Vezérképek, vezérkultuszok a Horthy-korszakbanreal.mtak.hu/30966/1/Turbucz_Vezérképek... ·...

235

Vezérképek, vezérkultuszok a Horthy-korszakban

Turbucz Dávid*

Az első világháború után számos európai államban jelentek meg vezérkultu-szok, így Magyarországon is. Nemcsak Horthy Miklós, hanem Gömbös Gyula és Szálasi Ferenc személye körül is kialakultak, míg Imrédy Béla esetében kul-tikus jellegű reprezentációról lehet beszélni. A kérdés az, hogy milyen hason-lóságok és különbözőségek mutathatók ki közöttük. E tanulmány célja annak bemutatása, összehasonlítása, hogy a Horthy-korszakban milyen lehetőségek nyíltak a vezérkultusz-építésre hatalmi és ellenzéki pozícióban, különös tekin-tettel az egyes médiumokhoz való hozzáférés módjaira és korlátaira. A korábbi (részben már publikált)1 és az új kutatási eredményekre támaszkodva hasonlí-tom tehát össze a Horthy-korszak fontosabb vezérképeit, vezérkultuszait a tö-megkommunikáció szerepe szempontjából.

1. Mi a vezérkultusz?

Dávidházi Péter definíciója szerint a kultusz „beállítódás”, amely „teljes és fel-tétlen odaadást”, „mindenekfeletti tiszteletet” jelent. Ez a teljesen érzelmi „beál-lítódás” a kultusz „hívőire” jellemző. A kultusz ezen túl „szokásrend”, rítusok rendszere, harmadrészt pedig „nyelvhasználat”, amely bizonyíthatatlan, cáfol-hatatlan, főként magasztaló kijelentésekben „ölt testet”.2

Annak ellenére, hogy a fenti meghatározás egy irodalmi kultusz alapján született, használhatónak tartom a vezérkultuszok kapcsán is. Ekkor egy poli-tikai vagy katonai vezető kultuszáról beszélhetünk, akit a kultusz építői alkal-masnak tartanak a „vágyott állapot” elérésére, illetve így állítanak be.3 Ennek

* Fiatal kutató, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettu-dományi Intézet.

1 Itt főleg a Horthy-kultusszal kapcsolatos publikációimra és a doktori disszertációmra gondolok, amelyekre a 12. jegyzetben hivatkozom. A tanulmány első fele, amely a Horthy-kultusszal kap-csolatos – az összehasonlítás szempontjából releváns – ismereteket tartalmazza, új kutatási ered-ményeket nem tartalmaz. Ezeknek az összegzésére az összehasonlítás érdekében volt szükséges.

2 Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Budapest, Gondolat, 1989. 5.

3 Ennek elméleti hátteréhez l. Ernst Cassirer: A modern politikai mítoszok technikája. In: Zentai Violetta (szerk.): Politikai antropológia. Budapest, Osiris–Láthatatlan Kollégium, 1997. (Szemeszter sorozat) 39–40.

236

TURBUCZ DÁVID

érdekében a képességeinek és tetteinek „felnagyított imaginárius képét hozzák létre”, amit különféle eszközökkel ápolnak.4 A vezérkultuszok megjelenésére a politikai hatalom megszerzése előtt is sor kerülhetett. Hatalmi pozícióban termé-szetesen sokkal hatékonyabban megy a kultuszépítés, elsősorban azért, mert a tömegkommunikációs eszközök felett a kultuszépítők befolyással rendelkeznek. A két világháború közötti vezérkultuszok kereteit – ezzel is összefüggésben – el-sősorban a politikai rendszerek határozták meg. Például az, hogy milyen mértékű a politikai vagy médiapluralizmus, létezik-e cenzúra, milyen mértékű a média feletti kontroll, van-e lehetőség a hatalmon lévők kritizálására, illetve alternatív vezérkultuszok megjelenésére. E tényezők alapján jól látható, hogy a demokrati-kus, autoriter és totalitárius rendszerek között eltérő keretek között tudtak megje-lenni, ha egyáltalán megjelentek. Mindezekből következően úgy gondolom, hogy

A vezérkultusz egy olyan élő, politikai, katonai, esetleg politikai szerepet betöltő vallási vezető kultusza, akire a követői a vágyott állapot elérésének egyedüli lehetőségeként tekintenek. A ve-zér személyéről kialakított, a rendkívüli képességeit, tulajdonságait igazoló egyoldalú, szelektíven konstruált imaginárius vezérkép teszi őt alkalmassá a személyéhez kötött vágyak megvalósítására.5 A vezérkultusz nem létezhet rítusok nélkül, amelyek a vezérbe vetett hitet, a róla kialakított képet erősítik. Nem tartom viszont lényegesnek, hogy abban hányan vesznek részt, ahogyan azt sem, hogy hányan azonosulnak a vezér kultuszával. A vezérkultusz alapvető funkciója a párt, mozgalom és a hadsereg – esetleg egy katonai alakulat – tagjainak integrálása, mobilizálása mellett az is, hogy pozitív jövőképet nyújtson, legitimálja és stabilizálja a politikai, katonai szervezet tevékenységét, elősegítse annak hatalomra jutását. A hatalom megszerzése után a politikai rendszer legitimációját, stabilitását, a rendszer iránti érzelmi kötődést és a társadalom integrálását hivatott erősíteni.6

Kultikus jellegű reprezentációról abban az esetben lehet beszélni, ha nem mutatható ki a kidolgozott vezérkép (maximum kultikus jellegű, túlzó, rend-szertelenül előforduló állítások) és/vagy az ezt alátámasztó, erősítő – a vezér személyéhez kötődő – rítusok nem alakulnak ki.7

4 Anssi Halmesvirta: Két kultusz Finnországban. Külföldi jótevő és egy hazai felszabadító. Lenin és Mannerheim. Rubicon, 2007/9. 55.

5 A vezérképnek természetesen reális elemei is lehetnek, azonban alapvetően egyoldalú konstruk-ció.

6 A vezérkultusz definíciójával már korábban is foglalkoztam. L. például Turbucz Dávid: A sajtó szerepe a Horthy-kultusz építésében. A politikai hatalom elvárásai a magyar állampolgárokkal szemben. In: Paál Vince (szerk.): A sajtó kultúraközvetítő szerepe 1867–1945. Tanulmányok. Buda-pest, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2014. 100–101.

7 A vezérkultusz-definíció megalkotásakor elsősorban Dávidházi Péter idézett definícióját vettem figyelembe, de igen hasznosak voltak a számomra Apor Balázs javaslatai is. Vezérkultusz-definí-cióját l. Balázs Apor: Communist Leader Cults in Eastern Europe: Concepts and Recent Debates. In: Anssi Halmesvirta (ed.): Cultic Revelations: Studies in Modern Historical Cult Personalities and Phenomena. Jyväskylä‒Pécs, [University of Jyväskylä, Faculty of Humanities, Hungarian Studies], 2010. (Spectrum Hungarologicum 4.) 37.; A vezérkultusz jelenségéhez és fogalmához l. még E. A. Rees: Leader Cults: Varieties, Preconditions and Functions. In: Balázs Apor et al. (eds.): The Leader Cult in Communist Dictatorships. Stalin and the Eastern Bloc. London, Palgrave Macmillan, 2004. 3–26.

237

VEZÉRKÉPEK, VEZÉRKULTUSZOK A HORTHY-KORSZAKBAN

2. A tömegkommunikáció szerepe a kultuszépítésben

A vezérkultusz-építés gerincét a vezérhez kötődő évfordulók vagy rendszeresen ismétlődő, egyéb ritualizált alkalmak jelentik, amikor visszatérő keretek között van lehetőség a vezérkép ápolására és erősítésére.8 E rítusokban való részvétel egyaránt lehet közvetlen (személyes) és közvetett (közvetített). A társadalom minden egyes tagja ugyanis nem jelenhet meg egy ünnepi rendezvényen, a mé-dián keresztül azonban lehetővé válik az egyéneket közösséggé integráló cere-moniális tevékenységben történő részvétel. Ez az élmény ugyan közvetített és utólagos, de mégis megkerülhetetlen és hatékony eszköze a kultikus tisztelet erősítésének.9

Ez az oka, hogy sikeres és hatékony vezérkultusz-építés nem képzel-hető el a politikai hatalom által különböző módon és mértékben vezérelt tömegmédia nélkül. Ezt hangsúlyozza Jan Plamper, aki meggyőzően érvel amellett, hogy a politikai hatalom célja e vezérkultuszokkal (is) az, hogy – a tömegpolitika megjelenésével összefüggésben – elérje a társadalom egészét, megszólítsa, befolyásolja a társadalmi csoportokat és egyéneket, amihez el-engedhetetlen a média alkalmazása.10 A kultuszépítés során felhasznált esz-közök jelentős része ugyanis (például a festmény, bélyeg, tankönyv stb.) nem alkalmas arra, hogy mindenről tájékoztassa azokat, akik a kultuszépítés kü-lönféle rendezvényein nem lehettek jelen személyesen. Ezek ugyanis inkább csak néhány üzenet terjesztésére alkalmasak, ami ugyan igen lényeges fela-dat egy vezérkultusz megalapozása, felépítése és fenntartása szempontjából, azonban ennek mégis csak egy elemét jelentik. A sajtó, a rádió és a filmhíradó ezzel szemben sokoldalúbb forrás, ugyanis ezek közvetítették a vezérképet, másrészt összefoglalták a kultuszépítési alkalmak vonatkozásában fontosnak tartott információkat, beszámoltak arról, hogy ki, mikor, hol stb. ünnepelte a vezért. A személyes tapasztalatok hiánya, vagy éppen ezek korlátozottsága tehát orvosolható a tömegkommunikációs eszközökkel, a média hatásos esz-köze (lehet) annak, hogy a társadalom, egy párt vagy egy mozgalom tagjait közösségé integrálja.11

8 A rítusokhoz l. Zentai Violetta: Politikai antropológia: A politika antropológiája. In: Zentai Vio-letta (szerk.): Politikai antropológia. Budapest, Osiris–Láthatatlan Kollégium, 1997. (Szemeszter sorozat) 21.; Murray Edelman: A politikai szimbolikus valósága. Budapest, L’Harmattan, 2004. (Posztmodern politológiák) 18–19.; Paul Connerton: Megemlékezési szertartások. In: Zentai Violetta (szerk.): Politikai antropológia. Budapest, Osiris–Láthatatlan Kollégium, 1997. (Szemesz-ter sorozat) 65–68., 71–72.; Roger Silverstone: Miért van szükség a média tanulmányozására? Buda-pest, Akadémiai, 2008. 117–118.

9 Császi Lajos: A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. Budapest, Osiris, MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002. (Jel-kép könyvtár) 14–15.; Simonetta Falasca-Zam-poni: Fascist Spectacle. The Aesthetics of Power in Mussolini’s Italy. Berkeley‒Los Angeles‒Oxford, University of California Press, 1997. 3.

10 Jan Plamper: The Stalin Cult. A Study in the Alchemy of Power. New Haven and London, Yale Uni-versity Press, 2012. (The Yale-Hoover Series on Stalin, Stalinism, and the Cold War). xvii–xviii.

11 Császi (2002): 14–15., 17., 69–70.

238

TURBUCZ DÁVID

3. Kultuszépítés hatalmi pozícióban

3. 1. A Horthy-kultusz12

Horthy Miklós vezérkultusza 1919 őszén jelent meg: onnantól kezdve beszél-hetünk kidolgozott Horthy-képről, ahogyan a kultuszépítés részét képezték rítusok is.13 A korai Horthy-képet már 1919 őszétől közvetítették tömegkommu-nikációs eszközök, elsősorban a sajtó, de a budapesti bevonulás alkalmából már néma filmhíradó is készült, amit a Fővezérség bemutatott az ország különböző településein.

