Sikeres új évet – a szerencse városából

1
Chicagóban legtöbbször szoros baráti környezet- ben töltöttük az év utolsó estéjét, vagy nálunk, vagy valamelyik régi barátunk- nál. Évtizedekkel ezelõtt, amikor még a Szabadság- harcos Szövetség chicagói csoportja rendezte a szil- veszteri bált, a magyarok sokszor több mint hatszá- zan jöttek közösen bú- csúztatni az óévet. Késõbb a Szent István Király templom vette át a rendezést, jelenleg is ott szilvesztereznek a magya- rok. Remélhetõleg az idõ- járás nem zavartja meg a családi, baráti rendez- vényt, emlékszem már olyan esetre, amikor a hó- vihar miatt kevesen me- részkedtek az útra, a par- kolás a templom körül pe- dig szinte lehetetlen volt. Itt, Las Vegasban nem kell havazástól tartani, de az év végi estét itthon tölt- jük, hiszen a várost ellep- ték a turisták, kedd este még az utakat is lezárják a kaszinók körül. Kizárólag gyalogosan lehet közleked- ni, igaz, azt is ellenõrzik. A tömegek úgyis zavarnának engem, mióta bottal járok, igyekszem elkerülni a zsú- folt helyeket. A nejem sem szereti a tömeget, nincs szüksé- günk a lökdösõdésekre, a tévében mindent látha- tunk, valószínûleg többet és jobban, mintha az utcá- kon lennénk. A szentestét is édes kettesben töltöttük, ilyen is elõször fordult elõ a hamarosan 56 éve tartó házaséletünk alatt. Decemberben a helyi hí- rek közül kiemelkedett egy becsületes taxisofõr történe- te, aki 300 ezer dollár kész- pénzt talált a hátsó ülésen hagyott barna táskában. A Fülöp-szigetekrõl származó Gerardo Gamboa 13 éve dol- gozik a Yellow Checker Star nevû vállalatnál, a Bellagio Hotel-Casino bejáratánál vette fel utasát, aki kiszállás után a kocsiban hagyta az esti pókernyereményt. A taxis azonnal értesí- tette a vállalati diszpécsert, akinek átadta a táskában talált pénzt. Miért? - kér- deznék sokan. „Mert nem volt az enyém” - válaszolta Mr. Gamboa, akit a cég a Driver of Year titulussal, va- lamint ezer dollárral jutal- mazott. A rendõrség ké- sõbb megtalálta a pókerjá- tékost, aki nem fedte fel ki- létét, de tízezer dollárt adott a becsületes taxiso- fõrnek. Elgondolkoztató törté- net, nyugodtan kérdezném magamtól, vajon mit tet- tem volna, ha én vagyok a családos filippínó taxis he- lyében? Háromszázezer dollárt találni egy százdol- lárosokkal teli táskában, bizonyára próbára tette volna a becsületemet. A hatalmas mennyiségû pénz eszembe juttatott egy régi történetet. A '70-es évek elején a Griffiths Electronics nevû vállalat- nak voltam a közép-nyu- gati üzleti menedzsere. A cég televíziós képcsöveket, valamint a képcsõben használt elektronágyú-al- katrészt gyártott. A vállalat igazgatója a Tusconban mûködõ részlegnél dolgo- zott, és akkoriban sokat járt Chicagóba, mert a Zenith cégnek szállítot- tunk alkatrészeket. A Zenith lassan fizetett, a Griffithsnek pedig na- gyon kellett a pénz. Ezért az igazgató megbízásából szinte havonta mentem a Zenith pénztárosához, ahol 25-45 ezer dolláros csekket vettem fel, amelyet azonnal az O'Hare repülõ- térre vittem, és egy erre ki- jelölt táskában küldtem to- vább Floridába, ahol Jacksonville-ben volt a cé- günk pénztára. Elõfordult olyan eset is, amikor 120 ezer dollár volt a csekk értéke. Ekkor egy alkalommal mondtam az igazgatónak, hogy az én becsületemnek is van hatá- ra, 120 ezerhez közel van a vége. Ha itt, az irodában fe- lejtenél egy százdolláros bankjegyet, az rögtön be- tenném a fiókba, és a leg- közelebbi találkozáskor át- adnám neked. A 120 ezer dolláros csekk viszont ve- szélyes, elõbb-utóbb talá- lok lehetõséget, hogy el- tûnjek vele a balfenéken. Ezen mindketten nevet- tünk, késõbb a cégünk csõdöt mondott, jómagam önálló lettem, és soha töb- bé nem tartottam a kezem- ben ilyen hatalmas össze- gû csekket, egészen napja- inkig, amikor eladtuk a kondót. Ennek most nem volt olyan nagy jelentõsé- ge, mint negyven évvel ez- elõtt lett volna. Ja, ugye ké- rem, akkoriban még egy hatalmas steakkel is meg- birkóztam, az italt is bír- tam, egyébrõl nem beszé- lek, hiszen mindenki tud- hatja, hogy mire gondolok. Amikor ezeket a sorokat írom, itt, Las Vegasban még délután négy óra van, Budapesten már pezsgõvel köszöntötték az új évet. Reméljük, 2014 sikeres év lesz számukra, amint itt, Amerikában is. A New York-i tõzsde Dow-Jones indexe 16,576 ponton áll, az év eleji 13,534 pontot nézve ez egy nagyon szép évi emelkedés. Sokan talán ezt a pozitív gazdasági emelkedést Ba- rack Obama elnök politiká- jának tulajdonítják, pedig semmi köze nincs hozzá. A munkanélküliek száma továbbra is magas, az új egészségügyi helyzet, az ún. Obamacare sikere to- vábbra is kétséges, de a be- fektetõk pénze nyomja a tõzsdeindexet egyik csúcs- ról a másikra. KÖZÉLET – 9. oldal 2014. január 11. – 2. