Az I. és II. orvosi misszió tapasztalatai és sikere alapján az Afrikai–Magyar Egyesület (AHU) újra önkénteseket szervezett, és indított a kelet-kongói Rutshuru körzetébe. Orvosaink egy hónapos gyógyító tevékenység után tér-tek vissza otthonaikba. A Háború Gyermekei Segélyakció keretében magyarországi egyéni és céges adományozók támogatása révén tudott segíteni a III. orvosi misszió a harcok következtében nincstelenné vált családokon, menekült gyermekeken. Az orvosok 100 kg egészségügyi felszerelést vittek magukkal az Egyptair, a TEVA és az EGIS segítségének köszönhetően.

Vujity Tvrtko az Afrikai–Magyar Egyesü-let házigazdájaként a Ferihegyi repülőtéren köszöntötte a visszatérő önkénteseket. Dr. Pongrácz Mária marosvásárhelyi háziorvos, dr. Veréb Ilona szegedi mikrobiológus szakorvos és dr. Nagy Andrea diósdi tüdőgyógyász folytatták kollégáik februárban és áprilisban megkezdett munkáját Schumicky Lilla – az AHU kinti koordinátora – közreműködésével. Mobilklinikát üzemeltetve hazájuktól több ezer kilométerre olyan gyermekeken, beteg felnőtteken segítettek, akiknek a menekülés és a kifosztottság miatt teljesen legyengült a szer-

Július elsején hazaérkeztek az Afrikai–Magyar Egyesület III. Ön-

kéntes Orvosi Missziójának tagjai, akik a kelet-kongói Kiwanja me-

nekülttáborban és apró falvakban a háború szenvedőin segítettek.

Magyar orvosok Afrikában – harmadszor is

vezetük, ezért a fertőzéseknek könnyebben áldozatául eshetnek.

– Nagy kő esett le a szívemről a III. misszió hazaérkezésével, mert egyre rosszabb a hely-zet Kelet-Kongóban, és nekünk mindenekelőtt a biztonságra kell törekednünk. Ugyanakkor jó lett volna orvosainknak hosszabb időt kint tölteniük, hiszen akkor 2300–2400 beteg he-lyett esetleg 3300-at is gyógyíthattak volna. A Háború Gyermekei Segélyakciónk – az eddigi három misszió – keretében összesen mintegy nyolcezer beteget láttunk el. A támogatók segítségét ezúton is szeretném megköszönni – mondta dr. Balogh Sándor, az AHU elnöke az orvosnők ferihegyi fogadásakor.

Pató Zsolt, az AHU elnöki megbízottja köszöntőjében kijelentette: „Büszke vagyok a doktornők teljesítményére, akik fegyelmezetten, teljes odaadással dolgoztak. A negyedik missziót már meghirdettem a mintegy ötven önkéntes-nek jelentkező orvos körében. Jóleső érzés, hogy a magyar doktorok nagy számban szeretnének kint segíteni. Egyre több gyógyszergyárhoz, -for-galmazóhoz jut el a hír, hogy szervezzük a segély-akciókat: az Egisnek és a Tevának köszönhetően egyre több antibiotikum áll rendelkezésünkre. Hiány egyedül pénzből van, hiszen a magán és céges adományozók a gazdasági válság hatása miatt kis számban képesek jótékonykodni. A ne-gyedik misszió szeptemberi elindulásához 2–2,5 millió forintra van szükség”.

Az egyesület Afrika formájú tortával kö-szöntötte a fáradt, de mosolygó orvosnőket és a fogadásukra kiérkező családtagokat, vendégeket. Vujity Tvrtko átadta a mikrofont a doktornőknek.

Dr. Pongrácz Mária: „Az első benyomásunk a döbbenet volt, hogy ilyen körülmények között is lehet élni. Nagyszerű csapatként dol-goztunk. Bármikor szívesen visszafordulnék, és Lilla irányításával folytatnám ezt a munkát”.

Dr. Veréb Ilona: „Köszönjük az AHU-nak, Balogh Sándornak, Pató Zsoltnak és Schumic-ky Lillának mindazt a segítséget, amellyel lehe-tővé tették számunkra, hogy részt vehessünk ezen a misszión”.

Dr. Nagy Andrea: „A munka mellett csodá-latos országot ismertünk meg, hihetetlen

természeti szépségeket láttunk és rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Bármikor vissza-mennék egy hasonló vagy esetleg más egész-ségügyi tevékenység folytatása céljából”.

Dr. Veréb Ilonát, az Afrikában végzett gyógyító tevékenységről faggattuk.

– Milyen helyszíneken gyógyítottak?– Eldugott kis falvakat kerestünk fel, ame-

lyek a főutaktól általában 1-2 órányi autózásra vannak. Körülbelül tizenöt településen jártunk, két helyre később alkalmunk nyílt visszatér-ni. Olyanoknak is nyújtottunk egészségügyi szolgáltatást, akik még életükben nem láttak orvost, mi több, fehér embert sem.

– Ez nem okozott problémát, kialakult a bizalom Önök, orvosok iránt?

– Maximálisan. Mindössze az első néhány beteg, 1-2 nap volt problémás, utána gyor-san rájöttünk, hogy miként kell bánni velük. Ugyanakkor a hölgyek rendkívül szégyenlősek, nehezen nyíltak meg, főleg intim problémák esetén.

