1

"Századok szárnyán" Tehetséges diákok múltidéző

pályamunkái

2

"Századok szárnyán" Tehetséges diákok múltidéző

pályamunkái

A könyvet kiadja:

Budapest, XVIII. Kerületi Pedagógiai Intézet

Felelős:

Madárné Gyurján Ildikó intézményvezető

Szerkesztette és a borítót tervezte:

Kalmárné Takács Erzsébet

Nyomdai előkészítés:

Szujkóné Hegedűs Rozália

A kiadást támogatta:

Budapest, XVIII. kerületi Tankerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzat

és Emberi Erőforrás Minisztériuma megbízásából az

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett

"2012-2013. tanévben megrendezendő művészeti versenyek támogatása" című NTP-MV-12-0108 számú nyertes pályázat

3

A könyvben megjelenő pályaműveket készítő diákok iskolái:

Ady Endre Általános Iskola

Bókay Árpád Általános Iskola

Csontváry K. T. Általános Iskola

Eötvös Loránd Általános Iskola

Gloriett Általános és Sportiskola

Kandó Téri Általános Iskola

Kapocs Általános és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola

Kastélydombi Általános Iskola

Kondor Béla Általános Iskola

Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola

Vajk-sziget Általános Iskola

Szenczi M. A. Református Általános Iskola

Akik a pályaművek elkészítését segítették:

Bakosné Baár Tünde, Beke Edit, Boldog Gabriella,

Galambosné Juhász Mária, Hessz Katalin,

Ilkeiné Kupai Valéria, Kiss Éva Mária,

Körtvélyes Istvánné, Krausz Gitta,

Krisánné Kálmán Júlia, Porkolábné Jakus Ildikó,

Radó Gabriella, Sándor Rita,

Sinkovitsné Pirigyi Katalin, Suszterné Egri Márta,

Sebai-Hetei Edina, Török Margit, Vaszilkóné Porhajas Éva

A borítón szereplő címer készítői:

Váradi Virág

Nehéz Viktória

Dorogi Vivien

Farkas Enikő

4

Az olvasóhoz

„A tehetség fejlesztése csak úgy lehet sikeres, ha tökéletes élményt

nyújt". (Csíkszentmihályi)

A kerületi szintű tehetséggondozást évek óta kiemelt feladatának

tekinti pedagógiai intézetünk. A szorosan vett tanulmányi versenyek szervezése mellett a 2005/2006 tanévtől kezdődően a tehetséggondozás

megszokottól eltérő, újszerű formáit is működteti a felső tagozatos

tantárgygondozók munkacsoportja.

A „Talentum Napok” elnevezésű rendezvénysorozattal

lehetőségeket kívántunk teremteni a tanulóknak az ismeretek

eszközként való felhasználására, a hatékony, gyakorlatban is

hasznosítható tudás bizonyítására, a műveltség általánosabb,

komplexebb megnyilvánulásaira. A tartalom túllép a tantárgyi

rendszeren. A tantárgyközi kapcsolatokra építünk A talentum

programok átfogják az intézmény teljes tantárgyi és nevelési

rendszerét, ugyanakkor újszerű, komplex programokat kínálnak, a

világ jelenségeinek a megszokottól eltérő felismerését, ábrázolását

kínálják annak, aki a megszokott tanulási módszerektől eltérő

szellemi kalandokra is képes. Eszközeiben, körülményeiben, szabályaiban egyaránt újszerű, a

gyerekek érdeklődésére számot tartó, vonzó, ily módon is motiváló szervezési formákat igyekeztünk kialakítani. A rendezvényekkel

kilépünk az iskola falai közül (kultúrház, szabad tér, természet)

A hagyományosnál tágabb lehetőséget biztosítunk a részvételre, a

jelentkezők színvonalas bemutatkozására, a tehetség érvényesülésére, sikerélmény szerzésére. A sok esetben csapatokat mozgató szervezeti

keret lehetőséget ad az együttműködés, az azonos cél eléréséért tett

erőfeszítés, a közösségi élmény személyiségfejlesztő hatásának kihasználása. A különböző iskolákból érkező résztvevőknek alkalmat

teremtünk egymás megismerésére, a kötetlenebb, közvetlenebb

kapcsolatok kiépítésre. Árnyalt, sokrétű értékelésre törekszünk, ahol a hangsúly a

fejlesztő szándékú tanácsadáson, a támogatáson, buzdításon, dicséreten

van, erősítve ezzel a gyerekek önértékelését, önismeretét, egészséges

5

önbizalmát.

Sokféle (intellektuális, művészi, manuális, kommunikációs stb.) képességterület bevonására teremtünk lehetőséget.

Fontosnak tartjuk munkánk során a művészi színvonal, a kreativitás, az

önkéntesség, az önállóság, a lelkesedés megteremtését, megtartását és a játékosságot.

A „Talentum Napok” rendezvényei közé tartozik – a már évek

óta sikeres –Múltidéző program.

A vetélkedő tematikája érinti a NAT szinte valamennyi műveltségterületét, hozzájárul a következő nevelési célok, feladatok

teljesüléséhez:

Az állampolgári nevelés, mely egyszerre jelenti a nemzet és az Unió polgárainak a nevelését.

A múlt tiszteletére való nevelés

A komplex információk szerzésével, kezelésével kapcsolatos kompetenciák kialakítása

Folyamatos önművelés, az önálló tanulás képességének fejlesztése.

A kommunikációs képességek erősítése

A szociális kompetenciák fejlesztése A probléma megoldó gondolkodás fejlesztése

Az esztétikai – művészeti tudatosság és kifejezőképesség

kompetenciáinak fejlesztése Az elmúlt évek Múltidéző napjai közül kiemelkedtek az ókori

görög kultúrát, a honfoglaló magyarság életét, Balassi Bálint, majd

Hunyadi Mátyás korát, kerületünk helytörténetéhez feldolgozó

vetélkedők. Ezek keretében a felső tagozatos tanulókból álló vegyes életkorú

csapatok - évente 100 – 150 gyerek - diákdolgozatokat írtak, színpadi

jelenetekkel készültek, táncoltak, énekeltek, zeneművet mutattak be, korabeli életmóddal kapcsolatos feladatokat oldottak meg, kódexet,

makettet, plakátot készítettek, játékos sportversenyben vettek részt.

Komolyan vesszük Gyarmathy Éva szavait: „A kreativitás megjelenése a környezeten múlik. (...) Amilyen mértékben elfogadja,

esetleg el is várja a szokásostól eltérő megközelítéseket, újszerű

megoldásokat a környezet, olyan mértékben fognak azok megjelenni.” Kalmárné Takács Erzsébet

6

Válogatás korábbi évek pályamunkáiból

Honfoglaló őseinkre emlékező diákalkotások

,, Száll az ének szájrul szájra…”:

Mivel foglalkoztak őseink? - részletek -

A történészek munkáikban mindig támaszkodtak a régészeti leletekre. Ez fontos, hiszen őseink nem jegyezték fel, hogy eleik mit

éltek át, mi történt velük, ugyanakkor már a középkortól fontosnak

tartották a magyar királyok és a nép - mint a többi európai nép -, hogy a

múltunk ismert legyen. Ezért írt Anonymus, Kézai Simon is történeti, történelmi históriát, s bár beigazolódott, hogy van valóságtartalmuk,

fontos a valóság pontos ismerete.

Mit bizonyít a régészet? A sírok állati leletei bizony nem igazolják, hogy pl. Hankó Béla, majd az ő könyvére támaszkodó kiváló

László Gyula régész-történésznek a felvetései (A honfoglaló magyar nép

élete című könyve) bizonyosnak tekinthető. Azaz a honfoglaló magyarok

háziállatai között nem található meg a szürke marha, rackajuh, a puli, a komondor és a kuvasz sem.

Miért a tévedés? A régi források semmilyen adatot, leírást nem

adnak arról, hogy a honfoglalás előtti időben milyen háziállatot tartottak őseink. A 19-20. században ismert régi fajtaként számon tartott

háziállatokat tekintették a „honfoglalók” állatainak.

Ma azonban az állattant kutatók a régészeti leletek alapján a csontokat vizsgálva új „elképzeléssel” lepték meg a történészeket. Ezek

szerint a puli nem lehetett őseink kutyája, mert még Árpád-kori sírokból

sem került elő puli csontváz. Ellenben nagy testű, agárra emlékeztető

kutyák maradványaira szép számmal találtak. Öröm azonban, hogy őseink nagy tiszteletben tartották a kutyákat, mint a nomád népeknél

szokás volt. Erre bizonyíték, hogy a kutyákat eltemették a temető mellett

(Sándorfalva, Hajdúdorog - leletek), hogy a gazdájuk örök álmát őrizzék. Azt is elfogadhatjuk bizánci forrásra támaszkodva, hogy őseink

félbevágott kutyára esküdtek például szerződés esetén. A komondor

esetén valószínű, hogy a kunokkal érkezett, s vált magyar „ősi” állattá. Sajnos eddig rackajuh csontok sem kerültek elő a

7

honfoglalás előtti, illetve honfoglalás kori időszakból, igazolva, hogy

őseink háziállata volt. Ellenben szarvasmarha csontokat találtak, melyek alapján megállapítható, hogy eleink által tartott állatok alacsony

termetűek és rövid szarvúak voltak. A szürke marha Vörös István

archeozoológus szerint csak az újkorban alakult ki. Egy kicsit megdöbbentő Fodor István állítása (Rubicon –

történelmi magazin 2012/4-5), de fontos, hogy a történelmi tévedésekkel

leszámoljunk, még akkor is, ha az fájó.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a lótartás mellett a juhtartás volt a legfontosabb őseink életében. A rackajuh azért kérdés még most is,

mert ez az állat csak a magyarokhoz köthető: csak ott/itt élt, él. Hiszen

olyan legelőkön is életben marad, ahol más állat elpusztul, kitartó és szívós. Gyapja durva, csak nemez készítésére alkalmas. Az biztos, hogy

őseink régóta foglalkoztak juhtartással, mert a birkatartással kapcsolatos

szavaink ősi török eredetűek (kos, ürü, gyapjú). Az biztos, hogy nagyállattartó nomád, majd félnomád lovas nép

volt a honfoglalás előtt a magyarság. Hogyan néztek ki a lovak? Erre

Vörös István kutatása alapján válaszolhatunk. „A Kárpát-medencében és

a Középső-Volga vidékén az alacsony és a közepes marmagasságú lovak aránya közel azonos, a Középső-Dnyeper vidékén azonban az alacsony

lovak dominálnak. A honfoglaló magyarok kis testű (taki) lovai a volgai

bolgárok lovaival mutatnak hasonlóságot". Az őseink, ha vadászatra indultak, esetleg kalandozni szerettek

volna, akkor felpattantak a lóra, és szélvész sebességével száguldottak

tova. A vallási szertartások alkalmával is fontos szerep jutott a lónak,

hiszen a táltos fehér mént áldozott, ha ki akarta engesztelni a haragvó Hadurt. A temetési tor alkalmával is lovat áldoztak a szeretteikért.

Még meg kell említeni, hogy eleink sertést is tartottak, hiszen a

honfoglalás kori leletek 16,6%-a bizonyítja tartásukat. Ez azért fontos, mert őseink állattartó és növénytermesztő életmódjára bizonyíték. A

sertést ugyanis nem lehet legelőről legelőre hajtani. Kerültek elő baromfi

maradványok is. Az a valószínű, hogy a magyar parlagi tyúkhoz hasonló fajta lehetett.

