VIII. ÉVFOLYAM 2016 2 - OSZKepa.oszk.hu/03000/03010/00002/pdf/EPA03010_jap_2016-02.pdfJOG- ÉS...

2016 2VIII. ÉVFOLYAM

SIKLÓSI IVÁN: Egy „nehéz jogi eset” a kincstalálás római jogi témakörében — A Paul. D. 41, 2, 3, 3 töredék elemzésePRUZSINSZKY SÁNDOR: Erkölcsi perek — A művészet és a jog viszonyaKAJTÁR GÁBOR: Szükséghelyzet vagy önvédelem? Vitatott jogalapok a terrorizmus elleni „háborúban”VARGA JUDIT: Public-Private Partnership az Európai UnióbanMILASSIN LÁSZLÓ: A konszerngarancia az osztrák jogbanKÁLMÁN JÁNOS: A makroprudenciális politika eszköztáraKŐRÖSI ALEXANDRA: Jogvédelem az élet kezdetén — A méhmagzat jogalanyi státusza MOLNÁR JUDIT: Alternatívák most és a jövőben is? — Az egymillió forintot meg nem haladó pénzkövetelések érvényesítése Magyarországon

Q. Curtius Rufus, De Rebus Alexandri Magni, 1685.

2JOG- ÉS POLITIKATUDOMÁNYI FOLYÓIRAT2016 VIII. ÉVFOLYAM

TARTALOM

TANULMÁNYOK 3 SiklóSiiván:Egy„nehézjogieset”akincstalálásrómaijogi

témakörében—APaul.D.41,2,3,3töredékelemzése 23 PruzSinSzkySánDor:Erkölcsiperek—Aművészetésajog

viszonya 57 kAjtárGábor:Szükséghelyzetvagyönvédelem?vitatott

jogalapokaterrorizmuselleni„háborúban” 75 vArGAjuDit:Public-PrivatePartnershipazEurópaiunióban 101 MilASSinláSzló:Akonszerngaranciaazosztrákjogban 115 kálMánjánoS:Amakroprudenciálispolitikaeszköztára 135 kőröSiAlExAnDrA:jogvédelemazéletkezdetén

—Améhmagzatjogalanyistátusza

FÓRUM 151 MolnárjuDit:Alternatívákmostésajövőbenis?

—AzegymillióforintotmegnemhaladópénzkövetelésekérvényesítéseMagyarországon

165 HírEk németjogiCentrumGyőrben 167 ESzáMunkSzErzői

168 SzErzőinkHEz EszámunkatQ.CurtiusrufusDerebusAlexandriMagni 1685-öskiadásánakmetszeteidíszítik.

3

SiklóSiiván

E G Y „ N E h É z J O G I E S E T ” A K I N c S TA L Á L Á S R Ó M A I J O G I . . .

Egy„nehézjogieset”akincstalálásrómaijogitémakörében

A Paul. D. 41, 2, 3, 3 töredék elemzése*

i.AForráSSzövEGrőláltAlábAn

Ajelentanulmányvizsgálódásánaktárgyátképezőhíres,Paulustólszár-mazó forrásszöveg tanúsága szerint a klasszikus jogtudósok körébenkorántsemvoltegyöntetűakincs,ill.azazonvalótulajdonszerzésjogimegítélése.Ezatextusazonbantöbbmásszempontbólisigenfontos,továbbáigenproblematikusis:

Neratius et Proculus et solo animo non posse nos adquirere posses-sionem, si non antecedat naturalis possessio. Ideoque si thensaurum in fundo meo positum sciam, continuo me possidere, simul atque possi-dendi affectum habuero, quia quod desit naturali possessioni, id animus implet. Ceterum quod Brutus et Manilius putant eum, qui fundum longa possessione cepit, etiam thensaurum cepisse, quamvis nesciat in fundo esse, non est verum: is enim qui nescit non possidet thensaurum, quam-vis fundum possideat. Sed et si sciat, non capiet longa possessione, quia scit alienum esse. Quidam putant Sabini sententiam veriorem esse nec alias eum qui scit possidere, nisi si loco motus sit, quia non sit sub custo-dia nostra: quibus consentio. (Paul.D.41,2,3,3)[1]

Ezakorántsemkönnyenértelmezhetőésszámosdogmatikaiprob-lémátfölvetőtextusazirodalombantöbbtekintetbenisigensokatvita-tottforrásokközétartozik.

[1] Ehhez a híres forrásszöveghez lásd pl. — megközelítően a teljesség igénye nélkülhivatkozva — a textus gazdag, mára hovatovább áttekinthetetlenné vált szakirodalmát:Savigny,18376,260skk.;Appleton,1930,10skk.;lauria,1955,21skk.;Mayer-Maly,1962,104skk.;Metro,1966,60skk.;Watson,1968,55skk.;backhaus,1981,146skk.;knütel,1999,571skk.; knütel, 1998, 207skk.; Agudo ruiz, 2005, passim; Agudo ruiz, 2013 (= www.unirioja.es/dptos/dd/redur/numero11/agudo.pdf), 8sk.; krämer, 2007, 167skk. A hazaiszakirodalomból tömören Pozsonyi, 2012 (= http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1641/1/Pozsonyi_norbert_Ertekezes.pdf), 42sk.; Erdődy, 2012 (= https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Erd%C5%91dy%20j%C3%A1nos%20PhD.pdf),160.p.577.lábj.és163.p.588.lábj.,ill.Erdődy,2014,138.p.10.lábj.csakmegemlítiatextust,denemfoglalkozikazzalrészletesebben.Ahazai tankönyvirodalomból lásdbessenyő,2010,207. tömör,detartalmaselemzését.

tan

ulm

án

yok

*Atanulmányabolyaijánoskutatásiösztöndíjtámogatásávalkészült.

4

ta

nu

lmá

nyo

k

S I K L Ó S I I VÁ N

Forrásszövegünkbőlnemcsakakincsre,ill.akincsentörténőtulajdonszerzésszabályaira vonatkozóan nyerhetünk releváns információkat; a szöveg ugyanis abirtoktanésazelbirtoklás[2]szempontjábólisnagyonfontoskérdésekettaglal.

A szöveg három, egymástól világosan elkülöníthető részből áll. Paulus akorábbi jogirodalom képviselői álláspontjainak idézése során nem kronologi-kusmódszertkövet,hiszenelsőkéntaprokuliánus iskolához tartozóklasszi-kusjogtudósoknézetérehivatkozik;eztkövetőenidéziapréklasszikuskorból,brutustól és Maniliustól származó irodalmi álláspontokat, majd a harmadikrészbentérvisszaaklasszikusjoghoz,aszabiniánusnézetetismertetve,amitPaulusiselfogad.

ii.AForráSSzövEGréSzlEtESElEMzéSE

1.Azelsőrész:aprokuliánusálláspontabirtokszerzésrevonatkozóan

AforrásszövegelsőrészébenPaulusaprokuliánusokhoztartozóneratiusésProculusnézetérehivatkozik,akikúgyvélték,miszerintpusztánanimusszal,tehátapusztabirtoklásiszándékkal(„solo animo”)csupánúgytudunkbirtokotszerezni,haaztegy természetesbirtok(„naturalis possessio”)megelőzi.Ezért,ha tudom,hogyatelkembenkincsetrejtettekel,azonnyombanbirtokotszerzek,mihelytazzalaszán-dékkalfogokrendelkezni,hogyaztbirtokoljam,hiszenamiatermészetes(vagyistényleges)birtoklásbólhiányzik,aztabirtoklásiakaratpótolja,„betölti”(„quia quod desit naturali possessioni, id animus implet”)—ti.(evonatkozásbanknütelfordítá-sáratámaszkodva)abbólacélból,hogyaztnecsupán„természetes”,hanem„jogi”birtokkátegyem.[3]Aprokuliánusnézetszerinttehátapusztaanimus—arranézve,hogyakincsatelekbenelvanrejtve—elegendőabirtokláshoz(vagyisakincskiásá-sáranincsszükségabirtokmegszerzéséhezaprokuliánusálláspontszerint).Ezaztjelenti,hogyhaakincsatelekbenelvanrejtve(eztjelentiittanaturalis possessio,amelyittabirtokláspusztafizikaitényéreutal,animusnélkül),aminterrőlatényrőlatelektulajdonostudomástszerez,akincsbirtokátismegszerzi,azonbananélkül,hogyakincsethelyérőlelmozdítaná,kiásná,teháthogyaztténylegesen,atelektőlfüggetlenülisbirtokbavenné.Akincsrőlvalótudomásszerzésselleszteháta„termé-szetes” birtokból „jogi értelemben” vett birtok a prokuliánus álláspont szerint.(és,mintlátnifogjuk,éppenezjelentimajdakülönbségetaszabiniánusfelfogáshozképest,amelyapossessiomegszerzéséhezatelekbenelrejtettkincsrőlvalótudomás-szerzésmellettakincsténylegeselmozdítását,kiásásátismegkívánja.)

[2]AzelbirtoklásegyesrómaijogikérdéseihezlásdahazaiszakirodalombólHamza,1970,47p.(=in:Hamza,2013,22–44.,atovábbiakbanazonbanazeredetioldalszámokrahivatkozunk);Hamza,1986,27–44.;Hamza,1999,189–203.;Hamza,2001–2002),15–23.(=in:Hamza,2013,11–21).[3]vö.knütel,1999,571.:„um ihn zum ‘juristischen Besitz’ zu machen”;knütel,1998,207.:„pour en faire une « possession juridique »”.

5E G Y „ N E h É z J O G I E S E T ” A K I N c S TA L Á L Á S R Ó M A I J O G I T É M A K ö R É b E N

•

bessenyő András ismertetése szerint, ha valakinek kincs van elásva atelkében, de nem tud róla, neratius és Proculus állítása szerint nem birto-kol, bár nyilván olyan helyzetben van, hogy kizárólag ő juthat hozzá a kincs-hez, mindenki más számára kizárhatja, hogy bármiféle behatást gyakorol-jon a kincsre. Ez a helyzet azonban önmagában még csupán „a birtoklásfizikai tényállása” (egyfajta speciális értelemben vett naturalis possessio,tehetnénk hozzá). A birtoklás, mint hatalmi viszony csak akkor jön létre,amikora telekbirtokosa tudomástszereza telkébenelásottkincsről;bessenyőismertetésében„azanimusmegjelenéseelengedhetetlenabirtokhelyzetmegva-lósulásához,anaturalis possessiokomplettbirtokténnyévalókiegészüléséhez”.[4]

2.Amásodikrész:apréklasszikuskoriálláspont,Paulusnézeteésazezekkapcsánfelvetődőjogiproblémák

Paulus a birtok megszerzésére vonatkozó prokuliánus álláspont ismertetésétkövetőenaPomponiusszavaivalajogtudománytPubliusMuciusScaevolamellettmegteremtőmásikkétpréklasszikuskorijogtudós,brutusésManilius[5]nézetétidézi.EztaPauluskorábanmárelavult(ésmárakorábbiklasszikusjogtudósok,tehátaszabiniánusokésaprokuliánusokáltalsemosztott)véleményt—amely-nek értelmében, ha valaki, aki a telek tulajdonjogát elbirtoklás útján megsze-rezte („fundum longa possessione cepit”),[6] a kincset is elbirtokolta („etiam

[4]bessenyő2010,207.[5]Mikéntjólismert,egyPomponiustólszármazóhíresforrásszöveg(Pomp.D.1,2,2,39)szerintPublius Mucius Scaevola, Manilius és brutus voltak azok a neves préklasszikus jogtudósok, akik„megteremtettékajogtudományt”(„fundaverunt ius civile”).vö.ahazaiszakirodalombólPólay,1962.[6]Ekitétellelkapcsolatbanakövetkezőmegállapításokatkívánjuktenni,anélkül,hogyazelbirtoklásrómaijogiproblémaköréberészletesebbenbelekívánnánkmenni.kérdéskéntmerülhetfel—éseztakérdéstazáltalunkismertszakirodalomnemvizsgáljarészleteseb-ben—,hogyvajonmilyentípusúelbirtoklásrautalhatapréklasszikuséskülönösenaklasszikusjogranézveaszövegbenszereplő„longa possessione cepit”kitétel(ebbenajegyzetbencsakéskizárólagazingatlan[a fundus]elbirtoklásáranézveteszünkmegállapításokat).A„közönséges”(ingatlanokeseté-benkétévesidőtartamotigénylő)elbirtoklásra(usucapio)?Esetlegaklasszikusjogtudósoknálatarto-mányitelkekelbirtoklásátjelölőlongi temporis praescriptióra?vagypedig—Hamza,1970,különösen7sk.kutatásairatámaszkodva—alongi temporis praescriptióhozképestakéseiklasszikuskorbanmásjelentésű,azitáliaitelkekelbirtoklásánakegyspeciálisformájátjelentőlongi temporis possessióra?többmintvalószínű,hogyhaaszövegnekapréklasszikuskorinézetetismertetőrészében,tehátabrutusraésManiliusratörténőhivatkozásbanejogtudósokeredetilega„longa possessione cepit” kité-telthasználtákisvolnaazelbirtoklásmegjelölésére,ezalattmégnemigenérthettekazusucapiónkívülmástípusúelbirtoklást,hiszenmindalongi temporis praescriptio,mindalongi temporis possessio aklasszikuskorbanalakultakkicsupán.Azingatlanokelbirtoklásáhozazonbanamagátsokáigszívó-santartóősiszabályértelmébencsakkétesztendőrevanszükség,amiegyáltalánnemjelenthosz-szú időtartamot! Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a „longa possessione cepit” kitétel Paulustól (eset-legakompilátoroktól,akikkifejezettenezzelafordulattalkívántakafunduselbirtoklásárautalni,aiustinianusijogiértelembenvettlongi temporis praescriptio szinonimájaként)származik,aztehátbru-tusnálésManiliusnálmégnemebbenaformábanszerepelt,hapedigesetlegigen,akkorazingatlanközönségesusucapiójaértelmében;mégisvalószínűbbnektartjuk,hogya longa possessiokifejezést

