Milly JohnsonMadarak és méhek

Ulpius-ház KönyvkiadóBudapest, 2013

A fordítás alapjául szolgáló mű:Milly Johnson: The Birds & the Bees

A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelentYorkshire puding Klub

ElőkészületbenTavaszi affér

Copyright © Millytheink Ltd., 2008Cover illustration © Robyn Neild Cover

design © Lizzie GardinerTitle type © Stephen Raw

Hungarian translation © Gazdag Diana, 2013© Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013

ISBN 978 963 254 708 4

Könyvemet Skócia két virágszálának: Elizabeth „Lizzie” Lindie-nek és Helen „Nelly” Cunninghamnek, az én drága, imádott nénikéimnek ajánlom, akik már eltávoztak. Soha többé nem lesz szerencsém hozzájuk fogható emberekhez.

Köszönet a szeretetért, a jóízű kacagásokért és a jaffasütikért.

A madarak és a méhek: az angolszász kultúrában a gyermeki fülnek szánt magyarázat a teremtmények párválasztásáról és utódnemzéséről. A madarak és a méhek (Eun S’na Sheillein) ugyanakkor egy skót néptánc is; eredete a hajdani Duffshire megye Bonniebride (Buinne-Bhrighde) falucskájába nyúlik vissza, mely messze földön híres volt egykor virágzó méhészetéről és madárházáról. Ebben a lendületes reel táncban a párok lecsúszások és partnercserék egész sorozatát adják elő. Úgy tartják, rendkívül szerencsés lakodalmakon táncolni, mert a nők tündéristennőjének, a szerelmi mágia és a tökéletes társ keresése fölött uralkodó Creide-nek ajánlott ősi rituáléban gyökerezik.

MAGGIE KNOTCKATER:A kelta csodák óangol útikalauza

1. fejezet

Süteményt sütni Danny iskolai tombolájára menthetetlenül rumlis vállalkozásnak ígérkezett, ugyanis Stevie percenként kóstolgatta a lágy, nyers tésztát. Nem szólva a türelmetlenségéről: nem várta meg, hogy a keverőszárak megálljanak, mielőtt kiemeli őket a masszából, aminek persze az lett az eredménye, hogy telefröcskölte magát és a konyhát csokikrémmel. Aztán szokás szerint kiszakadt a lisztes zacskó, s a magasba emelkedő fehér gombafelhő egykettőre fehér porral lepte be a sima felületeket. Most már aztán tényleg be kell szereznie egy rendes lisztes dobozt, motyogta magában a hatszázadik alkalommal, ám a szíve mélyén tudta, hogy ez nem fog megtörténni.

A torta szépen emelkedett a sütőben, ő meg épp készült leszopogatni a kanalat és kinyalni a tálat, amikor megszólalt a csengő. Nem esett pánikba. Felesleges fejvesztve igyekeznie, hogy letisztogassa magát, mert csak a barátnője, Catherine lehet az. Dannyt hozza haza, aki jól kihancúrozta magát Catherine-éknél a srácokkal és a család ebeivel iskola után. Ebben a hiszemben ment ajtót nyitni úgy, ahogy volt. Holott tetőtől talpig beborította a liszt és a kakaópor. Akár komikusi szerepre is jelentkezhetett volna egy karácsonyi varieté meghallgatásán.

Csak az volt a bökkenő, hogy nem Catherine jött. Egy behemót, otromba alak tornyosult az ajtóban, aki hozzávetőleg akkora volt, mint az edinburghi vár. A haját hosszú, vörösbarna lófarokba fogta, vörös szakálla torzonborzan meredezett, a bal arcán törzsi jelnek tűnő vágás, a karján kalózos tetoválás éktelenkedett. A férfi finoman odébb tolta, és berontott a nappaliba, mint a közmondásos elefánt a porcelánboltba.

– Hun bujkál? – recsegte parasztosan. Stevie úgy érezte, mintha egy kék-fehérre mázolt arcú, harci kiltet viselő, bárdot lengető skót dörrent volna rá.

– Már megbocsásson, mit képzel?! – kiáltott, miközben azon tépelődött, a rendőrséget hívja-e, vagy inkább nedves törlőkendőért kapjon. Nehéz döntés volt, de végül a törlőkendő mellett döntött a helyzet kínos volta miatt.

– Hun van Finch?– Maga meg ki a fene?– Adam MacLean, Joanna MacLean embere.Tehát ez az a mitikus alak, akiről már annyit hallott. Ez a harsány, goromba betolakodó,

aki az ő báránybőr szőnyegén terpeszt, ez ő. Röpke pillantással tetőtől talpig végigmérte nagy, izmos termetét. És tessék, még azt hitte, Jo túloz, amikor leírta a hatalommániás háborodottat, akihez feleségül ment. Nem csoda, hogy Matthew annyira együtt érzett szegény nővel a munkahelyén. Nos, ő aztán nem fog begazolni, mint Jo, és a saját otthonában fülét-farkát behúzva egy sarokban várni, hogy MacLean whiskytől hajtva belerúgjon.

Ugyanebben a pillanatban Adam MacLean bizonyosságot szerzett, hogy ez a nő valóban az a pénzsóvár, lusta, ritkán józan, trehány nőszemély, akinek Jo lefestette. Ezért néz ki mögötte úgy a konyha, mint Bejrút egy rossz napon, ő pedig úgy fest, mintha csokoládébomba robbant volna közvetlenül mellette. Nyilván megint betintázott. Így szokás ezeknél a naphosszat otthon lebzselő nőknél: tortával tömik magukat, sherryt nyakalnak, és szappanoperát bámulnak. Meg ostoba, vacak Éjféli Hold romantikus könyveket bújnak, itt is szerteszét szórva hevernek a szobában, állapította meg. Nem csoda, hogy Jo annyira együtt érzett szegény krapekkal a munkahelyén: hogy feleségül vegyen egy ilyen nőszemélyt!

Stevie teljes százötvenhét centis magasságában kihúzta magát.– Matthew üzleti úton van Aberdeenben.– Amondó vagyok, hogy nem – jegyezte meg Adam komoran. – Abban az istenverte

Magallufban múlatja az időt az én Jómmal.

– Ne nevettesse ki magát! – mondta Stevie. Teringettét, Matthew említette, hogy ez a skót egy féltékeny, tébolyult pszichopata, és az agya helyén káposztalé lötyög, de nem hitte, hogy ennyire. Szegény Jo!

– Sejdítettem, hogy imigyen fogaggya – mondta Adam. A farzsebébe nyúlt, előhúzott egy gyűrött papírlapot, és Stevie orra alá dugta. Stevie hátrált, hogy visszanyerje személyes tere egy részét, majd türelmetlenül széthajtogatta a lapot, és egyenesen belebámult egy foglalásokat, szállodát, járatszámot, aznapi dátumot és neveket tartalmazó visszaigazoló levélbe: Sunshine Holidays, Hotel Flora, Magalluf, Matthew Finch és Joanna MacLean, április 25., 7 napra. A felső sarokban a címük állt: Dodmoor, Virágözön köz 15. A fotelba roskadt volna, ha nem szólal meg újra a csengő.

– Elnézést, ez a fiam lesz – mondta félig kábultan. Kitárta az ajtót, és ott állt a legjobb barátnője az ő pöttöm, szemüveges kisfiával kézen fogva. A félig kábulat teljes kábulattá vált, amikor észrevette, hogy Catherine általában vörösbarna haja rikító rózsaszínben pompázik, akár a vattacukor. Csupán a hurkapálcika, a műanyag zacskó és a vásári zsivaj hiányzott a háttérből.

Kezdek bedilizni, gondolta. Kettőt pislogott, de nem, Catherine haja továbbra is rózsaszínű maradt.

Adamet cseppet sem lepte meg az ajtóban felbukkanó jövevény. Egyből szemet szúrt neki az olcsó, szajhás hajviselet. Az, hogy a nőnek, akinek az otthonában tartózkodik, ilyen külsővel mutatkoznak a barátnői, csak növelte az előítéletét. A fiúcska meg túl idős ahhoz, hogy Finchtől legyen, ha csupán néhány éve vannak együtt. Öregem, ez a nő aztán érti a módját, hogyan boronálja el a dolgokat.

– Szia, micsoda nap, meghoztam Dan… – Catherine pillantása barátnője sápadt, csokoládétól maszatos arcára esett, majd észrevette a mögötte magasodó férfit. – Minden rendben?

– Nem, nem igazán – felelte Stevie. – Csak… valami… közbejött.Catherine ripsz-ropsz felmérte a helyzetet, majd lehajolt az aprócska, szőke kisfiúhoz.– Danny, ugorjunk át a sarki kávézóba fél órára! Elmajszolunk egy pogácsát, és hörpölünk

egy kis narancslevet. Anyunak dolga van.– Tök jó! – kiáltotta Danny fülig érő vigyorral. Ez volt számára a hab a tökéletes nap

tortáján. Aztán Catherine Stevie-hez fordult.– Folytasd csak, nem gond. Viszlát, később.– Köszi, Cath – mondta Stevie, s lenyelte a torkában nőtt gombócot. Hirtelen azt sem

tudta, milyen érzelmek fojtogatják.Lassan visszabotorkált a nappaliba, ahol Adam diszkrét köhécseléssel fogadta:– Sajnálom, nem kalkulátam azzal, hogy a kiskölök is itt lesz.Stevie megvetéssel teli, ellenséges tekintetet villantott rá, és a kanapéra zuttyant. Adam

úgy tornyosult továbbra is fölé, mint egy skót hegyvonulat, miközben folytatta:– Ma reggel leltem a papírra, miután Jo útra két. Egy walesi egésségfarmra, aszonta. Ez

megmagyarázza a bikinit, asztat viszont nem, minek rámóta el az útlevelét.Ez az egész túlságosan sok volt egyszerre. Stevie remélte, hogy csak az elméje űz vele

tréfát – korai menopauza vagy ilyesmi –, vagy a tortamasszában lévő nyers tojás gyötri galád hallucinációkkal. Catherine hajának állapotát látva muszáj volt számolnia ezzel az eshetőséggel.

Agyának egyik fele azt súgta, Matthew sosem tenne ilyet. Mert amikor mesélte neki, mennyi szenvedésen ment át a múltban, Matthew megesküdött, hogy ő sosem fog ilyen fájdalmat okozni. Matthew előzékeny és figyelmes. Matthew az a fajta ember, aki összebarátkozik a kolléganőjével, Jo MacLeannel, amikor az kétségbeesetten próbál elég bátorságot meríteni ahhoz, hogy elhagyja kegyetlen, sorsát megkeserítő férjét – az ilyen

könnyeket nem lehet megjátszani! Hiszen együtt mentek vásárolni! És még teát is főzött neki! Meg szülinapi ajándékot vett neki. Matthew sosem hozta volna haza, ha afférjuk lenne! NEM, az kizárt! Kétség sem férhet hozzá, vakon bízik mindkettejükben. És Jo most már nem Matthew, hanem saját maga miatt a barátnője. Jo drága, egyszerű lélek, és szereti Dannyt. És ő, Stevie megengedte neki, hogy megnézze a ruhát, ami a vendégszobában lóg. Órákig beszélgettek, meg is hívta az esküvőre, amikor pontosan harminckilenc nap múlva oltár elé áll Matthew-val abban a ruhában.

Agya másik fele azonban a szemét irányította, s tekintete újra meg újra a brutális bizonyítékra esett, mely a reszkető keze közt ernyedten lógó papíron állt.

– Ezt akár számítógépen is hamisíthatta! – bökte ki végül.– Ja – felelte Adam MacLean, és csettintett egyet, mint aki azt mondja: „jól kifogtam”. –

Tuggya, szabadidőm, mint a tenger, gyakorta szórakozok ezzel. Tényleg fel kéne mán hagynom vele, ördöngös egy szokás.

Na jó, elhiszi, hogy nem hamis. Ugyanakkor ismeri Jót, és ismeri Matthew-t, ám nem ismeri ezt a lángoló loboncú banditát. Viszont Matthew három alsónadrágot vásárolt a múlt héten. A nászútra, mint mondta. De mégis, Matthew-ról van szó! Kapkodta a fejét, mint egy John McEnroe–Björn Borg wimbledoni döntőn, ide-oda passzolgatta az érveket az értelem hálója fölött. Előny, egyenlő, előny, egyenlő…

Stevie fejében kigyúlt egy villanykörte.– Felhívom!– Asszi, felveszi, ugyi? – kérdezte a nagydarab skót gúnyos kacajjal. Stevie rá se rántott,

felkapta a vonalas telefont, és megnyomta a gombot, amely gyorstárcsázta Matthew számát. Várt, hallotta, hogy kicseng, majd egy másodperccel később fojtottan megszólalt a közelben a „Goodbye-ee”. Lerakta a kagylót, kihúzott egy fiókot, és elővette a csúfolódó csengődalt csilingelő mobiltelefont.

– Pofátlan kis pondró! – morogta Adam halkan, de fenyegetően.– Ez a Váltson jegyet a háborúba! című musicalből van – magyarázta Stevie. – A

kedvence.Az ilyen részletek azonban nem vitték őket előre, inkább csak rontottak a helyzeten.

Adam már nem szimplán bemosni akart Finchnek, hanem az összes fogát kiverni, majd a koponyájába plántálni.

– Egyre megy – mondta Adam. A benne tomboló düh lángja még mindig tüzes, ám kevésbé hevesen izzó parázzsá csillapult. – Gondótam, joga van tunni.

– Kösz, hogy szólt – felelte Stevie kábán, ami kissé furcsán sült el, de mi mást mondhatott volna az adott körülmények között? Mi a vonatkozó illemszabály, amikor tájékoztatnak, hogy a vőlegényed valaki más feleségével kupakol Mallorca közepén? Különösen, amikor még mindig a tagadás állapotában vagy, a kőkemény bizonyítékok ellenére. Bátor agya továbbra is mániákusan szortírozta a rendelkezésre álló információt, hátha talál valami kiskaput, hogy rámutathasson: „Aha! Fatális tévedés!” mert biztos volt benne, hogy létezik ilyen kiskapu. Matthew nem tenne ilyet, egyszerűen nem tenne ilyet. Kívül-belül ismeri. Tudja, hogy sosem tenne ilyet, sosem lenne képes ilyen gonoszságra.

Adam megcirógatta vörös szakállát, mint valami pofaállatkát.– Jó, akkó én megyek.– Igen, jobb lesz, ha megy – helyeselt Stevie. Szinte vakon, további kommentár nélkül

kitessékelte a skótot, és keményen bevágta mögötte az ajtót. A legszívesebben az ajtónak dőlt volna, hogy a földre csússzon, és érzelmi csődtömegként folyjon szét a padlón.

A komódhoz sietett, ahol az útlevelüket tartották. Alig merte kihúzni, hátha Matthew-é nincs ott. Természetesen ott van, ne csacsiskodj, Stevie!, rótta meg magát, majd egy mozdulattal kirántotta a fiókot. De hiába. Pedig régen mindig ott hevert az ő útlevele mellett, lapjai közrefogták az övét, mintha ölelkeznének. Talán máshova tette. Talán kidobta, mert

lejárt. Talán magával kellett vinnie, hogy legyen mivel igazolnia magát. Agyában kattogtak a fogaskerekek, miközben próbált ésszerű magyarázatot találni a lába kélt útlevélre, de egy sem szállhatott szembe a szobafoglalás térdre kényszerítő fegyverével.

A konyhából gomolyogni kezdett a füst, a tűzriasztó hangosan felsivított, és Stevie úgy érezte, mint akinek elszabadul a fejében a pokol.

Danny az égett torta fanyar szagára jött haza. A földszinten tárva-nyitva álltak az ablakok, miközben az anyukája, akit még több liszt borított, kétségbeesetten kavart valami folyós, csomós kotyvalékot egy tálban. Az üdvözlésére szaladó csemetéje láttán Stevie jókedvet erőltetett magára. Felkapta Dannyt, a magasba lódította, megpuszilta, és csupa helyes kérdést tett fel neki: Jól érezte magát? Viselkedett? Labdázott Chicóval és Csizmával, ahogy tervezte? Catherine-nek nem kerülte el a figyelmét, Stevie milyen elszántan igyekszik a fia hajába temetni az arcát, és milyen szorosan öleli magához.

– Az az én tortám? – kérdezte a kisfiú fintorogva, s átlesett anyukája válla fölött a tortakarikába, melyben még mindig füstölt az elszenesedett piskóta.

– Nem, hát persze hogy nem – csitította Stevie, és visszaszipogta a gyermeke illatától a szemébe szökő könnyeket. – A tiédet most készítem. Nagyon különleges lesz.

– Menj föl, szívecském, bújj a pizsamádba! – szólt a fiúnak Catherine, és könnyeden meglegyintette Danny hátsóját. Majd amikor meggyőződött róla, hogy a gyermek hallótávolságon kívül került, így folytatta: – Szóval, ki a fene volt ez?

– Adam MacLean.– Ada… Úgymint Jo férje? Mit akart?– Sosem készülök el ezzel a tortával. Csak egy tojásom maradt.– Hagyd a tortát, Stevie! – szólt Catherine a barátnőjére, akinek pont olyan szürke volt az

ábrázata, mint a borzalmas löttynek a tálban. – Nézd, menj, tedd fel a teát, addig én ágyba dugom Dannyt, és gyorsan olvasok neki egy mesét. Aztán beszélgetünk.

– Nem kívántam neki jó éjszakát!– Egyikőtök sem pusztul bele egy estébe. Ráadásul teljesen kipurcant. Megállás nélkül

ugrál, mióta kitette a lábát az iskolából. Fogadok, fel sem fog tűnni neki. Max tíz perc, és itt vagyok – mondta Catherine, és felviharzott az emeletre. Stevie tehetetlenebbnek érezte magát, mint az éppen a „hihetetlenes” pizsamába bújó, és Epres ragyogás fogkrémmel fogat mosó négyéves fia.

Nem főzte meg a teát, mire Catherine visszaért. Még mindig a folyós masszát kavircolta a tálban, s az agya zakatolva kereste a megoldást a tortakérdésre. Nem hagyhatja cserben Dannyt, megígérte neki, hogy mesés tortát vihet az iskolába, márpedig ha valaki, ő mindig betartja az ígéretét. A fiának tett ígéretét meg mégannyira.

„Ígérem, sosem foglak bántani”, fogadkozott régen Matthew. Szégyen, gyalázat, mások mennyire nem csinálnak lelkiismereti ügyet abból, ha megszegik az ígéretüket.

– Jól van? – kérdezte Stevie.– Még szép. Alszik, mint a mormota.– Mi történt a hajaddal? – kérdezte Stevie. Catherine hajkoronája jócskán lekötötte a

figyelmét.– Ne is kérdezd, Marilyn Monroe melírozószett külföldről! Véletlenül se hagyd, hogy

Kate rajtad kísérletezzen az eBayes szerzeményeivel! Bitang fodrásztanoncok! De hagyjuk a hajamat, mi folyik? Mit akart Billy Connolly?

– Hát, csak tájékoztatott, hogy Jo megszökött Matthew-val Magallufra. – Olyan tárgyilagosan közölte ezt, hogy Catherine viccnek vélte, és felnyerített.

– Na ja! A kretén tulok! Remélem, megfenyegetted, hogy rendőrt hívsz! Miben mesterkedik? Még hogy megszökött Jóval! Mintha Matt…

Szavai elhaltak, mert Stevie átnyújtotta neki a visszaigazoló levelet a foglalásról, és csak tátogott, mint aranyhal az akváriumából eltűnt víz hollétén tanakodva. Háromszor is elolvasta, és minden egyes alkalommal egyre képtelenebbnek találta.

– Nem! Nem tenne veled ilyet… képtelen lenne rá! Matthew nem ilyen! Most hol van? Felhívtad már?

– Itthon hagyta a mobilját.– Megnézted az SMS-eket?– Mindet törölte. És Jo számát sem mentette el.– Na és az útlevelét kerested már?– Hűlt helye – mondta Stevie még jobban magába zuhanva. Kezdte felfogni, hogy ez

valóban megtörténhet vele. Rőtszakállnak igaza lehet.Catherine újra a papírba pillantott.– Eredeti?– Mi oka lenne hamisítani?– Hát az… hm… – Catherine igyekezett építő jellegű válasszal előrukkolni, de csak

tiltakozásáradatra futotta neki.– Kizárt, hogy Matthew így elbánna veled! Ő sosem tenne ilyet! Ő aztán sosem!– Pedig nagyon úgy tűnik, hogy mégis, Cath – felelte Stevie. Pont úgy reszketett a hangja,

mint Catherine legkisebb lányának szokott, amikor kétségbeesetten próbál bátor maradni. Tovább kavarta a tésztát, mert égető szükségét érezte, hogy megkapaszkodjon valamiben. Láthatóan csak a markában szorongatott kanál tartotta vissza attól, hogy fel ne boruljon. Catherine gyengéden, de határozottan kivette a kezéből a tálat.

– Ebből az életben nem lesz torta – állapította meg. – Még egy éhkoppot nyelő Twist Olivér sem kérne belőle repetát. Hagyd már a csudába! Kiadom Kate-nek, süssön egyet éjszaka, és áthozom reggel. Ez a legkevesebb ezek után – és rózsaszín hajkoronájára bökött. Stevie a szokásával ellentétben nem tiltakozott. Egy elcsigázott „köszönömmel” nyugtázta. Catherine a lefolyóba zúdította a masszát. Egészen elképedt. Stevie-nek sikerült a víznél is hígabbra készítenie.

– És Danny még Matt apunak akarta hívni! – panaszolta Stevie. – Kész szerencse, hogy mondtam neki, várjon vele az esküvő utánig.

– Nézd, Stevie, beszélned kell Matthew-val. Derítsd ki, mi folyik itt! Felhív, hogy biztonságban megérkezett – hova is megy elvileg? – Invernessbe?

– Aberdeenbe. Talán. Még sosem utazott el huzamosabb időre. Nem tudom, hogy szokta csinálni – vont vállat Stevie. Sejtelme sem volt, felhívja-e Matthew vagy sem. Többé már semmit sem tudott.

– Persze, hogy felhív – vágta rá Catherine lelkesen. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, amíg rá nem bizonyítják, hogy bűnös. Micket kivéve, aki megérdemelte volna, hogy még a tárgyalás előtt kiheréljék, felakasszák, karóba húzzák és felnégyeljék. Bár halottról vagy jót, vagy semmit.

