PÉTFÜRDŐI KRÓNIKA · 2019-01-09 · 3 XVI. évfolyam 164. szám Pétfürdői Krónika »»» Az...

A Pétfürdői Önkormányzat közéleti lapja XVI. évfolyam, 164. szám 2018. december 21.

Fotó: Nagy Ernő Norbert

PÉTFÜRDŐI KRÓNIKA

Pétfürdői Krónika - Pétfürdő Önkormányzatának ingyenes közéleti lapja. A szerkesztőség címe: 8105 Pétfürdő, Hősök tere 5. Telefon: 88/476-891.

Minden olvasónakmeghitt karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk!

A Pétfürdői Krónika minden munkatársa

XVI. évfolyam 164. szám

Pétfürdői Krónika

2

Az újságíró és a karácsonyi csodaEgy ideje már megkaptam a feladatot,

a decemberi számba télköszöntő ünnepi cikket kell írnom. Sokat tipródtam rajta, ezt is formabontóra akartam. Nem sze-rettem volna a család álszent fontosságá-ról, az egymásra figyelésről és az adako-zásról írni. Azt terveztem, megcáfolom ezeket.

Esős vasárnap volt, az adventi időszak előtt pár nappal. Szorított a határidő, ma már tényleg meg kell írnom a téli cikket. Addig-addig kerülgetett az ihlet, míg le nem csuktam a laptopot, és elmentem bevásárolni. Úgy döntöttem, a szokásos hétvégi nagybevásárlás előtt betérek az élelmiszerlánc üzletsorán lévő cipőbolt-ba. Belebújós csizmára volt szükségem. Az üzletsoron haladva messziről kiszúr-tam a zöldpólós „útonállókat”. A jól bevált módszerhez folyamodtam, elő-kaptam a telefonom, és nagyon intenzív beszélgetést kezdtem színlelni.

Olyan tökélyre fejlesztettem ezt a szín-játékot, hogy már megvan a bevett titkos mozdulatom, amivel lehalkítom a készülé-ket, nehogy belecsörögjön a hamis hívásba. Sőt, jó olasz módjára, minden végtagom heves lendítésével nyomatékosítom: én most nagyon telefonálok. Négyük mellett is elhaladtam, mire beléptem a cipőbolt fotocellás ajtaján. Ott már mit sem számít, elköszönés nélkül raktam el a telefont.

A próbálgatás közben megütötte a fülem a recsegő hangosbemondóban az amúgy sem fület simogató hangú hölgy felhívása. Mint kiderült, a zöldpólósok adománygyűjtő önkéntesek. Az akció lényege, hogy kapsz tőlük egy listát,

amire szükség van, jelen esetben az árva gyerekek ellátásában, és megvehetsz róla bármit. Akár mindent.

Onnantól fél szemmel az önkénteseket lestem a cipőboltból. Nagy bevásárlóko-sarakkal álltak, szórólapjaik zöldek, mint a pólók. A kosárban egy liszt, egy olaj..., a másikban egy szörp. Mondom, nem

je leskedünk adományozás-ban. Igazából meg is értem, hiszen az én első gondola-tom is az volt, hogy tényleg az árva gyere-keknek megy az adomány?

Elhesseget-tem minden jól ismert, rosszindulatú, kétkedő fel-

nőtt gondolatot. Adakozni fogok. Évek óta tervezem, ma megteszem.

A hallgatózás, a leskelődés, az örlődés, és a döntés meghozatala közben észre sem vettem, hogy megtaláltam a tökéle-tes csizmát.

A boltból szinte kilőttem. Egyik kezemben a hatalmas csizmás doboz, a másikon lóg a táskám, ujjaimon slussz-kulccsal egyensúlyozok, de nyílegyene-sen, a szemkontaktot a szükségesnél már 4 méterrel korábban felvéve masírozok az önkéntes felé.

Olyan határozott voltam, hogy egy kívülálló azt gondolhatta, meg sem állok, megyek, mint a tank, és letarolok 3-4 zöldpólóst. Megálltam. Az önkéntes kerek szemmel, elpirulva hátrált kettőt, nem is tudom, mire számított. Nem arra, amit tapasztalt. „Jó napot! Öntől lehet kapni bevásárló listát az adomány-gyűjtéshez? Kérnék egyet. Ugye ide kell majd hoznom a szatyrot?” Ezt persze egy levegővel. Hiába, ha valamit eldöntök... A választ meg sem vártam, dózerként mentem tovább, a menetszél majdnem kivitte a kezemből a megszerzett listát.

A bevásárlás nem volt egyszerű. Harc. Önnönmagad legyőzése. Azt leszögez-tem, mindent megveszek a listáról. Abban

nem sikerült megállapodnom magammal, hogy minderre mennyit szánok, milyen minőséget vásárolok. A konzerveknél jött a kegyetlen önutálat. Körbenéztem, és bizony, a jobb minőség rettentő drága volt. Igen, magamnak azt veszem. Azonban mi van, ha mégsem árváknak megy a csomag? Egyébként is, már nem azért, de az árvák-nak az olcsóbb konzerv is nagy dolog, nem? Az ember hamar meggyőzi magát. A bevásárlást kategorikusan aszerint foly-tattam, hogy minden meglegyen a listáról, de minden a lehető legolcsóbb legyen. A lista felénél, ahogy telt a kosár, már nem is utáltam magam.

A lista végére értem, de nekem nem volt elég. Azt hiszem, ez nem szamari-tánus tett volt. Inkább a dicsfény, a fel-emelkedés és az adománygyűjtő arca csa-logatott. Mit fog szólni, mikor kibontja a szatyrot, és látja, hogy a listán felül is vásároltam? Igen, ilyen az ember.

A kasszához érve beálltam a legrövidebb sorba. Pont az történt, ami mindig. Két-szer annyi ideig tipródtam ott, mintha a leghosszabb sor végére álltam volna. Ezúttal nem zavart. Gyönyörködtem a zsákmányban. Pakolgattam, forgattam. Igen, megvettem mindent. Igen, idén adakozok. Addig-addig építgettem az adomány-várat, tesztelve, hogyan tűnik a legtöbbnek, hogy sorra kerültem a kasz-szánál. 3 500 forintot fizettem. Két dolog ugrott be akkor. Az egyik, hogy bár meg-néztem az összes őszibarack-konzervet, és a legolcsóbbat vettem le, összesíteni nem összesítettem. Ez jó érzéssel töltött el, mert őszintén nem számított a végösszeg. Ha 13 500 forint lett volna a lista vége, akkor is kifizettem volna. Rájöttem, hogy önzetlen voltam. A másik gondolatom az volt, hogy ez a 3 500 nagyon sok, ennyit nem akartam! Persze már ott is volt a vigasztaló, zsaroló ördög-énem a vállam-nál, és azt suttogta: „Szerinted ki vásá-rolt még ennyiért? Hiszen üresek voltak a kosarak. Te tetted a legtöbbet.”.Több se kellett, elkezdtem szatyorba rendezni az adományt, közben már lestem az első önkéntest, akinél leadhatom. Közben kiszúrtam egy tekintélyes tömeget. Mi lehet ott?

Nos, igen. A kedves olvasó már lehet, hogy tudja is... »»»

3



»»» Az adománygyűjtő zöldpólós fiata-lok kosarában minták voltak. A tömeg pedig az emberek sokasága volt, akik az adományaikkal álltak sorban. Honnan is tudhattam volna, hiszen meg sem vártam az én zöldpólósom válaszát, hol adjam le az adományt? A sor nagyobb volt, mint a leghosszabb a bolton belül. Beálltam, és közben fürkésztem a szatyrokat, a gyűjtőpont mögötti halmokat, az embe-reket, akik adományoznak. Eltartott egy ideig, mire felfogtam, amit látok. Embe-rek tömkelege elfogadta a szórólapot, és végigvásárolta a listát. Olyan kupacok-ban állt az adomány, hogy az elszállítá-sukhoz biztosan kamion kellett.

Hogy mi történt akkor? Végre rájöt-tem, miről fogok írni. (Mennyi minden-re megoldás egy új lábbeli!)

Az adománygyűjtő pontnál is sor-ra kerültem. Két kiábrándító hírt kell közölnöm magamról. A 3 500 forintos bevásárlásommal az alsó mezőnyben voltam. A konzerves gyűjtőládákban pedig csakis a drágább konzervek voltak. Egyedül az én szatyromból került ki a legolcsóbb holmi. Igyekeztem meggyőz-ni magam, hogy bár kicsinyes gondola-tokkal kísérve, mégiscsak bevásároltam. Hiszen még a végösszeget sem néztem! Ugye, jó ember vagyok? Belül nem kaptam választ, így dörmögtem valami „Örülökhogysegíthettem”- félét és lelép-ni készültem, de az egyik hölgy megál-lított. Szerette volna közölni, hogy az adományok valóban árváknak mennek, sőt mi több, még a várost sem hagyják el. Mindet székesfehérvári árvák kapják. Továbbá, ha megadnám a nevem és az e-mail-címem, karácsony előtt meglep-nének egy online szakácskönyvvel, és az adományozás „bizonyítékaival”. Meg-semmisültem.

A konklúzióm a következő. Én vagyok a karácsony rossz szelleme. A Grincs, aki ellopta a karácsonyt. Karácsonyi csoda márpedig van, mert a részese voltam. Én vagyok a főhős a filmből, aki utálja a karácsonyt, nem szeret ajándékoz-ni, nem akar hazamenni a családjához, minden nyűg számára, ami az ünneppel kapcsolatos. Aztán tekeregnek a szálak, tartja magát, nem meggyőzhető, eljátsz-sza mintha, de valójában mégsem. Aztán történik valami csoda, amihez még nar-ráció sem szükséges, elég látni, és meg-fordul vele a világ.

Az emberek adakoznak. Lehet, hogy hasonló gondolatokkal kísérve, mint az enyémek, de adakoznak. Tömkelegével. Hiszem, hogy ez nem csak ebben az egy áruházban történt meg. A világ mégis más, mint gondoltam.

Még szerencse, hogy nem arról írtam cikket, hogy mindenki csak papol az adakozásról. Bár az ihlet házhoz jött, mégis hadd osszak meg pár gondolatot eredeti ötleteim közül: 3 éve vívom har-comat a családdal, hogy ne ajándékoz-zunk karácsonykor. Eddig nem nyertem, idén is ajándékozunk. Nem azért nem akarok ajándékozni, mert ne szeretnék adni vagy kapni. Azért nem szeretem, mert az elmúlt években észrevettem, hogy az egész nem más, mint kényszere-dett nyűg, idegbaj és persze anyagi csőd. Terjeng egy mondás: „Ne azt add, amire szüksége van a másiknak, hanem amire vágyik.” Nos, anyám egy hétszemélyes családi autóra vágyik, én pedig egy ame-rikai körutazásra. Zsákutca. Amire szük-ségünk van, azt pedig azon oknál fogva, hogy szükségünk van rá, megvesszük év közben. Tehát mi marad karácsonyra? A felesleges, szükségtelen kény-szer-ajándékok. Ennek ellenére boldogan vásároltam meg az idei felesleges ajándékokat is a család-nak.

Egy csatát azért megnyertem. Végre nem dőzsölünk, és terveink szerint nem esünk a tökéletesség hajhászásának hibájába. Minek a 6 fogás, a 8 féle sütemény? Egy: 3 nap, 4 éj elkészíteni őket, amit valaki megsínylik, többnyire az anyukák. Kettő: mindenki rosz-szul van tőle, és megbánja, hogy kis híján halálra ette magát. A másik pedig a végeláthatatlan takarítás. Miért nem az együtt töltött időről, beszélgetésről, az ezerszer látott karácsonyi filmek-ről és a pihenésről szól a kará-csony? Kit érdekel a por, a koszos ablak, a tiszta tűzhely meg a karácsonyi vasalt terítő? Ha bárki ezekért, vagy ezek láttamozásáért jönne hozzám karácso-nyozni, kérem, forduljon is vissza! Szó-val idén egy levessel, egy főétellel és egy süteménnyel üljük a karácsonyt. Ez azt fogja eredményezni, hogy édesanyánk lába nem dagad be a 12 óra konyhá-ban ácsorgástól, ne adj’ isten részt vesz

a karácsonyfa díszítésében, és nem alszik el a Reszkessetek betörők! első 10 percén. Ajánlom mindenkinek!