6

ta

nu

lmá

nyo

k


thensaurum cepisse”),méghaegyáltalánnemistudta,hogyazatelekbenelvoltrejtve(enézetszerinttehátakincsazé,akiéatelek;athensaurusosztjaatelektulajdonjogisorsát,mintatelekjáruléka,accessiója;hapedigvalakielbirtoklásútjánmegszerezteatelektulajdonjogát,azabbanelrejtettkincsetiselbirtokolta,

nemafundatoresiuriscivilis,hanemPaulushasználtaapréklasszikuskoriálláspontokismertetésesoránis.Semmijelnemutalarra,hogyaszövegbentartományitelekről,pontosabbanannakelbirtoklásáról—tehátaklasszikusjogértelmébenvettlongi temporis praescriptióról(ekifejezésnekaforrásokbanelőfordulószinonimáipl.—mikéntarraHamza,1970,34.p.12. lábj. isutal— longae possessionis praescriptio [vö.pl.Mod.D.44,3,3;Paul.D.44,3,12];exceptio longae possessionis[vö.ulp.D.44,3,5,1];praescriptio diutinae possessionis[ld.Marci.D.44,3,9])—volnaszó,ennekmáraforrásszö-vegbenolvasható„in fundo meo”kitételisellentmondanilátszik.—Evonatkozásbanrövidenutalunkarra,hogyazidővelanyagijogijelentéstöltőpraescriptio longi temporis konstrukciójaahellenisztikusjoggyakorlatbanalakultki.Egynevezetes,SeptimiusSeverusésAntoninusCaracallarescriptumátis-mertetőpapirusz(P.Strassb.22)görögnyelvűszövegébenolvashatunkelsőízbenahosszúbirtokláskifogásáról (gör.makras només paragraphé, lat. longae possessionis praescriptio),amitacsászárokazokrészérebiztosítottak,akikjogosokkal(gör.dikaia aitia, lat.iusta causa)bírtak,ésbármilyentiltakozásnélkültíz,ill.húszévigfolyamatosanbirtokoltakegytartományitelket.Eza—tartományitelekkvázitulajdonosánakutilis rei vindicatiójávalszembenemelt—praescriptio,melyeredetilega„hosszúbirtokláskifogása”nevetviselte,későbbönállóelbirtoklásiformáváerősödött,tehátanyagijogikategóriávávált;a iustinianusi jogbanpediga longi temporis praescriptio,mint jól ismert,máráltalábanazingatlanokelbirtoklásátjelenti(aszövegbenolvasható„longa possessione cepit” kitételígyaiustinianusijogkontextusábanazingatlanlongi temporis praescriptioértelmébenvettelbirtok-lásárautal;mostazonbanaszövegetannakeredeti,klasszikusjogikontextusábankellvizsgálnunk).— A longi temporis praescriptio kérdésköréhez lásd pl. Partsch, 1906.; nörr, 1969.; összefoglalóanjakab,2011,277.Aszokásjognakalongi temporis praescriptiokialakulásábanésfejlődésébenjátszottszerepérenézvepediglásdbrósz,1985,141skk.álláspontunk szerint az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a szövegben arról a longi temporis possessiórólvanszó,amelynekkonstrukciójaPauluskorábanmárismertvolt(vö.tryph.D.23,5,16:„Si fundum, quem Titius possidebat bona fide longi temporis possessione poterat sibi quaerere, mulier ut suum marito dedit in dotem eumque petere neglexerit vir, cum id facere posset, rem periculi sui fecit: nam licet lex Iulia, quae vetat fundum dotalem alienari, pertineat etiam ad huiusmodi adquisitionem, non tamen interpellat eam possessionem, quae per longum tempus fit, si ante, quam constitueretur dotalis fundus, iam coeperat. Plane si paucissimi dies ad perficiendam longi temporis possessionem superfuerunt, nihil erit, quod imputabitur marito.”; e forráshelymélyrehatóelemzéséhez ld. aha-zaiszakirodalombólHamza,1970,5skk.),hiszenegyrésztaPaul.D.41,2,3,3töredékbenszereplőfundus itáliaiteleklehet,másrészta longa possessiokétévnélmindenvalószínűségszerinthosszabbidőtartamot jelöl. Az itt hivatkozott, részletesebben most elemezni nem kívánt (egyebek mellett ahozománybaadott[itáliai]telekelidegenítésénektilalmátelőírólex Iuliáraishivatkozó)tryp.D.23,5,16fragmentumemlítiugyanabona fidest,denememlítiaiusta causát,amelyviszontazusucapio elengedhetetlenfeltételeaklasszikusrómaijogban(vö.Hamza,1970,9.);éppenaiusta causa esetle-geshiányaindokoljaahosszúideigtartóbirtoklást;ahosszúidőugyanismintegypótoljaaiusta causahiányát.APaul.D.41,2,3,3töredékbenistalánazilyenértelembenvettlongi temporis possessióról,nempedigacsupánkétévesbirtoklástigénylőusucapiórólvanszó—jóllehetaPaulus-szövegetekin-tetbennemszolgálrészletesebbinformációkkal.Azonbanaszövegbenkétízbeniselőfordulólonga possessioálláspontunkarralátszikutalni,hogyezahosszúbirtokláskétévnélhosszabbbirtoklástjelent;hapedigigen,úgynemközönségesusucapiórólvanszó;ezesetbenpedigazelbirtoklásútjántörténőtulajdonszerzésneknemfeltételeaiusta causa(vö.tryph.D.23,5,16).Aiustinianusijogvo-natkozásábanezakérdésnemvetődikfel,hiszenazingatlanoklongi temporis praescriptio elnevezésűelbirtoklásaegyébkéntisrelatívehosszúidőt—10,ill.20évet—feltételez.Aklasszikusjogranézveazonbaninkábbalongi temporis possessio,mintsemazusucapio tűnikvalószínűnekaPaul.D.41,2,3,3töredékbenfoglaltakranézve.

•


azarrólvalótudomáshiányábanis)—Paulusnemtartjahelytállónak.Azugyanis—indokoljavéleményétPaulus—,akinemtudakincsről,nemisbirtokoljaazt,méghaatelketbirtokoljais;animusnélkülnincsenbirtoklás,tehetnénkhozzá,tehát csak a „pszichológiai elem” nem elegendő a birtok megszerzéséhez.[7]De még ha tud is a kincsről a telek tulajdonosa — folytatja Paulus a szöveglegproblematikusabb és legtöbb értelmezési kérdést felvető részében —, akkorsembirtokoljaaztel,mivelezesetbentudja,hogyakincsmásé(„scit alienum esse”;[8]vagyisilyenkoratelekbirtokosánakakincsbirtoklásakezdetekorkonsta-tálhatórosszhiszeműségenemteszilehetővéakincselbirtoklását).

brutusésManiliusidejébena(szubjektívértelembenvett) jóhiszeműség[9]azelbirtokláshozmégnemvoltszükséges,mutatráerreaforrásszövegkapcsánpl.backhaus[10]ésvisky[11]is.Azirodalminézetekazonbanezzelkapcsolatbanmegoszlanak.MáskéntértelmeziajóhiszeműségkövetelményétapréklasszikusésaklasszikuskorranézveMayer-Maly:[12]nézeteszerintPauluskizárjaajóhi-szeműséget,hatudjuk,hogyatelekbenegykincsvanelrejtve.Ezzelpedigafidesszámárapozitívtartalmatkívánmeg,megköveteli,hogyabirtokoskellőalappal— ahogy Mayer-Maly fogalmaz: „mit gutem Grunde” — feltételezze, hogy egy„megfelelő szerzési pozícióban” („in einer geeigneten Erwerbsposition”) van.brutus és Manilius azonban Mayer-Maly szerint beérte azzal, hogy a birto-kosnemtudegymásikszemélyjogáról.Atelekbirtokosa,amelybenegy,azőszámáraismertkincsvanelrejtve,jóllehettudja,hogyezakincshozzámégnemtartozik,nemtudegymásikszemélyjogáról.brutusésManiliusezértenged-hettékmegatelekbirtokosaáltalismertkincselbirtoklásátanélkül,hogyezzelazelbirtoklófélbenlévőszemélyjóhiszeműségénekkövetelményesérültvolna.[13]

[7]vö.pl.Maschi,1966,491.:„ilsoloelementopsicologico(animus)nonè sufficienteperl’acquistodelpossesso…”.vö.pl.Agudoruiz,2013,9.:„únicamenteelelementopsicológico(animus)noessuficienteparalaadquisicióndelaposesión…”.[8] Ekitételtarégebbi irodalombanszámosszerzőgyanúsította interpolációval,a„Sed et si sciat… alienum esse.” szövegrészt posztklasszikus glosszának minősítve (az e tekintetben relevánsszakirodalomismertetésétőleltekintünk,errenézvelásdbackhaus,1981,148.p.47.lábj.);backhaus,1981, 148. is rámutat arra, hogy egy ilyen hipotézissel lehetne legkönnyebben megoldani a szövegértelmezésénekproblémáját,deakönyvmegjelenésének idején (ésazóta is)uralkodó tudományosklímának megfelelően (ne feledjük, hogy backhaus könyve 1981-ben jelent meg, amikorra már„leáldozott”azinterpolációkritikacsillaga)hangsúlyozza,hogyazinterpolációkritikáhozcsakakkorlehet fordulni,hamásmagyarázatnemvolna lehetséges.Márpedigbackhaus—mint látni fogjuk—abbanlátjaamegoldást,hogyPaulusevonatkozásbannemműértelembenhasználtaathensaurusszót.[9]Azobjektívésaszubjektívbona fideskérdésköréhezld.mélyrehatóanFöldi,2001,passim;Földi,2007,123skk.;Földi,2010,483–507.;Földi,2013,25–39.,ill.azetanulmányokbanhivatkozotttovábbiszakirodalmat.[10]backhaus,1981,147.[11]visky,1982,127.[12]Mayer-Maly,1962,106sk.[13] Mayer-Maly,1962,107.—lásdazonbanezzelszembenkritikusanbackhaus,1981,148.alábbismertetettokfejtését.

8

ta

nu

lmá

nyo

k


Egyértelműviszont,hogyapréklasszikusjogtudósokafentiekfényébenmégúgytekintettekakincsre,mintatelekaccessiójára(pars fundi),[14]amelyosztottaatelektulajdonjogisorsát,vagyisakincsenézetszerintakkorisatulajdonosé,havajmifogalmasincsarról,hogyazazőtelkénvan.Paulusazonban—ésetekin-tetben,mintnyomban látni fogjuk, aprokuliánusokés a szabiniánusokközöttsemvoltvita—akincsre,mint(atelekhezképest)önállódologratekint,amelykorántsemosztjaatelektulajdonjogisorsát;ennekkonzekvenciájakéntpedigatelekelbirtoklásanem járegyütt (apréklasszikuskori állásponttal szemben)akincselbirtoklásávalis.

nyomban fölvetődik azonban a következő kérdés: miért kellene a kincsetelbirtokolni?Atechnikusértelembenvettkincsenugyanis—mint(Paulusdefiní-ciója[15]szerint)régenelrejtett,értékesdolgon,amelynekmárnincstulajdonosa—apusztamegtalálássalmártulajdontlehetszerezni,ígyaműértelembenvettkincselbirtoklásáranincsenszükség.Haatelektulajdonostaláljamegakincset,ő szerez rajta tulajdont (éspedig nyomban; elbirtoklásra nincs szükség a tulaj-donszerzéséhez),haviszontvalakimás,akkorezutóbbiszerezrajtatulajdont,éspedigszinténnyomban;természetesenősemszorulelbirtoklásra.Haaszövegmásodikrészébenszereplőkincstechnikusértelembenvettkincsvolna,aminatelektulajdonosamegtalálássaltulajdonjogotszerezne,úgyazaszemély,akieztkövetően„találnámeg”akincset,márnemszerezhettulajdont,ill.haőakincsetesetleghaszonszerzésicéllalmozdítanáelahelyéről,lopástkövetneel.

