WWMESEI

AZ ASITOSZÖ R NYETEG

"i74q^ai).

1n6

cSU KÁS lsTVAN-sAJ Dl K FER ENc

POM POM MESEI

AZ AsíTosZÖRNYETEG

MÓRA KÖNYVK|ADÓ

Pom Pom ásítozott az ágon, álmosan elóre-hátra bilásítozott.

az ágon, és

Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek? l, igazán senki seismeri! Egyszer ilyen' egyszer olyan! Most milyen? Most leginkább egyszórsapkához hasonlít, egy ásítozó szőrsapkához.

Hát bizony, itt az ósz' mikor a természet készülódik a nagy télialvásra! Ósszel már nagyon álmos, s bár a természet nem tud ásítani,de van más is, akit megvisel ez a nagy alvási készülódés, és az bizonytud ásítani!

.$$!e

".** r.';i:p l'

ltt Van például Bogyó' aki most ébredt föI' és márisásítozik, pedig jól aludt, pedig nagyot aludt, és ásítoznikü|önben is csak este szoktak _ de hát ó nem tehet róla,enől csakis a teÍmészet tehet. Nem Bogyó természete,hanem a kinti természet.

éÖ

E'&,€ffi'ffi &ffi%

A)00

Í_,-_(

iislf)#*

És Bogyó bent ásítozik. ásítozva mászik ki az ágyból, két ásítás közbenkoÍtyol egyet a kávéjából. udvariasan Visszafojt egy ásítást, mikor elköszön,de az ásítozás hűségesen elkíséri kint is. lgy hát világos, hogy a gondolatokis lustán cammognak a fejében' Mégpedig ilyen gondolatok: haj-haj. esólesz! Majd: még az esó is elaludt. mert habár szinte az ember fejét súroljáka Íelhók. nem esik semmi' nem hull semmi, csak egy csomó vacak elszáradtfalevél' De az is milyen lassan!

*('l

P{ffiff %W& q.ffiffi

- Így ért-a Ía alá. amelyen Pom Pom ásítozott, elóre_hátra billegve.éppen előrebillegett, meglátta Bogyót. és ásítozva megszólította:

_ A! A! Szia, Bogyó! Hova rohansz? Á! Á!Bogyó álmos szemmel íelpislogott._ Szia! Az iskolába. De egyáltalán nem rohanok. lnkább úgy érzem ma-

gam, mintha alvajáró lennék.Pom Pom legyintett._ Te legalább jársz! Én meg itt mindjárt, á, á ' ' ' Ez az idő| Elkísérhetlek?

Petceken belúl elalszom, ha nem mozgok.Bogyó bólintott egyet lassan, nagyon lassan.

Most I

h,,("1

_ Elkísérhetsz! Na. mi Iesz már?Lomhább Vagy' mint egy éticsiga! Hasokáig vacakolsz, gyókeret ereszt a lá-bam!

Pom Pom lomhán kászálódott leíeléaz ágról'

_Yárj, vár1, van itt valami ' '' ' Ez az|Most megvagy! Eldobhatom ezt a le-velet, vagy direkt őrzöd a fejeden7

_ Eldobhatod _ dűnnyögte Bogyó._Ez a világ leglustább falevele.

A többi már rég lent van. Nyomás!A rokonaid már leértek!

Pom Pom lepöckölte Bogyó Íejérőla Íalevelet. Majd ráÜlt, mint egy sapka.És senki, de senki se tudta, hogy haBogyó ásítozik, miért ásítozik a sapká_ja is.

.rlrI f ?

W

\lv1ir\

I

tIYi

ffiTÍ\q'j')

'Í

íi

.f'

l, \\,,),.\

- Haj, haj, Pom Pom, nem tudom, te hogy vagy vele, deez a bÚbánatos idő beszivárgott egész a szívembe' És én isbánatos leszek tó|e' Meg ez az ásitás js! A! Á!

_ Hát igen bólogatott Pom Pom' - A búbánattal én is ígyvagyok' De ez az ásiIás, ez még semmi!

- H ogyhogy semmi?_ Hát úgy semmi, hogy ez még nem az igazi ásítás.

Hát mi az igazi ásítás, ha ez sem az igazI ásítás?- Ha.iaj!Az igazi ásítás az, mikor az Ásító Szörnyeteg ásít.

Bizonyl_ Ásító szörnyeteg? Még sose láttam' Sőt még nem is

hallottam ró|a. Sőt még nem is álmodtam vele!Pom Pom lUstán bó|ogatott.