Másik gondolatom a fehér karácsony volt. A fehér karácsony egy reklámfogás, amit a képeslapok, a televízióműsorok és egyéb médiumok irreálisan lefestett képei miatt kötünk össze az ünneppel. Az egyik legnépszerűbb meteorológiai portál szerint fehér karácsonynak azt tekinthetjük, mikor december 24-én több magyarországi város-ban is egybefüggő hótakaró figyelhető meg. Számításaik szerint az elmúlt 120 évben mindössze kilenc olyan év volt, amikor karácsonykor az egész országban esett a hó, és meg is maradt. Ezek az évek: 1906; 1930; 1938; 1941; 1956; 1984; 1991; 1996; 1999. Tehát kivételesen nem szükséges sen-kire vagy semmire ráfogni a „fekete kará-csonyt”. Ez a természetes állapot, ugyanis emlékeink megcsalnak minket. Régen sem volt havazás karácsonykor, és semmit sem változtat az ünnep fényén a hóesés.

Miért is akarjuk a fehér karácsonyt? Miért vagyunk csalódottak, ha nem lát-juk a szállingózó hópelyheket a fa díszíté-se közben? Mert azt akarjuk, hogy olyan

legyen, mint a képeslapon, meg a reklám-ban, és persze, mint az amerikai filmek-ben. De ezek közül egyik sem valóság. A valóság az az, hogy Magyarországon nem-igen szokott havazni karácsonykor.

Figyeljünk inkább arra, ami a szobán, az ablakon belül van, és ne kívül kajtas-suk az illúziókat. Kellemes ünnepeket!

Szokolai Róbert



4

Harmónikaszó idősek napján„...AZ ENSZ arra is felhívja a vilá-

gon élő aktív emberek figyelemét, hogy az idős emberek által alkotott világban élünk. Azokat a kultúrákat, azokat a hagyományokat kéne továbbvinnünk, amiket ők továbbvittek, megőriztek vagy létrehoztak. Azt gondolom, Pét-fürdőn ebben is példaértékű az önök munkája. Igyekeznek aktívan eltölte-ni az idejüket. Igyekeznek a közösség javára minden egyéb erőforrást mozgó-

sítani, hogy a szűkebb pátriánk emberi élettel, és emberi kapcsolatokkal legyen teli. Azt gondolom, hogy ez a legfonto-sabb feladat egy ember életében, akinek nyugdíjba vonulásával erre jut ideje.” – mondta Szabó János, a Humán Bizott-ság tagja, a 2018. október 8-ai idősek napi ünnepségen elhangzott beszédé-ben.

A köszöntő elhangzása után a szín-házteremben összegyűlt szépkorúakat Kéméndi Tamás harmonikaművész és Ihász Irén művésztanár előadása szóra-

koztatta. A fellépők duóban megszó-laltatták Gaetano Donizetti Fuvola-szonátáját és Ennio Morricone Mauro Bolognini című szerzeményét. A har-monikavirtuóz egymaga sem veszett el a színpadon, olyan pergős műveket adott elő, mint a Monti csárdás vagy Brahms V. magyar tánca. A mindenki fülében ismerősen csengő dallamok mellett hallhattunk polkát, délszláv zenét és a művész egyik saját szerzeményét, a The dirty swinger című nótát is.

Sz.R.

Nyolcadik...Pétfürdő polgárai már megszokhatták,

hogy ha október, akkor Feketedió Ünnep, melynek megálmodója és megalkotója évről évre a Település Védő és Szépítő Egyesület.

Az igen aktív tagokból álló közösség mindig megújuló „meglepetésműsor-ral” várja az ünnepre látogató vendége-ket, barátokat, ismerősöket – egyszóval mindenkit – gyerekeket, fiatalokat és szépkorúakat egyaránt. Hiszen a műsor-ban és az utána következő Feketedió Bazárban mindenki talál számára érde-kes és izgalmas dolgokat.

Az egyesület nem feledkezik el arról sem, hogy településünk sok ügyes kezű, kreatív embert rejt, akiket egy ilyen feke-tediós ünnepen lehet felfedezni, meg-mutatni alkotásaikat a nagyközönség-nek, akik méltán nézegetik jó szemmel a hazai készítésű remekeket...

Az ünnepi progra-mot kedves balaton-szentgyörgyi vendé-günk, Kiss Ferenc az igen ritkán hallható hangszeren, a táro-gatón előadott szép, érzelmes, a magyar történelem egyik dicső időszakát, a II. Rákóczi Ferenc korát idéző műsorával nyi-totta meg.

Ebben az évben elő-ször történt, hogy a pétfürdői óvoda Bóbi-ta csoportja bemutatkozott Fazekasné Borza Andrea óvónő vezetésével. Az ember csak elámult, milyen fegyelmezet-ten, jókedvvel léptek a „világot jelentő

deszkákra”, cseppet sem érződött rajtuk a lámpaláz. Hogy nyomon követhessük a gyermekek fejlődését, ezután az első osztályosok következtek. »»»

Szíves vendéglátás az ünnepi műsor után

Kéméndi Tamás harmonikaművész

dr. Kovácsné dr. Haller Annamária

5



»»» Vázsonyiné Gombosi Hajnalka tanító nénivel, aki a rendelkezésére álló egy-két hónap alatt valódi öntudatos kis felnőtteket faragott a játékos kedvű lurkókból. Nagyon jó volt látni, hogy a gyermekek szereplése csábítólag hatott – érthető módon – a szülőkre, nagyszü-

lőkre és a modern technika segítségével megörökített feketediós-szereplés bizo-nyára sok örömet okoz majd a vissza-pergetés közben... Aztán a latin-amerkai

táncokból kaptunk egy kis nosztalgia-ízelítőt. A Bonita Sporttánc Egyesületet Fazekas Levente Ádám, Balogh Panna, Sebestyén Maja és Kukoda Ádám képvi-selte nagy sikerrel.

A műsor gyönyörű, német nyelven előadott énekkari számokkal folytató-dott, melyeket Vaskeresztesről érkezett vendégeinktől hallhattunk. A település Vas megyében, a Pinka mellett, a Vas-hegy lábánál, Szombathelytől 15 km-re fekszik, melynek lakosai túlnyomó rész-ben németek, de a lakók kevés kivétellel magyarnak vallják magukat. A nagyszü-lők még beszélik a „hienz” bajor-osztrák nyelvjárást. A németül „Grossdorf”-

nak hangzó település gazdag hagyományokkal rendelkezik, amelyeket a 21 éve megala-kult énekkar, a 11 éve újra életre hívott tánccsoport sze-retne tovább ápolni, örökíte-ni. Ezekből a megőrzött, ápolt

hagyományból kapott ízelítőt a Feketedió Ünnep közön-sége, a tetszést pedig a sok taps igazolta.

Az emeleti termekben ifjú fotósunk, Buzás Dániel alkotásaiból nyílt kiállítás Buzaka címmel, és a tárlat témája mi is lehetett volna más, mint szeretett településünk

igen megragadó szépsége. Másik kiál-lítónk Balatonszentgyörgyről érkezett. Textilvarázs címmel összeállított mun-káit mutatta be Menyhért Margó textil-

művész, aki Tar Ildi-kó Aranykéz-díjas festő- és képzőmű-vész asztalánál, már nyugdíjba vonulása után ismerkedett meg a textilszobrá-szat alapjaival. És bízvást mondhat-juk, hogy az eltelt időt jól kihasználva sajátította el for-télyait, amit az itt bemutatott külön-leges alkotásai is reprezentáltak.

A településvédők ünnepi bazár-jában a már hagyományos és ked-velt feketedió-pálinka mellett a feketedió-lekvár és -befőtt is siker-rel mutatkozott be. Kapós volt a mézes-diós szemezgető, a méz-zel kandírozott dió, valamint az újdonságként készített illatbatyús hűtőmágnes is. A Pétfürdő jelleg-zetes színfoltjait bemutató képek Barcsik Károly által készített ruszti-kus fakeretben szintén a bazár ked-vencei voltak.

No és a tagok által készített süte-mények... hát nincs rá szó, nem lehet rá fogalom, milyen kapósak

voltak, mint mindig. A várva-várt tom-bola is hozta a sikert, valóban sok-sok tombolajegy gazdája tért haza nem üres kézzel.

Köszönetünket fejezzük ki minden segítőkész barátunknak a közreműködé-séért – Puskás Imrének, aki a nagy moli-nókat és plakátokat készítette, Mátyusné Tasnádi Mariannak, aki a Virágos Pétfür-dőért díjazottak igen aranyos kerámia-táblácskáját készítette, mindazoknak, akik támogatásként segítettek a lebo-nyolításban és a süteménysütésben... és a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár dolgozóinak, akik biztosították a techni-ka zavartalan működését.

Összefoglalva: köszönjük, hogy együtt tölthettük ezt az októberi szombat délutánt a megjelent ked-ves vendégeinkkel – a vörsi, balaton-szentgyörgyi, tapolcai, sümegi bará-tainkkal és a szívünknek oly kedves pétfürdőiekkel.

Ugye mindenki ismeri már befejező mondatunkat? JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT!

dr. Kovácsné dr. Haller Annamária

Az első osztályosok

Nagy Gáborné

A vaskeresztesiek

Kiss Ferenc



6

Második jótékonysági gálaA Pétfürdői Gondozási Központ és a Pét-

fürdői Közösségi Ház és Könyvtár szerve-zésében másodszor került megrendezésre a jótékonysági gála.

A jótékony célú kulturális rendezvény-sorozat ötlete 2017-ben öltött testet Papp Alexandra, a Gondozási Köz-pont intézményvezetőjének jóvoltából. A pétfürdői össze-fogást mindig is támogató és „szociálisan érzékeny” Közös-ségi Ház pedig boldogan kap-csolódott be a szervezésbe, és kezdetét vette a hagyomány-teremtő gálasorozat.

Idén, november 17-re, szombatra esett az önzetlen adakozás és a kultúra ötvöz-te esemény. A tervek szerint a gála minden évben más és más rászoruló pétfürdői rétegnek gyűjt. Ez évben a pétfürdői idős személyek, kisnyugdíjasok támogatá-sa volt a kitűzött cél. A közönséget Borbélyné Schenek Szilvia, a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár könyvtár-vezetője köszöntötte: „...Hagyomány teremtődött, hisz sikerült továbblép-ni azon az úton, melyen tavaly indult el az a segíteni akaró, másokért tenni vágyó lelkes közösség, melynek önök is

alappillérei, kedves itt egybegyűltek... Fogjunk össze újra ma is, gondoljunk a családunk, a környezetünkben élő idő-sek problémáira. Jó tenni mások nyu-galmáért, öröméért...”

