1

Nyugat-Magyarországi Egyetem ERDŐMÉRNÖKI KAR

Varga Gábor

Alapozó tananyag

Rendezvény és programszervezés Idegenforgalmi és turavezetési ismeretek

és

Ökoturizmus tárgyakhoz

Sopron 2007

2

Tartalom AJÁNLÁS.......................................................................................................................... 3

A TURIZMUS ELMÉLETI ALAPJAI .......................................................................... 4 A TURIZMUS FEJLŐDÉSE ................................................................................................. 4 A TURIZMUS EGYES ALAPFOGALMAI ............................................................................ 10

A "turista" és a "turizmus" szavak eredete .............................................................. 10 Mi a turizmus? ........................................................................................................ 11 A turizmus humán oldala ........................................................................................ 12 Maslow szükségletelmélete és az utazási motivációk .............................................. 13 Turistatípusok ......................................................................................................... 15

1. Plog (USA 1973) turistatípusai.....................................................................................16 2. Cohen turistatípusai ......................................................................................................17 3. Smith (1989) turistatípusai ...........................................................................................18

A turizmus rendszere ............................................................................................... 20 A piac működési mechanizmusa .............................................................................. 21 A turisztikai termék ................................................................................................. 22 Vonzerő ................................................................................................................... 23 A desztináció életciklusgörbéje ............................................................................... 24 A turizmus típusai ................................................................................................... 27 A turizmus a világgazdaságban .............................................................................. 29 A turizmus Magyarországon ................................................................................... 30

A TURIZMUS HATÁSAI .................................................................................................. 33 A turizmus gazdasági hatásai ................................................................................. 33 A turizmus társadalmi hatásai ................................................................................ 34 A turizmus fizikai hatásai ........................................................................................ 35

A fenntartható fejlődés és a közvagyon ............................................................................35 A fenntartható fejlődés ................................................................................................35 A közvagyon ...............................................................................................................37 A természeti erőforrások értéke ..................................................................................40 Ökológiai szemlélet.....................................................................................................40

A turizmus hatásai a természeti erőforrásokra ....................................................... 43 AZ ÖKOTURIZMUS ........................................................................................................ 46

ZH .................................................................. HIBA! A KÖNYVJELZŐ NEM LÉTEZIK.

ETIKETT ÉS PROTOKOLL........................................................................................ 48 AZ ETIKA GYÖKEREI ..................................................................................................... 48 AZ ERKÖLCSI ÍTÉLŐKÉPESSÉG ...................................................................................... 51 AZ ÖKOLÓGIAI ETIKA A GAZDASÁGBAN ....................................................................... 55

IRODALOM ................................................................................................................... 57

3

Ajánlás Ennek a tananyagnak az a célja, hogy a természeti területekre irányuló

látogatások szervezéséhez és fogadásához szükséges alapismereteket bemutassa és alapot teremtsen a Rendezvény- és programszervezés, valamint az Ökoturizmus című tárgyak elsajátításához.. Áttekintést ad a turizmus alapfogalmairól és a turizmus fejlődésének bemutatásán keresztül segít felismerni azokat a turisztikai formákat és turista típusokat, amelyek és akik fogadására a természeti területek kezelőinek a jövőben felkészültnek kell lenni annak érdekében, hogy a természeti értékek megőrizhetők és tartamosan bemutathatók legyenek.

Fentiekből következik, hogy a tantárgy a turizmus ismeretanyagából elsősorban a turizmus hatásaival és humán oldalával foglalkozik, és csak érintőlegesen mutatja be a turizmus gazdasági oldalát (pl.: turisztikai marketinget). A turizmusfajták közül a tantárgy oktatási céljának megfelelően azok az alternatív turizmusnak minősülő turisztikai formák és hatásaik bemutatása kap hangsúlyt, amelyek a természeti környezetre irányulnak (természeti turizmus, ökoturizmus, falusi turizmus).

Szintén hangsúlyt kap az az ismeretanyag, amely segít felismerni a látogató motiváltságát (a turista típusát). Mivel a természeti értékek iránt érdeklődők egy része a természeti környezet megőrzésének szükségességét életviteli szinten átérzi, hasonló mentalitást vár el a szakembertől, aki ezen értékek kezelője. Ezért a tantárgy útmutatást ad az etikai és az alapvető viselkedési normákról, amit a fogadó félnek feltétlenül be kell tartania, és amelynek átadására a látogatások alkalmával lehetősége nyílik, vagy amelyet meg kell követelnie az értékek védelmében.

A tantárgynak nem célja sok lexikális ismeretet átadni, ezért a tananyagban foglaltak egy része bemutató jellegű, a tendenciák és az arányok szemléltetéshez szükséges. Inkább az a cél, hogy helyes szemlélet alakuljon ki vagy erősödjék meg a leendő szakemberben.

A fogyatkozó természeti erőforrások turisztikai vagy oktatási célú feltárása és bemutatása az értékek tartamossága tekintetében előnyökkel és hátrányokkal jár. A tantárgy igyekszik mindkét oldalt bemutatni és szemléltetni a szakmai viták érveit és ellenérveit.

Hogyan használjuk a jegyzetet? Teljesen mindegy, de jobb, ha olvasás közben előre-hátra lapozgatunk. A

szemlélet önformálását segítik a nyitott kérdések (???), amelyre a közvetlen választ a jegyzet rendszerint nem adja meg, legfeljebb az ismeretek bemutatásával (gyakran nem a közvetlen szövegkörnyezetben) segíti a válaszadást. A feltett kérdések gyakran túlmutatnak a tantárgy keretein, céljuk a figyelem felkeltése, ezért további olvasmányokat () is ajánlunk.

4

A turizmus elméleti alapjai

??? Szent Ágoston a turizmus ismeretbővítő hatására hívja fel a figyelmet, Craik a hátrányos következményeire is utal. Alapvető emberi igény e a turisztikai célú helyváltoztatás, vagy csak korunk divatja? Milyen hatása van a tömeges elterjedésének?

A turizmus fejlődése Egyszerűen fogalmazva - később részletezzük - az ember időnként

igényli, hogy elhagyja tartózkodási helyét és ezen igények kielégítéséhez eszközök szükségesek. Mivel helyváltoztatásról van szó, a közlekedési eszközök kiemelt szerepet játszanak ( Tarr 1968). Ha áttekintjük a turizmus fejlődését ( Lengyel 1994), úgy tűnik, hogy az emberben az igény a nem kényszerű helyváltoztatásra mindig jelen volt, azonban a lehetőség és az eszközök a társadalmak gazdasági, technikai és egyéb szempontú fejlettségétől függően álltak (állnak) rendelkezésre.

Kr.e. 776-től 1000 éven át megrendezték az olimpiai játékokat, amit nagyon sokan felkerestek. A görögök a részvételt megszervezték, hírnökök járták be a vidéket. Az eseményre érkezőket felkészülten várták. (1896-ban az olimpiai játékokat felújították és néhány háborús év kivételével máig megrendezik.)

Ókor

A Római Birodalomban már jól kiépített üdülőhelyeket találunk (Pompei, Herculaneum és Baiae). A leggazdagabbak itt saját villákkal rendelkeztek, ahol Rómával szemben a nyugalom, a csend, a zsúfoltságmentesség, jó levegő és az épített és a természeti környezet harmóniája rendelkezésre állt. A birodalom kiterjedt és igen jó úthálózattal rendelkezett, amelyet a hadsereg irányításával építettek. A Via Appia Rómát a legfontosabb kikötővárosokkal kötötte össze (hossza kb. 550 km). Ezen az úton kocsikáztak a gazdagok a villáikba és pusztán kedvtelésből is a rangos és jómódú polgárok. A lovas postaszolgálatot Hadrianus császár (117-138) kezdte kocsipostává (cursus publicus) fejleszteni. Eleinte kizárólag az államhatalom szolgálatában állt, később azonban az előkelőségek is igénybe vehették. Pontosan működő szervezet volt, egy napi járásra pihenőszállásokkal és váltólovakkal. A rómaiak nagyon sok kocsifajtát használtak, némelyik teljes kényelemmel fel volt szerelve; aludni, étkezni, olvasni, kockázni stb. lehetett benne. A thrákok a görögöktől átvett

„A világ egy könyv; aki otthon marad, csak egy oldalt olvas el.”

(Szent Ágoston)

„A turizmus olyan mint a tűz. Megfőzheti az ebédedet vagy leégetheti a házadat.”

(Craik, 1991)

5

kocsitípusokat fejlesztették tovább, és mint római provinciából innét terjedt tovább az 1. ábrán látható kocsitípus. Elterjedésének fő oka az lehetett, hogy függesztett kocsiszekrénye volt, azért kevésbé rázott, mint a rugózás nélküliek.

1. Ábra: : Thrák szekér , amely a római birodalom csaknem minden provinciájában elterjedt. A rázkódás enyhítésére a kocsiszekrényt felfüggesztették, azonban forgó zsámolya még nem volt (a kerék nem volt fordítható). (Tarr, 1968. nyomán)

A korai középkorban a turizmusnak sok akadálya volt. Európában az utak állapota és „közbiztonsága” nagyon rossz volt. A kocsin utazó kénytelen volt fegyveres lovas kíséretet is magával vinni, akik megvédték és alkalomadtán kihúzták az elakadt szekeret. Ennek ellenére az utak forgalma növekedett és az utazás kényelme is fokozódott (pénz kérdése volt, pl.: VII. Henrik német-római császár [1310 körül] útiszámláiból kiderül, hogy az utazó dámák kényelmi költségei meghaladták a népes fegyveres kíséret zsoldját).

Középkor

Akadtak már „közlekedési szabályok” is: meghatározták az utak szélességét, karbantartásának módját, sőt a kitérés és az előzés szabályait is rögzítették. Angliában például az út szélességén kívül azt is előírták, hogy az utakat legalább 60-60 m széles fátlan pászta kísérje. Ennek elsősorban biztonsági okai voltak, a fák közül előrontó útonállóktól védték az utast.

A Szentföldre vezető zarándokutak biztosítására induló keresztes hadjáratok idején (XI-XII. sz.) újfajta utasok lepték el az utakat: A fegyvereseket sokszor mindenféle emberek kísérték: parasztok, akik vagyonukat feladva családjukat is vitték a kalandos útra, kereskedők, akik útközben igyekeztek a tömeget ellátni, visszafelé pedig a zsákmányt szállították.

Eközben a kocsi csak mérsékelten fejlődött, habár jelentős előrelépést jelentett a fogatolás, amikor a nyakhámot felváltotta a szügyhám (XI – XII. sz.), ami a ló vonóerejét jobban kihasználta, megjelent az első kerék elforgatásához szükséges forgó zsámoly és ismét feltalálták a függesztett kocsiszekrényt.

6

A hintó (vagyis hintáló szekér) a személyszállítás egyik fontos találmánya. A kocsiszekrényt - hasonlóan a thrák-kocsihoz - felfüggesztik (valószínűleg szíjra).

Újkor

Károly Róbert özvegye (Erzsébet királyné) 1343-ban ilyen csodaszámba menő kocsin vonult be Nápolyba. Franciaországban másodízben akkor láttak hintót, amikor V. László magyar király 1457-ben ajándékként küldött egyet.

Egyes nyelvekben a hintó a magyar kocsi szóból származik (német: Kotschi, Kutsche, Gotschi; francia: coche; olasz: coccio; flamand: goetse; angol: coach (hintó jelentésben is); lengyel: koczi; cseh: koczy; svéd: kusk stb. A Kaukázus vidékén és Kisázsiában a könnyű kis szekereket madzsarnak nevezik, holott, mi magyarok a „kocsi” szót kocsi szekér értelemben használjuk. Ez a jármű típus (2. Ábra és 3. Ábra) minden kétséget kizáróan Magyarországról terjedt el szinte egész Európában, nevét Kocs községről kapta. Ez a község a Mátyás király által kiépített Bécs-Buda kocsiposta vonalán feküdt. A kocsi szekér jellegzetessége volt, hogy csaknem minden alkatrésze fából készült. Valószínűleg sikerét is ennek köszönhette, jobban rugózott, csendesebben haladt és könnyű volt.

2. Ábra: A magyar kocsi szekér 1568-ból származó illusztráció szerint (Tarr, 1968 nyomán).

7

3. Ábra: A továbbfejlesztett kocsi szekér egy későbbi ábrázolása (Tarr, 1968 nyomán).

Érdekességként megemlíthető, hogy 1649-ben egy nünbergi mechanikus egy önjáró kocsit készített, ami lovak nélkül, emberi meghajtással és irányítással közlekedett. Talán az automobil ősének is tekinthető (4. Ábra).

4. Ábra: Stephan Farfler önműködő (emberi erővel hajtott) kocsija. Rézmetszet 1649-ből. (Tarr, 1968 nyomán)

A kocsiposta a 16. és 17. században bontakozik ki az európai országokban. 1640 körül London és Oxford között menetrendszerű járatok közlekedtek. Később az angolok kifejlesztették a gyorspostát (5. Ábra), amely aztán fokozatosan átterjedt a kontinensre is. A német posta menetrendszerű járata 1819-ben 15 nap alatt tette meg a Berlin-Szentpétervár közötti csaknem 2900 km-es távolságot.

8

5. Ábra: Angol postakocsi a 19. század közepén (Tarr, 1968 nyomán)

Angliában már az 1500-as évek végén divatba jött a fürdőhelyekre utazás, ami aztán közkedvelté vált a 18. században. A postakocsi hálózat fogadói új formával, a családi szállodák kiépülésével gazdagodtak.

I. Erzsébet angol királyné (1533-1603) korában a fiatal nemeseket arra ösztönözték, hogy egy hosszabb európai körutat tegyenek, később alacsonyabb rangúak közt is divatba jött a „grand tour”, ami általában mintegy 3 éves utat jelentett. A 19. században az amerikaiak is bekapcsolódtak ebbe. Az 1880-as évek elején évente kb. 20.000 személy indult el a „nagy utazásra”, amelynek során Európa akkor fontosnak tekintett kulturális központjait - itáliai városok, Párizs, németalföldi városok, stb. keresték fel.

A turizmust minden korban nagy mértékben befolyásolta a vendégszeretet léte vagy hiánya. Egyes népek más népekkel szemben befogadó hajlamúak (pl. magyarok), mások elzárkózóak (kínaiak, beduinok) voltak. Kant 200 éve úgy gondolta, hogy a természeti jogból eredően (lásd Az etika gyökerei) minden embernek joga van a Föld egy darabján élni, és a föld felszínét embertársai meglátogatásához felhasználni. Az ezt rögzítő vendégjog (hospitalitási jog) bevezetését és elterjedését a világméretű megbékélés egyik feltételének tartotta ( Kant 1795).

A postakocsi hálózat kiteljesedése korában megjelent nagy konkurense és legyőzője a vonat.

Az ipari forradalom korszaka

1. Táblázat : Európa vasútvonalainak hossza

Év 1000 km 1845 13 1865 120

9

1885 300 Thomas Cook 1841-ben egy társaság titkárként kirándulást szervezett, de a

közel 600 személy számára a jegyeket maga vásárolta meg és adta el a résztvevőknek, a csoportot is ő vezette - ezt tekinthetjük az első csoportos utazásnak. Később már kereskedelmi alapon különvonatokat szervezett, útikönyveket adott ki, a párizsi és a londoni világkiállítás egyik fő beutaztatója lett. Ő az első utazásszervező (tour operator), aki saját kockázatára, előre, nagyban és így olcsóbban vásárolta meg azokat a szolgáltatásokat, amelyeket azután a turistáknak csomagban (package) eladott.

Az 1800-as évek második felében az angliai lakosság létszáma nagyobb arányban nőtt az üdülőhelyeken, mint az ipari városokban.

A forgalom növekedésével nagy szállodaépítési korszak vette kezdetét. Eleinte a vasúttársaságok a pályaudvarok közelében építettek szállodákat, amelyek az elkövetkező száz évben meghatározó szerepet játszottak a szállodaipar és a turizmus történetében. A fejlesztések magas tőkeigénye miatt a szállodák hamarosan láncokba szerveződnek, vagy részvénytársasági formában alakulnak meg az addig uralkodó egyéni, vagy családi vállalkozások helyett.

A technikai fejlődést társadalmi változások is kísérték: az ipari munkásság és a szolgáltatásokban dolgozók aránya növekedett, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma pedig csökkent. Fellendült a családi utazás a tengerpartra, ahol már a szórakoztatóipar is kifejlődött. Az angol turisták számára először a fő vonzerőt a tengerparti üdülők, Monte-Carlo játékkaszinói, a francia Riviéra és a Rajna völgye, majd később a svájci hegyek jelentették.

Új közlekedési lehetőséget a mélytengeri gőzhajózás megjelenése nyújtott. A múlt század második felében Anglia uralta a tengerhajózást, amely a postai szolgáltatások, a teher- és személyszállítás együttes eredményének következtében jövedelmező üzlet volt. Thomas Cook 1866-ban szervezte meg az első hajóutat az Egyesült Államokba. A Szuezi-csatorna 1869. évi megnyitása Indiát és Távol-Keletet tette könnyebben megközelíthetővé.

A század végén használatba jött a kerékpár és a hordozható fényképező kamera, ami szintén serkentőleg hatott a turizmusra.

A turizmus fejlődését tovább segítette a gépkocsi, később az autóbusz feltalálása és az úthálózat kiépülése. A vasút fellendülési korszaka 1830-tól 1930-ig tartott, majd a gépkocsi dinamikus fejlődése az utazóközönség jelentős részét elhódította. Bár korunkban is jelentős fejlesztések valósulnak meg a vonatközlekedésben (sebesség és kényelem növelése, lásd

A gépkocsi és repülőgép korszak

6. Ábra), azonban a turizmus utazóközönségének nagy része nehezen hódítható vissza.

