4

Keserűség helyett örömmel 1Gyermekünk étvágya 2A szeretet szentje: Árpád- házi Szent Erzsébet 3Magyarország szép nemes csillaga (ének) 4Gyulai Pál: Éjji látogatás 5Fogjuk kézen gyermekeinket 5Fiatal egyház Nagymaroson 6Ima azokért, akiket szeretünk 7Albert atya 25 éve a papi szolgálatban 8Eljöttem hozzád, Szűzanyám 972 óra kompromisszumok nélkül 9Testünk a Krisztus-követésben 10Házunk táján történt 11Programjaink 12

A -ON ISfMárton-harang

2014 • November • 21. szám

A szeretet szentje: Árpád-házi Szent Erzsébet – 3.

A tArtAlomból CSikorog autóm kereke alatt a kavics, amikor legör­dülök a péterdi lehajtó­

nál a nyolcvankettesről. „Isten hozta Bakonypéterden!” A szomszédos Lázi mögött ébredő nappal érkezem. Miu­tán újra egyenesbe hozom járgányo­mat, akkor tudatosul bennem, hogy mi­lyen gyönyörű is ez a reggel. A szem­közti házak csúcsait vöröses, sárgán izzó fénynyalábok takarják be, amelyek ép­pen most bukkannak fel a távoli hori­zont mögött. A dombra felkúszó szán­tóföldet is aranytakaróval terítette be valaki, mintha nagy gondja lenne rá. Kü­lönös békével áraszt el minden.

Hogy-hogy itt? – Ide járok minden nap. – Ide a kereszthez? Minden reg­gel? – Igen, minden reggel. Utána kime­gyek a temetőbe, majd haza… – Mióta? – Már nem is tudom. Nagyon rég óta. Itt kezdődik a napom. Majd jön a teme­tő… – Mi van itt? Miért jár ide minden reggel a kereszthez? – Tudja, mindig van mit kérni és megköszönni. – De hát ma­gának mindkét lábát amputálták. – Igen, le kellett... Nem lehetett megmenteni. –

Keserűség helyett örömmelHortobágyi Arnold atya

Ez nagyon komoly veszteség. Lábak nél­kül, elektromos székhez kötve… És a jó­kedvét sem veszítette el. – Igen. Így élek.

Nagyon sokan ismerik, sőt nap, mint nap látják a péterdi elektromos szék­kel közlekedő embert. Én úgy nézek rá, mint egy olyan valakire, aki életében sok mindent elveszített már, de a veszte­ségeiben nem veszítette el hitét, Isten­hez való hűségét és az emberek iránti jóindulatát. Sokszor látom, mint aki cél­ba veszi a falu szélén álló magányos ke­resztet. Nem él keserű szájízzel.

Miért tudunk annyira megkeseredni? Azért, mert szeretjük őrizni magukban a negatív élettapasztalataikat. Sőt azt le­het mondani, hogy olyan hűségesen őrizzük azokat, mint egy kutya a gazdá­ját. „Hát, hogy engem mennyien bántot­tak már. Milyen rosszak az emberek! En­gem mennyi szerencsétlenség ért már?” Persze, hogy előhangoltak vagyunk arra, hogy minden, ami van, az rossz. És per­sze, hogy nagyon érzékenyek vagyunk arra is, hogy mindenhol csak a rosszat vegyük észre. A rosszat, a negatív dol­gokat, a fájdalmas dolgokat, a szürke

dolgokat, és a keserűséget. Ebből nem fakad más, csak egy negatív életszemlé­let keserű szájízzel. A negatív életszem­lélettel élő ember elég sötétnek látja a világot, a másik embert, talán még ön­magát is. Olyan, mintha állandóan egy sötét szemüvegen keresztül nézne min­denre.

A keseregés és a szomorkodás – azon túl, hogy nem engedik meg, hogy megnyissuk magukat az örömre – na­gyon sok életenergiát vonnak el tőlünk.

Mit tehetünk? Sajnos, nem vagyunk elég bátrak arra, hogy azt mondjuk egy­másnak: „Tudod, nem a világ sötét és ke­serű, hanem a te szád íze!” Ez azért egy nagy örömhír neked: „Nem érdemes a világot okolni azért, mert keserű, ho­lott a te szád íze az. És azért keserű a szád íze, mert a sérelmeidbe beleragad­va élsz!” Ez számunkra egy igen-igen jó hír!!! Mi az, ami ilyenkor nagyon so­kat segít? Elmenni és megállni a kereszt előtt.

42 MártonhArANg

Családbarát

”Azok a dol gok, amik bos szant ják Önt, mint

szü lőt, gyer me ke ér zé se i re is hat nak. Gyer me ke i hez fűző dő ér zel mi vi szony á-

nak meg ér té se se gí ti Önt a gyer me kek ér zel mi fej lesz-

té sé ben.

SZí vét, lel két be le ad va azon fá-ra do zott, hogy a csa lád nak fi nom, gusz tu sos va cso rát

ké szít sen, és most ott van fel tá lal va az asz ta lon. Min den csa lád tag eszik, ki vé ve hét éves gyer me két, aki szo kás sze rint ül a he lyén, unot tan bá mul ja tá nyér ján az ételt, kar ját se nyújt va fe lé. Vé gül, le gyűr ve né hány fa lat tal, azt mond ja: „Nem va gyok éhes.” – és meg kér de zi, el me het-e az asz tal tól. Pró bál ja győz-köd ni, hogy egyen még egy ki csit, de a gye rek ki tar tó el len ál lá sa után, meg en­ge di ne ki, hogy tá voz zon.

„Mi ért nem eszi meg a va cso rá ját?” – kér de zi ön ma gát. „Ho gyan fog ja el sa-já tí ta ni a he lyes ét ke zé si szo ká so kat, ha ha gyom, hogy ott hagy ja az ét ke zé se-ket? Ho gyan ma rad egész sé ges, ha nem eszi meg az elé tett ételt?” Úgy tű nik, e kér dé sek meg ol dá sa nem egy sze rű.