Elbirtoklásracsakakkorvanszükség,haatelekbenelrejtettdologvalakimásé;ekkorviszontezadolognemműértelembenvettkincs,csupánegyelrejtettdolog,akinek tulajdonosa ismert vagy legalábbis kideríthető. Elvileg a műértelembenvettkincsnekisvantulajdonosa,azonbanazőkilététhomályfedi,ígyaztlehetmondani, hogy gyakorlatilag nincsen tulajdonosa. Az olyan dolog azonban,amelynektulajdonosaismertvagylegalábbiskideríthető,egyáltalánnemtekint-hető technikus értelemben kincsnek. ilyenkor annak birtokbavétele nem ered-ményeznyombantulajdonszerzést,hanemahhozelbirtoklásszükséges,akáratelektulajdonos,akáregy,atelektulajdonosánésazelrejtettdologtulajdonosánkívüliharmadikszemélytaláljaaztmeg.Azelbirtokláshozazonbanabirtokláskezdetekorbona fidesrevanszükség.Hapedigatelektulajdonosabbanapillanat-ban,amikortudomástszerzettatelkénlévőkincsről,tudja,hogyadologmásé,akkor a birtoklás kezdetekor fennálló rosszhiszeműsége miatt a telekben elrej-tettdolgotnembirtokolhatjael.Haviszontabirtokláskezdetekoratelektulajdo-nosesetlegnemtudta,hogyadologmásé,hanemetényrőlcsakkésőbbszerzetttudomást,akkor—mivelmala fides superveniens non nocet—elbirtoklásútján

[14]vö.pl.Agudoruiz,2005,70.[15]„Thensaurus est vetus quaedam depositio pecuniae, cuius non exstat memoria, ut iam dominum non habeat: sic enim fit eius qui invenerit, quod non alterius sit.” (Paul.D.41,1,31,1)vagyisakincs„egybizonyosrégenelrejtett,értékesdolog,amelyremárnememlékeznek,sígynincsentulajdonosa”(Földi–Hamza,201520,335.fordítása).


tulajdontszerez,haazelbirtoklásmindenfeltételeteljesül.[16]Akonkréttényállás-banazonbanbizonyos,hogyatelektulajdonosatelekbenelrejtettdologbirtokamegszerzésénekidőpontjábanmártudta,hogyadologmásé.Ezpedigkizárjaazelbirtoklást. ígybármennyiidőtelikisel,atelekbenelrejtettdologtulajdonosatulajdonosismarad.Ekkorviszontakincsnemműértelembenvettkincs.

A kincs elbirtoklása elvileg akkor is szóba jöhetne, ha feltételeznénk, hogyakincsenannakmegtalálásaútjánatelektulajdonostulajdontszerzett.Akincsviszontilyenkorszinténnemműértelembenvettkincs,annakmegtalálásátköve-tően.Havalakia telektulajdonosáltali tulajdonszerzéstkövetőenmozdítanáelhelyérőladolgot,vagyisszereznémegannakbirtokát,éshaeztkövetőenazonelbirtoklás útján (ha annak feltételei fennállnak) tulajdonjogot szerezne, majdeztkövetőenkerülnevisszavalamilyenoknálfogvaatelektulajdonosbirtokábaadolog,akkorőazonelvilegelbirtoklásútjánszerezhetnetulajdont.Ezanyaka-tekertokoskodásazonbannemtűnikcélszerűnek,márcsakazért sem,mertaszövegbőlkihámozhatótényállásilyenkiegészítéseelevecsakhipotetikusjelleg-gel volna lehetséges; azon túl, hogy ilyen esetben a technikus értelemben vettkincsbőlegyébkéntisnemtechnikusértelembenvettkincsváltvolna,aszöveg-benszósincsilyenkérdésekről.

Az elbirtoklásra történő utalás a szövegben egyértelműen arra utal, hogyhaaszövegelejénésvégénemlítettkincsvalóbanműértelembenvettkincs,azominózus„Sed et si sciat, non capiet longa possessione, quia scit alienum esse.”szövegrészretekintettelPaulusakonkrétdöntéssoránakincsrenemműérte-lembenvettkincskéntgondolt,hanemcsupánolyanelrejtettdologként,amely-rőlatelektulajdonostudja,hogyazvalakimásé.

3.Aharmadikrész:aszabiniánusálláspontabirtokszerzésrevonatkozóan

végülpedigPaulusaztaSabinusáltalfelállítottésegyestovábbi(megnemneve-zett) jogtudósok (nyilvánvalóana szabiniánus iskolaképviselői) által is elfoga-dottnézetetismerteti,amelyszerinthelyesebb,hogyaz,akinekarróltudomásavan, csakakkor szerezakincsenbirtokot,haazthelyéről elmozdították (kiás-ták),mivelaz(akiásást,teháta„valódi”korporalitáseleménekmegvalósulását

[16] Amennyibena telektulajdonosabirtoklásmegkezdéseutánszerezne tudomástarról,hogyatelekbenelrejtettdologvalakimásé,úgyazelrejtettdologciviljogitulajdonosasikerrelkövetelhetnétőlevisszaadolgot,haazelbirtoklásidejemégnemjártvolnale;haviszontigen,akkorakorábbitulajdonosegyesetlegestulajdoniperbenazelrejtettdolgonidőközbenciviljogitulajdontszerzőte-lektulajdonossalszembenalulmaradna.Errőlazonbanszósincsamostvizsgáltszövegtényállásában.

10

ta

nu

lmá

nyo

k


megelőzően)nincsamiőrizetünkalatt(„sub custodia nostra”).[17]Akéseiklasszi-kusPaulusaSabinusáltalfelállítottnézetetfogadjael.

bessenyőAndrásismertetéseszerintSabinusésazálláspontjátkövetőjogtu-dósok, így Paulus szerint még a kincsről való tudomásszerzés sem elegendőönmagában a birtok létrejöttéhez (szemben a prokuliánus nézettel); ahhozelengedhetetlen,hogyatelekbirtokosaelmozdítsaeredetihelyérőlakincset.[18]Ejogtudósokálláspontjaszerinttehátazanimus possidendinemállhatakincshollétérőlvalópuszta tudomásszerzésben,hanemannakszükségképpenmegkellnyilvánulniavalamilyenkülsőténykedésben,adottesetbenakincsmegra-gadásában,eredetihelyérőlvalóelmozdításában.[19]

Más tekintetben viszont a prokuliánus és a szabiniánus álláspont között jólláthatóannemvoltkülönbség,hiszenmindaprokuliánusok,mindaszabiniánusok,mindpedigPaulusazonanézetenvannak—afundatores iuris civilisszelszemben—,hogyathensaurusnematelekaccessiója,hanemönállódolog,amelynemosztjaatelektulajdonjogisorsát.Aprokuliánusésaszabiniánusálláspontközöttikülönb-ségabbanáll,hogymígaprokuliánusokszerintjelenesetbenatelekbenlévőkincs-rőlvalópusztatudomásszerzésismegvalósítjaapossessiót,addigaszabiniánusokés Paulus szerint az animus mellett a kincs tényleges kiásásával megvalósuló„valódi”corpusisfeltételeapossessiomegszerzésénekajelentényállásban.

4.Aszövegegyesértelmezésiproblémái

Paulusdöntéseszerinttehátatelektulajdonosnembirtokoljaelatelekkelegyüttakincsetisegyúttal.Haatelektulajdonosnemtudakincsről,akkorazanimushiányamiattapossessiosemvalósulmeg,ésmegsemkezdődikazelbirtoklás;hapedigatelektulajdonosakincsbirtokátmegszerzi,akkorsembirtokolhatel,mertabirtokmegszerzésénekpillanatábanrosszhiszeművolt.

Mifakadebbőlazálláspontból?Haegyműértelembenvettkincsrőlvanszó(teháthaakincsneknincstulaj-

donosa,ill.,haelvilegvanis,azőkilététhomályfedi),akkorakincsetmegtalálószemélyazonnyombantulajdonjogotszerez;ezaszemélyelvileg lehetmagaa telek tulajdonosa vagy más személy is. Ha viszont nem műértelemben vettkincsrőlvan szó—vagyis,haa telekbenelrejtettdolog tulajdonosánakkiléte

[17] A szövegben szereplő custodiának természetesen semmi köze sincs az objektív custodia-felelősséghez, az csupán a dolog feletti tényleges őrizetet, tehát a dolog feletti tényleges hatalmatjelöli.Mintjólismert,acustodiaszószámosforrásszövegbencsupánténylegesőrizetet,ill.egydologfelettiténylegeshatalmatjelöl;ld.evonatkozásbanSiklósi,2009,11sk.,valamintSiklósi,2015,230.(=http://www.ridrom.uclm.es/documentos15/siklosi15_pub.pdf),ill.azetanulmányokbanhivatko-zotttovábbiszakirodalmat.[18]bessenyő,2010,207.[19]uo.


ismertvagylegalábbiskideríthető—,a„kincsen”csupánelbirtoklásútjánlehettulajdontszerezni,atelektulajdonosaviszontjelenesetbennembirtokolhatjaelatelekbenelrejtettdolgot,mivelabirtokszerzéspillanatábantudta,hogyakincsmásé.Haazelrejtettdologtulajdonosaássakiakincset,őtulajdonoskéntmindenképpenvédelembenrészesülatelektulajdonosésazelrejtettdologtulaj-donosaközöttitulajdoniperben.Hapedignematelektulajdonosa,ill.nemisa„kincs”tulajdonosaássakia„kincset”,amegtalálóelbirtoklásútjánszerezhettulajdont (haazelbirtoklásminden feltétele teljesül; ígyapl.megtalálónaka„kincs”megtalálásánakpillanatábanjóhiszeműnekkelllennie,hogya„kincset”elbirtokolhassa).

Aszövegszámos,abirtoktanszempontjábólisrelevánsmegállapításttartal-maz.Afragmentumértelmezésesoránazonbanmindenekelőttaza—korábbanmárfölvetett—kérdésmerülfel,hogyaszövegegészébentechnikusértelembenvett kincsről van-e szó vagy sem, így tárgyalható-e ez a szöveg a maga teljesegészében a kincstalálás témakörében. Erre a kérdésre álláspontunk szerintkategorikusválaszadható:nem.Paulusdöntésekapcsánlegalábbissemmikép-pensem.Abbólakitételből,hogyatelektulajdonostudja,hogyakincsidegendolog,egyértelműenkövetkezik,hogya„kincsnek”vantulajdonosa,tehátaztnemlehetműértelembenvettkincsnektekinteni.

Ez pedig világosan mutatja azt a nagyfokú terminológiai bizonytalansá-got is, amely azokat a forrásszövegeket jellemzi, melyekben a thesaurus (itt:thensaurus)szóelőfordul.

AszövegbenemlítettthensaurusmárSavigny[20]értelmezéseszerintisrészbenatechnikus,részbenpediganemtechnikusértelembenvettkincsetjelentette;ezanézetkésőbbszámoskövetőretaláltésuralkodó(bárnemegyeduralkodó)lettaforrásszövegmodernszakirodalmában(lásdpl.backhausésknütelalábbismer-tetettértelmezését).Hapedigathensaurusnemmindenholaműértelembenvettkincsreutalaszövegben,akkoratextusnakaPauluskonkrétdöntésétismertetőrészeinematechnikusértelembenvettkincstalálástémakörébenrelevánsak.

Aszövegmásszempontbólisigenkényeskérdésekettaglal.A második szövegrészből — pontosabban az ebben a részben két ízben is

előforduló„longa possessione” kitételből derülkimagaatörténetitényállás,ti.,hogy jelen esetben a telek (amelyben kincset rejtettek el) birtokosa usucapioútjánszereztemegatelektulajdonjogát;eszövegrészbőlderülkiazesetPaulusszámárarelevánskonkrét jogiproblémája is, ti.azakérdés,hogyatelekelbir-toklásaautomatikusanegyüttjár-ea„kincselbirtoklásával”;[21]hapedignemjár

[20]Savigny,1837,263.p.1.lábj.[21]Azidézőjelhasználatátazindokolja,hogy—mikéntarrafentebbmárutaltunk—aműértelembenvettkincsesetébennemjönszóbaazelbirtoklás,hiszenilyenesetbenamegtalálónyombantulajdontszerezakincsen.A„kincselbirtoklása”alighaértelmezhetőmásként,minthogyevonatkozásbana„kincs”nemműértelembenvettkincs,tehátvantulajdonosa;azilyenkincsesetébenpedigmárazelbirtoklásisszóbajöhet.

