Vámlogisztikaunipub.lib.uni-corvinus.hu/4661/1/Vamlogisztika_jegyzet... · 2020. 2. 6. ·...
Transcript of Vámlogisztikaunipub.lib.uni-corvinus.hu/4661/1/Vamlogisztika_jegyzet... · 2020. 2. 6. ·...
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és
szakirányú továbbképzések fejlesztése”
Vámlogisztika
Jegyzet
SZERKESZTŐ: DR. GELEI ANDREA
SZERZŐK: DR. GELEI ANDREA, GÖDÖNY MIKLÓS,
HÁLÁM SZABOLCS, NIETSCH TAMÁS, ROZGONYI SÁNDOR,
SKRÁM KATALIN, TELEKI JÓZSEF,
TOLNAINÉ DR. TÓTH VERONIKA, VIZSY JÓZSEF
2020
EFOP-3.5.1-16-2017-00001
Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú
továbbképzések fejlesztése
Budapesti Corvinus Egyetem
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
2
© dr. Gelei Andrea, Gödöny Miklós, Hálám Szabolcs, Nietsch Tamás, Rozgonyi Sándor,
Skrám Katalin, Teleki József, Tolnainé dr. Tóth Veronika, Vizsy József, 2019
ISBN 978-963-503-804-6
Felelős kiadó: Budapesti Corvinus Egyetem
A kiadásért felel: Lánczi András
Olvasószerkesztő: Székely Krisztina
Készült a Budapesti Corvinus Egyetem digitális nyomdájában
Nyomdavezető: Dobozi Erika
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
3
Tartalomjegyzék
A szerzők rövid bemutatása ......................................................................................................... 8
1. Ellátásilánc-menedzsment a globális gazdaságban – vámszakmai aspektusok ..................... 11
Bevezetés.................................................................................................................................... 11
1.1. Alapozás – Globális ellátási láncok és menedzsmentjük............................................. 14
1.2. Az ellátási láncok struktúráját meghatározó vezetői döntések .................................... 17
1.3. Az ellátási lánc-menedzsment vámlogisztikai megközelítésben ................................. 22
1.4. Az ellátási lánc teljesítménye ...................................................................................... 25
1.4.1. Logisztika a vállalatok kettős értékteremtésében ................................................. 26
1.4.2. A logisztikai folyamat teljesítményének mérése .................................................. 29
1.4.3. Az ellátási lánc teljesítménye ............................................................................... 33
Záró gondolatok ......................................................................................................................... 37
Hivatkozások jegyzéke............................................................................................................... 38
2. fejezet: A vámlogisztikai megoldások vámügyi keretrendszere ............................................ 41
Bevezetés.................................................................................................................................... 41
2.1. A kereskedelempolitikai makrokörnyezet – globális szinten ...................................... 42
2.2. Szűkebb kereskedelempolitikai környezetünk, az EU kereskedelempolitikája ........... 49
2.3. Vámpolitikai eszközrendszer a versenyképesség szolgálatában ................................. 51
2.4. A kereskedelempolitika és a vámjog közös metszete: a származás ............................. 54
2.5. Származás vagy vámuniós státusz? ............................................................................. 58
2.6. A vámok alkalmazásának egyéb nemzetközi szabályzói ............................................ 59
2.7. Nemzetközi standardok a kiemelt ügyféli minőségre .................................................. 64
2.8. Nemzetközi szerződések horizontális kapcsolata a vámok alkalmazásához ............... 66
2.8.1. Árutovábbítási egyezmények, mint nemzetközi kapcsolódási pontok ................. 66
2.8.2. Vámmentességi jogcímek nemzetközi jogforrásokból ......................................... 68
2.9. Vámügyekre is hatással lévő nem jogszabályi nemzetközi szabályzók ...................... 69
2.10. Konklúzió ................................................................................................................. 69
Záró gondolatok ......................................................................................................................... 71
Hivatkozások jegyzéke............................................................................................................... 73
3. fejezet: A vám és a versenyképesség makrogazdasági aspektusai......................................... 75
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
4
Bevezetés.................................................................................................................................... 75
3.1. Versenyképesség szintek és alapfogalmak .................................................................. 76
3.2. A tagállami vámhatósági jogalkalmazás versenyképességi aspektusai, a
vámszolgáltatások uniós versenye ......................................................................................... 78
3.3. Az EU versenyképességi célkitűzései és eszközrendszere a vám és a vámszabályozás
esetében .................................................................................................................................. 81
3.4. Kihívások kezelése ...................................................................................................... 84
3.5. Esettanulmány: Hogyan kezelte (kezeli) az EU a határon átnyúló e-kereskedelem
jelentette kihívásokat az adó- és vámeljárásokban? ............................................................... 89
Záró gondolatok ......................................................................................................................... 90
Hivatkozások jegyzéke............................................................................................................... 90
4. fejezet: Vámlogisztikai alapok ............................................................................................... 93
Bevezetés.................................................................................................................................... 93
4.1. Nemzetközi jogszabályi környezet és annak alakulása ............................................... 94
4.1.1. Rövid áttekintés a jelenleg hatályos vámértékre vonatkozó szabályok
kialakulásáról ..................................................................................................................... 94
4.1.2. A vámértékre vonatkozó Uniós jogszabályi rendszer .......................................... 96
4.2. Az Uniós Vámkódex vámérték vonatkozású rendelkezései ........................................ 97
4.2.1. Az ügyleti érték módszer ...................................................................................... 98
4.2.2. Az ügyleti érték alkalmazásának feltételei ......................................................... 102
4.2.3. Az ügyleti érték kiegészítése .............................................................................. 102
4.2.4. A vámérték meghatározás másodlagos módszerei ............................................. 104
4.3. Incoterms 2010 és vámérték ...................................................................................... 106
4.3.1. Bármely fuvarozási mód esetén ......................................................................... 107
4.3.2. Tengeri és belvízi fuvarozás esetén .................................................................... 112
Záró gondolatok ....................................................................................................................... 113
Hivatkozások jegyzéke............................................................................................................. 113
5. fejezet: Vámeljárások a vállalati versenyképesség szolgálatában ....................................... 115
Bevezetés.................................................................................................................................. 115
5.1. Szabad forgalomba bocsátás ...................................................................................... 116
5.2. Kivitel ........................................................................................................................ 117
5.3. Különleges eljárások .................................................................................................. 120
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
5
5.3.1. Árutovábbítás (külső és belső árutovábbítás) ..................................................... 121
5.3.2. Tárolás ................................................................................................................ 124
5.3.3. Különleges felhasználás ..................................................................................... 130
5.3.4. Feldolgozás ......................................................................................................... 140
5.4. Hogyan valósul meg az elmélet a gyakorlatban?....................................................... 146
Záró gondolatok ....................................................................................................................... 149
Hivatkozások jegyzéke............................................................................................................. 150
6. Versenyképes vámszakmai megoldások feltételrendszere – fókuszban a vámspecifikus
engedélyek összekapcsolódó rendszere ....................................................................................... 152
Bevezetés.................................................................................................................................. 152
6.1. Az AEO engedély ...................................................................................................... 157
6.2. A vámlogisztikai eszközök közötti kapcsolat ............................................................ 158
6.2.1. A vámjogi engedélyek rendszere........................................................................ 160
6.2.2. Vámszolgáltatási tevékenység közvetlen vámjogi képviseletben ...................... 163
6.2.3. Vámszolgáltatási tevékenység közvetett vámjogi képviseletben ....................... 163
Záró gondolatok ....................................................................................................................... 166
Hivatkozások jegyzéke............................................................................................................. 167
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
6
Ábrák jegyzéke
1.1. ábra. Egy ellátási lánc tipikus felépítése, struktúrája .............................................................. 15
1.2. ábra: A kiterjesztett ellátási lánc (vagy hálózat) ..................................................................... 16
1.3. ábra: A mosolygörbe ............................................................................................................... 18
1.4. ábra: A globális értékláncok, azaz belső üzleti hálózatok struktúráját meghatározó döntések
tartalma és kapcsolatrendszere ....................................................................................................... 20
1.5. ábra: A vevői érték koncepciója és építőelemei ...................................................................... 26
1.6. ábra: A stratégiai profit modell felépítése ............................................................................... 29
1.7. ábra: Kapcsolatrendszer a vevői ill. tulajdonosi érték dimenziói és az egyes
teljesítménymutatók között ............................................................................................................ 32
1.8. ábra: Példa az ellátási lánc készlet és folyamat térképére ....................................................... 35
1.9. ábra: A vámlogisztikai megoldások hatása a vállalatok értékteremtő képességére, végső
soron versenyképességére – elméleti modell ................................................................................. 36
2.1. ábra: WTO tagállamok és megfigyelők .................................................................................. 43
2.2. ábra: Az Uniós kereskedelem helyzete 2017-ben ................................................................... 50
2.3. ábra: Mátyás király oklevele 1496-ból .................................................................................... 52
2.4. ábra: A gazdasági integráció fokozatai ................................................................................... 53
2.5. ábra: A Vámügyi Világszervezet logója ................................................................................. 60
2.6. ábra: A SAFE csomag ............................................................................................................. 65
2.7. ábra: Globális ellátási lánc ...................................................................................................... 72
3.1. ábra: Az EU nemzetközi import-export kapcsolatai ............................................................... 83
5.1. ábra: Vámraktározási eljáráshoz kapcsolódó, illetve azt lezáró vámeljárások ..................... 128
5.2. ábra: Záhony-Port Zrt. telephelye madártávlatban ................................................................ 129
5.3. ábra: Aktív feldolgozási eljáráshoz kapcsolódó, illetve azt lezáró vámeljárások ................. 144
5.4. ábra: Passzív feldolgozási eljáráshoz kapcsolódó, illetve azt lezáró vámeljárások .............. 146
5.5. ábra: Vámeljárások és kapcsolódó vámlogisztikai megoldások hatása a vevői és a tulajdonosi
értékre - példák ............................................................................................................................. 150
6.1. ábra: A vámjogi engedélyek rendszere ................................................................................. 160
6.2. ábra: Az EGYKE nyomtatvány – példa ................................................................................ 165
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
7
Táblázatok jegyzéke
1.1. táblázat: A globális értékláncok, ellátási láncok rendszerhatékonyságát támogató különböző
irányítási típusok ............................................................................................................................ 24
5.1. táblázat: Az engedély lényeges elemeinek összehasonlítása ................................................ 131
6.1. táblázat: A vámlogisztika témaköre szempontjából legfontosabb rövidítések jelentése ...... 154
6.2. táblázat: A vámlogisztika témaköre szempontjából legfontosabb fogalmak jelentése ......... 155
6.3. táblázat: A vámlogisztikai eszközök közötti kapcsolatrendszer ........................................... 159
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
8
A szerzők rövid bemutatása
dr. Gelei Andrea
1991-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) jogelődjén. Egyetemi
doktori fokozatát 1996-ban, PhD-ját 2007-ben szerezte ugyan itt. 2014-ben
habilitált. Számos neves európai es amerikai egyetem ösztöndíjasa volt:
Mannheim Universität, Harvard Business School, Massachusetts Institute of
Technology. A BCE Vállalatgazdaságtan Tanszékéhez (ma Intézet) 1991-ben
csatlakozott, mint kutatási asszisztens, ma az Intézet egyetemi tanára. 2005–
2012 között az Intézet keretei között működő Logisztika és Ellátási Lánc
Menedzsment Tanszék vezetője. Meghatározó szerepe volt a Logisztikai
menedzsment mesterszak országos alapításában és a BCE-n történő
indításában. 2012-ig a mesterszak vezetője. 2008 óta a Magyar Logisztikai,
Beszerzési és Készletezési Társaság Elnökségének tagja, 2018 óta a Magyar
Vámügyi Szövetség tagja. 2008 óta a Magyar Tudományos Akadémia Logisztikai Osztályközi
Bizottságának tagja. A Magyar Tudományos Művek Tárában több mint 200 közleménye található.
Gödöny Miklós
A ROYAL SPED Szállítmányozói Zrt. vámszakmai igazgatójaként és
a VÁM SERVICE Vámkezelő Kft. ügyvezetőjeként tevékenykedik.
Korábban a vámigazgatásban külkereskedelmi áruforgalmi és jövedéki
szakterületen, míg a civil szférában vámszakértőként dolgozott.
Külkereskedelmi Főiskolán közgazdászként végezte felsőfokú
tanulmányait, melyet kiegészített a Pécsi Tudományegyetemen Európai
Unió szakértő, illetőleg a Budapesti Corvinus Egyetemen
Vámlogisztikai szakközgazdász képzettséggel. A Magyar Vámügyi
Szövetség szervezésében vámjogi szakértő vizsgát tett, melynek alapján
a Pénzügyminisztérium által regisztrált vámtanácsadó.
Hálám Szabolcs
Az Audi Hungaria Zrt. Vámosztályának vezetője. A Budapesti Corvinus
Egyetem Vámlogisztika szakirányú továbbképzési szakán, az Ellátásilánc-
menedzsment tárgyon belül oktatja a vámjog gyakorlati alkalmazását.
Korábban főleg vámstratégiai projektekkel foglalkozott, mint például a
vámszabadterületi státusz megszűntetése, vállalat felkészítése az uniós
csatlakozásra, az új autógyár vámfolyamatainak kialakítása, AEO engedély
megszerzése, cégjogi átalakulás koordinálása. Közvetlenül az uniós
csatlakozás után lehetősége volt egy évet eltölteni az Audi AG. ingolstadti
vámosztályán, ahol az egységes engedély bevezetésén dolgozott.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
9
Nietsch Tamás
Okleveles közgazda, 1957-ben született Budapesten. A
Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán 1980-
ban szerzett diplomáját követően 1981-ben felsőfokú nemzetközi
szállítmányozó szakvizsgát tett. Az 1980-as években nemzetközi
szállítmányozással, külkereskedelmi bonyolítással, raktározással, közúti
fuvarozással foglalkozó vállalatok ügyintézője, majd 1983-tól
középfokú, 1986-tól felső vezetője. 1989-ben megalapított és általa
vezetett vállalkozása 2006-ig vámügynökségként működött. 2006 óta egy
multinacionális vállalat Európa, Közel-Kelet és Afrika régiójának
vámmal és a kereskedelem jogszerűségének biztosításával foglalkozó
regionális vezetője.
Rozgonyi Sándor
Szakmai pályafutását a Vám- és Pénzügyőrségnél kezdte. Az elmúlt húsz
évben multinacionális termelő és logisztikai vállalatoknál vámszakmai
vezetői beosztásban dolgozott. Szakterülete a komplex logisztikai
folyamatok támogatása, vámeljárások kidolgozása és működtetése. A
Magyar Vámügyi Szövetség elnökségi tagjaként aktívan közreműködik a
hazai és nemzetközi vámjogszabályok véleményezésében, fejlesztésében és
oktatásában. A Budapesti Corvinus Egyetemen gyakorlati vámlogisztikai
ismereteket oktat.
Skrám Katalin
1998-ban a Külkereskedelmi Főiskolán végzett közgazdászként,
külgazdasági szakon, logisztika szakirányon. Pályafutását logisztikai
szakterületen kezdte, később vámszakmai területre specializálódott. Egy
meghatározó magyar vámügynökség vezető munkatársaként kis, közép és
multinacionális vállalkozások napi vámügyeivel, vámtanácsadással és
vámügyi stratégiai tervezéssel foglalkozott. Számos fórumon európai uniós
vámjogot oktatott Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozása
kapcsán. A Magyar Vámügyi Szövetség Szakmai és Nemzetközi
Bizottságának elnökeként több országos és nemzetközi rendezvényen
képviselte a szövetséget. 2009 és 2015 között az Európai Bizottság Adóügyi
és Vámuniós Főigazgatóságán (DG TAXUD) az Uniós Vámkódex és
kapcsolódó jogszabályi rendelkezések kidolgozásában vett részt. 2018 óta saját vállalkozásában
vámjogi szaktanácsadással és vámszakmai oktatással foglalkozik.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
10
Teleki József
Közgazdász. Több évtizedes, az államigazgatásban szerzett vámszakmai
tapasztalattal rendelkezik. Részt vett Magyarország Tranzit Egyezményhez
való csatlakozásának előkészítésében, majd működtetésében.
Közreműködött a szabad forgalomba bocsájtás és az export vámeljárások
hazai elektronizálásában. 2011-től a repülőtéri vámszolgálatot vezeti.
Rendszeresen tart előadásokat vámszakmai és logisztikai konferenciákon,
több szakkönyv társszerzője. Legújabban a határon átnyúló e-kereskedelem
vámügyi megoldásaival foglalkozik.
Tolnainé dr. Tóth Veronika
A Magyar Vámügyi Szövetség főtitkára. A Budapesti Corvinus Egyetemen a
Vámlogisztika szakirányú továbbképzésben, a Pázmány Péter Egyetemen a
Pénzügyi szakjogász képzésében oktat vámpolitikát és vámjogot. Korábban a
Pénzügyminisztérium Vámosztályának vezetőjeként a nemzeti vámjogi
jogalkotásban, és uniós csatlakozásunkat követően az EU vámügyi
munkacsoportjaiban a magyar álláspont kialakításában és képviseletében
dolgozott. Részt vett az EU Bizottság Adó- és Vámügyi Főigazgatósága
(TAXUD), az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) és a Vám Világszervezet
(VVSZ) munkatársaival folytatott egyeztetéseken.
Vizsy József
Jelenleg az AVON Cosmetics Magyarország Kft. disztribúciós központjában
dolgozik a Pannónia régió szállítmányozási és vámügyi vezetőjeként. Hat
kelet-közép-európai ország disztribúciós és vámügyi tevékenységének
irányításáért felel. Korábban a Magyar Államvasutak Vezérigazgatóságán, a
vám- és határforgalmi ügyek irányításáért, koordinálásáért volt felelős. A
Budapesti Corvinus Egyetem több szakirányú továbbképzési szakán
óraadóként vámlogisztikai ismereteket oktat logisztikusoknak és
beszerzőknek.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
11
1. Ellátásilánc-menedzsment a globális gazdaságban – vámszakmai
aspektusok
Szerző: dr. Gelei Andrea
A fejezet célja: A vámlogisztikai megoldások gazdálkodástudományi megalapozása, elhelyezése a
nemzetközi ellátási láncok versenyképes menedzsmentjének eszköztárában.
A versenyképesség értelmezési szintjei – mezo szintű versenyképesség
Alapfogalmak (üzleti hálózat, globális értéklánc, ellátási lánc, külső, belső ellátási láncok,
kiterjesztett ellátási lánc, ellátásilánc-menedzsment)
Az ellátási láncok struktúrájának kialakítása
Teljesítmény – a kiemelt érintettek számára teremtett érték
Az ellátási lánc teljesítményének összetevői
Bevezetés
A 20. század második fele a globalizáció felgyorsulását hozta. A nemzetközi kereskedelem
liberalizációja együtt járt a tőke szabad áramlása előtt álló akadályok jelentős részének
lebontásával. Így a gazdasági globalizáció motorja ebben az időszakban a működőtőke-
befektetések (más néven közvetlentőke-befektetések) voltak. Ebben az időszakban az
infokommunikáció terén végbement forradalom és az innovatív logisztikai megoldások elterjedése
jelentős mértékben csökkentette a globális gazdasági térben zajló tranzakciók költségeit. Mindez
elősegítette a globális munkamegosztás erősödését, és ezzel a transznacionális vállalatok és üzleti
hálózataik térnyerését.
Ezeknek az új, hálózati jellegű szervezeti struktúráknak (Laage-Hellman – Gadde, 1996) a
kialakulásával újraértelmeződött a versenyképesség fogalma. A mikro- és makroszintű
versenyképesség közé beékelődött az ún. mezo szintű versenyképesség, mely mindkét
hagyományosnak tekinthető versenyképesség alapvető forrása lett. A mikro szintű, azaz vállalati
versenyképesség esetén az elemzés alapegysége a jogi személyiséggel rendelkező üzleti
vállalkozás szervezeti kereteként értelmezett vállalat (company) (Chikán, 2008, 24. old.). A makro
szintű versenyképesség pedig az egyes országok gazdasági teljesítőképességét ragadja meg. A két
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
12
klasszikus versenyképességi elemzési szint összefügg egymással (Chikán, 2017), ugyanakkor, ma
már mindegyikük csak a globális gazdaság hálózati struktúráiba beágyazottan vizsgálható. A
versenyképesség szempontjából tehát mára meghatározóvá vált ezeknek a mezo szintű
struktúráknak a versenyképessége. E struktúrák megnevezésére a gazdálkodástudomány különféle
diszciplínái eltérő fogalmakat használnak. Ilyen a szervezetelméletben a vállalatcsoport (Bühner et
al., 2002), amely a hagyományos vállalatok tulajdonosi és irányítási szempontból homogén
hálózatát jelöli. A hazai kkv szektor jelentős része ilyen vállalatcsoportok beszállítóiként
tevékenykedik, és a magyar gazdaság példája is jól mutatja, mennyire erős hatással bír e
vállalatcsoportok egy-egy betelepült leányvállalata az egész gazdaság makroszintű
versenyképességére.
Más diszciplínák, másképp közelítenek e hálózati struktúrákhoz. A vállalatok értékteremtési
logikáját középpontba állító ún. értékkonfiguráció elemzés (Stabel – Fjeldstad, 1998) alapvető
célja, hogy megértse a vállalat, vagy vállalatcsoport komplex értékteremtő folyamatrendszerét, és
képes legyen arra, hogy azokat lebontsa, dekomponálja és ábrázolja abból a célból, hogy azonosítsa
a stratégiailag fontos folyamatelemeket és az értékteremtés logikáját. Legismertebb vállalat szintű
értékkonfiguráció az ún. értéklánc (Porter, 1985), amely egy termelő vállalat értékteremtésének
logikáját írja le. Ma már azonban inkább globális értékláncokról (Global Value Chain, GVC)
(Gereffi et al., 2005) kell beszélnünk, hiszen az értéktermelés egyre nagyobb része globálisan
szétszórt leányvállalatok összetett rendszereibe szerveződik. Ezek a globális értékláncok ráadásul
összekapcsolódnak egymással, bonyolult üzleti hálózatokat hozva létre.
A vállalatok folyamatainak dekomponálása az elmúlt évtizedekben igen intenzívvé vált, azaz ezek
a GVC-k egyre hosszabbá, egyre széttöredezettebbé váltak. Az OECD kialakította az ún. értéklánc-
részvételi mutatót (De Backer – Miroudot, 2012), amely két mutató értének összege: Egy ország
exportjában a külföldi hozzáadott érték hányada, illetve az adott országban előállított köztes
termékek hányada más (harmadik) országok exportjában. Az értéklánc-részvételi mutató
megmutatja az adott értéklánc integráltságát. „Míg az USA esetében például a mutató első
összetevője (a külföldi hozzáadott érték hányada az exportban) 10% alatt marad, ha a második
összetevőt is figyelembe vesszük (az USA-ban előállított köztes termékek integrálása más országok
exporttermékeibe, hozzáadott érték-alapon) akkor az értéklánc-részvételi mutató már meghaladja
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
13
a 40%-ot. Az OECD értéklánc-részvételi indexének rangsorában 2005-ben első helyen szerepelt
(33 vizsgált OECD-tagállam közül) a Cseh Köztársaság: 65% feletti értékkel. (Magyarország nem
sokkal 65% alatt, az ötödik helyen).” (Szalavetz, 2015, 26. old.)
A globális értéklánc mellett a hálózati típusú kvázi szervezeti egységek közé tartozik maga az
ellátási lánc is, melynek elemzése fejezetünk középpontjában áll. A reálfolyamatokat felölelő,
összetett, globális ellátási láncok a gazdaság hálózatosodásával, és a GVC-k kialakulásával
párhuzamosan jönnek létre. Ezeknek az ellátási láncoknak a hatékony kezelése igen összetett
feladat, számos konkrét technika, ellátásilánc-menedzsment megoldás révén valósul meg (Gelei,
2003). Jegyzetünk ezek közül a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolható azon vámlogisztikai
megoldásokat tárgyalja, melyeket az Európai Unió közös vámpolitikája biztosít a globális
versenyben helyt állni kívánó uniós vállalatok, vállalatcsoportok számára. Külön aktualitást ad a
témakörnek az Európai Unió vámjogi szabályozásában a 2016. május 1-jétől érvényes új Uniós
Vámkódex, amely megerősítette az EU vámszabályozásának versenyképességi irányultságát.
Fontosnak tartjuk, hogy erre a szabályozásra, mint versenyképességi eszközrendszerre gondoljanak
a vállalatvezetők, hiszen az abban biztosított megoldások közvetlenül és erőteljesen képesek azt
befolyásolni. A versenyképesség korábban említett elemzési szintjei közül könyvük a mezo szintű
versenyképességhez kapcsolódik leginkább, hiszen ezeknek a vámlogisztikai megoldásoknak
jelentős része éppen az értékláncok, ellátási láncok fragmentációja során kialakuló összetett,
földrajzilag is szétszórt struktúrákban zajló reálfolyamatok mentén értelmezhető és alkalmazható.
Az EU vámlogisztikai megoldásainak tárgyalását megalapozó ellátásilánc-menedzsment fejezet is
a versenyképesség oldaláról közelít, ezért külön alfejezet szól az ellátási lánc teljesítményének
értelmezéséről. Elsőként azonban az ellátási láncot és kapcsolódó fogalmait értelmezzük. Ezt
követően bemutatjuk azokat a vezetői döntéseket, melyek révén az ellátási láncoknak a globális
struktúrái kialakulnak. E struktúrák kialakításával jön létre az a munkamegosztás, amely a globális
kereskedelmi folyamatokat meghatározó áruáramlási folyamatokat generálja. Ezek ismerete nélkül
a különféle vámlogisztikai megoldásokról nem lehet megalapozottan dönteni. Ezt követően külön
fejezetben tárgyaljuk az ellátási láncok teljesítményét. Kialakítunk egy ellátási lánc teljesítmény
koncepciót, amely alkalmas arra, hogy megmutassa, hogyan hat egy vámlogisztikai, megoldás az
ellátási lánc teljesítményére. Ezt a koncepciót a későbbiekben is alkalmazzuk az adott megoldások
teljesítmény hatásainak bemutatására.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
14
1.1. Alapozás – Globális ellátási láncok és menedzsmentjük
A fejezet Bevezetőjében a globális gazdaság összetett, hálózati jellegű struktúráinak fontosságáról
volt szó. Legáltalánosabb értelemben a hálózat – így az üzleti hálózat is – egy olyan struktúra,
amelyben számos csomópont számos szálon keresztül kapcsolódik egymáshoz. A csomópontok az
üzleti hálózatokban az egyes üzleti egységek, mint pl. termelő cégek, vevők, logisztikai, vagy
éppen pénzügyi szolgáltatók. Az összekötő szálak pedig e csomópontok közötti kapcsolatként
értelmezhetők. Minden üzleti hálózatban mind a csomópontoknak, mind a szálaknak megvan a
sajátos, speciális tartalmuk (Håkansson, 1997). Az üzleti hálózatok ráadásul állandóan fejlődő,
változó, rendkívül komplex egységek, és mint ilyenek, csak igen nehezen vizsgálhatók. Ezért az
üzleti hálózat fogalma mellett elterjedt a hálózatok adott szempont szerint történő leszűkített
értelmezése és annak vizsgálata. Az irodalomban például elterjedt a belső, illetve a külső üzleti
hálózat fogalma (Borbély, 2001). Belső üzleti hálózatnak tekintjük egy adott üzleti hálózatban
meghatározó, központi szerepet játszó, jellemzően transznacionális nagyvállalat belső (az
anyavállalat által tulajdonolt) szervezeti egységeit, illetve a közöttük lévő kapcsolatokat. (Vegyük
észre, hogy a belső üzleti hálózat és a globális értéklánc szinonim fogalmak!) Külső üzleti hálózat
pedig e vállalatcsoport tagjaihoz kapcsolódó, különféle szintű és típusú beszállítókat, valamint a
vállalatcsoport termékeinek értékesítésére szerveződött, de attól független szervezeteket és azok
további kapcsolatrendszerét öleli fel.
Mint korábban már utaltunk rá, az ellátási lánc is hálózati jellegű struktúra. Az egyik
legelterjedtebb ellátási lánc értelmezés szerint az nem más, mint három, vagy több szervezetből
álló csoport, mely tagjai közvetlenül részt vesznek meghatározott termék- és szolgáltatáscsomag
kapcsán szükségessé váló, a forrástól a végső felhasználás felé irányuló termék- és értékáramlás
biztosításában (Mentzer et al., 2001). Érdekes, hogy az ellátási lánc ilyen módon történő
értelmezése a lánc szereplőire, tehát az üzleti hálózat egyik építőkövére, a csomópontokra helyezi
a hangsúlyt, de nem hangsúlyozza a másik építőelemet, a szereplők közötti kapcsolatokat. Az
ellátási lánc tipikus szereplői az ún. központi vállalat, az a szereplő, akinek ennek az összetett
elemzési egységnek úgymond a motorja, a koordinációt, irányítást végző szereplő. Az ellátási lánc
központi vállalata jellemzően erős, a végső fogyasztói értékteremtésre alkalmas termék- és
szolgáltatáscsomag előállításában központi szerepet játszó, gyakran transznacionális nagyvállalat.
További szereplők, az első, másod stb. körös beszállítók, beleértve a végső, jellemzően alapanyag
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
15
beszállítókat; illetve a közvetlen, első körös, illetve a közvetett megrendelők, beleértve a végső
fogyasztót.
Az előzőek szerint értelmezett, tehát az ellátási lánc szereplőire (csomópontjaira) hangsúlyt
helyező ellátási lánc valójában azonban szintén nem láncszerű felépítést mutat, sokkal inkább
hálózatra hasonlít. Ezért gyakran az ellátási lánc fogalmával azonos tartalommal szokás az ellátási
háló kifejezést is használni.
1.1. ábra. Egy ellátási lánc tipikus felépítése, struktúrája
Forrás: Lambert ed. 2008, 6. old.
Az ellátási lánc definícióinak egy része tehát a szereplőket hangsúlyozza, azokat helyezi
középpontba. Egy másik megközelítés szerint az ellátási láncot úgy értelmezzük, mint adott
termék- és szolgáltatáscsomag létrehozásához szükséges értékteremtő – termelési és logisztikai –
folyamatok együttműködő szervezeteken átívelő sorozata, amely vevői igények kielégítésére
alkalmas terméket, illetve szolgáltatást hoz létre (Chikán, 1997). Ez a definíció az elemzés
középpontjába azokat a reálfolyamatokat helyezi, amelyeken keresztül a végső fogyasztó
igényének kielégítéséhez szükséges termék- és szolgáltatás létrejön. Az ellátási lánc tehát végső
1
2
3
n …
1
2
n …
1
n
…
1
2
3
n …
1
n …
1
2
n …
1
2
n …
1
n …
1
2
n …
Központi vállalat
Beszállítók Vevők
Központi vállalat ellátási
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
16
soron a tágan értelmezett üzleti hálózat egy részhalmaza, amely azokat a vállalatokat és
kapcsolatrendszereiket öleli fel, melyek a reálfolyamatok – termelési és logisztikai folyamatok –
mentén alakulnak ki. A külső és belső üzleti hálózat fogalmaihoz hasonlóan az ellátási láncokat
szintén két alapvető részre bonthatjuk, a külső és a belső ellátási láncokra.
Az ellátási lánc fogalma mellett az utóbbi évtizedben egyre inkább elterjedt a kiterjesztett ellátási
lánc (vagy hálózat) kifejezés. A hagyományos ellátási lánc koncepciója ugyanis jellemzően
figyelmen kívül hagyja a nemzetközi árueljuttatási folyamatban kulcsszerepet játszó, logisztikai
szolgáltatást végző cégek összekapcsolódó rendszereit, az ún. szállítási láncot. Ezek a szállítási
láncok önmagukban is összetettek, felölelik a komplex logisztikai szolgáltatókat és azok
alvállalkozóit, de a nemzetközi ármozgásban meghatározó további szereplőket, mint pl. kikötők,
belföldi intermodális terminálok, vasúttársaságok, vagy éppen a vámeljárásban érintett szereplők
hálózatait. A hagyományos ellátási láncok a mindennapi operáció során szervesen kapcsolódnak
ezekhez a szállítási láncokhoz, és együtt adják meg az ún. kiterjesztett ellátási lánc (vagy hálózat)
elemzési egységét (Andersson, 2014).
1.2. ábra: A kiterjesztett ellátási lánc (vagy hálózat)
Forrás: Andersson, 2014, 7. old.
Felmerül a kérdés, hogyan is alakulnak ki ezek az összetett ellátási lánc struktúrák, amelyek
meghatározzák az ellátási lánc szereplői között zajló áruáramlások irányait, és melynek
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
17
kontextusában a vámlogisztikai eszköztár alkalmazását értelmezni és mérlegeli szükséges? Ezt
tárgyalja következő alfejezetünk.
1.2. Az ellátási láncok struktúráját meghatározó vezetői döntések
Egy ellátási lánc felépítését számos tényező befolyásolja. Ezek között kulcsszerepe van a
munkamegosztást vezérlő elveknek. A munkamegosztás nem más, mint egy nagyobb
feladategyüttes részekre bontása, és az így dekomponált működés építőelemeinek különböző
szervezeti egységekhez történő allokálása (Dobák – Antal, 2010). A transznacionális
nagyvállalatok ellátási láncainak esetében ugyanakkor a munkamegosztás szükségszerűen együtt
jár a különböző tevékenységegyüttesek (és az azért felelős egyes leányvállalatok) lokációjáról,
földrajzi elhelyezéséről szóló döntéssel is. E földrajzi munkamegosztást jellemzően a ricardói
komparatív elméletek nyújtotta előnyökkel magyarázzák (Török, 1986), az okok azonban ma már
ezen gyakran túlmutatnak. A globális gazdaság hálózati jellegű struktúráinak kialakulásában ma
már meghatározó szerepe van a vállalatcsoporton (azaz globális értékláncokon, vagy annak
alrendszereként értelmezett belső ellátási láncokon) belüli áramlások tudatos, ún.
hatékonyságkereső (efficiency-seeking) átalakításának (U.N. UNCTAD, 1996).
A vállalatcsoportok struktúráját két vezetői döntés, a nemzetközi munkamegosztásról és ehhez
kapcsolódóan a lokációról szóló – azaz az outsourcing és az offshoring – döntések határozzák meg.
Mindkét tárgyalandó menedzsmentdöntésnek gazdag irodalma van, amelyben a strukturális
aspektus is megjelenik (Contractor et al., 2010; Jensen et al., 2013; Lewin – Peeters, 2006). A
kérdéskör mögött meghúzódó belső struktúraalakítási tényezők fókuszált elemzése ugyanakkor
jellemzően még hiányzik. Alfejezetünk célja, hogy ezeket a belső döntési mechanizmusokat
mélyebben megértsük, azonosítsunk olyan tényezőket, amelyeknek kiemelt szerepük van a hálózati
jellegű globális struktúrák – benne az ellátási láncok – felépítésének kialakításában. Elsőként az
outsourcing (kiszervezés), majd az offshoring (kihelyezés) döntéseit tárgyaljuk.
A kiszervezés döntésének lényege, hogy a vállalat/vállalatcsoport meghatározza az értékteremtés
biztosításához szükséges folyamatok felosztását belső és külső hálózatának, illetve ellátási
láncának tagjai között. Szokás ezt a döntést „venni, vagy gyártani” (make or buy) döntésként is
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
18
nevezni, ahol a gyártás természetesen a tágan értelmezett szervezeten belüli előállítást jelenti, tehát
nemcsak a klasszikus termelő, hanem szolgáltatási jellegű folyamatokra is vonatkozik. A
kiszervezési döntés meghozatalakor kiemelt szempont, hogy az adott folyamatelemnek milyen az
értékteremtő potenciálja (Kaplinsky, 2004). Az Acer alapítójaként és első számú vezetőjeként
ismerté vált Stan Shih 1990-ben vezette be az ún. mosolygörbe koncepcióját. E szerint
hagyományosan a termék vagy szolgáltatás tartalmát meghatározó K+F és tervezési (design),
valamint a fogyasztói márkaépítéshez kötődő tevékenységek azok, amelyek kiemelten nagy
értékteremtő potenciállal rendelkeznek, ezért a nemzetközi vállalatok jellemzően ezeket a
tevékenységeket tartják házon belül, míg az alacsony értékteremtő potenciállal rendelkező
tevékenységeket, mint például magát a termelést külső partnerhez szervezik ki.
1.3. ábra: A mosolygörbe
Forrás: Ming et al., 2015, 3. old.
Ez a döntés a valóságban jóval bonyolultabb, hiszen azt számos további tényező befolyásolja
(McIvor, 2000). Így például az, hogy az adott vállalatnak mi az alapvető képessége, egy adott
tevékenységrendszert a vállalat maga mennyire képes versenyképesen megvalósítani a lehetséges
külső megoldásokhoz képest. Van-e egyáltalán szóba jöhető külső partner, aki kiszervezés esetén
hatékonyan és az elvárt minőségben képes az adott feladat elvégzésére? Az is fontos szempont
továbbá, hogy a kiszervezéssel létrejövő kapcsolatok milyen hatalmi viszonyokat teremtenek a
hálózat szereplői között. A kiszervezés összetett döntésével mindenesetre meghatározódik a határ
a külső és a belső tevékenységrendszer, azaz a külső és belső hálózat – reálfolyamatok esetén külső
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
19
és belső ellátási lánc – között. Ezért az outsourcing döntését elsődleges munkamegosztási
döntésként értelmezzük.
Offshoring alatt leggyakrabban az üzleti folyamatok kihelyezését vagy relokációját értik (Hunya –
Sass, 2006; Mudambi – Venzin, 2010), amellyel adott vállalat egyes tevékenységeit alapítási
országa helyett más, távolabbi helyeken valósítja meg (Murtha et al., 2006). A kutatók döntő
többsége ugyanakkor offshoring alatt mind a külső beszállítókhoz kiszervezett tevékenységek
távoli helyeken való megvalósítását (offshore outsourcing, kiszervezett relokáció), mind a központi
vállalat házon belül tartott tevékenységeinek relokációját (captive offshoring, azaz fogoly
relokáció) érti (Kumar et al., 2009). Az offshoringnak ez a tág értelmezése ugyanakkor
összecsúsztatja a külső és a belső kapcsolatok, azaz a külső és a belső hálózatok/ellátási láncok
struktúraalakításának kérdéskörét. Természetes, hogy mind a kiszervezett, mind a fogoly
relokációnak vannak hasonló kihívásai. Ilyen például az anyaországtól eltérő gazdasági
feltételrendszer kezelése, vagy éppen a nyelvi, tágabban a kulturális különbségekből adódó
kihívások. Az egyes szervezetek belső struktúraalakításának szempontjából ugyanakkor legalább
annyi eltérés is van a kettő között, mint amennyi hasonlóság. Ilyen eltérés például maga az irányítás
(governance) problémaköre. Nem mindegy, hogy egy adott tevékenységrendszer és az azért felelős
szervezeti egység az anyavállalat által tulajdonolt-e, azaz köztük a bürokratikus irányítás a
meghatározó, vagy ellenkezőleg, a piaci koordináció és a hozzá kapcsolódó irányítási
mechanizmusok (szerződések) lesznek a meghatározók.
A nemzetközi nagyvállalatok szempontjából az offshoringot a már eldöntötten házon belül tartott
tevékenységek belső munkamegosztására vonatkozó, így a globális értékláncnak, azon belül az ún.
belső ellátási láncnak a struktúráját meghatározó döntésként értelmezzük. Ebben a
megközelítésben az outsourcing és az offshoring két, egymáshoz szorosan kapcsolódó, de
egyértelműen szétválasztható stratégiai döntés. Az outsourcing döntése annak meghatározása, ki
végezzen egy adott feladat- vagy tevékenységhalmazt, mi magunk, vagy tőlünk független
szereplők? Az offshoring pedig azt határozza meg, hogy a vállalat/vállalatcsoport határain belül
tartott üzleti folyamatok közül melyiket, hol végezzük el. Nyilvánvaló, hogy adott vállalat csak a
házon belül tartott tevékenységek kapcsán dönthet a folyamatok lokációjáról. Persze a megrendelői
pozícióban lévő nagyvállalatok beszállítóik, üzleti partnereik lokációs döntéseit is
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
20
befolyásolhatják, de elsődlegesen a saját kiszolgálására vonatkozó elvárásaik specifikálásán
keresztül. Az, hogy egy adott üzleti partner ezeknek az elvárásoknak (pl. just-in-sequence
beszállítás) hogyan felel meg, már a beszállító (azaz a külső, független partner) saját döntése,
amelynek során az elvárásokat biztosító eltérő lehetséges megoldások között saját belső
működésére optimalizálva választ és alakítja ki ezzel saját globális struktúráját. Struktúraalakító
vezetői döntésként tehát az offshoring szükségszerűen az ún. captive, azaz fogoly jellegű, hiszen
eleve a házon belül tartott folyamatokra vonatkozik.
1.4. ábra: A globális értékláncok, azaz belső üzleti hálózatok struktúráját meghatározó döntések
tartalma és kapcsolatrendszere
Forrás: Gelei, 2018
A transznacionális nagyvállalatok hálózatainak struktúraalakítása során a legfontosabb, kiinduló
kérdés tehát a munkamegosztás. Mindkét tárgyalt döntés befolyásolja ezt a munkamegosztást, az
outsourcing a külső és a belső hálózat között osztja fel az elvégzendő feladatokat, míg az offshoring
Outsourcing: A külső és belső üzleti hálózat közötti
határvonal meghatározásának döntése, az külső
dezintegráció, azaz az elsődleges munkamegosztás
meghatározása.
Offshoring: A belső üzleti hálózat (más néven globális értéklánc)
felépítésének, struktúrájának meghatározása:
(1) Belső dezintegráció döntése:
a. Másodlagos munkamegosztás (melyik belső
szervezeti egység mit végezzen)
b. Elsődleges lokációs döntés (A centralizáció
fokának meghatározása: globális, regionális, lokális szinten önálló szervezeti egységgel
megjelenő tevékenységek)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
21
a házon belül tartott tevékenységek belső munkamegosztását végzi el (melyik leányvállalat mit
végezzen), de oly módon, hogy egyben meghatározza a létrehozott belső szervezeti egységek
elsődleges lokalizációját, földrajzi elhelyezkedését is, konfigurálva ezzel a vállalatcsoport globális
értékláncát.
A szakirodalom rámutat arra, hogy a lokációs döntés szempontjai igen sokrétűek (Kedia–
Mukherjee, 2009). Felölelik például azokat az előnyöket, amelyeket az adott
tevékenységhalmazzal rendelkező leányvállalatot befogadó ország rendelkezik, az ország
infrastruktúrájának magas színvonalától kezdve a kormányzat támogató politikáján át a munkaerő
alacsony költségszintjéig, vagy éppen magas képzettségi színvonaláig. Vámlogisztikai
megközelítésben kiemelkedően fontos szempont továbbá az adott ország adózási rendszere,
beleértve az adózási adminisztrációs szabályokat és a fizetendő adók mértékét is. Ugyanis a vámot,
mint adminisztrációs szabályt az egyes országok, gazdasági régiók (EU) az adózás keretén belül
kezelik még akkor is, ha egyébként tényleges vámfizetés nem is merül fel. Az offshoring lokációs
aspektusa kapcsán ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy itt az ún. elsődleges lokáció
meghatározásáról van szó, amely nem az országspecifikus jellemzőkhöz, inkább a globális
működés kapcsán felmerülő centralizációs szint problémájához kötődik. Ez a döntés ugyanis
mindenekelőtt arról szól, milyen centralizációs szinten valósítson meg bizonyos tevékenységeket
az anyavállalat: globális, regionális vagy lokális szinten hozzon-e létre egy-egy funkcióra,
folyamatelemre önálló szervezeti egységet. E döntés alapvetően a centralizáció erősítéséből fakadó
méretgazdaságossági és így költségelőnyök, illetve az (erőforrás)piacokhoz való közelség és így a
rugalmasság közötti tudatos választásról szól.
A lokalizáció, azaz az egyes gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedése az új
gazdaságföldrajz (Krugman, 1991) egyik központi problémaköre. A globális struktúra kialakítása
kapcsán az előzőekben meglehetősen lazán, globális, regionális és helyi szervezeti egységeket
különböztettünk meg. Ezek pontosítása az ún. vertikális térségi felosztás fogalomkészletével
lehetséges (Bernek, 2000). E felosztás szerint térségi szintek lehetnek például a nagytérségi régió,
az ország, régió, a település. Az offshoring döntés is ilyen térségi szintekben gondolkodik, amikor
egyes folyamatelemek szervezeti szintű decentralizálását vagy éppen centralizálását határozza el.
Megállapíthatjuk, hogy legfontosabb térségi szint maga a globális gazdaság. Emellett a
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
22
nagyvállalatok alapvetően az ún. nagytérségi régiók (pl. Amerika, az ún. EMEA régió, vagy Ázsia)
szintjén gondolkodnak. Persze az, hogy egy nagytérségi régió konkrét határai hol húzódnak meg,
számos tényező eredőjeként alakul ki, és vállalatcsoportonként, illetve időben is eltérő is lehet.
Mint említettük, az ellátási láncok globális struktúrájának kialakításában az offshoring döntése
kiemelten fontos. Vámlogisztikai megközelítésben ugyanakkor elsősorban nem az
országhatátoknak, hanem a vámhatároknak és a szabadkereskedelmi övezetek (valamint további
kapcsolódó nemzetközi egyezmények által kijelölt) határainak van kiemelt jelentősége. E
struktúrák jelentőségét jól mutatja a Brexit, hiszen az számos érintett transznacionális vállalatot
(pl. Honda1) – éppen vámlogisztikai megfontolások miatt – ellátási láncának strukturális
átalakítására késztet.
Általában az adózási, benne a vámadminisztrációs rendszer nemzetközi áruforgalomra gyakorolt
hatását egy másik, szintén a Brexit problémaköréhez kapcsolódó jelenség is jól illusztrálja. A
hatékonytalan, vagy az áruk áramlását jelentősen akadályozó állami adminisztrációt a gazdaság
beárazza és adott esetben más, akár a korábbinál drágább és hosszabb útvonalat keres. Ilyen például
az írországi vállalatok esete, amelyek azt fontolgatják, hogy az EU27-re közvetlen kompjárat, az
UK „landbridge” helyett, légi charter járatokkal bonyolítják a jövőben az áruforgalmat.