Va ló szí nű leg már több íz ben ki pró-bál ta az ilyen kor ál ta lá ban ja va solt mód-sze re ket, me lyek kel ked vet sze ret nénk

gyermekünk étvágya (1. rész)

hoz ni gyer me künk nek az ét ke zés hez: csak ke ve set ten ni a tá nyér já ra, hagy ni, hogy ő ma ga ve gyen, amen nyit kér, nem fűz ni meg jegy zé se ket ah hoz, ahogy eszik, két ét ke zés kö zött kor lá toz nia nas so lást. Míg ezek időn ként hasz no sak, gyak ran nem ele gen dő ek. Le het, hogy se gít, ha ala po sab ban el gon dol ko dunk a nö vek vő gyer mek ter mé sze té ről és az egész csa lá dot érin tő ne héz sé ge i ről, konf ik tu sa i ról, amik meg ha tá roz zák az ét ke zé sek han gu la tát is.

Az ét vágy vál to zó

Egy egész sé ges gyer mek ét vá gya elég ko-rán meg mu tat ko zik. Azon ban, a gyer mek nem egyen le tes rit mus ban nő, ha nem in-kább ug rás sze rű en. Ami kor gyor san nő, mint a gyer mek kor ko rai sza ka szá ban és a ser dü lő kor ban, ak kor ét vá gya na gyobb. Más kor, mint pél dá ul má so dik élet év ében, nö ve ke dé se le las sul, és ét vá gya is csök­ken. Egy egész sé ges szer ve zet, ha nem avat ko zunk be le mű kö dé sé be, és a meg-fe le lő táp anyag ok ren del ke zés re áll nak, tud ja, hogy a fej lő dés hez mi re van szük-sé ge. Ah hoz, hogy a gyer mek nő jön, nem kell „eről tet ni” őt. Azt eszi, ami re szük sé ge van, még ha nem is min den ét ke zés kor egy for mán, még ha ki is hagy né ha ét ke­zé se ket. Még egy al kal mi „hab zso ló nak” sem árt, pél dá ul, ha né hány na pig eset leg csak lek vá ros ke nye ret eszik.

Ter mé sze te sen, ha a gyer mek ál tal

el fo gyasz tott étel men nyi sé ge hir te len meg vál to zik, fő ként ha vi sel ke dé sé ben más vál to zá sok is ta pasz tal ha tók, kér-het jük az or vos ta ná csát. Meg vizs gál-hat ja, hogy mi le het az oka a szo kat lan ét vágy ta lan ság nak, vagy túl zott éh ség-nek.

Ahogy gyer me künk más te kin tet ben is egyé ni, ét vá gya is csak rá jel lem ző sa já tos ság, ami idő ről idő re vál to zik. A táp lál ko zás sal kap cso la tos cse cse mő és kis gyer mek ko ri él mé nyek be fo lyá sol ják, hogy mit fog majd sze ret ni, men nyit fog en ni, és hogy egy ál ta lán öröm lesz-e szá má ra az ét ke zés, men nyi ben já rul hoz zá jó köz ér zet éhez.

A ba ba ál ta lá ban az éle te el ső évé-ben az anya te jet vagy a táp szert kö ve tő-en ta lál ko zik szi lárd éte lek kel. Le het, hogy elő ször ide gen ke dik, de ha ma ro san hoz-zá szo kik az új faj ta ér zés hez, ízek hez, és meg ta nul ja a nye lés más mód ját, amit a ka nál lal ét ke zés igé nyel. Ha nem akar juk eről tet ni ezt a fo lya ma tot, ha nem tü rel-me sen pró bál ko zunk, a ba ba ma ga kezd ér dek lőd ni az új étel iránt, sőt gyak ran meg kí sér li sa ját ma gát etet ni. Má so dik éve vé gé re büsz ke lesz ar ra, hogy si ker ko ro náz za erő fe szí té se it az étel ma gá ba jut ta tá sá ra, még ak kor is, ha a fo lya mat ren det len és pisz kos. A kí sér le te zés és az önál ló pró bál ko zás fon tos a ta nu lás ban; így a ren det len ség mi att le gyünk el né­zőb bek. Idő vel majd biz to sab ban cé loz, az étel egy re ke vés bé tű nik já ték szer nek szá má ra, és el kezd ügye sen en ni.

Is ko lás kor előtt a gyer me kek íz lé se vár ha tó an kon zer va tív lesz az ét ke zés te rü le tén. Mi sze ret jük azt gon dol ni ró-luk, hogy elég na gyok már ah hoz, hogy ké pe sek le gye nek új éte le ket el fo gad­

4MártonhArANg 3

Sugárzó élet

ni – mert mi sze ret jük eze ket, és azt gon dol juk, hogy ne kik is fi no mak – de ők ép pen ség gel sze ret nek ra gasz kod ni azok hoz az éte lek hez, ami ket meg szok-tak. Őket ál ta lá ban nem vonz zák azok az étel kü lön le ges sé gek, ami ket a fel nőt-tek kü lö nö sen fi nom nak tar ta nak.

Ész re fog juk ven ni, hogy ha nem eről tet jük az új éte lek ki pró bá lá sát, ha-nem ezek be ve ze té se fo ko za tos, ak kor az el ső né hány el uta sí tás után ma gá tól meg fog ja kós tol ni azo kat az új dol-go kat, ami ket mi is eszünk. Ha ez nem tör té nik meg és az el uta sí tás foly ta tó dik, nyu god tan vár ha tunk, és egy­két hó nap után új ra meg pró bál hat juk be ve zet ni az új ételt. Ké sőbb, ahogy a gyer mek meg-is mer ke dik az is ko lai men zá val és fel te-he tő en más csa lá dok ebéd lőasz ta la i val, íz lé se egy re gaz da gab bá vá lik.

Ag go dal mak a meg fe le lő táp lál ko-zás sal kap cso lat ban

Az evés min den csa lád tag sze mé lyes ügye. Ter mé sze te sen egy anyá tól nem le het el vár ni, hogy min den csa lád tag­nak más-más ételt ké szít sen, de hogy az asz tal ra he lye zett éte lek ből ki mit tesz a tá nyér já ra, az már min den ki nek a ma ga dol ga. Ha fo lya ma to san vál to za-tos éte le ket he lye zünk egy egész sé ges gyer mek – akár egy ti pe gő – elé, ő ki-egyen sú lyo zott ét ren det fog vá lasz ta ni ma gá nak ab ban a men nyi ség ben, ami re szük sé ge van.