Érdekességként említjük, hogy még (házi)galambot is

háziasítottak, de azért, hogy áldozati állatként isteneiknek kedvezzenek.

Az már bizonyos, hogy az állattartás és a földművelés ebben az időszakban egyenrangú foglalkozás volt. Fontos volt a magyarok

életében, mert nem tette kiszolgáltatottá őket, gazdasági biztonságot

8

jelentettek számukra ezek a foglalkozások. Így csak másodlagos volt,

hogy vadásztak és halásztak is. A vadászat azért volt jelentős, mert így tudták megvédeni az állatállományt, másrészt jó lehetőség volt az ifjak

életében a harci ismeretek elsajátításában, illetve testük edzésére.

Ibn Ruszta arab földrajztudós a 930 körüli Dzsajháni khorszáni és az 1050 körüli Gardizi perzsa történettudós munkája alapján írta az

alábbi idézetet az etelközi magyarokról: „Sátraik vannak és együtt

vonulnak a takarmánnyal, valamint a zöld vegetációval. … A magyarok

országa bővelkedik fában és vizekben. Földjük nedves. Sok szántóföldjük van.” A megismert régészeti és nyelvtudományi

eredmények alapján biztosan állíthatjuk, hogy őseink ismerték a

földművelést. Az nem egyértelmű, hogy ők is művelték-e a földet, de a vazallus népeik biztos. Ezért is védelmezték őket. Etelközben már teljes

egészében a gazdasági tevékenységük a nagyállattartás mellett a

földművelés, hiszen ez a terület jó termőtalajú volt, és megfelelő mennyiségű csapadék is hullott a termesztett növényekre. Így a

nagyállattartóknak nem kellett nagyobb területet bejárni a legeltetés

miatt. Kialakulhattak az állandó pásztorszállások és a falvak.

Tehát eleink a növénytermesztést már ismerték és alkalmazták a honfoglalás előtt. Szavaink is bizonyítják: eke, sarló, kézimalom, kasza,

kapa.

Többféle gabonafélét, zöldséget termesztettek. Ismerték a rozs, árpa, zab, bab, lencse, uborka, retek, cékla és a kapor neveit, amit máig is

használunk.

A régészeti leletek szerint gabonafélék közül búzát, árpát és a

kölest vetettek. A kalászt közvetlenül beérés előtt a nők sarlóval learatták. Ennek az volt a célja, hogy a gabonaszemeket aratás után

rögtön meg tudják pörkölni, így megtisztíthatták a törektől és a

toklásztól. Szeretnénk kiemelni a kölest, amelyet most fedeznek fel a

magyar konyha számára ismét. Nem véletlenül, hiszen nagyon értékes és

hasznos növény. Ez pedig a honfoglalás korában is elkészíthető sütemény lehetett volna

kölesből!

Ha eleink nem is készítettek belőle tortát, a Zila Kávéház csapata

azonban igen. Hagyománnyá vált, hogy augusztus 20-i állami ünnepünkre cukrászversenyt rendeznek, melynek egyik alapfeltétele,

hogy a sütemény/torta az őseink által is termesztett, illetve ismert

9

növényekből készüljön.

A kecskeméti barackos kölestortával a kerületünk méltán kedvelt cukrászai nyertek 2011-ben. Ez nem is az első győzelmük volt.

Zila László a siker kapcsán beszélt arról, hogy nagyon szoros

volt a verseny (26 féle torta), valamint arról is, honnan kapott ötletet a különlegesség elkészítéséhez. Járt Karcagon egy birkafőző versenyen –

a hagyományok ápolása, őseink iránt érzett tisztelet kifejeződése-, ahol

az ottani molnár (Szabó Imre) hívta fel a figyelmét az ősi magyar

magfélére, mert szerinte érdemes felhasználni a tortához. Kecskemétről pedig egy hölgy írt neki arról, hogy a barack is régóta fontos és ismert

gyümölcs népünk életében. Így született meg a nyertes torta, az „ország

tortája”. A témánk kiválasztásában is fontos szempont volt, hogy a

múltunk ismerete kötődjön a jelenhez. Bár nem tudtunk mindenről írni,

amit a múltunkból megismertünk az állattenyésztésről és a növénytermesztésről, de igyekeztünk leírni az érdekességeket, amelyek

kicsit módosították az eddigi ismereteket, illetve példát állítani a

hagyományok megőrzéséről, ápolásáról.

Jó magyarnak lenni!

Felhasznált irodalom: Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei Kossuth

könyvkiadó 1986

Történelmi olvasókönyv (forrásszemelvények) Tankönyvkiadó 1980

Csorba Csaba: „Árpád jöve magyar néppel” Helikon Kiadó 1996 Kiszely István: A magyar nép őstörténete Internet

Rubicon – történelmi magazin 2012/4-5

Kandó Téri Általános Iskola

10

Az ősmagyar hitvilág

Az ősmagyar hitvilágról nem sokat tudunk, csupán apró,

összefüggéstelen részeket. A honfoglaló magyarok hitvilága nagy

hatással volt az életmódjukra. A magyarok egyistenhívők voltak. Ennek az istennek nem volt

neve, Teremtőnek, Öregistennek vagy Atyaistennek hívták. Segít és

büntet is, de igazságos. Az égben lakozik, figyeli a világ sorsát, valamint neki tulajdonítják a villámot és a mennykövet. Férfiként testesítik meg.

Feleségül vette a Földanyát, s az ő gyerekeik az emberek. Lakhelyét a

földdel az égig érő fa köti össze. Az életfán vagy más néven az égig érő fán, tetejetlen fán helyezkedik el a Holtak Birodalma a túlvilág, valamint

itt van a jó és a ártó szellemek országa is. Ágainak és virágainak száma

megszabott, három vagy többszöröse. Amikor az ágak elkezdenek

kavarogni, az okozza a szelet. A nap és a hold is jár az ágai között, annyira nagy. Olyan helyre nőtt, ahol a közönséges ember nem láthatja.

Az életfa a táltoshitű népek világfája.

Tévhit, hogy a magyaroknál voltak sámánok, azaz varázslattal gyógyító emberek. A táltosokat néha összekeverik a sámánokkal Az

ősmagyaroknál nem volt sámánizmus. Náluk táltosok voltak, akik

füvekkel gyógyítottak és vallási vezetők is voltak. Azokból lettek táltosok, akik 6 ujjal, foggal vagy burokban születtek. Sokáig tanulták a

mesterséget. Miután bonyolult rituáléval felavatták őket, vándoroltak.

Szegényebb családoknál szálltak meg és tejet kértek. Majd azt mondták,

hogy eljön az ellenségük fekete bika képében, és bikává változva le kell győzniük. Ha vesztésre állnának, el kell vágni a fekete bika horgasinát

(Achilles-inát). A táltosok állandó segítője és társa a totemállatuk.

A totemek egy-egy nemzetség tudatos összetartozását jelképezték. Ezek a totemek olyan ősök voltak, amelyek

utódleszármazása később elhomályosult. Egy nemzeten belül

családonként is lehettek ilyen totemek. A Csodaszarvas is egy totemállat.

A Csodaszarvas jó útra csábító, lélekvezető állat. Az eredetmonda szerint a nőstény vezeti új hazába őseinket. A szarvas a

vándorlást, a napot, és az ősanyát is jelképezi. Totemállat voltára neve is

utal, mint ősanya (Eneth) Agancsot a valóságban csak a hím szarvas visel, a nőstények agancstalanok. De az ábrázolásokban agancsos

nőstény szarvas látható, az eredetmondák szarvasa is agancsos. Évente

lehullajtott és újranövesztett agancsa miatt újjászületés, megújulás, a

11

bőség és a nap szimbóluma. Életfa alakú agancsa kapcsolatba hozza az

életfával. Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarodásának kezdete után

Elviláth földjére költözött, amely vidéket ez idő ját Perzsiának neveztek,

s ott feleségétől, Enethtől két fia született, Hunor és Magyar.Ők Ménrót elsőszülött fiai voltak, apjuktól megválva külön sátrakba költöztek.

Történt egyszer az, hogy amint kimentek vadászni, a pusztaságban egy

szarvasünő bukkant fel előttük, s azt üldözőbe vették. A szarvas a

meotiszi ingoványba menekült. Mivel itt teljesen eltűnt a szemük elől, sokáig keresték, de nem tudtak a nyomára akadni. Miután az ingoványt

bejárták, úgy találták, alkalmas az állattenyésztésre. Letelepedvén tehát a

meotiszi ingoványok közé, ki sem mozdultak onnan öt évig. A hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár fiainak

feleségeire bukkantak. Kiket is vagyonostul sebesen vágtatva elragadtak

a meotiszi ingoványok közé. Történetesen az alánok fejedelmének, Dulának két lányát is elfogták. Egyiket Hunor, másikat Magyar vette

feleségül. Ezektől az asszonyoktól származnak a hunok és a magyarok

valamennyien.

Felhasznált irodalom:

Glatz Ferenc: A magyarok krónikái, Helikon Kiadó

Závodszky Géza: Magyar mondák László Gyula: Emlékezzünk régiekről

Kiszely István: A magyar nép őstörténete.

Kastélydombi Általános Iskola

12

Az ókori görög kultúra ihlette pályaművek

Görög istenek

Olümposz tetején laknak, ők, akik tizenketten vannak.

Ők a görög nagy istenek,

hol gátolnak, hol segítenek.

Főistenük Zeusz atya,

ki lesújt a gonoszra. Felesége legjobb anya,

kinek becses neve: Héra.

Aphrodité, ki nagyon szép,

rengeteg róla a gyönyörű kép.

Férje bizony púpos, sánta,

ő a fegyverek kovácsa.

Alvilági isten Hádész.

Háromfejű kutyájára ne nézz! Poszeidón nem kedveli,

ha kell szigonyával a habot szeli.

Pallasz Athéné, ki bölcs és művészi,

a szegény elesetteket segíti.

Árész a háborúk vezére,

kinek kitűnő a serege.

És ha ennyi nem volt elég,

mítoszokról olvashatsz még, de te a földön lakozzál,

s szorgalmasan tanuljál!

Eötvös Loránd Általános Iskola

13

Kikelet

Erdőben már fák levelét viszi messze a szellő,

Hajnali napsugarak fényében rejlő. Kis patak gyors vize medrében két nádszál lengő,

Suttog, a széllel kél, s szép tavaszunk eljő.

Kapocs Általános és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola

Óda a tanuláshoz

Óh, magasztos ég! Ki segítesz nekem a tudás megszerzésében és megtartásában!

Te csodás Univerzum,

hozzád fohászkodom,

hogy a jövő rögös útján vezesd kezem, hogy a felvételin jó eredményem legyen!

Az égiek áldását és tanáraim jó szándékát kérem,

hogy a jövőben ne legyen oly kevés a bérem! A sikeres eredményekért mindent megteszek,

de kérem fentről is vigyázzák léptemet!

Bizakodom és remélek, melyhez áldást is kérek!

Égi és földi erők halljátok szavam,

ígérem, nem tékozlom el kicsiny kis javam.

Küzdök, tanulok, nap mint nap dolgozom, virradjon életemre fényesség és nyugalom!