12

ta

nu

lmá

nyo

k


együtt (és Paulus szerint nem jár együtt, mivel Paulus a kincsre önálló dolog-ként tekint,ahogymárkorábbanaprokuliánusokésaszabiniánusokis), tehátha a kincset nem tekintjük a telek accessiójának, akkor az a kérdés merül fel,hogyelegendő-e(mikéntazelsőrészbenidézettprokuliánusokvélték)akincs-ről való puszta tudomásszerzés a birtok megszerzéséhez, vagy szükséges-ehozzáakincs ténylegeskiásása, teháta„valódinak” tekinthetőcorpus is (hogymelyikmegoldástfogadjaelPaulus,azaharmadikrészbőlderülki;mintláttuk,Paulusaszabiniánusokálláspontjátfogadjaela„kincsen”történőbirtokszerzéstilletően,tehátPaulusszerintisfeltételeakincsbirtokamegszerzésénekaz,hogyannak kiásására, tehát tényleges birtokbavételére sor kerüljön); a legsúlyosabbjogikérdésazonbanabbanáll,hogyhaa„kincs”possessiójamegvalósul,elbirto-kolhatja-eatelektulajdonosatelekbenelrejtettdolgot.

Azelbirtokláshoz—egyebekmellett—apossessióra éspossessiomegszerzé-sénekpillanatábanabona fidesreisszükségvan;márpedighaatelektulajdonosabirtokotmegszerezte,detudja,hogyakincsmásé,akkoresetébenhiányzikabona fides,ésezakörülményakincselbirtoklásátiskizárjaatelektulajdonosvonatko-zásában.ésabból,hogyatelektulajdonostudja,akincsmásé,derülki,hogyezatelekbenelrejtettkincsnemműértelembenvettkincs;aPaul.D.41,1,31,1fényé-benjólismert,hogyéppPaulusvoltaz,akiakincsfogalmánakdefiniálásasoránaztírta,hogyakincsnek„márnincsentulajdonosa” („dominum non habeat”).

lássuk,hogyanértelmezhetőaszövegattólfüggően,hogymiképpeninterp-retáljukPaulusszavait,teháthogya)aztfeltételezzük-e,hogyPaulusakincsre,mint műértelemben vett kincsre gondolt; b) azt feltételezzük-e, hogy Paulus adöntéssoránathensaurusszótnemműértelembenhasználta.

a)Azelső(álláspontunkszerintcsupánelvijelentőségű)értelmezésivariáció-banatelekbenlévőkincsvalóban(tehátműértelembenis)kincsetjelentazegészszövegben;tehátolyanértékesdologrólvanszó,amelyetvalakirégenelrejtett,ígyadologtulajdonosánakkilétetöbbémárnemállapíthatómeg.Akincsenannakmegtalálásaútjánlehettulajdonjogotszerezni;ígyhaakincsetatelektulajdonostaláljameg,őszerezrajtanyombantulajdont,hapedigegy,atelektulajdonosonkívüliszemélytaláljamegatulajdonostelkébenaztakincset,aminatelektulaj-donosnemszerzetttulajdont,akkorezutóbbiszemélyszerezazontulajdonjogot.ilyenesetbenathensaurusatelektulajdonosőrizetébőlkikerül,akincspedigaklasszikusokálláspontjaszerintnemosztjaa teleksorsát;haa telektulajdonostudomástszerezisakincsről,azmáramegtalálóé.Akincsrőlvaló,atelektulajdo-nosáltalipusztatudomásszerzésakincsnekatelektulajdonosonkívüliszemélyáltaltörténőmegtalálásautánmártermészetesennemeredményeziakincsbirto-kánakmegszerzését—ígyakincselbirtoklásátsem.

Hapedigakincsamegtalálóbirtokábólesetlega telektulajdonosbirtokábakerülne,úgyakincsenmárkorábbantulajdontszerzettfelperesnekatelektulaj-donosellen indítottrei vindicatiójávalszembena telektulajdonosalulmaradna,ha időközbenakincs telektulajdonosáltali elbirtoklásáranemkerült sor.A rei vindicatiót pedig a megtaláló az actio furtival is halmozhatja, amennyiben a


telektulajdonoselloptavolnatőleakincset.—Mivelazonbanaszövegbőlkihá-mozhatótényállásbólmindez,mintláttuk,nemolvashatóki,csakannakimmárforrásszerűtlennéváló továbbgondolásaútján, ezavariációaligha lehethelyesértelmezés.Egyébkéntis:haakincsvalóban,teháttechnikusértelembenvéveiskincs,akkorannakvonatkozásábanazelbirtoklásamúgysemjöhetszóba,hiszenakincsenannakmegtalálásaútjánszerezhettulajdonjogotakáratelektulajdonos,akármás,elbirtoklásrailyenkornincsszükség.

b) A második értelmezési variációban a „kincs” nem technikus értelembenvett kincs, azt valaki korábban elrejtette a telekben, és az ő személye ismert.A telken a tulajdonos elbirtoklás útján tulajdont szerzett, a telekben elrejtettdolgonazonbannem,mertatulajdonosa„kincs”esetébenmárabirtokszerzéspillanatábantudta,hogyazmásé,ésígyhiábaszereztemega„kincs”birtokát,mivelrosszhiszemű,atelekbenelrejtettdologelbirtoklásamegsemkezdődik.Hatehátatelektulajdonosrosszhiszeművolt,azelbirtoklásútjántörténőtulajdon-szerzéseleveszóbasemjöhet.

Hapedigatelekbenelrejtettdolognemelfeledetttulajdonosaa„kincset”azelbirtoklásiidőlejártaelőttbirtokbavenné,akkoradologatelektulajdonosőrize-tébőlkikerülne,ésazőelbirtoklásaegyébkéntismegszakadna,haatelektulajdo-nosjóhiszeműislettvolna.

álláspontunk szerint nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a szövegnekkülönbözőrétegeivannak.nemtartjukteljesenkizártnak,hogyapréklasszikuskoriálláspontnak, az egyes klasszikus kori álláspontoknak és Paulus döntésének egyfragmentumbatörténő„összegyúrása”akompilátoroktevékenységénekeredménye.Azismindentovábbinélkülelképzelhető,hogyaszövegetakompilátoroklerö-vidítették.[22]

Dehaelisvetnénkazinterpolációkritikaimegfontolásokat,akkorsemlehetattóleltekinteni,hogyPaulusdöntésesoránakincsre—amintaztamértékadószakirodalom jelentős képviselői (backhaus és knütel) is vélik — nem műérte-lembenvettkincskéntgondolt.Ettőlviszontmégmindentovábbinélküllehetsé-ges,hogyaszövegbenhivatkozotttovábbijogtudósokakincsretechnikusérte-lemben gondoltak; nem tűnik feltétlenül szükségesnek azt feltételeznünk (bárennek ellenkezője sem zárható ki), hogy az egész szövegben nem műértelem-benszerepelneathensaurusszó.HapedigaPaulusáltalhivatkozottjogtudósokthensaurusalatttechnikusértelembenvettkincsetértettek,afragmentumakincsjogitermészete,ill.azazontörténőtulajdonszerzésfejlődéstörténeteszempont-jából is igenjelentősszöveg,amelybőlvilágosankiolvashatómindenekelőttaz,hogyapréklasszikuskorbanatelekbenelrejtettkincsetmégatelekaccessiójánaktekintették,mígehhezképestaklasszikusjogtudósokmárakincsre,mintönállójogisorssalrendelkeződologratekintettek,ésekkéntakincstalálás,mintönállótulajdoniszerzésmódcsupánaklasszikuskorirómaijogbannyertkidolgozást.

[22]vö.pl.Mayer-Maly,1962,104.

14

ta

nu

lmá

nyo

k


iii. A MértékADó MoDErn róMAi joGi SzAkiroDAloMbAn FoGlAltFőbbálláSPontokASzövEGértElMEzéSétillEtőEn

1.backhausálláspontja

Afragmentummélyrehatóéskitűnőelemzésétnyújtóbackhausinterpretációjá-naklényegétakövetkezőképpenlehetösszefoglalni.Afragmentumelejeésvégebackhaus szavaival azt a kérdést taglalja, milyen feltételeknek kell teljesülniükahhoz,hogyatelektulajdonosatelekbenelrejtettkincsbirtokát(ésezenkeresz-tül persze a tulajdonjogát) megszerezze.[23] A Paulus számára megválaszolástigénylőkérdésazonban—mikéntbackhaushangsúlyozza—alapvetőenabbanáll,hogyaz,akiegytelekbirtokosa,atelekelbirtoklásávalegyüttegy,atelekbenelrejtettkincsetiselbirtokolhat-evagysem.[24]Mikéntarrabackhausmeggyőzőenrámutat,ezbrutusésManiliusszámáranemvoltkérdés,hiszenazőálláspontjukszerintakincsatelekaccessiója,tehátnemönállódolog,amitatelekbirtokosaatelekkelegyüttelbirtokol,mégpedigtekintetnélkülarra,hogytudott-eakincslétezésérőlvagysem.[25]EztakorábbiálláspontotPaulushelytelennekminősíti;atelekésakincsugyanisegymástólelválasztandó,kétönállódologróllévénszó;ígyazelbirtoklást iskülönkellvizsgálnia telekésakincsesetében;akincsenelbirtoklásútján történőtulajdonszerzéshezpedig—backhausszavaival—egyspeciáliscivilis possessióraisszükségvan,apusztabirtokahhoznemelegendő.[26]EzamegfontolásviszontPaulustakövetkeződilemmaeléállítja:haatelekbirto-kosanemtudakincsről,úgynincsenanimusa,amelyapossessiomegvalósulá-sánakfeltétele;haviszonttudakincsről,úgymegvanugyanazanimusésezenkeresztülapossessiois,egyidejűlegazonbanazistudja,hogyakincsnemazövé.Ezzel pedig hiányzik az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzéshez a birtok-szerzés pillanatában szükséges bona fides.[27] A dilemma tehát backhaus értel-mezéseszerintabbanáll,hogyazelbirtoklásegyikfeltételének(birtoklás)telje-süléseamásikszükségesfeltételt—abona fidest—kizárja.[28]Miképpenállhatelő ilyen helyzet? Maga Paulus a kincset uratlan dologként definiálja; így máselrejtett dolgok, amelyek a kincset elrejtő személynek a tulajdonában vannak,nemminősülnekkincsnek.MiképpentudjaPaulus—teszifelakérdéstbackhaus—kizárniazelbirtokolhatóságotakincsrevonatkozódefinícióratekintettel,mivelazelbirtoklótudja,hogyakincsidegendolog?[29]backhausszerinthárommegol-dáskínálkozik:1.azominózus„Sed et si sciat, non capiet longa possessione, quia

[23]vö.backhaus,1981,146sk.[24]backhaus,1981,147.[25]uo.[26]backhaus, 1981,148.[27]uo.[28]uo.[29]uo.


scit alienum esse.” szövegrészposztklasszikusglossza;ekétségtelenülkézenfek-vőnektűnő,azonbanalighabizonyíthatóhipotézistbackhausazértvetiel,mertálláspontjaszerintmásmagyarázatisadható;[30]2.Paulusebbenafragmentum-banisakincsnekazáltalamegadottdefiníciójábólindulki,ajóhiszeműségnekazonbanmástartalmatad,mintManiliusésbrutus;mígejogtudósokszámáraajóhiszeműségegyidegenjogosultságnemtudásábanállt,addigPauluspozitívekívánjamegajóhiszeműségetasajátjogosultságranézve;[31]3.abackhausáltalpreferáltinterpretációszerintPaulus—afragmentumelejévelésvégévelszemben—nemtechnikusértelemben(vagyisnemaPaul.D.41,1,31,1alattfölvettforrás-szövegbenolvashatódefinícióértelmében)alkalmazzaakincsfogalmát,hanemegyidegen,elrejtettdolgotértkincsalatt.[32]Mivelpedigmindapossessio,minda bona fides szükséges feltételei az elbirtoklásnak, és ebben a konstellációbanmindkétfeltételegyüttesennemteljesül,akincstelektulajdonosáltalielbirtoklá-sáranemkerülsor.[33]

2.knütelálláspontja

lássuk a mértékadó modern szakirodalomból knütel — lényegében backhausálláspontjátkövető—értelmezésétis.[34]

Ezaforrásszövegknütelinterpretációjábanabirtokszerzésrőlszól,azonbannézeteszerintisazoccupatioútjántörténőtulajdonszerzésselösszefüggésben.[35]Azelsőrészben,mikéntknütelismerteti,Paulusaprokuliánusálláspontotidézi,amely szerint a kincsen történő tulajdonszerzéshez elegendő, hogy az, aki atelketbirtokolja, tudomástszerzettarról,hogya telekmelyikrészénrejtettékelakincset.AharmadikrészbenPaulusaszabiniánusnézetetismerteti—amitPaulusiselfogad—;aszabiniánusálláspontszerintnemelegendőakincsrőlvalópusztatudomás,merthaakincsetahelyérőlelmozdították,akkorazmárnemállatelektulajdonosőrizetealatt.Atulajdonosnaktehátakincsetténylegesenisbirtokolniakell.Annakokát,hogyahadrianusi„felesszabályról”[36]atextusnemteszemlítést,knütelabbanlátja,hogyittmagaatelektulajdonosaz,akiakincsről tudomástszerzett,ésaztbirtokbavette.Amásodikrészértelmezésesoránknütelpremisszakéntleszögezi,hogyaforrásokbanathesaurusfogalmakétkülönbözőértelembenhasználatos:egyrészt jelentbármilyen ingódolgot

[30]uo.[31]EztaMayer-Maly,1962,106sk.általadott,fentebbmárismertetettmagyarázatotbackhaus,1981,148.azértnemfogadjael,mertaz„alienus”normálisesetbenegydolognakegyidegentulajdonhozvalótartozásárautalóterminus technicus(vö.Heumann–Seckel,1907,s.v.alienus).[32]backhaus,1981,149.Etekintetbenld.mégabackhaus,1981,149.p.52.lábj.általhivatkozotttovábbiszakirodalmatis.[33]backhaus,1981,149.[34]knütel,1999,571skk.;knütel,1998,207skk.[35]ld.márkorábban,erőteljeshangsúllyalbackhaus,1981,146.p.40.lábj.[36]vö.Vita Hadr.18,6;inst.2,1,39.

