Vetés és Aratás�

„Te pedig, Isten embere...” .............................4

„... amennyire tőletek telik...” ........................6

Názáreti Mária ....................................................7

A hálaadás ............................................................8

Uram, szenvedek ............................................ 10

Bizonyságtétel: „...enyém vagy!” ................ 12

A teljesség ......................................................... 13

A missziós lelkületű Isten (3.) ................... 14

Gyermeksarok................................................. 17

„...a keserűségnek a gyökere...” .................. 18

„Mi van a házadban?” .................................... 21

Övezd fel magad! (2.) ................................... 22

Mire képes egy sánta? ................................... 25

Házastársi kapcsolatunkról ........................ 24

A széles és a keskeny út (4.) ....................... 26

Születésnapi interjú ...................................... 28

Maszatos ablakok........................................... 30

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Vetés és Aratás2010/3

(48. évfolyam 3. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

(A Pf. 648. levelezési cím 2010. szept. 30-án megszűnt.)

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

(Máté 5,2-12)

Boldog vagyok, mert szememetfel, a hegyekre emelem,lábadnál hallva tanításod,édes Megváltóm, Mesterem. -------------------Boldog vagyok, mert szegény lelkemÁltalad gazdag lehetett,boldog, ha bűnöm miatt sírok,mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívembenalázat, csend és béke van,boldog, ha embertársaimhozmindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédrelelkem naponta éhezik,s az igazságra szomjazó mind– tudom – megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,mert én is irgalmat nyerek,boldog, mert megtisztított szívvelmeglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottkéntbékességre igyekezem,és Jézus Krisztus érdeméért gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őéretteháborúságot szenvedek,ha kicsúfolnak és megvetneka hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,ha gonoszt szólnak ellenem,mert tudom – Jézus megígérte –,a mennyországban lesz helyem. ----------------------Boldog vagyok, ujjong a lelkem,mert a jutalmam végtelen,bőséges lesz ott fenn a mennyben,hol dicsérhetem Istenem!

Losonczi Léna

�

A tartalombólA tartalomból

��010. évi �. szám �

Ha csendben lennél, lenne rá okod,tán felfigyelnél, mint a pásztorok.Ők hallottak és láttak, mert lehetaz éjszakában angyalénekethallani, csak a lélek csendje kellhozzá, mikor nem ember énekel, mikor felülről jön az üzenet,mikor VALAKI nyitja füledet,s az Ég, a Föld, a Lélek s az anyagbeszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.

Ha csendben lennél, szinte hallanáda molekulák termikus zaját,sőt hallanál – a földi zaj helyett –égi Igét és angyaléneket,szívig elérőt és csodálatost,s véget nem érő ünnep jönne most!

Füle Lajos

„…íme, hirdetek nektek nagy örömet…”(Lk 2,10)

A fényes díszek csillogása, az öröm­teli karácsonyi énekek hangja, a boldog gyermekek és a karácsonyi üdvözletek olykor azt a látszatot keltik, hogy az Úr Jézus Földre jöttének mindenki örült és örül. De ez manapság sem igaz, és soha nem is volt az.

Jézus megszületésének a híre vegyes érzelmeket váltott ki. A bölcsek boldogan fogadták, és imádták a Megváltót. „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örö­mük” (Mt 2,10). De Heródes királyt aggo­dalom és féltékenység töltötte el, amikor tudomására jutott a hír, ezért megpróbálta megtalálni és megölni a kisgyermek Jézust (Mt 2,3­4;16). A legtöbb ember azonban nem érzékelte a történtek jelentőségét.

Napjainkban sokan tisztelik az Úr Jé­zust, és örülnek az üdvösségüknek.

De sokan gyűlölik Őt. Rosszallásukat fejezik ki, ha a karácsonyi üzenetet Jézus születéséhez kapcsolják akár családi kör­ben, akár nyilvános helyeken. (Beszéljünk csak úgy általánosságban szeretetről és békességről!) Mások közönyösek, az ünnep igazi jelentésével és jelentőségével nem törőd­nek. Nem foglalkoznak azzal, hogy kicsoda az Úr Jézus, és miért jött. Nem gon­d­olnak arra, hogy szükséges a bűnbánat, a hit, hogy elfogad­ják Őt Megváltó­juknak.

És te hová tartozol? A gúnyolódók közé? A közönyösök közé? Ha figyelmen kívül hagyod Megváltód meg­megújuló hívását, akkor visszautasítod­ Őt.

A karácsonyi örömhír választást sürget. A döntés pedig mindenkinek személyes ügye. Ha még eddig nem készítettél helyet a szívedben az Úr Jézusnak, ne halogasd, és akkor Ő is helyet készít számod­ra a mennyben.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.”

(Tit 2,11)

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Vetés és Aratás�

Az Ószövetségben találkozunk több helyen „Isten embereivel”. Az első, akit így nevez a Biblia:

Mózes. (5Móz 33,1) Később olvasunk Dávid-ról, Illésről, Elizeusról és másokról, akiket Isten így nevez meg. Péter a leveleiben emlékezik arra, hogy az Ószövetségben ilyen jelzések találha-tók: „Isten szent emberei”, és „Szent Szellemtől indított emberek” (2Pt 1,21).Az Újszövetségben ez a kifejezés: „Isten embere”

egyes számban van és két helyen olvasunk erről. A 2Timóteus 3,17-ben arról van szó, hogy az „Isten embere” legyen tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített. Az 1Timóteus 6,11-ben Timóteus konk-rétan „Isten emberének” neveztetik, és ő az egyetlen személy az Újszövetségben, aki ezt a megtisztelő címet hordozza. Ehhez kapcsolva a következőket olvassuk: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkű­ségre.” Ez a felhívás ránk is vonatkozik. Nem kellene nekünk is „Isten emberének” lennünk?

Te pedig …Ez a megszólítás: „Te pedig”, Timóteus sze-

mélyes felelősségét hangsúlyozza. Az előtte levő versekben Pál apostol olyanokról beszél, akik nem voltak Isten emberei. Ezek saját hasznukra gon-doltak, és az istenfélelmet a nyereség eszközének tartották. Ezzel szemben az Isten embere olyan, akinek a szívében Isten iránti érdeklődés van. Aki-nek van ismerete Isten Gyülekezetéről, amelyben mozog, és amelynek jellemzői meglelhetők sze-mélyes életében. Tudatos-e bennünk a személyes felelősség? Tudjuk-e, hogy mint „Isten emberei” hogyan viselkedjünk?

Isten embere Emlékezzünk csak arra, hogy akik az Ószövetségben „Isten embere”-ként vannak kijelentve, azok konkrét feladatot kaptak Istentől.

„Te pedig, Isten embere …”

Isteni üzenettel rendelkeztek, amelyet tovább kellett adniuk. Istent kellett képviselniük.

Ilyen feladata volt Timóteusnak is. Az Igét kellett prédikálnia, és a hívőket tanítania, figyel-meztetnie (intenie).

Isten szeretne minket is az Ő szolgálatában meghatározott feladatokkal megbízni. Isten szá-mára hasznosnak lenni, nem feltétlenül nyilvános és látványos feladatot jelent. Nagyon sok rejtett lehetőség is van arra, hogy Isten használhasson, hogy valaki „Isten embere” legyen.

Kerüld (menekülj) és törekedj!Isten embere itt két tevékenységre van fel-

szólítva. Kerülni és törekedni. Mindkét felszólítás nyelvtanilag jelen időben van, és egymással össze van kapcsolva. Az eredeti szövegben a használt idő-alak az aktivitás tartós jellegét hangsúlyozza. Tehát nem arról van szó, hogy egyszer cselekedjünk, aztán felejtsük el. És arról sem, hogy közreműködünk, majd abbahagyjuk, hanem állandóan arra kell gondolnunk, hogy egyrészt kerüljünk dolgokat, más-részt törekedjünk valamire! Ez tehát folyamatos cselekvés, amely jellemzi Isten emberét.

A 2Timóteus 2,22-ben mindkét szellemi erény össze van kapcsolva egymással: „Az ifjúkori kíván-ságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.” Kerülni azt jelenti, valamitől elfutni, elmenekülni. A menekülés elválasztást jelent. Ha valaki valamit kerül, tudnia kell, hogy helyette mit tehet. Ezért a „kerüld” tevékenységhez hozzátartozik a „törekedj”. Egy hívő keresztyén, aki csak menekül, egyedül marad, elszigeteli magát másoktól. A törekvésnél nem futkosásról van szó, hanem növekedésről, és kerül-nünk kell mindent, ami kárt okozhat nekünk.

Kerüld ezeket a dolgokat! Ez a gyengeség jele lenne? Nehémiás jogosan tette fel a kérdést: „A magamfajta embernek illik-e menekülni?” (Neh 6,11) Isten emberét, aki a hit harcát harcolja, elfoghatja a menekülés? Lehetséges! A menekülés – az adott pillanatban – nem a gyengeség jele, hanem az erőé. Mindig, amikor kísértésbe esünk, a győzelem egyetlen eszköze a menekülés. Jó példa erre József lépése Potifár házában, amikor megkísértetett. A hívő életben is a menekülés a válasz a veszélyekre. „Kerüljétek a paráznaságot!” (1Kor 6,18); „kerül-jétek a bálványimádást!” (1Kor 10,14) „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!”(2Tim 2,22)

��010. évi �. szám

Pál beszél még a pénz szeretetéről, az önzésről. Többek között ezek azok a dolgok, amelyeket kerül-ni kell, illetve amelyektől menekülni kell.

De törekedj …!A Filippi 3,12-ben és a Zsidók 12,14-ben

használt szavak eredetiben a „vadászni, hajszolni” szavakkal vannak kifejezve. Ez az intenzitást, az erőfeszítést, a koncentrálást jelenti, amire fel vagyunk szólítva. Ezt sokszor egy futó határozott magatartásával hasonlítjuk össze, aki mindent arra tesz fel, hogy megelőzze az előtte futót. Mint „Is-ten emberei” nem tarthatunk pihenőt, hanem arra kell törekednünk, hogy a felsorolt erények nálunk meglegyenek.

A felsorolt erények Istent dicsőítik. Ha ezek után törekszünk, akkor életünkben látható lesz valami, ami az Úr Jézusban volt. Ő az egyedüli példakép.

Mire kell Isten emberének törekednie?

1. Az igazságosságra A gyakorlati igazságosság a

bírói igazságosság következmé-nye. Másképpen kifejezve: a mi gyakorlati keresztyén életünknek meg kell felelnie a helyzetünknek. Nem mi élünk igazságosan, mégis azért élünk gyakorlatilag igazságosságban, mert Isten bennünket igazzá tett. A gyakorlati igazságosság ténylegesen azt jelenti, hogy a minden-napokban Isten lénye és akarata tesz igazzá, hogy az Ő mértékének megfeleljünk.

2. A kegyességre (istenfélelemre)Ezt is életgyakorlattá kell tennünk. Ez is gyakor-

lati függőséget jelent. Istennel szemben tisztelettel és mély hódolattal vagyunk. Valaki egyszer ezt mondta: „Az istenfélelem (kegyesség) az ember lel-kének Isten felé való irányítottsága, amely abban lesz nyilvánvalóvá, hogy tiszteljük Őt és szolgálunk neki.” Egyedül Timóteus első levelében nyolcszor van említve az istenfélelem. Érdemes ezeket a helyeket nyugalommal átgondolni.

3. A hitreAz Újszövetségben a hit és a szeretet gyakran

van együtt említve. Itt nem a megmentő hitről van szó, hanem a hívők Isten iránti bizalmáról. A hit összeköt bennünket a láthatatlan világgal. Hason-

lítható egy karhoz, amely belenyúl a láthatatlan világba, és a láthatatlan Isten ígéreteit valóságo-sakká teszi. A hit összekapcsol bennünket Istennel a mindennapi életünkben. Mert hitben járunk, nem látásban (2Kor 5,7).

4. A szeretetreA szeretet itt az Isten munkájának eredménye

a hívők szívében. „…mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Róm 5,5). Így abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt a szeretetet engedjük kiáradni másokra, és ezáltal valamit kinyilvánítanunk Isten lényéből (valósá-gából). Ennek a szeretetnek meg kell mutatkoznia Isten felé, de testvéreink és embertársaink felé is. Az Isten embere akkor is képes szeretni, ha szeretetére nem kap választ. A hit összekapcsol bennünket Istennel, a szeretet pedig összekapcsol embertársainkkal.

5. Az állhatatosságra (kitartásra) Az állhatatosság és a szelídség összetartoznak.

Ezek Isten embere magatartásának jelei a nehéz körülményekben. Az állhatatosság vagy kitartás, a türelem, az erények a legtöbb embernél természet-ből kifolyólag kihaltak. De a hívő embertől elvárják, hogy a megpróbáltatások idején szellemileg ne törjön le, és ne szenvedjen vereséget. Szükségünk van az állhatatosságra, hogy kitartsunk a hitben és elkerüljük a gonoszt. Tehát Isten emberének be kell bizonyítania az állóképességét, mert csak akkor tud kitartani, ha szembe fúj a szél.

Ajánlás

Ünnepelj, de ne vesztegeljott a jászol mellett.Azt ismerd meg, kiben mindenígéret betellett!Hited reményt, békességet,üdvösséget úgy hoz,ha eljutsz a kisdedtől agyőzelmes Krisztushoz. Siklós József

Vetés és Aratás�

Ez a felszó­lítás az előző két versben található­ két felszó­lítással együtt egyfajta fegyelmező intés.

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó” (Ró­m 12,17). Ha a rosszat nem toroljuk meg, hanem arra törekszünk, hogy másokkal jót tegyünk, akkor a legjobb feltételét teremtjük meg annak, hogy minden emberrel békességben élhessünk.

