96 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 6 . SZÁM. 1 8 9 5 . 4 2 . ÉVFOLYAM.

B U D A P E S T I CZEGEK. m i i I I I f i \l\Tf\1F szabadaimazását esz-

lAliAliMAMiUK-iffgs^: nemzetközi mérnöki és szabadalmi irodája, B u d a p e s t , E rzsébe t -körú t 2 . sz. (népszínház mellett. Legrégibb szabad, iroda. — Telefon.

GERÖ ADOLF czipész-mester,

B U D A P E S T , V., F ü r d ő - u t c z a 2 . sz. Ajánlja készítményeit

y fájós lábakra.

Eisenschiml és Wachtl Budapest, Váczi utcza 12

G y á r : Bécs , Ka ise rs t rasse 6 2 . Legnagyobb raktár mindennemű fény­

képészeti gépek és készülékekből. Alapítva 1856. —Többször kitüntetve.

^ _ ^ _ ^ . ^ ^ _ _ _ . Árjegyzékek ingyen és b é r m e n t v e . U) 1 A fotografálás elemei. Ára 2 frt.

L&TZKOTTXTS A. B U D A P E S T ,

I V . k e r ü l e t , V a c z i - u t c z a Í32. s z á m . Cs. és kir. szabadalmazott í ehérnen iü-gyáros

ajánlja u r i d i v a t - é s f e h é r n e m ű - ú j d o n s á g a i t .

STOWASSERJ. hangszer gy ára

Budapest, II., LánezWd-u. 5. a ca. és kir. hadsereg szállítója.

M i n d e n n e m ű h a n g ­s z e r e k é s a l k a t r é s z e i k . Igazitások a legpontosab­

ban eszközöltetnek. Árjegyzék kívánatra ingyen.

Újdonságok remek szép csipke iiclnis-ben.

Csipke-gal lérok, j a b o t t o k , színházi fej-k ö t ő k , val . f ranczia le­gyezők, d i szkötények . P f e i f f e r D e z s ő n é l ,

V á c z i - u t c z á 2 2 . Nemzet: szálloda épü leiében. '

Helyiség-változtatás. Van szerencséok a t. ez. közönségnek tudtára adni, hogy üzleti helyiségünket T e r é z - k ö r ú t 5 . s z . alá helyeztük át.

Mély tisztelettel O h m é s S i m o n .

„Toroiiyórák" j Í U u > ii.-U.uu ÍÍXXX.IÍU..ÍX. UXU. «UXun. u u u u u . u u palota, laktanya, gyári órákat,

villanyórákat. Hirdetések felvétetnek a «Vasárnapi Újság» kiadó-legelőnyösebben rendez be

Mayer Károly L. | hivatalában, Budapest , IV., Egyetem-utcza 4. sz. a. I . m. állami kedvezm. gőz-óragyára Budapesten, VII., Kazinczy-u. 3. Képes árjegyzék, kőltségjegyz. bérm. trrrftTt'TTtTíTrTtTr't ttrt TTTHT f tr n 11 rrmnTf TTTTH Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank

KÉSZVÉNY-TÁRSASÁG.

Uj rendszerű pénztári jegyeink cheque alakban 4%-oí kamatoznak (adómentesen); a betéti könyvecskék uj nemeként jelentkeznek ,' sok irányban előnyöket biztosítanak az eddigi betéti könyvecskék és a régi rendszerű pénztári jegyek felett.

Azon intézetek és czégek száma, melyek kijelentették, hogy ezen pénztári jegyek tökeszelvényeit saját ismerős feleiktől fizetésképen elfogadják, már most is 600-ra rng. Az erre vonatkozó Jegyzék főpénztárunknál és fiókjainknál kapható, a legnjabb jegyzék február 28-án jelenik meg.

Elfogadunk egyébként betéteket 4%-ra betéti könyvecskék mellett, régi rendszerű pénztári jegyek ellen és folyó számlára (cheque-számlára) is.

Váltóüzletünk elfogad megbízásokat értékpapírok vásárlására és eladására és felvilágosítások­kal szolgál minden a bankügyletek körébe tar tozó kérdésben.

Tőkeelhelyezésre ajánljuk a

Magyar takarékpénztárak központi jel­zálogbankja 4ll<j0/o-os adómentes zálog­leveleit és községi kötvényeit

napi árfolyam mellett .

Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank r.-t. Fiókok: V I . , Podmaniozky-n.2

VI . , Teréz-körít 2 . V., Nádor-utcza 4. sz.

MEGHÍVÁS

a Kapar Általános M a r t t o i t á r R é s z v é n y - T á r s a s á g n a k

1 8 9 5 . é v i f e b r u á r h ó 2 7 - é n d é l u t á n 6 ó r a k o r az intézet helyiségében ( B u d a p e s t , J ó z s e f - t é r 8.) ü i i p ! tartandó;!

XIII-IK RENDES KÖZGYŰLÉSÉRE. NAPIREND:

1. Az igazgatóságnak jelentése az 1894. évi üzletről. 2. Az igazgatóság számadása és a megállapítandó

osztalék fölötti indítványa. 3. A felügyelő-bizottság jelentése az igazgatóság által

elkészített évi számadás és mérlegről, valamint a nyere­ség felosztását illetőleg tett indítványok megvizsgálásáról.

4. Határozathozatal ezen tárgyak fölött és a felment­vény kiadása az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére.

5. A felügyelő-bizottság megválasztása és díjazásának megállapítása.

jQff- Azon t. ez. részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni kivannak, felkéretnek, hogy az alapszabálvok 13. §-a értel­mében részvényeiket a még le nem járt szelvényekkel együtt legkésőbb folyó évi február hó 19-ig a társaságnál Buda­pesten, vagy a keresk. banknál Triestben letéteményezzék.

A. megvizsgált mérleg és az erre vonatkozó felügyelő-bizott­sági jelentés 1895. évi február hó 19-től kezdve a társaságnak helyiségeiben a részvényesek rendelkezésére áll.

Budapest, 1895. évi február hó 1-én. A z i g a z g a t ó s á g .

1 főváros legszebb látványossága az Andrássy-ú t végén

Feszty Árpád óriási körképe : a

magyarok bejövetele Ez a kép három évig készült, s a magyar festő­

művészet legnagyobb alkotása. Egy 1800 Dmé-. ternyi, e czélra szőtt vásznon s a hozzá épített köralakn palotában a magyaroknak a volóczi völgybe való beérkezését tünteti fel.

1. 2 3 4

n ő k

A k é p s z e m b e t ű n ő r é s z e i : Á r p á d é s a v e z é r e k . A h a r c z a sz láv h a d m a r a d é k á v a l . L a t o r c z c s a f o g o l y s z l á v o k . A f e j e d e l e m - a s s z o n y é s a m a g y a r b e v o n u l á s a a z ö k r ö s s z e k e r e k e n .

K l ö t t i i k a p o g á n y o l t á r a r a j t a h a l d o k l ó s z l á v p a p p a l . , „ _ .

5 . A n ő r a b l á s . 0 8 / o

6 . A p o g á n y m a g y a r o k f e h é r l ó - á l d o -z a t a . A t á l t o s , a k á d á r , t á n e z o s l e á n y o k , b o n e z o k , i g r i c z e k é s d o b o s o k c s o p o r t j a .

7 . S á t o r v e r ő m a g y a r s á g . A háttérben a beregi rónaság, Lovacska, a

munkácsi várhegy, a Latorcza folyó, az Istenhegy, Pálhegy, Szarkahegy stb. mérföldekre terjedő messzeségben látható.

L á t h a t ó d é l e l ő t t i 9 ó r á t ó l e s t i 6 ó r á i g . E s t e v ü l a m v i l á g í t á s n á l .

WF Belépő díj 50 krajcsár. ~*n

Lel tá rozás a lka lmábó l k i m u s t r á l t , kész

legjobb anyagból készített, szolid varrásu áruk

bámulatos olcsó áron (az érték mintegy negyedének leengedésével) kaphatók,

6062 Ezen

jj£ m e n y a s s z o n y i k e l e n g y é k ^ beszerzésére kínálkozó, kiváló előnyös alkalmat a t. ez.

hölgyközönség becses figyelmébe ajánlják

Kunz József és Társa m. kir. szab. nagykereskedők és fehérnemű-gyárosok

Budapest,V., Deák Perencz- tér 1.

EZREK MENNEK CARLSBADBA, hogy rossz gyomrukat kűeperálják és újra jól emészszenek és erre elköltenek — néha hiába, egy vagyont; pedig ezt a ezélt otthon kénveiem- w\TtT\n*mi n / v n e á használata által, ben, kevés költ- r £ r S T N - B 0 R melyaz e'íe/ímeg-séggel elérik a I I * MM*1 U V H emészteni segit és a gyomort rövid időn tökéletesen helyreállitja. — Az én pepsinborom kedves ize, és hatása ki nem marad. Egy üveg

ára 1 frt 20 kr., 5 üveg franco küldve 6 frt.

Rozsnyay Mátyás, gyógyszerész, m ű v e g y é s z e t i l a b o r a t ó r i u m a A r a d o n .

Kapható Budapes ten : T ö r ö k J ó z s e f n r gyógyszertárában és minden magyarországi gyógyszertárban.

utti ,-"snwiii i i i^|| | l j |^)j i i^ ;M^^^-'

WEINWURM ANTAL

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.)

n A '' ' V " fm

IM^

N Tmmm 7. SZÁM. 1895. BUDAPEST, FEBRUÁR 17. 42. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI DJSAG

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt és í egész évre 1 2 ír

ütt \ félévre — 6 «

5 . - Külföldi előfizetésekhez a postailag Csupán a VASÁRNAPI UJSAG I eKés, , vr , 8 frt a p o L I T I K A I tonoHBlOOK | £ " é v r ° " 1 ~ ^ .

| felevr* — 4 • I ielevrp — ü.í>() niejíhatározott viteldíj is csatolandó.

HOGY KELETKEZETT A GYULAI PÁL JUBILEUMA? Levél a szerkesztőhöz.

- T ^ I DES BARÁTOM ! Felhívtál, csak amúgy po-14 harak közt, hogy irjak én is valamit a I 1 lapodba a jubileumról, t. i. a Gyulai Pál

((leplezett, álezázott» jubileumáról. Hát megvallom, mellemet verve, én vétkem,

én igen nagy vétkem: biz' elkövettem azt. Hogy miként történt, őszintén és hitelesen

elmondom, vagyis inkább leirom e lap és általa az utókor számára. Milyen pompás lelet lesz majd az az adat valamely kései művelödéstör-ténelmi búvárnak, a ki azt egynémely kaszinók szőnyegei alól, — j ó helye az ott a képes u j :

ságoknak óvszerül a moly és a por ellen, — va­lamikor kikaparja.

Há t szegény Gyulai barátunk nem érte el azt a legforróbb óhajtását, hogy őtet ne jubiláljuk. Hogy ne dicsekhessék azzal a jó vidéki lelkész­szel, a ki soha se volt káplán, ha­nem egyszerre pappá le t t !

Nagy Széchenyi fejében szüle­tett meg az eszme: álló hiddal kötni össze hazánk ikerfővárosát, Budát és Pestet, bármint trüsz-köljenek is tőle a minden adó- és vámfizetéstől irtózó nemes honfi­társak. Az én fejemben — hű, mek­korának érzem azóta! •— meg­fogamzott az eszme : Gyulainak el nem engedjük az ő jubileumát, bármily mérgesen kapálódzzék is ellene.

Ne legyen neki mindenben igaza, mint a görögöknél Aristidesnek volt. Czáfoljuk meg, — azaz hogy szerénység nélkül szólva, — fénye­sen meg is czáfoltuk azt a hetyke mondását, hogy senkit se lehet . jubilálni akarata ellenére. j£ft

Lehetett, még pedig így: Először is felkerestem Szlávyt,

pa rdon: a koronaőr ő exczellencziá-ját, a magyar főrendiház elnökét. Magában értetődik, hogy először keresve, nem találtam otthon, s csak másnap volt kegyes Eötvös-utczai palotájában szokott nyájas-ságával fogadni. Mindjárt leolvasta arczomról, hogy valami «ügyben» jövök. Előre bocsátva, hogy mind­

nyájan már idáig (ismeretes gesztussal) va­gyunk a mindenféle jubileumokkal, és hogy azok számának — tekintet nélkül az érdemtel­jes fáradságos esztendők számára is, —• további szaporítását immár a jó Ízlésbe ütközőnek kezd­jük tartani; megengedve azt is, hogy alkotmá­nyos fogalmak szerint akarata ellen boldogítani tulajdonkép senkit sem szabad : hát mégis . . . így, meg úgy, egyszer és u to l j á ra . . . stb. A nyájas olvasó, nem kétlem, ezt a dikeziómat a saját fantáziájából ki fogja egészíteni. De sok szó nem is kellett annak, a kihez e beszéd intézve volt. Hisz egykor Deák Ferencz is azért volt oly meleg barátja, — élő tanú lehetek még reá, — mert nem sorolta öt a fecsegők, a pathoszszaJ és szóvirággal visszaélőkhöz, hanem egyszerű, természetes, igazságos embernek ismerte. Gyu­lai ? — monda, — az már más ! "Nulla regula sine exeeptione!» Egyszerre megnyílt a szive, s tegyük hozzá, erszénye is. A példa vonz; az

Barabás Miklós 1855. évi rajza

G Y U L A I P Á L .

első százas tán többekel íog maga után vonni. Hisz a pénz is olyan delejes, mint a rokon- és ellenszenv.

A kezdet jó, — gondolám. Most. menjünk a törvényhozás másik, akarom mondani, nagyob­bik tényezőjéhez. Kérdezzük meg, mit szól hozzá a képviselőház elnöke, Banffy. T. i. báré Bánffy Dezső ő excellencziája, azóta, — bizony nem tehetek róla, — az új magyar minisztérium el­nöke. Körül nézek az irodájában : nekem titkos mondani valóm van, tehát menjünk fel egy szűkre szabott csigalépcsőn, az elnöki fogadó­szobába, ott lehet csak államtitkokról beszélni a nélkül, hogy a szobák falai is meg ne hallják s másnap minden nagy és kis újságban, mint a mythologiai Midás király nádasai, szélnek eresz­szék. Én Bánffyt ez előtt kevésbbé ismertem; de látni azt az örvendező lelkesedést, mely ko­pasz homlokáról s arcza derült vonásairól reám visszasugárzott, azt a készséget, melvlyel a

Gyulainak szánt ovácziót, bárminő téren, bárminő alakban, anyagilag és erkölcsileg felkarolni s előmoz­dítani Ígérkezett, annyi volt, mint megszeretni ezt a kegyelmes urat, s bármi téren csak jót és nemest várni és tételezni föl róla. Egy szava volt csak, a mely megdöb­bentett, mikor t. i. Gyulai Pálról, nálamnál ifjabb barátomról, mint többi közt neki volt tanáráról, meg­ható kegyelettel emlékezett meg. En Istenem, milyen vén ember vagyok hát én már, s nem tudtam többre vinni, mint hogy mások ér­demein és sikerein ifjú hévvel és lel­kesedéssel tudjak felbuzdulni! . . Vállalatomat ily fogadtatás után már biztosítottnak tar that tam.

Hátra volt egy lelkes bajtársnak, eszme és kivitel emberének meg­találása. Nem soká kellett keres­nem , mert t ud tam, hogy arra­valóbb ember nincsen, mint Beöthy Zsolt. Olaj volt ez a tűzre.

Hamar megértettük egymást.Tüs-tént megalakultunk két tagú bi­zottsággá : egy szív, egy lélek. Össze­jövetelünk helye a Yenezia kávé­ház, esetleg az egyetem rektori szo­bája vol t : de fez utóbbival majd megjártuk egyszer, mert Gyulai,

98 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

^/0/A!^ /

V

?* ^ oi *«^, a €**~>

K*~i <^ » ^ / • ^ ^

Báró Bánffy Dezső miniszterelnök üdvözlő levele Gyulai Pálhoz jubileuma alkalmából (1895. február 10).

véletlenül ott ért bennünket ós egy kis baja, hüvelykujjának meghorzsolása és vizbe ázta-tása nem foglalá el annyira, hogy sötét gya­nút ne vessen reánk. Szerencsére el kellé utaz­nia, valahová Erdélybe, vagy legalább Mis-kolczig, talán, Zsolczára, a boldogult koronőr b. Vay Miklós hátrahagyott emlékiratainak át­vizsgálása és- esetleges kiadása ügyében. Ka­póra esett ez nekünk, mert biztosabban sző-

j£t_s/t-£ C#ri~-ihs

££sy A magyar kormány tagjainak névaláírásai a Gyulai

jubileumára küldött üdvözleten (1894. decz. 20.)

hettük az összeesküvés szálait. Munkához lát­tunk tehát, megállapítottuk a részleteket, be­avattuk a nagy titokba a megbízhatóbb jó ba­rátokat : Szász Károlyt, Szily Kálmánt, Hein-rich Gusztávot, Vadnay Károlyt, stb. Szétkül­döztünk egy csomó meghívó •— illetőleg aláírási iveket, stb. Mindent a legszorosabb titoktartás pecsété alatt.

Közbejött két nagy akadály. Egyik a politikai válság, a kabinet bukása,' melynek egyhangú, erkölcsi és anyagi támogatásáról már előre biz­tosítva valánk; másik az országgyűlés mindkét házának szünetelése s tagjainak hazaszállin-gózása.

De még ennél is nagyobb baj volt az, hogy a mi jó Gyuláink korábban érkezett haza, sem­mint óhajtottuk volna. Nyomára jött a mi álnok fondorkodásainknak. Első, a kit megcsípett, Beöthy volt, kihez írt dorgáló levelét á la Petőfi nem «teljes» tisztelettel, hanem minden tisztelet nélkül fejezte be. Engem az útczán fogott el, messziről reám mennydörögve azt az ismeretes közmondást: «Isten óvjon barátaimtól, mert ellenségeimtől magam is megvédem magamat«. Beöthy barátom, impressionabilis költői termé­szet, egészen kijött a sodrából; nekem kellé, áldott flegmámmal, segítségére mennem. A mi tervünket már nem lehetett «visszacsinálni)), mint tán a polgári házasságot; mi már eljutot­tunk a sikerig, készen volt minden; egy befeje­zett tény, ha francziáúl mondom, hatásosabb: egy «fait accompli» állott előttünk. Gyulai ellen­kezése, tiltakozása már csak személyes önzet­lenségének megóvására szorítkozhatott. Ez ellen pedig a mi merényletünk intézve nem volt. Ezt újra bizonyítgatnia szintoly felesleges, mint a hogy ő monda, hogy a mi kegyeletünk és sze­retetünk ilynemű nyilvánítására semmi szükség nem volt. Nem is ám ő, hanem mi éreztük ennek szükségét!

Nagy elégtételünkre szolgált, hogy kezdemé­nyünk a társadalom minden rétegében, rang- és pártkülönbség nélkül, a legmelegebb részvéttel és lelkesedéssel találkozott. Azok, a kik kellő értesülés híján ezúttal távol maradtak tőlünk, ne essenek búskomorságba e miatt, s jelen ér­dekes (nem interessant, hanem interessirt érte­lemben vett) soraimból vegyék tudomásul, hogy még nem késtek el, s utólag is küldhetnek any-

nyit, a mennyit akarnak, a Gyulai Pál nevét vi­selő s egyelőre 1000 forinttal megkezdett örök alapítványhoz.

Legfinomabbul csinálta a dolgát a mi kormány-elnökünk, Bánffy, az Ö Felsége, dicsőén uralkodó királyunktól nyert legmagasb kitüntetéssel, mely utolsó pillanatig oly titokban tartatott, hogy még a minisztertanács is csak utólag vehette jóvá­hagyó tudomásul.

A többit tudják önök. Az ünnepély alkalmával mondott beszédeket,

különösen Wlassics miniszterét, a Szent-István rendjel átadásakor, Gyulainak jóízű humorba rejtőző meghatottságát, önmegadását, a társas­ebédnél Beöthynek magasan szárnyaló felköszön­tőjét, a különben eszmében is tőle származó arany serleggel, az együtt ünnepelt Apponyi lel­kes csatlakozását, az elmondott és bent rekedt toastokat, messze földről jött üdvözleteket, stb. nem kétlem, a napilapok kellőkép megörökí­tették.

Én csak, a hosszas titoktartás után, a kulisz-szák megetti dolgok e kifecsegésével akartam magamat s az ilyenek iránt érdeklődőket kár­pótolni, maradván egészen «teljes» tisztelettel

Budapest, február 11-én 1895.

hű barátod Zichy Antal.

A KÖLTŐHÖZ. Irta és a Kisfaludy-társaság 48-ik ünnepélyes köz­

ülésén, 1895 febr. 10-én, fölolvasta SZÁSZ KÁROLY.

Költő, ki bolygva jársz a rengetegben, Kerülve zajt, keresve a magányt, Szarvas ha csörtet, egy madár ha rebben, S egy kígyó sziszsze, rigó füttye bánt, Az embert, mélyen hordod bár szivedben, Azt is kerülöd, üldözött gyanánt : Oh, értelek! előttem nem rejtély ez — Magányt keressz, mivel magadba mélyedsz.

Egész világ vagy, oh költő, magadnak: Az tükröződik lelked mélyiben. A tó is, lám, csak mig nyugodt maradhat, Hajó se szántja, széltől is pihen, Csak addig birja képét nap- s csillagnak, S mosolygnak partja fái, tükr iben; Ha háborítják: tükre összetört, S ki kérdené a szétzúzott tükört'?

Te is magányra és szélcsöndre vágyói, Magadba hogy a képet fölvehesd. Sötét az erdő, de neked világol S napként ragyog a csillagfényes est. Közelb s közelb jő lassanként a távol S valóra vál, mit képzeted lefest. így népesül körűled meg a bű-kör, A mint egy. pontba gyűjt mindent a tükör.

A természet csodái megjelennek: Az erdő zúg, a tenger háborog: Szemed, merengve, bérezi tón pihen meg, A mélybe nyíl' a tűzhányó torok; Varázs-lámpáján múltnak és jelennek Nyüzsög az ember, villi-táncz forog; A csillagok egymást kergetve szállnak Ölébe a mindent elnyelő halálnak.

