450

gyon leszállt s cédulák hirdetik úton-útfélen az üres lakásokat. A lenézett «művésznő» bosszút áll, ú j j a köré csa-var in t ja az esendő kisebbik Spilák-fiút. Anti vál tót hamisít, megingatja a ház alapját s végül züllötten menekül az idegen légióba, a halál, a névtelenek ezredébe. Az anyagi romlás a Spilák-lány életét is felkavarja . Mili egy jóra-való költőbe szerelmes, de gazdag kérő-jének kell kedveznie, hogy a házat megmentsék ; erre is képtelen s öngyil-kos lesz. Spilákné töpörödött , eszelős vénasszonnyá torzul s őrjöngésében magára gyu j t j a minden ba j okát , a házat . A romokon Fülöp marad egye-dül, a nagyobbik fiú, üres, örömtelen szívvel. Ime, a nyolcadik pohárból a csapások zuhataga, mely egy egész csa-ládot maga alá temet .

Olyan ez a regény, mint egy hosszú, prózában megírt ballada. Formája is ezt j u t t a t j a eszünkbe : a cselekményt szelid hangulatkép foglalja be, mely a regény végén baljós keret té válik, min t valami zordon tónusú népkölte-mény első és utolsó strófája.

A regény hatása lenyűgöző. Kárpát i Aurél megdöbbentő következetességgel bonyolít ja a tragikus mesét. El t u d j a hitetni, hogy játékszer vagyunk a vé-letlen kezében ; hogy semmis jelensé-gekből katasztrófák fergetege zúdulhat ránk s hogy azoknak a csapásoknak, melyekkel a nyolcadik pohár misztikus szerepét bizonyítja, elháríthatatlanul így kellett bekövetkezniök.

A regény a szó legszorosabb értelmé-ben ötvösmunka. Kevés a párbeszéd, annál többet beszél a szerző ; alakjai szavait is nagyobbára ő mondja el, mi-által a távoli mult regénye a kettős mult jellegét ölti magára. Csupa mel-lékszeméllyel van dolgunk, főalak maga a végzetes ház s ezzel a kompozició eleve meg van oldva. Mindenki gyors tempóban siet, rohan vesztébe, fejlő-dése sűrűn változó mozzanataiban. Egy-egy stációra kevés idő esik, de ele-gendő, hogy néhány alaknak jól szeme közé nézhessünk. Az író pár szóval ál-l í t ja őket elénk, némelyiket felejthetet-nül egyéni vonásokkal, hogy csak a tó t pap plasztikus f iguráját , a nyárspolgár háziúr, a háziasszony meg a három gyerek határozott , sajátos arcélét em-lítsük. A Reviczky-korabeli irodalom csalódásig híven megvázolt rajza, az idegenségéből lassan bontakozó if jú fő-város meg a természeti jelenségek köl-tői s mégis reális hangulatképei meg-annyi nagy értéke a könyvnek. Kár-

páti Aurél öntudatos stílművész, egy-ben kitünő jellemző, habár inkább csak markáns körvonalú sziluetteket vázol. Nyelve tiszta magyar nyelv, melybe karakterisztikusan keveredik az öre-gek svábságát, a régi Pest idegenségét ábrázoló dialektus.

Egyetlen felesleges szó sincs a mű-ben. Csak hiányzik valami s ezért né-hol a szándékoltságot érezzük. Ezt a szándékoltságot ugyan a kitünő jellem-zés, az egymásba kapcsolódó esemé-nyek vaslogikája szinte egészen ki t u d j a kerülni, de észre kell vennünk, hogy a gyors iramban csaknem kivétel nélkül lehangoló esetek szomorítanak. Egyet-len megnyugtató kép a Spilák-leány rövid boldogsága ; alig tartósabb, mint a havasok csalóka téli fénye. Derűsebb fejezeteket nélkülözünk, minők a leg-tragikusabb életekben is akadnak s melyek teljesebbé, megrázóbbá, való-szinűbbé tehet ték volna a regényt. Látszik, hogy az író a végzet pár t ján van s megesik, hogy alakjait — a tétel kedvéért — hamarább fűzi fel a t ra-gikus vörösfonálra, mint azt a válság természete engedné. Mili küzdelme szerelem és érdekházasság között, va-lamint öngyilkossága jól s mégis el-nagyoltan van rajzolva, holott szem-látomást terjedelmesebb fejezetbe kí-vánkozott volna. S amikor az író a té-tel követelményének eleget tesz, mintha a mese valószinűségének ár tana vele: ilyenkor inkább az ő tervét l á t juk s nem a végzet t i tokzatos uj ja i t sej t jük.

