Reformkor

  A magyar színjátszás rövid története A felvilágosodás korát megelőzően a 18.sz-ban hazánkban

hivatalos színjátszás nem létezett, ezért a drámaírás is elmaradott volt: a színi előadásokat műkedvelők és diákok adták elő. A 16. sz.-ban léteztek liturgikus drámák (betlehemezés, Passió), melyek párbeszédes szövegek voltak. A 17. sz.-ban latin és magyar nyelvű iskoladrámák maradtak fenn, melyet a katolikus szerzetes tanárok és református iskolamesterek írták diákjai számára, akik elő is adták. Műfajuk a moralitás (=erkölcsnemesítő dráma) és az allegória (megszemélyesített tulajdonságok beszélgetése). A reformáció elején a hitvitázó drámák (=dialógus formában írt vitairatok) terjedtek el.

Mária Terézia idején már német nyelvű színjátszás kezdődött, majd később is jóval fejlettebb volt a magyarokénál, ami részben azzal is magyarázható, hogy a magyar lakosság többsége német nyelvű volt. A magyar színészeknek nem volt állandó színházuk. Nagy nehézséget okozott a pénz hiánya is.

A magyar színjátszás és a drámairodalom fellendítésére Bessenyei György színházi programot készített: írt drámai műveket, tragédiát és sikeres vígjátékot (A filozófus, 1777). Csokonai is alkotott komédiákat, melyeket diákjaival adatott elő.

Az első színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László

vezetésével. Főleg Pesten lakó diákok látogatták a színházat, de a

Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a társulat 1796-ban feloszlott.

A második magyar színésztársaság, neves színészekkel, 1807-15-ig játszott a

fővárosban. Hetenként kétszer játszottak kevés számú közönségnek, de

minden alkalommal új darabot kellett előadniuk. A bemutatott darabot

részben német színházaktól kölcsönözték. A műveket a színészek, a pesti

egyetemi ifjúság (jogászhallgatók) maguk fordították át.

1815-ben a magyar színészetnek vidéki városok (Kassa, Miskolc, Kolozsvár,

Székesfehérvár) adtak otthont. 1819-ben meglepő sikerrel adták elő

Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. színművét.

1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színészet a

fővárosban végleges otthonra talált.

 

Készítette: Pallag Bálint 8.b