10

6. Ábra : Nagysebességű (max.: 406 km/h) villanymozdony Németországban a Fulda - Würzburg vonalon

A hatvanas évek elejétől a hajót a repülőgép szorította ki a személyszállítás területén. A gépkocsi nem csak a közlekedést, de a szállások helyét is nagyban befolyásolta, különösen módosító volt a lakókocsik megjelenése, ami új fejlődést hozott a szabadtéri táborozásban.

A turizmus világméretű növekedése a kormányzatokat nemzetközi egyeztetésekre és szövetségek létrehozására ösztönözte. Ez már a két világháború közt megkezdődött, de a II. világháború leállította a turizmust. A háború után a nemzetközi turisztikai szervezet ismét megalakult, majd 1975-ben létrejött a WTO (World Tourism Organization).

A turizmusra nagyon erősen hatott, hogy a 30-as évektől egyre több országban emelték törvényre az emberek fizetett szabadsághoz való jogát.

Magyarországi turistatörténeti vonatkozások: A gyalogos turizmus igazán a XVIII. század végétől terjedt el. 1873 a

szervezett természetjárás kezdete hazánkban: Tátrafüreden megalakult az első turista szervezet: a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE). Ez volt a világon a hatodik ilyen jellegű társaság. 1891-ben jött létre a Magyar Turista Egyesület, mely fő céljának a középhegységi túrázás fejlesztését tartotta. 1913-ban több mint 100.000 taggal megalakult a Magyar Turista Szövetséget (MTSZ).

1902-ben alapították az IBUSZ (1926-tól Idegenforgalmi Beszerzési és Szállítási Vállalat) jogelődjét, amely „profi” utazási iroda volt. 1949-ben megalakult Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ), amely 1987-ben igazi alulról, a tagszervezetekből építkező szövetséggé vált.

A turizmus egyes alapfogalmai A "turista" és a "turizmus" szavak eredete Mindkét szó gyökere a francia tour, amely a latin tornus főnévből, illetve

a tornare igéből ered, amely a kiindulópontra visszatérő körutazást jelent. 1760-ban jelent meg először írott formában az angol nyelvben: to make a tour. Azt megelőzően a to take a turn kifejezés volt ismert.

11

A turizmus és a turista ma már általánosan használt kifejezések, csaknem minden nyelv átvette. A magyarban eléggé elterjedt még az idegenforgalom használata, amely a német Fremdenverkehr szó szerinti fordítása. Ellene szól azonban a benne lévő idegen szó: a turizmus szemléletével ellentétes, hogy a turistában idegent lássunk (főleg, ha egy belföldi turistáról van szó) (Lengyel M. 1994.). Szóba jöhet még a vendégforgalom és utasforgalom is, de előbbi inkább csak a vendéglátásban, utóbbi az utazásban résztvevők megjelölésére szolgál. A látogatóforgalom az attrakciók megtekintőire használatos.

Mi a turizmus?

??? Turizmus volt e a honfoglalás, turisták e a vendégmunkások Nyugat-Európában, a székelyek Szegeden, vagy a soproniak Ausztriában? Turista vagyok e ha felsétálok a családommal egy közeli erdei kilátóhoz? Egyáltalában mi a turizmus és ki a turista?

Mindannyian tudunk válaszolni a feltett kérdésekre, de a válaszok nyilván némileg eltérnének egymástól. A turizmus a "fogyasztó", vagyis a turista oldaláról nézve egy tevékenység, amelynek célja az alkotóképesség fenntartása, a testi és lelki egyensúly megőrzése, stb. A "szolgáltató" oldaláról tekintve a turizmus egy jelentős gazdasági ágazat, egy piac. A turistát egyáltalában nem érdekli, hogy a tevékenysége a turizmus körébe tartozik e vagy sem, viszont a turizmus ipar érdekei - és a tudományos igényű piackutatás - miatt nagyon is fontos a fogalom körülhatárolása. A turizmus időbeli megváltozása (fejlődése) során fogalma is változott. Az alábbiakban idézünk néhány turizmus-definíciót, amely egyben szemlélteti is a fejlődését és a hangsúlyok elmozdulását.

1929 (Berlin): „Személyek utazása egy olyan helyre, ahol nem rendelkeznek állandó lakással.”

??? Az ingázás (vagyis a munkahelyre, iskolába járás nagyobb távolságra naponta) belefér az 1929-es meghatározásba? Miért így fogalmaztak akkor?

1942 (Svájc): „A turizmus az emberek lakhelyükön kívüli utazásából és tartózkodásából eredő kapcsolatok és jelenségek összessége, amennyiben az utazást és a tartózkodást nem letelepedési szándék, illetve jövedelmező tevékenység motiválta.”

??? Felmegyek egy közeli erdei kilátóra és hazafelé jövet megebédelek egy kiskocsmában. Az 1942-es a definíció szerint ez turizmusnak minősül?

A jelenlegi meghatározások közül egy hazait mutatunk be, amit a turizmus világszervezete (WTO) is átvett és a tananyag is ezt követi:

A turizmus magában foglalja az ember szokásos életvitelén és munkarendjén (lakásán és munkahelyén) kívüli szabad helyváltoztatását és tevékenységeket valamint az ehhez szükséges szolgáltatásokat. (Lengyel, 1994 után szabadon)

12

??? Lehet e a turizmust az utazási távolsággal definiálni? (pl. Az USA-ban használták a 100 mérföldes kritériumot, az annál rövidebb utazás nem minősült turizmusnak.) Egy órát villamosozok Budapesten, hogy az Operába érjek, vagy repülőre ülök és két óra múlva a bécsi operában vagyok, majd előadás után visszatérek. Melyik minősül turizmusnak?

A turizmus humán oldala Miért kelünk útra? Mert van szabadidőnk, elkölthető szabadrendelkezésű jövedelmünk,

infrastruktúra ennek szolgálatában; összefoglalva lehetőségünk van rá, de ennél fontosabb, hogy a megszokott (unalmas) kereteket el akarjuk hagyni, vagyis igényünk

Mi a szabadidő? (WTO, 1983-as felmérése Lengyel, 1994 alapján):

van rá. Ezen feltételek közül a közlekedési eszközöket, mint infrastrukturális elemet a történeti részben már érintettük, a jövedelemmel pedig nem foglalkozunk. A szabadidőt, de még inkább az igény felmerülését vizsgáljuk meg a következőkben.

Az alvást leszámítva a tudatos idő százalékos megoszlása: munkához kötött idő 48 % biológiai idő (étkezés, testápolás, stb.) 15 % kényszerű idő (bejárás munkahelyre, iskolába, bevásárlás, társadalmi kötelezettségek, stb.) 13 % szabadidő 24 %

A szabadidő megoszlása: napi szabadidő 6 % hétvégi szabadidő 12 % éves fizetett szabadság 6 %

Egyes munkaidőben végzett helyváltoztatások (konferencián való részvétel, üzleti kiküldetés, stb.) is a turizmushoz sorolandók (hivatásturizmus), mert az utas többnyire ugyanazon szolgáltatásokat veszi igénybe, mint a szabadidős turista.

Miért igényeljük a helyváltoztatást? Az ember egyik alapvető tulajdonsága a változatosságigény, (ellentettje a

biztonságigény). A változatosság lehet az „új” megismerése (felfedező) vagy a „más

A helyváltoztatás iránti igény hátterében tehát egy automatizmus áll, amelynek fontosságát nincs jogunk sem kétségbe vonni, sem minősíteni. Azt azonban fel

” keresése (átlagember). Az új megismerésének vágya, vagyis a kíváncsiság (németül: Neu-gier - újra vágyakozás) emberré válásunk előtti, öröklődő viselkedési norma (Lorenz 1998). Ebből következően a turizmus jelensége mögött álló kíváncsiság utat tör magának abba az irányba, ahol az elérés eszközei rendelkezésre állnak.

13

kell ismerni, hogy szabályozatlan, tömeges gyakorlása magát a kíváncsiság tárgyát teheti tönkre. A szabadpiac elvei nem fogadják el a gátakat, csupán a források mértékével (bőségével vagy szűkösségével) számolnak, amely rendszerint ármódosító (szűkösség esetén árfelhajtó) tényezőként működik (lásd Az ökoturizmus c. fejezetben a "minőségi turizmust"). Ebbe a gondolatmenetbe nehezen fér el az erkölcsi (erkölcs fogalma alatt értsd az etikai részben leírtakat) alapú (ön)korlátozás. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a különböző etikai alapokon álló kultúrák felismerték - nem csak a turizmus területén - az emberiség hosszú távú érdekeit is figyelembe vevő fogyasztási szokások megváltoztatásának szükségességét (lásd A fenntartható fejlődés).

A lélektani késztetés fogalma felől közelítve a turizmus igényoldali kérdéséhez, elmondható, hogy a biológiai késztetéseken (éhség, félelem, fajfenntartás, stb.) kívül létezik az explorációs (felkutató) késztetés is, amelynek az a feladata, hogy az új megismerése által kiváltott izgalmi helyzet a szervezet reagálóképességét fenntartsa, mivel ingerszegény környezetben az ember személyisége összeomlik.

A jóléti társadalmakban (Római Birodalom, USA) a kényelmes és egyben ingerszegény környezet nyomasztó.

Róma hajdan felismerte, hogy a polgárnak szüksége van cirkuszra. A mai embernek nincs szüksége „cirkuszra”? Vannak e ma olyan jelenségek a szórakoztatóiparban és a turizmusban, amelyek hasonló rendeltetésűek?

Maslow szükségletelmélete és az utazási motivációk Maslow1 hierarchikus sorrendben a következő szükségleteket különbözteti

meg: 1. Fiziológiai: éhség, szomjúság, pihenés, aktivitás, szexuális vágy, stb..

2. Biztonság utáni vágy (magunk és családtagjaink biztonsága iránti igény, hiánya elszigetelődéshez vezet),

Pszichológiai

3. Szeretet és valahová tartozás utáni vágy (szeretet és szerelem nyújtás és várás másoktól),

4. Tisztelet és megbecsülésünk utáni vágy (önmegbecsülésünk a feladatok teljesítésével növekszik, kompetenciánk a mások általi megbecsülésből nyer támogatást),

5. Tudás és megértés utáni vágy (nagyon erős motiváció, még az biztonság vagy az alapszükségletek kielégítését is veszélyeztetheti),

6. Önmegvalósítás utáni vágy (személyes önkifejlesztés - "legyenek gyermekeid, ültess fát és írj könyvet").

Az elmélet szerint az alacsonyabb fokozatú szükségletek – legalább részbeni - kielégítése szükséges ahhoz, hogy egy felsőbb fokozatba lépjünk. A

1 Abraham Maslow (1908-1970 USA) a XX. század jelentős pszihoanalitikusa, a

humanisztikus pszichológia megalapozója

14

kialakuló alacsonyabb rendű szükséglet elvonhatja a személyt a magasabb rendűtől.

Egy átlagos ember fiziológiai szükségletei 85%-ban, biztonság-igénye 70%-ban, szeretet-igénye 50%-ban, önérzet-igénye 40%-ban és az önmegvalósítással kapcsolatos igénye tekintetében 10%-ban vannak kielégítve.

Mill és Morrison a fentieket két intellektuális szükséglettel javasolták kiegészíteni, amelyekből Maslow az egyiket be is építette saját rendszerébe:

• tudni és megérteni (ismeretszerzés) Intellektuális

• esztétika (a szépség értékelése) A fiziológiai - intellektuális és a pszichológiai - intellektuális szükségletek

közötti viszony nem tisztázott. Feltételezik, hogy az intellektuális igények a másik kettőtől függetlenül is léteznek. A turisztikai lélektan keresi az összefüggést a szükségletek és a turisztikai motivációk között, vagyis hogy mely szükséglet kielégítése várható a turisztikai cselekvés és élmény segítségével (2. Táblázat).

??? A reklámok az ember elemi szükségleteire alapoznak. Az élvezeti cikkek (cigaretta, kávé, alkohol) társas fogyasztása ismert ("Ökör iszik magában!"). A fogyasztásukra ösztönző reklámok is többnyire ilyen környezetet festenek le. Ezek a reklámok melyik maslow-i szükségletünkre hatnak?

??? Ha egy természeti terület felkeresésére akarna ösztönözni egy reklám, melyik szükségletre alapozva bíztatna? Mely szükségletekre alapozna az a reklám, amely az ott található értékek védelmére is buzdítana?

2. Táblázat : Maslow-féle szükségletek és a turisztikai motivációk összefüggése (Lengyel 1994 nyomán)

Szükséglet Motívum Referenciák a turisztikai szakirodalomból Fiziológiai Kikapcsolódás Menekülés (a megszokott, megunt környezetből)

Kikapcsolódás (szellemi, fizikai) Feszültségek levezetése Kellemes(ebb) éghajlat élvezete (napfény)

Biztonság Biztonság Egészség megőrzése Regeneráció

Valahová tartozás Szeretet Családi együttlét Rokoni kapcsolatok ápolása Gyökerek keresése Társaság keresése A társadalmi kapcsolatok ápolása Személyi kapcsolatok ápolása

15

Szükséglet Motívum Referenciák a turisztikai szakirodalomból Megbecsülés Státus elérése Más vagy saját etnikummal kapcsolatfelvétel

Saját teljesítmények megbecsülése Fontosságunk elismertetése másokkal Tekintély Társadalmi elismertség Önfitogtatás Szakmai/üzleti Személyes fejlődés (fizikai, szellemi, kapcsolati) Státus és tekintély

Önmegvalósítás Legyünk tisztában igazi természetünkkel

Önfelfedezés és önértékelés Belső vágyak kielégítése

Tudni és megérteni Ismeretszerzés Kulturális/nevelési Csodavárás/érdeklődés új témák iránt

Esztétikai A szépség értékelése

Környezet Tájkép

Turistatípusok Az emberek különbözőek, mégis egy adott élethelyzetben viselkedésük

mutat bizonyos közös vonásokat, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak azzal a kulturális környezettel, amellyel addig találkoztak és amely alakította sorsukat. A turisztikai piacelemzés nagy figyelmet fordít az emberek magatartásformáira annak érdekében, hogy reklámjuk elérje a célzott embercsoportokat és ott a lehető leghatékonyabban mozgósítson.

A természeti értékek kezelésére, fenntartására és bemutatására hivatott szakember számára szintén lényeges a magatartásformák megismerése, hiszen hivatásának egyik fő feladata, hogy szakmai ismereteit úgy tudja közvetíteni a természeti értékek iránt érdeklődőknek, hogy az még a viszonylag rövid tartózkodás alatt is közös örökségünk védelmének ügye mellé állítsa (vagy ott tartsa) a látogatót. Ez az információátadás csak akkor lehet eredményes, ha a szakember a látogatóban felismeri a kulturális hátterét, ami összetett, gyakorlást igénylő feladat és lelki alkat kérdése is, de tanulással finomítható.

??? Egy természeti terület bemutatását bízták rám. A területet és élővilágát jól ismerem, de attól tartok, hogy nem tudom megfelelően lekötni a látogatók figyelmét!

Az alábbiakban három, a szakirodalomban gyakran idézett szerző turistatipológiáját mutatjuk be.

16

1. Plog (USA 1973) turistatípusai

Szélső esetben alapvetően két emberfajta van: • allocentrikus: teljesen új és ismeretlen iránt érdeklődő,

kockázatvállaló, • pszichocentrikus: befelé forduló, megszokott élményeket kereső. Ezek a típusok normális eloszlásúak minden népességi csoportban, a

haranggörbe két végén helyezkednek el, ezért kis létszámúak az átmeneti személyiségtípusokhoz (midcentrikusok) viszonyítva.

Plog ezt a vizsgálatát közel harminc évvel ezelőtt az USA népességében végezte és megállapította, hogy az egyes típusok mely turisztikai célterületeket (desztinációkat) választanak (7. Ábra). Ha ezt a vizsgálatot ma ugyanott megismételnék, bizonyára más célterületek jönnének szóba, de a célterületek jellegzetességei megegyeznének; az allocentrikusak most is a kalandot sejtető, a saját kultúrkörtől a lehető legmesszebb álló területeket, míg a pszihocentrikusak a nagyobb biztonságot ígérő és a megszokott környezethez hasonló területeket jelölnének meg. Sőt a vizsgálat más nemzetek esetén is hasonló eredményre jutna, csak a célterületek változnának.

7. Ábra : Plog személyiségtípusai és az általuk választott uticélok (in Puckó L., Rátz T. 1998)

3. Táblázat: Pszichocentrikusok és allocentrikusok jellemzői

Pszichocentrikusok Allocentrikusok Ismerős úticélok Turisták által nem látogatott úticélok A célterületen megszokott tevékenységek

Új élmények Magas aktivitási szint

17

Napsütést és szórakozást keresnek Új és szokatlan úticélokat keresnek Kikapcsolódás Felfedezésre törekvés Előnyben részesíti az autót Előnyben részesíti a repülést Családias hangulat, megszokott szórakozás, "nem külföldi" jelleg

Élvezi a más, idegen kultúrákból származó emberekkel való találkozást

Jól kiépített turisztikai szolgáltatásokat keres (szállodák, családi ét termek, turistaüzletek)

Igénybe vett turisztikai szolgáltatások: elfogadható vagy jó szállás és étkezés, nem feltétlenül modern vagy szálloda lánchoz tartozó szállodák, néhány turista-attrakció

Szolgáltatások teljes körének igénybevétele, sok előre megszervezett program

A megszervezett út tartalmazza az alapvető dolgokat (szállás, közlekedés), valamint elég sok szabadidőt, a szervezés ne legyen unalmas

??? Ha szabadon dönthetnék és ha lenne időm és pénzem, hol tölteném el a következő nyarat? Milyen szolgáltatásokat vennék igénybe (szállás, étkezés, szórakozás, sport, stb.). Szervezett útra fizetnék be, vagy egy hátizsákkal vágnék neki? Allocentrikus vagy pszihocentrikus turista vagyok?