Elég volt a harcból,

megfáradtam kicsit, legyen végre nyár,

hogy nyalhassam a fagyit!

Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola

14

Heuréka - Mit köszönhetünk a görög tudósoknak? - részletek -

Szeretnék valamit elmesélni nektek. Először is bemutatkozom: Héra a nevem. Még elég fiatal lány voltam, amikor belecsöppentem egy

igazi ésszerű világba. Édesanyám, Amarillisz, mindig is filozófiailag

éretten gondolkodott. A családban egyedül én, Héra voltam a természetes

szépség, de a tudásom kiterjedt volt. Bátyám, Achillesz, igazi férfi volt, annak is nevelték. Nagyon nem érdekelte őt a tudomány, inkább izmaival

volt elfoglalva.

Anyukám minden este mesélt a tudósokról és arról is, hogy az ő gyerekei a legintelligensebbek Görögországban. Jólesett, hogy ily módon

foglalkozik velünk, és nem engedi, hogy lankadjon figyelmünk.

Ez még akkor volt, mikor édesanyánk iskolába akart minket íratni. Sok könyvet olvastunk együtt és igazán meggyőzően tudtunk érvelni

tudásunkkal. Annyira boldog vagyok, hogy elmondhatom mindenki előtt

milyen is voltam akkor. Emlékszem, sok dolgot tettem azért, hogy okos

legyek. A gondolkodás, a természet és az istenek, ahogyan a görögök

vélték, a logika, a matematika ugyanazon örök törvényszerűségeinek

összessége, amelynek ismerete véletlenszerűségei fölé emeli magát az embert. Ez az új filozófia győzedelmeskedett a hagyományokon, a

mítoszokon és képesnek tartották megismerni a lehetetlent. Szókratész

tette fel az első kérdést:

- Meddig nyúlik tudásunk határa? A filozófia görög eredetű szó jelentése: bölcsesség-szeretet.(philo-

szóphia).

Beszéljünk az úgy nevezett milétoszi Thalészról. Examiosz és Kleobuliné fia,milétoszi család sarja. Élénk politikai élet élt. Sokat

utazott. Asztoronómus is volt és eme ismeretei nagyon segítették a

Babiloniában felhalmozott adatok kibogarászásában. Nagy eredményeket ért el[naptárreform,napfogyatkozás előrejelzés].Egyiptomi ismereteivel ő

alapíthatta meg a geometriát[távolságszámítás,háromszögelés].Minden

alapja a víz állította. A legendás 7 bölcs egyike, akikről Platón tesz

említést Protagorász című dialógusában. Életbölcsességeit alapelveknek fogták fel . A filozófia atyjának tekintették, és úgy gondolták: ő volt az

első, aki szisztematikusan a dolgok eredetét kutatta.

15

Emlékeim között egy idős őrült ember is helyet kap. Lehetséges,

hogy tudós volt, de erre nem emlékszem annyira tisztán. Püthagorászról hirdetett elméletei felettébb érdekesek voltak. Gondoltam utána kérdezek

szüleimtől, ismerőseimtől. Sok mindent megtudtam róla. Mnészarkhosz

fia, szamoszi arisztokrata. Sokat utazott Görögországban. Eljutott Krétára és Egyiptomba, hogy megismerje a bölcsek tanításait. Krotónban

élt,elbujt Polükratész zsarnokságai elől. Ezután megalapította bölcsészeti

iskoláját, amely erős és fegyelmezett szabályokkal volt egybefűzve.

Felvetette a lélekvándorlás elvét is, amiben több görög is hitt. Arisztotelész idején is nagy alaknak számított és mélységesen tisztelték

tudásáért. Azt mondják szép és hosszú szakállú férfi volt,fejét arany

diadémmal díszítette. Platón is érdekes személyiség volt. Arisztón és Periktioné fia.

Kitűnő nevelést kapott. Atlétikai eredményei kiválóak voltak, verseket írt

és festményeket festett.20 évesen csatlakozott Szókratészhoz. Politikai szereplő volt. 368-tól negyven éven keresztül tanított Athén

elővárosában Akadémosz hérósz ligetében. Munkái igazi remekművek.

Iskolája vezető volt. Külleme említésre méltó és tökéletes. Mindig figyelt

a külsejére. Boldogan emlékszem most is vissza gyönyörű gyermekkoromra. Életem

mindig a filozófia és a tudomány körül forgott. Remélem, egyszer úgy

halok meg, hogy tehettem is valamit azért,hogy a tudomány fejlődhessék a maga módján.

Források:

A gondolkodás története-Lendvai L. Ferenc -Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó 1983

Az ókor nagyjai-Castiglione László -Akadémiai Kiadó 1982

50 hires filozófus-Edmund Jacoby - Alexandra Könyvkiadó (c) A világ kereke-Varga-Vekerdi Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó

1985(c)

Neves kifejezések,szállóigék,mondások-Szendrei László-TKK Könyvkiadó

Kastélydombi Általános Iskola

16

A jóbarát

Jó lehet arcán tiszta tükörben látni a lényed, Pajtásként szeret ő árnyékként követő

Bízhatsz benne, barátod, hidd el, épp ez a lényeg:

Nem vagy már egyedül, hogyha lesújt az idő.

Tavaszi zsongás

Árad a napfény, kertek mámoros illata száll rám, Széles jókedvét küldi felém a világ,

Robban az élet, pattan a bimbó, itt a tavasz már,

Bokrok alatt nagy a fű, nyílik a tarka virág.

Bókay Árpád Általános Iskola

Az athéni nevelés

Az athéniak - akárcsak a spártaiak - nagy hangsúlyt fektettek a testi

nevelésre. Elsődleges céljuk mégsem a harcedzett katonák

kiképzése volt, hanem az esztétikus, harmonikus testalkat

kialakítása. Emellett bíztak a gimnasztikai gyakorlatok

jellemformáló erejében is. Úgy gondolták, hogy ahogyan

növekszik a test rugalmassága, ellenálló képessége, úgy

formálódik, erősödik az akaraterő, az önzetlenség, az önfeláldozás.

Híres jelmondatuk volt: „Ép testben, ép lélek.” Hittek abban, hogy

az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett, tehát "ép"

lélek lakozik. Az athéniak nem azért edzették testüket, hogy egy

bizonyos területen rendkívüli eredményeket érjenek el. Úgy

gondolták, hogy egy egyszerű ember, ha a sors úgy kívánja, képes

hőssé válni. Ezzel magyarázható, hogy háború esetén mindenki

kötelességének érezte, hogy derekasan harcoljon, hadseregük

viszont nem volt.

17

A test edzésén kívül a szellemi képzésre is figyeltek. Az iskolai

képzés hétéves korban kezdődött. A gyerekeket magántanítókhoz

küldték, akik különböző iskolatípusokban oktatták a tanítványokat.

Tanítottak írást, olvasást, számolást. Volt zenei képzés;

hangszerjátékkal kísért énekek tanulása és tánc. Fontos szerepet

kapott a paidagogosz. Paidagogosznak azt a rabszolgát nevezték,

aki a gyermekeket a magántanítóhoz kísérte, és aki - műveltebb

rabszolga lévén - segítette őket az otthoni tanulásban. A későbbi

korokban feladatköre bővült: a gondjaira bízott fiú erkölcsi

nevelője is lett. (7 éves kor előtt a család feladata volt a gyermekek

nevelése.)

A lányok képzése eltérően zajlott. Többségüket csak a háztartási és

gazdasági ismeretekre tanították meg: anyjuktól tanulták a varrást,

a kötést, a fonást és a szövést. Olvasni és írni általában csak

szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. A politikai

életbe nem szólhattak bele. Legfőbb ékességük a hallgatás, s életük

legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt női lakosztálya

volt.

Irodalomjegyzék:

Borhy László: Történelmi olvasókönyv: Ókor.

Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.

Anna Millard: Nagy civilizációk.

Budapest, Fabula könyvkiadó, 1987.

Mario Denti: A múlt világjárója: A klasszikus Athén

Budapest, Magyar Könyvklub, 2000.

Kandó Téri Általános Iskola

18

Makettek Az Eötvös Loránd, a Kapocs Általános és Magyar-Angol Két Tannyelvű, a Vajk

– sziget, a Kandó Téri, a Kastélydombi Általános Iskola csapatainak alkotásai

19

20

21

22

2013.

„Századok szárnyán”

Múltidéző vetélkedő a lovagkorról

Pályázatok

Címer tervezése és festése papír, fa, üveg alapra Történelmi témájú prezentáció, diasor összeállítása Makett, dioráma készítése Irodalmi alkotás

„Lovagi játék”

Apródiskola

Lovaggá avatás Lovagi torna – bemutató Udvari lakoma – középkori mézes sütemény - és bál

A lovaggá avatás szövege

"A mindenható Isten tiszteletére lovaggá teszlek, örömmel fogadlak társaságunkba. Tűrd el ezt az ütést, de többet sohasem! Légy vitéz, bátor és hű " En,.. ……………a Múltidéző lovagrend tagja, lovag társaim,- és a jelenlévők előtt esküszöm, hogy megtartom a lovagrendünk szabályait, és minden erőmmel törekszem a tökéletességre a lovagi erények útján.

23

Toldi teszt

Az alapszöveg Toldi Miklósról

1320 körül született Bihar megyei igen előkelő nemesi családból. Rokoni kapcsolatban állt Károly Róbert király vezető udvari tisztségviselőivel,

így például Debreceni Dózsa nádorral is. Apja bihari főispán volt. Miklós

több testvére ismert, közülük ketten egyházi pályára léptek, kanonokok

lettek. Toldiról hiteles adatokat nem ismerünk, legendák, mondák keringtek

róla.

Nevét először 1348-ban említik okleveles források. Toldi Miklós, mint legfiatalabb fiú, nem maradt meg a szülői házban,

nem kezdett el gazdálkodni, hanem főúri szolgálatba lépett. Itt

elsajátította a lovagi kultúra elemeit, a bajvívást, a páncélos hadviselést, a fegyverforgatást.

1352-1354 között Megyesi Simon pozsonyi királyi ispán mellett alispán

és várnagy. Itt rövid ideig volt, majd átlépett az esztergomi érsek

szolgálatába, ott érseki lovag lett. Míg 1354-ben hivatalnokként a megyét igazgatta, csak másod sorban

volt vitéz, addig 1355-ben katona, főhivatású lovag.

1360-ban I. Nagy Lajos mellett, királyi lovag. Több hadjáratban is részt vett.

Amikor V. Orbán pápa 1363-ban katonai segítséget kért Lajos királytól,

az uralkodó a segélyhad parancsokságát Toldira bízta, aki kiválóan

oldotta meg a feladatot. Seregével felmentette az ostrom alól Bolognát, a pápai állam fontos városát. Ezután Toldi nem tért vissza

Magyarországra, hanem zsoldos megbízatást vállalt.

Toldi beállt az angol zsoldos csapatba, amelynek egyik alvezére lett. Az 5000 főből, köztük 3000 lovasból álló csapat egyharmada magyar volt.

Toldi Miklós sok csatában kitűnt vitézségével. Majd firenzei fogságba

került. Onnan szabadulva, 1366-ban Magyarországon találjuk Toldit. Itt gömöri főispán és a királyi udvar lovagja lett.

Egy 1387-es oklevél Toldi Miklóst két fiával, említi, amikor Szatmár

megyében birtokot kapott. Házasságáról, feleségéről nincs hiteles forrás.

