Ender a küzdőterem sarkából karját egy fogantyúba akasztva figyelte az osztagával gyakorlatozó Beant. Tegnap a fegyver nélküli támadást dolgozták ki, amikor is a lábukkal fegyverezték le az

ellenséget. Ender is segített nekik a gravitációs közelharcból származó néhány technikai fogás erejéig

– sok mindenen változtatni kellett, de a repülési tehetetlenség eszközét a súlytalanságban is éppoly

könnyen be lehetett vetni az ellenséggel szemben, mint a földi nehézkedés körülményei között.Bean azonban ma valami új játékot eszelt ki. Egy bizonyos fonal kellett hozzá, az a vékony, szinte láthatatlan fajta, amit az űrbeli építkezésekkor szoktak használni, hogy megtartsanak együtt két

tárgyat. E fonalak olykor több kilométer hosszúak voltak, de ez itt, amely könnyedén, szinte

láthatatlanul hurkolódott Bean derekára, csak egy kicsivel volt hosszabb a terem egyik falsíkjánál.

Bean levette magáról, mint valami ruhadarabot, és az egyik végét átnyújtotta egy katonájának.– Akaszd egy fogantyúra, és néhányszor csavard is köréje! – Ő maga átvitte a fonal másik végét a terem túlsó sarkába.Buktató drótakadályként nem igazán használható, szögezte le. Habár nem nagyon lehetett látni, az egy szál fonal nem sok eséllyel állíthatta meg azt az ellenséget, amely könnyedén elvonulhatott akár

alatta, akár fölötte. Bean akkor arra gondolt, hogy a levegőben való irányváltoztatásra fogja

használni. A derekára csavarta a másik végével továbbra is egy fogantyúhoz rögzített fonalat, siklott

néhány métert, majd egyenesen előrelökte magát. A zsineg elkapta, és éles irányváltoztatásra

kényszerítette – egy olyan ív mentén lódítva el, mely végül durván nekivágta a falnak.Vad üvöltésék szakadtak föl belőle. Talán egy perc is eltelt, mire Ender rájött, hogy nem a fájdalomtól üvölt.– Láttátok, milyen gyorsan mentem? Láttátok, hogyan változtattam irányt?Hamarosan az egész Sárkány Hadtest leállt, csak hogy lássa, hogyan gyakorol Bean a fonallal. Az irányváltoztatások meglepőek voltak, különösen, ha az ember nem tudta, hol keresse a zsineget.

Amikor Bean arra használta, hogy egy csillag köré csavarja magát, soha nem látott sebességet tudott elérni.21 óra 40 volt, mire Ender véget vetett az esti gyakorlásnak. Csapata fáradtan, de az újdonság látásától boldogan baktatott végig a folyosón a szálláshelyéig. Ender is ott lépkedett közöttük, nem

beszélt, csak hallgatta, mit mondanak a többiek. Fáradtak voltak, igen – több mint négy hete naponta

vívtak csatát, gyakran a képességeiket a végsőkig próbára tevő helyzetben. De büszkék voltak,

boldogok, összetartók, sohasem veszítettek, és megtanulták, hogy bízzanak egymásban. Bízzanak

benne, hogy bajtársaik keményen és jól fognak küzdeni, hogy vezetőik használni fogják őket, és nem

elforgácsolni az erejüket. És mindenekfölött bízzanak Enderben, s legyenek meggyőződve, hogy ő mindenre felkészíti őket, bármi forduljon is elő.A folyosón haladtukban Ender meglátott néhány idősebb fiút, akik látszólag élénk beszélgetésbe merültek az oldalfolyosókon és a járóaknákon. Ilyenek az ő folyosójukon is akadtak, lassan

bandukoltak az ellenkező irányba. De valahogy túl sokan hordtak közülük Szalamandra egyenruhát, hogysem a dolog véletlen lehessen, és a más egyenruhát viselők is többnyire olyan hadtestekhez tartozó nagyfiúk voltak, amelyek parancsnokai a leginkább gyűlölték Ender Wiggint. Egyesek

ránéztek, aztán túl gyorsan elkapták a tekintetüket, másokon, akik nagyon is fesztelennek mutatták

magukat, látszott a túlfeszített izgalom és idegesség. Mit csinálok, ha itt, a folyosón támadják meg a

csapatomat? Az enyéim egytől egyig mind fiatalok, kicsik, a gravitációs harcban teljesen tapasztalatlanok. Mikor is tanulnának ilyesmit?