Ezt követte Papp Alexandra, a Pétfür-dői Gondozási Központ intézményve-zetőjének köszöntője: „Hiszek abban az állandó szociális erőben, amely az embe-riség történelmének zűrzavarában min-dig azon dolgozott, hogy a céltalanságból

rendet, a zavarból szépséget, a kegyetlen-ségből emberséget, az erőszakból szerete-tet hozzon ki. Hiszek abban a cselekvő emberi jóakaratban, amely a fejlődésnek olyan hajtóereje, mint a szerelem, vagy az éhség, s amely, ha néha elbújt is, ha néha megbénultnak látszott is, mégis-csak évszázadról évszázadra javított az

életen, s ha sán t iká lva , ha botorkál-va, ha visz-s z a c s ú s z v a is, mégiscsak előbbre vitte az emberisé-get. »Hiszek az ember-ben«, – írta Móra. Én is hiszek az e m b e r b e n . H i s z e m , hogy ebben a felgyorsult

világban mindannyiunkban ott van a jó. Az ijesztő és nehéz pillanatok-ban meg tudunk állni egy kis időre, és szüleinkhez, idős hozzátartozóinkhoz úgy tudunk hozzáfordulni, ahogyan ők

fordultak hozzánk. Azzal a törődéssel, vigasztalással, virrasztással és gondos-kodással, amit ők is megtettek értünk annak idején…”

A karitatív esthez idén is sok fellépő adta nevét. Nagy Gáborné, a Szeressé-

tek az öregeket című verset szavalta el. Lakatos-Ézsiás Anita és Lőrincz Máté szó-lóénekekkel és duó-ban is az alkalomhoz illő dalokkal készült. Pétfürdő aktív tánc-csoportjai is e jeles alkalmon is képvisel-tették magukat. Az Eszterlánc Mazsorett Együttesből fellépett Sebestyén Emma, Sebestyén Mia és Szakály Zorka, vala-mint a Százszorszép csoport. A Dance

Action Se előadta a 16 shots, a Magyar rapszódia és a Tchiki, tchiki elnevezé-sű koreográfiáikat. A Bonita Sporttánc együttes három táncot hozott a gálára. Az est sztárvendégei – a Hősök együt-tes két tagja–, Baranyai Dániel, azaz Eckü és Ozsváth Gergely, azaz Mentha voltak.

A gála előtti hetekben, valamint az est napján is belépő és támogató jegyeket lehetett vásárolni a Közösségi Házban és a Gondozási Központban. Az idei bevé-tel 111 000 forint lett.

Tavaly a rászoruló gyermekek és gyer-mekes családok megsegítésére gyűjtöt-tek. Akkor 186 000 forint jött össze, melyből máig van még 68 000 forint. A két adományt nem vonja össze a Gondo-zási Központ. A tavalyi pénzmaradványt továbbra is a gyermekekkel kapcsolatos szükséghelyzetekre fordítják, az idén összegyűlt összeget pedig az idősek meg-segítésére szánják.

A felajánlásokat továbbra is várják. Nyitvatartási időben a Gondozási Köz-pont épületében adakozhatnak a jólel-kűek. Gála pedig jövőre is lesz, hiszen hagyomány teremtődött.

Szokolai Róbert

Az Eszterlánc Mazsorett Együttes Százszorszép csoportja

A Dance Action SE

segíteni akaró

7



Könyvtári őszi statisztika? Vagy mégsem…Az év végéhez közeledve, akaratlanul is

számot vetünk. Végiggondoljuk a mögöt-tünk álló esztendőt. Ráadásul a könyvtá-rosoknak, mint megannyi munkahelyen, statisztikai táblázatokba is bele kell passzí-rozni 12 hónap eseményeit.

Az a baj, hogy mi sem sze-retjük ezeket az adathalma-zokat, hiszen a könyvtáros pult előtt csillogó szemmel álló gyerekeket, kölcsönző kedves olvasóinkat, egy-egy könyvtári rendezvényen résztvevő lelkes látogató-inkat, diafilmvetítéseken, a szőnyegen hasaló, figyelő gyerkőcöket nem is lehet számokká tömöríteni. Így inkább elmesélem az őszi mozgalmas napokat, és mutatok megint néhány fotót. Lássuk sorjában.

A Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár könyvtárában idén is változatos progra-mokkal vártuk látogatóinkat az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozatában, a Könyves Vasárnapon. Könyvbörzét ren-deztünk az előcsarnokban, olvasóink által felajánlott könyveket kínáltuk fel böngé-szésre, a kiválasztott könyveket térítésmen-tesen elvihették az érdeklődők. Lehetőség nyílt ingyenes beiratkozásra, elengedtük a késedelmi díjakat, egész délelőtt diafil-meket vetítettünk. Elindítottuk új olva-sópályázatunkat, mely idén is most ősszel veszi kezdetét, és tavasszal ér majd véget. A pályázatba bekapcsolódók dekorgumiból bagolyfigurát készítettek. A kisbaglyok felköltöztek a Könyvbagolyfára. A folya-matosan kikerülő feladatok megoldásait gyűjtjük a baglyok pergamentekercsein. Kreatív sarok is várta az ifjakat és kevés-bé ifjakat. Készült papírgömbből cica- és kutyafigura, valamint Urák Éva kézműves segítségével domborműves technikával családfa. A népszerű könyv- és könyvjelző-kereső játékunkban is sokan vettek részt. Apró rejtvények megoldásai segítették a könyvet és a belerejtett könyvjelzőt meg-találni. Helyismereti TOTÓ kitöltésével is próbálkozhattak az érdeklődők. Minden

kérdés megválaszolásához kézbe kellett venni valamelyik helytörténeti kiadvá-nyunkat. Senki sem távozott üres kézzel, apró ajándékokat választhattak jutalmul az ajándékkosárból.

Ovis könyvtári foglalkozást is tartot-tunk, tavasszal a katicák, most ősszel a méhecskék „repültek” hozzánk az oviból. Beszélgettünk a hét napjairól, az évsza-kokról, diafilmet is vetítettünk róluk. Vesszőkosárból válogattak a kicsik őszre jellemző dolgokat: tököt, almát, diót, őszi falevelet, képeket a sok kakukktojás közül. A mágnes táblán még Már-ton napi kislibák-kal is játszottunk.

A könyvtári fog-lalkozások sorá-ban újra jártak nálunk a pétfürdői kisiskolások. Négy osztály: a harma-dik és negyedik osztályos tanulók. Nem maradhatott el a kézműves fog-lalkozás mellett a könyves játék sem. Papírgömb-állatok és trükkös, hajtogatott varázsdobozok készültek, miközben a játék mellé rejtve a „Könyv-tári mindentudó” kérdéssort is nagyon ügyesen kitöltötték a gyerekek. A fel-nőtteknek mondanom sem kell, hogy

ezáltal észrevétlenül, játékosan tanulnak a könyvtárban eligazodni, otthon érezni magukat. A könyvtári rendszerrel ismer-kednek, miközben ők csak a polcok között izgatottan szaladgálnak, böngész-

nek, jól érzik magukat.Az elsős és másodikos tanu-

lókkal diavetítőztünk. Az első-sökkel többek között Móra Ferenc: Zengő ABC című művének diafilmváltozatával a betűket ZZZümmögtük, RRRopogtattuk, DDDör-mögtük, HHHuhogtuk, SZSZSZiszegtük… és aztán hallgatták figyelmesen a többi mesét is. A második a és b osztá-lyosok az olvasásban is segítettek. Az osztályokkal gyorsan elrepülő egy-egy órát finom ropogtatni-való mellett diafilmkocka raj-

zolással zártuk. Az elkészült képkockák most a könyvtár falát díszítik.

Megünnepeltük a Nagy Dia Napot is. Ez alkalomból könyvtárunk november 24-én várta vendégeit. Közösen válogat-tuk a diafilmeket, és olvastunk, mesél-tünk egész délelőtt.

8 alkalom, közel 250 felnőtt és gyer-

mek, persze statisztikailag sem számít rossznak.

A könyvtár mindig visszavár…

Borbélyné Schenek Szilviakönyvtárvezető



8

Ismét Pétfürdőn járt az Ősi Kovács Alkotóműhely2018. október 12-én az Ősi Kovács Alko-

tóműhely egy ötórai tea keretein belül hoz-ta el legújabb irodalmi műsorát a Pétfür-dői Közösségi Ház és Könyvtárba. A sárga és kék teáscsészékben kevergetett kanalak halk nesze törte csak meg azt az átszelle-mült csendet, amivel a szép számban össze-gyűlt érdeklődők hallgatták az alkotómű-hely tagjait.

Az Aranytoll-díjas költők, Erdődi Maya és Ladányi Maya mellett több tehetséges előadó is képviselte magát az irodalmi esten. Kovács Mónika, Tóth-Göndöcs Ildikó, Erdélyi Tibor és Böjte Márton vidám, elgondolkodtató vagy éppen szívfacsaró versekkel, prózákkal

és vidám dalokkal örvendeztették meg a közönséget.

Az Ősi Kovács Alkotómű-hely oly népszerűségnek örvend, hogy régen kilép-tek szűkebb régiónkból. Szerte az országba viszik a jókedvet, kultúrát és a mélyen szántó gondolato-

kat. Megfor-dulnak idősek otthonában, irodalmi este-ken, a leg-különfé lébb rendezvényeken, sőt már a határokon túl is ismerik nevüket. Legutóbb egy erdélyi meghívásnak tettek eleget. Sikerüket mi sem mutatja jobban, mint azon versek értő fogadtatá-sa, melyeket újonnan meg-jelent antológiájukból, az Összekovácsolt sokszínűség-ből hallhattunk.

A performanszról nem hiányozha-tott Ősi Kovács Imre, a mester sem. Az Aranyecset-díjas festőművész, a Magyar Kultúra Lovagja az első sorból, büszkén nézte végig felfedezettjei, tanítványai produkcióját. Ősi Kovács Imre és művé-szete szó szerint átölelte az előadókat és

Hatvan éves osztálytalálkozóHat évtizeddel ezelőtt fejezte be általános iskolai tanulmá-

nyait egy osztály Pétfürdőn. 1958. után most, 2018 októbe-rében újra együtt voltak azok, akik eljöttek találkozójukra, a helyi Diófa Vendéglőbe, felidézni a régmúlt iskolás éveiket.

Akik a képen szerepelnek (balról jobbra): Habi Teréz, Sáf-rány Zsuzsa, Vadász József, Szilágyi Erzsébet, Csekli Katalin (ülő sor), Tamás Ilona, Suhajda Erzsébet, Hosszú Mária, Katona Imre, Szakonyi Zsuzsanna, Sinkó Ferenc (középső sor), Horváth Sándor, Tóth Éva, Fadgyas Lajos, Kaposi Ferenc, Horváth István (hátsó sor).

Tanáraik voltak: Horváth István igazgató, Teleki Tiborné osztályfőnök, Csonka Endre, Nagy Éva, Teleki Tibor, Újhe-lyi Gábor, Varga Károlyné, Wittman Jánosné.

Köszönettel az egykori diák: Sinkó Ferenc

a hallgatóságot, hiszen a Közösségi Ház emeleti kamaratermének minden falán

festményei függtek. Az évszaknak meg-felelően ezerszínű őszi tájképeket hozott magával, de előre vetítve a telet, itt-ott hófedte tájakat is megcsodálhattunk. A realista festő művei nem a képzelet szü-leményei, nem illúziók. Ugyan betegsége óta már nem a szabadban fest, de család-ja és barátai buzgón fotózzák számára a világ tájait. Ezen fényképek alapján szü-letnek az új műalkotások.

Az Ősi Kovács Alkotóműhely jelenleg is várja azok csatlakozását, akik szívesen megmutatnák-bemutatnák irományai-kat, képzőművészeti alkotásaikat, vagy szeretnének ezen művészeti ágakkal közelebbről megismerkedni.

Sz.R.

Erdődi Maya, Böjte Márton, Ladányi Maya, Kovács Mónika, Tóth-Göndöcs Ildikó, Erdélyi Tibor

A közönség

9



Üdvözöljük a Pétfürdői Közösségi Televízió nézőit!A Horváth István Általános Iskola alsó

tagozatos diákjai november 10-én a Pét-fürdői Közösségi Televízió stúdiójába is ellátogattak pályaorientációs napjuk során. Az érdeklődő nebulókat a Közös-ségi Tv munkatársai várták, hogy beavas-sák őket a televíziós műsor-szolgáltatás rejtelmeibe.