16

ta

nu

lmá

nyo

k


(többnyirepénzt),melyetvalakielrejtett:ilyenesetekbenakincsnekegyértel-műenvantulajdonosa,ésannakszemélyemegállapítható(vö.pl.Pomp.D.10,4, 15); másrészt viszont a thensaurus technikus értelemben egy dolgot vagyingódolgokösszességétisjelentheti,amitannakismeretlentulajdonosarégenelrejtett, és ebből fakadóan a kincs tulajdonosa nem ismert (vö. Paul. D. 41,1,31,1).Afundatores iuris civilisszerintakincsatelekaccessiója;eztavéle-ménytakéseiklasszikusjogtudóselutasítja,ésakincsre,mintönállódologratekint, ahogyanarra aPaulusáltal idézett szabiniánusokésprokuliánusok isönállódologként tekintettek.ésezokozzaadilemmátknütel szerint:amígatelektulajdonosanemtudakincsről,nincsencivilis possessiója,ésezértelbirto-kolnisemtudjaakincset;akincsrőlvalótudomásszerzésviszontmegalapozzaa possessiót, ekkor azonban hiányzik a (szubjektív értelemben vett) jóhisze-műség,amelynekabirtokszerzéspillanatábanfennkellállnia:ekkortól fogvaugyanistudomásavanarról,hogyakincsvalakimásé.[37]ittjelentkezikPauluskincsrevonatkozódefiníciójának(Paul.D.41,1,31,1)nehézkesalkalmazha-tóságaaD.41,2,3,3alattfelvettpaulusiszövegkonkréttényállásáranézve:aműértelemben vett kincs definíciója ugyanis feltételezi, hogy a kincsnek márnincsentulajdonosa,aD.41,2,3,3alattfölvettszövegbenolvasható „quia scit alienum esse” kitétel azonban egyértelműen arra utal, hogy itt a tulajdonostudja,hogyakincsmásé.knütelelemzésénekeredményeképpenarraakoráb-banmárbackhausáltalismegfogalmazottkonklúziórajut,hogyPaulusaD.41,2,3,3alattfölvetttöredékszövegébena„kincsnemtechnikusáltalánosfogal-mát” alkalmazta[38] — ebből még azonban nem következik knütel szerint az,hogybrutus,Maniliusésaszövegbenmegnevezettprokuliánusésszabiniánusjogtudósok a kincs fogalmát nem technikus értelemben használták volna. Aprincipátus idején mindenesetre — zárja elemzését knütel — a kincset önállódolognak tekintették, amelyet a telektulajdonos, ha semmit sem tud a kincs-ről,nembirtokol;ésebbenakérdésbenaszabiniánusokésaprokuliánusokisegységesekvoltak.[39]

3.néhánytovábbiszakirodalmiálláspontaszövegbenszereplőthensaurusszójelentéseitilletően

knütel álláspontjához hasonlóan értelmezi a szövegnek a szerző vizsgálódásaszempontjából releváns részét (tehát nem a teljes kontextust) az újabb hazaiszakirodalomban Pozsonyi norbert,[40] aki rámutat arra, miszerint „a történetitényállás megértésének kulcsa az, hogy a jogesetben a thensaurus (thesaurus)

[37]ld.hasonlóanmár:backhaus,1981,148.[38]knütel,1999,573sk.;knütel,1998,210.[39]knütel,1999,574.;knütel,1998,210.[40]Pozsonyi,2012,43.


kifejezésnemazáltalánosértelembenvettkincsetjelöli,amelyetolyrégenelrej-tettek, hogy nincs senki, aki emlékezne rá, így már nincs tulajdonosa, hiszenakkorerreakincstalálásszabályaiérvényesülnének;ekkornemléteznejogiprob-lémaésazelbirtoklásszóbasekerülhetne.tehátcsakegyolyanértékesdologról(kincs, thensaurus) lehetszó,amelyetatulajdonosarégebbenelásott,azonbanegybizonyosidőelteltévelvisszatértoda,aholeztakincsetelrejtetteésszeretnéaztvisszaszerezni.”

A szakirodalom igencsak megosztott a forrásszöveg értelmezését illetően,különösenpedigabbanakérdésben,hogyaszövegbentechnikusértelembenvettkincstalálásrólvan-eszóvagysem.Savigny[41]úgyvélekedett,hogyaforrás-szövegbenkincsalattmindenelásottpénz[42]értendő,tekintetnélkülarra,hogyazuratlandolog-evagysem;aszövegbenemlítettthensaurustehátmárSavignyértelmezéseszerintisrészbenatechnikus,részbenpediganemtechnikusérte-lembenvettkincsetjelentette.

Mayer-Maly[43]pl.viszontkifejezettenhangsúlyozza,hogynemlátokotarra,miszerint brutus és Manilius a thensaurusról nem „valódi kincsként” beszél-tek volna. Ezzel szemben backhaus[44] szerint Paulus — talán a szöveg elejénés végén olvashatókkal ellentétben — nem technikus értelemben használta athensaurusszóta„Sed et si sciat, non capiet longa possessione, quia scit alienum esse.” szövegrészre tekintettel. knütel[45] szerint pedig (mint fentebb szinténláttuk)Paulus—backhausálláspontjátelfogadva—nemtechnikusértelembenvettkincsrőlbeszélaszövegben,amiazonbanknütelszerintnemjelentiazt,hogyaPaulusáltalidézettjogtudósokisnemtechnikusértelembenhasználtákvolnaathensaurusszót.

iv.öSSzEGzéS

Aszövegbizonyosanrelevánsbirtoktaniszempontból;szinténbizonyosanrele-vánsazelbirtokláskérdésköreszempontjából(mikéntfentebbvalószínűsítettük—HamzaGáborkutatásieredményeit[46]ePaulus-szövegértelmezésesoránhasz-nosítva—,aszövegbenkét ízben iselőforduló longa possessióra történőutalásPaulus idejébenvalószínűleg[azusucapiótólésa longi temporis praescriptiótóla kései klasszikus korban, tehát Paulus idejében elhatárolandó] longi temporis possessiót jelenti); az viszont valóban felettébb kérdéses, hogy a fragmentum

[41]Savigny,1837, 263.p.1.lábj.[42]Savigny,id. h.kifejezettenpénzt(„Geld”)említevonatkozásban;akincsazonbannemcsupánpénzt,hanembármilyenértékesdolgotisjelenthetett.[43]Mayer-Maly,1985,286.és289.[44]backhaus,1981,149.[45]knütel,1999,573sk.;knütel,1998,210.[46]Hamza,1970,5skk.;Hamza,1999,189skk.

18

ta

nu

lmá

nyo

k


valamennyirészeakincstalálásszempontjából isreleváns-e,teháthogyathen-saurusaszövegmindenrészébenaműértelembenvettkincsetjelöli-evagysem.(Halkanjegyezzükmegittis,hogyálláspontunkszerintafragmentumértelme-zésesoránaz interpolációgondolatánakfölvetésesemzárhatóki teljesegészé-ben.Mindentovábbinélkülelképzelhetőnektartjukaszövegkompilátorokáltalirestrikciójátis.[47])

Amiálláspontunkszerintszinteteljesbizonyossággalmegállapítható,vagylegalábbisjóeséllyelvalószínűsíthetőafragmentumalapján:

a)apréklasszikuskorranézve:

α)brutusésManiliusidejébenakincstalálásmégnemvoltönállótulajdoniszerzésmód,ésejogtudósokakincsre,mintpars fundiratekintettek,amelyígyosztottaatelektulajdonjogisorsátis;

β)akincsPaulusáltalmegadottdefiníciójaekkormégnemvoltismeretes,mikénttermészetesenaHadrianusidejénintézményesített„felesszabály”semlétezettakincsentörténőtulajdonszerzéstekintetében;

γ)mivelakincsetatelekaccessiójánaktekintették,atelekelbirtoklásaegyút-talakincselbirtoklásátiseredményezte,tekintetnélkülarra,hogyatelektulaj-donostudott-eakincsrőlvagysem;

b)aklasszikuskoriprokuliánusésszabiniánusálláspontokranézve:α)aszövegbenemlítettprokuliánusokésszabiniánusokmárnemtekintet-

tékakincsetatelekalkatrészének;β) mind a prokuliánusok, mind pedig a szabiniánusok valószínűleg már

önálló szerzésmódként tekinthettek a kincstalálásra, továbbá technikus érte-lembenishasználhattákathensaurusszót;

γ)aprokuliánusésaszabiniánusálláspontazadotttényállástekintetébenkülönbözöttabirtoklásfennállásánakkérdésében(ti.,hogyazanimusönma-gábanvéve,tehátakiásássalmegvalósuló,„valódi”corpusnélküliselegendő-eapossessióhoz[prokuliánusnézet],vagypedigakincskiásásávalmegvalósuló„valódi”,teljesértékűcorpusraisszükségvan-eapossessiomegszerzéséhezazanimusontúlmenően[szabiniánusálláspont]);

c)akéseiklasszikusPauluspedigα)apréklasszikuskoriálláspontotteljesegészébenelveti,aklasszikusjogtudó-

soknézeteiközülpedigaprokuliánusállásponthozcsatlakozikatekintetben,hogyapossessiót csupánakincskiásásával, tehát a „valódi” corpus eleménekmegva-lósulásával lehet csak megszerezni, míg a telekben elrejtett kincsről való pusztatudomásszerzésönmagábannemjelentiegyúttalapossessiomegszerzésétis;

[47] lásdpl.Mayer-Maly,1962,104.,akiúgyvéli,hogyaPaulusáltaladott,akorábbi irodalomravonatkozóáttekintéstakompilátorokbizonyosanlerövidítették.


β)Pauluskorábanakincstalálásmáregyértelműenönállótulajdoniszerzés-mód;magaPaulusadtamegakincsnagyhatású,fentebbidézettdefinícióját;

γ) amely azonban a konkrét jogvita eldöntése során nem alkalmazható,tekintettelarra,hogyatelektulajdonostudja,hogya„kincs”nemazövé;ezértaPaulusáltal akonkrétdöntés soránemlített thensaurus semműértelembenvettkincsnek,sempediguratlandolognaknemtekinthető,ígyarranézvesemakincstalálás,semafoglalásnemjöhetszóba;

δ)ígypedigPaulusszámáraazegyetlen,elvilegszóbajöhetőtulajdonszer-zésimódazusucapio;atelektulajdonosazonbana„kincset”nembirtokoljael,mert1.hanemtudottakincsről,azanimushiányamiattapossessionemvaló-sultmeg,ésazelbirtoklássemkezdődöttmeg;2.hatudottakincsről,deaztnemástakiatelekből,aszabiniánusálláspontelfogadásamiatt,avalódicorpushiányáratekintettel,szinténnemvalósultmegapossessio,ésígyazelbirtoklásszinténnemkezdődöttmeg;3.hatudottakincsről,ésaztkiisástaatelekből,mivel a birtokszerzés pillanatában tudta, hogy a kincs másé, ez kizárja az őjóhiszeműségét;ebbenazesetbenugyanmegvalósulapossessio—ateljes,valóscorpusésazanimusmeglétéretekintettel—,azonban,mivelazelbirtoklásalap-vetőfeltételeabirtokszerzéspillanatábanajóhiszeműség,nemkezdődikmegazelbirtoklás(ígyakincsnekbonitártulajdonosávásemválik),ésígytermésze-tesennemjöhetszóbaazelbirtoklásútjántörténőtulajdonszerzésesem.