1.3. Az ellátásilánc-menedzsment vámlogisztikai megközelítésben
Ezeknek az összetett, hálózati jellegű struktúráknak, benne kiemelten az ellátási láncoknak a
kezelése tudatos odafigyelést igényel. Az ellátásilánc-menedzsment legáltalánosabban úgy
határozható meg, mint az abban részt vevő szervezetek között kialakuló struktúrák és kapcsolatok,
illetve a közöttük zajló folyamatok tudatos, a résztvevők versenyképességének javítását célzó
kezelése (Gelei, 2003). A vállalati gyakorlat és az elmélet számos olyan konkrét
menedzsmenttechnikát, megoldást dolgozott ki, amelyek segítségével ezeknek az összetett
struktúráknak a teljesítménye megfelelően kezelhető. Jegyzetünkben a hangsúly egy speciális, a
felsőoktatásban eddig nemzetközileg is viszonylag kis hangsúlyt kapó eszközrendszeren, a
vámlogisztikai megoldásokon van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vámlogisztikai
1 Lásd pl.: https://index.hu/gazdasag/2019/02/18/brexit_bezarja_angliai_gyarat_a_honda/ Letöltés ideje: 2019. 08.12.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
23
megoldások illesztése az ellátási láncok struktúrájához és folyamataihoz szintén az ellátási láncok
tudatos, azok versenyképességét növelő menedzsmentfeladat, amely révén a teljes lánc ún.
rendszerhatékonysága (system efficiency) (Kaplinsky, 2004) növelhető!
A vámlogisztika értelmezésünkben egy olyan interdiszciplináris megközelítést igénylő
menedzsmentterület, amely az ellátásilánc-menedzsmentet és a vámismereteket integrálva
biztosítja a nemzetközi operációval bíró vállalatok2 ellátási láncainak optimalizálását oly módon,
hogy a globális kihívásokhoz igazodó vámtechnikai megoldásokat alkalmaz. A vámlogisztikai
szemlélet ellátási láncokra, hálózatokra történő kiterjesztése alapvetően a költségek csökkentésén,
az áruáramlás felgyorsításán és a hatékonyabb eszközgazdálkodáson keresztül biztosíthat ellátási
lánc szintű versenyelőnyt.
Mint azt korábban már tárgyaltuk, a globális értékláncok és ellátási láncok egyre tagoltabbá,
széttöredezettebbekké válnak, ami szükségszerű következménye az egyre finomabb és finomabb
munkamegosztásnak. Ez a jelenség a termelés magas tudástartalmával párosulva azt jelenti, hogy
a lánc egy-egy szereplője, sőt az egyes kapcsolatok is egyre kevesebbet tudnak tenni saját
versenyképességük növelésére. Rendszerintegráció szükséges, amely szoros kooperációt igényel a
lánc tagjaik között, és ez többnyire együtt jár a lánc központi szereplőjének, azaz a lánc
irányítójának egyre nagyobb szerepével és felelősségével.
A bonyolult, földrajzi határokon átívelő értékláncok, ellátási láncok tehát hatékony koordinációt és
irányítást igényelnek. A globális gazdaság e hálózati egységeinek irányítása Gereffi et al. (1994)
alapján három alapvető mechanizmus mentén történik. Az ún. szabályozói irányítás (legislative
governance) a láncban való részvétel feltételeit és alapvető szabályait határozza meg.
Természetesen szükség van arra, hogy folyamatosan ellenőrizzék e szabályoknak való megfelelést.
Ezt ellenőrző irányításnak (judicial governance) nevezünk. Ugyanakkor szükség van az irányítás
proaktív formájára is, amelyet végrehajtói irányításnak (executive governance) nevezünk (Czakó
szerk., 2014). Ez alatt olyan eszközöket vagy szereplőket értünk, amelyek segítik a lánc egyes
tagjait abban, hogy az előírt elvárásoknak meg tudjanak felelni. Gondolhatunk például a globalizált
2 A vámlogisztika kapcsán valószínűleg mindenkinek elsőként a nagy transznacionális vállalatok jutnak az eszébe.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a jegyzetben tárgyalt vámtechnikai megoldások alkalmazása azon
nemzetköziesedő KKV-k számára is versenyelőny forrása lehet, mely vállalatok harmadik országos árut is
felhasználnak operációjuk során, illetve ilyen országban értékesítik termék- és szolgáltatáscsomagjaikat.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
24
játékiparra (Gereffi et al., 1994), ahol a Kínában zajló termelést tajvani közvetítők koordinálják,
magukat a termékeket viszont az USA piacaira szánják. Azokat a standardokat, amelyeket ezeknek
a gyártóknak el kell érniük (pl. ólommentes anyagok használata) a szabályozói irányítás
segítségével rögzítik az USA kiskereskedői. Jellemzően mindkét fél ellenőrzi az ezeknek való
megfelelést, ez a jogi irányítás. Ugyanakkor, maguk a tajvani közvetítők azok, akik a különböző
szintű beszállítókkal koordinálják a munkát és segítséget nyújtanak számukra az elvárásoknak való
megfelelés érdekében – ez a végrehajtói irányítás egy jó példája.
1.1. táblázat: A globális értékláncok, ellátási láncok rendszerhatékonyságát támogató különböző
irányítási típusok
Irányítás típusa A láncon belüli résztvevők
által gyakorolt
A láncon kívüli szereplők által
gyakorolt
Szabályozói (legislative) pl. a beszállítók számára a
szállítási határidő
specifikálása, vagy a szállítási
gyakoriság és a minőség
meghatározása
pl. környezetvédelmi standardok,
vagy gyerekmunkára vonatkozó
előírások
Ellenőrző (judicial) pl. a beszállító monitorozása,
hogy a fenti elvárásoknak
megfelel-e
pl. NGO-k (Non-Governmental
Organizations), amelyek
monitorozzák e standardok
betartását, vagy az ISO-elvárásokat
monitorozó cégek
Végrehajtói (executive) pl. beszállítófejlesztési
programok, amelyek segítik a
beszállítókat abban, hogy
elérjék az elvárt
teljesítményszintet
pl. specializált szolgáltatók,
kormányzati iparpolitika
Forrás: Kaplinksy, 2004, 86.old.
A globális értékláncok, ellátási láncok irányításában ugyanakkor nem csak belső szereplők vesznek
részt, külső szereplők is meghatározó szerepet játszanak. Ezek a külső szereplők lehetnek maguk
is vállalkozások, de sok ún. NGO (Non-Governmental Organizations) található közöttük. Végül ki
kell emelnünk az egyes államokat, sőt tágabb gazdasági-politikai szövetségeket, akik gyakran
szintén jelentős szabályozói szerepet töltenek be. A globális értékláncok, ezen belül összetett
ellátási láncok rendszerszintű hatékonyságát támogató ilyen szabályozói irányításként
értelmezhető az Európai Unió közös vámpolitikája, és ezáltal az európai székhelyű transznacionális
vállalatok rendszerhatékonyságát növelni célzó közös vámszabályozása is. Jegyzetünk ezt a
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
25
speciális szabályozási kérdéskört állítja a tárgyalás középpontjába, méghozzá – a
rendszerhatékonyság miatt elsősorban – a mezo szintű, azaz ellátási láncok szintjén értelmezett
versenyképesség szempontjából.
1.4. Az ellátási lánc teljesítménye
A versenyképesség fogalmának értelmezése – mint ara korábban már utaltunk – igen sokszínű,
mondhatjuk kiforratlan (Török 2003). Jegyzetünkben e fogalmat alapvetően, mint egy gazdasági
szereplő – esetünkben elsősorban a transznacionális vállalat/vállalatcsoport – üzleti sikerességét,
teljesítményét összefoglaló jelleggel megragadó koncepcióként használjuk.
A versenyképesség gazdálkodástudományi megközelítésének kidolgozása Porter nevéhez
kapcsolódik (Somogyi, 2009). Porter (1993) alapvetően a mikro szintű versenyképességből indult
ki. Munkáiban ugyanakkor a hagyományos vállalati (company) értelmezés keveredik az
összetettebb vállalatcsoport (corporation), azaz mezo szintű elemzési egységére vonatkozó
értelmezéssel. Mindkét esetben a versenyképesség alapja ugyanakkor a kompetitív előny, ami
mindig relatív, egy adott elemzési egységnek a versenytársakkal szemben azonosítható
versenyelőnye. Jegyzetünkben mi is ebből indulunk ki. Elfogadjuk Chikán és Czakó definícióját,
amely szerint ez a versenyképesség nem más, mint „a vállalatnak az a képessége, hogy a társadalmi
felelősség normáinak betartása mellett tartósan tud olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálni a
fogyasztóknak, amelyeket azok a versenytársak termékeinél (szolgáltatásainál) inkább hajlandók a
vállalat számára nyereséget biztosító feltételek mellett megfizetni” (Chikán – Czakó, 2005, 13.
old.).
A versenyképességnek ez az értelmezése szorosan kapcsolódik a vállalat/vállalatcsoport kiemelt
érintettjei számára teremtett értékkel. A definícióban három kiemelt érintett típus is megjelenik: a
társadalom, mint közösség, a fogyasztó (vevő), és a tulajdonos. E két utóbbi érintett számára
teremtett érték létrehozásáról, mint a vállalat kettős értékteremtéséről beszélünk (Chikán, 2003). A
fogyasztó/vevő és a tulajdonos számára teremtett érték nélkül nincs versenyképesség. Fejezetünk
számára ezért központi jelentőségű annak megértése, hogy:
1. Hogyan tud a logisztika – mint a vámlogisztikai megoldások számára alapvető vállalati és
ellátási lánc folyamat – hozzájárulni a vevői és a tulajdonosi érték létrejöttéhez?
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
26
2. Miként tudjuk mérni vállalati (company) szinten azokat a teljesítményelemeket, amelyeken
keresztül e fő folyamat teljesítményhatása megragadható?
3. Végül, de nem utolsó sorban, felmerül a kérdés, hogy a logisztika vállalati szinten
kialakított teljesítménymérése hogyan terjeszthető ki az ellátási láncok szintjére?
Fejezetünket a következőkben e három fő kérdés mentén tagoljuk.
1.4.1. Logisztika a vállalatok kettős értékteremtésében
Az előzőekben bevezettük a kettős értékteremtés fogalmát. A vállalati működés e két kiemelt
érintettje számára nyújtott érték a vállalatok, ezen belül pedig a logisztikai folyamatok
működésének legátfogóbb teljesítményként értelmezhető (Gelei, 2013). A következőkben ezért
elsőként értelmezzük a vevői, majd a tulajdonosi érték koncepcióit, majd megvizsgáljuk, hogy a
logisztika miként járulhat hozzá azok növeléséhez.
1.5. ábra: A vevői érték koncepciója és építőelemei
Forrás: Anderson et al., 2006
Vevői érték akkor képződik, ha a vevő adott tranzakcióból (azaz adásvételből) származó észlelt
haszna meghaladja a kapott termék és szolgáltatáscsomag tulajdonlásának teljes észlelt költségét.
A vevői érték tehát nem más, mint az adott termék- és szolgáltatáscsomag észlelt hasznának és a
Termék
minősége
Vevőkiszolgálás,
benne logisztikai
szolgáltatás
minősége
Ár + tranzakció
költségei
Életciklus
költségek
Észlelt haszon
Észlelt költség
Vevői
érték -
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
27
tulajdonlás teljes észlelt költségének különbsége (Anderson et al., 2006). A vevői érték
létrejöttének két meghatározó eleme tehát az észlelt haszon, illetve az észlelt költség. A vevő által
észlelt haszon mértékét a szóban forgó termék- és szolgáltatáscsomag komplex módon értelmezett
minősége, míg az észlelt költségeket az adott termék- és szolgáltatáscsomag ára, a vevő e termék-
és szolgáltatáscsomag megszerzéséhez kapcsolódó tranzakciós költségei, valamint annak
tulajdonlásához, illetve használatához kötődő költségeinek összessége határozza meg.
A logisztika e vevői érték teremtéshez több módon hozzá tud járulni. Ennek az alapvető
hatásmechanizmusai a következők:
A logisztikai szolgáltatás minősége az ún. logisztikai szolgáltatási színvonal. Ez meghatározó
eleme a központi terméket körülölelő, összetett szolgáltatáscsomag minőségének (vevőkiszolgálási
színvonal). A logisztikai szolgáltatási színvonal növelése tehát fontos módja a vevői érték
teremtésének.
Másik kiemelt hatásmechanizmus a vevő adott termék- és szolgáltatáscsomag kapcsán észlelt
költségeihez kapcsolódik, hiszen a logisztikai szolgáltatás minőségének biztosításához számos
költségtípus kapcsolódik. A logisztikai – és ehhez kapcsolódóan a vámtechnikai megoldások –
költségeinek csökkentése tehát befolyásolhatja a vevői érték alakulását. Fontos megjegyezni, hogy
a logisztika területén ez a költségcsökkentési törekvés nagy körültekintést igényel. Az egyes
költségek között ugyanis ún. átváltások (ún. trade-off) találhatók, amelyek következtében számos
esetben egy konkrét menedzsmentdöntés hatására az érintett különböző költségelemek egymástól
eltérően változnak: míg a döntés az egyik logisztikai költségtípust csökkenti, a másikat növeli.
Fontos ezért, hogy a logisztikai rendszer fejlesztését mindig ezeknek az átváltásoknak és a
felmerülő valamennyi releváns költségtípusnak a figyelembe vételével hozzuk meg. Ezt a fontos
alapelvet nevezzük a logisztikában a teljes költség koncepciójának.
A tulajdonosi értéket leggyakrabban a vállalat saját tőkéjének piaci értékeként definiálják, vagyis
a tulajdonosi érték egyenlő a vállalat értéke, mínusz a vállalat adósságának értéke (Rappaport,
2002, idézi Könczöl szerk., 2007, 298. old.). A tulajdonosi érték tehát nem más, mint az a
jövedelem, amelyet a vállalat megtermel, realizál, és a tulajdonosok szabad rendelkezésére áll.
Minden tőketulajdonos azért fekteti pénzét üzleti vállalkozásba, mert azt reméli, hogy így növelheti
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
28
vagyonát. Ennek következtében érdekelt a vállalat nyereséges működtetésében, de nem egyszerűen
a profit növelése a cél, mint inkább a vállalat értékének maximálása. A profit növelése csak eszköz
a vállalati érték növeléséhez. A nyereség növelése a vállalati érték növelésének csak feltétele, de
nem egyenlő vele (Chikán, 2008). Számos alapvető logisztikai irodalom a logisztika tulajdonosi
értékre gyakorolt hatását az ún. stratégiai profit modell segítségével vizsgálja (Stock – Lambert,
2001), és a ROI (Return on investment), azaz a befektetett tőkére jutó megtérüléssel méri.
A befektetett tőkére jutó megtérülés a vállalat működése során adott időszak alatt realizált nettó
profitot veti össze az annak kitermeléséhez szükséges, befektetett összes eszköz mértékével. A ROI
alakulása, mint azt az 1.6. ábra is mutatja két további mutatószám változásától függ: az árbevétel
nettó profittartalmától és az összes befektetett eszköz forgási sebességétől.
E két mutatószám kibontásával rámutathatunk arra, hogy a logisztika milyen módon járulhat hozzá
a tulajdonosi érték növeléséhez:
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
29
1.6. ábra: A stratégiai profit modell felépítése
Forrás: Lambert (ed.), 2008, 7. old. alapján
Az 1.6. ábra alsó fele egy eddig még nem hangsúlyozott mechanizmusra hívja fel a figyelmet. Ez
a működésbe fektetett eszközökön keresztül kifejtett pozitív hatás. Mind a forgóeszközök (pl.
készletek, vevőállomány), mind az állóeszközök fontos szerepet játszanak a logisztika megfelelő
működésében, körültekintő csökkentésük a tulajdonos számára teremtett érték növekedését
eredményezheti.
1.4.2. A logisztikai folyamat teljesítményének mérése
Az előző részfejezetben tárgyaltuk, hogy a logisztika miként képes hozzájárulni a vevői és a
tulajdonosi érték növeléséhez, így azonosítani tudtuk azokat a kiemelt teljesítménydimenziókat,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
30
amelyek mentén az hozzájárulhat a vállalat versenyképességének növekedéséhez. Ezek a
teljesítménydimenziók következők voltak:
1. logisztikai szolgáltatás minősége,
2. logisztikai költségek,
3. logisztikai folyamathoz kapcsolódó forgóeszközök,
4. logisztikai folyamathoz kapcsolódó állóeszközök.3
Az 1.7. ábra mutatja a vevői ill. tulajdonosi érték, azok egyes értékdimenziói és az azok mérésére
alkalmat konkrét mutatószámok közötti kapcsolatrendszert. De hogyan, milyen konkrét
mutatószámokkal ragadhatók meg a fenti teljesítménydimenziók?
A logisztikai folyamatok minőségét átfogó jelleggel megragadó logisztikai kiszolgálási színvonal
koncepciója maga is összetett. Ezt a minőséget számos konkrét mutatókon keresztül tudjuk mérni.
Az egyik legelterjedtebb logisztikai kiszolgálási színvonal mutató a termék rendelkezésre állásának
mutatója, amely megmutatja, hogy adott mérési periódus (pl. egy nap) alatt beérkező összes vevői
rendelés mekkora százaléka került határidőre a rendelésben meghatározott specifikációknak
megfelelően kiszállításra. Az angol elnevezésből (on time, in full) szokás ezt a mutatót OTIF-nek
is nevezni.4
A logisztikai kiszolgálási színvonalnak, azaz a logisztikai szolgáltatás minőségének azonban nem
ez az egyedüli mutatója. A logisztikai kiszolgálási színvonal fontos dimenziója lehet a
rendelésteljesítés átfutási ideje, amely megmutatja, hogy a megrendelés és a rendelt termékek
tényleges „leszállítása” között mennyi idő telik el. A rendelésteljesítés átfutási idejének készletről
történő kiszállítás esetén fontos, de nem egyedüli eleme a tényleges kiszállításhoz szükséges idő,
beletartozik a rendelés-specifikus raktári folyamatok (pl. komissiózás, csomagolás) átfutási ideje,
sőt, készlethiány (vagy rendelésre gyártás) esetén még a termék gyártási ideje is. Ma már azonban
gyakran nem is a rendelésteljesítés átfutási ideje a legfontosabb minőségi mutató, legalább akkora
jelentősége van az ígért szállítási határidő megbízhatóságának. További fontos teljesítménymutató
3 Vagy ezek bármilyen okos kombinációjával növelhető a vevői és a tulajdonosi érték. 4 A különböző teljesítménydimenziókat mérő konkrét mutatószámokról részletesen olvashatnak a következő forrásban:
Gelei A. (szerk.) (2013): Logisztikai döntések – fókuszban a disztribúció, Akadémiai Kiadó, Budapest (2. fejezet).
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
31
a logisztikai szolgáltatás rugalmassága, a minimális rendelési tételnagyság, vagy a logisztikai
folyamatok során bekövetkezett sérülések száma.
A logisztikai szolgáltatás minősége mellett fontos annak létrehozásához szükséges logisztikai
költségek mérése is. Ezek közé tartozik a rendelésfelvétel és -feldolgozás költsége, a szállítási, a
készlettartási és a raktározási költségek, valamint a logisztikai folyamatot megelőző, illetve kísérő
információ kezelésének költségei. Ezek közül számunkra most kiemelt jelentőségűek a
készlettartási, a raktározási és az informatikai költségek. A készlettartás költsége magában foglalja
mindazokat a költségeket, amelyek a készlet tartása során, a készlet értékével arányosan merülnek
fel. Ide tartozik pl. a készletek biztosításának költsége, a készlet esetleges sérüléséből, vagy
romlásából adódó költségek. A készlettartás költségeinek döntő hányadát ugyanakkor a készletbe
fektetett tőke költsége teszi ki. A raktározási költségek a raktár fenntartásának, működtetésének
(pl. fűtés, világítás, biztosítás) költségeit jelentik, de a raktáron belüli folyamatok megvalósításához
kapcsolódó költségek (pl. raktári alkalmazottak bére) is ide tartoznak. Mint említettük, a logisztikai
költségek közé soroljuk a folyamatokat kísérő információ előállításával, tárolásával és kezelésével
kapcsolatban felmerülő költségek, azaz a logisztikai információs költségek is.
A vevői érték mellett a tulajdonos számára teremtett érték kapcsán is felmerül a kérdés, milyen
mutatószámokon keresztül lehetséges a versenyképességi hatások megragadása. Mint azt korábban
már megállapítottuk, a logisztikai szolgáltatás minőségének javítása és/vagy a logisztikai költségek
csökkentése a ROI segítségével mért tulajdonosi értéknövekedésre is pozitív hatást gyakorolhat.
Az előzőekben az ezzel kapcsolatos kiemelt KPI-okat tárgyaltuk. Ezért a következőkben a
logisztikai működéshez kapcsolódó eszközbefektetésekre fókuszálunk, az ezzel kapcsolatos
kiemelt teljesítménymutatók tárgyalásával.
A forgóeszközök közül kiemelt jelentősége van a készleteknek, és az azzal kapcsolatos
költségeknek. A megtérülési mutatók közül is kiemelendő a készletforgási sebesség mutatója. A
készletforgási sebesség értelmezésének két megközelítése is van (Demeter et al., 2009). Az első,
ún. pénzügyi megközelítés szerint a készletforgás mérőszáma az árbevétel realizálásához
szükséges készletlekötést, mint tőkemegtérülést értelmezi. A készletek esetén a forgási sebesség
mutatójának számításánál viszont célszerű a bruttó árbevétel helyett inkább az értékesített termékek
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
32
költségeit használni annak érdekében, hogy kiszűrjük az árbevételben jelentkező eseti bevételeket.
A mutató magas értékét gyakran úgy értelmezik, mint a hatékonyság jelét. Fontos azonban
hangsúlyozni, hogy a készletforgási sebesség mutatója csak egy korábbi, ugyanolyan feltételek
melletti forgási sebességhez viszonyítva jelzi a készletlekötés hatékonyságának változását. A
forgási sebességet így vállalatok közötti összehasonlításokban is óvatosan kell kezelni. A készletek
fizikai forgási sebességét is értelmezhetjük. Ekkor a készletek tényleges fizikai forgását vizsgáljuk,
a keresletet és a készlet fizikai mennyiségét viszonyítjuk egymáshoz. Ez a készletforgási sebesség
azt mutatja meg, hogy egy meghatározott értékű készletmennyiséget adott időszakban – rendszerint
egy évben – hányszor használtak fel.
A készletek kapcsán meg kell említeni a készletfedezet mutatóját is, amely megmutatja, hogy a
rendelkezésre álló készlet a várható kereslet tükrében mennyi időre biztosít árualapot a vállalat
számára. A fizikai értelemben vett készletforgási és készletfedezeti mutatót jellemzően termék
szinten számoljuk, elképzelhető azonban az átlagos készletfedezet, vagy átlagos készletforgás
számítása is.
1.7. ábra: Kapcsolatrendszer a vevői ill. tulajdonosi érték dimenziói és az egyes
teljesítménymutatók között
*Folyamatos nyíllal jelöltük az egyes vámlogisztikai megoldásokkal befolyásolható teljesítménymutatók és az
értékdimenziók közötti kapcsolatot, míg pontozott vonallal a különböző teljesítménymutatók közötti hatást.
Forrás: Chikán – Gelei, 2010, 33. old. alapján
Vevői
értékdimenzió 1
Vevői
értékdimenzió 2
Vevői
értékdimenzió n
Adott dimenziót befolyásoló
teljesítménymutató
Több értékdimenziót is befolyásoló teljesítménymutató
Adott dimenziót befolyásoló
teljesítménymutató
Adott dimenziót befolyásoló
teljesítménymutató
Vevői ill. tulajdonosi érték
.. . . .
..
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
33
A készletek mellett a logisztika jelentős mértékben tudja befolyásolni a vevőállomány alakulását
is, hiszen amennyiben a logisztikai vevőkiszolgálási folyamat magját adó áruáramlási folyamatot
nem követi zökkenőmentesen a dokumentumok (pl. számla, szállítólevél, áruátvételi igazolás)
áramlása, a vevőállomány óhatatlanul növekedni fog, ami rontja a vállalat eszközeinek forgási
sebességét, végső soron az ROI-t, ily módon pedig a tulajdonosi értékteremtés sérüléséhez
vezethet. A logisztikai teljesítményhez közvetlenül kapcsolható így az átlagos beszedési idő is,
mely azt az átlagos időszakot mutatja, amely alatt a vevőkkel szembeni követelésekből
rendelkezésre álló pénzeszköz lesz, azaz a követelés beszedése megtörténik. Az átlagos beszedési
idő mutathatja a kint lévő követelések behajtásának hatékonyságát, de sokszor a valóságban
rövidülése nem feltétlenül a behajtás hatékonyságának növelésére, mint inkább a szigorodó
hitelezési politikára utal.
1.4.3. Az ellátási lánc teljesítménye
Az eddigiekben a logisztika teljesítményét és hatását a vevői illetve a tulajdonosi értékre vállalati
szinten tárgyaltuk. Felmerül a kérdés, vajon alkalmazható-e az ellátási lánc esetében ez a
megközelítés, a teljesítménynek az érintettek számára teremtett érték mentén történő értelmezése
és mérése? A vevői érték mentén történő megközelítés mindenképpen, hiszen az ellátási lánc végén
mindig ott áll az a végső fogyasztó, akinek a kiszolgálására maga az ellátási lánc létrejön és
működik. A (végső) fogyasztó számára teremtett érték és a vevői érték koncepcionálisan szinonim
fogalmak. A fogyasztó számára teremtett érték is a minőség és a megvásárolt termék- és
szolgáltatáscsomag kapcsán észlelt költségek mentén befolyásolható.
A logisztikai folyamatok minősége így az ellátási lánc teljesítményének is fontos dimenziója. De
vajon használhatóak-e azok a konkrét teljesítménymutatók, amelyeket vállalati szintű logisztikai
KPI-ként használunk? A válasz nem egyértelmű. E mutatók használata ellátási lánc szinten csak
akkor ajánlható, ha az egyes vállalati szintű mutatók ellátási lánc mentén mért értékeinek
aggregálása értelmes és hasznosítható eredményre vezet. Rendelésre gyártás esetén a folyamatok
átfutási idejének aggregálása például javasolható, hiszen azzal az ellátási lánc teljes átfutási idejét
kapjuk meg. A különböző költségmutatók, benne a logisztikai költségmutatók aggregálása is
hasznos lehet, hiszen segítségével számolhatjuk ki az ellátási lánc teljes költségét (amit az angol
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
34
szakirodalom jellemzően a „total landed cost” kifejezéssel nevez meg). Tehát ezeknek az
aggregációval keletkező mutatóknak az ellátási lánc teljesítményének mérésére történő használata
lehetséges, de vannak feltételei is! E feltételek közé tartozik, hogy az aggregálás alapját képező
vállalati szintű teljesítménymutatókat (pl. a belső átfutási időket, vagy éppen vállalati
költségmutatókat) az együttműködő szereplők egységesen értelmezzék, definiálják és
parametrizálják. Fontos, hogy az ily módon összehangolt mutatókat minden szereplő folyamatosan
és konzisztens módon mérje, és azokat bizalmasan kezelje. Csak így biztosítható, hogy az ellátási
lánc mentén aggregált mutatók valós képet mutassanak a lánc egészének a teljesítményéről
(Stadtler – Kilger, 2008).
Az ellátási láncban együttműködő felek közötti információmegosztás ugyanakkor kritikus kérdés,
különösen érzékeny – és ezért sokszor akadályba ütköző – a teljesítmény mérésére vonatkozó
mutatóknak, kiemelten pedig a pénzügyi jellegű mutatóknak a megosztása. Ezeknek az
információknak a cseréje egy belső ellátási láncban jellemzően könnyebben megvalósítható.
Biztosítja ezt az itt együttműködő szereplők közös tulajdonosi háttere. Nem véletlen, hogy az
ellátásilánc-menedzsment modellek jelentős része a belső ellátási lánc tagok reálfolyamatainak a
hatékonyságnövelését célozza.
Vannak azonban olyan, eredetileg vállalati szinten értelmezett és használt teljesítménymutatók –
pl. a termék rendelkezésre állásának mutatója (OTIF) –, amelyek az ellátási lánc mentén már
kevesebb sikerrel aggregálhatók és használhatók. Az ellátási láncban együttműködő partnerek,
termelő, kereskedelmi vállalatok és logisztikai szolgáltatóik OTIF mutatóinak összeadása nem sok
plusz, értékes információval kecsegtet.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
35
1.8. ábra: Példa az ellátási lánc készlet- és folyamattérképére
Forrás: Fawcett et al., 2007 alapján
Az ellátási – benne a belső ellátási – lánc, mint működési és elemzési egység teljesítményének a
mérése során azonban nem csak a vállalati szinten értelmezett, ún. hagyományos
teljesítménymutatók nyújthatnak segítséget. Léteznek olyan teljesítménymutatók is, amelyek már
kialakításuk során az ellátási lánc kontextusában értelmeződnek, ún. született ellátási lánc
teljesítménymutatók. Ilyen ellátási lánc szintű teljesítménymutató például az ún. készlet nyugalmi
idő (inventory dwell time, IDT). Ez azoknak a napoknak az arányát mutatja az ellátási láncban,
amikor egy adott tétel nyugalmi állapotban (készleten) van azokhoz a napokhoz képest, amikor azt
produktívan használják. Egy ilyen összetett ellátási lánc szintű mutató képzéséhez természetesen
számos információra van szükség. Ezek felméréséhez szokás alkalmazni az ellátási lánc ún.
készletfolyamat-térképét (1.8. ábra). Az ilyen jellegű, született ellátási lánc teljesítménymutatók
kialakításához és méréséhez is elengedhetetlen azonban az együttműködés, a kooperáció, mely
bizalom nélkül megvalósíthatatlan.
Az ellátási lánc teljesítménye a vállalati teljesítményhez hasonlóan tehát megragadható és mérhető
a kettős értékteremtés koncepciója mentén. Azok a kiemelt teljesítménydimenziók, amelyeket
ennek tárgyalása során azonosítottunk, ezen az összetettebb elemzési egység szintjén is relevánsak.
BányászatFogyasztó
(18)
(8)
(3) (3) (3)
(8) (8)
(13)(13)
(18)
Feldolgozás (15) Konfigurálás(10)
Szerelés (7)(1)Ellenőrzés (18)
Alapanyag készlet
Feldolgozott
alapanyag
Feldolgozott
termék készlet
Félkész
termék
készletRészegység készlet
Részegység
készlet
Félkész
Termék
készlet
Raktár
DC
Kisker
Alapanyag beszállító Részegység beszállító Vevő
Átfutási idő 59 nap Mennyiség 154 nap
Installálás (5)
Gyártó
(1) (1)
Szállítás
Szállítás
(1)
Szállítás
Szállítás
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
36
Jegyzetünk vámszakmai fejezeteiben számos konkrét vámlogisztikai megoldást ismertetünk.
Ezeket igyekszünk folyamatosan az ellátási lánc teljesítményére gyakorolt hatásuk mentén
tárgyalni. Ebben segíthet az 1.9. ábra.
1.9. ábra: A vámlogisztikai megoldások hatása a vállalatok értékteremtő képességére, végső
soron versenyképességére – elméleti modell
Forrás: Chikán – Gelei, 2010, 33. old. alapján
Most – ismét a Brexit aktuális példáján keresztül – csak egyetlen példával illusztráljuk ezt, a
vámadminisztrációs rendszer változása és az érintett vállalatok készletszintjének összefüggésén
keresztül. A Brexit miatt várható hosszabb vámkezelési folyamat és forgalmi torlódások miatt
becslések szerint az érintett vállalatoknál egy heti forgalmat/igényt lefedő késztermék/alapanyag
készletszint növekedés, tehát a szükséges forgóeszközök növekedése várható. A készletszint e
növekedése – ugyanolyan értékesítési volument, kapcsolódó kiszolgálási színvonalat, és a többi
költségelem változatlanságát feltételezve – érzékelhető módon csökkenti a ROI mutatóját, és ezzel
a tulajdonosi értéket.
Logisztikai
szolgáltatás minősége
Logisztikai költségek
Állóeszközök
KPI2
Más KPI-okon keresztül, közvetetten ható KPI-ok
KPI1 KPI n
Vevői ill. tulajdonosi érték
Forgóeszközök
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
37
Záró gondolatok
Jegyzetünk alapvető célja, hogy a vámot menedzsment kérdéskörként pozícionálja, és ezzel
felhívja a vállalatvezetők és szakemberek figyelmét arra, hogy az Európai Unió vámszabályozása
számos olyan megoldást tesz lehetővé, amely lehetőséget ad arra, hogy ezeket kihasználva az EU
transznacionális áruforgalomban érintett vállalatai versenyelőnyre tegyenek szert. A vámlogisztika
ily módon stratégiai jelentőségű, kiemelt vezetői figyelmet igényel.
Ezeknek a vámlogisztikai lehetőségeknek a kihasználása a vám- és a logisztikai, ellátásilánc-
menedzsment szakismeretek ötvözését igényli. Ebből az interdiszciplináris megközelítésből
fakadóan ennek az integrált szakmai ismeretanyagnak a megnevezésére a vámlogisztika kifejezés
használatát javasoljuk.
Első fejezetünk ebből fakadóan az ellátásilánc-menedzsment kérdéskörét, ezen belül kiemelten
annak egyik folyamatát, a logisztikát helyezte a tárgyalás középpontjába. Két fontos témaköre
pedig az ellátási lánc struktúrája és az ellátási lánc teljesítménye, elsősorban a témakörhöz
legerősebben kapcsolódó folyamat, a logisztika teljesítményének tükrében. Az első témakörnek
azért van kiemelt jelentőségé, mert a lehetséges vámlogisztikai megoldások közül az ellátási lánc
struktúra közvetlenül befolyásolja, hogy melyek alkalmazhatók ténylegesen adott vállalatcsoport
nemzetközi operációjában. A másik témakört pedig azért tárgyaltuk kiemelten, mert fontos célunk,
hogy rámutassunk, a jegyzet következő fejezeteiben tárgyalt megoldások miként hathatnak az
ellátási lánc teljesítményre. A fejezet az ehhez szükséges elméleti alapozást adta meg.
A következő fejezet részletesen bemutatja azt a nemzetközi keretrendszert, amelyben az egyes
vámlogisztikai megoldások létrejönnek, majd tárgyaljuk a vám és versenyképesség
makrogazdasági aspektusait. Ezt követően térünk rá a konkrét vámlogisztikai megoldások
ismertetésére. Külön fejezet foglalkozik a vámlogisztika alapjaival, a speciális vámeljárásokkal és
azok versenyképességi hatásaival. Végül, de nem utolsósorban, önálló fejezetben tárgyaljuk a
versenyképes vámszakmai megoldások feltételrendszerét, benne kiemelten a szükséges
vámspecifikus engedélyek kapcsolódó rendszerét.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
38
Hivatkozások jegyzéke
Anderson, J.C. – Narus, J.A. – vanRossum, W. (2006): Customer value propositions in business
markets; Harvard Business review, March, pp. 91 – 99.
Andersson, D. – Dubois, A. – Holma, A. M. – Hulthén, K. (2014): Triads at the interface between
supply networks and logistics service networks. Presented at the 8th Nordic Workshop on
Relationships Dynamics, Oslo, Norway, and October 15-17.
Bernek Á. (2000): A globális világ „új gazdaságföldrajza”; Tér és Társadalom 14. évf., 4. szám,
87-107. old.
Borbély Sz. (2001): Nemzetközi üzleti hálózatok Magyarországon. Európai Tükör, 6. évf. 4. sz.,
41 – 64.
Bühner, R. – Dobák, M. – Tari, E. (2002): Vállalatcsoportok; Aula Kiadó Kft. Budapest
Chikán A. (2003): A kettős értékteremtés és a vállalat alapvető célja; Vezetéstudomány, 5. szám.
Chikán, A. (2008): Vállalatgazdaságtan, Aula Kiadó Kft., Budapest
Chikán A. (2018): Vállalatgazdaságtan, Aula Kiadó Kft., Budapest
Chikán A. (2017): A vállalati versenyképesség alakulásának tényezői; In: Vilmányi Márton –
Chikán A. – Czakó E. (2005): Kutatási tervtanulmány, Versenyben a világgal, 2004 – 2006,
Gazdasági versenyképességünk vállalati nézőpontból c, kutatás, 1. sz. Műhelytanulmány,
Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, versenyképesség Kutató Központ,
Budapest
Chikan, A. – Gelei, A. (2010). New insight into the competitiveness of supplier firms: Aligning
competences and customer expectations. In Supply Chain Forum: An International Journal (Vol.
11, No. 2, pp. 30-44). Taylor & Francis.
Contractor, F. J. – Kumar, V. – Kundu, S. K. – Pedersen, T. (2010): Reconceptualising the firm in
a world of outsourcing and offshoring: The organizational and geographical relocation of high‐
value company functions, Journal of Management Studies, 47(8), pp. 1417-1433.
Czakó, E., Bodnár, D., Buzder Lantos, G., Dunavölgyi, M., Erdős, R., Felméry, Z., ... – Szukits, Á.
(2014). A globális értékláncok–a multinacionális vállalat, mint globális gyár. Fejezetek a
nemzetközi üzleti gazdaságtanból 6.; BCE Vállalatgazdaságtan Intézet, Műhelytanulmány sorozat,
155. sz. Műhelytanulmány
De Backer, K. – Miroudot, S. (2012): Mapping Global Value Chains. Mimeo,
http://www.wiod.org/conferences/groningen/Paper_DeBacker_Miroudot.pdf
Demeter K. – Gelei A. – Nagy J. – Jenei I. (2009): Tevékenységmenedzsment, Aula Kiadó,
Budapest
Dobák M. – Antal Zs. (2010): Vezetés és szervezés - Szervezetek kialakítása és működtetése; Aula
Kiadó, Budapest
Fawcett, S. E. – Ellram, L. M. – Ogden, J. A. (2007): Supply chain management – From Vision to
Implementation; Pearson International Edition
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
39
Gelei, A. (2003): Az ellátási lánc típusai és menedzsmentkérdései; Vezetéstudomány XXXIV.
Évfolyam 7-8. szám, 24-34. oldal
Gelei A. (2013): A logisztika teljesítménye – a kiemelt érintettek számára teremtett érték; in: Gelei
A. (szerk.): Logisztikai döntések – fókuszban a disztribúció, Akadémiai Kiadó, Budapest
Gelei A. (2018): Globális értékláncok strukturális kérdései – versenyképességi megfontolások;
Külgazdaság, 62. évfolyam, No.11-12, 30-54. old.
Gereffi, G., Humphrey, J., – Sturgeon, T. (2005). The governance of global value chains. Review
of international political economy, 12(1), 78-104.
Gereffi, G.; M. Korzeniewicz – R.P. Korzeniewicz. 1994. “Introduction.” In: Commodity Chains
and Global Capitalism, ed. G. Gereffi and M. Korzeniewicz. London: Praeger.
Håkansson, H. (1997). Organization networks. The Handbook of Organizational Behaviour.
London: Thomson, 232-240.
Hunya G. – Sass M. (2006): Nyer-e Magyarország a termeléskihelyezéssel? Külgazdaság, L. évf.,
2. szám, 33–53. o.
Jensen, P. D. Ø. – Larsen, M. M. – Pedersen, T. (2013): The organizational design of offshoring:
Taking stock and moving forward, Journal of International Management, 19(4), pp. 315-323.
Kaplinsky, R. (2004): Spreading the Gains from Globalization - What Can Be Learned from Value-
Chain Analysis?; Problems of Economic Transition, vol. 47, no. 2, June 2004, pp. 74–115.
Kazár Klára (szerk.): Menedzsment innovációk az üzleti és a nonbusiness szférákban. SZTE
Gazdaságtudományi Kar, Szeged, 58–64.
Kedia, B.L. – Mukherjee, D. (2009): Understanding offshoring: A research framework based on
disintegration, location and externalization advantages; Journal of Word Business, 44, pp. 250 –
261.
Könczöl E. (szerk.) (2007): Vállalati stratégia, Alinea Kiadó, Budapest.
Krugman, P. (1991): Geography and Trade, Leuven University Press, Leuven – Belgium and MIT
Press, Cambridge MA.
Kumar, K. – van Fenema, P.C. – von Glinow, M.A. (2009): Offshoring and the global distribution
of work: Implications for task interdependence theory and practice; Journal of International
Business Studies, 40, pp. 642-667.
Laage-Hellman, J., – Gadde, L. E. (1996). Information technology and the efficiency of materials
supply: The implementation of EDI in the Swedish construction industry. European Journal of
purchasing & supply management, 2(4), 221-228.
Lambert, D. M. (ed.) (2008). Supply chain management: processes, partnerships, performance.
Supply Chain Management Inst.
Lewin, A. Y. – Peeters, C. (2006): Offshoring work: business hype or the onset of fundamental
transformation,. Long Range Planning, 39(3), pp. 221-239.
McIvor, R. [2000]: A practical framework for understanding the outsourcing process, Supply Chain
Management: An International Journal, 5(1), pp. 22-36.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
40
Mentzer, J.T. – DeWitt, W. – Keebler, J.S. – Min, S. – Nix, N.W. – Smith, C.D. – Zacharia, Z.
(2001): Defining Supply Chain Management. Journal of Business Logistics, Vol. 22. No.2, 1-25.
Ming, Y., Meng, B., – Wei, S. J. (2015). Measuring smile curves in global value chains. Institute
of Development Economies.
Mudambi, R. – Venzin, M. (2010): The Strategic Nexus of Offshoring and Outsourcing Decisions;
Journal of Management Studies, 47 (8); doi: 10.1111/j.1467-6486.2010.00947.x
Murtha, T.P. – Kenney, M. – Massini, S. (2006): Call for papers, special issue of Journal of
International Business Studies: Offshoring Administrative and Technical Work: Implications for
Globalization, Corporate Strategies, and Organizational Designs.
Porter, M. (1985). Value chain. The Value Chain and Competitive advantage: creating and
sustaining superior performance.
Porter, M. (1993): Versenystratégia, Akadémiai Kiadó, Budapest
Rappaport, A. (2002): A tulajdonosi érték, Alinea Kiadó, Budapest.
Somogyi M. (2009): versenyképesség a szakirodalomban – A fogalmi megközelítések összegzése
és elemzése I. rész; Vezetéstudomány, XL. évf., 4. szám. 54 -64. old.
Stabell, C. B., – Fjeldstad, Ø. D. (1998). Configuring value for competitive advantage: on chains,
shops, and networks. Strategic management journal, 19(5), 413-437.
Stadtler, H. – Kilger, C. (2008): Supply chain management and advanced planning. Concepts,
Models, Software and case studies, 4. ed., Springler-Verlag, Berlin, Germany
Stock, J. R. – Lambert, D. M. (2001): Strategic Logistics Management; McGraw-Hill Irwin,
Singapore
Szalavetz, A. (2015): Szakosodás és feljebb lépés a multinacionális vállalatok globális értékláncain
belül – Magyarországi feldolgozóipari leányvállalatok tapasztalatai; Magyar Tudományos
Akadémia, Akadémiai Doktori Értekezés.
Török Á. (1986): Komparatív előnyök. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Török Á. (2003): Mit mérünk mivel? A versenyképesség értelmezéséről és mérési problémáiról.
EU-csatlakozás és versenyképesség, Európai Tükör Műhelytanulmányok 93. Miniszterelnöki
Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ, Budapest.
Ye, M., Meng, B., – Wei, S. J. (2015). Measuring smile curves in global value chains.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
41
2. fejezet: A vámlogisztikai megoldások vámügyi keretrendszere
Szerző: Tolnainé dr. Tóth Veronika
A fejezet célja: Annak az erőtérnek a bemutatása, amely a világkereskedelmet behálózza a
szabadkereskedelmi megállapodások és egyéb gazdasági integrációs kapcsolatokon keresztül,
meghatározva ezzel a konkrét, vállalati megoldások makro környezetét. (kb. 20 - 25 oldal)
A vám fogalma, szerepe
Autonóm és szerződéses vámrendszerek, vámpolitikai alapvetések
Kereskedelempolitika, nemzetközi kereskedelmi egyezmények
Költségalakító tényezők: Védővám, kedvezményes vám, tarifális kedvezmények –
antidömping vámok, kiegészítő vámok
Kereskedelempolitika gyakorlati alkalmazása: Származás, preferenciális származás,
kumuláció
Bevezetés
Az első fejezet alapvetéseiben áttekintettük a globalizáció hatását az üzleti hálózatok és a globális
értékláncok kialakulása terén. A globális ellátási láncok létrejöttével a teljesítményt összeadó
részek meghatározó jellemzője a földrajzi tagoltság, az ellátási láncok diverzifikációja az egyes
szereplőket az ellátási láncban általuk végzett feladatok szerint egy adott helyen elérhető
erőforrások (pl. munkaerő, nyersanyag) legoptimálisabb használatához rendeli, amely adott
esetben országokon, földrészeken keresztülívelő kapcsolatokat teremt. Könnyen elképzelhető egy
olyan globális láncolat, ahol a jó minőségű európai alapanyagok beszerzését követően távolkeleti
olcsó munkaerővel gyártanak félkésztermékeket, amelyeket azután Európában szerelnek össze,
uniós megmunkálással itteni származást biztosítva, majd egy amerikai piacra szállító kanadai
megrendelő részére küldik ki késztermékeket; így ezen ellátási lánc különböző földrészek termelő
vállalatait, beszállítóit, szállítmányozóit/fuvarozóit, disztribúciós központot és végfelhasználókat
tömöríthet.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
42
Ezen globális ellátási láncok egy olyan gazdaságföldrajzi környezetben léteznek, amelyet a
különböző országok és országcsoportok közötti különböző szintű gazdasági együttműködések
erőterei határoznak meg. Ezen gazdasági együttműködések szabályozottságát a világot átszövő –
célját, mélységét és tárgykörét érintően különböző méretű – kereskedelmi
megállapodások/egyezmények adják.