– És ha igaz? Mihez kezdjek? – kérdezte Stevie. Próbált uralkodni a hangján, hogy ne remegjen a pániktól.

Legutóbb pánikba esett, kicsúszott a kezéből a gyeplő, és olyan érzelmi örvénybe keveredett, hogy azt hitte, belefullad. Amíg Matthew segítő kezet nem nyújtott neki, hogy kimentse szerelmének mentőkötelével.

És mi lesz Dannyvel? Matthew az egyetlen apa, akit ismer. Már a második férfit veszíti el élete során. Ketten pályázhattak eddig a címre, de még a fejükre sem került a korona, máris elszeleltek. Miféle sebet ejt ez Danny kis szívén? Az anyukája gyorsabban fogyasztja a társait, mint VIII. Henrik, és tessék, mi lett az ő gyerekeiből! A gondolatra Stevie összeomlott, és zokogásban tört ki. Catherine, a leendő főkoszorúslány az esküvőjén, hozzálépett és szorosan megölelte, mert ölelni könnyebb, mint vigasztaló szavakat találni.

– Nem tudom, mihez fogsz kezdeni, szívem. Korai még erről beszélni. Ide azzal a telefonnal! Felhívom Eddie-t, szólok neki, hogy itt alszom.

– Ne, jól vagyok! – felelte Stevie. Kibontakozott az ölelésből, és vadul törölgette a szemét. – Alaposan át kell gondolnom, és egyedül jobban megy. Ha itt maradsz, csak sírok, ahhoz meg semmi kedvem. Megleszek. Menj haza, háromszáz gyerek meg egy egész állatkert vár rád otthon.

– Te kis pimasz – fortyant fel Catherine gyengéden mosolyogva.– Irigylem a szerencsédet – mondta Stevie.– Nem hagyhatlak magadra – folytatta Catherine. – Gyere velem haza! Dannyvel együtt!– Őszintén szólva inkább egyedül maradnék.– Na jó – egyezett bele Catherine, amikor maradéktalanul meggyőződött, hogy tényleg

erre vágyik Stevie, nem pedig a szokásos, túlzottan független énje beszél belőle –, akkor megyek, elintézem Dannynek a tortát, és reggel nálad kezdek. – A készülő tiltakozás láttán így szólt: – És nem, nem gond, mielőtt bármit mondanál. Sokkal tartozik a lányom.

Miután sikeresen kihúzott további ötven fogadalmat Stevie-ből, hogy menten telefonál, ha kicsúszna a talaj a lába alól, és meggondolná magát az éjszaka náluk töltését illetően, Catherine visszaindult népes famíliájához, hogy sürgős hajkorrekciót és életmentő tortasütést eszközöljön. Az a minimum, hogy elintéz egy tortát a keresztfiának, ha már megszegte a saját magának tett esküt. Nevezetesen azt, hogy soha többé nem engedi, hogy még egy hitvány tróger összetörje a barátnője szívét.

Catherine távozása után úgy tíz perccel megcsörrent a telefon. A készülék kijelzőjén „ismeretlen szám” tűnt fel. Ösztönösen megérezve, ki hívhatja, Stevie már nyúlt is a kagylóért. Aztán hirtelen ráébredt, nem lenne képes normálisan beleszólni, leküzdötte hát a késztetést, hogy beszéljen Matthew-val, feltartóztathatatlan könnyekben törjön ki, és esdekeljen neki, hogy jöjjön haza. Inkább hagyta, hogy bekapcsoljon az üzenetrögzítő. És valóban helyesnek bizonyult a megérzése. Matthew jelentkezett, az ő káprázatos, sötétbarna hajú és szemű sudár vőlegénye, akinek a mosolyától elolvad, mint fagyi a főzőlapon.

– Szia, Stevie, itt Matthew. Ööö… már biztosan lefeküdtél. Mindegy, csak gyorsan szólok, hogy épségben megérkeztem, az autópálya kész rémálom. Óriási a forgalom, és az a rengeteg ember! Kemény hét vár rám, nem tudom, mikor beszélhetünk legközelebb. A mobilomat otthon felejtettem, ha-ha! A lényeg, vigyázz magadra, remélem, minden rendben. Ööö… akkor, szia!

Semmi Szeretlek, semmi Remélem, Danny jól van, semmi Hiányzol! És a hangja is mintha jóval távolabbról érkezett volna Aberdeennél. És lehet, hogy csak képzelődik, de vagy hárommilliószor visszajátszotta az üzenetet, és mindannyiszor megesküdött volna, hogy a háttérben a „Guantanamera” foszlányai csendülnek.

2. fejezet

A szomszédos Hoodley faluban, Catherine tágas, meghitt, Walton-regénybe illő konyhájában a fekete hajú, fekete köntösbe bújt, vérvörös ajkú Kate Flanagan mesterien sütötte a tortát. Anyja fodros kötényében úgy festett, mint egy gyönyörű házi vámpír.

Apja a teáskanna felé igyekezve alaposan megszorongatta, és kijelentette:– Eh, egy nap aranyos kis háziasszonya leszel majd valakinek – tudván, mennyire

megsérti vele lánya feminista elveit. Kate ellökte, de kuncogott közben.Catherine törülközőbe csavart fejjel ült a nappaliban. Várta, hogy a gesztenyebarna

hajfesték helyreállítsa fürtjei korábbi hamis dicsfényét, és figyelte a jelenetet, mely váratlanul könnyeket csalt a szemébe: furcsa keverékét a boldogságnak, amiért ilyen szerető családja van, és a szomorúságnak, mert az élet mintha eltökélte volna, hogy drága barátnőjét e téren megrövidíti. De hát mi vonzza Stevie-hez a selejtes fazonokat? Stevie a maga édes, önzetlen természetével sokkal jobbat érdemel a világ Mickjeinél és Matthew-inál. Eközben őt, a szókimondó, nagyhangú, nyerseségre hajlamos Catherine Flanagant a sors egy csodás férjjel, hat elbűvölő gyerekkel (amikor éppen nem veszekednek), és szeretettel, nevetéssel és bolondos állatokkal teli házzal áldotta meg. Milyen érzés lenne, ha egy Jo MacLean mindezt ellopná tőle?

– Tessék, szerelmem – mondta Eddie, és egy csésze teát nyújtott a feleségének. Aggodalmas arcára pillantott, és nyomban tudta, mi jár a fejében. – Haza kellett volna hoznod a kis lurkóval együtt.

– Megáll az ész! – hitetlenkedett Catherine. – Erőszakkal akartam magammal vonszolni őket, de Stevie tényleg egyedül akart maradni.

– Fel nem foghatom – rázta a fejét Eddie. – Matthew Finch! A fejemet tettem volna rá, hogy nem bánik el így Stevie-vel.

– Nekem mondod? – kérdezte Catherine negyedrészt dühösen, háromnegyedrészt szomorúan és csalódottan. Matthew nagyon a szívéhez nőtt. Micket sosem kedvelte, és igaza is lett, de Matthew jó srác volt: tisztességes, törődő és gondoskodó. Ráadásul neki kulcsszerepe volt abban, hogy Stevie és Matt összejött, mert amikor először találkoztak egy közös barát eljegyzési partiján, látta, hogy összeillenek. Matthew helyes volt, kedves, nagylelkű, és hajlandó volt felvállalni egy kisfiút, aki nem az övé, márpedig ez magáért beszél. Stevie sosem horgonyozna le olyan ember mellett, aki nem bánik jól Dannyvel. Tudja, milyen aknamezővé válhat a mostohaszülőség.

Öt évvel korábban, miután Mick összetörte kebelbarátnője szívét, Catherine pontozni kezdte az öszszes pasit, aki Stevie ötven mérföldes körzetébe került. Listát állított össze az alapvető értékekből, és Matthew-nál minden rubrikában nagy, kövér pipa díszelgett.

– Hazudnék, ha azt állítanám, nem kondult meg a fejemben a vészharang, amikor Stevie említette Jót, akivel Matthew összebarátkozott a munkahelyén – mondta Catherine. – A sebezhető nők sosincsenek teljesen tudatában, miféle hatalommal bírnak. A férfi hősnek érzi magát mellettük. Igaz, nem kongott ez a harang olyan vészesen. Elvégre Matthew-ról beszélünk. A megbízható, hűséges, jó öreg Matthew-ról – nevetett Catherine erőltetetten.

– Találkoztál valaha Jóval? – kérdezte Eddie.– Csak egyszer – mondta Catherine. – Be kell vallanom, furdalt a kíváncsiság, amikor

Stevie mesélt róla. Alig vártam, hogy megnézhessem magamnak, és jól szemügyre vegyem. Aztán egy nap belebotlottunk a városban.

– És?– Elég kedvesnek és barátságosnak tűnt. Kicsit túl kedvesnek, ha érted, mire gondolok.– Hogyhogy „túl kedvesnek”? – értetlenkedett Eddie, és megkínálta a feleségét egy

harapás jaffasütivel.

– Hát, amikor észrevette Stevie-t, úgy rohant hozzánk, mintha rég elveszett rokon lenne, akit már vagy húsz éve nem látott. Átfutott az agyamon, hogy egy kissé túlzásba viszi. De akkor, tekintve, min ment éppen keresztül, és milyen kedvesen viselkedett vele Matthew és Stevie, talán valóban anynyira örült. Legalábbis akkor így gondoltam.

– Hogy néz ki?– Magas, karcsú, hosszú sötét haj, nagy barna szempár. Roppant csinos. – Catherine

hirtelen rájött, hogy szerepcsere esetén neki sem lenne ínyére, ha egy sebezhető Jo MacLean dongana Eddie körül. Ráadásul hiába szenvelgett olyan nagyon Stevie-nek, Jo MacLean szeméből nem sok melegség áradt.

– Átkozottul furcsa ügy – állapította meg Eddie, és nagyot kortyolt a teából. – Talán kitört Matthewn a kapuzárási pánik, és idővel visszatér.

Catherine rápillantott, és elmosolyodott. Férje nem volt egy Brad Pitt, de ízig-vérig szerette őt a megtermett száztíz kilójával és szénaboglya hajával. Sosem fordult még meg a fejében, hogy hűtlen lenne hozzá, de a mai sokk után eltöprengett, ismeri-e bárki is olyan jól a társát, mint hiszi. Saját kényelmes kis világa is megingott kissé.

Eddie látta a pillantását, és felnevetett.– Na ne! Ne vegyél minket egy kalap alá! – figyelmeztette. Lágy mogyoróbarna szeme

megcsillant.– Fogalmam sincs, miről beszélsz – felelte Catherine nem túl meggyőzően.– Dehogyisnem, te kis képmutató! – leckéztette a feleségét.– Hát azt hiszem, elektronikus nyomkövetőt szereltetek rád, biztos, ami biztos – mondta

Catherine, de csak félig-meddig tűnt viccnek.– Nagyobb az esélye, hogy te hagysz el engem – felelte Eddie. – Aligha vagyok egy

istenverte Hugh Grant, nem?– Nekem nem tetszik az istenverte Hugh Grant – közölte Catherine. – Azaz nézni

szeretem, de nem smaciznék vele.– Én nem hagynálak el, kicsim – nyugtatta meg Eddie. Felemelte Catherine állát, és szájon

csókolta. Valahol mélyen Catherine bizseregni kezdett. Eddie szappan-, Fahrenheit arcszesz és otthonillatot árasztott.

– Pfuj, remek! – kommentálta a tortát sütő gót a háttérben.– Ne ártsd bele magad mások dolgába, Morticia! – vetette oda Eddie a válla felett, mielőtt

visszafordult a feleségéhez. – Te meg idd meg a teádat, és ne rágódj már azon, amin nem változtathatsz.

Ezt könnyebb volt mondani, mint kivitelezni, mert Catherine úgy érezte, csúnyán cserbenhagyta a barátnőjét. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Mert SENKI sem csusszanhat át az ő szőrszálhasogató védelmi rendszerén, amit Stevie óvására fejlesztett ki. Nem hagyja, hogy a nő, aki a saját nővérénél is közelebb áll hozzá, újra szenvedjen. Legalábbis ezt fogadta meg magának.

– Na, én csak annyit fűznék hozzá, a férfiak már csak ilyenek – jelentette ki a tizenhét éves Kate a tapasztalat súlyos sóhajával. Mint valami drámai fekete füstpamacs, kiillant a konyhából, s magára hagyta Eddie-t és Catherine-t, akik kétrét görnyedtek igyekezetükben, nehogy hahotában törjenek ki, bár igencsak rájuk fért volna.

3. fejezet

Stevie-től távozóban Adam beszállt a nagyon szép autójába, és futólag tanulmányozta szerelmi riválisának átlagos méretű házát, melyet elég unalmasnak talált. Kívülről ugyan csinos volt, de nem volt benne semmi különös; pont ilyennek képzelte Matthew Finchet Jo leírása alapján. Azaz egészen addig, amíg észre nem vett a tálalón (egy másik képtelen Éjféli Hold kötet tőszomszédságában) egy rámázott fotót a slampos és (minden valószínűség szerint hidrogénezett) szőke, esetlen barátnőről, amint odaadóan bújik egy simára borotvált arcú, Szőke Herceg típushoz, jóllehet ennek sötét volt a haja és a szeme, de a mosolya ragyogott. Nyilván ez ő, gondolta, bár túl jól néz ki ehhez a nőhöz. Valószínűleg rájött már a némber, hogy idő kérdése csupán, és Finch csokoládébarna szeme olyasvalakin akad meg, aki megjelenésben egyenrangú vele. Például az ő őzikeszemű Jóján. Az iskoláját! Ez a töpszli, közönséges kinézetű, hányaveti nőszemély minimum a házat rendben tarthatná, és időnként átgereblyézhetné a haját, hogy ébren tartsa a párja érdeklődését. No meg egy-két dühterápiás tanfolyam is elkelne neki. Akkor talán nem lenne a pasija állandó riadókészültségben, és annyira kiéhezve figyelemre és szeretetre, hogy másnál keres vigaszt. És nem a megkínzott, sebezhető oldalát mutatná az ő gyönyörűséges, érzékeny szíve hölgyének, Joannának, aki már tizennyolc hónapja az övé.

Mindenesetre különös, mennyire megdöbbentette Finch nőjét a felvilágosítás. Ennyire azért nem várta volna pont tőle, aki a jelek szerint egy szívtelen tehén. Igaz, ha jobban belegondol az ember, valószínűleg az járt a fejében, hogy kénytelen lesz megválni Finch pénzétől. Az efféléknek örökké ez jár a fejükben.

Adam végigporzott a mellékúton, ki a városból a hajdani külszíni fejtés határában álló falu felé, ahol egy nagy tereprendezést követően a „Paradicsom” ingatlantársaság új házakat húzott fel a hosszan elnyúló területen. Begördült a negyvenedikként befejezett, kétszárnyú ház felhajtójára, melyet a termékcsomag csúcskategóriájában kínált terv alapján kiviteleztek. Elfordította a kulcsot a zárban, és sebesen hatástalanította a riasztót, mely a műremekszámba menő házimozi-rendszerüket védte, noha saját személye bármely riasztónál hatékonyabban rettentette el a betörőjelölteket.

Visszajön, gondolta. Hogyan is lenne képes itt hagyni mindezt? Álmai otthonát. Szétnézett a méregdrága kelméken és bútorkárpitokon, a borsos CD- és DVD-gyűjteményen és egyéb kényelmi berendezéseken; mindene megvolt, amire ember csak vágyhat. És mindez azért, hogy szíve hölgyét szolgálja. Vissza fogja kapni, kerüljön bármibe, vissza fogja kapni! Hogy is hagyhatná el Jo? Nem hagyja, hogy elhagyja!

Végigsimított a frissen vakolt falon, ahol az étkező a hajszál híján kész télikertbe vezetett. Majd mélyből fakadó, ősi üvöltéssel hátrarántotta a kezét, és a falba öklözött. Ütése nyomán ott maradt bütykei széles, mély lenyomata.

Aznap este Stevie nem engedett utat a könnyárnak, mely a torkában nőtt betongombóc ellenére fenyegetett. Mert a sírás egyenlő a fájdalommal, a fájdalom meg azzal, hogy véglegesen elveszítette Matthew-t. A sírás megcsapolná az energiatartalékait, pedig azokból kell merítenie. Ez nem a lelkizések ideje. A gondolkodáshoz tiszta elmére van szükség. Miben jobb Jo nála? Nekilátott listába szedni. Hosszabbra sikerült, mint eredetileg várta, és már cseppet sem tűnt olyan ragyogó ötletnek.

Eszébe jutott, hányszor, de hányszor sopánkodott Matthew-nak, hogy az alakja nem olyan, amilyennek szeretné, és hogy a sok nevetéstől szarkalábak ágaznak szét a szeme sarkából. Matthew ilyenkor puszit nyomott a messze nem tökéletes nózijára, és biztosította, hogy úgy jó, ahogy van. Nos, egyértelműen mégsem elég jó, ha Matthew képes elhúzni a csíkot Mallorcára egy olyan nővel, akinek laposabb a hasa, hosszabb a lába, piszébb az orra és a többi utálatos „-bb”, mellyel nem veheti fel a versenyt. Legalábbis komoly plasztikai műtét és varázspálca nélkül nem.

Stevie új oldalra lapozott a jegyzettömbben. Ez alkalommal az eszére és nem a szívére hallgatva birkózik meg a helyzettel. Megtervezi Matthew visszaszerzését. Hagyja, hadd csusszanjon zökkenőmentesen vissza az életébe, mintha mi sem történt volna. Matthew-ban fel sem merül majd a gyanú, hogy tud a hűtlen szökéséről. Kerüljön bármibe, megteszi, hogy így legyen.

Bármibe.

4. fejezet

Másnap reggel, amikor Stevie lement, Danny már a konyhában bóklászott a fürdőköpenyében, illetve elveszve benne. A címkén négy-öt éveseknek ajánlották, csak azt felejtették le róla, hogy vízilovaknak. Danny épp rátalált az asztalon heverő üres tortakarikára, és azt bámulta. Alsó ajka veszedelmesen lebiggyedt, akár táblát is kitűzhettek volna rá: „Vigyázat! Omlásveszély!”

– Anyu, hol a torta, amit ígértél? – kérdezte.– Majd meglátod! Első a reggeli – mondta Stevie, és tanár nénisen tapsolt egyet. Danny

szokás szerint narancslevet és csokis pelyhet reggelizett, majd szívószállal felszívta a csokis tejet. Azután arcot és fogat mosott, majd a zoknival kezdve szürke-kék egyenruhájába bújt. Mindig mindent ugyanabban a sorrendben vett fel. Danny a szokások rabja volt, és nagyon felzaklatta, ha kizökkentették a menetéből. Innen ismerszik mega tehetséges gyermek, állította az óvónő egy őrjítő reggel, amikor késésben voltak, és a nagy sietségben nem maradt elég idő, hogy Danny szokásához híven hangosan felolvassa az összes ház számát, amely előtt elhaladtak. Innen ismerszik meg, hogy többször el kéne náspángolni a gyereket, gondolta akkor ő.

Meg kell hagyni, Danny valóban kis csodabogár volt, ám ez már csak hab volt a tortán. Olyannyira koraszülött volt, hogy ténylegesen fennállt nála az agykárosodás veszélye. Ott ülni a kórházban attól rettegve, hogy a gyermeked nem éri meg a másnapot, ez az, amit Stevie egyetlen szülőnek sem kívánt. Nagyon gyászos időszak volt az.

Csodák csodája, a kisfiú életben maradt, és minden évben képeslapot kapott a kórház intenzív osztályán alapított „Kis Harcosok Klubjától”. Nehéz elhinni, hogy a pöttöm, törékeny apróság és a most előtte álló, keménykötésű kislegény egy és ugyanaz az ember.

Danny szüntelenül írt és könyvecskéket gyártott, akárcsak ő maga Danny korában, bár remélhetőleg nem ugyanazon okból. Persze örülne, ha Danny a nyomdokaiba lépne, és írással keresné a kenyerét, de ha lehet, emelkedettebb művekkel. Az Éjféli Hold románcok, melyeket ő írt, kifejezetten nőknek szóltak, akik olyan világba szeretnének elmenekülni, ahol férfi a férfi, és a nő naphosszat sóhajtozik és ájuldozik, de a történet legalább boldog véget ér.

– Kész van már a torta, anyu? – nyaggatta Danny megint, miközben Stevie megigazította fia nyakkendőjét, hogy húzza az időt.

– Hát, ööö… úgy áll a helyzet…A csengő bim-bamozva megszólalt. A dallam halleluja-kórusként csendült Stevie fejében,

amikor kitárta az ajtót Catherine-nek, aki visszakapta megszokott gesztenyebarna haját, felöltötte legszélesebb mosolyát, és pocsékul ripacskodott.

– Szia, Stevie, itt a torta, amit este sütöttél. Ne haragudj, ezt vittem el az üres tepsi helyett, amit kölcsönkértem. Haha, ilyen szamárságot!

Stevie odatátogta barátnőjének:– Örökké szeretni foglak. – Danny szeme tányérnyira kerekedett a négylapos, mindenféle

ízű csokigolyódarabkával megszórt és olvasztott Mars szelet krémmel töltött torta láttán, amikor az harsonák kíséretében tiszteletét tette a Honeywell–Finch-konyhában.

– Azt a! – kiáltott Danny, mert a „tök jó” mellett ez volt éppen a kedvenc szava.– Menj, húzd fel a cipődet – mondta Stevie, noszogatásként hozzátéve: – Minél hamarabb

elkészülsz, annál hamarabb bemutathatod a tortádat az iskolában. – Danny úgy repült az előszobában lévő cipős szekrényhez, mintha a papucsa beakadt volna Schumacher vonórúdjába.

– Ezer köszönet! – mondta Stevie, és megölelte Catherine-t.– Ne nekem köszönd, hanem Kate-nek. Ő sütötte, én csak a díszítést szórtam rá, miután

rendbe szedte a hajamat. – Catherine szipákolt egyet. – Semmiség – tette hozzá a lelkendezést hárítva.

Catherine-nek volt hat gyermeke, egy férje, négy macskája, egy vadászgörénye, egy Chico névre hallgató csivavája és egy Csizma nevű behemót, torzonborz korcsa, mely úgy festett, mintha rögbijátékosokat nyelne reggelire.