Né ha a szü lők nin cse nek tisz tá ban az zal, hogy min den gyer mek nek egyé-ni nö ve ke dé si üte me van, amely a kor ral gyak ran vál to zik. Úgy érez he tik, hogy az evés és az ürí tés rend sze res sé ge fel tét-le nül szük sé ges ah hoz, hogy gyer me-kük egész sé ges le gyen. Még ha egy szer ma gas sá gá hoz ké pest du ci nak, más kor egy ug rás sze rű nö ve ke dés után pe dig so vány nak tű nik is, ez ter mé sze tes.

Ha gyer me künk fá radt, vagy túl iz ga-tott, meg fá zott, vagy be teg, ét vá gya ro-mol hat. Ha ezek ben az ese tek ben nem eről tet jük az evést, az evé si kedv gyor-san vis sza tér het.

Ha a szü lők túl sá go san so kat fog-lal koz nak az zal, mit és men nyit eszik a gyer me kük, be avat koz nak ter mé sze tes vá lasz tá si fo lya ma tá ba, és meg aka dá-lyoz zák, hogy él vez ze az ét ke zé se ket, ha a gyer mek nek meg kell küz de nie a szü lő ag go dal mas ko dá sá val, le het, hogy fe szült lesz, és haj la mos le het túl so kat, vagy túl ke ve set en ni.

A szeretet szentje: Árpád-házi Szent ErzsébetRészletek Szent Erzsébet életéből (Ünnepe: november 19.)

Férje, Lajos, egy alkalommal ellova­golt az Inselberg mellett, és így ki­áltott: ,,Ha ez az egész hegy arany­

ból volna, akkor sem adnám oda érte az én Erzsébetemet!” Pedig Erzsébet tet­tei nemcsak az udvar embereit hökken­tették meg rendszeresen, hanem olykor Lajostól is nagy megértést kívántak.

Példa erre az az eset, amelyet leg­első német életrajzírója jegyzett föl: La­jos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt urának ágyába fektette, hogy állandóan mellet­te lehessen és szolgálhassa. Egy várat­lan pillanatban hazatért a férje. Jelentet­ték neki a történteket, s Lajos szívében egy pillanatra borzadás és rosszallás éb­redt. Mikor azonban belépett a szobá­ba ,,Isten, az Úr megnyitotta belső látá­sának szemét”, és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. ,,Lel­kesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!”

Amikor Lajosnak had­ba kellett vonul­nia Itáliába, Erzsé­

bet három éven át helyet­tesítette a grófság vezeté­sében. Éppen ezekben az években gyenge aratások és árvizek sújtották a vidé­ket, úgyhogy a nép éhez­ni kezdett. Az ifjú grófné pedig nagy határozottság­gal és körültekintéssel cse­lekedni kezdett; a vár alatt ispotályt nyitott, ahol na­ponta száz szegény ka­pott ellátást. Gyakran sa­ját kezűleg osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. El­adta ékszereit és drága ru­háit, gyapjút szőtt a sze­gényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segéd­kezett, és méltó temetést adott az elhunytaknak. Mi­kor hírét vette, hogy Lajos hazatérőben van, elébe lo­vagolt, és ,,ezernél több­ször is megcsókolta”. A várnagy panaszt emelt el­lene, hogy ,,esztelen bő­

kezűségével'' eltékozolta urának vagyo­nát. Igaz, hogy a kamrák és tárházak ki­ürültek, a nép azonban élt és békét él­vezett. Lajos a panaszokra így válaszolt: ,,Engedjétek csak jót tenni, hogy megte­gye, amit Istenért tenni akar, és legyen

44 MártonhArANg

Sugárzó élet

elég nekünk, ha Wartburg és Neunburg várát nem adja el!”

Abból az időből, amikor sógora, Henrik kormányozta a grófságot, elmondják, hogy Erzsébet válto­

zatlanul folytatta jótékonyságát a szegé­nyek között. Az egyik napon Henrik vá­ratlanul tért haza a vadászatról, és talál­kozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztat­ta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki ko­sarát, melybe a szegények számára élel­met csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenül­ve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.Egy közmondás szerint ha a füvet este letiporják, reggelre talpra áll. Erzsébet is ilyen volt. A barátainak sikerült elér­niük, hogy megkapja özvegyi részét és a gyermekeit illető örökséget. A kapott javakból ünnepet rendezett, és vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között. Beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Mi­kor látta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott ne­kik, nagy tüzet rakatott, hogy meleged­hessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik em­ber dúdolni kezdett egy dalt, s hamaro­san mindenki énekelt a tűz körül. Erzsé­bet boldog volt, és azt mondta társnő­inek: ,,Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!”

Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor földi életét befe­jezte. Magas láz vett erőt rajta, és a

fal felé fordulva vacogva feküdt az ágyán. Egyszer csak a körülötte lévők arra lettek figyelmesek, hogy halkan, magyarul éne­kel. Később megmagyarázta nekik: ,,Egy kismadár ült le mellém, és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele éne­kelni. Hirtelen fölült, és elborzadva kiál­totta: ,,Mit tegyünk, megjelent az ördög! El innen, de mindjárt!” – aztán megnyu­godott, és így szólt: ,,Beszéljünk inkább a Gyermek Jézusról, hisz hamarosan itt a karácsony, amikor megszületett, és já­szolba fektették''. Aztán felsóhajtott: ,,Itt az óra, amikor a Mindenható magához hívja barátját” – és elszenderült.

Magyarország szép nemes csillagaAsszonyi rend tiszteletes tagja:Szent Erzsébet, András királylánya,Ki szentséggel hamar kezet foga.

Királyoknak nevezetes neme,Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme:Kinek gazdag ára és érdeme,Szent Erzsébet, Krisztusnak jegyese.