Mind a három Vágyad teljesü|ni fog, mert nemsokárahal|ani fogsz róla, és nemsokára találkoznifogsz őke|mével,és azután biztos, hogy álmodni is Íogsz ve|e! Ugyanis mostkezdődik az Ásító Szörnyeteg munkaideje, és ő nem szokottlógnimeg hiányozni meg beteget jelenten i, mint egy közón_séges táppénzcsaló' Nem, nemIHa itt az idő, átjön az Üveg-hegyen túlról, és nekilát. .. á! Al

7

/

_ Mikor jön át? Minek lát neki7- Hát a munkának' De az már nem is munka, hanem hivatás._ És mi i hivatása?* A lombtalanítás.Bogyó áknosan elmosolyodot't; -

ú

,,.s.\

iL

_ Nem, nem, dehogy! Nem ószeresó. Lombot talanít. Vagyis levél telenít.Érted már? Látom, hogy nem érted! Najó, akkor elmesélem az Ásító Szörnye-teg történetét! Tulajdonképpen vala-mikor Ásító Sárkány volt ' . .

Bogyó félbeszakította:_Asító? Nem kevered te össze a

dolgokat?

(.o

c(,

t!

\i--9r, ?^ '

' ',! \ ;::" .

. ,,.it d,:i:., . :r .'r.r 'l.--'r',':..!..

#'

Hallottam már hétfejÚ sárkányról.meg túzokádó sárkányról meg papír-sárkányról meg sárká nyvasútÍól, deásítozó sárkányró| még nem halIot-tam. Biztos, hogy van ilyen?

Pom Pom kicsit megsértődött, méga hangját is fölemelte:

Persze hogy van! Ne szólj közbeÍolyton, inkább Íigyelj!

Bogyó bó|intott, hogy figyel, ésPom Pom |assú, Vontatott hangon be-leíogott a mesébe:

Bár az igaz, hogy nem Vo|t min-digI Vagyis hogy nem vo|t mindig ásitozó| Csak olyan rendes, normális,szorgalmas öreg sárkány Volt. Éldegéltegy jó kis barlangban aZ UVeghegyentÚl, és szorgalmasan raboIgatta a kirá|ylányokat' ott óriZte óket, S mikoraztán Végre a lovagok is megérkeztek,meg egyéb Vitézek, hogy kiszabadít-sák a királylányokat, a sárkány udvariasan kiment elébÚk' Mert jól neveltsárkány volt' Es ismerte a Iegfontosabb illemsza bá lyokat'

., ("r! '

''1úl.il]Li'\) u11.'l/ *rv1k")

#

Na. aztán, ahogy illik, először sértegették egy kicsit egymast a lovagokkal,meg becsmerelték egymásr' S mikor már minden sértést meg becsmérléstelmondtak-, s több nem_'jutott az eszükbe. akkor szépen megvíVtak. Aztánmindenki r.nent a dolgára'

--'1. .-^'-- ...$'

i.' ! .., .']1

lgy élt a sárkány boldogan, vidáman, és rla'gyon meg Volt elégedve a világga|'

Telt_ múJt aZ idó, és egyszer csak a sárkányranagyon szomorú napok következtek. Hogy,hogy nem, egyre kevesebb |ett a kiíálylány, ésa lovagok meg a vitézek is nagyon megritkul-tak.

I

(",'Jr,-cj

Aztán, hogy nagyon sokáig nem jött egy lovagse, de még egy icipici se' a sáÍkány nagyon e|-kámpicsorodott' Négy-ötszáz évig még csak biz_tatgatta magát, hogy majd csak.|ón valaki azértaz utolsó királylányért, de nem jött senki, a király-lány meg közben megunta az egészet, és haza-szökött. A sárkány pedig egyre mélabúsabb lett,egyre jobban unatkozott, már_már a kedélybe_tegség kerü lgette !

Így nem csoda, hogy egy szép na_pon ásított egy icipicit. Majd egy kö-zepeset s végü| már olyan óriásikat,hogy csak úgy recsegett az állkapcsa!Nem is tudta abbahagyni, ásítozottreggeltől estig. estétól reggelig'

Már nem töródótt sem az illemsza-bályokkal. sem a kirá |ylányokka l' ez a

'3 ii

1

!r;i',

:.,#>'

rossz szokás teljesen elhataIma -

sodott rajta. S nem elég, hogye|hata Imasodott, még a külsejétis megváltoztatta. A sok ásítozástólegyre nagyobb lett a szája,a többi rész meg összement,úgyhogy Végül csak egy nagyszáj maradt a sárkányból' EkkorVette Íel az Ásító Szörnyeteg ne-vet. És csak bÚsult meg ásítozott,hogy nem néz Íeléje senki' Hátegy napon, ahogy ásítozott megbúsult, egyszer csak eszébre jutott Valamil Nagyon ritkán tórtént ez meg szegénnyel, úgy-hogy nagyon megbecsúlte, hava|ami eszébe juton! Es örült isneki módfelett!