– Hé, Ender! – kiáltotta valaki. Ender megállt, visszanézett. Petra volt az. – Beszélni szeretnék veled. Ender egy pillanat alatt felismerte, hogy ha leáll beszélgetni, a hadteste egykettőre elhalad mellette, és ő egyedül marad Petrával a folyosón.– Gyere velem! – mondta. – Egy pillanat az egész.Ender megfordult, és ment tovább a csapatával. Hallotta, amint Petra futva ered a nyomába.– Jól van, megyek veled. – Ender megfeszült, amikor a lány melléje ért. Vajon ő is közéjük tartozik, azok közé, akik úgy gyűlölik, hogy mindig ártani akarnak neki?– Egy barátod kért meg, hogy figyelmeztessetek. Van néhány fiú, aki meg akar ölni.– Meglepő – jegyezte meg Ender. A hírre egy-két katonája felkapta a fejét; úgy látszott, a parancsnokuk ellen szőtt összeesküvés tervét érdekesnek találják.– És meg tudják tenni, Ender. A barátod szerint azóta tervezik, amióta parancsnok lettél.– Úgy érted, amióta megvertem a Szalamandrákat.– Én is gyűlöltelek, Ender, amikor megverted a Főnix Hadtestet.– Nem mondtam, hogy bárkit is hibáztatnék érte.– Igaz. Az illető azt mondta, vonjalak félre, és figyelmeztesselek, amikor visszafelé jössz a küzdőteremből, hogy holnap légy óvatos, mert…– Petra, ha te most valóban félrevontál volna, az a tucatnyi fiú, aki a nyomomban van, nyugodtan elkaphatna itt a folyosón. Képes vagy azt mondani, hogy nem vetted őket észre?A lány elvörösödött.– Nem. Nem vettem észre. Hogy gondolhatod, hogy észrevettem őket? Nem tudod, hogy kik a barátaid? – Átfurakodott a Sárkány Hadtesten, és Ender elébe kerülve fölmászott a létrán egy magasabb szinten lévő járóaknában.– Ez igaz? – kérdezte Bolond Tom.– Mi igaz? – Ender végignézett a szobán, és szólt két egymással dulakodó fiúnak, hogy feküdjenek le.– Hogy néhány nagyobb fiú meg akar ölni téged… – Mesebeszéd – felelte Ender. De tudta, hogy nem az. Petra tudott valamit, és amit ma este útközben látott, az sem volt képzelődés.– Lehet, hogy mesebeszéd, de remélem, megérted, ha azt mondom, az öt szakaszvezetőd ma este elkísér a szobádba.– Teljesen fölösleges.– A kedvünkért. Tartozol nekünk ezzel a szívességgel.– Nem tartozom nektek semmivel. – De bolond lenne, ha visszautasítaná őket. – Csináljatok, amit akartok! – Megfordult, és elment. Szakaszvezetői ott ügettek mellette. Az egyik előrefutott, és

kinyitotta a szobája ajtaját. Alaposan körülnéztek benne, aztán megígértették Enderrel, hogy

bezárkózik, és csak akkor mentek el, amikor már közeledett a lámpaoltás ideje.A számítógépén egy üzenet várta:

NE MARADJ EGYEDÜL, SOHA! DINK

Ender elvigyorodott. Ezek szerint Dink még a barátja. Ne félj! Nem csinálnak velem semmit. Van hadseregem.