Tartalomjegyzék - uni-eszterhazy.hu · ELŐSZÓ...
Transcript of Tartalomjegyzék - uni-eszterhazy.hu · ELŐSZÓ...
Tartalomjegyzék
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51. Függvénytani alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72. Valós számsorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93. Valós számsorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134. Valós függvények határértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175. Valós függvények differenciálhányadosa . . . . . . . . . . . . . . . 216. A differenciálszámítás alkalmazásai . . . . . . . . . . . . . . . . . 247. Integrálszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298. Improprius integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Megoldások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 371. Függvénytani alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382. Valós számsorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413. Valós számsorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494. Valós függvények határértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 595. Valós függvények differenciálhányadosa . . . . . . . . . . . . . . . 686. A differenciálszámítás alkalmazásai . . . . . . . . . . . . . . . . . 747. Integrálszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1028. Improprius integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
ELŐSZÓ
A nem matematika szakos hallgatóknak a matematika tanulása olykor jó-val nagyobb nehézséget okoz, mint azt az elsajátítandó tananyag mennyisé-géből és bonyolultságából gondolnánk. Ennek valószínűleg az egyik nagyonfontos oka az, hogy az órára való felkészüléskor, egyedül nagyon kevés fel-adattal birkóznak meg a hallgatók. Kiváló feladatgyűjtemények állnak ahallgatók rendelkezésére, amelyekből sikeresen felkészülhetnek a vizsgáikra,zárthelyi dolgozataikra, ha megfelelő matematikai „alapműveltséggel” ren-delkeznek az analízis feladatok megoldásában. Ehhez a tudáshoz próbáljahozzásegíteni a könyv azokat a hallgatókat, akik hajlandók olyan oldalakatlapozgatni, ahol nem bízunk semmit (vagy olykor egy nagyon keveset) akezdő lépéseket megtevőkre, hanem végigvezetjük a feladatmegoldás alap-vető lépésein, melynek végén nyugodt szívvel tekinthetnek leendő számon-kéréseikre.A tankönyv tartalma és jelölésrendszere követi az irodalomjegyzékben
megemlített „Matematika, nem matematika szakos hallgatóknak" ([2]) címűjegyzetét.A feladatgyűjtemény a LATEXnevű dokumentumkészítő rendszer segítségé-
vel készült, annak minden szépségét és nehézségét megélve. Az ábrák elké-szítéséhez a Scientific Workplace programcsomagot használtuk. Ez a rend-szer tette lehetővé azt is, hogy a feladatok megoldásait ne csak a szokásosmódon ellenőrizhessük, hanem számítógéppel is. Így ha esetleges bosszantóelírások elő is fordulnak a végeredményekben hibák csak nagyon ritka eset-ben találhatók.Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet azon kollégáimnak, barátaim-
nak és tanítványaimnak, akik hozzájárultak e könyv elkészítéséhez. KovácsEmődnek és Olajos Péternek TEX-hel kapcsolatos kérdéseim türelmes meg-válaszolásáért. Kollégáimnak a sok megtalált hibáért, amelyek így nemkerültek bele a feladatgyűjteménybe. Rados Mihálynak a teljes kézirat át-olvasásáért, az olykor tréfás, mindig alapos és segítő, margóra írt megjegy-zéseiért. Rimán Jánosnak, akitől megtanultam, hogy mindig még maga-
sabbra kell tenni a mércét. Kovács Dórának a precíz szerkesztő munkájáért.Tanítványaimnak az ábrák elkészítésében és a megoldások ellenőrzésébentanúsított lelkes munkájukért. Köszönöm a Békésy György posztdoktoriösztöndíj támogatását, amely nyugodt hátteret biztosított a munkámhoz.Külön köszönöm családtagjaimnak megértésüket és türelmüket.
Eger, 2004. augusztus 31.
Liptai KálmánEszterházy Károly Főiskola
Matematikai és Informatikai Inté[email protected]
1. Függvénytani alapismeretek 7
1. Függvénytani alapismeretek
1. Legyen X adott halmaz és A,B, C ⊂ X. Bizonyítsuk be, hogy
(a) (A ∩B) \ C = (A \ C) ∩ (B \ C),
(b) A \ (B ∪ C) = (A \B) ∩ (A \ C),
(c) A \ (A \ (B \ C)) = A ∩B ∩ Cc.
2. Határozzuk meg az alábbi f relációk értelmezési tartományát, érték-készletét és inverzét:
(a) A := {1, 2, 3, 5}, B := {3, 4, 6, 7}, f ⊂ A × B, és xfy akkor éscsak akkor, ha x osztója y-nak,
(b) A := {−1, 0, 2, 4, 5}, B := {−2, 1, 3, 5, 6, 7}, f ⊂ A × B, és xfyakkor és csak akkor, ha x + y = 5.
3. Döntsük el, hogy az alábbi függvények közül melyek invertálhatók,azokban az esetekben, amelyekben ez lehetséges határozzuk meg azinverz függvényét:
(a) f : R → R, f(x) := 5 + 6x,
(b) f : R → R, f(x) := 1− x2,
(c) f : R \{1} → R, f(x) :=x + 1x− 1
,
(d) f : R → R, f(x) := 2x+1,
(e) f : R → R, f(x) := sin 2x− 1.
4. Határozzuk meg a következő halmazok pontos alsó és pontos felsőkorlátját, belső, külső, torlódási és határpontjainak halmazát:
(a) H1 := [1, 2] ∪ (5, 7],
(b) H2 := (−∞, 3) ∪ {6} ∪ {7} ,
(c) H3 := (−∞, 5) ∪ (5,+∞) ,
8 1. Függvénytani alapismeretek
(d) H4 := [−3, 2] ∪ (4,+∞) ,
(e) H5 := (−3, 1] ∪ (2, 4) ∪ [5, 10),
(f) H6 := {−8} ∪ [1, +∞).
5. Határozzuk meg a következő halmazok pontos alsó és pontos felsőkorlátját, belső, külső, torlódási és határpontjainak halmazát:
(a) H1 := Q,
(b) H2 := R \Q,
(c) H3 := N,
(d) H4 :={
x ∈ R : x =1n
, n ∈ N
},
(e) H5 :={
x ∈ R : x = 2− 1n
, n ∈ N
},
(f) H6 :={
x ∈ R : x = −1 +2
n + 1, n ∈ N
}.
6. Határozzuk meg a g ◦ f és f ◦ g függvényeket:
(a) f : R → R, f (x) := 2x+17 , g : R → R, g (x) := x2 + 2,
(b) f : R+ → R, f (x) :=√
x, g : [−π, π] → R, g (x) := sinx,
(c) f : [0, 2π] → R, f (x) = sinx, g : [0, π] → R, g (x) := cosx,
(d) f : R− → R, f (x) := 1x ,
g : [2, +∞) → R, g (x) :=√
x− 2,
(e) f : [2, 4] → R, f (x) := 1x−1 , g : [1, +∞) → R, g (x) := 2x−1.
2. Valós számsorozatok 9
2. Valós számsorozatok
1. Határozzuk meg, hogy hányadik tagtól kezdve esnek a sorozatok tagjaia határérték 10−3 sugarú környezetébe:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=2
n2 + 6,
(b) 〈an〉 : N → R, an :=−6n
n + 7,
(c) 〈an〉 : N → R, an :=3n + 24n + 2
.
2. Bizonyítsuk be a definíció alapján, hogy az alábbi sorozatok konver-gensek:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=(−1)n
n,
(b) 〈an〉 : N → R, an :=sinn
n,
(c) 〈an〉 : N → R, an :=n + 2n + 1
,
(d) 〈an〉 : N → R, an :=n2 + 2
n2 + n + 1,
(e) 〈an〉 : N → R, an :=1
n3 + 5,
(f) 〈an〉 : N → R, an :=6n2 + n + 2n2 + n + 2
,
(g) 〈an〉 : N → R, an := 6−(
12
)n
,
(h) 〈an〉 : N → R, an := 5 +(−1)n
5n.
10 2. Valós számsorozatok
3. Határozzuk meg a következő sorozatok határértékét:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=12n3 − 5n2 + 83n3 + 2n + 7
,
(b) 〈an〉 : N → R, an :=−4n5 + 3n3 − 5
3n5 + 4n4 + n3 + 9,
(c) 〈an〉 : N → R, an := (−1)n 2n2 + 2n3 + 5n− 3
,
(d) 〈an〉 : N → R, an :=1n + 3
n3
2n + 5
n3
,
(e) 〈an〉 : N → R, an :=2n3 + 5n2 + n + 2−5n3 + 2n2 + 6
.
4. Határozzuk meg a következő sorozatok határértékét:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=(
3n + 43n− 5
)n
,
(b) 〈an〉 : N → R, an :=(
5n− 15n + 3
)n+2
,
(c) 〈an〉 : N → R, an :=(
7n− 17n + 4
)n−5
,
(d) 〈an〉 : N → R, an :=(
6n2 − 16n2 + 3
)2n2+4
,
(e) 〈an〉 : N → R, an :=(
3n2 + 73n2 − 5
)4n2−1
,
(f) 〈an〉 : N → R, an :=(
1− 1n2
)2n
.
5. Határozzuk meg a következő sorozatok határértékét:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=(
n2 + 33n2
)4n2
,
2. Valós számsorozatok 11
(b) 〈an〉 : N → R, an :=3n+2 + 2n−2
4 + 5n,
(c) 〈an〉 : N → R, an :=2n− 64n2 + 2
cosnπ,
(d) 〈an〉 : N → R, an :=(−2)n + 4n+1
3n + 7n−2.
6. Vizsgáljuk meg a következő sorozatokat monotonitás és korlátosságszempontjából:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=n + 42n + 3
,
(b) 〈an〉 : N → R, an :=3n2 − 42n2 + 1
,
(c) 〈an〉 : N → R, an :=n− 2−3n + 5
,
(d) 〈an〉 : N → R, an := (−1)n 2n
n2 + 2,
(e) 〈an〉 : N → R, an := (−1)n n2
2n2 + 1,
(f) 〈an〉 : N → R, an :=5n+2
n!,
(g) 〈an〉 : N → R, an :=2n2 + 34n2 + 1
cosnπ.
7. Döntsük el, hogy konvergensek-e a következő sorozatok, és ha igen,határozzuk meg a határértéküket:
(a) 〈an〉 : N → R, an :=√
n2 + 2− n,
(b) 〈an〉 : N → R, an := 3√
n3 + 5− n,
(c) 〈an〉 : N → R, a1 := 0, an := n2(√
n4 − 4− n2)
, ha n ≥ 2,
(d) 〈an〉 : N → R, an :=3n3 + 4n2 − n + 2
3n2 + n2 + 7,
12 2. Valós számsorozatok
(e) 〈an〉 : N → R, an :=6n4 − 3n2 + 1−n2 + n− 7
,
(f) 〈an〉 : N → R, an :=(
2n− 13n
)n
,
(g) 〈an〉 : N → R, an :=(
n− 1n
)n2
,
(h) 〈an〉 : N → R, an :=5n−1 + 32n−2
1 + 6n.
8. Határozzuk meg a következő sorozatok határértékét:
(a) 〈an〉 : N → R, an := 2n√
n2 + 6n + 7,
(b) 〈an〉 : N → R, an := 3n2+1√
6n2 + 8n + 1,
(c) 〈an〉 : N → R, an := n√
4n + 5n,
(d) 〈an〉 : N → R, an :=n2 sinn!2n3 + 4
,
(e) 〈an〉 : N → R, an :=1 + 2 + · · ·+ n
n(n + 5),
(f) 〈an〉 : N → R, an :=12 + 22 + · · ·+ n2
(n2 + 1)(n + 2).
9. Legyen a1 :=√
2 és an :=√
2 + an−1, ha n ∈ N és n > 1. Határozzukmeg az adott rekurzióval definiált sorozat határértékét.
3. Valós számsorok 13
3. Valós számsorok
1. Bizonyítsuk be a definíció alapján, hogy az alábbi sorok konvergensek,és számítsuk ki az összegüket:
(a)∞∑
1
1n (n + 1)
,
(b)∞∑
1
1(2n + 1) (2n + 3)
,
(c)∞∑
1
12n (2n + 2)
,
(d)∞∑
1
1n (n + 1) (n + 2)
,
(e)∞∑
3
3n2 − n− 2
.
2. Határozzuk meg a következő sorok összegét:
(a)∞∑
0
(17n
+53n
),
(b)∞∑
2
−162n+5
,
(c)∞∑
0
1 + (−1)n
3 · 5n+1,
(d)∞∑
0
cosnπ
3n,
(e)∞∑
0
sinnπ2 + cos nπ
4n+3,
14 3. Valós számsorok
(f)∞∑
0
(−3)n + 2n
8 · 6n,
(g)∞∑
0
12n
cos2nπ
3.
3. Bizonyítsuk be, hogy az alábbi sorok divergensek:
(a)∞∑
1
(n− 1
n
)n
,
(b)∞∑
1
n + 12n + 3
,
(c)∞∑
1
n√
0, 001,
(d)∞∑
1
1, 01n,
(e)∞∑
1
10−5 n√
n2,
(f)∞∑
1
n + 15n− 2
cosnπ.
4. A Cauchy-féle gyökkritérium vagy a d’Alembert-féle hányadoskrité-rium segítségével döntsük el, hogy konvergensek-e az alábbi sorok:
(a)∞∑
1
5n2
3nn!,
(b)∞∑
1
(3n
)n
n!,
(c)∞∑
1
0, 1n
n!,
3. Valós számsorok 15
(d)∞∑
1
5nn7,
(e)∞∑
1
n!(2n)!
,
(f)∞∑
1
5n−3
(6n− 2) 7n.
5. Döntsük el, hogy konvergensek-e az alábbi valós számsorok:
(a)∞∑
1
n + 3n (n + 5)
,
(b)∞∑
1
2n−3
(5n + 1) 3n,
(c)∞∑
1
n2
3n,
(d)∞∑
1
2n− 2n4 + n2 + 1
,
(e)∞∑
1
e−n 1(2n + 1)!
,
(f)∞∑
2
12√
n− 1.
6. Döntsük el, hogy konvergensek-e az alábbi valós számsorok:
(a)∞∑
1
arctgn
2n2 + n + 1,
(b)∞∑
1
n!ennn
,
16 3. Valós számsorok
(c)∞∑
1
3√
n + 13√
n2 + n + 1,
(d)∞∑
1
(arcsinn)1
n4 + 1,
(e)∞∑
2
n + 13√
n4 + 3n + 4,
(f)∞∑
2
3n+4
(log2 n)n ,
(g)∞∑
1
(−1)n n + 2n(n + 3)
,
(h)∞∑
1
(−1)n 2n
n!.
4. Valós függvények határértéke 17
4. Valós függvények határértéke
1. Határozzuk meg a következő határértékeket:
(a) limx→0
4x4 + x3
x (1− cosx),
(b) limx→0
x4 + 2x3
5x (1− cosx),
(c) limx→0
1− cos 3x
x2 cosx,
(d) limx→0
1− cos 5x
x2 (1 + cos 2x),
(e) limx→0
tgx− sinx
x3 cosx.
(f) limx→0
sinx (1− cosx)2x3 cos3 x
,
(g) limx→0
sin 2x− 2 sinx
tg2 x,
(h) limx→0
sinmx
sinnx, ahol n,m ∈ N .
2. Határozzuk meg a következő határértékeket:
(a) limx→+∞
(√x2 + ax−
√x2 + bx
), a, b ∈ R+,
(b) limx→+∞x
(√9x2 + 1− 3x
),
(c) limx→+∞
12 + x√7 + 6x2
,
(d) limx→+∞
x− 9√x− 3
,
(e) limx→9
x− 9√x− 3
,
18 4. Valós függvények határértéke
(f) limx→+∞
2x2 + 5x + 64x2 − 5x + 7
.
3. Határozzuk meg a következő határértékeket:
(a) limx→+∞
−3x2 − 6x + 1x + 2
,
(b) limx→+∞
√x2 + 5 + 4
√2x2 + 1
3√
x + 3,
(c) limx→+∞
6 3√
x + 1 +√
7x + 1√3x + 2 +
√2x
,
(d) limx→−∞
6x + 23√
x3 + 1,
(e) limx→2
x− 2|x| − 2
,
(f) limx→0
√x + 3−√3
x,
(g) limx→0
√x2 + 4− 2
x.
4. Határozzuk meg a következő határértékeket:
(a) limx→+∞
(√x2 + 2− x
),
(b) limx→+∞
(√x2 + 5x− x
),
(c) limx→+∞
(√x2 + ax− x
), a ∈ R+,
(d) limx→+∞
(3√
x2 + a− 3√
x2 − a)
, a ∈ R,
(e) limx→+∞
(4x + 24x− 3
)2x+5
,
(f) limx→+∞
(6− 2x
1− 2x
)5x+1
,
4. Valós függvények határértéke 19
(g) limx→+∞
(5x2 − π
5x2 +√
2
)4x2+2
,
(h) limx→+∞
(4x2 + 26x2 − 4
)x2
.
5. Az A paraméter milyen értékénél lesz a következő határérték egyenlő1-gyel,
limx→+∞
A
2arctgx.
6. Határozzuk meg a következő függvények bal és jobb oldali határértékétaz adott x0 helyeken:
(a) f : R \ {1} → R, f (x) :=x2 + 1x− 1
, x0 = 1,
(b) f : R \ {−1, 1} → R, f (x) :=−2x− 1x2 − 1
, x0 = 1, x0 = −1,
(c) f : R \ {1, 4} → R, f (x) :=(x + 1)2
x2 − 5x + 4, x0 = 1, x0 = 4,
(d) f : R \ {0, 1} → R, f (x) :=x + 2
x4 − x3, x0 = 0, x0 = 1,
(e) f : R \ {0} → R, f (x) :=x + 3
32x + 1
, x0 = 0,
(f) f : R \ {1} → R, f (x) := 55
x−1 , x0 = 1.
7. Határozzuk meg a következő függvények bal és jobb oldali határértékétaz adott x0 helyeken:
(a) f : R \ {3} → R, f (x) :=x + 2|x− 3| , x0 = 3,
(b) f : R \ {2} → R, f (x) :=1
(x− 2)2 − |x− 2| , x0 = 2,
(c) f : R \ {0} → R, f (x) := arctg12x
, x0 = 0,
20 4. Valós függvények határértéke
(d) f : [−1, 0) ∪ (0, 1] → R, f (x) :=2
arcsinx, x0 = 0.
5. Valós függvények differenciálhányadosa 21
5. Valós függvények differenciálhányadosa
1. Bizonyítsuk be a definíció felhasználásával, hogy a következő függvé-nyek tetszőleges x0 ∈ R pontban differenciálhatók:
(a) f : R → R, f (x) := x3 + 2x2 + 1,
(b) g : R → R, g (x) := −x2 + 2x + 3.
2. Bizonyítsuk be a definíció alapján, hogy az f függvény az értelmezésitartomány tetszőleges x0 pontjában differenciálható, ahol
f : R \ {0} → R, f (x) :=1x.
3. Bizonyítsuk be a definíció alapján, hogy az f függvény tetszőlegesx0 ∈ R pontban differenciálható, ahol
f : R → R, f (x) := xn, n ∈ N .
4. Bizonyítsuk be, hogy a következő függvények nem differenciálhatók azx0 = 0 pontban:
(a) f : R → R, f (x) := |x| ,
(b) g : R → R, g (x) :={
0, ha x = 0,x sin 1
x , ha x 6= 0,
(c) h : R → R, h (x) := |sinx| .5. Határozzuk meg az alábbi függvények deriváltját:
(a) f : R+ → R, f (x) := x5 + 4√
x3 + 7x4 + 5x2 ,
(b) f : R+ → R, f (x) := 6x7 + 5√
πx3 +√
2 1x ,
(c) f : R → R, f (x) := (2 cosx + 1)(x2 + 6 · 3x
),
(d) f : R+ → R, f (x) = (lnx + arctgx) (5 + 2x) ,
(e) f :(0,
π
2
)→ R, f (x) :=
6π2 tgx + 6√2 arctgx
,
22 5. Valós függvények differenciálhányadosa
(f) f : R+ → R, f (x) =π cosx− 3 sin x +
√x
x2 + 7 ln2 x.
