Önvédelem

8/17/2019 Önvédelem

1/31

AZ ÖNVÉDELEM TITKAIP.Szabó Barnabás

ÉBREDÉS PORTÁL E-KÖNYVwww.ebredes.hu

[email protected]

Tanulmány és bizonyságtétel

© P.Szabó Barnabás, Ébredés Honlap,www.ebredes.hu1993-2003


2/31

Elszó

Az utóbbi évtizedekben, nagyjából a hetvenes évek elejétl, roppant lendülettel kezdtekterjedni a különböz Távol-keleti önvédelmi irányzatok. Kezdetben hazánkban alacsonyszínvonalú és ellátottságú klubokban gyakorolták ezeket, szinte minimális propagandával.

Azután egyre korszerbb edzéskörülmények, egyre nagyobb reklám hódította a fiatalokat atermekbe, az edzésekre. Mi lehet a rohamos fejldés és az egyre növekv népszerség oka?Röviden: mindaz, amit a harcmvészetek kínálnak követik, gyakorlóik számára. Sajnosazonban azzal az árral, amit ezért a tudásért valójában fizetni kell sokan nincsenek igazántisztában. Néhány évvel ezeltt magam is lelkes gyakorlója voltam a távol-keleti önvédelmiirányzatoknak, követ je annak a szellemiségnek, melyet ezek megkövetelnek és nyújtnak. Azalábbi munkában tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasókkal, melyek —érzésemszerint— tanulságul szolgálhatnak mindazoknak, akik követik— vagy követni szeretnék ezt azéletmódot.

Mi az önvédelem?

Minden társadalomban él ember közösségben él, annak része és részben alkotója. Aközösségi együttélés azonban problémákkal terhes, melyeket az ember emberi mivoltábólkövetkezen, alapveten emberi eszközökkel akar megoldani.Ilyen oka van annak, hogy évezredek alatt minden társadalomban, minden embertípusmegpróbált kialakítani valamilyen módszert annak érdekében, hogy magát és javaitembertársaitól biztonságban tudja. (Nem magyarázata ugyanis az önvédelmi rendszerekkialakulásának az élelemszerzés —ahogy azt sokan tanítják—, mert erre képes volt mindig is azember, megalkotva a megfelel célszerszámokat, használati tárgyakat. Az önvédelem alapvetenemberek elleni védelem, melynek speciális technikája merben más az állatok ellenivédekezéstl vagy az azok elejtésére irányuló mozgási— és eszköztártól.) Leszögezhetjük tehát,hogy az önvédelem alapveten ember(ek) elleni védelem.Ha az európai kultúrát nézzük, már a középkortól konkrét feljegyzések, adatok vannak arra, hogyilyen rendszerek alakultak ki. Megalkotva a maguk harci módszereit, ugyanakkor késbb:etikáját. A kezdetekben az eszközhasználatnál követhetjük nyomon ennek a szándéknak a jelenlétét (pl.: kard, mely hosszabb, minthogy késként étkezésre használható lenne, de rövid anagyobb állatok elejtéséhez: bebiztosítva a biztonságos távolságot azoktól.). Azok a rétegek,melyeknek nem volt lehetségük speciális szerszámokat készíteni az emberek ellenivédekezéshez (támadáshoz) mindennapi használati tárgyaikat alakították át erre a célra:cséphadaró, kiegyenesített kasza stb. Szervezett, rendszerezett technikájú harci tevékenység az ecélra szervezdött különböz közösségekben alakult ki. Ezek a közösségek zömmel katonai

tevékenységet végeztek, e tevékenységre pedig területenként és korszakonként változóan:egyénien vagy csoportosan készültek fel A középkortól mindannyian ismerünk ilyen felkészülésilehetségeket, csoportokat: vívóiskolák voltak, vagy egy-egy földbirtokos várában háború elttifegyveres kiképzés. A puszta kézzel való harc formái még korábbra vezethetek dokumentáltanvissza. Egyiptomi falfestményeken is láthatóak vagy még szemléletesebben a görög-rómaikultúrában festett vázákon, de ábárzolnak szobrokkal is birkózó, bokszoló alakokat. Apusztakezes harc a fegyverek megjelenésével és egyre korszerbbé válásával az elbb említettkultúrákban, társadalmakban egyre inkább háttérbe szorult. Minél fejlettebb fegyverei voltak a


3/31

társadalomnak, annál hamarabb szorult vissza a fegyver nélküli harc sporttá, vetélkedésiformává. Pusztán a szegényebb rétegeknek jelentett még egy ideig igazán önvédelmet a test-testelleni harc. A tételnek azonban van egy másik része is. Minél nagyobb ez a szegény réteg ésminél szegényebb, valamint minél tovább van rászorulva erre a védekezési formára, annál inkábbtökéletesíti azt.

A Távol-Keleten sem volt másként a fent leírt folyamat, csak speciálisabb volt tényeziben.Ezeken a területeken a szervezett katonaság és a számukra kifejlesztett fegyverek is csak késbb jelentek meg. A hierarchia a társadalmaikban sokkal ersebb volt, így a szegényebb rétegekhosszabb ideig, nagyobb tömegekben és nagyobb mértékben voltak szegények, ezáltal jobbanráutaltak puszta kézzel való védekezési formákra.Az id azonban náluk is meghozta azt a célszerségi változást, hogy hatékonyabb védekezésrevan lehetség puszta kézzel, ha egymástól is tanulnak. A legügyesebb harcosok köré elkezdtektehát szervezdni a kisebb közösségek, kialakultak az önvédelmi iskolák. Még mindig a Távol-Keleten és még mindig az ókorban vagyunk, amikor mindez megtörténik. Kialakult tehát azember-ember elleni harci technika tanítása.Egy másik vonal kapcsolódik ehhez a folyamathoz, mintegy kiegészítve ezt, bár önállóan

eredetileg nincs sok közük egymáshoz. Egy indiai szerzetes jön Kr.u. 520 körül Kínába, aShaolin kolostorba. Neve Bodhidharma, és hamarosan a kolostor rendf nöke lesz. A Shaolinbuddhista kolostor, s a szerzeteseknek napi áhítatos gyakorlatként rengeteg idt kellettmeditációval tölteniük. Azonban szervezetük nem bírta a rendf nök követelményeit éselgyengültek, nem voltak képesek a kitartó meditálásra, sem a koncentrációra. Bodhidharma,hogy szerzetesei ernlétét fejlessze, s a bels koncentráló képességüket növelje, összeállított egy18 technikából álló mozgássort, gyakorlatsort, melyeket utódai, a késbbi rendf nökökbvítettek. Így jött létre egy irányzat, egy önálló mozgáskultúra. Amikor a kolostor körülifosztogató bandák egyre inkább veszélyeztették a bent lakókat és értékeiket, a gyakorlatok közéfokozatosan beiktattak önvédelmi, támadás-elhárító, ellentámadó mozgásokat. Mindezeket aszerzetesek nap mint nap végezték. Id múltával egyre szaporodtak a harci mozdulatok,

technikák a mozgásanyagban, természetesen a meditációt szolgáló gyakorlatok mégmegmaradtak közöttük.Az egyes technikai elemek természeti megfigyelés útján alakultak ki. Állatok egymás ellenfolytatott, létért vívott küzdelmeit figyelték meg, s azokat utánozva alakultak ki azok amozdulatok, melyek idvel úgynevezett "állatstílusok" létrejöttéhez vezettek így pl. a sáska-,tigris-, leopárdstílus vagy az ú.n. saskarom boksz fejldött ki ezekbl, melyek a kung-fu (kínaiönvédelmi irányzat összefoglaló neve) mai stílusai között is megfigyelhetek. (Látható azállatstílusoknál is: direkt egymás elleni harcról van szó, melynek a tétje az életben maradás, amásik legyzése, megölése.)A Shaolin kolostor lerombolása után ottani roppant kifinomult módszerek birtokában levmesterek, harcmvészek —akik a több ezerszeres túler ellenében nem védhették meg akolostort a lerombolástól és a mészárlástól— (hagyomány szerint öten) megmenekültek, sillegalitásban tanították tovább technikáikat, most már az a céllal, hogy a mongol dinasztiávalvaló szembenállást, ellenállást, "partizán akciókat" segítsék el, azokra képessé tegyék azegyszer népet. Az illegalitás miatt megmaradt ezeknek az iskoláknak zártkörsége és mintbevált módszer, ez a XX. század közepéig nem is változott. Közben a shaolini technikákelterjedtek a Távol-Keleten, eljutottak Okinawán keresztül Japánba, ahol okinawa-te, majd karatenéven lettek ismertté.


4/31

Fontos tudnunk, ha önvédelemrl beszélünk, hogy ezek a stílusok csak részben voltak pusztakézzel való küzdelmi rendszerek. A kung-fu-ban (vagy más nevén wu-suban) számos rendkívülcélszer fegyvert használtak (kard, lándzsa, bárd, ú.n. pillangó-kések, stb.), ugyanúgy a japániirányzatokban is. Mondhatni a Délkelet-ázsiai rendszereknek valóságos arzenáljárabukkanhatunk, melyek legkevésbé pusztán védekezésre voltak használatosak.

Pár szóban a módszerekrl: A Távol-keleti harci "mvészetek" összefoglaló neve a japán budoszó, mely a harcos útja jelentést hordozza. Egész embert kívánó, hierarchikus bels felépítettségiskolák, melyek alapvet módszere a fanatizmus. Az ember önmaga feletti uralmánakmegszerzése csak úgy érhet el, ha egy az embernél magasabb rend hatalomnakengedelmeskedve teszi ezt. Emberileg az edzéseken a mester, az edz hivatott ennek a magasabbrend hatalomnak a szemléltetésére. Az önfegyelem megszerzése érdekében roppant ers bels,szervezeti fegyelmet követeltek. Bár ezek az irányzatok minségileg sokrétek (sumo-birkózás,thai boksz, wing-chun, karate) mégis alapveten közös bennük a fegyelem, s az, hogy fiatalkortól fanatikus szellemiségben nevelték a tanítványaikat, s ez nem csak az edzéseken volt így,hanem a magánéletben is, a hétköznapokban.A XX.században ezek a rendszerek egy újabb fejldésen mentek keresztül. Funagoshi Gichin

japán mester a század els felében rendszerezte az ismert és hatásosan használható technikákat, smegalakult a tulajdonképpeni karate, puszta kezes harci módszer. A század második felében japánban szintén, Masutatsu Oyama mester is létrehozta saját irányzatát, mely a maikyokushinkai karate. Kortársa, a koreai Choi Yong Hi hazája és környéke harci irányzataibólalkotott álló stílust, mely neve taekwon-do lett. A judo és a sumo is (az elbbi már jóvalkorábban) átalakult, bár alig vesztett eredeti képébl. természetesen az összes stílust itt nem állmódomban felsorolni, azonban az általam ismert jó pár tucatnyiról el lehet egyönteten mondani:vagy a XX.században alakultak, vagy bár korábban, de e században forradalmian megváltoztak.Legnagyobb mozzanata ennek a folyamatnak az önvédelmi irányzatok európaiakkal,amerikaiakkal való találkozásakor állt be. A században katonai célra is használt japán és koreaiirányzatokkal találkozott a Nyugat elször, katonai kapcsolatok révén (bár magyarországról is

vannak adatok a judo megjelenésérl már a századeln ám ez nem vált ekkor még ismertté éselismertté). A nyugati ember megnyerése érdekében, türelmetlensége ellensúlyozására alakult kiezekben az irányzatokban pl. az övrendszer (a tanulás során elért fokozatok övszínek által valómegjelenítése). A kínai harci rendszereknek pedig Bruce Lee csinált filmjeivel a hetvenes évekelejétl óriási reklámot. Az személyére késbb visszatérek, azonban itt csak annyit, hogy alegenda által ismert öt shaolini mester egyikének, a Ng Mui nev szerzetesnnek irányzata, melywing-chun néven vált ismertté, a XX. század második felében egy Jip Man nev mester tanítóimunkája során jutott el az ifjú Lee-hez, aki ebbl alakította ki a maga stílusát a jeet kune do-t.Remek üzleti érzékkel felismerte, hogy a látványos akciófilmek mennyit segíthetnek a módszerelismertté tételében, s erre —a látványos akciófilmekre— különösen nagy volt az igény amozikedvel Amerikában de Európában is. A keleti önvédelmi vagy harci irányzatok utóbbiévtizedekre tehet rohamos terjedését minden túlzás nélkül mondhatjuk: indította el. Afolyamat következ állomása a sportként való elismertetés, melyben élenjárt a judo — másnéven cselgáncs, valamint a kick-box ami eredeti nevén all-style: összstílusú sportkarate volt.Ezek a sportként gyakorolt irányzatok azonban a támadó technikai elemeket ugyanúgy magukbantartották mint eldeik, azonban továbbra is a cél a másik fizikai legyzése maradt.


