

    Ddnagyapm annak idejn fegyverrel vdte a lakst, s miutn mindenki mst kildztt

    a pestis s az njellt rendfenntart brigd, az egsz pletet a Langton csald tulajdonnak

    nyilvntotta. Minden rokont bekltztetett, akit csak el tudott rni, az n szletsemre pedig

    mr komplett kolniban ltnk. Az fldszinti laksok resek maradtak, s ddapa halla utn

    nagyapa rllomsokk alaktotta ket. Az els emeleten laktak azok a fiatal frfiak, akik mg

    nem hzasodtak meg, tbbsgben nagybcsik s unokafivrek k vdtek meg minket a

    csaps els hullmtl, ha s amennyiben a betolakodk tjutottak az rsg vdelmi vonaln.

    A msodik emeleten ltek a csald regjei, a nagyszlk s ddszlk, akik mr tlsgosan

    is regek voltak a lpcszshez, s akikrt nagyanym szavaival lve a legkevsb kr. Az

    ilyen, s ehhez hasonl mrtri mondatokra mindenki csak a szemt forgatta, s azzal sem

    igazn mentnk sokra, ha rmutattunk, hogy a lift tulajdonkppen mkdik, annak ellenre,

    hogy nem ram, hanem gzgp hajtja.

    A harmadik, negyedik s tdik emelet a nagycsaldosok volt, ezeket a szinteket mindig

    betlttte a gyerekzsivaj, s a ftt tel slyos, prs illata. A hatodik s hetedik azok a fiatal

    nk, akik mg nem alaptottak csaldot, viszont mr elg idsek voltak ahhoz, hogy nllan

    ljenek. Audrey is itt lakott az unokanvrnkkel, Elys-szel.

    A nyolcadikon a csald vezeti ltek, apm, anym, a nagybtym a felesgvel s kt ki-

    csi fival, a keresztapm s a keresztanym, valamint Martha, aki orvosunk, polnk s ha-

    lottkmnk volt egy szemlyben. Az egszsggy nem igazn virgzott a nagy pestis jrvny

    ta, s Martha, habr kiss mr remegett a keze, mg az utols igazi orvosi egyetemek egyi-

    kn tanult, vagyis nem csupn kuruzsl volt, hanem valdi orvos. Szksgnk is volt r, an-

    nak ellenre, hogy prblta kinevelni az utdjt. Br nem mondhatnm, hogy Esmondot tar-

    tottam a legmegfelelbb jelltnek a clra, viszont volt az egyetlen, aki nem jult el egy

    csonkolt vgtag lttn. Hogy n eljultam-e? Dehogy. n szaladtam el a leggyorsabban.

  • A kilencedik szint a legelszeparltabb terlet, itt volt a gyenglked, vagy varroda,

    ahogy Martha szerette mondani. Ide csakis az jrt fel, akinek valami baja volt, vagy aki meg

    akart ltogatni valakit. Egszsges ember messzirl kerlte Martha territriumt, mr csak

    azrt is, mert a csramentes padlra egyetlen mocskos, sros bakancs sem lphetett.

    s hogy n hol laktam?

    Edwina Russell Langton, mgis mit keres a puskd az tkezasztalon?

    Felpillantottam, s az ablakban megpillantottam anym szigor arct, amint vasvilla tekin-

    tete az asztalon hever flintt mregeti.

    Az n laksom, az n szablyaim mondtam fel az unalomig ismtelt mondkt, mely-

    lyel anym traktlt mr pelenks korom ta. lveztem, hogy most vgre n mondhatom neki.

    Ha jl emlkszem, azt mondtad, ha sajt laksom lesz, oda teszem a fegyvereimet, ahov

    akarom.

    Ha laksod lesz, Winie, de ez nem laks, ez egy romhalmaz fogott jra sopnkodsba,

    majd a tzltrrl az ablakomon t a parkettra lpett. Mirt nem kltzl le Audrey-khoz,

    ott legalbb szemmel tarthatnlak.

    Audrey-knl mr gy is tl sokan vannak, s az egszben a legszebb, hogy itt nem tudsz

    szemmel tartani lptem oda hozz, hogy arcon cskoljam, s kzben kivettem a kezbl a

    tiszta ruhkat. Mg mindig ragaszkodott hozz, hogy mosson rm, mert szerinte kptelen

    lennk kiszedni az olaj- s vrfoltokat az ingjeimbl.

    Ez a laks lhetetlen kttte az ebet a karhoz, s nem brta ki, hogy ne vegye le a

    puskt az asztalrl.

    Ez a laks tkletes feleltem, s bepakoltam a ruhimat a kandall mellett ll, egyet-

    len szekrnybe. A tet p, a falak pek, a kandall mkdik, s nincsenek cstnyok. Az

    undort bogarak puszta gondolatra is kirzott a hideg.

    A tzedik emelet nem vletlenl van lezrva.

    Nem ment tnkre minden laks, anya, nagyapk azrt zrtk le, hogy a klykk ne fut-

    krozzanak a romok kztt.

    Pontosan! csapott le diadalittasan.

    A fsvel bajldva lesjt pillantst lvelltem fel.

    Akr hiszed, akr nem, mr nem vagyok klyk a hajamat magasan a fejem tetejre

    fogtam, de mg gy is a htam kzept verdeste, a slya hzta a nyakam, s verekedsnl sem

    volt pp praktikus, de anym ragaszkodott hozz. Nem vghatnm le? ksreltem meg

    tmt vlltani, br gy tnt, ezzel sem jrtam sokkal jobban, mint az elbbivel.

    Apd fit nevelt belled, legalbb a hajadat hord nknt.

  • Egyszer majd a hajam fog meglni morogtam, de csak legyintett.

    A hossz haj mg nem lt meg senkit.

    Csak ha egy szzhsz kils behemt csimpaszkodik rajta, tizent mteres magassgban

    jegyeztem meg, s kezembe vettem egy alig hasznlt inget. Anym szrs pillantsra in-

    kbb visszatettem, s a szekrnybl kivettem egy tisztt, majd mellnyem szmtalan csatjval

    bajldva odalptem hozz, hogy meghzza a brszjakat az alkarvdmn. Sz nlkl befzte

    mindent. Komolyan, anya prblkoztam. Legalbb a feltl meg kellene szabadulni.

    Nem praktikus.

    Rm nzett, felemelte a kezt s mikzben vrsesbarna tincseimet tekergette az ujjai k-

    ztt, megcsvlta a fejt.

    Nem is praktikusnak kell lennie. Neked van a legszebb hajad a csaldban, Winie, nem is

    tudom, honnan rklted. Audrey brmit megadna rte, hogy ilyen sr s selymes frtjei

    legyenek. Mg knnyebb lenne a dolga a frfiakkal.

    Audrey-nak gy is tkozottul knny dolga van a frfiakkal mosolyogtam r.

    Igaz. Elengedte a hajamat, mg egyszer vgignzett rajtam, majd megfordult, hogy ar-

    ra tvozzon, amerre rkezett. Mivel a betegek nyugalmt Martha mindennl fontosabbnak

    tartotta a tzedikrl legfeljebb a tzlpcsn lehetett lejutni a nyolcadikra. Nem volt egy let-

    biztosts, annak ellenre, hogy apm mr sokat javtott rajta, s br n szinte olyan hangtala-

    nul kzlekedtem rajta, mint egy macska, anym lptei alatt hangosan nyikorgott s recsegett

    az egsz. Ha elkszltl, gyere le, s hozd a fegyvereket, apdnak beszde van veled.

    t perc s megyek.

    Mikzben combomra csatoltam a fegyverhmot, kinztem az ablakon, melyen t anym

    tvozott. Sosem mondtam volna meg neki, hogy nem csak azrt vlasztottam ezt a lakst,

    hogy t bosszantsam. A tzedik emelet magasbl mr majdnem szpnek tetszett a vros,

    olyan szpnek, amilyennek testkzelbl sosem ltszott. A lemen nap fnyben a romos hz-

    tetk szinte bjosnak tntek, a lent nyzsg emberek apr hangyknak, akik a bolyba sietnek.

    Ezrt szerettem ezt a helyet. pp eleget gzoltam a vros mocskban napkzben, innen fentrl

    jl esett ms megvilgtsban is ltni.

    Csak nhny pillanatig merengtem el, aztn a hmba toltam a kzifegyvert, a puskt pedig

    szjnl fogva tvetettem a vllamon. Az reg tzltra nem adott hangot, mg brcsizmimban

    puhn lesurrantam a szleim ablakig.

    ***

  • A tzltra mindegyik ablak alatt vgighzdott, gy clirnyosan mehettem anymk

    konyhjhoz, anlkl, hogy az egsz emeleten keresztl kellett volna csrtetnem. Az ablak

    nyitva volt, nyilvn anym is itt kzlekedett nhny perccel ezeltt. m most nem volt bent,

    apm ellenben az asztal mellett lt, s ppen pipra gyjtott. A drga, desen fszeres illat

    fst megcsapta az orromat, amint tlendltem a prkny fltt. Apm ppen csak felpillantott

    az esti hrlapbl, konstatlta kinzetemet, majd rdes, drmg hangjn megjegyezte:

    Anyd kilgat az erklyrl, ha megltja, hogy mocskos csizmval jrod krbe a lakst.

    Neked is j estt, apa hagytam figyelmen kvl a megrovst, majd a puskt lekanyar-

    tottam a vllamrl, az asztalra raktam, s cskot nyomtam borosts arcra. Csak hmmgtt.

    Van tea?

    Fejvel a szntzels tzhely fel blintott, ahol megpillantottam a kancst. Elvettem egy

    bgrt, teletltttem, majd jl megcukroztam. A cukrot szinte mindenhol aranyrban mrtk,

    de mi sosem nlklztk. Ahogy anym sem a kvt, s apm sem a j minsg dohnyt.

    Volt elg pnznk, hogy megengedhessk ezeket magunknak.

    Csendben kortyolgattam a forr tet, apm szvta a pipt, s nha morogva fogadott egy-

    egy hrt az alig hrom oldalas kiadvnyban. A rgi, nagy lapok, melyekrl mg a nagyszleim

    beszltek, a The Times s trsai, nyomtalanul eltntek, s az is vtizedekbe telt, mire az em-

    berek egyltaln annyira sszeszedtk magukat, hogy elkezdje rdekelni ket, mi is trtnik

    krlttk. Az jsgok leginkbb rpiratokhoz hasonltottak, gznyomdval nyomtk ket, s

    a helyi hreket tartalmaztk, de ez is tbb volt, mint a semmi. Legalbbis apm szerint. n

    sosem reztem ksztetst, hogy tzeln kvl brmi msra is hasznljam ezeket a cetliket.

    Nem rtak benne msrl, csak gyilkossgokrl, lopsokrl, betrsekrl. Ezek nagyjrl pedig

    mr akkor rtesltem, mikor megtrtntek, fleg, mert j rszket n kvettem el. A gyilkos-

    sgokat kivve. Sosem ltem, s nem is szndkoztam. A csaldunkban senki sem volt gyil-

    kos.

    A tem felt megittam mr, mire apm hosszas torokkszrls utn vgre megszlalt.

    Lttk a mesterkulcsot.

    Ezt olyan nyugodtan, olyan termszetessggel mondta ki, hogy az elejn fel sem fogtam.

    Mintha azt mondta volna, hogy ma esni fog az es. Mikor vgl lesett, kis hjn belefulladtam

    a bgrmbe. Nmi khgs s prszkls utn kpes voltam szhoz jutni.

    Az igazit? Az eredetit? Mikor, hol?

    Lassan a testtel, klyk intett, komtosan sszehajtotta a lapot, s vgre rm nzett.

    Nem kell ennyire sietni. Jl tudod, hogy az emberek sok mindent beszlnek, elg nhny

    trkk, s mris csodt kiltanak.

  • s most mit mondtak az emberek? Alig brtam meglni a szkemen, de knyszertet-

    tem magam, hogy ne kezdjek fszkeldni, mintha egy zsk bolha cspett volna meg.

    Nem csak az emberek, hanem egyenesen az reg J.R. Frost.

    A vn Jed ltott valamit? hajoltam kiss elre izgatottan.

    Te is ismered Jedet, klyk, nagy pis a vn lkt, de a maga idejben helyn volt az

    esze, s gyorsabb volt a keze, mint nagyapdnak, br ezt sosem ismern be. Tudtam, hogy

    Jed s nagyapa rgen rivlisok voltak, br a trtnetet mindig csak nagyapa oldalrl ismer-

    tem, aki szerint Jed egy utols aljas csal volt. De ht nem azok voltunk mi mindnyjan?

    Jed azt lltja, ltta, amint egy csuklys kpenybe burkolz alak egyszeren csak tstl a

    Brownley rezidencia tglakertsn, mintha az ott sem lett volna.

