Önkormányzati tájékoztató XVI. évf. 154. szám 2017. februárzovátai S Hírmondó

Megérdemeljük

November közepén hullt az első hó, és megmaradt. Fehérbe öltözött a táj, és úgy maradt. Immár három hónapja tart a tél, hóval és hideggel. Amikor máshol még nyoma sem volt hó-takarónak, nekünk már a tisztaság és az ünnepélyes-ség érzetét hozta el a szí-vünkbe. Amikor a havas utcákon sétálva gyönyör-ködtünk a látványban, lel-kesen mondtuk egymás-nak, hogy „szép ez a tél”.

Akkortájt történt, hogy Segesváron járt ismerő-söm beszámolt: meglepe-téssel tapasztalta, hogy ott egyáltalán nincs hó.

– Hát jár nekik? – leptem meg különös kérdésemmel.

– De Marosvásárhelyen sincs – folytatta ő.

– Hát megérdemelték? Nevettünk egy sort, aztán

arra gondoltam, mi megér-demeltük-e ezt a szép telet. Nem biztos.

– Tudod, miért ilyen szép, ilyen kemény ez a tél, nagy hóval, hideggel? – kérdeztem. – Megmondom én. Mert oly sokszor hallottam/hallottuk idősektől és középkorúaktól, amint bepárásodott szem-mel mondták, hogy „az én gyermekkoromban micsoda telek voltak!” Hát a mostani gyermekek is, ha felnőnek majd, hadd mondhassák el ugyanezt az utánuk jövő nemzedékeknek.

Melegedik az idő, a mí-nuszok után pluszok jön-nek, s mi sóvárogva várjuk a tavaszt. A fehér helyébe már zöldet akarunk.

Hátha azt is megérde-meljük.

Molnos Ferenc

A Fenyves szálló Margaréta termében másfél száz mulatni vágyó gyűlt össze február 4-én a Bernády Közművelődési Egy-let farsangi Bernády-báljára.

A Bernády-bálnak igen szép hagyománya van Szovátán. A jó szervezésnek, az összefogásnak és az önzetlen támogatásoknak köszönhetően, a farsangi idő-szak emlékezetes eseménye tu-dott lenni. A régi bálokra is em-lékezve szólt báli köszöntőjében Mester Zoltán, az egylet elnöke:

„A Bernády Egylet 1991 óta szervez évente farsangi bált, mely során kialakult egy vá-rosi hír, egy közösségi életet jelentő hagyomány: Megyünk a Bernády–bálra! S hogy em-lékezetes is maradjon, sok tá-mogatást, támogatót nyertünk meg báljainkra, melyek közül a mindenkori városvezetést, az

A 25. Bernády-bálon

önkormányzatot emelem ki. De a helyi televízión keresztül, a megyei újságon át további első helyen vannak Szováta képző-művészei alkotásaikkal, továb-bá fürdővállalatunk kiemelt helye csakúgy mint a vállalatok, üzletek, iskolák és gyógyszer-tárak nagyszerű támogatása mind az első helyre kívánkozik.

Lehet 10-15 első hely? Szí-vünkben, elismerésünkben, köszönetünkben és emlékeze-tünkben lehet!

[...]Idei bálunk tiszteletbeli meg-

hívottjait külön köszöntöm, az ez alkalommal is munkáikkal jelentkező művészeket, és kö-szöntöm az önkormányzati ve-zetőket helyi és megyei szinten, valamint szűkebb és tágabb pátriánk települései vezetőit !

Ez a mai talán a 25. bálunk. Él-

jenek az előző bálok megszépítő emlékezetünkben és éljenek a jö-vendő bálok sikerre, vidámságra reményt adóan, hogy feledjük a szürke hétköznapokat!”

A jó hangulatot a székely-udvarhelyi Tiff zenekar és Simó Annamária biztosította oly sikerrel, hogy ott helyben meghívást kaptak a jövő évi Bernády-bálra is.

A Szarkafészek színtársulat tagjai készülő kabaréműsoruk-ból adtak előzetest itt nagy siker-rel, kedvet teremtve ezzel az elő-adás majdani megtekintésére.

Volt tombola értékes nyeremé-nyekkel. A szerencsés nyerte-sek a Dósa Agroprodcom kft, a Primacom kft és a Larix kft aján-dékcsomagjának illetve Bocskay Vince, Fülöp Mária és Kovács Zsuzsa egy-egy képzőművészeti alkotásának örülhettek.

Ezúton köszönöm meg támogatóink hozzájárulását a Bernády Közműve-lődési Egylet, a Szovátai Önkormányzat és a Sóvidék Regionális Televízió együttműködésével szervezett farsangi bál maradéktalan sikeréhez!

E szép hagyományt az elkövetkező években is megőrizzük, az Önök támo-gatására a továbbiakban is számítunk.

Fülöp László Zsolt polgármester

Önkormányzati határozatok

2 önkormányzat

Nyugodjanak békében!

Városházi anyakönyvi adatokBejelentett újszülöttek: Bereczki Zsombor Oliver (szülei: Bereczki László-Zsolt és Székely Ibo-lya); Szoboszlai Dóra (szülei: Szoboszlai Norbert Péter és Szoboszlai Orsolya); Berecki Zsolt (szü-lei: Berecki József Zsolt és Berecki Lengyel Rozália); Gabor Katalin (édesanyja: Gabor Mîndra); Szőcs Etelka Boglárka (szülei: Szőcs Attila és Pop Edit); Nagy Sára Beáta (szülei: Nagy Péter és Nagy Éva);

Házasságot kötöttek: Bársony Károly Róbert (Hosszú utca 20 szám) – Pataki Izabella Katalin (Farkas utca 6/A szám); Vadász Zoltán (Bekecs lakótelep F/3 szám) – Madaras Csilla (Tavasz utca 31/E szám)

Elhunytak: Negrea Clara (sz. 1927) – Fő út 187 A1/1 szám; Kovács Erzsébet (sz. 1933) – Hosszú utca 36 szám; Pop Dumitru (sz. 1963) – Hosszú utca 57/C szám; Györgyfi Magdolna (sz. 1962) – Hosszú utca 43 szám; László Jenő (sz. 1941) – Parajdi út 19 szám; Szikszai Ro-zália (sz. 1944) – Vadász utca 10/A szám; Szabó Rozália (sz. 1962) – Petőfi Sándor lakótelep N2/6 szám; Sütő János (sz. 1945) – M. Eminescu lakótelep K1/12 szám; Fülöp László (sz. 1934) – Rózsák útja 24 szám; Takács Géza (sz. 1949) – Petőfi Sándor lakótelep E2/11 szám; Bokor János (sz. 1932) – Május 1 utca 3 szám; Korona Mária (sz. 1934) – Illyésmező 87 szám; Biró Sámuel (sz. 1941) – Parajdi út 94/B szám; Kacsó Margit (sz. 1954) – Fő út 5 szám; Duka Ferenc (sz. 1960) – Vadász utca18 szám; Keresztes József István (sz. 1943) – Fő út 132 szám; Kiss György (sz. 1928) – Illyésmező 41 szám; Demeter Ágnes (sz. 1974) – Kopac 25/A szám;

Boldog házasságot!

Isten éltesse Őket!

1. sz. Határozat – új gyű-léselnök választásáról az el-következő három hónap fo-lyamán történő tanácsülések levezetésére;

2. sz. Határozat – a 2016. évi költségvetésben fejleszté-si célokra előirányzott pénz-ügyi keretek kiegészítése a költségvetés más részeiből;

3. sz. Határozat – a nr.377/28.12.2016 -os számú Szováta város költségveté-sét módosító Polgármesteri Utasítás elfogadásáról;

4. sz. Határozat – némely szovátai utcák modernizálá-si terve technikai-pénzügyi dokumentációjának elfoga-dásáról;

5. sz. Határozat – a 2017 évi helyi adókra és illeté-kekre vonatkozó H.C.L. nr.

Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Munkálatok

A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei:

Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám

Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524

E-mail: secretariat@primaria.szovata.ro

FogadóórákFülöp László Zsolt

polgármester fogadóórái:

– Kedd 11,00 órától;

61/22.12.2016-os határozat módosításáról;

6. sz. Határozat – egy Fenyő utcai belterület közvetlen el-adásának jóváhagyásáról;

7. sz. Határozat – egy má-sik Fenyő utcai belterület közvetlen eladásának jóváha-gyásáról;

8. sz. Határozat – egy Sza-badság utcai belterület köz-vetlen eladásának jóváhagyá-sáról;

9. sz. Határozat – egy Sas utcai belterület közvetlen el-adásának jóváhagyásáról;

10. sz. Határozat – a Do-mokos Kázmér Technológiai Líceum és az S. Illyés Lajos Általános Iskola ingázö peda-gógusai utazási költségének megtérítéséről;

11. sz. Határozat – a szoci-

ális támogatásra jogosultak kötelező közmunka prog-ramja évi tervének elfogadá-sáról;

12. sz. Határozat – a Szováta-Nyárád kórház egyes helyiségeinek bérbe-adásához szükséges intézke-dések meghozataláról;

13. sz. Határozat – a város közvagyonába tartozó egyes területek jogi tisztázása te-lekkönyvezés révén;

14. sz. Határozat – a Szovátai Önkéntes Sürgős-ségi Szolgálat szervezési és működési szabályzatának elfogadásáról;

15. sz. Határozat – egyes szovátai belterületek telek-könyvezésére hozott H.C.L. nr.67/22.12.2016-os határo-zat módosításáról;

- A havazások idején a járó-felületekre kiszórt homokra már nincs szükség, ha ottma-radna, csak por lenne belőle. De nem marad ott, folyamat-ban van a járdák útszélek le-takarítása.

- A karácsony emléke nem múlt el, még mindig látha-tunk a kukák mellé kidobott fenyőfákat. Ezek összegyűjté-se, elszállítása szintén az ön-kormányzat gondja.

- Mint minden évben, tava-szi nagytakarítás keretében programálás szerint hordják el a levágott, kitett ágakat március közepétől.

- Elkezdték a játszóterek ál-lapotának felmérését és a kar-bantartási munkák elvégzését.

A szovátai műjégpálya még működik és várja a korcsolyázókat!

Adresa Primăriei Oraşului Sovata:

Sovata, Str. Principală Nr. 155.

