ÖRÖKSÉG 7-8. SZÁM XIII. ÉVFOLYAM - EPAXIII. ÉVFOLYAM ÖRÖKSÉG 7-8. SZÁM A KULTURÁLIS...

AZ

IPA

RMÛ

VÉS

ZET

IM

ÚZEU

MO

RGA

NIK

US

ÉPÍT

ÉSZET

ETBEM

UTA

TÓK

IÁLL

ÍTÁ

SÁN

AK

KÖ

ZPO

NTI

INST

ALL

ÁC

IÓJA

(lásd

:25

.old

al)

FOTÓ

:BU

GÁ

R-M

ÉSZÁ

ROS

KÁ

ROLY

A TARTALOMBÓL

M Û E M L É K R É G É S Z E T M Û T Á R G Y

2009. JÚLIUS-AUGUSZTUS

XIII. ÉVFOLYAM

7-8. SZÁMÖRÖKSÉGWWW.KOH.HUA KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓ FOLYÓIRATA

JEGYZET

NAPIRENDEN

FÓRUM

Jelszó pedig kell! /Nagy Zoltán

Sevilla után Vidékeink öröksége /Csatári Bálint

Örökségünk a Föld /Molnár GézaAz épített örökség dokumentálása Erdélyben/Sebestyén József Egy régió örökségvédelmének problémái és lehetõségei /Albert Homonnai MártonFalurombolás helyett arculatvesztés? /Istvánfi GyulaOrmánsági jegyzetek /Zentai TündeA közeljövõ mûemlékei /Bugár-Mészáros Károly

2

35

7

9

13

18 2225

A bátai szivattyútelep /Toman AndreaA pilisszentkereszti kálvária /Szeredi Merse PálA körmendi református templom ónedényei/Mátrai ZsófiaMagyar örökségvédelmi honlapok idegen nyelven /Bozóki-Ernyey KatalinKÉK HÍREK /Fukker Valéria

Magos Déva Vára /Máté Zsolt

Mûemlék-felújítás Temesváron /Gurzó K. EnikõSzékelyföldi napló /Várallyay Réka

Mûemléki-régészeti értékeink nyomában /Nagy Levente és Szerdahelyi MárkBélyegkiállítások /dr. Lõvei György

MÛHELY

FIGYELÕ

ABLAK

MAGYAR TÜKÖR

PRO MEMORIA

2728

29

3037

38

4045

475054

..........................

..........................................................

..............................................................

...............

...................................

....................................................................

.....................................

.............................................................

.............................

...

..................

.........................

...........................

..................................................................................................

...........................

.......................

....................

E számunk szerzõi:

ALBERT HOMONNAI MÁRTON építészCsíki Mûemlékvédõ Egyesület, CsíkszeredaBOZÓKI-ERNYEY KATALIN

régész, KÖHBUGÁR MÉSZÁROS KÁROLY építészKÖH, Magyar Építészeti Múzeum ig.CSATÁRI BÁLINT dr., geográfus, MTARKK Alföldi Tudományos Intézet, KecskemétDIÓSZEGI LÁSZLÓ történészTeleki László Alapítvány ig.FUKKER VALÉRIA

KÖH, Mûtárgyfelügyeleti IrodaGURZÓ K. ENIKÕ újságíró, TemesvárISTVÁNFI GYULA építész, ny. egy.tan.LÕVEI GYÖRGY dr., ügyvédMÁTÉ ZSOLT dr., építész, BudapestMÁTRAI ZSÓFIA

egy. hallg., ELTE, BudapestMOLNÁR GÉZA dr., íróNAGY LEVENTE dr., régész, KÖHSEBESTYÉN JÓZSEF építész, KÖHSZEGÕ GYÖRGY építészFõszerkesztõ, Magyar ÉpítõmûvészetSZERDAHELYI MÁRK

mûvészettörténész, KÖHSZEREDI MERSE PÁL

egy. hallg., ELTE, BudapestTOMAN ANDREA

egy. hallg., ELTE, BudapestVÁRALLYAY RÉKA mûvészettörténészKÖH, SepsiszentgyörgyZENTAI TÜNDE dr.,

etnográfus, történész, Szentendre

ÖRÖKSÉGA Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

tájékoztatója – ISSN 1786-7894

Felelõs kiadó: dr. Mezõs Tamás elnök.

Szerkesztõbizottság: Balázsik Tamás,

Bálint Marianna, Bugár-Mészáros Károly,

Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök),

dr. Durczi Zsuzsanna,

Farbakyné Deklava Lilla, Hack Róbert,

Nagy Gábor, Nagy Levente,

Özvegy Györgyi, Róna Katalin,

Turok Margit.

Alapító-fõszerkesztõ: Nagy Zoltán

A szerkesztõség címe:1014 Budapest, Szentháromság tér 6.

Telefon: 224-5281, fax: 224-5282,

e-mail: [email protected]

Laptervezõ: Lelkes Design Bt.,

e-mail: [email protected]

Nyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft.

Telefon: 455-5050

[ Jegyzet

2 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Atörténetet a valamikori bíró ma már hajlott korú fia meséli el mosolyogva. –Tudod, az új polgármester nem helybeli, hanem három falunyi messzeségbõljött ide téesz elnöknek éppen a fordulatkor. Most már a második ciklusbanfaluvezetõ, sok mindent tud a faluról is, meg a paraszti világról is, de inkább

az újabbról, merthogy még mindig csak középkorú. Múltkor kérdem tõle, tudod-e, holvolt háború elõtt a falu szeméttelepe? – Igencsak törte a fejét, de nem jött rá. Honnan is tudta volna, hiszen nem volt szeméttelep a faluban. Mert nem volt szemét. Ami a porta körül volt, azt elhasználták helyben. Nem volt mûanyag és nem voltak feleslegestárgyak sem. Ami eltört, tönkrement az a sparherdben végezte, az istállótrágyával megtrágyáztunk…A történet most éppen a krízis kellõs közepén arra mindenképpen jó, hogy egy kicsitvégiggondoljuk: nem bánunk-e túlzott pazarlással értékeinkkel? A szeméttelepre akártetszik, akár nem, ma már szükség van, mert „fogyasztunk“ – okkal, ok nélkül – s nemcsak a falusi, a városi ember is könnyen dobja ki a rövid lejáratú tárgyait, még a meg-javíthatókat is. Lecseréli a régit divatosabbnak vélt újabbra. Aki járja az országot, láthat-ja a falu mellé épült új házak sorát, némely helyen akár egy kisebb lakótelepnyit is, az egyforma (ki hinné: lassacskán már szinte „klasszikussá nemesült“) sátortetõs kocka-házakat hellyel-közzel cifrább, tornyos épületek „színesítik“ (olykor a szó szoros értel-mében), s közben, a községekben sorra bontják le a régi falu arcát meghatározó portákat,vagy „modernizálják“. Az Õrség gyönyörû, kódisállásos házai között sok olyant láttam,amelyet úgy átépített a modern életre vágyó tulajdonos, hogy eredeti formája szintefelismerhetetlen. A grenze másik oldalán ugyanazokat a házat – megõrizve az eredetiarchitektúrát – kívülrõl csak felújítják, belül, úgy lehet, modernizálják. A modern élet utáni vágy önmagában még érthetõ, a gond csak akkor van, ha maga a fo-galom: üres. Nem tudható, hogy mit értsük alatta. Mert mitõl lesz „modern“ egy fésûsbeépítésû utcasorban az a ház, amelyre az utcavonalban még egy szobát ragasztanak, és kidobva a ház arányaihoz mérten arányos kettõs ablakot, hármas ablakkal cserélik föl? Más. Kõszegen tavaly lebontották a posztógyár épületét, a város egy, kellõ elõrelátássaltalán még megmenthetõ ipari mûemlékét. (Ja, hogy még csak ideiglenesen védett mû-emlék volt? Ettõl még nem tilos az elõre gondolkodás.) Mint például Tamperében. Ahola világhírû finn textilipar egyik jelentõs, mára azonban használaton kívüli gyárát alakí-tották át – a teljes architektúrát megtartva – olyan korszerû, ha jól tudom, irodai és kul-turális funkciókat is ellátó épületté, hogy bármely mûemlékvédõ megnyalhatja utánamind a tíz ujját. (Apropó! Csak pénzügyi gondok miatt áll az egyébként kitûnõ óbudaigázgyár-projekt?) Az ésszerû településtervezéssel, elõre gondolkodással és számolással még ebben a gaz-daságilag nehéz idõben is jól jöhetünk ki egy-egy átalakításból. A felújított, hagyomá-nyos arcát megõrzõ parasztház vendégeket vonzhat, a panziókká alakított kastélyokba,kúriákba, ha tud róla, szívesen jön a vendég. Ez pedig munkahelyet teremt (…akárcsakmaga a felújítás -és, majd késõbb, a nálunk – sajnos – még mindig figyelmen kívül ma-radó folyamatos. szakszerû fenntartás…). És életet hoz a munkahely hiányában esetlegéppen tengõdõ faluba. Mint Nógrád megyében. Ahol víztározókat építettek s a rend-szeresen odajáró kirándulók közül mind többen vettek – vesznek házat, sõt kastélyt is!A jelszó lehetne: mielõtt bontasz – gondolkodj! Ami egyébként az építés elõtt sem lennehaszontalan, ugyanis az értékõrzés és az értékteremtés valójában: ugyanannak az érem-nek a két oldala…

Nagy Zoltán

Jelszó pedig kell!

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Napirenden

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 3

AVilágörökség Bizottság az elõzõ, 32.ülésszakán, (Québec/Kanada, 2008) elfo-gadott döntéseiben megõrzési állapotje-lentést kért Magyarországtól a Tokaji

történelmi borvidék kultúrtáj helyzetérõl, különöstekintettel a szerencsi szalmatüzelésû erõmû ter-vezett beruházására, illetve a budapesti világöröksé-gi helyszínrõl, különös tekintettel Belsõ-Erzsébet-város városrendezési kérdéseire. Utóbbi helyszín-nel kapcsolatban a Bizottság aggodalmát fejezte ki a nagy építészeti értékû és városképi jelentõségûrégi épületek bontása miatt a budapesti világörök-ségi helyszín védõzónájában, különös tekintettel a „Zsidónegyedként“ is említett Belsõ-Erzsébet-városban. Ugyancsak aggodalmát fejezte ki amiatt,hogy a régi épületek helyébe kérdéses minõségû kor-társ épületeket építenek, melyek mélyrehatóan átala-kítják a negyed építészeti értékét és városképi jelen-tõségét. Ezen tendenciák megállítása érdekében szá-mos konkrét javaslatot tett a Részes Állam számára.Magyarország a 2009. február elsejei határidõre ele-get tett jelentéstételi kötelezettségének. Az osztrák-magyar közös világörökségi helyszín, Fertõ/Neusiedlersee kultúrtáj osztrák oldalán tervezettberuházásokról és az ott elfogadott építési irányel-vekrõl a Világörökség Bizottság 2007-ben Christ-churchben rendezett ülésszakán szintén jelentéstkért 2009. februárig, ezt a két állam közösen nyúj-totta be az UNESCO Világörökség Központnak.A Világörökség Bizottság 2009. június 28-án, az adott világörökségi helyszínek megõrzési álla-potjelentésére vonatkozóan a következõ döntéseketfogadta el:A Tokaj Történelmi Borvidék Kultúrtájra vonat-kozó döntésében megelégedéssel veszi tudomásul a tervezett szalmatüzelésû erõmûvel kapcsolatosanelkészített alapos hatástanulmányt és azt, hogytanulmány alapja lehet a megkezdett párbeszédnekarról, miként lehet a helyszín kiemelkedõ egye-temes értékének megõrzését és a fejlesztést össze-egyeztetni. Egyben arra szólítja fel Magyarorszá-got, mint a Világörökség Egyezmény Részes Álla-mát, hogy a tervezett szalmatüzelésû erõmûnek a világörökségi helyszínre gyakorolt lehetségesjelentõs vizuális, környezeti és ökológiai hatásairavaló tekintettel – vizsgálja felül és jelentõsen változtassa meg a tervezett létesítmény kialakítását, és– küszöbölje ki a kultúrtáji értékeket veszélyeztetõés a világörökségi helyszín integritását érintõ ne-gatív közlekedési hatásokat.A Bizottság tudomásul veszi, hogy a Világörökségtörvény megalkotása jelentõsen megerõsítheti a ma-gyarországi világörökségi helyszínek megõrzéséhezszükséges jogi környezetet; továbbá felidézi 26.ülésén (Budapest, 2002) elfogadott döntését, mely-ben a Szlovákiával való együttmûködést szorgal-

mazta a helyszín határon átnyúló kiterjesztéseérdekében. Felkéri továbbá a Részes Államot, hogy2011. február 1-ig nyújtson be a(z UNESCO)Világörökség Központnak elõrehaladási jelentést az erõmû létesítésével kapcsolatos fejleményekrõl,hogy azt a Világörökség Bizottság 35. ülésszakán,2011-ben megvizsgálhassa.A Budapest, a Dunapartok látképe, a Budai Vár-negyed és az Andrássy út világörökségi helyszínrevonatkozó döntésében tudomásul veszi a bontásiengedélyek felülvizsgálatára és a rehabilitációs alapelõmozdítására irányuló lépéseket, és arra hívja fela Részes Államot, hogy a világörökségi helyszínvédõövezetében elõvigyázatosan járjon el a továbbiveszteségek elkerülése és az oda nem illõ fejlesz-tések megakadályozása érdekében. Üdvözli a kü-lönféle tervezett stratégiai lépéseket, különösen is: a kezelési terv felülvizsgálatát, a kezelõ szervezetlétrehozását, a védõövezet újraértékelését, a világ-örökségi helyszín és védõövezete viszonyánakújraértékelését és a Világörökségi törvény kidolgo-zását. Felkéri továbbá a Részes Államot, hogy 2011.

Sevilla utánA Világörökség Bizottság 2009. június 22. és 30. között Sevillában (Spanyolország) tartotta33. ülésszakát. Június 28-án döntést hozott a Tokaji Történelmi Borvidék Kultúrtáj és Budapest Belsõ-Erzsébetváros megõrzési állapotáról, valamint az Ausztriával közösvilágörökségi helyszínrõl, Fertõ/Neusiedlersee kultúrtájról.

Kazinczy utca 51.„...aggodalmátfejezte ki amiatt,hogy a régiépületek helyébekérdéses minõségûkortárs épületeketépítenek, melyekmélyrehatóanátalakítják a negyedépítészeti értékétés városképi jelen-tõségét...“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53


[ Napirenden

február 1-ig nyújtson be a (UNESCO) Világörök-ség Központnak elõrehaladási jelentést a fentikérdésekrõl, hogy azt a Világörökség Bizottság 35.ülésszakán, 2011-ben megvizsgálhassa.A Fertõ/Neusiedlersee kultúrtáj (Ausztria és Ma-gyarország) világörökség helyszínre vonatkozó dön-tésében tudomásul veszi és méltányolja a RészesÁllamok közös erõfeszítéseit és lépéseit, valamintüdvözli a tényt, hogy a(z osztrák oldalon tervezett)szívklinika-projekt nem valósul meg. Tudomásulveszi továbbá az (osztrák oldalra vonatkozó) ÉpítésiIrányelvek kidolgozását; ugyanakkor aggodalmátfejezi ki azt illetõen, hogy – úgy tûnik – annakbizonyos elemei negatív hatással lehetnek a világ-örökségi helyszín kiemelkedõ egyetemes értékére,ugyanis olyan beruházásokat is bátorítanak, ame-lyek léptékükben meghaladják a meglévõ népi épí-tészeti emlékeket, illetve megengednek fejleszté-seket arra nem alkalmas helyeken is. Ezért felkériAusztria Részes Államot, hogy vizsgálja felül az Építési Irányelveket annak érdekében, hogy azokbiztosítsák a hagyományos épületek formájának és léptékének tiszteletben tartását, hogy ne segítsékelõ a beépítetlen külterületek beépítését, és hogyolyan övezeti besoroláson alapuljanak, amelyektükrözik e kultúrtáj sajátosságait. A felülvizsgált

Irányelveket nyújtsa be a(z UNESCO) Világörök-ség Központnak, annak érdekében, hogy a Tanács-adó Testületek azt értékelhessék.A Világörökség Bizottság a megõrzési állapotjelen-tésekkel kapcsolatos döntéseivel a helyszínek Ki-emelkedõ egyetemes értékeinek megõrzését célozzaés az érintett Részes Állam(ok)nak – a VilágörökségEgyezményben vállalt kötelezettségeik alapján –teljesíteniük kell az azokban elõírtakat. Az ideiülésen azonban a Bizottságnak egy olyan esetben isdöntést kellett hoznia, amikor a helyszínért elsõd-legesen felelõs Részes Állam, a több éve tartó kon-zultáció ellenére sem követte a Bizottság ajánlásait.A Bizottság korábbi döntéseiben egyértelmûenmegfogalmazta, hogy az autópályahíd építése a kultúrtájon belül a tervezett helyen és formábanelfogadhatatlan. Mindezek ellenére a megkezdettautópályahíd építés olyan mértékben haladt elõre,hogy az már visszafordíthatatlanul károsította a helyszín kiemelkedõ egyetemes értékeit. Így ezérta 2004-ben a Világörökség Listára felvett, és 2006óta a Veszélyeztetett Világörökség Listán szereplõ„Elba-völgy Drezdánál kultúrtájat“, Németországtiltakozása ellenére, a Bizottság törölte a Világ-örökség Listáról.

(Forrás: KÖH Honlap)

Kezdõdhet a „Múzeum utca“ rekonstrukciója Pécsett

Kezdõdhet a 2010-es pécsi Európa Kulturá-lis Fõvárosa (EKF) program egyik beru-házása, a „Múzeum utca“ rekonstrukció-ja, miután a Dél-dunántúli Regionális

Fejlesztési Ügynökség, a Baranya Megyei Önkor-mányzat és Pécs képviselõi aláírták a projekt támo-gatási szerzõdését s Pécsett. A mintegy 1,7 milliárdforintos, nagyrészt európai uniós forrásból meg-valósuló fejlesztés a Káptalan és a Papnövelde ut-cában nyolc múzeumi épület felújítását, azon belüla régi vármegyeháza több mint nyolcszáz négyzet-méteres bõvítését, továbbá az ingatlanok kertjeinekparkosítását, kapcsolódó utcák és közterek rend-betételét foglalja magában. A 2010 április közepéig

tartó, a LAKI Épületszobrász Zrt.-re bízott mun-kálatoknak köszönhetõen megfelelõ nagyságú és szín-vonalas helyszínek adhatnak otthont a baranyai me-gyeszékhely állandó és idõszaki kiállításainak, vala-mint az EKF-programhoz kapcsolódó tárlatoknak,köztük a Pécs és a Bauhaus címû kiállításnak.Az EKF nagyprojektjei közül már megkezdõdött a közterek és parkok revitalizációja, és napokonbelül startol a konferencia- és koncertközpont épí-tése. A tudásközpont kivitelezõjével is hamarosanszerzõdést kötnek, a Zsolnay Kulturális Negyedépítõjének megtalálására befejezõdött a közbeszer-zési eljárás. (MTI)

„A TokajTörténelmiBorvidékKultúrtájravonatkozódöntésébenmegelégedésselveszi tudomásul a tervezettszalmatüzelésûerõmûvel kapcso-latosan elkészítettalapos hatás-tanulmányt.“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Napirenden


Mezõváros

„...az embernemcsak az adottkörnyezetében és a házában él,hanem egy – az adott helyszelleme általmeghatározott –szimbolikusvilágban is...“

Fotó: Csatári Bálint

Vidékeink öröksége

CSATÁRI BÁLINT

Aszerencsésebb sorsú európai unióstagországokban mintegy három évtizedeszinte „egyenletesen“ bõvülõ tartalommalés a vidékek, – vagy ahogy a ma már

szinte mindenütt általánosan elfogadott angol szak-kifejezéssel mondják – a rurális térségek sokszí-nûségérõl valóban ezerféle módon szólnak a kuta-tások, a szakkönyvek, az internetes honlapok. A fel-vetett és bemutatott témák rendre a vidéki tájakfenntarthatóságáról, hagyományaik megõrzésénekés megújításának szükségességérõl, a vidéki tár-sadalom tevékenységének közhasznáról, azazösszességben a vidék kultúrájának és értékeinek a fontosságáról szólnak. Azt hiszem, hazánkban is sokakat kerített hatal-mába az efféle értékek megõrzésének fontossága és gondolatvilága, például amikor 1987-ben Hollókõta világörökség részévé nyilvánították. Sõt, amikorkét évtizede a rendszerváltozás bekövetkezett, nyil-ván még sokkal többen gondolták, hogy a táji ér-tékekben változatos és gazdag magyar vidékeink,tanyáink, falvaink és kisvárosaink, a nagyhagyomá-nyú, egykor világszínvonalú élelmiszertermelõ ma-

gyar mezõgazdasággal együtt megújulnak, s az állam-szocializmusban szinte csak megtûrt, de azért sokhelyütt még megmaradt vidékeink új „életre kelnek“. A 20. század magyar történelmében ez a sokadiknagy átalakulás a vidékeinket, ha lehet még fel-készületlenebbül érte, mint az ország egészét. Szin-te pillanatok alatt szétestek a hatalom által irányí-tott korábbi város-falu kapcsolatok és a vidékenegyértelmûen megélhetési biztonságot nyújtónagyüzemek. A kárpótlás nyomán alapvetõen meg-változtak a földtulajdonviszonyok. A vidékekre„tolult“ vissza a városokban munkanélkülivé lettszázezrek problémája. S bár az új önkormányzatirendszer hangsúlyozottan a lokális szabadság esz-méjére – azaz a szubszidiaritásra – épült, a szabad-ság nem szülte meg a szükséges rendet, s az ér-tékalapú, jól megtervezett és színvonalasan meg-szervezett vidéki változások azóta is sok helyüttváratnak magukra. A vidékeink területi differen-ciálódása igen erõs. Egyrészrõl a valódi vidéki ér-tékekkel vajmi keveset foglalkozó városi terjesz-kedés, a tehetõsebb városiak és a zöld mezõbe tele-pülõ új gazdaság szuburbanizációja „falta fel“ a vi-déki területeket, másrészrõl az elszegényedõ, néholszinte gettósodó, külsõ és belsõ rurális perifériák

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53


[ Napirenden

váltak jellemezõvé, ahol a puszta létért való küzde-lem gátolja az értékek megõrzését és megújítását. E két, mondhatni szinte szélsõséges térbeli – tájiváltozásokat mutató vidékies terek „között“ fellel-hetõk persze szép számba pozitív jelenségek éspéldák. Hiszen az egyre szerényebb összegû falusiköltségvetések mellett is számos helyen hoztákrendbe a gyakran mûemléki listán is szerepelõtemplomokat és a temetõket, nyilvánítottak helyivédettségûvé épületeket és tájrészleteket, sõt a vidé-ki mûszaki infrastruktúra bizonyos részeinek a fel-zárkózása (utak, csatornák, kábelrendszerek stb.) istöbbé-kevésbé bekövetkezett. Különösen ott, aholaz új gazdaság új munkahelyeket is teremtett, vagyahol a tipikusan új vidéki funkciók – a rendszeresenhasznált második otthonok és az üdülõk – megje-lenése hozott stabilitást a falusi település életébe.Esetükben –, mint ezt több ezer nyugat- és északeurópai polgár magyar vidéki tájakon történõ ingat-lanvásárlása is bizonyítja – a rurális térségek olyanértékei váltak meghatározóvá, mint a csend, a nyílttér, a viszonylag háborítatlan környezet, a jó levegõ,a szépen épített falusi ház és annak tágas portája.Ha ezekhez a kedvezõ változásokhoz még a lokáliscivil közösség kultúra-megõrzõ és teremtõ ereje istársul, netán néhány olyan vezetõ személyiség (or-vos, állatorvos, tanár, lelkész, nota bene a polgár-mester, s erre is szerencsére több száz példa van)kreativitása is hozzájárul, amelyik képes a „geniusloci-t“, azaz a hely szellemét a mai vidéki köve-telményeknek megfelelõen újrafogalmazni, akkortulajdonképpen sok minden rendben van. Már"csak" a jó gyakorlatokat kell támogatni, felkarolni.Például olyan országos vidéki érték- és örökség-példatárat, katasztert összeállítani, amely igazolja és bizonyítja a magyar nyilvánosság, vagy tágabbanaz európai közvélemény számára, hogy a mividékeink pusztulása mindenki számára pótolhatat-lan veszteség, és azt, hogy a vidék értékõrzése, ér-tékalapú megújítása és ezzel együtt természetesen

a vidéken élõ – s ezen tevékenységet végzõ – tár-sadalom fenntartása a jövõben egyre fontosabbfeladattá válik. Ahogy Satish Kumar, az Angliában élõ és ott a fenn-tartható vidéki életre tanító speciális iskolahálózatotszervezõ indiai elmélkedõ írta: e térségekben min-dennek alapja a munka, amelynek három dimenzió-ja van. Az elsõ a földdel, a talajjal, a természettelvagy tágabban mondva a környezetünkkel fog-lalkozik, a második a társadalommal, a közösséggel,a körülöttünk élõ embertársainkkal, a harmadik a saját lelkünkkel, az önmegvalósításunkkal. Példá-ul, azon is töpreng, hogy hogyan teremtsünk újértékeket és szimbólumokat. Új lokális identitást,ami érzelmileg befogadható, sõt ami esetenkéntkonkrét és sokak számára önmegvalósítást jelentõvidéki cselekvési programokban ölt testet. Fontos,hogy hogyan gondolkodunk egymásról, a szom-szédságról, a hazáról, Európáról. Ez, ha csak né-hány gondolat erejéig is, átvezet saját szakmám a geográfia tudományterületének egyik legérdeke-sebb a behaviorista (vagy egyszerû fordításban)viselkedés-földrajzi ágához. Mert a modern földrajzmár régen nemcsak arra igyekszik választ adni,hogy hol van az adott falu vagy kisváros és miértéppen ott? Hanem arra is, hogy milyen az adotthelyen élõk azonosságtudata, ön- és helyismerete. S van-e a közösség „ott élésének“ valamiféle „jelen-téstartalma“, amely akár az értelmen túlmenõenérzelmi-lelki viszonyokkal is meghatározott. Ahogya modern geográfia mûvelõi mondják, az embernemcsak az adott környezetében és a házában él,hanem egy – az adott hely szelleme által meg-határozott – szimbolikus világban is, amelyek épp-úgy cselekvésre késztethetik, mint a fizikai szükség-letek, vagy kényszerek. Azt hiszem ez roppantizgalmas tudományos és kulturális érték-kérdésnapjainkban. S a vidéki örökségünk megújítását,megõrzését tekintve talán ennek kellene a kiindu-lópontnak lennie.

Pongrácz major„...e térségekbenmindennek alapjaa munka, amely-nek háromdimenziója van.Az elsõ a földdel,a talajjal, a ter-mészettel éskörnyezetünkkelfoglalkozik, amásodik a tár-sadalommal, aharmadik a sajátlelkünkkel...“

Fotó: Csatári Bálint

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


Örökségünk a FöldA természetes rendszerek mûködésének zavarai

MOLNÁR GÉZA

Atörténelem, s általában a körülöttünk lévõvilág kutatása közben az ember sajátosszemüvegen keresztül, általában az egyé-nek, az egyedek felõl vizsgálódik. A kiin-

dulási pont még abban az esetben sem más, ha egy-egy társadalom, egy-egy közösség körében leját-szódó eseményekre összpontosítunk. Kutatásainktárgya így is, úgy is egy, a tényleges kapcsolatrend-szerébõl kiszakított emberi közösség. Maga a kap-csolatrendszer, mely nem csak a közösség helyét és szerepét jelöli ki az adott földrajzi és történelmitérben, de hosszú távon létlehetõségeit és cselekvésikörét is meghatározza, legfeljebb mint természetiadottság, vagy külsõ erõforrás, illetve az ezekhezvaló alkalmazkodás, gazdálkodás jelenik meg. Hol-ott a legtöbb esetben nem alkalmazkodásról, nemegy elkülönült vagy a rendszer egészétõl elkülönít-hetõ erõforráshalmaz felhasználásáról van szó, ha-nem olyan kölcsönös függésrõl, mely az adott tájegészének eltartó képességét határozza meg. A természetes rendszerek nem egyszerûen alkal-mazkodnak a környezetükhöz, sokkal inkább sajátképükre formáljak azt, s e képet lehetõségeik szélsõhatáráig igyekeznek megõrizni. Vegyünk egy egy-szerû példát! A folyó a maga fizikai törvénysze-rûségeivel sajátos önszabályzó rendszert alkot,melyben egyaránt jelen van az öngerjesztés, és az

önkorlátozás. A folyó munkavégzésének, így a fo-lyóvölgyében bekövetkezõ változásoknak a motorjaa folyó vízjátéka. Minél nagyobb ugyanis az ár- és kisvízszint közötti különbség, annál erõtelje-sebben képes rombolni, illetve építeni partjait a fo-lyóvíz. Egy enyhén kanyargó vízfolyás esetében a meder vízemésztõ, s ezzel párhuzamosan a tagoltártér vízbefogadó képessége a lehetõ legnagyobb, a vízjáték, s ezzel együtt az árvizek magassága,illetve a folyó munkavégzõ képessége a lehetõ leg-kisebb. Ilyen esetben az ártéri mederváltozásokmértéke és üteme alacsony, a folyóvölgy alig vál-tozik. A kanyarok fejlõdésével azonban a mederbenegyre jelentõsebb örvények, visszaforgók képzõd-nek, melyek sajátos módon akadályozzák a víz le-folyását. A folyó azonos vízhozamok mellett is egy-re magasabb árhullámokkal tetõzik. Munkavégzõképessége folyamatosan nõ, miáltal a kanyarok fej-lõdése is gyorsul. Ez az öngerjesztés egészen addigtart, amíg a folyó sorra le nem vágja túlfejlett ka-nyarulatait, és visszaáll a kiindulási helyzet, a folya-mat kezdõdhet elölrõl.E fizikai sajátságokra épül rá az élõvilág a maga jel-legzetességeivel. Alföldünk csapadékviszonyait te-kintve a sztyepp, illetve a száraz sztyepp növény-földrajzi övébe esne, ezzel szemben a tájtörténetivizsgálatok azt mutatták, hogy az ártéri területeken 80-90% körüli erdõsültséggel számolhatunk, s csaka víztõl elzárt belsõ foltokban találunk klimatikus

A Bodrogközegykor volt folyó-ja a Karcsa –elõtérben a Tarbucka tete-jérõl Nagykövesdtemplomával és várával

Fotó: a szerzõ

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53


[ Fórum

sztyeppet. Ennek oka egyértelmûen a folyók sze-repéhez köthetõ. Az élõvilág ugyanis a Duna illetvea Tisza vízrendszerében nemcsak a lehulló csa-padékból elégíthette ki vízigényét, hanem felhasz-nálta a folyók által szállított árhullámok vizét is. Ígyaz Alföld növényzetét a csapadék és az árvizek általideszállított víz együttes mennyisége határoztameg. Maga a rendszer, mintha szándékosan készültvolna a tavaszi víztöbbletek kezelésére és vissza-tartására. Az erdõk vízigénye rügyfakadáskor a leg-nagyobb. Ilyenkor indul be a fák a nedvkeringése, s kezdõdik meg a lombkoronaszint kiépítése. Ter-mészetes körülmények között az alföldi erdõk kéthullámban építik fel magukat. Elõször március vé-gén, április elején a puhafák bontják ki rügyeiket.Ez az idõszak egybe esik a síkterületeken, illetve az ezer, ezerötszáz méter alatti hegyvidékek hó-olvadásával. Ilyenkor néhány kisebb árhullámvonulhat le a folyókon, illetve a felszíni víz a mé-lyebb területeken összegyûlve belvízfoltot alkothat.A puhafa ligetek jellemzõen e térszinteket töltik ki,s e vízfeleslegre építve töltik fel vízkészleteiket. A folyamat május elsõ heteiben a keményfa ligetekzöldbeborulásával folytatódik. Ezt a magashegyekhóolvadása, és a május eleji csapadékosabb idõszakárvizei kísérik, melyet zöldárnak is hívnak. Az élõ-világ tehát felkészült a csapadékosabb idõszakok és területek vízének befogadására. E víz vissza-tartása, un. kistáji vízkörforgásokba kényszerítésealapvetõen határozta meg a Kárpát-medence és veleaz Alföld természeti viszonyait. Nem adottságokrólvan szó az adott esetben, hanem egy az egész tájrakiterjedõ természetes rendszer mûködésérõl. E rendszermûködés eredménye a táj maga annaknövény- és állatvilágával egyetemben. A rendszeregésze természetesen sokkal összetettebb, mint amie vázlatos ismertetésbõl következik. Ugyanakkormagában a rendszerben minden a helyén van,semmi sem esetleges és általában nem is helyette-síthetõ. Így az erdõk nem cserélhetõk le követ-kezmények nélkül szántókra vagy gyepekre. E bea-vatkozások a rendszer egészének sérüléséhez,hosszabb távon összeomlásához vezethetnek. Így

az Alföld kiterjedt erdeinek felszámolása a 18. szá-zadra egy lassan terjeszkedõ vízi világ kialaku-lásához vezetett, melyet az itt élõ ember másfélévszázadon keresztül képtelen volt felszámolni.Ugyanakkor a vizek lecsapolása jelentõsen módosí-totta az Alföld létlehetõségeit, hiszen a vízbõ idõ-szakok és területek vizének elvezetése a víz után-pótlásától fosztotta meg a tájat, teljesen kiszolgál-tatva azt a szárazföldi éghajlat szélsõségeinek.A természetes rendszerek lebontása, olyan mû-ködési zavarokat eredményezett, melyek folyama-tosan és egyre gyakrabban jelentkezõ természetikatasztrófákként nehezednek a tájra és a benne élõemberre. E katasztrófák elhárítása, egyre haté-konyabb eszközöket és egyre nagyobb gazdaságiteljesítõképességet követel meg az itt élõktõl. Csakegy példa ennek megvilágítására: egyetlen 20. száza-di árvizet sem sikerült volna gátak között tartanunk19. századi eszközökkel. A természetes rendszerekmûködési zavarai olyan fegyverkezési versenytkényszerítenek az emberi társadalomra, melybennincs megállás. Folyamatos gazdasági növekedés, a rendelkezésre álló eszközök bõvülése nélkülpéldának okáért a Tiszavölgy tájhasználata márösszeomlott volna. Viszont az összeomlás elkerüléseérdekében végzett beavatkozások tovább rontották a helyzetet. Jelenleg az alföldi területeken a ter-mészetközeli és természetes területek aránya 4%körül mozog. E 4%-nyi rendszerelem sajnos mamár szinte semmilyen formában nem kötõdikegymáshoz, egymástól elszigetelt foltokban, sziget-szerû zárványokban maradt csak fenn, így az adott-ságok befolyásolására, a rendszer egykori arcu-latának õrzésére képtelen. Ami tájhasználatunkszempontjából annyit jelent, hogy a jövõben is fo-lyamatosan romló adottságokra kell felkészülnünk.A fegyverkezési verseny tehát folytatódik, és a ter-mészetes rendszerek mûködési zavarai egyre jelen-tõsebb erõfeszítésekre kényszerítenek bennünket.Az Alföld tájhasználata, ezzel együtt az ország élel-miszer ellátása csak addig marad fenn, míg ezekreaz erõfeszítésekre képesek leszünk.