1388-ban Toldi még ott volt Zsigmond király kíséretében Prágában, de hamarosan, talán 1390-ben meghalt.

24

A tesztlap

1. 2. X. Tipp

Milyen források

említik először nevét?

Legendák Oklevelek Mondák

Mikor született? 1800 körül 1340

körül

1320 körül

Mi volt apja tisztsége?

Esztergomi érsek

Szörényi bán

Bihari főispán

Kinek az

alispánja?

V. Orbán Megyesi

Simon

Az esztergomi

érsek

Mikortól főhiva-tású lovag?

1355 1353 1357

Melyik várost

szabadította fel?

Firenze Bologna Prága

Hány fős az angol csapat?

5 000 3000 500

Hol kapott

birtokot?

Szatmár Pozsony Bihar

Melyik király uralkodott

halálakor?

Károly Róbert

Nagy Lajos

Zsigmond

Mi nem volt? várnagy kanonok lovag

Versfaragás Írjatok legalább 8 soros verset a következő szavak felhasználásával:

bátor, egykor, múlt, tanult, vitéz, idéz, játék, emlék

25

: MENETLEVÉL

CSAPATNÉV

1. helyszín- Tánctanulás

2. helyszín- Versfaragás

3. helyszín - Kézművesség

4. helyszín - Sakkfeladvány megoldása

5. helyszín - Kardvívás karikánál

-Lándzsás átbújtatás

6. helyszín- Kardforgatás buborékkal

- Tasziga

7. helyszín- Szalmagyűrű dobás

- Roland-bábú –forgó pajzs dobáló

8. helyszín- Varjúfészek rablás

- Toldi próba

9. helyszín- Mocsárjárás

- Étekhordás

10. helyszín- Dárda hajítás

- Kaloda

Összpontszám:

26

Makettek

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

A maketteket készítették:

Mérei Richárd, Pethő Dániel, Makkai József, Mészáros Ákos Vajk-sziget Általános Iskola

Nagy Levente, Veress Kristóf, Kincses Leó Tamás, Korom Dániel Bókay Árpád Általános Iskola

Kovács Borbála, Pindák Bernadett, Orgován Kristóf, Fülöp Hargita Kandó Téri Általános Iskola

Jámbor Barbara, Tolnai Kitti, Fekete Luca, Gáspár Erik Vajk-sziget Általános Iskola

Tingyela Stefáni, Tingyela Dorottya, Koppányi Emese,

Lajos Panna, Vincze Henriett Vajk-sziget Általános Iskola

Szászfai Diána, Pécs Julianna, Molnos Anna, Molnos Kata Bókay Árpád Általános Iskola

Szabó Orsolya, Hervai Nikolett, Angyal Tamara, Vancsok Réka Kapocs Ált. és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola

Novák Balázs, Kemenesi Orsolya, Virág Inez, Kalmár Nikoletta Kapocs Ált. és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola

Horváth Deziré, Huszti Flóra, Kovács Bettina, Reznicsek Éva Gloriett Általános és Sportiskola

Csapó Dániel, Mazug Martin, Pálinkás Alexandra, Szabó Kinga Kondor Béla Általános Iskola

Laskai Bence, Kalas Alex, Füzes Gergely, Gergely Zsolt Csontváry K. T. Általános Iskola

Kollár Dóra , Farkas Eszter, Zsíros Natália, Dénes Enikő Bókay Árpád Általános Iskola

Csatlós Botond, Kelemen Marcell, Kósa Máté, Pesti Zalán Kandó Téri Általános Iskola

Ungvári Gergő, Vargha Csongor, Hegyi Krisztián, Szabó Imre Kastélydombi Általános Iskola

Géró Bettina, Németh Cintia, Bagoly Dániel, Fehér Martin Vajk-sziget Általános Iskola

Farkas Enikő, Váradi Virág, Dorogi Vivien, Nehéz Viktória Bókay Árpád Általános Iskola

Kóródy Olivér, Veres Bertalan, Juhász Gergő, Kovács Bence Bókay Árpád Általános Iskola

Csatlós Csaba, Liptai Zsolt, Pesti Anita, Sasvári Balázs, Hauk Tamara Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola

38

Apródok és lovagok

Történelmi diákdolgozat

Apródok a heraldikában A 13. század közepétől a címerapródok hivatalos segédi tisztséget kaptak a lovagi tornákon és a heroldok elődei voltak.

Címerelmélettel foglalkoztak, fejedelmi követek voltak és segédkeztek a

lovagi tornákon.

A 14. század közepén a címerapródok eltűntek, átadták helyüket a heroldoknak. (A herold a címerek nyilvántartásával, megrajzolásával,

elbírálásával foglalkozó tisztségviselő. A címertan idegen neve, a

heraldika is róluk kapta a nevét. )

Az apródok élete Hét-nyolc esztendős koráig a család körében növekedett fel a

lovag fia. Ekkor kiadták a házból, idegen lovagi udvarba, ahol csekélyebb volt a kényeztetés veszedelme és nagyobb a következetes

szigorúság biztosítéka. Hetedik évétől a tizennegyedik életévig - mint

apród, engedelmességet, illemet és jó erkölcsöt kellett tanulnia. Mindezt

pedig úgy sajátította el, hogy az egész hét esztendő alatt a lovagi udvar úrnőjét szolgálta: apróbb megbízásait teljesítette, üzeneteit elvitte,

útjaiban elkísérte.

Az apródok kiképzésében kezdetben csak alárendelt szerep jutott a lovagi fegyverek forgatásának. Az ifjú először a lovagság ábécéjét

tanulta meg, a lovaglást, az úszást, a nyíllövést (vadászat céljából), az

ökölvívást és a madárkelepcék készítését. A gyakorlás hosszú ideje alatt

mindig egy tapasztalt férfi, az apród apja, bátyja, vagy egy felfogadott nevelő foglalkozott a szorgalmas tanulóval. Szellemi nevelése

rendszerint abból állt, hogy emlékezetébe véste a hit tételeit, s hogy

megismerte a régi idők hőseinek vitézi tetteit, kalandjait.

A fegyvernökök élete 14 éves koruk táján az apródok átléptek a képzés következő

szakaszába, és fegyvernökökké váltak. Csoportokban együtt éltek, képezték magukat, és megtanultak bánni a valódi fegyverekkel. A

fegyvernököknek gondoskodniuk kellett uruk lovairól. Mivel a páncél

nehéz volt, ezért a fegyvernökök feladata volt urukra felsegíteni a

páncélt. A fegyvernökök forgó bábukon lándzsával gyakoroltak és ,hogy hozzászokjanak a nehéz páncélhoz, gyakran futkároztak benne. A

krónikák tanúsága szerint nem kevés olyan fegyvernök akadt, aki

39

számára komoly gondot jelentett, hogy ura asztalánál ülve ne úgy egyen,

mint egy disznó. Ez a második hét esztendő az erkölcsi nevelés szempontjából is

nagyon fontos volt. Az apród állandóan lovagokkal érintkezvén, tőlük, az

ő élő példájukból tanulta meg a lovagi erényeket: 1. a keresztény egyház védelme,

2. a fejedelem, illetve a hűbérúr iránti töretlen hűség,

3. a gyengék és elesettek védelme,

4. az adott szó szentsége. Mindezek az erények teszik együttvéve a lovagi becsületet, melynek

tisztának és szennytelennek kell lennie, mint a kristálynak és szilárdnak,

mint a kősziklának.

A lovaggá avatás

A hiedelem az volt, hogy a fegyvernök 20-21 éves korában

megértette és átérezte ennek a lovagi becsületnek a mivoltát, s hogy testi ereje és ügyessége, melyre szert tett, már megengedik neki ebben az

életkorban a lovagi erények sikeres gyakorlását. Ekkor jött el életük

legnagyobb pillanata, a felövezés ceremóniájának napja. A karddal való

felövezés kezdetben csupán azt jelentette, hogy a fegyvernök megkapja a lovagi fegyvereket. Az átadó lehetett a saját apja, a gyámja, egy

tekintélyes rokon vagy akár egy barát is.

A lovagi élet legfontosabb szertartása már az ünnepség előtti napon megkezdődött. A fegyvernök rituális fürdőt vett, ami azt

jelképezte, hogy bűneit lemossa. A keresztény lovagot körülölelő, örökké

tartó, paradicsomi békesség ígéretét jelentette a megtisztult ifjú hófehér

ágya. Az ünneplők ezután lassú menetben a templomig kísérték a fegyvernököt, aki sötét ruhába öltözve, csuklyával a fején az oltár előtt

imádkozva töltötte az éjszakát. Az átvirrasztott éjszakára azután a

hajnalban megtartott szentmise tette fel a koronát. Az ünnepség a felöltöztetés szertartásával vette kezdetét. A

színeknek jelentése is volt:

A vörös színű ruha arra figyelmeztette az ifjút, hogy kötelessége az egyházért harcolva vérét ontania. A fekete harisnya a halálra

emlékeztetett, A fehér öv pedig a testi önmegtartóztatást jelképezte.

Csak a király vagy egy másik lovag nyilváníthatott lovaggá egy

fegyvernököt. Erre általában egy lovaggá ütésnek nevezett ceremónia során került sor. A király úgy ütötte lovaggá a fegyvernököt, hogy egy

karddal megérintette vállait és fejét. Az újdonsült lovag kardot és

40

sarkantyúkat kapott jelezve, hogy immár lovaggá lett. A szertartást

mindig óriási mulatság követte. Az ünnepség fénypontját a lovagi torna jelentette, hiszen ez volt az első alkalom arra, hogy az újdonsült lovag a

nagyközönség előtt, kemény ellenfelekkel szemben mutassa be

bátorságát és tudását. Mivel a páncélban nehéz volt felismerni a lovagokat, ezért színes képeket, mintákat festettek a páncéljukra. Ezeket

címereknek nevezzük. Két embernek nem lehetett ugyanolyan címere.

A lovagok élete

A lovaggá ütött ifjú számára létfontosságú volt, hogy mihez kezd az ünnepség után. Sokan felkerekedtek, hogy az egész világ megismerje

erényeiket, bátorságukat és erejüket. Az utazás előtt összekaparták

minden vagyonukat, és attól kezdve a "kóbor lovagok" életét élték. Óriási volt az ifjúkori álmok ereje, ám a vándorló lovag három, nagyon

világosan megfogalmazott célt tűzött ki maga elé:

1. a nagyurak udvarában tartott lovagi viadalokon akart fényes győzelmet aratni,

2. bátorságát és úriemberhez méltó magatartását akarta mindenkinek

megmutatni,

3. minden lovag arról álmodott, hogy nemes jellemét megmutatva elnyeri egy gazdag hölgy szívét.

Valójában csak kevés lovag tudta megvalósítani ezeket a merész

célkitűzéseket. Sok vitéz hoppon maradt, és csak keservesen élt, máról holnapra. Az ínséget szenvedő lovagok is igyekeztek úgy tenni, mintha

ők is a szabad és nagyvonalú urak soraiba tartoznának. Fényűző életüket

hitelekből és adósságokból állt és számtalan alkalommal ért dicstelen

véget a csatamezőn.