Az osztályok két csoportba rendeződ-ve vettek részt a tv munkájában. Míg az egyik csapat a vágószobában a közvetí-tés technikai hátteréről kapott informá-ciókat, addig a többiek a stúdióban a tv-bemondói, a hírolvasói és a riporteri munka alapjaival ismerkedtek.

Körútjukat a stúdió fogadó és egyben géphelyiségében kezdték, ahol megta-nulhatták a működtetéshez szükséges célgépek nevét és, hogy melyik mire szolgál. Olyan eszközökkel találkoz-hattak, mint a központi szervert működtető gép, a képújság- és az adásve-zérlő készülék, valamint az ezeket tároló speciális rackszekrény.

Ezután az egyik csapat útja a vágószobába vezetett, ahol a nyers videóanyagok montírozása, és az élő adásközvetítéshez szüksé-ges eszközök kezelése, a hang- és képkeverés került bemutatásra. A legnagyobb sikert azonban a stúdióban

dolgozók mikrofonon történő instruálá-sa, és az úgy nevezett zöld háttérrel való „varázslás” aratta.

A csapat másik fele a stúdióban tevékeny-kedett. Megismerkedtek az erős fények és a visszatérő monitor fontosságával. Kipró-bálhatták magukat a hírolvasásnál használt pulpitusnál és a stúdióbeszélgetéseknél

használt kerekasz-talnál. Az adásfel-vételhez használt kamera alapfunk-cióit: az élességál-lítást, a zoomolást, a hangpróbát is áttekintették. Nem maradhatott ki a hírolvasó legna-gyobb segítsége, a súgógép sem, mely-ről együtt olvasva sorolták a híreket. Az alapismeretek elsajátítása után

következett a komoly munka, hiszen min-den osztály külön-külön köszöntötte a Péti Tv nézőit. A bátrabbak interjút is adtak a televízió munkatársának, sőt olyan nebuló is akadt, aki kezébe vette a mikrofont, és osztálytársaitól kérdezett.

Ottlétük alatt egy teljes adás levezény-lésének menetét megismerték, és abból részüket kivették. Fények rendben, a visszatérő monitor szerint középen állunk, a frizuránk és gallérunk rendben van, a zöld háttéren már Pétfürdő látszik

Horkák Anna: Mindig jót várj

Ismét egy új nap veszi kezdetét,Ezért hálát adhatunk a tegnapért.A felkelő nap sugara kocogtat az abla-kon,A reggel is hálaadással kell, hogy indul-jon.

Csodálatos az ébredés, tele békességgelA szívem pedig csordultig van remény-séggel.Valami jót várhatok ma is, tudom,Aki kér tőlem, szívesen megajándéko-zom.Ám, aki komor, borús reggelre ébred,Ablakán nem a fény kocogtat, hanem jéghegyek.Szomorúan elmereng a múltban,Nem bízik a mában, a holnapban.

Pedig minden napnak van egy csodája,Egy jó szónak, egy mosolynak is van hatása.Nem tudom, kinek van éppen erre szüksége,Mivel nincs már semmi reménysége.

De lehet bármilyen ijesztően sötét az a felhő,Könnyedén elfújja egy mustármagnyi szellő.A napsugár szivárványt húz az égen,Hogy a megtört szív békére leljen.

Összekapcsolódik az ég a földdel,Zúgjon az örömóda, a dal pedig zengjen.Hatalmas csodának leszünk tanúi,Amiről mi már bátran merünk nem-csak álmodni.

madártávlatból, „Egykettő, egykettő.”- hangpróba stimmel, a külsős csapat beki-abál, hogy „Mehet a felvétel!”, a súgógép pörög. Köszöntés, napi adás, hírek.

A végén pedig minden csapat egyszerre kiabálta: „Köszönjük megtisztelő figyel-müket, viszontlátásra!” Sz.R.

Írósarok



10

Megyei érdekképviseleti találkozó PétenAz MKKSZ, vagyis a Magyar Köztiszt-

viselők, Közalkalmazottak és Közszolgá-lati Dolgozók Szakszervezete a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtárban tartotta meg 2018. évi Veszprém megyei találkozó-ját. Az eseményen részt vett Boros Péterné, az MKKSZ elnökasszonya is. A találkozót Szokolai Róbert, az MKKSZ Veszprém megyei titkára nyitotta meg.

A rendezvényre több Veszprém megyei város közalkalmazottja, köztisztviselője és kormánytisztviselője is eljött, így jelen voltak pápai, tüskevári, nagyvázsonyi, tihanyi, tapolcai és pétfürdői munkavállalók is. A városok sokszínűségén kívül szakma-ilag is sokrétű volt a jelenlét. Önkormány-zati, hivatali dolgozók, szociális és kulturális szakemberek is tisztele-tüket tették.

Boros Péterné beszá-molt többek között a Közszolgálati konzul-táció eredményéről, melyben közel 50 000 ember nyilatkozott arról, szeret-e mások helyett dolgozni? A kérdés nem véletlen, hiszen 100 000 ember hiányzik a közszfé-rából, novemberben mégis 3 400 embert bocsátottak el.

Nem utolsósorban a kulturális szak-emberek jelenléte és a kultúra helyé-ül szolgáló helyszínnek köszönhető-en szóba került a kulturális területen dolgozók Országos Szakmai Tanácsa. Míg Magyarországon létezik Országos Szakmai Tanácsa az államkincstári dol-gozóknak, a szociális szférában dolgo-zóknak, a földhivatali, a környezet és természetvédelmi, a kormányhivatali, a közterület-felügyeleti dolgozóknak, a munkaügyi szakigazgatásban, a növény- és tájvédelmi szolgálatban és az önkor-mányzatoknál dolgozóknak, addig a kulturális ágazatban tevékenykedőknek nincs. Szokolai Róbert megyei titkár jelezte szándékát, hogy az ügy élére áll, és Kulturális Ágazati Országos Szakmai Tanács felépítésébe kezd.

Szó esett még a közalkalmazotti tör-vény tervezett átalakításáról, esetleges megszüntetéséről, amely több jelenlévőt, és az országban még oly sok munkavál-lalót negatívan érintene, akár munkahe-lyének elvesztését is jelentené. A közal-kalmazottak helyzete így sem rózsás. A 2019-es költségvetés újra befagyasztot-ta a közszolgálati bértáblákat, aminek köszönhetően 11. éve változatlan az ott dolgozók illetménye. Az újabb befa-gyasztás 540 000 közalkalmazott sorsát pecsételheti meg az érdekvédelmi szer-vezetek szerint. A közalkalmazotti illet-ménytábla könnyen hatályát veszítheti, amennyiben jövőre is folytatódik a mini-

málbér és bérminimum emelés. Ebben az esetben egy pályakezdő is annyit kap, mint egy több diplomás, évtizedes múlt-tal rendelkező szakember. Nem csak a minimálbérhez igazodó bérrendezésre lenne szükség, hanem a területet érintő általános és átfogó fejlesztésre.

Az országos szervezet elnöke nagy hangsúlyt fektetett a jelenlegi egyik legnagyobb harcuk, a béremelésért folytatott harc részletezésére. A SZEF, azaz a Szakszervezetek Együttműködé-si Fóruma az MKKSZ-szel karöltve a 190 ezer forintos minimálbért, a 247 ezer forintos szakmunkás bérminimu-mot, és egy új lépcsőfokot, a 321 ezer forintos diplomás bérminimumot sze-retné elérni.

Szokolai Róbert elmondta, hogy a jövőben fejleszteni és növelni szeretné

Veszprém megye jelenlétét az orszá-gos szakszervezetben. Meglátása sze-rint ezekben az időkben a közszolgálati dolgozóknak nem széthúznia, hanem összefognia kellene, az eddigi legszerve-zettebb formájukat megvalósítva. Aki a közszférában dolgozik, annak a közszféra érdekeit képviselő szervezetben a helye, hiszen egy érdekképviseleti szerv hatal-ma a mögötte álló tömegben van.

Ezenkívül fontos küldetésének tartja a fiatalok bevonzását a szakszervezeti élet-be. A fiatalok a mai napig egy „szocreál maradványnak” látják a szakszervezetet, pedig koránt sem az. Ha visszatekintünk a nem is olyan régi időkre, a szakszer-

vezeti tagság egyér-telmű és büszkeségre okot adó státusz volt. Az érdekképviseleti tanácskozások, maga az érdekvédelem, a munkavállaló joga-inak érvényesítése virágzott úgy, ahogy a szervezeti üdülők és kirándulások is. Ezt a szellemet fel kell éleszteni, hiszen nincs rendjén, hogy egy olyan szervező-dés haldoklik, ahol

az emberek a saját érdekeiket védhetnék. Ennek kulcsa pedig a fiatalság, a 30 év alatti munkavállalók, akik hatalmas erő-ket és tömegeket tudnak megmozgatni újvilági felfogásukkal és az internet ere-jével. A szakszervezet fontos feladatá-nak tartja, hogy megújuljon, kövesse a trendeket, fiatal-közeli legyen, képviselje magát a közösségi médiában.

A tanácskozás ezúttal is jó hangulat-ban telt. Új célok fogalmazódtak meg: a Veszprém megyei taglétszám növelése, a megyei szakszervezeti élet fellendítése, a fiatalok mozgósítása a közszférában és a Kulturális Ágazati Országos Szak-mai Tanács létrehozása. A találkozó más eredményt is hozott: új munkahelyi alapszervezet alakult.

Sz. R.

A találkozó résztvevői

11



Márton-napi libatorA Várpalota Pétfürdő Kertbarát Egyesü-

let idén is megülte hagyományos Márton- napi libatorát. Az ünnepi vacsora 2018. november 10-én, szombaton zajlott a Pét-fürdői Közösségi Ház és Könyvtár emeleti nagytermében.

Ahogy az lenni szokott, az egyesület tagjai szép számban képviseltették magu-

kat. 50 fő gyűlt össze a jóízű lakomához, dínom-dánomhoz. Az egyesület vendége volt Hor-váth Éva polgármester is. A fejedelmi vacsoráról idén is a Kolping iskola szakács tanulói gondoskodtak. Az étel a hagyo-mányhoz illően sült libacomb

és töltött liba-nyak volt főtt burgonyáva l és dinsztelt káposz táva l . A könnyűnek nem nevezhető estebé-det az egyesület minden tagja éjfélig tartó mula-tozással, közös tánccal mozogta le, amit élő zene kísért, mint az összes rendezvényün-kön.

Következő progra-munk a januári disz-

nótoros vacsora lesz, melyre szeretettel várunk mindenkit. Addig is külön köszö-netünket küldjük a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár minden dolgozójának, amiért ebben az évben is töretlen oda-adással segédkeztek rendezvényeinkben. Mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk!

Józsa IldikóVárpalota Pétfürdő Kertbarát Egyesület

10 éves a Péti Nyugdíjas Klub Egyesület Muskátli Néptánc Csoportja!A Péti Nyugdíjas Klub Muskátli Nép-

tánc Együttese 2018. november 24-én ünnepelte megalakulásának 10. évfordu-lóját.

A csoport 2008-ban jött létre 6 fővel. Jelenleg 16-an vagyunk. Gyakran fellép-

tünk a környező településeken, állandó résztvevői vagyunk a pétfürdői rendez-

vényeknek. Többször jártunk a Nyugdí-jas Ki-MIT-TUD-on, Litéren a szenior néptánc találkozón, a balatonfüredi „Életet az Éveknek” Művészeti Együtte-sek és Szólisták Fesztiválján, az „Életet az Éveknek” Veszprém megyei szerveze-

te által rende-zett nyugdíjas néptánc talál-kozón.

Az évfordu-lóra gálamű-sort állítottunk össze, ahol bemutattuk az eddig megta-nult táncokat. Meghívtuk a régi táncos tár-sakat, és min-denkinek egy

kis ajándékot adtunk át.Köszönjük a Pétfürdői Önkormányzat-

nak, a Közösségi Háznak a támogatást.Szintén köszönjük a Péti Nyugdíjas

Klub Egyesület tagjainak is a támoga-tást, és hogy bátorítanak bennünket, és elkísérnek a fellépésekre.