– Egy életre leköteleztél, Cath.– Ne butáskodj! Szóval, aludtál? Hogy érzed magad? És telefonált?– Egy kicsit – felelte Stevie –, szarul, és igen.– És mit mondott?– Hagytam, hadd vegye fel az üzenetrögzítő. Azt mondta, Aberdeenben van.– Ellenőrizted, honnan jött a hívás?– Titkos szám volt.– A francba! Szóval, mit súg az ösztönöd? – Catherine-nek már előre megrándult az

arcizma. Amennyire ő látta, cseppet sem volt biztató a helyzet.– Szerintem Mallorcán van.– Szent szar! Mennyivel nyugodtabban kezeled, mint én tenném a helyedben – hüledezett

Catherine. Ő mostanra már Eddie máját sütögette volna, hogy elfogyassza sült krumplival, s leöblítse egy pohár finom chiantival, ha Eddie vele tesz ilyet.

– Igaz, de van egy tervem – mondta Stevie, ám gyorsan véget vetett a társalgásnak, mert megjelent Danny menetkészen.

Mindketten elkísérték az iskolába a büszke kisfiút, aki már tűkön ült, hogy mielőbb eldicsekedhessen a barátainak és a tanárainak minden idők csokitortájának császárnőjével. A Lockelands kedves kis iskola volt, és alig tíz perc járásra esett Stevie és Matthew Virágözön közben található házától, a felettébb kellemes, fáktól övezete környéken át. Nos, igazából Matthew-é volt a ház. Stevie eladta a saját, pár utcával arrébb álló sorházi kis lakását, és nem sokkal karácsony után, újév napján beköltözött Matthew-hoz. Milyen izgatott volt akkor! Azt hitte, jövő karácsonyra már Finchné lesz, és Danny apukát kap. Micsoda év vár rájuk! Hát, legalább ez utóbbiba beletrafált, de sajna cseppet sem úgy, ahogy szerette volna.

A Virágözön köz két oldala ég és föld volt. Mintha óvilág és új világ találkozott volna egy Ki vagy, doki?–szerű időugrásban. Az egyik oldalon nyolc egyforma kockaház állt a kora 1980-as évekből, elöl rövidke ösvénnyel, hátul apró kockakerttel. A másik oldalon négy tágas, az 1800-as évek elején épült ódon villa sorakozott, mind a maga egyediségében, akár díszes bonbonosdobozok. A kőfalakat repkény és lonc futotta be, mely mennyei illatával bódító felhőbe burkolta késő nyaranta az arra haladókat. Az épületek mögött hosszúkás kertek nyúltak le egészen a kanyargó csermelyig és sínekig, és indákkal benőtt, magas, omladozó falak védték a lakók magánéletét a szomszédoktól. Az utca túloldalán álló villa Matthew házával átellenben már hónapok óta kiadó volt. Senki sem akadt, aki kivette volna. Úgy tűnt, a történelmi villák kéz a kézben járnak a fenomenális „ez-vicc” lakbérekkel.

– Akkor avass be a tervbe – szólt Catherine, aki sosem felejtett el belesni az üres villaablakon, hátha új, még felfedezetlen részletet pillant meg. Ez volt álmai otthona: göcsörtös tartógerendák, a konyhában nagy kandalló, vakolatlan kőfalak. Pont ilyen villát akart magának és Eddie-nek, miután felnőnek és kirepülnek a gyerekek, hogy ott fogadhassa az unokákat. Felsóhajtott az igéző látványra.

– Ráérsz egy kávéra?– Egy gyors hörpintésre. Ma reggel Eddie indította a gyerekeket. Mostanra útban van a

harmadik idegösszeomlás felé. – Mindketten tudták, hogy tréfál. Eddie-nél csupán egy lezserebb lény létezett, és az Csizma, az eb volt. Eddie egy szemétlerakón akadt rá még kölyökkorában. A feje beszorult egy foszlott gumicsizmába, és Eddie első gondolata az volt, hogy éppolyan ronda, mint egy elnyűtt csizma. Innen kapta a nevét. Megközelítőleg akkora volt, mint Chico, a csivava, amikor Eddie hazahozta. Most egy szál magában elhúzott volna egy cigánykaravánt az igáslóval a kocsiban, ám egy csecsemő is kivehette volna a csontot a pofájából. Szelídsége ellenére ráosztották a család őrkutyájának a szerepét, és egy

macskatolvajnak sem lett volna esélye. De csak bele kellett nézni a jámbor szemébe, máris tudtad: a légynek sem ártana. Csizmát mindenki imádta, Danny különösképpen, és a kutya is viszontszerette őt, ahogy minden gyereket.

Stevie megváratta Catherine-t a részletekkel, amíg felforrt a víz. Catherine jó képet vágott barátnője furcsa bizakodásához. Neki ugyan nehéz volt a szíve, de úgy vélte, támogatnia kell minden pozitív tervet, amely letéríti Stevie-t az útról, amelyen legutóbb járt.

– Szóval – kezdte Stevie, és tejet kevert a kávéba. – A következőt fogom tenni.– Halljuk! – biztatta Catherine, és kényelmesen elhelyezkedett a széken.– Hat napom van, amíg Matthew hazaér. Tehát holnap ebédidőben megcsináltatom a

hajamat.– Helyes – bólogatott Catherine. – Jó kislány. Érezd jól magad a bőrödben.– Aztán beiratkozom a konditerembe, hogy lepasszoljak néhány kilót. – Stevie sugárzó

mosollyal várta Catherine jóváhagyását.– Hát ez szuper – mondta a barátnője, és nagyon igyekezett bátorítóan mosolyogni. –

De…– De mi? – Stevie elkámpicsorodott.Catherine felsóhajtott. A világ legnagyobb jóindulatával sem fog Stevie hat nap alatt 36-os

méretre fogyni és bombázó szupermodellé válni. És ha mégis, az nem hozza vissza Matthew-t. Gonoszabb erők munkálkodnak itt, mint hogy egy fodrásztündér felvehesse velük a versenyt.

Ugyanakkor Stevie-nek semmi baja nem esik, ha elmegy egy konditerembe, és találkozik néhány duzzadó bicepszű, kemény fenekű izompacsirtával. Még ez is jobb, mintha begubózna otthon, és egyfolytában azon emésztené magát, mit művel éppen az a két álnok tetű. Catherine melegen remélte, hogy a gerlepár előbb-utóbb meglakol a kétszínűségért. Elvégre egy hét lopott vakáció nem a legszerencsésebb kezdet egy új kapcsolat megszilárdítására, már ha ez az egyáltalán, és nem futó kaland. Matthew-ban él a lelkiismeret, és biztosan Jónak is megfordul a fejében, mit fog lépni az őrült skót, ha rájön. S ez kétségtelenül megkeseríti a sangria, a szieszta meg egyéb „sz”-ek élvezetét, amelyeknek átadják magukat.

Catherine elmosolyodott.– Semmi. Ami azt illeti, ha gondolod, első alkalommal veled tartok lelki támasznak.

Manapság mindenfelé ingyen napijegyeket osztogatnak a konditermekbe, hogy rábírjanak a bérletvásárlásra, nem? Szerválhatsz nekem egyet.

– Jaj, Catherine, az fantasztikus lenne! – ujjongott Stevie, és hála gyűlt a mosolyában.– Melyik konditerembe?– Hát, Matthew a Kondifaluba jár, szóval jobb lesz, ha a másikba, az Életerőbe megyek.– Hú, az piszkosul hivalkodó és drága. Ne gatyázz! Hívd fel őket gyorsan! Derítsd ki,

mielőtt hazamegyek, hogyan lehet beiratkozni. – Átcsúsztatta az asztalon a vezeték nélküli telefont.

Stevie tehát belevágott, hogy megvalósítsa három pontból álló tervét, mely tökéletesen lefoglalja az elkövetkező hat napban, és visszaszerzi neki a pasiját.

1. szuper, új megjelenést kölcsönző frizurát csináltat2. beiratkozik a konditerembe, és a vékonyodás útjára lép3. gyakorolja a megjátszást, hogy semmit sem sejt az afférrólGyerekjáték.

5. fejezet

Miközben hallgatta a hullámok lágy csapkodását, beszívta a kókuszos napolaj illatát, és egy nyúlánk, hosszú lábú, szupermodell alkatú nő mellett hevert, akit alig fedett a fehér bikini, melynek csatján csábító kis strasszkő csillogott az apró, de tökéletes mellek ikerhalma között, Matthew várta, hogy mardosni kezdje a bűntudat. Egy kósza gondolat erejéig ellátogatott az otthon hagyott kövérkés, közönséges küllemű Stevie-hez. Nyilván a számítógépe előtt ül, és szerelmes történeteket ír magányos, elutasított nőknek abban az áldott tudatlanságban, hogy öt nap múlva ő maga is a soraikat fogja gyarapítani. Csak azért fogta el bűntudat, mert nem érzett bűntudatot.

Tényleg nem akarta, hogy így alakuljon. Tűrhetően elégedett volt Stevie-vel, és apránként kezdett beletörődni, hogy eljátssza Danny apukáját. Aztán egy nap rátalált Jo MacLeanre, az egyik új tervezőre, aki az ő kis fekete Puntója mellett zokogott a céges parkolóban Valentin-nap másnapján. Mindöszsze pár alkalommal látta korábban, de aki egyszer szemet vetett a nagy barna szemű, hosszú, sötét hajú és még hosszabb lábú Jo MacLeanre, soha többé nem feledte. Egyszer váltottak pár szót január végén, egy értekezlet után. A büféasztal körül lézengtek másokkal, hogy felhajtsák a maradék kávét, és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Jo előtt pöffeszkedik, próbálja lenyűgözni, és célozgat dolgokra. Aztán tessék, két héttel később már a zsebkendőjét nyújtja neki a hideg, esős időben, és azt kérdi tőle, mit szólna egy kávéhoz a sarki kis kávézóban. Ott aztán Jo kiöntötte neki – a jóformán vadidegennek – a szívét, és kétségbeesett vágyódásában, hogy vigaszra leljen, elpanaszolta neki az életét: hogyan költöztek nemrég új házba a férjével, akitől minél messzebb kell kerülnie, de fogalma sincs, hogyan, mert a férje minden lépését figyeli. Jóból dőlt a szó, ahogy szörnyű testi-lelki bántalmazások egész sorát taglalta. Ő meg csak ült, és türelmesen hallgatta. Ki hitte volna, mi mindent fog tenni vele Jo? Főleg ilyen hamar azok után, hogy megértő fület nyújtott neki?

Bár hízelgőnek találta Jo figyelmét, eleinte valóban őszinte szándék vezérelte. Segíteni akart neki a menekülésben, mielőtt a nagydarab skót túl messzire megy, és egy nap megöli. Az elején, amikor még ártatlan volt a viszonya Jóval, mindenről beszámolt Stevie-nek. Stevie annyira elborzadt, hogy ilyen csúnyán bánhatnak valakivel, hogy ő is felajánlotta a barátságát Jónak. Stevie egyszerűen nem bírta elviselni, hogy mást boldogtalannak lásson. Főleg akkor nem, amikor ő maga repesett a boldogságtól, lelkesen tervezte az esküvőjét, és készült férjhez menni álmai lovagjához.

Matthew nem tartotta helyénvalónak, hogy rendszeresen hazaviszi Jót, miközben a nő egyre jobban rabul ejti a szívét, de képtelen volt megállni. Látni akarta, ahányszor csak módjában állt. Aztán Jo bevallotta, hogy viszonozza gyengéd érzelmeit. Jo vallomására kis híján szétvetette az öröm. Mintha megütötte volna a főnyereményt. Jo és Stevie olyan jól kijött egymással. Ez persze egyszerre bonyolította és egyszerűsítette a helyzetet, de mindenképpen zűrös volt. Minél tovább tartott, annál több ember sérült, de hiába, nem bírt lemondani Jóról – fel sem merült benne. Jo drog volt, és ő függővé vált.

Eliramodtak hát a napsütésbe, hogy megtervezzék, hogyan hagyja el végre Stevie-t és a kis Dannyt, és összehangolják Jo menekülését a hihetetlen McHulktól. Persze ami MacLeant illeti, jobb, ha résen lesz. Csak isten a megmondhatója, mire vetemedne a fickó, és mit művelne vele, Matthew-val, ha képes volt fenntartások nélkül megütni a törékeny Jót.

Felkönyökölt, és szemrevételezte a szomszédos napozóágyon elnyúló tüneményt. Tudta, hogy minden küzdelmet megér. Azért nem mardossa a bűntudat, mert nincs hely a szívében, annyira túlcsordul eme igéző szépség iránti vágyától. Mert Jo tökéletes. Legalábbis a lábszára felső részén éktelenkedő vágást leszámítva. Ott landolt ugyanis Adam bakancsa egy rúgás alkalmával. Jo említette, hogy Adam mindig ott üti meg, ahol nem látszik a zúzódás. Igaz, Jo momentán meglehetősen sértetlennek tűnik, és káprázatos formában van. És az a rengeteg szex ezzel a káprázatos formával, kis híján elszáll tőle az agya! Ezen a héten hosszú, epedező

volt a szex az ágyban. Otthon gyors és vad volt Stevie kocsijának hátuljában. Kissé nyomasztóan hatott rá, hogy Stevie kocsijában szexel, de nem tartotta viszsza. Stevie nem volt ott, hogy szemtanúja legyen. Azért kérte kölcsön tőle aznap este a kocsit, mert Jo eljött megnézni Stevie menyasszonyi ruháját, és haza kellett vinni. A kocsiban aztán sietős, fülledt, átkozottul erotikus menetet zavartak le. Máskor veszélyes, izgalmakkal teli volt Jóval a szex. Mint amikor az építkezésen csinálták egy félkész ház falának támaszkodva. Jo a hátára fonta hosszú, karcsú lábait, hogy még mélyebbre húzza magába, és elég nagy zajt csapott. Ám abban a pillanatban az sem érdekelte volna őt, Matthew-t, ha odacsődül az egész brit hadsereg pápástul. Csak külön pikantériát kölcsönzött volna a jelenetnek, és még lelkesebben folytatja. A csúcson nyilallt belé, hogy Stevie valószínűleg éppen mosogat, miután vacsorát főzött nekik. Ekkor döbbent rá, mennyire kihűltek az érzelmei Stevie iránt ennek a gyönyörűséges, hosszú végtagú, vasalódeszka-hasú nőnek a társaságában, aki ilyen mélységesen igényli a szerelmét és a védelmét. Jo révén soha nem ismert érzések rohanták meg: ő volt az óriás, a hős, a herceg és Robin Hood a varázsszert felhajtott Shrekkel keresztezve.

Először azt hitte, Jo csak ugródeszkának tekinti őt Adamtől menekülőben, de Jo javasolta, hogy pattanjanak repülőre, és szökjenek kettesben külföldre. És Jo javasolta, hogy tervezzék meg párjuk elhagyását, a menyegző lefújását és az összeköltözés végső logisztikáját. A javaslatot követően pedig, szándékait megpecsételendő, orálisan kielégítette a személyzeti vécében. Ő meg alig hagyta abba a zihálást, már helyet is foglalt a repülőre, és szobát az ötcsillagos szállodába az amúgy is túlterhelt Visa kártyája terhére.

És most itt van, s ez maga a mennyország. Félrepöccintette a lelkiismeret-furdalás kósza morzsáját, valamint az ingeit vasaló és őt hazaváró Stevie képét. Azét a Stevie-ét, aki agyonizgulja magát, hogy épségben hazaérjen Aberdeenből kocsival. Akinek sejtelme sincs, hogy épp az ellenkező irányban, tőle kétezer-négyszáz kilométerre szívja magába a spanyol napsugarakat, és a vágytól megrészegülten forr a vére, mint az ereiben zubogó sangria.

Stevie rendben lesz, győzte meg magát. Még senki sem halt bele egy összetört szívbe. Stevie ennél sokkal rosszabbat is átvészelt már. Persze ki kell majd költöznie (hála az égnek, hogy még mindig csak az ő nevén van a ház!), hogy Jo beköltözhessen. Nem kell hozzá sok idő, és a kis Danny emlékezni sem fog rá. Végtére is nem szokott hozzá, hogy „apunak” szólítsa, és a gyerekek könnyen alkalmazkodnak. Danny Eurodisney-utazására azonban nem szívesen gondolt. Amiatt tényleg furdalta a lelkiismeret. Különösen azért, mert az arra spórolt összegből fedezte a mallorcai kiadásokat. Természetesen visszateszi majd a pénzt. Hisz nem tolvaj.

Ha szóba kerülne, majd azt mondja, Aberdeenben barnult le a szálloda fitnesz-wellness létesítményében. Jo meg a walesi egészségfarm szoláriumára hivatkozik. Stevie sosem fogja megtudni, hogy egy másik nővel repült a napba. Az túl kegyetlen lenne.

6. fejezet

Lindsay félresöpörte Stevie hosszú, mézszínű haját, és együtt tanulmányozták a tükörképe változását. Először hátrahúzta, majd visszacsapta a tincseit. Stevie lassan úgy festett, mint Hogyishívják kuzin az Addams Familyben.

– Tudod, mit? Szerintem le kéne vágni az egészet. Idáig – mondta Lindsay nyisszantást imitálva a vendége vállán.

Stevie szemébe kiült a borzalom.– Bubifrizura? – Nem volt túlságosan meggyőzve.– Nem egészen – rázta Lindsay a fejét. – Szerintem az nem illene az arcformádhoz. A

végén úgy néznél ki, mint a királyi családban az első unokatestvérek gyerekei. Valami divatosabbra gondoltam. Klassz kis tépett fazonra, amit könnyen kordában tarthatsz otthon.

Stevie nyelt egyet. Épp meggondolta volna magát, és csak igazítást kér, amikor meghallotta Catherine korholását a fejében: „Mi értelme bejelentkezni Anthony Fawkes top stylistjához, ha úgysem fogadod meg a tanácsát?”

– És beletennék egy-két nagyon halvány melírcsíkot – folytatta Lindsay. – Szerintem az rengeteget fiatalítana rajtad.

Fiatalítana.Tessék. Kimondta a varázsszót. Harminchat évesen Stevie öt évvel idősebb volt Jónál, aki

nemrég ünnepelte a harmincegyedik születésnapját. Egy vakító fehér bikinit vett neki ajándékba (XS-es méretben), melyet szikrázó strasszköves csat díszített elöl. Együtt pillantották és csodálták meg egy kirakatban. Felettébb ironikus lenne, ha Jo most abban parádézna Matthew-nak a Baleár strandon a feje búbjáig napolajban úszva. Elhessegette a gondolatot, nehogy nyilvánosan sírva fakadjon, és Matthew-t képzelte a helyére, akinek arcára kiül az elragadtatottság az új külseje láttán.

– Na jó, vágjunk bele! – mondta Stevie, és nagy lélegzetet vett, amint az olló csattogva munkába lendült.

Két órával később már a tükörben bámulta magát. Mindenféle szögből megcsodálta a rövidebb, tépett fazont, mely elöl és oldalt élénkebb színű lett, súlyra pedig határozottan könnyebb. Egészen megdöbbent, mennyivel keskenyebbnek mutatta az arcát. Bárcsak a hátsója is áteshetne egy ilyen fiatalításon!

– Ez elképesztő! – jelentette ki. Abszolúte komolyan gondolta. Nem törődött vele, milyen csapást mért a bankkártyájára, az utolsó pennyig megérte. Borsos volt az ára, de nem érdekelte. A terv beindult. Most már csak a teste többi része volt vissza.

Adam elsimította a falon a vakolatot. A színtől eltekintve semmi sem mutatta, hogy kijött a sodrából, és dühében a falba bokszolt. Tudta, hogy semmire se vezet, ha elveszíti a józan eszét. Legalábbis most nem. Azt már eljátszotta Diane-nél, és mi haszna lett belőle? A sok kiabálás, üvöltözés, tányércsapkodás és eszeveszett téboly csak arra volt jó, hogy elüldözze Diane-t. És megrémítse a szomszédokat. És elveszítse a macskáját.

Felidézte a sorsdöntő napot. A pusztítás nyomai az elméjébe égtek, mint valami csúcsminőségű színes fotó: Diane sikoltozva menekül a házból a kocsijához egy sebtiben összehajigált bőrönddel és Humbuggal, a cirmossal a kosarában, miközben ő ott áll bőgő láncfűrésszel. A szomszédok függönye meglibben, de senki sem merészeli hívni a rendőrséget. Diane úgy néz rá, mint anyukája szokott a kocsmából hazatántorgó apukájára. Egyesek kedélyesek lesznek az égetett szesztől, de nem a nagy Andy MacLean. Neki egyenesen az öklébe tódult a whisky, az ökle meg egyenesen az anyukájába, a húgaiba és belé, a kis Adambe. Kiütközik a vér – ezt mondják, nem igaz?

Adam MacLean jól tudta, milyen benyomást kelt az őstípusos bokszolóorrával, sebhelyes arcával, erős testfelépítésével és a baglyokat a fáról elűző hangjával. Azt is tudta, milyen

viselkedésre számít tőle Jo, ha elhagyja egy másik férfiért. És mire számít tőle Matty fiú (aki feltehetően az utolsó békés napokat élvezi egy időre, amikor még teljes uralmat gyakorol a bélrendszere fölött). Tehát miközben kijavította a vakolatot, higgadtan és módszeresen átgondolta a teendőket. És megszületett a terv.

7. fejezet

Stevie új melegítőalsóba, edzőcipőbe, tipp-topp Adidas felsőbe és egy nagyon erős, a dús mellét fegyelmező, szoros melltartóba bújt (nehogy ő vagy a szomszédos futópadon edzők monoklival végezzék). Így jelentkezett a konditeremben Hilarynél az első edzésre. Amikor rájött, hogy Hilary valójában pasi, elszörnyedt. Ráadásul nem átlagos pasi, hanem fiatal, fitt, magas szerelemisten, akinek szívdöglesztő a mosolya, és a hátsója egy paradiót is feltörne. Másrészről, ha valaki, ő aztán tudhatná, hogy a név nem mindig garancia a nemre. Őt magát is megkérte az Éjféli Hold, hogy álnéven írjon, mert a Stevie-re az emberek többségének egy férfi ugrik be. Márpedig az Éjféli Hold olvasótábora külön óhaját fejezte ki, hogy kizárólag női írók merítsenek női szükségleteikből. Írói nevüknek lágyságot, bájt és romantikát kellett megidézni, ezért történt, hogy Paul Slack és Alec Sleaford nevű írótársaiból Paula Sheer és Alexis Tracey lett, és ezért írt ő maga Beatrice Pollen, drága elhunyt nagyija neve alatt. Bea nagyitól örökölte kreatív tehetségét, meleg, előzékeny szívét és nagy, égkék szemét.