3. 1. 1. A sajtó

A kultuszépítésben eleinte a dunántúli lapok vettek részt, ezek tudósítottak első-ként Horthy fővezéri útjairól, amelyekre 1919. szeptember 7-e után rendszeresen sor került.14 Első országos napilapként a radikális jobboldali Szózat kapcsolódott be ebbe a munkába.15 Ez is jelzi, hogy eleinte meghatározó volt a jobboldali radi-kalizmus szerepe, miután Horthy Miklós a szimbolikus vezetőjüknek tekinthető. A kultuszépítők köre azonban ennél tágabban húzható meg.16

A politikai és hatalmi viszonyok Horthy Miklós javára történő megvál-tozásával 1919. november elején, a budapesti bevonulás előtt, majd különösen azt követően a kultusz építésének lehetőségeit kiszélesítette a korabeli tömeg-kommunikáció. Azután az országos lapok már rendszeresebben foglalkoztak a fővezér személyével, elsősorban a tudósításaikban, ritkábban – főként a Szózat

12 Az 1919–1944 közötti Horthy-kultuszhoz l. Dömötörfi Tibor: A Horthy-kultusz elemei. História, 1990/5–6. sz. 23–26.; Romsics Ignác: Horthy-képeink. Mozgó Világ, 2007/10. 3–32.; Turbucz Dá-vid: A Horthy-kultusz kezdetei. Múltunk, 2009/4. 156–199.; Turbucz Dávid: Vezérkultusz és nyil-vánosság. Horthy Miklós „országlásának” húszéves jubileuma (1939–1940). Médiakutató, 2010/2. 101–122.; Turbucz Dávid: Az „országépítő” kormányzó képének megjelenése az 1920-as évek második felében. Kommentár, 2011/3. 32–44. (a továbbiakban 2011a); Turbucz Dávid: Horthy Miklós hetvenötödik születésnapja. In: Gebei Sándor‒ifj. Bertényi Iván‒Rainer M. János (szerk.): „…nem leleplezni, hanem megismerni és megérteni”. Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére. Eger, Líceum, 2011. 451–464. (a továbbiakban 2011b); Turbucz Dávid: Horthy Miklós, az „országgyarapító”. Kommentár, 2012/4. 71–80.; Turbucz Dávid: Egy államfői utazás kultikus értelmezése. Horthy Miklós római és bécsi útja 1936. november végén. Korunk, 2012/11. 82–87.; Turbucz Dávid: A vezér két teste: a test szerepe Horthy Miklós vezérkultuszában. BUKSZ, 2014/1. 45–49.; Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Budapest, Napvilág, 2014. 231–258. (a továbbiak-ban 2014b)

13 1919 őszén természetesen a Horthy-kultusz több szempontból sem alakult ki teljes mértékben, több lényeges változásra került sor a későbbiekben, azonban az elméleti részben leírtak alapján már a korszak elején is lehet Horthy-kultuszról beszélni.

14 Turbucz (2009): 165. 15 Uo. 167–168.16 A radikális jobboldal kultuszépítő szerepéhez l. Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz és a radikális

jobboldal (1919–1924). In: Cúthné Gyóni Eszter–Wirthné Diera Bernadett (szerk.): Visszatekintés a 19–20. századra. Tanulmányok. Budapest, ELTE TDI Új- és Jelenkori Magyar Történeti Program, 2011. 112–126.

239


és egyes konzervatív lapok – méltató cikkekben is. A fővárosi bevonulás után a Fővezérség a budapesti szerkesztőségek ellenőrzésében is szerepet kapott.17 (Az előzetes cenzúra 1921-ig volt érvényben.) Egyre kevésbé lehetett Horthy személyét kritizálni: a kultuszépítés így még ideálisabb körülmények között zajlott. 1920. március 1-je, a kormányzóválasztás után Horthy személye bün-tetőjogi védelem alá került, a kritika lehetősége még korlátozottabbá vált. Ez a lényeges közjogi változás viszont még nem eredményezte a kultusz közéleti, politikai szerepének érdemi növekedését, hiszen az egy ideig még nem emelke-dett állami szintre.

Az 1920-as évek közepéig továbbra is főként a radikális jobboldal tekint-hető a kultuszépítés meghatározó aktorának. Ez azonban korántsem volt kizá-rólagos, miután egyes állami szervek, a helyi hatóságok és az egyházak is sze-repet vállaltak. A Szózat minden lehetőséget felhasznált a Horthy körüli kultusz ápolására: a kormányzó személyéhez köthető évfordulókon, a vitézavatások és a vidéki utak esetében nemcsak tudósításokat adott, hanem méltatásokat is. Az országos lapok viszont megelégedtek tudósítások közlésével, bár eleinte még ez sem volt általános gyakorlat. A radikális jobboldal a kultuszépítéssel az álta-la elképzelt új, militarizált Magyarország legitimációját igyekezett szimboliku-san megalapozni. A Horthy-kultusz szempontjából releváns cikkeikben olyan politikai berendezkedés képe rajzolódik ki, amely a vezérelvre épül: Horthyt autokrata vezetőként, „katonai diktátorként” ábrázolták.18 Méltatásaik azonban tartalmazták a vezérkép általánosabb elemeit is (nemzet atyja, a „magyarok Is-tene” küldötte stb.). A Szózat Horthy-képe tehát meglehetősen markáns politi-kai tartalommal rendelkezett, ami nem mondható el a kultuszépítésben szere-pet játszó többi orgánumról, miután azok elsősorban a vezérkép általánosabb üzeneteit közvetítették.

A Horthy-kultusz állami szintre emelkedésével – a bethleni konszolidáció és a radikális jobboldal fokozatos háttérbe szorulásának eredményeként – a kul-tusz építésének gerincét az 1920-as évek közepétől a Horthy-évfordulók alkot-ták.19 Az 1925 előtt nem vagy csak szűkebb keretek között ünnepelt évfordulók-ról ekkortól az egyházak, a hadsereg, a közoktatás, a rendszerhez hű társadalmi szervezetek és a korabeli tömegkommunikációs eszközök (sajtó, rádió, néma-, majd hangos filmhíradók) segítségével emlékezett meg az egész állami appará-tus, a kultusz így még szélesebb rétegekhez jutott el.

Amint elkezdett megszilárdulni a Horthy-ünnepek ritualizált rendje, úgy kezdett nőni az országos lapok kultuszépítő aktivitása. Az 1920-as évek közepé-től országos keretek között évről-évre az államfő születés- és névnapját (június 18-a és december 6-a) ünnepelték. A kormányzóválasztás és a budapesti bevo-nulás napjára országosan csak a tizedik, tizenötödik és a huszadik jubileumo-

17 Pölöskei Ferenc: Horthy és hatalmi rendszere, 1919–1922. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1977. 22–30., 75–76.; Sipos Balázs: A politikai újságírás mint hivatás. Nyilvánosság, polgári sajtó és a hírlap-írók a Horthy-korszak első felében. Budapest, Napvilág Kiadó, 2004. 28–31.

18 E kép részletes elemzését l. a 6. lábjegyzetben hivatkozott tanulmányomban.19 Erről részletesebben Turbucz (2011a): 32–33.; Turbucz (2014b): 119–122.

240

TURBUCZ DÁVID

kon emlékeztek.20 Így június 18-a és december 6-a esetén lehetséges a napilapok kultuszépítő szerepének változását, a Horthy-kultusz intenzitásának növeke-dését vizsgálni.21

Eleinte a tudósítások szerepe volt jelentős, néhány évvel később már mél-tató cikkek is megjelentek. Az országos lapok közül a Szózat és a 8 Órai Újság közölt először méltatást a születésnap alkalmából (1925-ben).22 A következő években a vizsgált lapok többsége is csatlakozott. Az Esti Kurír, az Újság és a Népszava viszont csak az 1930-as évek közepén vagy az évtized második felében cselekedett először hasonlóan, ami elég jól jelzi, hogy az egyes lapok motivá-ciója eltérő volt. Az 1930-as évek második felétől szinte minden napilap rend-szeresen közölt méltatásokat Horthy Miklós születésnapjain. A cikkek száma eleinte ingadozott, majd stagnált, míg 1932 után fokozatosan növekedett (1. grafikon): a 21. jegyzetben felsorolt napilapok esetén 1925-ben 19, 1928-ban 24, 1931-ben 14, 1934-ben 25, 1936-ban 39, 1938-ban 75, 1940-ben 51, 1942-ben 90 és 1943-ban 159 cikk jelent meg.23 A növekedési tendencia a közvetett kultuszépí-tés kategóriájába24 sorolt cikkekre vonatkozik, mert a közölt méltatások száma az évfordulókon nem emelkedett 1–2 fölé. A névnapokon a lapok eleinte szinte csak tudósításokat közöltek. Itt is a Szózat jelent kivételt. 1925 után a radikális jobboldali orgánumot követve elsőként a konzervatív lapok publikáltak mél-

20 Ezen az évfordulókon a napilapok több oldalas cikkekben számoltak be az évforduló megün-nepléséről, mindez tehát jelentős médiavisszhang kíséretében történt. A kormányzóválasztás 10. évfordulóján például 184, míg a 20. jubileum alkalmából 265 cikk jelent meg az elemzett na-pilapokban (l. 23. lj.).

21 Kutatásom során 20 országos napilapra támaszkodtam, amelyeket igyekeztem a politikai orien-tációjuknak megfelelően reprezentatív módon kiválasztani. Ennek eredményeként az 1919 és 1938 közötti időszakhoz a radikális jobboldali Szózat, Függetlenség, Új Magyarság és Nemzeti Új-ság, a katolikus klérus szócsövének tekinthető, a Központi Sajtóvállalat által kiadott Új Nemzedék és Nemzeti Újság, a konzervatív irányultságú Budapesti Hírlap és a 8 Órai Újság, a polgári libera-lizmus különféle árnyalatait képviselő Pesti Napló, Pesti Hírlap, Esti Kurír, Az Est és (Az) Újság, illetőleg a szociáldemokrata Népszava cikkeit elemeztem. Az 1938 és 1944 közötti évek kutatásá-hoz kiválasztott napilapok listája, néhány lap megszűnése és a szélsőjobboldal megerősödése miatt, részben módosult. Így a már felsorolt lapok mellett ‒ a Szózat, a Függetlenség, a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló és Az Est kivételével ‒ a szélsőjobboldali Pesti Újságot, Összetartást, Magyar-ságot és Új Magyarságot, illetve a konzervatív irányultságú Magyarországot és Magyar Nemzetet kutattam.

22 Szózat, 1925. június 18. 1.; 8 Órai Újság, 1925. június 18. 8.23 Ezek a cikkek június 15-e és 22-e között jelentek meg. A tanulmányban a Horthy-kultusszal

kapcsolatban említett adatok forrása mindenekelőtt a 2014-ben megvédett doktori disszertációm (A Horthy-kultusz 1919–1944, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2014). A felhasznált adatok pon-tos helyét az egyszerűség kedvéért nem hivatkozom. Néhány esetben azonban – miután az ösz-szehasonlítás érdekében az elemzett mintát bizonyos pontokon módosítottam (miután további lapokat is bevontam az elemzésbe) – új adatokat közöltem. A korabeli tömegkommunikációnak a Horthy-kultusz építésében betöltött szerepéről alapvetően a disszertációm alapján írtam.

24 A kultuszépítés szempontjából releváns cikkeket két csoportba osztottam. A közvetett kultusz-építés esetében olyan cikkekről beszélek, amelyek a kultuszépítés alkalmairól tájékoztattak, te-hát mások kultikus kijelentéseit közvetítették. A közvetlen kultuszépítés esetén az adott szer-kesztőség egészének vagy egy újságírónak az álláspontja jelent meg a napilap hasábjain.

