T I S Z A T Á J I R O D A L M I , M Ű V É S Z E T I ÉS T Á R S A D A L M I F O L Y Ó I R A T

F ő s z e r k e a z t ő :

MADÄCSY LÁSZLÓ

ALDOBOLYI NAGY MIKLÓS NAGY SÁNDOR MADÁCSY LÁSZLÓ NAGY ZOLTÁN PÉTER LÁSZLÓ SERES JÓZSEF NAGY ARTÚR

Tiszatáj Hajnali vita Juhász Gyula Pozsonyban A szegedi kőbárány A Kálmány Lajos-Kör A tápai földreform Rózsa Sándor mint szabadsághős

DÉLKELETEURÓPAI NÉZŐ

HADROVICS LÁSZLÓ

CSUKA JÁNOS

A szlavisztika a szegedi egyetemen

A 48-as forradalom és a szerb felkelés

FÜSSY DONÁSZY KÁLMÁN, ERTSEY PÉTER. FÜSSY LÁSZLÓ, GA-LYASI MIKLÓS és REMÉNYI JÓZSEF versei, RAMON DEL VALLE-INCLAN, PAUL ELUARD, MAURICE MAETERLINCK

költeményei MADÁCSY LÁSZLÓ fordításában.

Rovás — Lától'a Színház — Képzőművészet — Könyvek — Folyóiratok

1947. március. I. évfolyam, 1. szám. Ára 5 f o r i n t .

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG:

'Antalffy György, Szeged város h. polgármestere — Bálint Sándor, a Dugonics Társaság alelnöke — Bibó István, a szegedi egyetemen a politika professzora — Donászy Kálmán, Szeged város kulturális tanácsnoka — Magyar László, a Juhász Gyula Társaság elnöke — Lökös Zoltán, a Kálmány Lajos Kör tagja — Seres József, sz'abad=

művelődési s. fogalmazó.

Szerkeszti és a kiadásért felel:

Ertsey Péter

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szeged, Klehelsherg=tér 3. Postafiók: 205.

Kiadja a Szegedi Szabadművelődési Tanács

Megjelenik évente tízszer.

A szerző kívánságára a kéziratot visszaküldjük. —. Minden cikkért

írója felel. — Különlenyomatok rendelése a kiadóhivatalnál. — Egyes;

szám ára 5 forint, előfizetés negyedévre 15, félévre 30 forint.

„Iffßz és egyenes légyen, aki fel-vészi p&nnáját. Minden mellékes tekin-tetek elolvadnak annak mellében, aki-ben féltámad az érdemes: és valóságos szerzőnek melege. Aki 'ezt a kenetet nem érzi magában, ne nyúljon mos-datlan kézzel ehhez a szent hivatalhoz. Merész légyen — vívjon meg bátran a tudatlansággal és az erőszakkal; hagyja az örökkévaló „úgy van! igenis'" mon-dást a tányérnyaló sycophantáknak. — Sisegjenek bár a kígyók és köpködjék fekete mérgeiket, hvhogjanak. a setét-ség madarai, károgjanak a varjak és körülötte ordítsanak a hold felé az éj-féli ebek — ő szóljon igazat, vagy hall-gasson."

( k á r m á n j ö z s e f )

^fizegeden a Széphalom megszűnése óta nem volt olyan folyóirat,

mely városunk és vidéke íróinak, költőinek és képzőművészeinek

helyet adott volna. Pedig Szegedet szellemi hagyományai arra kö-

telezik, hogy messzi vidék tehetségeit vonja köréhe és istápolója

legyen olyan tehetségeknek, melyek nagyon is távol estek a „pesti

litteraturától". Szegeden sokan érezték az utóbbi esztendőkben ezt a

hiányt, és most, amikor útjára bocsájtjuk roppant erőfeszítések

árán és minden magunkrahagyatottságunkban folyóiratunkat, tanú-

ságot szeretnénk tenni arról, hogy Szegeden vannak, akiket Kálmány

Lajos, Móra Ferenc és Juhász Gyula szelleme nemes és jószándékú munkára tud ihletni.

TISZATAJ Egy folyó, többnyire- álmos és jelentéktelen, néhány agyonbotolt

fűzcsonk, sömlyék, nyílegyenes határt szabó töltésvonal és rajta túl a határtalan, szemfájdító messzeség az ég és föld egybeolvadásának óh mos sávjáig: ez a tiszai táj.

Felmértem néhányszor már, magánosságaim és- lázaim könnyű borzongásának révületében, zenitjét és nadirját, tudom, meddig emel* kedhetik benne a lélek és hová süllyedhet a test. Ismerrem színeit, az első pirkadás rózsásságátói az éjbevesző nappal bús lila^teketéjéig, megtapasztaltam forró, olvadt fémként égető napsugarát és a csontigí: ható jeges januári szélsikoltást, a messzi harangokat tompán kongató novemberi ködöt, és áprilisát is, amikor az ifjúság és álomtisztaságú öröm leheletfinom szárnyú tündérei röpködnek a rügyek és bimbók között.... Ismerem. Illatai a vak éjtszakában is elérnek, a nyári zsongás eggyéolvad a szívem verésével, az ezüst ökörnyállal magam is lustán szállongok a tarlott mezők fölött e verőfényes őszben. Kevés lenne a fogadkozás, hogy szeretem. Élek benne, és tudom, hogy egy az élete és haláb az enyémmel. És mindegy, hogy melyik évszámot írjuk s hogy ki írja ezeket a sorokat; az is mindegy, hogy a boldogság arany gőzéből gomolyognak ki a szavak, vagy pedig a kín sajtolja őke t . - . Embersorsok végső integrálódásának színhelye, a sár és napsugár, melyből furcsa énünk összetapadt, színtér bohó és bűnös, tündérszép és egyszeri életünk számára, mindenünk^mindenünk ez a tiszai táj. De csak nekünk,- akiket belé helyezett a sors. É z a hely, ami szá^ munkra van, s amin kívül nincs sehol és soha nyugvásnyi tér, min* den akarásunk számára az egyetlen szilárd égberöppentő porond, anyaföld: óh, igen, régendialott őseink szíve esett szét e porrá, és boldogság , tudni az Ígéretet, hogy mi is megtérhetünk ide, a kiírta létbe sűrített fájdalom vállalása után.

Rohanó vonatból izlelted*e már képeit? A kerék kattogásával együtt zizzennek a pályatest mellett elsuhanó nyurga jegenyék, a felröppenő varjak acélosfényű tolla restül megmered leszállás közben a levegőben, földhözlapuló tanya ugrik elő az ablakkeretből, bámuló macska a dülőút hantszegélyén, fagyott tükrű árok, Briieghehkép tar* kaságú lesorompózott országút, torony és tüskésakácú sövény, aztán apró pontok: kucsmás emberek, oly meredten állva és tágrakerekedett szemmel, hogy kétséged támad, vájjon élnek*e? Ugy tűnik, az élő csak te vagy, s ők. puszta díszlet: jegenyék, tanyák, mezők és emberek megannyi kulissza a színpadon, melyen te, a rohanó, élsz és uralko*

3

<lol. Micsoda gőg vett rajtam is ilyenkor erőt! Hatalmas urnák kép* -zeltem magamat, akinek intésére szökkennek elő a képzelet , világából a terjengő mezővárosok és enyésznek el pár percnyi mellettémsuhogás után ismét a semmiben, — igen, én - rohantam és szeltem a síkot, melyen ők — mind* a többiek — álltak, földbegyökerezett lábbal és tehetetlenül. Csak egyet feledtem el- Hogy utam hajszálra kicövékelt, kényszerű pályán vezet, nincs letérés vagy játékos kiugrás, nincs, más végpont vagy indulási hely, csak amit egy örökkévaló hatalom ebben a tájban kijelölt számomra. És remegő lábakkal indultam aztán, le* szállva a vonatról, lassú utamra, szégyenkezve és keserű irigységgel a •íovábbvágtató gép utasai iránt. Éreztem a valóságot a látszat után: magam is lassan mozgó pontja vagyok csupán ennek a tájnak,, porszem, mely alig*alig különbözik a mesgyék és kórók anyagától. Csak nagy* sokára és ritkán jutottam el, fokcsikorgató alázat és semmivégázolt önérzet árán oda, hogy tudom: a párolgó tavaszi rét és a halott téli mező, sőt annak egyetlen harmonikus paránya is több, fenségesebb és örökebb, mint az idegenül zörgő és gyorsan elsurranó vonat sá* padt emberarcaival és sínek közé hulló szemetével.

:Ugy érzem, semmit nem értő gyermek voltam, mikor a város kő* bénélő és kőbezárt csudáit bámultam, mikor ódon falakban és. mult századok mélyén kerestem az értelmet, mely megtöltheti az emberélet évkeretét. És nem voltam különb a vásárok olcsó panorámáját istenítő figurájánál, mikor könyvekből próbáltam mégfejteni a titkokat, fest* mén yen kerestem a nyár pompáját és az illanó folyó sodrát, mesében, dalban, mutáló emberszóban próbáltam megérteni, hová iramlik < ve* lem az élet és mii a végső ,ok és • cél.

Barkásodó füzek, egy régenmült, sírnivalóan szerelmes tavasz és sok*sok befelé csordult keserű férfikönny eszméltettek rá az igazságra. Ma már úgy tudom, hogy csak a táj äz élet, a keretet adó és sza* 'báíyt vonó, az erőt sugalló és elpihentető, a.'cél és értelem. Ma máir. úgy tudom, hogy minden festett minta és . emberi erőlködés nevetsé* gesen hiú ahhoz a nagyszerűséghez képest, amit az alföldi nyár kék* ségében úszó tavaszi felleg mutat, minden szabadság csak kurtább*

"hosszabb rablánc ahhoz a boldog reménységhez képest, amit a hosszú fél után á szélben megsejdülő tavasz 'ígér, de ígéri a tiszai táj novem* beri aranya is, a fanyarillatú halottaknapi díszek közt játszadozva te* rrietők sírsorán. Veszendő és marcangolt házak helyett igazabb és job* ban birtokolható a senki ösvénye a kunhalmok magasán, minden tu* lajdonod a sok tízezernyi hold rét és szántó, malom, játszi ház és legelésző nyáj, amit egyetlen pillantással tieddé tehetsz a tiszaparti vas távvezeték*torony tetejéről. Béke kell? Ne kontraktusok csavaros ér* telmű szakaszai közt keresd, hanem menj ki alkonyatkor a sziki ia* posra és hallgasd a békák kuruttyolását, vagy nézz tűzcsóvás Lőrinc* éjjelen a bársonykék ég ezüst csillagszőnyegére. És ha m'egfáradtál: ne keress idegőrlő narkotikumokat,. hanem feküdj ki langyos őszi na* napon a marosi töltés csöndes, nem járt hajlatába és hallgasd, hogy zörren a lehulló levél és hogy múlik el mindenütt, és mindenütt jajszó nélkül az élet.

Valami rossz slágert kellene .most fütyörészni közben, hogv el* hitessem: nem poézis és nem széppé kerekedő szavak fűzére akar lenni,

..amit elmondtam. Kopotív zsibvásári sapka és hamissá ferdült dallamú

o

kupié talán keretbe segítenék a táji szépség örök igazát a talmi m ^ beri dolgok felett. És költők, művészek, fájó szívű és megbékélt lelkű, halkszavú emberek is vállhatnának: verssoraik, a színek vásznukon és a hegedüvonójuk alól feltrillázó melódia mind azt hirdetnék, ami most tüzes oszlopként ezekből a sorokból világítani akar: ember, higyj a tájban! Térj vissza hozzá, mert minden értéknek és nyugat-lomnak nélkülözhetetlen része. Fitymálásával, mellőzésével bolyongó és hazátlan leszel, szélben sodrodó ördögszekér, kallódó, lélekroncs.

A táj ma is ugyanaz és folyton kínálja kincses csudáit. Szól az év* szakok és természet nagy szimfóniájában, zuhog eléd a bőség egv föld* rehajlás vagy égbenézés önfeledt percében jelek és hangok érkéznek hozzád szüntelenül a katicabogár szárnyán és a tücsök cirpelésében. Rajtad áll, fölérzel*e kusza emberi robotódból, ahol már minden út csak a nihil felé mutat, megÍátod*e a szivárvány örök szimbólumát, mely kivezet a sárból az égbolt szépségei felél A táj hív, s te lehetsz meghalló és felujjongó elhívottja. Lehetsz, ha a nagy páni furulyára-benned is feltör a mélyből az ezüsthangú síp szava és áradó öröm* mel felelsz: uram, megyek! Mégy: és rész leszel az egészben, embere a tájnak, szépségek részese, felvillanó színe a nagy harmóniának. És megteheted, szegény és elárult áruló, hogy hamis fölénnyél legyints és magadat tájak fölött élő erősnek tartsd. Ha tudsz: eredj! Lépj a Tisza partjáról az óceánig, keress lázas, zsibongó metropolisokat, ne fülelj a szélben szálló homok zizegésére, hanem találj összhangot em> berszavak és embertettek kakofóníájában. Ha majd a földre zuhantál, ide, a Tisza partjára, szomorú halott leszel és semmid sem marad a tájtalan messzeségek drágaköveiből. Tudom, a semmiről mondtam most ígéretes mesét. Mert hiszen mi ez a tiszai tá j? Egy táj, többnyire álmos és jelentéktelen . . . vakondtúrások, kopárság, kegyetlen fény a szik fehérjén. Biztosan tudom mégis: az öröklét dicsfénye sugárzik körülte, és szegénységében oly keservesen Őrök, mint az emberi fáj* dalom. Kiábrándítóan világos minden zúga, de valami titok mégis ül felette; mintha minden órán csudát várna, mintha benne lappan* gana az egész élet lehetősége, mintha kincseket szórna minden igazhitű lakójának. Mintha az Isten békéje lengné be fekete nyomorúságait és változtatná reménységekké a magyar nyár aszályának kétségbeesését.

ALDOBOLYf N A G Y M I K L Ó S

flogy megbecsüld a kenyeret Hogy megbecsüld a kenyeret ez éhes korban, míg gyanakvó, s gyilkoló emberek őrjítő gondok közt vad, veretlen és buja tettekben az ép szívet alázzák, s az újszülöttől megtagadják az élet ízét, gondolj arra, ó földi, . .

5

házad udvarán, szobádban, . gépkocsidban, műhelyedben, \ sejtve akácfáit régi honi ösvényednek s varázsát multadnak

az igazságtalanság emlékében is, . • gondolj arra, . hogy mennyi a rom, mennyi, mennyi, mennyi a rom szülőföldeden, ' mily keservek hullanak az ezer éve meggyötört magyar rögre, mennyi bú zeng fel a lelkek eltitkolt tilinkóján, mennyi a csüggedt halandó, * míg a harangszó halott visszhang a védtelen sors temetőjében.

Hogy megbecsüld a kenyeret, , •a kalácsot, munkát, otthont, barátaidat az újvilágban, hol a mosoly nem szégyen s a könny is friss, ha remény-virágot öntöz, gondolj arra, ó. földi, - • mennyi bánat vergődik utcákon, kuckókban, könyvtárakban, ijesztő szenvedések vadonjában, . [templomokban, vágyak lombtalan útján, ' * rügynélküli síró fák között, ixik vészek sűrűjében, •csodák sírjában,' (s a kísértetek- szüntelenül jelentkeznek). Gondolj arra, ó földi, • hogy a mesék sárkányai űzik a magyart, (mese, mese, te hűtelen), erre gondolj, • hogy megbecsüld a kenyeret, s megosszad testvéreiddel, erre gondolj, -az elnyelt hitek árnyára, és igaz legyen célod, szíved, beszéded, cselekedeted.

Hogy megbecsüld a kenyeret, ó földi, ne tűrd a nyomort, csökkentsd a gyász fölényét, csengőnek s esendőnek küldj ételt, ruhát, megértés* jósággal, ' • bizony, jósággal biztasd tiszta lelked nyugalmát, s fojtsd el nyugatlanságát.

(Cleveland, 1946.) REMÉNYI JÓZSEF

6

Nagy Sándor: Hajnali vita

Jó-hajnalba belekaptam az asszony oldalába. A körmöm csak úgy mélyedt a húsába.

— Juj! — mi a feine lelte kendet? — Űgy vélem, hogy nem alszó . . . Mert én se. — Oszt mért nem alszik kend?! — Nem hagy ez a Dóczi Pista! Nem hagy nyugodni, az Isten

verje meg. Nem tudok szabadulni tülle. — Irigyli kend, mi? — mondta rá az asszony vinnyogva. —

Bár őhozzá mentem volna férjhez, már máshogy á l lnék. . . sirán-kozott.

— Megvolt a módod hozzá! — vágtam rá. Máma is sajnálom. De nekem kellett a híres legény, a nótás

l egény . . . a buta embör. Hát erre már nem tudtam felelni. Éreztem, hogy igaza van az

asszonynak. Jó darabig a csöndet kedveltük. A kezem is elvettem, tőle. A kölykek sípoló szuszogása a priccsen mégis csak az asszonyt bosszantotta föl hamarabb.

— Itt vagyunk három kölyökkel és sehun s e m m i . . . mondta 'szemrehányóan. Kisvártatva már teleszájjal mondta, kindrusszal fes-tegette a sorsunkat. Majd meg Dóczi Pistára vitte a szót.

— Ki volt az? Senki! Béres. Sunyi, gyáva. Lapított mindig. De nem ivott. Szárazon mulatott. . . hö! ki tudta akkor még, hogy ab-bul lesz az ügyes ember? Mindent elért, amit akart!

— El — mondtam rá én is bágyatagon . . . majd dühösebben — sohasem birtam a rókákat, a sunyikat. Mert, ha még dolgozott volna, mint a másik, de lógott, kerülte a munkát, ahun csak tudta. Hiszen gyenge is volt hozzá. Mindig az utolsó kaszás, végemunkás volt. Em-lékezel, amikor Sári pusztán arattunk. Már harmadik héten össze-törte a kaszáját, hogy a városba mehessen újért. Inkább gyalogolt, de nem dolgozott. A bamdagazda is kevesebbel f i ze t te . . .

— Oszt kend többre ment az erőlködésivei. Itták kendtek a bort devizson-számra. Erő kell a munkához! de azt nem vették észre, hogy, a kereset lassan belemegy az, erőbe.

Erre már igen megdühödtém. Mit ért az asszony a férfimünká-hoz? Tudja is ő azt. Meg is mondtam neki.

— Arankácskám, kicsi tubicám, nem te vágtad ám le azokat a1

széles rendeket. Nem a te kis kezecskéid fogták a kaszanyelit. Te még a subán aludtál, a kereszttövibe, én már a kaszát kalapáltam.. Az éni hátamról izzadt le egy nyáron két ing. Nyilván én jobban tudom, mi kell áz aratóembernek.

— Az, a z . . . a bor meg a pálinka! Dóczi Pistának jó volt a víz is, jó a kenyér szalonnával, hagymával, meg a bab, meg a krumpli. Kendteknek borjú meg bárány kellett az uraságéból.

Erre már elfogyott minden türelmem, de csak szusszantottam. Nem mertem az asszony karjába markolni és megszorítani. Majd

7

csak élhagyja, — gondoltam, — bántam, hogy felébresztet tem.. . Hát hiába dolgoztam volna?

Mintha felelne rá, úgy mondta tovább Mári. — Hiába dolgozott az egész nagyszájú társaság! Tüntettek a

munkájukkal. Hogy ők első kaszások, első favágók, első kubikosok... Megette a fene. Kinek? kinek dolgoztak kendtek? Az uradalomnak? hogy a grófnak több legyen a pénze? Vagy a vállalkozó mérnöknek, hogy teletömhesse a bukszáját? Nevettek azok az urak kendteken. Hadd dolgozzon a bolond paraszt.. . Mink meg várhattuk a hétvégit. Vagy hoztak kendtek, vagy se. Mert a munkához bor is kő. A- gyere-kek ehettek, ha tudtak mit.

Felém forduilit teljesen és úgy mondta. Az a szép lány száj a el-asszonyosodott. A szemit meresztgette a homályba. Kínozni akar, úgylátszott. Mintha nem volna elég a bajom. Meg is mondtam neki.

— Ne nyavalyogj már, nem tudsz mást mondani. Állandóan csak ezt hallom. Mintha nem volna elég bajom. Ki mondott Jakab Ferenc ellen valamit a faluban? Jegyző, bíró, csendőr mind meg-egyezett velem. Nem ültem egy percet se az áristomba. Első mun-kása voltam a falunak. Dóczi Pista megszökött a kubikolásbul. Nem birta a dolgot.

— Nem birta a butaságukat — sipítja rá az asszony. — Ügy elvállalni, mint kendtek azt a töltést, hát az förtelmes volt. Négy liter bor árát keresett kend, hét egész hét alatt.

— Az se a te bajod volt, hanem az enyém, én tartom a házat, nem te.

Már kiabáltunk és egymás felé nyúltunk az ágyban. Ha a gyé-rek föl nem riad, ki tudja, mi történhetett volna.

— Fölriasszuk a gyereket! — halkította a szavát az asszony, av-val le is ugrott az ágyrül. Fehér pendele lobogott utána. Megigazí-totta a gyerek fejealját, betakargatta és vissza indult. A világosság már erősen törekedett. Márinak világított mind a két lába, dió volt a haja, alma az orcája. No, csak jöjjön feli az ágyra, gondoltam, gon-dolgattam. Bele is kapok a derekába, úgy! ahogy fekszik, sebtiben hozzámszorítom. Majd csak megvidámodik.

— Ezt,-ezt. . . ezt tudja kend csipálni, — mondta nyöszörögve. Láttam azért, hogy puhul a pillája. A bajszomba sugdosott bele var-iamit, amit én sohse tudok, mert Mári olyankor friss, csillagon sü-tött alina. A reggeli nap piros vonalakat hímzett a dunyhánkra. Nem láthatta a veszekedést, méginkább az ölelést.

Egyszer csak beszólt valaki az ablakon. — Ferkó! — Nai, mi a? — szóltam ki. — Fónn vagytok? — Fönn. Ki vagy? — Dóczi Pista. — Mit akarsz? — szóltam ki újra meglepetten, rekedten. — Szívességre kérnélek. Tudod, hogy építem a tanyámat, oszt

a Barna sógorom megbetegedett, ö volt eddig a napszámosom. Jó lenne, ha eljönnél, akkor nem kéne most tovább szaladgálnom nap-számosért. ;

8

Nem tudtam mit szólni a méregtől. — Na jössz? — kérdezte. — Nem mehetek, .saját munkám van! — ordítottam ki kemé-

nyen. — Nem halaszthatod? — Nem bizony, keress máshun. Mintha szólni kívánt volna még, de aztán elment. Az. asszony

gúnyosan felkacagott. — Látja kend! Dóczi Pista már a határt' járja, mégis csak szeret

dolgozni ez a Pista. Hát persze, mert van födje. Kapott fődet. Moht tanyát épít rája. De Jakab Ferkónak nincs födje. Jakab Ferkó, az első kaszás, gyáva volt, elokoskodta a dolgot. Nem mért a pártba belépni, Dóczi Pista mert. Dóczi Pista okosabb volt, mint Jakab Ferkó.

'Mintha tűvel szurkáltak volna belém. Beleugrottam a papucsba, mert ha az ágyon maradok, tudj' Isten mit teszek.

— Ezt hányod a szememre, — vetettem oda neki — amikor te bujtogattál. Te voltál a tútor, amikor leintettél a fődosztó bizott-ságiul. Azt mondtad, meg kell tartani a gazdák előtt a becsületet. Hátha visszajönnek. az urak! Ezt rebesgetted a fülembe folyton. Most meg engem okolsz? Az Isten verje meg ezt a nyomorult életet.

— Jó, nem bántom kendet, — fakad ki az asszony sírós han-gon. — Tőlem azt csinálhatja kend, amit akar, — avval a dunyhába fordult.

Mit tehettem mást, kiballagtam a kúthon. Kakasok, tyúkok si-valkodása a páromat juttatta eszembe. Az Árva tehén alá aljat dob-tam és megitattam. Mit csináljak evvel is? Szerencsétlen jószág. Hova hányjam a ganéját? Nincs főd . . . Tényleg elokoskodtam a dol-got. Mennyivel jobb most a Dóczi Pistának, pedig az újját nem moz-dította. Csak feliratkozott a földigénylők közé, meg a pártba. Csak úgy őrén-pőrén kimértek neki öt holdat. Hogy az Isten verje meg, hogy minden senki-embernek jutott főd . . . Most már kunyorálha-tok, kiosztották mind, egy láncig. Úgy kell az ilyen bolondnak, mint én, hinni a burzsujóknak.

Egész reggel tétován tészölögtem az udvaron. Itt a tavasz, oszt csak napszámba mehetnék. Az asszony is fölkelt már, tett-vett mö-göttem, de nem szólt semmit. Egyszercsak megindult ám a lábam. Máig sem tudom mi indította meg. Kivágtam a kiskaput, bevágtam a kiskaput. Rá a vak-dülőre, végig rajta. Embert álig leltem. Min-denki a fődjibe. „A Dóczi tanyát épít" — ez nyikorgott a bakan-csomban. Csak ne a szomszédom lenne. Ötven öl szöllőcském mel-lett adták neki a földet. Bár megmutathatnám neki, h o g y . . . De nem mutathatom. Úgy is tüntetésnek venné. Már keresztbe-k'asba megmetszettem azt a kis szöllőt. Mit dolgoznék rajta?

De azért oda sündörögtem a szöllőmhöz, most már lassabban, meggondolva a dolgot. Nem néztem a szomszédba, pedig vott már félig állt a tanya, szürke vályogból. A malteros kanál néha nagyo-kat korcant a vederbe, de hangja nem tudta odacsalni a szemem. Lehajoltam a tőkék közé és ott mócikáltam valamit. Ügy tettem, mintha nehéz munkám lenne, pedig a vessző is bosszantott. Ez min-

\

9

>den vagyonom, ezt is örököltem. Derekamba már beleütött a . fájás, amikor Dóczi Pista kurjantását hallottam.

— Adjon Isten; szomszéd! — Gyere már át, nézd meg a márvány palotámat.

Nem állhattam, hogy át ne menjek. — Látod FerkÓ, csak halad az ember, — mondotta nekem, szinte

simogatva a vályogot, mint valami mézeskalácsot. — Halad, halad. . . — tetettem az egykedvűséget. — Nem is olyan egyszerű ez az építkezés, mint az.émber gon-

dolná .. . Felnevetett. Piszkos szürke ingén meglátszott, hogy derer kasan dolgozott. Úgy látszott, hogy dicsekedni akar. Zsíros kalapját a homlokára tolta. Élémjött, vékony eres jobbkezét a zsebébe dugta, Vörös pofáját vigyorogva elém tartotta. Egész fejé csontokon'lógott, csak úgy rítt le róla az együgyűség. Egy szóval semmi, rongy-ember .állt előttem. Vezetett és én mentem utána. Kórószál lábával kimérte á nyolc métert a vályogfal mellett.

— Nyolc méter hosszú és hat méter széles a tanya belvilága, .mégis minden lesz benine. Egy konyha itt a jobb felén, sporhelttel, tányéros polccal, priccsel, áhun a gyerek alszik, ha kihurcolkodunk a faluból. Egy tornác, még a jobb felibe, ahunnét a pinceajtó és a kemence szája nyílik. Nyáron, ha szöllővel futtatjuk, jó lesz hű-sölni. A kemence a nagyszobában lesz. Abba lesz az asszony szek-rénye, két ágya, meg az asztal padokkal. . . De a hátsó rész lesz ér-dekes, szomszéd. Pince és magtár lesz egymás fölött. A padlás ki lesz púposítva úgy, hogy a magtár a padlásra jön bele jóformán. A ke-resztfák a kémény mögé lesznek ágyazva egy sor vályogfalra .. . De a tető is megvan már! — nagycsomó gerenda közé vezetett. — Ez jön a mestergerendára, ez meg a magtár tetejére.

Egyet fel is emelt! Mintha a vércse kapott volna a szemembe. Hát azért tűd ez házat építeni?

— Azt ugyan nem teszed bele édes komám! — vágtam neki vészt jóslóam.

— Ugyan miért? — kérdezte meglepetten. — Azért, az istenedet, mert az a gerenda az én szöllőm végé-

ről való. x — Ugyan ne bolondozz, szomszéd. A Barna sógorom adta. — Nem bánom én, akárki adta, de azt nem teszed bele a há-

zadba, mert azt én már viszem is. — Akkor viszed, ha valóban a tiéd. Sok tarka kutya vam a vi-

lágon, — pattogott a gézengúz. — Majd adok én nektek a sógoroddal együtt fát lopni. így le-

het ám tanyát építeni, oszt hencegni. Ezer más közül megismerem a gerendámat.

— Már pedig én oda nem ;adom, míg meg nem bizonyosodtál. ;— toppantott Dóczi, és a napszámos felé mutatta az igazát, aki elő-jött a vályogfalak közül.

— Nem adod? '— és felkaptam a gerenda végit. — Nem! — és rálépett a másik végére.

% Mintha nyúztak volna, úgy ordítottam föl. Lédobtam a gerendát «és neki. Rettenetes volt a pofon, amit adtam neki, a rongynak. Be-

10

esett a gerendák közé, mint egy darab fa. — Ne, az anyád istenit! — káromkodtam és bőszen fel a geren-

dát a vállamra. Diadalmasan} vittem. Igazam volt. Disznó ez a világ. Lopnak, harácsolnak, szájalnak. Biztos voltam az igazamban.

Csak a szöllőm végin sápadtam el. A gerendám a helyén volt. Kíváncsi gyík mászott ki alóla . . . Reszkető lábakkal néztem egy darabig. Nem is tudom hogyan, visszavittem a gerendát a mesgye-szélig és visszadobtam Dóczi földjére.

Mint a megódallott kutya mentem a faluig. Többször daccal föl-vetettem:

— Na és? Pofonvágtam, hát pofonvágtam, — morfondíroztam magamban.

De ez egyáltalán nem nyugtatott meg. Elmehet a rendőrökért, megteheti. Benne van a pártban. Kibabrálhat velem, ahogy akar. Otthoni a szalmaaljba kötöttem ki. Az asszony is észrevette, hogy baj van.

— Mit csinált kend, — támadott rám hirtelen. — Biztos csinált kend valamit.

— No oszt? Hát pofonvágtam. . — Kit? — rémült meg Mári.

— A Dóczi Pistát. ' — Még csak az kellett! — sivalkodott, verte a kontyát és úgy

ment a ház felé. — Még csak az kellett, hogy elvitesse magát a rendőrökkel. Jaj édes Istenem, hogy ilyen emberrel áldottál.

Utánaszaladtam. — Fogd be már a szád, mert nem tudom mit csinálok! Nem birtam én avval. Három napom keresztül jajgatott. Ha zör-

gették a kaput, már a . rendőröket kiáltozta. Én már alig vártam, hogy jöjjenek. Hát megmondom nekik a magamét, ha demokrácia van.

A rendőrök csak nem jöttek. Űgy látszik, Dóczi nem mert fel-jelenteni. Tudja ő azt nagyon, hogy nekem van igazam. Nem ér-demiette meg a földet. Csak tenni tunsnák valamit, az Isten verje meg ezt az életet! '

Másnap azért csak elkényszerültem a Tinósékhoz napszámba-Munka nélkül csak nem élhet az ember.

/

Az alkotás A legnagyobb mű gyáva dadogás csak. A szó gátolja, véső, hangjegyek. Szobor, vagy kép; hogyha hajnaltájon A nap csókjával párzanak hegyek.

Muzsika: ha erdőt tarol le a szél, Vagy szarvas hívja párját valahol, Ha puszta fölött délibáb henyél, Vagy a haris szól lenge nád alól.

A tiszta költészet: Homéros lelke, És unalmas mese az flias. A müvek müve: da Vinci szerelme És a Gioconda: hitvány ráadás. s

> ,

A vers, a dal, a kép; viseltes csuha. Idő koptatta, foltozott, szakadt. Az igazi, a ki nem mondott mű az: Mi a művészetben sírva bentmaradt.