A mosonnai erdõegy részlete

Fotó: GyarmatiMagdolna

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


„Az erdõvidékihelyszíni adatgyûjtést, felmérést, majd a dokumentálást a BBTE oktatójaKovács András,mûvészettörténészirányításávalmûvészettörténetszakos hallgatókvégezték jórésztnyári gyakorlatkeretében, rajtukkívül az ELTEmûvészettörténetszakos hallgatói is bekapcsolódtak a munkába.“

Barót – rómaikat. templomhosszmetszete

„Nem elhanyagolható feladat annak a feltárása, hogy az adott település fejlõdésében milyengazdasági, gazdálkodási tényezõk voltak meghatározók, valamint a helyi társadalomközösségi élete hogyan szervesült a település térbeli kereteihez. A magyarországi és a Kárpát-medencei természeti környezet károsodásának egyik ma már nyilvánvaló fõ tényezõje, a falusi, mezõvárosi, családi üzemek felszámolása, a falusi és a kisvárosi állattartás,tenyésztés korlátozása és/vagy megszüntetése. Ez nem válaszható el a falvak kiürülésétõl

és elöregedésétõl, az úgynevezett szocialista városépítés minden áron való politikai erõltetésétõl. Ez azzal isegyütt járt, hogy olykor a középkorban, vagy az újkor korai szakaszában gyökerezõ, esetleg a 19. és a 20.században kialakult, legnemesebb településközpontokat szanálták, eldózerolták, a kényelmes, kertes pol-gárházak helyén ma már csak iszonyatosan magas önköltséggel üzemeltethetõ, energiapazarló panelháztöm-böket telepítettek. Mindez jelezheti, hogy a történelmileg kipróbált településhálózat, településszerkezet,településtípusok, településformák kutatása nem csak elméleti kérdés, hanem az élõ társadalom számárafontos, olykor égetõ gondok között is technikai, tervezési, szervezési támpontokat kínálhat.“ Filep Antal

SEBESTYÉN JÓZSEF

Idestova 21 éve annak, hogy 1988 elején a romá-niai „Conducator“ meghirdette a hivatalos ne-vén „szisztematizálásként“ hírhedté vált prog-ramot. Falvak százait akarták eltüntetni, hogy

azután lakóikat városi lakótelepek panelházaibazsúfolják össze. A terv, amellett, hogy végérvénye-sen tönkretette volna az ott élõk életét, eltüntettevolna a romániai, erdélyi falvak értékes építészeti,kulturális örökségét. „1988 végén – a nemzetközitiltakozások, valamint a végrehajtáshoz szükségesanyagi eszközök hiánya következtében – Románialassította falurombolási programjának végrehaj-tását. Az újabb állásfoglalások arról tanúskodnak,hogy a megszüntetendõ falvakat nem rombolják le,hanem hagyják, hogy "maguktól" haljanak el. Az Országos Mûemléki Felügyelõség (OMF) mun-katársaiból álló csoport – e sorok írója által elõ-készítve – 1990 februárjában kereste fel az év elsõheteiben megalakított két erdélyi civil szakmaiszervezetet, s ekkor sor került – a háromszéki

mûemlékvédõk által szervezett – magyar és románmûemlékesek találkozójára Sepsiszentgyörgyön. A találkozót követõ felhívásunkra az OMF lehetõ-vé tette, hogy szakmai találkozókat rendezzünk a térségünk épített örökségéért felelõsséget érzõ, s a szomszédos országokban élõ, dolgozó szakem-berek részére, 1991-tõl három éven át, évente egy-szer. A 90-es évek elsõ felében kiállításokat szer-veztünk az OMF-ben erdélyi és magyarországiépítészek 80-as évek során végzett felméréseibõl. A román kommunista rendszer abszurditását misem jellemezte jobban, mint az, hogy a szisztema-tizálási tervek készítésének örve alatt építészek cso-portjai a „rendezési tervek szakmai megalapozásacéljából“ erdélyi falvakban is felméréseket végez-tek. Így készültek azok a „népi építészeti“ felmé-rések, amelyekbõl 1990-ben a háromszéki anyagotmutathattuk be az OMF-ben. Erdélyben, 1992-tõl az ICOMOS Német NemzetiBizottsága és a Román Mûemlékvédelmi Bizottságáltal megkötött megállapodás alapján megkezdtékaz erdélyi szász kulturális örökség dokumentálását.

Az épített örökség dokumentálása erdélyimagyarlakta településeken

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53


[ Fórum

A német szervezõk – a velük való konzultációk al-kalmával – már 1993-ban jelezték, hogy lehetõségetlátnak a magyar szakemberekkel való együtt-mûködésre, a programjukhoz való csatlakozásra. Az erdélyi magyar kulturális örökség dokumen-tálását magyar részrõl indítványozókként, az 1993nyarától a német, a román és a romániai magyarpartnerekkel folytatott egyeztetések során elértük,hogy az akkor már Országos MûemlékvédelmiHivatal (OMvH) támogassa kezdeményezésünket.1997-ben a román és a magyar mûemlékvédelemirányító szervezetei szándéknyilatkozatban rögzí-tették, hogy közösen segítik elõ a háromoldalú

együttmûködés keretében megkezdett erdélyi ma-gyarlakta települések építészeti örökségét doku-mentáló program megvalósítását. Az inventarizálóprogramtervezet koordinátoraként 1996-ban ké-szítettem elõ a Teleki László Alapítvány, az OMvH,a németországi gundelsheimi székhelyû Sieben-bürgisch-Sächsischer Kulturrat és a sepsiszent-györgyi Keöpeczi Sebestyén József MûemlékvédõTársaság által benyújtott közös magyar-német-román EU-s pályázatot. Az Európai Bizottságanyagi támogatásban részesítette a pályázatunkat,melynek köszönhetõen valóra válhatott a több évretervezett kutatási program tényleges elindítása. Elõször Erdõvidék 19 településén, majd 1998-1999folyamán a Felsõ-Nyárád-mente 44 településéntörtént meg a helyi kulturális örökség értékes ingat-lan állományának, valamint az egyházak ingósá-gainak teljességre törekvõ adatfelvétele, fényképe-zése, s felmérése. Az 1997-ben megkezdett I. ütem(a mai Kovászna megye egyik jellegzetes kistája,Erdõvidék épített örökségének) dokumentálásimunkáihoz nyújtott EU-s támogatáson túl magyar-országi, tudományos kutatást segítõ alapok, s azOMvH, majd 2000-tõl pedig a Nemzeti KulturálisÖrökség Minisztériuma támogatása tette lehetõvé a program folytatását. Az elsõ tájegység felméréseitErdõvidék épített öröksége címmel az erdélyi szászfelmérési program keretében készült légifotókbólösszeállított látványos kiállítással együtt mutattukbe 1998-ban a Mûemléki Hivatal székházában.A települések dokumentálásának továbbvitelét,szervezését a nyárád-menti felméréssel a kolozsváriEntz Géza Mûvelõdéstörténeti Alapítvány vette át.A helyszíni adatgyûjtés és felmérés 1999-tõl a fen-tieken kívül más székelyföldi tájegységeken –

Alcsík, a két Homoród-mente és Felsõ-Három-széken – is megkezdõdött. A helyszíni bejárásoksorán nyilvánvalóvá vált, hogy eddig nem ismert,rejtve maradt, s így nem regisztrált, de országosjelentõségû és helyi települési érték egyaránt igennagy számban található a Kárpát-medencében,amelyek számos új tudományos felismeréshezvezetnek, de túl is mutatnak azokon az eredmé-nyeken. A jórészt az éppen hogy még fennálló, ránkmaradt épített emlékek jelentõs értékeket rejtenek,amelyeket a kellõ gondozás, a méltó, s fenntarthatóhasznosítás hiányában a pusztulás veszélye fenye-geti. Különösen nagy ez a veszély a hátrányos hely-zetû, határ-menti – valamint a magyar közösségekszempontjából szórványnak számító – térségekben,ahol pótolhatatlan kulturális értékek is eltûnhetnekörökre, nem ritkán anélkül, hogy meglétükrõl bárkiegyáltalán tudomást szerezhetett volna, mert a he-lyi közösségek vagy nem képesek gondoskodni az épített örökségükrõl, vagy mert az át nem gon-dolt fejlesztési tervekben nem is számolnak a mégmeglévõ kulturális örökség fenntartható haszno-sításával. A védelemnek az élet színterének, a lakókörnye-zetek, az együttesek, a települések, a vidék egészére,és mint az egész részeiként az egyes elemek, objek-tumok fenntartására, de egyúttal a hasznosításárakell irányulnia. Ezt szolgálja egyfelõl az inventa-rizáció, s annak nyomán a védetté nyilvánítás, más-részt a gondozás. A 90-es évek elején Magyar-országon még nem adódott lehetõség egy az egészországra kiterjedõ örökségleltározó programelindítására, annak ellenére, hogy az Európa Tanácstagállamai által 1985. október 3-án, Granadábanelfogadott „Az európai építészeti örökség védel-mérõl szóló Granadai Egyezmény“ elnevezésû,dokumentum szakmai körökben Magyarországonmár a nyolcvanas évek végén ismert volt. Külö-nösen fontos a helyi jelentõségû értékek nyilván-tartása, s védelme, hiszen alapját képezik egyország épített örökség állományának. Ahhoz pedig, hogy egy adott ország nemzeti vagyo-nát képezõ, így erõforrást jelentõ épületállo-mányról a legapróbb részletektõl, a térségi össze-függésrendszert alkotó jellemzõikre kiterjedõen a lehetõ legteljesebb kép alakuljon ki átfogó, rend-szeres adatgyûjtésre, országos összesítésre és térin-formatikai rendszerû adatbázisba való rendezésük-re, s annak folyamatos fenntartására és elérhetõvétételére van szükség. A térségfejlesztési programokhozelengedhetetlen elemzésekhez képesek adatokatbiztosítani, vagy általuk még az adórendszerhatékonyságát növelõ támogatási formák is kidol-gozhatók. Az adatbázis jelentõsége felbecsülhe-tetlen mind a központi állam- és közigazgatás, minda települési önkormányzatok számára, valamintnélkülözhetetlenek az értékek feltárásában, s meg-õrzésében kulcsszerepet játszó civil és tulajdonosiszféra számára is, mert hozzásegíti õket, hogy a fenntartandó értékekrõl naprakész és szakszerûinformációkkal rendelkezzenek. „Az OrszágosTerületrendezési Terv készítésének kezdetén a kul-turális örökség (hang)súlytalan rendeleti kezelé-sénél azonban sokkal nagyobb hátránynak mutatko-zott – a többi ágazat helyzetéhez képest – a kul-turális örökségi értékek térinformatikai adatbázisá-nak teljes hiánya. … Márpedig az örökség térségiösszefüggéseinek feltárásához, az egyes örökségiértékcsoportok kapcsolatrendszerének területi elem-zéséhez országos léptékben a siker reményében csaktérinformatikai eszközökkel szabad hozzáfogni.“

Mikháza – rómaikat. templom

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


– fogalmazta meg Máté Zsolt „A kulturális örökség,mint térségi összefüggésrendszer“ c. elõadásában.Az Erdély magyarok lakta térségeiben elindítottdokumentáló program eleddig két tájegységbenjutott a legtovább. 1997-ben a Kovászna megyeiErdõvidék, majd 1998-1999 folyamán a Felsõ-Nyárádmente települései mûemlékeinek, mûemlé-ki értékû köz- és lakóépületeinek, valamint az egy-házak mûvelõdéstörténeti értéket képviselõ mûtár-gyainak teljességre törekvõ – és a korszerû szakmaikövetelményekhez igazodó – helyszíni adatfel-vétele, fényképezése történt meg. Majd elkészülteka települések történeti adatlapjai, a tájegység ingat-lan és egyházi ingó örökségének adatlapos, fotó-dokumentálása és az adatok 1:5000-es térképekenvaló rögzítése. Valamint jó néhány jelentõs mûem-léképület, továbbá a települések arculatát, utcaképétjellemzõen meghatározó közösségi épületek, épít-mények, lakóházak, s az egyes jellegzetes portákontalálható gazdasági épületek részletes építészetifelmérései. Erdõvidék a Székelyföld jellegzetes történeti-néprajzi kistája. Az Erdõvidék tájnév a 17. századelsõ éveiben bukkant fel elõször. Festõi fekvése,továbbá mind a régió általános vonásaival egyezõ,mind pedig egyedi jegyei, peremvidék jellegébõlfakadó sajátos vonásai, gazdag kulturális, építettöröksége érdekessé és vonzóvá teszik. Ez a húszegy-néhány település alkotta tájegység a megye Brassóés Hargita megyékkel határos része. KözpontjaBarót. Jellegzetes építészeti emlékei jól tükrözik a vidék kulturális hagyományait, gazdálkodási vi-szonyait. A kistáj gazdag épített öröksége bõvel-kedik (a folyamatos bontások ellenére) értékesépítészeti emlékekben. Jellegzetesek a kõbõl, ese-tenként fából épített, egyszerû, de igényes architek-túrával ékeskedõ falusi lakó- és gazdasági épületek,közöttük is a kúriák. Kastélyai közül az olasztelki és a vargyasi Dániel család egykori lakhelyei mel-lett, említeni kell a Kálnoky família korábban mél-tatlanul lepusztított, de az utóbbi években megkez-dett kutató és helyreállító munkáknak köszönhe-tõen fokozatosan megújuló miklósvári, reneszánszeredetû kastélyát. A térség jellegzetes emlékei a különbözõ felekezetek középkori eredetû, s a 17.

századtól várfalakkal övezett, s erõdített templomaiBölönben, Nagyajtán, de a 18-19. század folyamánemelt, vagy akkor átépített templomaik közül isnem egy számos értéket rejt. A Székelyföld másik, de nagyobb tájegysége a Nyárád felsõ folyásának Ákosfalvától északrafekvõ, a történeti Marosszék zömében magyarlakosságú kisrégiója, amelyen belül felekezeti szem-pontból megkülönböztethetjük az alsó, kizárólagprotestáns (református, unitárius), vagy vegyeslakosságú falvakat a Nyárád forrásvidékének a mikházai ferences zárda hatáskörében 9 falubólálló katolikus tömbjétõl. Egyetlen városias jellegûtelepülése és ugyanakkor a tájegység a múltban

Füle – Boda-Ferenczikúria

Kisbaconiutcakép

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


és ma is legfontosabb helysége a Nyárád partjánhúzódó, az 1968-as közigazgatási átszervezéskorhárom történelmi településnek összeolvasztásávalkialakított Nyárádszereda. Elsõ írásos említésekésõi, 1567-ben már „oppidumként“ van feljegyez-ve. Ekkor Marosvásárhely után Marosszék legnépe-sebb helysége volt. Többször megújított mezõ-városi és vásártartási jogát megõrizte a 19. századig.A városka a 18. század elsõ feléig fontos szerepet ját-szott Marosszék törvénykezési életében. A felsõNyárád-mente épített örökségének legértékesebbemlékeit az egyházi emlékek képviselik. Kiemel-kedõ jelentõségû a román kori eredetû nyárád-szentlászlói, nyárádszentmártoni unitárius temp-lom, a gótikus szerkezetû berekeresztúri, nyárád-szentimrei református egyház, valamint a 17. századvégi erdélyi egyházmûvészet reprezentatív emléke,a mikházai ferences kolostortemplom. E temp-lomoknak az inventarizációs program keretébenelvégzett építészeti felmérései a helyreállításimunkálatok megkezdését segítették. A vidék la-kóházainál is elõszeretettel alkalmazott faépítkezésgazdag emlékanyagot hagyományozott korunkra a 18. század végi, 19. század eleji haranglábakon(Szentimre, Nyomát, Rigmány) és fakápolnákon(mikházi temetõkápolna, szentháromsági görögkatolikus kápolna) át. Az épített örökség túlnyomótöbbségét alkotó lakóépületek zömét az utcavonalasbeépítésû, tégla-, borona- vagy tapasztott sövényfalazatú két-háromsejtes házak alkotják, amelyekethódfarkú cserepes kontyolt nyeregtetõvel fedtek. A vidék jellegzetes társadalomfejlõdésével magya-rázható a rangosabb nemesi lakhelyek elenyészõszáma. A vizsgált tájegységen belül az egyik leg-gazdagabb épített örökségi emlékanyagot Bere-keresztúr, s Mikháza õrzi. A Nyáráddal párhuza-mosan hosszan elnyúló több utcás településtelõször az 1567-es összeírás említi. Nyárádkösz-vényes filiája volt 1636-ig, amikor is TholdalagiMihály marosszéki fõkapitány támogatásával a falufölötti magaslaton kolostort alapítottak a ferencesekés 1650-1680 között felépítették ma is láthatókolostortemplomukat és a múlt század elejénnagyrészt átalakított zárdájukat. 1669-tõl a kolostormellett alapítványokkal jól ellátott iskola is mû-ködött alsó osztályokkal. A település kulturálisörökségének kiemelkedõ emléke a reneszánsz és ba-rokk közti átmenet idõszakának erdélyi mûvésze-tében, építészeti formakincse és gazdag berendezé-se révén egyedülálló értéket képviselõ kolostor-templom, de mellette fontos örökségi értékkel bír a ma még elmegyógyintézetként használt zárdaépü-let, s a temetõ 18. századi fakápolnája vagy a parasztiépítkezések közel félszáznyi inventarizált emléke. Az erdõvidéki helyszíni adatgyûjtést, felmérést,majd a dokumentálást a BBTE oktatója KovácsAndrás, mûvészettörténész irányításával mûvészet-történet szakos hallgatók végezték jórészt nyárigyakorlat keretében, rajtuk kívül az ELTE mû-vészettörténet szakos hallgatói is bekapcsolódtak a munkába. Továbbá számos erdélyi kulturálisintézmény történész-muzeológus, levéltáros(Zepeczáner Jenõ, Hermann Gusztáv a székelyudvarhe-lyi Haáz Rezsõ Múzeum, Cserey Zoltán a sep-siszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, PálAntal Sándor a Maros Megyei Levéltár), s civil szak-mai szervezetek (Mûemlék Mûhely, Sepsiszent-györgy) építész munkatársai, s magyarországiak(Keresztessy Csaba, s e cikk írója, mint az inventarizá-ciós program koordinátora az OMvH, s a TLArészérõl) dolgoztak a felmérésekben. Az építészeti

felméréseket Zakariás Attila, Balázs István, BenczédiSándor, Emõdi Tamás, Kovács Árpád, Fekete Márta,Máthé László†, Tusa Attila erdélyi és Sarkadi Mártonmagyarországi építészek készítették. A teljes doku-mentáció véglegesítését jelenleg Fejér János – vargya-si – mûvészettörténész végzi, s rövidesen elkészül az Erdõvidék épített örökségét bemutató kiállítás. A Nyárád-mente dokumentációjának összeállítását,a véglegesítés, valamint az építészeti felmérések, s dokumentálásuk oroszlánrészét Kovács Zsolt mû-vészettörténész, Emõdi Tamás építész, MaczalikArnold, Kozma Zsolt építészek és munkatársaik, s nem utolsósorban a szakmai irányító, felügyelõKovács András mûvészettörténész végezték ugyan-csak egyetemi hallgatók részvételével. Az adat-bázisok térképanyagainak digitalizálása KarácsonyIstván mûvészettörténész kitartó és alapos munká-jának köszönhetõ.Az eddig elkészült települési értékleltárak fel-használása Erdélyben azonban eleddig kétséges.Bármennyire is szoros kapcsolat van az örökség,mint kulturális vagyon és az értékleltárak készítéseközött, s hogy az értékes kulturális örökség nem-zedékrõl nemzedékre való átörökítésének egyikfontos eszköze az átfogó, minden részletre kiterjedõértékleltár, amely magába foglal ingatlan, ingó és szellemi értéket egyaránt.Magyarországon a 2002-tõl mûködtetett TerületiInformációs Rendszerben a védendõ országos és helyi jelentõségû épített öröksége strukturáltadatbázisának biztosítottá vált a korszerû számítás-technikai eszközökkel történõ kezelhetõsége, vala-mint az adatok térképi megjelenítése. Sajnos maezek az adatok jószerivel alig vagy egyáltalán nemelérhetõk a TeIR-ben. Igaz lenne napjainkban isMyskovszky Viktor 1898-ban leírt véleménye(?!):„…most ugy látszik, mintha a végzetek utólértekvolna, hogy a fentartásért mit sem tudunk tenni.“

Bodos – ref. templom

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


Egy régió örökségvédelmének problémái és lehetõségeiA Népi építészeti örökség integrált védelme Hargita megyében

ALBERT HOMONNAI MÁRTON

Aszékelység sajátos történelmi múltja, tár-sadalmi szerepe és szervezõdése, életfor-mája, életterének földrajzi és természetikörnyezete folytán olyan kulturális örök-

séget, és ezen belül épített környezetet teremtett,amely joggal tarthat számot az elismerésre és a meg-óvásra, mint e népcsoport identitásának egyik preg-náns meghatározója. A mûemlékvédelem és az építész szakma feladatakellene legyen, hogy számba vegye az épített örök-ség értékeit, hogy megtalálja a partneri kapcsolatokkiépítésének lehetõségeit a tulajdonosokkal, a poli-tikummal, a hagyományörzõ civil szervezetekkel és biztosítsa a szakmai hátteret az épített örökségkarbantartására, helyreállítására, hasznosítására és a hagyományok továbbvitelére.

Az épített örökség fennmaradását meghatározó tényezõk

A kiemelt értékû mûemléképületek, mint az építettörökség egyedi értékû elemei esetében a hitelesség és a sértetlenség megkerülhetetlen alapkövetelmény.Helyreállításuk, fenntartásuk és védelmük a társa-dalomtól jelentõs anyagi erõfeszítést igényel. Az ér-vényben levõ törvényes szabályzók azonban mégezek megõrzésére sem jelentenek garanciát.Ezt illusztrálandó hadd idézzük a Csíki Hírlap 2009,IV. évfolyam 70. számát. A „Gyors ütemben fogy-nak a mûemlékek“ c. cikkben Mihály Zita Hargitamegyei mûemlékfelügyelõ a következõket nyi-latkozta: „Csíkszentgyörgyön például a mûemlék-listán szereplõ tizenkét objektumból ma mármindössze három van meg. […] ötévenként elvész a mûemlékek hat-hét százaléka, és további egyhar-mada a határon van, hogy elveszítse mûemlékstá-tusát.“ Fején találja a szöget a következõ megál-lapításával: „A társadalomnak akarjuk megvédeniaz épített örökséget – a társadalom részvétele nél-kül.“ Egy mondatban fogalmazta meg az etatistaszemléletû törvény egyik legnagyobb hiányosságát.

Helyzetismertetés: épített örökség a globalizálódó világban

A székelyföldi falvak az 1989-es rendszerváltáskortelepülésképi szempontból még nagyjából homo-gén képet mutattak. Vidékenként más-más perió-dusban állt meg az idõ, az ipari központoktól valótávolságtól, az ingázási lehetõségektõl függõen.A térség fõutaktól távol esõ, eldugott, nehezenmegközelíthetõ falvai 19. század végi – 20. századeleji faluképet mutattak, de számos korábbi kel-

tezésû épület is állt még. A fõútvonalak mentén az ingázási lehetõségek miatt a fiatalabb generációegy része lakhelyével falun maradt és ezekben a fal-vakban az 1950-es, 1960-as években a lakóépület-állomány jelentõs mértékben kicserélõdött. Ezek a típusok ugyan részben szakítottak a korábbi, szer-vesen fejlõdött építkezési szokásokkal, ennek elle-nére mégis egységes faluképek születtek. Ebben az idõben építészeti tervezés magánépítkezésekcéljára nem létezett, kisipari szövetkezetek munka-

Fent:Csíkbánkfalva-Csíkszentgyörgylátképe

Lent:Csíkkarcfalva –utcarészlet

Fotók: a szerzõ

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


társai „vették fel a rajzot“, amely az építkezésiengedély alapjául szolgált. Ezért ezeket az épüle-teket is a népi építészeti alkotásokhoz sorolhatjuk,hiszen, akárcsak a korábbi korokban, építészeti ki-alakításukat fõleg helyi mesterek végezték, kalá-kában építették.A falusi településképet jelentõsen negatív iránybabefolyásoló lakóház építkezés a '60-as évek köze-pétõl következik be a kollektivizálás után, a „kockaház“ megjelenésével. Késõbb a Diktátor megalo-mániás rendelete elõírta, hogy falvakban, a fõutakmentén kötelezõ az emeletes ház építése. Enneknyomán, eleinte kényszerûségbõl, az utcára nézõhazug emeletet építettek a tört síkú tetõ alatt, ame-lyet csak padlástérnek használtak, majd megjelen-tek az emeletes házak is, általában jellegtelen for-mában, egy heterogén és arányaiban megbontottfaluképet eredményezve, kikezdve a történeti te-

lepülésszövetet is. Szerencsére a viszonylag kisszá-mú építkezés miatt, ezek nem válhattak dominánssáminden településen.A székely porta másik, tömegénél fogva legjelen-tõsebb, faluképet döntõen meghatározó építményea csûröspajta, amely az egész Székelyföldön ál-talánosan jelen van, és noha vidékenként eltérõ sajá-tosságokat is mutat, mégiscsak egy tõrõl fakad.Székelyföld a csûröstelepülések térsége. A székelycsûröspajta alaprajzilag és szerkezetileg olyan töké-letesre formálódott, hogy több évszázados törté-netében csaknem változatlanul elégítette ki az állat-tartás támasztotta igényeket mind a mai napig. Az uniós csatlakozás s a globalizáció körülményeiközepette, a székely faluképet meghatározó épít-mény végérvényesen elveszítheti eredeti rendel-tetését és elõbb-utóbb pusztulásra ítéltetik, hacsakvalami csoda folytán belátható idõn belül a ha-gyományos gazdálkodási forma nem kap újból tereta társadalmi munkamegosztásban, vagy ha ez azépületállomány más rendeltetést nem kap.A hagyományos székely falu sajátos arculatátmeghatározó harmadik építmény a kapu. Esztétikaiértékét elsõsorban eredeti szerkezeti felépítése és arányai adják. Díszítésük (faragás, festés) nemhaladja meg a mértékletesség határait. A hagyo-mányos kapuállítás a diktatúra idején egyfajta öna-zonosságot megmutató törekvésként is jelentkezett,melynek hozadéka, a megvalósult néhány szép pél-dán túl, gyakran elkorcsult anyaghasználatú (pél-dául vasbeton) vagy elkorcsult formájú (aránytalan)kapukat eredményezett. Csaknem minden székely-földi faluban találunk még igen szép példányokat,fõleg a 19. századból, de 18. századit is.Egyéb építmények is lehetnek a székely porta (vagykörnyékének) tartozékai így: gabonások, szénatartószínek, sütõkemencék, kutak, kukoricakasok, mintaz épített örökség részei, de ugyanilyen fontos kul-turális örökséget képviselnek a temetõk, sírjelek, em-

Csíkbánkfalva,lakóház

Csíkszentgyörgy

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

lékmûvek, útmenti- és határjárókeresztek, harang-lábak, csengettyûk, kovácsmûhelyek, malmok stb.A falvak történeti településszerkezetének vizsgálataés megóvása éppen olyan fontos, mint az építettörökség megmentése. Számos falu középkori szer-kezetet õriz, sajátos toponímiájával, a tízesek,szerek, szegek máig használt neveivel.A 21. század eleji változások, az uniós csatlakozás és a globalizáció a székely társadalomban olyanhirtelen törést okoznak – a kommunizmus után a másodikat – az évszázadokon át kialakult életfor-mában, lakáskultúrában és építkezési szokásokban,amely túlmutat a jogos komfortigények kielé-gítésén. Most érkezett el az az idõ, amikor a „határ-talan“ mozgásszabadság, a gazdasági gyarapodás, a globalizáció nyomán jelentkezõ import mintáksokasága és a fellendült multinacionális kereske-delem kínálta építõipari technikák és termékekdömpingje és reklámja megadhatja a kegyelemdö-fést az épített örökségnek. Ez a nyomás olyan erejû,hogy nincs idõ a külsõ hatások organikus beépü-lésére a helyi építkezési kultúrába, mint ahogy az a korábbi történeti korokban történt, hanemegyszerûen elsöpri a hagyományokat és csaknem a nulláról indulva egy új, helyi identitást nélkülözõépített környezetet hozhat létre.