241


tatásokat,25 majd 1930 után általánosabb lett – egyes baloldali és liberális lapok kivételével (1. grafikon). A ’30-as évek közepére alakult ki az a szokás, hogy a napilapok méltatásokat közöltek december 6-a alkalmából. A névnapok esetén 1921-ben 15, 1923-ban 24, 1926-ban 19, 1928-ban 31, 1930-ban 28, 1933-ban 45, 1935-ben 50, 1938-ban 68, 1940-ben 84, 1942-ben 82 és 1943-ban 103 cikk jelent meg.26 Az adatokból jól látható, hogy eleinte ingadozott a cikkek száma, majd az 1930-as évek elejétől elkezdett emelkedni.

A lapok kultuszépítő aktivitása terén – eltérő politikai orientációjukból fakadóan – eleinte voltak különbségek, amelyek a ’30-as évek második felére lényegében eltűntek. A szociáldemokrata Népszava jelent kivételt, amely akkor is visszafogottabban vett részt a Horthy-kultusz ápolásában. Az 1920-as évek közepéig megjelenő Szózaton kívül különféle politikai orientációjú lapok csat-lakoztak tehát a kultuszépítéshez. A fentiekhez még két megjegyzést szüksé-ges fűzni. Egyrészt azt, hogy az 1920-as évek közepét követően a kultuszépítés egyéb alkalmairól (vidéki utak, vitézavatások, közszereplések, külföldi utak stb.) is tájékoztatott a nyomtatott sajtó. Másrészt, az 1920-as évek végétől a tu-dósítások nagyobb hangsúlyt helyeztek az ünnepségeken elhangzottak össze-foglalására és idézésére, valamint a fényképekkel, festményreprodukciókkal illusztrált cikkek is gyakoribbá váltak.

A cikkek száma mellett a vezérkép egyes elemeinek előfordulási arányai is nőttek, ami kiválóan jelezi, hogy a kultusz szimbolikus és közéleti jelentősége

25 L. például Új Nemzedék, 1926. december 7. 8.; 8 Órai Újság, 1927. december 6. 1.; Budapesti Hírlap, 1927. december 6. 1.

26 E cikkek december 3-a és 9-e között jelentek meg.

1. grafikon A megjelent cikkek számának alakulása Horthy Miklós

születés- és névnapjain

242

TURBUCZ DÁVID

fokozatosan erősödött.27 A kultusz állami szintre emelkedésével a sajtóban, az ünnepi beszédekben és a többi kultuszépítési technika esetén is kialakult egy viszonylag homogén vezérkép, valamint az a ritualizált nyelvhasználat, ame-lyen keresztül írni és beszélni lehetett róla.28 Ez állandó panelekből, kulcsfogal-makból, a vezérkép elemeiből épült fel, az alkalmazott szókészlet behatárolt és formalizált volt.29 Ez azt is jelenti, hogy a radikális jobboldal politikai víziójával összefüggő üzenetek az 1920-as évek közepén – a konszolidáció miatt – kiestek a Horthy-képből. Felerősödtek viszont a vezérkép általánosabb elemei, amelyek onnantól kezdve dominálták is azt, ami így sokkal inkább eleget tudott tenni integráló funkciójának.

A Horthy-kép több rétegből és elemből épült fel. Az alapréteget a „Novara hőse”, a háborús hős képe alkotta. Lényegében erre épült fel 1919-ben a Hor-thy-kultusz, azonban ez a korszak egészében fontos üzenet maradt. A követke-ző gondolat azt fejezte ki, hogy a magyarság számára egyedül Horthy Miklós mutatja az utat, ő a nemzet vezére, a nemzet hajójának erős kezű kormányosa, aki sziklákkal, örvényekkel és a viharral dacolva vezeti a magyarságot a „szebb jövő”, a terület revízió felé. Ez az üzenet 1930 előtt még csak kevesebb, mint tíz alkalommal fordult elő a születésnapokon megjelent cikkekben, míg 1939-ben már 26-szor, 1941-ben 90-szer és 1943-ban 243 alkalommal.30 Horthy Mik-lós megjelenése 1919-ben a politika színpadán az új kezdetet, az összeomlást megelőző „bűnös” korszak végét, az ezzel való gyökeres szakítást jelentette. Ezt gyakran a „feltámadás” és „újjászületés” szavakkal írták le. 1930-ban 132, 1940-ben már 220 alkalommal használták az újságírók ezt az elemet. Horthy Miklóst a „magyarok Istene” küldöttjeként ábrázolták, akit azért választott ki a „nemze-tiesített” Isten,31 hogy 1919-ben „megmentse” a magyarokat („nemzetmentő”), majd felépítsen egy új országot („országépítő”) és visszaszerezze a háború után elveszített területeket („országgyarapító”). A kormányzó történelminek neve-zett tetteit e jelzőkkel foglalták össze a kultuszépítők. Ez jelezte, hogy a korszak eredményeit – Horthy tényleges szerepétől függetlenül – elválaszthatatlannak nevezték a személyétől, így a vezér nélkülözhetetlenségét sugallták.

A vezérkép külön rétege mutatta be a vezér és a vezetettek közötti, szét-szakíthatatlannak beállított kapcsolatot. Eszerint a nemzet olyan család, amely-nek gondoskodó feje Horthy. A nemzet „fiai” és „leányai” ragaszkodnak hoz-zá, követik őt, mert a napi politikai csatározások felett áll, a közösség érdekeit követi. Emiatt – a kultikus interpretáció szerint – az évfordulókon a nemzet

27 A Horthy-kép részletes elemzésére e tanulmányban nincs mód és ez ráadásul nem is indokolt. Ez az oka, hogy a töménytelen mennyiségű sajtóanyagból itt csak egy idézet olvasható. A vezér-kép részletesebb bemutatásához és elemzéséhez l. a 12. jegyzetben hivatkozott szakirodalmat. L. például Turbucz (2014b).

28 Az egyes napilapok közötti különbségek viszonylag minimálisnak tekinthetők.29 Vö. Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898–

1914 között. Budapesti Negyed, 2006/2. 129., 139–140.; Connerton (1997): 72–75.30 Növekedési tendencia figyelhető meg a névnapokon közölt cikkek esetében is.31 A „magyarok Istene” motívumához l. Gerő András: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbo-

likus politika XIX–XX. századi történetéből. Budapest, Polgart, 2004. 289–297.

243


egésze ünnepelte a „bölcs” vezért, a magyar emberek kifejezték a hálájukat és a hódolatukat. A születés- és a névnapok alkalmából publikált cikkek esetében is nőtt a vezérkép azon elemének előfordulási aránya, amely szerint a nemzet bensőséges keretek között ünnepli gondoskodó vezérét: 24 (1928), 52 (1932), 87 (1937), 144 (1940), 211 (1943).

A hivatalosnak tekinthető Horthy-kép illusztrálására elegendő egyetlen idézet, amely Herczeg Ferenc, az elismert író egyik vezércikkéből származik.

„A kormányzó ma az a központi erő, amely egyensúlyban tartja a magyar életet. A gyémánttengely, amely körül az ezeréves gépezet forog. A torzsalkodó osztályokat és pártokat az ő tekintélye fűzi nemzeti egységbe. A dolgozó polgár benne látja a rend és a biztonság legfőbb őrét. A patrióták tőle remélik a nemzeti vágyak kielégítését. A hadsereg minden katonája az ő személyéhez ragaszkodik mindhalálig. Benne a hitetlenek is kénytelenek hinni, az állhatatlanok is kénytelen megállapodni. Nélküle a magyar tömegek sem a jelent, sem a jövőt nem tudják elképzelni. Aki hisz a történelmi események belső logikájában, az elképzelhetőnek találja, hogy Horthy Miklós azért harcolta végig, mint győzhetetlen admirális a világháborút, hajóágyúk bömbölése mellett azért lett a tengerek le-gendás hőse, hogy fölényes tekintéllyel léphessen fel Magyarországon, ha majdan üt a végzet órája. Miután elévülhetetlen dicsőséget szerzett a Monarchia nagy háborújában, az 1919-ik évi november tizenhatodikán bevonult Magyarország nemzeti történetébe […]. Valljuk be: ez nekünk, a proletár-diktatúra porba gázolt magyarjainak, akik láttuk a bevonulást, olyan szent és boldogító élményünk volt, mintha Csaba vezér lovasai ereszkedtek volna le a csillagos égboltról, hogy megsegítsék az elárvult magyarságot. Magyarország akkor romhalmaz volt, Budapest városa erkölcsi mocsár. […] Soha még nép nem érezte annyira a kitagadottság és árvaság egész keserűségét. […] Semmije sem maradt az országnak, csak egy maréknyi, ragyogószemű, fiatal katonája, aki fanatikus hittel követte Horthy Miklós csillagát és a szuronyai hegyén hozta vissza a nemzet elveszett becsületét. […] Bi-zonyos, hogy nehéz útján a nemzet sohasem jut el oda, ahol ma tart, ha a Gondviselés nem küldi el a döntő pillanatban az arravaló vezért. Horthy Miklós fényes és diadalmas megjelenése a magyar éjszaka legsötétebb órájában arról győzhet meg minket, hogy a nemzet még nem végezte el törté-nelmi küldetését […]. A nép, ha Horthy Miklóst látja, mintegy aranytükörben nézi önmagát. A saját faji vonásait látja az arcén és érzi, hogy joggal lehet büszke a fajára”.32

A Horthy-kultusz terjesztésére tehát ideális körülmények között kerülhe-tett sor. Azt pontosan sajnos nem lehet rekonstruálni, csak megbecsülni, hogy a korabeli társadalom mekkora részét lehetett elérni a sajtón keresztül.33 E ta-nulmánynak nem a befogadás, a hatás kérdésének vizsgálata a célja, hanem az, hogy bemutassa, hogy az egyes vezérképek milyen keretek között jelenhettek meg a médiában.

A Horthy-kultusz esetén a korszak végén (1938–1943) között még további kedvező változásokra került sor. A kormányzat a kedvezőtlen nemzetközi [má-

32 Új Idők, 1939/46. sz. (XLV.) 599–600.33 Sipos Balázs: Média, medialitás és a külpolitikai gondolkodás alakulása. In: Pritz Pál (szerk.):

Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 2006. 134–136., 147.; Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika- és társadalomtörténeti vázlat. Budapest, Argumentum, 2011. 81–85.; Hámori Péter: Kísérlet egy „propagandaminisztérium” létrehozására Magyarországon. Századok, 1997/2. 353., 369.