A regény, három-négyszáz oldalnyi mondanivalónak alig tizenkét ívre sű-rí tet t sötét miniatürjében, jelentős iro-dalmi alkotás. Kárpát i Aurél azok kö-zül való, akiknek becsületbeli kérdés az írás. Semmiféle írói táborba nem tartozik s mégis minden iskola legne-mesebb vonásai megvannak benne : nagy tudás, finom ízlés, erős magyar konzervativság s a legmodernebb mű-vészi szellem. Vajthó László.

R. Berde Mária : Romuald és Andriána. (Széphistória. Berlin, 1927.)

1923. évi júniusi számunkban al-kalmi méltatás olvasható e regényről, amely akkor nyert akadémiai jutal-mat . Az ismertetés révén az előzmé-nyekből is megtudunk annyit, hogy a regény nagy része már 1920—21-ben megjelent a Zord Idő című marosvásár-helyi folyóiratban, míg az utolsó feje-zetek csak gépírásos formában készül-tek el az akadémiai pályázatra. Ujabb ismertetését az teszi alkalomszerűvé,

451

hogy végre könyvalakban is megje-lent.

Szerzője széphistóriának nevezi s ez a megjelölés mintegy előre jelzi tár-gyának romantikus jellegét. Valóban a széphistóriák többé-kevésbbé sötét alapú romantikája jellemzi Romuald és Andriána históriáját.

A rajnapart i Valkenfelsen várában lovaggá ütésének nagy napjára virrad a szép lelki és testi tulajdonokban gaz-dag, de különben szegény Romuald. A lovaggáütés tisztét ez alkalommal végzi először a szépséges várkisasszony, az istenes Andriána. Az ünnepi kard-vágás a két szereplő életének tragikus fordulatát jelenti. «Romua ld gyönge vágást érzett vállán és szívén egy-szerre.» Ez a szívrezdülés visszhangra talál Andriána szívében is, aki később Isten rendelését lá t ja abban, hogy a Szent Szűz képe előtt ú j ra találkoz-nak. Et től kezdve a Szűz által el-gyűrűzött jegyeseknek érzik magukat . Minthogy azonban Gerberga grófné más fér jet és sorsot szánt leányának : a szegény Romuald kénytelen a férjül kiszemelt szomszéd várúr helyett egy csapat élén keresztes hadjára t ra menni. Ezután Romuald sorsát valami csodá-latos és tragikus kettősség jellemzi. Míg egyrészt szédítő gyorsasággal emel-kedik a lovagi dicsőség ormára, hogy méltó legyen fenkölt szerelmesére, más-felől megrendítő bizonyossággal halad a testiség lejtőjén az erkölcsi bukás örvénye felé. Sokáig vergődik és küzd a kísértések ellen, azonban lelki ereje fogyton-fogy és midőn Ikonium meg-hódításának koszorús hőseként eléri a legnagyobb lovagi dicsőséget: ugyan-akkor a szépséges Sobeida karjaiban elveszti lovagi tisztaságát. A lejtőn nincs többé megállás. Istenfélelme is bűnös elbizakodottsággá fajul és vég-zetes elvakultságában aljas gyilkos-ságot követ el a szent kereszt birto-káért . A keresztes lovag közönséges gonosztevőként vesztőhelyre jut , ahon-nan az menti meg, akitől olyan vég-zetesen messze eltévelyedett ; Andriána apródja megérkezik a Szentföldre s az utolsó órában kiszabadítja Romualdot szörnyű helyzetéből. Hazafelé menet a hűséges apród elmondja sorjára az ártat lan Andriána megrendítő szenve-déseit. Igy tud ja meg Romuald, hogy az ő bűnbe merülésével együtt soka-sodtak hűséges mátká jának sorvasztó szenvedései. Egyszerre világos lett , hogy annak szeplőtelen szerelme és erkölcsi tisztasága tud ta megtartani

