A címlapon látható grafika az új-delhi Isten Háza vázlatos alaprajza

Szemelvények

Bahá’u’lláh írásaiból

Copyright: Az Ausztriai Bahá’iok Országos

Szellemi Tanácsa

Fordította. Kristóf Róbert 1992

ISBN 963 85033 3 5

Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség 1519 Budapest, Pf.: 202

Mediant Tipográfiai Műhely Felelős vezető: Lányi György Budapest, X., Szállás u. 40.

M010T683

Részletek

a Gleanings from the Writings o f Bahá'u'lláh című összeállításból

1. II.* Minden dolgok kezdete Istennek tudása, mint ahogy minden dolgok vége a

szigorú követése mindannak, amit az Isteni Akarat az egekből leküldött, s ami mindent áthat, miként a mennyekben, úgy a földön is.

2. III. A Kinyilatkoztatás, mely időtlen idők óta Isten prófétáinak Célja és Ígérete, valamint az Isteni Hírhozóknak leghőbb vágya, most, a Mindenható mindent átható akaratának, valamint megkerülhetetlen parancsának okán, megmutatkozott az embereknek. Ezen Jelenés eljövetele minden szent Írásban megjövendeltetett. És most lásd, hogy dacára ezen Kinyilatkoztatásnak, az emberiség mennyire letévedt a számára kijelölt ösvényről, s ilyenténképpen saját dicsőségétől fosztotta meg magát.

Mondd: Ó, ti, az Egy igaz Isten imádói! Egyre csak azon legyetek, hogy valóban felismerjétek és megismerjétek Őt, és illőn kövessétek tanításait. Olyan kinyilatkoztatás ez, melyért ha egy csepp vért is hullatott valaki, annak óceánok jutnak számolatlan jutalmául. Ám vigyázzatok, ó testvérek, hogy ne veszítsétek el ezen felbecsülhetetlen kincset, hanem figyelmezzetek földöntúli lényegére. Vegyétek csak számba a megannyi életet, melyet eleddig feláldoztak vagy még most is áldoznak ezen a világon, melyet egy puszta kísértet vezetett félre, melyet a föld népeinek hiú képzelete alkotott magának.

* Az első ötvenkilenc idézet mellett található római számok a Gleanings-beli sorszámot jelölik.

2

Adjatok hálát Istennek, ha elértétek, amit szívetek vágyott, és egyesültetek Véle, aki minden népek Ígérete. Őrizzétek, az egy igaz isten segedelmével - dicsősége légyen magasztalva - azon állapot tokéletességét, melyre jutottatok, és ragaszkodjatok híven mindahhoz, ami segíti az Ő szent Ügyét. Ő kijelölte néktek, mi is helyes és alkalmatos az emberi állapotnak felemelésére. Dicsőítve légyen a Végtelen könyörületes, e csodálatos Üzenet Feltárója.

3. IV. Ez az a Nap, melyen Istennek legnagyszerűbb kegyei az emberekhez eljutának, a Nap, melyen csodálatos kegyelme minden teremtett lelket áthatott. A világ népeinek nagy felelőssége, hogy a különbözőségeket összebékítsék, valamint hogy tökéletes egységben és békében lakozzanak gondossága és szerető kedvessége fájának árnyékában. A népeknek kötelme, hogy híven ragaszkodjanak mindahhoz, mely ezen a Napon alkalmatos az emberi állapotnak magasztalására és legjobb érdekeinek előmozdítására. Boldogok azok, kiket a nagydicsőségű Toll figyelemre indított, és áldottak azok az emberek, akiknek nevét kifürkészhetetlen Parancsunk által elrejteni kívántunk.

Kérjétek az egy igaz Istent, segítse meg kegyelmesen az összes embert, hogy azt cselekedjék mi kedves Előttünk. A jelenlegi rend hamarosan felgöngyölíttetik, és új teríttetik ki helyébe. Bizony, az igazat szólja a ti Uratok, és Ő a láthatatlan dolgok tudója.

4. V. Ez az a Nap, melyen az Isteni Tenger könyörületessége az ember számára megnyilvánult, a Nap, melyen az Ő szerető kedvességének Napja rájuk ragyogott, a Nap, melyen az Ő kegyelmének bőséges felhője betakarja az egész emberiséget. Eljött hát az idő, hogy örvendezzünk, és felélesszük az elcsigázottat a szeretet és a testvériség frissítő fuvallatával, a barátság és a könyörületesség életvizével.

Azok, akik Isten szerettei, bárhol is találtatnak és bárkivel is találkozzanak, Istenhez való közeledésükben valamint az Ő dicséretében és dicsőségében olyan alázatosságot és engedelmességet tartoznak mutatni, hogy lábuk alatt a pornak minden szemcséje odaadásuk mélységét tanúsítsa. E szent lelkek szavait oly erő hassa át, hogy ezek a porszemcsék hatására borzongással teljenek el. Oly módon kell magaviseletüket irányítani, hogy a föld, melyen lábuk lépdel, soha ne fordulhasson hozzájuk ezen szókkal: „Engem illet az elsőség. Mert tanúsítsd, mily türelemmel viselem a terhet, melyet a földműves rám helyez. Én vagyok az Őneki, Ki is a forrása minden kegyelemnek, mely azon áldásaiban részesít szakadatlan minden élőlényeket, mely áldásokkal felruházni megtisztelt. A rám bízott nagy tisztesség és bőségem számolatlan bizonyítéka ellenére - mely bőség minden teremtmény szükségét szünteti - lásd, mily mértékű alázatom: tanúsítsd, mily végső engedelmességgel viselem az emberek lába alatt, hogy rajtam tapodjanak..."

Mutassatok béketűrést, jóindulatot és szeretetet egymás iránt. Ha pedig netán közületek valakit is meghaladna valamely igazság felérése, avagy legyen akár csak rest azt felfoghatni, véle szót váltva mutassatok végtelen szeretetreméltóságot és jóakaratot. Segítsétek őt, hogy meglássa és felismerje az igazságot anélkül, hogy tenmagatok a legkisebb mértékben is kiválóbbnak mutatnátok avagy nála különbnek tüntetnétek fel magatokat.

Az embernek minden kötelessége az, hogy ezen a Napon elnyerje Isten végtelen kegyelmének ráeső részét. Senki se tekintse hát ezen rész nagyságát vagy kicsinységét. Egyeseké elférhet egy embertenyérben, másoké egy kupát tölthet meg, míg megint másoké akár tíz pintet is kitehet. Ezen a Napon minden szemnek azt kell tekintenie, mi szolgálja a legjobban Isten Ügyét. Ő, ki az Örök Igazság, legyen a tanúm!

3

E Napon mi sem sújthatja jobban az Ügyet, mint viszály és széthúzás, vetélkedés, idegenkedés és közöny Isten szerettei között. Meneküljetek ezektől, Isten ereje által, és az Ő legfőbb segedelmével, és azon legyetek, hogy egymáshoz kössétek az emberek szívét az Egyesítő, a Mindent Tudó, a Végtelen Bölcs nevével.

Könyörögjetek az egy igaz Istenhez, hogy adja meg néktek, hogy megízleljétek zamatát azon tetteknek, melyek az Ő útján véghezvitetnek, és osztozzatok azon alázat és engedelmesség édességében, melyek Ő érte mutattatnak meg. Felejtsétek el tennen magatokat, és fordítsátok tekinteteteket felebarátaitok felé. Minden erőtökkel segítsétek az emberek tanítását. Semmi sincs, és soha nem is lehet elrejtve Isten elől. Ha az Ő útját járjátok, felmérhetetlen és soha nem enyésző áldásai hullnak rátok. Ím, a fényességes Üzenet, melynek sorai az Ő megindító tollából származnak, ki is minden világok Ura. Ezen elmélkedjetek szívetekben, és legyetek ti azok, kik e sorok tanításait megtartjátok.

5. X. Eljött az idő, mely elrendeltetett a föld népeinek és nemzeteinek. Isten szavai, ahogy azokat a szent Írások tartalmazzák, mind valóra váltanak. Sion hegyéről jött Istennek Törvénye, és Jeruzsálem, mint ahogy a hegyek és földek, azon túl is, eltelének az Ő Látomásának dicsőségével. Boldog is az, ki szívében hordja mindazt, mit felfednek Isten Könyvei, Ki is a Segítség a bajban, a Magában Való. Ó, elmélkedj el ezen, Isten szeretett teremtménye, és vigyázza füled az Ő Szavait, hogy majdan te, az Ő kegyelme és könyörületessége által az állhatatosság kristályos vizéből kedvedre ihass, hogy oly állhatatos és rendíthetetlen légy az Ő Hitében, mint a hegy.

Izajás Könyvében ez íratik: „Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porban az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt."

Minden emberfiának, ki ezeken a sorokon elmélkedik, fel kell ismernie ezen Ügy nagyszerűségét, aminthogy nem vonhatja kétségbe azon Napnak dicsőségét sem, melymagának Istennek a Napja. És az írás így szól tovább: „Egyedül az Úr lesz magasztos azon a Napon." Ez az a Nap, melyet a Legmagasztosabb Tolla dicsőített a szent Írásokban. Mert nincs ezekben egyetlen olyan sor se, mely ne az Ő szent Nevének dicsőségét énekelné, és nincs egyetlen olyan szent könyv se, mely ne tanúsítaná e legdicsőbb gondolat emelkedettségét. Ha pusztán csak megemlítenők mindazt, mi ezen mennyei Könyvekben és szent Írásokban találtatik, bizony e kötet is mérhetetlenre növekedne. E napon minden emberfia kötelessége, hogy nagy bizodalmát Istennek végtelen könyörületességébe vesse, és feltámadván hirdesse a legnagyobb bölcsességet, az Ő Ügyének igazságát. Akkor, és csak akkor járja majd át az egész földet Kinyilatkoztatásának hajnali fénye.

6. XIII. Vedd számba a múltat. Minden időkben hányan, magas és alacsony rangban élők várták vágyakozva az Isteni Megnyilatkozásokat, az O kiválasztottjainak megszentelt személyében. Mily sokszor remélték eljövetelét, mily gyakran hangzottak fel fohászok azért, hogy Isteni kegyelmének szellője fújjon, és az ígért szépség előlépjen a rejtőzködés fátyla mögül, és megmutatkozzék az egész világ számára-. És mindenkor, amikor a kegyelem kapui megnyíltanak, és az Isteni bőség felhői záporozának az emberiségre, és a Láthatatlannak fénye ragyogott az égi hatalom láthatára felett, az emberek mind megtagadták Őt, és elfordultanak az Ő orcájától, Istennek orcájától.

7. XXIII. Vedd számba az előző nemzedékeket. Tanúsítsd, hogy akárhányszor is az Isteni kegyelem napvilága az Ő Kinyilatkoztatásának fényét árasztotta a világra, az Ő korának népe felkelt Ellene és megtagadta Igazságát. Azok, kiket az emberek vezéreinek tartottak, rendre azon voltak, hogy kerékkötői legyenek követői Feléje

4

fordulásának, Feléje, Ki is az Isten végtelen kegyelmének Óceánja. Lásd, hogyan vetette a nép, korának papjai által hozott ítélettel tűzre Ábrahámot,

Isten Barátját; miként tartotta Mózest, Ki a Mindenhatóval társalkodott, hazugnak és rágalmazónak. Gondolkodj csak el azon, hogy Jézussal, Aki az Isten Lelke, mégoly végtelen szelídsége és tökéletes jó szíve dacára, hogyan bántak ellenségei. Oly ádáz szembenállással kellett megküzdenie Néki, aki a Létezés Lényege és Ura a láthatónak, valamint a láthatatlannak, hogy sehol sem lelt helyet, hogy nyugovóra hajtsa fejét. Vándorolt hát szüntelen egyik helyről a másikra, s nem volt fedél a feje fölött.

Tűnődj el azon, ami megesett Mohameddel, Ki a Próféták Pecsétje, ó, lenne minden teremtmény élete Néki szánt áldozat. Mily kegyetlen csapások zúdultak rá, melyet a zsidó nép vezetői és a bálványimádók idéztek őrá, Ki a fenséges Ura mindeneknek, azon kinyilatkoztatása okán, miszerint egy az Isten és Üzenete igaz! De Ügyem igazságosságára! Tollam csikorog és minden teremtmények nagy jajjal sírnak azon csapások okán, melyeket szenvedett azok kezétől, akik megtörték az Istennel való Frigyet, megbecstelenítették testámentomát, elvetették az Ő bizonyságait és elvitatták az Ő jeleit. Emígyen mondjuk el annak történetét, mely elmúlt időkben esett meg, hogy megérthesd.

Megtudtad hát, mily súlyosan szenvedtek az Istennek Prófétái, Üzenetének Hirdetői és Néki Kiválasztottjai. Töprengj el hát azon okokon és indítékokon, melyek ilyen üldöztetést előídéztenek. Soha, semmi szín alatt nem menekülhettek meg Istennek Prófétái ellenségeik szentségtörésétől, elnyomóik kegyetlenségeitől, koruk tudós embereinek balítéletétől, kik maguk a becsület és jámborság álcáját öltötték magukra. Éjjel és nappal oly szörnyű kínokon mentek keresztül, melyet soha senki nem érhet fel elméjével, csak az egy igaz Isten bölcsessége, magasztaltassék az Ő dicsősége.

Ó, lásd ez Igaztalanul megbántottat. Bár a legtisztább bizonyítékok tanúsítják Ügyének igazságát; bár próféciái, melyeket félreérthetetlen módon közölt, egytől egyig valóra váltak; bár nem tartatott Ő számon a tudósok között, mivel iskolázatlan és tapasztalatlan vala Ő azon vitákban, melyek a papok között zajlának, mégis megannyiféle és Istentől eredő tudását záporozta az emberekre; és, ó, lásd csak hogyan utasította el az a nemzedék az Ő fennhatóságát, és miként lázadt ellene! Életének nagy részében kínkeserves próbákat állott ki ellenségeinek szorításában. Szenvedései most teljesedtenek ki, ebben a nyomorúságos tömlöcben, ahova elnyomói oly igaztalanul vetették Őt. Adja meg az Isten, hogy éles szemmel és sugárzó szívvel figyelmezz azokra a dolgokra, melyek most történnek, és szívedben elmélkedve ismerd fel azt, mit ezen a Napon a legtöbb ember nem tudott felfogni. Istennek tetszőt cselekedj, mert Ő képessé tészen téged, hogy az Ő Napjának balzsamos illatát belélegezhesd, hogy osztozhass az Ö kegyelmének számolhatatlan áradásaiban, hogy kedvedre oltsd szomjadat az Ő irgalmas kegyességéből, abból a leghatalmasabb Óceánból, mely ezen a Napon támad az Időtlen Király nevében, hogy erős és rendíthetetlen maradj, mint a hegy, az Ő ügyében.

Mondd: Dicsőség Néked, ki rábírtad a szent Embereket hogy tehetetlenségüket megvallják a Te hatalmad számos kinyilatkoztatásai előtt, hasonlatosan minden Prófétához, kik rábírattak arra, hogy elismerjék gyarló voltukat a Te örök dicsőséged ragyogása láttán. Kérve kérlek Téged, Nevedre, mely megnyitotta a mennyek kapuját és Ki elragadtatással töltötted el a Magasságbéli Gyülekezetet, add meg nekem, hogy Téged szolgálhassalak ezen a Napon, és adj erőt nékem, hogy aszerint cselekedjem, mit is Te Könyvedben megtennem parancsoltál. Te tudod, ó, Uram, hogy mi rejtőzik

5

bennem; ám én nem tudom, mi is rejlik Benned. Te vagy a Mindent Tudó, a Mindent Ismerő.

8. XXIV. Legyetek óvatosak, ó, az Isten Egységében hívők, másként megkísértettek, hogy különbözőséget tegyetek az Ő Ügyének Megnyilvánulásai között, vagy hogy elfogultak legyetek azon jelekkel, melyek kísérték és megmutatták ezek Kinyilatkoztatásait. Ez valójában az Isteni Egység igaz tartalma, bár lennél egyike azoknak, kik megragadják és hiszik ezt az igazságot. Továbbá légy bizonyos, hogy tettei és cselekedetei minden egyes Isteni Megnyilvánulásnak, bármivel is járnak és a jövőben bármit is mutassanak fel, mind, mind Isten elrendelései és Akaratát és Célját tükrözik.

Ily módon bárkik, akik a legcsekélyebb különbséget is tesznek személyükben, szavaikban, üzeneteikben, tetteikben, valamint viselkedésükben, hitetlenek Istenben, megtagadják az Ő jeleit, és elárulják Küldötteinek Ügyét.

9. XXVII. Minden dicsőség Isten egységének és minden tisztelet Néki, a Felséges Istennek, a világ páratlan és nagy dicsőségű Uralkodójának, Aki a semmi végtelenségéből megalkotta minden dolgok valóságát, Aki az ürességből életre keltette a legaprólékosabb és legmívesebb elemeit az Ő teremtésének, valamint, Aki megmentve az Ő teremtményeit a magányosság megaláztatásaitól és a végső kihalás veszedelmétől, befogadá őket múlhatatlan dicsőségű Királyságába. Semmi sem cselekedhette volna ezt híján az Ő mindent körbeölelő kegyelmének és mindent átható könyörületességének. Másképpen vajon hogyan is lett volna lehetséges a puszta űrnek önmagát részesíteni azon érdemességből és képességből, mellyel nemlétező állapotából a létező birodalomba emelkedhetett volna?

Megteremtvén a világot, s mindazt, mi abban él és mozog, Ő, az Ő mérhetetlen és fennséges akaratának egyenesen tőle eredő irányításával úgy döntött, hogy az emberre ruházza azt a páratlan jutalmat és képességet, hogy ismerje és imádja Őt - a képességet, melyet úgy kell tekintenünk, mint azt az ösztönző lökést és legfőbb célt, mely az egész teremtés alapszelleme... Minden egyes teremtett lény legbelső valóságára ruházta Ő Neveinek egyikét, és az Ő tulajdonságai egyikének befogadójává tette. Az ember valóságára azonban Ő minden Neveinek és tulajdonságainak fénysugarát bocsátotta, és saját képének tükörévé tette. Minden teremtett lény közül egyedül az ember választatott ki ily nagy kegyre, ily maradandó jótéteményre...

10. XXXI. Lelki szemeiddel szemléld csak az egymást követő Kinyilatkoztatások láncolatját, mely összeköté Ádám megnyilvánulását a Bábéval. Isten előtt tanúsítom, hogy ezen Megnyilvánulások mindegyike az Isteni Akarat és Cél egyenes működésén keresztül küldetett az embernek, hogy mindegyik egy sajátos Üzenet hordozója, hogy mindegyik felruháztatott egy Könyvével az isteni kinyilatkoztatásnak, és megbízatott azzal, hogy feltárja egy magasztos Irat titkait. A Kinyilatkoztatás mértéke, mely mindegyikhez kapcsolódott, kétség kívül, előre elrendeltetett. Ez valójában jele a Mi kegyességünknek feléjük, ha azok közül való vagy, kik értik ezen igazságot...

11. XXXII. Mindazt, mit hallottál Ábrahámról, a Végtelen Kegyelműnek Barátjáról, bizony igaz, semmi kétség. Istennek hangja parancsolá, hogy áldozatnak ajánlja fel Ishmaelt, hogy megmutassa állhatatosságát Isten hitében, valamint, hogy lelkében csak Ő létezik. Mi több, az Isten célja az volt, hogy váltságul áldozza őt fel a föld minden népeinek bűneiért és romlottságáért. Ugyanezen jutalmat szánta az egy igaz Isten - Neve és dicsősége legyen áldott - Jézusnak, Mária Fiának. Ugyanez okból adta Mohamed, Isten Apostola áldozatul Husszeint.

6

Soha emberfia nem büszkélkedhet azzal, hogy felfogta Isten sokféle és rejtett kegyelmének természetét; senki sem mérheti fel az Ő mindent körülölelő könyörületességét. Oly akkora már az emberek fajtalansága és vétkei, oly fájdalmasak a megpróbáltatások, melyek Isten prófétáinak és azok kiválasztottjainak osztályrészül jutnak, hogy az emberiség egytől egyig rászolgált arra, hogy megkínoztassék és elveszejtessék. Isten rejtett és legszeretőbb gondviselése azonban eleddig és ezután is, mind látható és láthatatlan módokon megvédi majd gonoszságának megbüntetésétől. Ezt vedd szívedben fontolóra, hogy az igazság megvilágosodjék tenéked, s hogy sziklaszilárdan járd az Ő útját.

12. XXXIV. Isten Prófétái úgy tekintessenek, mint orvos-doktorok, kik is a világ és annak népei jólétéért serénykednek, hogy az egység szellemében meggyógyítsák a megosztott emberiséget. Senkinek sincs joga kételkedni szavaikban, vagy becsmérelni cselekedeteiket, mert egyes egyedül Ők azok, akik vallhatják, hogy megértették a beteget, és pontosan megállapították nyavalyáit. Azonban senki emberfia, legyenek mégoly élesek érzékei, nem juthat a bölcsesség és megértés azon magasára, mely egyedül az Isteni Doktor sajátja. Nem csoda hát, ha az előírt gyógymód nem azonos azzal, melyeket korábban Ő rendelt el. Hogy is lehetne másként, mikor a szenvedőt sújtó nyavalya, annak minden állapotában; külön-külön orvoslást szükségeltet?