6. Határozzuk meg az alábbi függvények deriváltját:
(a) f : R → R, f (x) := 7x2+6 + π,
(b) f : R+ → R, f (x) := cos(√
x + x2),
(c) f : (−1, 0) → R, f (x) := arcsin(x7 + 1),
(d) f : R → R, f (x) := cos2 x,
(e) f : R → R, f(x) :=(x2 + e
)sin6 x,
(f) f : R+ → R, f (x) := 2sin√
x,
(g) f : R+ → R, f (x) := ln(x23ln x
),
(h) f : R+ → R, f (x) := arctg√
2x2+16√
x,
(i) f :(0, π
2
) → R, f (x) := 2 ln2 tgx,
(j) f : (e, +∞) → R, f (x) := ln ln lnx,
(k) f : R → R, f(x) := sin2 (arctg 3√
x)
(l) f : R+ → R, f (x) :=
√6 cos4 x
7√
x + π,
(m) f : R → R, f (x) :=3√
x7 + arctgx2
π2 + 2,
(n) f : R → R, f (x) := 23√2 + π ln 86,
(o) f :(−π
2, 0
)∪
(0,
π
2
)→ R, f (x) := log6
tg2 x
2x +√
2,
(p) f : R+ → R, f (x) := π7
√3
√√x +
7x23sin x
,
(q) f :(−π
2,π
2
)→ R, f (x) :=
8ecos x + 6 · 3tgx
.
5. Valós függvények differenciálhányadosa 23
7. Határozzuk meg az alábbi függvények deriváltját:
(a) f : R+ → R, f (x) := xx
(b) f : (0, π) → R, f (x) := (sinx)x ,
(c) f : (0, π) → R, f (x) := (sinx)cos x ,
(d) f : (1,+∞) → R, f (x) := (lnx)2√
x ,
(e) f : R+ → R, f (x) :=(x2
) 1x ,
(f) f :(0, π
4
) → R, f (x) := logx cosx.
8. Határozzuk meg a következő függvények negyedik deriváltját:
(a) f : R → R, f (x) := x4 + 2x3 + 6x + 1,
(b) f : R → R, f (x) := 2x3 + 6x2 + 10x + 1,
(c) f : R → R, f (x) := e2x + cos x,
(d) f : R → R, f (x) := 1x2+1
,
(e) f : R → R, f (x) := x sinx.
9. Határozzuk meg a következő függvények n-edik differenciálhányado-sát, ahol n tetszőleges természetes szám:
(a) f : (−1, +∞) → R, f (x) := ln (1 + x) ,
(b) f : R → R, f (x) = ex+e−x
2 ,
(c) f : R → R f (x) = x sinx,
(d) f : R → R, f (x) := x2ex.
24 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
6. A differenciálszámítás alkalmazásai
1. Határozzuk meg a következő határértékeket l’Hospital-szabály1 segít-ségével:
(a) limx→0
sinx
x,
(b) limx→0
ex − e−x
sinx,
(c) limx→0
sin 2x− sinx
sin 5x,
(d) limx→0
5x − 2x
x,
(e) limx→0
xe2x − x
1− cos 2x,
(f) limx→0+0
(1 + 3x)−2x .
2. Határozzuk meg a következő határértékeket l’Hospital-szabály segít-ségével:
(a) limx→+∞xe−x,
(b) limx→+∞
(1 +
1x
)x3
,
(c) limx→0
arctg 6x
5x,
(d) limx→0+0
ln x sinx,
(e) limx→0+0
xsin x,
1Guillaume Francois Antoine de l’Hospital (1661—1704) francia matematikus, JohannBernoulli tanítványa. Bernoulli előadásai alapján írt könyvében — Analyse des infinimentpetits (1696) — szerepel ez a szabály, amely valójában Bernoullitól származik.
6. A differenciálszámítás alkalmazásai 25
(f) limx→1+0
x5
x−1 ,
(g) limx→+∞x2 sin
1x
,
3. Határozzuk meg a következő határértékeket l’Hospital-szabály segít-ségével:
(a) limx→0+0
(1x− 1
ex − 1
).
(b) limx→0
(1x2− cosx
x2
),
(c) limx→+∞
(x− ln
(x2 + 2
)),
(d) limx→+∞
(2x− ln
(2x2 + ex
)),
(e) limx→+∞
(lnx)3
x,
(f) limx→+∞
x2004
ex,
(g) limx→+∞x
(esin 1
x − 1)
,
(h) limx→π
2−0
(tgx)cos x .
4. Határozzuk meg a következő határértékeket:
(a) limx→0
x2 sin 1x
sinx,
(b) limx→+∞
x− sinx
x + sin x.
5. Keressük meg a következő függvények abszolút és helyi szélsőértékeit:
(a) f : R → R, f(x) :=218
x3 − 212
x2 − 46x + 1,
(b) f : [3, 8] → R, f(x) := 4x2 − 40x + 80,
26 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
(c) f :[12, 3
]→ R, f(x) :=
x2 + 1x
+ 2,
(d) f : [−3, 2] → R, f(x) := x3 − 3x + 18,
(e) f :[−1,
√5]→ R, f(x) := x5 − 5x3 + 2.
6. Végezzünk teljes függvényvizsgálatot a következő függvényeken:
(Vizsgáljuk meg a következő függvények monotonitását, szélsőértékhelyeit, konvexitását, paritását és periodicitását. Határozzuk meg afüggvények határértékét a végtelenben (ha lehetséges) és a szakadásihelyeken (ha vannak ilyenek). Rajzoljuk fel a függvény gráfját.)
(a) f : R → R, f(x) := x4 − 2x2,
(b) f : R → R, f(x) := x3 − 3x,
(c) f : R \ {−1} → R, f(x) :=x2
x3 + 1,
(d) f : R \ {0} → R, f(x) :=x3 + 1
x2,
(e) f : R+ → R, f(x) := x ln x,
(f) f : R+ → R, f(x) := x2 ln x,
(g) f : R \{1} → R, f(x) := −1 +2x + 1x− 1
,
(h) f : R \{−1, 1} → R, f(x) :=x
x2 − 1,
(i) f : R \{2} → R, f(x) := 3− x + 5x− 2
,
(j) f : R → R, f(x) := xex,
(k) f : R \{0} → R, f(x) :=1x2
+ x2,
(l) f : R \{1} → R, f(x) :=x
(x− 1)2,
(m) f : R+ → R, f(x) := 2x2 − lnx,
6. A differenciálszámítás alkalmazásai 27
(n) f : R → R, f(x) :={
xe−x, ha x > 0,0, egyébként.
7. Döbrögi szőlőt termel a birtokán fekvő napos dombokon. Azt tapasz-talja, hogy az f(x) = 5 + 2049
8 x − 15x
52 összefüggés adja meg, hogy x
kg trágya felhasználása után hány mázsa szőlő terem hektáronként.Mennyi trágyát használjon fel ahhoz, hogy a szüret után, a bevétel-ből, a legtöbb pénzt tudja fizetni Ludas Matyinak a vásárban? Abbanbiztos lehet, hogy a szőlő ára 2 aranytallér lesz, egy kg trágya pedig110 aranytallérba kerül.
8. A Matematika Tanszék repülőgépet szeretne rendelni a geometriai te-repgyakorlatozók részére. A bérleti díj 20 utasra 6000 euró. Mindentovábbi személy 10 euró árengedményt kap. A repülőgép legfeljebb 60személyt képes befogadni. Mennyi szponzori pénzt kell a MatematikaTanszéknek előzetesen összegyűjteni, hogy nyugodtan megrendelhesseezt az utazást a résztvevők pontos számának ismerete nélkül?
9. Bergengóciában egy fa magasságát, a jelenlegi pillanattól kezdve, xév múlva a következő összefüggés adja meg: f (x) =
√x− 1
8x. Mikorlesz a fa a legmagasabb?
10. Egy folyó partján egy 1568 m2 nagyságú, téglalap alakú telket kellelkeríteni. Mekkorára válasszuk a téglalap méreteit, hogy a legrövi-debb kerítésre legyen szükségünk? (A partra értelemszerűen nem kellkerítés.)
11. Egységnyi térfogatú és azonos falvastagságú söröskorsók közül melyik-nek a gyártásához szükséges a legkevesebb üveg ? (A korsót egyeneshengernek tekintjük.)
12. Adott gömb köré írható egyenes kúpok közül melyiknek a legkisebb atérfogata?
13. Egy adott V térfogatú, négyzet alapú, felül nyitott tartályt akarunkkészíteni. Mekkorára válasszuk a méreteket, hogy az elkészítéshez alegkevesebb lemezt kelljen felhasználni.
28 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
14. Osszuk fel a 8-at két részre úgy, hogy
(a) négyzetösszegük minimális,
(b) szorzatuk maximális legyen.
15. Valamely kör és négyzet kerületének összege állandó. Mutassuk meg,hogy a két síkidom területének összege akkor minimális, ha a kör át-mérője egyenlő a négyzet oldalával.
7. Integrálszámítás 29
7. Integrálszámítás
1. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat az adott I inter-vallumokon:
(a)∫ (
x3 + 3√
x +6x7
)dx, I := R+,
(b)∫ (
12 3√
x5 +π
7 3√
x
)dx, I := R+,
(c)∫
4√
x + 2x + 13√
x2dx, I := R+,
(d)∫
x2 + 3x2 + 1
dx, I := R,
(e)∫
11 + 49x2
dx, I := R,
(f)∫
1√1− 9x2
dx, I :=(−1
3 , 13
).
2. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat az adott I inter-vallumokon:
(a)∫
sinx cosx dx, I := R,
(b)∫
sin2 x cos2 x dx, I := R,
(c)∫
xex2dx, I := R,
(d)∫
x2 cosx3 dx, I := R,
(e)∫
tg2 x dx, I :=(−π
2,π
2
).
30 7. Integrálszámítás
3. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat az adott I inter-vallumokon:
(a)∫
3x
x2 + 1dx, I := R,
(b)∫
x2 + 1x3 + 3x
dx, I := R+,
(c)∫
15x lnx
dx, I := (1, +∞),
(d)∫
1(6x2 + 6) arctgx
dx, I := (0,+∞),
(e)∫ √
2√1− x2 arcsinx
dx I := (0, 1),
(f)∫
tg 6x dx, I :=(0,
π
12
),
(g)∫ 1
2ex + x
ex + x2dx, I := R,
(h)∫
1√x (√
x + 5)dx I := R+.
4. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat az adott I inter-vallumokon:
(a)∫
1x log5 x
dx, I := (1, +∞),
(b)∫
x2√
x3 + 7 dx, I := R+,
(c)∫ −x
5√
x2 + 3dx, I := R,
(d)∫
ex 4√
ex + 2 dx, I := R,
(e)∫ (
e2x + x) √
e2x + x2 dx, I := R,
7. Integrálszámítás 31
(f)∫
1x√
lnxdx, I := (1,+∞),
(g)∫
sinx5
√(cosx)6 dx, I := R,
(h)∫
sin 2x3√
1 + sin2 x dx, I := R.
5. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat a parciális integ-rálásra vonatkozó tétel segítségével az adott I intervallumokon:
(a)∫
x sinx dx, I := R,
(b)∫
(2x + 1) ex dx, I := R,
(c)∫ (
x2 + 2)e1−x dx, I := R,
(d)∫
(−3x) cos 6x dx, I := R,
(e)∫
ln 2x dx, I := R+,
(f)∫
arcsin 3x dx, I :=(−1
3 , 13
),
(g)∫
arctgx dx, I := R,
(h)∫ (
x2 + 1)ln x dx, I := R+,
(i)∫
e2x sin 3x dx, I := R,
(j)∫
ex+2 sinx dx, I := R.
32 7. Integrálszámítás
6. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat az adott I inter-vallumokon:
(a)∫ −5
x + 2dx, I := (−2,+∞),
(b)∫
63− x
dx, I := (−∞, 3),
(c)∫
2√
2x2 − 5x + 6
dx, I := (2, 3),
(d)∫
π + 1x2 − 6x + 5
dx, I := (5,+∞),
(e)∫
5x2 − 6x + 9
dx, I := (−∞, 3),
(f)∫
3x2 + 4x + 5
dx, I := R,
(g)∫
5√
7x2 + 6x + 11
dx, I := R,
(h)∫
14x2 + 12x + 15
dx, I := R.
7. Számítsuk ki a következő határozatlan integrálokat az adott I inter-vallumokon:
(a)∫
1(x2 + 2) (x + 1)
dx, I := (−1, +∞),
(b)∫
1(x2 + x + 1) (x− 2)
dx, I := (2, +∞),
(c)∫
1x3 − 3x2 + 2x
dx, I := (−∞, 0),
(d)∫
2x + 6(x2 + 5) (x + 7)
dx, I := (−7, +∞),
(e)∫
2x2 + x + 1x3 (x2 + x + 1)
dx, I := R+.
7. Integrálszámítás 33
8. Számítsuk ki a következő határozott integrálokat:
(a)
π2∫
0
cos 5x dx,
(b)2∫
1
1x(x2 + 1)
dx,
(c)r∫
−r
π(r2 − x2) dx, ahol r ∈ R+,
(d)
π2∫
−π4
cosx√1 + sinx
dx,
(e)
12∫
0
arcsinx dx,
(f)1∫
0
x2 arctgx dx.
34 8. Improprius integrál
8. Improprius integrál
1. Számítsuk ki a következő improprius integrálokat:
(a)+∞∫
1
1x7
dx,
(b)+∞∫
2
1x
dx,
(c)+∞∫
1
1xα
dx, ahol α ∈ R,
(d)+∞∫
−∞
1x2 + 1
dx,
(e)+∞∫
−∞
1x2 + 2x + 5
dx,
(f)+∞∫
2
1x ln2 x
dx,
(g)+∞∫
√10
x√(x2 − 1)3
dx,
(h)+∞∫
2
1x2 + x
dx,
(i)+∞∫
1
(x− 1)e−x dx,
8. Improprius integrál 35
(j)+∞∫
1
(cosx)2−x dx.
2. Határozzuk meg A értékét úgy, hogy az+∞∫
−∞f(x) dx = 1 egyenlőség
teljesüljön, ha
(a)
f : R → R, f(x) :={
Ae−x, ha x ≥ 0,0, ha x < 0,
(b)
f : R → R, f(x) :=
{A
π(1+x2), ha x ≥ 0,
0, ha x < 0,
(c)
f : R → R, f(x) :={
Axe−2x2, ha x ≥ 0,
0, ha x < 0.
3. Számítsuk ki a következő improprius integrálokat:
(a)1∫
0
1√x
dx,
(b)e∫
1
1x 4√
lnxdx,
(c)3∫
1
2x3√
(x2 − 1)2dx,
(d)1∫
0
1x 3√
xdx,
36 8. Improprius integrál
(e)2∫
1
1√4− x2
dx.
MEGOLDÁSOK
38 1. Függvénytani alapismeretek
1. Függvénytani alapismeretek
1. (a) A halmazelméleti műveletek tulajdonságait felhasználva adódik,hogy
(A ∩B) \ C = A ∩B ∩ Cc = A ∩B ∩ Cc ∩ Cc == (A ∩ Cc) ∩ (B ∩ Cc) = (A \ C) ∩ (B \ C) .
(b) A halmazelméleti műveletek tulajdonságait és a de Morgan-féleazonosságokat felhasználva kapjuk, hogy
(A \B) ∩ (A \ C) = (A ∩Bc) ∩ (A ∩ Cc) == (A ∩Bc ∩A) ∩ Cc = A ∩ (Bc ∩ Cc) == A ∩ (B ∪ C)c = A \ (B ∪ C) .
(c) A halmazelméleti műveletek tulajdonságait és a de Morgan-féleazonosságokat felhasználva kapjuk, hogy
A \ (A \ (B \ C)) = A ∩ (A ∩ (B ∩ Cc)c)c == A ∩ (A ∩ (Bc ∪ C))c = A ∩ (Ac ∪ (Bc ∪ C)c) == A ∩ (Ac ∪ (B ∩ Cc)) = (A ∩Ac) ∪ (A ∩B ∩ Cc) == A ∩B ∩ Cc.
(A feladat megoldásában felhasználtuk, hogy tetszőleges A hal-maz esetén (Ac)c = A.)
2. (a) Mivel f = {(1, 3), (1, 4), (1, 6), (1, 7), (2, 4), (2, 6), (3, 6)}, ígyDf = {1, 2, 3}, Rf = {3, 4, 6, 7} ésf−1 = {(3, 1), (4, 1), (6, 1), (7, 1), (4, 2), (6, 2), (6, 3)}.
(b) Mivel f = {(−1, 6), (0, 5), (2, 3), (4, 1)}, ígyDf = {−1, 0, 2, 4}, Rf = {1, 3, 5, 6} ésf−1 = {(6,−1), (5, 0), (3, 2), (4, 1)}.
Megoldások 39
3. (a) Ha x, y ∈ R esetén f(x) = f(y), azaz ha 5x + 6 = 5y + 6,akkor x = y, tehát az ismert tétel miatt a függvény invertálható.Rögzített x ∈ R esetén jelöljük f(x)-et y-nal. Az így kapotty = 5x + 6 egyenlőségben cseréljük fel x és y szerepét, majdebből fejezzük ki y-t. Azt kapjuk, hogy y = 1
6(x − 5). MivelRf = R, így Df−1 = R, tehát az f függvény inverze
f−1 : R → R, f−1(x) :=16(x− 5).
(b) Mivel f(−1) = f(1) = 0, az f függvény nem invertálható.(c) A fentebb említett módszert követve kapjuk, hogy
f−1 : R \{1} → R, f−1(x) :=x + 1x− 1
.
(d) A fentebb említett módszert követve kapjuk, hogy
f−1 : R+ → R, f−1(x) := log2 x− 1.
(e) Mivel f(0) = f(π) = −1, az f függvény nem invertálható.
A könnyebbség kedvéért vezessük be a következő jelöléseket. JelentseH◦ a belső pontok, ∂H a határpontok, Hk a külső pontok és H∗ atorlódási pontok halmazát.
4. (a) supH1 = 7, inf H1 = 1,H◦1 = (1, 2) ∪ (5, 7) ,
∂H1 = {1, 2, 5, 7} ,Hk1 = (−∞, 1) ∪ (2, 5) ∪ (7, +∞) ,
H∗1 = [1, 2] ∪ [5, 7] .
(b) supH2 = 7, inf H2 = −∞, H◦2 = (−∞, 3) , ∂H2 = {3, 6, 7} ,
Hk2 = (3, 6) ∪ (6, 7) ∪ (7,+∞) ,H∗
2 = (−∞, 3].(c) supH3 = +∞, inf H3 = −∞,H◦
3 = (−∞, 5) ∪ (5, +∞) ,
∂H3 = {5} ,Hk3 = ∅,H∗
3 = R .
(d) supH4 = +∞, inf H4 = −3,H◦4 = (−3, 2) ∪ (4,+∞) ,
∂H4 = {−3, 2, 4} ,Hk4 = (−∞,−3) ∪ (2, 4) ,
H∗4 = [−3, 2] ∪ [4, +∞).
40 1. Függvénytani alapismeretek
(e) supH5 = 10, inf H5 = −3,H◦5 = (−3, 1) ∪ (2, 4) ∪ (5, 10) ,
∂H5 = {−3, 1, 2, 4, 5, 10} ,
Hk5 = (−∞,−3) ∪ (1, 2) ∪ (4, 5) ∪ (10, +∞) ,
H∗5 = [−3, 1] ∪ [2, 4] ∪ [5, 10] .
(f) supH6 = +∞, inf H6 = −8, H◦6 = (1, +∞) , ∂H6 = {−8, 1} ,
Hk6 = (−∞,−8) ∪ (−8, 1) ,H∗
6 = [1,+∞).
5. (a) supH1 = +∞, inf H1 = −∞,H◦1 = ∅, ∂H1 = R,
Hk1 = ∅,H∗
1 = R .
(b) Megegyezik az előző feladat megoldásával.
(c) supH3 = +∞, inf H3 = 1,H◦3 = ∅, ∂H3 = N,
Hk3 = R \N, H∗
3 = ∅.(d) supH4 = 1, inf H4 = 0,H◦
4 = ∅, ∂H4 = H4 ∪ {0} ,
Hk4 = R \ (H4 ∪ {0}) ,H∗
4 = {0} .
(e) supH5 = 2, inf H5 = 1,H◦5 = ∅, ∂H5 = H5 ∪ {2} ,
Hk5 = R \ (H5 ∪ {2}) ,H∗
5 = {2} .