Galyasi Miklós

Láz Sötét felhőkből kioldva lobban villámok közt a zűrzavar, Torony remeg s á gyárkéményen pokolkénes iagy füst csavar. Az utca unta nyűgös zaját és uj dalt dobott most fel, amit kórusban visszazeng a ház=sor és megindul rá a keramit. A részeg r'eklámOszlop táncol s ordítani kezd a sok plakát:' A házak közt forró szél viháncol s benyomja mindnek ablakát. Véres szemek villognak s fogakban kész ' a harapás. És sújtásra lendül a palotákra most egy roppant vaskalapács. , A föld alól tetőkre villan s kúszik a fürge lángpamacs, > a téren óriásra nö ki, mint roppant rém, a lámpavas.

(1944) ! Donászy Kálmán

Juhász Gyula Pozsonyban

Pozsonyt csak egyszer láttam, Pozsonyt, hová Csokonai Vitéz Mihály vitte álmáit, hol Beethoven „halhatatlan szerelmese" élt, hol aranyi békét kötöttek, ahol Széchenyi István felgyújtá az oltár szö-vétnekét, ahol Petőfi birkózott a szegénységgel, Pozsonyt, melyen •egy évezredes történelem kitörölhetetlen nyomai élnek. Még látom a várhegy ormán omladozó várromot, a messzenéző Dómot, a Mihály-tororay finom vonalát a késő nyári nap vakítóan kék egén, érzem a Kiskárpátok lehelletét, mely megingatja a dunaparti fák sűrű lomb-jait, és barokk paloták, öreg, derűs polgári házak között, kanyargó utcákon suhan frissítően végig, és látom a város fölött a hófehéren pompázó felhőket, amint a szél őket délre kergeti: Valaha a nagy magyar költő, Juhász Gyula is a nagy elődök rayoWn Pozsonyba el-eljárogatott felejteni, abba a Pozsonyba, ahol, ha ma Szeged nevét említik, mindjárt hozzáteszik a versek szerelmesei: Juhász Gyula városa.

-Juhász Gyula 1912-ben került a Morva partjára, Szakolcára, felettes hatóságának jóvoltából. Szakolcá ódon, a mult nagy emlé-keit lehelő város, hol valaha Gvadányi József lakott, de szűk utcáira szorong a csönd, az unalom, és lassan száll a kisvárosi por. Juhász Gyula akkor már országoshírű poéta volt, aki, mint Babits a foga-rasi Tomiból, a száműzött Ovidiusként vágyódott a napsugaras Sze-ged után.

Biís Morva mentén árva kis Szakolca Emlékszél-e régi vándorodra? Ki itt tanyázott két keserű évet, És ifjúból bölcs, öreg legény lett. Ki szelek szárnyán sóhajtottam, vissza, A Tisza táját vágyó dalaimba.

Szakolcáról azután menekülni kellett; hova, merre? Pozsonyba, hol

A vén utcákon szinte visszazengett A régi lépték kongó moraja, ^ Széchenyi járt itt és hónán merengett Amely nem volt, de Tesz még valaha. Csokonait itt várta a diéta, Petőfit is és az a nyurga, méla, Szelíd diák, Reviczky, i t t merengett..

, Ott merengett a Duna partján Juhász is, hogy aztán józanul a kötelességére gondolva, visszaosonjon Szakolcára, a hónapos szo-bába, a . köves Béka-utcába. Egy nagyon érdekes adat Van, a Po-zsonyi Toldi-Kör történetében. Juhász Gyula ugyanis. 1912 október 27-én egy irodalmi estén néhány versét felolvasta, s ez alkalomrnal a beszámolóban ezt irták róla: „Gyönyörű gondolatok, csodálatos kifejező erővel, nagy költői érzékkel megírva, milyen kár, hogy

13

a nagy poéták rendesen rossz előadók. Költemériyeit olvasni kell", mert azok nem" csak hangulatot adnak, hanem sok mélységes gon-dolatot is rejtenek magukban." Ebben, az időben találkozott Juhász Gyúla Reményi Józseffel, ma Amerikában élő magyar íróval, akivel jó barátságba került. Néhai Kilényi Irma, az elpusztult Juhász Gyula-múzeum egykori lelkes megteremtője, Reményi Józsefet ezért kereste fel levelével, aki válaszában ezeket írja: „Hogy is.' ta-lálkoztam vele? Diák voltam Pozsonyban, ő Szakolcán tanított. Első novella-kísérleteimet a világháborúban elesett Paál Balázs barátom küldte el neki; szeretetet és jóakaratot sugárzó választ kaptam, tőle. Magára vállalta első novelláim elküldését a .budapesti „Hét"-nek, amelyben meg is jelentek . . . Pozsonyi diák- és ujságírókorom-ban ismételten meglátogattam Szakolcán. Cellaszerü, szük irodában lakott, amelyben minden lehető és lehetetlen kérdést megtárgyal-tunk; Ő meggyőződéssel és tudással beszélt, én hittel és hiszékeny-séggel hallgattam. Akkortájt nagy elragadtatással nyilatkozott Ba-bits Mihály Dante-fordításáról, amelyet tudtommal kéziratban ol-vasott. Lehet, hogy utóbbi kijelentésem tévedés, de így emlékszem a dologra. Mikor bejött Pozsonyba, többízben vendégem volt; együtt-jártuk a kávéházakat s talán: a nagyváradi „Holnap" atmoszféráját próbáltuk átvarázsolni a „Koronázó város" polgárian egyensúlyozott levegőjébe. Két jellemző esetre emlékszem még. Az egyik, hogy öngyilkossági kísérlete után levelezőlapon értesített, hogy még mindig él; a másik, hogy táviratilag közölte velem Szegedről: „Mesz-szeségek" című kisregényemről megalkotott véleményét. Az első eset azt igazolja, hogy tragikus érzékenységében sem felejtkezett ( meg barátairól, sőt a magamfajta akkori kísérletező irodalmat any- ' nyira becsülte, hogy szegénységében sem sajnálta a'; távolságok áthidalásához szükséges távirati költséget."

Reményi József valószínűleg meg is felejtkezett arról a cikkről, melyet az egyik német nyelvű pozsonyi lapban irt Juhászról talán 1913-ban. Mivel a cikket kivágva őrizték meg, sem a lap neve, sem a pontos dátum uxem állapítható meg: „Julius Juhász wohnt in Sza-kaica und das ist genug wichting. Niemand wünsche es von mir, das ich dieses Behauptung eine Erklärung anfüge. Es soll genügen; Ju-lius Juhász' der Poet, wohnt in Szakolca . . ." (Julius Juhász slavische und die Händedruck). Aztán a szerző leírja a lakosokat és igen szo-morú képet fest az ottani állapotokról, hogy ezzel is kiemelje azt a jelentőséget, melyet a nagy költő a kis városnak ott-tartózkodá-sával adott. Néhai Kilényi Irma Juhász^múzeumában. volt azonkívül még egy másik kivágott cikk Juhász Gyula, Paál Balázs és egy levele címmel (valószínűleg 1912 végéről), melyeknek pontos dátumát és származási helyét hasonlóképpen lehetetlen, megállapítani/ A cikk áradozva beszél Juhász Gyuláról és közli Paál Balázshoz (fiatal-költő, 1915-ben az orosz harctéren elesett) intézett levelét Réményi József novellás kötetével kapcsolatbán. „Égy kis figyelmet kérünk, kedves, csöndes, sokszor úri, -tunya pozsonyi közönség. Egy kis figyelmet kérünk, egy irodalomtörténeti fontosságú eseményről szá-molunk be, melyet meg. kell hallani még olyanoknak is, akik kü-lönben úgy járnak,, hogy mindkét fülükben vatta van.

Hetekkel ezelőtt Pozsonyban: volt Juhász Gyula, a fiatalabb

14

magyar írói generációnak egyik legkimagaslóbb alakja. A „holnapos" irány megindítója. Azok kedvéért azonban, akik irodalmi értékek megállapítására a Magyar Tudományos Akadémiát konpetensebb-

1 nek tartják, közöljük, hogy ugyanez a Juhász Gyula nyerte meg távaly az Akadémia Vigyázó-díját. Kedves, csöndes, sokszor tunya pozsonyi közönség, most már ugyebár meg vagy győződve Juhász Gyula költői' nagyságáról? Ez a nagy poéta megjelent a Toldi-Kör felolvasó asztalánál, hogy a pozsonyi közönséget szemtől-szembe lássa, s az őt viszont személyesen megismerje, s megtette egyúttal azt is, hogy egy nagyon'vergődő poéta-társaságba lelket, életelixírt öntött." Ezután a cikk írója Paál Balázst „a mélyen járó" költőt méltatja, „aki Pozsonyban küzködött napról-napra a meg nem értők-kel, a kicsinyeskedőkkel, a filiszterekkel". Paál Balázs szerepelt a Toldi-Kör második irodalmi matinéján,- melyre Juhász Gyula is szeretett volna elmenni, de nem tudott. így azután levelet intézett Paál Balázshoz, melyben inkább Reményi József novellás kötetéről yan szó, semmint Paál Balázsról:

Kedves "Paál Balázs! Nagyoni köszönöm önnek , hogy .elküldte n e k e m Reményi József

könyvét. Vígasz'.állást, reményt , r i t k a mély örömet — igazi tavaszi, frás-isont — hozott nekem ez a kötet és kereken k imondom: Reményi az ú j magyar novedilaárás egyik legbiztosabb reménysége, ígérete, és hiszem, hogy nemcsak ígéret marad . Micsoda fiatalság!, er.'ő, — igazi emiberi meleg — árad! az írásaiból é s ami előttiem -szentebb m a mindennél : abszolút irói és emberi ibecsiillet, ameily nem fogi kiegyezni ai Higanyok-kal!. Remélhetőlegl soha sem fog í rni expor t drámákat é s összetötrtti kas tük-röket és vásári krónikákat , de marad) és Lesz mindig az á rnyékban élők vigasztalója, a szegény, jó emberek költője és művésze, é s akko r övé lesz a Láthatatlan Nobel-díj, amelyet belülről /viselnek/ kevesek-, k ivá-lasztottak, győzelmesek vagy (győáílmeseni) eilbukók!

Ha kissé Lehiggad1 öreg szívem i f j ú lelkesedése, ez áldott és boldog enthusiasmus, amely mindig élővesz, ha eddig ismeret len f ia ta lok drága* szép, ú j írásai megmarkol ják a lelkemet: ©gy komoly kiis essayt szeret-nék írnil a könyvről, íha -meg nem előz valaki- más, boldogabb, közelebb

• eső halandó. Eigy ül tömben -olvastam végiig a könyvet, ' e leinte szkept ikusan —

ez egy bllaziirt, kedves, i f j ú ember — azután ibibemelegedve — milyen gyönyörű bátorság, if jóság, milyen pompás szemek és izmok — azután toöninyekkei a torkomon —, hogy szeret ez a „cinikus" fiatal , a csoda emfeerlsátás és) megbocsátás, mennyi: jóság és kedély (nem pressburger, ó nem!) — azután kipirultán, lázasan, boldogan!, egy lá tha ta t lan messzi ikszét rázva meg baj társ i kemény kézfogással — milyen k i tűnő s v á d j a van, hogy ír, hogy tud j mily ibázitos ez a z „ismeretlen", a monda ta inak •milyen meleg szí vígérő melódiája van, -igen, igen m i n d e n . t a n á r i és kri t ikusi pózt sutibadóbva, minden protegáló és vállveregető jóakara t '

•nélkül, i r igyen é s az ' irigységet is eldobva „az ügy szeretetétől"-'/át-' . • h a t v a g r a tu l á lok Reményii úrnak, m i n t h a csak egy zen tk r i t ikus mon-' . _ daná : 'b rávó! bravissimo!

Sajnlos, n e m mehetek most Pozsonyba. Léitekkel Önök' közt- leszek : s önnek , kedves uram, kívánom, hogy szerencsésen k ü z d j e l e a z akusz-

tikai' nehézségeket. Mert ez a fontos -egy felolvasásnál, n/=mde? T h e rés t is s i lence . . . . Ami- a m ű v ü n k érdemét illeti-, az „magiunk között -marad". Még egyszer: nagyon há lás köszönet és a viszontlátásig a jövő hónap elején. Hány éves Reményi;? Szerefcilkl a nők? Az Annák?

Van .még ezenkívül, ugyanebből az időből származó hírlapi em-léke is Juhász Gyulának. Szintén kivágott cikk. Talán 1913. III. •27rről. A „Nyitra" című • napilapból.: A Hegyen-völgyön című cikk

15

ismeretlen szerzője elmondja, hogy Szakolcán járt, s ahogy végig-ment a csendes főutcán, eszébe jutott, hogy ott él, abban a; „határ-széli, történelmi emlékkel ragyogó, történelmi emlékeket visszahozó városban a mai magyar poézis egyik legnagyobb alakja is, a finom kontemplációjú, reneszánszlelkű, decens hangú filozófus költő: Ju-

* hász Gyula." És szeretett volna hozzá elmenni, szeretett volna „vele csak néhány szót váltani, hiszen a Holnap köteteitől kezdve minden verse nagyszerű gyönyörűségeket,' lelki élménnyé váló szépségeket .adott."

Íme, egy csokorba szedve Juhász Gyula régi pozsonyi emlékei, melyek az utóbbi tíz esztendőben újra életre keltek és hosszú szü-net után egyenes folytatása lettek annak a Juhász Gyula-kultusz-nak, melybe a magyarokon kívül a szlovákok is belekapcsolódtak és legalább Juhász Gyula költészetében megbékélve és a magyarokkal * -egyetértve a költő művészetének megvesztegető szépségű varázsá-nak" dicséretében egymásra találtak.

Az utóbbi években Szalátnai Rezső, a póétalelkű, melegszívű gimnáziumi tanár foglalkozik sok szeretettel. és hozzáértéssel Ju-hász Gyula költészetével. Azok közé tartozik, „akik évek óta tudják, hirdették és megírták, mily igaz és hagy költőnk volt Juhász G^ula." Több cikket, glosszát írt róla, legszebb verseit közölte, hogy a szlo-vákok megismerjék azt a magyar költőt, aki a felvidéki táj méla-bújával annyira rokonnak érezte magát. Szalatwai Rezső egyik leg-szebb, meghatóan szép és finom tanulmánya, Juhász Gyula Szakol-cán, mely rendkívül.érdekes és értékes adatokat nyújt, a Juhász Gyula-kutatóknak: E tanulmánya megjelenése után juttattak el hozzá egy, talán ismeretlen Juhász Gyula-kéziratot, melyet egy kis • •vonalazott füzetbőr téptek ki:

1924. január 1-én Weichei;z Ilonkának A szépségnek és a,, fiatálságnak A jánuár is csak tavaszt jelent, S az öregséget és szomorúságot -Ügy nézik, mint egy messze idegent.'

Szalatnai Rezső egyébként már 1929-ben a Losoncom egykor megjelenő A mi iapunk című ifjúsági folyóiratban, még pedig a már-ciusi számban írt egy kis cikket és ő volt az, valamint közvetlen baráti köre, aki ebben az időben először nyilatkozott Juhász Gyu-láról „a szeretet és az .elismerés teljes hangján". Időrendben,Mártom-völgyi/Lászlónak Zarándok úton a Kárpátok alatt C: művében, Ma-gyar'poéta a Morva partján címmel, találunk egy érdekes és Juhász Gyula felvidéki tartózkodásának költői emlékét átfögó tanulmányt.

A Pozsonyi Uj Hírek 1940.. húsvéti számában L. Kiss Ibolya, amiht a cikkbőL kitűnik, valaha Nagyváradon, a költő tanítványa volt, emlékezik meghatóan kedves sorokban volt tanáráról, Juhász Gyuláról. •

Azonban Juhász Gyula tiszta költészete nemcsak a magyarokat, hanem a szlovákokat is megihlette. Különösen Emil B. Lukács fog-lalkozott Juhász Gyulával. Szlovákra lefordította á Vigasztalásul, a Zene, a Deo ignoto, az Augusztus és Nietzsche c. Juhász-költemé-

1 6

nyéket. A művészi fordításban átültetett Juhász Gyula-versek, amint a fordító maga is megjegyzi, igen nagy sikert arattak a szlovák ol-vasók táborában.

Lukács Emilnek Juhász Gyuláról (1940) egy igen érdekes ta-nulmánya is megjelenít, melyből kitűnik, hogy itt a költő írt a köl-tőről, még pedig az a költő, aki nagy felkészültséggel Juhász Gyu-lának világirodalmi helyét is próbálja meghatározni. Szerinte „a magyar lírikusok közül talán senki sem állt oly közel a nagy francia dekadensekhez, közelebbről Verlaine-hez, minit Juhász Gyula. Át-érzi az emberi élet ürességét és hiábavalóságát, a lesújtó és lélekölő szürkeséget, a Baudelaire-i minden dolog és minden ország tompa, magárahagyatottságát. Minden ország hásonló hozzá: halott és mé-telyezett lelkében kavarog az örvény, amely elől nincs menekvés. A végzetszerüségnek ebből az érzéséből fakad fejlődése. további fo-lyamán Juhász Gyula az egész szenvedő világgal egyiittérző lélekké. Ez az együttérzés válik költészete rugójává. Saját mély kétségei közepett az emberi hibák özönének láttán áthatja őt egy jámbor érzés, a részvét ezzel a nyomorult földi vesződéssel; az együttérzés az emberekkel és a dolgokkal egyaránt, sőt a sajátmaga iránt érzett részvét. Ez az együttérzés aranyozza be az életét, ez a világon az egyetlen érték, az egyetlen tartalom az ember szívében, az egyetlen mindenért való kárpótlás. Ez az az érzés, amely. megbékít és ki-egyensúlyoz. Ez Juhász Gyula sokat emlegetett kereszténységgel való rokonsága. Nem valami harcos kereszténység e z . . . nem is Ady állandó tudatos istenkeresése, hanem az Istenhez való felfohászkodás, saját sebeinek a Végtelen előtt való még nyíltabb mutogatása. In-kább filozófiai painitheizmus ez, mint szoros értelemben vett keresz-ténység . . ."

íme, Juhász Gyula múltja és jelene Pozsonyban. Jóleső érzés tudni, hogy a múltban is voltak barátai, jóleső ér-

zés, hogy a jelenben is vannak, ha Szegedem kevesebb számmal is, mint bárhol a világon.

Költészetének bűvös muzsikája egyre több tisztelőt hódít meg magának, mert benne az a fájdalom zokog, amely örök, és minden; érző és szenvedő emberé marad.

Madácsy László

ünnep után Karácsony után, künn a téli éjben Havas bozótok. lelke tán ez ének? Borús, pana&zLó, hosszú fütty remeg, Vomlfütty lenne vagy kivert ebek?... Hirdeti halkan minden-mindegy?égem, Vagy jégtáblák alatt a bús szirének S hogy meddők rmnde földön a terek.' Zajló folyókon így sereglenek?...

A Názáreti elszállott hónába, Akárhogy is, kietlen, vad világunk Csak gyorsvonatok rohanna-k tovább. E rémt-riUákon didereg vakon, Sikolt a dzsezz és késő hajngltájbg' S Mene Tekéi sincs, többé sose látunk A szél zúgatja zengő ostorát. Már nem lesz írás Bábel-falakonl

. o ' Akárhogy is, most messze egy szöllöbe Ügii vágynék s pincén elfeküdni haj Az uoltütti jó, •— de űz tovább a dőre, A rémült becsvágy s űz tovább a dal.

Füssy hé szl 6

17.

A szegedi kőbárány*) I.

Szeged első templomai, (nevezetesen a várbeli, valamint a pa-lánki Szent Dömötör-templom már Szent István korában létesültek. Az első művészettörténeti emlékek, amelyek a XI—XII. századokra utalnak, s amelyek a templomépítészettel és az egyházi liturgiával kapcsolatosak, a várnak 1876. és 1880—81. évi bontása során) másod-lagos elhelyezéséből, de nem kétséges, hogy — eredetileg — a vár-

. beli és a Szénit Dömötör-templomból származnak. A tatárjárás előtti' földvárnak csak közvetett műtörténeti jelen-

tősége van. Építészeti formákról, művészi kiképzésről a földsáncnál nem beszélhetünk, azonban területén otthont, védelmet és fejlődési lehetőséget kapott maga a művészet is. Ez a terület, amit a város tulajdohképpeni névadó szigete meghatározott, aránylag kisméretű, mintegy ötvenezer négyzetméter volt.1 A vár és a sóraktár tiszt-viselői s a többi várnépek, hospesek számára valószínűleg magában a várban s épültek lakóházak, ha ezek .nagyrésze a váron kívül, a palánki városrészben helyezkedett is el. A Szent István-kori föld-váraknak elmaradhatatlan tartozéka a templom, még jelentéktele-nebb esetekben, is. A szegedi várbeli templom létét a korai Árpád-korbaini már ez a fejlődéstörténeti szabályba menő tény is bizo-nyítja. Azok a kőtöredékek pedig, amelyek a XI—XII. századból származnak, ezt -egészen kétségtelenné teszik. Cs. Sebestyén hadi-műszaki felvételek alapján beható vizsgálat tárgyává tette ennek a templomnak problémáját, s arra az eredményre jutott, hogy ez a gótika korában Szeged legdíszesebb temploma volt, s hogy ez való-színűleg azonos a Szent Erzsébet-plébániatemplommal.2 Jóllehet, Cs. Sebestyén is azon az állásponton vaira, hogy ez Szeged legrégibb templomának helyén, s annak legalább építőanyagként való fel-használásával épült, korábbi, románkori állapotára nézve mindez-ideig semmit sem sikerült megállapítani.

Amíg a várbeli templom Szent István-korabeli és illetőleg ro-mánkori létére és állapotára vonatkozólag csupán történelmi, egyház-történeti következtetésekre és régészeti és művészettörténeti analó-giákra vagyunk utalva, addig a Szent Dömötör-templom esetében valamivel szerencsésebben állunk. Jóllehet ugyanis a templom leg-korábbi említése csak az 1332—33. évi pápai tized jegyzékben fordul elő, a templomnak 1925. évi lebontása során, Cs. Sebestyén Ká-rolynak sikerült megtalálnia a templom szentélyének a XI. század valló alapfalát.3

A főesperesség, oklevélben csak 1199-ben fordul elő, de minden bizonnyal még Szent István korában keletkezett, 1332-től kezdve kimutathatóaim a Szent Dömötör-templommal kapcsolatos. Reizner

^ azon a véleményen van, hogy ez kezdettől fogva így volt, míg Cs. Sebestyén föltételezi, hogy eredetileg a várbeli templomhoz tarto-zott.4 Ez utóbbi föltevés annál is inkább valószínű, mivel — miként más helyen bizonyítani fogom — a várbeli templom a XIV. század elején a mariánus ferenceseké lett s érthető, hogy a főesperesség ekkor átkerült a palánki plébánia templomhoz.

' Adalékok a 'középkori Szeged: művészettörténetéhez. Tiszatáj 2

18

A főesperesek szoros kapcsolatban álltak az érsekséggel, követ-kezőleg a templom építészeti jellegének problémájánál elsősorban Kalocsán, az érsekség székhelyén, magában a kalocsai székesegyház-ban kell analógiát keresnünk. Az első kalocsai érsek, Asztrik ben-cés szerzetes, korábban pécsváradi apát volt, igeni valószínű tehát, hogy az egyházi szervezés eme igen fontos pontjára Asztrik elő-ször egyik rendtársát állította. A csanádi egyházmegye első főespe-resei is bencések voltak, amint viszont Szent Gellért bencés volta magyaráz.5 Ha nem is gondolhatunk arra, h o g y a várbeli templom méreteiben a kalocsai székesegyháznak megfelelt, föltételezhető, hogy alaprajzi 'elrendezésében) s arányaiban azt, valamint és általáT ban a bencések első hazai templomait követte. A várbeli egyház mindenesetre, már ekkor nagyobb és díszesebb lehetett a Szent Dö-mötörnél, márcsak azért is, mert a vár jelentősebb és gazdagabb társadalmi rétegek otthona volt, mint a külső Palánk, melynek lakói nagyobbrészt ez időben valószínűleg halászok, pásztorok és föld-művesek lehettek. Bálint Sándor kétségtelennek tartja^ hogy a pa-lánki templom Szent Dömötör dedikáció ja a görög kereszténység-nek tovasugárzását őrzi, de a Szent György kultusz meggyökerese-désében fontosnak tartja, hogy az már Bizáncban és a pásztorok és vitézek védőszentje.6

Az első Szent Demeter-templom szentélyalapfalának egyenes záródása ritkaságszámba megy kora-román építészetünkben. A kö-zépkori magyar templomok szentélyének zárolása általában félkör-íves. Az egyenes záródású szentély-tipust hazánkban, mint általában Európaszerte a ciszterciek honosították meg a XII. század közepétől kezdve. Példájuk hatására erősen elterjedt különösen igénytelenebb éh falusi romáim templomainknál.7, A Dömötör-templom példája azon-ban arra enged következtetni, hogy ez a szentély-alaprajz-típus el-

. vétve már korábban is előfordult hazánkban. Kora-románkori épí-tészetünkben mindössze két fontosabb műemlékünknél találjuk meg. Ezek egyike azonban nem szentély-apszis, hanem á tihanyi alterri-

, plom. Maga a már nem létező XI. századi tihanyi templom szentélye pedig félköríves záródású volt.8 A másik előfordulást magán a pan-nonhalmi bencés főapátsági templomon, helyesebben a Dávid apát által létesített második templomban találjuk. Erűnek építése már a XII. század harmincas éveire esik, 1137-ben, tehát a ciszterciek be-telepítése előtt 5 évvel, II. Géza jelenlétében szentelték föl. A han-nonhalmi egyenes záródást tehát magyarázhatjuk azzal is, hogy az ez időben erős francia-magyar politikai és kulturális kapcsolatok révén a ciszterci építészet hatása megelőzte magát a rendet hazánkba érkeztében, de felfoghatjuk úgyis, hogy már az első szentély is egye-nes záródású volt s a második ehhez igazodott. Mindkettő mellétt és ellen lehet érveket felsorakoztatni, de a kérdést ezzel egyelőre nem tudjuk eldönteni. Egyenes szentélyzáródás aránylag gyakrabban fordul elő háromajtós templomaink meliékapsisain, mint például a székesfehérvári királyi templomnál is. Nem lehetetlen, hogy kisebb, igénytelenebb falusi templomainknál, ahol az anyagi lehetőségek és a szakképzett építők hiánya is fokozottabb szerénységet, egysze-rűséget követeltek, elvétve már a1 XI. századtól kezdve alkalmazták az egyenes szentélyzárást. A Dömötör-templomon kívül még egy

19

.szegedi, illetőleg szegedvidéki példánk vaini rá, nevezetesen a Reizner. János feltárta9 csorva-pusztai kápolna, amely a XII. század második

'felében már mindenesetre fennállott, amit az itteni temetőben talált. IV. István korabeli rézérem mellett más leletkör,ülmények is való- • színűsítenek. Reizner szerint ez a községnek valószínűleg csak ki-sebb temploma, illetőleg kápolnája volt. A nagyobbik, ettől mintegy két kilométer távolságban állhatott, a nép által ma is „templom-hegy"-nek nevezett halom, melynek közeléből származik a szegedi. Városi Múzeum XII. századi tömjénezője. A csöngőiéi pusztán, ugyancsak Szeged határában és ugyancsak Reizner által feltárt10

szentély nélküli templomocska hajója, szintén egyenes záródású volt. Ez a csorvaival egykorú, sőt azonos mesterek építménye, mert az alapfal kövei alatt, itt is ott is, félméter mélyen döngölt (furkó-zott) szikföld-alapozás volt. Ha ez a két utóbbi példa már a XII. század közepére is vezet, ciszterci hatást feltételezni még nem volna "helyes. Egyrészt azért, mert itt volt a közvetlen szegedi mintakép, másrészt, mert nem valószínű, hogy ez a hatás alig néhány év, leg-jobb esetben egy-két évtized alatt ideérkezett volna.

Szent Demeter első temploma ismeretlen módon, mégpedig úgy látszik a XII. század dereka táján elpusztult, A második tem-plomot az első alapjaira építették rá. A szentélyalapfal második rétegének és a hozzája csatlakozó torony alapfalainak egymással azonos téglái különböznek a szentélyalap alsó rétegének, de külön-böznek a torony négyszögletes alsó szakaszainak a téglaméreteitől is.11 A toronyalapfal és a szentély alapfal második rétege, valamint a torony négyszögű felépítménye között azonban nem tételezhetünk fel nagyobb időközt. Lehetséges, hogy a torony építése valamilyen oknál fogva rövidebb ideig szünetelt? Az is lehetséges, hogy az épít-kezéshez eleinte kevjés tégla állott rendelkezésre, s ezért a tornyot, minit kevésbé fontos részt már csak a szentély s a hajó felhúzása után emelték fel és fejezték be. Az alább leírandó faragott kövek alapján, valamint a négyszögű toronyszakasz tégláinak az aracsi bencés apátsági templom tégláival 'való azonossága12 következtében úgy vélem, hogy ez a második építkezés a XII. század második felé-bem s a XIII. század első felében, de még mindenesetre a tatárjárás előtt történt. Az aracsi bencés apátság romjai a zsámbéki domokkal oly közeli rokonságban állanak, hogy azok mindenképpen egy idő-ben, mégpedig a XIII. század első harmadában, a tatárjárás előtt épültek, ha építkezésük folytatása, esetleg javítása ínyúlt is át a tatárjárás utáni évekbe. Az aracsi építkezés éppenúgy nem az első, hanem valószínűleg a második templom emelését jelenti, mint a szegedi. Talán az sem véletlen, hogy az aracsi templomnak egyet-, lem tornya is négyszögű alsó és nyolcszögű felső szakaszokat mu-tatott. Ez a nyolcszögű felső szakasz azonban már éppenúgy tatár-járás utáni időből való, mint á szegedié. A Dömötör-templom má-sodik építési korának menete tehát valószínűleg az volt, hogy egy-időben lerakták a szentély, a torony és az ismeretlen hajó alapjait. Ezután a szentélyen és valószínűleg a hajón folytatták áz építkezést. A templom befejezése a század végére megtörténvén, a torony fel-húzására márcsak a XIII. század elején, az aracsival egyidőbem

ikerülhetett sor. A Demeter-templom nyolcsáögű szakaszai tehát már

2*

20

a tatárjárás után, mégpedig a század derekán épültek, valószínűleg; a templomnak a tatárjárást követőleg szükségessé vált újjáépítése során. Ez az építkezés a templom történetének már a harmadik szakaszát s egyben Szeged művészi fejlődésének újabb, második korszakának, legalább is egyházi vonatkozásban nyitányát jelenti.

A várbontás során előkerült, nagyrészt még publikálatlan', s je-lenleg hozzáférhetetlen románkori kövek13 tanulmányozása és fel-dolgozása a várbeli templom románkori állapotára, de leginkább is annak egyes részleteire még fényt deríthet. Az is remélhető, hogy egy ilyen feldolgozás, a Szent Demeter-templom románkori képének, is, legalább vázlatos megrajzolásához vezet.