Az integrált értékvédelem néhány konkrét példája– Az Énlaka Értékvédõ Program

Az Énlaka Értékvédõ Program teljesen civilkezdeményezés eredményeként és mûemlékvédõcivil szervezet (Csíki Mûemlékvédõ Egyesület) ke-retében mûködik egy évtizede, a Budapest V. kerü-let Önkormányzatának támogatásával. Az ösztönzõjellegû támogatás biztosítja az örökséget képezõépületek karbantartását és esetenkénti helyreál-lítását, valamint kutatását.A falu 108 portájának kétharmada képezi a népiépítészeti örökséget és részesül évi karbantartásitámogatásban a tulajdonosokkal kötött szerzõdésalapján. A program kezdete óta közel 70 esetben ke-rült sor kisebb-nagyobb helyreállítási munkára,köztük hat 19. századi lakóház esetében teljes körûrehabilitációra, lakóház, vendégház és hétvégiházfunkciókkal. Több gazdasági épületnél is sor került szakszerûhelyreállításra, amelyeknek két legszebb példájaegy 18. század végi és egy 19. század eleji csûrös-pajta, amelyeket eredeti rendeltetéssel használnaknapjainkban is, de készült rehabilitációs terv funk-cióját veszített csûröspajtára is.Az örökség rehabilitációjának szép példái születteka kapuk helyreállításával, rekonstrukcióival is, a fa-luképet nagyon zavaró, a kommunista idõkben el-szaporodott bádog-fém kapuk helyett.A sikeres beavatkozások nyitja: a mûemlékhelyreál-

lítás elmélete és gyakorlata szerinti cselekvés, helyimunkaerõ megbízásával és a tulajdonosokkal valópartneri kapcsolat fenntartásával. Énlakán ma márnem szégyellik saját örökségüket, mint tíz évvelezelõtt, amit jól tükröznek az énlaki ingatlanárak(többszöröse a környék faluihoz képest), valamintaz is, hogy a helyiek a résztámogatáshoz saját erõ-bõl is egyre többet adnak hozzá az épületek reha-bilitációjára. Ez a fajta szemléletváltozás eléréselehet az örökség megõrzésének egyik záloga mástelepüléseken is.

– Csíkzsögödi lakóház felújításaA zsögödi (Csíkszeredához tartozó falu) 35. sz. alattiházat egy befektetõ vásárolta meg azzal a céllal,hogy korszerûsítés után értékesíti. A 20. század ele-jén téglából épült tornácos-ereszes, vakolatdíszesháznak a befektetõ szándéka szerinti korszerûsítése(ereszbeépítés, térdfalas tetõtérbeépítés, vasbetonkoszorú, thermopan ablakok) teljesen megszûntettevolna az ingatlan építészeti értékeit. Építésztervezõijavaslatra az egysoros-ötsejtes alaprajzú (elsõház,lakóház, konyha, sütõház, gabonás) épületben egyföldszinten (két szoba, konyha, fürdõ, gardrób) és tetõtéren (két szoba, fürdõ) kialakított lakás jöttlétre. A ház eredeti térfogatában, teljesen megõrizteküllemét, sõt földszinti beosztásának fõbb vonalaitis. Az eredeti dupla ablakok, ajtók, vasalatokkal

[ Fórum


Énlaka, csûröspajta, 1798

A Csíkzsögödilakóház felújítása

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


együtt mind felújításra kerültek. Az épület törté-nete során két alkalommal megélt erõs földrengés,valamint az utca terhelése szerkezeti károsodásokatis okozott. Konszolidációjára költséghatékony meg-oldásokkal került sor: szakaszos alapmegerõsítés, a falazatok vonóvasas megerõsítése a padlózat és afafödém szintjén, a volt gabonás fölötti sérült po-roszsüveg boltozat felfüggesztése vékony vasbetonhéjjal. A talajnak a padlózatra és a falazatra gyako-rolt páranyomásának csökkentését a padlózat alábeépített szellõzõ csövek biztosítják, a falazatokhõszigetelésének korszerûsítése páraáteresztõ farostlemezekbõl készült, kívülrõl. A vakolatdíszes utcaifalon nem került hõszigetelés, ennek vastagságaugyanis, eltérõen a többitõl, 50 cm volt, de szükségesetén belsõ oldalon kaphatott volna szigetelést.Így sikerült megmenteni a 20. század eleji polgá-rosodó népi építkezés egy képviselõjét a mai kor komfort-igényeinek kielégítése mellett, és mindeztolyan költségvetéssel, amely kisebb egy hasonlókapacitású új épületénél. Tulajdonosa és a közösségegy újra nem termelhetõ többletérték birtokosa isegyben. Napjainkban hasonló értékek tucatjai vál-nak a nem kulturális értékközpontú szemléletáldozatává.

– Csíkszentmártoni csûröspajta átalakítása, hasznosítása

A csíkszeredai Csibész Alapítvány, amelynektevékenysége az árva gyermekek istápolása, Csík-szentmártonban egy házat vásárolt, és a telken csû-

röspajta is állt. Az alapítvány egy nevelõszülõ-képzõ központ építését határozta el a csûröspajtahelyére. Arra az építésztervezõi javaslatra, hogy kára jó állagú épületet lebontani, mert abban kialakít-ható a kívánt funkció, sõt anyagilag is elõnyösebblehet, pozitív volt a válasz. A terv elkészült, a ki-vitelezés megtörtént. A csûrköze és a szénatárolóodorból lett az oktatási- és konferencia terem, a paj-tából konyha és lépcsõfeljáró, a tetõtérben a kötõge-rendák szintjén kialakított vendégszobák a ne'velõ-szülõk alkalmi elszállásolására. A csíkszentmártonieset azt példázza, hogy a hasonló, rendeltetésüketelvesztõ épületeket kár lenne lebontani, hiszen funk-cionális átalakításuk szakmailag megvalósítható,ugyanakkor költséghatékony megoldást is jelenthettulajdonosaik számára, településkép és település-szöveti szempontból is hiteles darabjai az építettörökségnek.

– A csíkmenasági Adorján-ház megmentéseA hivatalos mûemléklistán 1955 óta szereplõ ház a csíki medence, és talán az egész Székelyföld egyiklegreprezentatívabb népi építészeti emléke az 1980-asévektõl lakatlan. Új tulajdonosa bizakodással várta a mûemlék pusztulását, sõt mi több, aktívan is hoz-zájárult ehhez. A házat Mihály Zita és e sorok írójaáltal, a Csíki Mûemlékvédõ Egyesület képvise-letében sikerült 2001-ben megvásárolni. Sor kerülta súlyosan károsodott, a gombaszakértõk által ment-hetetlennek minõsített ház szerkezeti helyreállí-tására és befedésére. A munkálatokat az énlaki ér-tékvédõ programban résztvevõ, a helyreállításimunkálatokban jártas munkások végezték el. A házpusztulása egyelõre megállt, de a teljes körû hely-reállításához szükséges anyagi alapok nem állnak az Egyesület rendelkezésére. Egy civil szervezetnekköszönhetõen, a mûemlék idõt nyert arra, hogy az a közösség, amelynek kulturális örökségét ké-pezi, felfedezte magának és – politikai elöljárói ré-vén – segítse annak teljes helyreállítását és meg-õrzését az utókor számra.

KonklúziókAz önmagát szerves folyamatként újratermelni ké-pes, hagyományokon alapuló népi építészet feltétel-rendszere megszûnt. A falusi homogén kulturálisközösségek atomizálódnak és a szakosodó társadal-mi munkamegosztás folytán az értékrendek is szeg-regálódnak. Így a falusi lakáskultúrában is eltérõigények fogalmazódnak meg az elõbbi korokhozképest, nem beszélve a falusi porta egyéb építmé-nyeinek a feleslegessé válásáról. A falu építészetihagyományait létrehozó és formáló helyi mesterek-nek a szerepe is visszaszorult.Az építési engedélyek kibocsátásának alapjául szol-gáló tervek többnyire nem, vagy csak részben igazod-nak a hely szelleméhez, az épített örökséghez, egy-részt az alkotó építészek ettõl eltérõ igények ki-elégítésére is hajlamosak, másrészt õk maguk semmindig tartják prioritásnak a hagyományhoz való iga-zodást vagy annak átmentését, integrálását, azaz adivatszerû építészetet követik („folyóiratarchitektúra“).Az adminisztratív hatóságok nincsenek felkészülveaz épített örökség problémáinak kezelésére, és erremegfelelõ jogszabályok sem késztetik, sõt még a lé-tezõket sem tartják be. A helyenként jelentkezõ ha-gyományõrzõ kezdeményezések, bár erkölcsi szem-pontból méltányolandóak, de szakmai háttér nélkülmagát az örökséget kompromittáló giccseket hoz-hatnak létre.A bemutatott példák mögött építészeti szakmábandolgozók és mûemlékvédelmi civil szervezetben istevékenykedõk állnak. Az értékmentõ tevékenység-ben szerzett tapasztalatok alapján megállapítható,hogy az épített örökség megmentéséhez és a jövõépített környezetébe történõ integrálásához az aláb-bi feltételek teljesítése szükséges:– az épített örökség településenkénti érték-leltáránakelkészítése és hasznosítási javaslatok kidolgozása;– az épített örökség bemutatása az érintett közösségszámára, a benne rejlõ fizikai, gazdasági és kultu-rális potenciál ismertetése és tudatosítása (kiállítá-sok, média stb.);– az épített örökséget képezõ épületek konkrét hasz-nosítási lehetõségeinek és a benne rejlõ értéktöbb-letnek a tudatosítása közvetlenül a tulajdonosban;– a települések általános fejlesztési tervében az épí-tett örökség hangsúlyos megjelenítése és a védel-méhez és hasznosításához szükséges általános sza-bályozók megalkotása;

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


– a helyi hagyományõrzõ kezdeményezések mûem-lékvédelmi szakmai háttérrel való segítése,– a törvényesen bejegyzett mûemlékvédelmi civil-szervezetek törvény által biztosított bevonása azörökséget érintõ döntéselõkészítésbe és az örökségmenedzselésébe;– az állami mûemlékvédelmi hatóság decentrali-zálása és kulturális régiónkénti megerõsítése, ha-tékony örökségvédelmi szabályozók megalkotása;– a regionális (megyei) és települési önkormányza-tok költségvetésében pályázati kiírások biztosításaaz épített örökség kutatására, leltározására, haszno-sítására, valamint a konkrét pozitív példák népsze-rûsítésére;– restaurátor szakmunkás tanfolyamok szervezése;– a környezetvédelem hatékonyságának a növelése a települések természeti környezetének védelméreés rehabilitációjára.Az említett feltételek teljesítésének a nagy része és ezek integrálási lehetõségének a megteremtéseelsõsorban politikai döntések függvénye. Addig ismaradnak a magánkezdeményezések, amelyeknekegy-egy sikeres példája nyomán további értékekmenthetõk meg a pusztulástól, de az egész térségkulturális örökségének megõrzésére és hasznosí-tására a magán kezdeményezések nem elegendõk.A politikai döntéshozókon múlik, hogy még idõbenfelismerjék a kulturális örökségben rejlõ erõforrá-sokat, amelyek – a természeti környezet adottsá-gaival együtt – a térségfejlesztés alapját képezhetik.Ennek a felismerésnek az elõsegítésében a hivatalosmûemlékvédelem, az örökségvédelmet felvállaló ci-vil szervezetek és az építész társadalom játszhatnakkezdeményezõ szerepet. Egy térség épített örök-ségének fennmaradása és fenntartása hasznosításnélkül elképzelhetetlen, és ez a feltétele a társadal-mi elfogadottságnak is. Az „élõ“ örökség olyan ér-téktöbbletet hordozhat, amely egy magasabb szintûéletminõség lehetõségének a kerete is egyben. Ennekaz értéktöbbletnek a megjelenítése az igazi szakmaikihívás az építész és mûemlékvédõ számára.

A pragmatikus örökségmentés jó példája az Én-lakán (Hargita megye) egy évtizede folyó értékvédõprogram, de más helységekben is megvalósultakilyen építészeti beavatkozások. Jelen tanulmányalapelve, hogy a restaurálásnak elsõsorban nemmúzeum- vagy skanzenszerû létesítményeket kelllétrehoznia, hanem az élõ hagyomány elvét kép-viselõ, a korszerû kényelmet is biztosító, a jövõépített környezetébe is beágyazható épületeket. Az új építészeti beavatkozások megoldásai a térséghagyományaiból kell, hogy táplálkozzanak, azokszerves fejlesztéseként, csak ilyen módon sikerülheta fenntartható fejlõdés és az integrált mûem-lékvédelem elvét gyakorlatba ültetni.

„A hivatalosmûemléklistán1955 óta szereplõház a csíkimedence, és talánaz egész Székely-föld egyiklegreprezentatí-vabb népi épí-tészeti emléke...

...az 1980-asévektõl lakatlan.“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


ISTVÁNFI GYULA

Afalu évezredes feladata szerint élelem és nyersanyagtermelõ település. Hagyo-mányos arculatukat évszázados termelési,táji, gazdálkodási és társadalmi adott-

ságaik, rendszerük alakította ki a természettel valóegyensúly, a gazdaságosság és észszerûség köve-telményei szerint. A 19-20. század fordulójára jel-lemzõ kultúrtájak, településformák és szerkezetek,valamint népi építészeti típusok jöttek létre. A ter-mészeti környezet, a faluszerkezet és a helyi épí-tészet együtt határozzák meg a falu arculatát.Mindhárom elem külön-külön is többszörösenárnyalt gazdagságú tényezõ, s kombinációikbólminden falu sajátos és egyéni arculatot nyer. Nohaegyik falu látszatra olyan, mint a másik, valójábannincs két egyforma arcú falu. S ez a helység lakosaiszámára örökség; természeti, települési és építészetiörökség; anyagi formában létezõ javak egymástfeltételezõ együttese. Mindennek szellemi, tudativetülete a hagyomány. A kettõ együtt a falu kul-turális öröksége. Ezt az egységes, és jellemzõenkülönlegesen változatos világot a 19. század végénkezdték felfedezni és csodálni, egyszersmind tanul-ságait megbecsülni és alkalmazni a tárgyi és szelle-mi kultúra minden területén, az építészetben is.Észak- és Közép-Európa nemzeti szecessziói máigható építészeti mozgalmakat indítottak el, s az épí-tészetet megújító kezdeményezések voltak.

De a forráshely, a vidék, a falu, mintha csõdbejutott volna. Legalábbis nekünk és innen a Kárpát-medence közepébõl nézve, ez tûnik fel. A 20. századmodernizációi súlyosan érintették a falut, még azokis, amelyek elkerülhetetlenek voltak (iparosodás),de legkivált azok, amelyek ideológiai, elnyomó poli-tikai okkal jöttek létre és a modernizáció álarcábanromboltak.Az ipari társadalom elõször a városok szerepétnövelte, a városok a haladás és a jobb életfeltételekvágyott helyszínei lettek. A városok jelentõs tö-megeket szívtak el vidékrõl, lakosai úgy vélték,hogy így egy fejlettebb, magasabb társadalmi rang-ra jutottak, s ez rögeszméjükké vált. A társadalmielhelyezkedés ranglétráját a lakások városközpon-toktól mért távolsága szerint állította sorba a köz-vélekedés: A központokban lakó hivatalnokok,értelmiségiek, vállalkozók a külvárosok munkásságafelett álltak, akik többre tartották magukat, példáula bányászoknál, akik meg a parasztság felett állónakérezték magukat. Az iparosodás ekkor még nemtette tönkre a falut, ellenkezõleg, a technikaifejlõdés számos lehetõsége növelte a mezõgazdasá-gi termelés, és a vidéki életszínvonal emelkedését.A 2. világháború mindent felforgatott. Kettészakadta világ, a szovjethatalom rátette a kezét Kelet-Európára. Nyugaton megmaradt a föld magántu-lajdona és az agrártermelés korszerûsített hagyo-mányos formája, a paraszti munka és lét erényeivelegyütt. A többre-többre parancsa szerint fejlesztették

Szaldobos –falukép

„A természetikörnyezet, a faluszerkezet és a helyi építé-szet együtthatározzák meg a falu arculatát....S ez a helységlakosai számáraörökség; ter-mészeti, településiés építészeti örök-ség...“

Fotó:Sebestyén József

Falurombolás helyett arculatvesztés?Miként vesztették, vesztik el falvaink hagyományos arculatukat

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


a gazdaságot, megmaradt identitásuk, önérzetük,szolidaritásuk. Keleten köztulajdonba került a földis, az árutermelésben már tapasztalatokat szerzettnagygazdákat kiirtották, a paraszti munka a kisem-mizettség állapotában robottá lett, a végtelen fejlõ-dés jelszavai mögött lappangott az annyi-amennyivilága. Ha maradt valami a közös nyereségbõl, azt a kivagyiság egyéni ötleteire költötték; kerítés,kripta, új és egyre nagyobb ház. A szegénység ver-senyében sérült a szolidaritás érzése, a „múltat vég-képp eltörölni“ agitáció hatására szégyellni valóvávált az örökség, a viselet, a hagyományos hajlék és a porta, s maga a hagyomány is. Megszûnt a pa-rasztság.A rendszerváltozás utánra már csak munkavállalókés munkaadók maradtak. Vidéken a gazdaságpolitikacsak nagybirtokokban, farmgazdaságokban gondol-kodott. Mintha nem ismernénk az észak-amerikaitanulságot: mezõgazdasági monokultúrák – éghaj-latváltozás – sivatagosodás. És földönfutó farmerek.A Kárpát-medence földje nem erre való, de erretartunk. A vélekedés talán még érthetõ is lenne,hiszen a falusi porták, amelyek egykor kisáruter-melõ üzemek voltak, ma rendeltetésüket vesztveüresen tátongnak, jó, ha némi aprójószág és zöld-ségeskert akad a lakótelken. A nagyüzemi mûvelésalatti óriás táblák környezetében rengeteg apró bir-tok a háztáji termelés esetlegességei szerint ten-gõdik, vagy parlagon áll. A falulakosok jelentõs ré-sze ingázik, nagyobb távolságra jár dolgozni, mi-közben lakóhelyén a föld még adna munkát, de háta tõkehiány… A falvakból egykor ipari központok-ba áramló népesség most, miután számos iparágcsõdbement, inkább vállalja a munkanélküli segélyt,vagy a minimálbér alamizsnáját, de a falvakba valóvisszatérést nagyobb társadalmi lecsúszásnak tartja.Az említett lakáshelyszínek szerinti tagozódás máramajdnem teljesen megfordult, az elit húzódik egyretávolabb a városközponttól, s az agglomeráció fal-vait jobb esetben villatelepülésekké változtatja, a hagyományos arculat csak ritkán kap ösztönzést.Pihenésre, „hétvégi háznak“ egyre több vidékiportát vesznek meg a városlakók, de ettõl még a falufélhalott állapotban van. Az igazán gazdagok affélezöldmezõs beruházásként ízléstelen kastélykarikatúrákat építenek, nem a tájkép elõnyére.A mindent elsöprõ gazdasági kényszer és nyomá-ban az erkölcsi állapotok súlyos veszélyeket rejte-nek. Ma a globalizáció csapdájában élünk. Az, ami-rõl a propaganda szervek, finomabban a média („a szavak ereje“) többsége azt állítja, hogy ez magaaz új világrend, az emberiség üdve, és kötelezõ iga-zodási pont. De a globalizáció nem ismer hagyo-mányt, nemzetet, egyéni arculatot, csak a pénz-bevételek (profit) szédületes növekedésének cél-folyamatába kényszerített fogyasztót, vásárlót,akinek elemi szükségleteit elégítik ki. Mindenemberi, erkölcsi vonatkozás nélkül: egyél, igyál,szórakozz, szeretkezz. A Tízparancsolat egyezmé-nyes tagadásával: az istenfélõ embert nevetségesséteszik; az ünnepekbõl bulit, esetleg balhés felvo-nulásokat csinálnak; az öregeket nem becsülik,eltartandó nyûgnek tekintik õket. Emberek gaz-dasági tönkretétele, s így megsemmisítésük inkábbügyességnek számít, mint bûnnek; a szex mindenfelett uralkodik; a lopás kis tételben elnézhetõ, nagytételben vállalkozói erény. A hazugság törvényespolitikai technika; három házasság közül kettõ azonnyomban tönkremegy; a bankok jogszerûen„elkívánják“ az adós „másféle jószágát“. És most bekövetkezett a pillanat: Ez a szép új világ-

rend omladozni látszik. Elõször csak a pénzügyigátlástalanság, amit pénzpiacnak neveznek, romok-ban. Hazánk nemzeti össztermékének évtizedesértékeit dobálják abba a kútba, amelyrõl senki nemtudja, ad-e még valaha éltetõ vizet? S eközben ma-gyar termékek milliós értékei mennek szemétbe,égetõkbe, dögkutakba. Intõ jel, hogy néhány or-szágban a lakosság már felvásárolja az élelmiszertartalékokat. A falu túlhaladott települési formációlenne? Ki akarja ezt elhitetni velünk?

Ezek az események a korábbi történelmi trau-mákkal együtt idézték elõ azt, hogy a vidék máraelvesztette ezeréves történelmi küldetésének s fela-datainak nagy részét, egyúttal jelentõségét. A falu elvesztette

a földterület megülésének nemzetvédelmi fela-datát – ma az elnéptelenedõ területek idegenekzsákmányszerzõ étvágyát növelik,

a nemzet független megélhetésének biztosítását– ma az élelmiszerek és alapanyagok, mezõgaz-dasági termékek jelentõs részét drágán, kétesminõségben, külföldrõl vesszük,

a nemzet demográfiai és genetikai aranytar-talékát – ma az elnéptelenedés és elöregedés mel-lett leépülõ egészségügyet látunk. A vidéki tehet-séggondozás helyett megszûnõ iskolákat,

a közösségtudat, a szolidaritás, a népi hagyo-mányok biztos helyszínei a falvak voltak – ma a bezárkózás, a kivagyiság, a „kaparj kurta neked isjut“ mentalitás uralkodik,

a nemzet megélhetését biztosító föld gondos és megbízható gazdája volt a falu – ma a parlag-földek, gazos árokpartok senkit nem érdekelnek.A föld elvesztette egyetlen gondnokát, a paraszt-ságot,

hajdan minden kistájnak volt sajátos terméke,konyhája, fõztje és ezek piaca – ma az asztalunkrakerülõ ételek többsége külföldi, talán nem isegészséges import,

a 20. század jótéteménye a közlekedés – ma eztvidéken tudatosan elsorvasztják, ugyancsak a szá-zad elején a gazdák termelési biztonságát növeltéka szövetkezetek, ma az idegen áruházak a terme-lési költséget sem adják meg, polcpénzt fizettet-nek a termelõkkel, vagy meg se veszik a hazai,magyar terméket. Ma még csak a pénzpiac omlikössze, holnap talán nem lesz ennivalónk. Holott a magyar föld minden lakosát el tudja tartani. De nem így.

A népi építészet évszázadok alatt kiérlelte a Kárpát-medence éghajlatának megfelelõ, helyi anyagokra

Énlaka

„A falu arculatátmég nem rom-bolták le teljesen. Az épületek mégõrzik eredetüksajátosságait. A településekszerkezete mégmindenütt ép éseredeti.“

Fotó:Sebestyén József

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


és magánerõre alapozott használati, szerkezeti és esztétikai formáit, amelyek jó egy évszázada az építészek nagy részének szakmai, szellemi for-rásvidéke, s az általa nyújtott tanulságok a korszerûépítõanyagokkal is alkalmazhatóak. Ennek ellenérema a modernizáció félreértése, a proccolás és azidegen divatok, tájjellegek átvétele következtében a faluképek többsége zavarodott elképzelésekettükröz. Ez is következménye az említett folyama-toknak.A falu képe olyan, mint az ottani élet. A falukép a telekbeépítések, a ház tömegformái és a hom-

lokzatok szerint, e három jellemzõbõl formálódik. A negyedik a település szerkezete, ötödik a ter-mészeti környezete.

Jelenleg a falu építészeti arculatát a következõkjellemzik Magyarországon:

A közelmúlt és az újabb építkezések eredményei1a.) Tömegesen elterjedt a hagyományos, fésûs

beépítést megszüntetõ, attól eltérõ, vagy szabadonálló, díszkertes, villaszerû rendszer; az emeletes házmozgalmas tetõkkel és felépítményekkel, erõltetetthomlokzati díszítésekkel a tükörmozaiktól a báboskorlátokig. Az építtetõk tehetõsebbek, vagy újgaz-dagok, s ezt az épület megjelenésével is közölnikívánják.

b.) Jól ismert a hagyományos beépítést megtartó, de a nagyméretû házzal annak értékeit megszüntetõemeletes tömegforma, oktalan homlokzati megol-dásokkal (homlokzati loggia, erkély, kényszeredettgarázsbejárat, sorozattermék díszekkel „ékített“elõkert.)

c.) Az úgynevezett „kockaház“, ami a régebbi,értelmiségi lakóház csökkentett változata, még a szocializmus elsõ, a „mérsékelt felhalmozás“ korá-ból származik. A másra nem használható keresetitöbblettel a korszerûsítés és a kényelmi igényekkielégítését ebben a formában volt lehetséges elérni.Amennyiben földszintes, gazdaságos is, és a faluképszempontjából még elviselhetõ ház.

d.) Kívánatos, újabb, de még ritka fejlemény az új építésû lakóház a telek és a gazdálkodás, vagyhasználat igénye szerint, hagyományos tömegfor-mában, a kényelmi igények teljesítése érdekében,legfeljebb 25%-al megnövelt méretekkel. Nem ér-dektelen megjegyezni, hogy a tömegformát meg-határozó te-tõidom a legkönnyebb építészeti felidé-zése egy-egy tájegységnek: az Alföld, Kisalföld,

Balaton-felvidék jellemzõje az oromzat nyitott,vagy tele formája; a Nyugat-Dunántúlnak a cson-kakonty; a Felföldnek a füstlikas tetõ; a Kelet-Magyarországból megmaradt Felsõ-Tiszavidékneka kétoldali kontyolás, vagy „kerek“ tetõ. Történeti-leg és általában.Lehetséges az új építésû lakóház vagy középület a népi építészet hagyományainak megfelelõ anyag-használattal, téralakítással, tömegformálással, melyegyidejûleg korszerû, beilleszkedõ, és hagyomány-tisztelõ is. A 20. század elején számos ekként ihletettalkotás épült, a mai legjobb épületeket az építészszakma különbözõ díjakkal méltányolja.Átalakított lakóházak

2a.) A fésûs beépítésû, egymenetes, hagyo-mányos ház bõvítése az utcai oldalon, több helyi-séggel, a „kockaház“ elrendezése szerint. Lénye-gében az elbontott utcai rész helyébe kockaházfejrész kerül. Megítélése valamivel jobb lehet, minta kockaházé, mert a ház hátsó részében megõrzi a vidéki élethez szükséges épületrészeket.

b.) A fésûs beépítésû, egymenetes hagyományosház bõvítése az utcai oldalon egy-két szobával. (A történelemben többször elõfordult fejlõdési for-ma, a falusias beépítés városivá válásának elsõ lép-csõje. A második az, amikor az utcai oldalon erreemelet épül…) A tulajdonos átlagos anyagi lehe-tõségeivel a növekedés természetes és gazdaságosformáját követi.

c.) Ritkább eset, amikor a bõvítés az udvari hátsórészhez csatlakozik. Ez elõnyösebb megoldás, mertnem zavarja a hagyományos utcaképet, s az új épü-letrész korszerû kialakítása kevesebb kötöttséggelvalósítható meg.

d.) A hagyományos ház egyszerû korszerûsítése.A nyitott (pendely) kémény elzárása födémmel,fürdõszoba beépítése a konyhába, tornác, ámbitusbeüvegezése, homlokzati díszek leverése, kõporosátvakolás, utcai ablakok lecserélése három-osztású,ne adj Isten, mûanyag redõnyõs ablakokra, sok-sokbeton, homlokzat színes átfestése stb. Ilyen a falusilakosság nagy átlagának otthona. Ez a hagyomá-nyos faluképet rejtetten õrzõ forma, egyszerû épí-tészeti eszközökkel javítani lehetne rajta. (A beton-padlók súlyos kártétele a falba felszívódó nedves-ség, amelynek gyógyítására már elég jó, és egysze-rûbb megoldások is léteznek.) Ebben segíthet az önkormányzat törvényes helyi védelmi rende-lete, s ha az utcai homlokzat javítása érdekében mégnémi támogatásra is képes.Megõrzött épületek

3a.) Hagyományos beépítésû, helyiségrendû és tömegformájú, szerkezetileg jó állagú, többnyire20. századi építésû épület, lényeges átalakításnélkül. A tulajdonos anyagilag nem tehetõs, de gon-dos gazda, vagy idõs ember. Ezeket a házakat veszikmeg elõszeretettel városi, hazai, vagy külföldi (né-met, osztrák, holland stb.) állampolgárok nyaralócéljára. Jellemzõ gond a korszerûsítés jegyében ké-szített betonburkolat és a szellõztetés nélküli idõ-szakos használat. (A külföldiek általában tisztelik az épület hagyományos elemeit.) Magyar tulajdo-nos esetén az önkormányzati helyi védelem elren-delése indokolt, és ilyetén támogatása is a fenn-maradás érdekében, ha ezt örökségvédelmi igényekindokolják. Külföldi tulajdonos esetén vissza kellfogni a zavaró korszerûsítéseket, bontásokat, idegenízlésre történõ „áthangolást“.

b.) Hagyományos, többnyire 19. századi építésûnépi építészeti örökség, mûemléki besorolással,

Páli –a felismerhetet-lenségig átalakí-tott homlokzat

Fotó:Veöreös András

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


vagy nélküle. A megmaradás oka a helyi tulajdonosszegénysége, vagy, ha már városi a tulajdonos, vagya közösség birtokában van, az örökségmegõrzés di-cséretes szándék. Anyagi támogatást érdemelnek.Ha mûemlék, fenntartásához az állami hozzájáruláskötelezettsége elvárható. Ha nem, akkor a helyivédelem törvényi lehetõsége biztosíthatja a fenn-tartást, annak támogatását és a hasznosítás biz-tosítását.Körülbelül idáig jutottunk a falu arculatának áta-lakulásával, s egynémely eredménnyel is, mintpéldául a helyi védelem törvényes lehetõsége. De ennek bevezetése korántsem általános, inkábbritka gyakorlat. Érthetõ, hiszen a mindent meghatároz a falusi la-kosság állapota. Az ipari központoktól távolabbminden falu elvesztette lakosságának 10-50-100 %-át. Az ilyen sorvadó falvakban gyermek alig van,bezárkózott öregek lakják a még lakott házakat, szá-mos épület romállapotában éppen készül vissza-simulni a természetbe. A falusi lakosság jelentõsrésze segélyekbõl élõ réteg, a hagyományostól igeneltérõ „erényekkel“. A gazdasági, politikai, ideoló-giai és az erkölcsi állapotok, egy lehetséges egész-ségesebb falufejlõdés bázisai, megváltoztak, de nemelõnyükre. A jól hangzó vidékfejlesztési pályázatok,finoman szólva, ritkán érnek célba. A helyszínt, a módot, a tárgyat illetõen.