Ezen fejezet célja elsőként a kereskedelempolitikai makro környezet bemutatása, ebből a szűkebb
– és témánk szempontjából konkrétabb – vámpolitikai mozgástér vázolása a vámok funkcióinak
történelmi változásaiból kiindulva. Vizsgáljuk a globalizáció hatását az autonóm vámrendszerek
feladása és a szerződéses vámrendszerek térhódítása felé való elmozdulásban, a jelenleg
tapasztalható protekcionizmus ismételt megjelenésének hatásaival együtt. Emellett a vámpolitikai
eszközök alkalmazásának közvetlen hatásait is megkíséreljük áttekinteni a globális ellátási láncok
teljesítménymutatói mentén, bemutatva a vámpolitikai eszközök versenyképességet fokozó
hatását.
2.1. A kereskedelempolitikai makro környezet – globális szinten
A világot átszövő kereskedelem-politikai erőtérben a legnagyobb kiterjedésű egyezmény a
Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, WTO) létrehozására irányult. A WTO
Egyezményt 1994-ben Marakeshben írták alá, de elődje a GATT5 már 1948 óta működik. A WTO-
nak jelenleg 164 tagállama van, amely a világ kereskedelmének 98%-át reprezentálja6. Számos
állam tárgyal a csatlakozás lehetőségéről, ezek közül Magyarország szűkebb környezetéből
Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát és Fehéroroszországot érdemes kiemelni.
5 A GATT (General Agreement of Tariffs and Trade) magyar jelentése Általános Vámtarifa és Kereskedelmi
Egyezmény. 1947-ben 23 ország kötötte meg Genfben, a nemzetközi kereskedelem egyezménye. A szervezet célja a
világkereskedelem liberalizálásán keresztül a vámok és egyéb korlátozások csökkentése és felszámolása. 1995-ben a
GATT átalakult, az új szervezet a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation, WTO) nevet kapta. 6 Forrás: https://www.wto.org/english/res_e/booksp_e/anrep19_e.pdf A WTO 2019.évi évkönyve, 7. oldal.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
43
2.1. ábra: WTO tagállamok és megfigyelők7
A GATT, illetve majd ennek nyomán a WTO a kereskedelmi akadályok progresszív lebontását
célzó tárgyalásokból született. A tárgyalások segítették a piacok megnyitását, illetve szabályozott
kereteket teremtettek megfelelő okok – a pl. fogyasztó- vagy környezetvédelmi indokok, vagy
járványok terjedésének megelőzése – esetén alkalmazható kereskedelmi korlátozásoknak. A WTO
meghatározó célja segíteni a kereskedelem áramlását a lehető legszabadabb módon, mivel ez fontos
a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság fokozása szempontjából, valamint a fejlődő országok
nemzetközi kereskedelmi rendszerekbe való integrálását is támogatja.
Ez a kiterjedt bázis lehetővé teszi, hogy a WTO szervezetében, fórumain a fejlett, fejlődő és
legkevésbé fejlett országok érdekei is megjelenjenek, ezen szereplők között a kereskedelmet érintő
konkrét tárgykörökben megállapodások szülessenek, de az eltérő fejlődési szintek megkövetelik a
különböző elbánás lehetőségét, vagy hosszabb applikációs időszak alkalmazását. A WTO
egyezményeit a világkereskedelmet meghatározó országok legnagyobb többségét adó köre
tárgyalja le és írja alá, melyek egységes irányokat jelölnek ki és kötik a kormányokat abban, hogy
a kereskedelempolitikájukat a megállapodott keretek között működtessék. Az esetleges
7 Kép forrás: https://www.wto.org/english/thewto_e/countries_e/org6_map_e.htm ; oldal szerkesztve 2017. április 3.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
44
érdekkülönbségekből eredő vitákat pedig a WTO egyezményekben szabályozott vitarendezési
mechanizmus alkalmazásával kell megoldani.
Számos ilyen megállapodás született már különböző tárgykörök szabályozására, de
beazonosíthatók azok az egységes elvek, amelyek megalapozzák a multilaterális kereskedelmi
rendszert. Ezek a következők:
1. Diszkriminációmentesség: azaz, egy adott ország ne különböztesse meg kereskedelmi
partnereit és ne tegyen megkülönböztetést saját és külföldi termékek, szolgáltatások és
állampolgárok között.
2. Nagyobb nyitottság: a kereskedelmi akadályok – úgymint vámok és tarifák, import
tilalmak és korlátozások – lebontása az egyik legnyilvánvalóbb módja a kereskedelem
ösztönzésének.
3. Kiszámíthatóság és átláthatóság: a külföldi vállalatok, befektetők és kormányok
megfelelően bízhassanak abban, hogy ilyen kereskedelmi korlátozásokat nem lehet
önkényesen bevezetni.
4. Versenyképesebb működés: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása
(mint pl. az exporttámogatások és dömpingelt termékek kizárása) komplex kérdés,
egyrészt szükséges ezen versenytorzító hatások kiküszöbölése, de az egyes országok
által felszámított különadók és vámok alkalmazásának is kereteket kell szabni.
5. A legkevésbé fejlett országok számára nagyobb kedvezmények biztosítása: a WTO
tagságának háromnegyedét fejlődő és a piacgazdaságra lassan áttérő országok adják,
amelyek számára az egyezmények követelményeinek való megfeleléshez nagyobb
rugalmasságot, hosszabb átmeneti időszakot biztosítanak.
6. Környezetvédelem: a WTO lehetővé teszi, hogy az államot környezetvédelmi,
közegészségügyi okokból kereskedelmi korlátozásokat alkalmazzanak, de ezeket a
nemzeti és a külföldi kereskedelmi kapcsolatokban azonos módon kell alkalmazni, ezek
nem adhatnak alapot diszkriminatív kereskedelmi korlátozások bevezetésére.
A WTO mind szervezetében, mind a kereskedelmet érintő szakmai szabályozás tárgyköreiben
nagyon kiterjedt. Számos WTO egyezmény született már, melyek folyamatos gondozása a
különböző bizottságok és egyeztetési fórumok feladata, a legfontosabbak a következők:
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
45
- a Kereskedelmi Tárgyalások Bizottsága és egységei, ahol számos eszközzel végzik és
tartják mozgásban a kereskedelmi tárgyalásokat;
- a Mezőgazdasági Bizottság a szélesebb értelemben vett mezőgazdasági ügyeket tárgyalja,
úgymint a mezőgazdasági termékek kereskedelmi akadályainak lebontását, amelyeket
különösen a magas vámtételek és egyéb akadályok, a hazai termelők támogatásai és az
exporttámogatások, illetve export korlátozások okoznak;
- az ún. Piacrajutási Tárgyalási Csoportban (Negotiating Group on Market Access) a nem
mezőgazdasági termékek (széles körben az ipari termékek, az üzemanyagok, halászat
termékek) piacra jutását akadályozó magas tarifák lebontásáról, nem kereskedelmi jellegű
intézkedések felszámolásáról tárgyalnak, különösen a fejlődő országok exporttermékeit
illetően;
- a Szolgáltatások Kereskedelmének Tanácsa és munkacsoportjai a Szolgáltatások
Kereskedelmének Általános Egyezményét gondozzák és felhatalmazzák a tagállamokat a
szolgáltatások kereskedelmének progresszív megnyitására;
- a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi aspektusairól szóló egyezményt gondozó tanácsban
a borok és párlatok földrajzi árujelzőinek multilaterális regiszterének létrehozásáról és
notifikációs kötelezettségéről tárgyalnak jelenleg;
- a Kereskedelmi és Fejlesztési Bizottság irányítja a fejlődő és legkevésbé fejlett országok
gazdasági szükségleteinek képviseletét, a fenntartható fejlődési célok meghatározásával és
számos program, támogatott projekt megvalósításával;
- a Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottságban jelenleg WTO szabályok és a világ
környezetvédelmi megállapodásainak kapcsolatáról, a rendszeres információcsere
bevezetéséről és a környezetvédelmi termékek vámtételeinek jelentős csökkentéséről vagy
megszüntetésének lehetőségéről tárgyalnak;
- a WTO legújabb fóruma a Kereskedelem Könnyítési Bizottság, az egyéves Kereskedelem
Könnyítési Megállapodás gazdája, amely – a várakozások szerint a teljeskörű alkalmazás
elérésével – 14%-kal csökkenti a kereskedelmi költségeket. Az egyezményt 2018 végére a
WTO tagállamok 85%-a ratifikálta.
A vámok alkalmazása évezredek óta a kereskedelempolitika egyik eszköze, a vámpolitikai
keretrendszer kialakítása így elsődleges feladat volt a globális makro környezet kialakításán belül.
A WTO szintjén létrehozott világszintű vámügyi eszközök az egységes alkalmazás biztosításával
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
46
szintén a globális kereskedelmi kapcsolatok zökkenőmentességéhez járulnak hozzá. Ilyen
eszközök:
- a Harmonizált Rendszer (HR), amely lehetővé teszi, hogy az országok a kereskedni szánt
árukat egy közös kódrendszer használatával tarifálhassák be, azaz az áruk vámtételének
alapját képező vámtarifaszámok közül – a tarifa általános szabályainak alkalmazásával – az
egész világon azonos módon válasszanak. Ezt a besorolási rendszert ötévente vizsgálják
felül (legutóbb 2017-ben), minden alkalommal finomítva a technikai újítások által
megkívánt változásokat;
- a Támogatásokról és Felfüggesztő Intézkedésekről szóló egyezmény szabályozza a WTO
tagok által használt támogatások bejelentési kötelezettségét és a vámfelfüggesztési
intézkedések alkalmazását. A WTO tagállamok sajnos továbbra is kevéssé teljesítik a
támogatások – ideértve az exporttámogatások – alkalmazásának bejelentését. Az
exporttámogatások alkalmazására adott moratórium a fejlődő országok viszonylatában már
lejárt 2016-ban, a legkevésbé fejlett országok közül még kilenc tagállam esik a bruttó
nemzeti jövedelmi korláthoz (GNI<1000 USD/fő) kötött mentesülés alá;
- az Antidömping Egyezmény határozza meg a kereteit annak, hogy a WTO tagállamok
alkalmazhatnak antidömping intézkedéseket olyan termékek importja esetén, amelyeket az
exportcég a hazai piaci árnál lényegesen alacsonyabb áron exportál, és ezzel a dömpingelt
importtal a hazai ipart károsítja, vagy veszélyezteti;
- a Vámérték Egyezmény célja kialakítani egy korrekt, egységes és neutrális rendszert az
áruk vámértékének megállapításához, az önkényes vagy fiktív árak alkalmazásának
elkerülése érdekében; ezen szabályok világszinten egységesítik a vámérték-megállapítás
módszereit, azok alkalmazási sorrendjét, az ügyleti érték megállapításának szempontjait és
alkalmazásának feltételeit;
- a származási szabályokról szóló egyezmény rendelkezései határozzák meg azon
kritériumokat, amely valamely termék származási helyének megállapítását megalapozzák.
Ez az adott termékre alkalmazandó vámtétel megállapítása szempontjából meghatározó,
hiszen ezen kritériumrendszer teljesítése szükséges lehet egy kedvezményes elbánás
alkalmazásának lehetőségéhez, vagy adott esetben épp az antidömping intézkedés
alkalmazásához;
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
47
- a védelmi intézkedésekre vonatkozó egyezmény alapján a WTO tagállamoknak
lehetőségük van védelmi intézkedést (ideiglenes kiegészítő vámok, mennyiségi
korlátozások és egyéb terméket érintő intézkedések) alkalmazni a hazai ipar védelme
érdekében az ezt sértő vagy veszélyeztető termékek importja tekintetében. Ilyen
körülmények között a tagállamoknak van lehetősége ilyen intézkedések bejelentésére, de
ezek soha nem egyoldalúan egy másik ország vagy országcsoport elleni diszkriminatív
intézkedések. Az egyezmény meghatározza az ilyen körülmények valós fennálltának
szempontrendszerét és megállapítási kritériumait, illetve ilyen intézkedések
alkalmazásának főbb szabályait8;
- az Információs Technológiai Egyezmény (ITA) megköveteli a részes államoktól, hogy
bontsák le a vámokat az IT termékek széles körére (számítógépek, telekommunikációs
berendezések, félvezetők, szoftverek, tudományos műszerek) nézve a legnagyobb
kedvezmény elve szerint, azaz valamennyi WTO tagállam relációjában, nemcsak az
egyezmény részesei tekintetében. A jelenlegi tárgyalások is arról szólnak, hogy ezen
termékek piacára való bejutásának akadályait le kell bontani (pl. előírt standardok, technikai
és adminisztratív rendeleti szabályoknak való megfelelések);
- a Kereskedelem Könnyítési Egyezmény az áruk szállításának, átengedésének és
vámkezelésének gyorsítását célozza, az árutovábbítási eljárások alatt álló árukat is ideértve,
amivel egy 14%-os költségcsökkentést remélnek elérni.
Az eddigi szakmai tárgykörökön túl a WTO 11. Miniszteri Konferenciáján Buenos Airesben 2017
decemberében négy olyan közös tárgyalási tárgykör azonosítottak, amelyek jövőbeli tárgyalásait
előkészítő munka mellett kötelezték el magukat. Ide tartozik az elektronikus kereskedelem, a kis-
és középvállalkozások erősítésére irányuló program előkészítéséhez munkacsoport felállítása, a
befektetésösztönzések multilaterális kereteinek kialakítása és a nők kereskedelmi szerepvállalási
képességének erősítése. Ezek fontos tárgykörök, amelyek biztosítják, hogy a
kereskedelempolitikák a jelenkori globális gazdaságban is relevánsak maradjanak.
8 E tekintetben érdekesség, hogy a Védelmi Intézkedések Bizottságában vita folyt arról, hogy több tagállam az USA
által az acél- és alumíniumtermékek behozatalát érintő – elemi biztonsági érdekek védelmére hivatkozó – import-
intézkedéseket (az 1962-es Kereskedelem-kiterjesztési törvény 232. cikke alapján) a WTO szerinti védelmi
intézkedésnek tartja, amelyet az USA természetesen visszautasít. (Ez esetben ugyanis a WTO szabályai szerinti
helyzetértékelést kellett volna kezdeményezni, és a WTO vitarendezési eljárásának kellene tárgyalni a helyzetet.)
(Forrás: WTO Annual Report 2019, 82. oldal.)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
48
A világkereskedelem 2018-ban komoly kihívásokkal nézett szembe a kereskedelmi feszültségek
emelkedése, a kereskedelmet korlátozó intézkedések növekedése és a folytatódó gazdasági
bizonytalanság miatt; a 2017-es 4,6%-os növekedéshez képest tavaly egy lassulás jött, az
árukereskedelemben csak 3 %-os növekedést hozva (WTO Annual Report 2019).
A WTO szervezetében az Általános Tanács a tagság plenáris részvételével a fő döntéshozatali
fórum, amelyen a nagyobb horderejű ügyek kerülnek napirendre. Jelenleg a kereskedelmi
korlátozások kapcsán 41 tagállam 2019. május 8-án adott ki egy nyilatkozatot, amely a
kereskedelmi korlátozások növekedését és a protekcionizmus kockázatait elemzi. Felszólítják a
nemzeti kormányokat, hogy az érdekellentéteiket a párbeszéd és az együttműködés által oldják
meg, a WTO keretében, tartózkodjanak a protekcionista intézkedésektől és kerüljék el az
összeomlás kockázatát.
A WTO jelenkori működésében is feszültségeket okoz a legújabb jelenség, a protekcionizmus
visszatérte, amely az együttműködési készség csökkenését és a kereskedelmi kapcsolatok sérülését
hozza. Maga a WTO szerepe és hatékonysága is megkérdőjeleződött, a WTO működésének
fejlesztésére több különböző megközelítésben vitáznak. Sok tagállam szerint a kereskedelmet
torzító gyakorlat bejelentésének és vitarendezésének mechanizmusát kellene hatékonyabbá tenni,
illetve fokozni kellene a WTO kereteiben zajló kereskedelmi tárgyalásokat újabb egyezmények
gyorsabb és hatékonyabb megkötésével, illetve a régebbiek ratifikálási körének szélesítésével.
Kerülni kellene a protekcionizmust és az egyoldalú intézkedéseket, fokozni a folyamatban lévő
munkákat és fejleszteni az értesítéseket és az átláthatóságot.
A WTO keretébe beágyazott nemzetközi egyezmények mellett a világot keresztül-kasul átszövik a
két vagy többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások és övezetek, illetve mélyebb
összehangoltságot jelentő vámuniók. Ezen regionális kereskedelmi megállapodások bevezetését a
WTO nyomon követi a bejelentési kötelezettségek alapján és vizsgálja ezeknek a multilaterális
kereskedelmi rendszerre gyakorolt hatását9. A WTO egyik alapelveként azonosítható
diszkrimináció-mentességi elvárás alól ezen regionális megállapodások értelemszerűen kivételt
9 2018-ban tettek bejelentést például a WTO felé az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodásról, vagy
az Eurázsiai Gazdasági Unió létrehozásáról szóló Egyezményről, amelynek részesei: Oroszország, Örményország,
Grúzia, Kirgizisztán, Fehéroroszország és Kazahsztán.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
49
képeznek, épp ezért szükséges a WTO felé az ilyeneket bejelenteni és ezért tart ezeknél nyomon
követést a WTO.
Ezen megállapodásoknak és együttműködéseknek a kereskedelempolitikában való beágyazottsága
miatt mindig eleme a vámok alkalmazásának témaköre, leginkább a vámok lebontása irányába
elmozdulva, de mindig marad tere a piaczavaró hatások kiküszöbölését vagy nemzeti érdekek
védelmét célzó rendkívüli intézkedések bevezetési lehetőségének. Ezen vámpolitikai makro
környezet nagyban hozzájárul ahhoz, hova települnek a globális ellátási láncok egyes elemei. Az
információk azonnali és globális elérése az elektronikus adatcsere rendszerek által, és a legújabb
technológiai vívmányok egyre erőteljesebben kinyitják a világ kapuit.
2.2. Szűkebb kereskedelempolitikai környezetünk, az EU
kereskedelempolitikája
A WTO szempontjából regionális kereskedelempolitikai megállapodásnak minősülnek az EU által
kialakított szabadkereskedelmi egyezmények is, amelyek kialakításában az EU kizárólagos
hatáskörrel működik. Az EU-ban a kereskedelempolitikai területen az Európai Bizottság
rendelkezik a kezdeményezés jogával; a Bizottság tesz javaslatot két- és többoldalú tárgyalások
megkezdésére és autonóm kereskedelmi intézkedések meghozatalára. A Tanács felhatalmazása
alapján és általa adott irányelvek keretei között az EU-t és tagországait a Bizottság képviseli a
kereskedelempolitikai tárgyalásokon. A kitárgyalt megállapodások létrehozásához a Tanács
mellett minden esetben szükséges az Európai Parlament egyetértése. A tagországi hatásköröket
érintő egyezményeket a tagországi törvényhozásoknak is jóvá kell hagyniuk.
Az EU a tagállamok feletti szubszidiárius jogkörében alakítja a külgazdasági kapcsolatrendszerét
a világ országaival, két vagy többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások (FTA – Free Trade
Agreement) határozzák meg az Európai Unió harmadik országokkal folytatott külgazdasági
kapcsolatainak normatív feltételeit. Céljuk az EU gazdasági szereplőinek versenyképesség-
növelése, az uniós gazdasági növekedés és foglalkoztatás-generálás előmozdítása. A
szabadkereskedelmi megállapodások hagyományos eleme a vámok és mennyiségi import
korlátozások kölcsönös megszüntetése. Ez az ipari áruknál és feldolgozott élelmiszereknél
jellemzően teljes körű, egyes különösen érzékeny mezőgazdasági alaptermékek esetében viszont
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
50
sokszor csak részleges. Az EU által tárgyalt FTA-k legnagyobb része az árukereskedelem mellett
már kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére, a szellemi tulajdon oltalmára, a beruházásokra, a
kormányzati beszerzésekre, a versenypolitikára és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos
rendelkezésekre is.
Az EU az elmúlt időszakban számos partnerrel kezdett, illetve hozott létre szabadkereskedelmi
(illetve ilyen részeket is tartalmazó, de szélesebb körű – pl. politikai – együttműködést is
előirányzó) megállapodásokat.
2.2. ábra: Az Uniós kereskedelem helyzete 2017-ben10
A már hatályos (illetve ideiglenesen alkalmazott) egyezmények közül kiemelést érdemelnek a Dél-
Koreával, közép-amerikai országokkal, Kolumbiával, Peruval és Ecuadorral és Kanadával
létrehozottak. Ezek az „új generációs szabadkereskedelmi megállapodások” átfogó
szabadkereskedelmi megállapodások, amelyeket 2006 után tárgyaltak, jellemzően túlmutatnak a
vámcsökkentéseken és az árukereskedelemen, és kiterjednek a szolgáltatásokra és a közbeszerzésre
is. A Dél-Koreával és Kanadával kötött megállapodás rendelkezéseket tartalmaz a befektetések
liberalizációjának fokozásáról, és a CETA a beruházások védelmét is magában foglalja (bár még
10 Kép forrása: http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2017/HU/COM-2017-654-F1-HU-
MAIN-PART-1.PDF 21. oldal, oldal szerkesztve 2017. november 9.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
51
nem alkalmazták ideiglenesen) és a szabályozási együttműködést. A kereskedelemre és a
fenntartható fejlődésre vonatkozó szilárd rendelkezések a 2010 óta megkötött valamennyi új
generációs kereskedelmi megállapodás alapvető részét képezik11.
2018. július 17-én aláírásra került az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás, amely
2019. február 1-jén lépett hatályba. Sikerrel lezárultak a tárgyalások az EU és Szingapúr között, és
az uniós jóváhagyásra vár az EU és Vietnám között letárgyalt megállapodás is.
Folyamatban vannak az EU és Mexikó, valamint az EU és Chile közötti megbeszélések, illetve az
EU és MERCOSUR12 közötti társulási megállapodás tárgyalásai lassan lezárulnak. Az Európai
Bizottság 2018 tavaszán kapott felhatalmazást a Tanácstól szabadkereskedelmi tárgyalások
megkezdésére Ausztráliával és Új-Zélanddal. Viszont az EU és az USA között 2013-ban az
Obama-kormányzat alatt megkezdett szabadkereskedelmi tárgyalások a 2016-os amerikai
elnökválasztás óta Donald Trump elnök döntése nyomán teljesen leálltak, a folyamat felújítására
nem látszik készség.
2.3. Vámpolitikai eszközrendszer a versenyképesség szolgálatában
A kereskedelempolitika eszközrendszerében az áruforgalomra kivetett adóként évezredek óta
szerepelnek a vámok, amelyek funkciói a gazdaságtörténeti korokban folyamatosan változtak.
A vám az ókori városállamok finanszírozásához pénzügyi forrásként, uralkodói jövedelemként
működött. A középkor elején a hűbérrendszerben a vámszedés királyi monopóliumának átengedése
a nagyurak számára a katonai támogatásért és lojalitásért járt cserébe.
11 Forrás: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/october/tradoc_157473.PDF, az oldal módosítva 2019.
április 29-én, letöltve 2019. július 26. 12A Dél–amerikai Közös Piac (spanyolul: Mercado Común del Sur, röviden MERCOSUR, portugálul: Mercado
Comum do Sul, guaraniul Nemby Nemuha) egy nemzetközi kereskedelmi szervezet Dél-Amerikában. A Brazília és
Argentína között 1986-ban megkötött kereskedelmi szerződés Uruguay és Paraguay csatlakozásával nemzetközi
szervezetté fejlődött, amelynek célja a tagországok közötti kereskedelmi akadályok lebontása és az egységes vámtarifa
kialakítása. Venezuela 2006. június 17-én lett tagja a szervezetnek, de 2016 decemberében felfüggesztették. (Forrás:
Wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9l-amerikai_K%C3%B6z%C3%B6s_Piac)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
52
A képen látható Mátyás király eredeti pecsétes oklevele (1469), amelyben szolgálatai fejében Jenői
Péternek és általa atyai testvérének, Lázárnak engedélyezi, hogy Külső-Szolnok megyében, a Tisza
és a Körös folyók mentén fekvő Jenő és Istvánháza birtokaik mellett a mondott folyón révet
létesítsenek, és azon vámot szedjenek13.)
2.3. ábra: Mátyás király oklevele 1496-ból
A fiskális funkciókon túl a vámok gazdaságpolitikai funkciói a Napkirály udvarában a
merkantilizmussal – a gyarmatokról beáramló áruk értékének lefölözésén túl – a hazai
nyersanyagok kiáramlásának megakadályozását is szolgálta. A protekcionizmus a háborúk után
visszaszorult és a rombolás utáni újjáépítésben a kereskedelmi akadályok lebontása
nélkülözhetetlenné vált. A liberális gazdaságpolitikákban a vámok szerepe a piaczavaró tényezők
kiigazítására szolgálnak inkább, a tarifális vámkedvezmények alkalmazása pedig a belső termelést
akadályozó hiányállapotok megszüntetését célozza a kedvezményekkel olcsóbbá tett eléréssel. A
vámok pénzügyi funkciói mellett a vámhatóságok által végzett ellenőrzések is előtérbe kerülnek,
az árukereskedelem ellenőrzése a közegészségügy, a közbiztonság és a környezet védelme, illetve
legújabban a terrorizmus és a migráció elleni védekezés miatt is egyre fontosabbá válik.
13 Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár archívuma, http://mnl.gov.hu/mnl/pml/kozepkori_irott_forrasok Jelzet: PML
IV. 71. No. 34.; publikálva 2015-07-28
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
53
2.4. ábra: A gazdasági integráció fokozatai
A vámok funkcionális változása együtt járt azzal, hogy alkalmazásuk mozgástere is egyre szűkült
az autonóm vámrendszerekkel együtt. A legújabb korban a vámokat a GATT létrehozásával és
számos egyéb szabadkereskedelmi megállapodással direkt visszaszorították. A liberális
gazdaságpolitikák a gazdasági együttműködés ösztönzésében és a kereskedelmi akadályok
lebontásában látták a megoldást, a világot átszövő szerződéses vámrendszerek kiterjedése nőtt,
egyre mélyülő együttműködési formák megjelenésével. A 2.4. ábra a gazdasági integráció
mélyülésének fokozatait mutatja be14. Az autonóm vámrendszerek által biztosított egyoldalú
kedvezmények után a szabadkereskedelmi megállapodások vállalásai már az egymás közötti
vámjellegű akadályok kölcsönös lebontását hozzák, majd együttműködési szint további mélyülése
a vámunió szintjén az autonómia teljes feladásával a harmadik országokkal szembeni közös
vámpolitika kialakítását hozza magával. A közös piac ehhez képest ezt az együttműködési szintet
14 Kép forrása: https://www.economicsonline.co.uk/Global_economics/Economic_integration.html;
Letöltve 2019. július 27.)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
54
a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlásával is kiterjeszti. A gazdasági unió
kifejezést arra használjuk, amikor egy kereskedelmi közösségben belül megvalósul a közös piac és
harmadik országokkal szemben a közös kereskedelempolitika is, de a tagok makro-ökonómiai
politikája továbbra is független. Majd a monetáris unióban már a közös pénz is megjelenik. A
gazdasági unió lényegében a közös pénzen alapuló monetáris unió közös gazdaságpolitikával
megerősítve.
2.4. A kereskedelempolitika és a vámjog közös metszete: a származás
A vámlogisztikai megközelítés egyik központi eleme, hogy ha a vállalati termeléshez szükséges
alapanyagok beszerzésénél (vagy tágabb értelemben egy ellátási lánc felépítésénél) tudatosan
használják a kereskedelempolitikai globális környezet előnyeit, illetve felismerik az elkerülhető
hátrányait és ehhez megfelelően alkalmazzák a vámjogban megkövetelt származási szabályokat,
valós anyagi előnyt realizálhatnak.
Az előnyök alatt a kialakított kereskedelmi partnerségi kapcsolatok (közös piac, vámuniók,
szabadkereskedelmi megállapodások) vámcsökkentését, hátrányok alatt pedig az egyes
országok/gyártók relációjában megállapított védővámokat, kiegyenlítő vámokat vagy antidömping
vámokat értem.
Ezen vámlogisztikai megközelítésű tudatos beszerzési gyakorlat kulcseleme a vámjogi származási
szabályok ismerete, hiszen az előnyök kihasználását a preferenciális származás megállapításának
kritériumai és igazolásának adminisztratív eljárásának ismerete szolgálja, a hátrányok pedig épp
akkor kerülhetők el, ha a nem-preferenciális származási követelményekkel igazolható, hogy az
importáru nem származik olyan országból, amelynél antidömping vagy kiegyenlítő vámot kellene
fizetni.
A származási ország lényegében az áru „születési helye” (Nietsch, 2018, 27. old.), ami nem
keverendő össze az áru vámjogi státuszával, sem nem azzal, hogy az árut honnan szállítják be az
adott országba. A származás az a hely, ahol a terméket
termelték/termesztették/bányászták/nevelték stb., azaz ahol létrejött. Ez egy pakisztáni
kasmírkendő esetén Pakisztán, akkor is, ha ezt a kendőt egy szállítmánnyal Angliába értékesítik,
ahol szabad forgalom számára vámkezelik és uniós áru vámjogi státuszt szerez és egy uniós üzlet
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
55
polcain lehet megvásárolni. A származás megállapításának nehezebb esetei akkor jönnek, amikor
egy termék – egy globális értékláncban – több helyen hozzáadott feldolgozási tevékenységből
„születik”, hiszen ilyenkor a származás kapcsán feldolgozáshoz kötött szabályokat kell figyelembe
venni.
A származás szabályainak globális kialakítása Kereskedelmi Világszervezetben is kiemelt
jelentőségű, a GATT-ot felváltó WTO-t létrehozó 1995-ös Marrakeshi Egyezmény egyik
melléklete a Származási Szabályokról szóló WTO Egyezmény, amely a nem preferenciális
származás szabályainak összehangolását célozza, és két bizottságot is létrehozott a harmonizációs
feladatok végrehajtására.
A WTO 2011-es tanácsülésének megnyitásakor az akkori igazgató, Mr. Pascal Lamy15, a
preferenciális származási szabályok kritikus fontosságát hangsúlyozta. Megállapítása szerint16,
jelenleg a nemzetközi kereskedelmi folyamatokban az áruk teljes kereskedelmi értékét az utolsó
származási országhoz kapcsolják, amely megközelítés változtatásra szorul, mivel az üzlet egyre
nagyobb mértékben úgy határozza meg a tevékenységek különböző helyszíneit, hogy optimalizálja
a hozzáadott-érték láncot. Ennélfogva a nemzetközi kereskedelemből fakadó áruáramlási
folyamokat a jövőben inkább a hozzáadott érték alapján célszerű mérni, semmint az eddig használt
bruttó mutatószámok segítségével.
A nem-preferenciális származásnál a származó helyzetet alapvetően az áru előállítási helye
határozza meg, ahol az áru teljes egészében egy országban jön létre. Egynél több országban végzett
termelés esetén a származó helyzetet az utolsó, lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozás adja e
célra felszerelt vállalkozás területén, amelynek eredményeként új termék jön létre vagy az előállítás
fontos szakasza történik.
Az uniós vámjogszabályok (FJA17 22-01. melléklete) listás szabályt tartalmaz a vámtarifaszámok
szerint. Ha a tarifaszám (HR vámtarifaszám 4 számjegy) nem szerepel a 22-01. mellékletben, de
az árucsoport (HR 2 számjegy) szerepel – árucsoport elsődleges szabálya, ennek hiányában
15 Pascal Lamy 2005-2013 között volt a WTO igazgatója 16 Forrás: http://www.wcoomd.org/~/media/wco/public/global/pdf/topics/origin/overview/origin-handbook/rules-of-origin-handbook.pdf; oldaladatok módosítva 2012. december 6.; letöltve 2019. július 27. 17 FJA - a Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi
rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő
kiegészítéséről
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
56
árucsoport maradékszabálya alkalmazandó (pl.: az áruk származási országa az az ország, amelyből
az anyagok érték szerint meghatározott legnagyobb hányada származik). Ha a termék árucsoport
szinten sem szerepel a 22-01. mellékletben, akkor az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt
feldolgozást a termelő vagy értékesítő saját maga állapítja meg.
A jogszabály meghatározza a minimális műveleteket, amelyek nem tekinthetők lényeges,
gazdaságilag indokolt feldolgozásnak (pl.: állapotmegőrzés, por eltávolítása, szitálás, rostálás,
válogatás, osztályozás, mosás, feldarabolás, csomagolás megváltoztatása, szállítmány megbontása
vagy összeállítása, egyszerű csomagolás, készlet összeállítása, értékesítéshez történő kiszerelés,
jelzések, címkék, jelek elhelyezése a termékre vagy a csomagolásra, egyszerű összeszerelés,
szétszerelés).
A preferenciális származás megállapításához az alkalmazott kritériumrendszer alapján az általános
erga omnes vámtételhez képest kedvezőbb vámtétel alkalmazási lehetősége kapcsolódik, akár a
fejlődő országoknak egyoldalúan – az uniós vámjogszabályokban – nyújtott Általános
Preferenciális Rendszer (General System of Preferencies – GSP), akár két- vagy többoldalú
szabadkereskedelmi egyezmények szerint. Az ilyen preferenciális származási kritériumokat a GSP
vonatkozásában az Uniós Vámkódex, illetve az egyezmények határozzák meg, az utóbbi időkben
egyre újabb megoldások alkalmazásával. A preferenciális származás feltételrendszereiben sok
azonos elem van, az ellátási láncokhoz kapcsolva a témát, két elemet emelnék ki, mint jellemző
kritériumot, ezek a kielégítő megmunkálás és a közvetlen szállítás. Az előbbit illetően az uniós
vámjogi rendelkezések is tartalmaznak listákat GSP származáshoz és más területekhez
kapcsolódóan elvárt mértékekről, nem kielégítő megmunkálás esetén pedig az anyagok eredeti
származása megmarad. A kielégítő megmunkálás helyéről aztán közvetlen szállítással kell az
áruknak érkezniük, amely csak akkor van kivétel, ha a közbenső országban végig vámfelügyeletet
biztosítottak, és igazolást adnak arról, hogy ott nem végeztek további megmunkálást.
Abban az esetben, ha a preferenciális származás igazolásához a származó anyag nem tesz ki
elegendő mennyiséget, lehetőség van az érintett szabadkereskedelmi megállapodásban ugyancsak
részes partnertől vásárolt és onnan származó termék anyagként történő „beszámítására”. Ha például
a származási szabály maximum 40%-ban engedi meg a nem származó anyag részarányát a
késztermék EXW értékében, azaz legalább 60 %-nyi rész kellene a saját alapanyagból ahhoz, hogy
a származásnál a gyártó helyes szerinti származást lehessen feltüntetni, és egy gyártónak a saját
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
57
származó anyag és hozzáadott értéke az EXW értéknek csak 50%-át teszi ki, lehetősége van az
egyezmények kumulációs szabályai szerint más „megengedett” országbeli gazdasági partnertől
vásárolt alapanyag „hozzáadására”, a hiányzó mértékben és származóként számíthatják be. A
kumulációnak három típusa van:
- a kétoldalú kumuláció, ahol csak a kedvezményezett országokból származó alapanyagok
vagy komponensek számíthatók be származóként (pl. EU–Ukrajna),
- a diagonális, ahol az alapanyagokat és komponenseket nemcsak a kedvezményezett
országokból, hanem meghatározott (listás) országokból is beszámíthatók, amelyek
származási szabályokat alkalmaznak (pl. a Pán-euró Mediterrán Származási
Megállapodás),
- és a teljes kumuláció, ahol valamennyi olyan országból származó alapanyag beszámítható,
amelyek azonos származási szabályokat alkalmaznak (pl. EEA – European Economic Area,
Európai Gazdasági Térség).
A származás igazolására különböző okmányokat használnak, amelyben a hatóság, a gyártó vagy
más illetékes személy igazolja, hogy az áru, amelyre a tanúsítvány vagy nyilatkozat vonatkozik,
egy adott országból származik. A származási szabályokról szóló egyezmény nem említi az
okmányokat, hanem a felülvizsgált Kiotói Egyezmény, a K melléklet specifikus 2. fejezete a
foglalkozik származási igazolásokkal. A felülvizsgált Kiotói Egyezmény nem tesz különbséget a
nem-preferenciális és a kedvezményes származás között, így az egyezményben meghatározott
fogalommeghatározások, elvek és követelmények mindkét területre vonatkoznak. A származás
igazolása a következők alkalmazásához szükséges:
- kedvezményes vám,
- gazdasági vagy kereskedelmi intézkedések, függetlenül attól, hogy ezek egy-, két- vagy
többoldalú megállapodások, vagy
- egészségügyi vagy közérdek érdekében elfogadott intézkedések.
A származási bizonyítvány egy különleges forma (a formanyomtatvány mintája a felülvizsgált
Kiotói Egyezmény specifikus K fejezetének egyik melléklete), amelyben az illetékes hatóság
kifejezetten igazolja, hogy az érintett áruk egy adott országból származnak. Az illetékes hatóság
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
58
lehet a vámhatóság, a kereskedelmi, mezőgazdasági, kereskedelmi stb. minisztérium, kereskedelmi
kamara stb. A származási bizonyítvány elektronikus formájú is lehet, ha ezt a megállapodás vagy
a jogszabályok előírják.
A származási nyilatkozat a gyártó, a gyártó, a szállító, az exportőr, az importőr vagy más illetékes
személy által az áru származási helyére vonatkozó megfelelő nyilatkozat a kereskedelmi számlán
vagy bármely más, az árut érintő dokumentumon. Egyes megállapodások korlátozzák ezen saját
nyilatkozatok alkalmazását, és ezt a lehetőséget az illetékes (vám)hatóságok jóváhagyásához kötik,
az úgynevezett engedélyezett exportőr követelmény szerint. A legújabb szabadkereskedelmi
megállapodásokban (CETA) már alkalmazzák a regisztrált exportőri státuszt, amelyet eredetileg a
GSP rendszerben használt FORM. A nyomtatványok elektronikus megoldására fejlesztettek, de ez
az elektronikus megoldás már a jövőben elterjedtebb lesz.
2.5. Származás vagy vámuniós státusz?
A származás, illetve a vámunió kapcsán érdekes kitekintést jelent a Törökországból importált áruk
vámjogi megítélése.
Az EU és Törökország között vámuniós megállapodás van érvényben, amely 1995. december 31-
én lépett hatályba18. Ezen megállapodás hatálya alá tartozik valamennyi ipari termék. Az A.TR
szállítási igazolást az EU és Törökország közötti áruszállításoknál alkalmazzák, és kiállítása
igazolja, hogy a szállítmány az EU vagy Törökország területén belül szabad forgalomban van, a
szállítás irányától függően, és ezáltal – mint uniós áru –, vámok kiszabása nélkül hozható be. Az
A.TR funkcióját tekintve nem egy származási igazolás, hanem az áru EU/TR uniós státuszáról
tanúskodik vagy azért, mert az árukra az EU/Törökország irányába harmadik országból történt
behozatalukkor minden import vámkezelési alakiság és fizetési kötelezettség teljesült, vagy mert
az árukat az EU/Törökország területén a megfelelő szabályok betartásával állították elő.
Az EK – Törökország Vámügyi Együttműködési Bizottságnak az 1/95 EK-Törökország társulási
tanácsi határozat részletes alkalmazási szabályairól szóló 1/2006 határozata 5. cikke szerinti A.TR
18 Lásd: Az EK - Törökország Társulási Tanács 1/1995. számú határozatát, valamint az EK – Törökország Vámügyi
Együttműködési Bizottság 1/2006. számú határozatát az 1/1995. számú EK-Törökország társulási tanácsi határozat
részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
59
szállítási bizonyítványt a 7. cikk alapján az exportáló állam vámhatóságai záradékolják, amelynek
(4) bekezdése alapján a kibocsájtó vámhatóságok megtesznek minden szükséges lépést az
alkalmazáshoz előírt követelmények teljesüléséhez, e célból jogosultak bekérni minden igazolást
és elvégezhetnek minden vizsgálatot. A kibocsátó vámhatóságok biztosítják a bizonyítványok
megfelelő kitöltését is.
A gyakorlati alkalmazás szempontjából igen sok problémát okoz, az a dilemma, hogy az EU-ba
Törökországon keresztül érkező árut korábban olyan országból importálták-e, melyeknél az EU
közvetlen import esetén kereskedelempolitikai intézkedést (pl. antidömping vám) alkalmazott
volna. A török relációból A.TR okmánnyal érkező áruk esetén ugyanis alapvetően a török
hatóságoknak kellene az A.TR kiállítása során kellő körültekintéssel eljárni annak vizsgálatában,
hogy az uniós státuszt valós török gyártás miatt vagy a náluk elvégzett szabad forgalomba bocsátás
után elnyert uniós státusz alapján tudják igazolni.
Ha egyes termékek uniós státusza például egy előzetes kínai import vámkezelés elvégzésén alapul,
akkor a török vámhatóságnak az EU felé szállítás érdekében kiállított A.TR záradékolása során
érvényesítenie kellene a kínai árukat Törökországba importáló, majd továbbértékesítő exportőr
terhére az EU részéről alkalmazott antidömping vámokat. Ha ezt nem teszik meg, akkor a török
vámhatóság nem biztosítja a vámjogi szabályozás megfelelő alkalmazását, amely adott esetben a
vámhatóságok hibájának lehetőségét, illetve a Bizottságtól is az említett megállapodás megfelelő
alkalmazásának ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozó elvárt további lépések megtételét
kívánják, hogy a C-204/07. P. számú ügyben hozott EU Bírósági ítélet szerint „a jóhiszemű
importőr […] ne szenvedjen sérelmet a rendes kereskedelmi kockázatát meghaladóan.”
Ezen témakör, és a gyakorlati alkalmazási nehézségek orvoslása különösen fontos lenne annak
fényében, hogy a BREXIT, azaz az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból egyik változatban – a
Törökországhoz hasonló státusszal, azaz – a vámunióban maradással valósulhatna meg, amely
alkalmasint az A.GB okmány alkalmazásának bevezetésével járhatna.
2.6. A vámok alkalmazásának egyéb nemzetközi szabályzói
A kereskedelempolitika korábban bemutatott világméretű WTO keretrendszere mellett a
vámszakma másik világméretű szabályozó szervezete a Vámügyi Világszervezet (World Customs
Organisation, WCO), amely a világ vámhatóságainak nemzetközi ernyőszervezete. A
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
60
Vámegyüttműködési Tanácsként (CCC) 1952-ben létrehozott Vámügyi Világ Szervezet (WCO)
független kormányközi testület, amelynek feladata a vámigazgatási szervek hatékonyságának
növelése.19
Ma a WCO 183 vámhatóságot képvisel a világon, amelyek együttesen a világkereskedelem
mintegy 98% adják, így a vámügyi szakértelem globális központja. A WCO irányító testülete – a
Tanács – a titkárság és számos technikai és tanácsadó bizottság hatáskörére és készségére
támaszkodik küldetésének elvégzésére. A titkárság több mint 100 nemzetközi tisztviselőt, műszaki
szakértőt és egyes nemzetiségű támogató személyzetet foglal magában.
A nemzeti vámügyi küldöttek közötti párbeszéd és tapasztalatcsere fórumaként a WCO számos
egyezményt és más nemzetközi eszközt, valamint a közvetlenül a titkárság által nyújtott technikai
segítségnyújtási és képzési szolgáltatásokat kínál.
2.5. ábra: A Vámügyi Világszervezet logója
A WCO a törvényes nemzetközi kereskedelem növekedésének ösztönzésében játszott
létfontosságú szerepe mellett a csalás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről is nemzetközi
szinten ismert. A WCO által támogatott partnerségi megközelítés az egyik kulcsa annak, hogy a
vámhatóságok és partnereik között hidakat építsenek. A tisztességes, átlátható és kiszámítható
vámkörnyezet kialakulásának előmozdításával a WCO közvetlenül hozzájárul tagjai gazdasági és
társadalmi jólétéhez.
19 Forrás: http://www.wcoomd.org/en/about-us/what-is-the-wco.aspx; letöltve 2019. július 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
61
Végül egy olyan nemzetközi környezetben, amelyet az instabilitás és a terrorista tevékenység
állandó fenyegetése jellemez, a WCO küldetése a társadalom és a nemzeti terület védelmének
fokozása, valamint a nemzetközi kereskedelem biztosítása és megkönnyítése.
A WCO szervezete – a WTO-hoz hasonlóan – számos vámszakmai tárgykörű nemzetközi
egyezményt dolgozott ki20, így például:
Nemzetközi egyezmény a harmonizált áru- és kódolási rendszerről, 1988. január 1-jén
lépett hatályba;
Az áruk tarifális besorolására vonatkozó nómenklatúráról szóló egyezmény és annak
módosító jegyzőkönyve, 1959. szeptember 11-én lépett hatályba;
Vámegyezmény a csomagolások ideiglenes behozataláról, 1962. március 15-én lépett
hatályba;
Vámegyezmény a szakmai felszerelések ideiglenes behozataláról, 1962. július 1-jén lépett
hatályba;
Vámegyezmény a kiállításokon, vásárokon, találkozókon vagy hasonló rendezvényeken
megjeleníthető vagy felhasználható áruk behozatalára vonatkozó létesítményekről, 1962.
július 13-án lépett hatályba;
Az áruk ideiglenes behozatalára vonatkozó ATA-igazolványról szóló vámegyezmény
(ATA-egyezmény), 1963. július 30-án lépett hatályba;
Vámegyezmény a tudományos berendezések ideiglenes behozataláról, 1969. szeptember 5-
én lépett hatályba;
Vámegyezmény a pedagógiai anyagok ideiglenes behozataláról, 1971. szeptember 10-én
lépett hatályba;
Vámegyezmény az áruk nemzetközi árutovábbításáról, készült 1971. június 7-én
A vámügyi bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására és visszaszorítására irányuló
kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló nemzetközi egyezmény (Nairobi-
egyezmény) 1980. május 21-én lépett hatályba;
20 Forrás: http://www.wcoomd.org/en/about-us/legal-instruments/conventions.aspx; letöltve 2019. július 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
62
A vámügyi ügyekben folytatott kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló
nemzetközi egyezmény (Johannesburgi Egyezmény). Készült 2003. június 27-én, még nem
lépett hatályba;
Az ideiglenes behozatalról szóló egyezmény (Isztambuli Egyezmény) 1993. november 27-
én lépett hatályba;
A konténerekről szóló vámügyi egyezmény, 1975. december 6-án lépett hatályba.