    A Brownely birtokot nagyon szigoran rzik jegyeztem meg ktkedve. Roderick

    Brownley a legjobb testrket alkalmazta, vltott rsg llt a kapunl, s a fal mellett elszrva

    is nhny ember, akik folyamatosan, kiszmthatatlan idkznknt vltoztattk a helyket.

    Mr tbbszr figyeltem ket, hogy megksreljek valami rendszert tallni az rsgvlts rend-

    jben, de eddig hasztalan. Azt gyantottam, hogy minden reggel eligaztst tartanak, s min-

    den nap klnbz mdokon osztjk be az rket.

    Apm csak biccentett.

    Az igaz, de aztn nhny perccel ksbb az reg Jed ltta kijnni a csuklyst, s rajta-

    kapta, amint valami csillog szerkezetet rejt a ruhja zsebbe, a kezben pedig egy zafr nyak-

    lncot fogott. Megkocogtatta pipja vgvel az eltte hever jsgot. Ebben azt rjk,

    hogy tegnap eltt jjel valaki elrabolta Agatha Brownley zafrmedlos arany nyakkjt, amit

    mg a frjtl kapott az tvenedik hzassgi vforduljukra.

    Csak nem?

    De bizony. A vn pis taln tnyleg ltott valamit.

    Mg mindig ktelkedtem kiss, s ennek hangot is adtam.

    vek ta nem ltta senki az eredeti mesterkulcsot, elg hihetetlen, hogy valaki annyira

    vatlan legyen, hogy csak gy ki-bevillanjon a Brownley birtok kertsnl.

    A mesterkulcs egy mtosz volt, egy legenda, olyasmi, amirl tolvaj apk meslnek a kis

    tolvaj gyermekknek elalvs eltt. Gyerekkoromban szmtalanszor halottam a mesterkulcsrl,

    amely valjban nem igazi kulcs. Egy szerkezet, mely eltt nincsenek bezrt ajtk, acllal

    blelt pncltermek, vagy sok mter magas tglafallal krlvett birtokok. A mesterkulcs min-

    dent nyit, s mindenhov bevisz, akr a tmr falon is keresztljuttat, ha kell. Minden ma-

    gamfajta lmodott mr arrl, hogy a kezben tartja az eszkzt, mellyel nincs akadly, nincs

    tbb elrhetetlen kincs.

  • Egszen tizenhat ves koromig azt hittem, csak mese az egsz. Aztn egyik nap apm azt

    mondta, a mtosz igaz. A mesterkulcs ltezik, ltta mr, br a kezben mg sohasem tartotta.

    gy nz ki, mint egy zsebra mondta, kivett egy kihlt szndarabot a tzhelyrl, s vzlatos

    rajzot ksztett egy paprra. Az idt nem mutatja, se mutatja, se szmlapja nincs, mgis, a

    formja egy antik zsebrra emlkeztet leginkbb. Ahogy a rajz alakult, apr fogaskerekek

    s pckk vltak lthatv, amikrl el sem tudtam kpzelni, mire valk. Ltod? tgette

    meg szenes ujjval a paprt.

    Arra a krdsre, hogyan kszlt, s tulajdonkppen mi mkdteti, nem tudott felelni. Azt

    mondta, mg a nvrem s az n szletsem eltt ltta mkdsben a szerkezetet, radsul

    nem is Amerikban, hanem Franciaorszgban tallkozott az akkori tulajdonosval. Nha-nha

    szrnyara keltek pletykk, hogy lttk felbukkanni a mesterkulcsot itt-ott, mindezidig azon-

    ban mg sosem kerlt ilyen elrhet kzelsgbe. Ezrt is esett nehezemre hinni Jed ltoms-

    ban. Mikor egy mtosz hirtelen kzzelfoghatv vlik, elgondolkozol rajta, hogy biztosan j

    lesz-e neked, ha megrinted.

    Azt hiszed, most kezdtem a szakmt, klyk? mordult rm apm. Mikor te mg az

    igazak lmt aludtad, n s Jef mr tallkozra mentnk Geneve Wakefieldhez.

    Fellltam, hogy jabb bgre tet tltsek magamnak, a mvelet pp megfelel volt arra,

    hogy htat fordtva apmnak, fintorra hzzam a szm.

    Mit akartatok ti attl a boszorknytl?

    Geneve nem boszorkny, kislnyom, hanem mdium lpett anym a konyhba, pp

    idejben, hogy megrov pillantst is mellkelhessen a rosszall hangsly mell. Egybknt

    is a csaldunk j bartja, beszlj rla tisztelettel.

    Mikor legutbb tallkoztam vele, megtkozott mltatlankodtam, s visszaltem az asz-

    talhoz, anym pedig lehzta a tzhelyrl a kannt, hogy egy fazk vizet tegyen oda forrni.

    Mert elloptl tle egy amulettet majd a puskrt nylt, s lekapta az asztalrl. Ez vi-

    szont az n hzam, s itt nincs fegyver az asztalon.

    Csak egy rtatlan kis trfa volt emeltem gnek a szemem, szndkosan nem reaglva a

    puskmat rt inzultusra, anym azonban nem engedett.

    Geneve-hez betrni egyltaln nem trfa.

    Vettem szre, mikor egy hnapon keresztl minden ldott nap vzhlyagos tenyrrel b-

    redtem mg mindig megborzongtam, mikor eszembe jutott. Semmihez sem brtam hozzr-

    ni, gy fjt, s nagyanym hiba szrta ki mindegyik apr hlyagot forr tvel, s kente le

    gygykenccsel, msnap reggelre jra kezddtt az egsz.

  • Megrdemelted vonta le anym ismt az eset tanulsgt, apm pedig ekkortjt elgelte

    meg az asszonyi fecsegst, ahogy szokta volt mondani. Anymhoz intzte kvetkez szavait.

    Audrey megrkezett mr?

    Igen, a hlban van. A ruhkat vlogatja.

    Audrey itt van? a nagytestvr jelenltben mindig elfogott a bizonytsi knyszer. s

    hova megy? gy okoskodtam, ha ruhkat vlogat, mghozz anym szekrnybl, akkor

    bizony kszl valahov. Valsznleg nhny gazdag ficsr kz, akiknek elcsenheti a drga

    mandzsettjt, vagy az aranylaposvegt.

    Nem csak megy felelte apm. Te is elksred.

    Egy pillanatra lefagytam az informcitl.

    Mr hogy n?

    Bizony Audrey cseng hangjt megelzte lptei koppansa, br, mikor felbukkant az

    ajtban, nem sokat lttam belle a tekintlyes mret ruhakupac alatt roskadozva. gyhogy

    csipkedd magad.

    Mg mindig nem rtettem.

    Hova siessek?

    Ht ltzni szllt be anym is, mg a zldsgek szelst is abbahagyta s ravaszul csil-

    log szemekkel figyelte lassan rmltt vl arcomat.

    Fel vagyok ltzve nztem vgig magamon, de nem, valban nem hagytam ki semmit.

    Csakhogy gy nehezen fogjk elhinni, hogy kt, szrakozni vgy ifj hlgy vagyunk

    rkezette Audrey kajn vlasza a fzk s szoknyk halma all.

    Hogy mik vagyunk? a pnik kezdett belopakodni a hangomba, s segtsgrt apmra

    pillantottam. Nem mentem vele sokra.

    Ma te s a nvred megltogatjtok II. William Rolstan Conrey-t, aki egy igazn fny-

    z estlyt rendez egyetlen finak, szletsnapja tiszteletre.

    A szm kiszradt, az agyam nem volt kpes kvetni az esemnyeket.

    s mire kellenek a ruhk?

    Mert kell valaki, aki vigyz a nvredre kszsgeskedett a vlasszal anym.

    Mirt nem megy valamelyik fi?

    Mert ha a nvred frfi ksrvel jelenik meg, eslye sem lesz III. Will Conrey kzelbe

    frkzni.

    A flem zgni kezdett, s hirtelen kezdtek rtelmet nyerni az Audrey kezbl lg ron-

    gyok.

  • Azt akarjtok, hogy lnynak ltzzek? a hangom magas s vkony lett az iszonyattl,

    kivert a jeges vertk, mikor elkpzeltem azt a sok knyelmetlen, hossz, s teljes mrtkben

    funkcitlan ruhadarabot magamon. Knyrg tekintetem krbejrattam lltlagos szeretteim

    krrvend brzatn. Ht ezt nevezik csaldnak? Ezt?! Mirt? vinnyogtam, mint egy

    csapdba szorult nyest.

    Mert Geneve szerint a mesterkulcs a finl van.

    ***

    Nem kapok levegt nyszrgtem elhaln, mikor anym mg ersebben rntotta meg

    a fz szalagjait.

    Eskszm, Winie, olyan vagy, mint egy nyafka dma Audrey mr teljes felszerelsben

    lt anym sminkasztala eltt, s vrs rzst kent a szjra, ami ettl mg vastagabbnak s

    csbtbbnak hatott. Elhatroztam, hogy amennyiben rm is fel akarja mzolni, ledugom a

    torkn. valahogy kpes volt llegezni szoros, bord fzjben, s ha a piszkldsa nem lett

    volna pp elg, mr csak ezrt is megorroltam volna r.

    Anym megkerlt, s szakrt szemmel vizsglta a ltvnyt, majd nhny pillanat utn be-

    harapta a szja szlt, az als ajka remegni kezdett.

    Ugye most nem kezdesz itt nekem srni? rmltem hallra, mert semmi sem ejtett gy

    ktsgbe, mint zokog anym ltvnynak rmkpe.

    Ne lgy szemtelen legyintett meg, de lttam, amint elmzol egy knnycseppet a szeme

    sarkban. Ha tudnd, mita vrok arra, hogy gy lssalak.

    Remlem, alaposan az emlkezetedbe vsted a ltvnyt, mert mg egyszer nem fog el-

    fordulni morogtam, s kzben mindent megtettem, hogy egy tisztessges kortynyi llegzet-

    hez jussak, de a halcsontok kelepcbe zrtk a bels szerveimet. Komolyan, Rey, hogy

    kapsz ebben levegt?

    Nvrem kajn pillantst vettet rm a tkrbl.

    Nem kapok, de ennek a gncnek nem is az a lnyege.

    Ht akkor?

    Anym elkapta a karomat, s az aranyozott keretben ll, egsz alakos tkr el rnciglt.

    Nzd, milyen gynyren kiemeli az alakodat radozott, n azonban leginkbb fur-

    csllni tudtam a ltvnyt. Az a lny, aki a tkrbl nzett vissza rm, semmilyen szempontbl

    nem n voltam. Hossz hajam most a fejem tetejre tornyozva ingott, mint valami groteszk

    karcsonyi puding, nhny tincs pedig az arcom krl lengedezett. Mindezt anym mg n-

  • hny dsztvel is megfejelte, amiknek nem csak az volt a funkcijuk, hogy a helyn tartsk a

    krecit, de elmletileg eszttikailag is emeltk a kreci fnyt. A fz jval tbbet mutatott

    meg a brmbl, mint azt mg knyelmesnek tlhettem volna, br a pokoli ruhadarab terve-

    zsekor nyilvn a knyelem nem volt szempont. A melleimet mg sosem lttam ilyen lehetet-

    len pozciban llni, azt se tudtam, hogy egyltaln vannak, azt vgkp nem, hogy ekkork. A

    szoknya rmes volt, mindenhol anyag s mg tbb anyag burjnzott el belle, levendulaszne

    ugyan passzolt a fz mly lila rnyalathoz, de ez volt az sszes pozitvum, amit kpes vol-

    tam elmondani rla.

    Anym pillantsa nagyjbl az enymmel egy idben esett csizmba bjtatott lbaimra,

    melyekrl sajnos lthatan hiba prbltam elvonni a kzrdekldst.

    A csizma nem maradhat jelentett ki gyansan hasonl hangsllyal, mint mikor kisgye-

    rekknt a szobmba zavart.

    Audrey termszetesen mris kszen llt a megoldssal. Az asztal melll elhzott egy csa-

    tos-fzs magas sark borzalmat, n pedig vgleg trkpessgem hatrhoz rkeztem. Vala-

    hol knytelen voltam meghzni a hatrt. Hagytam, hogy fzbe knyszertsenek, hogy szok-

    nyt adjanak rm, mg azt is engedtem, hogy anym kilje magt a hajamon, de itt volt a v-

    ge. Ha fel kell vennem azt a cipt, n felmondok.

    Apa! kiltottam el magam, hogy beleremegtek az ablakok, apm pedig olyan arccal

    trte rnk az ajtt, amirl leolvastam, hogy minimum egy hadseregnyi tmadra szmtott,

    vszriadm nyomn. Mikor csak hrmunkat tallt ott, nmikpp rtetlenl nzett vgig a szo-

    bn. Anymon s nvremen megakads nlkl siklott t a tekintete, m mikor engem megl-

    tott, majd nmi kihagys utn felismert, elkerekedett a szeme.

    Asszony, mit mveltl ezzel a gyerekkel? nygte, mintha legalbbis nem adott volna

    engedlyt arra, hogy ezt tegye velem.