Minden emberrel. Pál beleveszi azokat a körülöttünk élő embereket is, akik nem hisznek Istenben. Ha Isten szeretetének és kegyelmének élő tanúbizonyságai akarunk lenni a hitetlenek előtt, akkor fontos, hogy békében éljünk velük. A viszályhoz ketten kellenek. Ha valaki veszekedni akar, de a másik ebbe nem megy bele, akkor nincs veszekedés.

Amennyire tőletek telik. Mind­ent elkövetünk, hogy ne kerüljön sor civódásra. Esetenként ez azt is jelentheti, hogy engedünk másokat jogtalan előnyhöz jutni. S ha valaki ellenségesen lép fel velünk szemben, ezzel lehetőséget ad­ nekünk, hogy vallást tegyünk az Úrról. Kétségkívül vannak, akikkel képtelenség békességben élni. Ilyenkor kitérünk az útjukból. Vagy pedig értük is imádkoznunk kellene?

Mindenképpen káros, ha mi magunk kezdemé­nyezzük a civódást. Ezzel semmibe vesszük az Ige figyelmeztetését. Sőt az ilyen magatartással megtagad­juk mind­azt, amit a bűnbocsánatró­l, az Istennel való­ békességről tanultunk. Hogyan használhatna fel minket az Úr arra, hogy bárkinek is megmutassuk az üdvösség útját, ha nem élünk vele békességben?

Talán vannak ezen a téren rendeznivalóid? Nos, akkor ne halasztgasd­!

Valaki ezt írta: „Ami tulajdon érdekeit illeti, a keresztyén ember békére törekedjen, ami azonban Krisztust illeti, harcolja meg a hit harcát.” Ha ellenséges indulattal találkozunk, amikor az Úrról vallást teszünk, akkor a következményeket nyugodtan rábízhatjuk az Úrra, föltéve, hogy szelídséggel jártunk el.

Werner Mücher

”… AMENNYIRE TŐLETEK TELIK …”

Életünk sorsdöntő kÉrdÉseiamelyekre a Biblia választ ad

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31)

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne aján­dékozna nekünk vele együtt mindent?”

(Róma 8,32)

„Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít?”

(Róma 8,33)

„Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?”

(Róma 8,34)

„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, … vagy üldözés,

… vagy fegyver? … Sem halál, sem élet, sem angyalok, … sem jelenvalók, sem eljövendők, … sem magasság, sem mélység, sem semmiféle

más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus

Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,35­39)

Az oltAlom

Igen, Uram, már nem félek,benned bízom, reád nézek!És ha ég, föld, tenger,minden összeszakad,a jövő akkor isszent kezedben marad.Bátran emeld fel hát szemedet,az Úr oltalmaz meg tégedet.Benne bízzál, mert Ő megsegít,a reménység meg nem szégyenít!

Szegő­Szollás Klára

Bibliai személyek

Mária

2010. évi 3. szám �

Az Újszövetségben legalább hat nőnek Mária a neve. Nevüknek jelentése egyikükre sem igaz, mert a név azt jelenti, hogy „keserű”, és ezeknek a nőknek mind­egyikével egy bizonyos „éd­esség” jár együtt. Ezek közül elsőként Názáreti Máriát, Jézus anyját kell megemlítenünk. A feljegyzésekben ez a Mária csak ötször szólal meg. Kétszer szól Gábrielhez, kétszer magához Jézushoz, és egyszer a szolgákhoz a kánai menyegzőn.

Az angyalhoz intézett kérdése gyermeki egyszerűséget árul el, aki csupán további felvi­lágosítást és tájékoztatást kér Isten szándékáról: „Hogyan lehetséges ez…?” (Lk 1,34) A következő felvilágosítást kapja: Ő lesz a Messiás szűz éd­es­anyja. Szűz anya? A názáreti emberek ezt sohasem fogják elhinni. Ebből botrány, félreértés, gyalázat, félremagyarázás, gyanúsítás, a helyzet téves be­állítása és rosszindulatú célozgatás lesz. De ez az Isten akarata, és Mária készséges alázattal rendeli magát alá ennek: „Íme, az Úr szolgálóleánya: tör-ténjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38)

Mária szavai, éneke és hallgatása mind feltárja jellemének szépségét.

Mária dicsőítő éneke (Magnificat)Mária éneke (Lk 1,46­56) úgy vált általánosan

ismertté, mint a ’Magnificat’, mert az ének az Úr magasztalásával kezd­őd­ik: „…magasztalja lelkem az Urat, és az én szellemem ujjong Isten, az én Meg­tartóm előtt, mert rátekintett szolg­álóle­ánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve” (Lk 1,46­49).

Nagyon sokat lehet tanulni Mária jelleméről, amint énekét hallgatjuk. Énekel szeretetről és örömről, Jahve hűségéről, és az iránta való­ irgal­masságáról. Mária mindezt a helyes sorrendben mond­ja el. Először beszél az Úrró­l és saját örö­méről Őbenne, aki az Ő Istene és Üd­vözítője is.

Mindig tudatában van saját alacsony helyzetének. Végül is ő csak egy alacsony sorsú volt a lenézett Názáretből, és egy ácsnak a jegyese. De Jahve irgalombó­l és hatalmában megemlékezett erről az egyszerű lányró­l, és nagy d­olgokat tett vele. Ő olyan Isten, aki gyűlöli a gőgöt, aki a maga szuverenitásában megalázhatja a hatalmast, és fel­emelheti az alázatos embert. Megelégíti az éhezőt, és üres kézzel engedi el a gazdagot. Mária tudta, hogy nemzed­ékről nemzed­ékre mind­ig megáld­otta azokat, akik Őt félték.

Mária ezután Istennek a nemzete iránti hűsé­géről énekel. Isten megáld­otta Izráelt, és irgal­mából megemlékezett róla. Izráel, mind az ember, mind a nemzet, Jahve szolgája volt, Jahve pedig szövetségmegtartó­ Isten, örökre hű az Ábrahámnak és az ő gyermekeinek ad­ott szavához.

A ’Magnificat’ Bibliánk egyik legjelentősebb énekei közé tartozik. Nem tudjuk megmondani, hogy vajon Mária saját költeménye volt­e, vagy sem. Rögtönzött volt? Vagy korábban írta és meg­tanulta? Nem ez a fontos. Emelked­ett lelkületű, mintha a Zsoltárok Könyvéből lenne, mégped­ig a legkiváló­bbak közül. Megismerhetjük belőle Isten jellemét, valamint názáreti szolgálólánya jellemét is. Mária valóban gazdagon megáldott volt, és he­lyesen ismerte meg Istent, aki őt így megáld­otta.

Mária talán megtanít bennünket arra is, hogyan imádjuk Istent.

J. N. Darby a következőképpen határozta meg az imádatot: „A tisztelet és imádat azért szól Istennek, ami Ő önmagában, valamint azért, amit Ő azoknak jelent, akik tisztelik Őt.” Milyen igaz ez Mária énekében!

Mária – a hallgatás ékesszólása

Az utolsó­, Máriára történő utalást az Apostolok Cseleked­etei könyv első fejezetében olvassuk, ahol az apostolokkal együtt egy ima­összejövetelen találjuk őt. Ez az Úr Jézus mennybemenetele után történt. Természetesen, Mária hangját nem halljuk! Milyen szép befejezése ez az ő történe­tének! Hallottuk őt beszélni más alkalommal, és hallhattuk az énekét. De gyönyörködhetünk gazdag hallgatásának pillanataiban is.

„Napról napra együtt bibliai személyekkel” c. könyvből (Evang­éliumi Kiadó)

Názáreti

Vetés és Aratás��

Mennyi bajt oko­zott már az irigy­ség! Az irigység

a Sátán hatásos eszköze, amellyel az embereket a pusztulásba kergeti.

irigység a szentírásban

Már a Biblia első lapjain találkozunk az irigység gyászos kihatásával. Mivel Isten nem fogadta el Kainnak az elátkozott föld­ből származó­ áld­ozati ajánd­ékát, annak szívében izzó­ gyűlölet támad­t fivérével, Ábellel szemben. Ez utó­bbi ugyanis saját gyöngeségének tudatában egy bárányt áldozott, ame­lyet Isten ked­vesen fogad­ott. S mint tud­juk, ebben az esetben az irigység testvérgyilkossághoz vezetett (1Móz 4,3­8). A gyermektelen Ráhel irigy volt nővérére, Le­ára, mert annak négy fia született, és ilyen gonosz szavakkal támadt férjére: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” S noha Ráhel ked­velt felesége volt Jákó­bnak, ő mégis haraggal volt kénytelen válaszolni erre: „Talán Isten vag­yok én, aki meg­tag­adja tőled a méh gyümölcsét?” (1Móz 30,1-2) Ráhel mind­enáron anya akart lenni, mint Lea, s a kívánság boldog­talanná és vakká tette. István vértanú a nagytanács előtt mond­ott véd­e­kezésében utalt Jákób fiainak cselekedetére. Azt mondta: „Az ősatyák féltékenykedtek Józsefre, és eladták Eg­yiptomba, de az Isten vele volt” (Csel 7,9). Az összefüggésből tud­juk, hogy Jákó­b (a későbbi Izráel) fiát, Józsefet jobban szerette valamennyi fiánál (1Mó­z 37,3). Ez felkeltette fivérei irigységét, és Józsefet csak Isten beavatkozása mentette meg a haláltól. Rend­kívül tanulságos Ászáf önvallomása is a 73. zsoltárban. Irigyelte az istentelen és vakmerő em­bereket, mert látta, milyen jó sorsuk van, miközben ő maga napokon át csak gyötrőd­ött. Irigysége od­áig vitte, hogy úgy látta: hiába tisztította meg szívét. De Ászáf megtalálta az irigységéből és féltékenységéből a kiutat, a szabadulást. Amikor beismerte: „De nekem olyan jó­ Isten közelsége!”, miután bement Isten szen­

télyébe, meg tud­ott szabad­ulni kísértő gond­olataitó­l, és tud­ott örvend­ezni a mennyei d­icsőségben reá váró­ örökségnek. Utolsó­ péld­aként had­d­ id­ézzük még a Máté 27,18­at: Pilátus, római helytartó tisztán látta, miért akarják a főpapok és a vének rábírni a népet, hogy egy gyil­kost engedjen szabadon „a zsidók királya” helyett, akiben Pilátus semmi bűnt nem talált. Kifejezetten megírja az Ige, hogy tud­ta: irigységből ad­ták Őt a kezébe. Féltették saját befolyásukat és tekintélyüket, mert érezték, hogy az Úr Jézus messze felülmúlja őket bölcsességben és erőben. Ezt irigyelték tőle. És ahogy az Úrral bántak, ugyanúgy jártak el később az apostolokkal is (Csel 5,17; 13,45). Irigységük csalta meg ezeket a főpapokat és véneket, hogy ne ismerjék fel Istennek legmagasabb rend­ű kijelentését az Úr Jézusban.

irigység – a test cselekedete

A legtöbb bibliafordítás „féltékenység”­nek nevezi azt, amit irigységnek is fordíthatunk (Gal 5,20). Amelyik fordítás az „irigység” szót hasz­nálja a görög „zelosz”­ra, az többnyire lábjegy­zetben megjegyezi, hogy a szó féltékenységnek is ford­ítható­. Mind­kettő egymáshoz hasonló­ érzést fejez ki, amely a bűnös emberi természet tulajdonsága. Pál apostol kénytelen volt megírni a korintusiaknak, hogy ők még (hús)testiek, mert viszálykodás és féltékenység uralkodik közöttük.

Az irigység önző követelés, amely csak a maga hasznát nézi. Ugyancsak irigységnek kell tekinteni azt a magatartást is, amikor valaki másnak a tulaj­donát vagy értékeit saját magának szeretné, még akkor is, ha ezek megszerzése érdekében nem tesz semmit. Még ha fenn is áll a kísértés, hogy jogtalanul elsajátítsa valaki a másik tulajdonát, de nem teszi meg, akkor is csúnya következményei vannak az irigységnek. Gyakran egészen a gyűlölköd­ésig fo­kozó­d­ik az irigyelt személy ellen, aki őt felülmúlja anyagi javaiban.Az ed­d­ig mond­ottakbó­l világosan kitűnik, hol kell keresnünk az irigység gyökerét. Teljesen mindegy, hogy anyagi javakró­l, pénzről, autó­ró­l van szó­, vagy állásró­l, tekintélyről, tud­ásró­l, család­ró­l vagy életkorról.

irigykedhet-e a keresztyén eMber? Ha Isten Igéje az irigységet a test cselekedetének nevezi, akkor nem is kérdés, hogy a keresztyének­

A hálaadás orvosság az irigységre

��010. évi �. szám

BiBliaismereti „Ki mit tud?”

1. Soroljuk fel időrendben a következő neveket: Ábrahám, Jákób, Táré, Izsák!

2. Az özönvíz előtt a Biblia csupán négy asszonyt nevez meg. Kik azok?

3. A három nagy király, Saul, Dávid és Salamon közül melyik volt az egyik fáraó veje?

4. Milyen kapcsolat volt Dávid és Séruja, valamint Abigail között?

5. Dávid és Jónatán jó barátok voltak, de ezen kívül milyen rokoni kapcsolatban álltak egymással?

6. Egészítsük ki a mondatot Dávid egyik zsoltárából: „Micsoda a halandó (ember), hogy...”

7. Melyik (kis)próféta hirdette a Messiás eljövetelét így: „Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve…”?

8. Ki mondta ezt: „Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz”?

9. Ki kérdezte ezt: „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal … szerzett a nap alatt?”

10. „...álmokat álmodnak, és ... látomásokat látnak.” Kik ezek az egyik (kis)próféta szerint?

(Válaszok a 31. oldalon.)

