VARGA ISTVÁN – UDVARI KERSTIN

A környezettanulmány, avagya magánszféra sérthetetlenségének

dilemmái1

18 év telt el azóta, hogy Magyarország az államszocialista rendszerbõl ajogállamiság útjára lépett. Ez a rendszerváltás nemcsak azt jelentette,hogy az egypártrendszer helyett a demokratikus politikai rendszer lépettéletbe, vagy hogy a gazdaság a tervutasításos irányításból a piacgazda-

SZOCIÁLIS MUNKA

A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen felhatalmazás alapjánvégzik a magánszférába beavatkozó környezettanulmányokat.A szociálpolitika korai, szegénypolitikai szakaszában a kör-nyezettanulmány készítésbõl alakult ki a családlátogatás for-mája, ma azonban összemosódik a környezettanulmány és alakáson végzett szociális munka. A környezettanulmány fogal-mát több jogszabály említi, de egyetlen jogszabály sem szabá-lyozza egyértelmûen e tevékenység speciális formai és tartalmikövetelményeit. A környezettanulmány egyrészt megelõzi asegélyezést, másrészt segíti a segélyezési döntések meghoza-talát. Ezt azonban a magánlakás-magánszféra megsértésévelteszi, jóllehet a környezettanulmány tárgya (a vagyoni és jöve-delemi helyzet felmérése) más forrásokból is tisztázható lenne(pl.: jövedelemadó bevallás, ingatlan nyilvántartás). Újabbproblémát jelent, hogy a környezettanulmány készítése ható-sági eljárás, de tisztázatlan, hogy kik, milyen iskolai végzett-séggel, képesítéssel végezhetik. A szerzõk a környezettanul-mány negatív hagyományai miatt javasolják a „szakértõi véle-mény” elnevezés használatát. Véleményük szerint elsõsorbanszociális munkások lehetnének ezek a szakértõk, mert megfe-lelõ ismeretekkel rendelkeznek egy ilyen szakértõi véleményelkészítéséhez.

106 ����� ����

� ��� �������� ��������� � ����� ����� �������� ��� �������� � � �� ������������������� �������� ������������� ������ ���� �� � ��������� ��� ���������� ��� ���� �������� ��������� � ���� �!��� "�� ���� ���� ����������! ������������ � ���#����� ����� �����������! ��

ságra tért át, hanem érvényesülhettek-érvényesülhetnek az állampolgá-rok jogai, amelybe beletartozik a magánszféra sérthetetlenségéhez valójog. E változásoknak mond ellent az a mód, ahogy a szociális ügyinté-zésben a mai napig használatos a környezettanulmány.

A környezettanulmány szótári meghatározása: „Személy(ek) életkörül-ményeinek tanulmányozása. Az errõl készített írásmû.” (Magyar ÉrtelmezõKéziszótár, 2004: 751) Az életkörülmények: „Valakinek az életét meghatá-rozó, ill. jellemzõ körülmények összessége.” (Értelmezõ Szótár, 2004: 266) Emeghatározás rendkívül tág lehetõséget ad arra, hogy mit és hol tanul-mányozzanak, de egyértelmûen magába foglalja az egyén magánszférá-ját. A szociális szférában gyakran kerül sor „életkörülmények tanulmá-nyozására”. Általános gyakorlat, hogy valamilyen, például hatósági eljá-rás, vagy szociális munka segítõ tevékenysége keretében egy kívülálló,harmadik (hivatalos) személy (általában köztisztviselõ vagy közalkalma-zott) elmegy valakinek a lakására, és ott tanulmányozza annak életkö-rülményeit. Végül ebbõl valamilyen írásos dokumentum (környezetta-nulmány) keletkezik, amelyet felhasználnak egy késõbbi eljárás ill. dön-tés során. Vagyis ebben az esetben a támogatáshoz folyamodóknak lekell mondaniuk az esetleges segítségért az elidegeníthetetlennek tekintettpolgári jogukról. Pl.: A magánlakáshoz-magánélethez való jogot sérti atámogatást kérelmezõ lakásában levõ tárgyak értékének felbecslése a jo-gosultság megállapításához. (Juhász 1996: 42; 46)

Bár a magánszféra védelmének fogalmát az Alkotmány közvetlenülnem nevesíti, az mégis levezethetõ az 54. § (1)-bõl: „A Magyar Köztársa-ságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltó-sághoz, amelytõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” Az emberi mél-tósághoz való jogot az Alkotmánybíróság „az általános személyiségi jogegyik megnyilvánulásaként” értelmezi. Ebbõl fakadóan külön nevesített jo-gokat származtatnak belõle, „így például az önazonossághoz, az önrendelke-zéshez való jogot, az általános cselekvési szabadságot, a magánszféra védelméhezvaló jogot”. (1234/B/1995. AB határozat) Ennek eredményeként a MagyarKöztársaság Alkotmányának 59. paragrafusa az alábbiakat fogalmazzameg: „A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magán-lakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelmé-hez való jog.” Bár ez a paragrafus „csak” a magánlakás sérthetetlenségétmondja ki, de tágabb értelmezésben magában foglalja a magánszféra vé-delmét is. E jog védelmét erõsíti a Polgári Törvénykönyv 82. paragrafu-sában megfogalmazott magánlakás védelme („A törvény védi a magánla-káshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fûzõdõ jogot.”), és aBüntetõ Törvénykönyvben nevesített a magánlaksértés (176. §) vétsége,illetve bûntette.

Ezt az okfejtést erõsíti egy másik jogforrás, az emberi jogok és alap-vetõ szabadságok védelmérõl szóló 1993. évi XXXI. törvény, amely az1950. november 4-én Rómában elfogadott Egyezményt ratifikálja, és akövetkezõképpen fogalmaz a 8. cikkelyben:

„1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezéséttiszteletben tartsák.2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avat-

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 107

kozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiz-tonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bûncselekmény meg-elõzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabad-ságainak védelme érdekében szükséges.”

Ez a jogszabály már a magánélet tiszteletben tartását fogalmazza meg,így véleményünk szerint megfelelõ, ha tanulmányunkban a magánszférasérthetetlensége mentén elemezzük a mai szociális gyakorlatban használtkörnyezettanulmányt.

E fenti jogszabály viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az em-beri jog megfelelõ, magasabb rendû jog (érdek) mentén korlátozható. Ta-lálhatunk is erre példát a magyar jogrendben, amikor például a rendõr-ségrõl szóló, 1994. évi XXXIV. törvény 39–40. paragrafusa részletesen sza-bályozza, hogy milyen feltételek mellett, milyen módon sértheti meg azeljáró hatóság a magánlakás védelméhez való jogot. Ebben az esetben akorlátozást a közbiztonság magasabb rendû érdeke indokolhatja. A kör-nyezettanulmány kapcsán feltételezhetõ, hogy két magasabb rendû ér-dek, ill. jog fogalmazható meg. Az egyik az ország gazdasági jóléte, va-gyis a közpénzek hatékony és hatásos felhasználásának érdeke. A másikok, amely miatt korlátozható a magánszféra sérthetetlensége, „az erköl-csök védelme, vagy mások jogainak és szabadságának védelme” – mely-nek során például a gyermekek védelmének érdekében készítik a kör-nyezettanulmányt.

Tanulmányunkban szeretnénk megvizsgálni, milyen felhatalmazásalapján végzik a (magánszféra sérthetetlenségét korlátozó) környezetta-nulmányokat. Feltételezzük, hogy ha Magyarországon érvényesül a jog-államiság, akkor megvannak a részletes szabályai annak, hogy ki, mikor,mit, miért, hogyan vizsgálódhat. Ha nincsenek ilyen szabályok, vagyezek hiányosak, ez esetben érvényes a címként választott állítás: a kör-nyezettanulmány sérti a magánszféra sérthetetlenségét, ezzel sérül a jog-államiság elve, ami különbözõ dilemmákat vet(het) fel.

Rövid történeti áttekintés

A környezettanulmány megjelenése a szociálpolitika korai, szegénypoli-tikai szakaszára tehetõ. Ez a történelmi korszakolás alapján a 17. századelejétõl a 19. század végéig tartott. E három évszázadon belül a XIX. sz.elején a nyílt szegénygondozás (segélyezés) kialakulása során merült felelõször, hogy meg kell vizsgálni az egyén életkörülményeit.

„A rendszert a skót Thomas Chalmers (1780–1847) találta ki, aki skóciaiKilmany közössége után 1814-tõl a glasgow-i szegénygondozási körzetben szer-vezte újjá a szegények segélyezését (…) társadalmi aktivistái segítségével mindenegyes segélykérést megvizsgált, (…) elõször is megvizsgálta a kérelmezõ életvi-szonyait.” (Müller, 1992: 75) Ez a gyakorlat késõbb széles körben terjedtel a szegények gondozásával foglalkozó különbözõ szervezeteknél. Lé-nyeges eleme lett a korai szociálpolitikának is, mint például a németor-szági elberfeldi rendszernek. Az 1853-ban kialakított elberfeldi rendszerkörzetekre osztotta a várost, amelyben társadalmi aktivisták keresték fel

!"#$%&$ '�()*

108 ����� ����

a kérelmet benyújtó szegényeket. A családlátogatás során elõre elkészítettkérdõív alapján a rászorultságot vizsgálták, nem pedig a kialakult helyzetokait. A rendszer komoly „sikereket” mutatott fel a város szempontjából,hiszen a szegények száma drasztikusan visszaesett: 4000-rõl 1460-ra. Eza város költségvetési terhét is csökkentette, mert a rendszer bevezetéseelõtt a teljes költségvetés 2/3-át tette ki a szegénygondozás. Hasonlóeredményekrõl számoltak be azok a városok is, amelyek átvették ezt arendszert. (Schilling 1997: 34)

Magyarországon az „egri norma” elnevezés alatt vált ismertté azelberfeldi rendszerhez hasonló szegénygondozási forma, amit késõbbmagyar normaként kívántak országszerte elterjeszteni. A magyar normaáltal több városban felállított Hatósági Szegényügyi Hivatal is alkalmaztaa környezettanulmányt: „…környezettanulmányozás és állandó ellenõrzés nél-kül senki sem részesülhet nagyobb segélyben vagy állandó gondozásban…”(Szathmáry 1935: 11)

Más, korai jogszabályokban is találunk utalásokat a környezettanul-mány elkészítésére. Erre példa a hazánkban 1945 elõtt létezõ, rossz em-lékû szegénységi bizonyítvány. Ez bírósági eljárásban biztosította az il-leték és perdíj-mentességet az alacsony jövedelmû, és vagyoni helyzetûegyének részére. Ahhoz azonban, hogy erre jogosulttá váljon valaki, iga-zolást kellett kiállítani, ami a községi adminisztráció (jegyzõ) útján voltlehetséges. A községekben a „hatósági közeg” (ma ügyintézõ) tulajdon-képpen egy „kvázi környezettanulmányt” vett fel, és állított ki. (Varga2006:118–119 és TML: P.2035–1929, TML: P.2502–1929, TML: P.3179–1929)

A szegénygondozáson kívül a fiatalkorúak pártfogó felügyelõi is ké-szítettek környezettanulmányt, már az 1908. évi XXXVI. Tc-hez kapcso-lódó 27. 100/1909. Magyar Királyi igazságügy miniszteri rendelet alap-ján. Az akkori jogalkotók célja a bírósági döntés megalapozottságánakerõsítése volt. A pártfogó tisztségviselõ által készített, országosan egysé-ges környezettanulmányból, amely a rendelet mellékletében szerepelt, le-hetõség volt a fiatalkorú életkörülményeinek alaposabb megismerése. Ez-által a bûncselekményt kiváltó ok felderítése, valamint a prevenció és anevelés is megjelent a büntetõjogi szankció kiszabása mellett, figyelembevéve a fiatalkorúak életkori sajátosságait.