(f) supH6 = 0, inf H6 = −1,H◦6 = ∅, ∂H6 = H6 ∪ {−1} ,
Hk6 = R \ (H6 ∪ {−1}) , H∗
6 = {−1} .
6. (a) f ◦ g : R → R, (f ◦ g) (x) := 2x2+57 ,
g ◦ f : R → R, (g ◦ f) (x) :=(
2x+17
)2 + 2.
(b) f ◦ g : (0, π) → R, (f ◦ g) (x) :=√
sinx,
g ◦ f : R+ → R, (g ◦ f) (x) := sin√
x.
(c) f ◦ g :[0, π
2
] → R, (f ◦ g) (x) := sin cosx,
g ◦ f : [0, π] → R, (g ◦ f) (x) := cos sinx.
(d) Ekkor g ◦ f = f ◦ g = ∅.(e) f ◦ g : [2, 3] → R, (f ◦ g) (x) := 1
2x−1−1,
g ◦ f : {2} → R, (g ◦ f) (x) := 21
x−1−1.
Megoldások 41
2. Valós számsorozatok
1. (a) Könnyen belátható, hogy a sorozat határértéke 0. A kérdés meg-válaszolásához az ∣∣∣∣
2n2 + 6
− 0∣∣∣∣ < 10−3
egyenlőtlenséget kell megoldanunk, melyből n2 > 1994 adódik,azaz n > 44,6. Tehát a sorozat tagjai a 45. tagtól kezdve leszneka határérték 10−3 sugarú környezetében.
(b) A sorozat tagjai a 41 994. tagtól kezdve lesznek az adott környe-zetben.
(c) A sorozat tagjai a 125. tagtól kezdve lesznek az adott környezet-ben.
2. (a) Belátjuk, hogy a sorozat határértéke 0. Legyen ε ∈ R+ tetszőle-ges, de rögzített és n ∈ N. Az
∣∣∣∣(−1)n
n− 0
∣∣∣∣ < ε
egyenlőtlenségből n > 1ε adódik, azaz N(ε) = 1
ε választássalállításunkat igazoltuk.
(b) Belátjuk, hogy a sorozat határértéke 0. Legyen ε ∈ R+ tetszőle-ges, de rögzített. Ekkor minden n ∈ N esetén
∣∣∣∣sinn
n− 0
∣∣∣∣ ≤1n
,
amelyből N(ε) = 1ε választással állításunk következik.
(c) N(ε) = 1ε választással adódik, hogy a sorozat konvergens és
határértéke 1.
42 2. Valós számsorozatok
(d) Ha n ∈ N, n > 1, akkor∣∣∣∣
n2 + 2n2 + n + 1
− 1∣∣∣∣ <
1n
.
Ebből N(ε) = max{1, 1
ε
}választással adódik, hogy a sorozat
konvergens és határértéke 1.
(e) N(ε) = 3
√1ε választással adódik, hogy a sorozat konvergens és
határértéke 0.(f) N(ε) = 15
ε választással adódik, hogy a sorozat konvergens éshatárértéke 6.
(g) N(ε) = ln εln 0,5 választással adódik, hogy a sorozat konvergens és
határértéke 6.(h) N(ε) = ln ε
ln 0,2 választással adódik, hogy a sorozat konvergens éshatárértéke 5.
3. (a) Mind a számlálót, mind a nevezőt n3-nal osztva a
limn→∞
12n3 − 5n2 + 83n3 + 2n + 7
= limn→∞
12− 5n + 8
n3
3 + 2n2 + 7
n3
egyenlőséget kapjuk, melyből a határérték 4-nek adódik.(b) A határérték −4
3 .(c) A sorozat egy korlátos és egy nullsorozat szorzata, így a határ-
értéke 0.(d) A számlálót és a nevezőt is n3-nal szorozva könnyen adódik, hogy
a határérték 12 .
(e) A határérték −25 .
4. (a) Könnyen adódik, hogy
limn→∞
(3n + 43n− 5
)n
= limn→∞
(1 + 4
3n
)n
(1− 5
3n
)n = limn→∞
(1 +
43n
)n
(1−
53n
)n = e3.
Megoldások 43
Megjegyezzük, hogy más úton is célba érhetünk, ha felhasználjuka következő ismert tételt. Ha lim
n→∞ cn = 0, cn > −1 és cn 6= 0
minden n ∈ N esetén, akkor limn→∞(1 + cn)
1cn = e. Ekkor
limn→∞
(3n + 43n− 5
)n
= limn→∞
(3n− 5 + 9
3n− 5
)n
=
=
((1 +
93n− 5
) 3n−59
) 9n3n−5
= e3.
(b) A határérték e−45 , mivel
limn→∞
(5n− 15n + 3
)n+2
= limn→∞
((5n + 3)− 4
5n + 3
)n+2
=
= limn→∞
((1− 4
5n + 3
)5n+3 (1− 4
5n + 3
)−3) 1
5
= e−45 .
A második egyenlőségben felhasználtuk, hogy
limn→∞
(1− 4
5n + 3
)2
= 1.
(c) A határérték e−57 .
(d)
limn→∞
(6n2 − 16n2 + 3
)2n2+4
= limn→∞
(1− 4
6n2 + 3
)2n2+4
=
= limn→∞
[(1− 4
6n2 + 3
)6n2+12] 1
3
=
= limn→∞
[(1− 4
6n2 + 3
)6n2+3 (1− 4
6n2 + 3
)9] 1
3
= e−43 .
44 2. Valós számsorozatok
(e) A határérték e16.
(f) Felhasználva az(1− 1
n2
)=
(1− 1
n
) (1 + 1
n
)azonosságot a ha-
tárérték 1-nek adódik.
5. (a) Felhasználjuk a konvergens sorozatok szorzatára vonatkozó té-telt. Így
limn→∞
(n2 + 33n2
)4n2
= limn→∞
(13
)4n2 (n2 + 3
n2
)4n2
= 0.
Megjegyezzük, hogy
limn→∞
(n2 + 3
n2
)4n2
= limn→∞
((1 +
3n2
)n2)4
= e12.
(b) Felhasználjuk, hogy limn→∞ qn = 0, ha |q| < 1. Így
limn→∞
3n+2 + 2n−2
4 + 5n= lim
n→∞9
(35
)n + 14
(25
)n
4(
15
)n + 1= 0.
(c) A korlátos sorozatok és nullsorozatok szorzatára vonatkozó tételmiatt a határérték 0. Itt
limn→∞
2n− 64n2 + 2
= 0
és a koszinuszfüggvény korlátos.
(d) A határérték 0. (Lásd a (b) feladat megoldását!)
6. (a) Vizsgáljuk meg az an+1 − an különbséget. Az
an+1 − an =(n + 1) + 42(n + 1) + 3
− n + 42n + 3
=−5
(2n + 5)(2n + 3)< 0
egyenlőtlenségből következik, hogy a sorozat szigorúan monoton
Megoldások 45
csökkenő. Az
n + 42n + 3
=(n + 1,5) + 2,5
2n + 3=
12
+2,5
2n + 3
átalakítást elvégezve is megkaphatjuk az állítást.Minden n ∈ N esetén 1
2 < an ≤ 1.
(b) A sorozat szigorúan monoton növekvő. Minden n ∈ N esetén−1
3 ≤ an < 32 .
(c) A sorozat nem monoton, mert a1 < a2 és a2 > a3. Ha n ≥ 2,akkor
an+1 − an =n− 1−3n + 2
− n− 2−3n + 5
=−1
(−3n + 2)(−3n + 5)< 0,
így an+1 < an. Ebből minden n ∈ N esetén a −12 ≤ an ≤ 0
egyenlőtlenségrendszer adódik.
(d) A sorozat nem monoton, mert a1 < a2 és a2 > a3.
A páros indexű tagok részsorozata monoton csökkenő sorozat,és minden k természetes szám esetén 0 < a2k ≤ 2
3 . A páratlanindexű tagok részsorozata monoton növekvő sorozat, és mindenk ∈ N esetén −2
3 ≤ a2k+1 < 0. Azaz a sorozat korlátos, ésminden n ∈ N esetén −2
3 ≤ an ≤ 23 .
(e) A sorozat nem monoton, mert a1 < a2 és a2 > a3. A sorozatkorlátos, és minden n ∈ N esetén −1
3 ≤ an ≤ 49 .
(f) Mivel an > 0 ésan+1
an=
5n + 1
minden n-re , így n > 5 esetén an+1 < an, míg n < 4 eseténan+1 > an (a4 = a5). Ebből következik, hogy minden n ter-mészetes szám esetén 0 < an ≤ 56
4! . Megjegyezzük, hogy 0 asorozat értékkészletének a pontos alsó, és 56
4! pedig a pontos felsőkorlátja.
46 2. Valós számsorozatok
(g) A sorozat nem monoton, mert a1 < a2 és a2 > a3. A sorozatkorlátos, és minden n ∈ N esetén −1 ≤ an ≤ 11
17 .
7. (a) Az eredményt egyszerű átalakítással kapjuk:
limn→∞
(√n2 + 2− n
)= lim
n→∞
(√n2 + 2− n
) √n2 + 2 + n√n2 + 2 + n
=
= limn→∞
2√n2 + 2 + n
= 0.
(b) A megoldásban felhasználjuk az a3 − b3 = (a − b)(a2 + ab + b2)azonosságot.
limn→∞
(3√
n3 + 5− n)(
3
√(n3 + 5)2 + n 3
√n3 + 5 + n2
)
3
√(n3 + 5)2 + n 3
√n3 + 5 + n2
=
= limn→∞
53
√(n3 + 5)2 + n 3
√n3 + 5 + n2
= 0.
(c) A sorozat határértéke −2.
(d) Az an =(
n3
n2
)3 + 4
n − 1n2 + 2
n3
3 + 1n + 7
n2
átalakítás után könnyen lát-
ható, hogy limn→∞ an = +∞.
(e) Az an =(
n4
n2
)6− 3
n2 + 1n4
−1 + 1n − 7
n2
átalakítás után könnyen látható,
hogy limn→∞ an = −∞.
(f) A sorozat határértéke 0, ami következő egyenlőségekből és a kon-vergens sorozatok szorzatára vonatkozó tételből következik. Azaz
limn→∞
(2n− 1
3n
)n
= limn→∞
(23
(n− 1
2
n
))n
=
= limn→∞
(23
)n(
1−12
n
)n
,
Megoldások 47
és így limn→∞
(1−
12
n
)n
= e−12 .
(g) Mivel
limn→∞
(n− 1
n
)n
=1e
és az 〈an〉 : N → R, an :=(
n−1n
)n sorozat szigorúan monotonnövekvő, ezért
(n−1
n
)n< 1
2 teljesül minden n ∈ N esetén. Aközrefogási szabályból és a
0 ≤ an <
(12
)n
egyenlőtlenségekből adódik, hogy a szóban forgó sorozat határ-értéke 0.
(h) Mivel an =155n + 1
99n
1 + 6n>
199n
2 · 6n=
118
(32
)n
, így limn→∞ an = +∞.
8. (a) A közrefogási szabályból és az
1 <2n√
n2 + 6n + 7 ≤ n√
14n2 = n√
14(
n√
n)2
egyenlőtlenségekből adódik, hogy a határérték 1.
(b) A közrefogási szabályból és az
1 <3n2+1
√6n2 + 8n + 1 <
n√
6n2 + 8n + 1 ≤≤ n√
15n2 = n√
15(
n√
n)2
,
egyenlőtlenségekből adódik, hogy a határérték 1.
(c) A közrefogási szabályból és az
5 < n√
4n + 5n <n√
2 · 5n < 5 n√
2
egyenlőtlenségekből adódik, hogy a határérték 5.
48 2. Valós számsorozatok
(d) A sorozat egy korlátos és egy nullsorozat szorzatára bontható,így a határértéke 0.
(e) Az első n természetes szám összegére vonatkozó állítás felhasz-nálásával kapjuk, hogy
limn→∞ an = lim
n→∞n(n + 1)2n(n + 5)
=12.
(f) Felhasználva az első n természetes szám négyzetének összegérevonatkozó állítást kapjuk, hogy
limn→∞ an = lim
n→∞n(n + 1)(2n + 1)6(n2 + 1)(n + 2)
=13.
9. A sorozat nyilvánvalóan monoton növekvő. A teljes indukció módsze-rével igazoljuk, hogy a sorozat korlátos. Érvényesek az
a1 =√
2 < 2, a2 =√
2 + a1 <√
2 + 2 = 2
egyenlőtlenségek. Tegyük fel, hogy an−1 < 2, ekkor az indukciósfeltevésünket felhasználva kapjuk, hogy
an =√
2 + an−1 <√
2 + 2 = 2.
Mivel a sorozat korlátos és monoton, így konvergens. Az
an =√
2 + an−1
egyenlőségből következik, hogy a2n = 2 + an−1. Jelölje a a sorozat ha-
tárértékét. Felhasználva az előző egyenlőséget és azt, hogy konvergenssorozat részsorozatai is az eredeti sorozat határértékéhez konvergál-nak, az a2 = 2+a összefüggéshez jutunk. Az egyenlet gyökei 2 és −1.Mivel a sorozat minden tagja pozitív, így a = 2.
Megoldások 49
3. Valós számsorok
1. (a) Mivel1
n (n + 1)=
1n− 1
n + 1minden n természetes szám esetén,
így
sn =1
1 · 2 +1
2 · 3 + · · ·+ 1n(n + 1)
=
= 1− 12
+12− 1
3+ · · ·+ 1
n− 1
n + 1= 1− 1
n + 1.
A limn→∞
(1− 1
n + 1
)= 1 egyenlőségből következik, hogy a sor
konvergens, és összege 1.
(b) Bontsuk az1
(2n + 1) (2n + 3)kifejezést parciális törtekre. Az
1(2n + 1) (2n + 3)
=
=A
2n + 1+
B
2n + 3=
(2A + 2B) n + 3A + B
(2n + 1) (2n + 3)
egyenlőségekből a 2A + 2B = 0, 3A + B = 1 egyszerű lineárisegyenletrendszerhez jutunk. Ebből az A = 1
2 , B = −12 értékek
adódnak. Így
sn =1
3 · 5 +1
5 · 7 + · · ·+ 1(2n + 1) (2n + 3)
=
=12
(13− 1
5+
15− · · · − 1
2n + 1+
12n + 1
− 12n + 3
)=
=16− 1
2n + 3.
A limn→∞
(16− 1
2n + 3
)=
16egyenlőségből következik, hogy a sor
konvergens, és összege16.
50 3. Valós számsorok
Egyszerűbben megkaphatjuk az előző eredményt, ha észrevesz-szük, hogy
1(2n + 1) (2n + 3)
=12
(2n + 3)− (2n + 1)(2n + 1) (2n + 3)
.
(c) Az (a) feladatból rögtön következik, hogy a sor összege 14 .
Az előző megoldáshoz hasonló módon is belátható, hogy
12n (2n + 2)
=12
(12n
− 12n + 2
)
minden n ∈ N esetén. Így
sn =12
(12− 1
4+
14− 1
6+ · · ·+ 1
2n− 1
2n + 2
)=
=14− 1
21
2n + 2.
Mivel limn→∞
(14− 1
4n + 4
)=
14, a sor konvergens, és összege
14.
(d) Bontsuk az1
n (n + 1) (n + 2)kifejezést parciális törtekre. Az
1n (n + 1) (n + 2)
=A
n+
B
n + 1+
C
n + 2=
=(A + B + C) n2 + (3A + 2B + C) n + 2A
n (n + 1) (n + 2)
egyenlőségekből az A + B + C = 0, 3A + 2B + C = 0, 2A = 1lineáris egyenletrendszert kapjuk, amelyből az A = 1
2 , B = −1,C = 1
2 értékek adódnak, azaz
1n (n + 1) (n + 2)
=12
(1n− 2
n + 1+
1n + 2
).
Megoldások 51
Most tekintsük az sn kifejezést és használjuk fel az előzőeket.Ekkor
sn =1
1 · 2 · 3 + · · ·+ 1(n− 1)n (n + 1)
+
+1
n (n + 1) (n + 2)=
12
(1− 2
2+
13
+12− 2
3+
14+
+13− · · ·+ 1
n− 2− 2
n− 1+
1n
+1
n− 1− 2
n+
1n + 1
+
+1n− 2
n + 1+
1n + 2
)=
12
(12− 1
n + 1+
1n + 2
).
A limn→∞
12
(12− 1
n + 1+
1n + 2
)=
14
egyenlőségből következik,
hogy a sor konvergens, és összege14. Megjegyezzük, hogy az
összegzés könnyebben átlátható, ha a kapott törteket hármascsoportokban egymás alá írjuk.
(e) Mivel
3n2 − n− 2
=3
(n− 2) (n + 1)=
1n− 2
− 1n + 1
minden n ∈ N esetén, így
sn = 1− 14
+12− 1
5+
13− 1
6+
14− 1
7+ · · ·+ 1
n− 4−
− 1n− 1
+1
n− 3− 1
n+
1n− 2
− 1n + 1
=
= 1 +12
+13− 1
n− 1− 1
n− 1
n + 1.
Alim
n→∞
(116− 1
n− 1− 1
n− 1
n + 1
)=
116
egyenlőségből következik, hogy a sor konvergens, és összege116.
52 3. Valós számsorok
2. (a) A konvergens sorok összegére vonatkozó tétel és a mértani sorösszegképletének felhasználásával kapjuk a feladat végeredmé-nyét:
∞∑
n=0
(17n
+53n
)=
∞∑
n=0
(17
)n
+ 5∞∑
n=0
(13
)n
=263
.
(b) A konvergens sorok összegére vonatkozó tétel és a mértani sorösszegképletének felhasználásával kapjuk a feladat megoldását:
∞∑
n=2
−162n+5
=−165
∞∑
n=2
(136
)n
=−165
(136
)2
1− 136
= − 135· 167
.
(c) A konvergens sorok összegére vonatkozó tétel és a mértani sorösszegképletének felhasználásával kapjuk, hogy
∞∑
n=0
1 + (−1)n
3 · 5n+1=
115
( ∞∑
n=0
(15
)n
+(−1
5
)n)
=536
.
(d) A konvergens sorok összegére vonatkozó tétel és a mértani sorösszegképletének felhasználásával kapjuk, hogy
∞∑
n=0
cosnπ
3n=
∞∑
n=0
(−1)n
3n=
∞∑
n=0
(−1
3
)n
=34.
(e) Mivel
∞∑
n=0
sinnπ2 + cosnπ
4n+3=
164
∞∑
n=0
(sinnπ
2
4n+
cosnπ
4n
),
a feladat megoldását két konvergens sor összegéből kapjuk. Fel-használva a ∞∑
n=0
cosnπ
4n=
∞∑
n=0
(−1)n
4n=
45
Megoldások 53
és a∞∑
n=0
sinnπ2
4n=
∞∑
n=0
(14
)4n+1
−∞∑
n=0
(14
)4n+3
=417
egyenlőségeket, az eredmény 11680 .
(f) A konvergens sorok összegére vonatkozó tétel és a mértani sorösszegképletének felhasználásával kapjuk meg a feladat végered-ményét:
∞∑
n=0
(−3)n + 2n
8 · 6n=
18
( ∞∑
n=0
(−3
6
)n
+(
26
)n)
=1348
.
(g) A konvergens sorok összegére vonatkozó tétel és a mértani sorösszegképletének felhasználásával kapjuk meg a feladat végered-ményét:
∞∑
n=0
12n
cos2nπ
3=
∞∑
n=0
123n
+∞∑
n=0
−12
23n+1+
∞∑
n=0
−12
23n+2=
=∞∑
n=0
(18
)n
− 14
∞∑
n=0
(18
)n
− 18
∞∑
n=0
(18
)n
=57.
3. (a) Mivel limn→∞
(n−1
n
)n = limn→∞
(1− 1
n
)n = 1e , a sorok konvergenci-
ájának szükséges feltétele nem teljesül, tehát a sor divergens.(b) Mivel lim
n→∞n+12n+3 = 1
2 , az előző indok alapján a sor divergens.
(c) Mivel limn→∞
n√
0, 001 = 1, az (a) feladatban említett indok alapjána sor divergens.