A vámeljárások szabályozásának nemzetközi keretrendszerét a WCO keretében kidolgozott
egyezmény adja 1973-ból, amely egy nemzetközi jogi okmány létrehozására törekedett, hogy
aláíróinak vámeljárásait egyszerűsítse és összehangolja, és ily módon a nemzetközi kereskedelmet
könnyítse. Az egyezmény 1974-ben lépett hatályba és 63 szerződő fele volt. A vámeljárások
egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló nemzetközi egyezményhez az EU 1974-ben
csatlakozott. 1999 júniusában a Vámügyi Világszervezet Tanácsa elfogadta A vámeljárások
egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény módosításáról szóló
jegyzőkönyvet, amely a felülvizsgált Kiotói Egyezmény néven ismert. A módosítási jegyzőkönyv
tartalmazza az I., II. és III. számú függeléket, és az 1973. évi Kiotói Egyezmény helyébe lépett és
2006. február 3-án lépett hatályba, és jelenleg 112 szerződő fele van.
A felülvizsgált Kiotói Egyezmény hathatós, kiszámítható és hatékony vámeljárások alapjává vált.
Célkitűzései a következők:
hatékonyan hozzájárul a nemzetközi kereskedelem fejlődéséhez a vámeljárások és a
gyakorlat egyszerűsítésével és összehangolásával; valamint a nemzetközi együttműködés
elősegítésével;
összekapcsolja a jogszerű kereskedelem megkönnyítésének és a vámellenőrzés megfelelő
szintjének jelentős előnyeit;
javítja a vámigazgatás eredményességét és hatékonyságát, és ezáltal az általános gazdasági
versenyképességet;
bátorítja a kis- és középvállalkozások beruházásait és bekapcsolódásukat a nemzetközi
kereskedelembe;
ösztönzi a gazdasági növekedést a kereskedelem megkönnyítése révén.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
63
A felülvizsgált Kiotói Egyezmény szerkezetét tekintve tartalmaz egy alapszöveget és egy általános
mellékletet és speciális mellékleteket. Az általános melléklet tartalmazza az alapvető eljárásokat és
gyakorlatot. A csatlakozás és ezek végrehajtása a szerződő felek számára kötelező, azaz a szerződő
feleknek saját jogi szabályozásukba is kötelező átemelni a rendelkezéseket. Ezen okból szerepelnek
például a vámérték kimunkálásra vonatkozó szabályok az EU vámjogi szabályozásában. A
speciális mellékletek a különböző vámeljárásokkal foglalkoznak, és szabványokból, illetve ajánlott
gyakorlatokból állnak, ezekhez a szerződő felek saját döntésük szerint csatlakozhatnak. Végül a
mellékletekhez útmutatások társulnak, tájékoztató és nem kötelező jelleggel, amelyeket azért
alakítottak ki, hogy biztosítsák az egyezmény szabályainak egységes értelmezését, valamint
adjanak példákat a nemzeti gyakorlatokról.
Az egyezményben a Vámigazgatások Világszervezetének (WCO), az Egyesült Nemzetek vagy
szakosodott ügynökségeinek tagja, vagy bármely vám- vagy gazdasági unió tagja részes féllé
válhat. Az EU a Módosítási Jegyzőkönyvhöz, beleértve annak I. és II. függelékét, a Tanács
2003/231/EK határozatával csatlakozott (HL L 86., 2003.4.3., 21-45. o.). Az EU az egyezmény III.
függelékéhez eddig még nem csatlakozott.
Az egyezményhez való csatlakozás korlátlan időtartamra szól, de bármelyik részes fél bármikor
visszavonhatja azt, annak hatályba lépése után. Ez vonatkozik a speciális mellékletekre vagy a
fejezetekre is. Ha egy részes fél úgy dönt, hogy az általános melléklet elfogadásától visszalép, az
úgy tekintendő, hogy az egyezményről lemondott.
A felülvizsgált Kiotói Egyezmény intézkedik egy irányítóbizottság létrehozásáról, amely az
egyezmény adminisztrációját, felülvizsgálatát és szabályos időközönkénti frissítését elvégzi. A
bizottság biztosítja értelmezésének és alkalmazásának egységességét, javaslatot tesz
módosításokra; felülvizsgálja és frissíti a gyakorlatot és az útmutatásokat, valamint javaslatokat
tesz újakra.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
64
2.7. Nemzetközi standardok a kiemelt ügyféli minőségre
A vámok alkalmazási körének tágabb értelemben vett újabb szegmense a vámügyi eljárásokban
résztvevő ügyfelekkel szembeni kiemelt minőségi elvárások kialakítása.
2005 júniusában a WCO Tanács elfogadta a globális kereskedelem biztosítására és
megkönnyítésére vonatkozó SAFE-keretrendszert (SAFE Framework), amelynek célja
megakadályozni a nemzetközi terrorizmust, biztosítani a bevételgyűjtéseket és elősegíteni a
kereskedelem megkönnyítését világszerte. 2007-ben bevezetésre került a WCO zászlóshajója a
vám-üzleti partnerség, azaz az Engedélyezett Gazdasági Szereplők (AEO) programja.
A SAFE keretrendszer az ellátási lánc biztonságát fenyegető fenyegetésekre irányuló összehangolt
válaszként jött létre, támogatva a legitim és biztonságos vállalkozásokat. Előírja az egész világon
tesztelt és jól működő alapkövetelményeket ahhoz, hogy biztonságosabb világkereskedelmi
rendszert vezessen be, és új megközelítést mutat be a vám- és üzleti munkamódszerekre és
partnerségre.
A keretrendszert rendszeresen frissítették, hogy hatékonyan kezeljék a nemzetközi ellátási lánc új
és új fejlődéseit, jelentős kiegészítések voltak az AEO-programra, a koordinált határigazgatásra
vonatkozó rendelkezések, a 3. pillér (vám, más kormányzat és kormányközi ügynökségek),
valamint a légi rakományra vonatkozó előzetes rakományi információk (ACI).
A SAFE-szabványrendszer legutóbbi 2018-as kiadása növeli a SAFE-keretrendszer célkitűzéseit a
vámhatóságok közötti és a vámhatóságok közötti együttműködés megerősítése érdekében, például
az információcsere, az ellenőrzések kölcsönös elismerése, az engedélyezett gazdasági szereplők
(AEO-k) kölcsönös elismerése és kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás révén. Emellett
megerősített vámügyi együttműködést szorgalmaz a kormányzati hatóságok és bizonyos áruk (pl.
fegyverek, veszélyes anyagok) rendszeres hatóságai, illetve az utasok, valamint a postai ügyekért
felelős szervezetek között. A keretrendszer az AEO előnyeinek átfogó listáját is tartalmazza, a
minimálisan megadandó biztosítékok kiemelésével.
A frissített SAFE keretrendszer új lehetőségeket kínál a vámhatóságoknak, az illetékes
kormányzati szerveknek és a gazdasági szereplőknek arra, hogy a kölcsönös bizalmon és
átláthatóságon alapuló közös cél elérésére törekedjenek az ellátási lánc biztonságának és
hatékonyságának javítására.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
65
A végrehajtás további támogatása érdekében a WCO SAFE munkacsoportja és más WCO szervek,
valamint a magánszektor tanácsadó csoportja (PSCG) és más érdekelt felek számos eszközt és
iránymutatást dolgoztak ki. Annak érdekében, hogy ezt a fontos anyagot egy helyen összegyűjtse,
a WCO összeállított egy SAFE csomagot, amely magában foglalja ezeket az eszközöket és
iránymutatásokat.
A 2018-as SAFE csomag21 többek között számos új és frissített eszközt tartalmaz, mint például az
AEO Minősítési Iránymutatás; a kölcsönös elismerési megállapodás (MRA) stratégiai útmutatója;
a frissített AEO-sablon; az MRA végrehajtási útmutatója; az előzetes rakományinformáció (ACI)
végrehajtási útmutatója; a frissített integrált ellátási lánckezelési iránymutatások; az ajánlást és a
kereskedői azonosító számra vonatkozó iránymutatások (TIN); és az adatelemzési kézikönyv; és a
gyakran ismételt kérdések a SAFE AEO program és a WTO TFA 7.7. cikke közötti kapcsolatról.22
2.6. ábra: A SAFE csomag
Ebből született a világ számos pontján a kiemelten megbízhatónak tartott „privilégizált, vagy
pozitívan diszkriminált” ügyfélkategória, amely az Európai Unió vámuniójának keretét adó
közvetlen hatályú vámjogi szabályozásba is beépült. Ugyanezen név alatt 2008-ban a Közösségi
Vámkódexben került szabályozásra az EU Authorized Economic Operator (AEO), azaz
engedélyezett gazdálkodói tanúsítvány, amely a legújabb 2013-as (2016. május 1-jétől kötelezően
alkalmazandó) Uniós Vámkódexben már, mint engedély szerepel.
21 Lásd: http://www.wcoomd.org/-/media/wco/public/global/pdf/topics/facilitation/instruments-and-tools/tools/safe-package/safe-framework-of-standards.PDF?la=en; Letöltve 2019. szeptember 11. 22 Forrás:
http://www.wcoomd.org/en/topics/facilitation/instrument-and-tools/frameworks-of-standards/safe_package.aspx; Letöltve 2019. július 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
66
2.8. Nemzetközi szerződések horizontális kapcsolata a vámok
alkalmazásához
Vannak olyan nemzetközi megállapodások is, amelyek közvetett módon szerepelhetnek a vámok
nemzetközi jogforrásainak bemutatásában azon oknál fogva, hogy olyan rendelkezéseket
tartalmaznak, amelyek a vámügyi tevékenységekre is kihatnak, jóllehet alapvetően más szakmai
szegmens szabályozására jöttek létre.
2.8.1. Árutovábbítási egyezmények, mint nemzetközi kapcsolódási pontok
A kereskedelemkönnyítését célzó lépések számbavételekor nem lehet kihagyni az áruk
szállításának egyszerűsítését célzó nemzetközi megállapodások körét sem, annál is inkább, mivel
ezek a vámügyi tevékenységhez közvetlenül kapcsolható elemeket is tartalmaznak.
Egyik ilyen az Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló egyezmény (más nevén
Tranzitegyezmény, 1988. január 1-jén lépett hatályba), amely megállapítja azt a jogi keretet, amely
meghatározza a kereskedők és a vámhatóságok kötelezettségeit egységes árutovábbítási szerződő
felek közötti továbbítása tekintetében. Hatálya kiterjed az EU 28 tagállamára (mint egyik szerződő
fél), valamint 6 egységes árutovábbítási országra (Izland, Észak-Macedónia23, Norvégia, Szerbia,
Svájc és Törökország).
Az egyezmény fő elemei:
- egységes árutovábbítási eljárást vezet be az áruk szerződő felek közötti vámfelügyelet alatti
továbbítására;
- meghatározza a vám-árunyilatkozatot bevezető személy (az „árutovábbítási eljárás
jogosultja”) kötelezettségeit a következők tekintetében: az áruknak a rendeltetési
vámhivatalnál, az előírt határidőn belül történő sértetlen bemutatása, valamint a tranzit
szabályok betartása;
- szabályozza az esetlegesen felmerülő adósságokat megfelelően fedező garancia biztosítását
és az adósságbeszedésre vonatkozó külön szabályokat;
23 Észak-Macedónia, hivatalos nevén Észak-macedón Köztársaság neve 2019. február 12-ig Macedón Köztársaság
vagy Macedónia volt, s ezen névváltoztatásig az ENSZ-ben és a Tranzitegyezményben is Macedónia Volt Jugoszláv
Köztársaság néven hivatkoztak rá.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
67
- felsorolja a vámhivatalok kötelezettségeit az indító és a rendeltetési országokban, például:
az adatok teljességének ellenőrzése;
vámellenőrzés végrehajtása, adott esetben:
határidő meghatározása a kézbesítésre;
a megfelelő zárral való ellátás ellenőrzése;
annak igazolása, hogy az áruk kézbesítése megtörtént, és az eljárás megfelelő
lezárásának igazolása;
- kiköti, hogy minden vám-árunyilatkozaton csak azok az áruk szerepelhetnek, amelyeket az
egyik vámhatóságtól a másik vámhatóságig továbbítanak egyetlen szállítóeszközzel.
- részletes útmutatást ad a vám-árunyilatkozat adattartalmára vonatkozóan, beleértve az
egységes kódokat a szerződő felek közötti nyelvi különbségek elkerülése érdekében.
A vámalakiságok teljesítésére elektronikus árutovábbítási rendszer szolgál, kivéve speciális
körülmények között (pl. vasúton szállított áruk, amelyek esetében a papíralapú okmányok is
megengedettek). Vannak egyszerűsített árutovábbítási eljárások is, amelyek megbízható
kereskedőkre alkalmazhatók, illetve az országok egymás között megállapodhatnak két- vagy
többoldalú megállapodás keretében egyszerűsített eljárások alkalmazásában. Az országoknak
egymással együtt kell működniük a kölcsönös segítségnyújtás tekintetében a követelések behajtása
érdekében.24
A másik ilyen az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozását megkönnyíti az ún.
TIR-egyezmény, amelyet vámszavatossági egyezményként kötöttek meg 1959-ben. Ez azt jelenti,
hogy a TIR-eljárás (Trafic International Routier) szerint fuvarozott áruk az átmenő (tranzit)
országokban mentesítést nyernek a vámok, illetékek, letétek fizetése alól. Az egyezmény keretében
az IRU szavatolja a vámfizetést, illetve a fuvaráru vámolását, ha az bármilyen oknál fogva a
tranzitországban maradna. A TIR egyezményt hazánkban az 1978. évi 16. tvr. hirdette ki.
A TIR-okmánnyal rendelkező és szabályos vámzárral lezárt gépkocsikat általában nem nyitják fel
az átmenő határállomáson. A TIR-igazolvány nem az árut, hanem a járművet kíséri és társul hozzá
egy, a járműre szerelt TIR-tábla is. Az ún. TIR Carnet ugyanakkor a fuvarozott áru
24 Forrás: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al11025#keyterm_E0001; letöltve 2019. július 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
68
vámszavatossági okmánya, amelyet a feladó tölt ki. Az okmány lapjai (másolati példányai) az
egyes tranzitországokban maradnak, tanúsítva az áru be- és kilépését.25
2.8.2. Vámmentességi jogcímek nemzetközi jogforrásokból
Vannak olyan nemzetközi egyezmények, amelyek valamely speciális személyi körre, vagy
kedvezményesebb eljárás biztosításával támogatni szándékozott társadalmi célra nemzetközi
viszonylatban tartalmaznak kedvezményes szabályokat, amelyek között több-kevesebb mértékben
vámjellegű rendelkezések is találhatók pl. mentességet biztosítanak a vámok megfizetése alól.
Ilyen speciális tárgykörök például:
- egy nemzetközi szervezet (vagy szervezeti egysége) létrehozására vonatkozó
bilaterális/multilaterális nemzetközi egyezmény (székhelyegyezmény), amely a szervezet
munkavállalóinak ingóságaira, a szervezet által használt berendezésekre vagy a szervezet
által harmadik országokba kivitt humanitárius célú árukra mentességet biztosít26;
- a katonai műveletek (pl. nemzetközi hadgyakorlatok) végrehajtásához használt katonai áruk
vámmentességi szabályai, amelyek nemcsak a vámok megfizetése alól, hanem az áruk
behozatalához kapcsolódó alakiságok és eljárások alóli egyszerűsítést is biztosít27;
- diplomáciai képviseletek és munkavállalói ingóságai és a diplomaták személyi
poggyásza28;
- az oktatási, tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozatala29.
25 Forrás: http://www.uni-miskolc.hu/~eujog/fuvar.htm; oldaladatok módosítva 2007. december 4. letöltve:2019.
július 27. 26 például a Magyarország Kormánya és az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja között az Egyesült Nemzetek
Gyermekalapja Globális Szolgáltató Központjának létrehozásáról szóló Megállapodás (8.cikk 2. pont m) alpont,
kihirdette a 2015. évi CXXII. törvény) 27 az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a „Békepartnerség” más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik
jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítő Jegyzőkönyve, amelyet Magyarországon az 1995. évi CII.
törvény ratifikált 28 a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés 36. cikke, amelyet
Magyarországon a 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel ratifikáltak 29 az oktatási, tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló Lake Successben, 1950. november 22-én
kelt megállapodás, amelyet Magyarországon a 1979. évi 12. törvényerejű rendelettel ratifikáltak
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
69
Természetesen szűkebb környezetünkben az Európai Unió vámszabályai is tartalmaznak ilyen
vámmentességre vonatkozó szabályokat, hiszen egy nem egységes kedvezményrendszer és a
tagállamokban eltérő jogcímek nagyban lerontanák az egységes jogalkalmazás követelményét.
2.9. Vámügyekre is hatással lévő nem jogszabályi nemzetközi szabályzók
A vámok alkalmazásához nemzetközi színtéren kapcsolódnak olyan eszközök is, amelyek ugyan
nem emelkedtek jogforrási szintre, de tárgyköreikben kiterjedt gyakorlati alkalmazási normákat
támasztanak, melyek alkalmazása egységesíti és egyszerűsíti a tárgyuk alá tartozó elemeket.
Ilyenek általános értelemben a szabványok, amelyeket a GATT-WTO Egyezmények
mellékleteiben is találhatók. A genfi székhelyű Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (angolul
International Organization for Standardization, ISO) 1947. február 23-án alakult, több mint 100
nemzet szabványosítási tagszervezetet foglal magába, és számos nemzetközi szabványt tart karban.
Ugyancsak meg kell említeni itt az Incoterms szokványokat, amelyek a Nemzetközi Kereskedelmi
Kamara) International Chamber of Commerce – ICC) szokványai a belföldi és a nemzetközi
kereskedelmi feltételek használatáról, így a költségeknek, kockázatoknak és bizonyos
adminisztratív kötelezettségeknek az eladó és a vevő közötti megosztására ad 11 klauzulának
(paritásnak) elnevezett változatokat. Amint később részletesen is bemutatásra kerül, ezen paritások
pontos és tudatos alkalmazása jelentős többletköltségektől óvhat meg, ha sikerül megtalálni az
adott helyzetben az optimális klauzulát, és ez kerül az értékesítési szerződésbe.
2.10. Konklúzió
A globális ellátási láncok földrészeken átívelő kapcsolatai természetszerűen hozzák, hogy a láncok
egyes elemei a vámjogszabályok alkalmazásával találkozzanak. A vámügyekre kiható nemzetközi
makro környezet mind a tágabb kereskedelempolitika, mind a szűkebb vámpolitika felől
meghatározott, számos tartalmi keretrendszeri tényező megadása által, kiemelve:
- a gyártott, termelt, értékesített áruk azonos kódrendszerrel és szabályoknak alárendelt
besorolását,
- a vámok alapját képező vámérték meghatározásának módszereit és alkalmazási
szabályaikat,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
70
- az alkalmazható normál vámtételek rögzítését és fokozatos lebontását a kereskedelmet
drágító tényezők csökkentésére,
- a piaczavaró jogellenes kereskedelem észlelésének jelzésére és az ebből eredő viták
rendezésére vonatkozó eljárási rendet,
- a piaczavaró jogellenes kereskedelem okozta károk orvoslását és a hazai érdekek védelmét
érvényesítő különleges védelmi intézkedések (pl. védővámok, kiegyenlítő vámok,
antidömping vámok) bevezetésének lehetőségét,
- az alkalmazott vámeljárások egységes mechanizmusát,
- a vámügyekben megjelenő ügyfelek felé támasztott különös feltételeket a biztonsági és
szakszerűségi kiemelt minőség megállapíthatósága és ezáltal könnyítések biztosítása
érdekében,
- a fizetendő vámok megfizetése alóli tarifális kedvezmények (vámsemlegesítések), illetve a
fizetendő vámok megfizetése alól való – speciális jogcímekhez kapcsolódó – mentességek
biztosításának lehetőségét.
Ezek a multinacionális keretek természetesen szűkebb vámügyi környezetünket, az Európai Unió
vámunióját is meghatározzák, hiszen az EU által aláírt nemzetközi szerződések egyes
rendelkezései a ratifikálással kötelező szabályozási tárgyköröket jelentenek. Az EU vámuniója
által megvalósított versenyképesség javító intézkedések jelen jegyzet későbbi fejezetében kerülnek
kibontásra. Itt azonban röviden kitérnék arra, hogy az első mérföldkövet jelentő 1957-es Római
Szerződésben megálmodott vámunió mélysége az évek során különböző állomásokon keresztül
fejlődött, mindegyike komoly hozzáadott értéket hozva:
- a vámunió kereskedelempolitikai megalapozása 1968-ban a Közös Vámtarifa
kihirdetésével, amely az EU szintjére leképezte a WTO szintjén létrehozott HR besorolást,
a Kombinált Nómenklatúrában rögzített két további vámtarifa-számjeggyel tovább
pontosítva és részletezve az árubesorolást, valamint az EU szupranacionális
kereskedelempolitikai jogköre harmadik országokkal való külgazdaságában,
- a vámmentességek biztosításának egységes szabályozása 1984-ben,
- az egységesen és közvetlen hatállyal alkalmazandó vámeljárási szabályok kialakítása 1993-
ban (azóta több modernizációs jogalkotással frissítve), melyek alapján a gyakorlatban is
megszűnt a vámellenőrzés a tagállamok között és beemeltek számos kötelezően
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
71
alkalmazandó WTO szabályt (pl. a vámérték megállapításra, származásra, vámeljárásokra,
egyszerűsítésekre, biztosítékokra, jogorvoslati eljárásra vonatkozóan),
- 2008-ban az AEO uniós szabályozása a Közösségi Vámkódexbe építve,
- a TARIC rendszer létrehozása, az Európai Unió integrált vámtarifája, amely egy többnyelvű
adatbázis, amely integrálja az EU vámtarifa, kereskedelmi és mezőgazdasági
jogszabályaihoz kapcsolódó valamennyi intézkedést, a vámtarifaszámokat további két
számjegyig meghatározva,
- a váminformatikai rendszerek fejlesztése és a 2025-ig meghatározott további fejlesztési
program (MASP) megvalósítása.
Kétségtelen, hogy a vámunió fejlődése nem ért a végére, hiszen tapasztalhatók még mindig olyan
zavaró tényezők, amelyek a 28 (Brexit után hamarosan 27) tagállam vámhatósága által továbbra is
eltérő gyakorlatot eredményez. Különösen ilyenek:
- a különböző tagállamok vámhatóságainak különböző nyelveken való működése az
egységes jogalkalmazás akadálya, amely technikai problémákat (pl. rendelkezések
értelmezési különbségei) és költségnövekedést (pl. fordítási költségek) szül,
- a különböző vámhatóságok munkavállalóinak különböző életszínvonala, különböző
mértékű korrupciós kockázatot teremt,
- az egységes szabályokkal nem fedett eljárási szabályok (pl. közigazgatási döntések ügyféli
kézbesítésére vonatkozó eltérő nemzeti szabályok) és a tagállamokban különböző
szankciórendszer.
Záró gondolatok
A vámok és vámügyi szabályozó eszközök bemutatása után kézenfekvő a kérdés, hogyan hatnak
ezek a keretek a globális ellátási láncokra? Növelhetik-e a jól kiválasztott stratégiai döntések az
egyes ellátási lánc elemek tudatos kiválasztásával a teljes ellátási lánc hatékonyságát és
teljesítményét? Mérhető-e ezen szempontok érvényesítése a globális ellátási láncokban?
A globális ellátási láncok hatékony működését biztosító ellátási-lánc menedzsment sikerét, ezáltal
a teljesítménymutatók javulását hozza a vámlogisztikai megközelítés alkalmazása, azaz amikor
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
72
nem az üzleti folyamat alkalmazkodik egy esetleg tévesen alkalmazott vámszabályhoz, hanem
fordítva, a megfelelő vámtechnológiát tervezik meg az adott vállalati tevékenység, és ezen belül a
logisztika szempontjainak figyelembevételével.30
2.7. ábra: Globális ellátási lánc
Ez egyrészt tetten érhető – az első fejezetben tárgyalt – vevői érték meghatározásánál, hiszen ennek
megállapításánál kiindulási pontként definiált vevői haszonhoz hozzáadódik a professzionális
vámszolgáltatás értéke (még, ha rövidtávon költség is). Kézzelfogható ez az üzleti elképzelésekhez
igazodó vámszakmai megoldások stratégiai tervezés során való alkalmazásában, a működési
költségekben a szabályok ismeretéből adódó idő- és költségmegtakarításban, illetve az utólagos
vámhatósági ellenőrzések minél gyorsabb és szabálytalanság miatti utólagos fizetési kötelezettség
megállapítása nélküli – ennélfogva szankciók költségei nélküli – megvalósításában.
A vevői költségek tekintetében pedig egyfelől nyilván növelő tényezőként hatnak a vámok
(különösen a magas vámtételekkel jellemezhető védővámok, kiegyenlítő vámok, antidömping
vámok), ugyanakkor ezek ismerete a beszerzési stratégia kialakításakor más beszerzési irányok
keresését, illetve a tarifális vámkedvezmények (vámfelfüggesztés, vámkontingens, felhasználási
30 Forrás: Nietsch Tamás: A vám szerepe az ellátási láncban, BKIK kiadás 2018, 13-14. oldal; Kép forrás:
https://www.mhlnews.com/global-supply-chain/global-supply-chain-risk-increasing; publikálva 2016-03-18
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
73
célhoz kötött vámkedvezmény) ismerete vagy a szabadkereskedelmi megállapodások tudatos
használata jelentős megtakarítást eredményezheti.
Ugyancsak jelentős idő- és költségmegtakarítást hozhat a vállalat által megvalósítani tervezett
gazdasági tevékenységhez alkalmazkodó vámeljárások ismerete és használata, ha például a
behozatalnál végzett azonnali szabad forgalomba bocsátással realizált vám- és egyéb terhek
megfizetése helyett a vámok és egyéb terhek megfizetésének felfüggesztését vagy jogszerű
elkerülését lehetővé tevő vámeljárások használatára kerül sor. Ilyen helyzet lehet például
egyértelműen, ha a külföldi partner által megvalósított részleges feldolgozás (bérmunka) ügylet
vállalati megvalósítása során alkalmazzák az ehhez optimálisan használható passzív feldolgozás
vámeljárás alkalmazását, amely egy alapanyag kivitel és feldolgozott termék visszahozatala során
csak a hozzáadott érték utáni vámok és egyéb terhek megfizetését eredményezi.
Ugyanezen szempontok a globális értékláncok tulajdonosi értékének, mint az eredményesség
másik mérőszámának meghatározásánál is számításba vehetők. A vállalat értékét egyértelműen
növeli a jó szolgáltatással (értve ezalatt a vámlogisztikai szolgáltatásokkal optimalizálással) elért
rendelés növekedés és a külkereskedelmi érintettségű értékláncokban a vámügyi tevékenységgel
összefüggő költségek csökkentése.
Hivatkozások jegyzéke
Nietsch T.: A vámok szerepe az ellátási láncban, BKIK 2018., 27. oldal
https://www.wto.org/english/res_e/booksp_e/anrep19_e.pdf; a WTO 2019. évi évkönyve, 7. oldal.
https://www.wto.org/english/thewto_e/countries_e/org6_map_e.html; oldal szerkesztve 2017.
április 3.
http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2017/HU/COM-2017-654-F1-HU-MAIN-PART-
1.PDF 21. oldal, oldal szerkesztve 2017. november 9.
http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/october/tradoc_157473.PDF, az oldal módosítva 2019.
április 29-én, letöltve 2019. július 26.
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9l-amerikai_K%C3%B6z%C3%B6s_Piac
http://mnl.gov.hu/mnl/pml/kozepkori_irott_forrasok Magyar Nemzeti Levéltár archívuma Jelzet:
PML IV. 71. No. 34.; publikálva 2015-07-28
https://www.economicsonline.co.uk/Global_economics/Economic_integration.html;
letöltve 2019. július 27.)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
74
http://www.wcoomd.org/~/media/wco/public/global/pdf/topics/origin/overview/origin-
handbook/rules-of-origin-handbook.pdf; oldaladatok módosítva 2012. december 6.; letöltve 2019.
július 27.
http://www.wcoomd.org/en/about-us/what-is-the-wco.aspx; letöltve 2019. július 28.
http://www.wcoomd.org/-/media/wco/public/global/pdf/topics/facilitation/instruments-and-
tools/tools/safe-package/safe-framework-of-standards.PDF?la=en; letöltve 2019. szeptember 11.
http://www.wcoomd.org/en/topics/facilitation/instrument-and-tools/frameworks-of-
standards/safe_package.aspx; letöltve 2019. július 28.
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al11025#keyterm_E0001;
letöltve 2019. július 28.
http://www.uni-miskolc.hu/~eujog/fuvar.htm; oldaladatok módosítva 2007. december 4.
letöltve:2019. július 27.
https://www.mhlnews.com/global-supply-chain/global-supply-chain-risk-increasing; publikálva
2016-03-18
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
75
3. fejezet: A vám és a versenyképesség makrogazdasági aspektusai
Szerzők: Skrám Katalin, Teleki József
A fejezet célja: A vám és a makrogazdasági versenyképesség kapcsolatának tárgyalása.
Témakörök:
Versenyképességi szintek és alapfogalmak;
A tagállami vámhatósági jogalkalmazás versenyképességi aspektusai, a vámszolgáltatások
uniós versenye;
Az EU regionális versenyképességi célkitűzései a vámok eszközrendszerében, a logisztikai
szolgáltatások, kiemelten a vám és a vámszabályozás szerepe;
Az EU vámszabályozásának jövőbeli célkitűzései és kihívásai.
Bevezetés
Az európai egységre törekvő államok a II. világháborút követően elkötelezettek voltak az
integráció iránt. Európa megerősödését, világszinten vezető szerepének visszanyerését az
összefogásban látták. Az 1951-ben aláírt, visszafogottabban a szén- és acélipar közös irányítását
célzó Szén- és Acélközösségből 1957-ben 6 ország (Belgium, Franciaország, Hollandia,
Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország) összefogásával megszületett a Római
Szerződés, mely kibővítette az együttműködést, létrehozta az Európai Gazdasági Közösségeket és
megteremtette az Európai Unió alapjait.
Az együttműködés egyik meghatározó eredménye az 1968-as bevezetése óta az Európai Unió (EU)
egyik létfontosságú alapkövének számító vámunió minden árukereskedelem vonatkozásában
eltörölte a tagállamok közötti határokat, így megszűnt a behozatalhoz és kivitelhez kapcsolódó
vámok, valamint azokkal azonos hatású díjak alkalmazása a tagállamok között. A külső határokon
a harmadik országokból érkező árukra a közös vámtarifa alkalmazása került bevezetésre. Az EU-
n belül az áruk szabadon mozognak a belső piac szabályainak és a közös kereskedelempolitika
bizonyos rendelkezéseinek megfelelően. Az Uniós Vámkódex31, mint alapvető jogszabályi
31 Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9. ) az Uniós Vámkódex létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32013R0952&qid=1568313577473
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
76
keretrendszer biztosítja azt, hogy a tagállamok vámhatóságai egységesen alkalmazzák a
szabályokat, a gazdálkodók pedig az EU vámterületén egységes szabályok alapján tudják elvégezni
a tevékenységükhöz kapcsolódó vámmunkát, megteremtve ezzel egy olyan versenyképes régiót,
ami vonzza és megtartja a sikeres cégeket, beruházásokat, a szakképzett munkaerőt és ezáltal
fenntartja, illetve lehetőség szerint növeli a régió lakosságának életszínvonalát.
3.1. Versenyképesség szintek és alapfogalmak
Jegyzetünk 1. fejezetében már tárgyaltuk a versenyképesség mikro-, azaz vállalati szintű
koncepcióját. Szót ejtettünk arról is, hogy a gazdasági globalizáció révén ugyanakkor mára a mikro
szintű elemzés egységét jelentő vállalatok földrajzilag széttöredezett, összetett globális
értékláncokat (GVC – Global Value Chain) hoztak létre. A versenyképesség alapvető elemzési
egységét pedig egyre kevésbé ezek a lokális vállalatok, mint inkább azok értékláncokban
összekapcsolódott egységei képezik. E jegyzet vámszakmai kérdései szempontjából ennek a mezo-
szintű elemzési egységnek kitüntetett jelentősége van. Az eddigiekben nem vizsgáltuk a
vámlogisztika jelentőségének kérdéskörét a makrogazdasági és nemzetközi versenyképesség
szempontjából. Ez képezi jelen fejezetünk tárgyát, s vámszakmai szempontból megközelítve
felöleli az EU tagállamainak, de magának az uniónak, mint regionális gazdasági egységnek a
globális versenykésességi kérdéseit is.
A versenyképességről megállapítható, hogy az alapvetően alkalmas a nemzetgazdaságok
teljesítményének mérésére is (Chikán et al., 2018). Számos fórum, szakértő, kutató és
gazdaságpolitikus foglalkozik a gazdasági versenyképesség fogalmával, annak hatásaival és
azokkal a tényezőkkel, melyek befolyásolják a versenyképesség alakulását. Ennek ellenére
mindmáig nem létezik a makrogazdasági versenyképesség fogalmára egységes meghatározás, így
tartalmának értelmezése is igen eltérő lehet.
Meg kell jegyezni azt is, hogy egyes közgazdászok vitatják a nemzetgazdaságok
versenyképességének összehasonlíthatóságát. Krugman szerint a versenyképesség
nemzetgazdasági szinten nem értelmezhető, és megkérdőjelezi, hogy egy ország jóléte világpiaci
teljesítményétől függ (Krugman, 1994).
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
77
A jegyzetben ahhoz az állásponthoz kapcsolódunk, amely elfogadja a makrogazdasági
versenyképesség létezését. Építünk az OECD definíciójára, mely szerint „egy nemzetgazdaság
versenyképessége azt mutatja meg, hogy egy ország mennyire képes olyan termékeket és
szolgáltatásokat előállítani szabad és tisztességes piaci körülmények között, amelyek a nemzetközi
piacon keresettek és ezáltal mennyire tudja lakosai reáljövedelmét tartósan növelni”.32
A Vám Világszervezet által készített „A vám hozzájárulása a gazdasági versenyképességhez” c.
tanulmányban (World Customs Organisation (WCO): The Contribution of Customs to Economic
Competitiveness33) foglaltak szerint mielőtt megvizsgáljuk, a vám hogyan tud hozzájárulni a
gazdasági versenyképességhez, hasznos a gazdasági versenyképesség, mint kifejezés tartalmát
vám szempontból elemezni, mivel ez gyakran félreértelmezett és nem egyértelmű (Krugman,
1996).
Ha vállalati szinten kezeljük a versenyképességet, akkor jogos azt a megközelítést alkalmazni,
miszerint a vállalatok versenyhelyzetben vannak, egymás ellen „harcolnak”. Amennyiben azonban
a versenyt országok, országcsoportok között értelmezzük és tesszük ezt azért, hogy
vámtevékenységük versenyképességhez történő hozzájárulását értékeljük, akkor fontos
megjegyeznünk, hogy ebben a versenyben az országok, országcsoportok nem mindig egymással
versenyeznek. Egyes országok bizonyos gazdaság- és kereskedelempolitikákat azért alkalmaznak,
mert úgy értékelik, hogy az országuk számára előnyös. Ugyan az a politika más ország számára
ugyanakkor nem feltétlen jár pozitív eredménnyel. A nemzetközi kereskedelemben nem minden
esetben vannak nyertesek és vesztesek a szereplők között, vagy nem lehet kifejezetten így értékelni
őket. Ilyen módon a nemzetközi kereskedelem és gazdaság területén értékelt versenyképesség
sokkal inkább egy, a gazdasági növekedés és a termelékenység erősítésének folyamata, mint
kétoldalú, vagy akár sokszereplős verseny.
32 Thibault Mercier: Overview Competitiveness, “a dangerous obsession”?, ECO-WEEK 6 December 2013 – 13-44;
https://economic-research.bnpparibas.com/Views/DisplayPublication.aspx?type=document&IdPdf=23326 33WCO - The Contribution of Customs to Economic Competitiveness http://www.wcoomd.org/en/topics/key-
issues/ecp-latest-proposal/instruments-and-tools.aspx
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
78
3.2. A tagállami vámhatósági jogalkalmazás versenyképességi aspektusai, a
vámszolgáltatások uniós versenye
Egyetérthetünk a Vám Világszervezet előzőekben említett tanulmányának értékelésével, miszerint
vámügyi összefüggésben a versenyképesség a vámtevékenység hozzájárulása a gazdasági
termelékenység növekedéséhez és az életszínvonal növekedéséhez az érintett országokban. Azt
pedig, hogy ezen célját hogyan éri el, a fent nevezett tanulmány három ügykör köré csoportosítja:
kereskedelemkönnyítés,
bevételek biztosítása, és
szociális biztonság.
Az egyes elemek hatását a tanulmányban leírtak alapján a következőképpen lehet összefoglalni:
A kereskedelem könnyítése
Általánosságban megállapítható, hogy a kereskedelem könnyítése olyan vámjogi környezetet
feltételez, ahol a vámszakmai folyamatok hatékony lebonyolítása mellett a gazdálkodók csökkenő
tendenciájú vámhoz kapcsolódó költségeket tudnak megvalósítani. A versenyképes környezet
lehetőséget teremt olyan áruk előállítására, melyek a világpiacon megfelelő pozíciót tudnak elérni.
A Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization – WTO) klasszikus megközelítése az
alábbi: „Kereskedelem könnyítése: a nemzetközi kereskedelmi folyamatok egyszerűsítése és
összehangolása. A kereskedelmi folyamatok magukban foglalják a nemzetközi kereskedelemben
az áruk mozgásához szükséges adatok és egyéb információk gyűjtésével, bemutatásával,
közlésével és feldolgozásával kapcsolatos tevékenységeket, gyakorlatokat és alakiságokat34”.
Vámjogi szempontból a kereskedelem könnyítése témakörben kiemelkedő jelentőséggel bír a
Kiotói Egyezmény illetve annak felülvizsgált változata.
Az eredeti Kiotói Egyezményt a WCO Tanács Kiotóban tartott ülésén fogadta el 1973-ban. Ez az
egyezmény egy nemzetközi jogi okmány létrehozására törekedett annak érdekében, hogy
aláíróinak vámeljárásait egyszerűsítse és összehangolja, és ily módon a nemzetközi kereskedelmet
könnyítse. Az aláírás óta eltelt időben bekövetkezett változások, az újként felmerült kihívások és
az informatika terén bekövetkezett változásokra válaszul a WCO 1999-ben elfogadta a felülvizsgált
34 http://gtad.wto.org/trta_subcategory.aspx?cat=33121
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
79
Kiotói Egyezményt, ami 2006. február 3-án lépett hatályba. Mivel azonban a nemzetközi
kereskedelemre nem jellemző a statikusság, az egyezmény további módosítás alatt áll a jegyzet
írásának időpontjában is35.
A felülvizsgált Kiotói Egyezmény36 hathatós, kiszámítható és hatékony vámeljárások alapját
kívánja megteremteni, célkitűzései között találjuk a vámeljárások és a gyakorlat egyszerűsítését és
összehangolását célzó törekvéseket, a nemzetközi együttműködés elősegítését. Az egyezmény
összekapcsolja a jogszerű kereskedelem megkönnyítésének és a vámellenőrzés megfelelő
szintjének jelentős előnyeit, javítja a vámigazgatások eredményességét és hatékonyságát, és ezáltal
az általános gazdasági versenyképességet. Rendelkezései bátorítják a kis- és középvállalkozások
beruházásait és bekapcsolódásukat a nemzetközi kereskedelembe. Összeségében az egyezmény a
kereskedelem megkönnyítése révén ösztönzi a gazdasági növekedést.
A felülvizsgált Kiotói Egyezmény így, mint egy keretrendszer, a nemzetközi kereskedelmi
környezet, a trendek, volumen folyamatos változása mellett az egyszerűsítési kezdeményezések
nemzetközi alapját biztosítja. Legjelentősebb szerepe pedig abban van, hogy előmozdítsa a
kereskedelmet, csökkentse az adminisztratív terheket, kihasználja a digitalizáció előnyeit, segítse
a költségvetési bevételek beszedését, szolgálja a polgárok védelmét terrorveszély,
környezetvédelmi és egészségügyi veszélyek esetén. Minden elemében felismerhető az a lehetőség
és eszköz, ahogyan hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unió megtartsa, megerősítse
világkereskedelemben betöltött pozícióját, erősítse szerepét és növelje versenyképességét.
Gyakorlati jelentőségét mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy az Eurostat és az Európai Bizottság
Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósóságának (DG TAXUD) tájékoztatás alapján az Európai
Unióban 2016-os adatokat figyelembe véve a vámforgalom jelentős része egyszerűsített
engedélyek kapcsán kerül vámkezelésre: a vámkezelések 648 millió tételének 28%-a normál, 72%-
a egyszerűsített módon került vámkezelésre. Az Európai Unióban 2016 év végén az import és
export forgalom tekintetében közel 40 000 db egyszerűsítésre vonatkozó engedély működött, közel
22 000 db árutovábbításra vonatkozó engedélyezett feladó és engedélyezett címzetti, 740 db
35 The WCO leads the discussions on a “Customs of the Future” model as part of the comprehensive review of the
Revised Kyoto Convention: https://etradeforall.org/the-wco-leads-the-discussions-on-a-customs-of-the-future-
model-as-part-of-the-comprehensive-review-of-the-revised-kyoto-convention/ 36 Nemzetközi egyezmény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM:l06025
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
80
különleges eljárásokra vonatkozó és több mint 13 000 vámraktárra vonatkozó egyszerűsített
engedéllyel dolgoztak a gazdálkodók37.
Az Uniós Vámkódex 2016-os bevezetése jövőbe mutató további egyszerűsítési lehetőségeket
biztosít a gazdálkodóknak, ilyen az önértékelés és a központi vámkezelés is. A központi
vámkezelés által a gazdálkodóknak arra nyílik lehetőségük, hogy a letelepedési helyük szerint
illetékes vámhivatalnál nyújtsanak be vámáru-nyilatkozatot olyan árukra vonatkozóan, amelyeket
egy másik vámhivatal illetékességi területén állítanak vám elé. Az önértékelés során pedig
bizonyos vámalakiságokat a vámhatóságok helyett a gazdálkodók végezhetnek el, például
meghatározhatják a fizetendő vám összegét, valamint végrehajthatnak olyan ellenőrzéseket, amikre
eddig kizárólagosan a vámhatóság volt jogosult.
Fontos kiemelni, hogy az egyszerűsítésekhez kapcsolódó Engedélyezett Gazdálkodói státusz
jelentősége is mérhetően és egyértelműen egyre növekszik az Európai Unióban, nemzetközi
színtéren pedig egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a kölcsönös elismerést biztosító
megállapodások („mutual recognition agreement”) és az azok kapcsán a gazdálkodóknak
biztosított kedvezőbb elbánás.
Bevételek biztosítása
Bár a vám, mint költségvetési bevétel szerepe az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent, még
sem vitatható, hogy a költségvetés összessége által finanszírozott egészségügy, oktatás,
infrastruktúra, közlekedés meghatározóan szolgálja a jóléti társadalmat, így, ha nem is közvetlen
módon, de közvetetten a vám által biztosított bevétel a versenyképesség egyik alakító elemének
értékelhető.
A vámbevétel nagyságát az alábbi számokkal lehet illusztrálni leginkább: 2017-ban az EU
harmadik országokkal folytatott kereskedelme elérte a 3700 milliárd EUR értéket. Az Unió legfőbb
kereskedelmi partnerei ebben az időszakban az Amerikai Egyesül Államok, Kína, Svájc és
Oroszország. Ezt a nagyságrendű forgalmat vámszempontból csaknem 332 millió vám-
árunyilatkozat, több mint 2100 EU-s vámhivatalban történő benyújtásával lehetett realizálni. A
forgalom kapcsán beszedett vám mind az Uniós, mind a tagállami költségvetés meghatározó részét
képezi. 2017-ben átlagosan 1 import szállítmány 4945 EUR áruértéket képviselt, ami az átlagos
37 EU Customs Union - Facts and figures:
https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/facts_figures_en.pdf
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
81
1,4%-is vámtételt alapul véve 68 EUR beszedett vámot eredményezett. Az összforgalom
tekintetében 1859 milliárd EUR értékű import szállítmány kapcsán 25 milliárd EUR vám került
beszedésre. A tagállamok által beszedett vámok 80%-a kerül az Unió költségvetésébe, 20% pedig
a tagállamok vámhatóságainál marad. Így 2017-ben 20 milliárd EUR beszedett vám került az Uniós
költségvetésbe. A 139,7 milliárd EUR Uniós összköltségvetés közel 15%-át a vámok alkották. 38,39.
Szociális biztonság
A vámhatóság által végzett hamisított áruk kereskedelme elleni küzdelem biztosítja az állami
szektor költségvetési bevételeinek befolyását, a tisztességes verseny lebonyolítását, a polgárok
egészségének és biztonságának megerősítését.
Az EU vámhatóságai mindennapi tevékenységük során több mint 60 különböző jogszabályi
rendelkezéssel dolgoznak az áruk behozatala és kivitele vonatkozásában azért, hogy, többek között
betartásra kerüljenek a termékbiztonsági rendelkezések, megfelelő feltételek mellett kerüljenek a
fegyverek és haditechnikai eszközök szállításra, kiszűrésre kerüljenek az állat- és
növényegészségügyi kockázatok, megakadályozzák a hamisított termékek, kábítószer-prekurzorok
(olyan anyagok, amikből kábítószer állítható elő) kereskedelmét, a ritka vagy veszélyeztetetett állat
és növényfajok pedig megfelelő védelmet kapjanak.
3.3. Az EU versenyképességi célkitűzései és eszközrendszere a vám és a
vámszabályozás esetében
Ebben a fejezetben tárgyaljuk az Európai Uniónak, mint vámuniónak a világkereskedelemben
betöltött szerepét. Röviden ismertetjük azokat a vámlogisztikai megoldásokat és eszközöket,
melyek révén a vámszakma további fejlődése biztosítható. Ezek részletesebb kifejtésére a
következő fejezetekben kerül sor.