legalább az ő puszta életét is. Szerelmi boldogságuk kivívására azonban még ez a legtisztább áldozat sem elég hatá-sos az ő nagy bűnével szemben. A viszontlátás végzetes csókjában mintha még nem sejtett szörnyűségé-ben vált volna tudatossá Andriána előtt mátká jának bűnössége: sokat szenvedett szegény szíve utolsót dob-ban és ártatlan halálával pecsételi meg áldozatos szerelmét. Romuald a bűn-tuda t súlya alat t borzalmas vezeklésre szánja magát. Arcát elrútítva és testét megcsonkítva térden csúszva zarán-dokol a Szentföldre, ahol is évekig ta r tó önkínzás után — az isteni kegye-lem jeleképen — a szentsírra borulva leli halálát .

Ez a tragikus szépségű szerelmi tör-ténet, a vele kapcsolatos események és a milieu révén, komoly történeti regény-nyé bővül. Megelevenedik általa a középkori lovagi élet a maga ideális ábrándjaival és örök emberi gyarló-ságaival, amelyek mind különös erővel jelentkeznek a keresztény lovagkor leg-nagyobbszabású vállalkozásában : a keresztes hadjára tban. Ezzel kapcso-latban magyar motivumok is szövőd-nek a regény meséjébe. A seregével Magyarországon átvonuló Barbarossa Frigyes fia, a szentéletű Frigyes, mát-kájává gyűrűzi Máriát, a szelíd szép-ségű magyar királyleányt, míg a bájos elevenségű Csenge üde alakja Romuald lelki nyugalmát zavarja meg. I t t nyílik alkalom az eldöntetlenül egyforma germán és magyar vitézségnek pár-viadalban való csillogtatására s a szí-ves magyar vendégszeretet pazar bő-kezűségének megmutatására. A sereg ú t j a , harcai nyomán és Romuald viszontagságaival összefüggésben plasz-tikusan rajzolódik elénk a keleti pogány világ is, különösen egyik legjellegzete-sebb hősének, a vitéz Szaladinnak lo-vagi erényekkel ékes alakjában.

Romuald és Andriána tragikusan élő alakján kívül az epizódszereplők egész tömege teszi mozgalmassá e szerényen csak széphistóriának nevezett regényt anélkül, hogy egy pillanatra is elterel-nék a figyelmet a két főhős sorsáról. Az egyénileg is művészien jellemzett szereplők mindegyike tu la j donképen csak a főcselekménnyel való kapcsola-tánál fogva érdekel bennünket s vala-mennyien csak arra valók, hogy tel-jessé tegyék annak az exotikus világ-nak lelki alkatát és külső képét, amely-ben egy emberpár megindító tragédiája végbemegy. A milieunek ebből a szé-

29*

452

les alapú és teljességre törekvő rajzá-ból annál megrázóbb plaszticitással tűnik elő Romualdnak és Andriánának ideálisan korszerű alakjaiban az egyéni-ség külön tragikus világa s benne az örök emberi sors tipikus megnyilvánu-lása. Mintha azt mondaná az író, hogy a nagy célokért — igen sokszor gyarló eszközökkel és bűnös lelkülettel — folytatot t zajos küzdelmek hátterében a látható eseményeknél sokkal nagyobb jelentőségű tragédiák játszódnak le az egyes emberek életében. A lelkek csön-des vívódása és válságokban gazdag végzetes harca voltaképen a legnagyobb esemény a mi világunkban. Ez tükrözi vissza nagy közösségek sorsát és életét is. Ezenkívül egy koron és egyénen felülemelkedő, tehát minden kor min-den emberének szóló motivum is jelent-kezik Berde Mária regényében. A maga asszonyi bátorságával muta t rá a férfi és nő sorsának tragikus kapcsolatára és jellemük ellentétes voltára. Romuald a keresztes lovag korhű jelmezében s egyéni arculatával azt az örök férfit is ábrázolja, aki rendületlenül bízik ma-gában s a kísértések idején mégis gyöngének bizonyulva, könnyen meg-feledkezik fogadalmáról; Andriána pe-dig az apácahajlandóságú törékeny liliom fehér jelmezében azt az örök nőt is képviseli, aki nagyhangú fogad-kozásokat nem téve, szíve vérének hullásával is megőrzi hűségét s önzet-len szerelmének tárgyával szemben a maga élete szinte elveszti jelentőségét; aki el tud égni az önfeláldozás t iszta oltárán és erősebb, mint az erős férfi.