Az Európai Uniós csatlakozásig az országhatárokonbelül minden hatalom zavartalanul szervezhette a vidék életét. A falu helyzetét és arculatát illetõenmi ide jutottunk. Erdélyben a korábbi hatalomkéslekedett, majd végórájában a modernizációtegyszerre, falvak ledózerolásával kívánta elintézni.Nem maradt rá ideje. A falu hagyományos arculata– igaz, hogy itt is a fõútvonalaktól távolabb – meg-maradt, a földbõl élõ parasztság még létezik, bár a globalizáció önzõ technikája már ott is rombolniszeretne, de sokan felismerték, hogy az ottani táj, a falukép és a még létezõ népi építészet, szerencséshelyzetet teremtve még fejlõdést hozhat a falunak.Ha végre elhiszi a lakosság, hogy a hagyomány nemazonos a maradisággal, nem óság, nem a régihezvaló görcsös ragaszkodás, hanem a vidéki élet knowhow-ja, amibe beleférnek a technológiai újítások, az életkörülmények jobbításának eszközei, akkor az évszázadok tapasztalatából és bölcsességébõlfakadó hagyomány a jövõépítés eszköze. Nép, nem-zet, család, ipar, gazdaság, kultúra a történelmiegymásutániság szerint építkezik. Tucatjával idéz-hetjük a költõi hasonlatokat a megtartó, jövõt biz-tosító hagyományról, a gyökerek szerepérõl. Idéznikell Jézus szavát is: „Minden önmagában megha-sonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.“ (Mt11-17.) Rá kell jönni már, hogy „a múltat végképeltörölni“ jelszó, kommunista is, globalista is, egyremegy: tönkretételre.Ne engedjük ezt bekövetkezni. A falu küldetésérema is szüksége van a világnak.

A falu arculatát még nem rombolták le teljesen. Az épületek még õrzik eredetük sajátosságait. A települések szerkezete még mindenütt ép és ere-deti. Különösképpen õrzi a falu évszázados arcu-latát a régi faluközpontokban. A templom, az isko-la, a régebbi középületek és porták. És a falu leg-fontosabb arculateleme, a természeti környezetecsak ott sérült, ahol a zöldmezõs beruházások tönk-retették. De még ez is javítható. Sok múlik azépítészeken, örökségvédõkön. Mérjük fel minden

kincseinket. Mutassuk fel értékeiket a csügge-dõknek. Bátorítsuk õket arra, hogy belássák, a leg-nagyobb hatalom a helyi közösség hatalma, s a helyiörökség és hagyomány biztos támasz a továbbfej-lõdéshez. És vigyázzuk a temetõk üzenetét: a miutódaink vagytok, mi is elvégeztük a ránk mértfeladatot.

Utóirat: A Mûegyetem (BME) Építészmérnöki Karán a Falu-építészet c. választható tárgy keretében és a Mûemlék-védelmi Szakmérnöki kurzuson a hasonló nevû tárgyhallgatói évek óta foglalkoznak falvaink táji, település-szerkezeti és épületértékeinek vizsgálatával, majd ennekalapján a falu arculatának jobbítását célzó „Helyi érték-védelmi javaslatok“ elkészítésével.A falu hagyományos arculatát megõrzõ, jobbító szándékazonban, önmagában csak ábrándozás. Fel kell mérni a környezeti hagyományok értékeit, s ha lehet, ezeket bekell építeni a közösség fejlõdésének, a környezet korsze-rûsítésének, fejlesztésének lehetõségei közé. A felmérés és tervezés építészeti, környezeti, társadalomszervezésiszakfeladat. A megvalósítás a helyi közösség és önkor-mányzat hatalmi feladata. Elsõ sorban, s még akkor is, ha az állam magukra hagyná õket.

Rábatamási

„...az elithúzódik egyre

távolabb a városközpont-

tól, s az agglome-ráció falvait jobbesetben villatele-pülésekké változ-

tatja, a hagyomá-nyos arculat csak

ritkán kapösztönzést...“

Fotók:Veöreös András

Sopronkövesd

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


Ormánsági jegyzetek

ZENTAI TÜNDE

Aki Ormánságban jár, szép és nyomasztóélményekkel gyarapszik. Számos falu lát-tán késztetést érez, hogy In memoriamOrmánság címmel írjon róla, más községe-

ket megismerve úgy véli, találóbb lehet a Küzdelem,a Remény vagy a Megmaradás. A helytõl függ, mertegyik település halódik, szomszédja pedig – ha nemis virágzik – szilárdan tartja magát.Ma is áll még jó néhány rangos, esztétikus 19. száza-di tornácos ház, gyönyörû festett templom, és pusz-tuló épületek. Az érdeklõdõ egy rövid látogatásalkalmából pillanatnyi állapotot érzékel, kívülrõl.Miként kívül maradt Ormánságon a Ha az Istenhátra nézne riportkönyv szerzõje is, mert nem tudottközel férkõzni az ott élõk jelenlegi és múltbeli kul-túrájához. A távlati kép pedig olyan, mint az üreskagyló. (Mi több, az említett mûben fekete kagyló.) A drávai lapályon hosszan elnyúló baranyai táj

a 19-20. században negyvenhárom, jobbára Árpád-kori eredetû helységet számlált. Természetes délihatárát a Dráva alkotja, nyugaton Drávafokig,keleten – a Drávaszög felõl – Márfáig terjed, északivonala Gyöngyfánál és Szavánál húzódik. Köz-pontjai: a terület szívében található – 1813-ban me-zõvárosi rangot nyert, majd faluvá lett – Vajszló és egyetlen városa, a nyugati szélen fekvõ Sellye,amely már 1332-ben oppidum volt. Ormánság – bárneve a középkori Ormánközbõl származik – nemföldrajzi, hanem sokkal inkább kulturális, néprajzifogalom. Sajátos arculatának kialakulásában meg-határozó szerepet játszott a geográfiai környezet, a török hódoltság és a korai, 16. századi reformáció.Falvainak, lakóinak jellemzését a 18. századtól is-merjük. Az 1785 táján készült leírások és térképekfavázas házakban élõ református jobbágyokróltájékoztatnak, akik az 1781. évi türelmi rendelet utánújjáalapítják egyházaikat, s az 1791. évi vallási tör-vényt követõen szilárdfalú, tornyos templomokatemelnek. S fokozatosan érlelõdik az a középkori ele-meket és újkori, magas színvonalú népmûvészetetmagában foglaló paraszti kultúra, amely Ormánsághírét, nevét adta. Ormánság hazánk történetileg, néprajzilag legjob-ban körvonalazott kistájai közé tartozik. Amikor a tudós értelmiség fölfigyelt az itteni parasztságsokszínû világára, hazánkban kibontakozóban volt a reformkor, a mûvészetet és mentalitást a romanti-ka szelleme hatotta át. Ebben az idõszakban épült a kovácshidai templom virágdíszes karzatával és ekkor bõvítették Kórós 18. századi hímes temp-lomát. A két 1835-ben befejezett épületet 1836-ban„szentelték föl“. A jobbágyok természetesen leg-szebb ünnepi ruhájukban vonultak be a temp-lomba. Öltözetük már a jól ismert, híresen szépormánsági viselet volt, amelynek biklás, bõgatyásparaszti stílusa a 18. század végén alakult ki. Színesékességei – a nõk köténye, mellese és a fiatalasszo-nyok szalagos fõkötõje – ellenére a középkori fehérszín uralta, egészen a 20. század elejéig. A kétvilágháború között történt „kivetkõzés“-ig a gyász,az idõsek öltözete és a munkaruha tiszta fehér vá-szon is maradt. Életmódjuk, kultúrájuk reformkoriállapotát legjobban a szemtanú Munkácsy Dánielvilágította meg. A szaporcai lelkész 1842-ben közöltcikkében megelevenednek a jobbágyok dolgos hét-köznapjai, lakásuk a magasra vetett virágos, tornyosnyoszolyával, festett sarokpaddal, a férfiak és nõkvonzó alakja, jellegzetes öltözete, erkölcsi és vallásiszokásai. Munkácsy finom, alapos megfigyeléseitatyai szeretettel és elfogultsággal vetette papírra,mégis hiteles képet alkotott. Azt is tudni kell azonban, hogy 1840 táján sokanlaktak még öreg, füstöskonyhás talpasházban, nohaa lakáskultúra megújulása már a 18. század másodikfelében elkezdõdött: terjedõben volt a vertfalu épít-

Drávaiványi

„...1792-benépült, gyakorlati-lag érintetlenülránk maradt drávaiványitemplom...“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


kezés és Ormánság keleti felében itt-ott a szabad-kémény is. A lakásbelsõ jellegét meghatározta a szö-mösnek hívott cserépkályha és a hasított, bárdoltkeményfabútor, melynek darabjai közül a szökrönyt– a nyeregtetõs ácsolt ládát – ma is sokan ismerik,hiszen a 20. század közepén még szinte mindencsaládnál elõfordult. Mellette azonban divatba jöttmár a festett-virágozott fenyõfabútor is. És – aminta tûzkárbecslések is mutatják – az 1810-es évektõlmajd minden háznál bent állt a szûjõfa (szövõszék),mert az asszonyok kenderbõl és lenbõl fontak-szõt-tek, gyönyörû hímes vásznakat készítettek. A föld-mûvelés és állattartás mellett továbbélt a gyûjtö-getõ, zsákmányoló gazdálkodás, fõleg a halászat.Mindenki istenfélõ és templomba járó volt, de a hi-edelemtörténetek tanúsága szerint hittek a kísér-tetekben, a boszorkányos rontásokban, gyakoroltáka mágikus gyógymódokat és az elemi bõségvarázs-lást. Nagyon szerettek énekelni, rengeteg zsoltárttudtak, régi stílusú népdalkincsük és népköltészetihagyományuk páratlanul gazdag. Népszokásaik kö-zött fontos szerepet játszott az alakoskodó játé-kokkal tûzdelt lakodalmazás, farsangolás, regölésés a mátkázás. Aki elolvassa Kiss Géza Ormányságmonográfiáját (1937), többet fog megtudni, de szá-mos egyéb mûvet is tanulmányozhat, mert Ormán-ságról egész kis könyvtár született. A fölvillantott szellemi, tárgyi kultúra ma jobbáramúzeumokban, papíron és az öregek emlékeze-tében létezik. A letûnt világ legfontosabb tanúi ésõrei, a jobbágyok önerõbõl emelt templomai azon-ban még ott állnak a falvakban. A Dunántúlon belülezen a vidéken maradt fönn a legtöbb „hímes temp-lom“. – Bevallom, a megtisztelõ fölkérésen túl azértírtam e vázlatos bemutatót, hogy megemlíthessemOrmánság nagyszerû templomait. –A levéltári források segítségével ma már húsz létezõ

és eltûnt ormánsági festett templomról vannak is-mereteink. Közülük négy érte meg korunkat nagy-jából változatlan formában: Adorjáson, Kóróson,Drávaiványiban és Kovácshidán. Egyszínûre átfes-tetve maradt fönn a bogádmindszenti, a kémesi, a vajszlói, a zalátai és a kemsei templom több-keve-sebb virágos asztalosmunkája, részben átfestett

Kovácshida

„Ormánsághazánk történeti-leg, néprajzilaglegjobban kör-vonalazott kistá-jai közé tartozik.... Ebben azidõszakban épült a kovácshidaitemplomvirágdíszeskarzatával ...“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


a drávapiski berendezés, múzeumi gyûjteménybekerült a besencei és a kemsei templom számos hímeseleme, Zalátán a templom padlásán õrzik a 18. száza-di mennyezet tarka deszkáit. Helyszíni megfigye-lések és levéltári kéziratok tanúsítják, hogy festettvirágos templom állt Cúnban, Drávacsepelyen,Hiricsben, Kiscsányban, Márfán, Piskón, Rónádfán(a mai Gyöngyfán), Szaporcán és talán Páprádon is. A 18-19. századi templomok pingálásában egy sereg,zömében ismeretlen asztalos vett részt. A nagytudású mesterek (Nagyváti János, Nagyváti Ferenc,Gyarmati János) mellett sok szerény képességûfestõ dolgozott a térségben, ebbõl következik, hogya templomi ornamentika igen változatos és külön-féle kvalitású. Jól kitapintható azonban két fõstílusirány: a késõ reneszánsz és a rokokó. Az elõb-bibõl Ormánságban csak itt-ott maradt fönnnéhány tábla (pl. Adorjáson), de belõle sarjadt ki a virágos templomfestés utolsó magas színvonalú,népmûvészeti megújulása Gyarmati János mûhe-lyében, amit a kémesi (1826), a kórósi (1835) és a ko-vácshidai (1835) templom fémjelez. A rokokó a 18. század végén jutott el a dél-dunántúlifalvakba, éppen a nagy templomépítési hullám ide-jén, és mintegy három-négy évtizeden át meghatá-

rozta a templomi ornamentika stílusát. A népies ro-kokó templomfestés sehol az országban nem váltennyire népszerûvé. Legjelentõsebb példája az 1792-ben épült, gyakorlatilag érintetlenül ránk maradtdrávaiványi templom, amely e stílus legfõbb repre-zentánsa az egész Kárpát-medencében. Ormánság két hiánytalanul megõrzött, eltérõ stí-lusú temploma, a kórósi és a drávaiványi a magyarkultúra és mûvészet legértékesebb emlékei közé tar-tozik. Az 1830-as években még készültek különbözõhímes templombelsõk. Az említett mûvek alkotói-nál kevésbé tehetséges Száitz Jákob posztrokokóstílusban festett az adorjási (1837) és a kemsei (1834)templomban. E reformkori mûvek azonban az or-mánsági és dél-dunántúli virágos díszítés utolsóperidusát jelzik, hiszen 1848-at követõen a feudaliz-mussal együtt a festett templomok kora is véget ért.Múlhatatlanul fontos e nemzeti kincs szakszerû föl-dolgozása és közlése, ezért a Pro Pannónia Kiadóval2007-ben útnak indítottuk A Dél-Dunántúl festetttemplomai-könyvsorozat, amelyben a szerzõ tollábólmegjelent az ormánsági Adorjás és Kórós, valaminta szlavóniai Rétfalu kötete, és kiadásra vár a pata-poklosi, a kovácshidai és a drávaiványi templomszerkesztett kézirata.

Sósvertike –Felújításra váróhagyományosormánsági házak

A fotókat a szerzõ készítette

A polifon népi örökségvédelemXVI. Békési Népi Építészeti Tanácskozás

Anagy hagyományú békési népi építészetitanácskozássorozat újabb összejövetelérekerül sor október 1-3 között. x1977-ben jöttek össze elõször Békés váro-

sában a népi építészettel foglakozó szakemberek,hogy ismertessék elképzeléseiket, eredményeiket,véleményt cseréljenek és megoldást keressenek azakkor is rohamosan pusztuló emlékanyag megmen-tésére. 2006-ban úgy tûnt, hogy a tizenötödik ta-nácskozás lesz az utolsó az idõközben „intézmény-nyé“ vált rendezvénynek, de ebbe nem mindenkinyugodott bele. Az ICOMOS Magyar NemzetiBizottsága Népi Építészeti Szakbizottsága – tagjai-nak, és a beérkezõ külsõ véleményeknek nyomására– belekezdett a következõ elõkészítésébe.

Úgy tûnik, sikerrel.Az elsõ pillanatra kissé szokatlan cím azt szándé-kozik visszaadni, hogy a népi építészeti örökség vé-delme a korábbi „egyszólamúság“, a közvetlen álla-mi/hivatali gondoskodás után ma polifon. A helyiönkormányzatok, a civil kezdeményezések, szerve-zõdések, a különbözõ pályázati lehetõségek stb. újlehetõségeket és feladatokat jelentenek az e térentevékenykedõknek és ezt szeretnénk az október elejitanácskozások számbavenni.A formálódó programban máris több, jeles elõadójelentkezett, s kellõ számú jelentkezõ esetén a záró-kiránduláshoz is visszatér a „Békési tanácskozás“.Ehhez várják a szervezõk a résztvevõket október 1-3 között Békésre.

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY

Az Iparmûvészeti Múzeum földszinti „U“alakú galériáján elhelyezkedõ kiállításra a KÖH Magyar Építészeti Múzeum há-rom mûtárgyat kölcsönzött: egy tervraj-

zot és két modellt. A tervrajz, amelyet 2008-banvásárolt Múzeumunk, Kós Károly egyetemi hall-gatói kori legkorábbi ismert, kézzel készült, nemsokszorosított mûve, felirata szerint „KIS VIDÉKIHÁZ TERVE = KÍSÉRLET SZÉKELY NÉ-PIES IRÁNYBAN = KOLOZSVÁR : 1906 :AUGUSZTUS : 29 : KOSCH KÁROLY, MÉR-TÉK=1:100“. A tervlapon, amely négy mezõre osz-tott, az alaprajzon kívül egy színes homlokzati rajz,egy színes távlati kép és a kandallós, hallszerû elõszo-ba színes favázas, faburkolatos belsõ tere jelenik meg.Az egyik - Magyar Építészeti Múzeum-beli modell– a Kós Károly által az Állatkert részére 1909-ben ter-vezett, kõ- és boronafalú, tornyos Bölény- és Bi-valyházat mutatja, amely ma várja a helyreállítását– visszaépítését. Ez a modell, amely 1981-benkészült, 2004 és 2006 között bejárta az AmerikaiEgyesült Államokat a „The Arts & Crafts Move-ment in Europe & America“ címû kiállítás magyarfejezetének elemeként.A Magyar Építészeti Múzeum másik modelljeMakovecz Imre, az 1992. évi sevillai világkiállításraépített, héttornyos Magyar Pavilonjának 1991-benkészült elsõ változata. A modellt 2001-ben kezdtükkeresni, amikor a Magyar Építészeti Múzeum„Pavilonépítészet“ címû kiállítását terveztük. Végüle sorok írója a Gazdasági Minisztérium pincéjébentalálta meg – romos állapotban. A modellromot át-vettük, és eredeti építõje helyreállította. (Hallot-tunk a Sevillai Pavilon másik modellpéldányáról is, de az már korábban a Hungexpo tervtárának le-égésekor elpusztult.)A modellek a kiállítások leglátogatóvonzóbb elemei,de azok pusztulnak el leghamarabb.Kétségtelen, hogy Renner Zsuzsanna, az Iparmûvé-szeti Múzeum fõigazgatója, házigazda szíves en-gedelmével, Gerle János építész, a kiállítás kurátoraáltal bemutatott igen sok és elsõ osztályú színvo-nalú épület a közeljövõben mûemlék rangjára emel-kedik, s várhatóan a „Minõségi OrszágbemutatásProgram“ egyik fõ turisztikai célpontja lesz.

*A hazai – történeti – épületállományt három olyanépítészeti stílus határozza meg, amelyben kiemel-kedõek vagyunk. Mindenekelõtt az 1870 és 1905között hatalmas mennyiségû és magas minõségûhistorizáló épületegyüttesek. A szecesszió stílusában a legfontosabb hét ország között tartanak bennün-ket számon. Itt még elõtérbe kerül a sajátosan ma-gyar építészeti és ornamentális hagyományokat

keresõ és újraértékelõ építészetünk az 1900 és 1918közötti idõszakban. A zászlóvivõk Lechner Ödön vagya fiatalabb Kós Károly voltak. Végül Magyarországvilághíre a korai modern építészeti mozgalom vagypontosabban „a grafikus kubista építészet“ 1923-1948 közötti idõszakát tekintve is közismert, és hétmásik fontos ország között szerepelünk vele.Zászlóvivõ építészeink ebben az idõszakban MolnárFarkas, Fischer József, Kozma Lajos és mások voltak. A 20. század építészetének minden évtizede hordozvalami sajátosságot. A törvényszerûség az, amelyetlevonhatunk, hogy „jó építész bármely stílusbanvagy formanyelven jó épületet produkál“, ezértnincs értelme a stílusok vagy irányzatok szeretem –nem szeretem kategorizálásának. (Így az 1950-esévek szoc-reál neoempire stílusában is születtekkiváló és humort is hordozó épületek.) Az 1960-as

A közeljövõ mûemlékeiFolytatni a teremtést – magyar élõ építészet

címmel kiállítás nyílt az Iparmûvészeti Múzeumban, amelynek az adott,aktualitást hogy a szerves vagy organikus építészetet mûvelõ tervezõk KósKároly Egyesülete 20 éves.

Az elõtérben állómakett MakoveczImre sevillaiMagyar Pavilon-ja, a MagyarÉpítészeti Múze-um tulajdona

Fotók: a szerzõ

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Fórum


évek szerkezeti zsonglõrködései, sajátos ívei hordoz-nak sajátosságot. Talán csak az 1970-es évek építé-szete vált túlzottan célszerûvé, takarékossá, mosoly-talanná; pedig az ember nem egy fegyelmezett bá-bú, amelynek nincsenek érzelmei.

A negyedik különleges építészeti együttes, amellyelMagyarország a nemzetközi érdeklõdés középpont-jába került, az Élõ Építészet vagy Organikus Építészet.Az építészettörténetben két olyan fõ irányzat van,amely az 1740-es évektõl, lényegében napjainkigpárhuzamosan létezik. Az egyik a görög-római épí-tészet kikristályosodott rendjén alapuló racionaliz-mus, amely korunkban a racionálisan következetesmodern építészetben leli utódját. A másik irányvo-nalat, amely minden mûvészeti ágban reprezentál-ja magát, nevezhetjük romantikus irracionalizmusnak.Ez utóbbi a társmûvészetek terén, az irodalombanaz érzelmek, hangulatok, szenvedélyek és lélekindu-latok értékeire mutat rá, a festészetben a történelmijeleneteket, a szenvedéseket mutatja meg, vagy a táj-képfestészetben a lélekborzoló vízeséseket, gleccse-reket, bonyolult sziklás tájakat, mûködõ vulkáno-kat, tengeri viharokat és a hajótörést, fõ témája a sza-badság és a szabadságharc is.Építészetben a romantika a klasszicizmussal szem-ben a gótikához, a romanikához nyúl, de más eg-zotikumok, mint az egyiptomi, kínai, indiai, iszlámépítészeti formajegyek is megjelennek. Végül a sze-cesszió is a természeti naturális formakincsévelehhez a szenvedélyes irányzathoz köthetõ. A szabadságeszmény önazonosságot kíván, innenered az 1900 körüli építészetünkben Lechner Ödönés követõi körében a saját magyar ornamentika ke-resése, és õk mutattak rá a szûrhímzés mintáinak az építészeti ornamentikába való átültetésére.A kiállítás elsõ eleme egy hímzett szûr, majd lát-hatunk a kiállításnak zseniálisan megválasztotthelyszíne, az Iparmûvészeti Múzeum homlokzatitervrajzán mázas kerámiába ill. pirogránitba átül-tetett szûrhímzéses motívumokat. Az Iparmûvé-szeti Múzeum Üllõi úti szárnyát elkészítették mo-dell formájában, oldalszárnyait és kiállítócsarnokátmetszetként építették meg ezen a kiállításon.Medgyaszay rárósmulyadi kupolás templománakmodellje már a két Rudolf Steiner mûre rímel.Az elõképek után elindul a sor a Magyar OrganikusÉpítészet kezdeteivel: Csete György orfûi Forráshá-zának és Makovecz Imre gyönyörû, és azóta leégett,tatai országúti nádkupolás csárdájával. 1970 körülkezdõdik az egyén ellenállása a lélektelen, modernracionalizmussal szemben.

Az organikus építészeti mozgalomról több kiad-vány jelent meg, majd a mozgalom világhírre emel-kedett vezéralakja, Makovecz Imre mûveirõl egyrenagyobb kötetek láttak napvilágot. A jelen kiállítás katalógusának szerepét azORSZÁGÉPÍTÕ folyóirat 2009/2-es száma töltibe. 1989-ben az organikus építészettel foglalkozóegyre több építész megalakította a KÓS KÁROLYEGYESÜLÉST s lapjukat, az ORSZÁGÉPÍTÕfolyóiratot, megszervezték a Vándoriskolákat, ahola fiatalok egymás után több mesterhez elszegõdvefejlesztették tudásukat. Konferenciákat, alkotótábo-rokat szerveztek, ahol napra készen megismerhet-ték az éppen születendõ új alkotásokat és közösenmegépítettek egy kisebb mûvet. Természetesen ki-állításokat vándoroltattak, és új híveket találtak a mûfaj építtetõi körében. A mozgalom a Kárpát-medence magyarok lakta, határon túli területein isfelvirágzott, és a saját arcú építészetünket ott is vi-rulni engedi.Az Iparmûvészeti Múzeumbeli kiállításon bemuta-tott számtalan épületfotó és kisfilm mellett az épí-tészeti modellek gazdagították az élményt. Minden-képpen méreteivel, bonyolultságával és központielhelyezkedésével Makovecz Imre paksi katolikustemplomának szerkezeti modellje tûnt ki. Az írottszó hogyan akar megelevenedni, láthatjuk a régikrónikák által leírt Atilla fapalota, hogyan ölt testetHayde Tibor Ervin tervén és famodelljén, amelyet a tápiószentmártoni Atilla õsrégi földrajzi nevûdombra tervezett. Látva a kiállítást, a környezetére, országára, nem-zetére érzékeny építészek serege sajátosan hazaimagyar stílust alkotott. Érdekes, hogy újabban vi-lágszerte is teret nyer az organikus építészet az ol-dottabb tömegformák megépítésével. Gondoljunkcsak Gehry mûveire.A kiállítás rangját messzemenõen növelte az Ipar-mûvészeti Múzeum központi üvegfedelû csarnoká-nak ideiglenes felékesítése, a „Világ-Háló“ címûtéralkotással.A mû mint Õselem egy svasztika lélekspirál, fehérvászoncsiga az anyag és a köztes térspirál a lélek az aulában egy rendkívül bonyolult térgeometriaizsinórrendszerrel kifeszítve, félgömböt idéz. Aláegy azonos kerületû, járható, kör alakú tükörépít-ményt fektettek le, amely által a svasztika spirál az aula üvegtetejével a háttérben a mélységben lát-szólag megismétlõdött, világgömböt alkotott. A tü-kör mint paradicsomi tó körül paradicsomi kertetidézve mesterséges zöld fûfelületet helyeztek el,amely nagy területével az organikus építészet ter-mészetközeliségét világmindenség idézõ törekvé-seit csak fokozta. A sötétedés kezdetén a spirálmûtükör és mesterséges zöld gyep különleges színesreflektorfényjátékot kapott. A svasztika gyöngyhá-zas fényben úszott, és táncmûvészek több csoport-ja, repetitív modern zenére, belengte a „gyepet“, a tükörkört, állandóan váltva jelmezeit és az együtttáncolók összetartozását.(Jómagam felvételeken próbáltam rögzíteni ezeket a különleges pillanatokat, a svasztika és a terem, a táncosok váltakozó nézõpontjait. Túlzás nélkülmondhatom, hogy ez az alkalom életem egyik leg-nagyobb múzeumi élménye volt, mind a látottaképítészeti színvonala, a kiállítási tálalás és a táncmû-vészet a megelevenített lélekspirál alatt.)Az Iparmûvészeti Múzeum termeiben a kiállításmegálmodói remekeltek.

„...egy svasztikalélekspirál, fehérvászoncsiga azanyag és a köztestérspirál a lélek az aulában egyrendkívül bonyo-lult térgeometriaizsinórrendszerrelkifeszítve,félgömböt idéz.Alá tükörépít-ményt fektettekle, amely által a svasztika spirál az aula üvegtete-jével a háttérbena mélységben lát-szólag megis-métlõdött...“

Fotók: Bugár-MészárosKároly

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


TOMAN ANDREA

ADuna elõnyeinek és hátrányainak teljesmértékben kitett Báta a dombok lábánál,a Duna és a Sárvíz találkozásánál az ártérszélén fekszik. A folyam szabályozását kö-

vetõ belvizesedés elhárítására 1872-ben zsilipet,majd 1877-ben szivattyútelepet állítottak fel. A zsi-lip 10 hónap után beszakadt, a szivattyúk 0,3 m3/secteljesítménye pedig nem bizonyult elegendõnek.Az új zsilip 1879. végére készült el, tervezõje,Schramozil János volt. A ma is álló szivattyútelep1896-ra készült el az új zsilipnél. A szivattyúk haj-tásáról eredetileg a Röck gépgyárban készült gõz-gépek gondoskodtak, de 1943-44-ben fagáz üzemûbelsõ égésû motorhajtást kapott egy átépítés során,melyet a Láng gépgyár végzett. 1964-72-ben a Ma-gyar Hajó-és Darugyár végezte el a motorok felújí-tását. 1977-ben az I. sz. szivattyú járókereke és ten-gelye eltörött, amit a Vízgépészeti Vállalat pótolt.Az utolsó változtatás 1982-ben történt, amikor az eredeti Bosch gyertyákat repülõgépgyertyákracserélték ki, és az eltörött kipufogó szelepeket újra-gyártották. A szivattyútelep az 1980-as évek végéigaktívan üzemelt. Voltak évek, mikor évi 4000 üzem-órát is mûködött. 1996-ban az üzembe helyezésük100. évfordulója alkalmából újra elindították az I. sz.szivattyúegységet, mely máig üzemképes. Utoljára2000. február-május között használták, a Báta II.elektromos szivattyútelep meghibásodása miatt.A telepet három fõ rész alkotja: a fûtõház, a gép-terem és az egyéb kiszolgáló egységek. A fûtõházbaaz árvízvédelmi töltés felõli bejáraton keresztüljutunk. Itt található a Láng Gépgyár által 1943-bangyártott három fordított égésû, síkrostélyos fagáz-generátor, és a hozzájuk tartozó tisztító gázszállítóberendezések.A gépteremben találjuk a három darab kéthengeresfekvõ elrendezésû, négyütemû, egyenként 160 ló-erõs motort, melyek lapos szíjjal hajtják a megfelelõSchlich-Nicholson gyártmányú vízszintes tenge-lyû, egyenként 1,5m3/sec teljesítményû örvény szi-vattyúkat. Így a telep összteljesítménye 4,5 m3/sec-ot tesz ki. A gépteremben található még egy elek-tromos, és két szíjhajtású hûtõgépszivattyú, és egylégtelenítõ elektromos szivattyú. Utóbbi a szivaty-tyúk indításánál volt szükséges, hiszen csak vízzeltele léphettek mûködésbe. A 19. században a forgá-csolás kezdetleges volt- fõleg a nagyobb alkat-részeké -ezért a legtöbb acélipari termék öntvény,illetve kovácsolt termék, ami a szivattyúházakon ismegfigyelhetõ. A nagyobb darabokat homokfor-mázásos öntéssel készítették, a kisebb darabokatpedig viaszveszejtéses eljárással kivitelezték.

Az egyéb kiszolgálóhelyiségekhez tartozik a javí-tómûhely és a favágóhelyiség. A rendszer bonyo-lultságát jól érzékelteti a következõ idézet: „A szivattyúk indításához 8 óra felfûtési idõre, 8 fõ sze-mélyzetre és 1 darab fogatos jármûre volt szükség.“ 1

Az eredeti gépek a mai napig is mûködésképesek,állandó karbantartásban részesülnek. A telepetegyedülállóvá teszi kora, valamint hogy még min-dig használatra alkalmas, ennek ellenére még nemipari mûemlék.

A bátai szivattyútelep

1 V. KÁPOLNÁS Mária-HORVÁTH Emil: A Duna megregulázása- a bátai szivattyútelep. „Bátai helytörténeti füzetek 2.“ Szekszárd 2006. 37.

