ÚTMUTATÓ nemzeti munkaügyi felügyelők számára a · 4 szállítói lánc szereplői,...
Transcript of ÚTMUTATÓ nemzeti munkaügyi felügyelők számára a · 4 szállítói lánc szereplői,...
1
Doc.2229_HU
ÚTMUTATÓ nemzeti munkaügyi felügyelők számára a
vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről,
engedélyezéséről és korlátozásáról szóló (REACH)
rendelet (1907/2006/EK rendelet), a vegyi anyagokról
szóló irányelv, valamint a rákkeltő anyagokról és
mutagénekről szóló irányelv kapcsolatáról
Vezető munkaügyi felügyeleti
tisztviselők bizottsága
(Senior Labour Inspector's
Committee – SLIC)
Elfogadás helye és ideje: a SLIC 65. plenáris ülése, Vilnius (LT), 2013. november 15.
2
Tartalomjegyzék
Oldalszám
1. Bevezetés .............................................................................................................................. 3 1.1 A dokumentum háttere ............................................................................................. 3 1.2 Az útmutató használata ............................................................................................ 3 1.3 A REACH-rendelet áttekintése ................................................................................. 3 1.4 A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek ....................................................... 6
2. A REACH-rendelet szerinti kockázatértékelés és „expozíciós forgatókönyvek” ................... 7 3. A REACH-rendelet hatálya alá tartozó anyagok és keverékek ............................................. 8
3.1 Engedélyezés ........................................................................................................... 8 3.2 Korlátozás ................................................................................................................ 9 3.3 Az anyag vagy a keverék felhasználásának módja ................................................. 9
4. Biztonsági adatlapok ........................................................................................................... 10 4.1 Biztonsági adatlapot kell biztosítani a következőkhöz: .......................................... 10 4.2 Milyen információkat kell a biztonsági adatlapon figyelembe venni? ..................... 11 4.3 Mely adatokat kell a felügyelőnek ellenőriznie a biztonsági adatlapon?................ 12 4.4 Az egyes szimbólumok jelentése ........................................................................... 13
5. Expozíciós forgatókönyv ...................................................................................................... 14 5.1 A biztonsági adatlap tartalma ................................................................................. 14 5.2 Kockázatkezelési intézkedések ............................................................................. 16 5.3 Megfelelés az expozíciós forgatókönyvben nem szereplő felhasználás esetén ... 16 5.4 Felügyelői fellépés abban az esetben, ha a továbbfelhasználó az adott
felhasználást nem alkalmazza ............................................................................ 17 6. Kockázatértékelés ............................................................................................................... 17 7. Ellenőrzési intézkedések (a REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek) ....................... 18
7.1 Helyettesítés ........................................................................................................... 18 7.2 Eltérő ellenőrzési intézkedések .............................................................................. 18 7.3 Műszaki ellenőrzések ............................................................................................. 19 7.4 Egyéni védőeszköz alkalmazása ........................................................................... 19
8. OELV-k és DNEL-ek ............................................................................................................ 19 9. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák .................................... 20
9.1 A regisztrációval kapcsolatos megfelelési problémák jellemzően az alábbiak lehetnek: .............................................................................................................. 20
9.2 A szállítói lánchoz kapcsolódó kötelezettségekről nyújtott tájékoztatás ................ 20 9.3 A felhasználáshoz kapcsolódó kötelezettségek ..................................................... 21 9.4 Az értékeléssel kapcsolatos kötelezettségek ......................................................... 21 9.5 Az engedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségek ................................................. 22 9.6 Korlátozás .............................................................................................................. 23 9.7 A REACH-rendelethez kapcsolódó további kötelezettségek ................................. 23
10. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása .......... 24 10.1 A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása
és kezelése .......................................................................................................... 24 10.2 A CAD-/CMD-irányelvek helyett a REACH-rendelet szerinti végrehajtás .............. 25 10.3 A REACH-rendelet szerinti végrehajtást igazoló adatok ....................................... 26 10.4 A kötelezett által a megfelelés igazolásához felhasználható dokumentumok ....... 30
11. Kérdések és válaszok ........................................................................................................ 31 12. Esettanulmányok ............................................................................................................... 33
12.1 Gumiabroncs-újrafeldolgozás ................................................................................ 34 12.2 Kórház (üzemeltetési osztály) ................................................................................ 36 12.3 Turbinagyártó ......................................................................................................... 37 12.4 Festékszállító (korlátozások) .................................................................................. 39 12.5 Műanyag kábelek gyártója (engedélyezés) ........................................................... 40 12.6 Vegyianyag-gyártó ................................................................................................. 42 12.7 Anyagokat szállító vegyianyag-gyártó ................................................................... 44
1. függelék: A REACH-rendelet és a CAD-irányelv összehasonlításának folyamatábrája ..... 46 2. függelék: Szószedet ............................................................................................................ 47
3
1. Bevezetés
1.1 A dokumentum háttere
Ez a dokumentum a nemzeti munkaügyi felügyeletek és felügyelőik számára nyújt útmutatást,
tehát nem a gyártóknak és a vegyi anyagok felhasználóinak szól. Míg a SLIC CHEMEX
munkacsoportjának WS 2 (workstream 2) dokumentuma (hivatkozási szám:
2009_0239_edited) a REACH végrehajtására irányuló nemzeti munkaügyi felügyeleti
intézkedések keretét határozta meg, ez a dokumentum a felügyelőknek nyújt gyakorlati
útmutatást a REACH-rendelet követelményeiről, valamint arról, hogy ezek hogyan
kapcsolódnak a vegyi anyagokról szóló irányelvben (CAD) és a rákkeltő anyagokról és
mutagénekről szóló irányelvben (CMD) foglalt követelmények végrehajtásához.
1.2 Az útmutató használata
Az útmutató 1.3. szakasztól 8. szakaszig tartó első részében a REACH-rendelet
követelményeit mutatjuk be, és kiemeljük azokat a területeket, amelyeken a REACH-
rendeletben, illetve a CAD-/CMD-irányelvekben meghatározott kötelezettségek egyaránt
fennállnak.
A 9. szakasztól a 12. szakaszig az útmutató gyakorlatban történő használatát ismertetjük, és
olyan eszközöket biztosítunk a nemzeti munkaügyi felügyeletek és felügyelőik számára,
amelyekkel könnyebben értékelni tudják a REACH-rendelet követelményeinek való
megfelelést, valamint a végrehajtással kapcsolatos döntések tekintetében könnyebben meg
tudják határozni, hogy a REACH-rendeletben vagy a CAD-/CMD-irányelvben szereplő
előírásokat kell-e alkalmazni. Az útmutató tartalmaz továbbá olyan kérdéseket is, amelyeket
az adott helyzetnek megfelelő módosítással a felügyelők a REACH-rendelet
követelményeinek való megfelelés értékelésére használhatnak, és olyan kidolgozott
esettanulmányokat is, amelyek támpontként szolgálhatnak a végrehajtással kapcsolatos
döntéshozatalban. A dokumentum a teljesség igénye nélkül készült, és nem kíván minden
mást felülíró iránymutatást nyújtani abban a tekintetben, hogy milyen végrehajtási
intézkedéseket kell hozni. A dokumentum függelékét egy szószedet képezi, de az „anyag”,
„keverék” és „veszélyes” kifejezést ebben az útmutatóban az egységesség érdekében az
anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló
1272/2008/EK rendeletnek (CLP-rendelet) megfelelő jelentésben és módon használjuk.
Az egyes tagállamok eltérő rendelkezéseket alkalmazhatnak arra vonatkozóan, hogy a
REACH-rendeletben foglalt, munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, valamint
piacfelügyeletre vonatkozó kötelezettségeket miként ellenőrzik – erről a nemzeti munkaügyi
felügyeleteknek kell megfelelő tájékoztatást nyújtaniuk a tagállamukban hatáskörrel
rendelkező illetékes szervnek. Például az egyes tagállamokban az engedélyezésre vagy az
információk pontosságára és minőségére vonatkozó követelményeknek való megfeleléssel
kapcsolatos piacfelügyeletet a nemzeti munkaügyi felügyeleteken kívül más szervezetek is
végezhetik. A nemzeti munkaügyi felügyeletek csak a munkavédelmi intézkedések gyakorlati
alkalmazásáért felelnek.
1.3 A REACH-rendelet áttekintése
A REACH-rendelet a legtöbb vállalkozásra nézve kötelező, a benne foglalt kötelezettségek
köre azonban a kötelezett tevékenységeitől függően nagyban eltérhet. A REACH-rendelet a
4
szállítói lánc szereplői, például a vegyi anyagok gyártói, importőrei, szállítói és
továbbfelhasználói számára ír elő kötelezettségeket.
A REACH-rendelet minden, egy adott anyagból évente legalább egy tonnát előállító, illetve
importáló gyártó vagy importőr számára előírja, hogy az anyagot regisztrálják az Európai
Vegyianyag-ügynökségnél. Regisztrálás során dokumentációt kell benyújtani az Európai
Vegyianyag-ügynökség számára az anyag tulajdonságaival, felhasználásával és a
kockázatkezelési intézkedésekkel kapcsolatban. A REACH-rendelet a vegyi anyagok szállítói
és felhasználói számára is kötelezettségeket ír elő, elsősorban annak érdekében, hogy a
regisztráció céljából összegyűjtött információkat továbbítsák a szállítói láncban, és
alkalmazzák is a kockázatok kezelésére. A továbbfelhasználókat pedig arra kötelezi, hogy
tájékoztassák a szállítót, ha újabb információk merülnek fel a veszélyekkel kapcsolatban, és
arról, ha a kockázatkezelési intézkedések nem megfelelők.
A kötelezettségek teljesítésének menete jól szemléltethető egy vegyi anyag szállítói láncán
keresztül:
Regisztráció (előzetes regisztráció)
Szállítói lánc
Végfelhasználás
Értékelés
Engedélyezés
Korlátozás
A regisztrálással kapcsolatos kötelezettségeket a szállítói lánc csúcsán elhelyezkedő
szereplőknek kell ellátniuk: azaz az anyagok vagy keverékek uniós gyártóinak, az
anyagokat vagy keverékeket az Unióba szállító importőröknek vagy a nem uniós
gyártók egyedüli képviselőinek.
A szállítói lánc középső szakaszához tartozó szereplőknek jellemzően az a feladatuk,
hogy a biztonsági adatlapon feltüntessék és továbbítsák a biztonsággal, valamint az
egészség- és környezetvédelemmel kapcsolatos információkat. Ilyen kötelezettség
terheli a forgalmazókat és a kiskereskedőket, de akár az anyagok, keverékek vagy
árucikkek szállítóit is.
Az anyagokat vagy keverékeket ipari vagy szakmai minőségben felhasználóknak
pedig az a dolguk, hogy alkalmazzák azokat a kockázatkezelési információkat,
amelyeket az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok minimalizálása
céljából biztosítottak a számukra. Az anyagokat vagy keverékeket felhasználó üzleti
vállalkozásokat a REACH-rendelet a továbbfelhasználó elnevezéssel illeti.
A szállítói lánc fent említett szereplői lehetnek természetes vagy jogi személyek
(részvénytársaságok, partnerségek, egyéni vállalkozók, önfoglalkoztatók stb.), de a
Közösségen belül kell székhellyel rendelkezniük.
5
A vegyi anyagok továbbfelhasználói
Számos különböző típusú üzleti vállalkozás tartozik a továbbfelhasználók REACH-
rendeletben foglalt meghatározásának körébe, például az alábbiak:
készítő: az anyagokat termék előállítása céljából összekeverő személy, például
festékgyártó, aki e művelet során azonban nem hoz létre (szándékosan) új anyagot,
ipari felhasználó: az előállított termékbe be nem épülő anyagot vagy keveréket –
például segédanyagot, úgymint zsírtalanítót vagy fémmegmunkálási folyadékot – ipari
tevékenysége során felhasználó személy,
végfelhasználó: az anyagokat vagy keverékeket ipari vagy foglalkozásszerű
tevékenység során felhasználó személy (tehát nem a fogyasztó vagy a forgalmazó),
aki az anyagokat vagy keverékeket nem továbbítja a szállítói lánc alsóbb szakasza
felé, tehát vagy beépíti őket egy adott árucikkbe (lásd „árucikk-előállító”), vagy
elhasználja azokat a tevékenység során (lásd „foglalkozásszerű felhasználó”),
árucikk-előállító: az anyagokat/keverékeket az árucikkek szerves részeként azokba
beépítő végfelhasználó; az árucikkekben történő felhasználásra példa a textilszálak
festése vagy az árucikk felszínén történő alkalmazás, például a porszórás,
foglalkozásszerű felhasználó: az anyagokat foglalkozásszerűen, de nem ipari
minőségben alkalmazó felhasználók. Idetartozhatnak a kivitelezők és szolgáltatók,
például a padlóburkolók, a mobil takarítócégek, a szobafestők, az építőipari vállalatok
és így tovább,
áttöltő: az anyagokat vagy keverékeket egyik tartályból a másikba áttöltő személy;
például aeroszol-előállító,
újraimportőr: az eredetileg az Unióban gyártott és más által már regisztrált
anyagokat importáló személy (ebben az esetben az érintett személy mentesül az
anyag ismételt regisztrációjának kötelezettsége alól és továbbfelhasználónak
minősül),
egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá tartozó importőr: az egyedüli
képviselői megállapodás hatálya alá tartozó importőr az adott szállítói láncon belül –
tehát kizárólag az egyedüli képviselőt kijelölő nem uniós gyártótól származó
mennyiségek tekintetében – továbbfelhasználónak minősül. Amennyiben az érintett
importőr más, Unión kívüli letelepedett szállítóktól is importálja az anyagot, az utóbbi,
nem uniós gyártók mindegyikétől származó mennyiségeket továbbra is regisztrálnia
kell, ha azok nem jelöltek ki másik egyedüli képviselőt.
A REACH-rendelet szerinti továbbfelhasználó ezért nagymértékben különbözhet a CAD-
/CMD-irányelv értelmében felhasználónak minősülő szereplőtől. Még pontosabb
megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a fent felsorolt egyes szereplők – például a készítők,
az áttöltők, az újraimportőrök stb. – a CAD-/CMD-irányelv értelmében hagyományosan
szállítónak, nem pedig felhasználónak minősülnek.
A REACH-rendelet szerinti továbbfelhasználók fő kötelezettsége a vegyi anyagok
biztonságos alkalmazásának biztosítása. Noha ez a kötelezettségük természetesen más
munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok értelmében is fennáll, fontos
eltérések figyelhetők meg. A REACH-rendelet értelmében:
6
- a továbbfelhasználók adott körülmények között kötelesek információkat továbbítani a
szállítói lánc felsőbb szakasza felé,
- kötelezettségek vonatkoznak arra az esetre is, ha a vegyi anyagokat a regisztrálás
feltételeinek nem megfelelő vagy a szállító tanácsától eltérő módon használják fel, és
- a végfelhasználásra vonatkozó kötelezettségek a felhasználás során potenciálisan
bekövetkező, a környezetbe való kibocsátással és környezeti hatásokkal
kapcsolatosak.
A REACH-rendelet a fent ismertetett három általános szemponton kívül más jellegű
kötelezettségeket is előír a vegyipar tekintetében. A regisztrált anyagokra értékelési
kötelezettség vonatkozhat a regisztrálási dokumentációban benyújtott adatok minőségét vagy
a vizsgálati javaslatokat illetően, valamint annak tisztázása céljából, hogy a használt anyag
veszélyezteti-e az emberi egészséget vagy a környezetet. A REACH-rendelet egyes nagyon
veszélyes anyagok felhasználását is korlátozza, más, különös aggodalomra okot adó
anyagok tekintetében pedig felhasználásspecifikus engedélyezésre lehet szükség.
1.4 A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek
Mind a REACH-rendelet, mind a CAD-/CMD-irányelvek kötelezettségeket határoznak meg a
veszélyes vegyi anyagok munkahelyi felhasználása tekintetében, így a munkáltatóknak
jelenleg a kötelezettségek kétfajta csoportját kell teljesíteniük. Jóllehet a REACH-rendeletnek
és a CAD-/CMD-irányelveknek végső soron ki kell egészíteniük egymást, a követelmények
bizonyos mértékben átfedésben vannak, ezért alkalmazásuk során ellentmondások
merülhetnek fel.
A REACH-rendelet 2. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a rendelet a közösségi,
munkahellyel kapcsolatos és környezetvédelmi jogszabályok „sérelme nélkül” alkalmazandó,
a munkáltatóknak tehát mind a REACH-rendelet, mind a CAD-/CMD-irányelvek
követelményeit teljesíteniük kell. Az egyik rendszernek való megfelelés nem indokolhatja a
másiknak való meg nem felelést.
A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek azonos szemléletet képviselnek a
munkavállalók védelmét illetően, és célkitűzéseik között szerepel az emberi egészség
fokozott védelme, e célok megvalósításának módjában azonban számos különbség figyelhető
meg a rendelet és az irányelvek között:
A REACH nagyon sok területet felölel, előírásai kiterjednek a munkahelyi
egészségvédelem és biztonság, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem
területére is, a CAD-/CMD-irányelvek azonban kizárólag az első említett területre
összpontosítanak.
A CAD-/CMD-irányelvek értelmében valamennyi munkáltató köteles értékelni, hogy a
veszélyes anyagokkal végzett munka milyen kockázatokkal jár a munkavállalók
egészsége szempontjából, és meg kell határozniuk, hogy milyen ellenőrzésekre van
szükség. A REACH-rendelet ugyanakkor a szállítói lánc jóval magasabb szintjéhez (a
gyártóhoz vagy az importőrhöz) rendeli a kockázatértékelés és a szükséges
ellenőrzések meghatározásának feladatát. Ennek következtében a CAD-/CMD-
irányelvek szerinti kockázatértékelések inkább munkahely-specifikusak, míg a
REACH-rendeletben meghatározott kockázatkezelési intézkedések átfogóbb
jellegűek.
A CAD-/CMD-irányelvek a veszélyes anyagok és keverékek felhasználásával járó
valamennyi munkahelyi tevékenységet magukban foglalják, ideértve az egészségre
7
veszélyes anyagok és keverékek – például a hegesztési füstök, a fűrészpor, a
dízelmotor-kipufogógáz stb. – képződésével járó folyamatokat. A REACH-rendelet
nem vonatkozik az ilyen típusú folyamatok során képződött anyagokra és
keverékekre, és ezért nem írja elő kémiai biztonsági jelentés vagy kémiai biztonsági
értékelés (és az ezekből következő expozíciós forgatókönyvek) elkészítését.
A REACH-rendelet középpontjában az anyag áll, és a REACH szerinti
kockázatértékelések az érintett anyag szállítói láncon belüli felhasználásához
kapcsolódnak. A REACH-rendelet szerinti kockázatértékelések során feltehetőleg
nem veszik figyelembe az adott telephelyen felhasznált egyéb anyagokat és
keverékeket, illetve az egyes folyamatokban felhasznált különböző anyagok
egymásra hatását vagy egészségre gyakorolt együttes hatását. A CAD-/CMD-
irányelvek ezzel szemben jellemzően inkább a folyamatra összpontosítanak (vagy
munkahely-specifikusak); azaz a munkáltató az elvégzett folyamatot – ideértve a
meglévő ellenőrzéseket –, valamint a folyamatban felhasznált valamennyi anyagot
vizsgálja.
A REACH-rendelet 2. cikke számos anyag és keverék – például a veszélyes anyagok vagy
keverékek szállításáról szóló jogszabályokban foglalt hulladékok vagy anyagok – tekintetében
teljes mentességet biztosít. Más anyagok vagy keverékek részben mentesülnek a REACH-
rendelet hatálya alól, például az V. címben a továbbfelhasználókra vonatkozó követelmények
nem alkalmazandók, amennyiben az anyagot vagy keveréket gyógyszerkészítményekben
vagy élelmiszerekben használják fel. A REACH-rendelet IV. és V. melléklete ugyancsak
számos olyan anyagot sorol fel, amelyekre nem alkalmazandók az V. cím követelményei.
Ezek az anyagok és keverékek azonban továbbra is a CAD-/CMD-irányelvek hatálya alá
tartoznak, és esetükben kötelező a munkahelyi egészség és biztonság védelme céljából előírt
ellenőrzési intézkedések figyelembevétele.
2. A REACH-rendelet szerinti kockázatértékelés és „expozíciós forgatókönyvek”
Az anyagok REACH-rendelet szerinti regisztrálása során minden alkalommal technikai
dokumentációt kell benyújtani az Európai Vegyianyag-ügynökséghez. A legalább évi 10 tonna
mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok esetében a regisztrálással egy időben kémiai
biztonsági jelentést kell készíteni. A kémiai biztonsági jelentés a regisztrálónak az adott
anyagra vonatkozó kémiai biztonsági értékelésével – lényegében kockázatértékelésével –
kapcsolatos dokumentáció. A gyártók és az importőrök részletesen ismertetik az emberi
egészségre és a környezetre veszélyes anyag tulajdonságaival kapcsolatos információkat a
kémiai biztonsági értékelésben. A CLP-rendeletben „veszélyesként” osztályozott anyagok
esetében expozíciós és kockázatértékelést is végezni kell. Ez az úgynevezett expozíciós
forgatókönyv, amely az anyag vagy a keverék felhasználásából fakadó egészségügyi és
biztonsági kockázatok ellenőrzéséhez szükséges üzemi feltételeket és kockázatkezelési
intézkedéseket tartalmazza.
A REACH-rendeletben az emberi egészségvédelem érdekében az expozíció ellenőrzésére
szolgáló új referenciaértéket is bevezettek, ez a származtatott hatásmentes szint (DNEL). A
regisztrálók a kémiai biztonsági értékelés részeként kötelesek megállapítani a DNEL értékét.
A DNEL-értékeknek tükrözniük kell az expozíció várható útvonalait, időtartamát és
gyakoriságát, és amennyiben több expozíciós útvonal (szájon át, bőrön át vagy belégzéssel)
valószínű, valamennyi útvonal tekintetében meg kell állapítaniuk a DNEL értékét. A
különböző érintett emberi populációk (például a munkavállalók, a fogyasztók és a
környezeten keresztül a veszélynek közvetetten kitett személyek) és esetleg bizonyos
veszélyeztetett alpopulációk (például gyermekek, terhes nők) tekintetében is szükség lehet
külön DNEL-értékek megállapítására.
8
A REACH-rendelet szerinti „expozíciós forgatókönyv” pontosan meghatározza az
egészségügyi és biztonsági kockázatok megfelelő ellenőrzéséhez szükséges felhasználási
feltételeket (az üzemi feltételeket és a kockázatkezelési intézkedéseket). Az expozíciós
forgatókönyvet – az anyag szállításakor biztosított kiegészített biztonsági adatlaphoz
mellékletként csatolva – a továbbfelhasználók rendelkezésére bocsátják. A kockázatkezelési
intézkedéseket úgy kell kidolgozni, hogy a releváns DNEL-érték(ek)et be lehessen tartani. A
regisztrálók valamennyi érintett azonosított felhasználáshoz kötelesek expozíciós
forgatókönyvet készíteni. Az anyag vagy a keverék „azonosított felhasználása” olyan
felhasználás, amely a szállítói lánc valamely szereplőjének a szándékában áll, vagy amelyről
a szállítót továbbfelhasználó tájékoztatta.