2. Cohen turistatípusai

Elméletének alapja az a feltételezés, hogy minden turisztikai élmény tartalmaz új és megszokott elemeket. Minden turista egy otthonról hozott „környezeti burokban” (saját kultúrája, viselkedési mintái, stb.) érkezik, és a különböző turistatípusok ettől különböző mértékben hajlandók megszabadulni. A két pólust itt is az újdonság és az otthonosság fogalom jelenti.

4. Táblázat : Cohen (1974) turistakategóriái (in Puckó L., Rátz T. 1998)

ÚJDONSÁG Nem intézményesített turizmus

Vándor Felfedező

Intézményesített turizmus

Egyéni tömegturista Szervezett tömegturista

OTTHONOSSÁG Vándor• célja, hogy beleolvadjon a helyi közösségbe és megismerje a helyiek

életmódját, kultúráját.

:

• nincs előre elkészített útiterve, • elkerüli a népszerű turistahelyeket. Felfedező:

18

• igyekszik megismerni a helyieket és kultúrájukat, • egyénileg szervezi az utját, • igyekszik elkerülni a népszerű turistahelyeket. (Vándortól annyiban különbözik, hogy szüksége van bizonyos szintű helyi szolgáltatásokra és nem zárja ki, hogy más turistákkal találkozzon.)

• a turisztikai termékeket veszi igénybe, de saját döntése alapján, Egyéni tömegturista:

• néha érintkezik a helyiekkel, de onnét mindig visszatér saját „burkába”,

• a helyi kultúrával minimális kapcsolat (legfeljebb show formájában) Szervezett tömegturista:

• merev programhoz igazodó csomagtermék fogyasztója, • otthoni kényelmében utazik és tartózkodik. (Az utóbbi igény kiszolgálását hivatottak ellátni az un. "turistagettók",

amelyek olyan fizikailag is zárt üdülőhelyek, ahová minden attrakciót besűrítenek és a turista ha nem akar, nem is kell kapcsolatba lépnie a fogadóterülettel.)

3. Smith (1989) turistatípusai

Smith kategorizálása a figyelembe vett alapvető szempontok tekintetében meglehetősen hasonló Cohenéhez. Ő a turista célja, motivációja és a helyi normákhoz

5. Táblázat

(helyi kultúrához) való alkalmazkodása alapján hét típust határozott meg. Ezekre a típusokra szintén érvényes az, hogy az egyes turisták által keresett élményekben eltérő arányban keveredik az otthonosságra való törekvés és az újdonság keresése ( ). Mivel Smith az egyes turistatípusok viszonylagos létszámát is meghatározta, közvetetten utal a különböző turistáknak a helyi környezetre gyakorolt hatásaira is.

5. Táblázat: Smith turistatipológiái (Puczkó és Rátz 1998 nyomán)

ÚJDONSÁG Turista típusa Turisták száma Alkalmazkodás a helyi

normákhoz Felfedező Nagyon korlátozott Tökéletesen

alkalmazkodik Elit Ritka Tökéletesen

alkalmazkodik Off-beat Nem mindennapos Jól. alkalmazkodik Nem mindennapi Időszaki Valamennyire

alkalmazkodik

19

Majdnem tömegturista

Egyenletes, de szórt

Keresi a nyugati stílusú szolgáltatásokat

Tömegturista Folyamatos áramlás

Elvárja a nyugati stílusú szolgáltatásokat

Charterturista Nagy tömegben érkezik

Megköveteli a nyugati stílusú szolgáltatásokat

OTTHONOSSÁG • A felfedező

• Az elit turista már "majdnem mindenhol" volt, ezért különleges, mások számára elérhetetlen úticélokat keres. Tökéletesen alkalmazkodik a helyi környezethez, de csak egy előre megtervezett általában nagyon drága utazás erejéig. (Pl.: a sarkvidékek meglátogatása bérelt jégtörő hajón, "ökotúra" a Galapagos-szigetekre).

hasonlít a Cohen-féle „vándor”-ra. A típus kis létszámát az is indokolja, hogy egyre kevesebb a felfedezésre váró hely a Földön. Szinte már antropológus, mert oly mélyen igyekszik megismerni a helyi embereket; tökéletesen elfogadja a helyi életstílust és kultúrát.

• Az off-beat turista (=Cohen „felfedezője") megpróbálja elkerülni a többi turistával való találkozást és jól alkalmazkodik a helyi körülményekhez, helyi szálláshelyeken száll meg és helyi szolgáltatásokat vesz igénybe.

• A nem mindennapi turista a szervezett utazásuk programját alkalmanként megszakítja, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen a helyi kultúrával. Egy időre képes alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, de többnyire jobban érzi magát a saját "környezeti burkában".

• A majdnem tömegturista a viszonylag jól kiépített, de még nem domináns turizmus szektorral rendelkező célterületre (desztinációba) utazik és keresi a nyugati stílusú szolgáltatásokat (szálláshelyet, étkezési lehetőségeket stb.), de bizonyos mértékig képes elfogadni azok hiányát.

• A tömegturista elvárja, hogy rendelkezésére álljanak az általa megszokott, nyugati stílusú szolgáltatások, a charterturista pedig egyenesen megköveteli ezt. Esetében a desztinációnak viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen az általuk látogatott üdülőhelyek kínálata mindenütt a világon gyakorlatilag egyforma.

Fontos: a turistatipológia arra alkalmas, hogy egy adott személyiséghez hozzárendelhessünk egy turisztikai formát, amelyet az illető nagy valószínűséggel választana, ha a feltételek számára biztosítottak, de nem alkalmas arra, hogy a választott utazás típusa alapján jellemezzük a személyiséget. (A lehetőségek, az együtt utazók igényeinek tekintetbevétele, stb. módosíthatja a választást. A személyiség az életkorral változhat.)

20

??? Melyek azok a turistatípusok, akik a természeti értékek iránt érdeklődnek és akik látogatása a természeti területeken várható? (lásd: Az ökoturizmus).

A turizmus rendszere A turizmus mint gazdasági szektor és mint társadalmi jelenség bonyolult

kapcsolatban van szinte az élet minden területével. A turizmus egésze sematizálva két "féltekére" oszlik, a turista oldali keresletre és szolgáltató oldali kínálatra (8. ábra).

Érdemes felfigyelni arra, hogy a turista oldalon mindig az ember áll, míg a másik oldal ember nélkül is rendelkezésre állhat (a szélsőségesen allocentrikus turista (pl.: Smith "felfedezője") élményszerzése során igyekszik kerülni az emberalkotta szolgáltatásokat). A szolgáltatási oldal ilyenkor maga a természet - esetleg ember nélkül.

A kereslet a szabadidőből, a szabadrendelkezésű jövedelemből és a vonzódásból (motivációból) áll össze. A kínálati

A keresleti és kínálati oldal térben egymástól elválasztott. Mindkettő a természeti, a társadalmi, a politikai és a gazdasági környezet hatása alatt áll.

oldalon a vonzerő a legfontosabb. A kereslet kielégítéséhez esetleg eszközökre is szükség van (közlekedési eszközök, szolgáltatások, stb.). Megjegyzendő, hogy maga az eszköz is lehet vonzerő, vagy legalábbis vonzerő módosító. (A szép táj sem tud marasztalni, ha taszító a szállás, az étkezés, stb.).

Például: A küldő terület gazdasági szintje elsősorban arra hat, hogy a turistának mekkora a szabadrendelkezésű jövedelme, a célterület gazdasága pedig arra, hogy a szolgáltatások milyen mértékben és színvonalon épültek ki.

Más: A turista érdeklődését (motiváltságát) a lakhely kulturális értékei formálták ki, míg a meglátogatandó területet egy esetleg ettől nagyon különböző kultúra alakította.

21

8. ábra: A turizmus rendszere (Lengyel 1994 után)

Természeti környezet: a kínálati oldalon hat, jelentős késztető erő, visszahat a kínálati oldal területfejlesztésére.

Társadalmi környezet: elsősorban a keresleti oldalon hat (pl. fizetett szabadsághoz való jog és annak időtartama, érték tekintett e a turizmus).

Kulturális környezet: kínálati oldalon hat, mivel az idegen kulturák megismerése az egyik legjelentősebb vonzerő.

Politikai környezet: elnyomó rendszerek, belpolitikai zavargások (különösen polgárháború), idegen- és fajgyűlölet elrettentő hatású.

Gazdasági környezet: a keresleti oldalon a jövedelemszintre, a kínálati oldalon a szolgáltatás szerkezetére és szinvonalára hat.

Technológiai környezet

A piac működési mechanizmusa

: alapvetően meghatározó (közlekedés, információáramlás, szolgáltatások technikai színvonala, internetes helyfoglalás és közvetlen vásárlás, stb.)

??? Az arborétum fenntartása egyre növekvő költséggel jár. Turisztikai bevételek növelésével lehetne ezt enyhíteni? Hogyan kapcsolható be az arborétum látványossága a turizmusba?

TURISTA

KÍNÁLAT • vonzerő, • közlekedés, • szolgáltatások, • biztonság, higiénia, • vendégszeretet, • árak.

KERESLET • motiváció • szabad rendelkezésű

jövedelem • szabadidő

TURIZMUS

Marketing

Utazás

22

A turista és a termék összekapcsolását hivatott biztosítani az utazásközvetítő szektor 9. Ábra, amely nagy- és kiskereskedelemből áll ( ):

• - utazásszervezők• -

(tour operator) a nagybani elosztók, utazási irodák (travel agency) a kicsiben értékesítők.

9. Ábra: Elosztási csatornák a turizmusban (Lengyel 1994)

Az utazásszervező

Az

a (légi) közlekedést és a fogadóterület szolgáltatásait szervezi egybe. Turisztikai terméket szervez és kínál, de nem közvetlenül a fogyasztóknak értékesít, hanem az utazási vagy a légitársaságok irodáin keresztül árusít. A szolgáltatóktól általában nagyban vásárol, ezért rendszerint alacsonyabb árat ér el (lásd a történelmi részben: Thomas Cook).

utazási iroda

Jelenleg több mint 35 ezer utazási iroda működik a Földön, többségük kisvállalkozás.

a turisztikai szolgáltatásokat közvetlenül a turistáknak értékesíti. Egyedi szolgáltatásokat (közlekedés, szállás, étkezés, városnézés, stb.) a szolgáltatótól, csomagban összeállítottakat (üdüléseket) az utazásszervezőktől kapott jutalék ellenében értékesíti.

Viszonylag új forma a dinamikusan terjedő internetes helyfoglalás

A turisztikai termék

, amely konkurenciát jelent az utazási irodáknak, de a tapasztalat az, hogy a turisták az utazási döntésükhöz igénylik az irodák tanácsadásait és a személyes kapcsolatot.

A turizmus-piac egyik fő összetevője a kínálat, amely turisztikai termék

Egy szálloda szempontjából a termék maga a szállodai szolgáltatás (amely ma már többféle szükségletet is kielégít: az alvás mellett az étkezést, a sportolást a szórakozást, telefax, számítógép, internet, stb.).

formájában jelenik meg a piacon. Lehet egyetlen, vagy néhány szolgáltatás, vagy lehet az otthonától távol lévő turista igényeinek összességét kielégítő szolgáltatáshalmaz.

Egyes turistatípusok esetében csak a komplex szolgáltatáshalmaz jelent terméket, hiszen valamennyi szükségletét ki kell hogy elégítse és ezt már

23

indulás előtt biztosítani akarja. Mivel nemcsak az egynapos kirándulás, hanem a néhány órás lakóhelyen belüli, de otthonunkon és munkahelyünkön kívüli szabadidő-eltöltés is turizmus, vagyis akár egyetlen szolgáltatás is lehet termék (Kirándulás a Károly-magaslatra, majd ebéd a Schmausernél).

Akár egy vagy több szolgáltatásról, akár egy szolgáltatáshalmazról van szó, a termék összeállítására két mód van:

• utazásszervező állítja össze és "csomagban" kínálja fel a turistáknak, vagy

• a turista maga állítja össze, vagyis maga keresi meg és vásárolja meg a szolgáltatóktól és közvetítőktől.

Az előzőt szokás szervezett, az utóbbit nem szervezett turizmusnak nevezni. A szervezett turizmus lehet egyéni vagy csoportos

??? Össze kell állítanom a Nemzeti Park éves programját: Milyen szolgáltatásokat foglaljak egy csoportba és mely turistatípusok számára tegyem vonzóvá?

, a nem szervezettben az egyéni forma dominál.

A turisztikai termék szolgáltatásokból áll. Fő jellemzői: • megfoghatatlan - lényegében emléket vásárolunk; • egyidejűség - a szolgáltatás előállítása és fogyasztása egy időben

történik és annak a turista is aktív részese. A szolgáltatás sikere a turista típusától a szolgáltatás minőségétől és a szolgáltató személyek emberismeretétől is függ;

• veszendőség - a szolgáltatás nem raktározható, • szezonalítás.

Vonzerő

??? Ha barátokkal, családdal utazom tekintettel tudok lenni arra, hogy társaim más iránt vonzódnak mint én? Képes vagyok alkalmazkodni?

A turisztikai termék lényeges eleme a vonzerő: ez az, amiért a turista útra kel. Életfunkcióit odahaza is ki tudná elégíteni, de változatosságigényét már kevésbé. Az igény egy vonzalomban (utazási motivációban) testesül meg. Útja során motiváltságának megfelelő attrakción alapuló terméket keres. Az attrakció lehet egy táj, egy történelmi emlék, egy rendezvény, stb.

A vonzerő meghatározza a terméket alkotó többi szolgáltatás fajtáját is. (Pl. lovastúra városi szállodákkal nem szolgálható ki.)

A legfontosabb vonzerők a turizmusban: Természetes vonzerők • víz (tenger partja, tavak, folyók), • napfény és klíma, • hegyek és a hó (Alpok, Kárpátok), • természeti ritkaságok (Szalajka-vízesés),

24

• fauna és flóra (erdők, mezők, tengerek), • nemzeti parkok (természeti ritkaságokkal rendelkező védett területek,

pl:. Hortobágy), • vadrezervátumok (Serengeti), • gyógy- és termálvizek (Hévíz, Bük, Hajdúszoboszló). Ember alkotta vonzerők: • egyházi központok, szent helyek (Szentkút, Mekka, Róma), • műemlékek (Mátyás-templom, Colosseum), • történelmi helyek (Mohácsi csata színhelye) és városok (Sopron, Eger,

Buda), • építészeti remekek (kínai fal), • múzeumok (Szépművészeti, Ermitázs, Louvre), • előadó-művészet (Pavarotti, Scala, „Pepsi-sziget”), • népművészet (mindenhol), • fesztiválok (Salzburg, Cannes, Budapest), • ünnepek és népszokások (karnevál, busójárás), • világvárosok (New York, London, Tokió), • sport (aktív részvétel: golf, tenisz, vadászat, halászat, lovaglás, sí stb.), • tematikus parkok (Disneyland), • szerencsejáték-központok (Monte-Carlo), • szórakozás (mozi, éjszakai élet), • gasztronómia, • kiállítások, vásárok, kongresszusok, • társaság (klubok, egyesületek, csoportos túrák), • rokonok és barátok, • stb. Az attrakció fajtája meghatározza a ráépülő turizmus vonzáskörzetét.

Eszerint beszélhetünk helyi, regionális és univerzális

A desztináció életciklusgörbéje

jelentőségű vonzerőkről.

??? Az arborétum turisztikai bevételeit sikerült jelentősen fokozni, csakhogy úgy tűnik ebből több a kár mint a haszon. Ezen kívül a látogatók panaszkodnak a szolgáltatások színvonalára.

A turizmus fejlődése és a helyi lakosok attitűdjei, valamint az adott desztináció (uticél) iránti kereslet közötti összefüggést ábrázolja a desztináció életciklusgörbéje (Puckó L., Rátz T. 1998). Alapja az a feltételezés, hogy a turisták létszámának növekedése következtében a turisztikai desztináció elveszti vonzerejét, mivel a nagy létszámú turizmus tönkreteszi azokat a természeti értékeket és emberi alkottásokat, amelyek a turizmus fejlődésének alapjául szolgáltak.

25

Különböző szakaszok különíthetők el a desztinációk életében (11. Ábra).