„A ma is álló szi-vattyútelep 1896-ra készült el... A szivattyútelepaz 1980-as évekvégéig aktívanüzemelt. Voltakévek, mikor évi4000 üzemórát is mûködött. 1996-ban az üzembe helye-zésük 100. évfor-dulója alkalmá-ból újra elindí-tották az I. sz.szivattyúegységet,mely máigüzemképes.“


orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


SZEREDI MERSE PÁL

Apilisszentkereszti kálvária a falu határánkívül, egy, a 7. stációig lankás, majd egyremeredekebb domboldalon található; há-rom keresztes, vonalas, váltakozó oldalon

oldatnézetben elhelyezett stációs típus. A fülkékteret nem képezõ, lapos képoszlopok, felsõ har-madukon található dombormûvekkel.A kálváriát 1913-ban készítették, története folyamánmég kétszer áldották meg: 1931-ben és 1966-ban. A faluban még két kereszt található: a temetõ 1933-as kõkeresztje, valamint a Szentkút dátum nélkülikeresztje, melyek hasonlóak a kálváriáéhoz. AhogySoós Sándor rávilágított: „a kálvária, a temetõ és aSzentkút kõfaragásai némileg egységes összképet mutat-nak […] mindegyik ugyanannak a mûhelynek az al-kotása.“ Emellett a stációk megmunkálása bizonyosrégebbi sírkövekkel mutat rokonságot; valamint a Fõutcán álló, 1932-ben készült Szent Flóriánt,illetve Szent Vendelt ábrázoló dombormûvek osz-lopai szinte azonosak a stációk faragásával.Mind a stációk, mind a három nagyméretû keresztmészkõbõl készültek. A kõ durván faragott, sötét, a vésett, nyomtatott kisbetûs feliratokat fehérre festették. Néprajzilag értékes helyi, népi stílusúmunka. A stációk formája egységes, tömbszerû,sematikus keresztformát mutató, kivéve a 10. fülkét.Az állomásokon egységesen az alsó harmadban há-rom keskeny, vésett mintát találunk, amelyek a gol-gotai keresztekre utalhatnak, felettük a felajánlónevét olvashatjuk. A stációképek felett kimélyítettformába illeszkedõ kisméretû fakereszteket he-lyeztek el. A két lator keresztje egyszerû, szögletes,durva megmunkálású. Krisztus keresztje nagyjábólhárom méter magas. A négyszögletes alapon elõlkét négyzetes fejezetû oszlop található, amelybe

egy-egy egymással ellentétesen csavarodó szalagotvéstek. Az alapzat hátsó oldalához igazodóan kéthasáb alakú pillért látunk, melyeken a felajánlóknevét olvashatjuk. A pillérek egy kõlapot tartanak,gazdagon díszített faragású párkányzatán felirat:Dícsértes-/sék a Jézus/Krisztus. A kõlap közepén talál-ható a kereszt. Szárvégei különlegesen faragottak:két erõteljesen kiugró lemeztagból egy nagyjábólkör alakú elem nyúlik ki, melyen stilizált oszlopfe-jezethez hasonló szögletes, geometrikus mintázatotlátunk. A függõleges száron a kõkeresztbe applikáltfakeresztet, valamint az arra erõsített öntöttvas, fes-tett Krisztust találjuk. A kereszt fehérre van festve,a corpus testszínû, valamint barnás díszítésû. A Krisz-tus szobor régebbi, mint a stációk dombormûvei,valószínûleg az Ecclesia cégtõl rendelték meg.

A pilisszentkereszti kálvária

„A kõ durvánfaragott, sötét, a vésett, nyomta-tott kisbetûs feli-ratokat fehérre festették.Néprajzilagértékes helyi, népistílusú munka.“


orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


A körmendi református templom ónedényei

Védelemre ajánlom…

MÁTRAI ZSÓFIA

Akörmendi református egyház 1783-ban, II. József türelmi rendelete után kapottengedélyt a vallásgyakorlásra. Az 1788-raelkészült temploma építésével egy idõben

rendelhették azokat az óntárgyakat, melyeketelsõként az 1814. évi egyházközségi leltár említ, s vésett felirataik alapján 1784-ben készültek el. A leltárban „az Ur asztalához való készületek és edények“ közt „két négy négy ittzés ólommalkevert czin kanna“, és „keresztelõhöz való ónnal ke-vert tzin pohár és tál, egy fekete takaró keszkenõ-vel“ szerepel. Ezek a tárgyak minden valószínûségszerint azonosak a jelenleg a templomban õrzött kétónkannával, és a Református Lelkészi Hivatalbantalálható keresztelõkancsóval. A mára használatonkívülivé vált edények jelentõségét növeli, hogy a hazai református egyház korai korszakából szár-mazó ritka fém tárgyak körét bõvítik.A két nagyméretû, körülbelül 3 liter ûrtartalmú, az úrvacsorai bor felszolgálására szolgáló, ónból és ezüstbõl készült, öntött kanna csak feliratábantér el egymástól. Testük hengeres, felfelé szûkül,három-három öntött, szárnyas angyalfejet formálóöntött lábon nyugszik. Szív alakú csõrös kiöntõvel,íves szalagfüllel, billentõvel és gombdíszes fedéllelvannak ellátva. Magasságuk 26 cm, lábbal és fedél-lel együtt 37 cm, átmérõjük a talpuknál 16, a szájuk-nál 14 cm. Testükön körbefutó vésett vonalas dísztalálható, peremük profilozott. Testük közepénlátható felirataik megrendelõik kilétére utalnak: „A KÖRMENDI. RFTA. SZ. EKKLÉSIÁÉ.CSINÁLTATTA. BAKOS GERGELY. AKKORIPREDIKÁTOR. ÉS. SENIOR. A.P.V.T. 1.7.8.4.“,illetve „ÖZVEGY AGH JÁNOSNÉ LÁSZLÓSUSANNA ASZSZ. CSINÁLTATTA A KÖR-MENDI REF: EKLE: SZAMARA 1784.“ A kisebbméretû, fedél nélküli keresztelõkancsó csonkakúpalakú teste felfelé szélesedik, zárt talpon áll, csõröskiöntõvel és szalagfüllel rendelkezik. A kancsó 17cm magas, átmérõje a talpánál és a szájánál egy-aránt 9 cm. Vésett- profilozott körbefutó dísze atest középsõ részén, a felirat alatt fut körbe. Feliratanem tisztázott, feltehetõleg egy, az 1880-as évekbensegédlelkészként Körmenden tevékenykedõ meg-bízó monogramját õrzi: „PRED: B:K: 1784“.Mesterjegyek az egyik ónkanna fedelének belse-jében, valamint a másik kanna fenekében talál-hatóak. Két pálmaággal koszorúszerûen körülvettnyolckaréjos virágmotívumon belül a FEIN ZINNfelirat olvasható. A mesterjegyek alapján az edé-nyek Johann Werwizgi gyõri ónmûves mestermûhelyében készültek. Felirataik betûtípusának és díszítmények hasonlósága alapján a keresztelõ-kancsó is a kannákat készítõ mesterhez köthetõ.

A kannák formajegyeik alapján is beleillenek a Gyõr környéki ónmûves termékek körébe, de an-gyalfejes kiképzésû lábaik szoros analógiát mutat-nak Sopronból származó tárgyakkal.A körmendi Rába Helytörténeti Múzeum kez-deményezésére 1993-ban Hadnagyné Vörös Mártamûtárgy restaurátor foglalkozott az óntárgyakkal.Tisztításuk után a korróziós kráterek és a korábbijavítások jól láthatóvá váltak. A kannák lábait,egyiknek a gombját kellett javítani, a keresztelõ-kancsót be kellett foltozni és a talpát kellett kicse-rélni. A restauráláskor felfigyeltek az ónpestisjeleire, ezért védõkezelésben részesítették a tárgya-kat. A javítások nyomai jól láthatóak az edényeken.Az edények máig nem védett mûtárgyak. Megóvá-suk érdekében védelem alá helyezésük ajánlott.

A mára használaton kívülivé vált edények jelentõségét növeli, hogy a hazaireformátus egyház korai korszakából származó ritka fém tárgyak körét bõvítik.

A fotó: Mátrai Zsófia

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


BOZÓKI-ERNYEY KATALIN

Idegen nyelven a magyar kulturális örökség-(védelem)rõl, a lehetõségekhez képest, túlsá-gosan kevés információ található a világhálón.Húsz, alapvetõen a mûemléki és régészeti

örökség tárgyköréhez kapcsolódó honlap rövid„tartalomelemzése“ alapján vonhattam le ezt a kö-vetkeztetést. A húsz honlapot az Európa Tanácsáltal mûködtetett www.european-heritage.net kö-vetelményeinek megfelelõen választottam ki1, és rövid leírásukkal együtt majd a Tanács honlapjána válogatott linkek címszó alatt jelennek meg – a többi tagország hasonló anyagával együtt. A vizsgálat során igyekeztem numerikusan, 0-5-ig2

terjedõ skálán, és tartalmi egységekre bontva meg-határozni, hogy az egyes honlapok3 milyen mérték-ben tükrözik a magyar nyelvû tartalmat. Az elem-zés során három, szakmailag fontos tartalmi egy-séget különböztettem meg: a szervezet bemutat-kozása, a mûködéshez kapcsolódó szak-, illetve a híranyagok. A fordítás minõségét nem vettemfigyelembe a besorolásnál. A kapott eredményekkontrollja érdekében, a magyar tartalmat is osztá-lyoztam e három kategória mentén. Az adatokattáblázatba4 rendeztem és ennek alapján készítettemnéhány grafikus ábrát.

Elemzés5

I. Idegen nyelvek, amelyeken a honlapok, vagy a honlapok egyes fejezetei olvashatóak.

Kevés kivételtõl és speciális esettõl eltekintve, a magyar nyelven kívül csak angolul olvashatóak a honlapok. Speciális az esete a külföldi magyarintézeteknek, ahol természetesen a befogadó orszá-gok nyelvein is hozzáférhetõek az információk; a Magyar Országos Levéltár honlapján pedig, felte-hetõen történeti okokból, németül több információáll rendelkezésre, mint angolul. Ennek az ellentétepéldául, a Magyarország.hu oldal, ahol az angolnyelvû anyag van túlsúlyban a némettel szemben.Különös példák is elõfordulnak a nyelvi palettán,pl., a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumá-nak a honlapján az ún. Fact Sheets egyes elemei fran-ciául, spanyolul, németül, oroszul, japánul, szlové-nül stb. is olvashatóak. Hasonló a helyzet az Orszá-gos Széchenyi Könyvtárral, ahol a Magyar NemzetiBibliográfia angol, német, francia, román stb. nyel-veken is elérhetõ, de erre a nyelvi választékra, semaz elsõ, sem a második esetben nincs utalás, így csakaz figyel fel rá, aki egyébként is angol nyelven keres.

II. Az idegen nyelvûség részletes elemzése.Az intézmény bemutatása

Magyar örökségvédelmi honlapok idegen nyelven

1 Tematikai szempontból alapvetõen a mûemléki és régészeti örökséget kellett reprezentálniuk, de egy-két meghatározó honlapot a természetiörökség, az általános országismeret, illetve a kultúrához kapcsolódó forrásgyûjtemények közül is meg lehetett jelölni. A másik alapkövetelményaz volt, hogy idegen nyelven is lehessen olvasni a lapot. Ez azonban nem zárta ki, hogy olyan oldalak is felkerülhessenek, amelyek bár idegennyelven kevés információval szolgálnak, de szakmai szempontból fontos intézményt, szervezetet képviselnek. 2 A besorolás szubjektivitását azzal próbáltam meg ellensúlyozni, hogy a magyar nyelvû tartalmak mennyiségét egy ideáltípushoz viszonyítot-tam, az angol fordítást pedig a már meglevõ, osztályozott, magyar tartalomhoz hasonlítottam. A besorolás a 2009. június 8-ai állapotokat tükrözi. 3 Archeocomp Egyesület www.ace.hu, Budapest Observatory on Financing Culture www.budobs.org, Budapesti Mûszaki és GazdaságtudományiEgyetem – Építészettörténeti és Mûemléki Tanszék www.eptort.bme.hu, Építészeti Napilap Építészfórum www.epiteszforum.hu,Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium www.kvvm.hu, Kultúra.hu www.culture.hu, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal www.koh.hu,Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat http://kosz.gov.hu, Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma www.kulugyminiszterium.hu, Magyar kul-turális intézetek a világban www.magyarintezet.hu, Magyar Múzeumok Honlapja www.museum.hu, Magyar Országos Levéltár www.mol.gov.hu,Magyar Régész Szövetség www.regeszet.org.hu, Magyar Tájházak Honlapja www.tajhaz.hu, Magyar Távirati Iroda http://english.mti.hu,Magyarország.hu Ügyfélszolgálat az interneten www.magyarorszag.hu, Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága, www.nemzetimuemlek.hu, NeumannJános Digitális Könyvtár és Multimédia Központ www.neumann-haz.hu, Oktatási és Kulturális Minisztérium www.okm.gov.hu, OrszágosSzéchenyi Könyvtár www.oszk.hu, Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület www.pulszky.hu. A listán szereplõ Budapest Observatory onFinancing Culture www.budobs.org csak angol nyelven olvasható, így az elemzés során ezt a web lapot nem vettem figyelembe.4 A cikk terjedelmi kötöttsége okán a táblázatot nem mellékelem, de igény szerint hozzáférhetõ.5 A statisztikákban a bázis azért változó, mert ott, ahol nincsen magyar anyag, értelemszerûen nincsen idegen nyelvû változat sem.

Észrevételek és javaslatok a honlapok idegen nyelvû

kialakításával kapcsolatban

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


A honlapok kb. három negyedében az idegennyelvû intézménybemutatás megegyezik, vagyvalamivel rövidebb, mint a magyar nyelvû anyag,viszont nagyjából egy negyedében egyáltalánnincs, vagy nem megfelelõ a bemutatkozó anyag.

A szakanyagokA szakanyagoknak csak kevesebb, mint a fele tar-tozik az elvárható 4-5 kategóriába, kevéssel több,mint az egy negyede mindössze a 2-3-as szintet ériel és éppen ugyanennyi esetben egyáltalán nincsenidegen nyelvû szakanyag. A szakanyagok osztályozása során az adatbázis szol-gáltatóknál a keresõfelületek lefordítottságát, illetveaz adatbázis ismertetõjét vizsgáltam. Gyakorlatilagaz adatbázis tartalmának lefordítására nincs példa.

A hírekA híranyag mutatja a legrosszabb képet, a 0-1 ka-tegóriába tartozik a honlapoknak, több mint a fele.A hírszolgáltatásra szakosodott portálok sem for-dítják le az összes hírt. A legtöbb szolgáltató a hí-reknek csak egy válogatott csoportját nyújtja ide-gen nyelven. A válogatott híreknél viszont általábanproblémát jelent, hogy a válogatás tényére nemhívják fel az olvasó figyelmét. A híranyag, illetve az on-line periodikák mutatják a legelhanyagoltabb képet is a naprakészség tekin-tetében. Itt a két hónaptól, a majdnem tízéves el-maradásig mindenféle változat megtalálható.

ÖsszegezésülVannak olyan szakmailag fontos intézmények, ame-lyeknek a bemutatkozása csak magyarul olvasható.6

Ahol készül, ott alapvetõen angol nyelvre fordítják.A honlapok nagyjából negyed részében egyáltalánnincs, vagy nem megfelelõ az intézmény bemu-tatása. A szakanyagoknak csak kevesebb, mint a feletartozik az elvárható 4-5 kategóriába. A naprakészhírfordítást az intézményi honlapok gyakorlatilagnem tudják megoldani. A hírportálok angolul csakválogatott anyagot adnak közre, és ennek feltün-tetése hiányzik az oldalról. Mégis a jelentõs hírekesetében a hírportáloknak kellene a „fordító“szerepét betölteniük. A kiváló mult-kor.hu oldal,sajnos csak magyarul elérhetõ. A museum.hu és a taj-hazak.hu, az epiteszforum.hu oldalak szintén kiválószínvonalúak, amellett, hogy tetszetõsek, gyakorla-tilag minden hírt angolul is közreadnak. Tema-tikájukkal azonban csak átfedik a mûemlékvédelemés régészet témakörét. A problémát igazából, a gaz-dag tartalommal bíró kultura.hu oldal hiányosságajelenti, mivel többek között mûemlékvédelem szak-területe is kimarad(t) az angol nyelvû változatból.Általában elmondhatjuk, hogy a honlapokat jobbankellene karbatartani és a felkínált szolgáltatásokat,amennyiben már nem tudja a szolgáltató teljes kö-rûen biztosítani, jeleznie kellene. Közigazgatási intézmények esetében az idegennyelvûséggel kapcsolatban a Miniszterelnöki Hiva-tal ajánlása7 az alábbi kritériumot fogalmazza meg:„A szerv feladatát, hatáskörét és alaptevékenységétmeghatározó tájékoztató magyarul és legalábbangolul, hivatkozásokkal a kormányzati portál jog-szabálykeresõjében … lévõ, a hivatal tevékenységétszabályozó fõbb jogszabályokra az elektronikus in-formációszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényMellékletének II. része és a módosított Ket. 164. §alapján. („Tevékenységre, mûködésre vonatkozóadatok.) (2009:9) Egy friss tanulmány azonban, amely 156 magyarállami intézményt vizsgált, azt mutatja, hogy mégezen intézmények, igaz, kisebb része, de a fentiminimum követelményt sem teljesíti maradékta-lanul.8 Éppen ezért érdekesnek tartom a Mi-niszterelnöki Hivatal azon kezdeményezését, hogy„A KIB-be [Közigazgatási Informatikai Bizottság]tagot delegáló szervek és szervezetek illetékes szak-emberei az ajánlás e fejezetében leírt 19 követel-ménynek megfelelést negyedévenként értékelik –akinek honlapja van, az saját honlapjának értéke-lésével. Az értékelést a kormányzati portál üzemel-tetõje szervezi meg, és az anonim összesítettértékelést közzé teszi. … A negyedévenkénti ér-tékelést a kormányzati portál nyilvánosságra hozza,valamint a KIB tagjai is megkapják. (p. 13.)Véleményem szerint, szakterületünkön, a közigaz-gatási intézményeket, illetve az állami finanszí-rozású intézményeket nem csak felmérni kellene, de valóban kötelezni a fenti ajánlásban megfogal-mazottak betartására, illetve ezen kívül az alapvetõszakmai anyagok lefordítására és idõszakos frissíté-sére is. A híranyagok tekintetében a „fordítói“ sze-repkört betölthetõ portálokat – például a kultura.hu-t,vagy a mult-kor.hu oldalt – államilag kellene támo-gatni, s kötelezni az állami intézményeket, hogyezeknek a portáloknak híreket szolgáltassanak. Munkámban nem tértem ki a honlapokon található

6 A kizárólag magyar nyelven elérhetõ honlapok számának meghatározása nem volt a vizsgálat tárgya. A munka során kigyûjtött „negatív“oldalak listája igény szerint megtekinthetõ. 7 19. sz. AJÁNLÁS. A közigazgatás szervezetei által mûködtetett honlapok tartalmi és formai követelményeire. Verzió: 3.0. A 3. verzió megje-lenését a Közigazgatási Informatikai Bizottság 2009. április 17-én jóváhagyta. Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2009. Az Ajánlást MaszárovicsErika segítségével sikerült megtalálnom, akinek ezúton is köszönöm a segítségét. 8 Átlátható Állam. Jogkövetõ magatartás a magyar állami intézményekben. Minisztériumok és háttérintézmények honlapjainak statisztikaielemzése – 2009. KIVELE_2009. A tanulmányt írták: Tóth István János, Vereczkei András, Márkus Marcell. A kutatást vezette, Tóth István János.

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


magyar nyelvû anyag mennyiségének és minõsé-gének elemzésére, de e néhány lap áttanulmányo-zását követõen is, azt gondolom, hogy nemcsak azidegen nyelvû, de a magyar tartalom terén is sokatkellene változtatni, jobban ki lehetne használni azinternet nyújtotta tömegtájékoztatási lehetõséget,

és nemcsak akkor, ha ezt szabályok írják/írnák elõ. Végezetül, tekintettel az internetes tartalmak bõ-vülésének szinte követhetetlen sebességére, amennyi-ben bárki ismer olyan honlapot, amely bekerül-hetne az Európa Tanács örökségvédelmi honlapjá-nak linkgyûjteményébe, kérem, jelezze!

Hazánk épített örökségén belül több száz-ra tehetõ a közönség számára látogatha-tó vagy kulturális rendezvényeikkel ka-puikat megnyitó kastélyok, várak és más

világi mûemlékek száma. Vannak közöttük állami,önkormányzati tulajdonú és fenntartású jeles emlé-kek, de számos magántulajdonú is, amelyekben a turisztikai kínálat kulturális misszióval párosul.A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága, mint a leg-nagyobb „kastélygondnokoló“ intézmény azt ta-pasztalta, hogy a fenntartók körében erõsödik azigény a rendszeres tapasztalatcserére, a kulturálisprogramkínálat összehangolására és a marketingmunkát, a turizmus szervezését célzó együttmû-ködések kialakítására. Erre alapozva kezdeményez-te, hogy létrehozza a Nyitott Kastélyok Kerek-asztala elnevezésû fórumot, amelynek célja, hogyelõsegítse a különféle együttmûködéseket. A fó-rumhoz minden olyan világi mûemlék tulajdonosa,

mûködtetõje csatlakozhat, aki építészeti értékétvalamilyen rendszerességgel bemutathatóvá, vagyisnyitottá teszi és a helyi vagy tágabb közösségeketszínvonalas kulturális rendezvényekkel is szolgálja.A Nyitott Kastélyok Kerekasztala nem formalizált,adminisztrált szervezet. Nincs tagdíja, nincsenektisztségviselõi és nem dolgoz ki bonyolult mû-ködési szabályokat. Fórumnak tekinthetõ, amelyeta Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága tanácskozásformájában, évente két alkalommal hív össze a rész-vételüket jelzõ „mûemlékgazdák“ számára. Szabadtársulás tehát, amelynek munkájában a látogatható,a közért végzett kulturális tevékenységet szervezõmûemlékek részvételére számítunk. A fõ cél azegyüttmûködési lehetõségek feltárása, a konkrét,rendszeres vagy alkalmi kapcsolatok bõvítése a kul-turális, turisztikai és marketing területeken.

Varga Kálmán

Május 28-29-én került sor a Környezet-védelmi és Vízügyi Minisztérium(KvVM) rendezésében az Európai TájEgyezmény (ETE) 2009. évi mûhely-

konferenciájára. A rendezvény helyszíne Szarvasona Kõrös-Maros Nemzeti Park Anna-ligeti Láto-gatóközpontja volt. A nap elsõ felében szakmai elõ-adások voltak, második felében pedig a részt-vevõkkel közös mûhelybeszélgetés. A KvVM mun-katársai bevezetõ elõadásaikban a hazai tájvédelemfontosságát hangsúlyozták, dr. Kiss Gábor vezetõtanácsos pedig az Európai Táj Egyezmény végre-hajtásának hazai helyzetét mutatta be, nemzetközikitekintéssel. Kiss Gábor részletesen beszámolt azEurópa Tanács által indított Európai Táj Díj prog-ramról. Kiemelte, hogy a pályázat során a díjat nema táj kapja, hanem a fenntartható használat biz-tosításáért sokat tevõ szervezet. Idén összesen nyolcpályázat érkezett az Európa Tanácshoz. Az ideitájdíjat a Franciaország által benyújtott pályázatkapta, a különdíjat pedig Spanyolországnak ítéltékoda. A konferencián bemutatkozott a Táj Díj hazaigyõztese, a Pro Vértes Közalapítvány, amely komp-

lex természetgazdálkodási programot dolgozott kiés valósít meg. Az Európai Táj Díj 2008-ban kiírtnemzeti szintû pályázatának kiírásával és elbírálásá-val összefüggõ szakmai tapasztalatokba Konkolynédr. Gyúró Éva, a Nyugat-magyarországi egyetemdocense nyújtott betekintést. Dr. Kollányi László, a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa a tájiértékek kataszterezésének és a tájak számbavé-telének új lehetõségeirõl tartott elõadást. A kul-turális örökségvédelem szakterületét a Hivatalrészérõl dr. Bálint Marianna és Virágos Réka kép-viselte, akik az ETE kulturális örökségvédelmivonatkozásait vázolták fel közös elõadásukban. A mûhelybeszélgetés két fõ témája a nemzeti szin-tû tájdíj alapítása, illetve olyan szakértõi munkacso-port létrehozásának terve volt, amely segítené a tájegyezmény végrehajtására a jövõben felállítandónemzeti koordinációs bizottság munkáját. A konfe-rencia anyaga a tervek szerint a közeljövõben azEurópai Tájegyezmény hazai honlapján (www.termeszetvedelem.hu/tajvedelem/tajegyezmeny) is megtekinthetõ lesz.

Bálint Marianna – Virágos Réka

Nyitott kastélyok kerekasztala

Tájkonferencia Szarvason

A Kerekasztal április 18-án, a Mûemléki Világnapon alakult meg. Az alapítók a kezdemé-nyezõ Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága (17 kastély) mellett a Magyar Kastélyok és KúriákSzövetsége (36 kastély és kúria), valamint a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum és a héder-vári Hédervár Kastélyszálloda.

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


AMûemlékek Nemzeti Gondnoksága ezenállásfoglalása kiadásának közvetlen elõz-ménye az MNV Zrt. vezérigazgatójának2009. június 15-én kelt és Hiller István

oktatási és kulturális miniszternek címzett levele,melyben 10 kastély piaci hasznosításához, illetve a Mûemlékek Nemzeti Gondnokságához tartozó ötkastély (a tatai, dégi, fûzérradványi, lovasberényi és fertõrákosi kastélyok) vagyonkezelési szerzõ-désének felmondásához kéri a szakminiszter hoz-zájárulását, valamint az ezekre a kastélyokra irá-nyuló, folyamatban lévõ UNIO-s pályázatokfelfüggesztését.A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága (NG) bízikHiller István szakminiszter közérdeket képviselõválaszában, mellyel elutasítja a Magyar NemzetiVagyonkezelõ Zrt. (MNV) kérését.

A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága érvei ebbenaz ügyben a következõk: – az állami tulajdonú mûemlékek sorsát meghatározókérdésekben – legyen az vagyonkezelésbe adás vagy eladás– vállalható és célszerû döntéseket hozni csak az államitulajdonú mûemlékek hasznosításáról és fenntartásárólszóló nemzeti (kormányzati) stratégia megalkotásátkövetõen lehetséges, amely stratégiának átfogó ismerete-

ken, hosszú távú gondolkodáson és szakmai konszenzusonkell alapulnia. Az állami tulajdonban tartandó mûemlékeklistázását a kulturális örökség védelmérõl szóló2001. évi LXIV. tv. melléklete tartalmazza. Utoljára2003-ban került sor arra, hogy a Kulturális Örök-ségvédelmi Hivatal legalább az állami listás mûem-lékek egy körét, a magyar kastélyokat áttekintse és további sorsukról stratégiát alkosson. A 2004januárjában „Kastélyprogram I.“ cím alatt kiadottdokumentum kimunkálásában közremûködött a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma(jogutódja az Oktatási és Kulturális Minisztérium),a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a KincstáriVagyon Igazgatóság (jogutódja a Magyar NemzetiVagyonkezelõ Zrt), a Kastélyainkért Egyesület, a Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága, továbbáfüggetlen szakértõk. Ezen munka folyományakéntkerült Hiller István szakminiszter kezdeményezésére2004 decemberében 10 kastély, majd 2005 februárjábantovábbi 14 mûemlék a Mûemlékek Nemzeti Gondnok-ságához. Az MNV mostani kezdeményezése teljesen figyelmenkívül hagyta a fenti folyamatot és az elkészült szakértõidokumentumokat.– elméletileg sem állítható, hogy egyedüli megoldás a piaci

Sajtóközlemény – 2009. július 3.A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága közleménye egyes állami tulaj-

donú kastélyok piaci hasznosításáról

A FüzérradványiKárolyi kastély-ban van az azasztal, amellyen1711-ben aláírtáka szatmári békét.A kastélyt 1938-tól szálloda-ként használták.Ma kiállítások és rendezvényekszínhelye.Felújításra vár.

Fotó: MNG

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


hasznosítás (a szófordulat az MNV levelébõl átvéve)A világ fejlett országai rendre köztulajdonbantartják legértékesebb mûemlékeiket, kivéve, haazokat történelmileg folytonos tulajdonlással azeredeti tulajdonosok birtokolják (ez a folytonossághazánkban 1947 után megszakadt). A köztulajdon-ban tartás két alapesete, hogy fontos és szimbolikusközfeladat-ellátás történik a mûemlékekben (mi-nisztériumi, bírósági székházak, parlament, dip-lomáciai épületek stb.), illetve kulturális közcélú a használatuk (múzeumok, színházak, könyvtárak,vagy „önmagukat bemutató“ épületek – mint aVersailles-i kastély stb.). Kiemelt mûemlékeink eszmeiértéke sokkal jelentõsebb, mint üzleti értékük, ami épületés telek m2-ben mérhetõ. Meggyõzõdésünk, hogy a jelentõs értékeket képviselõmûemlékek állami tulajdonban tartásának egyik alapvetõcélja kulturális közfunkciós használatuk, amelyet mi az„Országbemutatás programja“-ként fogalmaztunkmeg. Azt tûztük ki célul, hogy az ország területénnagyjából egyenletesen, a történeti építészeti stílu-sokat és életmódokat reprezentálva tegyük a nagy-közönség számára nyitottá legértékesebb mûemlé-keinket, létrehozva egy ingatlanokban megtestesülõközgyûjteményi hálózatot. A kulturális közfunk-ciók olyan hasznosítási formákat jelentenek, ame-lyek segítik az adott mûemlék, valamint történetikor megismerését és megértését, képesek értékelvûüzenetet továbbítani a mai kor emberének, és teretadni napjaink közmûvelõdési programjainak. A rendelkezésünkre álló információk szerint a mos-tani 10 kastélyra kiterjedõ hasznosítási pályázatmagas kategóriás szállodai hasznosításra irányulna,a leendõ hasznosítók pedig ugyanazokra a központipénzügyi forrásokra tartanak igényt, amelyekért a Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága is pályázik,azaz a Nemzeti Fejlesztési Terv EU-s turisztikaiforrásaiért. Mivel a szállodai funkció létrehozásaköltségesebb, mint a kulturális közfunkció fajlagosköltsége, még az is elõállhat, hogy a szállodaihasznosítás több közpénzt emészt fel, mint a kul-turális funkció. Munkahely teremtési képességben nem különbözhetegymástól a profit és nonprofit hasznosítás, hiszena helyreállítás munkálatai, az épület- és parkfenn-tartás ugyanolyan létszámot igényel bármelyfunkció esetén (a keszthelyi kastély 110 fõnek, a gödöllõi kastély 84 fõnek ad munkát kulturálishasznosítás mellett). – a szállodai hasznosítás a vonzerõ teremtés helyett a tu-risztikai kiszolgálás céljára használja a mûemléket, meg-fosztja a lakosságot nemzeti mûemlékeink élvezetétõl és használatától, valamint mindenképpen a mûemlékjelentõs átépítésével jár. A szállodát a saját szállóvendégek látogatják (minélmagasabb kategóriás, annál kevesebb létszámban),amíg egy kedvelt és közismert vonzerõnek (kas-télymúzeumnak, kulturális központnak) 100-200ezer fõ/év látogatója lehet, akik a környéken másholvesznek igénybe szállást és vendéglátást, ezáltalközvetett gazdasági haszna a vonzerõnek sokkal ma-gasabb. A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága pro-jektjei mind hordozzák a kastélyok környezeténekturisztikai kiszolgáló funkciójú fejlesztését. A magas kategóriás szálláshelyek valójában a felsõtízezer számára elérhetõk, nem hiszünk a „nyitot-tan üzemelõ“ ötcsillagos szállodákban. A projektekindításakor vállalt idõszaki megnyitás, látogatha-tóság az idõ multával egyre csökken, nagyon hamar„fehér folttá“ válnak a település térképén, és önállószigetként üzemelnek környezetüktõl elszakadva.