Tel: 0265 570 218 Fax: 0265 570 524

E-mail: secretariat@primaria.szovata.ro

3administrație publică locală Szovátai Hírmondó, nr.154 februarie 2017

Hotărârea nr. 1 – cu pri-vire la alegerea unui nou președinte de ședință pentru conducerea ședințelor de consilii în următorii trei luni;

Hotărârea nr. 2 – cu pri-vire la acoperirea definiti-vă a deficitului secţiunii de dezvoltare la sfârșitul anului 2016, din excedentul buge-tului local;

Hotărârea nr. 3 – cu pri-vire la aprobarea Dispoziţiei Primarului Orașului Sovata nr.377/28.12.2016 privind rectificarea Bugetului local al Or.Sovata, aprobat pe anul 2016;

Hotărârea nr. 4 – cu pri-vire la aprobarea documen-taţiei tehnico – economice aferentă investiţiei „Moder-nizare străzi urbane în Oraș Sovata”;

Hotărârea nr. 5 – cu pri-vire la modificarea H.C.L. nr.61/22.12.2016, cu privire la stabilirea impozitelor și ta-xelor locale pentru anul 2017;

Hotărârile Consiliului Local

Salarii majorate, venituri mai mari

Program audienţePrimar: Fülöp László Zsolt

Marţi – de la ora 11,00;

Hotărârea nr. 6 – cu privire la aprobarea vânzării directe terenului intravilan, situat în Sovata, Str. Bradului, Judeţul Mureș;

Hotărârea nr. 7 – cu privire la aprobarea vânzării directe terenului intravilan, situat în Sovata, Str. Bradului, Judeţul Mureș;

Hotărârea nr. 8 – cu privire la aprobarea vânzării directe terenului intravilan, situat în Sovata, Str. Libertăţii, Judeţul Mureș;

Hotărârea nr. 9 – cu privire la aprobarea vânzării directe terenului intravilan, situat în Sovata, Str. Vulturului fn., Ju-deţul Mureș;

Hotărârea nr. 10 – cu pri-vire la aprobarea decontării cheluielilor de deplasare a ca-drelor didactice din cadrul Li-ceului Tehnologic „Domokos Kázmér” și Şcoala „S.Illyés Lajos” Sovata;

Hotărârea nr. 11 – cu privi-re la aprobarea Planului anual

de acţiuni sau de lucrări de interes local;

Hotărârea nr. 12 – cu pri-vire la stabilirea măsurilor necesare pentru închirierea unor spaţii din imobilul pro-prietate publică al Orașului Sovata în administrarea Spi-talului Sovata-Niraj;

Hotărârea nr. 13 – cu pri-vire la clarificarea situaţiei juridice prin întabulare, a unor terenuri aparținând do-meniului public al Orașului Sovata;

Hotărârea nr. 14 – cu pri-vire la actualizarea Regula-mentului de Organizare și Funcţionare a Serviciului Voluntar pentru Situaţii de Urgenţă a Orașului Sovata;

Hotărârea nr. 15 – cu pri-vire la completarea H.C.L. nr.67/22.12.2016 privind clarificarea și actualizarea situaţiei juridice prin în-tabulare, a unor terenuri aparținând Orașului Sovata;

Guvernul a aprobat o serie de măsuri bugetare-fiscale prevăzute în programul de guvernare prin care majorea-ză salariile pentru unele cate-gorii de personal din sectorul bugetar, bursele sociale pen-tru studenți, pensiile din sis-temul public și indemnizația socială pentru pensionari. De asemenea, finanțarea dreptu-rilor asistenților personali ai persoanelor cu handicap grav sau a indemnizațiilor lunare ale persoanelor cu handicap grav se asigură integral de la

bugetul de stat, iar studenții vor beneficia de transport gratuit pe calea ferată (între domiciliu și Locul de studii).

- Începând cu data de 1 fe-bruarie 2017 personalul plătit din fonduri publice din insti-tuţiile și autorităţile publice ale administrației publice lo-cale beneficiază de majorarea cu 20% față de nivelul acordat pentru luna ianuarie 2017 a cuantumului brut al salariilor de bază/indemnizațiilor, pre-cum și a cuantumului sporuri-lor, indemnizațiilor și al celor-

lalte elemente ale sistemului de salarizare care fac parte din salariul brut, în măsura în care personalul respectiv își desfășoară activitatea în aceleași condiţii.

Măsura nu se aplică perso-nalului care ocupă funcții de demnitate publică alese din cadrul organelor autorităților publice locale, respectiv pri-mari, viceprimari, președinți și vicepreședinți ai consiliilor județene, consilieri locali și județeni.

- Începând tot cu data de 1 februarie 2017 persona-lul de execuție din cadrul instituțiilor publice de spec-tacole sau concerte, indiferent de subordonarea acestora, be-neficiază de majorarea cu 50% față de nivelul acordat pentru luna ianuarie 2017 a cuan-tumului brut al salariilor de bază, precum și a cuantumului sporurilor, indemnizațiilor, compensațiilor și al celor-lalte elemente ale sistemului de salarizare care fac parte din salariul brut, în măsura în care personalul respectiv își desfășoară activitatea în aceleași condiţii.

- Începând cu 1 martie 2017, nivelul indemnizației sociale pentru pensionari, prevăzută de Ordonanța de urgență a Gu-vernului nr 6/2009 privind in-stituirea pensiei sociale minime garantate, va crește la 520 lei.

- Începând cu data de 1 iulie 2017, valoarea punctului de pensie se majorează cu 9% și va fi de 1000 lei.

Finanțarea drepturilor asis-tenților personali ai persoa-nelor cu handicap grav sau a indemnizaţiilor lunare ale persoanelor cu handicap grav, se asigură integral de la buge-tul de stat.

4 aktuálisSzovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Miért Bernády és miért bál?

Ha máskor eszünkbe sem jutna, ilyenkor mindenképpen felvetődik a kérdés erről a rendezvényről, hogy miért Bernády-bálnak nevezzük.

Mert a Bernády Közművelődési Egylet szervezi, vágják rá ugye a választ. És önök ebben nem is tévednek, valóban azért. Én mégis inkább úgy fogalmazok, hogy azért, mert élt egykor egy ember, aki nagy dolgokat vett a fejébe, és minden akadályt legyőzve, azokat megvalósította. Ezzel örök időkre példát mu-tatott. Városépítő polgármesternek mondják, mert várost épí-tett. Olyat, amellyel azóta is büszkélkednek lakói. Még azok is, akik nem szívesen ejtik ki a nevét, emlékét is felednék, de azok is, akik nem is hallottak róla. Nevét törölnék az emlékezetből, de amit az utókorra hagyott, azt nem lehet törölni.

Mily keveset tudtunk róla, amikor alakuló művelődési egyle-tünk nevéhez az ő nevét kölcsönöztünk! Mily keveset tudtunk arról, hogy nem csupán Marosvásárhely, de Szováta is nagyon sokat köszönhet neki! Annyi részletről nem volt ismeretünk. Családja szovátai nyaralásain, s a csodálatosan szép homlokza-tú villáján túl alig-alig valamit. Csak később tudtuk meg, hogy egy másik villa is kötődik a nevéhez, amelyet a fürdőalapító Illyés Lajostól vásárolt, s amelyet később Bürger Albert maros-vásárhelyi tehetős polgárnak eladott. Csak később tudtuk meg azt is, hogy élete utolsó évtizedét többnyire Szovátán töltötte. És nem pihenéssel, hiszen nyughatatlan természete munkára ösztönözte. Villatulajdonosi egyesületet alapít, tisztséget vállal a fürdő életét szervező, irányító Fürdőbizottságban. Jelentős szerepe volt a fürdőtelep infrastruktúrájának kialakításában, csakúgy, mint a református templomunk építésében.

A lényeget viszont tudtuk róla. Tudtuk, hogy karizmatikus egyé-niség volt, telve tervekkel. Volt kezdeményezőkészsége és volt ereje a tervek megvalósításához. Nem magányos álmodozó volt, de kö-zösségi ember, aki a közösségi lét számára épített kereteket.

Hát ezért a Bernády név a rendszerváltás után nyomban ala-pított egyesületnek, amelyet abból a célból hoztunk létre, hogy kezdeményezzen és szervezzen és kereteket biztosítson min-denféle kulturális tevékenységnek Szovátán.

A Bernády Közművelődési Egylet ezt teszi Mester Zoltán el-nöksége alatt immár több mint negyed évszázada. Hosszú len-ne felsorolni a tevékenységét, hogy mi mindent tett ennyi év alatt. Most csupán ezt a bált említsük, amellyel hagyományt teremtett.

De miért is szervez bált? Hiszem, hogy a bálra nem kell sok magyarázatot keresni. Hi-

szen ki ne tudná, hogy a bál egy nagyobb szabású táncos mu-latság, ahol az ember búfelfelejtőt tart, kitörli a fejéből a hétköz-napok gondjait, s a szíve csordulásig megtelik vidámsággal és szeretettel. A jó bál egy másfajta tudatállapotot idéz elő, amikor másként nézünk a világra. Magunk mögött és magunk előtt be-zárunk minden ajtót, és végre a teljességgel megélhető pillanat-ban, a mostban vagyunk. Mennyire vágytunk erre a szabadság-ra, hogy bár egy rövid időre kiszakadjunk az idő szorításából, és ne a tegnap és ne a holnap szabja, hogy mit tegyünk. Hagyjunk utat a mámornak, hagyjuk, hogy jöjjön és elöntsön!

„A mámor az ember minden képességét, az értelmet is, maga-sabb hőfokra emeli”, mondja Hamvas Béla, akitől azt is tudjuk, hogy minden mámor gyökere a szerelem, s a bor folyékony sze-relem. De vigyázat, a mámor nem alkoholos bénultság! A má-mor az élet szeretete. Aki egy kortyot sem iszik, azt is magával sodorhatja, mert ragadós a jókedv, s ilyenkor bővizű forrásként tör fel bennünk az életöröm.

A bál az együttlét öröme. Farsangi bálunk közösségi tér és idő. Érzik már, hogy jó ekkor és itt lenni? Érzik, hogy jó lenni?

– molnos –

Egyszer csak kérdések szü-letnek bennünk oly dolgok-kal kapcsolatosan is, amelyek korábban teljesen nyilvánva-lóknak, megkérdőjelezhetetle-neknek tűntek. El is szégyell-jük ilyenkor magunkat, mert illetlennek érezzük már azt is, hogy ilyesmi jutott az eszünk-be. Nem szeretnénk profánnak mutatkozni.

Pedig kérdezni kell, mert kér-désekre születnek a válaszok. Hogyan tudnánk magunkat elhelyezni e világban, hogyan tudhatnánk bármit is róla és magunkról, ha nem fogalmaz-nánk meg kérdéseket?

Az evidenciák attól azok, hogy állják nem csupán az állítások, de a kérdések ostromát is.

5hírek Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Összesen huszonkét illeték szűnt meg február elsejétől a bel-ügyminisztérium alárendeltségében működő intézményekben, a 102 nem adójellegű illeték törléséről szóló törvény hatályba lépése nyomán.

Megszűnt nyolc, a jogosítvány- és gépjármű-nyilvántartó Hi-vatal által kiadott okiratok kiállításához szükséges bélyegilleték (köztük a gépjárművezetői vizsga díja). Törölték a személygép-kocsik és pótkocsik forgalomba íratásakor felszámolt illetékek egy részét, valamint a természetes és jogi személyek által kért adatokért eddig fizetett illetékeket a lakosság-nyilvántartó és a gépjármű-nyilvántartó hivatalokban.