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Ez történt a '90-es évek- ben Bill Clinton elnöksége alatt, a tõzsde az 1987-es krach után szinte állandó- an növekedet. Ekkor váltak népszerûvé a személyi számítógépek, ami a tõzs- dét a csúcsra vitte. A Szilveszter estét a tévé elõtt töltöttük, kilenckor New Yorkból közvetítették a hatalmas gömb lassú le- ereszkedését, amelyet a Sonia Sotomayor Supreme Court Justice indított útnak néhány másodperccel éjfél elõtt. Utána a Times Square- en felállított színpadon tán- coltak, amelyhez Frank Sinatra New York, New York híres slágere szolgáltatta a zenei aláfestést. Azt látni, hogy az ameri- kai Legfelsõbb Bíróság egyik tagja a zene ütemére emel- geti a lábait, mint a Radio City Rockettes tánckari gör- lök, furcsa és érdekes lát- vány volt. Erre mondják itt, hogy „only in America!” az- az ilyesmi csak Amerikában történhet. A konzervatív fel- fogású nézõk itt sem rajong- tak a látványért, Európában bizonyára elképzelhetetlen lenne. Éjfél után fiatal párokat smárolás, azaz csókolózás közben láttunk, jó érzés fo- gott el, hiszen sok-sok év- vel ezelõtt mi is így kö- szöntöttük az új esztendõt. Manapság már csak puszi- ra telik, de 78 éves korban örülni kell annak, hogy még él az ember. Az igazság az, hogy 1955- ben, amikor 20 éves voltam, barátaimmal arról beszél- gettünk, milyen jó lenne a 2000-es század-, illetve ez- redfordulót megélni. Most pedig 14 évvel túlléptük az áhított idõpontot, persze az akkori barátok közül már sokan rég elmentek, az idõ megállíthatatlanul, könyör- telenül halad elõre. Vajon mennyi idõ van még hátra, annak csak a jó Isten a meg- mondhatója. Ezután még két órát kel- lett várni a tévé Las Vegas-i szilveszteri mûsorára, ame- lyet hosszas duma elõzött meg. A riporterek rövid idõ után semmi újat nem tudtak mondani. Las Vegas Strip nevû fõutcáján hatalmas tö- meg voltaképpen egyhely- ben toporgott, szinte moz- dulni sem lehetett, mindenki várta a színpompásnak ígért tûzijátékot. A polgármester, Carolyn G. Goodman és férje, Oscar Goodman, aki a feleségét elõzte meg a polgármesteri székben, a Fremont Streeten lévõ for- gatagban buliztak és talál- koztak, vagy inkább tüle- kedtek a választópolgárok- kal. A két fontos hivatal- noknak megtermett rend- õrök nyitottak utat a tu- multusban, láthatóan so- kan kézszorításra vágya- koztak, de láttam olyat is, aki nyelvét nyújtogatta. Politikus, amikor a tö- megbe megy, legyen felké- szülve mindenre, a leg- rosszabbra is. Egyébként a 8 perces Las Vegas-i tûzijáték fantasztikusan izgalmas lát- ványosság volt, amely a Stratosphere Casino Hotelból indult, és végigvonult a töb- bi hatalmas hotel-kaszinók tetején. Az új év elsõ napján len- csét ettünk barátainkkal, minden szem elfogyott a tányérról, így biztosan gaz- dagok leszünk 2014-ben, bár eddig is lencsével kö- szöntöttük az újéveket, a szerencse mégis mindig el- került minket. Az este a tévében néztük a bécsi Musikvereinbõl köz- vetített újévi koncertet, a narrátor szerepkörét ismét a bájos Julie Andrews szí- nésznõ töltötte be. Idén a Bé- csi Filharmonikus Zenekart Daniel Barenboim kiváló karnagy vezényelte, aki hosszú éveket töltött Chica- góban, az ottani szimfoni- kusok élén. Az idei Neujahrkonzert végre ismét a régi fényé- ben tündöklött, az utóbbi négy-öt évben a koncert kissé ellaposodott. Feltehe- tõen Maestro Barenboim egyénisége tette újra élvez- hetõvé a díszes környezet- ben tartott elõadást, és egyre több hölgytagot lehe- tett látni a zenekarban. Igaz, ázsiai vagy fekete arc nincs a zenészek kö- zött, az amerikai zenekar- okban mindenütt vannak színes bõrû zenészek és természetesen hölgyek is. Elõbb-utóbb a Bécsi Filhar- monikusok is belépnek a XXI. századba. A koncert ezúttal mindkettõnknek nagyon tetszett, az utóbbi években, a felét sem tud- tam nézni. Sikeres új évet – a szerencse városából! Tûzijáték a Las Vegas-i Strip fõutcán Újévi üdvözlet Las Vegasból Hatalmas tömeg hömpölygött a Fremont Streeten Daniel Barenboin karnagy vezényletével élményszámba menõ újévi koncertet adtak a Bécsi Filhamronikusok