Nem kívánunk konkrét meglévõ példákat sorolni,bárki kipróbálhatja a hazai magas kategóriás mû-emlék szállodák „szabad“ látogathatóságát. Értékelvû hasznosítás a mûemlék eredeti részle-teinek minél teljesebb megõrzése és bemutatásamellett lehetséges, ezért a lehetõ legkevesebb áta-lakításra kell törekedni a felújítás, illetve az újhasználati funkció kiválasztása során. A magaskategóriájú szállodákkal kapcsolatos elvárások (pl. a klimatizálás, vagy a fürdõszobák, szaunák meg-építése) teljesítése nagymértékû átépítéseket jelent. – ésszerûtlen és felelõtlen 99 éves használati megállapodá-sokat kötniA Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága információiszerint a pályázat ilyen idõtávú vagyonkezelésiszerzõdésre irányulna, valamint opciós elõvásárlásijogra az állami tulajdonból való kikerülés esetén. Ki gondolta volna 1909-ben, hogy jön még egy (két)gazdasági világválság, két világháború, 50 év szo-cializmus és Európai Unió! Ilyen idõtávlatokatnemcsak elõrelátni nem lehetséges, hanem értel-metlen is ebben gondolkodni. Egyfelõl ugyanisnincs az az üzleti terv, amely 15 (ritkán 25) évnélhosszabb idõtávra készül, tehát, ha addig nem térülmeg a befektetés, akkor nem kerül sor a befek-tetésre. Másfelõl, a közel száz éves idõtáv többszöri(nagy)felújítási ciklust is jelent egy épület életében,a burkolatok, gépészet 10-15 év, a tetõszerkezet 30-50 év alatt cserét igényel. Így a mûemlék fel-újításának befektetõi vállalása semmiképpen nemindokol 35 évnél hosszabb használati idõt számára. A 25-35 évnél hosszabb idõtartamra kötött szer-zõdések gyakorlatilag egyenértékûek a privatizálás-sal, nem véletlen, hogy pl. az angolszász joggyakor-lat ezeket már a tulajdonjoggal azonos értékû jog-ként kezeli. – az állam számára az állami tulajdonú mûemlékekfenntartása nem költségvetési forrásprobléma, hanemakarat kérdése A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága gyakorlatilag„aprópénzbõl“ (évi kb. 500 millió Ft-os állami tá-mogatás, amely a közalkalmazotti intézmény sze-mélyi és mûködési költségeit is hordozza) tart fenn44 élenjáró hazai mûemlékegyüttest, amelyek lát-ványosan fejlõdtek az elmúlt években. Számítása-ink szerint a központi költségvetésnek évi 3-5 mil-liárd forintot kellene egy évtizeden át biztosítaniaahhoz, hogy az állami tulajdonú mûemlékekfelújítása és állapotuk fenntartása megnyugtatóanrendezõdjön. A világ tapasztalatai erre is többfélemegoldást kínálnak: az állami finanszírozás történ-het éves költségvetési felosztás szerint (mint mahazánkban), de vannak példák egyéb, viszonylagstabil állami bevételek mûemléki célú biztosításárais (lottó/szerencsejátékok Angliában, olajkutakbevételei USA-ban). Végül nem kerülhetõ meg a mindenkiben elsõként fel-vetõdõ kérdés: miért most aktuális az MNV Zrt. piacihasznosításra irányuló pályázati elképzelése, miközben a Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága pályázatait felfüg-geszteni javasolja? Sajnos, közismert tény, hogy évek, évtizedek ótaméltatlanul alacsony költségvetési forrás áll rendel-kezésre nemzeti mûemlékeink védelmére. A Nemze-ti Fejlesztési Terv EU-s forrásai éppen most nyitottaklehetõséget eddig sohasem volt mértékû fejlesztési támo-gatásokra, ezért is indítottunk a lehetõ legtöbb ránkbízott mûemléken projekteket és pályázatokat.Támogatási szerzõdést kötöttünk a fertõdiEsterházy-kastélyegyüttes és az edelényi Coburg-L'Huillier kastélyokra több milliárd forint érték-

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


ben. Az MNV által tõlünk elvenni kívánt kasté-lyokra is kidolgoztunk projekteket és több elbírálásalatt áll a régiós pályázatkezelõ szervezeteknél. Közismert tény az is, hogy a mostani világválságéppen visszafogta a nagy befektetéseket, számtalanberuházást függesztettek fel vagy adtak fel végleg a válság miatt, a befektetõk és a bankok rendkívülóvatosak. A fenti összefüggésre tekintettel rendkívül kocká-zatos, hogy egy sikerekkel kecsegtetõ folyamatot felfüg-gesszenek egy bizonytalan kimenetelû hasznosítási pályázatkedvéért. Az elmúlt években ugyanis több próbál-kozás történt néhány elhanyagolt állapotú kastélypályázati úton történõ hasznosítására (még a Kincs-tári Vagyoni Igazgatóság koordinálásában), azon-ban ezek kivétel nélkül eredménytelenül zárultak. Az állami tulajdonú lista tele van olyan mûem-lékekkel (köztük kastélyokkal is), amelyeknek nin-csen kijelölt vagyonkezelõje, azaz közvetlenül

az MNV-nél vannak üresen és bezárva. Ezek sorsavalóban aggaszó és valóban várják gondos keze-lõjüket. A korábban hivatkozott, Kulturális Örök-ségvédelmi Hivatal égisze alatt 2004-ben készült„Kastélyprogram I.“ ajánlásokat adott 13 kastélypiaci hasznosítására, és további 27 kastély levételéreaz állami listáról. Jelen befektetõi érdeklõdésrelogikus lett volna ezekbõl válogatni.A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága javasolja a rá bízottvagyon tekintetében a jelenlegi status quo fenntartását, és hogy a megalapozatlan és helyrehozhatatlan döntéseketelkerüljük, felajánlja közremûködését a megkezdett szak-mai folyamatok további kidolgozásában és végrehaj-tásában.További információk és fotók a www.nemzeti-muemlek.hu honlapon.

Varga Kálmán – igazgatóMûemlékek Nemzeti Gondnoksága

Megjelent a Szép Magyarország magazin

Alátványos grafikákkal és térképekkel illusztrált lapszámban bemutatott vára-kat végigjárva nem csak az Észak-magyarországi régió kulturális és termé-szeti értékeit fedezhetik fel a lap olvasói, de egyúttal megismerhetik a magyartörténelem valamennyi jelentõs korszakát és eseményét is. A várak között van

olyan, amelyet a honfoglaló magyarok emeltek, és szinte valamennyihez jelentõstörténelmi események kötõdnek – a tatárjárástól a Rákóczi-szabadságharcig. A királyi(királynõi) várak mellett a legjelentõsebb magyar történelmi családokhoz kapcsolódóesemények színtereit, a nemzetségi várakat is bemutatja a lap. Ezek végvárként szen-vedték a tatárokat és törököket, hogy aztán csata nélkül, a Habsburg pusztítás töredékesmementójaként emlékeztessék mindazokat, akik arra járnak: valaha itt pompás erõs-ségek hirdették egy-egy család vagy éppen uralkodó hatalmát és gazdagságát. A legtöbb helyszínen jelenleg is folyamatban van a vár régészeti feltárása, illetve hely-reállítása, s aki kedvet érez hozzá, az részt vehet az egyes várak megmentésében és helyreállításában. (A lapszámban ehhez is található információ). A Felsõ-magyarországi Várak Egyesületéhez tartozó erõsségeket bemutató kiadványösszeállításához a feltárásokat végzõ szakemberek nyújtottak segítséget, így a lapszám-ban az egyes várakkal kapcsolatos legfrissebb kutatási eredmények is megtalálhatóak. A kiadvány megvásárolható a Lapker és a Hírker árushelyein országszerte, az Észak-magyarországi régió kiemelt jelentõségû turisztikai pontjain, valamint a kiadóban.

A július elején kirobbant vita – kell-e, lehet-e, szabad-e privatizálni 10, állami tulajdonból ki nem adhatónagy kastélyt – a mai napig nem ült el. Az MNG állásfoglalását követõen megkérdezzük a MagyarNemzeti Vagyonkezelõ Zrt.-t és az érintett településeket is.

Magyarországegyetlen látogat-ható klasszicistakastélya.A MagyarNemzetiMúzeumraemlékeztetõépületet Pollack Mihálytervezte.

Fotó: MNG

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


Tisztelt Örökség folyóirat, Kedves Nagy Zoltán fõszerkesztõ!

A cikk szerinti friss helyzet így fest: „…a kerületvárosrendezési és építési szabályzatának elõkészí-tésekor (…) figyelembe vették a fõbb építészeti ésvárosképi értékeket. Ugyanakkor a szabályzásnakörökségi szempontokat figyelembevevõ lényegi részéta kerület késõbbi idõre halasztotta. (…) A KÖHkorábbi kezdeményezései és konkrét javaslatai után a Fõvárosi Közgyûlés élt törvényjavaslati jogával és jogszabályi változtatásokat javasolt a kormánynak.A jogszabály javaslat-csomag azoknak a problémák-nak az orvoslására vonatkozik, amelyek gyökereikbengazdasági-pénzügyi jellegûek. A Fõvárosi Polgármes-teri Hivatal kezdeményezte a Kezelési Terv felülvizs-gálatát és Kezelõ Testület felállítását, valamint javas-latot tett a megvalósításhoz szükséges jogszabályikörnyezet rendezésére…“Az Örökség-cikk megjelenése után három héttel,március. 21.-én a www.nol.hu „Régi engedélyek alap-ján bontanak“ címmel más szemszögbõl tekintette áta friss eseményeket.: „…az új szabályozási tervbenem épült be az a mûemlékvédelmi értékleltár, melymûvészettörténetileg hitelesen feltárta a zsidónegyed226 házának épített értékeit. Pedig éppen azért ren-deltek el tavaly február és szeptember között változ-tatási tilalmat a területre, hogy ezt legyen idõ elké-szíteni és beépíteni.“ A cikkbõl kiderül, hogy a kerü-let és a tervezõk fent nevezett anyagot nem kaptákmeg, és Mezõs Tamás, a KÖH elnöke „végül is nemcáfolja mindezt…“ Miért „titkosították“ az érték-leltárt – kérdi a civilekkel együtt Csordás Lajos, a cikkszerzõje. „A hivatal erre azt feleli, hogy a törvényszerint „a közigazgatási döntések elõkészítését szol-gáló adatok a keletkezésüktõl számított tíz évig nemnyilvánosak“…“ stb. Nem kívánom itt eldönteni, hogy az Örökség általleírt helyzet a valós elemzés – miszerint a kormány, a KÖH, a Fõpolgármesteri Hivatal rendben teszi a dolgát, ahogy kell –, vagy a civileket is megszólal-tató napilap tudósítása közelít inkább a szinte kabaré-ba illõ tényekhez. Az Örökség szerkesztõségi cikké-nek két záró bekezdése mégis levélírásra serkentett.Az elsõ, az UNESCO jelentésre támaszkodó gondo-lat így fest:„…A jelentés szól a terület értékeit ismerõ és meg-õrzését elõsegítõ civil szervezetek, személyek szere-pérõl és elkötelezettségérõl, amely nagyban hozzájárulaz örökségi értékek szélesebb társadalmi elismeréséneknövekedéséhez, az illetékes szakmai-igazgatási munkakörnyezetének javításához, eredményességéhez.“

Majd az utolsó szó jogán: „S végül nem feledve és vi-tatva az örökségi értékek megõrzését illetõ kritikákat,a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a területetérintõ fejlesztések hatására és részben azok ellenébenjelentõs fellendülés tapasztalható a közösségi életnekkeretet teremtõ helyszínek kínálatában és vonzere-jében.“ Hát bizony a „részben a civilek ellenében“zajló fejlesztések nyomán tapasztalt jelentõs fellen-dülés, közösségi helyszínek kínálat- és vonzerõ-növe-kedése, minimum eufémikus szóhasználat. Értel-mezésem szerint a „hely“ különleges történeti adott-ságainak – a magyar modernizáció egyik bölcsõjeként– tegnapig megõrzött negyed mai pusztulásánakdíszcsomagolása. Apropó „friss“: Bulgakov nagy-regényében Wotan megfeddi a büfét: „másodrendûfrissességû hal nincs, ekkor a hal romlott!“ Vagy frissaz örökségvédelem vagy az örökség már romlik is.Köztes állapot nincs. A cikk UNESCO-jelentésre hivatkozó, civileketnagylelkûen méltányoló, de igen szûkszavú részle-tébõl a civilek nevesítése hiányzik. Noha szinte ár-nyékhivatalként dolgoztak éveken át. Az ÓVÁS!Egyesülettõl – Gyárfás Katalin és Perczel Anna – általmegküldött névsort olyan személyek listájaként aján-lom a T. Olvasók figyelmébe –, akik az arra hivatottintézmények helyett cselekszenek. 2004 óta követelik„az illetékes szakmai-igazgatási munka környezeté-nek javítását, eredményességét“:Az ÓVÁS! alapító tagjai: Perczel Anna, Jávor István,Ladányi János, Szegõ György, Marinov Péter,Konrád György, Egri Orsolya, Kemény Mária,Szegõ Dóri, Ágoston László, Gyárfás Katalin.Újságírók: Váradi Júlia, Sipos Anette, SomlyódiNóra, N. Kósa Judit, Vargha Mihály. A külföldiek:Jean-Pierre Frommer, Martin Fejer. Zsidó szerveze-tek, közösségek: Szim Salom közösség, MAZSIKE.Építészek: Nagy Bálint, tudósok: Komoróczy Géza.Más civil szervezetek: dr. Kolonnay Enikõ, BakóKatalin (Nagydiófa 8), Kaszics Bálint (Zöld Fiata-lok), Levegõ Munkacsoport , Védegylet. Ügyvédek,jogászok: dr. Hoffmann László, dr. Tolnai Katalin, a negyed zsidó kulturális revitalizációjáért dolgozóSzalai Szabó István. És a közel 2000 magyar, illetve380 francia támogató, akik aláírásukat adták a fel-híváshoz, tiltakozáshoz.Levelem közlését köszönve, üdvözlettel:

Budapest, 2009. május 10. Szegõ György fõszerkesztõ

Magyar Építõmûvészet

Az „Örökség“ 2009/2 számának „Napirenden“ rovata (3. oldal) szerkesztõségi cikként közöltea „Világörökségi állapotjelentések“ c. írást, mely a Belsõ-Erzsébetváros körüli bürokratikus hu-zavonát foglalta össze – a 2009. 02. 01.-n az UNESCO-nak leadott jelentésre (is) hivatkozva.

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Mûhely


Június 4-én öt (!) kiemelkedõ jelentõségû olaj-festményt loptak el a Komárom-Esztergommegyei Császár község római katolikus temp-lomából.A mûemlékként védett Szent Péter és Pál

templomot (mûemléki törzsszám: 2552) 1771 és 1776között Fellner Jakab építette. Az Eszterházy-bir-tokon lévõ templom kifestésére 1775-76-banDorffmaister Istvánt (Bécs, 1725 körül – Sopron,1797) kérték fel. Ekkor, mûvészetének kiemelkedõkorszakában, készítette a fõoltárképet és a négymellékoltárt díszítõ képeket. A késõ-barokk temp-lom legjelentõsebb mûve a három mennyezetképmellett a festett látszatarchitektúrába helyezettfõoltárkép volt. A festmény Szent Péter és Pál bú-csúját ábrázolja. Szántó Irén 1941-es feldolgozásábanaz akkori plébános, Lengyel István közlését említi,aki egy alkalommal Mihályi Ernõvel lemosta a képet,és a jobb alsó sarkában a mester aláírása és az 1776-os évszám bukkant elõ. A jelzetrõl nincsen másinformáció.A mellékoltárképek ábrázolásai nem kötõdnek a templom védõszentjeihez. A szintén festett lát-szatarchitektúrával keretezett képek közül a szentély-hez közelebbi oltárokon a Királyok imádását és aGolgotát helyezték el. A bejárattól jobbra a PatronaHungariae, a bejárattól balra a Nepomuki SzentJánost ábrázoló oltárkép kapott helyet.A templom belsõ fal- és oltárdíszítése egységesikonográfiai program szerint készült, és a késõ-barokk templomi mûvészet kiemelkedõ és egységesmagyarországi emlékének tekinthetõ. A lopás során a képeket durva módszerrel a falrólleszedték, a keretükbõl kivágták, ezért azok a fal-festészeti részletekkel együtt megsérültek. A képe-ken kívül más mûtárgyat nem vittek el.

Az eltûnt képek:

Dorffmaister István: Szent Péter és Pál búcsúja(olaj, vászon, 500 x 300 cm, 1776, mûemlék épülettartozékaként VÉDETT!) (ld. fotó)

Dorffmaister István: Királyok imádása (olaj,vászon, 200 x 130 cm, 1776, mûemlék épület tar-tozékaként VÉDETT!)

Dorffmaister István: Patrona Hungariae (olaj,vászon, 200 x 130 cm, 1776, mûemlék épület tar-tozékaként VÉDETT!)

Dorffmaister István: Golgota (olaj, vászon, 200x 130 cm, 1776, mûemlék épület tartozékakéntVÉDETT!)

Dorffmaister István: Nepomuki Szent János (olaj,vászon, 200 x 130 cm, mûemlék épület tarto-zékaként VÉDETT!)

A mûtárgyakról további részletes adatok megtekint-hetõk a KÖH internetes honlapján (www.koh.hu),a lopott mûtárgyak adatbázisában.

Összeállította: Fukker Valéria

KÉK HÍREKDorffmaister-oltárképeket loptak el

Fõoltárkép,Császár, rómaikatolikus templomFotó: KÖH

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

MÁTÉ ZSOLT

Vajon van-e valaki, akinek Déva váraemlítésekor ne jutna eszébe KõmûvesKelemenné balladája? Pedig Déva enél-kül is figyelemre méltó. Az égbeszökõ

kúpos hegy tetején évszázados romok meredeznekmegmozgatva az arra járó fantáziáját. A népmon-dában felemlegetett jeles romániai mûemlék szo-morú állapota egy idõre megfordulni látszott, de a váron ülõ „átok“ most sem tagadta meg önmagát– a szépen indult helyreállító projekt közel két évibiztató elõrehaladás után megbicsaklott.Déva városa felismerte azt a páratlan lehetõséget,amit a Marosvölgyben álló impozáns várrom lát-ványa és híre jelenthet. A városnak a nagyszabásúhelyreállítás elindításához kölcsönre volt szüksége.A terv nem volt híján az átgondolt elõkészítésnek.Az építész tervezést a helyi ASAR tervezõ irodávala kiváló felkészültségû, dévai Pop Annamáriavégezte. Romániában rendkívül szigorúak a föld-rengés-veszélyre vonatkozó mûszaki szabványok.Így különleges feladatot jelent a 10-16 méter magas-ba nyúló, oldalsó támasz nélküli falak erõtani ter-vezése. Erre a Szabó Bálint egyetemi tanár vezette jó hírû Utilitas mûemlékhelyreállító tervezõ irodaés Kirizsán Ildikó tervezõ vállalkozott. A munkábanaz iroda tanácsadójaként vehettem részt, mertSzabó Bálint természetesen nem elégedett volnameg a statikai helyreállítás pusztán mûszakimegoldásával. Felkért, hogy a romfalak konzer-válásának, a statikailag szükséges kiegészítések,megerõsítések mûemléki felfogásának kimunká-

lásában vegyek részt. (Irodájának minden mun-kájában érvényesül a korszerû, komplex értékmen-tõ, értékõrzõ felfogás.) A szükséges kutatások szak-irodalmi, levéltári és helyszíni falkutatási munkáiraKovács András mûvészettörténész, kolozsvári egye-temi tanár kapott felkérést. A régészeti feltárástDana Marcu végezte, akit Erdély-szerte a legjobbközépkoros régészként tartanak számon.A munka jó lendülettel indult. Egy budapesti cégelkészítette a geodéziai felvételt, építész elõtervekés prezentációk készültek. A helyreállítás szaksze-rûségének megalapozását szlovákiai és magyar-országi tanulmányút szolgálta. Ennek során a csa-pat megismerkedett a lublói, szepesvári, lõcsei,szigligeti és sümegi várhelyreállítások tapaszta-lataival. A hasznosítási program vonatkozásábanpedig értékes ismereteket meríthetett a sümegivárra alapozó komplex idegenfogalmi koncepciórészleteinek megismerésébõl.

[ Figyelõ


Magos Déva Vára

„A szükségeskutatások szak-irodalmi, levél-tári és helyszínifalkutatásimunkáira Kovács Andrásmûvészettörténész, kolozsváriegyetemi tanárkapott felkérést.A régészetifeltárást DanaMarcu végezte,akit Erdély-szerte a legjobbközépkorosrégészként tar-tanak számon.“

„Tizönkét kömijes ésszetanakodék,Magoss Dévavárát, hogyfölépíttenékHogy fölépíttenékfélvéka ezüstér,Félvéka ezüstér,félvéka aranyér.“

(Ortutay:Székely népbal-ladák, Budapest,1948)

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Figyelõ


Hamar elkészültek a belsõ vár falait a külsõ oldalonelérhetõvé tevõ állványok. Ezeknek abban is sze-repük volt, hogy látványukkal felmutassák a prog-ram lendületét is, és elõkészítsék a szükséges támo-gatást. De az elsõdleges cél természetesen az építésmegindítása, illetve a falak mûszaki és tudományoskutatásának lehetõvé tétele volt. Elsõnek a falazat és a kötõanyagok vizsgálata kezdõdhetett el. Ebbena BME Építõanyagok és Mérnökgeológiai Tanszékmunkatársai – Józsa Zsuzsa, Csányi Erika és SimonTamás vettek részt. Az anyagokat és a habarcs-összetételt helyszíni mintavétel után laborvizsgálat-tal azonosították. A kõanyag andezit. A habarcsugyan több építési periódusról tanúskodott, dealapjában 32-47% mésztartalmú mészhabarcsnakbizonyult, helyi – elég nagy szemcsenagyságú (8 mm) – Maros homokkal, illetve a Marosnak a közelben lerakott üledékével azonosítható adalék-anyaggal. Az andezit, amely helyi kõ, és szinte kor-látlanul hozzáférhetõ az évszázadok alatt leomlottvárfalak anyagából, jó adottságú, tömött szerkezetû,fagyálló kõ. Ez a tényezõ, mivel a kõanyag mállásanem játszhatott jelentõs szerepet a falak pusztu-lásában, a helyreállító habarcs összeállítására irá-nyította a figyelmet. A BME tanácsai alapján az Utilitas laboratóriuma kísérletezte ki az alkal-mazható habarcsot. Alapfeltétel volt a mészhabarcsalkalmazása. Szabó Bálint angliai ismeretei alapjánhelyi, kétszer osztályozott adalék és hidraulikusmész alkalmazásával sikerült olyan keveréket elõál-lítani, amelynek szilárdsága egy sovány betonévalvetekszik (5N/mm2), de légzõképessége megõrzi a mészhabarcsnak a helyreállításban oly fontos,elvárt szintjét. Elõször olyan helyen készültekhelyszíni falazási próbák, ahol a kifagyott falüregekvisszapótlása nyilvánvalóan nem sérthetett mûem-léki érdekeket. A kivitelezõ kõmûvesek ambiciózushozzáállása és tanulási készsége végül nagyon szépfalszövet-pótlásokat eredményezett.Közben Kovács András beszerezte a bécsi hadi le-véltárból az archív katonai várfelméréseket, PopAnnamária pedig Bukarestbõl a 40 éve végzett utol-

só beavatkozás felméréseit. Így egyfelõl képet kap-hattunk a vár 200 évvel ezelõtti, már akkor is rész-ben romos állapotáról, másfelõl az is kibonthatóvolt, hogy mi történt a hatvanas években. Az áll-ványzaton mód nyílt a falak közvetlen közelrõl valóvizsgálatára. Nagy hosszban elõtûntek a korábbi,talán 17. századi periódus pártázatos lõrései, ame-lyeknek addig csak egy kisebb része volt ismert a megmaradt gyilokjárón. Ez egyértelmûen meg-mutatta, hogy a magas északi fal késõi ráépítéseredménye. A falakon felfedezhetõ építési nyomok-nak, – boltindítások, gerendafészkek, nyílásoknyomainak – és az archív terveknek az összevetéselehetõséget adott a korábbi födémszintek, tetõcsat-lakozások, gyilokjárók, építési periódusok elõzetesazonosítására. Ezt a munkát, amely csak kezdeti éshipotetikus, de a további munkához segítséget nyújtómegállapításokat eredményezett, magam végeztem. Idõközben eljött 2008-ban az elsõ ásatási szezon.Dana Marcu csapata – a csatlakozott nyugat-euró-pai diákokkal – Románia legnagyobb és legjobbanmegtervezett várásatását végezte. A rengeteg tör-melék és feltöltõdés eltávolítása után a természetessziklafelszínig tisztították le a várudvart és a leom-lott belsõ szárnyak helyét. Az ásatáson sorra elõke-rültek a katonai várfelméréseken jelölt falak és fel-tárásra került egy különleges, szépen falazott –szûrõ kavicsággyal övezett – ciszterna is. A DávidFerenc börtöneként nyilvántartott másik ciszternakörül a sziklafelszínt mintegy 10 méter mélységbenérték el. A szûk falszorosokon reneszánsznak tûnõfalfestések nyomai is elõkerültek.Mindezek egy módszeresen elõkészített, izgalmasmunka elsõ lépései voltak, amelyeknek egyelõre fél-be kellett szakadniuk, mert egy idõközben megho-zott romániai törvény meggátolta a várost a projektfolytatásához szükséges, már elõkészített kölcsönfelvételében. Utoljára még a régészeti feltárásokállagvédelmére sikerült lépéseket tenni. De a mun-ka sajnos leállt. Reméljük a folytatás nem sokáigvárat magára.

„...elõtûntek a korábbi, talán17. századi perió-dus pártázatoslõrései, amelyek-nek addig csakegy kisebb részevolt ismert a megmaradtgyilokjárón. Ez egyértelmûenmegmutatta,hogy a magasészaki fal késõiráépítés ered-ménye.“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

GURZÓ K. ENIKÕ

Anémetországi Egyesület a Mûszaki Együtt-mûködésért (GTZ) úgy „tört“ be a bán-sági piacra, hogy korábban Nagyszeben-ben szerzett romániai tapasztalatokat.

Az egykoron szászok lakta királyföldi településtugyanis a GTZ tette esztétikailag alkalmassá az eu-rópai kulturális fõvárosi cím elnyerésére. Az általukelvégzett munka minõségérõl ezidáig csupán di-cséretek fogalmazódtak meg, a hazai és külföldielismerések sokasága pedig a német vállalkozássalvaló kapcsolatfelvételre ösztönözte az ügy irántérdekelt polgármestereket.A temesvári önkormányzat egyelõre a megyeszék-hely kiemelkedõ fontosságúnak nevezett mûemlékjellegû épületeire terjesztette ki a programot, amelya közelmúltban a Losonczi-téren startolt egy rek-lám ízû, de hasznos bemutatóval. Az esemény hely-színének megválasztása nem volt véletlen, hiszen a lokálpatrióták szerint ez Kelet-Közép-Európa leg-szebb barokk piactere. Az adott körülmények és a nem túlságosan biztatójóslatok ellenére a GTZ hosszú távon is jövedel-mezõnek találja a temesvári beruházást: a restaurá-

landó létesítmények listájára elsõként felvett négylakóépületre például 440 ezer eurót szánt, vagyis a teljes költség 70 százalékát. A többit az érintettlakótársulásoknak kell elõteremteniük. Az utóbbiakfeladata a megvalósíthatósági tanulmány elkészít-tetése is, ám önrészük még így sem haladja meg a végösszeg 30 százalékát. Jóllehet a magánszférahozzájárulásának ez a formája anyagilag nem terhe-li meg túlságosan a az ott lakók pénztárcáját, a prog-ramban való részvételre a vártnál és a reméltnélkevesebben jelentkeztek. (Történt ez annak ellené-re, hogy a Polgármesteri Hivatal utcai rendezvé-nyeken, zenei fesztiválokon és fórumokon is meg-próbálta felhívni a lakosság figyelmét az épített tör-ténelmi örökség megóvásának fontosságára.) A gyér érdeklõdéstõl eltekintve a több szakaszbankivitelezendõ rehabilitációs terv mind a négy tör-ténelmi városnegyedben (Belváros, Erzsébetváros,Józsefváros, Gyárváros) példákat, úgynevezettmintaépületeket állít majd, azzal a céllal, hogy a rendbe tett porták a projekttõl vonakodókat ismeggyõzzék a helyreállítás fontosságáról.A németországi mérnökök, mesterek által vezetettbeavatkozások az épületek homlokzatának, tetõ-szerkezetének, fém- és faelemeit konzerválják, illet-

[ Ablak


Mûemlék-felújítás TemesváronA lakosság egyelõre érdektelen

Hosszú vajúdás, több évi tétovázás és tárgyalássorozat lezárásaképpenkezdõdött meg az idén Temesvár történelmi belvárosának mára rendkívülszükségessé vált felújítása. A rehabilitációt a német szövetségi kormánymind anyagilag, mind pedig szellemileg támogatja. A felajánlott segítség a programban résztvevõ cégek és magánszemélyek szakképzésére is kiterjed.

Kelet-Közép-Európa legszebb-nek tartottbarokk piactere, a temesváriLosonczi tér

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Ablak


ve pótolják újjal ott, ahol már nincsen mit megóvni,de oly módon, hogy az eredmény maximálisanmegközelítse az eredeti formákat. A szigorú határ-idõkhöz kötött rekonstrukciós tevékenységbe be-vont cégek alapos rostán átesett alkalmazottaitugyanis a rheinhesseni iparkamara képviselõi ké-szítették fel a rájuk váró feladatokra. A jellegzetesen magyar, sváb, illetve erdélyi szásztelepülések kulturális értéke ugyanis bagót sem értazon kommunista pártvezérek szemében, akik fej-lesztésorientált urbanizációs döntéseiket annomeghozták. A városmagok azóta alakulgatnak,torzulnak, akkora sebességgel csúnyulnak, minthavalakik még táplálnák, serkentenék is a romlásukat.Sortatarozásokat a második világháborút követõen,a vörös diktatúra esztendeiben egyáltalán nemvégeztek, a díszek lehullottak a falakról, így ha márnincsenek meg az eredeti rajzok, a mûépítészekkénytelenek lesznek a fantáziájukra s az analógiákrahagyatkozni. És bár a rendszerváltás óta már eltelt majdnem egynegyed évszázad, a városfelújításért felelõs tisztség-viselõk csak mára ismerték fel, hogy a mûemlékek-ben bõvelkedõ területek nem életképesek, amely-nek okán a város idegenforgalmi szerepe is kritikánaluli. Egy ideig nem nagyon tudtak mit kezdeni a magántulajdonba (vissza)került épületekkel és a pá-lyázati eszközökkel, most viszont a határozatok és végzések átláthatatlansága, a törvényszegõkfennhéjáskodása s a bürokrácia elhatalmasodásaokoz gondot. Akadályt jelenthetnek a luxusigényekis, hisz megfelelõ felkészültség, tudás nélkül a mos-tanság divatos óhajok, kívánalmak nehezen iga-zíthatók a százévesnél is idõsebb ingatlanok, lakásoknyújtotta „kényelemhez“. Mert az építészet nemcsakesztétika, hanem életminõség és mûveltségjelzõ isegyben, nivója alapvetõ bármely város vonzere-jének megtartásában. Kérdés viszont, milyen mértékben határozza meg a kezelésbe vett épületek külsõ s belsõ arculatát

az aktuális korszellem, s a helyreállításkor menny-iben érvényesülnek a nemzeti, a regionális, vala-mint a helyre jellemzõ egyedi jellemvonások. Ki-egyenlíti-e majd egymást a két motívumegység,vagy a helyi sajátosságokhoz mérten nagyobb hang-súlyt kap a korszerûség, a funkcionalitás? Ennekelõzetes tisztázása azért is lényeges, mert így a fel-újított ingatlan értéke jelentõsen nõ, s erõsíti az õtbefogadó tér, utca, falu, város identitását. Temesvárnak, de kiváltképp a bánsági magyarságfelépülésének persze az sem ártott volna, ha a ro-mán-német program olyan, számunkra elsõdlegesfontosságú emlékhelyekre is kiterjed, mint KósKároly vagy Klapka György (egyébként eladó)szülõháza. Az elsõsegélyre, mentésre szoruló ma-gyar vonatkozású objektumok számba vétele hossza-san folytatható, ám ennek csak akkor lenne igazánértelme, ha a közösség ilyen elképzeléseit tehetõs,önzetlen mecénások támogatnák.