A fentiekben kifejtettek alapján tehát szinte biztosra vehetjük — elfogadvae tekintetben a modern szakirodalomban többek között backhaus és knüteláltal isképviseltálláspontot—,hogyPaulusakonkrétjogvitaeldöntésesoránathensaurusszótnemműértelembenhasználta,ígybackhausésknütelértel-mezésévelamagunkrészérőlisegyetértünk;athensaurusszóPaulusáltalnemtechnikus értelemben történő használata viszont álláspontunk szerint nemjelentiazt,hogyaszövegneklegalábbisegyesrészeinevolnánakrelevánsakaműértelembenvettkincstalálástémakörében,teháthogyaPaulusáltalidézettjogtudósok sem technikus értelemben használták volna a thensaurus szót.Ekkéntaszövegakincstalálásfejlődéstörténeteszempontjábólmindenképpenalapvető jelentőségűtextus,amiugyanakkorazt iselárulja,mennyirebizony-talanvoltaterminológiaevonatkozásban—éstalánaztis,hogynemvonhatólemindenveszélynélkülarelevánsforrásokelemzésealapjánazakonklúzióaklasszikusrómaijogranézve,hogyakincstalálásteljesegészébenkikristályoso-dott,biztoskontúrokkalrendelkező,sui generistulajdonszerzésimódnaklennetekinthető.Aszóhasználatésakazuisztikamindenképpenfokozottóvatosságraintbennünketazolyanrómaijogiforrásszövegekvizsgálatasorán,amelyekbenathensaurusszóelőfordul.

20

ta

nu

lmá

nyo

k


iroDAloM

• Agudoruiz,Alfonso(2005):Régimen jurídico del tesoro en derecho romano.Madrid.• Agudo ruiz, Alfonso (2013): la adquisición del tesoro en época clásica en derechoromano.Revista electrónica del Departamento de Derecho de la Universidad de La Rioja, 11.7–33.• Appleton,Charles(1930):latrésoretla«iustacausausucapionis»in:Studi in onore di Pietro Bonfante.vol.iii.Milano,1–33.• backhaus, ralph (1981): „Casus perplexus.“ Die Lösung in sich widersprüchlicher Rechtsfälle durch die klassische römische Jurisprudenz.München.• bessenyőAndrás(2010):Római magánjog.(4.kiad.) budapest–Pécs.• brószróbert(1985):DierollederGewohnheit(desGewohnheitsrechts)imlaufederEntfaltung und Entwickelung der „longi temporis praescriptio(nes)“. Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica, Studia in honorem Velimirii Pólay septuagenarii,tom.33.fasc.1–31.Szeged,151–165.• Erdődyjános(2012): Radix omnium malorum? A pénzzel összefüggő egyes római dologi jogi kérdésekről. (PhD-értekezés)budapest.(https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Erd%C5%91dy%20j%C3%A1nos%20PhD.pdf,letöltés2016.május29.)• Erdődy jános (2014): le sens de l’expression du trésor dans les sources romainescomme la base des réglementations contemporaines. Iustum Aequum Salutare 10. évf.2.szám135–144.• FöldiAndrás(2001):A jóhiszeműség és tisztesség elve. Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig.budapest.• FöldiAndrás(2007):Újabbészrevételekabona fidesdualizmusánakkérdéséről.Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominataetom.44.123–143.• FöldiAndrás(2010):osservazioniintornoalc.d.dualismodella‘bona fides’in:Studi in onore di Antonino Metro,ii,Milano,483–507.• FöldiAndrás(2013):Monizmus,dualizmusvagypluralizmus?összehasonlító-történetielmélkedésekabona fidesről.Állam- és Jogtudomány54.évf.3–4.szám,25–39.• Földi András – Hamza Gábor (2015): A római jog története és institúciói. (20. kiad.)budapest.• HamzaGábor(1970):Az elbirtoklás fejlődése a római császárkorban.budapest.• Hamza Gábor (1986): Az elbirtoklás intézményének változása a klasszikus és aposztklasszikus-jusztiniánuszirómaijogban.Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominataetom.28.27–44.• Hamza Gábor (1999): zum verhältnis zwischen „usucapio“ und „longi temporispraescriptio“ im klassischen römischen recht. in: Mélanges Fritz Sturm, vol. 1. liège,189–203.• HamzaGábor(2001–2002):Azelbirtoklásfejlődésearómaiköztársaságkorában.Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominataetom.38–39.13–20.• HamzaGábor(2013):A római jog és hatása a modern jogok fejlődésére.budapest.• Heumann,HermannGottlieb–Seckel,Emil (1907):Handlexikon zu den Quellen des römischen Rechts.(9.kiad.)jena.


• jakabéva(2011):zudenhistorischenWurzelnderverjährungundErsitzung.Forum. Acta Juridica et Politicai/1.271–280.• knütel,rolf(1998):Arbreserrants,îlesflottantes,animauxfugitifsettrésorsenfouis.Revue historique de droit français et étranger76.2.187–214.• knütel, rolf (1999): von schwimmenden inseln, wandernden bäumen, flüchtendentieren und verborgenen Schätzen. in: Rechtsgeschichte und Privatrechtsdogmatik (Festschrift für Hans Hermann Seiler)Heidelberg,549–577.• krämer, Georg (2007): Das besitzlose Pfandrecht. Entwicklungen in der römischen Republik und im frühen Prinzipat.köln.• lauria,Mario(1955):Dalpossessoredeltesoroall’‘inventor’.Labeo. Rassegna di diritto romano1.21–31.• Maschi,CarloAlberto(1966):Il diritto romano,i.(2.kiad.)Milano.• Mayer-Maly, theo (1962): Studien zur Frühgeschichte der „usucapio“, iii. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Romanistische Abteilungvol.79,issue1,86–107.• Mayer-Maly, theo (1985): „thensaurus meus“ Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica,Studia in honorem Velimirii Pólay septuagenarii,tom33. fasc.1–31.Szeged,283–289.• Metro,Antonino(1966):L’obbligazione di ‘custodire’ nel diritto romano.Milano.• nörr,Dieter(1969):Die Entstehung der „longi temporis praescriptio“.köln.• Partsch, josef (1906):„Longi temporis praescriptio“ im klassischen römischen Rechte.leipzig.• Pólay Elemér (1962): Publius Mucius et brutus… fundaverunt ius civile. A köztársa-ságirómajogtudományánaktörténetéhez.Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Juridica et Politicatom9.Fasc.3.1–52.• Pozsonyi norbert (2012): Zálogpraxis az ókori Rómában (PhD-értekezés), Szeged.(http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1641/1/Pozsonyi_norbert_Ertekezes.pdf, letöltés 2016.május29.)• Savigny,FriedrichCarlvon (1837):Das Recht des Besitzes. Eine civilistische Abhand-lung.(6.,jav.bőv.kiad.)Giessen.• Siklósiiván(2009):A custodia-felelősség néhány kérdése a római jogban.budapest.• Siklósiiván(2015):Quelquesremarquessurlaresponsabilitédela«custodia»endroitprivéromainclassique.Revista Internacional de Derecho Romano15.98–114.(http://www.ridrom.uclm.es/documentos15/siklosi15_pub.pdf,letöltés2016.május29.)• viskykároly(1982):kincséskincstalálás.Jogtudományi Közlöny37.2.125–129.• Watson,Alan(1968):The law of property in the later Roman Republic.oxford.

22

•Q. Curtius Rufus, De Rebus Alexandri Magni, 1685.

23

PruzSinSzkySánDor

E R K ö L c S I P E R E K . A M ű V É S z E T É S A J O G V I S z O N YA

Erkölcsiperek

A művészet és a jog viszonya

i.ErkölCSöSéSErkölCStElEn:AFoGAlMAktörténEtiSéGE

Ez a tanulmány a cenzúra jogtárgyainak hagyományos „szenthárom-sága”—1.)alegfőbbvezetőéskörnyezete,2.)azállam,3.)ajóerkölcsökésavallás—közülalegutóbbirólkísérelmegtörténetiáttekintéstadni.A„jóerkölcs”legnagyobbellenfelénekazegyeskorokgondolatrendőreiugyanisaszexualitásmindenneműábrázolásáttartották,delegalábbisazt a mértékét, amely az éppen uralkodó ízlésdiktatúra mércéjével —kimondva vagy kimondatlanul — már trágárnak (a cenzúra hagyomá-nyosszakkifejezésével„obszcénnak”)minősült.

Az antik róma irodalmában az „obscenum” az averziónak több-féleértelmétiskifejezte:azesztétikait(„förtelmes”,„visszataszító”),amorálisat („erkölcstelen”)ésavitálisat („kellemetlen”, „kiállhatatlan”,„undorító”). A klasszikus szerzőknél (Cicero, ovidius) még egyedibbértelemben — például „közönséges”, „durva”, „goromba”, „mocskos”— is előfordul.Dea latinmondás:obsceno verbo uti (vagyis „disznól-kodik”) már előre vetítette, hogy az „obszcén” leginkább az erkölcsiés az esztétikai leértékelődés határeseteit fogja kifejezni, s témánk-banaztazáltalánosító logikaimutatványt,hogy„amierkölcstelen,azegyben visszataszító, és ami visszataszító, az egyben erkölcstelen is”.olyan mutatvány ez, amely mindig is csak fokozta a jogszolgáltatókamaközismert,ősiproblémáját,hogyanlehetazerkölcsikövetelményta jog szigorú logikai tartományába (a jogalkalmazás szillogizmusába)erőltetni.Dogmatikailagsehogy,ésritkánadódikaproblémánakolyanszerencsés „megoldása”, mint ii. Pius pápa (1458–64) esetében, akiifjabbéveiben,mégAeneusSilviusde’Piccolomininévenírtsajátművét,a„szabados”Eroticátbetilthatta.

tanulságosaweimarinémetországpéldája is.1926decemberébentörvénythoztak„Az ifjúságnakapornográf- és szennyirodalomellenivédelméről”,deatörvénybennemhatároztákmeg,mitkellpornográ-fián és szennyirodalmon érteni, így azt fel lehetett használni egyfajtapolitikaicenzúracéljaira.Atörvénynyománkibontakozottpolémiavilá-gosanmegmutatta,mennyirerepresszívekérdésbenanémettörvény-hozás és igazságszolgáltatás gondolkodása. Egyértelmű volt, hogy az

tan

ulm

án

yok

24

ta

nu

lmá

nyo

k

P R U z S I N S z K Y S Á N D O R

alkotmányban deklarált gondolatszabadság — az 1919-es weimari Alkotmánykimondtaacenzúraeltörlésétésaművészetszabadságát—atörvényelfogadá-sávaljelentősmértékben„kiüresedett”.Annálisinkább,mivelalegfelsőbbbíró-ság(Reichsgericht) gyakorlataszerintazolyanírásminősült„fajtalannak”,vagyispornográfnak,amelyalkalmasvolt„anépbenáltalánosanuralkodó”szemérem-éserkölcsiérzékmegsértésérenemivonatkozásban.(Abíróigyakorlatbanezaztjelentette:nemszükséges,hogyaműalkalmaslegyenazérzékiségfelkeltésére,elég,haazátlagosolvasóbólvisszatetszéstváltki!)

A törvény elrendelte egy „pornográfia-lista” (Reichsschundliste) felállításátazzalacéllal,hogyalistánszereplőműveknyilvánosságrakerülésétmegakadá-lyozza.Azilyenkönyveketsemkönyvkereskedések,semügynököknemárusíthat-tákésnemreklámozhatták,függetlenülattól,hogyabüntetőtörvénykönyvszóbajöhető tényállásai (184.§: erkölcstelenség és fajtalanság, 166.§: istenkáromlás,185.§:becsületsértés,164.§:hamisvád)alapjánindult-ebüntetőeljárásaszerzőésakiadóvagyaterjesztőellen.Akövetkezmény:arendesbíróságokvalójábancenzúrahatóságként léptek fel, mérlegelésük során a műalkotások „törvénysze-rűségét”vizsgáltákolyantényállásokalapján,amelyekkiáltóellentétbenvoltakakorszellemmelésamodernművészetiideológiákkal.

Számos fontos perben bebizonyosodott azonban, hogy az erkölcsösségnekaxx.századbannemlétezhethasználhatójogidefiníciója,haaztaműalkotás-salkapcsolatbanvizsgálják—egyszerűenazért,mertaművészetbena„normá-lisemberi”nemlétezőkategória.Máskérdés,hogyacenzorkéntműködőbírák,ügyészek,szakértőkegészsorárólderültki:képtelenekmegérteniaztanegatívkapcsolatot, a korreláció hiányát, ami a művészet és jog viszonyára jellemző.joseph roth egyenesen úgy fogalmazott, hogy az igazságszolgáltatás „néhányévszázaddalelmaradtakultúrafejlődésétől”.[1]

ii.HányFAjtAlAnSáGkEllAFAjtAlAnSáGHoz?

rothítéletétigazoljaaxix.századvégi–xx.századelejipozitívjogidefiníciókEurópa-szerte tapasztalt bizonytalansága. Az akkori német büntetőjog szerint—némilegegyszerűsítve—sajtóútjánazvalósítjamegazerkölcstelenséget,akifajtalanírástárul,elad,szétoszt.Ausztriában:akiazerkölcsiségetésaszemérem-érzéstdurvánésnyilvánosmegbotránkozástkeltőmódonmegsérti.olaszország-ban:akivalamelyírásműterjesztésével,kiállításávalvagyeladásrafelajánlásávalaszeméremérzetetmegsérti.belgiumban:akiajóerkölcsökbeütközőírásművetkiállít,eladvagyszétoszt.Spanyolországban:akinyomtatványútjánésnyilvánosmegbotránkozástkeltveolyantanokatterjeszt,amelyekaközerkölccselellentét-benállnak.Portugáliában:akiazáltalánoserkölcsiérzéstmegsérti.Hollandiában:

[1]Berliner Börsen-Courier,1921.idézi:Marcuse,1962,32.