Magad körül az Ürt megnépesíthetd — Mert fölcsavarva éji mécsedet: Fényét nem létező lelkekbe hinted S élő valókat alkot képzeted. Saját szived mélyébe egy tekintet : Száz mást lefesteni elég neked, És oly igaz lesz minden alakod: Találkoznánk — rá ismernénk legott!

Cserül ... , , hnrnly rtíjza. A GYULAI PÁLNAK IRÓI MUNKÁSSÁGA 50-IK ÉVFORDULÓJÁRA ADOTT EMLÉKTÁRGYAK

Szekrény, mely költeményei diszkiadásának eredeti rajzait tartalmazza; arany toll és arany serleg.

De nem csak képzelet, mi benned munkál, Valóvá tenni azt, mi nem való; Te többet élsz, érzesz mindannyiunknál, Lelked magasba s mélybe szárnyaló; Mint a pacsirta, mely felhőkön túl száll, S a fecske, lenn, viz szinén nyilaló — De röptiből fészkébe mindenik Megtér, ott várva párjok, kisdedik.

Dalold először ten-szived szerelmét. Vágyat* reményt, csalódást, bánatot. A lázas órát hozza vissza elméd, Midőn első szerelmed fakadott, — S ha szót keresve, csak képekbe' lelnéd, Virágnak őt s csillagnak mondhatod — S midőn szivedben, hajh, a csalódásba', Medrét a szenvedély mélyebbre ásta.

Majd fesd le a családi boldogságot: A hű nőt, virgoncz gyermekek zaját, A mikor bennök volt egész világod — Az érzést, melyben minden oly saját; Ápold, sirasd majd hervadó virágod'; Hivd vissza sirból az elhunyt anyát, Árváihoz hisz' szive visszavonja, Mert el nem alszik sir mélyén se gondja.

S ha fátyol borúit minden örömödre, Csapás csapásra, egymást követék, Életfád ágait halál letörte, Hü nőd után még szived gyermekét: Jusson eszedbe, mert igaz örökre, S érezd, hogy a szív mély s nagy menedék * S ird, mit szivünk a halálról tanúi, Magadnak és másoknak balzsamul.

Vagy zengj hazádnak vigaszt bánatában, Balsorsban is hogy tartsa fenn a hit, Felváltva zengjen lantod zordon, lágyan, Ébresztve tettre, alvó fiait. A múlt példája ne legyen hiában, Hogy nagyra, szépre még erő van itt! De ostorozd a hivság léha bábját, Mért űzi népszerűség délibábját.

Te népszerűséget, költő, ne hajhászsz! Éneked úgy is népszerű, ha szép. A gyémánt, mit belsőd aknáiból assz, Sugarait setétben ontja szét, S megbabonázza, kit magad körül látsz, Ki rád figyel, mind, a varázs-beszéd. S zengvén a szív álmát, a hon szerelmét, Ragadsz magaddal minden szívet, elmét.

* Vörösmarty a «Hontalan »-ban.

a nemzet bánatának, költői alkotással igazabb képet adni a korról, mint ő. Rövid idő alatt az első irók sorába emelkedett.

Sem pályáját, sem működésének sikereit nem akarom itt ecsetelni: csak gyermekkora s első ifjúsága történetéhez akarok egy pár adattal járulni. Kezdjük születése napján. Az adat, mely Szinnyei «Magyar irók» czimű munkájában s az Akadémiai évkönyvben van, — 182(5 január 26. — hibás. Szádeczky barátom kérésemre fel­küldötte a kolozsvári anyakönyvnek Gyulai Pálra vonatkozó kivonatát, mely szórul-szóra így hangzik :

Az 1820-iki anyakönyvben január hó 14-én ez áll: «14/a Gyulai Antal urnák felesége Hajós Sárának Pált. K. sz. t. Koncz József úr és fel. Farkas fiozália.» Keresztelte pedig Csiszár Sá­muel esperes. A születés napja nincs kitéve, — de abban az időben nem vártak sokáig a keresz-teléssel, s igy 1825 végén vagy 1820 január ele­jén született.

S költő, ne csak költő, de férfi is légy, Hogy élted is merő összhang legyen. Mint rím a rímre, lérjen vissza ismét Egy szó, egy eszme, minden tetteden. «Hass, alkoss, gyarapíts !»* hirdesd az eszmét, ((Gyomlálj s ültesss—taníts s feddj szüntelen. Tanács-adó s vezér légy, szóval, tettel. Méltó haraggal, forró szeretettel.

* És légy biró, szép, jó, igaz bírája, A tiszta erkölcs s izlés őre te. Ne bánd, ha nem hajt a sok léha rája: Mit mond a jós-költő ítélete: Varjú szemét a varjú ki nem vájja, S esküsznek a fehér hogy fekete: Mert végre is győz minden szép, igaz s JQ, S bölcsé marad mindig az utolsó szó.

Nyájas mesékben szólj a gyermekekhez. Tudás könyvéből oktass ifjakat: Nagyképű-, álbölcs-, álszentnek ne kedvezz, Ne bánd, ha gáncsuk, szitkuk rád szakad. S csak ha hazád nagy, boldog nemzeted lesz, Szűnjék feddőzni tollad, ajakad. De örvendj nemzeted diadalának, Van része abban a költő dalának!

G Y U L A I PÁLNAK. Táviratban küldött üdvözlet.

Hiába volt hallgatva rejtened Az évek számát és az érdemet, Ma mind a kettő napfényre kerül S koszorút fon halántékid körűi. Virága közé tűzni ne feledd Tőlem is ezt a kis zöld levelet.

Lévay József.

GYULAI PÁLRÓL. Semper idem. Valóban ez a két szó jellemzi

Gyulai szép és nemes irodalmi pályáját. Megvolt annak a maga fokozatos fejlődése; de az er­kölcsi tartalom soha sem változott benne. Épen olyan jellemű iró volt pályája kezdetén, mint ma. Kezdettől fogva a szép és igaz kultusza lel­kesíti ; minden tehetsége csak ezek szolgálatá­ban állt. S ha a fiatal írónak már pályája kez­detén sikerült az érdeklődést felköltenie s ma­gára vonnia a figyelmet: az elnyomatás napjai­ban alig tudott valaki nála jobban hangot adni

* Kölcsey «Huszt) czimű epigrammájában.

I87T.

GYULAI PÁL.

A gimnáziumi tanfolyam hetedik osztályában, az úgynevezett «Poetica »-ban kitűnő osztály­zata mellé osztálytanítója ezt a megjegyzést irta: «poetico gaudet spiritui.» A tanfolyam be­végzése után 1840 nyarán, Gyulai subscribált: azaz felvétetett a felsőbb, bölcsészeti tan­folyamba. Deák lett. Beírta nevét a deákok anyakönyvébe: «Ego Paulus Gyulai subseribo legibus Collegii Ev. Bef. Claudiopolitani.» Ez a cursus hat évből állott. Önképző körök abban az időben nem voltak. A helyett volt az osztá-

188Í. ivi aciébuetszet útin.

Tú

100 VASÁENAPI ÜJSÁG. 7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

Ivóknak egy ifjúsági könyvtára s ennek helyi­sége volt a deákok rendes gyülekező helye, hol olvasgattak, vitatkoztak politikai és irodalmi kérdések felett. Gyulai is rendes látogatója volt ennek az olvasó szobának —• s tanuló társai között az ő ítélete döntő sulylval birt. Már mint novicius deák irogatni kezdett a lapokba; első nyomtatott munkája 1841-ben jelent meg a I Garay «i?e</e7ó'»-jében.

Első dolgozatai még csak vidéki tudósítások voltak. Első költeménye 1842-ben jelent meg. Ez évben lett gróf Teleki József Erdély guber-

lomtörténetével. A második pályadíjat 1845-ben nyerte. Ide igtatom a kolozsvári ev. ref. tanári kar 845-iki jegyzőkönyvének erre vonatkozó pontját, a 70-ik pontot : «A gróf Wass Ádám által feltett jutalom kérdésre: «Miért szükséges, hogy a tudományok iskoláinkban magyar nyel­ven taníttassanak ?» két értekezés érkezett. Egyik jobb. A jutalmat 30 p. rh. frtot nyert értekezés íróinak Gyulai Pál és Tompa Károly tanáltattak, kik is a jutalom mellett a tárgy alapos fejtegetése és helyes szempontbóli felvé­teléért különösen is megdicsértetnek; a másik

Az 1845. húsvéti vagy pünkösdi vakácziót közös barátunk Szentgyörgyi Imre — most kúriai tanácselnök — nálunk töltötte Nagy-Enyeden. Apáink régi barátságban voltak egymással. Az övé Bécsben lakott akkor, előadó levén az er­délyi udvari kanczelláriánál s fiát Kolozsvárra küldvén a kollégiumba, sógora Méhes Sámuel, a hírneves professzor és publicista, az «Erdélyi Hiradó» szerkesztője oltalma alá, meghagyta neki, hogy látogasson el hozzánk Enyedre, az ő régi barátja, apám, házához s ismerkedjék meg velünk. Az eszes és korához képest rendki-

Gyulai Pál költeményeinek diszkiadiásából,

Hirsch Nelli rajza. M A R I H O Z . Nem vagy velem, veled vagyok! Nem vagy velem, veled vagyok Hiába álom, éjtszaka, IT-.I .J ^ " - ^ Ott ég szemednek csillaga, Ott ég, viraszt és mosolyog.

Veled meghitten, egyedül, Majd társaság vészen körűi, Nézlek, szeretlek, hallgatok.

Nem vagy velem, veled vagyok! Hiába zaj, hiába csend, Édes szavad szivembe cseng, S az félve, fájva feldobog.

Nem vagy velem, veled vagyok! El-elragad a báj, gyönyör, Majd a féltés, a bú gyötör, Átkozlak, áldlak, hervadok.

nátorává, kálvinista kormányzó ! Nagy dolog volt ez akkor még oly klasszikus löldjén is a vallásszabadságnak, mint Erdély. A tanári kar elhatározta, hogy örömének az iíjuság által fog kifejezést adatni. Az eszme kivitelét Nagy Fe-rencz (e lapok szerkesztőjének az apja) vállalta magára. így született meg az : «Örömhangok a Nemzet ünnepén* czimű kis költemény-füzér, melyet a kálvinista diákok irtak, — köztük az «Anya és fohásza* czíműt Gyulai.

Ettől fogva egymást követték költeményei, színkritikái, beszélyei a pesti szépirodalmi la­pokban, a Kőváry által szerkesztett s Kolozsvárit megjelent «Beszélytár»-ban. S emellett tudo­mányos dolgozatokkal is foglalkozott : három ízben nyert pályadijat. 1844-ben Erdély iroda­

dicséretre méltó értekezés szerzőjének pedig Urházy György tanáltatott.» Harmadik pálya­munkája, mely a párbajt tárgyalta, 1846-ban nyerte el a dijat.

Ez évben megvált az iskolától. A következő évben megírta nagyobb lélektani alapokra fek­tetett beszélyét, az «Aranycsinálót», mely izmos tehetségét már«gész fényében bemutatta.

Szilágyi Sándor.

IFJÚKORI EMLÉKEK. (Gyulai Pálról.)

Minthogy már benne vagyunk a jubileum­ban: én is készülök megülni Gyulaival való barátságom jubileumát; ehhez gyűjtögetem eze­ket a száraz lombokat.

vül olvasott ifjú a rövid vakácziót nálunk töl tötte s nagy örömünkre szolgált ismeretsége. Rajongott Shakspereért, kiből angolul czitált, s engem a Schlegel és Tieck fordításával is meg­ajándékozott. Ő beszélt nekem először Gyulai­ról, kivel már akkor, mint tanulótársával, jó barátságot kötött s kinek eszét, élénkségét s kedvességét nem győzte eléggé dicsérni. Remé­lem, — monda, — te is meglátogatsz engem Ko­lozsvárit : ükkor megismered Gyulait s meg fogod szeretni.

Akkoriban nehezebb volt az utazás s ritkáb­ban is utaztunk; 16 éves életemben még csak egyszer voltam Kolozsv rtt. Alig vártam, hogy az Imre látogatását viszonozhassam s Gyulait is, a kiről annyit beszélt, megismerhessem.

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM. VASÁENAPI ÚJSÁG. 101 Még azon az őszön teljesedett kívánságom. Méhes bácsi, apám egyik legjobb barátja, ki gyakrabban megfordult nálunk Enyeden, nagyon szívesen látott s neje (harmadik neje, a ki svájczi asszony volt) hasonlókép mindjárt theával kí­nált. Először kóstoltam meg a khinai italt s úgy megelégeltem, hogy tiz esztendeig meg se ízlel­tem újra. De az alatt Szentgyörgyi már elszaladt a szemben lakó Gyulaiért s együtt jöttek vissza. Bemutatott bennünket egymásnak s mindjárt megvolt a barátság. Pali akkor sem volt sem ki-

legalább rám tett benyomásaikról szólhassak. Vörösmartyt, Kölcseyt s a többit én is olvastam, de csak benyomásaim voltak rólok, neki ítéletei is; szerettem s szavaltam őket, de alig tudtam volna számot adni arról, hogy mivel ragadtak el, legfölebbnyelvöketsrhythmikájokat nevezhettem volna. A Garay «Kont»-ja akkor minden diákot egekig ragadt, vagy lelkesített hősies dictiójá-val; meglepett, hogy Gyulai nincs elragadtatva általa s gondolkodóba ejtett, mikor azt mondta: csupa szónoklás, nem költészet: — nem ez a

szatirája! Persze a pályabirák meg sem emlí­tették s ón is példájokat követtem: nem is em­lítettem Gyulainak; de megegyeztünk, hogy si­kerültebbnek vélt s vélendő dolgozatainkat kö­zölni fogjuk egymással.

üt vagy hat napot töltöttem Kolozsvárit Méheséknél; Imrével és Palival sülve-főve együtt voltunk vagy nálunk, vagy Gyulainál, ki akkor a kollégium könyvtára mellett lakott, mely­nek •— a tanár-könyvtárnok mellett mindig egy diák. ekkor ö, volt a segódőre. Az enyedi kollé-

A i

Hirseh Nelli rajza, Gyulai Pál költeményeinek iliszkiadásából.

Nyilik a rózsa virága, S lányom hervadozol; Vidoran zeng a madárka, S némán könnyed omol.

Hajnali fény mosolyog rád És színed oly halovány; Fa neked lengeti lombját S fekszel a bús nyoszolyán.

M A R G I T E M L É K E .

Lelke tavas?nak erősítsd Hervadozó betegem! Fény lehe, illata gyógyítsd, Oh add vissza nekem!

Vagy ha nem, éjbe boruljon F,ék egti hajnali fény, Északi Téez keze dúljon Viruló völgyek ölén.

Fs a madárka ne zengjen, Aszszanak el fa, virág; Legyen oly puszta kietlen, Mint szivem, ez a világ!

sebb, sem nagyobb mint most, már t. i. testi magasságában. Sápadt, barna szine, pelyhedző bajusza s szakála, szénfekete, eleven tüzű szemei s élénk, komoly beszéde csakhamar, mondhatni, az első pillanattól kezdve meghódítottak. Há­rom év, igaz, nagy különbség a 16—19 éves korban, de nagy irodalmi jártassága s Ítéletei határozottsága bámulatba ejtettek. Shaksperet ő is még csak németül s a keveset, a mi volt be­lőle, magyarul ismerte; Goethéről és Schillerről is sokkal többet tudott, mint én, ki legfölebb a magyar költőket ismertem eléggé arra, hogy

ballada s a Bürger Lenoráját, a Goethe Eiikö-nigjét s a skót Edwardot (melyet Bajza fordított le) czitálta. Már Szentgyörgyi is beszélt volt a «kis kritikus »-ról, de ítéletei engem bámulatba ejtettek; s bár tudtam, kívántam is, hogy kri­tikája élét rajtam is mielőbb gyakorolja, egy csöppet sem féltem tőle. A szeretet, melylyel engem egészen eltöltött, legyőzte a félelmet, túl voltam az iskolai verselésen, a poétika-clas-sison; abban az évben pályáztam egy szatírával s egy történeti képpel a Kisfaludy-Társaságnál; elképzelhető, milyen lehetett egy 15 éves fiú

gium könyvtára, melyet 1849-ben az oláhok el­pusztítottak, gazdagabb volt a kolozsvárinál, de ez is rendezett és sok becses művel bírt. Itt a könyvek közt is jól találtuk magunkat: de ki­kisétáltunk a Házsongárdba, hol Méhes bácsinak nagy kertje s szép villája volt; ott is mindig a költőkről és a költészetről, az irodalomról s a magunk terveiről beszéltünk. Azt hiszem, már akkor sokat tanultam Gyulaitól, de a mennyire az előttem már akkor kész tudósnak tetsző kri­tikust és aesthetikust tiszteltem: épen annyira vagy még jobban megszerettem az embert s a

102 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1805. 42. ÉVFOLYAM

jó barátot. S ez érzés bennem iránta negyven-kilenez évi barátságunk alatt csak annyiban vál­tozott, hogy öregbedett. Soha sem volt kedves­kedő barát, a kinek arra lett volna gondja, hogy barátját meg ne sértse. Őszinte és szókimondó volt, s azért, hogy kedvest mondjon, vagy ked­vetlent ne mondjon, — soha sem erőltette ma­gát. Mindig az igazságot mondta, a mit igaznak gondolt s azt még csak megczukrozni sem igye­kezett. Egyenes volt, mint a meggyőződés és soha sem szerette a kitérőt, vagy a. kerülő utat. De őszintesége az igazság meggyőző erejével szólt. Kíméletes nem volt, de bántó sem. S azt hiszem, igazi népszerűségének ma is ez a titka.

De visszatérek emlékeimhez. Elválásunkkor megegyeztünk abban, hogy ha már irunk s ver­selünk, közöljük egymással s kicseréljük néze­teinket. Levelezésünk majdnem folytonos volt. É n több anyagot adtam, ő több birálatot. Sokat — s könnyen hangolható levén, elég üresét ir tam akkor i s ; egy-egy levelemben öt-hat verset is közöltem vele. 0 nem röstelte részletes bírálat­ban részeltetni valamennyit ; s bár épen nem kiméit, nekem jobban esett szigorú bírálata, mint enyedi társaim túlzó — s általam is annak ismert—dicséretei. Egy barátomsokfelé kapkodá­somért, -— melyet sokoldalúságnak tartott, pedig csak magábaférhetétlen mohóság volt,— Goethé­hez hasonlított, s mikor ezt magam is csúfolva s visszautasítva megírtam Pal inak: ő jó leezkét adott nekem arról, hogy Goethe is akkor lett azzá, mikor egy élet tapasztalásai s minden ol­dalú tapasztalások azzá tették. Mily boldog vol­tam, mikor az «Életfája* czimű (soha meg nem jelent) versemről meleg dicsérettel nyilatkozott! S mikor 1846-ban, az «Életképek* egy 4 ara­nyosjutalmát nyert versemről, a «Szabad székely dalá»-ról, melynek jeligés levelét szándékos téve­désből üresen hagytam s azért név nélkül is je­lent meg, megtudva — az én levelemből, — hogv én irtam, azt felelte, hogy sokan azt Krizá-

K tulajdonították s neki is tetszett. 0 viszont gy néhány versét közölte velem — s első sze­

relme és csalódása szomorú történetét is, és a « Virágnak mondanálak»ma,is szép költeményét, e szerelem első virágát; majd az «Union (Urházy Zsebkönyve, 1847.) számára készülőben levő nagy novellája, az «Aranycsináló» tervét, váz­latát, egyes részleteit, az erős képzelettel szőtt s meleg ábránddal alkotott mesét, egyes alakjai s jellemei rajzát közölte velem — s ugyanazon zsebkönyv számára irt egyik, abban meg is jelent — versemet: "Ábránd Liszt Ferencz ze­néje fölött» cziműt, mint eddig legjobb munká­mat méltányolta: boldog is, büszke is voltam rá. Urházy irói díj fejében Petőfi «Erdélyben" czimű versének, s a levélnek, melylyel azt neki- az «Unio» számára beküldötte, eredeti kéziratával ajándékozott meg, melyet ma is ereklyeként őrzök.

Még abban az évben (1847) voltam ismét Kolozsvárit. Akkor Gyulai már végzett s a gróf j Bethlen Miklós, az öreg, a nagy Bethlen János fia, (a későbbi Bolnai) mentora volt. Nálok is la­kott. Barátságunk erősödött idővel. 1848-ban a márcziusi napokban, az Unió kimondásakor, a pesti ifjúság küldöttségével ismét Kolozsvárit voltam. 0 volt az ifjúság vezére, s többször szó­nokolt az unió érdekében.

Akkoriban Mentovichcsal, ki már előbb egy fűzet Unio-dalokat adott volt ki, egy csomó haza­fias költemény írására s közrebocsátására egye­sültünk. Gyulait megnyertem a közremunkálásra s nemsokára Steinki is adta fűzetünket: a * Nem­zeti színek* -et. Én irtam bele a legtöbbet, Mento-vich.a legérzelmesebbeket s formásabakat, Gyulai a legkevesebbet s a legjobbakat. — Sem az ő, sem az ón összes költeményeimbe egy sem ment

be ezek közül. A mi a kezdő írót ifjan lelkesí­tette, ritkán állja ki az érettebb önbirálatát.

T. Szerkesztő úr ! Elégedjék most meg ez első emlékekkel. Ön fiatalabb, de mégis régi kö­zös bará tunk; legjobban tudja, milyen kedvesek nekem e régi emlékek s ép annyira az azó-taiak is. Voltam én már erős polémiában is Gyulaival, voltunk sokszor, sokban különböző nézetben, meg is szidott néha, de barátságunk egy óráig sem ingott meg. Minapi jubileumáról egy lap azt irta, hogy Gyulai szemében megcsil­lant köny volt az ünnep legszebb gyöngye. Igaz ; de az én könnyem sem volt kevésbbé tiszta és meleg. Az öntudat öröme sem becsesebb, mint egy ötven éves barátságé; abban -— mert em­berek vagyunk — lehet valami önzés is, — eb­ben nincs. SZÁSZ KÁROLY.

BEÖTHY ZSOLT ÜDVÖZLŐ BESZÉDE GYULAI PÁLHOZ. A Kisfaludy-társaság február 10-iki közgyűlése alkal­

mából tartott lakomán.