Hasonlóképpen, mikor Isten Prófétái megvilágosították a földet az Isteni tudás napjának ragyogó sugarával, Ők mindenkor felszólították a népeket, hogy Isten fényét úgy fogadják magukba, ahogy legjobban illett azon kor. követelményeihez, amelyben éltek. Ily módon képesek voltak, hogy a tudatlanság sötétjét szétoszlassák, valamint hogy a földre ragyogják tudásuk dicsfényét. Így hát minden tisztánlátó tekintetének a Próféták ezen legbelső lényegére kell fordulnia; meglátván, hogy azok egyetlenegy célja mindenkor az vala, hogy utat mutassanak á tévelygőknek és nyugalmat adjanak a szenvedőknek. Ezek nem a bőség és a győzelem napjai. Az egész emberiség számos nyavalya szorításában él. Arra törekedj ezért, hogy annak életét azon üdvös orvosság segédletével mentsed meg, melyet a tévedhetetlen Orvos-doktor mindenható keze készített.

13. XXXVI. Tudd, hogy amikor az Ember Fia lelkét az Istennek adta, az egész teremtés nagy sírással sírt vala. Feláldozva Önmagát azonban egy új képesség birtokába juttatott minden teremtett lényt. Ennek bizonyítékai, melyek tanúbizonyságát leled a föld minden népeinél, immár világosak előtted. A legnagyobb bölcsesség, melyet bölcsek valaha is mondottak, a legszélesebb tudás, melyet bármely szellem felmutatott, a művészetek, melyeket a legügyesebb kezek valaha is műveltek, a legbefolyásosabb uralkodók által gyakorolt hatás, mind, mind a megnyilvánulásai az Ő földöntúli, az Ő mindent átható és ragyogó Szelleme által előidézett megébresztő erőnek.

Mi tanúsítjuk, hogy amikor Ő erre a világra eljött, dicsőségének ragyogását minden teremtett lényekre irányította volt. Az Ő segedelmével gyógyult meg a leprás, saját romlottságának és tudatlanságának leprájából. Az Ő segedelmével gyógyíttatott meg a tisztátalan és a csökönyös. Az Ő hatalmával, mely a Mindenható Istentől született, kinyílottanak a vaknak szemei, és a bűnösnek lelke megszenteltetett.

A leprásság úgy is fölfogható, mint egy fátyol, mely az ember és Urának, az ő Istenének az ő felismerése közé kerül. Ily módon, aki megengedi magamagának, hogy Istentől elzárkózzék, valóban leprás, kiről nem emlékeznek majd a Mindenható és Felmagasztalt Isten Királyságában. Tanúsítjuk, hogy Isten igéjének segedelmével minden leprás megtisztíttatott, minden nyavalya meggyógyíttatott, minden emberi

7

nyomorúság elűzettetett. Mert Ő az, aki megtisztította a világot. Áldott az az ember, aki fényétől ragyogó orcával Feléje fordulhatott.

14. XXXVIII. Tudd azt a bizonyosságot, hogy az Isteni Kinyilatkoztatás fénye mindeneknek való szétosztása az emberek lelki képességeinek arányában történik. Vedd példának a Napot. Mily enyhék is sugarai, amikor megjelenik a látóhatáron. Hogyan erősödik melege és ereje, amint delelőn jár, s közben minden teremtett lénynek módját adja, hogy hozzászokjon fényének növekedő erejéhez. Mily fokozatosan is hanyatlik alá, míg nyugtát el nem éri. Ha azonban netalán minden benne rejlő erejét egy csapásra kibocsátaná, az kétségkívül nagy bajt okozna minden teremtett lényeknek. Ehhez hasonlatosan, ha az Igazság Napja egyszerre csak megjelenésének legelső pillanataiban, a Mindenható előrelátásából ráruházott erejének teljességében ragyogna fel, az emberi értelem világa elpusztulna és elemésztődne, mert az emberek szíve nem viselné el forróságának hevét, de nem is tudná továbbtükrözni fényének sugárzását. Megrémülten és legyőzetve megszűnnének létezni.

15. XLII. Istennek Népe, ó, hajlítsd szívedet igaz és semmihez sem hasonlítható Barátod szándékaihoz. Isten Igéjét egy facsemetéhez lehet hasonlítani, melynek gyökere az emberek szívébe plántáltatott. Kötelességed, hogy cseperedését oly módon segítsed a bölcsesség és a megszentelt szentséges szavak tiszta forrásvizének segedelmével, hogy gyökerei biztosan kapaszkodjanak, és ágai oly magasra nyúljanak, mint a mennyek, és még azokon is túl.

Óh ti, kik is a földet lakjátok! A megkülönböztető jegy, mely ezen Legfenségesebb Kinyilatkoztatás legfőbb tulajdonságát adja, abban áll, hogy Mi egyrészt kitöröltük Isten Szent Könyvéből mindazt, mi is okozója vala háborúságnak, gonoszságnak és gazságnak az emberek gyermekei közt, másrészt lefektettük alapjait az egyetértés, a megértés, valamint a teljes és megbonthatatlan egység elengedhetetlen előfeltételeinek. Ezt el is fogadják azok, kik megtartják az Én törvényeimet.

Időről időre figyelmezteténk a Mi szeretteinket, hogy kerüljék, sőt meneküljenek mindentől, amin a gonoszság párája érződik. A világ nagy felfordultságában a népek fejében nagy a zűrzavar. Könyörgünk a Mindenhatóhoz, hogy legyen kegyes az Ő igazságának dicsfényével rájuk ragyogni, és hogy tegye képessé őket arra, hogy felleljék: mi az, mi hasznunkra lészen minden időben, valamint minden körülményben. Valóban Ő a Mindennel Rendelkező, a Legfenségesebb.

16. XLVI. Nem sajnálom az én bebörtönzésemnek terheit. Nem panaszolom fel megaláztatásomat és szenvedéseimet sem, melyet az Én elleneim kezétől szenvedek. Életemre mondom, ezek az Én Dicsőségeim, oly dicsőségek, mellyel Isten Önmagát is feldíszíté. Bárha ti is tudnátok ezt! A szégyen, melyet elviselnem kényszerítettek, feltárta azt a dicsőséget, mellyel az egész teremtés felruháztatott; az általam elviselt kegyetlenkedéseken keresztül az Igazság Napja jelent meg, és sugarát az emberekre vetette.

Sajnálatom azoké, kik is elmerültek bűnös szenvedélyükben, mégis azt állítják, hogy a Kegyelmes és Dicsőített Istennek Hitével jegyezték el magukat. Bahá népének rendeltetése, hogy meghaljon a világ, és minden abban létező számára, hogy olyannyira távolodjék el minden világi dolgoktól, hogy köntöse árassza a szentség fűszerszámának édes illatát, melyet a Paradicsom lakói lélegeznek be, hogy a földnek minden lakója felismerje orcáján a Végtelen Kegyelmű ragyogását, és hogy rajta keresztül terjedjenek szerte Istennek jelei és jelképei, aki a Mindenható, a Mindenttudó. Azok azonban, akik Isten Ügyének szépséges nevét elhomályosítják, a testeiket követve - bizony vétkeznek!

8

17. XLVII. Ó, zsidók! Ha még egyszer keresztre feszíteni szándékoznátok Jézust, Istennek lelkét, az Én életemet oltsátok ki, mert Ő még egyszer az Én személyemben mutatkozik meg néktek. Tegyetek kedvetek szerint, Vélem, mert Én szent esküt tettem, hogy életemet Isten útjának szentelem. Senkitől sem félek, bár egyesüljenek ellenemre földnek és égnek erői. Követői az Evangéliumnak! Ha a ti szívetek vágya, hogy legyilkoljátok Mohamedet, Isten Apostolát, Engem ragadjatok meg, és végezzétek be Életemet, mert Én vagyok Ő, és az Én személyem az Ő személye. Bánjatok Vélem kedvetekre, mert szívem leghőbb vágya, hogy eljussak az Úr közelébe, Kit is a legforróbban szeretek az Ő dicsőséges királyságába. Ez az Isteni törvény, ha felismeritek. Mohamed követői! Ha vágyatok az, hogy nyílvesszőitek annak kebelére záporozzanak, Ki elküldötte az Ő Könyvét, a Bayánt néktek, Engem ragadjatok meg, és Engem gyötörjetek, mert Én vagyok az Ő szeretettje, az Ő saját személyének testet öltője, habár legyen is nevem más, mint az Ő neve. A dicsőségfelhők árnyékában jöttem, és legyőzhetetlen hatalommal ruháztattam fel. Mert valóban Ő az igazság, a láthatatlan dolgok tudója. Én valóban elvárom tőletek, hogy úgy bánjatok Vélem, mint Ővéle, Ki előttem járt. Ezen dolgokat tanúsítsátok, ha azok közül valók vagytok, kik figyelemmel figyelnek. Ó, ti, Bayánnak népe! Ha úgy döntöttetek, hogy vérit ontjátok annak, Kinek eljövetelét a Báb megmondta, Kinek eljövetelét Mohamed megjövendölte, és Kinek Kinyilatkoztatását Maga Jézus Krisztus jelentette be, Engem tekintsetek, Ki előttetek állok, készen és védtelenül. Szívetek vágya szerint tegyetek Velem.

18. LI. Ó, emberek! Az egy igaz Istenre esküszöm! Ez az az Óceán, melyből minden tengerek fakadtanak, és amellyel mindegyik végül egyesülni fog. Belőle erednek minden Napok, és Hozzá is térnek majd meg. Az Isteni Kinyilatkoztatás fái az Ő erejéből hozták gyümölcseiket, melyek mindegyike egy Próféta alakjában küldetett el, egy Isteni Üzenetet hordozva Isten teremtményeinek a világok mindegyikében, melyeknek számát egyedül csak Isten - az Ő Mindent magába foglaló tudásával - képes megszámlálhatni. Mindezt az Ő Igéjének egyetlenegy betűjével érte el, melyet az Ő tolla tárt fel, mely Toll az Ő irányító ujja által irányíttatott, mely Ujjat Isten Igazságának ereje vezeté.

19. LIV. Imádott Istenem igazságosságára! Sohasem áhítoztam világi hatalomra. Egyetlen célom vala átadni az embereknek mindazt, mit Istenem átadni parancsolt, a Könyörületes, a Páratlan, hogy Igéje által elszakasztassanak mindattól, ami földi, és hogy oly magasságokba szárnyalhassanak, mit sem az istentelenek nem tudnak felfogni, sem a megátalkodottak elképzelni.

20. LIX. Minden pártatlan vizsgálódó készséggel elismeri, hogy az Ő Kinyilatkoztatásának hajnala óta ezen Megbántott arra szólította az egész emberiséget, hogy orcájukat fordítsák Dicsőségének Hajnalhasadta felé, és tilalmasnak mondotta a romlottságot, gyűlöletet, elnyomást és gonoszságot. És mégis, lásd csak, hogy az elnyomó keze mit is cselekedett! Nincs toll, mely leírhatná zsarnokságát. Bár az Ő szándéka, Ki az Örök Igazság, az vala, hogy örök életekben részeltet minden embereket, és hogy biztonságot és békét juttasson nékik, hát nézd, hogyan keltenek ezek fel, hogy az Ő szeretteinek vérit ontsák, és a halálnak büntetését mondták ki fejére.

Ezen elnyomás uszítói azok a személyek, kik ha oly ostobák is, de a bölcsek bölcseinek kiáltattak ki. Akkora az ő vakságuk, hogy palástolatlan szigorral, ebbe az erős falú és könyörtelen börtönbe vetették Őt, Kinek Hitének szolgálói számára a föld teremtetett. Azonban a Mindenható, dacára mindezeknek, valamint azoknak, akik az Ő „Nagy Hírmondásának" igazságát elvetették, azt a Börtönházat a Legmagasztosabb Paradicsommá, a Mennyországok Mennyországává tette...

9

21. LXI. Vajúdik a világ, és nyugtalansága napról napra fokozódik. Orcája a konokság és a hitetlenség felé fordul. Oly állapotba jut hamarost, hogy annak feltárása nem lenne sem alkalmas, sem pedig illendő. De romlottsága még sokáig tart. És amikor a kijelölt óra eljő, egyszer csak megjelenik az, amitől az ember keze-lába megremeg. Akkor, de csakis akkor fog az Isteni Lobogó kibomlani, miként akkor fogja a Paradicsomi Pacsirta is az Ő énekét dalolni.

22. LXVI. Mondd: Ha ti ezt az életet és annak hívságait hajszoljátok, ezt akkor kellett volna tennetek, amikor anyátok méhében rejtőztetek, mert akkor még egyre közeledtetek hozzá, ám nem vettétek észbe. Másrészről, mióta csak megszülettetek és érett emberek lettetek, azóta egyre csak elfele távolodtok tőle, és közeledtek a porhoz. Mire hát akkor ez a kapzsi vágy, hogy összehordjátok a földnek kincseit, mikor napjaitok meg vannak számlálva, és minden esélyetek elveszett már? Akkor hát miért nem ébredtek már álmotokból, meggondolatlanok?

Figyelmezzetek azon tanácsokra, melyeket ezen Szolga ád néktek, az Isten szerelmére! Ő igazán nem kér viszonzást tőletek, elfogadta, amit Isten rendelt el számára, és teljességgel alávetette magát az Ő akaratának.

Éltetek napjai gyorsan peregnek, ó, emberek, és közelg a vég. Vessetek hát mindent félre, amit magatok készítettetek, és amihez ragaszkodtok, és erősödjetek meg Isten tanításában, hogy elérhessétek azt, amit Ő tervelt el néktek, tartozzatok azokhoz, akik helyes utat járnak. Ne gyönyörködjetek a világ dolgaiban, sem annak hiú díszeiben, reményeteket se vessétek beléjük. Az Úrról való megemlékezésben bízzatok, Aki a Legdicsőbb, a Legnagyobb, mert O nemsokára megsemmisíti mindazt, amivel most ti bírtok. Őt féljétek, és ne feledjétek az Ő véletek kötött Szövetségét, s ne legyetek azok közül valók, kik akárha egy fátyollal elzárattak Tőle.

Ügyeljetek arra, hogy büszkeség ne dagassza kebleteket Isten színe előtt, és megvetően ne fordítsatok hátat az Ő szeretteinek. Alkalmazkodjatok alázatosan az igazakhoz, kik hiszik Istent és az Ő jeleit, akiknek szíve az Ő egységét tanúsítja, akiknek nyelve az Ő egy voltát vallja, valamint akik csak az Ő engedelmére szólnak. Igazul így sarkallunk titeket, s intünk benneteket, hogy ébredjetek mindezek tudására.

Egy lélekre se rakjatok oly terheket, mit magatoknak nem óhajtanátok, és kívánni se kívánjatok másnak oly dolgokat, melyeket magatoknak ne kívánnátok. Ez az én legjobb tanácsom tenéktek, bárcsak meg is fogadnátok.

Tiszteljétek az isteni hittel foglalkozókat és a tudósokat magatok közt, azokat, kiknek magaviselete összhangban van hivatásukkal, akik sohasem lépik át azon határt, melyet Isten szabott, akiknek ítéletei az Ő parancsai szerint hozatnak, miként azokat az Ő Könyvében felfedte. Tudnotok kell, hogy ők a lámpások, akik az utat mutatják azoknak, kik a mennyeket, valamint a földet lakják. Kik azonban semmibe veszik az isteni hittel foglalkozókat és a tudósokat, akik közöttük élnek - bizony megmásítják a kegyet, melyben Isten részeltette Őket.

Mondd: Várjatok csak, míg Isten meg nem változtatja irántatok való jóságát. Figyelmét semmi sem kerüli el. Ő bírja mind a mennyeknek, mind a földnek titkait. Tudása mindent felölel. Ne leljetek örömet abban, mit tettetek vagy az eljövendőben tenni fogtok, és ne gyönyörködjetek a megpróbáltatásokban, mellyel Minket sújtottatok, mert ezen módokon nem tudtok állapototokon javítani, ha tetteiteket éleslátóan meg is vizsgálnátok. Nem lesztek képesek arra sem, hogy a Mi állapotunk emelkedettségét kisebbítsétek. Sőt, Isten még meg is tetézi majd azt a jutalmat, melyben részesíteni fog minket, mert állhatatos béketűréssel viseltük el a kínokat. Valójában még hozzá is tesz

10

azok jutalmához, akik békével tűrnek. Tudjátok meg, hogy a megpróbáltatás és a kínszenvedés immár időtlen idők óta

sorsa Isten kiválasztottjainak és az Ő szeretteinek és azon Szolgálóinak, kik mindentől eltávolodtanak, csak Tőle nem, azok, kiket semmilyen portéka, sem kalmárkodás nem térít el attól, hogy a Mindenhatót tartsák eszükben, azok, kik nem szólanak, míg Ő nem szól, és bizony az Ő parancsolatja szerént cselekednek. Ez Isten útja, melyeket ősidők óta jár, és ez is marad az eljövendőben. Áldottak az állhatatosan tűrők, azok, kik türelmesek a csapások és a nyomorúságok között, akik nem hajlanak sirámokra az miatt, mi vélük megesik, valamint azok, kik a megnyugvás ösvényét járják...

Közeleg a nap már, amikor Isten felemel egy népet, kik a Mi időinkre emlékeznek majd, elbeszélik meghurcoltatásainkat, s akik a Mi jogainkat követelik vissza azoktól, kik, bár minden ok nélkül, de nyilvánvalóan igaztalanul bántak Mivélünk. Isten bizonyossággal uralkodik azok élte felett is, kik ártottak Minékünk, ahogy jól ismeri tetteiket is. Ő pedig bizony számon kéri rajtuk bűneiket. Ő valójában a legádázabb bosszúálló.

Így beszéljük Mi el az egy igaz Isten történeteit, és elhozánk azon dolgokat, melyeket Ő rendelt el, hogy megbocsátásért fordulhass Hozzá, hogy visszatérhess Hozzá, hogy őszinte megbánást mutass, fölismerd bűneidet, hogy közönyödet lerázd, hogy meggondolatlanságaidból felemeltessél, hogy megbánást tanúsíts azon dolgok miatt, melyek figyelmed elkerülhették, és hogy azok közül való légy, kik jót cselekszenek. Ismerje el szavaim igazságát, aki akarja; az pedig, ki nem így tészen, hadd menjen csak a maga útján. Az Én egyetlen tisztem, hogy figyelmeztesselek Isten Ügyének tartozó kötelmeid elmulasztására, ha azok közül való vagy, kik figyelmeznek az Én intésemre. Ennek okán hát hallgasd meg az Én beszédemet, és térj meg Istenhez és mutass bűnbánatot, hogy Ő Kegyessége folytán megkönyörüljön rajtad, hogy lemossa rólad bűneidet és megbocsásson vétkeidért. Az Ő kegyelmének hatalmassága nagyobb az Ő haragjánál, Kegyessége pedig mindazoké, kik életre hívattak és élettel ruháztattak fel, legyenek azok akár múltbéliek, akár eljövendőbeliek.

23. LXX. A világban felborult az egyensúly e nagyszerű, ezen új Világrend átformáló hatására. Az emberiség elrendelt élete változtatik meg, eme páratlan és csodálatos új Rend által, melyhez foghatót halandó szeme- még sohasem láthatott.

Merítkezz hát meg az Én szavaimnak óceánjában, hogy felfedhesd titkait, s rábukkanj gyöngyeire, melyeket mélye rejt. Vigyázz, ne habozz azon elhatározásodban, hogy ezen Ügy igazságát magadévá teszed, mely Ügy által Isten hatalmának képességei megvilágíttatnak, és az Ő fenségessége érvényre jut. Örömtől ragyogó arccal siess hát hozzá. Ez Isten változhatatlan hite, örök a múltban, örök a jövőben. Az, aki keres, érje is azt el; annak pedig, aki visszautasítja keresését - valóban, Isten amúgy is Önmagában való, felette áll az Ő teremtményei szükségeinek.

Mondd: Ez ama csalhatatlan mérleg, melyet Isten tart kézben, s mellyel mindenek az égben, valamint a földön megméretnek és sorsuk eldöntetik, ha te azok közül való vagy, kik hiszik és elismerik ezt az igazságot.

Mondd: Ezen keresztül a szegény gazdag lesz, a tudós tisztán látó, és azoknak, kik keresnek, megadatik a képesség, hogy Isten színe elé járulhassanak. Vigyázz, nehogy ez széthúzáshoz vezessen köztetek. Olyan sziklaszilárd legyél, mint a megmozdíthatatlan hegy, a te Urad Ügyében, Aki a Hatalmas, a Szeretetteljes.

24. LXXI. Ne csüggedjetek, ó, földnek népei, amikor az Én szépségem napja lenyugszik, és templomom mennyországa elrejtezik szemetek elől. Keljetek fel, és

11

vigyétek tovább az Ügyet, és magasztaljátok szavaimat az emberek között. Mi veletek vagyunk mindenkoron, és erőt adunk néktek az igazság hatalmával. Mi valóban mindenhatók vagyunk. Bárki, aki felismer Engem, az fel fog kelni és szolgálni fog Engem oly elszántsággal, hogy a földnek és az égnek erői sem lesznek képesek őt legyőzni.

A világ népei mélyen alszanak. Ám, ha álmukból felébrednének, Istenhez sietnének vágyakozva, a Mindent Tudóhoz, a Végtelen Bölcshöz. Minden javaikat elvetnék, lettlégyen az a földnek minden kincsei, hogy Uruk, hacsak egyetlen szó erejéig is, de szólna hozzájuk. Ezen utasítás adatik néked Őtőle, Ki a rejtett dolgok tudását oly Könyvbe írva tartja, melyet a teremtés szeme nem látott még, és amely csakis Neki magának nyílik ki, Aki minden világok mindenható védelmezője. Oly zavarodottak is ők gonosz vágyaik kábulatában, hogy erőtlenek felismerni minden lény Urát, Akinek hangja fennhangon szól mindenfelől: „Nincs Isten más, csak Én, a Hatalmas, a Végtelen Bölcs."

Mondd: Ne teljék kedved minden kincseidben; ma még tiéd, ám holnap már más bírja azokat. Így figyelmeztet téged Ő, Aki a Mindent Ismerő, a Mindenről Tudó.