E rövid történeti áttekintésbõl kitûnik, hogy a környezettanulmány asegélyezés, az ehhez kapcsolódó szociális szakmai tevékenység kialaku-lása valamint a hatósági munka területén jelent meg. Pontosan láthatóaz is, hogy a bevezetõben említett, két érdek (az ország gazdasági jóléteés az erkölcsök védelme) hívta életre ezt a tevékenységet. Ezek a területeka XX. században különbözõ fejlõdési folyamatokon mentek keresztül, ígyérdemes megvizsgálni, mennyire változott vagy tartódott meg a koraiszakaszban alkalmazott környezettanulmány-készítés, mint az állami be-avatkozás egyik szociálpolitikai eszköze.

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 109

A környezettanulmány jogi szabályozása napjainkban

A hatósági eljárásokat szabályozó régi államigazgatási eljárási törvényt(1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól) aközelmúltban váltotta fel a 2004. évi CXL. a közigazgatási hatósági eljárásés szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.)�. A Ket. a cél-kitûzésében fogalmazza meg, hogy „…az ügyfeleknek és az eljárás más részt-vevõinek a hatóságokkal létrejövõ kapcsolatát átlátható jogi szabályozás útjánrendezze, a demokratikus jogállamtól elvárható módon és mértékben juttassa ér-vényre az ügyfelek jogait…”.

Magában a törvényben nem található a környezettanulmány fogalma,de szabályozza az ehhez hasonló fogalmakat: a szemlét és a jegyzõköny-vet. A 39. § (1) szerint: „…az ügyfél, a tanú, a szakértõ meghallgatásáról, aszemle lefolytatásáról,� a helyszíni ellenõrzésrõl és a tárgyalásról, valaminta szóban elõterjesztett kérelemrõl jegyzõkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép-és hangfelvételt kell készíteni”. A jegyzõkönyv a következõket tartalmazza:az eljáró hatóság megnevezését, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, ajegyzõkönyv készítésének helyét és idõpontját, a meghallgatott személytermészetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét éselérési lehetõségét, a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire valófigyelmeztetés megtörténtét, az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozato-kat és megállapításokat, a szemle és a hatósági ellenõrzés során tapasz-talt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megál-lapításokat, a meghallgatott személy, az eljáró ügyintézõ és a jegyzõ-könyvvezetõ oldalankénti aláírását. (39. § (2))

A tényállás tisztázására szemle rendelhetõ el, amit a jogszabály köte-lezõvé tehet. A szemle megtartása során a szemletárgy birtokosa a szem-letárgy felmutatására kötelezhetõ, az eljárással összefüggõ helyszín, illet-ve az ott levõ tárgy megtekinthetõ. (56. § (1))

Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, akkoraz csak a szükséges mértékben korlátozhatja az érintetteknek a magánélethezvaló jogát.

A szemletárgy birtokosának, a megszemlélni kívánt hely tulajdonosá-nak használójának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. In-dokolt esetben, ha az a szemle eredményes és biztonságos lefolytatásáhozszükséges, a hatóság a rendõrség közremûködését kérheti. (56. § (2) (3))

Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetõ hely-zetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, a hatóság a lezártterület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarataellenére is megtarthatja. Ehhez az ügyész elõzetes jóváhagyását, és a rend-õrség és hatósági tanú közremûködését kell kérni. Ha az ügyész elõzetesjóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle azügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, de ekkor az elkészült jegyzõ-könyvet – amely az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket

!"#$%&$ '�()*

110 ����� ����

$ % !� � ������ ����� � ��������� ��� ��������� ������ ��������� ������ ������� ��&����� ��������� ���'&�� ������� ���

( )������������� � ������� � �� ���������� !� �� ������� ��������� �� �����*'����� ��� ���� &�������

részletesen tartalmazza – az ügyésznek három napon belül meg kell kül-deni. (57. §)

Az ügyfelet a helyszíni ellenõrzésrõl elõzetesen értesíteni kell. Ha az elõ-zetes értesítés az eredményességet veszélyeztetné, az ügyfelet az ellen-õrzésrõl a megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. Ha az ellenõrzés meg-kezdése elõtti tájékoztatás veszélyeztetné az ellenõrzés eredményességét,az ellenõrzés befejezésekor tájékoztatható az ügyfél az ellenõrzés lefoly-tatásáról és annak megállapításairól. Ha a helyszíni ellenõrzés az ügyfélközremûködése nélkül, külsõ vizsgálattal (szemrevételezéssel, mérésselstb.) elvégezhetõ, mellõzhetõ az ellenõrzésrõl történõ tájékoztatás. (90. §)

A helyszíni ellenõrzés munkanapon 8 és 20 óra között végezhetõ, ki-véve, ha az ellenõrzés sikeres lefolytatása más idõpontot tesz szükséges-sé, pl.: életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetõ helyzet veszélye miattazonnali ellenõrzésre van szükség. (91. §)

A Ket. fenti szabályai általánosságban határozzák meg a helyszíniszemlére vonatkozó eljárási szabályokat. Ebbe a fogalomkörbe tartozikaz építési engedély-, a szabálysértési eljárás kapcsán lefolytatott helyszíniszemle, ahogy a környezettanulmány is. Mivel a Ket. minden közigaz-gatási eljárásra vonatkozik, így feltételezhetõ, hogy a szociális szférábanvégzendõ környezettanulmány részletes szabályai is az erre a szakterü-letre vonatkozó jogszabályokban találhatóak, illetve hogy a Ket.-ben rög-zített szabályok a szociális célú környezettanulmányra is vonatkoznak.E feltételezést a továbbiakban közölt jogszabályhelyek közvetetten, deegyértelmûen igazolják.

A szociális szféra egyik meghatározó törvénye a szociális igazgatásrólés szociális ellátásokról szóló, 1993. évi III. törvény (szociális törvény).Ebben a törvényben csak egy helyen találkozhatunk a környezettanul-mány fogalmával. „Ha a helyi önkormányzat, vagy annak jegyzõje hivatalostudomása vagy környezettanulmány lefolytatása alapján a kérelmezõ életkö-rülményeire tekintettel a jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatjaa kérelmezõt az általa lakott lakás, illetve saját és a családja tulajdonában állóvagyon fenntartási költségeit igazoló dokumentumok benyújtására.” (10. § (6))Ugyanezt a megfogalmazást találjuk a szociális területre vonatkozó má-sik, lényeges jogszabályban, a gyermekek jogairól és védelmérõl szóló1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 131. § (4)-ben. Ez a két bekezdés egyér-telmûen a pénzbeli ellátásokra (segélyezésre) vonatkozik.

A Gyvt-ben ezenkívül más helyen is megtaláljuk a környezettanul-mány fogalmát. A 130. § (1) szerint: „Ha az eljáró szerv a kérelmezõ vagyoni,szociális, egészségügyi, kulturális, lakás- vagy egyéb körülményeinek tisztázásárahelyszíni szemlét tart, az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és a megál-lapításokat jegyzõkönyvben (a továbbiakban: környezettanulmány) rögzí-ti.” Így e törvény nevesíti, hogy a környezettanulmány a jegyzõkönyvegy speciális fajtája. Ilyen környezettanulmány elkészítésére megkeres-heti a gyámhivatal a települési önkormányzat jegyzõjét, vagy a bíróság,ügyészség az eljáró szervet. Az eljáró szerv felhasználhat más hatóság,szerv vagy személy által készített környezettanulmányt is, ha annak el-készítése óta 6 hónapnál kevesebb idõ telt el. (130. §)

A Gyvt-hez kapcsolódó, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvé-delmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) kormányrendelet,

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 111

mint végrehajtási rendelet (Gyer.) részletesebben szabályoz. A „környe-zettanulmány (helyzetértékelés): a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatásáltalános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 56–57. §-a szerinti helyszíniszemle”-ként kerül definiálásra. (2. § (e)) (Tehát a környezettanulmánynem a jegyzõkönyvnek egy speciális változata, hanem egy olyan speciálishelyszíni szemle, melyrõl jegyzõkönyvet vesznek fel.) A 9. § (1) „A gyám-hatóság a Gyvt. 130. paragrafusának (2) bekezdésében meghatározottak alapjánrészletes környezettanulmányt (helyzetértékelést) készít, illetve ennek készítéséremás szervet vagy személyt is felkérhet.” Ilyen „elsõsorban a gyermekjóléti szol-gálat, a körzeti védõnõi szolgálat, illetve a gyermekvédelmi szakszolgálat”. (9. §(2))

A rendelet környezettanulmány szinonimájaként használja a helyzet-értékelés szót. A Ket. által elõírtakon kívül (ahol jegyzõkönyvként hatá-rozzák meg a tartalmi kelléket) egy sor más tartalmi kelléket is elõír akörnyezettanulmányra vonatkozóan.