5/31

Mit kínál az önvédelem?

Az ami a népszersít törekvések mellett leginkább fontos szerepet játszó tényez azönvédelmi irányzatok terjedésében, az az általános erkölcsi állapotok roppant mérték leromlása.

Gondolok itt a szinte intézményesen elterjedtnek mondható bnözésre, a közbiztonságkatasztrofális állapotaira, mely f leg elterjedésének els, nyugati területein —így Amerikában—volt jellemz. Mindenképpen gondolni kell azonban arra is, hogy a lelkileg szinte teljesenkiüresedett nyugati ember a XX.század els felében fordul igazán nagy érdekldéssel aspiritizmus felé, majd a század második felében, különösen annak hatvanas-hetvenes éveitl aNew Age lelki-szellemi mozgalma mely alapveten keleti misztikus gondolatokból töltekezik —kiváló táptalajt biztosít az emberek szívében és életében a nem csupán fizikai, hanem szintén:keleti lelki-szellemi oldallal is rendelkez "harcmvészetek" számára.Hogy mit ad az önvédelem tehát a nyugati ember számára (s a nyugati kifejezést a Távol-Kelethez kell viszonyítani, így ide tartozunk mi, magyarok is) az jellegzetesen a nyugati embersajátosságaiból következtethet ki. Szóltam már arról, hogy a közbiztonság rendkívül rossz, a

demokrácia az egyes nem tiszta gondolatú emberekben szabadosságot jelent, így szembe kellnézni nap mint nap azzal a ténnyel, hogy elfordulhat, hogy az egyén életére törnek.Természetesen kiegészül ez az ember alapvet biztonságérzeti igényével is. A bibliaiteremtéstörténet után a bnesetnél látjuk, hogy az ember amint elfordult Istentl és amint azengedetlenséget választotta: egybl elrejtzik (I.Móz.3.8.), rövidesen pedig megtörténik az elsember-ember elleni összecsapás (Káin és Ábel, ha egyoldalúan is). A történelem alakulása innen jól ismert, egyre azt támasztja alá, hogy az ember egyedül (Isten nélkül) nincs biztonságban, salapvet igénnyé válik a bneset eltti biztonságra törekvés.Ezt a biztonságérzetet Isten ma is kínálja, de sajnos a dolgoknak ilyen megoldása igazán sohasemvolt népszer egy társadalomban sem. Az ember inkább választja a maga által szerzettbiztonságérzetet. Ilyet kínál az önvédelem is: biztonságérzetet, melyet megvalósíthatsz a magadszámára.

1., Uralom önmagam felett Alapvet tény az is, hogy amibl az embernek hiánya van azt valamilyen pótlékkal ellensúlyozni,kitölteni kívánja. Legtöbben ilyen esetben választják az önvédelem gyakorlását. Melyek azok ahiányok, amelyek pótlására alkalmas, vagy legalábbis annak látszik az önvédelem? Ilyen azáltalános fizikai gyengeség. A fizikailag gyenge ember kiszolgáltatottnak érzi magát másokkalszemben, s így ezen változtatni akar. Elmehet más, fizikai jelleg sportot is választani amiugyanúgy megersítené, de nem az atlétikát választja például, mert az "csak" erssé, "csak"arányossá, jó alakúvá formál; elmegy inkább harci "mvészeteket" gyakorolni, mert ezmindezeken túl alkalmassá teszi mások legyzésére, de mindenekeltt önmagának az agressziókelleni megvédésére. Nagy bels önfegyelmet ígér és részben ad is az önvédelem. Ez a fizikaifájdalom elviselésében —mely szintén sok ember számára komoly elny—, koncentrálásiképessége növekedésében, bels kiegyensúlyozottság érzésében jelentkeznek. (Természetesen apropaganda eladásokban jelenik meg elssorban, de ezekrl még lesz szó.) Saját többéves edzitapasztalatom szerint a szülk gyermekeiket szintén ezek miatt a csábítások miatt hozzák le azedztermekbe, ilyen kísérszöveggel pl.: "A gyermekem az iskolában nem figyel eléggé,fegyelmezetlen, szétszórt." Vagy: "Olyan gyenge ez a gyermek, hogy elfújja a szél is, az


6/31

osztálytársai csúfolják, gyakran megverik." Ilyen esetekben az edz leggyakoribb válasza:"Természetesen, tisztelt szül, nálunk fegyelem van, fegyelmet tanul a fiatalember, ittösszeszedettebb lesz, jobban fog majd figyelni az iskolában, ha itt levezeti a mozgási energiáit.Ne aggódjon, nem lesz verekeds, különben is önvédelmet tanítunk, nem verekedést, támadást.Nem ver meg senkit, de magát meg fogja tudni védeni." (Persze tudjuk, hogy egyik önvédelmi

irányzat sem pusztán védekezésre tanít, hiszen a védekez technikákat mindig ellentámadásköveti a támadó újabb akcióinak megakadályozása érdekében.) Mikor a szül elámult az edzésekvalóban kemény fegyelmétl és a kisportolt fiatalok látványától, megnyugodva hagyja ottgyermekét az edz keze alatt.Van eset, amikor a gyermek maga jön el edzésre elször és a következ indokai vannak:"Csúfolnak az osztályban és gyakran megvernek a társaim, meg akarom magamat védeni." Vagy:"Olyan csenevész vagyok, hogy így egy lány sem áll velem szóba." Nos itt újabb két indok,hiány, ami ellen az önvédelemben keresik a gyógyszert: a kisebbrendségi érzés és a hiúság.Természetesen az utóbbi két esetnél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyermek vagyifjú fejében ott az emlék, amit a legutóbbi önvédelmi film jelentett a számára, számtalanszorképzelte magát a legyzhetetlen f hs szerepébe, akinek az oldalán esetenként egy-egy csinos

hölgy is feltnik.Magam is egykor ugyanígy mentem le az els edzésemre, eltte csaknem faltam magamba akülönböz karate és kung-fu filmeket, titokban próbálgatva a halálos rúgást, ütést a f hs után, sugyanúgy elhatározva magamban, hogy ezentúl senki nem vet meg alacsony termetem,kétségbeejt fizikai gyengeségem miatt. Belekezdtem tehát az aktív edzésbe. Az eredménnyelmagam voltam a legjobban elégedett, de környezetem is észrevette: fizikailag a korábbiállapotomhoz képest látványosan megersödtem, az iskolában is jobban tudtam figyelni.Egyszeren: "jobban vágott az agyam", mert nem izegtem-mozogtam, hanem —igaz,holtfáradtan— nyugodtan tudtam ülni. Jobb lett az étvágyam is egy fokkal, s a szervezetem abevitt pluszt izomként építette magába. A tornaórákon az elírt ernléti szint nem okozottgondot, fekvtámaszokban bármikor a dupláját is könnyedén megcsináltam volna. Egykori

stílusom alapvet követelménye volt a tanítványokkal szemben az, hogy egészségesen éljenek. Adohányzás és alkohol fogyasztás szigorú következménnyel: övfokozat vesztéssel vagy a klubbóltörtén kizárással járt. A kemény edzéseknek köszönheten fájdalomtr képességem óriásimértékben megnövekedett. Szégyen volt edzésen sírni, így már az elején megtanultam, hogy itttrni kell. Késbb csak kellemetlen érzést éreztem egy-egy egyébként hatalmas ütés, rúgáselszenvedésekor. Bár korábban a közvélemény "csontgyenge" gyermeknek tartott, sípcsontomkitnen állta a rúgásokat, kezeimet, öklömet és csuklómat (mint leggyakoribb ütfelületeimet)fekvtámaszokkal edzettem olyannyira, hogy pár hónap, év elteltével klubtársaim "törgép"-nekneveztek. A töréstechnika az ütfelületek és a koncentrálás próbája. Kezemmel (bár kezdetben ezfájdalommal járt, késbb azonban nyoma is eltnt ennek) minden fizikai törvényt meghazudtolómennyiség cserepet, deszkát képes voltam egy határig eltörni, s ez a határ rendkívül látványosvolt. (Leginkább szemléletes talán a csukló izületeivel való törés, melynél a 8-10 darab keménytetcserép sem fájdalmat, sem különösebb akadályt nem jelentett számomra.) Hasamonkalapáccsal járdalapot (beton) törtek, testfelületeimen léceket, szerszámnyeleket. Azonban apozitívumokhoz ingyen nem lehetett hozzájutni. Még mindig nem voltam elégedett magammal...

2., Uralom mások felett


7/31

Az ember, amikor leküzdi a kiszolgáltatottságot alkalmas lesz mások legyzésére, hiszen csak azilyen ember tudja saját magát megvédeni. Az uralom önmagam felett tehát képessé tesz másokfeletti uralomra is. Tudja az ember önmaga legyzésének módját, tudja, hogyan jutott el ide.Minél tökéletesebb a önmaga feletti uralma, annál alkalmasabb lesz másoknál nagyobbteljesítményeket elérni. Képes legyzni az ember egy másik embert, ezáltal az illet

kiszolgáltatottá válik számára. Hatalmában van azt tenni vele akár amit akar. Az ilyen emberkörnyezetétl is különbözik már. Más szemmel néznek rá ismersei, hiszen k szintén most márannak a hatalomnak vannak kiszolgáltatva amit az illet személy edzései során megszerzett. Ezegyfajta tiszteletben nyilvánul meg, melyet jobban meghatároz az a kifejezés, hogy:távolságtartás. Megvalósul a nagy álom is, még a lányok is másként viszonyulnak az ilyenfiatalemberhez, csodálattal néznek rá, büszkék, ha egy ifjú "legyzhetetlen" oldalán jelenhetnekmeg (tisztelet a kivételnek), hiszen a világ értékrendje szerint a fiatalember most mármagasabban kvalifikált. A fiatalabb gyermekek mint példaképüket kezelhetik, hallgatnak szaváraa vitás kérdésekben —nem különben kortársai—, hiszen nem jó vele szembe kerülni. Abálvánnyá válás megtörtént. Fiatalemberünk már környezete egy része felé mint bálvány jelenikmeg: tisztelet övezi, manipulálhatja ket, döntéseiket, cselekedeteiket, amiért sokszor nem is kell

tennie semmit, hiszen elég ránézni vagy elég a tudat: mindannyiuknál ersebb, ügyesebb.A helyzet azonban az, hogy környezete egyre inkább fél tle. Óvatosan kezelik, mert tudják: hakell, akár puszta kézzel megölheti ket. Durván, ersen hangzik, de tudat alatt ez mindenkinekmegfordul a fejében aki egy közismerten képzett "harcmvész" társaságát "élvezte már" vagy"élvezi". A szállóigévé vált mondás a küzdsportolók között úgy szól: "Inkább lefogom,minthogy megsebesítsem, inkább megsebezem, minthogy megöljem, inkább megölöm, minthogy öljön meg engem." Vagyis: mindig én vagyok fölötte. Mindig az enyém az utolsó szó, mindigaz én akaratom érvényesül, mert a középpontban nem más érdeke van, mint a sajátom. Másikszlogen: "A harcmvészet nem pusztán sport, nem pusztán mvészet, hanem életforma." Ha afenti szemlélet és értékrend életformává válik, kialakul egy olyan egocentrikus személyiség, melyképtelen a közösség ugyanolyan tagja maradni mint korábban volt.