38 EU Customs Union - Facts and figures:
https://ec.europa.eu/taxation_customs/facts-figures/eu-customs-union-unique-world_en 39 https://ec.europa.eu/taxation_customs/facts-figures/customs-duties-mean-revenue_en
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
82
Az Európai Unió, mint vámunió, és a világkereskedelemben betöltött szerepe
2018-ban az Európai Unió a vámunió fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. A vámunió, az arra
épülő egységes piac meghatározó sarokköve az Európai Unió történelmének, a világgazdaságban
elfoglalt helyének, erejének, sikerének és versenyképességének. A Római Szerződés 1957. évi
aláírása kapcsán az aláíró országok40 alapvetően és elhatározottan tűzték ki célul a vámunió
megvalósítását. Bizonyítja ezt a szerződés 9. cikke az alábbiak szerint:
„A Közösség vámunión alapul, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a
behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között,
továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban.”
A vámunió kialakításának célja már a megfogalmazás pillanatában a gazdaság erősítése, a
kereskedelem elősegítése, a regionális összefogás biztosítása volt. Megvalósulásának 1968. július
1-i dátuma óta (a közös vámtarifa bevezetésének ideje), működésének 50 éve alatt nem csak a
földrajzi területe növekedett meg, hanem folyamatosan szembe kellett néznie a kereskedelem, a
globalizáció, a gyorsan változó ellátási láncok támasztotta követelmények által okozott
kihívásoknak. A vámunió a kezdeti, 6 tagországból egy 28 tagállamot magában foglaló egységgé
fejlődött, melyben a határok védelme a megváltozott körülmények ellenére is mindig meghatározó
szerepet tölt be.
Az Európai Unió a világkereskedelemben realizált nagyjából 15-15%-os import illetve export
részesedésével41 meghatározó kereskedelmi hatalom.
40 Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország 41 Eurostat: Share of EU in the World Trade, 2018-as adatok importban:
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=ext_lt_introle&lang=en és exportban:
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
83
3.1. ábra: Az EU nemzetközi import-export kapcsolatai
Forrás: Európai Unió, Eurostat: https://ec.europa.eu/taxation_customs/facts-figures/eu-customs-
union-unique-world_en
2017 évben az EU harmadik országokkal lebonyolított kereskedelme elérte a 3700 milliárd EUR
értéket, a beszedett vámok pedig az Unió költségvetésének 15%-t biztosították. Ebben a forgalmi
nagyságrendben az Unió meghatározó kereskedelmi partnerei az Amerikai Egyesült Államok,
Kína, Svájc és Oroszország. A fenti értéket képviselő forgalom 332 millió vámárunyilatkozat
benyújtását jelenti, több mint 2100 vámhivatalhoz Európa szerte, napi 24 órában és az év 365
napján.42
A vám tradicionális vámot beszedő funkcióját az elmúlt időszakban a külső határokon átívelő
kereskedelem ellenőrzésévél kapcsolatos biztonsági és védelmi kihívásaival érintett funkciók
egészítették ki. Meghatározó jelentőségű az elektronikus adatfeldolgozó rendszerek térnyerése is.
A jogszabályi keretrendszer fontos változásokon ment keresztül. Az 1990- es évek elején bevezetett
Közösségi Vámkódex43 és annak végrehajtási rendelete44 többszöri módosítását követően, egy, a
modern jogszabályi elvárásoknak megfelelő szabályozás került bevezetésre 2016-ban. Az Uniós
42 Forrás: https://ec.europa.eu/taxation_customs/facts-figures/eu-customs-union-unique-world_en 43 A Tanács 2913/92/EGK rendelete (1992. október 12.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról: https://eur-
lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A31992R2913 44 A Bizottság 2454/93/EGK rendelete (1993. július 2. ) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK
tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A01993R2454-20140101
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
84
Vámkódex45 új lendületet és lehetőséget nyitott a korszerű, egységes, egyszerűsített, könnyített és
kiszámítható vámfolyamatok területén. A bevezetett könnyítések és egyszerűsítések alkalmazása
kapcsán kiemelt jelentőséget kapott a jogszerű kereskedelem, az uniós polgárok védelme, az áruk
biztonsága, a kockázati alapon történő ellenőrzések és az EU pénzügyi és kereskedelmi érdekeinek
egyensúlya.
A vámunió, az egységes piac hatékonyságát csak akkor tudja megfelelő szinten biztosítani, ha
azonos elvek, harmonizált szabályok alapján azt úgy működtetik a tagállamok vámszervei, mintha
azok egyetlen hatóságként funkcionálnának. A vámhatóságok által folytatott ellenőrzések csak
akkor érik el a kívánt hatékonyságot, ha azok megfelelően egységesek, egységes ellenőrzést pedig
csak standard folyamatokra lehet építeni. Ezért is van nagy jelentősége azon európai szintű
számítógépesített adatfeldolgozásra épülő rendszereknek, amelyek a vámfolyamatok kapcsán azt
hivatottak biztosítani, hogy a 28 tagállam egyként működjön. Az Uniós Vámkódexhez kapcsolódó
17 elektronikus adatfeldolgozó rendszer kifejlesztésére és telepítésére vonatkozóan az Európai
Bizottság Munkaprogramot46 dolgozott ki. A Munkaprogramban nevezett és az Uniós Vámkódex
előírásaira épülő, 2025-ig bevezetni kívánt elektronikus rendszerek célja, hogy a gazdálkodók és
vámhatóságok között zajló információcsere, az adatok tárolása elektronikus adatfeldolgozási
rendszerek segítségével történjen, ezzel is biztosítva azt, hogy az informatikai és kommunikáció
rendszerek segítségével a gazdálkodók minden tagállamban egyforma lehetőségekkel
szembesüljenek.
3.4. Kihívások kezelése
Az Európai Parlament jelentése „A belső piac versenyképességének az EU vámuniójának és a
vámunió irányításának továbbfejlesztése révén történő megerősítéséről”47 kiemeli annak
jelentőségét, hogy a vámhatóságok és a Bizottság napi együttműködése szükséges ahhoz, hogy a
45 Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32013R0952 46 A Bizottság (EU) 2016/578 végrehajtási határozata (2016. április 11.) az Uniós Vámkódexben előírt elektronikus
rendszerek kifejlesztésére és telepítésére vonatkozó munkaprogram létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=CELEX:32016D0578 47 Jelentés a belső piac versenyképességének az EU vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése révén
történő megerősítéséről (2018/2109(INI)): http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-8-2019-
0059_HU.html
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
85
vámszolgáltatások színvonalában folyamatos erősödés, növekedés legyen biztosítható. A
hamisított és dömpingelt termékek behozatalának csökkentése és elkerülése (a tisztességes verseny
támogatását célozva ezáltal), az adminisztratív formaságok csökkentése, a költségvetést megillető
bevételek beszedése, a lakosság védelme a megnövekedett terrorveszéllyel, egészségügyi,
környezetvédelmi és egyéb veszélyekkel szemben mind olyan tényező, amely befolyással bír az
Unió versenyképességére és mely területeken a vámhatóságoknak kiemelt szerepük van.
A jelentés ugyanakkor kiemeli a vámeljárások digitalizálásának szerepét és szükségességét is.
Kiemelt prioritásként kezeli az Uniós Vámkódexhez kapcsolódó informatikai rendszereket,
hangsúlyozza, hogy minden szükséges és elérhető forrást biztosítani kell a 17 informatikai eszköz
mihamarabbi bevezetése érdekében. Az egységes informatikai felület bevezetése nélkül akadozhat
az egységes jogalkalmazás, késésekre lehet számítani és többletköltségekkel kalkulálni – és ezen
tényezők egyike sem mutat a versenyképesség növelésének irányába. A Vám 2021–2027 program,
a tagállami vámhatóságokat támogató eszközként segíti a költségvetési bevételek biztosítását,
ösztönzi a vámhatóságok együttműködését, elősegíti a termék biztonságot, az európai fogyasztók
védelmét és egyenlő versenyfeltételeket biztosít az európai vállalkozások számára azáltal, hogy
keretet biztosít a vámszakmai területen dolgozók együttműködésére a megoldandó feladatok
területén, beleértve a megfelelő elektronikus rendszerek kidolgozását is.
Az Európai Bizottság „Első kétéves jelentése az EU vámuniójának és a vámunió irányításának
továbbfejlesztése terén elért eredményekről”48 ugyancsak részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel,
hogy az Európai Unió vámuniója hogyan fejlődhetne tovább annak érdekében, hogy
világgazdaságban megszerzett meghatározó szerepét megőrizze, tovább fejlessze.
A Bizottsági jelentés is elismeri az EU döntő erejét a világkereskedelmi tárgyalások során, és
leszögezi, hogy a vámügy a vezető szakág az áruk külső határokon történő mozgatása során.
Ugyanakkor az új trendek, technológiák, a globalizáció, a megváltozott értékláncok, a blokklánc-
technológia, új kereskedelmi modellek lehetőséget és fenyegetettséget egyaránt magukba hordozó
kihívásként kerülnek értékelése. A világkereskedelemben tapasztalt volumennövekedés magában
hordozza a csalás és visszaélés volumenének növekedését is. Így a tradicionális bevételt biztosító
48 A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek Első kétéves jelentés az EU vámuniójának és a
vámunió irányításának továbbfejlesztése terén elért eredményekről: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=CELEX:52018DC0524
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
86
tevékenység mellett a vámhatóságok kibővített tevékenységének része a fokozott ellenőrzés,
illetve, ahogy a dokumentumban is meghatározásra kerül az ellenőrzéshez nélkülözhetetlen
elektronikus rendszerek alkalmazása.
A jelentés kitér a vámunió teljesítményének mérésére, egy olyan eszköz kidolgozásának
javaslatára, mely a lehetséges hatások elemzése és értékelése alapján támogathatja a stratégiai
döntéshozatalt. A Bizottsági javaslat szerint az eszköznek a hatékonyság, az eredményesség és az
egységesség alapján kell módszeres értékelés biztosítania. „A vámunió teljesítményét mérő eszköz
úgy működik, hogy fő teljesítménymutatók alapján értékeli a vámunió működését több területen,
így például a pénzügyi érdekek védelme, az uniós polgárok biztonságának és védelmének
biztosítása területén, valamint értékeli, hogy mennyire fontos a vámhatóságoknak az EU
növekedéséhez és versenyképességéhez való hozzájárulása. Jóllehet a vámunió teljesítményét
mérő eszköz már bizonyította létjogosultságát, azt tovább kell fejleszteni, erősítve ezzel az
adatokon alapuló politikai döntéshozatalt, többek között a fő teljesítménymutatók fejlesztésével,
valamint a referenciaértékek rendszerének és a modern elemzési módszereknek és eszközöknek a
fokozottabb használatával. Alapvető, hogy e munka építsen a vámhatóságok, a Bizottság, a
határigazgatási feladatokat ellátó más hatóságok és a nemzetközi szervezetek közötti szinergiákra,
lehetővé téve ezzel az adatforrások további felhasználását, és elkerülve a lehetséges átfedéseket.”
Az EU vámszabályozásának a versenyképesség fokozása érdekében megfogalmazott jövőbeli
prioritásai, célkitűzései a Bizottság jelentésének alapján a következőképpen foglalhatók össze:
1. A BREXIT kezelése
Az Egyesült Királyság EU-ból történő kilépése kapcsán a számos bizonytalansági tényező
gazdaságra gyakorolt hatása érezhetően befolyással bír.
A jegyzet írásának időpontjában nem ismert a kilépés megvalósulásának mikéntje, az azonban
biztos, hogy amennyiben az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból – legyen az „rendezett”
kilépés egy megállapodás ratifikálásával, vagy „rendezetlen kilépés” megállapodás nélkül –, az
változást fog okozni a vámszakmai folyamatokban. Az Egyesült Királyság és az Európai Unió
közötti áruforgalom vámforgalomnak minősül majd, arra a jogszabályi előírásoknak megfelelő
alakiságokat és formaságokat kell alkalmazni.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
87
2. Az ellenőrzések megerősítése és a csalás kezelése
A vámunió megalakulása óta egyik meghatározó eleme a költségvetési bevételek biztosítása. Az
ellátási láncok összetettsége megkívánja az ellenőrzések kockázati alapon történő minél
hatékonyabb lefolytatását, biztosítva ezzel az előírás szerinti bevételek beszedését, ugyanakkor az
Unió polgárainak biztonságát és védelmét. Az ellenőrzések hatékonysása kapcsán az informatikai
rendszerek fejlesztése és továbbfejlesztése előtérbe kerül, az ellenőrzések kockázatos ügyekre
történő fókuszálása és a megbízható ügyfelek előnyökhöz juttatása pedig kiemelt prioritás.
3. Az uniós vámjog nyomon követésének nagyobb mértékű alkalmazása
Az uniós jog egységes alkalmazásának hiánya lehetőséget engedhet csalásra, visszaélésre, ezért a
tagállami egységes végrehajtás kritikus jelentőséggel bír. Az Európai Bizottság kiemelt feladatként
kezeli a végrehajtás nyomon követését, a bevált gyakorlatok minél szélesebb körben történő
előmozdítását, a vámjogszabályok ismertségének növelését.
4. A vámigazgatási szervek hatékonyságának javítása
A vám és az adó szakterület együttműködése, a Bizottság és a tagállamok közös projektjei mind
eklatáns példái annak, hogyan lehet a hatékonyságot növelni, adott esetben szűkösebb erőforrások
rendelkezésre állása esetén is. A Vám2020 program folytatása elengedhetetlen annak biztosítására,
hogy a Bizottság és a tagállamok közös felületen dolgozhassanak.
5. Az innováció kihasználása
Az újonnan megjelenő technológiák, a digitalizáció, az automatizálás, a komplex értékláncok és
ezekhez való igazodás alapvetően befolyásolja az EU versenyképességét. Ezért nagy hangsúlyt kell
fektetni az interoperabilitásra, az ágazatokon átnyúló együttműködésre.
6. A vámügyi elektronikus rendszerek és használatuk optimalizálása
Szorosan kapcsolódva az előző pontban említettekhez és figyelembe véve az Uniós Vámkódex
által bevezetni kívánt elektronikus rendszereket, a papírmentes vámkörnyezet megteremtését,
elengedhetetlen a Bizottság és a tagállamok együttműködése a rendszerek kifejlesztése,
karbantartása és továbbfejlesztése területén.
7. Az e-kereskedelem kezelése
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
88
Az Uniós Vámkódex bevezetése alapvetően hozzájárult a vámfolyamtok egyszerűsítéséhez. A vám
szakterület azonban nem statikus, azt az állandó kihívások is alakítják. A piacok, a kereskedelem,
a technológiák mind dinamikus alapon működnek és ezt a vámuniónak támogatnia kell, ha a
versenyben eredményes akar maradni. Ezért is kiemelendők az aktuálisan legnagyobb kihívást
jelentő e-kereskedelemmel kapcsolatos változások, feladatok, kihívások, mely a hatósági és
gazdálkodói oldalt egyaránt nagy feladat elé állítják.
Az e-kereskedelemben résztvevő áruk mennyisége a becslések szerint évente 10–15%-kal nő. A
tíz évvel ezelőtt még alig létező külkereskedelmi forma ilyen arányú növekedése jelentős kihívás
elé állítja az EU vámigazgatásait (emellett természetesen a kereskedelem által érintett más
országok vámigazgatásait is). A dinamikus növekedés miatt a vámeljárások lefolytatására is új
eszközöket kell találni. Bár a vámeljárások alapvetően elektronikusan támogatottak, a vámhatáron
átnyúló B2C („business to customer”) forgalom kezelése egy teljesen új megközelítést kíván mind
a vámhatóságok, mind a gazdasági szereplők oldaláról. Az árukat a magánszemélyek néhány
érintéssel megrendelhetik és ki is fizethetik, azonban a vámeljáráshoz a platformok – ma még –
nem nyújtanak segítséget, annak lefolytatását teljes mértékben a címzettre hárítják. A kis értékű és
mennyiségű áruk vámkezelése jelentős adminisztratív teherrel jár mind a címzettek, mind a
vámhatóságok részéről. Ez innovatív megoldási alternatívákat kíván a jövőben, ami a fejlődésnek
új lendületet adhat.
8. A vámunió kamatoztatása az EU biztonságának javítása érdekében
A rendőrségi, határigazgatási és vámügyi terület hatékony együttműködése a súlyos és szervezett
bűnözés, a terrorizmus elleni harc kapcsán jelentős szerepet tölt be a versenyképesség azon
aspektusában, hogy a vámunió hogyan szolgálja a polgárok védelmét, javítja biztonságukat, ezzel
hozzájárulva a jóléti társadalom fejlődéséhez.
9. A nemzetközi kapcsolatokra irányuló munka folytatása
A kereskedelem volumenének növekedése, a harmadik országokkal történő kapcsolattartás, az
import- és exportforgalom folyamatos növekedése elengedhetetlenül szükségesség teszi az EU
nemzetközi kapcsolatainak erősítését, további bővítését. Ebben a törekvésben nagy szerepe lehet
az Engedélyezett Gazdálkodók kölcsönös elismerésének, az azt elismerő országok körének
bővítésével.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
89
3.5. Esettanulmány: Hogyan kezelte (kezeli) az EU a határon átnyúló e-
kereskedelem jelentette kihívásokat az adó- és vámeljárásokban?
Az EU polgárai tömegesen rendelnek interneten harmadik országokból (pl. Kína, USA, Szingapúr)
különféle árukat. Ez attól az időponttól növekszik jelentősen, amikortól a platformok (ez lehet
bármilyen elektronikus felület pl. piactér, portál) mobiltelefonon (is) elérhető applikáció után is
megkezdték az értékesítést. A magánszemély néhány érintéssel megrendeli és kifizeti az árut és az
már indul is a címzett felé.
A B2C („business to customer”) e-kereskedelemben sok egységnyi áru, sok-sok címzett részére,
valamennyi logisztikai csatornát igénybe véve érkezik az Európai Unióba. A hagyományos
megközelítésben ez rendkívüli módon megnehezíti, adott esetben ellehetetleníti a vámeljárás gyors
és egyszerű lefolytatását. A vámeljárásokat ugyanis alapvetően az EU-ban letelepedett címzettek
kérhetik minden egyes szállítmány után külön-külön. A nagyszámú címzettek miatt ez a
gyakorlatban rendkívül körülményes, az információ pontatlansága vagy hiánya ezt csak nehezíti.
Megoldást kellett találni arra a problémára is, hogy az értékesítést végző platform, aki a
kereskedelmi ügyletről (áru, címzett, vámérték) elektronikus adatokkal rendelkezik, a címzettől
átvállalhassa az adó- és vámfizetéssel járó adminisztratív terheket, valamint a vámot és az adót be
tudja fizetni. Így a címzett még egyszerűbben tud vásárolni az ezt megoldó platformoktól.
További problémát jelent, hogy a kis értékű (tagállamok választása szerint 22 vagy 10 eurónál nem
értékesebb) szállítmányok importja általános forgalmi adó mentességet élvez. Ezáltal azok a
gazdasági szereplők, amelyek az EU belső piacán működnek, az ilyen áruknál versenyhátrányba
kerülnek az EU-n kívüli gazdasági szereplőkkel szemben.
A fentiek kezelése érdekében az Európai Unió Tanácsa módosította az áfa irányelvet (a Tanács
(EU) 2017/2455 irányelve a 2006/112/EK irányelvnek és a 2009/132/EK irányelvnek a
szolgáltatásnyújtásra és a termékek távértékesítésére vonatkozó bizonyos hozzáadottértékadó-
kötelezettségek tekintetében történő módosításáról).
A módosítás szerint 2021. január 1-jétől az értékesítést végző platform is megfizetheti az általános
forgalmi adót egyszerűsített eljárásban a 150 eurónál nem értékesebb termékek esetén, valamint
ezzel egyidejűleg megszűnik a 22 (egyes tagállamokban 10) eurónál nem értékesebb import áruk
általános forgalmi adó mentessége. A platform egy általa választott tagállam adóhatóságánál
bejelentkezhet – pénzügyi képviselő útján – és ott havonta önbevallás útján rendezheti az EU
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
90
valamennyi tagállamába érkező áruk után az általános forgalmi adót. Az adóregisztrációt elvégző
tagállam adóhatósága utalja át az általános forgalmi adót a termékimport helye szerinti tagállam
adóhatóságának („one stop shop” rendszer). A vámkezeléskor hivatkozni kell az adóregisztrációra
és csökkentett adattartalmú vámárunyilatkozatot lehet benyújtani. Ez azt is jelenti, hogy
valamennyi beérkező árura vámárunyilatkozatot kell benyújtani.
Egyes tagállamok (pl. Észtország) a természetes szermélyek részére e-kereskedelmi forgalomban
beérkező áruk vámkezelésére könnyített eljárást dolgozott ki. A rendszer lényege, hogy a
magánszemélyek különösebb vámügyi ismeretek nélkül, néhány érintéssel tudják a megrendelt árut
vámkezelni és az általános forgalmi adót és vámot befizetni a vámhivatal részére. Ehhez internet
eléréssel, elektronikus azonosítással (pl. e-személyi igazolvány, ügyfélkapu) és elektronikus
fizetési lehetőséggel kell rendelkezni.
Záró gondolatok
Az Európai Unió, mint vámunió történelmének meghatározóan jelentős pontján éli mindennapjait.
Új jogszabályi környezet került bevezetésre 2016-ban, megváltozott módszerekkel dolgozik a
vámszakma jelentős része, az informatika térhódítása pedig vitathatatlan. Az aktuális
lehetőségeknek és kihívásoknak egységes rendszert kell alkotniuk annak érdekében, hogy tovább
erősítsék az Európai Uniónak és tagországainak makrogazdasági versenyképességét, amelynek
alapja az ott működő vállalkozások és globális értékláncaik versenyképességének emelése.
Hivatkozások jegyzéke
Chikán A., Molnár B. – Szabó E.: A nemzeti versenyképesség fogalma és támogató intézményi
rendszere, Közgazdasági Szemle, LXV. évf., 2018. december (1205–1224. o.)
http://epa.oszk.hu/00000/00017/00265/pdf/EPA00017_kozgazdasagi_szemle_2018_12_1205-
1224.pdf
Csath M. (2016): Versenyképesség: értelmezés, mérés és magyar teljesítmény, Szerkesztette:
Gyenge B. – Kozma T. - Tóth R.; Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Üzleti Tudományok Intézete Tevékenység-menedzsment és Logisztika Tanszék Tudományos
közleményei, Gödöllő.
Krugman, P. (1994): Krugman, Paul (1994) Competitiveness: A Dangerous Obsession, Foreign
Affairs, Volume 73, Number 2, March/April 1994,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
91
Krugman, P. R. (1997). Pop internationalism. Mit Press., Volume 73, Number 2, March/April
Krugman, Paul (1996), “Pop Internationalism,” Massachusetts Institute of Technology,
Cambridge, MA.
Az internetes források letöltési ideje 2019. július 28.
http://gtad.wto.org/trta_subcategory.aspx?cat=33121
http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-8-2019-0059_HU.html#top
https://ec.europa.eu/taxation_customs/facts-figures/eu-customs-union-unique-world_en
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A31992R2913
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A01993R2454-20140101
Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex
létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32013R0952
A Bizottság (EU) 2016/578 végrehajtási határozata (2016. április 11.) az Uniós Vámkódexben
előírt elektronikus rendszerek kifejlesztésére és telepítésére vonatkozó munkaprogram
létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32016D0578
Nemzetközi egyezmény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról: https://eur-
lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM:l06025
A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Első kétéves jelentés az EU
vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése terén elért eredményekről: https://eur-
lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52018DC0524
A Tanács határozata (2003. március 17.) az Európai Közösségnek a vámeljárások egyszerűsítéséről
és összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény (Kiotói Egyezmény) módosító
jegyzőkönyvéhez való csatlakozásáról (2003/231/EK): https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=celex:02003D0231-20040426
A Tanács 2913/92/EGK rendelete (1992. október 12.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A31992R2913
A Bizottság 2454/93/EGK rendelete (1993. július 2.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló
2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A01993R2454-20140101
A Bizottság (EU) 2016/578 végrehajtási határozata (2016. április 11.) az Uniós Vámkódexben
előírt elektronikus rendszerek kifejlesztésére és telepítésére vonatkozó munkaprogram
létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32016D0578
A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parkamentnek Első kétéves jelentés az EU
vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése terén elért eredményekről: https://eur-
lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:52018DC0524
Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex
létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32013R0952
EU Customs Union - Facts and figures:
https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/facts_figures_en.pdf
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
92
EU publications: Vámpolitika, Vámunió a polgárok védelméért és a kereskedelem
megkönnyítéséért, Európai Unió, 2014: https://publications.europa.eu/en/publication-detail/-
/publication/2d9d5aa5-e0c7-4d2c-a556-1c511e3e3e8e/language-hu
Jelentés a belső piac versenyképességének az EU vámuniójának és a vámunió irányításának
továbbfejlesztése révén történő megerősítéséről (2018/2109(INI)):
http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-8-2019-0059_HU.html
Nemzetközi egyezmény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról: https://eur-
lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM:l06025
The WCO leads the discussions on a “Customs of the Future” model as part of the comprehensive
review of the Revised Kyoto Convention: https://etradeforall.org/the-wco-leads-the-discussions-
on-a-customs-of-the-future-model-as-part-of-the-comprehensive-review-of-the-revised-kyoto-
convention/
Word Customs Organisation: The Contribution of Customs to Economic Competitiveness:
http://www.wcoomd.org/-/media/wco/public/global/pdf/topics/key-issues/ecp/the-contribution-
of-customs-to-economic-competitiveness.pdf?la=en
Thibault Mercier: Overview Competitiveness, “a dangerous obsession”?, ECO-WEEK 6
December 2013 – 13-44; https://economic-
research.bnpparibas.com/Views/DisplayPublication.aspx?type=document&IdPdf=23326
Defintion: http://gtad.wto.org/trta_subcategory.aspx?cat=33121
Eurostat: Share of EU in the World Trade, 2018-as adatok importban:
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=ext_lt_introle&lang=en és exportban: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
93
4. fejezet: Vámlogisztikai alapok
Szerzők: Nietsch Tamás, Skrám Katalin
A fejezet célja: A logisztika és a vám közötti közvetlen kapcsolat bemutatása, a vámlogisztikai
alapismeretek összefoglalása. Témakörök:
Vámérték szabályozás;
Logisztikai (szállítási, fuvarszervezési megoldások);
Incoterms klauzulák/paritások és azok tudatos alkalmazása, az ezáltal elérhető
versenyelőnyök.
Bevezetés
A fejezet célja bemutatni a vámértékhez kapcsolódó szabályozási keretrendszert, különös
tekintettel a logisztikai megoldások vámértéket befolyásoló elemeire.
A vámérték meghatározás célja az, hogy az EU vámterületére behozott áru tekintetében
megállapítható legyen az az érték, ami után kalkulálható a fizetendő vám és egyéb köztartozás
összege. Amilyen fontos, olyan összetett is a szabályozás, hiszen nagyon sok elem ismeretében
lehet meghatározni azt, mi lesz a teljesítendő fizetés alapja, ami pedig alapvetően meghatározza a
fizetendő kötelezettség nagyságát egy értékvám (ad valorem) alkalmazása esetén. A vámérték
kimunkálás során nagyon leegyszerűsítve arra kell törekednünk, hogy megállapítsuk az EU
vámterületére behozott áruk értékét az EU külső határán.
A vámérték megállapításának jelentőségét növeli, hogy magát a vámértéket nem csak a vámjogi
összefüggésben használjuk, hanem hozzáadott értékadó és statisztikai vonzata is van illetve tarifális
kvóta alkalmazása esetén is figyelembe veendő.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
94
4.1. Nemzetközi jogszabályi környezet és annak alakulása
A vámérték szabályozási keretrendszerének vizsgálatakor a Kereskedelmi Világszervezet (World
Trade Organization, (WTO) a Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (továbbiakban:
GATT) 1995-ben létrehozott „utódja”) által lefektetett szabályokból kell kiindulni. Ez a
szabályozás gondoskodik arról, hogy az országok közötti kereskedelmi megállapodások és
kötelmek nyíltak és tisztességesek legyenek.
Az ad valorem (vagy értékvám) vámtételek hatálya alá tartozó importált áruk vámértékének
meghatározására szolgáló jelenleg hatályos és alkalmazandó módszertant a Megállapodás az 1994.
évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. Cikkének végrehajtásáról WTO
megállapodás tartalmazza.
4.1.1. Rövid áttekintés a jelenleg hatályos vámértékre vonatkozó szabályok
kialakulásáról
GATT VII. cikk49
A huszadik század első évtizedeiben a kereskedelmi folyamatok arra ösztönözték az országokat,
hogy egyre összetettebb kölcsönhatásba lépjenek egymással, ami szükségessé tette egy olyan
platform létrehozását, amely elősegíti és szabályozza a kereskedelmi kapcsolatokat. Az ennek
nyomán 1947-ben létrejött GATT nemcsak a kereskedelem többoldalú megközelítését megteremtő
kerekasztal-megbeszélésekhez biztosított fórumot, hanem egy nemzetközileg elismert
kereskedelmi szabályrendszert is létrehozott. Az alapgondolat szerint a cél az volt, hogy „a vámok
és más kereskedelmi akadályok lényeges csökkentése, valamint a nemzetközi kereskedelmi
kapcsolatokban a megkülönböztető elbánás felszámolása” révén egyenlő versenyfeltételeket
teremtsenek valamennyi tagország számára50
Az GATT VII. Cikke meghatározta a nemzetközi értékelési rendszer általános elveit.
Megállapította, hogy az importált áru vámjogi értékének az importált áru tényleges értékén kell
alapulnia, amelyre a vámot vonatkoztatják, vagy hasonló áru értékén, és a vámérték nem alapulhat
a nemzeti eredetű áruk vagy önkényes, vagy tetszőleges áru értékén, vagy fiktív értéken. Bár a VII.
49 https://www.wto.org/english/tratop_e/cusval_e/cusval_info_e.htm 50 Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1947) bevezető bekezdése.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
95
Cikk a „tényleges érték” fogalmát is tartalmazza, még mindig lehetővé tette az áruk értékelésére
szolgáló, igen eltérő módszerek alkalmazását. Ezen túlmenően az ún. „grandfather clauses”
lehetővé tették a régi szabványok folytatását, amelyek egyáltalán nem feleltek meg a nagyon
általános új szabványnak.
Brüsszeli érték
Az 1950-es évektől kezdődően a vámokat számos ország értékelte az ún. Brüsszeli
Értékmeghatározás szerint. E módszer szerint a szokásos piaci árat úgy határozták meg, hogy „az
az ár, amelyet egy áru el tud érni, nyitott piaci körülmények között egymástól független vevő és az
eladó között51”. Ez az ár minden egyes termék esetében meghatározásra és listázásra került, mely
„listaár” alapján a vámot ezt követően kivetették. Ez a módszer széles körű elégedetlenséget
okozott a gazdálkodók körében, mivel az árváltozások és a vállalatok versenyelőnyei nem
tükröződtek addig, amíg a vámhatóság bizonyos idő után nem módosította a listázott árat. Az új és
ritka termékeket gyakran nem vették fel a listákban, ami megnehezítette a „normál ár”
meghatározását. Nyilvánvaló volt, hogy rugalmasabb és egységesebb értékelési módszerre volt
szükség, amely harmonizálja az összes ország rendszerét.
Tokiói megállapodás
Így jöhetett létre a Tokiói megállapodásban rögzített szabályrendszer, vagy más néven a GATT
VII. Cikkének végrehajtásáról szóló, 1979-ben megkötött megállapodás. Az ebben foglaltak
értelmében a behozott árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár vált a fizetendő vám alapjává.
A „ügyleti érték” („transaction value”) alapján tisztességes, egységes és semleges rendszert hoztak
létre az áruk vámszempontú értékelésére, összhangban a kereskedelmi realitásokkal. Önálló
megállapodásként a szabályozást több mint 40 szerződő fél írta alá.
Az új Megállapodás
A Tokiói megállapodást az 1993. évi GATT VII. Cikkének végrehajtásáról szóló WTO-
megállapodás váltotta fel az Uruguayi Forduló befejezése után.
A Megállapodás előírja, hogy a vámértéknek – kivételes körülményektől eltekintve – az
értékesítendő áruk tényleges árán kell alapulnia, amely általában a számlán szerepel. Ez az ár,
51 https://www.wto.org/english/tratop_e/cusval_e/cusval_info_e.htm, Letöltés: 2019. szeptember 18.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
96
valamint a szükséges kiigazítások megegyeznek az ügyleti értékkel, amely a megállapodásban
említett első és legfontosabb értékelési módszer.
Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a WTO által alkotott szabályrendszer hogyan valósul meg az
EU-ban, illetve hogyan épül be logisztikai folyamatok mindennapi gyakorlatába.
4.1.2. A vámértékre vonatkozó Uniós jogszabályi rendszer
A nemzetközi egyezmények jogszabályi átültetésüknek kapcsán alapvetően két nagy csoportra
oszthatók: átültetést igényló jogszabályok és közvetlen hatású jogszabályok.
Átültetést igénylő egyezmények estén az EU-ban hivatkozással élni akkor lehet rájuk, ha ez EU a
rendelkezést valamelyik jogi szabályozásába átültette.
Vám vonatkozású WTO rendelkezések közül az alábbiak kerültek átültetésre az Uniós
Vámkódexbe52 (továbbiakban UVK):
Fellebbezés lehetősége, független bíróság igénybe vételének lehetősége
(UVK 44(1) cikk)
Anti dömping rendelkezések
Szellemi tulajdonjog védelme (UVK 134, 267. cikkek)
Vámértékre vonatkozó szabályok (UVK II cím, 3 Fejezet)
Kiotói Egyezmény
Harmonizált Rendszer (2658/87 EGK Rendelet)
Közvetlen alkalmazandó jogszabályokra az alábbiak kerülhetnek megnevezésre példaként
(részletszabályok ebben az esetben is autonóm készülhetnek):
Származási egyezmények
TIR Egyezmény
ATA Egyezmény
52 Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9. ) az Uniós Vámkódex létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1565116983804&uri=CELEX:32013R0952
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
97
Fentiekből is következik, hogy az Európai Unió vámérték szabályainak alapját a GATT
megállapodás VII. cikke (WTO Egyezmény 1. melléklet) és annak végrehajtásáról szóló
egyezmény biztosítja.
Az áru vámértékének meghatározása komoly szakértelmet igénylő feladat és meghatározóan
jelentős az áruk nemzetközi kereskedelme során. Amilyen fontos, olyan összetett is a szabályozás,
hiszen nagyon sok elem ismeretében lehet meghatározni azt, mi lesz a teljesítendő fizetés alapja,
ami pedig alapvetően meghatározza a fizetendő kötelezettség nagyságát. A vámérték kimunkálás
során nagyon leegyszerűsítve arra kell törekednünk, hogy meg tudjuk állapítani az EU
vámterületére behozott áruk értékét az EU külső határán (CIF EU határ).
Az EU tagállamaiban alkalmazandó szabályozási keretrendszert az UVK 3. fejezete tartalmazza,
kiegészítve a Felhatalmazási (továbbiakban: FJA)53 és Végrehajtási (továbbiakban: VA)54 jogi
aktusok rendelkezéseivel.
4.2. Az Uniós Vámkódex vámérték vonatkozású rendelkezései55
Az UVK előírásai alapján a vámértéket az alábbi 6 módszer egyikével kell megállapítani:
1. Ügyleti érték alapján;
2. Azonos áruk értékének figyelembevételével;
3. Hasonló áruk értékének figyelembevételével;
4. Egységáron alapuló érték alapján;
5. Számított érték módszerrel.
6. Tartalék módszer
53 A Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 28.) a 952/2013/EU európai parlamenti
és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő
kiegészítéséről: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1564564401430&uri=CELEX:32015R2446 54 A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló
952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes
szabályok megállapításáról:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1564564464454&uri=CELEX:32015R2447 55 Az alfejezet az Európai Unió Bizottsága, Adó- és Vámügyi Főigazgatósága által kiadott iránymutatásban foglaltakra
épül (Brussels, 28 April 2016 Taxud B4/ (2016) 808781 revision 2):
https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/resources/documents/customs/customs_code/guidance_valuation_en.pdf
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
98
Fontos szabály, hogy elsősorban mindig az ügyleti értéket kell alkalmazni a vámérték
meghatározás során (így ez az ún. elsődleges módja a vámérték meghatározásnak). Amennyiben
ez nem lehetséges, akkor szigorú sorrendben lehet elemezni a többi, ún. másodlagos módszert. Az
egységáron alapuló és a számított érték módszer az importőr kérésére felcserélhető.
4.2.1. Az ügyleti érték módszer
Az ügyleti érték alapján számított vámérték a gyakorlatban a leginkább alkalmazott módszere a
vámérték meghatározásnak.
Az UVK 70. cikkében foglaltak szerint56:
„Az áru vámértékének elsődleges alapja az ügyleti érték, azaz az áruért az Unió vámterületére
irányuló kivitel céljából történő eladáskor ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő – szükség esetén
kiigazított – ár.”
Nagyon általánosan megállapítható, hogy az ügyleti érték a számlán szereplő ár.
Azonban a mai összetett értékláncok esetén számos adásvétel történik egy-egy áruszállítás kapcsán,
így nagyon fontos annak meghatározása, melyik értékesítés alapján kiállított számlán szereplő
értékből indulhatunk ki az ügyleti érték meghatározása során és hogyan, milyen elemekkel kell
kiegészíteni azt, és melyek azok a tényezők, amelyek csökkenthetik a fizetés alapjául szolgáló
értéket.
Az ügyleti érték megállapításának időpontja tekintetében fontos rendelkezést tartalmaz az FJA 128.
cikkének (1) bekezdése, miszerint:
Az Unió vámterületére irányuló kivitelre eladott áruk ügyleti értékét a vám-árunyilatkozat
elfogadásának időpontjában, az áruknak az említett vámterületre való behozatalát közvetlenül
megelőzően történő eladás alapján kell meghatározni.
Ez alapján tehát azt az ügyleti értéket kell figyelembe venni a vámérték kalkulációja során, ami az
előtt keletkezik, hogy az adott terméket behozzák az EU vámterületére, azzal a feltétellel, hogy az
adott ügylet ténylegesen egy kivitelre vonatkozó művelethez kapcsolható.
56 Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9. ) az Uniós Vámkódex létrehozásáról:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32013R0952&qid=1566220938853
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
99
Az értékelés időpontjának megfelelő meghatározása azért is fontos, hogy minden egyéb tarifális és
nem tarifális kötelezettség alkalmazható legyen az értékelendő áru tekintetében. Ezt az ügyletet
úgy kell meghatározni, hogy értékelhető legyen a teljes kereskedelmi behozatali ügylet tartalma.
Értjük ezalatt, hogy az ügylet lehetővé teszi az egyéb vonatkozó rendelkezések (például a
kiegészítésekre és levonásokra vonatkozó rendelkezések) megfelelő alkalmazását. Ha ez nem
lehetséges, az ügyleti érték módszer alkalmazása nem lehetséges.
Példák az ügyleti érték alkalmazására:
– Németországi „B” vevő indiai „A” eladótól vesz terméket, és ez a termék az adásvételt követően
behozatalra került az EU vámterületére. Az adásvételről számla készül, azon feltüntetésre kerül a
megállapodott adásvételi ár. Az értékelés tárgya a behozatalt közvetlen megelőző adásvételi ügylet
„A” és „B” partnerek között, mivel az EU-ba történi kivitelhez kapcsolható, ténylegesen fizetett
vagy fizetendő ár definícióját teljesíti.;
– Svájci „B” vevő amerikai „A” eladótól vesz terméket, amit osztrák partnerének „C” vevőnek
értékesít. A „B” és „C” vevők közti ügylet az EU-ba történő árubehozatalt megelőzően valósul
meg, arról számla kerül kiállításra és azon feltüntetésre kerül a megállapodott adásvételi ár. A
„B” és „C” partnerek közötti adásvétel lesz a vámérték ügyleti értékként megállapított alapja,
mivel az EU-ba történi kivitelhez kapcsolható, ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár definícióját
teljesíti.
Fontos figyelembe venni a rendelkezés azon részét is, miszerint az ügyleti értéket akkor lehet
meghatározni, ha tényleges adásvétel áll a tranzakció mögött57. Példaként említhető, hogy nem
tekinthető adásvételnek a vevői készletre szállított áru, vagy a bérleti illetve lízingszerződés hatálya
alatt az EU vámterületére behozott termék sem.
Vannak azonban olyan kereskedelmi ügyletek, melyek során az áru EU vámterületre történő
mozgatása kapcsán nem történik értékesítés közvetlenül, csak majd egy későbbi időpontban, akkor
azonban szükséges a vámérték alapját meghatározni. Ennek kapcsán született a VA 128 cikk (2)
bekezdése, miszerint:
„Ha az árukat nem az említett vámterületre való beszállításukat megelőzően adják el az Unió
vámterületére irányuló kivitelre, hanem az átmeneti megőrzés vagy egy olyan eljárás ideje alatt,
amikor az árukat egy, a belső árutovábbítástól, a meghatározott célra történő felhasználástól és a
57 WTO új megállapodása nem határozza meg az adás-vétel (sale) fogalmát, az alábbi eszközök támogatják az
eligazodást: WCO Technical Committee Advisory opinion No 14.1, Commentary No 22.1
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
100
passzív feldolgozástól eltérő különleges eljárás alá vonják, akkor az ügyleti értéket ezen eladás
alapján kell meghatározni.”
Leggyakoribb alkalmazása a fenti szabálynak a vámraktárban tárolt áruk kapcsán megvalósult
adásvétel és az azt követő szabad forgalomba bocsátás. Ebben az esetben a nem uniós áru az EU
vámterületére történt belépést követően nem szabad forgalomba bocsátásra kerül, hanem
vámraktárba kerül betárolásra, majd a raktározás időtartama alatt történik meg az az értékesítés.
Ezen vámraktárban megvalósult értékesítés ügyleti értékként a vámérték alapjául szolgál akkor, ha
egyébként teljesíti az UVK és a VA fenti feltételeit.
Megjegyzendő, hogy a Vámszakértői Csoport Vámérték Szekciójának 2018. októberében tartott
üléséről készült jegyzőkönyv58 azt tartalmazza, hogy a VA 128. cikk (2) bekezdése nem vonatkozik
olyan esetekre, ahol a vámraktárban az értékelendő áru többszöri értékesítésre kerül. A
Vámszakértői Csoport megállapítása értelmében: ebben az esetben azt az értékesítést kell
figyelembe venni, ami legközelebb van az értékelendő áru EU vámterületre történő belépéshez
(esetünkben a vámraktárban történt első értékesítés). A logisztikai folyamatok és a vámkezelés
lebonyolításának összefüggésében lényeges kiemelni, hogy a TAXUD álláspontja az, hogy a
vámérték meghatározása nem függhet dokumentumok fellelhetőségének tényétől. Fontos ez azért,
mert adott esetben 2–4 értékesítés kapcsán gondot okozhat a végső vevőnek, aki majd a szabad
forgalomba bocsátást indítványozza a sorban első adásvételről okmányokat fellelni és bemutatni.
Példák a fenti rendelkezések elkülönítésére.
1. Árukat Kínából az EU vámterületére szállítanak, és a beszállítást követően vámraktárba tárolják
be, azonban a beszállítást megelőzően nem történik termékértékesítés. A vámraktárba történő
betárolás után a kínai eladó („A”) értékesíti a terméket a francia vevőnek („B”). Az értékesítés a
szabad forgalomba bocsátás előtt történik. Így alkalmazható a VA 128(2) cikkében foglalt
rendelkezés, az „A” és „B” közötti értékesítés az ügyleti érték, a vámérték számítás alapja.
Amennyiben az értékesítés a szabad forgalomba bocsátás után történik meg, akkor a vámérték
meghatározás másodlagos módszereit kell alkalmazni.
2. Árukat küldenek be harmadik országból az EU vámterületére, a beküldés kapcsán megvalósul
„A” eladó (harmadik országban letelepedett) és „B” vevő (EU-ban letelepedett) között az 1. ügylet.
A beküldést követően a nem uniós árut beraktározzák vámraktárba és ott korábbi „B” fél eladja a
termékeket „C” vevőnek (EU-ban letelepedett), ezzel megvasul a 2. adásvétel. A 2. adásvétel során
a terméket kiraktározzák vámraktárból és szabad forgalomba helyezik. Annak meghatározása
kapcsán, hogy melyik adásvétel lehet a vámérérték ügyleti értékként alkalmazott alapja, a
korábban elemzett VA 128. cikk rendelkezései az irányadók. Mivel a 2. adásvétel kapcsán mind az
58 https://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupMeeting&meetingId=9210
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
101
eladó és mind a vevő EU-ban letelepedett, az ügylet nem tekinthető kivitelre történő eladásnak,
ezért a 2. adásvételi ügylet nem figyelembe vehető ügyleti értékként a vámérték alapjaként. A
szabad forgalomba bocsátás során az 1. adásvételi ügyletet lehet figyelembe venni.
3.,
Forrás:
https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/resources/documents/customs/customs_
code/guidance_valuation_en.pdf
A fenti ügylet során a termék többszöri értékesítés tárgya.
1., Az „A” gyártó eladja a „B” kereskedőnek (mindketten az USA-ban letelepedett üzleti
egység)
2., A „B” kereskedő eladja az árut a „C” francia vevőnek
3., A „C” francia vevő eladja az árut a „D” német vevőnek, aki az árut szabad forgalomba
helyezi.
Az árut közvetlenül az USA-beli gyártótól a francia vevőhöz szállítják, ott vámraktárba helyezik és
nem uniós áruként tovább értékesítik és tovább szállítják a „D” német vevőhöz.
A vámérték meghatározásához alapul vett ügyleti érték az USA-beli „B” kereskedő és a „C”
francia vevő közötti Adásvétel 2 (az utolsó Adásvétel 3 már két EU-s partner között kerül
lebonyolításra, így nem teljesíti az ügyleti érték „kivitelre irányuló értékesítés” feltételét).
Logisztikai szempontból fontos hozzátenni, hogy adott esetben a vámkezelést végző végleges vevő
(esetünkben német D Vevő) nehézségekbe ütközhet beszerezni francia partnerétől azt a számlát,
amellyel az amerikai kereskedő eladta a terméket, hiszen a köztük létrejött ügylet kapcsán azonnal
birtokába kerül a haszonra vonatkozó információnak, amit nem minden értékesítést végző partner
kívánja vevője tudomására hozni.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
102
4.2.2. Az ügyleti érték alkalmazásának feltételei
Az ügyleti értéknek minden olyan, a vevő részéről az eladónak fizetett (vagy harmadik fél részére,
de az eladó javára) teljesített fizetést tartalmaznia kell, ami a behozott áru eladásának feltétele.