244

TURBUCZ DÁVID

sodik világháború] és belpolitikai változásokat [jobbratolódás, a szélsőjobboldal megerősödése] ugyanis e vezérkultuszon keresztül is ellensúlyozni kívánta.34 A szélsőjobboldal megerősödésének részeként újabb vezérkultuszok is megje-lentek. Ez is magyarázza – a revíziós sikereken túl –, hogy miért emelkedett az országos lapok kultuszépítő aktivitása, illetve a vezérkép egyes elemeinek előfordulási arányának 1938 után (1. grafikon). A sajtó 1938 utáni államosítása, az előzetes cenzúra 1939. szeptemberi bevezetése, a sajtóirányítás átalakítása35 tovább kedvezett a kultuszépítés folyamatának: a hatalom birtokosai a koráb-bi gyakorlathoz képest közvetlenebbül, nyíltabban kezdtek foglalkozni a kor-mányzó médiabeli reprezentációjával.36

3. 1. 2. A rádió és a filmhíradó

A korszakban, annak ellenére, hogy a rádió és a filmhíradó is a tömegkommuni-káció részévé vált, a sajtót tekintették az elsőszámú közvélemény-formáló esz-köznek.37 A médiával foglalkozó kortársak, szakemberek úgy gondolták, hogy a közvélemény jóval hatásosabban befolyásolható a nyomtatott sajtón, mint a rádión és a filmeken keresztül.38

A politikai elit jelentős része eleinte nem tekintett propagandaeszközként a műsorait 1925 novembere óta sugárzó rádióra.39

Ezzel is magyarázható, mint a 2. grafikon jelzi, hogy a rádió40 nem töltött be 1938 előtt jelentős szerepet a Horthy-kultusz építésében, különösen a kormány-zó születésnapjain.41 Az egyes médiumok szerepe természetesen nem vagy csak nehezen vethető össze az eltérő lehetőségeik miatt. Azonban az a tény, hogy egy adott évfordulón a rádió (vagy a filmhíradó) foglalkozott-e az ünnepségekkel, sok mindent elárul arról, hogyan kezelte a hatalom a médiumokat. A kormány-zóválasztás és a budapesti bevonulás jubileumai esetén a kiemelt évforduló-kon (1930, 1934) volt szerepe a rádiónak. Horthy névnapjainak ünnepléséhez 1927 után rendszeresen hozzájárult e médium, igaz, az ünnepi műsorok száma évente nem volt több 1-2-nél. A rádió élőben közvetítette a Magyar Nemzeti

34 Turbucz (2010): 101.35 Mindehhez l. Sipos (2011): 209–239.36 A sajtóirányítás és a Horthy-kultusz kapcsolatához l. például Magyar Nemzeti Levéltár Orszá-

gos Levéltára (MNL OL) K 428. MTI „kőnyomatos” hírek, d/6) sorozat, Pro domo, 1929–1944. 1940. január 15. 1., 1940. május 1. 1., 1941. június 27. 2., 1943. június 16. 1., június 21. 1., június 25. 4.; Márkus et al. 1975: 157–160., 390., 399.

37 Hámori (1997): 352.38 Sipos (2011): 68–71.39 Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás a médiában és a politikában (1919–

1941). I. köt. Budapest, Polgart, 2000. 142.40 A Nemzeti Újság rádióműsora alapján. A híreket nem tartalmazza a grafikon. A kormányzó szü-

letés- (június 15–22.) és névnapja (december 3–9.) esetében a napilapoknál is alkalmazott időke-retet használtam.

41 Miután a tendenciák az évről-évre ünnepelt évfordulók esetében mutathatók be, így a kormány-zóválasztás és a budapesti bevonulás évfordulóira vonatkozóan a rádió és a filmhíradó esetében sem ismertetek adatokat.

245


Diákszövetség Operaházban rendezett Miklós-napi díszelőadását.42 Ezen kívül, igaz nem minden évben, névnapi köszöntések is elhangzottak.43 1937-ben zenés ébresztő is igyekezett hozzájárulni az ünnepi hangulat megteremtéséhez.44

Az 1930-as évek második felében megtörtént a rádió szerepének átértéke-lése. A revíziós bevonulások alkalmából élő helyszíni közvetítést adtak, amely a sajtó tudósításaihoz hasonlóan hozzájárult az „országgyarapító” epitheton or-nans elterjedéséhez.45 1938 után a születésnapi és a névnapi műsorok száma is emelkedett: június 18-án 2–8, december 6-án 3–7 között mozgott ez az érték. A műsorok között élő közvetítések, zenés ébresztők, katonadalok és indulók hang-zottak el.46 Kiemelhetők a miniszterelnöki rádióbeszédek, amelyek a kormányzó születésnapján hangoztak el.47

42 L. például 8 Órai Újság, 1934. december 8. 2.; MNL OL K 428. a) sorozat, Napi tudósítások, 1920–1944. [a továbbiakban: MNL OL K 428. a)] 1937. december 6. 32.

43 L. például Nemzeti Újság, 1927. december 4. 16., 1928. november 30. 22., 1929. december 6. 12. 44 Uo. 1937. december 7. 4.45 L. például MNL OL K 428. a) 1938. november 9. 41.; MNL OL K 428. p) 1938. november 10. 1.;

MNL O K 615. 79. csomó 1940. szeptember 6. 36., 230.; Szász Zoltán: A Magyar Rádió a második világháborúban (1939–1944). In: Frank Tibor (szerk.) Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975. 172.

46 Horthy Miklós hetvenötödik születésnapjához l. Turbucz (2011): 459–460.47 L. például MNL OL K 428. a) 1941. június 18. 28–29.; Pesti Hírlap, 1943. június 19. 1.

2. grafikonHorthy vezérkultusza szempontjából releváns rádióműsorok száma (1927–1943)

246

TURBUCZ DÁVID

A rádión keresztül csak a kultuszépítés fő eseményeiről értesülhettek a kortársak, miután a hírekben nem volt mód mindenről részletesen beszámolni. Élő közvetítésre viszont egyedül a rádió volt képes, ez tette otthonról követ-hetővé az istentiszteleteket, miséket, egyéb ünnepségeket. Az élő közvetítések aránya a korszak végén csökkent, a felvételről sugárzott műsorok száma emel-kedett.

Ahogyan a sajtó, úgy a rádió hírekkel történő ellátása is elsősorban az ál-lammal szerződéses viszonyban álló Magyar Távirati Irodán keresztül történt. Ezek a hírek így cenzúrán estek át.48 1939 őszén új hírperiódust vezettek be, ami alapján a rádió napi kilenc alkalommal sugárzott híreket. Ezt követte a saj-tószemle 1941-től.49 A rádió híreiben néhány mondat hangzott el a különféle évfordulós eseményekről, továbbá időnként kiemeltek a beszédekből, igehirde-tésekből néhány fontosabbnak tekintett gondolatot.50

A Magyar Film Iroda (MFI) által készített filmhíradókat 1925 után volt kö-telező vetíteni a mozikban.51 Szerepük a Horthy-kultusz építésében 1938 után nőtt meg.52

Hangos filmhíradókat időnként 1938 előtt is vetítettek a kormányzói év-fordulókon, de rendszeresebben erre csak 1938 után került sor. Ennek ellenére voltak olyan évek, amikor egy évfordulón elmaradtak az ünnepi bejátszások (3. grafikon). Ez a médium így nem volt állandó eszköze a kultusz építésének. Horthy 1931 és 1944 között 346 alkalommal tűnt fel a filmhíradókban. A kultusz szempontjából releváns bejátszások száma 81. Az első bécsi döntés előtt készített bejátszások többsége az államfő külföldi útjaival foglalkozott (1936–1938 között). Ezek az éljenző tömeg, a ritmikus éljenzés bemutatásával a kormányzó nemzet-közi elfogadottságát, népszerűségét voltak hivatottak alátámasztani. Hasonló a célt igyekeztek elérni a revíziós bevonulások után sugárzott filmhíradó-részletek is, amelyek a hazai népszerűség „bizonyítékaiként” szolgáltak.53 Horthy Miklós nevének skandálása összesen 9 bejátszásban volt hallható, ebből 7 a revíziós be-vonulásokról adott hírt. 1938 után az évfordulós bejátszások elsősorban június 18-ával, a kormányzó születésnapjával foglalkoztak.54 Átfogó tudósítást az adott jubileumról nem adtak, annak fontosabb vonatkozásairól tájékoztattak. Időnként

48 Stier Miklós: Rádió és politika az 1930-as években. In: Frank Tibor (szerk.): Tanulmányok a Ma-gyar Rádió történetéből 1925–1945. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975. 124–127.; Ormos (2000): 612., 702–704., 707.

49 Szász (1975): 155–156., 168–170., 178–181., 188–189., 192.50 A rádió hírei az egyes évfordulókról és az ehhez kapcsolódó sajtószemle dátum szerint kutatha-

tó a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL K 615. Magyar Rádió és Telefon-hírmondó Rt. Műsoranyag).

51 Sipos (2011): 75.52 Az alábbi grafikont a Filmhíradók Online honlap (http://filmhiradokonline.hu/) alapján készítet-

tem el.53 L. például Magyar Világhíradó: 768/10., 864/3–5. A filmhíradók megnézhetők az 52. jegyzetben

említett honlapon.54 L. Magyar Világhíradó: 1008/1., 1009/10., 1011/1.

247


felidézték a múlt meghatározó eseményeit. Ez a megállapítás a többi évforduló alkalmából vetített filmhíradóra is igaz.55

A korabeli filmhíradók egymáshoz nem kapcsolódó hírekből álltak, így a különkiadásoktól eltekintve nem alkottak összefüggő történetet. Ezek egyikét az államfő hetvenötödik születésnapja alkalmából vetítették az ország különböző pontjain.56 Az ünnepi szám 26 perc hosszúságú volt, Herczeg Ferenc működött közre narrátorként, ő írta a vezérkép lényeges elemeit tartalmazó narrációt. Az ünnepi film központi üzenete az volt, hogy Horthy megkerülhetetlen szerepet tölt be a nemzet életében. A korszak eredményeit kivétel nélkül az ő sikereként magyarázta Herczeg, amit az is hivatott volt alátámasztani, hogy a vezér – össz-hangban a narrációval – igen gyakran volt látható a filmben.57

A sajtó, a rádió és a filmhíradó jól kiegészítette egymást, különösen a kor-szak végén, de látható, hogy a kultuszépítésben a sajtónak volt meghatározó szerepe. Ami azt is jelzi, hogy a hatalom birtokosai korlátozottan ismerték fel az új tömegkommunikációs eszközök, különösen a filmhíradó jelentőségét.

3. 2. A Gömbös-kultusz

1932 és 1936 között Magyarországon egyszerre volt vezérkultusza a minisz-terelnöknek és a kormányzónak, azonban ez a két kultusz, annak ellenére,

55 L. például Magyar Világhíradó: 836/9.56 Újság, 1943. június 17. 5.; MNL OL K 612. Magyar Országos Tudósító, a) sorozat, 1929–1944.

1943. június 16. 3.57 Magyar Világhíradó1943: 1008/1.; Turbucz (2011b): 460.

3. grafikonHorthy vezérkultusza szempontjából releváns filmhíradó-bejátszások száma

(1931–1943)

248

TURBUCZ DÁVID

hogy mindkét személy hatalmi helyzetben volt, eltérő feltételek között léte-zett. Gömbös hatalma függött a kormányzótól, ami a kultuszépítés korlátaira is hatással volt.58

A Horthy-kultusz építésére, mint láthattuk, szinte minden lehetséges szín-téren sor került. Ezzel szemben Gömbös Gyula kultuszának elsődleges terepe a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja volt, de a Társadalmi Egyesületek Szö-vetsége is szerepet vállalt benne.59 A NEP működése a vezérelvre alapozódott.60 A pártdokumentumok gyakran hivatkoztak a Vezér (ezt a szót mindig nagybe-tűvel írták) akaratára, kimagasló – szinte már emberfeletti – képességeire és tet-teire.61 A Vezérnek való alárendeltséget fejezték ki a párttagok belépési nyilatko-zatai és a Gömbös által kinevezett pártvezetők nyilatkozatai.62 Mindez beavatási (átmeneti) rítusként funkcionált.63 A miniszterelnök országjáró útjai mellett a pártszervezés egyéb alkalmai, így a vidéki zászlóbontó rendezvények is lehető-séget adtak a kultikus tisztelet ritualizált kifejezésére. Ráadásul a zászlóbontó gyűlések programját, sőt, az elhangzott beszédek szövegét is központilag – az Országos Központ propagandaosztályán – határozták meg.64

A pártszervezés kiemelt eseményeivel természetesen foglalkozott a média, elsősorban a pártsajtó. 1933. június 14-én Gömbös Gyula kormányfő Egerben vett részt a NEP helyi szervezetének megalakulásakor tartott ünnepségen. A főispán a rendezvény elején vezérként szólította meg őt. Az ünnepség végén a helyi szervezet vezetői fogadalmat tettek, hogy „a vezért, Gömbös Gyula miniszterelnököt a nemzeti munkaterv végrehajtásában mindenkor hűséggel követik”.65 Mindez a Függetlenség tudósításában is szerepelt.66 A rádió élő köz-vetítést a rendezvényről nem adott, de a hírekben esetleg megemlíthették.67 A pártszervezés bizonyos rendezvényeiről a filmhíradók beszámoltak. Kormány-

58 Gömbös Gyula vezérkultuszához l. Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Budapest, Vince, 2001. 262–265.; Gömbös Gyula: Válogatott politikai beszédek és írások. Szerk., utószó: Vonyó József. Budapest, Osiris, 2004. 741–743.; Vonyó József: Ki volt a vezér? Horthy és Göm-bös: két kultuszteremtés Magyarországon. Múlt-kor, 2011/ősz. 94–97. Ezúton is köszönöm Vonyó Józsefnek a Gömbös-kultusszal kapcsolatos tanácsait, javaslatait.