102 illetéket töröltek el

A művelődés mint lehetőség

Értelmezés szerint a műve-lődés nem más, mint ismeret-szerzés folyamata, tevékeny-sége amikor egy személy vagy közösség újabb és újabb tudást szerez magának. Alapjába véve tanulási ön-fejlesztési folyamat, és mint ilyet egyéni és közösségi szinten is csak mint egy ön-fej-lesztési folyamatot lehet tekinte-ni. Vagyis önkéntes, saját, szabad akaraton alapszik, nem kötelező rá, és épp ezért becsülendő meg-szerzése, folyamatos művelése, ezért is számított megkülönböz-tetett elismerésnek, ha valakit művelt embernek tartottak. Ne-ves gondolkodóink, értelmiségi-szellemi nagyjaink mind-mind fontosnak elengedhetetlennek, szinte kötelezőnek tartották a nemzeti művelődést, sőt volt, aki véteknek tekintette annak el-hanyagolását. Kisebb nagyobb közösségeink mindig is nagy gondot fordítottak és fordítanak a művelődési lehetőségek bizto-sítására, azok kiszélesítésére, vál-tozatossá, érdeklődésre számot tartóvá és mindenki számára elérhetővé tételére.

Ilyen lehetőségek két példája az a két előadás, amelyet február hó folyamán szerveztünk/szer-vezünk. Egyikük a január 18-i kolozsvári kirándulás, melyet a Légy jó mindhalálig musical fris-

sen bemutatott előadására szer-veztünk. Összesen 96-on, nagy-részt diákok vettek részt. Most a gyerekek mellett a felnőtteknek is lehetősége nyílt részt venni a ma-gyar irodalom egyik legismer-tebb regényének feldolgozásából rendezett zenés, táncos előadá-son. Ezúton is köszönet illeti azo-kat a kultúrára fogékony szovátai, parajdi, remetei, de vásárhelyi színház barátokat, akik költséget, fáradságot nem kímélve, a hosz-szú, éjszakába nyúló utat vállalva tettek önmaguk művelésének ér-dekében. De nem csak azért. Kö-zösség tagjaként, részvételünkkel nem csak a magunk érdekét, de a környezetünkben élőkét is szolgáljuk, mivel a jó előre lefog-lalt 100 db és a nagy érdeklődés miatt igencsak keresett belépőre 80 jelentkező került. Ha nem jött volna össze elegendő érdeklődő, sajnos, nem lehetett volna meg-szervezni az utat, így azok is le-maradtak volna, akik számára ez nagyon fontos.

Február 26-án, vasárnap egy újabb lehetőség kínálkozik azok számára, akiknek nem volt alkalmas az időpont vagy a hosszú út okozott gondot. Az immár hivatásos Bekecs Néptáncegyüttes tart előadást Szovátán a Domokos Kázmér Művelődési Házban 18 órai

kezdettel. Belépti díj 15 lej, kedvezményesen 10 lej. Je-gyek a helyszínen válthatók.

Az Esszencia című előadás válogatás Közép Erdély tánca-iból: „A műsor Erdély néhány komoly tánchagyománnyal rendelkező településének, nagy táncos egyéniségének táncából építkezik, szem előtt tartva a paraszti kultúra táncainak ter-mészetességét, természetét. Az előadásban a megjelenő táncok, a hallható zenék kiválasztása során nagy hangsúlyt kaptak a ritkán látható, hallható tánctípu-sok, dallamok, megoldások. Az ezekből készült összeállítások kiemelt feladata a magyar tán-cok egyöntetűségének, valamint

egyéni ízeinek megjelenítése, a műsor célja – a nézők szórakoz-tatása mellett – a tiszteletadás a nagy elődök, a népművészet ki-emelkedő falusi alkotói előtt.”

A nézők az előadás alatt az aláb-bi települések táncait láthatják:

- Nyárádmagyarós;- Magyarszentbenedek és Ma-

gyarózd a Küküllők vidékéről;- Mezőmadaras és Mezőbánd

a Székely Mezőségről;- Válaszút;- Feketelak a Mezőségről;- Méra, Bogártelke és Inaktelke

Kalotaszegről;Koreográfus: Antal Áron.Zenei szerkesztő: Koncz GergelyMuzsikál: az Üver Banda.

Kiss János

Megszűnt többek között az erkölcsi bizonyítvány kiállításának 10 lejes díja; az iratot ezután ingyen bocsátják a természetes és a jogi személyek rendelkezésére.

Megszűnt a prefektusi hivatalnak befizetett háromféle hitele-sítési illeték, amelyekre hivatalos közigazgatási okiratok kivál-tásakor volt szükség. Az útlevelek kiváltása 22 lejjel kevesebbe kerül február 1-jétől, az egyszerű, ideiglenes útlevélért már nem kell kifizetni a 100 lejes sürgősségi illetéket. Az 5 évig érvényes elektronikus útlevél 258 lejbe kerül, a 3 évig érvényes útlevél 234 lej, az 1 évig érvényes ideiglenes útlevél 96 lejbe.

Megszűnt továbbá a névváltoztatás bejelentésekor alkalmazott, az állampolgárság és lakóhely bizonyítására szolgáló iratok kivál-tásakor felszámolt, illetve az ideiglenes személyi igazolvány kivál-tásakor fizetett illeték is.

6

Komposztáljunk

együtt a természettelSzovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Nem valószínű, hogy akad ember, aki nem hallott a komposz-tálásról. Ha nem is próbálta, de hallani biztos hallott róla. Vala-mikor, talán nem is olyan régen, még természetes volt, hogy az ember a kert végébe hordta halomba a szerves hulladékokat...vagyis komposztált, csak éppen nem így nevezte. De ahogy haladtunk a technikai fejlődés útján, egyre inkább idegen szá-munkra minden, ami természetes...

A komposztálás nem más, mint a szerves anyagok levegő je-lenlétében történő lebomlása. A szerves anyagok lebontását (komposztálását) mikroorganizmusok végzik. Néhány egysze-rű feltétel biztosításával e parányok teljesen bérmentve a hulla-dékból talajjavító, magas biológiai értékű „trágyát” állítanak elő. Az „ingyen-munkához” csak levegőre és vízre van szükségük, hogy az aerob (levegő jelenlétében történő) lebomlás, korhadás megvalósuljon.

Levegő hiányában, anaerob lebomlás következtében a bűzzel (metán képződés) járó rothadás indul be. Ez általában ismerős jelenség, akár a lakónegyedekben is tapasztaljuk...

A nedvesség is fontos, mert ha túl száraz, leáll a mikroorga-nizmusok tevékenysége, ám ha túl vizenyős, beindul a rothadás. A megfelelő nedvességtartalom könnyen megállapítható, ha belemarkolunk a komposztba, s összeszorítjuk. Ha kibugyog, csepeg belőle a víz, akkor túl nedves, ha nem áll össze, szétpe-reg, akkor túl száraz. Amikor összenyomva enyhén összetapad, akkor optimális a nedvességtartalma.

A megfelelő tápanyag (szén-nitrogén arány) biztosítása alap-feltétel. A legmegfelelőbb C:N arány kb. 30:1, vagyis, harminc-szor több szénre van szükség, mint nitrogénre. Általában, a zöld, „nyers” növényi részek több nitrogént (pl. a fűnyesedék 12:1), míg a barnás, száraz részek több (akár 200:1) szenet tar-talmaznak. A megfelelő arány elérése érdekében vegyesen, réte-gesen rakják, a friss, nyers zöldet a szárazzal, vegyítve a konyhai maradékokkal.

A lebomlás gyorsításáért, a jobb keveredésért a komposztá-lásra szánt anyagokat célszerű legalább 4-5 cm-es darabokra aprítani. A láda tartalmát pedig célszerű időnként megkeverni. Ha belenézünk, s (az alsó réteg) sötét színű, földszerű, akkor rostáljuk át. A kész komposztot fel is lehet használni, a még le nem bomlott anyagokat pedig újra vissza kell tenni, keverni az új komposztanyagokkal.

Hol (miben) komposztáljunk?Mondhatni, szinte bárhol, bármiben. Vagyis majdnem. A

kert egy árnyékosabb sarkában, akár csak halomba gyűjtve az „alapanyagokat”, vagy ha modernek akarunk len-ni, akkor komposztládában. Ez is nagyon sokféle lehet, kezdve a házi gyártású fa/léc ládától a ke-reskedelemben több méretben is kapható, trapéz alakú komposztáló tartályig. Lényege, hogy szellős legyen, átjárhassa a levegő, s a bekerülő aprított anyagok a talajjal kapcsolatba kerüljenek.

Leginkább használatos és „mutatósabb” az alul szélesebb, felfele keskenyedő hasáb alakú tetővel fedett műanyag komposztáló. Miközben felülről folyamatosan adagoljuk a „belevalót”, alul, a talaj szintjénél az ingyen-munkások (mikroorganiz-musok, gombák, giliszták,stb.) elkezdik a szerves anyag lebontását. A levegőt a tartály oldalainak légzőnyílásai/rései biztosítják, a megfelelő nedves-ségről pedig mi kell gondoskodjunk. Mivel a ládá-nak fedele van, az eső sem eshet belé, de véd a nap-tól is (lehetőleg árnyékba kell helyezni a tartályt).

Mi kerülhet a komposztládába?Kerti nyesedék, lemetszett ágak (ezek alkotják majd a „vázat”)

– aprítva, a lebontás megkönnyítéséért, gyorsításáért (biztosítja a halom levegőzését, valamint nagyobb felületen érintkeznek a lebontók a tápanyaggal), konyhai maradványok, falevelek, le-vágott fű, kávézacc, tojáshéj... de komposztálható a faforgács, kis mennyiségben a toll, a szőr, a növényevők ürüléke alom-mal együtt, a karton tojástartó, festetlen pamut vagy lenvászon, gyapjú stb..).

7együtt a természettel Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

A (főtt) ételmaradványok, húsféle, csont ugyan lebomlik, de nem ajánlott belekeverni a komposztba, mert odavonzza a rágcsálókat, kóbor kutyákat. Szintén nem való komposz-tálóba a húsevők alól származó alom, déli gyümölcsök héja (rothadásgátló anyagokkal vannak kezelve, nehezebben bom-lanak le), s természetesen a nem lebomló anyagok sem (mű-anyag, üveg, fémek stb.).

A háztartási hulladékok 25-50%-a lebomló, szerves anyag, ami komposztálható. Nem is helyes a hulladék kifejezés, mert hulladékká – szemétté csak akkor válnak, ha összekeverednek egyéb, nem lebomló anyagokkal, rothadási folyamatok indul-nak be, bűz és fertő-forrássá válva.

Komposztálva, ezen „zöld javak” 6-18 hónap alatt átalakul-nak, jó minőségű, termőföldhöz hasonló, a növények számára könnyen felvehető anyaggá.

