NÉPSZABADSÁG DIPLOMA 2002. MÁJUS 8., SZERDA Megint...
Transcript of NÉPSZABADSÁG DIPLOMA 2002. MÁJUS 8., SZERDA Megint...
26 N É P S Z A B A D S Á G D I P L O M A 2 0 0 2 . M Á J U S 8. , S Z E R D A
Megint nem kell nyelvvizsga
Egy nyelv már kevés FOTÓ: MAJOROS RÓBERT
Folytatás a 25. oldalrólVagyis három év múlva elvileg nem
kerülhet be a felsőoktatásba olyan diák, aki nem beszél legalább középszinten valamilyen idegen nyelvet.
A HÖOK érvelése szerint jelenleg még - főképp, hogy 40 százalék fölé emelkedett az adott korosztályban a továbbtanulók aránya - sok olyan hallgató is bekerülhet a felsőoktatásba, akinek nincs megfelelő nyelvismerete. Ezt igazolja az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda összesítése is az idei jelentkezőkről: a felvételizők alig több mint negyede tud valamilyen szinten egy idegen nyelvet. Az utóbbi tíz évben érettségizettek 25-30 százalékának van nyelvvizsga-bizonyítványa. A régebben érettségizetteknek mindössze 18,5 százaléka beszél idegen nyelvet.
A diákok többnyire nyelvtudás nélkül kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat. Az egyetemek, főiskolák többsége azonban nem tudja finanszírozni a nyelvoktatást (több helyen a szakmai nyelvoktatásra helyezik a hangsúlyt, ami csak akkor lenne megfelelő, ha a hallgatók nyelvvizsgával érkeznének a felsőoktatásba), így a nyelvtudás elsajátításának feltételei nem azonosak.
A nyelvvizsga-bizonyítvány megszer
zése viszont egységesen kötelező. Sok diák ezért magánúton kényszerül nyelvet tanulni, ami nem olcsó mulattság. A legtöbb egyetemnek, főiskolának ráadásul nincsen államilag elismert nyelvvizsgáztatási joga, így a nyelvvizsga költségei további terhet rónak a hallgatókra. (Igaz, a sikeres nyelvvizsga díját tavaly már megtérítette a diákoknak az oktatási kormányzat, de csak azoknak, akik tavaly végeztek, és nyelvvizsga-bizonyítványukat 2001. január 1-je után szerezték meg. A legtöbb hallgató viszont nem hagyja ezt az utolsó, meglehetősen sűrű évre.)
A tavalyi tanévben a végzősök 15 százaléka nem kapott oklevelet. Egyharma- duk azért nem, mert az egyetem nem engedte záróvizsgázni őket nyelvvizsga nélkül, kétharmaduk pedig záróvizsgázhatott ugyan, de nyelvvizsga-bizonyítvány hiányában nem juthat diplomához. Az idén végző mintegy 60 ezer hallgató tíz százalékának nincs nyelvvizsgája. Akadnak olyan karok is — elsősorban a főiskolai szintű műszaki képzésben - , ahol a hallgatók 40 százalékának nincs nyelvvizsgája. (Figyelemre méltó, hogy azokon az egyetemeken - például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vagy az Eötvös Loránd Tudo
mányegyetemen - , ahol intézményi döntés alapján évek óta nem engedik a hallgatókat nyelvvizsga nélkül államvizsgázni, csak a diákok két-három százaléka nem teljesíti időben a nyelvi követelményeket.)
A HÖOK szerint szakmailag semmi sem indokolja, hogy a nyelvvizsga már meglegyen, mielőtt záróvizsgázni indul a hallgató, hiszen ez olyan szakmai tudást mér, amelyet az általános nyelvi ismeret nem befolyásol. Ráadásul a drasztikus ütemben változó szakok, tantervek, tantárgyi tematikák idején egy év alatt any- nyira megváltozhat a záróvizsga tartalma, hogy esetleg olyan ismeréteket kérnek számon a hallgatókon, amelyekre nem készítették fel őket.