A Mátyás király-féle 1458. évi oklevélben14 emiitett másik két plébánia közül az alsóvárosi Szent Péterről csak annyit tudunk, hogy annak legrégibb, s ma a Havi Boldogasszony hajófalait alkotó része a XIV. század elején épült. Ekkor valószínűleg három hajós, hatalmas méretű csarnoktemplom volt, a Szent Erzsébet és Szent György-templomok gótika-korabeli rendszeréhez hasonlóan.13. Fel-tételezhető, hogy ezen a helyen már korábbam, a román korban is volt templom, de annak egyelőre semmi nyoma. A Szent György-templom, amit Cs. Sebestyén a bolognai Marsigli-féle térképgyűjte-ménynek a XVII. sz. végéről származó egyik Szegedet ábrázoló tér-képe alapjáni rekonstruált, háromhajós, félkörívekben záródó há-rom apsisú alaprajzon épült. Korát a magyar-román templom-építészet analógiái alapján a XIII. sz. elejére teszi. Ha az alaprajz-rekonstrukció meg is felel a történeti valóságnak, amiben kételkedni niincs okunk, a templom ugyanúgy keletkezhetett a XIII. sz. köze-pén, tehát a tatárjárás után is. Erre a problémára csak a felsővárosi Szent György-iskola udvarának - felásása adhatna kielégítő választ, amennyiben a templom tornyának alapfalai ottan, miként Cs. Se-bestyén föltételezi,116 valóban még föllelhetők lennének. Felsőváros-nak azonban már ezt megelőzően is kellett templomának lenni. Szent György kultusza a magyar vallásos életben a Szent István-korba nyúlik vissza. A csanádi püspökség első, Szent Gellért építette templomának is Szent György, a „titokzatos lovag" volt a védő-

" szentje, s Csanád vezér a Maros várról Oroszlámosra telepített görög barátok templomát is Szent György tiszteletére építette. A felső-városiak temploma is minden bizonnyal, ha előbb nem, de legkésőbb a XI. század derekán nyerhette dedikáció ját, amire a marosvári szé-kesegyház és az oroszlámosi templom közelsége, s talán nem kis mértékben, amit másrészről a másik szegedi templom, a Szent Dö-mötör dedikáció ja is mutat, a keleti, görög kereszténységnek a Tisza-Maros vidékén elterjedt erős hatása is előidézett.

Hogy Felső- és Alsó-Szegednek már a XIII., illetőleg a XIV. sz. előtt is volt egy-egy temploma, azt az a tény is alátámasztja, hogy ezek a középkorban, amire már föntebb rámutattunk, nemcsak tér-belileg, de közigazgatásilag is külön-külön községet alkottak, még a XV. században is. Sokkal inkább így volt ez a korábban, amikor az egyes szigetek közötti közlekedés nehézkesebb, körülményesebb-volt. Nehezen elképzelhető továbbá, hogy a főesperességnek közvet-len' szomszédságában, a középkori Szegednek ezen a két fontos ha-lász-, illetőleg állattenyésztő részében ne lett volna templom, az:

21

«egyházszervezés kezdetétől fogva. Aranál is kevésbbé tételezhető ez fel, miután a környék még a tatárjárás, illetve a törökhódoltság alatt elpusztult községeinek emlékét, illetőleg árpádkori voltát az antropológiai leletek és egyéb sír-maradványok mellett leginkább •éppen, ma már nem létező, de legalább alapfalaiban feltárt temploT mai őrizték meg:

A csorvai és csöngőiéi templomok, illetőleg kápolnák a Dömö-tör-templom hatása alatt épültek. Szeged tehát nemcsak gazdasági "tekintetben és nemcsak az egyházszervezés, de a művelődés minden vonatkozásában, így az építészet, a művészetek terén is messzi kör-nyéknek volt kisugárzó központja. Szegednek már a XI—XII. szá-zadban is fejlett építő-, fa- és kőfaragó s a hazai fejlődés első vo-nalában álló ötvösművészete volt, amit számos kiváló emlék példáz;

Első helyen azok a félköríves párkány-, illetőleg vakárkád-kövek érdemelnek figyelmet, amelyek yalamelyik első szegedi tem-plom külső párkánydíszéül szolgálhattak. Hasonló emlékekkel a leg-több románkori emlékünkön találhatunk a XI—XII. században Cs. Sebestyén alább tárgyalandó kubikos idomú oszlopfőkkel együtt a XI. sz. elejére helyezi őket, azonban legkorábban a század végéről származhatnak. Még valószínűbb azonbatni, hogy a XII. sz. első felé-iből valók. A félkörös árkádkövek megmunkálása kezdetlegesebb, mint a kubikos oszlopfőké, mely utóbbiak már " inkább a XII. sz: -második felére, még inkább annak végére vallanak. Legközelebbi analógiát Esztergomban, a várbeli ásatások során feltárt emlékek között találjuk, ezek pedig a XII. század utolsó negyedében készül-tek. Gerévich Tibor rá is mutat a III. Béla korában kialakult eszter-gomi kőfaragóiskola szegedi kisugárzására.17 A középkori Szeged művészi fejlődésének szempontjából ezeknél jóval nagyobb jelen-tősége van antmak a páfránylevéldiszes párkány töredéknek; amely-nek analógiáit a XI. század végéről és a XII. századból a hazai korai román építészet legfontosabb helyein, Esztergomban, Székesfehér-várott és Pécsett találjuk.18

Ez a legyezőszerű páfránylevéldiszes szir, kopt, bizánci fafara-gásokra vezethető vissza s érdekes, hogy a hazai kőbe faragott em-lékeken is felismerhetők a fararagás technikájának jellegzetességei. A motívum ideérkezésének útja és módja ma már nehezen rekon-

J e g y z e t e l t o . 1 Cs. Sebestyén Károly: Szjyged középkori vára. Szeded-, 1928.. 8. >1. —

2 Cs. Sebestyén Károly: Szegedi középkori templomai. Szegedi, 1934. — s Cs. Se-bestyén Károly: I. m. 36. 1. — 4 Reizner: Szeged tör ténete III. 4. Ii. CS. Sebes-tyén; i,. m. 33., '34. 1. — 5 Juhász: A csanádi püspökság. Karácsonyi: Szent Gel-l é r t Bálint S.: A szegedi népélet szaknáHi® gyökerei. Budapest, 19431. — 6 IL •Géza telepítette be őket 1142. Cikádorra, a mai tolnamegyei Bátaszéfore. — 7 Gerevich Tibor; I. 31. 1. számos példát közöl. — 8 Szabó Árpád: Az árpádkori m a g y a r építőművészet. Buidlapest, 1913. 112. 1. — 9 Reizner János : A Szeged -csorvai árpádlklori füstölő. A. É. u. f. XV. (1895) 361., 365. 1. — 10 ReiZner J ános : A. É. u. f. — 11 Cs. Sebestyén i. m. 37—38. 1. — 12 _ _ is a múzeum néhány földszinti fü lké jében rendszertelenül vannak fölhalmozva. Tudományos szempontú lelttár n e m készült róluk. — 14 Reizner Szegedi tör téneíe IV. (okje-véltár) 15 Cs. Sebestyén i. m. — 10 Cs. Sebestyén á. m. « Gerevich: 1 m. 162. 1., CUV. t . 4 és CXII. t L — 18 Gerevich: i. m. 165, 1, CXIII, t, 2, t . 1. és Dercsényi Dezső a székesfehérvári bazilika kőfaragványai Budapest, ;1940; XI. t , 12. kép.

22

struálható, de feltételezhető, hogy nálunk is elősízör fafaragás formá-jában alkalmazták. Valószínű tehát, hogy az első szegedi templomok is jórészt fából épültek. Alátámasztja ezt egyébként az is, hogy azu első kalocsai székesegyház épületanyagának jelentős része fa volt, ami a kőben szegény Alföldön, így Kalocsán és Szegeden is, ez egé-szen természetes. A Dunán és a Tiszán könnyen szállíthatták á fát,

' míg a kőnek a szállítása még vizi úton is nehézkesebb volt. Ugyan-erre az időre, a XII. sz. végére helyezhető az a négy, félköríves ka-puzatból származó faragott kőtagozat, amelyek jelenleg a csonka-torony falába vágott ajtóban vannak másodlagos, de igen stílszerűen; elhelyezve. Ezek a kövek, melyek sakktáblaszerű mintájának a fa-

, ragása némileg ugyancsak a fafaragás technikáját idézi, eredetileg, is összetartoztak, s valamelyik középkori templomnak, mégpedig, valószínűleg a várbeli templomnak a kapuzatát díszítették.

A toronyóra szélrózsája Ramon del Valle-Inclan

A titok órája ez: a felleges égből a szelíd galambokra kányát hajít a nyári est. A titok órája ez!

A galamb órája ez: gyermektekintet űzi játékos röptét. Lángba borult est, zenei és isteni kommá. A galamb órája ez!

A sikló órája ez: az ördög kitépi egyetlen fehér hajaszálát; a fáról alma pottyan és még az álomtól is meghasad a kristály. A sikló} órája ez! ^

A tyúk órája ez: a temető kigyúl, jámborok vetik a keresztet: vészjelektőt terhes a szél. A tyúk órája ez!

A szűz órája ez: könny, levél, ének, narancsillat lavinája zuhan; az este kék, csak egyetlen csillag csillan. A szűz órája ezt

A bagoly órája ez: áz agg betűket betűz; a tükör hirtelen hasadva reccsen; s az öregasszony kancsóval kilép. A bagoly órája ez!

A róka órája ez: az utcán egy gitár óvakodik, gyűrűt és gyöngyöt visz a vénasszony a lánynak. A róka órája ez!

A szenvedő órája ez: a keresztúton imától kivert boszorkány su= ham; aranyláncot kér a halottól. A szenvedő lélek órája ez!

A vágyak órája ez: nagy, éjji madár rebben a fenyőn, bandita' cselleg az uton és a Sátán vijjogva kacag az örömlányok házán. A. vágyak órája ez!

Fordította: Madácsy László

Egyetlen gondolat Paul Eluard

Gyermekkori füzetembe Asztalomra méla fákra. Homokba meg puha hóba írom a neved

Könyvem minden oldalára Hamuba s papírdarabra Sápadt koré alvadt vérre írom a neved '

Aranyszélű öreg képre Vad harcosok fegyverére Királyoknak ősz fejére írom a neved

Őserdőre pusztaságra Kis fészekre reketyékre Visszazengö gyermekkorra írom a neved

Csöndes éjjel csodáira Nappal - fehér kenyerére Jegybejáró évszakokra írom a neved

Felriasztott ösvényekre Kitárikarú messzi útra Karnélküli tágas térre írom a neved

Fellobbanó lám-gafényre Ellobbanó gyertyalángra Együvégyűlt házaimra írom a neved

Tükörszelte fényvilágra Szobám fáradt bánatára Hideg ágyam deszkájára írom a neved

Melegszemű hű kutyámra Virgonc fülelő fülére

1 Ügyetlenkedő lábára írom a neved

Ajtóm ugródeszkájára BaráHpágos bútorokra Áldott tűz lehelletére írom a neved

Tépett azúrrongyaimra Hunyónapú nádasokra) Tóban rengő ringó holdra írom a neved

Minden egybeforró szájra Barátaim homlokára-Minden árva kérő kézre írom a neved

Zöld mezökre horizontra Elvillanó madárszárnyra Pokolmolnár tűzmalmára írom a neved

'Ámulatok üvegére Éber ajkak százezrére Föl magasan a csend fölé írom a neved

Minden hajnalfuvallatra Tengerekre tűnt hajókra Tébolyodott zúgó hegyre írom a neved

Felrobbantott menhelyemrt Megvakított fároszomra Unalmamnak négp falára írom a neved

Futó felhők foszlányára Jeges viharverítékre Álmos eső cseppjeire írom a neved

Vágynélküli távollétre Lélektáró magányomra Vérpadoknak lépcsőjére írom a neved

Tündérfényű vonalakra Színek piros harangjára Megfogható igazságra írom a< neved

Üjra megjött egészségre Tovatűnt vakszerencsére Emiéktelen reménységre írom, a neved

S egyetlen szó varázsával Újrakezdtem életemet Születtem hogy ismerjelek Hirdesselek Szabadság.

Fordította Madácsy Lás

Sötét órák. - . Maurice Maeterlinck

Jaj, elsuhan a régi vágy, Rám zuhan bús, ólmos álom, A nagy ábránd magamra hágy, S a reményt már nem találom.

Fuss! de hova, merre, messze? Hol a csillag, mely rám hajolt? Bánat jegét mi repessze? ... Kék lepedőt lenget a hold.

'A bamba kín zokszóra les, Betegeknek tüze sincsen, Éhes bárány havat legel. Irgalom már, Nagyuristen!

Várom ujjáébvedésem, Lidércnyomást mi riasszon, Pici napfényt, hogy a résen Északsarkot megolvasszon!

Fordította: Madácsy László

Betegek Ügy fekszenek a hófehér vaságyon, mint végső harcba induló sereg. Kik túl vannak már minden földi vágyon, s az örömükkel nem dicsekszenek.

A dermedt csöndü, hószínű szobákban átszőnek lázas éjt és vak napot. Tűnt álmokkal csatáznak és csodákban ők nem hisznek már úgy, mint a vakok.

Mert tű alatt a borda, hogyha reccsen, s duzzadt erekbe hasít az acél, nem tudja sorsát már holnapra egysem, s tán az marad meg épp, ki nem remél.

Az éter fojtó illatába bánat, s a vigasztaló szóba könny vegyül. Az ablakon a fény, amíg beárad, odabent száz forró kéz lehűl.

S míg elköszönnek jókedvű barátok, mögöttük észrevétlenül megáll... És hasztalan a gúny, a kín s az átok, ha elindult feléjük a halál/

Ertsey Péter

25

A Hálmáttfy Xafas ü&b

í . /

„Nem egyesület az, ami a fiatalsá-got és ezzel a jövő Magyarországát a maga hivatására szólíthatja, hanem munkaközösség. A munkaközösség kö-zös és egyjellegű munkát kíván, a kö-zös munka közös látást, egyjellegű lel-ket."

(Szabó Zoltán, Magyar Szemle, 1934. XXI;239. I.)

1946 őszén megszületett Szegedén egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló kis munkaközösség, amely Kálmány Lajos, a szegedi születésű legnagyobb magyar folklorista nevével fordult a magyar nép és a magyar néptudomány felé. Alapszabálybeli célja »a riépi irodalmon nevelődött szegedi egy\étemi és főiskolai hallgatók-nak együttes alföldi néptudományi kutatásra, a népi gondolatnak elő* adásokkal, kiadványokkal való terjesztésére és népi szellemű diákkö* zösségi élet teremtésére való tömörülése.«

Rég melengetett terv öltött itt testet. Azok a fiatalok, akik eddig az egyetemi ifjúság egységszervezetének magyarságismereti munkakör zösségében próbálták, sajnos sikertelenül, elveiket tétté váltani, egy rajtuk kívül álló esemény miatt megszabadulva a tömegmozgalom gátló ballasztjától, önálló, független, minőségi munkához láthattak.

Nem új ihletésű munka az, amelyhez fogtak. A trianoni Ma* gyarország ú j nemzedékében .hasonló viszonyok között már föl* ébredtek ezek a gondolatok s nyomukban mozgalmak is születtek: a felvidéki főiskolás Sarlósok, Prohászka=kötök, Szent=György=körök regöscserkészei, a Pro Christo diákotthon öregcserkészei, majd a kolozsvári diákok Orbán Balázs falukutató csoportja ezt az új, népi szellemet élték s terjesztették. i Szegeden is gazdag hagyománya van ennek a szellemnek s a Kálmány Lajos Kör különösen ragaszkodik ehhez a szegedi hagyó* mányhoz. A tanyai agrársettlement és később a Szegedi Fiatalok Mű* veszeti Kollégiuma nemcsak színtétikus világszemléletben, szociológiai, etnográfiai és esztétikai oldalú synoptikus meglátásban, tudományos elmélyültségben, hanem meleg baráti, közösségi életében is példát mutat. Soha nem szűnhetünk meg nevüket emlegetni, hiszen minden gondolatunk bennük gyökerezik. Ezért van szándékunkban ma élő tagjaikat körünk tiszteleti tagjául választani s megkérni Őket e szie* fény tiszteletadás elfogadására.

26

2.

„Nem tudnék lemondani arról, hogty hangsúlyozzam: mai szellemiségünk ma-gyar lényeg tudományt kíván, a magyar forma megismerését történel-münkben, életünkben és abban, ami

< ' életünknek megnyilatkozott értelme: művészetünkben. A Lényegből a Sor-sot leolvasni."

(Kerényi Károly, Válasz, 1935:17-7—18. I.)

Természetesen, a változott idők sok dologban változott fölada* tokát is követelnek. Arra már régen rá kellett jönnie a magyar értei* miségi fiatalságnak, hogy igazi munkaterülete nem az utca, ahol tün* tetni, hanem a falu, ahol dolgozni lehet. Ma már még tovább kell rnen* nünk: azok a népi*társadalmi*kultúrális eszmék és törekvések, ame* lyeket ők hirdettek, ma már politikai pártok, ifjúsági mozgalmak, társadalmi szervezetek, sőt a hivatalos közművelés* és tüdománypoli* tika sarkalatos programmpontjai és a megvalósulás útján vannak. Mi ma nem szajkózhatjuk tehát ugyanazt, nekünk — épp az ő eddigi eredményeik segítségével — mélyebbre kell mennünk: a népi* séget nemcsak mint társadalmi mozgalmat, politikai fölfogást, kul* túrális (esztétikai, művészeti, irodalmi) látásmódot kell vállalnunk és terjesztenünk, hanem tudományos alapjait kell kutatnunk, megis= mernünk és népszerűsítenünk. Magyarságunk mivoltának kutatása, jelentősége és magatartásformáló erej/e: ez annak a tudománynak tárgya, amelyet Gragger Róbert »hungarológiának«, Bartucz Lajos »nemzeti tudománynak«, Kerényi Károly »magyar lényegtudomány* nak«, Mátrai László »magyar sorstudománynak«, Németh László meg »magyarságtudománynak« próbált nevezni s amelyet mi alföldi vonatkozásban, alföldtudományként akarunk tehetségünkhöz mér* ten művelni. v

A magyarságtudományi, alföldtudományi kutatómunka ránk al* földiekre s csakis reánk hárul: néhány százunkon kívül senki ezen a világon el nem végzi helyettünk!

3. \

„A nemzetek nagy szellemi verse-nyében csak az a kis nemzet állhatja meg a helyét, amelyik a rendelkezésé-re álló anyagi és szellemi erőkkel el-sősorban a saját speciális helyzetéből legtermészetesebbén adódó tudományos feladatok megoldásán fáradozik."

(Bartucz Lajos, Magyar Szemle, 1930. X. 335. I.)

Mivel járulhat hát a Kálmány Lajos Kör az alföldi néptudomány, az alföldi kultúra kiterebélyesítéséhez? Vájjon nem fölösleges nagy*

27

képűség*e e cél szolgálatában külön kört alakítani, amikor arra.hiva* tott intézmények — elsősorban a szegedi tudományegyetem, jelesül az; Alföldi Tudományos Intézet, azután a különböző alföldi városok irodaim i*tudományos társaságai — eddig is ezt a célt szolgálták s hi* hetően ezután is hasznos munkásai lesznek ennek a föladatnak? Ügy .érezzük, nem: nemcsak azért, mert e munka fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni s örülnünk kell, ha ilyen mozgolódások szü* letnek, amelyek újra és újra megmozgatják á már*már elalvó gondo* latot; nemcsak, mert az ifjúság, sokszor túlzó, lendülete, forradalmi* sága ú j pezsdítést hozhat a kifáradt tudományos'és művelődési életbe' (s há maga pozitívumot nem is sokat ad, a másokból kiprovokálandó pozitívum is megéri, hogy van!); hanem azért is, mert úgy érezzük,, hogy az ifjúságnak ma (vagy mindig?) olyan újabb szempontjai» meglátásai vannak a magyarságtudomány számára, amelyek kiegészí-tik, sőt továbbviszik ezt a lassan életproblémává váló tudományt. Ez természetesen nem fiatalos gőg, túlzott önérzet s megfellebbezhetetlen ítéletekre jogosító vélemény jussa, csak potencia, amlelyből ki*ki a tehetsége szerinti legnagyobb teljesítményt bonthatja ki. Egyszóval: úgy érezzük, hogy — ha nem ma, hát holnap — lesz mondanivalónk' a szegedi, az alföldi és a magyar kultúra számára.

4.

Egységes nemzeti kultúraaz or-szág táji kultúráinak szintézise. A táji kultúrát tudatosan s az egyetemes ma-gyar kultúra legjobb színvonalán kép-viselő szervezetekre és intézményekre' van szükség!''

(Rónay György, Sorsunk, 1946:71—72. I.)

Gyakorlati munkánk — tetveink szerint — három vonalon folyik: egyetemi tanulmányainkkal párhuzamosan, az Egyetemi Szociális Tie* lep, az Alföldi Tudományos Intézet keretében és önállóan.

A Kör tagjai tanulmányaikat az egyetemen úgy folytatják, hogy intézeti munkájuk egyúttal az alföldi táj* és népkutatást is előbbre vigye: szegedi vagy más alföldi szempontú, tárgyú szemináriumi munkákat, pályázati tételeket, szakdolgozatokat, doktori disszertációkat készítenek, stb.

Ugyanakkor a Kör együttesen, mint agrársettlement részt kíván venni az Egyetemi Szociális? Telep munkájában és annak keretében szociográfiai, néprajzi adatgyűjtést végez s mellette — a szabadmű* velődés szerveivel karöltve — közművelődési, népjóléti munkát is folytat. A néptudományi kutatás során (ebben az Alföldi Tudományos Iptézet különös segítségére, kiképzésére és erkölcsi=anyagi támogatás sara számítunk) minden tagunk a maga szakterületének, vagy érdek* lpdési körének megfelelő gyűjtést végez: a történész népiség* és téle^ püléstörténeti, a nyelvész népnyelvi, a jogász népi*jogi, statisztikai,.

28

szociográfiai, gazdasági stb.; a gyógyszerész a népi füvességgel, orvos közegészségüggyel, népi orvoslással foglalkozik s. i.\t.

A munka egyes fázisai a következők: A ) Belső vonalon á ) könyvtári munka: az illető szakterületre vonatkozó eddigi irodalom összegyűjtése, földolgozása és egy összefogó tanulmányban való sum* rnázása; b) heti összejövetelek, kölcsönös beszámolók, könyv* és folyóiratismertetések, előadások; c) kutató munka a tanyákon és» környékbeli falvakban (évközben az Egyetemi Szociális Telep, vagy az Alföldi Tudományos Intézet keretében, nyáron egy önálló kéthetes

• kutatótábor). B) Külső munkánk a) népszerűsítő, tudományterjesztó alkalmi előadások, szabadművelődési előadássorozatok falvakon, ta* nyaközpoiitokban; műsoros irodalmi estek, vitadélutánok a népi kul* túra kérdéseiről a városokban, stb.; b) alkalmi folyóiratközlések az élvi és gyakorlati eredményekből; c) a kéthetes kutatótábor anyagát publikáló, egységes faluképet (Tápé) minél több szempontból meg* rajzoló monográfia. Ez utóbbi a végső cél: ha ez sikerül, a Kör jelenlegi tagjai komoly hivatást teljesítettek.

5. „Ha már szégyelnünk kell magunkat

a jövendő előtt az utolsó nagy magyar sámán életéért, haláláért, legalább az emléke, megbecsülése legyen javunkra szóló enyhítő körülmény

(Móra Ferenc, A szegedi tuli-pántos láda, Bp. 1936.1:219.1.)

A Körre, szegedi voltánál és nevénél fogva, meg különleges köte* lezettségek is hárulnak. Az előbbi a szegedi históriában, irodalom-ban, kultúrtörténetben, tehát a szegediségben való elmélyültséget s ennek a városban való terjesztését, öntudatosítását jelenti. (Ebben a munkánkban a Városi Múzeum, Somogyi Könyvtár igazgatójának a támogatására éppúgy számítunk, mint a város kultúrális tanácsnoká jnak és szabadművelődési felügyelőjének segítségére.) A más'ik kö* telezettség az elfelejtett nagy magyar tudósnak, a magyar mesegyüjtés klasszikusának, Kálmány Lajosnak emléke=ápolására s a feledés ho= mályából kiemelésére kötelez.

Nem kell mondanom, mennyire mostoha sorsú egyéniség. még "halálában is ez a különleges természetű tudós magyar pap. Célunk* hogy kiássuk mély sírjából, a föld alól is előkaparjuk ennek a méU tatlanul elfelejtett tudósnak progresszív magyar hagyományt jelentő alakját.

Ebből a célból igyekszünk mind a Kálmányra vonatkozó iro* dalmat összegyűjteni, mind pedig Kálmánynak szétszórt cikkeit régi

= szegedi újságokból kibányászni s ú j összefüggésekbe állítva publí* kálni. Ugyanígy gazdag anyagot rejt a Somogyi Könyvtárban rej* tőző Kálmány*levelezés is: különösen földolgozhatok belőle a tudo* mánytörténeti jelentőséggel biró írói barátságok (Hunfalvy, Vikár, Thaly, Reizner, Várossy Gyula, Sebestyén Gyula, Solymossy. Sán*

29

dor, Pap Károly, Lőw Immánuel stb.) és egy néhány • egyéniségére jellemző levélből, iratból Kálmány egészen sajátos karaktere.1

Ugyanekkor föl kellene dolgoznunk Kálmány gazdag kézírati hagyatékát, amely — Fél Edit szíves közlése szerint — a Nemzeti Múzeum Ethnológiai Adattárában rendezetlenül porosodik. Fél Edit szerint rendezése nagy munkát venne igénybe. Mint Kálmány Lajos emlékének hű ápolói, ez úton ajánljuk £öl az illetékeseknek mun* kánkat: ez év nyarán megfelelő állami támogatás mellett körünk két* három tagja szívesen rendezi az anyagot, sőt — Bálint Sándor szakszerű vezetése mell'ett — idők folyamán a kiadásra előkészítés munkáját is elvégzi. Sajnálatos, hogy a hagyaték tartalmáról eddig még egy szűk jelentés, ismertetés sem látott napvilágot. Ahogyan Kálmány egyes cikkeinek és levelezésének utalásaiból sejthető, a ha* gyaték legalább három, publikálatlan s kiadásra kész anyagot tartaí*. maz: ípolvi Arnold Kálmány által jegyzetekkel ellátott népköltészieti gyűjtésének második, »elegyes« részét; a Hagyományok ígért III. kötetét és az »Alföldi gyűjtés« című kötetet, "amelyből egy balladát halála előtt öt évvel már közölt.

Kálmány emlékének leghűségesebb ápolója és legigazibb mél< tatója, Féja Géza külön levélben hívta föl figyelmünket a névadónk* kai kapcsolatos föladatainkra. írja, hogy egy népmesekutató szerint egyik faluban, ahol Kálmány lelkészkedett-, egy gazda őrzi Kálmány* nak saját verseit. Kálmány bízta rá ezeket a verseket: tartalmukra: nézve, állítólag erotikus*realista jellegű szerelmes versek. Fölkutatása szintén sok fényt deríthet Kálmány egyéniségére. Szintén fontos föl* adat lenne, hogy volt állomáshelyein utánakutassunk: az öregek emlékeznek*e még rá s tudnak*e róla — különösen Csanádpalotán, ahol 1894*től 1907*ig plébánoskodott s ahol a verseit is sejtem — értékes adatokat. Ebben a, gyűjtőmunkában különös szükségünk van a helyi értelmiség, tanítók, papok, jegyzők, diákok* támogatására.

Kálmány emlékeinek ébrentartására tudományos vonatkozásban egy Emlékkönyvet szándékszunk majdan szerkeszteni, társadalmi vo* naíon pedig életművének gyakori hangsúlyozásán kívül azt követel» jük, hogy emléke, neve emléktáblába vésve, utcanévbe örökítve?

1 „Kálmány Lajos levelezése. Irodalmi és magánlevelek." H. g. 684. ka-talógusszám a la t t a szegedi városi Somogyi-könyvtárban. Néhány ér tékes l e -vélrészletet és levelezést a közeljövőben fogunk publikálni.

A m a is magyar területhez tartozó temiesközi községek, ahol' Kálmány megfordult , a következők: Csanétdapáca (l<976/77), Battonyai (1877/78), 1879-ben, az árvízig (márc. 12.) Szeged-Rókus, Apát fa lva (1881/82), Szőregi (1882/83), Csanádpalota., Mezőkovács'háza. Végül 1894—1908-ig Csanádpalotán plébános.-1908-tól haláléig, 1929. dec. 5-éig Szeged-Alsóvároson (Oltványi-u. 2.) lakott. It teni mindennapos életéről szinte semmit sem tudünfc. Megírandó éle t ra j -zához szükség lenne arra, hogy e községek lelkészei az abból az időből való anyakönyvekben, história domusban, plébániai i ra t tá rban stb. adatokat (ok-mányok, levelek, bejegyzések stb.) keressenek tőle vagy róla: a tanítóság s más értelmiségiek pedig öreg emberektől érdeklődjenek a népszerű „nótás' pap" után. . " \ '

3 A szegedi 48-as i f júsági bizottság ez év március 15-én megjelenő „Már-ciusi Ifjúság" c. k iadványa pályázatot hirdet az önképzőkörök; részére. Az egyik pályatétel : „Kálmány Lajos nyomában" címen Kálmány r e j t e t t életé-ből való adatokat és a szegedi lapokban megjelent cikkeinek összegyűjtését, bibláoigiráfiájiát és jellemzését k ívánja . A pályatétel — a nagy eszmék ki's dók-gokban való igazi szolgálata — méltó a márciusi ifjúsághoz!

:30

egyéb intézmények neveiben megörökkíttesséky Halála napján évenkint emlékünnepély rendezünk. Azon leszünk, hogy mihelyt lehet, művei újrakiadásával,5 kéziratai kiadásával és valahol Szegeden egy hozzá "méltó szobor fölállításával rójja le a szegedi társadalom a magyar népiség tágításáért, a temesközi népköltészet megmentéséért és po* litikai fölfogásának példájáért járó háláját.

A nevét viselő kör tagjainak lesz föladata, hogy életművéből ki* .elemezzék és földolgozzák szakterületük vonatkozásait: anyagát nép* nyelvi, népzenei, néplélektani, népfilozófiai, szociológiai, esztétikai, stb. szempontból értelmezzék.

6.

„Igényünk a magyar valóság, sors és magatartás mind teljesebb és iga-zabb megismerése." 1

(Ortutay Gyula, Magyarság-tudomány, 1935.-1. I.)

Ezekhez a — nagyjából összeállított s távolról sem teljes — föladatokhoz, melyek a napi ötletek s a kérdések bővülésével folyton növekedni fognak, sokféle eszköz lesz szükséges. A Kör heti zárt* körű összejövetelein, nyilvános szabadegyetemi előadásain, irodalmi es vitadélutánjain, falujárásain kívül szüksége van egy folyóiratra, amelv a társadalommal való kapcsolatát biztosítja s az alföldi szel* lemű szolgálatot életszerűen ellátja. Évenkint pedig Kalendárium formájában szeretné a Kör fölfogását és eredményeit úgy terjeszteni, hogy ez necsak egy társadalmi osztály privilégiuma legyen, hanem el* juthasson a parasztság és munkásság művelődni vágyó tagjai, főként fiataljai kezébe is. Ezért az elődjének nevezhető Szegedi Kis Kalan* dáriumoktól nemcsak formában, hanem mondanivalóban is el fog térni: néni az esztétikai és bibliofil hatásra fog törekedni, ami je\en* legi anyagi viszonyaink közt egyébként is nehéz föladat lenne, hanem a közműveltség és szabadművelődés igényeit fogja figyelembe venni, az olcsó »népszerűsítés« és színvonalsüllyesztés kizárásával.

4 A Kálmány-kultusz elmélyítésében (jelentős eredíméay, hogy a Ká lmány Lajos Kör javaslatára! Szegírd városa Kálmányiról u tcá t nevez, éli és a házat , ahol utolsó éveit töltötte, emléktáblával: jelöli meg. A táb la fö lavatása min-dem hiizonmyali Kálmány születésének: 95. évforduló jáni, ez év m á j u s 3-án meg-történhet. Egyébként Kálmány Lajos nevét eddigi a szőregi cserkészcsapat és egy szegedi középiskolás népi kollégium viseli.

5 Lehét, hogy m á r a közeljövőben megvalósulhat az a régii turv, hogy Kálmány tanulmányainak, szétszórt cikkeinek gyűjteménye, m in t a „Kálmány Lajos összes munkái" sorozat 1. Ikötete megjelenjék, s u tána, legalább éven-Ikinti egy kötettel), nyomon kövesse a többi. Kálmány valamennyi híve; Móra, Ortutay, Bálint, Féja hangsúlyozzák, hogy e föladat teljesítése Szeged váro-sának— amely életében oly gyalázatosan bánt hű fiával s még halálában sem ' becsüli — erkölcsi kötelessége! Berze-Nagy Ján'os monumentá l i s nagy művé t 1940-ben Baranya vármegye közönségének filléreiből a d t á k ki, példiátmutató módon. Ha Szeged város hivatalos vezetői rádöbbenni:!k e jóvátételi kötelezett-,ség fontosságára, az anyagi: nehézségek elháríthaítók lesznek.