    Azt akarja rm adni! panaszoltam, mikzben tmny borzalommal a nvrem kezben

    tartott cipkre bktem. Szerencsre apm ezttal pp azt a reakcit produklta, amire szm-

    tottam.

    Az ki van zrva.

    Kell a cip, Woolf csattant fel anym, de apm csak a fejt ingatta.

    Abban nem tud sem futni, sem ugrani, sem meneklni. Sz sem lehet rla. Majdnem

    odarohantam hozz, hogy a nyakba vessem magam, azonban a fz meglehetsen behatrol-

    ta a mozgsteremet. Egybknt is, valahov a fegyvert is rejtenie kell.

    Mgis milyen fegyverre gondolsz? vgta cspre a kezt anym. A puskt rejtse el a

    szoknyja alatt?

  • A marokpisztoly megteszi mregette a ruht apm, s tudomst sem vett felesge szar-

    kasztikus krdsrl. A tokot felcsatolhatod a combodra, ez alatt a sok rongy alatt nem is

    fog ltszani.

    n feladom emelte gnek a tekintett anym, Audrey visszaejtette a cipt a fldre, s

    csillog szemekkel igyekezett visszafojtani a nevetst.

    Apm kzelebb lpett, majd egyik kezt a vllamra tve ide-oda forgatott, minden oldalrl

    alaposan tanulmnyozva szokatlan klsmet. Megtapogatta szoknym sokrt anyagt, egy

    pillanatig flrebillentett fejjel gondolkozott, majd elvett a zsebbl egy bicskt, s nagyjbl

    arasznyi hosszan felhastotta a hromrtegnyi kelmt, comb magassgban, mintha csak zsebet

    ksztene.

    Anym s nvrem egyszerre kiltottak fel megbotrnkozva, de mr elkstek. Apm dia-

    dalittasan htralpett, s bszkn szemllte mvt. Intett, hogy prbljam ki. Az n kezem pp

    befrt a nylson, s nagyjbl elgnek tnt ahhoz is, hogy a kis marokfegyvert elhzhassam,

    ha a szksg gy hozn. Miutn kihztam a kezem a nylsbl, az anyag rncai sszesimultak,

    s a szakads gyakorlatilag lthatatlann vlt. Audrey-t ez egy percig sem vigasztalta.

    Apa, mit mveltl? srsra biggyedt szpen kifestett szja. Ez az n szoknym volt.

    Apmat, a frfit, egyetlen pillanatig sem tudta meghatni olyan lnyegtelen dolog, mint egy

    vacak szoknya. Lelkem mlyn egyetrtettem vele, de gy tnt, jobb, ha inkbb hallgatok

    legalbbis anym arckifejezse kesebb beszlt ezer sznl. Valami ilyesmi mondott: ha meg

    mersz szlalni, szjat hastok a htadbl.

    Majd megvarrod, ha ezzel vgeztetek.

    De ltszani fog az ltsek nyoma, tnkrement az egsz sirnkozott nvrem, mg n a

    combomra szjaztam a fegyvertokot, s beleprbltam a marokpisztolyt, ami az egyik ltz-

    kd asztalon hevert.

    Woolf, venni fogsz a lnyodnak egy j szoknyt rendelkezett anym, nem ismert el-

    lentmondst. Holnap ezzel kezded!

    De asszony! apm arca kiss megfacsarodott. Mit rtek n az ilyen dolgokhoz? Vedd

    meg neki te!

    Te voltl az, aki tnkretette, te is fogsz elmenni vele, trelmesen vgigvrod, amg pr-

    bl, s kivlasztja azt, ami tetszik neki! anym mindig is a klnsen kegyetlen bntetsek

    hve volt.

    n kzben megprbltam a zseben t kihzni a fegyvert, azonban sszeszortott klm

    nmi ellenllsba tkztt. Szakad anyag hangja reccsent, s a rs nagyjbl t centivel

  • hosszabbra szaladt. Audrey szja el kapott a kzzel felsikoltott, s hirtelen minden szempr

    rm meredt. Visszabmultam rjuk, majd megvontam a vllam.

    Apa holnap vesz neki msikat.

    Anym gnek emelt pillantssal fohszkodott az giekhez trelemrt, majd mg egyszer

    rmordult apmra, tkarolta nvrem vllat, s elvezette a gyilkossg helysznrl. Apm egy

    darabig nzett utnuk, arcn gondterhelt rncok jelentek meg, ahogy a holnap r vr meg-

    prbltatsokra gondolt. Vgl csak megcsvlta a fejt, mint aki beletrdik az eleve vesztes

    csatba, majd anymk utn indult.

    Nk drmgte a bajsza alatt. Teljes szvemmel egyet tudtam retni vele.

    ***

    Ha azt mondom, levonulsunk az emeletrl leginkbb egy dszmenethez volt hasonlatos,

    finoman fogalmazok. Mindenki a folyoskon s az ajtkban leselkedett, mindenki arra volt

    kvncsi, hogy fest Winie Langston ni ruhban. Mintha valami cirkuszi ltvnyossg lennk,

    vagy egy olyan ritka s sosem ltott teremtmny, mint a Jeti vagy Nagylb. Ilyenkor reztem

    csak igazn a nagycsald tkt. Ebben a hzban semmi nem trtnt anlkl, hogy hrom per-

    cen bell ne tudott volna rla mindenki. A negyedik emeleten a kis Rebecca utnam szaladt,

    belecsimpaszkodott a kezembe, s grimaszolva meghzkodta a szoknym a szlt.

    Mirt ltztl ilyen furcsn, Winie? krdezte, mire csak fanyar mosolyra hztam a

    szm.

    Tudod, ma bevetsre megyek.

    s ezrt kell a jelmez? hzta ssze gondterhelten a szemldkt. Audrey felhorkant.

    Ez nem jelmez, hanem egy nagyon szp ruha majd fjdalmasan felshajtott. Leg-

    albbis volt, amg Woolf bcsi ki nem vgta egy bicskval.

    Hol, megnzhetem? lelkendezett a kicsi lny, mire elengedtem a kezt, benyltam a

    rejtett zsebbe, s elhztam a fegyvert.

    Ltod? mutattam, mire mr nylt is, hogy kzbe vegye. Elrntottam elle. csi, tu-

    dod egyltaln, hogy kell megfogni?

    Olyan lesjt pillantst lvellt felm, amire csak a hatves kislnyok kpesek, mikor a fel-

    nttek butasgokat beszlnek.

    Owen mr megmutatta clzott ezzel tz ves btyjra, akinek a kezben szintn semmi

    keresnivalja nem volt lfegyvernek. Gyorsan vissza is helyeztem a pisztolyt a tokjba, hogy

    ne btortsam tovbb a gyereket.

  • s Owen mgis honnan szerezte? rdekldtt Audrey is, mire a kislny bszkn kivg-

    ta:

    Apa szekrnybl.

    Meglltam kt emelet kztt, magam fel fordtottam Becct, s leguggoltam hozz, hogy

    egy szintben legyen a szemnk.

    Most felmsz szpen, s megmondod a btydnak, hogyha mg egyszer hozznyl az

    apja fegyverszekrnyhez, n fogom sztrgni a seggt, vilgos?

    A kislny szeme rmlten tgra nylt, ahogy rjtt, hogy elrulta a testvrt, egy pillanatra

    megsajnltam, de aztn elkpzeltem, ahogy Owen az apja hatalmas puskjval hadonszik, s

    vletlenl lelvi a hgt. Ezekielnek meg szlni fogok, hogy mg tbb lakatot tegyen a szek-

    rnyre. gy tnt, Owen minden tekintetben az apja fia. Unokafivremet sem tartottk soha

    vissza olyan bagatell dolgok, mint a zrak s lakatok.

    Rebecca felszaladt a lpcsn, Audrey pedig az orra alatt somolygott, mikzben az vhez

    igaztottam a lpteimet.

    Mi van? krdeztem. Cipjnek kopogsa visszhangzott a lpcshzban.

    Tgy jt a vilggal, s ne szlj gyereket.

    A szememet forgattam. Mintha az anyasg valaha is szerepelt volna a terveim kztt. Sze-

    rettem n a gyerekeket mikor mr elg nagyok voltak ahhoz, hogy kezdeni is lehessen velk

    valamit. Egy bmbl csecsem, ahelyett, hogy kivltotta volna bellem az anyai sztnket,

    egyszeren csak tancstalann tett. Mg kamasz voltam, s apm nem volt otthon, nhnyszor

    prbltk rm bzni a hz legkisebbjeit. Anym taln gy prblt apm hta mgtt valamifle

    niessget belm csepegtetni, de ltalban hamar kiderlt, hogy teljessggel alkalmatlan va-

    gyok a bbicssz szerepre. Rendszerint hamarabb srtam el magam, mint a gyerek, akire vi-

    gyznom kellett volna. Ilyenkor mindig Audrey mentette meg a napot, n meg szpen felkul-

    logtam a tetre clba lni.

    Az rposztoknl Harvey s Lewis pp krtyztak, mikor odartnk, s lthatan fel sem

    tnt nekik kzeledsnk, annak ellenre, hogy nvrem cipjt nem osonsra terveztk, s

    ezekben az tok szoknyban klnben is lehetetlensg volt csendesen haladni. Mikor lelp-

    tnk az utols lpcsfokon, meglltottam Audrey-t, s intettem neki, hogy ne szlaljon meg.

    Lewis hta mg lopakodtam, elvettem a pisztolyt, s a tarkjnak szegeztem.

    Ne mozdulj suttogtam, mire egy pillanatra mindketten mozdulatlann dermedtek. Har-

    vey volt az els, aki felismerte a hangomat, s bosszsan felcsattant.

    Az istenit, Winie, ezerszer elmondtuk, hogy ne viccelj ezzel nagyjbl ekkor fordult

    meg, s a torkra forrt az sszes tovbbi mondanival. Lewis is megfordult, s most ketten

  • bmultak rm megrknydve. Majd egymsra nztek, aztn megint rm, vgl megint egy-

    msra... s kitrt bellk a nevets.

    Jl van mr shajtottam a szememet forgatva, s visszatettem a helyre a fegyvert, de

    ezek csak nem hagytk abba. St, egyre jobban belelovalltk magukat, egyms htt csapkod-

    tk, szinte mr fuldokoltak, s knnyeket trlgettek a szemk sarkbl. Audrey mellm l-

    pett s cspre vgta a kezt.

    Ha nem fejezitek be, n foglak lelni benneteket.

    Ez egy pillanatra kizkkentette ket, de aztn folytattk, gy rhgtek, mint kt fakutya.

    Csak legyintettem, s a kijrat irnyba hztam a nvremet.

    Eslytelen, ne is prblkozz. Ezt gyis letem vgig hallgatni fogom.

    ***

    Ktszemlyes kis fogatot, amiben most ltnk, unokacsnk, Harrison hajtotta. t is tisz-

    tessgesen beltztettk az alkalomra, gy nzett ki, mint egy igazi fogathajt, s teljes ma-

    gabiztossggal irnytotta a lovakat. Br ez nem lepett meg, mindig is klnleges rzke volt

    az llatokhoz.

    A felrepedezett aszfalton ztykldve kezdtem egyre idegesebb lenni, ez teljesen j terep

    volt a szmomra. Ha valaki azt mondta volna, a tetn t msszak be Conrey hlszobjba,

    gond nlkl megtettem volna, de mg sohasem rkeztem a fbejraton, s ezen a tren leg-

    albb olyan jratlan voltam, mint Audrey a fegyverek, a krtyajtkok s az utcai bunyk te-

    kintetben. Nvrem azonban elemben rezte magt, nyugodtan lt, keze az lben, tartsa,

    mint egy ri hlgynek, s mltsgteljesen szemllte a szfolt utckat. Megrezhette magn a

    tekintetem, mert kis id mlva felm fordult.

    Baj van?

    n ehhez nem rtek vallottam be.

    Ugyan mr, te mindenhez rtesz legyintett, de csak a fejemet rztam, amitl megingott

    az anym ltal krelt frizura. Nverem felshajtott, felm nylt, s megigaztotta a hajamat.

    Nhny pillanatig tanulmnyozott, majd gy dnttt, ellt nhny j tanccsal. Amikor be-

    megynk, csak maradj mellettem, karolj belm, s prblj mosolyogni. Mr pp kzbeszl-

    tam volna, de a szavamba vgott. Nem kell lvezned, csak vgj hozz j kpet. Amikor a

    fiatalabbik Conrey odajn hozzm felfigyeltem r, hogy nem azt mondta ha, hanem azt

    amikor , te szpen flrevonulsz, s hagyod, hogy beszlgessek vele. Valsznleg megpr-

  • bl majd felcsbtani az emeletre. Elszr vonakodom kicsit, aztn beadom a derekam. Mikor

    felmentnk, kvess minket, de ne lgy feltn.

    Gunyorosan rmosolyogtam.