Ennek alapján a környezettanulmány (helyzetértékelés) során felvettjegyzõkönyv (a Ket. 39. §-a (2) bekezdésében foglaltakon kívül) tartal-mazza a gyermek

• lakóhelyén életvitelszerûen tartózkodó hozzátartozók vagy más sze-mélyek elérhetõségére vonatkozó adatokat,

• gondozásának, nevelésének szempontjából jelentõséggel bíró, a jegy-zõkönyv felvételénél jelenlévõ személyek elérhetõségére vonatkozó ada-tokat,

• háziorvosának, védõnõjének, amennyiben óvodai, iskolai nevelés-ben részesül, a közoktatási intézmény vezetõjének elérhetõségére vonat-kozó adatokat,

• ügyének szempontjából lényeges megállapításokat, a család körül-ményeinek értékelését;

a gondnoksággal érintett személy• életvitele, gondozása szempontjából jelentõséggel bíró, a jegyzõkönyv

felvételénél jelenlévõ személyek elérhetõségére vonatkozó adatokat,• háziorvosának, pszichiáter szakorvosának elérhetõségére vonatkozó

adatokat,• által igénybe vett szociális intézmény vezetõjének elérhetõségére vo-

natkozó adatokat,• anyagi és szociális körülményeit,• ügyének szempontjából lényeges megállapításokat. (9. § (2))

Ezenkívül a rendelet a különbözõ eljárásoknál tesz említést arról, hogya döntéshozatal során mikor kell környezettanulmányra támaszkodni.Ilyenek: a szülõi ház elhagyása (21. §), a gyermek végleges külföldretávozása (22. §), a kiskorú házasságkötése (35. §), az örökbefogadás (37.§), az otthonteremtési támogatás (77. §), a védelembe vétel (84. §), a csa-ládba fogadás (92. §), az ideiglenes elhelyezés (97. §), az átmeneti neve-lésbe vétel (100. §), a gondozási díj megállapítása (115. §), az utógondozóiellátás (124. §), az ideiglenes gondnok kirendelése (135. §) és a gondnok-ság elrendelése (145. §).

!"#$%&$ '�()*

112 ����� ����

Mindebbõl kitûnik, hogy a gyermekvédelem területén szinte mindenhatósági eljárás során készítenek környezettanulmányt.

E fenti jogszabályokon túl a szociális szféra egy speciális területén2003. július 1-jétõl a pártfogói felügyeletet kötelezõen a környezettanul-mány készítéséhez kötik, s a tanulmányt bizonyítékként használják fel atárgyalás során.�

Ez azonban nem újdonság, hiszen a Gyvt. életbelépésekor (1997-ben),az akkor felállított megyei gyámhivatalokba került fiatalkorúak hivatásospártfogói a 7/1998. (III. 11.) NM rendelet alapján is végeztek környezet-tanulmányt az ügyészség és a bíróság felkérésére. E környezettanulmánycélja a bûncselekmény okainak, illetve azon körülményeknek a felderítésevolt, amelyek megváltoztatása a cél. (5. §) Ebben az idõszakban azonbannem volt a hivatásos pártfogók által országosan egységesen használt kör-nyezettanulmány. Ennek eredményeként megyénként igen eltérõ volt aszínvonalbeli különbség, sõt, idõnként a megyéken belül is eltérõ kör-nyezettanulmányt használtak, attól függõen, hogy a hivatásos pártfogómilyen iskolai végzettséggel és intézményi szemlélettel rendelkezett.

A 17/2003. (VI. 24.) IM rendelet alapján a pártfogó felügyelõi véleménytöbb részre tagolódik, és ezen belül jelenik meg a környezettanulmány.

Így a pártfogó felügyelõi vélemény egyik része a terhelt személyisé-gére, életviszonyaira és életvitelére (családi körülményeire, baráti és kis-közösségi kapcsolataira, egészségi állapotára, esetleges káros szenvedé-lyeire, lakhatási körülményeire, iskolai végzettségére, szaktudására,munkahelyére, ennek hiányában a foglalkoztatására vagy tanulmányaifolytatására, szabadidõ-eltöltési szokásaira, jövedelmi, vagyoni viszonyai-ra, a cselekmény elkövetésekor jellemzõ és az azóta bekövetkezett válto-zások adataira) vonatkozó szakmai ténymegállapításokra vonatkozik.(5.§ (1))

A szakmai ténymegállapítások körében a pártfogó felügyelõ bemutat-ja különösen

– a feltárt tények, körülmények és a bûncselekmény elkövetése közöttfennálló kapcsolatot,

– a terhelt adottságainak megfelelõ munkalehetõségeket,– a terhelt egészségügyi, illetve szociális intézményi ellátásának lehe-

tõségeit,– a személyiség és az életviszony hátrányos, kriminológiai veszélyeket

hordozó elemeiben pozitív változást várhatóan elõidézõ javaslatait. (5.§ (2))

Az elkészítésére vonatkozó külön szabályok lényeges elemei, hogy apártfogó felügyelõ a nyomozó hatóság, bíróság vagy ügyészség felkéré-sére végzi el a környezettanulmányt, amelyen belül ki kell térni a kör-nyezettanulmány elkészítésének körülményeire és módszereire. Tájéko-zódik a fiatalkorú

– családjánál, törvényes képviselõjénél,– a lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatnál, a területi

gyermekvédelmi szakszolgálatnál a fiatalkorú jelenlegi, esetleges korábbi

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 113

+ ,� � ����������������� ������ ����������� ������ � ���������&������� � ����*���� #������� � ���

gondozásának, gyermekvédelmi gondoskodásban részesítésének tapasz-talatairól. (8. és 9. §)

Mint látható, ez a jogszabály a korábbiakhoz képest részletesen meg-fogalmazza a környezettanulmány tartalmi követelményeit, ami a ma-gánszféra szinte minden területére kiterjed.

A fenti jogszabályokon túl környezettanulmány készítésének lehetõ-ségét találjuk a külföldiek lakhatásának támogatásakor, az APEH méltá-nyossági és fizetési könnyítési lehetõségek kérelménél, szabadságvesztésfélbeszakításakor, OEP méltányossági kérelmeknél, a külföldi személyekföldvásárlásakor. Az idõsgondozásban „elõgondozási lap” néven talál-kozhatunk a környezettanulmány funkcióját ellátó adminisztrációval. Dea védõnõk is készítenek ilyen jellegû feljegyzéseket a csecsemõ kórházihazabocsátásakor. E jogszabályokban csak utalásokat találtunk a környe-zettanulmány készítési kötelezettségre, de sehol nem jelent meg részle-tesebb leírás, szabályozás arról, hogy mikor, miért, ki, mit vizsgáljon.

A jogszabályok áttekintése alapján megállapítható, hogy bár a kör-nyezettanulmány fogalmát sok helyen említik és ebbõl következõen ké-szítése általános gyakorlat, egyetlen jogszabályban sincsenek egyértelmû-en szabályozva ennek a tevékenységnek speciális formai és tartalmi kö-vetelményei. A szociális törvény csak említést tesz errõl, de nem tér kia részletes szabályozásra. A gyermekvédelmi törvény nagyon sok eljá-rásnál kötelezõvé teszi a környezettanulmány készítést és a hatósági el-járásoknál használt helyszíni szemleként szabályozza, ám anélkül, hogytisztázná az ehhez kapcsolódó tartalmi kérdéseket, vagy a magánszférábavaló beavatkozás feltételeit. A hatósági eljárásokat szabályozó Ket. álta-lában szabályozza a helyszíni szemlét, de ezen belül nem tér ki a kör-nyezettanulmány speciális kérdéseire. Igaz, itt kell megjegyezni, hogy ezaz egyetlen olyan jogszabály, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a szem-le során szükséges mértékben korlátozható a magánélethez való jog.Egyetlen jogszabály – a pártfogói munkára vonatkozó – tér ki részletesena környezettanulmány tartalmi kérdéseire, de készítésének formai köve-telményeire, a magánszféra sérthetetlenségének elvére vonatkozóan nem.

Ahhoz, hogy pontosabb képet kaphassunk arról: vajon kell-e vagysem a környezettanulmány, sérti-e és miért az egyéni magánszféra sért-hetetlenségének jogát, érdemes szétválasztani azokat a különbözõ terü-leteket egymástól, melyeken a környezettanulmányt készítik. A történetirész, de a jogi szabályozás is kínálja, hogy három ilyen területet különít-sünk el: a hatósági eljárásokat, ezen belül külön a segélyezést, és a szo-ciális munka egyik eszközét, a családlátogatását.

Környezettanulmány és segélyezés

A pénzbeli ellátások, vagyis a segélyezés kapcsán a szociális törvény ésa gyermekvédelmi törvény egyformán jeleníti meg a környezettanul-mány fogalmát. Mivel e két törvény ebben a vonatkozásban egyforma,így itt most csak a szociális törvénybõl fakadó ellentmondásokat mutat-

!"#$%&$ '�()*

114 ����� ����

juk be, de ezek ugyanúgy vonatkoznak a gyermekvédelmi törvénybõlfakadó segélyezési gyakorlatra.

A szociális törvény a rászorultság mentén fogalmazza meg a pénzbeliellátásokat.

Vagyis: „A jogosult részére jövedelme kiegészítésére, pótlására pénzbeli szo-ciális ellátás nyújtható. (25. § (1)) A települési önkormányzat szociálisrászorultság esetén – a szociális alapellátás keretében – a jogosult szá-mára idõskorúak járadékát, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartásitámogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg a törvényben, va-lamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint.(25. § (3))

Ha a szociális törvény e passzusát a szociálpolitika alapelvei menténértelmezzük, jó néhány dilemmával szembesülünk. A rászorultság elvea szociálpolitika alapelvein belül az univerzális-szelektív ellátások ellen-tétéhez kapcsolódik. Univerzális ellátás (meghatározott pl. demográfiaistb. csoporthoz tartozás esetében) mindenkinek jár, míg (pénzbeli jutta-tások esetén) a szelektív ellátásnál a jövedelem szintje, és esetleg mégmás feltételek alapján kiválasztják azt a csoportot, amelyet támogatásbankívánnak részesíteni az adott ellátással. Ez alapján a szociális törvényszelektív ellátásokat fogalmaz meg, de egyben úgy fogalmaz, hogy nyújt-hatóak az ellátások. Ezzel a megfogalmazással egy másik szociálpolitikaielv kerül elõtérbe a szelektivitás elve mellett: a normatív-diszkrecionálisellátás fogalompárja.