31

Munkánkhoz természetesen támogatókra van Szükségünké A fen* tebb már fölsoroltak közül különösen számítunk a mi céljainkkal .azonos célú, munkánkkal párhuzamos működésű Alföldi Tudomás nyos Intézet támogatására, melynek első évkönyve sok a l a p í t ó el* igazítást és ösztönzést adott tagjainknak. Ha ezt kiegészítjük a Teleki Pál Tudományos Intézet képviselte szociológiai szemponttal, amely* nek ma is sok mondanivalója van a népismeret számára, beleilleszt* jük a tágabb nézőpontot képviselő Magyarságtudományi Intézet mun* \ kajába, egészen gazdag lehetőségek nyílnak meg előttünk. Mun* kárikban számítunk természetesen még az egyes egytemi intézetek, városi kulturális szervek, könyvtárak támogatásán kívül az irodalmi társaságok, ifjúsági mozgalmak és a Munkás Kültúrszövetség segít* ségére is.

o ' „Ahol dolgozni lehetne, magunkért

és másokért, jelenért és jövőért, 'tanul-. A

ni, elmélyülni, a nemzet .életcsiráit ápolni: mindenütt ugyanaz a néhány — ijesztően kevés! — értékes ember." *

(Sík Sándor, Fiatal Magyarság, 1931:140. I.)

Természetszerűen vetődik föl a kérdés, mi lesz a Körnek a vége, .a befejezése? Hiszen, mint az agrársettlement és a Szegedi Fiatalok példája mutatta, ezeknek a mozgalmaknak a lehetőségét is egy ma* gyarázhatatlan, szerencsés csomósodás adta meg: az a véletlen, hogy a szegedi egyetemen és főiskolán nagyjából azonos időpontban több hasonló szellemiségű, érdeklődésű, azonos célra törő fiatal találkozott össze. Mihelyt a néhány együtt*töltött esztendő elmúlik, természet* szerűen fölbomlik a közösség szervezete s a továbbiakban legjobb esetben baráti kapcsolat tartja össze a tagokat. L'ehet, hogy a mi össze-fogásunknak is ez lesz néhány év múlva a sorsa. Mégis bízunk abb ban s szeretnők, ha később is, állandóan megmaradna körünk, szer* vezetszerűen is: úgyí, hogy a lassan férfivá idősödő »fiatalok« is tagjai s életük későbbi szakaszaiban is helyzetükhöz képest tevékíeny munkásai maradjanak az alföldtudománynak, és a körnek, úgyis, hogy az utódok nevelését próbáljuk terv szer űsíteni s így az utánpótlást, • egyetemi és főiskolai fiatalokból, biztosítani. Az előbbi lelkiismereti kérdés s egyénenkint tagjainkon múlik, az utóbbihoz számításba jö* vöket pedig a középiskolák megújhodó önképzőköreiből szeretnők előre kiszemelni, hogy mire az egyetemre kerülnék, már régi ismerő* .sokként kapcsolódhassanak be, a kissé műkedvelő*ízű középiskolai táj* és népkutató munkából a kezdő tudományosságot jelentő alföld* kutató munkába.

Mindezzel be akartuk mutatni annak az álig tíznél több taggal rendelkező kis körnek elgondolásait, terveit, amely — egyebek közt — e folyóirat hasábjain is jelentkezik. Nagyjából kicövekeltük a te*

32

endőket' s reméljük, ez nem is lesz üres keret, hanem munkánk ki is-fogja tölteni. Sokat azonban nem szabad várni, nehogy csalódjunk: ha csak annyit is elér ez a kis kör, hogy Kálmány Lajos hagyományit élővé tudja tenni, a szegediség és a sajátos alföldiség gondolatát izgáa

gaságával ébren tudja tartani: úgy gondoljuk, eleget tett hivatásának. IIa meg ennél többet is tud alkotni, bizton mondhatja, hogy munkája »jó mulatság s férfimunka volt.«

PÉTER LÁSZLÓ 6 Pontosabb irodalom: Joó Tibor; A tanyai agrársettlem-ent Szegeden, Ma-

gyar Szemle, 1929. VIL:3T5—378. II. Ortutay Gyula: A Szegedi Fia ta lok Művé-szeti Kollégium, Magyar Szemle, 1934. XX:43—53 11. Bartucz Lajos: Az. Al-földi Tudományos Intézet Évkönyve I., 1944—45, Szeg!;-d, 1946., Kiss Sándor: Mit t u d u n k Tápéról, Délvidéki Szemle, 1942:251—254. 11. Márkus IstvánAz: ú j fa lukuta tás problémái», Valóság, 1946. évi 3—5Í sz. 51—60 11. Bálint Sándor: A szegedwdéfei .néprajzi ku t a t á s eredményei .és fe ladata i (Ha jnalodik, 1944.. január.) Móra Ferenc: Kálmány La jos halála-, Ethnographia, 1919:94—99. Üv Qrtutay Gyula: Káknány La jos és a modern néprajzi gyűj tés , Szeltem és Élet, 1941. IV: 192—202. »Iii., Féja Géza: Kálmány Lajos (Nagy vállaOJkozásók kora, Bp. 194-3., 94—103. 11) Fél Edit: Koca 1936-ban (néprajzi monográfia) Bp. 1941. Tanya, falu, mezőváros I.

Ha volna egyszer Ha volna egyszer dús hatalmam: Óriás csörgővel kezemben> ^ Vad játékkal de összeráznék Mindent az élő végtelenben!

Elvegyítném a jót a rosszal, Hívőt azzal, ki messze kémlel, Megitatnám a farkas-kölyköt Szarvasünő szelíd tejével.

Az újat hoznám, törvény ellen, Ércebb- törvényért, élt kifenten; Jobbért lihegnék roskadásig S tudnám, hogy mégis ördög lettem.

Kegyest a hitetlen merésznek Ágálásával csuknék egybe; Bitang örömmel néznék mindent S vélem a Tejút- is nevetne.

Rázódna csörgőm és a kedves Démonjaim fűzérbe fognák; A hősi nép fakardot kapna S a gyáva vér és könny galoppját.

Szörny' tréfát ezret is csinálnék S még új ezerrel sem beérvén, Józant s bolondot így kevernék Elet s halálnak meredélyén.

dús hatalmam ... Gonosz s vidám örömmel nézném E kerge táncot míg az égő Csörgőm csak járna és a játék Aránya téboly, visszatérő...

S mégis e poklot unnám végül, Akár a csínyt a vásott gyermek. Rájönnék, hogy a kedvtelésem Manói újat nem művelnek.

A káoszból csak többet adnék Galádat s szentet mégse lelve; Bűvész lennék a mennyiségen S minőség tegnapot lehelne.

Sóvár jaját meddőn kavarnám Tovább én félszeg, rossz vajákos S kezemből rútabbat, hogy érne A zagyvaságra épült Város?

De nyernék bár e ferde játszmán Hozzá hatalmam: puszta álom; Parányiságom fölziháló Dühe csak itt a véghatáron.

Ahol tengődöm, bár tudom rég, Hogy nincs remény, a terek zártak,-A végtelen magába görbül, S a törpe megmarad magának.. .

FÜSSY LÁSZLÓ

33

A tápai földreform

Ösiségbe rekedt falu A Tisza nagy, fürge kanyarral érkezik Tápéhoz, mintha csak sietne ő is meg-

csodálni a falut, amely Szegedtől mintegy három kilóméternyire olyan sokáig megtudta őrizni falusi zártságét, mélykulturáját. A néprajzkutatóknak, — akik föl is keresik időnkint — nincs nehéz dolguk az anyaggyűjtéssel. Annál érdekesebb, hogy mind a mai napig nem dolgozta fel a kínálkozó tápai anyagot senki, csak csipegettek belőle, hol nyelvészeti, népművészeti, hol meg csak egyszerű krono-logikus társadalomleírási szempontok szerint. De lehet, hogy mindez éppen az anyag gazdagsága miatt történt s csak most jött el az ideje a teljes földerítő és föl-dolgozó munkának. Mert eddig a fejlődést tekintve, egy megrekedt országnak meg-rekedt része volt Tápé is, amelynek társadalmi erényeit és betegségeit fedhettük volna föl csupán, annak reménye nélkül, hogy a bajok ismeretében hozzáláthatunk a gyógykezeléshez. Most ugy érezzük, ez az idő is elérkezett. Megtörtént a z - a lépés, ami nélkül nem lehetett semmit kezdeni: a földreform. Nem végezünk csupán részletmunkát, ha mindenekelőtt a földreformot, illetve azt az utat nézzük és azt az állapotot, amibe a földreformon keresztül jutott a falu.

Nyilvánvaló, hogy most már nem halasztható tovább a demokráciának társa" dalmi intézményekben, de még inkább problémalátásban való meggyökeresztetése-Ehhez első lépés pontosan főimérni a helyzetet, de nem így például: mi a helyze* a mezőgazdaságban, vagy mi a helyzet a falun és városban ? E helyett ezt kell néznünk: mi a helyzet Tápén, Dombóvárott, Mezőhegyesen stb. Ném gondo-lok az ország összes falvaira, (habár ez is csak előnnyel járna) gondolok azonban az egyes tájak típusaira. Ezek problémáin lehet majd igazán tisztárrlátni a hely-zetet. Tápé is egy tipus. Hogy miben és miért, azt könnyen megérthetjük a tápai földreformmal kapcsolatos problémákból,

*

Mint előbb már említettem : Tápé alig három kilóméterre van Szegedtől. En-nek ellenére a város hatása egészen a legutóbbi évekig sokkal kevésbbé látszott meg rajta, mint a 20—30 km-re fekvő falvakon. Századunk elején még népviseletben jártak, jellegzetes népi táncaik, dalaik éltek s még az első világháború után is si-került dr. Boga Dezső községi orvosnak életre kelteni a tápai gyöngyösbokrétét. Maguk a tápaiak nem emlékeznek nagy lelkesedéssel vissza a gyöngyösbok-réíára, a tápai értelmiség egy részének pedig az a véleménye, hogy erőltetett dolog volt az egész, de most így kivülállóan tekintve mégis csak meg kell állapítani, hogy nem véletlen dolog s nem kizárólag a népi lelkületű gyöngyösbokrétás orvos ambíciója hozta létre. Azt mór meg kellett tanulnunk a történelmi materializmus-ból is, hogy a dolgok sohasem egésszen véletlenek. Ez sem volt véletlen, mert-Tápén sok minden másképp történt, mint máshol.

Mielőtt tovóbbmennénk kitűzött témánk tárgyalásához, érzelmeken és hangula- * tokon túl, a megmutatkozó tények alapjón vessünk egy pillantást a tápai emberre. Bogozzuk ki azokat a jellemző vonósokat, amelyek különbekké, gyarlóbbakká, vagy talán csak egyszerűen másokká teszik a tápaiakat. — Maguk a tápaiak mindenesetre amellett döntenek, hogy ők különbek. Megvan ez a lokálpatrióta ön-érzet csaknem minden helység lakosságában, de nem ilyen mértékben. S míg ál-talában a falvak (különösen az első világháború óta) el szokták ismerni a város elsőbbségét s maguk is mindinkább a város felé vágyakoztak, a tápaiak Szeged közvetlen közelében lenézték, megvetették mindazt, ami szegedi, illetve ami nem tápai• Nem véletlen az, hogy Móra Ferenc — habár Szeged körül annyi kis ' község van — nem az „algyeviek", vagy a szőregiek fölött ironizál, hanem éppen a tápaiakat veszi eszébe. "

Földbirtokviszonyok Nézzük, mi határozta meg Tápénak Szegedhez való viszonyát és mi szabta

meg, társadalmi, művészeti és gazdasági helyzetét: „A község rövid megszakításokkal 1848-ig Szeged város jobbágyfaluja volt,"

mondja róla 1938-ban Walther Zoltán doktori disszertációjóban s a nagybirtok feudális jellege nemcsak akkor állt fenn, ha. a nagybirtok valamelyik főnemesé, vagy nagybérlőből lett nagybirtokos nemesé volt, hanem akkor is, ha a feudális földesúr szerepe éppen egy közösségnek, városnak jutott. Az már mellékes kérdés

Tiszatáj 3

34 0

a feudális jelleg megállapításánál, hogy vájjon a város, mint feudális úr embersé-gesebb volt-e, nagyobb szabadságot biztosított-e jobbágyfal ujának. Tápé esete azt igazolja, hogy igen. A közösségben nem érvényesülhet olyan könyörtelenül az önzés, a kizsákmányolás ösztöne mint az egyénben. (Föltéve, ha abban a közös-ségben a demokrácia érvényesül.) Szeged város ragaszkodott Tápéhoz és nem volt rossz feudális ura. A török időkben, amikor Tápé is két úrnak vállalta az adófizetést, a városnak és a töröknek, de gyakran a töröknek sem tudott fizetni. Szeged nem vált meg tőle. Hogy megtarthassa jobbágyfalujónak, fizetett érte a töröknek.

Bár azt mondtuk, hogy 1848-ig volt Tápé jobbágy falu, az 1848-as jobbbógy-fölszabaditás valójában itt is csak jogi fikció maradt, amit a parasztság nem tu-dott a valóság aprópénzére váltani. Másutt, ahol nagybirtokok voltak, a parasztság nagy része uradalmi cseléddé, a „puszták népé"-vé vált, itt pedig a városi nagy-birtok bérlőjévé. Ha azonban arra gondolunk, hogy a nagybirtokok gyűrűje által

,szorongatott falvak népe mennyi harcot vívott csak azért, hogy a nagybirtokból akárcsak kisbérletek formájában hódítson el területeket, mérhetetlenül előnyösebb-nek kell tekintenünk a tápai parasztság helyzetét.

Vessünk most egy pillantást a tápai földbirtokviszonyokra. A község lakossága 4800, területe 8047 kat. hold. Ebből:

év szántó kert rét szöllő Iegélő erdő nádas adómentes összesen árterület

1935 6812 50 12 2 344 20 Í3 794 8047 1946 5869 77 29 3 561 19 15 1474 8047

Az összterülethez viszonyítva e szántóföld területe a földreform előtt a kö-vetkezőképpen oszlott meg:

1000 holdon felüli birtok 43.43 % 100-1000 holdig —.31 % a község tulajdona volt —.67 % 100 holdon aluli kisbirtok 40.26 °/o

Katasztrális holdban kifejezve 4500 hold Szeged város tulajdona volt. Ebből 3925 hold 489 bérlő között oszlott meg.

Nem lesz érdektelen a 100 holdon aluli kisbirtokok részlétezése sem; 1 holdon aluli törpe birtok száma 305, területe 112 kat. hold,

1—5 holdig terjedő „ „ 273, „ 710 „ 5—10 holdig terjedő kisbirtok „ 164, „ 2430 „ . „

Világosan mutatják ezek az adatok, hogy valójóban Tápén csak kisbirtokosok, kisbérlők és nincstelen zsellérek éltek. Az 1930-ás adatok szerint a földtelen zsel-lérek száma, akiknek sem saját, sem bérföldjük nem volt: 438 családfő és 589 eltartott, összesen tehát 1027 lélek.

Még mielőtt a földreform adatait ismertetnénk, szükségesnek érzem röviden elemezni a tápai parasztság társadalmi, gazdasági és szellemi magatartását, mert a mai helyzet, a földreform utáni változások fölmérésénél ez nélkülözhetetlen.

Társadalmi kép 1944 előtt Szeged — Erdei Ferenc meghatározása s a „Magyar város" c. könyvének értelme-zése szerint — mezőváros; Tápé, mint jobbágyközség, Szegedhez, mint mezőváros-hoz kellett volna hogy tartozzék s így éreznie kellett volna mindazokat az előnyö-ket, amelyeket a mezővároshoz való tartozandósóg jelent.

„Megtörténik, hogy a falu öt kilóméterre van a mezővárostól és sokkal keve-sebbet tud róla, mint a saját, harminc kilóméterre eső tanyájáról." Miért van e z ? Mert „az egyikben, noha az emberek időnként magánosságban és kezdetle-gesen élnek és dolgoznak, mégis a város1 levegője van jelen, mert az ilyen ma-gányosság csak időleges, a másikban akkor is, ha ez emberek mindig meleg kö-zösségben élnek együtt, mégis kitaszítottak, mert kicsiny közösségük erőtlen arra,

hogy az' élét magasabb intézményeit megteremtse." — írja Erdei. Valahogy ezen a vonalon kell keresnünk Tápé Szegedhez való viszonyónak

problématikáját. Tápé, bár Szeged jobbágyközsége volt, megtartotta különállását. ' Közigazgatósát, kultúráját tekintve teljesen külön életet élt. Szegedhez voltaképpen nem is fűzte más,'minthogy'ide fizette a földért a bérösszeget és bejárt a vásáraira.

35

piacokra. Segítette ezt a különállást az is, hogy a Tisza árterülete még .a mult szazad vége felé is nagyon megnehezítette a város felé a közlekedést.'

Tápé helyzete tehát ebben sommázható : a nagy mezőváros közelsége védel-met jelentett .külső veszedelmekkel szemben, (pl. törökdúlás) de semmiben sem gátolta parasztkultúrájának kifejlődését, mert a városi szellem, — amely Karácsony Sándor megállapításai szerint merőben idegen, gyarmati jellegű — elakadt a Tisza mocsaras árterén s a magyar parasztban elevenen élő lokálpatriotizmuson. Mindezek azt eredményezték, hogy a tápaiak valóban saját lokálpatrióta szem-, üvegükön keresztül szemlélték az ország és világ dolgait. Csakis így magya-rázható, hogy Weither Zoltán doktori disszertációjában a következő megállapításra jutott: „Szerintük nincsen osztálykülönbség, mert mindenki egyenlő, ha tisztessé-ges és becsületes honpolgár."

Egybetartozásuk tudatát erősítette a gyékény szövés, amellyel az egész lakos-ság háziiparszerűen foglalkozott és az igen fejlett halászat. A lokálpatrióta gondol-kodás mértékének' érzékeltetésére ugyancsak Weither disszertációjából kell idéznem; „A városból beszivárgott kétes elemek a szélsőséges eszmék terjesztésével kudar-cot vallottak. Mindössze két benszülött egyén van a faluban, akiket sikerült meg-mételyezni.'1 — Nyilvánvaló, hogy szocialista, vagy kommunista „ métely"-re gondolt itt Waither, de annyi mindenesetre ,kiolvasható most is ebből a ma már nagyon is reakciós megállapításból, hógy Tápéra valóban nem igen törtek be az új esz-mék, mert mint Juhász Gyula énekelte keserűen: '

° itt az élet nem tréfa s nem talány: ' A bort megisszák, asszonyt megverik

és izzadnak reggeltől esteiig"...

A földreform Ebben az állapotban találta Tápét a földreform 1945-ben. Sok jellemző dolgot

'lehet kiolvasni már abból is, hogy hogyan kezdődött, hogyan lelkesedtek vagy •fordultak szembe vele maguk az érdekeltek. Az orosz fölszabadításkor rop-pant nagy csönd ült meg Tápén. Az emberek elbújtak s egy napon csodálkozva

• észlelték: már megtörtént. Azután kezdtek tapogatózni, mint másutt, a legtöbb helyen az alföldön. Tápé konzervatív hagyományait ismerve, természetesnek érez-zük, hogy cselekvés helyett várták: mi lesz? Érezték, hogy fordulóponthoz érkez-tek, és sokan bevallják már, hogy nem így gondolták. Valami vad kavargástól,

.szörnyű forradalmi rombolástól féltek. Nem is féltek már, hanem szinte apatikus. belenyugvással várták a biztos bekövetkezését. Sokan még ma is gyanakodva nézik, hogy nem ez történt.

Valami azonban bekövetkezett, amit akkor oszlatlan örömmel fogadott a parasztság: a földreform. Nincstelenségükben egymásra is voltak utalva az emberek, jobban megértette a gazda a zsellért, s ha zúgolódtak is érte, hogy nehéz volt őket megkapni munkásnak, jobban belenyugodtak s mentek maguk •dolgozni a földön. Megmunkálták azért a földnek nagy részét, már az első nyáron

A földreform első lépése mindjárt a fölszabadulás után történt. Megalakították a Földmunkások Szakszervezetét s összeírták, kik akarnak földet. Semmi ellenha-tás nem volt, mert a földek bérlői nem vették komolyan az egészet.

— Ugy sem lesz belőle semmi! — legyintettek gúnyosan, ha szóba került s visszahúzódtak a házukba. Túlságosan közel dörögtek még az ágyúk. A zsellér-ségből azonban mégis fölíratkoztak mintegy 400-an. A törvény megszületése után ezek közt osztották föl először a földet. Közben azonban sokan bátorságot kaptak, úgy, hogy csakhamar 800 igénylő között kellett új osztást végezni. A földigénylők mostmár valóságos ostromot indítottak a Földigénylő Bizottság ellen. Csakhamar 1200-ra emelkedett a számuk. Végül is 1020 személy kapott földet. Möst már a bérlők sem legyintettek. 1945 októberében, mikor az új gazda kiment a juttatott földre, gyakran vasvillával, botokkal kellett azt birtokba vennie.

Mint érdekes esetet említem meg, hogy a földosztás lázában 100 holddal több földet osztottak szét, mint amennyi rendelkezésükre állt. Természetesen a ki-mérésnél azonnal kiderült a tévedés. Mostmár mérnökökre bizzák, hógy megfelelő kiméréssel mégis mindenkinek jusson. v - '

A juttatásnál a következő általános elv alakult ki: egy család gyerek nélkül kapott 3 holdat és ehhez családtagonkint 1—1 holdat. Régi bérlő szerzett jog címén még ezen felül kapott külön egy holdat.

3*

36

Kérdés, hogy hozoU-e, hozhatott-e Tápén komoly változást a fölbirtokelosztás* terén a földreform ? Meg kell állapítanunk, hogy nem. A szántóföld teljesen a p a -rasztság kezén volt eddig is. Igaz ugyan, hogy haszonbért kellett érte fizetni, de ha egy pillantást vetünk a fizetett haszonbérekre s összehasonlítjuk a paraszt mai terheivel, azonnal nyilvánvalóvá vélik,, hogy valójában semmi könnyítést nem hozott azok számára, akiknek legalább haszonbérletük volt.

De mégis nagy zajt, fölfordulást okozott. Nagy fölfordulást, mert bár valójá-ban nem volt egyetlen nagybirtok sem, amely a falura terpeszkedett Volna, mégis-a zsellér családoknak földet kellett juttatni. Juttattak is; de az ismertetett körül-mények között Tápén nem földosztás, csupán a föld újra fölosztása történt. Rengeteg sérelem adódott ebből. Azok ugyanis, akik eddig bérlők voltak, semmi-képpen nem ismerték el ezt jogosnak. A bérletüket majdnem saját földnek tekintették s azt hangoztatták, hogy nekik nem volt 100 hold földjük sem, nem szabad lett volna kiosztani. Ez valóban igaz. Sok olyan parasztember él Tápén, (vonat-kozik ez egyébként az egész szegedi tanyavílágra is) aki néhány hold saját földet adott el azért, hogy 25—30 holdat bérelhessen, vagy éppen családi házát áldozta rá. Még érthetőbbé válik ez, ha megnevezzük, milyen béreket fizettek a városnak:

A bérletek 25, 6, 4 és 1 évesek voltak. A 25 évi bérletért kat. holdankint 50—158*5 kg. búzát; 6, 4 évi bérletért 34—

44 pengőt; az egy évi bérletért 46 pengőt fizettek. , Ezeknél bizony ma a kiosztott földek terhei magasabbak. És mégis azt kell mondanunk, hogy mindezek ellenére a földreformnak Tápén

is döntő szerepe van, illetve lesz a község további fejlődésében. Áttörte a kö-zönyt, megmozgattai a megáporodott levegőt s ma az összes megoldandó paraszti problémák felszínre vetődtek, keresvén a megoldáshoz vezető utat.

Ha áttekintjük a földreform adatait igen mozgalmas képet kapunk. Kiosztottak összesen 4128 holdat; Földet kapott „ 1020 személy; Ebből nőtlen 2 ' „ Házhelyet kapott 275 A földosztás határozza meg csaknem teljesen a mai társadalmi képét s a.

lakosSág politikai pártállását. Igen erős a Kommunista Párt. Magyarázata az, hogy részben leghamarabb kezdett szervezkedni, részben pedig a volt bérlők ellen, akik sérelmüket hangoztatták, á Kommunista Párt tudott föllépni leghatáro-zottabban, így az újonan földhözjutott zsellérség túlnyomó többsége oda húzódott... Kisebb, de elég tevékeny még a Nemzeti Parasztpárt. A Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt a falu életében aránylag kevés szerepet kap.

Érdemes volna pontosan megvizsgálni, vájjon az új helyzetben felismerték-e már Tápén azokat az előnyöket, amiket a nagyváros közelsége jelenthet gazdasági, és szellemi vonalon. Futólagos vizsgálat is meggyőzhet bennünket, hogy nem. Tápé, ha fölrázta is a vihar tespedésébőJ, ájultságéból, legföljebb saját keretein belül háborog, A tápai ember ma sem lát túl saját bölcsességein s Juhász Gyula,, vagy Móra Ferenc ma sem festenének róla más képet, mint annak idején, legföljebb • aszereplők s a színek változnának egy kicsit. >

Túrják a földet, izzadnak reggeltől-estig, mint régen. Az, hogy heténkint vagy havonkint összeülnek a pártvezetők hívésára itt-ott, szidni a németet, vagy a mai nyomorúságot, valójában nem lendít rajtuk semmit. Azt kellene meglátniok, hogy itt van nyakukon Szeged, a behemót város a maga éhes tízezreivel, tehát ha vala-hol, itt érdemes kertészkedni.

Gyékényt szőttek s szőnek ma is még minden házban, de alig van hasznuk belőle. Részben mert kiszáradtak a gyékénytermő területek és úgy veszik az anya-got, részben pedig néhány kereskedő hozza be Szegedre árusítani. Egy jólműködő szövetkezet aranybányává változtatná Tápé számára ezt a fejlett háziípart. De félnek a szövetkezettől. Ebben azután .pártkülönbség nélkül megegyeznek. Vagy csak nem ébredtek tudatára?

Jellemző az a panasz, amit az egyik parasztgazda siránkozik a jóhiszemű kérdezősködő fülébe. 25 hold bérlete volt.,Most azt elvették tőle s kapott helyette-6 hold földet., Valóban ez nagy különbség, még akkor is, ha ez saját föld, de ha tovább faggatjuk, kitűnik, hogy/nős gyermekei is kaptak földet s ha-mindent; ösz— szeádunk, ő és gyermekei összesen 30 bóldat kaptak; De nem használ itt semmi bizonyíték. Követeli a maga. 25 holdját, mert őt csak ez érdekli-* A gyermekei;, szerezzenek, vagy jöjjenek, dolgozzanak neki. Dolgozott ő is eleget másnak.

37

' / A jövő

De sok bajon és meg nem értésen keresztül mégis csak kezd kibontakozni -«gy-egy jövő felé irányuló megmozdulás.

Jelenleg van három jólfölszerelt konyhakertészet, törekszenek tehéntartósra, <sertéshízlalásra. Termelnek cukorrépát, mert olcsó a Tiszán a szolnoki cukorgyárba, .szállítani. A gyékényszövés szövetkezeti megszervezése lenne tán a legfőbb lépés. Meg is kísérelték már egyesek, de nincs még eléggé a köztudatban.

Szegedhez való viszonyáról ismét szólnunk kell. Az ujabb magyarságszem-lélet, különösen pedig Karácsony Sándor által képviselt irányzata kifejti, hogy Magyarország a XVII. század óta német gyarmattá sülyedt. Sajnos nemcsak gazdasági, de kulturális életében is gyarmati jellegűvé vált. Különösen kiütközött ez a városi kultúrában, amely természetszerűleg vált gyökértelen, idegen, selejtes import-kultúrává. Ebben az állapotban megváltást s a felszabadulás reményét je-lenti a jövő számára a falu passzív ellenállása, népi kultúrájának konzervá-lása. Természetes így, hogy a 30-as években a Szegedi Fiatalok határtalan lel-kesedéssel fedezték föl a népi kultúra nyomait Szeged közvetlen szélében, Tápén. ,S nem is tehettek mást, mint, hogy ezt igyekeztek minél teljesebben lejegyezni, fölgyüjteni. Erre még ma j s szükség van, mert gyökeres kultúránk kiépítéséhez ezek alapkövek. A változás ott lesz, hogy falu és város, tehát pl. Tápé és Szeged között most már nem a válaszfalak ' kiépítését, hanem azok minél gyorsabb le-bontását , kell sürgetnünk. Ismét Erdei mezőváros-koncepciójára kell utalnunk, amely a legegészségesebb tájkoncepció, Eszerint közigazgatási és kultúrális tekin-tetben is szorosan össze kell forrnia a tájnak, amely egy-egy mezőváros vonzó-körébe esik. Igazat kell adnunk Erdei Ferencnek abban, hogy ehhez , döntő lépés a már többször sürgetett közigazgatási reform.

Minden, erjed, minden forr. A békés, konzervatív paraszti ridegség megbom-lott. Még kúszáltak nagyon a viszonyok. Nem látni, hol, mikor fog a kristályosodási folyamat megindulni. A politikusok mindenáron a politikai és gazdasági vonal elsőbbségét hangsúlyozzák, pedig Tápé esete éppen arra igen jó példa, mennyire nem a gazdasági változás az, amely a fordulatot s a mai lehetőségeket fölidézte, hanem az emberek eszmélkedése, a nagyobb szabadság és egyáltalán az életnek új, demokratikus szemlélete. Ezt az új szemléletet kell tehát erősíteni.

Aki eljár közéjük a pihenés hoszú téli estéin, tisztán érzi, hogy a pa" rasztság tapogatózása a kultúra felé, egyúttal a jövő magyar élet felé jelent el-indulást. Tápé parasztsága akkor jut túl az akaráson, ha a látóbb fejűek előtt tisztázódnak a kérdések s mernek immár a maguk lábára is állni.

Természetesen mindezek túlmutatnak már a föld birtokreform kérdésén s néprajzi és művelődési kérdésekké nőnek: de kétségtelen, hogy mindezen kérdések megvilágításához a földreformmal kellett kezdenünk, mert a feudalizmus végső maradványainak felszámolása nélkül Jnem is beszélhetünk a'lehetőségekről. Ez érvényes olyan falvakra is, mint Tápé, ahol maga a földreform ténye nem hozott komoly strukturális változást.

SERES JÓZSEF

Mikor a munka nem lesz robot és a művészet nem lesz fény-űzés, akkor jön el az ország, amelyről a legjobbak jövendöltek.

Juhász Gyula

A paraszt földéhsége és a munkás kultúrszomja: ezek az uj ma-gyar história mozgatói.

Juhász Gyula t

38

Rózsa Sándor mint szabadsághős egy olasz bábjátékban

Tizenegy évvel a magyar szabadságharc bukása után, 1860-baru ' a nem osztrák uralom alatt álló északolasz városokban a gyermekek, egy kedves, mulattató bábjátékban gyönyörködhettek, amelyben., kedvencükön, Arlecchino-n kívül egy addig ismeretlen szereplő is. fellépett,- a híres Rózsa Sándor, a „gyilkosok vezére".

A bábjáték címe: L'avversa sorté di Rosa Sá/ndor ungherese con Arlecchino soldato austriaco. Dramma in tre atti di Croci Giuseppe. Novara, Enrico Crotti librajo, Tipografia Merati. 1860, Megjelent a „Raccolta di Commediole" című bábjátéksorozat 58. számaként.