    Sokkal kevsb vagyok feltn jelensg, mint te, Rey, ezzel nem lesz gond.

    Ez a msik: ne hv Rey-nek, s te sem Winie vagy, hanem Edwina. Ha brki krdezi a

    neved, gy mutatkozz be, a csaldneved pedig Drummond, a vn Josephus Drummond mesz-

    szirl jtt unokahgai vagyunk.

    Szinte mr csodltam rte, amirt ilyen alapossggal megtervezett minden rszletet.

    Nem elszr csinlsz ilyet, igaz? ugrattam, mire halvnyan visszamosolygott.

    Az rdg a rszletekben rejtzik. Felsbb krkben mindenki ismeri Josephus

    Drummondot, s ezt is tudjk rla, hogy egy vgtelenl zrkzott, mogorva regr, akinek

    tvoli rokonai Angliban lnek. Mindig meghvjk az estlyekre, de sosem fogadja el egyik

    invitlst sem. Innen tudom, hogy ma sem fog feltnni, viszont kedves unokahgainak meg-

    mondhatta, hogy jjjenek el helyette, s rezzk jl magukat.

    Elismeren biccentettem.

    Ez igen. Szinte mr bszke vagyok rd.

    n is szeretnk bszke lenni rd, szval tartsd szben, amit elmondtam figyelmezte-

    tett. Kihztam magam s szalutltam.

    Igenis, rmester!

    Meglegyintett a legyezjvel, amit csak azrt hozott magval, mert illett a ruhjhoz. Feb-

    rur vgn aligha lehetett szksge r.

    A kocsi lefkezett, s Harrison leszlt a bakrl.

    Megrkeztnk.

    Megprbltam mly levegt venni, de a fz lehetetlenn tette. Szvem szerint leszaggat-

    tam volna magamrl az egsz maskart, de nem volt nlam ms, amit felvehettem volna he-

    lyette.

    Mosolyogj, Winie, jl rzed magad, rmlik? Audrey elvette a kis zsebtkrt az ersz-

    nybl, ellenrizte a hajt, megigaztotta a rzst, majd felpillantott rm, s shajtott. Mirt

    van az, hogy klnsebb mrlegels nlkl vagy kpes belevetni magad kocsmai vereked-

    sekbe, viszont egy egyszer estlytl pnikba esel?

    Nagyjbl azrt, amirt te pnikba esel a verekeds lttn vgtam vissza. Nekem

    nem ez a termszetes kzegem.

    Audrey megelgelte a nyafogsomat.

  • Tudod mit? Meg sem kell szlalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy sketnma

    vagy. Semmi ms dolgod nem lesz, mint mosolyogni s blogatni.

    Ksz, hogy ezt mind kinzed bellem.

    Felvonta a szemldkt.

    Jelenleg azt sem nznm ki belled, hogy nem fogod elhnyni magad.

    J csattantam fel. Kedves leszek, bjos leszek, udvarias leszek, csak ne kellejen tled

    mg egy sznl tbbet hallanom.

    Elgedetten elmosolyodott.

    Helyes azzal megragadta a kezem, s kirntott maga utn a kocsibl.

    ***

    Tl nagy volt a zaj, tl sok volt az ember, s tl ers a fny. Ha nem azrt lettem volna itt,

    hogy a nvremre vigyzzak, mr az ajtbl sarkon fordultam volna, gy azonban mindssze

    a combomra csatolt pisztoly nyugtatott meg valamelyest: ha elfajul a dolog, sztlvm a fe-

    jnk felet himblz kristlycsillrt. Az pp megfelel mret pnikot fog kelteni ahhoz,

    hogy az egsz hz kirljn, mi pedig feltnsmentesen, a koszban elvegylve kereket old-

    hassunk.

    A hz szvben elhelyezked nagy teremnek, ahol minden vendg sszegylt a fogadsra,

    hatalmas ablakai voltak, s egy kijrata, mely valsznleg a kertbe nylt. Ha vgig itt mara-

    dunk, nem lesz nehz kiutat tallni. Tekintetem az emeletre vezet lpcssorra siklott, s

    eszembe jutott, mint mondott Audrey. Fel akart menni az emeletre a legifjabb Willel, hogy

    mg kzvetlenebb mdon jusson informcihoz. Onnan viszont mr jval problmsabb lesz

    lelpni, br nem lehetetlen. Ha nem ilyen ruhban lennk, s nem kellene mg Audrey-ra is

    vigyznom, azt mondanm, sima gy lesz.

    A hely egybknt fnyz volt, de nem is szmtottam kevesebbre Conrey-tl, akirl tud-

    tam, hogy apja hallt kveten a csald szlltmnyoz vllalkozsnak lre llt. Drga

    lelmiszereket s antikvitsokat hoztak be, ki tudja honnan, ki tudja, milyen eszkzkkel, s

    azt rebesgettk, Conrey az embercsempszetben is jratos. Olyan, kisebb orszgokba jutattak

    t embereket, ahol mr valamelyest sikerlt megszigortani a bevndorls ellenrzst. Mind-

    esetre gy tnt, az zlet jl megy, s ahogy krbenztem, legalbb fl tucat olyan mkincset

    fedeztem fel, aminek sokkal jobb helye lett volna az n szobmban, mint itt, ahol a kutya se

    vet rjuk egy pillantsnl tbbet. Lefogadtam volna, hogy arrl a huszonhetedik szzad vgi,

    Amos Field Peavey festmnyrl a teremben lvk kzl senki sem tudja, hogy dupla vsznat

  • fesztettek a keretbe. A mvsz annak idejn egy apr, mechanikus szerkezetet gyazott a

    kp htuljba, mely, ha megfelel mdon hozzk mkdsbe, a lovat s kislnyt brzol

    festmny helybe a vilg valaha ltrehozott sszes malkotst vetti, meghatrozott sorrend-

    ben. Mona Lisa, Van Gogh, mind, teljesen lethen, mg a festk textrja s az anyag min-

    sge is megtveszten a szakrtket. Apm mit nem adna rte, ha ez a kandalljuk fltt lg-

    hatna.

    lmodozsombl nvrem hangja zkkentett ki, amint a flembe sziszegte:

    Mg csak ne is gondolj r. Ha ezzel vgeztnk, azt viszel el innen, amit csak akarsz, de

    ha azt a huszonnegyedik szzadi tkrt nem hozod el nekem, teszek rla, hogy a csald ne

    felejtse el egyhamar a mai ltzkedet. Audrey mindig is figyelemremlt rzkkel tudott

    alkudni.

    Mieltt azonban vlaszolhattam volna neki, egy kora ellenre meglehetsen j karban lv

    frfi lpett oda hozznk. A kisujjn lv pecstgyrbl, s az arcn vgigterl, szvlyesnek

    sznt, de inkbb merev mosolybl arra kvetkeztettem, hogy bizonyra a hzigazdnkat tisz-

    telhetem a szemlyben. Tovbb volt az egyetlen, akinek a kezben nem volt sem tnyr,

    sem pohr a vendgek nagy rsze igyekezett annyi telt s alkoholt magba szvni, amennyit

    csak kpes volt, ha mr mindezt a hzigazda kontjra tehette.

    Hlgyeim trta felnk kt karjt, s mr egy pillanatra megrmltem, hogy esetleg

    meg tall lelni, de szerencsre csak Audrey kezt ragadta meg, majd rvid kzcsk utn el-

    engedte, s felm fordult. Mit tehettem volna? Hagytam, hogy krbenylazzon.

    Mr. Conrey, rvendek a szerencsnek bbjoskodott Audrey, s megnyer mosolyt

    villantott az idsebb Williamre. A nevem Audrey Drummond, itt a hgom, Edwina.

    Csak nem a tiszteletre mlt Josephus Drummond rokonai? ismerte fel a nevet egybl

    Conrey, s a mosolya egybl szintbbnek hatott. Magamban kalapot emeltem Audrey eltt,

    aki most mltsgteljesen blintott.

    A hgom s n, Joseph bcsinl lakunk most egy rvid ideig, csak nhny napja rkez-

    tnk a vrosba. A bcsi egszsge sajnos nem engedi, hogy nkkel nnepeljen, Mr. Conrey,

    de megkrt, adjam t j kvnsgait, s mlysges bnatt, amit afltt rez, hogy nem lehet

    most jelen.

    Azt hiszem, ttva maradt a szm. Audrey finoman a bordim kz knyklt, mire meg-

    prbltam rendezni a vonsaimat, s mosolyt varzsolni az arcomra.

    Ahogy mondja tettem hozz, mire Audrey magas sark topnkjval a csizmm pu-

    ha orrra taposott. Visszanyeltem egy cifra kromkodst. Gyantottam, ri hlgyek nem csi-

    nlnak ilyesmit.

  • Sose bnjk, hlgyeim, krem, mondjk meg tiszteletre mlt bcsikjuknak, hogy j

    egszsget kvnok, nk pedig rezzk jl magukat. Mg egyszer kezet cskolt, Audrey-

    nak szinte htattal, nekem inkbb protokollbl. Sajnlatos mdon, most mennem kell dv-

    zlni nhny msik vendget. Ha megbocsjtanak

    Azzal magunkara hagyott minket. Amint beszdbe elegyedett egy idsd prral, Audrey

    fel fordultam.

    Ez aztn alakts volt a javbl csvltam a fejem. n a mondkd felnl elvesztet-

    tem a fonalat.

    Azt szrevettem. Majd metsz tekintett elszaktotta rlam, s felmrte a vendgsere-

    get. Volt kztk nhny fiatal n s frfi, de tbbsgben apm korabeli kzpkor rral telt

    meg a terem, karjukon felesgkkel, soros szeretjkkel. Nem igazn emlkeztetett szlets-

    napi nnepsgre, legalbbis azokra semmikppen, amelyeken eddig rszt vettem. Nagyon is

    gy festett, ez inkbb zleti vacsora. Alkalom az idsebb Conrey-nak arra, hogy kapcsolato-

    kat ptsen, vagy ppen felmrje rivlisait. Ha ez az n tiszteletemre rendezett mulatsg lett

    volna, egsz biztosan le sem dugtam volna az orrom egsz este. Nem ltom a fit Audrey

    egy cseppet sem hangzott csaldottnak. Kicsit krbejrok, beszlgetek, te csak maradj itt.

    J, majd szba elegyedem ezzel a fikusszal bktem meg a mellettem zldell nvny-

    zetet. Olyan szimpatikusnak ltszik.

    Trelmetlen grimaszba torzult az arca, de aztn gyorsan rendezte vonsait. Bevallom, rez-

    tem nmi elgttelt, hogy kicsit felbosszanthatom. Ms szrakozsom gysem igen akadt.

    Azzal beszlgetsz, akivel jl esik, csak krlek, nagyon krlek

    Tudom, legyek kedves, s ne ssek meg senkit intettem. Nyugi, Rey, gyorsan tanu-

    lok. A becenv hallatn egy msodpercre megfeszlt a gerince, de pimasz mosolyomat ltva

    gy dnttt, nem veszi fel a kesztyt. Kr.

    Mindjrt visszajvk azzal elindult a szoba tellenes vgbe.

    Csak nyugodtan szltam utna emelt hangon, de nem fordult meg, pedig tudtam jl,

    hogy hallotta.

    Audrey-val csipkeldni j mulatsg volt, ugyanakkor most, hogy pp beszlgetsbe bonyo-

    ldott egy fiatalabb frfival, aki lthatan htattal itt minden szavt, feltnen egyedl ma-

    radtam. A feszltsg a tagjaimba kszott, reztem, zsibbadni kezd az ujjaim vge, s br sz-

    vem szerint inkbb kimenekltem volna a terembl, mieltt mg valaki megszlt, tudtam,

    hogy maradnom kell. Br ktelkedtem benne, hogy pp itt, a fnyzen berendezett szalonban

    rn brmi baj a nvremet, nem akartam kockztatni. Apa minden bizonnyal kitagadott vol-

    na, ha nem tartom rajta a szemem Audrey-n. Inkbb prbltam feltns nlkl, valban kze-

  • lebbi bartsgba bonyoldni az imnt emltett fikusszal, s meglapulni termetesre dsult leve-

    lei kztt, m sajnos gy tnt, rejtekhelyem korntsem olyan biztos, mint kpzeltem.

    Ez ltalban az n bvhelyem.

    A htam mgl hirtelen felhangz fiatal frfihang hallatn sszerezzentem, kezem pedig

    automatikusan indult volna a rejtett zseb fel, de mg idejben eszembe jutott, hogy ez egy

    estly, ahol a hlgyek nem nyomnak fegyvert az ket megszlt riemberek kpbe. Val-

    sznleg Audrey-t nem rdekelte volna azon kifogsom, hogy n nem vagyok hlgy.

