Kiss Anna: Nyírfaseprű

1. Bevezetés

Kiss Anna mind a mai napig képviseli azt a szellemiséget, ami nem fél megmutatni a

pokoljárást, ami egybemossa az emberi képzeletet és babonaságot a lírával. Amely nem fél pogány

lenni a keresztény világban, nem tagadja meg a világ új rendjét, de visszavágyik abba a békés

hagyományoktól és szokásoktól átitatott rendbe, ahol az igazságot még a helyi rend diktálja és nem a

törvénybe foglalt igazságok.

„A lírában olykor a hátrafelé az előre.”1 mondta ezt Kelemen Lajos a tanulmányában, és valóban ez

egy általános megfigyelhető tendencia. Legyen szó irodalomról, divatról, világnézetekről, mind valami

régiből táplálkoznak, csak az a gyökér nem csak egy kisebb cserjét táplál már, hanem egy egészen nagy

fát. Nézzük csak meg a népies stílus elterjedését, vagy a neoklasszicizmust, önmagában egyik sem

hozott kifejezetten újat, hisz minden, amit tartalmaztak, már korábbról ismert volt. Viszont a jelennel

folytatott diskurzusa az, ami megadja a többletjelentést, amiért mégis átértékelődik, és ez által egy

bizonyos szinten újjá is válik, hiszen a miértek és célok folyamatosan változnak.

„Első mestereim parasztok, iparosemberek, tanítók voltak, akik tudták, hogy a munka teremtés, tudták a

jó ízű beszédet, a mindenkori sors felvállalását, vagyis nagyobb hatalmak voltak a halálnál. Azóta sok

mindent tanultam, sok mindenkitől, sok fölöslegeset is, de semmi fontosabbat.” 2

Az 1979-es Kísértenek kötet Nyírfaseprű című versét elemzem szemináriumi dolgozatomban,

alapvetően Nyilasy Balázs tanulmányára alapozva. Első benyomásaim egyike volt, hogy túl nagy a

szakadék, amit az értelmezésnél át kell hidalni. Idegensége olyannyira élő, hogy a hétköznapi ember

irodalomhoz fűzött előfeltevéseit mindenképp félre kell tennie, mert nem fér bele a modern olvasási

keretekbe. Persze ez egy általános megállapítás, akkor van ennek létjogosultsága, ha egy alapvetően

posztmodern és urbánus irodalomhoz szokott befogadó közösség irányából közelítjük meg a kérdést.

Kötetcímei így követik egymást: Fabábu, Feketegyűrű, Kísértenek, Világok, A viszony, Az idő, Az

esély, A jelenlét. Érezhetően a konkrét tárgyias világtól halad az elvont fogalmak felé, viszont

tárgyiassága sem a hagyományos értelemben vett jelentésében értelmezendő, hanem egy fiktív különös

térben és időben materializálódó világban. Rendelkezik a gyermeki teremtő-mágia képességével, ahol

a népmesékhez hasonló abszurd dolgok történnek. Ahogy az idézet is jelzi gyermekkora és neveltetése

1 KELEMEN Lajos: Kiss Anna: Jár a nyomomban. http://www.kortarsonline.hu/2012/09/kiss-anna-jar-

nyomomban/11978 (utolsó megnyitás 2015-05-07)2 Kiss Anna

volt lírájának tiszta forrása, ami biztosított egy egész sor kötetet és gyerekmesét, amiben nem hagyta el

ezt az irányvonalat. A civilizáció üledékeit takarította le az irodalomról, hogy identitásának helyt adva

visszatérjen a gyökerekhez.

2. Nyírfaseprű

Irodalmunk bővelkedik olyan alkotásokban, ami nem ragad meg egy műfaj, vagy műnem

sajátosságainál. A kifejezés szándéka gyakran felülírja, a papíron rögzített irodalmi kategóriák

szabályrendszerét. A Nyírfaseprű is ilyen, balladákhoz hasonlóan ötvözi a műnemeket és műfajokat.

Ami javarészt pont annak köszönhető, hogy a tematikus visszatérése egy ősi zárt világhoz nem

engedheti meg a formai szigort sem. Problematikus a besorolása, ugyanis a ballada maga után vonz egy

kötöttebb versformát előfeltevéseink szerint, viszont ez Kiss Anna estében nem magától értetődő, mert

igaz, hogy epizódonként tagolva van sorközi kihagyásokkal, de nem követ szigorú szabályokat, ami

mondjuk megidézne egy Arany János balladát. Sok szereplőt mozgat a történet: Bori boszorka, Vendel,

Rókus, Száraz Rebeka, Zsinór Juhakém, Szt. Celesztin, Szt. Kresencia. A szentek latinos nevei

megidézik a falu sajátos katolikusan babonás közegét, ahol a pogányos hangzású nevek, és a szentek

nevei egymás mellett szerepelnek a legnagyobb természetességgel. 3

Ez a homályosan babonás közeg is egy olyan tulajdonság, ami a balladai vonalat erősíti a művel

kapcsolatban. Bőven van benne elhallgatás, szaggatottság, kihagyás, vagy épp kimondás, sok a

párbeszéd és akció. Ezek is a balladai besorolást támasztanák alá, viszont a tizenhat epizodikus egysége

nem mutat elég koherens, a történet egységek külön állnak, nem függnek össze, túl mozaikos. Az egyes

mozaikkockák nagyon cselekményesek, részletesen leírja, ahogy Bori boszorka tesz-vesz, elvégzi

boszorkányos teendőit földön és levegőben, igazságtevő-szerű harcokba bonyolódik bele. Adott

esetben akár pórul is járhat az ilyen esetekben, például, ez történt, amikor az ördög megerőszakolta.