Giuseppe Croci bájos bábjátéka vidám hangulatban indul meg. A commedia deH'arte hagyományos figurája, a kedvesen ügyetlen,, örökké álmos, lusta és nagyétvágyú Arlecchino, levetve évszázados, tarka-barka rongyokból összévarrt jelmezét, osztrák katonaruhában jelenik meg. Nanetta, a szép mosóné házába van: beszállásolva és a két fiatal hamarosan egymásba szeret. A fiatal, kacér mosóné, lus-tasága és torkossága ellenére is szereti a bohókás Arlecchinót, hű-sége miatt, meg azért is, mert a bekvártélyozott katonák között munkát szerzett neki. Még Arlecchino kapitánya is vele mosat és minduntalan udvarol neki, a falu legsz'ebb leányának. v

/ A szerelmes kapitány nem sokáig várat magára. Heves udvar-

lásba kezd és kacagtató olaszmémet zagyvaléknyelven ajánlja fel örök szerelmét a szép mosónénak. Égre-földre esküdözik, hogy ko-moly szándékát bebizonyítsa. Nanetta előbb kacérkodva hárítja eL az ostromot, majd a falubeliek félelmére tereli a szót. Azt beszélik, hogy Rózsa Sándor néhány nap múlva fel fogja gyújtani a falut és meg fogja pörkölni lakóit. Nem fél az ott állomásozó katonaság-tól, sőt, egy cédulán értesítette a lakosságot, hogy aznap éjjel meg fog jelenni. A kapitányt a „brigante"-ról szóló' hír nem hozta ki sodrából, sőt, újabb táplálékot ad udvarlásának, mert a rabló fejére kitűzött vérdíj lehetővé fogja tenni számára a gondtalan életet. Feleségül fogja venni Nanettát, akinek nem kell majd többé dolgoz-nia, csak az úri dámák könnyű életét él/náe. A mosóné félígéretekkel biztatja a kapitányt s ez boldogan távozik.

Ojabb udvarló érkezik, a dagályosan cikornyás beszédű őrmes-ter. Nanetta, munkájára' hivatkozva, elhárítja magától az örülésig szerelmes katona udvarlását. Hirtelen: félreverik a harangokat. Riadó! Lövöldözés, kiáltozás hallatszik a távolból. Arlecéhino jóízűen alszik, Nanettának nincs, szíve felébreszteni. Hogy szerelmesének baja ne-essék, ő ölti fel helyette egyenruháját s a puskával vállán fut a gyülekező felé.

A második felvonás színhelye egy erdő, amelyre a halvány hold veti ezüstös sugarait. Rózsa Sándor mélabús, fájdalmas hangon ha-zafias beszédet intéz „gyilkosaihoz".

„Barátaim! Megköszönöm rettenihefcefelért bá torságtokat Többször" részesültem abban a iszeremcsébéhi, hogy ia legelkeseredettebb küzdel-mek szemtanúja lehettem. Kanotok miaudig erős és k i ta r tó volt, egészem a végsőkig!. Tis, kedves fiiaim, azoknak a hősöknek mairadékaÁ vagytok,.

39

áfcik egykor 'Magyarország függetlmáé(géétr-t harcoltatok. A sors e lárul t bermüomet é s vagyonom a hazai j avá ra fogyott éli. Bánátom, Koss-ut (így) számítón a haza -szabadsága érdekében emészti mágiáit ® az iigaz hazaifi 'kitartása;, 'StzáiMridságia és önfeláiMlozása egy . szép napon. el! fogja nyerni jutalmiáit, vagy legaüiább is Európa meg fog ja látni, mivé t e t t bennün-k e t a húsúinkból tlápliálkazó osziítriálk sas. Lá t já tok , ' mennyi re e lnyomták testvéredinfcét, d e n e piruflijatok el, h a a hazai mia t t ernnyiire süllyedtünk! Szenvedjünk és szeressük mindig jobban házánkat! Ha a bosszú bárd-jának kel l áldozatul esnünk^ ha l j unk meg ibáthakul és utolsó kiálMsunflc ez legyien: Él jen a (haza, éljen Magyarország!"

Társai leverten állják körül vezérüket. Kérdésére csapatának egyik tagja, a „második gyilkos" azt feleli, hogy fáj nekik vezérük szomorúságát látni s lelkének kétségbeesett harcát szemlélni. „Az első pillanattól kezdve, hogy a magyar zászló ég felé emelkedett, te mindenütt ezt kiálltottad: Barátaim, támadjatok új életre, eljött a haza megváltásának napja." Akkor Rózsa telve volt lelkesedéssel, most azonban szavai élettelenek és nemes lelke szégyent, meg bol-dogtalanságot érez csupán a jelen nyomorúságai között.

„Igaz — válaszolja szomorúan Rózsa Sándor —, egykor >az a vágy fu to t t , hegy -testvéreimet szabadnak lássam ai zsarnok rabszolgaság jár-mától ; -de Isten- n e m hallgatoítt! meg és a legmélyebb megaláztatásba taszított bennünket , -talán, hogy próbára tegye szilárdságunkat'. Tud-játok, hogy én ezért az el jövendő boldogságért bujdos tam e l hazámból s gyű j tö t t em egybe s a j á t költségemre anhy i harcost, és ezért [küzdöttem mindig a z éheniséggel, bevéve magam az erdőségekbe. Most1 azonban kénytélen vagyok bevallani, hogy h a az öngyilkosság n e m lehne bűn, megölném magam, hogy e n n e k ' a folytonos gyötrelmekkel teli, gyűlölt

- é le tnek véget vessek." Róz-siar Sándor fenékig a k a r j a ür í teni a keserű kelyhet ós folyta'.ja önikínzását: „A haza első felLángoUásakor a becsület •bajnokai vették foöirül, most gyilkosok bandájává l e t t ünk ; . . Istenlem!..

Társai nem tudják tovább nézni marcangoló fájdalmát és visz-szahúzódnak az erdőbe. Rózsa Sándor, fel s alá sétálva a holdsütötte tisztáson — az olvasónak önkéntelenül is Petőfi költeménye, a „Für-dik a holdvilág az éj engerében" ötlik az eszébe — keserű, kiáb-rándult monológba kezd:

„Hát i t t v a n Rózsa Sándor, az é j sötétjében, az erdőben-, halvány ho ldv i l ágná l ! . . . Miit érsz most nemesi szármlazásoddai? Hová le t tek magasztos érteelmeid, rangod, -méltóságod? . . . Valamikor a haza szíve é s bálványa- v o l t á l ! . . . Honfi társaim öröm-énekekkel dicsőitették az igaz ügy hősies védőit. Egy szavam efllég vo'lt, hogy mindenki felviduljon, á ldo t ták nevemét és mindenki fegyvereim dicsőségéért imádkozo t t . . . d e a z árulás, az -aljasság hazánk -romlását okozták."

Sötét gondolataiból Nanetta megjelenése riasztja fel. A félelme-tes bandavezér, félrevezetve az álruhától, arra kéri, hogy ölje meg, szabadítsa meg szégyenletes és becstelen, szerencsétlen életétől. Nanetta, midőn megtudja, kivel áll szemben, elájul. Rózsa Sándorra ez a félelem újabb csapást mér. Ennyire félnének még puszta ne-vétől is? Hiába, aki elhagyja a becsület ösvényét, borzalmas Jú-dássá, magává a Sátánná válik. Még talán arra sem méltó, hogy az ájult katonának segítséget nyújtson, hiszen keze nem egyszer für-dött emberi vérben s ez a vér most bosszúért kiált az égre.

Észreveszi, hogy a katonaruha alatt nő rejtőzik. Mivel lövések zaja hallik, Nanettát egy „gyilkos" őrizetére bízza, maga pedig rövid

40

harc után szétveri a támadó katonaságot. Visszatérésekor buzdítja társait, vígadjanak, mert holnap talán a vesztőhelyen, lesznek.

Színváltozás. Arlecchino felébred és jobb híjján Nanetta ruháit ölti magára. A követelődző őrmestert ügyes fogással bezárja a házba, maga pedig szerelmese felkutatására indul.

A harmadik felvonásban Croci kissé együgyű eszközökkel fejezi be bohózata meséjét. Arlecchino találkozik egy katonával, aki fog-lyul ejtette Rózsa Sándort, de kész a zsákmányról lemondani, ha elnyerheti a szép Nanetta kegyeit. A csalafinta Arlecchino rááll az alkura, jóllehet, esze ágában sincs szerelmeséről lemondani. Dia-dallal jelenti a kapitánynak, hogy Nanetta segítségével elfogta a hírhedt bandavezért. A kapitány, midőn megtudja, hogy a szép mosóné helyett a házbazárt őrmesternek udvarolt, mérgében lefo-kozza altisztjét és helyébe Arlecchinót nevezi ki. Jólelkű megértés-sel fogadja az újdonsült őrmester és Nanetta egybekelési szándékát, sőt, a Rózsa Sándor fejére kitűzött vérdíjat, nászajándékképpen még ötven forinttal megtoldja. Mindenki boldog és megelégedett, csak Rózsa Sándort foglyul ejtő. katona-nem, aki azonban most már nem hazudtolhatja meg feljebbvalóját.

Ez a bábjáték a legtarkább elemek különös szövevénye. Az alap-hangot a vidám, ugra-bugráló bohózat adja meg. Ebbe a sokszor vásáriasani rikoltó zsivaj gásba nemes aláfestésként szövődik be Rózsa Sándor megindító, nemzeti fájdalma. Az olasz bábjáték még ma is meglep különös stílus- és hangulatkeverésével. A tárgy rendszerint magasztos, átszövő csodálatos elemekkel — elszánt lovagok mesébe-illő vállalkozásai — nem hiányzik azonban, a leginkább gyermekek-ből álló nézőközönség megnevettetésére szolgáló bohózati elem sem. így az emelkedett gondolkozású, nagyszakállú öreg király, a kék-szemű, szőke királykisasszony és a vitéz lovag mellett a commedia dell'arte-ből kölcsönzött egész sereg bohókás figura ágál, hempereg, verekszik, fintorgat és mond egetverő bolondságokat.

Croci bábjátékában is túlteng az évszázados hagyományú rög-tönzött vígjátékból kölcsönzött elem. Elég Arlecchinóra utalnunk, aki nevéni kívüLmegtartja összes szokásos jellemvonását; a nyelves, tűzrőlpattant szolgálóleány típusát megelevenítő Nanettát említe-nünk és néhány ismert fogásra, komikus átöltözésekre, stb. rámutat-nunk.

Minket azonban Rózsá Sándor érdekel legközelebbről. A szer-zőről egyelőre semmit sem tudunk, de valószínűinek' látszik, hogy közelebbi kapcsolatai lehettek az olaszországi magyar emigránsok-kal. . Erre vall a magyar szabadságharc hősei iránt táplált mély ro-konszenve és emberi együttérzése. Az osztrák uralommal szemben vallott ellenszenve nyilvánvaló, bár ez inkább csak Rózsa Sándor kijelentéseiben nyilatkozik meg, mert a szerző, a maga részéről megelégszik osztrák szereplői jóízű és egyáltalán nem bántó kifigu-rázásával.

A félelmeteshírű betyárból Croci tündöklő (nemzeti hőst alakít. Ráaggat minden szépet, jót és magasztost, ami nem egy, de talán egy tucat szabadsághősnek is elég lett volna. Rózsa Sándora, akit eléggé megismerhettünk a bő és jellemző idézetekből, Kossuth ba-rátja, a nagy iniemből származó félelem- és gáncsnélküli lovag, le-

41

gendáshírű hős, ^akiről az otthonmaradottak lelkesítő énekeket da-lolnak, a magyar szabadságharc rettenhetetlen harcosa, aki mindenét feláldozta a haza oltárán. Croci élete mélypontján mutatja be hősét. Rózsa Sándor nem tudja tovább elviselni hazája szomorú sorsát és .sajátmaga erkölcsi süllyedését. Áhitozza a megváltó halált és talán ez a lélektani beállítás magyarázza meg azt a hétköznapian lapos, néhány odavetett szóval elintézett véget, amellyel Croci, Arlecchi-no ja kedvéért a szabadsághőst eltünteti a színről.

A bábjáték szerkezete meglehetősen széthulló, lépten-nyomon -erős hangulattörésekre találunk, benne. A. szerző két hangnemet ismer csupán, a bohózatit és Rózsa Sándor patétikus, nemesen ér-zelmes tónusát. Ez a kettő csak igen nehezen -fér meg egymással.

Rózsa Sándor olasz bábjátékának emlékét mindössze egy sovány füzetecske tartotta fenn, semmi mást róla nem tudunk. Minden túl-zása ellenére is, különös, de egyben megható is lehetett, amint a fa-bódé Nelőtt tolongó olasz gyermekek a nekik oly kedves Arlecchino szívderítő bolondózásai után csillogó szemmel és elszoruló szívvel •hallgathatták Rózsa Sándornak, a híres Kossuth „barátjának" szá-jából a ^magyar szabadság szomorú sorsát.

Nagy Artúr

Anyám Szeméből ismerem a békét, Csókjából tudom, mi a szeretet tJgy öntötte jóságát, lelkét, Mint felhő az esőcsöppeket.

Már nincs köztünk. Por és hamu. Az ige beteljesedett. Minden asszony, minden fiáért... Máglyára vitték, mint a szenteket.

Ha erősebb a kín, mint az élet, A szélbe kiáltom anyám nevét. Ö megszólal halkan: „Itt vagyok fiam!" S arcomon érzem puha tenyerét. 1

Galyasi Miklós

42

DÉLKELETEURÓPAI NÉZŐ Á szlavisztika a szegedi egyetemen

A TUDOMÁNY művelésében minden egyetemünknek kétségte-lenül vannak olyan általános közös feladatai, amelyek függetlenek a helyi adottságoktól, a város és táj történeti múltjától, a környező népesség nemzetiségi és vallási összetételétől. E közös feladatok állandó szemmeltartása adja meg az egyetemi oktatásnak és ezzel kapcsolatban az egyes tudományszakok művelésének általános em-beri, európai és humanisztikus jellegét. De ezeken túlmenően min- / den egyetemnek vannak olyan sajátos feladatai, amelyeket az emlí-tett helyi adottságok határoznak meg. Ezeket természetszerűen már az egyetemi oktatásban is figyelembe kell-venni, a tudományszakok további művelésében pedig már tisztán a tudomány érdeke és a helyes munkaökonómia is azt kívánja, hogy az illető város, a szoro-sabban hozzátartozó tájegység és az ezzel közelebbről érintkező te-rületek problémái kerüljenek elsősorban feldolgozásra. Egyes tu-dományágainkban ez az elv egyre jobban érvényesül, s a szlavisztika művelésé sem történhetik máskép.

Ennek a tudományágnak is megvannak a maga elengedhetetlen, szilárd, általános alapjai, mint pl. az ó-egyházi szláv nyelv gram-matikai és lekszikális megismerése, keletkezése és fcésqbbi sorsa köré csoportosuló kérdések tisztázása, vagy az összehasonlító szláv nyelvészetnek akár indogermán, akár speciálisan szláv szem-pontú művelése. Ilyen alapok nélkül tudományszámba menő szla-visztika elképzelhetetlen s ezért oktatásuk mindenféle helyi adott-ságtól függetlenül szükséges. Ezen túlmenően azonban az egyes szláv nyelvek és irodalmak történetének kutatása s e stúdiumoknak érintkezése a politikai, művelődés- és népiségtörténettel vagy nép-rajzzal a legtágabb értelemben vett szláv filológiát ezernyi speciális feladat elé állítja, amelyeket mindig a helyi adottságok fognak meg-határozni.

Szegedi viszonylatban az egyetemi oktatás általános szlavisz-tikai feladataival nem óhajtok részletesen foglalkozni. Ezek az alap-vető nyelvészeti és irodalomtörténeti ismeretek közlésében, a tudo-mányos módszerességre való nevelésben, egyszóval abban, amit a kezdő számára „jó iskolának" nevezünk, nagyjából ki is merülnek. Ezen az alapon kapcsolódunk bele az általános szlavisztikába mint tudományba. A speciális feladatok közül Szeged földrajzi helyzeté-nél fogva a déli szláv, elsősorban a szerb és horvát vonatkozásúak jönnek előtérbe. Ezekre nézve a következőkben megkísérlem egy olyan munkaprogram felvázolását, amelynek részletei eddigi egyéni kutatómunkámban lassanként alakultak ki.

Mind szerb, mind horvát viszonylatban tudományszakunknak-első feladata e népekkel való művelődési kapcsolataink feltárása. Ebből a munkából alig végeztünk el valamit és minél mélyebbre ha-tolunk, annál több megoldatlan kérdés jelentkezik. Mivel a szerb-és horvát művelődés története a XIX. század közepe tájáig két tel-

f

I 43'

jes'en különböző mederben haladt és a magyar művelődéssel való' érintkezési pontjaik is egészen mások voltak, a kutatások kiinduló-pontjai és irányai is merőben mások lesznek.

Szerb részen jelentősebb kuMúrális kapcsolataink, akkor keüétfcez-niík, amiiikor Magyarország felszabadul a török u ra lom adói és a maigyar' nép a vele együtt élő nemzetiségekkel együtt úijra beleiilleszikjedihetik az európai művelődés menetébe. Ekkor hazai szerbségünk körében» egy olyan művelődési folyamaib induil meg, amrtynek ifcövefckieztobeini a XIX. szá-zad elejéig ku l tú rában messze túlszárnyal ja a török -uralom alat t ma-r a d t nemzetrészt, Amikor aztáni a szerb fejiedeiemségt i s felszabadul a-török! urailom alóü és a XIX. század első évtizedeitől fokozatosan önálló-sul, Magyarországróil 'kapja első kultúrmunkásadt. Közben a> magyaror-szági -szerbek a raciorallizmus és romant ika eszmeáramlatának hatása a l a t t jórészt magyar min tá ra törekszenek nemzeti k u l t ú r á j u k a t ápolni,-megiindítj.ák a tudatos nyelvművelést, nemzeti i rodáimat é s színjátszást teremtenek', kul turá l is intézményekéi hoznak- létre, s mindez lassankint meghódít ja a szerb fejedelemséget is. Nyugodtan állíthatói, hojgy az újkor i szerb művelődés Magyarország t a l a j án a lakul t ki .

Ennék a nagy vonalaiban már ismert, d e részleteiben még ki: nem dolgozott s főleg magyar részről méig jóformám tudomásul sem vet t fo lyamatnak i l lusztrálására a Magyar Történet tudományi Intézétben ké t próbamunkát végeztünk. A Stanojevic-féle Narodna Enciklopédiája négy kötetének' anyaigából összegyűjtöttük mindazokat a szerb költő-ket , írókat, tudósokat (általában a 'toll munkásait), ' ak ik 1700 és 1850 között születtek. Ugyanezt le t tük az ebben az időközben született szi?rb képzőművészekkel, zenészekkél, színészekkel, s tb. Az ada tok a lap ján a* ké t csoportra osztott kultúrmunfcásokait a születési he lyük -mellé rajzolt jeliekkei ké t t é rképre vi t tük. Az eredmény n:ndfcívül frappánsam igazolta az újikori szerb művelődés kialakulásáról fen tebb k imondot t tételt. Amíg Szerbia, Montenegrói, Bosznia és Hercegovina ha ta lmas területén

\ csak eJszórtain, i t t-ott születet t egy-egy kultúrmiunkáis é s j-elentősnbb' központ csak Belgrád volt, addig a történelmi Magyarországnak és a Sze-rémségnek aránylag kicsi térületén egyes városok, mint Pa® csóva, Fe-hértemplom, Újvidék, Zombor, Nagybecskerek, Baja , Szabadka, Buda írendkívül gazdagok szerb kultúrmunkásokba®1. Az a rány még jobban a maigyarországi részek javára tolódnék el, 'ha pl. ké t más ik térképen' ugyanezen személyek iskoláztatásának helyét jelötoőfc meg, m e r t többen voltak, ak ik Szerbiában születtek ugyan, de iskoláikat Magyarországon' végezték.

Ezek a térképek természetesen csak a felületen mutatják azt, ami a XVIII. és XIX. században Magyarországon végbement. Hogy a magyar kultúrtalaj hatását a szerbekre világosan lássuk, a kuta-tások hosszú sorára van szükség. S itt következnek a. szegedi egye-tem feladatai:

Meg kell rajzolni azt az átalakulást, amelyen a Magyarországra költözött szerbség átment. Az egyrétegű primitív társadalomból a XVIII. század folyamán hogy emelkedett ki erős kereskedő- és ipa-rososztály, másrészt hogy alakult ki itt a szerb nemesség? Sem a szerb polgárság, sem a nemesség kialakulásáról, ennek jelentőségé-ről a .szerb és magyar kultúrális életben nincs tiszta képünk. Ami kutatás ebben az irányban történt, azt szinte kizárólag szerbek vé-gezték. A társadalmi tagozódással együtt járt az iskoláztatás/kér-dése. Melyek voltak azok a magyar városok és iskolák, ahová a mű-veltebb szerb elemek fiaikat küldték? Hogy keletkeztek Magyar-országon az első szerb elemi iskolák és a magasabbfokú tanintéze-tek? Hogy illeszkedett bele a magyar iskoláztatás révén hazai szerb--

44

ségünk az európai latin művelődésbe, hogy került ellentétbe az új, racionalista műveltség a hagyományos bizánci-görög művelődési alapokkal? Olyan kérdések, amelyekre magyar kutatások alapján választ adni nem tudunk. Hogy indult meg ebből a művelődési alap-ból a magyarországi szerbek magasabb kultúrális tevékenysége, az irodalom, a nyelvművelés, a színjátszás, a történettudomány? Fő- ' leg pedig mi volt a magyarság szerepe, milyen területeken mutat-kozott a magyar példa serkentő hatása ebben a kultúrális föllen-.•diilésben? Ismét csak szerb kutatókhoz fordulhatunk válaszért.

A XIX. százaid: ha rmincas éveitől kezdve a z t á n ú j abb kérdéscso-por t és kutatási te rü le t sorakozik az előbbiekhez. Az egyre jobban meg-erősödő szerb fejedelemség ekkor kezdi török provinciából lassankint eusrópai országgá 'átalakulni. Ez az átalakulás természetesen, csak, las-san mehe te t t végibe, m e r t i t t éppen, az .a művel tebb ré teg hiányzott , amelyből az állami gépezet számára szükséges tisztviselői kan, a m ű -veltségi szánvonal emelésére a kul túrmunkások serege rekomtálódhatott volna. Tanu l t szerbek nagyobb számban ebben a z időben csak Magyar-országion és a társországokban voltak. A természetes fo lyama t t ehá t a z volt, hogy a magyarországi szerb intelligencia Szerbia f e l é á ramlot t s megszállta a közhivatalokat, islkloliákat. Ezzel pá rhuzamosan a megin-duló irodalom, sizínjátszás, a zenekultúra, a t udomány művelői szinte kizárólag magyarországi szerbek közül! kerül tek kii. Jelilemzéskópen csak egy példát mondok: a z 1841-ben Bitegrádban mega lakul t szerb tudós é s irodalmi társaságinak 'tagijai egynek kivételével magyarországi ' szerbek

. voltaik. Most m á r az a kérdés, k ike t i smerünk mindezen, k u l t ú r m u n k á -sok közül? I smer jük az újvidéki k i tűnő jogászt; Hadaié J°vaxht, a z első polgári törvénykönyv szerkesztőjét, i smer jük Popovic St. Jovant, köl tő t é s írót s egyben az első szerb iskolatörvény szerzőjét; i smer jük NikoliQ Atanázt, az 'első szerb gazdastági szakiskolai és mintagazdaság létesítő-jét, Stankovic Kornélt, a budai polgárcsaládból számazó' muzs ikus t s még néhány kiemelkedő egyéniséget. I smer jük életüket; a lkotása ikat természetesen a szerb szakirodalomból. De tudjuk-e , hogy mi lyen szel-lemi kincseket vi t tek magukka l Magyarországról,, ltudjukre, • hogy a fe-jedelemségben létrehozott alkotásaikon milyen mér tékben v a n nyoma az egyikorú magyarországi művelődésnek? Tud juk-e pl. hogy Popovic •iskJolatörvénye mennyiben tü'krözi a magyarországi iskolák humaniszt i -kus nevelési ideálját? Számtalan! hasonló kérdést l ehe tne fel tenni , s e kérdések egyút ta l mindmegannyi kidolgozatlan é s megoldatilan tudo-mányos problémát jelentenek.

A XIX. század további folyamán a magyar-szerb' művelődési vi-szony némileg megváltozik. A nemzedékeik m u n k á j á v a l európadi magas-la t ra emelkedett magyar i rodalomban egymásután1 je lennek miegi a nagy-tehetségű költők és í rók klasszikus alkotásai. E r r e ez időre a magyar -országi szerbséget a magyar t a l a j m á r jórészt magához: asszimilálta, most t ehá t megindulhatot t az irodalmi hatások végnélfcüli fo lyamata . Piatőfi, Arany, Jókai, aiz újaibb magyar irodaiomibóíb pedig Ady azok, ak ik maradandó nyomot hagytak a szerb irodalom fej lődésében. Mind-egyik ta lá l t legalább egy kobgeniiális szerb szellemre. Petőfii' Jaksicot, Arany Zmaj-Jovanovióot, Jókai Ignjatovicot, Ady egy egész költőigtenie-róciót hódított meg. S ismét fe lve the t jük a kérdés t ; miit t u d u n k ezekről az irodalmi érintkezésekről? Azt, ami t a s z : r b folyóira tokban i t t -ot t elszórt cikkek vagy szerb irodalomtörténeti mongráfiiiálki esetleig kéziköny-vek 'erről mellékesen mondanak. Magyar részről néhány régi1 é s éléig gyenge disszertáció é s ú j abban több összefoglaló kísér le t iáil remdeltoezé- • sünfcre. Ez utóbbiak bármilyen jóakarat tal is igyekeztek a m a g y a r kö-zönség élé tárni a tényeket , az előmunkálatok hiánya* m i a t t nagy ál ta-lánosságokon kívüli egyebet ailigi mondhattak. Az egyetemi szerb é s ma-gyar irodalomtörténeti okta tásba egyformán szervesen 'be lehe t üläesiz-teni! ezeknek az irodalmi, érintkezéseknek kidolgozását, s ha elkészül néhány ilyenirányú komolyabb monográfia, nem Vitkovics Mihály tesz az egyetlen» írói egyéniség, akit mindig élőveszünk, ha a magyar és szerb irodalom közti kapcsolatokról beszélünk.

45

A nyugatiasult szerb magaskultúrán kívül azonban, meg kell is-merkednünk a népi kultúra sajátos világával is. Bár magyar kapcso-latok itt is bőven akadnak, hiszen ma már szinte közhellyé lett a, szerb népdalokban szereplő magyar hősök emlegetése* ennél azon-ban sokkal fontosabb azoknak a különbségeknek a tanulmányozása, amelyek a szerb népi kultúrát a magyartól elválasztják. Kétségtelen, hogy a Balkánról beköltözött szerb nép legszélesebb rétegei egy olyan ősi szláv és bizánci-görög, sőt keleti-török elemekből álló népi kultúrát hoztak magukkal, amely merőben különbözött a magyartól. Bizonyos az is, hogy más kultúrális viszonyok közé kerülve, a ma-gyarországi szerbség ebből a népi kultúrából számos olyan elemet elveszített, amely a balkáni szerbségnél megmaradt, viszont egy-úttal új, nyugati elemekkel gazdagodott. Melyek az. elvesztett és-"melyek az új elemek? Nem lévén céhbeli folklorista, a, tudományos-kutatás teendőit e területen még nagy általánosságban sem merem, vázolni, szeretnék azonban a népi műveltséggel s általában a nép-élettel összefüggő, egy igen fontos kérdéscsoportra rámutatni.

Ujabb időben mind román, mind szerb vonatkozásban különö-sen a történetkutatók előtt egyre világosabbá válik, hogy aki meg. akarja érteni e népek lelkivilágát, történetük ősi mozgató erőit, annak először is bele kell mélyednie az orthodoxiának nemcsak mint vallásnak, hanem mint élet- és közösségi formának is tanulmányo— zásába. Az orthodoxia fogalmát nem lehet a nyugati értelemben vett „vallás" szóval s az orthodoxia szervezetét ugyancsak nem le-het egyszerűen az „egyház" szóval kimeríteni: Mint vallás, az ortho-doxia a népéletnek igen sok elemét olvasztotta magába, viszont az orthodoxiából is a népszokások közé igen sok vallásos elem vegyült és igen mélyre hatolt. Szinte azt lehetne mondani, hogy az ortho-doxia azonosult a népélettel. Az egyház pedig már a középkorban nagy mértékben elősegítette a nemzeti különállás érzésének és gon-dolatának kialakulását, sőt amikor az állami önállóság szünetelt, az egyházi szervezet képviselte azt a nemzeti intézményt, amely pl. a szerbségben az összetartozás tudatát a hosszú török uralom alatt is ébren tartotta. A szerbség esetében a vallás még a, nyelvnél is sok-kal fontosabb elválasztó erő más népek irányában. Gondoljunk csak a múltból szerb-horvát ellentétekre, pedig mindkét nép irodalmi.

. nyelve azonosnak mondható. Az orthodoxia és a népélet szoros kapcsolatainak feltárása, te -

hát annak bemutatása, hogy milyen népi elemek, babonák, hie-delmek, szokások kerültek bele az orthodoxiába, másrészt mi szállt le a „hivatalos" vallásból a nép körébe és alakult át egyszerű nép-szokássá vagy a néphit elemévé, mindez a szerb lélek eddig nem sejtett mélységeibe engedne bepillantást. Itt természetesem újra fel-vetődik a kérdés, vájjon az európaibb környezetben élő magyaror-szági szerbeknél a népszokásoknak és néphitnek ugyanazon elemeit' ialáljuk-e meg, mint a Balkánon, s ha nem, a differenciálódás ho-gyan és mikor m&nt végbe?

• Ezzeli' .szorosam, összefügg a szerb egyháznak, min t nemzeti intéz-. • . • menynek kérdésié. A görögkeltöti szerb egyház szervezete a- középkortól

kezdve szerves alkotórésze voílt az .államszervezetnek, ezér t mindi® az • állam sorsában osztozott.. Ha az á l lam területe növekedett , az egyház is-

46

.automatikusan .kiterjesztette h a t ó m é t a ^neghódítotit t e rü le tekre , ha az ál lam összébb zsugorodott, a z egyház is kénytelen volt visszahúzódni a; feladott területekről . Amikor a középkori szerb állam- végleg meg-szűnt, au tomat ikusan megszűnt a szerb egyház önállósága is, s csak akkor áhl ú j r a helyre, a m i k o r török birodalom vezetésében a XVI. sziázad közepe t á j án szerbek ju to t ták döntő szerephez (Szokolovics Meh-med). Az egyháznak -ez ai szoros kapcsolatai a z á l lamhata lommal idővel azt eredményezte, hogy iaz ú jkorban az egyház let t az ál lami és nemzet i aspirációk egyik legszilárdabb letéteményese. S ez az a pont, amelyen a szerbek, d e ál ta lában a-z orthodox népek nemzet i ömtudai'.a lényi:|giesen különbözik a nyugat i kereszténység kötelékébe tar tozó népekétők Míg nyugaion nemzeti eszme és éizés olyan kulturál is és poli t ikai össze-tevőkből a lakul t ki, miint pl. a nemzeti nyelv é s irodalom ápolása, ai hagyományok kultusza* a -szabadság szeretete, az önálló állami-ság u táni vágy, stb., az orthodox népeknél mindehhez hozzá já ru l t még a vallásos.. érzésnek szinte nemzeti jellege és a külön nemzet i egyházba való ta r -tozás tudata . Ez az, ami az or thodox népek- nemzeti érzését á nyuga-t iakénál sokkal intenzív-ebbé tud ja fokozni s ez az a- -bizonyos „fanatiz-mus", amellyel szemben olyan ér te t lenül szokjunk álinii. Ennek a külön: orthodox vaitási-nemzssti nacion aldzmusn-aJk tóalaikuliásiát, összetevő erőit, politikai jelentőségét kikutatni , a- magya r nacionalizmustól e lütő voná-sait megmutatni , történeti és filológiai -kutatásaink egyik legfontosabb területévé válhat .