Mivel a REACH-rendelet fokozatosan vezeti be a regisztrálással kapcsolatos előírásokat, az
expozíciós forgatókönyvek teljes körű bevezetésére csak 2018-ban kerül sor. Még ezt
követően is kizárólag a regisztrációköteles, regisztrálóként évente legalább 10 tonna
mennyiségben gyártott vagy behozott és veszélyesként osztályozott anyagok esetében lesz
kötelező expozíciós forgatókönyvet készíteni. Mindazonáltal, ha rendelkezésre áll ilyen
forgatókönyv, abban pontosabb tájékoztatást kell nyújtani a továbbfelhasználók számára
azokról a veszélyekről, felhasználásokról és kockázatkezelési intézkedésekről, amelyek a
CAD-/CMD-irányelvek szerinti kockázatértékelés alapjául szolgálhatnak.
Fontos, hogy ha a továbbfelhasználók kiegészített biztonsági adatlap útján jutnak a REACH-
rendelet értelmében létrehozott információkhoz, ezek alapján felül kell vizsgálniuk a meglévő
kockázatértékeléseket és ellenőrzéseket. A továbbfelhasználónak ezenkívül ellenőriznie kell,
hogy az expozíciós forgatókönyv magában foglalja-e az anyagnak a felhasználó szándéka
szerinti felhasználását, és a kockázatkezelési intézkedéseket megállapították-e.
3. A REACH-rendelet hatálya alá tartozó anyagok és keverékek
A REACH-rendelet előírja, hogy a regisztrált anyagok regisztrációs számát fel kell tüntetni a
biztonsági adatlap 1. szakaszában. Ez a szám jelzi, hogy az anyagot regisztrálták. A
regisztrációs szám megléte nem jelenti azt, hogy teljesülnek a CMD/CAD-irányelvekben az
expozíció ellenőrzésére vonatkozóan meghatározott követelmények, a kiegészített biztonsági
adatlaphoz csatolt expozíciós forgatókönyvnek az anyagra vagy keverékre vonatkozó
követelményei azonban a regisztrálás időpontjától alkalmazandók.
A (CLP-rendelet értelmében) „veszélyesként” osztályozott keverék összetevőit, valamint
rendelkezésre állásuk esetén regisztrációs számukat fel kell tüntetni a biztonsági adatlap
3. szakaszában. A REACH-rendelet értelmében a keverékek felhasználóit semmilyen további
ebből fakadó kötelezettség nem terheli.
3.1 Engedélyezés
A „különös aggodalomra okot adó anyagként” (SVHC) osztályozott – a REACH-rendelet
XIV. mellékletében felsorolt – anyagokra jellemző tulajdonságokkal bíró anyagok forgalomba
hozatalát vagy felhasználását a kötelezetteknek engedélyeztetniük kell. Ebből azonban nem
következik automatikusan, hogy végül valamennyi, ilyen tulajdonságokkal rendelkező anyag
bekerül a XIV. mellékletben található jegyzékbe és engedélykötelessé válik. Az Európai
Vegyianyag-ügynökség először előzetes jegyzéket – az úgynevezett „jelöltlistát” – tesz közzé.
A listán olyan anyagok vannak, amelyeket bizonyos felhasználás vagy felhasználások
tekintetében az Európai Vegyianyag-ügynökség, a Bizottság, illetve a tagállami illetékes
hatóságok javaslatára adott esetben engedélykötelessé kívánnak tenni. Ezeket az anyagokat
ezt követően tovább rangsorolják, és egy részük bekerül a REACH-rendelet
XIV. mellékletébe. Az eljárást megismétlik, így idővel mind a jelöltlistában, mind a
XIV. mellékletben szereplő anyagok jegyzéke bővül.
9
Ezek az anyagok és keverékek engedélykötelesek, mivel
a jelöltlista rangsorolása során engedélykötelesnek választották őket;
rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító, az 1A. és 1B. kategóriába tartozó
anyagok;
eseti alapon tudományosan igazolták, hogy a fent említett anyagokkal egyenértékű
veszélyt jelentenek az emberre vagy a környezetre, ilyenek például az endokrin
rendszert károsító anyagok; vagy
a REACH-rendelet XIII. mellékletében meghatározott kritériumok alapján
perzisztensek, bioakkumulatívak és mérgezők (PBT) vagy nagyon perzisztensek és
nagyon bioakkumulatívak (vPvB).
A REACH-rendelet 56. cikke kimondja, hogy a gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó a
mások általi felhasználás céljából nem hozhatja forgalomba, vagy saját maga nem
használhatja fel a XIV. mellékletben felsorolt anyagokat, kivéve, ha az adott anyagot
engedélyezték. A kivételeket a REACH-rendelet (az 1907/2006/EK rendelet 56. cikke)
ismerteti részletesen.
Ha a továbbfelhasználó engedélyköteles anyagot kíván felhasználni, és a szállítói lánc
felsőbb szakaszán elhelyezkedő szereplő már megszerezte a javasolt felhasználásra
vonatkozó engedélyt, a továbbfelhasználónak nem kell külön engedélyt beszereznie. Ebben
az esetben a továbbfelhasználónak értesítenie kell az Európai Vegyianyag-ügynökséget az
anyag alkalmazásáról (a 66. cikk (1) bekezdése) és biztosítania kell, hogy az anyag
alkalmazása összhangban legyen az engedély feltételeivel (az 56. cikk (2) bekezdése).
3.2 Korlátozás
A REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdése tiltja az anyagok (önmagukban, keverékben
vagy árucikkben történő) felhasználását, ha az a XVII. mellékletben foglalt korlátozás
feltételeinek nem megfelelő módon történik. A korlátozás hatálya a teljes körű (vagy közel
teljes körű) tilalomtól az egyes tevékenységekre megállapított feltételekig – például a kötelező
különleges munka- és egészségvédelmi intézkedések vagy kockázatcsökkentést célzó
intézkedések (például zárt rendszerek, zárt eljárásban való felhasználási módok vagy
alkalmazási területek) előírásáig – terjedhet. A korlátozások az árucikkekben felhasznált
anyagokra is alkalmazhatók. Lásd még a 9.6. szakaszt.
3.3 Az anyag vagy a keverék felhasználásának módja
Az expozíciós forgatókönyvnek nem megfelelő felhasználás
Lehetséges, hogy az anyag javasolt felhasználása nem felel meg az expozíciós
forgatókönyvben ismertetett feltételeknek, vagy más módon ellentétes a szállító (biztonsági
adatlapon vagy máshol közzétett) tanácsával. Ez előfordulhat az anyagok új vagy szokatlan
felhasználása esetén, mivel ezek eltérhetnek az expozíciós forgatókönyvben azonosított,
jellemző felhasználásoktól. A továbbfelhasználók számára ilyen esetben rendelkezésre álló
lehetőségekről további információk az 5.3. szakaszban olvashatók.
Nem minden anyag esetében kötelező expozíciós forgatókönyvet készíteni; a kivételek közé
tartoznak a nem regisztrációköteles anyagok, vagy a regisztrációköteles, de évi 10 tonnánál
kisebb mennyiségben gyártott vagy importált, illetve a nem „veszélyesként” osztályozott
anyagok.
10
4. Biztonsági adatlapok
A biztonsági adatlapok hasznos információkkal szolgálnak az anyagokról és a keverékekről,
ismertetik az anyag vagy a keverék veszélyeit, és tájékoztatást nyújtanak a
kockázatcsökkentési intézkedésekről, különösen a kezelésre, a tárolásra, valamint baleset
esetén a vészhelyzeti intézkedésekre vonatkozó ajánlásokról. A REACH-rendelettel
összhangban valamennyi veszélyes anyaghoz vagy keverékhez biztonsági adatlapot kell
kitölteni. A következő években a biztonsági adatlapok – expozíciós forgatókönyvek
formájában – további információkat fognak tartalmazni a biztonságos kezelésre vonatkozóan.
A REACH-rendelet arra kötelezi a veszélyes anyagok és keverékek felhasználóit, hogy
kövessék az expozíciós forgatókönyvben ismertetett kockázatkezelési intézkedésekre
vonatkozó tanácsokat, vagy válasszák ki az 5.3. szakaszban felsorolt lehetőségek egyikét.
4.1 Biztonsági adatlapot kell biztosítani a következőkhöz:
veszélyesként osztályozott anyagok és keverékek,
a környezet szempontjából perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), vagy nagyon
perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagok,
az Európai Vegyianyag-ügynökség különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistáján
a fenti két pontban említett szempontoktól eltérő okból feltüntetett anyagok,
a továbbfelhasználó/forgalmazó kérésére azok a keverékek, amelyek nem tartoznak a
veszélyeztetett keverékek osztályába, de amelyeknek legalább egy összetevője:
a nem gáznemű keverékek esetében ≥ 1 tömegszázalék, a gáznemű keverékek
esetében ≥ 0,2 tömegszázalék koncentrációban az egészségre vagy a
környezetre veszélyes anyagok osztályába tartozik,
≥ 0,1 tömegszázalék koncentrációjú PBT- vagy vPvB-anyag,
≥ 0,1 tömegszázalék koncentrációban az Európai Vegyianyag-ügynökség
különös aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó jelöltlistáján a fenti két
pontban említett szempontoktól eltérő okból feltüntetett anyag,
olyan anyag, amelyhez uniós munkahelyi expozíciós határértéket (OELV)
rendeltek.
A biztonsági adatlapnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:
annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén készült, amelyben az anyagot vagy a keveréket
forgalomba hozzák,
díjmentesen, papíron vagy elektronikus formában bocsátják rendelkezésre,
legkésőbb az első szállítás időpontjában átadják,
minden egyes alkalommal aktualizálják, ha új információ áll rendelkezésre az anyaggal
vagy a keverékkel kapcsolatos veszélyekről vagy kockázatkezelési intézkedésekről, ha
engedélyt adnak vagy tagadnak meg, vagy a REACH-rendelet értelmében korlátozást
alkalmaznak,
aktualizált, illetve felülvizsgált változatát továbbítják minden olyan szereplőnek, aki a
megelőző 12 hónapban hozzájutott az anyaghoz vagy a keverékhez;
11
az illetékes személy tölti ki,
tartalmazza az előírt 16 pontot, és minden alpont ki van töltve,
kifejezetten az adott anyagra vagy keverékre vonatkozik,
világos és érthető,
dátummal és oldalszámmal látták el.
4.2 Milyen információkat kell a biztonsági adatlapon figyelembe venni?
A REACH-rendelet kötelezi az anyag vagy a keverék felhasználóit olyan intézkedések
bevezetésére, amelyek mind az embereknek, mind a környezetnek az anyaghoz vagy a
keverékhez kapcsolódó veszélyek elleni védelmét szolgálják. Ezért fontos, hogy a munkahely
kémiai kockázatértékelésének elkészítése során figyelembe vegyék és felhasználják a
biztonsági adatlapon feltüntetett adatokat. A CAD-/CMD-irányelvek az emberek védelmét
teszik kötelezővé, ezért a munkahelyen alkalmazott anyagokkal és keverékekkel kapcsolatos
információkat valamennyi munkavállaló számára biztosítani kell, a biztonsági adatlap pedig
az ilyen anyagok és keverékek veszélyeivel, valamint a felhasználásuk során alkalmazandó
óvintézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás hasznos eszköze.
A biztonsági adatlap valamennyi szakasza kizárólag arra az anyagra vagy keverékre jellemző
információkat tartalmazza, amelyhez a biztonsági adatlap készült. (A munka- és
egészségvédelem szabályozása tekintetében legfontosabb az 1., a 2., a 4., a 7., a 8. és a 13.
szakasz, valamint az expozíciós forgatókönyvre vonatkozó melléklet).
Az 1. szakasz az anyag azonosítását és regisztrációs számát, azonosított
felhasználásait és ellenjavallt felhasználásait, a vegyi anyag szállításáért felelős
személy/vállalat kapcsolattartási adatait, valamint a vészhelyzet esetén tárcsázandó
telefonszámot tartalmazza.
A 2. szakasz az anyag vagy a keverék osztályozásának és címkézésének, valamint a
felhasználásból eredő lehetséges hatások és tünetek részletes bemutatására szolgál.
Ez elősegíti az egészségügyi és biztonsági, valamint a munkavállalók egészségét és
a környezetet érintő kockázat értékelését. Az ebben a szakaszban szereplő
információknak meg kell egyezniük a címkén található adatokkal.
A 3. szakasz a keverékben található egyes anyagokhoz fűződő veszélyekről
tájékoztat.
A 4. szakasz a baleset esetén kötelező elsősegély-nyújtási intézkedéseket
tartalmazza.
Az 5. szakasz kifejezetten az anyag vagy a keverék által előidézett tűz
megfékezésére – többek között a legmegfelelőbb oltóanyagra és védőeszközre –
vonatkozó információkat tartalmazza.
A 6. szakasz az anyag vagy a keverék véletlenszerű kibocsátása esetén
végrehajtandó intézkedéseket foglalja magában.
A 7. szakasz az anyag vagy a keverék biztonságos kezelésére és tárolására
vonatkozó részletes információkat tartalmazza. Az expozíciós forgatókönyvben
12
található eljárási paramétereket és kockázatkezelési intézkedéseket a 7. és
8. szakaszban összesítik.
A 8. szakasz az expozíció csökkentéséhez szükséges lépéseket, például a
szellőztetést és az emberi egészség védelméhez nélkülözhetetlen egyéni
védőeszközöket ismerteti részletesen.
A 9., 11. és 12. szakasz a vegyi anyag fizikai-kémiai, toxikológiai és ökológiai
tulajdonságaira vonatkozó részletes információkat tartalmazza.
A 10. szakasz a vegyi anyagok adott körülmények között történő alkalmazásakor
potenciálisan előforduló veszélyes reakciókat ismerteti részletesen.
A 13. szakasz a vegyi anyagok megfelelő ártalmatlanításának szabályait foglalja
magában.
A 14. szakasz a vegyi anyag szállításával kapcsolatosan nyújt tájékoztatást.
A 15. szakasz a kapcsolódó uniós/nemzeti jogszabályokra vonatkozó részletes
adatokat tartalmazza.
A 16. szakasz további lényeges információkat – például képzési tanácsot, a
figyelmeztető mondatok teljes szövegét stb. – tartalmaz a vegyi anyaggal
kapcsolatban.
A REACH-rendelet szerint regisztrált anyagok biztonsági adatlapjaihoz ezenkívül csatolni kell
– az ilyen anyagokat tartalmazó keverékek esetében pedig csatolni lehet – az évi 10 tonnánál
nagyobb mennyiségben regisztrált veszélyes anyagokra vonatkozó, minden kötelező
kockázatkezelési intézkedést magukban foglaló expozíciós forgatókönyveket.
4.3 Mely adatokat kell a felügyelőnek ellenőriznie a biztonsági adatlapon?
A felügyelőknek ellenőrizniük kell, hogy a biztonsági adatlapon szereplő információkat a
munkahelyi kockázatértékelés elvégzése céljából értékelték-e.
Gondoskodniuk kell arról, hogy a munkavállalókat tájékoztassák az általuk felhasznált
anyaghoz vagy keverékhez kapcsolódó kockázatkezelési intézkedésekről.
Ellenőrizniük kell, hogy a biztonsági adatlapok a vegyi anyagnak kitett valamennyi
személy számára hozzáférhetők-e.
Biztosítaniuk kell, hogy a biztonsági adatlapok összhangban legyenek a REACH-rendelet
(453/2010/EU rendelet által aktualizált) II. mellékletével, valamint azt is, hogy az anyag
vagy a keverék címkéjén szereplő részletes adatok megegyezzenek a biztonsági adatlap
2. szakaszában foglalt adatokkal.
Biztosítaniuk kell, hogy a biztonsági adatlap kifejezetten a szállított anyagra vagy
keverékre vonatkozzon, és ne általános érvényű legyen – ugyanakkor a vegyi anyagok
egy adott csoportjához (például különböző színű festékekhez) tartozhat egy biztonsági
adatlap is, amennyiben ezen anyagok használata azonos veszélyekkel jár.
Ellenőrizniük kell, hogy a biztonsági adatlap dátumát, valamint a felülvizsgálatok dátumait
és részletes adatait feltüntették-e a 16. szakaszban vagy máshol.
13
A keverékek biztonsági adatlapjait ellenőrző felügyelőknek ezenkívül ellenőrizniük kell,
hogy az összetevőkhöz tartozó kiegészített biztonsági adatlapokat értékelték-e és
figyelembe vették-e a keverék biztonsági adatlapjának összeállítása során.
Ellenőrizniük kell azt is, hogy a biztonsági adatlap megfelel-e a CLP-rendelet
IV. mellékletében foglalt előírásoknak.
4.4 Az egyes szimbólumok jelentése
Az anyagok és keverékek osztályozására és címkézésére vonatkozó részletes adatok a
biztonsági adatlapok 2. szakaszában találhatók. 2012. december 1-je óta valamennyi anyag
osztályozását és címkézését az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és
csomagolásáról szóló 1272/2008/EK uniós rendeletnek megfelelően kell elvégezni, ezért új
piktogramokat, figyelmeztetéseket, figyelmeztető mondatokat és óvintézkedésekre vonatkozó
mondatokat kell feltüntetni a 2. szakaszban. 2015. június 1-jéig a 67/548/EGK rendelet
szerinti osztályozást is fel kell tüntetni a 2. szakaszban.
A keverékeket 2015. június 1-jéig (amennyiben a CLP-rendelet önkéntes alapon nem
alkalmazzák már korábban) továbbra is az Unió veszélyes készítményekről szóló irányelve
(1999/45/EK) szerint, azt követően pedig a CLP-rendelet szerint kell osztályozni.
2012. december 1-jétől valamennyi biztonsági adatlapnak meg kell felelnie a 453/2010/EU
rendelet I. mellékletének. 2015. június 1-jétől valamennyi biztonsági adatlapot a
453/2010/EU rendelet II. mellékletével összhangban kell elkészíteni; e követelmény alól
azonban azok a keverékek 2017. június 1-jéig felmentést kapnak, amelyeket 2015. június 1.
előtt már az I. melléklet előírásainak megfelelő formában forgalomba hoztak.
Meglévő
A veszély megjelölése és a hozzá
tartozó szimbólum (67/548/EGK
irányelv)
Új
Figyelmeztetések és a hozzájuk
tartozó piktogramok (1272/2008/EK,
CLP rendelet alapján)
Robbanásveszély (E)
„Veszély” vagy „Figyelem!”
Rendkívül vagy fokozottan
tűzveszélyes
„Veszély” vagy „Figyelem!”
Oxidáló hatású
14
„Veszély” vagy „Figyelem!”
Maró hatású
„Veszély” vagy „Figyelem!”
„Nagyon mérgező” vagy „Mérgező”
Veszély
„Ártalmas” vagy „Irritatív”
Figyelem!
„Ártalmas” vagy „Mérgező”
Veszély
Környezetre veszélyes
Figyelem!
5. Expozíciós forgatókönyv
5.1 A biztonsági adatlap tartalma
Az expozíciós forgatókönyv mindazon feltételek és körülmények leírása, amely között az
anyagot gyártják, illetve felhasználják (a teljes életciklust figyelembe véve), ideértve annak
leírását is, hogy a gyártó vagy az importőr milyen intézkedéseket hoz a humán és környezeti
15
expozíció kezelésére, illetve milyen ajánlásokat tesz a továbbfelhasználó számára e
tekintetben (ideértve mind az üzemi feltételeket, mind a kockázatkezelési intézkedéseket).
Ezenkívül az emberek (a munkavállalók és adott esetben a fogyasztók) és a környezet
expozíciós szintjeinek becsült értékeit is tartalmazza, amelyekről a felhasználók a
továbbfelhasználóknak szóló iránymutatásokból http://echa.europa.eu/ tájékozódhatnak.
Keverékek esetében nem kötelező expozíciós forgatókönyvet készíteni.
A biztonsági adatlap és az expozíciós forgatókönyv együtt hasznos információkkal szolgál a
munkahelyi kockázatértékelés elvégzéséhez, különösen az alábbi tevékenységek során:
a kockázatok azonosítása;
a kockázatkezelési intézkedések meghatározása;
a kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának ellenőrzése.
A 8. szakasz és a biztonsági adatlaphoz mellékletként csatolt expozíciós forgatókönyv
további tájékoztatást nyújt egyebek mellett a biztonsági intézkedések várható
hatékonyságáról. Ezt az információt figyelembe kell venni a kockázatértékeléshez tartozó
kockázatkezelési intézkedések – többek között cselekvési tervek – kidolgozása vagy
felülvizsgálata során.
A biztonsági adatlap 7. és 8. szakaszában („Kezelés és tárolás”, illetve „Az expozíció
ellenőrzésére/egyéni védelemre irányuló intézkedések”) kockázatkezelési intézkedések
szerepelnek. A küszöbértékek és a DNEL (származtatott hatásmentes szint vagy a gyártó
által származtatott, egészségkárosodást nem okozó dózis) értékei a 8.1. szakaszban
találhatók. A felhasználóknak alkalmazniuk kell ezeket saját üzemi feltételeik kialakítása
során, meglévő kockázatkezelési intézkedéseiket pedig felül kell vizsgálniuk a biztonsági
adatlapon szereplő azonosított felhasználások alapján. További információk a „How
downstream users can handle exposure scenarios – practical Guide 13” (Az expozíciós
forgatókönyvek alkalmazásáról továbbfelhasználóknak – 13. gyakorlati útmutató) című
dokumentumban
http://echa.europa.eu/documents/10162/13655/du_practical_guide_13_en.pdf találhatók.
A felhasználónak a biztonsági adatlap 1.2. szakaszában („Az anyag vagy keverék
felhasználása”), valamint az expozíciós forgatókönyvben foglalt információk alapján
ellenőriznie kell, hogy saját felhasználása szerepel-e az expozíciós forgatókönyvben, és hogy
hasznosítani tudja-e a biztonsági adatlapon vagy az expozíciós forgatókönyvben ismertetett
kockázatkezelési intézkedéseket saját munkahelyi kockázatértékelésének elvégzése során.
Az expozíciós forgatókönyv vonatkozhat a felhasználó saját felhasználási céljára attól
függetlenül, hogy a forgatókönyvben nem említik kifejezetten ezt a felhasználási célt. A
felhasználónak minden esetben ellenőriznie kell, hogy felhasználási feltételek megegyeznek-
e az expozíciós forgatókönyvben említett felhasználási feltételeknek, illetve hasonlítanak-e
azokra. Kétség esetén a felhasználónak kapcsolatba kell lépnie a regisztrálóval, és szükség
esetén az ECHA „Guideline for downstream users” (Továbbfelhasználóknak szóló útmutató)
dokumentumából ki kell keresni a megfelelő információkat.
http://echa.europa.eu/documents/10162/13643/sds_en.pdf
Az expozíciós forgatókönyvben szereplő felhasználási feltételeket az expozíció szintjét
meghatározó számos változó (például a felhasznált anyag mennyisége, a koncentráció, a
hőmérséklet, az alkalmazási gyakoriság) írja le. Az expozíció szintjének megállapításához
alkalmazott változók az expozíciós értékelés során alkalmazott modellektől függően
16
eltérhetnek egymástól. Idetartoznak a kockázatkezelési intézkedések is. A legegyszerűbb
helyzet az, amikor az ismertetett expozíciós forgatókönyvben foglalt valamennyi felhasználási
feltétel megegyezik a felhasználó saját felhasználásának feltételeivel.