Miért komposztálunk ?Hogy javítsuk a termőtalaj szerkezetét, visszajuttassuk a növé-

nyek számára nélkülözhetetlen tápanyagokat könnyen felszívó-dó formában, emelve ezzel a termelt élelmiszerek minőségét is. A jó komposzt „gyógyítsa a legyengült,megbetegedett talajaink sebeit” – s a „hála” az egészséges vetemény, gyümölcs...

A szerves anyagok komposztálásával lecsökkentjük a termelt szemét mennyiségét, akár 30%-al is. Nemsokára eljön az idő, amikor annyit fizetünk, amennyit szemetelünk... illetve any-nyival kevesebbet, amennyivel csökkentjük a kidobott szemét mennyiségét. Így a zsebünk is megköszöni majd.

A komposztálást ma már a törvény is előírja, javasolja, a hul-ladék szelektív gyűjtésének kötelezettsége mellett. A törvény értelmében Románia uniós csatlakozási feltételei között szere-pel a hulladék-mennyiség csökkentése is, így 2020-ig az össz- hulladék legkevesebb 50%-át újra kell hasznosítani (papír, fém, műanyag, üveg összetevők szelektív gyűjtésével), míg a szemét-tárolókba elszállított biodegradábilis hulladékok mennyiségét az 1995-ös évi mennyiségek 35%-ra kell csökkenteni.

Ezek az előírások... de az országos jelentések értelmében, 2013-ban az újrahasznosítási arány 4,3% volt, ez pedig az uni-ós csatlakozás óta 0,3%-os évi növekedés jelent. Ahhoz, hogy

a törvényes előírásoknak megfeleljünk, az arány 12% kellene legyen. Vagyis majdnem 40-szer hatékonyabbak kell legyünk...Ez csak tőlünk függ, mert szemét, sajnos, van mindenütt és minden formában.

Nem kell messze menni, elég csak szétnézni közvetlen kör-nyezetünkben, akár kint a „szabad természetben”, akár bent, a lakott területen is. Időnként, törvényes kényszerből, vagy akár „nevelési célból” összeszedjük, vagy szedetjük a gyermekek-kel... majd minden megy tovább...

Aki erősebb élményre vágyik, az megnézheti (interneten – így könnyebb) a hetedik, műanyag hulladékokból álló kontinensün-ket, ami a Csendes óceánban alakult ki az óceáni áramlatok mun-kájának következtében. Pontosabban, a szemetet az ember „bizto-sította” és biztosítja folyamatosan, az áramlatok csak egybe-terelik, több százezer, egyes becslések szerint több millió (15 milliót is írtak) négyzetkilométeres úszó hulladék-szigetek formájára. A pontos méret meghatározása nehéz, mert elég tág a határ az óceán „normál” szennyezettsége s a „telített”, szigetbe tömörült lebegő szemét-szint között. De szintén ijesztő lehet, ha megnézzük egy partra vetett teknős, egy madár tetemének „tartalmát” – amely sok esetben teli van tömve különféle műanyagokkal.

Ez lehet, hogy elszörnyülködtet, úgy általában, de nem érde-kel különösebben, hisz messze van, inkább nem nézzük, s ak-kor nem is tudunk róla. Érezi azonban annál inkább érezhetjük (majd időben), még ha nem is gondoljuk, mert ez a szemét (a belőle kioldódó mérgező anyagokkal) belekerül a tápláléklánc-ba, s végül a kifogott halakkal „visszakerül” az emberhez., de azt már nem csak az eszi meg, aki szennyezett...

Első ránézésre felháborítónak tűnik, hogy egyre többet kell fizetni a szemét elszállításáért, hogy törvény írja elő, miként kell(ene) csökkenteni a hulladék-mennyiséget, s az előírások be nem tartására tetemes büntetések is ki vannak szabva... de ha jobban belegondolunk, valahogy meg kell próbálni visszaszo-rítani a hulladék-termelést, még mielőtt a „saját szemetünkbe fulladnánk”.

Ennek az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb módja (azon kí-vül, hogy nem veszünk fölösleges szemetet) a komposztálás.

Szakács László ökológus

8 magunk közt

„Minden nemzetiségek közt az egyedüli, mely él velünk s halna érettünk” –

Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Örménymagyarok Szovátán

A közöttünk élő, aránylag kisszámú etnikum megtanulta, sőt anyanyelvükké tette magyar nyelvünket, gyarapította székely-magyar kultúránkat s gyakorolta az erdélyi magyarok többségé-nek a vallását, a római katolikust, és a leghűségesebb hívekként látogatják eklézsiájuk katolikus kereszttel jelzett templomait, s azáltal, hogy aktív résztvevői voltak a magyarokkal együtt vívott szabadságért küzdő közös harcoknak, részesei lettek a magyarok történelmének. Csak a legfontosabbakat említem: az 1848-as forradalom, az első a „nagy-„ és a második világ-háború. Műveltségük kultúránk szerves részévé vált, szokásaik beilleszkedtek a székely-magyar hagyományokba. Szülőhazá-juk, Örményország volt a világon az első keresztény állam, hisz Krisztus után 301-ben felvették a kereszténységet.

Az örmények emberi értékeit és a magyarokkal való több mint testvéri viszonyukat gróf Teleki Sándor (1821-1892) szabadság-harcos honvédezredes így jellemezte: „Szeretem az örmény nem-zetet, mert szívvel, lélekkel magyar, rajong e földért és szereti e hazát. Minden nemzetiségek közt az egyedüli, mely él velünk s halna érettünk, szorgalmas, takarékos, vállalkozó, vendégszerető nép, pártfogója irodalmunknak, művészetünknek, bátor katona.

Szabadságharcunk történetében ott állnak Kis Ernő, Czetz János, Gorove Antal, Lázár Vilmos, Hankovich György és még hányan? Az 1848-49-es erdélyi hadjáratban minden nemzetiségből került ki ellenünk kém, ömény egy sem. Bírunk közülük államférfiakat, magas hivatalnokokat, jeles írókat, nyelvünk az ők nyelve, szokása-ik a mi szokásaink, s e földön kívül nincsen számukra hely”.

Adatközlőim közül többen is megkérdezték, miért érdekli személyemet a sóvidéki örménykutatás ügye? A kérdésre adott válaszom most bővebb lesz.

A sóvidéki örmény eredetű magyarokkal való kutatási kap-csolatom kizárólag, a nemzetközileg is ismert, Bocskay Vin-ce szobrászművész házán elhelyezett Petelei István, az egyik legnagyobb magyar novellaíró, emléktáblájának avatásához kötődik. Akkor találkoztam a Zokogó majom írójának, Bálint Tibornak az özvegyével, az Erdélyi Örmény Gyökerek folyóirat kolozsvári munkatársával, az egykoron egyetemista kollega-nőmmel, Kovács Júliával. Ő a megható emléktábla-avató ün-nepség után arra kért, tudván, hogy településünkön számos örmény leszármazott él, hogy próbáljak adatokat gyűjteni és azokat közölni a fent említett folyóiratban. Kérését nem tudtam visszautasítani. Elkezdtem az eddigi ismereteim bővítését az örményekről. Többórás, -napos kutatásom eredményeit sike-rült megjelentetnem az Erdélyi Örmény Gyökerek, Budapesten megjelenő kiadvány 2003, szeptemberi, októberi és novemberi számában, összesen 13 oldalon. Az itt élő családokról adatokat, majd később kibővített, naprakész, velük kapcsolatos adalékok birtokába jutva, a Szolláth Hunor által szerkesztett, félévenként Szovátán megjelenő Sóvidék Kulturális Folyóirat 2010 második évfolyamának májusi és novemberi számában jelentettem meg.

2002. szeptember 14-én délelőtt l0 órakor Szovátán az örménymagyar származású, Erdély talán legnagyobb novella-írójának, Petelei Istvánnak, az Örménymagyar Szövetség és a budapesti Petőfi Irodalmi Társaság a következő szövegű emlék-táblát avatta: „E helyen állt 1937-ig a ház, melyben nyaranta élt és dolgozott a nagy novellaíró, Petelei István. 1852-1910”. Fekete

márványból készült az emléktábla. Az ezen az udvaron született Bocskay Vince szobrászművész. 1978-1982 között épült házának homlokzatán található (Fő út 172. szám). A korábbi ház udvarára valaha egy 1895-ben készült galambdúcos nagy székely kapun lehetett bejutni. A kaput Petelei István állíttatta, melynek faragá-sában maga a tulajdonos, az író is részt vett. A kicsi kapu fölötti felirat ez volt: „ Vándor, e kis kapu nem akar kizárni, csak azt mu-tatja, merre kell bejárni.” A nagykapu szemöldökfáján ez a szöveg állt: „Isten segedelmével építtette a kis kaput Pete1ei István párjá-val Korbuly Zsuzsikával”. Az életfa tövén ez az évszám állt: 1895.

Az emléktábla-avató ünnepséghez visszatérve, néhány meg-jegyzést fűznék Zepeczaner Jenő nekem címzett leveléből: „…az én ötletem volt, hogy Szovátán jó lenne elhelyezni egy emléktáblát. Miért? Közeledett a Petelei évforduló, aki több novellát is írt Szovátáról és környékéről, nyaralója volt az Al-sótelepen, szerettem volna kapuját is megtalálni, ami a vásár-helyi múzeumba került. Szovátán nem volt emléktábla utcán vagy közterületen, a régi Veress-féle is bekerült a református templomba…” (az érclap most köztéren van, de állaga rom-lik, fokozatosan rozsdásodik. F. Á.) „…Mivel én is kötődöm Szovátához, elhatároztam, hogy itt van a jó alkalom.

A fenti közléseimben írtam a Szovátán élő örményeredetű családokról. Ismerjék meg a magyarokkal azonos sorsra jutó és velünk együtt szenvedő népközösség múltját, emlékeit, jelenét felidéző újabb összeállításomat, amelyeket a nemrég elhunytak-tól és az őseiket tisztelő, ma még élő rokonaiktól, valamint a ma is tulajdonukba lévő dokumentumokból, iratokból közölni tudok. Megragadom viszont ezt az alkalmat, hogy vissza tudjak emlékezni a legjobb adatközlőimre, Szenkovics Lászlóra és ne-jére, Péter Mártára. Ezek a gondolatok csak elhunytuk kapcsán juthatnak utólagos közlésre. Gondolat és érzelmi világukban egyek voltak. Nem tudta megelőzni egyik se a másikat. Majd-nem egyszerre távoztak. A családapa mindössze alig 2 órával előzte meg neje halálát. Így egyikük se tudott társa mennybe-meneteléről, pedig jelképesen, kézen fogva mentek a másvi-lágra. Ez végleges bizonyíték a hűség igazolására. Így az adat-közlőimnek, a legjobbaknak már nem, csak utódaiknak tudom megköszönni pótolhatatlan segítségadásukat.

