Demeter István – Miklós Zoltán Nyikó menti díszített tetõcserepek

Demeter István – Miklós Zoltán

Nyikó menti díszítetttetõcserepek

Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében

Haáz Rezsõ MúzeumSzékelyudvarhely, 2005

A kiadvány megjelentetését támogatta: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,

Nemzeti Kulturális Alapprogram,Haáz Rezsõ Múzeum

Múzeum Füzetek 25.

Felelõs kiadó, sorozatszerkesztõ: Zepeczaner Jenõ

Készült a Haáz Rezsõ MúzeumAnyagi kultúra Udvarhelyszéken kutatási programja keretében

Szakmailag lektorálta: Sabján Tibor

Borítóterv: Biró GáborA borítón 1780-ban épített tarcsafalvi lakóház,

és ennek ablakkerete

Angol, német fordítás: Zepeczaner ÁgnesRomán fordítás: Hermann Gusztáv Mihály

© Demeter István, Miklós Zoltán, Haáz Rezsõ Múzeum

ISBN: 973-85956-5-7DTP: Top Invest Kft., Székelyudvarhely

Elõszó

A múzeumok mûködési elvei között elsõdleges szempont egyadott kulturális közeg jellegzetes tárgyainak begyûjtése. Ezt követõena leltári tárgyakká vált használati eszközök leggyakrabban kiállításokonkapnak helyet, esetleg kutatások fókuszába kerülhetnek. A nagykö-zönségnek szánt tárlatok vezérfonala leggyakrabban az esztétikumrahelyezi a hangsúlyt, ezért nagyon sok tárgy „életterébõl” kikerülve,többé soha nem képezhet látványosságot. Mindez azon egyszerû okmiatt, miszerint nem ítélik reprezentatívnak, vagy nem felel meg a ki-állítási koncepciónak. Jelen kiadvány is olyan tárgyegyüttest dolgozfel, amely pontosan egyedisége, illetve szokatlan volta miatt nem vál-hat kiállítási anyaggá. A tetõcserepek a ház fedésében betöltött elsõd-leges funkción túlmenõen még számos olyan jegyeket hordoznak,melyek – jelen esetben – egy kistérség gazdasági stratégiáira, haszná-lati tárgyain alkalmazott ornamentikára és a társadalmi folyamatokpermanens változásaira is rámutatnak.

A feldolgozásra került cserepek Nyikó mentérõl származó múzeumitárgyak, s egyben a népi építészetnek egyetlen régióra jellemzõ motí-vumait tartalmazzák. A tetõcserepek a székelykeresztúri Molnár IstvánMúzeum gyûjteményének a részei. 1996-ban a múzeum udvarára be-telepített tarcsafalvi lakóház, rugonfalvi sütõház és a csehétfalvi csûr,valamint disznópajta bontási munkálatai több díszített tetõcserépmegtalálásához vezettek. A székely porta rekonstrukciójára irányulómunkában a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakavatottmunkatársai nyújtottak segítséget. Az említett épületek a múzeumszabadtéri részlegében kaptak helyet, azonban a szóban forgó csere-pek már nem kerültek kiállításra. Mivel a tárgyak nem egy szisztema-tikus gyûjtés eredményeként kerültek a múzeumba, a hozzájuk fûzõ-dõ adatok is meglehetõsen hiányosak voltak. Jelenleg a székelyke-resztúri múzeum állományában megtalálható tetõcserepek nagy részeezekrõl az ingatlanokról származnak, de ezekhez járulnak még olyan

7

tárgyak is, melyek a betelepítést megelõzõen vagy ezt követõen kerül-tek az intézménybe.

A gyûjtemény értékét és feldolgozásának fontosságát többek kö-zött abban látjuk, hogy a népi építészeti ornamentikát tárgyaló szak-irodalom nem végzett ezekre a tárgyakra irányuló elemzést, illetve ar-ra sem keresett magyarázatot, hogy mi motiválta az egyébként látvá-nyosságot nem képezõ tárgyak díszítését. A tetõcserepek satírozássaltörténõ kópiái és arányosan kicsinyített másai kerülnek publikálásra.Célunk azonban nemcsak vizuális megjelenítésük, hanem azokra amunkafázisokra és az adott falusi társadalomban fellelhetõ viszonyok-ra is figyelemmel leszünk, amelyek az elõállításban szerephez jutottak.Lényegében a meglévõ adataink segítségével azt vizsgáljuk, hogyadott történeti idõszakban és a sajátos mikrotörténeti viszonyok köze-pette mi volt az, ami a díszítési gyakorlatot általánossá tette.

A szerzõk

8

Bevezetõ

A magyar néprajztudományban nem idegen gyakorlat az, hogy afalusi társadalmakat archaikusnak minõsítsék, illetve az egykori parasz-ti létforma hangsúlyozásával túlzottan kiemeljék a hagyományossá-got. Természetesen a különbözõ történelmi periódusok összehasonlí-tása által megalapozott egy elõzõ idõszak archaikus jegyeirõl való be-szédmód, azonban azt sem szabad szem elõl téveszteni, hogy a falu-si társadalmak folyamatos átalakulásnak voltak kitéve. Az önfenntartásalapjául szolgáló földmûvelés természetközelségre késztette a falusiembereket. Az adott településekre jellemzõ természetrajzi adottságokegyben a termelési stratégiákat is változatosakká tették. A sajátos fel-tételek közepette elkülöníthetõ a természettel való gazdálkodás, illetveennek (az erõforrások) kiélése.

A székelyföldi földmûves falusi társadalmakról alkotott általános képtöbbnyire a közbirtokosságot, a többforgós határgazdálkodást és kéz-mûves foglalkozásokat foglalta magába. A kiegyensúlyozott termeléstazonban számos külsõ tényezõ negatív módon érintette. A fokozott ál-lami beavatkozás a korabeli viszonyokat gyökeresen megváltoztatta. AXX. század közepén, amikor a gazdák igyekeztek hasznosítani a mezõ-gazdaság gépesítése által kínált lehetõségeket, a kollektivizálás mindenlendületet derékba tört. Azok a kisiparos családok, amelyek a kézmûvestermékeik értékesítésével biztosítottak megélhetést családjaik számára,tehetetlenül tapasztalták a kereskedelem ellehetetlenítését. A háziiparkomoly fordulóponthoz jutott, hiszen a nagyüzemi termelés nyers-anyag-, munkaerõ- és idõmegtakarítással szinte minden árucikket ké-pes volt piacra juttatni.

A saját (természeti) erõforrásaira alapozó falusi társadalmak gazda-sági stratégiái régiónként változatosak lehettek. Mind a létfenntartástszolgáló termények, mind a közhasználatú tárgyak elõállítása, a ter-mészeti adottságok és a szükséges technológia ismeretében rejlettek.A kiváló termõképességû talajjal rendelkezõ falvak lakói fõleg a mezõ-gazdaságra alapoztak, helyenként pedig az erdõkiélés vagy a határ-ban található agyag megmunkálása biztosított jövedelmet. A székelyfalvakban mindig presztízse volt a földmûvelésnek. Az alacsony ter-méshozamú (szikes) talajok ellenére a mezõgazdaság prioritást jelen-tett, s elmarasztalták azt az egyént, aki nem mûvelte meg kellõképpen

9

telkeit. A kevés földdel rendelkezõ családok tagjai többnyire kézmûvesmunkakörben próbáltak érvényesülni, és amennyiben lakóhelyük köz-vetlen közelében már nem találtak kellõ mennyiségû/minõségû nyers-anyagot, vállalták a távolabbi településekre irányuló munkamigrációt is.

A földrajzi, társadalmi és gazdasági tényezõk együttes hatása ered-ményekét a Nyikó mentén több cserépgyártó mûhely is üzemelt. A to-vábbiakban a kézmûves központok termelési tevékenységének, majdaz alkalmazott ornamentika elemzése során a jelzett komponensekegyike sem mellõzhetõ. A kultúra tárgyi tartományát el kell helyezni atöbbi tartomány hálójába, azaz a kultúra funkcionálisan összetartozószintjeit nem szabad szétkapcsolni.1 A kortárs anyagi kultúra-kutatás azelemzett tárgyaknak fõleg a társadalmi-gazdasági vetületeit igyekszikkifejteni, hiszen a jelenkori néprajzi kutatásoknak már nem céljuk a po-zitivista módon való információ-felhalmozás. A tárgyi szférában végzettadatgyûjtés számos vonatkozásban elérte a „telítettség” állapotát, s amennyiségi gyarapítás már nem vezethet a tényleges ismeretbeli növe-kedéshez. Mindezen irányelvek követése révén, nem csupán magára adíszített tárgyra koncentrálunk, hanem figyelmet fordítunk a termelésifolyamatokra, a falusi társadalmakban fellelhetõ viszonyokat is bevon-juk az elemzésbe oly módon, hogy a tárgyak „életterébõl” szerzett ösz-szefüggések alapján a mögöttes információkra is rálátás nyíljon. Hiteleskövetkeztetések elérésére akkor van a legnagyobb esély, ha az elemzéstárgyát nem vonatkoztatjuk el saját megnyilvánulási szférájától, ugyan-is egy eszközt, egy tárgyat, egy munkafolyamatot elsõsorban az a kon-textus ruház fel jelentéssel, amelyben használatára sor kerül.2

Az elemzés fõként egy kistérségnek jellegzetes ornamentikával ellátotthasználati tárgyaira irányul, de kimondottan a tárgyakra, illetve a díszítésimotívumokra vonatkozó vizsgálatot megelõzõen röviden taglaljuk a régiótársadalmi-gazdasági sajátosságait is. Pontosabban arra terjesztjük ki fi-gyelmünket, hogy adott földrajzi környezetben a tájegységet alkotó hu-szonkét falu lakói az agrárszektorban milyen hasonló vagy eltérõ gyakor-latot alkalmaztak. Ebbõl kiindulva pedig – már szorosan a témára fóku-szolva – arra is választ kapunk, hogy milyen társadalmi rétegbõl kerültekki a cserépkészítõk, az általuk fenntartott kapcsolatháló milyen mértékbentért el a gazdálkodókétól, milyen társadalmi megítélésnek voltak kitéve ésnem utolsó sorban mi motiválhatta a tetõcserepek díszítését.

10

1Niedermüller 1992. 354. 2 Uo. 355.

Gazdasági élet

Nyikó mente a Nagy-Küküllõ és a Gagy-pataka közé esõ tájegység,és a jelenlegi közigazgatási viszonyok a huszonkét3 rurális településétHargita megye határai közé sorolják. A korabeli történeti székekre va-ló tagolás viszont megosztotta a falvakat, így Bogárfalva, Farkaslaka,Firtosváralja, Kecset, Kisfalud, Nyikómalomfalva, Székelypálfalva ésSzékelyszentlélek Udvarhely anyaszékhez, a többi település – Bencéd,Csehétfalva, Kiskadács, Nagykadács, Kiskede, Nagykede, Kobátfalva,Nagymedesér, Rugonfalva, Siménfalva, Székelyszentmihály, Székely-szentmiklós, Tarcsafalva és Tordátfalva – Keresztúr fiúszékhez tartoz-tak. A szóban forgó falvaknak egyetlen tájegységhez való sorolásukata névadó kis folyó (Nyikó) gyûjtõmedencéje határozta meg. A szom-szédos települések csupán a domborzati és vízrajzi adottságok miattváltak a környezõ tájegységek (Sóvidék, Küküllõmente, Gagymente)részeivé.