Ha a felhasználó feltételeinek némelyike eltér az expozíciós forgatókönyvben foglaltaktól, a
felhasználás továbbra is megfelelhet az expozíciós forgatókönyv feltételeinek. Egyes
változókat adott esetben ellensúlyozhatnak más változók. Az egyedi paraméterek
megváltoztatásának lehetősége a „skálázás”, amelyet az expozíciós forgatókönyv is részben
magában foglal, és a továbbfelhasználóknak szóló ECHA-útmutató ismertet.
5.2 Kockázatkezelési intézkedések
Ha a felhasználók a REACH-rendelet bármely kockázatkezelési intézkedéséről megállapítják,
hogy nem megfelelő, munkahelyi kockázatértékelésükben rögzíteni kell ennek okait, és a
felhasználóknak értesíteniük kell szállítóikat. A felügyelőknek a felhasználónál és a szállítónál
is ellenőrizniük kell, hogy ez megtörtént.
5.3 Megfelelés az expozíciós forgatókönyvben nem szereplő felhasználás esetén
Ha az expozíciós forgatókönyv az adott felhasználást nem foglalja magában, számos
lehetőség áll rendelkezésre:
Összhangba kell hozni a felhasználást az expozíciós forgatókönyv előírásaival,
például az abban ismertetett ellenőrzési intézkedések alkalmazásával; ennek során a
továbbfelhasználónak felül kell vizsgálnia a CAD-/CMD-irányelvekben előírt
kockázatértékelést, és biztosítania kell, hogy a felhasználás során megfelelően
ellenőrizzék az expozíciót.
A továbbfelhasználó továbbíthatja a szállító számára az expozíciós forgatókönyv
kidolgozásához szükséges lényeges információkat, valamint felkérheti a szállítót,
hogy felhasználását tegye „azonosított felhasználássá”, és dolgozzon ki hozzá
expozíciós forgatókönyvet. Időközben a továbbfelhasználónak a CAD-/CMD-
irányelvek szerinti kockázatértékelése alapján intézkedéseket kell kiválasztania. A
39. cikk hat, illetve tizenkét hónapos határidőt irányoz elő a továbbfelhasználóknak a
37. és 38. cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése tekintetében. A
továbbfelhasználók ez idő alatt folytathatják tevékenységüket. A szállító köteles
1 hónapon belül azonosítani a felhasználást (a 37. cikk (3) bekezdése).
Olyan másik szállítót kell választani, akinek expozíciós forgatókönyve magában
foglalja az érintett felhasználó általi felhasználást.
Saját kémiai biztonsági értékelést kell kidolgozni (a REACH-rendelet 37. cikkének
(4) bekezdése rendelkezik arról, hogy mikor köteles a továbbfelhasználó kémiai
biztonsági jelentést kidolgozni, vagy hogy alkalmazható-e mentesség) és ez alapján
meghatározzák az ellenőrzési intézkedéseket. Amennyiben a REACH-rendelet
értelmében nem kell kémiai biztonsági jelentést készíteni, a továbbfelhasználók az
egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok (CAD-/CMD-irányelvek) értelmében
továbbra is kötelesek saját kockázatértékelésük alapján ellenőrzési intézkedéseket
elfogadni.
Be kell szüntetni az anyag vagy a keverék felhasználását.
Előfordulhat, hogy az adott anyag vagy keverék esetében nem áll rendelkezésre expozíciós
forgatókönyv, például azért, mert az anyagot vagy a keveréket még nem regisztrálták, nem
volt szükség kémiai biztonsági értékelésre, vagy a keverékek esetében nem kötelező ilyen
17
forgatókönyvet készíteni. Ezekben az esetekben az anyag vagy a keverék felhasználójának
saját kockázatértékelése alapján kell intézkedéseket meghatároznia. Fontos, hogy a
biztonsági adatlapon szereplő információkat beépítsék a kockázatértékelésbe, és a
kockázatkezelési intézkedések kiválasztása során figyelembe vegyék a 7. és 8. szakaszban
foglalt információkat.
5.4 Felügyelői fellépés abban az esetben, ha a továbbfelhasználó az adott
felhasználást nem alkalmazza
Az expozíciós forgatókönyv végrehajtásának határideje minden anyag és minden szállító
tekintetében a regisztrációs számot és az expozíciós forgatókönyvet tartalmazó kiegészített
biztonsági adatlap kézhezvételétől számított 12 hónap. A felhasználásnak mindig
biztonságosnak kell lennie a felhasználók kockázatértékelésében meghatározott ellenőrzési
intézkedéseknek megfelelően.
6. Kockázatértékelés
A CAD- és a CMD-irányelv kötelezi a munkáltatókat, hogy végezzék el a munkavállalók
biztonságát és egészségét érintő, a veszélyes anyagokkal végzett munkával járó kockázatok
megfelelő és kielégítő értékelését. Az egészségre káros anyagoknak való expozíció
megelőzése a CAD-/CMD-irányelvek alapvető követelménye. Ha egy anyagot helyettesíteni
kívánnak, több tényező mellett a javasolt helyettesítő anyag esetleges ártalmas hatásait is
figyelembe kell venni. A REACH-rendelet értelmében ebben az esetben a javasolt
helyettesítő anyag által előidézett környezeti kockázatokat is szem előtt kell tartani.
A CAD-/CMD-irányelvek értelmében a kockázatértékelés során a kötelezetteknek figyelembe
kell venniük a szállítójuk által az egészségügyi hatásokkal kapcsolatban megadott adatokat,
köztük a kapcsolódó biztonsági adatlapon szereplő információkat is. A REACH-rendelet
37. cikkének (5) bekezdése erre a kötelezettségre épül, és kimondja, hogy valamennyi
továbbfelhasználó köteles megfelelő intézkedéseket meghatározni és alkalmazni a következő
dokumentumok valamelyikében meghatározott kockázatok megfelelő ellenőrzésére:
a részükre átadott biztonsági adatlapok (a biztonsági adatlapot nem igénylő anyagok
esetében az anyaggal együtt átadott kockázatkezelési intézkedésekre vonatkozó
bármely más információ); vagy
a saját maguk végezte kémiai biztonsági értékelés, amennyiben kötelesek ilyet
készíteni.
Ezt a kötelezettséget csak a „megfelelő” kockázatkezelési intézkedések erejéig kell
végrehajtani, ami azt feltételezi, hogy az intézkedéseket értékelik. Ha a továbbfelhasználó
úgy dönt, hogy egyes kockázatkezelési intézkedések nem megfelelők, érvelését a
kockázatértékelésére történő hivatkozással tudnia kell igazolni és indokolni. A
továbbfelhasználók kockázatértékelésükben kötelesek dokumentálni és megindokolni minden
olyan döntést, amely alapján elvetik a REACH-rendeletnek megfelelő, a biztonsági adatlapon
részletesen ismertetett kockázatkezelési intézkedések alkalmazását. A
továbbfelhasználóknak a REACH-rendelet 34. cikke értelmében ezenkívül tájékoztatniuk kell
szállítójukat a biztonsági adatlapon szereplő minden olyan információról, amely
megkérdőjelezheti a kockázatkezelési intézkedések megfelelőségét.
18
7. Ellenőrzési intézkedések (a REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek)
A REACH-rendeletben előírt kockázatkezelési intézkedések kötelező alkalmazásán felül a
továbbfelhasználóknak arról is gondoskodniuk kell, hogy ezek az intézkedések hatékonyak
legyenek. Amikor a felhasználók a kötelezettek által meghatározott intézkedéseket
alkalmazzák/végrehajtják, igazolniuk kell, hogy figyelembe vették az alábbiakat:
A REACH-rendelet 60. cikkének (10) bekezdése, amelynek értelmében az engedély
jogosultja köteles biztosítani, hogy az expozíció szintjét az engedélyezés feltételeitől
függetlenül „a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb szintre
csökkentsék”.
A CAD-/CMD-irányelvekkel összefüggésben meghatározott munkahelyi expozíciós
határértékeket (OELV) továbbra is be kell tartani. A REACH-rendeletben
meghatározott valamennyi kockázatértékelési intézkedés egyetlen forgatókönyvön
belüli alkalmazása lényegében az OELV érték teljesítését eredményezi. Mivel a
származtatott hatásmentes szint értékeinek meghatározása folyamata óvatosabb
megközelítésen alapul, mint néhány nemzeti munkahelyi expozíciós határértéké, a
DNEL szigorúbb védelmet jelenthet. A keverékekhez azonban nem minden esetben
biztosítanak expozíciós forgatókönyvet, és a továbbfelhasználók sem feltétlenül
hajtják végre a REACH-rendeletben foglalt valamennyi kockázatkezelési intézkedést.
A CAD-/CMD-irányelvekben további követelmények találhatók a rákkeltő és mutagén
anyagok felhasználására vonatkozóan. Ilyen anyagok felhasználása esetén a lehető
legalacsonyabb szintre kell csökkenteni az expozíciót, még akkor is, ha ez a
követelményszint szigorúbb az expozíciós forgatókönyvben meghatározott szintnél. A
rákkeltő anyagok és mutagének azonban a REACH-rendelet értelmében
engedélykötelesek is lehetnek, ebben az esetben pedig az engedélyezési feltételeket
még szigorúbban határozhatják meg.
A CAD-/CMD-irányelvekben a légzőszervi szenzibilizáló anyagok felhasználására
vonatkozóan is vannak további követelmények, amelyek értelmében ilyen esetben a
lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni az expozíciót.
7.1 Helyettesítés
A REACH-rendelet szerinti regisztrálás nem foglalja magában a helyettesítés lehetőségeinek
vizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató/továbbfelhasználó maga köteles megvizsgálni
és végrehajtani a nem ártalmas vagy kevésbé ártalmas anyaggal történő helyettesítés
lehetőségeit a CAD-/CMD-irányelvek alkalmazásában. Ha csak lehetőség van a veszélyes
anyag helyettesítésére, a munkáltató a CAD-/CMD-irányelvek értelmében köteles erre az
általános kockázat csökkentése céljából.
7.2 Eltérő ellenőrzési intézkedések
Önmagában az a tény, hogy a továbbfelhasználó megvalósította az ellenőrzés CAD-/CMD-
irányelvekben előírt megfelelő szintjét, nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatja a
REACH-rendelet követelményeit. A továbbfelhasználók azonban igazolhatják, hogy meglévő
ellenőrzési intézkedéseik azonos szintű biztonságot eredményeznek, és a REACH-rendelet
szerinti ellenőrzések nem megfelelők számukra. Erre vonatkozó álláspontjukat a saját
kockázatértékelésükre hivatkozva kell indokolniuk.
Előfordulhat, hogy a továbbfelhasználókat emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos körülmények
esetén mindenképpen készíteniük kell kémiai biztonsági jelentést (az expozíciós
19
forgatókönyvben ismertetett feltételeknek nem megfelelő felhasználások vagy a szállító
tanácsával ellentétes felhasználások esetén).
7.3 Műszaki ellenőrzések
A CAD-/CMD-irányelvek rendelkezései szerint a munkáltatók első és legfontosabb
kötelezettsége, hogy megelőzzék, vagy ha ez nem lehetséges, legalább megfelelően
ellenőrizzék az expozíciót. Ehhez a munkáltatóknak először azt kell megvizsgálniuk, hogy
kevésbé veszélyes anyagokkal történő helyettesítéssel elkerülhetik-e a veszélyes anyag
alkalmazását.
Amennyiben nincs lehetőség helyettesítésre, műszaki intézkedésekkel kell biztosítaniuk a
megfelelő ellenőrzést, amihez a felhasználóknak figyelembe kell venniük a műszaki
ellenőrzési hierarchiát a teljesen zárt helyiségektől a megfelelő szellőztetésre irányuló
intézkedések biztosításáig. Annak értékelése, hogy az ellenőrzés elfogadható szintjét a
hierarchia mely pontján sikerül majd megvalósítani, a biztonsági adatlaphoz csatolt
expozíciós forgatókönyvtől és a felhasználó saját kockázatértékelésétől függ.
7.4 Egyéni védőeszköz alkalmazása
Amennyiben kockázatkezelési intézkedésekre van szükség a kockázatok minimalizáláshoz,
azokat a kémiai biztonsági értékelés során a biztonsági adatlapon és az expozíciós
forgatókönyvben pontosan meg kell határozni, és közölni kell a továbbfelhasználókkal.
A biztonsági adatlap a 8. szakasz előírásainak megfelelően kizárólag egy adott anyagra vagy
keverékre jellemző kockázatok tekintetében megfelelő egyéni védőeszközökre – például az
egyéni védőeszköz anyagának megfelelő típusára vagy a felhasználás maximális idejére –
vonatkozó információkat tartalmaz. Az egyéni védőeszközök tisztítására, karbantartására és
tárolása vonatkozó információk az egyéni védőeszközök szállítójától és a CAD-/CMD-
irányelvek azon követelményeiből származnak, amelyek az egyéni védőeszközök
karbantartását is magában foglaló ellenőrzési intézkedéseket határoznak meg. A
munkáltatóknak ezenkívül figyelembe kell venniük a saját üzleti tevékenységük keretében
történő felhasználás konkrét körülményeit (például a kifejezetten a saját tevékenységük során
alkalmazott keverékek megfelelését), valamint a munkavállalók személyes preferenciáit és
alkalmasságát. Hangsúlyozni kell, hogy az egyéni védőeszköz a CAD-/CMD-irányelveknek
megfelelő ellenőrzési hierarchiában a legvégső megoldás, és amennyiben a biztonsági
adatlapon a biztonság szintjénél egyéni védőeszköz használatát tüntetik fel, a munkáltatónak
továbbra is meg kell vizsgálnia, hogy alkalmazhatók-e a hierarchia magasabb szintjeihez
tartozó ellenőrzési intézkedések.
8. OELV-k és DNEL-ek
Az expozíciós forgatókönyvet általában azért készítik el, hogy az emberi expozíció becsült
mértéke alacsonyabb legyen, mint a kapcsolódó DNEL-érték. Azoknak a munkáltatóknak,
akik részére biztosítottak expozíciós forgatókönyvet, elsőként ellenőrizniük kell, hogy az eltér-
e a munkahelyi expozíciós határértéktől. A kockázatkezelési intézkedések hatékonysága
emellett függ az üzemi körülményektől és a műszaki állapottól (például az elszívórendszer
műszaki állapotától) is. A kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának megállapítása
céljából szükség esetén mérésekkel vagy megfelelő becsült kvantitatív értékkel kell
meghatározni az expozíció szintjét. A nemzeti munkahelyi expozíciós határértéket azonban
egyik esetben sem szabad túllépni.
Az expozíciós forgatókönyvben javasolt intézkedések elégségesek a DNEL-értékeknek való
megfeleléshez. Ha teljesülnek az expozíciós forgatókönyvben ismertetett feltételek, akkor a
20
(műszaki) intézkedések hatékonynak tekinthetők. Ezt üzemi szinten ellenőrizni és biztosítani
kell.
A REACH-rendelet szerint a biztonsági adatlapon szereplő kockázatkezelési intézkedéseknek
szavatolniuk kell, hogy az üzemi értékek nem haladják meg a DNEL-értékeket. Ez azonban
nem mentesíti a munkáltatót azon kötelezettsége alól, hogy a CAD-/CMD-irányelvekben előírt
módon ellenőrizze a kockázatkezelési intézkedések hatékonyságát. A szellőztetés
hatékonysága például az ágazatra jellemző sajátos körülményektől függ.
9. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák
Lásd az 1. függelékben a REACH-rendeletben és a CAD-/CMD-irányelvekben foglalt
kötelezettségek összehasonlításának folyamatábráját.
9.1 A regisztrációval kapcsolatos megfelelési problémák jellemzően az alábbiak
lehetnek:
- az anyagok évi legalább egy tonna mennyiségben történő gyártása/behozatala
érvényes regisztráció vagy előzetes regisztráció nélkül, például azért, mert a
kötelezett korábban nem hallott a REACH-rendeletről, vagy nem intézkedett
időben,
- érvénytelen előzetes regisztrálás, például amiatt, hogy hiba történt az előzetes
regisztrálás során (például elírták az anyag nevét), vagy hogy az előzetesen
regisztrált anyag nem jogosult előzetes regisztrációra,
- olyan anyagok gyártása/behozatala, amelyeket előzetesen regisztráltak ugyan, de
regisztrálásukra a megfelelő regisztrációs határidőn belül nem került sor,
- helytelen vagy hiányos adatokat tartalmazó regisztrálási kérelmek,
- olyan importőrök, akik állítólag egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá
tartoznak, de ezt nem tudják a szükséges dokumentumokkal igazolni,
- az intermedierekre benyújtott olyan „könnyített” regisztrálási kérelmek, amelyek
esetében az anyag nem megfelelő, például azért, mert nem tartozik az intermedier
meghatározásának körébe, vagy mert kezelésére és felhasználására nem
szigorúan ellenőrzött feltételek mellett kerül sor,
- a benyújtott, de – például a veszélyekkel kapcsolatos új információk megadásával,
illetve a gyártott vagy behozott mennyiség növekedését követően – nem aktualizált
regisztrálási kérelmek.
9.2 A szállítói lánchoz kapcsolódó kötelezettségekről nyújtott tájékoztatás
Ismét hangsúlyozzuk, hogy mind a szállítói lánc alsóbb, mind felsőbb szakasza felé irányuló
tájékoztatás kritikus jelentőségű a REACH-rendelet sikeres végrehajtása tekintetében. Évek
óta végzik a biztonsági adatlapok ellenőrzését, ez tehát nem új feladat a nemzeti munkaügyi
felügyelők számára. Újdonságot jelentenek ugyanakkor a biztonsági adatlapokhoz
mellékletként csatolandó expozíciós forgatókönyvekre vonatkozó követelmények, a
biztonsági adatlapot nem igénylő esetekre vonatkozó tájékoztatási követelmények, az
árucikkekben található, különös aggodalomra okot adó anyagokra vonatkozó adatok és egyes
körülmények között a szállítói lánc felsőbb szakasza felé irányuló tájékoztatási kötelezettség.
21
A biztonsági adatlapokkal kapcsolatos, jellemző megfelelési problémák többek között az
alábbiak lehetnek:
- a kockázatkezelési intézkedések nem kellően részletesek (különösen a biztonsági
adatlap 7. és 8. szakaszában),
- olyan szállítók, akik mások biztonsági adatlapjait a sajátjuknak adják ki,
- nem adják át a biztonsági adatlapokat automatikusan minden vásárlónak, tehát
kizárólag kérésre történik az átadás, vagy csak egy honlapon teszik az adatlapokat
közzé stb.,
- az anyag vagy a keverék egészének vagy a keverék összetevőinek helytelen
veszélyességi osztályozása. Vegye figyelembe, hogy a CLP-rendelet
VI. mellékletében szereplő anyagok közül számos anyag rendelkezik uniós szinten
harmonizált osztályozással, amely megtekinthető az ECHA honlapján található
osztályozási és címkézési jegyzékben,
- egy másik ország számára készült biztonsági adatlapot adnak át, ami szabályozási
vagy más szempontból – például a munkahelyi expozíciós határértékek, a
vészhelyzeti kapcsolattartási adatok stb. tekintetében – gyakran nem megfelelő
tájékoztatáshoz vezet,
- üresen hagyott vagy hiányosan kitöltött szakaszok,
- formai hibák, például a szakaszok helytelen sorrendje, a felülvizsgálati számok vagy
dátumok feltüntetésének elmulasztása stb., és
- keverékek esetében az összetevők helyes azonosításának – például a megfelelő
kémiai név, az EK-szám, a CAS-szám stb. megadásának – elmulasztása.
9.3 A felhasználáshoz kapcsolódó kötelezettségek
A REACH-rendelet a fő feladatokat a gyártók és az importőrök számára jelöli ki – idetartozik
például az adatok gyűjtése és értékelése, valamint a továbbfelhasználóknak a biztonsági
adatlapok és az expozíciós forgatókönyvek útján a felhasználással kapcsolatban történő
tájékoztatása. A vegyi anyagok ellenőrzéséről szóló korábbi jogszabályoktól eltérően
azonban a REACH-rendelet előírja a továbbfelhasználók számára, hogy vagy ezeket a
kockázatkezelési intézkedéseket hajtsák végre, vagy maguk határozzanak meg ilyeneket. Ez
elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a regisztrálás és az értékelés során szerzett, és a
szállítói láncban továbbított információkat eredményesen a kockázatok ellenőrzésének
szolgálatába állítsák, azaz a REACH-rendelet által létrehozott rendszer a gyakorlatban is
megvalósuljon.
9.4 Az értékeléssel kapcsolatos kötelezettségek
A REACH-rendelet értelmében a regisztrálási dokumentációkra értékelési kötelezettség
vonatkozhat. Az „értékelés” számos különböző eljárást jelöl, amelyekkel ellenőrizhető a
regisztráció során megadott adatok pontossága és minősége. Ezek az eljárások jórészt az
Európai Vegyianyag-ügynökség és a tagállami illetékes hatóságok hatáskörébe tartoznak,
ezért ebben a tekintetben ez az útmutató további információkkal nem szolgál. Az értékelési
eljárásokkal összefüggésben azonban felmerül néhány számon kérhető kötelezettség:
22
a vizsgálati javaslatoknak a dokumentáció értékelése során történő áttekintését
követően a regisztrálóknak vagy továbbfelhasználóknak kiegészítő információkat kell
benyújtaniuk az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a 40. cikk (4) bekezdése),
a regisztrálási dokumentáció megfelelőségével kapcsolatos értékelést követően
kérésre helyesbíteni, illetve pótolni kell a nem megfelelő vagy hiányzó információkat,
és be kell őket nyújtani az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a 41. cikk
(4) bekezdése),
az anyag tagállami illetékes hatóságok által végzett értékelésének alátámasztása
céljából kiegészítő információkat kell benyújtani az Európai Vegyianyag-
ügynökséghez (a 46. cikk (2) bekezdése),
a tagállami illetékes hatóságok kérésére a telephelyen elkülönített intermedierek
tekintetében azonosított kockázatokkal kapcsolatban kiegészítő információkat kell
benyújtani e hatóságokhoz (a 49. cikk a) pontja), és
a regisztráló által már nem gyártott vagy behozott, az emberi egészség vagy a
környezet védelme szempontjából azonban továbbra is komoly kockázatot jelentő
anyagokkal kapcsolatban kiegészítő információkat kell benyújtani az Európai
Vegyianyag-ügynökséghez (az 50. cikk (4) bekezdése).
9.5 Az engedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségek
Az engedélyezéssel kapcsolatos részletes információk a 3.1. szakaszban találhatók.