A fentebb említett írásaimban közöltem és levezettem a városunk-ban és a környékünkön élő néhány örmény származású magyar család genealógiáját. Tudatlanságomból eredően azonban csak a Szenkovics, Szálasi (ebből eredően az Angi), a Mánya, a Slakovics, a Chiorean-Erőss, a Lengyel Gábor, a Sebestyén, az Ajtony és Lukácsfi családokról gyűjtöttem adatokat. Nem maradt említés nélkül a tele-pülésünkön élő Buslig Dalma és fia, Zalán neve se.

Később azonban tudomásomra jutott, hogy egy másik népes, sokágú család eredetét is fel kell kutatnom, mert ők is tudatosan vallják örményszármazásukat. Ez a család a Gyergyótölgyesről Nyárádremetére, Makfalvára, majd Szovátára telepedett Csíki nevű örményeredetű leszármazott magyarok népes közössége.

Mit tudtam meg róluk, eredetükről? „Benkő József munkájá-ból tudjuk, hogy Nyárádremetén örmények telepedtek le… Az 1418-ban Moldvába letelepedő több mint 3000 örmény család leszármazottait a 17. század végén uralkodó Gheorghe Duca, moldvai vajda kényszerítette ősi hitük feladására és az ortodox

9magunk közt Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Örménymagyarok Szovátán

Hol vagytok, fiatalok?

A tél, amikor beköszönt a diákok eltűnnek Szovátáról. Lehet, téli álomba zuhannak, mint a medvék a Medve-tó mellett, s csak a nyáron kelnek fel, amikor eljön a vakáció, s megnyit a tó?

Kedves diákok!Az élet ifjúkora nem marad mindig itt számotok-

ra. Szováta is tele van lehetőségekkel, amelyeket ki tudnátok használni, azzal gyarapítva tudásotokat, általános műveltségeteket, sőt még emlékeiteket is. Higgyétek el, idővel feleszméltek, hogy nincs sok kedves pillanat, amelyet el tudnátok mesélni gyer-mekeiteknek, ahogy azt szüleitek is tették, amikor megkérdeztétek. Azonban ott van a közösségi olda-lon millió képetek magatokról, amelyhez a lájkok párosulnak. De ez érdekes a gyerekeknek? Amikor majd elkezdtek dolgozni, nem lesz annyi időtök, energiátok a szórakozásra, most kell kihasználni a szülőváros adta lehetőségeket. A diákok arra fogják a tétlenséget, hogy sok tanulnivalójuk van, de ha valami igazán érdekel, akkor az időbeosztás a leg-kevesebb.

Keressétek fel tanáraitokat vagy akár az Önkor-mányzatot. Az ötletetek nem marad a levegőben. Most, lehetséges, értetlenül olvassátok, hogy mit lehet télen, kora tavasszal csinálni, ami megéri a fá-radozásokat? Mit nem lehet! Van egy pár érdekes elgondolás: olvasókör, mozi-est, vásárok, szánozás, közösségi tánc, kézműves foglalkozások, szakmabeli betekintés, hagyományőrzés vagy éppen téli játékok, mint a régi időkben. Ezek és a ti ötleteitek nem ke-rülnek semmibe.

Ahhoz, hogy valami elinduljon, valami megvaló-suljon, ahhoz legfőképpen rátok van szükség, hogy akarjatok fiatalok lenni.

Mért jó ez nektek? Azért, mert a tizenkét osztály elteltével lehet pont az ilyesfajta foglalkozásokon döbbentek rá, hogy kik is vagytok és milyen pályát választotok magatoknak, azért mert csak úgy lehet egy jó közösséget formálni, ha a fiatalok is részesei mindennek, azért mert ti vagytok Szováta jövőbeli értelmiségei, nem pedig más országok munkásai.

Üdv. Farkas Júlia Dorottya

vallás felvételére… Az átállni nem akaró örmények Erdélyben kerestek menedéket, ahol Apafi Mihály fejedelem (1662-1690) szabad vallási gyakorlatot biztosított (1680)” számukra. Az ör-mények kisebb vagy nagyobb csoportjai akkor vagy később „..Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvizen, Petelén, Felfaluban, Görgényszentimrén, Szovátán, Erzsébetvároson, Marosvásárhe-lyen, Szamosújváron, Gyergyóremetén, Ditróban, Maroshévizen, Csíkmadarason és Gyergyótölgyesen telepedtek le.” Az 1821-ben született, s az 1876 és 1894 között Nyárádremetén szolgálatot tel-jesítő Csíki Péter plébános magával hozta Ferenc nevű testvérét, és hozzájárult annak gyermekei felneveléséhez.

A családnév először, az 1883-as telekkönyv szerint, a nyárád-remetei telektulajdonosok névsorában szerepel a birtok sz. 44. be-jegyzettje Csíki Péter plébános.

A család ma élő idősebb leszármazottjai, Agyagási, született Csíki Emma (1925) és Csíki, született Albert Irma (1927-2014) visszaemlékezései szerint a Nyárádremetére való költözés oka a Gyergyótölgyesen pusztító árvíz volt, amikor a család teljesen tönkrement, elveszítve minden ingó és ingatlanságát.

A Gyergyótölgyesről való eredetét a Szovátára költözött Csí-ki családnak igazolja Csíki Irma visszaemlékezése: „Amikor az 50-es évek elején a személyazonosságot igazoló bizonyítványo-kat készítették, apósom, Csíki Jakab a gyergyótölgyesi népta-nácstól kért igazoló iratot. A tanács a kérésre postafordultával küldte a születési anyakönyvi kivonat másolatát. Sajnos a do-kumentumot nem tudta megőrizni, mert a rendőrség nem adta vissza a születési adatokat tartalmazó iratokat”

A Csíki család Nyárádremetére való első költözöttje tehát Csíki Péter kanonok volt, aki 1821-ben született és 1876-1894 között szolgálta katolikus plébánosként a nyárádremetei katolikus egy-házat. Gyergyótölgyesről az árvíz után magával hozta testvérét és annak gyermekeit, akik nem hagytak közvetlen leszármazottat maguk után. Adatközlőim visszaemlékezése szerint Csíki Pétert a mikházi Ferences rendi kanonoki szolgálat után helyezték a nyárádremetei plébániára. Sírhelye a nyárádremetei köztemető-ben található, sírkövén a következő felirat olvasható: „Méltóságos Csíki Péter nyugszik e sírba, ki 18 évig volt e község lelkipásztora. 73 évet itten midőn betöltött volna jó rokoni fájdalmára beszállt csendes lakába, 1894 októbernek havába 18-án lévén a halálnak prédája. Állította e keresztet Csíki Ferenc és neje. Nyugodjék csendes békében. Legyen áldott emléke.” „Nyárádremetei plébá-nossága idején 1885-ben kezdeményezésére mozgalom indult a mikházi Szent Ferenc-rendi iskola újraindítására.”

Csíki Péter kanonok áldozatos segítsége és a család szorgal-mas munkája révén anyagilag és gazdaságilag hamar talpra állt a többgyermekes család. A visszaemlékezésekből és a Kakucs Lajos Nyárádremete című monográfiából tudomásunkra jutott, hogy a többi leszármazottak között is ügyes kereskedők, iparo-sok, hentesek, mészárosok lettek. Az utódok többsége örökölte a hagyományos, megbecsült szakmákat. A mészárosok név-sorában megtaláljuk a családfában szereplők nevét. 1896-ban Csíki Gyula mészárszéke a későbbi Bodó Lajos házában volt. 1924-ben idős Csíki Gyula neve szerepel, míg Csíki Domokos az 1935-ös évben jelenik meg.

Fekete Árpád

Szovát – Szováta – Sovata

10 élő emlékezetSzovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Amennyire fontos a kép, oly fontos a név is, mert az is meghatá-rozó. Miért hívnak így, és miért nem másként? – tesszük fel a kér-dést magunknak, amikor abba az életkorba kerülünk, hogy már nem csupán előre, de vissza is tudunk nézni, amikor már feszít a kérdés, hogy tulajdonképpen kik vagyunk? Ha erre választ keresni próbálunk, egy másik kérdés meredezik elénk: honnan jöttünk?

Kell tudnunk valamit felelni ezekre a kérdésekre, hogy meg-tudjuk, honnan a nevünk, honnan a településünk neve.

Nomen est omen – latin kifejezés, szó szerinti fordításban azt jelenti: „A név előjel”, „A név jósjel”. Jelentése: „Nevében a sorsa.” „A név elárulja viselőjét.” „A név maga az ember”. Azaz a név beszédes, (gyakran intő, figyelmeztető jel,) amely elárulja viselője fő tulajdonságát, a „neki megírt sorsot”.

Tehát nem véletlenszerű választás eredménye. Bármennyire úgy tűnhet, hogy csupán a kultúrkör, a szokás, a divat hatására, netán a hírcsatornák befolyása révén választunk gyermekeink-nek, cégeinknek, egyesületeinknek vagy bárminek, amit létre-hozunk és meg kell jelölnünk (most településeket nem említek, hiszen ma már a legritkább esetben fordulhat elő ilyen eset) nevet, ha nem is tudatosul bennünk, akkor is olyat keresünk, amelyet ráillőnek találunk, vagy éppen azzal akarjuk jó irányba befolyásolni a sorsát.

A névnek szimbólumértéke van, ki kell fejeznie azt, akire vagy amire ráakasztották (az örökölt neveknél, persze, tetten érhető a sors fintora is, pl. a habfehér bőrű szőke leány Fekete család-névre hallgat stb.). Legalábbis a névadó szándéka ez. Ami azt jelenti, hogy a névadó szerepe meghatározó a név és viselője kapcsolatában. Rajta múlik, hogy a nevezettet kifejező, illő ne-vet találjon. De ez csupán a kezdet. A továbbiakban már a meg-nevezettre hárul, hogy megfeleljen a kapott név által hordozott jelentéstartalmaknak. A nomen est omen azt is jelenti, hogy „a név kötelez”. Olyanná kell lenni, amilyent a név sugall.

Honnan jöttünk, kik vagyunk, merre tartunk? Beszélhetünk-e tudatos lényről, ha az ember nem gondolkodik ezeken a kérdé-seken? Nem kétséges, keresnünk kell, kotorásznunk a múltban, vizsgálódnunk kell, akármilyen válaszokig jutunk.

Már önmagában a kérdésfeltevés fontos, hiszen a válaszokra jel-lemző, hogy csakis a kérdésekre jönnek elő a homályból, ha egy-általán megmutatják magukat. Persze, egyazon kérdésre többféle válasz is lehetséges, nem egyszer nem csupán nehéz feladat kivá-lasztani közülük az igazit, de olykor lehetetlennek tűnik.

Pedig a történelem nem rejtőzködik, meg akarja mutatni, el akarja mondani önmagát. Megannyi módon ad jelzést nekünk arról, hogy a múltban mi történt. A kérdés, hogy vesszük-e mi a jelzéseit, értjük-e, mit mond.

Persze, nem csupán a történetek fontosak, hogy valóban ért-sük azokat, látnunk kell azt is, hogy honnan szól hozzánk. Ké-pet kell kapnunk róla.