    Mindenre kszen fordultam htra, s meglepve llaptottam meg, hogy a helyzet nem is

    olyan vszes, st, inkbb kimondottan rtalmatlannak ltszik. A fiatalember nem gy festett,

    mint a vendgek tbbsge, akik igyekeztek minl feltnbb ruhkba ltzni, hogy ezzel is azt

    bizonygassk, tbb pnzk van a meghvottak brmelyiknl. A ruhja egyszer volt, de sz-

    revettem, hogy a csizmja j, mg nincs betrve, az inge minden bizonnyal valdi selyem,

    egyetlen rnc nlkl, a mellnye varrsnak szne pedig tkletesen megegyezik az ujjn csil-

    log rubinkves gyr rnyalatval. Arcvonsaiban s alkatban is felfedeztem benne az ap-

    jt. A legifjabb William Corney ktsgbeesetten pillantsom Audrey-t kereste. Nem most

    kellene bevetnie magt, elcsavarni a fick fejt, s kibbjolni belle a mesterkulcsot? m

    nvrem lthatan mssal volt elfoglalva, s br szvem szerint odatrappoltam volna hozz,

    hogy elrngassam annak a ficsrnak a trsasgbl, valsznleg tl nagy feltnst keltettem

    volna, gy inkbb elvetettem az tletet. Ennek kvetkezmnyeknt azonban lassan knytelen

    voltam megszlalni, ugyanis ifjabb Will kezdett meglehetsen furcsn nzni rm. Pillantsom

    a kezben tartott metszett kristlypohrra esett, melyben borostyn szn ital ltygtt.

    Az ott whiskey? csszott ki a szmon, mire, ha lehetsges, mg rtetlenebb vlt az

    arckifejezse. Belepillantott a pohrba, megltygtette a tartalmt.

    Igen, az.

    Remek kikaptam a kezbl, egy hajtsra lehztam, s br vgiggette a torkom, a me-

    legsg a testemben is elterjedt, ami mg mindig jobb volt, mint a jeges bnultsg, amit addig

    reztem. Ksznm nyomtam vissza a poharat a kezbe. Nhny msodpercig csak b-

    mult rm, aztn valami mosoly flre hzdott a szja.

    Mg egyet?

    Br az tlet csbtnak tnt, inkbb megrztam a fejem.

    Nem, ksznm majd kezdtem kapizsglni, hogy taln nem pp ez volt a legudvaria-

    sabb lps azzal a fiatalemberrel szemben, akinek a tiszteletre ezt az egsz estlyt megszer-

    veztk. Bocsnat tettem hozz, de csak legyintett.

  • Megrtem, n is csak gy brom elviselni majd szbekapott. Elnzst, mg be sem

    mutatkoztam enyhn meghajtotta magt felm. William R. Conrey vagyok. A harmadik.

    Win Edwina Drummond. Az els korrigltam mg idejben, de nem nyjtottam fel

    a kezem, ez pedig lthatan egy kiss megzavarta. Nem igazn trdtem vele, nem hiszem,

    hogy el brtam volna viselni mg egy nylas kzcskot. A nvremmel jttnk aki, ha

    nem kerl t msodpercen bell, nagyon meg fogja bnni Josephus Drummond rokonai

    vagyunk.

    rvendek a szerencsnek szintbbnek hatott, mint az apja, br gy is reztem benne

    nmi mesterklt udvariassgot.

    Aha. Akarom mondani, n is.

    Ekkor reztem meg meztelen vllamon nvrem hideg kezt, s elrasztott a megknnyeb-

    bls. Mellm lpett, s kezt nyjtotta William fel.

    dvzlm, Mr. Conrey, Audrey Drummond vagyok, ltom mr megismerkedett a kis-

    hgommal. A hangja csicserg volt, a megjelense valahol a bjos s a kihv kztt ing-

    zott, Conrey-nak azonban a szeme sem rebbent, mikzben megfogta nvrem kezt, az ajk-

    hoz emelte, majd csk nlkl elengedte.

    Igen, Edwinnak kivl az zlse az italok tern villantott rm ismt egy halvny mo-

    solyt, majd tekintete visszatrt Audrey-hoz. Igazn rlk, hogy megismerhettem, Audrey,

    de most krem, bocssson meg. Tvoztban leemelt egy jabb whiskey-vel tlttt poharat

    az egyik pincr tlcjrl, sz nlkl a kezembe adta, s egy cinkos kis kacsints ksretben

    tovbbllt.

    Csak lltam dermedtem, kezemben a pohrral, az italt mregettem, Audrey azonban ssze-

    vont szemldkkel hol rm, hol a tvoz frfi htra nzett, majd klnsebb fennakads nl-

    kl csak ennyit mondott:

    Azt hiszem, vltozott a terv.

    ***

    Nem! a nyomatk kedvrt olyan lendlettel rztam meg a fejem, hogy feltornyozott

    hajambl nhny tincs kiszabadult. Nem s nem, nem errl volt sz!

    Conrey-k frdszobjban lltunk, br a budor kifejezs jobban fedte a valsgot. Ara-

    nyozott, oroszln lbas kd, a sarokban egy dszes klyha a hmrsklet szablyozsa s a vz

    melegtse cljbl, hrom mosdedny a hatalmas tkr el lltva. Igyekeztem egyikbe sem

    belenzni, mita Audrey szinte sz szerint bernciglt, s rnk zrta az ajtt. Most cspre tett

  • kzzel llt elttem, s megprblta bevetni minden nagytestvri befolyst. Eddig nem jrt

    sikerrel.

    Teljesen elbvlted, Winie prblkozott. Hidd el, szmomra is rthetetlen, hogyan,

    vagy mivel csinltad, de ha teszel egy kis erfesztst, az este vgre a tenyeredbl fog enni.

    Nem teszek n semmit! csattantam fel. Vagyis de, egy valamit mgis! Hazamegyek.

    Nagy elnnal indultam az ajt fel, de elkapta a karomat. Nem akartam megtni, olyan

    mlyre azrt mg nem sllyedtem, s ezt nagyon jl tudta.

    Elszr is, nem msz el, mert rm kell vigyznod, s ha nem teszed, apa kitekeri a nya-

    kad. Sajnos igaza volt. Msodszor, akarod a mesterkulcsot. Tudom, hogy akarod meg-

    prbltam magam kiszabadtani a keze kzl, de ersen szortotta a karom, hogy r figyeljek.

    Azta akarod, mita tves korodban apa ezzel kezdett traktlni. Szval feleslegesen kre-

    ted magad. Metszen a szemem kz nzett. Akrmit is mondasz most, tudom, hogy nem

    fogsz elmenni innen a kulcs nlkl, teht mi lenne, ha befejeznd a gyerekeskedst?

    Felshajtottam, s mivel ltta, hogy megfogott, elengedte a karom. Igaza volt. Nem fogok

    innen elmenni a szerkezet nlkl. Egyrszt, mert nem akartam apnak csaldst okozni, ms-

    rszt, mert Audrey-nak igaza volt. n is akartam, nagyon, mr egszen kiskorom ta. Nha

    nagyon nem rltem, amirt ilyen jl ismer.

    J, mgis mi a fent csinljak? trdtem bele, mire nvrem szeme felcsillant.

    Legelbb, lj le, mert a hajad mr gy nz ki, mint egy sznakazal.

    Miben klnbzik ez az eddigi llapottl? morogtam, de azrt leltem az egyik br-

    sonyhuzat szkre, s hagytam, hogy Audrey megigaztsa.

    Ha kimentk, keresd meg, s prblj vele beszlgetni. Prblnk tancsokat adni, de gy

    tnik, feleslegesen tennm, megmondanm, n mit csinlnk, de lthatan az erre fickra ha-

    tstalan.

    Teht nem tancsolsz semmit? dbbentem meg. Ilyen mg nem volt. Audreynak lta-

    lban mg kretlenl is vagy ezernyi j tancsa volt.

    Nem tudok az arcra kilt a zavar. Hidd el, ezerfle dolgot tudnk mondani: mirl

    beszlj vele, milyen testbeszdet hasznlj, mennyire lgy kacr, de a pasas egyszeren alig

    nzett rm, mikor odamentem hozztok. Hallatszott a hangjn, hogy szinte sokkolja a tny.

    Rd viszont mosolygott, s nem tudom, mi volt az a dolog a whiskey-vel, de kacsintott hoz-

    z.

    Megittam a whiskey-jt dnnygtem, mikzben Audrey kinyitotta a kis ersznyt, s

    elvett belle egy rzst. Ennl a pontnl felpattantam a szkbl. Na nem. Azt nem fogod

    rm kenni.

  • Lemond pillantssal jutalmazott.

    Nem is pazarolnm rd, ahhoz tl drga volt. A tkrhz lpett, megigaztotta a

    sminkjt, majd sszezrta az ersznyt. Te menj, keresd meg Williamet, n pedig megprb-

    lom meggyzni azt a nagykp szpfit, hogy elmegyek vele tncolni, ha nekem adja a pe-

    cstgyrjt.

    Audrey mindenbl kpes volt a legjobbat kihozni.

    Ahogy ismt a terembe lptnk, nvrem hrom szempillants alatt magamra hagyott, s

    mindssze azzal btortott, hogyha elszrom, nem csak apm lesz csaldott, de mg anym

    haragjval is szembe kell nznem, amirt feleslegesen szaktottam ki a szoknyt. Inkbb nem

    tettem hozz, hogy a szoknyt apm szaktotta ki. A vgeredmny mindenkpp egyrtelm

    volt: ne szrjam el.

    Azonban mr a legelejn problmkba tkztem, az ifjabb Conrey-t sehol sem lttam a te-

    remben. Tancstalanul nztem krbe, m Audrey-ra mr nem szmthattam, az pedig nyilvn-

    val volt, hogy senkitl sem fogom megkrdezni, nem lttk-e az nnepeltet.

    Tekintetem a teraszajtra siklott, melyet mr megrkezsnkkor szrevettem, mint a me-

    nekls egyik lehetsges tvonalt. gy tnt, William nem kifejezetten rajong az apja ltal

    szervezett estlyrt. Arra gondoltam, n mit csinlnk, ha tvolabb akarnk kerlni a tmeg-

    tl.

    tvgtam a szalonon, s ahogy kilptem az erklyre, mg a fz ellenre is jobban esett l-

    legezni. A parfmk s klnik that egyvelegt felvltotta a hvs, tiszta tli leveg. Mg

    azzal sem trdtem, hogy libabrs leszek a csps idben. Itt mindssze nhny olajlmpa

    vilgtott elszrtan a korlt mentn, gy inkbb csak meglgytottk, mint teljesen elztk a

    jtkony sttet. Nem volt idekint senki, s tudtam, hogy vissza kne mennem, megkeresni a

    fickt, de nem akardzott jra szembenznem a tmeggel. Azonban tisztban voltam vele,

    hogy nincs ms vlasztsom, ha nem megyek j szntambl, majd jn Audrey, s berncigl.

    Gyors kalkulcit vgeztem, s arra jutottam, addig mg van nagyjbl kt s fl percem. A

    korlthoz lpte, kiknykltem rajta, s tekintetem a sttsgbe frtam. Msfl perc telt el,

    mikor meghallottam a lptek koppanst, m a ritmus s a temp is ms volt, mint a nvre-

    m.

    Miss Drummond hangzott fel mgttem William hangja, n pedig egy pillanatra meg-

    dermedtem. Semmi kedvem nem volt most itt lenni, s eljtszani, hogy vonzdom ehhez a

    gazdag rks-gyerekhez. Ez a nvrem asztala volt, n inkbb betrtem volna az orrt, s

    kveteltem volna, hogy mondja meg, hov rejtette a mesterkulcsot. Sajnos ez az opci pilla-

    natnyilag rtelemszeren nem jhetett szba.

  • dv, William ksreltem meg kzvetlenre venni a trsalgst, mikzben mellm t-

    maszkodtam a korltra. Mit keres itt kint?

    Ha mg tbb whiskey-t iszom, valsznleg holnap rlam fognak szlni a trsasgi rovat

    hrei, annak pedig az apm nem igazn rlne mosolygott, kiss ugyan visszafogottan, de

    valamivel oldottabban, mint odabent az imnt. Taln tnyleg kicsit tbbet ivott a kelletnl.

    s nem hinyolja most is pp az apja? Audrey sem kellett hozz, hogy tudjam, a frfi-

    ak szeretnek magukrl beszlni. pp elg nagykp, nagyszj kocsmatltelkkel tltttem

    egytt az idmet, hogy ezzel tisztban legyek.

    William a vlla felett a terem irnyba pillantott.

    Nem hinnm. Valsznleg ppen valami nagyon fontos zletet kt majd legnagyobb

    riadalmamra visszafordult felm, s msfel kezdte terelni a trsalgst. s nt nem keresi a

    nvre? Mi is volt a neve?

    Audrey feleltem megrknydve. Olyan mg nem fordult el a trtnelemben, hogy

    egy frfi elfelejtette volna a nvrem nevt.

    Audrey, igen. Szval Audrey nem hinyolja, Edwina?

    Arra gondoltam, hogy csavarja el a nvrem ppen annak a szerencstlen fltsnak a fejt,

    s gunyoros mosolyra szaladt a szm.