Mondd: Állíthatjátok-é, hogy ami tiétek, az maradandó vagy biztos? Bizony nem! Szavamra, Ki a Végtelen Kegyelmű vagyok! Az élet napjai szélfuvallathoz hasonlatosan tovaszállnak, és minden pompa és fényesség, mi tiéd volt, úgy múlik el, mint azokéi, kik előtted jártak! Mi történt múltbéli napjaiddal, elveszített évszázadaiddal? Boldogok a napok, melyek Isten emlékezetének szenteltettek, és áldottak az órák, melyek az Ő dicsőítésével teltek, ki is a Végtelen Bölcs. Életemre mondom! Sem a hatalmasnak pompája, sem a gazdagnak kincse, sem pedig az istentelennek befolyása nem maradandó. Minden elenyészik az Ő egyetlen szavára. Mert Ő a Minden-hatalmú, a Mindeneknek Parancsoló, a Mindenható. Mi haszna hát a földi javaknak, melyekkel bír az ember? Ami javukat szolgálná, azt teljességgel elhanyagolják. Nemsokára felébrednek szendergésükből, és képtelenek lesznek arra, hogy megszerezzék azt, amit az ő Uruk napjaiban elmulasztottak, Ki is a Mindenható, a Végtelen Dicsőített. Ha tudnák ezt, bizony mindenüket elvetnék maguktól, csakhogy nevük az Ó trónja előtt említtessék. Ezek valójában már csak a halottak között tartatnak számon.

25. LXXII. Szívetek ne zakatoljon, Ó emberek, mikor az Én jelenlétem fényessége elmúlik, és az Én szavaim óceánja elcsitul. Az Én jelenlétemmel bölcsesség költözik közétek, hiányomban pedig megjelenik a kifürkészhetetlen, amit csak Isten tud, Ki a Hasonlíthatatlan, a Mindent Tudó. Mi valójában terátok tekintünk Fényességünk birodalmából, és segédkezet nyújtunk mindazoknak, bárkik is legyenek, kik felkelnek a Mi Ügyünk győzelméért az egek Seregeivel és a Nékünk kedves angyalok csapatával.

Ó, ti földnek népei! Isten, az Örök Igazság, az én tanúm, hogy a sziklákból friss és lágy folyású vizek patakzottanak elő a ti Uratok szavának édességére, Ki a Kényszeríthetetlen; és ti mégis szenderegtek. Vessétek el hát mindazt, mit birtokoltok, és a függetlenség szárnyain emelkedjetek minden teremtett dolgok fölé. Emígy parancsolá a teremtés Ura, Akinek Tolla mozgása gyökerestül átforgatta az Emberiség lelkét.

Tudjátok-é ti, hogy az Úr, a Dicsőséges, mily magasságokból szólít titeket? Azt gondoljátok tán, hogy felismerétek a Tollat, amellyel a ti Uratok néktek parancsol? Az életemre mondom, nem! Bárha tudnátok, bizony lemondanátok a világról, és szívetek teljességével sietnétek az Imádottnak színe elé! Lelketek, az Ő szavai által, oly elragadtatottsággal telítődnék, hogy felforgatná a Nagyobb Világot, mely sokkalta nagyobb ennél a kicsinél és jelentéktelennél! Így záporozik az Én jóságom alá szerető kedvességem magasából, kegyességem jeleként, hogy a háládatosak közül valók

12

legyetek... Vigyázzatok, nehogy a testi és romlott hajlamok vágyai megosszanak benneteket.

Olyanok legyetek, mint egy kéznek ujjai, mint egy testnek tagjai. Ezt tanácsolja néktek a Kinyilatkoztatásnak Tolla, ha azok közül valók vagytok, akik hisznek.

Vegyétek észbe Istennek kegyelmét és az Ő adományait! Ő néktek juttatja mindazt, mi néktek hasznotokra lészen, bár Ő Maga bizony minden teremtmények nélkül is létezik. A ti gonoszságaitok sohasem árthatnak Nékünk, jó cselekedeteitek pedig nem szolgálják a Mi hasznunkat. Mi csakis Istennek kedvéért szólítunk fel Titeket. Ezt pedig minden értelmes és éles elméjű ember tanúsítja.

26. LXXV. Tépd szét az Én nevemben a fátylakat, melyek oly súlyosan korlátozzák látásod, és az Isten egységébe vetett hitedből születő hatalommal szórd szét a bálványok talmi képeit. Ezután pedig lépj be a Végtelen Kegyelmű örömeinek szent paradicsomába. Szabadítsátok meg lelketeket mindentől, mi nem Istentől származik, és ízleljétek meg a nyugalom édességét az Ő nagyszerű és hatalmas Kinyilatkoztatásának birodalmában, valamint az Ő legmagasztosabb és tévedhetetlen hatalmának enyhet adó árnyékában. Ne szenvedjetek önös vágyakozásaitok sűrű hálójában, mivel mindegyikőtökben az Én teremtésem tökéletessége jelenik meg, hogy kezem munkájának kiválósága a maga teljességében feltáruljon az emberek előtt. Ebből az következik, hogy minden ember képes volt eleddig is, s képes lesz ezután is Istennek, a Dicsőítettnek, szépségét felfogni. Ha nem ruháztatott volna fel az ember ilyen képességekkel, gyarlóságaiért hogy is felelhetne? Ha, midőn eljő a Nap, mikor a föld népei összegyűlnek, bárki is megkérdeztetik Istennek színe előtt: „Vajh' miért valál hitetlen az Én Szépségemben, és miért fordítottad el arcod Éntőlem?" és ha ez az ember imígyen válaszolna: „Mivel megtévedett minden ember, s egy sem akadt, ki orcáját az Igazság felé fordítani akarta volna, én is követtem példájukat, és súlyosan vétettem, hogy az Örökkévaló Szépséget fel nem ismertem", - ezen védőbeszéd bizony mondom el nem fogadtatik. Mert hitében senki sem támaszkodhat másra, csak saját magára...

27. LXXVIII. Most pedig jöjjön kérdésed a teremtés eredetéről. Tudd erősen, hogy Isten teremtése öröktől fogva létezik és örökké fennmarad. Kezdetének nincs kezdete, és végének sincs vége. Az Ő neve pedig, a Teremtő, eleve feltételezi a teremtést, mint ahogy az Ő megszólítása, az Emberek Ura, szükségszerűen magával hozza szolgájának létét.

Azok a szavak pedig, melyeket a régi idők Prófétáinak tulajdonítanak, hogy „Kezdetben vala az Isten; és nem vala még más teremtmény mely ismerné Őt", és „Az Úr egyedül vala; és senki, ki imádhatta volna", ezen és hasonló szavaknak világos és nyilvánvaló a jelentése, soha nem is szabad félreérteni. Ugyanezt az igazságot támasztják alá az Általa mondott szavak: „Az Isten egyedül volt; Őrajta kívül senki sem volt. Ő mindig az lesz, Ki mindig is volt." Minden éles szemű készséggel meglátja, hogy az Úr már jelen van, bár még senki sincs, ki dicsőségét felismerné. Ez azt jelenti, hogy az Isteni Lény lakóhelye jóval felette áll minden rajta kívül létező látókörének és felfogásának. Bánni is jelenik meg ezen az esetleges világon vagy válik felfoghatóvá, az soha nem lépheti át azokat a korlátokat, melyek a világ önmagában foglalt természeténél fogva arra kiszabattak.

Egyedül az Isten képes eme korlátok fölé emelkedni. Ő az öröktől fogva létező. Őhozzá nem ért fel senki soha, sem nem lehet Őnéki párja vagy társa. Egyetlen név sem hasonlítható az Ő Nevéhez. Nincs toll, mely leírhatná az Ő természetét, sem pedig

13

nyelv, mely elmondhatná az Ő dicsőségét. Ő pedig örökre mérhetetlen magasságban marad mindenki felett, kivéve Önmagát.

Gondolkodj el az órán, melyben a legfenségesebb Megnyilvánulás megjelenik az embereknek. Mielőtt eljő az az óra, az Ősidők Óta Létező, Ki az ember előtt még ismeretlen, s Ki még nem hallatta az Isteni Szót, Ő maga a Mindent Tudó egy oly világban, mely ment minden emberfiától, ki ismerte volt Őt. Ő voltaképp a Teremtő teremtés nélkül. Mert az Ő Kinyilatkoztatása pillanata előtt minden egyes teremtett lénynek fel kell ajánlania lelkét Istennek. Ez ugyanis az a nap, melyről megíratott: „Kié lesz ezen a Napon a Királyság?" És senki sem tudja majd a választ!

28. LXXIX. Most pedig jöjjön kérdésed Isten világairól. Tudd azt, hogy Istennek világai megszámlálhatatlanok és nagyságuk végtelen. Senki meg nem számlálhatja, sem meg nem értheti, csak Isten, a Mindent Tudó, a Végtelen Bölcs. Elmélkedj csak el alvásodon. Bizony mondom néked, ez Istennek legrejtélyesebb jelei közül való jelenség az emberek között, bárha szívükben eltűnődnének ezen. Nézd csak meg azokat a dolgokat, melyeket álmodban láttál, s melyek egy jó idő múltán teljes egészében megvalósulnak. Ha álombeli világod azonos lett volna azzal, amelyben élsz, akkor minden álombeli történésnek szükségszerűen ebben a világban kellett volna történnie, s azzal egy időben. Ha ez így lenne, úgy magad is tanúsíthatnád. Mivel azonban nincs így, úgy szükségszerűen következik ebből, hogy a világ, melyben élsz, más, és elkülönül attól, melyet álmodban láttál. Ennek a világnak nincs se kezdete, se vége. Igazad volna, ha azt állítanád, hogy ugyanezen világ, ahogy azt a Végtelen Dicsőségű és Mindenható Isten rendelte, a te saját lényeden belül található és benned rejlik. Éppígy igaz volna az az állítás, hogy lelked, átlépve az álomnak határait és megszabadulva minden földi kötöttségtől, Istennek okán, útra kelt egy birodalomban, mely a világ legbelsőbb valójában rejlik.

Én pedig azt mondom, hogy az Isteni teremtésben ezen a világon kívül is léteznek világok, valamint teremtmények ezen a világ teremtményein kívül is. E világok mindegyikében Ő olyan dolgokat rendelt el, melyeket csak Ő kereshet, a Mindent Kereső, a Végtelen Bölcs. Gondolkodj csak el azon, mit Mi tenéked kinyilatkoztattunk, hogy felfedhesd Istennek célját, a te Uradét, és a létező minden világok Uráét. Ezekben a szavakban az Isteni Bölcsesség titkai rejlenek. Nem szándékunk tovább erről szólni, mert szomorúság vesz erőt rajtunk azoknak tettei miatt, kik a Mi szavunkra teremtettek, ha Te azok közül való' vagy, kik figyelmeznek a Mi Szavunkra.

29. LXXX. Azt kérdezted, hogy vajon az ember, Isten Prófétáitól, valamint kiválasztottjaitól eltekintve, megőrzi-e fizikai halála után ugyanazon egyéniségét, személyiségét és felfogóképességét, mely e világi életében jellemezte. Ha ez így lenne, akkor hogy lehet az, mit te magad is tapasztaltál, hogy oly apró szellemi sérülések, mint ájulás, avagy súlyos betegség igenis megfosztja felfogóképességétől vagy tudatától, hogy lehet, hogy halála, mely magával hozza testének felbomlását és részecskéinek pusztulását, nem képes lerombolni felfogóképességét és kioltani tudatát? Hogy is tudná bárki elképzelni, hogy az ember tudata vagy személyisége megmaradhat, amikor teljesen elbomlott már a létéhez és működéséhez nélkülözhetetlen porhüvely?

Tudd, hogy az ember lelke felmagasztosul a test minden fogyatékosságától függetlenül. Az, hogy egy beteg ember a gyengeség jeleit mutatja, azon akadályoknak tudható be, melyek lelke és teste között helyezkednek el, mert maga a lélek sértetlen marad a testi bajoktól. Vedd észbe a lámpa fényét. Bár egy külső tárgy eltakarja sugárzását, a fény maga töretlen erővel ragyog. Ilyeténképp minden betegség, mely

14

sújtja az emberi testet, olyan gát, mely megakadályozza a lelket, hogy magában rejlő hatalmát és erejét felmutassa. Mikor az elhagyja a testet, oly fölényről tesz tanúbizonyságot és oly hatalmat mutat, mellyel földi erő nem versenyezhet. Minden tiszta, minden kifinomult és megtisztult lélek óriási hatalommal ruháztatik fel, és páratlan örömben részeltetik.

Vedd példának a véka alá rejtett lámpást. Bár fénye, ragyog, sugara el van rejtve az ember elől. Hasonlóképp vedd példának a Napot, melyet elhomályosítanak a felhők. Figyeld meg, s úgy tűnik majd, hogy ragyogása alábbhagyott, holott a valóságban a fénynek forrása ugyanaz maradt. Az embernek lelkét e Naphoz kell hasonlítanunk, és minden dolgokat a földön az ő testének kell tekintenünk. Amennyiben semmi külső akadály nem áll közéjük, a test, a maga teljességében, továbbra is visszatükrözi a lélek fényét, és ennek hatalma tudja amazt életben tartani. Amint azonban fátyol kerül a kettő közé, a fény ereje csökkeni látszik.

Vedd példának megint csak a Napot, amikor az teljesen eltűnik a felhők mögött. Bár a föld továbbra is megvilágíttatik fénye által, a reábocsátott fénysugár nagymértékben csökken. S csak miután a felhők szerteoszlanak, képes a Nap ismét fényességének teljességével sütni. Sem a felhők megléte, sem pedig hiányuk nem képes semmiféle módon megváltoztatni a Nap fényességét. Az ember lelke a Nap, amely által a test felragyog, s amelytől létét nyeri, és ezt így is kell tekinteni.

Vedd példának továbbá, ahogy a gyümölcs, mielőtt kialakul, rejtetten a fában pihen. Ha a fát feldarabolnánk, a gyümölcsnek semmiféle jelét vagy részét nem lelnénk fel benne. Midőn azonban megjelenik, saját magát, ahogy ezt te is megfigyelted, csodálatos szépségében és dicsőséges tökéletességében mutatja meg. Bizonyos gyümölcsök valójában csak azután érik el teljes kifejlődésüket, miután leszakajtottuk Őket a fáról.

30. LXXXI. És most pedig, ami kérdésedet illeti, az ember lelkéről és annak halál utáni létezéséről. Tudd az igazságot, hogy a lélek, miután a testtől elválik, tovább fejlődik egészen addig, míg el nem jut Isten közelségébe, oly állapotban és helyzetben, melyet sem a korok és évszázadok váltakozása, sem pedig a földi változások vagy eshetőségek nem változtathatnak meg. Oly sokáig áll majd az fenn, mint Isten Országa, és míg Ő fensége, uralkodása és hatalma fennmarad. A lélek Isten jeleit és tulajdonságait mutatja majd fel, és feltárul előtte az Ő szerető kedvessége és jósága. Tollam megakad útján, mikor arra törekszik, hogy illően írja le emelkedettségét és dicsőségét ezen olyannyira magasztos állapotnak. A dicsőség, mellyel a Kegyelem Keze felruházza a lelket olyakkora, hogy nyelv nem képes azt híven feltárni, sem pedig más földi közbenjárás híven leírni. Áldott a lélek, mely a testtől elváltakor megtisztul a világ népeinek hiú képzelgéseitől. Ez a lélek bizony Teremtőjének Akarata szerint él és mozog, és belép a legmagasabb Paradicsomba. Az Ég Szolgálói, kik is a legmagasztosabb helyeket lakják, fognak köré gyűlni, és Istennek Prófétái, valamint Kiválasztottjai keresik majd társaságát. Ezekkel azután eme lélek szabadon társalog majd, és elbeszéli majd mindazt, mit is el kellett viselnie Isten útját járva, Ki minden világok Ura. Ha bármely embernek elmondatna az, mi egy ilyen léleknek elrendeltetett az Istennek világaiban, Ki a magasságos trón és lent a földnek Ura, akkor az Ő egész lénye nyomban lángra gyúlana nagy vágyakozásában, hogy azon legmagasztosabb, azon megtisztult és fényességes állapotra jusson... A lélek halál utáni mibenléte soha nem írható le, sem pedig nem illő és nem megengedhető teljes lényegét az emberek szeme előtt feltárni.

15

Istennek Prófétái és Üzenetének hírnökei pusztán azért küldettek el, hogy az emberiséget az Igaz Útra tereljék. Megjelenésük fő célja pedig az volt, hogy tanítsanak minden embereket, hogy azok, haláluk óráján, a legtökéletesebb tisztultságban és szentségben és végső lelki elkülönültségben a Legmagasabbnak trónjához emelkedhessenek. A fény, mellyel ezen lelkek világítanak, teszi lehetővé a világnak fejlődését és népeinek előrehaladását. Olyanok ők, mint a kovász, mely az élő világot keleszti, a hajtóerő, mely által a világ alkotásai és csodái létrehozandnak. Rajtuk keresztül záporozzák a felhők áldásukat az emberekre, és hozza meg gyümölcsét a föld. Minden dolognak szükségszerűen van oka, mozgató ereje és létének értelme. Ezek a lelkek, jelképei a végső elkülönültségnek, jelentették eddig, és jelentik ezután is, a létező világban ható legfelsőbb ösztönzőerőt. A túlvilág más, mint ez a világ, ahogy ez a világ is különbözik azon kisded világától, kit még anyja méhe rejt magában. Mikor a lélek Isten színe elé kerül, azt az alakot ölti fel, mely leginkább illik halhatatlanságához, és amely méltó égi lakhelyéhez. Ezen lét csak esetleges és nem tökéletes, olyannyira, hogy míg az előzőt egy ok hozza létre, addig emez független attól. A tökéletes lét csakis Isten sajátja, Dicsősége légyen magasztalva.

Jó is azoknak, kik befogadják ezt az igazságot. Bárcsak szívedben eltűnődnél a Próféták magaviseletén, akkor te is bizton és készséggel tanúsítanád, hogy ezen a világon kívül bizony léteznie kell másik világoknak. Az igazi bölcsek és tanultak minden korokban tanúsították azt az igazságot, melyet Isten szent Írása tárt fel, ahogy azt a Dicsőségnek Tolla feljegyezte volt a Bölcsesség Könyvében. Még a materialisták is elismerték írásaikban ezen isteni küldetésű Hírnökök bölcsességét, és úgy tekintették a Prófétáknak azon szavait, melyek a Paradicsomról, a pokol tüzéről, az eljövendőbeli jutalmazásról és büntetésről szóltanak, mint amelyeket az a vágy sugallt, hogy tanítsák és felemeljék az embereknek lelkét. Elmélkedj el azon, hogy az emberiség nagy része, függetlenül különböző hiteitől és elméleteitől, Isten Prófétáinak kiválóságát felismerte, és belátta felsőbbrendűségüket. Az Elkülönültség ezen Gyöngyszemeit néhányan a bölcsesség megtestesülésének tekintik, míg mások Magának Istennek szószólóinak hiszik őket. Hogyan is hajlottak volna ily Lelkek arra, hogy ellenségeiknek alávessék magukat, ha azt hitték volna, hogy Istennek világai csak erre az egyre szűkülnek le? Vajon készséggel szenvedtek volna oly kínokat és megpróbáltatásokat, mit ember még sohasem viselt el, sőt még csak nem is látott?

31. LXXXII. Kérdeztél engem a lélek természetéről. Tudd, hogy bizony a lélek Isten jele, égi gyöngyszem, melynek valóságát az emberek legtanultabbjai sem tudták fölfogni, és amelynek titkát a legélesebb elme sem remélheti felfedni. Az első minden teremtett dolgok között, az, amely nyilvánvalóvá teszi a Teremtés kiválóságát, az első, amely elismeri az Ő dicsőségét, amely ragaszkodik az Ő igazságához és amely imádatában meghajol Előtte. Ha hű marad Istenhez, akkor visszatükrözi az Ő sugarait, és végül megtér Hozzá. Ha azonban Teremtőjéhez való hűségben nem mutatkozik erősnek, akkor énjének és szenvedélyének áldozatává válik, és végül ezek mélyére süllyed.

Bárki, aki ezen a Napon elvetette az emberek kételyeit és képzelgéseit, melyek elfordítanák Tőle, Ki az Örök Igazság, és állta az egyházi és világi hatóságoktól felbujtott csőcseléket, hogy az elrettentené attól, hogy elismerje az Ő Üzenetét, az ilyen emberre úgy tekint Isten, minden emberek Ura, mint egyik hatalmas jelére, és azok között tartatik majd számon, kinek nevei a Legfenségesebb Tolla által írattak be az Ő Könyvébe. Áldott is az, ki felismerte egy ilyen lélek igazi nagyságát, és amely el is ismerte annak

16

mibenlétét, és fölfedezte annak erényeit. Sok minden megíratott már a régi könyvekben a lélek útjának különb-különb

állomásairól, úgymint bujaság, harag, sugallat, jóakarat, elégedettség, isteni örömök és hasonlók; a Legfenségesebb Tolla azonban nem hajlik arra, hogy ezekről hosszan írjon. Minden lélek, mely alázatosan megy Istenével ezen a Napon, és ragaszkodik is Hozzá, az minden jóságos neveknek és állapotoknak méltóságában és dicsőségében találja magát.

Mikor az ember alszik, semmiképp sem mondható, hogy bármely külső tárgy az ő lényegét érintette volna. Nem hajlik semminémű változásra eredeti állapotában vagy jellemzőjében. Működésében bármi változás külső okoknak tudható be. Ezeknek a külső hatásoknak kell hát tulajdonítani minden váltást külső körülményeiben, megértésében és felfogásában.