Az engedélyezéssel kapcsolatban számon kérhető kötelezettségek a következők:
A gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó – az engedélyezési kötelezettség alóli
mentesség eseteinek kivételével – köteles engedélyt szerezni a XIV. mellékletben
felsorolt anyagok forgalomba hozatala vagy felhasználása előtt (az 56. cikk
(1) bekezdése). Az általános jelleggel alkalmazandó anyagok esetében nem létezik
átfogó engedélyezés. Ehelyett az anyagot forgalmazó vagy felhasználó vállalatoknak
a konkrét felhasználásra vonatkozóan kell engedély iránti kérelmet benyújtaniuk.
Ahhoz, hogy az engedély érvényes maradjon, a kötelezetteknek valamennyi
engedélyezési feltételt teljesíteniük kell.
A továbbfelhasználónak nincs szüksége engedélyre, ha a szállítói lánc felsőbb
szakaszához tartozó kötelezett már rendelkezik az érintett továbbfelhasználó
felhasználását is magában foglaló engedéllyel, feltéve, hogy az anyag felhasználása
megfelel az adott engedély valamennyi feltételének (az 56. cikk (2) bekezdése), és a
továbbfelhasználó értesítette az Európai Vegyianyag-ügynökséget saját
felhasználásáról (a 66. cikk (1) bekezdése).
Az engedély jogosultjai kötelesek biztosítani, hogy az expozíció szintjét az
engedélyezés feltételeitől függetlenül a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges
legalacsonyabb szintre csökkentsék (a 60. cikk (10) bekezdése).
Az engedélyek jogosultjainak, csakúgy mint a továbbfelhasználóknak – ideértve
azokat is, akik az anyagot keverékben használják fel – fel kell tüntetniük az
engedélyszámot a termék címkéjén az anyag (vagy az anyagot tartalmazó keverék)
engedélyezett felhasználás céljából történő forgalomba hozatala előtt (65. cikk).
23
9.6 Korlátozás
A REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdése tiltja az anyag (önmagában, keverékben
vagy árucikkben történő) felhasználását, ha az nem felel meg a XVII. mellékletben foglalt
korlátozás feltételeinek. E korlátozás hatálya a teljes körű (vagy közel teljes körű) tilalomtól az
egyes tevékenységekre, folyamatokra vagy alkalmazásokra megállapított feltételekig
terjedhet. Korlátozások valamennyi anyagra, többek között a regisztrálást nem igénylő
anyagokat is vonatkozhatnak.
A XVII. mellékletet időről időre új vagy módosított korlátozásokkal aktualizálják, a
felügyelőknek tehát a XVII. melléklet legfrissebb változatából kell tájékozódniuk a hatályos
korlátozásokra vonatkozó teljes körű információkról. Korlátozott anyagok például az alábbiak:
- azbeszt,
- benzol,
- a festékben felhasznált ólomkarbonátok és ólomszulfátok,
- egyes termékekben vagy alkalmazásokban felhasznált higany- és arzénvegyületek,
- a lakossági értékesítésre szánt anyagokban vagy keverékekben található rákkeltő,
mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok (1. és 2. kategória),
- a faanyagok kezelésére szánt kreozot (és a kreozottal kezelt fa),
- a cementben található króm(VI) vegyületek,
- a gumiabroncsok előállításához használt lágyító olajokban található poliaromás
szénhidrogének (és az ilyen anyagokat tartalmazó lágyító olaj felhasználásával
készült gumiabroncsok).
9.7 A REACH-rendelethez kapcsolódó további kötelezettségek
Az alábbiakban a REACH-rendeletben foglalt, valamennyi kötelezettre általánosan
alkalmazandó követelmények olvashatók.
• Az információhoz való hozzáférés: a 35. cikk kimondja, hogy a munkáltatónak
elérhetővé kell tennie a munkavállalók és képviselőik számára a 31. és a 32. cikkel
(azaz a biztonsági adatlapokkal és a szállító által rendelkezésre bocsátott egyéb
információkkal) összhangban az olyan anyagokra vagy keverékekre vonatkozóan
biztosított információkat, amelyeket munkájuk során felhasználnak, vagy amelyek
veszélyeinek ki lehetnek téve.
• Az információk megőrzése: a 36. cikk értelmében minden gyártó, importőr,
továbbfelhasználó vagy forgalmazó köteles összegyűjteni a REACH-rendelet szerinti
kötelezettségei végrehajtásához szükséges információkat, és ezeket az anyagnak
vagy a keveréknek az általa utoljára történő gyártását, behozatalát, szállítását vagy
felhasználását követően legalább 10 éven át meg kell őrizniük.
24
10. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása
10.1 A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása
és kezelése
Az alábbiakban olyan kérdéseket sorolunk fel, amelyeket a nemzeti munkaügyi felügyelők
kérdezhetnek annak megállapítása céljából, hogy feltehetőleg fennállnak-e problémák a
REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatosan:
Tudja-e, hogy milyen vegyi anyagok érkeznek be vállalkozásának telephelyére és
hagyják el azt?
Különösen a REACH-rendeletet korábban nem ismerő vállalkozások esetében fontos
létrehozni az üzleti vállalkozás telephelyére beérkező, annak részét képező vagy
onnan kikerülő valamennyi vegyi anyag jegyzékét – milyen alapanyagokat,
intermediereket vagy termékeket használnak fel vagy állítanak elő? E jegyzék
létrehozását követően a kötelezett meghatározhatja, hogy milyen helyet foglal el a
szállítói láncban egyes anyagok tekintetében, és ennélfogva azt, hogy a REACH-
rendelet mely rendelkezéseit kell szem előtt tartania. A vállalkozások ezt az
információt felhasználhatják arra is, hogy azonosítsák a számukra különösen fontos
anyagokat, és mérlegeljék, hogy milyen hatást gyakorolna üzleti tevékenységükre, ha
a REACH-rendelet befolyásolná az anyagok szállítását (a regisztrálók esetében
pedig az anyag gyártását vagy behozatalát). A jegyzék segítségével mérlegelhetők a
korábban ki nem használt lehetőségek, például alternatív szállítási útvonalak, vegyi
anyagok vagy eljárások alkalmazása.
Milyen kérdésekről egyeztetett a szállítóival/vásárlóival a REACH-rendelettel
kapcsolatban?
Az üzleti vállalkozásoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a REACH-rendelet
milyen hatást fog gyakorolni szállítói láncukra, mielőtt a tevékenységükkel
kapcsolatban döntést hoznak. Ellenőrizték-e például a továbbfelhasználók a
szállítóknál, hogy regisztrálni fogják-e az általuk szállított anyagot? A regisztráció
hatálya ki fog-e terjedni a vegyi anyagok továbbfelhasználók által alkalmazott
jelenlegi felhasználásaira? A regisztrálók esetében pedig vásárlóik megerősítették-e
azokat a felhasználásokat, amelyeket azután a regisztrációban fel kell tüntetni?
Gyárt-e vagy importál-e vegyi anyagot évi legalább 1 tonna mennyiségben?
Még a REACH-rendelet értelmében elsősorban továbbfelhasználónak minősülő
vállalatok is hozhatnak be vegyi anyagokat az Unióba olyan mennyiségben, amely
már regisztrációköteles.
Szállít-e valamilyen vegyi anyagot (önmagában vagy keverékben)?
Ha a vállalat ugyan nem regisztráló, de anyagokat vagy keverékeket szállít,
gondoskodnia kell (regisztrálási kötelezettség esetén) az anyagok regisztrálásáról,
meglévő osztályozás esetén pedig biztonsági adatlapot kell biztosítania.
Milyen intézkedéseket tesz, ha vegyi anyagokkal kapcsolatos új információkra tesz
szert?
A REACH-rendelet értelmében a szállító által biztosított információkban – például a
biztonsági adatlapokon – azonosított kockázatok megfelelő ellenőrzése céljából a
továbbfelhasználóknak megfelelő intézkedéseket kell meghatározniuk és
25
alkalmazniuk. Az úgynevezett „kiegészített” (tehát a regisztrálás eredményeként
expozíciós forgatókönyvet tartalmazó) biztonsági adatlapokon olyan új információk
szerepelhetnek a kockázatkezelésre vonatkozóan, amelyeket végre kell hajtani. A
CLP-rendelet hatására ezenkívül előfordulhat, hogy a kötelezett által használt egyes
vegyi anyagok osztályozása megváltozik – hogyan befolyásolja ez a meglévő
ellenőrzéseket?
Felhasználja-e szokatlan célokra a vegyi anyagokat?
Ha a felhasználások eltérnek az expozíciós forgatókönyv feltételeitől, vagy más
módon ellentétesek a szállító tanácsával, előfordulhat, hogy a továbbfelhasználónak
intézkedéseket kell végrehajtania a REACH-rendeletnek való megfelelés céljából.
Ha az expozíciós forgatókönyv nem foglalja magában az érintett felhasználást, lásd
az 5.3. szakaszt.
A különböző lehetőségekről további információk a vegyi anyagok kereskedőit
tömörítő európai ernyőszervezet által kidolgozott dokumentumban találhatók. Az
Európa Vegyianyag-ügynökség részletes tervet tartalmazó tájékoztatót is kidolgozott
erre vonatkozóan.
További információk a 9.3. szakaszban találhatók.
A REACH-rendeletben foglalt, piacfelügyeletre vonatkozó kötelezettségek általában
„adminisztratív” jellegűek, azaz regisztrálási kérelmeket kell összeállítani és benyújtani,
biztonsági adatlapokat kell kidolgozni stb. Ez a vizsgálat szempontjából előnyös, mivel az
ilyen kötelezettségek teljesítése gyakran a kötelezettnél tett látogatás nélkül ellenőrizhető. Az
például, hogy valóban benyújtotta-e a kötelezett az (előzetes) regisztráció iránti kérelmet,
vagy hogy a biztonsági adatlap megfelel-e a REACH-rendelet II. mellékletében foglalt
követelményeknek, dokumentumvizsgálattal is megerősíthető. A nemzeti munkaügyi
felügyelő általi beavatkozás ilyen módon – legalább az első alkalommal – levelezés útján is
megvalósítható.
Amennyiben a munkaügyi felügyelők megfelelési problémát gyanítanak vagy állapítanak meg,
azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a szállítói lánc csúcsán – tehát a jogsértés „forrásánál”
– végzett, célzott végrehajtási intézkedés általában hatékonyabb és arányosabb. Ha
például a forgalmazó nem regisztrált anyagokat szállít, a gyártót vagy az importőrt kell
azonosítani, hogy velük szemben megfelelő intézkedések legyenek végrehajthatók (mivel a
követelményeknek való megfelelésük közvetlenül befolyásolja a szállítói láncban alattuk
elhelyezkedő valamennyi szereplő megfelelését).
10.2 A CAD-/CMD-irányelvek helyett a REACH-rendelet szerinti végrehajtás
A vegyi anyagok munkahelyi felhasználásával kapcsolatos kötelezettségek tekintetében a
CAD-/CMD-irányelvek továbbra is nagy jelentőséggel bírnak, és sok esetben feltehetőleg
előnyben részesítik azokat a REACH-rendelettel szemben. Mindazonáltal az alábbi
esetekben többnyire megfelelőbb a REACH-rendelet, mint az általánosabb érvényű
munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok szerinti végrehajtás:
ha a jogsértés az anyagnak a regisztráció hatálya alá nem tartozó – tehát az
expozíciós forgatókönyv feltételeinek nem megfelelő vagy a szállító tanácsával más
módon ellentétes – felhasználásában áll. Ennek oka az, hogy a CAD-/CMD-
irányelvektől eltérően a REACH-rendelet kifejezetten rendelkezik az ilyen esetekről,
26
ha a továbbfelhasználó – kötelezettsége ellenére – nem továbbította az információt a
szállítói lánc felsőbb szakasza felé; például olyan esetben, amikor a
kockázatkezeléssel kapcsolatos információk véleménye szerint nem voltak
megfelelők, vagy új veszélyekkel kapcsolatos információk kerültek birtokába,
ha a továbbfelhasználó engedélyköteles anyagot használ, de ehhez nem rendelkezik
saját engedéllyel, vagy a szállítói lánc felsőbb szakaszához tartozó szereplő által
szerzett engedély nem foglalja magában az adott felhasználást,
ha a továbbfelhasználó engedélyezett anyagot használ, de nem tesz eleget az
engedély feltételeinek, vagy
ha a továbbfelhasználó korlátozás hatálya alá tartozó anyagokat használ, de ennek
módja nem felel meg a korlátozás feltételeinek,
ha a felhasználó köteles (a biztonsági adatlapon szereplő) információkról tájékoztatni
munkavállalóit, valamint a veszélyes anyagoknak és keverékeknek kitett más
személyeket, de elmulasztja ezt megtenni,
ha a készítő köteles biztonsági adatlapot készíteni és biztosítani, de elmulasztja ezt
megtenni, vagy nem megfelelő, illetve hiányos biztonsági adatlapot biztosít,
ha az áttöltő vagy újraimportőr köteles biztonsági adatlapot biztosítani, de elmulasztja
ezt megtenni.
10.3 A REACH-rendelet szerinti végrehajtást igazoló adatok
Az alábbi felsorolás azokat az információkat tartalmazza, amelyek összegyűjtésére a
REACH-rendelet értelmében szükség lehet a jogsértés igazolása céljából. Mivel a
végrehajtási intézkedésről minden alkalommal eseti alapon döntenek, az ebben a
felsorolásban szereplő tételeket nem szükséges minden esetben összegyűjteni, és a
felsorolás nem minősül teljes körűnek.
Az alábbi felsorolás számos általános szempontot érint, amelyek tekintetében
információgyűjtésre lehet szükség, azaz igazolni kell:
i. a kötelezett szállítói láncon belüli helyzetét, tehát azt, hogy (a meghatározás
értelmében) gyártónak, importőrnek, szállítónak, továbbfelhasználónak vagy
forgalmazónak stb. minősül-e. A szállítói láncok hosszuk és összetettségük
tekintetében jelentősen eltérhetnek egymástól, és e szereplők jogi kötelezettségeinek
meghatározásához létfontosságú a szállítói lánc különböző szereplőihez kapcsolódó
szerepek és feladatok megértése;
ii. hogy az érintett termék (a meghatározás értelmében) anyagnak, keveréknek vagy
árucikknek minősül-e;
iii. a veszélyeket – ezeket gyakran biztonsági adatlapon adják meg, vagy eltérő esetben
a REACH-rendelet szerinti regisztrálási adatokban, a szállítmány címkézésén vagy a
CLP-rendelet értelmében létrehozott, uniós szintű osztályozási és címkézési
jegyzékben is elérhetők. Különösen az arra vonatkozó információkat kell figyelembe
venni, hogy
- az anyag vagy a keverék megfelel-e azoknak a kritériumoknak, amelyek
alapján a veszélyes készítményekről szóló irányelv vagy a CLP-rendelet
értelmében veszélyes anyagként osztályozzák, és
27
- engedélyköteles-e az anyag, vagy korlátozás hatálya alá tartozik-e,
iv. a kockázatokat – ez a REACH-rendeletben foglalt számos kötelezettség tekintetében
nem szükséges a jogsértés igazolásához, azonban feltehetőleg a végrehajtási
intézkedés mellett szól,
v. a gyártott, importált, szállított vagy felhasznált mennyiségeket, valamint az érintett
felhasználók számát. Ez az információ nem minden esetben lényeges, azonban
segíthet rávilágítani a probléma mértékére,
vi. az anyag azonosságát – lehetőség szerint és szükség esetén (például tervezett jogi
eljárások esetén) mintát kell venni az anyagból, keverékből vagy árucikkből. A
javasolt végrehajtási intézkedés meghiúsulhat, ha nem igazolható az érintett anyag
azonossága. Mintavétel során a nemzeti szabályoknak megfelelően kell eljárni;
vii. az anyag gyártásának, behozatalának, szállításának vagy felhasználásának
időpontját (időpontjait) és az ezeket alátámasztó dokumentumokat, például a
szállítólevelet, számlákat, termelési nyilvántartást stb.;
viii. adott esetben a kötelezett számára az Európai Vegyianyag-ügynökség, az illetékes
hatóság vagy más szervek által (például az értékelést követően) előírt döntéseket,
követelményeket vagy feltételeket;
ix. mentesség alkalmazása esetén a mentesség okát igazoló információkat – például az
anyag szerepel az V. mellékletben foglalt felsorolásban.
A felhasználással kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a fent ismertetett
általános szempontok mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása
céljából:
a kötelezett meghatározta és alkalmazza a számára elérhető dokumentumokban –
különösen a biztonsági adatlapokon – szereplő kockázatkezelési intézkedéseket,
vagy amennyiben ezt nem tette meg, igazolni tudja, hogy az érintett ellenőrzési
intézkedés(ek) nem megfelelő(k),
a kötelezett tájékoztatást nyújtott a veszélyekről és az expozíció által érintett
személyek védelme érdekében végrehajtandó intézkedésekről,
a káros hatások megelőzéséhez esetleg szükséges további teendők,
a termék felhasználásának tényleges módja – különösen az expozíciós
forgatókönyvben ismertetett feltételeknek nem megfelelő vagy a szállító tanácsával
más módon ellentétes felhasználás esetében (ezek a biztonsági adatlapon
feltüntetett információk alapján azonosíthatók),
a fent említett körülmények között tett (vagy nem tett) intézkedések, azaz
tájékoztatták-e a szállítót a felhasználásról, vagy a továbbfelhasználó elkészítette-e
saját kémiai biztonsági értékelését,
a felhasználásból fakadó egészségügyi kockázatok,
adott esetben a szállítói lánc felső szakasza felé történő információtovábbítás
elmulasztása, például az új veszélyekkel kapcsolatos információk esetében, vagy ha
a felhasználó szerint a biztonsági adatlapon szereplő információk nem megfelelők.
28
A korlátozások esetleges be nem tartása esetén a fent ismertetett általános szempontok
mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása céljából:
az anyagra nem vonatkozik korlátozás. Megerősítették-e – például elemzéses
vizsgálattal – a korlátozás hatálya alá tartozó anyag azonosságát? Megfelel-e a
szóban forgó helyzet korlátozás feltételeinek? Korlátozás hatálya alá tartozik például
a ftalátok játékokban és gyermekgondozási cikkekben történő felhasználása, tehát
játék vagy gyermekgondozási cikk-e az érintett termék? Egyes korlátozások
mentességeket is lehetővé tesznek az adott korlátozás alól, ezért ellenőrizni kell,
hogy alkalmazandó-e a mentesség,
a korlátozás hatálya alá tartozó anyag koncentrációja megfelel a minimális
határértéknek vagy adott esetben meghaladja azt. Egyes korlátozásokban például
pontosan meghatározzák, hogy a korlátozás érvényességéhez az anyagnak legalább
0,1 tömegszázalékban jelen kell lennie a keverékben. Nem minden korlátozáshoz
tartozik koncentrációs határérték (ilyen kivétel például az azbeszt), tehát valamennyi
esetet külön kell kezelni;
fogyasztó vagy ipari/foglalkozásszerű felhasználó-e az anyag felhasználója, mivel
számos korlátozás kifejezetten tiltja az előbbinek, de engedélyezi az utóbbinak
történő szállítást.
A szállítással kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a fent ismertetett általános
szempontok mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása céljából:
a szállító köteles biztonsági adatlapot biztosítani azokhoz az anyagokhoz vagy
keverékekhez, amelyek a CLP-rendelet, illetve a veszélyes készítményekről szóló
irányelv értelmében a veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék besorolást kapták,
a szállító automatikusan biztosít-e biztonsági adatlapot vásárlói részére, és nem
egyszerűen honlapon vagy kérésre stb. teszi elérhetővé ezt a dokumentumot,
megfelel-e a biztonsági adatlap a REACH-rendelet 31. cikkében és II. mellékletében
foglalt követelményeknek. A felügyelőknek meg kell kapniuk a szóban forgó
biztonsági adatlap másolatát, azonban ellenőrizniük kell, hogy az adott felhasználó
által készített biztonsági adatlap továbbra is érvényes-e. A felhasználó elavult
biztonsági adatlapot készíthet az anyagokról tárolt belső információk aktualizálásának
elmulasztása miatt. A felügyelőknek ezenkívül meg kell vizsgálniuk a szállító azon
eljárásait, amelyek során naprakész biztonsági adatlapokat biztosít a rendelések
mellé, és hogy változás esetén elküldi-e az aktualizált biztonsági adatlapokat az
érintett vásárlóknak.
A REACH-rendelet piacfelügyeleti szempontjaiért felelős felügyelőknek különösen az
alábbiakat kell figyelembe venniük:
- a megfelelő nyelven készült-e a biztonsági adatlap,
- pontos és megfelelő információkat tartalmaz-e a biztonsági adatlap,
különösen a kockázatértékelésre vonatkozó szakaszok tekintetében,
- a biztonsági adatlap releváns-e a piac szempontjából, és nem tartalmaz-e
helytelen vagy lényegtelen információkat (például más országokra vonatkozó
munkahelyi expozíciós határértékeket),
29
- mikor került sor a biztonsági adatlap utolsó felülvizsgálatára (legalább a
REACH-rendelet 2007. júniusi hatálybalépése óta aktualizálni kellett),
- tartalmazza-e a biztonsági adatlap a kötelező 16 pontot,
- hozzáértő személy töltötte-e ki a biztonsági adatlapot.
(További részletes információk a fenti 4. szakaszban találhatók.)
Mivel a II. melléklet követelményei előíró jellegűek, a felügyelők gyakran maguk is meg tudják
állapítani, hogy a biztonsági adatlap megfelel-e a REACH-rendelet követelményeinek. Egyes
esetekben azonban – például a kockázatkezelésre vonatkozó információk megfelelőségének
vizsgálatakor – szakértői tanácsra lehet szükség:
adott esetben például az új veszélyekkel, kockázatokkal vagy felhasználásokkal
kapcsolatos információknak a szállítói lánc felső szakasza felé történő
továbbításának elmulasztása,
az anyag tervezett/tényleges útvonala a szállítói láncon belül, és
az anyag átvevőinek azonosítása, és különösen annak megállapítása, hogy
ipari/foglalkozásszerű felhasználók vagy fogyasztók-e. A fogyasztók részére nem kell
biztonsági adatlapot biztosítani, az árucikkekben lévő, különös aggodalomra okot adó
anyagokról pedig csak kérésre nyújtanak tájékoztatást számukra.