Az ügyleti érték alkalmazásának további feltételeit az alábbiak szerint lehet összefoglalni:
- a vevő számára nincs az áru feletti rendelkezés vagy felhasználás tekintetében korlátozás;
- az eladás nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatástól, amely értéke nem határozható
meg az értékelendő árut illetően,
- az áruk későbbi viszonteladásából, átengedéséből, használatából származó haszon nem kerül
vissza az eladóhoz
- a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással (illetve, ha mégis, ez a kapcsolat nem
befolyásolja az ügyleti értéket). A kapcsolódó felekről részletszabályokat a VA 134. cikke
tartalmaz.
4.2.3. Az ügyleti érték kiegészítése
Amennyiben a vámkezelés kapcsán megállapítható, hogy az ügyleti érték alkalmazható, ahhoz,
hogy a vámértékhez eljussunk, megfelelő kiigazítást kell mérlegelni.
Az ügyleti értéket az alábbiakkal kell kiegészíteni, amennyiben ezeket a költségelemeket nem
tartalmazza a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár:
- amennyiben a vevő számára merül fel, de nem tartalmazza az ár, szükséges hozzáadni az
ügyleti értékhez a jutalékot és ügynöki jutalékot, a vételi jutalék kivételével; a tárolóeszközök
költségét, amelyek vámszempontból az értékelendő áruval egy tekintet alá esnek, illetve a
csomagolás költségét, beleértve a munkabért és az anyagköltséget is;
- olyan áruk és szolgáltatások értéke (megfelelően megosztva) is növeli az ügyleti értéket, amiket
a vevő ingyenesen vagy kedvezményesen biztosít a behozott áruk előállításával és kivitelre
történő eladásával kapcsolatban;
- az értékelendő áruhoz kapcsolódó jogdíjak és licencdíjak, amelyet a vevő köteles fizetni az áru
eladásának feltételeként, ugyancsak növelik az ügyleti értéket;
- az értékelendő áru későbbi viszonteladásából származó olyan bevétel, amely visszakerül az
eladóhoz, hozzáadandó az ügyleti értékhez a vámérték kalkulációja kapcsán;
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
103
- az értékelendő árunak az EU vámterületére való beszállításának helyéig felmerülő szállítási,
biztosítási, rakodási és anyagmozgatási költsége olyan elem, amely szinte minden ügylet során
értékelendő a vámértéket kimunkáló szakember által. Az EU vámterületének első belépési
pontja a fuvarozási mód függvényében az alábbi:
o első tengeri kikötő az EU vámterületén,
o vasúti, belvízi vagy közúti szállításnál az első belépési vámhivatal,
o egyéb fuvarozási módnál az a hely, ahol először halad át az áru az EU
vámterületének határán,
légi fuvarozás esetén a vámterület határának függőleges vonalában.
A szállítási, biztosítási, rakodási és anyagmozgatási költség megosztása EU vámterületén
kívüli és belüli szakaszra
o a távolsággal arányosan, vagy
o igazolt költségek alapján (pl. vasúti fuvarozás pályadíja), vagy
o légi fuvarozás és légi expressz szállítás esetén százalékosan a VA 23-01 melléklet
szerint
történhet.
Egy szállítmány esetén több vám-árunyilatkozattal vagy egy vám-árunyilatkozaton több tételsorral
történő vámkezelés során a kiigazítás összegének megosztására két praktikus megoldás
alkalmazható:
o az importált termékekre arányosan szétosztva (pl. logisztikai költségek súly alapján)
o az első vám-árunyilatkozatra vagy az első tételsorra terhelve az összes költség (pl.
műanyag fröccsöntő szerszám esetén).
Az alábbi költségelemeket nem kell figyelembe venni a vámérték kalkulációja során, amennyiben
ezen költségek a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ártól elkülönítve kerültek feltüntetésre,
vagy a nyilatkozattevő igazolni tudja e költségtényezőket (pl. vasúti fuvarozás meghirdetett
pályadíja, az EU-ban megfizetett vámokra és egyéb terhekre vonatkozó vámhatározat stb.):
- az értékelendő áru szállítási költsége az EU vámterületére történő belépést követően;
- az értékelendő árunak az EU vámterületére történő belépést követő építés, létesítés, szerelés,
karbantartás vagy technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó költsége;
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
104
- az értékelendő áru vásárlásával kapcsolatos kamat terhek;
- az értékelendő áru az EU vámterületén történő újraelőállításhoz kapcsolódó jogokért fizetett
díjak,
- vételi jutalék;
- behozatali vámok és egyéb terhek;
- olyan forgalmazási és viszonteladási jogokért a vevő által fizetett díjak, amik nem az
értékelendő árunak az Unióba irányuló kivitelhez kapcsolódó eladás feltétele.
Logisztikai szempontból és a lehetséges megoldások mérlegelése kapcsán a leggyakrabban a
fuvarozási, árumozgatási, csomagolási és biztosítási költségek felmerülése, értékelése jelenti a
legnagyobb kihívást. Annak eldöntésében, hogy mit tartalmaz a számlán feltüntetett ügyleti érték,
alapvetően a fuvarparitásból tudunk következtetni. A fuvarparitások megválasztása tehát
meghatározó jelentőséggel bír a behozatalkor fizetendő vám és egyéb terhek vonatkozásában, így
részletes ismeretük elengedhetetlen a logisztikai folyamatok tervezése, szervezése és kivitelezése
során. Erre e fejezet utolsó részében térünk ki részletesebben.
4.2.4. A vámérték meghatározás másodlagos módszerei
Az EU vámterületére behozni kívánt áruk nagy többsége esetén alkalmazható az ügyleti érték, mint
a vámérték alapja. Vannak azonban olyan esetek, ahol nem teljesülnek a korábbiakban ismertetett
elemek (pl.: nincs tényleges fizetés az ügylet mögött, mint az ingyenesen kapott minta esetén), és
alternatív vámérték kimunkálási módszereket kell alkalmazni.
2. sz. értékelési módszer: a vámérték meghatározása azonos áruk ügyleti értéke alapján
Ha a vámérték az ügyleti érték alapján nem állapítható meg, akkor a vámérték megállapítás
módszerei közül a sorrendben következő módszert kell alkalmazni: az azonos áru ügyleti értéke
alapján kell kiszámítani az vámértéket. Az azonos árunak is teljesíteni kell azt a feltételt, hogy az
Unióba irányuló kivitelre eladott árunak kell lennie és az áru értékelésével azonos vagy közel
azonos időpontban kell a kivitelnek megvalósulnia.
„A vámértéket azoknak az azonos áruknak az ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket
ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az
értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékét
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
105
kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el,
kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve,
hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből, függetlenül attól,
hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez, egyértelműen megállapítható
a kiigazítás indokoltsága és pontossága.” (Dézsi, 2010, 18. old.)
Amennyiben több azonos áru ügyleti értéke is fellelhető, akkor az azok közül a legalacsonyabbat
kell figyelembe venni a vámérték kimunkálása során.
3. számú értékelései módszer: a vámérték meghatározása hasonló áruk ügyleti értéke alapján
Amennyiben a fentiek szerinti azonos áru nem fellelhető, arról információja nincs a vámértéket
kimunkáló félnek, akkor a sorban következő 3. értékelési módszert kell a vámérték
meghatározására figyelembe venni: hasonló áru ügyleti értékét kell alapul venni. A hasonló áru
meghatározásánál is fontos hasonló tulajdonságokkal rendelkezzen, mint az értékelendő áru,
hasonló anyagból álljon, és ugyanazon funkciókat lássa el, illetve a kereskedelemben egymást
helyettesíthetők legyenek.
4. számú értékelési módszer: a vámérték meghatározása egységáron alapuló módszer alapján
A következő módszer, melyet mérlegelni kell, amennyiben az előző módszerek nem vezettek
eredményre: az egységáron alapuló módszer. Az egységárat úgy kell kialakítani, hogy az az
értékelendő áru, vagy azonos vagy hasonló áruk kapcsán, azokkal azonos állapotban az Unióban
történt értékesítést kell alapul venni. Az egységár az az ár, amelyen a behozatalt követően a legtöbb
egységet értékesítik a behozatal követő első kereskedelmi szinten. Részletszabályok tartalmaznak
arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy ez az értékesítés és az áru milyen állapotában történhet meg.
Az az értékesítés vehető figyelembe, amely az értékelendő import áru behozatalát követő legfeljebb
90 napon belül történt.
5. számú értékelési módszer: a vámérték meghatározása számított érték módszer alkalmazásával
A számított érték módszer kapcsán figyelembe kell venni a gyártás költségeit, továbbá a behozott
áru előállításában alkalmazott más feldolgozás költségét, értékét is. A számítás során kalkulálni
kell a tárolóeszközök költségével, amelyek az értékelendő áruval egy tekintet alá esnek, illetve a
csomagolás költségével, beleértve a munkabért és anyagköltséget egyaránt. A módszer
alkalmazásakor a vámérték részeként kell kezelni az olyan áruk és szolgáltatások arányos értékét,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
106
amelyet a vevő biztosít az eladó részére az értékelendő áru előállításhoz, és mely költségek nem
szerepelnek a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árban. Az Unió területén végzett mérnöki munka,
fejlesztés, művészmunka, formatervezés, tervrajzok és vázlatok csak olyan mértékben kell, hogy a
vámérték részét képezzék, amilyen mértékben ezt az előállítónak felszámítják. A vámérték
kalkulációja során figyelembe kell venni az értékelendő áruval azonos fajtájú, a kivitel országában
az Unióba irányuló kivitelre előállított áru gyártóinál az eladáskor rendszerint jelentkező nyereség
és általános költségek összegét. Az ügyleti értékkel azonos módon a számított érték kalkulációja
során is számolni kell az áruk szállítási, biztosítási, rakodási és anyagmozgatási költségeinek azon
hányadával, mely az Unió vámterületére történő belépésig merül fel.
6. számú értékelési módszer: a vámérték meghatározása tartalék módszer alkalmazásával
Egyes esetekben nem állapítható meg az EU vámterületére behozott áruk vámértéke a fenti
módszerek egyikével sem. Ebben az esetben a vámértéket a rendelkezésre álló adatok alapján, akár
az előző módszerek kombinálásával is, vagy bármilyen más módon kell megállapítani. A módszer
alkalmazásával kapott vámértéknek méltányosnak, észszerűnek, egységesnek és semlegesnek kell
lennie, és adott mértékben tükröznie kell a kereskedelmi valóságot.
4.3. Incoterms 2010 és vámérték
Az59 Incoterms a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce – ICC)
szokványai a belföldi és a nemzetközi kereskedelmi feltételek használatáról. Az Incoterms nem
jogszabály, hanem a kereskedelemben kialakult szokások, íratlan szabályok írásban rögzített
„gyűjteménye”, azaz a kereskedelem szokványai. Az Incoterms költségeknek, kockázatoknak és
bizonyos adminisztratív kötelezettségeknek az eladó és a vevő közötti megosztásáról szól. Mivel
ez nem jogszabály, ezért alkalmazása nem kötelező, de a nemzetközi kereskedelemben általánosan
elterjedt, ugyanis egyszerűsíti az eladó és a vevő közötti megállapodást azzal, hogy számos
kérdésben megállapodásukat nem kell részletesen írásban rögzíteniük, elég csak a megállapodásuk
szerinti szokványra történő pontos hivatkozás.
59 A fejezet „A vám szerepe az ellátási láncban” című BKIK kiadvány alapján (2018), melynek szerzője Nietsch Tamás.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
107
Az Incoterms első kiadása 1936-ban jelent meg, és mivel nem jogszabály, így nem évül el.
Természetesen a szállítási, az okmányolási és a kommunikációs technikák folyamatos fejlődése
miatt szükséges volt az Incoterms rendszeres megújítása, amit az ICC az elmúlt években tízéves
periódusokban végzett el. E fejezet írásakor a 2010-es kiadás a legfrissebb használatban lévő, de
az ICC 2019. szeptember elején jelentette meg a 2020-as kiadást, amelyet 2020. január 1-jétől
használhatunk. Mivel a szokvány nem évül el, ezért elméletileg az Incoterms bármely „évjárata”
használható, de nyilvánvalóan mindig a legújabb változatra érdemes hivatkozni, hiszen ez felel
meg leginkább a kor követelményeinek.
Az Incoterms 2010 és 2020 11 változatot tartalmaz arra, hogy a szállítás-fuvarozás költségeit és
kockázatait meddig viseli az eladó és mikortól viseli a vevő. Ezeket paritásnak, illetve klauzuláknak
nevezzük, és az angol meghatározásuk 3 betűs rövidítésével jelöljük, amelyet mindig a lehető
legpontosabban ki kell egészíteni annak a földrajzi pontnak a meghatározásával, amelynél a költség
(és 4 klauzula kivételével a kockázat) viselése „átszáll” eladóról vevőre. Továbbá a klauzula
megnevezésében mindig hivatkozni kell az Incoterms évszámmal megjelölt változatára, amely
szabályai szerint értelmezendő a klauzula (pl. DAP Budapest vevő gyártelepe Incoterms 2010, ha
az összes fuvarozási költséget eladó fizeti vevő telepéig, ahol a fuvareszközből történő kirakodás
már vevő feladata, valamint vevő intézi az import vámkezelést és fizeti az importvámot és adókat).
Az Incoterms 2010 és 2020 klauzuláit a következőkben az alkalmazható fuvarozási módok mentén
tárgyaljuk.
4.3.1. Bármely fuvarozási mód esetén
EXW – Üzemből, az eladó kötelezettsége az áru legyártása vagy beszerzése, raktárban történő
elkülönítése, erről vevő értesítése. Az átadás egyeztetett, illetve szerződés szerinti időpontjától
kezdve (feltéve, hogy az áru elkészültéről szóló értesítés megtörtént), a további költségek és az áru
elvesztésének vagy sérülésének kockázata (a továbbiakban: a kockázat) a vevőt terhelik. Az export
vámkezelést vevőnek kell intéznie.
Ha magyar exportról van szó, akkor az Európai Unió vámszabályait kell alkalmazni az
export vámkezelésre. Ez megköveteli azt, hogy az export vám-árunyilatkozatot egy, az
Európai Unióban letelepedett és adóregisztrációval rendelkező cég nevében nyújtsák be.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
108
Az esetek döntő többségében 3. országos (nem Uniós) vevő nem rendelkezik ezzel.
Lehetőség van arra, hogy a vevő közvetett vámjogi képviselője szerepeljen exportőrként a
vám-árunyilatkozaton. Kérdés azonban, hogy a vevőnek van-e olyan partnere, amely
közvetett vámjogi képviselőként tud – és hajlandó - eljárni. A gyakorlatban azt látjuk, hogy
EXW klauzulát tartalmazó szerződés ellenére eladó végzi el az export vámkezeléssel
kapcsolatos feladatokat, és rakja fel az árut a fuvareszközre, ez azonban hibás gyakorlat,
mert ennek helyes megnevezése FCA (Bérmentesítés nélkül a fuvarozónak) lenne.
Ha magyar importról van szó, akkor EXW paritás esetén a magyar vevőnek kellene egy
nem Uniós országban, pl. Kínában export vámkezelést intéznie. Kérdéses, hogy az eladó
országában ez egyáltalán lehetséges-e (Kínában például nem), továbbá kérdés, ismeri-e a
magyar vevő az eladó országának vám-, adó- és egyéb, a kivitellel kapcsolatos szabályait.
Megint csak az esetek döntő többségében természetesen nem ismerheti a vevő ezeket, ezért
általában megkéri az eladót az export intézésére. Ekkor a vevő azt kockáztatja, hogy az
eladó ezt a vételárban nem kalkulált többlet szolgáltatásként értelmezi, és ennek (a vevő
által nem kalkulált) többletköltségét kiszámlázza vevőnek – mely összeg az ügyleti érték
kiegészítéseként emelné a vámértéket. A helyes klauzula ebben az esetben is FCA lenne.
E klauzula hátránya, hogy az EU-s eladó számára kockázat a kiléptetés igazolása és ezzel az export
áfamentességének biztosítása, mivel a fuvarozást a vevő szervezi, intézi, így adott esetben
előfordulhat, hogy az exportra szánt szállítmány valójában nem hagyja el az EU vámterületét.
Import ügyleti vámérték az EXW eladási ár, növelve minden fuvarozási, raktározási, rakodási és
egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig.
FCA – Bérmentesítés nélkül a fuvarozónak, az eladó az EXW kötelezettségén túl intézi az export
vámkezelést, továbbá
ha a klauzulában megnevezett hely az eladó telephelye, akkor a vevő által megjelölt
fuvareszközbe az árut berakodja,
egyéb esetben az árut a megnevezett helyen átadja a vevő által megjelölt fuvarozónak vagy
szállítmányozónak. Az eladó fuvareszközéből történő kirakodás költségét és kockázatát a
vevő viseli.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
109
E klauzula hátránya, hogy az EU-s eladó számára kockázat a kiléptetés igazolása és ezzel az export
áfamentességének biztosítása, mivel a fuvarozást vevő szervezi, intézi, így adott esetben
előfordulhat, hogy az exportra szánt szállítmány valójában nem hagyja el az EU vámterületét.
Import ügyleti vámérték az FCA eladási ár, növelve minden fuvarozási, raktározási, rakodási és
egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, beleértve a rakodási költségeket is, ha a
rakodás nem az eladó telepén történt.
CPT – Fuvarozás fizetve ...-ig, az eladó az árut a saját költségére a klauzulában megjelölt
rendeltetési helyre feladja, fizeti a fuvarköltséget, de az árunak a fuvarozó részére történő átadásától
kezdve a kockázatot a vevő viseli. Tehát a klauzulában megnevezett rendeltetési hely (pl. CPT
Zürich) és a kockázat átszállásának helye (pl. BILK) két különböző földrajzi pont. Ez minden „C”
betűvel jelölt klauzula tulajdonsága.
Ha a fuvarozási szerződés szerint a tranzit eljárások költségét (pl. T1 eljárás Frankfurt repülőtérről
a magyar vevő telephelyére) a fuvarozó a díjfizetőre, azaz az eladóra terheli, akkor ez az eladó
költsége, ellenkező esetben a vevőé, mely összeg növelné az import vámértéket.
Import ügyleti vámérték a CPT eladási ár, növelve a vevő által fizetett fuvarozási, raktározási,
rakodási és egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, ha a megnevezett rendeltetési
hely nem az EU-ban van. Továbbá a vámértéket növeli a vevő által kötött szállítmánybiztosítás –
hiszen vevő viseli a fuvarozás kockázatát - díja, költsége is.
CIP – Fuvarozás és biztosítás fizetve ...-ig, azonos a CPT feltételeivel, kiegészítve azzal, hogy az
eladó köteles saját költségére, de a vevő javára szállítmánybiztosítást kötni.
Import ügyleti vámérték a CIP eladási ár, növelve a vevő által fizetett fuvarozási, raktározási,
rakodási és egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, ha a megnevezett rendeltetési
hely nem az EU-ban van. Mivel a szállítmánybiztosítás költsége benne van eladó CIP árában, ezzel
nem kell kiegészíteni a vámértéket.
DAP – Megnevezett helyre szállítva. A megnevezett hely bármilyen cím lehet, ahová az eladó
leszállítja az árut, de ahol a fuvareszközből történő kirakodás költségét és kockázatát már a vevő
viseli.
Tranzit vámkezelés költsége a megnevezett rendeltetési helytől a vevő költsége. Incoterms 2020
szabálya szerint a tranzit vámkezelés költségeit minden országban az eladó fizeti, kivéve az import
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
110
országban felmerülő tranzit vámkezelés költségét (pl. árutovábbítás a budapesti repülőtérről a
magyar vevő címére).
Import ügyleti vámérték a DAP eladási ár, növelve a vevő által fizetett fuvarozási, raktározási,
rakodási és egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, ha a megnevezett rendeltetési
hely nem az EU-ban van.
DAT – Terminálon átadva az Incoterms 2010 szerint, DPU – Megnevezett helyre szállítva és
kirakodva az Incoterms 2020 szerint. Az eladó leszállítja az árut a klauzulában megjelölt helyre, és
azt a fuvareszközből kirakva elhelyezi a vevő javára. Az Incoterms 2010 szabálya szerint
terminálon bármilyen olyan helyet (kikötőt, repülőteret, konténer terminált, raktárt, stb.) érthetünk,
amely alkalmas arra, hogy ott a vevő részére az eladó árut helyezzen el.
Tranzit vámkezelés költsége a megnevezett rendeltetési helytől a vevő költsége. Incoterms 2020
szabálya szerint a tranzit vámkezelés költségeit minden országban az eladó fizeti, kivéve az import
országban felmerülő tranzit vámkezelés költségét (pl. árutovábbítás a budapesti repülőtérről a
magyar vevő címére).
Import ügyleti vámérték a DAT/DPU eladási ár, növelve a vevő által fizetett fuvarozási,
raktározási, rakodási és egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, ha a megnevezett
rendeltetési hely nem az EU-ban van.
DDP – Vámfizetéssel leszállítva, azonos a DAP-pal, kiegészítve azzal, hogy az eladó intézi a vevő
országában az import vámkezelést, fizeti az importvámot és a kapcsolódó adókat.
Ez a másik kockázatos klauzula vámszempontból. Ebben történt megállapodást követően eladó
köteles az árut leszállítani a klauzulában megjelölt földrajzi pontra, importban vámkezelve (vám
és adók megfizetve), készen arra, hogy vevő az árut le- illetve kirakodja és azonnal használatba
vegye.
Ha a magyar eladó állapodik meg DDP paritásban, akkor hasonló a problémája, mint az
EXW-ben szerződött vevőé, azaz az eladónak kell intéznie az import vámkezelést a vevő
országában, kell fizetnie az importvámot és import adókat. Azon kívül, hogy erre az adott
ország szabályai esetleg nem adnak lehetőséget, az eladó talán nem ismeri a vevő
országának vám- és egyéb, az importtal kapcsolatos szabályait. Probléma lehet, hogy az
import áfát (ha a vevő országában van áfa) eladó vissza tudja-e igényelni, vagy ez olyan
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
111
extra költség, amely más paritás használata esetén nem merülne fel (azaz eladó költségei
szükségtelen mértékben magasabbak, mint versenytársaié). DDP-vel szemben pl. a DAP
klauzula a jó megoldás.
DDP a magyar vevő számára is kockázatos lehet, hiszen 3. országos eladója,
adóregisztráció hiányában általában nem képes az import vámkezelésére. Ezt a vevő onnan
fogja észrevenni, hogy az áru késik (eladó és a fuvarozó vagy szállítmányozó hosszasan
levelezik a problémáról), amely a termelést vagy értékesítést akadályozza, vagy a
fuvarozó/szállítmányozó vevőt kéri meg a vámkezelési megbízás kiadására. Ha vevő úgy
gondolja, ennek semmi akadálya, hiszen az összes költséget eladó fizeti, akkor téved: a
vámkezelés nem csak költség, hanem kockázat is, ugyanis ekkor vevő nevében (de eladó
költségére) készítik el a vám-árunyilatkozatot, amelynek tartalmáért vevő felel akkor is, ha
a vám-árunyilatkozat téves, netán hamis adatokat tartalmaz. Gondoljon a vevő arra, hogy a
helytelen vámtarifaszám helytelen vámtételt és így vámhiányt eredményezhet! A hibásan –
esetleg szándékosan – alacsonyabban meghatározott vámérték következménye is
vámhiány, amelyet majd vevőnek kell megfizetnie esetleg bírsággal „fűszerezve”, vagy
például a származási ország hibás, nem az Európai Unió, hanem az eladó országának
szabályai szerinti meghatározása következtében vevőnek egy vámellenőrzés kapcsán
antidömping vagy kiegyenlítő vagy kiegészítő vámot kell fizetnie, vagy jogtalanul igénybe
vett kedvezményes vámtétel miatt keletkezik bírsággal növelt vámfizetési kötelezettsége.
Importban is a DAP alkalmazása javasolt DDP helyett.
Van azonban olyan eset, amikor a DDP kifejezetten előnyös a magyar vevő számára. Erre
akkor érdemes gondolni, ha egy EU-s cégtől vásárol a vevő, de felmerül annak kockázata,
hogy az adott árut az eladó 3. országból szerzi be, és esetleg vámfizetés nélkül, nem-Uniós
áruként adja el vevőnek. Ennek a kockázatnak a kivédésére alkalmas a DDP paritás, hiszen
ekkor eladó kötelezettsége az import vámkezelés és vámfizetés.
Import ügyleti vámérték a DDP eladási ár, levonva ebből az EU első belépési pontja és a
megnevezett rendeltetési hely közötti fuvarozási, raktározási, rakodási és egyéb logisztikai és
biztosítási költségeket, ha ezek igazoltak, továbbá levonva a fizetendő import vámot és áfát, ha ez
utóbbit nem igénylik vissza.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
112
4.3.2. Tengeri és belvízi fuvarozás esetén
FAS – Bérmentesítés nélkül a hajó oldalához, az eladó az árut a klauzulában megjelölt kikötőben,
a vevő által meghatározott hajó mellé helyezi el.
E klauzula hátránya, hogy az EU-s eladó számára kockázat a kiléptetés igazolása, ha a rakodási
kikötő az EU vámterületén van. Ezzel az export áfamentességének biztosítása a kockázat, mivel a
fuvarozást vevő szervezi, intézi, így adott esetben előfordulhat, hogy az exportra szánt szállítmány
valójában nem hagyja el az EU vámterületét.
Import ügyleti vámérték az FAS eladási ár, növelve minden fuvarozási, raktározási, rakodási és
egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, beleértve a rakodási költségeket is az
indulási kikötőben.
FOB – Bérmentesítés nélkül a fedélzeten, ebben az esetben az eladó fizeti az áru berakodási
költségét a vevő által megjelölt hajó fedélzetére és viseli a kockázatot az árunak a fedélzetre történő
elhelyezéséig.
Import ügyleti vámérték a FOB eladási ár, növelve minden fuvarozási, raktározási, rakodási és
egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig.
CFR – Költség és fuvardíj, a CPT tengeri vagy belvízi megfelelője, tehát az eladó fizeti a fuvardíjat
a klauzulában megjelölt kikötőig. A kikötői kirakodás költségét eladó csak akkor fizeti, ha ez
szokásosan benne van a fuvardíjban. A kockázatot eladó azonban csak a FOB-nak megfelelően,
azaz az árunak a hajó fedélzetére történő elhelyezéséig viseli.
A tranzit vámkezeléssel kapcsolatos költségeket a megnevezett rendeltetési kötőtől a vevő fizeti.
Import ügyleti vámérték a CFR eladási ár, növelve a vevő által fizetett fuvarozási, raktározási,
rakodási és egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, ha a megnevezett rendeltetési
kikötő nem az EU-ban van. Továbbá a vámértéket növeli a vevő által kötött szállítmánybiztosítás
– hiszen vevő viseli a fuvarozás kockázatát – díja, költsége is.
CIF – Költség, biztosítás és fuvardíj, a CIP-hez hasonlóan eladónak a CFR szerinti kötelezettsége
kiegészül szállítmánybiztosításnak az eladó költségére, de a vevő javára történő megkötésével.
Import ügyleti vámérték a CIF eladási ár, növelve a vevő által fizetett fuvarozási, raktározási,
rakodási és egyéb logisztikai költséggel az EU első belépési pontjáig, ha a megnevezett rendeltetési
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
113
kikötő nem az EU-ban van. Mivel a szállítmánybiztosítás költsége benne van eladó CIF árában,
ezzel nem kell kiegészíteni a vámértéket.
Záró gondolatok
A vámértéket bemutató fejezet röviden ismerteti a vámértékre vonatkozó szabályrendszert és a napi
gyakorlat összefüggésében felhívja a figyelmet az Incoterms paritások és vámérték
összefüggéseire. Alapvetően ráirányít a téma összetettségére és hangsúlyozni kívánja azt a
magasszintű szakmai felkészültséget, melyet a vámérték kimunkálás megkíván. A lehetőségek és
a kötelezettségek sokszintű, sokszínű hálózatának egy részébe enged bepillantást és nem törekszik
a vámértékkel kapcsolatos szabályozás minden részletére kitérni.
Az Incoterms szokványok tartalmi elemeinek ismerete elengedhetetlen a megfelelő és az
igényekhez leginkább igazodó logisztikai megoldás kidolgozása, majd a kapcsolódó
kötelezettségek teljesítése során.
Hivatkozások jegyzéke
Dézsi Zs. (2010): A vámérték kimunkálás szabályai, Munkaanyag, az Új Magyarország Fejlesztési
Terv TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” keretében
készült
Lyons, T. (2018): EU Customs Law (third edition), Oxford EU Law Library, Oxford University
Press.
Nietsch T. (2018): A vám szerepe az ellátási láncban. BKIK kiadvány.
Az internetes források letöltésének ideje: 2019. augusztus 31.
Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9. ) az Uniós Vámkódex
létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1565116983804&uri=CELEX:32013R0952
A Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 28.) a 952/2013/EU
európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó
részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1566222624945&uri=CELEX:32015R2446
A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex
létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1566222666267&uri=CELEX:32015R2447
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
114
Compendium of customs valuation text, Edition 2018: https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/customs_valuation_compendium_2018_en.pdf
Európai Unió Bizottsága, Adó- és Vámügyi Főigazgatósága által kiadott iránymutatás: Guidance
Customs Valuation, Implementing Act Articles 128, 136 and 347, Brussels, 28 April 2016 Taxud
B4/ (2016) 808781 revision 2: https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/resources/documents/customs/customs_code/guidance_valuation_en.pdf
Minutes of the 5th meeting of Customs Expert Group - Valuation https://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupMeeting&meetingId=9210
Incoterms 2010 by the International Chamber of Commerce
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
115
5. fejezet: Vámeljárások a vállalati versenyképesség szolgálatában
Szerzők: Vizsy József, Hálám Szabolcs
A fejezet célja: A vámeljárások alkalmazásorientált bemutatása, az ellátási lánc-menedzsment
kontextusába helyezve:
Vámeljárások rendszere;
Vámeljárások és versenyképesség kapcsolata.
Bevezetés
A vám elé állított nem uniós árukat vámjogi státusuk rendezése érdekében vámeljárás alá kell
vonni, mely vámeljárást az ügyfél szabadon választhat meg. A vámeljárás szabadon történő
választását korlátozhatják tiltó/korlátozó rendelkezések, illetve az áru vámjogi státusa (uniós áru
nem bocsátható szabad forgalomba, nem uniós áru nem vonható kiviteli vámeljárás alá).
A különböző vámeljárásokat az Uniós Vámkódex az alábbiak szerint csoportosítja:
1. Szabad forgalomba bocsátás
2. Kivitel
3. Különleges eljárások
a. árutovábbítás
i. külső árutovábbítás
ii. belső árutovábbítás
b. tárolás
i. vámraktározás
ii. vámszabad területi eljárás
c. különleges felhasználás
i. ideiglenes behozatal
ii. meghatározott célra történő felhasználás
d. feldolgozás
i. aktív feldolgozás
ii. passzív feldolgozás
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
116
Az egyes vámeljárások részletes bemutatására a következő fejezetekben kerül sor.
5.1. Szabad forgalomba bocsátás
A szabad forgalomba bocsátás vámeljárás főszabályként a nem uniós áruk uniós státusának
elnyerését és a vámfelügyelet megszűnését eredményezi. A szabad forgalomba bocsátás
jellemzően azokhoz a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódik, ahol az áru közvetve vagy
közvetlenül az Európai Unió piacára kerül és nem követi termékexport. A szabad forgalomba
bocsátás magában foglalja a tiltó/korlátozó intézkedések (kivéve, ha már belépéskor alkalmazták
őket: pl. állategészségügyi ellenőrzés), a termékbiztossági rendelkezések és egyéb alakiságok (pl.
a vegyi anyagokra vonatkozó REACH-rendelet rendelkezéseinek) alkalmazását.
A szabad forgalomba bocsátás rendszerint valamely vámeljárás lezárásaként jelenik meg és csak
ritkább esetben történik meg közvetlenül az Unió vámterületére történő belépést követő vám elé
állítás után. Jellemzően külső árutovábbítást követő vámeljárás, de megjelenhet valamennyi
különleges eljárást lezáró vámeljárásként is.
Példák: Ideiglenes behozatalban vámkezelt szállítóeszköz végleges rendeltetéssel az Unió
Vámterületén marad. Aktív feldolgozásban vámkezelt alapanyag olyan késztermékbe épül
be, mely késztermék az Unió piacára kerül eladásra. Meghatározott célra történő
felhasználás vámeljárásban vámkezelt terméket nem az előírt célra használják fel. Passzív
kivitelben vámkezelt alapanyagot késztermékbe beépítve újra behozzák az Unió
vámterületére. Vámraktározási eljárás alatt álló árut uniós vevőnek értékesítenek.
A szabad forgalomba bocsátás vámeljárás a nyilatkozattevő kérelmére szóban (nem kereskedelmi
jellegű áruk esetén), egyéb módon (pl. levélküldemények) vagy írásban (papír alapú vagy
elektronikus vám-árunyilatkozat) tett árunyilatkozattal kezdődik és vámhivatali döntés alapján a
vámok és egyéb közterhek kiszabásával és megfizetésével zárul. Az egyszerűsített
árunyilatkozatok benyújtása két lépésből áll. Első lépésben okmány vagy adathiányos
árunyilatkozat kerül benyújtása, vagy nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés
(nyilvántartásba vétel = árunyilatkozat elfogadása) történik, második lépésben kiegészítő
árunyilatkozat benyújtása szükséges.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
117
Önmagában a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás az ellátási lánc hatékonyságának
növeléséhez a kedvezőbb preferenciális vámtételek, illetve az Európai Unió által működtetett
autonóm vámfelfüggesztések (vámtétel részleges vagy teljes felfüggesztése meghatározott
időszakra) és vámkontingensek (vámtétel részleges vagy teljes felfüggesztése meghatározott
mennyiségre) alkalmazása révén járul hozzá. További költség-, illetve átfutási idő csökkentés
érhető el bizonyos engedélyek birtokában, mint pl. halasztott vámfizetési engedély, áfa önadózási
engedély, illetve engedélyezett címzetti engedély, nyilatkozattevő nyilvántartásába való
bejegyzésre jogosító engedély és összkezességi engedély.
A szabad forgalomba bocsátás vámeljárás alkalmazása során célszerű megvizsgálni a kiterjesztett
ellátási láncot, annak érdekében, hogy nem jöhet-e szóba a szabad forgalomba bocsátás mellet más
vámeljárás is.
Ha például a vámeljárás alá vont nem uniós áru olyan késztermékbe épül be, mely késztermék
később elhagyja az Unió vámterületét, célszerű aktív feldolgozás vámeljárást választani.
Amennyiben például a vámeljárás alá vont nem uniós áru tarifális besorolása során „ipari
összeszerelés” vámtarifaszám alá is besorolható és teljesülnek az előírt feltételeket, célszerű lehet
meghatározott célra történő vámeljárást választani.
5.2. Kivitel
A kiviteli eljárás a szabad forgalomba bocsátás ellentéte, amelynek során az uniós áru elhagyja az
Unió vámterületét, ezzel elveszíti uniós státusát, azaz uniós áruból nem uniós áru válik. Az Unió
vámterületéről kiszállított uniós áru vámfelügyelet alatt áll és vámellenőrzés alá vonható. A kivitel
magában foglalja a tiltó/korlátozó intézkedések alkalmazását, az esetleges kiviteli vámok
kiszabását és beszedését (jelenleg azonban nincs érvényben kiviteli vám az Európai Unióban),
valamint a kereskedelempolitikai intézkedések végrehajtását. A kiviteli eljárás vámvisszatérítésre
vagy -elengedésre, illetve exportvisszatérítés kifizetésére jogosít.
Az eljárásban jellemzően két vámhivatal vesz részt, a kiviteli és a kiléptető vámhivatal. A kiviteli
vámhivatalnál nyújtják be az indulás előtti árunyilatkozatot (kilépési gyűjtő árunyilatkozat,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
118
újrakiviteli értesítés, kiviteli vám-árunyilatkozat, vagy újrakiviteli árunyilatkozat), a kiléptető
vámhivatalnál pedig az uniós áru Európai Unióból történő kiléptetése és a kivitel igazolása történik.
Amennyiben a kiviteli eljárás során a kiszállítandó uniós árukról vám-árunyilatkozatot nyújtanak
be, az mind normál, mind pedig egyszerűsített eljárásban csak elektronikus formájú, teljes adat
tartalmú árunyilatkozat formájában történhet. Míg normál eljárásban a kiviteli eljárás lefolytatására
csak az illetékes vámhivatal nyitvatartási idejében van lehetőség, addig az egyszerűsített eljárás
(nyilatkozattevő nyilvántartásába történő bejegyzésre jogosító engedély birtokában) vámhivatali
jelenléttől függetlenül bármikor lefolytatható.
Az egyszerűsített eljárásban azonban az alábbi esetekben vámhivatali közreműködés szükséges:
engedélyköteles áruk kivitele esetén (engedély kezelése miatt);
exporttámogatásban részesülő áruk kivitele esetén (export-visszatérítéshez kapcsolódó
okmányok kezelése miatt);
szállítási bizonyítványok hitelesítése esetén;
a kivitellel együtt árutovábbítást is kezdeményeznek (árutovábbítás normál eljárásban
történő indítása és a kivitel kiléptetése miatt);
vámzár alkalmazása esetén.
A kivitel eljárás során exportőrként – magánforgalom kivételével – kizárólag az Unió vámterületén
letelepedett személy járhat el, függetlenül attól, hogy van-e képviselője. Egy harmadik országban
letelepedett gazdálkodót egy bármely tagállamban kiváltott adószám önmagában nem minősít Unió
vámterületén letelepedett személynek. Az FJA60 értelmében „exportőr”:
Unió vámterületén letelepedett azon személy, aki az árunyilatkozat elfogadásakor a 3.
országos címzettel szerződéses viszonyban van és jogosult rendelkezni az áru vámterületen
kívülre történő szállításáról (1. cikk 19. pont a) alpont);
a kivitelre kerülő árut – személyes poggyászában szállító magánszemély (1. cikk 19. pont
b) alpont);
60 https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1476710283250&uri=CELEX:02015R2446-
20160501 Letöltés ideje: 2019. augusztus 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
119
máskor, az Unió vámterületén letelepedett azon személy, aki jogosult rendelkezni az áru
vámterületen kívülre történő szállításáról (1. cikk 19. pont c) alpont).
A gyakorlatban az „exportőr” személyének meghatározása bizonyos esetekben nehézségekbe
ütközhet. Jellemzően akkor, amikor az ügyletben több Unió vámterületén letelepedett szereplő is
részt vesz és az FJA 1. cikk 19. pontjának a) és c) alpontja több szereplőre is igaz lehet (pl. Unió
vámterületén letelepedett eladó, illetve Unió vámterületén letelepedett vevő). Ilyen ügyletek
lehetnek az úgynevezett háromszög ügyletek, ahol az értékesítés az Unió vámterületén belül
történik, de a fizikai áruszállítás közvetlenül 3. országba irányul. Az lesz az ügylet exportőre, akire
a legjobban illik a meghatározás.
Példa: Egy magyar gazdálkodó terméket értékesít egy német gazdálkodó részére, mely terméket a
magyar gazdálkodó közvetlenül a német vevő kínai szerződött partnerének adja fel 3.
országba. Mind az eladó, mind pedig a vevő az Unió vámterületén letelepedett gazdálkodó
és mindketten jogosultak rendelkezni az áru 3. országba történő szállításáról. Mivel a német
vevő van szerződéses kapcsolatban az áru 3. országos címzettjével, így ő felel meg a lehető
legjobban az „exportőr” fogalmának. A kiviteli eljárásban a német vevő lesz az exportőr,
a magyar gazdálkodó pedig a német gazdálkodó képviselőjeként léphet fel, ha
Magyarországról indul a kiviteli vámeljárás.
Nem minősül kiviteli eljárásnak, de a kiviteli alakiságokat kell alkalmazni az alábbi esetekben:
passzív feldolgozás;
az Unió vámterületéről azt követően kiszállított áruk, hogy azokat meghatározott célra
történő felhasználás alá vonták;
különleges adóügyi területekkel folytatott kereskedelem;
áfa- vagy jövedékiadó-mentesen, repülési és hajózási készletként kiszállított áruk
(függetlenül az úticéltól);
különleges eljárást követő újrakivitel.
A kiléptetés tényének igazolása a különböző vámeljárások lezárása, behozatali vám visszafizetése
vagy elengedése, export-visszatérítés kifizetése, áfamentes export számla kiállítása…stb. végett
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
120
kiemelten fontos. Fő szabályként a kiléptető vámhivatal igazolja a kiléptetés tényét, de az alábbi
esetekben a kiviteli vámhivatal is igazolhatja az uniós áru kiléptetését:
ha a kiviteli vámhivatalt a kiléptető vámhivatal tájékoztatta az áruk kilépéséről;
ha a kiviteli vámhivatal megegyezik a kiléptető vámhivatallal;
ha a kiviteli vámhivatal úgy ítéli meg, hogy a benyújtott alternatív igazolások elegendők.
A kiviteli vámeljárás az ellátási lánc hatékonyságának növeléséhez a különböző engedélyek
alkalmazása révén járul hozzá. Jelentős átfutási idő csökkentés érhető el, ha a gazdálkodó
rendelkezik engedélyezett feladói, különleges zár használatára vonatkozó, kivitelre jogosító
nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzési, összkezességi, illetve elfogadott exportőri
engedélyekkel, mivel ezen engedélyek birtokában a gazdálkodó önállóan képes elvégezni a kiviteli
irányú vámeljárások valamennyi mozzanatát.
5.3. Különleges eljárások
A különleges vámeljárásoknak közös jellemzője, hogy:
Mindegyik valamilyen konkrét gazdasági tevékenységhez kapcsolódik.
Az árukra a behozatali vám és egyéb adók, illetve a kereskedelempolitikai intézkedések
nem kerülnek alkalmazásra, feltéve, hogy azoknak az Unió területére való beléptetése, vagy
az onnan történő kivitele nincs korlátozva.
A vám és egyéb közterhek fedezetéül vámbiztosítékot kell nyújtani.
Alkalmazásukhoz általában előzetes vámhatósági engedély szükséges, azonban az aktív
feldolgozás, passzív feldolgozás, meghatározott célra történő felhasználás és az ideiglenes
behozatal engedélyezése vám-árunyilatkozattal is lehetséges.
Általánosságban elmondható, hogy a különleges vámeljárások alkalmazásával a gazdálkodó
részben vagy egészben mentesülhet az Uniós vám megfizetése alól. Ahhoz azonban, hogy a
gazdálkodó alkalmazhassa ezeket az eljárásokat biztosítania kell az előírt speciális jogszabályi
feltételeket. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése nyilvánvalóan többletköltséget jelent a
gazdálkodó számára, ezért fontos, hogy minden különleges vámeljárás alkalmazásával kapcsolatos
döntést meg kell, hogy előzze egy részletes költség- és folyamatelemzés. Nyilvánvaló, hogy ez a
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
121
döntés közvetlenül befolyásolhatja annak a gazdasági tevékenyégnek a végzésével kapcsolatos
döntést is, amelynek érdekében a különleges vámeljárást alkalmazni kívánják.
Vizsgálandó szempontok:
Mekkora a megtakarítható összeg a vámeljárás alkalmazása során?
A meglévő logisztikai folyamatoknak, hogy lehet megfeleltetni a különleges vámeljárások
alkalmazásának feltételrendszerét?
A logisztikai folyamatok átalakítása lassítja, vagy gyorsítja az áruáramlás sebességét az
ellátási láncon belül?
Rendelkezik-e a gazdálkodó megfelelő szaktudással a szervezet belül? Ha nem, ennek a
megszerzése, és a vámeljárás alkalmazása során történő használata milyen költségekkel jár?
Elegendő-e a vállalaton belül meglévő IT infrastruktúra (szoftver, hardver) a feladatok
ellátásához, vagy milyen belső, illetve külső fejlesztési igények, beszerzési költségek
merülhetnek fel?
Milyen időtartamra tervezik a vámeljárás alkalmazását?
Mennyi idő alatt térül meg a befektetés? (ROI)
Ha hosszabb időre tervezik valamelyik különleges vámeljárás alkalmazását, a költségelemzést is
célszerű hosszabb időtávra elvégezni, amelynek során figyelembe kell venni a fenti bevételi és
kiadási elemek várható alakulását. Az is fontos, hogy ezeket a gazdasági számításokat rendszeres
időközönként a tevékenység időtartama alatt is elvégezzék. Fontosabb vizsgálati szempontok, pl.:
vámtételek alakulása (vámtételcsökkentés vagy büntető vámok, antidömping vám
bevezetése),
tervezett szabadkereskedelmi megállapodások,
munkaerő piaci helyzet alakulása (bérek, járulékok),
makrogazdasági mutatók,
a vámunió bővítési tervek.
5.3.1. Árutovábbítás (külső és belső árutovábbítás)
Az árutovábbítás olyan különleges eljárás, amely főszabályként nem keletkeztet engedélyezési
kötelezettséget. Fő célja, hogy megkönnyítse a nem uniós illetve uniós áruk szállítását a vámterület
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
122
két pontja, illetve két vagy több vámterület között (3. országon keresztül történő szállítást is
beleértve). A gyakorlatban a szállítások legnagyobb hányada árutovábbítás alatt zajlik a
vámterületre történő belépést követően, hiszen a gazdálkodók jellemzően nem az Unió külső
határán, hanem egy másik tagállam vámhivatalánál kérik a nem uniós áru vámjogi sorsának
rendezését. Az árutovábbítás szempontjából az Unió vámterületét egységes területnek kell
tekinteni.
Az áru vámjogi státusa szerint megkülönböztetünk külső- és belső árutovábbítási eljárást:
Külső árutovábbításról akkor beszélünk, amikor nem uniós árukat szállítanak a vámterület
egyik pontjáról a vámterület másik pontjára anélkül, hogy behozatali vám, egyéb terhek (pl.
áfa, jövedéki adó) vagy kereskedelempolitikai intézkedések (amennyiben azok nem tiltják
a nem uniós áru beléptetését a vámterületre, illetve az onnan való kiléptetésüket)
vonatkoznának rájuk. Uniós árukra abban az esetben alkalmazható külső árutovábbítási
eljárás, ha az uniós áru pénzügyi támogatás keretében visszatérítésben érintett (pl.
szubvenciós készletek).