Felhasznált irodalom Finánczy Ernő: A középkori nevelés története; Egyetemes Neveléstörténet II.;

Mi Micsoda: Lovagok; Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1994

Benedek István: A tudás útja; Magyar Könyvklub, Budapest, 1994

Hegedüs Géza: Korona és kard; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1970

Gunst Péter: Európa története; Csokonai Kiadó Kft., Debrecen, 1996

Thierri Dutour: Lovagvárak és gótikus katedrálisok; Új képes történelem,

Larousse-Officina Nova, 1994

Szászfai Diána, Molnos Anna, Molnos Kata, Pécs Júlia - Bókay Árpád Általános Iskola,

41

Lírai és epikai alkotások

Lovag vagyok

Királyom, királyom,

Életem, s halálom.

Magamat nem, Csak Őt szolgálom.

Soha el nem felejtem, Hogy életemre esküdtem,

Hogy életemre esküdtem:

Igaz lovag leszek.

Megfogadtam a bátorságot,

Nem rettent meg semmi sem.

Sem a Halál személyesen, Sem a vérem csöpögése.

A gyengéket, nőket védem, Betegeket segítem,

Értük mindent megteszek,

Isten engem úgy segéllyen!

Ne kételkedj, ne higgy

Senkinek, csak remélj,

Én is csak remélek, Hisz életemre esküdtem.

Ne feledj, habár én is Csak egy lovag vagyok,

Csak azért, hogy meghaljak:

A királyért, Istenért és a Hazáért!

Berényi Petra és Bolgár Kata - Kandó Téri Általános Iskola

42

Részletek egy apród naplójából

Július 28.

Drága Naplóm!

A mai napom sem indult másképp, mint az eddigiek. Felkeltem,

felhúztam a ruhámat. Elmentem reggelizni, majd tanulnom kellett.

Mostanában nem tudok semmire sem figyelni. Elkalandozok, nem tudok rendesen számolni, olvasni. A feladataimat is elfelejtem. Semmire sem

tudok koncentrálni… csak egyetlen egy dologra: Dominikára. Folyton a

szép, gesztenyebarna hajára, világoskék szemére tudok csak gondolni. Így hát ma is többször elkalandoztam. Ma kivételesen a délutáni lovagi

torna sem kötött le. Egyetlenegy dolgot sem vártam ma, csak a kettő órát.

Akkor tudtunk fél órára találkozni. Dominika udvarhölgyi feladatait és az én apródi teendőimet nehéz összeegyeztetni. Csak ritkán tudjuk látni

egymást, pedig mindketten vágyunk a másik társaságára. Ezt a mai fél

órát sétálással töltöttük. Körbejártuk az egész birtokot: körbesétáltuk a

tavat, megnéztük a lovakat, a parkot… elmeséltük egymásnak a velünk történt dolgokat, aztán csak beszélgettünk… mindenről, ami csak érdekel

minket. A testvéreiről, a jövőről, a lovamról, és mindenről, ami csak

eszünkbe jutott. A kertből leszedtem neki egy szál virágot, és a hajába tűztem. Csodaszépen nézett ki vele. Mint egy igazi hercegnő.

Sajnos az idő olyankor telik a leggyorsabban, amikor nem

szeretnénk, így ez a fél óra is nagyon gyorsan elmúlt. Nekem a lovagi

tornára kellett készülnöm, Dominikára pedig udvarhölgyi kötelességei vártak. Szoros öleléssel és forró csókkal váltunk el. Az út két külön

irányába indultunk el, de vissza-visszanéztünk a másikra. Éreztem, hogy

nem bírom ki nélküle megint olyan sokáig, mint most. Legutoljára öt napja tudtunk beszélni két mondatnál többet, olyan sok volt a feladatunk.

A lovagi torna nagyon izgalmas volt. Sok új lovag vívott ma a

győzelemért, de voltak ismerősök is a jelentkezők közt. A viadalt egy sárga ruhás idegen ifjú nyerte. A párharcokat sorra megnyerte, és a

csoportos küzdelemben is kimagasló teljesítményt nyújtott. Én, mint

ahogyan mindig is, az uraknak segédkeztem. Amikor nem volt

megbízatásom, Péterrel, a barátommal beszélgettem. Együtt néztük a viadalt. Ő egy kékruhás, én pedig egy zöldruhás idegennek szurkoltam,

hiszen a mi urunk most nem harcolt

43

Az igazat megvallva nagyon jó érzés lehet ott állni, vagy

éppenséggel ülni a lovon, és küzdeni. A sárgaruhás arcán is azt láttam, hogy boldog. Boldog, hogy ott lehet. Nem számít, milyen veszélyes.

Csodálatos dolog lehet ott lenni.

Minden vágyam az, hogy én is lovag legyek. Egyszer az leszek! Sorra fogom nyerni a viadalokat, mindenki ismerni fogja a nevemet.

Nagyon gazdag leszek, sok birtokom, és nagy házam lesz. Persze ezek

nem a fontos dolgok. Számomra az a legfontosabb, hogy Dominikával

lehessek örökké. Egyikünk se legyen beteg. Legyenek gyermekeink, kik okosak, szépek… olyanok, mint az anyjuk.

A lovagi torna után kisétáltam a birtokról, a város és az erdő

szélére. A városnak ott már vége van, de erdőbe még nem megyek be. Ott egy hatalmas tisztás van. Ez a kedvenc helyem. Sokszor járok ki oda

játszani a lantomon. Olyankor csak egyedül vagyok, magam lehetek.

Órákat töltök ott, s csak játszok…a gondolataim pedig messze szállnak. A családomra, a vágyaimra, Dominikára… gondolok. Amikor visszaérek

a birtokra, teljesen nyugodt és friss vagyok.

Most is játszottam már körülbelül fél órája (de ilyenkor az idő

gyorsan elillan). A tisztáson csak a testem volt jelen, a lelkem nem. Észre se vettem, hogy lovas állt meg mellettem, és egy ember száll le a lóról.

Csupán akkor hagytam abba a játékot, amikor egy pénzes erszény

csörgését hallottam magam mellett. Lenéztem a földre. Elém dobták le, nekem szánták.

- Kérlek, játssz nekem, ne hagyd abba! Olyan jó hallgatni! – hallottam a fejem fölül… hiszen én a földön ültem-

Ekkor felnéztem, és nem mertem hinni a szememnek. Királyunk állt ott mellettem. Nem tudtam megszólalni, így hát játszani kezdtem.

Eljátszottam pár darabot, majd a király –aki idő közben leült mellém a

fűbe- ismét megszólalt: - Gyere el az udvaromba! Legyél a lantosom! Jól megfizetlek, és

lovagolhatsz kedvedre. Akár még lovag is lehetsz mellette. Hallottam ám

híredet a városban. - Felséges királyom szívesen mennék én, és nagyon nagy megtiszteltetés

ez számomra, de..

- Mit de? –kérdezte csodálkozva királyom- - Királyuram, van egy lány… és hát, szeretem őt, nem akarok tőle elválni. - Hát, hogy hívják azt a lányt? - Dominikának, felségem. Ott udvarhölgy, ahol én apród.

44

A király ekkor felállt, majd elköszönt. Azt mondta, vár engem a

palotában hétfőn reggel. Vigyem minden holmimat. A többit majd ő elintézi. Ezek után én is hazaballagtam. Más érdekesség nem volt a

napomban. Most a szobámban ülök.. Nem bírom tovább, kedves naplóm!

Találkoznom kell Dominikával. Nem tudom, mi lesz így kettőnkkel. Bence

július 29.

Drága Naplóm!

Miután abbahagytam a naplóírást, elmentem Dominika

szobájának ablaka alá. Köveket dobáltam az ablakához, hogy észrevegyen. Öt percig hiába dobáltam, nem volt válasz. Még dobáltam

pár percig, aztán feladtam. Szomorúan, magamba roskadva indultam el

az istállók felé. Azt gondoltam, ha már Dominika nem lehet velem, legalább lovagolok egyet. Odaértem Szellőhöz, a lovamhoz, ám a ló nem

volt ott, csak egy cédula, amin ez ált:

„Tudtam, hogy ha nem találsz, ide fogsz jönni, hogy lovagolj egyet.

Amint hallottam, hogy kopogtál, elfutottam ide, és elvittem Szellőt. A Nagy Tölgyfánál várlak. Remélem, lesz kedved lovagolni velem! Vihart

is magammal hoztam, így ne hozz külön lovat, fuss! Szeretlek, és várlak:

Dominika.” Amint elolvastam, rohanni kezdtem. Futottam, ahogy csak

bírtam. Néha álltam meg egy fél pillanatra, de azonnal rohantam tovább.

A Nagy Tölgyfa Dominikával a kedvenc helyünk, és az istállótól tíz

percnyire van… lóháton. Ez futva, ilyen tempóban negyed órát jelentett. Amikor odaértem, elsőre a sötétben nem láttam meg Dominikát és a

lovakat. Aztán megpillantottam. Szebb volt, mint eddig bármikor. Haja

ki volt engedve, csak két tincset fogott hátra. Kék szeme szinte világítottak a sötétben. Sötétkék hosszú ruhában volt, a kedvencében. A

virág még mindig a hajába volt tűzve. Elmosolyodtam, majd közelebb

hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Aztán magamhoz szorítottam. Észre se vettük, hogy esik az eső. De nem is érdekelt minket. Felszálltunk a

lovakra, és elindultunk. Sétáltunk, amerre vittek a lovak. Most is

beszélgettünk, de ez teljesen más volt. Meghittebb. Egyre jobban esett az

eső, és mi elkezdtünk a Nagy Tölgyfa irányába vágtázni. Ott leszálltunk a lovakról, kikötöttük őket egy ághoz, majd felmásztunk egy közép-

magasan lévő nagyon széles ágra. Ott ültünk fent az ágon. Az eső a sűrű

45

lombkoronán nem tudott áthatolni. Itt már nem zavart minket az eső.

Nem volt hideg, hiszen nyár van, csak az eső esett, így nyugodtan tudtunk beszélgetni, nem kellett attól tartanunk, valamelyikünk

megfázik. Dominika végigfeküdt az ágon, és az ölembe hajtotta a fejét,

így beszélgettünk egész éjjel. Kiderült, Dominika is a királyi udvarba költözik, mint udvarhölgy. A király kérte meg rá… a király leányának

udvarhölgye lesz. Azt is mondta neki, hogy akármikor találkozhatunk,

amikor csak időnk engedi. Már hajnalodott, amikor visszaértünk az

istállóhoz. Gyorsan belopóztunk a szobánkba, és imádkoztunk, hogy senki ne vegye észre, éjszaka nem voltunk a szobánkban. Ma egész nap

az ő tekintetét kerestem mindenhol. Ha megpillantottam, egymásra

mosolyogtunk. Másra nem is nagyon emlékszem a mai napból, csak erre. Meg arra, hogy a virág még most is a hajában volt. Vasárnap

indulunk a palotába... ketten!

Bence

Horváth Deziré, Huszti Flóra, Kovács Bettina, Reznicsek Éva -

Gloriett Általános és Sportiskola diákjai

46

Lovagi erények

Milyen egy igazi lovag?

Talán erős, bátor, Mint a lángoló oroszlán,

Mi csak támad ellentábort.

Ruhája fényes, csillogó? Vakító páncélján véres csata nyomai,

Fájdalomtól ordító vörös

És acél színei.

Edzett karja ügyes és pontos?

Félelem nélkül vág ellenség elébe, Halál biztonsággal

Vág nyak közepébe.