Egy serleget emelek föl, melyet Gyulai Pál bará­tai és tisztelői készíttettek, hogy lakomáinkon ürítsük ki, mint felirata mondja : «Egészségére mi­nél tovább, — emlékére minél később.'

Bizonyára vannak ebben a társaságban, kik nálam régebben állanak s tán közelebbi viszonyban Gyu­laival; hiszen az én adósságom, melylyel neki tar­tozom, még csak harminczhárom esztendeje gyü­lekezik. Vannak kik méltóbban vehetnék kezökbe először ezt a serleget; de alig van valaki, kinek pályája oly különböző kapcsolatokat s a kapcsola­toknak oly jellemző fejlődését mutatná Gyulaival, mint az én szerény, immár aláfelé induló élet-utam.

Beszélhetek Gyulai tanítványai nevében, mert még kis deák koromban, legelső irodalmi ismeretei­met neki köszönöm. 0 akkor magyarázta nekünk Arany Toldi-jÁt, mikor még az országnak csak egyetlen iskolájában fejtegették: a Gyulaiéban. E néhány évnek nemcsak ismereteket és gondola­tokat köszönök, hanem későbbi tanító pályámra nézve egy megbecsülhetetlen tanítást, azt, hogy: az irodalmat csak magából az irodalomból lehet meg­értetni és megszerettetni. Beszélhetek azután ellen­felei nevében is. Ugyan melyikünk nagyzó képzel­gése, fiatal elbizottsága és kérkedő készületlensége nem ütközött bele valamikor az ő tiszta, magas és szigorú felfogásába az irodalomról ós feladatairól ? Boileauról mondják, hogy a franczia költők közül csak Moliére, Racine és La Fontaine nem támadták meg soha. Ha ez dicsősége Boileaunak, nem kisebb dicsősége Gyulainak sem az az «ötven éves há­borún, melyben irói pályának félszázadja folyt. Dicsősége nem azért, mivel legyőzött bennünket, hiszen mindig ő volt a hatalmasabb, hanem azért, hogy meg is győzött bennünket. így lett nekem is, mint annyiaknak, tisztelt és szeretett mesteremmé, erős kezében ingatlanul tartva a nemzeti művészet­nek azt a zászlaját, melyről szemünkbe és szivünkbe az «in hoc signo» ragyog. Tanáromból, ellenfelem­ből, mesteremből végre pályatársammá lett. Köze­lébe jutottam; de az egykori tanítványi tiszte­letnek teljességével állok ma is mellette s büszkén és bátran vallom őt most is, közös tanítványaink előtt, tanítómnak és mesteremnek.

De talán nem is illik ez alkalomhoz, némileg személyes emlékekkel állanom elő, bármily alkalma­sok is ezek rá, hogy fényt vessenek Gyulaira, az emberre, a költőre, a műbírálóra. Mindnyájan tud­juk, hogy egész működésének egyik jellemző oldala a személyi kultusz ellen való harcz, s tudjuk azt is, hogy ebből az álláspontjából a legnagyobb szigoru-sággal vonta le mindenkor magára nézve is a követ­keztetést. Azonban mint a költőnek lehetetlen elzárkóznia a szeretet elől és megnyilatkozása elől, a melyet ébresztett: talán nem lesz kifogása az ellen neki sem, ha érdemeinek elsorolása helyett röviden azokra az eszmékre utalok, melyeket egész pályája hirdet és példáz. Mikor kitűnő szellemének fényét és erejének törhetetlen aczélát ez eszmék szolgálatára szánta, nem lehet elutasítania, sőt

örömmel nem fogadnia oly ünneplést, mely HZ !> pályájában ezeknek az eszméknek hódol.

E pályában, különösen történetírói és műbirálói. munkájában találja, irodalrsuuk feladatait illetőleg, a legtisztább elvi kifejezését az a nagy fordulat melyen egész magyar világunk több mint félszá­zadja átment. Régibb irodalmunkban — talán annak &z idegen felvilágosodásnak•• áldatlan em­léke alatt, mely nemzetiségünk tekintetében elbo-rulás volt, — a magyarság és a haladás, a nemzeti-;

ség és a liberalizmus bizonyos meghasonlásban tűnnek föl. Az aufkliirista nemzeti gúnynév, az orthologia nemzeti erény. Legbefolyásosabb, leg­népszerűbb íróink a változástól féltik legjobban a magyarságot s a meghasonlásban többé-kevésbbé a maradiság oldalán állanak. Mi volt kartársaik nép­szerűsége Dugonicsé és Gvadányié mellett! Csak Széchenyi tudta a nemzet meggyőződésében először igazán összekötni a két eszmét: magyarságunkat csak haladásunk biztosíthatja, s haladásunkat csak magyarságunk teheti értékessé. Ez eszmék edző és lelkesítő ölelkezése hatja át egész újabb történetün­ket, sugallja egész újabb költészetünket; ennek köszönjük erősödésünket, emelkedésünket, győzel­münket, ez hozott ránk még a küzdelem, a balsors gyászában is dicsőséget.

Irodalmunkat is ez vezette, ez ihlette. De ezen a téren mint a magyar irodalmi felfogás vezérelve, mint a magyar műbirálat szempontja, mint szellemi fejlődésünk kategorikus imperativusa : nem jelent meg sem tisztábban, sem erélyesebben, sem bölcseb­ben, mint Gyulainál. Szelleme az ellentéteket mérsék­lettel egyenlíti ki, azzal a mérséklettel, melynek neve a szabadság irányában : izlés és a hagyományok tisz­telete, a nemzetiség irányában pedig : miveltség és tanulmány. Krédója rövid : ép oly kevéssé szabad elszakadnunk nemzeti hagyományainktól és czél-jainkfól, mint a művészi haladás eszményeitől, bárhonnan ragyognak is ezek felénk. Mint egész és igazi embernek a politikában is ez a hiszekegyje. Ezt tartotta mindig, ezt tartja és hirdeti mais igaz­ságnak az igazság meggyőződésével és erejével. Ezért harczolva ma is, sebeit az «öreg vezér» ép oly kevésbe veszi, csak ügye győzzön, ép oly hősi kitar­tással mutat előre, mint ifjú hadnagy uramja,.

Es uraim, ez az igazság. Az idők, mikor politika és irodalom csak a magyarságot követelte a szabad­elvű haladás ellenében, mindörökre elmúltak. De nem tudom, nem fognak-e, talán már a közel jövő­ben törekvések fölmerülni az ellenkező irányban, melyek a szabadelvű haladást képviselve, a kellőnél kevesebbet törődnek nemzetiségünkkel. Az elkövet­kezhető új meghasonlásban a mi igazságunk mel­lett velünk együtt fog harczolni ő, utódainkkal emléke. Az irodalomban biztatóul marad pályája, fegyvertárunkul maradnak iratai, vezérünknek ma­rad alakja, a magyar irodalmi vitatkozó szónak eddig legfényesebb és legélesebb kardjával. Lelke­sülten követjük mindannyian, meggyőződésünkkel és szívünkkel. Boldog pálya az övé, mely soha sem ke­reste a népszerűséget, csak az igazságot s igazság­kereső útjában megtalálta nemcsak a meggyőződé­seket, hanem a szíveket is.

Ez eszmék nevében emelem föl e serleget s nyúj­tom át Gyulai Pálnak, hogy ürítse ki rajok. Mi pe­dig ürítsük ki poharainkat az eszmék kitűnő kép­viselőjére, szeretett, ünnepelt barátunkra és vezé­rünkre. Gyulai Pálra.

SZÁJRÓL-SZÁJRA. A magyarság szálló igéi.

Gyűjtötte és magyarázza Tóth Béla. (Most megjelent könyvéből.)

T J g o c s a n o n c o r o n a t .

A hires mondás historikuma még kiderítésre vár. Dr. Acsády Ignácz szíveskedett velem köz­leni az adatokat, melyeket Komáromi András­tól, Ugocsa vármegye hivatalos monografusától e kérdést illetőleg hallott. Az 1505-iki rákosi gyűlésen az ország rendéi szerződésileg kötelez­ték magukat, hogy I I . Ulászló halála esetére ide­gent nem választanak többé királyukká. E szer­ződést Ugocsa követei, Bekényi és Újhelyi, irták

7 SZÁM. .1895. 42. ÉVFOLYAM; VASÁRNAPI ÚJSÁG. 103 alá. Mikor aztán a mohácsi vész bekövetkezett s I. Ferdinánd erőlkö léseket tett a magyar ko­rona elnyerésére, Werbőczy István az 1505-iki szjvetségleveleket síétküldötte a megyékhez s emlékeztette őket, mire kötelezték magukat. Ek­kor felelhették tehát Ugocsa rendéi I. Ferdinánd­nak, ki koronázására (1527 november 3.) meg­hívta őket, hogy Ugocsa nem koronáz. Azonban ez is csak hagyomány, mely valószínű. ugyan, de történelmi adatokkal be nem bizonyítható. Ellenben kétségtelen, hogy 1635-ben már járta az (lUgocsa non coronat". Thaly Kálmán ilyet is ösmer : «Bereg non coronat*, («Bereg nem koronáz») szálló ige. Komáromy András ugyanis egy 1635-ben írott magyar magánlevélben a kö­vetkezőket ta lá l ta : «Akár koronáz Ugocsa, akár nem.» Ez kétségtelenné teszi, hogy a szálló ige már akkor régi keletű volt s hogy az előző szá­zadba nyúlik vissza.

Nem mulasztom el följegyezni, miként véle­kednek ezen szálló ige eredetétől Ugocsa várme­gyében ma. Az anekdota, ha alaptalan is, de érdekes. Szirmay Antal Ugocsamegyéről szóló latin művében nem tud róla. Csöke Imre fan-csikai plébános kérdésemre adott szives válaszá­ban (1892 januárius 12) ezt irja: «A kérdéses kifejezés története hiteles elbeszélés után ez : 1722-ben II I . Károly országgyűlést hívott össze Pozsonyba, melynek fő tárgya volt az örökösö­dési törvényt a leányágra is kiterjeszteni. Midőn a pragmatica sanctio azon része fölött folyt a vitatkozás, megkoronázzák-e a leányörököst is vagy sem, a rendek egyhangúlag a koronázás meÜett nyilatkoztak. A szavazás e szókkal tör­t én t : ncoronat* vagy «non coronat*. Mindenki azt mondta : «coronat». Kivétel csupán az ugocsai követ voit, ki a hosszas utazás fáradal­maitól törődötten, mikor a szavazásra felszólí­tották, álmosan és minden megfontolás nélkül kiál tot ta: ((Non coronat!* Innét ered a mai napig közszájon forgó mondás: «Ugocsa non coronat*, melyhez idők multával hozzá járult ez : «sed ómat*.

Hátra van még a fekete leves.

Mindnyájan tudjuk a történeti anekdotát, melyből ez a fenyegető mondás ered: a török fogságba akar ejteni egy magyar u ra t ; színlett barátsággal ebédre hivja; lakmározás közben a magyar gyanupörrel kezd élni, hogy valamit for­ralnak ellene és menni készül; a török azonban ta r tóz ta t ja :«Hátravan meg a fekete leves! »,\&gy is a fekete kávé és ime csakhamar elötermenek a katonák és rabul ejtik a magyart. Mit szól eh­hez, a kritika ? Ki a török, ki a magyar és mi­kor, hol történt ez ? II. (Nagy) Szulejmán szul­tán és Enyingi Török Bálint, 1541. augusz­tus. 29-ón Budán ? Vagy Ahmed basa és Kés­márki gróf Thököly Imre, 1685. október 4-én Nagyváradon ? A köztudalom az első adatot tartja igaznak, Szirmay Antal a másodikat. En a régibb eredet hitelessége mellett vagyok s imé okaim:

A köztudalom mindig Nagy Szulejmán szul­tánnak tulajdonította e mondást. Arany János 1853-ban irott, «Török Bálint" czimű balladájá­ban (24-ik versszak) szintén ezt a felfogást követi :

«Hossz«s ebéd a török szultáné, Hátra van még a fekete kávé.»

Szirmay Antal azonban «Hungária in para-bolis» czimű művében (1804,) azt irja,hogy akkor vált a magyarok közbeszédévé, midőn 1685-ben, Váradon, a törökök vendégségébe hivott Thököly Imre asztalbontásnál, mikor felhozták a kávét, a janicsárok agájának e mondása u t á n : «Hátra van még a fekete leves!» — mely mintegy jel­adás volt, keserű tréfák között vasra veretvén, Drinápolyba vitetett. Mint ezt a jelen volt Szír-may András följegyezte.

Erdélyi János a «Magyar közmondások köny­véi) -beneszál ló igét így magyarázza:

«Hátra van még a dolog legnehezebb, bajo­sabb része, nagyja; mikép Thököly Imrével tör­tént, ki, Szirmay András szemtanusága szerint, 1685-ben ebéden levén a nagyváradi török ba­sánál, a mint sült után fel akart volna kelni az asztaltól, ezen szavakkal marasztatott : hátra van még a fekete leves, azaz kávé. Mert ugy volt már előre kicsinálva, hogy kávé-ivás után Tököly

azonnal fogassék el, mint meg is történt s ő kö­tözve rabul vitetett Drinápolyba.»

Erdélyi-nék ez adata Szirmay Antal idézett művéből való, mint a végére tett «Sz.» is mu­tatja. És pedig szabad fordítás. Ha Erdélyi látja Szirmay András szóban forgó kéziratát s abból kölcsönöz, bizonynyal említi. Gregnss Ágost «Arany János balladái »-ról írt művében szüksé­gesnek véli védelmébe venni Erdélyi János, ille­tőleg Szirmay Antal ez adatával szemben Arany Jánost:

«Török Bálint esete szakasztott olyan, mint a Thököly Imréé: ő is a törökhöz van híva ebédre, ő is szeretne mihamarább távozni s a kávé után őt is elfogják; a közmondás tehát legtalálóbban alkalmazható. Csakhogy alkalmazása kortóvesz-tést látszik magában foglalni, mert a Török Bá­lint esete 144 esztendővel régibb a Thükölyénél. De ne feledjük, hogy költőnk a közmondást a maga nevében s a mai olvasó irányában hasz­nálja, a ki értelmét már minden esetre ismer* het i ; nem mondatja el azon történet szereplői­vel, melynek idejében tán még nem volt isme­retes. A költő e szerint nem követ el anakhro-nizmust. De a szereplők szájába adva is a köz­mondást, csak akkor követne el anarkhronis-must — és siessünk hozzátenni, hogy ez is igen megbocsátható kortévesztés lenne — ha be volna bizonyítva, hogy 1541-ben a törökök még nem ittak kávét. Franczia gmlékiratok szerint Parisban az első kávét 1669-ben itták Lionne miniszternél, kinek Szulejmán aga török követ kedveskedett vele: ez a párisi kávé tehát 16 év­vel előzte meg a nagyváradit. Valószínű azonban, hogy nálunk, legalább a törökök, jóval régebben ittak kávét, Arábiában legalább már a XV-ik, a többi keleten pedig a XVI-ik században el volt terjedve, és így feltehetjük, hogy II. Szulejmán udvarában is divatozott. Hogy pedig a magyar­országi törökség közt a kávé-ivás már Thököly előtt is divatozott, bizonyítja a többek közt Oláh Geczi nótájának ez a két sora:

Majd sok török test lesz eves, Nem kell neki kávé-leves.

És e vers a kávét levesnek nevezi, mint köz­mondásunk. »

Gregnss Ágostnak e csak habozva kimondott Ítélete tökéletesen helyes; és bizonynyal hatá­rozottabb, ha a jeles tudós ismeri a döntő ada­tot, mely kétségkívül bizonyítja, hogy e szálló ige megvolt már Thököly Imre elfogása előtt tizenhét évvel is. E szálló igét 1668-ban hasz­nálja Mottó István «Bányászcsákány »-ában.*

«Nosza örülj még moslékodnak Sárgyúró Mártyás ! Látódé Vjabb sárból raggatott fészke­det is mely könnyen bontya, sőt magaddal bon-tattya el a' Bányász! Várj többet, mert bizony hátra még a fekete leves.»

Ebből az következik, hogy Ahmed váradi basa, ha ugyan mondta Thököly Imrének ezt, hogy «hátra van még a fekete leves*. immár meglévő szálló igét használt. E szálló ige ere­detét pedig jogunk van 1541-ben keresni, több okból. A kávé «fekete leves» neve igen régi lehet, mert szótáraink nem tudnak róla, s csakis a szálló igében és félig a XVI. századbeli Oláh Geczi nótában maradt meg. Apor Péter ugyan 1736-ban befejezett «Metamorphosis Transsyl­vaniáé »-jében azt irja, hogy az ő fiatalságában (a XVI. század utolsó két évtizedében) Erdély­ben «reggeli kávé, herbathé, csukolátának híre sem vala; ha valakinek azt mondottuk volna, kell-e kávé, talán az értette volna, állj el mel­lőle.*** Mindazáltal bizonyos, a hogy mi török érintkezéseink révén már korán ismertük meg a kávét, mely már 1534-ben, Nagy Szulejmán uralkodása alatt került Konstantinápolyim, Merész gyanítás-e, hogy a szultán ettől a ked­velt új italtól nem vált meg magyarországi had­járataiban sem, sőt mint ritka újdonságot örö­mest szolgáltatta föl ?

* (X, ut Tök, Könyvnek el-tépése, avagy Bányász csákány, melylyel amaz Fövenyen épített s már le romlott házát, elébbi fövényre sikeretlen sárral rag-gatni akaró és lOOO mocskokkal eszelőssen szinlő s mázló Sámbár Mattyas nevű tudatlan sárgyúró meg-csákányoztatik Kézdivásárhelyi Matkó István mostan Zilahi Ecclésiáhak együgyű lelki Pásztora által, ki Sámbártól Bányásznak neveztetett. Nyomtattatott (Sá­rospatakon) MDCLXVni.)

*-•'• Szójáték a latin caveval.

Nyelvében él a nemzet. Kétségtelen, hogy e gondolatot az a hatalmas

visszahatás keltette a magyarságban, mely //. József császár 1784-iki, a német nyelvet hiva­talossá tevő rendeletóre .támadt. E gondolat azonnal és erősen fejeződött ki a vármegyek tiltakozó felirataiban, különösen a trencséuiben, mely azt hangoztatta, hogy «a magyar nyelv el­törlésével B nemzetnek is el fog veszni emléke: megszűnik külön nemzet lenni•• Hogy azonban ki adta először a gondolatnak ezt á tökéletes alakot: eddig nem sikerült kiderítenem.

Legközelebb van e kifejezéshez a franczia «La langue, c'est la nation», mely sokak szerint Montesquieu-töl énül. összefüggést azonban alig \an jogunk keresni a két mondás között. A ma­gvai- kifejezés eredeti forrását többnyire Bes­senyei György ól Kölcsey Ferencz müveiben szokták keresni. Valiiban mind a ketten nem egyszer fejeztek ki a gondolatot, de csak a gon­dolatot. Például Bessenyei a (Magyarság" czimű füzetkében 1778. "Minden nemzet a maganyel-vérül ismertetik meg Leginkább; — hogy nevez­nék az olyan nemzetet, melynek anyanyelve nem volna".' Sehogy, mitsoda szomorú elvette­tett és gyalázatos sorsa lenne az egész Nemzet­nek anyanyelv nélküli) stb. Kölcsey Ferencz a «Magyar Játékszín»-ben (1827.): «Nemzeti éle­tet nemzeti nyelv nélkül gondolni nem lehetn. Gróf Széchenyi István a «Hitein (1830.) beve­zetésében ezt i r ta : «Az egészséges nemzetiség­nek pedig egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fenmarad, a nemzet is él». Arany Já­nos «Kgressy Gábornak * czimű költeményében (1 860.) így énekel:

Igéire, kis hitűek, félre I nem veszett el — Élni fog nyelvében, élni művészettel Még soká e nemzet!

Ha nem nyugszunk bele, hogy a szóban levő mondás is ama szálló igék közül való, melyek­nek tökéletes rövidségét, csattanósságát a köz-géniusz adta meg: tovább kell keresnünk a for­rást. — Ez ige különben az 1890-ben Buda­pesten alakult Magyar Egyesület jelmondata. Levólbélyegforma.mézgás kis papirosokra nyom­tatva százezrével forgott az egyesület tagjainak kezén és szokás volt reá ragasztani minden ide­gen nyelvű föliratra, czógtáblára, sth. E szokás­nak, mely ellen különösen a kereskedővilág til­takozott, a választmány határozata vetett véget,

Éljen!

A ovival!» e fordításának legrégibb nyoma, ha bízhatunk a ((Nyelvtörténeti Szótár»-ban, elő­ször báró Orczy Lörincz "Költeményes holmi egy nagyságos elmétől" (Pozsony, 1787) vers­kötetének 115. lapján tűnik föl «Éljen vígas­ság!* De már a föntebb, említett XVII. század­beli borénekben is előfordul: ((Éljenek azok, a kik igázok.*

Bár költőink már a húszas és harminczas években is sűrűn használták az éljent; a «vivát * úgy szólván csak a szabadságharczczal szorult ki végkép a közélet terminológiájából. Még az 1847-iki követválasztásokon is «kia vivát?" volt ajelszó. (Ezen a czímen Bernát Gáspár 1861-ben vígjátékot írt). A tvivát*-ho% különösen a felső vármegyék ragaszkodtak sokáig. Az (téljen!» ma valóságos nemzetközi szó, a nagyobb, franczia, angol, olasz, német encziklopedikus szótárak mind említik.

AZ «ELBE» HAJÓ ELSÜLYEDÉSE. A nagy tengeri forgalom rendkívüli emelke­

dése következtében most már csaknem évenkint sülyed el egy-két nagyobb gőzhajó, a minthogy a színházak leégése, nagyobb vasúti szerencsét­lenségek sem tartoznak többé annyira a ritkasá­gok közé, mint pár évtizeddel ezelőtt. Minda­mellett kétségtelen, hogy ezek a szerencsétlen­ségek még most is megrendítő hatásúak. A leg­több esetben nem pusztul el ugyan annyi ember sem ily szerencsétlenségnél, mint egy háború­ban a legkisebb összeütközéseknél, avagy vala­mely járvány alkalmával, de a veszedelem az ily szerencsétlenségeknél tömeges, rögtöni, vá­ratlan és ezért oly megrendítő.