Az oktatási tárca álláspontja a fentiekkel kapcsolatban március elején még a következő volt: „Ha a hallgatók számára nem kötelező a záróvizsga előtti nyelvvizsga, akkor a sikeres vizsga után kevésbé motiváltak a nyelvtanulásra és a nyelvvizsga letétele, illetve az oklevél kiadása szükségtelenül elhúzódik. Vagyis az, hogy a hallgatókat intézményi döntés alapján a nyelvi követelmények teljesítése nélkül is záróvizsgára lehessen bocsátani, nem indokolt.”
A HÖOK-kal folytatott tárgyalások során azonban március végére, április elejére mégis megváltozott a szaktárca véleménye - rossznyelvek szerint ebben a közeledő választások is jócskán közrejátszottak és végül maga Pálinkás József oktatási miniszter javasolta egy kormányülésen, hogy lehessen záróvizsgázni nyelvvizsga nélkül is.
A hallgatók most úgy érezhetik, elég egy kis lázadozás, és máris nem kell teljesíteni az előírt követelményeket. Nem kétséges, ezt két év múlva is többen így gondolják majd.
Varga Dóra
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2001-ben 89 hallgató jelentkezett záróvizsgára, közülük csak egy jutott túl rajta. A 2002-es évre vonatkozó adatok szerint várhatóan senkit sem kell elutasítani nyelvvizsga hiánya miatt. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 2000-ben 1337 hallgató jelentkezett, majd tett vizsgát, ebben az évben 1334 oklevelet adtak ki. Tavaly 1729-en jelentkeztek záróvizsgára, közülük 140-en a nyelvvizsga hiánya miatt kértek felmentést, és 1640 hallgató kapott a tanév végén oklevelet. Az idei előzetes adatok alapján 718-an nem záróvizsgázhatnak, mert nem szereztek a szak követménye szerinti nyelvvizsgát. A Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem diákjai közül 2000-ben 318- ból 303 kapott oklevelet, tavaly 466 hallgatóból 412-en, nyelvvizsgahiány miatt 43-an nem kaphattak szakképesítést igazoló okmányt - derül ki a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának felméréséből.
Nem mindenkire vonatkozik a kedvezményÚgy tűnik, csak a hallgatók egy része élvezheti azt a kedvezményt, miszerint 2003-ig - intézményi döntéstől függően - még lehet záróvizsgázni a képesítési követelményekben előírt nyelvvizsga megszerzése nélkül is. A jogász, illetve bölcsész szakos hallgatók, valamint a közgazdász-tanár szakos és testkulturális képzésben részt vevők továbbra sem mentesülnek a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése alól.
A diploma megszerzéséhez szükséges feltételeket - amelyek felmenő rendszerben lépnek életbe — a képesítési követelmények határozzák meg. Csakhogy a különféle szakok képesítési követelményeit nem egyszerre, hanem öt év alatt, folyamatosan fogadták el, így például a jogászokét két évé, a bölcsészekét pedig tavaly nyáron. A most végzős jogászok és bölcsészek így érvényes képesítési követelmények híján még az intézményi előírások szerint államvizsgáznak. A felsőoktatási törvény értelmében viszont a záróvizsgára bocsátás feltétele az intézmény által előírt nyelvismeret megszerzésének igazolása. Az egyetemek tehát két dolgot tehetnek: vagy egyáltalán nem követelik meg a nyelvvizsga megszerzését a diplomához, vagy pedig
nem engedik záróvizsgázni a nyelvvizsga-bizonyítvánnyal nem rendelkező hallgatókat.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán az előbbi megoldást választották: a tanárképzős bölcsészszakos hallgatóknak nem kell nyelvvizsgát szerezniük diplomájukhoz - tudtuk meg B akonyi Lászlótól, az ELTE tanulmányi osztályvezetőjétől. Hozzátette, a jogi karon szintén nem kell a nyelvvizsga, ám ott eddig sem volt az. Ezen a karon egyébként a nyelvvizsgaügy azért sem okoz problémát, mert a felvettek 94 százaléka már rendelkezik egy legalább középfokú, C típusú nyelvvizsgával. A bölcsészkaron viszont egy korábbi egyetemi döntés értelmében évek óta a záróvizsga feltétele a nyelvvizsga.