�

nél is előford­ulhat. Mert még testben élünk, amely érvényesülni akar, s hogy mennyiben tudunk a testies kívánságainknak ellenállni, az attól függ, hogy a Szent Szellem uralma alatt járunk­e, és halálba ad­juk­e ily mó­d­on testies énünket (Gal 5,16; Ró­m 6,11). Bizonyosan mindannyian tudunk az irigység káros kihatásairól a gyülekezeti testvérek közösségében. Mind­enekelőtt azonban az a fontos, hogy újra meg újra vizsgáljuk meg magunkat, hogy nem törnek­e fel bennünk efféle hajlamok. Nem vagyunk­e hajla­mosak irigységre, amikor összehasonlítjuk magunkat kívánatos külső d­olgokban. Mivel azonban az efféle reakció­k az irigyked­őt gyötrik, ezzel – ha rejtve is – az Urat rabolják meg a d­icsőségétől. Már bölcs Sa­lamon is felismerte az irigység következményeit. Azt írta: „A szelíd szív élteti a testet, az indulat (irigység) viszont rothasztja a csontokat” (Péld 14,30). Ha tiszteljük és becsüljük egymást, akkor szere­tetet és jóságot tanúsíthatunk a másik iránt, és nem kívánkozunk az után, amije neki van (Zsid 10,24). Mivel az irigység és a féltékenység tönkreteszi a testvérek iránti szeretetet, figyelmeztet minket a Ró­ma 13,13: „Mint nappal illik, tisztességben járjunk ... nem viszálykodásban és irig­ység­ben.” És az ún. szeretet himnuszában (1Kor 13,4) nyomatékosan is mondja az Ige: „A szeretet nem irig­ykedik.”

Mire irigykedünk? Isten minden jó adomány ajándékozója. Ami a testvéremé, azt Őtőle kapta. Ha tehát irigyked­em rá, ezzel azt fejezem ki, hogy Isten szuverén cse­leked­etével eléged­etlen vagyok. Sőt: az efféle maga­tartással igazságtalanságot vetek az Úr szemére, és még ha a testvér túlságosan is emberi módszerekkel szerezte meg vagyonát, akkor sem irigykedhetek rá. Mert az irigységgel én magam is ugyanolyan vétkessé válok.

az irigy gondolatok legyőzése

Ahogyan Ászáf szavaibó­l már kid­erült, csakis úgy járulhatunk a szentélybe, az Úr közelébe, ha a szívünket megtisztítjuk a keserű irigységtől és a félté­kenységtől. Semmi sem szabad­ít meg jobban a rossz ízű összehasonlítgatásoktó­l, mint a hálaad­ás Istennek mindazon ajándékaiért, amelyeket érdemtelenül kaptam tőle. Aki a 2Korintus 9,15 szerint hálát ad­ Istennek a kimond­hatatlan ajánd­ékáért, az Ő Fiának eljöveteléért a világba örök üdvösségünkre, az már eleve mentes lesz az irigy kívánságok kísértéseitől. „... ez nem illik, hanem inkább a hálaadás” (Ef 5,4)

– ezt kénytelen megírni az apostol az efezusi keresz­tyéneknek. Örültem, amikor egy keletről jövő nőtestvér azt írta nekem, milyen hálás azért, hogy az előző hosszú évek nélkülözései és az ellenséges környezetben eltöltött id­ő után itt élhet közöttünk. Nyilván nem olyan gazdag, mint sokan mások, de az Úr iránti hálája mégis őt teszi a leggazd­agabbá. Irányítsuk lelki szemeinket a láthatókról a látha­tatlanokra, és akkor hálás lesz a szívünk az Istentől kapott mérhetetlenül nagy ajándékaiért, az örök d­icsőségért, amely felé tartunk (2Kor 4,17). Ez tesz bennünket Isten boldog gyermekeivé, akiket nem kínozhatnak az irigy gondolatok.

Walter Wjst

Vetés és Aratás10

Ez a két rövid mondat volt a magva egy imád­ságnak. Talán a legfontosabb imádságnak, amit az imádkozó egész életében elmondott.

Az imádkozót Ezékiásnak hívták, aki Júda tekintélyes, istenfélő királya volt. Isten akaratát igyekezett cselekedni, és Isten ezt kedvesen fogadta.

Uralkodási ideje közepén halálos beteg lett, rettegett a haláltól, és válságba került az élete. Kétségbeesésében azonban nem emberekhez fordult tanácsért, nem is orvosokat hívott, ha­nem Istenhez kiáltott, aki valóban tud segíteni. Hozzá kiáltott, és Isten alátekintett sebzett, megalázkodó szívére, és mind belsőleg, mind külsőleg segített rajta. Amikor meggyógyult, hálaadó éneket írt nyomorúságáról és szaba­dulásáról.

A szorongás nApjAink betegsége

„Az ember élete nem más, mint szorongá­sainak története” – mondta egyszer valaki. A düsseldorfi kamaraszínház évekkel ezelőtt egy politikai kabaréban így mutatta be a modern ember képét:

„Életfélelem és vérkeringési zavar, sietség, harc és becsvágy. Táncoljanak csak gyor­sabban a lábak, száguldozzanak céltalanul a hajszában, korbácsolja fel őket a disszonáns zene, a hit és reménység nélkül valókat, a szeretet nélkül valókat…”

A szorongás napjainkra elrettentő mértéket öltött. Ahol kiürülnek a templomok, megtelnek a pszichiáterek és pszichológusok rendelői. A legkelendőbb gyógyszerek az idegnyugtatók, amelyeket az emberek szorongás, nyugtalan­ság és álmatlanság ellen szednek. Egész teher­autónyi van belőlük a gyógyszertárakban – és az emberi szervezetekben. Drogok és boldogság­pirulák idéznek elő néhány órára mesterséges élvezetet, űzik el a szorongást, és pótolják a védettség érzését.

Urunk legyőzte a szorongást. Emberek mil­

„Uram, szenvedek, segíts rajtam!” (Ézsaiás 38,14)

liói élnek nap mint nap az Ő erejéből, amely támaszt ad életüknek. És sokan tudják, hogy a menekülés nem segít, hogy a szorongás és a kétségbeesés hamarosan utoléri az embert. Urunk azonban ismeri szorongásainkat. Ő maga legyőzte azt a Gecsemáné­kertben, és amikor csak akarjuk, mellénk áll. (Alfred Lechler ismert ideggyógyász írt egy kis könyvet ezen a címen: „Tedd idegeidet Isten kezébe!” – Evangéliumi Kiadó)

Ezékiás szorongott. Nemcsak ezért vagy azért, nemcsak átmenetileg, ahogy mi is oly­kor­olykor szorongunk. Ő halálfélelmében szorongott. Azzal az alapvető szorongással, amelyet minden Istennel ki nem engesztelődött embernek át kell élnie, amikor érzi és tudja, hogy rövidesen Isten elé kell állnia, az örök Bíró elé.

Ugyanakkor szorongatta Ezékiást a nagy kérdés is: Miért? Miért bánik így vele Isten, holott ő oly kegyesen élt? Miért kell ily korán meghalnia, miért kell átmennie a halál sötét éjszakáján? Talán nem mindnyájan éljük át azt a halálfélelmet, amelyet Ezékiás átélt, de a kérdések bennünk is ott vannak.

Boldog az, aki ilyen nyomorúságában nem fordul téves címhez. Boldog az, aki Istent keresi, aki Őt hívja fel, aki életét odaadta bűneinkért a golgotai kereszten: Ő a mi kezesünk.

kicsodA A „kezes”?

Kezes az, aki közbenjár valaki érdekében, aki az illetőt megnyugtatja afelől, hogy fize­tésképtelensége esetén kifizeti helyette az adós­ságát. Aki felszabadít az adósság nyomasztó terhe alól, amennyiben magára veszi annak a terhét.

Mindnyájunknak szükségünk van Isten előtt egy ilyen „Kezes”­re. De senki más nem al­kalmas erre Isten előtt, csak az Úr Jézus Krisztus. Ő pedig önként ajánlkozott erre. Ő az, aki áthi­dalta a bűn szakadékát Isten és ember között, levette rólunk a bűneink terhét, amelyért mi kép­

11�010. évi �. szám

„Uram, szenvedek, segíts rajtam!” (Ézsaiás 38,14)

telenek lennénk eleget tenni, és megbűnhődött érte. A halál tehát immár nem okozhat bennünk végső, lecsillapíthatatlan szorongást. Üdvözítőnk karjai közt elrejtve, Kezesünk által megváltva, megszűnhet szorongásunk, és a szívünket be­töltheti helyette a bizalom és a csendes öröm. Ő elindít és elkísér bennünket azon az úton, amely a dicsőségbe vezet, ahol ismeretlen a szorongás és a fájdalom. Most már imádkozhatunk úgy, ahogy egykor Paul Gerhardt tette:

„Mellőlem el ne távozz, ha majd én távozom. A kínban, mit halál hoz, állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, s rettent a meghalás, nagy kínod és kereszted legyen vigasztalás!”

A hétköznApok szorongásAi

A szenvedés és nyomorúság azonban nem ismeretlenek a keresztyén ember életének hét­köznapjaiban sem. És, ha engedjük, kétségbe­esésbe vihetnek.

Ezért tekinthetjük Ezékiás emlékiratát bá­torításnak az utódok számára is. Mert szoron­gásainak leírása és imádsága mögött bizonysá­got tesz arról, hogyan vette le róla a terhet a szabadító Isten, és hogyan újult meg az Istennel való kapcsolata.

A szorongások között mi is vigasztalásra vagyunk utalva. Szívünk remeg és elcsügged, sőt olykor feltámad bennünk a kétely, hogy valóban van­e szerető mennyei Atyánk. És ha magunk akarunk önmagunktól megvigaszta­lódni, az nem segít. Az sem, ha megpróbáljuk jelentéktelennek tartani a fenyegető bajt, mert annak veszélyes volta újra elénk áll. Az sem segít, ha nem gondolunk rá.

Ha nem találunk vigaszt, végső soron csak egyvalami segít: az, ha az Úrhoz könyörgünk. Ha gyermeki hittel visszük elé a gondjainkat, és azután teljesen Őrá bízzuk, és nem gyötörjük többé magunkat.

Ő pedig segít, hiszen megígérte. Kezességet vállalt értünk Isten előtt, – de a hétköznapokban felmerülő feladatok megoldásában is. Problé­

mák gyakran keletkeznek, de az Ő kezessége értünk mindvégig érvényes! Béke és vigasz költözik szívünkbe, és a könyörgésünk hála­adássá változik.

Dieter Boddenberg

Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,elhallgatott a fekete madár,mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő évekenazóta más madár dalol nekem.Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,és egyre sebesebben szállnak el,– az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,és mindig egy, aki itt jár velemfénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,s minden lépéssel közelebb megint...,melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.Énekeit vele zümmöghetem,amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,amint reájuk sorra megtaníta csodaszárnyú, szent madár: a HIT.

Túrmezei Erzsébet

Vetés és Aratás1�

Vallásos családba születtem, és mint akko-riban a legtöbb gyermek, rendszeresen jártam templomba és hitoktatásra. Sok mindent nem értettem, de azt gondoltam, annyira nem vagyok rossz, az egyház majd „beimádkozik” engem a mennyországba.

Ahogy teltek az évek, az ideológiák közül egy-re jobban hatott rám a materialista világnézet, és csak sodródtam a világgal együtt.

Isten először a hadseregben töltött szolgálati időm alatt szólított meg egy zágrábi születésű katonabarátom által. Egyenrangú katonák, de más világnézetet vallók voltunk, és sokat vitat-koztunk. Ő a Szentírásban igen jártas lehetett, mert nagyon jól érvelt Isten létezése mellett, de én azt akkor még nem akartam elfogadni.

Amikor leszereltem, a Teremtőm már várt rám a szülőfalumban. A barátomtól kaptam egy Újszövetséget, és nagy nehezen hozzáfogtam az olvasásához. Az evangéliumok olvasásakor arra gondoltam, hogy könnyű volt a tanítványoknak, mert Jézus velük volt. De mi lesz velük, ha majd nem lesz közöttük? (Nem kételkedtem Isten létezésében, de úgy vélekedtem, hogy sosem fogunk találkozni vele.) Azután a Cselekedetek Könyve és az apostolok levelei rámutattak arra, amire rá se mertem gondolni, vagyis., hogy egy-szer meg kell jelennem Isten előtt. Sok mindent kezdtem megérteni, pl. a pünkösd valódi lényegét is. Átadtam az életemet (egész énemet) Jézus Krisztusnak, és megtörtént életemben a nagy pálfordulás: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs,43,1)

Ezután teljes erőmmel az örömhír ter-jesztésére törekedtem. Sok-sok Szentírást és evangéliumi könyvet osztottunk szét a testvé-remmel és barátommal (akitől annak idején az Újszövetséget kaptam). Mindent örömmel és nagy elszántsággal tettünk.

Nehézségeink akkor kezdődtek, amikor gyü-lekezetünk olyan nézeteket és hitéleti gyakorlatot vezetett be és akart ránk erőltetni, amelyekkel nem értettünk egyet. A témával kapcsolatosan kutatni kezdtem az Írásokat, és felismertem a

helyes utat, de az ezt követő szakítás lelkileg nagyon megviselt.

Nehéz időszak következett be az életünk-ben (a családommal), és ez az időszak tele volt megalkuvásokkal és bukásokkal. Végiggondolni is sok, mennyi esemény zajlott le azóta körülöt-tünk. De a keskeny útról nem tértünk le, Istennek nem fordítottunk hátat, és Ő megmutatta hűsé-ges és kitartó szeretetét az életünkben.

A következő igeverssel szeretném befe-jezni bizonyságtételemet, és egyben bátorítani testvéreimet Isten országának építésében: „…le-gyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58).

