Pszichomotorikus testnevelés

Boros-Bálint Julianna

AZ ERŐKIFEJTÉS A TESTNEVELÉSI TANÓRÁKON

Mindenféle motorikus tevékenységhez erőt kell kifejtenünk, bizonyos mennyiségű izom- és idegenergiát kell elfogyasztanunk. Ha a fogyasztás nagy, elfáradunk, a fáradságot pedig ki kell, hogy pihenjük. Az erőkifejtés és a pihenés közötti helyes arány kialakítása, az erőfeszítés adagolása a testnevelési óra egyik alapkérdése. Az erőkifejtés dinamikáját a tanÍtási óra feladatai, elemei, egyes láncszemei határozzák meg.

Az erőkifejtés görbéje emelkedik az óra bevezető, előkészítő részében, a rendtartó intézkedések és a bemelegítés alatt.

Az óra fő részében, vagyis általában a 3-4-5-6. láncszemben az erőkifejtés görbéje hullámzó, a terheléssel és a pihenéssel párhuzamosan változik.

Végül az erőkifejtés görbéje ereszkedik az óra befejező részében, vagyis a 7-8. láncszemben.

Az erőkifejtés szintjét szabályozhatjuk: - a kifejtett erőfeszítések terjedelmének (nagyság), intenzitásának, a gyakorlatok bonyolultságának a függvényében;- az ismétlések közötti szünetek időtartalmának viszonylatában.

Az erőfeszítés lehet nagy, közepes, közepes alatti és minimális.

Az erőfeszítés nagyságát az ismétlések, vagy menetek száma, illetve a megtett távolság mutatja. A nagyság mennyiségi mutató.

Az erőkifejtés nagyságát a légzésgyorsaság és a pulzusszám, vagy a tanulókon mutatkozó külsődleges fáradási tünetek - a bőr elszíneződése, izzadás, mozdulatok, figyelem, közérzet - alapján lehet megállapítani.

Az erőkifejtés intenzitása az erőfeszítés minőségi mutatója, meghatározói a mozgás gyorsasága, időegység alatti gyakorisága - üteme, a szünetek időtartama és a terhelés nagysága.

A fáradtság fajtái: - enyhén fáradt valaki, mikor a bőre kissé kipirul, gyengén izzad, határozottan lélegzik, ugyanakkor mozgása biztos, jól tud figyelni, a közérzete jó;- közepesen fáradt, ha bőre erősen kipirosodik, derékon alul bőségesen izzad, gyorsan, hevesen lélegzik, a mozgása és a járása bizonytalan, fáj a térde, a szíve szabálytalanul ver, heves szívdobogást észlel ;-erősen fáradt az, aki kivörösödik vagy erősen elsápad, derékon alul erősen izzad, a száján lélegzik és kapkodja a levegőt, támolyog, hányingerrel küszködik stb.

Az erőkifejtés sűrűségét a terhelés és pihenés viszonya minősíti. -az óra motorikus sűrűsége (M.s.), amit a tanuló motorikus tevékenységéhez viszonyítunk. - a pedagógiai sűrűség, a tanár tevékenységéhez viszonyított órasűrűség (P.s)

Az erőfeszítés intenzitása és komplexitása meghatároz egy

másik mutatót, az óra funkcionális sűrűségét, ami a

szívritmusnak és a légzésfrekvenciának az óra egymás utáni

időpillanataihoz irányított változásaival jellemezhető.

Az óra motorikus és pedagógiai sűrűsége

időmérleggel mérhető, az eredményeket az úgynevezett

„sűrűség-jegyzőkönyvbe” írjuk be.

A jegyzőkönyvbe megfigyelt tanulókként beírjuk az óra elei

és az óra egyes elemei végén mért szív- és légzésritmust és ezek

átlaga adja az óra funkcionális sűrűségét.

...... SZÁMÚ ÓRA-SŰRŰSÉG JEGYZŐKÖNYV

ISKOLA .................... AZ ÓRA TÉMÁI ÉS CÉLKITŰZÉSEI OSZTÁLY ................... 1. .........................JELEN VAN .......... TANULÓ 2. .........................AZ ÓRA SZÍNHELYE .......... AZ ÓRA TÁRGYA .............

AzOraRe-szei

ido Tartalom Adagolás A szünetek és időtartamuk

A csopor-tok

A pul-zus-Számperc

A légzésfrek-venciaperc

Megjegy-

zések

idő-tar-tam

Ism.Sza-ma

Tav. UTEm

aktiv Pasz-sziv

A testnevelési óra sűrűsége nem mindig megfelelő a következők miatt:1. Külső, objektív okok - rossz a felszereltség, nem megfelelő a tanulók csoportokba osztása, nincs jól előkészítve a felszerelés, rosszak a munkaköri élmények stb.2. Módszertani, szubjektív, a tanáron múló okok - rossz a testnevelési óra levezetése, rosszak a módszerek, nem jó a foglalkoztatás módja, túl hosszú, nehezen érthető a magyarázat, nem megfelelő a bemutatások, rosszak az algoritmusok stb.3. Nem vonzók a leckék, a témák4. A témák, feladatok rögtönzöttek

TERHELÉSI SAJÁTOSSÁGOK

Az erőkifejtés tágabb értelmében tükrözi a tanuló viszonyulását a testnevelési óra fizikai, lelki, értelmi követelményeihez és a kitűzött teljesítmény-célokhoz. A terhelés az erőkifejtés során kétféle lehet: külső és belső.

A külső terhelések, a tantervben szereplő mozgásanyag élettani szempontból helyes alkalmazásai.