Vedd példának az emberi szemet. Bár képessége megvan arra, hogy felfogjon minden teremtett dolgokat, mégis a legkisebb zavar olyannyira meggátolja látását, hogy az megfosztja őt azon képességétől, hogy bármily tárgyat is kivegyen. Magasztalt legyen az Ő neve, Ki is megalkotta, de ugyanakkor Oka is ezen okoknak, és Ki úgy rendelte, hogy minden változás és változat a létező világban ezektől függjön. Minden teremtett dolog a világegyetemben csak egy ajtó, mely az Ő tudásához vezet, jele az Ő korlátlan uralmának, kinyilatkoztatása az Ő neveinek, jelképe az Ő fennségének, jelzése az Ő hatalmának, eszköze annak, hogy az Ő egyenes Útját járhassuk...

Bizony mondom, az emberi lélek, lényegét tekintve, Isten egyik jele, egy titok titkai közül. Egyike a Mindenható hatalmas jeleinek, hírnök, mely Isten minden világainak valóságosságát hirdeti. Ebben rejlik az, mit is a világ oly erősen képtelen felfoghatni. Vedd fontolóra szívedben Isten Lelkének kinyilatkozását, mely egytől egyig áthatja az Ő Törvényeit, és vesd egybe azt azzal az alantas és kapzsi természettel, mely fellázadt Ellene, és amely megtiltja az embereknek, hogy a Nevek Urához forduljanak, és arra kényszeríti őket, hogy saját bujaságukat és gonoszságukat kövessék. Az ilyen lélek valóban messze elbitangolt az eltévelyedés útján...

Te még a lélek állapotáról is kérdeztél Engem, midőn az elválik a testtől. Tudd az igazat, hogy ha az embernek lelke az Isten útjait járta, akkor az bizony megtér, és az Imádottnak dicsőségébe vonatik. Isten igazságára mondom! Olyan állapotra jut majd az, melyet toll nem képes leírni, sem pedig nyelv elmondani. A lélek, mely hű maradt Isten Ügyéhez, és rendíthetetlen szilárdsággal állt az Ö ösvényén, felemeltetése után oly hatalomra jut, hogy a Mindenható teremtette világok mindegyike nagy hasznát leli őbenne. Az ilyen lélek, az Eszményi Király és Isteni Tanító parancsára, tiszta kovászként szolgál a létező világ élesztésére, és azt az erőt nyújtja, melynek által a világ alkotásai és csodái megvalósíttatnak. Vedd példának, hogy az éteknek mily nagy szüksége van a kovászra, mely megkeleszti. Azok a lelkek, kik az Isten felé fordulás jelképei, ők a világnak kovásza. Elmélkedj hát el ezen, és légy a hálások közül való.

Több könyvünkben szóltunk már erről, és kifejtettük a lélek fejlődésének különb-különb állomásait. Bizony mondom, az emberi lélek mindenek fölé emelkedik. Nyugalomban van, mégis szárnyal; mozog és mégis áll. Magamagában is tanúbizonysága egy esetleges világ létének, aminthogy egy olyanénak is, mely nem ismer sem kezdetet, sem véget. Lásd, hogy az álom, mit álmodtál, sok-sok év múltán, újrajátszódik szemed előtt. Vedd példának, hogy a világnak, mely álmodban megjelenik, mily különös a titka. Elmélkedj el szívedben Istennek kikutathatatlan bölcsességén, és töprengj el sokféle kinyilatkoztatásain. ..

17

Légy tanúja Isten keze munkája csodálatos bizonyosságainak, és gondolkodj el annak jellegén és mértékén. Ő, aki a Próféta pecsétje, azt mondotta: „Fokozd Irántad való csodálatomat és ámulatomat, ő, Isten!"

Ami pedig kérdésedet illeti, márhogy a fizikai világ vajon korlátozódik-e valamiképp is, nos tudd, hogy ennek megértése a megfigyelőn múlik. Egyrészről igen, korlátozódik; másrészről pedig minden határok fölötti. Az egy igaz Isten örök időktől létezik, és létezni is fog örök időkig. Teremtése, hasonlóan ehhez, nem ismer kezdeteket és nem fog véget ismerni. Mindazt, mi teremtetett azonban, megelőzi egy ok. Ez a tény önmagában, minden kétségen felül, a Teremtő egységességét hozza létre.

Azután kérdeztél Engem az égi szférák természetéről is. Hogy ezt megértsük, szükséges lenne megvizsgálni azon utalásokat, melyek a régi Könyvekben állnak az égi szférákra és a mennyekre vonatkozóan, és felderíteni a fizikai világgal való kapcsolatuk jellegét, valamint az erre gyakorolt hatásukat. Minden szív csodálattal telik el e lenyűgöző téma hallatán, és minden elme tanácstalan titokzatossága felett. A tudós emberek, kik többezer évre tették e föld korát, eleddig képtelenek voltak - megfigyeléseik hosszú időszakán keresztül - megállapítni a többi égitest számát és korát. Gondolkodj csak el a sokféle eltéréseken, melyek az ezen emberek által felvetett elméletekből fakadtanak. Tudd, hogy minden egyes álló csillagnak saját bolygói vannak, és minden bolygónak saját teremtményei, kiknek számát ember meg nem mondhatja.

Ó, te, ki tekinteted arcomra vetetted! A Dicsőség Hajnalhasadta ezen a Napon megmutatta sugarát, és a Legmagasabbnak Hangja hallik. Mi korábban e szavakat mondottuk: „Ezen a napon senki emberfia nem kételkedhet az Ő Urában. Mindenkinek, ki meghallotta Isten Hívását, ahogy azt Ő, a Dicsőség Hajnalhasadta zengte, fel kell kelnie és kiáltani: »Itt vagyok, itt vagyok, Ó minden Nevek Ura; itt vagyok, itt vagyok, Ó mennyek Teremtője! Tanúsítom, hogy Kinyilatkoztatásod áltál az Isten Könyveibe rejtett dolgok feltárattak, és hogy mindaz, mit a Te Hírnökeid a szent Írásokban feljegyeztek volt, ím beteljesedtek«."

32. LXXXVI. És most pedig kérdésedre, hogy vajon az emberi lelkek, testtől elváltuk után, továbbra is tudatában lesznek-e egymásnak. Tudd, hogy Bahá népének, kik beléptek és megmaradtak a Karmazsinszín Bárkában, egyesülniök kell és szoros kapcsolatban kell lenniük egymással, és életükben, törekvéseikben, céljaikban és küzdelmeikben oly szoros egységben kell élniük, mintha egy lélek volnának. Ők voltaképp azok, kik jól értesültek, kik éleslátásúak, és kik megértéssel áldattak meg. Így rendelte ezt Ő, ki a Mindent Tudó, a Végtelen Bölcs.

Bahá népe, kik Isten Bárkájának lakói, mind és külön-külön is pontosan tudatában vannak egymás állapotának, és egyek a bizalom és barátság kötelékében. Ezen állapotnak azonban az B hitüktől és magaviseletüktől kell függnie. Azok, kik egyazon rangon és helyzeten vannak, teljességgel tudják a másiknak képességét, jellemét, tetteit és érdemeit. Azok azonban, kik alacsonyabb rangúak, képtelenek helyesen felfogni azok helyzetét, vagy megbecsülni érdemeiket azoknak, kik magasabb rangon vannak. Mindenkinek az ő Urától kell elnyernie, mi néki megadatott. Áldott az az ember, ki orcáját Isten felé fordította, és szilárdan járt az Ő szeretetében, mígnem lelke madárként szárnyalt Istenhez, mindeneknek Legfensőbb Urához, a Leghatalmasabbhoz, a Mindig Könyörületeshez, a Végtelen Kegyelmeshez.

A hitetlenek lelkei azonban - ezt Én magam is tanúsítom - utolsó leheletükkor veszik csak észbe mindazon jókat, melyek elkerülték őket, és siratni fogják helyzetüket, és meghunyászkodnak Isten előtt. Így fognak ők cselekedni azután is, hogy lelkük elhagyta

18

testüket. Világos és nyilvánvaló, hogy minden emberek dolga, fizikai haláluk után, hogy

értékét adják saját tetteiknek, és rádöbbenjenek, mit is tett kezük. Az Isteni hatalom láthatárján ragyogó Napra esküszöm! Azok, kik az egy igaz Isten követői, midőn elköltöznek e földről, leírhatatlan örömben és boldogságban részeltetnek, míg azokat, kik tévelygésben éltek, oly rettegés és rémület fogja el, és oly döbbenet tölti el őket, mit semmi sem haladhat meg. Jó is annak, ki a hit csodálatos és romlatlan borát kortyolta az Ő megannyi jósága és kedvezései okán, Ki minden Hitek Ura...

Ez az a Nap, amikor Istennek szerettei szemeiket az Ő Megnyilvánulására kell irányítsák, és erősen nézniük, bármit is lesz kegyes az a Megnyilvánulás fölfedni. Régmúlt idők egyes hagyományai bizony minden alapot nélkülöznek, míg tűnt generációk használta fogalmak, melyeket azok könyveikbe foglaltak, romlott hajlamok szülte vágyaik behatását mutatják. Te igenis tanúsítod, hogy azok a hozzáfűzések és magyarázatok Isten szavaihoz, melyek oly elterjedtek az emberek között, mennyire minden igazság híjával vannak. Ezek hamissága olykor napvilágra került, mikoron a leereszkedő fátyol széttépetett. Ők maguk pedig elismerték vétküket, hogy nem fogták fel az értelmét Isten egyetlen szavának sem.

Szándékunk az, hogy megmutassuk, hogy ha netán Isten szerettei szívüket és fülüket megtisztították azon talmi mondásoktól, melyeket korábban szólottak, és legbelső lelkükkel Őhozzá fordulnak, ki is az Ő Kinyilatkoztatásának Napja, és ahhoz, mit Ő megmutatott, ez a viselkedés Istennek előtt dicséretesnek fog tetszeni...

Magasztald az Ő Nevét, és légy te a hálások közül való. Add át üdvözletemet szeretteimnek, kiket Isten kiválasztott, és segítette őket céljuk elérésében. Minden dicsőség Istennek, minden világok Urának.

33. XCII. Isten Könyve nagyra vagyon nyitva, és az Ő szava szólítja az emberiséget Magához. Ám egy maroknyinál nem több, kik úgy találtattak, hogy ragaszkodnak az Ő ügyéhez, vagy akarják ennek előmozdítását. Ezen keveseknek megadatott az Isteni Szer, mely egyedül képes a salakból a legtisztább aranyat csinálni, és ők ruháztattak fel azzal a hatalommal, hogy hatásos padkáját adják mindazon nyavalyáknak, melyek az emberek gyermekeit sújtják. Senki emberfia nem érheti el _az örök életet, hacsak nem teszi magáévá ezt a felbecsülhetetlen, csodálatos és fenséges Kinyilatkoztatást.

Ó, Istennek barátai, vigyázza fületek az Ő hangját, azét, Kit a világ ártatlanul bántalmazott, és erősen ragaszkodjatok mindahhoz, mi az Ő Ügyét dicsőíti. Valóban Ő az, Ki is bárkinek, ki néki tetsző, útját az Ő egyenes útjára igazítja. Ez olyan Kinyilatkoztatás, mely erőt csepegtet a gyengébe, és vagyonnal halmozza el a nyomorultat.

Végtelen barátsággal és a tökéletes szövetség szellemében gyűljetek tanácskozásra, és éltetek drága napjait szenteljétek a világ jobbítására, valamint az Ő Ügyének előmozdítására, Ki az Ősi és Fenséges Ura mindeneknek. Bizony, Ő megparancsolja mindazt, ami helyénvaló, és megtilt minden olyat, ami lealacsonyítja az embert.

34. XCV. Tudd, hogy aszerint, mit a te Urad az Ő könyvében elrendelt, az Őáltala az embereknek nyújtott kegyek, mindig is végtelenül sokfélék voltanak, és azok is maradnak örökre. Az első és legelső ezen kegyek között, melyet a Mindenható az embernek adományozott, a megértés ajándéka. Célja ily adománnyal csakis az, hogy az Ő teremtményének megadassék az . egy igaz Isten megismerése s felismerése,

19

magasztaltassék az Ő dicsősége. Ez az ajándék azt a képességet adja meg az embernek, hogy felfedje az igazat minden dolgokban, rávezesse őt arra, mi is helyes, és segédkezet nyújtson néki a teremtés titkainak föltárásában. A sorban a következő, a látás képessége a legfőbb, mely általa dolgok megértése megvalósul. A hallásnak, a szívnek érzékei és a hasonlók hasonképp azon adományok között tartatnak számon, melyek az emberi testnek megadattak. Határtalanul magasztaltassék a Mindenható, Ki ezen képességeket megteremtette, és az embernek testében felmutatta azokat.

Ezen adományok mindegyike kétségtelen bizonyítéka az egy igaz Isten fenségének, hatalmának, tekintélyének, valamint mindent felölelő tudásának - magasztaltassék az Ő dicsősége. Vedd példának a tapintás érzékét. Lásd, hogy ennek képessége miként helyezkedik el az egész emberi testen. Amíg a látás és a hallás képessége egyaránt egy bizonyos ponton helyezkedik el, az érzékelés az emberi test egészét befedi. Dicsértessék az Ő hatalma, Magasztaltassék az Ő Fensége?

Ezek ajándékok mind az embernek lényege. Amely azonban minden adományok felett áll, az az a megronthatatlan természetű és Magához Istenhez tartozó adomány, mely az Isteni Kinyilatkoztatás adománya. Minden jótétemény, mely a Teremtő által az embernek adatott, lettlégyen az anyagból vagy szellemtől eredő, csak szolgálója emennek. Ez, lényegéből fakadóan a Kenyér, mely az Égből száll alá, és örökkön az is marad, Istennek legfelsőbb tanúságtétele, a legtisztább bizonyítéka az Ó igazának, jele az Ő tökéletes jóságának, jegye az Ő mindenre kiterjedő könyörületességének, bizonyítéka az Ő legforróbban szerető gondviselésének, jelképe az Ő legtökéletesebb kegyességének. Az részese valóban Isten eme legnagyobb ajándékának, ki ezen a Napon felismerte az Ő Megnyilvánulását.

Köszönd meg a te Uradnak, hogy téged ennyi jótéteményben részeltetett. Emeld fel hát hangod és szólj: Minden dicsőség a Tiéd, Ó Te, mindent értő szívnek Vágya!

35. XCVIII. Mondd: Ó, vallások vezetői! Ne oly mércével és ne oly tudással mérjétek Istennek Könyvét, mely közöttetek oly gyakori, mert a Könyv maga a tévedhetetlen mérleg az emberek számára. Ezen legtökéletesebb mérlegen lemérendő mindaz, mellyel a népek és rokonságaik bírnak, míg súlyának mértéke annak saját mértékével mérendő, bárha tudnád ezt.

Az én szerető-kedves szememet veresre sírom miattatok, minekután bizony nem ismertétek fel Azt, kit éjjel és nappal, reggel és este szólítottatok. Ó, lépjetek előre emberek sápatag arccal és ragyogó szívvel, az áldott és bíborszín Helyre, ahol a Sadratu'l-Muntaha szól: „Valóban, nincs más Isten Rajtam kívül, Ki a Mindenható, Védelmező, a Magábanvaló!"

Ó, vallások vezetői? Ki van köztetek, ki felérne Vélem látóképességemben vagy éleslátásomban? Hol lelhető az, ki Vélem egyenlőnek merné magát vallani szólásban avagy bölcsességben? Uramra mondom, a Végtelen Kegyelműre, hogy ilyen nem létezik! Mindennek, mi a földön létezhetik, el kell múlnia; és ez a te Uradnak, a Mindenhatónak, a Hőn Szeretettnek a magasztossága.

Mi úgy rendeltük, ó, emberek, hogy a legmagasabb és legvégső célja minden tudásnak az Ő felismerése, Ki minden tudások tárgya; és mégis, lássátok, hogy mily mértékben engedtétek meg azt, hogy tudástok fátyol módjára elválasszon benneteket Őtőle, Ki ezen Fénynek Napja, akin keresztül minden rejtett dolgok feltárulnak. Bárha felfedhetnétek a forrást, ahonnan szólásának ragyogása szertesugárzik, és elvetnétek magatoktól a világnak népeit és mindazt, amivel ők bírnak és a dicsőség ezerszer áldott Trónjához közelednétek.

20

Mondd: Ez valóban a menny, ahol a Minden Könyvek Anyja féltőn óvatik, bárcsak megérthetnéd. Ő az, Aki a Sziklát kiáltani szorította, és az Égő Csipkebokrot, hogy megszólaljon a Szentföld fölé magasodó Hegyen, és azt mondják: „Az Istené, a Királyság mindenek fenséges Uráé, a Végtelen Hatalmúé, a Szeretőé!"

Mi nem követtünk egy iskolát sem, s nem olvastuk egyetlen értekezéseteket sem. Fületek hajlítsátok ezen Tudatlan Szavához, melyben Ő Istenhez hív titeket, Ki az Örökké Fennmaradó. Jobb ez tenéktek, mint a földnek minden kincsei, bárcsak megérthetnétek ezt.

36. C. A ti kötelességtek és azoké, kik Őt követik, aki az Örök Igazság, hogy minden embert szólítsatok mindarra, mely mentessé teszi Őket minden földi dolgoktól, és megtisztítja Őket annak tisztátalanságaitól, hogy a Végtelen Dicsőségű öltözékének édes illata érződjék mindazokon, kik Őt imádják.

Azok azonban, kik dúskálnak a javakban, a legnagyobb tisztelettel legyenek a szegények iránt, mert Isten nagy jutalmat szán azon szegényeknek, kik kitartók a türelemben. Életemre mondom! Nincs jutalom azon kívül, mit Isten adni kegyes, melyhez ez a jutalom fogható. Nagy szentség vár azon szegényekre, kik tűrve tűrnek és szenvedéseiket elrejtik, és az a helyes, ha a módosak javaikat a szükséget szenvedőknek adják, és önnönmaguknál is jobban szeretik Őket.

Legyen istennek tetsző, hogy a szegény fáradozik és azon van egyre, hogy az élethez szükséges dolgokat előteremtse. Oly kötelesség ez ezen leghatalmasabb Kinyilatkoztatásban, mely mindenkinek elrendeltet , és Isten szemében nagy jócselekedetként tartatik számon. Bárki is megtartja ezen kötelességét, azt a Láthatatlannak segítsége bizton megsegíti. Az Ő kegyén keresztül ez az ember gazdagodhat, lettlégyen bárki, aki Istennek tetsző. Ő valóban hatalommal bír mindenek felett...

37. CI. Minden égi Könyv, sőt, minden isteni eredetű sor kinyilatkoztatásának alapvető célja, hogy minden embert igazságossággal és megértéssel ruházzon fel, hogy közöttük erős béke és nyugalom honoljon. Isten szemében mindaz elfogadható, ami bizonyosságot csepegtet az emberek szívébe, bármi magasztosítja helyzetüket avagy elősegíti megelégedettségüket. Mily magasztos is azon állapot, melyre juthat az ember, ha egyetlen célja nagyszerű sorsát betölteni! S az elfajzásnak mily mélységeibe is süllyedhet, melyekre a legalávalóbb teremtmény sem juthat soha! Ó, barátaim, ragadjátok hát meg a lehetőséget, mit ez a Nap nyújt néktek, és ne fosszátok meg tenmagatokat az Ő kegyének áradó folyamától. Istenhez könyörgök, hogy legyen kegyes mindegyikőtökhöz, hogy feldíszíthessétek magatokat ezen az áldott Napon tisztult és szent cselekedetekkel. Ő valóban azt teszi, amit csak akar.

38. CII. Ó, emberek, hallgassátok meg szavaimat. Az egy igaz Isten, áldott legyen dicsősége, mindig úgy tekintette és mindig is úgy fogja tekinteni az emberek szívét, mint az Ő saját, kizárólagos birtokát. Minden mást, akár földi vagy tengeri lettlégyen is az, kincs avagy dicsőség, Ő a földnek Királyaira és uralkodóira hagyott örökül. A kezdetek óta, melyeknek nincs kezdetük, a jel, mely ezen szavakat adta tudtul „Ó azt teszi, mit csak akar", már teljes fényében kibontakozott az Ő Megnyilvánulása előtt. Ami az emberiségnek szükségeltetik ezen a napon, az nem más, mint a felhatalmazottaknak mutatott engedelmesség, és a bölcsesség kötelékéhez való hithű ragaszkodás. Az emberi faj közvetlen védelmének, biztonságának és biztosítékának lényegi eszközei az emberi társadalom kormányzóira bízattak és kezeikbe helyeztettek. Ez az Isten akarata és az Ő parancsolata... Mi azt a reményt tápláljuk, hogy a föld egyik királya, az Isten

21

szerelméért, ennek a sanyargatott, elnyomott népnek a diadaláért fog kiállni. Egy ilyen király örökkön magasztalva és dicsőítve leend. Isten azt rendelte ezen nép kötelméül, hogy segítsen mindenkit, ki őt segíti, hogy szolgálják ennek legjobb érdekeit, és hogy kimutassák néki az ő erős hűségüket. Mindazok, kik Engem követnek, minden körülmények között azon legyenek, hogy segítsék azok boldogulását, kik az Én ügyemért kelnek fel, és hogy minden időkben mutassák fel bizonyítékát hozzájuk való odaadásuknak és hűségüknek. Boldog is az az ember, ki meghallja és megfogadja az Én tanácsom. De jaj annak, ki. nem teljesíti az Én akaratomat!

39. CIV. Ó, népei a világnak! Tudjátok meg, hogy valóban eddig nem ismert csapás méretik rátok, és keserves büntetés vár rátok. Ne gondoljátok azt, hogy tetteitek, miket cselekedétek, elkerülték az Én szememet. Tulajdon szépségemre mondom! Az Én tollam minden cselekvésteket világos betűkkel topáztáblákra véste fel.