A normatív ellátásokra való igényjogosultságot a jogszabály állapítjameg, vagyis a jogalkotó dönt, így az egyén számára kiszámíthatóak éski is kényszeríthetõek ezek az ellátások. A diszkrecionális ellátások ad-hatóak, a jogalkalmazó dönthet, ezért az igénybevevõ számára kiszámít-hatatlanok, de kiszámíthatóak a támogatást nyújtók számára. Vagyis adiszkrecionális (mérlegelési) döntésnél probléma, hogy ez a kérelmezõszámára kiszámíthatatlan, ezenkívül a döntéssel szemben nem lehet bí-rósághoz fordulni (Ferge 2000:188).

Feltételezhetjük, hogy a szociális törvény azért beszél nyújtható ellá-tásokról, mert kerettörvényként az ellátásokra való jogosultsági feltéteketugyan meghatározza, de a mindenkori önkormányzatokra bízza a rész-letesebb szabályozást. Ez a kerettörvény elv felvet egy jogalkotási dilem-mát. Kiindulhatunk abból a feltételezésbõl, hogy a szociális törvény szán-dékosan nem fogalmaz meg normatív ellátásokat, mert úgy véli a tör-vényalkotó, hogy a helyi önkormányzat – úgyszintén jogalkotói minõsé-gében – majd helyi rendeletében, a helyi viszonyoknak megfelelõen ál-lapítja meg a normatív ellátások szabályait. Csakhogy a szociális ellátá-sok esetében az önkormányzatnak nem áll érdekében a normatív meg-fogalmazás, hiszen számára a diszkrecionális ellátások megtartása soránválik kiszámíthatóvá a segélyezési keret, és a mindenkor rendelkezésreálló pénzforrások szerint ad vagy nem ad szociális támogatást.

A fenti kérdés eldöntésére maga a szociális törvény ad választ, amikora 32. § (2) megfogalmazza: „A szociális rászorultságtól függõ pénzbeli ellá-tásokról szóló határozatot a bíróság nem változtathatja meg.” Ez alapján a rá-szorultságtól függõ ellátások mind diszkrecionálisak, vagyis sérül a jog-

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 115

szerûség.� Ez felveti azt a kérdést, amely már a környezettanulmányhozvezet, hogy vajon milyen szempont alapján mérlegel a jogalkalmazó, ésmi szerint tekint valakit rászorulónak.

Erre a szociális törvény 10. § (1) ad útmutatást: „A szociális ellátásravaló jogosultság elbírálásához a kérelmezõ kötelezhetõ arra, hogy családja vagyo-ni, jövedelmi viszonyairól nyilatkozzék, illetve azokat igazolja.” A kerettörvényjellegbõl fakadóan azt, hogy ez a jövedelemnyilatkozat mit tartalmaz,minden önkormányzatnak saját rendeletében kell meghatároznia.

Ebbõl a szempontból lényeges, hogy a szociális törvény egyetlen he-lyen és nagyon sajátos módon utal a környezettanulmányra: „Ha az ön-kormányzat vagy annak jegyzõje hivatalos tudomása vagy környezettanulmánylefolytatása alapján a kérelmezõ életkörülményeire tekintettel az (1) bekezdés sze-rinti jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatja a kérelmezõt az ál-tala lakott lakás, illetve saját és a családja tulajdonában álló vagyon fenntartásiköltségeit igazoló dokumentumok benyújtására” (10. § (6)). Bár a törvény ajövedelemnyilatkozatot, mint a rászorultság megállapításának eszközétnevesíti, e fenti mondat alapján a környezettanulmány megelõzheti adöntéshozatalt, vagyis a mérlegelés alapja lehet.�

Így már nem is meglepõ, hogy amikor megvizsgáljuk az önkormány-zati rendeleteket, szinte valamennyiben megtalálható a környezettanul-mányra való hivatkozás. Általában elfogadott meghatározás: „ …a kére-lemben foglaltakat a helyszínen felvett környezettanulmány alapján lehet vizs-gálni és a döntést az összes körülmény mérlegelése után kell meghozni”, illetvea „környezettanulmány: A kérelmezõ családi és vagyoni viszonyainak helyszíniellenõrzése. Készítésében az önkormányzat szociális intézményeinek szakembereiis részt vehetnek.”�

Magyarországon a szociális ellátások kapcsán az Alkotmánybíróságkét esetben is foglalkozott már a környezettanulmány kérdésével. Akonkrét ügyben egy súlyosan fogyatékos gyermekét gondozó anya ápo-lási díjának megállapításához az önkormányzat környezettanulmány el-készítését is szükségesnek tartotta. A 9/1998. (III. 27.) AB határozat sze-rint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Budapest Fõváros XIII.ker. Önkormányzatának Képviselõ-testülete által a pénzbeli és természet-ben nyújtható szociális ellátásokról alkotott 20/1993. (VII. 7.) Ö. K. ren-delet (…) 4. Az Ör. 28. §-ának (3) bekezdése környezettanulmány készí-tését írja elõ egyes szociális ellátások megállapítására irányuló eljárások-ban. Ez a rendelkezés ellentétes a 32/1993. (II. 17.) Korm. Rendelettel�,

!"#$%&$ '�()*

116 ����� ����

- %�� ������ ��� ���������� ������ ! �� � �� .����� ��������� � �� � ��������� ������ �� .���' �������� ! ���� ���������� � �� .���' ����� �������� ���'���������� �� �����/ ���������� ������� ,���� � ����� ������� .�� &������ ������� ! ������ � ��� ��� ����������� ���� � ����������

0 1����� !� � ������� � ����� �� �&� ���� � � � 2 & ��� �/ ������� 2 � ������' � �������! ����� ������� & �� ���� � �������#�� ���!����������� 3� �������� # �����& ���

4 3 !���� ��������� ���� ����� ����� � ��� !���� ����/� ����������5 3 & �������� ��� ���.� !��������� !������� � 0(6$770� 8���� $4�9 ��� �������� � '��*

���� � ������������ �� .����� ������� �������� � �������'�������� �������� # ��/*�������� �������� ����������/� !����� �� ,� ��/��� ���������� � �����������������!������ � ���� ������� ��� � ������������ ���� �������!���� � & ���������� #�� �����'�/ �'����

amely a szociális ellátások igényléséhez felhasználható bizonyítékokatszabályozza. Ez a kormányrendelet csak a gyermeknevelési támogatásmegállapításához írja elõ környezettanulmány elkészítését. Egyéb szociá-lis ellátások esetén csak a rendelet 1. számú mellékletében meghatározott„jövedelem-nyilatkozat” megtételére, illetõleg egyéb irat benyújtására kö-telezhetõ az ügyfél, a környezettanulmány tûrésére azonban nem.

Bár ez az állásfoglalás egy konkrét ügy kapcsán fogalmazódott meg,csak annyit mond ki, hogy az ügyfél nem köteles eltûrni a környezetta-nulmányt, hisz jogosultsága e nélkül is megállapítható. Fontos itt meg-említeni, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. Törvény27. § (2) alapján: „Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelezõ”.A másik esetben Dömös Község Önkormányzatának gyermekek támo-gatásáról szóló rendelete kapcsán merült fel a környezettanulmány kér-dése. Ebben az esetben az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a környezet-tanulmány magánszféra sérthetetlenségének korlátozó voltát, hanem úgyfoglalt állást, hogy: „az önkormányzat nem mellõzheti a saját döntéshozatalátmegalapozó normatív szabályok elfogadását. Meg kell határoznia a mérlegelendõkörülményeket, illetve az ilyen jellegû döntés megalkotásának keretfeltételeit.”(54/2002. (XI. 28.) AB határozat) Vagyis ebben az esetben az Alkotmány-bíróság nem tért ki a környezettanulmány készítés alkotmányjogi dilem-májára, hanem egyszerûen csak azt fogalmazta meg, ha a magasabb ren-dû jogszabály lehetõvé teszi a saját jogalkotáson belül a jogosultsági fel-tételek meghatározását, akkor ezzel élnie kell az önkormányzatnak.

Ugyanilyen ellentmondással találkozhatunk, ha más szervezetek ál-lásfoglalásait vizsgáljuk meg. Például az Állami Számvevõszék 1999. évia helyi önkormányzatok által nyújtott pénzbeli szociális ellátások hely-zetérõl készült jelentésében így fogalmaz:

„Miközben a rászorulók számára az önkormányzatok által nyújtható támogatásokhoztörténõ hozzájutás lehetõségei erõsödtek, a végrehajtásban, a rászorultság fogalmá-nak kezelésében és helyi szinten történõ érvényesítésében a tapasztalatokkedvezõtlenek (kiemelés: ÁSZ). A rászorultság, a szociális ellátást igénylõk hely-zetének megítélése, ennek alapján a támogatás meghatározása a család kimutatottjövedelme alapján történik. A kérelemhez csatolt jövedelem-igazolások azonban csakrészben segítik a családok, egyének tényleges jövedelmi helyzetének megismerését,azok valóságtartalma – az önkormányzatok tapasztalatai szerint – sokszor meg-kérdõjelezhetõ. A kimutatott jövedelmek gyakran nem állnak összhangbana kérelmezõ életvitelével, életmódjával (kiemelés: ÁSZ). A jövedelem-igazolásokadattartalmának felülvizsgálata és a dokumentálttól eltérõ jövedelmi helyzet bizonyí-tása az önkormányzatok számára szinte lehetetlen, a környezettanulmány pedig, ajelenlegi szabályozás szerint, bizonyítékként nem használható fel. (…) Az egyes tör-vényi elõírások módosításaival a rászorultsági elv következetesebb érvényesítése(kiemelés: ÁSZ), a társadalmi igazságosság érdekében, a források korlátozott voltaés a rászorulók számának emelkedése miatt alapvetõ követelmény (kiemelés:ÁSZ).”(http://www.asz.gov.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/C34E456736C4A71EC1256CB100449C7D?OpenDocument)

Ebben az állásfoglalásban találkozhatunk a bevezetõben említett „azország gazdasági jólétének” érdekével. Érdekessége ennek a megállapí-tásnak, hogy szükségesnek tartja a környezettanulmányt, mert az önkor-

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 117

mányzatok tapasztalatai szerint a rászorultság bizonyításához benyújtott jö-vedelemigazolások nem állnak összhangban a tényleges jövedelemmel.�Egyrészt azok az önkormányzatok állítják ezt, amelyek a források felettrendelkeznek, és abban érdekeltek, hogy minél kevesebbet kelljen kifi-zetni. Másrészt a rászorultság elvének következetesebb érvényesítését (te-hát a környezettanulmány alkalmazását) azzal indokolja a hivatal, hogyezzel igazságosabb lesz a társadalom, hiszen így majd csak a valóbanrászorultak részesülnek az ellátásból.