10. Ábra: A turisztikai desztináció (célterület) evolúciós görbéje (Puckó L., Rátz T. 1998)

A felfedezés

A látogatók számának növekedésével és rendszeresebbé válásával a helyiek egy része

szakaszban a látogatók létszáma alacsony, érkezésük rendszertelen, többnyire a terület nehezen megközelíthető, nincsenek turista-létesítmények. Az érkezők allocentrikusok (Plog), vándorok (Cohen), felfedezők vagy elit turisták (Smith). A fő vonzerőt a célterület érintetlen természeti környezete és kultúrája jelenti. A turisták - típusukból következően - a helyiekkel a személyes kapcsolatot keresik. A turistaforgalom nem gyakorol számottevő hatást az állandó lakosok gazdasági és társadalmi életére. A természeti környezetet a felfedezők rendszerint csak kismértékben károsítják, habár sokszor a legjelentősebb hatást ("első érintés") az ember első megjelenése jelenti. (Példák: Alaszka, Latin-Amerika és az Északi sarkvidék).

bekapcsolódik

A

a turizmusba és megjelennek az elsődlegesen turisták számára kínált szolgáltatások, de a helyi lakosok és a turisták között a személyes kapcsolatok megmaradnak. Kialakul a turistaszezon és ez átalakítja a bekapcsolódott helyi lakosok életritmusát. A helyi hatóságok is igyekeznek biztosítani a szükséges létesítményeket. Jelentkeznek az első gazdasági hatások (beruházásigény, foglalkoztatás, jövedelem növekedése stb.) és a természeti környezetre gyakorolt hatások is.

fejlődési szakaszra jellemző a turisták egyre növekvő létszáma és rendszeressége (különösen csúcsidőszakban). A turisták elsősorban midcentrikusok (Plog), intézményesített turisták (Cohen) vagy majdnem tömegturisták (Smith). A helyiek kiszorulnak a piacról. Idegenből jött (régió-idegen, külföldi, multinacionális) vállalatok települnek be, amelyek „nemzetközi

26

stílusú” létesítményei megváltoztatják a táj jellegét. A természetet érő terhelés a látogatók számával arányosan nő, az infrastruktúra fejlődése gyakran elmarad a szükségestől.

A konszolidáció

A

szakaszában a látogatók abszolút létszáma még növekszik, de növekedési üteme lassul. A térség gazdaságának jelentős része kapcsolódik a turizmushoz, kialakulhat függőségi viszony. A nemzetközi turizmus legfontosabb vállalatcsoportjai jelen vannak a piacon. A természeti és kulturális erőforrások kihasználtsága magas szintű, néhány esetben a látogatók száma közeledik a teherbíró képességhez. A helyi lakosság kezd elégedetlen lenni a turisták nagy száma és a turisztikai létesítmények túlsúlya miatt.

stagnálás

Az utolsó szakasz a

szakaszában a turisták létszáma eléri a maximumot. Elsősorban szervezett tömegturisták (Cohen), pszichocentrikusok (Plog), tömegturisták vagy charterturisták (Smith) érkeznek. Súlyos környezeti, társadalmi és gazdasági problémák jelentkeznek. A célterület már nem divatos, a turizmus inkább csak a visszatérő látogatókra épül. A turisztikai létesítmények kihasználtsága az optimálisnál alacsonyabb, ezért komoly erőfeszítéseket tesznek a látogatószám növelésére. A természeti és kulturális vonzerők legnagyobb részét felváltották a mesterséges attrakciók. A létesítmények gyakran cserélnek gazdát.

hanyatlás vagy az újjáéledés. A célterület fokozatosan elveszíti a piacait. Hosszabb üdülésre kevesen érkeznek, de megnövekedhet a hétvégi és az egynapos forgalom. Gyakori a tulajdonosváltás, egyre több turisztikai létesítményt alakítanak át más célra (szállodákat nyugdíjasházzá, kórházzá). A szűkülő lehetőség tovább csökkenti az érkezők létszámát és a folyamat felgyorsul. A célterület vagy eltűnik a piacról vagy a meglévő vonzerők teljes átalakításával újjáéled

Egy természeti érték turisztikai attrakcióvá való fejlesztése magas szakértelmet kíván. Előfordulhat, hogy egyes értékek nem vonhatók be a turizmusba, még annak "legszelídebb" változatába sem. A bevont területen folyamatosan figyelni kell a változásokat és ennek függvényében lehet fékezni, vagy megengedni a turizmus érvényesülését. Maradandó, visszafordíthatatlan kár okozását meg kell akadályozni, amely hatékonyan csak úgy lehetséges, hogy már a terv tartalmazza a turisztikai aktivitás szabályozásának a lehetőségét. A szabályozás lehet térbeli, időbeli és látogatói létszámot meghatározó. A termék kiajánlása során pedig azt a turista típust kell megcélozni, amelynek fogadása a lehető legalacsonyabb hatással jár.

. Újjáéleszteni emberi alkotású mesterséges attrakcióval vagy eddig kihasználatlan természeti értékek bevonásával (!) lehet.

A desztinációs életciklus elméletéhez még hozzátartozik, hogy a célterület keresletben mutatkozó hanyatlása nem csak a célterület leromlása miatt következhet be, hanem akkor is "kimehet a divatból", ha más turisztikai kínálat

27

elvonja a figyelmet. Amennyiben a bemutatni kívánt természeti érték csak mesterségesen tartható fenn, a hanyatló kereslet miatti bevételkiesés egyre nagyobb terhet jelent. Minél messzebb áll az attrakció a természetes állapotoktól, annál nagyobb költségkihatása lesz. A költségeket a kiépült, de kihasználatlan turisztikai infrastruktúra (kerítés, illemhely, fogadóépület, stb.) fenntartása is növelheti, Tervezéskor erre az esetre is gondolni kell.

A turizmus típusai A turizmust azért szükséges tipizálni, mert különböző turista típusok

léteznek, akik eltérő attrakcióhoz és szolgáltatásokhoz vonzódnak. Egymásra találásukat megkönnyíti, ha a keresletet és a kínálatot azonos jelleggel látjuk el, azonos "burokba" helyezzük. A tipizálás tényezői sok félék lehetnek:

A turista származási országa szerint: • belföldi- és külföldi turizmus Az utazás célja szerint: • hivatásturizmus, • szabadidő turizmus, • rokon- és barátlátogatás. A turisztikai termék jelege szerint: • tömegturizmus (a turisztikai terméket tömegtermeléssel kell

előállítani), • alternatív turizmus:

• kulturális turizmus (kultúrák megismerése, attrakciókon részvétel), • vallási turizmus, (kegyhelyek, közösségi imák, beszédek

színhelyére utazás), • etnikai turizmus (saját etnikum felkeresése, idegen etnikum

megismerése), • örökségturizmus, (kulturális, építészeti, történelmi „örökségek”

megismerése), • kerékpáros turizmus (a hegyi kerékpározás kártétele felmérhetetlen

károkat is okozhat), • borturizmus (borvidékek és bortermelők felkeresése), • kalandturizmus (természeti környezetben veszélyérzettel együtt járó

túra, károkozásuk a természeti értékekben fajlagosan felülmúlhatja a tömegturizmusét),

• falusi turizmus, • természeti turizmus, • ökoturizmus, • stb.

A tömegturizmus jellegzetességei:

28

• - a turisták nagy létszáma következtében a turisztikai terméket tömegtermeléssel kell előállítani;

• - a termékek alig különböztethetők meg egymástól (tengerparti nyaralás nagyjából ugyanolyan Spanyolországban, Görögországban vagy Törökországban),

• - a turizmushoz kapcsolt termékek köre és ára növekszik (sífelszerelés),

• - egyes piacokon egy-egy cég domináns (Disney - tematikus park, Neckermann - európai csomagtúrák),

• - a turisztikai attrakció turisztikai cég „terméke” (nem spontán, nem lakossági kezdeményezésű, pl. "csikós show" Bugacon),

• - a turista ár- és úticél érzékeny ("4s": sun, sea, sand, sex), • jelentős negatív hatások: környezetrombolás, helyi gazdasági

tevékenységek kiszorítása, kulturális értékek kommercializálása, stb.). A tömegturizmus tömegessége folytán nagyon gyorsan lerombolja a

vonzerejét jelentő környezetét, és a célterület hanyatlása a piac összeomlásához vezet. Ugyanakkor a tömegtúrákban résztvevő turista egyrészt ráun a mindenütt azonos lehetőségeket kínáló célterületekre, másrészt a jelenleg divatos ökológiai szemlélet ráébreszti, hogy a tömegtúrában saját részvétele is hozzájárul a környezet romlásához és a helyi lakosság kizsákmányolásához. Ezért olyan turisztikai termékek jöttek divatba az elmúlt egy-két évtizedben, amelyek a tömegturizmustól eltérő terméket kínálnak, ezeket összefoglaló néven alternatív turizmusnak

??? Vonzó, természetjárásra alkalmas táj kezelője vagyok. Sok turista keresi fel, de mivel helyben szálláshelyek alig találhatók, többségük csak egy-egy napra és gépjárművel érkezik, holott előnyösebb lenne, ha helyben szállnának meg és járműveiket kevesebbet használnák. Hogyan tudnám előmozdítani ezt a kívánatos fejlődést?

nevezzük. Ezek közül részletesebben a falusi, a természeti és az ökoturizmussal foglalkozunk.

Az alternatív turizmus némely fajtája

A Nyugat-Európában már elterjedt turisztikai forma lényege, hogy Falusi turizmus

a turista a helyi lakosokkal szoros kapcsolatban van

Magyarországon néhány éve divatossá vált ez a turisztikai forma, egyenlőre kevés sikerrel, mivel egyes szervezők helytelenül értelmezve csak szálláshely-listákat állítottak össze és ezt megpróbálták eladni. Az ideérkező külföldi csalódott, mivel a fogadó családokat nem készítették fel, rendszerint

, esetleg együtt étkezik, a mindennapi teendőkben részt vesz és tartózkodása alatt mindenben megpróbál alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, igyekszik belesimulni a közösség szokásrendjébe. Gyakori a visszatérő vendég. A falusi turizmus tehát nem egyenlő a vidéki szálláshellyel.

29

idegen nyelvet nem beszélnek, ezért a falusi turizmus lényege - a kapcsolatfelvétel - maradt el. A magyar turista pedig azért nem jön, mert a tehetősebbje még csak most ismerkedik a tömegturizmus „áldásaival” méregdrága mediterrán területeken, vagy mert életszínvonala olyan alacsony, hogy erre sincs módja.

Az attrakció alapja maga a természeti környezet, ahol a turista a szabadban végezhető tevékenységeket folytat: túrázás, hegymászás, sífutás, állatok megfigyelése, a flóra tanulmányozása vagy fotózása, horgászat, vitorlázás, vadászat, nemzeti parkok és védett természeti területek látogatása.

Természeti turizmus

A természeti turizmus iránt érdeklődők idejük nagy részét a szabad természetben töltik, ezért a helyi lakossággal kevés a kapcsolatuk és keveset költenek. E turizmus fajta társadalmi és gazdasági hatásai mérsékeltek, természetre gyakorolt hatása azonban tág határok között eltérő lehet. Mivel minimális helyi szolgáltatást igényelnek, bevételük elsősorban a küldő utazásszervezőnél csapódik le.

Az ökoturizmus a tananyag egyik kiemelt turisztikai típusa, de a könnyebb megértés miatt ajánlatosabb később tárgyalni (lásd

Ökoturizmus

Az ökoturizmus c. fejezetet).

A turizmus a világgazdaságban A turizmus a világgazdaság egyik legjelentősebb ágazata

6. Táblázat

. Az elmúlt évtizedek során növekedési üteme meghaladta a világgazdaság növekedésének ütemét. A "füstnélküli iparnak" is nevezett ágazat a világ gazdaságából igen jelentős hányadot tesz ki, akár a foglalkoztatottak létszámát, akár a bruttó hazai terméket (GDP) tekintjük ( )

1997-ben összesen körülbelül 617 millió turista utazott külföldre és ott összesen 448 milliárd $

6. Táblázat: A turizmus részesedése a világgazdaságból (Lengyel 1997)

-t költött (WTO, 1998). A belföldi turizmus adatait itt nem közöljük, de ez még tovább növeli ennek a nagyon dinamikusan fejlődő ágazatnak a gazdasági jelentőségét. Egyes régiókban a turizmus adja szinte az egyedüli bevételi forrást és foglalkoztatási lehetőséget. Nagy gazdasági súlya miatt az általa kifejtett hatások is jelentősek lehetnek.

A turizmus részesedése a világgazdaságból 1996 2006

Foglalkoztatottak (millió fő) (minden 9-ik) 255 385 GDP 10,7 % 11,4 % Fogyasztás 11,3 % 12,0 % Befektetés 11,9 % 12,8 %

30

Adóbevétel 10,4 % 11,0 % Exportbevétel 11,4 % 10,4 %

A növekedés nem egyenlően oszlott el a világban. Európa részesedése a turisztikai bevételekből az ötvenes évektől a hetvenes évekig nőtt, azóta azonban csökken. Az amerikai földrész az ötvenes években volt divatos célterület, de a hatvanas évektől kezdve látogatottsága és így turisztikai bevétele is csökken vagy stagnál. A legdinamikusabban Kelet-Ázsia fejlődik az utóbbi évtizedekben (7. Táblázat).

7. Táblázat: Nemzetközi turisztikai bevételek arányai (%) (Lengyel 1997 és WTO adatai alapján)

0

10

20

30

40

50

60

70

Afrika 4,2 2,6 2,2 2,7 2 1,9 3,9 2,5

Amerika 50,5 35,7 26,8 23,7 25,6 25,6 18,4 24,1

Európa 41,3 56,8 62 60,4 54,6 51 57,8 50,7

D.Ázsia 0,3 0,5 0,6 1,5 0,8 1 0,9

K.Ázsia 1,4 2,8 6,2 8,3 15,1 18,6 15,7 20

Közel K. 2,3 1,5 2,3 3,4 2 1,8 3,3 2,7

1950 1960 1970 1980 1990 1995 2000 2002

A turizmus Magyarországon

??? Egy térségfejlesztési koncepció kidolgozásában veszek részt, amely a turizmus fejlesztését célozza. Ez érinti az általam felügyelt természeti értéket is. Milyen turisztikai fejlődés várható tágabb környezetemben, és ez hogyan fog hatni a fejlesztendő térségre?

A WTO (World Tourist Organization) évente közzé tett rangsorában 1997-ben Magyarország az idelátogató turisták számát illetően a világranglista 9. helyén állt, azonban bevételeit illetően nincs az első húsz között. Egyszerűen fogalmazva: a turisták szívesen látogatnak el hozzánk, de keveset költenek.

Érdekes összehasonlítani hazánkat Ausztriával vagy Lengyelországgal. Ausztriába kevesebb vendég érkezik, mint hozzánk, mégis a világlista 7. helyén állnak bevétel szempontjából. Lengyelországba hozzánk hasonló számú turista érkezik és a 11. helyezett a bevételeket tekintve.

31

8. Táblázat: A világ legjelentősebb turisztikai célországai 1997-ben (Puczkó és Rátz 1998 nyomán)

Ország Turisták száma (ezer fő)

Helyezés Bevételek (millió USD)

Helyezés

Franciaország 66.800 1. 27.947 4. USA 48.977 2. 75.056 1. Spanyolország 43.403 3. 28.147 3. Olaszország 34.087 4. 30.000 2. Nagy-Britannia 26.052 5. 19.875 5. Kína 23.770 6. 12.074 8. Mexikó 22.700 7. 7.307 17. Lengyelország 19.560 8. 9.000 11. Magyarország 19.478 9. N/A N/A Kanada 17.556 10. 8.825 13. Csehország 17.400 11. N/A N/A Ausztria 16.575 12. 12.393 7. Németország 15.828 13. 18.989 6. Oroszország 15.000 14. 7.318 16. Svájc 11.077 15. 9.015 10. Hongkong 10.534 16. 9.635 9. Görögország 10.126 17. N/A N/A Portugália 10.100 18. N/A3 N/A Törökország 9.040 19. 7.000 18. Thaiföld 7.263 20. 8.700 14.

N/A Nincs az első 20 helyezett között a nemzetközi turizmusból származó bevételek alapján.

Magyarországon a turizmus a gazdaság egyik legjelentősebb ágazata. Nemzetközileg is versenyképes szektor, mivel országunknak jók az adottságai (Lengyel, 1995). A turizmus nagymértékben növeli a magyar gazdaság teljesítményét, hiszen 1995-ben a regisztrált bevételek a GNP 4,1%-át tették ki, a szolgáltatásexportnak pedig 40,3%-a a turizmusból származott (Lengyel 1997). A nemzetközi turistaforgalomban Magyarország inkább fogadó országnak tekinthető (azaz a külföldi turisták jóval többet költenek Magyarországon, mint a magyar turisták külföldön).

32

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

Mill

. USD

BevételekKiadásokEgyenleg

11. Ábra : Magyarország nemzetközi turizmusából származó bevételei és kiadásai 1991-1997. (Puczkó és Rátz 1998 adatai nyomán)

17 00018 00019 00020 00021 00022 00023 00024 000

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997

1000

fő

12. Ábra: Magyarország turistaérkezései (Puczkó és Rátz 1998 adatai nyomán)

Megfigyelhető, hogy 1993 óta folyamatosan csökkent a hazánkba látogató külföldi turisták száma (10. Táblázat), ezért a nemzetközi turizmus növekvő piacán részesedésünk csökkent. Mivel a költési index nőtt, ezért az ágazat bevétele - csökkenő látogatószám mellett is - növekedett (9. Táblázat).

A szektorban foglalkoztatottak létszáma 250-300 ezer fő (minden 40.) A fogadó országokban a turizmus javítja a fizetési mérleget, jelentős

devizaforrás és mindez viszonylag alacsony befektetéssel érhető el. E tulajdonságok miatt a kormányzatok figyelmének központjába kerül az ágazat. Sok helyütt az állam támogatja a turisztikai befektetéseket, különösen azokat, amelyek a jó anyagi körülmények között élő, magas minőségű és árszínvonalú szolgáltatásokat igénylő turistákat célozzák. Az alacsony költésű turizmus (túrázók, kempingezők, apartmanos, önellátó üdülés) egyre kevésbé szerepel az államilag támogatott tevékenységek listáján (Lengyel 1997). A turizmuspiac effajta prioritásának nagy jelentősége van az ökoturizmusban is; erre ott még kitérünk.