Az edztermekben megvalósuló hierarchia szerint egy id (és kell mennyiség befektetettmunka, edzés) után az illet edzéseken magasabb övfokozatban vesz már részt. A Távol-keletiemberre lehet, hogy nem, de az európaira igen jellemz, hogy minden ilyen — számára kedvez— pozícióval él is. Bizonyos mértékig edzéseken kell is élni ezzel a pozícióval. A magasabbövfokozat azt eredményezi, hogy az illet felé tisztelettel kell fordulni az alacsonyabbövfokozatúaknak. Következésképp mintegy feljebbvalójuk lesz. Aki ezt nem érzékelteti —feljebbvalói mivoltát —, nem várja el a most már neki "jogosan" kijáró tiszteletet, udvariasságot,az nem is igazi "harcmvész", edz-közössége inkább lenézi, minthogy szerénységét értékelné.Ugyanígy, ha az edzségig "viszi" valaki, akkor ez fokozottabban igaz. Ha az ember az emberszámára önmaga legyzését tanítja, akkor azt csakis vasfegyelemmel lehet elérni. Ennek pedigkulcsa az engedelmesség. A felettem lev akarata az én akaratom kell legyen, ez a "képlet" azalacsonyabb fokozatú számára. Aki ebbe a képletbe nem illik bele, lázadásáért keménymegaláztatásokat kell elviselnie, amíg "meg nem törik".Kezdként magam is számtalanszor kellett, hogy elviseljem a felettem valók önkényeskedését,mint haladó pedig kellett, hogy érvényesítsem "jogaimat" a fokozatban alattam levkkelszemben. Edzm ekkor már gyakran adott a "kezem alá" kisebb csoportokat, kezdket, akiketedzésen nekem kellett irányítani. Ha el akartuk végezni a ránk bízott feladatokat, le kellett törniminden fiatalságból, kamaszságból adódó szükségszer önállósodási törekvéseket


8/31

"tanítványaimnál". Gyakran alkalmaztam büntetéseket, melyek nélkül a fenti cél elérhetetlenvolt. Nehéz egy embernek erejét meghaladó feladatot adni anélkül, hogy minden eszközzel nekényszerítsük annak végrehajtására. Kíméletlenségemnek meg is volt a "gyümölcse",tanítványaim kitnen haladtak, ernlétük igazán figyelemre méltó volt. nem ismertem kifogást.Ha valaki fáradt volt, vagy gyengének érezte magát, mindig segített az erélyes szó vagy a kemény

büntetés. A megalázás volt egyik kedvenc fegyverem: a csoport szeme láttára adtam ki a büntetésfeladatot, amit gyakran a többiek is végignéztek "okulásul". Ha pedig valaki már abüntetésfeladatot sem tudta megoldani, "szedhette a sátorfáját", mindenki lekicsinylen nézett rá,nem volt becsülete többé a legkisebbek eltt sem az illetnek. Idvel, mint klubvezet edzmintegy 120 tanítvány felett kellett érvényesítenem "el jogaimat". Vasfegyelem, melyetkkeményen kell tartani, különben nincs eredmény. Ez volt a mottóm minden edzésen.Engedetlenséget nem trtem. ha valaki nem tudott végrehajtani valamilyen feladatot, mindenkieltt ki volt szolgáltatva kényemnek-kedvemnek. Gyakori volt az olyan eset, hogy példát kellettstatuálnom. Ilyenkor a megbüntetett ereje fogytán újabb nehezítéseket adtam feladatához, a cél azvolt, hogy örökre elmenjen a kedve minden engedetlenségtl. Ha nem bírt valamilyen feladatotpl. fekvtámaszt büntetésképpen megcsinálni, nem tudta már kezeivel felemelni magát, lábbal

"segítettem" fel. Ha valaki túl könnyen végzett el egy büntetésfeladatot, addig csináltattam vele,amíg véres nem lett a keze a fekvtámasztól. De nem csak én voltam ilyen. Velem is csináltákezt edzim, máshol is ezt tapasztaltam, így lelkiismeretfurdalásom nem volt. Bele nevelt azönvédelem ebbe a hierarchikus tejhatalom-tudatba. És a rendszer így mködött. A jelenlev edzés a jelen nem lev "nagymester" tiszteletére még egy példa. Amikor valaki belépett a terembe,szertartásosan köszönnie kellett nekem, az edz jének. Edzések elején ugyanígy, szertartásosan"köszöntünk" "nagymesterünknek", távollétében a kitett fényképének. Ez a rend nem csakegykori klubomban vagy ebben a harcmvészeti stílusban volt így, hanem más stílusokban is.Korábban egy ideig kyokushinkai karatét tanultam, ott az alapítómester: Masutatsu Oyama képeeltt történt ilyen fajta tiszteletadás. Látható: nyilvánvaló bálványimádás itt is, ott is. Persze errllehet nem beszélni, ezt a témát lehet hallgatni, de attól még a dolgok így állnak. Mindenesetre ez,

az ilyen rendszer és a rendszernek ez az oldala nem nagyon szokott szerepelni az önvédelmiiskolák reklám hirdetésein. Sajnálom, hogy korábban nem ismertem ezt az oldalt, nem tudtamezekrl a dolgokról. Nyilván másként álltam volna mindehhez. Hogy egy kezd miutánmegtapasztalja a fentieket, miért nem hagyja ott mégsem az önvédelmet? Ennek két oka van:egyrészt, hogy már valószínleg régebben beharangozta mindenkinek, hogy hova és mirekészül. A "megfutamodás" szégyen lenne mindenki eltt. Másik ok, hogy a többiek, azedztársak eltt akar bizonyítani. Aztán késbb, miután is ennek a "gépezetnek" a szerves részelesz, már nem fog feltnni neki az sem, hogy is ugyanezt a megalázást csinálja másokkal.Nyomatékosan szeretnék mindenkit elre figyelmeztetni hát, aki még nem került be ebbe a"hálóba", húzódjon el tle minél messzebb. Emberileg nézve is személyiségzavarokat és akiábránduláskor: gyötr bels fájdalmat, kínzó lelkiismeretfurdalást fog érezni. Tapasztalatomaz, hogy nem éri meg...

3., Uralom a transzcendens felett Beszéltem már arról, hogy az önvédelmet gyakorló számára kulcskérdés a uralom kérdése: mindönmaga mind mások felett. Most azt nézzük meg, hogy áll ez a transzcendens felé.A dolog úgy kezddik, hogy els edzésen elmagyarázzák: ha ide belépsz, felejtsd el a külvilágot.Itt az edzés folyik, nincs külvilág. Ezt szolgálja az edzések eltti meditáció. Kikapcsolni a


9/31

környezetet. Ert kapni az edzésre. Gyakran elforduló kifejezés az edzéseken a "bels er",kínai nevén "chi". Ez a bels er az, amivel a budo tanítása szerint az ernketmegsokszorozhatjuk. Megtanítja az önvédelem érezni ezt az ert. Érezni, ahogy szétáramlik atestben. (Ez az érzés egyfajta bels nyugalmi érzéshez hasonlít.) Ugyanakkor ez az az er, amiképessé tesz olyan dolgok végrehajtására, amire normálisan az ember képtelen lenne.

Koncentráció segítségével "aktiválható", amikor az illet olyan helyzetben van, ami els látásramegoldhatatlannak látszik és mégis megoldható lesz: ezt az ert láthatjuk "mködés" közben.Legendák beszélnek arról, hogy régen az önvédelem bölcs jénél, az "els hskor"-bannagymesterek mire voltak képesek ennek az ernek a segítségével. Számos fényképdokumentálja, ahogy vékony, szinte csontsovány ember hatalmas téglaoszlopot tör ketté látszólagminden erfeszítés nélkül. Ugyancsak fényképek tanúsítják, hogy a fizikai képességeketmeghaladó magasságokba képesek felugrani ezek az ilyen ert aktiváló emberek, s akrobatikusteljesítményeket hajtanak végre a levegben. (Ma a filmeken trükkfelvétel, ahogy hátrafeléfelugrik a f hs, mintegy több méter magasra például, azonban ezeket egykor valóban megtudták csinálni bizonyos személyek.) Hátborzongató látványoknak lehetünk tanúi, ha a régiidkrl készült kalandfilmeket nézzük: a mester, akit egyszeren felgyújtottak, lángolva is a

kolostort védi, vagy a szamuráj meredten áll, elriasztva minden ellenséget, s amikor azokmegrémülnek bámulatos kardcsapásaitól és elfutnak, akkor derül ki, hogy a hs hátában mitüskék állnak a nyílvesszk vagy kardok. Ezek vajon csak a filmesek kitalálásai? Nem csupánazok. Valóságalapjuk van, amit számos emlékirat, leírás, festmény és elbeszélés tanúsít. Haalapjában véve erre ma már csak kevés ember képes is — legalábbis ezek az emberek nemreklámozzák képességeiket —, "megízlelheti" és meg is ízleli ezt az ert az egyszer mai"harcmvész" is.Legszembetnbben a töréstechnikánál láthatjuk ezt. Szóltam már arról, hogy test mennyireátalakul, mennyire kiképzdik a rendkívüli képességekre. Azonban egy olyan test, amely fiatal éscsontjai alkalmatlanok erre az átalakulásra mégis meg tudja csinálni azokat a rendkívüli törés-gyakorlatokat? Igen. Számos esetben "preparált" anyagot törnek bemutatókon a közönség

elámítására. Azonban magam is tanúja voltam, hogy egy kis tanítványom nem preparáltdeszkákat valóban hogyan tört ketté. A homlokcsonton például nincs mit preparálni — jóllehetvannak született "kemény fej" emberek, én nem tartozom ezek közé —, mégis személyesen istörtem homlokkal cserepeket a legkisebb fájdalom vagy sérülés nélkül. Hogyan lehetett mindez?Koncentráltam. Összegy jtöttem a bennem lev "bels ert". Nem volt külvilág. Éreztem, hogycsak az anyag van és én. És én több vagyok mint az anyag. Edzm annak idején arra tanított:sohasem az eléd tett anyagot kell megütnöd, hanem ami mögötte van. S a törfelület (ököl, kézél,csukló, homlok) valóban szinte átsiklik a törend tárgyakon.Másik szemléletes megfigyelési lehetsége a fizikai ert megsokszorozó bels ernek a nehéz(fizikailag) feladat. Volt eset — nem is egy —, amikor edzm keze alatt úgy éreztem nem bírommár a feladat megoldását. Nem bírok már több fekvtámaszt csinálni, nem bírok már tovább egynagyon fárasztó pozícióban állni, nem bírom a kezeimet tartani. A bels ert szedtem össze,koncentráltam, kiüresítettem a tudatomat, kikapcsoltam mindent ami azt mondaná: "nem bírod"és így, mintegy önkívületi állapotban csináltam tovább, de most már semmi fáradtságot seméreztem, szinte azt sem tudtam közben, mit csinálok, csak azt vettem észre, amikor ers hangonvagy ers mozdulattal leállítanak. Utána viszont elfordult, hogy összeestem. De csak utána. Uravoltam önmagamnak és ura a transzcendensnek is... úgy éreztem, s a látszat azt mutatta.


10/31

Mit kér az önvédelem?

A látszólagos elnyök nincsenek ingyen. Nem egyik napról a másikra megy ezekmegszerzése és nem igaz, hogy semmit nem kell érte cserébe adni. Ideiglenes és maradandó áraegyaránt van. Egy teljesen új ember formálódik, csak az a kérdés, hogy jó-e ez az új ember, aki

most már élete központi kérdésévé emelte a harcmvészetet. (Kiegészítként nem leheteredményt elérni, csak, ha életformaként éli az ember, errl már volt szó.) Hogy mivel vonz, mitkínál, az már látható. Lássuk, életünk különböz területein mit kér, mit követel meg ez azéletforma-váltás!