(d) Mivel limn→∞ 1, 01n = +∞, az (a) feladatban említett indok alap-
ján a sor divergens.(e) Mivel lim
n→∞ 10−5 n√
n2 = limn→∞ 10−5 ( n
√n)2 = 10−5, az (a) feladat-
ban említett indok alapján a sor divergens.
54 3. Valós számsorok
(f) Mivel az 〈an〉 : N → R, an := (cos nπ) n+15n−2 = (−1)n n+1
5n−2 so-rozat divergens, az (a) feladatban említett indok alapján a sordivergens.
4. (a) Mivel
lim∣∣∣∣an+1
an
∣∣∣∣ = lim5 (n + 1)2
3n+1 (n + 1)!3nn!5n2
= lim(n + 1)2 n!
3 (n + 1)n!n2= 0,
ezért a d’Alembert-féle hányadoskritérium szerint a sor abszolútkonvergens.
(b) Mivel
lim∣∣∣∣an+1
an
∣∣∣∣ = lim3 · 3n
(n + 1)n+1 (n + 1)n!nn
3n
1n!
=
= lim3(
n+1n
)n =3e,
és 3e > 1, így a d’Alembert-féle hányadoskritérium szerint a sor
divergens.
(c) Mivel
lim∣∣∣∣an+1
an
∣∣∣∣ = lim0, 1n+1
(n + 1)!n!
0, 1n= lim
0, 1n + 1
= 0,
így a d’Alembert-féle hányadoskritérium szerint a sor abszolútkonvergens.
(d) Mivellim n
√5nn7 = lim5
(n√
n)7 = 5 > 1,
így a sor a Cauchy-féle gyökkritérium szerint divergens.A sor divergenciája nyilvánvalóan adódik abból a tényből is, hogylim
n→∞ 5nn7 = +∞.
Megoldások 55
(e) Határozzuk meg a lim∣∣∣an+1
an
∣∣∣ értékét. Mivel
lim(n + 1)n! (2n)!
(2n + 2) (2n + 1) (2n)!n!= lim
n + 14n2 + 6n + 2
= 0,
így a d’Alembert-féle hányadoskritérium szerint a sor abszolútkonvergens.
(f) Mivel
lim n√|an| = lim n
√5−35n
(6n− 2) 7n= lim
5 n√
5−3
7 n√
6n− 2=
57
< 1,
így a Cauchy-féle gyökkritérium szerint a sor abszolút konver-gens. Az 1 < n
√6n− 2 < n
√6n = n
√6 n√
n egyenlőtlenségekből ésa közrefogási szabályból adódik, hogy lim
n→∞n√
6n− 2 = 1.
5. (a) Minden n ∈ N esetén
16n
=n
6n2<
n + 3n2 + 5n
.
Legyen 〈bn〉 : N → R, bn := 16n . Ekkor 0 < bn < n+3
n(n+5) minden
n ∈ N esetén, és a∞∑1
bn = 16
∞∑1
1n sor divergens. Így a minoráns
kritérium szerint a∞∑1
n+3n(n+5) sor divergens.
(b) Mivel
lim n√|an| = lim n
√2n2−3
(5n + 1) 3n= lim
2 n√
2−3
3 n√
5n + 1=
23
< 1,
így a sor a Cauchy-féle gyökkritérium miatt konvergens.Az 1 < n
√5n + 1 ≤ n
√6n = n
√6 n√
n egyenlőtlenségből és a közre-fogási szabályból adódik, hogy lim
n→∞n√
5n + 1 = 1.
56 3. Valós számsorok
(c) Mivel
lim n√|an| = lim n
√n2
3n= lim
( n√
n)2
3=
13
< 1,
így a sor a Cauchy-féle gyökkritérium miatt konvergens.(d) Minden n ∈ N esetén
2n− 2n4 + n2 + 1
<2n
n4= 2
1n3
.
Legyen 〈bn〉 : N → R, bn := 2n3 . Ekkor 0 ≤ 2n−2
n4+n2+1< bn
minden n ∈ N esetén, és a∞∑1
bn = 2∞∑1
1n3 sor konvergens. Így a
majoráns kritérium miatt a∞∑1
2n−2n4+n2+1
sor abszolút konvergens.
(e) Határozzuk meg a lim∣∣∣an+1
an
∣∣∣ értékét. Mivel
lime−ne−1 (2n + 1)!
(2n + 3) (2n + 2) (2n + 1)!e−n=
= lim1
e (4n2 + 10n + 6)= 0,
így a sor a d’Alembert-féle hányadoskritérium miatt abszolútkonvergens.
(f) Minden n ∈ N, n ≥ 2 esetén 12√
n< 1
2√
n−1.
Legyen most 〈bn〉 : N → R, bn := 12√
n. Ekkor 0 < bn < 1
2√
n−1
minden n ∈ N, n ≥ 2 esetén, és a∞∑1
bn = 12
∞∑1
1√nsor divergens.
Így a minoráns kritérium miatt a∞∑2
12√
n−1sor divergens.
6. (a) Minden n ∈ N esetén∣∣∣∣
arctgn
2n2 + n + 1
∣∣∣∣ <π2
2n2 + n + 1<
π
4n2.
Megoldások 57
Legyen 〈bn〉 : N → R, bn = π4
1n2 . Ekkor 0 <
∣∣∣ arctgn2n2+n+1
∣∣∣ < bn
minden n ∈ N esetén, és a∞∑1
bn = π4
∞∑1
1n2 sor konvergens. Így
a majoráns kritérium miatt az adott sor konvergens.
(b) Határozzuk meg a lim∣∣∣an+1
an
∣∣∣ értékét. Mivel
lim(n + 1)n!
een (n + 1) (n + 1)nennn
n!= lim
1e
1(n+1
n
)n =1e2
< 1,
így a d’Alembert féle hányadoskritérium miatt az adott sor kon-vergens.
(c) Minden n ∈ N esetén
13√
3 3√
n<
3√
n + 13√
n2 + n + 1.
Legyen 〈bn〉 : N → R, bn := 13√3n
. Ekkor 0 < bn <3√n+1
3√n2+n+1
minden n ∈ N esetén, és a∞∑1
bn = 13√3
∞∑1
13√n
sor divergens. Így
a minoráns kritérium miatt a∞∑1
3√n+13√n2+n+1
sor divergens.
(d) Minden n ∈ N esetén∣∣∣∣(arcsinn)
1n4 + 1
∣∣∣∣ <π
21n4
.
Legyen 〈bn〉 : N → R, bn := π2
1n4 . Ekkor 0 <
∣∣∣arcsin nn4+1
∣∣∣ ≤ bn
minden n ∈ N esetén, és a∞∑1
bn = π2
∞∑1
1n4 sor konvergens. Így
a majoráns kritérium miatt a∞∑1
arcsin nn4+1
sor konvergens.
(e) Minden n ∈ N esetén
n + 13√
n4 + 3n + 4>
12 3√
n.
58 3. Valós számsorok
Legyen 〈bn〉 : N → R, bn := 12 3√n
. Ekkor 0 < bn < n+13√n4+3n+4
minden n ∈ N esetén, és a∞∑1
bn = 12
∞∑1
13√n
sor divergens. Így a
minoráns kritérium miatt a∞∑1
n+13√n4+3n+4
sor divergens.
(f) A Cauchy-féle gyökkritérium alkalmazásával egyszerűen igazol-ható, hogy a sor abszolút konvergens.
(g) Könnyen belátható, hogy az 〈an〉 : N → R, an := n+2n(n+3) soro-
zat monoton csökkenő nullsorozat. A váltakozó előjelű sorokravonatkozó Leibniz-tétel miatt a sorozat konvergens.
(h) Az előző feladathoz hasonlóan igazolható, hogy a sorozat konver-gens.
Megoldások 59
4. Valós függvények határértéke
1. (a) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
x3 (4x + 1) (1 + cosx)x (1− cosx) (1 + cosx)
= limx→0
x2 (4x + 1) (1 + cosx)(1− cos2 x)
=
= limx→0
x2
sin2 x(4x + 1) (1 + cosx) = 2.
(b) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
x3 (x + 2) (1 + cosx)5x (1− cosx) (1 + cosx)
= limx→0
x2 (x + 2) (1 + cosx)5 (1− cos2 x)
=
= limx→0
x2
5 sin2 x(x + 2) (1 + cosx) =
45.
(c) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
(1− cos 3x) (1 + cos 3x)x2 cosx (1 + cos 3x)
= limx→0
1− cos2 3x
x2 cosx (1 + cos 3x)=
= limx→0
sin2 3x
x2 cosx (1 + cos 3x)=
= limx→0
9(
sin 3x
3x
)2 1cosx (1 + cos 3x)
=92.
(d) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
60 4. Valós függvények határértéke
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
(1− cos 5x) (1 + cos 5x)x2 (1 + cos 2x) (1 + cos 5x)
=
= limx→0
1− cos2 5x
x2 (1 + cos 2x) (1 + cos 5x)=
= limx→0
sin2 5x
x2 (1 + cos 2x) (1 + cos 5x)=
= limx→0
25(
sin 5x
5x
)2 1(1 + cos 2x) (1 + cos 5x)
=254
.
(e) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
sin xcos x − sinx
x3 cosx= lim
x→0
sin x−sin x cos xcos x
x3 cosx=
= limx→0
sinx− sinx cosx
x3 cos2 x= lim
x→0
sinx (1− cosx)x3 cos2 x
1 + cosx
1 + cosx=
= limx→0
sinx sin2 x
x3 cos2 x (1 + cosx)=
= limx→0
(sinx
x
)3 1cos2 x (1 + cosx)
=12.
(f) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
sinx (1− cosx)2x3 cos3 x
1 + cosx
1 + cosx=
= limx→0
sinx sin2 x
2x3 cos3 x (1 + cosx)=
= limx→0
12
(sinx
x
)3 1cos3 x (1 + cosx)
=14.
Megoldások 61
(g) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
2 sin x (cosx− 1)sin2 xcos2 x
= limx→0
2 sin x (cosx− 1) cos2 x
sin2 x=
= limx→0
2(cos2 x− 1
)cos2 x
sinx(cos x + 1)= lim
x→0
2(− sin2 x
)cos2 x
sinx(1 + cosx)= 0.
(h) A limx→0
sin xx = 1 ismert határérték felhasználásával, egyszerű
átalakítások után adódik a feladat végeredménye. Azaz
limx→0
sinmx
mxmx
nx
sinnx
1nx
= limx→0
sinmx
mx
nx
sinnx
m
n=
m
n.
2. (a) A kifejezést a√
x2+ax+√
x2+bx√x2+ax+
√x2+bx
hányadossal bővítve kapjuk azeredményt:
limx→+∞
x2 + ax− x2 − bx√x2 + ax +
√x2 + bx
=
= limx→+∞
x (a− b)√x2 + ax +
√x2 + bx
=
= limx→+∞
a− b√
1 + ax +
√1 + b
x
=a− b
2.
(b) Az előző feladat megoldásában alkalmazott ötlet segítségéveladódik a megoldás:
limx→+∞x
9x2 + 1− 9x2
√9x2 + 1 + 3x
= limx→+∞
x√9x2 + 1 + 3x
=
= limx→+∞
1√9 + 1
x2 + 3=
16.
62 4. Valós függvények határértéke
(c) limx→+∞
12x + 1√
7x2 + 6
=1√6.
(d) limx→+∞
(√
x− 3) (√
x + 3)√x− 3
= +∞.
(e) A határérték 6.
(f) A határérték12.
3. (a) A határérték −∞.
(b) limx→+∞
√1 + 5
x2 + 4
√2x2 + 1
x4
3
√1x2 + 3
x
= +∞.
(c) limx→+∞
6 3
√1x2 + 1
x3 +√
7x + 1
x2√3x + 2
x2 +√
2= 0.
(d) limx→−∞
6 + 2x√
1 + 1x3
= 6.
(e) A határérték 1.
(f) Egyszerű bővítéssel adódik az eredmény:
limx→0
(√x + 3−√3
x·√
x + 3 +√
3√x + 3 +
√3
)=
= limx→0
x + 3− 3x
(√x + 3 +
√3) =
=1
2√
3.
Megoldások 63
(g) Egyszerű bővítéssel adódik az eredmény:
limx→0
(√x2 + 4− 2
x·√
x2 + 4 + 2√x2 + 4 + 2
)=
= limx→0
x2 + 4− 4
x(√
x2 + 4 + 2) = 0.
4. (a)
limx→+∞
[(√x2 + 2− x
) √x2 + 2 + x√x2 + 2 + x
]=
= limx→+∞
x2 + 2− x2
√x2 + 2 + x
= 0.
(b)
limx→+∞
[(√x2 + 5x− x
) √x2 + 5x + x√x2 + 5x + x
]=
= limx→+∞
x2 + 5x− x2
√x2 + 5x + x
= limx→+∞
5√1 + 5
x + 1=
52.
(c)
limx→+∞
[(√x2 + ax− x
) √x2 + ax + x√x2 + ax + x
]=
= limx→+∞
x2 + ax− x2
√x2 + ax + x
= limx→+∞
a√1 + a
x + 1=
a
2.
(d) Használjuk fel az a3−b3 = (a−b)(a2 +ab+b2) azonosságot. Bő-
vítsünk a3√
(x2+a)2+ 3√
(x2+a)(x2−a)+3√
(x2−a)2
3√
(x2+a)2+ 3√
(x2+a)(x2−a)+3√
(x2−a)2kifejezéssel. Ekkor
limx→+∞
2a
3
√(x2 + a)2 + 3
√x4 − a2 + 3
√(x2 − a)2
= 0.
64 4. Valós függvények határértéke
(e) Használjuk fel a limx→+∞
(1 + 1
x
)x = e ismert határértéket:
limx→+∞
[(4x + 24x− 3
)2x (4x + 24x− 3
)5]
=
= limx→+∞
√(4x + 24x− 3
)4x
= limx→+∞
√√√√(
1 + 24x
1− 34x
)4x
=√
e5.
Egy lehetséges másik út a megoldáshoz a következő:
limx→+∞
(4x + 24x− 3
)2x+5
= limx→+∞
[(1 +
54x− 3
)4x−3] 2x+5
4x−3
=
= e52 .
(f) Az előző feladathoz hasonlóan:
limx→+∞
(−2x + 6−2x + 1
)5x (−2x + 6−2x + 1
)1
= limx→+∞
(1− 6
2x
1− 12x
)5x
=
= limx→+∞
1− 3
x
1−12x
x
5
= e−252 .
(g) Az előzőekhez hasonló módon:
limx→+∞
(5x2 − π
5x2 +√
2
)4x2 (5x2 − π
5x2 +√
2
)2
=
= limx→+∞
(1− π
5x2
1 +√
25x2
)5x2
45
= 5
√(e−π
e√
2
)4
.
Megoldások 65
(h) A megoldás az előzőekhez hasonló módon történik.
limx→+∞
(23· 2x2 + 12x2 − 4
3
)x2
= limx→+∞
(23
)x2
√√√√√1 + 1
2x2
1 + − 43
2x2
2x2
=
= limx→+∞
(23
)x2 √e
73 = 0.
5. A =4π
.
6. (a) Használjuk fel azt, hogy
limx→1+0
1x− 1
= +∞, illetve limx→1−0
1x− 1
= −∞.
Így
limx→1+0
((x2 + 1
) 1x− 1
)= +∞,
limx→1−0
((x2 + 1
) 1x− 1
)= −∞.
(b) Az előző feladathoz hasonlóan oldható meg. Ekkor
limx→1+0
(−2x− 1x + 1
1x− 1
)= −∞,
limx→1−0
(−2x− 1x + 1
1x− 1
)= +∞,
limx→−1+0
(−2x− 1x + 1
1x− 1
)= −∞,
limx→−1−0
(−2x− 1x + 1
1x− 1
)= +∞.
66 4. Valós függvények határértéke
(c)
limx→1+0
((x + 1)2
x− 41
(x− 1)
)= −∞,
limx→1−0
((x + 1)2
x− 41
(x− 1)
)= +∞,
limx→4+0
((x + 1)2
x− 11
(x− 4)
)= +∞,
limx→4−0
((x + 1)2
x− 11
(x− 4)
)= −∞.
(d) limx→0+0
(x + 2x− 1
1x3
)= −∞, lim
x→0−0
(x + 2x− 1
1x3
)= +∞,
limx→1+0
(x + 2x3
1x− 1
)= +∞, lim
x→1−0
(x + 2x3
1x− 1
)= −∞.
(e) Felhasználjuk az ismert
limx→0+0
2x
= +∞, limx→0−0
2x
= −∞,
illetvelim
x→+∞ 3x = +∞, limx→−∞ 3x = 0
határértékeket. Ekkor
limx→0+0
((x + 3)
1
32x + 1
)= 0, lim
x→0−0
((x + 3)
1
32x + 1
)= 3.
(f) limx→1+0
55
x−1 = +∞ limx→1−0
55
x−1 = 0.
7. (a) limx→3+0
x + 2|x− 3| = +∞, lim
x→3−0
x + 2|x− 3| = +∞.
(b) limx→2+0
1(x− 2)2 − |x− 2| = lim
x→2+0
1x− 2
· 1x− 3
= −∞.
Megoldások 67
limx→2−0
1(x− 2)2 − |x− 2| = lim
x→2−0
1x− 2
· 1x− 1
= −∞.
(c) limx→0+0
arctg12x
=π
2, lim
x→0−0arctg
12x
= −π
2.
(d) limx→0+0
2arcsinx
= +∞, limx→0−0
2arcsinx
= −∞.
68 5. Valós függvények differenciálhányadosa
5. Valós függvények differenciálhányadosa
1. (a) Legyen x0 tetszőleges valós szám. Ekkor
limx→x0
f (x)− f (x0)x− x0
= limx→x0
x3 + 2x2 + 1− (x2
0 + 2x20 + 1
)
x− x0=
= limx→x0
x3 − x30 + 2x2 − 2x2
0
x− x0=
= limx→x0
(x− x0)(x2 + xx0 + x2
0
)+ 2 (x− x0) (x + x0)
x− x0=
= limx→x0
(x2 + xx0 + x2
0 + 2x + 2x0
)= 3x2
0 + 4x0,
azaz a függvény differenciálható x0-ban, és f ′ (x0) = 3x20 + 4x0.
(b) Legyen x0 tetszőleges valós szám. Ekkor
limx→x0
g (x)− g (x0)x− x0
=
= limx→x0
−x2 + 2x + 3− (−x20 + 2x0 + 3)
x− x0=
= limx→x0
−(x− x0)(x + x0) + 2(x− x0)x− x0
= −2x0 + 2,
azaz a g függvény differenciálható x0-ban, és g′ (x0) = −2x0 + 2.
2. Legyen x0 6= 0 tetszőleges valós szám. Ekkor
limx→x0
f (x)− f (x0)x− x0
= limx→x0
1x − 1
x0
x− x0= lim
x→x0
x0−xxx0
x− x0=
= limx→x0
− 1xx0
= − 1x2
0
,
azaz a függvény differenciálható x0-ban, és f ′ (x0) = − 1x20.
Megoldások 69
3. Legyen x0 tetszőleges valós szám, ekkor
limx→x0
f (x)− f (x0)x− x0
= limx→x0
xn − xn0
x− x0=
= limx→x0
(x− x0)(xn−1 + xn−2x0 + · · ·+ xn−10 )
x− x0= nxn−1
0 ,
azaz a függvény differenciálható x0-ban, és f ′ (x0) = nxn−10 .
4. (a) Mivel
limx→0+0
f (x)− f (x0)x− x0
= limx→0+0
|x|x
= 1,
és
limx→0−0
f (x)− f (x0)x− x0
= limx→0−0
|x|x
= −1,
azaz a függvény jobb és bal oldali differenciálhányadosa az x0 = 0pontban nem egyenlő. Tehát a függvény az adott pontban nemdifferenciálható.
(b) Tekintsük a függvény x0 = 0 ponthoz tartozó differenciahánya-
dosát:g (x)− g (x0)
x− x0= sin
1x
. Ha
〈xn〉 : N → R, xn :=2
(2n− 1)π,
akkor az 〈xn〉 sorozat nullához konvergál. Ebben az esetben ahozzá tartozó 〈sin 1
xn〉 sorozat nem konvergens, így a g függvény
az adott pontban nem differenciálható.