59 L. például Nemzeti Figyelő, 1935. október 6. 3.60 Vonyó József: Másolta-e Gömbös Mussolinit vagy/és Hitlert? In: Vonyó József: Jobboldali radiká-

lisok Magyarországon 1919–1944. (Tanulmányok, dokumentumok). Pécs, Kronosz, 2012. 188–195.; Gömbös pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932–1939). Össze-áll., szerk., bev. és jegyz.: Vonyó József. Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 1998. 57.

61 A NEP dokumentumainak Gömbös-képéhez l. Gömbös pártja (1998): 105–107., 117., 123–129., 163–167., 173–175., 201., 227.

62 Gömbös pártja (1998): 98–100., 104.; Vonyó József: Gömbös Gyula jobboldali radikalizmusa. In: Romsics Ignác (szerk.): A magyar jobboldali hagyomány, 1900–1948. Budapest, Osiris, 2009. 270–271.

63 A Horthy-kultusz esetében a vitézavatások töltöttek be hasonló funkciót. Miután Horthy Miklós nem volt pártpolitikus, így a Gömbös-kultusz építésének egyes eszközei a Horthy-kultuszban nem találhatók meg.

64 Gömbös pártja (1998): 104–107.; 123–124.65 MNL OL K 428. a) 1934. június 14. 27., 33. Az idézet a 33. oldalon olvasható.66 Függetlenség, 1933. június 15. 5.67 Uo. 1933. június 14. 6.

249


főként Gömbös összesen 62 filmhíradó-bejátszásban látható, ezek közül 26 kap-csolható a kultuszához.68 A pártszervezéssel összesen 3 bejátszás foglalkozott, amelyek az irányt mutató vezér képét erősítették,69 míg az éljenző, zászlókat lengető tömeg látványa a vezér elfogadottságát, népszerűségét volt hivatott alá-támasztani.70 Az 1933. novemberi fővárosi zászlóbontásról szóló bejátszásban a „nemzeti egység vezérének” nevezték Gömbös Gyulát, aki a rendezvény hely-színén (a térbeli elrendezés miatt) valósággal az őt hallgató tömeg fölé maga-sodott. Ez a kultusz teremtésének egy fontos vonatkozása.71 A kormányzó és a miniszterelnök filmhíradó-szerepléseiből látható, de erre mutatnak rá a beszé-deik is, hogy a vezéri allűrök Gömbösre és nem Horthyra voltak jellemzőek.72

Gömbös Gyula hatalomra jutásának évfordulója (október 2.) – nem pedig a születés- és a névnapja – töltött be fontos szerepet a kormánypárton belüli ve-zérkultuszában.73 Az eredetileg családi ünnepek – ellentétben a kormányzó kul-tuszával – tehát az ő esetében nem jutottak politikai szerephez. Az évfordulós ünnepségekről szóló tudósítások elsőszámú forrása az MTI volt, de időnként a napilapok saját tudósítókat is kiküldtek.74 Az október 2-i ünnepségekről a filmhír-adó egyszer sem számolt be, ahogyan – feltételezhetően – a rádió sem adott közve-títést.75 A rádióban az egyetlen évfordulós műsor a miniszterelnök rádióbeszéde volt 1934. október 2-a alkalmából.76 Ez világosan mutatja, hogy a miniszterelnök a rádiót is használta imázsa alakítására, míg Horthy évfordulóin egyszer sem mon-dott rádióbeszédet. (Hivatalba lépésekor szintén rádióbeszédben fordult Gömbös a nemzethez. Ennek végén be is jelentette, hogy „Vezérként állok előttetek!”.)77 Egyéb ünnepi rádióműsor 1933–1936 között október 2-án nem volt.78 Az évfordu-lókon a nyomtatott sajtó jóval jelentősebb szerepet játszott. Gömbös Gyula hiva-tali ideje alatt az évfordulón (október 1-e és 4-e között) megjelent cikkek száma így változott: 12 (1933), 36 (1934), 37 (1935), 24 (1936).79 Gömbös hatalomra kerü-lésének évfordulóiról szinte mindegyik napilap írt, főként tudósított (4. grafikon). A beszámolók nagy részének ritkán volt érdemi kultikus tartalma. Ugyanazt a 13 lapot elemeztem, mint a Horthy-kultusz esetében, természetesen csak az 1933

68 Közülük 13 a külföldi útjaival foglalkozott, amelyek közvetetten a miniszterelnök nemzetközi elfogadottságát és a sikeres külpolitikáját igyekeztek sugallni.

69 Magyar Világhíradó 1932: 459/4.70 Magyar Világhíradó 1932: 460/4.71 Magyar Világhíradó 1933: 508/4.72 Vonyó (2011): 96.73 Az évfordulós rendezvényekhez l. például Új Magyarság, 1935. október 4. 3.74 MNL OL K 428. a) 1933. október 1. 4–5., 1935. október 2. 20.75 A rádió 1932–1936 közötti híranyaga nem kutatható a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levél-

tárában (MNL OL K 615.), így csak feltételezni lehet, hogy a hírekben említésre kerültek ezen események.

76 Nemzeti Újság, 1934. szeptember 30. 28.; Az október 1-jén este elmondott beszéd elolvasható Gömbös (2004): 619–637.

77 Gömbös (2004): 385.78 L. ehhez a Nemzeti Újság releváns rádióműsor mellékleteit. 79 A cikkek közé kizárólag az évforduló miatt megjelentek tartoznak, így a kultikus vagy kritikus

hangvételűek és az egyszerű tudósítások is. A vizsgált napokban Gömbös Gyuláról természete-sen ennél jóval több cikk jelent meg, azonban ezek nem kapcsolódtak az évfordulóhoz.

250

TURBUCZ DÁVID

és 1936 közötti időszakra vonatkozóan.80 Ezek közül 12 közölt kultikus tartalmú cikkeket az említett Horthy-évfordulókon. Ezzel szemben október 2-a alkalmából csak 3: a Függetlenség, a Nemzeti Figyelő és az Új Magyarság. Mindhárom lap a Gömböst támogató sajtótermékek közé sorolható.

Az összes megjelent cikknek így tehát csak egy része volt kultikus tartal-mú. Látható, hogy a számuk viszonylag kiegyenlített volt, 11-14 között alakult. Az, hogy egy adott évben e lapok hány cikket közöltek, váltakozott. A Nemzeti Figyelőben 1933-ben 8, 1934-ben már csak 2 cikk jelent meg, míg a Függetlenség hasábjain 1933-ban 3, 1934-ben már 6 cikk volt olvasható. A cikkek között mél-tatásokat, verseket, életrajzi visszatekintéseket találunk, amelyeket időnként fényképek illusztráltak. Ezen írásokból, ahogyan a NEP már említett doku-mentumaiból is, olyan vezér képe rajzolódik ki, aki ösztöneire hallgatva, a ne-héz körülményektől függetlenül mindent megtesz a nemzet felemelkedéséért, „megmentéséért”, akit az Isten küldött, hogy az egységbe forrasztott nemzetet a „szebb jövő” (egy mitikus vízió) felé vezesse. Az általa mutatott irányt az egyet-len helyes útnak, míg őt az egyetlen személynek nevezték, aki képes megoldani a nemzet problémáit. Ez a vezérelv lényege. A méltatások hangsúlyozták, hogy a nemzet felismerte a miniszterelnökben a hivatott vezérét.81 A Nemzeti Figyelő a következőképpen méltatta 1935 októberében a kormányfőt a TESZ tisztelgő felvonulásáról tudósító cikkében:

80 L. a 21. lábjegyzetet.81 A vezérkép elemzéséhez l. Vonyó (2012): 190–193.

4. grafikonA megjelent cikkek számának alakulása október 2-a alkalmából

251


„Magyarok! Zúg az élet harsonája felettünk. Eljött, akit vártunk: a vezér, kinek erős szava mutatja az utat az élet, a feltámadás felé. Van-e ezen a megmaradt ősi földön csak egy ember is, aki ne akarná, ne sóvárogná a magyar feltámadást? Szorítsuk meg ezt a becsületes, meleg, fáradhatatlanul csak érettünk dolgozó vezéri kezet. […] Fogadjuk meg, hogy magyar szívünk teljes hűségével követjük őt […]. Benne, aki a magyar lelkiség élő megtestesülése, soha meg nem csalatkozhatunk. Némuljon el minden kételkedés, félre a gyáva kishitűséggel, szűnjön meg a felelőtlen bírálgatás, jöjjön a biza-lom, az engedelmesség, a munka korszaka. Csak egyet akarjunk, amit őt, a vezér is akar: magyar feltámadást”.82

A több elemből felépülő vezérképen belül lényeges hangsúlyt kapott Göm-bös kormányfőként elért sikereinek hangsúlyozása. A propaganda egyáltalán nem kiegyensúlyozottan, hanem a kultuszépítés céljai szerint értelmezte a kizá-rólag a miniszterelnöknek tulajdonított eredményeket, amelyek a vezérkép többi, fiktív vagy éppen egyoldalúan értelmezett elemének igazolására szolgáltak.83

Látható, hogy a kormányzó és a miniszterelnök köré felépített vezérkép elemei között feltűnő hasonlóságok voltak, ami azzal magyarázható, hogy esz-köztáruk is hasonló volt. Azonban eltérő keretek között léteztek, így egyenlő-ségjel sem tehető közéjük.

Az eltérések egyik oka a kultikus tartalmú cikkek száma, illetve a vezér-kép elemeinek előfordulási arányai közötti különbség.84 A Gömbös-kép ugyanis a korabeli sajtóban ritkábban fordult elő,85 hiszen ennek építésében jóval keve-sebb lap vett részt. A közbeszédet a Horthy-kép sokkal inkább meghatározta. A másik ok az, hogy a Gömbös-kultusz inkább azonosítható a jobboldali diktá-torkultuszokkal, mint a korábbi uralkodókultuszok modernizált változatának tekinthető vezérkultuszokkal, amelyek közé a Horthyé is sorolható. A Göm-bös- és a Horthy-kép tartalma közötti eltérések szintén erre vezethetők vissza: az előbbinek alapvető eleme volt a vezérelv, így az ezzel összefüggő üzenetek voltak meghatározóbbak. A vezérelv a Horthy-kultusz esetén a korszak elején

82 Nemzeti Figyelő, 1935. október 6. 3.83 A miniszterelnököt támogató sajtó Gömbös Gyula-képéhez l. például Függetlenség, 1933. októ-

ber 1. 1. és 3–4., 1934. október 2. 1–4., október 3. 2., 1935. október 3. 1., október 4. 3.; Új Magyarság, 1934. október 2. 3.; Nemzeti Figyelő, 1933. október 8. 1., 1934. október 6. 7., 1935. október 6. 3., 1936. október 11. 1. A Nemzeti Figyelő sokkal inkább törekedett a Gömbös-kép terjesztésére.