Élt a testben, bűnnek fogházában,Élt a lélek nagy szabadságában:Dicsőségnek magas pompájában,Ült szegénység elvetett ruhában.

A kevélység felemelt tornyábanGyönyörűség szép arany tollában:Mint a sárnak fekete porában,Élt nagy szelíd alázatosságban.

Bölcsességnek ez gazdag tárháza,Uraságát Krisztusért elhagyta,Mint hívságot, lábával tapodtaDicsőséggel fénylik koronája.

Két kezét a nagy munkára adta,Ujjaival az orsót forgatta:Szegényeknek ajtaját megnyitta,Éhezőknek kenyerét nyújtotta.

Megíratott már nagy boldogsága,Hirdettetik szép bölcs okossága,Soha nem fogy el ő gazdagsága,Mert mennyégben vagyon asszonysága.

Asszonyoknak ez bölcs tanítója,Özvegyeknek jó útmutatója,Leányoknak nagy példaadója,Mint legyenek kincsek takarója.

Országunknak drága szép plántája,Őseinknek édes unokája,Nemzetinknek fényes koronája,Szent hitünknek gyümölcsös szép ága.

Dicsekedjünk ily fő nemzetünkkel,Szent Erzsébet tündöklő szentünkkel:Kit kövessünk bízvást életünkkel,Hogy ő véle éljünk Istenünkkel.

ÁrpÁd-hÁzi SzENt ErzSébEtMAgyArorSzÁg Szép NEMES cSillAgA!

Dicsértessék mennyben az Istenség,Szentháromságban egyenlő szentség:Kit illet az hatalom és felség,Földön, mennyben egyenlő tisztesség.

4MártonhArANg 5

Gyermeklélek

Gyulai Pál: Éji látogatás

Három árva sír magában,Elhagyott sötét szobában;Zivataros hideg éj van,Édes anyjok künn a sírban.

„Édes anyám, édes anyám!Altass el már, úgy alhatnám!”Mond az egyik s el nem alszik,Sohajtása föl-fölhallszik.

„Beteg vagyok, édes anyám!Hol maradtál? Nem gondolsz rám!”Mond a másik s jajjal végzi,A fájdalmat kétszer érzi.

„Édes anyám, gyujts világot!Nem tudom én, jaj, mit látok!”Harmadik mond, mindenik sír –Temetőben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,Kilép sirból édes anyjok,S tova lebben a vak éjben,Haza felé, az ösvényen.

Arca halvány, hangj' a régi,Fia, lyánya megösméri;Immár tőle hogyan félne?Megcsókolják, mintha élne.

Az egyiket betakarja;Másikat felfogja karja,Elringatja, elaltatja;Harmadikat ápolgatja.

És ott viraszt a kis ágyon,Míg elalszik mind a három;Majd megindul, széttekinget,Keresi a régi rendet.

Rendbe hozza a szobácskát,Helyre tészi a ruhácskát;Az alvókat hosszan nézi,Csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal, üt az óra,El kell válni viradóra!Visszanéz a véghatárral...Sír megnyílik, sír bezárul.

Oh a sír sok mindent elfedBút, örömet, fényt, szerelmet;De ki gyermekét szerette,Gondját sír el nem temette.

Történelmünkkel egy idős az a szo­kásunk, hogy halottainkat eltemet­jük, meggyászoljuk, és rendsze­

resen lerójuk előttük tiszteletünket. Ré­gebben a haldokló otthon töltötte utol­só napjait, majd miután elhunyt, a család házában ravatalozták fel, a családtagok mosdatták meg és virrasztottak mellette. Csak ezután történt meg a végső búcsú a temetőben. Így a gyerekek is szemtanúi, sőt, részesei lettek a gyász folyamatának.

Mai világunkban, mint annyi minden­ből, a halálból is tabutémát kovácsoltunk. Hozzátartozóinkat ma már nem a csa­lád körében éri a halál, hanem kórház­ban, szeretetotthonban, netán öregek otthonában. A ravatalozás szertartásá­nak helyszíne sem az otthon, hanem a temetők hivatalos ravatalozója. A virrasz­tás, mosdatás ma már teljesen kikopott a rituálék sorából. A halállal kapcsolatos teendők nagy részét nem a családtagok, hanem vállalkozók végzik el a rokonok figyelő szemeitől távol. Ezért aztán ne­künk, felnőtteknek sem mindig van pon­tos képünk arról, mi is történik ilyenkor, de gyermekeink még nehezebb helyzet­ben vannak. Pedig kérdeznek ők, bát­ran, őszintén és kíváncsian, nekünk meg csak egyetlen dolgunk lenne: válaszolni. Ugyanúgy, ahogy ők kérdeznek.

De a legtöbb szülő nem válaszol. In­kább elüti a gyerek kérdését azzal, hogy ő ehhez még kicsi, vagy egész egysze­rűen közli vele, hogy ez nem az ő dol­

Fogjuk kézen gyermekeinket!Szilágyi Diána pszichológus (Forrás: Internet)

ga, foglalkozzon mással. Elüti, de nem oldja meg. Mert a gyerek ettől még foglalkozni fog a kérdéssel, ám sze­gényt még az is magára hagyja a kér­dés megválaszolásában, akire legin­kább számít a világ és az élet meg­ismerésében: a szülei. De miért nem mernek sokan válaszolni? Mitől fél­nek, mitől féltik gyermekeiket? Miért tabu a halál (és párja, a születés)?

A halál elkerülhetetlen mindannyi­unk számára. Egy olyan „rossz”, ami szerves része az életnek, életünknek. Rossz, mert végérvényes, visszafor­díthatatlan, meg másíthatatlan. Fáj­dalommal és gyásszal jár. És mi sem értjük pontosan, mit is jelent az: meg­halni. Azt sem tudjuk, nem is tudhat­juk, mi következik utána. Ezért sokan úgy gondolják, jobb, ha be sem en­gedik életükbe. Ha kipucolják a család életéből, még akkor is, ha egyébként aktuális lenne beszélni róla, megélni a veszteséget.