25E R K ö L c S I P E R E K . A M ű V É S z E T É S A J O G V I S z O N YA

akierkölcsiszempontbólvisszataszítóírástterjeszt.Magyarországon:akiszemé-remsértőiratotállítelő.[2]látható,mennyiretautologikusakvoltakezekatörvényimeghatározások,szintecsakarraszolgáltak,hogyfelhatalmazástadjanakapart-talanulszabadbíróimérlegelésre.

Európa-szerte sok író és képzőművész megszenvedte az utólagos cenzúrá-nakezta—ráth-végh istvánáltal furor censurandinaknevezett[3]—művészet-ellenes,késeikivirágzását,amelyetaztettlehetővé,hogyatörvényhozókmégaxx.századelejénisképtelenekvoltakaz„erkölcstelenírásmű”korszellemszerintadekvátfogalmánakmegalkotására.nemigazánoldottamegaproblémátanevesbüntetőjogász és történész, karl ludwig binding (1841–1920) sokat emlegetett1882-esszakvéleményesem:„A(német)törvénynemolyanírásművekrőlbeszél,amelyekbenelszórtanfajtalanrészekfordulnakelő,hanemolyanokról,amelyekfajtalanok.Ameghatározásazírásműegészérevonatkozik[…].Fajtalanírásmű-nek tehát az olyant kell tekinteni, amely lényegében azt célozza, hogy fajtalancselekményeketadjonelő.”[4]Akérdésezutánismegválaszolatlanmaradt:hányfajtalanságkellvalamelyműfajtalanságához?

A múlt század hatvanas éveiben az amerikai Law Institute, egy bírákból,ügyészekbőlésügyvédekbőlverbuváltszakértőitestületsemjutotttovábbannakdefiniálásánál,hogytrágár,vagyisobszcénaz,amielsősorbanafajtalanságcéljátszolgálja, vagyis a meztelenség, a közösülés vagy az ürülék utáni érdeklődéstvisszataszítóan,morbidmódonkeltifel.Abajcsakaz,hogya„visszataszító”ésa„morbid”szavakjelentéstartalma—objektivizálhatósága—éppolybizonytalan,mintmagáéazerkölcsé.(kinek,mikor,miértmorbidésvisszataszító?talánmamárközhelyesráaválasz,hogymindezamindenkorifizikaiésmentálisállapotfüggvényeis.)

iii.AzErkölCStElEnSéGESztétikAikAtEGóriái

Azerkölcstelenség—melynekköztudottannemkorrelatívakapcsolataajogelle-nességgel—definíciójatehátmeglehetősentautologikusésamindenkorikorszel-lemmetafizikájával átszőtt,demindenesetremegalkottamagánaka saját eszté-tikai kategóriáit: a trágárságot (az obszcenitást) és a pornográfiát. Eldöntetlenkérdésemaradtazonbanacezúratörténetnek,hogyvégülismiálljonavizsgálat

[2] A magyar kúria korabeli értelmezése szerint: „A szemérem elleni vétség megállapíthatásánakelengedhetetlenelőfeltételeanemiérzékiségfelkeltéséreirányulócélzatosság.”(Büntetőjogi Határo-zatok Tára,610/1903.)Ennekpusztamegléte—bizonyíthatósága—akorbíróigyakorlatábantöbbnyi-reelegendőisapönalizálásra.Pl.1853-banMannheimbenperindultafedetlenkeblűMilóivénuszábrázolásamiatt,dehasonlóesetmég1930-baniselőfordult,egyPalmolive-hirdetéskapcsán.MolnárFerencdarabjának,Az ördögnek az1908-as londoni előadása tiltatottbe amiatt,mert a szövegaztsejteti,hogyhosszúkabátjaalattafőhősnőesetlegmeztelen.[3]vö.ráth-végh,1929.[4]binding,1882,450–472.(Kiemelés az idézetben – P. S.)

26

ta

nu

lmá

nyo

k


középpontjában: az immorális szándék vagy az immorális következmény?(Előbbiaprotestánséskantimorál,aholabűnösfontosabb,mintabűn;utóbbiakatolikus,ahola szándéknál súlyosabbanesik latbaabűnöskövetkezmény.)talán ezért is hagyott egy „kiskaput” az egyház a maga utolsó cenzúratörvé-nyében.Axiii.leóáltalkiadott tiltottkönyvek1900-as jegyzékébenolvasható:„Szigorúantiltottakazokakönyvek,amelyekaszennyeséserkölcstelendolgokatelőremegfontoltszándékkal(ex professo) ábrázolják,elbeszélikvagytanítják”[5]Hatehátazex professonembizonyítható,szabadagazda…Deezakiskapuiscsakarranyitutat,hogy„azobszcént”valamikülönleges,önállóesztétikaikate-góriánaktartsuk,ésneazéletintegránsrészének,amelyetazegyetemesművé-szetnekelvbenmindenestől tükrözniekellene.Azobszcénalkotásokegyrészeazonbanvalószínűlegsosemfogbetörniazesztétikaikánonokba,ésennekokaagyengébb,olykoregyenesensilányminőség.Ezazapornográfiánaknevezettműfaj, melynek megjelenése, a xviii. század vége óta „természetes módon”,vagyiscenzornélküliskicenzúráztatottazesztétikumból,deamelynekmáramárszinténmegvannakamagaklasszikusai.(illikőketmegkülönböztetniaklasszi-kusszerzőkcenzorokáltal„illetlennek”minősítettműveitől!)

A„magasabb”,vagyisklasszikuspornográfiátegy1936-banösszeállítottRegist-rum Librorum Eroticorum nevű gyűjtemény tartalmazza, 5000 angol, francia,német,olaszcímmel.Alegnagyobbgyűjteménymégisavatikáné,25000kötettel,100000nyomtatvánnyal.AbritishMuseumpornográfnyomtatványainakszámaiseléria20000darabot.[6]AWashingtonikongresszusikönyvtár„Delta”gyűjtemé-nyénekpornográfanyagátapostánésavámonelkobzott irdatlanmennyiségnekköszönheti.AberliniInstitut für Sexualwissenschaftszinténjelentősgyűjteményeahitlerikorszakbantűntel—alighavéletlenül,demindenesetrenyomtalanul.

érvényesnektekinthetjükaztadefiníciótis,hogyapornográfműfajjellemzőjeanagyfokúirrealitás:ábrázolásábana létethiteltelenül leszűkítiegyetlen—bárvitális—mozzanatra.„Apornográf történetekközponti figuráieltorzulthősök,mesésen irreális vágyuk, mesésen irreális potenciáljuk, és az önmutogatásbanmegtalált mesésen irreális örömük következtében”.[7] Az alábbiakban perszenemapornográfia„klasszikus”vadhajtásaival,hanemegyes,mamártöbbnyireklasszikusnakminősülőművekellenindítotteljárásokkalkívánunkfoglalkozni.olyan bíróság előtt lefolytatott eljárások ezek, amelyeknek egyébként semmiközükaz—intézményesenmárnemislétező—hagyományoscenzúrához.Annáltöbbviszontacenzúrakéntműködőközvéleményhez.

[5]Az1897. január25-énkiadott Officiorum ac munerum kezdetűapostoli irathozkapcsolódóan,amellyelazegyházfőazösszes1600előtti indexeteltörölte.A tilalmi jegyzéketutoljára1948októ-berébenkorrigálták,sezaz index ismégmintegy4000címet tartalmazott.A tilalmi lista—az In-dex librorum prohibitorum —hivatalosancsakaHittanikongregáció1966.június14-iközleményévelszűntmeg.lásdhttp://www.horntip.com/[6]uo.[7]Sontag,1968,48–49.


iv.ErkölCStElEnzEuSz,ErkölCStElEnHérA

A vád, amit e művek ellen felhoztak, éppen az obszcenitás: vétség az erkölcs-védőjogszabályokvalamilyen—többnyireperszeformális,vagyiskeretjellegű—tilalmaellen.Azutolsószázötvenévirodalmitermésérőlvanszó,olyanalko-tásokról, amelyek a megvádolás idején még nem számítottak klasszikusnak.(Azerkölcsvédőkbátorságaáltalábannemterjedtaddig,hogyaklasszikuskáno-nokat e címen megkérdőjelezzék, ahogy valaha Platón tette, aki a már akkorklasszikusHomérosználkifogásoltaazeusz-Héraviszonyitt-ottmegmutatkozó„erkölcstelenségét”.)

Egyedülxiii.leópápaküzdöttmégkései tilalmi indexébeneproblémával:„Aklasszikusnakminősülőrégebbiésújabbszerzőkkönyvei,hanemismentesekatisztátlanságtól,nyelvezetükeleganciájáraéscsiszoltságáratekintettelmegjelen-tethetők,decsakazonszerzőké,akiknekhivatalavagyazoktatásterénbetöltöttszerepeeztakivételezéstszükségesséteszi”.[8]Ezaharctehátmárkétségtelenülsziszifuszivolt,hiszenvégüliskikrevoltkötelezőaxx.századelejénegypápaidekrétummondjukFranciaországban?Ahitbélitekintélymeggyőzőerejétleszá-mítvaakatolikusegyházsajáttagjaira.itttehátmárcsupánacensura ecclesticávalállunkszemben.ugyanakkoraszekularizált,hagyományoscenzúrátnemismerőés liberálisnak nevezett nyugati demokráciák pozitív joga maga is bőven adottlehetőségetúgynevezetterkölcsiperekindításáraamégklasszikusnaknemminő-sülő„illetlen”,„trágár”,„pornográf”,sötletszerűenegyébhasonlójelzőkkelille-tettművekellen.

E művek „erkölcsi csupaszságát” is csak esztétikai-nyelvi értékeik hangsú-lyozásatehettetársadalmilag(vagyismindenekelőttabíróságáltaljogerősenazirodalmi kánon részének nyilvánítottan) elfogadhatóvá. Esztétikai értékeket ajogeszközeivellegalizálni—akkoris,haapertechnikákdiszfunkcionálisműkö-désétől eltekintünk — már önmagában véve is hallatlanul elidegenítő valami,hiszenezekaperekegyfélenormatívetikabíróikikényszerítéséreirányultak,amia műalkotás sajátosan komplex jellegét tekintve eleve irreális igény. (ráadásulsosemtudhatóelőre,hogyegyműalkotás„negativizmusa”akésőbbiekbeneset-legmikoréshogyanhatmajdmorálisan„pozitív”irányban!(Példáulrétifdelabretonnehajdanmegbotránkoztatómaximájáról:„Havanrosszaszerelemben,aztcsakazerkölcsokozza”—amaiolvasók túlnyomórészéneképpenhogyahajdanimegmerevedett,máraelavulterkölcsifelfogásfogeszébejutni.)

jellemző a morális szempont alkalmazásának nehézségeire a jean Genetszíndarabja (Notre-Dame-des-Fleurs) ügyében a hamburgi tartományi bíróság(Landgericht)1960-banhozottszakértő-kirendelőhatározatánakszövege:„Szak-értőielemzésselbizonyítástkelllefolytatniabbanakérdésben:túlsúlybanvannak-eadarabbanatrágárságokvagysem?”Aholisatévútnyilvánnemegyszerűencsak

[8]idézi:Marcuse,1968,25.

28

ta

nu

lmá

nyo

k


a„trágárműelemek”ilyeténmennyiségiszemléletébenlátszik(miessensúlyo-sabban a latba: sok „kis” disznólkodás vagy kevés „nagy” illetlenség?), hanemabbanis,hogymárakérdésmegfogalmazásábanbennerejlettamorálismegíté-lés,aszóbanforgóműesztétikaileértékelésérevalókésztetés.ráadásulazáltal,hogya„trágár”vagy„obszcén”tartalmikritériumaitabíróságnemtudta(vagynemakarta?)megfogalmazni,szélesretártaakaputaszubjektivizmuselőtt.

Azirodalomésaművészetvédőiviszontegyideigúgyvélték:megtaláltákahatékonyeszközt,hogypéldáulShakespearevérbődrámáitnelehessenerkölcsiperekjogiprocedúrájánakkitenni.Akalos kagathoselvérehivatkoztak:amiszép,azegyszersmindjó is;másszóval:aművészetnemleheterkölcstelen,az igazi művészetmindigerkölcsös.Azesztétikumkisugárzása,úgymond,megnemesíti,de legalábbis legyöngíti az obszcén tartalmak vitális erejét. Emil orlik hírhedtkiszólása: „Egy szeretkezés, amit rembrandt festett, csakis erkölcsös lehet”.(Detudjuk,hogyeszépmaximátaklasszikusokközülsemfogadtaelmindenki:PlatónpéldáulazállambanbetiltanáHoméroszt,mertistenei—ahogymegjele-nítiőket—morálisanrosszpéldátmutatnak.)