A Pécsi Tudományegyetem az idén végzős bölcsész-, illetve jogászhallgatók 10-15 százalékának nincs nyelvvizsgája, így ők nem bocsáthatók záróvizsgára - közölte Vass M iklós oktatási rektorhelyettes. Véleménye szerint a fő problémát az okozza, hogy a módosító kormányrendelet (amely 2003-ig lehetőséget ad a nyelvvizsga nélküli államvizsgázásra) tételesen felsorolja, mely szakokra
vonatkozik az engedmény, s ezt összefüggésbe hozza a képesítési követelményekkel. Vass Miklós úgy véli, egyszerűbb és igazságosabb lett volna, ha az összes szak esetében az egyetem hatáskörébe utalták volna annak eldöntését, engedik-e a hallgatókat nyelvvizsga nélkül államvizsgázni. A hallgatók nem tehetnek arról, hogy egyes képesítési követelményeket csak később fogadtak el. Vass Miklós elmondta, arra kérték a hallgatói önkormányzatot, forduljon az oktatási tárcához, kérje a rendelet módosítását úgy, hogy a bölcsész, illetve jogász szakos hallgatók is záróvizsgára bocsáthatók legyenek nyelvvizsga-bizonyítvány nélkül. így a következő államvizsga-időszakban talán már a most kimaradt hallgatók is vizsgázhatnak.
K iss Adám , az oktatási tárca felsőoktatási helyettes államtitkára sajnálatos dolognak tartja, hogy a hallgatók egy része „félreértette” a kedvezményeket, ám mint fogalmazott: jogi képtelenség az érvényes képesítési követelménnyel nem rendelkező szakra járó hallgatókat kormányrendelettel mentesíteni a záróvizsgához szükséges nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése alól.
V. A. D.
Alkalomhoz illően beszélniZalivájet mozgi = hinti a sódert
A z utóbbi másfél évtizedben a közép- és kelet-európai országokban végbement gyökeres politikai és társadalmi változások a nyelvhasználatot sem hagyták érintetlenül. Valóságos stiláris „gátszakadásnak” lehettünk tanúi: meginogtak a nyilvános beszéd normái, és a normán’kívüli, illetve aluli nyelvi elemek (beleértve a korábban nyomda- festéket nem tűrőnek minősítetteket is) nagy számban hatoltak be az írott és az elektronikus sajtó, a szépirodalom, a filmek és színházi előadások nyelv- használatába. Ez történt Oroszországban is. Aki annak idején Tolsztoj, Turgenyev és Csehov művein tanulta az orosz nyelvet, az napjainkban könnyen zavarba jön, ha egy mai orosz regényt vagy újságot olvas, vagy éppen bizonyos televíziós műsorokat hallgat. Ezért tekinthetjük időszerűnek és hasznosnak, hogy a már korábban megjelent angol-magyar és magyar-angol, valamint az egynyelvű magyar szlengszótár után most megjelent az orosz-magyar szlengszótár is.