(c) Mivel
limx→0+0
h (x)− h (x0)x− x0
= limx→0+0
|sinx|x
= 1,
70 5. Valós függvények differenciálhányadosa
és
limx→0−0
h (x)− h (x0)x− x0
= limx→0−0
|sinx|x
= −1,
azaz a h függvény jobb és bal oldali differenciálhányadosa a 0 pontbannem egyenlő, a függvény az adott pontban nem differenciálható.
A fejezet további feladataiban a Df ′ = Df egyenlőség miatt nem adjukmeg az f ′ értelmezési tartományát.
5. (a) f ′ (x) = 5x4 + 34
4
√1x + 28x3 − 10 1
x3 .
(b) f ′ (x) = 42x6 + 152
√π · √x−√2 1
x2 .
(c) f ′ (x) = −2 sin x(x2 + 6 · 3x
)+ (2 cosx + 1) (2x + 6 · 3x ln 3) .
(d) f ′ (x) =(
1x + 1
1+x2
)(5 + 2x) + (lnx + arctgx) (2x ln 2) .
(e) f ′ (x) =6√
2π2 1cos2 x
arctgx− (6π2 tgx + 6
)√2 1
1+x2
2 arctg2 x.
(f) f ′ (x) =
(−π sinx− 3 cos x + 1
2
√1x
) (x2 + 7 ln2 x
)(x2 + 7 ln2 x
)2 −
− (π cosx− 3 sin x +√
x)(2x + 14 lnx
(1x
))(x2 + 7 ln2 x
)2 .
6. (a) f ′ (x) = 7x2+6 ln 7 · 2x.
(b) f ′ (x) = − sin(√
x + x2) (
12
√1x + 2x
).
(c) f ′ (x) =1√
1− (x7 + 1)27x6.
(d) f ′ (x) = 2 cosx (− sinx) .
(e) f ′ (x) = 2x sin6 x +(x2 + e
)6 sin5 x cosx.
(f) f ′ (x) = 2sin√
x ln 2 cos√
x12
√1x .
Megoldások 71
(g) f ′ (x) = 1x23ln x
(2x3ln x + x3ln x ln 3
).
(h) f ′ (x) =1
1 + 2x2+16√
x
12
√6√
x
2x2 + 1
24x√
x− (2x2 + 1)3√
1x
36x.
(i) f ′ (x) = 4 (ln tgx)1
tgx
1cos2 x
.
(j) f ′ (x) =1
ln lnx
1lnx
1x
.
(k) f ′ (x) = 2 · sin (arctg 3√
x) cos (arctg 3√
x) 1
1+( 3√x)213
3
√1x2 .
(l) A függvény differenciálhányadosát a következő kifejezés adja:
12
√7√
x + π
6 cos4 x
24 cos3 x (− sinx) (7√
x + π)− 21 cos4 x√
1x
(7√
x + π)2.
(m) f ′ (x) =1
π2 + 2
(73
3√
x4 +1
1 + x42x
).
(n) f ′ (x) = 0, mivel f konstansfüggvény.
(o) f ′ (x) =1
ln 61
tg2 x
2x+√
2
2 tgx 1cos2 x
(2x +
√2)− tg2 x2x ln 2
(2x +
√2)2 .
(p) Mivel f(x) = π 42√
x + 7x−23− sin x, így
f ′(x) =π
4242
√1
x41− 14
x3
13sin x
− 7 (ln 3) cosx
x23sin x.
(q) f ′ (x) =−8
(ecos x (− sinx) + 6 · 3tgx ln 3 1
cos2 x
)
(ecos x + 6 · 3tgx)2.
7. (a) Végezzük el az xx = eln xx= ex ln x átalakításokat, majd alkal-
mazzuk az összetett, illetve szorzatfüggvényre vonatkozó diffe-renciálási szabályokat. Így
f ′ (x) = ex ln x (lnx + 1) = xx (lnx + 1) .
72 5. Valós függvények differenciálhányadosa
(b) Az előző példa alapján kapjuk, hogyf ′ (x) = ex ln sin x
(ln sin x + x 1
sin x cosx). Az eredményt felírhat-
juk f ′ (x) = (sinx)x(ln sinx + x 1
sin x cosx)alakban is.
(c) Az előzőek alapján kapjuk, hogyf ′ (x) = ecos x ln sin x
(− sinx ln sinx + cos x 1sin x cosx
).
(d) Az előzőek alapján kapjuk, hogy
f ′ (x) = e2√
x ln ln x(√
1x ln lnx + 2
√x 1
ln x1x
).
(e) Az előzőek alapján kapjuk, hogy
f ′ (x) = e1x
ln x2 (−1x2 lnx2 + 2
x2
).
(f) Térjünk át természetes alapú logaritmusra, majd alkalmazzuk azösszetett, illetve a hányados függvényre vonatkozó differenciálásiszabályokat. Így f(x) = ln cos x
ln x és
f ′ (x) =1
cos x (− sinx) lnx− 1x ln cosx
ln2 x.
8. (a) A deriváltak minden valós x esetén a következők:f ′ (x) = 4x3 + 6x2 + 6, f ′′ (x) = 12x2 + 12x,f (3) (x) = 24x + 12, f (4) (x) = 24.
(b) Könnyen belátható, hogy f (4) (x) = 0, minden x ∈ R esetén.
(c) A deriváltak minden valós x esetén a következők:f ′ (x) = 2e2x + (− sinx) , f ′′ (x) = 4e2x + (− cosx) ,f (3) (x) = 8e2x + sin x, f (4) (x) = 16e2x + cosx.
(d) A deriváltak minden valós x esetén a következők:f ′ (x) = −2x
(x2+1)2, f ′′ (x) = 8x2
(x2+1)3− 2
(x2+1)2,
f (3) (x) = −48x3
(x2+1)4+ 24x
(x2+1)3, f (4) (x) = 384x4
(x2+1)5− 288x2
(x2+1)4+ 24
(x2+1)3.
(e) A deriváltak minden valós x esetén a következők:f ′ (x) = sinx + x cosx, f ′′ (x) = 2 cosx− x sinx,f (3) (x) = −3 sin x− x cosx, f (4) (x) = −4 cos x + x sinx.
Megoldások 73
9. (a) Az első néhány differenciálhányados a következő:f ′ (x) = 1
1+x , f ′′ (x) = − (1 + x)−2 ,
f (3) (x) = (−1) (−2) (1 + x)−3 ,f (4) (x) = (−1) (−2) (−3) (1 + x)−4 . Azt állítjuk, hogy
f (n) (x) = (−1)n−1 (n− 1)! (1 + x)−n
minden n ∈ N esetén. A bizonyítást teljes indukcióval végez-zük. Az előzőekből következik, hogy n = 1 esetén igaz az állítás.Legyen n > 1. Megmutatjuk, hogy ha valamely n természetesszámra igaz az állítás, akkor igaz (n + 1)-re is. Az n-edik dif-ferenciálhányados deriváltjából egyszerűen következik az állítás,azaz
f (n+1) (x) = (−1)n n! (1 + x)−(n+1) ,
és ezzel az állítást bizonyítottuk.(b) Az előzőhöz hasonló módon teljes indukció segítségével igazol-
ható, hogy minden x ∈ R esetén
f (n) (x) =
{ex+e−x
2 , ha n páros,ex−e−x
2 , ha n páratlan.
Az f : R → R, f(x) := ex−e−x
2 függvényt szinusz hiperbolikuszfüggvénynek, az f : R → R, f(x) := ex+e−x
2 függvényt koszinuszhiperbolikusz függvénynek nevezzük.
(c) Az előzőhöz hasonló módon teljes indukció segítségével igazol-ható, hogy minden x ∈ R és k ∈ N∪{0} esetén
f (n) (x) =
−n cosx + x sinx, ha n = 4k,n sinx + x cosx, ha n = 4k + 1,n cosx− x sinx, ha n = 4k + 2,
−n sinx− x cosx, ha n = 4k + 3.
(d) Az előzőekhöz hasonló módon teljes indukció segítségével igazol-ható, hogy minden x ∈ R eseténf (n) (x) = ex
(x2 + 2nx + n (n− 1)
).
74 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
6. A differenciálszámítás alkalmazásai
1. (a) A határérték 1.
(b) A határérték „ 00 ” típusú, a l’Hospital-szabály alkalmazásával szá-
mítható ki. Így limx→0
ex−e−x
sin x = limx→0
ex+e−x
cos x = 2.
(c) A határérték „ 00 ” típusú, a l’Hospital-szabály alkalmazásával szá-
mítható ki. Így
limx→0
sin 2x− sinx
sin 5x= lim
x→0
2 cos 2x− cosx
5 cos 5x=
15.
Természetesen néhány esetben a l’Hospital-szabály alkalmazásanélkül is célba jutunk. Ebben az esetben járható lenne a követ-kező út is:
limx→0
sin 2x− sinx
sin 5x= lim
x→0
sinx (2 cosx− 1)sin 5x
=
= limx→0
sinx
sin 5x(2 cosx− 1) =
15.
Felhasználjuk, hogy limx→0
sin xsin 5x = 1
5 limx→0
5xsin 5x
sin xx = 1
5 .
(d) A határérték „ 00 ” típusú, a l’Hospital-szabály alkalmazásával szá-
mítható ki a határérték. Így limx→0
5x ln 5−2x ln 21 = ln 5− ln 2.
(e) A határérték 1, mivel
limx→0
xe2x − x
1− (cos2 x− sin2 x
) = limx→0
xe2x − x
2 sin2 x=
= limx→0
x(e2x − 1
)
2 sin x sinx= lim
x→0
(x
sinx
e2x − 12 sin x
),
a limx→0
xsin x = 1 ismert határérték, a második tényezőre pedig al-
kalmazhatjuk a l’Hospital-szabályt.
Megoldások 75
(f) A határérték „1∞” típusú. Egyszerű átalakítás után a kitevőrealkalmazzuk a l’Hospital-szabályt, és felhasználjuk, hogy az ex-ponenciális függvény folytonos. Így
limx→0+0
(1 + 3x)−2x = lim
x→0+0e(−
2x) ln(1+3x) = lim
x→0+0e−2 ln(1+3x)
x =
= e−6.
2. (a) limx→+∞
xex = lim
x→+∞1ex = 0.
(b) A határérték „1∞” típusú. Végezzük el a limx→+∞
(1 + 1
x
)x3
=
= limx→+∞ ex3 ln(1+ 1
x) átalakítást, majd a kitevőben lévő kifejezésre
(némi átalakítás után) alkalmazzuk a l’Hospital-szabályt. Így
limx→+∞
ln(1 + 1
x
)1x3
= limx→+∞
11+ 1
x
(− 1x2
)
−3x−4=
= limx→+∞
xx+1
(− 1x2
)
− 3x4
=13
limx→+∞
x3
x + 1= +∞.
Az e alapú exponenciális függvénynek a +∞-ben vett határértékeadja a feladat megoldását, azaz a kérdéses határérték +∞.
(c) A határérték „ 00 ” típusú, a l’Hospital-szabály alkalmazásával szá-
mítható ki a határérték. Így limx→0
6
1+(6x)2
5 = 65 .
(d) A határérték „(−∞) · 0” típusú. Egy egyszerű átalakítás után al’Hospital-szabály alkalmazásával kapjuk meg az eredményt. Így
limx→0+0
ln x1
sin x
= limx→0+0
1x
− (sinx)−2 cosx= − lim
x→0+0
1x
cos xsin2 x
=
= − limx→0+0
1x
sin2 x
cosx= − lim
x→0+0
sinx
x
1cosx
sinx = 0.
76 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
(e) A határérték „00” típusú. Végezzük el a
limx→0+0
xsin x = limx→0+0
eln x sin x
átalakítást. Az előző feladat és az exponenciális függvény foly-tonosságának felhasználásával a határérték 1-nek adódik.
(f) A határérték „1∞” típusú. Egy egyszerű átalakítás után alkal-mazzuk a l’Hospital szabályt, és így
limx→1+0
x5
x−1 = limx→1+0
e5 ln xx−1 = e5.
(g) A határérték „∞ · 0” típusú. Egy egyszerű átalakítás után al’Hospital-szabály alkalmazásával kapjuk meg az eredményt:
limx→+∞
sin 1x
1x2
= limx→+∞
(cos 1
x
) (− 1x2
)
−2x−3=
12
limx→+∞
cos 1x
1x
=
=12
limx→+∞x cos
1x
= +∞.
Érdemes megemlíteni a feladat megoldásának egy másik lehet-séges útját is, ami azért érdekes, mert megmutatja számunkra,hogy a l’Hospital-szabály mellőzésével is célba érhetünk. Végez-zük el a t := 1
x helyettesítést. Ekkor
limx→+∞
sin 1x
1x2
= limx→+∞x
sin 1x
1x
= limt→0+0
1t
sin t
t= +∞.
3. (a) A határérték „∞ − ∞” típusú. Közös nevezőre hozás után al’Hospital-szabály alkalmazásával kapjuk meg az eredményt. Így
limx→0+0
ex − 1− x
ex − 1= lim
x→0+0
ex − 1ex
= 0.
Megoldások 77
(b) A határérték „∞ − ∞” típusú. Közös nevezőre hozás után al’Hospital-szabály alkalmazásával kapjuk meg az eredményt. Így
limx→0
1− cosx
x2= lim
x→0
sinx
2x=
12.
(c) A határérték „∞−∞” típusú. Az azonos alapú logaritmusokravonatkozó azonosságok miatt
ln ex − ln(x2 + 2
)= ln
ex
x2 + 2.
Ebben az esetben a l’Hospital-szabály kétszeri alkalmazásávalés a természetes alapú logaritmusfüggvény tulajdonságainak fel-használásával érhetünk célba. Így
limx→+∞
ex
x2 + 2= lim
x→+∞ex
2x= lim
x→+∞ex
2= +∞,
és limx→+∞
(ln ex − ln
(x2 + 2
))= lim
x→+∞ ln ex
x2+2= +∞.
(d) A határérték „∞−∞” típusú. Az azonos alapú logaritmusokravonatkozó azonosságok miatt ln e2x − ln
(2x2 + ex
)= ln e2x
2x2+ex .A l’Hospital-szabály háromszori alkalmazásával és a logaritmus-függvény tulajdonságainak felhasználásával kapjuk meg az ered-ményt. Így
limx→+∞
e2x
2x2 + ex= lim
x→+∞2e2x
4x + ex= lim
x→+∞4e2x
4 + ex=
= limx→+∞
8e2x
ex= lim
x→+∞ 8ex = +∞,
és limx→+∞
(ln e2x − ln
(2x2 + ex
))= +∞.
(e) A határérték „∞∞ ” típusú, a l’Hospital-szabály háromszori alkal-mazásával számítható ki a határérték. Így
limx→+∞
3 (ln x)2 1x
1= 3 lim
x→+∞(lnx)2
x= 3 lim
x→+∞2(lnx) 1
x
1=
= 6 limx→+∞
lnx
x= 6 lim
x→+∞1x
= 0.
78 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
(f) A határérték „∞∞ ” típusú. A feladat megoldásához alkalmazzuka l’Hospital-szabályt 2004-szer. Így
limx→+∞
x2004
ex= 2004! lim
x→+∞1ex
= 0.
(g) A határérték „0 · ∞” típusú. Egy egyszerű átalakítás, majd al’Hospital-szabály alkalmazásával kapjuk az eredményt. Így
limx→+∞
esin 1x − 11x
= limx→+∞
esin 1x cos 1
x
(− 1x2
)
− 1x2
= 1.
(h) A határérték „∞0” típusú. Végezzük el a
limx→π
2−0
(tgx)cos x = limx→π
2−0
(eln tgx
)cos x= lim
x→π2−0
ecos x ln tgx
átalakítást, majd a kitevőre alkalmazzuk a l’Hospital-szabályt.Így
limx→π
2−0
ln tgx1
cos x
= limx→π
2−0
1tgx
1cos2 x
− (cos x)−2 (− sinx)=
= limx→π
2−0
cos xsin x
1cos2 x
1cos2 x
sinx= lim
x→π2−0
cosx
sin2 x= 0.
Az exponenciális függvény folytonosságát felhasználva az eredetihatárérték 1-nek adódik.
4. (a) A határérték „ 00” típusú. A l’Hospital-szabályt alkalmazhatjuk a
határérték meghatározásához, de néhány lépés után beláthatjuk,hogy ez esetben nem vezet eredményre. Úgyis mondhatjuk, hogyezek a feladatok (a következővel együtt) a fejezet kakukktojásai,megmutatják számunkra, hogy ez a szabály sem mindenható. Afeladat megoldását egyszerű átalakítás után kapjuk, felhasznál-juk, hogy a szinusz függvény korlátos. Ekkor
Megoldások 79
limx→0
x2 sin 1x
sinx= lim
x→0
(x
x
sinxsin
1x
)= 0.
(b) A határérték „∞∞” típusú. Az előző feladatban említettek itt isérvényesek. A megoldást azzal a trükkel kapjuk, hogy mind aszámlálót, mind a nevezőt osztjuk x-szel. Ekkor
limx→+∞
x− sinx
x + sin x= lim
x→+∞
x−sin xx
x+sin xx
= limx→+∞
1− sin xx
1 + sin xx
= 1.
5. (a) Tekintsük a függvény első deriváltját: f ′ (x) = 26x2 − 2
6x− 46 . A
26
(x2 − x− 2
)= 0 egyenletből: x1 = −1 és x2 = 2 megoldások
adódnak. Tehát az f függvénynek az x1 = −1 és x2 = 2 helyekenlehet lokális szélsőértéke. Mivel f ′′ (x) = 2
3x− 26 és f ′′ (−1) =
= −1 < 0, illetve f ′′ (2) = 1 > 0, az f függvénynek az x1 = −1pontban helyi maximuma, az x2 = 2 pontban helyi minimumavan. Megjegyezzük, hogy a függvénynek abszolút szélsőértékenincs.
(b) Tekintsük az f függvény első deriváltját: f ′ (x) = 8x − 40. Mi-vel az f ′ (x) = 0 egyenletnek az x0 = 5 a megoldása, így az x0
pontban lehet lokális szélsőértéke a függvénynek. Az f függvénymásodik deriváltja f ′′ (x) = 8 > 0, tehát a függvénynek helyi mi-nimuma van az x0 pontban. A függvény első deriváltja előjelénekvizsgálatából kiderül, hogy a függvény szigorúan monoton csök-kenő a [3, 5] intervallumon és szigorúan monoton növekvő az [5, 8]intervallumon. Ebből következik, hogy a [3, 5] intervallumon alegnagyobb függvényérték f (3) = −4, míg az [5, 8] intervallu-mon f (8) = 176. Az előzőekből következik, hogy a függvénynekabszolút maximuma van az x = 8 pontban és abszolút minimumavan az x0 = 5 pontban, ahol f(5) = −20.Megjegyezzük, hogy elemi úton, az f(x) = 4x2 − 40x + 80 == 4(x− 5)2 − 20 egyenlőségből egyszerűbben is megkaphatjuk avégeredményt.
80 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
(c) Tekintsük a függvény első differenciálhányadosát: f ′ (x) = x2−1x2 .
Az x2−1x2 = 0 egyenlet megoldásai x1 = 1 és x2 = −1. Az f
függvénynek az x1 helyen lehet lokális szélsőértéke, mivel x2
nem tartozik a függvény értelmezési tartományába. Vizsgáljukmeg az f függvény második deriváltját. Mivel f ′′ (x) = 2
x3 , ígyf ′′ (1) = 2 > 0, tehát a a függvénynek helyi minimuma van az x1
pontban. A derivált függvény előjelének vizsgálatából kiderül,hogy a függvény szigorúan monoton csökkenő az
[12 , 1
]interval-
lumon és szigorúan monoton növekvő az [1, 3] intervallumon. Mi-vel f
(12
)= 9
2 és f (3) = 163 , így az előző feladat gondolatmenetét
alkalmazva azt kapjuk, hogy az x = 3 pontban a függvénynekabszolút maximuma, az x = 1 pontban abszolút minimuma van.