1., Személyes odaszánásBruce Lee-rl, az önvédelem —ha szabad így mondani— apostoláról tartja a hagyomány, hogyéletének minden pillanatában ott volt az amivel foglalkozott, a harcmvészet. Minden mozdulataszinte ennek jegyében történt, ha olvasott, ha beszélgetett, közben is "edzett". Nála ez abbólállott, hogy gyakori "társalkodó póza" volt az egy lábon állás, másik lábát egy rúgás pozícióbankitartva tartás. Nem csak az effektív edzés, a direkt arra szánt id, hanem a közben eltelt id alatt

is tehát gyakran végzett "háttér-tevékenységként" edzés-gyakorlatokat. Szükség volt erre, hogyállandóan kondícióban tartsa magát, hogy izomzata, reflexei még kifinomultabbak legyenek. El isérte vele azt, hogy egyedülállóan gyors és "hatékony" technikájú és ernlét lett. De nem csak asztároknál van így. Edzéseken mi is azt tanítottuk, hogy a hétköznapok számtalan lehetségetkínálnak képességeink gyakorlására és fejlesztésére, így ezekkel élni: kell, mert csak így válhat"vérévé" az embernek a technika, a reflex, a kitartás. Lassanként ez alapján az ember elkezdmáshogy mozogni, máshogy élni, nem csupán máshogy gondolkodni. Hogy mennyire nemmindegy az edzésen kívüli edzés, magam is hamar megértettem, s gyakrabban lehetett látni szintemarokersít mi-karikával vagy fekvtámaszban tanulva, hasizom ersít felülések alattgondolkozva mint egyébként. Így az izmok "életeleme" lett a mindenkori aktivitás. Bár orvosilagszüksége van a pihenésre is az izmainknak, ezt is tudomásul vettem, -vettük, azonban az ú.n.holtidt, amikor edzési lehetség volt valamilyen hétköznapi tevékenység végzése közben -mindig kihasználtuk, vigyázva arra, hogy szinte egy másodperccel se pihenjen többet a szervezetmint amire feltétlenül szüksége van. Az ütfelületek edzése alatt pl. pihenhet a láb, stb. Szóltammár arról, hogy a rendes edzéseken kívül otthoni edzésekre is szükség volt. Ezek idtartama isfokozatosan ntt, hiszen csak az els pár hetes idszakban érzi úgy az ember, hogy már kész"harcmvész", ha tovább csinálja a tréninget és nagyobb odaszánással, hamar rájön, hol vannakhiányosságai. Mi sem természetesebb, hogy ezekbl otthoni edzésekkel is igyekszik "lefaragni"mielbb. Ilyen módon a javasolt edzésmennyiség egy héten a heti rendes háromszori esetlegkétszeri két-két órás alkalmakon kívül mintegy minimum napi plusz négy óra, s ezen kívül a máremlített köztes edzések, az u.n. háttér-edzések.Id mellett pénzbeli befektetést is kíván a "harcmvészet" gyakorlása. Nem olcsóak az edzésiöltözékek sem, pláne, ha jó minségt választunk. De ezzel a több ezer forinttal amibe ez kerül,még nincs vége kiadásainknak. Tandíjak, vizsgadíjak vannak, nem kis összeg edztáborok. Elkell látni magunkat szakirodalommal is, ha szellemileg is érdekel az amit csinálunk. Be kellettszerezni különböz eszközöket, zömmel fegyvereket, melyekkel kiegészíthettük edzéseinket.Egy jó minség kínai vagy japán kard megint csak hatalmas összegekbe kerül. Egyébfelszerelések, sérülést elkerülni segít edzési védfelszerelések, otthoni edzéseinkhez kell box-


11/31

zsák, súlyzó... szóval mindez együtt már igencsak tetemes összeg. De hát végül is mi lehetfontosabb az áhított cél elérésénél, melyre az ember semmi mérték áldozatot sem sajnál !?

2., Új kapcsolatok, új baráti kör Az egész önvédelmi rendszer, a "harcmvészet" rendszere a buddhista kolostorban, a Shao-Lin-

ban kezddött. Olyannyira hagyomány tisztelek a keleti népek, hogy a fent említett tényhagyományként továbbélve érezteti ma is a hatását. Miben is áll ez?Az els idkben a fiatalember vagy gyermek beállt szerzetesnek. Élettere lett a kolostor, ahol aharci fogásokat is elsajátította a vallásos, szellemi nevelés mellett. Radikálisan változott megtehát a környezete. Új emberek vették körül, új emberek közösségében kellett megtalálnia ahelyét. Ez a közösség a társadalmat, az akkori hierarchikus társadalmat is szemléltette bizonyosfokig (voltak "tejhatalmú" vezetk és voltak cselédek), de egyben a családot is szemléltette,mintegy helyettesítette. A rendf nök és a tanonc között egyfajta mélyebb viszony volt mintszimpla alá-fölé rendeltség. A gyermek esetében a rendf nök vagy a közösség valamely alkalmasfelntt tagja lett a "pótapa" mellette. Nem így nyíltan kimondva, hanem ahogy a gyermek támasztkeres és ahogyan a gyermeknek fegyelmez, irányító személyre van szüksége. Az egymásra-

találást gyakran élet-halálra szólóan komoly apa-fiúi kapcsolat is kísérte.Röviden ennek továbbélésével találkozunk a mai önvédelmi irányzatokban, f leg, ahol a Shao-lini örökséget tartják vagy vallják. Az edzésre belép fiatalt, újoncot vagy a vezetedz, vagysegédedzi közül valaki istápolni fogja, vezetgeti els lépéseit e területen, amelybe csöppent. Atekintélyelven alapulva els lépés, hogy tiszteletet érez a tanuló az edz iránt, majd egyéb,hétköznapi területen is kötdni fog hozzá. Ügyes-bajos dolgokban az edz, vagy vezetedz lesza Tekintély. Edzésen kívüli kérdésekben is hallgat vezet je tanácsára és igényli is azt.Alkalmanként ki sem mondja kérdéseit, de úgy cselekszik mint a felette álló személy. (Ide olyanmindennapos dolgokat is értsünk, mint pl. hasonlóan öltözködik, viselkedik, ellesi az edzgesztusait, stb...) Persze problémaként igazán ott fog mindez jelentkezni, amikor a szülkészreveszik, hogy gyermekük nem hallgat már annyira rájuk. A szüli tekintélyt is átveszi az

edz, a gyermek pedig önként, gyakran tudattalanul (és tudatlanul) át is adja neki. Amikor aszülk "észbe kapnak" és odamennek a "mesterhez" a problémával, a beszélgetésbl rendszerintaz derül ki, hogy a gyermek felnttebb lett, önállóbb és szinte hálásak lehetnek a szülk ezseniális eredményért (mint edz, hasonló esetekben magam is ezt magyaráztam be a szülknek).Az edz iránti tisztelet, vagy általában a felettes, a magasabb övfokozatú iránti tisztelet eljuthat(és gyakran el is jut) a szinte bálványként való imádathoz. Egyéniségét elveszti a tanuló és"olyanná válik" mint vezet je. Elfordul rengetegszer, hogy fényképét, melyet egy plakátról vágki vagy kér a "mestertl", otthon kiteszi szobája falára, íróasztalára, s otthoni edzései soránmintha jelen lenne a képen szerepl egyén, úgy edz, úgy, mintha az illet látná. (Sokszorlelkiismeretesebben mint edzésen. Magam is így tettem els számú bálványom: Bruce Leeképével, de még edzként is a "nagymester", saját vezetedzm, felettesem képét is a falonilletve asztalomon tartottam, a gimnáziumba is magammal vittem, s amikor rákérdeztek: csak azalkalomra vártam, hogy áradozhassam rendkívüli képességeivel, s hogy mennyi mindentköszönhetek neki. Azonban adataim vannak arról is, hogy saját tanítványaim közül is sokan az énképemmel is hasonlóan cselekedtek: "házioltár" szeren kitették és nagy tiszteletben tartották.)Az edztárs-edztárs kapcsolatról is szóljunk! Itt egyfajta testvériség volt a szerzetesek között is,a mai gyakorlók között is. A közösség rendkívül ers kapocs, gyakran nagyon jó közösségihangulat van a csoportokon belül. Úgy mutatkozik meg ez, hogy edzéseken a szenvedésekben,


12/31

erpróbákban "sorstársak" természetes, hogy kötdni fognak egymáshoz. Az öltözkbenmegbeszélik a legutóbb látott filmet vagy a legújabb önvédelmi lap tartalmát, esetleg a közeliverseny esélyeit latolgatják. Egymás véleménye is számítani kezd és egyre gyakrabban beszélikmeg együtt a ilyen és hasonló dolgokat. Azután edzéseken kívül is szerveznek közösprogramokat, s a régi barátok, ha nem járnak k is edzésre, lassan el fognak maradni. Kialakul az

új baráti kör, mellyel úgy érzik: csak nyertek, hiszen k többek az elznél, mert még ebben atémában is lehet velük beszélgetni. Valójában azonban nem többek, mivel a fenti érzést az váltjaki, hogy a baráti kört váltott ifjú már szinte csak ez iránt a téma iránt kezd érdekl dni: ami azönvédelem, a "harcmvészet". Nem veszi észre késbb, hogy sekélyes társaság, sekélyestémákkal, amibe cseppent, hiszen egyre inkább csak ez a közös érdekldési kör lesz a téma.Minél inkább így lesz, annál inkább érzi a távolságot régi kapcsolatai és az új között. A közösprogramokban vigasztalódik, gyakran párkapcsolatot is a klubból (ahova edzésre jár) alakít ki.Ettl persze csak ersebb lesz a kötdése, és még ersebb és még ersebb.Legvégül eljut oda, hogy másodrend emberként kezeli az edzésre nem járókat. Lenézi ket,vagy egyszeren sajnálja, mondván: "Mibl maradnak ki!". A gond csak az, hogy az eseteklegtöbbjében szüleit is ilyen másodrend emberekként kezdi kezelni (utaltam már arra, ki vette át

helyüket a szemében).Ez átvezet bennünket a következ jelents szemponthoz, melyet szintén meg kell vizsgálnunk,most ez következik.

3., Új gondolatok, eszmerendszer Ezek a bels lelkivilág változásai, s mint ilyenek, fokozott figyelmet érdemelnek.A fenti pontban említett változásokból fakadnak oly módon, hogy a megkülönböztetés ember-ember között a harcmvészettel foglalkozó ember számára alapveten magából a harcból fakad.A katona a civilt mindig is valamiféle távolságtartással szemlélte, s ennek alapja maga a katonaimivolt. Máshogy gondolkodását azzal szemléltethetjük, hogy mint a katona: folytonosan a harc"jár a fejében", amire tulajdonképpen ki van képezve. Ellenségképnek nevezhetjük, mert minden

élethelyzetben leküzdhet és leküzdend akadályként kezeli a problémákat és itt nem aleküzdhet vagy leküzdend a lényeg, hanem az akadály szó. A küzdsport gyakorlója számáraaz élet mozzanatai, feladatai mint akadályok jelennek meg . Szemléltetem ezt azzal, hogykorábban említettem, mennyire fontos és egész embert kívánó ügy lett az ilyen ember számáramaga az edzés. Mindezt valamilyen -általa oly nagyon áhított- célért végzi, mindent alárendelveannak. Szükségszeren következik ebbl, hogy gondolatait is alárendeli neki, s az fogjameghatározni. Ha például egy átlagos embert veszünk, leül mondjuk az illet egy horror film elé,s onnan felkelve -ha beleélte magát kellképp a filmbe-, alaposan körül fog nézni, ha a sötétutcára lép ki, s elmegy egy mogorva kapualj eltt, vagy egy árnyék közeledik felé hátulról. Haegy humoros rendezvényen volt az illet, s hazamenvén egy számlát talál a levélszekrényben,maximum elhúzza a száját és megpróbálja valami humorral "elütni" a dolgot. Ha egy önvédelmifilmet néz meg ugyanez az átlagos ember, -szintén kellképp beleélve magát- utána valahogytöbbnek érzi magát, gesztusaiban, cselekedeteiben ugyanúgy jelentkezni fog az elbb látott filmhatása. Tulajdonképpen ilyen állapotban van a harcmvészet aktív gyakorlója azzal akülönbséggel, hogy míg ezek a fenti példákban szerepl hatások egy-két perc -esetleg óra- utánelmúlnak (bár tudok olyan esetrl is, hogy valaki egy horror film hatására hosszú hónapokig volta benyomásoktól, "élményektl" szorongásos, sokkolt állapotban), addig az önvédelemgyakorlója számára a hatás tartós. Mintegy film, mely az agyában pereg, játszódnak le eltte