Pedig minél őszintébben merünk erről (is) beszélni, annál kevésbé vá­lik félelmetessé. Amikor a gyerek kér­dez, beszéljünk róla: mondjuk el az ő szintjén saját élményeinket, tapaszta­latainkat és véleményünket. A gyere­kek a halál minden részletére kíváncsi­ak: hogyan történik, milyen érzés, mi van utána. Persze, minél kisebb, annál kevésbé fogja még fel a halál végle­ges mivoltát, de ha a kérdéseire min­

46 MártonhArANg

Itt az Egyház

dig kap választ, azok szépen, fokozato­san beépülnek az ő világába, gondol­kodásába. Elmondhatjuk, hogy minden­ki másképp hal meg, hogy a halál után a test már nem érez, nem lát, nem hall. Még arról a kettősségről is beszélhetünk velük, amit test és lélek együttese jelent, ki-ki aszerint, hogy miben hisz. Abba is beavathatjuk a gyereket, hogy a halál­lal kapcsolatban milyen hiedelmek, hi­tek vannak. Hogy léteznek olyanok, akik hisznek a túlvilágban, az újjászületés­ben, de olyanok is akadnak, akik szerint az életnek ott egyszer és mindenkorra vége szakad. Ne próbáljuk meg más dol­gokhoz hasonlítgatni a halált; ne mond­juk azt, hogy olyan, mintha aludnál, csak sosem ébredsz fel belőle. Ezzel ugyanis rendesen elvehetjük a kedvét attól, hogy este pihenésre hajtsa a fejét.

És ha meghal egy hozzátartozó vagy egy szeretett lény, ne titkolózzunk a gye­rek előtt. Tudassuk vele a tényt, hogy az, akit szeretett, örökre eltávozott és ezen túl Istennel van együtt. Ügyeljünk persze arra, hogy mindezt úgy tegyük, hogy ő is értse, felfogja. Fájdalmas lesz neki, ahogy nekünk is, de ez természetes. De ha azt látja, hogy egy ilyen rendkívüli helyzet­ben az érzései teljesen normálisak, hi­

szen anya-apa is fájdalmat érez, sír, tudni fogja, hogy ez velejár. Viszont azt is látni fogja, hogy egy ilyen helyzetben az em­berek egymásba kapaszkodnak, és bár idő kell hozzá, de képesek ismét folytatni az életet. Ha tehetjük, vigyük el őt is a te­metésre, hadd legyen lehetősége neki is elbúcsúzni attól, akit szeret. De ha mégis úgy gondolnánk, hogy magán a szertar­táson nincs helye a gyereknek, legalább pár nappal később vigyük el a temető­be, hogy megadjuk neki ezt a lehetősé­get, illetve megadjuk neki a kérdezésle­hetőségét is. Jó ötlet ilyenkor adni a gye­

reknek egy tárgyat, ami az elhunyt ro­konhoz tartozott, ami továbbra is össze­köti a gyereket vele. A gyászoló gyermek lejobb segítője a gyászoló szülő.

Mivel közeledik a Halottak Nap­ja, fogjuk kézen gyermekünket, és vi­gyük ki magunkkal a temetőbe. Mutas­suk meg neki felmenői sírját, vigyünk kö­zösen virágot és mécsest, és meséljünk neki, hogy akinek a sírját látja, milyen em­ber volt, mit csinált, míg élt, mit szeretett és mit nem. És ha sír a veszteség miatt, ne féljünk, hiszen ebből látszik: képes a kötődésre, a szeretetre.

Engedelmeskedjetek egymásnak” (Ef 5,21) volt az idei őszi találkozó mottója. „Az engedelmességet kel­

lemetlen dolognak szoktuk tartani” írja a Nagymarosi levél, és igen, kora reggel fél 5 órakor szólalt meg a telefonom ébresz­tője. Engedelmeskedtem neki, bármilyen nehéz is volt felkeltem. Megtettem, mert rá egy órával indult is a busz szentiváni és győri fiatalokkal Ravazd felé, ami után Pannonhalma következett és végül Lázi­ból irányt vettünk Nagymarosra. A busz tele lett mosolygós arcokkal, akik hason­lóan hozzám engedelmeskedtek Krisz­tus hívásának, mert Ő várt bennünket lel­ki felüdülésre a találkozón. Isten kegyel­mének köszönhetően Arnold atya is ve­lünk utazott, aki gondoskodott arról, hogy imádságos lelkülettel tudtunk meg­érkezni a visegrádi révhez, amit tetézett a Dunakanyar festői látványa. Nagyma­ros kegyelmi hely, ahol megérint ben­nünket az Isten által teremtett világ. A hely, amit körbeölelnek a hegyek, a Duna

Fiatal egyház NagymarosonCsikósné H.-V. Éva hitoktató – Győr-Szentiván

széles szalagja, és a nagymarosi plébánia kertből megpillantható, égig magasodó Visegrádi vár. A Hely, ami felébreszti szí­vünkben a lángot, amely segít megérez­ni Isten közelségét. A Hely ahol másfél­

ezer fiatal – Magyarországról és határon kívülről – találkozik egymással, az Egyház tanításával, amely elvisz az önmagunk­kal való szembenézéshez, ahol szívünk­ben mélyen élő Istennel történik meg a találkozás.