A mű színtere csak a falura korlátozódik, ami utalást sem tesz a külvilágra. Soha meg nem

változtatható létformára utal: az aratás és vetés megtörhetetlen rendjére, ami diktálja az élet rendjét. Ezt

követi a költő is, de máskülönben az időrendnek nem sok szerepe van a balladában. A szabados

időkezelést mutatja a felrótt dátumok, és a légicsatára utaló sorok időbeli jelentéktelensége, ahogy a

falvakban sem számít, hogy hány év telt el. Életben kell maradni, meg kell maradni, követni kell a

természet rendjét, ehhez kell alkalmazkodni, hiszen az egyszerű, józan gondolkodásban nincs helye a

filozofikus és egzisztenciális problémáknak. Ez egy zárt rend, se kikerülni, se bekerülni nem lehet, az

ilyen közegekbe az ember beleszületik.

3 NYILASY Balázs: Szavak tánca és árnyéktánca. Argumentum. Budapest. 2014.

Kiss Anna visszafordulása sem jelenti feltétlenül azt, hogy ez egy tökéletes világ, itt is megvannak az

egyes deviáns elemek. A falu társadalmának is megvan a centruma és perifériája. Perifériára 4került

Bori boszorkány is, aki gyerekkori sérelmei miatt döntött úgy, hogy kitanulja ezt a sötét mesterséget, és

emellett kötelezi el magát. A malomban lakik, ahol a baglyok és denevérek is laknak, és ahova a falu

bolondja is jár. Elmagányosodott életet él, azért, mert nem egy általánosan elfogadott mesterséget űz.

Megbélyegzett, mert nem illik bele a megszokott rendszerbe, a társadalom taszította ki magából, és

mégsem mondható el, hogy a társadalom ellen fordult volna, sőt sajátos módján még segíti is őket. Az

alkotás folyamatával is vonhatunk párhuzamot, az írás nem hoz feltétlenül pénzt, ellenben magányos

tevékenység, ami a társadalomtól való önkéntes elvonulással jár, de ugyanakkor a művészeti termék,

mint olyan képes valamit ajándékozni annak a közegnek, ahonnan kivonult. Bori magánya

tulajdonképpen hasonlít a mai világ magányos emberére, aki közösségben van, mégis depresszíven és

egyedül. A „lázadó szellemek” egyedül maradnak, egyedül küzdenek, és akár el is veszhetnek. A

modern világ zord rendje lényegében nem sokban különbözik, ettől az elszigetelt misztikus-babonás-

katolikus világtól, viszont egy lényeges pontban mégis. Az idő, a modern világ szervező tényezője,

nem lehetséges tőle elvonatkozni, a beosztás adja a napok rendjét, viszont, ahogy már volt róla szó, ez

a Nyírfaseprűben, teljesen másodlagos. Ez akár lehetne a nosztalgikus visszavágyódásának a fő oka,

hiszen az sem tökéletes, groteszk humorral illeti még a szenteket is, tele van rosszakarókkal, kapzsi és

középszerű emberekkel, akik semmivel sem jobbak, mind az urbánus világ polgárai.

A mitologikus elemek is elvitathatatlan jelentéssel bírnak: kanördög a boszorkánylánnyal szeretkezik,

végrehajtó szamárfüllel és karvalylábbal jelenik meg. Az abszurd egyszerre távolít el, és közelít a

gyerekkor felé. A gyerekmesékben gyakran fordulnak elő ördögök, boszorkányok, állati testrésszel

ellátott emberek, büntetésként való elcsúfítás, örök életigazságok kimondása a legvalótlanabb

történések által. Nem nevezhetjük gyerekműnek, habár a varázsszavak a „Patty! Patty! Patty” is erre

engednének következtetni. A brutalitás és barbárság, amit elfed nem idegen ettől a műfajtól, de itt túl

nagy dózisban van jelen, és a háttértörténet, csak előzetes ismeretek által érthető meg.

3. Összegzés

A mű műfaji besorolása problematikus. Mozaikos, történetében és szerkezetében, így gyerekműnek

nehéz besorolni. Leginkább a ballada műfajával egyeztethető össze a homályossága, szaggatottsága,

műfaji kevertsége miatt. Időkezelése tükröz egy ősi időfelfogást, ahol még a fogalma nem egyezett meg

a maival. Jelez egy visszavágyódást a modern társadalomból a zárt biztonságot jelentő rendszer felé,

4 NYILASY Balázs: Szavak tánca és árnyéktánca. Argumentum. Budapest. 2014.

ami éve óta változatlan, és ugyanúgy néz ki. Végig fenntartja a kettősség érzését, hogy egyik sem

igazán jó vagy rossz, mármint a társadalmi rendszert nézve. Nehezen eldönthető, hogy melyik

dimenzióban szükségszerű értelmezni, de ez teszi igazán izgalmassá.

Bibliográfia

BÉLÁDI Miklós: A sosemvolt mítosz, Kiss Anna népi szellemvilága. in. A magyar

irodalom története 1945-1975 II./1-2. Akadémiai. Budapest. 1986.

BODOR Béla: A játékmunka boszorkányköre. http://www.holmi.org/2001/03/bodor-

bela-a-jatekmunka-boszorkanykore-kiss-anna-masik-ido-valogatott-irasok (utolsó

megnyitás: 2015-05-10)

KELEMEN Lajos: Kiss Anna: Jár a nyomomban.

http://www.kortarsonline.hu/2012/09/kiss-anna-jar-nyomomban/11978 (utolsó

megnyitás 2015-05-07)

NYILASY Balázs: Szavak tánca és árnyéktánca. Argumentum. Budapest. 2014.