A regisztrációval kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a fent ismertetett
általános szempontok mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása
céljából:
az importőrök esetében a nem uniós gyártó vagy készítő kijelölte-e egyedüli
képviselőt, és amennyiben igen:
- az egyedüli képviselő azonosítása; és
- az írásbeli bejelenés, amelyben fel kell tüntetni, hogy az egyedüli képviselő
mely anyag(ok) tekintetében rendelkezik hatáskörrel, és mely uniós
székhelyű importőrök tartoznak a kijelölés hatálya alá;
a gyártott vagy behozott anyag mennyisége (tonna/év). A gyártott vagy behozott
anyag mennyiségének meghatározása során a felügyelőknek figyelembe kell venniük
az alábbiakat:
- a regisztrációval kapcsolatos kötelezettségek kizárólag akkor alkalmazandók,
ha évi legalább egy tonna mennyiségben gyártják vagy importálják az
anyagot, a mennyiségi szint emelkedésével egyenes arányban nő a
regisztrációhoz szükséges információk mennyisége is,
- az „évi” kifejezés a naptári évet jelöli, és a három vagy több egymást követő
évben gyártott vagy behozott, bevezetett anyagok esetében a megelőző
három naptári évre vonatkozó átlagos mennyiséget kell figyelembe venni. Ha
tehát az anyagot két évig 0,5 tonna mennyiségben, a harmadik évben pedig
1,5 tonna mennyiségben gyártották, a hároméves időszakban gyártott
mennyiség átlagértéke nem haladja meg az évi egy tonnát, ezért az anyag
nem regisztrációköteles;
30
- az önmagában gyártott/behozott anyag mennyiségének kiszámítása
viszonylag egyértelmű, azonban szem előtt kell tartani, hogy 1 liter nem
minden esetben felel meg 1 kg-nak,
- a keverékben használt anyag mennyiségének kiszámítása bonyolultabb. A
kötelezettnek először meg kell határoznia a keverékben található összes
anyag százalékos arányát. Ezeknek az arányoknak a segítségével azután
kiszámítható a különböző anyagoknak az egyes években behozott teljes
mennyisége. Ha az információk alapján több, két szélső érték közötti (például
5–15%-os) koncentráció lehetséges, a számítások során a magasabb értéket
kell figyelembe venni;
- nem a gyártott/behozott „termék” mennyisége, hanem az azt alkotó anyagok
mennyisége számít,
- ugyanazok az anyagok egy sor különböző termékben jelen lehetnek,
amennyiben úgy vélik, hogy a regisztráció vagy az előzetes regisztráció iránti
kérelmet nem nyújtották be, ennek megerősítése;
amennyiben a regisztráció vagy az előzetes regisztráció iránti kérelmet benyújtották,
de az hiányos, a benyújtott információk hiányosságaira vonatkozó adatok.
A korlátozások esetleges be nem tartása esetén a fent ismertetett általános szempontok
mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása céljából: fogyasztó vagy
ipari/foglalkozásszerű felhasználó-e az anyag felhasználója, mivel számos korlátozás
kifejezetten tiltja az előbbinek, de engedélyezi az utóbbinak történő szállítást.
10.4 A kötelezett által a megfelelés igazolásához felhasználható dokumentumok
A REACH-rendelettel összefüggésben végzett szokásos vizsgálat során a felügyelőknek
feltehetőleg számos dokumentumra szükségük van, amelyek segítségével könnyebben
ellenőrizhetik, hogy a kötelezett megfelel-e a követelményeknek. E dokumentumok teljes körű
felsorolása nem lehetséges, mivel az ügy sajátos körülményeitől függ, hogy milyen
dokumentumokra van szükség. Az alábbi dokumentációk azonban feltehetőleg hasznosak:
- biztonsági adatlapok,
- számlák,
- nyugták,
- szállítólevelek,
- termelési nyilvántartás;
- az elemzések alapján kiállított tanúsítványok (vagy más eredmények), amelyek
megfelelnek a kapcsolódó vizsgálati követelményeknek,
- a szállító által a vásárlónak küldött visszaigazoló levelek/e-mailek.
A kötelezetteknek azt is tudniuk kell igazolni, hogy megfelelő-e (és ha igen, hogyan valósul
meg) a kommunikáció a szállítói láncon belül. Ugyancsak hasznos lehet, ha igazolni tudják,
hogy a REACH-rendeletnek való megfelelés szélesebb körű irányítási rendszer – például a
31
REACH-rendeletnek való megfelelést feltételként magában foglaló beszerzési politika –
részét képezi.
A REACH-rendelet 36. cikke értelmében a kötelezettek kötelesek a REACH-rendelet szerinti
kötelezettségeik végrehajtásához szükséges információkat összegyűjteni és legalább
10 éven át megőrizni a szóban forgó anyag(ok) vagy keverék(ek) utolsó alkalommal történő
gyártását, behozatalát, szállítását vagy felhasználását követően. A felügyelők emlékeztethetik
a kötelezetteket erre a rendelkezésre, ha utóbbiak nem tudják biztosítani a kért információkat.
Egyes esetekben előfordulhat, hogy a kért információk rendelkezésre állnak, azonban a
látogatás során nem hozzáférhetők, mert például másik telephelyen tárolják őket. Ilyen
esetben arra ösztönzik a felügyelőket, hogy tegyék lehetővé a kötelezettek számára az
információk ésszerű határidőn belüli összegyűjtését és továbbítását.
11. Kérdések és válaszok
Mi történik, ha a továbbfelhasználó a CAD-/CMD-irányelveknek való megfelelést tudja,
a REACH-rendeletnek való megfelelést azonban nem tudja igazolni?
A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek követelményei egymás „sérelme nélkül”
alkalmazandók, így az egyik rendszernek való megfelelés nem szolgálhat a másiknak való
meg nem felelés indokául.
Mi történik, ha a továbbfelhasználó a CAD-/CMD-irányelvekben előírt megfelelő
ellenőrzési szintnek eleget tett, de a REACH-rendelet szerinti kockázatkezelési
intézkedéseket nem hajtotta végre?
Az, hogy a továbbfelhasználó megvalósította az ellenőrzés CAD-/CMD-irányelvekben előírt
megfelelő szintjét, nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatja a REACH-rendelet
követelményeit. Önmagában az a tény, hogy a továbbfelhasználó megvalósította az
ellenőrzés CAD-/CMD-irányelvekben előírt megfelelő szintjét, nem jelenti azt, hogy figyelmen
kívül hagyhatja a REACH-rendelet követelményeit. Erre vonatkozó álláspontjukat a saját
kockázatértékelésükre hivatkozva kell indokolniuk.
A továbbfelhasználóknak az erre vonatkozó álláspontjukat a saját kockázatértékelésükre
hivatkozva kell indokolniuk.
Mi történik, ha nem biztosítottak biztonsági adatlapot a továbbfelhasználó számára?
A „veszélyes” osztályba sorolt anyagok vagy keverékek szállítói kötelesek a REACH-rendelet
követelményeinek megfelelően kitöltött biztonsági adatlapot az átvevők rendelkezésére
bocsátani. A REACH-rendelet értelmében fennállnak más olyan körülmények is, amelyek
esetén a szállító köteles biztonsági adatlapot biztosítani. Nem minden esetben van azonban
szükség biztonsági adatlapra, kivételt jelentenek például a nem osztályozott anyagok és
keverékek. Ez azt jelenti, hogy a továbbfelhasználó nem feltétlenül kap biztonsági adatlapot
valamennyi általa használt anyaghoz vagy keverékhez.
Amennyiben kötelező a biztonsági adatlap, a szállító kötelessége, hogy gondoskodjon arról,
hogy azt a továbbfelhasználó meg is kapja. Nem elég egyszerűen (például egy honlapon
vagy kizárólag a vásárló kérésére válaszul) elérhetővé tenni a biztonsági adatlapot. Ez
azonban nem azt jelenti, hogy ugyanazon anyag vagy keverék megrendelésekor minden
alkalommal biztosítani kell a biztonsági adatlapot a vásárló számára; ebben az esetben elég,
ha az anyag vagy a keverék első szállítását megelőzően vagy azzal együtt továbbítják a
vásárlónak a biztonsági adatlapot, feltéve, hogy bármely felülvizsgálat esetén újra megküldik
32
a számára. A biztonsági adatlapot minden esetben díjmentesen, elektronikus vagy írott
formában kell elküldeni.
A továbbfelhasználó köteles összegyűjteni és legalább 10 évig elérhetővé tenni valamennyi
olyan információt, amely a kötelezettségei teljesítéséhez szükséges. Ha a (címkézés által
egyértelműen jelzett) veszélyes anyaghoz vagy keverékhez nem biztosítanak részére
biztonsági adatlapot, törekednie kell az információ beszerzésére. Ennek legegyszerűbb
módja az lehet, ha kapcsolatba lép a szállítójával, és megkéri, hogy küldje el számára a
legújabb biztonsági adatlapot.
Mi történik, ha a biztonsági adatlaphoz nem csatolnak expozíciós forgatókönyvet?
Előfordulhat, hogy alapos okkal nem csatoltak expozíciós forgatókönyvet a biztonsági
adatlaphoz. Noha a mennyiségi szinttől függetlenül valamennyi veszélyesként osztályozott
anyag vagy keverék esetében biztosítani kell biztonsági adatlapot, expozíciós forgatókönyvet
kizárólag a regisztrálónként évi legalább 10 tonna mennyiségben regisztrált és veszélyesként
osztályozott anyagok esetében kell kidolgozni. Az évi 10 tonnánál kisebb mennyiségben
regisztrált (vagy regisztrációt nem igénylő) anyagok esetében nem várható el az expozíciós
forgatókönyv megléte. Számos esetben – például a IV. és V. mellékletben felsorolt anyagok
esetében – nem kötelező kémiai biztonsági értékelést (és így expozíciós forgatókönyvet)
készíteni. A keverékek esetében csatolható expozíciós forgatókönyv, de a készítő határozhat
úgy is, hogy a kapcsolódó információkat a biztonsági adatlap főszövegében tünteti fel.
Mit tegyen a felhasználó, amikor megkapja a biztonsági adatlap felülvizsgált
változatát?
Ilyenkor felül kell vizsgálnia a CAD-/CMD-irányelvek értelmében meglévő
kockázatértékelését.
Mi történik, ha a továbbfelhasználó két vagy több szállítótól is beszerzi ugyanazt az
anyagot, de a csatolt biztonsági adatlapokon eltérő kockázatkezelési információk
szerepelnek?
A REACH-rendelet kimondja, hogy „megfelelő” kockázatkezelési intézkedéseket kell
meghatározni és alkalmazni, tehát a továbbfelhasználó feladata, hogy a CAD-/CMD-
irányelvek szerinti értékelés elvégzése során eldöntse, az adott körülmények között mely
kockázatkezelési intézkedések „megfelelők”. Ilyen esetben azonban előfordulhat, hogy a
biztonsági adatlapokon feltüntetett egyes kockázatkezelési intézkedések nem megfelelők. Ha
ez előfordul, a továbbfelhasználónak tájékoztatnia kell az érintett szállítót vagy szállítókat,
akiknek meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket.
Mit tegyen a továbbfelhasználó, ha nem érti a biztonsági adatlapon szereplő
kockázatkezelési intézkedéseket?
Lehetséges, hogy az egyik ágazatban használt egyes szavak vagy kifejezések egy másik
ágazatban nem érthetők, vagy a továbbfelhasználó bizonytalan a kockázatkezelési
intézkedések saját körülményeire történő alkalmazását illetően. A felügyelőknek javasolniuk
kell a továbbfelhasználók számára, hogy az információk egyértelműsítése céljából lépjenek
kapcsolatba a szállítójukkal.
Mit történik, ha nem lehetséges vagy nem célszerű a biztonsági adatlapon szereplő
kockázatkezelési intézkedések alkalmazása?
Ezt a CAD-/CMD-irányelvek értelmében végzett értékelés részeként kell mérlegelni. A
REACH-rendelet egyértelműen előírja, hogy a továbbfelhasználóknak a biztonsági adatlapon
33
meghatározott összes ellenőrzési intézkedést alkalmazniuk kell. Ha azonban egyértelmű és
alátámasztható okból (tehát a kockázatkezelési intézkedések nem „megfelelő" volta miatt)
tagadják meg ezt, az eltérő intézkedések alkalmazása nem minősül a REACH-rendelet
megsértésének. Ebben az esetben a továbbfelhasználónak tudnia kell igazolni, hogy az általa
végzett eltérő intézkedések ugyanolyan hatékony biztonsági szintet eredményeznek, és
kockázatértékelésében ismertetnie kell azokat az okokat, amelyek alapján elvetette a
REACH-rendelet szerinti ellenőrzések alkalmazását. A továbbfelhasználónak ezenkívül
minden nem megfelelő kockázatkezelési intézkedésről is tájékoztatnia kell a szállítót.
Elégségesek-e az expozíciós forgatókönyvben foglalt intézkedések, ha az OEL- és a
DNEL-értékek eltérnek?
A REACH-rendelet értelmében a DNEL-értéket a megfelelő kockázatkezelési intézkedések
meghatározása céljából alkalmazzák, és így ezen intézkedések teljes körű végrehajtásának
biztosítania kell a DNEL-értéknek való megfelelést. Egyértelmű, hogy amennyiben ez a
biztonsági szint megfelel a munkahelyi expozíciós határértéknek vagy meghaladja azt, nincs
szükség további intézkedésre. Ha a biztonsági szint ennél alacsonyabb, a felhasználónak
további ellenőrzések elvégzését kell mérlegelnie annak érdekében, hogy biztosítsa a
munkahelyi expozíciós határérték teljesítését is. A CAD-irányelv értelmében végzett
kockázatértékelés tekintetében a munkáltatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a
REACH-rendeletnek megfelelő intézkedések az EGYETLEN regisztrált anyag alkalmazására
vonatkoznak. Amennyiben több anyagot alkalmaznak a munkahelyen, eltérő vagy kiegészítő
intézkedésekre lehet szükség.
Mi történik, ha hiányosak vagy pontatlanok a biztonsági adatlapon szereplő adatok?
A biztonsági adatlap – ideértve valamennyi mellékletét – továbbra is létfontosságú
kommunikációs eszköz a vegyi anyagok szállítói és továbbfelhasználói között. A munkahelyi
ellenőrzések meghatározásához nélkülözhetetlen, hogy a biztonsági adatlapon szereplő
információk pontosak, hiánytalanok és helyesek legyenek. Ha a felügyelők aggodalmukat
fejezik ki a biztonsági adatlapon megadott információk minőségével vagy megbízhatóságával
kapcsolatban, a problémát az érintett regionális termékbiztonsági munkacsoport vagy a
REACH nemzeti illetékes hatóság elé kell terjeszteniük.
A felügyelőknek ezenkívül emlékeztetniük kell a továbbfelhasználókat arra, hogy a REACH-
rendelet értelmében kifejezetten kötelesek minden olyan, a biztonsági adatlapon szereplő
információt bejelenteni, amely megkérdőjelezheti a kockázatkezelési intézkedések
megfelelőségét.
12. Esettanulmányok
Az alábbi esettanulmányokban olyan elképzelhető forgatókönyveket ismertetünk, amelyek
magukban foglalják a REACH-rendelet megsértését és/vagy a CAD-/CMD-irányelvek
lehetséges megsértését. Az esettanulmányokat úgy dolgozták ki, hogy kitérjenek a REACH-
rendelet legtöbb szempontjára, tehát a regisztrálásra, a szállításra és a felhasználással
kapcsolatos kötelezettségekre, valamint az engedélyezéssel/korlátozással kapcsolatos
rendelkezésekre. Az esettanulmányok egyúttal arra is rámutatnak, hogy a REACH-rendelet
hatálya sokféle kötelezettre kiterjedhet.
A munkaügyi felügyelők valamennyi esettanulmány esetében mérlegelhetik az alábbi
szempontokat:
- ki(k) a kötelezett(ek),
34
- melyek azok a jogszabályi követelmények, amelyeket feltehetően nem tartottak be,
- milyen végrehajtási intézkedéseket tennének, és
- felmerülnek-e problémák a gyakorlati alkalmazással kapcsolatban.
Annak ellenére, hogy az esettanulmányok kizárólag szemléltető jellegűek, és valamennyi
helyzetet eseti alapon kell megítélni, az egyes esettanulmányok után ismertetjük az
esetekhez adott „mintaválaszokat”.
12.1 Gumiabroncs-újrafeldolgozás
Ön gumiabroncs-bezúzó üzemet vizsgál, amelyben a hulladék gumiabroncsokat átveszik,
bezúzzák, majd a zúzalékból az alábbi négy anyagot különítik el:
- gumiőrlemény,
- drót / fém,
- anyagszálak,
- por.
Ezt követően négyből három anyagot többféle ipari felhasználási célra értékesítenek tovább
(a fém kivételével, amelyet törmelékként öntödék számára értékesítenek).
A vállalat egyetlen anyagnak a REACH-rendeletben előírt előzetes regisztrálását sem
végezte el, mivel úgy ítélik meg, hogy tevékenységük nem tartozik a REACH-rendelet hatálya
alá.
A folyamatokra, valamint a por és az anyagszálak előállítására a CAD-/CMD-irányelv
vonatkozik, mivel a megfelelő ellenőrzés hiányában a munkavállalók potenciálisan veszélyes
anyagoknak vannak kitéve.
Az esettanulmány célja
- A regisztrálási kötelezettség alóli mentességek – hulladékok, hasznosított anyagok
esetében – előtérbe helyezése,
- az „árucikk” REACH-rendeletben szereplő meghatározásának figyelembe vétele és
alkalmazása,
- annak vizsgálata, hogy a felügyelőknek milyen esetben kell előnyben részesíteniük a
CAD-/CMD-irányelveket.
A kötelezett(ek):
- a gumiabroncs-hasznosítást végző vállalat.
A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:
Potenciálisan az 5. cikk, a 6. cikk (1) bekezdésére történő hivatkozással, mivel a kötelezett
nem tett eleget az általa gyártott és forgalmazott anyagokra – mentesség hiányában –
vonatkozó regisztrálási vagy előzetes regisztrálási kötelezettségének.
35
A hulladék mentesül a REACH-rendelet követelményei alól, mivel más jogszabályok hatálya
alá tartozik. Ha azonban a hulladék visszakerül a szállítói láncba, már nem minősül
hulladéknak, ezért a REACH-rendelet hatálya alá kerül; mivel a vállalat anyagokat állít elő a
hulladékból, így regisztrálási kötelezettség terhelheti. Ebben az esetben a kötelezett
hasznosítja a hulladékot és a fém kivételével – amely továbbra is hulladéknak minősül és
törmelékként értékesítik – ismét forgalomba hozza.
Lehetséges azonban, hogy más mentességek alkalmazandók:
- a forgalomba hozott gumiőrlemény egy része (a meghatározás szerint) „árucikknek”
minősülhet, ha úgy dolgozzák fel, hogy bizonyos méret- és alakbeli
követelményeknek megfeleljen. Ha a vállalat elfogadhatóan alá tudja támasztani,
hogy árucikket állít elő, a szóban forgó árucikkre nem vonatkozik regisztrálási
kötelezettség. Ezt a döntést a kötelezettnek kell meghoznia és indokolnia,
- a REACH-rendeletben foglalt mentesség értelmében az anyagok hasznosítását
végző szereplőknek nem kell regisztrálniuk az anyagokat, ha korábban már
regisztrálták azokat. A gyakorlatban ez a mentesség nem alkalmazandó, ha a
hasznosított anyagoknak (a teljes körű regisztrálással szemben) csak az előzetes
regisztrálását végezték el,
- az V. mellékletben foglalt mentességek ugyancsak alkalmazandók lehetnek, például
a természetben előforduló és kémiailag nem átalakított vagy veszélyesként nem
osztályozott anyagokra.
A CAD-/CMD-irányelvek be nem tartott rendelkezései
A hulladéknak a telephelyen történő feldolgozása a CAD-/CMD-irányelvek értelmében
kötelezettségeket ró a munkáltatóra, függetlenül attól, hogy a REACH-rendelet hatálya
kiterjed-e a beérkező hulladéktermékekre.
A feldolgozás során a munkáltatónak a – termék tekintetében rendelkezésre álló – nemzeti
expozíciós határértékek vagy DNEL-érték alkalmazásával előzetesen értékelnie kell az
expozícióból fakadó kockázatokat.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
Amennyiben nem alkalmazandó mentesség, végrehajtási intézkedésekre lehet szükség a
regisztrálás vagy az előzetes regisztrálás elmulasztása tekintetében. A munkáltatónak
ezenfelül teljesítenie kell a CAD-/CMD-irányelvekben foglalt kötelezettségeit is.
Az alkalmazandó mentességektől függetlenül a munkáltatónak tudnia kell igazolni, hogy
ellenőrzi a veszélyes anyagoknak való expozíció szintjét. Ha nem tudja igazolni ezt, a
nemzeti iránymutatásokkal összhangban végrehajtási intézkedésekre lehet szükség.
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:
- felhívni a figyelmet arra, hogy az „árucikkek” fogalmának értelmezésével kapcsolatban
nehézségek merülhetnek fel – a gumiőrlemény a REACH-rendelet értelmében
„árucikknek” vagy „keveréknek” minősül?
- rá kell mutatni a REACH-rendeletben foglalt egyes mentességek alkalmazásával
kapcsolatos nehézségekre:
36
- Mikortól és meddig számít hulladéknak a hulladék a REACH-rendelet
alkalmazásában?
- A REACH-rendeletben a „hasznosított anyagokra” vonatkozó mentesség
kizárólag a regisztrált anyagok esetében alkalmazandó, az előzetesen regisztrált
anyagok esetében nem. Ha feltételezzük, hogy végül elvégzik az előzetesen
regisztrált anyagok teljes körű regisztrációját és alkalmazható lesz a mentesség,
a köztes időben milyen intézkedéseket kell tennie a felügyelőnek?
- Alkalmazandók-e más – például az V. mellékletben foglalt – mentességek, és ha
igen, melyek ezek?
- Az ECHA hulladékokról és hasznosított anyagokról szóló útmutatója kifejezetten kitér a
gumiabroncs-hasznosításra (Hiv.).
- fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bizonyos körülmények mellett mind a REACH-
rendelet, mind a CAD-/CMD-irányelvek értelmében megállapíthatók a végrehajtással
kapcsolatos feladatok.
12.2 Kórház (üzemeltetési osztály)
Egy kórház üzemeltetési osztályának vizsgálatát végzi, és az egyik tárolószekrényben
néhány doboznyi lefolyótisztítót talál. A dobozokat közelebbről megvizsgálva észreveszi,
hogy a címkén szereplő felirat szerint a lefolyótisztító nátrium-hidroxidot tartalmaz (amely
maró hatásúként osztályozott veszélyes anyag).
A karbantartó azt állítja, hogy egyáltalán nem volt tisztában a lefolyótisztító nátrium-hidroxid-
tartalmával, és aggodalmát fejezi ki, amikor ön elmagyarázza neki az anyag veszélyes
hatásait. A karbantartó állítása szerint nem használják rendszeresen a terméket, de amikor
erre mégis sor kerül, a személyzet nem alkalmaz semmilyen ellenőrzési intézkedést, például
egyéni védőeszközt vagy légzésvédő eszközt.
Ön megkéri a karbantartót, hogy adja át az anyagra vonatkozó kockázatértékelés másolatát,
ő azonban mindössze a biztonsági adatlap másolatát tudja felmutatni.
A biztonsági adatlapot megvizsgálva ön észreveszi, hogy a nátrium-hidroxidot feltüntették a
dokumentum 3. szakaszában felsorolt veszélyes összetevők között, azonban helytelenül nem
maró hatásúként (mindössze „belélegezve és lenyelve ártalmas” anyagként) osztályozták. A
biztonsági adatlapok 8. szakaszában ezenkívül feltüntették, hogy az expozíció ellenőrzésére
„megfelelő légzésvédő eszközök és/vagy kesztyűk” alkalmazandók, de további információt
nem biztosítottak.