33

9. Táblázat: Magyarország nemzetközi turizmusa - előrejelzés 2010-re (Lengyel, 1999. után, egyszerűsítve)

Megnevezés 1995 2010

Spontán fejlődés

Tudatos fejlesztés

Turista-érkezés (millió) 20,7 31 20

Turisztikai bevételek (Mrd $) 1,7 6 22,5

Az előrejelzésnek legfontosabb tanulsága, hogy spontán fejlődés esetében alacsony bevétel mellett a turisták létszáma jelentősebben növekszik, míg tudatos fejlesztés esetében a várható bevétel magas, kevesebb turistaszám mellett. Nagyon egyszerűen fogalmazva: spontán fejlődés esetén sok, szerényebb anyagiakkal rendelkező turista érkezik, tudatos fejlesztés esetében kevesebb, de jobb fizetőképességű.

Megjegyzés: Az adatok a külföldről érkező turistákra vonatkoznak. A hazai turizmus előrejelzése a hiányos adatszolgáltatás miatt nehéz. Jósolható, hogy a fenti időszakban a hazai turizmust illetően a jelenlegi helyzet lényegesen nem változik, vagyis a tehetős polgárok külföldre utaznak, a kisebb jövedelműek a szociális piacot veszik igénybe, vagy a szervezett turizmus keretein kívül töltik el szabadidejüket, illetve egyáltalában nem üdülnek.

A turizmus hatásai A turizmus ágazat nagysága, de még inkább bonyolult kapcsolatrendszere

révén az emberi tevékenységre és környezetre jelentős hatással van. Ez a tananyag nem tudja, és nem is feladata feltárni mindezen hatásokat, csupán azokat emeli ki, amelyek közvetlenül vagy közvetve ugyan, de jelentősen befolyásolják a természeti környezetet. A gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásokat csak felsoroljuk, rövid elemzése az elméleti előadások keretében történik meg. A fizikai hatásokkal is csak körvonalakban foglalkozunk és csak azokkal a részterületekkel, amelyek a természeti környezetre hatnak.

A turizmus gazdasági hatásai Egyazon hatás társadalmi csoportonként lehet előnyös és hátrányos is. A

gazdasági hatások értékelésénél ezt a kettősséget az előrelátó tervezés során (lásd ökoturizmus) mindig figyelembe kell venni. A gazdasági hatások nagyon sokrétűek, az alábbiakban csak felsorolva mutatjuk be.

10. Táblázat : A turizmus gazdasági hatásai (Puczkó és Rátz 1998 nyomán)

A hatásokat élvezők, illetve elszenvedők

34

Turizmusban, érdekelt lakosság és vállalkozások

Turizmusban nem érdekelt lakosság és vállalkozások

Kormányzat (országos és regionális)

Turisták

Kedvező hatások Kedvezőtlen hatások • munkahelyteremtés • szezonális foglalkoztatás, magas

fluktuáció • multiplikátor-hatások* • migráció (jövedelemvesztettek el- új

letelepedők bevándorlása) • infrastruktúra fejlesztése • infláció ( turizmus árfelhajtó hatása) • árfelhajtó szerep (pl. telekárak) • árfelhajtó szerep (pl. élelmiszer) • import növekedése (pl. fejlett

technológia) • import növekedése (pl. hazait

felváltó termékek) • GDP/GNP növekedése • erőltetett fejlődés • (kiegészítő) jövedelemforrás • függőség kialakulása • regionális fejlődés, egyenlőtlenségek

csökkentése • regionális egyenlőtlenségek

növekedése • gazdasági szerkezet változása • gazdasági szerkezet változása • hagyományos tevékenységek támogatása • hagyományos tevékenységek

eltűnése • devizabevételek növekedése • káros hatások felszámolásának

költségei • adóbevételek növekedése • infrastruktúra túltelítődése • külső források bevonása • növekvő kormányzati kiadások • szolgáltatásbővülés • jövedelem kiáramlás • vállalkozói kedv növekedése • "feketeforgalom"

fennmaradása/növekedése *A turizmus közvetlen (elsődleges) bevételein kívül más ágazatok is bevételhez jutnak. (pl.

ajándéktárgy készítők)

A turizmus társadalmi hatásai Népességszám változása • Időszakos foglalkoztatottak ki- vagy beáramlása • Szezonális (szabadidős) lakosok jelenléte • Egyének és családok áttelepülése • Kor, nem, faj, etnikum szerinti megoszlás megváltozása • Népesség urbanizációja

35

Munkaerőpiac átalakulása • Új munkahelyek létrejötte • Szezonális munkahelyek növekedése • Gazdasági ágak diverzifikációja • Fokozott gazdasági egyenlőtlenségek • Változás a kisebbségi csoportok munkalehetőségeiben Foglalkozási lehetőségek megváltozása • Közösség jellemzőinek, szerkezetének átalakulása • Új társadalmi csoportok megjelenése • A közösség gazdasági orientációjának változása • Szezonális (szabadidős) lakosok jelenléte • Konfliktus a kívülről érkezettekkel • Politikai, társadalmi, vallási, erkölcsi értékrendszerek átalakulása • Vallási különbségek kialakulása a közösségben • Változás a közösség infrastruktúrájában • Földtulajdonhoz jutás és földtulajdon feletti rendelkezés megváltozása Hatások egyéni és családi szinten • Napi életviteli és mozgási szokások felborulása • Családszerkezet megváltozása • Társadalmi hálózatok felbomlása • Közegészséggel és közbiztonsággal kapcsolatos vélemények

megváltozása • Változás a szabadidő-eltöltés (lehetőségeiben) • Fogyasztási szokások átalakulása Hatások a természeti, kulturális erőforrásokra • Erőforrások fokozott védelme • Erőforrások tönkretétele, megkárosítása • Zsúfoltság, túlterheltség, szennyezés • Kommercializálódás (természeti és kulturális értékek kiárusítása) • Hagyományok, szokások átalakulása

A turizmus fizikai hatásai A turizmus fizikai hatásainak tárgyalása előtt szükségesnek látszik

áttekinteni néhány alapvető fogalmat.

A fenntartható fejlődés és a közvagyon A fenntartható fejlődés

Az ENSZ Közgyűlése 1983-ban Gro Harlem Brundtland asszonyt, az akkori norvég miniszterelnököt a Földet veszélyeztető környezeti ártalmak megelőzését felvázoló program kidolgozására kérte fel, aki 1987-ben Közös

36

Jövőnk címmel készítette el jelentését. Az ebben rögzített elvek azóta a fenntartható fejlődés elveiként váltak ismertté a világon.

A fenntartható fejlődés röviden olyan fejlődés, amely biztosítja a jelen szükségleteinek a kielégítését anélkül, hogy lehetetlenné tenné a jövő generációk szükségleteinek a kielégítését. (Közös Jővőnk 1987)

Egy kissé továbbfejlesztett definíció szerint a fenntartható fejlődés az emberi életminőség javulását jelenti úgy, hogy közben a támogató ökoszisztémák eltartóképességének határain belül maradunk. (World Resources Institute 1992)

13. Ábra: Gro Harlem Brundtland (Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatója)

A fogalom tágabb értelmezésben jelenti a fenntartható gazdasági, ökológiai és társadalmi fejlődést is, szűkebb jelentésben csak a fizikai környezetre

A szűkebb értelmezés szerint a fenntartható fejlődés érdekében fenn kell tartani a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatásokat és meg kell őrizni a minőségüket.

vonatkoztatják (optimális erőforrás használat és környezetgazdálkodás).

A fenntartható fejlődés szempontjából a természeti erőforrásokat három csoportba szokás sorolni:

• megújuló és megújítható természeti erőforrások (víz, biomassza stb.),

• nem megújulók (ásványok), • részben megújulóak (talajtermékenység,

hulladék-asszimiláló kapacitás). A fenntartható fejlődés követelményei: • a

felhasználásának mértékemegújuló természeti erőforrások

• a

kisebb vagy megegyező legyen a megújuló képességük mértékével;

hulladék keletkezésének mértéke

• a kimerülő erőforrások felhasználásának ésszerű ütemezése, (a kimerülő erőforrásokat megújulókkal helyettesíteni, takarékos technológiák fejlesztése).

és üteme kisebb vagy legfeljebb megegyező legyen a környezet szennyezés-befogadó képességének mértékével, (ezt a környezet hulladék-asszimilációs kapacitása határozza meg);

A fenti elvek megsértése erőforrás szűkösséghez vezet, ha a környezet nyújtotta szolgáltatások és javak nélkülözhetetlenek, nem helyettesíthetők és az adott technikai szinten takarékos felhasználásuk nem lehetséges.

37

A turizmus ugyan jelentős mértékben használja a meg nem újítható erőforrásokat (pl. közlekedési eszközök hajtóanyaga), de alapvetően a közvagyon A turizmus hatásai a természeti erőforrásokra

használatán alapszik (lásd ). Szükségesnek látszik, hogy e sajátosságánál fogva a közvagyon

fogalmát és annak felhasználhatóságát az alábbiakban némileg érintsük.

A közvagyon

Mint ismeretes a gazdaság a legtöbb országban a piac törvényei által működik és ez a piac a magántulajdonon alapul. A természeti értékek jelentős része azonban nem magántulajdon, sőt oszthatatlan, az egész emberiség számára rendelkezésre álló közjó vagy más szóval közvagyon (levegő, óceánok, stb.) A turizmus piacán az attrakciók nagyon jelentős része maga a természet és a természeti erőforrások (jó levegő, napfény, vizek, erdők, stb.)

A közvagyon fogalmát és felosztásának problematikáját igen jól példázza Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák c. könyvéből vett idézet: "1968-ban jelent meg a Science-ben Garrett Hardin nagy feltűnést keltett tanulmánya a Közlegelők tragédiájáról. A biológus Hardin a már-már feltartóztathatatlanná váló népességrobbanásban látta korunk egyik legnagyobb "társadalmi dilemmáját", s e végzetesnek ítélt mechanizmust egy 19. századi matematikustól vett példán elemezte. (Lloyd, 1833.; Hardin, 1968.) Adva van egy "közlegelő", amelyen a kialakult hagyományok értelmében a faluban lakó tíz gazda egy-egy tehenet legeltet. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy az itt legelő tehenek mindegyike 1000 fontot nyom; vagyis súlyuk együttesen 10000 font. Az egyik gazda azonban egyszer csak gondol egyet, s hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelőre. (Attól, hogy a történelmi valóságban a közlegelő intézménye nem így bomlott fel, most tekintsünk el egy pillanatra.) Ekkor tehát már 11 tehén legel a legelőn. Minthogy azonban így valamivel kevesebb fű jut egy tehénnek, 1000 font helyett csak 900 fontra hízik mindegyik meg. Vagyis az akinek két tehene van 800 fontot nyer (mert egy darab 1000 fontos tehén helyett két 900 fontos tehene van); a többiek fejenként 100 fontot vesztenek. S együttesen valamennyien megint csak 100 fontot vesztenek, mert 11 darab 900 fontos tehén összesen az eredeti 10000 font helyett csak 9900 fontot nyom. Ez még nem nagy eset. De mi történik akkor, ha még egy gazda, majd még egy s egyre több s végül valamennyi úgy gondolkozik, hogy na, még én is beküldök egy tehenet, hogy nyereségemet megkétszerezzem? Ha minden újabb tehén az összes többi súlyát 100 fonttal csökkenti, akkor a folyamat a következőképp alakul (lásd 11. Táblázat). Mi olvasható le erről a táblázatról, s mi következik a fent leírt példázatból? − Ha mindenki betartja az együttélés kialakult szabályait, ahogy szaknyelven mondják, ha mindenki kooperatív stratégiát játszik, akkor a legnagyobb a közösség együttes jövedelme (10 000 font). − Minél többen megszegik az együttélés kialakult szabályait, vagyis minél többen alkalmaznak dezertáló stratégiát, annál inkább csökken a közösség együttes jövedelme (10000 fontról végül 0 fontra). − Minél többen dezertálnak, annál inkább csökken a nem dezertálók, vagyis a kooperatív stratégiát folytató egy-tehenesek jövedelme (10000 fontról 0 fontra). − Minél többen dezertálnak, annál inkább csökken a dezertálók jövedelme is (1800 fontról 0 fontra). Mégpedig olyan gyorsan csökken, hogy 4 embernek még

38

érdemes dezertálnia, mert az eredeti 1000 font helyett így 1200 fonthoz jutnak fejenként, de ötnek már nem érdemes, mert akkor már két tehén is csak ugyanannyi, vagyis 1000 fontot nyomna együttesen, mint az eredeti egy.

11. Táblázat: A közlegelõ tragédiája (Hankiss 1983)

A tehenek száma

Egy-egy tehén súlya

A kéttehenes gazdák

teheneinek együttes súlya

A második tehenet beengedõk haszna

az eredeti állapothoz képest

A tehenek összsúlya

Az összsúly

csökkenése

10 1000 0 - 10000 0 11 900 1800 800 9900 100 12 800 1600 600 9600 400 13 700 1400 400 9100 900 14 600 1200 200 8400 1600 15 500 1000 0 7500 2500 16 400 800 -200 6400 3600 17 300 600 -400 5100 4900 18 200 400 -600 3600 6400 19 100 200 -800 1900 8100 20 0 0 -1000 0 10000

Ha azonban egyszer már megindult a dezertálások sora, megáll-e a negyedik embernél? Nem. Mert az ötödik ember az eredeti 1000 fonthoz viszonyítva ugyan már nem nyerhet semmit, pillanatnyi állapotához képest azonban igenis nyerhet. Négy társa dezertálása után ugyanis az ő tehene már csak 600 fontra hízhat föl; ha viszont beküld ő is még egy tehenet, akkor két 500 fontos tehene, vagyis összesen 1000 fontja lesz. Beküldi hát ő is a tehenet. S a következő ugyanígy tesz, mert egy tehénnel 500 fontja, kettővel viszont 800 fontja lehet, és így tovább egészen a 9. emberig, aki mint a táblázatból láthatjuk, már semmit sem nyerhet a második tehén beküldéséből, mert így egy darab 200 fontos tehene helyett neki is, a többi két tehenes gazdának is két darab 100 fontos tehene lesz. − Mi történik ekkor? Az egyik lehetőség az, hogy a dezertálás láncreakciója most már végigfut a soron, s végül elpusztul a közlegelő, éhen hal a húsz tehén, s így minden gazda számára százszázalékos veszteséggel zárul az egyéni haszon másokra tekintet nélküli hajhászása." Mint ismeretes a közlegelő intézménye megszűnt, azokat áruba bocsátották, ma a szabad piac szabályozza a legelő kihasználtságát. Ha a dezertálások időbeni folyamatára is figyelemmel vagyunk és a példától eltérően azt tételezzük fel, hogy nem minden gazda vált dezertőrré, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy azok nyertek a legtöbbet, akik még az elején küldtek be tehenet. A feladatátvesztett közlegelők értékesítése (privatizációja) alkalmával filozofikus értelemben azoknak van lehetőségük megvásárolni a legelőket, akik a lehető legkorábban dezertálnak és így a legnagyobb haszonra tehetnek szert. A többiek, a többség elszegényedik és meg kell változtatnia jövedelemszerzésének színterét, módszereit és esetleg etikai álláspontja is változhat, hiszen súlyos tanulságként azt szűrhette le, hogy nem érdemes kooperatívnak (közösségi értelemben etikusnak) lenni, és hogy olyan "legelőt" kell keresni, ahol még részben vagy teljesen kooperatív hajlamú tagok vannak jelen, és ott lehetőleg elsőként kell dezertálni.

39

??? Milyen hatással lehet a fent vázolt magatartás a turizmusban a természeti környezetre?

Mivel tárgyunk ebben a szakaszban a turizmus hatásaival foglalkozik, a fenti példát annak megvilágítására kell fókuszálnunk, hogy a természeti értékek (közvagyon) turisztikai célú felhasználása terén a szabad piac eszközei megfelelők e arra, hogy az ember alapvető cselekvési motivációjából származó igényét (kíváncsiságát) tartamosan, generációkon keresztül kielégítsék. A kérdésben már eleve ellentmondást kell látnunk, akár a kooperatív, akár a dezertőr magatartás felől közelítünk, hiszen a "közlegelő" nem piackomform intézmény, ezért úgy egyszerűsíthető a kérdés, hogy a turizmus piaca szabadon használhatja e a közvagyont? Mivel a kérdés messze túlvezet a tantárgy határain, megválaszolására nem vállalkozunk, csupán a válaszhoz szükséges egyes alapismereteket villantjuk fel.

Mill 1948-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a Föld nem csak annyit ér, amennyi fizikailag kinyerhető belőle, hanem többet, mert például a természeti táj nyújtotta szépség élvezete stb. is értéknek tekinthető. A természeti erőforrások értékének ilyen fajta megközelítése feledésbe merült és csak a nemzeti parkok létesítése idején kezdtek vele újra foglalkozni. Azt a természeti erőforrást, amely helyéről el nem mozdítható és értéke éppen helyhez kötöttségében nyilvánul meg in situ vagy helyben való erőforrásnak

A természeti erőforrások fizikai kinyerése (pl.: külszíni bánya, vízerőmű, stb.) irreverzibilis, vissza nem fordítható változást okozhat a természeti tájban vagy a honos társulásban. Gyakori az a helyzet, amikor egy természeti objektumnak (hegy, erdő, stb.) mindkét hasznossága fenn áll (a hegy kibányászható vagy természeti szépségével turistákat vonzhat) és elvileg mindkét felhasználás értéke kiszámítható, vagyis egy befektető dönthetne, hogy a kitermelésbe (pl. a vízerőmű építésébe) vagy a természeti táj nyújtotta szolgáltatások kiaknázásába (turizmus) fektesse a pénzét. Századunkra sajnos az volt a jellemző, hogy e két fajta hasznosságot még össze sem hasonlították, mert az anyag kitermelése eleve elsődlegességet élvezett.

nevezik.