A program közös reggeli imával kez­dődött, amit a Káposztásmegyeri Plébá­nia ifjúsági csoportja vezetett. Ezt követ­te a főelőadás, amit Kajtár Edvárd atya

4MártonhArANg 7

Itt az Egyház

tartott az engedelmességről. Elmélke­déséből a következőket tanulhattuk. Az engedelmességet párhuzamba állítot­ta a hittel. Azzal, hogy befogadtuk Isten tanítását és azt meg is éljük hívővé vál­tunk, és ha engedelmeskedünk egymás­nak, akkor van béke a szívünkben. Feltet­te a kérdést: Meddig engedelmeskedjük? Mind addig engedelmeskedni kell, amíg nem bűnt kérnek tőlünk. Felhívta figyel­münket mennyire fontos a belső alázat, amellyel elengedem a gőgöt, hogy ne az legyen, amit én akarok. Jézus erre példát adott: „Abba, Atyám, szólt, neked min­den lehetséges: vedd el tőlem ezt a kely­het, de ne az legyen, amit én akarok, ha­nem amit te.” (Mk 14,36) Kiemelte a tü­relmet, mint tápláló erényt, ami az enge­dő szeretet megnyilvánulása. Elmond­ta, hogy csak a szabad ember tud enge­delmeskedni. Fontos, hogy ne legyen fé­lelem a szívünkben, mert akkor nem va­gyunk szabadok! Edvárd atya tanítását tovább hallgathatták, akik a főelőadást követő fakultáción őt választották. A templomban Kerényi atya várta a kereső­ket. A plébánia kertjében, a Duna partján és a kálvárián kiscsoportos beszélgeté­sekre hívták a fiatalokat. Szerzetesek éle­tével is megismerkedhetett, aki őket hall­gatta meg. Biblikus megközelítéssel foly­tatódott annak a találkozó, aki a reformá­tus templomba vette útját. Az ebédszü­net időt adott a személyes találkozások­

ra, sok ismerős fiatal boldogan üdvözöl­te egymást. Délután két órakor szentség­imádáson dicsőíthettük, imádhattuk az Urat. A Nagymarosi találkozó elmarad­hatatlan része, Sillye Jenővel és csapa­tával közös ének próba, amivel a szent­misére készítette fel a szíveket. A találko­zó záró akkordja a szentmise volt, ahol összeért az ég és a föld, ami a legtelje­sebb imádság és legfelemelőbb volt az egész napban. Élmény, mert atyák soka­sága áll velünk szemben és erősít ben­nünket, mert egy szívvel és lélekkel szá­zak van együtt, akik a szentáldozásban megtisztított szívvel (gyónási lehetőség folyamatosan rendelkezésre állt a találko­zó alatt) találkozhattak Jézus-Krisztussal. A szentmisét Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök celebrálta. „Ne szolgaként, hanem barátként en­gedelmeskedjünk Istennek” – mondta homíliájában.

Feltöltődött lélekkel indultunk a nagy­marosi rév felé, ahol miközben a kompra várakoztunk Arnold atya fényképpel örö­kítette meg a Pannonhalmi egyházme­gye fiataljainak csapatát. Testileg fárad­tan, de lelkileg felüdülve, késő este ér­tünk haza Krisztussal a szívünkben. A bu­szon a gyerekek énekeltek és izgatottan mondták el egymásnak a nap során átélt élményeiket. A reggeli engedelmesség gyümölcse megérett, Isten kegyelméből az Ő ajándékai által.

IMA AZOKÉRT, AKIKET SZERETÜNK

Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen sze-retek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben ne-vüket őrzöm! Tartsd tőlük tá-

vol a kísértéseket, és té-rítsd őket arra az útra, amely a wte dicsőségedbe vezet!

Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak

bízni, remélni benned! Adj nekik nyugodt éjszakát, za-vartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszé-sed. Élvezzék a föld öröme-it, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és ve-

zesd őket egyszer országod-ba, hogy ott egyesülve a sze-retetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!

Beküldte: Hadaricsné Terike

48 MártonhArANg

Házunk táján történt

Egyházközségünkben, Ravazdon, október 5­én, vasárnap délután mutatta be ezüstmiséjét Szalóky

Albert bencés atya, Ravazd egykori plébánosa. Az atya az ünnepi szent­misét Hortobágyi Arnold atyával, Ravazd jelenlegi plébánosával együtt mutatta be. Arnold atya Isten áldá­sát kérte az ünneplő bencés szerze­tesre. Ebből az alkalomból az össze­gyűlt hívek is tisztelettel és szeretettel köszöntik és csatlakoznak hálaadásá­hoz.Albert atya mindig tudatosan tö­rekedett arra, hogy, amit az Egyház kivánt tőle, maradéktalanul teljesitse s igy Istennek szolgáljon. Kivánjuk, hogy általa még számos éven át ki­áradhasson mindannyiunkra Isten szeretete.

Vannak olyan események, évfordu­lók, amelyek különösen is hálaadás­ra és számadásra inditanak bennün­ket. Minden pap éltében ilyen alkalom pappá szentelésének évfordulója.

Szalóky Albert atya 25 éve a papi szolgálatbanForró Aranka – Ravazd

Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg tégedet!Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad

és könyörüljön terajtad!Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád

és adjon békét tenéked!

4MártonhArANg 9

Házunk táján történt

Ennek a hónapnak egyik emlékeze­tes eseménye volt, hogy a ravazdi könyvtárban előadást tartott dr.

Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzku­tató, egyetemi docens „Népdalaink jel­képrendszere, népszokások” témakör­ben. Nagyszerű előadás volt, nagysze­rű előadótól! Közvetlensége, a témá­ban való jártassága, finom humora ma­gával ragadta hallgatóságát. Néhány – a témáhozkapcsolódó-népdalt vele együtt énekeltünk.

Az est lezárásaként együtt átsétál­tunk a templomba, a csíksomlyói Szűz Mária szobra előtt szép Mária-éneke­ket énekeltünk. Arnold atya invitálására igent mondott, meghívta őt, hogy éne­keljen a templomi közösségünknek is.

Egy kis személyes: Zsuzsikával mi gyerekkorunk óta ismerjük egymást, különleges lelki kapocs köt össze min­ket. Hát még ezért is várom nagyon a következő találkozást!

Eljöttem, hozzád, Szűzanyám!Berkiné Vera – Ravazd

A KIK (Keresztény Ifjúsági közösség) Pannonhalmi Csoportjának régi és új tagjai összegyűltünk ok­

tóber 11.-én, hogy valami igazán szép dolgot tegyünk a sok ember által ismert „72 óra kompromisszumok nélkül’’ ön­kéntes munka keretében.