Az itt élõk hangsúlyt fektettek a háztáji gazdálkodásra, ugyanakkora falvak határát is igyekeztek minél hatékonyabban kihasználni. A ter-mõföld kínálta lehetõségek függvényében egyaránt termesztettek sze-mes gabonát, takarmány-, valamint ipari növényeket. A rendelkezé-sükre álló telkek nagysága bár falvanként változó, a vagyonbeli kü-lönbségek nem voltak szembeötlõk.4 Az átlagosan közepes nagyságúhatárral rendelkezõ falvak között a végleteket Kiskadács, illetve a kétközségközpont Farkaslaka és Siménfalva képezik. Míg az elsõ telepü-lés mindössze százötven hektár összterülettel rendelkezik, a két utób-bi falu lakói közel kétezer hektár területet birtokolnak.5 A két- vagy há-romforgós határgazdálkodással a XX. század elsõ felében hagytak fel,amikor a növekvõ igények kielégítése érdekében intenzívebb gabona-termesztésre lettek kötelezve. Az agrárszektor gépesítése viszonylag ne-hézkesnek bizonyult, s bár a negyvenes években észlelhetõ volt egyesmunkafázisokban az állati munkaerõ lecserélése, a gazdasági gépek be-szerzését a tõkehiány minimálisra csökkentette. Sok helyen gazdakörök-

11

3 A Nyikó mentét helyenként huszonhárom falu által alkotott régióként tartják számon,ez azonban nem megalapozott, ugyanis Bencéd és Alsó-Bencéd mára egyetlen telepü-lést képeznek. 4 Székelyföld többi kistérségéhez viszonyítva, a tárgyalt régió szegényesnek számít.5 A falvak átlagos területe ezer hektár körül mozog. Siménfalva határa 1868, Farkasla-káé pedig 1970 hektárra tehetõ. (Vö. Szentannai 1999.)

be szövetkezett együttes erõfeszítésekkel vásárolták meg a cséplõgépet,szelektort vagy más mezõgazdasági gépeket. A gazdálkodásban nem-csak tapasztalataikra alapoztak, sokan a székelykeresztúri mezõgazdasá-gi iskolában igyekeztek hatékony módszereket elsajátítani.

A kistérség több mint kétszáznegyvenezer hektáros kiterjedésû birto-kainak termõképessége nem egységes. Bár a települések többsége aföldmûvelést részesítette elõnybe, egyes falvak, mint Nagymedesér, Ke-cset vagy Kisfalud határai a legeltetésre mutatkoztak alkalmasnak, melytény ösztönözte a szarvasmarha-tenyésztést. Székelypálfalva és Firtos-váralja szikes talaja végképp kedvezõtlen a gabonatermesztésre, ezért ittis az állattartás jelentette az egyik fõ foglalkozást. Székelyszentmiklósona szántóföld mindig túlsúlyban volt, de a tejtermékek piaci keresleténekhatására a kiskedei Borbáth családtól (1926-ban) negyven hektár lege-lõt vásároltak meg.6 A hagyományos falusi társadalmakban a földmûve-léssel szorosan együtt járt az állattenyésztés, tehát a kiemelt jelentõségûfalvak mellett a többi településen is zömével voltak olyan gazdák, akikmindkét foglalkozási kört mûvelték. Lényegében az állattartás akkor váltelõnyössé, amikor már az önfenntartáson túllépve a tejcsarnokoknakszolgáltatták be a felesleget. Helyi vagy központi kezdeményezésre ha-sonló intézmények a falvakon már 1910 körül fellelhetõk. A városhozközelebb fekvõ falvak azonban a kollektivizálás idõpontjáig mellõzték azeladás közvetítõjeként mûködõ tejcsarnokok szolgáltatását, saját magukhordták piacra a tejet és ennek melléktermékeit.

A múlt század elején az egész térségben intenzív gyümölcstelepítészajlott, melyeket a késõbbi téeszekben is hasznosítottak. A földek vissza-szolgáltatásakor a tulajdonosok már sem humán, sem anyagi erõforrások-kal nem rendelkeztek, mi több a nagyfokú terménymennyiség felvásárlá-sára alkalmas piaci lehetõségek is megszûntek. Jelenleg az ültetmények kishányada alkalmas intenzív termelésre, gondatlanság miatt, mindössze párév alatt a gyümölcsfák termésképtelenné válnak. A többségben almafaj-tákkal betelepített területeken a gabonatermelés csak óriási beruházások-kal volna lehetséges, melyek hiányában továbbra is kérdéses az egykormagas termõképességû területek megfelelõ hasznosítása.

A földmûvelésben használatos munkaeszközöket, valamint egyébháztartási tárgyakat a falvak lakói gyakran a vásárok alkalmával szerez-ték be. Természetesen az említett településeken is szép számban vol-tak olyan mesteremberek, akik a falu határain belül, illetve a környezõ

12

6 Szentannai 1999. 65.

településekre ellátogatva házalással értékesítették termékeiket. Szé-kelypálfalva és Firtosváralja a gyenge termõképességû talaj, valamintaz erdõk közelsége miatt sok kádárt foglalkoztatott. Farkaslaka pedig azélen járt az erdõkitermelésben, és a generációkon keresztül átörökítettszénégetõ technológia segítségével tetemes jövedelemre tudott szerttenni. Siménfalván a vesszõfonás viszonylag gyors ütemben terjedt el,és a szegényebb lakosok egyetlen megélhetési forrását jelentette. Ál-lami ösztönzésre, a munkamódszert Szász Ferenc tanító honosítottameg az 1900-as évek elején, mára viszont a falu neve szorosan kötõ-dik a vesszõfonáshoz. Mindaddig, amíg a többi falvakban a vagyonta-lan cigány családok feszültségeket keltenek, itt sikeresen bekapcsolód-nak a termelõmunkába és nem szorulnak a falu segítségére.7 A múltszázad közepéig szinte minden település határában jelen voltak a mal-mok. A Nyikó vizének erejét hasznosító létesítmények kiszolgálták atérség falvait, de a nagyteljesítményû ipari létesítményekkel már nemtudták felvenni a versenyt, mi több, a kollektivizálással az ezekhez fû-zõdõ tulajdonjogot is eltörölték.

Az agyagmegmunkálás olyan foglalkozást képezett a térségben,melynek lényeges gazdasági vonzatai voltak. Eme kiadvány jellegébõlfakadóan a cserépkészítéssel szorosan együtt járó tevékenységeket ré-szesítjük elõnybe. Ez annál is inkább megalapozottnak tûnik, mivel sokforrás arra utal, hogy az említett termelési ágazat – bár idõszakosan is,de – több falu életében fontos szerephez jutott. Székelyszentmiklós,Firtosváralja, Tarcsafalva, Csehétfalva, Kecset és Székelyszentmihályhatárában található agyagréteg kellõképpen való elõkészítése által al-kalmasnak mutatkozott a cserépgyártásra. A felsorolt falvak mindeni-kében adott periódusban mûködtek cserépvetõ mûhelyek. Errõl amunkakörrõl, valamint a köréje szervezõdõ gazdasági-társadalmi té-nyezõkrõl egy késõbbi fejezetben, esettanulmányszerûen értekezünk.

A XX. század elején a települések gazdasági élete szorosan kötõdötta falvakban élõ, vagy csupán ott birtokkal rendelkezõ földesurak által ki-fejtett tevékenységekhez. A haladó gondolkodású, vagyonos családok le-származottjainak módukban állt a gépi munkaerõ beszerzése, az intenzívtermelõtevékenységhez való felzárkózás, esetleg kisebb ipari létesítmé-nyek mûködtetése. Tarcsafalván a báró Pállfi család nagy telkekkel ren-delkezett,8 melyeken a gabonatermelést részesítette elõnybe. Ugyanitt

13

7 Szabó Á. 2004. 122-144.8 Bálint-Buzás-Cseri-Sabján 1999. 148.

báró Dániel Lajos birtokainak nagy részét lótenyésztésre hasznosította.Kiskedében a Borbáth család szabályozta a gazdasági életet. Borbáth Ist-ván mint képzett mezõgazdász szervezte meg a termelõ tevékenységét,és már 1918-ban nagy tejhozamú szarvasmarhák tenyésztésére tért át.Késõbb a mezõgazdaság gépesítésébe ruházott be, továbbá gyümölcs-telepítéseket végzett, s még szõlõtermesztéssel is próbálkozott.9 Székely-szentmihály gazdálkodását pedig az Erdõszentgyörgyrõl áttelepedettRozmann család befolyásolta.10 Rozmann Jenõ 1913-ban szeszgyáratépített, Rozmann Izidor pedig körfûrészt és malmot mûködtetett.11

Ezek a létesítmények bár viszonylag rövid életûek voltak, a lakosok szá-mára munkalehetõséget kínáltak. A fokozott állami ellenõrzés kihatottminden hasonló háziipari objektumra, s végül ezek eltulajdonítása is be-következett. Addig földmûvelésbõl élõ falusiak arra kényszerültek, hogy (atéeszekben) saját földjeik terményeinek kis hányadáért robotoljanak. Egy-re inkább általánossá vált a gyerekek középiskolai, szakiskolai taníttatása, sa közeli városok (Székelyudvarhely, Székelykeresztúr) által kínált munkale-hetõségek kihasználása. A föld tulajdonjogától való megfosztás az addigiéletvitelrõl való lemondásra kényszerítette a falvak lakóit, s a mezõgazda-ságtól az üzemi termelés felé irányította a fiatalabb generációkat. Az semtéveszthetõ szem elõl, hogy ezekben a falvakban – akárcsak Erdély többitelepülésein – a tulajdon elvesztésével egyben a társadalmi szerepek is fel-cserélõdtek. Az idõsek, akik kezükben tartották a gazdaságot, jól ismertéka mezõgazdasági munka fázisait, nem tudták kamatoztatni ismereteiket,s egyben a család élelmezéséhez sem tudtak hatékonyan hozzájárulni. Azelméleti oktatást, vagy a szakmák tanulását elõnybe részesítõ fiatal gene-rációk számára nem képezett attrakciót a vagyontalan rurális életforma. Afalvak kapcsán valóságos kirajzásokról beszélhetünk, hiszen az ipari létesít-mények által a városok céltelepülésekké váltak. A Nyikó menti falvak el-néptelenedése általánosnak mondható, és „törvényszerû” demográfiaimozgást rajzol ki. A tárgyalt huszonkét falu közül csak Farkaslakán tapasz-talható ellentétes jelenség.12 Ez a település gazdasági téren is messzeme-nõen elkülönül az elõzõektõl, hiszen az intenzív szénégetés milliárdos lép-tékû vállalkozásokat táplál.13

14

9 Szentannai 1999. 52.10 A Rozmann család a Székelyszentmihályon levõ Ugron birtokot vásárolta meg.11 Szentannai 1999. 116.12 Varga 1998. 13 Kinda-Peti 2005. 88-118.

Népi építészet

A lakóház és azt övezõ melléképületek, mindig az adott társadalmiközegben meghonosodott építészeti sajátosságokat hordozták. Azépítkezésben felhasznált anyagok milyenségét a környezetföldrajzi vi-szonyok és az éghajlat határozta meg, a megvalósítás pedig nagyrészta mesteremberek által alkalmazott technológia jegyeit tükrözte. Ezentúlmenõen az ingatlan minõségi kivitelezése, az adott környezetbenfellelhetõ státusbeli viszonyokat is érzékeltette, s nem utolsó sorban alakók életvitelére utaló biografikus jelleget is tartalmazta. A falusi tár-sadalmak építészetét a fa és a föld dominálta. Az alapanyagok igény-be vétele a már kialakult gyakorlatot követte, s ezen összhang csak azújabb építészeti anyagok tömeges megjelenésével bomlott meg. Anagy kiterjedésû erdõk a székelyföldi falvak építészete számára elegen-dõ faanyagot képeztek. A faanyag alkalmas volt masszív építményeklétrehozására, melyeknek sárral való tapasztásuk több generációra ismegnyújtotta az ingatlanok használati idejét.

A népi építészetben a funkcionalitás és az esztétikum mindig együttvoltak jelen. A lakóház elsõdleges funkciója a család számára decens élet-körülmények megteremtése, de ugyanakkor olyan miliõ kialakítása, amelyegyben a számbeli növekedést is problémamentessé teszi. A szegényesparaszti portáknak volt egy jellegzetes díszítési rendszerük, melyek alkal-mazása vagy éppen hiánya jelzésértékkel bírt. Az építkezésnek elengedhe-tetlen része volt az ornamentika. A mestergerendába vésett feliratok, atornác oszlopainak faragványai, a homlokzat díszítése és különbözõ tech-nikák alkalmazásával kialakított dekoratív formák, a lakóház elsõdlegesfunkcióján túlmenõen a tulajdonos társadalmi státuszát jelképezték. Nemegy faluban a ház oromzatának díszítése, az illetõ közösségen belüli szigo-rú normák által behatárolt informális jelzéseket hordozott. Szokássá vált azutcai homlokzatok vakolatának dekorációja, melyek sok esetben a házbanlakó eladósorban levõ lány létérõl árulkodott.14 A falusi társadalmakbanaz építést többnyire mesteremberek végezték, de a munkálatok befejez-tével a közösség irányában terjesztett reprezentáció – gerjesszen akár ne-gatív, vagy pozitív megítélést – mindig a tulajdonos részérõl történt. Va-gyis a kész állapotba került építményen érvényesített díszítés már nem

15

14 Vö. Kós 1976. 27.

feltétlenül a mesteremberek hozzáértését minõsítette, hanem azt a sze-mélyt értékelte vagy bírálta, aki a munkálatot rendelte és megfizette.