Az emberiség eddig a nyersanyagszűkösség problémáira talált megoldást, napjainkra azonban egyre inkább belátjuk, hogy a természeti táj vagy a biodiverzitás regenerálására alig van jó megoldás, vagy az olyan nagy szellemi és anyagi erőforrás bevonással jár, hogy gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ezért "várható, hogy a kétféle használatban az árak a természeti környezet javára billennek, még akkor is, ha közben a társadalom értékrendje nem változik. Remélhetőleg persze ez is változik, és a természeti környezet ezáltal is felértékelődik az anyagi javak fogyasztásával szemben." (Kerekes 1998)

A természeti erőforrások in situ eleme különösen fontos a turizmussal vagy általában az üdüléssel foglalkozók számára, részben mert ezek a gazdasági ágak nagyrészt az erőforrásnak ezt az oldalát hasznosítják, de azért is, mert ezek

40

a gazdasági ágak is képesek saját működési közegüket irreverzibilisen károsítani. (A szállodasorok, autópályák stb. csaknem annyi problémát okozhatnak a természeti tájban, mint a vízierőművek.)

A természeti erőforrások értéke

A természeti erőforrások értékének meghatározását jelentős szubjektivitás jellemezheti (egy tájkép különböző személyeknek eltérő módon nyerheti meg a tetszését). A közgazdaság tudománya számos módszert dolgozott ki, de ezek közösek abban, hogy mindegyike a társadalom fizetési hajlandóságát

14. Ábra

(a preferenciáit) vizsgálja. A mérés egyik módja, hogy mintavétellel meghatározzák az adott objektum utazási költségeit, vagyis azt, hogy az egyes személyek mennyit hajlandóak arra fordítani, hogy az objektumot elérjék, oda belépjenek (belépődíj) és ott tartózkodjanak, majd visszajussanak kiinduló helyükre. A természeti erőforrások értékének összetevői azonban sokrétűbbek ( ).

14. Ábra: A természeti erőforrások értékösszetevői (Munashinge 1992)

Teljes gazdasági érték

Személyes használattal összefüggő érték Nem használattal összefüggő érték

Közvetlen használat

Közvetett használat

Választási lehetőség

Örökölhetőség Létezési érték

élelmiszer, biomassza

üdülés, egészség

ökológiai és védelmi

(árvíz, szél, stb.) funkciók

biodiverzitás élőlények, irreverzibilis változások

élőlények, veszélyeztetett

egyedek

A közvetett használat értéke könnyen megérthető, de vannak már olyan

személyek is, akik hajlandók a természeti értékek puszta létezésére is áldozni, vagyis elismerik a természeti értékeknek és az élőlényeknek a fennmaradási jogát és ehhez saját munkájukkal (közvetetten) hajlandók hozzájárulni. A választási lehetőség értéke magában foglalja az egyén és a jövő generációk

Ökológiai szemlélet

általi használat lehetőségének az értékét.

Fenti megközelítés a természetet (és tulajdonképpen az embert is) erőforrásként fogja fel, és cserealapként értékkel látja el.

csökken a személy közvetlen érintettsége

41

Korunkban a magas gazdasági szinten élő társadalmakban, de a globalizációs jelenségek miatt más régiókban is, az emberekben nagyfokú bizonytalanságérzés uralkodik el amiatt, hogy az eddig megszokott etikai értékeket felváltja a világméretű csereérték szemlélet (minden eladó és pénzért megszerezhető), ugyanakkor a gazdasági folyamatok egyre központosítottabban és kiszámíthatatlanabbul zajlanak. A társadalmak atomizálódnak, nagy az egymás iránti bizalomvesztés és a jövőkép bizonytalansága.

Ebben a kilátástalannak tűnő világrendben kiutat kínál az ökológiailag fenntartható társadalom víziója. Ezt a világot az autonóm és toleráns egyénekből álló, alulról építkező kis közösségek alkotják, akiket az „egy bolygón élünk és közös a sorsunk” szemlélet vezérel (Nánási 1999). Egyes irányzatok a természetet és annak sokféleségét (diverzitás) mindenek feletti értéknek tekintik és etikai alapon védendőnek. Vagyis a természeti erőforrások nem csupán azért védendők, mert az emberi faj fennmaradását szolgálják, de önmagában is - az embertől függetlenül - értéket képviselnek.

Az ökológiai szemléletű értékrendben önértékű (intrinsic value), vagyis cserealapnak nem tekinthető az élet és annak sokszínűsége (diverzitása). (Canadian Environment Network 1994).

??? Nap mint nap élőlények millióinak életét oltja ki az ember élelmiszerek előállítása céljából, majd áruba bocsátja. A más élőlények életét feláldozó táplálékszerzés és az élet önértékű szemlélete között nincs ellentmondás?

Az élet egészét értéknek tekintő megközelítés megkívánja, hogy a folyamatokat összefüggéseiben jól átlássuk, asszociative vizsgáljuk. A környezetünk leképezését, vizsgálatát végző tudományok sikereiket többnyire analitikus (elemző) módszereknek köszönhetik és éppen az összefüggések figyelmen kívül hagyása (vagy hiányos ismerete) vezet(ett) a természet kizsákmányolásához. A fentebb vázolt ökológiai megközelítés azonban nagymértékben asszociatív gondolkodást igényel. A kérdés az, hogy az emberi agy képes e erre a gondolkodásmódra.

Agyunk két féltekére oszlik. A bal félteke inkább a lineáris (elemző), míg a jobb az asszociatív (összegző) gondolkodásmódra képes. Ez azonban csak lehetőség. Az egészséges agy két féltekéjének fejlődése elsősorban a környezettől, annak ingereitől függ. A fejlett bal félteke az elemző, lineáris, ok-okozati összefüggésekben gondolkodást segíti, míg a jobb félteke az egészet vizsgáló, többirányú, oda-vissza összefüggéseket is átlátót. (A nő és a férfi agyának felépítése, de még inkább működése között különbség van. A két félteke közti összehangolás és egyazon feladatnál mindkettő együttes használata jellemzi a nőt.). Az emberiség fennmaradását ígérő ökológiai szemlélet szélesedése szempontjából fontos mindkét „látásmód” megtartása mind az egyes embert illetően, mind az emberiség egészét illetően.

42

??? Vajon a magyar iskolarendszer és az oktatási módszerek melyik gondolkodási módot erősítik?

A XVII. század óta Európában a lineáris gondolkodásmódot részesítették előnyben, mert sikeresebb volt. A jövőben talán az asszociatív, intuíciókon alapuló gondolkodásmód sikere várható.

1610-ben Galilei felfedezte a Jupiter négy holdját. Sikerét a lencse tökéletesítésén kívül a korábbiaktól eltérő, elemző, a matematikára nagy mértékben támaszkodó tudományos vizsgálati módszerének köszönhette.

Pierre Simon Laplace (1749-1827) oly nagy mértékben hitt az elemző és a matematika abszolút igazságaira alapozó módszerben, hogy a következőt állította: „Ha ismerjük a világegyetem állapotot t időpillanatban , valamint a természet összes törvényét, akkor ebből levezethetjük a világegyetem állapotát bármilyen t-nél korábbi vagy későbbi időpontban.” (1814). Ebből az következik, hogy a Világegyetem eleve meghatározott (determinált), amelyben nincsenek véletlenek, legfeljebb (még) ismeretlen összefüggések. (Sajnos ezt az alapállást diktatórikus rendszerek ideológia célokra is felhasználták. A kommunista hatalom jelszava volt, hogy „Legyőzzük a természetet!”.)

Különös, hogy éppen a matematika nyelvén bizonyították be az elmúlt évtizedekben, hogy világunk nem determinált, nem eleve elrendelt mederben folyik. Werner Heisenberg a kvantummechanika területén igazolta, hogy egy elemi részecske helyének és impulzusának egyidejű, pontos megmérése lehetetlen. Rényi Alfréd (1920–1972) egy teljesen determinisztikus rendszerben matematikailag bizonyította a véletlenszerű viselkedést, mely szerint egyes rendszerek „bár determinisztikusak, mégis megjósolhatatlanok és kvantitatív értelemben megismerhetetlenek” (Domokos, 2002).

Cselekvéseinket gondolkodásmódunk vezérli, miközben egy értékrendet követünk. Egyéni szinten az értékrend követésének határait a jóllét és alkotókészség jelöli ki. Közösségi szinten az egyéni értékrend követését a közösség integrált értékrendje kell (kellene), hogy meghatározza. A közösségi értékek védelmére íratlan szabályok jöttek létre, amelynek egyik megjelenése az etikai norma. Az új gondolkodásmód, új etikai szabályokat Az etika gyökerei

hoz (lásd: ).

A jólét (biológiai, pszichikai és szociális) pszichikai oldalának alapja a viszonylagos autonómia. Viszonylagos autonómia

A jelen és a jö v ő generációra is tekintettel levő ökológiai szemlélet olyan személyiséget kíván, aki elemzően (analitikusan) és összefüggésekben (asszociative) is gondolkodva magas erkölcsi szinten képes dönteni. (Lásd

alatt egyéni gondolkodási és cselekvési szabadságot értünk miközben a cselekvési terünk határait látjuk és elfogadjuk. Az egyének saját cselekvési terüket különböző távolságra látják be. Korunkban bizonyos kultúrkörökben elfogadott, sőt elismert a más személyek és különösen más élőlények rovására a saját cselekvési tér kiterjesztése (gazdasági, politikai, stb.).

A kohlbergi erkölcsi ítélőképesség).

43

Az ökológiai értékrend• - a hagyományos

tehát két oldalról is megközelíthető: ökonómiai értékadás

• - és úgy is tekinthető mint egy

(cserealap a természeti érték) oldaláról is

életforma

??? Egy környezetvédelmi hatóság környezeti szakemberének egy környezetterhelést okozó turisztikai beruházásról kell döntenie. A beruházó az igazgatója barátja. Mit tegyen a beosztott?

, amelyben a legfontosabb érték az élet és annak sokszínűsége.

??? A Green Peace környezetvédő szervezet legendás kapitánya, Jaques-Yves Cousteau a Calypso nevű hajójával egy sziget felé közeledik, ahol egy kihalással fenyegetett madárfaj utolsó költőpára fészkel. A sziget előtt hajótörést szenvednek. Csak ő és egyetlen unokája élik túl, kiúsznak a lakatlan, kopár szigetre. Hamarosan az éhhalál küszöbére kerülnek. Megtalálják a keresett madár utolsó fészkét, benne két tojással. Az unoka azonnal megenné. Hogy dönt a kapitány?

A turizmus hatásai a természeti erőforrásokra "A természet kegyelmét ontja bőven:

A fűben, virágban és a kőben. Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra vele visszaélsz." (Shakespeare)

Earth my body Water my blood

Air my breath and fire my spirit

A földet vagy egyes régióit érő környezeti terhelés nagyságát szokás a következő, egyszerűnek tűnő összefüggéssel érzékeltetni:

A Földet érő környezeti terhelés = Föld lakóinak száma × egy főre jutó GDP × a GDP egységére jutó környezetterhelés (Kerekes 1998).

Ebből az tűnik ki, hogy a terhelés mértéke egyenes arányban van a bruttó hazai össztermékkel, amely a régióban élő emberek életszínvonalának egyik legfontosabb mutatószáma. Vagyis az emelkedő életnívó fokozza a környezetterhelést, hacsak az összefüggésben szereplő fajlagos érték (a GDP egységre jutó környezetterhelés) eközben nem csökken.

A turizmus és a turisztikai infrastruktúra szempontjából tekintve megállapíthatjuk, hogy a tömegturizmus akkor okoz jelentős környezetterhelést, ha magas életszínvonalú küldő országokból érkeznek a tömegturisták olyan célterületre, ahol (az alacsony életszínvonal miatt vagy más okból) a fajlagos környezetterhelési mutatószámot helyi törvények nem redukálják és azt a turizmus befektetői önként sem csökkentik. A terhelés akkor is jelentős lehet, ha a turisztikai ipar az adott térségben szűkös készletű meg nem újuló erőforrásokat használ fel (pl.: igen magas vízfelhasználású golfpálya arid éghajlatú célterületen, ahol ivóvizet lehet csak használni pl. Magyarország, Kanári-szigetek).

44

A turizmus hatásai csoportosíthatók: • lokális és globális, • közvetett és közvetlen, • visszafordítható és visszafordíthatatlan, • kedvező és hátrányos. Lokális és globálisGlobális: a turizmushoz kapcsolható közlekedési szennyezések, a

légkondicionálásnál alkalmazott freon kibocsátása.

hatásokra példák:

Lokális: A turisztikai szálláshelyek szennyvízkezelési hiányosságai miatti élőviz szennyezés (a szezonális szálláshelyeken gazdaságossági megfontolá-sokból gyakran kisebb a szennyvízkezelési kapacitás, mint a szezonban kezelendő szennyvíz mennyisége); zsúfoltság a kényes egyensúlyi helyzetben levő ökoszisztémák esetén különösen káros.

Közvetlen és közvetett hatás: Igen nehéz szétválasztani a turizmus közvetett és közvetlen hatásait, gyakran egy és ugyanazon káreseménynek lehet közvetett és közvetlen hatása (pl. egy taposásra érzékeny növényfajra a turista a legközvetlenebbül hat, míg ezen táplálékforrásként szolgáló növényfaj eltűnése állatfajok elvándorlásához vezet, ami a taposás közvetett hatása).

Visszafordítható és visszafordíthatatlan hatások: Általában (de azért nem minden esetben) a természetben bekövetkezett hatásokat nehéz vagy lehetetlen visszafordítani, vagy visszafordításuk olyan magas költségű lenne, hogy gyakorlatilag nem kivitelezhető. (pl. a biodiverzitás degradációja elérhet egy olyan szintet, ahonnét emberi beavatkozással nem lehet visszajutni az eredeti szintre).

Kedvező és hátrányosLevegő szennyezése: A közlekedés emissziója közül elsősorban a CO

hatások: 2,

CO, és NO2

Itt említendő még meg a turizmus zajhatása, amely azon kívül, hogy a helyi lakosságot zavarhatja, a természeti környezetben állatfajok elvándorlásához, életterük beszűküléséhez vezet.

, továbbá a porszennyezés jelentős. A közlekedési eszközök fajtái szerint különbözők a hatások. A gépjárműforgalom a tranzit területeken vonalas, a célterületen foltos szennyezést okoz. A légi közlekedés a tranzit területeken alig okoz légszennyezést, míg a forgalmas légikikötőkben a zsúfoltság miatti kényszerű körözés igen jelentős szennyező forrás. A tömegturizmus szállásterületei környezetében a mediterrán területeken a légkondicionálás hőszennyezést okoz, helytelen üzemük, vagy felszámolásuk pedig freon szennyezést.

Talajban és geológiai képződményekben okozott kár: A közlekedés által kibocsátott nehézfémek bemosódhatnak a talajba, és megjelenhetnek a növényekben, majd toxikus mértékben a csúcsragadozók testében. A

45

szennyvízkezelés hiányosságai miatt a talajba került mérgező anyagok a talajvízig is eljuthatnak, amely a terület ivóvízkészletét veszélyeztetheti.

A turista által kitaposott ösvények (hegyi kerékpározás!) az erózió lehetőségét teremthetik meg. A taposás miatti tömörödés növény és állatfajok pusztulásához vezethet. A barlangok látogatása a cseppkövek pusztulásához vagy képződésük leállásához; a különleges klíma megváltozása miatt számos élőlény (vagy faj) pusztulásához vezethet.

Vízminőség romlása: Az élővizek partján okozott szennyeződések jelentős része bemosódik és feldúsul. A szerves anyagok feldúsulása eutrofizációt okoz, amely egyes vízi élőlények pusztulásához és általában a víz toxikus anyagokkal való feldúsulásához vezet. A turizmus legközvetlenebb hatása a napvédő szerek bekerülése a vízbe.

Egy szezonban több mint 1,5 tonna napolajjal szennyeződik a Balaton. 1 tonna napolaj 1200 ha vízfelületet képes elborítani. [Puczkó és Rátz 1998].

A vízi közlekedés - legyen az tömegközlekedési vagy egyéni közlekedési eszköz - égéstermékeivel, a motor kenőanyagaival, felülete festékeivel szennyezi a vizeket.

Természeti erőforrások kimerítése: A közlekedés által fogy a nem megújítható nyersanyagbázis. Egy adott térség ivóvízkészlete gyakran nem is elegendő a turizmus igényeinek kielégítése (pl. előfordul, hogy a Kanári-szigetekre hajóval kell szállítani az ivóvizet.) A vízfogyasztást jelentősen befolyásolja a turista típusa és otthoni fogyasztási szokásai (Pl: egy amerikai (USA) átlagember 600 liter, egy európai 200 l és egy afrikai 30 liter vizet fogyaszt naponta [Puczkó és Rátz 1998]). Gyógyvizek esetében a túlzott használat (túlzott kivétel) a forrás elapadásához vagy a vízminőség romlásához vezet.