    Azt ersen ktlem.

    Ebben az esetben fordult most teljes testtel felm, n pedig kis hjn lenyeltem a nyel-

    vem. Az lmpa fnye pont mgle rkezett, gy nem lttam jl az arct, s fogalmam sem

    volt, mire szmtsak. Ha megprbl megcskolni, n behzok neki egyet, akrmennyire is

    nietlen cselekedet. Sok mindent megtettem volna a kulcs megszerzse rdekben, de az

    idegen frfiak dugjk le a torkomon a nyelvket cm pontnl knytelen voltam meghzni a

    hatrt. Ezt mg apm is knytelen lenne elfogadni. De Will csak a karjt nyjtotta , stlunk

    egyet a kertben?

    gy nztem felm nyjtott karjra, mintha legalbbis meztelen csiga lenne.

    Ami azt illeti prbltam kitallni valami jl hangz kifogst, de kzbevgott.

    Ne haragudjon, hiszen nincs is magn kabt, biztosan fzik.

    Rm ne tertsd a kabtodat, rm ne tertsd!

    Rm tertette a kabtjt. El kellett nyomnom egy kelletlen shajt, s a vgyat, hogy lerz-

    zam magamrl. Semmi sem dhtett fel jobban, mint mikor gy bntak velem nos, mint egy

    nvel. Apm nem gy nevelt.

  • De mit volt mit tenni, belekaroltam Willbe, s hagytam, hogy az erkly egyik oldalrl a

    kertbe nyl lpcs fel vezessen. Hossz percekig csak csendben stltunk egyms mellett,

    s rltem, hogy nem kell semmitmond fecsegssel kitlteni az idt.

    A kert nagy volt, br tavasszal biztosan szebb ltvnyt nyjtott virgz fival s rzsaluga-

    saival. Most minden kopr volt s kihalt. A kpadokra senkinek sem volt kedve kilni, s a

    kis halastavat is jgrtek bortotta. Elszrtan, a kanyargs t mellett is get nhny olajlmpa,

    gy lttuk merre lpnk. William a szoborpark fel irnytott. A fehr mrvnyszobrok szinte

    vilgtottak a sttben. Nagyrszt grg s rmai isteneket brzoltak nekem mg a nagy-

    szleim mesltek rluk. A tbbsgk tkletesen hidegen hagyott, volt azonban egy, amelyik

    mellett megtorpantam. Will is megllt, felnzett a szoborra, s megszlalt.

    Hermsz, a vndorok s a

    Tolvajok istene, tudom vgtam kzbe. A nagymamm emltette. Valjban a

    konyhjukban egy Hermszbot is lgott a falon, de ehhez aztn nem volt semmi kze.

    Apm ltalban mindent megszerez, amit rtkesnek tl nem gy mondta, mintha ez

    j dolog lenne. Minden vagyona olyan, mint valami befektets.

    Ezek valban rtkesek lehetnek hagytam r, s nem tettem hozz, hogy ordt mindrl,

    hogy msolat. J fle hamistvny, de akkor is csak kpija az eredetinek. Tudom, mert az

    eredeti, Grgorszgban kszlt Athn szobrot nhny ve mi szereztk meg s adtuk el egy

    mkincskereskednek. Kivtelesen szp llapotban maradt, nem volt egyszer a szlltsa.

    Mind csak olcs msolat rzta meg a fejt William, ezzel pedig alaposan sikerlt meg-

    lepnie. Apm azt hiszi, mind igazi, s ki is adott rtk annyi pnzt, hogy az ra alapjn ere-

    deti lehessen. De a talapzat teljesen p, a csiszols szinte tkletes, s egyiket sem ronglta

    meg az id. Ha eredeti lenne akrmelyik is, a kora alapjn sokkal rosszabb llapotban kne

    lennie.

    Azt hiszem, egy kicsit ttva maradt a szm. Erre nem szmtottam egy gazdag ri fitl.

    Sosem gondoltam volna, hogy tisztban van az ehhez hasonl dolgokkal. Most elszr futott

    t az agyamon, hogy taln tnyleg hasznlta a mesterkulcsot, mikor az a nyakk eltnt. Ta-

    ln tnyleg t ltta akkor a falon tlpni az reg Jed. Elkpzelhet lenne, hogy megunta az

    apja ltal knlt egyszer letet, s valami izgalmasabbat keresett magnak? Fogalmam sem

    volt, hogyan hozhatnm fel a kulcsot. Most mr idszer lett volna rtrni a tmra, viszont

    n nem rtettem a finom felvezetshez. Normlis esetben, ha informcit akartam, veszteget-

    tem, fenyegetztem, nha kicsit rjuk ijesztettem, hogy elmondjk, amit tudni akarok. A vesz-

    tegetssel ez esetben semmire sem mentem volna, fenyegetzni s tettleg fellpni mg nem

    kifejezetten tartottam szksgesnek.

  • Ismerek egy trtntet kezdtem vatosan, mikzben tovbb stltunk.

    Ezt is a kedves nagymamja meslte? mosolygott le rm. Megrztam a fejem.

    Nem, ezt ppensggel az desapmtl hallottam mly levegt vettem. Egy szerkezet-

    rl szl, egy klnleges kulcsrl, ami kpes minden zrat kinyitni beszd kzben az arct

    nztem, mely egyelre mg dersen semlegesnek tnt, de a karja megfeszlt a kezem alatt,

    ahogy belkaroltam. Valjban azonban nem is kulcs, inkbb gy nz ki, mint egy zsebra,

    lncon fgg, s mutatk helyett apr fogaskerekeket ptettek a szerkezetbe. Azt tartjk, ez

    az eszkz minden tolvaj lma, mert vele nincs tbb tl ersen rztt hz, vagy feltrhetetlen

    pnclterem. William megllt, leengedte a karjt, s szembefordult velem. pp az egyik

    olajlmpa alatt lltunk meg, tisztn ki tudtam venni az arcvonsait, melyek most olyan mere-

    vek voltak, mint az imnt ltott szobrok. Tovbb tttem a vasat. Senki sem tudja, hogyan

    mkdik, az utbbi nhny vtizedben szmtalanszor felbukkant, tbbszr is tulajdonost vl-

    tott. Most azt rebesgetik, a vrosunkban van.

    Igazn? a karjt keresztbe fonta maga eltt, a hangja fagyosabb volt az jszakai leve-

    gnl is.

    Igazn feleltem szemrebbens nlkl. lltlag lttak egy alakot, amint kilp a

    Brownley brtok kkertsn. Az asszony zafrnyaklnca pedig nyomtalanul eltnt.

    rdekes.

    Valban az csaptam le. Br sokan csak ostoba kitalcinak tartank vllat vontam,

    mintha nem szmtana. Azt hiszem, az eszkz neve tolvajkulcs?

    Mesterkulcs javtott ki halkan, s a szemembe nzett. lltam a pillantst.

    Igen, az.

    Nmn teltek a kvetkez vgtelen msodpercek, mikzben egyiknk sem nzett flre.

    Szemeztem n mr nla kemnyebb fickkkal is, nem llt szndkomban megszaktani a

    szemkontaktust. De sem fordtotta el a tekintett.

    Ki maga? krdezte, n pedig valami rlt, sztns megrzsnek engedve az igazat

    mondtam.

    Winie Langton vagyok.

    s mit akar tlem, Winie Langton?

    Szerintem tudja.

    Leereszked mosoly jelent meg a szja szegletben. Pontosan az volt az arcra rva, amit a

    kinzetem alapjn vrni lehetett. Alacsony, vkony n, nem ellenfl, nem jelent fenyegetst.

    Nem szvesen mondok nemet magnak Winie kezdte szinte mr sajnlkozva , de a

    vlaszom nem.

  • Viszonoztam a mosolyt, s lttam, hogy ettl sszezavarodik.

    n is sajnlom, William lerztam a vllamrl a kabtjt, s ahogy megcsapott a hideg

    leveg, pp a mellkasa magassgba emeltem a pisztolyt , de a krsem nem opcionlis.

    ***

    Taln le akar lni? rdekldtt, mikzben elttem haladt a lpcsn. A konyhbl nyl

    hts bejraton mentk be a hzba, majd onnan fel az emeletre. William nem kiltott segts-

    grt, ellenlls nlkl tette, amire utastottam, s nem prblt meg elmeneklni. Ezt nagyra

    rtkeltem. Nem szvesen trtem volna be az orrt.

    Nem mindenron, de ha szksgesnek ltom, meg fogom tenni vlaszoltam, a kezem-

    ben meg sem rezdlt a fegyver, s nem rultam el neki, hogy maximum megsebestenm, nem

    lnm meg. Ezt nem kellett tudnia.

    Tulajdonkppen kicsoda maga, Winie? Mire kell magnak a mesterkulcs?

    Elmosolyodtam, br ezt nem lthatta.

    Ismeri a mondst, William, ha elrulnm, meg kellene lnm.

    Felrtnk az emeletre, ahol most csendes s kihalt volt minden. Idefent gzlmpk tompa

    fnye segtette a tjkozdst, s Will a folyos vgn nyl ajt eltt llt meg, keze ttovzott

    a kilincs fltt. Balsejtelem kszott fel a gerincemen.

    Biztos benne, hogy itt van a kulcs? krdeztem. Ha nincs, most mg meggondolhatja

    magt, megmutathatja, hov rejtette valjban.

    Ne aggdjon, a kulcs itt van felelte nmileg gnyosan. Azrt valahol szimpatikus volt

    a tny, hogy nem kezdett reszketni, csak mert egy pisztoly csve nyomdott a bordi kz.

    Akkor csak n utn mozgattam meg kicsit a fegyvert. A zr kattant, az ajt halkan

    nyikorogva nylt, nekem pedig minden szrszl felllt a htamon a hang hallatn. A j tolvaj

    bartja a csend ez volt apa hrmas szm szablya.

    A szobban sem volt teljes sttsg, a gzlmpa lngja alacsonyra vve azrt nyjtott nmi

    fnyt, mely ahhoz elg volt, hogy lssam a sziluetteket, de ahhoz nem, hogy alaposabban k-

    rlnzhessek.

    Tekerje feljebb a lmpt, krem nhny lpssel a falikarhoz ment, s felcsavarta a

    lngot. Ahogy a fny betlttte a helysget, rjttem, hogy a hlszobjban vagyunk. Br

    valahol logikusnak tnt, hogy itt rejtse el az eszkzt, mgis jobban rltem volna neki, ha

    mondjuk, a kamrba dugja. Valakinek a hlszobja intim hely, kvetkeztetni lehet belle az

  • ott lak szemlyisgre. Kicsit gy reztem, mintha pp William fejbe pillantottam volna

    bele, pedig oda aztn tnyleg nem hvott senki.

    Volt egy nagy festmny a jobb oldali falon, mely egy gynyr, fiatal, szke nt brzolt.

    Karjban egy kisbabt tartott, s lemosolygott r. Meglttam a lopott nyakket is. A komd

    tetejn pihent, mintha William mg arra sem vette volna a fradtsgot, hogy elrejtse tette bi-

    zonytkt. Ez alapveten igaz volt az egsz szobra valamifle szervezett kosz uralt min-

    dent. Itt is, ott is paprok halmai, a kandall eltt sztszrva nhny rajz, az gy vetetlen.

    Elszaktottam tekintetem a szobrl, s inkbb Williamre nztem, aki most tlsgosan is

    nyugodtan tmasztotta a falat. Fl kzzel, oda sem figyelve becsuktam az ajtt ezttal nem

    nyikorgott s rfordtottam a zrat. Mindig lgy biztos benne, hogy nem lephet meg senki

    ts szm szably.

    s most mi lesz? rdekldtt fesztelenl. Odaadom a kulcsot, s n a kmnyen ke-

    resztl tvozik?

    Nem vettem fel a csipkeldst.

    Azt a tlap teszi. n inkbb az ablakot vlasztanm.

    Kt emelet magasan vagyunk jegyezte meg.

    Nem jelent problmt valban nem jelentett. Msztam n mr ki sokkal magasabban

    lv szobkbl is. Szerencsre sosem volt triszonyom. jra nylt a szja, hogy valami meg-

    jegyzst tegyen, de nem hagytam, hogy tvegye az irnytst. Nem ringathatta magt abba az

    illziba, hogy irnytja az esemnyeket. Miattam csak ne aggdjon. Inkbb legyen szves

    odaadni a kulcsot.

    Nem is rdekli, hogy kerlt hozzm a szerkezet? krdezte, mikzben elindult az gy

    fel. Fegyverem csve kvette a mozgst.

    Nem, nem kifejezetten csvltam meg a fejem. Br valjban kvncsi lettem volna,

    hogyan jutott a birtokba, de nem ezrt voltam itt. Ez a kis kzjtk mr gy is ppen elg

    bizarrul alakult, nem kvntam tetzni. Nem cseverszni jttem, William, gyhogy, ha csak

    nem akar egy figyelmeztet lvst kapni, legyen szves ideadni a kulcsot.