13/31

képzelt harci helyzetek, s ezeket kontrollálni igazából nem lehet. Van, hogy egy hétköznapidolog várakozásra készteti, amikor "nem tud magával mit kezdeni", például várnia kell a vonatotvagy autóbuszt. Ilyenkor az agya szinte átkapcsol ezekre a gondolatokra, de lehet ez egy unalmaseladás vagy elalvás eltti nyugalmi állapot, amikor "bekapcsol" a "mozi" a fejben. Azt hiszem afentiek, ha leírva bonyolultnak is tnhetnek, mindannyiunk eltt ismert jelenségek. Egyszeren

emlékezésnek hívják, kombinálva a fantáziával. Mindenki arra a dologra emlékezik, amireemlékezteti valami vagy amire vissza akar gondolni, illetve mindenki azon "fantáziál" amirevágyik, amit el szeretne érni. Edzésen kívül is mivel napja jelents részét tölti ki a tréning, a"harcmvész" gondolatai és fantáziálásai ily módon magától értetden fognak kapcsolódni aharchoz, az önvédelmi technikákhoz, régi legendákhoz, lenygöz, látványos jelenetekhez.Ezeket "le-lepörgetve", végigjátszva, ezek felett elmélkedve és ezek fényében tervezgetve...ezlesz ami igazából elfoglalja gondolatait. Mi mindenre nem fog gondolni? Mi mindent fogmáshogy gondolni? Mi következhet ezekbl? Gondolom, ez mindenki számára világos.Másik oldalról megközelítve ugyanezt:Edzéseken az adott technikákat mindig képzelt alkalmazásukkal együtt tanítják meg. Esetleg akönnyebb érthetség kedvéért "eljátszva" a képzelt esetet. Ilyenkor a védekezési szituáció mindig

támadási akcióval kerül bemutatásra. Nagyonis tudatos tehát, hogy mire való az a technika,melyet elsajátít. Egy ilyen technika mindig a funkciójában nyeri el jelentségét. E nélkül furcsabalett lenne csak amit csinálnak az edzésen a fiatalok. Ennek tudatában viszont: szellemi munkais. Az önvédelmi iskolákban általában nagy szerepet játszanak az ú.n. formagyakorlatok. Ezek amozgássorok egy képzelt ellenfél elleni harc elemeit, mozdulatait, magát a harcot mutatja, elrekoreografálva. Félelmetes az a komolyság, az a mély beleélés, mellyel láthatjuk nagyversenyeken -ha nézünk egyáltalán ilyeneket- a kiskorú gyermekeket is akár. tekintetükbentükrözdik a kegyetlenség, könyörtelenség, a harc fényei ezek. Ezeket a formagyakorlatokat nemlehet másként tökéletesen vagy a lehet legtökéletesebben megcsinálni, csak ha az ember elttszinte konkrétan megjelenik a leküzdend ellenfél. Ha, amikor üt, valóban úgy üt, mintha valakitténylegesen megütne. Ebben a rendszerben pedig, ha éveket tölt el egy ember, mindenképpen

kikerülhetetlenül is hatásokat fog kapni gondolkodására, melyek a fenti gyakorlattal járó kötelezellenségkép-képzés rutinná válásától egészen az üldözési mániáig vezethet. A képzelt ellenfélazonban "sok mindent kibír". Nem úgy az alkalmi partner, elssorban edzésen kívül valamilyenincidens kapcsán. Ilyenkor szokott bekövetkezni a legtöbb baleset. Mindenesetre már magába aténybe is félelmetes belegondolni: a fiatal megszokta, hogy edzésen a formagyakorlat során teljeserejével üthet. Megszokta, hogy küzdelem-gyakorlás során szintén fél- vagy teljes erbl üthet.Aztán egy hirtelen pillanatban edzésen kívül amikor üt, mert megfeledkezik magáról, mert nemlát más választást, mert indulatba jött valamitl és úgy érzi: ütnie kell - nem fog nem teljeserbl ütni. Azonban ütése veszélyes lesz, mert direkt ezt tanulja, így szinte bizonyos a sérülés,vagy komolyabb baj. De mégis mi viheti idáig emberünket? Mégis mi tud ilyen reakciót szülni?A beidegzdés, az olyan gondolatok állandó "futtatása" az agyban, mint a harc, küzdelem,ellenfél, ellenség.

Mit ad az önvédelem?

Beszéltem eddig a látszólagos elnyökrl és beszéltem az árról, amibe mindez kerülvagyonilag, emberileg, lelkileg és szellemileg. Most szólni kell arról, mi az igazság. Mi az amitvalójában ad is az önvédelem.


14/31

1., Az önvédelem pozitívnak tulajdonított hatásaiIgazságtalan lenne errl nem beszélni. Valóban vannak olyan tulajdonságai, amelyek élettanilaghasznosak a szervezet számára, azonban mégis mérlegelni kell, ugyanis az ártalmak mellettmindez nem éri meg. Továbbá ilyen, itt felsorolandó pozitívumokat nem csak az önvédelem mint

testmozgás adhat, vannak ezt elsegít, de kevésbé vagy egyáltalán nem ártalmas sportágak isahol mindezeket az elnyöket megkaphatjuk.Rugalmasságot és jó állóképességet biztosít az önvédelem követi számára. Látványos dologkétségkívül, mikor kínai dokumentum-filmeken 80-90 éves ids embereket látunk amintmacskaügységgel, hajlékonysággal végeznek testgyakorlatokat egy városi parkban például. Igaz,mind igaz, a képek nem hazudnak. Csakhogy az szellemi és lelki állapotuk miatt nem cserélnékvelük. Ezek a gyakorlatok ugyanis, amelyeket ilyenkor látni szoktunk a tai-chi-chuan gyakorlatai,amely az egyik "legszellemibb" harcmvészi irányzat. Az önvédelem negatív lelki-szellemihatásai itt még fokozottan érvényesülhetnek.Tartást ad az önvédelem. Vagyis nem lesznek "nyuszik" azok, akik gyakorolják. Egyenesen járnak, szemébe néznek az embernek, ha találkozik ugye? Milyen groteszk ezeket a vonásokat

ugyanúgy hangsúlyozottan egy törékeny lányon vagy egy asszonyon felfedezni, ugyanis egyretöbben -sajnos- közülük is zik ezt a fajta testmozgást. A tartásról csak még két gondolat:Elször, hogy a tartás a szó magatartási értelmében lehet legalább akkora hátrány, mintamennyire imponálhat. Gyakran vezet tapintatlansághoz, érzéketlenséghez.Másodszor, a tartás ugyanebben az értelemben, de több gondolati tartással elvezethetiészrevétlenül az embert egyfajta hamis önbizalomba. Ennek a következményei mindenki általkönnyen elképzelhetek.Beszél az önvédelem idsek tiszteletérl és velük szembeni szolgálatkészségrl, beszél alázatrólis azonban lássuk meg: a szolgálatkészség, tisztelet egyre inkább az önvédelmi klubba járó"idsebbeket" fogja megilletni, élükön a "mesterrel", az alázat nekik fog kijárni. Tiltakozni lehetez ellen, de aki részt vett egypár foglalkozáson és valamennyire "beleszippantott" az edzés

leveg jébe, igazat fog nekem ebben adni. Hiszen az illet velem együtt akkor már átélte azt,hogy mit is jelent ez valójában.Az általánosan kisportolt testalkatot szinte felesleges is ide, az elnyök közé említeni, ugyanisnem hiszem, hogy egy szertornász vagy könny-atléta szégyenkezni lenne kénytelen testalkatamiatt egy "harcmvésszel" szemben, éppen ellenkezleg: neki lényegesen kevesebb az esélye asérülésre és a csontozatát sem fogja olyan maradandóan károsan befolyásolni sportja, mint azönvédelemmel foglalkozóét.

2., A test diktálEz a rész sem viseli véletlenül ezt a címet. A helyzet ugyanis valóban ez. A test diktál. Nem azegyén akié a test. Hogyan derül ki mindez? Az önvédelmi sportot z ember számára egyrenagyobb hangsúlyt kapnak olyan dolgok, tényezk, melyek testével kapcsolatosak.Tevékenységének meghatározója lesz az, amit teste kíván. Jó erre ez a szó "kíván", mivel szinteezt érzi, szinte kívánságot érez testében az ilyen ember az edzésre. ez kellképp önállóan kifelénem szemlélhet, így ismét személyes tapasztalataimra hagyatkozom ennek bemutatása céljából.A szükséges edzéseken kívül egyre inkább éreztem, ahogy elmélyültem folyamatosan aharcmvészetekben, hogy jó lenne még edzni. Noha jól tudtam, hogy fáradtságot fog jelenteni,noha jól tudtam, hogy fájdalommal jár majd -mert nem fájdalommentes a legtöbb ernléti


15/31

gyakorlat-, mégis. A fájdalommal szemben érzéketlenebb lettem, egyre jobban trtem, mígnemelérkeztem oda, hogy mások, "laikusok" számára szinte kibírhatatlan fájdalmakat egyáltalán neméreztem. Ellenkezleg: gyakran szinte kívántam azt a kellemetlen -késbb egyre kellemesebbéváló- érzést, ami e helyett fellépett. Jó érzés volt ütni, jó érzés volt valami keménybe ütni, s azizületeim szinte kívánták ezt. Nem járt mindig a kellemes érzés kellemes következményekkel is,

azonban ez nem jelentett akadályt. Környezetemben élk gyakran feltették a kérdést: "miértkínzod magadat?", de nem tudhatták és hiába is magyaráztam volna, hogy ez nem kínzás volt:egyszeren jól esett. Érdekes formája a mazohizmusnak, mert a fájdalom egy id után már nemfájdalom, de valahol mégis mazohizmus, mert gyakran sérülésekkel járt. "Még többet és mégtöbbet". "Ha fáradt vagy, azt le kell gyzni". "Gyzd le önmagad, hogy másokat is legyzhess."Ezek voltak a jelszavaim, s nem vettem és, hogy nem én vagyok ura a testemnek, hanem a testemaz úr felettem. A testem volt az, ami kívánta, hogy edzzem, hogy ersítsem, hogy szintekínozzam, s én engedelmeskedtem ezeknek a kívánságoknak. Amikor valami miatt nemedzhettem -sérülés vagy más, kényszer elfoglaltság-, az izületeim szinte bizseregtek azütésvágytól. Majdnem fájdalmas volt fizikailag az, hogy nem üthettem ilyenkor. Máskoregyszeren megnyugtatott, ha öklömmel "kopogtattam" valami kemény tárgyon. Így elégtettem

ki azt az ingert amit éreztem, s ami az id múlásával egyre jobban jelentkezett. Ideges,türelmetlen voltam, ha valami hátráltatta az edzést, vagy nem engedett rá tséget és jólesboldogság volt, amikor végre felölthettem az edzruhámat és nekiláthattam. Utána a kellemesfáradtság öntött el és mély, mély nyugalom.Mi volt végül is mindez? Egyszer szenvedély, pontosabban: szenvedélybetegség. Semmivelsem máshogy megítélend, mint pl. az alkoholizmus, a dohányzás vagy a kábítószerezés."Abbahagyni? Soha!" Ha akartam volna sem tudtam volna megtenni, de hát eszemben sem voltakarni.Mindezeket legjobb tanítványaimon is megfigyelhettem. A leg-lehetetlenebbnek látszó feladatotis képesek voltak fogukat összeszorítva megoldani. Hasonlóak voltak hozzám az edzésekmegítélésében is. Minden szabadidejüket ez töltötte ki. Egy kis tanítványom egyszer szinte sírt

fájdalmában ... hogy nem tudott edzésre jönni. Nagyobb fájdalmat jelentett ez neki, mint alegkeményebb edzés minden megpróbáltatásával együtt.Természetesen a test képességei a kemény edzések hatására növekedni fognak. Ettl aztán méginkább inspiráltnak érzi magát az ember a még több gyakorlásra. Feltnik a tükör eltt a többihezképest kevésbé edzett testfelület, testrész és ilyenkor kínálja magát a feladat: ráhajtani, nehogyaránytalanul gyenge maradjon. Ugyanakkor például az elégedetten szemlélt kar, mely jól, szépenkidolgozott izmokkal borított, arra buzdít, hogy használjuk is ezeket az izmokat. Így aztán egyállandó teljesítmény növelésbe kerül az illet, ami magával von egy felfokozott élettempót,amiben még hangsúlyosabb lesz az edzés, mint a nap fénypontja, s valósággal "ördögi körrl"beszélhetünk immár. A test diktálja a feladatokat, a feladatok megoldásával a test jobb, nehezebbfeladatok megoldására is képes lesz, ami magában hordja a parancsot ezek megoldására és ígytovább. Sajnos, a legtöbb ember, aki ilyen sportágat gyakorol -amennyiben sportágnak nevezhetlenne-, vagy inkább: ilyen életstílust z, ezeket a dolgokat elre nem láthatja. Amikor pedig"nyakig" benne találja magát, már nem érzi fontosnak a kiszabadulást belle, hiszen nagy úr atest a testüknek él emberek felett.