(d) Tekintsük a függvény első differenciálhányadosát. Az f ′ (x) == 3x2 − 3 = 0 egyenlet megoldásai az x1 = 1 és x2 = −1.Ezekben a pontokban lehet a függvénynek lokális szélsőértéke.Mivel f ′′ (x) = 6x, így f ′′ (1) = 6 > 0 és f ′′ (−1) = −6 < 0.Az előző egyenlőtlenségekből következik, hogy a függvénynekaz x1 pontban helyi minimuma és az x2 pontban helyi maxi-muma van. A derivált függvény előjelének vizsgálatából adó-dik, hogy a függvény szigorúan monoton növekvő a [−3,−1]és az [1, 2] intervallumokon és szigorúan monoton csökkenő a[−1, 1] intervallumon. Az előzőekkel összevetve, és felhasználvaaz f(1) = 16, f(−1) = 20, f(2) = 20 és f(−3) = 0 egyenlősé-geket adódik, hogy a függvénynek az x = −3 helyen abszolútminimuma, az x = −1 és x = 2 helyeken pedig abszolút maxi-muma van.
(e) Az f ′ (x) = 5x4− 15x2 = 0 egyenlet megoldásai x1 = 0, x2 =√
3és x3 = −√3. Tehát az f függvénynek helyi szélsőértéke le-het az x1 és az x2 helyeken. (Az x3 pont nincs benne a függ-vény értelmezési tartományában.) Mivel f ′′ (x) = 20x3 − 30x ésf ′′
(√3)
= 30√
3 > 0, így a függvénynek x2 pontban helyi mi-nimuma van. Könnyen látható, hogy f ′′ (0) = 0 és f ′′′ (0) 6= 0,azaz a függvénynek az x1 pontban nincs helyi szélsőértéke. A
Megoldások 81
függvény első deriváltja előjelének vizsgálatából kiderül, hogy afüggvény szigorúan monoton csökkenő a
[−1,√
3]intervallumon
és szigorúan monoton növekvő a[√
3,√
5]intervallumon. Mivel
f(−1) = 6 és f(√
5) = 50√
5 + 2 > 6, így az előzőek összeveté-séből adódik, hogy a függvénynek az x =
√5 pontban abszolút
maximuma, az x =√
3 helyen pedig abszolút minimuma van.Megjegyezzük, hogy f(
√3) = −6
√3 + 2 és f(
√5) = 2.
6. (a) A függvény zérushelyeit az x2(x2 − 2
)= 0 egyenletből egy-
szerűen meghatározhatjuk. A gyökök a következők: x1 = 0,x2 =
√2, illetve x3 = −√2. Tekintsük az f függvény első
differenciálhányadosát. Az f′(x) = 4x3−4x = 0 egyenlet gyökei
x1 = 0, x2 = 1 és x3 = −1. A gyökök által meghatározott inter-vallumokon vizsgálva a derivált függvény előjelét a következőketkapjuk. Az f függvény a (−∞,−1] intervallumon szigorúan mo-noton csökkenő, a [−1, 0] intervallumon szigorúan monoton nö-vekvő, a [0, 1] intervallumon szigorúan monoton csökkenő és az[1,+∞) intervallumon ismét szigorúan monoton növekvő.Az előzőekből következik, hogy az x = −1 és x = 1 pontokban
a függvénynek helyi minimuma, az x = 0 pontban pedig helyimaximuma van.
Tekintsük az f függvény második deriváltját. Az f′′(x) =
= 12x2 − 4 = 0 egyenlet megoldásai: x1 =√
33 és x2 = −
√3
3 . Agyökök által meghatározott intervallumokon vizsgálva a másodikderivált függvény előjelét a következőket kapjuk. A (−∞,−
√3
3 ]intervallumon a függvény konvex, a [−
√3
3 ,√
33 ] intervallumon kon-
káv és a [√
33 , +∞) intervallumon szintén konvex. Az előzőek-
ből következik, hogy az x = −√
33 és az x =
√3
3 pontokban afüggvénynek inflexiós pontjai vannak. A végtelenben a követ-kező határértékeket kapjuk:
limx→+∞
(x4 − 2x2
)= +∞ és lim
x→−∞(x4 − 2x2
)= +∞.
82 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
Mivel érvényes az x4 − 2x = (−x)4 − 2 (−x)2 egyenlőség, afüggvény páros. Az értékkészlete a [−1, +∞) intervallum.
1. ábra.
(b) A függvény zérushelyeit az x(x2 − 3
)= 0 egyenletből kapjuk,
melyek x1 = 0, x2 =√
3 és x3 = −√3. Tekintsük az f függ-vény első differenciálhányadosát. Az f
′(x) = 3x2 − 3 = 0
egyenlet megoldásai x1 = 1 és x2 = −1. A gyökök által meg-határozott intervallumokon vizsgálva a derivált függvény előjeléta következőket kapjuk. A (−∞,−1] intervallumon a függvényszigorúan monoton növekvő, a [−1, 1] intervallumon szigorúanmonoton csökkenő és az [1, +∞) intervallumon ismét szigorúanmonoton növekvő. Az előzőekből következik, hogy az x = −1pontban a függvénynek helyi maximuma, illetve az x = 1 pont-ban helyi minimuma van.Tekintsük a függvény második deriváltját. Az f
′′(x) = 6x = 0
egyenlet megoldása x = 0. A gyök által meghatározott interval-lumokon vizsgálva a második derivált függvény előjelét a követ-
Megoldások 83
kezőket kapjuk. A (−∞, 0] intervallumon a függvény konkáv ésa [0,+∞) intervallumon konvex. Az x = 0 pontban a függvény-nek inflexiós pontja van. A végtelenben a következő határértéketkapjuk:
limx→+∞
(x3 − 3x
)= +∞ és lim
x→−∞(x3 − 3x
)= −∞.
Mivel teljesül az x3 − 3x = −((−x)3 − 3(−x)) egyenlőség afüggvény páratlan. Az értékkészlete a valós számok halmaza. Afüggvény gráfja a következő:
2. ábra.
(c) A függvény zérushelye az x = 0 pontban van. Tekintsük az
f függvény első differenciálhányadosát. Az f ′ (x) =x(−x3+2)(x3+1)2
kifejezés előjelének vizsgálatából (amelyet az első derivált zérus-helyei és a szakadási helyek által meghatározott intervallumokonvégzünk) azt kapjuk, hogy az f függvény a (−∞,−1), (−1, 0]és a
[3√
2, +∞)intervallumokon szigorúan monoton csökkenő, a
84 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
(0, 3√
2]intervallumon szigorúan monoton növekvő. Az előzőek-
ből következik, hogy az f függvénynek helyi minimuma van azx = 0 helyen és helyi maximuma van az x = 3
√2 helyen.
Az f függvény második deriváltjának tanulmányozásából a kon-vexitásra és a konkávitásra következtethetünk. Az f
′′(x) =
= 2x6−14x3+2(x3+1)3
kifejezés előjelének vizsgálatából kapjuk, hogy azf függvény konvex a (−1, 0,53) és a (1,89, +∞) intervallumokonés konkáv a (−∞,−1) és a (0,53, 1,89) intervallumokon.(Megjegyezzük, hogy a számláló zérushelyeit az x3 = a helyette-sítés elvégzése után egy másodfokú egyenlet vizsgálatából nyer-jük, melyből a1 = 6,85 és a2 = 0,15.)Az előzőekből következik, hogy az f függvénynek az x = 0,53 ésaz x = 1,89 helyeken inflexiós pontjai vannak.A függvény viselkedését a végtelenben a
limx→+∞
x2
x3 + 1= lim
x→−∞x2
x3 + 1= 0
határértékek mutatják, a szakadási helyek környezetében pediga
limx→−1+0
x2
x3 + 1= +∞ és a lim
x→−1−0
x2
x3 + 1= −∞.
határértékek.A függvény nem páros, nem páratlan, nem periodikus, érték-készlete az R halmaz. Az előzőek alapján a függvény gráfja akövetkező:
Megoldások 85
3. ábra.
(d) A függvény zérushelye az x = −1 pontban van. Tekintsük a függ-vény első differenciálhányadosát. Az f ′ (x) = 1− 2
x3 kifejezés elő-jelének vizsgálatából azt kapjuk, hogy az f függvény szigorúanmonoton növekvő a (−∞, 0) és a
[3√
2, +∞)intervallumokon és
szigorúan monoton csökkenő a(0, 3√
2]intervallumon. Az előző-
ekből következik, hogy az x = 3√
2 helyen helyi minimuma van.Az f ′′ (x) = 6
x4 minden x ∈ Df esetén pozitív, tehát a függvénykonvex a (−∞, 0) és a (0,+∞) intervallumokon.A függvény viselkedését a végtelenben és a szakadási hely kör-nyezetében a következő hatátértékek határozzák meg:
limx→+∞
x3 + 1x2
= +∞, limx→−∞
x3 + 1x2
= −∞
és
limx→0+0
x3 + 1x2
= limx→0−0
x3 + 1x2
= +∞.
A függvény nem páros, nem páratlan, nem periodikus, értékkész-
86 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
lete az R halmaz. Az előzőek összevetéséből a függvény gráfja akövetkező:
4. ábra.
(e) A függvény zérushelye az x = 1 pontban van. Tekintsük a függ-vény első differenciálhányadosát. Az f
′(x) = lnx + 1 derivált
függvény előjelének vizsgálatából azt kapjuk, hogy a (0, 1e ] inter-
vallumon a függvény szigorúan monoton csökkenő, az [1e , +∞)intervallumon szigorúan monoton növekvő, így az x = 1
e pont-ban a függvénynek helyi minimuma van.Az f
′′(x) = 1
x függvény minden értelmezés tartománybeli x ese-tén pozitív, tehát a függvény konvex. A függvény viselkedését avégtelenben a lim
x→+∞x lnx = +∞ határérték mutatja. Érdemesmegvizsgálni az ábrázolás érdekében a függvény viselkedését azx = 0 pont környezetében. A l’Hospital szabály alkalmazásávala lim
x→0x ln x = 0 határérték adódik.
A függvény nem páros és nem páratlan. A függvény értékkészle-te a [−1
e , +∞) intervallum. Az előzőek alapján a függvény gráfjaa következő:
Megoldások 87
5. ábra.
(f) A függvény zérushelye az x = 1 pontban van. Tekintsük a függ-vény első differenciálhányadosát. Az f
′(x) = x (2 ln x + 1) = 0
egyenlet megoldása x = e−12 = 1√
e. Az első derivált függvény
előjelét tanulmányozva azt kapjuk, hogy a függvény a (0, 1√e]
intervallumon szigorúan monoton csökkenő, az [ 1√e, +∞) inter-
vallumon szigorúan monoton növekvő. Így az x = 1√epontban a
függvénynek helyi minimuma van.Az f
′′(x) = 2 lnx + 3 függvény zérushelye x = e−
32 = 1√
e3. A
második derivált függvény előjelének vizsgálatából azt kapjuk,hogy a függvény konkáv a (0, e−
32 ] intervallumon és konvex az
[e−32 ,+∞) intervallumon. Ebből következik, hogy az x = e−
32
pontban a függvénynek inflexiós pontja van.A lim
x→+∞x2 lnx = +∞ határérték mutatja a függvény viselke-
dését a végtelenben. Érdemes megvizsgálni az ábrázolás érde-kében a függvény viselkedését az x = 0 pont környezetében. Al’Hospital szabály alkalmazásával a lim
x→0+0x2 ln x = 0 határérték
88 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
adódik. A függvény nem páros és nem páratlan. A függvényértékkészlete a [− 1
2e , +∞) intervallum.A függvény gráfja a következő:
6. ábra.
(g) Az f(x) = x+2x−1 = 0 egyenlőségből azt kapjuk, hogy a függvény-
nek zérushelye van az x = −2 pontban. Mivel az f′(x) = −3
(x−1)2
függvény minden x-re negatív, így a függvény monoton csök-kenő a (−∞, 1) és (1, +∞) intervallumokon. Az f
′′(x) = 6
(x−1)3
függvény előjelének vizsgálatából következik, hogy az f függvénykonkáv a (−∞, 1) intervallumon és konvex az (1,+∞) interval-lumon.
A függvény viselkedését a végtelenben és a szakadási helyekkörnyezetében a következő határértékek határozzák meg:
limx→+∞
x + 2x− 1
= limx→−∞
x + 2x− 1
= 1
éslim
x→1+0
x + 2x− 1
= +∞ limx→1−0
x + 2x− 1
= −∞.
Megoldások 89
A függvény nem páros és nem páratlan. A függvény érték-készlete R \{1}. Könnyű számolásból adódik, hogy a függvényés inverze ebben az esetben ugyanaz a függvény.
A függvény gráfja a következő:
7. ábra.
(h) A függvény zérushelye az x = 0 pontban van. Tekintsük a
függvény első differenciálhányadosát. Mivel az f′(x) =
−(x2+1)(x2−1)2
minden x esetén negatív, így a függvény szigorúan monoton csök-kenő a (−∞,−1), (−1, 1) és (1, +∞) intervallumokon.
Vizsgáljuk meg az
f′′(x) =
−2x(x2 − 1
)2 − (−x2 − 1)2
(x2 − 1
)2x
(x2 − 1)4=
2x3 + 6x
(x2 − 1)3
függvény előjelét. Az f függvény konkáv a (−∞,−1) és a [0, 1)intervallumokon, konvex a (−1, 0] és az (1, +∞) intervallumokon.Az x = 0 pontban a függvénynek inflexiós pontja van.
90 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
A függvény viselkedését a végtelenben és a szakadási helyekkörnyezetében a következő határértékek határozzák meg:
limx→+∞
x
x2 − 1= lim
x→−∞x
x2 − 1= 0,
limx→−1+0
x
x2 − 1= +∞ lim
x→−1−0
x
x2 − 1= −∞,
éslim
x→1+0
x
x2 − 1= +∞ lim
x→1−0
x
x2 − 1= −∞.
A függvény páratlan, értékkészlete a valós számok halmaza. Afüggvény gráfja a következő:
8. ábra.
(i) Az f(x) = 2x−11x−2 = 0 egyenletből azt kapjuk, hogy a függvény-
nek zérushelye van az x = 112 pontban.
Az f′(x) = 7
(x−2)2függvény minden x esetén pozitív, tehát
az f függvény szigorúan monoton növekvő a (−∞, 2) és (2, +∞)
Megoldások 91
intervallumokon.Az f
′′(x) = −14
(x−2)3függvény előjelének vizsgálatából adódik,
hogy a függvény konvex a (−∞, 2) intervallumon és konkáv a(2, +∞) intervallumon.
A függvény viselkedését a végtelenben és a szakadási helyekkörnyezetében a következő határértékek határozzák meg:
limx→+∞
2x− 11x− 2
= limx→−∞
2x− 11x− 2
= 2
éslim
x→2+0
2x− 11x− 2
= −∞, limx→2−0
2x− 11x− 2
= +∞.
A függvény nem páros és nem páratlan. A függvény értékkész-lete R \{2}. Egyszerű számolással adódik, hogy jelen esetben afüggvény és inverze ugyanaz a függvény.
A függvény gráfja a következő:
9. ábra.
(j) A függvénynek zérushelye van az x = 0 pontban. Tekintsük afüggvény első differenciálhányadosát Az f
′(x) = ex (1 + x) függ-
vény előjelének vizsgálatából adódik, hogy az f függvény szigo-rúan monoton csökkenő a (−∞,−1] intervallumon és szigorúan
92 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
monoton növekvő az [−1, +∞) intervallumon. A függvénynekhelyi minimuma van az x = −1 pontban.
Az f′′(x) = ex (x + 2) függvény előjelének vizsgálatából adó-
dik, hogy a (−∞,−2] intervallumon az f függvény konkáv, a[−2,+∞) intervallumon pedig konvex. Az előzőekből adódik,hogy a függvénynek inflexiós pontja van az x = −2 pontban.
A függvény viselkedését a végtelenben a következő határérté-kek határozzák meg:
limx→+∞xex = +∞ lim
x→−∞xex = 0.
A függvény nem páros és nem páratlan, értékkészlete a[−1
e , +∞)intervallum.
A függvény gráfja a következő:
10. ábra.
(k) A függvénynek nincs zérushelye. Tekintsük a függvény első dif-
ferenciálhányadosát. Az f′(x) =
2x(2x4−1)x4 függvény előjelének
vizsgálatából adódik, hogy a függvény szigorúan monoton csök-kenő a (−∞,−1] és a (0, 1] intervallumokon, szigorúan montonnövekvő a [−1, 0) és az [1, +∞) intervallumokon. Így az x = −1
Megoldások 93
és az x = 1 pontokban a függvénynek helyi minimuma van.Az f
′′(x) = 2 + 6
x4 függvény minden x esetén pozitív, teháta függvény konvex a (−∞, 0) és (0,+∞) intervallumokon. Afüggvény viselkedését a végtelenben és a szakadási helyek kör-nyezetében a következő határértékek határozzák meg:
limx→+∞
1x2
+ x2 = limx→−∞
1x2
+ x2 = +∞
éslim
x→0+0
1x2
+ x2 = limx→0−0
1x2
+ x2 = +∞.
A függvény páros. A függvény értékkészlete a [2, +∞) interval-lum. A függvény gráfja a következő:
11. ábra.
(l) A függvény zérushelye az x = 0 pontban van. Tekintsük a függ-vény első differenciálhányadosát. Az f
′(x) = −x−1
(x−1)3kifejezés
előjelének vizsgálatából következik, hogy a függvény a (−∞,−1)és az (1,+∞) intervallumokon szigorúan monoton csökkenő, a
94 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
(−1, 1) intervallumon szigorúan monoton növekvő. Ebből követ-kezik, hogy az x = −1 pontban a függvénynek helyi minimumavan.
Az f′′(x) = 2x+4
(x−1)4függvény előjelének a vizsgálatából követ-
kezik, hogy a (−∞,−2] és az (1,+∞) intervallumokon a függvénykonkáv és a [−2, 1) intervallumon konvex. Így az x = −2 pontbana függvénynek inflexiós pontja van. A végtelenben és a szakadásihelyek környezetében a következő határértékeket kapjuk:
limx→+∞
x
(x− 1)2= lim
x→−∞x
(x− 1)2= 0,
limx→1+0
x
(x− 1)2= lim
x→1−0
x
(x− 1)2= +∞.
A függvény nem páros és nem páratlan. A függvény értékkész-lete a [−1
4 , +∞) intervallum. A függvény gráfja a következő:
12. ábra.
(m) A függvénynek nincs zérushelye. Tekintsük a fügvény első dif-ferenciálhányadosát Az f
′(x) = 4x− 1
x = 4x2−1x kifejezés előjelé-
nek vizsgálatából következik, hogy a függvény szigorúan monoton
Megoldások 95
csökkenő a (0, 12 ] intervallumon és szigorúan monoton növekvő az
[12 ,+∞) intervallumon. Így az x = 12 pontban a függvénynek he-
lyi minimuma van.Az f
′′(x) = 4x2+1
x2 függvény minden x esetén pozitív, amelybőlkövetkezik, hogy a függvény konvex. A függvény viselkedését azx = 0 pontban és a végtelenben a következő határértékek hatá-rozzák meg:
limx→0+0
(2x2 − ln x) = +∞, limx→+∞(2x2 − ln x) = +∞.
A függvény értékkészlete az[
12 + ln 1
2 ,+∞)intervallum. A függ-
vény gráfja a következő:
13. ábra.
(n) A függvénynek zérushelye van az x = 0 helyen. Mivel
limx→0+0
f(x) = limx→0−0
f(x) = 0
egyenlőség érvényes, a függvény az x0 = 0 pontban folytonos. Ax0 = 0 pontban a függvény nem differenciálható, ami következik
96 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
az f ′−(0) = 0 és f ′+(0) = 1 egyenlőségekből. Tekintsük a függvényelső deriváltját x > 0 esetén. Az f ′(x) = e−x (1− x) = 0 egyen-let gyöke x = 1. A derivált függvény előjelének vizsgálatából adó-dik, hogy az f függvény szigorúan monoton növekvő a (−∞, 1]intervallumon és szigorúan monoton csökkenő az [1, +∞) inter-vallumon. Az előzőekből következik, hogy a függvénynek helyimaximuma van az x = 1 pontban.
Tekintsük a függvény második deriváltját x > 0 esetén. Azf ′′(x) = e−x(x − 2) = 0 egyenlet megoldása x = 2. A gyök ál-tal meghatározott intervallumokon vizsgálva a második deriváltfüggvény előjelét a következőket kapjuk. A függvény konkáv a[0, 2] intervallumon és konvex a [2, +∞) intervallumon. Az elő-zőekből következik, hogy az x = 2 helyen a függvénynek inflexióspontja van. A (−∞, 0] intervallumon a a függvény konvex éskonkáv is. A függvény viselkedését a végtelenben a lim
x→+∞x
ex= 0
határérték határozza meg. A függvény nem páros, nem páratlan,értékkészlete a
[0, 1
e
]intervallum. A függvény gráfja a következő:
14. ábra.