Mégis:erembrandtipéldátfényező—delényegi—túlzásszerencséreaxix–xx.századierkölcsiperekmérlegelésielvévéválik.Egyrenehezebbdolga leszannakazítésznek,akiítélettelakarjaelfogadtatni,hogyegy-egypolgárjogotnemnyertszó,fordulat,témaönmagábanis„erkölcstelenné”tehetegyirodalmialko-tást.EzzelazértelmezésiművelettelszembenállFriedrichnietzschecseppetsemköntörfalazókijelentése:„Mindentökéletesregényszükségszerűenobszcén:azabszolútatkellmegmutatniaagyönyörbenésazérzékiségbenis.”[9]

van olyan nézet is, hogy a szexuális megszállottság ábrázolása csak az ún.metapornográfia esetébenkezelhetőszépirodalomként,tehátakkor,haaszerzőasajátpornográfhősévelszembenbizonyosszatirikustávolságottart.(Ezzelrokonazamodernbíróigyakorlatbanújabbanelfogadottelv,miszerintaművésziábrá-zolásszabadságátavéleménynyilvánításáltalánosszabadságátmeghaladóvéde-lemcsakakkor illetimeg,haazábrázolás „el tudoldódni” a felidézettkonkrétvalóságtól.)ÚjesztétikáthirdetőtanulmányábanSusanSontagmeggyőzőenérveltamellett, hogy az irodalmi értékű pornográfia — hasonlóan a science fictionhöz— vitathatatlanul az irodalmi kánon része, hiszen itt épp az eltévedés, a pszi-chéegyfajtazavaraállazábrázolásközéppontjában.Ebbenegyébként—Sontagszerint—hasonlóságotmutatbizonyosvallásitéveszmékábrázolásávalis.[10]

Ami mármost az egyes műalkotások szerzői ellen indított erkölcsi pereketilleti, ezek nyilvánvaló célja az irodalmi kánonból való kirekesztés volt a jog(a bírói ítélet jogereje) segítségével. Ez mindenben rokon a hajdani inkvizíciótörekvésével,azzalakülönbséggel,hogyaz ilyen„szellemi inkvizíció”csakisaműalkotásra,mintcorpus delictireredukálódik.Aperekrendezőinekképzetében

[9]nietzsche,2001.[10]Sontag,1968,49. •


ugyanishaegyszervalamelyműobszcénjellege„ítéltdologgá”válik,aznemcsakamegbélyegzettműfizikailététkell,hogymegsemmisítse(kereskedelmiforga-lomból kivonás, bezúzás), de egyszersmind az olvasó nemzedékek számáraolyantiltóparancsotisközvetít,amelyaművetkitörliazirodalomtörténetből.Ezaxix.ésxx.századviszonyaiközttermészetesennaivelképzelésésaminden-koripurifikátorokkorlátoltgondolkozásáravall,mertköztudott,hogyéppenazüldözöttséggyakoroljaalegnagyobbvonzerőt.Azeurópaikultúrtörténetvalószí-nűleglegelsőerkölcsipere1708-banzajlottleazakkormárcenzúramentesAngli-ában:akoronaügyészeperrelkényszerítettekiismeretlenszerzőEgy szüzesség tizenöt gyötrelme címűsikamlósművénekbetiltását.Ezenfelbátorodvavalamivelkésőbb Charing Crossban egy kiadó tulajdonosát szégyenoszlophoz kötözésreítélték pornográf könyvek kiadása miatt. Feljegyezték, hogy az utca népe nemúgybántvele,ahogyazanyilvánosanmegszégyenítettekkelszokásosvolt:nemdobáltamegsárralésürülékkel,sőt,szabadlábrakerüléseutándiadalmenetbenkísérteakocsmába.Anép—ugyanúgy,ahogyDefoekipellengérezésekor—ítéle-tetmondottabírákízlésefelett.

Akövetkezőkbena jog-,segybenamodern irodalomtörténetévkönyveibenisvastagbetűkkel jegyzettnéhányolyan,erkölcsiperneknevezettmesterségesbotránnyalismerkedhetmegazolvasó,amelyeksoránbírákésügyészekítélkez-tekazízlésfelett,sezáltalajogProkrusztész-ágyábaerőltettékaművészetet.

v.AbovAryné-PEr

„Aki többet élvez, az többet is imádkozik.”(Georgbüchner)

Egy tekintélyes francia lap néhány száma részleteket közölt az akkor még aligismert Gustave Flaubert első regényéből. Aztán a Revue de Paris hozta le hatfolytatásbanaMadame Bovary szövegét.kivévetöbbekközöttazta„problémás”részt,aholahősnőalefüggönyözöttkocsibanegyegésznaponátegyfolytábanfurikázik a szeretőjével. A lap főszerkesztője, bizonyos Pichat úr — ismerve ahatóságokerkölcsvédőhajlamait—önhatalmúlagtörölteezeketasorokat,serrea lábjegyzetbenutalt is.A rendőrség,amelya iii.napóleon idején liberálisnakminősülőlapotkiemeltfigyelőlistántartotta,lecsapottalábjegyzetre.

ErnstPinardügyészaregénytazújságbantörölt„problémás”jelenetnélkülisveszedelmesnektartottaamásodikcsászárságranézve.Azállamképviselője—magánemberkéntegyébkéntpikareszk(Flaubertáltalkésőbbobszcénnekneve-zett)versekszerzője—vádatemeltaBovaryné szerzője,kiadója,sőtanyomdászellenis,akinekpedig,avádiratszerint,„őrségetkelleneállniaazerkölcsökfront-ján”.Az1857.január31-éntartottelsőtárgyalásonPinardcirkalmasvádbeszédé-benarrólakötelességrőlszónokolt,amitaművészetviselatársadalommalszem-ben.Ezaregénymegcsúfoljaeztaszentkötelezettséget,mertegyházasságtörő

30

ta

nu

lmá

nyo

k


nőrőlszól,akitaz„elefántcsonttoronybazárkózó”szerzőművébennemítélel,sőt:obszcénmódonkiteregetitetteit.Flaubert-tnyilvánoshelyenpucérravetkőzőnőhözhasonlítja,ésaregénybőlkonkrétannégyhelyetemelkimintkülönösenerkölcsteleneket,élükönazzal,amikoragyóntatószékbentérdeplőfiatalEmmáterotikusgondolatokrohanjákmeg.

Aszerzőnek ittaz lettvolnaakötelessége,hogyeztapubertáskori szexua-litást,hamárbeleírtaaműbe,erkölcsi szempontbólahelyére tegye,seznemtörténtmeg.Elismeripersze,hogyabüntetőtörvénykönyvfelidézettparagrafusá-nakfrázisa:„Atársadalmierkölcsbeésavallásbaütközőcselekmény”,meglehe-tősenrugalmasfogalmakattakar,éseznehézségeketokozhatabíróimérlegeléssorán. Ennek ellenére közvádlóként az eklatáns helyek alapján egyértelműnektartja a regény erkölcstelenségét. Fel kell tennie ugyanis a kérdést: miért nemEmmaértelmét,szívét,szellemét,aházasságbankivirulónőiszépségétírjaleaszerző?ábrázolásánaksúlypontjábaugyaniséppaztállította,mennyiremegszé-püléskivirágzikelsőházasságtöréseután.Ezadjamegaműbenleírteseményekalapvetőenerkölcstelentendenciáját,melybenmégatörténelmifigurákisbesá-rozódnak.PéldáulMarieAntoinette,aforradalombankivégzettkirályné,akirőlaregényegyikfigurájaaztállítja,hogyszeretkezettvele.Eztöbbszörösenisobsz-cén: 1. mert eleve szemérmetlenség olyannal szeretkezni, aki nem a házastár-sunk,2.különösen,haeztférjezettnőteszi,3.méginkább,haazilletőkirálynéés4.főleg,hamégkiisvégezték.

EzzelszembenSenard,avédőhangsúlyoztavédőbeszédében,hogyavádlóáltalkülönösenelmarasztaltrészekmennyiségileg„egyazötszázarányban”eltör-pülnekaszövegegészéhezképest.Márezértsemállítható,hogyaregényegészé-benerkölcstelenlenne,ami—haigazlenne—őtisfelháborítaná.Depróbaképpenfelolvasta az inkriminált részeket férjezett, jó nevelésben részesült leányainak,„akiksosetérnénekleazerényútjáról”,ésegyiküksetaláltaobszcénnekazokat.ígypróbáltasajátfegyverévelrevolverezniazügyészt,megazzal,hogyhangsú-lyozta,milyenderék,törvénytisztelőcsaládsarjaaszerző.talánnemvoltmindenkifejezésmegválasztásánálelégkörültekintő,defigyelembekellvenni,hogymégkezdőíró,ezazelsőregénye.Felmentéstkért,sőtkártérítéstisaszerzőjóhírénekmeghurcolásamiatt.Deottvoltmégabüntetőtényállásmásikfordulata:avallás-ellenességis,amelyrealapozva,avádiratavallásosérzésnekazérzékiséggelvalóegybemosásátróttafelaszerzőnek.Azügyészavallásellenességegyikbizonyí-tékakéntaregénybőlabibliáról folytatottdialógustemelteki:„vanabibliában[…],hiszenjóltudja[…],nemegyigencsípősrészlet[…],akárhányigazánvaskossikamlósság![…]Hiszenplébánosúréppolyjóltudja,mintén,hogyabiblianemvalóegyfiatallánykezébe,ésénbizonyharagudnék,haAthalie[…].nodenemmi:aprotestánsokajánljákabibliát!–kiáltottfelapaptürelmetlenül.”[11]

[11]Flaubert,1984,277.


Avádlóáltalfelhozottmásikszövegpéldaaregényhíresutolsókenet-jelenetevolt:„Apapfelkelt,hogyfelemeljeafeszületet:Emmakinyújtottaanyakát,minthogyhacsakszomjúhozna,srátapasztvaajkátazisten-Embertestére,olyanerősszerelmicsókotleheltrámindenmaradékerejével,aminőtegészéletébensohasenkineknemadott.ApapaztánelmondtaaMisereaturtésazIndulgentiamot,jobbhüvelykjétolajbamártotta,smegkezdteazutolsókeneteket,előszörEmmaszemére, amely annyiszor kívánta a föld hiú pompáit, azután az orrcimpákra,amelyekúgyszerettékalangyszellőtsaszerelmesillatokat,aztánaszájra,amelyhazugságra nyílott, nyögött a gőgtől és sikoltott a kéjben, aztán a két kezére,amelyekúgyélveztékagyöngédsimogatásokat,ésvégülalábaira,amelyekolysebesekvoltak,amikorEmmavágyainakkielégítéseutánszaladtak[…].”[12]

A védő erre kifejtette, hogy a regény a valóságot tükrözi. A vádirat az életmindennapivalóságáthelyezivádalá,haeszövegrészeketpönalizálja,hiszenavalóéletbenavallásszentségeiszétválaszthatatlanulösszekeverednekaprofándolgokkal.EztbizonyítjamagánakSzentteréznekazélete.Depéldáuljacques-benignebossuetkönyve (Tiltott élvezetek) isaztbizonyítja:érzékeinkműködésenélkül istenes illúzióink sem lehetnének. Az államügyész viszont-válasza: ezhamisérvelés.Flaubert regényenemaz illúziókrólszól,hanemarrólazöröm-ről,amelyazérzékiségbőlered.képtelendolog,hogyEmmabovary„azÚristentugyanazokkalaszerelmesbecézőszavakkalszólítgatja,mintamelyeketaházas-ságtörésönfeledtpillanataibanaszeretőjefülébesugdos”.[13]Avádbeszédbenkétévletöltendőbörtönbüntetéstkértaszerzőre!

Avédőriposztja:tévedazügyész,haazthiszi,hogyazutolsókenet-jelenetazíró„piszkosfantáziájának”terméke.Azarítusugyanisegypüspökiengedély-lyelkinyomtatottkatekizmusban ismegtalálható,melynekszerzőjeAmbroiseGuilloisabbé,anotre-Damelelkésze!ésazügyvédfelisolvastaakatekizmusszóbanforgórészletétameglepetthallgatóságnak,ahogyapapazutolsókenetalkalmával a haldokló minden érzékszervét megszólítja, beszédbe elegyedvezabolátlanösztöneivelis.(Decselesenelhallgatta,hogyazabbékatekizmusá-banaszövegvégkicsengésenemazösztönökkelvalómegbékélés,haneméppenhogyazokszáműzésevolt.)FelolvasottegyMontesquieu-tőlvalószerelmijele-netetis,[14]amelyrőlkijelentette,hogyazsokkalsikamlósabb,mintbár

VIII. ÉVFOLYAM 2016 2 - OSZKepa.oszk.hu/03000/03010/00002/pdf/EPA03010_jap_2016-02.pdfJOG- ÉS...

Documents

Transcript of VIII. ÉVFOLYAM 2016 2 - OSZKepa.oszk.hu/03000/03010/00002/pdf/EPA03010_jap_2016-02.pdfJOG- ÉS...