Belső árutovábbításról akkor beszélünk, amikor uniós árukat szállítanak a vámterület egyik
pontjáról a vámterület másik pontjára 3. országon keresztül (pl. Magyarország Szerbia
Macedónia Görögország), illetve uniós árukat szállítanak különleges adóügyi
területek és a vámterület között (ha a szállítás a beléptető tagállamtól eltérő tagállamban ér
véget, pl. Kanári-szigetek Spanyolország Magyarország) anélkül, hogy megváltozna
az uniós áru vámjogi státusa.
Az árutovábbítás lehetséges formái:
Uniós külső- és belső árutovábbítási eljárás (Egyezmény az Egységes Árutovábbítási
eljárásról – 1987.08.13.),
TIR-egyezménynek megfelelő árutovábbítási eljárás, ha az árutovábbítás az Unió
vámterületén kívül kezdődik, vagy fejeződik be, vagy az Unió vámterületének két pontja
között történik 3. ország területén keresztül (Nemzetközi Vámegyezmény – 1975.11.14.),
ATA-egyezménynek megfelelő árutovábbítási eljárás (Nemzetközi Vámegyezmény –
1961.12.06 / Isztambuli Egyezmény – 1990.06.26.),
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
123
Rajnai manifest alapján történő árutovábbítási eljárás (Felülvizsgált Rajnai Hajózási
Egyezmény 9. cikke),
NATO 302-es okmány alapján történő árutovábbítási eljárás (Észak-atlanti Szerződés –
1951.06.19.),
Postarendszerben történő árutovábbítási eljárás (Egyetemes Postaegyesület szabályai
alapján).
Az árutovábbítási eljárás alatt a szállítmány végig vámfelügyelet alatt áll, ezért a vám és egyéb
adók összegére vámbiztosítékot kell nyújtani. A vámbiztosíték lehetséges formái:
TC31 kezességi tanúsítvány (Maximális vámtétellel nyújtott vámbiztosíték, amelyre a
Vámhatóság tényleges biztosítékot pl. bankgaranciát követel meg. Garanciaösszeg erejéig
nyújt fedezetet.);
TC32 egyedi garanciajegy (10 000 €/garanciajegy összegig nyújt fedezetet);
TC33 tanúsítvány (Biztosíték nyújtása alóli mentesség, mely a garanciaösszeg erejéig nyújt
fedezetet.);
Összkezességi engedély (Referenciaösszeg erejéig nyújt fedezetet. A garanciaszint
csökkenthető: 100%; 50%; 30%; 0%);
TIR igazolvány (100 000 €/okmány összegig nyújt fedezetet.);
ATA igazolvány (összeghatárra tekintet nélkül a teljes szállítmányra fedezetet nyújt);
Rajnai manifest (összeghatárra tekintet nélkül a teljes szállítmányra fedezetet nyújt);
NATO 302-es okmány (összeghatárra tekintet nélkül a teljes szállítmányra fedezetet nyújt);
Egyetemes Postaegyesület szabályai alapján kiállított CN22 (levélküldemények esetén)
CN23 (postacsomagok esetén) nyilatkozat (összeghatárra tekintet nélkül a teljes
szállítmányra fedezetet nyújt.).
Az árutovábbítási eljárás az ellátási lánc hatékonyságának növeléséhez a különböző engedélyek
alkalmazásán keresztül járul hozzá. Jelentős átfutási idő csökkentés érhető el, ha a gazdálkodó
rendelkezik – az ellátási lánc bonyolultságának függvényében – az alábbi engedélyek
valamelyikével, vagy az egyes engedélyek kombinációjával:
engedélyezett címzetti engedély,
engedélyezett feladói engedély,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
124
különleges zárak használatára vonatkozó engedély,
csökkentett adattartalmú vám-árunyilatkozat használatára vonatkozó engedély (vasúti, légi
és tengeri fuvarozás esetén),
elektronikus fuvarokmány (pl. eManifest) vám-árunyilatkozatként való használatára
vonatkozó engedély (légi és tengeri fuvarozás esetén),
összkezességi engedély.
Egy nagy forgalmat bonyolító gazdálkodó esetén elengedhetetlen, hogy rendelkezzen valamennyi
egyszerűsítési lehetőséggel ahhoz, hogy vámhatósági közreműködés nélkül 0–24 óráig önállóan
tudjon szállítmányokat fogadni és szállítmányokat indítani, növelve ezzel az ellátási lánc
biztonságát, kiszámíthatóságát és hatékonyságát.
5.3.2. Tárolás
Vámraktározás
Ha egy gazdálkodó az Unión kívüli országokból származó árukat importál, a vámraktár használata
növelheti a cash flow-ját, sőt potenciálisan pénzt takaríthat meg, ha ezeket az árukat azzal a céllal
hozza be az Unió területére, hogy azokat később változatlan állapotban, vagy valamilyen
feldolgozási műveletet követően harmadik országba exportálja tovább. Ráadásul az utóbbi esetben
még a kettős vámfizetés kumulatív hatása is elkerülhető a rendeltetési országban. A vámraktározás
alatt álló árut az importőr akár tovább is értékesítheti egy másik gazdálkodónak.
Vámraktárban az áruk korlátlan ideig tárolhatók anélkül, hogy az ott tárolt nem uniós árukat terhelő
vámot, vagy más adókat (beleértve a nem uniós árukat terhelő jövedéki adót is) megfizetnék, vagy
az ezekre az árukra vonatkozó kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazásra kerülnének.
Vámraktár lehet:
zárt helyiség, vagy terület,
állandó jellegű, zárt tároló berendezés,
egyéb tárolásra alkalmas helyiség, ahol a vámfelügyelet biztosított.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
125
Folyadékokat csak a mérésügyi hatóság által hitelesített állandó jellegű, zárt tároló berendezésben
lehet raktározni. A hitelesítési okmányokat az engedélyezési eljárás során be kell nyújtani a
vámhatósághoz.
Ha az áruk veszélyesek, vagy más árukban kárt okozhatnak, vagy más okból különleges elhelyezést
igényelnek, az engedélyben meghatározható, hogy az áruk csak a fogadásukra különlegesen
felszerelt raktározási létesítményekben tárolhatók.
A vámraktárak tekintetében megkülönböztetünk közvámraktárakat és magánvámraktárat.
A közvámraktárban bárki rendelkezése alatt levő áru beraktározható, két típusa van:
I. típusú közvámraktár: a felelősség az engedélyesre és a vámeljárás jogosultjára hárul;
II. típusú közvámraktár: a felelősség a vámeljárás jogosultjára hárul.
A magánvámraktárat az engedélyes saját céljaira üzemelteti, oda csak a raktárengedélyes részére
érkező áru tárolható, függetlenül attól, hogy ki az áru tulajdonosa.
A raktárnyilvántartások vezetése a raktár üzemeltetőjének a feladata. A raktárkészletről pontos
adatokkal kell rendelkezniük olyan módon, hogy a vámhatóság a mindenkori raktárkészletet a
nyilvántartás alapján ellenőrizni tudja.
Alkalmazása akkor javasolt, ha:
Magas vámtételű árukat kívánnak behozni. Azt, hogy egy adott gazdálkodó esetében mi
tekinthető magas vámtételnek, a vámraktár üzemeltetésével kapcsolatosan felmerülő
költségek tükrében lehet megítélni.
A behozott árukat részben, vagy egészben harmadik országba kívánják tovább értékesítni
(re-export), mentesülve ezzel az Uniós vám és egyéb terhek megfizetése alól.
Az árukat az Unióban fogják forgalomba hozni, de azt több részletben, hosszabb időn
keresztül tervezik végrehajtani. Mivel a vámterhet csak a kitároláskor, illetve megfelelő
vámjogi egyszerűsítések alkalmazása esetén a kitárolást követő 15–45 nap múlva kell
megfizetni akár az is élérhető, hogy a tényleges vámfizetést csak az értékesítést, illetve az
abból származó bevétel realizálását követően kell teljesíteni. Nyilvánvaló, hogy ez
mennyire előnyös lehet egy vállalat számára likviditási szempontból.
Csökkenteni akarják a készlet értéket és ezen keresztül a készletezés költségét, ugyanis a
vám így nem jelenik meg a tárolás alatt álló nem uniós áruk készletértékében.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
126
A harmadik országba tovább értékesíteni kívánt árukra olyan uniós kereskedelempolitikai,
vagy más tiltó, korlátozó intézkedések vonatkoznak, amelyek nem teszik lehetővé az áruk
uniós szabad forgalomba bocsátását.
Rendszeresen és jelentős mennyiségben keletkezik olyan árukészlet, amelyet a gazdálkodó
már nem akar, vagy nem tud forgalomba hozni az Unió vámterületén, és azt harmadik
országba sem tudja értékesíteni. Például lejárt szavatossági idejű termékek, lejárt
kereskedelmi életciklus (obsolescence) miatt nem forgalmazható, megsemmisítésre szánt
termékek. Ezeknek a termékeknek a vámfelügyelet alatti megsemmisítése esetén
vámmentes szabad forgalomba helyezés kérhető, amely lezárja a vámraktározási eljárást.
Engedélyezés:
az Unióban letelepedett személy kérheti,
ahhoz a Vámigazgatósághoz kell benyújtani, ahol a gazdálkodó a vámraktár nyilvántartását
vezeti,
a gazdasági indokoltság vizsgálatához kereskedelmi szerződés vagy egyéb bizonyító
okmány csatolása szükséges,
vámbiztosítékot kell nyújtani a betárolni kívánt áruk után felmerülő vámtartozás és a nem
közösségi adók fedezésére,
nyilatkozni kell a vámraktári nyilvántartás vezetésére vonatkozóan és be kell mutatni a
számítógépes programot.
A vámhatóságok engedélyezhetik:
az áruk aktív feldolgozási, vagy meghatározott célra történő felhasználási eljárás szerinti,
vámraktárban való feldolgozását az említett eljárásokhoz előírt feltételektől függően. Az
ilyen áruk azonban nem állnak vámraktározási eljárás alatt,
uniós áruk tárolását a vámraktár területén anélkül, hogy azok vámraktározási eljárás alatt
állnának. Az árukat mindegyik árutípusra, vámjogi státusra és származásra nézve
elkülönítetten kell könyvelni.
A vámraktározás eljárás alá vont árukon elvégezhetők a szokásos kezelési módok, amelyek az
állaguk megóvását, a külső megjelenésük vagy eladhatóságuk javítását, illetve a forgalmazásuk
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
127
vagy viszonteladásuk előkészítését szolgálják. A megengedett szokásos kezelési módok
felsorolását az FJA 71-03 melléklet tartalmazza.
Példa: A Beauty Expert Kft. magyarországi elosztóközpontjából uniós és nem uniós országokat is
kiszolgálnak uniós és nem uniós termékekkel. A vállalat magánvámraktárat üzemeltet, ahol
az uniós és nem uniós árukat együtt tárolják. A különböző uniós státuszú árukat cikkszám
alapján, a raktár nyilvántartási rendszerükben történő elkülönítéssel tartják nyilván. A
gyári csomagolásban beérkező termékekből a vámraktár területén állítják össze a vevői
megrendeléseknek megfelelő csomagokat és szállítják ki a rendeltetési országba. Egyes
termékeket a célország előírásainak megfelelő címkékkel is ellátnak a kiszállítást
megelőzően. A vállalat az uniós rendeltetésű szállítmányokat közvetlenül a kiszállítást
megelőzően helyezi szabad forgalomba. A harmadik országba induló szállítmányok
esetében az uniós árukat kiviteli, a nem uniós árukat újrakiviteli eljárásban vámkezelik.
Arra is van lehetőség, hogy a megengedett szokásos kezeléseket a vámraktáron kívül végezzék el.
Ilyen esetben kérhető az áruk ideiglenes kitárolása legfeljebb 3 hónapra.
A vámraktárban a kiskereskedelmi értékesítés, néhány kivételtől eltekintve nem megengedett,
azonban a távoli értékesítés, ideértve az internetes kereskedelmet is, engedélyezhető.
A raktárnyilvántartásnak minden időpontban mutatnia kell az éppen akkor vámraktározási eljárás
alatt lévő árukészletet. A vámraktári nyilvántartás és a vállalatirányítási rendszer megfelelő
integrációján keresztül a rendelkezésre álló vámegyszerűsítési lehetőségek kihasználásával a
vámraktár üzemeltetése a logisztikai folyamatokba illeszthető és költség és időhatékony módon
képes támogatni akár a Just in Time (JIT), vagy Just in Sequence (JIS) típusú logisztikai
rendszereket is.
A vámraktározási eljárást követő, illetve azt lezáró lehetséges vámeljárásokat a következő ábra
szemlélteti.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
128
5.1. ábra: Vámraktározási eljáráshoz kapcsolódó, illetve azt lezáró vámeljárások
Meghatározott
célra történő
felhasználás
Aktív
Feldolgozás
Passzív
feldolgozás
Újra kivitel
Vámraktár
Szabadforgalomba
Bocsátás -
vámmentes
Szabadforgalomba
Bocsátás -
vámfizetés mellett
Forrás: Saját szerkesztés
Vámszabad területi eljárás
A nemzetközi gyakorlat szerint egy állam területére beszállított árukat vámfizetési kötelezettség
terheli. Ugyanakkor a gazdasági kapcsolatok fejlődése azt igazolta, hogy indokolt megengedni a
vámáruk meghatározott feltételek melletti, vámteher fizetés nélküli tárolását, feldolgozását. A
vámszabad terület és vámszabad raktár (vámszabad területen álló épület) tekinthető a területi
vámmentesség egyik esetének is, ugyanis az ide beszállított árut úgy kell tekinteni, mintha nem
lenne a vámterületen, feltéve hogy azokat nem bocsátják szabad forgalomba, nem vonják más
vámeljárás alá, illetve nem használják fel vagy el a vámjogszabályban előírt feltételektől eltérő
feltétel mellett.
Mindegyik vámszabad területre az adott tagállam állapítja meg az ahhoz tartozó területet és
határozza meg a belépési és kilépési pontokat, amelyek vámfelügyelet alatt állnak. A területnek
körülkerítettnek kell lennie, az oda belépő vagy onnan kilépő személyek, áruk és szállítóeszközök
vámellenőrzés alá vonhatók.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
129
A tagállamok az Unió vámterületének egyes részeit vámszabad területnek jelölhetik ki, ha:
az nemzetgazdasági szempontból indokolt,
a nemzetközi áruforgalmat elősegíti és
a gazdasági igények és az igazgatási költségek ésszerű arányát eredményezi.
A vámszabadterületre beszállított árukat vám elé kell állítani és el kell végezni a vámalakiságokat.
Az engedély alapján, a vámszabad területen uniós áru is tárolható, feldolgozható, elfogyasztható,
a nem uniós áru szabad forgalomba bocsátható, aktív feldolgozási, ideiglenes behozatali,
meghatározott célú feldolgozási eljárás alá vonható. Az itt tárolt áruk kivihetők az vámterületéről,
vagy az Unió más területére továbbíthatók.
Magyarország területének egyes részei tekintetében a vámszabad területté történő kijelöléséről a
Pénzügyminiszter vámigazgatási eljárásban eljárva dönt.
Magyarország 2017-ben jelölte ki első, 17 000 m2-es vámszabad területét Záhony
szabadvállalkozási zónájában, amelynek az engedélyese a MÁV csoporthoz tartozó Záhony-Port
Zrt.
5.2. ábra: Záhony-Port Zrt. telephelye madártávlatban
Forrás61
61 https://logisztika.com/ii-tipusu-vamszabadteruleti-engedelyt-kapott-zahony-tersege/
Letöltés ideje: 2019. augusztus 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
130
A vámszabad területen tárolási, raktározási, állagmegóvási, csomagolási, egységrakomány
képzési, tulajdonosváltási és szállítóeszköz változásából eredő várakozási, logisztikai és vámügyi
feladatokra, valamint esetleges termékfeldolgozási és gyártási tevékenységekre nyílik lehetőség.
5.3.3. Különleges felhasználás
Az Uniós Vámkódex két különleges felhasználást különböztet meg, az ideiglenes behozatalt és a
meghatározott célra történő felhasználást. A közös jellemzőjük, hogy a nem uniós áru
felhasználásán alapulnak, engedélyhez kötöttek (nem kell gazdasági indokoltságot igazolni) és az
eljárás lezárásáig vámfelügyelet áll fenn. Különböznek viszont abban, hogy míg az ideiglenes
behozatalban vámkezelt nem uniós áru megtartja a vámjogi státusát és változatlan állapotban
véglegesen ki kell szállítani az Unió vámterületéről, addig a meghatározott célra történő
felhasználás vámeljárás alá vont nem uniós áru a felhasználását követően uniós áruvá válik és
jellemzően az Unió vámterületén marad. Különböznek továbbá abban, hogy míg az ideiglenes
behozatalban történő vámkezelést az Unió vámterületén kívül letelepedett személy részére lehet
engedélyezni, addig a meghatározott célra történő felhasználást az Unió vámterületén letelepedett
személy kérheti.
A különleges felhasználás engedélyhez kötött tevékenység, mely kérhető:
kérelem benyújtásával (CDMS rendszerben);
vám-árunyilatkozaton (jellemzően alkalmanként);
szóban (pl. rakodólapok, szállítótartályok) vagy más cselekmény révén (pl. külföldi
gépjárművek behozatala);
ATA/CDP-igazolvánnyal (ideiglenes behozatal).
A különleges eljárások előzetes kérelem benyújtásával és vám-árunyilatkozattal történő
engedélyezése, illetve az engedélyek egyes lényeges elemeinek összehasonlítását az 5.1. táblázat
tartalmazza.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
131
5.1. táblázat: Az engedély lényeges elemeinek összehasonlítása
Engedélyezés
kérdése
Előzetes engedélyezés
(az első vámeljárás alá vonást
megelőzően)
Engedélyezés vám-
árunyilatkozattal
(a vámeljárás alá vonással egy
időben)
Engedélyező
vámhivatal
Azon a helyen illetékes igazgatóság,
ahol a határozat hatálya alá eső
tevékenységeknek legalább egy részét
végezni fogják, és a nyilvántartások
hozzáférhetőek. (Kormányrendelet 35. §
(5) bekezdése).
Vám elé állítás/vám-árunyilatkozat
benyújtás helye szerint illetékes
igazgatóság (Kormányrendelet 35.
§ (1) bekezdése és a 38. §-a.)
Vámeljárás alá
vonást végző
vámhivatal (FJA 1.
cikk 17. pontja)
Az engedélyes kérelmét is figyelembe
véve határozza meg az engedélyező
vámhivatal. Egynél több ilyen
vámhivatal lehetséges, akár más
tagállamban is.
Megegyezik az engedélyező
vámhivatallal.
Vámeljárást lezáró
vámhivatal (UVK
215. cikk (1)
bekezdése szerint
eljáró vámhivatal)
Az engedélyes kérelmét is figyelembe
véve határozza meg az engedélyező
vámhivatal. Egynél több ilyen
vámhivatal lehetséges, akár más
tagállamban is.
Az engedélyes kérését is
figyelembe véve határozza meg az
engedélyező vámhivatal. Egynél
több ilyen vám-hivatal lehetséges,
más tagállamban viszont nem
lehet, kivéve az ideiglenes
behozatal esetét (FJA 163. cikk (2)
bekezdés d) pontja)
Felügyelő
vámhivatal (FJA 1.
cikk 36. a) pontja)
Az engedélyes kérelmét is figyelembe véve határozza meg az engedélyező
vámhivatal, amely eltérhet a vámeljárás alá vonást végző/engedélyező/lezáró
vámhivataltól.
Kérelemben
megadandó adatok
köre
FJA A. mellékletében az adott
különleges eljárás engedélyezéséhez
megkövetelt adatok
Az FJA 163. cikk (1) bekezdése
alapján az FJA B. mellékletében
meghatározott adatok kiegészítve
az FJA 2. cikk (8) bekezdése
szerinti adatokkal (az AES
rendszer UVK szerinti
korszerűsítését követően pedig az
FJA A. melléklet 8f oszlopában az
adott különleges eljárás
engedélyezéséhez megkövetelt
adatokkal)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
132
Érvényességi
idő/vámeljárás alá
vonás esetszáma
Legfeljebb 3 vagy 5 év (FJA 173.
cikke)/tetszőleges számú vámeljárás alá
vonás (az engedélyben meghatározott
árura vonatkozó mennyiségi és érté
Mivel egyetlen vámeljárás alá
vonásra vonatkozik, az engedély
érvényességi ideje egyetlen
pillanat, az áru átengedésének
pillanata. Ami egyben az engedély
megadásának időpontja is (VA
262. cikke).
Engedélyezés
határideje
Alapeset (csak Magyarországon érvényes engedélyek): 30 nap (FJA 171.
cikke)
Fontos egyéb
eltérések
- Nem engedélyezhető ilyen módon
(FJA 163. cikke): – FJA 71-02
mellékletében felsorolt áruk
különleges eljárás alá vonása, -
vám-árunyilatkozatra vonatkozó
egyszerűsítések alkalmazása
esetén (egyszerűsített
árunyilatkozat, központi
vámkezelés, nyilatkozattevő
nyilvántartásába való bejegyzés), –
több tagállamot érintő engedély
esetén (kivéve ideiglenes
behozatal) – helyettesítő áruk
felhasználására kerülne sor, –
gazdasági feltételek vizsgálatára
van szükség, – visszamenőleges
hatályú engedélyezés
https://www.nav.gov.hu/nav/vam/vaminformaciok/egyeb/Az_Unios_Vamkodex_sze20190624.html Letöltés ideje: 2019. augusztus 28.
Vám-árunyilatkozattal történő engedélyezés a következő vámeljárások esetén lehetséges:
aktív feldolgozás,
passzív feldolgozás,
meghatározott célra történő felhasználás,
ideiglenes behozatal.
Megfelelő melléklet kóddal (IPO: 0357, OPO: 0359, EUS:0784) jeleznie kell, hogy a vám-
árunyilatkozat egyben engedélykérelemként is szolgál. Ideiglenes behozatal (TEA) esetén nem
szükséges kód megadása.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
133
A vám-árunyilatkozatot az FJA 2. cikk (8) bekezdése szerinti adatokkal is ki kell egészíteni:
Valamennyi eljárásra vonatkozó adatkövetelmény:
Feldolgozás vagy felhasználás helye(i)
Javasolt vámhivatal(ok) a vámeljárás lezárására (meghatározott célra történő felhasználás
esetében nem alkalmazandó)
A vámeljárás lezárásának becsült időpontja
Az áru és/vagy a feldolgozott termékek műszaki megnevezése és azonosításuk módja
Feldolgozás vagy az áru felhasználásának jellege (tervezett tevékenység részletezése,
műveletekből származó feldolgozott termékek adatai)
Aktív feldolgozás esetén további adatszolgáltatási követelmény:
A behozatali vám összegét a Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell-e
kiszámítani („igen” vagy „nem” válasz megjelölése)
A gazdasági feltételek kódjai az (EU) 2016/341 felhatalmazáson alapuló rendelet 12.
mellékletének függeléke szerint
A becsült elszámolási kulcs vagy a kulcs meghatározásának módszere:
Megjegyzések (hasznosnak ítélt további információk – opcionális)
Vám-árunyilatkozattal történő engedélykérelem az alábbi esetekben nem alkalmazható:
egyszerűsített árunyilatkozat esetén;
központi vámkezelés esetén;
nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetén;
egynél több tagállamot érintő engedélykérelem esetén (meghatározott célra történő
felhasználás);
helyettesítő áruk felhasználása esetén;
ha a gazdasági feltételek vizsgálata szükséges;
visszamenőleges hatályú engedélykérelem esetén.
A különleges felhasználás esetén az engedélyesnek vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást
kell vezetnie, mely nyilvántartásnak tartalmaznia kell a vámfelügyelet ellátásához szükséges
adatokat.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
134
Példa: Ideiglenes behozatalban teljes behozatali mentességgel vámkezelnek rakodólapokat, illetve
szállítótartályokat szóbeli árunyilatkozattal, melynek forgalmáról nyilvántartást kell
vezetnie a gazdálkodónak.
A különleges felhasználás során lehetősége van az engedélyesnek az eljárás alá vont árukat
szabadon szállítani az Unió vámterületének különböző pontjai között, amelyhez a nyilvántartás
vezetésén kívül nem szükséges egyéni feltételt teljesíteni.
Ideiglenes behozatal
Az ideiglenes behozatali eljárás lehetővé teszi, hogy nem uniós árukat ideiglenesen hozzanak be
az Unió vámterületére a behozatali vám alóli teljes vagy részleges mentességgel, anélkül, hogy
megfizetnék az egyéb terheket (pl. áfa, jövedéki adó) és vonatkoznának rájuk a
kereskedelempolitikai intézkedések (amennyiben azok nem tiltják a nem uniós áru beléptetését a
vámterületre). A nem uniós árukat csak végleges újrakivitel szándékával lehet ideiglenesen
behozatalban vámkezelni. Azzal nem teljesül az újrakiviteli cél, ha alkalmanként kívánják csak
kivinni az ideiglenes behozatalban vámkezelt nem uniós árut az Unió vámterületéről.
A vámeljárás alá vonás iránti kérelmet az első felhasználás helyén illetékes vámhivatalhoz kell
benyújtani, kivéve, ha az indítvány szóbeli árunyilatkozattal, cselekmény útján vagy ATA-/CDP-
igazolvány benyújtásával történik, mely esetekben a bejelentés helye szerinti vámhivatal lesz az
illetékes.
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt nem uniós árukat változatlan állapotban kell kiszállítani az
Unió vámterületéről a meghatározott visszaviteli határidőn belül, azaz azokon – a használatból
eredő értékcsökkenést kivéve – nem hajtható végre semmilyen változtatás. Nem eredményez
változást a nem uniós árun annak javítása, karbantartása, beállítása, illetve állagmegóvása
érdekében végzett műveletek.
A vámeljárás jogosultja – eltérő rendelkezés hiányában – az Unió vámterületén kívül letelepedett
személy lehet.
Az ideiglenes behozatali eljárás során – néhány esetet kivéve – biztosítani kell az eljárás alá vont
nem uniós áru azonosságát és teljesíteni kell a teljes vagy részleges vámmentesség feltételeit.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
135
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt nem uniós áruk esetében főszabályként (ugyan azzal a céllal,
ugyan annál az engedélyesnél) maximum 24 hónap lehet az ideiglenes behozatal időtartama, mely
időtartamon belül kell kivinni az eljárás alá vont nem uniós árut az Unió vámterületéről, vagy
következő vámeljárást kell kezdeményezni (pl. szabad forgalomba bocsátás). Az ideiglenes
behozatal teljes időtartama nem haladhatja meg a 10 évet.
Példa: Az ideiglenes behozatalban vámkezelt nem uniós árut 24 hónap után árutovábbítási eljárás
alá vonják, majd egy másik engedélyesnél ismét ideiglenes behozatalban vámkezelik, akinél
újraindul a maximális 24 hónap. Új engedélyesek bevonásával ez mindaddig folytatható,
amíg nem haladja meg az ideiglenes behozatal teljes időtartama a 10 évet.
A maximális 24 hónaptól eltérő határidőket is megállapít a vámjogszabály:
rakodólapok: maximum 6 hónap;
magáncélra használt közúti és légi szállítóeszközök: maximum 6 hónap;
magáncélra használt tengeri és belvízi szállítóeszközök: maximum 18 hónap;
vasúti kocsik: maximum 12 hónap;
állatok: minimum 12 hónap;
szállítótartályok: maximum 12 hónap;
termelési eszközök pótlására szolgáló áruk: maximum 6 hónap;
pénzügyi nyereséget nem hozó tesztek, kísérletek vagy bemutatók végrehajtására használt
áruk: maximum 6 hónap;
bevizsgálás céljából behozott áruk: maximum 6 hónap.
Az ideiglenes behozatal során teljes behozatali mentességgel vámkezelhetők az alábbi nem uniós
áruk, amennyiben a vámjogszabály által meghatározott (UVK62 208-216. cikkek és UVK 219-236.
cikkek) feltételek teljesülnek:
rakodólapok és ezek pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései;
szállítótartályok és ezek pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései;
62 https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1476709538971&uri=CELEX:02013R0952-20131030
Letöltés ideje: 2019. augusztus 28.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
136
szállítóeszközök és ezek pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései;
utasok által behozott személyes használati tárgyak és sportcélú áruk;
tengerészeknek szánt jóléti anyagok;
katasztrófák következményeinek felszámolásához használt anyagok;
orvosi, sebészeti és laboratóriumi felszerelések;
állatok;
határövezetekben történő felhasználásra szánt áruk;
hang-, kép- és adathordozó eszközök, reklámanyagok;
szakmai felszerelések;
pedagógiai anyagok és tudományos felszerelések;
csomagolások;
öntőformák, dombornyomó szerszámok, nyomólemezek, rajzok, vázlatok, mérő-, ellenőrző
és tesztelő műszerek és más hasonló árucikkek;
különleges szerszámok és eszközök;
tesztelés végrehajtásához felhasznált és tesztelésre szánt áruk;
minták;
termelési eszközök pótlására szolgáló áruk;
rendezvényekre vagy egyes helyzetekben való értékesítésre szánt áruk;
pótalkatrészek, tartozékok és felszerelések.
Minden olyan nem uniós áru, ami nem tartozik a teljes behozatali mentességgel ideiglenes
behozatalban vámkezelhető áruk közé, vagy nem teljesülnek a vámjogszabályban meghatározott
feltételeket, csak részleges behozatali mentességgel vámkezelhetők ideiglenes behozatalban. A
részleges behozatali mentességgel történő vámkezelés során vám és áfa fizetési kötelezettség
keletkezik az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára. A fizetendő vám összege a
behozatali vám összegének – az ideiglenes behozatal – minden megkezdett hónapjára számított
3%-a (és annak áfavonzata), ami nem haladhatja meg annak a vámnak az összegét, amit akkor
kellett volna fizetni, ha a nem uniós árut az ideiglenes behozatal időpontjában szabad forgalomba
bocsátották volna.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
137
Példa: A szállítótartályok akkor vámkezelhetők teljes menteséggel ideiglenes behozatalban, ha fel
van tűntetve rajtuk az öntömegük, azonosító jelzésük és számuk, illetve tulajdonosuk vagy
üzemeltetőjük teljes neve. Azzal, ha ezek közül csak egy is hiányzik, részleges behozatali
mentességgel vámkezelhetők csak ideiglenes behozatalban és havi szinten meg kell fizetni
a behozatali vám 3%-t és annak áfavonzatát. Egy 12 hónapos ideiglenes behozatal során
ez több lenne, mint az eredetileg fizetendő behozatali vám 1/3-a, ami kellő körültekintéssel
elkerülhető.
Az ideiglenes behozatal során kérheti az engedélyes, hogy az eljárás alá vont nem uniós áru helyett
más uniós árut használhasson vagy dolgozhasson fel (helyettesítő áruk), melynek során a
helyettesítő áruk nem uniós árukká, míg a helyettesítendő áruk uniós árukká válnak. A helyettesítő
áru vámtarifaszámának (első nyolc számjegy), továbbá minőségi és műszaki jellemzőinek meg kell
egyeznie a helyettesítendő áruéval.
Meghatározott célra történő felhasználás
A meghatározott célra történő felhasználás lehetővé teszi, hogy nem uniós árukat bocsássanak
szabad forgalomba csökkentett vagy nulla vámtétellel, akkor, ha a különleges felhasználás
feltételeit teljesítik. Az engedélyesnek vállalnia kell, hogy a nulla vagy csökkentett vámtétellel
vámkezelt árut – egy adott határidőn belül – meghatározott célra fogja felhasználni.
A meghatározott célra történő felhasználás alá vont áru vámfelügyeletét az alábbi esetek szűntetik
meg:
felhasználás a meghatározott célra;
kivitel 3. országba;
megsemmisítés;
felajánlás az állam javára;
eltérő felhasználási cél esetén a behozatali vám megfizetése (levonva a korábban
megfizetett csökkentett behozatali vámot).
A felhasználás során keletkezett hulladék, maradék, valamint természetes súlyveszteség
meghatározott célú felhasználásnak minősül, így azzal nem kell elszámolni.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
138
A meghatározott célú felhasználás alá vont áru megsemmisítéséből keletkező hulladék és maradék
– automatikusan – vámraktározási eljárásba kerül, amit újrakivitellel vagy szabad forgalomba
bocsátással lehet lezárni.
A meghatározott célú felhasználást eredményezhet a felhasználási cél (pl. összeszerelés,
feldolgozás), a tarifális besorolás (vámtarifaszámok „ipari összeszerelés”-re), vagy az Európai
Unió által működtetett egyes autonóm vámfelfüggesztés alkalmazása. Bizonyos autonóm
vámfelfüggesztések előírják meghatározott célra történő felhasználás alkalmazását ahhoz, hogy az
árukat a vámfelfüggesztésnek megfelelő csökkentett vagy nulla vámtétellel lehessen vámkezelni.
Példa: A 7009100040 vámtarifaszám alá tartozó, automatikusan sötétedő belső visszapillantó
tükörre autonóm vámfelfüggesztés van érvényben 2020.12.31-ig, amelyhez 0% autonóm
vámtétel tartozik. A termék meghatározása mellett a vámfelfüggesztési rendelet előírja azt
is, hogy abban az esetben alkalmazható a 4%-os „erga omnes” vámtétel helyett a 0%-s
autonóm vámtétel, ha a belső visszapillantó tükröt a 87. árucsoportba tartozó gépjárművek
gyártásához kívánják felhasználni meghatározott célra történő felhasználás alkalmazása
mellett.
A meghatározott célra történő felhasználás során nyújtott biztosíték felszabadítása két lépésben
történhet. A vámeljárás alá vonáskor a szabad forgalomba bocsátás során alkalmazandó magasabb
vámtétellel kell a vámbiztosítékot nyújtani, melyből a csökkentett vámtétellel számított vámteher
befizetése után a befizetett rész felszabadítható, míg a különbözeti vámtétellel számított vámteher
a vámeljárás elszámolásáig lekötve marad.
Példa: Egy magyar gazdálkodó kipufogórendszert importál Kínából személyautó gyártáshoz. A
kipufogórendszert alapesetben a 8708923500 vámtarifaszám alá kell osztályozni, „erga
omnes” vámtétele 4,5%. Amennyiben a kipufogó rendszert ipari összeszerelésre szánják, a
8708922000 vámtarifaszám alá osztályozható, melyhez 3%-os csökkentett vámtétel
tartozik. Mivel a gazdálkodó teljesíti a vámtarifában előírt meghatározott célt, kérelmezte
az illetékes vámhivatalnál meghatározott célra történő felhasználási engedély kiadását,
amelyet meg is kapott. A gazdálkodó rendelkezik AEO C engedéllyel is, így az áfa összegére
nem kell biztosítékot nyújtania. A 100 000 € értékű kipufogó szállítmány meghatározott
célra történő felhasználási vámeljárásra vonásakor 4,5%-os vámtétel alkalmazásával kell
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
139
a garanciát nyújtani (lekötött összeg: 4500 €). Az illetékes vámhivatal dönt a vámeljárás
alá vonásról és határozatában 3%-os vámtétel alkalmazásával 3000 € vám megfizetését
írja elő, amelyet a gazdálkodó az előírt határidőn belül megfizet. A lekötött 4500 €
garanciából, a befizetett 3000 € felszabadítható, maradvány 1500 €. A gazdálkodó a
vámeljárás alá vont teljes mennyiséget a következő hónapban a gyártása során felhasználja
és a felhasználásról elszámolást nyújt be az illetékes vámhivatalhoz. Az illetékes vámhivatal
határozattal értesíti a gazdálkodót, hogy az elszámolást elfogadta, mely határozat
birtokában az 1500 € maradványgarancia is felszabadíthatóvá válik.
A vámeljárás jogosultját bizonyos jogok illetik meg a vámeljárás során, mely jogok mellett
bizonyos kötelezettségek is terhelik. A vámeljárás jogosultja ezeket a jogokat és kötelezettségeket
teljesen vagy részben átruházhatja egy másik személyre (a felhasználást nem az engedélyes végzi,
hanem egy másik gazdálkodó). A másik személynek nem kell rendelkeznie az eljárásra vonatkozó
engedéllyel (a fő engedélyben szabályozza az átruházás feltételekeit az illetékes vámhivatal),
azonban teljesítenie kell a vámeljárásra vonatkozó feltételeket. A jogok részbeni átruházásól akkor
beszélünk, amikor pl. csak a felhasználás átruházása történik, a fedezetnyújtás és elszámolás marad
az engedélyesnél, teljes átruházás akkor, amikor a másik személy nyújt fedezetet és nyújt be
elszámolást a felhasználásáról.
Példa: Egy magyar gazdálkodó („A” vállalat) egytengelyes kerti traktor gyártásához traktorok
meghajtására szolgáló motort importál Kínából. Mivel a gyártás során teljesíti az ipari
összeszerelésre vonatkozó feltételeket és rendelkezik a 84082010 vámtarifaszámra
meghatározott célra történő felhasználásra jogosító engedéllyel, a motort meghatározott
célra történő felhasználás vámeljárásban vámkezeli csökkentett vámtétellel (4,2% helyett
2,7%). A 6 hónapos elszámolási határidőn belül azonban nem használja fel a teljes
mennyiséget, hanem – a jogok és kötelezettségek részbeni átruházása mellett – a fel nem
használt mennyiséget felhasználásra továbbadja egy másik magyar traktorgyártó
vállalatnak („B” vállalat), mely vállalat határidőn belül beépíti azokat a késztermékeibe.
Amennyiben az „A” vállalat engedélye lehetővé teszi a jogok és kötelezettségek részbeni
átruházását, az „A” vállalat kezdeményezheti az illetékes vámhivatalnál a teljes mennyiség
elszámolását, melynek során igazolásként benyújtja mind a saját, mind pedig a „B” vállalat
gyártási igazolását (pl. anyagfelhasználási kimutatás). Az illetékes vámhivatal elvégzi a
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
140
teljes mennyiség elszámolását és mentesíti az „A” vállalatot az 1,5% vámtétellel számolt
különbözeti vámteher megfizetése alól.
A meghatározott célra történő felhasználás során kérheti az engedélyes, hogy az eljárás alá vont
nem uniós áru helyett más uniós árut használhasson vagy dolgozhasson fel (helyettesítő áruk). A
helyettesítő áru vámtarifaszámának (első nyolc számjegy), továbbá minőségi és műszaki
jellemzőinek meg kell egyeznie a helyettesítendő áruéval.
Meghatározott célra történő felhasználás esetén az alábbi esetekben szűnik meg a helyettesítendő
áruk vámfelügyelete:
helyettesítő áru felhasználása az engedélyezett célra;
helyettesítő áru kivitele 3. országba;
helyettesítő áru megsemmisítése;
helyettesítő áru felajánlása az állam javára;
eltérő felhasználási cél miatt az esedékes behozatali vámot megfizetik.
5.3.4. Feldolgozás
A bérmunka és a feldolgozásos ügyletekben azonos, hogy a harmadik országból behozott áruk
állagváltozáson esnek keresztül, majd az így elkészült árukat harmadik országba kiszállítják. A
lényeges eltérés a két ügylet között az, hogy a bérmunka ügylet során a tulajdonjog nem száll át a
bérmunkát végzőre, az továbbra is a harmadik országbeli megbízó tulajdonában marad, ezzel
szemben a feldolgozásos ügylet során a feldolgozást végző megszerzi az importáru tulajdonjogát.
Bérmunka ügyletről beszélünk, amikor az egyik országbeli termelő megbízza a másik országbeli
termelőt, hogy az általa rendelkezésre bocsátott alapanyagot félkész vagy késztermékké dolgozza
fel. A bérmunka a megbízó szempontjából passzív, a bérmunkát végző szempontjából pedig aktív.
A bérmunka tárgya a bérmunkáltató tulajdonában lévő alapanyag. A bérmunkavállaló
bérmunkadíjat kap, ez lehet devizafizetés, előállított késztermék, többletként szállított alapanyag.
Aktív bérmunka esetén az uniós bérmunkát végző a beérkezett alapanyagot dolgozza fel és a
visszaszállítandó késztermékben a hozzáadott munkáját exportálja a 3. országos megbízója részére.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
141
Jellemzői:
az alapanyag beszerzési kockázat, az alapanyag finanszírozási költsége az értékesítés
költsége és kockázata a megbízót terhelik,
a saját többlet kapacitás saját alapanyag hiányában is értékesíthető,
a megbízó révén korszerű gyártási technológiához, speciális gépekhez, műszerekhez lehet
jutni.
Passzív bérmunka esetén az alapanyag Uniós tulajdonosa küld alapanyagot egy harmadik
országba és a külföldi munkát importálja a visszahozott feldolgozott termékben.
Jellemzői:
kihasználhatók a két ország közötti bérszínvonal különbségei, külföldi olcsó feldolgozási
kapacitás vehető igénybe, a saját kapacitás pedig a jövedelmezőbb tevékenységre
koncentrálható,
saját feldolgozóipari kapacitások hiányában is lehet késztermék értékesítésével foglalkozni,
igénybe vehető olyan külföldi know-how, amely a saját országban nem áll rendelkezésre.
Feldolgozási műveletek lehetnek:
megmunkálás (beleértve az összeállítást és összeszerelést),
feldolgozás,
javítás (beleértve az áru helyreállítását és a beszabályozását),
egyes olyan áruk felhasználása, amelyek nem épülnek be a végtermékbe, de lehetővé teszik
vagy megkönnyítik a végtermék előállítását, még akkor is, ha a folyamat során teljesen
vagy részben elhasználódnak (pl. katalizátorok).
Az Uniós Vámkódex a bérmunka és a feldolgozásos külkereskedelmi ügyletekhez kapcsolódóan
két féle feldolgozási típusú vámeljárást tesz lehetővé az aktív feldolgozást és a passzív feldolgozást.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
142
Aktív feldolgozási eljárás
Az aktív feldolgozási vámeljárás alapja a bérmunka vagy a feldolgozásos külkereskedelmi ügylet
lehet.
Alapszabályként a Vámhatóság csak az Unió területén letelepedett személynek engedélyezi az
aktív feldolgozási eljárást, amennyiben az gazdaságilag indokolt. Kivételes esetben azonban EU-n
kívüli személynek is engedélyezhető.
Az engedélyezés fontos alapfeltétele, hogy aktív feldolgozás alá vont árunak a végtermékben
beazonosíthatónak kell lennie.
Aktív feldolgozási eljárást akkor lehet engedélyezni, ha a behozott alapanyagra a vámtétel 0%-nál
magasabb. A vámhatóság az engedélyben meghatározza a feldolgozási művelet elszámolási
kulcsát, illetve annak módszerét.
Az aktív feldolgozás alatt lévő árukra vámbiztosítékot kell nyújtani annak elszámolásáig, az eljárás
lezárása a végtermék újra-kivitelével, vagy más vámeljárás alá vonásával történik meg.
Az aktív feldolgozás csak akkor engedélyezhető, ha az áru eredeti állapota a feldolgozás után
gazdaságosan már nem állítható vissza, illetve az eljárás igénybevételével nem a származási
szabályokat és a mennyiségi korlátozásokat akarják megkerülni.
Berendezések és szerszámok nem vonhatók aktív feldolgozási eljárás alá, a tüzelőanyagok és
energiahordozók, kenőanyagok pedig csak abban az esetben, ha azok a feldolgozott termékek
teszteléséhez, az eljárás alá vont javításra szoruló áruk hibáinak kimutatásához, vagy beállításhoz
szükségesek.
Indokolt esetben kérelemre a vámhatóság engedélyezheti helyettesítő áru alkalmazását is.
Helyettesítő árunak nevezzük az olyan uniós árut, amelyet a nem uniós áru helyett használnak fel
a végtermék előállításához és a helyettesítő áru, illetve a nem uniós áru vámtarifaszámának első
nyolc számjegye, továbbá minősége és műszaki jellemzői megegyeznek egymással.
A helyettesítő termékből előállított készterméket már az importáru behozatala előtt is ki lehet
szállítani az Unió területéről, ilyenkor a helyettesítő áru és az aktív feldolgozás céljából behozott
áruk vámjogi helyzete felcserélődik. Ez azt jelenti, hogy a helyettesítő áruként az aktív feldolgozás
során felhasznált uniós áruból nem uniós áru lesz, az importált nem uniós áru pedig unióssá válik.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
143
Példa: A PC Magic Kft. aktív bérmunka szerződés keretében vállalta, hogy a megbízó által
beszállított számítógép alkatrészekből, meghatározott felszereltségű számítógépeket állít
össze Magyarországon. Az összeszereléshez szükséges csavarok azonban nem érkeztek meg
időben a megbízótól, viszont a megbízónak határidős szerződése volt a PC-k leszállítására.
Ezért abban állapodtak meg, hogy a PC Magic Kft. az aktív feldolgozás keretében behozott
csavarok helyett ugyanolyan minőségű, de az Unióban gyártott csavarokat használ fel a
feldolgozási tevékenység során. A később a megbízó által beszállított kínai származású
csavarokat helyettesítő termékként, vámmentesen tudják majd vámkezeltetni és a PC Magic
Kft. ezeket majd az Uniós piacra szánt termékekbe építi be.
Kérelemre a vámhatóság engedélyezheti, hogy az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk vagy a
feldolgozott termékek egy része vagy egésze ideiglenesen újból kivihető legyen az Unió
vámterületén kívülre további feldolgozás céljából, a passzív feldolgozási eljárásra meghatározott
feltételeknek megfelelően.
Az aktív feldolgozás általában újrakiviteli eljárással zárul, de ezen kívül még számos további
vámeljárás is kérhető. Betárolható pl. vámraktárba, ha a megbízó még nem tudja biztosan, hogy az
előállított termékeket az Unión belül, vagy kívül kívánja forgalomba hozni, vagy további
feldolgozási műveletet végezhető vele. Kérhető szabad forgalom számára történő vámkezelési,
vagy meghatározott célra történő felhasználási eljárás is. Ezek különösen akkor lehetnek
indokoltak, ha végterméket az Unión belül kívánják majd véglegesen forgalmazni.