A legnagyobb szerencsétlenségek egyike volt mnlt január hó 30-án az éjszak-német Lloyd, utazókat szállító nagy «Elbe» nevű hajójának elsülyedése. A hajón levő 200 utazó közül csak

104 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

5, a 151 főből álló hajószemélyzet közül esak 15, összesen tehát negyedfélszáz ember közül csak 20 menekült meg, pedig nem is volt viha­ros idő ; a szerencsétlenség oly helyen történt, hogy más hajókról aránylag gyorsan mehettek az elsülyedésnek kitettek segítségére. De rend­kívül rövid idő, alig busz perez alatt tenger fedte be már az egészet; a segítség késő volt.

Az «Elbe» hajó 1881-ben épült Angliában. 4.") 10 tonna tartalmú volt, s gőzgépeinek 5600 lóereje volt, egyike a társaság legnagyobb és legczélszerübb berendezésű hajóinak, melyre méltán büszkék voltak. Kapitánya, Gössel, ki­váló tengerész hírében állott s még csak 43 éves, hatalmas termetű férfiú volt. A szerencsétlensé­get tehát még sejdítni sem lehetett. Január 29-ón Bremerhafen ki­kötőből indult ki a nagy hajó 200 utassal, kik nagyobbrészt Ameriká­ba vándorlók voltak. Tgen hideg délkeleti szél fúvott, de a hajó teljes erővel hatolt előre. Éj ­jel sötét volt, de nem ködös. Az elővigyázato-kat azonban megtették s időről-időre rakétákat bocsátottak fel, hogy más hajókat figyelmez­tessenek. Hajnal felé félhatkor, midőn a hajó mintegy 50 km távol­ságra Rotterdamtól a calaisi csatorna felé ha­ladt, észrevettek égy kisebb hajót, mely tel­jes erővel evezett az «Elbe» felé. Jelek, ki­abálások és gőzfüttyele nem használ tak, az összeütközés megtör­

tént. Egy 1500 tonna­tar talmú kőszénszállító hajó volt az ellenfél, a «Crathie», mely Rotter­damból ment Skóczia felé. Az összeütközés a gőzöst közvetlenül a gépház mellett érte s a betört lyukon oly gyor­san folyt be a viz, hogy a gépház; tüzét rögtön eloltotta.

Bár a rázkódás nem volt nagy, az utasok rögtön felébredtek s fé­lig felöltözve rohantak a fedélzetre. A matró­zok megtettek minden lehetőt, hogy a mentési munka szabályosan tör­ténjék. Az első csol-nak, melyet a vízre bo­csátottak, rögtön fel­fordult s a másodikra a hajó gyors sülyedése miatt m á r igen keve­sen menekülhettek, jó ­formán őket is veszély fenyegette, mert — mi­ként képünkön is lát­ható -— m á r félig viz alatt volt az óriási gő­zös s két perez múlva nem is láttak belőle többé semmit. A «Crathie» az összeütközés után eltűnt, de még az nap Massbuisban kötött ki csekély sérüléssel.

Mint ily hirtelen eseteknél természetes, a nagy szerencsétlenség okait sokan a hajó sze­mélyzetére hárítják, annyival inkább, mivel azok közül aránylag sokkal több menekült meg. De a hiteles elbeszélések szerint maga a kapi­tány, ki elveszett, s a többi tisztek is megtették kötelességüket s a szerencsétlenséget főkép az elsülyedés gyorsasága okozta, meg az, hogy a megfagyott kötelek miatt a csolnakokat nem le­hetett elég gyorsan vizre bocsátani.

A három csolnak közül csak egyetlen egy me­nekült meg teljesen s azonkívül egy Böcker nevű fiatal német leány, ki az első elsülyedt Csornákról úszás által menekült a másikra. A csolnakon ülőket 5 és fél óráig hányták a ten­

ger habjai s nagyobb része félig öltözetlenül ! levén, a nagy hidegben sokat szenvedtek, míg j végre egy iWildfl<rw<er» nevű angol halászbárka

megmentette őket s "ki tette az angol par t ra | Lowestoftnál. Egy nő és egy hajótiszt holttestét

több hajóroncscsal együtt partra vetette a hul­lám, a többi a tengerben maradt .

Az utazók között csak 41 volt németországi, i sokkal többen voltak osztrákok és magyarok,

kik tíj hazát akartak keresni Amerikában. A ma­gyarok névsorát társlapunk, a «Politikai Újdon­ságok » közlik. Sajnos, hogy a megmenekültek között egy magyar sem volt.

AZ E L B E » H A J Ó E L S Ü L Y E D É S E .

EGYVELEG. * Eugénia volt franczia császárné igen vagyo­

nos asszony. Férje előrelátólag sok angol érték­papírt vásárolt s ezenkívül tömérdek értéket képvi­selnek műtárgyai s ékszerei, tisztán a csipkéinek értékét 3 millió forintra becsülik. Menyasszonyi fátyola régi finom alacon csipkéből negyedmillió frankba került.

* Királyok játékai . Vilmos német császár szen­vedélyes sakkjátékos, Umberto olasz király pedig az ostáblát szereti. Vilmos, a volt hollandi király, mindenek felett a piquet játék iránt lelkesült, a walesi herczeg pedig a lovakon kivül legjobban szereti a baccarat kártyát.

* Nagy husfagyasz tó gyárak alakultak újabban Uj-Zeland szigetén. Jelenleg már 22 gyár van, melyekben naponként 12—13,000, évente tehát 4 millió juh húsát fagyasztják meg. Egy kilo hus fagyasztása csak félkrajezárba, elszállítása Európába

másfél krajezárba kerül, úgy hogy Londonban 18krajczárért meg lehet kapni a legjobb új-zelandi juhhús kilóját. Jelenleg 88 hajó foglalkozik ily hus szállításával s ezek jégkamráiban 6—7 millió juh fér el.

* A németek száma rohamosan szaporodik. 1870-ben a nómet-franczia háború alkalmával Németországban 40 millió ember lakott, 1895 kez­detén kerekszámban 51 Vi millió.

* A wartburgi várba, mely a német dalnokver­senyekről és Luther biblia-fordításáról hires, most fogaskerekű vasutat építenek, melynek kiinduló­pontja Eisenachban lesz.

* Philae szigete, az egyiptomi régiségek egyik gyöngye, veszélyben van. Az egyiptomi kormány ugyanis Asszuán mellett a Nilus áradásának szabá­

lyozása végett nagy gátat építtet, melynek felépí­tése után Philae sziget minden évben több hó­napig viz alatt lesz s így a rajta levő emlékek el­pusztulnak. Ezek az em­lékek a Kr. e. 4-ik szá­

zadtól időszámításunk 4-dik századáig kitűnő példányokkal vannak kép­viselve, minők az Isis­templom, Tiberius temp­loma, Hethor temploma,, diadalivek s különösen számos felirat. A tudósok, nagy lármát csaptak & barbár terv ellen s való­színű, hogy a gátat más helyre teszik, hogy az. érdekes sziget megkímél­tessék.

* Mesterséges ma­lomkövet hozott létre-egy cseh iparos égetett porczellánból, melyet

magnezia czementtel kö­tött össze. A kő rend­kívül erős és tartós.

*Francziaország bor­termése a közelebb múlt 1894-ik évben összesen

39.500,000 hektoliter volt, vagyis 11.017,000 hektoliterrel kevesebb,

mint 1893-bam Ha Cor-sica (300,000 hektoliter) és Algéria (3.642,000 hek­toliter) termését is hozzá veszszük, az egész összeg: 43 millió hektoliterre­megy. EnHek az összes-értékét az állami sta­tisztikai hivatal 929 mil­lió frankra számítja.

* A nyillövés újabban igen fölkapott • kedvtelés-Angliában' úgy, hogy már nyilazó társaságok is ala­kultak. A főúri nőknek is-van már ilyen társaságuk, mely versenyeit London­ban a Regent's Parkban tartja. Mostanában már Belgiumban és Franczia-ország éjszaki vidékein is utánozzák az angolokat.

* A fatörzs mint szű­rő - készülék. Egy bécsi erdész - mérnök, Pfisterr kísérletei és tapasztala­tai alapján azt állítja,, hogy a fatörzseknek egy-egy szelete igen alkalmas a tengervíz megszűrésére és ihatóvá tételére, a.

mennyiben a rajta átnyomott tengervízből min­den sót visszatart a likacsaiban. E művelethez Pfis-ter szerint 1.5—2.5 athomosphérányi nyomás szük­séges, mi által a tengervízből tökéletesen iható édes viz áll elő.

* Kutya-temetés. Parisban nemrég izgalmat keltett egy amerikai házaspár, hogy Blak nevű ked­ves kis kutyáját, mely a nagy kényeztetéstől meg­gebedt, egy temetkező vállalattal takaríttatta el ar család rendes nyaraló helyén, a közeli Vaucresson­ban, a nyaralót környező diszkért egyik szebb pont­ján. A temetés kieszközlése sok lótás-futásba került még a rendőrségnek is dolgot adott. De utóvégre is-rá hagyták a bogaras amerikaiakra, hogy tegyék a «halott»-jukkái, a mit akarnak. S ők csakugyan olyan temetést rendeztettek az ökölnyi Blaknak, a mely kétezerötszázötven frankba került. Ez a jeles­házaspár, úgy látszik, hiába olvassa az újságokban naponként, hogy mennyi az éhező szegény ember kivált úgy télen. Vagy nekik azok csak emberek f

7. SZAM. 18ÜŐ. 4-2. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 105

KÉT ÚJ ÁLLAMTITKÁR. VÖRÖS LÁSZLÓ.

A kereskedelemügyi miniszter államtitká­rává Vörös László miniszteri tanácsost, ki köz­lekedésügyünk terén mint jeles szakember már régóta ismeretes, választotta.

Farádi Vörös László Csanádmegyében, Domb­egyháza pusztán 1849 június 8-án született. A középiskolát Aradon, hol atyja később közszere­tetnek örvendő polgármester volt, s jogi tanul­mányait Nagy - Váradon elvégezve, tisztviselői pályáját a volt közmunka és közlekedésügyi m. k. minisztériumban 1871-ben kezdte meg, hol foko­zatosan haladva, 1893-ban már mint miniszteri tanáesos vezette a minisztérium vasúti szakosz­tályának fontos és kiváló szakértelmet kivánó ügyeit. 1882-ben a m. k. államvasutak igazgató­tanácsának, 1887-ben pedig az államvasutak

összülésónek tagja lett. Az ő fáradhatlan buzgal­mának és erólyének köszönhető a közlekedési tanfolyamok szervezése, melyek egyikén, a vas­út i tisztképző tanfolyamon, hosszabb ideig a vasutak történetét adta elő. Kiváló szorgalma és munkaereje lehetővé tették, hogy nagy hiva­tali elfoglaltsága mellett szakmája irodalmát is művelje. Az ő úttörő munkásságának köszönhető a «Vasúti évkönyvek)) megalapítása, mely folyó­irat a magyar vasutak fejlődésének igen becses adatait tartalmazza. Ugyancsak ő volt huzamo­sabb ideig főmunkatársa a György Endre által szerkesztett «Vasúti és közlekedési közlöny »-nek is, a mely lap szakirodalmunk terén páratlan sikert ért el.

Hivatalos hatásköréből kifolyólag számos éven át foglalkozott a székes főváros közlekedési ügyeivel s kiváló része volt a fővárosi villamos vasút-hálózat megteremtésében.

Ezen s a hazai vasútügyek fejlesztése körül szerzett egyéb kitűnő érdemei elismeréséül 1892-ben Ő Felsége a Hl-ad osztályú vaskorona­renddel tüntette ki .

Szíves, előzékeny modorával nemcsak tisztvi-aelőtársainak és barátainak osztatlan rokon­

szenvét biztosította magának, hanem a hivatal körén kivül is mindazoknak elismerését is, kik­nek alkalmuk nyilt a társadalmi életben vele közelebbi érintkezésbe jutni.

Államtitkárrá való kineveztetése alkalmával a közvélemény is mint a hazai vasútügy kiváló munkását és zászlóvivőjét örömmel üdvözli; széleskörű ismeretei és kiváló munkaereje biz­tosítékok arra, hogy helyét a parlamentben is méltón meg fogja állani. Az a beköszöntő-beszéd, melylyel hivatalát elfoglalva, egyformán ad bizo­nyítékot szerénységéről és megállapodott néze­teiről. Abban a tényben, hogy, mint egy másik jeles szakemberünknek, Szabó Jenőnek utódja közmegelégedésre vezette a vasúti ügyeket, biztosítékot találhat a közönség, hogy benne munkaerő és jellem, szorgalom és tehetség kel­lően megvan arra, hogy fontos állasában nagy szolgálatokat tehessen a közügynek.

mányok iránt. Külföldön is huzamosabb időt töltött, különösen Belgiumban, Liége-ben, hol Chcuulellon-tol a nemzet gazdászatot, De Quy-per-tö\ a természettudományokat, Gilloa-tól a vaskohászatot, Dcivalcque-töl a geológiát és Emilé de Levallcji-töl a közjogot hallgatta.

Tanulmányai befejeztével gyakorlati pályáját a kir. bányászatnál kezdette meg, hol csakha­mar föbányataJnécsossá lett. A vasniü-igazgató-ság szervezésekor aligazgatóvá neveztetett ki, mely minőségében igen buzgó munkásságot fejtett ki s az 1885-iki országos kiállításon a bányászati és vasipari osoporl elnökévé válasz­tatott. 1886-ban minisztere bizalma a dohány-jövedéki igazgatóság élére szólította miniszteri tanácsosi ranggal. Graenzenstein új szakmá­jában rövid idő alatt oly eredményeket ért el, hogy neve az ország határain túl is ismertté lön. A dohány jövedék az egyenes adók után az.

Fi-nykt'-pek után im-tsziítte Morilli Gusztáv tanár.

GRAENZENSTEIN BÉLA. VÖRÖS LÁSZLÓ, Fi-nykt'pek után mettM&S Mortlli Gusztáv tanár.

J A . VÖRÖS LÁSZLÓ,

GRAENZENSTEIN BÉLA.

A pénzügyminisztérium politikai államtitkári állására az új miniszter bizalma Graenzenstein Bélát hivta meg, a kinek eddigi hivatalos — mondhatni sokoldalú — működése minden te­rén fényes sikereket mutat föl.

Graenzenstein Béla 1847-ben Krassó-Szörény-megyében, Oraviczabányán született. A család, melyből származik, sziléziai eredetű, mely a hét éves háború után Csehországban telepedett le és onnét Magyarországba költözött át. Atyja, Gusztáv, előbb az állami javak igazgatója és a felső bányatörvényszék elnöke, majd m. kir. pénzügyminiszteri osztályfőnök s államtitkár­helyettes volt; képviselői szereplése is szélesebb körben ismeretes. Anyja Szende Gabriella, a volt honvédelmi miniszter nővére. Középiskolái­nak befejezte után a bányászati pályára lépett s tanulmányait a selmeczbányai akadémián vé­gezte. Tanárai közül elég fölemlítenünk Faller Gusztávot, Richter Edét, Farbaky Istvánt és Kerpely Antalt, kik a jeles tehetségű ifjúban igen nagy kedvet ébresztettek a magasabb tanul­

országnak legnagyobb és nemzetgazdaságilag is igen fontos bevételi forrása. A dohánytermesz­tésnél a minőség javítására fordította a főgon-dot, a mi által a jövedelmet is tetemesen fo­kozta. A belföldi eladás 1885-ben 32 millió fo­rintot tett ki, s e mellett a tiszta jövedelem 19 millió forint volt. 1894-ben 44*5 millió fo­rintot képviselő belföldi eladás mellett a tiszta jövedelem 28-5 millió forintra szökött fel. A hol a számok ily világosan beszélnek, ott a dicsérő szavak fölöslegesek. A dohánygyártás terén is szép sikereket aratott. Több új gyárat (Szegeden, Sátoralja-Ujhelyen, Pápán és Ó-Budán) létesí­tett, melyek mintaszerű berendezésükkel a kül­föld figyelmét is méltán fölkeltették.

Sokoldalú muukássága közben talált időt, hogy a munkáskérdéssel is komolyan és alapo­san foglalkozzék, s 1890-ben a Vilmos császár által Berlinbe összehivatott munkásvédelmi kon­gresszuson ő képviselte a magyar kormányt. I t t lépett szorosabb barátságba Iiurdeau-\al, a franczia pénzügyminiszterrel és a franczia ka­mara későbbi elnökóvével, továbbá Jides Si-wow-nal és számos európai szakférfiúval, kiket ezredévi ünnepélyünk alkalmából Magyarország

106 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM."

meglátogatására is meghivott. 1894-ben Németh Imre miniszteri tanácsos tartós betegsége kö­vetkeztében Lukács Béla kereskedelemügyi mi­niszter az ezredévi országos kiállítás igazgató­jává nevezte ki Graenzensteint, a kinek mái-évtizedekkel ezelőtt volt alkalma a kiállítási ügyekben sokoldalú tapasztalatokat gyűjtenie. 1873-ban a bécsi világtárlaton ő képviselte a pénzügyminisztériumot, 1878-ban a párisi kiál­lításon is állami megbízatásban jár t el és jury-tag volt, 1892-ben pedig a bécsi mezőgazdasági kiállításon a csoport-jury elnöki tisztével tün­tették ki.

Az ezredévi orsz. kiállítás igazgatását múlt évi deczember 1-én vette át. Nemes becsvágy -gyal és a nála megszokott lankadatlan munkás­sággal melegedett bele a teendők vezetésébe, minden oldalról rövid idő alatt kiérdemelvén a vele érintkezők tiszteletét és készséges támoga­tását. A serényen megindult munka közepette Lukács László új pénzügyminiszter a politikai államtitkárságot ajánlotta föl neki. Habozását, melylyel a megtisztelő bizalmat eleinte fogadta, megfejti a politikai életnek ő előtte csaknem teljesen idegen világa, melyben azonban, ha mint «homo novus», elfogultsággal lép is be, rövid idő alatt bizonyára kellő otthonoságot fog sze­rezni. A nagy készültségen kivül erélyt, tiszta jellemet, ritka kötelességérzetet és finom, elő­zékeny modort visz magával új állásába, mely nem fogja megszakítani a kapcsot közte és a kiállítás között. Ezredévi ünnepélyünk sikere és fénye érdekében ő, a kinek volt alkalma mé­lyen beletekinteni a kiállítás nagy feladataiba, kétségkívül el fog követni minden lehetőt, hogy a siker teljessége a fölmerülő akadályokon biz-vást diadalmaskodjék. Emér.

A KISFALUDY-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSE.

Negyvennyolczadik közülését tartotta február 11-én a Kisfaludy-társaság. Szépirodalmi ünnep volt ez. Az érdeklődő közönség oly számban gyűlt össze, hogy az akadémia nagy termeinek ajtait a hallgatóság sokasága miatt már az ülés megkezdése előtt el kellett zárni.

Az elnöki helyet az a férfiú foglalta el, Tíiröl nem maradhatott titok, hogy már félszázad óta szolgálja az irodalmat és költészetet: Gyulai Pál. A közön­séghez nem intéztek nyilvános fölhívást, hogy ün­nepelje, mégis a legrokonszenvesebb módon kife­jezte tiszteletét és nagyrabecsülését, mikor elnöki megnyitó beszédét elmondotta, s mikor Szász Ká­roly elszavalta *A költő>höz czímű költeményét, mely Gyulaira vonatkozott, az egész közönség tap­solt és éljenzett. Gyulai barátai és tisztelői titokban, bizalmasan készítettek meglepetést a költőnek, de ez az ünneplés már nem a nagy közönség előtt ment végbe, hanem bizalmas körben, családias fesz-telenséggel.

A gyűlés programmjából különösen gr. Apponyi felolvasása érdekelte a közönséget. A kik a politikai küzdelmekben szereznek nevet, azok rendesen meg­maradnak a politikai élet sorompói közt és csak legritkább eset, ha a szépirodalom ideális világában találkozunk velők. Gr. Apponyi Albert, kit mint a politikai szónoklat egyik mesterét választotta tag­jául a Kisfaludy-társaság, melynek köréből külön­ben minden politika ki van zárva, — ezúttal kilé­pett az aktuális politika köréből, hogy elfoglalja székét az ország legelső szépirodalmi társaságában. A közönséget érdekelte, hogy a parlament kitűnő szónoka hogyan tölti be ezt a helyet, ismeretes lévén, hogy azok közé tartozott, ki a politikán kivül az irodalomnak is hódolt. Székfoglaló értekezése épen a művészi szépségről és az ideálizmusról szólt, melynek a politikában, az államférfiuban nem sza­bad hiányozni. A közönség nagy figyelemmel hall­gatta a szellemes fejtegetést, e nagy gonddal és kiváló érzékkel készült tanulmányt, mely kidolgo­zásban is elsőrendű irodalmi termék.

A közgyűlés egyéb tárgyai is fokozták ez ünne-p élyes irodalmi nap benső értékét.

A gyűlés pontban 10 órakor nyílt meg. Az elnöki emelvényen Gyulai Pál elnök, Szász

Károly másodelnök, Beöthy Zsolt titkár ós Vargha \

Gyula másodtitkár ültek. A tagok s a közönség soraiban többek közt jelen volt: Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke, Wlassics Gyula közoktatási miniszter,.Be>'2eiMC2í/ Albert, a képviselőház alelnöke, Gerlóczy Károly polgármester, Szily Kálmán, az akadémia főtitkára, Fodor József, az egyetem rek­tora, ezenkívül a közélet számos előkelősége, irók, művészek, tudósok, képviselők, az akadémia tagjai. Az- emelvény hátterében Tomori Anasztáz arczképe volt elhelyezve, mert a közgyűlés az ő emlékével is foglalkozott.

Gyulai Pál elnöki megnyitó-beszéde a mai hír­lapirodalommal hasonlította össze az ötvenes és hatvanas évek irodalmát, az akkori idők hírlapjai­nak Ítélvén oda a komolyabb tartalmasságot, míg a mostani hírlapirodalomnak előhaladását elismerve, különösebben a tárcza-rovatok fogyatkozását ós fel-szinességét bírálta.