Hilary árgus szemmel figyelte, ahogy odamegy a kondigépekhez, és megnézte, mire képes, jobban mondva nem képes. S mintha ez nem lett volna elég megalázó, az irodában még a súlyát, a magasságát és a vérnyomását is megmérte, és kiszámolta a testtömegindexét, amely gyakorlatilag zsírosbödönnek nyilvánította. Igazság szerint az ellenállhatatlan Hilary cseppet sem botránkozott meg azon, hogy már három felüléstől zihál, és ellilul a lépcsőzőgépen, mint a cékla. De legalább a mérlegen nem villant fel: „Hízott libák! Csak szépen sorban, egymás után!”

Vaskos csekkel egyéves tagságot váltott, ezáltal szavatolva maradéktalan elkötelezettségét az ügy mellett. Ráadásul csábította az így nyerhető ingyen hónap és a különleges, „titokzatos” ajándékcsomag. Catherine a recepción csücsült, amikor Hilary hivatalosan köszöntötte Stevie-t a klubban, sajna nem egy nagy nyelves puszival, hanem egy ajándék vizes kulaccsal, tornazsákkal és egy árkedvezményre jogosító, bevezető füzetecskével a szoláriumhoz, a különféle masszázsokhoz és kezelésekhez, valamint egy hétnapos ingyen bérlettel egy tetszőlegesen választott barát részére. A tetszőlegesen választott barát már türelmetlenül várta csinos, hatáskeltő rózsaszín-szürke szerelésben. Stevie füttyentett a láttán.

– Kate-é – magyarázta Catherine.– Klassz lehet, hogy beleférsz a tizenhét éves lányod ruhájába – jegyezte meg Stevie.– Az. Amíg nem látsz pucéran, és fel nem fedezed, hogy striák szabdalják a testemet –

tódította Catherine, akinek, tekintve, hogy milyen népes famíliával rendelkezett, sikerült figyelemre méltó módon megőriznie a karcsúságát, eltekintve attól a gömbölyödő kis pocaktól, amely miatt állandóan nyavalygott. – Mellesleg, Stevie, frankó a frizud.

– Reggel, amikor megcsinálták, még jobban nézett ki. Azóta lelapította az a kábé tizennégy liter víz, amit kiizzadtam.

– Állatira megfiatalít. Becsszóra!– Tényleg?– Tényleg.Stevie sugárzott a boldogságtól. Akkor „Matthew visszaszerzésének” első szakaszán a

küldetés teljesítve.A két kondinyuszi kipróbált néhány gépet. Catherine meglepően jó formában volt. Igaz,

állandóan lótott-futott fel-le a lépcsőn és a kertben a gyerkőcök után, a kutyát is ő sétáltatta, és minden csütörtök este jógaórára járt. Szerette a jógát, gyakran szakított tizenöt percet napközben és este nyújtásra. Jobban megnyugtatta, mint a tányérdobálás vagy a hajtépés. Ezt saját tapasztalatból tudta, ugyanis ezeket is kipróbálta. A kondigéptesztelést követően, míg átruccantak egy kávéra a pazar kávézóba, elhaladtukban beláttak egy spinningórára, és megcsodáltak egy-két formás hímfeneket.

Sorban állás közben Stevie gyomra hirtelen akkorát mordult, mint egy halálos sebet szenvedő véreb.

– Ettél már? – kérdezte Catherine.– Nem igazán – mondta Stevie.– Ezt meg hogy értsem? Ettél vagy sem?– Hát… akkor nem.– Nem attól fogsz fogyni, hogy nem eszel.– Ezt mondd az éhségsztrájkolóknak!– Tudod, hogy értem – mondta Catherine. Hirtelen elfogta az aggodalom. Már várta,

mikor omlik össze Stevie. Legutóbb megőrizte a hidegvérét. Az ételmegvonás viszont gyanúsan hajaz az összeomlás kezdetére. Új fent.

– Nem szándékosan nem ettem – közölte Stevie. – Egyszerűen nem mardosott az éhség.– Na jó, akkor most harapsz valamit. Menj, foglald le ott azt a helyet, egy perc, és veled

leszek.Catherine-nel nem volt értelme vitatkozni. Catherine-nel sosem volt értelme vitatkozni.

Eddie tett rá ugyan néhány kísérletet, de mindannyiszor vereséget szenvedett, és megadása idővel állandósult. Stevie is jobbnak látta, ha most elvonul az ablaknál álló fém kis asztalhoz, ahogy ukázba kapta. Kissé megviselte ez a sok torna meg fodrászkodás éhgyomorra. Alig fél szelet vaj nélküli pirítóst és pár kapucsínót vett magához – legalábbis amióta becsörtetett az életébe Tébolyult MacLean.

Catherine két levesestálnyi habos kávéval, két akkora sonkás-brie-s paniniszendviccsel, mint Stevie lábszára, és két gigászi, gyanúsan mogyoró vaj krémtől illatozó, csokoládémázas sütiszelettel érkezett az asztalhoz.

– Itt ilyeneket árulnak? – bámult Stevie tátott szájjal. Azt hitte, kap két levél fejes salátát és egy szál újhagymát egy szelet ehetetlen, barna pozdorján.

– Még szép. Ez itt nem fogolytábor. Akadnak, akik nem edzeni, hanem csak ebédelni járnak ide. – Catherine bekapta a szendvicsét, de azonnal ki is rántotta a szájából. – Au, au, au, vigyázz, megolvasztották a sajtot! – Aztán arca megdermedt, és élesen megbökte Stevie-t. – Oroszlánszívű veszély három óránál! – szűrte a fogai között, mint egy hasbeszélő.

– Mi?Stevie megperdült. Pillantása a fekete melegítőalsóban és fekete pólóban tündöklő Adam

MacLean összetéveszthetetlen alakjára és lobogó, mesésen vörös loboncára esett. Úgy nézett ki, mint egy izmoktól duzzadó Duracell elem.

– Ó, a túróba, észrevett! – suttogta Stevie, miközben a mélák pacák az övébe fúrta tekintetét, és megindult felé. Lassított felvételben – mint a Terminátor.

– Négyszemközt akarsz maradni vele egy percre? – kérdezte Catherine. – Végtére is mindketten nyakig benne vagytok.

– Ne merészelj magamra hagyni ezzel a… ezzel a póznadobálóval fegyveres kíséret nélkül! – horkant fel Stevie.

– Ne légy nevetséges, Stevie! Itt nem fog bántani, dugig van a hely. Amúgy is vécére kell mennem, és lerí a pasiról, hogy szót akar váltani veled. – Catherine felemelkedett, pont amikor Adam MacLean az asztalhoz ért; köszönésként mereven odabiccentettek a másiknak, ahogy keresztezték egymás útját.

– Nem tuttam, hogy az én konditermem tagja – kezdte Adam lepillantva Stevie-re.Az ő konditerme? A kutyafáját, micsoda tulajdonosi öntudat!– Nos, az vagyok – közölte Stevie. Hárítás gyanánt belekortyolt a kávéba, megégette az

ajkát, majd szerencsétlen reflexként véletlenül rá is harapott.– Megengedi, hogy csöppet csatlakozzak? – kérdezte a férfi. Ez egészen illedelmesen

hangzott, vélte Stevie. Válaszul metszőn rábámult, de nem mondott nemet. MacLean ezt egyértelműen igennek vette, mert kigyúrt termetét Catherine megürült székére helyezte.

– Hallott valamit? – kérdezte a férfi, miközben Stevie felhasadt, duzzadó ajkát fixírozta.– Nem – hazudta Stevie. – És ön?– Nem. Cifra ügy, Jo is otthon hagyta a mobilját. Nyilván, hogy ne zargathassam. A szám,

amit az egésségfarmhoz adott, magától értetődően nem létezik. Kéccségtelen, azzal jön majd, rosszú vetette papírra.

– Ó. – Stevie-ben halvány bűntudat gyúlt a füllentése miatt, miután a férfi ilyen nyíltan színt vallott, de nem akart olyan részlettel szolgálni, amely hallatán MacLean felkerekedik, és kardélre hányja Matthew-t. Egy szeretője már halott, gondolta fekete humorral, nem hiányzik még egy. A gondolat azonban gyorsan megkeseredett a fejében. Émelygés fogta el.

– Kifundátam, hogyan vessünk véget ennek az ostobaságnak – folytatta a férfi.– Én is – felelte Stevie hűvösen. Gyanította, hogy a fodrászkodásra és finom

testformálásra vonatkozó terve némileg elüt a férfiétól, aki feltehetően repülőgépek eltérítését forralja, hogy Matthew-t a cápáktól hemzsegő tengerbe vesse.

– Tuggya, úgy látom, az egész pszichológia kérdése…Stevie örömtelen kacajjal félbeszakította. Ezt pont ő mondja! Ő, aki a fejhasználatról csak

annyit tud, hogyan ökleljen faltörő kosként valaki más orrába! Főként olyasvalakiébe, akit feleségül vett!

– Kérem, félre ne értsen, MacLean úr, de ragaszkodom a magam módszeréhez – jelentette ki vakmerően. Lüktetett az ajka, és küszködött a kibugygyanni készülő, bosszantó könnyekkel, ráadásul azt sem tudta, a fizikai fájdalom miatt jött-e rá sírhatnék, vagy a férfi irritáló, gyűlöletes jelenléte meg mindaz miatt, amit megtestesít.

Adam egy kártyát húzott elő a melegítője zsebéből, és az asztalra csapta, de úgy, hogy Stevie és a tányérok felugrottak.

– Megbocsásson, csöppet keménykezű vagyok.Mit nem mondasz!, gondolta Stevie.– Itt a névjegyem. Ha meggondója magát, és hallani akarja, mit fundátam ki, híjjon fel!

Gajra vághatnánk ezt az affért, mielőtt kisiklik a kezünkből. Oszt boldogan éhetnénk tovább.Stevie-nek cseppet sem tetszett, milyen élvezettel ízlelgette MacLean, hogy „gajra

vághatnánk”, bár lehet, csak a tájszólása tette. Mindenesetre nem sok esélyt adott volna neki egy altatódal-éneklő versenyen.

– Mármint ha komolyan vissza akarja kaparintani az emberét. – A férfi vádlón meredt a terülj-terülj asztalkámra. Nem vall kifejezetten elszánt testszobrászra, futott át az agyán. Ezzel sarkon fordult, és már ott sem volt, mire Catherine tökéletes időzítéssel visszatért.

– Szóval? – kérdezte Catherine, majd hátrahőkölt. – Szent szar! A szád! De azért nem húzott be, ugye?

– Csak azt merészelné! – háborgott Stevie, pedig tudta, hogy igen könnyen merészelné. – Nem, a kávé égette meg.

– És?– Aztán ráharaptam, és fájt.– Nem, te ügyefogyott némber, úgy értem, és mit akart?– Ja, állítólag van egy terve, hogyan válasszuk szét Matthew-t és Jót – felelte Stevie nem

túl lelkesen.– És mi az? – Catherine kíváncsian előrehajolt.– Dunsztom sincs – mondta Stevie, és vállat vont. – Tájékoztattam, hogy nem vagyok rá

vevő.– Miért nem? Legalább meghallgattad volna, mit akar. Végül is egy csónakban eveztek.Stevie beleborzongott a gondolatba, hogy egy csónakban evez vele.– Hát, nem kell hozzá jóstehetség, hogy kitaláljam, mit javasolt volna – jelentette ki. –

Valószínűleg nyüzsögnének benne a vadászpuskák és a verőemberek.– Jaj, nézd! – szólt Catherine, és felvette a névjegykártyát. – Ő itt a vezérigazgató.

– Remélem, csak ugratsz. Egy egész évre kiváltottam a tagságot! – kiáltott Stevie. Kikapta a kártyát barátnője kezéből, s szemet a feketében-fehérben-vörösben és leheletnyi tengerészkékben pompázó kártyára szegezte: Adam MacLean vezérigazgató Életerő Szuper Fitnesz Központ, Barnsley, Dodmoor, valamint egy kézzel firkantott telefonszám. Stevie-t teljesen letaglózta a hír. Inkább képzelte MacLeant a „Nemzetközi orgyilkosok” vezérének, mintsem értelmes, tiszteletre méltó igazgatófélének.

Eszébe jutott a jelenet, amikor félretolta, és berontott a házba. Ha nem nyitja ki neki az ajtót, még mindig áldott tudatlanságban leledzene. Mert lehet, hogy Jo és Matthew afférja futó kaland, és nincs folytatása. Lehet, hogy Matthew még egyszer utoljára kiélvezi a szabadságot, mielőtt végleg megállapodik, és feleségül veszi. Ami történt, megtörtént. Ő, Stevie harminchat évesen többé nem az a naiv fruska, aki közel öt évvel ezelőtt volt, amikor tudomást szerzett Mickről. Ráadásul Micket és Matthew-t nem lehet egy kalap alá venni. Micket cseppet sem furdalta a lelkiismeret, Matthew-t meg fix, hogy megbénítja a bűntudat. Most is minden valószínűség szerint fel-alá járkál a spanyol szálloda halljában, és fogadkozik, hogy többé nem lő ekkora bakot. Erre rátör ez az alak, és az orra alá dörgöli csak azért, mert tudomást szerzett róla, berágott, és muszáj mást is felhergelnie. Nem! Egyszer már meghallgatta MacNagyszájú mondandóját, még egyszer nem esik ebbe a hibába.

– Felőlem akár egy élő hurkát is feldughat magának – jelentette ki Stevie határozottan. Ezzel lezutytyant a székre, és a szája másik felét is megégette a paninival.

8. fejezet

Paris angyalian Brandonra mosolygott, amikor a férfi ölelő karjába zárta.– Annyira szeretlek – suttogta, s vöröslő ajka lassan szétnyílt. Brandon riadtan ráébredt,

hogy Paris csókot vár tőle. Ijedtében hagyta, hogy Paris a földre zuhanjon.– Sajnálom, szerelmem, de fülig belehabarodtam egy másik nőbe. Benne megvan mindaz,

ami benned nincs. Nem érhet vád miatta. Szóval attól tartok, ez a nagy El Dobás. Hát további szép életet, cicám! – Virtuózan nyeregbe pattant, s a foga közé rózsaszálat szorítva megsarkantyúzta fekete spanyol ménjét. A ló felnyerített, és elvágtatott vele új szerelméhez, La Joannához, kinek neve spanyolul annyit tesz: fondorlatos, kétszínű tehén.

Stevie sóhajtva hátralökte a széket, és a nyomtató által kiköpött írásba pillantott. Megint egy lap, ami a papírkuka mélyén, a garázsban landol a vacak írás bizonyságául szolgáló halmokon.

– Na, igen, ez a szerencsétlenkedés tényleg fedezi majd a számlákat – dünnyögte magában. Hegynyi torlasz zárta el írói vénáját. Akár ki is kapcsolhatja a számítógépet örökre, és kereshet magának állást egy gyárban, ahol szórhatja a sajtot a pizzára.

Nem gyakran fordult vele elő, hogy ilyen nyögvenyelősen ment az írás, de ma igen. Igaz, hétvégén nem szokott dolgozni, viszont hétfő óta hozzá sem ért a billentyűzethez, és most azt hitte, kihasználhatja az időt, amíg Danny Harry Pottert játszik a Nintendóján. Danny éppen mérges gombát szedett, hogy Bogoly Berti-féle Mindízű Drazsét szerezzen, amin varázslatokat vehet Roxfortban, és láthatólag elégedett volt. Őt mégis bűntudat gyötörte, amiért nem talál ki valami izgalmasabbat, és szórakoztatja a fiát ő maga.

Hétvégén mindig igyekezett különleges programmal előrukkolni: sétálni mentek a parkba, együtt kertészkedtek vagy társasoztak. Saját gyermekkorából maradhatott benne ez az igény. Karácsonykor és születésnapokon ugyanis elhalmozták játékokkal, de senki sem játszott vele. Anyukáját állandóan lekötötte a kockázás, s bár zsebkendőnyi lakásuk csillogott-villogott, Edna Honeywell megállás nélkül súrolt és dísztárgyakat fényezett. Később Stevie-ben gyanú ébredt, nem csak ürügyként szolgál-e ez az anyja számára, hogy kimentse magát a társasozás alól. Noha ő maga is szerette, ha rend és tisztaság uralkodik otthon, megfogadta, ő sosem lesz túl elfoglalt ahhoz, hogy a saját gyermekével játsszon. Apukája rengeteget túlórázott, és mire hazaért, alig bírt kinyögni egy „sziát” nemhogy beszálljon egy Cluedoe-ba. Amúgy is az ádáz veszekedésekre tartogatta az erejét, melyeket Stevie nyárfalevélként reszketve, az ágyában hallgatott végig.

Ezért egy nap Stevie úgy döntött, nem kéri többet a szüleit, hogy játsszanak vele, hanem magába fordult. Ha szórakozni akart, firkált és rajzolt, írt és olvasott, kis könyveket fabrikált, és szerelemről, boldog családokról szóló történeteket talált ki, melyek idővel egyre hosszabbak, strukturáltabbak és kiműveltebbek lettek. Sosem mutatta meg őket senkinek, a saját kis kincsei voltak. A naplói bővelkedtek részletekben. Bennük lelte meg a sok csalódás, ambíció és őrülten zavaros érzelem kifolyóját. Különösen, amikor apja elhagyta őket egy másik nőért, akinek túl vaskos volt a nyaka, s aki pár ajtóval arrébb lakott. Anyja bosszúból összeállt egy ocsmány alakkal, akinek túl közel ült a szeme, és aki túl sokáig felejtette a tekintetét az ő bimbózó mellén ahhoz, hogy ne feszélyezze. Nehéz időszak volt ez. Olyan emlékekkel pecsételte meg serdülőéveit, melyekre inkább fátylat borított volna. Végül elégette a naplókat. Hasznos volt őket megírni, de túl fájdalmas elolvasni.

Megkönnyebbülés volt számára egyetemre menekülni, és angol irodalmat tanulni. Azért nyílt rá lehetősége, mert akkoriban a szerény keresetű szülők gyermekei ösztöndíjat kaptak, és csupán a minimális tandíjat kellett leszurkolniuk. Ezt az apja bűntudattól vezérelve magára vállalta. Egyszerűbb volt ugyanis pénzt és ajándékot adni, mint időt. Ezért akarta ő, Stevie azt adni a gyermekének, amiben neki sosem volt része: szülői törődést és figyelmet. Ha lehet, két szülőét, bár annak az esélye, úgy tűnik, most már örökre elúszott.

Mindenesetre ma nem volt kedve Dannyvel játszani. Hitványnak is érezte magát emiatt, bár régesrég beletörődött már, hogy nem egy Szuperanyu. A konditerembe vágyott, hogy súlyzókkal gyötörhesse magát, aztán hazajöjjön, és forró fürdőt vegyen, úgy orvosolja a fájdalmait. Aztán bolyhos fürdőköpenybe bugyolálva a kanapéra heveredjen, és egyhuzamban durmoljon keddig, amíg Matthew haza nem ér.

Rémesen nyirkos nap volt. A levegő párával telt meg, a yorkshire-i talaj az éjszaka folyamán lezúdult eső nyomaival birkózott.

– Unatkozom – szólt Danny panaszosan, és abbahagyta Harryt.– Én is – felelte Stevie. Parisnak és Brandonnak várnia kell. Bárcsak ilyen-könnyedén

megírhatná a saját sorsát, mint az övékét! Másrészről viszont nem biztos, hogy túl bölcs dolog lenne, amilyen önpusztító hangulatban van. Még a végén maga ellen fordítaná Brandon lovát, hogy az keresztülgázoljon rajta, és így találjon enyhülést a mardosó fájdalomra.

Nos, úgy tűnik, mégsem gömbölyödhet össze és heverhet az ágyban naphosszat. Egy unatkozó gyerek egy unatkozó felnőttel egy házba összezárva olyan, mint égő gyufát olajra vetni.

– Danny, vedd a nagykabátod és a gumicsizmád! – szólt Stevie hirtelen ötlettől vezérelve.– Tök jó! Hova megyünk?– Harangvirágot szedni – mondta Stevie.Pogley Topnál volt egy kellemes kis erdő. Még Mickkel fedezte fel, amikor céltalanul

kocsikáztak, hogy megkereszteljék az új (legalábbis neki, Stevienek új) autót. A talaj sokkal sárosabb volt annál, hogy Mick a legjobb cipőjében, ő meg tűsarkúban csatangoljon, ami igazán kár volt, mert Mick mindenáron ott helyben, az illatozó harangvirágszőnyegen akart csintalankodni vele. Mick aznap kérte meg a kezét.

Matthew is elvitte oda egy langymeleg tavaszi napon, amikor járni kezdtek. Lovagiasan telepakolt egy kosarat mennyei finomságokkal, de a java pocsékba ment, mivel egész délután a fák alá terített kockás abroszon csókolóztak, és időnként chipsszel etették egymást, hogy pótolják az erőt ajakizmaikban.

Danny az anyósülésen ük a magasítón, és próbálta leolvasni az útjelző táblákat, miközben a jelentésüket firtatta.

– Azon miért van „n”?– Az nem n, kicsim, hanem egy fejtetőn álló u. Azt jelenti, „Megfordulni tilos”. Vagyis itt

nem szabad megfordulni.– És az a másik, anyu?– Bukkanó – felelte Stevie. Szemügyre vette a szembejövő forgalmat, majd a gázba

taposott, és a helyes gépjármű-karbantartás fogalmát jócskán felrúgva, eszeveszett sebességgel feldöngetett a bukkanón. Fia izgatott kis sikolyt eresztett meg. Mint ő régen, útban a Felső-Hoppleton parkba, a nagy, éves egyházi piknikre. Az anyja, Edna minden áldott vasárnap elhessegette a Szent János-templomba, hogy a távollétében nyugodtan kisuvikszolhassa a házat a pincétől a padlásig. Ez azonban még a jobb húzásai közé tartozott. A hittan rengeteg meleg, örömteli pillanattal ajándékozta meg Stevie-t (ha éppen nem az összessel), melyeket aztán, élükön a piknikekkel, még felnőttkorban is dédelgetett. Ezek a piknikek úgy indultak, hogy a jóságos öreg papok átfuvarozták őket a szent találkahelyről a parkba, s miközben egymást előzgették, ők háromszázan gyerekek hátul összezsúfolódva, bőven a hátsó ülésen kötelező biztonsági öv korát megelőzve, izgatottan sikongattak. A parkban aztán idősek és fiatalok, kalapos kis öreg hölgyek és tiszteletesek együtt verték a blattot, rúgták a bőrt, szedték a harangvirágot, s falták a vízitormás-tojásos szendvicset és a muffint. Ó, azok a csodás piknikek! A róluk őrzött emlékekért imádta a májusi harangvirágot. Egyetlen igazán boldog emlékéből sem hiányzott.