B. J. Szerbia

Őszi este

Őszi este, felhős égen, a teli holdat fürkészem. Hol kisebb, hol nagyobb fénye, bújócskázik a felhőkbe’.

A fényét a Naptól kapja, ő csak a fényt továbbadja. Csodálatos, amint halad, gyönyörű a látvány, mit ad.

Ó, Istenem, magam látom, fényedet hogy továbbítom? Mikor jön a felhő, sötét, hogy adom át NAPOM fényét?

Mert ránézek a felhőkre, és sötéten látok tőle. Fordítsam a FÉNYRE arcom, segít megvívni a harcom.

Bné G. É.

„...enyém vagy!”

1��010. évi �. szám

A „teljesség” az Efezusi levélben

„… hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Ef 3,19).

Mit jelent az Isten mindent meghaladó teljessége? A meg­értéshez segítségünkre lehet annak a megfigyelése, ahogyan a „teljesség” szót az Efezusi levél használja. Istennek az az akarata, hogy ne üresen és céltalanul töltsük el az életünket, hanem teljességben – a Krisztus teljességében!

Azidőkteljessége(1,10)

Ez a kifejezés a jövőre vonatkozik, amikor Isten Krisztust mint Főt helyez mindenek fölé. De Isten működésének a célja már a jelenben is az, hogy Krisztus legyen egész életünk közép­p­ontja: gondolataink, szavaink, cselekedeteink és másokhoz fűződő kap­csolataink Őt tükrözzék és dicsőítsék.

AKrisztusteljessége(1,23)

Hihetetlen, és mégis igaz: Krisztus az Ő teljességét bennünk, az Ő Testében és menyasszonyában találja meg. Ahogyan Ádám a maga teljességét az asszonyban találta meg, akit Isten készített neki, így a mi Urunk Jézus sem tekinti magát teljesnek nélkülünk.

AzIstenteljessége(3,19)

Pál ezen a helyen a szentekért imádkozik, hogy megteljenek Krisztus szeretetével, mert ez az Isten mindent átfogó teljes­ségével való megtöltekezést jelenti.

Amindenségteljessége(4,10)

Miután szeretett Urunk mélyen megalázta magát a Golgotáig, felment, minden égnél feljebb. Miért? Hogy mindent teljessé tegyen. Amikor felment, adományokat adott az Ő Gyülekeze­tének, hogy többet ismerjünk meg az Ő teljességéből.

AKrisztusteljessége(4,13)

Ez a vers a keresztyén érettségéről beszél. Isten szándéka, hogy növekedjünk Krisztus megismerésében, amíg eljutunk „a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra”. ASzentSzellemteljessége(5,18)

A felhívás itt így hangzik: „Teljetek meg Szent Szellemmel!” Mit jelent ez? Ugyanarról a teljességről van szó, amellyel az Efezusi levél más helyein is találkoztunk – a Krisztus teljessé­géről. A Szent Szellem semmi mással nem tölt el bennünket, mint az Úr Jézus Krisztussal.

G. W. S.

Adventbe léptem –újat kezdtem.Ami „Ó” volt:elvetettem. Ami „ÚJ” most, azt felvettem: Krisztusomat felöltöztem.Mindezt csak Őtette velem.Lelkem, testem erőtelen. Ő lett erő a számomra, vigasztalás bánatomra.Türelmem a szenvedésben,békességemharcban, vészben. Alázatom diadalban. Szeretetem kudarcokban.Szavambizonyságtevésben,cselekedetéletemben. Kiábrázolódik rajtam, így örömöm mondhatatlan.Hordoz engem,hordozom Őt.Ő a gyengét,én az ERŐT. Engem Ő várt, én Őt vártam. Megkeresett, megtaláltam!Ez a titkaadventemnek,örömteli,ÚJ éltemnek!

Varga Györgyné

Az adventi Király öltözetében

Vetés és Aratás1�A misszió hála a Golgotáért!

A missziós lelkületű Isten – minden kultúrában munkálkodik (3.)

Isten teremtményei, így a különböző nép-csoportok is, a feketék, fehérek, vörösek vagy sárgák mind ismertek Őelőtte érzéseikkel, örömükkel és szenvedéseikkel együtt. A misz-sziós lelkületű Isten támogat minden kultúrát, hiszen az Ő Fia „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak él-jenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15).

Minden ember Isten képére teremtetett. Mindnyájan ugyanazon a véren, a Jézus Krisz-tusén váltattak meg. Mindenkinek szól az üze-net: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28).

TekinTély az idegenek szemében

A rómaiak különbséget tettek önmaguk és az idegenek között. Volt idő, amikor a német történelemben két nagy csoportra osztották az embereket: árjákra és „más né-pekre”– borzalmas következményekkel. Mi is szívesen teszünk különbséget: itt vagyunk mi és a külföldiek, vagy mi és a romák. Gyak-ran úgy tekintünk rájuk, mint betolakodókra, akik elrabolják jólétünket és biztonságunkat. Azonban ők is Isten képére teremtett emberek, ezért foglalkoznunk kell a problémával. Tehát a mi missziónk számára is érvényes alapelv: Isten rájuk is gondol, nekik is szeretne segí-teni! A más kultúrákban élő emberek is Isten képére formáltattak, értük is, az ő vétkeikért is meghalt Jézus Krisztus a kereszten. Jézus keresztje az idegen kultúrákban élőktől is tiszteletet és tekintélyt követel.

Az internet és a televízió ellenére is idegenek maradtak számunkra más kul-túrák, és leginkább nyaralás alkalmával ismerjük meg őket. Mit tudunk róluk? Ott vannak a déli országok – ahogy hal-lani – túlfűtött vérmérsékletükkel, az afrikaiak műveletlen viselkedésükkel, a keletiek hevességükkel, az ázsiaiak kiszámíthatatlanságukkal stb. De megkérdeztük már egyszer is, hogy ők hogyan látnak bennünket? Mi sokkal jobbak vagy kulturáltabbak vagyunk? Nem vetik-e meg pl. a keleti népek a mi nyugati, fékezhetetlen életstílusunkat?

Közülük sokaknak nagy erőfeszítésébe kerül-het kihívó magatartásunkkal együtt élni.

Törekedjünk tehát arra, hogy kivívjuk az emberek tiszteletét, azokét, akik ugyancsak Isten képére teremtettek, akikért szintén meghalt Isten Fia a kereszten. A misszió egyik életfeltétele, hogy az idegen kultúrákban élők szemében tekintélyt vívjon ki. A tisztelet lehe-tővé teszi a bizalmat, a bizalom pedig utat nyit az evangélium számára.

irgalmasság az idegenek felé

Az irgalom a kérkedés ellentéte. Jézus Krisztus fő mondanivalója az irgalom és a sze-retet. „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Mi mindannyian Isten irgalmából élünk. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „… Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Tim 1,15-16). Pál tudatában volt an-nak, hogy egyedül Isten irgalmából él. Ezzel az irgalommal a szívében kívánt más emberekkel, a pogányokkal találkozni, akikhez akkoriban a nyugat-európaiak is tartoztak.

Pál számára az irgalmasság azt jelentette, hogy zsidóként ő az út a pogányokhoz (Csel 28,28); az evangéliumot egyértelműen kell hir-detnie (1Kor 15,1-2); türelmesnek kell lennie a gyülekezetek irányában (Fil 3,1), készen a

lemondásra és a szenvedésre (2Kor 11,24-28). Isten irgalmának személyes átéléséből tudta Pál félreállítania ma-gát. Számára a tiszta üzenet volt a fon-tos, türelmes volt a gyülekezetek felé, és kész volt mindenről lemondani.

A misszió csak személyes megta-pasztalásból indulhat ki: ha Isten nagy irgalma megérintett engem. Az Ő nagy irgalmasságát meg kell ismerniük ide-gen népeknek, kultúráknak is.

Krisztus szeretete hoz minket mozgásba ebben a szolgálatban (2Kor 5,14). Motorként tapasztald meg te is Isten irgalmát a misszióban!

Dieter Karstädter

1�

Van egy ország

Egy hitetlen ember meg akart győzni egy fiatal keresztyént arról, hogy a Biblia elavult, és a mo-dern felfedezések sokszorosan megcáfolják. Ezért elküldött neki néhány cikket, amelyeket gondosan összeválogatott.

A fiatal keresztyén, nagyon is távol attól, hogy hitében megrendüljön, ezt felelte neki:

„Ha van valami, ami jobb, mint a Hegyi Beszéd,

ha van valami szebb, mint az irgalmas samaritá-nus, vagy az asszony története a Jákób kútjánál,

ha vannak nemesebb magatartási szabályai a Tízparancsolatnál,

ha ismer valami vigasztalóbbat, mint a 23. zsol-tár,

ha tud valakiről, aki jobban kijelenti Isten sze-retetét, mint az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak az odaadása,

ha ismer olyan könyvet, ami világosabban be-szél az örök jövőről, mint a Biblia,

akkor kérem, hogy haladéktalanul küldje el ne-kem!”

A fiatalember sohasem kapott választ. Nem, mert nincs olyan könyv, amelyet a Bibliához lehetne hasonlítani, s ennek oka egész egyszerűen az, hogy a Biblia Istennek a könyve. Még a filozófus Nietz-sche is, aki olyan ellenséges indulattal állt szemben a keresztyénséggel, ezt írta a „Túl azon, ami jó és ami gonosz” című dolgozatában: „A Biblia leírása a létező dolgokról és az emberekről olyan rendkívüli, hogy sem a görög, sem pedig az indiai irodalom nem tud hasonlót felmutatni.”

Van egy ország idelenn,arról szól az énekem:hol egy csillag tündökölt,Jézus Krisztus Földre jött. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Elhozta az életet, ugye, te is keresed?

Van egy város, Betlehem,arról szól az énekem.Égi gyermek érkezett,jászol várta és kereszt. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Megváltotta életed, ugye, te is szereted?

Van egy templom idelenn,arról szól az énekem.Szívem, lelkem csupa fény,égi tűzből kaptam én. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Betöltheti életed, ugye, te is engeded?

Van egy ország odafenn,arról szól az énekem.Ott vár minket Krisztusunk,örök fénybe juthatunk. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Megnyitotta az eget, ugye, te is megleled?

Füle Lajos

Ha van valami, ami szebb ennél...

„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!”

(Zsoltárok 139,17)

Vetés és Aratás16

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai

2010. október 31-től 2011. március 26-ig naponta

délelõttönként: 10.30-11.00 óra között a 31 méteres rövidhullámon (9430 kHz); este: 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Tel: (06) 1 327-0440 Web: http: // www.mera.hu ; e-mail: radio@mera.hu

Meg -

haj-lunk e - lőt -

ted, A - tyánk, add

ránk ke - gyel - me -

det. I -

má - dunk, ál - dunk,

Jé - zus - ban di -

cső - í - tünk Té -

ged.

T. Jackson (1775 - 1781)Meghajlunk előtted

– 48 –

Munkája oly csodálatos, ezért magasztaljuk.Örömmel zengjük szent nevét, és szívből imádjuk.

Lénye betölt eget, Földet, fénye oly ragyogó.Imádatra, hódolatra egyedül Ő méltó.

Úr Jézus, dicsérünk Téged a mi Atyánk előtt,és imádjuk Te szent neved, mert az mindent betölt.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Az „Emlékezés és imádat” c. énekeskönyvből (Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány)

172010. évi 3. szám

Megtartó

Betlehemi pásztorok,napkeleti bölcsek,s velük együtt mindazok,kik sietve mennekimádni a gyermeket,mind ámulva látja,milyen kicsi! Hogy lehetmindenek Királya?De a Csillag ott ragyogfölöttük az égen,s megmondták az angyalok:MegtartóJUK lészen!

Füle Lajos

Végig Lukács evangéliumán

Az Úr Jézus kinek (kiknek) mondta az alábbi mondatokat?

(A válaszokat megtaláljátok Lukács evangé-liumában. Az igehelyek segítenek a megol-dásban.)

1. „Evezz a mélyre!” (5,4) 2. „Vedd az ágyadat, és menj haza!” (5,24) 3. „Nyújtsd ki a kezedet!” (6,10) 4. „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” (7,14) 5. „Leányom, ébredj!” (8,54)

6. „Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.” (10,41)

7. „Hol van a többi kilenc?” (17,17) 8. „Add el minden vagyonodat!” (18,22) 9. „Szállj le hamar (a fáról)!” (19,5)10. „Háromszor tagadsz meg engem.” (22,61)11. „Ma velem leszel a paradicsomban.” (23,43)12. „Miről beszélgettetek egymással útközben?”

(24,17)

Hol lakik Isten?

A tanító egyszer megkérdezte a gyermekektől: – Tudjátok-e, hol lakik Isten? Nem tudjuk, milyen lelkülettel kérdezte, minden-esetre néhány tanuló jelentkezett.– A mennyben – mondta az egyik.– A tiszta szívben – mondta egy másik.– A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci.A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt. – Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta: „Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt. Tudod miért, Marci? Mert ott lakik Isten.”

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Vetés és Aratás18

„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnöve-kedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsid 12,15).

A hívő testvérek között a keserűség olyan, mint egy rákos daganat, amely nemcsak a saját lelkünket mérgezi meg, hanem Isten népében is nagy károkat okoz. A keserűség rendszerint mély sebeket hagy maga után, de legalábbis csúnya sebhelyeket.

A probléma ősrégi és ugyanakkor nagyon ak-tuális. Olyan veszély, amelytől mindnyájunknak óvakodnunk kellene.

A keserűség minden gyökere valamikor elkez-dődik. Először láthatatlan marad. Rejtetten nö-vekedik, mielőtt a felszínen valamit látni lehetne. Az a veszélyes benne, hogy a keserűség először észrevétlen marad. A keserűségnek egyetlen magocskája belehull a szívbe, és ha azonnal nem tépik ki, növekedni kezd.