84 Igaz, hogy ezeket nehéz összevetni, mert eltérő jellegű évfordulókról van szó. Más lenne a hely-zet, ha Gömbös születésnapját is ünnepelték volna rajongó kortársai. A részletes összehasonlítás egyik módja lehetne, hogy a Függetlenség és az Új Magyarság hasábjain megjelent cikkek számát és az e cikkekben közvetített vezérkép elemeinek előfordulási arányait összehasonlítom a Hor-thy- és a Gömbös-kép esetén is. A Függetlenség esetében az látható, hogy június 18-a és október 2-a alkalmából közel azonos számú cikk jelent meg (2–5 cikk), december 6-án viszont több (5–8 cikk). Ez arra mutat rá, hogy a Horthy-kultusz valamivel meghatározóbb volt e napilap hasáb-jain is. Ez releváns összehasonlítás lehet, azonban ennek a tanulmánynak nem ez a célja, hanem az, hogy bemutassa, miként tudták az egyes Horthy-kori vezérkultuszok építői használni a mé-diát. Ebben az esetben pedig az lényeges, mint az adatok is jelzik, hogy a Horthy-imázs építése szinte mindegyik napilapban jelen volt (ez a tendencia ráadásul folyamatosan erősödött), míg a Gömbös-kép korántsem. Ez igaz Imrédy és Szálasi esetében is.

85 Az előző jegyzetben leírtakból következően a vezérkép elemeinek előfordulási arányainak ösz-szehasonlítása itt nem indokolt.

252

TURBUCZ DÁVID

volt jelentősebb, majd ez mérséklődött. A harmadik ok az volt, hogy a minisz-terelnök nem állt büntetőjogi védelem alatt, így a személyét lehetett kritizálni. Jóval sokszínűbb tehát a Gömbös-kép a sajtóban, mint a Horthy-kép.86 A tömeg-kommunikációs eszközök feletti rendelkezés mértéke sem volt azonos. Gömbös a vele szembeni kritika ellensúlyozása miatt is hozta létre az őt támogató döm-pingsajtót, azonban a korlátozott médiaviszonyokat ez sem tudta felülírni.87

A Gömbös-kultusz nem szűnt meg a miniszterelnök halálát követően, azonban ez már nem tekinthető vezérkultusznak, hiszen – megítélésem szerint – erről nem lehet egy halott politikus esetében beszélni.

4. Kultuszépítés ellenzéki pozícióban

4. 1. Imrédy Béla kultikus jellegű reprezentációja

Imrédy Béla személye körül megítélésem szerint nem alakult ki a Horthy-kor-szakban vezérkultusz, így inkább kultikus jellegű reprezentációról beszélhe-tünk. Ez a vezérkultusz kialakulásának első szakaszát jelenti, így erre szintén érdemes kitérni ebben a tanulmányban. Azért is, mert hatalmi pozícióban jelent meg, majd ellenzéki keretek között létezett tovább. (A kultikus jellegű reprezen-tációból tehát nem feltétlenül alakul ki vezérkultusz.)

1939. január 6-án indította útjára Imrédy Béla miniszterelnök a Pesti Viga-dóban a Magyar Élet Mozgalmát (MÉM).88 A Vigadó nagytermében a pódium mögött hatalmas nemzeti színű drapéria volt látható, amelynek közepén egy aranyszarvast helyeztek el.89 A miniszterelnök e szimbólumrendszer közép-pontjában mondta el beszédét, amelyet élőben közvetített a rádió. Imrédy Béla beszéde, amelyben a „magyar föld” és a „magyar élet” szavak rendszeresen is-métlődtek, radikális „reformot” ígért. A nemzetet olyan közösségnek tekintette, amelyben – a nemzetiszocializmus mintájára – az egyén beolvad a közösség-be. Kiemelte, hogy mindenki köteles alárendelnie magát a felsőbb akaratnak, „szó nélkül” be kell állni „a glédába”, a kirótt kötelességet teljesíteni kell, szük-ség esetén áldozatot kell hozni. Az egyén kötelessége, hogy alávesse magát az „egyetlen lenyűgöző akaratnak”. Minden bizonnyal magára gondolt a vezérelv vonatkozásában, de azért – Horthy Miklós megnyugtatása céljából – leszögezte, hogy „magyar vezér csak egy van: Főméltóságú Kormányzó Urunk”. Beszédét többször megszakította a „tomboló taps”, „éljenzés” és nevének skandálása.90 Beszédére azért utalok, mert a rendezvény külsőségeivel együtt megalapozhat-

86 A kritikus hangvételű cikkekhez l. például 8 Órai Újság, 1935. október 2. 1.; Népszava, 1935. októ-ber 3. 1.

87 Ennek egyik fontos vonatkozására mutat rá Klestenitz Tibor egyik újabb tanulmányában. Kles-tenitz Tibor: „A rendes mederben javul a miniszterelnök állapota”. A KSV-lapok, az Esti Újság és Gömbös Gyula utódlásának kérdése. Médiakutató, 2014/2. sz. 87–95.

88 Az esemény lefolyását összefoglalja Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja. Buda-pest, Akadémiai, Budapest, 1970. 88–89.

89 Sipos Péter: Imrédy Béla. (Politikai életrajz). Budapest, Elektra, 2001. (Élet-kép) 50.90 A beszéd szövege elolvasható itt: Új Magyarság, 1939. jan. 8. 1–5.

253


ta volna Imrédy kultuszát. A rendezvényről tudósított a sajtó, a rádió és a film-híradó is. A sajtóban egységes reakcióról nem lehet beszélni. Tudósítást szin-te minden lap közölt, az esemény értékelésével viszont már nem mindegyik foglalkozott. A lapok politikai orientációjának megfelelően pozitív és kritikus vélemények egyaránt megjelentek, kultikus hangvételről nem igazán lehet be-szélni.91 A rádió híradása csak egy rövid összegzés keretében foglalkozott az eseménnyel, úgy, hogy annak kultikus tartalma nem volt.92 A mozikban fizetett csoportok éltették a miniszterelnököt, amikor a tudósítás látható volt a vász-non – tehát propaganda-törekvésekről lehet beszélni.93 A filmhíradó főként a már említett szimbólumok bemutatásán, a miniszterelnök kiemelt pozícióján keresztül járulhatott hozzá az Imrédy-kép alakításához. A kiemelt pozíciót je-lezte a szónoki emelvény és Imrédy nevének skandálása.94 Imrédy miniszterel-nöki megbízatásának ideje alatt húsz alkalommal volt látható a filmhíradókban, azonban az itt vizsgált jelenséghez ez az egy bejátszás kapcsolható.

Imrédy ugyan sokáig már nem volt miniszterelnök, de átmenetileg még nem lépett ki Magyar Élet Pártjából (MÉM), a kormánypártból. Erre 1940. ok-tóber 21-én került sor. Akkor jelentette be Imrédy a képviselőházban a Magyar Megújulás Pártja (MMP) megalakulását, a kormánypártból történő kilépését. Az MMP már teljesen Imrédy irányítása, ellenőrzése alatt állt. Pártja szervezeti szabályzata szerint – követve a vezérelvet – Imrédy kapta meg „teljes felelős-ség mellett az MMP összes ügyeinek irányítását”.95 A párt programja a fennálló politikai és társadalmi berendezkedés radikális átalakítását célozta.96 Annak el-lenére, hogy az MMP Imrédy politikai törekvéseit szolgálta, vezérkultusz nem alakult ki a személye körül. Továbbra is kultikus jellegű reprezentációról lehet tehát beszélni. Incze Antal, az MMP propaganda- és sajtóosztályának vezetője 1942-ben könyvet jelentetett meg róla. Ebben leírta, hogy Imrédy nem „enged magának semmiféle propagandát csinálni”, sokkal inkább a párt programját népszerűsítik. Majd ehhez hozzátette: „Imrédyből sohasem lesz olyan párt-vezér, aki bandériumokkal fogadtatja magát”, vagy „banketteken ünnepelteti nagyságát”.97 Természetesen önmagában ez is propaganda: az eszme megva-lósulását saját népszerűsége elé helyező politikus képének terjesztése. Ugyan megjelentek a Nemzetőr, a Magyarság, a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk hasábjain, tehát az MMP sajtójában, kultikus kijelentések a pártvezérről, de ezek nem álltak össze egy jól kidolgozott vezérképpé. Egyetlenegy olyan mél-tató (vezér)cikket sem találtam, amely ezeket együttesen tartalmazta volna. Az Imrédy-kép szerint – ami visszavezethető a pénzügyi szakember imázsára – ő minden egyes problémával tisztában van, sőt, ezekre megoldást is tud adni. Az

91 L. például Esti Kurír, 1939. január 8. 3.; Magyarság, 1939. január 12. 1.; Új Nemzedék, 1939. január 8. 1.

92 MNL OL K 615. 22. csomó 1939. január 6. 9/6.93 Sipos (1970): 90.94 Magyar Világhíradó 1939: 777/7.95 Idézi Sipos (2001): 68.96 Uo. 76–82.; Sipos (1970): 217.97 Incze Antal: Imrédy. [Budapest], Turul, 1942. 83–84., 87–88., 90.

254

TURBUCZ DÁVID

országjárásai során elmondott beszédeit a pártpropaganda ennek megfelelően kommentálta.98 A Nemzetőr hasábjain megjelent tudósításokat 1941-től egyre in-kább meghatározta a kultikus nyelvezet. Az 1941. januári erdélyi pártszervező út kapcsán99 megjelent cikkekben a Nemzetőr például úgy fogalmazott, hogy az ő „megfeszített politikai munkásságához fűződött a trianoni bilincs széttörése”, illetve 1939. január 6-án „a nagy nemzeti és szociális reformok elindítása”.100 Egyik 1943-as beszédét – szakralizálva Imrédy személyét – „nemzetépítő igehir-detésnek” nevezte a hivatalos pártlap.101 A Magyar Megújulás Pártja kéthavonta megtartott országos kistáborában 1943. február 13-án elmondott beszéde okán a következőket olvashatjuk a pártlapban:

„Alakja úgy magasodik fel, hogy szinte érezni: itt az ő fanatikus s mégis kiegyensúlyozott, szilárd lényében futnak össze a szálak. Az éles logikával felépített és valami mélyről jövő belső izzástól hevített mondatai után rendre felzúg a taps. Ez a tetszésnyilvánítás azonban nemcsak a kitűnő szónoknak szól, érezni, hogy itt minden szív együtt dobban az övével s minden egyes mondata azt fejezi ki, ami bennünk van, és most ezt halljuk formába, szavakba öntve.”102

A politikai vízió megvalósításához vivő utat megmutató vezér megkerül-hetetlensége, a követői és a közte lévő szoros kötelékek, a közösségtudat tehát itt is kimutatható. „A mi szolgálatunk vezérünk felé nem gyengeség és erőtlen-ség – olvashatjuk korábban –, hanem erő és kitartás. […] lehet, hogy ez szolga-ságnak tűnik, de itt az Ő körében nem más ez, mint harmónia”.103 A teljesen ki nem dolgozott Imrédy-képből nem maradtak el az antiszemita és az antibolse-vista utalások. Az írott propagandát egészítették ki vizuális téren a Magyar Futár képösszeállításai, azonban ez sem emelte ki a pártvezér személyét.104

Imrédy személyét és pártját konzervatív (például 8 Órai Újság, Magyar Nemzet) és liberális (például Esti Kurír) lapok rendszeresen támadták, ami nehe-zítette a személye körüli pozitív imázs építését, illetőleg ezt egyértelműen a párt keretei közé szorította. Imrédy mögött „bajtársi hűséggel” kitart a párt, mert benne látják azt az embert, aki képes a „jobb jövő” felé elvezetni az országot.105

A kultikus jellegű reprezentáció kereteinek kialakításában az is közreját-szott, hogy Imrédy Béla a miniszterelnökségről való lemondását követően a né-met megszállásig nem volt már látható a korabeli filmhíradókban, és a rádióban sem szerepelt. Így csak az MMP-t támogató sajtó maradt. Azon túl, hogy – kutatá-

98 L. például Nemzetőr, 1940. december 22. 4., 1941. január 7. 3., szeptember 9. 2., 1942. november 26. 6., 1943. január 15. 3., február 19. 1., június 25. 3., október 22. 1., 3., 1944. január 14. 3.; Ma-gyarság, 1942. december 31. 5., 1943. január 6. 6.