Pogley Topnál csinosabb erdők is akadtak, ám egy sem bírt ilyen varázzsal. Talán azért, mert a magasban a fák konspirálva összeborultak, és sötét, talányos hangulatot teremtettek.

Talán azért, mert minden oldalról védve volt, és a levegő különösen mozdulatlannak tűnt. Rengetegszer kijárt ide, amikor Mickkel rossz irányt vettek a dolgok, abban a reményben, hogy visszaforgathatja az idő kerekét addig a tökéletes napig.

– Gyerünk, pajtikám! – mondta Stevie. Kitárta a kocsi ajtaját, és kisegítette a fiát. Danny aprócska gumicsizmáját egyből beszippantotta a cuppogó sár. Dülöngélve-kuncogva, kettesben indultak sétálni a fák között. A korhadó avar átható szaga boldogabb időkbe röpítette vissza. Biztosra vette, ha léteznek tündérek, ezekben a nesztelen, harangvirágos erdőkben élnek, ahol törékeny szárnyukba sosem kapna bele a szél, és sosem térítené le őket az útjukról. És mintha csak az ábrándozását akarná igazolni, egy Enid Blyton tündérgyűrű termett a lába előtt. Kis híján elvétette divatos rózsaszín gumicsizmája.

Nyalábszámra szedték a virágot. Kész ösvényt vágtak, bár Danny minden két szálra, amit szedett, hármat leejtett. Stevie kacagva nézte. Muszáj lesz Dannyt ruhástul-mindenestül a kádba tennie, amint hazaérnek, de egye fene! A friss levegő nem vette el a fájdalom élét, viszont kellemes volt dagonyázni az ázott földön, és összekoszolni magát a természettel.

Amikor hazaértek, vázákba tették a virágokat, majd a vázák fogytával befogták a tejesüvegeket és a tejszínkiöntőt. Miután Danny ágyba került, és már Álomország felé járt, Stevie ismét elővette Parist és az ő viszonzatlan szerelmét, elméjét azonban nem bírta megregulázni. Képtelen volt Brandon szerelmi vallomásába elég meggyőző erőt csempészni. Parist is figyelmeztetni akarta, hogy Brandon előbb vagy utóbb lelép. A szobát betöltő harangvirágillattól felderengett benne Matthew csókja és Mick iránti rajongása. Meg azok a napfényes májusi piknikek, amikor még hitt a tündérekben, a varázslatban és abban, hogy egyszer minden hercegnőért eljön a herceg. És hogy valóban létezik boldog vég.

9. fejezet

Két nappal később, amikor a harangvirágok kókadozni kezdtek, Adam látta, hogy Stevie a táskáját lóbálva belép a konditerembe, és felmutatja tagsági igazolványát a recepción. Tudta, hogy Stevie is észrevette őt, a nő mégis úgy tett, mintha nem vette volna észre, nagy igyekezetében vidáman fütyörészett, és mindenfelé bámészkodott, csak felé nem. Igazán szánalmas! Amióta beiratkozott, Stevie minden délelőtt megjelent; tudta, mert fellapozta az aktáját, pontosan mikor is történt ez. Már a dátumról ordított, miért tapos a futópadon, bár egy grammot sem fog lepasszolni, ha így megizzasztja magát, aztán felfalja a fél éttermet. Mint a múltkor. Most már tudta, hogy az volt Stevie első napja. Ja, hajrá, csak így tovább!

Nem kerülte el a figyelmét, hogy Stevie barátnője összehasonlíthatatlanul jobb frizurát visel. Tulajdonképpen egészen formás kis nőnek tűnt, miután megszabadult attól a furcsa rózsaszíntől. Ő is megcsináltatta a haját, de olyan szívesen verte volna abba az ostoba fejébe, hogy már késő! Gondolt volna szépítkezésre, mielőtt elüldözte a pasiját! Komolyan azt hiszi, visszahódíthatja néhány simítással? Oltári tévedés! Hogyan is kelhetne versenyre az ő hőn imádott Jója mesés kvalitásaival? Egy napon sem lehet említeni vele! Jo a világ összes nőjét kenterbe verné a szépségével. Mennyivel többet nyernének, ha hajlandó lenne az ő tervét követni! Erre tessék, ez a nőszemély a képébe vágja, hogy fütyül rá. És ez a lekezelő modor, ahogy előadja magát! Mintha egyenesen azt hányná a szemére, hogy miatta, Adam miatt tartanak itt! Hogy miért, azt még nem sikerült kiókumlálnia, a kis mádámot meg nem fogja megkérdezni, miként jutott erre a briliáns következtetésre. Nos, melegen ajánlja, hogy véletlenül se packázza el neki a nője visszaszerzésére irányuló terveit. Jo nélkül lassan becsavarodik. Annyira feszült és ideges Jo holnapi hazajövetele miatt, hogy alig bírja lehunyni a szemét.

Stevie gánccsal telt szívvel ment a konditerembe, és célpontot keresett, ám Matthew-nak olyan védelme és álcája volt, mint az Enterprise űrhajónak egy klingontámadás alatt. Elméje egyszerűen nem bírt Matthew-ra rontani. Matthew csakis áldozat lehet, érzelmileg kijátszott, kiszolgáltatott célpont. Arra gondolni sem mert, mit akarhat Jótól, azt azonban kelletlenül elismerte, hogy a maga módján Joanna MacLean is áldozat. Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy az ember megtalálja e szomorú ügy okát: a skót vadállatot, aki a pult mögött tiszteletre méltó polgárnak mutatja magát, a vadembert, aki becsörtetett hozzá, és feldúlta az életét. Ó, igen, kiolvasta a férfi szeméből a vádat. Mintha azt hinné, ő, Stevie minden baj forrása. Hogy miért, még nem sikerült kisütnie, az effélék azonban sosem vállalnak felelősséget a tetteikért.

A skót arcátlan pillantása láttán a legszívesebben odaviharzott volna hozzá, hogy közölje vele: ha nem lett volna totál elmebeteg, ha úgy bánt volna a feleségével, ahogy bánni kell egy nővel, és ha nem kínozta volna testileg és lelkileg, akkor Jo sem adja a sebezhetőt, és válik ellenállhatatlanná az ő lágyszívű, gyengéd, kritikátlan Matthew-ja szemében. Mert hozzá viszonyítva Matthew csillogó vértbe bújt lovag, egy nő sem állhat neki ellen.

Ez az egész kalamajka Adam MacLean hibája. Tiszta szívből megveti őt.

MacLean próbál úgy tenni, mintha észre sem venné. Nagyon helyes, ő sem akar beszélni MacLeannel. Mi a pokolról beszélhetnének egymással? Mellesleg ma senkihez sem akar szólni, még Catherine-hez sem. Túlságosan lekötik az előkészületek holnapra, és próbál görcsösen kapaszkodni lelkiereje utolsó morzsáiba. A ház vakítóan csillog, a hűtőt feltöltötte mindenféle finomsággal, ínyencfalatkával és Matthew kedvenc rágcsálnivalójával. A fizetésre váró csekkeket egytől egyig befizette, a bankot elintézte, bár a közös folyószámlájuk egyenlege kisebbfajta megrázkódtatásként érte, de azt majd később tisztázza Matthew-val. Már csak egy dolog van hátra: felpattanni a futópadra, és teperni abban a reményben, hogy valami csoda folytán lepasszol hat kilót, mire Matthew földet ér holnap, és elégeti a rőt hajú gorilla iránt lobogó gyűlölete egy részét.

Másfél órával később Adam körbepásztázott a szemével, és látta, hogy Stevie még mindig a futópadon trappol. Már-már megszánta, amikor eszébe jutott, hogy miatta kerültek ilyen helyzetbe. Feltűnt neki, milyen ellenségesen méregeti, hát visszabámult rá. Ekkor Stevie hirtelen megingott, elvesztette az egyensúlyát, megbotlott a saját edzőcipőjében, és orra bukott a futópadon, ami hátrarepítette, majd egy hátraszaltót perdítve rajta, nagy puffanással gorombán a padlóra dobta. Buster Keaton sem koreografálhatta volna meg jobban. Néhányan a segítségére indultak, de ilyenkor főként nyugdíjasok edzettek, és Adam lekörözte őket.

Hosszú lábai mennydörögve dübörögtek hozzá. Elvégre Stevie kuncsaft, felelősséggel tartozik iránta. Még ha zátonyra futtatta is a kapcsolatát a világ leggyönyörűbb nőjével, akkor is teljesítenie kell a szakmai kötelezettségeit.

– Jóóól van? – kérdezte, ahogy felsegítette Steviet. Stevie-nek csak az hiányzott, hogy rájöjjön, ki segítette talpra, már le is rázta a kezét.

Minden szem rászegeződött. Tiszta idiótának érezte magát. Bár tudta, hogy klisé a javából, valóban azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld, elnyelné szőröstül-bőröstül, és egy föld alatti hálózaton kimentené a konditeremből. Kizárólag saját magát okolhatta az ostoba hibáért, mert nem evett eleget. Az elmúlt öt napban alig csúszott le annál a három falat sonkás-sajtos panininél több a torkán. Jószerivel tejeskávén élt, azt viszont félóránként kortyolt. Ennek következtében folyton csupa ideg volt. Állapotán az ideges várakozás miatt, hogy érjen már véget a hét, az ereiben zubogó adrenalin sem javított.

Most kínosan feszengett. Az emberek ma azzal mennek haza, hogy „Ha-ha, volt ma ez a nő, aki oltárit taknyolt a futópadon, falrengetően vicces látvány volt”. Ráadásul porig alázásának betetőzéseként King Kong megpróbálta felemelni. Az orra eldugult, és ott, mindenki szeme láttára dagadt fel, és holnapra nem lesz gyönyörű és ötven kiló. Kövér marad, csak a haja lesz szőkébb és rövidebb, az orra meg egy nagy, kövér, felhasadt uborka. De esze ágában sem volt sírva fakadni előtte függetlenül attól, hogy vert seregnek érezte magát. Tulajdonképpen, ha jobban belegondol, ez is MacLean hibája. Ha nem néz rá, és ő nem bámul vissza, akkor nem esik ki a ritmusból. Átkozott skót vészmadár! Most tán azt tűzte ki magának célul, hogy teljesen tönkretegye az életét?

– Menjünk az elsősegélyszobába! – javasolta Adam.– Bajd redbe szedeb otthon – felelte Stevie. Zavarában megrezzent, ahogy az orrából

hatalmas vércsepp toccsant a padlóra. Nem volt nála papírzsepi, még egy hosszú ujj sem, és kénytelen volt elfogadni a puha fehér zsebkendőt, amit Adam előhúzott a zsebéből. Ráadásul ez a legjobb zsebkendője, sopánkodott magában a férfi. Soha többé nem látja viszont.

– Köszödöb – mondta Stevie kelletlenül.– Gyűjjön, üjjön le egy percre!– Deb. Csak összeszedeb a táskáb, és hazabegyek – szipogta Stevie, s hunyorgott a

belehasító fájdalomtól. – Legközelebb visszahozob a zsebkeddőjét. – Persze csak akkor, ha nem alázza porig, hogy mindenki cirkuszi majomként mutogat rá.

Pokolian sápadt, és csöppet kóvályog, futott át Adam agyán. Nem végezné jól a dolgát, ha nem tanácsolná neki, hogy ne szálljon kocsiba, még ha csak az utca végéig is kell autóznia hazáig.

– Amondó vagyok, egy csöppet nem kéne vezetnie – mondta, és ismét megkísérelte karon fogni Stevie-t. – Higgyen nekem, képzett elsősegélynyújtó vagyok.

– Jól bagyok – erősködött Stevie, és elhátrált a hozzáérő kéz elől.– Na persze, nem kényszeríthetem – mondta MacLean, és megadása jeléül feltartotta a

kezét.– Valóbad? Éd beg azt hitteb, ez a specialitása! – vágta rá Stevie. Az adott körülmények

között a tőle telhető méltósággal sarkon fordult és elvonult az öltözők felé, faképnél hagyva a döbbent Adamet, hadd töprengjen: Eztet meg hogy a rossebbe érti ez az ostoba némber?

10. fejezet

Matthew becsúsztatta a falatnyi vörös szívecskés tangát Jo bőröndjének oldalzsebébe, és sóhajtva elevenítette fel, micsoda hancúrt csaptak előző éjjel. Jo, mintha megérezte volna, miféle pajkosságokon jár az esze, a fogát sikálva előbukkant a fürdőszobából.

– Felkészültél holnapra, drágám? – kérdezte.– Nem, örökre itt akarok maradni – felelte Matthew, és megigazította magát, mert hirtelen

túl szűknek érezte a nadrágját. Jónak nem kerülte el a figyelmét az impozáns dudor. Elkerekedett a szeme.

– Hát, mostantól ez már így lesz, nem?– Pontosan, csak hűvösebb.– Majd kitalálom a módját, hogyan melegítselek fel – mondta Jo fátyolos hangon, mire

Matthew nadrágja még jobban megfeszült. Tulajdonképpen félő volt, hogy szétfeslik. Sosem hitte volna, hogy lehet annyit izzadni, amennyit ő izzadt ezen a héten. Ha holnap meghalna, elég emléke lenne, hogy egy egész örökkévalóságig boldogan elszórakozzon. Bár jobb lenne, ha nem viccelődne azzal, hogy holnap meghal, mert a végén eléri a végzet. Elég, ha Adam MacLean elkapja a grabancát. A gondolatra hirtelen elég hely támadt a nadrágjában.

– Nem esik bántódásod, ha hazamész összeszedni a holmidat? Akarod, hogy elkísérjelek? – kérdezte Jótól gyengéden.

– Nem lesz gond – mondta Jo. – Adamnek sejtése sincs rólunk.– Mert ha lenne, istenigazából bedühödne, ugye? – kérdezte Matthew, és nagyot nyelt.– Akkor a repülőtéren várna ránk lángszóróval – bólogatott Jo. Vigasztalón megcirógatta

Matthew arcát. – De nincs, szóval ne aggódj!– Nincs, persze hogy nincs, honnan lenne? – kérdezte Matthew inkább magától, mint

Jótól. Ettől függetlenül felmerült benne a kérdés, árulnak-e kevlar testpáncélt a repülőtéri vámmentes üzletben.

– Tehát akkor holnap szólsz Stevie-nek, hogy költözzön el? – emlékeztette Jo.– Hát, muszáj lesz adnom neki egy kis haladékot, hogy összecsomagoljon, és keressen

magának lakást. Dannyre is gondolnia kell.– Szegény kis Danny! – szipogott Jo szomorúan. – Rettenetesen fogja megélni. Gondolni

sem bírok rá. Stevie biztosan… – Jo a nyelvébe harapott, és a fejét ingatta.– Stevie biztosan mi? – kérdezte Matthew.– Semmi – legyintett Jo. – Felejtsd el!– Nem, mit akartál mondani?– Nem, rosszul jönne ki, ha kimondanám – mondta Jo. – Hagyjuk!Matthew azonban nem hagyta.– Hát, szerintem mindenképpen kesztyűs kézzel kellene bánnod Stevie-vel – mondta Jo. –

Különben kitörhet belőle a… vadállat.– Nem fog. Nem olyan – felelte Matthew. „Jo, én jobban ismerem a nőket, mint te”-

pillantást vetett rá.– Higgy nekem, nem őt akarom befeketíteni – magyarázta Jo. – Isten a megmondhatója,

ez maga lesz a földi pokol szegény drágámnak. Csak… hát, csak ő maga avatott be, milyen volt… múltkor.

Matthew ebben kénytelen volt végül igazat adni Jónak. Visszapörgette a régi beszélgetéseket, amikor Stevie elmesélte, milyen rosszul viselte Mick hűtlenségét. Volt ott üvöltözés, tépázás, tányércsapkodás, érzelmi zsarolás, sőt a másik után lopakodás, és általánosságban véve téboly a felsőfokon – a legkevésbé sem vallott arra a gyengéd nőre, akit ismert és szeretett. Szeretett. Szeget ütött a fejébe, hogy máris múlt időben gondol rá. Jobb is, ha csak azt mondja neki, hogy időre van szüksége, és jobb, ha egy kicsit elköltözik. És ha már

nincs többé útban, eljátszhatja, hogy összejön Jóval, aki persze kisvártatva beköltözik. Ha így csinálják, akkor (remélhetően) nem nyuszipörköltre kell hazamenniük.

Ez után a hét után bízott benne, hogy Stevie hipp-hopp lelép a színről, mert alig várta, hogy ott folytassa otthon Jóval, ahol abbahagyták Mallorcán. Észbontó volt Jo mellett ébredni egy hosszú éjszaka után a duzzogások és a Stevie-től lopott percek helyett. Azt még nem tudta, mikor fogja Stevie értésére adni, hogy lefújja az esküvőt. Reménykedett benne, hogy Stevie magától levonja a konzekvenciát, és megkíméli őt a jelenetektől. Elcsépelt ugyan, de szerelemben és háborúban mindent szabad. Ezt muszáj lesz szem előtt tartania, különben képtelen lesz még egyszer tükörbe nézni.

Adam MacLean persze nem biztos, hogy ilyen feketén-fehéren látja majd a dolgokat. Jo is azt mondja majd, hogy időre van szüksége, aztán összeszedi a legszükségesebb cókmókját. És beköltöznek együtt a városba, Matthew a Queens Hotelbe. Elsőként egy Lunn utcai vendégfogadóval állt elő, de az Jónak nem nagyon volt ínyére. Hát egye fene, úgysem fognak ott hosszasan tanyát verni, aztán meg végleg megszűnnek az anyagi gondjai. Jo természetesen szélsebesen el fog válni MacLeantől annak erőszakos jellemére hivatkozva, és a fickónak ki kell fizetnie Jo részét, amint eladták a házukat. Feltételezte, hogy Jo akkor majd megveszi az ő Virágözön közbeli házának a felét, és így egy csapásra megszabadul a nyomasztó pénztelenségtől. És biztos pénzügyi alapok mellett már önfeledten élvezhetik egymást. Részük lehetne sok-sok ehhez hasonló, napfényes vakációban, sok-sok, kettesben elköltött meghitt, romantikus vacsorában és kanapén ölelkezésben, és sok-sok incifinci Agent Provocateur vörös tangában, amit lehúzhat a fogával. Itt a tökéletes élet alig karnyújtásnyira tőle.

– Na és mit szeretnél csinálni az utolsó esténken? – kérdezte.Jo sokatmondóan odasiklott hozzá, és hátranyúlt, hogy lehúzza a ruháján a cipzárt.

Kilépett a padlóra hulló ruhából, csupán egy szál áttetsző csipkebugyi maradt rajta.– Mit tippelsz? – kérdezte. – Fogadok, Stevie sosem vett fel neked ilyet, ugye?Matthew felnyögött.Milyen Stevie? – volt az utolsó összefüggő gondolata aznapra.

Stevie betakarta Dannyt és a mackóját, és mesét olvasott neki egy rettentő véget ért, haszontalan trollról. Danny kisfiús elragadtatással, a pizsamagallérját szopogatva hallgatta, amíg Stevie ki nem ráncigálta a gallért a szájából. Majd jóéjt-puszit nyomott gyermeke buksijára, és átfutott az agyán: legközelebb aznap látlak, amikor Matthew-t is. Aztán megcsörrent a telefon, és Catherine jelentkezett, hogy kotlósi teendőit végezze.

– Felkészültél holnapra? Mit fogsz csinálni? Az orra alá dörgölöd, hogy tudod?– Nem. Csak nagyon kedves leszek vele. Semmi kiabálás vagy rikácsolás, kizárólag béke,

nyugalom és összeszedett higgadtság.Ami persze nem kis erőfeszítést kíván majd tőle, mert felfedezte, hogy Matthew szinte

teljesen kifosztotta a folyószámlájukat, pedig egy petákot sem tett be. Úgy tervezték, abból viszik Dannyt nyáron Eurodisneybe. Biztosan rá költötte. Mindenesetre megembereli magát, nehogy véletlenül kiszaladjon a száján.

– Azért ne hagyd teljesen szó nélkül! Még a végén azt hiszi, kiszipolyozhat – tanácsolta Catherine. Barátnője önuralma egészen elképesztette. Szemtanúja volt már, mennyire képes becsavarodni, amikor Mick csapodárságára fény derült. Most félig-meddig arra számított, hogy Matthew-n nem csupán saját, de Mick hűtlenkedése miatt is csattan az ostor. Az ember már csak ilyen. Görgeti maga előtt a terhet, ha elsőre nem jut el a lelki beteljesülésig. Márpedig Stevie legutóbbi kapcsolatában bőven maradt elvarratlan szál.

– Igen, értem – felelte Stevie –, de kíváncsi vagyok a mondandójára. Ha továbbra is úgy tesz, mintha Aberdeenbe utazott volna, és látszik, hogy pontot tett az ügy végére, akkor megpróbálok fátylat borítani a múltra.

– És képes leszel rá? – kérdezte Catherine visszafojtott lélegzettel.– Kénytelen leszek – felelte Stevie acélos eltökéltséggel.

11. fejezet

A darabosan átaludt éjszaka után Stevie felhívta a repülőteret, és megtudta, hogy Matthew járata pontosan indult, tehát dél előtt pár perccel fog leszállni a leedsi/bradfordi repülőtéren. Ha rászámol a poggyászra meg a forgalomra az autópályán, akkor kettő-három óra körül ér haza. Várakozásába feszült idegesség vegyült, úgy érezte, mintha egy örökkévalóság telne el a találkozásig.