A keserűség kárt okoz annak, akinek a szívében ez a gyökér elkezd növekedni. Boldogtalan lesz, és nem örül már az Urával való közösségnek.

A keserűség házasságokat és családokat tesz tönkre. Éppen a férj és a feleség kapcsolatával összefüggésben figyelmeztet bennünket az Ige: „Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák (keserű kedvűek)” (Kol 3,19). Sok házasság sérült már meg, mert a férfiak ezt az útmutatást gondatlanul semmibe vették, és mogorván megkeseredtek.

A keserűség testvérközösségi életünkben is sok kárt okoz. Férfi- és nőtestvérek közötti sok össze-ütközés is elkerülhető lett volna, hogyha figyeltünk volna arra, hogy ne támadjon keserűség bennünk. Ne becsüljük alá a keserűség kö-vetkezményeit! Bibliai vezérigénk nyomatékkal jelenti ki: „(a keserűség) sokakat megfertőzhet”. A keserűség ki nem tépett gyökerei a kegyelem-ben való szűkölködést bizonyítják, és tisztátalanná tesznek.

Az okokA keserűség oka sokszor a ben-

nünket körülvevő körülményekben található. Ezek lehetnek életkö-

rülményeink, de emberek is, akikkel találkozunk. A Biblia elmond néhány példát:

Jób megkeseredett, mert Isten súlyos csapá-sai érték. Ezt mondta: „Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!” (Jób 10,1) Később közvetett módon ezért Istent vádolta meg ezzel (Jób 27,2).

Hasonlót látunk Naóminál. Amikor Moáb földjéről visszatért, így panaszkodott: „...nagyon megkeserített engem a Mindenható” (Ruth 1,20).

Anna, Elkána felesége „lelke mélyéig elke-seredett”, mert egy fiút szeretett volna, mégis gyermektelen maradt. Ráadásul, férje második felesége ezért még bosszantotta is őt. „Az asszony lelke mélyéig elkeseredett”. Anna ennek ellenére az egyetlen helyes dolgot cselekedte: „könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt” (1Sám 1,10).

Az izráeliták Egyiptomban annyira szenvedtek ellenségeiktől, hogy belekeseredtek. „Kemény munkával keserítették az életüket” (2Móz 2,14). Vannak olyan keresztyének, akik a hitetlenektől annyira szenvednek – pl. munkahelyükön – vagy a tűrhetetlen körülmények miatt, hogy megke-serednek. A keserűség gyökere ilyenkor ideális táptalajhoz jut, amikor életünkben olyan helyze-tekbe kerülünk, amelyekkel nem boldogulunk. Vagy hadakozni kezdünk Istennel, mert nem tudjuk megérteni az Ő útjait (betegség, elnyomás a munkahelyen, stressz, magányosság, stb.) vagy testvéreinkkel hadakozunk (véleménykülönbsé-gek, meg nem értés, vita, stb., stb.)

„… a kese-rűségnek a gyökere …”

192010. évi 3. szám

A keserűség kezdeteA megkeseredés kezdetén rosszkedv, düh vagy

akár harag léphet fel. A prédikátor ezt mondja: „Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd tá-vol magadtól a rosszat” (Préd 11,10). Hogyha ezt nem tesszük, akkor a rosszkedv, a düh és a harag kerülnek uralomra. A keserűség gyökere elkezd növekedni! Aki ilyesmit megtűr az életében és belelovalja magát, az nemcsak boldogtalan lesz, hanem keserűkedvű is. Az ilyesmi általában elrejtetten kezdődik. Az ember megsértődik, visszahúzódik a többiektől, és máris ott van a szívében a keserűség gyökere.

És éppen a testvéri kapcsolatokban jut az irigység döntő szerephez. Olyasmit találunk a másikban, ami nincs meg ne-kem. Irigyek leszünk, és test-vérünkhöz nem tudunk test-véri szeretettel és nyíltsággal közeledni. Még ha Saul király nem is volt hívő, a története mégis világosan megmutat-ja, hogy hova vezethet az irigykedés és a rosszindulat. Nem tudta elviselni, hogy Isten Dávidnak akarja adni a királyságot. Nem tudott megbirkózni azzal, hogy a nép szíve Dávidhoz ragaszkodott, miközben tőle elfordult. Halála mindnyájunk számára figyelmeztetés. Jakab ezt mondja: „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal (valóság-gal) szemben” (Jak 3,14).

A gyökerek kisarjadnakEleinte nem lehet látni őket, pedig már nö-

vekednek, és valamikor világosságra kerül, ami a szívben van. Látható és érezhető lesz. Falakat épít fel és kettéválaszt. Félreértésből meg nem értés lesz. Haragból düh lesz, csalódottságból szakítás. És a következmény? Olyan testvéreket látunk, akik nem boldogok, akik elszigetelődnek. Olyan testvéreket, akik kölcsönösen egymásnak semmi jót sem kívánnak, veszekednek egymás-sal, sőt elszakadnak egymástól. Elkerülik a

találkozást. A vetés felnövekedett. Az egyesek problémájából mindenki problémája lett, akinek valamilyen köze van hozzá, és bepiszkítja őket is. Az, ami egyetlen férfi- vagy nőtestvér szívében elkezdődött, megterheli az egész közösséget. Ez történhet a házasságban is. Ez azonban egy helyi gyülekezetben szakítópróbává fejlődhet.

Hiányzó kegyelemAz Ige felszólít bennünket, hogy ügyeljünk

arra, hogy „senki se hajoljon el Isten kegyelmétől”, és így hiányt ne szenvedjen Isten kegyelmében. Ez mindannyiunkra érvényes. Ez a probléma

nem az egyes ember problémája, ha-nem mindenkié. Hogyha valaki a

kegyelemben hiányt szenved, annak sohasem Isten az oka. Az Ő kegyelme mindig gazda-

gon rendelkezésünkre áll. Az Ő meg nem érdemelt gondoskodása minden

nap megújul. Ez sohasem lehet kevés. Ez túláradó (1Tim 1,14). Rajtunk mú-lik, hogy ebből és ebben a kegyelemben éljünk.

„Az Istennek pedig van ha-talma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor

minden szükségessel rendel-kezzetek, és bőségben éljetek

minden jó cselekedetre” (2Kor 9,8). Isten kegyelme nemcsak azért

jelent meg, hogy nekünk üdvösséget hozzon, hanem irányít, tanít bennünket a hétköz-napi életben is (Tit 2,11-12). Minden kudarcérze-tet, minden haragot, sebet, keserűséget legyőz. Bárcsak több érzékenység lenne az életünkben a kegyelem iránt, és testvéreink életében is! A kegyelem szemben áll a megtorlás, a bosszú, a visszavágás minden gondolatával. Aki Isten kegyelmében él, más szemmel néz testvéreire! Tudja, hogy Isten csak jót akar nekünk.

Ha valaki közülünk híjával van Isten kegyel-mének, ez azt mutatja, hogy már nincs boldog közösségben az Úrral. A vele való gyakorlati kapcsolat valamilyen módon megzavart.

Vetés és Aratás20

Pál fölszólít bennünket: „Minden keserűség, in-dulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt”. Azután így folytatja: „Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef 4,31-32). Itt erős ellentétek jelennek meg előttünk. Keserűség, düh, harag, kiabálás és istenkáromlás helyett részvétet tanúsítsunk, irgalmat és megbo-csátási készséget. Ezek az erények olyan emberre jellemzők, aki Isten meg nem érdemelt jóságának tudatában él. Ezek Isten Szellemének munkája által jönnek létre bennünk.

Hogyha az életünkben engedjük, hogy a keserűség terjedjen, végső soron az ördögnek adunk teret, és akadályozzuk Isten Szellemének a munkáját. Csak az Ő munkája nyomán győzhe-tő le a keserűség, és tapasztalhatjuk meg újra a kegyelem jelenlétét.

A gyógyítás eszközeiIsten azt szeretné, hogy egyáltalán meg se

engedjük, hogy keserűség támadjon bennünk. De hogyan tudjuk azt megakadályozni, hogy a szívünkbe valami be ne fészkelődjön? Pál arra szólít fel bennünket, hogy minden gondolatot ejtsünk foglyul Krisztusnak való engedelmesség-ben (2Kor 10,5). Hogyha életünkben megkeserítő körülmények jelennek meg, akkor beszélhetünk ezekről Urunkkal. Amikor egyik testvérünk iránt keserű gondolatok támadnak a szívünkben, akkor ezzel az Úrhoz szabad mennünk. Ehhez hozzátar-tozik az a feltétlen készség, hogy megbocsássunk testvéreinknek akkor is, amikor véleményünk szerint nekünk van igazunk. Kérjük Urunktól azt a kegyelmet, hogy a körülményeket és az embereket az Ő szemével lássuk.

Hogy az újabb, további meggyökerezést meg-akadályozzuk, nem elég, ha csak azt vagdossuk le, ami a felszínen láthatóvá vált. Lehetséges, hogy ez egy ideig sikerül. Egymás felé kirakatkedves-séggel viselkedhetünk, a szívünkben azonban ott ül a keserűség és az irigység, és a rosszindulatú gondolatok egyre inkább gyökeret vernek. A gyökérkezelés ebben az esetben radikális kisza-kítást jelent. Semmi más nem segít! Mint ahogy a kertben a gyomokat nem úgy irtjuk ki, hogy azok föld feletti részét levágjuk, ugyanígy a keserűség gyökerét is gyökerestül kell eltávolítani. Ez akkor is érvényes, hogyha valami már sok évvel ezelőtt

került bele a szívbe. Akkor is, amikor már talán évek vagy évtizedek óta keserű gondolatokat ci-pelünk magunkkal. Soha nem késő, hogy ezeket a gyökereket kitépjük!

Előfordulhat, hogy testvér a testvérrel (sőt házastársával) évek óta egyetlen szót sem vált. Ilyenkor nincs többé semmi remény? A kese-rűségünket magunkkal kell vinnünk a sírba? Jób egy ideig ezt gondolta: „A másik meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót” (Jób 21,25).

Nem, még ekkor is van remény. Egyetlen keserűség sem kapaszkodhat belénk olyan erő-vel, hogy Isten ezt a gyökeret ki ne húzhatná. A Szellem erejével a hosszú időn át megnöveke-dett gyökereket is ki lehet tépni nyílt és őszinte beismeréssel. Ugyanakkor engedhetjük, hogy az Úr megmutassa nekünk, hol tudunk segíteni olyanoknak, akik képtelenek kikerülni a keserű gondolatok körforgásából.

Jób példája bátoríthat ebben bennünket. Pró-bája kezdetekor azt mondta Istenről: „Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól” (Jób 9,18). Ha valakinek emberileg oka lett volna arra, hogy kellemetlen vigasztalói ellen megkese-redjen, akkor az Jób lenne. Azonban szenvedé-sekkel teli útjának végén Isten őt keserűségéből kigyógyította. Ekkor mondta a következőket: „Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálato-sabbak ezek semhogy felfoghatnám” (Jób 42,3). A keserűség gyökere eltűnt Jób szívéből.

„Öltsetek tehát magatokra – mint Isten válasz-tottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.

Mindezek fölé pedig öltsétek föl a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus bé-kessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagy-tok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szíve-tekben az Istennek.

Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek Őáltala” (Kol 3,12-17).

E. A. Bremicker (Halte fest 3/2010)

212010. évi 3. szám

Az Úr Jézus egyszer azt mondta a két vaknak, akik irgalomért könyörögtek hozzá: „Legyen a ti hitetek szerint” (Mt 9,29). Még ma is érvényes, csodálatos tény, hogy az Úr tevékeny, cselekvő hatalma bizonyos mértékig függ a hitünktől, a kitartásunktól, a türelmünktől, vagy a remény-teljes várakozásunktól. A római századosnak, aki „nagy” hitéről tett tanúságot, azt mondta az Úr: „Legyen a te hited szerint” (Mt 8,13).

Ugyanezt a gondolatot találjuk a 2Királyok 4,1-7-ben. Ott Isten Elizeus próféta által csodát tett, és segített egy szegény özvegyasszonyon. Amíg az özvegy üres edényeket tudott hozni, addig az olaj csak úgy ömlött a korsójából. Az üres edények száma és nagysága határozta meg az olaj mennyiségét. Más szavakkal: Isten ere-je várt a hitére. A hit volt a mértéke ennél az esetnél annak, hogy mekkorák Isten cselekvő segélyforrásai.

Emlékezzünk csak Ábrahám kéréseire, ami-kor Isten elhatározta, hogy ítéletet tart Sodoma és Gomora felett. Ameddig Ábrahám elment közbenjáró könyörgésével, addig kapott ígére-tet, hogy nem pusztul el a város (1Móz 18,17-33).

Ugyanígy Istennek ezt a kegyelmét mutatja be a 2Királyok 4. fejezete, de találunk itt még valami mást is. A próféta megkérdezte az as-szonyt: „Mondd meg nekem, mi van a házad-ban?” (2. v.) Hasonló kérdést intézett később az Úr Jézus a tanítványaihoz: „Hány kenyeretek van?” (Mk 6,38) Izráel népe történelmének kezdetekor pedig Isten azt kérdezte Mózestől:

„Mi van a kezedben?” (2Móz 4,2)Isten azt akarja, hogy azt használjuk, amink

van. Lehet, hogy az teljesen elégtelennek látszik arra, hogy a felmerült szükségletet kielégítse. De akárhogy is, azt kell igénybe vennünk. Így az egyik oldalon van egy pásztorbot, a másik ol-dalon Izráel népe, amelyet ki kell szabadítani a szolgaságból. Vagy pedig egyfelől van mindösz-sze egy korsó olaj, másfelől viszont egy hitelező és egy nagy adósság, amelyet ki kell fizetni, kü-

lönben a hitelező elviszi a fiakat rabszolgának. Egyfelől van öt árpakenyér, másfelől 5000 éhes férfi, akiket jól kell lakatni.