– Mennyi idő kellett a kommunikációs „szakadék” áttöréséhez?

– Mi főként angolul beszélünk, viszont mivel Kongó belga gyarmat volt, ezért ők franciául értenek. Nehéz volt tolmácsot találni, aki szuahéliről és/vagy franciául fordít angolra. De nem ez volt a fő gond, inkább az ottani embe-rek kifejező képessége volt szokatlan, ahogyan a panaszaikat ismertették. Két-három napot követően azonban már ráhangolódtunk erre. A betegek általában kész diagnózissal érkez-tek, „tudták”, hogy mi a bajuk. A vizsgálatot követően persze gyakran kiderült, hogy ko-

„Ott ültem a hétéves, rongyokba bugyolált kislány mellett. Utoljára az orrán dugtak le egy csövet, hogy azon keresztül próbálják hidratálni, de ez már nem ment. Láttam, hogy mellkasa már nem emelkedik. Mondtam az orvosnak, hogy nem lé-legzik. Sajnos, itt már nincs mit tenni, válaszolta. Devo 19.20-kor elhagyott bennünket. Mérhetetle-nül szomorú voltam. Mikor ezeket a sorokat írom, érzem a gombócot a torkomban. A gyermek nem azért születik, hogy gyermekként meghaljon. Azért születik, hogy éljen és jót tegyen ebben a világban, mint ahogy azt mindnyájan próbáljuk a magunk módján. Egy hétéves kislányt látni meghalni, a világ egyik legszomorúbb dolga, és nem kívánom senkinek sem. Devo a maláriába halt bele. Túl ké-sőn hozta az anyja a rendelésünkre, és a kislány kiszáradt. Nyugodjon békében!” – részlet Schu-micky Lilla AHU-koordinátor beszámolójából.

O R V O S S Z A K M A

20 MAGYAR ORVOS2009/7-8.

rántsem úgy van. Például sokan maláriával ke-restek fel bennünket. Ám ők maláriának nem azt gondolják, amit mi: a betegség helyett egy tünetegyüttest értenek rajta, ami magas lázzal és fejfájással, ízületi fájdalommal, hidegrázás-

sal is jár. Emellett számosan jelölték meg a betegségüket azzal, hogy amőba okozza azt. Nem ismerik viszont azt a kifejezést, hogy vér van a székletben, az ember alap anató-miai felépítésével, szervek megneve-zésével, elhelyezke-désével, funkciójá-val stb. nincsenek tisztában, de ez ott nem is csoda, is-merve a körülmé-nyeket. Meg kellett tehát tanulnunk az ő nyelvükön kérdezni.

– Milyen beteg-ségek fordultak elő a legnagyobb számban?

– A gyerekek felső légúti megbetegedése, a bronchitis a legáltalánosabb, továbbá a pneumónia, mely magas lázzal, kiszáradással jár. Sajnos nem tudják, hogy a lázas beteg szá-mára pótolni kell a folyadékot. A víz egyébként hatalmas kincs, több kilométerről hordják a

fejükön vagy a hátukon. Kevés helyen jutnak ivóvízhez, ezért tavakból és – néha pocsolya-méretű – állóvizekből isznak, mindenféle előzetes hőkezelés, forralás nélkül.

– Gyakori a súlyos fertőző betegségek előfordulása?

– Néhány leprás beteggel találkoztunk. Nemcsak idősekkel, hanem nyolc–tízéves gyermekekkel is, akiknek lábán már lepraszerű elváltozások voltak. Komolyabb diagnosztiká-ra persze nem volt lehetőségünk, sem időnk. A nagyszámú betegellátást még a vérnyomás-mérés is jelentősen lelassítaná (természe-tesen, indokolt esetben időt szakítottunk rá, de rutinszerűen nem alkalmazhattuk, mert a többi beteg rovására ment volna). Egy-egy falu látogatására általában kb. 5-6 óra jutott. Ugyan reggel fél nyolc körül indultunk a bá-zisról, az utazás miatt mégis csak tíz óra körül tudtuk elkezdeni a gyógyítást. Effektíve kevés időnk volt dolgozni, mert tizenhat órakor már abba kellett hagynunk a munkát, ugyanis fél hatkor sötétedik. Ezután már nem bizton-ságos az utazás, mert a harci cselekmények megkezdődnek. Arra is akadt példa, hogy rendelés közben vagy elalvás előtt a közelből hallottunk puskaropogást. Azonban hozzá kell tennem, egy pillanatig sem voltunk veszélyben a MONUC-ENSZ indiai békefenntartóinak köszönhetően.

BENE ZSOLT

sal is jár. Emellett számosan jelölték meg a betegségüket azzal, hogy amőba okozza azt. Nem ismerik viszont azt a kifejezést, hogy vér van a székletben, az ember alap anató-miai felépítésével, szervek megneve-zésével, elhelyezke-désével, funkciójá-val stb. nincsenek tisztában, de ez ott nem is csoda, is-merve a körülmé-nyeket. Meg kellett tehát tanulnunk

számban?

O R V O S S Z A K M A

MAGYAR ORVOS2009/7-8.

21

A doktornőket – dr. Pongrácz Máriát, dr. Nagy Andreát és dr. Veréb Ilonát – Vujity Trvtko újságíró, dr. Balogh Sándor, az AHU elnöke köszöntötte.