Az ötvenes évek hírlapirodalmából a «Pesti Napló» és a "Magyar Sajtó* nyomósabb munkássá­gát és törekvését emlegette. E két lap körül csopor­tosultak — monda — az irók, kritikusok és politi­kusok. A megtiprott nemzetiség az irodalom terén védte magát s a politikai térről leszorult tehetségek tudományos és irodalmi tanulmányokkal kezdték foglalkozni. De a külső okok mellett a belsők sem hiányoztak. Mindinkább meggyőződéssé vált a ko­molyabb elmékben, hogy legalább egy pár politikai lapnak rendszeresebben kell szolgálni az irodalmat, mint eddig, mert elterjedésüknél fogva sokat tehet­nek a tudomány népszerűsítésére, az izlés nemesí­tésére, kivált a mi sajátságos viszonyaink között, így alakult meg hírlapjainkban bizonyos benső kap­csolat a politikai és irodalmi tartalom között. Azon­ban egy pár évtized óta a kapcsolat mindinkább lazulni kezd. Lehet, hogy ennek oka az élénkebb politikai élet, mely háttérbe szorítja az irodalmi részt, de úgy látszik, hogy egy s más tekintetben a szerkesztők nézete is megváltozott a szerkesztésre nézve. A politikai pártczél szolgálata mellett fő-törekvésük nemcsak a politikai, hanem minden­nemű hirok s mendemondák gyors közlése, azért mennél több gyors kezű reporterre van szükségünk s mennél kevesebb komolyabb íróra. Bizonyára a hirek gyors közlése kötelessége minden hírlap­nak, de nem ártana egy kissé a válogatás, s talán igen is sok hatásvadászó újdonságot kell olvasnunk elméskedő vagy érzelgős czikké föleresztve. Az ilyesmi még tűrhető kisebb lapokban, de baj, ha a nagyobb és komolyabb lapok is a kisebb és köny-nyelmübb lapokat veszik mintául. Baj az is, hogy több hírlapunk van, mint szükséges s nincs hozzá elég képzett .irónk. S ez nemcsak a politikai, hanem az irodalmi ós vegyes tartalmú lapokra nézve is áll. Nem igen törekszünk arra, hogy a meglevőket erő­sítsük, hamar újba kezdünk, az erő megoszlik, a színvonal alább száll s a lap vagy folyóirat érdeko nem mindig egyszersmind az irodalomé.

«Ezek kórjelek ugyan, — folytatá Gyulai, — de azért igazságtalanság volna azt állítani, hogy lap­jaink egészen szakítottak az irodalommal. Költői műveket, regényeket most is örömest közöl minden lap, sőt többet, mint régebben. Nagy ünnepek alkal­mával külön szépirodalmi mellékleteket veszünk. A szerkesztők egész kosár virággal kedveskednek olvasóiknak, pedig talán szivesebben vennének egy csinosan kötött bokrétát. A színbírálat sem ment ki a divatból. Minden lapnak megvan a maga szin-birálója, ha másnemű bírálatokban nagy hiányt szenved is. Nem tagadhatni, hogy jó szinbirálatokat is olvashatunk, de a legtöbb mégis csak azt a hatást teszi ránk, mint ha a bírálók többet merítenének rokon-vagy ellenszenvükből, mint a dramaturgiai elvekből és tanulmányokból.))

Majd így folytatta: • Régebben regények mellett bírálatokat, könyv­

ismertetéseket, kisebb tudományos ós irodaimi tanulmányokat is olvashattunk a tárczákban. Egy-egy nevezetesebb könyv, magyar vagy idegen, nem egyszer talált hivatott ismertetőre vagy bírálóra. Szerkesztőink nem igen bátorítják az irodalmi ta­nulmányokkal foglalkozókat, de annál szivesebben fogadnak minden oly írót, a ki életképet, vázlatot, rajzot vagy épen csak puszta csevegést ír. Tulajdon­kép csak ezek a valódi tárczairók, a kik uralkodnak a tárczában, s ha mind így megy, minden másnemű dolgozatot kiszorítanak belőle. Majd minden lapnak első dolga, egy-egy kedveltebb tárczairót szerződ­tetni a lapokhoz. Ez mindennél fontosabb, olyan, mint a színházaknál a primadonna. Más egyéb csak kikerül innen-onnan, de a tárczairóról különösen gondoskodni kell. A főtárczairót, mint vezért, szá­mos önkéntes követi a fővárosból ós vidékről. Most majd ninden fiatal iró ily rajzzal kezdi írói pályá­ját, mert könnyebbnek tetszik minden egyébnél. A vidéki lapok tárczái követik a fővárosi példát. A be­szély kezd kimenni a divatból a vázlatok és rajzok e korszakában. Mintha a kerek mese, s némi rész­letesebb jellemrajz túlhaladott szempont volna a szépirodalomban. Beszélyek gyűjteménye helyett évenként tíz-husz rajzgyüjteményt kell olvasnunk, ha ugyan olvassuk. Égy adoma kissé elnyújtva, egy

kis bonyodalom, melyből talán jó beszély lehetne, de semmi sem lesz; egy pár jelenet az életből, mely­nekelőzményeit és következményeit nem sejtbetjük; egy érdektelen kaland, a melyet az iró humora akarna érdekessé tenni; a mező, az erdő, a puszta leírása, köznapi reflexiók vagy élezek kíséretében, egy kávéházi vagy utczai eset, a melynek komikuma kétes becsű ; egv szerelmi történet sok naturaliz­mussal, de annál kevesebb Ízléssel és erkölcsi érzü­lettel rajzolva, szeszélyes képletek, kivételes lélek-állapotok, diákos ábrándok, vásott tréfák : ime nagy­részt tárczáink tartalma.»

Hosszas éljenzés fogadta Gyulai tartalmas még­nyitó beszédét.

Beöthy Zsolt röviden, de szép formában tartotta titkári jelentését. Először a társulat lefolyt évi ha­lottjáról, Paulay Edéről emlékezett meg; majd üd­vözölte az új tagokat: Jakab Ödönt ós Hadó Antalt. Szólott az év során kifejlett jelentősebb irodalmi mozzanatokról, felemlítette, hogy a társaság a nem­zet nagy halottjának, Kossuth Lajosnak temetésén úgyszintén a Katona-, Hornyik- ós Jósika-ünnepe­ken, melyek közül a két első a vidéken folyt le, kép­viseltette magát. S egyszersmind ismertette a társu­lat lefolyt évi egész működését.

Vadnay Károly emlékbeszéde következett Tomori Anasztázról, a társaság mmzeuásáról, kinek irodalom­szeretete és áldozatkészsége tette lehetővé, hogy Shakespeare összes művei oly hivatottak fordításá­ban jelentek meg magyarul. Sok érdekes adatot ho­zott föl az előbb nagykőrösi tamírról, ki mikor na<*y örökséghez jutott, akkor is a költészet iránti szere­tetnek ólt. Az emlékbeszéd egyik része a Shakespeare-irodalomra, Shakespeare műveinek külföldi elterje­désére is rátért. Ez emlékbeszédet is nagy tetszéssel' fogadta a közönség.

«Esztétika és politika, művész és államférfi.» Ez gr. Apponyi Albert székfoglaló értekezésének czíme. E terjedelmes tanulmány a kapcsolatot keresi a po­litika és művészet, az összefüggést az államférfi és művész közt. A közönség már előre tapsolt, a mint gr. Apponyi a felolvasó-asztalnál elfoglalta helyét. Előadásának tartalma a következő :

«A közfelfogás szerint művész és államférfiú kö­rülbelül a legellentétesebb két fajta ember, a kit képzelni lehet. A művész csupa szív és fantázia, az államférfiú csupa hideg számítás ; ebből az alaptétel­ből kiindulva — melynek helyességét lesz alkal­munk bírálni — sokan a művészt csak mint valami hosszú sörényű, fésületlen különczöt tudják elkép­zelni, a ki azt hiszi, hogy kétszer kettő vagy három, vagy öt, de semmi esetre sem négy; az államférfiúi pedig, mint holmi kiaszott lelkit szörnyet, aki annál jelesebb, minél tökéletesebben tudott magából ki­ölni minden jobb érzést és minél biztosabban tud mindenkit rászedni. Ezek a fölfogások bizonyára karrikaturák: de végre a karrikatura is gyakran tartalmaz valami igazságot, sőt lényegében nem más, mint ennek az igazságnak egyoldalú túlzása. A vázolt torz képből is ki lehet hámozni az igaz tartalmat; ha ezt megteszszük, úgy a dolog valójá­ban is igen nagy különbségeket fogunk találni a művészi és az államférfiúi tulajdonságok közt és talán e különbségekből kiindulva juthatunk el leg­biztosabban a közös vonások megállapításához.

Az alkotó művészeket és államférfiakat kívánja összehasonlítani.

A művész képzeleti lényekből alkot második vilá­got a valóság világa mellett; az államférfiú a tény­leg létezőből alkot egész állami szervezetet, vagy egyes intézményeket, szövetségeket, szerződéseket. A művész alkotásainak föladata az, hogy az ő kép­zeleti lényei a szépnek érzékét kielégítsék. Az állam­férfiú alkotásai pedig arra irányulnak, hogy egyfelől a nemzetek létét és nagyságát biztosítsa, másfelől az egyesek boldogulásának mindazon előfeltételeit megteremtse, melyeknek megszerzése az egyének — vagy kisebb csoportok erejét túlhaladja: ha nem erre a czélra dolgozik, vagy ha ezt el nem tudja érni, akkor nem érdemli meg az államférfiú nevet. A mű­vész tehát a képzelet világában alkot, az államférfiú a létezőnek körében; a művész szépet és ez által gyönyörködtetőt, az államférfiú nemzetek és egye­sek szükségleteinek megfelelőt és ez által hasznosat.

A mi a művészi alkotást a képzelemnek és a szív­nek közönséges terményeitől megkülönbözteti, mindenek előtt az igazság, az alkotásnak összhangja önnönmagával és tárgyának valóságával. Ha valami, hát akkor ez a tétel a közmegegyezésnek tárgya. Ebben találkoznak azok az iskolák, melyek minden létezőnek utánzását, tehát az undorítónak képét is bekebelezik a művészet körébe és így a legtriviálisabb értelemben vett igazsággal beérik, — és azok, a me­lyek a művészi igaznak fogalmát szűkebbre szorítják és kivüle még az erkölcsi jót is a szépnek követelmé­nyei közé sorozzák; ebben egyezik a legvadabb rea­lizmus és a legfinomabb idealizmus és minden köz­beeső árnyalat. Épenséggel nem vagyok a túlhajtott realizmusnak, legkevósbbé pedig a modern natura­lizmusnak híve; az undoknak festését nem tartom művészetnek, bármennyi tekhnikai ügyesség nyilvá­nuljon is benne; a rútnak ecsetelését mint önczélt

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

nem, — és csakis mint eszközt a szépnek tökélete­sebb megértetésére tartom aisthetikailag megenge­dettnek. A mint én értem a művészi igazat, az tö­kéletesen összeesik a szépnek fogalmával és azt ki is meríti.

Ellentétben a művészszel, a kinek alkotási sferája az igaz és a ki a létezőtől csak támpontokat kér az igaznak látására, — az államférfiú egész tevékeny­ségével a létezőnek körében mozog. Működésének anyaga a létező ember és pedig az egyes ember épp úgy mint az embereknek állammá egyesített soka­sága, a nemzet; általános czélja az egyesek boldog­ságának és a nemzet nagyságának előmozdítása, közvetlen czélja az a haladás, melyet, o kettős irány felé egy adott időben megvalósítani kivan; eszközei az erre szolgáló állami intézkedések.

Az államférfiunak e szerint mindenek előtt is­mernie kell az egyeseknek és az egész nemzetnek tényleges állapotát; ismernie kell képességeit, fo­gyatkozásait, erényeit, hibáit, gazdagságát, szegény­ségét és pedig mindent úgy önönmagában, mint más nemzetekhez viszonyítva. Ez a megfigyelésnek dolga, melyhez tiszta, éles ész szükséges.

A tényleges állapotoknak fölismerése után követ­kezik annak mérlegelése hogy azokat mennyiben és mily irányban kell módosítani a közjó szempont­jából — és hogy e módosítás eszközlésére minő in­tézkedések alkalmasak. Az intézkedés, legyen az tör­vény, knrmányrendelet, szerződés va<;y bármi néven nevezendő kezdeményezés, mindig csak eszköz; egész éitéke attól a hatástól függ, melyet a közjó­nak előmozdítására gyakorol; a mi ez irányban ha­tástalan, az üres játék, idő- és erőpazarlás. Czélul is a közjónak csak olyan haladását lehet kitűzni, mely­nek elérésére a szükséges intézkedések megtehetők. Az államférfiú tehát együttesen mérlegeli a közálla­potoknak követelményeit és a kielégítésükre szol­gáló intézkedéseket; ezen mérlegelésnek alapján állapítja meg és hozza rendszerbe teendőit, a köve­telmények fontossága és sürgőssége, valamint az intézkedések könnyebb vagy nehezebb megvalósít-hatása szerint. Mindezekhez biztos és józan itélő-tehetség szükséges.

De az államférfiunak hivatása nemcsak abból áll, hogy arról, a mi van és arról a mit tenni, kell képet alkosson, hanem főleg abból, hogy ezt a képet a lé­tezőnek országába átvigye, hogy tervbe vett intéz­kedéseit valóban létesítse. Azt az emberi anyagot pedig, melyből ő alkot, már fölismerni is nehéz, de kezelni, de átgyúrni még nehezebb. Hol gyenge, hol ellentálló, de mindig szeszélyes és kiszámíthattam E fárasztó akadályok leküzdéséhez kitartó és erős akarat szükséges. De mások akaratát is meg kell nyerni: fejedelmekét, gyűlésekét, a kiktől terveink kivitele függ és meg kell találni és magunkhoz lán-czolni azokat a munkatársakat, a kiknek segítségét nem nélkülözhetjük. Mindezeket a segítő erőket az államférfiú csak úgy nyerheti meg, ha ők is átérzik megfigyeléseinek igazságát.itéletének helyességét és akaratának erejét. Hogy miképen kell mindezt velük megértetni, az a lélektani tapintatnak dolga.

Az államférfiú jellemző tulajdonságai tehát ezek: tiszta <s éles ész a tényleges állapotoknak megfigye­lésére, biztos és józan ítélet a teendőknek megállapí­tására, akaraterő azoknak keresztülvitelére és tehet­ség e képességeknek másokkal való megéreztetésére, másoknak megnyerésére.

A művész a létezőn át jut az igazhoz: az állam­férfiú az igazon át a létezőhez.

Ha azt akarjuk, hogy a művészet lelkünket gyö­nyörködtetve fölemelje, nem elégedhetünk meg typusainak igazságával, hanem követelnünk kell, hogy belőlük kidomborodjék az eszmény; nem ér­hetjük be az egyéni vonások sokféleségével és hűsé­gével, hanem kívánnunk kell, hogy ezekben is ural­kodjék a harmónia és a szép. És ha igazán nagyot várunk az államférfiutól, ha azt követeljük tőle, hogy biztos alapokra fektesse nemzetének nagyságát és boldogságát, úgy nem elég, hogy képes legyen a nemzeti erőket fölismerni, a nemzet elé czélokat kitűzni és ezek elérésére alkalmas eszközöket válasz­tani, hanem akkor első sorban az szükséges, hogy ama ezólok megállapításánál és az eszközök kisze­melésénél megtalálja az összhangot az erkölcsi világrenddel és hogy mindenekelőtt a nemzet er­kölcsi minőségét emelje magasra. És ezt csak úgy fogja elérni, ha az a következetes ragaszkodás a megismert erkölcsi jóhoz, az *én» igényeinek az a föltétlen alárendelése a közczéllal szemben, szóvalj az egész életnek az a teljes azonosítása a meggyőző­déssel, melynek neve: jellem.

Szabad nemzeteknél, a hol a vezetés nem parancs­ból áll csupán, hanem főleg a vezető egyének er­kölcsi befolyásából, a hol tehát a vezéreknek erkölcsi minősége átszáll az egész nemzetre, a politikai jellem a legelső és legszükségesebb államférfiúi tulajdonság. Azért veszi körül a népek egészséges ösztöne a kul­tusznak egy különös nemével azon nagyok emlékét, kiket magas erkölcsi felfogással tüntet ki. Egy Arisz­tidesnek, egy Cincinnatusnak, egy Washingtonnak, egy Deák Ferencznek neve a meghatottságnak olyan nemét idézi bennünk elő, mely a legbensőbb aesthe-tikai hatással rokon. És valóban, ha a szépnek töké­letes kifejezését keressük az államférfiúi tevékenység-

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

ben, ugy ne gondoljunk a közéletnek azon külső for­máira, melyek önálló művészi értékkel bírhatnak, a politikai irodalomnak és szónoklatnak virágaira: ezek is tehetnek szolgálatot, mert a forma szépsége többnyire visszahat a tartalom emelkedettségére; de a lényeget nem képezik. Az igazi szép az államfér­fiuban élete művének azon egyöntetűsége, mely az alkotások sokféleségébe egy következetesen vallott erkölcsi alapeszmének rendező erejét viszi be és egyéniségének az a nyugodt önzetlensége, mely meg-tántorodás nélkül irányít minden erőt egy maga­sabb czél felé. .1 valódi aettheüka « politikában, az igazi műremek az áUamférfhá életben ugyanat, ami a legfőbb erkölcsi jé óta nemtetnekíegdrá-gább kincse: a politikai jelben.

A székfoglaló végén fölviharzó taps és éljenzés i után egy igen érdetes, rögtönzött beszf dvállás kö­

vetkezett. Gyulai Pál mint elnök fordult ezután gr. Appo-

nyilioz s átadta neki a tagsági oklevelet, mely a székfoglaló után illeti meg a tagokat. így szólt hozzá :

• Ön, gróf úr, a politikai pálya bajnoka s mint ki­tűnő szónok van kapcsolatban az irodalommal és társaságunkkal. A politika az időszerinti igazságok keresése, a tudomány az örök igazságokat kutatja, a művészet az örök szépet igyekszik megtestesíteni.

, Ha ön, gróf úr. elfárad vagy csalódik az időszerinti igazságok keresésében, mindig enyhet, vigaszt talál­hat az örök igaz és örök szép kultuszában s ugyan­ekkor egyszersmind a nemzetiség oltárán fog áldozni, mert semmi sem erősíti annyira a nemzetiséget, mint a tudomány ereje s a művészet varázsa.» (Élénk éljenzés.)

Gr. Apponyi Albert válaszában azt hangoztatta, hogy jól esett neki a társaság kitüntetése, melyet a köztevékenység amaz ága révéu nyert el. mely nem

; a politikai nézeteltérésektől függ. Noha a politika az i időszerinti igazságok keresése, még iiera szabad

annak soha az örök igazsággal ellentétbe jönnie. (Zajos helyeslés és taps.)

* Még két költemény volt az ünnepi ülés tárgya. Szász Károly költeménye «A költőhöz•, melyet

mai számunkban közlünk, s melyet a közönség nagy élvezettel hallgatott és zajos tapsokkal fogadott.

Endrődi Sándor költeménye: «A tündérek*, ked-I ves erdei idyll, melyet szintén tetszéssel fogadtak.

Vargha Gyula másodtitkár tett még jelentést a lejárt pályázatokról. A Lukács Krisztina-díjért, melyért operaszövegekkel lehetett pályázni, 9 pálya­mű érkezett, de egyik sem méltó még csak a meg­említésre sem. A Széher-féle díjra (kisebb regény) öt művel pályáztak; ezek között kettő, a «Kerék alatt» és a «Belső emberek» czímű, megérdemli a felemlí­tést, de a díjat nem.

Az elnök köszönő szavaival ért véget az érdekes i gy«lés- ,

Gyulai Pál ünneplése.

A közgyűlés közönsége oszladozni kezdett, de a a tagok és notabilitások a szomszédos teremben

í gyűltek össze, a hol éljenezve vették körül Gyulai \ Pált.

Zichy Antal lépett elébe és köszöntötte. Beszédét azzal kezdte, hogy a Kisfaludy-társaság kissé elké­sett a jubileummal, mert Gyulai Pál irói munkássá-

1 gának 50-ik évfordulójamárrégebben elmúlt. Azután megemlékezett a betegségről, melyből Gyulai csak nemrég épült fel és elmondta, hogy a társaság sze­retett volna Gyulai iránt való kegyeletének valamely

[ hozzá méltóbb kifejezést adni, de ebben meggátolta ! az idő rövidségén és a közbejött politikai válságon j kivül Gyulai büszke szerénysége, mely már előre is

tiltakozott mindennemű ünnepeltetés ellen. Ez az-I tán abba a helyzetbe hozta az ünneplőket, Jiogy ! szándékukat kénytelenek voltak a titok leplébe bur­

kolni. Beszédét az emléktárgyak átadása alkal­mából a következő szavakkal végezte : tNe vesd meg tehát e szerény adományainkat, melyekkel e nap emlékét némileg megörökíteni óhajtjuk. íme, itt vannak eredeti rajzai azon illusztráczióknak, a me­lyekkel ékesítve összes költeményeidnek legújabb díszkiadása megjelent, a mely bizonynyal minden szalonasztal fŐékessége lesz. Itt van az arany­toll, melynek feliratát: ta magyar próza tollat, bárki megolvassa, azonnal gazdájára fog is­merni. Van egy serlegünk, melyet ez ünnepélyt ki­egészítő lakománkon fogunk reád felköszönteni. Van végre, — hogy a kortól el ne maradjunk, — még

I egy kis pénzünk is. Egy ezer forintos alapítványt rendelkezésedre bocsátunk, azzal a kikötéssel, hogy az együtt maradván, s idővel esetleg talán fel is sza-

! porodván, mindenkor a Te nevedet viselje. Néhány I száz forintot föltétlenül adunk át, jól tudva, hogy az ! a czéL a mire fordítod, minden esetre a legokosabb I lesz.»

Átadta egyszersmind Gyulainak a költeményei diszkdadásában megjelent illusztrácziók eredeti kar­tonjait, Bothfeldné Hirsch Nelli asszony rajzait.

107

(Ezek közül kettőt mai számunkban is bemutatunk : azt, mely Gyulai Pál korán elhunyt nejére, s azt, mely Gyulainak szintén ifjú korban elhunyt leányára, Margitra vonatkozik.) Átadta további! Zichy az aranytollat és arany serleget, mely Granich-stiitten testvérek jóhírű budapesti ékszerész üzleté­ben készült.