Egy település utcaképe, valamint az udvarszerkezetek milyenségeszorosan kötõdnek a gazdálkodási módokhoz. A Nyikó menti falvakbanáltalános volt a háztáji gazdálkodás, ezért minden udvarhoz zöldséges-kert, esetleg gyümölcsös is társult. A többnyire szabályozatlan telekkiosz-tást tanúsító falvakban a belterületeket, valamint a határrészeket öröklésvagy vásárlás útján lehetett megszerezni. Anyagi képességei függvényé-ben minden gazda igyekezett családja, de fõleg házasság elõtt álló fiaszámára hajlékot biztosítani. A tárgyalt régióban egyaránt megtalálhatóaz utcavonalas, valamint az elõkertes beépítés is.15 A házak frontja (rend-szerszerûen) az utcára nézett, többségük követte a kerítés vonalát, ennekkiegészítéseként épültek. A keresztcsûrös, négyzetes udvarszerkezeteketmaga a csûr dominálta. A lakóházat az udvar egyik oldalán építették fel,szemközt a melléképületek kaptak helyet, a négyzetes kialakítást pedigaz udvar lezárásaként felállított csûr valósította meg.

A dombvidéken alkalmazott (régi típusú) szabálytalan családi tel-keken csupán egy lakóházat építettek. Az ingatlan gyakran a három-generációs nagycsalád tagjainak egyaránt hajlékul szolgált. A hármas-osztatú házszerkezet nyomai ma is megtalálhatóak, azzal a különbség-gel, hogy amíg elõzõleg elsõ ház, pitvar16 és hátsóház összetételû la-kásokat építettek, késõbb a pitvar helyet cserélt a hátsó házzal. A leg-elsõ szoba viszont ebben a felosztásban is megõrizte tisztaszoba jelle-gét. Az építõanyagok nagyobb választéka, valamint az egyes tájegy-ségek építészeti stílusainak ötvözõdése, a sajátos jegyek fokozatos el-tûnéséhez vezettek. Itt is egyre inkább a téglalap vagy négyzet alakú,sablonos építkezés vált uralkodóvá. A térség gazdasági állapota azon-ban sokuknak nem tette lehetõvé a lakóház teljes átsrukturálását, ígyviszonylag nagy számban maradtak fenn régi típusú parasztházak. To-vábbá a székelykeresztúri Molnár István Múzeum udvarára betelepí-tett XVIII. századi lakóház sok információval szolgál ahhoz, hogy álta-lános képet alkothassunk a korabeli népi építkezésrõl.

Az alapozást a föld felszínén kezdték, melyhez faragatlan kövek ké-pezték az anyagot. A többnyire természetes alakjukban felhasznált köve-ket agyaggal rakták fel, egy durva egyenletlen falfelületet képezve. A mó-dosabb gazdák pincét is kialakítottak, amely mindig az elsõház alá volt

16

15 Szentannai 1999. 16.16 A konyha csak késõbb alakult ki, a fõzés mindaddig a szobai cserepeshez kacsolódott.

ásva.17 A fal alapanyagául gömbölyû fenyõfarönkök18 szolgáltak. A talp-gerendára, gerezdre rakva fektették a fenyõfaboronákat, melyek sarkaitkeresztfejes kötésekkel illesztették össze. A túlnyúló boronák végét szoro-san a fal mellett lefûrészelték.19 A ház falának kialakításában továbbá tal-pas vázas építkezési eljárást is alkalmaztak. A megmunkálatlan falfelüle-tet – agyagból és lótrágyából gyúrt – tapasztás borította. A minél haté-konyabb tapadás érdekében a gerendák közé bolhaszegeket illesztettek,késõbb pedig fenyõágas lécezéssel borították a fal egész felületét, s vé-gül erre került a szigetelõ tapasztás. A ház elengedhetetlen részét képez-te a tornác, amely az elsõház külsõ és a pitvart záró fal hosszúságábanhúzódott. Legalább ennyire elterjedt volt – a ház frontján, az elsõház fa-lának hosszát követõ – körtornácos megoldás. A csapolással és hónaljkö-téssel rögzített fa tornácoszlopok közötti rész a nyitott pitvar elõtt több-nyire mellvédes volt. Ugyaninnen nyitottak feljáratot a padlásra is.

A lakóterek belsõ falát is tapasztás fedte, a járófelületet pedig agyag-gal sikálták fel. Késõbb a döngölt földet párnafákra helyezett – fa, majdvasszegekkel rögzített – fenyõfapadlózat váltotta fel. Erre a változtatásralegkésõbb a konyhába került sor, ahol (még a XVIII. század végén is) kö-vekkel kirakott szabad tûzhely szolgált a fõzéshez. Késõbb a sütõkemen-ce is kiszorul a helyiségbõl, külön erre a célra kialakított sütõházban kap-va helyet, de gyakran elõfordulhatott egyedülálló építményként is. A szo-bákban az érckályhákat megelõzõen fõleg a székelykeresztúri csempeké-szítõ mûhelyekbõl kikerült cserepesek, kandallókkályhák segítségével fû-töttek. Az ajtók és az ablakok (egyrétegû) egyszárnyasok voltak és a nyí-ló nélküli ablakrámákat lantornával zárták le. Az ajtó és ablakkereteket, dekiváltképpen a mestergerendát sok esetben rozettás, hullámos vonalve-zetésû virágmintás vagy évszámos és egyéb szöveges feliratok díszítették.Az ornamentikát sokszor színes festéssel is ellátták.

A lakóhelyiségek födéme gerendákra helyezett deszkázással készült,a padlást pedig (szigetelés céljával) lesikálták. Leginkább a torokgeren-dás vagy kakasülõs tetõk váltak általánossá. Cserepezéskor (gyakran)székülést is ácsoltak a korábbi tetõszerkezetek megerõsítése céljából. Akémény állítása csak a XIX. században mondható általánosnak, addig atetõzet mindkét oldalán (konttyal fedett) füstlyukakon vezették el a

17

17 A pincebejáratot a tornácból lehetett megközelíteni, más esetben pedig a ház síkjáramerõleges bejáratot nyitottak. Egy harmadik eljárás pedig a ház frontjáról tette lehetõvéa pincébe való bejárást.18 Ezeknek helyi megnevezése rakófa.19 Bálint-Buzás-Cseri-Sabján 1999. 149.

padlástérbe került füstöt. Viszonylag aprólékosan nyomon követhetõ afedésben alkalmazott anyagok idõbeni változása, melyet részletesen akövetkezõ fejezetben taglalunk.

Egy család életterének fontos részét jelentette a lakóház, a termelé-si folyamatban viszont számos más melléképületre is szükség volt. Azudvaron helyet kaphatott még a csûr, sütõház, szekérszín, sütõkemen-ce, baromfiól és disznópajta. A kemence sok esetben bekerült a sütõ-házba, a baromfiól sem képezett mindig különálló épületet, nem utol-só sorban szokás volt a szekérszínt is valamelyik melléképülettel egy fe-dél alá építeni. Az udvar összképét a csûr uralta, oly módon, hogy méga lakóháznál is impozánsabb lehetett. A régi falusi társadalmakban, ki-emelt módon az állattenyésztésre nagy hangsúlyt fektetõ közösségek-ben, a család élelmezési alapját és a földmûveléshez szükséges munka-erõt maguk az állatok képezték, ezért fokozott figyelmet fordítottak acsûrre és a pajtára. Bár méreteiben jóval meghalad(hat)ta a lakóházat,az építési munkálatokat mégsem végezték akkor alapossággal.

A ház tengelyére merõlegesen elhelyezett – az udvart lezáró – épület-ben a pajta, a csûr, valamint a szekérszín is helyet kapott. A csûrrel meg-osztott két pajta feletti szénatartóban az állatok számára gyûjtött száraz-takarmányt tárolták. Az épületegyüttes alapozását a föld felszínére elhe-lyezett terméskövekkel kezdték, melyekre csapolással összeillesztett, tölgy-fából készült talpgerendákat fektettek. A falakat gömbölyû fenyõfageren-dák egymásra helyezésével állították fel, az illesztések viszont már nem18

1. ábra. 1780-ban épített tarcsafalvi lakóház hosszanti metszete

történtek akkora pontossággal, mint egy lakóház esetében. Gyakran egykorábbi épület faanyagát is hasznosították ezekben az építkezésekben. Acsûr átjárhatóságát két nagy betétszárnyas kapuval oldották meg. A kere-teket kemény fából (pl. tölgybõl) készítették, a sarkokat csapolással illesz-tették a talpgerendába. A kapukeretet gyalulatlan fenyõdeszkával borítot-ták, és sok esetben a pajta és csûr ajtófélfáit is díszítette faragás.

19

2. ábra. Csehétfalvi csûr alaprajza

Az udvaron, a házzal szembeni felépített sütõház is jelentõséggel bírt.A meleg évszakokban a családtagok, fõleg az idõsebb korosztály számá-ra lakóházként szolgált. Itt bonyolították le a fõzést, sõt a házimunkáknagy részét is itt végezték. Az ingatlan felépítésében ugyanazon típusúalapanyagokat vették igénybe, akár a ház vagy a csûr esetében, alapo-zást szolgáló köveket viszont többnyire csak a talpgerendák alá tettek. Aboronafalakat ez esetben pelyvával és szalmával összegyúrt agyaggal szi-getelték, a földet felsikálták, késõbb pedig téglával rakták ki. A tájegység-hez sorolható falvak egységes építészeti jellege már a XIX. századbansem képez törvényszerûséget. Számtalan esetben egyéni belátás szerintalakították a sütõházat is, melyet a gabonással, a szekérszínnel vagy akára disznópajtával és a baromfióllal kapcsolták össze. A paraszti portán afelsorolt építmények mellett gyakorlati funkciót töltött be még a kút,amely a terepen fellelhetõ források függvényében az udvaron vagy akertben kapott helyet, valamint az árnyékszék, melyet általában a pajtamögé, esetleg a baromfiudvar egyik sarkába állítottak fel.

Tetõfedés

A házak és melléképületek fedésére használt anyagok az egymástkövetõ történeti idõszakokban igen változatos képet mutattak. Bizo-nyos, hogy a magyar nyelvterületen évszázadokon keresztül növényieredetû anyagokat használtak.20 A növényföldrajzi viszonyok képez-ték az elsõdleges szempontot, hiszen a lápos vidékeken egyértelmûena nádat részesítették elõnybe, a kiterjedt erdõségekkel fedett hegyvi-déki településeken viszont a zsindelykészítésre szakosodtak. Fedéskorszempont volt továbbá az alkalmazott anyag hatékonysága, ugyanak-kor vagyoni tényezõk is fontos szerepet játszottak. Az újabb technoló-giák meghonosodása által, sok helyen a növényi eredetû tetõfedele-ket – masszívabb, hosszabb életidejû – égetett cserepek, palaelemekvagy bádoglemezek váltották fel.

Vitathatatlanul a nád tekinthetõ a legrégebbi tetõfedõ anyagnak.A XIX. századi vízszabályozást megelõzõen a magyar nyelvterületennagy kiterjedésû nádasok voltak, melyek alkalmasnak bizonyultak a te-tõzetek borítására. Helyenkénti javításokkal, az ingatlan több generá-ció lakóit is kiszolgálta. A Székelyföldön nem tekinthetõ általános ér-vényûnek a nádfedél alkalmazása. Ennek egyszerû oka a hiányzónyersanyag volt. A szalmafedelû házak megjelenése és elterjedése aXII–XIII. századokra tehetõ, a jelenség pedig összefüggésben áll a ga-bonatermesztés fellendülésével. Annak függvényében, hogy a szalmátösszetörték, vagy töretlenül használták fel, tájegységekként többmunkamódszer is elterjedt volt. A szakértelemmel megkötött zsúpte-tõk nem eresztették át a vizet és harminc-negyven évig nedvesség-mentes fedést biztosítottak az épületnek.21 Mind a nád-, mind pediga szalmafedél hátrányát a rendkívüli gyúlékonyság képezte. Tûzvészesetén rövid idõ alatt egész utcasorok semmisültek meg.

A XIII–XIV. századok fordulóján az épületek fedése többnyire egy-séges képet mutatott.22 Az említett nád és szalma mellett széles kör-ben elterjed a zsindely is. Fõleg Erdélyre, kiemelt módon a hegyvidé-ki településekre, volt jellemzõ ez a gyakorlat, de Európa nyugati térsé-gében sem mondható ismeretlennek a hasított zsindely alkalmazása.