Talán. De egy biztos,

Belül ő is ember,

Ő is érez titkon, És hiába minden eltűrt fájdalom,

Ő is meghal egyszer.

Novák Balázs – Kapocs Magyar – Angol Két Tannyelvű Általános Iskola

Egy apród naplója (részlet)

1552. március 14.

A napom ma is a szokásos módon kezdődött. Reggeli, fegyverforgatás, a

megszokott. De mégis volt valami új: Szondy György (kinek apródja

volnék) félelemmel telién viselkedett ma. Minden dolog, amit tett

kapkodás volt. Sietség és ijedtség jellemezte a napját. De mikor

megkérdeztük, hogy mi ennek oka, csak legyintett egyet, mintha nem

47

lenne semmi probléma. Persze mi ezt nem hittük el, mivelhogy ismertük

az urat egy jó ideje. Miután ezen túlestem, kardomat éleztem, hogy a

török veszély idején majd ledőlhessek pár janicsárt, esetleg fényes s, éles

fegyveremre nyársalódva hordjam a szpáhikat. Vártam már a harcot, de a

társam elvette minden kedvem. Csak ennyit mondott: „Ne is reménykedj,

az Úr (avagy Szondy) sosem engedne minket önszántából a törökök

közelibe!". Sosem gondoltam volna, hogy félteni fognak a harctól,

miközben azért voltunk ott a várban, hogy katonák, daliás magyar

vitézek legyünk. De a cél ezek után megváltozott.

1552. március 15.

A mai napon szó szerint kirángattak az ágyunkból. Mély álmunkból

hideg vízzel fellocsolva keltettek, de nem értettük miért. Csakhogy a

szabály az volt, hogy ne kérdezz túl gyakran. Most semelyikeink sem

mert kérdezni. Két vitéz locsolt le minket, aztán Szondy elé vezettek

minket. Ő csak annyit mondott, hogy meg kell tanulnunk az utolsó

leckéket is, mert a pasa a várat akarja megközelíteni. Erre a szóra

társammal egymásra tekintettünk s, rémület uralkodott el arcunkon. A

pasa serege hatalmas és veszedelmes volt. Ekkor már kezdett elmenni a

kedvem a csatázástól és kezdtem rájönni, hogy miért is óvtak minket

ennyire a töröktől. Szondy tudta mit tesz, de azért még kételkedtem

magamban a döntéseiben. A gyors reggeli után siettünk gyakorolni a

fegyverünk használatát. Bár nekem már megvolt minden tehetségem

hozzá (ahogyan a többi vitéz mondotta) társamnak még ügyetlenül állt a

kard ujjai közé szorulva. E nehéz nap után nyugovóra térve még hangos

ágyúzajokat hallottunk, de végül elaludtunk.

1552. március 16.

Az ébresztés nem változott semmit. Hideg víz, ugyanaz a két vitéz, majd

Szondy Úr elé vittek. O csak megint azt mondta, hogy figyeljünk oda.

Csakhogy most hozzátett valamit, aminek hallatán szemünk felcsillant: e

napon nekünk kellett figyelnünk a bástyákból és nekünk kellett

48

jeleznünk. Mienk volt a legfontosabb feladat. Már szinte izgultunk,

miközben tudhattuk, hogy ez már nem játék. Ez már nem próba, hanem

valós esemény. De szerencse köszönt be hozzánk: a török sehol se volt.

Szondy Úr és hada bort bontott, de persze nem ittak túl sokat. Egy

pohárra még minket is meghívtak, bár az íze nem volt jó. Éjszaka

mindenki horkolt, de mi a társammal a parancs ellenére még fenn

voltunk. Hosszasan beszéltük a veszély okait. Aztán ledőltünk.

1552. március 17.

A mai napon mi keltünk magunktól, korábban, mint a többiek. Kintről

zajokat, hangos, dübörgő hangokat hallottunk. A társam felébresztette

Szondy Urat, míg én megnéztem a zaj okozóját. Amikor megpillantottam

az okozókat szemem elkerekedett. Hát Ali pasa állott ottan seregével!

Azonnal üvöltení és kiáltozni kezdtem. Társammal előkészítettük a

fegyvereket, megtöltöttük az ágyúkat. Szondy lassacskán felvette

páncélzatát, de sietett. Velünk mindenki üvöltözött, bár ez nem volt

meglepő a veszélyben. Ide-oda futkároztunk, mígnem az egyik

pillanatban azt láttuk, hogy a vár tornya dőlni kezdett. Megrémültünk,

majd visszatértünk a jelenbe és tettük, amit tennünk kellett. Rajtunk kívül

még 150 vitéz védte a várat, persze nem sok eséllyel. A pasa serege

hatalmas volt s, mikor mi eltaláltunk egy janicsárt, addig ők 2 magyar

vitézt sebesítettek meg. A helyzet egyre reménytelenebbre fordult, aztán

Szondy úr minket is harcba hívott, íjat adott a kezünkbe, majd azzal

gyorsan próbáltuk eltalálni az ellenséget. Pár embert megsebesítettünk,

de az nem volt elég. Szondy arra utasított minket, hogy lőjünk minden

törököt. Mindegyiket. Igyekeztünk eleget tenni a parancsnak, de a

vészhelyzetben nem volt túl könnyű cselekedni. Aztán megpillantottunk

egy szpáhit, amelyik mindegyik janicsárt leelőzve haladt előre határozott

léptekkel. „Bizonyára üzenetet hoz." - gondolta a társam. Én nem igazán

figyeltem szavaira, hanem a törököt támadtam. Végül megtudtuk mi volt

AH pasa üzenete: felszólította Szondy Urat, hogy adja meg magát. Mi ott

leskelődtünk pár másodpercet s, vártuk a választ, de azt már nem

hallhattuk. Bár Szondy György várkapitányt sosem olyan

49

embernek ismertük, aki feladja harc nélkül. A válasza tehát nem volt, de

a harcnak még korántsem volt vége. Nekünk még éjjel is figyelnünk

kellett, hogy másnap majd félrevonuljunk és aludjunk a csatától távol.

Szondy a szívén viselte sorsunkat.

1552. március 18.

A pasa estére mindenkinek adott időt a pihenésre. De a magyarok nem

tudtak aludni. Nem volt elég erőnk még az alváshoz sem, de másnap

ugyanúgy felkeltünk. Az ostrom azonnal folytatódott. Sajnos a sérültek

és halottak száma egyaránt nőtt és nőtt. Szondy Űr erőteljesen próbált kitartani, de nem bírta sokáig. Miután már csak alig 50 vitéz volt talpon

Szondy György olyat tett, amitől megrémültünk: Azt mondta, hogy

szedjük elő holmijainkat és utána menjünk vissza hozzá. A vár romokban állt, lángban égett, de ő ránk gondolt. Mi tettük, amit kellett és

mindenünket összepakoltuk. Nem volt sok ruhánk, nem tartott sokáig.

Ezután felkerestük Szondy Urat, aki vitézeit arra késztette, hogy az élelmet gyújtsák fel, a lovainkat szúrják le és mindent pusztítsanak el.

Mikor társam rákérdezett csak ennyit mondott: „Bármi, csak ne legyen

török kezében mindez!". Átölelt minket és kiküldött minket a pasához.

Ezt nem értettük s, szívem már a nyakamban dobogott ekkor. Megakar öletni? Tettünk bármi rosszat? De választ nem kaptunk. Nyakamba egy

üzenetet tett, amit nem olvashattam el, de nagyon furcsán viselkedett.

Minél inkább a törökök közelében voltunk, annál rosszabb lett. Ereztük a szagukat s, mellette félelmet. Egyszer csak megérkeztünk s, két janicsár

elénk állt, de a pasa valamilyen török szóval eloszlatta őket. Tekintete

ijesztő volt, megijedtünk. Aztán letérdelt elém és az üzenetet a láncnál

fogva leemelte nyakamból. Próbáltunk kemények és erősek maradni, de igazából remegtünk. A pasa mögött álló szpáhik mosolyogtak rajtunk, de

mi legszívesebben lenyilaztuk volna őket. Eközben a pasa a levelet

olvasgatta. Amint a végére ért vártuk a reakciót. A férfi csak ránézett a janicsárokra és végül mondott valamit törökül. Letérdelt elénk és

nyugodt hangon, törvén a magyart mondta: „Szondy Uratok arra utasított

engem, hogy titeket neveljelek fel." Nem így mondta, sokkal rosszabbul, de e szavakra könnyek csordultak ki szemeinkből. Társammal egymásra

néztünk, majd bólintottunk egyet. Két janicsár karon ragadott minket és

félrehúztak. Nem akarták, hogy lássuk, ahogyan az Urat megölik.

Kedvem szerint kiáltozni akartam volna, de a társam érdekében nem

50

tehettem. Egy ágyúlövés után Szondy Úr halott volt, legalábbis a pasa ezt

mormogta. Sínünk és fiúlétünkre megöleltük egymást. Ettől fogva már nem voltunk apródok. Már török foglyok voltunk. Mi így hittük, de a

pasának más tervei voltak velünk. A vár romjai előtt a pasa eltemette

Szondy György és a maradék katona maradványait. Mi is ott lehettünk a helyszínen, de korántsem volt jó látvány. Szondy Úr apánk helyett apánk

volt. Most pedig a cafatait kellett néznünk, amikor a földbe ásták...az

érzés borzalmas. De a pasában legalább volt ennyi tisztelet. Ezután elvitt

minket Budára. Ott nem zárdába, hanem egy vári szobába rakott be minket. E nap meghatározó volt számunkra, de nem jó értelemben. Eddig

a keresztény hit vezényelt, de ezek után a muzulmán hitre akartak

átnevelni minket. Az érzések kavarogtak bennem, de féltem, hogy a napok során elveszítek minden emléket a múltamból.

1552. március 19.

Szokatlan volt, hogy nem keltett minket senki. Magunktól keltünk, jó

későn. Rossz érzéseink voltak, de a szobánkból kilépni nem féltünk.

„Legfeljebb megszökünk." - gondoltam magamban. A szoba előtt a pasa

állt. Amikor megláttuk Őt hátraestünk. Két karja a háta mögött volt és

még attól is féltünk, hogy mit tarthat a kezében. Egyszer csak előhúzta

kezeit és l-l szépen kötött, túl díszített füzetet tartott. Felsóhajtottunk, de

nem értettük a dolgokat, „írjatok le mindent, amit a régi hazátokról

tudtok!" - parancsolta a férfi szigorú szemeivel. Leültetett egy asztalhoz,

ahol le kellett írnunk minden emlékünket. Tartottunk tőle, hogy mire

kellhet ez neki, de a parancs itt is parancs volt. Mikor megírtuk

felkerestük őt s, kezébe nyomva a két füzetet visszaloholtunk a

szobánkba. De onnan kirángatott minket két ember. Bedobtak minket

egy szekérbe és valamiféle iskola felé vittek minket. Ott janicsárnak

képezték a gyerekeket s, szerencsére nem mi voltunk egyedül magyarok.

Szinte csak azok voltak ott. Először a muzulmán hitre akarták áttéríteni,

de én hevesen ellenálltam. Hiszen én Istent tisztelem, nem Allahot! De a

tanár elkezdett velem ordibálni és erre hallgatnom kellett. A többi fiú azt

mondta, ha nem engedelmeskedem, megvernek. Az iskola végén

otthonunkban sírtunk és aludtunk...