Az éljenzéssel többször megszakított beszéd után az ünnepeltet Wlassics Gyula közoktatásügyi minisz­ter üdvözölte nagy melegséggel. Saját maga részéről is kifejezte a benső tiszteletet, és szép, választékos szavakkal hangoztatta Gyulai érdemeit, erős jelle­mét, ki előtt sem a felső, sem az alsó hatalmak nem elég hatalmasok arra, hogy meggyőződésének bá­torsága csorbuljon.

A miniszter igy folytatta: «Ily irói egyéniség és férfin előtt fejezi ki általam a magyar kormány leg­mélyebb tiszteletét és legteljesebb elismerését. Ezzel is bizonyságot akar tenni arról a meggyőződésről, hogy senkit sem tart méltóbbnak a nemzet hálájára és kegyeletére, mint azokat, kik a magyar kultúra alapvető munkásai. Ők alapozzák igazán a magyar nemzet jövőjót, ők szilárdítják igazán a leghatalma­sabb áltamfentartó erőt. De ezzel megbízatásom még nem ért véget. Az eddiginél is kedvesebb kötelesség teljesítése vár még reám. A legjobb, leggondosabb uralkodó, a magyar kultúra szent ügyének legfőbb őre, Ö császári és királyi felsége szintén elismervén ünnepeltünk nagy érdemeit, nekem jutott a sze­rencse, ünnepeltünknek, e díszes társaságnak, de az egész országnak is örvendetes tudomására hozni, hogy Ő felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk ünnepeltünk mellére oly érdemkeresztet tűzött, a minővel Gyulai Pálnak legszeretettebb barátját, a halhatatlan nagy költőt, Arany Jánost tüntette ki. Viselje a Szent-István-rend keresztjét abban a fér­fias tudatban, hogy az hervadhatatlan igaz érdemek jutalma. •

Az általános meglepetést hosszas éljenzés vál­totta fel, a mikor a miniszter átnyújtotta az érdem­jelet Gyulainak, a ki meghatottan válaszolt a két be­szédre, de szokott élénkségével.

Hálás szívvel fogadja — úgymond — barátjainak üdvözlő részvétét, de ha őszinte akar lenni, meg kell mondania, hogy ennek ily ünnepélyes kifejezé­sére nem volt szükség, mert soha sem kétkedett benne. Ha nem volt reá ok, bizonyára az alkalom is hiányzott, mert az ötvenéves jubileuma tulaj­donkép 1892-ben köszöntött be. Minden embernek megvan a maga gyöngesége — folytatá — neki az volt, hogy soha sem jubilál. Mégis ime jubilálnia kell, mert ha ezt barátai nem mondják és annak, akárhogy csürjük-csavarjuk — szintén csak jnbi-lálás. Most, már tudom: mindent el lehet érni Magyarorszsígon, csak azt nem, hogy ne jubilálják az embert. (Derültség.) Megadom hát én is maga­mat, már csak azért is, mert az emlékajándék egy fiatal művésznő méltánylatával van kapcsolatban ; továbbá oly helyzetbe hoznak, hogy a mi eddig nem volt módomban, tehetek valamit anyagilag a ma­gyar irodalomért. Az imént nekem felajánlott ösz-szegből ezer forintot a Kisfaludy-társaság alaptőkéje javára adok, a többit Kemény Zsigmond szobra ja­vára ajánlom fel. Tavaszszal kiadom Kemény összes műveit s akkorra a szobor is elkészülhet. Ekkor a vallás- és közoktatásügyiminiszter felé for­dulva kifejezte a kormánynak köszönetét, addig is, míg azt a legfelsőbb helyen megtehetné. A királyi ki­tüntetést — úgymond — melyre nem vágytam s a melyet tán meg sem érdemeltem, hódoló tiszte­letté l[fogadom ; becses az előttem, az teszi becsessé, hogy a legalkotmányosabb király, az az uralkodó adja, a ki visszaállította a mi édes hazánk alkot­mányát. (Hosszas éljenzés.)

Ezzel a szerény, de megható ünnep ezen a helyen véget ért. Mindenki sietett, hogy a költőnek legalább egy kézszorítással fejezze ki üdvözletét.

* A hivatalos lap febr. 13-iki száma közölte a kö-

yetkező királyi kéziratot: • Személyem körüli magyar miniszterem előterjeáz-

tése folytán Gyulai Pál budapesti egyetemi nyilvá­nos rendes tanár ás főrendiházi tagnak, az irodalom terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül, Szent István-rendem kiskeresztjét díjmentesen adományo­zom.

Kelt Bécsben, 1895. évi január hónap 27-én. Ferencz József, s. k.

Báró Jósika Samu s. k. Gyulai Pált a jubileum alkalmából közéletünk

számos kitűnősége üdvözölte. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök meleghangú levelet irt volt profesz-szorának; az üdvözlő iratot tartalmazó ivek egyi­két még a múlt évi deczember hóban a volt kor­mány valamennyi tagja aláirta. Meleg hangú levél-

108 VASÁRNAPIÚJSÁG. 7. SZÁM. LS93. 4-fi. ÉVFOLYAM.

A jégünnepélyről ; „Postás Milka..

ben üdvözölte Tisra Kálmán, ügy szintén szülő­városának, Kolozsvárnak nevében Albach G. pol­gármester ós Kolozsvár város tanácsa. Gratulált a párisi Magyar-Egyesülőt is,, élén Munkácsy Mihály-lyal, továbbá a pannonhalmi főapát, Schuszter Konstantin váczi püspök, Lévay Imre, a kegyes­rendiek főnöke, Hermán Ottó, a kolozsvári egyetem, Széchcn Antal Pozsonyból, Korányi Frigyes, a tMatica Szrbszka», Nizzából Lévay Henrik, Sz.-Pétervárról Zichy Mihály, stb. Lévay József, Gyulai régi barátja, versben irt távirattal üdvözölte a jubi­lánst. Az tOt!hon»írói kör, valamint számos fővárosi és vidéki egyesület, társaskör, és egyesek szintén le­vélben vagy táviratban fejezték ki jó kívánságaikat.

Gyulai Pál budapesti tisztelői közül a nölgyek sem maradtak hátra, s Arany Lászlóné és Hampel Józsefné fölhívására a jubiláns irót diszes, nagy szőnyeggel lepték meg, melynek minden egyes da­rabjáról más és más hölgylisztelő gondoskodott. A szőnyeg munkásai a következő úrhölgyek :

Arany. Lászlóné, Báró Bánffy Györgyné, Beöthy Zsoltné Szabó Aranka, Özvegy Csengery Antalné, Özvegy Csiky Gergelyné, Csiky Kálmánné, Földes Béhiné. Görgey Istvánná. Grósz Emiiné, Ham-pelné Pnlszky Polyxena, Heinrich Gusztávné, Hel-vey Laura, Báró Jeszenszky Béláné, Özvegy gróf Károlyi Gyuláné, Gróf Károlyi Tiborné, Koller Edith. König Gyuláné. Kovách Zoltánná, Latinovits Fri-pyesné Návay Jolán, Luczenbacher Miklósné Koller Blanka, Lukács nővérek, Marczali Henrikné, Med-veczkyné Zichy Mária grófnő, Návay Emiiné, Návay Lenke, Pálffy herczegnő született gróf Zichy Margit, Gróf Pejacsevich Katinka. Báró Podma-niczky Gézáné, Pulszky Agostné, Böck Láng Ilona, Sántha Kálmánné Návay Erzsébet, Szalay Petemé, Legifj. Szász Károly né. Szász Margit, Szentkirályi Albertné, Szily Margit és Róza, Szitányi Ödönné, Babarczi Schwarczer Ottóné, Takács Lajosné, Özv. gróf Teleki Sándorné, Gróf Teleki Zsófia, dr. Vargha Gyuláné, Végh Arthurné, Végh Adélé, Végh Ini, Villecz Erna, Wlassits Gyuláné, Zichy Sarolta grófnő.

A Kisfaludy-társaság lakomája. A Kisfaludy-társaság tagjai, az^ irodalombarátok

és Gyulai Pál tisztelőinek az irodalomhoz közel esői, körülbelól nyolczvanan, az * István főherczeg» fogadó első emeleti termében gyűltek össze lakomára. A felköszöntők szellemessége és a kitűnő hangulat bő­ven megadták savát borsát ez irodalmi lakomának.

Gyulai Pál mondta az első felköszöntőt a királyi párra, melyet a társaság fölállva hallgatott végig és zajos éjjenekkel kifért.

Beöthy Zsolt pedig fölavatta a Gyulai-serleget; mert a Gyulainak emlékül átadott serleg már ezen a lakomán szerepelt. A nemes hévvel elmondott fel­köszöntőt fentebb közöljük egész terjedelmében.

Gyulai Pál azonnal válaszolt rá. A költő ez ünne­pélyes napén is szokott modorában kritizálta, a mi történt és bőségesen tette éfzrevételeit, iróniával, humorral. Ebből a tónusból is beszélt. Mindjárt azzal

kezdte, hogy vegyes érzések közt emel poharat, mert azt veszi észre, hogy a Kisfaludy-társaság lakomája lassanként jubiláris banketté változik át. A vegyes érzést boldogult Táncsics Mihály így definiálta:' • Vegyes érzés az, mikor például egy kedves rokon hal meg, a ki örökséget hagy ránk. Búsulunk, mert az illető nincs többé, de egyúttal örülünk, mert örökséghez jutottunk.* 0 is egyfelől boszankodik, mert belekerült a jubilálok sorába, a kiket azelőtt csak gúnyolni tudott. Már akkor is boszankodott, mikor Jókait gyötörték a jubileummal. (Derültség.) A jubileum nem más, mint egy rakás rósz beszéd, rósz étel és nagy adag unalom, — de másfelől örö­möt is érez. mert íme most kiderül, a mit alig mert volna hinni, hogy sok jóakarója, sok jó barátja van. Pedig már 35 évvel ezelőtt megírta egy versben, (el is mondja), hogy az igaz jó barátok milyen becsesek az ember életében. A serleget azonban semmiféle személyes kultusz gyakorlására nem fogadja el; abból nem személyekre, hanem eszmékre kell inni, vagy nem bánja, hogy 40—50 év múlva olyanokra, a kik különb emberek lesznek, és kell is, hogy legye­nek, mint a mostaniak. 0 különben Jókait és Appo-nyit köszönti föl, akik neki a harezban mindig jó­akarói voltak. (Éljenzés.)

Szokolay Kornél, a «Nemzet» dolgozótársa, Kál-lay Béni közös pénzügyminiszter és a bosnyák kor­mány megbízásából, ezek nevében üdvözli Gyulai Pált, (Éljenzés.)

Szász Károly, a Kisfaludy-társaság másodelnöke, gr. Apponyira mondott áldomást, örömmel említve, iiogy Apponyi szép műve milyen kedvező benyo­mást gyakorolt a közönségre. A Kisfaludy-társaság i-okat nyert Apponyival, de Apponyi gróf is nyert a társasággal. Az irodalom és politika egymásra hatá­sának legalkalmasabb helye az, a hol ma Apponyi gróf először megjelent, s annyi rokonszenvet tudott szerezni. (Éljenzés.)

Gróf Apponyi Albert azt a meggyőződését nyil­vánította, hogy a politika és a művészet törvénye közt az utóbbi törvénye a magasabb, mivel abban az örök igazság nyilatkozik, s ha az ő személye által összeköttetést nyert a politika a művészettel, azt nagyon örvendetesnek tartja, sőt a maga részéről azt mindenkor fönn is kívánja tartani. (Taps és éljenzés.) A művészeti igazságok erejéről egy szép példát tud. Abbáziában időzve egy kiváló szellemű grófnő, a kinek férje magyar, de ő maga olasz, any-íryira jutott a magyar nyelv megtanulásával, hogy már Arany Jánost olvashatta, s a grófnő örömmel vallotta be, hogy Arany Jánosban az örök igazság oly magas fokát találta, mint Dantéban, vagy bár­melyik világirodalmi nagyságban. A magyar kultúra dicsőítésével és éltetésével végezte beszédét, a melyet zajos éljennel fogadtak.

Jókai Mór állt föl: «Uram, uram, Gyulai Pál uram, szállok az urnák.» Gyulai rögtön visszaszólt: iiAUök elébe mindig.» Azontúl is sokat közbe szólt Jókai beszédébe, a társaság nagy derültsége közt.

A jégünnepélyről : Rohonczy Gida kanadai jelmezében.

A jégünnepélyről : Hattyú.

Jókai megemlékezett róla, hogy ezelőtt negyven esz­tendővel az ő és Gyulai kibékülése örömére Brassai Sámuel ebédet rendezett. Gyulai: Az is vacsora volt! Jókai: De ebből már nem engedek, mert az ebéd volt I Gyulai: De bizony vacsora volt! Jókai: Mon­dom, hogy ebéd. Gyulai: Nem tehetek róla, de va­csora volt. Jókai: No, nem bánom, legyen hát est­ebéd . . . Jókai humorosan elfordította a beszédet arra, hogy ha már a vezéreket kell éltetni, hát ő is nagyot akar ma cselekedni és — Apponyi Albert grófot élteti!

Erre aztán következett egy csomó áldomás még. Bérezik Árpád azzal az élczczel állott föl, hogy

gróf Apponyi, ha ez így halad, az egész Kisfaludy-társaságból nemzeti pártot csinál. Bercsényi Béla a Nemzeti Színház nevében köszöntötte föl Gyulai Pált. Szász Károly az uj tagokra ürített poharat, a mire Radó Antal válaszolt hálás köszönettel.

Kozma Andor, Hegedűs István, Bartók Lajos (b. Kemény Jánosra) és Thewrewk Emil mondottak még felköszöntőt.

Öt órakor oszlott szét a társaság.

KÉPEK A JÉGBŐL. Lapunk múltkori számában a korcsolyázó­

egyesület 25 éves örömünnepe alkalmából tar­tott jégünnepélyről adtunk értesítést és jelene-tes ábrázolást. Most egyes jellemzetes képet mutatunk még be fényképi fölvételek után, melyek a mostani tartós és kemény hidegben különösebben megélénkült jégpálya látogatóit ábrázolják, részint a jégünnepélyen, részint a nemzetközi korcsolyázó verseny alkalmával hasz­nált jelmezeikben.

Egyik képünk egy ismert korcsolyázó csopor­tot ábrázol, melynek tagjai mintegy 100-an egy­forma ruházattal az éjszaksarki utazók csapat­já t mutat ták be a jégünnepélyen. Ez pompás látvány volt. Egy másik képünk a jégünnepély­nek fáradhatatlan főrendezőjét, Eohonczy Gi-dát, tünteti föl vörös hajtókás kanadai jelmezé­ben ; a másik kettő a jégünnepély egyes érdekes jelmezes alakjai közül muta t be kettőt. Postás Milka jelmezében Kirchláchner Margit látható, s a másik kép a legbájosabb kis hattyút, Lülley Etuskát, ki alig négy éves és már részt vett a pompás herczegi kíséretben, mint ügyes korcso­lyázó. A képek Klösz György műtermében ké­szültek. Markó Miklós.

DIVATTUDÓSÍTÁS. Margit Zsófia főherczegnőnek Thurn-Taxis her-

czeggel való egybekelése óta nem volt menyegző, a melynél a fővárosi hölgyközönség jobban érdeklő­dött volna a menyasszony személye és kelengyéje iránt, mint Wenkheim Kriszta grófnő esküvőjekor

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOIAAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 109 € Z évi január 22-ikén. Es méltán. Mint akkor, úgy most is a Monaszterly és Kuzmik utódai által készí-iet t menyasszonyi ruha becsületére vált a hazai iparnak, és ezer meg ezer ajk elragadtatással beszélt annak szépségéről. A menyasszonyi ruha egészen magvar ízlésben készült, a legnehezebb ivórszin Satin Duchesseből, három méter hosszú uszálylyal, mely alól 60 cm. széles valódi Point d'Aiquille csipkével volt környezve, melyet keskeny narancs­os myrthus-virágokból font füzér fogott le. Elől tablier volt brüsszeli csipkéből. A derék magyaros ízlésben atlasz betéttel és selyem zsinórral fűzőre -volt készítve és fehér selyem sujtásokkal zsinorozva ; felső része valódi csipkével borítva, úgy szintén a .dudoros ujjak a puff alatt csipkével összetartva. Az ujjak alsó része szűk volt.

A kelengye többi nevezetesebb részei: két estélyi -öltözék, két színházi, két látogató, három utczai ruha, három felöltő, és számos matiné-ruha. Leg­szebbek az estélyi (diner) öltözetek. Ezek egyike xózsaszín brokátból készült, uszályos aljjal, mely hátul Godet-ránczokba van rakva; e ránezok egé­szen fel mousseline de soréból való keskeny fodrok­kal és csipkékkel váltakozólag vannak borítva; •előrészén két nagy megfordított V alakú disz van -ugyan — csak mousseline de soie és csipkékből alkotva. Kivágott «Spicz» derék udvari kivágással, a Berthe- csipke és mousseline de sóiéból zöld Mrsony csokrokkal, melyek közepébe egy-egy

kivarrva, rövid puff ujjakkal. Fekete Faülc utczai ruha. Sima bő alj, húzott derék, fekete hímzett betétekkel; a vállak körűi hímzett gallér, fekete öv-szalag. Kalap Van Dyk forma vörös nemezből fekete tollal. Utczai ruha sötét kék posztóból; sima bő alj, húzott derék, fehér albélésű ájour hlme-zéssel | a nyak és öv fekete szalagból. Utczai ruha sötét zöld posztóból, bő harang alj, alól fekete posztó pótlékkal húzott derék, széles fekete övvel, a nyak körűi czobolyprémmel; bő ujjakkal fekete posztóból. Színházi köpeny : bosszú kerek köpeny vörös posztóból fehér Chevre de Mongolie béléssel. Báli belépti gallér Turquois kék bársonyból, a nyak körűi écru hímzéssel. Fekete perzsa jacket, hátul testhez álló szabással. Utazó kerek köpeny, drap posztóból, nagy gallérral, Jenőt béléssel.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Szájrul szájra. A magyarság szálló igéi. Gyűj­

tötte és magyarázza Tóth Béla, a jeles tárczairó. Ez a könyv egészen külön génre, melyről el lehet mondani, hogy eredeti gondolat szülte és mara­dandó az értéke, mint valami jó lexikoné. Olyan szólások és kifejezések gyűjteménye, melyekkel minduntalan találkozunk az irodalomban, a köz-

stb. irodalom köréből, mind olyanok, melyeket is­merünk, lappangó történetüket azonban itt leljük meg kiderítve, lelkiismeretesen s megirva elmésen. Kapós könyv lesz bizonyára, mert tárgyánál fogva is szívesen olvassa mindenki, ezenkívül nagyon sok alkalom fog kínálkozni, hogy hozzá nyúljunk föl-világoBi'tásért. Ép azért a szerző ellátta bő név- és tárgymutatóval, ugy hogy könnyen megtalálhassuk benne, a mit keresünk. A következő szakaszokra oszlik föl : Magyar történet. Világtörténet. Magyar irodalom. Világirodalom. A biblia. — Az Atho-naeum társaság adta ki szép kiállításban s ára an­gol vászonkötésben 3 frt.

Olcsó könyvtár. A Franklin-Társulat által az • Olcsó Könyvtárt-ból rendezett új olcsó kiadásnak ismét ujabb sorozata hagyta el a sajtót, aill-ik számtól egész a 80-ik számig. Minden szám ára 10 kr. A vállalat szerkesztője tudvalevőleg Gyulai Pál. Az új füzetek ezek:

A magyar történetírás történelme, irta Flegler Sándor, ós A magyar történelem kútforrásai, irta Sayous Eduárd; mind kettőt fordította ifj. Szinnyei József. Két idegen tudós műve ez, kik megtanulták nyelvünket is. Flegler, ki Szalay László barátja volt, svájezi tudós. Sayous, ki sokat irt a magyarok­ról és hazánk történelméről, franczia tanár. Ára 40 kr. Másik müve: A mongolok betörése Magyaror-

A JÉGÜNNEPÉLYBŐL. — AZ ÉJSZAKSARKI UTAZÓK CSOPORTJA.

nagyobb csillár van elhelyezve. Mellékesen legyen megemlítve, hogy a ruha zöld Möire antique-kal van bélelve. A második estélyi ruha világos kék brokátból készült, szép uszálylyal és udvari kerek Kivágással. A brocard kelme nagy pálmás mintáza­tának körvonalai az aljnak előrészén ezüst pillan­gókkal vannak kivarrva, úgy, hogy az tabhert képez. A hátúi fűző derék kis felugró lebbentyúvel van ellátva, a kivágás körül ruche van, valódi brüsszeli csipkéből, a bal mellen nagy Choux uj vörös bársonyból, az ujjak oldalt nyitva kiérő csipke-fodorral. A színházi ruha rózsaszínű és világos zöld pékin selyemből, kis uszálylyal, hátul három mély ránezba rakva; a derék elől kagylóformában nyitva, közepén betét mousseline de sóiéból, a kivágás körűi Mousselin de Soie ruha van; a dudoros ujjak vegyesen pékin szövetből és mousseline de sóiéból. A másik színházi ruha szegfűvörös moire Francais selyemből sima aljjal, alól vörös szalagból valö ruche-sel környezve. Kivágott derék elöl húzva, es fekete Jais betétekkel díszítve, vörös mousseline de soie fodorral a kivágás körűi, hátul nagy bébecso-korral. A látogató ruha barna velours miroir bár­sonyból, bő harang-alj queue de Vison prémmel környezve. A derék blouse-forma, nyereggel, világos drap'liberty selyemből, fekete paillettekkel kivarrva; az újjakon a vállnál hegyes betét liberty selyemből, szintén paillettekkel kivarrva; hozza csípőig ero "bársony gallér nvusztprémmel szegélyezve, magas Medicis-gallérral,* belül prémmel, kívül gyöngyök­kel hímezve. Az egészet türkis köves arany csat tartja össze. Kis Toque barna bársonyból, fekete kócsag és Jais díszítéssel. A másik látogató ruha fekete bársonyból van, kis uszálylyal, fekete atlacz szalagöwel; magas derék, elől húzva, hatul egy mély ránezba foglalva. A nyak körül barson} drapéria, elől sans-gene-csokorral. Egyben szabót bő ujjak ; külön kivágott derék. Jet es paillettekkel

életben, magunk is használjuk, de nem ijen tud-! nánk számot adni róla, honnan ered, ki mondta I először és mily alkalommal. Pedig nagyon sok rc-I miniszczenczia fűződik hozzájok, olykor egy kis

korrajz a történetök. Mi voltaképen az a «szálló ige» ? A szerző igy

magyarázza: «Félig közmondás, félig idézet. Köz­mondás azért, mert mindnyájan élünk vele, de még sem az, mert szerzőjét ismerjük s a szálló igének nincs is mindig közmondásszerű czélzata, de azért igazi idézet sem, mert mikor emlegetjük, nem hi-

I vatkozunk szerzőjére.* Ily gyűjtemények vannak j angol, franczia, német nyelven. Magyar azonban

még eddig nem volt, ha csak Szirmay Antal j latinnyelvű gyűjteményét nem veszszük annak.