description

 

Transcript of Sikeres új évet – a szerencse városából

Page 1: Sikeres új évet – a szerencse városából

Chicagóban legtöbbszörszoros baráti környezet-ben töltöttük az év utolsóestéjét, vagy nálunk, vagyvalamelyik régi barátunk-nál. Évtizedekkel ezelõtt,amikor még a Szabadság-harcos Szövetség chicagóicsoportja rendezte a szil-veszteri bált, a magyaroksokszor több mint hatszá-zan jöttek közösen bú-csúztatni az óévet.

Késõbb a Szent IstvánKirály templom vette át arendezést, jelenleg is ottszilvesztereznek a magya-rok. Remélhetõleg az idõ-

járás nem zavartja meg acsaládi, baráti rendez-vényt, emlékszem márolyan esetre, amikor a hó-vihar miatt kevesen me-részkedtek az útra, a par-kolás a templom körül pe-dig szinte lehetetlen volt.

Itt, Las Vegasban nemkell havazástól tartani, deaz év végi estét itthon tölt-jük, hiszen a várost ellep-ték a turisták, kedd estemég az utakat is lezárják akaszinók körül. Kizárólaggyalogosan lehet közleked-ni, igaz, azt is ellenõrzik. Atömegek úgyis zavarnának

engem, mióta bottal járok,igyekszem elkerülni a zsú-folt helyeket.

A nejem sem szereti atömeget, nincs szüksé-günk a lökdösõdésekre, atévében mindent látha-tunk, valószínûleg többetés jobban, mintha az utcá-kon lennénk. A szentestétis édes kettesben töltöttük,ilyen is elõször fordult elõa hamarosan 56 éve tartóházaséletünk alatt.

Decemberben a helyi hí-rek közül kiemelkedett egybecsületes taxisofõr történe-te, aki 300 ezer dollár kész-pénzt talált a hátsó ülésenhagyott barna táskában. AFülöp-szigetekrõl származóGerardo Gamboa 13 éve dol-gozik a Yellow Checker Starnevû vállalatnál, a BellagioHotel-Casino bejáratánálvette fel utasát, aki kiszállásután a kocsiban hagyta azesti pókernyereményt.