99 Nemzetőr, 1941. január 7. 5.; Sipos (1970): 220.100 Nemzetőr, 1941. január 13. 3., január 20. 3. 101 Uo. 1943. január 8. 3.102 Uo. február 19. 1.103 Uo. 1942. március 6. 1.104 L. például Magyar Futár, 1943. január 6. 8.105 A pártlap reakcióihoz l. még például Uo. 1941. január 27. 3. (az idézet itt olvasható), augusztus

11. 1–3.

255


saim szerint – 1940 és 1944 tavasza között nem alakult ki kidolgozott Imrédy-kép, hiszen a fenti idézetek különböző cikkekből származnak,106 rítusok sem erősítet-ték mindezt. Így nem ünnepelték a születés- (december 29.) és névnapjait (április 23.). 1942. december 29-én a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk irodalmi est-jén sem volt szó a születésnapjáról.107 Az Imrédyt támogató sajtóban hivatkozási ponttá vált az 1939. január 6-i beszéde,108 azonban ez a nap sem vált évfordulóvá.

4. 2. A Szálasi-kultusz

A Szálasi-kultusz ellenzéki keretek között alakult ki, és 1944 őszéig mindazon tényezők korlátozták terjedését, amelyek a korabeli ellenzéket sújtották. Szálasi vezérkultuszának építésére elsősorban a pártsajtó keretei között kerülhetett sor. A rádió és a filmhíradó ellenzéki politikusok számára elérhetetlen tömegkom-munikációs eszközt jelentett a korszakban. Azaz ez a két médium csak a hatalom reprezentációjára adott lehetőséget – arra, hogy különféle nézetek is közvetítse-nek, már nem. Emellett az ellenzéki politikusok, akár vezérnek tekintették őket a híveik, akár nem, nem álltak büntetőjogi védelem alatt, szabadon lehetett őket kritizálni és kifigurázni.109 E korlátozó tényezők ellenére a Szálasi-kultusz léte már önmagában is konkurenciát jelentett a kormányzó kultuszának. A fennálló hatalom – a kormányzósértési perekből jól láthatóan – nem tolerálta az államfő tekintélyének rombolását, az államfő megsértését, de nem lépett fel Szálasi kul-tuszával szemben, kivéve, amikor börtönben volt, mert a kultuszának ápolását akkor bűnpártolásnak tekintették a hatóságok.110

A Gömbös-kultuszhoz hasonlóan a Szálasi-kultusz építése is alapvetően a vezérelv alapján működő militarizált párt, mozgalom keretei között történt.111 Emiatt a pártszimbolika (zászló, karszalag, nyilaskereszt stb.) fontos volt e kul-tuszban.112 Ez már eleve meghatározott néhány jellemzőt, amelyek, mint Gömbös kapcsán is említettem, nem voltak jellemzőek a Horthy-kultuszra. Imázsának épí-tésére a pártjai napilapjain (Magyarság, Pesti Újság, Összetartás) kívül egyéb esz-közök (plakátok, röplapok, képeslapok, érmék stb.) is lehetőséget adtak, de ezek elemzése itt most nem lényeges.

106 A Horthy-kép említett elemei szinte minden cikkbe bekerültek, de legalábbis nem volt arról szó, hogy csak egy-két mondatban méltatták a kormányzót egy adott cikkben, ami Imrédy esetében igen gyakran megtörtént.

107 Egyedül Vagyunk, 1943. január 1. 5–7.108 Nemzetőr, 1941. július 14. 1.109 Szálasi esetében l. például Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus. Budapest, Jaffa‒MTA

Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2013. (a továbbiakban Paksa 2013a) 210.; Függetlenség, 1941. január 14. 3.; Pesti Hírlap, 1938. február 16. 2.

110 Paksa (2013a): 90.; Magyarság, 1938. augusztus 7. 3., augusztus 31. 3.111 Az MTI híranyagában 1937. október 24-e és 1944. október 14-e 138 alkalommal olvasható Szála-

si Ferenc neve, általában nem pozitív kontextusban (MNL OL K 428.). 112 Paksa Rudolf: Magyar nemzetiszocialisták. Az 1930-as évek új szélsőjobboldali mozgalma, pártjai, po-

litikusai, sajtója. Budapest, Osiris‒MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudomá-nyi Intézet, 2013. (a továbbiakban Paksa 2013b) 132–135., 225.; Tóth Andrea: Egy Vezér imázsa. Szálasi Ferenc bebörtönzése és a hungarista propaganda. Valóság, 1992/6. 52., 60.

256

TURBUCZ DÁVID

A budapesti Ítélőtábla 1938. július 6-án háromévi fegyházra ítélte Szála-sit.113 Az ítéletet a Kúria augusztus 24-én hagyta jóvá.114 Szálasi Ferenc bebör-tönzése adott lökést kultusza megerősödésének. Málnási Ödön augusztus 30-án „mozgalmi gyászt” rendelt el.115 A kultuszépítés alkalmait a névnapjai (október 4.), pártgyűlések, tüntetések, istentiszteletek és misék alkották, amelyekről ter-mészetesen tudósított a pártsajtó.116 1938. október 4-én este 8 órakor minden párthelyiségben ún. „rabvacsora” megtartására került sor, amelyek azonos ko-reográfia szerint zajlottak. A börtönben ülő Vezér képével, nyilaskereszttel és Szálasi rabszámával („9323”) díszítették a párthelyiségeket, így tudták bizto-sítani a „jelenlétét”, azt, hogy a portré felé fordulva karukat felemelve tiszte-legjenek előtte.117 Más rendezvényeiken üresen hagyták a Vezér székét.118 Nyíl-tan Szálasi Ferencet méltató cikkek október 4-én nem jelenhettek meg, mert azt bűnpártolásnak tekintette a hatalom, nevét így ekkor is a rabszáma helyettesí-tette.119 Szálasi 1940. szeptember 17-én szabadult a Csillag börtönből. Ezt köve-tően vidéki útjai és egyéb ritualizált nyilvános szereplései is alkalmat adtak a személye köré épített kultusz ápolására.120 Ezek során – az időnként fényképek-kel illusztrált tudósítások szerint – „határtalan lelkesedéssel” ünnepelték őt. A vezér névnapjai alkották a Szálasi-kultusz évfordulóit, tehát itt a családi esemé-nyek is szerephez jutottak, bár 1940 őszén a névnapi ünneplés Szálasi kérésére elmaradt, így a nyilas párt „némán ünnepelt”.121 A következő évtől a névnapját a Nyilaskeresztes Párt nagytanácsán ünnepelték, így fejezték ki követői rituali-zált keretek között a hódolatukat. Matolcsy Mátyás 1941-es beszéde alatt, ami-kor kiejtette Szálasi Ferenc nevét „a jelenlévők felugrottak helyükről s kezüket esküre emelve, kitörő lelkesedéssel kiabálták: »Szálasi a vezérünk! Mindhalálig Szálasival«”.122 1942-ben is fogadalmat tettek, hogy „hittel és hűséggel állunk mellette mindhalálig”.123 Egy év múlva október 4-én az Összetartás címoldalán a vezető hírek között szerepelt, hogy aznap van Szálasi névnapja.124 Az őt méltató, fényképpel illusztrált cikk szerint a Nyilaskeresztes Párt „nagy családja”, annak „minden egyes tagja szeretettel fordul” vezére, „a családfő” felé.125 A család mo-tívuma a Horthy-képben is megtalálható volt.

113 Magyarság, 1938. július 7. 1.114 Uo. augusztus 25. 1–2.115 Sipos Péter: Nemzetvesztő nemzetvezető. História, 2004/9. 9.116 Magyarság, 1938. augusztus 6. 7., december 3. 1., december 4. 3.; Tóth (1992): 52–53., 60.117 Magyarság, 1938. október 5. 10.; Tóth (1992): 60.; Vö. Jan Plamper: The Stalin Cult. A study in the

alchemy of power. Yale University Press, New Haven–London, 2012. (The Yale-Hoover Series on Stalin, Stalinism, and the Cold War) 59–60.

118 Magyarság, 1938. szeptember 13. 7.119 Paksa (2013b): 135.; Tóth (1992): 55.120 L. például Magyarság, 1940. november 17. 1., november 19. 1. és 3.; Pesti Újság, 1942. július 15.

1–2., július 21. 4., július 22. 3., szeptember 16. 2.; Összetartás, 1943. november 19. 5.121 Magyarság, 1940. október 5. 3.122 Pesti Újság, 1941. október 6. 5., Magyarság Útja, 1941. október 10. 4.123 Pesti Újság, 1942. október 5. 3.124 Összetartás, 1943. október 5. 1.125 Uo. október 5. 3.; A Nép, 1943. október 7. 1.

257


A kultusz szempontjából releváns, a névnapokon (október 3-a és 5-e között) megjelent cikkek száma a hungarista sajtóban 1938–1943 között a kö-vetkezőképpen alakult: 1 (1938), 1 (1939), 1 (1940), 2 (1941), 1 (1942), 3 (1943). A cikkek alacsony számát két tényezővel lehet magyarázni. Egyrészt úgy, hogy erről kizárólag a pártsajtó tudósított. Gömbös Gyula és Imrédy Béla esetében – miniszterelnöki hivataluk ideje alatt – a nem pártsajtó is foglalkozott a pozi-tív Gömbös- és Imrédy-kép vonatkozásában lényeges eseményekkel. Ez, mint látható volt, nem azt jelentette, hogy mindegyik lap dicsérő hangnemben írt, de legalább hírt adtak ezekről. Ez nem mondható el a Szálasi-kultusz esetében, miután ellenzéki pozícióban volt (ahogyan egy idő után Imrédy is). A Szálasi névnapján megjelent cikkek alacsony számát az is magyarázza, hogy a párton belüli ünneplésről – érthetően – rövid terjedelemben is be lehetett számolni. A Horthy-kultusz évfordulós rendezvényei jóval összetettebbek voltak, mint a Gömbös és Szálasi vezérkultuszai esetében. Ebből következően igen látványos az eltérés a Horthy-kép és a Szálasi-kép előfordulási arányai esetében.