Közmondások, történelmi adomák, elmés monda-I sok gyűjteménye bőven van. Tóth Béla terjedelmes \ könyve (449 oldal) úgy szólva közéletünk, irodal­

munk, történetünk kifejezéseit gyűjti össze, kinyo­mozva eredetöket s történeti adatokkal és a forrá­sok idézésével látva el őket. Ezek kisebb nagyobb

I felvilágosítások, melyek benyúlnak a régi iroda-i lomba (a klasszikusba és hazaiba), a történelembe,

a hírlapok tömegeibe, teszik nagyon becsessé a gyűjteményt. Kitartó szorgalom, türelem, utánjárás

, kellett ebez, de egyszersmind széles körben való otthonosság, sok ismeret, magyaros érzék és izlés,

j hogy a nagy adathalmaz kritikája, feldolgozása oly í vonzóvá alakuljon, mint e könyvben. E tnlajdon-: ságáról meggyőzhetik olvasóinkat e számunkba át­

vett mutatványok. Ez adhat feh'ilágosítást a mű : módszeréről, tartalmáról. Egész históriai és iroda-| lomtörténeti értekezések megírására szolgáltattak

alkalmat a magyarázatok, vagy pedig krónikás : adomákra. Mintegy másfél ezer szálló igét találunk

együtt a magyar történet, a világtörténet a magyar 1 görög, latin, olasz, spanyol, franczia, angol, német,

szagba (1241—1242) Takács István fordításában szintén megjelent most. Ara 10 kr. A lélekcscre, Gauthier Theofil regénye, francziából fordította Szekula Gyula. Czuczor népies költeményei, ára 20 kr. Ferizáde dala, Eynaud Albert novellája, fran­cziából fordította Huszár Imre; ára 10 kr. Zsák Mór, Jerrold Douglas beszélye, magyarította Belé­nyesi Gábor; ára 20 kr. A költészetről, Horatius levele a Pisókhoz, fordította Czuczor Gergely; ára 10 kr. Zichy Antal elbeszélései, ára 20 kr. Schöffer Magdaléna, beszély irta Precott H., németből Csu-kási József; ára 20 kr. Brigitta, beszély fctifter Adalberttől, németből B. J. ára 20 kr.

A magyar nemzet története czímmel, Szilágyi Sándor szerkesztése mellett az Athenaeum kiadásá­ban megjelenő képes munkából a 10—11 -ik füzet hagyta el a sajtót, s abban Marczali Henrik befejezi «A vezérek korá»-t. A nem rég elhunyt Fröhlich Kóbert dolgozata következik ezután a régi Magyar­ország történetéről, a római czivilizáczióról, a kisebb nagyobb népfajok viszálkodásáról, a nép­vándorlásról. Egyes füzet ára 30 kr.

Verne Gyula összes munkáinak egyedül jogosí­tott képes magyar kiadásának 3-ik füzetét vettük a Franklin-Társulattól Budapesten. A tRejtelmes sziget' folytatását közli, gazdagon illusztrálva Szász Károly fordításában. Verne összes munkái ezúttal először jelennek meg ily diszkiadásban, az eredeti franczia nagy kiadás összes képeivel. A füzet ára 20 kr. Előfizethetni 1 írtjával 5 füzetre.

A Franklin-Társulat rendkívüli könyvárleszál­lítása ügyében naponként mindenfelől kérdezőskö­dések érkeznek ez intézethez az iránt, hogy mely határidőig marad hatályban ez az árleszállítás ? A nevezett társulat most arról értesíti az irodalom­kedvelő közönséget, hogy tBendkívüli könyvárle­szállítása a bolti árak felére és harmadára* f. á

110 VASÁSNAPI ÚJSÁG. 7. 3ZÁM. 1895. 42 ÉVFOLYAM.

február 28-án ha tá lyá t veszti, s így márczius elsejé­vel kiadványai kivétel nélkül i smét csak a rendes bolti á rakon lesznek kapha tók .

KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A m a g y a r t u d . a k a d é m i a febr. 11-iki ülésén dr .

Földes Béla olvasott föl «A jegybankok nemes-érez polit ikájáról". Foglalkozott a valuta-szabályozás módjairól, ennek különböző nehézségeiről. De a mostani idő rendkívül kedvező a valuta-szabályozás megvalósítására. Utána György E n d r e olvasott fel «A szegény moldvai csángókról •.

Pá rhuzamot vont a magyarországi és románia i kivándorlás közt és e lmondta , hogy míg Erdélyből kétféle átözönlés van Komániába és pedig a r o m á n intell igencziának és a jobb megélhetést váró szé­kelyeknek a kivándorlása, addig a román paraszt egyáltalában nem vándorol ki hazájából. Komániában kétszázezer magyar van, nagyobbrészt az értelmes osztályhoz tartozók, iparosok, a köztük levő csángó földmivelők pedig szine-javai a földmivelő osztály­nak, t ehá t a magyar Romániában t a r tha t számot annyi tekintetbevételre, m i n t az oláh i t t bent, mégis mos toha a helyzetök, s a szegény magyar népet a legnagyobb sérelmek érik. Saját tapasztalataiból is érdekes adatokat hozott föl. A felolvasást nagy érdek­lődéssel' hal lgat ták.

A <Nemzeti Szalon» á l l a n d ó m ű k i á l l í t á s a újab­ban számos új műtárgygyal szaporodott . Az egye­sület igazgatósága most azt a czólszerű újítást ter­vezi, hogy az állandó műkiál l í tást külön 2 — 2 hóból álló sorozatra osztja be, hogy ez által a műpár to lók és a nagy közönség érdeklődésót jobban lekösse. A társulat helyiségeit is kibővíti még egy nagy te rem­mel, melyben építészeti képek is á l l í t ta tnak ki.

MI UJSÁG? A k i r á l y i p á r C a p - M a r t i n b a n . A király e hó

12-én érkezett a királyné lá togatására Cap-Mart inba, s körülbelől két he te t tölt ott . Ő feleségeik részére ugyanazok a helyiségek vannak berendezve, melyek­ben tavaly tavaszszal tar tózkodtak.

A király délelőtt 11 órakor érkezett Ment oneba, s apá lyadvaron a franczia hatóságok is megjelentek, va lamint nagy közönség. A királynét , ki felséges férje üdvözlésre szintén a pályaudvarra ment , a nagy tömeg tisztelettel üdvözölte. Ismét lődöt t ez a kirá ly megérkezésekor. 0 felségeik azonnal a Cap-Mar t in fogadóba haj ta t tak . Faure köztársasági el­nök táv i ra tban üdvözölte a franczia földre érkezett uralkodót . 0 felsége szintén távira tban köszönte meg az üdvözlést.

A király megérkezéséről irják Mentoneból : A király leszállván a vonatról , egyenesen a felséges asszony felé sietett és karjaiba zárva, megcsókol ta .— • Hogy vagy ?» volt hozzá az első kérdése, az tán tudakozódot t algir-rivierai tengeri útja felől. A felséges asszony fekete szövetruhát viselt, széles fekete kalappal és fekete legyezővel. A kirá ly sötét­ba rna ú t i r u h á b a n volt és a kételejü jaque t pompá­san simult szálas alakjára ; alacsony fekete nemez-kalap volt a fején. Miután a feleségét üdvözölte, sógorasszonyával, T ran i grófnővel is összecsókolód­zott, az tán H e n r y prefektus t isztelgését fogadta, mi re feleségével egy fogaton Cap-Mart inbe hajta­tott , u t á n a Tran i grófnő s a kiséret többi tagjai . A «Cap-Martin» hotelben az osztrák származású Ulr ich igazgató fogadta a királyt, a kit igy szólított m e g : •Eddig rósz idő, jár t , ugy-e, a Eivierán, m a gyönyörű az idő, reméljük, hogy i lyen marad . Sok a vendége ?t •Egy szoba sincs üresen,» — felelt az igazgató. 0 fel­sége azu tán szobáiba vonult vissza. Az el in tézet t ál lamügyeket naponk in t futárok viszik Bécsbe.

Az idő egész tavasziasra fordult a Eivierán, de csak egy-két n a p óta. A király k i rándulásokat tesz a környékre . Mindjárt a király megérkezését követő napon gyalog sétáltak Roquebruneig és in­nen vonaton utaz tak Bealieube, mely mos t a fran­czia Riviéra egyik legelőkelőbb üdülőhelye. A ki­rályi pár a kíséret tel a Res tauran t de la Reserveba m e n t és a tenger re kinyúló tornáczon reggelizet t . Két órát töl töt tek ott. Távozáskor a k i rá ly megszó­l í tot ta a vendéglőst, a kitől nagy meglepetésére meg­tudta , hogy a vendégek közt van Casimir-Perier, a franczia köztársaság volt elnöke is, aki a királyi pá r asztalával szomszédos asztalnál ült . — Hi r t e l en jégeső kerekedett , mely m i a t t a felséges p á r sietve visszautazott Mentoneba. I t t a publ ikum elkapkodta a fedett h in tóka t és azért a k i rá lyné és a király nyi to t t egyfogatú bérkocsin haj ta tot t Cap-Mar t inba .

A l b r e c h t föherczeg b e t e g s é g e . Az agg Albrecht főherczeg gyöngélkedve töl töt te az egész telet Arcóban. Néhány nap előtt tüdőgynladásba esett . A betegség rendes lefolyású ugyan, de ily agg kor­ban végzetes lehet. Az orvosok aggodalmat nyi lvá­

ní tanak. E hó 14-ikén Nothnage l bécsi orvost táv­iratilag h iv ták a beteghez.

A f a r s a n g hosszú az idén, de még sem fér el bele a sok vigalom. A jó tékony egyesületek alig b i rnak tánczolni egymástól. Egy pár bál még már­czius hónap ra is ju t . A «Neptun» hajós egylet bál­j á ra még márczius 6-ikáig kell várn i . Addig pedig minden n a p volt és van bál . Feb ruá r 9-én az építő­iparosok bálján tánczol tak a redout összes te rmei­ben, ugyanakkor az Eu rópa te rmében is rendeztek tánczvigalmat, melynek Mentor-cstély nevet ad­t a k ; a budai dalárda je lmezes estólye szintén ekkor m e n t végbe. Feb r . iO-én a magyar gazdasz-szonyok álarezosbálj a töltötte meg a redoutot jókedvű népséggel ; febr. il-én a bölcsőde-egylet bálozott a terézvárosi kaszinóban. A régi jóhirt í créchebálnak mindenidők meghozzák a magok közönségét. Febr . d2-ikén szegény gyermekkert-egylet menedékházá­nak j avára báloztak a redoutban. Febr . 13-án a medikus bál volt VI—VII . kerület i körben,egészséges jó kedvű mulatság, s körülbelől 800 frtot jövedelme­zett az egyetem, segélyegyletnek. Együt t volt a fő­városi orvosi világ összes előkelősége, a komoly egyetem iprofesszorok is. Febr . 14-én a kereskedelmi bál népesí te t te meg a redoutot . E hó il-ére van ki­tűzve az izr. nőegylet álarezos bálja, M-ére az opera­színház nagy álarezos bálja. Budapest társaséleté­nek pezsgését mutatja, hogy minden ikre ju t közön­ség egy-egy este há rom-négy helyre is.

Gr. Z i c h y J e n ő k e l e t i u t a z á s a . Gr. Zichy Jenő a a tavaszszal akar ú t ra kelni, hogy Ázsiában a ma­gyarok ős hazáját kutassa. A gróf m á r szervezi az expedicziót, melyhez a szükséges e lőtanulmányokat is megte t te . A ki rándulás költségeit, a melyek igen tetemesek, a gróf sajátjából fedezi. A társaság Kon­stant inápolyból átmegy Kaukázusba és onnan tovább Ázsia belsejébe s majd Pé terváron át fog haza té rn i . A kirándulók nyelvi és ethnografiai t anulmányok s kuta tások mellet t nagyobb vadászatokat is ren­deznek.

KÉPTALÁNY.

A «Vasárnapi Ujság» 5-ik számában közölt képta­lány megfejtése: Valahol messze, valahol régen, megástak egy sírt temető-szélen.

SAKKJÁTÉK. 1879. számú feladvány. Blake P. F.-től.

(Díjnyertes feladvány.)

a b o d e f g h VILAOOS.

Világos indul s a harmadik lépésre matot mond.

A z 1 8 6 8 . s z á n n i f e l a d v á n y m e g f e j t é s e Nemo O.-tól.

Megfe j t és . Világos. Sötét. Világos, a. Sötét.

1. Hb2-c4 . . . Ke+—f5 (a) 1. . . . „ . . . Ke4—d4 (b) 2. Hf4—e2 ___ Kf5-e4 ' 2. Fel—b2+ Kd4—e4 3. Hc4—d6t.^- Ke4—t. sz. 3. Ff7—g6— + stb. 4. F mat.

Világos. b. Sötét. 1. ___ ._. . . . Hal—b3 2. Ff7—g6 + . . . Ke4—d4 3. Fel—b2 f stb.

Helyesen fe j t e t t ek m e g : Budapesten: K. J. és F. H. — Andorfi S. — Kovács J. — Eördögh J. — A pesti sakk-kör.

Szerkesztői ?nondanivaíók. A különcz. Utadba botlom. Mindkettőben van

valami, a mi tehetségre mu ta t ; de egészen egyik sem sikerült, különösen a befejezés, mikor szerzőt nagyot akart mondani, gyönge mind a kettőnél.

Feleségemhez (Genet Arvid.) Bus az élet. Az elsőt­közlés végett félretettük.

Éjjeli ú t (Lenau.) Pihenőt. A fordításban, sok mél­tányolni valót találunk, de a nagy nehézségeket, melyekkel meg kellett birkóznia, a fordítónak távolról sem sikerült legyőzni. Az eredeti vers az actuális-politikai kérdéseket érinti, nemes felbuzdulással, de-kissé nehérkesen, költőietlenül.

Nem közölhetők : Temetés. Lugas alatt. Felsülések,

Heti naptár, február hó.

Nap Katholikus es protestáns Oörög-Orosw Itraelita

17 |V. F Polixéna V Hatvanad v. 5 A Hllxlia. T. 23 18,H. Szimeon Simron pk. 6 Julián orv. 24 19 K. Zsuzsanna Kunrád hv. 7 ifj. Lukács 25 20 S. Aladár |Aladár vt. 8 Tódor vt. 26 21C. Eleonóra, Szev. Szeveriáu pk. 9 Niczefor vt. 27 22 P. Didim Pét. székf. 10 Pál vt. 28 23S. Dötnjén Dam. Pét. na. 11 Balázs vt. 29 S.JIistlt

Boldválta7ás. £ Utolsó negyed 16-án 2 ó. 9 p. d. a.

Felelős szerkesztő: N a g y M i k l ó s . ÍL. Egyetem-tér 6. szám.)

H e n n e b e r g - s e l y e m selyem csakis akkor va­lódi, ha közvetlen gyáramból rendelik — fekete, fehér és színeseket 35 krtól 14 frt 6B krig méteren­ként —• sima, csíkos koczkázotr, mintázottakat, damasztot stb. (mintegy 240 különböző minőség és 2000 mintázatban) postabér és vámmentesen a házhoz szállítva és min táka t postafordulóval küld: H e n n e b e r g <J. (cs. k. udvari szállító) s e ­l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n . Svájczba czimzett leve­lekre 10 kros, és levelező-lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 6012

— A belváros i t a k a r é k p é n z t á r részvénytársaság tegnap délután tartotta II. évi rendes közgyűlését dr. Mün-nieh Aurél elnöklete alatt, a ki üdvözölvén a szép számban megjelent részvényeseket, visszapillantást vetett az intézet megalakulásától a mai napig és azzal zárta beszédét: «E1-vünk szolid alapon lassan és biztosan tovább haladni.» Az igazgatósági jelentés felemlíti, hogy az elmúlt évben a rész­vénytökét egy millióról &h mülióra 15,000 drb uj 100 frtos részvény kibocsátása által emelték és ez a művelet teljesen keresztül is hajtatott. Az évi mérleg a múlt évről áthozott 564 frt 6 krral és a 17.167 frt 4 kr. kamatbevétellel az újon­nan kibocsátott részvények után 165,'01 forint 70 kr. tiszta nyereséggel záródik. Ebből a különféle jutnlékok levonása után fenmaradó összegből 15,000 frtot az általános tartalék­alaphoz csatolnak, 125,000 frtot osztalékul fizetnek ki, rész­vényenként 5 frttal; mig a fenmaradó 1522 frt 40krt uj szám­lára viszik át. Éles Henrik részvényes felszólalására Székely Ferencz vezérigazgató kijelenti, hogy már a legközelebbi igazgatósági ülésen határozzák el a jekálogüzlet megkezdése idejét. A közgyűlés ezután a jelentéseket egyhangúlag tudo­másul vette, az igazgatóság indítványait elfogadta s a fel­mentvényt megadta.

Univ. Med. Dr. Aczél fog- és szájbetegeknek

rendel: d. e. 10-12-ig, d. u. 2—4-ig, (szegényeknek 12-2-ig). K é s z í t m ű f o g a t és egész f ogso r t .

Budapest, VII., Erzsébet-körút 7. szám I. em. 10.

7. SZÁM. J895. 4'J. EVFOLVAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 111

Az arcz szépségét | l e g b i z t o s a b b a n é r j ü k e l és á p o l j u k

zgíppepa és Leichner hermelin-pora által.

E nevezetes arezporokat a legmagasabb hölgy­körök s a legelső művésznők előszeretettel használják; a bőrt az éles vagy poros levegő behatása ellen megvédik, s annak fiatalos,

viruló kinézést adnak. Csak zárt szelenczékben a gyárban, B e r l i n , S c l i i i t z e n s t r a s s e N r . 3 1 , és minden illat-

szerészetben. _ _ - Ó v a k o d j u n k a z u t á n z a t o k t ó l . —

I í>ii'lllli>r I; illatszerész és vegyész, ül n Ilin 1 u. a t i r ndT S2inllai.at 8Zaiiít6ja.

!! Farsang — Szép arcz Fehér kezek — Esküvő!! Csakis ezen D r . Spi tzer sajátkezű a l á í r á s iva l le­

r a g a s z t o t t kész í tmények valódiak.

G—rr; ~7> > ! 100 és 100 féle hamisítvány

^ f e | ^ J Akiés^'kipróbáU, v^**^ ' ' a tudomány legújabb vívmá­

nyai szerint előállított és ga-rantirozott ártalmatlan szé­pítő szereket óhajt, az vegye a valódi Dr. Spitzer-féle, an­nak sajátkezű aláírásával el­látott készítményeket. Arcz-foltok, pörsenések, borhibák­nál használva, ezen szerek lársonyszerü puhaságot ad-mk az areznak, ngy hogy az fiatal üde, friss szint kap.

3PiSfc-7sg€£>

^c£^Wb 1D -̂ Spitzer y—-' r Ai'czkciiiics ;i 35 kr.

] Slosdóviz \\ 40 kr. Salvator szappan á 50 kr. Lyoni rizspor á 50 és 80 kr.

Egy Zalnksi ffer is g f^f I'ófeliér kezeket kap 3 nap alatt a Rosenfeld

133 kézpasta használata után, mely félhold véd-^ ^ jegjgyel van ellátva, üvegtégelyekben á 60 kr. ^ ^ Gyár és szétküldés:

K O S E N P E L D G Y U L A g y ó g y s z e r é s z , i l l a t szergyáros NASICZON (Eszék mellett).

Készitmé yeim minden nagyobb gyógyszertárban, drogue-riában, illatszerüzletben kaphatók. A hol nincí.vagy nye­reségvágyból hamisítvány kináltatik, kérem egyenesen

hozzám fordulni. 3 frton felül bérmentes küldés. 1 frlon alul semmi sem kül­detik. Csomagolás ingyen. Tartalom kívülről felismeihetién.

Baktár Budapesten : Neruda, Kossuth Lajos-utcza.

Kinek van szeplö je? vagy bármi folt, vasy pattanás az arczán? Az teljes biz­tonsággal fordulhat annak eltüntetése végett a v i l ágh í rű

Serail arczJcenőcshöz, mely nemcsak eltávolít mindenféle bőrtisztátalanságot, hanem az a rozbőr t vak í tó fehérre , t i s z t ává és üdévé teszi . — 1 tégely ára 70 kr. — Postán franko küldve

1 frt 5 kr. — S z a p p a n hozzá 1 drb 30 kr. Kapható Budapesten: T ö r ö k J ó z s e f gyógyszerész ur­

nái és minden magyarországi gyógyszertárban.

Rozsnyay Mátyás gyógyszerész, Aradon.

Fontos gyomorbe tegeknek! a Bare l l a P . F . W.-féle

Világi gyomor-por. VT K i tün t e tve . Táris 1889. Genf 1889. Brüscel 1891. Magdeburg 1893. Bécs 1891. London 1883. Chicago 1893.

Kiváló eredménynyel használtatik mindennemű gyomor - betegségek e l len , mint- gyomorgörcs, gyomorsav, égés, úgyszintén vese- és bólyagbajok-nál , megszüntet azonnal mindi nnemrt fijiiulmiikat.

Hogy minién kételkedésnek elejét vegyem, ingyen, csak a portó megtérítése elbn. küldök mintákat! —

Valódi csak dobozokban 1 frt 60 k r . S S L ^ L P .F .W. BARELLA

franczia orvosi társulatok tayjx.