Megoldások 97
7. Döbrögi nyereségét a
g : [0,+∞) → R, g(x) := 2(
5 +2049
8x− 1
5x
52
)− 1
4x
függvény írja le. Vizsgáljuk meg a függvény első deriváltját, majdhatározzuk meg a zérushelyét. A
g′(x) = 2(
20498
− 12x
32
)− 1
4= 0
egyenlet megoldása az x0 = 16. Mivel a második derivált mindenx ∈ R+ esetén negatív, így a függvénynek az x0 helyen helyi maxi-muma van. A g′ függvény előjelének a vizsgálatából könnyen kiderül,hogy a g függvény szigorúan monoton növekvő a [0, 16] intervallumonés szigorúan monoton csökkenő a [16, +∞) intervallumon. Azaz 16 kgtrágya felhasználása után lesz maximális a a nyereség.
8. Egy személy költsége 20 utas esetén 300 euró. Jelölje x azon utasokszámát, akik már kedvezményes jegyeket kapnak. Ekkor a légitársa-ságnak befizetendő összeget az
f(x) = 6000 + 300x− (10 + 20 + · · ·+ 10x) = −5x2 + 295x + 6000
összefüggés adja meg. Az f ′(x) = −10x + 295 egyenlőségből követke-zik, hogy az x0 = 29,5 helyen lehet a függvénynek szélsőértéke. Mivelf ′′(x) = −10, így a függvénynek az x0 pontban helyi maximuma van.Világos, hogy 29,5 utas nem vehet részt az utazáson, így tehát mégszűkíthetjük a szponzoroktól kért összeget. Az f ′ függvény előjelénekvizsgálatából könnyen kideríthető, hogy az f függvény szigorúan mo-noton növekvő a [20, 29,5] intervallumon és szigorúan monoton csök-kenő a [29,5, 60] intervallumon. Ebből következik, hogy a kiadás 29vagy 30 utas esetén lehet maximális. Mivel f(29) = f(30) = 10350,így 10 350 euróval kell rendelkezni a Tanszéknek, hogy nyugodt szívvelkibérelhesse a gépet.
98 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
9. Tekintsük az f függvény első deriváltját, f ′ (x) = 12x−
12 − 1
8 . Az12
(1√x− 1
4
)= 0 egyenletből az x0 = 16 megoldás adódik. Tehát
az f függvénynek az x0 = 16 helyen lehet lokális szélsőértéke. Vizs-gáljuk meg a függvény második deriváltját. Mivel f ′′ (x) = −1
4x−32
és f ′′ (x0) = − 1256 < 0, a függvénynek helyi maximuma van az x0
pontban. Az előzőekből következik, hogy a fa 16 év múlva lesz alegmagasabb.
10. Jelöljük a téglalap oldalait a-val és b-vel, ekkor T = ab = 1568 ésK = 2a + b. Az előzőekből következik, hogy K (a) = 2a + 1568
a . A
K ′ (a) = 2 + 1568(− 1
a2
)= 2− 1568
a2= 0
egyenlőségből következik, hogy az a0 = 28 pontban lehet a függvény-nek szélsőértéke (az a = −28 érték szintén megoldása az egyenletnek,de a feladat csak pozitív értékeket enged meg). Mivel
K” (28) = 31361
283 > 0,
így a K(a) függvénynek az a0 = 28 pontban helyi minimuma van.Tehát a téglalap alakú telek oldalait 28 méternek, illetve 56 méternekkell választani, és 112 méter kerítésnek való anyagot kell vásárolnunk.Megjegyezzük, hogy ugyanehhez az eredményhez jutunk, ha a másiklehetséges behelyettesítés után a K(b) függvénynek keressük a szélső-értékét.
11. Jelölje a korsó alapkörének sugarát r, magasságát m. A szokásosjelöléseket használva V = 1 = r2πm és F = r2π+2rπm. Felhasználvaaz előző egyenlőségeket azt kapjuk, hogy
F (r) = r2π + 2rπ1
r2π= r2π +
2r.
Az F ′ (r) = 2rπ− 2r2 = 0 egyenlőségből következik, hogy az r0 = 3
√1π
helyen lehet a függvénynek szélsőértéke. A második derivált vizsgá-latából adódik, hogy F” (r0) = 2π + 4
r03 > 0, így a függvénynek az
Megoldások 99
r0 pontban helyi minimuma van. Egyszerű számolással kapjuk, hogyekkor m = 3
√1π , azaz r0 = m. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy sze-
rencsére a söröskosókat nem ilyen alakúakra gyártják, mert ezekbőlcsak nagy nehézségek árán lehetne inni. Az általunk kiszámolt mére-tekkel inkább a konzervdobozoknál találkozunk.)
12. Jelöljük a kúp alapkörének a sugarát r-el magasságát m-el, a gömbsugarát R-el, ekkor a szokásos jelöléssel V = 1
3r2πm.
15. ábra.
A következőkben felhasználjuk, hogy az OT2C4 ≈ T1BC4 (egyikszögük közös, egy másik pedig derékszög). Ebből következik, hogy
R
r=
m−R√m2 + r2
,
melyből néhány egyszerű átalakítás után az m = 2Rr2
r2−R2 egyenlőségetkapjuk. A térfogat képletbe helyettesítve V (r) = 2
3πR r4
r2−R2 . A
V ′ (r) =23πR
1(r2 −R2)2
(2r5 − 4r3R2
)= 0
100 6. A differenciálszámítás alkalmazásai
egyenlőségből következik, hogy az r0 =√
2R pontban lehet a V (r)függvénynek szélsőértéke. Könnyen ellenőrizhető, hogy V ” (r0) > 0,így az általunk talált esetben lesz a kúp térfogata minimális. Megje-gyezzük, hogy a fenti egyenlet megoldása az r = −√2R érték is, de afeladatban értelemszerűen csak a pozitív értékekkel kell számolnunk.Érdekes megemlíteni, hogy a minimális térfogatú kúpnál m = 4R ésVk = 2Vg egyenlőségek adódnak.
13. Jelöljük a tartály alapélét a-val. Ekkor a szokásos jelöléssel V = a2més F = a2 + 4am. Az előzőekből következik, hogy
F (a) = a2 + 4V
a.
Az F ′ (a) = 2a3−4Va2 = 0 egyenlőségből kapjuk, hogy az a0 = 3
√2V
esetben lehet az F függvénynek szélsőértéke. Mivel F” (a) = 2a4+8aVa4 ,
így F” (a0) > 0, azaz az a0 pontban az F függvénynek helyi minimumavan. Tehát az a0 = 3
√2V választással minimális lesz a lemezfelhasz-
nálás. Megjegyezzük, hogy ebben az esetben am = 2.
14. Jelölje x és y a két részt, ekkor 8 = x + y.
(a) Az x2+y2 kifejezést kell minimalizálni. Legyen ebben az esetbenA (x) = x2 +(8− x)2 = 2x2− 16x+64. Az A′ (x) = 4x− 16 = 0egyenlőségből következik, hogy az x0 = 4 esetén lehet a kifeje-zésnek szélsőértéke. Mivel A” (x) = 4 > 0, így a kifejezésnek azx0 = 4 esetben helyi minimuma van, ekkor y0 = 4.
(b) Az xy kifejezés maximális értékét keressük. Legyen ebben azesetben B (x) = x (8− x) = 8x − x2. A B′ (x) = −2x + 8 = 0egyenlőségből következik, hogy az x0 = 4 esetben lehet a kifeje-zésnek szélsőértéke. Mivel B” (x) = −2 < 0, így a kifejezésnekaz x0 = 4 esetben maximuma van, ekkor y0 = 4.Érdekesség, hogy mindkét esetben x0 = y0 = 8
2 .
15. Jelölje a kör sugarát r és a négyzet oldalát a, ekkor a szokásos jelölé-seket és az ismert összefüggéseket alkalmazva Kk = 2rπ, Kn = 4a és
Megoldások 101
T = r2π+a2. Legyen K = 2rπ+4a, melyből az a = K−2rπ4 egyenlőség
következik, ekkor
T (r) = r2π +(
K − 2rπ
4
)2
=16r2π + K2 − 4rπK + 4r2π2
16.
A T ′ (r) = 116
(32rπ − 4Kπ + 8rπ2
)= 0 egyenlőségből következik,
hogy a T (r) függvénynek az r0 = K8+2π esetén lehet szélsőértéke. Mi-
vel T” (r) = 2π + 12π2 > 0, így az r0 pontban a kifejezésnek helyi
minimuma van. Ekkor az előzőekben a-ra kapott kifejezés felhaszná-lásával a = 2K
8+2π , melyből a feladat állítása nyilvánvaló.
102 7. Integrálszámítás
7. Integrálszámítás
1. (a)∫ (
x3 + 3x12 + 6x−7
)dx =
∫x3 dx + 3
∫x
12 dx+
+ 6∫
x−7 dx =x4
4+ 3
x32
32
+6x−6
−6+ c =
=14x4 + 2
√x3 − 1
x6+ c, ahol c ∈ R .
(b) 12∫
x53 dx +
π
7
∫x−
13 dx =
92
3√
x8 +3π
143√
x2 + c, ahol c ∈ R .
(c)
∫4√
x + 2x + 13√
x2dx =
∫x
14 + 2x + 1
x23
dx =
=∫ (
x−512 + 2x−
13 + x−
23
)dx =
127
12√
x7 + 3 3√
x2 + 3 3√
x + c,
ahol c ∈ R.
(d)
∫x2 + 3x2 + 1
dx =∫
(x2 + 1) + 2x2 + 1
dx =∫ (
1 +2
x2 + 1
)dx =
= x + 2 arctgx + c, ahol c ∈ R .
(e)∫
11 + 49x2
dx =∫
11 + (7x)2
dx =17arctg 7x + c, ahol c ∈ R .
(f)∫
1√1− 9x2
dx =∫
1√1− (3x)2
dx =13
arcsin 3x + c, c ∈ R .
Megoldások 103
2. (a)∫
sinx cosx dx =12
∫2 sin x cosx dx =
12
∫sin 2x dx =
=12− cos 2x
2+ c = −1
4cos 2x + c, ahol c ∈ R .
(b) A megoldásban felhasználjuk a sin2 x = 1−cos 2x2 azonosságot.
∫sin2 x cos2 xdx =
14
∫4 sin2 x cos2 xdx =
=14
∫(2 sinx cosx)2dx =
14
∫(sin 2x)2dx =
=14
∫1− cos 4x
2dx =
18
∫(1− cos 4x) dx =
=18(x− sin 4x
4) + c =
18x− 1
32sin 4x + c,
ahol c ∈ R.
(c)∫
xex2dx =
12
∫2xex2
dx =12ex2
+ c, ahol c ∈ R .
(d)∫
x2 cosx3 dx =13
∫3x2 cosx3 dx =
13
sinx3 + c, c ∈ R .
(e)∫
tg2 x dx =∫
sin2 x
cos2 xdx =
∫1− cos2 x
cos2 xdx =
=∫ (
1cos2 x
− 1)
dx = tgx− x + c, ahol c ∈ R .
Más módszerrel is célba érhetünk, ha felhasználjuk a (tgx)′ == 1 + tg2 x összefüggést. Ekkor∫
tg2 x dx =∫ (
1 + tg2 x− 1)
dx = tgx− x + c, ahol c ∈ R .
104 7. Integrálszámítás
3. (a)∫
3x
x2 + 1dx =
32
∫2x
x2 + 1dx =
32
ln(x2 + 1
)+ c, ahol c ∈ R.
(b)∫
x2 + 1x3 + 3x
dx =13
∫3x2 + 3x3 + 3x
dx =13
ln(x3 + 3x
)+ c, c ∈ R.
(c)∫
15x lnx
dx =15
∫ 1x
ln xdx =
15
ln (lnx) + c, ahol c ∈ R.
(d)∫
1(6x2 + 6) arctgx
dx =16
∫ 1x2+1
arctgxdx =
16
ln (arctgx) + c,
ahol c ∈ R.(e)
∫ √2√
1− x2 arcsinxdx =
√2
∫ 1√1−x2
arcsinxdx =
=√
2 ln (arcsinx) + c, ahol c ∈ R .
(f)∫
tg 6x dx =∫
sin 6x
cos 6xdx = −1
6
∫ −6 sin 6xcos 6x
dx =
= −16
ln (cos 6x) + c, ahol c ∈ R .
(g)∫ 1
2ex + x
ex + x2dx =
12
∫ex + 2x
ex + x2dx =
12
ln(ex + x2
)+ c, ahol c ∈
R.
(h)∫
1√x (√
x + 5)dx = 2
∫ 12√
x√x + 5
dx = 2 ln(√
x + 5)
+ c, ahol
c ∈ R.
4. (a)∫
1x log5 x
dx =∫
1x ln x
ln 5
dx = ln 5∫
1x ln x
dx =
= ln 5∫ 1
x
lnxdx = (ln 5) ln |lnx|+ c, ahol c ∈ R .
Megoldások 105
(b)∫
x2√
x3 + 7 dx =13
∫3x2
(x3 + 7
) 12 dx =
13
(x3 + 7
) 32
32
+ c =
=29
√(x3 + 7)3 + c, ahol c ∈ R .
(c)∫ −x
5√
x2 + 3dx = −
∫x
(x2 + 3
)− 15 dx =
= −12
∫2x
(x2 + 3
)− 15 dx = −1
2
(x2 + 3
) 45
45
+ c =
= −58
5
√(x2 + 3)4 + c, ahol c ∈ R .
(d)∫
ex 4√
ex + 2 dx =∫
ex (ex + 2)14 dx =
45
4
√(ex + 2)5 + c, ahol
c ∈ R.(e)
∫ (e2x + x
)√e2x + x2 dx =
12
∫ (2e2x + 2x
) (e2x + x2
) 12 dx =
=12
(e2x + x2
) 32
32
+ c =13
√(e2x + x2)3 + c, ahol c ∈ R .
(f)∫
1x√
lnxdx =
∫1x
(lnx)−12 dx =
(lnx)12
12
+ c = 2√
ln x + c,
ahol c ∈ R.(g)
∫sinx
5
√(cosx)6 dx = −
∫(− sinx) (cos x)
65 dx =
= −(cos x)115
115
+ c = − 511
5
√(cos x)11 + c, ahol c ∈ R .
106 7. Integrálszámítás
(h)
∫2 sin x cosx
(1 + sin2 x
) 13 dx =
(1 + sin2 x
) 43
43
+ c =
=34
4
√(1 + sin2 x
)4 + c, ahol c ∈ R .
5. (a) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = x, g′(x) = sin x választással a következő egyenlőségetkapjuk:∫
x sinx dx = x (− cosx) +∫
cosx dx = −x cosx + sin x + c,
ahol c ∈ R.
(b) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = 2x + 1, g′(x) = ex választással a következő egyenlősé-get kapjuk:
∫(2x + 1) ex dx = (2x + 1) ex −
∫2ex dx =
= (2x + 1) ex − 2ex + c, ahol c ∈ R .
(c) A parciális integrálásra vonatkozó tétel kétszeri felhasználásával,először az f1(x) = x2 + 2, g′1(x) = e1−x, majd a következőbenaz f2(x) = x, g′2(x) = e1−x választással a következő egyenlőségetkapjuk:
∫ (x2 + 2
)e1−x dx =
(x2 + 2
) (−e1−x)
+ 2∫
xe1−x dx =
=(x2 + 2
) (−e1−x)
+ 2(
x(−e1−x
)−∫ (−e1−x
)dx
)=
= − (x2 + 2
)e1−x − 2xe1−x − 2e1−x + c, ahol c ∈ R .
Megoldások 107
(d) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = −3x, g′(x) = cos 6x választással a következő egyenlő-séget kapjuk:
∫(−3x) cos 6x dx = −1
2x sin 6x− 1
12cos 6x + c, ahol c ∈ R .
(e) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = ln 2x, g′(x) = 1 választással a következő egyenlőségetkapjuk:
∫ln 2x dx = x ln 2x−
∫1 dx = x ln 2x− x + c, ahol c ∈ R .
(f) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = arcsin 3x, g′(x) = 1 választással a következő egyenlősé-get kapjuk:
∫arcsin 3xdx = x arcsin 3x− 3
∫x
1√1− 9x2
dx =
= x arcsin 3x− 3∫
x(1− 9x2
)− 12 dx =
= x arcsin 3x +318
∫(−18x)
(1− 9x2
)− 12 dx =
= x arcsin 3x +13
√1− 9x2 + c, ahol c ∈ R .
(g) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = arctgx, g′(x) = 1 választással a következő egyenlőségetkapjuk:
∫arctgx dx = x arctgx−
∫x
x2 + 1dx =
= x arctgx− 12
ln∣∣x2 + 1
∣∣ + c, ahol c ∈ R .
108 7. Integrálszámítás
(h) A parciális integrálásra vonatkozó tétel felhasználásával és azf(x) = lnx, g′(x) = x2 + 1 választással a következő egyenlőségetkapjuk:
∫ (x2 + 1
)ln x dx =
(x3
3+ 1
)ln x−
∫ (x2
3+
1x
)dx =
=(
x3
3+ 1
)ln x− x3
9− lnx + c, ahol c ∈ R .
(i) Alkalmazzuk kétszer a parciális integrálásra vonatkozó tételt. Le-gyen először f1(x) = e2x és g′1(x) = sin 3x, majd f2 (x) = e2x ésg′2 (x) = cos 3x. Így
I =∫
e2x sin 3x dx = −13e2x cos 3x +
23
∫e2x cos 3x dx =
= −13e2x cos 3x +
23
(13e2x sin 3x− 2
3
∫e2x sin 3x dx
)=
= −13e2x cos 3x +
29e2x sin 3x− 4
9
∫e2x sin 3x dx.
Az előző egyenlőségekből az
I = −13e2x cos 3x +
29e2x sin 3x− 4
9I
egyenlőséget kapjuk, melyből
I = − 313
e2x cos 3x +213
e2x sin 3x + c, ahol c ∈ R .
(j) Az előző feladathoz hasonlóan oldjuk meg:
I =∫
ex+2 sinx dx = −ex+2 cosx +∫
ex+2 cosx dx =
= −ex+2 cosx + ex+2 sinx−∫
ex+2 sinx dx.
Így I = −12ex+2 cosx + 1
2ex+2 sinx + c, ahol c ∈ R .
Megoldások 109
6. (a)∫ −5
x+2dx = −5∫
1x+2dx = −5 ln (x + 2) + c, ahol c ∈ R.
(b)∫
63−xdx = −6
∫ −13−xdx = −6 ln (3− x) + c, ahol c ∈ R.
(c)∫
2√
2x2−5x+6
dx = 2√
2∫
1x2−5x+6
dx = 2√
2∫
1(x−2)(x−3)dx.
Bontsuk az 1(x−2)(x−3) kifejezést parciális törtekre. Az
1(x− 2) (x− 3)
=A
x− 2+
B
x− 3=
(A + B) x− 2B − 3A
(x− 2) (x− 3)
egyenlőségből, ahol A és B valós számokat jelöl, az A + B = 0,−2B − 3A = 1 egyenletrendszerhez jutunk, melyből A = −1 ésB = 1. Ezek a felhasználásával a fenti integrál meghatározható.Így
2√
2∫ ( −1
x− 2+
1x− 3
)dx = −2
√2 ln |x− 2|+2
√2 |x− 3|+c,
ahol c ∈ R.(d) Az előző módszer felhasználásával oldható meg a feladat. Az
1x2 − 6x + 5
=A
x− 1+
B
x− 5=
(A + B) x− 5A−B
(x− 1) (x− 5)
egyenlőségből következik (A,B ∈ R), hogy A = −14 és B = 1
4 .Ennek felhasználásával
∫π + 1
x2 − 6x + 5dx = (π + 1)
∫ (−1
4
x− 1+
14
x− 5
)dx =
= (π + 1)14
(ln |x− 5| − ln |x− 1|) + c, ahol c ∈ R .
(e)∫
5x2 − 6x + 9
dx = 5∫
1(x− 3)2
dx = 5∫
(x− 3)−2 dx =
=−5
x− 3+ c, ahol c ∈ R .