Belső terhelésen a tanulók szervezetének, személyiségének a külső terhelésre bekövetkező válaszát értjük. A válasz, a szervezetben fellépő fiziológiai, biokémiai és morfológiai változások erősségével és jellegével, valamint a pszichikai terhelés fokával van szoros összefüggésben.

A terhelés terjedelmének, intenzitásának és a pihenési szünetek időtartartamának tervszerű adagolásával jól lehet szabályozni a terhelést és a pihenést. Ezek a tényezők terhelési összetevők és a képesség-fejlesztés módszereinek elemei is egyúttal.Ahhoz, hogy a terhelést és pihenést szakszerűen váltakozástassuk, ügyelnünk kell a következőkre:- a terhelés nagysága és a pihenési időszakok legyenek összhangban a tanulók teljesítő képességével;- a tanóra egyes részeinek tartalma és szervezési formái adjak lehetőséget a terhelés és pihenés tervszerű váltakoztatására;- a nagy erőfeszítést kivánó mozgásfeladatokat mindig kövessék közepes vagy mérsékelt terhelést kiváltó gyakorlatok;- ha a tanóra mozgásfeladata bonyolultabb, összetettebb, akkor az optimális erőkifejtést a fiziológiailag kedvező pihenési szünetekkel kell elősegíteni;

-az oktatás anyagának hatékony elsajátítását ne veszélyeztesse

az esetleg terhelési céllal beiktatott, másféle struktúrájú kiegészítő

gyakorlat, ez esetben a magasabb szintű terhelést a tanóra más

részében célszerű elhelyezni;

- a motoros tanulási folyamatban a tanár eredményesen tudja

kihasználni a tanulók együttműködését, ha a tananyag egyes

elemeit vagy műveleteit jelölik ki kiegészítő feladatként, de nem

terhelési szándékkel, hanem a tanulandó készség elsajátítása

érdekében;

- az aktív és passzív szünetek váltakozzanak egymással;

- a terhelés szervezésekor gondoljon arra a tanár, hogy a tanóra a

nap melyik szakaszában kerül sorra, a kora reggeli órák - a

nulladik és az első óra - nem alkalmasak a nagyobb fokú

terhelésre.

A TERHELÉS PEDAGÓGIAI SZABÁLYOZÁSA

A testnevelő tanárnak a tantervben foglalt célokat és feladatokat kell figyelembe vennie, amikor az egyes tanórák fizikai terhelésének folyamatosságát tervezi.

A terhelés szabályozásának pedagógiai szempontjai közül hármat emelünk ki. Ezek a következők:1. A terhelés adagolására megfelelő gyakorlatokat kell kiválasztanunk. 2. A terhelés adagolásakor vegyük alapul a tanulók teljesítőképességét – természetesen a tantervi követelményekkel összhangban. A tanár mindig egyeztesse az egészségi és nevelési szempontokat a tanulók fizikai terhelésével.3. A terhelés adagolásakor mindig a tantervi feladatok az irányadók.

A terhelés kialakítására sokrétű lehetőségünk van a terhelés és pihenés

közötti kapcsolat változtatásával. Ennek a következő fontosabb eljárásai vannak:

- a terhelés terjedelmének növelése vagy csökkentése. A tanár szabályozza a meghatározott gyakorlatok ismétlésszámát, illetve a kijelölt mozgástevékenység időtartamát. Ez esetben a pihenési szünetek változatlanok maradnak - a terhelés intenzitásának növelése vagy csökkentése. A terjedelem, illetve az ismétlésszám marad, azonban a végrehajtás erőkifejtési fokát szabályozza a tanár a sebesség vagy a szer súlyának növelésével. A pihenési idő terjedelme ugyanaz marad.- a pihenési szünetek lerövidítése vagy meghosszabbítása. A tanár a gyakorlat terjedelmét és az intenzitást változatlanul hagyja, de a gyakorlási idő közötti pihenési szüneteket az idő csökkenésével vagy növelésével szabályozza. Csökkenthető a pihenési szünet is, azzal, hogy például a képességfejlesztő gyakorlatokhoz több kisebb csoportot vagy csapatot szervez a tanár.

A testnevelés tanárának figyelnie kell arra, hogy az általa alkalmazott terhelésszabályozási eljárások feleljenek meg a következő pedagógiai követelményeknek:- ezek csak olyan fiziológiai változásokat idézzenek elő a tanulók szervezetében, amelyek károsodása nélkül növelik a fiatalók teljesítőképességét;- a terhelési eljárás feleljen meg a tanulók életkorának, fejlettségi szintjének, időszerű teljesítőképességének;-legyen alkalmas az osztályon belül a differenciált terhelésre, az egyénhez vagy csoporthoz alkalmazkodó terhelés megvalósítására.

A TERHELÉS ELLENŐRZÉSE ÉS ELEMZÉSEA legfontosabb ellenőrzési módszerek a következők:- a tanulók megfigyelése, a külső, elfáradási tünetek feljegyzésével;- jegyzetkészítés a tanítási óráról, a terhelési és pihenési szakaszok időtartamának figyelembe vételével;- a jellemző adatok feljegyzése, a tanítási órán végzett gyakorlás terjedelmi és intenzitási adatainak felvétele statisztikai feldolgozásra alkalmas módon;-az adott tanítási ciklusban elért teljesítményváltozás és a kapcsolható terhelési mutatók összehasonlítása.

A túl nagy, vagy túl kicsi terhelések, a túl hosszú vagy túl rövid pihenők, a szervezet funkció-képességét csökkentik, s ezzel a gyakorlás sikerét veszélyeztetik. A testnevelési tanórákon ezért arányos kell, hogy legyen egymással a terhelés és a pihenés, ugyanakkor ezeknek összhangban kell állniuk az életkornak megfelelő fejlettséggel.