Rendőrségi együttműködés és biztonság a Schengeni Térségben

Az 1985-ben megkötött Schengeni Egyezmény alapján előirányzott, a részes államok közötti belső határokon való ellenőrzés megszüntetése legfőképpen azért szenvedett késedelmet, mert az egyes államok tartottak a határellenőrzés hiánya folytán előálló biztonsági kockázatoktól. Az 1990-es, a korábbi Egyezményt kiegészítő ún. Schengeni Végrehajtási Egyezmény (SVE) ezért egy sor ún. kompenzációs intézkedést vezetett be, amelyek révén a részes államok ellensúlyozhatják ezeket a veszélyeket. A Schengeni Információs Rendszer (SIS) bevezetésén kívül ide tartoznak - többek között - a határon átnyúló rendőrségi együttműködés olyan formái, amelyeket korábban európai szinten nem alkalmaztak, legfeljebb regionális viszonylatban (pl. a Benelux-államok között) számítottak bevett gyakorlatnak.

Az SVE nyomán vált lehetővé, hogy a határok a szó fizikai értelmében is megnyíljanak, és a kilencvenes években fokozatosan létrejöjjön egy Nyugat-Európa egészére kiterjedő övezet, amelyben az emberek határellenőrzés nélkül mozoghatnak. Az SVE ezért az európai uniós együttműködés egyik legfontosabb vívmányának tekinthető.

A két egyezmény, és az ún. Schengeni Végrehajtó Bizottság azokat értelmező és kiegészítő határozatai (együttesen az ún. Schengen acquis vagy schengeni joganyag) kezdetben csak egyes államokra vonatkoztak. Az Európai Unió az 1997-es Amszterdami Szerződéssel döntött arról, hogy saját jogi keretei közé emeli a Schengen acquis-t, amely így (a saját elhatározásból a joganyag nagy részéből kimaradó Nagy-Britannia és Írország kivételével) valamennyi tagállam számára kötelezővé vált. A Schengen acquis 1999. május 1-jével került be az uniós joganyagba, a Végrehajtó Bizottság ezzel megszűnt, helyét az EU intézményei (a tagállamokat tömörítő Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament) vették át: az elmúlt kilenc évben ezek a testületek is számos olyan jogszabályt fogadtak el, amelyek folyamatosan fejlesztették, fejlesztik a schengeni joganyagot. Mindezek átvételére és alkalmazására a csatlakozási folyamat során Magyarország is kötelezettséget vállalt.

A rendőrségi együttműködés tekintetében az alapvető szabályozást mind a mai napig az SVE 39-47. cikkei tartalmazzák. Itt is érvényesül a szubszidiaritás alapelve, vagyis az egyes tagállamok egymás között az SVE-ben előirányzottnál részletesebben és mélyebben is szabályozhatják az együttműködés kérdéseit: az SVE a minimum-követelményeket rögzíti.

Az SVE által előírt együttműködési formák a következők:- Információcsere,- határon átnyúló megfigyelés,- forró nyomon üldözés (tetten ért vagy a hatóság őrizetéből megszökött bűnelkövető

üldözése),- együttműködés a rendőri erők által használt kommunikációs eszközök

működtetésében (interoperabilitás biztosítása),- összekötőtisztek cseréje.

Mindezek az együttműködési formák a magyar Rendőrség előtt is nyitva állnak, és 2004, azaz az uniós csatlakozás óta alkalmazandóak.,. Az alapvető hazai jogi szabályozást a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény tartalmazza, amely kifejezetten az SVE rendőri együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek a harmonizálása miatt került kidolgozásra. A szubszidiaritás elvének megfelelően a részletes együttműködési szabályok minden EU-tag szomszédunkkal külön megállapodásokban kerültek rögzítésre: 2006. július 1-e óta hatályos a vonatkozó magyar-osztrák szerződés, ősszel pedig az

igazságügyi és rendészeti miniszter aláírta, az Országgyűlés pedig megerősítette a Szlovákiával és Szlovéniával kötött hasonló megállapodásokat, amelyek 2007-ben hatályba léptek. Távlatilag a már EU-tag Romániával, illetve a belátható időn belül az Unióhoz szintén csatlakozó Horvátországgal is szükséges lesz hasonló szerződések kidolgozása.

A hazai bűnüldöző szervek részéről a schengeni tagság így mindenekelőtt azt követeli meg, hogy a gyakorlatban is képesek legyenek alkalmazni a jogszabályi rendelkezéseket. Ehhez elsősorban képzett, a szomszédos államokkal kommunikálni képes állományra van szükség a határok közelében. A nyelvtudás fejlesztése ezért megkerülhetetlen. Biztosítani kell az alkalmazott kommunikációs berendezések interoperabilitását a határ túloldalán alkalmazott rendszerekkel, de talán ennél is fontosabb, hogy a szolgálatos tisztek mindig pontosan tudják, melyik kollégához vagy egységhez kell fordulniuk sürgős esetben: a legtöbbször ugyanis mindent meg lehet oldani egy telefonhívással. Összességében a napi, élő kapcsolat a két, olykor három ország rendőrei között az, ami révén valóban működővé válnak a paragrafusok. Ennek biztosítására az ún. közös kapcsolattartási szolgálati helyek kínálják a legjobb megoldást, ahol együtt, egy légtérben dolgoznak a különböző nemzetiségű rendőrök, és közvetítik a másik fél felé a „saját” oldalukról érkező megkereséseket. A korábban kísérleti alapon beindított, mára már azonban állandó jelleggel működő öt ilyen „központ” Hegyeshalomban, Biharkeresztes-Ártándon, valamint Rajkán, Sátoraljaújhelyen, és Balassagyarmaton található. A schengeni csatlakozással számuk nőni fog (pl. Rédics), szlovák és szlovén viszonylatban is ki fognak épülni a határ mentén.

Természetesen a hatékony kommunikáció sem minden, hiszen a bűnüldöző munka leglátványosabb része a terepen valósul meg. A sorompók eltűnésével ezért az egymás területén végzett közös járőrözés, az együttesen végrehajtott ellenőrzések korszaka köszönt be, illetve megnyílik az út az SVE-ben is rögzített határon átnyúló megfigyelés és forró nyomon üldözés előtt. A csatlakozásig hátralévő időben a legfontosabb feladat az volt, hogy ezeknek a technikáknak a begyakorlása megtörténjen: minden helyi parancsnok és a járőrök is tudják, mi a teendőjük hasonló helyzetben, kit kell értesíteniük, hová kell fordulniuk.

A Rendőrség, a Határőrség, a korábbi Belügyminisztérium, illetve 2006. júniusa óta az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az elmúlt években jelentős energiákat fektetett abba, hogy a schengeni csatlakozás zökkenőmentesen menjen végbe. 2006. februárjában a rendőrségi együttműködés hazai rendszerét az EU is helyszíni ellenőrzés keretében vizsgálta, és pozitívan értékelte. Mára már senkinek nem kell csodálkoznia azon, ha szirénázó magyar rendőrautót lát Burgenlandban vagy épp a Muraközben: de könnyen találkozhatunk magyar kollégáikkal együtt intézkedő szlovák rendőrökkel is a Duna innenső oldalán.Mindezekre természetesen törvényi garanciákkal szabályozva és a jogkörök pontos behatárolásával kerülhet sor.