40. CVI. A Mindentudó Orvos-doktor az emberiség érverésén tartja az ujját. Ő észbe veszi a nyavalyát, és tévedhetetlen bölcsességével fel is írja patikáját. Minden kornak megvan a maga gondja, és minden léleknek a maga vágya. Az orvosság, melyre a világnak mostani csapások közt szüksége vagyon, soha nem lehet egyazon egy más korban használt szerrel. Soha nem nyugvón törődjetek azon kornak szükségleteivel, melyben éltek, és megfontolásaitokat gyűjtsétek annak követelményei és elvárásai köré.

Bizony, jól láthatjuk, hogy az emberi faj miként is vergődik nagy és kiszámíthatatlan csapások közt Látjuk, miként sorvadozik betegágyán megpróbáltatások közt és kiábrándultan. Azok, kik dölyftől fertőződtek, az emberi faj és az isteni, tévedhetetlen Orvos közé állottak. Lásd, miként béklyóztak minden embert, ideértve önmagukat is, praktikáik hálójába. Nem tudják ők a betegség okát, sem a gyógyszerről nincs tudomásuk. Gonosznak látják az igazakat és ellenségnek barátaikat.

Fületeket nyissátok ki e Fogoly édes énekének. Keljetek fel, és emeljétek fel hangotokat, hogy azok, kik mélyen alszanak, felébredjenek. Mondd: Ó ti, kik is olyanok vagytok, mint a holtak! Az Isteni Jóság keze az Élet Vizét kínálja néktek. Siessetek, és oltsátok szomjatok. Ki ezen a napon újjászületik, soha nem hal meg; aki viszont halott marad, élni sose fog.

41. CVII. Ő, Aki a ti Uratok, a Végtelen Kegyelmű, lelkében azt a vágyat élteti, hogy az egész emberi fajt egy testnek, egy léleknek láthassa. Iparkodjatok hát, hogy Isten kegyének és könyörületének rátok eső részét elnyerjétek ezen a Napon, mely elhomályosít minden más teremtett napot. Mily nagy boldogság vár arra az emberre, aki mindennel felhagy azon vágyában, hogy Isten dolgait bírhassa! Az ilyen ember, Mi tanúsítjuk, Isten megáldottai közé tartozik.

42. CVIII. Mi tudjuk a pontos időt, ó, népek, s ha d a kijelölt órában nem fordultok Isten felé, Ő valóban erőnek erejével megragad titeket, és nagy csapásokkal támad rátok mindenfelől. Mily kemény is valóban a büntetés, mellyel akkor benneteket büntet majd az Úr!

43. CX. Isten azt mondja: Ó, ti, emberek gyermekei! Az Isten Hitének és az Ő Vallásának alapvető célja, hogy az emberi faj érdekét védje, és egységét előmozdítsa, valamint növelje a szeretet szellemét és a testvériséget az emberek között. Ne hagyjátok, hogy egyet nem értés és viszály, gyűlölet és ellenségeskedés forrása legyen. Ez az egyenes Ösvény, a kijelölt és eltéríthetetlen. Bármi is emeltetik ezen az alapzaton, a világ esélyei és változásai soha nem érinthetik annak erejét, sem pedig évszázadok változásai nem áshatják alá szerkezetét. A mi reményünk az, hogy a világ vallási vezetői és uralkodói együtt fognak majd fellépni e kor megreformálásáért és jólétének

22

visszaállításáért. Elmélkedvén a földnek szükségletein, tanácskozzanak hát együtt, és gondos és teljes elhatározottsággal adják meg a beteg és súlyosan megkínzott földnek az orvosságot, melyre szüksége van... A hatalmon lévők felelőssége, hogy mérsékletet tanúsítsanak minden dolgokban. Mindaz, mi a mérséklet határát átlépi, megszűnik jótékony hatású lenni. Végy csak példának oly dolgokat, mint szabadság, civilizáció és hasonlók. Bármily kedvezően is ítélik meg ezeket az emberek, ha túlzón élnek vélük, ártalmas hatással lesznek az emberekre... Ha Isten úgy akarja, akkor a világ népei, uralkodói és a köztük élő bölcsek és tudósok nagy törekvései eredményeként, saját legjobban felfogott érdekeinek felismerésére vezettethetnek. Vajh' meddig él még az emberiség csökönyösségben? Meddig lesz még igazságtalanság? Vajon meddig uralkodik még káosz és zűrzavar? Meddig zavarja még viszály a társadalmat? A reménytelenség szelei, fájdalom, minden irányból fújnak és nap mint nap erősödik a törekvés, mely megosztja és sújtja az emberi fajt. Küszöbönálló megrázkódtatások és káosz jelei ütik fel fejüket, mivel a fennálló rend oly siralmasan tökéletlen. Istenhez könyörgök, magasztaltassék az Ő dicsősége, hogy kegyelmesen felébressze a földnek népeit, hogy adja meg azt, hogy cselekvéseik célja hasznukat szolgálja, és segítse őket, hogy elérjék mindazt, ami állapotukhoz illő.

44. CXII. Tekintsd a zavargásokat, melyek hosszú évek óta sújták a földet, és a felkavarodottságot, mely annak népeit kerítette hatalmába. Vagy háború pusztított rajta, vagy váratlan és előre nem láthatott balsors tépte. S bár a világon a nyomorúság és a búskomorság vett erőt, mégsem volt senki, ki időt szánt volna arra, hogy elgondolkodjék ennek okán vagy forrásán. Bármikor is az Igaz Tanácsadó figyelmeztető szókat monda, lám, Őt mindenki gonosztevőnek mondta, és mind elutasították szavait. Mily zavarba ejtő, mily összezavaró is az ilyetén viselkedés? Nincs két olyan ember, kiről elmondható, hogy testben - lélekben egyek. A viszály és rosszindulat mindenhol nyilvánvaló, dacára annak, hogy mindenki harmóniára és egységre teremtetett. Isten emígyen szól hozzátok: Szeretettjeim! Az egység szent háza felállíttatott; ne tekintsetek hát úgy egymásra, mint idegenekre. Ti ugyanegy fának vagytok gyümölcsei, ugyanegy ágnak vesszejei. Mi azt a reményt éltetjük, hogy az igazság fénye ragyog majd a földre, és megtisztítja azt a zsarnokságtól. Ha a földnek uralkodói és királyai, kik az Isteni hatalom letéteményesei, áldassék az Ő dicsősége, felemelkednek és elhatározzák, hogy magukat annak szentelik, mi is az egész emberiségnek legfőbb érdeke, akkor az igazság uralma fog minden bizonnyal eljönni az emberek gyermekeihez, és fénye beragyogja az egész földet. Isten emígyen szól hozzátok: A világ egyensúlyának és rendjének építménye azon a két oszlopon nyugodott eleddig, és arra támaszkodik a jövőben is, melyek neve jutalom és büntetés... Egy másik helyen Ő azt írta: Vigyázz, világ uralkodóinak gyülekezete! Nincs oly hatalom a földön, mely hódító erőben felérne az igazság és bölcsesség erejével... Áldott is az a király, ki az őnéki feltárult bölcsesség jelvényeivel lépked, mögötte az igazság seregeivel. Ő azon dísz, mely a béke homlokát és az igazságosság orcáját ékesíti. Semmi kétség nem lehet afelől, hogy amint az igazság fénye, melyet eleddig a zsarnokság felhői takartak el, reáragyog az emberekre, a föld arca bizony teljességgel átformálódik.

45. CXVI. Ó, kereszténység királyai! Tán nem halljátok Jézusnak, Isten Lelkének szavát: ;,Én elmegyek és újra eljövök hozzátok"! Akkor hát minek okán mutatkoztatok gyengének, mikoron Ő valóban újra eljöve hozzátok az ég felhőiben, hogy Önmagához vonjon benneteket, hogy megláthassátok az Ő orcáját, és hogy azok közül valók legyetek, kik az Ő közelébe jutottak? Egy más helyen Ő ezeket mondja: „Mikor Ő, az,

23

Igazság Lelke, eljön, minden igazságokhoz Ő elvezet benneteket." És mégis, lám, amikor Ő valóban elhozá az igazságot, ti nem hajlottatok arra, hogy orcáitokat Feléje fordítsátok, hanem szórakozásaitokkal és szeszélyeitekkel törődtetek. Nem siettetek Őhozzá üdvözléstekkel, sem nem kerestétek az Ő Színét, hogy hallhatnátok az Istennek szavait az Ő szájából, és hogy részeltessetek a Mindenhatónak sokféle bölcsességéből, Ki is a Végtelen Dicsőségű, a Végtelen Bölcs. Ti, saját gyengeségtek okán, gátat vetettetek annak, hogy Istennek lehelete fölöttetek lebegjen, és ti megfosztátok a ti lelketeket attól, hogy érezhessétek emez illatának édességét. Ti egyre csak romlott vágyaitoknak völgyében bitangoltok nagy gyönyörűséggel. Mindazzal együtt, mit is bírtok, elmúlásra juttok. Bizony, megtértek Istenhez, és felszólíttattok majd, hogy számoljatok el tetteitekkel az Ő színe előtt, Aki egybegyűjti majdan az egész teremtést...

46. CXVII. Isten, feltárni kívánva a világ békéjének és nyugalmának, valamint népei fejlődésének előfeltételeit, ezeket írotta: El kell majd jönnie azon időnek, mikoron világszerte felismertetik parancsoló szükségszerűsége annak, hogy tartassék egy hatalmas, mindent magába foglaló gyűlése az embereknek. A földnek uralkodói és királyai ott kell legyenek, és kivéve részüket a tanácskozásokból oly utakat és módozatokat kell fontolóra venniük, melyek a világon megvetik a Nagy Béke alapját az emberek között. Ez a béke megköveteli, hogy a Hatalmasok teljességgel összebékéljenek a föld népeinek érdekében. És ha netán bármely király a másik ellen fegyvert ragad, akkor mind egyként keljenek fel, hogy elejét vegyék ennek. Ha idejutnának, akkor a földnek nemzetei nem törekednének további fegyverkezésre, s csak annyit tartanának meg, melyre birodalmuk védelme és a belső rend fenntartása érdekében szükség mutatkozik. Ez biztosítja majdan minden népnek, kormányzatnak és nemzetnek a békét és lelki nyugalmat.

Mi boldogan merjük remélni, hogy a földnek királyai és uralkodói, Istennek kegyes és mindenható nevének tükrei, erre az állapotra jutnak majd, és a zsarnokságtól megoltalmazzák az emberiséget... Közeleg a nap, mikoron is a világnak minden népei elhatározzák, hogy ugyanegy nyelven szólanak, és egy, közös írást használnak. Mikor ez elérkezik, bármely városba is utazhatna az emberfia, olybá fog ez tűnni néki, mintha saját házába lépne. Ezen dolgok pedig kötelező érvényűek és teljességgel elengedhetetlenek. Minden belátással és józan ésszel bíró ember kötelessége, hogy valósággá váljék és cselekedetté mindaz, mi megíratott... És mindezekkel bír az az ember, ki magát ma az egész emberiség szolgálatának szenteli. Isten azt mondja: Áldott és boldog is az, ki a föld népeinek és nemzeteinek legfőbb érdekeit érvényre hozandni tesz. Egy más helyen Ő azt nyilatkozta ki: Nem annak kell büszkeséggel eltelnie, ki hazáját szereti, de annak ki az egész világot szereti. A föld bizony egy ország, és az emberiség az ő polgárai.

47. CXIX. Uralkodói a földnek! Minek okán homályosítjátok el a Napnak sugarát, és akadályozzátok ragyogását? Figyelmezzetek csak a tanácsra, melyet a Legmagasabbnak tolla ad azért, hogy mint ti, mind pedig a szegények nyugalomra és békére jussatok. Azért könyörgünk Istenhez, hogy segítse a földnek királyait abban, hogy békét teremtsenek a földön. Mit Ő csak tenni akar, bizony meg is teszi.

Ó, királyai a földnek! Látjuk, hogy évről évre növelitek a kiadásokat, melynek terheit aztán népetek nyögi. Ez bizony merőben igazságtalan. Féljétek sóhaját és könnyeit e Megbántottnak, és ne helyezzetek népeitekre túlontúl nagy terheket. Ne raboljátok ki, hogy palotákat emelhessetek magatoknak; hanem inkább azt adjátok meg nékik, mit tenmagatoknak is választanátok. Emígyen tárjuk fel néktek, mi is hasznotokra vagyon,

24

bárha megérthetnétek ezt. A népetek a kincsetek. Vigyázzatok, nehogy uralkodástok sértse Istennek parancsolatait, s nehogy gyámoltjaitokat rabló kezére adjátok. Általuk uralkodtok, javaikból éltek, segítségükkel hódíthattok. És mégis mily megvetően tekintetek reá! Milyen különös, milyen nagyon különös!

Ha már visszautasítottátok a Legnagyobb Békét, ragaszkodjatok ehhez a Kisebbik Békéhez, hátha némileg javíthattok helyzeteteken és alattvalóitokén.

Uralkodói a földnek! Béküljetek hát össze, hogy ne legyen szükségtek több fegyverre, mint amivel földjeitek és területeitek megvédhetők. Vigyázzatok, nehogy elfeledkezzetek a Mindent Tudó, a Hűséges tanácsáról.

Lépjetek egyezségre, ó, királyai a földnek, hisz csak ezáltal csitul el a viszály vihara, s lel nyugalomra népetek, ha ti azok közül valók vagytok, kik is értenek a szóból. Netán bárki is közületek egy másiknak ellenében fegyvert ragad, akkor d mind keljetek fel ellene, mert nem lesz ez más, mint nyilvánvaló igazságtétel.

48. CXX. Választott képviselői a népnek minden országban! Tanácskozzatok közösen, és csak arra figyeljetek, mi is az, ami az emberiségnek javát szolgálja és javít állapotán, ha ti olyanok vagytok, kiknek füle van a hallásra. Tekintsétek a világot, mint az embernek testét, mely ugyan teremtésekor teljes, egész és tökéletes, ám azóta, különb-különb okból, számos nagy nyavalya és betegség kínozza. Ezek egyetlen napra sem szűnnek, mi több, egyre súlyosbodnak, mivel tudatlan orvosok kezelik, akik személyes vágyaiknak teljesen engedve ugyancsak vétkeznek. És ha olykor egy rátermett orvos kezelése által egy testrész gyógyulást talál, a többi attól még éppoly beteg marad, mint azelőtt. Ezt tudatja véletek a Mindent Tudó, a Végtelen Bölcs.

Mi bizony a világot olyan uralkodók kénye kedvének kitéve látjuk, kik a büszkeségtől oly részegültek, hogy nem tudják önnön legjobb érdekeiket biztonsággal felmérhetni, még kevésbé felismerni egy ennyire hatalmas és próbára hívó Kinyilatkozást. És bármikor közülük valaki is népének javára tett, ezt, bevallva-bevallatlan, önös érdektől vezérelve tette: és az érdek hitványsága csak kevéssé engedte gyógyító-jobbító ereét hatni.

Az, melyet az Úr rendelt el, mint a világ gyógyításának egyedülvaló orvossága, valamint legnagyszerűbb eszköze, nem más, mint a világ népeinek uniója egy egyetemes Ügyben, egy közös Hitben. Ez pedig semmilyen más úton nem érhető el, mint egy képzett és minden hatalommal bíró, lelkesült Orvos hatalmából. Ez valóban az igazság, s minden más puszta tévedés.

49. CXXV. Ó, testvérem! Mikor az igaz kereső úgy dönt, hogy elindul kutatóútjára azon az ösvényen, mely az Időtlen Úr megismeréséhez vezet, akkor néki bizony legelőször is meg kell tisztítania szívét, mely Isten belső misztériumai kinyilatkoztatásának helye, minden eladdig megszerzett tudás elfedő porától, és a sátáni képzetek írmagjától is. Kebeléből, mely az Imádott engedelmes szeretetének szentélye, ki kell irtania minden tisztátalanságot, és lelkét meg kell tisztítania mindentől, mi víz és agyag, minden bizonytalan és múlékony kötődéstől. Olyannyira meg kell tisztítania szívét, hogy többé ne legyen ott szerelemnek vagy gyűlöletnek még nyoma sem, nehogy a szeretet vakon vezesse őt tévelygésre, vagy pedig nehogy a gyűlölet rettentse el őt az igazságtól. Te, ím, látod ma, hogy a legtöbb ember miként is fosztatik meg a halhatatlan Arctól, távol az Isteni rejtélyek Testet Öltésétől, és pásztor nélkül bitangolnak a tévelygés és feledés sötét erdejében.

Ezen kereső emberfiának mindenkoron az Istenbe kell helyeznie bizodalmát, le kell mondjon a földnek népeiről, el kell távolodnia a világ porától, és meg kell kötnie magát

25

Őhozzá, Ki is az Urak Ura. Nem törekedhet arra, hogy önmagát másoknál magasabbra tegye, minden büszkeséget és hiúságot ki kell törölnie szívének könyvéből, türelmet és lemondást kell gyakorolnia, hallgatnia kell, s megtartani magát minden üres fecsegéstől. Mert a nyelv lefojtott tűz, a túl sok beszéd pedig halálos méreg. Az anyagok tüze elemészti a testet, míg a nyelv tüze felfalja mind a szívet, mind a lelket. S míg az előző ereje egyszeri, az utóbbi hatása száz évig is eltarthat.

Ezen kereső embernek úgy kell tekintenie a rágalmazásra, mint súlyos hibára, és annak birodalmától távol kell tartsa magát, mert a rágalmazás a szívnek fényét nyomja el, és kioltja a lélek éltét. Be kell érje kevéssel, és meg kell szabadulnia minden szertelen vágyakozástól. Azok társaságát kell nagy becsben tartania, kik lemondtak e világról, és a gőgös, evilági emberek kerülését nagy haszonnak tekintik. Minden napnak hajnalán Istenhez kell fordulnia, és teljes lelkével állhatatosságot felmutatnia az ő Imádottjának keresésében. Minden önös gondolatot fel kell emésztetnie az Ő szerető említésének lángjával, és a villámnak fürgeségével meg kell haladnia mindenkit, Őt kivéve. Meg kell segítenie a nincsteleneket, és soha meg nem foszthatja a nyomorgókat kegyétől. Legyen kedves az állatokhoz, de méginkább embertársai iránt, kik úgyan felruháztattak a beszédnek képességével. Nem habozhat életét felajánlani Istennek, sem nem engedheti meg, hogy az emberek balítélete eltérítse őt az Igazságtól. Nem kívánhat mást másoknak, csak mit önmagának kívánna, sem pedig nem ígérhet olyat, mit ne teljesítene. Egész szívével kerülnie kell a barátságot a gonoszat tevőkkel, és imádkoznia kell azok bűneinek megbocsáttatásáért. Meg kell bocsátania a bűnösöknek, és soha nem vetheti meg azoknak alacsony sorát, mert senki sem tudhatja, hogy milyen végre is jut majd. Mert hányszor is jutott el már bűnös a hit lényegéhez a halál óráján, és emelkedett nagyokat kortyolva a halhatatlanság nedűjéből a Mennyei Gyülekezethez! És mily gyakran megesett már, hogy egy odaadó hívő, lelke eltávoztának óráján, olyannyira megváltozott, hogy a legmélyebb mélységben lángoló tüzekre jutott!

Célunk ezen meggyőző és súlyos kijelentések feltárásával az, hogy a keresőt arra szorítsuk, hogy Istenen kívül mindent átmenetinek tekintsen, és Őrajta kívül, Ki minden imádatnak Tárgya, mindent csak teljes hitványságnak...

50. CXXVIII. Legyetek becsületesek magatokhoz és másokhoz, hogy az igazság bizonyítékai tetteitek által felfedtessenek a Mi hű szolgálóink körében. Vigyázzatok, hogy ne bitoroljátok, mi felebarátotoké. Bizonyítsátok, hogy méltók vagytok annak bizodalmára és belétek vetett hitére, és ne fosszátok meg a szegényeket azon adományoktól, melyet Istennek kegyelme néktek juttatott. Ő pedig megjutalmazza a jótékonykodókat, és kétszeresen fizeti vissza nékik, mit ók odaadának. Nincs más Isten, csak Ő. Az egész teremtés és annak birodalma az Övé. Ő adományaiban azt részelteti, akit akar, és visszatartja azokat, ha Ő úgy akarja. Ő a Nagy Adakozó, a Legbőkezűbb, a Jóindulatú.

Mondd: Ti tanítsátok Istennek Ügyét, Ó, Bahá népe, mert Isten mindegyikőtöknek előírta, hogy kötelességtek hirdetni az Ő Üzenetét, és Ő ezt minden tettek között a legnagyobb érdeműnek tartja. Ez persze csak akkor fogadható el, ha az, aki tanítja az Ügyet, erős híve Istennek, Ki a Legfőbb Védelmező, a Kegyelmes, a Mindenható. Ő azt is elrendelte, hogy Ügyét csakis emberi szóval tanítsák, s ne folyamodjanak- erőszakhoz. Emígyen küldetett le parancsolatja az Ő királyságából, Ki a Legmagasztosabb, a Végtelen Bölcs. Vigyázzatok, nehogy civakodjatok valakivel is, sőt azon legyetek, hogy rávezessétek az igazságra; kedvesen és igen meggyőzően beszéljetek lelkére. Ha a rátok figyelő viszonozza ezt, akkor saját javára tette ezt, és ha

26

nem, forduljatok el tőle, és orcátok fordítsátok Istennek szent Udvarához, mely a ragyogó szentség székhelye.

Ne vitatkozzatok senkivel a világnak dolgairól és ügyeiről, mert az Isten ezeket azoknak hagyta, kik hevükkel ezek irányába fordultanak. Az egész világból Ő saját magának az emberek szívét választotta ki - azon szíveket, melyeket a Hozzá kinyilatkoztatások özöne vonzhat. Így rendeltetett ez el Bahá Ujjai által, Isten visszavonhatatlan rendeletének könyvében, Annak parancsa által, Ki a Legfőbb Elrendelő, a Mindentudó.