Raktár Budapesten T ö r ő k József gyógyszert. Király-utcza,

Leg jobb és l egh i rnevesebb p i p e r e h ö l g y p o r : a L a

N \X *~ CH. FAY, ILU PARIS — 9 ruc de la Falx, •

í»/»«!if«l Kunt ITTM. V M T I X I

ILLATSZERÍSZ, PARIS

N° 4711.

Magyar ipar- és keresk. bank részvény-társ. Meghívás

& M a g y a r i p a r - é s k e r e s k e d e l m i b a n k r é s z v é n y t á r s a s á g részvényeseinek 1 8 9 5 f e b r u á r 2 6 - á n délelőtt Vall órakor Budapesten,az intézet saját helyiségé­

ben (NáJor-ntcza 4. szám alatt) tartandó

IV-IK RENDES KÖZGYŰLÉSÉRE. N a p i r e n d :

1. Az 189*. évi mérleg és igazgatósági jelentés előterjesztése. 2. A felügyelő-bizottság jelentése. 3 A tiszta nyeremény mikénti felosztása iránti határozat. 4. Az igazgatóságnak ós felügyelő-bizottságnak adandó felmentvény .ranti

Határozat. 5. Az igazgató-tanács, igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjainak megválasztása. 6. Az igazgató-tanács tagjai részére járó jelenléti jegyek értékének és a fel­

ügyelő-bizottság tiszteletdijának meghatározása.

B#- Azont . részvényesek, a kik a közgyűlésen s z e ^ * ™ 7 ^ ™ ^ ^ ' w t t által résztvenni kivannak, felkéretnek, hogy részvényeiket, a le nem járt szel vényekkel együtt, , .

U ^ J i S ^ c ^ S ^ ^ ^ « * " f l ! b 2 ^ l e t l n S ^ g e k : tására fent kitűzött határidő előtt, tehát bezárólag február 18-.g letenni ™ * e d J e n ° £ A letett részvényekről elismervény és a közgyűlésen való részvételre szölö

igazolási jegy állíttatik ki. . -. Minden 25 darab letett részvény egy-egy szavazatra JOg08>t. Ha valamely részvényes más szavazatképes ^ ^ . ^ . ^ . r v T á T ó £ r i á n

képviseltetni, ugy u erre vonatkozó meghatalmazást az igazolási jegy hátsó lapján kitölteni és aláírni tartozik. . . . „__tu..n , . „ , mpirhatal-

Senki sem bírhat 100 szavazatnál többet, sem ssjat nevében, sem megüatal mazás utján. . " ' " , ; ' , • -u x^ mf,Aet! a közgyűlés elé terjesztendő

A felügyelő-bizottság által « M ^ u « ^ tI *", " " S ^ S ^ i r o d á j á b a n közzététetik,

jelentéssel együtt, a közgyűlést 8 nappal megelőzőleg a társaság irouajao* Budapest, 1895 február 10-én. ^ iga«gatÓság.

Gau de Cologne (aranyos-kék ragjegy)

Miilliens Ferdinándtól, Kölnben. A l e g j o b b c z é g n e k

elismerve. Készletben majd minden

finomabb illatszer-üzletben. Nagybani raktér

Bécs XII2, RudoIfsgasseNr56a

Hirde tések felvétetnek a «Vasárnapi Ujság» kiadó-hivatalában, Budapest,

IV. ker., Egyetem-utcza 4. szám alatt.

Tessék mindig határozottan ké rn i :

©Nipani]

kék Í r á s b a n .

A v a l ó d i s á g és jósa? igazo­lásául fó'lejr tessék ll-ryelni a

f e l t a l á l ó névírására Alkalmas húsleves pillanat alatt i készítésére, levesek, főzelékek, mártások és mindennemű húsétele* javí tására.

Kitűnő erősitő szer betegeknek és üdülőknek.

5^ Salgó-tarjáni kőszénbánya $ £ részv ény-társülat.

A t. ez. részvényeseket az 1 8 9 f í . év i m á r c z i u s 4 - é n d é l e l ő t t i 1 0 ó r a k o r i r o d á n k b a n (V., J ó z s e f - t é r 1 4 . I . e m e l e t ) t a r t a n d ó

XXVII. RENDES KÖZGYŰLÉSRE tisztelettel meghívjuk.

N a p i r e n d : 1. Az igazgatósági és felügyelő-bizottsági évi jelentés előterjesztése. 2. Az 1894-ik évi mérleg előterjesztése, — határozat e felett és az 1894-ik

évre eső osztalék megállapítása. 3. Indítvány az igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak adandó felment­

vény iránt. i. Az igazgatósági tagok számának meghatározása és azoknak megválasztása

öt évi időtartamra. 5. A felügyelő-bizottságba választandó tagok számának megállapítása, ezeknek

megválasztása, három évi időtartamra. Felkéretnek a t. ez. részvényesek, hogy részvényeiket bezárólag folyó hó 23-iki

esti 6 óráig, vagy a t á r s u l a t k ö z p o n t i p é n z t á r á n á l , B u d a p e s t e n (V. k e r . , J ó z s e f - t é r 1 4 . ) , v a g y a K . k . p r i v . a l i g . o e s t r . B o d e n - C r e d i t - A n s t e l t n á l B é c s b e n elismervény mellett letenni és azokra szóló szavazati jegyeket a társulat központi irodájában Budapesten átvenni szíveskedjenek. — A közgyűlésbe való be­menetkor a letétről szóló elismervény felmutatandó.

Az alapszabályok 19. §-a értelmében 25 részvény egy szavazatra jogosít. — Minden részvényes csak tíz saját és tíz meghatalmazással átvett szavazattal bírhat.

Budapesten, 1895 február hó 8-án. Aas igazgatóság.

(Utánnyomat nem dijaztatik.)

112 VASÁRNAPI UJSAG. 7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

A •FVanklin-Táiaulati kiadásában Budc pesten megjelent és minden

könyvárusnál kapható:

A huszadik század szocziál-politikájának

történelme. Irta Král i tz Lajos.

Ára fűzve 80 kr.

M*A*A*A»A*A*A*A*A*A*A*A*A*A»A«A*A*A»A*A*A*/\j^M*A*A*A*A*MA*a

6$&t£um&^ Le monde élégant et fashionable de Paris se sert :

Emi <lt> <»(«í/>»" imiivriale, sapóeet', s a v o n s p é c i a l ; Vrkmc de. Ftai^e* e t J'mulie </e fyinis p o u r l e t e l n t ;

^ ^ " " Extraits pour lemouGhoiretievaporisaleur Jieky. Belle Francé. Aleoolat de IttiB"* pour les eheten. 15 , R U E D E L A P A I X , P A R I S

Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank R É S Z V É N Y - T Á R S A S Á G .

TJj r e n d s z e r ű p é n z t á r i j e g y e i n k c h e q u e a l a k b a n

4"/<i-ot kamatoznak (adómentesen); a betéti könyvecskék uj nemeként jelentkeznek; sok irányban előnyöket biztosítanak az eddigi betéti könyvecskék és a régi rendszerű pénztári

jegyek felett. Azon intézetek és czégek száma, melyek kijelentették, hogy ezen pénztári jegyek tókeszelvényeit saját ismerős feleiktől fizetéskópen elfogadják, már most is 600-ra mg. Az erre vonatkozó jegyzék föpénztáinnknál és fiókjainknál kapható, a legújabb jegyzék február á8-án jelenik meg.

E l f o g a d u n k e g y é b k é n t b e t é t e k e t 4 % - r a betéti könyvecskék mellett, régi rendszerű pénztári jegyek ellen és folyó számlára (cheque-számlára) is.

V á l t ó ü z l e t ü n k el fogad m e g b í z á s o k a t é r t é k p a p í r o k v á s á r l á s á r a és e l a d á s á r a és f e l v i l á g o s í t á s o k ­k a l s zo lgá l m i n d e n a b a n k ü g y l e t e k k ö r é b e t a r t o z ó k é r d é s b e n .

T ő k e e l h e l y e z é s r e a j á n l j u k a

Magyar takarékpénztárak központi jel­zálogbankja 4%0lo-os adómentes zálog­leveleit és községi kötvényeit

napi árfolyam mellett.

vi. PodSoiy-n.2. Mag>ar ' P a r é s Kereskedelmi Bank r , t VI., Teróa-körtt 2.

Az Egyesűit Budapesti Fővárosi Takarékpénztár rendes közgyűlését

f. é v i f e b r u á r h ó 2 1 - é n d . u . 4 ó r a k o r központi osztályában (V., Dorottya-utcza 4. sz. alatt, saját épületé­ben) tartja, melyhez a t. ez. részvényesek, az alapszabályok 12., 14. és 15. §§-ai értelmében, tisztelettel meghivatnak.

T á r g y s o r o z a t : 1. A z i g a z g a t ó s á g és f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g j e l e n t é s é n e k , v a l a m i n t a rrral t é v i z á r s z á m ­

a d á s o k n a k e lő t e r j e sz t é se , a m é r l e g m e g á l l a p i t á s a , a n y e r e s é g f e lo sz t á sa i r á n t i h a t á r o z a t h o z a t a l , a. az i g a z g a t ó s á g és a f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g r é s z é r e a f e l m e n t v é n y m e g s z a v a z á s a .

2. A z a l a p t ő k e fe l emelése , e b b ő l k i f o l y ó l a g . 3 . A z a l a p s z a b á l y o k 4. § -ának m ó d o s i t á s a . 4. Öt f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g i t a g n a k v á l a s z t á s a , h á r o m é v r e .

H0~ Azon t. oz, részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni s szavazati jogukat személyesen vagy más meghatalmazott részvényes által gyakorolni óhajtják, szíveskedjenek az alapszabályok 18. és 20. §§-ai értel­mében, legkésőbben 1894 deczember hó végéig saját nevükre irt részvényeiket legkésőbben 3 nappal a közgyűlés* előtt a takarékpénztár központi vagy budai osztályában (V., Dorottya-uteza 4. szám, vagy II . , fő-uteza 2. szárny letenni; usryanott a megvizsgált 1894. évi zárszámadások és a felügyelő-bizottsági jelentés példányai az alapsza­bályok 147. §-a értelmében átvehetők.

Budapesten, 1895. évi febr:iár hó 4 én. Az egyesült budapest i fővárosi t aka rékpénz t á r igazgatósa ga.

"V., N á d o r - u t c z a 4. sz.

éZo/lzdesi ar %eVre(6fuzet) 1f.80kr. ^€vre(12füzet)3f.60kr. Egy évre [24fúzetj 7f. 2 0 kr.

Bér mentes küldéssel.

A MAGYAR NEMZET TÖRTENETE

TELTETELEK, GYŰJTŐIEK Belcílzető után a teljes mű ingyen

5 „ „ 50 füzet . k 40

* ír u ~\J ii „

O It » Ó U f: „

ám " It 20

" -^; WEINWURM ANTAL fényképész első magyarországi

chemigraphiai müintézete Budapest, IV., Károly-utcza 3,

| 5 ' készít mindennemű c z i n k e d z é s ű dúczo t , autoiypia, pbototyria, chemipraphia és ebro-motypia ntján. Alap-

_ rajzok, térképek, há- ^ f ^ í l ó z a t o k fotoUtografiti

ú ton a legjniá-nyosab-ban sok­szorosít-tatnak.

Külön berendezi? házonkivnl

i való fénykép- / ^ - - A v Ü S f S felvételekre. ( J^IJ. r&3&&/'s.

Co1

llllZIIIJIIh

Tfte4felenj£

65 FUZETBEI,

Kél Wenkint egy füiet

3 0 kn-ert.

\cs.éslur. udvari ^öityo Rereö/zédás Kiadása/.

BUDAPEST;ANDRÁSSYUT21.

600 néI több illusztrécziova! MELLÉKLETEKKEL.

F e n t i m ű p o m p á s d í s z k ö t é s ü 4 k ö t e t b e n i s fog: félévi időközökben . m e g j e l e n n i és e kötetes kiadás, melynek teljes ára 30 forint Wf~ l i a v i 1 f o r i n t o s r é s z l e t f i z e t é s r e i s k a p h a t ó "»9 'Ügynökök által való megrendelés esetén különösen kikötendő, h o g y c s a k i s a 4 k ö t e t b e n t e l j e s S z a l i i y - B a r ó t i - f é l e «A M a ­

g y a r N e m z e t T ö r t é n e t e * kívántatik L e l t á r o z á s a l k a l m á b ó l k i m u s t r á l t , k é s z

nü, fsrfi ós gyermek fehémemüek legjobb anyagból készített, szolid varrásu áruk

bámulatos olcsó áron (az érték mintegy negyedének leengedésével) kaphatók.

6062 Ezen

p£ m e n y a s s z o n y i k e l e n g y é k ^g beszerzésére kínálkozó, kiváló előnyös alkalmat a t. ez.

hölgyközönség becses figyelmébe ajánlják

Kunz József és Társa m. kii-, szab. nagykereskedők és fehérnemű-gyárosok

Budapes t .V . , D e á k F e r e n c z - t é r 1.

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

Nem a reklámnak, hanem a sok ezer esaber iliali személyes továbbajánlásnak, — a kik a

RlcMeMéle Ttnel eapslol m m A (Horgony- Pain-Expellert)

az utolsó 25 évben jó sikerrel használták, — köszön­heti ezen igazán biztos hatású háziszer nagy elter­jesztését és általános kedveltségét Ki a Tmm\ capsici camp.-t (Horgony-Pain-Expellert) köszvénynél, czúznál (tagszaggatasnál), keresztcsontfájásnál, fej- és fog­fájásnál, csipfájdalomnál, fájdalomcsillapító bedörzsö-lésként alkalmazta, abból egy üveget mindig készlet­ben fog tartani, hogy azt meghűléseknél is, mint leve­zető, elhárító szernek alkalmazhassa. Ezen rég jónak bizonyult háziszernek ára igen olcsó, tudniillik 40 kr., I 70 kr. és 1 frt. 20 kr. üvegenként — Kapható a | ' gyógyszertárakban; B u d a p e s t e n Török József gyógyszerésznél. — fiak a „Hor­gony" védjegygyei ellátott üvegek elfogadandók.

Rlckter-féle gyár Rudolstadtban, l l ü r ing .

BUDAPESTI CZEGEK. TALÁLMÁNYOK szabadalmazását esz­

közli mind. államban R é t h y J á n o s

n e m z e t k ö z i m é r n ö k i é s s z a b a d a l m i i r o d á j a , B u d a p e s t , E r z s é b e t - k ö r ű t 2 . s z . ( n é p s z í n h á z m e l l e t t . L e g r é g i b b s z a b a d , i r o d a . — T e l e f o n .

E i s e n s c h i m l és W a c h t l Budapest, Váczi utcza 12

G y á r : B é c s , K a i s e r s t r a s s e 6 2 . Legnagyobb raktár mindennemű f é n y ­

k é p é s z e t i g é p e k é s k é s z ü l é k e k b ő l . A l a p í t v a 1 8 5 6 . — T ö b b s z ö r k i t ü n t e t v e .

Árjegyzékek Ingyen és b é r m e n t v e .

Uj t _ I fotografálás elemei. Ára 2 frt.

GERÓ ADOLF cz ipész -mes t e r .

B U D A P E S T , V . , F ü r d ő - u t c z a 2 . s z . A j á n l j a k é s z í t m é n y e i t

WLW f á j ó s l á b a k r a .

Hirdetések felvétetnek

a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalában, Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.

Hirdetések elfogadtat­nak a kiadó-hivatal­ban, Budapesten, IV., egyetem-utcza 4. sz. a.

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.

„Toronyóra*" palota, laktanya, gyári órákat,

v i l l a n y ó r á k a t , legelőnyösebben rendez be Mayer Karo ly L. I. m. állami kedvezni, göz-óragyára Budapesten, VII., Kazlnciy-u. 3. Képes árjegyzék. kgltaéffjeRyz. bérm.

Ú j d o n s á g o k remek szép csipke fiehos-ben.

C s i p k e - g a l l é r o k , j a b o t t o k , s z i n h á z i f e j ­k ö t ő k , v a l . f r a n c z i a l e ­g y e z ő k , d i s z k ö t é n y e k . Pfeiffer Dezsőnél ,

V á e z i - u t c z a 2 2 . Nemzet: szálloda épületében.

Helyiség-változtatás. Van szerencsénk a t. ez. közönségnek tudtára adni, hogy üzleti helyiségünket T e r é z - k ö r ú t 5. sz. alá helyeztük át.

Mély tisztelettel Ohm é s Simon.

sz.)

8. SZÁM. 1895. BUDAPEST, FEBRUÁR 24. 42. ÉVFOLYAM. Elöjizetéti feltételek: VASÁRNAPI UJSAG és

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt egész évre 1 2 frt félévre — 6 •

Csupán . VASÁRNAPI ÚJSÁG { J"*" *™ f "* \ félévre — 4 • Crapin . POLITIKAI ÚJDONSÁGOK | ™*^Z 2.BO Külföldi előfizetésekhez a pcmtailap meRhatirozott viteldíj is csattilandó.

A L B R E C H T F Ő H E R C Z E G . 1817—1895.

T~TBALKODÓ-HÁZUNKNAK ismét nagy halottja van. A Habsburg-Lothringeni családnak

\ y ez idő szerint legidősebb tagja, királyunk Ő Felségének szeretett nagybátyja, monarkhiánk hadseregének nagy múltú fővezére és főfelügye­lője, Albrecht főherczeg hunyta le örök álomra szemeit. A monarkhia két államának népei mély megilletődéssel és részvéttel értesültek e gyászos esetről, s mindenki őszintén óhajtja, hogy sok megpróbáltatáson átment királyunk erős lélek­kel viselhesse el ezt a csapást is.

Magyarország közérzületét bizonyára tökéle­sen eltalálta s híven tolmácsolta képviselőházunk elnöke, Szilágyi Dezső, midőn az agg főherczeg halálát következő, általános helyes­léssel fogadott szavakkal jelentette be törvényhozásunk előtt: «Tisztelt ház! Szomorú kötelességet teljesí­tek, midőn a miniszterelnök úrtól vett értesítés alapján Albrecht fő-herczegnek, a magyar főrendiház tagjának és közös hadseregünk ez idő szerint egyedüli tábornagyiának elhunytát jelentem. A gondviselés a főherczeget félszázadot megha­ladó közszolgálat után szólította őseihez. E hosszú pálya a fáradal­máé munka és az odaadó köteles­ségteljesítés pályája volt. És közös hadseregünk körali gazdag érdemei és a harczi téren aratott ama fényes sikerekért, melyek immár a törté­net körébe tartoznak, nem múló dicsőség fűződik nevéhez. Emléké­nek bár nem oly ragyogó, de egyen­lően maradandó vonását fogja ké­pezni magánéletének nemes, igény­telen egyszerűsége, melylyel ritka bőkezűséggel gyakorolt jótékony­sága oly méltóan egyesült. E gyász­esemény alkalmából, t. ház, javas­latom az: határozza el a ház, hogy első sorban Ő Felségét, legkegyel­mesebb urunkat ért eme veszteség felett a ház fájdalmas részvétének tiszteletteljes kifejezését jegyző­könyvbe iktatja és az elnökséget megbízza, hogy a ház érzelmeinek

kifejezését hódoló tisztelelettel a trón szine elé juttassa."

Albrecht főherczeg, ki 78 évre terjedt életét e hó 18-án Arcóban levő fidülő villájában végezte be, 1817 aug. 3-án született. Első gyermeke volt a hires «asperni győzőn-nek, Károly főherozegnek és nejének, Henriette nassau-weilburgi herczeg-nőnek. Gyönge alkatú gyermek volt, s ezért anyja inkább a polgári élet számára kívánta volna nevelni; de atyja és a család tekintélye­sebb tagjai kívánságára katonának neveltetett. Még csak 13 éves volt, mikor 1830-bau a 44. ezredhez ezredessé neveztetett ki. Ezt azonban édes anyja nem érte meg, mert egy évvel előbb meghűlt. További nevelése és

A L B R E C H T F Ő H E R C Z E G .

kópeztetóse atyja rezetése alatl történt, kit főleg katonai dolgokban egész cleten U mesterének tekinteti. Busz éves korában ;i Ki-ik (akkor WiiiiptVnigN a logezredbe lépett gyakorlati szolgá­latra mint ^-ik ezredes és zászlóalj-parancsnok, két évvel később pedig — hogy a lovassági szolgá­latot is megtanulja — a 1-ik vértes-ezredhez téte­tett át. Majd kfilöll küldetésben P-orOSZ- és Orosz­országba utazott s bárom hónapi ott időzése alatt sok nagy csapatgyakorlatnál volt jelen. 1840-ben Gráczba helyeztetett mint vezérőr­nagy. B minőségében kétszer vett részt az Olasz­országban tartott nagy hadgyakorlatokban, me­lyeknek intézésébe gr. Kadeczky altábornagy személyesen vezette be. 1843-ban altábornagy-

gyá lépett elő s a morvWsziléziai fővezérlethez osztatott be adlatus-nak, mely állásában mar Önállóan is megkezdte a hadgyakorlatok ve­zényletét. 1845-ben Alsó- és Felső-Ausztria s Salzburg katonai pa­rancsnokává neveztetett ki s ő egész

. tevékenységét a vezénylete alatti csapatok, különösen a bécsi hely­őrség kiképzésére fordította, külön utasítást dolgozván ki e czélra. 1844 májas 1-én lépett házasságra, nőül vévén Hildegarde bajor királyi her-czegnőt, I. Lajos király leányát, ki szeretetreméltóságával és nagy szívj óságával nemcsak férjét tette boldoggá, hanem az egész uralkodó­családot meghódította. -

E házasságból, melyet a her-czegnő halála 20 év múlva, vagyis 1804 tavaszán megszakított, három gyermek született: Mária Terézia^ Fülöp württembergi herczeg nejer

Károly Albert, ki csak másfél évig élt, és Matild főherczegnő, ki ifjú­sága legszebb virágában, 1867 jún. »»-án, egy szerencsétlen baleset ál­dozata lett, egy ünnepély alkalmá­val könnyű ruhája meggyúladt, s a fiatal főherczegnő az égési sebek következtében nagy kínok közt meghalt.

Albrecht főherczeg 1848-ban részt vett a Piemont elleni háború­ban s kiváló bizonyságait adta úgy személyes bátorságának, mint nagy katonai képzettségének. 1849-ben