Csak azon fohászkodott, nehogy két ember üljön a kocsiban, amikor Matthew felhajt a ház elé, mert akkor nem áll jót magáért. Nem tartotta valószínűnek, hogy akkor is megőrizné a józanságát. Remélte, hogy Jo egyenesen hazamegy, és Adam MacLean megfojtja. Le merte volna fogadni, hogy MacLeannél ez is a „terv” része. A másodperc töredékéig vészesen egy véleményen volt vele. Aztán eszébe jutott, hogy az ő kegyetlensége űzte Jót Matthew karjaiba. Jót, aki az ölébe vonta Dannyt, úgy olvasott neki puha hangon mesét. Jót, aki a vállán zokogta ki magát, és köszönetként, amiért meghallgatta, virágot vett neki. Jót, akivel megosztotta élete titkait. Jót, akivel együtt tervezték a menyegzőjét. Jót, aki eljátszotta a kisfia első esélyét, hogy rendes családban nőjön fel, rendes apuka mellett. Jót, aki figyelem és szeretet utáni kétségbeesett vágyában gondolkodás nélkül száműzte őt, Stevie-t Matthew szívéből. Tényleg igaz, hogy ebben a világban ember embernek farkasa.

Matthew tekintete vadul cikázott fel-alá, jobbrabalra a repülőtéren. Mintha nem lenne teljesen elrugaszkodott ötlet, hogy Adam MacLean talpig feketében, hóna alá csapott gépfegyverrel, a Különleges Légi Szolgálat stílusában kötélhágcsón ereszkedjen le. Vagy akár a padlózatot áttörve a felszínre robbanjon, mint valami pokolbéli erő. Jo eközben feleannyira sem volt nyugtalan, mint adott körülmények között várta volna tőle.

– Nyugi! – szólt rá Jo, amikor észrevette, hogy kapkodja a fejét, mint képzeletbeli legyekre vadászó elmebeteg a bolondokházában. – Ha Adam itt lenne, a biztonsági őrök legyűrnék, és megint börtönben kötne ki.

Sovány vigasz a boncasztalon, futott át Matthew agyán, de nem hangoztatta. Nem volt kedve beismerni, hogy be van rezelve. Sajnálta volna a Sir Lancelotként szerzett érdemeit lenullázni azzal, hogy anyámasszony katonája.

Leemelték a poggyászukat a szállítószalagról, és megindultak a leedsi/bradfordi fizetőparkolóba. Matthew tüzetesen átvizsgálta a kocsiját, nem lapule valami a kerék mögött, majd a homlokáról patakzó verítékben úszva becsússzant a volán mögé. Megparancsolta Jónak, álljon jó távol, amíg ráadja a gyújtást, és szinte könnyekben tört ki megkönnyebbülésében, amikor válaszként csak a motor búgott fel, nem pedig robbanás döreje szállt, miközben Szent Péter hangja kéri, hogy fáradjon a sorba a Gyöngykapunál.

Mindketten majd kicsattantak az egészségtől, a bőrük szépen lesült – túlságosan is ahhoz, hogy a szoláriumra fogják. Ráadásul a belőlük áradó mennyei boldogságot aligha tulajdoníthatták a walesi futópados edzésnek vagy az aberdeeni konferenciaközpontban zsúfolódásnak. Matthew pont azon töprengett, valóban megéri-e ez a kis kaland a rájuk váró szakítást, amikor Jo hosszú ujjai a belső combjára fonódtak.

– Tegyél ki a sarkon, ha odaérünk, a szokott helyen. – Mintha azt mondtad volna, hogy nem lesz otthon.– Elvileg nem, de sosem lehet tudni, mikor változik a beosztása. Egyébként is muszáj lesz

találkoznom vele valamikor. Jobb, ha egy füst alatt túlesem rajta. – Bátran széles mosolyra húzta a száját.

– Féltelek.– Ne félts! – csitította Jo. – De… – Hosszú, drámai szünetet tartott. Matthew

verejtékmirigyei ismét felizzottak.– Ha nem hallasz felőlem hat óráig, hívd a rendőrséget, biztos, ami biztos!– Jesszus, a frászt hozod rám!

– Láncfűrésszel fenyegette meg az első feleségét!– Irgalmas ég!Jo a fejét ingatta.– De én nem hagyom magam! Most nem, ígérem.Olyan eltökéltnek tűnt, hogy Matthew büszkén elmosolyodott. Micsoda páratlan nő! Nagy

utat tett meg, amióta először találkoztak. A múltban törékeny volt, és nyoma sem volt benne önbizalomnak. Mesés szépsége ellenére csúnyának és haszontalannak tartotta magát, aki nem érdemel szeretetet. Ezt plántálta belé MacLean. Tényleg megmentette Jót, gondolta Matt szívmelengető büszkeségtől ragyogva. Egymásnak lettek teremtve, lelki társak, mint Cathy és Heathcliff, Antonius és Kleopátra, Bonnie és Clyde. Jo MacLean a legcsodásabb teremtmény, akivel valaha összehozta a sors. És miután ma délután letudják a piszkos munkát, soha többé nem választhatja el kettejüket semmi.

Matthew kocsija kettő után tizenhárom perccel és huszonnyolc másodperccel gördült a ház elé. Stevie megkönnyebbülten látta, hogy egyedül van. Reszkető ajka ellenére mosolyt erőltetett magára, majd átugrott a szobán, el az ablaktól, és úgy tett, mintha lezseren ülne a számítógépnél, mielőtt kinyílt az ajtó.

– Helló! – köszöntötte Matthew-t. A „hiányolt vőlegénye viszontlátásán örvendező nő” másaként szélesen elmosolyodott, és felpattant, hogy üdvözlésül megölelje. Azonnal feltűnt neki, Matthew milyen mereven viszonozza az ölelését.

– Jól érezted magad? – kérdezte könnyedén, miközben igyekezett lenyelni a torkában nőtt pánikgombócot. – Hékás, látom, szoláriumba jártál. Remek szolgáltatásaik vannak, mi? – Megelőlegezte neki a hazugságot.

– Igen, tényleg. Tulajdonképpen fantasztikusak. Kellemes volt kikapcsolódni a napon… ööö… napágyon ülve. Különösen a hosszú, kemény, dögunalmas értekezletek után.

– Biztosan fárasztó volt. Fogadok, pokoli volt az út hazafelé – csivitelte Stevie vidáman, mint egy beprozacozott kanári.

– Igen – felelte Matthew. A Skóciából hazáig tartó képzeletbeli hosszú autózás gondolatára elcsigázottan nyújtózott és ásított egyet.

– Egy csésze teát? – kérdezte Stevie.– Nem, megvagyok. Scotch Cornernél letértem az autópályáról az egyik pihenőhelyre.Hazug disznó! Stevie megfékezte lázongó gondolatait, és még szélesebb mosolyra húzta a

száját. Nem olvadozóan szélesre, de elég szélesre ahhoz, hogy meleg, hívogató és vádaktól mentes legyen. Nehezebben ment, mint képzelte. Kis angyalt játszani úgy, hogy a másik a szemedbe hazudik, te meg tisztában vagy vele, és minden szavát mérlegeled, hogy bizonyítékokkal támaszd alá! Matthew meséjében az azt igazolni hivatott apró részletek voltak a legfájóbbak: Scotch Cornernél letértem az autópályáról; hosszú, dögunalmas értekezletek; napágy…

– Stevie! – Matthew a tarkóját vakargatta. Olyankor szokta vakargatni, amikor ideges. Jellemzően, amikor felbontja a bankszámlakivonatot.

– Igen? – kérdezte Stevie. Még mindig az arcán volt a nevetséges mosoly; görcsösen kapaszkodott belé, mert eljött a nagy pillanat. Az, ahogyan Matthew kiejtette a nevét, arra vallott, nem lesz szívderítő a folytatás.

– Stevie, a távolban sokat gondolkodtam. Magamban. A napon… izé… ágyon fekve.A fekve itt a kulcsszó!– Igen? – Mosoly, mosoly. Gondolkodott és dugott. És elverte a fiam nyaralásra szánt

pénzét!– Fogalmam sincs, hogyan mondjam el, ezért egyenesen a tárgyra térek…Jaj, istenem, jaj, istenem!– Csupa fül vagyok – mondta Stevie, és felöltötte a legbátrabb, legmegértőbb ábrázatát.– Szerintem…

Jaj, kérlek, ne mondd ki, Matthew, kérlek, ne!– …szerintem pihentetnünk kéne a kapcsolatunkat. Az esküvő előtt. – A pokolba! Nem

akartam szóba hozni az esküvőt, gondolta Matt. Most aztán sikerült úgy beállítanom, mintha még mindig akarnám.

Pontosan ez járt Stevie eszében is.„Az esküvő előtt” – tehát még mindig akarja! Köszönöm, istenem!Próbára tette.– Úgy érted, mintha szakítanánk? – kérdezte.– Nem… igen… nem…A fene egye meg! Stevie ettől a józan hozzáállásától totál paff lett. Ő meg még azt hitte,

hogy balhézni és esdekelni fog, és dolgokat vagdos hozzá. Akkor jogosan elviharozhatna. Így, hogy Stevie nyugodt, kedves, és nem tesz semmit, amiért belerúghatna, sokkal nehezebb lesz.

– Jó, ha ezt kívánod – felelte Stevie bólogatva. – Tökéletesen megértem.– He? Ja, akkor jó. – Az áldóját! Ez könnyen ment!Stevie talán abból merített erőt, hogy egy lépéssel előtte járt, mert már ismerte a

„menetet”. Mintha Danny Harry Potterébe csöppent volna, és evett volna egy szelet megifjító tökös pitét.

– Akkor hogyan legyen? – csicseregte Csőrike, a bedrogozott, boldognak tűnő kanári.– Öö… hát, hadd gondolkodjam!Mintha még nem gondolkodtál volna, Matthew!Matthew ujjával az ajkán dobolt, amíg fontolóra vette a lehetőségeket.– Lehet, hogy áthurcolkodom pár napra egy fogadóba, hogy összeszedhesd a holmidat –

mondta, mintha épp most ötlött volna fel benne.– A holmimat? – visszhangozta Stevie elfúló hangon.– Igen. Szerintem az lenne a legjobb, ha… öö… elköltöznél egy időre.– Ó, igen, értem, persze, a holmimat – mondta Stevie, és még szélesebben mosolygott.

Elméje a partvonalról sikította, hogy gondolkozzon pozitívan, és az lebegjen a szeme előtt, hogy Matthew nem kérte meg, hogy mondja le az esküvőt. Tehát még megmentheti, ha kitart a terve mellett, és továbbra is „kedves-elfogadó hölgy” marad. – Jó. Rendben. Valószínűleg igazad van. – Egek, ez annyira fáj!

– Csak egy időre – mondta Matthew pedig egyáltalán nem így értette, csak könnyebb volt Stevie-t egy halvány reménysugárral szélnek ereszteni. Így elejét vehette a hisztériának.

– Akkor muszáj lesz kivennem a számláról az Eurodisney-útra félretett pénzből, hogy szobát béreljek – felelte Stevie. Vonásai egy pillanatra sem árulták el, csak még bűbájosabbá tették. Így ellensúlyozta az „ő pénzük” folyton visszatérő témáját, de közben alig várta, hogy megtudja, Matthew most mivel fog takarózni.

– Ó, ööö… Kölcsön kellett vennem belőle. – Matthew fészkelődött egy sort, és bárgyúbbnak tűnt, mint egy birkával teli fagyasztó egy ausztrál farmon.

– Valóban? Mire? – Újabb műmosoly és szinte leküzdhetetlen késztetés, hogy kitekerje Matthew nyakát.

– Benzinre meg ilyesmire Skóciában. Visszafizetem. Természetesen. Vészhelyzet volt. – Történetesen volt benne annyi tisztesség, hogy elvörösödjön.

– Ó, igen, jó. Ha lehet, tekintve, mire szántuk.– Okvetlenül, késlekedés nélkül.Stevie bólintott, noha túl sokszor hallotta már ezt ahhoz, hogy elhiggye.– Hát akkor – folytatta. Kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett féken tartani dühét. Muszáj

lesz uralkodnia magán! Ezen múlik az eljövendő közös boldogságuk. Végtére is sokkal többről van itt szó rongyos ezerötszáz fontnál meg néhány gerjedelemből fakadó hazugságnál.

– Megyek, összeszedek pár dolgot – mondta Matthew idegesen a lépcső felé araszolva.

– Persze, miért is ne. – A mosoly mázsás súlyként húzta le Stevie-t, és egyre nagyobb fájdalmak árán sikerült fenntartania. Szíve szerint hagyta volna, hadd zuhanjon egyenesen a padlóra, hogy széttiporhassa és leokádja.

Matthew rák módjára elhátrált a felső szintre. Stevie legalább azzal vigasztalódhatott, hogy hűs józanságával és hidegvérével sikerült a férfit kizökkentenie. Végre valamit jól csinált! Ez alkalommal.

Hallotta, hogy Matthew dobog és fiókokat húzogat az emeleten. Gondolatban a nyomába eredt. Biztosan elcsomagolja azt a gyönyörű, kék selyeminget, a fenekét előnyösen kiemelő vászonnadrágot és a legjobb öltönyét, hogy abban vigye Jót felkapott éttermekbe. Matthew szeret elegánsan festeni, és öltönybe bújni, különösen gyertyafényes vacsorákra.

Rájött, nincs elég ereje visszatartani kibuggyanó könnyeit, s amint eleredtek, szaporábban záporoztak, mint letörölhette volna őket. Mégis muszáj volt, mert Matthew léptei sietősebben dobbantak lefelé a lépcsőn, mint kisgyermeké karácsony reggelén. Matthew átvágott a komódhoz, és kivette a mobiltelefonját. Stevie persze tudta, hogy a férfi szándékosan hagyta ott, de nem mutatta jelét.

– Nézd, nemsokára kereslek, ígérem – mondta Matthew. Egy óriási bőröndöt és néhány ruhazsákba bújtatott öltönyt cipelt.

– Igen, hát vigyázz magadra! – felelte Stevie. Három markos legényre és függőállványra volt szüksége, hogy aládúcolja mosolyát. Matthew-hoz lépett, és megölelte. Igyekezett elsőként kibontakozni az ölelésből – alappszichológia: az irányít, aki elsőként lép –, és pont sikerült, de csak nagy küzdelmek árán győzte le a késztetést, hogy örökre belecsimpaszkodjon.

– Viszontlátásra, Stevie. Puszilom a kis Dannyt.– Jó – mondta Stevie. Szeget ütött a fejébe, milyen véglegesnek tűnik a „viszontlátásra”.

Miért nem csak „viszlát”? Nem mindegy. Matthew sarkon fordult, és anélkül, hogy észrevette volna, hogy Stevie új frizurát hord és lefogyott három kilót, távozott.

Stevie nem integetett. Magába roskadt a kanapén, miközben pokoli mosolya tótágast állt, és mély, lefelé görbülő ívbe fordult. Aztán, amikor már nem hallotta a motorbúgást, a tenyerébe temette arcát, és keservesen sírva fakadt.

12. fejezet

Matthew léptei ösvényt tapostak a szőnyegbe, mire megütötte fülét a szállodaszoba előtti lépcsőn nyikorduló léptek zaja. A tizennyolc milliomodik alkalommal lesett az órájára – hat másodperc híján hat perc múlva hat –, majd feltépte az ajtót, mielőtt véget ért a halk kopogás. Pillantása az elkerekedett szemű Jóra esett.

– Halálra aggódtam magam! – kiáltotta, és karjába zárta a nőt. Kezében szorongatta a mobiltelefont, készen rá, hogy a rendőrséget hívja. Nem sokon múlt.

– Sajnálom – felelte Jo szipogva. – Ott volt. Hajmeresztő volt.Matthew eltolta magától. Az erőszak jeleit keresve alaposan megnézte, de hál’ istennek

csupán világos sávokat talált az arcán, ahol a könnyek átvágtak a sminken. Ugyanakkor MacLean oda üt, ahol nem látszik, nem igaz?

– Jól vagy? Nem…?– Nem – felelte Jo, és még szorosabban simult Matthew-hoz melegségért és vigaszért. –

Nem igazán.– Hogy érted, hogy „nem igazán”, drágám? – kérdezte Matthew kissé felágaskodva.– Hát, a lényeg, hogy megúsztam. Fogalmazzunk úgy, hogy kezdett bevadulni.Hunyorogva felszisszent, amikor Matthew keze a vállára siklott, de hagyta, hogy

gyengéden kigombolja felül a blúzát. Már kezdtek kirajzolódni a vállán az apró, mély, köröm alakú félholdak és a zúzódások körülöttük.

– A disznó! Hívom a rendőrséget!Matthew előrántotta a mobilját, de Jo megállította a kezét.– Ne! – szólt rá. – Vége. Elég a rendőrségből! Túl gyakran volt szerencsém hozzájuk a

múltban. Nem akarok megint feljelentést tenni. Soha semmire nem vezetett, csak még jobban bepipult. Kérlek, drágám! Koncentráljunk az életünk hátralévő részére. Megszabadultam tőle!

Könnyektől csillogó, dúsan keretezett, sötét, szirupos szemét Matthew-ra emelte, s a férfi megenyhült.

– Jaj, kicsim! – Magához szorította, majd átmenetileg elengedte, mert valaki kopogtatott. Kinyitotta az ajtót, és ott sorakozott három portás hat masszív bőrönddel. – Az anyját! – hűlt el.

– Nagy megkönnyebbülés lesz átszállítani őket hozzád – jegyezte meg Jo, és nyomatékosan hozzátette: – Inkább előbb, mint utóbb.

– Stevie elköltözik, amint tud – közölte Matthew.– Hogy ment? Felzaklatta?– Tulajdonképpen nem – felelte Matthew. A fejét ingatta, mintha ő maga sem hinné. –

Olyan… ööö… nagyon megértő volt. Igen, nagyon megértő.Ismét felidézte, Stevie milyen higgadtan mosolygott rá búcsúzáskor. Akkor sem kezdett

toporzékolni, amikor megtudta, hogy kifosztotta a közös bankszámlát, pedig ő eleve csak ötven fontot tett be a nyaralásra. Ha ebben a pillanatban Jóra tekint, láthatta volna az arcán átsuhanó felhőt. A zavar szürke felhőjét, mintha azt mondaná: „Ez aztán furcsa…”

Jo hajának illata száműzte Stevie emlékét, és Matthew ahelyett, hogy a délutáni eseményekre tekintett volna vissza, az éjszaka elébe nézett. Valami mégsem hagyta nyugodni:

nem így kellett volna történnie. A toporzékolás kevésbé zökkentette volna ki a lelki nyugalmából, mint a mosolygás.

13. fejezet

Alig ért haza Eddie a munkából, egyenesen a feleségének szegezte a kérdést:– Szóval, hogy boldogult ma Stevie Csélcsapékkal?– Ne is kérdezd! – felelte Catherine, és szokás szerint megpuszilta. Tizennyolc éve, hogy

puszival köszöntek és búcsúztak egymástól, és semmi okát nem látták, hogy felhagyjanak e szokással. – Úgy tűnik, Matthew megérkezett, becsomagolt és rögtön lelépett.

– Az lehetetlen! Hova ment?– Stevie szerint egy fogadóba. Matthew nem nevezte meg. Azt mondta Stevie-nek, időre

van szüksége az esküvő előtt.– Az esküvő előtt? Tehát még mindig áll? – Eddie a fejét rázta. – A kutyafáját!– Néhány napra költözött el.– Csak néhány napra?– Amíg Stevie elköltözik.– Tessék?– Azt akarja, hogy költözzön el.– Mi?– Én is mérhetetlenül elképedtem, szívem – mondta Catherine, s azon töprengett, mikor

rabolta el Matthew lelkét a Doppelgänger, mert ez a Matthew annyira nem hasonlít arra a kedves pacákra, akit eddig ismert. Abban minden megvan, ami hiányzott Mickből, akkor meg miért viselkedik ugyanolyan idiótán? Ha másról lenne szó, azt tanácsolja a barátnőjének, iszkoljon, amíg nem késő, itt húzza meg a határt, és hátra se nézzen. De Matt rendes gyerek: állhatatos és csendes, legalábbis az volt, mielőtt eszét vesztette. És Dannyt is szereti, ez pedig Stevie számára életbe vágó.

– Most mihez kezd Stevie? – kérdezte Eddie, és kihámozta magát a narancssárga sittkonténer-szállító mellényből. Szakmája szerint vakolómunkás volt, de amióta kijárta az iskolát, hol itt, hol ott ugrott be, hogy kisegítse régi cimboráját, Partvis Tomot a szemétszállításban és az újrahasznosításban. Tom mellett még Eddie is törpének látszott. Mindazonáltal Tom derék, jóravaló ember volt. Mint egykor Matt.

– Halványlila gőze sincs – felelte Catherine.– Akkor jobb, ha felhívod Madge nénikédet, és szólsz neki, hogy Stevie nem jön

szombaton Pam esküvőjére.– Eszemben sincs – tiltakozott Catherine. – Stevie jön és kész. Jót fog tenni neki.– Nem, Cath…– Eddie, eltekintve attól, hogy Pam megnyuvasztaná, ha nem jönne el, Stevie lelkére

kötöttem, most az a fontos, hogy lássák, jól érzi magát, éli az életét, és nem az egereket itatja.Pam, Catherine meglehetősen félelmetes unokatestvére Williamhez készült férjhez menni,

aki kedves fickó volt, ő vezette a Kondifalut. Mindannyiukat meghívták az esküvőjükre. A skót kockás szalaggal átkötött meghívót Catherine a konyhai parafa táblára tűzte ki, ahogy Stevie is; neve Matthew-éval együtt szerepelt rajta, mintha még mindig egy pár lennének. A vőlegény – skót születésű lévén – teljes skót kockás pompában, a skótok összes jelvényét viselve készült nősülni, és a nász vidám eseménynek ígérkezett.

Eddie a fejét vakarta. Ezt nehezebben emésztette meg, mint egy David Lynch-filmet.– Mi van akkor, ha Matt szintén eljön, és hozza azt a Joannát? Eszedbe jutott már, milyen

érzés lesz Stevie-nek?– Ne szamárkodj! Nincs mersze. És ha mégis megfordulna a fejében, Jónak nincs bőr a

képén, hogy odatolja az orrát. Mellesleg emlékeztettem Stevie-t, már megígérte Dannynek, hogy nálunk töltheti az éjszakát Kate-tel. És neki sohasem okozna csalódást.