Berde Mária alapgondolata kétség-kívül az, hogy a tisztaság és hűség fogadalma egyformán kötelező mind a két félre. Romuald gyarlósága e gon-dolat alapján válik tragikus bünhődé-sének természetes forrásává. Ez az erkölcsi vonatkozás egyáltalán nem csökkenti a mű esztétikai hatását , mert az egészből áradó erkölcsi világ-felfogás nem külön hangoztatot t pro-grammként, hanem tragikus valóság-ként alakul ki a szereplők sorsából. Az ilyen belülről kibontakozó és nem afféle alkalmazott erkölcsi tar talom csak fokozza és elmélyíti az egész mű egyetemes hatását . Ezt a tárgy és mese érdekességéből, a kor és szereplők művészi jellemzéséből s a kompozició biztos egységéből eredő művészi hatást nem kis mértékben erősíti a komoly történeti tanulmányban gyökerező erő-teljes egyéni stílus és ódonzamatú nyelv. Ez a mindenképen sikerült tör-

téneti regény újabb vonásokkal gazda-gítja Berde Mária írói jellemét, amely-nek nagy egyéni értékei már eddig is megnyilatkoztak. Sokirányú érdeklő-dését és művészetét minden alkalom-mal valami egyetemes értékű probléma mélyíti s ez további fejlődésének is biztos záloga. Berde Mária máris egyik legkomolyabb értéke a legújabb magyar irodalomnak. Gulyás Sándor.

Harsányi Lajos : A boldog költő. Ver-sek. Harsányi a katholikus szellemű ú j lírának egyik legértékesebb művelője. Hangban, modorban, tárgyfölfogás-ban és érzésben igazi arisztokrata a szó legnemesebb értelmében. Egyike azoknak, akik az «ódonságot lehelő vallásos t a r t a lma t» sikerrel t ud ták megszólaltatni a modern költészet for-manyelvén s bár ez a kötete nem jelent emelkedést költői pályáján, mégis mél-t á n sorakozik az eddigi legjobbakhoz. A költő ugyanis már semmi nagyot, meglepőt sem vár az élettől, mindent elért, miért a küzdést érdemesnek tar-t o t t a — boldog emberré let t . Élete szelid hullámokban folyik az örök lét kapu ja felé, siker, bukás nem izgatja kedélyét. Számára nincs tragédia és nincs vidám bohózat többé.

Hiú világ, vad ostromod abbahagytam, Lármás piac, eljöttem dult tereidről. Derűs magány vett sátra alá s alatta Zajtalan élek. Ez a négy sor adja meg az egész

kötet alaphangját . Nem is az egymásra torlódó terhes gondolatok sodra, nem a fölviharzó érzelmek örvénylése ra-gad meg bennünket e kötetben, ha-nem a derüs fénynek és a csipkefátyol-szerű árnyékoknak az a szelid já téka, melyet csendes nyári vasárnap dél-utánokon akácfák vetnek a falusi tel-kek zöld gyepjére. A Ruralia hungarica című ciklus, a falu életének ez a pom-pás képe egész költészetének java ter-méséhez tartozik. A Giotto ecsetjével festet t képek már halványabbak. A Va-gyok az égen tündöklő szivárvány című ciklus darabjai t pedig jobb let t volna kihagyni a kötetből. Bántóan ütköznek ki politikai, sőt napi-politikai ízűknél fogva a kötet hangulatából és amúgy is leggyengébbek.

Lehet vitázni arról is, vaj jon a szonett-forma a legalkalmasabb-e a Mária-dalok érzelmi ta r ta lmának ki-fejezésére. Valami disszonáncia üt i i t t meg a fülünket. A provencei t rouba-dourok és Pet rarca óta megszoktuk,