Flóra és fauna: A taposás és a növények vagy egyes szerveinek gyűjtése közvetlen kárt okoz, a turizmus által okozott lég- és talajszennyező anyagok pedig közvetetten veszélyeztetik a növényfajok létét. A turizmus érdekében importált vagy a turista által véletlenül behurcolt növényfajok esetleg kiszoríthatnak őshonos fajokat. Nem ritka a turizmusra visszavezethető tűz sem, amely egy adott területen évszázadokra visszavetheti a természetes szukcessziót. A képződött szerves hulladék a növények élőhelyét és az állatok táplálkozási szokásait megváltoztatja. Az állatok élőhelyének zavarása

A turizmus által gyakorolt hatások erőssége függ a turizmus némely jellegzetességétől is. Például a dinamikus egyensúlyi állapotban levő érzékeny ökoszisztémák esetében a hatás típusán és erősségén kívül nagyon fontos az un. „

(az ember puszta jelenléte, a haszonszerző vagy hobby vadászat, szokásaik figyelése, stb.) a fajok szaporodási rátáját eltérítheti, az élőhelyük elhagyására készteti, stb.

első érintés”, amely a rendszerben visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. (Pl.: egy területen az első allocentrikus turisták megjelenése a legérzékenyebb

46

állat- vagy növényfajok pusztulásához vagy elvándorlásához vezethet, ami további változásokat eredményezhet.) Sajnos a turizmus hatásait elemző vizsgálatok többnyire az első érintés után kezdődnek.

Lényeges lehet a turista tartózkodási ideje

A turizmus által kifejtett hatás minősége és mértéke kapcsolatba hozható a

is. Egy viszonylag szűk élettérben élő állatcsoport alkalmankénti rövid zavarása legfeljebb megszakítja szokásos napi ritmusát, míg a folyamatos zavarás akár éhezésre is kényszerítheti.

turista típusávalPéldául a Cohen szerinti „vándor” az érintetlen természetben tehet kárt (veszélyessége abban is megnyilvánul, hogy útja során kikerüli a szolgáltatásokat, ezért ellenőrizhetetlen), míg a „szervezett tömegturista” a magas igényei miatt általános emissziós terhelést jelenthet kiindulási helyétől a célterületig. Jelentős kártétel következhet be akkor, ha helytelen marketing következtében tömegturistát kiszolgáló infrastruktúra épül ki még kevéssé érintett természeti érték környezetében.

.

Az ökoturizmus "A turista eddig így kérdezett: - Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy e méregdrága utamon jól érezzem magamat és hogy különleges állatokat láthassak? A kérdést így kellene feltenni: - Mit tudnék tenni érted, hogy biztosíthasd e csodás hely fennmaradását és az unokáim is láthassák ezeket a különös lényeket, amelyeket a te unokáid őriznek majd?” (Schley 1997 szabad fordításban) A nyolcvanas évektől kezdődően, vagyis a fenntartható fejlődés

dilemmájának felvetődése óta (lásd: A fenntartható fejlődés és a közvagyon) érlelődött a „szelíd turizmus” gondolata. - 1983-ban vezette be az ökoturizmus fogalmát (Bárcsay, 1998.).

A közelmúltban megjelent a "felelősségteljes utazás" (responsible travel) fogalma, amely gyakorlatilag megegyezik az ökoturizmussal.

Eleinte azok a turisztikai formák gyűjtőfogalma volt, amelyeket ma inkább a természeti turizmus kategóriába sorolunk. Az elmúlt másfél évtized alatt többféle meghatározást kapott, jelenleg talán a következő a legáltalánosabban elterjedt:

Ökoturizmus: “természeti térségekbe irányuló utazást jelent a természeti és kulturális környezet megismerése” és élvezete „érdekében olyan módon, ami nem változtatja meg a célterület ökoszisztémáját és egyben biztosítja, hogy a helyi lakosság számára a természeti erőforrások megőrzése gazdaságos legyen” (Ecotourism Society, 1991 in Puczkó és Rátz 1998).

Az ökoturizmus meghatározását szükségesnek tartottuk kiegészíteni az „élvezet” szóval, mivel bizonyos, hogy a turisták nem csak aktív megismeréssel, hanem részben nyugodt élvezettel akarják eltölteni tartózkodási idejük egy

47

részét. Sőt hangsúlyozni kell, hogy a megismerés túlzott kihangsúlyozása az ökoturizmus alapelveit eltérítheti. (Pl. Egy madárfaj fészkelési szokásainak turisták általi megismerése csaknem lehetetlen az állatok zavarása nélkül, ilyenkor a turistának meg kell elégednie esetleg a madár távoli látványával.)

Az ökoturizmus különbözik a természeti turizmustól, mert nem csak a természet, hanem a kulturális környezet megismerése is cél, ugyanakkor az ökoturizmusba csak olyan természeti turisztikai formák tartoznak, amelyek a természetet (az ökoszisztémát) nem károsítják. További megszorítás, hogy az ökoturizmusnak olyan bevételt kell eredményeznie, amely a helyi lakosságot („helyi”!) érdekeltté teszi a természeti értékek megőrzésében.

Az ökoturizmus megvalósulásának humán feltételei: • a természeti értékek védelme iránt elkötelezettséget érző és jól

informált turista, • szakmailag képzett és életviteli szinten is a természetvédelem iránt

elkötelezett utazásszervezők és befektetők. Ennek a tananyagnak az a feladata, hogy olyan ismereteket adjon át,

amely a természeti területet kezelő szakembert segíti abban, hogy a turista, az érdeklődő laikus, a diák vagy a másutt dolgozó szakember a lehető legpontosabb információt kapja a fellelhető értékekről és úgy tudja azokat megismerni, hogy részvétele ne okozzon kárt.

A területkezelőnek nem elég csak az értékeket ismerni, hanem az érkezőben fel kell ismernie a természeti értékek megbecsülésének szintjét (tipizálnia kell a „turistát”) és döntenie kell az információátadás módjáról valamint a szervezendő túra, a program jellegéről. Szélsőséges példa: Egy borkóstolóról érkező csoporttal elég a legközelebbi szalonnasütő helyre sétálni, de semmi esetre sem szabad velük megközelíteni a védett területet.

48

Etikett és protokoll A természeti értékek bemutatásával alkalomszerűen vagy rendszeresen

foglalkozók fontos küldetést teljesítenek. A látogatók előtt ők képviselik az intézmény szakszerűségét, ők közvetítik és teszik gyakorlatilag hozzáférhetővé a látnivalókat és a különböző információkat, formálják a látogató szakemberek, diákok és laikusok nézetét a természetről és ők segítenek a vendég minél jobb hangulatú időtöltésében. Külföldi látogatók esetében nekik kell átadni egy kis "mintakollekciót" nemzetünk kultúrájából, miközben megértéssel kell kezelniük a más kultúrájú vendég nézeteit, szokásait. Az ismeretek átadásának módja lényeges. Jó emberismeretre és az emberi kapcsolatok és viselkedési normák területén tág tudásra van szükség.

A családi és a közösségi nevelés során már fiatal korban rögzülnek bizonyos érintkezési szabályok, azonban más kultúrák, valamint a hivatalos érintkezés (protokoll) szabályait csak tanulás útján lehet elsajátítani. A tananyag minderre nem tud vállalkozni, csak koncepciókat és az alapokat tudja körvonalazni.

Az etika gyökerei Az időlegesen vagy tartamosan közösségekben élő magasabb rendű fajok

tagjai között rangsor alakul ki, amely szabályozza a javakhoz jutást vagy a közösség érdekében elvégzendő feladatokat. A rangsor szociális kapcsolatok rendszerének kialakulásához vezet.

A szociális kapcsolatok rendszere az állatvilágban nagymértékben a biológiailag "rátermett feljebbvaló" elvén alapul, ahol a fizikai erőfölény ismételt bevetése megtanítja a fajtársakat a "tiszteletre". A fejlett szociális kapcsolatokkal rendelkező fajok esetében ez a szabály rögzülhet, a "feljebbvalónak" nem kell minden alaklommal ténylegesen bizonyítania.

Ha a szociális kapcsolatok megtanult rendszere több nemzedéken át replikálódhat (megújultan fennmarad), létrejön a kulturális alapú szociális kapcsolatrendszer. Belátható, hogy a szociális kapcsolatok nyugalmi helyzete egy faj - különösen a fajfenntartást intellektuális úton is megvalósító faj, vagyis az ember esetén - előnyös lehet.

??? Korunkban a szociális kapcsolatok rendszerének igen gyors átalakulásának vagyunk szemtanúi. Az évszázadok, vagy -ezredek alatt kialakult kapcsolatrendszer összeomlóban van. Ugyanakkor a kapcsolatrendszert meghatározó különböző kultúrák is gyors tempóban átalakulnak, a kultúra diverzitása csökken és mintha egy egységes „világ kultúra” felé tartanánk. Milyen következményekkel járhat ez a társadalomra nézve?

A szociális kapcsolatok evolúciója ma is tart egy nagyobb komplexum felé mindaddig, amíg a lehető legpontosabb replikálódás lehetősége létre nem jön,

49

amely már hosszú távon képes lesz fennmaradni. Fontos kiemelni, hogy a szociális evolúció minden szintű eleme az emberi egyedek agyában rögzült ideákon alapszik és evolúciója is csak ezen alapulva haladhat (Csányi 1973).

Népcsoportonként kevésbé vagy jelentősen eltérő szabályok születtek. Az ember és az állatok egyes viselkedési elemei öröklöttek, amelyek fajukra jellemző egyszerű reakciónormákból épülnek fel és végső soron ezek alkotják az emberi etika és az erkölcs vázát is. A reakciónormák - mint minden örökletesen meghatározott tulajdonság csak fajfejlődési értelemben változnak, de meglehetősen lassan (Lorenz 1998). Az emberi faj észbeli képességeiből fakadó nagy alkalmazkodóképessége lehetővé és szükségessé tette az öröklött elemeket kiegészítő szabályok kialakulását.

A népek baráti vagy leigázó találkozásai a viselkedési szabályok keveredését vagy letűnését hozták magukkal. A szabályok módosultak is, hiszen céljuk a rend fenntartása volt, amely korról-korra másképpen volt biztosítható. Később ezek egy részét a közösség vezetői általános érvényűen betartandónak nyilvánítottak és (írásban) rögzítettek, ezek a jogszabályok

Az ókorban is kutatták a szabályok, a jog forrásait. A római természetjog (ius naturale) olyan jogok összessége, amely az emberi természetből következik (Tízparancsolat), mindenütt és minden korban érvényes. A tételes jog (ius positivum) normája maga az ember, aki minden korlát lebontására törekszik. (Későbbi követője Hegel, liberalizmus).

.

A közösség többsége által helyesnek tekintett és elfogadott legfontosabb szabályokat az erkölcs (etika, morál) fogalmába soroljuk, azokat pedig, amelyek az érintkezés formalitására vonatkoznak, illemszabályoknak

Az etika (görög éthosz: személyes jellem) ágai: A nevezzük.

filozófiai etika tudományos módszerekkel vizsgálja, hogy mi a ’helyes’, a ’helytelen’, stb. fogalmak jelentése (pl. Kant, 1922). A normatív etika viszont azt fejti ki, hogy hogyan viselkedjünk, miként éljünk (pl. Hegyi beszéd). Az alkalmazott etika

A jog, az erkölcs és az illem szabályai bizonyos mértékben átfedik egymást (lásd az ábrát). Nem minden jogszabálynak van erkölcsi tartalma (pl. közlekedési szabályok).

olyan normatív etika, amely az egyes hivatások, résztetületek erkölcsi problémáival foglalkozik.

Etikett (francia etiquette) alatt az előkelő viselkedés szabályait értjük. A protokoll

??? Az erkölcsi ítélőképesség mely szintjén állók fogadják el a jog és az erkölcs egymástól való eltávolodását? (Lásd:

olyan szabályok gyűjteménye, amely nagymértékben figyelembe veszi a rangot és a hatalmi viszonyokat (politikai és üzleti élet, hivatalos érintkezések).

A kohlbergi erkölcsi ítélőképesség)

erkölcs

illemszabályok

jog

50

Korábban már jeleztük, hogy az erkölcsi normák egy része genetikailag kódolt, ezek egy része fajunkra jellemző, más része fajunkon túlmutató, ősi, megkerülhetetlen automatizmus. A másik (talán nagyobbik) része olyan „szerzett” normagyűjtemény, amelyet a korábbi hatalmi viszonyok alakítottak ki a társadalmi szerkezet fenntartására. Ennek vannak olyan elemei, amelyeknek nem is volt, vagy már elveszett a morális tartalma, mások viszont továbbra is az emberi faj társas viszonyait elősegítő és az ősi elemeken alapuló részletek.

A szerzett etikai elemek többsége csak nevelés vagy látott példa alapján kerülhet át a következő nemzedékbe a kultúra közvetítésével. Minél összetartóbb vagy egymásra utaltabb egy közösség (nemzet, etnikum, család), annál inkább ragaszkodnak erkölcsi, etikai értékeikhez. Külső hatásra, vagy belső szükségszerűségből a szerzett szabályok változhatnak. Az öröklött automatizmusokon alapuló erkölcsi szabálynak nyilvánítható elemek is eltorzulhatnak kóros fiziológiai és pszichikai fejlődés esetén vagy nevelés következtében, ezért - felületesen szemlélve - úgy tűnhet, hogy az erkölcs olyan tulajdonság, amelyet plasztikusan és korlátlanul alakítani lehet.

Az átalakítás egyik feltétele az, hogy az egyén és a közösség közötti kulturális szálak közvetítő szerepe meglazuljon, részeire hulljon a társadalmi szerkezet (nemzet, etnikum, család). Az így magára maradt személy a szerzett morális elemektől „megtisztulva” az elhagyott kulturális környezetéhez képest alsóbb szinten morálisan megreked (lásd.: Az erkölcsi ítélőképesség), viszont fejlett idegrendszere, agya révén hatékony, könnyen befolyásolható jövedelemtermelő "eszköz", és kívülről magasra szabályozott fogyasztási igénye tovább generálja a gazdaságot.

Egyesek szerint az emberiség etikai átalakítása tudatosan, bizonyos központokból irányítva hosszú ideje folyik. A valóság valószínűleg az, hogy a javak fogyasztásának fokozása az emberi viselkedés befolyásolása útján érhető el, vagyis a viselkedés megváltoztatása itt eszköz és nem cél, de mivel a fogyasztás bővítésének gazdasági indíttatású szándéka globális jelenség, ezért általánosan elterjedt eszközről és nem központilag szabályozott célról lehet szó.

Napjainkra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy világunk egyik oldalán a felfokozott fogyasztás, másikon a népszaporulat miatt szűkösek az erőforrások, ami takarékosabb és előrelátóbb gazdálkodást kíván. A takarékosság és az előrelátás az etikai elemek közt régtől megtalálható értékek, mivel korábban is a közösségek tagjainak többnyire megélhetésük feltétele volt ezek követése. A gazdaság nagy rendszerei hiába próbálnának takarékosabb és megfontoltabb gazdálkodást folytatni, ha az egyén pazarló marad. Talán várható, hogy a hatalmi ágak és az egyének között - legalábbis az emberi faj fennmaradásában lényeges etikai elemek mentén - konszenzus jön létre és egy új, globális (ökológiai szemléletű) etika alapjai formálódnak ki ("Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!"). (Lásd feljebb a szociális evolúció gondolatát és lent: Az

51

ökológiai etika a gazdaságban c. részt). Ennek az új morális rendnek jog- és illemszabályi vetületei is létrejönnek.

A jövő azonban nem egészen megnyugtató, mivel a.) a jelenlegi hatalmi ágak egy része a hatalomra jutás bevált stratégiájának tekinti az önérdekű magatartást és várható, hogy a kooperációt csak színlelni fogja; b.) az emberiség nagy része mélységes nélkülözésében nem képes a globális problémákat tekintetbe venni, ugyanakkor létszámuk rohamosan növekszik; c.) a környezetátalakító eszközökre vonatkozó tudásunk rendszerint magasabb színvonalú, mint a használatuk következményeire vonatkozó.

Összefoglalva: Várható, hogy a jövőben az ökológiai etika bizonyos társadalmi rétegekben és a gazdaságban elterjed, de félő, hogy egyes önérdekű és az alacsony életszínvonalú csoportok nem akarnak, vagy nem tudnak együttműködni. A szemlélet minél szélesebb és gyorsabb elterjedése részint segítheti az emberi faj egzisztenciális problémáinak megoldását, részint a kooperációra nem képes csoportok felzárkózását az által, hogy az új etika a források igazságos(abb) megosztására törekszik.

Az erkölcsi ítélőképesség „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek én tisztességes! Kiterítenek úgyis!” (József Attila: Két hexameter)

„Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája2

„C

mindenkor egyúttal általános törvényhozás elvéül szolgálhasson.”

selekedj úgy, hogy az ember-mivoltot a te személyedben és minden egyéb személy esetében mindig célként kezeld, és soha ne csupán eszközként

Schneller István (1847–1939) – kora számos pedagógusához hasonlóan - az ember erkölcsi fejlődésének, fejleszthetőségének lehetősége érdekelte. Elméletében azt vallotta, hogy minden ember születésénél fogva „egyéniség”, de a társadalom szempontjából kívánatosabb, ha erkölcsileg fejlődve „személyiséggé” formálódik. E fejlődésnek három szintjét különböztette meg:

” (Kant, 1922).