A segélyezés kapcsán gyakran hivatkoznak a szûkös erõforrásokra.Emiatt a szociálpolitika elmélete szerint mindig meg kell vizsgálni azadott ellátások hatásosságát és hatékonyságát. Ebben a vonatkozásbanmegkülönböztetnek elsõfajú- és másodfajú hibát. „Elsõfajú hiba, amikornem mindegyik rászorult kap ellátást, azaz a szociális háló lyukas.” (Zombori1994: 112) Ez például olyankor fordul elõ, amikor a rászorultak nem ren-delkeznek elegendõ információval az igénybe vehetõ ellátásokról, vagyisamikor a szociális ellátások nem eléggé hatásosak. „Ha nem jó a célzás,azaz azok is részesülnek az ellátásból, akik nincsenek rászorulva, akkor ezt ala-csony hatékonyságnak, úgynevezett másodfajú hibának tekintik: a szociális rend-szer ezek szerint pazarló.” (Zombori 1994:112) A szociális ellátások közgaz-daságtani elemzésekor jellemzõen mindig a hatékonyságot – vagyis amásodfajú hibát – tartják szem elõtt. Így elsõdleges feladatként fogalma-zódik meg és általános az a vélekedés, hogy csökkentsék azok számát,akik nem rászorulóként részesülnek az ellátásból. E cél megvalósításáhoza legalkalmasabbnak a diszkrecionális ellátásokat tartják, amelyeknekeszköze lehet – az Állami Számvevõszék szerint (is) – a környezettanul-mány. (Jó példa erre a már említett elberfeldi rendszer.)

Még érdekesebbek egy másik szerv, az Ombudsmani Hivatal környe-zettanulmánnyal kapcsolatos állásfoglalásai. Így például:

„Az önkormányzatok tevékenységével összefüggésben azonban egyes esetekben felme-rült a szociális biztonság sérelme. Az adott ügyben a környezettanulmány beszerzésénekelmulasztása miatt nem lehetett a rendkívül rossz helyzetben lévõ panaszosnak szociálissegélyt biztosítani és ezért kellett az alkotmányos visszásságot megállapítani (OBH5331/1996)”.(http://209.85.135.104/search?q=cache:Fsf 7m7WvyysJ:www.obh.hu/allam/1996/besz964.htm+OBH+k%C3%B6rnyezettanulm%C3%A1ny&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu&client=firefox-a).

Vagy máshol:

„Az átmeneti segély a szociális alapellátás körébe tartozó, rászorultságtól függõ pénz-beli (…) körben az országgyûlési biztos 5 ügyet vizsgált. Az egyik ügyben a szociálisbiztonság megsértésén túl sérült az emberi méltósághoz való jog is azzal, hogy azönkormányzat az eljárása során a kérelmezõk magánéletére vonatkozó adatok gyûj-tésére is alkalmas kérdõívet készített. Az országgyûlési biztos megállapította, hogyaz önkormányzat alkotmányos visszásságot okozott azzal, hogy a kérdõív egyes kér-dései sértik az emberi méltóságot, és a jogállamiság elvébõl fakadó tisztességes eljá-ráshoz való jogot. Az országgyûlési biztos kezdeményezte, hogy a jegyzõ vizsgáljafelül a környezettanulmány készítése során használatos kérdõívet, és gondoskodjon

!"#$%&$ '�()*

118 ����� ����

: �������� ������� ������� �������� ������ �� ���.� ������������ �� �� ������� ������

új kérdõív kiadásáról. Az érintett a kezdeményezést elfogadta (OBH 3966/2000)”.(http://209.85.135.104/search?q=cache:5QzCXe3HnKAJ:www.obh.hu/allam/2001/3_20.htm+k%C3%B6rnyezettanulm%C3%A1ny+OBH&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu&client=firefox-a)

Mindkét esetre jellemzõ, hogy az állampolgári jogok védelmét szol-gáló hivatal nem azt kifogásolta: vajon a rászorultság megállapítása miatt– álláspontunk alapján – indokolatlanul léptek-e be az egyén magánszfé-rájába, hanem vagy azt, hogy ez elmaradt, vagy olyan kérdéseket tettekfel, amelyek sértik a magánélethez való jogot. Az, hogy önmagában eza fellépés már sérti a magánszféra sérthetetlenségének jogát, nem merülfel a hivatal dolgozóiban.

Ha nemzetközi vonatkozásban vizsgáljuk ezt a dilemmát, elmondha-tó, hogy a nyugat-európai országokban (legalábbis, ahol töretlenül érvé-nyesült a polgári demokrácia, illetve a jogállamiság) az állami szociálpo-litika esetében egyre hangsúlyosabbakká váltak az ún. normatív ellátá-sok. Ennek eredményeként kikopott a szociális igazgatás gyakorlatábóla környezettanulmány alkalmazása.

A környezettanulmányt a segélyrõl való döntés esetén csak Belgium-ban alkalmazzák, felülvizsgálat esetén viszont Írország, Luxemburg, ésJapán is használja (Ferge 2000: 298). Érdekes példa erre, hogy azinterneten hozzáférhetõ magyar–német szótár egyáltalán nem ismeri akörnyezettanulmány fogalmát. Ha az ehhez hasonló „házi látogatás”(Hausbesuch) fogalom alapján keresünk forrást, akkor olyan lapokat ta-lálhatunk, melyeken felhívják az emberek figyelmét, hogy ilyen eljárásesetén a bírósághoz kell fordulni, és panasszal lehet élni a magánszféramegsértése miatt. Ezek a források nemrég kerültek fel az internetre, ami-kor a munkanélküli ellátásokat a biztosítás alapú ellátás lejárta után szo-ciális segéllyé alakították át (Hartz IV. törvény). Az új szabályozás értel-mében figyelembe kell venni az egyén vagyoni helyzetét is. Ennek ellen-õrzésére a hivatalok elõszeretettel fordulnak a régen bevált környezetta-nulmány-készítés gyakorlatához, amellyel szemben az érintett bíróság-hoz fordulhat. Az eddigi ítéleteket az állampolgárok védelmében, a magánlakássérthetetlenségére hivatkozva hozták meg a bíróságok. (www.gegen-hartz.de)

Látható tehát, hogy bár a segélyezéssel kapcsolatos jogi szabályozáslehetõségként említi a támogatás környezettanulmányhoz kötését, ezmégis általános gyakorlat a segélyezésnél. Ezt a gyakorlatot nem kifogá-solják a különbözõ hivatalok, hatóságok vagy szervezetek, mert régóta„tradicionálisan” kötõdik a segélyezés gyakorlatához. Ezekben az esetek-ben a környezettanulmány tárgya (vagyoni-, jövedelemi helyzet) más for-rásokból is tisztázható lenne, például jövedelemadó bevallás, ingatlan-nyilvántartás stb. segítségével.

Az itt feszegetett ellentmondások és dilemmák jelentõségét, hatókörétnéhány, olyan (nem teljes körû) adat mutatja meg, melybõl kiderül, hogyévente hány esetben készítenek környezettanulmányt, a különbözõ szo-ciális ellátásokhoz kapcsolódóan. 2004-ben 144 853 fõ részesült rendsze-res szociális segélyben, 584 587 fõ átmeneti segélyben, és 196 619 fõ la-kásfenntartási támogatásban, vagyis összesen 926 059 esetben készülhe-

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 119

tett környezettanulmány. (Szalai 2007: 145) Úgy gondoljuk, ezen a gya-korlaton feltétlenül változtatni kell és Magyarországon is érvényt kellszerezni a jogállamiság eszméjének.

A környezettanulmány mint hatósági eljárás

Hatósági döntéseknél a korábban ismertetett Ket. ad iránymutatást azeljárási szabályokra.

Hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben ügyfelet érintõ jogot vagykötelezettséget állapítanak meg, adatot, tényt, jogosultságot igazolnak,hatósági nyilvántartást vezetnek, hatósági ellenõrzést végeznek. (Ket. 12. § (2))Ügyfél, akinek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét az ügy érinti, akit ha-tósági ellenõrzés alá vontak, akire nézve tulajdonát, jogait, vagyontárgyaitis ideértve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. (Ket. 15. § (1))

A szociális szféra területén végzett hatósági eljárások közé elsõsorbanazokat a tevékenységeket soroljuk be (a segélyezésen kívül), amelyek so-rán valamilyen (az érdekeltet érintõ) hatósági döntés születik egy adottkérdésben. Így elsõsorban ide soroljuk a gyermekvédelmi törvénybenmegfogalmazott eseteket, de a pártfogói munka során végzett környezet-tanulmányokat is. Ha a magánszféra védelméhez való jog korlátozásánakszempontjából értelmezzük ezt a tevékenységet, akkor itt „az erkölcsökvédelme, vagy mások jogainak és szabadságának védelme” az a maga-sabb rendû érdek, melynek mentén a korlátozás megvalósulhat. Ebbõl aszempontból viszont a legfontosabb kérdés nem az, hogy végezhetõ-ekörnyezettanulmány ezekben az esetekben (arra a speciális helyzetek,okok stb. megismerése érdekében többnyire jogilag igazolhatóan szükségvan), hanem az, hogy mit, hogyan, kik vizsgálnak.

A gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott környezettanulmánykészítés kötelezettsége elvben korlátozott tartalmú: a Gyer. 9. paragrafusaértelmében a környezettanulmánynak csak az „ügyének szempontjából lé-nyeges megállapításokat, a család körülményeinek értékelését” kell tartalmaz-nia. Arra, hogy ez a gyakorlatban pontosan mit is takar, mire korlátozó-dik, vagy mindenre kiterjed-e, nem ad útmutatást a jogi szabályozás.Tehát a Juhász által említett „gumifogalmak” egyikével állunk szemben,melynek szenvedõ alanyai általában a társadalom legelesettebb csoportjai(Juhász 1996: 42). Ha a pártfogói környezettanulmányra támaszkodunkennél a kérdésnél, úgy megállapítható, hogy ez szinte mindenre kiterjed,és mindenre felhatalmaz.