És mégis, milyen csodálatos dolog, hogy az Úr mindig a meglevőt veszi igénybe, és azt bo-csátják rendelkezésére. Bethániai Máriáról azt mondja az evangélium: „Megtette, ami tőle telt” (Mk 14,8). Hasonlóképpen így szól a próféta a 2Kir 4-ben: „Mondd meg nekem, mi van a há-zadban?” És ha az özvegy előhozza mindazt, amije van – mindössze egy korsó olajat –, akkor hittel tekinthet fel Istenre, az Ő hatalmára és ígéretére.

És mi az eredmény? Nemcsak az adósságát tudja kifizetni, hanem ami marad, abból számos napig táplálni tudja a családját. Az öt árpake-nyér nemcsak arra elég, hogy az ötezreket jól-tartsa, hanem a maradék darabokból megtelik tizenkét kézikosár. Mózes a botjával nemcsak kivezette Izráelt Egyiptomból, hanem ezzel a pásztorbottal, Isten botjával elvezette Isten né-pét pusztai vándorlásának a végéig.

Pál apostol azt írja, soha ne feledjük, hogy „a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Kor 3,5), és

„ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Kor 4,7).

I. G. Bellet

„MI VAN A HÁZADBAN?”

Túl sok szavam van

Túl sok szavam van,

annyi kérésem!

Te csak egyet szólsz:

„Jöjj velem!”

S várod, hogy induljak hozzád

engedelmesen.

Taníts meg erre engem,

Istenem!

Lázár Istvánné

Vetés és Aratás22

4. Övezd fel magad prófé-tai szolgálatra!

Jeremiást, az ifjú prófétát dereka felövezésére szólította fel Isten (Jer 1,17). A szőrből készült ruhával együtt, ez volt a próféták ismertetője (2Kir 1,8). Az öv azonban több volt, mint egy ismertetőjel, a prófé-tai szolgálat elszánt teljesíté-sére utalt.

Jeremiásnak mindent el kellett mondania a népnek, amit Isten paran-csolt neki, és nem volt szabad elcsüggednie. Hírül kellett adnia a teljes üzenetet, semmit sem elhallgatva, vagy elgyengítve annak tartalmát. Meg kellett mutatnia nekik hűtlenségüket, és fel kellett hívnia őket a megtérésre (Jer 6,16.26), be-szélnie kellett nekik a csapásokról és az elűzetés-ről is (14,17; 15,1). Meg kellett ismertetnie velük az életnek és a halálnak az útját (21,8). De beszél-hetett az Úr örökkévaló szeretetéről is népe iránt, hogy bűnbánat és megtérés által újra összegyűjti és megvigasztalja majd őket.

Az öv behatárolja a próféta érzéseit is. Nem lehetett túl szoros, de túl laza sem. Amikor Jere-miás látta a nép hűtlenségét (Jer 4,19), sírt, mivel Isten nyája tévútra került (13,17). Bár Jeremiást a siralmak prófétájának nevezik, mégis az egész üzenetet továbbadta, de nem anélkül, hogy belső-leg át ne élte volna azt.

Jónás prófétából viszont, saját tanúsága szerint hiányzott az együttérzés. Bosszantotta az, hogy Isten szánalmat érzett a bűnbánatra kész Ninive iránt, és megőrizte az ítélettől (Jón 3,10; 4,1). Az Isten által neki ajándé-kozott, majd elvett csodálatos bokor köze-lebb állt hozzá, mint a tizenkétszer tízezer ember a városban.

Más próféták könnyelműen bántak az üzenettel. Ezt mondták: „Béke, béke!”, pe-dig nem is volt ott semmilyen béke (Jer 6,13-14).

Az Emberfia sírt Jeruzsálem felett, és ezt mond-ta: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a bé-kességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől” (Lk 19,41-42).

A jövendölés nekünk is szól: „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a szellemi ajándéko-kat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” (1Kor 14,1). Ez a prófétálás, az Isten Szent Szellemétől

ÖVEZD FEL

MAGAD!(2.)

sugallt beszéd a szíveket megszó-lítja. A prófétálás a gyülekezet épüléséhez szükséges, és annak javát szolgálja. Szolgálatunkban lényeges és fontos, hogy a teljes üzenetet hamisítatlanul adjuk tovább. Ha pl. valaki így idézi a János 3,16-ot: „Mert úgy sze-rette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen”, akkor hamis prófétá-

nak bizonyul. Azt hiteti el az emberekkel, hogy automatikusan részesei Isten üdvözítésének.

Az isteni üzenet viszont így hangzik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, el ne ves-szen, hanem örök élete legyen.” Az embernek fel kell öveznie a derekát, mint az erő helyét. De ne a saját erőnkkel, hanem az Istentől kapott erővel akarjunk szolgálni (1Pt 4,11). Csak így dicsőülhet meg Isten a mi szolgálatunk által.

5. Övezd fel magad pásztori szolgálatra!Az Úr Jézus a János 13-ban saját példája alapján

mutatja meg, hogy mit jelent szeretni a testvérein-ket és szolgálni nekik. A lábmosás része a pásztori szolgálatnak. Nem a legeltetést és őrzést, hanem a gondozást illusztrálja. Az Úr tulajdonképpen egy rabszolga szolgálatát végezte el a tanítványai felé, noha Ő volt a tanítójuk és Uruk. Letette felsőru-háit, vett egy vászonkendőt, és magára kötötte.

Ebben jut kifejezésre Önmaga átadása és szolgálata, amit nehéz visszautasítani.

A víz, amit a tálba öntött, Isten Igéjére utal, amelynek többszörös hatása van. Is-ten Igéje megtisztít és kiigazít bennünket, és ez gyakran az Úr Jézus személyére utal. A lábak megmosása pedig felfrissít és üdít. (A vászonkendővel való megtörlés azt mu-tatja, hogy nemcsak buzdításra, hanem vi-gasztalásra is szükségünk van; 1Kor 14,3). Pál Isten irgalmával buzdította a keresz-

tyéneket Rómában. Nem éri ez el a mi szívünket is, és nyújt vigasztalást mindenkor? Isten könyö-rülete arra emlékeztet, ahogyan Isten szíve irgal-masságra indult nyomorult, bűnös állapotunkon. Nem nyílik-e meg a mi szívünk is, hogy örömmel fogadjuk az Úr beszédét?

Fontos továbbá, hogy az Úr minden tanítvány lábát megmosta. Jánosnak éppen olyan szüksé-ge volt erre, mint Péternek, Tamásnak, valamint

232010. évi 3. szám

Andrásnak. Ugyanakkor, ezáltal mutatja meg a kötelezettségünket, a szolgálatunkat egymás felé is: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így csele-kesztek” (Jn 13,14-17).

6. Övezd fel magad a papi szolgálatra!Minden hívő számára adatott az ajándék, hogy

a papi szolgálatot gyakorolja (1Pt 2,9). Az ószövetségi papi öltözékben gyakorlati út-

mutatásokat találunk a mi papi szolgálatunkra is. Az öltözék részeit képezte a köpeny, az öv, a süveg és a megfelelő lábravalók. A papi szolgálat alapja a vérrel és olajjal való meghintés volt. Minket az Úr Jézus Krisztus vére tisztított meg, és Isten Szent Szelleme pecsételt el, aki képessé tesz a papi szol-gálatra (Ef 1,7.13; Fil 3,3).

A vászon lábravaló a pap gyakorlati életét jel-lemzi. A vászon fehér színe arra emlékeztet, hogy

ne szennyezzük be a ruháinkat (Jel 3,4). Ez azt jelenti, hogy az ember tudatosan ne tegye tisz-tátalanná magát. Ha ez mégis bekövetkezik, ez érvényes: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Az Úr vacsorájával kapcsolatban pedig: „Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból” (1Kor 11,28).

Az öv készséget jelent a papi szolgálatra. Ho-gyan akarunk szolgálni, ha nem táplálkoztunk, vagy nem vagyunk készek? Bárcsak Isten Szent Szelleme úgy tudna hatni ránk, ahogyan Ő akar-

ja, és akin keresztül Ő akarja (1Kor 12,11)! Ez csak akkor lehetséges, ha készen állunk erre.

Eljákím („Isten felemel”) papról azt olvassuk, hogy az övét szorosan meg kellett kötnie. Ez a papi szolgálat megerősítését szolgálja Isten és az emberek előtt (Ézs 22,21).

A süveg az Istentől, valamint Főpapunk, az Úr Jézustól való függés és a neki való alárendelés kifejezője. Isten nem az önmegvalósítást kívánja a papi szolgálatban, hanem az Ő rendeléseinek a követését. Minden ruhadarab a pap ékességét szolgálja. Nekünk „a Krisztus ékességében és szépségében” szabad megállnunk Isten előtt.

A papi öltözéknek vászonból kellett készül-nie, nem gyapjúból, hogy „ne öltözzenek úgy fel, hogy megizzadjanak” (Ez 44,18), és semmi sem látszódhatott a testükből. Isten nem kíván testi aktivitást, mert minden, ami a (hús)testünktől származik, zavaró az istentiszteleten.

7. Övezd fel magad, úgy várd az Urat! Lukács evangéliumában erre hív fel bennün-

ket az Úr: „Legyen derekatok felövezve, és lám-pásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér visz-sza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki” (Lk 12,35-36).

Mi várjuk az Urat. Ezt a várakozást kétféle jel kíséri: először a felövezett derék, másodszor pe-dig a meggyújtott lámpás. A felövezett derék azt mutatja, hogy nem bizonyos prófétai események beteljesedésére várunk, hanem mi minden pilla-natban Őt várjuk. A meggyújtott lámpásra azért van szükség, mert az éjszaka sötétségében élünk. Ezek pedig világosságot vetnek az utunkra, és megőriznek a szellemi elalvástól.

Bárcsak ébren találna bennünket a mi Urunk, amikor eljön!

Az Úr Jézus felhívását a Lukács 12-ben az Ő ígérete követi, amely az Ő örökkévaló szolgálatát mutatja be:

„Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik” (Lk 12,37).

M. Furrer

Vetés és Aratás24

Ki ne szeretne boldog házasságban élni? Sajnos a hívő házasságok felett is olykor sötét fellegek tornyo-sulnak. Vajon milyen okok miatt „gördül előre nehezen a szekér”? Valóban nem tehetünk róla? Jó néha alapos önvizsgálatot tartani.

Íme, szolgáljon itt néhány jó tanács, amelyek tudatos megfontolása áldásul szolgálhat a család életére.

„Ma már sok jó könyv van ebben a témában, amelyek segíthetnek. A férjemmel mi is tudato-san megvizsgáltuk, hogy mi az, ami segít a kap-csolatunk építésében. A következőkre jutottunk:

* A céljaink közösek. Szeretnénk Isten akarata szerint élni, Jézus Krisztushoz hasonlóvá formá-lódni, szem előtt tartva, hogy üdvösségünk van.

* Elkötelezettek vagyunk egymás iránt. (Ön-magunkat egymásnak ajándékoztuk.)

* A férjem a vezető a házasságunkban, én pe-dig segítőtársa vagyok. Szívesen teszem, s a gyer-mekeim előtt is ezt az elvet képviselem (Ef 5,22).

* Rendszeresen átöleljük egymást, töltögetjük egy-más ’szeretettankját’. Elis-merő szavakkal igyekszünk egymásban a jót erősíteni; a rossz tulajdonságokat elhor-dozni; tapintatos szeretettel visszajelzést adni.

* Feltárjuk egymás előtt az érzéseinket. (Úgy érzem… Nekem rosszul esett...)

* Ha valamit meg kell be-szélnünk, nem általánosítgatunk. (Te mindig...; te soha...)

* Megbántódás esetén bocsánatot kérünk, és nem emlegetjük többé a dolgot.

* Amikor csak lehet, együtt étkezünk, hétköz-nap is ízlésesen terített asztalnál.

* Amikor hív a férjem, hogy menjek vele egy kis kikapcsolódásra, pihenésre, igyekszem félre-tenni minden akadályt. Jót tesz a kapcsolatunk-nak az együtt töltött idő.

* Igyekszünk apró figyelmességekkel meglep-ni egymást.

* Ki szoktuk kérni egymás véleményét, lehető-leg javaslat formájában.

Ne engedjükházastársi

kapcsolatunkat elszürkülni!

* Tiszteljük egy-más szüleit, roko-nait.

Mivel Isten más-milyennek alkotta a férfit, mint a nőt, jó, ha ezt tudato-sítjuk magunkban. Egy férfi

például szeret nagy terveket szőni. L. Dillow mondta egyszer:

»Egy feleség átgázolhat házasságukon szöges csizmával, rátaposva férje nagy ter-

veire.«Egyszer, amikor öt gyermekünkkel együtt

utaztunk Wartburg autónkban, így ábrándozott a férjem, sajnálva bennünket, hogy szorongunk a hátsó ülésen: »Egyszer, majd lesz egy mikrobu-szunk, abban mindenki kényelmesen el fog fér-ni.« Hát, ami eszembe jutott, az ’szöges talpú át-gázolás’ lett volna, ezért nem szóltam, de reálisan gondolkodva erre semmi esélyünk sem volt.

Pár évvel később Isten megmutatta, hogy neki semmi sem lehetetlen. Egy osztrák ismerősünk azt mondta a férjemnek: »Bayer úr, adja el ezt az öreg autót, én pedig odaajándékozom a mikrobu-szomat. Az én feleségem nem tud benne felállni,

a maga felesége igen. Mi veszünk egy magasab-bat.«

Az öreg kocsink ára elég lett az átírás költsé-geire, és lett egy hétsze-mélyes autónk! Addig-ra a négy gyermekünk mellett már két fogadott gyermekünk is volt, így jól ki tudtuk használni a

nagy kocsit.” Bayerné Papp Ágnes

Ki adni tud

Boldog, ki adni tud, ám érte mit se várván.