A legális szlengVoltaképpen mi a szleng? E foga
lomnak máig nincs általánosan elfogadott meghatározása a nyelvészek körében, és ennek oka részben magának a jelenségnek nagy fokú változékonyságában rejlik, részben pedig abban, hogy a szleng (összetételét és funkcióit tekintve) más-más helyet foglalhat el az egyes nemzeti nyelvközösségek nyelv- használati változatainak rendszerében, így például a mai orosz szlengben erősen tükröződik az a körülmény, hogy az önkény évtizedeiben emberek milliói töltöttek el éveket börtönökben és kényszermunka-táborokban. További nehézséget jelent meghatározása szempontjából a szleng szoros kapcsolata a különféle zsargonokkal, azaz egyes foglalkozási vagy más közös tevékenységi körű csoportok, valamint különféle társadalmi rétegek jellemző beszédmódjával, továbbá az úgynevezett argókkal, amelyekben az együvé tartozás kifejeződése mellett a titkosság játszik fontos szerepet (tolvajnyelv, az alvilág nyelve). A szlenget, noha áílandó kölcsönhatásban áll a zsargonokkal és argókkal, általános elterjedtsége különbözteti meg ezektől: a szleng használata ma már sem „függőlegesen”, sem „vízszintesen”, sem pedig nemzedéki eloszlásban nem lokalizálható, noha eredetileg elsősorban a nagyvárosi alsóbb néprétegek fiatalabb korosztályaihoz kötődött. Az is tény, hogy gyakorta nehéz megvonni a határvonalat a szleng és a köznyelv bizalmas társalgási szintje között. Ma már az olyan szavakat mint például haver, meló, srác, kiborul, lelép, zabos, rázós stb. bízvást tekinthetjük a bizalmas társalgási stílus elemeinek; a nemrég még becsmérlő színezetű zsaru a hivatalos rendőrségi magazin címeként szerepel.
Érdesen szókimondóNyelvészek és szociológusok között
terjed az a felfogás, amely a szlenget szélesebb összefüggésbe helyezve, a mindenkori politikai-társadalmi elit kultúrájával szemben álló ellenkultúra kifejeződésének tekinti, s ennek egyéb megjelenési formáival (öltözködés, hajviselet, graffiti, zenei irányzatok) hozza összefüggésbe. A szleng előretörése e szerint nemcsak a posztszocialista társadalmakra jellemző; találóan állapította meg annak idején Marcuse, a hatvanas évek nyugati antikapitalista mozgalmainak teoretikusa: „...a népnyelv gonoszkodó, kihívó humorral támad a hivatalos és félhivatalos beszédmód ellen. Mintha az átlagember ... beszédében próbálná érvényre juttatni humanitását a fennálló hatalmakkal szemben, mintha a politika szintjén leküzdött elutasítás és lázadás a dolgokat nevükön nevező szókincsben törne elő...” Valóban, a szlenget mindenekelőtt a dolgok másképpen való megnevezése jellemzi, egyfajta érdesen szókimondó, olykor tréfás-gunyoros nyelvi nonkon- formizmus a ködösítő, szépítő vagy éppenséggel kiürült jelentőségű politikai és bürokratikus nyelvhasználat ellenében.
Az orosz-magyar szlengszótár kezdeményezője, a munkálatok irányítója és összegezője Fenyvesi István, a szegedi egyetem nyugalmazott docense, az orosz nyelv kiváló ismerője, az orosz-magyar irodalmi kapcsolatok ismert és elismert kutatója. Az orosz szleng gyűjtését több évtizeddel ezelőtt hobbiként kezdte el; saját lelkes és kitartó gyűjtőmunkája mellett az évek folyamán egyre több hazai és oroszországi segítő, főleg egyetemi vagy főiskolai oktató és hallgató kapcsolódott be az anyaggyűjtésbe. Az élőbeszéd kérdőíves feldolgozása mellett több mint 760 szerző szépirodalmi, illetve publicisztikai munkáit nézték át, és természetesen bőven merítettek a ma már szép számban rendelkezésre álló egy- és kétnyelvű orosz szlengszótárak anyagából. A szótár mintegy 13 ezer szócikkbe sűrítve 16 ezer szót és több mint háromezer szólást tartalmaz. Egy-egy szócikk a címszó nyelvtani jellemzését, stiláris minősítését, magyar köznyelvi jelentését, számos esetben magyar szlengbeli (valóságos vagy vélt) megfelelőjét, továbbá a címszót magukban foglaló szólásokat és példamondatokat tartalmazza; nehezebben érthető szavaknál a szócikk értelmező magyarázattal is szolgál. A szótár második, magyar-orosz része a magyar köznyelvi jelentések betűrendjét követve az első rész teljes címszó- és szóláskészletét foglalja magában szinonimasorok alakjában, azaz a szótár anyagának igen hasznos visszakereső apparátusa; magyar-orosz szlengszótárnak azonban nem tekinthetjük, minthogy nem magyar szlengszók szerepelnek benne címszavakként.