Az aktív feldolgozási eljárást követő, illetve azt lezáró lehetséges vámeljárásokat az 5.3. ábra
szemlélteti.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
144
5.3. ábra: Aktív feldolgozási eljáráshoz kapcsolódó, illetve azt lezáró vámeljárások
Meghatározott
célra történő
felhasználás
Aktív
Feldolgozás
Passzív
feldolgozás
Szabadforgalomba
bocsátásÚjra kivitelVámraktár
Aktív
Feldolgozás
Forrás: Saját szerkesztés
Passzív feldolgozási eljárás
A passzív feldolgozási eljárás lehetővé teszi az uniós áruk ideiglenes kivitelét az Európai Unió
vámterületéről abból a célból, hogy ott feldolgozási műveleteknek vessék alá őket, majd a
feldolgozott terméket visszaszállítsák az Unió területére teljes vagy részleges behozatali
vámmentességgel.
A passzív feldolgozási eljárásra vonatkozó engedélyt annak a személynek a kérelmére kell kiadni,
aki a feldolgozási műveletek végrehajtásáról intézkedik.
Passzív feldolgozást a vámhatóság kérelemre akkor engedélyezi, ha:
ha a kérelmező az Unió vámterületén letelepedett személy,
amennyiben feldolgozott áru visszahozatalakor megállapítható, hogy a végtermékek az
ideiglenesen kivitt áru feldolgozásából keletkeztek,
gazdaságilag indokolt, azaz a passzív feldolgozási eljárás alkalmazásának engedélyezése
nem jár az uniós feldolgozók alapvető érdekeinek súlyos sérelmével.
A passzív feldolgozási eljárás nem engedélyezhető az olyan uniós áruk esetében:
amelyek exportja behozatali vámok visszatérítésével vagy elengedésével jár,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
145
amelyek a kivitel előtt, a végfelhasználásuk alapján teljes behozatali vámmentességgel
kerültek szabad forgalomba bocsátásra mindaddig, amíg az ilyen mentesség megadásának
feltételei fennállnak,
amelyek kivitele export-visszatérítéssel jár, vagy amelyeknél az ilyen visszatérítéstől
eltérő, a közös agrárpolitika szerinti, az említett áru kivitele alapján járó pénzügyi
kedvezmény megadására kerül sor.
Passzív feldolgozás engedély írásbeli árunyilatkozat benyújtásával is kérelmezhető, ha a
feldolgozási művelet javításra vonatkozik. Javítás esetén kérelmezhető az ún. „Szabvány
csererendszer” alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy valamely importált termék („helyettesítő
termék”) valamely végterméket helyettesítsen. Pl. hamarabb visszaszállítják a jó terméket,
minthogy kiszállítják a hibásat.
A vámhatóság a bérmunka szerződésre tekintettel meghatározza azt az időtartamot, amelyen belül
a végterméket újra be kell hozni az Unió vámterületére és megállapítja a művelet elszámolási
kulcsát, illetve ennek meghatározási módját.
Ha a feldolgozási művelet célja az ideiglenesen kivitt áru díjmentes vagy jogszabályi
kötelezettségből eredő garanciális kötelezettség, vagy gyártási hibából adódó javítása, az árut teljes
behozatali vámmentességgel kell szabad forgalomba bocsátani.
Amennyiben a javítást a külföldi partner térítés ellenében végzi akkor részleges vámfizetési
kötelezettség merül fel. Vámértékként a javítási költségek összegét kell figyelembe venni feltéve,
hogy egyéb ellenszolgáltatást az engedélyes nem teljesített a művelet végrehajtója felé és nincs
köztük olyan kapcsolat, amely erre hatással lenne.
A részleges behozatali vámmentességet úgy kell teljesíteni, hogy a szabad forgalomba bocsátott
végtermékre alkalmazható behozatali vámok összegéből le kell vonni azoknak a behozatali
vámoknak az összegét, amelyek az ideiglenesen kivitt árura ugyanazon a napon akkor lennének
alkalmazhatók, ha ezeket abból az országból importálnák az Unió vámterületére, amelyben a
feldolgozási műveleten vagy az utolsó feldolgozási műveleten keresztülmentek.
Példa: egy Uniós cég mobiltelefon alkatrészeket gyárt, amelyeket Szerbiában építenek be a
mobiltelefonba, majd visszahozzák Magyarországra. A vámtartozás összegét ebben az
esetben úgy kell megállapítani, hogy a kiszállított mobiltelefon alkatrész után számított
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
146
vámot le kell vonni az összeszerelt mobiltelefon után behozatalkor megállapításra kerülő
vám összegéből.
A passzív feldolgozási eljárást követő, illetve azt lezáró lehetséges vámeljárásokat az 5.4. ábra
szemlélteti.
5.4. ábra: Passzív feldolgozási eljáráshoz kapcsolódó, illetve azt lezáró vámeljárások
Meghatározott
célra történő
felhasználás
Passzív
Feldolgozás
Passzív
feldolgozás
Szabadforgalomba
bocsátásÚjra kivitelVámraktár
Aktív
Feldolgozás
Forrás: Saját szerkesztés
5.4. Hogyan valósul meg az elmélet a gyakorlatban?
A gazdasági folyamatok vámfolyamatokká történő leképzése az egyik legalapvetőbb vámszakmai
feladat. Vegyünk például az E-RO-t63, egy elektromos robogókat gyártó startup vállalatot, amely
csak uniós alapanyagokból állítja elő termékeit, amelyeket kizárólag az Unió területén forgalmaz.
Mivel kereskedelmi tevékenységét kizárólag uniós árukkal és uniós gazdálkodókkal folytat így
közvetlenül nem kerül kapcsolatba a vámeljárásokkal. Egy idő után azonban azt látja, hogy a
robogók működtetéséhez elengedhetetlen akkumulátor cellákat Kínából hasonló minőségben
sokkal olcsóbban tudja beszerezni.
Az importált termékeknek át kell esniük a szabadforgalomba helyezési eljáráson.
63 Az E-RO esettanulmány kitalált történet, a képek illusztrációk.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
147
Pár év múlva a vállalat úgy látja, hogy az időközben számos termékfejlesztésben alkalmazott
innovatív technológiáknak köszönhetően termékeiket harmadik országos piacokon is versenyképes
áron tudná forgalmazni.
Ezért több országban is kereskedelmi képviseletet hoz létre és megkezdi az elektromos robogók
exportját, Az export tevékenység révén a vállalat így máris kapcsolatba kerül a kiviteli
vámeljárással. Amellett, hogy a vállalat termékeit egyre nagyobb népszerűség övezi a vásárlók
körében, szakmai körökben is megnőtt a vállalat elismertsége. A vállalat világszinten legnagyobb
kapacitású akkumulátorokat képes előállítani, ráadásul rendkívül olcsón. Egyedülálló gyártási
technológiájukat világszintű szabadalom védi.
Az E-RO az utóbbi időben számos neves multinacionális motorgyárral tárgyalt az akkumulátor
gyártásával kapcsolatos közös üzleti lehetőségek kialakításáról. A vállalat ezért úgy döntött, hogy
kiszáll az elektromos motorgyártásból és minden energiájával, a sokkal nyereségesebb
akkumulátor gyártást fejleszti tovább. Ma már a legtöbb motorgyár az E-RO-val állíttatja elő az
elektromos motorjaikhoz az akkumulátorokat, bérmunka szerződés keretében. Ezért a vállalat aktív
feldolgozási eljárásra kért és kapott engedélyt a vámhatóságtól. Az aktív feldolgozást követően
elkészült akkumulátorokat szintén az E-RO üzemeltetésében lévő vámraktárba tárolják be,
ahonnan a megbízók diszpozíciója alapján tárolják ki, illetve szállítják tovább más Uniós
országokba, vagy harmadik országban található motorgyárakba, illetve a motor alkatrészeket
forgalmazó márkakereskedésekbe.
A vállalat azért döntött a bérmunka ügylet mellett, mert így az alapanyag és a késztermék beszerzés,
valamint a készletezés és az értékesítés teljes költsége és kockázata a megbízókat terheli. Az E-RO
pedig ezzel arra a fő tevékenységére tud összpontosítani, amelyben egyedülállóan a legjobb.
Anyagi erőforrásait pedig a készletekbe való lekötés helyett kutatásra és gyártásfejlesztésre tudja
fordítani, folyamatosan biztosítva ezzel a versenyelőnyét a világpiacon.
Az utóbbi két évben világszerte ugrásszerűen megnőtt a kereslet az elektromos robogók iránt. A
nemzetközi külkereskedelmi előrejelzések miatt a megbízók egyre nagyobb nyomást gyakoroltak
az E-RO-ra, hogy időben kezdje el megnövelni gyártási kapacitását. A piackutatási információk
arra is felhívták a figyelmet, hogy az elektromos robogók iránti évi 25%-os kereslet növekedés
várhatóan két évig fog tartani, majd az ezt követő két év során a jelenlegi keresleti szintre fog
csökkenni és ezen a szinten hosszú ideig stabilizálódik.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
148
A vállalatot ez a helyzet nehéz döntés elé állította, hiszen azt nyilvánvalóan nem engedheti meg,
hogy nem elégíti ki az üzleti partnerek megnövekedett igényeit, mivel ez olyan piaci rést
eredményezne, amely megteremtheti egy új technológia kifejlesztését és egy konkurens vállalat
belépését, akár a jelenlegi tőkeerős partner motorgyárak támogatásával is. Amellett, hogy a gyártási
kapacitás növelésének szükségessége megkérdőjelezhetetlen volt, a vállalatot óriási dilemma elé
állította a bővítés több milliárd Eurós költsége, illetve piackutatások által prognosztizált 4 év múlva
bekövetkező kereslet visszaesés. Az E-RO gazdasági szakemberei kimutatták, hogy az 50%-os
gyártási kapacitás bővítés költségét ugyan hitlekből fedezni lehetne, azonban a beruházás költsége
legkorábban 10 év múlva térülhetne meg. Ezért a 4 év múlva bekövetkező kereslet visszaesésre
tekintettel ez a beruházás nyilvánvalóan hatalmas veszteséget jelentene. A vállalat
menedzsmentjének ezért azt javasolták, hogy keressenek olyan hasonló, szabad gyártási
kapacitással rendelkező partnert, amellyel együttműködve el tudnák látni ezt a feladatot az
elkövetkező 4 évben.
Az E-RO több hónapos kutatási munkát követően, Ukrajnában talált egy akkumulátor gyárat,
amely éppen részleges bezáráson és létszám leépítésen gondolkodott az export megrendeléseik
visszaesése miatt.
Az ukránok ezért nagy örömmel fogadták az együttműködés lehetőségét és vállalták, hogy fél éven
belül részben állami támogatásból, részben saját tőkeerőből megvalósítják azokat az alapvető
technológiai fejlesztéseket, amelyek a termelés megkezdéséhez szükségesek. Az E-RO bérmunka
szerződést kötött az ukrán gyárral és vállalta, hogy 1 millió EUR értékben szállít részükre olyan
HighTec gépsort, amellyel az ukrán gyár a saját gépsorát kiegészítve, az előírt műszaki
paraméterekkel elő tudja állítani a termékeket. A gyártásban részt vevő ukrán munkavállalók
betanítását az E-RO szakemberei végzik. Az E-RO által ráfordított költségek a termelés beindulását
követő egy év elteltével 15%-os mértékben a bérmunkadíjban kerülnek kompenzálásra.
A vállalat passzív feldolgozási vámeljárás keretében szállította ki az elektromos robogó gyártáshoz
szükséges alkatrészeket, így a késztermék visszahozatalakor csak az Ukrajnában hozzáadott érték
(bérmunkadíj) után keletkezik vámfizetési kötelezettség. Ráadásul a passzív feldolgozásból
visszahozott késztermékek a behozatalkor közvetlenül a vállalat vámraktárába kerülnek
betárolásra, így az előbb említett vámfizetési kötelezettség kizárólag az Unióban forgalomba hozott
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
149
termékek esetében jelentkezik, míg a harmadik országba re-exportált termékek újrakiviteli
eljárásban az Uniós vám megfizetése nélkül szállíthatók ki az Unió vámterületéről.
Az aránylag olcsó ukrán munkaerő és az alacsony energia- és üzemeltetési költségeknek
köszönhetően, a magasabb szállítási és a vám költségeket is beleszámolva, a beruházás három éven
belül megtérül az előállított termékek árában.
Az esettanulmány alapján látható, hogy ha egy vállalkozás kilép a külföldi piacokra és aktív
külkereskedelmi tevékenységbe kezd, akkor minden egyes külkereskedelmi ügylethez
megtalálhatja azokat a vámtechnikai megoldásokat, amellyel költségeit optimalizálni tudja.
A kiélezett globális piaci versenyben csak azok a vállalkozások tudnak talpon maradni, amelyek
képesek a megfelelő időben felismerni és kihasználni a költség megtakarítási lehetőségeket,
biztosítva ezzel termékeik versenyképességét.
A vámjogszabályok oldaláról ezt a költséghatékony működés támogatják az Uniós Vámkódex által
biztosított különleges vámeljárások.
Záró gondolatok
A fejezet összefoglaló jelleggel bemutatta azokat a vámeljárásokat, melyek segítségével a
nemzetközileg aktív EU-ban bejegyzett vállalatoknak egyrészt kezelniük szükséges, másrészt,
menedzselniük lehetséges a vámuniós határon túlnyúló áruáramlási folyamataikat. Mint arra már
az ellátási lánc-menedzsment elméleti alapjait tárgyaló 1. fejezetben utaltunk, ezeknek a
vámeljárásoknak a tudatos alkalmazásával az ellátási lánc teljesítménye javítható. Jelen fejezet
konkrét példákat hozott erre vonatkozóan.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
150
5.5. ábra: Vámeljárások és kapcsolódó vámlogisztikai megoldások hatása a vevői és a tulajdonosi
értékre – példák
Forrás: Chikán – Gelei, 2010, 33. old. alapján
Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló vámlogisztikai megoldások közül ki tudjuk választani a
számunkra megfelelő megoldások kombinációját, természetesen nagyon fontos ismerti a
szabályozást. Legalább ennyire fontosnak tartjuk ugyanakkor annak hangsúlyozását is, hogy a
kérdéskörhöz ellátásilánc-menedzsment szakemberként is közelítsünk. Ismerjük ellátási láncunk
felépítését, a benne zajló áramlási folyamatok intenzitását, irányát, de azok összekapcsolódását is.
Hivatkozások jegyzéke
Chikán, A. – Gelei, A. (2010). New insight into the competitiveness of supplier firms: Aligning
competences and customer expectations. In Supply Chain Forum: An International Journal (Vol.
11, No. 2, pp. 30-44).
Az internetes források letöltésének ideje: 2019. szeptember 3.
952/2013/EU (Uniós Vámkódex – UVK) az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete
(2013. október 09.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról
https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1476709538971&uri=CELEX:02013R0952-20131030
EU 2015/2446 (FJA) a Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július
28.) a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről
Költség-
csökkenés Átfutási idő
rövidülése
Biztonság
növekedése
Pl. Vámeljárás átfutási ideje
Vámlogisztikai megoldások: Pl. EU autonóm vámfelfüggesztések; kiviteli eljárásban
vám visszatérítése, vagy elengedése; meghatározott engedélyek megléte; ideiglenes
behozatal: behozatali vám alóli teljes vagy részleges mentesség.
Pl. Készletszint
Növekvő vevői ill. tulajdonosi érték
.. . ….
. ..
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
151
https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1476710283250&uri=CELEX:02015R2446-20160501
EU 2015/2447 (VA) a Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az
Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes
rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról
https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1476710894052&uri=CELEX:02015R2447-20151229
EU 2016 /341 (ÁFJA) a Bizottság (EU) 2016/341 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015.
december 17.) a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig
alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint az (EU)
2015/2446 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról
https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?qid=1476711169258&uri=CELEX:02016R0341-20160501
2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=205371.346683
2017. évi CLXIX. törvény az áruk ideiglenes behozatali eljárás alá vonására vonatkozó A.T.A.
igazolványról szóló Vámegyezmény és módosítása kihirdetéséről
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=205406.346703
11/2016. (IV.29.) NGM rendelet az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=195208.362273
12/2016. (IV.29.) NGM rendelet a vámmentes vámeljárás végrehajtásának részletes szabályairól
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=195210.362274
13/2016. (IV.29.) NGM rendelet a vámeljárás során alkalmazandó NATO okmányok köréről,
alkalmazásuk és kibocsátásuk eljárási szabályairól, valamint a katonai csapat- és árumozgásokra
vonatkozó vámeljárás különös szabályairól
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=195212.321185
„II. típusú vámszabadterületi engedélyt kapott Záhony térsége” című internetes cikk
https://logisztika.com/ii-tipusu-vamszabadteruleti-engedelyt-kapott-zahony-tersege/
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
152
6. Versenyképes vámszakmai megoldások feltételrendszere
fókuszban a vámspecifikus engedélyek összekapcsolódó rendszere
Szerzők: Rozgonyi Sándor, Gödöny Miklós
A fejezet célja, hogy bemutassa a gazdálkodók által megszerezhető vámjogi engedélyeket, ezen
belül kiemelten az egyszerűsítéshez, azaz a gyorsításhoz elengedhetetlenül fontos jogosultságokat.
Bemutatjuk az egyes engedélyek logikai összekapcsolódását, a gyártók saját jogon végzett
vámtevékenységét, a közvetlen illetőleg közvetett vámjogi képviseleti formába megvalósítható
kiszervezési alternatívákat.
AEO engedély;
A vámlogisztikai eszközök közötti kapcsolat.
Bevezetés
A világkereskedelem az emberi történelemben sokat változott, de a kereskedelem nemhogy vesztett
volna jelentőségéből, a világgazdaság egyik fő mozgatóelemévé vált. A múlt század utolsó
negyedétől, de különösen a ’80-as ’90-es évektől a multinacionális vállalatok globális
stratégiájának következtében a gazdasági kapcsolatok, a világgazdaság, a világkereskedelem
különféle formáinak korábban soha nem látott nemzetköziesedését tapasztalhattuk.
Kijelenthetjük, hogy a nemzetközi kereskedelem a nemzetközi munkamegosztás miatt a
világgazdaság, ezen belül az egyes régiók és országok gazdasági működéséhez elengedhetetlenül
szükséges elem.
A földrészeken, országhatárokon átívelő árukereskedelmet szabályok (pl. adószabályok, pénzügyi
szabályok, kereskedelmi szokványok, nemzetközi intézmények és egyezmények stb.) igyekeznek
keretek között tartani. A vámok ősidők óta a kereskedelem lefölözésére szolgáltak, mint
áruáramlást akadályozó tényezők. A modern korban így azt ismerték fel, hogy könnyíteni kell
pénzügyileg is az áramlást, mert nagyobb érdek a nemzetközi gazdasági vérkeringésben benne
lenni, mint a vámok miatt kikerült szigetként maradni.
Éppen ezért igaz, hogy a modern vámhatárok elsősorban már nem fiskális, hanem biztonság-
védelmi, kereskedelempolitika szerepet töltenek be. Jelenünkben a kereskedelempolitika új, a
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
153
liberális gazdaságpolitika irányából az újra erősödő protekcionizmusba való visszatérés felé halad,
amely az érdekütközések miatt kereskedelmi háborúkat képes szítani.
Technikailag viszont még mindig elvárás, hogy az árut át kell vinni ezen az akadályon, az árunak,
terméknek, alapanyagnak, félkész-terméknek, készterméknek el kell jutniuk a szállítótól a vevőig,
gyorsan, még gyorsabban, a lehető leggyorsabban.
Tehát, aki nemzetközi kereskedelmet folytat, annak vámkezelnie is kell, de alapvető kérdéssé vált
ennek gyorsasága is.
A gyorsaság elvárássá vált. A 20. század utolsó évtizede, illetve a 21. századi folyamataiban látható
a társadalmi, gazdasági folyamatok exponenciális gyorsulása. A társadalomban, a fogyasztókban,
ezen belül bizonyos fogyasztói csoportokban kialakult és egyre növekszik az igény, hogy a
javakhoz, erőforrásokhoz minél előbb, lehetőleg más szereplőket megelőzve kívánnak hozzájutni.
Az idő értékteremtő tényezővé vált. Amennyiben a vállalat úgy ítéli meg, hogy a gyorsaság, az idő
a vevő számára érték, igyekeznek az ellátási lánc időtényezőjét javítani, azaz gyorsítani.
Az ellátási láncokat az időtényező miatt többoldalú nyomás terheli. Egyrészt a saját vevőik felől,
másrészről a versenytársak felől is. Aki „kézben tudja tartani” az időt, aki a lehetőségek
kihasználásával menedzselni tudja azt, az az időérzékeny vevői, versenytársi környezetben értéket
tud teremteni vevői számára.
Az Európai Unió vámhatárát átlépő kereskedelmi áruforgalom adminisztratív akadályba ütközik, a
vámszabályok által előírt, meghatározott követelmények teljesítésébe. Az eljárások alapesetben
jelentősen lelassíthatják az árumozgásokat. A logisztikai folyamatok, a JIT (just-in-time, éppen
időben), a JIS (just-in-sequence, pontosan a szerelési sorrendnek megfelelően), a „lean”, az
akadálytalan anyagáramlási rendszerek „nem tűrik” vagy „nehezen viselik” a várakozásokat, így a
normál vámkezelésekkel kapcsolatos időveszteségeket, vagy nem kiszámítható áramlásokat. A
logisztika feladata, hogy az ellátási lánc vámfeladatainak pontos megtervezésével és hatósági
ügyintézési határidőkhöz nem kötötten működjön a vámtevékenység, a megrendelők a lehető
legkevesebbet érzékeljenek azokból.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
154
Elsőként a 6.1 és 6.2. táblázatokban összefoglaljuk a későbbiekben használt legfontosabb
rövidítéseket és szakmai fogalmakat.
6.1. táblázat: A vámlogisztika témaköre szempontjából legfontosabb rövidítések jelentése
Rövidítés Jelentés
UVK az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete az Uniós Vámkódex
létrehozásáról
FJA a Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete a 952/2013/EU európai
parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó
részletes szabályok tekintetében történő
VA a Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete az Uniós Vámkódex létrehozásáról
szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról
ÁFJA a Bizottság (EU) 2016/341 felhatalmazáson alapuló rendelete a 952/2013/EU európai
parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó,
a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti
szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint az (EU) 2015/2446 bizottsági
felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról
VTV 2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról
VTV Vhr 11/2016. (IV. 29.) NGM rendelet az uniós vámjog végrehajtásának részletes
szabályairól
EORI „gazdálkodók nyilvántartási és azonosító száma”: vámhatóság által
gazdálkodóhoz vagy más személyhez annak vámcélokból történő nyilvántartásba
vétele érdekében hozzárendelt, az Unió vámterületén belül egyedi azonosító szám
AEO Authorizad Economic Oprerator – Engedélyezett Gazdálkodó
BEGYA Belépési Gyűjtő Árunyilatkozat
NCTS New Computerised Transit System – Új Számítógépesített Tranzit Eljárás
CDMS Customs Decisions Management System – Vámhatározatokat kezelő rendszer
AIS Automatizált Import Rendszer
CDPS Vám-árunyilatkozat Feldolgozó Rendszer
MRN Movement Refence Number – Művelethivatkozási szám, „fő hivatkozási szám”, az
illetékes vámhatóság által a Vámkódex 5. cikkének 9–14. pontjában meghatározott
árunyilatkozatokhoz és értesítésekhez, a TIR-műveletekhez, valamint az áruk uniós
vámjogi státusát igazoló okmányokhoz rendelt nyilvántartási szám;
HÉA hozzáadott érték adó, angolul Value Added Tax (VAT), németül Die Mehrwertsteuer
(MwSt), Magyarországon általános forgalmi adó (áfa)
CCI Centralised Clearance for Import
Forrás: Saját szerkesztés
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
155
6.2. táblázat: A vámlogisztika témaköre szempontjából legfontosabb fogalmak jelentése
Fogalom Jelentés
vámjogi
képviselő
az a személy, akit egy másik személy kijelöl a vámhatóságok előtti ügyeiben a
vámjogszabályok által megkövetelt cselekmények és vámalakiságok elvégzésére
közvetlen
képviselet
a vámjogi képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el
közvetett
képviselet
a vámjogi képviselő saját nevében, de egy másik személy érdekében jár el.
engedélyezett
címzett státusz
(EC)
lehetővé teszi az engedélyes számára, hogy engedélyezett helyen uniós
árutovábbítási eljárás keretében szállított árukat fogadjon az eljárás befejezése
érdekében
átmeneti
megőrzés
a nem uniós áruk azon helyzete, amikor azokat a vám elé állításuk és a vámeljárás
alá vonásuk vagy újrakivitelük közötti időszakban vámfelügyelet alatt ideiglenesen
tárolják;
átmeneti
megőrzési
létesítmény
(ÁML)
az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruk vámhatóság által engedélyezett
tárolási helye
vámtartozás valamely személynek a hatályban lévő vámjogszabályok alapján az adott árura
vonatkozó behozatali vagy kiviteli vám összegének megfizetésére való
kötelezettsége
ÁFA
biztosítás alóli
mentesség
A vámhatóság kérelemre engedélyezi az általános forgalmi adó biztosítása alóli 100
%-os vagy 50 %-os mentességet a vámigazgatási eljárásban a saját nevében eljáró
adóalanynak. Mentes az általános forgalmi adó biztosítása alól a vámigazgatási
eljárásban az AEO engedéllyel rendelkező gazdálkodó.
összkezesség A vámhatóság engedélye két vagy több művelethez, árunyilatkozathoz vagy
vámeljáráshoz kapcsolódó vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám
összegének fedezésére.
halasztott
vámfizetés
A vámhatóság az érintett személy által benyújtott kérelem alapján és biztosíték
nyújtása mellett, engedélyezi a fizetendő vám megfizetésének halasztását, a
következő módok valamelyike szerint:
a) könyvelésbe vett minden egyes behozatalivám- vagy kivitelivám-összeg
vonatkozásában külön-külön;
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
156
b) a vámhatóság által megállapított, 31 napot nem meghaladó időtartam során
könyvelésbe vett valamennyi behozatalivám- vagy kivitelivám-összeg
vonatkozásában együttesen;
c) egyetlen bejegyzést képező valamennyi behozatalivám- vagy kivitelivám-összeg
vonatkozásában együttesen.
önadózás Termék importja esetében alapesetben az adót a vámhatóság állapítja meg az
adófizetésre kötelezettre. Az adófizetésre kötelezett kérelmére, az áfatörvényben
meghatározott feltételek teljesítés esetén a vámhatóság engedélyezi, hogy az adót
önadózással állapítsa meg.
BNYNY Bejegyzés a nyilatkozattevő nyilvántartásába. A vámhatóság kérelem alapján
engedélyezhetik, hogy valamely személy a nyilatkozattevő nyilvántartásába való
bejegyzés formájában nyújtson be vám-árunyilatkozatot – ideértve az egyszerűsített
árunyilatkozatot is –, amennyiben az említett árunyilatkozat adatai a nyilatkozattevő
elektronikus rendszerében a vám-árunyilatkozatnak a nyilatkozattevő
nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtásakor a vámhatóságnak
is rendelkezésére állnak.
központi
vámkezelés
A vámhatóságok kérelem alapján engedélyezhetik valamely személy számára, hogy
a letelepedési helyén illetékes vámhivatalnál nyújtson be vám-árunyilatkozatot
olyan árukra vonatkozóan, amelyeket egy másik vámhivatalnál állítanak vám elé.
Forrás: Saját szerkesztés
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
157
6.1. Az AEO engedély
Az egyszerűsített vámeljárások alkalmazásához elengedhetetlen alapfeltétel az UVK 38. cikke
szerinti AEOC engedély megléte. Ezért elsőként fejezetünk ezt tárgyalja.
Az AEO rendszer az EU „válasza” volt a 2011. szeptember 11-i New York-i terrortámadás
indukálta új biztonság-védelmi kihívásokra. Az AEO engedély megkapható biztonság-védelmi,
célból, ez az AEOS engedély, illetőleg kérhető vámjogi egyszerűsítésekre (customs simplicity), ez
az AEOC engedély. Továbbá a kettő egy időben is kérhető, az UVK-t megelőző Közösségi
Vámkódexben ez volt az AEOF, azaz a full engedély.
Az UVK szerinti vámjogi egyszerűsítési engedélyekhez logikailag az AEOC engedély
kapcsolódik, az AEOS engedély nem feltétele vámjogi egyszerűsítéseknek, illetőleg az nem
tartalmaz olyan kritériumot, melynek teljesítése feltétele lenne vámjogi egyszerűsítésnek.
Tekintettel arra, hogy jegyzetünk egyik fő eleme a „gyorsaság”, nem mehetünk el említés nélkül
az AEOS mellett. Azon áruforgalom vonatkozásában, ahol a biztonsági szempontból kockázatos
árukört mozgat, fontos, sőt elengedhetetlen tényező az AEOS megléte is.
A jelen jegyzet fő fókuszát a vámjogi folyamatok elemzése jelenti, ezért a továbbiakban nem
érintjük az AEOS működését, feltételrendszerét.
Az AEOC engedéllyel kapcsolatban rögzíteni szükséges, hogy ezen engedély birtokában
önmagában nem kezdeményezhető vámeljárás, ez csupán egy „alap”, igaz, hogy létfontosságú alap
az egyszerűsítések megvalósításához.
A vámjogi folyamatok gyorsítását szolgáló eszközrendszernek van olyan eleme, amelynél kötelező
az AEOC, ilyen például a központi vámkezelés, illetve van olyan, amelyeknél az engedélyezési
eljárás bizonyos AEO kritériumok mentén vizsgálandó.
A két típusú engedéllyel egyszerre is rendelkezhet egy gazdálkodó. (korábban AEO-F)
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
158
AEO engedélyek általános jellemzői:
Az engedély minden Uniós tagállamban érvényes (Vámunió)
Az AEO nemzetközileg elismert védjegyet jelent, amely a cég kiválóságát tanúsítja a
nemzetközi kereskedelemben.
Kölcsönös elismerési programok EU-n kívüli államokkal (USA, Japán, stb.)
Ellátási lánc szereplőinek felelőssége:
A nemzetközi – végponttól végpontig terjedő – szállítási lánc a vám szempontjából az a folyamat,
amely a kivitelre szánt áru előállításától az áruknak azon fél számára történő leszállításáig terjed,
amelynek az árukat ténylegesen szállítmányozzák, egy másik vámterületre.
A világkereskedelem nagy részét bonyolító multinacionális vállalatok kizárólag úgy tudják
biztosítani teljes ellátási láncuk lefedettségét, biztonságát, hogy ha annak minden résztvevője – a
feladatokat outsourcing keretében végző gazdálkodók is – megszerzi a tevékenységüknek
megfelelő AEO tanúsítványt!
AEO engedélyezési eljárás főbb szakaszai:
Önértékelési kérdőív kitöltése
Elkészült kérdőív és mellékleteinek benyújtása
Kérelem befogadása – EU-s tagállamok Vámhatóságainak értesítése
Vámhatósági helyszíni vizsgálat
Döntés a kérelemről (kiadás vagy elutasítás)
6.2. A vámlogisztikai eszközök közötti kapcsolat
A folyamatok gyorsítását lehetővé tevő vám- és adójogi eszközök között szoros kapcsolat áll fenn,
melyeket a 6.3. táblázat foglal össze.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
159
6.3. táblázat: A vámlogisztikai eszközök közötti kapcsolatrendszer
ESZKÖZ
KAPCSO-
LÓDÓ
ESZKÖZ
KAPCSOLAT FORMÁJA
EC
AEO
Engedélyezés AEO-kritériumok alapján
(UVK 39. cikk a), b) és d) pontok)
– vámjogszabályok és adószabályok súlyos vagy ismételt megsértésének hiánya,
– műveletek és az áruforgalom kérelmező általi szigorú ellenőrzése a
kereskedelmi, szállítási nyilvántartások vezetésével, ami lehetővé teszi a
megfelelő vámellenőrzést
– tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó, a gyakorlati jellegű szakértelem,
vagy szakmai képesítés bizonyítása
ÁML
Gyakorlati működési feltétel. Az EC alapján érkeztetett nem uniós áru átmeneti
megőrzésbe kerül. Előre engedélyezett ÁML esetében nem kell
szállítmányonként engedélyt kérni az átmeneti megőrzési helyre.
ÁML
EC Az EC alapján érkeztetett nem uniós áru automatikusan átmeneti megőrzésbe
kerül.
AEOC
AEOC engedéllyel rendelkező gazdálkodó alanyi jogon mentes az ÁFA
biztosítása alól.
AEO kritériumok teljesítése esetén van lehetőség a referenciaösszeg
csökkentésére
ÁFA bizt.
alóli ment. Vámbiztosíték megállapítása során az áfa összegét nem kell figyelembe venni.
Összke-
zesség
A szóba jöhető vámteher biztosítására összkezesség formájában kell
vámbiztosítékot nyújtani.
BNYNY
Halasztott
vámfizetés
A kiegészítő árunyilatkozat a könyvelésbe vételre vonatkozó határidőn túl
kerülhet benyújtásra, ezért a vámfizetés kizárólag halasztott vámfizetés
keretében valósítható meg.
A halasztott vámkezelésre összkezesség formájában kell biztosítékot nyújtani.
Központi
vámkezelés
A központi vámkezelés a normál és az egyszerűsített vám-árunyilatkozat mellett
megvalósítható BNYNY keretében is.
KÖZP.
VÁMK.
AEO Engedélyezési alapfeltétel.
BNYNY A központi vámkezelés a normál és az egyszerűsített vám-árunyilatkozat mellett
megvalósítható BNYNY keretében is.
Önadózás AEOC AEOC engedélyesének a vámhivatal külön vizsgálat nélkül, kérelemre
engedélyezi az importtermékre vonatkozó áfa önadózás útján való teljesítését.
Forrás: Saját szerkesztés
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
160
6.2.1. A vámjogi engedélyek rendszere
A 6.1. ábrán látható a vámeljárások során használható engedélyek összetett rendszere.A
mindennapi gyakorlatban ezeknek az engedélyeknek a megszerzése lehetőséget és kötelezettséget
jelent a gazdálkodók számára.
Azon vámjogi megoldások esetén, amelyek a gazdálkodó számára valamilyen kedvezményt
(időbeli és/vagy pénzügyi) nyújtanak, minden esetben kötelező az AEO engedély megléte vagy e
feltételek teljesítése. Ilyen engedély például az ún. összkezesség nyújtási engedély, nyilatkozattevő
nyilvántartásba való bejegyzése, halasztott vámfizetési engedély, import áfa önadózási engedély.
Az engedélyek egy másik csoportjában az Uniós Vámkódex nem követeli meg az AEO feltételek
teljesítését, azonban ez nem jelenti azt, hogy az engedély kiadását megelőzően a Vámhatóság nem
vizsgálná meg az engedély kiadásának összes szükséges követelményeit. Ilyen pl. az ún.
engedélyezett címzett, átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetése, vámtanácsadó.
6.1. ábra: A vámjogi engedélyek rendszere
Forrás: Saját szerkesztés
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
161
A vámjogi engedélyek szükségességét minden esetben a gazdálkodó tevékenysége és üzleti
stratégiája alapján célszerű meghatározni.
Alapvetően eltérő típusú engedélyekkel rendelkezhet egy termékeket előállító vállalat valamint egy
logisztikai és vámszolgáltatásokat szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodó.
A vámjogi engedélyek megszerzésének döntési folyamatában figyelembe kell venni, hogy a
vállalaton belül rendelkezésre állnak-e azok az erőforrások és forgalmi volumenek, amely lehetővé
és célszerűvé teszik a vámtevékenység vállalaton belüli lebonyolítását.
Ilyen erőforrások elemek lehetnek:
szakképzett vámszakember/vámcsoport,
vállalat stabil pénzügyi háttere,
vámszoftver (akár a vállalatirányítási rendszer részeként is),
fizikai raktár/gyártó terület stb.
Amennyiben a fenti feltételek nem, vagy csak részben állnak rendelkezésre, vagy rendelkezésre
állnának ugyan, de a vámforgalom volumene nem indokolja a vállalaton belüli vámtevékenység
lefolytatását, akkor célszerű a vámtevékenységet kiszervezni egy vám- / logisztikai szolgáltató
részére.
Az előzőekben említett két vállalat típus esetében a jellemző engedély típusok:
Termelő vállalat esetén:
AEO engedély
Import áfa önadózási engedély
Engedélyezett címzetti engedély
Engedélyezett feladói engedély
Kölönleges zár alkalmazása
Összkezességi engedély
Halasztott vámfizetési engedély
Tárolási engedély típusok
o Átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetési engedély
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
162
o Köz- és/vagy magánvámraktár üzemeltetési engedély
Nyilatkozattevő nyilvántartásba történő bejegyzése engedély:
o Kiviteli irányú vámeljárásokra
o Behozatali irányú vámeljárásokra
Egyszerűsített árunyilatkozat
Előállított termék származásnak igazolása:
o Elfogadott exportőr
o REX regisztráció
Logisztikai szolgáltató / Vámügynökség esetén:
AEO engedély
Engedélyezett címzetti engedély
Engedélyezett feladói engedély
Összkezességi engedély
Tárolási engedély típusok
o Átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetési engedély
o Köz- és/vagy magánvámraktár üzemeltetési engedély
o Jövedéki tároló adóraktári engedély
o Áfa adóraktári engedély
Nyilatkozattevő nyilvántartásba történő bejegyzése engedély:
o Kiviteli irányú vámeljárásokra
o Behozatali irányú vámeljárásokra
Vámügynök / Vámtanácsadói regisztráció
A felsorolás természetesen csak példa jellegű, hiszen ahogy korábban említettük, az engedélyek
rendszere mindig igazodik a vállalat konkrét tevékenységéhez, logisztikai
szolgáltató/vámügynökség esetén az ellátott képviselet módjához (lásd közvetett / közvetlen
vámügyi képviselet közötti különbségek).
A következő két esetpéldában bemutatásra kerül egy gyártó vállalat és egy logisztikai szolgáltató
lehetséges vámszakmai kapcsolata eltérő vámjogi képviselet ellátása esetén:
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
163
6.2.2. Vámszolgáltatási tevékenység közvetlen vámjogi képviseletben
Ebben a modellben a termelő vállalat nem rendelkezik saját erőforrásokkal az import/export
küldeményeinek saját maga által történő elvégzésére, így e tevékenységre vámügynökséget vagy
vámszolgáltatási tevékenységet is nyújtó fuvarozó/szállítmányozó vállalatot bíz meg.
A közvetlen vámjogi képviselet esetén a vámjogi képviselő (vámügynök) egy másik személy
(megbízó – termelő vállalat) nevében és érdekében jár el.
Ebben az esetben a vámügynök „csak” a szaktudását adja a vámeljárás során, hiszen ő rendelkezik
olyan szakismerettel, technikai infrastruktúrával valamint szükséges vámjogi engedélyekkel, ami
lehetővé teszi a kért vámkezelés elvégzését.
Közvetlen képviselet esetén a jogok és kötelezettségek az importőrt/exportőrt terhelik.
Import vámeljárás esetén a vámfizetésre kötelezett a megbízó lesz, azaz neki kell a
vámhatározatban szereplő vámterhet a megadott határidőn belül megfizetni (biztosítania).
A logisztikai szolgáltató/vámügynök vámjogi engedélyei lehetőséget biztosíthatnak arra, hogy a
termelő vállalat áruját akár néhány órán belül is vámkezelje.
6.2.3. Vámszolgáltatási tevékenység közvetett vámjogi képviseletben
Ebben a modellben a termelő vállalat nem rendelkezik saját erőforrásokkal az import/export
küldeményeinek saját maga által történő elvégzésére, így e tevékenységre vámügynökséget vagy
vámszolgáltatási tevékenységet is nyújtó fuvarozó/szállítmányozó vállalatot bíz meg.
A közvetett vámjogi képviselet esetén a vámjogi képviselő (vámügynök) a saját nevében DE egy
másik személy (megbízó – termelő vállalat) érdekében jár el.
Ebben az esetben a vámügynök már nem „csak” a szaktudását és infrastruktúráját adja a
vámeljáráshoz, hanem kötelezettségeket is vállal.
Import vámeljárás esetén már vámfizetésre kötelezetté válik, azaz az ő kötelezettsége lesz a
vámteher határidőn belüli megfizetése a vámhatóság felé.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
164
Közvetett képviselet esetén az elévülési határidőn belül (3 év) a vámhatóság megkeresheti a
vámügynököt az elvégzett vámkezelés jogszerűségének részleges vagy teljes ellenőrzése során.
Ebben az esetben a vámhatóság elsődleges „ügyfele” a vámkezelést kérő vámügynök lesz.
Természetesen amennyiben az áru importőre (megbízó – termelő vállalat) még létezik, akkor
átadhatja azokat információkat és dokumentumokat a NAV részére, amely az ellenőrzés
lefolytatásához szükséges.
Amennyiben az ellenőrzést követően a NAV pótlólagosan vámterhet és bírságot állapít meg, úgy
ennek megfizetésére a vámügynököt kötelezik. A vámügynök az elszenvedett „kárát” polgári peres
úton érvényesítheti a megbízója felé, ha ennek okozója a megbízó.
Mindkét képviseleti forma esetén a vámkezelés elvégzésének egyik alapfeltétele a képviseleti
jogosultság igazolása, amely lehet:
eseti vámkezelési megbízás,
állandó vámkezelési megbízás.
Az eseti vámkezelési megbízásnak nincs a NAV által előírt kötött formátuma és tartalma, arról a
szerződő felek szabadon állapodnak meg. E forma csak egy egyszeri ügylet lebonyolítására
érvényes.
Az állandó vámkezelési megbízást akkor alkalmazzák, ha szerződő felek rendszeres áruforgalom
vámkezelésében állapodnak meg. Erre a képviseleti formára a NAV kötött okmányformát állapít
meg, amelynek a neve EGYKE (Egységes Képviseleti adatlap az Állami Adó- Vámhatóság előtt
intézhető ügyek tekintetében az állandó képviseleti jogosultság bejelentéséhez) Az EGYKE
nyomtatványt a NAV által üzemeltetett ÁNYK rendszeren keresztül elektronikusan kell beküldeni.
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
165
6.2. ábra: Az EGYKE nyomtatvány – példa
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
166
Záró gondolatok
A jegyzet célkitűzése az volt, az Európai Unión kívüli harmadik országból importáló, azaz a
vámkezelésre kötelezett gazdálkodók esetében vizsgálja a folyamataik vámlogisztikai szempontú
megközelítését.
A harmadik országos relációkban tevékenykedőknek meg kell oldaniuk a vámhatárt átlépő nem
uniós áruk vám- és adójogi szempontú szabad forgalomba helyezését, vagy más vámeljárásban
történő vámkezelését azért, hogy az import terméket felhasználhassák, feldolgozhassák,
értékesíthessék. A folyamatok szervezése szempontjából lényegesnek tartottuk kiemelni, és
láttatni, hogy a gazdálkodók eredményesebbek tudnak eleget tenni saját, partnereik, illetőleg a
hatóságok elvárásainak, amennyiben a logisztikai folyamataikhoz a megfelelő, a legjobban
illeszkedő vámtechnikát alkalmazzák.
A folyamatok középpontjába az időt helyeztük, azt vizsgáltuk, hogy a meghatározott hatósági
folyamatokat milyen módon lehet a leggyorsabban lebonyolítani. A gyorsaság mellett
természetesen figyelmet fordítottunk a szakszerűség és a jogszerűség követelményeire.
A jogszabályok kötelezően betartandó és végrehajtandó mozzanatokat, viselkedésformákat írnak
elő. A jogszabályi környezet, azaz az Uniós Vámkódex és a hozzá kapcsolódó nemzeti joganyag
nemcsak kereteket ad, hanem lehetőségeket is biztosít a vámeljárási folyamatokban résztvevők
számára. Ezen lehetőségek a vámjogi egyszerűsítések.
Fontos kiemelni, hogy a vámjogi egyszerűsítésekben rejlő előnyök önmagukban nem biztosítanak
komplex megoldást. A vámeljárás technológiáját azonban ki kell egészíteni azokkal a nemzeti
jogszabályok biztosította lehetőségekkel, melyek ugyan nem minősülnek egyszerűsítésnek, viszont
pénzügyi oldalról támogatják az uniós szinten kimagasló 27%-os általános forgalmi adó
biztosításával és megfizetésével kapcsolatos kötelezettségeket is.
A logisztikai folyamatokat gyorsító elemeket kiemeltük a jogszabályokból és láncra fűztük azokat,
bemutatva, hogy egymás között milyen kötelező, vagy éppen logikai kapcsolat épül, vagy építhető,
EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív
felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és szakirányú továbbképzések fejlesztése”
167
amely biztosítja a lánc minden elemének másikba illeszkedését, biztosítva ezáltal a teljes lánc
erősségét.
Bizonyítottnak látjuk, hogy amennyiben egy gazdálkodó számára prioritás a vámfolyamatai gyors,
pontos, költséghatékony és jogszerű lebonyolítása akkor ezeknek az elvárásoknak csak a vámjogi
egyszerűsítések alkalmazásával képes eleget tenni.
Hivatkozások jegyzéke
Európai Parlament és Tanács: az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete az Uniós
Vámkódex létrehozásáról. Európai Unió Hivatalos Lapja HL L 269 2013.10.10.
Európai Bizottság: a Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete a 952/2013/EU
európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó
részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről. Európai Unió Hivatalos Lapja HL L 343
2015.12.29.
Európai Bizottság: a Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete az Uniós Vámkódex
létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. Európai Unió Hivatalos Lapja HL
L 345 2015.12.29.
Országgyűlés: 2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról
Nemzetgazdasági Minisztérium: 11/2016 (IV.29) NGM rendelet az uniós vámjog végrehajtásának
részletes szabályairól
Az internetes források letöltésének ideje: 2019. szeptember 10.
DG TAXUD: EGYSZERŰSÍTÉSEK – Az Uniós Vámkódex V. címe / „Iránymutatás a tagállamok
és a kereskedelmi szereplők részére”, TAXUD/A2/07/04/2017
https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/docs/body/guidance_simplifications_hu.
EGYKE - Egységes Képviseleti Adatlap - Bejelentés az állami adó- és vámhatósági ügyek
képviselő útján történő intézéséhez.
https://nav.gov.hu/nav/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok/nyomtatvanykitolto_programok
_nav/adatbejelentok_adatmodositok/NAV_egyke.html