3., A közösségben szolgának lenni


16/31

Szóltam már arról, mi a hierarchia az önvédelmi klubokban, s annak milyen szigorúan szereznekérvényt, mennyire részleteiben is szabályozott elveken nyugszik. Mivel egy edzést egy edzvezet és esetleg egy-két segédedz, szükségszeren következik, hogy a többség azalárendeltekbl áll, akik vezetés alatt vannak. Az edzések egyik legfontosabb alapkövetelményea szigorú fegyelem. Ennek minden körülmények között érvényt kell szerezni. Ilyenkor, ha a

fegyelem veszélybe kerül, az edz bevetheti gazdag fegyelmezési ötlettárát. Természetesen afegyelmezettek minden nem ellenvetése ezek ellen ki van zárva. Fellebbezésnek vagy az edzcselekedete jogosságát bármilyen megkérd jelezésnek helye egyszeren nincs. Magyarán: azedz azt teszi, amit jónak lát. A résztvevk kiszolgáltatottak neki. Amennyiben büntetésre kerüla sor valami miatt, legtöbbször nyilvánosan történik mindez. Legtöbbször példát is statuál azedz. És ezen senki nem botránkozik meg ott, a helyszínen, mivel a példastatuálás rendszerintolyan hatásos, hogy eszébe sem jut senkinek az ítélet "megérdemelt volta" ellen szólni. Azt kelltenni edzésen amit az edz mond, és nem mást. Vagyis teljes alávetettségben minden az edzakaratán múlik. Ha ahhoz van kedve, hogy az egész társaságot megbüntesse, akár egész edzésenkeresztül is teheti, s a végén kijelenti, hogy mindez a jelenlevk érdekét szolgálta. Valóban?Ugyan már! Mindez az tekintélyét, a hierarchia megmaradását és hatékonyságának növelését

szolgálta. A legtöbb -pedagógiailag nem túl képzett- edz legkedveltebb fegyelmezési eszköze amegalázás. Már több helyen említettem a fogalmat mint módszert, de itt is említeni kell.Rendkívül sok formája lehet, rendkívül "hatásosan" lehet alkalmazni. Megdöbbent mégis, hogyilyenkor senki sem szól, senki sem emeli fel hangját az edz önkénye ellen. Az egyik okát azelbb írtam le: a büntetés látványos volta és figyelmeztet jellege a többiek számára. A másik,hogy egyszeren elfogadják az edz tejhatalmát, önkényuralmát maguk felett.Nem hiszem, hogy ezeknek az adatoknak ismeretében bármely jóérzés szül szívesen küldenégyermekét önvédelmet tanulni, azonban fontosnak érzem, hogy ismét felhívjam a figyelmet: ezeka dolgok, melyeket az olvasó itt olvashat nem az egyoldalú ellenpropaganda lesújtó kritikájacsupán. Magam mindezeket átéltem illetve edzként gyakoroltam. Tények tehát ezek, s ezért úgygondolom, nem hagyhatóak figyelmen kívül.

4. Idegen transzcendens hatalom alatt Az egész önvédelem buddhista szellemi háttérre épül. Az id múlásával, ahogyan az els idkkolostori gyakorlatozásaiból kialakult a rendszer, a háttér ugyanaz maradt, csupán néhánykülsség tnt el. A szerzetesi ruhát felváltotta az egyszer nép öltözéke (f leg Japánban), illetvea polgárság hétköznapi ruhája (Kína). Zömmel az európai népszerség érdekében bevezették azövrendszert, illetve a ruhákon megjelentek a látványos emblémák, díszítések, bár számoshagyományos embléma továbbélésérl tudunk. Elsként -a korábban engem is érint- jin-jangszimbólumról. A tz és víz, a jó és rossz stb. dualizmusát, állandó harcát és összetartozásátszimbolizáló motívum számos önvédelmi iskola jelképei között szerepel. Gyökere buddhista,tanítása buddhista. Mieltt bárki vitatná hát, hogy ma is szerepet kap az önvédelemben a keleti,f leg buddhizmusra épül okkult ideológia, jó tisztában lenni vele, hogy errl maga az öltözék,maga a -nem egy, hanem számos- iskola emblémája ad félreérthetetlen tájékoztatást. (Eztáltalában a felstest bal felén, a szív felett hordják.) Kifejezi a szimbólum a sehova sem tartozástés a mindenség részévé lételt. De hasonló okkult vonásokat figyelünk meg, bárhova nézünk: akyokushinkai karate szimbóluma a naptisztelet kéztartásának ábrázolásából fejldött ki, stb.Mind-mind valamilyen, zömmel transzcendens tevékenység vagy vele kapcsolatos tanítás körékapcsolható. Na most ezek az emberek, akik ezeket hordják, nyomtalanul nem tudják ezt tenni.


17/31

Mindenki ismeri az érzést, ahogy egy középiskolai szalagavató után a feltzött szalaggal kicsit,mintha nem ugyanazok az emberek lennének a "szalagok alatt".Mássá lesz ezáltal is az ember, egy idegen, számára eleinte ismeretlen transzcendens tartalmúszimbólum hatására is. De mint említettem az egész rendszer magában hordja ezt atranszcendens töltést. Miben jelentkezik akkor ez?

Volt már szó a chi-rl. Ott arra utaltam, hogy er megsokszorozásra képes az ember enneksegítségével. A helyzet valójában az, hogy ez azáltal történik, hogy egy másik er, egy -ki kellmondani- emberen kívüli er kap itt teret. Ez az er pedig hatásai és alkalmazhatóságánakkörülményei miatt kijelenthet: gonosz er. Mert milyen pozitív er lenne alkalmas arra, hogyfizikai képességeket meghazudtolóan tegye képessé az embert jobban a törésre, a küzdelemre, akeménységre és harcra ?! Amikor éreztem egykor a chi-t magamban, hallatlan bels nyugalomtöltött el. Nem volt probléma a harc, vagy a töréstechnika. Mintha nem is az én kezeim lettekvolna azok a kezek. Amikor pl. egy törésgyakorlat befejezdött, utána "magamhoz kellett"térnem. Nem egyszer ilyenkor, a gyakorlat után pár másodperccel, fél perccel döbbentem rá,hogy mit csináltam. Aztán csak késbb értettem meg, miután otthagytam az önvédelemgyakorlását, hogy ezeket a teljesítményeket valójában nem is én hajtottam végre, hanem ez a

bizonyos er. Egy ideig a dolog még imponált is: ilyen er engedelmeskedett nekem. Késbbértettem meg: én engedelmeskedtem ennek az ernek. Azáltal történt ez, hogy kiüresítettemmagamat és hagytam szétáramlani bennem. Egy id után elkezdtem építeni erre az erre és egy-egy életveszélyes mutatvány után megértettem: enélkül nem megy. Abszolút függségbekerültem tle. Egy idegen er, hatalom kiszolgálója lettem, hiszen edzésen, övvizsgán,bemutatón úgy éreztem a magam erejébl képtelen lennék olyat mutatni, ami elismerést vált kivagy eredményt hozhat.Az a tény, hogy ennek az ernek a használata nem csak attól függ, aki használja, hanem attól is,akié ez az er igazából, azt most példákkal, tényekkel szeretném megvilágítani.A legkiválóbb harcmvész sem tud úgy gondolkodni -és nem is mer-, hogy a chi mindenkor ésmindenhol a rendelkezésére állhat. Mert ha valóban ilyen fantasztikus hatása van, ilyen emberi,

fizikai törvényeket maghazudtoló dolgokra képes általa az ember, akkor nem lenne szüksége semvédelemre, sem edzésekre. Persze az edzések kellenek ahhoz, hogy ezt az ert minél jobbantudjuk aktiválni. Akkor a legkiválóbbnak ismert XX.sz.-i harcmvész, Bruce Lee miért hordottmagánál fegyvert? Talán nem bízott annyira ebben az erben, ami t filmjeiben megcsodálhatszámtalan lelkes rajongója? Akkor miért olvasunk olyanokat nagy mesterek életrajzaiban, hogyelvigyázatosságból mieltt kimozdultak volna otthonról, gyakran bemelegítettek, ruhájuk aláfegyvereket rejtettek "biztos ami biztos" alapon? Azért, mert ez az er nem a sajátjuk volt. Haugyanis az lett volna, semmitl sem kellett volna tartaniok, ugyanis csodálatos reflexekben aveszélyben megsokszorozódó erben rendelkezésükre állott volna a kényes helyzetekben. Mégisegy dolog kitnik a legnagyobb mesterek életébl, így a nem csak filmjein ügyes, hanem azéletben is nagyszer sportember és kung-fu mester: Bruce Lee életébl idézek konkrét esetet. Egyalkalommal pályája csúcspontján sajtótájékoztatót tartott és egy újságíró késve érkezett. Azemelvény eltt beszél Lee az ajtócsapódás hallatára hasra vágódott az emelvény mögé. Úgygondolta az ajtó puffanásáról, hogy pisztoly lövést hall. Érdekes, hogy a teremben levk közülegyedül , a képzett mester volt az aki ennyire megijedt, egy újságíró sem követte példáját,csupán azon döbbentek meg, hogy mi van ennek az embernek az idegeivel. Hol volt Lee-bl ahelyzetmegítélés képessége? Hol volt a helyzet felmérése és a megfelel reagálás, amit a chisegítségével máskor oly nagyszeren gyakorolt? Hát éppen most nem volt nála ez az er. meg


18/31

tudta lepni egy ajtócsapódás. Nem nevetni való szituáció ez, hanem nagyon komoly dolog:halálfélelem. Ha a halál váratlanul érné, hogy nem volt rá felkészülve, maga gondolat rettegésseltöltötte el.A halál és önvédelem kapcsolatáról, az idegen transzcendens és önvédelem kapcsolatáról atémában nálam jóval avatottabb szerz, Dr. Újvári Miklós könyvébl idézek részleteket (A