Ha saját fotóinkat nézegetjük, hogy milyenek voltunk életünk különböző szakaszaiban, látva a változásokat, talán felmerül bennünk, hogy egy település ugyanúgy változik az idők folya-mán, ahogyan egy ember. Csak itt nem években, évtizedekben mérjük az időt, hanem inkább évszázadokban.

De nem csupán az épített környezet változik, hanem a termé-szeti is. Nem is keveset.

„A Sóvidék és így Szováta, valamint a sóaknák környéke né-hány legelőként használt nagyobb tisztás kivételével erdővel sű-rűn borított terület volt, amelyet csak a falvak és viszonylag kis felszántott határaik foltjai törtek meg. Hatalmas erdőség terült el Szováta és Parajd közötti völgyben, sűrű erdő borította a tele-pülés környékét is az un. Szováta mezeje nevű legelő kivételével. Ezeket az erdőségeket jórészt csak a századfordulón, alig egy év-százada írtották ki. Így a mai Sómező és a Rostás (Restád) oldalt borító nagykiterjedésű csere (tölgy) erdőt, valamint a Pap-erdőt, amely a római katolikus egyház tulajdonában volt. Az egykori sóőrök visszaemlékezéseiből is tudjuk, hogy szolgálatba menet a faluból a Sóhegyre végig egy erdei ösvényen haladtak, tehát a mai városközpont, a Petőfi, Virág és Eminescu-lakónegyed helyét is hajdan sűrű erdőség fedte.”

Az itt idézett szöveg a Fekete Árpád, Józsa András, Szőke András, Zepeczaner Jenő által jegyzett Szováta című, 1998-ban kiadott kötet-ben jelent meg, és egy képet ad arról, miként nézhetett ki ez a vidék településünk alapítása előtt, és még jó ideig utána is.

Fontos-e így is látnunk? Persze, hogy fontos! Ha nem tudjuk mi-ből lett azzá, aminek ma látjuk, nincs ismeretünk az egykori képről, a korabeli földrajzi környezetről, mondhatjuk-e, hogy ismerjük? Mert nem elégséges a történet ismerete, a cselekmény hátteréül szolgáló, azt befolyásoló földrajzi keretekről is tudnunk kell.

Hányszor eszembe jut a mértéktelen fakivágási igény láttán, hogy itt, ahol ma élünk, tulajdonképpen nem is oly régen még egy kiterjedt er-dőség volt, s ha így marad a fa, az erdő irtásának üteme, belátható időn belül pusztasággá lesz ez a szép völgy.

Hát ezért is látnunk kell, magunkban hordoznunk annak a helynek a képét, ahol az első telepesek egykor épületeket emeltek, és megpróbál-tak a sólelő helyek közelében életlehetőségeket teremteni maguknak.

11élő emlékezet Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Mit tudunk településneveinkről? A sajátunkról és a szom-szédos falvak városok neveiről? Vagy az egész térségben, Szé-kelyföld-szerte illetve Erdély-szerte használt településnevekről? Amerre gyakrabban közlekedünk, a fő útvonalak mentén sem tudjuk nem egyszer – kétnyelvű felirat hiányában –, hogy mit takar a táblára kiírt román név.

Örömmel vettem kézbe és böngésztem az utazók számára ké-szített településnév-mutatót.

„Gyalogolni jó – írta Móricz Zsigmond, s a mondás ma is érvé-nyes ugyan, de a mai rohanó világ szellemében át is fogalmaz-hatjuk: utazni jó! Jó utazni vonaton, gépkocsival, megismerni szülőföldünk, szűkebb pátriánk vidékeit, településeit a falvak, városok lakosait, mindazt, amit a táj, a vidék látványosságban, népismeretben kínál.

Az erdélyi tájak szerelmese vagyok. Nekem többet mond az er-délyi hegyek, a folyóvölgyek, a folyóvölgyekben sorakozó falvak látványa, mint sok más, európai hírnévre szert tett, divatos, pom-pás turisztikai célpont.

Amikor egyik-másik ismerősöm boldogan újságolja, hogy a nyáron tíz napot Rómában tölthetett, rákérdezek: Szép, de Vacsárcsiban voltál? A megdöbbent, kérdő tekintetre elmagya-rázom, Vacsárcsi a csíki falvak egyike, ha leszállsz a vonatról Csíkrákoson, a Rákosi-patak mentén fölfelé haladva Göröcsfalva után rögvest ott találod a néhány száz lelkes kis falut, ahol ottjártamkor olyan egyköves, még működő vízimalmot láttam, amelynek Svájcban is csodájára járhatnának.

Ne értsen félre azonban senki, nem vagyok annyira lokálpatrióta, hogy ne ismerném el a távoli világ csodáit, ám vessük előbb szemün-ket szűkebb környezetünkre járjuk a vidéket, utazzunk „otthon” is.

Már nyelvjáráskutatói tevékenységemnél fogva is összejártam Erdélyt. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi – és nem erdélyi? magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvű helységnév-táblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Feledve, hogy az erdélyi településeknek van ősi, magyar nevük is...

(Murádin László/Utak és nevek)Utak és nevek – mondja a nyelvész, aki Erdélyt körbeutaz-

va, az útjába eső települések névtárát foglalja össze ebben a munkájában. Tulajdonképpen leltár ez. De mégis több, mint egyszerű számbavétel, hiszen egy kis magyarázattal is szolgál a településnevek eredetére, alakulására az idők folyamán, s arra is, hogy milyen formákban jelent meg román változa-tuk, illetve, hogy hivatali úton miként változtatta azt a regnáló hatalom.

„A helységnevek anyanyelvi ismerete nem is vet fel semmilyen problémát az államiság keretein belül, de egészen más a helyzet a kisebbségi, esetünkben az erdélyi magyar kisebbségi sorsban. Az idegen, a többségi nyelvi hatás legkorábban a kisebbségi helység-nevek ismeretét és használatát bontja meg, szorítja vissza. Persze, mondhatjuk, hogy az idegen nyelvi hatás lehet természetes folya-mat is. De ennek a folyamatnak a siettetésére éppen a kisebbségi helynevek kiszorításában volt és van a hatalomnak több, haté-kony módszere.”

Valóban helységneveink változtatásában is a beolvasztási szándék érhető tetten. Murádin László így fogalmazta meg a lé-nyegét annak, ami e téren történik. Megállapítása pontos, nem lehet vitatkozni vele. Én mégis pontosítanék: „kisebbségi hely-nevek” helyett a kisebbségbe szorultak nyelvén született hely-nevekről beszélnék, hiszen a könyv maga a bizonyítéka annak, hogy csaknem valamennyi erdélyi település neve eredendően magyar. A román változat illetve változatok ebből született/születtek. A néhány kivétel pedig többnyire szláv illetve német eredetű de azt is magyarok adták, s a román nevet ilyenkor is a magyarból képezték hangutánzással vagy fordítással. A román falvak későbbi betelepedéssel jöttek létre. Tehát kisebbségi ne-vekről nem beszélhetünk. De azért sem, mert amikor e névadás történt, a névadó magyarság éppen hogy nem kisebbségnek számított Erdélyben.

„Az erdélyi magyar településnevek »elfeledtetésének« egyik mód-ja a településnév-változtatás. Ismeretes, hogy a románságnak a főhatalom-változás előtt is megvolt Erdélyben a sajátos román anyanyelvű településnév-anyaga, megvoltak a településnevek ro-mán népi változatai. E neveket szerkesztette szótárrá a XX. század elején két román helységnévkutató (Moldovan Silvestru și Togănel Nicolae: Dicționarul numirilor de localități cu poporațiune din Ungaria, Sibiu, 1909). Minthogy az erdélyi román helységnevek te-temes része magyar eredetű volt, a magyar és román névváltozatok többé-kevésbé egyezést mutattak, a különbség a román hangrend-szerhez való igazodásban mutatkozott, pl. Harasztos – Hărăstăș, Várfalva – Varfalău, Vajdaszeg – Vaidasig, Torockó – Trascău stb. E nevekben mutatkozó párhuzamok elősegíthették a magyar név felismerésének könnyebb rögzítését, még akkor is, ha a feliratokon csak a román név volt olvasható. A nagyszámú helységnév-vál-tozással ez a párhuzamosság, az egyezés megszűnt: Hărăstășból Călărași, a Varfalău névből Moldovenești, Vaidasig és Trascău helyett Gura Arieșului és Rimetea jelöli hivatalosan a példaként említett településeket.”

Lássuk, egy hozzánk közeli település esetében a névadás és a román hatóság általi névváltoztatás miként történt:

„Kibédtől már Sóvidék következik. Az utunkba eső első falu Sóvárad, románul Sărățeni. Közigazgatási szempontból ma Szovátához tartozik. Minthogy előtag nélküli neve már a pápai tizedjegyzékben előfordul (1332: Varad), Orbán Balázs okkal véli, hogy »maga a falu elnevezése is régi várt feltételez... e falu egy tekintélyes római castrum felett, nagyrészt annak romjaiból épült«. Neve már 1567-ben a Só- előtaggal utal a vidék sóbá-nyászatára: Sovaragya. Román neve előbb a magyarból való Şovarad, Şovard, majd részfordításként Oradia Sărata volt, de a főhatalom-változás után, hatósági úton, a román névrend-szerbe illesztették, így lett Sărățeni.”

Megegjegyzés: e könyv megjelenésekor – 2003 – Sóvárad még Szováta része volt, 1968–2004 között a közeli Szovátához tartozott, és 2004. április 7-e óta egy népszavazás eredménye-ként ismét önálló közigazgatási egységgé, községgé lett.

Şovarad – Şovard – Oradia Sărata – Sărățeni... – ezek a vál-tozatok voltak, és nem lehetünk biztosak, hogy nem jönnek újabbak, hiszen még mindig sorra veheti a hatóság, amely még igazán nem találja meg magát benne, még érzi rajta az idegenséget, ha szájára veszi, érzi rajta az idegen ízt.

12 élő emlékezetSzovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Na, de ami minket a legjobban érdekel, az Szováta. Településne-vünket szeretjük, mert jól hangzik, rövid, könnyen kiejthető, s ide-gen nyelven sem fordul a fonákjára. Nem hordoz furcsa vagy ne-tán pajzán jelentéseket illetve zavaró mellékzöngéket. Hosszú listát lehetne írni azokból, amelyek lakói ebben nem ilyen szerencsések. Alig tudom visszafogni magam, hogy ne soroljak erre példákat.

Lássuk, mi található Szovátáról Murádin László könyvében:„A Kis-Küküllő forrásvidéke felé haladva érjük el a Sóvidék

gyógyfürdőjéről híres városát, Szovátát. Román neve is egye-zik a magyarral: Sovata. Lakóit máshonnan telepítették ide, a hajdani Szováta mezejére (1581: Szovátha mezejere, 1597: Szovát-mezeje), s az itt keletkező helység neve a Szovát székely ág nevének -a képzővel való bővült változata: Szováta. Törté-neti adatai – 1602: Szavata, 1609: Szováta. Az alapjául szolgáló nemzetségnév szláv eredetű, személynévi alakváltozata a csehben Svat, a lengyelben Swat. A román Sovata a magyarból való.”