Kate, aki minden ízében szerette a kislegényt, és aki ezért cserében imádatot kapott, önként ajánlkozott, hogy felügyel rá a többi testvérével. Helyesebben azt követően ajánlkozott

önként, hogy vaskos összeg került felkínálásra. Danny a kis Garethtel fog együtt aludni annak kalózhajóágyán, s a hihetetlenes pizsamáját már két hétre előre becsomagoltatta.

– Ez övön aluli volt – hunyorgott Eddie.– Tudom, született boszi vagyok – mondta Catherine önelégült mosollyal. – De bevált.

Jönni fog. Azért telefonálok Madge néninek, és megkérem, keverje meg egy kicsit az ülésrendet.

– Cath – szólt Eddie kedvesen –, biztosan ez a legjobb neki?– Olyan biztos, mint az, hogy kétszer kettő négy – felelte Catherine. – Gondolj bele! Ha

Matt valóban tudná, mit művel, lefújja az esküvőt. Meggyőződésem, hogy észre fog térni. Az utolsó pillanatban pánikba esik az elköteleződés miatt, úgyhogy bevackolja magát egy szutykos fogadóba, és megküzd a lelkiismeretével. Mihelyt rájön, hogy Stevie jól megvan nélküle, vissza akarja majd kapni.

– És hol van ez a Jo? – kérdezte Eddie. – Visszament a férjéhez vagy mi?– Szerintem igen. Próbáltam rávenni Stevie-t, csörögjön rá MacLeanre és derítse ki, de

nem hajlandó. Hívjam fel én?– A nagy csudát! – fortyant fel Eddie. Bármennyire szerette a feleségét, időnként

rettentően kihozta a sodrából azzal, hogy állandóan azt hiszi, mindenkinél jobban tudja. Eddie ösztöne azt súgta, Catherine egyszer még nagyon mellétrafál. Bár az is előfordulhat, hogy Stevie és Matt összeboronálása eleve mellétrafálás volt.

14. fejezet

Adam MacLean a súlyzóknál fedezte fel Stevie-t, aki fejhallgatót viselt, és a tévét nézte. Vajon melyik csatornát nézi?, töprengett. A hírcsatornát? A zenecsatornát? Vagy a Mokkát, ahol Drusilla Durhan és az az ömlengő Gerald „A Főnök” Mandelton tortákról hablatyol?

Kíváncsi lett volna, Stevie-nél hogy mentek a dolgok két napja, amikor Matty fiú hazaért. Valószínűleg nem túl fényesen, ha Stevie komoly, sápadt arcából ítélni lehet. Bárcsak hallgatott volna rá ez a tyúkeszű fehérnép, akkor mostanra végleg lezárhatnák ezt az ostoba ügyet. Nyilván kiabált Finchcsel, rimánkodott neki, sírt és sikítozott, és a feszültség sebesebben űzte vissza a palit Jóhoz, mint egy sprintert, akinek lángra kapott a segge. Hogyan ne szerezzük vissza a párunkat, egyetlen könnyed leckében.

Látta, hogy Stevie fogcsikorgatva küzd az alakformáló programjában leírtaknál sokkal nehezebb súlyokkal. Oda kellett volna mennie, hogy szóljon, inkább kisebb súllyal többször végezze az ismétlést, különben miniatűr Hulk Hoganként végzi, de Hilaryt küldte maga helyett, nehogy kiszaladjon a száján a kérdés, hogy „mi a helyzet?” mert a válaszként borítékolható csípős megjegyzéstől még harapósabb lett volna a kedve.

Elég keserves volt az a hét éjszaka, amikor Jo testét nélkülöznie kellett maga mellől az ágyban, de a tudattól, hogy Jo ruhásszekrényei most üresen ásítanak, s az ékszerei, piperecikkei és sminkkészlete nincs többé a fiókokban és a fürdőszobában, az elmúlt két éjszaka jobban fájt neki, mint az előző hét együttvéve. Jo csupán a hosszú, rózsaszín fogkeféjét hagyta hátra, mely most szívszaggatón simult az övéhez a pohárban.

Hibátlanul játszotta a szerepét, amikor Jo gyönyörűen, lebarnulva és sugárzón besétált az ajtón, és arról panaszkodott, Wales milyen esős. Pont, ahogy ennek a Mrs. Universe-nek is tanácsolta volna – alappszichológia. Jo reszketve hagyta el, és bár vitte magával az összes bőröndjét, beszállt a kocsiba és elhajtott – kétségtelenül a szeretője karjaiba –, a kocsiját tette volna rá, hogy ő, Adam nyerte az első kört.

– Anyu, a „boldogan” határozó?– Igen, kicsim – felelte Stevie, és lehúzta Dannyről az átnedvesedett pizsamafelsőt. Danny

supermanes pizsamarövidnadrágja most shreckes pizsamapólót kapott társként –, például „Danny Honeywell boldogan rágcsálja a pizsamája gallérját”.

– Ne haragudj, anyu – mondta Danny.– Nem számít.– Felhúzhatom inkább a dannymanes pólót?– Az a szennyesben van, bogaram.– Anyuci?– Igen, Danny?– Hol van Matthew?– Háááátt… – kezdte, aztán rájött, hogy sejtelme sincs, mit válaszoljon, és képes-e

egyáltalán válaszolni. Úgy érezte, túlságosan reszket a hangja ahhoz, hogy szavakat formáljon, ha kinyitja a száját. Azt sem tudta, miért potyognak a könnyei, ám az utóbbi időben egy expresszvonat sebességével száguldottak fel a szemébe, és visszatartásuk fizikai fájdalmat okozott.

– Egy darabig máshol lakik, és egy darabig mi is máshol fogunk lakni – jelentette ki. Próbálta nagy kalandnak beállítani.

Tudta, hogy ezzel nem elégítheti ki fia kíváncsiságát, és valóban, négy másodperccel később Danny megszólalt: – Miért?

– Mert néha ezt csinálják a felnőttek.– Miért?Ó, beszarás!

– Azért, mert néha különköltöznek, hogy lássák, hiányoznak-e egymásnak. Tudod, amikor összeházasodnak, biztosak akarnak lenni abban, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

– A „boldogan” határozó, ugye?– Igen, Danny – felelte Stevie, ölébe vette, és szorosan megölelte. – Igen, a „boldogan”

határozó.Lefektette, ám előbb újra felolvasta neki A haszontalan trollt. Danny ismerte a végét, de

még mindig tapsikolt a hajmeresztő „csel” hallatán. Stevie azt kívánta, bárcsak ő is ismerné saját történetének végét, illetve azt, várhatja-e lelkesen. Remélte, az ő története kevésbé irtózatos véget ér. Másrészről, amilyen mázlija van, valószínűleg pórul jár.

Lakásügyben eddig a kisujját sem mozdította. Rosszul volt a gondolatra, hogy ki kell költöznie Matt házából, de tudta, muszáj lesz hamarosan sort kerítenie rá. Úgy vélte, jobb belemenni a játszmába, és megtenni a szükséges lépéseket, aztán lemondani őket a huszonharmadik órában, amikor Matthew észhez tér, mint habozni és azt kockáztatni, hogy Matthew erőszakkal teszi ki a szűrüket. Az a legcsekélyebb mértékben sem segítené elő a jövőre vonatkozó békülési terveit.

Matthew régen folyton a fülét rágta, hogy költözzön hozzá. Egyre azt hajtogatta, „két ember éppoly olcsón kijön, mint egy”. De amióta nála lakott, folyamatosan rá, Stevie-re maradt, hogy fizesse a számlákat és a jelzálogot. Még Matthew hátralékainak egy részét is rendezte a régi otthona eladásából származó szép kis haszonból. Ráadásul saját pénzből vette meg nemrég a menyasszonyi ruhát, Matthew esküvői öltönyét (mely egymagában többe került, mint az ő teljes öltözéke kiegészítőstül), Catherine koszorúslányruháját, Danny apródruháját és a gyűrűket. Szintén ő állta a fogadásra, virágokra és nászútra kért előleget. Kész szerencse, hogy a fennmaradó összeg biztonságban pihen a számláján.

Matthew terveit, miszerint ő is részt vállal, gúzsba kötötte a halogatás, Stevie mégsem bánta. Elvégre a közös élet a közösködésről szól, vagy nem? Azt hitte, Mick után senkiben sem fog még egyszer anynyira bízni, hogy kilakatolja a szívét. Míg meg nem ismerte Matthew-t. Talán jobb lett volna, ha tudomásul veszi, ő nem boldogságra teremtetett. A szíve nagyobb biztonságban lenne lakat alá zárva.

Letelepedett egy kávéval és a helyi napilap ingatlanhirdetéseivel. A vásárlás most fel sem merült benne, hátha Matthew kijózanodik és visszahívja. Bérbe is csak olyan házat vehet, ami közel van Danny iskolájához, tehát a hirdetések többségét rögtön kizárta. A földrajzilag megfelelők között akadt egy istállóból kialakított hét hálószobás ház meg egy egyhálós lakás egy drogozásról hírhedt utcában. Természetesen az utcájuk túlsó felén álló villa is bekerült, mint mindig, ám egyesek már a kaució láttán melegebb éghajlatra küldték a tulajt.

Stevie magában feljegyezte, hogy fel kell hívnia egy-két ingatlanközvetítőt, de a gondolat rettegéssel töltötte el. Tisztában volt vele, hogy csak azért halogatja, mert a csodára vár. A csodára, mely a tudta nélkül karnyújtásnyira volt.

15. fejezet

Jo a haját szárította a fésülködőasztalnál, miután lezuhanyozott az alig csörgedező vízben. Matthew imádattal teli ábrázattal csüngött rajta, mint egy Ámor nyilától sújtott kölyökkutya.

– Mi a baj? – kérdezte Jo elkapva Matthew tekintetét.– Semmi. Csak nézlek.– Akkor fejezd be! – szólt rá Jo, és tovább szárította a haját, miközben igyekezett úgy

tenni, mintha nem épp tüzetes fürkészés tárgya lenne.Matthew mögé lépett, és puszit nyomott a nyakszirtjére.– Ne most! – húzódott el Jo tekergőzve. – Elkésem a munkából.– Elkésünk a munkából – helyesbített Matthew –, de legalább beállhatunk egy telekocsi-

parkolóhelyre. Abból mindig bőven akad.– Nagyszerű – mondta Jo szarkasztikusan, amitől Matthew ugráló kistigrisszíve enyhén

összeszorult.– Jól vagy? – kérdezte.– Ami azt illeti, nem – jelentette ki Jo. Úgy tekerte a kábelt a hajszárítóra, mintha valaki

nyaka köré tekerné. – Cseppet sem élvezem, hogy bőröndből kell öltözködnöm. Át akarok költözni hozzád, amint lehet.

– Tudom, hogy nehéz, drágám – sajnálkozott Matthew; elismerte, hogy egy fickónak sokkal könnyebb szállodában élni, mint egy lánynak az összes cicomájával. – Hamarosan költözünk.

– Milyen hamar lesz „hamarosan”?– Hát, pár napot muszáj adnom Stevie-nek.– Persze – mondta Jo. Letette a hajszárítót, és a férfihoz bújt. – Ne haragudj, önző dolog a

részemről ilyet kérni. Bocsáss meg, csak ha Stevie túl sokszor jut eszembe, pocsékul érzem magam. Tudom, hogy nem ezt érdemli, és ettől olyan nehéz. Elárultam a barátságunkat, hogy megkaphassalak, és az a legszörnyűbb, ha úgy adódna, újból megtenném. Ettől nem érzem magam valami fényesen. Ne haragudj! Stevie biztosan borzalmas időket él át. Töprengtem, mivel könnyíthetnénk a helyzetén.

Matthew karja szorosabbra fonódott körülötte. Egyikük sem tervezte, hogy egy másik kapcsolat romjain építenek új kapcsolatot, de így történt. Számtalanszor előfordult, hogy Jo szemébe könnyeket csalt az egész Stevie-ügy, mert egyikük sem az a beteges fajta, aki szórakozásból bánt meg másokat. Csak hát, amikor ilyen szerelem szólít, nem rejtőzöl el és teszel úgy, mintha ott sem lennél, hanem szélesre tárod az ajtót, és rögvest behívod, hellyel kínálod, a legkényelmesebb foteledbe ülteted, és a legfinomabb keksszel vendégeled meg.

Jo felsóhajtott, és megdörzsölte hattyúnyakát.– Tisztára kikészültem. Várom, mi lesz Adam következő lépése, és szeretném magam

biztonságban érezni veled, nálad, nem itt lenni, ahol bármikor elkaphat, ha kedve szottyan.– Értem – felelte Matthew Jo vállát masszírozva, aki dorombolással viszonozta. – Később

felhívom Stevie-t, és megsürgetem egy kicsit.– És ha azt játssza, hogy nem veszi fel a telefont?– Akkor beugrom hozzá – mondta Matthew, bár semmi kedve nem volt beugrani. – Lehet,

hogy holnap eljön az esküvőre. Ott szemtől szemben megkérheted.– Az esküvőre?– Igen. Will és Pam esküvőjére – bólogatott Jo.– Most viccelsz. Így nem mehetek oda – csóválta a fejét Matthew.– Na és miért nem?– Hát először is azért, mert inkább Stevie és a te exed barátai, mint kettőnké.– Ne szamárkodj! – mondta Jo. – Szerintem magunk miatt hívtak meg minket. Nem csak

azért, hogy kísérők legyünk. Ne becsüld magad ennyire alá! Már akkor ismerted Willt a

konditeremből, ugye, mielőtt járni kezdtél volna Stevie-vel. És én is találkoztam párszor Pammel és Will-lel, és egész jól kijöttünk.

– Igen, lehet – adta meg magát Matthew gyámoltalanul.– Ráadásul vettem egy új kosztümöt, és határozottan szándékomban áll felavatni.Matthew-n nem látszott, hogy nagyon meggyőzte volna, ezért máshonnan közelített.– Matthew, minél hamarabb látja Stevie, hogy egy pár vagyunk, annál hamarabb rájön,

hogy kettőtöknek vége. Tudnia kell!– Stevie nem megy el az esküvőre. A fejemet tenném rá, hogy nem megy el a történtek

után.Ismerte Stevie-t, mint a tenyerét. Stevie most biztosan nem akar szembenézni a világgal.

Nagyon remélte, hogy igaza van, mert cseppet sem vágyott rá, hogy betoppanjon és jelenetet rendezzen, mint egy megvadult Glenn Close.

– Akkor meg mi a gond?– Hát, Adamre gondolok.– Matthew! – kezdte Jo, és szárazon felnevetett. – Eszem ágában sincs bujkálni. Nem én

tettem tönkre a kapcsolatomat, nincs miért szégyenkeznem.– Nem kell elmennünk! Szerintem senki sem hiányolna minket, ha nem jelennénk meg.

Csinálhatnánk helyette valami különlegeset.– Az embereknek meg kell tudniuk valamikor, hogy együtt vagyunk, Matthew! Stevie-t

sokkal kevésbé fogja bántani, ha azt hiszi, holnap kezdünk járni. Most mindketten szabadok vagyunk, mint a madár, nem? Már senki sem szólhat meg minket, ha egy pár vagyunk!

– Hát… ööö… – kezdte Matthew. Eddig még nem fejtette ki nyíltan Stevie-nek, hogy nem megy vissza, Jo azonban nem figyelt, elméje előrevágtatott.

– Hosszú távon így tisztességesebb Stevie-vel szemben. Jó, belátom, eleinte nem fog repesni, de mihelyt rájön, hogy mást választottál, beindul nála a gyógyulás.

Matthew-t jobban izgatta, mi fog MacLeannél „beindulni”, amikor a fülébe jut, hogy valaki ráhajt a feleségére.

– Hidd el, Adamet kevésbé fogja „feldúlni” – mondta Jo tartalommal töltve meg a szót –, ha azt látja, hogy holnap illő módon jövünk össze az orra előtt, mint ha szaglászni kezdene, és felfedezné, hogy már hónapok óta viszonyunk van a háta mögött.

– És ha bunyó lesz? – kérdezte Matthew, miközben felderengett előtte a kép, amint a koponyája és Adam ökle találkozik.

– Drágám, William családja nem fogja hagyni, hogy bárki tönkretegye az esküvő napját. Ha Adam galibát okoz, azonnal kiteszik a szűrét. Ami Stevie-t illeti, hát, az jutott eszembe, hogy mi is találhatnánk neki lakást. Láttam néhány bájos kis albérletet Penistone- ban. – Jo megrágcsálta Matthew fülét az utolsó „nnn”-nél.

– Áááhh! Szerintem a környéken akar maradni – felelte Matthew. – Danny sulija miatt meg minden. De nagyon aranyos tőled, hogy szétnéztél.

– Ugyan már. Ez a legkevesebb. Stevie kedves, és a kis Danny is édes – mondta Jo, és felmosolygott Matthew-ra a spirállal meghosszabbított szempilláin át. Matthew-nak elgyengült a térde, mintha megműtötték volna a térdkalácsát, és kocsonyát töltöttek volna a helyére.

– Nézd, vitassuk meg munkába menet – ajánlotta, és puszit nyomott Jo hegyes kis orrára. Felkapta Jo aktatáskáját, és kiléptek a folyosóra, a lift azonban nem működött. Jo kénytelen volt négy lépcsőfordulót megtenni a nagyon magas tűsarkain imbolyogva.

– Ez az átkozott szálloda! – zúgolódott Jo. – Mit is mondtál, mennyit fizetsz egy éjszakáért?

– Ne is kérdezd! – sóhajtott Matthew, és követte a lépcsőn a füstölögve vonuló nőt. Csak a második forduló tetején döbbent rá, mit is mondott Jo: „Mit is mondtál, mennyit fizetsz egy éjszakáért?”

16. fejezet

Megvirradt az esküvő napja. Danny izgalommal telt szívvel ébredt, vajon milyen élményeket tartogatnak számára az elkövetkező órák. A szomszédos szobában Stevie rettegéssel telt szívvel ébredt, vajon milyen élményeket tartogatnak számára az elkövetkező órák. Mert a következőképpen alakulhat a nap:

1. Matthew nem jön el2. Matthew eljön, de tudomást sem vesz róla3. Matthew eljön Joannával4. Matthew eljön Joannával, és bejelenti az eljegyzésüket5. Adam MacLean mind egy szálig legyilkolja a jelenlévőket

Egyik sem kecsegtetett túl sok jóval.Eddie fél tizenkettőkor tülkölt odakint, és Danny úgy kilőtt, mint akinek sugármeghajtású

rakétát dugtak a nadrágjába.– Anyuci, itt van Eddie bácsi, itt van Eddie bácsi!– Az lehetetlen! – ugratta Stevie mosolyogva a fiát, és a mosolya kiszélesedett, mert

Danny kilesett az ablakon, és megpillantotta Csizma masszív, ronda pofáját a hátsó ülésen.– Anyuci! Itt van Csizma! Gyere gyorsan!– Nem fognak nélküled elhajtani, Danny. Várj, csak felkapom a cipőmet.– Gyere már! – sürgette Danny, és úgy ugrándozott, mint egy vizeletvisszatartási

gondokkal küzdő Michael Flatley. Amikor Stevie földig érő, szivárványcsíkos pongyolában és edzőcipőben végül kiment a kocsihoz, Eddie hangosan füttyentett.

– Ó, dugulj el! – szólt rá Stevie. Tisztában volt vele, hogy aligha fest füttyöt érdemlően ebben az öltözékben, vagy akármi másban. Kizárólag a függőállványokon tespedő vaksi, hibbant vagy mindenre elszánt építőmunkások fütyülnek neki a magasból, főként dús melle miatt.

– Stevie, mi a frászt műveltél az ormányoddal? Stevie elszörnyedve kapott a még mindig érzékeny orrához.– Elestem a konditeremben. Ó, istenem, látszik? Tényleg ennyire látszik?Eddie hessegető mozdulatot tett.– A csudát! Csapj rá egy adag sminket, és a kutya sem veszi észre.– Már csaptam.– Jaj, ne haragudj! – mentegetőzött Eddie, majd menekülés gyanánt a kisfiúhoz fordult. –

Készen vagy, kishaver? – Danny már bemászott hátra, és a roppant nyalakodó kedvű Csizmával birkózott.

– Csizma! – ripakodott Eddie a kutyára. – Fekszik! – Csizma azonnal lekushadt, és pofáját Danny ölébe hajtotta. A kisfiú arcán mennyei boldogság áradt szét, ahogy megsimogatta a böhöm fekete fejet, mely félelmetes megjelenésével akár a pokol kapuját is őrizhette volna. Stevie számtalanszor kívánt ilyen sorsot Dannynek: testvéreket, birkózással teli házat, egy érzelgős kutyával és egy érzelgős apucival a családi autóba bezsúfolódó famíliát. Csak az volt a baj, hogy ezek nem az ő gyerekei, és nem Danny érzelgős kutyája vagy érzelgős apukája volt, hanem a legjobb barátnőjéé.

– Hé, te, ne csüggedj! – kiáltotta Eddie. Látta, hogy Stevie arcán szomorú árnyék suhan át. Kinyúlt az ablakon, kézen fogta, és megszorongatta nagy medvemancsával. – Vigyázunk ma rád, remekül fogunk szórakozni. És senki sem fogja észrevenni az orrodat, olyan bombázó leszel.

Komolyan is gondolta.– Akkor te szoknyába bújsz? – kérdezte Stevie, és elmosolyodott.– Na, húzz el! – fortyant fel Eddie. – Nincs ínyemre, hogy nők ácsingózzanak a vádlimért!

Stevie felkacagott.– Akkor viszlát, egykor a templom előtt. – Bekocogtatott az ablakon Dannynek, és

elköszönt tőle: – Légy jó fiú!– De hát mindig jó fiú – jegyezte meg Eddie. – Belevaló, mint az anyukája.Stevie puszit lehelt nekik, majd visszaslattyogott a házba, remélve, hogy minden belevaló

csaj legbelevalóbbikát hozza ki magából. A változatosság kedvéért.

– Na, ennél jobb már úgysem lesz – jelentette ki egy órával később a tükörképének, aki helyeslően rábólintott. Fogyott, amióta felpróbálta az üzletben a piros kosztümöt; már nem feszült rá olyan paszszentosan, és a szabása szépen kiemelte a derekát.Kecses fekete tűsarkú lakkcipővel, hozzá illő táskával és széles karimájú piros-fekete kalappal kiegészítve nagyon csinosan festett, ő maga is elismerte. Az extra adag alapozó szinte teljesen elfedte orrnyergén a heget, és a zúzódás kékes beütését is tompította. Amikor a taxi dallamkürtje felcsendült odakint, sietősen felkapta a nászajándékot, és kifelé menet bezárta az ajtót.