Egy kis falucskában, Láziban van a törzshelyünk, ahol azt gondoltuk, hogy

72 óra kompromisszumok nélkül – avagy: jót tenni Láziban önkéntSimon Bernadett KIK-tag PannonhalmaSághi Éva K.I.K csoportvezető – Lázi

önkéntes munkánkkal rendezettebbé tehetjük a Temetőt, és a Plébánia kert­jét. Vezetőnk Sághi Éva szervezésének köszönhetően délelőtt meg is kezdtük a munkát a lázi temetőben, ahol ösz­szegereblyéztük a lehulló faleveleket és eltüzeltük az éghető szeméttel együtt. Akik éppen akkor arrafele jártak, nagyon megcsodáltak minket, és látszott a sze­

mükben a megdöbbenés és a megbe­csülés fénye, hogy „Lám-lám, ezek a mai fiatalok erre is képesek!”

Köszönet, Slánicz Ervinnek, aki meg­mutatta, hogy mit is jelent precízen és összeszedetten, megtervezve dolgoz­ni, ami nagyban megkönnyítette a mun­kánkat. Így vált pár óra alatt széppé, tet­szetőssé munkánk gyümölcse. Nagy kö­szönettel tartozunk még Sághi Péternek is, aki munkájával segítette eredményes­ségünket.

Délben a közösen elkészített ebéd elfogyasztása után felfrissítettük magun­kat és megújult energiával nekifogtunk a Plébánia kertjének rendbetételéhez. Ez főként fiúknak való munka volt, ad­dig mi lányok a Plébánián néhány ven­dég számára alakítottunk ki és takarítot­tunk ki vendégszobákat. A nap végére persze mindenki elfáradt, de az élmény, amit nap közben átéltünk mindenki szá­mára felejthetetlen lett. Közösen együtt dolgozni, jó csapatban, a jó érdekében.

Az önkénteskedést úgy kell felfog­ni, hogy nem kötelességből tesszük, ha­nem azért, hogy amit kaptunk Isten­től, azt még szebbé varázsoljuk, tette­inkkel, feltételek nélkül. Ez egy nagyon felemelő dolog, mert nem vagyunk idő­höz kötve és saját akaratunkból tesz­szük, aminek csakis pozitív a végkifejle­te. Mindemellett örömet is tudunk vele okozni másoknak.

Remélem, még sokszor lehet alkal­munk efféle dolgokban részt venni, mert

410 MártonhArANg

Házunk táján történt

szívből és hitből dolgozni mindennél töb­bet ér… és ez az, ami minket összeköt. Adni mindig jó és ennek az a legmagasabb lép­csőfoka, ha az adó úgy tud örülni a befo­gadó ajándékának, mintha ő kapta volna, pedig adott! Minden embernek kívánom ennek az élménynek a megtapasztalását!

* * *

Másodszor veszünk részt fiatalok­ból álló csoportommal,a K.I.K-kel ezen a fantasztikus, önkén­

tes megmozduláson, a „72 óra kompro­misszumok nélkül” programon. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert tetteikkel bi­zonyítják az emberek felé irányuló ön­zetlenségüket, mindenféle érdek, és szá­

Testünk a Krisztus-követésben gondolatok az V. bakonybéli Ökumenikus Konferencia margójára.

Forró Aranka – Ravazd

A Bakonybéli Ökumenikus Konfe­rencia olyan szellemi, lelki fórum, amelyben Jézus különböző feleke­

zetekben élő tanítványai a Szentlélekre fi­gyelve, együtt kereshetjük a Krisztus-kö­vetés mai, hiteles útját. Már hosszú évek óta keresem én is az utat, amelyen járva, félelemtől mentes életre és lelki békére ta­lálok. Ezt a békét szeretném kifelé a kör­nyezetembe is sugározni. Nagy érdeklő­déssel figyelek mindenre ami ebben en­gem segíthet. Ezért nagyon örültem az Arnold atya meghívójának a Konferenci­án való részvételre, amelynek témája: „Tes­tünk szerepe a Krisztus-követésben”.

A Konferencia különlegesen kellemes légkörben zajlott, az előadók lelkesen, hu­

morosan és szeretettel fordultak felénk, be­vonva minket is az eseményekbe. A kezdő templomi imádság után, a faluházban Vár­szegi Asztrik pannonhalmi főapát úr kö­szöntötte a résztvevőket, majd Johannes Pausch OSB, az ausztriai Gut Eich perjele, pszichoterapeuta, a „Test spiritualitásá”-ról beszélt, kiemelve a hallás, a légzés szere­pét testünk egyensúlyának megtartásában. Biztatott minket az élet iránti tiszteletre. Ki­hangsúlyozta, hogy a test spiritualitása fon­tos impulzusokat adhat az emberek fele­lősségteljes életéhez, az egyházak és vallá­sok közötti párbeszédhez is.

Ha a testet gondozzuk, egyúttal lel­ki gondozást is végzünk. A spiritualitás megélésének elemei: helyes táplálko­

zás, kiegyensúlyozott böjt, értelmes na­pirend, a mozgás és pihenés egyensúlya, elegendő alvás, a külső és belső közöt­ti harmónia. Misék után, a közösségben elfogyasztott mértékletes és egészséges táplálék megakadályozza az elhízást, de­pressziót, elszigetelődést.

Az a testhelyzet, amelyben legin­kább egyensúlyban van a test és a lélek: az egyenesen állás, karok leengedve a test két oldalán (nem vigyázz-állás). Egy egyszerű kísérletet végeztünk az ő kéré­sére: felálltunk egyenesen, karunkat ké­toldalt leengedve, szemünket behuny­va. Felhívta a figyelmünket, hogy érez­hetünk hőmérséklet-különbséget testünk bal és jobb oldala között. Én a bal olda­lamat melegebbnek éreztem. Ezután las­san­ lassan, kifelé fordított tenyérrel fel­emeltük karjainkat, majd egymás felé for­dítottuk tenyerünket és összeérintettük, mint imádkozásnál. Egy idő után újra las­san leengedtük mindkét karunkat. Én azt éreztem, hogy jobb és bal felem hőmér­séklete kiegyenlítődött, energia áramlás történt a bal és a jobb oldal között. Tes­tünk minden része összhangban kell le­gyen, ez bizonyítja a lelki egyensúlyt.

mítás nélkül! Példaértékű, és egyben ér­demleges dolgot vittünk végre, hisz a lázi temető és plébánia látványosan meg­szépült kétkezi munkánk által. Megfá­

radtan, de tele boldogsággal, és sikerél­ménnyel fejeztük be ezt a csodálatos na­pot. Igyekszünk a jót megtenni, mert jó­nak lenni JÓ!!!