A nyelvész tehát szláv eredetet lát a Szováta településnévben, de nem a névadáskori közvetlen átvételt, nem szláv jelenlétet.

A Wikipédia ezt írja róla:A Szovát szláv eredetű régi magyar személynév, ami valószínű-

leg a Szvat- elemet tartalmazó szláv nevekkel függ össze, aminek a jelentése ma szent de régen azt jelentette erős, hatalmas.[2] Más magyarázat szerint a Szórád, Szólát név alakváltozata.

A Szovát nevet a magyar utónévkönyv is tartalmazza: „ma-gyar név, melynek szláv gyökere egykor erőst, hatalmast jelen-tett. Névnap: július 13.”

De hogyan is van az a bizonyos Szovát-ág? Hogyan látja a székely nemeket és ágakat a történész?

„A székelyek hasonlóan a többi keleti néphez, kezdetben va-lószínűleg vérségi kötelékeken alapuló nemzetségi szervezetben éltek. Zárt közösségük miatt, társadalmi felépítésük archaikus jellegzetességei a középkor alatt mindvégig fennmaradtak, a szé-kelyeknél még a 16. század elején is kimutatható a nemzetségek és az azokon belüli ágak továbbélése. Földjeiket közösen birtokol-ták, szokásjoguk alapja a személyes szabadság és a közös tulaj-don volt, közösségüket az oklevelekben universitasnak nevezték.

A székelyek univerzitása hat nemzetségre, nemzetségeik pedig négy-négy ágra oszlottak.

Székely nemek és ágak Örlöcz nem: Szovát, Bod, Seprőd, Eczken ágak Meggyes nem: Dudor, Kürt, Gyáros, Meggyes ágak Adorján nem: Vaja, Telegd, Váczmán, Poson ágak Ábrahám nem: Új, Karácson, Gyerő, Nagy ágak Jenő nem: Boroszló, Balási, Új, Zomoru ágak Halom nem: Halond, Náznán, Péter, György ágakA nemzetségneveik magyar nevűek, köztük pedig ma-

gyar törzsnevek – Jenő, Kürt – is előfordulnak. A nemek és ágak között találhatók keresztény nevek: Ábrán (Ábrahám), Karácson(y), Péter, György és Adorján (Odorján, Hadrián). Az Eczken, Váczmán, Náznán nevek eredete vitatott.”

Györffy György: A SZÉKELYEK EREDETE ÉS TELEPÜLÉ-SÜK TÖRTÉNETE című munkájából idézek:

„Ha most a székely nem- és ágneveket végignézzük, rögtön szemünkbe tűnik, hogy néhány nem értelmezhető név kivételé-vel minden esetben magyar névvel van dolgunk, legyen az sze-mélynév vagy helynév. Török törzs- és nemzetségnevet egyáltalán

nem találunk. Márpedig ha a székely törzs közvetlen folytatása lenne egy török törzsnek, nem hihető, hogy a nem- és ágnevek közt ne maradtak volna ennek nyomai. A székelység lehet török vagy más keleti eredetű, azonban XV. századból ismeretes nem-zetségi szervezetét kétségtelenül Magyarországon nyerte.

Mint Németh Gyula megállapította, a székely nem- és ágne-vekben három csoport különböztethető meg. Világosan helynév-ből keletkeztek a következő nem- és ágnevek: Halom, Seprőd, Meggyes, Telegd, Vaja, Ecken, Kürt és Jenő. Emellett valószínű-leg idetartozik Pozson, Dudar, Szovát és Besenyő ágnév, jóllehet ezek kivételesen mint személynevek is előfordulnak.”

Györffy György így folytatja:„...a helynévről elnevezett nemzetségnevek annak a helynek

nevét őrzik, ahol a nemzetség eredetileg lakott. E szerint tehát a helynévi eredetű ágnevekből meg tudjuk állapítani, hogy az illető ág eredetileg hol lakott; a Telegd-ág a Bihar vármegyei Telegden vagy vidékén, a Meggyes-ág valamelyik magyarorszá-gi Megygyes faluban, a Halom-ág egy Halom nevű helyen, a Szovát-ág Szovát vidékén...”

Nézzük csak, hol van „Szovát vidéke”? Több Szovát nevű te-lepülést is találunk. Egyet nem is messzi, csak itt a szomszédos Kolozs megyében. A Kolozs megyei Magyarszovát község, a Kolozsvárról Szászrégenbe vezető 16-os számú megyei mű-útról dél fele közelíthető meg. A magas-mezőségi település a Kis-Szamosba ömlő Gyéres patak felső folyásánál fekszik, Ko-lozsvártól 32 km-re. Az 1905-ig külön településként jegyzett Alsó- és Felsőszovát mára már összenőtt. Neve románul Suatu (világos, hogy fül után írták le).

„Első írásos említése 1213-ból maradt fenn Zuat néven. Továb-bi névváltozatai: Zovath (1329), Zoat (1334), Zowath (1410).”

Magyarországon két Szovát települést találunk.„Hajdúszovát község Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúszo-

boszlói járásban.A Hajdúság, a Sárrét és a történelmi Bihar megye találkozásá-

nál, Debrecentől 20 km-re délnyugati irányban, Hajdúszobosz-lótól 9 km-re délkeletre fekszik.

Szovátról az első biztos adat az 1332-37. évi pápai tizedjegy-zékből ismert, amikor egyházas faluként szerepelt.

1898-ban vette fel a Hajdúszovát nevet.”Létezik egy másik Szovát is: Bágyogszovát. Bágyogszovát

község Győr-Moson-Sopron megyében. A község Bágyog és Rábaszovát egyesüléséből keletkezett.

„Oklevél először 1224-ben említette Szovátot Terra Zoac néven.” Szovát ebben az időben királyi várföld volt, de II. Endre király visszavette és a győri püspöknek ajándékozta.”

Szováta – Magyarszovát (Alsó- és Felsőszovátból) – Haj-dúszovát – Bágyogszovát (Bágyogból és Rábaszovátból). E sor mutatja, hogy a névadásban nem vagyunk egyedül. Az már csak ráadás, hogy Bulgáriában is van egy Sovata nevű falu Svistov községben, Veliko Tarnovo tartományban. Erre mondják, hogy kicsi a világ.

Már csak az érdekel, hogy a Svat nevet vizsgáló északi illetve a Sovata nevet fejtegető déli szomszédaink hasonló buzgóság-gal és önfeledtséggel hivatkoznak-e arra, hogy a Szovát egy székely nemzetségnevet jelent. Vizsgálják-e, hogy kié a név-adásban az elsőbbség? Ki kitől vehette át? Molnos Ferenc

13kiskert Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Zöldségeskertben

Az időjárás függvényében végezzük a tavaszi tennivalóinkat. Ha elmaradt az őszi ásás, igyekezzünk elvégezni, természete-sen, beforgatva a trágyát is. Az őszi ásással ellentétesen a rögö-ket most megaprózzuk, mert a fagy már nem fogja poronyóra zúzni. Néhány napi szikkadás után elgereblyézzük, kijelöljük az ágyásokat kb. 120-160 cm szélességűre, a hosszát pedig kertünk elhelyezkedése adja, de lehet tetszés szerint is. Az ágyások kö-zött 30 cm-es ösvényeket hagyunk.

Hangsúlyt fektetünk a palántanevelésre. Jó minőségű palán-tákat tápkockákban nevelhetünk, egyenes vetéssel vagy tűzde-léssel. A tápkockában való nevelés előnyei: rövidebb idő alatt készülnek el az erőteljes palánták, nem sínylik meg az átültetést.

Március havában szabad földbe elvetjük a vöröshagyma-ma-got 8–10 cm-es sortávolságra, így április végére, május közepé-re hagymapalántát nyerünk.

Gyümölcsöskertben

Ha gyümölcsfákat, bokrokat szeretnénk ültetni, végezzük el minél hamarabb. A szakirodalom szerint a gyümölcsfák ese-tében 1m X 1m X 0,6m méretű gödör szükséges egy csemete ültetéséhez. Gödrönként 10–15 kg istállótrágyát használunk fel trágyázáshoz, amely gyökérfejlesztő hormonokat is tartalmaz.

Ültetés előtt a gyökérrendszerről a sérült részeket eltávolítjuk, majd friss marhatrágyából és agyagból készített habarcsba mártjuk. Az ül-tetés mélysége egyezzék a faiskolaival, tehát 8–10 cm-rel a talajszint felett legyen az oltási pont! Tövenként kb. 20–25 l vízzel megöntöz-zük, felkupacoljuk és friss marhatrágyával takarjuk. A kupacokat csak hajtásnövekedés után egyengessük el (kb. júniusban)!

Tovább folytatjuk a metszést. A gyümölcsfa életében három sza-kaszt különböztetünk meg: 1. fiatal – alakító metszést végzünk; 2. teljes termő – termő metszést végzünk; 3. hanyatlás – ifjító met-szést végzünk, hatása 8-10 év. A szakaszok időtartama faj, fajta, alany, környezet, technológia alkalmazása szerint különbözik.

Az idősebb fák esetében elvégezhetjük a gyökérrendszer ifjítá-sát és a trágyázást is.

Márciusi teendők a kiskertben

A korona csurgójánál (a korona külső szélei) 40-50 cm szé-les és ugyanilyen mély árkot ásunk, az útba eső gyökereket éles szerszámmal elvágjuk, majd az árkot istállótrágyával töltjük meg és a kidobott földdel betakarjuk.

Virágoskertben

Ha egy-nyári virágot virágokat szeretnénk ültetni virágosker-tünkbe, akkor itt a vetés, palántanevelés ideje. A virágpalánták esetében is ajánlatos a tápkockás palántanevelés. A palánták fej-lődését serkenthetjük 2 ezrelékes műtrágya oldattal (200 g mű-trágya 100 l vízhez) vagy trágyalével (10 l:100 l vízhez arányban).

Ha ősszel nem végeztük el a pázsit gereblyézését, trágyázását, ak-kor most végezzük el. Használjunk finom, rostált portrágyát vagy komposztot, ezek hiányában pedig műtrágyát (kb. 1.5 kg/100 m2).

Ültessük (pótoljuk) ki a kétnyári virágpalántákat: árvácskát, nefelejcset, boglárkát, németszekfűt stb. A fás növényeinket (cserjék, fák) pucoljuk meg az elfagyott, száraz részektől, a lágyszárúakat pedig az elszáradt száraktól, levelektől valamint elvégezhetjük évelő növényeink tőosztásról való szaporítását.

Ugyanígy a szobanövényeinket is szaporíthatjuk (természete-sen, ha van sarjadék vagy gumó) tőosztással, valamint a gyö-kérrel benőtt edényekből átültethetjük a szobanövényeinket, de a szabadba kitevést még el kell halasztanunk kb. májusig.