Délkelet-ázsiai harci mvészetek c. könyv): "A zen tanításai szerint a megismerés akkor lehetteljes, ha az én alkotta szabályok kiküszöböldnek, és így a cselekvés is gyorsabb lesz, mertmegszabadul a fontolgatás bilincseitl." "A zen arra tanította a harcost, hogy felemelje a kardját,ne álljon meg, feledkezzen meg mindenrl, ne fixálja tudatát az eltte álló személyen, csaksújtson le." "A zen tehát azt tanítja, hogy logikus gondolkodásra ugyan szükség van, de gyakrangátja a helyes felismerésnek és az azonnali cselekvésnek." "A haláltól való félelem gyökere is azén elvesztésétl való félelemben van. A harcos hozzászoktatja magát ezért az én feladásához, ígyközömbös lesz élettel és halállal szemben." "A harcossá nevelés egyik módja a halálgondolatának közel hozása volt."..."A bushi (jelentése: "harcos" Sz.B.) leglényegesebb éslegalapvetbb gondolata a halál eszméje legyen. Ez hassa át éjjel és nappal, nappal és éjjel, az évels napjától az utolsó nap utolsó percéig." (idézetek: 136-140. l.) Mieltt bárki azt mondaná,

hogy ezek már elavult, régi alapelvek, ki kell ábrándítsam: ma is ugyanezek az alapelvek, a zenbuddhizmus tanítása a transzcendens-ember és halál-ember-élet kérdéskörrl ami az önvédelem(különösen magasabb fokozatain) alapideológiája. Ugyanebbl a forrásból egy adalék, egy régidokumentum ismertetése arról, amit korábban ismertettem: miszerint a chi-vel az emberöntudatlanul cselekszik, végez olyan "mveletet" amirl maga is utána szerez csak tudomást:"Japánban minden idk legnagyobb kardvívójának Miyamoto Musashit (1584-1645) tartják.Musashi számos párviadalban és gyilkos csatában vett részt, de legyzni csak egyszer tudták.Egyik híres küzdelmérl mesélte, hogy amikor ellenfele, Yoshioka felemelte kardját, hirteleneltnt számára a külvilág, nem tudta, vajon mozgatja a kardot vagy a kard mozgatja t. Amikorellenfelét a havas földön megpillantotta, utólag fogta csak fel, mi történt." (141.l.)Az er (chi) összpontosításra az önvédelemben ma is használják, gyakorolják az ú.n. "kiai"

kiáltást, ki ne hallott volna -véletlenül is a Tv-ben vagy bárhol- harcmvészt, amint valamirendkívülire készül, így kiált óriásit. Ennek jelentésérl és jelentségérl is szóljunk a fentiforrás alapján, meggyzdve arról, hogy a zen buddhizmus, a már többször említett chi -idegener mennyire aktív valóság ma is: "A harcosokat arra tanították, hogy tudatukat engedjék felfeléirányulni (szívbe, torokba stb.), mert akkor elveszítik lelki és testi stabilitásukat. A tudatot a hara(has) környékén kell fixálni, vagy pontosabban a saika tanden (alhas) táján. Ez a kínai tan-tienpont megfelel je. Nézetük szerint ez az igazi er, a "ki" innen származik, ami a kínai "chi"-velazonos.A harcos hatékonyságát legjobban a "kiai" segítségével fokozhatta, ezért erre nagy hangsúlythelyeztek. A ki=életer, ai=egyesítés azt jelentette, hogy a harcos a támadás pillanatábanmaximális célra koncentrált akarattal minden testi képességét igénybe tudta venni. A hangsúly ittnem a testi ern van, hanem az olyan szellem kifejlesztésén, aminek a test teljes mértékbenengedelmeskedik.A kiai elsajátításához hinni kellett abban, amit szamuráj hitvallás néven is ismernek:Nincsenek szüleim; Az eget és a földet tekintem szüleimnek.Nincs otthonom; A saika tanden az én otthonom.Nincs isteni hatalmam; A becsületesség lesz az én isteni hatalmam." stb. Eddig a -kicsit talán túlhosszú- idézet.


19/31

Azt hiszem a fenti sorok magukért beszélnek. A harcmvészetben ma nagyon hangoztatják pl. aszül tiszteletet, láthatjuk, hogy ebbl miért nem igaz egy szó sem, ugyanis, ha valóban lenne egyszemernyi tanítás valóban a szültiszteletre, akkor olyan ellentmondást idézne el, ami alapjábankérd jelezné meg a mai harcmvészeti gyakorlatot. Ez a halálcentrikus, idegen erre alapozótanítás ma is jelen van, ma is érezteti hatását. Nyíltan, direkt módon csak elvétve tanítják, de

lényegében alapja, fundamentuma az egész rendszernek. Láthattuk, hogy az ember pusztaeszköze ennek az ideológiának, ennek az ernek. Az pedig amit ez az er kivált az emberbl, afentieken alapuló gondolkozás és értékrend, a halálközpontúság és az ölés pedig nem lehet jó, azember javát munkáló hatalom szolgálatában, sem attól származó. Errl a hatalomról a Biblia ígyír: "Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Azemberöl volt kezdettl fogva, és nem állott meg az igazságban..." (Ján.8.44.) Ez hát az ahatalom, mely azt akarja, hogy az ember elveszítse értékrendjét és tudatán kívül cselekedjék. Ezaz a hatom, amely a hirtelen haláltól való félelmet adja és amely ezt azzal leplezi, hogy a halálgondolatától nem engedi szabadulni azt aki a kezébe került. Mintha készülne rá, mintha lenneegy kis szerepe is abban, hogy mikor fog számára elérkezni. Ez az a hatalom, amely nemet mondaz életre, amely nemet mond a születésre, az újat kezdés lehetségére, a bels békességre, és

mindezért cserébe a függséget és halál-gondolatot ad, felkészít a pusztításra, a tudatelvesztésére, hogy azután azt tehesse az emberrel, amit akar. Így él az ember ennek a hatalomnaka fogságában, mindinkább ráutalva erre a hatalomra, mindinkább tle függve és ez a hatalommindinkább kiszolgáltatott helyzetbe hozza magától. Ezt "ördögi körnek" szokták nevezni-helyesen. Ez valóban az ördög munkája.


20/31

Hogyan szabadultam meg az önvédelemtl?

Ha vissza kell gondolnom kisgyermek koromra, leginkább az jut eszembe, hogy ersérdekldést mutattam a "transzcendens dolgok iránt". Isten keres voltam, de nem tetszett a

keresztyének Istene. Mindig is vonzott a másság, ezért kialakult bennem a nézet, hogy Istentmáshol, más valakiben fogom megtalálni, nem ott és nem Abban Akiben a keresztyének.Elkezdtem kutatni a világvallásokat. Vallást szerettem volna magamnak választani, így alaposanvizsgálat alá vettem ket. Mivel a keresztyénség a fentiek miatt kizárt volt a számomra, így végüla buddhista vallásban találtam meg azt, amirl azt hittem hogy számomra a legjobb.Lelkesen kezdtem gy jteni a buddhizmussal foglalkozó könyveket. Keresésem során számos jógával foglalkozó könyv is a kezembe került, így érdekldésem efelé kezdett fordulni. India avilágvallások hazája lenygözött. Évezredes kultúrája, szépsége, az a vidék, ahonnan nem csak ahinduizmus, de a buddhizmus is elindult világhódító útjára. Sokat olvastam a jógik csodálatosképességeirl, bels nyugalmukról, kiegyensúlyozottságukról, mely a magam fajta, akkor labilis,nyughatatlan fiatal számára rendkívül imponált. Megtudtam, hogy van Magyarországon

buddhista misszió, így felvettem velük a kapcsolatot és bven elláttak irodalommal. Rövidesenmint a jóga gyakorlója faltam a nagy ritkán megjelen kiadványokat, (akkoriban, a nyolcvanasévek eleje volt, s én még javában általános iskolás voltam) válogatás nélkül vetettem rá magamminden Távol-Keletrl szóló könyvre, folyóiratra. Példaképem Körösi Csoma Sándor volt, anagy Kelet-kutató, aki maga is foglalkozott a nyelvészeten kívül a vallással és ma egyfajtabuddhista szentként tartja nyilván a keleti világ.Elkezdtem tehát jógázni, ami adottságaim -vékony, rugalmas testalkat, transzcendens dolgokiránti fogékonyság- miatt, továbbá a rengeteg gyakorlásnak köszönheten hamar sikerélményeketis adott. Nem hátráltatta semmi, hogy egyre bonyolultabb ászánákat és mudrákat (a gyakorlatokáltalános nevei ezek) tudjak megcsinálni, s egy-két év alatt már olyan mélyen elmerülhettem ígya jógában, hogy életelememmé vált. Jóllehet, a többiekhez képest sok rendkívülinek mondhatóképességet "szedtem magamra" így, egy valami hiányzott, a fizikai er. Általános iskolában,különösen a fels tagozatban, mi fiúk gyakran vettünk részt egymással különböz erpróbákban.Mivel én ezekben rendszerint alulmaradtam, nem érintett kellemesen. Az sem, hogy a lányok -ebben a korban ersen kezdenek érdekldni a fiúk a lányok iránt- nem azt értékelték, hogyhaegy-két bonyolult testtartásba "becsavartam" tagjaimat, hanem sokkal inkább néztek elismerenarra a társamra, aki közönséges birkózás során legyzött. Ezeket az önértékelésbeli és általánosértékelésbeni sebeket csak fokozta, hogy gyengeségem és alacsonyságom miatt napirenden voltáltalános iskolai osztályomban, hogy az ersebb fiúk engem vertek. Megalázó volt és rengetegetszenvedtem miatta testileg, de f leg lelkileg.Az általános iskola befejeztével aztán középiskolába, gimnáziumba kerültem. Ekkor határoztamel, hogy ez így nem mehet tovább. Nem mehet tovább az, hogy mindenki engem ver -sikeresen-és, hogy a lányok emiatt kinevetnek. Szerettem volna egy komolyabb kapcsolatot, de kudarcaimmiatt erre esélyt sem éreztem.Mindaddig így volt, amíg rá nem találtam leend példaképemre: Bruce Lee-re, aki még nálam isalacsonyabb volt, s a másik nem, a nk kedvence. Lenygöztek mozdulatai, képességei, színészi játéka és igyekeztem minden irodalmat, fényképet megszerezni róla, amihez csak hozzá lehetettakkor férni. Egyre inkább kibontakozott bennem a vágy: olyannak lenni mint . Szobámbanszámos helyre tettem ki posztereket, melyek öt ábrázolták, ábrándozásaimban, álmaimban vagy


21/31

voltam, vagy a tanítványa. Összefonódott az életem -ezzel az akkor már halott sztár- életével.Ekkor már igencsak láttam, hogy a jóga nem elég nekem, igazából mást szeretnék csinálni.Kung-fu-t, mint Lee. Hamarosan rá is találtam a városunkban akkor egyedül mköd karateiskolára -kung-fu iskola nem volt, így ebben a helyzetben ezt találtam a legjobbnak-. Némikézügyességgel rendelkeztem, szerettem rajzolni, linóleummetszeteket készíteni -a kelet-kutatás

utáni második számú hobbym volt a képzmvészet-, s mozgástanulmányok rajzolása ürügyénelkezdtem lejárni a karate edzésekre. Hamar megismertek a fiatalok akik odajártak és az edz is,gyakran nézegették edzés után vázlataimat, módom nyílt így beszélgetni velük. Sokat megtudtaméletfilozófiájukról, láttam az edzéseket, s megnyert magának ez a sportág, ez az életforma, ahogyk nevezték. Keményen belevetettem magamat az edzésekbe, s mikor odamentem már nemegészen a nulláról indultam. Ernlétileg bírtam az edzéseket, s fogékony voltam a technikákra is.Minden elképzeléseim szerint alakult, azonban mégis hiányzott a kung-fu. Egy napon végülráakadtam a Sportolj Velünk újságban egy cikkre... ami megváltoztatta még ezen felül iséletemet.A cikk egy kung-fu stílust mutatott be, s a képeken egy szimpatikus, fiatal mester szerepelt.Rövidesen tollat ragadtam és összeszedtem a bátorságomat, írtam ennek az ismeretlen, mégis

ismers embernek, akinek annyira megnyer volt minden képen ábrázolt technikája. Levelembenkifejtettem régi vágyamat: kung-fu-t szeretnék tanulni, csak nincs rá módom, nem lehetne-e,hogy tanítson. Legnagyobb meglepetésemre a válasz két nap múlva meg is érkezett, s ettlkezdve évekig heti két három levélváltással egy nagyszabású levelezés és nagy barátságkezddött. Levelében a mester megnyugtatott, hogy tanítványául fogad, csak szerezzek egytornatermet, alapítsak egy klubot összegy jtve a hozzám hasonló ambíciójú fiatalokat, s leküldihozzánk egyik kiváló tanítványát helyzetfelmérésre és az els edzések megtartására. Életemaddigi legszebb napja volt ez. Sokáig riztem ezt a levelet ereklyeként, s alkalmankénticsüggedéseimben, elesettségeimben mindig ersített, ha csupán csak ránéztem is.A karate iskolát azonnal otthagytam, bejelentettem az edznek, hogy megtaláltam azt amit olyrégen kerestem, s ezentúl kung-fu-t fogok gyakorolni. Látszólag békésen vette tudomásul, de a

háttérben már akkor elkezddött az ellenpropaganda irányomban. A klubot ugyanis hamarosanlétrehoztam. Találtam tornatermet, összegy jtöttem egy kis csapat fiatalt és óriási izgalommalvártam az els edzést.Az edzés minden várakozásomat felülmúlta. Nagyszer volt, s ha lehetett, még felfokozottabbhangulatú leveleket írtam mesteremnek, aki hamarosan szintén ellátogatott hozzánk. A nagytávolság miatt erre nem gyakran került sor azután sem, így kinevezett már az els alkalommalklubvezetvé, s rám bízta az edzések lebonyolítását az instrukcióinak megfelelen. Kung-fuedz lettem ! Hacsak megbízott is, ha csak kezd is, de az voltam. Óriási szó volt ez a számomra.Teljesült életem addigi legnagyobb álma. Nem kell hát magyarázni, milyen buzgalommal edzemezután.A mesterem rövidesen mint kiemelt tanítványát kezelt. A hierarchia megkívánta, hogyövfokozatban is felette legyek a többieknek, így gyorsított kiképzést kaptam, gyorsítottvizsgatempóban, ami azt jelentette, hogy egy-két hónap múlva már övvizsgáztam, majdrövidesen újra és újra. Rengeteget kellett ehhez otthon edznem, s ebben nem is volt hiba. Mindenszabadidmet erre fordítottam, minden energiámat ebbe fektettem. A követelményeket miattamnem szállították le, így gyorsított tempóban is, de meg kellett nekik felelnem. hamarosan atöbbiek felé kerültem övfokozatban is és rangban is, haladó tanítvány lettem