Borbándi Ambrusnéklubvezető,

a Muskátli Néptánc Csoport vezetője



12

Minden csepp számít!A Magyar Vöröskereszt Pétfürdői Alap-

szervezetének titkára köszöntötte a III. véradó ünnepségen megjelenteket november 23-án, a közösségi házban. Kisebb, családi-asabb, szerényebb, de annál szeretettelibb ünnepséget szerveztek a véradók, önkénte-sek, támogatók részére.

Beszédében kiemelte, hogy a Pétfür-dő lakosság arányához képest – az utol-só becsült létszáma 4791 fő – még mindig kevés a községben a véradó. Sokkal többen nyújthatnák a kezü-ket, mint ahányan megteszik. Sokan adnának, de már nem tehetik meg különböző okok miatt.

Ebben a mai rohanó világban az egészségügyi rendszer káoszában a véradás egy kiszámítható, egysze-rű eljárás. Legrosszabb esetben 30 percet vesz igénybe, nem kell beje-lentkezni. A szervezett véradásokon meg kell jelenni, vagy a Veszprém Megyei Vérellátóba lehet jelentkezni.

Fel kell kelteni a figyelmet, az érdeklő-dést azokban, akik még nem vettek részt véradáson, illetve azokban, akik segítettek már, de régóta nem tették meg.

Minden véradó érezze, hogy kiemelkedő az, amit tesz, amikor a véradásra jelentke-zik. Minden véradó büszke lehet magára, hogy ismeretlenül véradásonként 3 ember

életét tette jobbá, segítette gyógyulását netán véradásával megmentette valaki életét.

A véradás önzetlen segítség és igazából nem kerül semmibe. Ha semmi mást nem tud tenni az ember a világ jobbá tételében „CSAK” a karját nyújtja véradásra, meg-tett MINDENT.

November 27., a véradók napja. Azoké

a hétköznapi hősöké, kik hozzájárulnak egy-egy beteg felépüléséhez, elősegítik a műtéti beavatkozások sikerességét.

Szabó-Horváth Tünde hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a gyerekek minél hamarabb megismerjék, felismerjék a segítségnyújtás bármely formáját. Beje-lentette, hogy Győri Margit a Pétfürdői Alapszervezet ifjúsági tagja az idei évben

a Magyar Vöröskereszt Veszprém Megyei Ifjúsági Szervezetének elnöke lett.

Az ünnepségen Szalai Andreát: 32-szeres, Takács Lászlónét 24-szeres, Ihász Józsefnét 20-szoros, Németh Anita Krisztinát 17-sze-res, Kerekes Lászlót 36-szoros, Sinovics Károlyt 35-szörös, Harangi Lajost, 34-sze-res, Martos Pétert 32-szeres véradása alkal-mából köszöntötték.

Odaadó önkéntes munkájáért Hor-váthné Szakács Tünde és Simákné Tremmel Alinka vehetett át elismerő oklevelet és ajándéktárgyat.

Az Alapszervezet megköszönte a támogatást Németh Rajmundnak, a Németh és Társa Bt. vezetőjének, vala-mint Perparim Morinának, a Péti Pék-ség Kft. vezetőjének.

Köszönetet mondtak Pétfürdő Nagy-község Önkormányzatának és a Pétfür-dői Közösségi Ház és Könyvtárnak.

A ünnepség színvonalát emelte a Horváth István Általános Iskola ének-karának műsora. Zongorán Kujber Vivi-en 8.b. osztályos tanuló játszott. Simák Larina 4.a osztályos tanuló mesét mon-dott.

Szabó-Horváth TündeMagyar Vöröskereszt Pétfürdői

Alapszervezet titkára

A könyvtár dicséreteBevezetőül szeretném megjegyezni,

hogy gyermekkorom óta szeretek olvas-ni, szeretem a könyveket, és szeretek könyvtárba járni. A könyvtárba járást nem általában a könyvtárra értem, hanem a péti könyvtárra, amelyiknek olvasója vagyok.

Most arról szeretnék írni, hogy miért is jó nekem könyvtárba menni.

Az a nap, mikor könyvtárba megyek, számomra ünnep, gondolatban már egész nap készülök rá. Összerakom a kiolvasott könyveket, előveszem a fel-jegyzéseimet, hogy mit is szeretnék kikölcsönözni.

A megérkezés után már kellemesen tör-ténnek a dolgok. A mosolygós könyvtáros kedvesen fogadja köszönésemet, átveszi a kiolvasott könyveket; szóval teszi a dolgát.

– Tessék csak nyugodtan körülnézni, a kabátot is le lehet venni, itt a fogas, tes-sék felakasztani! – folytatódik a szívélyes fogadás.

Aztán elindulok a könyvekkel meg-rakott polcok között, és keresem az olvasnivalókat. Leemelek egy könyvet, beleolvasok, aztán visszateszem, vagy ha megtetszik, magamnál tartom. És ez így megy tovább, míg meg nem találtam, amit ki szeretnék kölcsönözni.

Az előzőket azért írtam le ilyen rész-letesen, mert ez régen nem így volt. A könyvek közé nem lehetett az olvasónak bemenni, a könyvtárban volt egy elvá-lasztó íróasztal. A könyvek oldalán állt a könyvtáros, szemben az olvasó. Az elő-zőek miatt jelent ma már külön élményt a válogatás.

A további könyvtári sétám a folyóiratos, újságos rész felkeresésével folytatódik, ami szintén nagy élmény számomra.

Ezen kis írásom címe nem azt ígérte, amiről eddig írtam. Most következnek a dicséretek: nagy öröm az olvasóknak a gazdag könyvállomány, a mai írók műve-inek jelenléte, a hobbi-, kézimunka-, gyermekkönyvek jelentős mennyisége, az újságok, folyóiratok helyben olvasása és ingyenes kölcsönzése. Elismerés és köszö-net a színvonalas író-olvasó találkozók és más rendezvények szervezéséért.

Végezetül, de elsősorban dicséret és köszönet a könyvtár minden dolgozójá-nak.

Szeretettel:Vági Istvánné,

egy elégedett olvasójuk

A III. véradó ünnepség

13



Boldogan ballagott Erzsi a bakterház felé, munkát kapott. Mától megdolgo-zik a napi fél liter tejért. Eddig is oda-járt esténként fejés után, volt mikor meg is itta a kimért friss tejet. Vala-hogy megszerette, pedig először nehe-zen vette rá magát hogy megkóstolja. Szűrés után még habos volt. Margit néni biztatgatta: – Kóstold meg, ha nem ízlik, nem iszod meg! Erzsi óvatosan szájához emelte, és belekortyolt.– Hiszen ez finom! – mondta, és itta tovább. Ez járt a fejében, miközben ment a poros kocsiúton. Margit néni és édesanyja megbeszélték, ha segít a teheneket legeltetni, fizetség fejében kapja a tejet. Nem egyedül, Margit néni lányával, Gittával kapták ezt a fontos munkát.– Csókolom! – kiabált be a bakterház-ba, odaérve. – Megjöttem.Gitta kiszaladt hozzá a házból, sorolta a tennivalókat. Kell két bot, aminek levelek vannak a végén. Azzal tereljük a Bimbót és a Riskát.

Kiengedték a két tehenet az istálló-ból, azok már tudták, mennek legelni. El is indultak, a lányok szaladtak utá-nuk. Olyan helyre kellett menni, ahol szép kövér fű nőtt. A vasút melletti árok partján nőtt a legdúsabb. Igaz, az árok most száraz volt, csak ősszel, a cukorgyári kampány alatt engedték bele a répa feldolgozása során keletke-ző szennyvizet.

A lányok énekelgetve, a leveles botokkal csapkodva mentek utánuk. Szelíd tehenek voltak, nem kellett fél-ni tőlük.Beszélgettek az esti tévéműsor-ról. Gittáéknak volt készülékük, a „Kékes”. Boldogan dicsekedett vele. Mindent nézett, még a műsorszünetet is. Erzsiéknek nem tellett tévére, így irigykedve hallgatta.

Valamelyik este rodeót mutattak Amerikából, ezt mesélte Gitta. Élén-ken gesztikulálva próbálta elmonda-ni amit látott, a tehénpásztorokat a

bikák hátán, mennyire ügyesen ültek, vagyis próbáltak fennmaradni a szilaj jószágokon.

Eldöntötték, igaz ők lányok, de ha felnőnek, cowboyok lesznek, megülik a vad bikákat. Majd megmutatják a világnak, hogy a lányok is képesek erre.– Képzeld el, ha a tévében mindenki látja mit tudunk – mondta Gitta.– Szerintem azok a cowboyok gyerek-koruk óta gyakorolnak – felelte Erzsi.– Na és akkor, mi is gyakorolunk!– Jó, de hol a bika? – kérdezte Erzsi.Bizony ezen nem tudnak változtatni, bika nincs.– Itt vannak a tehenek! – mondta hir-telen Gitta.– Igen, de ezek szelíd tehenek.– Gyakorolni jók, vagy nem! – felelte Gitta.

Ezen mindketten elgondolkodtak. Azon is, hogyan lehetne felülni a hátukra. Egyikőjük sem volt magas, és itt nincs semmi, amire felállhatnak. A másik dolog, megengedik-e a tehenek, hogy a hátukra másszanak. Ballagtak tovább a megoldást találgatva.– Ott az árok! – kiáltott fel Erzsi.– Mi van az árokkal?– Belehajtjuk a teheneket, a partról fel tudunk ülni a hátukra.

Gitta döntött: – Ez a megoldás!Kerestek egy helyet, ahol a két tehe-

net bele tudták terelni az árokba. Mivel ott is dús, legelhető fű volt, Bimbó és Riska nem ellenkezett.

Az egyik probléma megoldva, már csak a hátukra kell mászni. Néhány próbálkozás után ez is sikerült, kezük-ben a leveles faágakkal elkezdték futás-ra biztatni a két tehenet. Addig csap-kodtak, amíg, ha nem is gyorsan, de megindultak. Egyik helyen megfor-dulva oda-vissza galoppoztak. Nagyon tetszett a dolog a lányoknak. Ha sokat gyakorolnak, sikeres rodeósok lesznek.

Estére elfáradva, boldogan ballagtak hazafele. Szegény tehenek alig várták, hogy beérjenek az istállóba. Nagyon elfáradtak.

– Megjöttetek? – kérdezte Jani bácsi, Gitta apja.– Várjál – mondta Erzsinek. – Margit nénéd megfeji őket, és kapsz tejet.

Erzsi Gittával beszélgetve várta a fejés végét.– Merre legeltettetek? – kérdezte Mar-git néni. – Alig adnak tejet a tehenek.– Az árok parton, dús fűben – felelte egyszerre a két lány.– Akkor nem értem mi a baj. Na majd holnap többet adnak.– Sajnos ma nem tudok neked adni Erzsi, kell a megrendelőknek.

Másnap délután Erzsi már sietve, boldogan ment a bakterházhoz. Tej is, lovaglás is, mégsem olyan unalmas ez a nyár. Gyorsan hajtották ki a tehene-ket, mikor messze értek, már terelték is bele őket az árokba. Fel a hátukra, és futás oda-vissza, ahogy eddig. A nagy játékban észre sem vették, hogy valaki közeledik. Margit néni és Jani bácsi a tegnapi nap után kíváncsi volt, miért nem adtak a tehenek több tejet. Megbeszélték, hogy két vonat érkezése között Jani bácsi meglesi a lányokat. Mikor odaért, és meglátta a két lányt a tehenek hátán lovagolva, már mindent értett. Szegény jószágok nem legeltek, hanem sportoltak a lányok jóvoltából. Még jó, hogy idejében észrevették.