    Kihzta az jjeliszekrnyke fikjt, belenylt, kicsit kotorszott, br szinte biztos voltam

    benne, hogy csak jtszik, majd felm fordult, kezben, apr szem aranylncon ott lgott a

    mesterkulcs. ppen gy festett, ahogy apm elbeszlse, s elnagyolt vzlata alapjn eml-

    keztem r, nekem pedig szinte viszketett a tenyerem, hogy sszezrulhasson krltte.

    A lvs hangja valsznleg mg a szalonba is lehallatszana mondta, ujjai kztt meg-

    villantak a szerkezetbe ptett rz s arany alkatrszek.

  • Nem hallatszana, higgye csak el bztattam, az apm ksztette fegyvereknek sosem

    volt tbb hangja annl, mint amikor egy szappanbubork kipukkan.

    William arca megfeszlt, s szinte lttam, ahogy a gondolatok elsuhannak a sttbarna

    szempr mgtt, vgl megszlalt:

    Szeretnk alkut ktni magval, Winie.

    Erre szintn felkacagtam.

    Mr megbocssson William, de nincs abban a helyzetben, hogy alkudozhasson.

    Csak hallgasson meg krte, s szintnek ltszott. Ha unja, mg mindig lelhet, s

    elviheti a kulcsot.

    Ebben volt rci. A nvrem minden bizonnyal nagyon bosszs lenne, ha tnc kzben rn-

    gatnm el soros partnertl. gy dntttem, mg tz perc mr nem oszt, nem szoroz, s szra-

    koztatott is a frfi merszsge. Ms krlmnyek kztt taln tehetsges tolvaj vlt volna be-

    lle.

    Az ggyal szemben kis kerek asztalka llt, hrom szkkel krbevve. Az egyiket gy moz-

    dtottam, hogy pp szemben legyen Williammel, helyet foglaltam, s fegyvert tart kezem

    megtmasztottam az asztalon.

    t perc, s ha nem elg rdekes a mondanivalja, lvk nem tettem volna meg, de ad-

    dig volt j, amg gy hitte, igen.

    Lelt az gy szlre, a kulcs a kezben. Nhny pillanatig nzte az alig tenyrnyi trgyat,

    s mr pp megemltettem volna, hogy fogytn az ideje, mikor a falon fgg kp fel intett.

    Az anym. Vagyis az anym volt, t vvel ezeltt halt meg mindezt nyugodt, teljesen

    trgyilagos hangon kzlte, nem kezdett szenvelegni, nem csikart a szembe knnyeket, hogy

    meghasson, s ennek rltem. Nem voltam rzketlen, de ez is apm szablyai kz tartozott:

    Ne rzelegj, ne hagyd, hogy sszezavarjk a fejed. Csak azrt teszik, hogy eltereljk a figyel-

    medet. Apm vagyona fknt anym hozomnybl szrmazott, br ezt sosem verte nagy-

    dobra. A nagyapm szrnyen el volt adsodva, majdnem tnkrement a vllalkozs, mikor

    anymat sikerlt behzastani a csaldba. Az anym ltal biztostott tkvel az zlet s a csa-

    ld is megersdtt. Ha jl sejtem, alaposan krlnzett odalent hzdott gnyos mosolyra

    a szja. Ltta apm sszegyjttt kincseit rajzolt idzjelet a levegbe , a tbbsgrl

    fogalma sincs, mennyit r valjban a Peavy festmny jutott eszembe , vagy pp mennyit

    nem r akr csak a szobrok a kertben. Mindene a pnz, s a tny, hogy diszkrten, de azrt

    rezheten fitogtathassa a vagyont. Hogy senki se vonhassa ktsgbe a pozcijt s a hatal-

    mt. A szavaibl sttt, hogy undorodik az apjtl. Ilyenfle rzelmet a csaldommal kap-

    csolatban el sem tudtam volna kpzelni, gy nmileg furcsa volt szembeslnm ezzel a zsigeri

  • ellenszenvvel. Nlunk mindig is a csald volt az els, s br nem kevs vagyont halmoztunk

    fel a sok-sok vtized alatt, a pnz sosem jelentett tbbet az embernl. Elkpzelhetetlen volt,

    hogy gy legyen. Mikor anym meghalt, apm szinte mindent pnzz tette, az sszes, h-

    zassgba hozott rtkt eladta, hogy jabb, neves mkincsekkel gyarapthassa a gyjtemnyt.

    Az a nyaklnc blintott fejvel a komdon hever zafrfgg fel , a ddnagyanym volt.

    Anym az eskvje napjn viselte. Apm egy orrgazdnak adta el, gy kerlt Brownley-

    khoz.

    s maga visszalopta ezt kijelentettem, nem krdeztem, s ahogy stt pillantsa tall-

    kozott az enymmel, kezdtem megrteni, hogy ez valamifle ostoba, vilgmegvlt kldets a

    rszrl. Hogy eltklte magban, visszaszerzi az anyja hagyatkt. Megrztam a fejem. Ne

    tegye, William. Fogalma sincs rla, mit csinl, s elbb utbb meg fogjk lni. Ha rajtakap-

    jk, krds nlkl agyonlhetik. Brownley-knl csak szerencsje volt.

    pp ezrt lenne szksgem magra, Winie vlaszolta szemrebbens nlkl, n pedig

    nhny msodpercig csak rtetlenl meredtem r.

    Mrmint mirt is?

    Nzze llt fel az gyrl, s kzelebb lpett, mire a pisztoly magasabbra emelkedett, er-

    re megtorpant. Maga nyilvnvalan csinlt mr ilyesmit, radsul nem is akrhogyan, ha

    most itt van.

    A hzelgssel nlam nem megy semmire feleltem rezignltan.

    Ez nem hzelgs, ez tny nzett kemnyen a szemembe. Vissza akarom szerezni az

    anym rtkeit, Winie, nekem msra nem kell az eszkz, aztn a mag lehet. Ha segt ne-

    kem, ellenlls nlkl odaadom, csak krem, segtsen.

    Felshajtottam s fellltam, a szk halkan csikordult a parkettn.

    Sajnlom, William, nem gyztt meg a szm ezt mondta, valahol azonban megmoz-

    dult benne egy apr kis szikra, hogy taln segtenem kellene neki. Mindig is tlfejlett volt az

    igazsgrzetem, legalbbis anym ezt szokta mondani. Taln igaza volt, ugyanis nagyon ne-

    hezen trtem az igazsgtalansgot, ebbe azonban nem voltam hajland belekeveredni. Nem

    n! De adok magnak egy j tancsot: felejtse el ezt az njellt igazsgoszti szerepet, mert

    nagyon rosszul fog jrni.

    Fanyar mosolyra hzta a szjt.

    Ebben az esetben knytelen lesz lelni.

    Ne gyerekeskedjen mordultam fel , nem fogom lelni. Leengedtem a pisztolyt,

    majd a rejtett szakadson t visszatettem a tokjba. William szeme csak egsz kicsit kereke-

  • dett el, ltvn, hov kerl a fegyver. Eltrm az orrt, ami sokkal csnybban gygyul, s

    biztosan nyoma is marad. Ne akarja tnkretenni ezt a szp profilt.

    Erre hirtelen nem tudott mit felelni, majd vgl gy dnttt, mondkmnak azzal a felvel

    trdik, amivel kezdeni is tud valamit.

    Szval n szerint szp a profilom?

    A szememet forgattam, s mr pp kszltem, hogy fenyegetsemet tettre vltom, ne higy-

    gye, hogy csak a szm jr, mikor kopogs hangzott fel a zrt ajtn. Vagyis pontosabb lenne

    gy fogalmazni, valaki kllel drmblt a fn, mintha legalbbis be akarn trni. Mindketten

    odakaptuk a fejnket.

    Fiam, azonnal gyere le! felismertem az idsebb Conrey hangjt, br most hinyzott be-

    lle az udvarias tnus. A te szletsnapodra rendeztem ezt a fogadst, a legkevesebb, hogy

    letolod a kped! jabb drmbls, majd fmes csrrens.

    Van kulcsa szlalt meg William, m mg idm sem volt felfogni a szavait, mikor kt

    gyors lpssel elttem termett, kezt a derekamra vonta s maghoz rntott. Szabad kezvel

    gyorsan lefogta klbeszortott jobbomat, s megcskolt. Az egsz testem megfeszlt, m

    ekkor kivgdott az ajt, s Will gy ugrott el a kzelembl, mintha meggettem volna.

    William! csattant apja parancsol hangja, s mg n prbltam llegzethez jutni, a sz-

    ltott heves mentegetzsbe kezdett.

    Apa, ez Nos, nem mondhatnm, hogy nem az, aminek ltszik, mert az, de

    Nem rdekel sziszegte a frfi. Egy percig sem rdekel, kit fektetsz meg, de ezen az

    estn ne merszelj knos helyzetbe hozni, megrtetted? Megvet pillantssal vgigmrte,

    majd csak ennyit vetett oda. Szedd rendbe magad, s gyere le nekem is jutott egy adag a

    megvetsbl. Drummond kisasszony azt hiszem, ennl gnyosabban nem lehetett volna

    kiejteni ezt a nevet, majd az reg William indulatosan kicsrtetett, s bevgta maga mgtt az

    ajtt.

    Nhny msodpercig mindketten nmn nztnk utna, n szaporn szedtem a levegt, s

    lttam, hogy Williamek is srn emelkedik s sllyed a mellkasa. Vgl felm fordult, s fer-

    de mosolyt villantott rm.

    Ez kzel volt.

    Nem volt elg helyem lendletet venni, valsznleg ez volt a szerencsje, mert a kvetke-

    z pillanatban klm az arcba csattant. Mg gy is htracsuklott a feje, s nekitntorodott a

    kandall mell lltott fotelnek. Kezt sztnsen az orrhoz rntotta, de szinte azonnal fel is

    szisszent a fjdalomtl. szinte dbbenettel meredt rm, mikzben orrbl vkony vrcsk

    indult a szjn t az lla fel.

  • Nem trt el tjkoztattam, mikzben az ajt fel indultam, s htra sem pillantva mg

    hozztettem: Holnap reggel htkor a harmincts dokknl. Ne kssen!

    Szval segt nekem? ocsdott fel nmileg orrhangon, szrcsgve.

    Azt nem mondtam.

    Nem csaptam be az ajtt, mint az apja, de nagy erfesztsembe telt, hogy halkan s nyu-

    godtan tegyem be magam mgtt. A kezem remegett, az adrenalin mg ott keringett a vrem-

    ben, a gondolataim ssze-vissza csapongtak. Csak akkor jutott eszembe, hogy nincs nlam a

    mesterkulcs, mikor belptem a szalonba s pillantsom megtallta Audrey-t.

    ***

    Hogy rted azt, hogy nincs meg?

    Mr a fogatban ltnk, s visszafel tartottunk, mire kpes voltam bevallani Audrey-nak,

    hogy nem szereztem meg a mesterkulcsot.

    Nincs a hzban hazudtam szemrebbens nlkl, s belesajdult a mellkasom. Mi nem

    hazudunk egymsnak. A csald sosem hazudik. De az igazat sem mondhattam el. Taln

    mshol rejtette el.

    Ezt mondta?

    Nem sz szerint, de igen, ezt mondta.

    Akkor pontosan mit mondott? erskdtt a nvrem, n pedig nagyon igyekeztem

    kontrolllni a testem, nehogy vletlenl rulm legyen. A csald ntagja mindig is hihetetlen

    pontossggal szagoltk ki a hazugsgot, gy mr zsenge gyerekkoromban megtanultam uralni

    a testem s az arcom, ha valamit el akartam titkolni. Most is mindent elkvettem, hogy ne

    sssem le a szemem, s ne kezdjek idegesen fszkeldni.

    Azt, hogy semmi fontosat nem rejtene el ebben a hzban. Az apjnak mindegyik szob-

    hoz van kulcsa.

    s most? krdezte, de tekintete az arcomat kutatta, mint egy slyom, aki arra vr, hogy

    az egr megmozduljon a magas fben.

    Holnap tallkozom vele ebben legalbb nem kellett hazudnom. Megprblom meg-

    szerezni tle. Rejts a hazugsgodba minl tbb igazsgot, gy kevesebb az eslye, hogy be-

    lezavarodj a sajt trtnetedbe, s ezzel lebuktad magad.

    Mgis hogy tervezed?

    Fogalmam sincs feleltem az igazsgnak megfelelen. Ezt mg nem gondoltam t.

    Audrey tekintete elsttedett.

  • Apk nem fognak rlni.

    Ebben biztos voltam. Sosem jelentett jt, ha valami nem sikerlt elsre. Ha nem megy

    azonnal, felejtsd el s keress mst. Ha tl sokat foglalkozol egy ggyel, mg felfigyelnek rd

    apa nyolcadik szablya. m ez most tl rtkes volt ahhoz, hogy annyiban hagyjam, s ezt

    k is jl tudtk.