20

20 Cseri 1997. 132.21 Uo.133-135.22 Rusu 2002. 23.

Az erdõségekben gazdag területeken háziiparszerûen gyakorolták azsindely-elõállítást és (szekérrel, tutajjal) a fában szegény alföldi falvak-ba is eljutatták az árut.23 Annak ellenére, hogy közvetlenül a XVI. szá-zad elejérõl vannak történeti adatok a zsindely alkalmazásáról, biztos-ra vehetõ ennek sokkal korábbi használata. Kizárólag erdélyi sajátos-ságnak tekinthetõ a (zsindelytõl méreteiben eltérõ) tölgy- vagy fenyõ-fadeszkából készített dránica. Erre vonatkozó írásos említések a XVII.századból kerültek elõ, de akárcsak a zsindely esetében, korábbra da-tálható alkalmazása.24 Az utóbbi két (fa) anyag sem tudta harminc év-nél hosszabb ideig hatékonyan óvni az épületeket.

A különbözõ anyagok használatakor kénytelenek voltak a tetõszer-kezeteket is átalakítani. Sok esetben pontosan a régi munkálatok nyo-mai által szerezhetünk tudomást az elõzetesen használt fedési módokjellegérõl. A könnyen elõállítható, hosszú életidejû, hatékony tetõcse-repek alkalmasnak mutatkoztak, de a régi héjazat lecserélése nem tör-ténhetett meg a tetõszerkezet konszolidálása nélkül. Annak ellenére,hogy természetes fejlõdési folyamatnak tûnhet a növényi eredetû a-nyagokról az égetett agyagcserepekre való áttérés, nem minden eset-ben történt így. A megrongálódott, lerombolt vagy felégetett, cserép-pel fedett épületek (pl. templomok) közül sokat újból zsindellyel vagydrániccal fedtek, ugyanis a cserépvásárlás sokszor egy egyházközös-ség részére is óriási anyagi megterhelést jelentett. Téves a magyarnéprajztudománynak azon felfogása, miszerint cserépfedésre vonat-kozó adataink csak a XVII. századból (1637-bõl) állnak rendelkezé-sünkre.25 A régészeti, ikonográfiai és nyelvészeti adatok tanúsága sze-rint Erdély területén az ókori római cserepek mellett bizánci és újabbnyugat-európai típusok is feltûntek. Ezekrõl való értekezés jelen eset-ben nem megalapozott, hiszen semmilyen kontinuitást nem mutat-nak a késõbbi, lokális jellegû mûhelyekkel.

A Keresztúr-fiúszéki régészeti ásatások, a kúpcserepek használatárólújabb adatokat tártak fel. A Nyikó menti falvakhoz közeli Szentábrahá-mon már a XV–XVI. századokban késõ középkori kúpcserepek borították

21

23 Cseri 1997. 136.24 Rusu 2002. 24.25 L. Barabás-Gilyén 1987. Egy 1585-ös okirat arról tájékoztat, hogy Besztercén (vagykörnyékén) gyártottak cserepet, sõt a templom már ezt a rendelést megelõzõen iscseréppel volt fedve: „Zegetúnka wala bezterczen, az my Templomúnknak szúksegerecherepet mely cherepnek chinalassara kylen format kultúnk vala hogy a cherepaz regychinalt cherepel egy formara legyen.” (Szabó T. 1978. 107.)

22

a tornyot. Több rácsmintás, vörös festésû26 darab is kikerült közülük, detaláltak (gótikus épület fedésére szolgáló) hódfarkú, makkos felerõsítésûtetõcserép-darabokat is. Az 1770-es években végzett javításokra vonat-kozó feljegyzések tanúsága szerint a cserepek pusztulása után, anyagiokok miatt, a fedést újból csak zsindellyel tudták megoldani.27 Az semvolt idegen eljárás, hogy lebontott épületek tetõzetét más ingatlanok fe-désére használták fel, ilyenkor természetesen nem fordítottak különö-sebb figyelmet arra, hogy minden cserép egyazon típusú legyen.

Az egykori nagyváradi püspöki palota fedésében alkalmazott csere-pekrõl a régészti leletek és az ikonográfia tájékoztat. A kiemelt jelentõ-ségû épületet feltehetõen már a XIV. században égetett cserepekkelfedték. Itt többnyire kúpalakú cserepek kerültek felszínre, a díszítések vi-szont a legváltozatosabbak lehettek. Némelyiket teljesen, másokat csakrészben borították barna és sárga zománcréteggel, továbbá keresztek28

és egyéb mértani idomok is megjelenhettek a felületeken.29 Nem ez azegyedüli ismert példa, ahol ötvözték a mázas és máz nélküli cserepeket,hiszen alvinci és szebeni épületeket is ugyanilyen változatosan fedtek. Akúpcserepek a XIV. században szélesebb körben elterjedtek, ekkor mégtermészetesen a paraszti porták egyike sem tudott hasonló megoldástalkalmazni, de az egyházi építmények, templomok, kolostorok, a föld-birtokosok épületei már szép számban voltak cseréppel fedve.

Egy századdal késõbb más típusú cserepek is felbukkannak, éspe-dig a pikkely alakú és a hódfarkú formák. Ezek makkos felfüggeszté-sûek voltak, de elterjedés szempontjából az elõzõhöz képest jóval szû-kebb körre korlátozódtak. A zöld mázzal borított pikkelyes cserepekközpontjául valószínû Szeben város szolgált, ahol a templom és a vá-rosháza is ezzel a típussal volt fedve.30 Ennek bizonyítását hívatottalátámasztani egy 1545-ben keltezett megrendelés is, melyben Izabel-la királynõ a város mûhelyébõl több ezer cserepet rendelt.31 Ugyan-akkor több szász templom is részesedett a szebeni központ termékei-

26 A színes, mázas tetõcserepek lényegében a Mátyás-korban tûnnek fel az erdélyi vá-rak, paloták, templomok tetõzetein.27 Benkõ 1992. 218.28 A keresztény embernek, a transzcendens szférával fenntartott szoros kapcsolatát aközhasználati eszközei is példázzák. A díszítmények nagy része eredetileg mágikus-vallá-sos funkciót töltöttek be, de az egyre felerõsödõ racionalitás az életterek profán jellegéthangsúlyozta, oly módon, hogy a vallásos jelek puszta dekorációvá degradálódtak.29 Rusu 2002. 30.30 Uo. 31.31 Rusu idézi Fabini 1982. 76.

bõl, azonban számunkra leginkább azért fontosak ezek az adatok,mert bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ezek a cseréptípusok hono-sodtak meg legelõbb az általunk tárgyalt területeken is.32 A fentebbemlített Szentábrahám közvetlen szomszédságában, Csekefalván vég-zett régészeti ásatások is hasonló, ugyanakkor más típusú (késõ közép-kori jellegû, vastag) cseréptöredékeket tártak fel.33

A levéltári források tanúsága szerint, a VIII. században Háromszékentöbb templomtorony vagy iskolamesteri ház fedéséhez használtak mázastetõcserepeket.34 A széleskörû elterjedésre jóval késõbb került sor. A litur-gikus építmények mellett, fokozatosan a városi épületeken, fõúri és vár-építkezésekben jelennek meg a cserepek.35 A XVIII–XIX. századok fordu-lóján már több faluban (Nyikó mentén is) megjelennek az elsõ cserépve-tõ mûhelyek, melyek a kisnemesi, földesúri és jómódú paraszti igényeketelégítették ki. A gépi cséplés és a hatóságok tûzrendészeti szabályzataimind az égetett tetõcserepek meghonosodását szolgálták. A föld nélkü-li szegény (székelyföldi) családok tagjai elsajátították a cserépkészítéstechnikáját és gyártásra alkalmas helyszínt, agyagot keresve, idõnkéntmás-más települések határában állították elõ termékeiket.36 A földmûvesfalvak építészetében, a cseréphasználat szempontjából, a XIX. századbankövetkezett be a fordulat. Ekkor már a lakosok legnagyobb részérõl meg-fogalmazódott a cseréphasználatra vonatkozó igény. A tetõzet lecserélé-se azonban még idõigényes folyamatnak bizonyult, hiszen az újtól valótartózkodás, az átfedéssel járó tetõszerkezeti átalakítások, s maga a cse-rép ára is visszariasztotta az embereket. Egy 1900-ból származó tarcsa-falvi összeírás is ezt a jelenséget tükrözi: a nyolcvanhárom lakóházból héttovábbra is szalmazsúppal volt fedve, huszonnégy házat cserép borított,a többség (ötvenkettõ) viszont zsindelyes fedésû volt.37 Azzal, hogy azépítõanyag-ipar is áttért a nagyüzemi termelésre, már nagy mennyiség-ben állították elõ a tetõfedõ anyagokat, mely egyben az árak csökkené-séhez, tehát a kereslet fokozottabb növekedéséhez is vezetett.

23

32 A zöldmázas és hódfarkú cserepeket lásd a 37-38. sz. rajzokon.33 Benkõ 1992. 60., Rusu 2002. 32.34 Csáki István történész adatait alapján, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum-nak egy megfogalmazott kérésébõl arról értesülhetünk, hogy egykoron a zabolai refor-mátus templomon is voltak mázas tetõcserepek. (SzNM Irattára Lsz. 163/1914)35 Cseri 1997. 137.36 Egy 1864-es feljegyzés is azt hangsúlyozza, hogy a szegény réteg körében terjedt elez a kézmûves foglalkozás: „igen jo cserep (!) és téglát készittenek melybõl sok szegényszékely atyafi tartya fent családját.” (Szabó T. 1978. 107.)37 Szentannai 1999. 100.

Termelési folyamat

A cserepek széles körben való elterjedése egy hosszas folyamatnakbizonyult. Kezdeti szakaszban, amikor csak az egyházi építmények, ne-mesi kúriák és városi épületek igényelték az újszerû tetõfedõ anyagot, azelõállító mûhelyek is csekély létszámmal mûködtek. A technológia isme-rete mellett még számos más kedvezõ feltétel is szükséges volt a gyár-tási folyamat sikeres kimenetele érdekében. Elsõsorban is csak olyan he-lyen lehetett minõségi (tartós) cserepet elõállítani, ahol erre alkalmasagyagréteget találtak. Valóban a zsindelykészítés is helyhez kötött volt,hiszen a hegyvidéki települések mestereinek munkakörét képezte, a cse-répvetést pedig az elõzõnél szélesebb körben is lehetett volna gyakorol-ni. Mindezek ellenére, a szállítás nagymértékben megnehezítette azutóbbi anyag nagyobb területre való eljuttatását. A cserepek súlyuk éssérülékenységük miatt, kevésbé voltak alkalmasak szállításra.

A tetõcserepek meghonosodása, és az ezeket gyártó kézmûvesek szá-mának rohamos növekedése egy szorosan összefüggõ folyamatnak azeredménye. Pontosabban nem csak arról beszélhetünk, hogy a termelésütemének növelése által már ki tudták elégíteni a fokozódó keresletet,hanem azzal is számolni kell, hogy pontosan a kereslet motiválta a széleskörû cserépgyártást, s – a más munkakörökbõl való áttérés útján – a ké-szítõk számának növekedését. A mûvelet gyors elsajátítását növelte az atény is, hogy maga az elõállítás nem igényelt különösebb szakértelmet.Lényegében a nyersanyag elõkészítésében, majd késõbb az égetési eljá-rásban volt szükség tapasztalt cserépvetõre, az elõállítás többi mozzana-ta rutinos fizikai munkának bizonyult.38 A megélhetési gondokkal küsz-ködõ falusi családokból egyre többen választották ezt a mesterséget.

A köztudatban a cserépvetést végzõ személyek foglalkozásköre so-sem vált egyenrangúvá a famegmunkálás vagy a korongolás mester-ségével. Ennek legfõbb oka az, hogy a cserépgyártók már eleve a tár-sadalmi hierarchia alsóbb szintjérõl kerültek ki. A források mindig isigyekeztek hangsúlyozni, hogy a vagyontalan, föld nélküli családoktagjai sajátították el ezt a mesterséget.39 A tûzrendészeti elõírások, va-

24

38 Az agyag formába való öntését sokszor nõk vagy gyerekek végezték, így családonbelül több generáción keresztül átöröklõdött a munkafolyamat.39 „Vótak itt nagyobb gazdaemberek, azak nem foglalkoztak ezzel a cserépcsinálással.Csak azak foglalkoztak, akinek nem vót olyan sok, nem örököltek olyan sok fõdet.”(Gazda 1993. 55.)

lamint a személyes tapasztalatok is arra sarkalták a falusi földmûvesembereket, hogy növényi eredetû tetõfedeleik lecserélése mellettdöntsenek. A fokozódó kereslet tehát módosította a viszonyokat. A le-írt magatartások valamelyest átformálódtak, vagyis a cserépkészítõmunka már nem vont maga után megkülönböztetést.