_ Haha! - bömbólte. - Eszembe jutottvalami! Nem jönnek hozzám a lovagok?Akkor nekem kell elmenni óhozzájuk' Vi-lágos, mint a vakablak! Hogy ez eddignem jutott eszembe! H urrá !

El is indult azon nyomban, ment, men-degélt völgyön-hegyen át meg árkon-bokron át meg egyenesen és cikcakkban,de akárhogy is nézelódött meg bámész-

kodott meg meresztette a szemét, nem látott egy lovagot se, de még csak egyiciripicirit sel

_ Hova a csudába bú'jtak7!- morogta. - Mintha a Íöld nyelte volna el óket!Hát ahogy ment tovább, elérkezett egy városhoz. Örvendezve kiáltott:- Na, végre elóbújtatok, gyáVa kukacok! Remegő téÍdtj nyúlszívűek! Féle_

lemtól begazolt pocegerek! Hó! Hahó!De a gyáva kukacok, a remegó térdű nyúlszívűek és a félelemtól begazolt

pocegerek nem örvendeztek a sárkánynak, hanem villámgyorsan elÍutottak.- Alljatok meg, barátocskáim! - bömbölt utánuk nyájas hangon. - Én

Vagyok itt, a jó öreg lányrabló! Hehe! A ti öreg barátotok| Akit már ótszázéve nem láttatokl Hát szabad így megÍeledkezni rólam?

4,f"'f

De az embereket nem hatotta mega nyájas hang, Íutottak-bÚjtak remeg-ve és vacogva, merthogy ilyen nagy_szájú bömbölőt ók bizony még nemláttak !

)0

D

e.&"\w0t-;

',{)'t)

^p,ffi

(o

.:

l. ...2

LA'

rAz Ásító Szörnyeteg értetlenÜl néz-

te őket, majd könyörgésre Íogta a dolgot:

Ne ÍUssatok, hé! Hová sza|adtok?Ezt nem így szoktuk csinálni! Gyertekvissza szépen! Előbb sértegessÜk egy'mást egy kicsitI olyan Íégen dUmcsiz-tunk már! Hé|

De bizony az emberek erre se hall-' ' gattak, ész né|kül menekÜltek'

',' Bezárkóztak a házail.ba' beszögeztek ajtót- ablakot, és Vacogtak és reszkettek '

6:3tqJ:."úúB

Hogyisne! Hiszen régen elmú|t már alovagkor, csak valahogy elfele.jtettékértesíteni erró| a sárkányt!

Az Ásító meg lógatta a Íejét, megsírdogá|t meg rídogá|t eIkeseredésé-ben, de hiába sírdogált, senki semakaÍt Vele megvívn i!

t

És itt Vége is lenne a mesének, ha egyvalakinem maradt volna ott az utcán. És ez az egyvalakinem volt más, mint az utcaseprő. illetve a városköztisztasági alkalmazottja. Hogy miért nem Íu-tott el?

tm.

JEgyszerűen azért, mert nem ért Íá futkosni.

Annyi, de annyi volt a lehul|ott Íalevél' hogy ki selátszott belóle. És hiába söpöÍt fel egyszer, hiábatakarított kétszer, mindig maradt még a Íán levél,sehogy se akartak egyszerre lehullni.

Az Ásító Szörnyeteg szipogott még egy ideig,majd csak úgy szokásból egy óriásit ásított'

Hát. uramfia, a Íákrol az ósszes levé| lehullotta hataImas huzattól, mégpedig egyszerre!

.#

il ,t

Az Utcaseprő odanéZett, majd a'mdáa, és hatalmasat kurjantott örömében'_ Köszönóm a segítséget' É_ajtás! Akárki is Vagy, ezt nagyon ilgyesen

csináltad!Az Ásító Szörnyeteg egy kicsit Íö|hÚzta az oÍrát'

Én nem vagyok akárki! Nézzé| csak meg jobban! Én Vagyok az AsítóSzörnyeteg, Valójában pedig egy sárkány! És ugye, hm, te meg egy IovagVagy? Egy kicsit megváltoztál' de nem baj' AIlj ki velem párviadaIra, márteljesen berozsdásodtak az izmaim!