A Szálasi-kép meghatározó eleme az erő, a hősiesség, a fanatizmus, a fe-gyelem, a militarizmus és az eltökéltség mellett ‒ a börtönbüntetés miatt ‒ a szenvedés, üldöztetés, mártírium, áldozathozatal, kötelességtudat és a magá-nyos hős motívuma volt. Az üldözött kereszténységgel vont párhuzam eredmé-nyeként Szálasi Jézussal került párhuzamba. A „Nagypéntek nélkül nincs Fel-támadás” szlogen szerint, amely 1938. november 6-ától a Magyarság fejlécén is olvasható volt, a nemzetiszocializmus győzelmét Szálasi bebörtönzése egyálta-lán nem akadályozta, mert Jézus is csak átmenetileg halt meg. Eszerint állhata-tosan küzd az eszméiért, a hungarizmus győzelméért, anélkül, hogy a fennálló hatalom mellett a zsidósággal, a bolsevizmussal és a liberalizmussal bármikor is kiegyezne.126 Ugyan imázsuk szerint Horthy, Gömbös és Szálasi is mindent megtesz a nemzetért, azonban a nyilas vezérnek el kell viselnie az üldöztetést is. Amíg Szálasi a „jobb jövő” ígérete, addig Horthy és Gömbös a jelen embe-re, az elért sikereket így a személyükhöz társították. A Szálasi-kultusz építői nem hivatkozhattak elért eredményekre. Emiatt az ellenzéki pozíció könnyen alááshatta a kultusz hitelét, viszont az üldözöttségre hivatkozva volt lehetőség elkerülni a hitelvesztést, legalábbis átmenetileg, amíg Szálasi a börtönben volt. Szabadulását követően már csak korlátozottan lehetett az üldözéssel magya-rázni a sikerek elmaradását.127 A kereszténység fogalomkészlete – a kormányzó kultuszához hasonlóan – a Szálasi-kultuszban is szerepet kapott: a „kálvária”, „megváltás”, „feltámadás” kifejezések és a krisztusi szenvedéstörténet alkal-mazása révén, igaz, a kontextus markánsan eltérő volt.128 Szálasi szabadulása után is kiemelték a méltatások, hogy milyen áldozatokat hozott, mert „soha semmiféle paktum nem görbítette meg” azt a „nyílegyenes” utat, amit bejárt.129

126 Paksa (2013b): 132–133.127 Erre a problémára Málnási Ödön, aki a Szálasi-kultusz főbb üzeneteit határozta meg, is utalt.

Paksa (2013b): 133.128 A kereszténység fogalomkészletének alkalmazását részletesen elemzi Tóth (1992).129 Összetartás, 1943. október 5. 3.

258

TURBUCZ DÁVID

A Horthy- és a Szálasi-kép között kimutatható egyezésekre már utaltam, de érdemes még röviden visszatérni erre. Így az egész nemzet támogatására és Isten akaratára történő hivatkozások, a „megmentő” motívuma, a vezér és az ő követőinek egysége, a család motívuma mindkét vezérképben megtalálható volt, és feltűntek a Gömbös-képben is.130 A vezérkép említett elemei vándor-motívumnak tekinthetők. A különbségek az ellenzéki (üldözött) politikai pozí-cióval és a markáns ideológiával magyarázhatók. A Szálasi-kép természetesen kapcsolódott a pártprogramhoz, ami a társadalom átalakítás célját is tartalmaz-ta, így kultusza nem választható el a hungarizmus politikai víziójától.

1944. október 16-a után állami szintre emelkedett a Szálasi-kultusz. Meg-szűntek ugyanis azok a korlátok – legalábbis elviekben –, amelyek korábban akadályozták széles körű építését. Azért csak elviekben, mert akkorra az or-szág már hadszíntérré vált, a kultusz hatékony terjesztésére így nem volt mód, ráadásul idő sem állt rendelkezésre, hogy teljes formájában kiépüljön. Ez az időszak azonban megítélésem szerint már nem tartozik a Horthy-korszak tör-ténetéhez.

5. Összegzés

Horthy Miklós vezérkultusza olyan diszkurzív erőtérben létezett, amelyben a hatalmi, domináns helyzetben lévő vezérkultuszhoz képest korlátozottabb ke-retek között ugyan, de más vezérkultusz vagy kultikus jellegű reprezentáció is kialakulhatott.131

E kultuszok egymáshoz való viszonya tekintetében a következők állapít-hatók meg. Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc és Imrédy Béla esetében, bár nem mindegyik kultusz/kultikus jellegű reprezentáció létezett egy időben, ver-senyhelyzetről lehet beszélni, arról, hogy ezek a politikusok, politikai vezérek egymással szemben is politizáltak. Elsősorban Szálasi Ferenc és Imrédy Béla. A kormányzó kultuszához való viszonyuk esetében ez már nem mondható el. Tudomásul kellett venniük, hogy a Horthy-kultusz olyan helyzetben van, amit nem képesek érdemben ellensúlyozni. Emiatt alakulhatott ki, hogy Szálasi és Gömbös kultusza a Horthy-kultuszhoz való viszonya alapján kiegészítő és al-ternatív vezérkultuszként is leírható. Miután nem voltak összeegyeztethetetle-nek a Horthy-kultusszal, így kiegészítő típusú kultuszoknak is tekinthetők. Itt a fővezér és alvezér munkamegosztásra lehet utalni. Szálasi a kormányzó tanács-adóit hibáztatta a rendszer hibáiért, őket is váltotta volna le. A „rossz” tanács-adókra több okból is lehetett hivatkozni. Egyrészt azért, mert az államfőt csak közvetetten lehetett támadni. A „rossz” tanácsadókkal még a vezéri-alvezéri szerepkört is alá lehetett támasztani. A nyilvánosság előtt ráadásul nem volt

130 Paksa (2013b): 284–285.; A Nép, 1942. október 1. 5., 1943. február 11. 1. és 3., november 25. 6.; Összetartás, 1943. november 19. 5.; Magyarság Útja, 1940. október 11. 3.

131 A korszakban Magyarországon a vezérkultuszok száma nem volt magas, azonban a politiku-sok kultikus jellegű tisztelete és a kultikus beszédmód meglehetően elterjedt volt.

259


érdemes elvitatni Horthy Miklós vezéri szerepét.132 A politikai rendszer esetle-ges átalakításával kapcsolatos elképzeléseik azt jelzik, hogy Horthy elmozdí-tásában sem Szálasi, sem Gömbös nem gondolkodott. Reprezentatív funkciót szántak volna a számára.133 Emellett azt is nehéz elképzelni, hogyan lehetett volna az „országgyarapító” vezér leváltását megindokolni. A fentiek mellett a Gömbös- és a Szálasi-kultusz azért tekinthető alternatív vezérkultusznak, mert a revízión kívül mégis alternatív jövőképet kínált. Ebből következően a közélet iránt érdeklődők választásától függött, hogy kit tekintettek a nemzet vezérének, vagy egyfajta munkamegosztás részeként elfogadták a fővezér és az alvezér(ek) személyeit is.

A tanulmányban bemutatott vezérkultuszok megjelenése válságjelen-ségekre vezethető vissza. A radikális jobboldali (Gömbös) és szélsőjobboldali (Szálasi) típusú vezérkultuszok léte azzal is magyarázható, hogy e politikai pár-tok militáns jellegük miatt vonzódnak egy vezér kiemeléséhez.134 Ez politikai programjuk, ideológiai meghatározottságuk következménye is, ellentétben a kollektív vezetést favorizáló mozgalmakkal. Ráadásul a Horthy-kultusz meg-jelenésében a radikális jobboldalnak is komoly szerepe volt. Gömbös és Szálasi vezérkultuszai a jobboldali diktátorkultuszok ismertetőjegyeivel rendelkeztek, annak ellenére, hogy az elemzett időszakban egyikük sem volt diktátor, illetve az egyik ellenzéki, a másik hatalmi helyzetben volt. Ezen ismertetőjegyek közé a vezérelv, a militarizált párt és mozgalom, a tömeg fanatizálása, a társadalom radikális átalakításának programja, a misztikus és ideológiai elemektől sem mentes politikai vízió sorolható. Főként e tényezőkre vezethetők vissza a Hor-thy- és a Gömbös-, illetve Szálasi-kép közötti különbségek.135 Imrédy kultikus reprezentációja esetén is hasonló különbségekre figyelhetünk fel.

Hiába találhatók azonos vagy hasonló elemek az egyes vezérképekben, ezek eltérő keretek között léteztek, ami a hasonlóság mértékét is korlátozta. A vezérképeken és a vezérkultuszok jellegén kívül az is hozzájárult az eltérések-hez, hogy a korszak tekintélyelvű – korlátozott mértékben plurális – nyilvános-ságában136 a revíziós propagandán kívül Horthy Miklós vezérkultusza jelentette azt az állandó témát, ami a nyilvánosság különféle színterein keresztül a mé-diafogyasztók széles köréhez eljutott. A Horthy-kép esetében a nyilvánosság

132 Sipos (1970): 89., 99.; Paksa (2013b): 217., 238–249.; Új Magyarság, 1939. január 8. 1–5.133 Erről a kérdésről – elsősorban a Gömbös-kultusz vonatkozásában – l. bővebben Turbucz Dá-

vid: Tizenöt éve a nemzet élén: 1934. november 16. Horthy Miklós vezérkultusza Gömbös Gyu-la miniszterelnöksége idején. In: Ballabás Dániel (szerk.): Doktorandusz hallgatók I. konferenciája, 2012. május 9. Eger, Líceum, 2013. 19–33.; Dombrády Lóránd: A legfelsőbb hadúr és hadserege. Budapest, Zrínyi, 1990. 94.; Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás a médiában és a politikában (1919–1941). Budapest, Polgart, 2000. I. köt. 264–265., II. köt. 432–433.

134 Paksa Rudolf: Vezér és próféta. Szálasi-kultusz a hungarista mozgalomban. Kommentár, 2012/5.73.

135 Olasz Lajos: A kormányzó-kultusz alakulása a második világháború időszakában (1938–1944.) In: Miklós Péter (szerk.): Újragondolt negyedszázad. Tanulmányok a Horthy-korszakról. Szeged, Belvedere Meridionale, 2010. 356.

136 Ennek jellemzéséhez l. Sipos (2011).

260

TURBUCZ DÁVID

szinte teljes egészében tekintélyelvű és homogén volt.137 Ez a hatalom számára igen jelentős versenyelőnyt jelentett. Az itt bemutatott többi vezérkultusz építői tehát nem rendelkeztek azonos lehetőségekkel: a politikai rendszer nem volt demokratikus, így egyenlőtlen feltételeket biztosított a pártok számára a hata-lom megszerzéséért folytatott versenyben.138

Ez mondható el a vezérkultuszok esetén is, amelyek a politikai hatalomért vívott harc fontos szimbolikus eszközének tekinthetők. A Horthy-kultusz és a többi vezérkultusz közötti igen jelentős különbségek így a rendszer jellegéből, illetve az egyes vezérek politikai pozíciójából fakadtak. Vezérkultuszt építeni ellenzéki helyzetben is lehetett, nem demokratikus keretek között is, azonban ez meghatározta a kultuszépítés sikerét, például a tömegkommunikáció alkalma-zását illetően. Egy totalitárius rendszerben ennyi lehetőséget sem kaptak volna azok, akik ellenzéki vezérkultusz építésére adták volna a fejüket.

137 Sipos Balázs: Sajtó, sajtópolitika és nyilvánosság a Horthy-korszakban. Korunk, 2012/11. 81.138 A politikai rendszer jellegéhez l. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Buda-

pest, Osiris, 2003. 235.; Püski Levente: Demokrácia és diktatúra között. A Horthy-rendszer jel-legéről. Historiográfiai helyzetkép. In: Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Budapest, Osiris, 2005. 206–233.

Vezérképek, vezérkultuszok a Horthy-korszakbanreal.mtak.hu/30966/1/Turbucz_Vezérképek... ·...

Documents

Transcript of Vezérképek, vezérkultuszok a Horthy-korszakbanreal.mtak.hu/30966/1/Turbucz_Vezérképek... ·...