Éppen ezért lenne fontos annak tisztázása, hogy kik is készíthetnekilyen környezettanulmányt. A gyermekvédelmi törvényben a gyermek-jóléti szolgálatot, míg a rendeletben ezenkívül a védõnõi szolgálatot ésa gyermekvédelmi szakszolgálatokat, mint intézményt nevesítik ezzelkapcsolatban, de sehol nem jelenik meg például a környezettanulmánytténylegesen végzõ iskolai végzettsége, vagy szakképzettsége, ahogy az

!"#$%&$ '�()*

120 ����� ����

�7 ;� ���� �� <��� ! �� ���� ���.� ����� ��� �������� ���!���� � �� #��!����������& ����' � ����� ����� � & ���������� ����������� �! � � ������� ��� ���� ' *���.����� �=������ ���� �������� �� ����������� �������

ezzel kapcsolatos titoktartási kötelezettség sem. Ennek alapján arra fel-készületlen személyek is kutakodhatnak mások magánéletében. Érdekesmódon a Közigazgatási Hivatal egyik tájékoztatója azért felfigyel enneka visszásságnak egy sajátos következményére:

„Számolni kell azonban ez esetben (értsd környezettanulmány készítése) azzal, hogya felsorolt szervek, (gyermekjóléti szolgálat, védõnõ, gyermekvédelmi szakszolgálat)személyek nem köztisztviselõk, nem alkalmazzák eljárásuk során a Ket.-ben foglal-takat, a védõnõ a Gyvt. adatkezelési szabályai szerint nem is minõsül adatkezelõnek,így az általuk felvett jegyzõkönyv a fenti formai követelményeknek nem fog megfe-lelni, ezáltal nem is rendelkezik ugyanazon bizonyító erõvel.”(http://www.bacskozig.helyinfo.hu/domain35/files/modules/module19/1949006 1242B29F69.pdf)

A Közigazgatási Hivatal ezzel a megállapításával a környezettanul-mány jogszerûségét kívánja erõsíteni (illetve a formai követelmények be-tartását), de figyelmen kívül hagyja a tartalmi kérdéseket. Az állításbólaz következik , hogy egy olyan szakember, mint például a szociális mun-kás, aki a képzése során több féléven át tanul jogot, mégsem képes átlátnia rendkívül bonyolult jogi szabályozást. Ezért az általa készített környe-zettanulmány sem fogadható el bizonyítékként. A mi véleményünk sze-rint a környezettanulmány készítése és minõsége, valamint jogi eljárás-ban bizonyítékként alkalmazása nem csak, vagy nem feltétlenül azon mú-lik, hogy köztisztviselõ készíti-e, hanem azon, hogy a környezettanul-mány készítõjének megfelelõ-e a felkészültsége, és van-e megfelelõ elfo-gadottsága. (Magyarországon a szociális munkás felhatalmazásai tisztá-zatlanok, amire a késõbbiekben még visszatérünk.)

A Közigazgatási Hivatal állásfoglalása egy további dilemmára hívjafel a figyelmet, amikor a környezettanulmány készítése során a Ket. elõ-írásainak betartását emeli ki. Mint már említettük, a Ket. szabályai álta-lában vonatkoznak a (helyszíni) szemle, jegyzõkönyv, vagyis környezet-tanulmány készítésére. Ezen szabályok betartása abban az esetben, ha azügyfél is érdekelt a környezettanulmány elkészítésénél (örökbefogadás,kiskorú házasságkötése stb.), valószínûleg nem okoz nehézséget. De mivan azokban az esetekben, amikor a környezettanulmány elkészítése acsalád életében negatív változásokat eredményez(het)? Ilyen helyzet pl.:a gyermek kiemelése a családból. Hogyan tarthatóak be akkor ezek azelõírások?

Csak a közigazgatási hatósági eljárásokat szabályozó törvény (Ket.)említi, hogy az eljárás sérti a magánélethez való jogot, a többi jogsza-bályban ez fel sem merül. Ez a törvény valamennyi környezettanulmányfelvételét szabályozza, így érdemes a megállapításait elemezni. Lényegesjogot rögzít azzal, hogy a környezettanulmány valamennyi oldalát alá kellíratni az érintettel, hiszen a benne foglalt megállapítások elsõsorban rólaszólnak, õt érintik. Tapasztalatunk szerint ez a gyakorlat elvétve sem va-lósul meg. Ezzel szemben viszont a Ket. további megállapításai komolyszakmai dilemmákat vetnek fel. Az elsõ ilyen szabály az 56. § (3), amelykimondja, hogy a környezettanulmányt az érintett távollétében is elvé-gezhetjük, és ehhez akár a rendõrség segítségét is igénybe vehetjük, vagy

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 121

akár fel is nyittathatjuk a lakást, ha ez indokolt (57. § (1)). Természetesenvannak esetek, amikor szükséges az ilyen beavatkozás, például a gyer-mek súlyos elhanyagolása vagy bántalmazása esetén, ám a szabály ajövedelemnyilatkozat valódiságát ellenõrzõ eljárásokra is vonatkoztatha-tó, ami viszont indokolatlan és súlyos jogsérelmet eredményezhet.

Ugyanilyen dilemmát vet fel az elõzetes értesítés (90. §). El kell dön-teni, hogy kapjon-e az ügyfél elõzetes értesítést, vagy sem. Ha fennáll agyanú, hogy az elõzetes értesítés esetén nem kapunk valós képet, akkorvajon nincs szükség az elõzetes értesítésre? Ha jövedelmi helyzetet sze-retnénk vizsgálni a környezettanulmánnyal, akkor az elõzetes értesítésselesetleg azt érjük el, hogy a kérelmezõk eltüntetik valós jövedelmi he-lyeztük nyomait? Az elõzetes értesítés az állampolgári jogokhoz kap-csolódik és az emberek jogait védi, ugyanakkor bizonyos valószínûséggela környezettanulmány eredeti céljának megvalósulását akadályozhatja.Melyik érv az erõsebb? A jogszerûség mellett az is az elõzetes értesítésmellett szól, hogy növeli a leterhelt ügyintézõ vagy szociális munkáshatékonyságát. Ha ugyanis nem talál otthon senkit, akkor újra fel kellkeresnie a családot.�

A gyermekvédelem területén 2005-ben a jegyzõknél és gyámhivata-loknál 1 621 394 ügyirat keletkezett, amelyen belül például 223 594 ezerveszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván, 98 304 családban. (Tájékoz-tató, 2006: 9–10) E számok alapján, szûken számolva is (például, mertazóta megszûnt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és nem kellminden egyes ügyiratnál új környezettanulmányt készíteni) a jegyzõknélés gyámhivataloknál jelentkezõ ügyirat forgalom felét figyelembe véve,valószínûsíthetõ, hogy Magyarországon több mint 1 millió esetben kell(a legkiszolgáltatottabb) állampolgároknak elviselniük, eltûrniük ezt akörnyezettanulmány-készítést.

Ráadásul a hatósági eljárásban nem használhatóak a környezettanul-mány (mint döntést segítõ-megelõzõ aktus) esetén a jogorvoslatok, hiszenfellebbezni csak az elsõ fokú határozat ellen lehet (Ket. 98. § (1)), a bíró-sági felülvizsgálatot pedig csak a jogerõs határozat ellen lehet kérni. (Ket.109. § (1))

!"#$%&$ '�()*

122 ����� ����

�� 3�� � ��� ��/ �� .����� ������� � �� ����� � ������� ������ �������� ��*�� � � ��� 3���� �� ������ �� � �� ����������� � �� ���� ����� ��� .���������� .�� <�� �� �� ������� ! �� ���/� !=��������� ����� ���� 3�� � ������ � .��*���! � ���� � ����� ����� ��� ������ ! �� � '����� ������ !=�������� ����� 3������� �������� ��� �������� ��� ��� � �� �� � !=��������� 3�� � ������ ��������� �� ���� �� .�� ������ � �� ��> ����� ������� �� ��� ��� ����� ��� ���� ������� �������� ��� � �� ���� �������� 8�� ?� �������������9�$ 3�� � #����� �<� !������ � '���# �/&��� � �� ����� � �: ����'����� �� '���# *

� ��&��� #������ ���� ������� ! �� ���/��� ����� ���� �� ����� �� '���� .��� �������� �� ���� ��� � �� ��������� �������� !����� ��� ��! � ��� ������ '���*# � �� ����� /����� � �� ��!��� � @����A �������� 81� �� �������������9

A környezettanulmány mint a szociális munkaegyik eszköze

A szociális munka kialakulása a szegénygondozás korszakára tehetõ. Az1869-ben Londonban létre jött Charity Organisations Society volt a szo-ciális munka elsõ szervezete. Az alapítvány adományokat gyûjtött és eze-ket kívánta elosztani a rászorultak között. Az akkori társadalmi felfogás-nak megfelelõen ehhez szigorúan mérlegelniük kellett a kérelmezõkéletkörülményeit és morális magatartását, azaz azt, hogy érdemes vagyérdemtelen az egyén vagy a család a segélyezésre. Ehhez voltak szüksé-gesek a baráti látogatók, a szociális munkások elõdei. Munkájuk soránismerték fel, hogy nem elegendõ az érdemes–érdemtelen dimenzióbanmérlegelni és adományt osztani, hanem sokkal hatékonyabban tudnaksegíteni, ha támaszt, segítséget is nyújtanak – vagyis gondoznak –, mertez ad esélyt a rászorulóknak helyzetük változtatásához. Ez vezetett aszociális gondozás, majd szociális munka kialakulásához. (Hegyesi–Koz-ma, 2002: 18)

Ez meghatározta a szociális munka kezdeti szakaszát. Mary Rich-mond 1917-ben megjelent könyve kapcsán Müller így fogalmaz: „A SocialDiagnosis hosszú oldalakon keresztül kelti azt a benyomást, mintha leendõ bûn-ügyi nyomozók részére íródott tankönyv lenne”. (Müller, 1992:71) Vagyis aszociális munka egyik legfontosabb feladata a rendelkezésre álló infor-mációkat begyûjteni, és azokat mérlegelni.