A szóban forgó kézmûvességnek – fõleg a XIX–XX. század forduló-ján – a falusi társadalmakban betöltött fokozott jelentõsége ellenére,a megítélése reverzibilisnak bizonyult. A véleményezés akkor kapottújra negatív töltetet, amikor a cigányság tömegesen vállalta fel ezt amesterséget, és ennek következtében a többi cserépgyártót nemzeti-ségi hovatartozástól függetlenül minõsítették, lévén, hogy a munka-folyamatot szorosan összekapcsolták a jelzett etnikummal. A nagymennyiségû termék elõállítására alkalmas mûhelyeket – mint amilyena továbbiakban is ismertetésre kerül – az államosítás idõszakában újabbdiszkriminatív megítélés sújtotta. A kollektív jellegû munkamegosztás-ban gondolkodó adminisztratív elit, a piacra termelõ egységeket, anéptömegek ellenségének kiáltotta ki.40 Ezek a típusú véleményezéseklényegében nem befolyásolták a köztudatban rögzült megítéléseket. ANyikó mentén a múlt század közepén több (cserépgyártó) kisipari léte-sítmény tevékenykedett, amelyek egyértelmûen piacorientáltak voltak.Azok a mûhelyek, amelyek átvészelték a világháború keltette válságotsem voltak hosszú életûek, hiszen a kollektivizálás által indukált politi-kai-gazdasági viszonyok ellehetetlenítették mûködésüket.

Székelyszentmiklós, Firtosváralja,41 Tarcsafalva, Csehétfalva, KecsetSzékelyszentmihály és Kiskadács azon falvak közé sorolhatók, amelyekterületén különbözõ idõpontokban huzamosabb ideig cserepet vagytéglát gyártottak.42 A mûhelyek létrehozását az alkalmas agyagréteg,valamint a cserép iránti kereslet motiválta. Az elõállítás folyamatábanlegtöbbször egy család vett részt, de az sem volt idegen gyakorlat, hogya munkáltató szegõdött napszámosokkal dolgoztatott. A szakértelem-mel rendelkezõ mesterek sem mindig ugyanazon falu lakói közül kerül-

25

40 Vö. Oláh 2001. 9-29.41 Nem rendelkezünk pontos adatokkal a cserépcsûr építésére vonatkozólag, az viszontbizonyítható, hogy a termelés 1945-ben még zajlott. Fennmaradt egy 1923-as keltezé-sû szerzõdés, melyben a falu tizenkét gazdája egy nagybaconi cserépvetõ családdal, akövetkezõ év nyarára vonatkozólag megállapodást köt a termelésrõl. (Pál 2005. 103-105.) A szerzõdés szövegét lásd mellékletben.42 A Nyikó gyûjtõmedencéjén kívül található településeken is voltak még cserépkészítõmûhelyek (Székelykeresztúr, Alsóboldogfalva, Székelydobó, Lövéte, Gyepes, Küsmöd,Siklód, Székelyszentkirály Székelyzsombor, stb.), melyek közül egyesek az államosítástkövetõen is mûködtek.

tek ki, hiszen az igények és a nyersanyag létének függvényében újabbhelyszíneken hoztak létre munkapontokat. Mindenikük igyekezett kiter-jedt kapcsolathálót kiépíteni, ugyanis ennek függvényében juthattakújabb rendelésekhez. A munkafolyamat szinte teljesen egyforma voltminden mûhely esetében. A leglátványosabb különbséget az eltérõ for-mák képezték, s nem utolsó sorban az egyes cserepek felületén megje-lenített díszítések. A továbbiakban, az elõállítás részletes ismertetésétegy Csehétfalván üzemeltetett kisipari egység leírása által végezzük.

*Csehétfalva lakóinak életvitele nem különbözött a kistérség többi

falvaiban gyakorolt életmódtól.43 Itt is a földmûvelés és az állattenyész-tés jelentette az elsõdleges megélhetési forrást, a mezõgazdasági mun-kának presztízsértéke volt, s ha valaki nem mûvelte meg kellõképpenföldjét, a közösség elítélõ megjegyzésével kellett szembesülnie. A töb-bi falutól való esetleges különbözõsége csupán a jó minõségû, cserép-készítésre alkalmas agyagrétegben lelhetõ meg. A falu egyetlen gazdá-ja sem lépett ki az agrárszektorból, s még akkor sem szakosodtak cse-répkészítésre, amikor a betelepedett családok munkássága bizonyíték-ként szolgált a kézmûvesség nyereséges voltára. Az elsõ cserépkészítõ-mûhely létesítésének idõpontjára vonatkozólag nem rendelkezünkadatokkal, az viszont nyomatékosan állítható, hogy már a XVIII–XIX.századok fordulóján ugyanazon a helyszínen gyártottak cserepet.

A faluban az 1950-es évek végéig mûködött a cserépgyár, a helyet,ahol a tevékenység zajlott, ma is Cserépcsûrnek nevezik. Az utolsó kéz-mûves mester nevét még õrzi az emlékezet. Kusztos Ferenc csehétfalvimegtelepedését a jó minõségû agyagréteg bõségessége ösztönözte.44

A XVIII. századtól napjainkig terjedõ, a falu telkeit összesítõ okiratok bi-zonysága szerint Kusztos nevû gazda nem birtokolt földterületet a te-lepülésen, mi több a faluban eltemetettek névsora sem tartalmazza ezta nevet. Házasság sem köttetett valamely családtag és a falu lakói kö-zött, hiszen a székely falvakban a föld nem csak tárgyi, de morális érté-

26

43 Vö. Szentannai 1999.44 A faluban végzett kutatások során a család származási helyéül két települést is meg-jelöltek: Etéd és Nagybacon egyaránt felmerült. Nem volt alkalmunk a két településenanyakönyves vizsgálatra, éppen ezért nem tudjuk pontosan meghatározni az elõzeteslakóhelyüket. Tény viszont, hogy Nagybaconból nagy számban kerültek ki kézmûvesek,akik a Székelyföld több települését megcélozták munkamigrációjukkal: „Cserépvetni el-jártak Nagybaconból egészen le Nagyapold, fel Gyergyószárhegy, rengeteg sok faluba,kb olyan nyolcvan család a régi idõkben kijárt innen. Akkor voltak Felsõ-Háromszéken,Udvarhely mellett, kis falucskákban, Höltövényen, le Nagydisznódig, rengeteg sokanjártak el.” (Gazda 1993. 55.)

keket is hordozott, és sok esetben két fiatal közti esküvõt a család in-gatlanjainak megléte tette lehetõvé. Cserépgyáruk megszüntetésével acsalád tagjai elhagyták a települést. Ennek egyik okaként a fentebb márrészletezett, társadalmi hierarchiát kell tekinteni.

A Cserépcsûr nevû hely megfelelõ talajösszetétele, kellõ mennyisé-gû agyagtartalma, valamint a közelben levõ Faluárok bõséges vize ma-gyarázza azt a tényt, hogy a cserépvetést legkevesebb másfél évszáza-don keresztül iparszerûen folytatták. A mûhely nem csak a helybeli gaz-daságokat látta el cseréppel, hanem a környezõ falvak igényeit is kielé-gítette. Az egykori vásárlók vallomásai szerint (sok esetben) a ház fedé-sét megelõzõen már egy évvel meg kellett rendelni a cserepet, ez bi-zonyítja, hogy nagy igény volt a termelõegységre. A föld nélküli kéz-mûves család, az agyag kitermelésére alkalmas helyet, valamint a gyár-tási folyamat helyszínéül szolgáló Cserépcsûrt egyaránt bérelte. Szán-tóföldet azonban nem mûvelt. A cserépvetés tevékenysége lényegé-ben a család egész idejét felemésztette, sõt a felvállalt munka idõbeniteljesítése érdekében, a faluból (fõleg) nõi munkaerõt fogadott meg.45

A cserépkészítés nem túl bonyolult, de sok munkával járó mesterség volt.Az agyagot ásóval és lapáttal kitermelték, és fatalicskán, kézi erõvel szállítot-ták az egyenletes õrölésre használt sárgyúróba. A jó minõségû, idõtálló cse-réphez akár több éven át készített agyag kellett. A többszöri összegyúrássalés (téli) fagyasztással kezelt agyag volt a legalkalmasabb. Végül a megfelelõ-nek ítélt, megkészült agyagból egy ferde tetejû asztallapon kezdték el a tulaj-donképpeni cserépformálást. A felületre, méretarányos kendervászon egyikszélét szeggel rögzítették, a másik szélére korc volt varrva, amelybe egy fa-pálcát csúsztattak, ennek segítségével pedig könnyedén felnyitható volt. Avászonra vasrámát helyeztek, és kézzel belenyomkodták az agyagot. A hü-velykujjal megformált makkot viszont, a már elõzetesen kialakított helyre ta-pasztották. A fölösleget vizes fával lehúzták, majd a felületet száraz homokkalhintették be. A formát, a benne levõ agyaggal fenyõfadeszkából készített szá-rítólapockára helyezték, s ezt követõen, a pálca segítségével, a vászonnalegyütt átfordították. A forma eltávolítása után, az elkészült cserép másik ol-dalát is homokkal szórták be.46 A korai cserepeken látható nyomok azt bizo-nyítják, hogy a simítást mindenik esetben kézzel végezték.

A megformált cserepek a lapockával együtt a szárítóba kerültek. A

27

45 Pál Dénes, Bodor János, Pál Áron, Gothárd Zsuzsika és Györffy Eszter a cserépvetés-ben, Györffy Sándor pedig a földkitermelésben segítkezett. (Demeter-Zsigmond–Demeter-Zsigmond 2000. 106.)46 Uo. 107.

szárító fából készült, jól szellõzõ, fedett szín volt. Ha nagyobb megrende-lésnek kellett eleget tegyenek, tehát a szárítólapockákra hamarabb szük-ség volt, akkor mihelyt annyira megszilárdultak a cserepek, hogy le lehe-tett azokat választani, élükre állítva fenyõágasan összerakva tovább szárí-tották. Hogy hány cserepet készítettek egy év alatt, arra vonatkozólagnincsenek pontos adataink, azonban megfelelõ munkatempóban egyszemély naponta akár ezer cserepet is képes volt megformálni.47 A szá-rítást követõen, az égetést csak tapasztalt mester tudta elvégezni. A meg-száradt cserepeket, négyszög alakú tömböt formálva, élükre állítva egy-másra helyezték, és fából tüzet raktak alájuk. Az ilyen módon kialakítottkatlant szalmával és földdel szigetelték. Ahhoz, hogy ne repedezzenekmeg a cserepek, a katlant csak fokozatosan melegítették fel. Egy-két napmúlva nagyobb tüzet raktak, majd az átégés után az égetõnyílásokat isleszigetelték, s leghamarabb egy hét után bontották szét.

A gyártott cserepek méretei viszonylag szûk paramétereken belül vál-takoztak. Azonban még ugyanazon mûhelyek sem állítottak elõ méret-ben azonos terményeket. Átlagosan harmincnégy és harminchat centi-méter között váltakozott a tetõcserepek hosszúsága, ezek szélessége pe-dig tizennyolc centiméter körüli volt. Vastagságuk viszont egyetlen eset-ben sem haladta meg a másfél centimétert. Mindezen különbségek elle-nére – adott mester esetében – törvényszerû volt a cserepek formájánakazonossága. A térségben gyártott tetõfedõk között egyaránt fellelhetõkvoltak a kúpalakú, a mázas, a hódfarkú, a gömbölyû, vagy háromszögalakban végzõdõ cserepek. Ezen túlmenõen pedig a sima felületre – kar-colással – felvitt díszítés, monogram, vagy egyéb felirat tette különleges-sé a kész terméket. A valamilyen motívummal ellátott és a díszítetlen cse-repek közti számbeli arány meglehetõsen az utóbbiaknak kedvez.