S ha már a történeti kutatásokat érintettem, csak általánossá-gokban említem meg, hogy az épen újabban felkarolt településtör-ténetnek s ezzel kapcsolatban a délmagyarországi vármegyék gazda-ság- és társadalomtörténetének művelése a szlavisztika segítsége nélkül elképzelhetetlen. A hely- és víznevekből, a középkori sze-mélynevekből, majd a későbbi családnevekből megbízható történeti következtetéseket csak a nyelvészeti előmunkálatok elvégzése után lehet levonná. A régebbi szerbes, egyházi szláv és az újabbkori egy-házi szláv-szerb-orosz keveréknyelven írt történeti források kiak-názása meg éppen csak alapos szláv filológiai iskolázottsággal lehet-.séges.

Nagy vonásokban egyelőre ebben látom a szegedi szlavisztika-Szerb vonatkozású feladatait.

Horvát vonatkozásban némileg máskép alakul- a helyzet. Nyolc-százados ál'liami- kapcsolatunk a horvátsággail és a közös ' val lás olyan réigi és méiyénijiáiró kulitúráilis kapcsolatokat te t tek lehetővé, amilyeneket szerb viszonylatban hiába is k-eresinők. Ez teimész-etesen a- tudomiá-

ű . nyos fe ladatoknak iis másir.áinyú eltolódását -hozza; magával . Amíg ugyanis a szebbeknél inkább az újikoiri és legújabbkori- művelődési kialakulásá-ban- kereshe t jük . a m-agyar nyomokat , a horvátság felé inkább ai közép-kori és a XVI—XVII. század kulitúinális kicserélődés volt döntő jelen-tőségű.

A középkorban szinte kizárólag, d e az újkorban, is tú lnyomóan a -katoMikus egyház vol t ennék a kul turá l is 'kicserélődésnek fcözvetitöjß-Amióta Szent László megalapítot ta a zágrábi püspökségéi1, a jogható-sága alá tar tozó területek vallási élete tel jesen párhuzamosam, fej lődött a magyarországi vallásossággal. Ez annyi t , is jelentett , hogy a l i turgikus könyvek áli'.ia-lában Magyarországról kerül tek le Zágrábba, si h a -ezek ia kéziratok n e m is ná lunk készültek, hainiem ál ta lában Északframcia-országbah, a magyar közvetítés nyomai szinte minden ese tben fel ismer-hetők r a j t u k . Ezekkel együt t meighoniosodoiít a magyar szentek tisztelete,. e l ter jedtek legendáik^ amelyek később bevonultak a horvát-nyelvű iro-dalomban is; a horvát nyelv egyházi terminológiájába számos .magyar elem kerül t . E kulturális érintkezések feltárása újabban épen horvát tudósok munkája nyomán igen szép eredményeket hozott. A m u n k a folytatása, a mi1 filológiánkat i s komoly eredményekkel kecsegtetné.

47

Későbibi fcarbami a matgyarorszógi humanizmussal kapcsolatban is -számos horválb vonatkozású kérdés menüi fel. Dalmáciánaik közvetítő szerepére az olasz humanozmusiialk! hozzánk való terjedésében.' m á r ma-gyiatn részről i s rámutaititák;, ezeket a nyomokat azlonban továbib, mé-lyeibbne hatolva is főkép a gazdag horvát szakirodalom eredményeinek felhasználásával kel lene kutatni .

Arányiajg jobban ismertek a XVI. és XVIÜL századi: magyar-horvát i rodalmi kapcso|la)tok. I smer jük néhány ka j-horvát í ró és köl tő magyar forrásai t , de ezeken kívül i t t is vannak fel tárat lan kérdések. Csak' meg-említem), hogy pl1, -a zágrábi egyházmegyében e kor vallásos énekfcöltése rokon vonásokat m u t a t a magyanrai. Az éhekszövegifc és' üaJlliaímak szélesebbkörű összehasonlítása bizonyára igazolná J . Barié zágrábi ká -noniaknak) csupán néhány dal lam összehasonlítása a lap ján levont fel-tevéseit a magyar és horvá t egyházi énekek rokonságáról

Ezek az irodalmi kapcsolatok kisebb lendülettel ugyan, de tö-retlenül folytatódnak a XVIII. század folyamán is. Ekkor újabb Wrvát terület, Bosznia kapcsolódik bele legalább is közvetve a ma-gyar kultúrális kisugárzás hatáskörébe. Az egyetlen szál, amely ebben a korban a török uralom alatt álló Boszniát a nyugati műve-lődésbe kapcsolta a ferencrendi szerzetesek kultúrábs tevékenysége volt. A XVII. század végéig a bosnyák szerzetesek Dalmáciában vagy Olaszországban végezték tanulmányaikat, miután azonban Ma-gyarország felszabadult a török uralom alól, a bosnyák ferences pro-vincia is egyre inkább ide küldte tanulni fiatal tagjait. így a XVIII. századi horvát ferences írók között számosan vainnak, akik Magyar-országon végezték magasabb iskoláikat (főkép a' budai kolostorban) és magyar hitbuzgalmi munkákat is fordítottak horvátra. Ezeknek a kapcsolatoknak feltárása is még avatott kutatókezékre vár.

A XVIII. és XIX. sz. fordulója a horvát művelődés történetében is új korszakot jelent. A felvilágosodás, de különösen a romantika eszmeáramlata itt is egészen új eszményeket állít az írók, költők, tudósok elé. A nemzeti nyelv ápolása, az irodalom fejlesztése, a hagyományok kultusza, mint egészen új feladatok, egészen új értel-met adiniak a horvát művelődés menetének. Ennek a korszaknak s az egész újjászületési mozgalomnak (preporod) ma már gazdag horvát szakirodalma van. Régebbi kutátók néhány párhuzamos jelenség alapján főleg a mozgalom cseh mintái után kutattak, amióta azon-bajni az egész „preporod" kezdeteit, az 1790—1832-ig terjedő idősza-kot a zágrábi egyetem nemrég elhúnyt tudós professzora, F. Fancev dokumentumok gyűjteményével jobban megvilágította, kiderült, hogy a szellemi átalakulás nagyrészt az újjászülető magyar nacio-nalizmus reakciójaként jött létre. Kétségtelen, hogy az ősi szellemi alapokat a horvát hagyományok adták meg — ezt Fancev különösen hangsúlyozza —, de az egyes dokumentumokból az világlik ki, hogy a megújhodást előkészítő, úttörő írók és politikusok (Vrhovac, Mik-löusic, Nagy, Draskovic) szeme előtt a magyar példa lebegett. Áll ez főkép a nyelvművelésre, amelynek magyar eredményeit az egy-korú horvát írók nagy elismeréssel és szinte csodálattal emlegetik, és sóhajtva kérdik, mikor jutnak el eddig a horvátok. Ismét itt ál-lunk tehát egy fontos mozzanatnál a magyar kultúrális kisugárzás történetében és megint csak a felületen látunk belőle valamit. Mé-lyebb megismeréséhez szlavisztikai szaktudás és tudományos kutatás volna szükséges.

t. ^

48

A példákat gyarapíthatnám az irodalomtörténet területén isy horvát vonatkozásban azonban még két speciális nyelvészeti fel-^ adatra szeretnék rámutatni.

Az egyik a horvát helyesárástörfcénet kérdése. A n e m szakember alig ' tudja elképzelni, begy a helyesírástörtéheti menny i é rdekes tanul-ságot arejt magában és milyen k i tűnő útmutatóul szolgálhat m á s i r á n y ú művelődéstörténeti! kuta tások számára. Az egyes európa i népein la t in-

; betűs helyesírásának kialakulása nem ötletszerűen ''történt. Hogy egyes hangokat ezzel vagy azzal a betűvel jelölünk, a n n a k messzenyúló m ű -velődéstörténeti okai vannak. Amikor a középkor i . írásibeláségbeh a; kezdetben kizárólagos la t in mellet t & nemzeti nyelv is helyet kezdet t kapni — először csak 'szórványos szavak, m a j d rövidebb' szövegek for-má jában — ai magyar vagy .horvát szavak lejegyzésénél a z író az egyes betűket olyant hatoigértékben használta, amilyeneket azok az ő lat in •kiejtésükben képviseltek. Az egyházi latin k i e j t é s pedig tudvalévőién soha sem volt egységes, hanem szinte országionként változott, így a z egyes nyelvekre különböző helyesírási rendszerek fe j lődtek ki, amelyek több-kevesebb változtatással ál talában m a is élnek. Ennék a. folyamat-nak tanulmányozása horvát viszonylatban azért is különösen érdekes,, me r t i t t k é t világosan elkülönülő helyesírási rendszer a l aku l t k i ; egy olasz'as (Dalmáciában, az Adirda szigetein, később Boszniában és Her-cegovinában is) és egy magyaros (ias zágrábi püspökség területén). Ez a -két helyesírási! rendszer jól muta t j a , hogy a horvátságot honnan é r t ék mélyreható és ál landó kuiltúrhaitásolk!. Ez a k é t rendszer azonban- n e m marad t m é g mindenüt t a maga eredeti' tisztaságába®!, hanem' a határ--területeken egyes magyaros hangjelölések á t k e r ü l t e k a z Olaszos rend-szerbe és viszioht, s így a régii emlékek a lap ján -területileg szinte pon-

• 'i tosan rögzíthető magyar-olasz keverékremdszerek i s jöt tek létre. Mind-ebből a horvá t filológia m á r sok részletet feldolgozott, T. Maretiq pedig: nagy anyaggyűjtés a l ap ján megír ta a horvát helyesírás1 történelét , d© m u n k á j á b a n te l jesen síkémiat-ikusaín já r t el; auiénnyiíbem egyáltalán, n e m . volt tekintet tel az egyes helyesírási rendszerek fejlődésére, a hagyomá-

• nyok és iskolák keletkezésére és megszűnésére - s fők-ép mindezt nem is próbálta, kapcsolatba hozni' m á s művelődéstör ténet i jelenségekkel,-mint pl. egyházi itskoliázás, szerzetestrendek 'irodalmi működése, s tb . Ezeknek a kérdéseknek szerves feldolgozása, a magyaros és olaszos Ivr-

" lyesírási rendszer keletkezésének, elterjedésének, találkozásának, keve-rékrendszerek ikialakulásáinak bemuta tása évt izedekre szóló' máhdmegr annyá érdekes, tárgyi és módszertani- szempontból egyarán t tanulságos;

; feladatot jelent a k u t a t ó . fitológús f ámára - . A másik, speciálisan nyelvészeti feladat a magyar jövevényszavaik

feldolgozásai nemcsak a horvát , hanem az egész szerb-horvát, szlovén,-esetleg bolgár nyelvterületen is. Ami ebben az i r ányban eddig történt ,

' kevés kivétellel ahnyiban 'állt-, hogy a közkézen forgó 'horvát és szerb1

szótárakból összeállították a magyar jövevényszavak nómenk la tú r á j á t De mit tudunfk meg egy ilyen puszta felsorolásból, ahol esetileg1 egymás mellé kerü lhe t város és sárgarépa szavunk? Az egyik ősidőktői fogva el-van te r jedve az egész déli szláv nyelvterületen, sőt szerb közveltítéssel az a lbánba is á tment , a másik csak egészed szűk kö rben él a déima-igyarországi szerbek nyelvében. Hogy tehát a m a g y a r e lemek átvételé-nek idejére, földrajzi elterjedésére, haszníálatuík gyakoriságára vagy ritkaisiágára, (ami mind! művelődéstörténeti mozzanatokkal f ü g g össze), megbízható következtetéseket t ud j anak levonni, le kel l szál lnunk a régi, az egységles irodalmi nyelvek kialakulása -előtti időből származói szö-vegemlékekhez s ezeknek a legtöbbször terület i leg i s rögzíthető szó-kincsét kell k iaknáznunk. Hosszú, fáradságos munka , de eredményeiben rendkívül fontos tanulságokkal szolgálhatna a magyar kul turá l i s kisu-T •gárzás megismeréséhez.

EZEKEN az- általánosabb érdekű déli szláv vonatkozású problé-mákon, kívül, a bunyevácok, sokácok, vendek nyelve, kultúrális múltja, hagyományrendszere az egészen helyijellegű tudományos

49

részletkérdések egész sorát rejti magában, amelyekv mind szervesen kapcsolódnak a fentebb vázoltakhoz.

Mindezeket a tudomámiyos feladatokat egyelőre természetesen csak n a g y körvonalakban lehet látni. A részletekbemenő programot maga a munka folyamata fogja meghatározni, mikor egyik probléma a másikat hozza-magával s egy kérdés megoldása számtalan más megoldatlanra tereli a figyelmet. Feladat beláthatatlanu.1 sok van. Elvégzésükhöz különböző területeken évek munkájában specializá-lódott tudósgárdára van szükség, s ezt épen a szegedi egyetemnek kellene felnevelnie. De hogy a szegedi egyetem ezt a hivatását be-tölthesse, mindenek előtt szükség volna- itt a szlavisztikai oktatás intézményes biztosítására.

Hadrovics László

A bácskai szerb felkelés és a 48-as magyar forradalom

A 48*as magyar forradalomnak igen jelentős szerb irodalma van. Ä gyújtogató márciusi jelszavak mozgósították a bácskai szerbséget amely igen sokat várt Kossuthéktól. A szerb történetírás a régi iskola nyomdokain haladva jóidéig nagyon egyszerű magyarázatot .adott arra a gyakran felvetődő kérdésre, hogy miért került szembe a szerbség azzal a magyarsággal, amely 1690*ben menedéket adott néki üldözte* tésében. A válasz mindig egy volt: Bécs ügyes kezét látták a háttér* ben, amely hol eligazított, hol zavart keltett a dunamenti népek között, aszerint, amint azt politikája megkívánta. Magyar részről is hajlandók voltak ezt a magyarázatot elfogadni és az idők során kölcsönös -saj* nálkozással látták nem egyszer a két nép politikusai és gondolkodói, hogy Bécs befolyására elidegenedtek egymástól, a helyett, hogy jobban megszorították volna egymás kezét.

A' megszokott történelmi munkák közül kiemelkedik egy fiatal vajdasági származású gimnáziumi tanár munkája, amely rámutat az elkendőzött tényekre és bátor szókimondással nem hallgatja el a moz* galom magyarbarát és magyarellenes jélenségeit sem. Bogdanov Vásza munkájának címe: %A vajdasági szerbek felkelése és az 1948f49=es magyar forradalom.

Könyve magyar és délszláv forrásmunkák, feljegyzések, levéltári anyagok felhasználásával kitapogatja a magyar forradalom keletkezé* sének indítóokait, ragyogó fejlődését és szánalmas elmerülését. A ma* gyar forradalom tüze mellett pedig felvillan a szerb felkelés is. Elő* ször előidézésének tüneteit világítja meg, majd a mozgalom felmorzso* lódásáig eljutva felvonultatja azokat az eseményeket, amelyek rrfeg* rázkódtatták. » • "

Minket magyarokát a legjobban az ragad meg, hogy a szerző első* sorbán is arra figyelmeztet, mennyire téves és a viszonyok félreértésé* bői adódik az az általánosan elterjedt és eléggé „ felületes vélemény, hogy amíg a magyar forradalom a haladást és a szabadsageszméket

50

képviselte, addig a szerb felkelés reakciós volt és tulajdonképpen a bécsi dinasztiát szolgálta. A szerbség körében kétségtelenül voltak ennek a felfogásnak hívei, amihez elsősorban Rajacsics József pát* riárka félénksége és túlságos Bécs*imádata járult hozzá., A szerb papság vezető rétege ugyanis annyira rettegett a felkelés szociális következményeitől, hogy Béccsel mindenképpen igyekezett elhitetni, hogy a dinasztia érdekében ragadott fegyvert. A császárhű hangok** nak volt ugyan némi hatásuk, de valószínű, hogy a szerbek ezzel csak azt akarták elérni, hogy a császár váltsa be a szerbségnek tett régi igéretét. Windischgraetzet is igyekezett a hízíelkedő patriárka meg* téveszteni, amikor a Szábor határozatainak jóváhagyását sürgetve megemlíti, hogy '»a szerbség; amely vérét ontja a Habsburgokért, megérdemli, hogy segítségére legyenek«. Hasonló kívánság csendül ki abból a levélből is, amelyet a pátriárka Knicsaninnak, a felkelés vezérének írt és abban megdicséri, amiért nevét halhatatlanná tette »az osztrák impérium megmentésével«.

Kossuth Lajos személyére áttérve, a szerb író leszögezi, hogy némileg a magyar forradalom vezére is felelős azért, hogy a szerb felkelésnek ilyen magyarázatot adnak. Nyilatkozatait idézi mind kor* mányzói korából, mind az emigrációból. Szemrehányóan említi, hogy amíg népét a szabadság védelmezőjének tüntette fel, addig a szerb* ségről azt állította, hogy Bécs szolgálatában állott. A szerb felkelés pedig nem Bécs által megrendelt tüntetés volt, — írja, — hanbm az akkori szociális viszonyok elháríthatatlan következménye. A szerb paraszt szolgai sorsban élt a nagybirtokokon és amikor a magyar forradalom zászlóját kibontották, a határőrvidék nélkülöző népe ís elérkezettnek látta az időt életviszonyai megváltoztatására. A pa* rasztságon kívül a szerb értelmiség is kivette részét a felkelésből. A Csernojevics pátriárka vezetésével érkező szerbek túlnyomó része ipa* ros és kereskedő volt, s ezek leszármazottai állandó érdeklődést ta* nusltottak a nyugati eszmeáramlatokkal szemben és fogékony lelkük* ben könnyen lángralobbant a forradalom tüze.

A bácskai, szerb felkelés kirobbanásának okait keresve, a ha* gyományos szerb történetírás inkább külső megnyilvánulásaiban ma* gyarazta osztrák kapcsolatait. Ay felkelés belső tartalmát eléggé el* hanyagolta és ennek a feltárására vállalkozott Bogdartov, aki erről így ír: . „ "

— A felkelés szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy nemcsak nem irányult a magyarok ellen, de elemibe a bácskai szerbek a magyar forradalmárokkal, a márciusi ifjúsággal azonosan gondol* koztak és ugyanazt kívánták a magyarságnak, mint önmaguknak. A forradalom iránti lelkesedés általános és azonos érzés volt <az igazi magyar forradalmároknál és a szerb felkelőknél égyaránt. Szerb ot* dalon azt gondolták és akarták, hogy együttesen, a nemzetiségi kü* lönbség kihangsúlyozása nélkül rombolják le a régi rendszert és újat ültessenek a helyére...

A szerb felkelők ebben az időben egészen laza érintkezésbén , állottak Béccsel és Bogdanov erősíti: megmozdulásuk tulaj donkép* pen a vajdasági osztrák önkény ellen irányult. Az akkori maradi társadalmi fejlődés, a nyomott szociális viszonyok és a szerbség, hát* térbe szorítása adott fegyvert a kezébe. A szerb felkelők az első idők*

il

/

51

ben nem a magyar nép ellem vonultak fel, ellenkezőleg, együtt mene* teltek. Nem csupán a szerbség, hanem a Délvidéken élő összes né* pek jobb jövője ösztökélte a cselekvésre. Mégis miért vált el a magyar forradalom es a szerb felkelés útja? Bogdanov Kossuth sze* mélyében látja a megnemértés előidézőjét. Petőfi, Táncsics és az ifjúság inkább megértette a szerbséget. A forradalmár Kossuthot a szerbség sovinisztának tekintette és nem elégítette ki az a nyilatko* zata sem, amelyben megígérte; hogy a szerbekjet a magyarokkal egyén* jogúvá teszi. A szerb hisztérikus megcáfolja azt az eléggé ismert-ál* Htást is„ hogy a szerbség azért idegenkedett el Kossuthtól, mert azt mondotta, hogy a két nemzet vitájában »döntsön á kard«. A szerb* ség a forradalom alatt együtt indult el a magyarsággal, de nem sö* káig meneteltek együtt, mert a szerbség úgy találta, hogy a 'ma* gyar forradalom szilárdan nemzeti alapon, marad és a nemzetiségek kívánalmaival szemben mindinkább elhidegül. Nem volt szerb—ma* gyar vetélkedés és gyűlölet, hiszen a forradalom első időszakában a legteljesebb együttműködés alít fenn.

Tovább menve, Bogdanov elismeri, hogy olaj volt a tűzre 'a szerb követelések rideg elutasítása, bár nem ez mozgósította á dél* .vidéki szerbséget. A maradi társadalmi és elhanyagolt nemzeti* ségi viszonyok nagyobb lendítőerővel bírtak. A szerbség eleinte úgy látta, hogy a magyarsággal együtt fogja megvívni társadalom* javító harcát. De később nem mehetett együtt azzal a Kossuthtal, aki forradalmának hangsúlyozottan »kisnemesi és nemzeti jelleget adott«. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy miért bukott el a szerb felkelés, arra vonatkozólag Bogdanov könyvében azt a felvilágosítást kapjuk, hogy a .felülkerekedett reakció temette ei. Téhát nem a magyarságot okolja ennek' bekövetkezéséért. 'A szerbség különben sem volt egységes, egyik része Béccsel tartott, a másik része szerb nemzeti alapra helyezkedett.

Kissé' kemény hangon bírálja Kossuth emigrációs ténykedését Bogdanov Vásza. Az emigrációban Kossuth közeledett ugyan a nem*

. zetiségekhez, de ezek rossznéven vették, högy külföldön kizárólag a magyar nemzetet igyekezett a demokrácia bajnokának feltüntetni' A' szerbség pedig őszintén fájlalta, hogy a magyarsággal" együtt indult harcát nem együtt fejezték be, mert akkor talán többre is vitték volna.

CSUKA JÁNOS

Az első szónok, aki a világszabadságot emlegette,

-után, magyarul, áz Kossuth Lajos volt Szegeden. .

nyilván Petőfi

juhász Gyula

52

R O V Á S Őszinte köszönetet

mondunk dr. Koltay-Kastner Jenő egyetemi, tanár úrnők-értékes támogatásáért, mellyel folyóiratunk megjele-nését elősegítette. .

Decentralizált kultúra — tájkultúra A demokrácia újra fölvetette a decentralizáció kérdését minden vonalon,.,

így kulturális tekintetben is. A vidéki kulturális- niapok, irodalmi és művé-szeti hetek, k'ónyvnapok —r amelyből Szegednek jócskán jutott — mind en-nek az elgondolásnak a jegyében zajloúak le. A gyakorlat azonban föltételte az elvi kérdést: decentralizáció azt jelenti, hogy a vidéken nem lévő' kultúrát, „de", azaz lehozzuk fővárosból és ugyanazt csináljuk Pesttől néhány száz kilométerre, mint fönt, csak kicsit vicinálisább kiadásban? Az eddigi kísérletek valami lyesfélére engednek következtetni. A magyar iro-dalom — s benne a gazdag szegedi tájirodalom — nem elégszik meg ezzel a negatív és passzív „decentralizációval", a fölülről levitt kultúrával, hanem követeli a saját földjéből kinőtt, autochton tájkultúra jogait és érvényesülését. „Egységes nemzeti kultúra — írta Rónay György a Sorsunkban — tájkul-túrák szintézise."

A gyanús értelmezésű decentralizáció helyett, m{ a sajátos, regionális-színeket kihaiigsúlyozó, de ugyanakkor az egész magyarsághoz, • az egész ma-gyarságról és Európáról szóló tájkultúrák hívei vagyunk. Folyóiratunk is így" véli igazi föladatát betölteni, ha nem Szegeden szerkesztett akármilyen folyó-irat lesz, hanem a táji hivatást öntudatosan vállalva\ szűri magán keresztül' a világot, Európák és a magyarságot!

Reményi József, clevelandi egyetemi tanár Juhász Gyuláról, Szabó Dezsőről és .a* magyar irodalomról

Dr. Reményi József, a clevelandi Western Reserve egyetemen az össze-hasonlító irodalomtörténet tanára, a magyar irodalom angol nyelvű ismerte-iésének régi szorgalmas munkása, ismét három tanulmányt tett közzé: Juhász' Gyulának, Szabó Dezsőnek és a magyar irodalomnak szentelte őket.

A Juhász-esszé a Harvard-egyetem szláv tanulmányokkal foglalkozó fo-lyóiratában jelent meg és nyilván része volt arínak a lassan könyvvé kere--kedő sorozatnak, amelyben a szerző a Nyugat nagy nemzedékét ismerteti. Babitsról, Móriczról és a „tiszta költőről"; Kosztolányiról már régebben meg-jelentek tanulmányai.

Juhász Gyula, a költő, megértő tolmácsra talál Reményiben. Dé az em-ber is jól ismeri, hisz benső barátságban volt vele. S %tt meg kell jegyeznünk, hogy Reményi József — kit régóta vers- és prózaíróként egyaránt számontart* a magyar irodatom — első verskötetében Juhász Gyula előszavával jelent-kezett. V '

. Valami különös, szorongó bánat vonul végig Juhász költészetében — ír ja Reményi. S talán éppen ebben rejlik szépsége és ereje is. Vannak hangjai„ ^melyek , felejthetetlenek. Amikor az elbúsidt pogány magyar halni megy, mert nem találja helyét- az új (német) világban; a búzamező szőkesége, mely-

\

53:

Annát idézi vissza, dz örök . szerelmest; Botond, ahogy, bárddal ver rési a bi-zánci kapun. Reményi hagy szeretettel rajzolgatja hősét, bár nem titkolja az -

élete végéré elfáradt, csalódott költő kicsit gyengülő hangját sem.; A kötet Verseinek. ángolnyelvű fordítója, Kirckonnel, kitűnő érzékkel és simuló nyel- • Vezettél próbálja visszaadni a bánatos költő lelkét:

Szabó Dezső arculata rerlget-eg problémát vet fel, sok olyat is, amit az idegen oluasó nehezen ért csak meg. De Reményi a londoni Slavonic. Rewiew-ben megjelent cikkébén becsületesen igyekszik kibogozni valamennyit és ez

inéhöí meglepően jól sikerült neki. Most, hogy minden elsüllyedt, hogy min-dent úgyszólván újra kell kezdeni, a katasztrófa, távlatában eltörpülnek a

.húszas évek feszítő problémái. És Szabó Dezső ezekben a problémákban élt. De a magyarság örök problémáiban is! És Reményi írása ezekből is megsejttet .valamit* . , , .

A magyar irodalomról három íven képet adni nagy, talán megoldhatatlan feladat. Reményi az Amerikai Magyar Szövetség kiadásában megjelent kis füzetben legalább bátran megkísérli megoldani. Találtunk benn<e nem agy gondosan mérlegelt ítéletet, nem egy csinos jellemzést. De alighanem túlsók

,a név. Százötven évvel ezelőtt még világos esszét lehetett volna írni irodal-.munkról három íven is. Talán még ma is lehetne, de tíz-tizenkét egyéniségre szorítkozva. Egyébként szép, becsületes írás Reményi tömött tanulmánya.

L Á T Ó F A Színház

•A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ Olyan 'helyen, ahol — min t Szegedén is DRÁMAI TELJESÍTMÉNYEI. A „nem- — egy színház egyesíti é s a d j a a z ope-seeti" rangra! emel t szegedi színház 1946 rát , a d r ámá t é s a z operettet, fontos, —47-es színi évadjainak! első fele lezárt- hógy a z egyes m ű f a j o k arányosan1 jus-.naik téMntheíiő, i t t az idő, hogy átte- saniafc szóhoz. Ez a helyes a rány egy Mmtsük eddig működését. Egy ilyen Nemzeti Szinházzaűi szembénj támass-összefoglaló jellegű b í rá la t — 'ha a szín- ha tó követelmények a l ap j án legalább

• ház vezetői és alkotó művészei részéről az, hogy 40 °/o operával) é s 1'5 %>. ope-megvian laiz épí tő szándékú kr i t ika nettéi szemben) 45 °/o drámai álljon. A i rán t i befogadó készség — csaló h a ^ n o s zenés m ű f a j még így i s dominál. A lehet). A tökéléüesedni . aka ró művész Szegedi' Nemzeti, Színház eddigi' mű-önbizalma é s önértéke tuda tában is sorában) 1946. akt. 21-től 1947. febir. 22dg

v t ud ja , hogy a tökéletesség a művészet- ez az arány a zenés műfajok javára és ben r i t k a iszerencsés pi l lanatok várait- a dráma rovására még jobban éltoló-l an ajándékgyiümötese — még akkOr is, dott. Az alkalmi' előadásokat nemi szár-' h a megdolgozott ér te . mí tva 19 bemuta tó közül ugyanis 10

Mielőtt a d r á m a i együttes eddigi esdik: az operáira é s balet t re , 3 az ope-téljesátlményeinefc b í rá la tá ra rá térnénk, net t re é s csak 6 a drámára . Százar isajnáliattal kel l megállapítanunk, hogy iékbani a z opera é s a bale t t 53 0/»-ban, a drámai előadások száma az„ operával az operet t 15 °/o-ban, inig a d r á m a csak

«és a ba le t te l szemben há t té rbe s o r ú i t . 32°/o-ban v a n képviselve a műsoron.

54

A drámátoaik ez az elhanyagolása. nem Színház ^ .akkor te l jes í t i nemzefcneveOö--kívánatos jelenség, a n n á l is inkább, munkáját? te l jes mér tékben, has be le -mer t -a közönség egy része bizonyára kapcsolódik a z iskolák m u n k á j á b a és igényli a dlrámát, a m i t bizonyít az a jövendő ántellngeniciiájával megked-iig, hogy „A mi1 k i s városunk" dirálnlt vetteti klasszikus dámaiirodalmu'nikat-Vűit olyan érdeklődés, min t akármelyik Nagyobb megértést és több tervszerű-opera iiriánfc. Csaik meg kel i tudnil jói séget érdemel meg az ifjúság. választani azt a . darabot , amelye t színre . A Szegedi Nemzet i Színház műsör-afcar vinni a színház. Mag ugyanis „A pólitiikájávaili n e m é r t ü n k egyet é s azt mi k is városunk" 9 ©lőadiást é r t él, Be- hiszem, nem pusztán egyéni vélemény-igovlcs Milán „Ki a ha rmadik" című nek adtok kifejezést, amiskor ezt: leírom. » darab ja mindössze négyszer -ment és a (Brdemies volna a (Színháznak egyszer „Nem. vaigyunk ördögök" is csaik ihat- toözöniröigvélemiényfcu ta tás t fo ly ta tn ia k i -szór. Mai magyar í ró ú j da rab já t sem osztott kéndőívekkel.) tűzött műsorára) a színház, a mtodeirn Egy ilyen összefoglaló jel legű tanul- , külföldiek! közül pedig „A mi k i s vá- mény keretében — m á r csak hélyszű-rosunk" kivételével o lyan könnyű faij- ke mia t t sem :— n e m foglalkozhatunk súlyú darabokat hozott, amelyek eset- elég részletesen az egyes előadásokkel, leg megfelelhetnék egy pesti'- magán- így -csak -néhány .általános é s jellemző-színháznak, de n e m méltóak a Nem- vonást emelünk ki . Mivel pedig at sa j tó zeti iszíniház rangjához. Azt is meg kell az előadások erényei t eléggé mél ta t ta , említeni, hogy a kultuszminiiisrtérium inkább a hibákra m u t a t u n k rá. részéről annyi áldozattal fenntar to t t örömmel üdvözültük a Bánk" bán Szegedi Nemzeti Színháztól; joggal el- felúj í tását , de úgy érezzük, hogy drá-várhat ja ' a kormányzat és : a demtokra- maárodalmunknak ez a -klasszikus é r t é -st ikus közvélemény, hogy nevelő hatá- ke naigyiobb elmélyedést é s több gondot sá t is betöltse. Az „átképzés" munka- érdemel t volna meg. A színház lafcfkiőr jából iá Szegedi Nemzeti Színház .nem teljesít i fe ladatá t a (klasszikusokkal digeh ve t te k i a részét . Nem'ho lmi pro- szemben, ha közel hozza őke t a; mai paigandai tákolmányokra gondolunk, ha- közönséghez. A j á t é k b a n á l ta lában a . nem művészi é r tékű művekre, amelyek ru t in érzett' iínkiábh, m i n t a z igazi á t -azonbani egyúttal rávi lágí tanak ia múl t éLés. Nagy ba j , hoigy a szereplőik -álita-bűneire, hibáira és u t a t m u t a t n a k a ' Iában n e m mozogtak elég o t thonosan 'a. jövőre. (Elég, h a a pes t i nemzet], szín- jelmezben). A ilegtöbbnek va lóban csak ház Gorkij- és a- Madách-színház Stein- „jelmez" vtolt! é s nem1 ruha , amelye t ibeok, vagy a Vígszínház Priest ly bemu- állandóiam . viseli. A rendfezési h ibá j áu l t a t á já ra úíalüinfc.) Ebbe • iá fe ladatkörbe kel l felróni, hogy az összeesküvők foj— .tartozik az ifjúsági előadások megszer- tott lázadásai szinte felszívódott a ha-veZQ.se i,s. Míg 1027 febr . 191—1928 dec. tal!mias színpaiditérben. Alacsonyabb, szű-7-á)g 44 ifjúsági, előadást ta r to t t a sze- kebb teremben a liáiaadófc e l fo j to t t g e d j színház — aikkar m é g ' nemi volt energiája, dinamikája', jobban; é rvénye-„nemzeti"- —, t ehá t egy hónapra . .4 sült volna. élőadás jutott, adldiiig most 4 holnap a la t t Begovics Milán „Ki a harmadik"-mindössze ö t i f júsági előadásit! tar tot t , j áva i kapcsolatban, málr a n n a k i de j én Az ifjúsági; előadások tar tása fontos, fel- megír ta .a sarj tó, hogy ú j r a m ű s o r r a tű-ada ta volt iái színháznak a múl tban, zése n e m indokolt.. Anná l kevésbbé,. a jelenbíenj is az keift, hogy legyen?. Sze- ment inkább kamarasz ínházba való.. ged elég hagy diákváros, a Nemzeti Ezzel kapcsolatban .említijüfc meg, j ó

A szerzők darabokat írnak, a költő egészet.