A szociális munka kialakulásának története alapján megállapítható,hogy tulajdonképpen a „környezettanulmány-szerû” tevékenységekszükségessége vezetett a szakma kialakulásához. Így a kezdeti környe-zettanulmány készítésbõl alakult ki a családlátogatás. Ha a szakma fej-lõdését vizsgáljuk, érdekes megállapítást tesz Neuffer, miszerint míg azUSA-ban megvetett és tilos volt a családlátogatás, addig Németországbanés más európai országokban a segítségnyújtás egyik legfontosabb eszkö-ze maradt. (Neuffer, 1990: 23) Ez a magyarországi szociális munka jelen-legi gyakorlatban is jelen van.

Ez a tény felveti a szociális munka kettõs mandátumának, a kontrollversus segítés dilemmáját. Bár ez a kérdés bonyolult szakmaelméleti kér-désekhez vezet, itt csak jeleznénk, hogy önmagában a kontroll negatívértelmezése nem egyértelmû. Ez a megközelítés leegyszerûsítés, mert akontrollnak is vannak segítõ elemei, és a segítésnek is vannak kontrollelemei (Pataki 2006: 99–109) Vagy például Pincus–Minahan szerzõpárosszerint a szociális munka kettõs feladatnak tesz eleget. Egyrészt szociáliskontrollt gyakorol a kliensek felé, de ezzel egyben a társadalom értékeit,normáit közvetíti a kliensek felé. (Szabó 1993: 15–16)

A szociális munka szótára valóban nem említi a környezettanulmánytkülön címszóként, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem a szociális munkaeszköze. Ugyanakkor a helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a családláto-gatás címszó alatt a következõ olvasható:

„Szociális munkás tevékenység, melynek során az ügyfelet lakásán keresik fel. Céljaés indoka sokféle lehet: történhet azért, mert a fogyatékkal élõ ügyfél másképp nemtudná felkeresni a szolgáltató intézményt, vagy mert a szakember a segítõ folyamatot

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 123

kívánja ezáltal is hatékonyabbá tenni az ügyfél számára otthonosabb környezetben,vagy a szomszédság bevonásának szándékával, vagy hatósági intézkedésként, kör-nyezettanulmány készítése céljából.” (Gosztonyi–Pik 1998: 30)

Bárdos Kata szerint ma összemosódik a környezettanulmány és a la-káson végzett szociális munka. Az elõzõ nem is tartozik a szociális mun-ka eszköztárába. A szociális munkások egy része (a fenntartó, munkáltatóönkormányzat utasítására) mégis rákényszerül alkalmazására. A szociálismunkások jelentõs része érzi, hogy a környezettanulmány személyiségijogokat sért. (Bárdos 2002: 137)

Ez a környezettanulmánnyal kapcsolatos kesze-kuszaság nemcsak azelméleti publikációkban érhetõ tetten, hanem a gyakorlatban dolgozószociális munkások számára is kézzel fogható probléma. Beszámolóikbólkiderül, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy most „környezünk” vagycsaládot látogatunk és e kettõ között mi a különbség. A „Háló” 2006.márciusi számában a gyakorló szociális munkások beszámolói a fenye-getettségtõl a pozitív tapasztalatokig terjednek. Van, aki arról számol be,hogy szociális munkásként készítve környezettanulmányt fel tudja oldania „hivatali légkörös” hangulatot és így sokkal jobb, ha szakember készítiazt. Több beszámoló problémaként említi, hogy a környezettanulmánykészítése során hatósági feladatot kell ellátni, nincs idõ a bizalmi kap-csolat kialakítására, nem egyszer fenyegetõen lépnek fel a családok a szo-ciális munkással szemben. (Családlátogatás – környezettanulmány a szo-ciális munkában – élõben, dr. Sziszik Erika gyûjtése, Háló, 2006. március).

A környezettanulmányt „kliensként” elszenvedõ örökbefogadó szülõkaz alábbi tapasztalatukat osztották meg a „Háló” olvasóival: „Reggel jötta gyámügyi ügyintézõ környezni. Keményen kioktatott, hogy a kiságy miért vana hálószobánkban. Mert ez helytelen. Tûrtem, hisz tõle függtem. De olyanrosszul esett. Mi köze hozzá?” „Csináltak egy 5 perces környezettanulmányt ésmindenképpen akartak valamiben segíteni. (???) Ezt elmondták legalább 10-szer.Mérges voltam, mert a pasi nem vette le a cipõjét, és úgy járta körbe a lakást.”A titoktartással kapcsolatos problémák is jellemzõek: „Utánkövetésre a vé-dõnõnk az eklatáns példa, aki a kettõvel lejjebb lakó csajnak mondta, hogy jönniekell hozzánk, mert majd beszámol a gyámügynek rólunk”. (És akik nem tudnakszociális munkásul, Gyenes Zsuzsa gyûjtése, Háló, 2006. március) Ezeka beszámolók pontosan rávilágítanak arra, hogy azokban a helyzetekben,melyekben nem kérdéses, hogy kell szakértõi véleményt (környezetta-nulmányt) készíteni, egyáltalán nem mindegy, hogy ki is készíti azt el.Ehhez a tevékenységhez szükségesek azok a többlettudások, amelyekkela szociális munkás rendelkezik.

Volt „frontvonalbeli” segítõként, és volt tereptanárként hasonló dol-gokról tudunk beszámolni. A mai magyar gyakorlatban a családlátogatásés a környezés, ha nem is szinonimák, de nagyjából hasonló jelentésselbírnak. Oktatóként is tapasztaljuk, hogy a hallgatók sem tesznek gyakrankülönbséget a két fogalom között, s amikor felsõbb évesként gyakorlatramennek, többnyire gyakorlati helyükön sem különül el élesen a két fo-galom.

Áttanulmányozva a különféle környezettanulmányi formanyomtatvá-nyokat, megállapítható, hogy két csoportra oszthatóak a kérdések. Van-

!"#$%&$ '�()*

124 ����� ����

nak objektív tényekre és szubjektív értékelésre vonatkozó kérdések. Azobjektív tényekre vonatkozó kérdések túlnyomó többségének megvála-szolásához nem kell megsérteni a magánszférát. Nem kell a lakáson meg-jelenni ahhoz, hogy megállapítsuk valakinek a jövedelmét, hogy kik lak-nak az adott lakásban, mekkora az adott lakás. Ezekhez az információk-hoz a hivatal más módon is hozzájuthat: APEH éves adóbevallás, Föld-hivatal, Gépjármû nyilvántartás, postán (majd valamikor interneten) kül-dött kérdõív kitöltetése stb. A „látogató” szubjektív benyomását firtatókérdések, mint a lakás berendezettsége, tisztasága stb. (vagy hogy holvan a kiságy), elvileg nem képezhetnék döntés alapját, hisz attól függ aválasz, hogy ki vizsgál, hogy milyen értékrendet képvisel a látogató. Azpedig, hogy milyen viszonyban vannak az egy lakásban élõk, milyennevelési stílust alkalmaznak (Gyvt. „Macis-lap”�) stb., nehezen állapít-ható meg egy látogatással.

Ennek ellenére követendõ példának tartjuk az egységes nyomtatvá-nyok alkalmazását, fõleg ha azok kidolgozása a szakma részvételével,szempontjainak figyelembe vételével történik, mert ez egyfajta szakmaiminõségre is garancia.�

Következtetések

Elsõ és legfontosabb következtetésünk, hogy ki kell mondani: semmilyenhatóságnak nincs joga megsérteni az állampolgárok magánszférához valójogát olyan esetekben, amikor a döntéshez szükséges információk kör-nyezettanulmány nélkül is könnyen megszerezhetõk. A pénzbeni ellátá-sok (segélyek) esetében ez a helyzet. Szükségesnek látjuk ennek a kér-désnek a tisztázásához Alkotmánybírósághoz fordulni, hogy állásfogla-lásával döntse el azt a dilemmát, hogy melyik jog erõsebb: a magánszféravédelme, vagy az ország gazdasági jóléte. Álláspontunk szerint erõsebbjog a magánszféra védelme, hiszen jelenleg azért nem tud érvényesülnia nyugati demokráciák gyakorlata (más közhivatalok nyilvántartásaiszolgálnak a mérlegelés alapjául segélyezés esetén), mert Magyarorszá-gon nem megfelelõek, vagy nem állnak rendelkezésre az ehhez szükségesnyilvántartások. Ha mégis úgy ítéli meg az Alkotmánybíróság, hogy asegélyezéshez is elkerülhetetlen a környezettanulmány alkalmazása, úgymeg kell teremteni ennek jogszabályi (elsõsorban törvényi) feltételeit, hi-

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 125

�( �::4*�� ��� ������ ����� ��� ������� ����������������� � ������������� ���� � ���<&��/ �������������� ������ � �� ������#�� ������� ������������������������� ,�� � .�� �� ������ � @"�������� 1�������A� ������=�� ���� � @��*.��A �� �������� ��������� � �������� ������

B �� �� � #�&�� ���������� �������� ��� �������=� ��� &����� ! �� � �� �������� ����� %'&/��� ?��������� 8�::5� &<���� 74*� ����9 &������ ���� �� �����'� �/� �@.��A �� C����� � D�����* � "����������� ������ �/��������� <������/&���� ,�'���� ���� !����<�� �� ����!� ��� ���������� ��������� ���� ������ ���������������� � ��� ���������+ 3 E���/2C�����2B���� ������������ � ������ ��� #�&��&��� ������� � ����� �����

���� ���������� �� �� � �� � ������ �������� ��� 8E���/2C�����2B���� $77$>$:-2$:49

szen jelenleg az a helyzet, hogy ahol bûn van ott van jog, ahol szegénységvan ott pedig nincs jog.

A második, hogy a jövedelmi-vagyoni helyzetet vizsgáló, szerintünkjogsértõ környezettanulmánytól élesen el kell választanai az olyan kör-nyezettanulmányokat, amelyek a hatóságokat – gyámhivatal, bíróság –abban segítik, hogy megalapozott döntést hozzanak. Figyelembe véve akörnyezettanulmány negatív hagyományait, javasoljuk e célra a szakértõivélemény elnevezés használatát. Pontosan meg kell határozni, hogy kikazok a szakértõk, akik ezt a véleményt elkészíthetik. Nemcsak az elne-vezés változna így meg, hanem a tartalom is, amennyiben a szakértõivéleménynek ki kellene térnie az összes körülményre, akár folyamatokleírására is. Véleményünk szerint elsõsorban szociális munkások lehet-nének ezek a szakértõk, akik a már kiépült szociális rendszernek köszön-hetõen szinte minden településen megtalálhatóak, és nagy valószínûség-gel amúgy is kapcsolatban állnak már az érintett egyénekkel, családok-kal, és iskolai felkészítésük során megfelelõ ismeretekkel vértezõdnek felegy ilyen szakértõi vélemény elkészítéséhez. Elképzelhetõnek tartjuk aztis, hogy nem minden szociális munkás kapná meg ezt a „szakértõi” stá-tust, hanem pl. csak a szakvizsgázottak. Ez egyrészt valós tartalommaltöltené meg a szakvizsgát, másrészt emelné a szociális munka mint pro-fesszionális szakma presztízsét.