28

3. ábra. A cserép készítésében használt eszközök: falapra erõsítettkendervászon, forma, szárítólapoocka

47 Az ezres darabszám általános volt mindenik cserépvetõ mûhelyben: „Úgy hívtuk, akikjöttek, hogy ezerszámosok. Egy asszonynak ezer darabot kellett vetni, s akkor ötvendarabot az ezerre még csinált, mert az volt a szupra, hogy elszakadt, ugye, száradtábana cserép." (Gazda 1993. 58.)

Ornamentika

A Nyikó menti tetõcserepek díszítési gyakorlata nem tekinthetõegyedinek, hiszen más tájegységek falusi épületei is megõriztek ha-sonló tárgyakat. Általunk ismert sóvidéki tetõcserepek48 egy hányadátugyancsak ornamentikával láttak el. A különbözõségek készítõjük dí-szítési stílusából vagy éppen a kivitelezett pillanatnyi ötletbõl fakad-nak. A XVII. századból datált besztercei cserepek teljes felületét stilizáltnövényi ornamentikával borították.49 Szórványos ugyan, de arra is ta-láltunk adatokat, miszerint agyagból megformált és kiégetett megkü-lönböztetõ jegyeket nyomtak a sima agyagba.50 Attól függetlenül,hogy az egyes darabok közti különbségtevõ jelek milyen (más megfo-galmazott) szándékkal kerültek a tárgyak felületére, az esztétikai funk-ciót egyetlen esetben sem szabad szem elõl téveszteni.

A falusi társadalmak tárgykészletében ugyanis minden tárgynakvan esztétikai rendeltetése is, melyek jelentõsége egymástól eltérõmértékben érvényesül. A kézmûvesség egyes ágai sokszor ugyanazt azélményt, tapasztalatot igyekeznek formába önteni, a különbségeketpedig az anyag kínálta megmunkálási lehetõségek adják. A kidolgozás– akár geometriai, akár szabad vonalvezetésû mintázat – legtöbbszörstilizált, a valóság egyes elemeit hangsúlyozza oly módon, hogy a részaz egész érzetét keltse a szemlélõben. Az anyag felületére rávitt deko-ráció nem öncélú, hiszen a lokális társadalmakban az egyes darabokközti különbségtételt pontosan ezen informális jelzések valósítják meg.Általános tendencia viszont, hogy a díszítõmûvészet fogalomkörébecsak azok az elemek kerülnek be, melyeknél az esztétikai funkció túl-mutat a célszerû használhatóságon. Az elemzés tárgyát képezõ csere-peken található különbözõ ábrák vagy feliratok ornamensekké nyilvání-tása többnyire az illusztrációk esztétikai szerepére helyezi a hangsúlyt,és csupán másodrendûnek minõsül az esetleges gyakorlati funkció.

29

48 Erre vonatkozó bõvebb adatokat a parajdi múzeum leltártárgyai kapcsán lehet sze-rezni. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyûjteményében is találunk díszí-tett tetõcserepeket, de ezek díszítési stílusa mind a sóvidéki, mind a Nyikó menti dara-boktól egyaránt különbözik. 49 Rusu 2002. 32.50 „Olyan is volt, hogy nyomva van, belé volt az agyagba kifaragva, s megégetve, s úgyazt nyomták belé.” (Csehétfalva) Az udvarhelyszéki Székelydobón is céltudatosan alkal-mazták a díszítést, és a mozzanat megkönnyítése érdekében fából kifaragott (virág, szív,stb.) formákat nyomtattak a lágy agyagfelületre.

A tulajdonunkban levõ egyes tárgyak alapos vizsgálata által szüksé-gesnek látjuk árnyalni az elõzõ kijelentést. Abból a premisszából kiin-dulva, hogy az alkotó–befogadó viszonyt legnagyobb részben ponto-san az utóbbi modellálja, azaz a termény elõállításában mindig is ki-emelt jelentõséggel bírt a vásárlói igény, a cserepek díszítési mozzana-tában lényegében a készítõ gazdasági motivációit is meg kell látni. Adíszítés motiváltságát más indokok is gerjeszthették, és valószínûegyénenként eltérõ gyakorisággal jelentkezhettek. Nem utolsó sorban,a mesterek monogramjainak vagy éppen a napszámos munkaerõkéntmegfogadott személyek neveinek megjelenésével érhetõ tetten a tár-gyak biografikus jellege. A készített használati eszközök ugyanis a lát-ható megkülönböztetéssel kötõdtek az alkotó személyéhez. A megha-tározott tevékenységet folytató kézmûves szükségét érezte annak,hogy az általa készített funkcionális dolgokat elhatárolja más, hasonlómunkát végzõ társaiétól.51 Erre legalkalmasabbnak a mesterjelek,vagy ezeket követõ monogramok és nevek mutatkoztak52.

Több cserépen fellelhetõ rendszertelen vonalvezetés arra késztet,hogy ezen tárgyak esetében ne keressük a karcolások funkcionalitását.Be kell érni azon tényszerû magyarázattal, miszerint sok esetben a „dí-szítést” puszta unalom vagy különösebb szándék nélküli rajzolás kel-tette. A Nyikó menti cserépvetõ kézmûvesek olyan közösségeknek ké-szítettek tárgyakat, melyeket (részben) ismertek ugyan, de amelyekkelleginkább kereskedelmi, pénzügyi viszonyban álltak.53 A monogra-mok eltûnését pontosan a magas fokú kereslet okozta, ami egyben amunkások anonimitásához vezetett. Valójában nem tudhatjuk, hogymindenik mûhelyben alkalmaztak-e díszítõelemeket, de az az általá-nos tendencia látszik kirajzolódni, miszerint a huszadik században márszinte ritkaságként számít a karcolásos díszítés.54

A sima és lágy agyagfelületre való karcolásnak egyik legõsibb gya-korlata a mesterjelekben érhetõ nyomon. Ezek feltüntetésével a ter-melõ egyben garanciát is vállalt munkája minõségéért. Történelmitávlatokban vizsgálva, ezek a jelek szigorúan kapcsolódtak a családonbelüli hagyományozáshoz. Az egymást követõ generációk az elõdeik

30

51 Gráfik 1992. 323.52 „Mindenkinek megvolt a saját jegye. A miénk ez vót: VI. A másiknak benne vót egy K,megint a másiknak három vonal. Bele vót vésve a farmába" (Zselyk) (Gazda 1993. 57.)53 Vö. Máté 1988. 120.54 „Több ezer cserép közül került egy ki, me a régi épületeknek a lebontásakor, ott került kivéletlenül, hogy na hopp itt ezen van egy”. (Csehétfalva)

jeleit újabb vonásokkal kellett kiegészítsék, így sokszor bonyolult jel-rendszerek alakultak ki, amelyek alapján geneológiát lehetett felállíta-ni. A közzétett cserepek között bizonyíthatóan két mesterjellel ellátotttárgy van. A tarcsafalvi (1. sz.) és rugonfalvi (2. sz.) épületekrõl szár-mazó cserepek formájukban és díszítésükben egyaránt különbözõek.Nyilvánvaló, hogy két különálló környékbeli mester munkái. A karco-lások hordozzák a mesterjelek azon tulajdonságát, miszerint az egy-szerû geometriai alakzatokat újabb vonásokkal egészítettek ki. A tar-csafalván begyûjtött tárgy megjelöléséhez egy hegyes eszközt hasz-náltak, s az agyagban hagyott jel is mélyen van ágyazva a felületbe.55

A rugonfalvi lakóépületrõl elõkerült tárgy megkülönböztetõ elemérõlnyomatékosan állítható, hogy a készítõje ujjbegyével jelölte meg.56 Azilyen típusú cserepekbõl vásárláskor szükségszerûen (legalább) egy da-rabot kapott a gazda. Annak ellenére, hogy kevés valószínûsége voltannak, hogy ezeket mások is meglássák, mégis elhelyezték a tetõzeten.

Idõvel a mesterjeleket monogramok és család- vagy keresztnevekváltották fel. Bár ezekkel együtt nem mindig jelennek meg évszámok,a rajtuk található feliratok alapján, idõben az elõbbiek után gyártottak-nak ítélhetõk. Egy tarcsafalvi (3. sz.) törött cserépen stilizált „i” betûjelenik meg, legnagyobb valószínûséggel a mester monogramját jel-képezve. Egy elõzõ fejezetben már említett, csehétfalván tevékenyke-dõ Kusztos Ferenc mester a monogramos megoldást (4. sz.), és nevé-nek teljes feltüntetését egyaránt gyakorolta. A Csehétfalváról gyûjtött,„1911 Kusztos Ferenc mester” feliratos és tulipánokkal díszített (6. sz.)cserép egyik bizonyítéka a mester csehétfalvi munkásságának. A kéz-mûves munkakör családon belüli hagyományozását, a lánya által ké-szített és díszített cserepek is tanúsítják.57 A monogramos feliratú cse-repek késõbb (XX. században) is még jelen vannak,58 hiszen könnyenkivitelezhetõek voltak, információértékük mégis nagy volt. Mi több ajelenkori részvénytársaságok márkaneveire emlékeztetõ egyedi meg-oldások is felbukkantak (5. sz.).

31

55 Alexandra Murdunescu építész leírása alapján, arról értesülhetünk, hogy a beszterceiMegyei Múzeum tulajdonát képezõ egyik tetõcserép, nagy valószínûséggel hasonlómesterjeggyel van ellátva. (L. Rusu 2002. 32.)56 A megjelölések mindkét esetében a kereszt motívuma domináns. Az idõk folyamána díszítõelemek értelme(zése) is sokat módosult, mindaddig, amíg az elemek elveszítet-ték kultikus-mágikus tartalmukat, és puszta díszekké „degradálódtak”.57 Kusztos Eszter nevét rögzíti a 23. sz. cserép felirata: „Eszter nagylányka kiszaszony”.58 Pl. a 9. számú cserép esetében, melyet készítõje 1909-re datált. Érdekes módon acserép a felekezeti hovatartozást is jelöli.

Domináns jelenségnek mutatkozott a vezeték- vagy utónév szigná-lása.59 A 10. és 13–17-ig terjedõ számozású cserepeken legnagyobbvalószínûséggel a készítõjük nevét örökítették meg. Továbbá a elõállí-tás idõpontjának megjelölését (6., 7–9., 11–14., 16–17. sz.), valaminta mûhelyek helyszínének feltûntetését tartották fontosnak (9., 11–13.sz.). Tanulmányozás céljával a birtokunkba került összes cserép közül,legrégebbi daraboknak két (7–8. sz.) évszámos tárgy bizonyult. Egy1780-ban épített tarcsafalvi lakóházon megtalált tetõcserepek azonos-nak tûnnek és mindkettõre 1810 júliusi dátumot róttak.60

Négy olyan cserepet különítünk el, amelyeknek ornamentikája mára készítés pillanatában esztétikai hatás keltésére törekedett. Ezek közül(legalább) három (19–21. sz.) méret, forma és díszítési stílus tekinte-tében Kusztos Ferencnek tulajdonítható. A feltételezést hivatott meg-erõsíteni az a tény is, hogy mindenikük csehétfalvi épületeket borítot-tak. Egy fentebb ismertetett (6. sz.) cserépen – melyen a mester neveis feltûnik – hasonló tulipános ornamentika jelenik meg. Bár a szóbanforgó negyedik (22. sz.) cserép nem virágmintás díszítésû, vonalveze-tése és a rajznak a felületen való elhelyezése ugyanazon mester mun-kásságát sejteti. Ez utóbbi tárgy szinte teljes felületét egy lovon ülõszemély ábrája borítja. Azon kívül, hogy a többi Kusztos által készítettcseréppel együtt találtak rá, semmilyen támpontunk nincs a beazono-sításához. Méretben azonban különbözik az elõbbiektõl.

Külön kategóriaként tárgyaljuk azokat a (25–32. sz.) cserepeket, ame-lyeken vékonyabb, vagy vastagabb vonalvezetéssel különbözõ mintázato-kat vittek fel a lágy agyagra. Két cserép (27–28. sz.) díszítésében szívekreemlékeztetõ alakzatok a dominánsak, de ezek már nem az elõzõ tárgya-kon elõforduló igényességgel készültek. A többi cserepek annak ellenére,hogy a görbe vonalvezetésen kívül semmilyen más dekoratív formát nemkövetnek, mégis intenzíven díszítettek. A hosszanti csíkozást a rendszerte-lenül rajzolt vízszintes vonalak keresztezik, gyakorlati szempontból célsze-rûtlennek tûnve, hiszen ezek a mélyedések meggátolják a víz minél rövi-debb idõ alatti lecsorgását. Két olyan darabot (33–34. sz.) is közzé te-szünk, melyek díszítésére egy speciálisan kialakított, fogazott fát használ-

32

59 „Ráírták a neveket, ilyent láttam én is, még itt az én házamon is, hogy rá volt írva kétbetûvel." (Csehétfalva)60 Az illetõ ház tetõszerkezetén talált nyomok arról tanúskodtak, hogy fedésére elõzõ-leg dránicát használtak. Amennyiben elfogadjuk a dránic (átlag) harminc éves tartóssá-gát, igazolható a (cserepek készítési idõpontja által is megjelölt) XIX. század elsõév-tizedeiben történt átfedés.

tak. Az eszköz segítségével – vízszintes vagy függõleges irányba – ismételtmódon mélyedéseket martak a lágy agyagfelületbe. Értesüléseink szerint,ezen módszer is kedvelt volt a csehétfalvi cserépvetõk körében.