Este a bakterháznál elmondták a lányoknak, hogy többet nem tartanak igényt a munkájukra, vesznek fel egy pásztort.– Így nem lesz tej, lassan teljesen elapadnak – mondta Margit néni.

Erzsi elköszönt, és hazafelé ballagva azon gondolkodott, hogyan mesélje el a dolgot édesanyjának.– Jól van, nem is kell a tej – mondta magának.

Igaz, megbukott tehénpásztorként, de valamit meg is tanult. A tehén nem rodeóbika.

ÍrósarokDrebálné Barta Katalin: Tehénpásztorok



14

Mozdulj, Pét!2018. november 4-én gyönyörű tavaszias

időnek örvendett Pétfürdő első sportnapja, a Mozdulj, Pét!. A rendezvény teljes egé-szében civil kezdeményezés alapján, Tor-dai Levente és az őt segítők szervezésében került megrendezésre.

Nagy Zsolt önkormányzati képviselő köszöntőjével indult a nap: „...Szeretnék gratulálni a szervezőknek, Tordai Leventének és csa-patának ezért az ötletért. Tulajdonképpen láthatjuk, hogy a megvalósítás jó. A »Mozdulj Pét« első rendez-vénye a mai, és remélhe-tőleg, nem az utolsó. Én is bízom benne, hogy ez egy hagyománnyá válhat...”

Ezután Miskolczi Ferenc önkormányzati képvise-lő, a Településfejlesztési Bizottság elnöke és a ren-dezvény fővédnöke szólt a program résztvevőihez: „Ilyen Pétfürdőn még nem történt. Ilyen még nem volt, hogy egy teljesen alulról jövő szerveződés, kezdeményezés, tehát nem az önkormány-zat által szervezett, egy civil aktivista, Tor-dai Levente és barátai lévén létrejöjjön. Én is azt gondolom, hogy legyen ez egy hagyo-mány kezdete...”

A beszédeket közös bemelegítés követte Peytu mezején, ahol az érdeklődők Gár-

donyi Andrea zumbaoktató vezénylésé-vel mozgathatták át magukat. A közös felvezetés után 11 helyszínen, közel 20 sportágban próbálhatták ki magukat a sportolni vágyók.

A Kolping iskola tornatermében félórás turnusokban váltották egymást a mili-tary hiit, a kangatréning, a zumba kids,

az rtm, a strong by zumba, a dance aero-bic és a zumba művelői. Aki szabadtéri mozgásra vágyott, az Peytu mezején az íjászatba és a nordic walkingba is bele-kóstolhatott. A gyerekek is találtak ked-vükre valót a mezőn, hiszen ügyességi játékokkal és a Fanyűvők Játszóházzal is várták őket.

Szintén szabadtéren, a kosárlabdapá-lyán felnőtt- és gyermekcsapatok mér-hették össze erejüket. A teniszpályán teniszezésre, az alapítványi pályán foci-zásra, a pálya előtti területen pedig az RC versenyautózás kipróbálására nyílt lehetőség. A felső iskola kosárlabdapá-lyáján görhikoztak és floorballoztak. A

PMTE tekepályáján kuglikat lehetett dönteni, az Ifjúsági tó környékén pedig a FutaPét Tömegsport Egyesület várta a futni vágyókat.

A Közösségi Házban sak-kozás, biliárdozás, ping-pongozás, a Péti Sólymok Taekwon-do szakosztályának bemutatója, valamint a Vár-palotai Modellező TSE mini- repülőgépmodell-kiállítása zajlott. A Közösségi Ház előtt kerékpáros ügyességi és gyorsasági verseny várta a gyerekeket.

Az eseményen szép szám-mal vettek részt sportkedvelő

pétfürdőiek. Nagy érdeklődéssel próbál-ták ki magukat az ismeretlen mozgás-kultúrákban. Együtt mozdult óvodás és nyugdíjas. Új csapatok és hobbik alakul-tak. A nap végén pedig már a következő alkalmat tervezték a kellemesen kifáradt résztvevők.

Szokolai Róbert

Interjú Tordai Levente ötletgazdával, főszervezővel

– Honnan jött a Mozdulj, Pét! ötlete?– Ez egy 3-4 éve dédelgetett terv volt, hogy egyszer jó lenne Pétfürdőn is megszervezni egy ilyenfajta rendez-vényt. Egy nagy sportágválogatón vet-tünk részt a családommal, ahol minden gyermek minden sportágat kipróbál-hatott. Ez adott ihletett ahhoz, hogy ezt elhozzuk a mi településünkre is. A lehetőségek adottak voltak, és itt hely-ben sok, a sportot éltető „angyalka” él. Őket kellett mozgósítani, és már be is indult a gépezet.

– Nagy feladat volt, sokáig tartott megszervezni a rendezvényt?– Igen, én ilyet még nem csináltam. De úgy döntöttem, ha egyszer elvállal-tam, akkor illik végigcsinálni. Onnan-tól, hogy elkezdtem telefonálgatni, és a közösségi hálón szervezni, önálló életre kelt a folyamat. Olyan sok segítőm lett, hogy a végén nem is volt más teendő, csak győzködni mindenkit, hogy minél hamarabb hozzuk tető alá a sportnapot. Be akartuk bizonyítani, hogy meg tud-juk csinálni.

– Kik voltak a segítségedre?– Elsősorban a családom és a barátaim. Angeli Katalin, a Közösségi Ház igaz-gatója is mellettem állt. Ő volt az, aki segített végleges formát adni a rendez-vénynek, és véghezvinni azt. Ott vol-tak még a civil szervezeteink, akik saját programjaikat szervezték és bonyolítot-ták le. Én az időpontokat egyeztettem, és strukturálisan igyekeztem kézben tartani a szervezést. Szeretnék név szerint is köszönetet mon-dani: Ács Imrének, Balogh Klárának, »»»

15



»»» Balogh Zsoltnak és családjának, Bárt-fai Bencének, Benke Lórántnak, Besenyei Szebasztiánnak, Bobay Dávidnak, Bodó Arnoldnak, Gelencsér Zsoltnak és csa-ládjának, Habi Istvánnak, a Harpauer családnak, Kaufmann Attilának, Katona Richárdnak, Kucska Renátának, Kiss Ber-nadettnek, Marton Veronikának, Már-ton Lászlónak, Mórocz Péternek, Pallagh Györgynek, Radovitsné Hornyák Marian-nának, Szabó Patriknak, Szabó Jánosnak, Szeivolt Péternek, Szomszéd Andrásnak, Temesi Évának, Tapasztó Tamásnak és Vaskó Péternek. Köszönöm a támogatását Pétfürdő Nagyközség Önkormányzata Humán Bizottságának is.

– Milyen sportágakat lehetett kipró-bálni?– 18 sportágunk volt. Pingpong, biliárd, amik nagy hagyománynak örvendenek Péten. Újdonságképp a görhokit hoztuk el, mert a jégkorong a szívem egyik csücs-ke. Ezeken kívül lehetett kerékpározni, a gyerekeket ügyességi játékok várták, volt

íjászkodás, foci, teke, kosárlabda és nordic walking. A Kolping iskola tornatermében, a felső iskola kosár-pályáján, vala-mint a Közösségi Házban és kör-nyékén is sok-sok sportág képvisel-te magát. Senkit sem szeretnék kihagyni, nagyon sokan voltunk. 11 helyszínünk

volt. A felső iskola kosárlabdapályája,

az alapítványi pálya és az előtte lévő tér, Peytu mezeje, az Ifjúsági tó, a tekepálya, a teniszpálya, a kosárpálya, a Kolping iskola tornaterme, a Közösségi Ház és környéke.– Milyenek a visszajelzések?– Nagyon pozitív a vissza-jelzés, igazából negatívumot nem is hallottam. Nagyon sokan eljöttek olyanok is, akikre nem is számítottam. Olyan emberektől kaptam bíztatást, akik miatt minden-képp folytatni kell.– Ezek szerint lesz folyta-tás?– Mindenképpen. Lesznek változások is. A helyszín biz-tosan tömörítve lesz, jobban centralizálnunk kell majd a programokat. 2019-ben május első szombatján egy kisebb kaliberű rendezvényt szeretnénk, majd szeptem-berben lenne egy, az idei

hagyományteremtőhöz hasonló volume-nű sportnap.

Sz.R.

Tordai Levente



16

Egy elhivatott sportember portréjaIfj. Wimmer Lászlóval, a Pétfürdő Sport-

jáért Alapítvány egyik idei kitüntetettjével ejtettünk szót a futás iránti szenvedélyéről, eredményeiről és jövőbeni terveiről.– Mióta él a futás szenvedélyének?– Torba Feri bácsinál, a középiskolai éve-im alatt kezdtem el futni. Sajnos a tanul-mányaim miatt kis időre felhagytam a futással. Hivatalosan 1994 júniusában volt az első versenyem. Mayer Miklós kért fel a tatai maratonváltóra. Edzettem rá két hetet, és harminc perc alatt futot-tam a tatai váltó körét.– Kipróbálta magát más sportágban is?– Régen a tekepályán sokszor megfor-dultam. Ezenkívül a külföldi futóverse-nyek után gyakran focizunk vagy röplab-dázunk a tengerparton.– Mi a legnagyobb kihívás a futásban?– Az egyik legfontosabb önmagunk legyőzése. Az ember mindig szeretne javítani saját eredményein.– Melyik volt a leghosszabb versenye?– A szombathelyi 12 órás futóverseny volt az egyik leghosszabb. Ez 2002-ben volt. Második helyen végeztem 112 kilo-méterrel.– Ezekre a megmérettetésekre egyedül vagy edző segítségével készül fel?– Akkoriban Mayer Miklós volt az edzőm. Azóta, hogy ő sajnálatos módon megsérült, egyedül készülök. Pár ember tanácsát azért kikérem.– Hogyan zajlik egy edzés?– Mostanában egyre nehezebben, egészségügyi gondjaimból kifolyólag.

Ettől függetlenül minimum heti kétszer edzek.

– A heti két alkalom hány kilóméter futást jelent?– Legalább 8-10 kilométert lefutok min-den edzés alkalmával.– Hány versenyen vett részt eddigi pályafutása alatt?– Közel vagyok a 600-hoz.– Melyik eredményeire a legbüszkébb?– Az első 100 kilométeres versenyemet 2002-ben megnyertem Zalaegerszegen. Aztán a 6 órás Sri Chinmoy maratont Budapesten, és több várpalotai Mikulás futóversenyen is az élen végeztem.– Melyik volt a legnagyobb kihívás?– Az 53 kilométeres Pistoia-Abetone

hegyimaraton volt eddig az egyik legna-gyobb. De említhetem még a Firenze-Faenza 100 kilométeres távot, ahol a válogatottal voltunk kint Európa-bajnok-ságon. Kilencedik helyezést értünk el. A winschoteni 100 kilométeres megméret-tetésen is jó eredménnyel, hetedikként végeztünk.– Akadtak kudarcok is?– Előfordult, hogy megsérültem, de a Zágráb és Csázma közötti 61 kilométert úgy is leküzdöttem.– Az említett versenyek időben és táv-ban is nagyon hosszúak. Mit csinál közben az ember, gondolkodik, kikap-csol?– A távra kell összpontosítani.– Nagyon sok külföldi versenyt említ. Magyarországon kívül hol állt még rajthoz eddig?– Olaszországba minden évben megyünk. Az ausztriai Wolfsbergben és Újvidéken is futottam már. Romániát is érintettem a Békéscsaba-Arad távon. Németország-ban és Horvátországban is megfordultam többször.– Ezeket a versenyeket is pihenés köve-ti, mint a többi sportágban?– Attól függ. Az idei olaszországi félmaraton után 5 nappal már egy megye-futáson vettem részt. Fontos regenerálód-ni, de 2-3 nap alatt helyre is jön az ember.– Mi a futóversenyek „Szent Grálja”?– Az Athén és Spárta közötti 246 kilomé-teres, úgynevezett Spartathlon versenyt mondják a legnehezebbnek, és igazuk is van. Az 53 kilométeres Pistoia-Abetone hegyimaraton, ami én is részt vettem, állí-tólag felér 100 kilométerrel.– Kinek ajánlaná a futást?– Bárkinek. 35-40 éves kor felett azért javasolt kikérni előbb egy orvos tanácsát is.– Milyen jótékony hatásai vannak a futásnak?– Megtanítja az embert a küzdésre.– Mióta tagja a FutaPét Tömegsport Egyesületnek?– 10 éve, hiszen alapító tag vagyok.– Mit jelent Önnek a futás?– Elhivatottságot. Ha sokáig nem csi-nálom, hiányzik.– Meddig tervezi a futás?– Ameddig csak bírom. Sz.R.