51. CXXX. Jómódban légy adakozó, balsorsban pedig háládatos. Légy felebarátod bizalmára méltó, és reá sugárzó és barátságos arccal tekints. Légy a szegényeknek kincs, a gazdagoknak meg figyelmeztetés, válaszolója a szükségben szenvedők kiáltásának, fogadalmad szentségének őrzője. Légy igazságos a te ítéletedben, és megfontolt a te beszédedben. Senki emberfiához ne légy igaztalan, és mutass végtelen szelídséget minden embernek. Légy lámpása azoknak, kik setétben járnak, öröme a bánatban élőknek, tenger a szomjúhozóknak, rév a boldogtalanoknak, támasza és védelmezője az elnyomás áldozatainak. Tisztesség és becsület nyomja rá bélyegét minden tetteidre. Légy otthona az idegennek, balzsam a szenvedőnek, erős bástya a menekülőnek. Légy a vaknak szem, és utat mutató fénysugár a tévelygők lába előtt. Az igazság orcájának légy te ékessége, a hűségen korona, a tisztesség templomának oszlopa, az élet lehelete az emberiség testének, az igazság seregeinek címere, az erkölcs látóhatárán fénylő égitest, harmat az emberi szívnek, bárka a tudás óceánján, nap a jótékonyság égboltozatán, a bölcsesség fejékén gyémánt, nemzedéked égboltján fénylő sugár, gyümölcs az alázat fáján.

52. CXXXIV. Az első és legfőbb kötelesség, mi is az embernek feladatul jelöltett, az Ő elismerése mellett, Aki az Örök Igazság, az állhatatosság az Ő Ügyében. Ragaszkodj ehhez, és tartozz azok közé, akiknek gondolatai bizton gyökereznek Istenben. Ehhez nem hasonIítható egyetlen más, mégoly nagyérdemű tett sem. Ez minden tettek királya, és ezt fogja tanúsítani a te Urad is, a Legmagasságosabb, a Leghatalmasabb...

53. CXXXIX. Isten igazságosságára mondom? A világ és annak hívságai, és dicsősége, és minden gyönyörűsége Isten szemében mind hitvány, sőt még megvetendőbb, mint a por és hamu. Bárha az embereknek szíve ezt felfoghatná! Mossátok le magatokról alaposan, ó, Bahá népe, a világnak mocskát, és mindazt, mi ehhez tartozó. Isten Maga az Én tanúm. A földnek dolgai nem illenek hozzád. Vesd el magadtól azokat, bármennyire is vágyakozz értük, és tekinteted vesd erre a legszentebb és legragyogóbb Jelenésre.

Mi is illik hozzád? Az Istennek szeretete, és annak szeretete, Ki az Ő Lényegének Megnyilvánulása, és követése bárminek, mit Ő elrendelni választott; bárcsak tudnád te ezt.

Mondd: Legyen az igazságosság és udvariasság a te éked. Ne tűrjétek, hogy megfosztassatok a béketűrés és igazság öltözékétől, hogy a szentségnek édes illata szívetekről minden teremtett lényre reászálljon. Mondd: Vigyázzatok, ó Bahá népe, nehogy azoknak nyomában járjatok, kiknek szavai különböznek tetteiktől. Azon legyetek, hogy képessé tétessetek arra, hogy a föld népeinek felmutathassátok Istennek jeleit, és visszatükrözhessétek az Ő parancsolatjait. Cselekedeteitek legyenek vezérlői az egész emberiségnek, mert a legtöbb embernek gondolatai, legyenek bár alacsony vagy magas rangon, különböznek magaviseletétől. Ti a tetteitekben különböztettek meg másoktól. Ezeken keresztül fényetek ragyogása az egész földet beragyogja. Boldog az

27

az ember, ki követi az Én tanácsomat, és megtartja azon elveket, melyeket Ő írt elő, Ki a Mindent Tudó, a Végtelen Bölcs.

54. CXLV. Ha megalázottakkal vagy elnyomottakkal találkoztok, ne forduljatok el tőlük megvetően, mert a Dicsőség Királya vigyázza őket, és oly gyengédséggel veszi körül őket, melyet senki sem mérhet fel, csak azok, kik engedték, hogy kívánságaik és vágyaik a ti Uratoknak Akaratával egyesüljön, Ki a Kegyes, a Végtelen Bölcs. Ó, ti gazdagjai a földnek! Ne meneküljetek a szegénynek orcájától, mely a porban hever, sőt, inkább barátsággal legyetek iránta, engedjétek, hogy elmondja a csapások történetét, melyekkel Isten kifürkészhetetlen Rendelése miatt sújtatott. Istennek igazságosságára! Míg ti együtt vagytok, a Magasságos Gyülekezet reátok tekint, közbenjár értetek, magasztalja nevetek, és dicsőíti tetteiteket. Áldottak azok a tanult emberek, kik nem büszkélkednek eredményeikkel: és az is rendjén való, ha a tisztességes nem gúnyolja a bűnbeesetteket, hanem rossz tetteiket elrejti, hogy azok rejtve maradjanak az emberek szeme előtt.

55. CXLVI. A Mi kívánságunk és vágyunk az, hogy mindegyikőtök minden jóság forrásává váljék az emberek számára, és a tisztesség példájává az emberiségnek. Vigyázzatok, nehogy jobban szeressétek magatokat felebarátaitoknál. Tekintetek vessétek Őrá, Ki Isten Temploma az emberek között. Ő valójában váltságdíjul ajánlotta fel éltét a világnak megváltásáért. Ő igazából a Végtelen Jótékonyságú, a Kegyes, a Legmagasztosabb. Ha bármiképp összekülönböznétek, lássatok meg Engem, ott állva szemetek előtt, és nézzétek el egymás hibáit az Én nevemért, valamint az Én nyilvánvaló és ragyogó Ügyem iránti szeretetetek jeléül. Mi szeretjük, ha látunk titeket, amint barátságban és egyetértésben közlekedték egymással az Én jóérzésem paradicsomában, és ha tetteitekből a barátság és egység, a szerető kedvesség és testvériség illatát lélegezhetjük be. Így tanácsolja néked a Mindent Tudó, a Hűséges. Mi mindig véletek leszünk; ha Mi belélegezzük a ti testvériségtek illatát, a Mi szívünk bizony vidul, mert semmi más nem okoz Nékünk örömöt. Ezt pedig tanúsítja minden ember, ki érti az igazat.

56. CL. Mikor eljő majd a győzelem, minden ember hívőnek kell mondja magát, Isten Hitének oltalmába kell siessen. Boldogok is azok, kik a világméretű megpróbáltatások idején kitartottak az Ügy mellett és visszautasítottak minden elfordulást annak igazságától.

57. CLVII. Azokat, kik elhagyták országukat azon célból, hogy a Mi Ügyünket hirdessék, ezeket a Hűséges Szellemnek hatalma fogja megerősíteni. Választott angyalaink egy csapata megy majd velük, ahogy ezt parancsolta a Mindenható, a Végtelen Bölcs. Mennyire áldott az, ki a Mindenhatót szolgálhatja! Életemre mondom! Nincs az a tett, bármily nagy is legyen az, mely ehhez hasonlítható, hacsak nem azon .cselekedetek, melyeket Isten rendel el, a Végtelen Hatalmú, a Legmagasztosabb. Ez a szolgálat valóban herceg a jótettek között, s dísze minden jótettnek. Így rendelé ezt el Ő, Ki a Fenséges Kinyilatkoztató, az Időtlen Úr.

Bárki is lép fel, mint a Mi Ügyünk hirdetője, bizony szükségszerűen le kell válnia minden földi dologról, és úgy kell tekintenie mindenkoron Ügyünk diadalát, mint legfőbb célját. Így rendeltetett ez el az Óvott Könyvben. És amikor úgy dönt, hogy otthonát elhagyja az Ő Urának Ügyéért, akkor bizony minden bizodalmát Istenbe kell helyezze, mert ez a legjobb útravaló, és önmagát pedig az erénynek köntösével kell ékesítse. Így rendelé ezt Isten, a Mindenható, a Végtelen Dicsőített.

Ha az Ő szerelmének lángja meggyújtá, ha minden teremtett dolgok előtt jár, akkor

28

a szavak, melyeket kiejt, lángra gyújtják azokat, kik hallják. Valóban, a ti Uratok a Mindent Tudó, a Mindent Ismerő. Boldog az az ember, ki meghallja a Mi hangunkat, és válaszol hívásunkra. Ő igazán egyike akkor azoknak, kik Hozzánk elhozatnak.

58. CLIX. Elmélkedj csak el az emberek szellemének gyarlóságán. Arra vágynak, mi kárukra tesz, és elvetik a dolgot, mely hasznukra lehetne. Hát persze, hogy azok közé tartoznak, kik ugyancsak eltévelyedének: Vannak emberek, kik a szabadságot áhítják, s ezzel még büszkélkednek is. Nos, ezek az emberek a tudatlanság mélységeire süllyedtek.

A szabadságnak végül zendüléshez kell vezetnie, melynek lángjait senki ki nem olthatja. Így figyelmeztet téged Ő, ki az Elszámoltató, a Mindentudó. Tudjátok meg, hogy a szabadság jelképe és megtestesítője az állat. Ami emberhez illő, az az alávetettség oly korlátoknak, mely megvédi őt saját ostobaságától, és megóvja őt a gonosztevő ártásától. A szabadság okozza azt, hogy az ember átlépi az illendőség korlátait, és megsérti állapotának fenségét. Lealacsonyítja őt a romlottság és gonoszság legmélyebb fokára.

Úgy tekints az emberre, mint egy juhnyájra, melynek védelemül szüksége van a pásztorra. Ez valóban a biztos igazság. Bizonyos körülmények közt Mi helyeseljük a szabadságot, de megint mások között elutasítjuk. Mi tényleg a Mindent Tudó vagyunk.

Mondd: Az igaz szabadsága az embernek az Én parancsolatjaimnak való alávetettségében áll, bármily kevéssé tudjátok is ezt. Bárcsak az emberek megfogadnák mindazt, mit mi leküldtünk a Kinyilatkoztatások Mennyéből, akkor bizonyára teljes szabadságra jutnának. Boldog az az ember, aki megértette Istennek Célját mindabban, mit Ő kinyilatkoztatott az Ő akaratának Mennyéből, mely áthat minden teremtett dolgokat. Mondd: A szabadság, mely hasznodra vagyon, sehol máshol nem található, csak Istennek teljes szolgálásában, Ki az Örök Igazság. Bárki is megkóstolta már ennek édességét, nem adja azt a földnek és égnek minden birtokáért sem cserébe.

59. CLXV. Bárki is formáljon jogot mostantól számított ezer év letelte előtt egy, az Istentől Magától származó Kinyilatkoztatásra, ez az ember nem- lehet más, mint hazug bitang. Könyörgünk Istenhez, hogy Ő kegyesen segítse ezt az embert abban, hogy vonja vissza ezt a követelését, és tanúsítson megbánást. Ha pedig megbánná, Isten minden bizonnyal megbocsát néki. Ha azonban tévelygésében kitart, akkor Isten bizonyosan leküld majd hozzá valakit, ki könyörtelenül elbánik véle. Igazán rettenetes Isten büntetése! Bárki is magyarázza másként e sorokat, mint amit azok nyilvánvalóan jelentenek, bizony az Isten Szellemétől és Könyörületességétől, mely minden teremtett dolgokat körülölel, még vagyon fosztva. Féld az Istent, és ne kövesd hiú képzeletedet, hanem inkább kövesd parancsait a te Uradnak, a Mindenhatónak, a Végtelen Bölcsnek.

Részletek a Lawh-i-Aqdas-ból 60. Mondd: Áldottak a szunnyadók, kiket megébreszt az Én Szellőm. Áldottak az

élettelenek, kik megelevenülnek az Én feltámasztó lehelletem által. Áldott a szem, mely megnyugvást nyer az Én szépségem láttán. Áldott az utazó, ki lépteit az Én dicsőségem és fenségem temploma felé fordítja. Áldottak az ínséget szenvedők, kik menedéket keresnek ágysátram árnyékában. Áldottak a szomjúhozók, kik az Én szerető kedvességem lágy csobogású vizéhez igyekeznek. Áldott a nyugtalan lélek, ki elveti az önös vágyakat az Én szeretetemért, és helyet foglal azon ünnepi asztalnál, melyet Én küldtem le kiválasztottjaimnak az isteni jóság mennyéből. Áldotta megalázott, ki az Én

29

dicsőségem kötelékébe kapaszkodik erősen, és a szükséget látó, ki az Én bőségem Templomának árnyékába belép.

Áldott a tudatlan, ki az Én tudásomnak kútját keresi, és a nemtörődöm, ki megkapaszkodik az Én emlékezetem kötelékében. Áldott a lélek, mely megelevenedett feltámasztó leheletem által és bebocsátást nyert az Én mennyei Királyságomba. Áldott az az ember, akit a Vélem egyesülés édes íze fellelkesített és arra indított, hogy közelítsen az Én kinyilatkoztatásom hajnalához. Áldott a fül, mely meghallotta, és a nyelv, mely tanúsítja, és a szem, mely látta és felismerte Magát az Urat az Ő nagy dicsőségében, fenségében és hatalmában. Áldottak azok, kik e jutottak az Ó színe elé. Áldott az ember, ki a megvilágosodást az Én Szavamnak Napjában kereste. Áldott, ki fejét az Én szeretetem díszével ékesítette fel. Áldott, ki hallott az Én fájdalmamról, s nékem segíteni indult az Én népemből. Áldott, ki életét az Én utamnak adta, és az Én Nevemért számos nehézséget állt ki. Áldott az ember, ki az Én Szavamnak bizonyosságával halottaiból felemelkedett, hogy az Én dicsőségem ünnepelje. Áldott az, kit elragadott az Én csodálatos zeném, és széttépte a fátylakat az Én hatalmam által. Áldott az, ki az Én Szövetségemhez hű maradt, és akit a világnak dolgai nem térítettek el attól, hogy eljusson az Én udvarom szentségébe. Áldott, ki mindentől elszakadt immár, csak tőlem nem, s az Én Szeretetem magasságába emelkedett, ki bebocsátást nyert az Én Királyságomba; megpillantá az én dicsőségem birodalmát, ki enyhíti már szomját az Én bőségem vizéből, s kedvére ivott az Én szerető gondoskodásom égi folyójából, megismerkedett az Én Ügyemmel, megérté, mit Én Szavaim kincsesházába rejtettem, és Engem dicsőítve és magasztalva ragyogott fel az isteni tudás látóhatárán. Valóban, ő Éntőlem való. Az övé hát az Én könyörületem, az Én szerető gondoskodásom, az Én bőségem és az Én dicsőségem.

Bishárát Íme a Végtelen Dicsőségű felhívása a Legmagasztosabb Látóhatárról, az akkói

Börtönből. 61. Ő a Megvilágosító, a Mindentudó, a Mindeneket Betöltő. Isten, az igaz, igazolja

és az Ő neveinek és tulajdonságainak Hirdetői tanúsítják, hogy a Mi egyetlen dolgunk Felhívása hirdetésében és Magasztos Szavának továbbításában annyi, hogy minden fül, mi a teremtésben csak létezik, megtisztíttassék az isteni kinyilatkoztatás friss vize által a hazug történetektől, és megnyíljanak a szent, dicsőséges és magasztalt Szónak, melyet az Egek Teremtője és a Nevek Megalkotója tudásának tárházából bocsátott ki. Boldogok, kik igazan ítélnek.

Ó, népei a Földnek!

Az első Örömhír, melyet a Könyveknek Anyja ezen Legnagyobb Kinyilatkoztatás során a világnak minden népeire hagyományozott, úgy szól, hogy a szent háborúnak törvénye kitöröltetett a Könyvből. Dicsőség a Végtelen Könyörületesnek, a hatalmas kegyesség Urának, Aki odahatott, hogy a mennyei bőség ajtaja szélesre tárulkozzék mindazok előtt, kik vannak az égben és földön.

30

A második Örömhír Megengedtetett, hogy a földnek népei és emberfajtái érintkezzenek egymással nagy

gyönyörűséggel és ragyogással. Ó, emberek! Működjetek együtt mindenféle vallás követőivel a barátság és testvériség szellemében. Emígyen ragyogott fel az Ő szentségének és hatalmának napja, horizontja fölött az Isten parancsolatának, Ki a világok Ura. A harmadik Örömhír a különféle nyelvek tanulmányozásáról szól. Ez a parancsolat a Legnagyobbnak Tolla alatt született: a világ uralkodóihoz méltó - segítse őket az Isten - vagy a földnek minisztereihez, hogy egybegyűlve tanácskozzanak; és a létező nyelvek közül egyet elfogadjanak, vagy egy újat, hogy azt tanítsák az iskolákban a gyermekeknek az egész világon, és ugyanígy egyazon írást is. Így az egész földet egy országnak tekinthetjük majd. Jó is annak, ki hallgat az Ő Hívására, és megtartja, bárhová is rendeli Isten, a Magasztos Trón Ura. A negyedik Örömhír

Ha pedig netán egyike a királyoknak - segítse Őket Isten védelmére és

segedelmére lenne ezen elnyomott népnek, akkor mindenkinek szeretni és szolgálni kell őt, versenyre kelve egymással. Ez mindenki kötelme. Jó is, ki így cselekszik. Az ötödik Örömhír

Minden országban, ahol ezen nép lakozik, ők ezen ország kormányával szemben

hűséggel, becsületességgel és igazmondással tartoznak viselkedni. Ez az, ami kinyilatkoztatott az O parancsára, Ki is az Elrendelő, az Időtlen Úr.

A föld minden népének ügye s kötelme, külön-külön és egyenként, hogy segítse ezen nagyfontosságú Ügyet, mely az örökkévaló Isten Akaratának mennyországából való, hogy a föld néhány népének szívében élő ellenségesség tüze kioltható legyen az isteni bölcsesség élő vizével és okán a menyei tanácsoknak és dicsőítéseknek, és az egység és egyetértés fénye süssön és sugarát a világra vesse.

Mi éltetjük a reményt, hogy a legeltökéltebb törekvésein keresztül azoknak kik képviselői az isteni hatalomnak - áldott legyen az Ő dicsősége -, a harci fegyverzetek az egész világon az újjáépítés eszközivé alakíttathatnak, és hogy a harc és a viszály az emberek között elmúlik végre. A hatodik Örömhír a Kisebbik Béke megszületése, melynek részleteit már ennek előtte felfedte a Legmagasztosabb Toll. Áldott is az, ki felmutatja majdan azt és követi mindazt, mit elrendele Isten, a Mindent Tudó, a Végtelen Bölcs. A hetedik Örömhír

Öltözetük megválasztását és szakálluk formáját a férfiak maguk döntik el. De

31

vigyázz, ó nép, ne válj soha a tudatlanok játékszerévé. A nyolcadik Örömhír

A papok és szerzetesek kegyes tetteiről a Lélek követői közt - legyen rajta Isten

békéje - megemlékeznek majd az Ő színe előtt. Ezen a napon azonban fel kell adniuk elzártságukat, és lépteiket a nagyvilág felé kell vegyék, és olyan dolgokban kell buzgólkodniuk, melyek miként maguknak, úgy másoknak is hasznukra lesznek. Megengedénk nékik a házasság kötelékébe lépni, hogy olyan valakit nemzzenek, ki ajkával megnevezi Istent, minden látott és láthatatlan dolgok Urát, a Magasztos Trónus Fejedelmét. A kilencedik Örömhír

Majd ha a bűnös mindentől teljesen elszakítja magát, Istent kivéve, akkor

megbocsátásért és kegyelemért kell könyörögnie Őhozzá. A bűnök meggyónása és a megalázkodás emberi lény előtt meg nem engedhető, aminthogy sohasem volt és nem is lészen az járható útja az isteni megbocsátás elnyerésének. Mi több, az ilyen gyónás az emberek előtt csak lealacsonyodásra és megalázkodásra vezet, és Isten - dicsértessék az Ő dicsősége - Maga sem kívánja az Ő szolgálóinak megalázkodását. Valójában Ő az Együttérző, a Kegyelemteljes. A bűnösnek magányban, Isten előtt kell kegyelemért könyörögnie a kegyelem Óceánjához, s megbocsátásért esedeznie a nagylelkűség Mennyországához emígyen:

Ó Isten, én Istenem! Könyörögve kérlek Téged azok vérére, kik igaz imádóid, kiket is olyannyira elragadott édes szavad, hogy a Dicsőség Hegyére siettek, mely a legmagasztosabb mártíromság színhelye, és esdekelve kérlek Téged azokra a titkokra, melyek tudásod mélyén rejteznek és az igazgyöngyökre, melyek jóságod óceánjának kincsei, hogy adj megbocsátást nékem és apámnak és anyámnak. Azok közül, kik megbocsátanak, Te vagy valóban a Legmegbocsátóbb. Nincsen más Isten csak Te, a Mindig Megbocsátó, a Végtelen Jó.

Ó, Uram! Te látod a bűnösség eme lényegét kegyednek óceánja felé fordulni, eme esendőt, ki isteni hatalmad királyságát keresi, eme szegény teremtményt, ki gazdagságod napfénye felé fordul. Kegyelmedre és kegyességedre kérlek, ne hagyd őt cserben, ó, Uram, és ne foszd meg jóságod kinyilatkoztatásától a Te napjaid során, sem pedig ne űzd el ajtódtól, melyet Te tártál szélesre mindenki előtt, ki mennyországodban avagy földi világodban lakozik.

Ó jaj! Ó jaj! Bűneim elzártak szentséged Udvarának elérésétől, és vétkeim miatt messze bitangoltam fenséged Szentélyétől. Elkövettem, mit is Te tiltál vala, és elvetettem, mit követnem elrendeltél.