A taxis azonnal értesí-tette a vállalati diszpécsert,akinek átadta a táskábantalált pénzt. Miért? - kér-deznék sokan. „Mert nemvolt az enyém” - válaszoltaMr. Gamboa, akit a cég aDriver of Year titulussal, va-lamint ezer dollárral jutal-mazott. A rendõrség ké-sõbb megtalálta a pókerjá-tékost, aki nem fedte fel ki-létét, de tízezer dollártadott a becsületes taxiso-fõrnek.

Elgondolkoztató törté-net, nyugodtan kérdeznémmagamtól, vajon mit tet-tem volna, ha én vagyok a

családos filippínó taxis he-lyében? Háromszázezerdollárt találni egy százdol-lárosokkal teli táskában,bizonyára próbára tettevolna a becsületemet.

A hatalmas mennyiségûpénz eszembe juttatott egyrégi történetet. A '70-esévek elején a GriffithsElectronics nevû vállalat-nak voltam a közép-nyu-gati üzleti menedzsere. Acég televíziós képcsöveket,valamint a képcsõbenhasznált elektronágyú-al-katrészt gyártott. A vállalatigazgatója a Tusconban

mûködõ részlegnél dolgo-zott, és akkoriban sokatjárt Chicagóba, mert aZenith cégnek szállítot-tunk alkatrészeket.

A Zenith lassan fizetett,a Griffithsnek pedig na-gyon kellett a pénz. Ezértaz igazgató megbízásábólszinte havonta mentem aZenith pénztárosához,ahol 25-45 ezer dollároscsekket vettem fel, amelyetazonnal az O'Hare repülõ-térre vittem, és egy erre ki-jelölt táskában küldtem to-vább Floridába, aholJacksonville-ben volt a cé-günk pénztára.

Elõfordult olyan eset is,amikor 120 ezer dollár volta csekk értéke. Ekkor egyalkalommal mondtam azigazgatónak, hogy az énbecsületemnek is van hatá-ra, 120 ezerhez közel van avége. Ha itt, az irodában fe-lejtenél egy százdollárosbankjegyet, az rögtön be-tenném a fiókba, és a leg-közelebbi találkozáskor át-

adnám neked. A 120 ezerdolláros csekk viszont ve-szélyes, elõbb-utóbb talá-lok lehetõséget, hogy el-tûnjek vele a balfenéken.

Ezen mindketten nevet-tünk, késõbb a cégünkcsõdöt mondott, jómagamönálló lettem, és soha töb-bé nem tartottam a kezem-ben ilyen hatalmas össze-gû csekket, egészen napja-inkig, amikor eladtuk akondót. Ennek most nemvolt olyan nagy jelentõsé-ge, mint negyven évvel ez-elõtt lett volna. Ja, ugye ké-rem, akkoriban még egy

hatalmas steakkel is meg-birkóztam, az italt is bír-tam, egyébrõl nem beszé-lek, hiszen mindenki tud-hatja, hogy mire gondolok.

Amikor ezeket a sorokatírom, itt, Las Vegasbanmég délután négy óra van,Budapesten már pezsgõvelköszöntötték az új évet.Reméljük, 2014 sikeres évlesz számukra, amint itt,Amerikában is. A NewYork-i tõzsde Dow-Jonesindexe 16,576 ponton áll,az év eleji 13,534 pontotnézve ez egy nagyon szépévi emelkedés.

Sokan talán ezt a pozitívgazdasági emelkedést Ba-rack Obama elnök politiká-jának tulajdonítják, pedigsemmi köze nincs hozzá.A munkanélküliek számatovábbra is magas, az újegészségügyi helyzet, azún. Obamacare sikere to-vábbra is kétséges, de a be-fektetõk pénze nyomja atõzsdeindexet egyik csúcs-ról a másikra.

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. január 11. – 2. szám –

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Ez történt a '90-es évek-ben Bill Clinton elnökségealatt, a tõzsde az 1987-eskrach után szinte állandó-an növekedet. Ekkor váltaknépszerûvé a személyiszámítógépek, ami a tõzs-dét a csúcsra vitte.

A Szilveszter estét a tévéelõtt töltöttük, kilenckorNew Yorkból közvetítették ahatalmas gömb lassú le-ereszkedését, amelyet aSonia Sotomayor SupremeCourt Justice indított útnaknéhány másodperccel éjfélelõtt. Utána a Times Square-en felállított színpadon tán-coltak, amelyhez FrankSinatra New York, New Yorkhíres slágere szolgáltatta azenei aláfestést.