1 55

volna megvalósítani azt a tervet, amely 'Álltaiéban1 a szövegmondás) klasszikus kamaraszínház felál l í tását tűz".© tká. szavaló .formálja), és a j á ték könnyedé

Thomton Wilder A mi kis váró. sége között (ez utóbbi volt a) helyes) sunk című da rab j a a Szegedi. Nem- némi. zavaró törés vol t érezhető... Az zetl Színház drámai' együttesének leg- egészein a túlzóit irányítottság, •sikerültebb produkciója volt. Magai a . összefoglalva a mondottakat , s a jná -da rab fittyeit hány a dramaturgia i sza- la t ta l keli leszögeznünk azt a tényt , bályoknak — elbeszélő részek vannak hoigy a Szegedi! Nemzeti Szánház drá-benne —, főhőse a rendező, aki iá kö- miai együttese nemi valósítottál meg tel-: zönségnefc „konferál", mégis jó darab, jes mér tékben a joggal hozzáfűzött r é -mér t a költő embersége szívhamgiokat menyeket. Az Operával szemben a há t -szólaltat meg a közönségben. A ren- térbe szorult, műsora hiányokat m u t a t dezés ágeni. helyesen alkalmazot t fény- föl , . az előadások n e m mindig ifianus-hatásokfcal k ísér te © játékot. A szí- kodnak megfelelő elmélyedésről, a m i r e hészii j á ték egyénileg meggyőző, az pedig volna lehetőség, hdisz 4 hónap aiz> együttest tekintve: , egységes volt. kilsatt mindössze 6 bemuta tó t ta r to t t , . A Nem vagyunk ördögök előadása tehát egy da rab 'előkészítéséhez. á t lag

utáni , azzal a z érzéssel távozott az em- 3 jhét áll . a 'rendelkezésre, ami, hai n e m b e r a szin'háziból, hogy a, darab egy j,s sq^ mégis eiőnyösebb helyzetet je-szinpadi ötlet kedvéér t íródott. Zson- lent, mint a legtöbb vidéki' színház. Vé-glleur mutatvány, ami s ikerül t ugyan, leményünk szerint a Szegedi Némzetd de semmi nyomot) mern 'hagy a néző- Színház áldozatosabb m u n k á v a l ha -ben. Azonkívül minden bűnügyi tör- gyobb művészi teljesítményiekre ás fcé-•ténet intellektuális já ték elsősorban, p es. Ezt vá r juk tőle a jövőben, m á r csaiki ezért se iigen hálás ^zinpa,- • v

dón. A szerzőnek sikerült muta tványa, CSEHOV, PATHLIN MESTER É S d e e lvi ta thata t lan színpadi r u t i n j á t MÓRA. A Szegedi Nemzeti Színház jobb ügy érdekében isi k i fe j the t te vol- d r áma i teijesítméhyeiniek1 összefoglaló ma. A színház isi. . 1 jellegű ismertetése és' b í r á l a t a . u t á n

Az így élni jó-t kifogásolta annak- részletesen foglalkozunk a színház leg-ide jón' a sajtó.. Igaza volt, nem liís fog- frissebb drámai produkciójával : Cse-lalkozuinlk véle. hov — „Leánykérés", ismeretleni fratn-

Shak&speáre „Makrancos hölgyé"-vei ^ c i a szerző — „Pathlin mester" és Móra viszont annál inkább. Shakespeare da- Ferenc — „A jó Isten foltozó szűcse" r ab ja inak má i előadásaihoz, — ebben című egyfelvonásos darabok élöadásé-Európa minden szinházl1 szakembere vai. (

egyetért, — új', speciális színpadot kel- Véleményünk szerint az at sorrend', lene építeni. A közieli é s táVoliaibbi ahogy az egyfelvonásosok színre tke-mul tban több kísérlet i s tö r tén t enne rül tek, n e m felel meg a darabokban:

, nézve, — kielégítő megoldás nélkül. A re j lő és az á l ta luk ' ke l t e t t hangulati ' shakcspeare i hagyománynak é s a mai elemnek. Bár mind a három egyfeilVo-szinpadii megoldásnak egyszerű addi- násos: vígjáték, ezen be lü l stílus é s

• d ó j a semaniiesefre sem' megfelelő meg- hangulat i árnyalat 1 szerint fokozatok oldás. Sok voki az egyes jelenetek kö- vannak. „Pathlin mester" t iszta bóhó-zötti szünet (egy mögöttem ülő néző zat. Utána Csehov „Leánykérés" című túlzott formában! meg is jegyezte: „itt egyfelvonásosát kel le t t volna: hozni, mindén ö t percben vége a já téknak és minit a natural is ta vűgjáték kliassziku-dísizletet cserélnek"). A pesti nemzetj. sát és a végére kel le t t volna t a r t an i szfínlhiázbani „Antonius és Cleopatra" Móra mesejátékát. így a közönség) zök-vagy 40 'jelén©tét az egyes jelenetek kenésmentesen tudóit volna ?ai bohózat közjptlti szünet méilfcülli oldották meg. groteszk komikumából á reali tás mór-

56

sékél tébb vígjátéki elemén keresztül- a mese já ték könnyes-mosolygós hangula-tá ig eljutná.

„Pathlin mester". Ez &z 1464-ből való ismeretlen f rancia szerző .,£arce'!-.-a a,galE szellem egyik kora i megnyilvánulása. Az a csodálatra méltó benne, hogy ak-kor , amikor Európa népei színházi té-r e n a misztériumok naiv korá t élik, — ebbers ig & franciák vezetnék, gondol-junk csak Gréban — „Passk>"-Jjiá!ra!, — és még később is az isteoliai színjátékok szán szerűnek egyáltalán -nem mondható iskolai feladatai t valós í t ják miéig, & f ranc ia szellem egy olyan d ráma i alko-tással ajándékozza meg laz emberisé-get, amely még m a is elevenen! »hah Igaz, hogy ebben része van Hevesi Sándor gördülékeny, f r i ss és eleven fordí tásának, amelyben a páirrímefc ta-láló kifejezései pompásan hangsúlyoz-zák a komikumot.

A rendezés szép, d e nem tökéletes m u n k á t végzett. Hegedűs Tibor meg-érezte é s igyekezett Ibiztosátani a bo-hózata stílust, de ezt n e m tud ta követ-kezetesen megvalósítani. Bohózati szel-lemben készült Pathl in hosszú orra, fe-lesége . arcfestése és hangja , a Holló és rókamese bohózati .dramatizálása; a b í ró . pocakja, Pathl in betegszimuiálása, a pásztor f igurája , de Guillaume szere-pé t már engedte enyhébb eszközökkel játszani. A közönség így is jól mula-tott .

A külső rendezés, a színpadikteret, — különösen az első és ha rmadik jele-netben — kiábrándí tó volt. Uigjy. lát-szik, a Szegedi Nemzeti Színházban a -drámai előadások, külső kiál l í tásaira csak a legritkább esetben ford í tanak gondot. Bántó volt a renaissance-stí-luisú ház fa la i között középkori gótikus székeket lá tni és -stílus-törést jelentet t a fekete függöny előtti fes te t t h á z f a l is. A díszletben is ia .bohózati é lemet kel le t t^volna kihangsúlyozni.

A színészek; Bakos Gyula Path l in szerepében, Hotti Éva min t a felesége, Herczég Vilmos a posztókereskedő sze-repében, Rajz János minit pásztor, és

Levitzky Andor jó m u n k á t végeztek. Já tékukka l sikerült bohózat i hangu la -t é v teremteni é s -ezen tú lmenőleg a z egyes f igurák egyéni vonásai t i s érzé-keltetni. Bakos m in tha kissé bágyad-t a n játszott Volna, de ez b izonyára a z élőadást megelőző betegségére vezet-

hető vissza. . Csehov a na tu ra l i zmus klasszikusa.

Leánykérés c ímű egyfelvonásost , bár van benne bohózati -elem, mégis — inikiább natural is ta v ígjá ték. Csehov, szereplői — min t a nafcuails!ták.é álta-lában — környezetükből nőnek k i . A natural is ták da rab ja iban a -környezet, az atmoszféra érzékeltetése a da rab lé-nyeges, szerves tar tozéka. Ez h iányzot t oz eLoadásból. A rendezés m a : eklek-tikus. Alkalmazkodik a darab st í lusá-hoz, . műfajához. A legelső a m ű f a j meghatározása- és a rendezés eszközei-nek — fényhatás, játékstí lus, díszletek —- ehhez való alkalmazása. Az1 együt tes já ték most sem sikerül t . Deák Sándor •egyébként tehetséges színész, de Csu-bukov szerepe n e m felel meg egyénisé-gének, játéka t ú l enyhe é s színtelen volt Kőműves Erzsi robosztus v íg já ték i f igurájához. Sugár Mihály egyébként batá-sosan kissé opere t t f igurá t csinált az alakból.

Minden elismerésünk Móra Ferenc — „A jó Isten foltozószűcse" színreho-z á s á é r t Ezzel az előadással valósí tot ta meg a . Szegedi Nemzeti Színház d rá -mai tagozata először te l jes m é r t é k b e n igaz: hivatását. A darab irodalmi ér té -kén, nagyszerű e lőadásán tú lmenőleg ezzel az előadással t e t t tanúbizonysá-got a színház arról , hogy külön szín-foltot jelent az ország színházi kultú-: rá jában .

A daráb: jóízű, magyaros, szívből jövő és szívhez szóló, költői é s va la -hogy egészen a miénk, szegedieké. Nem-csak az í rója miat t , -hanem a l ak j a i r é -vén is, ak ik -minid jó ismerőseink. Ez a félig mosolygó, fé l ig könnyből, csil-lagok remegéséből szőtt é s melegen érző, -ember-i szívvel bélel t tündérviilág; végre - mél tó kere te t kapo t t az előadás-

57

"bau. A küiső kere t egyszerre érzékel-t e t t e a mese irracionális é s a magyar környezet reális -jellegét A f inom pasz-tellszínek és az ezeknek megfelelő lila-

k é k fénykeverés igen jó m u n k a volt. A d a r a b nagy rendezési problémája

,a< reál is és az i r reál is elemeik közötti egyensúly megteremtése. Maga a törté-ne t a menyországbam játszódik, de a z a lakok reálisak. A külső keretben a real i tás t a szoba magyaros berendezése

> jelentette, míg- az i r real i tás t az egész-n e k felhős kere tbe állítása. A ké t elem közötti' el lentétet feloldotta a tüllháló

„alkalmazásai, amely a tá rgyak éles kör-vonalai t letompította!, lefaragta-.

A játékstílus is törés nélkül tudta megvalósítani az t a rendkívül nehéz színészi feladatot, ami t ez a kettősség ró t t r á . A szereplők: Herczeg Vilmos,

.Petur Ilka, Bakos Gyula, Havadi Nagy

Ilona mind hibát lanul oldották meg feladatúikat, művészi m u n k á t végeztek.

Móra—Vaszy szép altatódalia Stíl-szerűen illeszkedett bele a darab han-gulatába.

A színháznak -sok ily-en sikert, a kö-zönségnek pedig -sok i lyen nemes szó-rakozást kívánunk.

Kálmán László

(j=z:==i)

Katona Bánk bánjának darabos a nyelve. De ebben a nyers kőben arany csillog.

*

Szerző: ebben a szóban beriue van az egész magyar szándarabírás szellemek Ök szereznek, a régiek költöttek.

*

A közönség iiem olyan közönséges, mint egyik-másik színházi róka gon-dolja. Juhász Gyula.

SZEGEDI KÉPZŐMŰVÉSZETI KI- vidéki' és egyben iaiz egész kiáll í tás leg-ÄLLITÄSOK. Az e lmúl t félesztendő főbb ér téke Koszta József volt, akinek k é t olyan kiáll í tást hozott, ami ér ték- a nyugat i á-llamokban i s megbecsült ben és ter jedelemben felülmúlta az u j - művészete' régebbi szegedi kiáfflitások-j-áépítés -megkezdése óta rendezet t kép- női mái* isimért. Ebben- ai csoportban zőművészeti tár la tokat . Az egyik a Sass 'Árpád dr.,' akinél határozot t mű-m u l t év októberében nyí l t meg a Ma- vészi szemléletet é s egyéni sta-lusjegye-gyar Művészhetek rendezésében (a De- ke t látunk. Érdelves m é g MauUion M.

-mokrácia- Ku-l'túmaipjai Szegeden), Antónia stilizáló szellemű, g ra f ikus sa--arnely szegedi és szegedvidéki festők játosságoikfcal tel í tet t művészete, é s szobrászok művei t mutatta: be; a H-ai a! szegediek együttesét nézzük, más ika t ez év f e b r u á r j á b a n rendezték szemibeszcjkő, hogy a1 helyi- szellem és a „Siess, Ad j , Segíts!" akció kereté- a helyi karakter isz t ikumok megnyilát-"ben- és ezen csak szegedi művészek koaásal fölfogásban é s s t í lusban Káro-vetitek részit. > lyá és Nyilassy ó ta nagyon elhalkult . 'Az októberi kiál l í tás vidéki anyagát Pedig a giemus loci1 kul tusza asz-, almi' a-szemlélve, az eiz él ta lános benyomás, szegedi képzőművészetet -országos vi-hogy s o k ' a- k i for ra t lan művész, ak ik szohylatban ér tékesebbé és különie-többnyire reminiscehciákból táplálfcoz- gessé tenné é s csak ez adhatna vala-n a k . Egyeséknél fogyatékos természet- mi t a maga jellegzetességében a más-ábrázolás, másoknál viszont , erős ab- gyah művészet' m a i arculatához. Ebben, •strahálő tendencia mutatkozik, de ez t a tekintetben több céltudatosságot a j á ü --a legtöbb esetben niern viiszilk köveiké- lünk művészeinknek. A művész hazá ja aöbesen keresztül s'aiz i lyén művek leg- h e m az egész világ é s minden komoly több je éOrnénytelen, n e m meggyőző. A művészetnek van gyökere. Ä szegedi

58

művészet; csak szegedi ta la jból táplál-kozhat és elsősorban 'szegedi igényeket kellene szoUgá&nia, "ha1 i lyen igények egyál talán leölnének- Hogy nincsenek, egyebek közt a néptelen' kiáliMtúsi ter-mek 'bizonyítják.

Mindenesetre a szegediek úgy belső értékben, min t egyéni s t í lus tekinteté-ben fölötte állanak a kiállí táson sze-repelt vidékieknek. Vinkler Apokalip-szise & tiranscendieritális valóságok meg-érzését ad j a ebben . a látomásszerűen megfestet t művébeni és egyben kompo-náló készségének és képzelőe rő jeniek! •telijiesséigét. Ábrahámhegy című m ű v e -finom, színes vonalaikból összieszőtt kép, messzeségbevesző pahotoámálfc áb-rázol, mely szinte ölelkezik a t á j ha -tártalataságán tú® .megérezhető kozmi-kus világgal. A precíz tárgyi' megfigye-lésen keresztül spiri tuális szemiléíatet nyújlt. Ardképei a Üéliekbúvár szerhé-veíl meglátott Miki mélységek Jerögzá-tései1. Mindezeket nagy ábrázolási' t u -

. diássaí és .kiművelt technikával a d j a . elő. Erdélyi Mihály n e m a természet

igazságait keresi, csak magá t a t émá t . használ ja fe l a r ra , 'hogy a n n a k motí-

vumaiból, bizonyos mértékig stilizáló célzattal, mesehangulatokat teremtsen. Ez a teremtőkészságe „Bombatölcsérek" című fcépéni a borzalmas nyomokat i s egy mesebeli t á j kedves részleteivé a la-kí t ja . Szürkészöld 'tónusai f inom atmosz-fé rá t hoznak képeibe. Gábor Jenő ab-Straháló művészete kubisztifcus. formák-ból] építiii fel a t á j a t é s a b e n n e mozgó embereiket. Színben és fo rmában egy-formán abstraháló; emberalakja i ará>-nyaikiban) és mozdulataikban heroiku-sak és mintegy ai munkai megdicsőülé-sét hirdetik. Kopasz Márta művészi egyéniségének kialakulása ezen a t á r -Haton határozott fo rmát ölt. Technikai •készsége sóikat fejlődött, művészi ér-zése elmélyült. Temperái a valóság li-r ikus átiköltése. „Tisza Szeged a la t t " c ímű képének hangula tá t a meiegbarna é g és a Tisza zöldeskék . nagy egység-ben tar to t t tónusai Oldják .meg s a régi mesterek, komoly zengésű - hang já t jut-

t a t j á k eszünkbe. Tápai Lajos p i k t ú r a -jának eddig i s i smer t é r t éke i t hozza, de jelen m u n k á i m i n t h a fá rad t ságo t -mutatnának. Színei régi ' tisztaságukból é s világító e re jükből kissé veszítettek»-Szőke Győző ezen a táülatom erő te l je -sebb, színeiben komolyabb és egysége-sebb minit azelőtt volt. Munkáiban.' a •stílu'störekvés fel ismerhető. Aino Ha-kulinen vízfesitményei az ezüstszürke sziniek poézásét a d j á k fcomoily egyaze- , rűséggel; tömör előadásban, biztos stí— lusérzékkel. Markáns szírnek és erőtel-jes ecsetkezelés jellemzik Dinnyés Fe-renc festészetét s ezen festői sa já tossá-gait töret lenül t á r t j a . Vlasics Károly. f r iss temperalte chnikával kedves >szim-hairmónáiákat hoz létre. Rimanóczy Géza vízfestményei üde színezésű, szellemes természetábrázolások.

, Szobor a rány lag kevés volt ezen a kiállításon, aminek egyik oka az, hogy a mai idők a szobrászatra m é g súlyosab-ban' nehezednék, min t a festészetre. N. Kovács Mária 'szobrai igazol ják rövid, de sikerekben a n n á l gazdagabb művé-szi múltúját. Műveiben megalapozot t ábrázolási tudás , bensőséges érzés egye-süli az .ányag szellemében va ló '.gondol-kodással!. Mondanivalóit nagy kifejező-erővel nyilatkoztát j a ki. Vígh Ferenc •szintén nagy éritéke ennek .a kiál l í tás-nak ; komoly, lehiggadt művészete t u l . v a n a problémákon, -a stílusbeli tuda-tosság . minden m u n k á j á n jelentkezik.

Örvendetes jelenség', hogy ezen a- > tár la ton az épí tőművészet is képvisel-ve volt. Sebestyén Endre építészeti te r -vei igen tanulságosak arra , hogy egy" nagy művész építészeti f o r m á k k a l ho-gyan tiud városképet a lakí tani , hanigiuüla-tokaifc teremteni. A közönség kevés f i -gyelmet szökött szentelni építészeti te rvek megtekintésének; pedig kel l hogy a téralkotás művészete ne csak a szakembereket, d e azokat is é r d e -kélje, akik épí t te tni szoktak.

A rendezés hagyot t némi kívánni— vajlót, a t e rmek összhatása -nem vol t egészem (nyugodt é s kiegyensúlyozott.

A1 február i kiál l í tás színvonalbeli

59

emelkedést mu ta t aiz előbbihez képest, leletre törekszik Csizmazuo Kálmán és ami t — sajnos — nem' a szegedi mű- pasztell jelben sok finomságot nyúj t , végzetnek a közönség köréből joggal A szobrászok között vendégként je-elvárít visszhangja eredményezett , ha- lent meg a szegedi származású Petri n e m a .szegedi festők és szobrászok m ű - . Lajos. Szabó Dezsőt ábrázoló por t ré ja vészeíiszéretete ós fejílődésképessége. A az író .monumentállig egyéniségét érez--MáMtók a maguk egyéni stílusuk, vo- te t i meg nagy művészi) 'tudással! és fo-na lában igyekeznek haladni' s a leg- Ínyes technikai készséggel. Márvány többet adni . Vinkler László tájrészletei női fe je csupa finomsági N. Kovács a téli, hanguüiatsejtelmieteségét éreztetik Mária, női fejszobra az eleven 'arc pil-' meg zigorúan művészi eszközökkel.. lanatnyi álillaipotának megrögzítése im-Ezekben a műveiben i s ' fegyelmezett presszioniista eszközökkel, te le a 3éil!ek-művészi magatar tás és koncentráció ábrázolás f inom megérzéseivel. Vígh mutatkozik melg s mostani technikával Ferenc ikét márvány szobrában a' kLasz-fes te t t képei ugyanazt a spiri tuális szicizáló tendencia a kiegyensúlyozott szemléletet n y ú j t j á k min t a f inom vo- haitást és a leegyszerűsített formáik maiakból egybeszpvött „Ábrahámhegy" szerves összefüggését emeli: ki. panorámája . Erdélyi Mihály Ponton- A kiállí tás nyugodt miliője a gondos'

hídi c ímű képe a tél i t á j nak poétikus rendezés eredményé. A paravánok lelehkeil vaffió átéléséből -származó látó- azonban t-úl közel esnek egymáshoz is más. Gábor Jenő most ikfiállított művei így a kép ékei n e m lehetet t a- szükséges & munkás életéből ve t t témák, melyek- távolságból! szemlélni. A 'hely szűke m,ek feloldott, festői- előadása a módo- müatt a képek legtöbbje egészen ol-suüíáa korábbi grafika» szellemű piktú- daüróil jövő -súrló fény t kapott , a m i Té-májához képes t ; Dinnyés Ferenrs „Pipa- hető legkedvezőtlenebb világítás. Ennek zó •magyair"-ja tiszíta színbeli élmény, oka az volt, hogy múzeumi érdékek •mély bizonyos színrendszer 'szigorú egy- miatt a rendezésnek nem. volt módja befogásán a lapul s ezt egyszerű eszkö- a terem megfelelő kihasználáséra.. zökheSli mester i módon h a j t j a végre. Ezen esetből, de m á r régebben előr Kopasz Márta tehenes-fűzfás. képe a.r- fordult nehézségekből kifolyólag is íel~-<ra pélidia, hogy a valóságban látot t té- merüli eigy külön, á l landó kiállító he-m a h'ogyan inspirál a színék zenei ösz- lyiség felépítésének -szükségesség».-szecseh dőlésének megérzésére. Ennek Ennék a kérdésnek megoldását 'sürgeti érdekében a lak í t j a a valóságot s ez a még az a körülmény, hogy a városban •szándék az idevágó lényegek koncén- sehol képzőművészeti: kiállításra. aifcaJl-t rác iójában valósul meg. Parobek Ala- mas helyiség nincs (maga a múzeum jos lolktátszinekikel fes te t t kompos tá ja eem megfelelő kép tá r i célokra, a sok friss, dekoratív ha tású kép, melyen el- ablak és kevés falfelület miatt), vi-sősorban a iképhatás k a p hangsúlyt, szont Szeged képzőművészeti élete az Tápai Lajos erőtel jes munkásokat áb- utolsó ötvien év óta mind intenzívebbé" rázol isok grafikai érzékkel, és plaká- válik. tos -egyszerűséggel.. Tárgyilagos szem- Dorogi Imre

. / • . . .

A művészet örök, az élet rövid, s a tapasztalat csalékony.

(Temesvári Pelbártf

fiO

Könyvek KRÚDY GYULA: ÖSZI VERSE-

NYEK. A Válasz lepte meg karácsony-ra olvasóit . ezzel a rendkívül ízléses, művészien il lusztrált mini tűr könyvecs-kével.. Azoknak is meglepetés ez a rö-v id léMizetű, eddig ismeretlen Krudy-regény, ak ik nemcsak ismerik, de sze-re t ik is Krudyt , ak ik t ehá t ha j landók szabadjára kalandozná, révedezni a bo-hém író lelkének bonyolult kanyargó--<saán.

Az „Öszi versenyek" eseménye va-lójában nem esemény, vagy lega lábbis nem egy reális, megfogható épkézláb történet. Ben, az elcsapott jokey a ló-versenytér f á i t nézegeti, ihogy kisze-melje, ' melyik fé ra erősítse a kötelet, amelyre felkösse magái . Al i egy f a alat t , kezében <a kötél, d e még mielőtt cselekedhetne, fölrévedezik előtte a jo-fcey élet (kedves emléke s az emléke-zések észrevétlenül fu tnak bele a z el-csapott, é le tunt jdkey utolsó fu rcsa sze-relmi ka landjába , -egy gazdag pénzem-ber szerelemre te rmet t feleségére.

• Az egész történet olyan álomszerű, •a múl t és jelén, valóság ég visszaemlé-kezés olyan természetes 'könnyedséggel f u t n a k egybe, hogy i t t m á r .az időnek valóban nincs jelentősége. A szerelem-ben csalódott asszony elmeséli Bénnek élete történetét, fér jével , a gazdag pénzemberre l kötö t t házasságát s há-r o m szeretőjével va ló viszonyát s ezt -úgy, olyan természetes bájjal., hogy föl <se merül! a tétel, hogy ezzel az u rá t -megcsalja. Ez eszébe se jut, de bosszú-vágy é l benne hű t len szeretői i ránt . En .

-hek a bosszúvágynak eszköze let t Ben. Körülbelüli olyan ez a kép, miint ahogy -vallóban a nagypolgári körökben a sze-relmi élet és házasság ké t különböző fogalommá! vált. A f é r j nek például n e m illene f ir tatni , vagy csak észre-venni ig félesége szerélmeit.

Persze, ez nem újság a polgári iro-dalomban (csak Kolozsvári' Gramdpierre legújabb novelláit kell pl. elolvasni;, d e Krudynál1 ezt a t é m á t rendikívülivé teszi1, hogy ez ná la valójában n e m is téma. A végén még az i rán t i s alapo-san bizonytalanságban hagy, hogy Ben-mel, az elcsapott jokeyvaíl! ezek valóban megtörténtek-e. Ben csak ü rügy volt. Ajz is ürügy volt, hogy Ben félkötötte maigáti A természetes életbői kizökkent, -félig élők világát 'éhnél mester ibb áb-eáZc&ásbamf sehol sem talál juk. Krúdy #iigurái mindig csak félig élnék a való

viliágban s ha meghálnak, m é g h a Ben m ó d j á r a fe lakaszt ják i s maguka t , nemi keveredik to előle nehéz t ragédia . Jó l íkiivátesztják a f á t .a stí lusos önákasz-tiásna. Vagy éppen ez benlrie a t ragédia? Az, hogy az ő a l ak ja i rendszer int ilyen, szerencsétlen flótások, ez az t jelentené, hogy magát az ember i világét; látja-ilyen féTvaió'ságmak?

Lehet. Az a szimpátia;, .amelyet Bén-nel, az elcsapott jokey-val s K r u -dyval, az í róval szemben, érzünk, az t bizonyítja, hogy mindanny iunkban él a világban] k r u d y gyűlés félvalóságiként való szemlélete. " ' S. J.

_ MAGYAR MŰVELTSÉG KÖNYV-TÁRA. (1. Legszebb versek könyve, Bp. é. n. 2-00. 5,., 2. Szép magyar dalok, Bp. c. ti 160 1.) Az u j ságárús állványok' is-mé t kivirulták. Piros, kék, sáriga és zöld- színek kavarognak, iasszót ta r tó öklök emelkednek a levegőbe, revolve-re® bandi ták tüzeüniek á r t a t l an posta-kocsikra. A budapest i u tcán megin t megjelentek' a Biilíllek é s Fredek, a te-xasi lovasok é s a kékszínű, mézsizám-h a j ú leánykák — í r j a egyik fővárosa folyóiratunkban egy i smer t írószocioló-gusunk. Vailióban a ponyvairodalom kérdése ma sokkal nagyobb erővél tör élő, m i n t valamikor, m e r t aiz emberek ismét kezdenék éhesek lenn i a könyvre is, de ugyanakkor n e m ta lá lnak olcsó könyveket , csak a t a rka-banka regé-nyek 'lélekromboló tárházát . Mindad-dig n e m teláliuhk .megnyugtató (helyze-tet e lérent, amíg a m a g y a r könyviki-adópolitiiJka n e m szakít a mú l t külső-séges, díszkáedáisos hagyományaival ' és n e m ad] Ikii i rodalmi é r t ékű könyveke t esetleg durvább papíron., olcsó előállí-tásban.

Ezért üdvözöljük örömmel a fcul-tuszmini sz'íórium szabadművelődési osz-tá lyának támogatásával és. a Nép-művelők Tudományos Társaságának közreműködésével megindul t „Magyar Műveltség Könyvtára" c ímű sorozatot. (Budapest székesfővárosi i rodalmi és művészeti intézet kiadása.) Ezek a1 kö-te tek ugyan n e m szorosan a ponyva-.irodálom kérdésének megoldására; al-kalmasaik, die e problémakör egy részé-nek felszámolásához vezetnek, a saéflies (néprétegek, különösem a művelődés le-hetőségétől1 jobban e lzár t f a lus iak ön-képzésének helyes i r ányba terelésével, eőt sok esetben) megindításával .

A sorozat egyszerű, ízléses kiadású.