Kérve kérlek Téged, annak Nevére, Ki a Nevek fenséges Ura, hogy írd le nékem jóságod Tollával azt, mi engem a Te közeledbe vezet és mi megtisztít bűneimtől, melyek közém és a Te megbocsátásod és kegyelmed közé állottak. Valóban, Te vagy az Erős, a Bőkezű. Nincsen Isten Terajtad kívül, Te Hatalmas, Te Kegyes. * Jézus A tizedik Örömhír

32

Jeleként Isten kegyének, Ki a Felfedője e Legnagyobb Megnyilatkozásnak,

eltávolítottuk a Szent Írásokból és Könyvekből azt a törvényt, mely a könyvek elpusztítását írja elő. A tizenegyedik Örömhír

Megengedett a tudományok és művészetek tanulmányozása, de csak azon

tudományoké, melyek haszonnal vannak, és melyek a nép haladását és előbbrejutását célozzák. Így rendelé ezt Ő, Ki a Parancsoló, a Végtelen Bölcs. A tizenkettedik Örömhír

Mindegyikőtök kötelme, hogy valamiféle foglalatossághoz fogjon, legyen az

mesterség, kereskedés és hasonlók. Mi kegyesen dicsérjük ilyetén foglalatosságaitokat, mint Isten imádásának egy formáját, Ki az Egy Igaz. Mérlegeljétek szívetekben Istennek kegyességét és áldásait, és mondjatok Néki köszönetet estve és hajnalhasadtakor. Ne múlassátok időtöket henyeségben és tunyaságban. Oly dolgokkal foglalatoskodjatok, melyek használnak néktek és másoknak. Emígyen rendeltetett ezen Könyvben, melyből a bölcsesség és kinyilatkoztatás Napja ragyog elő.

Istennek szemében azok a legmegvetettebbek, kik henyén ülnek és koldulnak. Serénykedjetek az anyagi világban, s minden bizodalmatokat Istenbe vessétek, Ki minden dolgok Előteremtője. Ha bárki is mesterségben vagy kereskedésben serénykedik, ezen foglalatosság Istennek szemében imádásnak tűnik fel és ez semmi más, mint jele az Ő végtelen és mindent átható jóságának. A tizenharmadik Örömhír

Az Igazság Házának emberei bízattak meg azzal, hogy' a nép dolgaival törődjenek.

Ők voltaképp Isten Felruházottai az O szolgái között és a hatalom hajnalai az O országaiban.

Ó, Istennek népe! Az Igazság az, mi a földet irányítja, és két oszlopon nyugszik, ezek pedig a jutalom és a büntetés. E két oszlop a földi élet forrása. Minthogy minden nap új gond keletkezik, és minden gondnak megvan az alkalmas megoldása, ezeket az ügyeket az Igazság Házának Miniszterei elé kell vinni, hogy ők az idők szükségletei és elvárásai szerint cselekedhessenek. Ők, kik Isten kegyéért az Ő Ügyének szolgálatára állnak, befogadói azon isteni sugallatoknak, melyek a láthatatlan Királyságból erednek. Minden ügyei az Államnak az Igazság Házához keli kerüljenek, de az istentisztelet aszerint történjék, ahogy Isten az Ő Könyvében felfedte vala.

Ó, Bahá népe! Ti Isten szeretetének hajnalhelyei vagytok és a felkelő Napja az Ő szerető kedvességének. Ne fertőzzétek nyelvetek egy másik lélek szidalmazásával vagy bemocskolásával, és óvjátok szemeteket attól, mi nem illő dolog. Add azt, mi is tiéd. Ha ez kedvezően fogadtatik, célod elérted immár: ha nem, perelned hiába. Hagyd magára azt a lelket, és fordulj az Úrhoz, a Védelmezőhöz, az Ónmagában valóhoz. Ne okozz szomorúságot, s még kevésbé viszályt vagy háborúságot.

Azt reménylem hogy ti igaz tudást nyertek az Ő gyöngéd könyörületességének fája oltalmában, és úgy cselekedtek, ahogyan azt Isten kívánja. Ti mind egy fának levelei

33

vagytok és egy óceánnak a cseppjei. A tizennegyedik Örömhír

Nem szükséges nagy utakra indulni, hogy felkeressétek a halottak nyugvóhelyeit.

Ha módos és gazdag emberek ezen utak költségeit felajánlják az Igazság Házának, úgy az Isten előtt tetsző és elfogadható. Boldogok azok, kik követik tanait. A tizenötödik Örömhír

Bár a köztársasági kormányzás haszonnal szolgálja a világ népeit, mégis a

királyság fensége Isten jeleinek egyike. Nem kívánjuk, hogy a világ országai ettől megfosztassanak. Ha a bölcsek e kettő formát egybe tudják szőni, Isten előtt nagy lészen jutalmuk.

A régebbi vallásokban oly parancsok, mint a szent háború, a könyvek elpusztítása, más népekkel való barátság és szövetségek megtiltása, vagy bizonyos könyvek olvasásának tiltása bizony lefektettek és megerősíttettek azon idők követelményeinek megfelelően. Azonban ezen hatalmas Kinyilatkoztatásban, ezen nagyerejű Megnyilatkozásban Istennek számtalan kegyei és adományai minden emberre reászállottak, és a Mindörökkön Létező Urunk Akaratának látóhatáráról az Ő megfellebezhetetlen parancsolata előírja, mit Mi a fentiekben elétek tártunk.

Dicsérnünk kell Istent - áldott és magasztalt légyen Ő - azért, mit is feltárt Ő nagy kegyességében ezen az áldott, ezen a dicsőséges és páratlan Napon. Valóban, ha mindenki a földön milliárdnyi nyelvvel bírna is, és szakadatlan dicsérné Istent, és magasztalná az Ő Nevét örökkön örökké, az ő háládatuk bizony nem érne fel még csak egyetlen kegyes kedvezésével sem, melyeket ezen Könyvben megemlíténk. Ezt tanúsítja minden bölcs és belátással élő, megértő és tudással bíró ember. Könyörgünk Istenhez - magasztaltassék az Ó dicsősége -, hogy segítse az uralkodókat és kormányzókat, kik a hatalom letéteményesei és a dicsőség hajnalai, hogy az Ő töményeit és rendeleteit érvényre juttassák. Ő valóban a Mindenható, a Végtelen Hatalmú, Ő; Akinek válaszolni szokása az emberek hívó szavára.

Részletek a Tarázát-ból 62. Ó, te, ki tudásom kelyhéből kortyoltad szavaimnak borát! Ezek az égi szavak

hallatszottak ma az isteni Lótusz-Fa susogásából, melyet a Nevek Ura ültetett égi hatalom keze által a legmagasabb Paradicsomban: Az első Taráz és az első napsugár, mely a Minden Könyvek Anya látóhatárán ragyog fel az, hogy az embernek ismernie kell önmagát és felismernie azt, mi a felmagasztosuláshoz avagy a lealacsonyuláshoz, dicsőséghez avagy lesüllyedéshez, gazdagsághoz avagy szegénységhez vezet. A beteljesedéshez eljutván és elérvén az érettség állapotát, az embernek igénye támad javakra, mely javakat ha ő mesterségek és hivatások útján szerez meg, bizony ajánlatos és dicséretes lészen a tudós emberek szemében, és különösképp azon szolgálók szemében, kik magukat a világ tanításának és népeinek

34

épülésének szentelik. Ők valóban a pohárnokai a tudás életet adó vizének, és az eszményi út, iránymutatói. Ők vezetik a világ népeit az egyenes útra és ismertetik meg őket mindazzal, mi az, ami az emberi felemelkedéshez és felmagasztosuláshoz vezet. Az egyenes út az, melyen az ember az érzékelés forrásához és az igazi megértés hajnalához jut, s melyen eléri azt, amely a dicsőséghez, megbecsüléshez és nagysághoz vezet el.

Mi éltetjük a reményt, hogy a Végtelen Bölcs, a Mindent Tudó szeretetteljessége által az érzékeinket elhomályosító porfelleg szétoszlatható, és az érzékelés hatalma megnövelhető, hogy a nép felfedezze az okot, melyért ő megteremtetett. Ezen a Napon minden, mi arra szolgál, hogy csökkentse vakságuk, s erősítse látásuk, bizony méltó arra, hogy számba vegyék. Ez a látás eszköz és vezető is az igaz tudáshoz. Valójában a bölcs emberek megítélése szerint a megértés nagysága a látás nagyságának tudható be. Bahá népe minden körülmények között köteles követni azt, mi alkalmas és tetsző, s ezek szerint buzdítani az embereket. A második Taráz minden vallások követőivel szólni a barátság és testvériség szellemében, hogy az ember ily módon hirdesse, amit a Sinai Szónoka mutatott fel, és hogy minden ügyekben a tisztesség útját kövesse.

Azok, akik őszinteséggel és hűséggel ruháztattak fel, érintkezzenek a földnek minden népével és fajával örömmel és ragyogással, mi több, társuljanak azokkal, kik elősegítették és továbbra is elősegítik az egységet és egyetértést, melyek legalkalmasabbak arra, hogy a rend a világban fenntarthassék és a nemzetek megújulhassanak. Áldottak azok, kik erősen megkapaszkodnak a kedvesség kötelékébe és kegyességet mutatnak, és ellenséges hévtől, valamint gyűlölségtől mentek.

Ezen Igaztalanul Bántott arra buzdítja a földnek népeit, hogy gyakoroljanak tűrést, és cselekedjék, mi helyes, mert ez a földnek setétjében két világító fény és két tanító az emberiség épülésére. Boldogok, kik emígyen cselekednek, de jaj a konokoknak! A harmadik Taráz a jó természetűekről szól. Bizony, a jó természet a legjobb fenségjel, mit Isten csak adhatott az embernek. Ezzel díszíti Ő a Néki kedvesek homlokát. Életemre mondom! A jó természet fénye erősebb a napénál és annak ragyogásánál. Ha valaki ilyenné lészen, az az emberek ékkövének számíttatik. A világ dicsősége és emelkedettsége szükségszerűen ezen nyugoszik. A jóságos természet oly eszköz, mely által az emberek az Egyenes Útra téríttetnek, és a Nagy Kinyilatkoztatáshoz elvezettetnek. Jó is annak, ki a Mennyei Seregek szent tulajdonságaival és jellemvonásaival feldíszíttetik.

Úgy illik néked, hogy tekinteted minden körülmények között az igazságon és tisztességen függjön. A Rejtett Szavakban e magasztos kijelentés tárult fel a Mi Legfelségesebb Tollunk által:

„Ó, Szellem Fia! Első tanácsom ez: legyen szíved tiszta, jóságos és sugárzó, hogy ősi uralmad soha el ne múljon és mindörökké tartson. Ó, szellem fia! Minden dolgok közül első előttem az Igazság szeretete. Ne fordulj el tőle, ha Engem keresel, és ne hanyagold el, hogy bízhassam

35

benned. Az igazság majd segít, hogy saját szemeddel láss és ne a másokéval, hogy saját tudásodra támaszkodj, és ne a másokéra. Mérlegeld szívedben, milyennek kell lenned. Valóban, az Igazság az Én ajándékom és szerető jóságom jele. Tartsd hát ezt szem előtt."

Azok, kik igazak és tisztességes gondolkodásúak döntéseikben, magasztos állapotra jutnak és dicső rangra tesznek szert. A kegyesség és egyenesség fénye ragyogón árad e lelkekből. Komolyan reméljük, hogy népek és országok e világon nem fosztatnak meg e két kiemelkedő tulajdonság fényétől. A negyedik Taráz a megbízhatóságról szól. Valójában ez a biztonság ajtaja mindenki számára, ki e földgolyón lakik és a Végtelen Kegyelmű részéről ez a dicsőség záloga. Ki ebből részesül, az valójában a gazdaság és jólét javaiból részesül. A megbízhatóság a legnagyobb kapu, mely a népeknek békességéhez és biztonságához vezet. Valóban, minden ügyek egyensúlya mindig is ezen nyugodott, s nyugszik ezután is. Fénye beragyogja a hatalom, a nagyság és jólét minden birodalmát.

Nemrégen ezen fenséges szavak nyilatkoztattak ki a Legmagasztosabb Tolla által: „Mi most a Megbízhatóságról szólunk tinéktek és annak mibenlétéről az Isten, a te

Urad, a Fenséges Trón Urának szemében. Egy napon Zöld Szigetünkre vonultunk vissza. Amint megérkezénk, megpillantánk csörgedező patakjait, dús lombú fáit, amint a napfény játszadozott rajtuk. Orcánkat jobbra fordítva megpillantánk azt, mit leírni toll erőtlen, sem azt nem tárhatja fel, mit az Emberiség Ura saját szemével látott azon legszentségesebb, legmagasztosabb, áldott és dicsőített helyen. Majd balra fordulva Mi megpillantánk a Legfenségesebb Paradicsom egyik Szépségét, amint ott állt egy fényoszlop tetején és hangosan kiáltva mondá: »Ó, földnek és mennynek lakói! Lássátok az Én szépségemet, az Én ragyogásomat és az Én kinyilatkoztatásomat és az Én kisugárzásomat. Az Egy Igaz Istenre mondom! Én vagyok a megbízhatóság, annak megnyilatkozása, annak szépsége. Megjutalmazom, ki Énhozzám igazodik, és felismeri az Én rangom és állásom, és erősen fogja az Én kötelékemet. Bahá népének legnagyszerűbb dísze vagyok, és a dicsőség palástja mindazoknak, kik a teremtés királyságában vannak. Én vagyok a legfelsőbb eszköz, mely a világot jólétre juttatja és a biztosság tereit nyújtja minden lénynek.« Emígyen küldtük le Mi néktek azt, mely az embereket a teremtés Urához vonzza."

Ó, Bahá népe! A megbízhatóság valóban a legékesebb dísze homlokotoknak és a legdicsőségesebb korona fejeteken. Erősen ragaszkodjatok hát hozzá az Ő parancsára, Ki az Elrendelő, a Mindenről Tudó. Az ötödik Taráz az Isten szolgái állapotának védelméről és megőrzéséről szól. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az igazságot semmilyen ügyben, hanem még inkább azt kell hangoztatnunk, mi a helyes és igaz. Bahá népe nem tagadhatja meg egy lélektől sem a jutalmat, mely néki jár, a mesteremberekkel tisztelettel bánjék, és - eltérőn régebbi idők emberétől - nyelvüket nem mocskolhatja káromlás.

Ezen a Napon a mesterségek napja a nyugati láthatár fölött ragyog, és a

36

művészetek folyama árad ki azon égtáj tengeréből. Isten életére mondom! A „Méltányosság" szava fényesen és áradón ragyog, napnak módjára. Kérjük Istent, hogy vesse kegyelmes ragyogását mindenkire. Ő valóban hatalommal bír minden dolgok felett, Ő, Ki válaszra méltatja minden ember imáját.

Manapság az igazmondás és őszinteség fájdalmasan senyved a hamisság szorításában, és az igazságot az igaztalanság ostorcsapása gyötri. A romlottság füstjébe burkolódzott az egész világ, olyannyira, hogy semmit sem lehet látni semerre, csakis katonák seregeit, és nem hallatszik más, mint kardok csattogása. Könyörgünk az Úrhoz, az Egy Igazhoz, hogy erősítené meg az Ő hatalmának eszközeit annyira, hogy visszaállíttassék a rend a világon, és eljöjjön a békesség a nemzetek között. A hatodik Taráz

A tudás Isten csodás adományainak egyike. Mindenki kötelessége hát, hogy

megszerezze. Azon művészetek és anyagi dolgok, melyek ma nyilvánvalók, az Ő tudása és bölcsessége által szereztethettek meg, melyek is Levelekben és Könyvekben tárultak elénk az Ő legmagasztosabb tolla segedelmével, mely Tollnak kincsesházából a bölcsesség és kijelentések gyöngyszemei és a világnak mesterségei és művészetei kerülnek napvilágra.

Ezen a Napon a föld titkai feltárulnak az ember szeme előtt. A gyors megjelenésű újságok valóban a világnak tükrei. Tükrözik a különb-különb népek és népcsoportok hőstetteit és törekvéseit. Tükrözik azokat és ismertté teszik. Oly tükrök hát, melyeknek megadatott a hallás, a látás és a beszéd. Ez lenyűgöző és hatalommal bíró jelenség.

Azonban úgy lészen jól, ha ezek írói mentesek a gonosz érzelmek, és vágyak sugalmaitól, és magukra öltik az igazságosság és tisztesség köntösét. Lehetőség szerint, amennyire csak lehet, meg kell vizsgálniuk a helyzeteket, megállapítani a tényeket, majd írásba kell foglalniok ezeket.

Kalimát-i-Firdawsíyyih 63. Napjainkban mindenki felelőssége, hogy erőnek erejével ragaszkodjék az

egységhez és az egyetértéshez és hogy szorgalmatosan munkálkodjék az Isten Ügyének elterjesztésén, melyhez talán ha eljutnak a megátalkodottak, maradandó jólétre jutnak.

Röviden, a különféle szekták közti nézeteltérések a gyengeségnek nyitottak csak utat. Mindegyik szekta kijelölt egy utat maga-magának, és kapaszkodik bizonyos kötélzetbe. Dacára nyilvánvaló vakságuknak és tudatlanságuknak, felettébb büszkék éleslátásukra és bölcsességükre. Közöttük állanak a misztikusok, kik az Iszlám Hittel szövetkeztenek, s abban buzgók, hogy tétlenségben és elzártságban éljenek. Istenre esküszöm! Ez lealacsonyítja az embernek helyzetét, őt magát pedig dölyfössé teszi. Az embernek tevékenykedni kell. Az, ki nem tevékeny, az a Lélek szavaival élve olyan, mint a gyümölcstelen fa, márpedig egy gyümölcstelen fa csak tűzre jó.

Lawhi-i-Dunya 64. Ó, Istennek népe! Intve intelek: légy udvarias! Mert mindenek-előtt ez az

37

erények hercege. Jó annak, ki megvilágosodott az udvariasság fényével, és az egyenesség köntösével ékes. Ki emígy felruháztatott az udvariassággal, igencsak magasztos állapotra jutott. Reméljük, hogy a Meghurcolt és mindenki más képes lesz elérni ezt,. ahhoz erősen ragaszkodni, követni, és szemét csak erre vetni. Ez oly erős parancs, mely a Legnagyobb Névnek Tollából született.

65. Ó, Istennek népe! Azon becsületes emberek, kik a többiek vezetésének szentelik önmagukat és mentesek és védettek kapzsi és alávaló természetű sugalmazásoktól, az igaz tudás mennyének csillagai az Ő szemében, Ki a világ Vágyálma. Vélük tisztelettel kell közlekednünk. Ők valóban édes csobogású víznek kútjai, fényesen ragyogó csillagok, az áldott Fa gyümölcsei, képviselői égi hatalomnak és óceánjai isteni tudásnak. Boldog, ki őket követi. Valóban, az ilyen lélek megszámoztatik Isten könyvében, Ki a fenséges Trón Ura, azokkal együtt, akik erre érdemesek. Ishráqát

66. Te látsz engem, ó, Istenem, kínban vergődni a porban, hasonlatosan a partra vetett halhoz. Szabadíts meg, könyörülj rajtam, ó, Te, Kinek segedelmét hívja minden ember, ó, Te, Kinek kezében a hatalom gyeplője minden férfiak és nők fölött. Bármikoron, ha súlyos gyarlóságaimra és nagy vétkeimre tekintek, keserűség támad rám mindenfelől, és bármikoron megállok elmélkedni a Te jóságodnak végtelen óceánján és a Te kegyelmed mennyországán és a Te gyengéd szereteted napján, belélegzem a remény illatát, mely jobbról, balról, észak és dél felől hatol hozzám, mintha minden teremtett dolgok rámszórnák örömsugaraikat, melyek a Te kegyelmed egének felhői közül áradnak rám. A Te hatalmadra, ó, Te, Ki fő támasza vagy a híveknek, és azok Vágya, kik már majdnem élvezhetik a Te közelségedet! A Te megannyi kegyed és áldásaid és kegyességeid és szerető kedvességed megmutatkozásai valóban felbátorítottak. Hogyan tudhatná másképpen e végtelen kis semmiség dicsőíteni a Nevét Annak, Ki egy szavával életet adott a teremtésnek, hogyan is tudná egy kérészéletű dicsérni Őt, Aki bebizonyította, hogy semmiféle leírás nem fejezheti ki Őt, sem pedig dicsőítés nem nagyobbíthatja az Ő Fényességét? Ő öröktől fogva az Ő teremtményei számára felfoghatatlan magasságban lakozik, és szolgáinak Róla való elképzelései Hozzá fel nem érhetnek.

Ó, Uram! Lásd ez élettelent a Te színed előtt; a Te bőkezűséged és jóságod kegyed által ne hagyd szenvednie a halhatatlan élet kelyhétől megfosztottan. És te látod e szenvedőt a Te trónod előtt állni; ne fordítsd őt el a Te gyógyító erőd óceánjától. Kérve kérlek Téged, hogy add meg nékem minden időkben és minden állapotokban, hogy Rád emlékezhessem, hogy neved magasztalhassam, és Ügyedet szolgáljam, bár jól tudom, hogy bármi jön is egy szolgálótól, az nem lépheti át saját lelke határait, sem Hozzád, Uram, hasonlatosat nem cselekedhet, sem pedig nem lehet méltó a Te dicsőséged és a Te fenségességed udvarába lépni.