4MártonhArANg 11

Házunk táján történt

A Fekete Madonna Péterden

Látogatóban a bencéseknél

A humor és a nevetés fontosságát is kihangsúlyozta az atya, ezek jó hatással vannak az ember egészségére.

Kiss Zsuzsanna előadó, 5Ritmus tanár, saját élményeit mesélte el, a mozgással, a tánccal kapcsolatosan. Azt, hogy hogyan tanulta meg ezek segítségével, hogy el­fogadja és megszeresse saját magát és a többi embert is. Meggyőződése szerint tánccal még imádkozni is lehet.

Hofher József jezsuita szerzetes, mentálhigienés szakember gyakran vé­gez lelkigyakorlatokat, amelyen megmu­tatja, hogyan lehet összekapcsolni az imát a mozgással. A lelki egyensúly visszasze­rezhető a testi egyensúly visszaállításával. A mozgás pozitív energiát szabadit fel, rosszkedvünket is képes megjavítani.

Néhány következtetést vontam le, el­sősorban a saját magam számára ezekből az előadásokból. A légzés fontosságát job­ban megértve rájöttem, hogy a saját lég­zés-technikámon változtatnom kell. To­vábbá, ha Isten szeretetenergiából alakí­totta teremtményeit fizikai testté, a Szent­lélek templomává, akkor az ember szeres­se önmagát, azt a testet, amelyben a lel­ke él. És nemcsak vasárnap, hanem a min­dennapokban is éljük meg hitünket. Ha el­nyerjük saját lelki békénket, akkor a külvi­lágban is pozitív változásokat indíthatunk el. Az embereken, akik egyensúlyban él­nek egyfajta „ragyogás” látszik, kellemes benyomást keltenek, jó rájuk nézni. Hogy a Krisztus- követés hiteles Útján járjunk, nem szabad félnünk az újdonságoktól, bátran kell válaszolnunk az új kihívásokra. Ferenc pápát idézem, aki a nemrég lezajlott két­hetes püspöki szinóduson kijelentette: „Is­ten nem fél az újdonságoktól, sőt, meglep bennünket és váratlan utakra vezet”. Meg­telve energiával, jókedvűen indultunk haza.

Október 25-én, délelőtt 10 órakor ünnepi szentmisét tartottunk Bakonypéterden a Czestochowa-i (Lengyelország) Fekete Madonna kegyképének másolata jelenlétében. A kép a tiszaújfalui bencés nővérektől kiindulva járta végig egyházmegyénk plébániáit. A szentmisé­ben Mária és Jézus Krisztus különös kapcsolatáról elmélkedtünk. A szentkép körül összegyűlt hívek nagy örömmel adtak hálát Istennek azért, hogy e különleges szentkép falunk templomá­ba érkezett.

Fotó

: Sza

bó P

éter

Fotó

: Szé

kely

Szil

via

Október 24-én egyházközségeink kis csoportja autóbuszos zarándoklata során az ausztriai Altenburg és Göttweig bencés apátságait látogatta meg. A zarándokút alapgondolata a szerzetes­ség, azon belül is a bencés életforma megismerése volt. Közösségünk különösen is hálás Sipos Ma­riann (énekes) és Elischer Balázs (orgonista) szolgálatáért, akik művészi tehetségükkel nyújtottak a résztvevőknek csodálatos zenei élményt. A két meglátogatott monostor szerzetesének az idegen­vezetésért, Bajnai Sándornak pedig a zarándoklat megszervezéséért mondunk köszönetet.

4

EgyhÁzKÖzSégEiNK NoVEMbEri progrAMjAiA SzENtMiSéK ÁllANdó időpoNtjA: rAVAzd Szo. 18.00, VAS. 9.00 – bAKoNypétErd VAS. 11.00 – lÁzi

VAS. 9.00 – VESzpréMVArSÁNy VAS. 11.00.

12 MártonhArANg

Programjaink

MártonhArANg A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • El-érhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: arnold@osb.hu • Ezúton mondunk köszönetet Ravazd és Lázi Községek Önkormányzatainak, Nochta Barbarának, valamit a Veszprémvarsányi Posta-hivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr)

November 1. (Szombat) Minden-szentek ünnepe. Temetői istentisz-telet, amelyben elhunyt szerettein-kért imádkozunk. Ravazdon 18:00, Bakonypéterden: 19:00, Láziban 18:00; Varsányban 19:00-kor kez-dődik a temető keresztje mellett.

November 2. (Vasárnap) Halottak napja (Szentmise a vasárnapi rend szerint kezdődik.)

November 9. (Vasárnap) Veszprém-varsányban 15:00-kor a fejújított és rendbehozott zsidó temető

megáldása lesz. 17:00-kor temp-lomi hangverseny lesz. (lásd a pla-kátot!)

November 11-én (Kedd) Településünk fővédőszentjének, Szent Márton-nak ünnepén, délután 17:00-kor ta-lálkozunk a ravazdi templomban, ahol az óvodások felelevenítik Már-ton legendás életét. Ezt követően kezünkben mécsesekkel lesétálunk az óvodába, ahol hagyományosan Márton-keresés és szeretetvendég-ség (forralt bor, zsíros kenyér vala-

mint mézeskalácsból készített por-tékák) várja az egybegyűlteket.

November 16-án Ravazdon Szent Márton búcsú ünnepi szentmisé-je 9 órakor kezdődik.

November 19-én Ravazdon Szent Er-zsébet ünnepe, ahová szeretettel várjuk az egyházközségek híveit. Kö-szönjük tartósélelmiszer-adománya-it, amelyet rászorulók részére fogunk továbbítani. (lásd a plakátot fent!

November 30-án Ádvent 1. vasárnap-ja. Szentmisék a szokott időben.