Azt látni, hogy az ameri-kai Legfelsõbb Bíróság egyiktagja a zene ütemére emel-geti a lábait, mint a RadioCity Rockettes tánckari gör-lök, furcsa és érdekes lát-vány volt. Erre mondják itt,hogy „only in America!” az-az ilyesmi csak Amerikábantörténhet. A konzervatív fel-fogású nézõk itt sem rajong-tak a látványért, Európábanbizonyára elképzelhetetlenlenne.

Éjfél után fiatal párokatsmárolás, azaz csókolózásközben láttunk, jó érzés fo-gott el, hiszen sok-sok év-vel ezelõtt mi is így kö-szöntöttük az új esztendõt.Manapság már csak puszi-ra telik, de 78 éves korbanörülni kell annak, hogymég él az ember.

Az igazság az, hogy 1955-ben, amikor 20 éves voltam,barátaimmal arról beszél-gettünk, milyen jó lenne a2000-es század-, illetve ez-redfordulót megélni. Mostpedig 14 évvel túlléptük azáhított idõpontot, persze azakkori barátok közül mársokan rég elmentek, az idõmegállíthatatlanul, könyör-telenül halad elõre. Vajonmennyi idõ van még hátra,annak csak a jó Isten a meg-mondhatója.

Ezután még két órát kel-lett várni a tévé Las Vegas-iszilveszteri mûsorára, ame-lyet hosszas duma elõzöttmeg. A riporterek rövid idõután semmi újat nem tudtakmondani. Las Vegas Stripnevû fõutcáján hatalmas tö-meg voltaképpen egyhely-ben toporgott, szinte moz-dulni sem lehetett, mindenkivárta a színpompásnak ígérttûzijátékot.

A polgármester,Carolyn G. Goodman ésférje, Oscar Goodman, akia feleségét elõzte meg apolgármesteri székben, aFremont Streeten lévõ for-gatagban buliztak és talál-koztak, vagy inkább tüle-kedtek a választópolgárok-

kal. A két fontos hivatal-noknak megtermett rend-õrök nyitottak utat a tu-multusban, láthatóan so-kan kézszorításra vágya-koztak, de láttam olyat is,aki nyelvét nyújtogatta.

Politikus, amikor a tö-megbe megy, legyen felké-szülve mindenre, a leg-rosszabbra is. Egyébként a 8perces Las Vegas-i tûzijátékfantasztikusan izgalmas lát-ványosság volt, amely aStratosphere Casino Hotelbólindult, és végigvonult a töb-bi hatalmas hotel-kaszinóktetején.

Az új év elsõ napján len-csét ettünk barátainkkal,minden szem elfogyott atányérról, így biztosan gaz-dagok leszünk 2014-ben,bár eddig is lencsével kö-szöntöttük az újéveket, aszerencse mégis mindig el-került minket.

Az este a tévében néztüka bécsi Musikvereinbõl köz-vetített újévi koncertet, anarrátor szerepkörét ismét abájos Julie Andrews szí-nésznõ töltötte be. Idén a Bé-csi Filharmonikus ZenekartDaniel Barenboim kiválókarnagy vezényelte, akihosszú éveket töltött Chica-góban, az ottani szimfoni-kusok élén.

Az idei Neujahrkonzertvégre ismét a régi fényé-ben tündöklött, az utóbbinégy-öt évben a koncertkissé ellaposodott. Feltehe-tõen Maestro Barenboimegyénisége tette újra élvez-hetõvé a díszes környezet-ben tartott elõadást, ésegyre több hölgytagot lehe-tett látni a zenekarban.

Igaz, ázsiai vagy feketearc nincs a zenészek kö-zött, az amerikai zenekar-okban mindenütt vannakszínes bõrû zenészek éstermészetesen hölgyek is.Elõbb-utóbb a Bécsi Filhar-monikusok is belépnek aXXI. századba. A koncertezúttal mindkettõnkneknagyon tetszett, az utóbbiévekben, a felét sem tud-tam nézni.

Sikeres új évet – a szerencse városából!

Tûzijáték a Las Vegas-i Strip fõutcán

Újévi üdvözlet Las Vegasból

Hatalmas tömeg hömpölygött a Fremont Streeten

Daniel Barenboin karnagyvezényletével élményszámbamenõ újévi koncertet adtak a

Bécsi Filhamronikusok