Barabás Tibor

sport14 Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Sikeres szovátai birkózók

Ha sportról írtunk, híradá-sunkból mindeddig kimaradt a birkózás. Kimaradt mert a Med-ve-tó sportklub keretében nincs birkózószakosztály. Pedig a bir-kózásról írnunk kell, mert birkó-zóink viszont vannak. Olyanok, akik már számottevő eredmé-nyekkel büszkélkedhetnek.

Egy fiatal szovátai testvérpár, Kaffai Botond és Kaffai Krisz-ta birkózik. Országos bajnoki címeik bizonyítják, hogy a bir-kózást nem csupán szeretik, de roppant komolyan veszik.

Lássuk, kik ők, hogyan sze-rették meg ezt a sportágat, s miért tartanak ki mellette? Az iskolai feladatok mellett teher vagy öröm a felkészüléssel járó mindennapi edzés?

Az édesapa egykor – 1979-83 között – birkózott Székelyud-varhelyen az ottani sportiskola keretében működő birkózó-szakosztályban. Edzői Kemenes András és Téglás Ernő voltak. Iskolai bajnokságokon vett részt. A diákkor után nem folytatta a birkózást, de a sportág iránti szeretete később sem múlt el.

Magyarországon találkozott Hatos Gábor olimpiai, világ- és Európa-bajnoki bronzérmes magyar birkózóval. Tőle tudta meg, hogy Korondon birkózó klub működik. Nem is akár-milyen. A Lőrincz Márton Birkózóklub fiatal versenyzői már nevet vívtak ki maguknak és klubjuknak a birkózásban, sorra szállították (és szállítják ma is) a kitűnő eredményeket a kü-lönböző versenyekről határon innen és túlról. A korondi klub együttműködik a székelyudvarhelyi sportiskolával, birkózói

kettős leigazolásban vannak, versenyezhetnek a sportiskolák országos bajnokságán is, nem egy bajnoki címet hozva onnan. Így eshetett meg, hogy egyik korondi birkózó (Juon Mihály) egyazon évben négy országos bajnoki címet is gyűjthetett. Egyet a saját súlycsoportjában, egyet magasabb súlycsoportban, egyet csapatban és egyet a sportiskolák országos bajnokságán.

Volt idő, amikor a román ifi válogatott hat versenyzővel lépett ki a nemzetközi porondra, és ebből három korondi volt. Hát volt kitől példát venni egy kezdőnek Korondon. És ezekkel a birkózókkal együtt húzhatta a szőnyeget, együtt végezte a be-melegítést, együtt készült a versenyekre. Láthatta érmeiket, baj-noki dresszeiket. Ugyanazok az edzők adták át a sportág titkait neki is, mint a fiatal bajnokoknak.

És a korondi sportterem falára kitűzött képről lenézett rá is Lőrincz Márton, a klub névadója, aki az 1936-os berlini olimpi-án aranyérmet szerzett nem csupán Magyarországnak, hanem az egész magyar nemzetnek.

Hát ide vitte el fiát a nyugtalan szovátai szülő.Kaffai Botond akkor nyolc éves volt. Cingár legényke, aki

könnyen elsírta magát, ha első versenyein a szőnyegre szorí-tották. De kitartott, akart birkózni, és a szülő hitt benne. Ezért hordozta szorgalmasan és rendszeresen edzésekre.

Józsa Gábor illetve Balázs Imre edző meg tudta, hogy a leg-fontosabb a kitartás és a szorgalom, a birkózás szeretete. Időt kell hagyni neki, az önbizalmát részsikerekkel fokozatosan erő-síteni. A fizikai felkészültség a folyamatos munka révén törté-nik. A technikai ismeretek tárházát nem lehet egyik napról a másikra átadni. De lehetőségeket is kell teremteni a fiatal bir-kózók számára időnként a megméretkezésekre, a versenyek fe-szültségének illetve a győzelmek vagy vereségek az elviselésére.

15sport Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

Immár öt éve, 2012 februárjában lépett először edzőterembe Kaffai Bo-tond. Első találkozása volt a birkózás-sal, addig még nem látott birkózósző-nyeget. Megtetszett neki, és ott ragadt.

De hogyan is történik mindez? Mi fogja meg az apró gyermeket? Mivel varázsolja el?

Ki ne látta volna különböző fajta ál-latok kölykeit hancúrozni, egymással birkózni! Mennyi báj és mennyi játé-kosság van ebben. Számukra ez nem csupán szórakozás, de ismerkedés is a világgal, saját erejükkel, ugyanakkor felkészülés az életre.

A gyermek ugyanilyen örömmel bir-kózik, felméri ő is az erejét, ügyességét, és megtanul élni vele. Hát csoda-e, ha a test-edzés, legősibb formáinak egyike a birkó-zás hat a gyermekre. Ha minden korban népszerű mozgáslehetőségnek számított.

A birkózás küzdelem egyik szinoni-mája. Az élet nehézségeivel, feladataival is küzdenünk kell, tehát „birkózunk” vele.

Az első eredmény, ha kivá-lasztanak egy versenyre, a má-sodik, ha sikerül győzelmet szerezni valamely mérkőzésen, a harmadik, ha pódiumra áll-hat a birkózó. Aztán verseny-győzelmek, bajnoki címek.

Kaffai Botond mindezt átélte már. Sokszor és sok helyen ver-senyzett, megszokta a verseny-lázat, a versenyek hangulatát, győzelmeket, díjakat gyűjtött.

Első érmét egy sepsiszentgyörgyi ver-senyen szerezte (bronz, 2012), az első aranyat Kiskunfélegyházán (2014), ahol a legtechnikásabb versenyző díjat is meg-kapta. Ez nagy lökést jelentett számára.

Több versenyen sikerült diadalmas-kodnia. Ugyanebben az évben 32 kg-os súlycsoportban országos versenyen 5. lett, a következő évben már pódi-umra állhatott az országoson szabad-fogásban (bronz Marosvásárhelyen), aztán meglett az országos bajnoki cím is, ez éppen strandbirkózásban (2015, Amara). Mindeddig ez a legjobb ered-ménye. Aranyat nyert összmagyar di-ákbajnokságon (2015, Pécs).

A tavaly súlycsoportot váltott, orszá-gos strandbirkózó bajnokságon ezüs-töt nyert. Legutóbb 2017. január 21-én a Lőrincz Márton emlékversenyen ezüstérmet érdemelt, és elnyerte a Dr. Hegedűs Csaba Vándorkupát.

Botond edzéseire édesanyja mindig magával vitte kishúgát is, Krisztát, aki bevallása szerint szívesen töltött időt rendszeresen ott. Érdeklő-déssel követte tekintetével mindazt, ami ott tör-tént. Egy alkalommal az egyik fiú edzőpartner nélkül maradt, s az edző pillanatnyi ötletnek engedve, a szőnyegre szólította Krisztát.

Hamarosan kiderült, hogy jól tette, hiszen Kriszta nem csupán tehetségesnek bizonyult, de láthatóan próba nélkül is ismereteket szerzett, a szőnyeg mellől is.

Kriszta éppen egy évvel bátyja után 2013 feb-ruárjában kezdett. Nyolc éves volt akkor. A klub történetében az első lánybirkózó.

Gyorsan jöttek az eredmények. Még az évben 26 kg-os súlycsoportban Marosvásárhelyen első lett. Utána minden kisebb versenyt, amelyen megfordult, megnyert.

2014-ben már országos versenyen nyert aranyat (Mangalia), s ezzel az első érmet a női mezőnyben országos versenyen Har-gita megye számára.

2015-ben a lányok számára nem szerveztek országos bajnok-ságot, így nem volt alkalma ismételni. Különböző hazai kupá-kon, és nemzetközi versenyeken szerepelt jó eredményekkel.

2016-ban immár a 37 kg-osok között nyert ismét országos bajnokságot (Buziásfürdő). Az idén pedig aranyat érdemelt a Lőrincz Márton emlékversenyen januárban.

Az utóbbi három évben (2015-16-17) elnyerte a legjobb belföl-di lánybirkózónak járó kupát is az emlékversenyen.

Hát röviden ennyi a két testvér eredménye. Mindketten ott állnak a még nagyobb siker kapujában, s rajtuk múlik, hogy be tudnak-e lépni azon. Egy biztos, eddigi munkájuk nem volt hasztalan. Ha most megállnának, eddigi teljesítményükkel máris tiszteletet érdemelnének. De ők nem állnak meg. Molnos

szabadidő16

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Fülöp László Zsolt polgármesterSzerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt

Lapszámunk munkatársai: Barabás Tibor, Farkas Júlia Dorottya, Fekete Árpád, Fülöp Edmund, Kiss János, Szakács László

Szovátai Hírmondó, 154. szám 2017. február

– Emlékszel arra a napra, amikor megkérted a ke-zem, és én igent mondtam? Olyan meghatott voltam, hogy egy óra hosszat meg sem tudtam szólalni.

– Hogyne... (folytatás a Poén 1-ben) ...hiszen az volt az utóbbi... (folytatás a Poén2-ben).

Készítette:Molnos Ferenc

„Lógiával” a végén új

tudományág

Falu Székely-kő alatt

Veréb egyne-

műiDitti Newton

A jó... (ellentét-

pár)

Vrancea m e g y e betűjele

Jean Reno filmje

Poén 2

Zsinór-szövet

FerdeTürel-messég

SzemüregOrszágos Bajnokság Kanyarulat

Poén1

Megszűnt baloldali

lap

Olasz folyóNap-

szentület

Turin

Ugyan ő

Román zeneszer-

ző

CukkolHegedő

seb

Kálcium-karboná-

tos

Üres padKérdő-szócska

Lipót összeza-varodott

Égett (ol.)

Keresztül

TovábbáSzén

Atlétikaröv.

Értéket feltüntetUrizáló

Oláh GergőJó szag

Kazahsztán idegen nyelven

Teherautó

DiCaprio anyja

Nemzetközi elektrónikai

cég

Igor ... focista (ford.)

Liter

Zabola egyne-

műi

IstállóCsont (lat.)

ÍrországBáró (ang.)

Bór

Kutat

Biztató-szó

Orosz folyó

Bel, belső

Mali fővárosaTantál

MézízűKettőzve

város... - mit?

Éter (rom.)

Indíték

Amerikai TV-csa-

torna

ÖlelAntik ró-mai pénz

Fülébe

Helyrag

... Sándor, rehabilitá-ciós szaki

Bibliai vá-ros (ford.)

Origó

Hippói Szent

...

Am. űrkutatási

hivatal

< < < < < < < < <

< <<

<

<

<<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

A múlt havi rejtvényünk megfejtése: ILYEN NEKEM SE. EZT IS A FELESÉGEM TALÁLTA KI.

<

<

<

<

<

<<<<

<

<

< < <

<<

< <

<<

<

<

<

<

<

<

<

< < <

<

<

<<<

< <

<<< <

<

<