    Ezrt is volt lehetsges, hogy miutn hazartnk, s eladtam nekik a trtntek zanzstott

    verzijt, anym mindssze kemnyen sszeszortotta a szjt, apm pedig hosszan, nagyon

    hosszan nzett rm. Vgl ennyit krdezett:

    Elbrsz vele?

    Muszj lesz vontam meg a vllam, mire letette a pipt a kezbl, s elre dlt a szk-

    ben. Apm sosem emelte fel a hangjt, a puszta jelenlte pp elg tekintlyt parancsol volt.

    Nem azt krdeztem, muszj-e, hanem azt, elbrsz-e vele? Ez nem a te tereped. Ha kell,

    kldk mst.

    Elgondolkoztam rajta, tnyleg, nagyon csbtnak tnt az ajnlat, hogy ilyen egyszeren

    kimaradjak belle. Volt valami Williamben, ami zavart. Taln az, hogy lthatan nem ijedt

    meg tlem, ahogy a legtbben, akiket pisztollyal fenyegetek, majd utna orrba vgok. Nyu-

    godt volt, kvncsi, nfej s kitart. Ez utbbi tnt a legveszlyesebb tulajdonsgnak.

    Audrey azonban nem hagyta, hogy kihtrljak.

    Apa, nem lttad a pasast. A tenyerbl evett, ha nem ltom a sajt szememmel, n sem

    hiszem el.

    Ne lgy szemtelen, Audrey szlt r anynk, majd szokatlanul meleg pillantst vetett

    rm. Kezdtem rosszat sejteni. A hgod igenis egy nagyon szp ifj hlgy.

    Na j elgeltem meg a dolgot. Ha gy folytatjuk, anym kvetkez tlete a hzassg

    lesz. Megcsinlom. Megoldom, kpes vagyok r. Csak valaki bontson mr ki ebbl a fz-

    bl.

    Nagyjbl fl rval ksbb, mikor mr kpes volt rendesen teleszvni a tdm oxignnel,

    s a hajambl alkotott tornyot is sztbontottk, egy nagy kdnyi, lassan kihl flben lv

    vzben ltem. Egyedl, odafent a laksomban, des magnyban, mikzben tudtam, hogy oda-

    lent apmk azt vitatjk, j tlete hagyni, hogy ennyire belekeveredjek ebbe. Szerettem ket

    ezrt tudtam, apm mennyire akarja a mesterkulcsot, de azt is tudtam, hogy soha nem l-

    dozna fel a cl rdekben. Hallgatva, hogy beszl William az apjrl, igazn szerencssnek

    rezhettem magam, amirt szmomra termszetes volt, hogy brmilyen mkincsnl fontosabb

    vagyok a szleimnek.

  • Mikor mr az ujjaim is rncosra ztak, s lassan fzni kezdtem, kimsztam a vzbl, meg-

    trlkztem, s gyba bjtam, de nem tudtam elaludni. Az este minden rszlett jra s jra

    vgigprgettem a fejemben, arra prbltam rjnni, mikor cssztak ki ilyen vszesen a ke-

    zembl a dolgok. Vgl arra jutottam, nagyjbl ott rontottam el mindent, hogy egyltaln

    hagytam, hogy anym fzbe knyszertsen. Audrey-nak lthatan nem volt szksge komoly

    vdelemre, s ha Will t krnykezi meg, mostanra nlunk lenne a kulcs. A nvrem nagyon

    rtette a dolgt.

    A kandallban g fa halk pattogsa vgl lecsendestette a gondolataimat annyira, hogy

    kpes legyek elaludni, de mg ekkor is a mesterkulcsrl s Williamrl lmodtam.

    ***

    Mire a dokkokhoz rtem, mr ott volt, pedig n is b tz perccel korbban rkeztem. Kabt-

    jt az llig hzta, slja elfedte a szjt, az orrnyergn azonban sznesen terpeszkedtek a lila, a

    zld s a srga klnbz rnyalatai. Valban nem trt el, de alaposan megzzdott, s bele

    fog telni nhny htbe, mire teljesen eltnik a nyoma.

    Zsebre dugott kzzel, hossz hajam sapka al gyrve lptem oda hozz, s szinte biztos

    voltam benne, hogy egy pillanatig nem ismert fel. Majd alaposan megnzett magnak, csiz-

    mba bjtatott lbamtl kezdve a marhabr kabtomon t a nyakamba kanyartott kttt slig,

    melyet mg Juliet nnmtl kaptam karcsonyra. Arcn tnd kifejezs jelent meg.

    Ez valahogy jobban illik maghoz.

    Magnak is jl ll a lila nem volt kedvem a jtkaihoz, s gy tnt vette a lapot. Fa-

    nyarul elmosolyodott, majd megrndult, ahogy a mozdulattl meghzdott az orra.

    Veszlyes a jobb horga jegyezte meg.

    Nem csak az a veszlyes, tettem hozz gondolatban, de hangosan csak ennyit mondtam.

    A haj intettem a harmincts dokkban ll masszv szllthaj fel , tegnap jjel

    rkezett. A legnysg kilenc ra krl kezdi meg a kirakodst. Bven lesz ideje.

    Mgis mire? zavarodott ssze azonnal.

    Hogy bebizonytsa nekem s sajt magnak is, milyen pocsk tolvaj, s ezzel rvidre

    zrja azt az ostoba prblkozst, hogy a vros leggazdagabb, legjobban vdett embereit ks-

    relje meg kirabolni.

    sszevonta stt szemldkt.

    Azt akarja, hogy menjek fel a hajra, s lopjak el valamit?

  • Nem egszen kabtom zsebbl elhztam egy sszehajtogatott paprt, kisimtottam, s

    a kezbe nyomtam, hogy is lssa az elkpeszten rszletes rajzott, amit egyik unokahgom

    ksztett. Azt akarom, hogy ezt a fst lopja el. Pontosan ezt, s semmi mst.

    tvette a paprt, s tanulmnyozta nhny rvid msodpercig, aztn visszaadta, s a hajt

    mrte fel.

    Van rajta rsg?

    Blintottam, s kvettem a tekintett. A soros tiszt pp ekkor haladt el a fedlzeten.

    Kt tiszt a felsznen, mg kett a fedlkzben. Nem hagyjk rizetlenl a rakomnyt,

    ahhoz tl rtkes.

    Maga meg tudn csinlni? pillantott most le rm, n pedig lltam a tekintett.

    n mr tizent vesen meg tudtam csinlni. Ez volt a msodik les bevetsem. Apm

    egy frissen kikttt szllthajra kldtt, hogy szerezzek meg egy brosst. Nagyon ronda volt,

    s borzasztan giccses, nem is rtettem, mire kellhet ez brkinek is, de apm azt mondta, ez

    teljesen lnyegtelen. Igaza volt. Mindegy volt, hogy egy brosst, vagy egy gyufaszlat emeltem

    el, az elstiszt akkor is vgigkergetett a fedlzeten, vgl mr a matrzok is beszlltak a fo-

    gcskba, n meg csak gy meneklhettem, hogy a vzbe ugrottam. November vge volt mr.

    Ngy napig olyan magas lzam volt, hogy anym azt hitte, meg sem maradok. Sem eltte,

    sem utna nem pofozta fel soha apmat, de akkor csak gy csattant.

    Legkzelebb, mikor hajra mentem, mr tudtam, mit kell tennem, hogyan kell mozognom,

    hogy ne vegyenek szre. Pontosan tudtam, mikor s hol tartzkodnak a tisztek, mert a kikts

    jszakjn elmentem a kikthz legkzelebb es kocsmba, s nhny srrel, meg pr ir-

    nytott krdssel kiszedtem bellk az rsgvlts rendjt. Onnantl mr gyerekjtk volt.

    Nagyon remltem, hogy ez a kis prba majd elijeszti Williamet. Ismertem a kapitnyt, tud-

    tam, hogy nem fogja felktni a fit egy fsrt, legfeljebb kicsit megvereti, ami taln letri

    kiss a bszkesgt s a lelkesedst. Bztam benne, hogy ennyi majd elg lesz.

    Elhozta a kulcsot? krdeztem.

    Nem. Nem gondoltam volna, hogy szksg lesz r.

    Nem is lesz reztem, hogy gnyos mosoly hzza fel a szm sarkt. Nem tmaszkod-

    hat eszkzkre, azok egyszer csdt mondanak, s akkor ott ll megfrdve. Hetedik sza-

    bly. A mesterkulcs nagy elny, de anlkl is tudnia kell boldogulni. Mondjuk, bejut egy

    pnclterembe, de a kulcs valami miatt elromlik, s bent reked. Mit csinl?

    Klti krdsemre nem felelt, de lttam rajta, rti, mire akarok kilyukadni.

  • Teht tisztzzuk: ha ellopom a fst, segt nekem visszaszerezni anym hagyatkt?

    veszettl csillogott a szeme, rosszul prblta leplezni az izgalmt. Mint egy kisklyk, aki

    valami j jtkot kapott, s most vgre kiprblhatja.

    Kelletlenl blintottam.

    Segtek. Mieltt tlsgosan fellelkeslhetett volna, gyorsan hozztettem: De lesznek

    feltteleim. Beszljnk rluk akkor, ha mr kezemben a fs.

    Nem tetszett nekem, ahogy rm nzett, sem az a magabiztossg, ahogy vgl a haj fl in-

    dult. Balsejtelem fszkelte be magt a gyomromba, s azt sgta, valamit nem vettem szre.

    William tlsgosan is knnyen beleegyezett ebbe, mintha nem is tartana attl, hogy minimum

    ngy, jl megtermett matrz laposra veri. Valamit nem vettem szre, valamit

    Egyszeren felstlt a palln. Megtorpans nlkl stlt fel a hajra, n pedig csak dbben-

    ten bmultam. Csak akkor fogtam fel, mi is trtnik, mikor az pp arra halad tiszt megltta,

    s szles mosoly terlt szt az arcn. Odalpett Williamhez, kezet rzott vele, mintha leg-

    albbis rgen ltott cimborja lenne, vltottak nhny szt, majd eltntek a haj belsejben.

    Nagyjbl t perccel ksbb jra megjelentek, bartilag htba veregettk egymst, majd Will

    intett, s lestlt a palln. Csak gy.

    Azt hiszem, az arcomon elg beszdesen lhettek a gondolataim, mert diadalmas mosolya

    kiss megfakult, mikor tnyjtotta a fst.

    Az apm hajja mondta bocsnatksen, n pedig gy reztem, sztvet a dh. De

    kontrollltam az rzelmeimet, s sikerlt visszatartanom magam attl, hogy tnyleg eltrjem

    az orrt. Meg esetleg a kezt s a lbt. tvert a szemt.

    Mikor vette meg? Nem rgiben trtnhetett, nhny hnapja ez a haj mg a szabad-

    szkhoz tartozott.

    Hrom hete lttam rajta, mindent megtesz, hogy egy kicsit se tnjn nelgltnek, de a

    szeme elrulta. Bszke volt magra az idita.

    rtem elvettem a fst, majd a szembe nztem. Nem rette. Fogalma sem volt, mi lett

    volna a clom ezzel az egsszel. Mg mindig azt kpzelte, ez valami vicc. Nincs zlet.

    Lttam, ahogy vgigfut rajta a dbbenet. Htat fordtottam neki, a fst a kabtom bels

    zsebbe cssztattam, s nagy lptekkel elindultam.

    Winie hallottam a hangjt, majd a lpteit, ahogy utnam siet. Nzze, sajnlom!

    Nem lltam meg, r se nztem. Ha rnzek, olyasmit teszek, amit biztosan megbnok. K-

    rem megfogta a vllam, hogy visszatartson, erre olyan gyorsan prdltem meg, hogy ht-

    rlt egy lpst. Nyilvn lnken lt mg benne a tegnap este emlke.

  • Fogalma sincs semmirl! csattantam fel. Dhtett a tudatlansga, az arrogancija, f-

    knt, mert lttam benne lehetsget. Nem volt buta, de rettenetesen keveset tudott errl az

    egszrl, s azt kpzelte, csak jtk. Az lett prbltam megvni, de mivel lthatan nem

    kr belle, az tjaink elvlnak. Majd elhozza a kulcsot ms, megmondom apnak, hogy iga-

    za volt, pedig kivlasztja a legalkalmasabbat. Meg fogjuk szerezni, taln nem szpen, taln

    nem a legkifinomultabb mdszerekkel, de meglesz. Ez a pojca pedig letben marad. Nem

    mintha megrdemeln.

    Krem, sajnlom, meg kellett volna mondanom, hogy ez az apm hajja tgra nylt

    szemben egszen szintnek hatott a ktsgbeess. Nem akartam tverni. Igaza van, tny-

    leg fogalmam sincs errl a vilgrl, s azt is tudom, hogy Brownley-knl is csupn szeren-

    csm volt mindezt szinte egy levegvel h