Több olyan cserép is elõkerült, melyeknek díszítése a fentebb vázoltokoktól eltérõ célzattal került a felületekre. Ezeket nem ésszerû tipizálni,hiszen a spontán alkalmakból fakadóan egyetlen példány készült belõlük.Ugyancsak csehétfalváról begyûjtött (17. sz.) tárgy, a gyártási folyamat –adott pillanatában – szükségesnek mutatkozó (el)számolási jegyzettöm-böt pótolta. Biztosra vehetõ, hogy a készítés idõszakában végzett számí-tás segédleteként, a közelben található lágy agyagtábla jegyzetelési felü-letként szolgált. Késõbb pedig a többi cseréppel együtt árúba bocsátot-ták. Egyedül ezen darab esetében állítható meggyõzõdéssel, hogy a fe-lület karcolása nem díszítési szándékkal történt. Az egyik (24. sz.) tetõ-cserépben található karcolat – jellegét tekintve – teljesen különbözik azelõzõektõl. A Székelykeresztúron felbukkanó cserépen olvasható, „Ábra-hám pétör lopott cserepet százöttvent” szöveg, a társadalmi kontrollme-chanizmus egyik formájaként, esetleg valamely megszégyenítõ rítus ré-szeként maradt meg. A tényleges funkciójáról és alkalmazási módjárólnem rendelkezünk kiegészítõ adatokkal.61

Továbbá még három olyan cserepet is bemutatunk, melyeknek készí-tésekor az esztétikai tényezõk dominánsnak mutatkoztak. A farkaslaki Ta-mási Áronék csûrjérõl, a székelykeresztúri Molnár István Múzeumba átke-rült (10. sz.) tetõfedõ tárgy is kimondottan ízléses dekorációra vall. A „Ju-liska” felirat mellett napkorongra utaló rajz díszíti a cserepet. Készítõjénekszépérzékét hangsúlyozza az ornamentikának, a felületen való gondos el-helyezése is. Keresztúr-fiúszékhez tartozó alsóboldogfalvi téglagyárbanegy olyan feliratos (35. sz.) cserép készült, amely kiválóan példázza, hogyegy tárgy gyakorlati rendeltetése, valamint az objektumnak sajátos mó-don szánt funkciója között nem szükséges kapcsolatot teremteni.62 Azagyagba karcolt versszak két fiatal közti érzelmi viszonyt sejtet. Ez eset-ben eleve ajándéknak, emléknek szánt tárgyról beszélhetünk. Amennyi-ben valós a megjelölés (II. szakasz)63 sejthetõ, hogy több cserépen foly-

33

61 A tárgyat kibocsátó falut nem tudjuk pontosan megjelölni, azonban az ö-zõ nyelvjá-rás használata csak megerõsíti, hogy a szóban forgó régióban készítették.62 A falusi társadalmakban a tárgyakat esetenként olyan szimbolikus jelentéssel is fel-ruházták, melyek messzemenõen eltértek az elsõdleges funkciójuktól. Ilyen módon váltpéldául a mosásban használatos faragott sulyok jegyajándékká.63 „A parfümös kis leveled meg találják a belsõzsebembe / Lehet hogy egy kisé piros lesz alevelkednek halvány kék / széle a melyikbe azt irod, hogy jõjek haza felsz egy edü / leni ugyszeretnel az utcákon mosolyogva velem végig / meni

tatódott a naiv költemény. A XX. század második felében a díszítési gya-korlat ritkaságnak számított. Ebben az idõszakban a cserépgyártás több-nyire ipari méreteket öltött, így a készítõk is anonimitásba kerültek. Egye-di esetekrõl azonban még ebbõl a periódusból is beszámolhatunk, eze-ket viszont magunk is ritkaságoknak ítéljük. A székelykeresztúri múzeumleltárában található egy névvel ellátott és virágmotívumokkal gazdagondíszített (36. sz.) cserép, amelyet 1952. augusztus 27-én készítettek.

Összegzés

Láthattuk, hogy az egyes díszítések mesterenként nagyon változó-ak, és sok esetben a készítõ pillanatnyi hangulatát, egyéni ötleteit tük-rözik. Mindenek elõtt azonban fontosnak tartjuk hangsúlyozni magáta díszítési gyakorlatot, hiszen az egymástól függetlenül munkálkodókézmûvesek ezt egyaránt alkalmazták. Elmondható, hogy a Nyikómenti cserépkészítõk a XX. század elsõ negyedéig kivétel nélkül deko-rálták kézmûves termékeiket. Ez alatt természetesen nem mindenmunkadarab külön kidolgozását értjük, hanem a megrendelések alkal-mával átadott néhány díszített cserepére vonatkoztatjuk megállapítá-sunkat. A helyes következtetések megtétele értelmében azzal is szá-molunk, hogy az általunk díszítésnek ítélt bizonyos rajzok vagy felirat-ok kontextusukból kiragadottak lehetnek és eredeti funkciójukbannem esztétikai jelentéssel voltak felruházva.

A nagyüzemi termelés megszüntette a kézmûves cserépvetést és afalvakban is egyre inkább a gyári készítésû cserepek honosodtak meg.A totalitárius rendszer viszonyai közepette a térség falvaiban fellendültaz építkezés. Ennek következtében a jellegzetes paraszti porták építé-si rendszerének már csak nyomait találjuk meg. A téeszek egyben agazdák állatállományát is megtizedelték, feleslegessé váltak az impo-záns gazdasági épületek, sokat közülük átépítettek vagy végleg lebon-tottak. A régi épületeket újak váltották fel, amelyekre már nem helyez-ték vissza az elõzetesen használt tetõcserepeket. Ez a jelenség annyiraáltalánossá vált, hogy ma ritkaságnak tûnnek a véletlenszerûen elõke-rülõ díszített tetõcserepek.34

Szakirodalom

BÁLINT János – BUZÁS Miklós – CSERI Miklós – SABJÁN Tibor1999 Egy tarcsafalvi lakóház bontásának tapasztalatai. In: BALASSA M. Iván – CSERI Miklós (szerk.): Népi építészet Erdély-ben. Szentendre, 147–165.

BARABÁS Jenõ – GILYÉN Nándor1987 Magyar népi építészet. Budapest.

BENKÕ Elek1992 A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Budapest.

CSERI Miklós1997 Építõanyagok és szerkezetek. In: FÜZES Endre – KISBÁNEszter (szerk.): Magyar néprajz. Budapest, 102–139.

DEMETER-ZSIGMOND Ibolya – DEMETER-ZSIGMOND István2000 Csehétfalvi díszített tetõcserepek. In: Hargita Kalendárium2000. Csíkszereda.

FABINI, H.1982 Sibiul gotic. Bucureºti.

GAZDA József1993 Cserépvetés. In.: Mindennek mestere. A falusi tudás könyve.Budapest, 55–61.

GRÁFIK Imre1992 A mesterjelek. In: Jel és hagyomány. Etnoszemiotikai tanul-mányok. Debrecen, 232–240.

KINDA István – PETI Lehel2005 Szenesek. A tradicionális erdõkiélés és a nyugati piacgaz-daság között. Vállalkozói kultúrák Farkaslakán? In: Székelyföld.IX. évf. 1. szám. 88–118.

KÓS Károly1976 Telek, ház, lakás. In: Tájak, falvak, hagyományok.Bukarest, 20–36.

MÁTÉ Gábor1988 A népmûvészet elgiccsesedése. A giccs és a népmûvészet.In: Ízlésficam. A giccs világa. Bukarest, 102–126.

35

NIEDERMÜLLER Péter1992 Új törekvések a magyar néprajzban (1988). In: MOHAYTamás (szerk.): Közeledések. Néprajzi, történeti, antropológiaitanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen,353–371.

OLÁH Sándor2001 Csendes csatatér. Csíkszereda.

PÁL Áron2005 Volt egyszer egy cserépcsûr. In: Firtosváralja. Történelmi ésmûvelõdéstörténeti tanulmányok. Székelyudvarhely, 103–105.

RUSU, Adrian Andrei2002 Þigle ºi olane la monumentele istorice (Cu privire specialãasupra monumentelor religioase din Transilvania ºi vecinãtãþileei). In: RUSU, Adrian Andrei – SZÕCS Péter Levente (coord.):Arhitectura relogioasã medievalã din Transilvania. Középkori egy-házi építészet Erdélyben. Medieval Ecclesiastical Architecture inTransylvania. Satu Mare, 21–40.

SZABÓ Á. Töhötöm2004 Kizárás vagy befogadás? Cigányok és magyarok az infor-mális gazdaságban. In: Székelyföld. VIII. évf. 9. szám. 122–144.

SZABÓ T. Attila (szerk.)1978 Tetõcserép. In.: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár II.Bukarest, 107.

SZENTANNAI Mózes1999 Nyikómente az ezredvégen. Székelyudvarhely.

VARGA E. Árpád1998 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I. Kovászna, Hargitaés Maros megye. Népszámlálási adatok 1850–1992 között. Budapest–Csíkszereda.

36

37

Cserépvetõ-fogadási szerzõdés (1923)

Mely köttetett egyfelõl alatt-írt gazdák mint Cserépcsûr tulajdonosok, cserépvettetõk,másfelõl, pedig Virág András és neje Cseke Ida nagybaconi lakosok, mint cserépvetõk kö-zött a következõ feltételek alapján:

1. Megfogadják alatt-írt társaság Virág Andrást és nejét Cseke Idát 1924 év nyaráracserépvetõnek, ígérve nekik minden egy ezer drb. lapos cserépért kiégetve, amelyet a gaz-dáknak számba ad, 250 lej azaz kétszázötven lej pénzt és egy véka vagyis 20 liter kupa ga-bonát, fele lehet búza, fele törökbúza, a tégláért egy ezerért 250 lej azaz kétszázötven lejpénzt, kupás cserépért drb.-onként 2 lej azaz kettõ lej ezen nevezetteket kiégetve köteles agazdáknak számba adni; fát, fövényt a gazdák kötelesek biztosítani az égetéshez.

2. Köteles cserépvetõ ezen megígért összegért 1924 év nyarán 4 katlan jó minõségûcserepet égetni és a gazdáknak számba adni; ha esetleg a cserépvetõ hanyagságából acserép nem jó lenne, ha a fa kellõképpen meg lesz hordva, gazdák nem kötelesek a csere-pet átvenni, hanem követelhetik a fa árát és a károsodást a cserépvetõtõl.

3. Ha gazdák kielégítõ fát nem adnának, addig a cserépvetõ nem gyújthat be, hanemköteles minden gazda a reá esõ részt kihordani, mit ha nem tenne, cserépvetõ nem felelõsa cserép jóságáról: ha a gazdák hiánya miatt cserépvetõ hiányt szenvedne, követelheti ká-rosodását a hanyag gazdától.

4. Cserépvetõ kötelessége a cserépberakás és -kiégetés, a kiszedésben a gazdák se-gítenek.

5. Köteles cserépvetõ a cserepet jó minõségû földbõl vetni, hogy mészkövesség ne ta-lálja, a cserépvetõnek ha baja van, köteles a csûrbírónak jelenteni, akinek kötelessége afenn forgó hiányokat kiegyenlíteni; jogosítva lesz csûrbíró, hogy melyik gazda eleget nemtenne, törvényes úton is végrehajtassa, az eleget nem tevõ gazda helyett fogadhat, ameny-nyivel tud.

6. Cserépvetõ felelõssége elõl félre nem állhat, ha esetleg félre állana, gazdák törvé-nyes úton is helyre állíthassák.

7. Kötelesek gazdák a cserépvetéshez szükséges edényeket megadni, az égetéshezkötelesek gazdák minden egy égetéshez hat öl jó száraz bükkfát adni amelyet a gazdák kö-telesek egymás között lebecsülni és úgy a cserépvetõnek számba adni.