1. Az érzéki embert alapvető ösztönei, vágyainak kielégítése irányítja, a külvilág jelenségeit aszerint értékeli, hogy az számára kellemes, vagy kellemetlen, ezért egoista3

2. A énje kívülről determinált (meghatározott).

történeti

2 maxima = fő cél

éntudatú ember a történetileg kialakult társadalmi struktúrák (család, a törzs, a község, a nemzetiség, a nemzet, az állam és az egyház) által felhalmozott kultúrkincset érzelmileg átélve

3 egoista =önérdekű magatartás, ellentéte az altrusita=társérdekű, önzetlen magatartás

52

birtokolja (elsajátítás és nem eltulajdonítás útján). A személyiség erkölcsi értéke nem az intellektuális úton elsajátított képzetek mennyiségének a függvénye, sokkal inkább az érzelmi hatások szabályozzák.

3. A tiszta

Lawrence Kohlberg (1929–1987) amerikai pszichológus a demokratikus társadalomban való aktív és felelős részvétel feltételének tekintette az erkölcsi nevelést. Szerinte az erkölcsi érésnek három csoportba sorolható hat szakasza van, amely szakaszok életkorhoz kötődnek. (Bugnyár, 1999). Az emberek egy része nevelés hiányában valamelyik alsóbb szinten megreked. ("Nevelés" alatt értendő nem csak a szülői és iskolai, hanem a halálig tartó önnevelés is.)

éntudatú embert a feltétel nélküli szeretet vezérli, legfőbb jellemvonása az igazságosság, a másik egyéniségének feltétlen elismerése.

I. Prekonvencionális szint (0 - 9 éves kor) 1. Heteronóm4

A szabályok betartását a félelem motiválja (tekintélyszemély, büntetés, szeretetmegvonás). Egocentrikus felfogás: nem ismerik fel mások nézőpontját, érdekeit.

erkölcsi szakasz

2. Individualista szakasz Élni és élni hagyni! A szabályok betartása csak akkor fontos, ha megegyeznek a személyes érdekekkel. A cselekedeteket a saját és mások érdekeinek felismerése motiválja.

II. Konvencionális szint (9 - 15 éves kor) 3. A konformitás szakasza (konformitás = többségi véleményhez

alkalmazkodás) Megfelelés a szerepeknek, a körülöttünk levők elvárásainak. A szabályok betartása a közvetlen környezet (család, barátok) elvárásai miatt fontos. Cél a "jó viselkedés" megvalósítása. A többi egyén létezésével is számoló individualista felfogás. 4. A társadalmi rend és lelkiismeret szakasza A szabályok betartása a társadalom gördülékenyebb működtetése érdekében. Kívánatos a társadalom, vagy egy csoportja jóllétéhez való hozzájárulás, fennmaradásának támogatása (vö. "létezési érték" A természeti erőforrások értéke fejezetben).

4 heteronóm erkölcs: (heteros=más) idegen, külső szabályok által szabott erkölcs,

ellentéte az autonóm erkölcs: a gyakorlati ész önmagának szab törvényt, ez utóbbi semmiképpen nem egyenlő a deviáns viselkedéssel, ami a társadalmi szabályok szándékos felrúgását jelenti.

53

III. Posztkonvencionális szint (16 éves kor és felette) 5. A társadalmi szerződések és a személyiségi jogok szakasza Az fontos, ami a legtöbb ember számára a legjobb. Az alapvető értékek, mint például az élethez és a szabadsághoz való jog, mindig és minden körülmények között prioritást élveznek. Az egyének szabadon és demokratikusan kötnek egymással társadalmi szerződést, és ha a jogok és kötelességek nem szolgálják többé a többségi társadalom jóllétét, demokratikusan megváltoztathatóak. A társadalomnál fontosabb elvek felismerésének szakasza. 6. Az egyetemes etikai elvek felismerésének szakasza Az önállóan kialakított etikai elvek követése. A meglévő szabályok és társadalmi normák csak akkor érvényesek, ha azok az egyéni elvek megfontolásain alapulnak. Az erkölcs egyetemességének megértése, annak felismerése, hogy az egyes társadalmak törvényeinek rendszere is ebből származik. Az erkölcsi rendszer az egyén és a környezet közötti interakció folyamán

jön létre. Kohlberg megállapította, hogy az erkölcsi fejlődésben a szakaszok nem cserélhetőek fel, és nem ugorhatóak át. Nem mindenki járja végig a különböző szakaszokat, legtöbben a konvencionális szinten megrekednek, és a fejlődés ütemében is jelentős eltérések lehetségesek. Az erkölcsi fejlődés az egész élet során tart, vagyis a serdülőkorban nem zárul le, de egy adott korra jellemző állapot sem következik be szükségszerűen. A hatodik szintre nagyon kevesen jutnak el. (Teréz anya, Martin Luther King, Mahatma Gandhi).

??? A nevelés hiányosságain kívül milyen egyéb okok idézhetik elő, hogy az emberek nagy része az alsóbb szinten megreked?

Heller Ágnes (1994) is erkölcsi szinteket állít fel. Abszolút erkölcsi heteronómia az az erkölcsi állapot, amikor a személy

kívülről mozgatott „bábu” módjára viselkedik erkölcsileg számottevő cselekedetei során. Környezetének normái és szabályai, és a „személyes érdekek” vágyak mozgatják.

A viszonylagos erkölcsi heteronómia azt jelenti, hogy a személy helyzeti kényszereknek kitéve végrehajt erkölcsileg számottevő cselekedeteket, noha a kényszerek hiányában ezeket nem tenné meg.

Az erkölcsi autonómia

Az értékítéletben elkövetett tévedésekkel szemben Heller Ágnes elnézőbb, mint Scheller vagy Kohlberg. „Mindenkit elragadhatnak néha a szenvedélyei, mindenki tévedhet egy-egy ítéletében, mindenki tehet olyasmit, amit utólag megbán. Még a legjobb ember sem kivétel. Az erkölcsileg autonóm személy azonban nem „racionalizálja” téves ítéleteit, hanem beismeri azokat, és elnézést

azt jelenti, hogy a személy szabadon választja meg azt a cselekedet, amely egybevág az általa érvényesnek elfogadott normákkal.

54

kér miattuk. Mégpedig nem kényszer hatása alatt, hanem azért, mert jóvá akarja tenni hibáját, mert cselekedeteit a karaktere szabja meg ily módon, és mert a jóság belső tulajdonsága.”

Albert Schweitzer szerint a világ- és életigenlés, valamint az etika az ember élni akarásából következik. A schweitzeri etika lényege az erkölcsileg tiszta élet, amelynek legfőbb feltétele magának az életnek a tisztelete.

"Életem önmagában hordja értelmét. Ez abban áll, hogy az életakaratomban megjelenő legmagasabb eszmét élem... az élettisztelet eszméjét. Ennek alapján tulajdonítok az én életemnek és minden engem körülvevő életakaratnak értéket, s ennek alapján maradok hatékony, s ennek alapján alkotok értéket.

… Az etika a világ- és életigenléssel együtt ugyanabból a gyökérből ered. Hiszen az etika sem egyéb, mint élettisztelet. Az élet tisztelete adja számomra azt az erkölcsi alapelvet, hogy a jó az élet fenntartásában, ösztönzésében és fejlesztésében áll, és hogy a gonosz az élet pusztítása, károsítása és akadályozása. A világ igenlése, azaz az életakarás igenlése, az életé, mely engem körülvesz, csak úgy lehetséges, ha magamat más életnek adom oda." (Schweitzer 1960)

Nem nehéz felfedezni Schweitzer etikáról alkotott gondolatai és az ökológiai szemlélet támaszának tekinthető "önérték" fogalma közötti párhuzamot (lásd: Ökológiai szemlélet).

??? Lehetnek e az életnek olyan területei („Az üzlet az üzlet!”, politika ( Kant 1935)), amelyeknek nem kell az etikai normák kontrolja alá tartoznia, ahol a közerkölcstől eltérő etikai szabályok érvényesülhetnek? Ma hol lehet találni ilyen „beteg” pontokat?

Vannak ösztönös vágyak, amelyek kielégítésében a társak hasonló vágyai akadályt jelentenek, ezért elérésük csak agresszióval látszik lehetségesnek. A társas életmódú, fejlett idegrendszerű lényeknél az agresszió megfékezésére fajvédelmi viselkedési automatizmusok jöttek létre (a legyőzött megadásának kifejezése által blokkolódik az agresszor (kutya, farkas), fészekromboló fajtárs elleni kollektív fellépés (csókák), stb.) (Lorenz 1977). Az embernél az agresszióval szembeni védelmet a generációkon keresztül fejlesztett, a kultúrába ágyazott szabályok szolgálják, de ennek fejében az egyénnek is le kell tennie agresszív szándékairól (Freud 1992).

Az egoista (önérdekű) magatartás mellett létezik az altruista (társérdekű) magatartás is. Mindkettő genetikailag kódolt és része az evolúciónak (Sasvári 1979). Az állatvilágban csak „tévedésből” nyilvánul meg altruizmus a fajidegen egyed irányába (pl. a kutya a fajtársának hiszi az embert).

??? Az ökológiai etika nem csak saját fajunk, hanem az élet egészének - vagyis minden fajnak és egyedeinek - a védelmére szólít fel. a.) Lehet, hogy az ökológiai etika is „fajazonossági” tévedés? - fajunk tulajdonságait vetítjük ki más fajokra és torz önsajnálatból (altruista magatartásból) védjük őket? b.) Esetleg rádöbbentünk, hogy minden faj egyetlen „fészekaljból” származik és ezért „testvéreknek” tekinthetők? b.) Vagy éppen ellenkezőleg, az ember egoizmusának egyik

55

megnyilvánulása, mivel beláttuk, hogy a fajok pusztulása saját pusztulásunkhoz vezet?

Valószínűleg mindhárom kérdésre igennel lehet válaszolni, mert az egyén ismeretei és erkölcsi szintjétől függ, hogy melyik változattal szimpatizál.

??? A hasonló értékek követése és "replikálása" csoportképző erő, pártokat hoz létre. A mai politikai életünk palettáján melyek azok az értékek, amelyek az ökológiai etika értékrendjét támogatják vagy gátolják közvetlenül vagy közvetve?

Az ökológiai etika a gazdaságban A gazdaság egyes ágazataiban - a szűkülő források és a polgári rétegekben

terjedő szemléletváltás nyomásának hatására - az elmúlt két évtized során új gazdasági, üzleti stratégiát honosítottak meg, amelynek fontos elemévé vált az ökológiai szemléletű üzleti etika (alkalmazott etika). A gazdaság ezen elemei gyakran nagy blokkokba szerveződve közös etikai normákat és szabványokat dolgoztak ki és vállaltak fel. Ezek rendszerint természettudományos és filozófiai ismeretekre alapozott alaptételeket rögzítenek:

Minden ember része a földi életközösségnek és tárgya az ökológiai törvényeknek. A közösségek fennmaradása az energiát és a táplálékot biztosító természeti rendszerek folyamatos működésétől függ. A természeti rendszerek fenntartásáért a népeknek és azon belül minden egyénnek (természetes és jogi személynek) felelősséget kell vállalnia. Az emberi kultúrának a természet figyelembevételére kell épülnie. Ezekből a lényeges alaptételekből a következő alapelveket vezetik le: Minden élő egyednek joga van az egészséges életkörülményekhez, ezért senki sem jogosult a környezetet olyan mértékben veszélyeztetni, hogy az sértse az ökológiailag fenntartható fejlődést. A fejlődés csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha biztosítja bolygónk életfenntartó rendszereinek egységét, miközben kielégíti az ember alapvető szükségleteit. A ténylegesen fenntartható fejlődés során meg kell tenni mindent, hogy a fejlődés a természeti környezetbe integrálódjék és nem fordítva. Ahogy a természeti rendszerek folyamatos fejlődését is olyan természeti törvények tartják fenn, amelyeket az elemei közti kölcsönhatások irányítanak, úgy a társadalomnak is arra van

56

szüksége, hogy olyan etikai értékeket vezessen be, amely megteremti a kölcsönhatást az emberi élet részterületei között. Az egyének és a szervezeteknek aszerint cselekedhetnek, amiként előmozdítják nem csak saját, hanem a fenntartó környezet állapotának védelmét is. Ma már a vállalatok közti verseny egyik legfontosabb eleme a

környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés. A szabványokat nemzetközi, kormányközi (EMAS) vagy magán szervezetek (ISO) hozták létre.

Az EU Maastrichti Szerződése kimondja: "elő kell segíteni a gazdaság harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését, a környezetre, az életszínvonalra és az élet minőségére tekintettel levő fenntartható és nem inflálódó növekedést". Az EU környezetvédelmi előírásai ellenére a környezet állapota a tagországokban és a világon tovább romlott. Rá kellett ébredni, hogy a fenntartható fejlődés céljának elérése a régi "utasítás és ellenőrzés" módszerével nem hatékony és ráadásul drága is. Helyette egy merőben új rendszert kell kiépíteni, amely a felelősséget megosztja a hatóságok, az ipar, a felhasználó és a közvélemény között. Fokozatosan kialakult a semleges szektor felügyelete alá helyezett önszabályozó rendszer elve és módszere. 1993-ban fogadták el az Eco-management and Audit Scheme (EMAS) rendszert, ami 1995 óta áll a tagállamok rendelkezésére. Miközben az előírások továbbra is érvényben maradtak, lehetővé vált, hogy a rendszerhez csatlakozókra bízzák a környezetvédelmi eredményeik értékelését és javítását a közvélemény kontrollja mellett.

A rendszer működése a következő: Először egy környezetvédelmi felmérést kell készíteni, majd a felmérés és a cég környezetvédelmi politikája ismeretében egy környezetvédelmi programot és egy környezetvédelmi irányítási rendszert kell létrehozni. Legalább 3 évente környezeti érvényesítést (auditálás) kell végezni és ennek eredményétől függően módosítani kell a célokat. A kezdeti, majd az érvényesített felméréseket jelentések formájában nyilvánosságra kell hozni. Minden résztvevő ország saját jelentés beadási rendszert hoz létre. A jelentéseket akreditált ellenőrök végzik. Magyarország is csatlakozott ehhez a rendszerhez.

57

Irodalom Bárcsy László (1998). Az ökoturizmus. Természet Világa, 9:408 - 410. Bodnár László (2000): A turizmus földrajzi alapjai. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 321 o. Bugnyár Zoltán (1999) Erkölcs, egyén, közösség, Új Pedagógiai Szemle, 7. sz. Canadian Environment Network (1994): Code of Environmental Ethics and Conduct. Women and

Sustainable Development: Canadian Perspectives Conference, Vancouver, British Columbia. Csányi Vilmos (1973): Az evolúció általános elmélete. Akadémiai Kiadó. Budapest 154. p. Domokos Gábor (2002): Püthagorasz, Rényi és a lemmingek, avagy a káosz irracionalitása, Természet

Világa, 133. évf. 9. sz. Görög Ibolya (1999): Protokoll – az életem, Atheneum Kiadó, Bp. 281. o. Gucziné H. Gy. (199?): Magyarország idegenforgalmi földrajza (országismeret). Budapest,

Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző KFT, 245 o. Hankiss Elemér (1983): Társadalmi csapdák, Diagnózisok, p.24 Heller Ágnes (1994): Általános etika. Cserépfalvi, Budapest, második kiadás: Kant, Imanuel (1795): Zum ewigen Frieden. Ein Philisophischer Entwurf. In: Székács Gy. (1935): Kant.

Az örök béke. Budapest.88. p. Kant, Imanuel (1922): A gyakorlati ész kritikája. Bp. Ford.: Molnár Jenő. Kovács Dezső (szerk. 2003): A falusi turizmus hagyományai, Mezőgazda Kiadó, Bp.224. o. Könyves Erika – Müller Anetta (2001): Szabadidős programok a falisu turizmusban, Budapest, Szaktudás

Kiadó Ház, 185 o. Lengyel Márton (1994). A turizmus általános elmélete, KIT Képzőművészeti Kiadó, Bp., p. 297. Lengyel Márton (1997): Ökoturizmus és marketing. (In: Kerekes Sándor, Kiss Károly szerk.: Zöld belépő.

EU-csatlakozásunk környzeti szempontú vizsgálata. ? Leopold, Aldo: A Sand County Almanac, and Sketches Here and There, Oxford University Press, New

York, 1987 Lorenz, Konrad (1977): Über Tierisches und Menschliches verhalten, Bd.. I-II. R. Piper Verlag, München

In: ed. Csányi V.: Konrád Lorenz. Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest Lorenz, Konrad (1998): Az "orosz kézirat" (1944-1948). Az ember természetrajza. Bevezetés az

összehasonlító viselkedéstudományba. Budapest, Cartafilus Kiadó, 496. p. Mohan Munasinghe: Environmental Economics and Valuation in Development Decision Making, Feb.

1992 Env. Working Paper No. 51 World Bank Nánási Irén (szerk. 1999): Humán ökológia, Medicina Köníyvkiadó Rt., Bp., 514. p. Partners in Responsible Tourism (PIRT) (1995): Traveler's Code for Traveling Responsibly San Francisco,

USA, http://www.eco-tour.org/info/w_10046_de.html Puckó László - Rátz Tamara (1998): A turizmus hatásai, Aula Kiadó, Bp, p. 491. p Sasvári Mária (1979): A társas magatartás evolúciója, Etológiai Szemináriumok, ELTE (kézirat) Schley, M. Robert (1997):Loving it to dear. Ecotourism can be good and bad. Satya, Ulysses Press,

Berkeley Tarr László (1968): A kocsi története, Corcina, Bp. p. 280. p. Tasnádi J. (2002): A turizmus rendszere. Budapest, Aula Kiadó, 280 o. Wight, Pamela (1997): Sustainability, Profitability and Ecotourism Markets: What Are They and How Do

They Relate?. International Conference on Central and Eastern Europe and Baltic Sea region. Pärnu, Estonia