Boldog, kit hála tölt és hála tart a vártán.Boldog, ki úgy szeret,

mint akit úgy szeretnek,ahogy van, a KRISZTUSÉRT

vállal és hord keresztet.Füle Lajos

252010. évi 3. szám

Alamizsnát adunk a szegényeknek?

Isten sokkal többet akart tenni ennél!

Nem ismerjük a nevét. A Biblia is csak úgy hívja, „egy születése óta sánta férfi.” (Olvassuk el a Cselekedetek 3., 4. fejezetét!) Vajon mit érezhet-tek a szülei, amikor világra jött? Aligha számí-tottak arra, hogy a fiuk sánta lesz. Inkább talán azt remélték, hogy egy napon ő folytatja majd a családi vállalkozást; vagy törvénytudó lesz; vagy időskorukban ő lesz a támaszuk. Nem ismerjük a reményeiket.

Azt viszont tudjuk, hogy a fiuk nyomorék volt, és ez a többi embertől eltérően minden lehető-ségtől megfosztotta. Az anyagi kilátásai is két-ségbeejtően szűkösnek mutatkoztak, hisz teljesen mások segítőkészségére volt utalva. Mert mi mást is tehetne egy sánta?

Nem véletlen, hogy a Szent Szellem így sugal-mazta ezt az igeverset: „születése óta sánta férfi.” Eszünkbe jutnak az Úrnak Jeremiáshoz intézett szavai: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszen-teltelek, népek prófétájává tettelek” (Jer 1,5). Isten ismerte Jeremiást születése előtt, születése pillana-tában és utána.

Ismerte ezt a sánta embert is, és ismer mindenkit, akit megteremt. Ismeri a születés körülményeit, akárcsak azt is, hogy ki születik boldog, és ki születik boldogtalan családba. Akár egészségesen, akár betegen szü-lettünk, az életünk Isten áldó kezében van. Ezért bízhatjuk rá gyermekeink születését.

De mit is tehetett ez a sánta ember? Mindössze annyit, hogy valakit megkérjen, vigye az Ékes-ka-puhoz, hogy ott kolduljon egész nap.

Vagy mégsem csak ennyit? Az ima órájában, az Ékes-kapunál történt meg az, amit Isten már elő-készített: ennek a sánta embernek a találkozását Péterrel és Jánossal. Az apostolok sem sejtették, hogy aznap milyen nagy számban fognak lelkeket megnyerni Isten országa számára. Alamizsnát a szegényeknek? Dehogy! Isten mérhetetlenül többre készült. Arra, hogy 5000 lelket mentsen meg (4,4), és hogy elkezdje a bizonyságtételt a sánta ember gyógyulásának a csodája által. Ugyanis a szemtanúk elkezdtek érdeklődni, és

Péter előtt kirajzolódott a jövő: hirdetni fogja az evangéliumot. E gyógyulás után többen tértek meg, mint pünkösdkor. Íme, erre képes Isten és egy sánta ember.

Isten mindig is így dolgozott: „…az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Az Ő ereje a mi gyengeségeinken keresztül ér célba. Pál ezért így folytatja: „Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.”

Ez bátorítson minket, amikor szembesülünk az erőtlenségeinkkel. Számíthatunk az ellenség elbátortalanítására, aki azt állítja, képtelenek vagyunk bármire is Istenért. „Hagyd másra, aki jobban képzett. Ne is próbálkozz ezzel, úgysem fog sikerülni! Ugyan, mire vagy te képes?”

Talán te is korlátokkal küszködsz. Ezek le-hetnek fizikai, érzelmi vagy értelmi korlátok. Lehet, hogy úgy érzed, a körülményeid teherként nehezednek reád, amelyek, ha eltűnnének, valami érdemlegeset tudnál tenni Istenért. Talán úgy gon-dolod, hogy a gyülekezeted kicsi, és kevés ajándék-

kal rendelkezik. Mit tehetsz, hogy széttörd a korlátokat, hogy fricskát adj szűkös lehetőségeidnek, kér-dezed talán magadtól. Ennek a gondolkodásmódnak az a hibája, amit Pál is felismert, hogy maga a gyengeség, a korlát tartotta meg az apostolt az Istentől való függésben. A korlátoktól való szabadság öndi-

csőítést válthatott volna ki Pálból, és így Istentől elrabolta volna a neki járó dicsőítést. Mindent elrontott volna, az korlátozta volna az áldást.

Olvassuk tovább az Igét: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongatta-tásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős ” (2Kor 12,10).

Mit cselekedhet tehát egy sánta ember? Megengedheti Istennek, hogy nagy dolgokat

vigyen végbe általa. Kétségkívül, Isten sok férfi és nő egészséges lábát nem tudta arra használni, hogy 5000 embert hívjon Krisztushoz, mert „…nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyö-nyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak” (Zsolt 147,10b, 11).

Brian Gunning

MirE képEs EGy sántA?

Vetés és Aratás26

Jézus Krisztus – az egyetlen aJtó a mennybe

Csak egy kapun lehet bemenni a mennybe, és ez az egyetlen ajtó Jézus Krisztus, a jó Pásztor. Ő a mennybe vezető szoros kapu. A János 10, 7-12-ben olvassuk: „Jézus tehát így szólt hozzájuk: »Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pász-tor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, ... látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut…«”

Ezen egyértelmű bibliai kijelentés alapján bi-zonyosak lehetünk abban, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út Istenhez. Ezt nem emberek mondják, hanem maga Jézus Krisztus jelenti ki magáról. Ilyen világos Isten Igéje. Itt nincs mit magyarázni, és nincsenek kibúvók. Az út, amely az életre visz, nagyon keskeny.

a JócseleKedeteim a mennybe JuttatnaK?Hamis az a nézet, amelyet a humanizmus és

a népi kegyesség is támogat, amely a jócseleke-deteken alapszik. „Olyan sok jót teszek, annyira igyekszem! Munkálkodom, sanyargatom magam, lemondok a húsról, sőt még a szexuális életről is”

– hirdetik a különböző vallásokban. Néhányan me-ditáció által szeretnék kiérdemelni a mennyorszá-got, vagy drogok segítségével keresnek megoldást. Mások a keresztyén hagyományaikra hivatkoznak:

„De hiszen én keresztyénként nőttem fel, mindig elmentem a templomba, résztvettem minden ke-resztyén szertartáson."

A szertartásokra való hagyatkozás is a Sátán kelepcéje, amibe belecsalja az embereket A vélt jó cselekedeteket egyedül Isten ítéli meg: azt, hogy az Ő szemében mi jó és mi nem. Egy cselekedet csak akkor jó, ha hitből van, ha azt a Szent Szellem által teszik. Minden cselekedetet meg kell előznie a Jé-zus Krisztusban való hitnek, az újjászületésnek (Jn 3). Minden jó cselekedet azzal kezdődik, hogy nem magunkban, hanem teljesen Isten kegyelmében bízunk: Az ÚR Jézus fizetett a bűneinkért.

Az egész Biblia azt tanítja, hogy csak Isten ke-gyelme és az ígéreteiben való hit – amit Ő munkált ki – az, ami meg tud változtatni minket. Isten kegyelemből, Jézus engesztelő halála által tekint igazzá minket. A jó cselekedet a hit gyümölcse. Természetesen a cselekedetek hozzátartoznak a hithez. Jakab írja az 1,22-24-ben: „Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallga-tója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” És egészen egyértelmű a Jakab 2,26-ban: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.”

Tehát a cselekedetek hit nélkül nem tudnak megmenteni, és a hit cselekedetek nélkül nem Istentől való hit. Gyakran hasonlítják Jézus köve-tését egy vonathoz: elől a mozdony Isten Igéje és az ígéreteiben való hit. A kocsik pedig a cselekedetek és az érzések.

Isten előtt tehát nem hivatkozhatunk egyház-tagságunkra, a hagyományokra vagy a jócselekede-tekre, hanem csak elfogadhatjuk Jézus golgotai ál-dozatát, átadhatjuk életünket Jézusnak, és a Szent Szellem által követhetjük Őt. Így érik meg bennünk a Szellem gyümölcse, és fogunk jót cselekedni.

a teológiai tanulmányaim a mennyországba JuttatnaK?

Másvalaki talán azt mondhatja: „Teológiát tanultam és sok tudást összegyűjtöttem. Jártam bibliaiskolába, és elolvastam az egész Szentírást.” Ez megment? Nem, ha emellett a Jézussal való bi-zalmas, szívbeli kapcsolat hiányzik! Az életünkben az Úr Jézusnak kell elfoglalnia a szívünk trónját ahhoz, hogy ne magunknak, hanem Istennek tetsző életet éljünk.

A széles és a keskeny út

4.

272010. évi 3. szám

Az 1Korintus 13,1-3-ban áll: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy-hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.”

Itt Jézus Krisztus szeretetéről van szó, amit el kell fogadnunk, válaszolnunk kell rá, és tovább kell adnunk az embereknek. Hit, remény, szeretet (1Kor 13,13) – a Szent Szellem ezen három ajándéka döntő az Úr Jézus helyes követésében.

JeleK és csodáK a mennybe JuttatnaK?Aztán vannak, akik keresztyénnek nevezik ma-

gukat, és ezt mondják: „Nem tudok hinni, ha nem látok jeleket és csodákat.” Ebben az esetben „cso-dafüggő” hitről beszélünk. Az Úr Jézus azt mondja erről a Máté 7,22-23-ban: „Sokan mondják majd nekem ama na-pon: Uram, Uram, nem a te neved-ben prófétáltunk-e, nem a te ne-vedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te neved-ben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismer-telek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

Ezek az emberek jeleket és csodákat tettek, démonokat űztek ki, Jézus nevét használták, de a szívük távol volt tőle. Mint ahogy a néptömeg, ők is akarták Jézus csodáit, de Jézus sebeihez nem közeledtek. Nem fogadták el az Isten Szellemével való elpecsételést, amely által a világot és magukat is legyőzhették volna, és egyedül Jézus Krisztust követhették volna.

Ma is sokan vannak, akik Jézusnak azt mondják „URAM, URAM”, de mégsem tartoznak Őhozzá. Jézusnak ezen szavai újra és újra alkalmat adnak arra, hogy megvizsgáljuk magunkat, és bűnbánatot

tartsunk szívünk állapota miatt. Még nem késő megtérni!

aKi beviszi a világot a gyüleKezetbe, az elvi-lágiasítJa a gyüleKezetet

Aztán vannak olyanok, akik keresztyénnek ne-vezik magukat, és ezt mondják: „Hiszen élhetünk ugyanúgy, mint a világ: választhatjuk ugyanazt a zenét, ruházatot, programokat, szórakozásokat,

– hiszen mindent szabad.” Így az ember beviszi a világot a gyülekezetbe – és a gyülekezet olyan lesz, mint a világ. Aki beviszi a világot a gyülekezetbe, az elvilágiasítja a gyülekezetet!

Van ehhez egy nagyon jó példám: Az egyik ember az asztalon áll, a másik előtte, a földön. Most mindkettő megpróbálja a másikat maga felé húzni. Megállapíthatjuk, hogy sokkal könnyebb valakit lefelé, mint felfelé húzni. Ez a példa óv attól, hogy szoros kapcsolatot kössünk a világgal, akár barátság, akár házasság (egy keresztyénnek nem szabadna hitetlennel házasságot kötnie), vagy

istentiszteleteken és evangelizáci-ókon használt

„bevá lt” v i lág i módszerek által. Nagyon gyorsan érvényesülhet a lefelé húzó erő.

Isten Igéje el-lent mond ennek az elvilágiasodott gondolkodásnak:

„Az az Isten aka-rata, hogy meg-szentelődjetek...”

(1Tesz 4,3). A megszentelődés a világtól, ill. azoktól a területeitől való elkülönülést jelenti, amelyek Isten-ellenesek.

Természetesen, élvezhetjük Isten alkotásait, és köszönetet mondhatunk értük Istennek, de a bűnös dolgoktól óvakodnunk kell. Ezek soha nem szolgálják a megszentelődésünket.

Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni a 2Korin-tus 6,14-ben olvasható figyelmeztetésre, amelyet érdemes komolyan megfontolnunk: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában!”

(Folytatjuk.)Lothar Gassmann

Vetés és Aratás28

Az Úr Jézus születésnapjának a megünnep-léséről földi élete idejében (33 év) nem olvasunk a Bibliában. Mint emléknap, később sincs felje-gyezve.

Mi, földi teremtmények általában annál inkább ünnepeltetjük magunkat évről évre, születésna-punkra emlékezve. E nap körül sok a tervezés, szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kér-dések: „Milyen volt? Hogy sikerült? Tetszett-e? ”

Több mint 2000 éve ünnepeljük az Úr Jézus szü-letésnapját mindenütt a földkerekségen különböző módon: népek, kultúrák, szokások, hagyományok szerint.

Most kérdezzük meg az ünnepeltet! – Úr Jézus, meg vagy elégedve születésnapod

ünneplésével? Tetszenek-e ezek az ünnepek?– Röviden Ézsaiás próféta szavaival válaszol-

hatok: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai” (Mt 15,8-9; Ézs 29,13).