Sarokház a Kossuth téren

„Sortatarozásokata másodikvilágháborútkövetõen, a vörösdiktatúra eszten-deiben egyáltalánnem végeztek, a díszek lehullot-tak a falakról...“

Kossuth tér

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

Szlovákia

Abaújszina (Sena)

Református templom – Külsõ felújítási munkák,kõfaragványok restaurálása

Berzéte (Brzotín)Református templom – Épületkutatás, diagnosz-

tikai vizsgálatok, külsõ felújítás

Bodrogszentes (Svatuse)Református templom – Épületkutatás, tetõfel-

újítás, homlokzatfelújítás

Borsi (Borsa)Rákóczi várkastély – Régészeti, építéstörténeti

kutatás, tetõfelújítás, mûemléki helyreállítási tervek

Csécs (Cecejovce)Református templom – Épületdiagnosztikai vizs-

gálatok és külsõ felújítás

Csúz (Dubník)Csúzy kastély – Épületfelújítási munkák

Deáki (Diakovce)Római katolikus templom – Állapotvizsgálat és

állagmegóvási munkák

Dobóruszka (Ruská)Római katolikus templom – Épületdiagnosztikai

vizsgálatok, a templom és a Dobó István emlékhelyfelújítási munkái

Hím (Chym)Római katolikus templom – Építéstörténeti ku-

tatás, épületdiagnosztikai vizsgálat, belsõ felújításimunkák, falképrestaurálás

Hontvarsány (Kalinciakovo)Református templom – Külsõ felújítási munkák,

a tetõ felújítása

Hubó (Hubovo)Református templom és harangláb – Felújítás,

tervezés, kivitelezés

[ Ablak


A Teleki László Alapítvány Szlovákiában és Kárpátalján végzett munkái

DIÓSZEGI LÁSZLÓ

Hontvarsány

A felvételeketSebestyén Józsefkészítette

Hubó

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Ablak


Illava (Ilava)Baross Gábor-mauzóleum – Az épület felújítása

Kékkõ (Modry Kamen)Balassi várkastély – A Balassi emlékkiállítás helyi-

ségeinek belsõ felújítása

Kolozsnéma (Klízská Nemá)Református templom – Szerkezetmegerõsítés, ál-

lagmegóvási és felújítási munkák, tetõfelújítás

Komárom (Komárno)Bencés rendház – Régészeti, mûvészettörténeti

kutatás és az épület helyreállítási tervei Katona Templom – A Limes Galéria freskóinak

restaurátori kutatása Nepomuki Szent János szobor – A szobor és a ta-

lapzat restaurálása Selye János Kollégium – Selye János emlékszoba

létesítése, belsõ felújítási munkák

Lelesz (Leles)Premotrei apátsági templom – Falképkonzerválás

és restaurálás Római katolikus templom – Holes Vince, II.

világháborús honvéd síremlékének felállítása

Magyarszõgyén (Svodín)Szt. Mihály templom – Régészeti feltárás a temp-

lom romjainál

Nagyida (Velká Ida)Római katolikus templom – A tetõ felújítása

Nagykövesd (Velky Kamenec)Római katolikus templom – Az épület külsõ és bel-

sõ felújítása, tereprendezés

Nyárhíd (Nyárhíd)Az egykori falu temploma – Régészeti feltárás

Rárósmulyad (Mula)Római katolikus templom – Állagmegóvás, tetõ-

javítási munkák

Rimaszombat (Rimavská Sobota)Református templom – Épületdiagnosztikai vizs-

gálatok és épületfelújítási munkák Tompa Mihály Alapiskola – Épületfelújítási mun-

kák, tetõfelújítás

Rozsnyó (Roznava)Premontrei fõgimnázium – Schola orbis – isko-

latörténeti adattár létrehozása

Sávoly (Sávol)Római katolikus templom – A tetõ felújítása

Simonyi (Simonovce)Református templom – Külsõ állagmegóvási, te-

reprendezési munkák, tetõfelújítás

Somodi (Drienovec)Római katolikus templom – Épületdiagnosztikai

vizsgálatok, külsõ állagmegóvás, tereprendezés

Szepsi (Moldava nad Bodvou)Helytörténeti Múzeum – Állagvédelmi és külsõ

felújítási munkák

Római katolikus plébániatemplom – Épületdiag-nosztikai vizsgálatok, külsõ felújítási munkák

Tájház – Épületfelújítás Temetõ – 19. századi kripták – Soltész-, Goóts-,

Ottohál-, Persenszky- és Czipszer-kripták – hely-reállítása

Tõketerebes (Trebisov)Andrássy-mauzóleum – Az épület külsõ és belsõ

felújítása, restaurálása

Zselíz (Zeliezovce)Esterházy-kastély – Az épület felújítása

Fülek (Filakovo)A füleki vár kutatása, állagmegóvása, felújításaRómai katolikus ferences templom tetõfelújítása

Felsõvály (Vysné Valice)református templom és harangláb állagmegóvása,

külsõ felújítása

Lakszakállas (Sokolce)Református templom felújítása

Nagytoronya (Velká Trna)református templom állagmegóvása, felújítása

A felvételeket Sebestyén József készítette

Kolozsnéma

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

Akli (Okli)Református templom felújítása

Bene (Benya)Református templom – Épületfelújítás, tervraj-

zok restaurálása

Beregszász (Berehove)Szent Kereszt plébániatemplom – Épületkutatás

és a tetõ felújítása

Beregszentmiklós (Csinagyijevo)Rákóczi-kastély – A tetõ felújítása, állagmegóvási

munkák

Csetfalva (Csetfalva)Református templom – Az épület felújítása

Huszt (Huszt)Református templom – Épületfelújítás, restaurá-

tori munkák

Mezõkaszony (Kaszony)Református templom – Épületdiagnosztikai vizs-

gálatok és épületfelújítás

Munkács (Mukacseve)Munkácsi vár – Munkács, vár helyreállítás Szt. Mihály kápolna – Munkács, Szt. Mihály

kápolna

Nagyborzsova (Borzsava)Református templom – Felújítási munkák

Nagydobrony (Velika Dobrony)Tájmúzeum – A tájmúzeum teljes felújítása

[ Ablak


Kárpátalja Nagyszõllõs (Vinohragyiv)Ferences templom és rendház – Épületfelújítási

munkák Perényi-kastély – Állagmegóvás, a felújítás elõ-

készítése Régi Megyeháza – A tetõ felújítása

Palágykomoróc (Palagy Komarivci)Református templom külsõ felújítása

Szalóka (Szolovka)református templom – Szalókai református temp-

lom felújítása

Técsõ (Tyacsiv)Református templom – Técsõ, református temp-

lom belsõ felújítása (festett famennyezet konz-erválása, restaurálása)

Tiszabökény (Bobove)Görög katolikus templom – Az ikonosztáz restau-

rátori szakvéleménye Református templom – Tiszabökény, református

templom

Tiszacsoma (Csoma)Honfoglaláskori temetõ régészeti feltárása

Tiszaújlak (Vilok)Görög katolikus templom – Tetõfelújítás

Vári (Vari)Református templom – Állagmegóvási munkák

Visk (Viskove)Református templom – A harangláb és a temp-

lomtetõ újrafedése, állagmegóvási, belsõ felújításimunkák

Bent:Visk

Kint:Csetfalva

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Ablak


VÁRALLYAY RÉKA

Hol volt, hol nem volt, valahol messze, az Óperenciás tengeren túl, hetedhétországon is túl, állt két falu. Mindkettõtjó székelyek lakták, amolyan három-

székiek, akikrõl hírlik, hogy a székelyföldiek közüla leggyakrabban látogatták a nagyenyedi Bethlenkollégiumot, a legderekasabban álltak helyt a negy-vennyolcas szabadságharcban, és a legtöbb udvar-házat építették. Mindkét falu igen gazdag volt. Kéz-diszentlélek a háromszéki „szentföldön“ állt a kul-tikus Perkõ tövében, csudálatos, bástyás körítõfallalövezett templommal. Buzgón hívõ, tekintélyes por-tákat építõ emberek és gyönyörû miseruhákat hím-zõ asszonyok éltek itt egykoron. Az Orbai családkúriáját kõ alapra fából építették valamikor a 19.században. Magasra kontyolt tetejét zsindely fedte,kiugró fatornácát robosztus oszlopok tartották. 15éve már, hogy utolsó lakója is elhunyt, a házat és a nagy diófával, csûrrel, kúttal, veteményessel,gyümölcsössel – igazi udvarházhoz illõ belvilággal –rendelkezõ birtokot három testvér örökölte. A te-rületet még csak-csak felosztották, de kié legyen a ház? – tanakodtak. Addig-addig gondolkodtak,hogy a szél megsokallta a dolgot, és felborzolta a zsindelyfedést a házon. Az esõ és a hó pedig az ígytámadt lyukakon befurakodott elõször a padlásra,majd a gerendákon áthatolva a szobákba. Kezdet-ben az egyik unoka titokban visszatette az elcsú-szott zsindelyeket, de a három testvér észre sem

vette a természet figyelmeztetését, és egyik semfoglalkozott az öreg udvarházzal. Hogyisne! –mondták magukban, ha nem az enyém lesz a ház,nem fogom gondozni azt mások gazdagítására!Teltek-múltak az esztendõk. A födémek beszakad-tak, a jó cserefa gerendákat megtámadták a gom-bák, a korhadt, szomorú tetõbõl pedig kinõtt a páf-rány. A mûemléklistán nem volt rajta a ház, a szak-emberek csak sóhajtoztak, olykor körbefotózták a pusztuló épületet. Próbáltak beszélni a háromtestvérrel – hogy õrizzék meg saját múltjukat, vagyadják el legalább a házat annak, aki értékeli –, dehasztalan. Mert a székelyek – ugye – makacs em-berek. Az udvarház – és vele történelmünk egy ré-sze – pusztult és pusztult…A másik faluban, a Bodzai-havasok lábánál fekvõBikfalván lassan öt éve egy dolgos román pópa vettegondozásába a Böjthe-Cseke kúriát, a településegyetlen klasszicista stílusú udvarházát. A falube-liek nem tudták, hogyan is kerülhetett hozzá az épület, mert amikor megérkezett a színmagyar

A fáin pópa és a makacs székelyek

„...fel is kerestüka kézdiszentlélekiOrbai-kúriát. A tulajdonosoképp a másnapratervezett bontástkészítették elõ.„Na, most mond-ják meg, mi az érték ezen a házon?“

A fotókatVárallyay Rékakészítette

A pópa háza.Egykor a Böjthe-Cseke famíliakúriája volt.

„...eltûnt azelmúlt hónapbana tornác tim-panonjába festettépítési felirat és monogram:Építette BJ SZJ1866. Helyette a felújított kúriaháromszögûoromzatába orto-dox keresztecskekerült.“

Székelyföldi napló

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Ablak


településre, olyan szegény volt, mint a templomegere. Bikfalva Háromszék határfaluja volt, nemesés katonáskodó határvédõ székelyek lakták év-századokon át. Hiába nem volt egyetlen román sema református településen, a húszas években „székelyközmunkából“ ortodox templomot építtetett a ro-mán állam, amit pópánk megérkezéséig alig hasz-náltak. Telkét (a Jancsó-udvarház kaszálójából elka-nyarított területet) felverte a burján. A román papelõször a felszegi cigányok közül szerzett híveketmagának, akiknek rendszeresen – minden vasárnap– ajándékcsomagokat és pénzt osztott. Jártak is a vasárnap esti istentiszteletre rendesen. Majd a magányos öregeket kezdte látogatni, akik a na-gyobb ünnepeken lisztet, cukrot, kávét kaptak –és néhány kedves román szót, melybõl nem érthet-tek sokat. Mégis látogatásainak köszönhetõen, többkiöregedett ház román kézre került. Péntek éjsza-kánként csillogó-villogó bukaresti és brassói autókálltak meg a bikfalvi fõutcán, hogy az idõközbenfelújult ortodox templomban szervezett virrasztá-son részt vegyenek. (Mondják, hogy ördögöt isûznek ilyenkor, s ennek bevételébõl gazdagodik a pópa…) Az egykori Böjthe-Cseke kúria felújításaés környezetének átformálása is akadályok nélkülfolyhatott. Így került Bikfalva tekintélyes klasszi-cista udvarháza elé igazi román – fonott mintávalfaragott, ortodox keresztekkel díszes – kapuzat,majd így tûnt el az elmúlt hónapban a tornác tim-panonjába festett építési felirat és monogram:Építette BJ SZJ 1866. Helyette a felújított kúriaháromszögû oromzatába ortodox keresztecske ke-rült. A „parókiásított“, szépen helyrehozott udvar-házban boldogan élt a pópa feleségével és idõköz-ben született négy gyermekével. Önzetlen segítõ-készsége miatt hívei megszaporodtak, utcájábanrománok vásároltak házakat, és a törzsgyökeres bik-falvi családok idõsei között is elterjedt, hogy milyen„fáin ember“…Hm, hm – gondolta a mesélõ – közbe kellene avat-koznom, mert egyik történet sem mehet így tovább.Hogyan is hagyhatjuk múltunkat pusztulni, év-

százados történelmünk épített emlékeit rombadõlni, miközben az eltûnés és beolvadás veszélyefenyeget? Hogyan nézhetjük tétlenül, hogy falva-inkba idegenek költöznek, és öregeinket a románpópa kenyerezi le? A Keöpeczi Sebestyén József MûemlékvédõTársaság nevében, Ferenczi Sámuel statikussal, és né-hány családtagommal fel is kerestük a kézdi-szentléleki Orbai-kúriát. A tulajdonosok épp a más-napra tervezett bontást készítették elõ. „Na, mostmondják meg, mi az érték ezen a házon?“ –kérdezték tõlünk, és csúnyán kinevettek. Mond-hattunk bármit értékrõl, múltról, még Károlyherceg Erdély-megmentõ törekvéseirõl is, hiába. A ház tényleg nagyon rossz állapotban volt – már a statikus sem tudott rajta segíteni –, de egyes ré-szei: ajtói, ablakai, gerendái, széles deszkamennye-zetének darabjai megmenthetõk lettek volna. Más-nap mégis lehúzatták traktorral (!) az egészet, tekin-tet nélkül a még ép részekre, és arra a kérésre, hogya két nap múlva érkezõ budapesti építészhallgatóklegalább hadd mérjék fel a különleges alaprajzúépületet... Néhány gyönyörû vasalattal díszes ajtótés egy különlegesen szép ablakot félretetettünkazzal a szándékkal, hogy elhozzuk majd: beépítjükmáshová, vagy letesszük a Mûemlékvédõ Társaságirodájában és „archiváljuk“. Az örökösök azonban akorábban tûzifának szánt elemekben új anyagi le-hetõségeket sejtve – valamiért csak megéri nekünkelvinni azokat –, az árban nem tudván egymásközött megegyezni, nem adtak oda semmit. Talánmég azóta is az olasz régiségkereskedõket várják… Így pusztult el erdélyi zsindelyfedésû udvarháza-ink egyike, miközben a bikfalvi pópa múltat te-remtve magának felújította a (szintén rossz álla-potú) Böjthe-Cseke kúriát. Sõt! Már többszörkérelmezte a 80 éves ortodox templomocska mûem-lékké nyilvánítását is, sejtve, hogy ez a cím az épületképviselte eszmének is védelmet jelenthet a magyarfaluban. Sajnos a bikfalviak – hiába a büszke múlt –nem látják tisztán, milyen veszélyeket hordozhat a pópa kedvessége. Pedig a helyi napilap egy egy-értelmû olvasói levelet is megjelentetett pár hete:„A Jóisten cukorkái“ címmel. Sokan inkább örülnekannak, hogy valaki törõdik az öregekkel, és egyébszociális tevékenységekbe kezd: elvonókúrára visziaz alkoholistákat és gyermekeiket napközis óvodábahelyezi el – igaz, román óvodába… Bármikor belehet hozzá kopogtatni egy lejecskéért vagy alkalmimunkáért. Termopan ablakot tetet a templomába –ami a falu szemében a felújítás csúcsa –, és szépenrendezi udvarháza környékét. „A pópa úgyis megymajd, de a helyreállított épületek megmaradnak a falunak.“ – válaszolta mosolyogva vészjósló fi-gyelmeztetésemre Bikfalva egyik értelmiségije. Pedig a helyzet nagyon komoly – a pópa ugyanisnem fog elmenni. Sem innen, sem máshonnan. Míga székelyek a modernizálás jegyében makacsulpusztítják saját múltuk emlékeit – ezzel is gyengítvejövõjüket –, vagy addig vitatkoznak az örökségfelett, amíg az elpusztul, a másik oldal épp ellen-kezõleg cselekszik. Tudatosan építi át és újítja fel a múltat, megváltoztatva ezzel jelent és jövõt. S bára 150 éve a közeli Kisbaconban született BenedekElek tiszteletére hol volt, hol nem volttal kezdtem a történetet, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogysajnos ez nem mese, hanem valóság. Itt, Erdélyben,épített értékeink védelme messze túlmutat a ma-téria megõrzésén. Ébredjünk fel hát, ébresszük felkörnyezetünket is, és közös erõvel tegyünk meg-maradásu(n)kért!

„Néhánygyönyörûvasalattal díszesajtót és egykülönlegesen szépablakot félretetet-tünk azzal a szándékkal,hogy elhozzukmajd...“

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


Mûemléki-régészeti kirándulásaink ezen a nyáron Hajdú-Bihar megyébe vezetnek, a herpá-lyi Csonkatorony után a környék második leglátványosabb középkori templomromjához ésegy nem kevésbé látványos debreceni szecessziós mûemlékhez. A Hajdúböszörmény-zeleméripusztatemplom és dombja hármas védelem alatt áll (természetvédelmi, régészeti, mûemléki).2008-ban született javaslat a régészeti védettség kiterjesztésére a templom körüli középkorifaluhely területére. A régészeti túrák sorában így az Örökség júniusi számában bemutatotthonfoglalás-kori sánc után egy középkori emlék következik, a bemutatandó mûemlékekközött pedig a Nyugat-magyarországi szecessziós építészetet jól reprezentáló szombathelyitakarékpénztár után egy Kelet-magyarországi egykorú historizáló-szecesszióstakarékpénztárral ismerkedhetünk meg.

NAGY LEVENTE

Utunk elsõ állomása Hajdúböszörménybelterületétõl délre, a Bodaszõlõre veze-tõ mûút mentén, közvetlenül a zelemérivasútállomás nyugati szomszédságában

található egy kisebb dombra felhordott meredekoldalú mesterséges halom tetején. A környezetébõlmarkánsan kiemelkedõ látványos halmot a termé-szetvédõk kunhalomként tartják számon. Mivel há-rom oldalról árok vette körül és alakja inkább négy-szögletes, mint kerek, késõbbi kutatások során kellkideríteni, hogy a halom több oldalról lefaragott õs-kori kurgán-e, vagy egy középkori kisvár maradvá-nya (az árok megléte nem segít az azonosításban,mert nemcsak a középkori váraknak, hanem a szkítaés szarmata kori kurgánoknak is lehetett körítõ árka). A rajta álló templom alapfalait 1938-1939-ben CsihaAntal gimnáziumi tanár, valamint a hajdúböször-ményi 931. számú cserkészcsapat tagjai és egyébdiákok ásták ki Sõregi János irányításával. A temp-lom belsõ terének kutatására – sajnos – nem kerültsor. Sõregi János szerint a jelenlegi formájában késõ

gótikus templom egyetlen hajójának északi és délifala a széles toronnyal együtt egy korábbi periódus-ban készült, mint az eltérõ falazásmóddal kialakí-tott, nyolcszög három oldalával záródó szentély és a szentélyhez észak felõl csatlakozó négyzetesalaprajzú sekrestye. A hajó és a torony támpilléreialapján eredetileg az egész templomtér boltozott volt,de a gótikus boltozatindítás csak a magasan meg-maradt északi falban és a torony alatti elõcsarnokfalában látszik. A torony nyugati falában is jól lát-szik a szögletes sarkú, középen ívelt kiképzésû ka-pukeret. In situ maradtak meg a nyugati falban az elsõ és második emeleti ablaknyílások is.Mivel a falu egyháza az 1332. és az 1334. évi tized-jegyzékben már szerepel, 1347-ben esperesi szék-hely is, a jelenleg álló 14-15. századi késõ gótikustemplomromnak akár Árpád-kori, 13. századi elõz-ménye is lehet (késõbbi feltárások választ adhatnakerre a kérdésre és talán elõkerülnek a templom kö-rüli temetõ egyelõre alig ismert sírjai is). A helyreállított középkori templomrom felmenõfalai a nyugati oldalon magasodó torony nyugatifelénél 18 m magasságban maradtak meg a toronykét támpillérével együtt. Mintegy másfél méter ma-gasra emelkedõ falrészlet látszik az északi oldalonis, a romlásnak indult falakat még 1939-ben beton-réteggel vonták be. A középkori Zelemér faluhely a templomtól észak-ra, a Tócó-völgy két oldalára, valamint a templom-dombtól délre-délkeletre terjedt ki. Elsõ biztos em-lítése 1323-ból, a Gut-Keled nemzetségbeli Zele-méri Mihály fiainak birtokháborítási peranyagából

A zeleméri gótikus templomrom

Mûemléki-régészeti értékeink nyomában

Fotók: Nagy Levente

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


SZERDAHELYI MÁRK

ADebreceni Elsõ Takarékpénztár épülete(Piac utca 22-24. – Kossuth utca 1) 2005óta országos védelem alatt álló mûemlék.Az impozáns bérpalota számos részle-

tében õrizte meg a banki funkciók és a pénzintézetáltal megkívánt reprezentatív terek és díszítményekzömét, jóllehet a hetvenes években kívül és belül is átalakításokat, bõvítéseket végeztek rajta. Ennekellenére a megmaradt belsõk, azok képzõ- és ipar-mûvészeti remekei, valamint az épület külsõ megje-lenése és városképi jelentõsége is mind igen mél-tóvá tették a védelemre, ami néhány évtizeddel ko-rábban elképzelhetetlen lett volna. Akkoriban leg-fõbb kritikaként elsõsorban a palotaépület „rapszo-dikusan csipkézett tömegét“, valamint túldíszítettségéttámadták, ami miatt úgymond képtelen a régi, nyu-godt városképbe illeszkedni. Ráadásul az 1963-banleégett saroktorony elpusztulásával „homlokzata a sze-cessziós jellegben kialakult egyensúlyát is elvesztette“. Év-tizedekkel késõbb azonban az épület megítélése olymértékben megváltozott, hogy néhány év óta a ma-gyarországi mûemlékállomány fontos részét képezi.Az eredetileg háromemeletes, 1911-1912 közöttfelépült nagyszabású mû tervezõje a nagyváradiszületésû, fiatalon elhunyt ifj. Rimanóczy Kálmán(1870-1912), akinek édesapja a századforduló egyikkiemelkedõ közszereplõje volt. Nevéhez fûzõdikNagyvárad legjelentõsebb középületeinek zöme.Fia pedig, a Budapesten is mûködõ kiváló mûépí-tész együtt dolgozott a kor legjelentõsebb építésze-inek sorával, így pl. a Hellner-Fellner párossal vagySchulek Frigyessel. Rövid pályája során sok épületettervezett, többek között szülõvárosának számosközépületét is. Egyik utolsó munkája volt a Debreceni Elsõ Ta-

karékpénztár palotája. Építése összefügg Debrecenváros fejlõdésével, amelyet korábban „inkább nagyfalunak neveztek, mint mûvelt külföldi értelemben vettvárosnak“, s amely a századforduló tájékán „sietvevetkõzi le paraszti külsejét“. Ekkorra érett meg a Ta-karékpénztár vezetõiben az elhatározás, hogy egy újpalota épüljön „díszére városunknak, büszkeségére azintézetnek“, melyhez fogható „vidéken nem lesz több[...] s a legnagyobb fõvárosi bankokkal egyenlõ rangú té-nyezõjévé válik a hazai közgazdasági életnek. [...] Elõre-látó gondoskodás szerezgette össze az intézet számára a Piacz-Kossuth utcza sarkán levõ telkeket“, ami márebben az idõben is az üzleti élet sodrásába esett, s melynek megvételével és beépítésével az igaz-gatóság már évek óta foglalkozott. „A tervezõ felada-ta volt, hogy az új házban bérbeadandó boltokon és laká-sokon kívül a takarékpénztár mostani, széles kereteit befo-gadó, sõt elõre látható fejlõdésével tágítható, a közönségrenézve is kényelmesen hozzáférhetõ üzleti helyiség, vala-mint a kaszinó számára minden modern kényelemmelberendezett hajlék épitessék“. A feladatot a nagyváradiépítész olyan sikeresen oldotta meg, hogy amikor a tervét az igazgatóságnak bemutatta, az akkorialigazgató „csodálkozását fejezte ki a követelményeknekoly harmónikus, szerencsés kielégítése mellett“. És azeredmény? A tízes évek „legszebb, legnagyobb, tegyükhozzá, legjövedelmezõbb bérpalotája. Méltó alkotás a fél-százmillió vagyonnal rendelkezõ hatalmas pénzintézethezs méltó disze a százezer lakost számláló, egyetem váróDebreczennek“.A nagyszabású kivitelezést csaknem teljesen deb-

származik (a három fiú, Zeleméri János, Mihály és Tamás jogtalanul foglalták el a rokon VárdaiAladár fia Pelbárt mihálylakai birtokát). A Zele-méri személynév már egy 1265-ben kiadott oklevél-ben adatolt. A faluhely területén nagy mennyiségûÁrpád-kori kerámia gyûjthetõ, a falu, mint a Gut-Keled nemzetség zeleméri ágának õsi, osztatlan bir-toka minden bizonnyal már a 13. században is léte-zett. A zelemériek a 14. században sokat peresked-tek, mivel a család az egykori hatalmas Gut-Keledbirtoktestbõl perek sorozatával igyekezett magánakrészbirtokokat biztosítani. A század közepére végülanyagiakban is megerõsödtek: Zeleméri János fiaLászló 1347-ben részt vett Nagy Lajos király ná-polyi hadjáratában, a falu pedig Mária királynõtõlönálló vásártartási jogot kapott. Zelemér területe a 15. században a Zeleméri, Derzsiés Parlagi családok birtoka volt, az 1460-as – 90-esévekben több olyan oklevél keletkezett, amely a csa-

ládok közötti viszályokkal, birtokperekkel, hatal-maskodásokkal foglalkozik. A perek a család õsi bir-tokaira vonatkozó 1496. évi osztályegyezség utánsem szûntek meg, egy 1499-ben kiadott oklevél arrólis tudósít, hogy a Hunyadiak kezén lévõ szomszé-dos debreceni uradalom új ura, a birtokába 1484-ben beiktatott Corvin János a zelemériek rovásáraakarta földjeinek határait növelni. A falu a török hódoltság elsõ éveiben is létezettmég, a 16. század közepén 40 porta után adózott. A négyszáz éven át virágzó Zelemért végül tatárhadak tették a földdel egyenlõvé a tizenöt éves há-borúban, 1594-ben. Az ismeretlen eredetû, számostitkot õrzõ „kunhalom“ tetején magasodó templomtornya azóta magányosan meredezik az ég felé, büsz-kén hírdetve a az építtetõk egykori gazdagságát. A lelõhely védési dokumentációja Sõregi János,Németh Péter és Nyakas Miklós kutatásai alapjánkészült.

A Debreceni Elsõ Takarékpénztár épülete

Fotó: Papp András ésCsizmadia Józsefgyûjteményébõl

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


receni iparosok végezték, a belsõt a Zsolnay-gyárdíszburkolatai és eozin mázas majolikái ékesítik. A külsõ portálok és kirakatok rézborításait, vala-mint a Piac utcai fõbejárat nagyméretû relief-alak-jait – melyeket az intézet kötvényeibõl másoltak –a berlini Heinicke cég készítette (az elõbbiek rekon-strukciók). A földszinten egykoron fényes boltoksorakoztak egymás mellett, „amelyeknek modern luxusorius [luxoriosus] berendezése ugyszólván páratlan mégminálunk“. Sajnálatos módon ezek közül csupánegyetlen (a Piac utcára nyíló) üzlet belsejében ma-radt meg a balkon és az azt kísérõ karcsú, szecesszi-ós kovácsoltvas rácsozat. A késõszecessziós bérpalotamozgalmas, szögletes, íves, nyitott- és zárterkélyek-kel tagolt, különbözõ méretû és formájú ablakai, a tetõzet váltakozó magassága és dõlésszöge, vala-mint plasztikai díszei szinte vonzzák a tekintetet. Ez utóbbiak mestere a takarékpénztár ösztöndíjánPárizsban tanult Somogyi Sándor szobrászmûvész,aki az épület külsõ-belsõ szobrait és reliefjeit ké-szítette. Ezek közül kell kiemelni a díszesebb Piacutcai fõhomlokzat középrizalitjának oromzatánelhelyezkedõ Ipart, Mezõgazdaságot és Kereskedel-met szimbolizáló három dombormûvet, valamint e csoport két oldalán elhelyezkedõ, egy-egy népiéletbõl kölcsönzött vidám jelenetet is. A külsõnélmaradva megjegyzendõ, hogy a palota eredetilegsaroktoronnyal épült, amely azonban – a Piac utcaikét kisebb toronnyal valamint mindkét szárny ívestetõzetével együtt – feltehetõen egy nagyobb te-tõtûz áldozata lett a húszas-harmincas évek táján. A késõbbi, posztamenseken álló hagymakupolaszintén tûzvészben pusztult el 1963-ban.Az épület fõbejáratán a díszes „foyer“-bõl egyenesena „felülrõl is világított tágas oszlopos csarnokba jutunk,ahol a közönség együtt találja a pénztári kezeléssel kap-csolatos összes hivatalokat“, továbbá itt található a „mil-liókat õrzõ tûz- és betörésmentes vaspánczélszoba, csavartaczélrudakból és vasbetonból épült falakkal“. A lép-csõházból márványlépcsõ vezet az elsõ emeletre,ahol egykoron nemcsak üzleti helyiségek, de azutcai homlokzat felõl egymásba nyíltak a vezérigaz-gató és az ügyvezetõ igazgatók szobái, az ülésterem,illetve a titkári hivatalok is. Szépsége és ritkaságamiatt is érdemes felhívni a figyelmet az elõcsarnok-ban és az emeleti folyosón található egy-egy igenmutatós, különbözõ díszítésû, márvány, illetõlegcsempe és többszínû fém kombinációival ékes ra-diátorházra. A Kossuth utcai szépen rekonstruáltdíszes kapuzatból jutunk az elsõ emeleten találhatóegykori kaszinó helyiségeibe. „Eleven, uri klub-életminden kényelmet megtalál ebben a leleményes, mûvésziizléssel elrendezett teremsorban. Pompás téli kertté varáz-solható külön tágas lépcsõházon keresztül juthatunk a ka-szinóba, melybõl balfelé nyílnak: az intim fülkékkel, de-rüs loggiákkal tagozott olvasóterem, kis- és nagy társalgószoba, utóbbi éppen a Piacz-Kossuth-utcza sarkán“. In-nen nyílik a pillérekkel tagolt, világos biliárd és kár-tyázó terem, a mellettük található díszteremmel. Az imponáló belmagasságú tér, stukkós dongabol-tozataival, nagy ablakaival és nagyméretû, többso-ros csillárjával, egykoron hangversenyekre és tánc-mulatságokra egyaránt alkalmas volt. Természe-tesen „buffet“-rõl is gondoskodott az építész, amely„a palota pincevendéglõjével van összekötve lift által; de nagy, nyilt terasz is tartozik hozzá, ahol meleg nyárinapokon kellemes hüsölõ helyet találnak“ az ügyfelek. A kaszinó megépítése is célszerû volt a vendégekszámára, „különösen, ha termeiben nem pusztán kártyá-zó szenvedélyüknek hódolnak; hanem a kaszinó elsõ, nemeshivatását követve, ezek az angolos conforttal berendezett

elõkelõ termek üdvös társadalmi eszmék melegágyává, a helyi társas élet irányadó közterévé válnak“. Ennekfokozására a széles publikum a pincében nem ki-sebb fényûzéssel felszerelt sörcsarnokot és vendég-lõt is talált. Az impozáns épület azonban nemcsak a fent felsoroltaknak adott helyet, hanem a bérházfunkcióját is betöltötte, hiszen az emeleteken vil-lanyvilágítással, szellõztetéssel, vízfûtéssel, sze-mély- és teherlifttel felszerelt tizenhét elegáns lakásis kamatozta egykoron a másfélmillió koronát ki-tevõ építési költséget.Ahogy azt már fenntebb jeleztük, a hetvenes évek-ben (1975-1977 között) az épület külsõ-belsõ áta-lakításon esett át. Ekkor építették be a tetõszintet,amellyel az alkotás tömegét jelentõsen módosítot-ták, s az egykori luxuslakások teljes átépítésével, fel-darabolásával a palota egyik reprezentatív részetûnt el örökre. A belsõ tereket a legkülönbözõbbfunkciókkal látták el (Fegyveres Erõk Klubja,Ifjúsági Centrum, táncterem, étterem stb.). Sajnosaz egykori Takarékpénztár kapuját leszámítvamegsemmisült mind a három (Piac és Kossuthutcai, valamint a sarki) szép portál is, a kirakatsorralegyütt nihil fehér mûmárvány borítást kapott.Ezeket 2004-2005 folyamán lebontották, az eredetiállapotot régi fényképek alapján a Cívis Ház Zrt.Kõszeghy Attila építész vezetésével rekonstruáltatta.Ez a szemlélet is jól bizonyítja, hogy ma mármásképp vélekedünk ifj. Rimanóczy nagyszabásúalkotásáról, melynek a tetõtér-beépítés dacára ismegmaradt díszes külsõje, izgalmas, mozgalmastömege. Az épület így is egyik ékköve a Piac utcá-nak, méltó arra, hogy Debrecen történeti jelen-tõségû és egyik legfontosabb városképformálóépületeként kulturális örökségünk védett részétképezze. A cikk és az idézetek forrása: Szerdahelyi Márk: A Deb-receni Elsõ Takarékpénztár épülete. Mûemléki értékeink 1.Budapest, 2005.