Az esettanulmány célja
- a REACH-rendelet szerinti, továbbfelhasználók általi felhasználással kapcsolatos
kérdések előtérbe helyezése és a vegyi anyagokra vonatkozó más jogszabályokkal –
például a CAD-/CMD-irányelvekkel – való átfedés vizsgálata,
- annak hangsúlyozása, hogy elmulasztották a kapcsolódó kockázatkezelési intézkedések
meghatározását vagy alkalmazását,
- a nem megfelelően kitöltött biztonsági adatlapokkal és a szállítói lánc felső szakasza felé
történő információtovábbításra vonatkozó REACH-rendelkezésekkel kapcsolatos
kérdések szemléltetése
37
A kötelezett(ek):
- a kórház (mint továbbfelhasználó),
- a lefolyótisztító szállítója.
Jogsértések:
- a REACH-rendelet 37. cikke (5) bekezdésének megsértése, mivel a kórház nem
határozott meg és alkalmazott megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket a kockázatok
megfelelő ellenőrzése céljából.
- Ehhez kapcsolódóan a CAD-irányelv 4–6. cikkének megsértése, mivel a kórház nem
mérte fel megfelelő módon a munkavállalók egészségét veszélyeztető kockázatokat, és
sem az expozíció megelőzéséről, sem megfelelő ellenőrzéséről nem gondoskodott,
- a REACH-rendelet 34. cikke b) pontjának megsértése, mivel a kórház nem értesítette
szállítóját arról, hogy nem megfelelőek a részére átadott biztonsági adatlapon
meghatározott kockázatkezelési intézkedések,
- a REACH-rendelet 31. cikke (1) bekezdésének megsértése a szállító azon
kötelezettségével összefüggésben, hogy a II. mellékletnek megfelelően összeállított
biztonsági adatlapot kell kiállítania (hiányos kockázatkezelési információk és a nátrium-
hidroxid helytelen osztályozása),
- ezenfelül feltehetőleg a CLP-rendelet megsértése is, mivel a biztonsági adatlapon
helytelen osztályozási és címkézési információkat adtak meg.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
A felügyelőknek mérlegelniük kell, hogy fennáll-e súlyos személyi sérülés kockázata. Ha úgy
ítélik meg, hogy fennáll ilyen kockázat, akkor elsőbbséget élveznek a CAD-/CMD-irányelvek
szerinti végrehajtási intézkedések. Ezt követően sor kerülhet a REACH-rendelet, a DPD-
irányelv, illetve a CLP-rendelet megsértésének orvoslására irányuló intézkedésekre.
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:
- A felügyelőknek mérlegelniük kell, hogy ilyen körülmények között a REACH-rendelet vagy
a CAD-/CMD-irányelvek előírásai szerinti végrehajtási intézkedéseket szorgalmazzák-e.
A jelenlegi esetben például feltehetőleg megfelelőbb a CAD-/CMD-irányelvek szerinti
végrehajtás alkalmazása, kivéve a szállítói lánc felső szakasza felé irányuló tájékoztatás
elmulasztása miatt a 34. cikk b) pont megsértését, mivel ennek megfelelő rendelkezés
nem szerepel a CAD-/CMD-irányelvekben.
- Noha alapvetően a szállító feladata, hogy a REACH-rendelet követelményeinek
megfelelő biztonsági adatlapot állítson ki, a továbbfelhasználók a REACH-rendelet
értelmében kötelesek kapcsolatba lépni a szállítókkal, ha úgy ítélik meg, hogy a
biztonsági adatlapon feltüntetett kockázatkezelési információk nem megfelelők.
- Az esettanulmány rámutat a biztonsági adatlapokkal kapcsolatos gyakori problémák
közül néhányra, például a nem kellően részletes kockázatkezelési információkra, a
helytelen osztályozásra stb.
12.3 Turbinagyártó
38
Az Ön által vizsgált turbinagyártó új módot talált a turbinái előállítása során használt
aeroszolos bútorfényező felhasználására. Évente több tonna fényezőt használ fel erre a
célra. A szállító által biztosított biztonsági adatlapon nem kifejezetten ellenjavallt ez a
felhasználás, azonban a biztonsági adatlaphoz csatolt expozíciós forgatókönyvben ismertetett
feltételeknek nem felel meg.
A vállalat titokban kívánja tartani ezt a felhasználást versenytársai előtt, mivel úgy véli, hogy
azzal jelentős üzleti előnyre tesz szert. A vállalat szerint felhasználása biztonságos, és
ellenőrzik a kockázatokat, a végrehajtott ellenőrzések azonban jelentősen eltérnek az
expozíciós forgatókönyvben foglaltaktól, és ön kétségbe vonja hatékonyságukat. A vállalat ez
idáig nem tett a REACH-rendeletnek megfelelő további intézkedéseket.
Az esettanulmány célja
- a továbbfelhasználók általi – különösen az expozíciós forgatókönyvben ismertetett
feltételeknek nem megfelelő – felhasználással kapcsolatos kérdések előtérbe helyezése,
- azon intézkedések szemléltetése, amelyeket ebben az esetben a vállalatnak üzleti
érdekeinek védelme céljából végre kellene hajtania a REACH-rendelet értelmében.
A kötelezett(ek):
- a turbinagyártó.
Jogsértések:
- a REACH-rendelet 37. cikke (5) bekezdésének megsértése, mivel a turbinagyártó nem
határozott meg és nem alkalmazott megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket a
kockázatok megfelelő ellenőrzése céljából,
- potenciálisan a CAD-/CMD-irányelvekben foglalt, általánosabb érvényű kötelezettségek
megsértése a veszélyes anyagok biztonságos munkahelyi felhasználásával
összefüggésben (például kockázatértékelés, az expozíció megelőzése és ellenőrzése),
- a REACH-rendelet 37. cikke (4) bekezdésének megsértése, mivel nem készítettek kémiai
biztonsági jelentést az expozíciós forgatókönyvben ismertetett feltételeknek nem
megfelelő felhasználáshoz,
- a REACH-rendelet 38. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel az anyag sajátos
felhasználásának megkezdését vagy folytatását megelőzően nem jelentették be az
Európai Vegyianyag-ügynökségnek a 38. cikk (2) bekezdésében előírt információkat.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
A munkahelyi egészségvédelmet érintő kockázatok ellenőrzésének biztosítása céljából – az
előző esettanulmányhoz hasonlóan – elsőbbséget élvezhetnek a CAD-/CMD-irányelvekben
meghatározott, a veszélyes anyagok biztonságos felhasználásával kapcsolatos problémák.
Ezt követően orvosolhatók az adott anyagra vagy keverékre vonatkozó kémiai biztonsági
jelentés elkészítésének elmulasztásával stb. összefüggő azon jogsértések, amelyek esetében
végrehajtási intézkedésre van szükség.
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:
- Ebben az esettanulmányban felmerül az a gyanú, hogy a meglévő kockázatkezelési
intézkedések nem megfelelők. Mi történik azonban akkor, ha a továbbfelhasználónak
39
sikerül megfelelően ellenőriznie az anyag felhasználásából eredő kockázatokat, de ennek
módja eltér az expozíciós forgatókönyvben foglalt intézkedésektől? A felügyelőknek
mérlegelniük kell, hogy ebben az esetben a REACH-rendelet vagy a CAD-/CMD-
irányelvek előírásai szerinti végrehajtási intézkedéseket szorgalmazzák-e. Az előző
esettanulmánytól eltérően a REACH-rendelet feltehetőleg relevánsabb, mivel az
expozíciós forgatókönyv feltételeinek nem megfelelő felhasználást szabályozó, konkrét
rendelkezéseket tartalmaz. A CAD-/CMD-irányelvek továbbra is lényegesek a meglévő
ellenőrzési intézkedések hatékonyságával kapcsolatos problémák kezelése
szempontjából.
12.4 Festékszállító (korlátozások)
Lakossági bejelentés nyomán ön építőanyag-kiskereskedő által szállított festékkel
kapcsolatos információkhoz jut, miután a bejelentő korábban festéket vásárolt az építőanyag-
kiskereskedőtől, majd később észrevette, hogy a festék címkéjén figyelmeztetést tüntettek fel
az ólomtartalomra vonatkozóan.
A bejelentő közli önnel az importőr nagykereskedő nevét, amely a festéket szállítja az
építőanyag-kiskereskedő számára. Ön látogatást tesz az importőrnél, akinek raktárában
megmutatják önnek a szóban forgó terméket. Ön megállapítja, hogy a festékdobozok
címkéjén valóban megtalálható a festék ólomtartalmát jelző figyelmeztetés, a címkén
azonban kevés további információ szerepel, és mindenekelőtt a figyelmeztető mondatok és a
piktogramok hiányoznak. Hogy többet megtudjon, felkéri az importőrt, hogy adja át az ehhez
a termékhez tartozó biztonsági adatlapot, de az importőr nem tud ilyet felmutatni.
Az importőr azt állítja, hogy ezt a terméket csak kiskereskedők (és nem közvetlenül a
lakosság) részére szállítja. Az építőanyag-kiskereskedő a festéket kereskedőknek és
fogyasztóknak is szállította volna, jóllehet mostanra megtiltotta a további szállítást, és a
vállalattal a termék visszahívását készíti elő.
Az esettanulmány célja
- a korlátozások előtérbe helyezése (ebben az esetben az ólomtartalmú festékek
szállításával kapcsolatban),
- a biztonsági adatlapok rendelkezésre bocsátásával, valamint a CLP-rendelet szerinti
osztályozással és címkézéssel kapcsolatos problémák vizsgálata.
A kötelezett(ek):
- az építőanyag-kiskereskedő,
- az importőr,
- az ólomtartalmú festék más (egyelőre ismeretlen) átvevői.
A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:
- A 67. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel nem vették figyelembe az ólomtartalmú
festék forgalmazására vonatkozó korlátozásokat – ezt a jogsértést az építőanyag-
kiskereskedő, az importőr és az importőr más vásárlói követték el.
- A 31. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel nem biztosítottak a II. melléklettel
összhangban összeállított biztonsági adatlapot az átvevők számára – mind az importőr,
mind az építőanyag-kiskereskedő elkövette ezt a jogsértést.
40
- A 31. cikk (4) bekezdésének megsértése, mivel nem nyújtottak megfelelő tájékoztatást,
amely lehetővé tette volna a lakosság számára az emberi egészség és a környezet
védelmének biztosításához szükséges intézkedések végrehajtását.
- Az építőanyag-kiskereskedő a 34. cikk b) pontját is megsérthette, mivel nem jelezte
szállítójának a biztonsági adatlap hiányát.
- A festék megfelelő címkézésének elmulasztásával összefüggésben további, a CLP-
rendeletet érintő jogsértések állhatnak fenn – ismét hangsúlyozni kell, hogy mind az
építőanyag-kiskereskedő, mind az importőr elkövette ezt a jogsértést.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
A 67. cikk (korlátozások) megsértése tekintetében – amennyiben nem tettek eleget a
korlátozás feltételeinek – mérlegelni kell a festék további szállításának tilalmára vonatkozó
végrehajtási felszólítás alkalmazását. Noha mindkét kötelezett megsértette a 67. cikket,
elsőként az importőr elleni végrehajtási intézkedéseket kell mérlegelni, mivel általában
hatékonyabb, ha a célzott végrehajtási intézkedések a szállítói lánc csúcsára irányulnak.
A 31. cikk megsértése (a biztonsági adatlap biztosításának elmulasztása) tekintetében is
mérlegelni kell a végrehajtási felszólítás alkalmazását, a felügyelőknek azonban figyelembe
kell venniük az átvevők részére nem biztosított biztonsági adatlapok, a címkén szereplő nem
megfelelő információk és a festék nagyon veszélyes tulajdonsága miatti súlyos személyi
sérülés kockázatát is.
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:
- A REACH-rendelet XVII. melléklete három, ebben az esetben potenciálisan
alkalmazandó korlátozást foglal magában – a 16. és 17. számú korlátozás a festékekben
található ólom-karbonátokra és ólom-szulfátokra, a 30. korlátozás pedig a reprodukciót
károsító anyagokra vonatkozik. Annak meghatározása érdekében, hogy a REACH-
rendelet mely korlátozásait kell alkalmazni, a felügyelőknek meg kell állapítaniuk, hogy
melyik ólomalkotórész van jelen a festékben. Ha az importőr nem rendelkezik ezzel az
információval, elemzéses vizsgálatra lehet szükség.
- A 16. és a 17. korlátozás a festőanyagként való felhasználásra szánt anyagokra és
keverékekre vonatkozik. Elkerülheti-e a kötelezett a korlátozás megsértésének vádját, ha
azt állítja, hogy az anyagot vagy keveréket nem festőanyagban való felhasználásra
szánja? Hogyan lehet bebizonyítani ennek az ellenkezőjét?
- A végrehajtási felszólítás alkalmazható a további behozatal és szállítás tiltása, de más
eredmények (visszahívás, ártalmatlanítás, megsemmisítés stb.) megvalósítása céljából
is.
- A 16. és a 17. korlátozás (a festékekben felhasználandó ólomra vonatkozó korlátozások)
kimondja, hogy a tagállamok a területükön engedélyezhetik az anyag vagy a keverék
felhasználását műtárgyak, valamint történelmi épületek és ezek belső terének
restaurálásához és karbantartásához.
12.5 Műanyag kábelek gyártója (engedélyezés)
Ön egy műanyagkábel-gyártót vizsgál. Megállapítja, hogy a vállalat a késztermék előállítása
során lágyítószert használ a késztermék rugalmasságának biztosítása céljából. Megkérdezi,
hogy milyen lágyítószert alkalmaznak. A vállalattól azt az információt kapja, hogy benzil-butil-
ftalátot (BBP) használnak lágyítószerként. Megállapítja, hogy a vállalat a BBP-t uniós
41
gyártótól szerzi be. Jelzi, hogy meg szeretné tekinteni az anyaghoz tartozó biztonsági
adatlapot.
Tisztában van azzal, hogy ez az anyag szerepel a REACH-rendelet XIV. mellékletében, tehát
engedélyköteles. Noha úgy tűnik, hogy a biztonságos felhasználáshoz szükséges információk
mindegyike szerepel a biztonsági adatlapon, ön megállapítja, hogy nem tüntették fel az erre
az anyagra kiadott engedély meglétét. A termék címkéjén sem található erre utaló információ.
További kérdéseket követően nyilvánvalóvá válik, hogy a vizsgált vállalat nem tud az
engedélyezési kötelezettségről. (Ekkor Ön még nem tudja, hogy a BBP uniós gyártója
rendelkezik-e engedéllyel).
Az esettanulmány célja
- Az engedélyezés kérdésének előtérbe helyezése és a szállítói lánc különböző
szereplőinek az engedélyezéssel kapcsolatos követelményekkel összefüggő feladatainak
vizsgálata
- Az engedélyezéssel kapcsolatos információk szállítói láncban történő továbbításával
kapcsolatos szállítói kötelezettségek hangsúlyozása
A kötelezett(ek):
- A műanyag gyártója (továbbfelhasználó)
- A BBP gyártója (egy másik tagállamban)
A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:
- Az 56. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel a kábelgyártó nem engedélyeztette az
anyagot annak felhasználása előtt. Ha a BBP uniós gyártója is elmulasztotta az engedély
beszerzését, az általa végzett szállítás is ellentétes az 56. cikk (1) bekezdésével.
- Megjegyzendő, hogy amennyiben az uniós gyártó rendelkezik engedéllyel, a műanyag
kábeleket gyártó vállalatnak nincs szüksége külön engedélyre, de gondoskodnia kell
arról, hogy teljesítse a felhasználás feltételeit (56. cikk (2) bekezdés), valamint értesítse
az Európai Vegyianyag-ügynökséget az anyag felhasználásáról (66. cikk (1) bekezdés).
- Az uniós gyártó eljárása feltehetőleg ellentétes volt az alábbiakkal:
- 65. cikk, az engedélyszámnak a termék címkéjén történő feltüntetésének
elmulasztásával összefüggésben;
- a 31. cikk (9) bekezdése, a biztonsági adatlap engedélyadatokkal történő
aktualizálásának elmulasztásával összefüggésben;
- esetleg a 60. cikk (10) bekezdése, mivel az engedély jogosultja köteles
biztosítani, hogy az expozíció szintjét a felhasználás feltételeitől függetlenül a
műszakilag és gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb szintre csökkentse.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
Végrehajtási felszólítást kell kiadni, amennyiben helyénvaló az engedély nélküli
engedélyköteles anyagok behozatalának, szállításának vagy felhasználásának haladéktalan
megszüntetésére vonatkozó előírás. Ezeket a döntéseket eseti alapon kell meghozni, noha a
42
végrehajtási felszólítás feltehetőleg számos esetben megfelelően alkalmazható, mivel
valamennyi engedélyköteles anyag nagyon veszélyes tulajdonságokkal rendelkezik.
Mivel az uniós gyártó esetében megfeleléssel kapcsolatos problémák merülnek fel, a lehető
leghamarabb részletesen tájékoztatni kell ezekről a nemzeti illetékes hatóságot, amely ezt
követően az illetékes tagállami hatóságok hatáskörébe utalja az ügyet.
12.6 Vegyianyag-gyártó
Ön olyan nemzetközi vegyianyag-gyártó telephelyén tesz látogatást, amely poliklór-etént
(poli(vinil-klorid) vagy PVC) állít elő az alábbi eljárással:
- etén (etilén) és klór reagáltatása 1,2-diklór-etán (etilén-diklorid) előállítása céljából;
- az 1,2-diklór-etán átalakítása klór-eténné (vinil-klorid-monomer) termikus
krakkolással;
- a klór-etén átalakítása poliklór-eténné (poli(vinil-klorid), PVC).
A vállalat az etént az Egyesült Államokban lévő üzeméből importálja, a felhasznált klór
azonban uniós székhelyű vállalattól származik. A vállalat esetenként 1,2-diklór-etánt is
importál az egyesült államokbeli üzeméből rendelkezésére álló készleteinek kiegészítése
céljából.
A vállalat azt állítja, hogy az előzetes regisztráció iránti kérelmeket benyújtotta az Európai
Vegyianyag-ügynökséghez, teljes körű regisztrációt azonban még nem kezdeményezett.
További vizsgálattal ön megállapítja, hogy a vállalat előzetesen három terméket regisztrált: az
etént, a klórt és (az 1,2-diklór-etán helyett) az 1,1-diklór-etánt, és úgy tűnik, ez utóbbi a
vállalat hibájából történt.
Az esettanulmány célja
- A regisztrálás és az előzetes regisztrálás kérdésének előtérbe helyezése és számos
regisztrációköteles anyag vizsgálata.
- Az előzetes regisztrálással és a regisztrálással összefüggő problémák vizsgálata:
- egy anyagot (klór-etén) egyáltalán nem regisztráltak (előzetesen sem);
- egy anyagot (etén) előzetesen megfelelően regisztráltak, teljes körű
regisztrálására azonban ez idáig nem került sor;
- egy anyagot (1,2-diklór-etán) előzetesen helytelenül regisztráltak, és teljes körű
regisztrálására ez idáig nem került sor;
- egy anyagot (klór) előzetesen szükségtelenül regisztráltak;
- egy anyagra nem vonatkozik előzetes regisztrációs kötelezettség, mivel az anyag
polimer.
- Az intermedierek regisztrálásával összefüggő problémák vizsgálata.
- Az adatok hiányában alkalmazandó forgalombahozatali tilalom végrehajtásának
mérlegelése.
A kötelezett(ek):
43
- A vegyianyag-gyártó – amely számára a REACH-rendelet gyártóként, importőrként és (a
klór tekintetében) továbbfelhasználóként is kijelöl feladatokat (jóllehet a
továbbfelhasználói minőségben elkövetett jogsértést nem igazolja semmilyen adat).
- Potenciálisan a klór uniós székhelyű szállítója is (jóllehet az általa elkövetett jogsértést
sem igazolja semmilyen adat).
A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:
- Az 5. cikk (adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma) megsértése – a 6. cikk
(1) bekezdésére történő hivatkozással –, mivel az 1,2-diklór-etánt előzetesen helytelenül
regisztrálták, majd annak ellenére folytatták gyártását és behozatalát, hogy előtte nem
regisztrálták (megfelelően). Kezdetben ez „technikai” jogsértésnek minősülhet, noha az
1,2-diklór-etánt az 1B. kategóriába tartozó rákkeltő anyagként osztályozzák, ezért
2010. december 1-jéig teljes körűen regisztrálni kellett volna. A vállalat ugyan igazolni
tudja, hogy ez az anyag a telephelyükön történő gyártása miatt intermediernek minősül, a
behozott mennyiségekre tekintettel – feltéve, hogy azok meghaladják az évi 1 tonnát –
továbbra is köteles lenne elvégezni az anyag „teljes körű” regisztrálását.
- Az 5. cikk (adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma) megsértése – a 6. cikk
(1) bekezdésére történő hivatkozással –, mivel a klór-etént előzetesen nem regisztrálták,
majd anélkül folytatták az anyag gyártását és behozatalát, hogy előtte teljes körűen
regisztrálták volna. A klór-etén az 1A. kategóriába tartozó rákkeltő anyag, amelyet
2010. december 1-jéig ugyancsak teljes körűen regisztrálni kellett volna abban az
esetben is, ha a vállalat előzetesen már regisztrálta az anyagot. Lehetséges azonban,
hogy az anyag intermedier; ennek részletes kifejtését lásd alább.
- Potenciálisan az 5. cikk (adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma) ismételt
megsértése – a 6. cikk (1) bekezdésére történő hivatkozással – az etén regisztrálásának
elmulasztásával. Jóllehet a vállalat elvégezte az anyag előzetes regisztrációját,
előfordulhat, hogy az Egyesült Államokból behozott mennyiségek meghaladják az évi
1000 tonnát, ezért az anyagot 2010. december 1-jéig teljes körűen regisztrálni kellett
volna.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
A felügyelőknek mérlegelniük kell, hogy arányos lenne-e a REACH-rendeletben foglalt,
adatok hiányában alkalmazandó forgalombahozatali tilalom azonnali hatállyal történő
végrehajtása, vagyis az érintett anyagok gyártásának és behozatalának megszüntetése a
teljes körű regisztrálás végrehajtásáig. Ezen intézkedés mellett szól az, hogy két anyag
rákkeltő, tehát nagyon veszélyes, és feltehetőleg mindhárom anyagot jelentős mennyiségben
gyártják/importálják. Az ellenérvek között az szerepel, hogy egy ilyen intézkedés
potenciálisan aránytalan hatást eredményez (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az üzemet az
anyagok regisztrálásának elvégzéséhez szükséges időre – akár hónapokra – bezárják),
valamint az a tény, hogy a vállalat legalább néhány – jóllehet korlátozott mértékű –
intézkedést tett a REACH-rendeletnek való megfelelés érdekében.
Hibás – például elírást tartalmazó – előzetes regisztráció iránti kérelem benyújtása esetén a
vállalat technikailag megsérti a REACH-rendelet 5. cikkét, ha folytatja az adott anyag
gyártását vagy behozatalát.
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:
- Az 5. cikk végrehajtása és az ezáltal a vállalat üzleti tevékenységére gyakorolt potenciális
hatás (lásd az előző szakaszt).