Truscsoba és genszokA szleng szókincse általában bizo
nyos tematikus csomópontok (vagy úgynevezett jelentésmezők) körül sűrűsödik. Így például „pénz” jelentésben az orosz szótár 56, a Kövecses-féle magyar szótár 31 szinonimát sorol fel; az „ellop” igére az orosznak több mint 80, a magyarnak több mint 50 változata van; az „ellenszenves ember” jelölésére az orosz szlengnek több mint 150, a
magyarnak töbfr mint 60 szó áll rendelkezésére. Az orosz szlengnek emellett természetesen van saját, „nemzeti” tematikája is: sztálinkának nevezték a sztálini időkben nagynak számító háromszobás lakásokat, valamint a lágerek foglyainak téli sapkáját is; a népnyelv hruscsobának nevezte el a Hruscsov idején tömegesen épített panelházakat (áthallással a köznyelvi truscsoba „szegénynegyed” szóra); az alkoholellenes kampány idején Gorbacsov a genszok becenevet kapta, ami egyfelől utalás a „fő
titkár” jelentésű genszek rövidített szókapcsolatra, másfelől az akkoriban erőteljesen propagált gyümölcslevekre (szók).
Egyesek hajlamosak a szleng és a trágár beszéd azonosítására, ami azonban tévedés. Igaz, a szleng szemben áll a presztízsféltő, finomkodó, (ál)szemér- mes beszédmóddal, szereti nevükön nevezni a dolgokat, ámde nem öncélúan trágár. A szleng az ellenkultúrát képviseli, a funkciótlan, mértéktelen trágár beszéd pedig kulturálatlanságot, faragatlan durvaságot.
Felmerülhet az aggály: vajon a szlengszótárak megjelentetésével nem népszerűsítjük-e ezt a beszédmódot? Nem rontjuk-e a nyelvművelés esélyeit? Nem volna célszerűbb inkább „kigyomlálni” a szlenget? Hasonlattal kísérelem meg a választ. Ha, mondjuk, kamaszfiunk kocogó ruhában akarna színházba menni, úgy járnánk el helyesen, ha fognánk a „jogging dresszét”, és bedobnánk a kukába? Aligha. Inkább azt kellene megértetnünk veié, hogy öltözködni mindig az alkalomnak megfelelően illik és célszerű. Nos, így vagyunk a nyelv használatával is. A szlenget nem kell (nem is lehet) „betiltani"; ehelyett nekünk (szülőknek és pedagógusoknak) azt kell megértetnünk fiataljainkkal, hogy csodálatosan gazdag nyelvünk egyes beszédmódjainak, stílusainak használata milyen körülmények között helyénvaló, és mikor nem az. (Fenyvesi István: Orosz—m agyar és m agyar—orosz szlengszótár. )
Péter Mihály
/' • '• í'-.:
O K Ő S /-M \K i s M a í . ’i \ r O k o n /
S /.l T M .S /Ó I \ k
!’><♦ U cm T jM M tlI
t» K«< IN < t M»H
t J t 't t t i f
■Z: SSs
SYCA K iadó B udapest 2001,
636 oldal, 4980 Ft
A Diploma melléklet támogatója a PANNON GSM