Fotó: SzerdahelyiMárk

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


Bélyegkiállítások a Kulturális Örökségvédel-mi Napok alatt – templomok és szakrálistereink bélyegeken

DR. LÕVEI GYÖRGY

Ennek keretében, a korábbi hagyományok-hoz híven bélyegkiállításokat is szervez a MAFITT. Ezek közül kiemelkedik a Bélyegmúzeum Rejtett ritkaságok címû

kiállítása, ahol – szakvezetés mellett – láthatjuk alegritkább magyar bélyegritkaságokat is, a múzeumés magángyûjtõk anyagaiból. Emellett az ÖrökségGalériában (Táncsics M. u.1.) megnyílik az építé-szeti örökséget bemutató tárlat is. Ezen PerneczkyLászlónak, Komárom-Esztergom megye ny. fõépíté-szének épületeket, világörökségi helyszíneket fel-dolgozó gyûjteményét láthatjuk. A Bélyegmúzeumkiállítása a szakrális terekhez kapcsolódó bélyegeketmutatja be. Emellett a Sportmúzeumban sport bé-lyegkiállításon a legjobb hazai sportbélyeggyûjte-mények is megtekinthetõk.A Magyar Nemzeti Bank Látogató Központjában a Pénz és bélyeg címmel érdekes tablókat láthat az érdeklõdõ június óta. A MAFITT évfordulójáról

a Szépmûvészeti Múzeum sem marad le, kiállításá-nak témája a mûvészet és a bélyeg lesz. Ezeken kí-vül találkozhatunk magyar bélyegekkel a FõvárosiSzabó Ervin könyvtár fõépületében felállítandótablókon is.E beharangozó cikkben szeretném bemutatni azt,hogy a templomok, utóbbi idõben a templombelsõkrendszeresen képezik a bélyegek témáját.Építészeti emlékek már a 19. század utolsó évtizedé-ben kiadott bélyegeken is feltûntek. Az 1896-banAthénban megrendezett elsõ nyári olimpiát kö-szöntõ sorozat 10 drachmás értékére az Akropoliszlátképe került. Egyiptomban a forgalmi sor egyikértékén Abu Szimbel temploma látható. Magyarországon az elsõ épület, amely bélyegre ke-rült az Országház épülete volt 1917-ben. A Mátyástemplomot – a Halászbástyával együtt – 1926-banörökítette meg a bélyegmûvészet. A Budai Vár pa-norámáját Helbing Ferenc a tervezte bélyegre. 1939-ben az un Templomos sor öt értékére, a Mátyástemplom, a debreceni Nagytemplom, az esztergo-mi Bazilika a Deák téri evangélikus templom va-lamint a kassai dóm került. Ez utóbbi már másod-szor, mert az un. Hazatérés sor 30 + 15 fillére ér-tékére is rákerült a dóm látképe. Érdekesség, hogyeredetileg a pécsi székesegyházat tervezték erre a bélyegre, de az elsõ bécsi döntés következtébenvisszatért felvidéki kassai dóm „kiszorította“ a pécsidómot. A Légrádi Sándor neves bélyegtervezõ általkészített tervrajzokat a Bélyegmúzeum kiállításonfogja bemutatni a KÖH székházában a korabeli do-kumentumokkal együtt.A II. Világháború után a szakrális terek sokáig nemjelentek meg a bélyegeken. Ez azonban nem azt je-lentette, hogy az építészeti emlékek is eltûntek vol-na a bélyegekrõl: 1947-ben nyolc értékes légipostasor egyes értékein láthatjuk a soproni Tûztornyot, az esztergomi Bazilikát, az újjáépült Szabadsághidat, a lilafüredi Palota Szállót, a Mezõgazdasági Múze-umot és a Parlamentet – elõtte a Kossuth híddal. A szakrális terek helyett 1950-ben a modern épí-tészet alkotásai tûntek fel a bélyegeken: 24 értékenaz 1950-es évek legkiválóbb épületei díszítették a for-galmi sor egyes értékeit. A válogatás érdekessége,hogy több mûemléki jegyzékbe szereplõ épületet isbemutatott a sorozat: Kozma Lajos tervezte gimná-ziumi épület, az Építõk Székháza, az Erzsébet tériVolán pályaudvar, az újpesti Állami Áruház, a cse-peli postahivatal, a MOM Kultúrháza, de akár a ti-szalöki duzzasztómû igen fontos építészeti emlékek.1959-ben a tihanyi Apátság látképe jelent meg a Ba-

A Magyar Filatéliai Tudományos Társaság (MAFITT) idén ünnepli meg-alakulása huszadik évfordulóját. A Társaság, amelynek elsõ elnöke és jelenle-gi tiszteletbeli elnöke dr. Láng István akadémikus, célul tûzte ki, hogy a fi-latélia váljon a történelmi segédtudománnyá. A Társaság 2009-ben éppen a Kulturális Örökség Napjaival egyidejûleg rendezi IV. Magyar FilatelistaVilágtalálkozót és MAFITT Szalont.

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


latont bemutató sor 20 filléres értékén. A szocia-lizmus félt templomokat bélyegen ábrázolni, csakegy-két külföldi templommal tett kivételt: így ke-rült magyar bélyegre a Pantheon és a kairói SzultánHasszán és Rifai mecset 1966-ban, a damaszkuszinagy mecsettel, majd 1968-ban bécsi Szent Istvántemplommal együtt. Az 1969-es Dunakanyar sorona váci dóm, a szentendrei szerb templomok és azesztergomi Bazilika került a Vertel József által ter-vezett bélyegekre.1972-ben a 100 éves mûemlékvédelmet egy három-forintos bélyeg köszöntötte, amelyen a csempesz-kopácsi templom román kapuzata látható. 1973-bana tokaji panorámába is belefért egy templom, ha-sonlóan a veszprémi várat bemutató forgalmi bélye-gen is látható a székesegyház. A kor legmagasabbnévértékû, 50 Ft-os bélyegére, a pécsi dzsámi ke-rült. Az 1985-ben a dunai hidakat bemutató soroza-ton a hidak mögött több templomot is láthatunk:Novi Sad, Pozsony, Bécs, Linz, Regensburg látképea templomok, katedrálisok nélkül elképzelhetetlenlenne. A bravúrosan restaurált gyöngyöspatai JesseFája oltár volt az elsõ templombelsõt bemutató bé-lyeg, ahol a szelvényre került a gótikus templom képe.A bélyegtervezõk a rendszerváltás után mind gyak-rabban terveznek templomokat. II. János Pál láto-gatását Esztergom látképével díszített blokk kö-szöntötte. 1996-ban Pannonhalma millenniumát

köszöntötte blokk, sõt a kolostor díszkapuját és a ke-rengõ északi szárnyát, a barokk ebédlõt és a könyv-tárat is láthatjuk bélyegen.2002-ben az UNESCO világörökséget bemutatósor egyik értékére került rá Hollókõ plébánia temp-loma, illetve a kalocsai érsekség alapításának 1000.évfordulóján a barokk székesegyház látható. A zág-rábi székesegyházat köszöntõ blokk a Szent Lászlópaláston kívül a templombelsõt is bemutatja.A fenti összeállításból is látható, hogy a MagyarPosta a szakrális belsõ terek bemutatásával mégadós. Pótolta korábbi hiányosságát az, hogy bélyeg-re került a Dohány utcai zsinagóga, egy izraelibélyeg pedig Feszl Frigyes tervezte tóraszekrénytmutatja be. A budapesti Bazilika belsejének részleteis látható egy bélyegblokkon. Nem került mégbélyegre a szombathelyi székesegyház, a zirci apát-ság, Bélapátfalva temploma, vagy akár a több temp-lomunkban is látható Maulbetsch freskók valamelyi-ke. A helyzetet kicsit javítja, hogy számos emlékbé-lyegzõ is segít egy tematikus kiállítás elkészítéséhez.Csak remélhetjük, hogy a most készülõ kiállításokfelhívják a figyelmet arra is, hogy a magyar bélyegmajd 140 éves történelme része védendõ kulturálisörökségünknek és a kiállítások és kiállítási tablóksok élményt nyújtanak nem csak bélyeggyûjtõk-nek, hanem a nagyközönségnek is.

Elnöki elismerés

Idén, a Köztisztviselõk Napja alkalmából szakmai tevékenysége alapján Elnöki Elismerésben részesült Aranyos Annamária (Észak-alföldi Iroda, Debrecen)Borli Lászlóné (Humánerõforrás-gazdálkodási Fõosztály)Dörgõ Erzsébet (Észak-magyarországi Iroda)Széphegyi László (Dél-Alföldi Iroda, Szeged)Vass Lászlóné (Nyugat-dunántúli Iroda Szombathely)

A vezetõik javaslatára elismerésben részesült kollégáknak gratulál és a jövõben is örömteli munkát kíván!Mezõs Tamás – elnök

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


1914. március 10-én született Felsõbakán(Hont vármegye). Apja Gusztáv Adolf, zó-lyomlipcsei születésû evangélikus falusi kán-tortanító. Édesanyja a ceglédi református

Okos Teréz. Körmöcbányán 1933-ban leérettségi-zett. Egyetemi tanulmányait a pozsonyi evangéli-kus teológián kezdte meg (1933/34), majd a pozsonyiÁllami Pedagógiai Akadémiára iratkozott be, ahol1935-ben népiskolai, majd 1939-40-ben polgári isko-lai tanári képesítést szerzett (szlovák nyelv, földrajz,történelem).Közben egy rendelet miatt, mely kötelezte az álla-mi alkalmazottakat az elsõ Szlovák Köztársaságban,hogy csak szlovákul írt vezetéknevet használhatnak,családnevét szlovákosították (Balassa — Balaša).

1941-ben kezdeményezõje lett egy helytörténetimúzeum létrehozásának Zólyomban, mely 1944-ben meg is nyílt. Késõbb a zólyomi vár felújításá-nak kezdeményezõje és felügyelõje lett. Ekkor fe-dezte föl Mayer Ede II. Rákóczi Ferenc-szobrát,melyet késõbb Borsinak ajánlott föl, s az 1969 óta a fejedelem szülõháza elõtt áll.

1944-tõl a túrócszentmártoni Állami RégészetiIntézet (ÁRI) titkáraként dolgozott. 1945. február19-én beiratkozott a pozsonyi Szlovák Egyetemre.1947-ben középiskolai, két évre rá gimnáziumi ta-nári képesítést szerzett földrajz-történelem szakon.

A világháború után szívügyének tekintette a zó-lyomi vár megmentését. 1949-ben, a szlovák nem-zeti fölkelés ötödik évfordulója alkalmából a várbankiállítást rendezett az addig összegyûjtött anyagból.1948-tól 1952-ig a radványi könyvtárban és levéltár-ban dolgozott (Állami Talajgazdasági Intézet –Štátny p dohospodársky archív). E munkája soránteherautóval járta a környék elhagyott kúriáit és kas-

Balassa Géza (1914.III.10. Felsõbaka – 1994.II.20. Pozsony)

télyait, hogy megmentse a pusztulástól az elme-nekült nemesi családok levéltári anyagát. Ezutánkerült a besztercebányai múzeumba az ÁRI javas-latára (1952-1962). Az õ ásatásai alkották a múzeumrégészeti anyagának gerincét. A múzeumból 1962-ben kénytelen volt távozni. Az ellentétek hátteré-ben apám magyarsága állt.A mûemlékvédelmi hivatal (SUPSOP) kerületi köz-pontjában lett osztályvezetõ a restaurációs és do-kumentációs osztály élén, majd rövid ideig igazga-tóhelyettes, de az 1968 utáni visszarendezõdés miatt– mivel sohasem volt párttag – ezt a tisztséget nemtölthette be. Itt dolgozott 1963-tól 1976-ig. Ebben az idõben szerkesztette és írta a hivatal Zpravodajnevû idõszaki szakmai folyóiratát 1963-tól 1973-ig,összesen 14 számot. Számos mûemléki helyreállítást személyesen irá-nyított (Besztercebányán, Selmecbányán, Alsó-sztregován, Korponán, Turdosinban, Kosztolány-ban, Zolnán). Vezette a znióvári (Turul-vár) ásatá-sokat, amirõl közleményei is megjelentek (1965).Ugyancsak ásatott a liptóújvári középkori várban, s errõl is beszámolt a nyilvánosság elõtt (1973). Az õ vezetése alatt nyerte vissza eredeti szépségét a 14. századi póniki templom (Zólyom megye), amelyaz elsõ hiteles magyar zászlóábrázolást õrzi.

Mûvészettörténeti kutatásaiból megjelent tanul-mányai közül megemlítjük a Rimaszombati járásmûemlékei (1968), a Zólyomi járás mûemlékei(1969) c. dolgozatait. – 1966-ban jelent meg egy kiál-lítási katalógusa Közép-Szlovákia mûemlékvédel-mérõl. 1971-ben rendezte sajtó alá Az ingó mûem-lékek összeírása Közép-Szlovákiában c. kiadványt.

Megírta Zólyom (1956) és Korpona történetét(1964). Megemlítjük Besztercebánya (1955) és Zó-lyom városának bibliográfiáját (1959). Lefordítottaés átdolgozta Matunák Mihály munkáját a véglesivár történetérõl (1960). Ugyanebben az évben jelentmeg tõle közép-szlovákia ókori népességérõl szólómunkája. Feldolgozta a Zólyomi járás történelmi mû-emlékeit (1964). Ugyanebben az évben látott napvi-lágot Zólyom a luzsicei kultúra idejében c. munkája.Régészeti ásatásainak eredményeit is számos köz-leményben tette közzé (Zólyom /1952/, Pereszlény/1955/, Korpona /1957/, Gyügy /1956, 1960/, Tornalja-Dobogó /1959/, Darnya /1962/, Besztercebánya /1956/...)1971-ben jelent meg egyetlen magyarnyelvû munkája,a Gömör az õskorban, amely egy korábbi tanulmá-nyának fordítása (Praveké osídlenie Gemera, 1965).Földolgozatlan pénzekbõl több mint 9000 meg-határozása fûzõdik nevéhez.Nyugdíjbavonulása után Pozsonyba költözött. 1994. február 20-án távozott az élõk sorából. Földimaradványait a besztercebányai evangélikus teme-tõben helyezték örök nyugalomba, ahol azóta hûtársa, felesége is nyugszik.Zolnay László (1916-1985) régész, mûvészettörté-nész írta róla: „Az õ szerepét Közép-Szlovákia mû-emlékeinek, sõt mûtárgyainak megmentésében,azok helyreállításában s nem utolsósorban pub-likálásában csak a mi nagy úttörõinknek – Rómer,Henszlmann, Ipolyi – szerepével hasonlíthatjukössze.“ Balassa Zoltán

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Magyar Tükör


Nyílt levél

Dr. Zombor GáborKecskemét Megyei Jogú VárosPolgármestere részére

Tisztelt Polgármester Úr!

Válaszlevél

Nagy Zoltán Fõszerkesztõ Úr részére

Tisztelt Fõszerkesztõ Úr!

A Városszépítõ Egyesület vezetõsége nevében azzal a ké-réssel fordulok Önhöz, hogy a városközponti utak, járdákburkolatának cseréjét, illetve az utcák rendeltetésénekmegváltoztatását felfüggeszteni szíveskedjék. Kivételt ké-peznek ez alól a szükséges út és járda karbantartási mun-kák. Véleményünk szerint a fenti átalakításokra akkor ke-rülhet sor, ha a város rendelkezik egy átfogó, végleges, a helyi lakosok által is elfogadott revitalizációs tervvel.

Kérjük, hogy a továbbiakban ne ötletszerûen nyúljanakhozzá Kecskemét Város „szecessziós“ fõteréhez és az ahhozkapcsolódó utcákhoz, terekhez.

Kérjük, állítsák le a jelenleg is zajló munkálatokat azArany János utcai burkolat részleges cseréjét illetõen, va-lamint tegyék félre azt az elgondolást, amely szerint a ko-rábban gépkocsiktól elzárt területeket újból megnyitják.

Kérjük, hogy a városközponti parkolóhelyek számát addigne csökkentsék, amíg a város nem tud megnyugtatómegoldást találni arra, hogy a különbözõ intézményeibelátogatók gépjármûveiket hol helyezhetik el biztonsággal.

A Kecskeméti Városszépítõ Egyesület továbbra is felajánl-ja együttmûködését városunk fejlesztéséhez, szépítéséhez. Ez azonban kizárólag abban az esetben tud mûködni, hakellõ idõben értesítenek minket elképzeléseikrõl, terveikrõl.

Együttmûködését elõre is köszönjük.

Kecskemét, 2009. július 6.

Tisztelettel:Király József

elnök

Köszönettel vettem a Kecskeméti Városszépítõ Egyesületnyílt levele nyomán kelt megkeresését.

Több, a városkép formálásában aktívan részt vállalnióhajtó civilszervezet is munkálkodik városunkban. Velükegyütt, kölcsönösen keressük az együttmûködés lehetõsé-geit. Ennek szellemében csak az elmúlt fél évet említveszámos találkozón cseréltünk eszmét, a Rudolf laktanya,az új Élményfürdõ, az Izsáki úti kereskedelmi fejlesztésektémájában. Hosszú egyeztetési folyamat után alakult ki a Rákóczi út revitalizációjának végleges mikéntje.Külön is említendõ a KTE pályára tervezett bevásár-lóközpont ügye, ahol a civilekkel vállvetve igyekszünkérvényesíteni a városi, városképi érdekeket. Civil part-nereink hamarosan megkapják a módosítandó Örökség-védelmi Rendeletünk tervezetét, hogy alkalmunk legyenazt – a döntés elõkészítés folyamatában – megvitatni. A közös gondolkodás szellemében fogant a Fõtéri Ötletpá-lyázat meghirdetésének igénye, mely pályázat szeptember-ben zárul, s zsûrijében szavazati joggal vesz részt a civilszervezetek egy delegáltja.

Reményeink szerint e pályázat fogalmazza majd meg,többek között az Arany János utca és környezete jövõ-képét, a burkolatok, a forgalmi rend, a használati módtekintetében. A Király József Úr által felemlített mun-kálatok, egy immáron két éve indult és elnyert pénzügyi,fejlesztési pályázat részei, melyeket ugyan most be kellfejeznünk, ám a lehetõség nyitott marad a késõbbi szabadformálásra, a kialakuló, átfogó és a teljes térséget felölelõkoncepció szerint. Ez a mostani munkafolyamat tehátcsak burkolati kérdéseket érint, az itt kijelölendõ kerék-párút nyomvonal tekintetében. Sem parkolók, sem a for-galomtól elzárt területek kérdésében nem jelent változást,döntést.

Erõs elhatározással a jövõben is azon leszünk, hogy az együttmûködés szellemét és gyakorlatát erõsítsük váro-sunk polgáraival.

Üdvözlettel:Dr. Zombor Gábor

Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármestere

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Pro Memoria


Befejezõdhet a fehérvárcsurgói Károlyi-kas-tély fõszárnyának felújítása, miután az elsõfordulóban 680 millió forint támogatástnyert a Közép-dunántúli Regionális Ope-

ratív Program pályázatán a kastélyt mûködtetõ és a programokat szervezõ alapítvány. Amennyibenjúliusban sor kerül a második fordulóra és az össze-get véglegesen megkapja az alapítvány, a szerzõdésmegkötése után, õsszel megkezdõdhetnek a kivite-lezési munkák. A támogatás felhasználásával az U

alakú kastélyépület közepén emelkedõ, az elliptikuskupolás könyvtárteremnek helyet adó fõszárny bel-sõ felújítását végzik el, továbbá a hátsó homlokzatot,a bejárati kapukat, s a kastély környezetét hozzákrendbe. Az épületrészben történelmi díszlakosztá-lyokat alakítanak ki, valamint kastély-és családtör-téneti kiállítást nyitnak. Nagy reprezentációs terekkialakításával lehetõvé válik a nagyobb rendezvé-nyek megtartása is. (MTI)

Befejezõdhet a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély fõszárnyának felújítása

Podmaniczky-díjasok 2009A Város-és Faluvédõk Szövetsége (Hungaria Nostra) – mint minden évben 1982. óta –2009-ben is átadta az arra érdemes magánszemélyeknek és közösségeknek a Podmaniczkydíjakat. Az idén július 17-én Rácalmáson, a Jankovich-kúriában a Város-és FaluvédõkSzövetsége XXVIII. Országos Találkozóján és Szakmai Konferenciáján 15 díjat adott átRáday Mihály a Szövetség elnöke.

Díjazottak:

Fancsik József: az 1971.-ben alakult KazincbarcikaiVárosszépítõ Egyesület alapító tagja, ma az egye-sület elnöke, a csaknem 40 éve végzett településszé-pítõ, közösségszervezõ tevékenységéért;Király József: a Kecskeméti Városvédõ Egyesülettagja, jelenleg elnöke. (Többek között) a városvédõmozgalom városi újjáélesztéséért, a városi építészetitervtanácsban végzett tevékenységéért s a Rudolflaktanya plázásítási tervének elvetésében vállalttevékeny szerepéért;Molnár László: Páka polgármestere. Páka ÉrtékeiértEgyesület alapító tagja, alelnöke. A kutatási ered-ményeként a „Páka és Dömefölde évszázadai“ cím-mel megjelent monográfiáájáért, a göcsei népha-gyományok gyûjtéséért;Pató István: Az Acsához közeli Csõvár romjainakmegközelíthetõsége neki köszönhetõ, több mint600 munkaórával egyedül tisztította meg a romokkörzetét; Szádvárért Baráti Kör: A 2006.-ban alakult egyesületlelkes tevékenységének köszönhetõen ma mármegközelíthetõ és látogatható az ország egykor leg-nagyobb vára.Várkonyi László: Pusztaradvány. A Pallavicini-kas-tély területének megvásárlása, a rom-épület újjáépí-tése parkjának helyreállítása. Ma 7 szobájával a kas-tély vendégfogadóként mûködik.Pósvári Gábor és Pósvári Ildikó: Balatonfüred. A ba-rokk rokokó stílusban épült Gombás Kúria meg-mentéséért, helyreállításáért;Turai János: Vác, Zsidó Hitközség elnöke. A VáciZsinagóga helyreállításának megszervezéséért ésépítés-vezetõkénti közremûködéséért;

Bezerédi Szent Vendel Kápolnáért Alapítvány: Zalamegye (Képviselõje: Hencsei Kálmán) Tevékeny közremûködésük eredményeként meg-õrizték a Szent Vendel Kápolnát, amelyet március7-én mûemlékké nyilvánítottak; Gerle János: DLA, Ybl díjas építészmérnök Az Országépítõ címû folyóírat szerkesztéséért, a hazai épített örökség szakirodalmával foglalkozótöbb könyv és monográfiája írásáért és megjelen-tetéséért; König és Wagner Építészek Kft.: König Tamás –Wagner Péter DLA, Ybl díjas építészek:Az Arany János Színház (Budapest, Europa Nostradíj), Petõfi Színház, Magyar Tudományos Akadé-mia reprezentatív elõadó termei, a Tivoli Színház, a gödöllõi Kastély Szálló, a pápai Városi Bíróság, a budapesti Károlyi Palota, a szegedi Zsinagóga stb.rekonstrukciójáért; Házsongárd Alapítvány: Képviselõje: Sipos Gáborfõlevéltáros Kolozsvár.A Házsongárdi temetõben a síremlékek felújításá-ban több éven át szorgosan végzett munkájáért, a sí-rok megõrzéséért;Dr. Patla Károly: A Pécsi Városszépítõ és VárosvédõEgyesület tagja. Hosszú évek óta tevékeny közremû-ködésével segíti az egyesület értékõrzõ mûködését.Rácz Fodor Mihály: A Kiskunhalasi Városvédõ és Városszépítõ Egyesület Elnöke. Egyik legmar-kánsabb sikere a Halasi Szoborpark; Árki Sándorné Kápolnási Magdolna: A Budapesti Vá-rosvédõ Egyesület Pesterzsébet Csoportjának ve-zetõje. Jó szervezõkészsége, tevékenysége nyomán a csoport rendkívül eredményesen mûködik, számoskiállítással és kiadvánnyal segítik a kerületben élõkkörnyezetének szépülését az emlékek megõrzését.

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

[ Pro Memoria


Középkori vízimalom nyomaira bukkantakDombóváron

„Hungaria Nostra“ Füzérradványbanmûemlékvédelmi tábor fiataloknak

Anapokban fejezik be annak a – feltehetõena késõ középkortól a 18. század elsõ har-madáig mûködött – vízimalomnak a fel-tárását, melyet egy építendõ hipermarket

helyén találtak.Nemrégiben emelték ki azokat a gótikus faragványo-kat, amelyek eredetileg a török hódoltság korában el-pusztult ábrahámi kolostor romjaihoz tartoztak.Ezeket a körülbelül tizenhatodik-tizenhetedik szá-zadban a malomtó feltöltésére használták – tájékoz-tatott dr. Szabó Géza régész-muzeológus, az ásatásvezetõje.

Az ásatás három nagy területre osztható. A késõbronzkori kohóközpont feltárt leleteire, a tizen-hatodik századi balkáni népesség életét felidézõ kerámi-aanyagra és az 1270 körül alapított ábrahámi kolos-torhoz tartózó Árpád-kori kõfaragványokra –, amimár csak azért is jelentõs, mert ezek az elsõ, a ko-lostor létét alátámasztó tárgyi bizonyítékok. Ilyenekpéldául az épület rózsaablakának darabjai, amelyek– noha az ásatás még egyáltalán nem zárult le – mára dombóvári Helytörténeti Múzeum kiállításánakanyagát gazdagítják.

Andrea Palladio:

Négy könyv az építészetrõl

AKulturális Örökségvédelmi Hivatal kia-dásában, a Reneszánsz Zrt. támogatásával2008-ban, a világhírû olasz építész szüle-tésének (1508) évfordulójára jelent meg

a 384 oldalas munka második magyar kiadása. A kö-tet az Ulrico Hoepli kiadó (Milano) 1968-as fakszi-miléje alapján készült, fordítója Hajnóczi Gábor.A könyvben megjelent utószót az elsõ magyar kia-dáshoz Zádor Anna írta 1982-ben. A Palladio-épü-leteket Hack Róbert és Galacanu Efstatia fényké-pezte 2008-ban. A könyv tervezõje és tipográfusa:Flohr János.A mû korlátozott számban, 8000 forintos áronszemélyesen vásárolható meg, a Kulturális Örök-ségvédelmi Hivatal Társadalmi KapcsolatokFõosztályán (Budapest I. Szentháromság tér 6. III.emelet 340.), illetve az Ügyfélszolgálaton (ugyanott,II. emelet 212.), munkanapokon 9 és 12, illetve 13 és 16 óra, pénteken 13 és 14 óra között. Elõzetesegyeztetés javasolt, a TKF telefonszáma (1) 224-5580, e-mail: [email protected], az Ügyfélszol-gálat telefonszámai: (1) 224-5290, (1) 224-5591, e-mail: [email protected].

AMûemlékek Nemzeti Gondnoksága máraz elmúlt években is rendszeresen pártol-ta és támogatta a Város- és FaluvédõkSzövetségének nyári diáktáborát és min-

den évben új helyszínen segíti annak megszer-vezését. A már hagyományosnak számító, harmincifjút megmozgató város- és faluvédõ tábort idén a füzérradványi Károlyi-kastélyban rendeztékjúlius 19. és 26. között. (Tavaly a tábor a fertõdiEsterházy-kastélyban volt.)A 10-18 év közötti diákok a kandeláberek s a park-ban lévõ padok és szemetes tárolók festésében, sza-

lonnasütõk építésében, a teraszok korlátainak csi-szolásában, a fák liánoktól való megtisztításábanvettek részt, illetve dolgoztak a kastély makettjénekelkészítésén és a parkban futó patak oldalfalainakhelyreállításán.A munkák mellett a mûemlékvédelemmel kapcso-latos elõadásokat hallgattak, s részt vehettek a szak-ma képviselõinek bevonásával tartott beszélgetése-ken. Kirándulások során ismerkedtek a környék szá-mos különleges látnivalójával és nevezetességeivel.

(MNG)

orokseg_0907-30.qxp 2009.12.11. 8:53

Zánka parasztház (1952)

Szaplonca vidám temetõ (Erdõelve 1998) A képeket Callmeyer Ferenc festette

ÖRÖKSÉG 7-8. SZÁM XIII. ÉVFOLYAM - EPAXIII. ÉVFOLYAM ÖRÖKSÉG 7-8. SZÁM A KULTURÁLIS...

Documents

Transcript of ÖRÖKSÉG 7-8. SZÁM XIII. ÉVFOLYAM - EPAXIII. ÉVFOLYAM ÖRÖKSÉG 7-8. SZÁM A KULTURÁLIS...