22/31

Edzm mindig nagy gonddal ügyelt arra, hogy elttem legyen a következ akadály, aminek megkell felelnem, s lekötelezettje legyek oly módon, hogy a versenyzi övfokozatom, a ténylegesenvizsgán megszerzett fokozatom feletti fokozatot rendszerint megkaptam mint klubvezet,adományozott öv képében. Így mindig elttem volt, hogy nem dolgoztam meg azért igazán amirajtam van (övfokozat), s meg kell mégis felelnem neki. Mindig ott volt a függés is, hogy

bármikor visszavonható az adományozott öv, ha az adományozó úgy látja jónak. Így aztánvalóban minden energiámat, ermet össze kellett szednem az állandó bizonyításhoz,megfeleléshez.Kis klubom gyarapodott, s az ekkor már egyre inkább kibontakozó -karatés részrl jöv-ellenpropaganda is serkentett a fokozottabb gyakorlásra. hamarosan elérte létszámunk a 80, majda 120 f t. Stílusunkon belül az általam vezetett klub volt a legnagyobb létszámában.A hierarchiára azonban nem csak mesterem ügyelt, hanem én magam is. Kiválasztotttanítványaim voltak, akikkel a többieknél többet foglalkoztam, így kialakítottam egy hozzám h,nekem elkötelezett magot, akik csírájában letörtek mindenféle esetleges ellenvéleménytintézkedéseimmel szemben. Szükség is volt erre, mivel normális körülmények között igencsakszámítanom kellett volna egy-egy lázadásra. Edzésmódszereim ahogy magammal szemben egyre

kíméletlenebbek lettek, úgy lettem én is egyre kíméletlenebb tanítványaimhoz. Kevesen bírták amegerltetéseket, csak "röpködtek" a büntetés-fekvtámaszok. Egy ízben akkori barátnmön ispéldát statuáltam oly módon, hogy amikor felkelt a fekvtámaszokból, a két ökle véres volt,mindenki jól megjegyezte a képet, senki sem akart hasonló helyzetbe kerülni.Voltak tanítványok, akik nem érdekeltek, mert láttam, hogy nem veszik komolyan a dolgot.Voltak viszont olyanok is, akik szorgalmukkal felhívták magukra a figyelmemet. Köztük egyfiatal fiú, akit elhatároztam, hogy késbbi utódommá teszem a klubvezetésben. Általános iskolásvolt, épp, hogy fels tagozatos. Megbeszéltem vele a dolgot, hogy mostantól neki keményebbeklesznek az edzések, mert ki akarom emelni. Buzgalma nem ismert határokat. Ájulásig képes voltdolgozni edzésen és én nem is zavartattam magamat, ha valami hányingert érzett, vagy a padlórólt magát kellett szinte felmosni. Az a dolga, hogy jobb legyen mint a többiek. Mindenki

irigykedve nézett rá, mert látták, hogy egyre inkább fejldik. (Magam azonban most márösszeszoruló szívvel gondolok erre a fiúra, akit én juttattam abba a mélységbe, ahol magam isvoltam, s hamis ígéretekkel áltattam, amelyek csak a világ számára kecsegtetek: de valójábannyomorúságszerzk, gyötrek és fájdalmat okozóak...)Szóltam már a megaláztatásokról. Ezek mindennapi fegyvereim voltak. Minden tartást le kelletttörnöm tanítványaimban irántam, az volt a jó állapot, amikor alázatosan, tisztelettel fordultakfelém. Nekem is így kellett fordulnom mesterem felé, aki néha eljött és személyesen vezette azedzést mindannyiunknak. Kemény órák voltak. A hségtl, amit éreztünk. úgy tnt pillanatokonbelül meggyulladunk. A verítékünk patakokban folyt a ruhánkon, tapadt rajtunk az öv is, kezünkfekvtámaszban csúszkált a parkettán, ernk fogytán a testünk nem egyszer remegve tiltakozottegy-egy feladat ellen, de le kellett gyzni. A technikai résznél már újra kiszámítottam, pontosan,odafigyelve kellett dolgoznunk. Elfordult, hogy lábamat szabálytalanul tartottam az egyikállásban, mire mesterem páros lábbal ugrott a térdemnek. (Ma is gyakran érzem következményétannak ami akkor csak egy reccsenés volt, s folytatni kellett az edzést.) Megalázó helyzet volt, dehát említettem, hogy neki én ugyanúgy alá voltam rendelve mint tanítványaim nekem. Jólismertük egymást edzmmel. Tudta a gyenge pontjaimat, miben vagyok kevésbé jó, s ezekrlvagy lerántotta a leplet egy megalázás formájában vagy nem. Eszerint kiszolgáltatottságombanmég olykor hálásnak is kellett lennem, hogy nem járatta le a tekintélyemet. Miután ilyen


23/31

alkalmakkor visszament, s egyedül maradtam, gyakran kérdezgettem magamtól: "Miben vagyokén kevésbé ember, hogy néha úgy bánik velem mint egy állattal?" Aztán a belém égett, véremmévált "hierarchia" megadta a választ: "Abban, hogy hozzá képest nem is vagy több. Viszontmásokhoz képest neked akkor vadállatnak kell lenned." Ez nem esett nehezemre egy-két éveskung-fu edzsködés után. El is értem, hogy közös edztáborok alkalmával a klubom béli fiatalok

voltak ernlétileg a legjobbak. Mi kellett hozzá? Nem egyszer állati kegyetlenség.Magammal sem bántam viszont másként. Hogy a fekvtámaszokat jobban bírjam, félig hajlítotthelyzetben egy tört állítottam heggyel felfelé a föld és a testem közé, amit mellkasommalegyensúlyoztam. Addig maradtam így, a bels er koncentrálása segítségével, amíg ájulás szélérekerültem. Ilyenkor utolsó ermet összeszedve félrelöktem testemmel a pengét és elterültem aföldön. Kezemet nem egyszer "véresre törtem" töréstechnika gyakorlása címén. Addig mentmindez, amíg fájdalmat szinte egyáltalán nem éreztem, mintegy kiöltem kezeimbl a fájdalmat, snem volt olyan kemény tárgy, amire ne lettem volna kész teljes ervel lesújtani. rengetegfoglalkoztam lazítással, hogy izületeim, inaim képesek legyenek akrobatikus technikákvégrehajtására is, eredményesen. Edzésre így mindent egybevetve általánosan napi mintegy nyolcórát fordítottam, s gondolataimban a maradék tizenhatot is. Akrobatikus technikákat illeten nem

egyet rendkívül magabiztosan meg tudtam csinálni, töréstechnika vonatkozásában pedig szinténvolt egy-két kuriózumom, melyekkel bemutatókon nagy sikert arattam. Egy példát említve:miután másodikos gimnazistaként másik gimnáziumba mentem tanulni, egy ízben visszatérve,nem sokkal késbb, elz iskolámba, egy bemutatót tartottam a zsúfolásig telt tornateremben.Egy (egytengelyes) utánfutóval hoztuk -máshogy nem lehetett- a nagy mennyiség cserepet amittörtem ezen az alkalmon. A por az els sorban ülkre is szállt, s nagy halom törmelék gylt összemire a bemutató végeztével az egész tömeg tapsolt. Óriási élmény volt, s hajtott újabb és újabbbemutatók, újabb és újabb edzések, próbatételek felé. (Csak most látom, micsoda kisded módjavolt ez bosszúnak, elégtétel vevésnek azokon a tanárokon, diákokon, akik abban az iskolábanlenéztek gyenge tanulmányi eredményem miatt. Megmutattam, hogy tanulás helyett miveltöltöttem az idmet, és azt gondoltam a bemutató után, hogy igazam volt. Másik

gimnáziumomban mindenesetre jobban összeszedtem magamat tanulmányilag is.)A kemény edzések hatása nem is maradt el. Edztáborokban -úgy vettem észre- a lányokkedvence lettem, s kisgyermekkori kudarcaim, megaláztatásaim így elégtételt kaptak. Edzmlelkesedésemet az edzések terén övfokozatokkal honorálta, így ez imponált is a lányoknak, s -lehet mondani- rangot adott, ha valaki velem barátkozott a környezetemben.Nemcsak ilyen hatása volt azonban a dolognak. A másik önvédelmi klub részérl, a karatésoktólszámtalan fenyegetést kaptam, nem egyszer életveszélyesek voltak ezek, hiszen erskonkurenciát jelentettem nekik a magam 120 f s klubjával egy kisvárosban. Volt, hogyéletveszélyes fenyegetéseket, szitkokat tartalmazó leveleket vettem ki a levélszekrénybl, máskormásokkal üzenték, hogy hamarosan mi vár rám. Nem hatottak azonban meg különösebben ezekaz akcióik: mindig készen voltam akár a halálra is, csak kellemetlen volt, hogy voltak idszakok,amikor akkori barátnmnek célszer volt megmondani, hogy ne nagyon mutatkozzon velem avárosban mások eltt, f leg a másik klub tagjai eltt. Elfordult, hogy sikátorban -sok ilyen volt,van városunkban- mindkét oldalról elzárták az utat és le akartak velem számolni, olyan fiatalok,akikkel nem is találkoztam, semmi bajom nem volt velük, csupán valaki ellenem küldte ket. eztaz incidenst kitéréssel oldottam meg: közöltem, hogy nincs félnivalóm, sem védekezésre nemlátok okot, mert nem ártottam nekik. Ha a becsületük annyit ér, hogy ilyen helyzetben megakarnak támadni, rajta. Aztán látták, hogy nem vagyok hajlandó védekez tartást felvenni, s


24/31

nagy durvaságok, káromkodások közepette csalódottan távoztak. Azonban ez a "gyzelmem"sem járult pozitívan biztonságérzetemhez. Máskor egy csapat bemelegített, jólképzett karatés"látogatott le" egy edzésre, s megszakítva azt besétáltak, hogy leszámolnak velem. Stílusunkalapszabálya volt, hogy az ilyen kihívásokat vissza kell utasítani, így tlük is megkérdeztem, mia panaszuk. Kiderült, hogy egy féltékeny lány rágalmazásira hallgatva jöttek le edzésre, hogy

"elintézzék velem a dolgot". Féltettem az edzésen lev kisgyermekeket, kezdket, mert tudtam,ha engedek a kihívásnak, ahogy k többen vannak, mellettem is be fog kapcsolódni a"vezérkarom", akiknek személyemben sokat számítottam. Ebbl aztán vérengzés lett volna -merta stílus, melyet csináltam 100%-os ervel támadta a test minden pontját és nem "finomkodott",mint egyes karate irányzatok, ezért mivel bizonyítékokat a rágalmakr

Önvédelem

Documents

Transcript of Önvédelem