44
- Intermediernek minősül-e az 1,2-diklór-etán, a klór-etén és az etán a REACH-rendelet
értelmében? A REACH-rendelet meghatározása szerint az intermedier „kémiai
feldolgozás céljából gyártott és annak során felhasznált vagy másik anyaggá való
átalakítás céljából kémiai feldolgozás során felhasznált anyag”, tehát valószínű, hogy az
említett anyagok intermedierek. A nem elkülönített intermedierek mentesülnek a REACH-
rendelet hatálya alól. Az elkülönített intermedierekre nem vonatkozik a mentesség, a
regisztrálók azonban nem teljes körű információkat is benyújthatnak, amennyiben igazolni
tudják, hogy az intermedierek kezelését és felhasználását szigorúan ellenőrzött
körülmények között végzik.
- A vállalat más módon is biztosíthatja a megfelelést, például bérgyártót szerződtethet,
akinek lehetősége van késői előzetes regisztrálásra, és választhat olyan uniós székhelyű
szállítót, amely megfelel az előírásoknak, az eltérő megoldások azonban gyakran nem
praktikusak a vállalat számára.
- A vállalat egy terméket (klór) szükségtelenül regisztrált előzetesen, mivel azt nem a
vállalat gyártja vagy importálja. Ez a REACH-rendelet értelmében nem minősül
jogsértésnek, mivel az előzetes regisztrálás nem kötelező. Hasznos lehet azonban a
vállalat számára, ha ellenőrzi, hogy szállítója teljesítette-e a REACH-rendeletben foglalt
kötelezettségeit – ha ez nem történt meg, azzal veszélybe sodorják a vállalat
klórellátását.
12.7 Anyagokat szállító vegyianyag-gyártó
Az előző esettanulmányban szereplő vegyianyag-gyártó az általa gyártott 1,2-diklór-etán egy
részét közvetlenül az európai piacra szállítja. Ön elkéri az anyaghoz tartozó vállalati
biztonsági adatlap másolatát, hogy ellenőrizze a REACH-rendelet követelményeinek való
megfelelést.
A vállalat átadja önnek a biztonsági adatlapot. A vállalat megerősíti, hogy kérésre továbbítja a
biztonsági adatlapot vásárlói részére, és az adatlap a vállalat honlapján is elérhető,
máskülönben azonban nem bocsátják automatikusan vásárlóik rendelkezésére.
A biztonsági adatlap áttekintését követően kiderül, az adatlap tartalmazza a kötelező
16 pontot, azonban úgy tűnik, hogy az az Egyesült Államok piacára készült (az Egyesült
Államok tekintetében meghatározott munkahelyi expozíciós határértékeket, valamint az ottani
jogszabályokra történő hivatkozásokat tartalmaz). Az anyag osztályozása (2. szakasz)
helytelen, mivel nem tüntették fel, hogy az rákkeltő. Ön kifogásolhatónak találja azokat a
8. szakaszban ismertetett kockázatkezelési információkat is, amelyek meghatározzák, hogy a
felhasználóknak „kesztyűt” és „megfelelő légzésvédő eszközt” kell viselniük, de további
részletekkel nem szolgálnak.
Az esettanulmány célja
- A szállítás (a biztonsági adatlapok biztosítása) kérdésének előtérbe helyezése, valam int
a biztonsági adatlapok formájának és tartalmának vizsgálata a REACH-rendelet
II. mellékletében foglalt követelmények alapján.
- Annak meghatározása, hogy mikor kell biztonsági adatlapot „biztosítani” az átvevők
számára.
A kötelezett(ek):
- A vegyianyag-gyártó (mint szállító)
45
Jogsértések:
- A REACH-rendelet 31. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel a biztonsági adatlapot
nem a II. melléklettel összhangban állították össze, például:
- nem adtak meg az uniós piac tekintetében releváns munkahelyi expozíciós
határértékeket vagy más adatokat (például szabályozási információkat) (az
Egyesült Államok szabványainak és a kapcsolódó információknak feltehetőleg
nem veszi hasznát az a továbbfelhasználó, akinek saját tagállama törvényeinek
kell megfelelnie),
- helytelen vagy hiányos adatok szerepelnek a biztonsági adatlapon, például
helytelen az anyag osztályozása vagy hiányosak a kockázatkezelési információk
(amelyeknek a megfelelő szabványokra történő hivatkozással pontosan meg kell
határozniuk a kötelező egyéni védőeszközöket ).
- a REACH-rendelet 31. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel a biztonsági adatlapot
nem biztosították az átvevők számára (kizárólag kérésre vagy a vállalat honlapján tették
elérhetővé). A biztonsági adatlapot (elektronikus vagy írott formában) legkésőbb az első
szállítás időpontjában biztosítani kell a vásárló számára.
- Ha a biztonsági adatlap 2. szakaszában helytelen információt tüntettek fel az
osztályozásra vonatkozóan, ésszerűen feltételezhető, hogy nem teljesülnek a CLP-
rendelet osztályozásra és címkézésre vonatkozó követelményei.
Milyen intézkedéseket kell tenni?
A felügyelők végrehajtó hatáskörök alkalmazását is mérlegelhetik, mivel a vállalat például a
biztonsági adatlapot nem biztosítja automatikusan az átvevők számára, és ha megkapják is
(vagy megtalálják a vállalat honlapján), a biztonsági adatlap nem tartalmaz megfelelő
kockázatkezelési információkat, és különösen az anyag rákkeltő tulajdonságát nem tüntetik
fel rajta.
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:
- A „formai”, például a biztonsági adatlap szakaszainak sorrendjét érintő hibák esetében
végzett végrehajtási intézkedések kevésbé fontosak, mint a tartalmi hibák, például a
kifogásolható minőségű információk miatt indokolt végrehajtási intézkedések
alkalmazása.
- Az esettanulmány ezenkívül a biztonsági adatlapokkal kapcsolatos gyakori hibákra –
például a nem kellően részletes kockázatkezelési információkra, a helytelen
osztályozásra vagy a más piacok számára készült biztonsági adatlapoknak az uniós
piacon módosítás nélkül történő alkalmazására – is rá kíván világítani.
- Jellemző az a téves értelmezés, hogy elfogadható, ha a biztonsági adatlapokat kizárólag
honlapon történő közzététel útján vagy kérésére biztosítják. A REACH-rendelet előírja a
biztonsági adatlapnak az átvevő számára történő „biztosítását”; ez olyan, megelőzési
céllal teljesítendő kötelezettség, amely hozzájárul ahhoz, hogy a biztonságra, valamint az
egészség és a környezet védelmére vonatkozó létfontosságú információk valóban
eljussanak a szállítói lánc alsóbb szakaszának szereplőihez.
- A szállítói lánc valamennyi szállítója felelős azért, hogy megfeleljen a 31. cikk és a
II. melléklet által előírt követelményeknek. Noha a saját szállító által biztosított
információk egyértelműen hasznos és lényeges forrást jelentenek a biztonsági adatlapok
46
összeállítása során, valamennyi szállító továbbra is felelős azért, hogy az általuk
biztosított biztonsági adatlapokon feltüntetett információk pontosak legyenek.
1. függelék: A REACH-rendelet és a CAD-irányelv összehasonlításának folyamatábrája
REACH 98/24/EK tanácsi irányelv vagy nemzeti iránymutatás
Vége. Kövesse a kémiai értékelésről szóló nemzeti iránymutatást vagy a
4. cikket
A javasolt felhasználás nem
engedélyezett. A felhasználó köteles másik felhaszná lást javasolni a
folytatáshoz. A felhasználó köteles:
1. engedélykérelmet benyújtani, vagy
2. a szállítói lánc felső szakaszán már meglévő engedély esetében értesíteni az ECHA-t a saját felhasználásról.
Az engedélyezés valamennyi feltételét
teljesíteni kell.
1
Alkalmazandóság
REACH, 2. és 3. cikk
Alkalmazandó-e a REACH?
2
Korlátozások REACH, 67. cikk (1) bek.
9. cikk A javasolt felhasználás
korlátozás vagy tilalom tárgyát képezi-e?
3
Engedélyezés
REACH, 56. cikk (1) bekezdés Engedélyköteles-e a javasolt
felhasználás?
5
Kémiai értékelés elvégzése / felülvizsgálata
4. cikk
A REACH és a 98/24/EK irányelv
követelményeinek figyelembevétele
VAGY: 1. A felhasználó köteles kémiai bizton-
sági adatlapot készíteni a megfelelő kockázatkezelési intézkedések meg-határozására és alkalmazására. Ha a
kémiai biztonsági adatlap nem köte-lező, a felhasználónak a felhasználás alapján kell meghatároznia és
alkalmaznia a megfelelő intézke-déseket 2. A felhasználónak szükség esetén értesítenie kell az ECHA-t.
VAGY: 3. A felhasználó tájékoztatja a szállítót saját felhasználásáról, hogy azt azonosított felhasználásként
ismertesse el.
Ha valamely REACH-kockázatkezelési intézkedés nem
megfelelőnek bizonyul, az értékelésben fel kell jegyezni ennek okait, és a felhasználónak értesítenie
kell szállítóját
Kövesse az engedélyezési feltételeket, és csökkentse az expozíciót a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges
legalacsonyabb szintre (60.cikk (10) bek.)
4
Az exp. forg.könyvnek megfelelő felhasználás
REACH, 37. (4), 38. (1)
A felhasználás valamely expozíciós
forgatókönyv feltételeinek vagy a szállító tanácsainak megfelelő, azonosított felhasználás-e?
Elkerülhető-e az expozíció (pl. más anyaggal való helyettesítéssel)?
Azonosítsa a biztonsági adatlapon vagy a felhasználó saját kémiai biztonsági
jelentésében szereplő összes megfelelő kockázatkezelési intézkedést
Azonosítsa a CAD/CMD vagy a nemzeti
iránymutatás által adott esetben előírt ellenőrzési intézkedéseket
7
Az ellenőrzések sorrendje, 5. és 6. cikk
A fenti 5. lépésben meghatározott intézkedéseket az 5., illetve 6. cikk szerinti sorrendben kell alkalmazni
különös tekintettel az alábbiakra:
Vannak-e idevágó munkahelyi expozíciós határértékek (ún. OELV-k)?
Engedélyköteles-e
az adott felhasználás?
A felhasználás részét képezi-e rákkeltő/mutagén anyagnak való expozíció?
Helyettesítse az anyagot valamilyen más
anyaggal. Ha az is veszélyes anyagnak minősül, térjen vissza az 1. lépéshez
A felhasználás részét képezi-e légzőszervi szenzibilizáló anyagnak való expozíció?
13
Konzultáció:
REACH 35. cikk, CAD 11. cikk
Gondoskodjon a munkavállalók és
képviselőik folyamatos tájékoztatásáról
8
A helyes gyakorlat elvei 5. cikk
Az alkalmazott ellenőrzési intézkedések összhangban vannak-e a helyes gyakorlat
elveivel?
Vizsgálja felül a
kockázatértékelést, majd térjen vissza a fenti 6. lépéshez
9
A nemzeti iránymutatásban és a CAD-/CMD-irányelvben foglalt
egyéb követelmények Teljesítse a nemzeti iránymutatás
és a 7–11. cikk követelményeit (pl.karbantartás), ha erre a fenti 5. és 6.
lépésben még nem került sor
6
Alkalmazza/hajtsa végre az ellenőrzési intézkedéseket
REACH, 37. (5), 38. (1), 6. cikk cikk
Alkalmazzon/hajtson végre a kémiai kockázatértékelésben meghatározott minden ellenőrzési intézkedést, és
gondoskodjon azok hatékonyságáról
10
Jegyzőkönyvek 8. cikk, REACH 37.(7)
Rögzítse az értékelést és szükség
esetén a kémiai biztonsági jelentést
11
Az információk megőrzése
REACH 36. cikk, CAD/CMD
Őrizze meg az információkat a REACH-ben,
ill. a nemz. jogszabályokban előírt határidőkig
12
Felülvizsgálat: CAD 4. cikk, REACH 37. cikk (7) bekezdés
A kock. értékelést és a kémiai bizt. jelentést
rendszeresen felül kell vizsgálni
Teljesítse a CMD további követelményeit
Intézkedjen az OELV betartása érdekében
Teljesítse a CMD további követelményeit
NEM
NEM
NEM
IGEN
NEM
ÉS
IGEN
IGEN
IGEN
IGEN
NEM
IGEN
IGEN
IGEN
IGEN
IGEN
NEM
47
2. függelék: Szószedet
Számos olyan rövidítés, szó és kifejezés szerepel ebben az útmutatóban, amelyek a REACH-
rendelettel összefüggésben konkrét jelentéssel bírnak. E kifejezések egy részének
fogalommeghatározásai jogszabályokon alapulnak, és megtalálhatók a REACH-rendelet
3. cikkében.
II. melléklet: A REACH-rendelet II. melléklete meghatározza a biztonsági adatlapokra vonatkozó formai
és tartalmi követelményeket.
XIV. melléklet: A REACH-rendelet XIV. melléklete az engedélyköteles anyagok felsorolását
tartalmazza. A XIV. mellékletben felsorolt anyagok felhasználása vagy felhasználási célú forgalmazása
a lejárati időt követően tilos, kivéve, ha az adott felhasználást engedélyezték, vagy mentesség
alkalmazandó.
XVII. melléklet: A REACH-rendelet XVII. melléklete a korlátozott anyagok felsorolását és a rájuk
vonatkozó korlátozások REACH-rendelet szerinti feltételeit tartalmazza.
Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma: A REACH-rendelet alapvető rendelkezése (5. cikk),
amely kimondja, hogy az (önmagukban vagy keverékben előforduló, illetve az árucikkekből
szándékosan szándékos tevékenységgel kiszabaduló) regisztrációköteles anyagok regisztrálás vagy
előzetes regisztrálás hiányában nem gyárthatók, importálhatók vagy szállíthatók.
Anyag: Olyan természetes állapotban előforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és
vegyületei, amely az anyag stabilitásának megőrzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott
folyamatból származó szennyező anyagot is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az
anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthető.
Árucikk: Az árucikk olyan tárgy, amely az előállítás során a funkcióját a kémiai összetételnél nagyobb
mértékben meghatározó különleges formát, felületet vagy alakot kap. Az árucikkek az egyszerű
árucikkektől – például bögrék, ruházati cikkek vagy bútorok – az összetettebb árucikkekig – például
számítógépek vagy gépjárművek – sokféle tárgyat magukban foglalnak. Egyes termékek – például a
gyertya – besorolása nem egyértelmű: .egyik vagy másik kategória mellett is szólnak érvek. Az
árucikkek lehetnek az anyagok és keverékek hordozóanyagai vagy tárolói, ilyen árucikk például a
festékek fémdoboza. Vannak tehát a meghatározás tekintetében határesetnek minősülő termékek,
ilyenek például a nedves törlőkendők.
Behozatal: A Közösség vámterületére történő fizikai behozatal.
Bejelentés: Információk benyújtása az Európai Vegyianyag-ügynökségnek a REACH-rendelet
követelményének megfelelően. A REACH-rendelet bizonyos körülmények esetén a következő típusú
bejelentéseket írja elő a szállítói lánc szereplői számára:
- Valamely adott, árucikkben megtalálható anyag bejelentése
- Az osztályozás és a címkézés bejelentése
- Termék- és folyamatorientált kutatásra és fejlesztésre szolgáló anyagok bejelentése
- A szállítói lánc korábbi szereplőjének kiadott engedély feltételeivel összhangban lévő
felhasználás továbbfelhasználó általi bejelentése
- A felhasználás újraindításának továbbfelhasználó általi bejelentése
A bejelentés az új anyagok bejelentéséről szóló irányelv értelmében bejelentett anyagokra is utalhat.
48
Bérgyártó: A gyártó különleges típusa, aki általában egy másik vállalat kérésére állítja elő az anyagot.
Az anyag regisztrálásával kapcsolatos felelősség feltehetőleg az Uniós székhelyű bérgyártót terheli,
mivel annak ellenére, hogy nem ő az engedély vagy az anyag tulajdonosa, ő felel az anyag Unióba
történő fizikai behozataláért. Lásd a „Gyártó” szócikket.
Bevezetett és nem bevezetett anyagok: A bevezetett anyag (amelyre gyakran „létező” anyagként
hivatkoznak) olyan anyag, amely az alábbi kritériumok legalább egyikének megfelel:
- szerepel a Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (EINECS); vagy
- a REACH jogszabályba foglalását megelőző 15 évben legalább egy alkalommal gyártották az
Unióban (ideértve az újonnan csatlakozó tagállamokat), azonban a gyártó nem hozta
forgalomba (feltéve, hogy a gyártó dokumentumokkal igazolni tudja ezt). Például kizárólag
kivitel céljából vagy a gyártó saját felhasználására gyártották, vagy
- úgynevezett „polimernek már nem minősülő anyag” (ugyancsak dokumentumokkal történő
igazolás esetén).
Nem bevezetett anyag (amelyre gyakran „új anyagként” hivatkoznak): minden más anyag, amely nem
felel meg a fenti feltételeknek, és amely máskülönben nem mentesül a REACH-rendelet szerinti
regisztrálás kötelezettsége alól. A nem bevezetett anyagok esetében nincs lehetőség előzetes
regisztrálásra, ezért azokat teljes körűen regisztrálni kell, mielőtt évi legalább egy tonna mennyiségben
megkezdik a gyártását vagy a behozatalát.
Biztonsági adatlap (ún. SDS, safety data sheet, egyes esetekben MSDS, manufacturer’s safety data
sheet, a gyártó biztonsági adatlapja): A biztonsági adatlap az adott anyaggal vagy keverékkel
kapcsolatos biztonsági, illetve egészség- és környezetvédelmi információk szállítói láncon belüli
továbbítására szolgáló dokumentum. A REACH-rendelet értelmében a CLP-rendelet szerint
veszélyesként osztályozott anyag vagy keverék szállítói kötelesek az átvevők számára biztonsági
adatlapot biztosítani. A biztonsági adatlapok az anyag vagy a keverék veszélyes tulajdonságaival, a
biztonságos kezeléssel és felhasználással, valamint a vészhelyzet esetén szükséges teendőkkel
kapcsolatos információkat tartalmazzák. A biztonsági adatlapot a REACH-rendelet II. mellékletével
összhangban kell összeállítani, amely a forma és a tartalom tekintetében előíró követelményeket
határoz meg.
CAS: Chemical Abstracts Service, az Amerikai Kémiai Társaság alszervezete. A CAS átfogó jegyzéket
vezet a vegyi anyagokról. A CAS nyilvántartásában regisztrált valamennyi anyaghoz CAS nyilvántartási
számot rendelnek (lásd a „CAS-szám” szócikket).
CAS-szám: Az ún. „Chemical Abstract Service” indexszám, a vegyi anyagok egyedi azonosítószáma.
Legfeljebb 9 számjegyet tartalmaz, amelyek kötőjellel három részre tagolódnak. Balról olvasva a szám
első része legfeljebb 6 számjegyet, második része két számjegyet, harmadik része pedig egyetlen,
ellenőrző számjegyet tartalmaz.
Cikk: A REACH-rendelet jogi követelménye, például a 31. cikk, amely a veszélyesként osztályozott
anyagok vagy keverékek szállítóit arra kötelezi, hogy az átvevők számára biztosítsanak biztonsági
adatlapot.
CLP-rendelet: Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló
1272/2008/EK rendelet.
CMR: Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok.
DMEL: Származtatott minimális hatásszint. A kémiai biztonsági értékelés során megállapított expozíciós
határértékek egyik típusa. Akkor alkalmazzák, ha nem lehet a DNEL-értéket meghatározni (például ha
az expozíció „biztonságos” szintje nem állapítható meg), és olyan, az emberi egészségre nézve
alacsony, esetleg elméleti kockázatnak megfelelő expozíciós szintet fejez ki, amelyet elfogadható
kockázatnak kell tekinteni.
49
DNEL: Származtatott hatásmentes szint. A kémiai biztonsági értékelés során megállapított expozíciós
határértékek egyik típusa. A DNEL-érték az adott anyagnak való expozíció azon szintjét jelöli, amelynél
kisebb mértékű expozíció esetében nem várható az emberi egészséget károsító hatás. Tehát ez az
anyag azon expozíciós szintje, amelynél magasabb szintnek az embereket nem szabad kitenni.
ECHA: European Chemicals Agency, Európai Vegyianyag-ügynökség. Az ECHA új uniós ügynökség,
amelynek székhelye a finnországi Helsinkiben található. A REACH-rendelettel hozták létre a rendelet
technikai, tudományos és adminisztratív feladatainak irányítása és kivitelezése céljából. A vegyi
anyagokra vonatkozó korábbi (például a biocidokról, peszticidekről vagy az új vegyi anyagok
bejelentéséről szóló) jogszabályokhoz képest jelentős eltérés figyelhető meg abban a tekintetben, hogy
az anyagok regisztrációja iránti kérelmet az uniós Ügynökségnek, és nem a nemzeti hatóságnak kell
elküldeni. Az Európai Vegyianyag-ügynökséggel kapcsolatos további információkért látogasson el az
Ügynökség honlapjára.
Egyedüli képviselő: Az anyagot gyártó, keverékeket készítő vagy árucikkeket előállító nem uniós
vállalatok önállóan nem regisztrálhatnak vegyi anyagokat. Kölcsönös megállapodással azonban
kijelölhetnek uniós székhellyel rendelkező közvetítőt, aki az anyagok regisztrálása tekintetében egyedüli
képviselőjükként eleget tehet az Uniós székhelyű importőrökre vonatkozó kötelezettségeknek.
Kijelölésüket követően az egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi olyan Uniós
székhelyű importőr továbbfelhasználóvá válik, amely nem uniós gyártótól származó anyagok, keverékek
vagy árucikkek behozatalát végzi. Az egyedüli képviselőnek eleget kell tennie az importőrök a REACH
alapján fennálló valamennyi egyéb kötelezettségének is.
EIES: Electronic Information Exchange System, elektronikus információcsere-rendszer. A REACH-
rendelettel vagy annak végrehajtásával kapcsolatos információk elektronikus úton történő, állami
hatóságok közötti cseréjét lehetővé tevő rendszerek általános megnevezése. Ilyen a már meglévő
RAPEX vagy ICSMS.
EK-szám: A vegyi anyagok azonosítószáma. A vegyi anyagokra vonatkozó korábbi uniós jogszabályi
keretből származó három európai anyagjegyzék (EINECS, ELINCS és a polimernek már nem minősülő
anyagok jegyzéke) közös elnevezése az EK-jegyzék, amely az anyagok azonosítására szolgáló EK-
számok forrása. Az EK-számoknak az ESIS honlapján lehet utánanézni.
Előzetes regisztrálás: Az anyag lehetséges regisztrálói meghatározott információkat nyújtanak be az
Európai Vegyianyag-ügynökségnek. Az előzetes regisztrálás a REACH-rendelet értelmében nem
kötelező, ha a regisztrálók azonban érvényes előzetes regisztráció iránti kérelmet nyújtottak be, a
szakaszosan meghatározott három határidő egyikéig (az érintett anyag gyártott/behozott mennyiségétől
és veszélyes tulajdonságaitól függően 2010-ig, 2013-ig vagy 2018-ig) késleltethetik a teljes körű
regisztráció iránti kérelmük benyújtását. Az előzetes regisztrálás időszaka 2008. január 1-jétől 2008.
december 1-jéig tartott, tehát már lezárult, kivéve a 2008. december 1-je után első alkalommal évi
legalább 1 tonna mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok esetében, amelyeknek előzetes
regisztrálása továbbra is lehetséges, feltéve, hogy a rájuk vonatkozó regisztrálási határidő még nem járt
le. Kizárólag bevezetett anyagok regisztrálhatók előzetesen.