A szakértõi véleménnyel kapcsolatos szakmai dilemmák egyszerreformai és tartalmi kérdéseket is felvethetnek. Ilyenek lehetnek: Értesít-sük-e elõre a klienst? Elõre megfogalmazott kérdések legyenek vagy szö-vegszerû legyen a környezettanulmány? Országosan egységes vagy helyiviszonyokhoz igazodó környezettanulmány kell-e? A kliens lakásán(helyszínen) kell elkészíteni, vagy a látogatás alapján, a munkahelyen?Aláírassuk-e a klienssel a környezettanulmányt? Egy vagy több látogatásalapján kell-e elkészíteni a környezettanulmányt?

Ezeket a kérdéseket csak gondolatébresztõkként tettük fel, jelezve,hogy a környezettanulmány elkészítése során mennyi szempont merül-het fel. Jól példázza ezt az Országos Pedagógiai Intézet gondozásában,1984-ben megjelent, és dr. Hazai Istvánné és dr. Csáki Judit által készített24 oldalas „Módszertani útmutató a környezettanulmány elkészítéséhez”címû anyag. Ezen belül kitérnek a környezettanulmány jogi szabályozá-saira, mikor, milyen esetben kell környezettanulmányt készíteni, majd akészítés szakmai kérdéseit veszik sorba a szerzõk. Kívánatos lenne, haakár kiindulópontként ezt az anyagot használva, több mint húsz év el-teltével, a szakma újra végig gondolná e kérdéseket.

Harmadsorban a szociális munkának élesen el kell választania a csa-ládok lakásán végzett szociális munkát a környezettanulmány készítésé-tõl. Ehhez ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni a szociális mun-ka módszertanát, amihez rendelkezésre állnak külföldi tapasztalatok.Ilyen pl. a németországi szociális munkában elterjedt, Hans Thiersch ne-vével fémjelzett hétköznap-orientált szociális munka. Ezen elmélet és an-nak gyakorlati megvalósításának megismerésével elindulhat egy szakmaivita, amely tisztázná ennek lehetséges magyarországi adaptációját, ésegyben megfogalmazódhatna, melyek a családok lakásán végzett szociá-

!"#$%&$ '�()*

126 ����� ����

lis munka lényeges jellemzõi. A jelenleg folyó sztenderdizációs folyamat-ba könnyen be lehetne illeszteni ezt a közös gondolkodást.

Úgy véljük, tizennyolc évvel a rendszerváltás után itt az ideje, hogya szociális szférában is megteremtsük az alapvetõ állampolgári jogok ér-vényesülésének a feltételeit.

Irodalom

������ ��� ���� � ������� �������� � ��������� �������� ���� ����� ��� ��������!�����"� ��������� �����������# $�������� $������ $�����!%

&��%� '����� ())( � $������������� !� ���������# �������&��%� '����� ���� � *���������+ �%"��������!%��# �������,�����"� ,!�� - .�� ������ ())/ � � ��������� ����� ��+���# �������0���� ������! - 1���� ��� ()/2 � 3+�������� 4���+ � ����"����������"

���!��5!�!6��# 7.�0�%"��� ,���� - ����� ��� ���� � � ��������� ����� - �����!�# ��� �����

������� �!�����"� ��������� �����������# $�������� $������ $�����!%# �6��� ,���� ())8 � �� �������"����� ����6�%"������ �!6��" %������ � ���9

������ �������%6�� ���+ :�% ���!���!��� !� ������"������+�# *$;<= ())8>? 3@����# A��B%��%�1�� ())� � 0�%"�� ��� � ��%5�!%�"4:�� 6�������C# DA�E$#E��BB��# 3�� ())� � F�� ���� ��� 0��B���# A��6���>�����#.���� ;�� ���8 � ���� �������� � ������� !� � ��%5� B�����+ �����������:�

� ��������� �!��!������ ��� *�!�"�� � ��������� �!��!��� ��%4:5�����# ������ ����� +���B# G�����!�-�������

$�6�����%# �6����� ())H � $������ �����# <��6��6���#$���+ ��� - <��� ���� 7����� - 0���� �!�� ���� � I0��� � �����!%!�J � ���������

��������� ��� �!�����"� $�������� �����������# $������ ����� ��� $���+ <�:�� ())? � $�������� �������� - ���!��� ������!�# �������$����� 4��� ���H � E���� �! �����%# 7�����# �������$��6���" ������ ()?K � � �������!� ���%!�"%������� �� I�%�� ��%"�� �����J

��B�:���!�� !� �����!�"�� �������!�� ()�)-?K # �������!G��%� ����� ���8 � � ����"����������" ��� � ��������� �����# ��������������

�������C ��� *�!�"�� � ��������� �!��!��� ��%4:5�����# ������ ����� +���B# G����9�!� -�������

'������ ,"��� ())2 � � �������������� ����B�%�����# DA�E$#

�� L����� $���������!� ()))� !�� � 6��"� ��������"���� ���� �"4:� �!��������������� �������� 6��"��!��� �!��@� :����!���6��>>MMM�����%���6�>�$'>:�������B>�>1?2*2K8H?81 2�H(*1(�K81�(��22)1HFC7���F������

;� ���� ��� ����� ��������� �������� ,"���� '����� %"N:!��# 0��+ ���8� ������� 1��������%��� - ����"����������" � ��������� �������� - !����� �� $������

*���� %"N:!��# 0��+ ���8 ������� 3�%"�� ;������� �!����+��# ���2 ����!���D�:!����+ � ������# %"�����9 !� �B:4��%�!��������# ���K� $�������� !� 3����@%"�

3�����!���� ���8D���� 3�%"�� <��!��� D3< � � ����+���� ���� �����"�%� .�()�)

��������� �� �������� �� ������

()�/� !�� OOOG�� ���!�"���� � �@������!�"���"��� !� � �N����� ��������������%!��5!�!��� !� �+���5����+�

�� �� � ���� �� ���������������� ����� � ��������� � �� ���������������� ��������

����� ���� 127

()2)� !�� OO� ���!�" � 3�%"�� ���������% �������"�()KH� !�� �G� ���!�" �� ������%��%���� ��:���� �������� ������"���+�()K)� !�� �G� ���!�" � .��%��� D���!�"���"����()H/� !�� �G� ���!�" � �@��� D���!�"���"����()/)� !�� OOO��� ���!�" �� �������"�5�+��%�+�())?� !�� ���� ���!�" � ��������� �%��%����+� !� ��������� ���������+�())?� !�� OOO�� ���!�" �� ������ :�%�� !� ������� ��������%�� �!����!���P())2� !�� OOO�G� ���!�" � �������!%���())H� !�� OOO�� ���!�" � %"������� �!����!��� !� � %"��@%"� �%��%����+����2� !�� 1O<� ���!�" � ����%��%���� 6�+��%� ��:���� !� ����%����� �������� ���9

���"���+����K� !�� 0��� �G� ���!�" MMM�%�%��96������

�H�(��>()�)� 3�%"�� �����"� �%����%@%"9��������� �������# � �@������!�"���"9��� !� � �N����� ����������� ���%!��5!�!��� !� �+���5����+� ��+�+ ()�/� OOOG����!�"������� � B�������4���� �������+ ������� B�:���!��� B�%��� ��������9�!��� �!%��6�:��� ��%"����

?�>())?� ��� (H� ����� ������� � %"����������!�� ���%��� ��%�����5������ ���9���"���+�# ������� � ��������� �������� �%!�"�!�!6�� B��6������6�+ �����"5!���9�+�

(2)>())H� �O� (�� ����� ������� � %"��6�+��%���+�# ������� � %"������!�����!� %"��@%"� ��:�����+�

H>())/� ���� ((� E3 ������� � B�������4�� ���B�%+ B��@%"���!��� �!%��6�:��� ���9���"���+�

� (H>���?� G�� �2� � .��B�%+ &��@%"���� $���%��� ��!���"�!%!���# ������� �66���������+�+�� �%"�� �%����%@%"9��������� ��������� �+���5����+�

8?>���8� ���� �H� ����� ������� � �!������ !� ���!������� ��������� �������� �%!�"9�!�!��� !� ��%�����5������# ������� B��"+�5������ �!������ ������"���+�

(�?2>�>())K� �� 6������)>())/� ���� �H� �� 6������K8>�����O�� �/� �� 6������

BÚCSÚ

�� *�!�" �����+� ����%�� �����6�!�# �!%�� �� ���� ���������� B�:������������!%# 6�%" ����� ������� ���� ����� �� ���� !������ �BB!�� �����9����!� ����%��� � ���� - �����:� �!��@� ����%�� ����� ����� ����������� 6!���������� �������� ����������# �� ��������" ��� ������ !���������%"N�@�� �%" ����� ���������# �6�� � ������ ������ ������� � ��� ���%B��� ���!���!� 3� ������ � ��%���! - ��������+�# ��:+�+�# � ��� �:�����!��@%"����� � ������ �%"���� �����% ����� �:���� �!��@%"��P -# ���6��� 6���� ��%����� � ������ �@���!� ���5�� � ������6�� ����� ���+ B����%4:��� �������� L� ����� �!%� �� !��� � I�����������J# ��� ��������I�� !��J� &��� ����� %������� B��!�5�# B���� �������%����� ������ ��!9���� 6���%���# � 6��������-��%"����� !������# �� ��������+�# � �����!���9���# ���@��� ����!��� ��%������+�� �� ����� B����+�# 6� :+� ���!������ � �9�����%��C $�����!�� ��� �������� ������ 0� �5�� �����!� ���� � ��9�!����# ���� �� 5����� � �������� �� ����� � ������������� *����"� �����B�%��� �!% ����!����# �� ��"�� �!�"�!%N# ����"� � ���!�# ��� B�%�������� �66�� &��� �������� ����� ������ ������

!"#$%&$ '�()*

128 ����� ����