Az utcaseprő mosolyogva csóválta a Íejét.---Nagyon szomorÚ vagyok,'hogy csalódást kell neked okoznom' De éntényleg nem vagyok lovag' Lovakra nem futja a VáÍosnak' Kis város ez'KÜlönben Hörpentő Dániel vagyok, e kisváros Utcasepró mestere.

Az Ásító SZöÍnyeteg elszontyolo-dott, fancsali képpel kérdezte:

- Hajaj! És nem ismersz egy |ova-got?

Nem ismerek! A |ovagok már régkivesztek| Az Uto|só, aki itt élt, átké-pezte magát bakternak! De annak isvan már vagy kétszáz éve|

Az Ásító Szornyeteg sápítozott, le-tottya nt a Íenekére'

Jaj nekem! Szegény Íejem hovalegyen? |tt állok egyedül, és nekemsenki se szó|t. és most mit csináljak?

,'r:-1'

-i"r '-

HöÍpentó Dániel ravaszul összecsippentette a szemét.- Vagyis táérsz, azÍ mondod? Na jó, beveszlek a szakmába! Ma.jd lassan

kitanulod. Na, figyelj csak, egyszerű! Ásítasz - ezt tudod! Most jön a szakma|Mikor-kiÍújod, ide lehelj a kiskocsiba! Világos?

Az Asító szörnyeteg érdeklódve Íigyelt, és lelkesen bólogatott._ Világos!

Jr:ir

.. ",t,;,j

:'':n.

rt:j

,,,,t Majd kitátotta a száját, óriásit ásított.A Íejét felfelé tartotta, s a faleVeIek minda szájába repűltek, mint egy hatalmasporszíVóba. TeIi szájjaI a kiskocsi Íelé Íor-du11' és belefÚjta a leveleket.

lgy jó? kérdezte bÜszkén '_ Hm _ hümmögött Hörpentő Dániel,

mert nem akarta elkapatni az Utcaseprő_tanoncot. _ Elsőre megteszi!

I

)

Ám az Ásító szörnyeteg egyiIyen icipici dicsérettől is boldoglett' Bo|dog és buzgó!

- És nem tolhatnám a kiskocsit? - kérdezte nagy igyekezet-tel.

- Hm' Úgy látom, van kedveda szakmához - dicsérte meg H ör-pentó Dániel. _ Tolhatod!

Az Asító Szörnyeteg ragyogóképpel tolta a kiskocsit, s elége-detten rikka ntgatott közben:

- Jaj de jó! Van egy szakmámINyugdíjI Esztéká |

Ettől Íogva Hörpentő Dán ielmindig együtt járt az Ásító Ször_nyeteggel, aki nagyon komolyanVette az új szakmát, s nem össze-

i .,..! ",,!l

r'.t*;

C

Vissza, hanem tervszerűen ásítozott' Tiszta is lett a Város,hogy csodájára jártak messze Íö|dről, ők meg kaptak egycsomó okleveIet és d icséretet.

Bogyó mosolyogva hallgatta a mesét.Nagyon érdekes Volt. Teljesen e|múlt az ásításom'

Majd a toronyórára nézett'_ Jaj, mindján becsongetnek! RohanjunklAz iskola kapujában eIbúcsÚzott Pom Pomtól. Pom Pom

feIugrott egy ágra, és onnan kiá|tott:_ |skola után megvárhatlak?Bogyó Visszaintett a kapu ból.

Megvárhatsz! De ne ásíts !

I ''--.-\.. -,.í(_-:-

Hat éven Íelüliskn€k

tsBN 963 11 3701 5

MóÍa Ferenc líjúsági Könyvkiadó, BudapestFelólós kiadó: sziládi János igazgató

Kossuth Nyomda (830765), Budapest, t984F€lolós vezeló: Bedg |swán vezáigazgató

Felelós sz€Ík€sztó: simonits Mária. MÚszaki vezetó: szakálos MihályKépszeíkesztó: Arva llona. Múszaki szeíkosztó: supp Emilné

1o000o póldány. Toíjedeleín:2,26 (A/5) Ív. lF 5019

I-.

26,- Ft

Pom Pom eddig a következó meséketmondta el Bogyónak:Szegény Gombóc ArtúrA RadírpókFestéktüsszentö Ha pci B enóA bátor TintanyúlM a dárvéd ö G o ly óka pko d óA civakodó cipöikrekAz Ásító SzörnyetegLegközelebbÓriástüdejű LevegőÍújóról mesél,

MÓRA KoNYVKlADl