51

Évek elteltével

1559 áprilisa Most, hogy 15 esztendősek elmúltunk berendezkedtünk a hódoltságba.

Követtük a törvényeket, s janicsárként szerepelünk a csatákban. Rossz,

hogy régi hazánk ellen harcolunk, de Szondy Úrnak tervei lehettek velünk, ha azt akarta, hogy tovább éljünk. Életem nehezen folytatódott,

de társam jobban viseli az életet. Én szökést tervezek, de mégis hová

szökhetnék? Régi ruháim elégették, kultúrám s, beszédem már nem

ilyen. Még majd gondolkozom a szökésen, de egy dolog biztos: ha valaha lesz esélyem visszavágni a töröknek, nem szalasztóm el!

Naplórészletek

1312. április 26.

Április huszonhat... már csak három nap és 29-én végre tizennégy éves

leszek. Óriási dolog ez egy apród életében. Pár nap múlva előléptetnek

fegyverhordozó apróddá. Hét éve évig Lord Armol udvarába. Nemes

családban születtem, apám lovagnak szánt, így rábízott régi ismerősére

és egyben barátjára, Lord Armolra. Hát így kerültem ebbe az udvarba.

Apám mindig azt mondta, ha ebben az udvarban növök fel, kitanulhatom

az apródok mesterségét, és ha minden jól megy, huszonegy éves

koromban akár lovaggá is üthetnek. A családom nagyon büszke rám,

minden hónapban eljönnek Lord Armol birtokára, eltöltenek velem és az

udvar többi tagjával néhány napot. Persze három nap múlva megint

találkozom velük, hiszen egy apródnak a tizennegyedik születésnapja

fontos mérföldkő a lovaggá válásában, hiszen fegyverhordozó apróddá

válók. Apáméit megígérték, ha fegyverhordozó leszek, vesznek nekem

egy igazi, gyönyörű mintákkal díszített pajzsot. Napok óta erről

álmodom. Álmomban már lovaggá ütöttek, és Lord Armol oldalán

52

bejártam egész Angliát. De ebből az álomból mindig felébresztett a

reggeli csengő. A csengő minden egyes nap hét órakor szólal meg. A

szobám rögtön a konyha mellett található, így mindig egy kiadós

reggelivel kezdem a napot Mollynak, a szakácsnőnek köszönhetően,

igen, nekem mindig ilyenkor kell ennem, mivel mikor Lord Armol a

főuraivá!, illetve a vendégeivel eszik, akkor nekem az italt kell

felszolgálnom. Reggeli után kimegyek a birtokra, megetetem az

állatokat, majd bemegyek a kastélyba, és előkészítem az étkészletet a

reggelihez. Étkezés alatt én töltöm a serlegekbe az innivalót, ami már

reggel is bor szokott lenni. A reggeli után engem vár a tanulás.

Címerelmélettel foglakozom, néha maga Lord Armol tartja nekem az

órákat. Mikor húsz-huszonegy éves korom körül lovaggá ütnek,

birtokolnom kell a hét lovagi készséget: lovaglást, úszást, nyilazást, •

vívást, sakkozást, éneklést. Lovagolni már kitűnően tudok, hétéves

koromban kerültem ebbe az udvarba, de már előtte a családi birtokunkon

is lovagoltam apám melleit. Sajnos úszni még nem tudok, de Lord Anno!

megnyugtatott idővel majd megtanítanak arra is a birtok saját tavában. A

nyilazást és a vadászatot már gyakorlom. Tegnap kint voltunk a Lorddal

és a barátaival az erdőben, ahol ők megpróbáltak tanítgatni -több-

kevesebb sikerrel, de megnyugtattak, idővel majd megtanulom. Sakkozni

a címerelmélet után szoktam, énekelni meg tudok, mindig is szerettem.

Ha a Lord barátai vendégségbe jönnek vacsorára, én szórakoztatom őket

az uramról szóló dalokkal. Ebéd után kimentem a Lorddal gyakorolni a

holnapi lovagi tornára. Ez lesz az utolsó olyan megmérettetés, ahol csali

a címert kell vinnem, a következőn már vihetem uram pajzsát, később

pedig a fegyverét is. Rögtön vacsora után korán lefekszem, hiszen a

lovagi torna előtt ki kell mennem az istállóba: lecsutakolni a lovat és

felnyergelni. Megyek is lefeküdni.

1312. április 27.

Mint ahogy előző nap írtam, már hajnalban ébren voltam. A gyors és

ízletes reggelivel hamar végeztem, irány az istálló. Megetettem Lord

Armol lovát, Harcost, majd lecsutakoltam, felnyergeltem, és

53

egy órával később már indulhattunk is. Én még csak az uram címerét

vihetem, de kitartás, már csak két nap és én viszem a páncélt is. Lord

Armol, mint mindig remekül helytállt, én pedig hangosan próbáltam

biztatni a dallommal. A nap további része persze az ünnepléssel telt,

illetve uram fogadást szervezett az összes lovag számára, aki ma részt

vett a versenyen. A rendezvényt a bálteremben tartották, én pedig

próbáltam a legszebb serlegekkel teríteni, hiszen ilyen csak egyszer van

egy hónapban. Láttam a büszkeséget Lord Armol szemében. Mikor

elénekeltem neki az új dalomat majd kicsattant az örömtől. Későn

feküdtem le, jókedvűen, boldogan, tudván, hogy ma nagy boldogságot

szereztem az uramnak, Lord Armolnak.

1312. április 28.

Izgatottan ébredtem, tudván, hogy holnap már egy magasabb pozícióba

lépek. Ma hagytak tovább aludni, hiszen tegnap sokáig, tartott a bál,

majd segítettem a szolgáknak elpakolni a serlegeket, asztalokat.

Megreggeliztem a konyhában, kimentem az állatokhoz, majd elmentem

felszolgálni a reggelit. Reggeli után újabb program várt rám, írás órára

mentem. Ó, ha ismernék a naplómat, biztos nem kínoznának ilyen

feladatokkal! Utána végre a fegyverekről tanulhattam, ami messze a

legjobb dolog a lovagságban. Az elméleti rész után következett az utolsó,

fakardos harci órám. Tanítóm egy tizennyolc éves apródtól, akinek már

csak pár hetet kell várnia, és lovaggá ütik. Este gyomorgörccsel

feküdtem le aludni, hiszen holnap eljön a nap, amire már több mint hét

éve várok.

1312. április 29.

Már pirkadat előtt felébredtem. Az udvart betöltötte a malacok visítása.

Szegények, az én ünneplésemre koncolják fel őket. Ránéztem a kis

fakardomra, mától már igazival gyakorolhatom a bajvívást. Azt hittem, hogy valami nagy ünneplés lesz, de helyette Lord Annol bejött a

szobámba, kezembe nyomott egy kardot, és azt mondta: Védd magad,

bitang!

54

Aznap apámék is megérkeztek, felköszöntöttek, és megkaptam tőlük a

várva várt pajzsot, ami szebb volt, mint ahogy álmaimban elképzeltem. És akkor még hátra volt életem legszebb ajándéka. Aznap a várba neves

festők érkeztek, hogy lefessék uramat. Ekkor kért meg Lord Annol, hogy

álljak mellé egy festmény erejéig, mint az ő fegyverhordozó apródja. Emlékszem, azt az örömöt, amit akkor éreztem, sohasem fogom

elfelejteni.

Vancsok Réka - Kapocs Általános és Magyar Angol Két Tannyelvű Isk.

Egy apród naplója

Élétem leghosszabb éjszakája előtt állok. Holnap beteljesedik mindaz, amiért eddig éltem. Holnap, ha Urunk is úgy akarja, felöveznek,

s magam is lovag leszek, mint apám és bátyáim. Ezt az éjszakát itt kell

töltenem a Miasszonyunkról elnevezett templomban.

Imádkoznom kellene, de folyton elkalandoznak gondolataim, s végiggondoltam életemet. Az előbb idejött Páter Michael, aki annyi éven

át volt nevelőm, lelkem gondozója. S mivel én írni nem tudok, őt kértem

meg, hogy írja le mindazt, ami velem történt. Szeretném, ha egyszer leendő gyermekeim megismernék ifjúi életen történetét, s magam sem

szeretném elfelejteni ezeket a tanulságos éveket. Túl vagyok a fürdőn,

testem megtisztult már, meggyóntam már, így készülök arra, hogy

holnap reggel Krisztus Urunk áldott Testéi magamhoz vehessem. így, testben és lélekben megtisztulva várom a holnapi napot, amikor

Apámuram, s hőn szeretett Édesanyám vágya is beteljesülhet.

Istenem, ha Szüleimre gondolok, még mindig fáj, amikor Édesanyám csókokkal borította arcom, láttam, ahogy könnyeivel

küszködött, s mosolyogva bátorított, és intett, hogy mindig viselkedjem

úgy, mintha ő látna. Apám kissé ingerülten próbált kiszabadítani kezei közül. Szigorúan intett, hogy ne hozzak szégyent családunkra. Akkor föl

se fogtam, mi történik velem. Kicsit pityeregtem, de bátyám barackot

nyomott a fejem búbjára, és azt mondta, érdekes, szép élet vár rám.

Nővérem egy kicsi szentképpel lepett meg, amely Szent Györgyöt, a lovagok védőszentjét ábrázolta. Azzal búcsúzott, hogy imádkozni fog a

szenthez, hogy ő védelmezzen. Fájt tőle elbúcsúznom, hiszen ő állt a

legközelebb hozzám.

55

Aztán nem volt sok időm búslakodni. Másnap apám barátjának

udvarába kerültem. Kedvesek voltak velem, mégis végigsírtam az első éjszakát. Az idősebb fiúk ki is csúfoltak, de volt ott egy szelíd, szőke fiú,

akivel összebarátkoztunk. Máig ő a legjobb barátom.

Másnap cl is kezdődött a képzés. Kezdetben az úrnő szolgálatában álltunk. 0 nagyon kedves volt hozzánk, hiszen nemrég

szakadt el saját fiától, és gyakran mondta, reméli, hogy vele is jól

bánnak. Megtanultuk, hogyan kell az udvarban forgolódni, teríteni,

étkezni. Hangszereken játszani, s talán nem tűnök nagyképűnek, de a lanttal ügyesen bánok.