61

első köte te „Legszebb versek könyve" keltene alkalmaznál a szerző l e g ú j a b b címmel & magyar m ú l t é s közelmúlt könyvénél, a> kr i t ikusnak nehéz dolga l í rá jának pompás antológiájá t ad ja . lenne. Akaratiamul i's Woolf Orlandója-. Jóleső érzéssel, szeretet tel forgat tuk a ju t eszünkbe s ez a' kifejezés: alaktalan k is könyvet, -amely megfelelő- prózai regény. kiegészítéissel még tankönyvnek is ki- Hol kezdj üli h á t t u l a j dómképpen ? valóan beillene. Rövid ismertető ada- Márai • Sándor' az európaiság) ki--tokkal- -szolgál költőinkről is, i t t-ott eigy emelkedő képviselője ánctialmunfc-kissé ta lán pongyolán, de -általában a b-an, m á r első könyveivel meghökkeni-céln-ak megfelelően. Igen- j ő eigohd-o- tet te olvasóit!, ® kr i t ikusai t egyaránt-. A-3-ásnak ta r t juk , hogy a verseket n e m az cselekvestelen, passzív-, hefeléforduit egyes költők, hanem gondolatcsoportok alakok sdkasáiga1 -haíllgjaitaig, fu-rcsai me-szerint- sorolták toé. Ennek! esetleges netben vonult fel .szemünk előtt. S va-műkecfcvelői- előadás-ókon, falusi önkép- lahól messzebb az í ró komoly é s csen-zőkörök szavaló dé lu tán ja in lehet igen des hangja- szólt. A figurák 'sorsa- zárt, ' hiagy -haszraá-t venni. Kissé fá jó , hogy ma befejezett . Anni -töriténáfc velük, az t m é r élő költőink közül egy sem szerepel a előre se j t jük , s az i ró ezért biztosan kötetben- Talán- összeállítóiban, nem nem h-aragszáilí ránk. Mára i csak a „lé-vol t anny i .bátorság, -hogy színt vallja»- nyeges" dolgokról beszél1 s r i tkán talá-rnak ezen -a; kéh-yes területen, vagy pe- lünk ná la fölösleges kitérőket. De mind-dig ná lunk még -most i s csak a halála ezt csak' így lehet megí-mi, & csak így. u-tán l-ehet „na-gy költ'ő" valakid Ugy jó. Miniden mondat ' panitosani ai he lyén hisszük — hogy csak -néhányat .említ- van-, a t a lán ez a legfontosabb. Márai •sünüc — I-lüyés Gyula, Simka István, elvárja), hogy .maga-tartását, — ezt a-Kassák Laj-os, Gellért Sándor is í r t különös, ködös és hűvös * szenvedélyes-m á r m á r maradandót , művészit a ma- ségből lecsapódott -előkelő tónus t — gyar i rodalomban). . . eleve feltételezzük művei-ben. Cserébe

A sorozat második kötetéről már tóért -számos helyen f e l t á r j a mühely-csak néhány szót! A „Szép magyar da- titkait, s az ava ta t l an olvasó b-epiUamifv lok" címmel Kerónyi György összeálLí- ha-t a más h ó n á l fél tve őrzött mester-tásábani megjelent hépdalosfcönyv — -ségibeli eszffcözök tooszorkáhykonyhájá-amin t Szabolcsi Bence í r j a előszavá- ba. Megkockáztatjuk a következő té-bam — csakugyan .,a -magyarság tiszta tel t ; Márai egész írói munkássága- zá r t hangjá t , ezt az évezredes hangot, me- egységet képez, s h a fe l a k a r j u k mérn i lye t oly sokáig hal lgat tak idegenül, őt, az ,.egészet" kell! fe lnyalábolnunk vagy tar tot tak lefojtva' gonosz évszá- majd, ezt -a merész', irodalmunkban-zadoki" h'ozza- felénk. Ha- csak anny i t egyedülálló- 'kísérletező te l jes oevre-jét . mondunk, hógy másfélszáz l-a-pon az íme, a regényből; egy vallomás: ország -különböző helyeiről származó . • Negyveni év© mindem nap- faraigrvi,-népdalaáinfcat olva-shfetjuk kottástul, szö- tökéletesíteni valamit iái zene szellem-vegesiül és hozzátesszük, hogy mind- épületén-. S közben el tévedni a* töfcé-ehhez hasznos' stilu-smaieyaraza-tot letesbeni De n e m a rész-let szolgálát® ná-zatot is kapunk, akiitor önmagiábaira a legtöbb? A világ n e m tudja ; mibe' véve a- legnagyobb dicsérettel szóltunk kerül ez ai -szolgálat." erről) az új , -.gazdag -népdalóskönyvrőL Z. -a regény főhőse, kiábrándult ; sér-Osupán aizt kel l még megjegyeznünk, tődöít zeneművész különös -sorisát így" hogy ezen túlmenően -nagy szükségét könnyebb megéideni. S az orvosokat és" érezzük egy a lka lmak Szerinti, szöveg-, ápolónőket, ai mesterien, pá r ecsetvo-íarta'lmi szempontból csoportosított-nép- nássa-1 odavetet t megkapó környezetet , dalgyűj teménynek. (I. z.) a -vibráló, -hideg szaretaéb és a megdöb-

bentő, hitelesen ra jzol t fizájkai szehvé--MÁRAI SÁNDOR: A NŐVÉR. (Ré- dés tragikus hangszerelését soká n e m

vai-kiadás) H-a műfa j i meghatározást lehet elfelejteni.

Az. én. szocializmusom riem egyenlőséget akar, hafiem igazsá--

9°t- • : (Juhász. Gyula)

2

Folyóiratok VÁLASZ. A Válasz február i száma tefc, hogy a „parasztság 'kapcsolódják

sokakat késztet ama, íhoigiy velíe kap- be az ország zenei vérkeringésébe a .c-se-latban kia lakul t szemléletüket me@- parasztzene ^elemei ezívódjalnak fe l a változtassák, vagy le/galább is módosít- műzenébe s így a maigais zene világa •sók. Ha ugyanis elővesszük az -előbbi felé közeledő parasztság a m a g a hang-számeka'f, határozot tan érezzük, hagy já t ha l l j a benne." ingadozás beikül: a népi i rányvonalat „India és Szudán, Indonézia ési Itnd!o_ loépviselték, amely .azonban nem jelen- kima lobog m a a lázadás tüzétől" — tet te azt), hogy ugyanakkor n e m vélt í r ja- Németh Imre „Lángoló gyarrna-egyetemesen magyar é s európai érté- tok" című igen élesen megfogalmazot t kük . tanulmányáb.a'n. Megállapít ja, hogy az

Myés Gyula a , Válasszal Sárközi „irgalmatlanul rendbe tett gyarmat"-György szerkesztői elgondolásait é s okon a lázadás 'elkerülhetetlen a hó-gyakorlatát ve t te át, -de nem t,agad- dító, rendező 'szenvedéllyel1 szembeni — ha t t á meg ugyanakkor a Nyugatnál vél- A jegyzetrovatban k é t rendkívül érdie-la t t szerepét s a Magyar. Csillagot, ke.s és aktuális ' tanulmányt t a lá lunk: amelynek szerkesztője vOlt. Sőtér ist- Bibó István: összeesküvés és köztársa-ván: Szöffilőművesefc, — Szentkuthy sági évforduló — és Márkus István; Miklós: Bogyó című novellái, va lamint Jegyzetek a m a g y a r á ta lakulás témá-pL Weöres Sándor versiei világjosan b'i- j'ához. — A „Figyelő" t anu lmánya i é s zonyí t ják .ezt. Az előbbi számokból könyvismertetései egészítik kii a Viá-csaknem tel jesen kirekesztett u rbánus taszn-ak ezt a változatos," gazdag s z á m á t Irányzat kapot t elég tekintélyes helyet. Egyébként különösen Sőtér Is tvánnak A DIARIUM 1946. október—de-a franciai egziszténcializmusi felé kísér- oemberi összevont száma a legfr issebb Mező, vagy t a l án éppen a z egziisziten- szám. A háború előtti hagyományaihoz

•cializmus!'; feloldó paraboMsztiikus növel- csiak formában nem ragaszkodik. A ma-l á j a igen jól megfér Móricz Zsigmond, gyar Könyvbarátok célkitűzéseit szol-.Jankovich Ferenc, lillyés, Szabó Lőrinc S'álja most is elsősorban, de ez a.z u tok versei között. só (felszabadulás ó t a harmadik) szám

m á r rendkívül gazdag i rodalmi é s m ű -E szám t a r t a lmában különösen a v é s z e - ta r ta lommal je lent meg. S e r -

versek bősége J u n i k fel. A m á r említet- czeU> TiakácS Gyula, Komjáthy, ' Gy ár -féken k ívül Apnly Lajos, Bakó József, -^s/Miklós, Somlyó György, Gellért Jékely ZoUan és Vidor. Miklós versei Sándor, Darázs Endre, Weöres Sándor,

• gazdagít ják ez t a számot . végh György versei- melllett' olvaisha-. „Egy választás ' Magyarországon1 ' t u n k Th. B. Aldrich verseiből Bardócz címmel Móricz Zsigmond szeghalmi v«á- Árpád," K. Beck: A vörös da l cí-lasztási naplójá t k räh . Elevenen vará- ™ű versét Gáspár Endre és J. zsoljiák (elénk ezek a z 1035-ben ke l t Nora vertsét Kovács Endre fardá-bapló jegyzetek a Horthy-rendszerű vá- tásában. Novellát' Mándy Ivántól, Ter-I-asztások képét , hi teles emléket a d n a k sánstky J. Jenőtől közöli. — A tanul -abból a múltból, amelyre ma; vagy" a mányok közül k i kéli" eme lnünk Ko-ósakciósok r e n d u táni vágyakozásával, lozsvári Grandpierre Emilnek az egzisz--vaigy a sér te t tek (gyűlöletével, de min- tencializmusxóJl í r t t anulmányát . Könyv-dienképpen elfogultan • szóktuhk még szemlét a Diárdumnál m á r a m u l t b a h emlékezni. — Németh László „Az ek- megszokott gazdagságiban! és f o r m á b a n lézsia megkövetése" című da rab jának ta lá lunk. hegyedik: felvonása hűen' tükrözd, mai- Tagadhatat lan, hogy a Dááóum ta-génak az í rónak -lelki vívódását a m a i Ián éppen könyvbarátni h iva tásának vál-társadalmi és politikai problémákkal, lalásai miatt i rányfa lan , d e komoly "Misztótfalusi Kis Miklós megtálázottság szerepet töl thet b e a jó i rodalom ter-•miaitt'i elkeseredásében — úgy érezzük j.esztésével. És éppen, m e r t n incs egyet-—, az í ró dacos, mély megbántóttsága len i rányzatnak sem alávetve, te l jésen húzódik rheg. — Járdányi Pál Kodály- szabad fórumává válhat a magyar Író-ról, mint nevelőről értekezik. Röviden dalomnak. Azt, hogy m a -elsősorban át tekint i azt a ha ta lmas munkát , me- u r b á n u s szempontokat o lvashatunk k i lyet Baintók és Kodály végeztek a inép- belőlie, nem i rányzatnak, h a n e m csu-dai, .népzene érdekében. A cél, amely pán piilliainatnyti adot tságnak kel l tekin--;felé minden minden tehetségükkel tör- l enünk . S. J.

63

VALÓSÁG, 1947.. FEBRUÁR. Az el-„ső demokra t ikus társadalmi; folyóirat l egú jabb számából! Márkus Istvánnak, a parasztság és politika viszonyáról int cükke emelkedik ki, Bibóhoz hasonló reális tá rsadalmi szemléletével. A ja-nuár i számban közölt éliső rósz monda- . ziiivaíójának summázása u t á n a pairaszt-társadatomnak a földreform következ-téiben! történt: áitrétagiezödését vázolja. A földreform felszámolta a szegény-parasztságot, min t egységes bérmun-fcásosztályt és megteremtette ' a törpe-bir tokos paraszt i réteget, amely ' m-a a parasztság háromnegyed részét teszi. Ennek -a tá rsadalmi folyamatnak meg-felelő paraszitpoliitiikára van szükség: f igyelembe kell azonban venni a végső célt is. Ez ia végső cél viszont még ma is problematikus, az önálló parasztpo-litiiba -egy pántban, -megférő hívei előtt iis. A ké rdés 'tebát: „A piarasztstáigi kapi-tal ista fejlődését t a r t suk-e kívánatos-nak, vagy az olyan szocialista tárisa-

-dailmat, amelyben á paraszt is e lfér?" Márkus szerint mindké'.' felfogásnak jogos, reális társad-almi ' a lap ja van s magában a parasztságban összefonódot." t a n él mind -a ké t igény, viszont „sem a szabadon versenyző kapitalizmus pol-gári pol i t ikájáért , sem a szocializmus

' proietárpoiitikájiáért n e m lelkesedik feltéted nélkül : mindkettőiben talál va-lami jót, dje .éppen elég kivetnivalót i a "

A folyóirat gazdag tar talmából ki-erafelikedik Sípos Gyula (naplórészlete a Győrify-kollégium 1943-as m-ozga'lmas életéből, a szárszói konferenciáról1 és Lakatos Imrémék, egy f iatal marxista., volt Eötvös-kollégistáinak hosszú elem-zése az Eötvös-kollégium szelleméről, társadalmi- alapjairól . Szerinte :a kollé-gium régen és m a is a polgári társa-dalomra úri, apolitikus, vagy éppen ha-laidáseldieneis tudósainak kitenyészete.

A Figyelőben a folyóirat „kereszt-a p j a " és főszerikeszi'ője, Szabó Zoltán í r tárgyilagos bírálatot a lap legutóbbi •számaiban megje len t irodalmi analízi-sekről, különösen Szabó Árpád Kosz-tolányiiról é j Illyésről és Király István-n a k Németh Lászlóról ír t marxis ta k-ri-tikájiáiról. Nem röstelli! e (tanulmányíró-k a t saj tkukacoknafc titulftkü, (kik te r -méket lenül a mások könyveiből, élnek. 'Kijelöli a l ap neve szerinti célját: hű és időszerű beszámolókat követel, a ma-gyar valóságról. Igényének megfelel ©z u tána következő tanulmány; amelyben Szeberényi Lehel a borßOdmieigyei Pá-gonypuszta földreform utáni helyzetét, úradaűimi' cselédeinek problémáit mu-t a t j a . be.

A folyóirat további részében: Király Is tván a kUKüsztárca költségvetését

bírál ja . Debreczeni Ferenc összefoglaló ismertetést n y ú j t 'az orosz filmekről, 'Korács Endre a szLováfo szellemi .éle-ténői számol be, Zulauf Teofil egy osz-t rák folyóiratot ismertet, Kardos László pediig a NéKOSz nevelésügyi elveit közli.

A folyóirat gazdag tar ta lmát sze-rencsésen egészíti k i a Dunai'-áj című rovatban Dedijer Vladimir belgrádi újságíró 1941/42-es parrtüzáhnápiója, Csuka János fo rd í táséban

VIGÍLIA, 1947. FEBRUÁR. A Ju-hász ViümO's'éi) Sík 'Sándor szerkeszté-sében ú j r a megindult Vigília. ezévi má-sodik száma első l ap ján Tóth ..László egyetemi tanár, a szegedi' egyetem ez-évi rektora . nagyszabású összefő glaíló képét n y ú j t j a a magyar, 'liberalizmus-nak. A Viigilia i s — igen helyesen — követi a Válasz módszerét s esetenfcint

.közöl ?. mögötte álló világnézet — ez esetben a katolicizmus! — megvilágítá-sában egy társadalmi-polit ikai kérdés-sel foglalkozó tanulmányt . E számban is folytaitija a nagy francda katolikus író, Jacques Mqritain a kereszténység és demokrácia összefüggéséről í rot t ta-nulmányát . „A demokrat ikus szellemi-ség — í r j a — nemcsak származik az evangélium ihletéből: fönn sem állhat nélküle."

A folyóirat .többi tanulmányai közt említés!) érdemel A. Gressy Morrison, amerikai természettudósnak f r appáns bizonyítékgyűjlteménye Isteni létezésé-ről. „Istenbizonyítékának lényege az — jegyzi meg á szerkesztő —, hogy a nemlét , a n e m keletkezés, a1 megsem-misülés lehetőségei biűlüószorta na-gyobbak, min t a létezésé, a létrejövésé, a fennmaradásé, a» fejlődésé; éppen' ez-ért , miután mégis az u tóbbi győz az előbbi felett, a mérleg másik, önmagá-ban biiliószorta könnyebb serpenyőjét az A'lkotó személye teszi súlyosabbá."

Rónay Gyöngy a katolikus' realiz-mus filozófiai a lapja i t fej tegeti a to-mizmus a lapján. Juhász Vilmos a szo-kásos .világpolitikai! beszámolójában Doh Luilgi Sturzonak; az olaisz katoli-kus néppár? vezérének emigrációból való hazaérkezéséről és egy in te r jú já -ban a középosztályról mondott nézetei-ről emlékezik meg. Juhász Vilmos sze-r int „a középosztály létének ta r ta lma a keresztény ideálok követése, ami' azo-nos az európai ku'Itúra ápolásával és a szaibadságeszmékhez való ragaszkodás-sal." A 'Szavak ugyan azt jelentik, ami-lyen ér teimet adunk neki, de nem két--ipSznqiettjoau; e zsieqnf r Xgoq 'sagas:

64

mával olyan erényekkel ruházza fel1 a taereskbény középosztályt, amelyek lé-nyegében csak a középosztály ból ki-szakadt értelmiség sajátjai1. A középosz-tály jeltegzétes gazdasági! é s tánsai-daltrrn képződmény, (nálunk tápdJkusan hivatalnok-osztály), amely a társadalmi fejlődés, nivellálódás fo ly tán ha lá l ra í téltetett; az igazi értelmiség, amely eddig e középosztály csztálykategóriá-jába vol't zárva, k i tör ebből a szúk ka-litkából és osztályközi, méginkább osz-táflyfölöt'.ti értelmiséggé lesz. Tehát — helyesem mond ja Juhász — „meg kel l értenie azt, hogy az e lnyomottak élére kéül á l lnia a gazdasági és k e l l e m i el-nyomás, a z elnyomás münden f a j t á j a elleni küzdelemben". A középosztály kiegyenlítő gazdaságii és társadalmi funkciója a közeljövőben megszűnik s tagja i iáikkor tesznek szolgálatot a kul-túrának, ha a keresztény hagyományt , humanizmust nem köt ik pusztuló osz-tályukhoz* hanem függetteniták tő le s annakidején á t ad ják a szélesebb nép-tömegeknek.

A világkeresztőnységl szemléjében Juhász a f ranc ia Pax Christi békiemoz-gailmat ismerteti és a ilouvaiinA -egyetem bölcsészkarán tör tén t díszdoktorrá ava-t á sa .alkalmából a k ivá ló katol ikus író-ról, Paul Claudétről emlékezik meg. Cleudel politikailag is egyike a feddhe-tetlen katol ikus demokriafaknáik: „el-mondhat ja magáról, .amit m a nem tso-kan állíthatniaik, hoigy n e m volt része az „írástudók 'árulásában". A katol ikus «politika viJiágiszerte sokát t anulha to t t és 'tanulhat Claudel következetes ma-gatartásából: ő vól't az, .aki. néhány francia katolikus íaótáirsával még a- spa-nyol polgárháború idején r á m e r t mu-ta tni arra , hogy Framcóék magatar tá -sa legalább anny i ra ember tel ein, keresz-ítényellienes és istentelen, m in t eálenfe-leiké.

.. A folyóirat szépirodalmi részét Égly Antal ég Sík Flióhiai elbeszélései, P . Szedő Szeverin könnyed! elbeszélő hangú, n a p . lószerű írása' karthauzi. szerzebes'-érn.lé-keihől, Rónay György fordí tásában Pierre Jean Jouve versei', Takáts Gyu-la;, Harsányt Lajos, Darázs Endre .köl-teményei a lkot ják. A kri t ikai vészben Noszlopi László Freudi vallástörténeti elméletét, Ohmacht Nándor Josef Klausner jeruzsálemi! cionista. proíesz-szlor Jézusról! szőlő könyvét!, Füzéressy Katal in az .exisztendúalizmus aposto-lának Jean-Paul Sartrenak „A szabad-sági útoja'i" című ú j . rejgényét, ismerteti és bírál ja . Ignácz Rózsa' r a jongva ír Németh László nemrég megjelent Szé-chenyi-dráimájáróli és követeli', hoigy

minél előbb színpadon lá thassuk a pá— ra t ian ér tékű új, m a g y a r d r á m á t . Ró-nay György Heltai J e n ő „Elfele j te t t versek" ^ sanszon-gyű j t eményének • idő~ szerűtlonsését é s clavultsáigát • hangsú-lyozza. A sanszon esztét ikának é s ka -baréfilozófiának — í r j a — Heltai Jenő-kétségkívüli 'a m a g a nemében l eg jobb magyar képviselője. „Ne emel jük ő t túl' kicsiny ha tára in ; azok közt lehet kedves és jó; azokon kívül, azok fölöt t szegényes és jelentéktelen."

A szemlében m é g B a r b a r a Ward, angol újságírónő beszámolóját ' olvashat-juk a mai angol katol icizmus életéről , mozgalmairól, Gábriel Asztrife megem- > fékezését Ét ienne Gilson f r anc i a kato-likus filozófusról akadémiai; t aggá vá-lasztása alkalmából. Harsányi L a j os a z előző számban Kósa Jánostól í ro t t ka -tolikus irodalmi összefoglaláshoz szé l hozzá. „Katolikus ál lásfoglalás a de-mokrácia időszerű kérdéseivel] kapcso-la tban" címen Békés György i smer te t i az Actio Castholica' „Kereszténység) é s demokrácia." című nagyjelentőségű k i -adványát. Bőven idéz belőle é s megál- * lapítja;, hoigy „a demokráciái ténylegesem ható erőit nemcsák tudomásu l vették,, hanem tárgyilagossággal! és megértéssel fordul tak fe lé jük." Békés meggyőző-dése, hogy ' a m u n k a é r t éké t é s hasz-nosságát mozgalmi é s közéiéti t e t t ek fogják igazolni. Véleményünk szerint i s megéret t a r r a a magyar katolicizmus,. hogy határozott p rog rammba öntse po-li t ikai és tá rsadalmi eszméit.

A Vitglia február i , színvonalas szá-mát Possonyi Lászlónak Tamási leg-ú jabb népi d rámájá ró l , a „Hullámzó vőlegényről" í r t színházi k r i t i k á j a zárja5

be. ,

FORUM, 1947. ÉVF FEBRUÁRI SZÁM. A Forum ezévái másodáiki s z á m a a szokottnál i s gazdáigabb t á r sada lmi és politikai i tar ta tommal je lent meg. A fia fall marxista' publicista', Losoinczy Géza nemcsak m a r x i s t a számára ta-nulságos elemzést í r t az ér telmiség' út - ' járó®, utolsó 25 ' évii fe j lődéséről és & demokráciával va ló jelen' és jövő viszo-nyáról. „Ha az értelmiség saját lété-ért és jövőjéért aggódik — fejezői be* —, akkor ellenségét ne a demokrácia és főként ne a demokrácia balszárnyá-nak oldalán keresse, hanem a reakció' s az összeesküvők oldalán, akik az ér-telmiséget össze akarják kötni saját pusztulásra ítélt sorsukkal." Erdei Fe-renc .naigyobblólekzeitű. t a n u l m á n y á b a n az összeesküvők ideológiáját ' veti ösz-sze az úgynevezett „ha rmad ik u tas" el-gondolásokkal. K imuta t j a , hogy az ősz-

szeesküvők politikája nem más, miínt a különböző variációikban fejlődő hor-thysta» pdláitifca hetedik változata, nemi „népies" romantikáváL megfejelve. Meg-cáfolja az összeesküvés és a harmadik út ideológiai dzonosságát, amelyet mar-xista részen vetettek fei, de igyekszik hasanilósá©aiira ráhiutatnii Németh László személyes felelősségét — írói jogai ós idealizmusa miatt — tagadja, noha megállapítja .róla, fiogy „elképze-lései kétségtelenül akadályozták a népi mozgalmán belül, sőt ezen túlmenően is, a baloldali poMitíjfcai fejlődésit, vi-szont érezhetően nem akadályozták: a jobboldali csúszást. Hasonlóan Németh László." Elemzi a htlrmadik út társa-dalmi alapjait, ideológiáját s végiül a felelősség kérdését is felveti'. Gáspár Ervin a Kisgazdapártot kritizáljál Bibó Válaszból l cikke nyomán. Káldor György a hároméves tervhez fűz meg-jegyzéseket. A szemlében Goda Gábor aa ameiilkar bestseller-irodalomról, Ln ' -ter Tibou James Joyce Úlysseséről szá-mol be. A szépirodalmi részben I.ouis Aragon költeményét hozza a folyóirat Somlyó György fordításában, Tersán-szky J. Jenő regényrészletét, Kassák Lajos, Gyármathy Erzsébet és a Fnan-ci'aorsziáictban nyomaveszett Forgács An-tal versét közli. Földeák János novel-lája az örök emberi-költészeti „hazatérő féi'j"-motivum modern változatát- nyújt-ja, kivételesen op'imistán oldva, meg a kérdést: a második fér j -— aki törté-netesen nyilas volt — elpusztult, igy a hazatérő első— aki viszont természe-tesen kommunista —. így filozofál: „Aki halott, porladjon a földben, Aki él, él-jen, tegyen eleget emberi kötelezettsé-gének a társadalom i r á n t . . . Te is élsz, én is é l ek . . . " Elég korszerű bölcselet!

PUSZTÁK NÉPE. A hódmezővásár-helyi TornyabTársaság folyóiratát me-liejg) együttérzéssel veheti kezébe az ol-vasó. Az a régi törekvés válik itt való-ra, hogy a vidéki élet is megteremtse

O n f u d a f o s szoclá ldemokrafs

Szegedi népszavát olvassa "ii|ip!

a maga művelődési központjait. Nem véletlen, hogy éppen a nagy. alföldi pa-rasztváros, Hódmezővásárhely jelentke-zik legkomolyabb formában egy ilyen decentralizációs központ megteremté-sére. Gadyasi Miklós a decemberi szám bevezetőjében öntudatosan' vállalja is ezt a prc@ra.mmot. A PUSZTÁK NÉPE mind tartalomban, mind kiállításban örömet keltő. Alkalmas ama, hogy az Alföld legértékesebb művészei, alkotói e folyóirat hasábjain jelentkezzenek

munkáikkal s valóban azt a terméke-nyítő hatást, fejtse 'ki a magyarság iro-dalmi s általában kulturális életében, • amiről eddigi csak tervezgettünk. Hoigy milyen gazdag virágzást eredményez-het egy ilyen színvonalas fplyóiraií, ar-ra, éppen a „PUSZTÁK NÉPÉ"-nefc a második száiha a bizonyíték.'.

DÉLSZIGET. Kiskönyvsorozat, ugyancsak hódmezővásárhelyi vállal-kozás. Immár, a hajrmadi'k száma, je-lent meg, A márciusi szám vezető he-lyén Várfconyi Nándor: Szabó Dezső emlékezete c. tanulmányát közli, mint-egy jelezve ,a heIgyoményokat, amire 1 ámaszkodhi kíván. Versben!, novellá-ban, tanulmányban rendkívül gazdag ez a szám és máris sikerült olyan írógár-dát felvonultatni lapjain, amely vonzó hatást biztosít s munkárai ösztönzi az alföldi írókat, művészeket.

DARÁZS ENDRE: KUNYHÓ FÜST. TEL. (Egyetemi Nyomda, 1947.)'. A. sze-rény, de finom kiállítású' kötet húsz egynéhány verse a nehéz idők jegyé-ber.. született. Derázs Endre költői vilá-ga. sötét világ, melyben a remény fé-nye sem tud) felvillanni, önmagából és a világból kiábrándult lélek panasza hallik minden sorából. Azonban akár-mennyire is vigasztalan ez a költői vi-lág a képekkel zsúfolt, olykon nehéz-menetű versekben, rokonszenves és visszhangot keltő. A versek olyan te-hetséget mutatnak he. melytől' még sok szépet és jót joggal várhatunk. -

rrlác Uwacewet

UapUatá a

DÉLMAGYARORSZáG

a dotgazáU Uau&s- tarfa!

SZEGEDI KERESKEDELMI ^ ^ ^ H és IPARBANK

ALAPÍTVA: 1867*ben. TELEFONSZÁM: 389-

F o g l a l k o z i k a banküzlef minden ágával

BETÉTEKET előnyös teltételek mellett gyümölcsöztet.

KÖLCSÖNÖKET folyósít kedvező conditiokkal.

Mindennemű értékpapír vétel és eladási megbízás leggyorsabb lebonyolítását vállalja. •

SAFEFÜLKÉK BÉRELHETŐK. Érdekközösségben a Magyar Általános Hitelbankkal és a

a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbankkal.

M A G Y A R K E N D E R - L E N -és J U T A I P A R Rt.

Ú J S Z E G E D . Telefonszám: 465. 544. c

«fjjf /

B U D A P E S T I K Ö Z P O N T ,

V. ker: W e k e r l e Sán 'do r -u fca 8. szám

T e l e f o n s z á m : 1 8 8 — 9 9 6 .

/

UJ SZÁNTÁS. 1947. FEBRUÁR. A szabadíművelőüés nagy feladata, hogy a magyar kultúra népi gyökerekből sar-jadjon; a folyóirat cikkeiben- meggyő-zően jut kifejezésre. Kovács Ferenc a népi divattal szemben egy néphagyo-mányon alapuló egyetemes magyar mű-veltség jelentőségére mutat -rá. Bartók János cikkéhen úgy látja; hogy az ér-telmiségi -magyaroknak van szükségül-; elsősorban arra, hogy telítődjenek a magyar népi hagyományokkal: A ma-gyarsághoz ülő magas kultúra- csak népi hagyományainkból fejleszthető. Karácsony Sándor szorgalmazza, hogy a szabadművelődés oly közvéleményt teremtsen, amely hivatva lesz felfrissí-teni kultúránkat. Nem lesz abból sem-mi, amit nem az egész nép akar. ösz-sze kell gyűjtenünk a magyar nyelv kincseit, hogy a fordításnyelv helyett legyen magyar nyelvünk.. De össze kell gyűjtenünk a néptudomány kincseit is,

hogy magyarul vál junk műveltté. Var-gha Balázs a magyartalan jambikus hangsúlyozás helyett nyelvi és iroda-I-mi nevelésünkben a magyar hangsúlyo-zás helyes tanítását k íván ja Szendrő Ferenc a mükedvelésrőL és szabad-szín-játszásról cikkezik. Sebestyén Géza és Szathmáry Lajos a könyvtár szerepé-ről szólnak a szabadművelődésben. A körzeti könyvtárak rendszerét kell ki-építeni falusi; kis népkönyvtárak he-lyett, A folyóirat Mikszáth születésé-nek százéves; Vajda János halálának félszázados fordulója alkalmából, to-vábbá március tizenötödikére előadási anyagot ad a szabadművelőknek. Számantaréja krónikájában a szabad-művelődés eseményeit, a zenében, szín-házi életben, filmben és képzőművé-szetben mutatkozó termést. Ismerteti az olvasásra ajánlott könyveket és saj-tószemlét tar t az időszerű közlemények fölött —tb.

Szabadművelődés A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészeti Kara és Szeged város Szabad-

művelődési felügyelője által rendezett SZABADEGYETEM ELŐADÁSAI

minden kedden és pénteken 5 órától 7-ig az Iparkamara (színház mellett) fűtött nagytermében. — Dr. Halasy Nagy József: A maisunk nevelése. Dr. Koltay-Kastner Jenő: örök versek, örök szépségek. Dr. Bartucz Lajos; Beve-zetés az embertanba. Dr. Halasy Nagy József: A világmagyarázat nagy kísér-letei. Dr. Nagy Zoltán: Modern művészeti stílusok. Dr. Straub F. Brúnó: Anyag és élet. Dr. Bibó István: Bevezetés a szociológiába: Dr. Bognár Cecil: Mai lélekismeret. Dr. Prinz Gyula: Föld és állam. Dr. Ka-nyó Béla; Civilizáció és egészség. Dr. Szeghy Endre: Népdal és magyar lélek (Zenei bemutatásokkal). A szabadegyetem március végéig tart. Az előadások látogatása díjtalan és Szeged várős tudomány iránt érdeklődő közönségét szívesen látjuk.

A SZEGEDI NÉPFŐISKOLA előadásai minden hétfőn és csütörtökön délután 5—8 óráig az állami gyakorló polgári iskol-a (Boldogasszony-sugárut 8.) fűtött tantermében. — Somogyi Jó-zsef: Kultúra és civilizáció. Párkányi László: A modern fizika világképe. Ma-rtonyi János. Az állam élete. Madácsy László: A magyar irodalom fej-lődése "(elemzésekkel). Gallé László: A kémia mai világképe. Niklay Fe-renc: Sorsfordító dátumok a magyar történelemben. — Az előadások láto-gatása díjtalan! Minden érdeklődőt szívesen látunk!

A TISZATÁJ füzetei: 1. Madácsy László: Juhasz Gyula Pozsonyban 1.— Ft 2. Péter László: A Kálmány Lajos Kör 1.— Ft

Megrendelhetők a kiadóhivatalban (Szeged, Postafiók: 205.)

*

Kunsági Szövőgyár Nagymihály Gáspár •

Gyártelep:

Kiskundorozsma, Kossuth-u. 14. Telefon: 26.

Nagykereskedés:

Szeged, Kölcsey-utca k. Telefon: 732.

Központi iroda és lerakat:

Budapest, VI. Hajós-utca 39a.

Gellért-nyomda Szeged, Dugonics-tér 12. Felelős üzemvezető Gabnai János.