Kötelesek a gazdák a cserépvetõt Nagybaconból idehozni, amikor õ április 15-én köte-les ide jönni. A cserépvetõ kötelezve lesz a kiszedett cserepet átadni, amíg a gazdák elvi-szik, 10 napig gondozni és a gazdáknak számba adni. Gazdák kötelesek 12 szekér tûzifátadni, és minden gazda köteles a cserép árát kifizetni elvitelkor, gazdák kötelesek a színtmegnevelni és a lapockát 7000-ig kibõvíteni.

A szerzõdés felolvasás után mindkét fél részérõl elfogadtatott és aláírattatott.Kelt Firtuºeni, 1923. november 24-én.Aláírják:Bálint Mózes, Szederjesi Mihály, Pál Péter, Bálint János, Pál Márton, András József,

András Sámuel, Id. Márton Sándor, Jánosi Ferenc, Pál Simon, András Zsigmondné, JánosiGyula; Virág András és Cseke Ida

38

Ornamental Roof Tiles from the Nyiko Region

Functionality and estheticism have always played similarly impor-tant roles in the folk architecture. A house was always designed forfamilies to live their lives in it. Just the same, they had always beencarefully designed to be aesthetically pleasing. Even the poorest of thefarmer households had their specific ornamental system. The use oromission of these systems carried significant meanings. Very often,ornaments were applied at not very visible spots, for example on theroof. The rural communities in the Nyiko region had a very specificarchitectural style. They even used elements that are only to be foundhere. An important example of this style is the ornament on the rooftiles.

Most of the roof tiles listed in the catalogue belong to the IstvanMolnar Museum of Szekelykeresztur (Cristuru Secuiesc). In 1996 ahouse from Tarcsafalva, a bakery from Rugonfalva and a barn and apig’s house from Csehetfalva were moved to the museum yard. Asthey were being pulled down, many ornamental roof tiles had beenfound. These contained inscriptions, year indications, scratched fig-ures and flowers. They were produced in the local roof manufactures,most of them – according to the origin of these houses, in the work-shop/factory in Csehetfalva. The pieces produced in the different his-torical periods are easily discernible. The work of the different mas-ters, with their unique technique is also easily identifiable.

The main value of the collection is its uniqueness. The theme hasnever been dealt with in the studies about folk architecture.The studypreceding the presentation of the roof tiles, examines the objects withtheir own specific social and economical background.

39

Dekorierte Dachziegel aus der Nyiko Region

In der Volksarchitektur waren Funktionalität und Ästhetik immervon gleicher Bedeutung. Die wichtigste Rolle eines Hauses ist es,Familien eine Unterkunft zu sichern. Daneber hat man immer genau-so viel Wert darauf gelegt, wie die gebaut worden waren. Selbst dieärmsten Bauernhütten weisen ein spezifisches Dekorsystem auf,dessen Nutzung oder Auslassen von grosser Bedeutung war. Nichtselten wurden diese Ornamente an weniger sichtbaren Stellen aufge-bracht, wie zum Beispiel auf dem Dach.

Die Dorfgesellschaften aus der Nyiko Region hatten einen sehrspezifischen, sehr einzigartigen architäktonischen Stil, Zum Beispiel:die dekorierten Dachziegel.

Die, im Katalog gelisteten Dachziegel gehören meistzu dem IstvanMolnar Museum von Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc). 1996 wur-den verschiedene Gebäude auf dem Museumshof wieder aufgebaut:ein Wohnhaus aus Tarcsafalva, eine Bäckerei aus Rugonfalva, eineScheuer und ein Schweinestall aus Csehetfalva. Als man sie abgebanthat, hat man viele dekorierte Dachziegel gefunden. Diese Dachziegeltragen Inschriften, Jahreszahlen, geritzte Figuren und Blumenmotiveund wurden in den dortigen Manufakturen produziert. Die meistenstammen aus der Werkstätte/Fabrik aus Csehetfalva. Man kann einenUnterschied machen sowohl unter den Dachziegeln, die in ver-schiedenen historischen Perioden produziert worden sind, als auchunter den, die von verschiedenen Meister entworfen worden sind.

Der grosse Wert der liegt in Sammlung ihrer Einzigartigkeit, da dieverschiedenen Studien über die Volksarchitektur haben sich bishernoch nie mit diesem Thema befasst. Das Essai vor den präsentiertenDachziegeln examiniert sie in ihrem sozio-wirtschaftlichen Kontext.

40

Þigle ornamentate de pe valea Nicãului

Funcþionalul ºi esteticul sunt douã caracteristici paralele ale arhi-tecturii populare. Pe lângã menirea primordialã a casei de locuit –asigurarea unor condiþii decente de trai –, constructorii au acordatîntodteauna atenþie aparte ºi aspectului calitativ. Pânã ºi locuinþeleþãrãneºti sãrãcãcioase aveau o ornamentaþie specificã, elementelecãreia, sau dupã caz lipsa acestora avea o semnificaþie aparte. Orna-mentaþia este prezentã uneori în locuri practic neaccesibile privirii (deexemplu pe acoperiº). Arhitectura popularã a comunitãþilor rurale dinvalea Nicãului prezintã caracteristici ce o deosebesc de arhitectura al-tor zone etnografice. Mai mult de atât, existã elemente al cãror speci-fic contureazã chiar un stil aparte, definitoriu al arhitecturii popularedin aceastã microregiune. Un exemplu elocvent în acest sens îl consti-tuie þiglele de pe acoperiºurile caselor.

Þiglele prezentate pe paginile acestui catalog fac parte, în marealor majoritate, din colecþiile Muzeului Molnár István din Cristuru-Se-cuiesc. În 1996 au fost demontate, respectiv remontate în curtea mu-zeului o casã de locuit din Tãrceºti, o cãsuþã-cuptor din Rugãneºti, oºurã ºi un coteþ pentru porci din Cehãþel, lucrãri ce au scos la ivealãmai multe þigle ornate. Obiectele inscripþionate, datate, ornate cu în-crustãturi figurale ºi florale au fost produse în atelierele din zonã. Celemai multe exemplare provin din atelierul/fabrica de þigle din Cehãþel.Exemplarele provenind din perioade diferite pot fi selectate cuuºurinþã, precum ºi tehnicile ornamentice specifice ale diferiþilor meº-teri. Valoarea aparte a colecþiei constã în calitatea ei de unicat, dar ºi cer-cetarea þiglelor caselor þãrãneºti este o laturã neglijatã a preocupãrilorde specialitate. Studiul inclus în aceastã publicaþie analizeazã obiecteleprezentate în sfera lor proprie de afirmare, acordând atenþie deosebitãºi fenomenelor economico-sociale legate de confecþionarea lor.

41

Díszített tetõcserepekA közzétett tetõcserepek gyûjtési helyét és a díszítésükre vonatko-

zó adatokat közöljük.

1. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• kereszt alakú mesterjel

2. sz. cserép • Rugonfalva (sütõház)• körbe foglalt kereszt alakú mesterjel

3. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• monogram: „i”

4. sz. cserép • Csehétfalva (lakóház)• monogram: „K F”

5. sz. cserép • Székelykeresztúr (?)• név: „Novák és Lázár”

6. sz. cserép • Csehétfalva (?)• virágminta, évszám és név: „1911 Kusztos Ferenc mester”

7. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• dátum: „1810 july”

8. sz. cserep • Tarcsafalva (lakóház)• dátum: „1810 17 july”

9. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• felekezet, monogram, évszám, helység: „unitáriu G M 1909 Csehet falva”

10. sz. cserép • Farkaslaka (csûr)• díszítés, név: „Juliska”

11. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• helység, monogram, évszám: „Tarcsafalvi Al 1886 án írta”

12. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• helység, név, évszám: „Tarcsafalva Fer… írta 1886”

13.sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• név, helység, évszám: „Sütõ Sámuel … cse… 18…”

14. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• név, dátum: „Lõrintzi Gyõr…1897 Május 27 Írtam”

15. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• név, dátum: „Péterfy GyulaNK 1885 Junius 20 an”

16. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)•díszítés, név: „…ígó Sándor…”

17. sz. cserép • Székelykersztúr (?)• név, dátum: „Írta Bard ocz Pál 1885 ben április 27 b”

18. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• vonalazás, felirat: „Mart”

19. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• tulipános díszítés

20. sz. cserép • Csehétfalva (disznópajta)• háromágú tulipános díszítés

21. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• virágmintás díszítés

22. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• egész alakos lovast ábrázoló díszítés

23. sz. cserép • Csehétfalva (disznópajta)• felirat: „Eszter nagylány ka kisza szony”

24. sz. cserép • Székelykeresztúr (?)• felirat: „Ábrahám pétör lopot cserepet száz ötvent”

25. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• egymást keresztezõ (egyenes) vonalas díszítés

26. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• hosszanti (hullámos) vonalas díszítés

27. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• szív alakú vonalas díszítés

28. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• szív alakú vonalas díszítés

29. sz. cserép • Csehétfalva (disznópajta)• egymást keresztezõ (hullámos) vonalas díszítés

30. sz. cserép • Tarcsafalva (lakóház)• egymást keresztezõ (hullámos) vonalas díszítés

31. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• rövidebb és hosszabb (hullámos, vékony)

vonalas díszítés32. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)

• szabálytalan kör alakban rajzolt (vékony) vonalas díszítés

42

33. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• fogazott fával kialakított keresztezõ díszítés

34. sz. cserép • Csehétfalva (csûr)• fogazott fával kialakított hosszanti díszítés

35. sz. cserép • Székelykeresztúr (?)• felirat, név, dátum, helység: „ II Szakasz / A par-

fümös kis leveled meg találják a belsõzsebembe/ Lehet hogy egy kisé piros lesz a levelkednekhalvány kék / széle a melyikbe azt irod, hogyjojek haza felsz egy edü / leni ugy szeretnel azutcákon mosolyogva velem végig / meni / RefGagyi Rebi 1918 IX /ho 6 án / Alsóboldog falvánTéglagyár / …Sz keresztur”

36. sz. cserép • Székelykeresztúr (?)• virágmintás díszítés, név, dátum: „Székely Irénke 1952 VIII 27 én”

37. sz. cserép • Siklód (?)• zöldmázzal borított (Bereczki Zsigmond készítette)

38. sz. cserép • Nagygalambfalva (templom)• hódfarkú cserép

43

44

1.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

2.

sz.

cser

ép,

Rugonfa

lva

45

3.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

4.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

46

5.

sz.

cser

ép,

Szé

kely

kere

sztú

r 6.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

47

7.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

8.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

48

9.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

10.

sz.

cser

ép,

Fark

asl

aka

49

11.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

12.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

50

13.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

14.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

51

15.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a16.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

52

17.

sz.

cser

ép,

Szé

kely

kere

sztú

r 18.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

53

19.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a20.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

54

21.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a22.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

55

23.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a24.

sz.

cser

ép,

Szé

kely

kere

sztú

r

56

25.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a26.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

57

27.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a28.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

58

29.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a30.

sz.

cser

ép,

Tarc

safa

lva

59

31.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a32.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

60

33.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a34.

sz.

cser

ép,

Cse

hét

falv

a

61

35.

sz.

cser

ép,

Szé

kely

kere

sztú

r 36.

sz.

cser

ép,

Szé

kely

kere

sztú

r

62

37.

sz.

cser

ép,

Sik

lód

(?)

38.

sz.

cser

ép,

Nagyg

ala

mb

falv

a

63

Nyi

kó m

ente

Tartalomjegyzék

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7Bevezetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9Gazdasági élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11Népi építészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15Tetõfedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20Termelési folyamat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24Ornamentika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34Szakirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35Cserépvetõ-fogadási szerzõdés (1923) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37Ornamental Roof Tiles from the Nyiko Region (Summary) . . . . .38Dekorierte Dachziegel aus der Nyiko Region (Resume) . . . . . . .39Þigle ornamentate de pe valea Nicãului (Rezumat) . . . . . . . . . .40Díszített tetõcserepek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .41

64

A szegényes paraszti portáknak volt egy jellegzetesdíszítési rendszerük, melyek alkalmazása vagy éppenhiánya jelzésértékkel bírt. A mestergerendába vésettfeliratok, a tornác oszlopainak faragványai, ahomlokzat díszítése és különbözõ technikákalkalmazásával kialakított dekoratív formák, alakóház elsõdleges funkcióján túlmenõen a tulajdonostársadalmi státuszát jelképezték.