Engedélyezés: A REACH-rendelet olyan rendszert hoz létre, amelyben a különös aggodalomra okot
adó tulajdonságokkal rendelkező anyagok felhasználása és forgalomba hozatala engedélyköteles lehet.
Ezek az anyagok a REACH-rendelet XIV. mellékletében találhatók, és engedély nélkül nem hozhatók
forgalomba, illetve nem használhatók fel. Az engedélyeztetési követelmény biztosítja, hogy megfelelően
ellenőrizzék az ilyen anyagok felhasználásával járó kockázatokat, és ha vannak is kockázatok, a
felhasználás társadalmi-gazdasági előnyei felülmúlják azokat. Az alternatív anyagok vagy technológiák
vizsgálata alapvető fontossággal bír az engedélyezési eljárás során.
Értékelés: Számos különböző eljárást jelöl, amelyekkel az ECHA vagy az illetékes hatóság ellenőrizheti
a regisztráció során megadott adatok pontosságát és minőségét. A REACH-rendelet egy sor különböző
típusú értékelést ír elő.
- Valamennyi regisztrálási dokumentáció esetében automatikusan teljességi ellenőrzést
végeznek, hogy biztosítsák valamennyi lényeges információ jelenlétét. A teljességi ellenőrzés
során nem értékelik az információ minőségét vagy megfelelőségét.
50
- A megfelelés ellenőrzése: Az ágazati szereplők által benyújtott információk minőségének
ellenőrzése. Az ellenőrzést az ECHA végzi el a mennyiségi szintenként benyújtott
dokumentációk mintáján (legalább 5%-án).
- A vizsgálati javaslatok értékelése (dokumentációértékelés): Nagyobb (évi ≥ 100 tonna)
mennyiségben regisztrált anyagok esetében a regisztráló javaslatot fogalmaz meg, amelyben
részletesen ismerteti azokat a szabványos vizsgálatok jegyzékében szereplő állatkísérleteket,
amelyeket végre kell hajtani. Az ECHA a szükségtelen állatkísérletek megelőzése céljából
értékeli ezeket a vizsgálati javaslatokat.
- Az anyagok értékelése: Az illetékes hatóság végzi el azon anyagok tekintetében, amelyeket a
veszélyes tulajdonságaikkal kapcsolatos kockázati megfontolás alapján történő rangsorolással
választottak ki, hogy esetükben lehetséges szabályozási intézkedéseket hajtsanak végre. Az
értékelés eredményeként szabályozói szinten korlátozások vezethetők be az anyag
gyártására, szállítására és felhasználására vonatkozóan. Az értékelés nyomán az adott anyag
felkerülhet a potenciálisan engedélyköteles anyagok listájára, vagy változhat az anyag
osztályozása és címkézése.
ESIS: European chemical Substances Information System, a vegyi anyagok európai információs
rendszere. Az ESIS a Vegyi Anyagok Európai Irodája által kifejlesztett informatikai rendszer, amely
átfogó tájékoztatást nyújt a vegyi anyagokról az alábbi információkkal kapcsolatban:
- EINECS (Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke),
- ELINCS (Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke),
- NLP (polimernek már nem minősülő anyagok),
- HPVC (nagy mennyiségben gyártott vegyi anyagok) és LPVC (kis mennyiségben gyártott vegyi
anyagok), ideértve az uniós gyártók/importőrök jegyzékét,
- Osztályozás és címkézés, R- és S-mondatok, veszélyt jelző mondatok stb.
ESR: Existing Substances Regulation, a létező anyagokról szóló rendelet. A létező anyagok
kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló 793/93/EGK rendelet, amely a REACH-rendelet
által felváltott uniós jogszabályok egyike volt.
Expozíciós forgatókönyv: Az expozíciós forgatókönyv ismerteti azokat a feltételeket, amelyek
teljesítése esetén az anyag (önmagában vagy keverékben) biztonságosan felhasználható. A
forgatókönyvet többnyire gyártók és importőrök dolgozzák ki az évi legalább 10 tonna mennyiségben
gyártott/behozott veszélyes anyagok regisztrálási dokumentációjának részeként. Az expozíciós
forgatókönyv az előállítástól az ártalmatlanításig az anyag életciklusának valamennyi szakaszára
kiterjed. Az expozíciós forgatókönyveket a biztonsági adatlaphoz mellékletként csatolva továbbítják a
szállítói láncban. A keverékek biztonsági adatlapjaihoz csatolni lehet a keverékre, a keverékben
található egyes veszélyes anyagokra, illetve mindezekre vonatkozó expozíciós forgatókönyveket.
Felhasználás: Bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való
töltés, egyik tartályból másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás.
Felhasználási feltételek: A felhasználási feltételek az expozíciós forgatókönyvben ismertetett üzemi
feltételek és kockázatkezelési intézkedések.
Forgalmazó: A Közösségen belül letelepedett természetes vagy jogi személy, aki az (önmagában vagy
keverékben előforduló) anyagot kizárólag harmadik felek számára tárolja és hozza forgalomba. Ez a
meghatározás például a kiskereskedőket is magában foglalja.
Forgalomba hozatal: Harmadik fél számára fizetés ellenében vagy ingyenesen történő szállítás vagy
rendelkezésre bocsátás. A meghatározás kifejezetten magában foglalja a behozatalt, amely tehát
51
szükségszerűen forgalomba hozatalnak minősül. A felügyelőknek figyelembe kell venniük, hogy a
forgalomba hozatal REACH-rendeletben foglalt meghatározása eltér számos más uniós irányelv és
rendelet meghatározásaitól. Ez abból fakad, hogy a forgalomba hozatal nem korlátozódik a termék első
szállítására vagy rendelkezésre bocsátására. A REACH-rendelet értelmében a szállítói lánc valamennyi
szakaszán történhet forgalomba hozatal.
Fórum: A végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórum (a fórum) az egész Európai
Unióban megvalósuló együttműködés és információcsere biztosítására szolgáló fő mechanizmus. A
fórumot a REACH-rendelettel hozták létre, amelynek 76. cikke (1) bekezdése kimondja, hogy a fórum
„koordinálja” a REACH-rendelet „végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok hálózatát”. A 77. cikk (4)
bekezdése az alábbi konkrét feladatokat határozza meg a fórum számára:
- közösségi szinten terjeszti a helyes gyakorlatot és tudatosítja a problémákat;
- javaslatot tesz a harmonizált végrehajtási projektekre és közös ellenőrzésekre, valamint
koordinálja és értékeli azokat;
- koordinálja az ellenőrök cseréjét;
- meghatározza a végrehajtási stratégiákat, valamint a legjobb végrehajtási gyakorlatot;
- kidolgozza a helyszíni ellenőrök munkamódszereit és segédeszközeit;
- elektronikus információcserére szolgáló eljárást dolgoz ki;
- kapcsolatot tart az iparral és a többi érdekelt féllel, beleértve az illetékes nemzetközi
szervezeteket; és
- a végrehajthatósággal kapcsolatos tanácsadás szempontjából megvizsgálja a korlátozásokra
vonatkozó javaslatokat.
A fórum a tagállamok és az EGT–EFTA-államok (Izland, Liechtenstein és Norvégia) képviselőiből áll.
További információk – például a fórum tagjainak jegyzéke, valamint a fórum által elfogadott és közzétett
dokumentumok – az ECHA honlapján érhetők el. Ilyen dokumentumok például a nemzeti végrehajtási
stratégiákról szóló iránymutatás és a REACH szerinti ellenőrzések tekintetében meghatározott
minimumkövetelmények.
Gyártás: Anyagok előállítása vagy kitermelése természetes állapotban.
Gyártó: A gyártó a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben
anyagot gyárt. A felügyelőknek figyelembe kell venniük, hogy ez a meghatározás kizárólag az anyagok,
és nem a keverékek vagy árucikkek gyártására vonatkozik. Ennek következtében a keverékek készítői
vagy az árucikkek előállítói a REACH-rendelet értelmében nem minősülnek gyártónak. Lásd még a
„Bérgyártók” szócikket.
ICSMS: A különböző termékbiztonsági kérdéssel kapcsolatos, állami hatóságok közötti uniós szintű
információcsere céljára alkalmazott elektronikus információcsere-rendszer. Az ICSMS egy zárt és egy
nyilvános felületből áll. A zárt felületet a piacfelügyeleti hatóságok, a vámügyi hatóságok és az Európai
Bizottság használja, és termékinformációkkal, vizsgálati eredményekkel, az elvégzett végrehajtási
intézkedésekkel stb. kapcsolatos tájékoztatást nyújt. A nyilvános felületet a fogyasztók és a gyártók
használhatják, és például hivatalos tájékoztatást nyújt a veszélyes anyagokról, valamint a termékek
ágazati szereplők általi önkéntes visszahívásáról.
Illetékes hatóság: A tagállamok által a REACH-rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtására
létrehozott hatóság(ok) vagy szerv(ek).
Importőr: A Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a behozatalért felel. Ez
annyit tesz, hogy a REACH-rendelet értelmében az importőr az Unión kívüli termékek behozatalát végzi.
52
A más tagállamokból vagy az EGT–EFTA-államokból (Izlandról, Liechtensteinből és Norvégiából)
származó áruk a REACH-rendelet értelmében nem minősülnek behozott árunak. Egy adott szállítói
láncon belül az importőr azonosítása nehézségekbe ütközhet, különösen akkor, ha különböző
rakodócégek vagy vámügynökök is érintettek. Annak meghatározása, hogy az ilyen összetett
helyzetekben a szállítói láncon belül kit jelöljenek ki importőrként, az ágazati szereplők feladata. Ez
számos szempont alapján történhet, például aszerint, hogy ki felelős a vámkezelésért vagy hogy a
vállalatot a tényleges importőr csupán az áruszállítás céljából alkalmazza.
Intermedier: A REACH-rendelet meghatározása szerint az intermedier „kémiai feldolgozás céljából
gyártott és annak során felhasznált vagy másik anyaggá való átalakítás céljából kémiai feldolgozás
során felhasznált anyag”. A REACH háromféle terméket különböztet meg:
- A „nem elkülönített” intermedier olyan intermedier, amelyet a szintézis során nem távolítanak el
szándékosan (kivéve mintavétel céljából) abból a berendezésből, amelyben a szintézis
végbemegy,
- A „telephelyen elkülönített” intermedier olyan intermedier, amely nem felel meg a nem
elkülönített intermedier kritériumainak, és amelynek esetében az intermedier gyártására és az
adott intermedierből az egyéb anyag(ok) szintézisére egyazon – egy vagy több jogi személy
által üzemeltetett – telephelyen kerül sor,
- A „szállított elkülönített” intermedier olyan intermedier, amely nem felel meg a nem elkülönített
intermedier kritériumainak, és amelyet más telephelyek között szállítmányoznak vagy
beszállítanak.
Jelöltlista: A különös aggodalomra okot adó anyagok listája – a XIV. mellékletbe (az engedélyköteles
anyagok jegyzékébe) felveendő anyagokat ebből a listából választják ki. Az 59. cikkel összhangban
összeállított jelöltlistát az Európai Vegyianyag-ügynökség gondozza a honlapján.
Kémiai biztonsági értékelés (ún. „CSA”): Az évi legalább 10 tonna mennyiségben gyártott vagy
behozott regisztrált anyagok mindegyikével kapcsolatban végzett kémiai biztonsági értékelés. Az
értékelésnek figyelembe kell vennie az anyag önmagában (beleértve minden főbb szennyező anyagot
és adalékot), keverékben vagy árucikkben történő felhasználásának minden azonosított módját. Az
értékelésben ki kell térni az anyag életciklusának a gyártásból és az azonosított felhasználásokból
következő valamennyi fázisára. A kémiai biztonsági értékelés alapjául az anyag lehetséges káros
hatásainak az adott anyaggal való ismert vagy ésszerűen előre látható humán és/vagy környezeti
expozícióval történő összehasonlítása szolgál, amelynek során figyelembe veszik az alkalmazott és
ajánlott kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket.
Kémiai biztonsági jelentés (ún. „CSR”): A regisztrálóknak évente legalább tíz tonna mennyiség
esetén valamennyi regisztrációköteles anyag tekintetében kémiai biztonsági jelentést kell készíteniük,
amely tulajdonképpen a kémiai biztonsági értékelés dokumentációja (lásd a „kémiai biztonsági
értékelés” címszót).
Képviselőként kijelölt harmadik fél: Bár nevében hasonlít az egyedüli képviselőhöz, a képviselőként
kijelölt harmadik fél teljesen más szerepet tölt be. E harmadik feleket abból a célból jelölhetik ki, hogy –
üzleti okokból vagy azért, mert a regisztráló nem rendelkezik a regisztrálási kérelem benyújtásához
szükséges szakismerettel – a regisztrálást végző vállalat nevében eljárjanak, így nem derül fény a
vállalat kilétére a más vállalatokkal folytatott egyeztetések során. A harmadik fél azonban nem vállalja át
a felelősséget a REACH-rendeletben foglalt kötelezettségekért.
Készítmény: A keverék korábbi megnevezése (lásd a „Keverék” címszót).
Keverék: Két vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat.
Kkv: a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i bizottsági
ajánlásban meghatározott kis- és középvállalkozások.
53
Kockázatkezelési intézkedések: Az adott anyagra vonatkozó ellenőrzési stratégiát tartalmazó
intézkedések, amelyekkel csökkentik az anyag kibocsátását és az anyagnak való expozíció mértékét,
így mérsékelik az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat.
Korlátozás: Az anyag (önmagában, keverékben vagy árucikkben történő) gyártása, behozatala vagy
felhasználása tekintetében meghatározott feltételek vagy tilalom.
Kötelezett: Az a természetes vagy jogi személy, akit a REACH-rendelet, a CAD- vagy a CMD-irányelv,
valamint más elfogadott uniós vagy nemzeti jogszabály jogi rendelkezéseiben meghatározott szerepe
szerint kötelesség terhel.
Közös regisztrálás: Vállalatok egy csoportja a regisztrációik iránti kérelmek közös benyújtása céljából
anyaginformációs cserefórumot (SIEF) hoz létre.
Különös aggodalomra okot adó anyag: Általános értelemben a különös aggodalomra okot adó
anyagok olyan veszélyes tulajdonságokkal rendelkező anyagok, amelyek súlyos következményekkel
járnak – például tartósan megmaradnak a környezetben; rákkeltők, mutagének vagy károsítják a
reprodukciót –, vagy a CMR- és PBT-/vPvB-anyagokkal azonos szintű veszélyt jelentő anyagok. Ha az
anyag megfelel bizonyos kritériumoknak, és a REACH nemzeti illetékes hatósága elsőbbségi anyagként
sorolja be, felvehetik az engedélyköteles anyagok jelöltlistájára (majd onnan a REACH-rendelet XIV.
mellékletben található jegyzékbe).
Mennyiségi küszöb: A REACH-rendeletben foglalt különböző követelmények tekintetében
meghatározott, mennyiségi alapú feltételek, amelyeket az egy „gyártóra/importőrre jutó X tonna/év”
formában fejeznek ki. A mennyiségi küszöbértékek a bevezetett anyagok regisztrálásának határidejét is
befolyásolják.
Monomer: Olyan anyag, amely képes kovalens kötést alkotni további hasonló vagy különböző
molekulasorokkal a meghatározott folyamatban használt, érintett polimerképző reakció feltételei szerint.
Lásd még a „Polimer” szócikket.
Osztályozás: Az osztályozás folyamata során egy adott anyaghoz vagy keverékhez – veszélyes
tulajdonságaitól függően – egy vagy több veszélyességi kategóriát rendelnek a CLP-rendeletben
meghatározott osztályozási kritériumokkal összhangban. Ha az anyagról e kritériumok alapján azt
állapítják meg, hogy nem veszélyes, akkor nem osztályozzák.
PBT: Perzisztens, bioakkumulatív és mérgező. A REACH-rendelet XIII. melléklete meghatározza a –
környezetre értelemszerűen nagyon veszélyes – PBT-anyagok azonosításának feltételeit. A PBT-
anyagok megfelelnek a különös aggodalomra okot adó (SVHC) anyaggá minősítés feltételeinek, ezért
bekerülhetnek a jelöltlistába és a REACH-rendelet XIV. mellékletébe.
Polimer: Monomer egységek egy vagy több típusának sorozatával jellemzett molekulákból álló anyag.
Az ilyen molekulák széles molekulasúly-tartományban oszlanak el, amelyben a molekulasúly
különbségét elsősorban a monomer egységek számának különbsége okozza. A polimer a
következőkből áll:
- a legalább három monomer egységet tartalmazó molekulák egyszerű súlytöbbsége, amelyek
legalább egy másik monomer egységhez vagy egyéb reagenshez kovalens kötéssel
kapcsolódnak,
- az azonos molekulasúlyú molekulák kevesebb mint egyszerű súlytöbbsége.
Ennek a meghatározásnak az összefüggésében a „monomer egység” a polimerben található monomer
anyag kötött formáját jelenti. Lásd még a „Monomer” szócikket.
Polimernek már nem minősülő anyagok: Olyan anyagok, amelyek korábban polimernek minősültek
(és ezért nem szerepeltek az EINECS-jegyzékben), és amelyeket az új anyagok bejelentéséről szóló
eredeti jogszabály értelmében nem jelentettek be. A polimer új meghatározásának az új anyagok
bejelentéséről szóló új jogszabályban történő 1993-as bevezetése miatt ezek az anyagok elveszítették
54
polimer státuszukat, azonban továbbra is mentesülnek az új anyagok bejelentéséről szóló jogszabály
értelmében tett bejelentés alól. Ahhoz, hogy az anyagot polimernek már nem minősülő terméknek
tekintsék, 1981. szeptember 18. és 1993. október 31. között (e két dátumot is beleértve) forgalomban
kellett lennie, és meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy az EINECS-re vonatkozó jelentéstételi
szabályok értelmében polimernek minősült, a 67/548/EGK irányelv 7. módosítása (92/32/EGK irányelv)
értelmében azonban már nem minősül annak.
PPORD: Product and process orientated research and development, termék- és folyamatorientált
kutatás és fejlesztés. A termékfejlesztéssel és valamely – önmagában, keverékekben vagy
árucikkekben előforduló – anyag továbbfejlesztésével kapcsolatos tudományos fejlesztés, amelynek
során a termelési folyamat fejlesztésére és/vagy az anyag alkalmazási területeinek a vizsgálatára
kísérleti üzemeket vesznek igénybe vagy próbatermelést végeznek.
RAPEX: Valamennyi veszélyes fogyasztási cikk uniós riasztási rendszere, kivéve az élelmiszert,
valamint a gyógyszeripari termékeket és az orvosi műszereket. Központi kapcsolattartási pontokon és a
Bizottságon keresztül gyors információcserét tesz lehetővé a tagállamok között a fogyasztók
egészségére és biztonságára súlyos kockázatot jelentő termékek forgalmazásának és felhasználásának
megakadályozását és korlátozását célzó intézkedésekkel kapcsolatban.
REACH: A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló
1907/2006/EK rendelet.
REACH-IT: Az ECHA, a tagállamok illetékes hatóságai és az ágazati szereplők által a REACH-eljárások
kezelésére használt, az ECHA által üzemeltetett központi informatikai rendszer, amely az ágazati
szereplők számára az információk (például a regisztrálási dokumentáció, az engedélyezés iránti
kérelem stb.) ECHA-hoz történő benyújtására szolgáló fő portál.
Regisztrálás: A regisztrálás az évi legalább egy tonna mennyiségben az Európai Unióban gyártott vagy
oda behozott anyaggal kapcsolatos információkat tartalmazó technikai dokumentáció – és szükség
esetén a kémiai biztonsági jelentés – benyújtása az Európai Vegyianyag-ügynökségnek.
Regisztráló: A regisztráló az anyag azon gyártója vagy importőre, vagy az árucikk azon előállítója vagy
importőre, amely az anyagra vonatkozóan regisztrálási dokumentációt nyújt be.
RIPE: A REACH végrehajtási információs portálja. Annak érdekében, hogy ne kelljen a nemzeti illetékes
hatóságot megkeresni minden olyan esetben, amikor a REACH-IT rendszerében található információkra
van szükség, az Európai Vegyianyag-ügynökség másodlagos rendszert hozott létre – ez a RIPE. A
RIPE lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy közvetlenül hozzáférjenek a REACH-IT rendszerében
tárolt adatok többségéhez – becslések szerint a saját tagállamukra vonatkozóan elérhető adatok 80%-
ához. A RIPE internetalapú, tokennel hozzáférhető rendszer.
Szállító: Olyan gyártó, importőr, forgalmazó vagy továbbfelhasználó, aki anyagot, keveréket vagy
árucikket hoz forgalomba.
Szállítói lánc szereplője: a szállítói láncban részt vevő gyártó, importőr, forgalmazó vagy
továbbfelhasználó.
Természetes vagy jogi személy: A „természetes személy” kifejezés egy-egy embert jelöl.
Természetes személyek például az önfoglalkoztatók, az egyéni vállalkozók vagy a partnerségekben
részt vevő egyének. A jogi személy nem konkrét személy, hanem jogi személyiséggel rendelkező
egység, például részvénytársaság, tröszt, jótékonysági szervezet stb.
Továbbfelhasználó: Az a gyártótól vagy importőrtől különböző, a Közösségben letelepedett
természetes vagy jogi személy, aki vagy amely ipari vagy foglalkozásszerű tevékenységei – például
munkahelyi tevékenysége – során az anyagot önmagában vagy keverékben felhasználja. Noha a
jogszabályban ezt nem határozzák meg, a továbbfelhasználóknak három fő típusa van:
- a szállítói lánc következő szereplői, például a készítők vagy áttöltők (és a REACH-rendelet
értelmében a szállítók is); a REACH-rendelet értelmében ugyancsak továbbfelhasználónak
55
minősülhetnek azok az újraimportőrök, akik sikeresen élnek az újrabehozott anyagok
regisztrálása alóli mentesség lehetőségével (lásd fent);
- azok, akik az anyagot tevékenységeik során alkalmazzák és/vagy felhasználják, például az
árucikk-előállítók (végfelhasználók); és
- egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá tartozó importőrök.
A REACH-rendelet meghatározása kifejezetten kizárja a forgalmazókat és a fogyasztókat a
továbbfelhasználók köréből.
Ügynökség: Európai Vegyianyag-ügynökség (lásd az „ECHA” címszónál).
Vezető regisztráló: Az a vállalat, amely a közös regisztrálás más tagjai nevében benyújtja a
regisztrálással kapcsolatos információkat az Európai Vegyianyag-ügynökség számára.
vPvB: Very persistent and very bio-accumulative, nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív. A
REACH-rendelet XIII. melléklete feltételeket határoz meg a vPvB – tehát a környezetre nagyon
veszélyes – anyagok azonosítása tekintetében. A vPvB-anyagok megfelelnek a különös aggodalomra
okot adó (SVHC) anyaggá minősítés feltételeinek, ezért bekerülhetnek a jelöltlistába és a REACH-
rendelet XIV. mellékletébe.