Később Tamás úr mellett elsajátítottuk, amit egy lovagnak a

vadászaton, a lovagi tornákon, a habomban kell tudnia. Nekem a lovaglás nem jelentett problémát, hiszen otthon apám mindig fölvett a

nyergébe. Azt hiszem, előbb tudtam lovagolni, mint járni. Mióta az

eszemet tudom, sokat voltam az istállóban. Nagyon szeretem a lovakat, minden mozdulatukat értem. Úszni nehezebben tanultam meg. Pedig

otthon is le-lejártunk a folyóra, de én kicsit féltem a víztől, íjjal - nyíllal

ma már jól bánok, pedig sok gyötrelem, csúfolódás, könny járt vele. Ma

már egyformán használom a jobb és a bal kezemet a kardforgatásnál, ez sem ment könnyen. Amikor a buzogány használatát tanultuk, súlyosan

megsebesültem. Több hétig nyomtam az ágyat. De aztán volt hasznom is

belőle, mert amíg lábadoztam, hazaküldtek Édesanyámhoz. Ő úgy ápolt, mint kicsi koromban. Egy ideig jól is esett, de aztán már vonzott a

katonaélet, s magam kértem, hogy visszamehessek Tamás úr udvarába.

e másképp alakult az cici. Még Tamás úrnál egy vadászat alkalmával

felfigyelt rám egy vendége, a király főpohárnoka. Azt kérte, hadd menjek vele. Szeretné, ha az ö sólymaival foglalkoznék. Akkor nem mentem, de

a betegségem után apám újra találkozott vele, s úgy látta, jót fog ez tenni

nekem, így is lett, de kevés időt tölthettem a sólymokkal, mert háborúba indultunk. S én, már mint a gróf fegyvernöke, kísértem őt. Vittem és

tisztítottam a fegyvereit, segítettem az öltözködésnél. Egy alkalommal

megsebesült a lova, s én átengedtem neki saját lovamat. Akkor azt hittem, itt a vég, de a gróf néhány perc múlva visszatért, kirántott engem

az ellenség gyűrűjéből, tőlük szerzett nekem lovat. Megmentette az

életemet. Ekkor értettem meg, mit jelent a hűség, amely bennünket

összeköt. Mielőtt végiggondoltam életemet, elálmosodtam. De tudom, ezt

az éjszakát át kell virrasztanom. Most már könnyebb lesz. Hiszen

56

mindent, amit eddig megéltem, ez a cél éltetett. Remélem, jó alattvalója

leszek Felséges Urunknak, beváltom szüleim reményét. Ha az Úr engedi, szép családom lesz, gyermekeim, akik követnek majd, mint ahogy én

követtem atyámat. Hiszen atyám házában már évek óta ott nevelkedik

menyasszonyom. Holnap vele is találkozhatom majd. S a lovagi tornán talán már az ő kendőjét tűzhetem sisakomhoz ... Vagy az életemet adom

egy nemes célért. Most összeszedem magam, és imádkozom. Hogy az

Úr adjon erőt, hogy fegyveremmel Öt és a gyengéket védelmezzem.

Hogy méltó legyek majd a kardhoz és sarkantyúhoz, amelyet holnap kapok.

Köszönöm, Páter, hogy meghallgattál, és lejegyezted ...

Csapó Dániel, Mazug Martin, Pálinkás Alexandra, Szabó Kinga –

Kondor Béla Általános Iskola

Lovag

„Lovag” szép szó.

Nincs Hozzá hasonló.

Apródból lett,. Keletkezett. Kemény munka. Nehéz torna,

Nem a boltban vásárolta!

Ha valaki rá gondol

A csata jut eszébe,

S kardot fog a kezébe.

Győztes a csata. Győzött a haza!

Vojtár Gréta - Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola

57

Lovaghimnusz

Oly bátrak, s hősiesek ők,

Mint amennyire a kutya, lerágja a csontról a velőt. A szegényeket védelmezik,

S az ellenséget megölik.

Gyerekeket, asszonyokat is szeretnek, Mint amikor a szív egy dobbanással megrezzen.

Oltalmazzák Istent, Jézus az ő uruk.

Parancsot nem kell itt osztani, mert ők mondják: Ugrunk.

Ha sárkány jő, ha gaztevő oson, Mindenkinek kiosztanak egy-két pofont.

S ha bajba kerül a falu, s jő a végítélet

Nem adják fel egyhamar amit mindig elérnek.

Géró Bettina, Németh Cintia, Bagoly Dániel, Fehér Martin - Vajk-sziget Általános Iskola

A lovag

Ha meglátja ellenségét,

Ki hazáját ostromolná,

Előkapja fegyverzetét, S tüstént lecsap rá.

A bosszú lángja mi szívében lobog. Kedve lenne ölni, hiszen az ellenség össze-vissza forog.

A gyerekeket, öregeket megvédi élete árán is,

Hiszen a szíve olyan mint a márvány is.

Napfény csillan vértezetén, Ősi korok letűnő egén.

Megmenti úrhölgyét ki a halálból jönne vissza,

De azért a bort sem utasítja vissza. Tingyela Stefánia, Tingyela Dorottya, Koppányi Emese, Lajos Panka/

Vincze Heni - Vajk-sziget Általános Iskola

58

A lovagok dala

Ha a lovag harcol, Kegyelmet nem ismer,

Ha hazáját védi,

Soha nem adja fel.

Látja az ellenség

Bátor közeledtét,

Páncélján csillanó Nap gyönyörű fényét.

Riadót fúvat A szép trombitával,

Seregével együtt

Megindul nagy bátran,

Hull már az ellenség

Merre csak suhintja

Gyönyörű szép kardját, S közben kiáltja:

„ Nincsen annyi lény

Ezen a világon, Kit e hős lovag

Meg ne állítson.

Akármerre mégy is,

Rút, gaz ellenség,

Én úgy is megöllek,

Bárhol is rejtőznél.” Felugrik lovára,

Mintha csak vágtázna,

Szélsebesen indul Dicső útjára.

Vágtat a királyhoz,

Kinek már leánya Ott várja, s végül

Karjaiba zárja.

Tingyela Stefánia, Tingyela Dorottya, Koppányi Emese, Lajos Panka/ Vincze Heni - Vajk-sziget Általános Iskola

59

Címerek, pajzsok A pályamunkákat készítették:

Mérei Richárd, Pethő Dániel, Makkai József, Mészáros Ákos Vajk-sziget Általános Iskola

Kovács Borbála, Pindák Bernadett, Orgován Kristóf, Fülöp Hargita Kandó Téri Általános Iskola

Jámbor Barbara, Tolnai Kitti, Fekete Luca, Gáspár Erik Vajk-sziget Általános Iskola

Tingyela Stefáni, Tingyela Dorottya, Koppányi Emese,

Lajos Panna, Vincze Henriett Vajk-sziget Általános Iskola

Szászfai Diána, Pécs Julianna, Molnos Anna, Molnos Kata Bókay Árpád Általános Iskola

Szabó Orsolya, Hervai Nikolett, Angyal Tamara, Vancsok Réka Kapocs Ált. és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola

Novák Balázs, Kemenesi Orsolya, Virág Inez, Kalmár Nikoletta Kapocs Ált. és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola

Horváth Deziré, Huszti Flóra, Kovács Bettina, Reznicsek Éva Gloriett Általános és Sportiskola

Csapó Dániel, Mazug Martin, Pálinkás Alexandra, Szabó Kinga Kondor Béla Általános Iskola

Laskai Bence, Kalas Alex, Füzes Gergely, Gergely Zsolt Csontváry K. T. Általános Iskola

Kollár Dóra , Farkas Eszter, Zsíros Natália, Dénes Enikő Bókay Árpád Általános Iskola

Csatlós Botond, Kelemen Marcell, Kósa Máté, Pesti Zalán Kandó Téri Általános Iskola

Ungvári Gergő, Vargha Csongor, Hegyi Krisztián, Szabó Imre Kastélydombi Általános Iskola

Farkas Enikő, Váradi Virág, Dorogi Vivien, Nehéz Viktória Bókay Árpád Általános Iskola

Berényi Petra, Bolgár Kata, Molnár Éva, Orgován Patrik Kandó Téri Általános Iskola

Igonda Viktória, Banga Zsófia, Jónás Karolina,

Botlik Laura, Győrgydeák Mónika Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola

60

61

62

63

64

65

66

Tudósítások lovagi tornákról

Lovagi tornán

Végre eljött a várva várt nap! Újra lovagi tornára kísérhettem az

uramat, aki nem más, mint a Fehér Lovag.

A várba büszkén belovagoltunk, elől fehér csataménjén csillogó páncélzatban az uram. Rögtön jelentkeztünk a heroldnál, aki be fogja

mutatni, el fogja mondani a hős vitéz tetteit, címeit, és mi is meg fogjuk

tudni a lelátón ülők hölgyek és urak nevét. A várban hatalmas nyüzsgés fogadott, látszott, hogy ez egy rangos torna

lesz. Úgy hallottam, hogy már a király és kísérete is megérkezett. Holnap

pedig az Uram megmutathatja harcok során szerzett rátermettségét félelmes hírének megfelelően, és mindenki láthatja a harcok során

megszerzett fegyverforgatását, mellyel dicsőséget szerzett a királynak.

Vajon itt van-e a Hölgy, akinek az Uram felajánlja győzelmét? Még nem

tudom, de holnap a küzdőtéren kiderül számomra is, amikor a herold felsorolja a vendégeket.

Csillogó napsütésre ébredtünk, elvégeztem a feladataimat, majd az Uram

mögött vártam a viadal kezdetét. Milyen színes, fenséges a felvonuló lovagok látványa! Az Uram persze a legkülönb. Büszkén üli meg lovát,

páncélján tükröződik a nap fénye.

Nagyon jó, hogy minden harcos sisakján, vagy ruháján saját készítésű minta van, mert meg sem tudnánk különböztetni őket egymástól. Ma a

király nem vesz részt a tornán, pedig szívesen megnézném, hogyan tud

harcolni. Azt hallottam, hogy még nem akadt legyőzőre, és dicsőség a

része annak a lovagnak, aki ellen kiáll. A herold hangosan mutatja be a résztvevő lovagokat. Én nézem a lelátón

ülő királyt, az őt körülvevő hölgyeket, de csak azt látom, hogy egy-egy

lovag bemutatása után egymás felé hajolva beszélnek egymással. Vajon melyik hölgy ítélkezhet a győztes és a vesztes felett? Lesz-e most is élet-

halál küzdelem? Ó, biztosan!

Már látom az első párbaj résztvevőit, amint lándzsát szegeznek. Most!

Egymás felé vágtat a két harcos, de egyikük mindjárt a porban fog feküdni. Már szaladnak is csatlósai a Kék Lovagnak, aki meg sem tud

mozdulni a földön, a Piros Lovag pedig büszkén int a lelátó felé. Akkor

nem fog így integetni, amikor Uram sújt le rá. S eljött a pillanat! Még levegőt is alig veszek, izgatottan nézem, ahogy az Uram megindítja a

67

vágtát! Kezében rezzenetlen a lándzsa. Összecsap a Piros Lovaggal, aki

máris a földön találja magát. Látszik, súlyos a sérülése. Az Uram pedig várja, következő ellenfelét.

Elfáradtam a torna végére, Uramon azonban nem látszik a több órás

küzdelem után sem, hogy pihenésre vágyna. Teljes megelégedettséggel vette tudomásul szíve hölgyének felajánlott győzelmének díját. A király

is fogadta, beszélhetett vele.

Igazán szép nap volt a mai, a vesztesektől is megkaptuk a

fegyvereiket, páncéljukat, sőt még váltságdíjat is szerzett az Uram. Ma mulatunk! A holnappal nem törődünk, mert vagy a harcmezőn vagy egy

újabb halálos párbajban kell küzdeni. S én boldogan tanulok Uramtól, s

egyszer majd én is hírnevet szerzek magamnak. Pesti Zalán - Kandó Téri Általános Iskola

Ének a lovagi tornáról

Szép, fényes nap aranylón ragyog, Megcsillan az ezüst páncélon.

Hírül adom néktek, lovagok:

Nagy párbajra készül Uratok.

Ő lándzsát tör a Sötét Lovaggal!

Legyőzve őt, nincs nála jobb a harcban. Nem fél ő, bátran mond hősi imát.

Hűséges, hite, mint a vár, szil