A Te hatalmad az én tanúm! Ha nem a Te dicséretedet zengeném, nyelvem nem lenne hasznomra, és ha nem Néked szolgálnom volna célom, életem mit sem érne. De ha nem az örömért, a Te dicsőséged birodalmát meglátnom, mi másért örvendenék a látás adományának? De ha nem a boldogságért, a Te édes hangod hallanom, mi más haszna volna hallásomnak? Az első Ishráq

38

67. Amikor a Bölcsesség Napja isten Szent Rendelkezésének Láthatára fölé emelkedett, a következő nagy dicsőségű kijelentés hallatszott: Azok, kik gazdagsággal bírnak, s hatalommal és tekintéllyel felruházottak, a legmélyebb tiszteletet tanúsítsanak a vallás ügyében. Valóban, a vallás ragyogó fény és egy áthatolhatatlan erődítmény a világ népeinek védelmére és jólétük biztosítására, mert Istentől való félelmében az ember ragaszkodik ahhoz, mi is jó, és messzire elkerül mindent, ami gonosz. Ha pedig netán elhalványulna a vallás lámpása, akkor zűrzavar és fejetlenség jönne, és a tisztesség és igazságosság, nyugalom és béke lámpásai bizony kialudnának. Ezt tanúsítja majd minden igaz értéssel bíró ember. A második Ishráq

Megparancsoltuk az egész emberiségnek, hogy valósítsák meg a Kisebb Békét,

mely a legbiztosabb eszköz az emberiség védelmére. A világ uralkodóinak egyetértésben kell ehhez ragaszkodniuk, mert ez a legnagyszerűbb módja minden népek és nemzetek jólétének biztosítására. Ők valóban Isten hatalmának megnyilatkozásai és az Ő fennhatóságának napjai.

Könyörgünk a Mindenhatónak, hogy kegyesen segítse őket mindabban,. mi is az ő alattvalóiknak javára válik. Ezen ügyben teljes magyarázatot a Dicsőséges Toll adott már; jó azoknak, kik eszerint cselékednek. A harmadik Ishráq

Mindenkinek kötelessége, hogy Isten szent parancsait megtartsa, minthogy ezek az

élet forrásai a földön. Az isteni bölcsesség mennye a tanácskozás és együttérzés két fényességes lámpásával világíttatik meg, és a világ rendjének mennyezetét a jutalom és büntetés két oszlopa tartja. A negyedik Ishráq

Ezen Megnyilatkozásban a seregek, kik ezt győzelemre vihetik, bizony a dicséretes

tettek és tisztességes jellem seregei. A vezetője és parancsnoka ezen seregeknek mindenkoron az Istenfélelem volt, mely minden dolgokat magába foglal, és mely uralkodik minden dolgok felett. Az ötödik Ishráq

A kormányoknak meg kell ismerkedniük mindazok helyzetével, kiket kormányoznak,

és nékik rangokat adni érdemük szerint. Minden uralkodónak és királynak megparancsoltatik; hogy ezt az ügyet a legnagyobb gonddal kezelje, hogy az áruló ne bitorolja a hűségesnek helyét, sem pedig a rabló a megbízhatóét. A tisztviselők közt néhány, kik eme Legnagyobb Börtönben uralkodtak egykoron, Istennek légyen hála, igazságossággal díszíttettek fel, de ami a többieket illeti, Mi Istenhez fordulunk menedékért. Kérjük az Egy igaz Istent, hogy együtt és egyenként vezesse Őket, hogy ne legyenek megfosztva a hűség és megbízhatóság gyümölcsétől, sem pedig ne takarja el tőlük semmi sem az igazságosság és tisztesség fényét.

39

A hatodik Ishráq pedig az egyesülés és egyetértés az emberek fiai közt. Az idők kezdetétől fogva, az egység fénye vetette isteni ragyogását a világra, és a legnagyszerűbb eszköz a világ népeinek számára ezen egység megvalósításához az, hogy megérthetik egymás írását és szavát. Régebbi Levelekben Mi megbíztuk az Igazság Házának Megbízottjait, hogy vagy válasszanak egy olyan nyelvet, mely immár létezik, vagy egy újat, és ehhez hasonlatosan válasszanak egy közös írásmódot is, melyek egyként taníttassanak a világ minden iskolájában. Így lehet majd a világot egy országnak és egy hazának tekinteni. A tudás fájának legmagasztosabb gyümölcse ez a nagyszerű szó: egy fának vagytok ti mind a gyümölcsei, és egy ágnak vagytok a levelei. Ne leljen dicsőséget senki emberfia abban, hogy szereti a hazáját, hanem abban, hogy szereti fajtáját. Erről Mi már korábban kinyilatkoztuk, hogy ez az út a világ átformálásához és a nemzetek egységéhez. Áldottak is azok, kik megtartják ezt az utat. A hetedik Ishráq

A Dicsőséges Toll mindenkinek tanácsot ad a gyermekek irányítására és

oktatására. Tekints arra, mit Isten Akarata feltárt, miután Mi megérkeztünk a Börtönvárosba, s feljegyzett a Legszentebb Könyvbe. Minden apának meghagyatott, hogy fia és lánya az írás és olvasás tudományára oktattassék, és mindez lefektetett a Szent Könyvben*. Ha ki azonban félretolja mindazt, mi is néki ebben megparancsoltatott, akkor a Pénzügyek Kezelői szedjék be tőle azt, mi a taníttatásra szükséges, ha módos; ha pedig nem, akkor a taníttatás az Igazság Háza feladata. Valóban, Mi azt a szegények és szükséget szenvedők menedékére alkottuk meg. Ki fiát vagy másnak fiát neveli fel, az olyan, mintha az Én fiamat nevelné; övé az Én Dicsőségem, az Én Szerető Kedvességem, az Én Könyörületem, mely az egész világra kiterjed. A nyolcadik Ishráq

Ez a rész, melyet most a Dicsőséges Toll ír, a Legszentebb Könyvnek része: Az

Igazság Házának emberei bízattak meg azzal, hogy a nép dolgaival törődjenek. Ők voltaképp az Isten Felruházottai az Ő szolgái között, és a hatalom hajnalai az Ó országaiban.

Ó, Istennek népe! Az Igazság az, mi a földet irányítja, és két oszlopon nyugszik, ezek pedig a jutalom és a büntetés. E két oszlop a földi élet forrása. Minthogy mindennap új gond keletkezik, és minden gondnak megvan az alkalmas megoldása, ezeket az ügyeket az Igazság Házának Miniszterei elé kell vinni, hogy ők az idők szükségletei és elvárásai szerint cselekedhessenek. Ők, kik az Isten kegyéért az Ő Ügyének szolgálatára álinak, befogadói azon isteni sugallatoknak, melyek a láthatatlan Királyságból erednek. Minden ügyei az Államnak az Igazság Házához keli kerüljenek, de az istentisztelet aszerint történjék, ahogy azt Isten az Ő Könyvében felfedte vala.

Ó, Bahá népe! Ti Isten szeretetének hajnalhelyei vagytok és a felkelő napja az Ő szerető kedvességének. Ne fertőzzétek nyelvetek egy másik lélek szidalmazásával vagy

40

bemocskolásával, és óvjátok szemetek attól, mi nem illő dolog. Add azt, ami a tiéd. Ha ez kedvezőn fogadtatik, célod elérted immár: ha nem, perelned hiába. Hagyd magára azt a lelket, és fordulj az Úrhoz, a Védelmezőhöz, az Önmagábanvalóhoz. Ne okozz szomorúságot, s még kevésbé viszályt vagy háborúságot. Azt reménylem, hogy ti igaz tudást nyertek az Ő gyöngéd könyörületességeinek fája oltalmában, és úgy cselekedtek, ahogyan azt Isten kívánja. Ti mind egy fának levelei vagytok és egy óceánnak a cseppjei. A kilencedik Ishráq

A vallás célja, amint az Isten szent Akaratának mennyéből feltáratott, az, hogy

egységet és egyetértést teremtsen a világ népei között: ne tedd azt soha harc és viszály okává. Isten vallása és törvénye a leghatalmasabb eszköze és a legbiztosabb minden eszközök között, mely az emberek közötti egység fényének hajnalát hozza el. A világ előrehaladása, a nemzetek fejlődése, a népek békessége és mindenkinek nyugalma, ki a földön lakozik - Isten elrendelései és elvei közé tartozik. A vallás minden ajándékok legértékesebbjét nyújtja az embernek, a bőség szaruját kínálja, örök életben részeltet, és múlhatatlan értékekkel halmozza el az emberiséget. A világ vezetőinek és uralkodóinak kötelessége, és különösen az Igazság Háza Megbízottjainak kötelessége: minden erejükkel azon legyenek, hogy megőrizzék a vallásnak helyzetét, előmozdítsák érdekeit, és emeljék értékét a világ szemében. Hasonlóképp kötelmeik ezeknek, hogy megvizsgálják az alájuk tartozók helyzetét, és hogy megismerjék a fennhatóságuk alatt lévő közösségek ügyeit és tevékenységeit. Felszólítjuk Isten hatalmának letéteményeseit - a királyokat és uralkodókat -, hogy induljanak el, és tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll, hogy a viszálynak véget vessenek a földön, és az egyetértés fényével világítsák be azt...

Lawh-i-Hikmat Ó, földnek népei! Szakítsatok mindennel, mi gonosz, s ragaszkodjatok erősen

'ahhoz, mi jó. Arra törekedjetek, hogy ragyogó példát szolgáltassatok az egész emberiségnek, s az Isteni erények igaz letéteményesei legyetek. Az, ki Ügyemet szolgálni indul, mutassa fel az Én bölcsességemet, és minden erejét állítsa annak szolgálatába, hogy a földről eltűnjék a tudatlanság. Legyetek egységesek a tanácskozásban, legyetek egyek a gondolatban. Legyen minden reggel jobb, mint előestje és minden nap gazdagabb az előzőnél. Az ember érdeme a szolgálat és erény, nem pedig a gazdagság és kincsek hivalkodása. Vigyázz, hogy szavaid mentesek legyenek hiú álmodozástól, tetteidet pedig ne érhesse csalárdság és gyanú vádja. Értékes éltetek javait ne fecséreljétek gonosz és romlott érzelmekre, sem pedig törekvéseitek ne irányuljanak személyes érdekek segítésére. Legyetek adakozók a bőség napjaiban, és viseltessetek türelemmel a veszteség óráiban. A rosszat siker követi, valamint az örvendezést bánat. Lustaságtól és henyeségtől óvakodj, és azt kövesd, ami az emberiség hasznát szolgálja, legyen az akár fiatal, akár idős, magas rangú vagy alacsony sorsú. Vigyázz, nehogy a viszály dudváját szórd az emberek közé vagy a kétely töviseit ültesd tiszta és sugárzó szívekbe.

41

Ó, ti Istennek szerettei! Ne tegyetek olyat, mi beszennyezi a szeretet tiszta patakját, vagy mi a barátság édes illatát megrontja. Isten igazságára mondom! Azért teremtettetek, hogy szeretettel legyetek egymás iránt, nem pedig, hogy romlottságot vagy gyűlöletet mutassatok. Ne önmagatokat szeressétek, hanem a hozzátok hasonlók szeretetében leljetek örömöt. Ne az legyen dicsőségtek, hogy saját országotokat szeretitek, hanem, hogy az egész emberiséget. Szemetek legyen tiszta, kezetek hű, nyelvetek igazat szóló és szívetek megvilágosodott. Ne alacsonyítsátok le a Bahá ügyében jártasok állását, sem pedig ne kicsinyeljetek le oly uralkodókat, kik igazságot tesznek köztetek.

Bizalmatokat vessétek az igazság seregébe, öltsétek fel a bölcsesség vértjét, legyen díszetek a megbocsátás és könyörület, és mindaz, mi Isten által oly kedveltek szívét felvidítja.

Asl-i-Kullu'l-Khayr

Istennek Nevében, Ki a Magasztalt, a Legfenségesebb 69. Minden jónak forrása az Istenbe vetett hit, az Ő parancsainak való

engedelmesség és elégedettség szent akaratával és örömeivel. A bölcsesség lényege az istenfélelem, a rettegés csapásaitól és büntetésétől, és az

Ő igazságának és parancsának elfogadása. A vallás lényege, hogy bizonyságot tegyünk arról, mit az Úr felfedett, és kövessük,

mit Ő rendelt el fenséges Könyvében. Minden dicsőség forrása mindannak elfogadása, mit az Úr adományozott és a

megelégedettség azzal, mit is Ő rendele el. Az ember számára a szeretet lényege az, hogy szívét az Imádott felé fordítsa, és

mindentől elszakadva csak Őt imádja, és ne vágyjon semmit, csak azt, mi az Úr vágya. Az igaz megemlékezés az, ha az Úr neve említtetik, Ki a Végtelen Dicsőített, s

minden elfelejtetik Rajta kívül. Az igazi bizodalom az, ha a szolga evilági mesterségét és hivatását ízi, az Úrhoz

kötődik erősen, s csak az Ő kegyét keresi, mint hogy az Ő összes szolgálóinak sorsa az Ő kezében vagyon.

Az ember mindentől elszakadásának lényege az, mikor arcát az Úr udvarai felé fordítja, színe elé lép, megpillantja az Ó Orcáját és tanúként megáll Előtte.

A megértés lényege az, hogy szegénységünknek tanúbizonyságát adjuk, és alávetjük magunkat az Úr akaratának, Ki az Uralkodó, a Kegyes, a Végtelen Hatalmú.

A bátorság és hatalom forrása az, midőn Istennek Szavát hirdetjük, és kitartunk az Őiránta való szeretetünkben.

A jótékonyság lényege a szolgálónak az, midőn elmondja az Ő Urának áldásait, és köszönetet mond Őnéki minden időkben és minden körülmények között.

A hit lényege a kevés szavakban és számos tettekben nyilatkozik meg; annak, kinek szavai tetteit felülmúlják, tudnia kell, hogy valójában halála jobb, mint élete.

Az igazi biztonság lényege a hallgatás, a dolgok céljainak szem előtt tartása és a világ visszautasítása.

A nagylelkűség ott kezdődik, mikor az ember javait saját magára, családjára és azon szegényekre költi, kik társai a Hitben.

42

A jólét lényege az irántam való szeretet; bárki is szeret Engem, az minden dolgok birtoklója, és aki nem Engem szeret, az valójában a szegények és rászorultak közül való. Ez az, mit a Dicsőség és Ragyogás Ujja feltárt Nékünk.

Minden gonosznak forrása az, ha az ember elfordul az ő Urától, és szívét istentől elrugaszkodott dolgokhoz köti.

A legégetőbb tűz Isten jeleiben kétkedni, henyén elvitatni azt, mit Ő tárt fel nékünk, megtagadni Őt és magunkat dölyfösen Őelé helyezni.

Minden tudásnak forrása Istennek megismerése, legyen dicsősége magasztalva, és ezt csak az Ő Isteni Megnyilvánulásainak megismerésével nyerhetjük el.

A romlás lényege az, ha a Kegyeletteljes árnyasából kilépve a Gonosznak menedékét keressük.

A tévelygés forrása az Egy igaz Istenben nem hinni, Rajta kívül bármi másban bízni és Parancsolatjai elől megfutamodni.

Az igazi veszteség azé, ki napjait önmagáról teljesen megfeledkezve töltötte. A lényege mindannak, mit is Mi néktek feltártunk nem más, mint az Igazság, s ez

az embernek nem más, mint megszabadulás a henye képzelgéstől és hamisságtól; az Ő dicsőséges keze munkáját az egység szemével tekinteni, s mindent kutató pillantással nézni.

Emígyen oktattunk Mi titeket, s Bölcsességes Szavakat mutattuk fel néktek, hogy hálásak legyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek, s dicsőségét zengjétek minden népeknek.

Lawh-i-Maqsud 70. Senki bölcs nem bizonyíthatja tudását másként, mint szavak útján. Ez mutatja a

Sző fontosságát, melyet is minden Írásokban állítanak, lettek légyen azok régi vagy mostani idők alkotásai. Mert a szó hatalma és lelket adó ereje által emelkedett a világnak népe ily magaslatokba. Mi több, a szavaknak és kijelentéseknek hatásosnak és mélyretekintőnek kell lenniük. Azonban soha nem fogja a szavakat e két tulajdonság áthatni, ha csak nem egyedül Istenért és nem a népre, valamint az alkalomra illőn ejtetik ki.

Isten azt mondá: Az emberi szó oly lényeg, amely arra tör, hogy gyakorolja befolyását, és mint ilyen, mérsékletet igényel. Ami pedig a befolyását illeti, ez függ a kifinomult állapotától, mely pedig a szíveken múlik, melyek elfogulatlanok és tiszták. Ami azonban a mérsékletet illeti, ennek tapintattal és bölcsességgel kell ötvöződnie, ahogy az megíratott a Szent Iratokban és Könyvekben.

Minden egyes szónak lelke vagyon, így a beszélőnek óvatosan kell kiejteni azokat, a megfelelő időben és helyen, mert a benyomás, melyet minden szó tesz, egyértelmű és érzékelhető. Isten emígyen szóla: Az egyik szó a tűzhöz hasonlítható, a másik a fényhez, és a befolyás, melyet mindkettő gyakorol, nyilvánvaló az egész világon. Ennek okán egy felvilágosult bölcs ember elsősorban oly lágy szavakkal beszéljen, melyek a tejhez hasonlatosak, hogy az emberek gyermekei általuk tápláltathassanak és neveltethessenek, és elérhessék az emberi létezés legvégső célját, mely az igaz megértés és nemesültség állapota. És azonképp Ő emígy szóla: az egyik szó hasonlatos a tavaszhoz, mely a rózsakert zsenge hajtásait a kizöldülés és növekvés tudásával látja el, míg egy másik olyan, mint a halálos méreg. Az óvatos és bölcs embernek a legnagyobb engedékenységgel és megbocsátással kell szólnia azért, hogy

43

szavainak édessége mindenkit arra indítson, hogy törekedjenek ama, mely illendő az emberi állapothoz...

Suriy-i-Vafa 71. Hol az az ember, ki megsegít Engem és oltalmaz Engem a hitetlen lelkeknek

szablyáitól? Hol az az éles tekintetű ember, aki saját szemével megpillantja az Istennek Szavait, és megszabadítja önmagát a föld népeinek véleményeitől és fogalmaitól?

Ó, szolgáló! Óvd Isten szolgáit, hogy elvessék azt, mit fel nem foghatnak. Mondd: könyörögjetek Istenhez, hogy nyissa meg szíveteknek az igaz megértés kapuit, hogy megdicsértessetek azért, miért senki más nem dicsértetik. Valóban 0 az Adományozó, a Megbocsátó, az Együttérző...

Lawh-i-Siyyid-i-Mihdiy-i-Dahaji 72. A megtisztult lelkeknek szívükben mérlegelni kell a tanítás módszereit és

elmélkedni azok mibenlétéről. A csodálatos mennyei Iratokból mondatokat és részeket kell megtanulniok, melyek a különböző vonatkozásokat érintik, hogy beszédjük során isteni sorokat idézhessenek, mikor is az alkalom ezt kívánja, minekután ezek a szent sorok a leghatásosabb szerek, a leghatalmasabb és legerősebb talizmánok. Hatásuk oly erős, hogy hallgatójuknak nem lesz oka habozásra Az életemre esküszöm! Ez a kinyilatkoztatás oly hatalommal ruháztatott fel, hogy delejül szolgál a földnek megannyi nemzetei és fajtái között. Ha valaki is figyelmesen meditálni kezdene, megállapíthatná, hogy nincs és nem is lehet oly hely, ahova bárki is elmenekülhetne...

Részletek más Üzenetekből

73. Mondd ezt: Ó, uralkodók, tanultak és bölcsek gyülekezete I Az Ígéret Napja eljött és a Seregek Ura megjelent Örvendezzetek nagy örömmel e fenséges boldogság okán. Segítsétek Őt bölcsességtek és beszédetek erejével. Emígy kérlel titeket Az, Aki mindig is hirdette: „Valóban, nincs más Isten, csak Én, a Mindenről Tudó, a Mindent Ismerő."

Az Ő dicsősége légyen véletek és mindazokkal, akik véletek vannak, és azokkal, kik titeket éltetnek és fülükbe fogadják szavaitokat, melyeket e fenséges; érzékekkel felfoghatatlan Kinyilatkoztatás dicsőítésére mondotok.

74. Az ember hasonlatos a fához. Ha gyümölcsöt hoz, örökre érdemes lesz a dicséretre és példálózásra. Máskülönben a gyümölcstelen fa csak tűzre jó. Az emberi fa gyümölcsei rendkívül ízletesek, igen kívánatosak és nagy becsben tartottak. Ezek pedig a becsületes jellem, az erényes tettek és a jóságos beszéd. A földi fákra évente egyszer köszönt tavasz, míg az emberi fák tavasza Isten Napjaiban jön el, magasztaltassék az Ő dicsősége. Ha az emberi éltek fái ez isteni Tavaszon az említett gyümölcsökkel ékesíttetnének, az Igazság fényének áradata minden bizonnyal megvilágítaná a földnek minden lakóját, és mindenki békében és elégedettségben élne az Ő oltalmazó árnyékában, Ki az emberiség célja. Ezen fák éltető vize a szent Szavak áradata, melyet

44

a világ Imádottja monda ki. Ezen fák egyik pillanatban elültetettnek, és a másikban már ágai az isteni kegyelem záporának áradása által az égig érnek. A kiszáradt fa azonban sosem volt és sosem lesz méltó az említésre.

Boldog is, ki hitében hű, ki felöltötte a nagy törekvésnek köpönyegét, és ezen Ügy szolgálatában áll. Az ily lélek valóban elérte a Célt, melyre hőn vágyott, és fölfogta az Okot, melyért teremtetett. De ezerszer jaj a konoknak, ki olyan, mint a kiszáradt falevelek a porban. Nemsokára halálos csapások verik el innen, s arra a helyre kerül; mely néki rendeltetett. Tudatlanként jött, tudatlanként élt, és tudatlanként vonul vissza a kijelölt helyre.

A világ folyvást e szavakat hirdeti: Vigyázz, múlandó vagyok, miként azok külső formám és színeim. Figyelj hát a változásokra és lehetőségekre, melyek belőlem adódnak, és ébredj fel szendergésedből. De, ó, jaj, mégsincs oly szem, mely látna, sem pedig figyelő fül, mely hallana...