ifj. Wimmer László

A kitüntetés átadásának pillanata

17



– Mióta elnöke a PMTE-nek?– 2017. július 3-a óta. Az akkori tiszt-újító közgyűlés komoly változásokat hozott személyi kérdések tekinteté-ben. A megválasztott elnökség újult erővel látott neki feladatának, hogy a PMTE-t, mint a település legnagyobb múlttal és egykoron ragyogó eredmé-nyekkel rendelkező sportegyesületét megpróbálja komolyabb szintre emelni, mind a versenysport, mind a tömeg-sport keretén belül. Az elvégzett mun-ka következményeként rövid időn belül pozitív elmozdulást tapasztalhattunk sportszakmai és gazdálkodási téren egyaránt. Ezek az eredmények minden-képpen elismerésre méltóak, hiszen a „PÖMTE” sorsa kiemelt jelentőséggel bír minden sportszerető pétfürdői szá-mára.– Kik az elnökség tagjai?– Ifj. Tránszki László, Szlávik József, Horváth Krisztián és Bobay Károly.– Milyen problémákkal kellett szem-besülnie elnökként?– Gyakorlatilag mindennel, ami egy egyesület életében előfordulhatott: pl. az adósságok, a létesítmények állaga, a szakosztályok helyzete, az egyesület megítélése a különböző szakági szövet-ségeknél és a pétfürdői emberek között is, ami óriási gondot okozott.Nagyon mélyről kellett és kell építkezni mind a mai napig. Ezeket az akadályo-kat folyamatosan próbáljuk áthidalni. Ami nagyon húsbavágó és katasztrofális volt, az a pénzügyi helyzet. De az elmúlt másfél évben, vagyis inkább 8 hónap alatt – jelentős önkormányzati segít-séggel – sikerült ezt is megoldanunk, pillanatnyilag a gazdálkodásunk tiszta. Semmiféle lejárt tartozása nincs az egye-sületnek.– Volt még más probléma is, ami meg-oldásra várt?– Szorosan összefüggenek a pénzügyi helyzettel a pályázati lehetőségek, mivel azok igénybevétele tiszta anyagi hátteret kíván. Ez az akadály mostanra már szin-tén elhárult, tehát már tudtunk az idén pályázni. Ahogy már említettem, a léte-sítmények állapota borzalmas (kivétel a

Másfél év mérlegeműfüves pálya), folyamatos toldozgatás-foltozgatás volt az elmúlt időszakokban, az elmúlt évtizedekben. Mindig csak „tűzoltást” sikerült és lehetett végrehaj-tani, mindig csak olyan szinten, hogy használható legyen, és még a különbö-ző ellenőrző szervek – szakszövetségek, ÁNTSZ – ne tudjanak kivetnivalót találni benne. Magyarul a versenyezte-tés és a sportolók edzéslehetőségének a biztosítása volt az elsődleges, ezek voltak a legfontosabbak. Gyakorlatilag a pályák karbantartása, a szociális helyiségek megfelelő állapotra hozása, illetve meg-felelő szinten tartása a kihasználhatóság szempontjából, ezek mind-mind gondot okoztak. Remélhetőleg most már múlt időben beszélhetünk ezekről, mert a problémák nagy része megoldódott vagy megoldódni látszik. Örömömre szolgál, hogy ez alatt az időszak alatt nagyon sokat léptünk előre.– A létesítmények fenntartásának, karbantartásának problémája meg-oldódni látszik azzal, hogy az önkor-mányzat megvásárolta a PMTE sport-telepét? – Pontosabban csak az egyik részét. A sporttelep ugyanis két részből áll (két helyrajzi számon van), és az önkormány-zat a nagyobbik részt, a Sugár úttól észak felé eső területet vásárolta meg. Ott, ahol az öltöző épületek, a teke-pálya, a büfé és az élőfüves pálya van. Hozzátartozik a történethez, hogy ez a tranzakció már nagyon lógott a levegő-ben. Több évvel ezelőtt, már az akkori képviselő-testület is szándékát fejezte ki, hogy tulajdonképpen úgy tudna legáli-san, minden probléma nélkül segítséget nyújtani az egyesületnek a sporttelep fenntartásában, hogyha adott esetben az övé lenne az ingatlan. Akkor saját tulaj-donába ruházhatna be, saját tulajdoná-ra fordítana fejlesztési vagy beruházási költségeket. Sajnos ez eddig elhúzódott. Hogy miért? Nem gondolom, hogy most nekem itt ezzel kapcsolatosan véleményt kellene mondani. Lényeg az, hogy nem sikerült tető alá hozni a megállapodást. Mindenképpen nagy eredménynek tar-tom, hogy gyakorlatilag a 2017. júliusi

hivatalba lépésünk után az adás-véte-li szerződés decemberben aláíródott. Tehát az eltelt 5 hónap alatt sikerült 2 fordulós egyeztető tárgyalást, képvise-lő-testületi ülést, egyesületi közgyűlést lebonyolítani. Ezzel olyan állapotba hoz-ni az egész ügyet, hogy a szerződést alá lehessen írni. Az adás-vételi szerződés ugyan 2017 decemberében alá lett írva, de az önkormányzat tulajdonába csak 2018 márciusában került a sporttelep szóban forgó része. A műveletet ugyanis meg kellett, hogy előzze a képviselő-tes-tületnek februárban a költségvetés elfo-gadása, illetve az előtte levő egyeztető bizottsági ülések, munkaanyag tárgya-lás stb., ahol végül is elfogadta a képvi-selő-testület azt az előirányzott összeget, amennyiért az önkormányzat megvásá-rolta a területet.– Ennek a szerződésnek mi a lénye-ge, milyen kötelezettséget vállaltak a felek?– Két szerződésről beszélünk. Az adás-vételi szerződés gyakorlatilag egy tel-jesen normális adás-vételi szerződés. Az egyesület eladja, az önkormányzat megvásárolja a szóban forgó ingatlant a rajta lévő létesítményekkel, eszközökkel, illetve épületekkel, és így az az önkor-mányzat tulajdonába kerül. Ezzel egy időben köttetett egy másik szerződés – egy együttműködési és feladatellátási szerződés –, melynek értelmében az önkormányzat ingyenes használatba adja vissza az egyesületnek az ingatlant, annak fejében, hogy az önkormányzati kötelező feladatokat –, mint a települési sportrendezvények szervezése, lebonyo-lítása – az egyesületnek kell ellátnia, erre helyet kell biztosítania, ameny-nyiben erre igény van (mert ez is fon-tos, hogy elsősorban igény legyen rá). Emellett természetesen az egyesületnek kell a sporttelep felmerülő működési költségeit fizetnie. Ezáltal is ösztönözve van arra, hogy a rezsiköltségeket opti-mális szinten tartsa.– Mennyiért vásárolta meg a PMTE sporttelepét az önkormányzat?

»»»

Beszélgetés Nagy Zsolttal, a PMTE elnökével



18

»»» – Nem titok, mert többször volt erről a képviselő-testületi üléseken is szó. A vételár 70 millió forint volt.– Mire költötték ezt az összeget? – A 70 millió forintot nem kapta meg egészben az egyesület. Említettem már, hogy milyen nehézségekkel néztünk szembe, ami jelentős pénzbeli tarto-zásokat, kötelezettségeket, azaz összes-ségében több mint 63 millió forintot jelentett. Az önkormányzat felé tarto-zott az egyesület a tekepálya felújítási költségével, 23 és fél millió forinttal, amit 3 éve adott visszatérítendő támo-gatásként az önkormányzat az egye-sület számára. Akkor a szuperligában tekézett a csapat, és feltétel volt egy olyan jellegű pályának a megépítése, aminek ennyi volt az ára. Ezt az egye-sület nem tudta saját erőből finanszí-rozni, erre nyújtott az önkormányzat támogatást. Két évvel ezelőtt nyáron volt egy „viharos” képviselő-testületi ülés, amikor működésre kapott – szin-tén visszatérítendő támogatásként – 15 millió forintot a PMTE, mert állítólag kiürült a kassza, és ellehetetlenült vol-na az egyesület, hogyha az önkormány-zat akkor nem segít. További kötele-zettség egy 2012-es TAO-pályázatból eredt, amivel az akkori elnökség nem számolt el a Magyar Labdarúgó Szö-vetség felé, illetve az Emberi Erőforrá-sok Minisztériuma felé. Ez jegybanki alapkamattal növelve 9,5 millió forint volt, ill. annak a büntető kamata (50%) 7,5 millió forint. Tehát ezeket a tartozásokat kellett kiegyenlítenie az egyesületnek. Végül a vételár és a kötelezettségek különbözetét kaptuk meg. Tulajdonképpen ez úgy történt, hogy a 70 millióból levonták az önkor-mányzati összes adósságot, így 25 mil-lió forintot megkapott az egyesület és abból a 25 millió forintból egyenlítet-te ki az előbb említett TAO-pályázati pénzt is, amit vissza kellett fizetni.lletve volt egy még korábbról fenn-maradó több mint 600 ezer forintos, szintén el nem számolt pályázati pénz, amit ugyancsak vissza kellett fizetni. Mivel ezek a tartozások már réges-régen lejártak, tulajdonképpen a fel-számolás és egyéb szankciók lebegtek a fejünk fölött. Sikerült azonban – a megfelelő kapcsolatokat felhasznál-va – engedélyeztetni a halasztott, ill.