– Miért? Úr Jézus, hogy érted ezt?– „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz

énbennem, ne maradjon a sötétségben” (Jn 12,46). Mégis, a születésem után sokan a sötétséget vá-lasztották. Az első századokban a népek továbbra is pogány isteneket imádtak, misztikus vallásokat, kultuszokat gyakoroltak. Ez nem kevés veszélyt jelentett az első keresztyén gyülekezeteknek: keveredést, összeolvadást a pogány kultúrákkal. Minden történelmi korszaknak megvan a jelleg-zetes, sötét árnya. Csak két példát említek. Még születésem előtt az 5. században Mithrász, óper-zsa istenség – a világosság és a jóság istenének segítője, aki később maga lett a napisten – egy új vallást terjesztett el egész Kis-Ázsia, majd a Római Birodalom területén: a Mithrász kultuszt. Születésem után, a 3. században ez a vallás elérte a csúcspontját. Mithrászt messiásként tisztelték, aki mint napisten, győzni fog a gonosz hatalmak felett. December 25-én ünnepelték a születésnap-ját. Később ezt jelölték ki az én Földre jövetelem napjának is, vagyis karácsonynak.

… ez lenne az én születésnapom?A földkerekségen más irányba tekintve, szintén

sötétséget találtam. A névleges kereszténység so-

Születésnapi interjúkat átvett az egyiptomi, a babiloni és az ó germán pogányságból. Például a fák és oszlopok imádatát, amelyet a fenyőfák díszítésével vittek tovább. Az ősi Wotan főistenből nagyszakállú télapókat kel-tettek életre, akik az emberek között ajándékokat osztogatnak. A Skandináviában élő germánok december 25-én tarják a fény ünnepét (Lucia). A reggel felkelő legyőzhetetlen Napot ünneplik, és tisztelik a fenyőfát, a Yul fát, mint jelképet, az ősnemzést, az istenek emberré lételét.

… ez lenne az én születésnapom?– Ó, Úr Jézus, igen messze visszanéztél az

időben. Azóta sokat változott a világ. Milyen a keresztyénség ma, hogyan ünnepelnek Téged?

– Hát igen, az utóbbi időben modern bálvány-imádással találkoztam. Bekopogtam néhány ún. keresztyén házba, azután bemutatkoztam, hadd lássam, ismerik-e azt, akit évről évre ünnepel-nek.

Az 1. háznál: – „Én vagyok a világ világossága, aki engem

követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12).

– Halljátok, itt egy vak ember, nem látja, hogy fényben tündököl a ház, gyertyák lángolnak, fény-szórók ragyognak, díszek csillognak – és ő akar világítani… Szegény ember, eredj, keress máshol munkát magadnak. (Szíveinket, gondolatainkat ugyan ki ismeri, az maradhat sötétségben.)

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismer-nek…

A 2. háznál:– „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön,

nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szom-jazik meg soha” (Jn 6,35).

– Ugyan, kedves pékmester, karácsonykor kalácsot sütünk, meg bejglit, tortákat, kenyeret nem kérünk…

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismer-nek…

A 3. háznál: – „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéi-

met, és az enyéim ismernek engem” (Jn 10,14).– Ha te jó pásztor vagy, keressél juhokat, bárá-

nyokat, gyülekezetet magadnak. Mi egy nagy csa-lád vagyunk, és mi magunk akarunk ünnepelni.

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismer-nek…

A 4. háznál: – „Én vagyok az út…” (Jn 14,6).

292010. évi 3. szám

– Halljátok? Jött valaki az utazási irodától, de mi télen nem kelünk útra, itthon ünnepelünk.

– … és becsukták előttem az ajtót, nem ismer-nek…

Az 5. háznál: – „Én vagyok az igazság…” (Jn 14,6).– Halljátok? Egy ügyvéd ajánlja magát, de ne-

künk nincs peres ügyünk. (Egy kis csalás, veszeke-dés, hazugság nélkül pedig nem lehet megélni.)

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismer-nek…

A 6. háznál: – „… én vagyok az élet…” (Jn 14,6).– Szegény vándor! Látod mi az élet? Evés,

ivás, élvezet, szórakozás, ünnepeken ezekből minél többet! Eredj innen, keress magadhoz való embereket!

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismer-nek…

… ez lenne az én születésnapom?Az emberek terveznek, szerveznek, rohannak,

vásárolnak, csomagolnak, ajándékoznak, díszíte-nek, sütnek, főznek, esznek, isznak… Ünnepelnek igazi békesség és szeretet nélkül… De nem ismerik az ünnepeltet!

– Megértettük csalódásaidat, Úr Jézus, mondd, milyen születésnapot akarsz magadnak?

– „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, beme-gyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20).

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

„… aki énbennem marad, és én Őbenne, az terem sok gyümölcsöt… Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. … Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,5-9).

Ez az én születésnapom!– Köszönjük a válaszokat, Úr Jézus, megértet-

tük. Tudjuk, hogy az Atya küldött téged, de sokan szeretnék azt is tudni, hogy milyen az Atya?

– „Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9). ………………………………………………

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,

telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14).

Anna Mária Seidel

Karácsonyi remény A reményről sokat beszélünk. Reménykedünk abban, hogy szép idő lesz, hogy sikerül a vizsgánk, és hogy éppen azt kapjuk karácsonyi ajándékként, amit szeretnénk. De sokak számára a reményből hiányzik a bi-zonyosság érzése. Inkább hasonlít a kívánsághoz, amit szeretnének, ha megtörténne, de lehetetlen megtudni, hogy teljesül-e. „Reméljük” – mondják, és széttárják a karjukat. Valóban, az élet gyakran nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Amikor kiábrándító, akkor optimizmusunkat csalódás és reménytelenség váltja fel. Hamarosan a cinikusság felé sodródunk, amikor semmi sincs, ami biztos, ami visszaadná a reményt. Ez volt jellemző akkor is, amikor az Úr Jézus belépett földi világunkba. Izráel, a hajdani büszke nemzet a pogány római császárság bábfigurája lett. A közemberek a vallás túlzott elvárásainak terhe alatt nyögtek. Évszázadokkal korábban ígéretet kaptak egy megmentőre, aki helyreállítja Izráel régi dicsőségét, de nem történt semmi, és reménytelenné váltak. De az Úr Jézussal a kiábrándult reménytelen-ségbe igazi remény született. Az akkor élők tra-gédiája azonban az volt, hogy ezt nagyon kevesen ismerték fel. Pedig mi várt rájuk?– Remény a bűnök bocsánatáért; – remény a ragyogó, örök jövőért; – remény Isten jelenlétéért és erejéért; – remény, amely látásunkat élessé teszi, amely megvéd a csalódásoktól.

Az Úr Jézus olyan reménységet hozott, amely bizonyosság, nem csak kívánság, amely nem a valóság talaján áll. Csodálatos a zsoltáríró őszintesége: „Miért csüggedsz el, lelkem…? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért” (Zsolt 42,6). Örüljünk, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy sokkal jobbat adjon, mint a földi élet csalódásai. Amikor hit által elfogadod Őt, és mindent, amit megígért, remélheted, hogyha lesz is olykor ellentmondó óhaj a szívedben, erősebb lesz a bizalom, a bátor derűlátás, amely Isten Igéjének bizonyosságában gyökerezik.

J. Stowell

Vetés és Aratás30

Kérésre teljes könyvárjegyzéket küldünk.

„…végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz

bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő meg-jelenését” (2Tim 4,8).

Az egyik barátom megalapította a fejlődési rendellenességgel született fiúk és lányok ott-honát. 1964-ben 36 gyermekkel kezdte meg munkáját, szerető lakókörnyezetet és iskolát biztosítva számukra. Célja a gyermekek egyedi szükségleteinek biztosítása, segítségnyújtás lehetőségeik eléréséhez, és hogy Isten sze-retetében részesítse az ott lakókat, bátorítva őket az Úr Jézussal való személyes és növekvő együtt járásra. Az eredeti lakók már felnőttek, de még mindig az otthonban laknak. Az otthon tevékenysége azóta kibővült szakmai tovább-képzéssel, és számos egyéb szolgáltatással, amelyben fontos szerepet kap többek között az evangélium terjesztése.

Emlékszem rá, hogy egyszer a barátom megkérdezte tőlem:

– Tudod-e, hogy mi a legnagyobb karban-tartási gondja az intézetnek?

– Fogalmam sincs! – válaszoltam. – A maszatos ablakok. A gyerekeink a kezü-

ket és az arcukat az ablakhoz szorítják, mert nézik az eget, hátha ma lesz az a nap, amikor az Úr Jézus visszatér, és felviszi őket mennyei otthonába, ahol meggyógyulnak, és tökéletesek lesznek.

– Ezt már szeretem! – örvendeztem. – Az Úr Jézus elkötelezett követőinek egyik jele az Ő visszatérése utáni vágyakozás.

Ez volt az, amit Pál apostol előre látott földi szolgálatának napjaiban. Alázattal mondja: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,6-7). A visszapillantó tükörbe való nézegetés helyett az apostol folytatja az örömteli várakozást az „igazság

Uram, Te előre mentélUram, Te előre mentél,hogy helyet készíts nekünk.Jöjj vissza, hogy fogadj minket,amikor Hozzád megyünk!

Tedd erőssé lépteinket,ha ösvényeden megyünk,el ne mulasszuk kegyelmed,tartsd éberen figyelmünk!

Míg azon az új reggelen,amely ma még rejtve van,áldást zenghetünk majd Neked,szívünk mélyéből, Uram!

Németből fordította Túrmezei Erzsébet

koszorújára”, amellyel megjutalmazza őt az Úr azon a napon (8. v.).

Jegyezzük meg, hogy a koszorú nem valami-lyen jutalom Pál apostol kiváló szolgálatának az éveiért. És nem kizárólag Pál apostolt illeti meg: „de nem csak énnekem, hanem mindazok-nak is, akik várva várják az Ő megjelenését.” Az „igazság koszorúja” minden Krisztusban hívő rendelkezésére áll, aki vágyakozással vár visszatérésére, amely bármelyik pillanatban megtörténhet!

A sóvárgó vágyakozás megváltoztatja a fon-tossági sorrendet az életünkben. Elgondolkoz-tat arról, hogy sokkal kevesebbet foglalkozzunk világi dolgokkal, és sokkal többet Krisztussal. Elvonja figyelmünket a földi javak anyagiassá-gától és felhalmozásától, és az örökkévalóság fontosságára irányítja. Kiemel bennünket az aggodalomból, és az élet nehézségeinek súlyá-ból, és mindennap arra gondolunk, hogy valami jobb dolog vár ránk. János az első levelében (3,2-3) arra emlékeztet minket, hogy az Úr visszatérésében való reményünk tisztaságra ösztönöz, ezért akarunk igazságosan élni, és felkészülni az Úr Jézus visszajövetelére.

Karácsony alkalmából feldíszítheted abla-kaidat, de csodálatosan más lesz az életed, ha majd „tiszta ablakaidon” keresztül szemed az égboltra emeled!

J. Stowell

Maszatos ablakok

2010. évi 3. szám

Kérésre teljes könyvárjegyzéket küldünk.

Gyermeksarok

Az Úr Jézus kinek (kiknek) mondta?1. Simonnak; 2. a béna embernek; 3. a sorvadt kezű embernek; 4. a naini ifjúnak; 5. Jairus leányának; 6. Mártának; 7. az egyik leprásnak; 8. a gazdag ifjúnak; 9. Zákeusnak; 10. Péternek; 11. az egyik latornak; 12. az emmausi tanítványoknak.

Megfejtések„Ki mit tud?”1. Táré, Ábrahám, Izsák, Jákób. 2. Éva, Ádá és CilIá (Lámek feleségei) és Naama (CilIa leánya) (1Móz 4,19-22). 3. Salamon (2Krón 8,11). 4. Dávid testvérei vagy féltestvérei (1Krón 2,16). 5. Dávid Jónatán sógora volt. 6. „...törődsz vele…” (Zsolt 8,5). 7. Zakariás (6,12). 8. Dávid (Zsolt 144,4). 9. Salamon (Préd 2,22). 10. Véneitek, ifjaitok (Jóel 3,1).

Személyes bizonyságtétel egy kihívásokkal teli időszakról 2004 decemberében. „Örültünk, hogy a zsúfolt hónapok után karácsonykor néhány nyugodt nap vár családunkra. De éjjel váratlan szerencsétlenség szakadt ránk. Feleségem szá-mára egy élethalálharc kezdődött, amely tíz héten át tartott. Ez idő alatt fájdalmak és kétségek között lett hitünk próbára téve."

Andreas FettIgen, Atyám,mert így láttadjónak!

176 oldal(Zsebkönyv)

Prof. Dr. David Gooding

Hogyan használja az Újszövetség az

Ószövetséget?

320 oldal(Méret: A5)

Első rész: Az Újszövetség és az Ószövetség közötti általános

összefüggés. Második rész: Az Új-szövetség értelmezési kategóriái. Harmadik

rész: Irányelv arra, miként értelmezzük az ószövetségi történeteket.

Ernst-August BremickerKeresz-tyénként a világ erőterében

120 oldal (Méret: A5)

Minden keresztyén hallatlan feszültségben éli az életét, mert benne van a vágy, hogy az Urnak szolgáljon, de másfelől hat rá a világ sokféle kísértése. Hogyan akadályoz-zuk meg, hogy ne a rossz oldalra kerüljünk? Úgy, hogy Isten Igéje határozza meg és formálja mindennapi életünket. Ebben ez a könyv mindannyiunknak segítségére lehet.

Heinrich Langenberg

A Tituszhoz írt levél magyarázata

120 oldal(Méret A5)

A könyv két részből áll: az egyik a Tituszhoz írt levél ma-gyarázata, ahol szó van a gyülekezet vezetőinek szolgála-táról, a gyülekezetben levő csoportok neveléséről, vala-mint a gyülekezet minden tagjának szolgálatáról. A másik könyv „A prófétai összkép”, amely a tizenhét prófétai könyv rövid összehasonlítása.