110 7. Integrálszámítás
(f)∫
3x2 + 4x + 5
dx = 3∫
1(x + 2)2 + 1
dx = 3 arctg (x + 2) + c,
ahol c ∈ R.
(g) Egyszerű átalakítás után adódik az eredmény:
∫5√
7x2 + 6x + 11
dx = 5√
7∫
1(x + 3)2 + 2
dx =
=5√
72
∫1(
x+3√2
)2+ 1
dx =
=5√
142
arctgx + 3√
2+ c, ahol c ∈ R .
(h) Egyszerű átalakítás után adódik az eredmény:∫
14x2 + 12x + 15
dx =∫
1(2x + 3)2 + 6
dx =
=16
∫1(
2x+3√6
)2+ 1
dx =√
612
arctg2x + 3√
6+ c, ahol c ∈ R .
7. (a) Bontsuk fel az 1(x2+2)(x+1)
kifejezést parciális törtekre. Ekkor az
1(x2 + 2) (x + 1)
=Ax + B
x2 + 2+
C
x + 1=
=(A + C) x2 + (A + B)x + B + 2C
(x2 + 2) (x + 1)
egyenlőségből, ahol A,B, C ∈ R, az A + C = 0, A + B = 0,B+2C = 1 egyenletrendszerhez jutunk, melyből A = −1
3 , B = 13 ,
Megoldások 111
C = 13 . Ennek felhasználásával
∫1
(x2 + 2) (x + 1)dx =
∫ −13x + 1
3
x2 + 2dx +
∫ 13
x + 1dx =
= −13
∫x− 1x2 + 2
dx +13
∫1
x + 1dx =
= −16
∫2x− 2x2 + 2
dx +13
∫1
x + 1dx =
= −16
∫2x
x2 + 2dx +
13
∫1
x2 + 2dx +
13
∫1
x + 1dx =
= −16
∫2x
x2 + 2dx +
16
∫1(
x√2
)2+ 1
dx +13
∫1
x + 1dx =
= −16
ln∣∣x2 + 2
∣∣ +√
26
arctgx√2
+13
ln |x + 1|+ c, c ∈ R .
(b) Bontsuk fel a kifejezést parciális törtekre. Az
1(x2 + x + 1) (x− 2)
=Ax + B
x2 + x + 1+
C
x− 2=
=(A + C) x2 + (B − 2A + C) x + C − 2B
(x2 + x + 1) (x− 2)
egyenlőségből az A + C = 0, B − 2A + C = 0, C − 2B = 1egyenletrendszerhez jutunk, melyből A = −1
7 , B = −37 és C = 1
7 .
112 7. Integrálszámítás
Ennek felhasználásával∫
1(x2 + x + 1) (x− 2)
dx = −17
∫x + 3
x2 + x + 1dx+
+17
∫1
x− 2dx = − 1
14
∫(2x + 1) + 5x2 + x + 1
dx +17
∫1
x− 2dx =
= − 114
∫2x + 1
x2 + x + 1dx− 5
14
∫1(
x + 12
)2 + 34
dx+
+17
∫1
x− 2dx = − 1
14ln
∣∣x2 + x + 1∣∣− 5
√3
21arctg
(x + 1
2√3
2
)+
+17
ln |x− 2|+ c, ahol c ∈ R .
(c) Bontsuk fel a kifejezést parciális törtekre. Az
1x3 − 3x2 + 2x
=1
x (x2 − 3x + 2)=
1x (x− 1) (x− 2)
=
=A
x+
B
x− 1+
C
x− 2=
=(A + B + C) x2 + (−3A− 2B − C) x + 2A
x (x− 1) (x− 2)
egyenlőségből az A + B + C = 0, −3A − 2B − C = 0, 2A = 1egyenletrendszerhez jutunk, melyből A = 1
2 , B = −1, C = 12 .
Ennek felhasználásával∫
1x3 − 3x2 + 2x
dx =12
∫1x
dx−∫
1x− 1
dx+
+12
∫1
x− 2dx =
12
ln |x| − ln |x− 1|+ 12
ln |x− 2|+ c, c ∈ R .
(d) Bontsuk fel a kifejezést parciális törtekre. A
Megoldások 113
2x + 6(x2 + 5) (x + 7)
=Ax + B
x2 + 5+
C
x + 7=
=(A + C) x2 + (B + 7A) x + 7B + 5C
(x2 + 5) (x + 7)
egyenlőségekből a A = 427 , B = 26
27 , C = − 427 .
Így
∫2x + 6
(x2 + 5) (x + 7)dx =
227
∫2x + 13x2 + 5
dx− 427
∫1
x + 7dx =
=227
∫2x
x2 + 5dx +
26135
∫1(
x√5
)2+ 1
− 427
∫1
x + 7dx =
=227
ln∣∣x2 + 5
∣∣ +26√
5135
arctgx√5− 4
27ln |x + 7|+ c, c ∈ R
(e) Bontsuk fel a kifejezést parciális törtekre. Az
2x2 + x + 1x3 (x2 + x + 1)
=A
x3+
B
x2+
C
x+
Dx + E
x2 + x + 1=
=(C + D)x4 + (B + C + E) x3
x3 (x2 + x + 1)+
+(A + B + C) x2 + (A + B) x + A
x3 (x2 + x + 1)
egyenlőségekből következik, hogy A = 1, B = 0, C = 0, D = −1,E = −1.
114 7. Integrálszámítás
Így∫
2x2 + x + 1x3 (x2 + x + 1)
dx =∫
1x3
dx +∫
1x
dx−∫
x + 1x2 + x + 1
dx =
=∫
1x3
dx +∫
1x
dx− 12
∫(2x + 1) + 1x2 + x + 1
dx =
=∫
1x3
dx +∫
1x
dx− 12
∫2x + 1
x2 + x + 1dx−
− 12
∫1(
x + 12
)2 + 34
dx =12
1x2
+ ln |x| − 12
ln∣∣x2 + x + 1
∣∣−
−√
33
arctg√
33
(2x + 1) + c, ahol c ∈ R .
8. (a) A feladatot a Newton—Leibniz-tétel felhasználásával oldjuk meg.A szokásos jelöléseket használva kapjuk, hogy
π2∫
0
cos 5x dx =[sin 5x
5
]π2
0
=sin 5π
2
5− sin 0
5=
15.
(b) A feladatot a Newton—Leibniz-tétel felhasználásával oldjuk meg.A szokásos jelöléseket használva kapjuk, hogy
2∫
1
1x(x2 + 1)
dx =
2∫
1
(1x− x
(x2 + 1)
)dx =
=
2∫
1
(1x− 1
22x
(x2 + 1)
)dx =
[lnx− 1
2ln(x2 + 1)
]2
1
=
=32
ln 2− 12
ln 5.
Megjegyezzük, hogy feladat megoldásakor az1
x(x2 + 1)kifejezést
parciális törtekre bontottuk. Az
Megoldások 115
1x(x2 + 1)
=A
x+
Bx + C
x2 + 1
egyenlőségből azt kaptuk, hogy A = 1, B = 1 és C = 0.Az előzőeket egyszerű bővítéssel is megkaphatjuk:
1x(x2 + 1)
=x2 + 1− x2
x(x2 + 1)=
1x− x
x2 + 1.
(c) A feladatot a Newton—Leibniz-tétel felhasználásával oldjuk meg.A szokásos jelöléseket használva kapjuk, hogy
π
r∫
−r
(r2 − x2) dx = π
[r2x− x3
3
]r
−r
=4πr3
3.
Az ismerős kifejezés az r sugarú gömb térfogatát adja meg. Ál-talában is igaz, hogy ha a, b ∈ R és f : [a, b] → R folytonos,nemnegatív értékű függvény, akkor az f függvény gráfjának azx tengely körüli megforgatásával nyert forgástest térfogatát az
πb∫a
f2(x) dx integrállal definiáljuk.
(d) A feladatot a Newton—Leibniz-tétel felhasználásával oldjuk meg.A szokásos jelöléseket használva kapjuk, hogy
π2∫
−π4
cosx√1 + sinx
dx =
π2∫
−π4
cosx(1 + sinx)−12 dx =
= 2[√
1 + sinx]π
2
−π4
= 2√
2−√
4− 2√
2.
(e) A feladatot a parciális integrálás tétele és a Newton—Leibniz-tétel segítségével oldjuk meg. Az f ′(x) = 1 és g(x) = arcsinx
116 7. Integrálszámítás
választással kapjuk, hogy
12∫
0
arcsinx dx = [x arcsinx]120 −
12∫
0
x1√
1− x2dx =
= [x arcsinx]120 +
12
12∫
0
(−2x)(1− x2)−12 dx =
= [x arcsinx]120 +
[√1− x2
] 12
0=
12
arcsin12
+
√34− 1 =
=π
12+√
32− 1.
(f) A feladatot a parciális integrálás tétele és a Newton—Leibniz-tétel segítségével oldjuk meg. Az f ′(x) = x2 és g(x) = arctgxválasztással kapjuk, hogy
1∫
0
x2 arctgx dx =[x3
3arctgx
]1
0
− 13
1∫
0
x3
1 + x2dx =
=[x3
3arctgx
]1
0
− 13
1∫
0
(x− x
1 + x2
)dx =
=[x3
3arctgx
]1
0
− 13
[x2
2− 1
2ln(x2 + 1)
]1
0
=
=13arctg 1− 1
3
(12− ln 2
2
)=
112
π − 16
+16
ln 2.
Megoldások 117
8. Improprius integrál
1. (a) Legyen
F : [1,+∞) → R, F (x) :=
x∫
1
1t7
dt.
Ekkor minden x ∈ [1,+∞) esetén
F (x) = −16
[1t6
]x
1
= −16
(1x6− 1
).
Az előzőekből következik, hogy+∞∫
1
1x7
dx = limx→+∞F (x) =
16.
(b) Legyen
F : [2, +∞) → R, F (x) :=
x∫
2
1t
dt.
Ekkor minden x ∈ [2, +∞) esetén F (x) = [ln t]x2 = lnx− ln 2. Az
előzőekből következik, hogy+∞∫
2
1x
dx = limx→+∞F (x) = +∞.
(c) Legyen α 6= 1, α ∈ R és
F : [1, +∞) → R, F (x) :=
x∫
1
1tα
dt.
Ekkor minden x ∈ [1,+∞) esetén
F (x) =1
1− α
[1
tα−1
]x
1
=1
1− α
(1
xα−1− 1
).
118 8. Improprius integrál
Az előzőekből következik, hogy α > 1 esetén
+∞∫
1
1xα
dx = limx→+∞F (x) =
1α− 1
,
α < 1 esetén limx→+∞F (x) = +∞. (Az α = 1 esetet az előző
példában vizsgáltuk.)(d) Legyen
F : [0, +∞) → R, F (x) :=
x∫
0
11 + t2
dt.
Ekkor minden x ∈ [0, +∞) esetén
F (x) = [arctg t]x0 = arctgx.
Az előzőekhez hasonlóan, ha
G : (−∞, 0] → R, G(x) :=
0∫
x
11 + t2
dt,
akkor minden x ∈ (−∞, 0] esetén
G(x) = [arctg t]0x = − arctgx.
Az előzőekből következik, hogy
+∞∫
−∞
1x2 + 1
dx = limx→+∞F (x) + lim
x→−∞G(x) =π
2−
(−π
2
)= π.
(e) A feladatot az előzőhöz hasonlóan oldjuk meg. Felhasználjuk,hogy∫
1(x + 1)2 + 4
dx =14
∫1(
x+12
)2 + 1dx =
12arctg
x + 12
+ c,
Megoldások 119
ahol c ∈ R . Így+∞∫
−∞
1x2 + 2x + 5
dx =π
2.
(f) Legyen
F : [2, +∞) → R, F (x) :=
x∫
2
1t ln2 t
dt.
Ekkor minden x ∈ [2,+∞) esetén
F (x) =
x∫
2
1t(ln t)−2 dt =
[−1ln t
]x
2
=−1lnx
+1
ln 2.
Az előzőekből következik, hogy
+∞∫
1
1x ln2 x
dx = limx→+∞F (x) =
1ln 2
.
(g) Legyen
F : [√
10,+∞) → R, F (x) :=
x∫
√10
t√(t2 − 1)3
dt.
Ekkor minden x ∈ [√
10,+∞) esetén
F (x) =
x∫
√10
t√(t2 − 1)3
dt =
x∫
√10
t(t2 − 1)−32 dt =
=12
x∫
√10
2t(t2 − 1)−32 dt =
[ −1√t2 − 1
]x
√10
=−1√x2 − 1
+1√9.
120 8. Improprius integrál
Az előzőekből következik, hogy
+∞∫
√10
x√(x2 − 1)3
dx = limx→+∞F (x) =
13.
(h) Legyen
F : [2, +∞) → R, F (x) :=
x∫
2
1t2 + t
dt.
Ekkor minden x ∈ [2, +∞) esetén
F (x) =
x∫
2
1t2 + t
dt =
x∫
2
1t(t + 1)
dt =
x∫
2
1t− 1
t + 1dt =
= [ln t− ln(t + 1)]x2 =[ln
t
t + 1
]x
2
= lnx
x + 1− ln
23.
Az előzőekből következik, hogy
+∞∫
2
1x2 + x
dx = limx→+∞F (x) = − ln
23
= ln32.
Megjegyezzük, hogy az 1t(t+1) = 1
t − 1t+1 egyenlőséghez parciális
törtekre bontás segítségével vagy a 1t(t+1) = (t+1)−t
t(t+1) átalakításrévén juthatunk.
(i) Legyen
F : [1, +∞) → R, F (x) :=
x∫
1
(t− 1)e−t dt.
A kérdéses improprius integrál meghatározásához először hatá-
rozzuk meg az∫
(t − 1)e−t dt integrált a parciális integrálásra
Megoldások 121
vonatkozó tétel segítségével. Az f(t) = t − 1 és g′(t) = e−t
választással kapjuk, hogy∫
(t− 1)e−t dt = (t− 1)(−e−t
)+
∫e−t dt.
Így minden x ∈ [1, +∞) esetén
F (x) =[(1− t)
(e−t
)− e−t]x
1=
1− x
ex− 1
ex+
1e.
Az előzőekből következik, hogy+∞∫
1
(x− 1)e−x dx = limx→+∞F (x) =
1e.
Megjegyezzük, hogy a feladatban előforduló limx→+∞
1− x
exhatár-
értéket l’Hospital-szabály segítségével határozhatjuk meg.(j) Legyen
F : [1,+∞) → R, F (x) :=
x∫
1
(cos t)2−t dt.
A kérdéses improprius integrál meghatározásához először hatá-
rozzuk meg az∫
(cos t)2−t dt integrált a parciális integrálásra
vonatkozó tétel segítségével.Az f ′1(t) = cos t, g1(t) = 2−t, majd az f ′2(t) = sin t és g2(t) = 2−t
választással kapjuk, hogy∫
(cos t)2−t dt = −(cos t)2−t
ln 2− 1
ln 2
∫(sin t)2−t dt =
= −(cos t)2−t
ln 2− 1
ln 2
(−(sin t)2−t
ln 2− 1
ln 2
∫(− cos t)2−t dt
)=
= −(cos t)2−t
ln 2+ (sin t)
2−t
ln2 2− 1
ln2 2
∫(cos t)2−t dt.
122 8. Improprius integrál
Az első és az utolsó kifejezést egyenlővé téve, majd rendezve aztkapjuk, hogy∫
(cos t)2−t dt =12
1ln2 2 + 1
(−(cos t)2−t ln 2 + (sin t)2−t)
+ c,
ahol c ∈ R .
Így minden x ∈ [1, +∞) esetén
F (x) =12
1ln2 2 + 1
[−(cos t)2−t ln 2 + (sin t)2−t]x
1=
=1
2 ln2 2 + 2
(−cosx
2xln 2 +
sinx
2x+ cos 1 ln 2− sin 1
).
Az előzőekből következik, hogy+∞∫
1
(cosx) 2−x dx = limx→+∞F (x) =
12 ln2 2 + 2
(cos 1 ln 2− sin 1).
2. (a) Mivel 1 =
+∞∫
−∞f(x) dx =
0∫
−∞0 dx +
+∞∫
0
Ae−x dx, így a követke-
zőkben a második tag meghatározása a cél. Legyen
F : [0, +∞) → R, F (x) :=
x∫
0
Ae−t dt.
Ekkor minden x ∈ [0, +∞) esetén
F (x) = A
[− 1
et
]x
0
= A
(1− 1
ex
).
Az előzőekből következik, hogy+∞∫
0
Ae−t dx = limx→+∞F (x) = A,
így az első egyenlőség felhasználásával az A = 1 adódik.
Megoldások 123
(b) Mivel 1 =
+∞∫
−∞f(x) dx =
0∫
−∞0 dx +
A
π
+∞∫
0
1x2 + 1
dx, így a kö-
vetkezőkben a második tag meghatározása a cél. Az 1.(d) fel-
adat megoldásából következik, hogy+∞∫
0
1x2 + 1
dx =π
2, azaz
1 =
+∞∫
−∞f(x) dx =
A
2, így A = 2.
(c) Mivel 1 =
+∞∫
−∞f(x) dx =
0∫
−∞0 dx +
+∞∫
0
Axe−2x2dx, így a követ-
kezőkben a második tag meghatározása a cél. Legyen
F : [0,+∞) → R, F (x) := A
x∫
0
te−2t2 dt.
Ekkor minden x ∈ [0,+∞) esetén
F (x) = −A
4
x∫
0
(−4t)e−2t2 dt = −A
4
[e−2t2
]x
0= −A
4
(e−2x2 − 1
).
Az előzőekből következik, hogy+∞∫
0
Axe−2x2= lim
x→+∞F (x) =A
4,
ezért az első egyenlőség felhasználásával az A = 4 adódik.
3. (a) Legyen
F : (0, 1] → R, F (t) :=
1∫
t
1√x
dx.
124 8. Improprius integrál
Ekkor minden t ∈ (0, 1] esetén
F (t) =
1∫
t
x−12 dx = 2
[√x]1
t= 2(1−
√t).
Így1∫
0
1√x
dx = limt→0
F (t) = 2.
(b) Legyen
F : (1, e] → R, F (t) :=
e∫
t
1x 4√
ln xdx.
Ekkor minden t ∈ (1, e] esetén
F (t) =
e∫
t
1x
(lnx)−14 dx =
43
[(lnx)
34
]e
t=
=43
(4√
ln3 e− 4√
ln3 t)
=43
(1− 4
√ln3 t
).
Ígye∫
1
1x 4√
ln xdx = lim
t→1F (t) =
43.
(c) Legyen
F : (1, 3] → R, F (t) :=
3∫
t
2x
3
√(x2 − 1)2
dx.
Ekkor minden t ∈ (1, 3] esetén
F (t) =
3∫
t
2x
3
√(x2 − 1)2
dx =
3∫
t
2x(x2 − 1
)− 23 dx =
= 3[
3√
x2 − 1]3
t= 3
(3√
8− 3√
t2 − 1)
.
Megoldások 125
Így3∫
1
2x3√
(x2 − 1)2dx = lim
t→1+0F (t) = 6.
(d) Legyen
F : (0, 1] → R, F (t) :=
1∫
t
1x 3√
xdx.
Ekkor minden t ∈ (0, 1] esetén
F (t) =
1∫
t
1x 3√
xdx =
1∫
t
x−43 dx = −3
[13√
x
]1
t
= −3(
1− 13√
t
).
Így1∫
0
1x 3√
xdx = lim
t→0F (t) = +∞.
(e) Legyen
F : [1, 2) → R, F (t) :=
t∫
1
1√4− x2
dx.
Ekkor minden t ∈ [1, 2) esetén
F (t) =
t∫
1
1√4− x2
dx =12
t∫
1
1√1− (
x2
)2dx =
=12
[2 arcsin
x
2
]t
1= arcsin
t
2− arcsin
12.
Így2∫
1
1√4− x2
dx = limt→2
F (t) =π
3.
IRODALOMJEGYZÉK
[1] P. Hammond, K. Sydsæter: Matematika közgazdászoknak. Aula KiadóKft., 2000.
[2] Liptai K., Mátyás F., Rados M., Sashalminé K. É., Szepessy B.,Tómács T., Zay B.: Matematika nem matematika szakos hallgatóknak.EKF Líceum Kiadó, Eger, 2000.
[3] Rimán J.: Matematikai analízis. EKF Líceum Kiadó, Eger, 1992.