a részletfizetést. Nagyon kemény tár-gyalás-sorozattal tudtuk keresztül vin-ni mindezt. Látták az MLSZ-nél és az EMMI-nél a törekvéseinket, továbbá azt, hogy rendelkezésre áll a pénz, így megengedték, hogy időn túl, de mégis visszafizethessük a tartozásunkat. Így aztán teljesen tiszta a PMTE ebből a szempontból is. A támogatási igazolás tiltó listáról is törölték az egyesületet. Tehát az idén pályázhattunk ismét, és a napokban kaptuk meg az elfoga-dó határozatot, melyben támogatják a sportfejlesztési programunkat. Ez mindenképpen örömteli hír.– Milyen pályázatról van szó ponto-san?– Ez is ún. TAO-pályázat, tehát a tár-sasági adókedvezmény igénybe vétele. Ami a magyar törvények szerint a lát-vány-csapatsportágak, többek között a labdarúgás támogatására szolgál. Az idén pályáztunk utánpótlás-nevelési célokra, továbbá a sporttelep felújítá-sával kapcsolatban, tehát infrastruk-turális fejlesztésekkel kapcsolatosan. A jogszabály szerint pályázhat egye-sület és önkormányzat is. Mivel az önkormányzaté az ingatlan, ezért az infrastrukturális dolgoknál az önkor-mányzat a pályázó. Mivel van egy együttműködési szerződés, amiről az előbb szó volt, ez lehetővé tette, hogy az egyesület nyújtsa be a pályázatot. Ennek kapcsán pályáztunk az élőfüves pálya felújítására, öntözőrendszerre, a labdarúgó kapuk cseréjére, labdafogó hálók cseréjére, a lelátó felújítására, átépítésére. Ezek, amik az infrastruktu-rális fejlesztéseket érintik. Az egyesüle-ti oldalról elsősorban az utánpótlással kapcsolatos költségek, tehát a verse-nyeztetésnél a felszerelések, eszközök vásárlására, utazásra (versenyekre való eljutás), edzőképzésre fordítható. Itt jelentős, 70%-os a támogatottság. Ezt hívják pályázati intenzitásnak, ami azt jelenti, hogy a 30% önrész meg-léte mellett a további 70%-ot már a pályázatból lehet finanszírozni. Ez nem egy egyszerű történet, mert attól még, hogy nyertünk a pályázaton 40 millió forint támogatást, ezt az össze-get gyakorlatilag össze kell „kunyerál-ni” azoktól a cégektől, akik a társasá-gi adójukat felajánlják ilyen célokra. Tehát itt is nagyon fontos a megfelelő

kapcsolat, legfőképpen a környékbeli nagyobb cégekkel, akik esetleg támo-gatják az egyesületet. Jelen pillanatban is folynak az egyeztető tárgyalások, több vasat próbálunk a tűzben tarta-ni, hiszen a jövőnk függ tőle. Tehát az, hogy jobban-szebben nézzünk ki, ahhoz a jelenlegi és jövőbeni támoga-tókkal jó kapcsolatot kell ápolni, hogy a pályázati összeget az ő társasági adó-jukból tudjuk majd lehívni most, hogy nyertes lett a pályázatunk. A teljes sportfejlesztési program és a jóváhagyó határozat olvasható a nemrégiben elin-dult honlapunkon is (www.pmte.hu).– Akkor ez az önkormányzati szer-ződés nem csak a sporttelep területét érintően, de a pályázat szempontjá-ból is előnyös volt?– Természetesen, hiszen a pályázatnak az elsődleges kritériuma, hogyha nem az egyesület tulajdonában van az a sporttelep, amire a pályázatot benyújt-ja, akkor legalább egy együttműködési szerződéssel vagy egy hozzájárulással kell rendelkeznie az önkormányzat, pontosabban a tulajdonos felől, ami-ben hozzájárul ahhoz, hogy azon a területen fejlesztéseket, beruházásokat végezzenek. Tehát ez a szerződés előfel-tétele a pályázatnak.– Milyen beruházás zajlott idén a tekepályán? – A tekepályán, illetve az öltöző épü-letekben, valamint a Szajnán fűtéskor-szerűsítés történt. Ez önkormányzati beruházás volt, ahol is az önkormány-zat egy belügyminisztériumi pályáza-ton energetikai korszerűsítésre nyert támogatást. Ennek keretében történt a sporttelep fűtésének felújítása. Tel-jesen új hőközpontot kellett kialakíta-ni, mert a régi tönkrement, szó szerint szétrohadt. Az elmúlt télen már köl-csön hőcserélővel működtünk, mert egyébként nem lehetett volna fűteni. A régi hőközpont gyakorlatilag egy „pus-kaporos hordó” volt, bármikor tönkre-mehetett a fűtés, mint ahogy az meg is történt. Tavaly karácsony másnapján hívott az akkori bérlő, hogy problémák vannak, radiátorlyukadás stb. Illetve előtte pár héttel a hőközpont ment tönkre, ott is egy hétvégi időszakban kellett beavatkozni. Akkor kértünk egy kölcsön hőcserélőt, azzal tudtuk a telet átvészelni. »»»

19



»»» A pályázat keretében nem csak a primer rész, pontosabban a sportte-lep rácsatlakozása a távfűtő hálózat-ra, hanem az úgynevezett szekunder rész is korszerűsítésre került, tehát a hőközpont utáni rész, ami konkrétan a radiátorokat és a használati meleg-víz-ellátást jelenti. Ezek kapcsán kialakításra került külön mérési lehetőség a büfé felé, külön mérési lehetőség a hőközpont felé és külön mérési lehetőség az öltöző épületek felé. Mind villamos áramban, mind hőmennyiségmérés tekintetében, tehát a fűtés és a hasz-nálati melegvíz-mérésében egyaránt. Ez azért fontos, mert így tiszta kép van arról, hogy az egyesületnek meny-nyi a rezsije, mennyit használ el a hőközpont, és hogyha bérleteztetés van a büfénél, akkor a mindenkori bérlő felé is korrekt mennyiséget lehet tovább számlázni. A Bakonykarszt Zrt.-vel szintén meg szeretnénk olda-ni azt, hogy a hidegvíz-ellátás tekin-tetében egységenként külön mérési lehetőséget lehessen biztosítani. Ha most valaki bemegy majd a sportte-lepen az épületekbe, meglátja az új csőhálózatot, radiátorokat stb., észre veheti majd, hogy mennyivel korsze-rűbb lett, mint eddig volt, és egészen más lesz a hőérzete.– Terveznek még más beruházást?– Az idén már biztosan nem. Egy dol-got azonban az előbb kihagytunk: a labdarúgó öltöző tetejének újraszige-telését. Mivel a régi szigetelés elörege-dett, sok helyen megrepedezett, az épü-letrész beázott. Az évek során itt is csak toldozgatás-foltozgatás folyt. Önkor-mányzati beruházás keretében még a nyár elején történt a gyors beavatko-zás, aminek következtében megszűnt a beázás. Az idén az önkormányzati költségvetésben nem volt több beru-házási tervezet, nem volt több összeg beállítva. De én úgy gondolom, hogy az elvégzett felújításokkal kihúztuk a méregfogát az ilyen jellegű meghibá-sodásoknak, mert ez volt a sarkalatos pont, a fűtés és a melegvízellátás prob-lémája.Mindenképpen jó lenne, ha a sala-kos futópálya felújítása jövőre elké-szülhetne önkormányzati költség-vetésből (ésszerű lenne az említett

TAO-pályázat keretében a füves pálya felújításával együtt megcsinálni). Régi óhaja ugyanis a pétfürdőieknek, hogy kulturált körülmények között tud-janak ott futni, mert sajnos az évek során az is botrányos állapotba került. Felújítása milliós nagyságrend. Hátha lesz valamikor atlétika szakosztály is még egyszer... – Beszéltünk ennek az önkormány-zattal kötött szerződés előnyeiről, de vannak-e ennek hátrányai is a PMTE-re nézve?– A hátránya az, hogy nem egyesületi tulajdon az ingatlan. Továbbá meg-növekedtek a feladatok a sportszerve-zés terén az átvállalt önkormányzati kötelező feladatok ellátásával. De úgy istenigazából, olyan óriási hátrányo-kat nem igazán tudnék mondani. Inkább áthelyeződtek a súlypontok, ha szabad így fogalmazni: a fenntartás-karbantartás-felújítás részről a verse-nyeztetés és a sportszervezés felé.– Akkor térjünk át a sportszakmai részre. Ebből a szempontból hogyan értékeli az elmúlt másfél évet?Nagyon nehéz helyzetben voltak a szakosztályok is amikor átvettük az irányítást. Ha csak a labdarúgással kez-dem, összesen 4-5 játékost találtunk az öltözőben az első találkozáskor, és volt vissza másfél hét a bajnokság kezdetéig. Úgyhogy kétségbeesetten próbálkoztunk játékosokat keríteni a megyei első osztályból kiesett csapat fenntartására, életben tartására, ami nem igazán sikerült. Vagyis nem úgy, ahogy szerettük volna. A kevés játékos-sal éppen megvolt a megfelelő létszám az induláshoz. Időközben aztán egy másik csapat visszalépett a megyei első osztályban való indulástól, és a helyé-re a Péti MTE-t kérték fel, amit mi elvállaltunk. Sajnos a bajnokságban az előbb említett nehézségek miatt, nem úgy szerepeltünk, ahogy szerettük vol-na. Minőségi játékosokat nem sikerült sem az idő, sem az anyagi lehetőségek miatt igazolni, mivel amatőr bajnok-ságról beszélünk. Sajnos nem sikerült kiharcolni a bennmaradást a megyei első osztályban, úgyhogy a bajnokság végével a csapat megyei másodosztály-ba kényszerült. De attól függetlenül nem volt az egy rossz szezon, tanuló-pénznek mindenképpen jó volt. Meg-

ismertük egymást, a versenyeztetést, a bajnoki rendszert. Teljes egészében megismertük az ellenfeleket. Rengete-get tanultunk abból a szezonból, sze-mély szerint én is. Azért mindehhez hozzá tartozik, hogy 26 éven keresztül benne voltam ebben a körforgásban, de mondjuk, az már régen volt. Azóta nagyon sok minden megváltozott a labdarúgás terén; az egész bajnoki rendszer stb. Újra fel kellett venni a ritmust. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy nem sikerült a megyei első osztályban benn tartani a csapa-tot. Az idei nyári átigazolási szezonban azért már jóval sikeresebb volt a tény-kedésünk, mert már az elmúlt szezon végén elkezdtük a játékosokat keres-ni. A nyáron több időnk volt, és úgy gondolom, hogy kellően meg tudtuk erősíteni a csapatot. Bátran ki merem jelenteni, hogy megyei első osztályos szintű gárdát sikerült összehozni, mert ahhoz, hogy felkerüljön valaki, végig kell vernie a megye kettőt, ahhoz meg jó játékosok kellenek. A szinte teljesen kicserélődött, fiatalokból álló gárdá-nak az őszi eredmények alapján reá-lis esély van a feljutásra, ezt személy szerint várom is a csapattól, a fiúktól. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy saját nevelésű játékosok alkot-ják a csapat egy részét. A közönség is azt igényli egyébként, hogy legalább megyei első osztályos szintű csapata legyen a településnek.

A tekéseink az NB I nyugati cso-portjában „gurítottak”. A csapat háza táján is volt mozgás. Többen eligazol-tak vagy abbahagyták a versenyzést. A nehézségek ellenére sikeresen vették az akadályt, eredményesen benn tud-tak maradni ebben az osztályban, úgy-hogy az idén is az NB I-ben folytatják a versenyzést.

A sakkszakosztályunk szintén a megyei első osztályban versenyzett tavaly. Harmadik helyezést értek el, nívós csapatok társaságában. Ebben a bajnokságban 8 olyan erőt képviselő együttes van, akik bárhol máshol is megállnák a helyüket. Ezért is örül-tünk nagyon a dobogós helyezésnek. Idén is a megyei első osztályban verse-nyeznek tovább.

Borzási Nikoletta


Pétfürdői Krónika - Pétfürdő Önkormányzatának ingyenes közéleti lapja. Kiadja: Pétfürdő Önkormányzata megbízásából a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár. Felelős szerkesztő: Angeli Katalin. Tördelő: Monok Petra.

A szerkesztőség címe: 8105 Pétfürdő, Hősök tere 5. Telefon: 88/476-891. A leveleket a szerkesztőség címére küldjék. Névtelen, bérmentesítés nélküli leveleket nem fogadunk. Kéziratot nem adunk vissza. Lapzárta minden hónap 5-én.

Békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és

sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván

minden pétfürdői lakosnak a Pétfürdői Közösségi Ház

és Könyvtár,valamint a Pétfürdői Közösségi

Televízió valamennyi munkatársa!

Békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és

sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván

minden pétfürdői lakosnak a Pétfürdői Közösségi Ház

és Könyvtár,valamint a Pétfürdői Közösségi

Televízió valamennyi munkatársa!

Kellemes

karácsonyi ünnepeket és

boldog új évet kíván

valamennyi pétfürdőinek

Pétfürdő Nagyközség

Önkormányzata és

a Pétfürdői Polgármesteri

Hivatal!

PÉTFÜRDŐI KRÓNIKA · 2019-01-09 · 3 XVI. évfolyam 164. szám Pétfürdői Krónika »»» Az...

Documents

Transcript of PÉTFÜRDŐI KRÓNIKA · 2019-01-09 · 3 XVI. évfolyam 164. szám Pétfürdői Krónika »»» Az...