– A Szent Péter és összes szentjéhez! – mondta a sofőrnek. Pont SMS-t kapott Catherine-től, hogy megérkeztek, és várják a templom előtt. X + x-nek semmi jele állt az üzenet végén, ami jó hír volt, ha így is marad.

Gyönyörű nap volt esküvőre, szikrázóan sütött a nap, és a szél sem fújt kalapokat kergetve és Marilyn Monroe-stílusban szoknyákat emelgetve. Malstone falucska bájos kis templomában csengtek-bongtak a harangok, s Catherine tengerészkékben tündökölve, elragadó harangkalappal a fején, Eddie sötétszürke öltönyben és skót kockás nyakkendőben várt rá ígéretéhez híven.

– Ejha, a hölgy vörösben, tyű, de elegáns vagy! – köszönt Eddie, elé jött és megpuszilta.– Kegyelmed is, drága úr! – felelte Stevie, pedig Eddie még Armaniban sem leplezhette

volna az öltönyök iránti utálatát. A haja szokás szerint megtagadta az együttműködést, szénaboglyaként meredezett, amitől úgy nézett ki, mint egy titkos laboratóriumból szalajtott, őrült tudós.

– Stevie, nagyon takaros vagy – jegyezte meg Catherine, megpuszilta és megcsipkedte az arcát. Hirtelen lehervadt a mosolya. – Mi a fene történt az orroddal?

– A pokolba! – bosszankodott Stevie, és az orra elé kapta a kezét. – Elestem a konditeremben. Azon a nyavalyás futópadon. Találd ki, ki segített fel.

– Juj! – szörnyülködött Catherine, akinek nem kellett nagyon találgatnia. – Fogadok, az jobban fájt, mint a sérülés. Szerintem valamennyi ismerősöm közül te vagy a leghajlamosabb a balesetekre, Stevie.

– Úgy érted, ügyefogyottan topa.– Nem, egyáltalán nem úgy értem. Nézd, nem feltűnő az orrod, bocs, hogy szóba hoztam

– mondta Catherine, hogy sebtiben befoltozza a Stevie lélekjelenlétén esett, rohamosan növekvő lyukat. – Csak közvetlenül ráesett a tekintetem. A kalapod pont árnyékot vet rá…

– Ne karattyolj már tovább az ormányáról! – teremtette le Eddie. – Ha rajtunk múlik, még a végén kereket old, és úgy vágtat át a sírköveken, mint egy gátfutó. Gyertek, menjünk be, ahol sötét van, és senki sem látja a másik orrát – mondta a karját nyújtva a két hölgynek, majd felvezette őket a templomösvényen. Kissé más, mint amikor levezetnek a templomösvényen, gondolta Stevie fekete humorral.

Annyira lekötötte őket a társalgás, miközben zsoltároskönyvért álltak sorban, hogy először egyik nő sem vette észre. Csak amikor Stevie-re került a sor, és a jellegzetes hang rádörrent: „Menyasszony vagy vőlyegény?”, Stevie ugrott egyet, majd lentről indulva hosszú pillantással végigmérte a hang tulajdonosát: a vaskos, szőrös lábától, mely kilátszott a súlyosan lelógó, szőrös bőrerszénnyel hordott kilt alól, fel, egészen a simára borotvált arcáig, majd onnan tovább, a nagyon rövidre nyírt hajzatáig.

Mintha korábban nem tűnt volna már elég keménynek. Még a neve is tesztoszterontól duzzadt. Egy pillanat múlva biztosan üvegeket fog ropogtatni a fogai alatt.

– Tessék?– Menyasszony vagy vőlyegény?Az ő szájából még ez is félelmetesen csengett. Stevie úgy érezte magát, mintha egy

belfasti kocsmába csöppent volna, és arról faggatnák: „Katolikus vagy protestáns?” Mindegy, mit válaszol, a végén úgyis pórul jár.

– Menyegény – nyögte, és nagyot nyelt.– Úgy érti, „menyasszony” – helyesbített a megmentésére siető Catherine.– Mindhárman – folytatta Stevie egyesült erőként tüntetve fel magukat. Mint Charlie

angyalai.– Ja, akkor jobbódal – felelte MacLean balra bökve, majd átnyújtott három

zsoltároskönyvet és egy miserendet.– Köszönöm, nagyon kedves – mondta Stevie Rita nénis hanghordozással, akiről úgy

hírlett, hajdanán nagy riherongy volt, aztán feleségül ment az ügyvéd Reg bácsihoz, s egy csapásra sikkes, finom úrinő vált belőle.

Catherine és Eddie tovább diskurált a háttérben: Catherine szaporán beavatta a férjét, ki is volt ez az alak. Aztán bevonultak a templom belsejébe, Catherine az élen, Eddie középen, Stevie zárta a sort.

– Mit keres itt? – hitetlenkedett Stevie végül.– Lövésem sincs. Biztosan ismeri Williamet. Ajvé, Stevie, láttad a lábát? – kérdezte

Catherine. Suttogása egészen az oltárig visszhangzott.– Pssszt! – pisszegett Eddie ugyanúgy visszhangozva.– Gondoltam, hogy szőrmók fatörzslábat rejteget a kilt alatt – folytatta Catherine. Nagy

igyekezetében, hogy magába fojtsa hahotáját, horkantott.– Hova tűnt a haja? – csodálkozott Stevie. Azon morfondírozott, van-e köze MacLean

haja eltűnésének a házassága felbomlásához. Talán valami bizarr skót rituálé.– Szerintem a lábára ragasztotta – vágta rá Catherine, és rátört a vihogás a kalap alatt.– Hallgassatok már el! – ripakodott rájuk Eddie, mint tanár az osztálykiránduláson. Pedig

ő maga is alaposan szemügyre vette az említett lábszárakat, miután a meghívottak befáradtak, és az Agyament végigdöngött a padsorok között, hogy elfoglalja helyét a vőlegény oldalán. Nyilván próbál rendet teremteni, elsőként a test szintjén, vélte Stevie. Hát, jobb későn, mint soha. Biztosan rájött, hogy külső tekintetében meg sem közelíti Jót, és sehol sincs a jóvágású Matthew-hoz képest. Stevie-ben fájón merült fel, milyen káprázatos párt alkothat Matt és ő az összeillő sötét hajukkal, barna szemükkel, hosszú lábukkal és csalfa szívükkel.

– Szép szál legény, nem? – jegyezte meg Eddie.– Nem szeretném kihúzni nála a gyufát.– Ahogy én kihúztam – tette hozzá Stevie, de elnémult, mert az orgonán felcsendültek a

Nászinduló első dallamai. Pam páváskodva megindult a padsorok között egy sellőfazonú, fehér bársonyruhában, hátul feltűzött, fehér virágokkal ékesített hajjal, vállát takaró könnyű, prémes pelerinben. Megtermett leányzó volt, és abroncsos szoknyában – mint finoman fogalmazott – idomtalan látványt nyújtott volna, ám ebben a szabásban ragyogó és vonzó volt, ahogy végigvonult a padsorok között apukája karján – überlassan, mert apukája agyvérzést kapott, és bottal járt. Pam azonban fütyült a sebességre; legalább maximálisan kiélvezhette a szingli csajként tett utolsó lépteket, és többet integethetett, kacsingathatott és mosolyoghatott a barátokra és rokonokra a maga sajátos, pames módján.

– Testvéreim… – kezdte a plébános. Stevie nagyot nyelt. Pontosan négy hétre volt a saját esküvője, és fogalma sem volt, van-e még rá esély. Elméje görcsösen ragaszkodott hozzá, hogy van, ám egy nagyon határozott, józan hang azt súgta neki, ideje felébredni, és beszippantani egy bivalyerős eszpresszó illatát.

Sikerült tátogva túlesnie az esketést követő himnuszon, melyet vagy Barry White dörmögő, vagy A hóember betétdalát éneklő Aled Jones mennyei magasságokba törő hangján adtak elő, és nem volt középút. De legalább feljogosítva érezte magát, hogy a szemét törölgesse a felolvasás alatt. Aztán mindenki harsogni kezdte a Teardrop Cityt, Pam és William pedig férjként és feleségként, csupa mosoly arccal végigandalgott a padsorok között. Koszorúslány nem volt. Pam nem akarta, hogy bárki túlragyogja. Noha Pam hatalmas személyiségén – és hatalmas minden másán – nehéz lett volna túltenni. És a pöttöm, kicsi, vékonydongájú William imádta. Lerítt az arcáról a szertartás alatt, hogy alig hiszi, hogy ilyen szerencse érte. Soha senki, még Matthew sem nézett Stevie-re ilyen intenzív érzelmektől áthatva. És soha senki nem is fog, súgta Stevie-nek egy gonosz kis hang a fülébe, mely mintha skót akcentussal beszélt volna.

Koszorúslányok híján a násznagy karolt Madgebe, Pam anyukájába, míg William babaszerű anyukája Adam MacLeanbe karolt, így Pam apukája kényelmesebb iramban ballagott ki a saját édesanyjával. Stevie elkapta MacLean rávillanó szemét, és keményen visszanézett. Mindketten a „mi a frászt művelsz te itt?” üzenetet közvetítették nemzetközi szemnyelven. Aztán, mintha ez nem lett volna elég a boldogságához, az első ember, akit megpillantott, ahogy követte a többieket a templom elé a fotózáshoz, Matthew volt. Matthew, akinek a javára írta, hogy Jo nem tartott vele. Ellene szólt viszont, hogy azt az öltönyt vette fel, melyet elvileg az esküvőjükön kellene viselnie.

– Ó, a ménkűbe! – kiáltott Catherine. – Láttátok már, ki van ott?– Igen, Matthew, épp most vettem észre – felelte Stevie. Hirtelen hányinger fogta el, és

szédelegni kezdett.– Nem, nem ő!– Tessék?Catherine diszkréten bökött egyet. Stevie követte az ujját, s ekkor meglátta a fekete

kosztümben, piros kiegészítőkkel, magasan, karcsún és káprázatosán festő Jót. Megdöbbentette a látvány. Végtagjai elzsibbadtak. A legszívesebben keresztülvágtatott volna a temetőn, és hazainal. Nem is. A legszívesebben fejjel rontott volna Jónak, mint egy bika, és péppé veri egy urnával.

– Nyugi – csillapította Catherine, és könnyedén megkocogtatta a karját. – Nem neked van a rovásodon. Hadd csináljanak ők bolondot magukból!

– Tehát akkor nem ment vissza MacLeanhez, megkaptuk a kérdésre a választ – mondta Stevie. – Viszont nem értem, miért nem vesznek egymásról tudomást Matthew-val? – Ez felvidíthatta volna, valami azonban nem hagyta nyugodni. Elvégre Jo tervező, és a szemük előtt kibontakozó jelenet határozottan megtervezettnek tűnt.

– Valószínűleg nem szeretnék kihívni maguk ellen a szőrös lábú haragját – találgatott Catherine.

Stevie figyelte, ahogy Adam tekintete Matthew-ra esik, és hosszú, hosszú másodpercekig elidőzik rajta. Teste megfeszül, mint egy támadásra készülő rottweileré, aztán hirtelen visszarándul a jelenbe, mert behúzzák a mosolygó csoportképbe. Majd Matthew felfedezésének természetes folyományaként keresni kezdi Jót. Megtalálja, rámered, nyel egyet, aztán újra a boldog menyegzői szín részese.

Neki is ugyanolyan nehéz, mint nekem, ötlött fel Stevie-ben, ahogy ráismert a fénytelen, bátor tekintetre.

Hagyta, hogy tekintete fesztelenül Matthew-ra vándoroljon, mintha csak most venné észre. Fogalma sem volt, honnan merít erőt, de szívélyesen intett neki, és királynői mosolyban részesítette, mintha csak a tömeget tanulmányozná. Jo vörös-feketéjével már nehezebben birkózott meg. Képtelen volt rávenni magát, hogy felé pillantson, tehát bölcsen úgy tett, mintha Jo ott sem lenne. A kosztümje azonban állandóan bekúszott a látóterébe, és újra meg

újra olyan pontot kellett találnia, ahol Jótól, Matthew-tól és MacLeantől távol megpihenhet a szeme. Kimerítő volt.

– Utolsó kép: fotó a barátokról! – jelentette be a fényképész körülbelül hárommillió év múlva, amikor az öregek fennhangon zúgolódni kezdtek: „Mikor ülhetünk már le enni?

Ó, istenem, gondolta Stevie, amikor a legrémesebb álmaiban szereplő valamennyi ember a pázsitra sereglett. Catherine védelmezőn maga és Eddie közé cibálta, így vonultak be a sokadalomba. Jo a túlsó végen pózolt, Matthew középen, Adamet sehol sem látta, vagyis feltehetően valahol mögötte állt.

– Ez aztán az albumba való kép! – kommentálta Catherine szárazon, és megbökdöste Stevie-t.

– Na jó, mindenkinek van fuvarja a Borostyánhoz? – érdeklődött az óriás Adam MacLean kötelességtudón. Nem kellett kieresztenie a hangját, hogy meghallják. Erőssége a San Franciscó-i földrengés és egy Def Leppard-koncert közé esett a Richter-skálán.

– Nekünk nincs – felelte Eddie. Otthon hagyta a kocsit, hogy mind ihassanak. Nem harsogott, mégis úgy tűnt, Adamnek olyan a hallása, mint a denevéré (az arca meg, mint a ráké, aminek bemostak, gondolta Stevie önelégülten), mert ripsz-ropsz, mesterien beszervezte őket egy kocsiba William aggastyán Dennis bácsijához. Stevie Matthew-ra sandított, aki eljátszotta, hogy odaköszön Jónak, és azt tudakolja tőle, elviszi-e valaki. Már amennyiben a templomparkoló felé tett túlzó karmozdulataiból ítélni lehetett. Olyan volt, mintha egy bonyolult Rimszkij-Korszakov-művet vezényelne.

– Na, nem is volt olyan vészes, igaz? – kérdezte Eddie, miközben bezsúfolódtak a gondosan ápolt, muzeális gépkocsi hátuljába, melyet egy szintén muzeális öregúr vezetett.

– Micsoda? – háborgott Catherine. – Eszednél vagy? Ha jobban reszketne, a hideg futkosna a hátán.

– Azt hiszem, kihagyom a fogadást, és hazamegyek – motyogta Stevie. Hányingere volt, és nem foghatta Dennis bácsi vad vezetési stílusára. Teknősök és kígyók előzték le őket mindkét oldalon.

– Azt már nem! – vetette ellen Catherine. – Remekül csinálod. Gondolj a „tervedre”!– Rám nézett egyáltalán? – kérdezte Stevie. Eszébe jutott, hogy utoljára a burgundi

dzsekiben és fekete naciban tündöklő menő, szívtipró Oliver Thompsonról kérdezte ezt Catherine-től hatodikban, a diszkóban. Alig húsz perccel később teljesen kiábrándult belőle, miután szemtanúja volt, milyen gizdán rázza az „Are Friends Electric”-re. Fiatalság, bolondság!

– Őszintén nem tudom – mondta Catherine. – Igyekeztem nem pillantani rá.A háta mögött Catherine keresztbe tette az ujjait a hazugságra. Nem árulta el

barátnőjének, hogy néhányszor igenis odapillantott, ám Matthew csak Jót látta. Alig bírta megállni, hogy oda ne masírozzon, és össze ne koccantsa a fejüket.

És ó, jaj, a Borostyán sem a Borostyán volt, hanem egy nagyon kedves kis vidéki szálloda nem egészen egy mérföldre, zsebkendőnyi golfpályával és fényűző csarnokkal, ahol sherrys és malátawhiskys tálcák várakoztak. Stevie-nek annyira remegett a keze, hogy a sherry javát a szoknyájára loccsantotta. Sietősen szétnézett a teremben, bízva benne, hogy egyetlen jelentőséggel bíró egyén sem kapta ügyetlenkedésen.

– Higgadj le! – szapulta Catherine. – Úgy nézel ki, mint akinek alkoholelvonási tünetei vannak!

Adam nevetett és körbejárt, ő volt a vidám Gyömbérember. Egészen más benyomást kelt levágott hajjal, futott át Stevie-n. Azt nem állította volna, hogy „lágyabb”, mert ilyen orral és sebhellyel megközelítőleg sem kelthet senki lágy benyomást. A „kevésbé ocsmány” jelzőt illőbbnek találta.

Jo és Matthew a csarnok két végén ácsorgott. Jo más nőkkel beszélgetett, tartása királynői, megjelenése elegáns volt, és nem locsolta magára a sherryt. Matthew a násznaggyal diskurált.

Stevie keményen igyekezett nem őt nézni, de a tekintete örökké odavándorolt. Megállapította, hogy Matthew hasonlóan keményen igyekszik nem Jóra nézni, ám hozzá hasonlóan csúfosan felsül.

– Sziasztok! – robbant közéjük Pam, és mindenkit megpuszilt. Egyik kezében pezsgőspoharat, a másikban hosszú mentolos cigarettát tartott.

– Gratulálok – mondta Stevie. – Fantasztikusan nézel ki.– Tulajdonképpen te is, Stevie. Fogytál?– Egy kicsit – felelte Stevie.– Sajnálattal hallom, mi történt, szívi, remélem, minden rendbe jön.– Ó, igen. Ne aggódj! – mondta Stevie. Mosolyt ragasztott az arcára, és manipulatívan

témát váltott. – Szóval, hova tesszük az ajándékokat? Remélem, tetszeni fog.– Isten tudja, azt a részt anyu szervezte. Persze hogy tetszeni fog. Még jobban tetszene, ha

papucs lenne. Szó, ami szó, istentelenül sajog a lábam ebben az átkozott cipőben. El sem tudom képzelni, hogyan fogok táncolni.

Pam, a legkevésbé sem hagyományos menyaszszony egy „viszlát, későbbel” elvitorlázott masszív, szatén magas sarkúján, és ott hagyta őket hallgatag trióban.

– Ne haragudj, szólnom kellett neki rólad és Matthew-ról – mondta Catherine bocsánatkérő mosollyal. – Gondoltam, nem akarsz Matthew mellé ülni, ha felbukkan. Megkértem Madge nénit, változtassa meg az ülésrendet.

– Sosem jutott volna eszembe – mondta Stevie. Kész kínszenvedés lett volna Matthew mellett ülni. Hálásan megszorította Catherine kezét. – Köszönöm. – Mennyire jellemző rá ez a körültekintés! Nem csoda, hogy ilyen régóta barátnők. Ilyen embert senki sem akar elveszíteni.

– Muszáj megbeszélnetek, mi legyen az esküvővel, méghozzá íziben! – folytatta Catherine. – Nem akarlak elkeseríteni, ezért most nem papolok tovább, de pár napon belül meg kell tudnod, hol állsz.

– Tudom – felelte Stevie.– Én a helyedben fix, hogy lefújnám – vetette közbe Eddie. Nagyot húzott a Barnsley

Bitterből, mellyel kénytelen volt beérni, miután Catherine elorozta a sherryjét, hogy Stevie-nek átadja. – Egyértelműen nem az a fickó, akinek hittem.

Bár egyikük sem válaszolt, nekik is pontosan ez járt a fejükben.– Hőgyeim és úrjaim, szíveskeggyenek átfáranni az étterembe – dörrent Adam MacLean

morajló hangja.– Ha utána beszédet mond, a kutya sem fogja érteni – jelentette ki Catherine, mire Stevie

feszültségoldó kuncogásban tört ki.Az ülésrendet tanulmányozva Stevie rájött, hogy Eddie és Ó, ne! – A. MacLean! közé

került. Szerencsére csak az elméje űzött vele tréfát, valójában A. MacLeodot, a cingár sihedert ültettek mellé, aki folyton a gallérját rángatta, mintha fojtogatná.

Matthew lejjebb foglalt helyet az asztalnál, ugyanazon a térfélen, látókörön kívül, míg Jo egy szomszédos asztal közepe táján ült két kiltet viselő, középkorú férfi között, akik roppant elégedettek voltak az ülésrenddel. Jo határozottan nem tűnik áldozatnak, noha csupán öt ember választja el elmeháborodott, jövendőbeli exférjétől, aki méltósággal viseli a helyzetet – állapította meg Stevie. Tulajdonképpen egészen joviálisnak találta MacLeant. Egyszer sem kapta rajta, hogy Jóra pillant, pedig – teringettét! – árgus szemmel figyelte.

– Ne bámuld már őket! – sziszegett rá Catherine. – Bokán rúgnálak, de elszakítanám a harisnyádat.

– Ne haragudj – felelte Stevie, majd villájával beletúrt a pulykás főfogásba. Komplett karácsonyi vacsorát tálaltak a lagzin. Pam karácsonyi esküvőre vágyott, ezért öltött prémes pelerint, ugyanakkor nem akarta kockáztatni az időjárás szeszélyeit, tehát mindkettőből a legjobbat hozta ki: hét ágra sütő napot és pulykát. Egyedül a Stevie jobbján helyet foglaló

vega srác tologatott gesztenyefasírtot a tányérján. Stevie sosem látott még nála egészségtelenebbül sápadt embert. Szinte kedve támadt elrabolni, hogy erőnek erejével bárányhúst szuszakoljon bele, hátha az ő húsába is csempészhet így egy kis színt.

Desszertnek karácsonyi pudingot és pitekosárkákat szolgáltak fel, majd amikor kihozták a kávét, az ifjú pár felvágta a tortát – egy robusztus, háromemeletes csokicsodát, melybe több rum került, mint vaj. Legalábbis ezt állította a násznagy a beszédében, melyet mindenki kacagva fogadott. A levegő szeretettől és mosolyoktól vibrált.

Stevie nem tervezett sem nagy, sem megközelítőleg ilyen grandiózus esküvőt, ellenben úgy volt, hogy az apukája vezeti az oltárhoz, és utána habos borsóleves, yorkshire pudinggal körített marhasült és málnás habcsókrolád vagy csupa csoki torta lesz a menü a Fehér Hattyú nevű kellemes kis vidéki fogadóban Penistone-tól egy ugrásra. És Matthew testvére átrepül Kanadából, hogy násznagy legyen. Rózsaszín rózsát választott a menyasszonyi csokorba, és minden haladt a maga útján. Eddig Matthew sem fújta le az esküvőt.

Akkor meg miért másnak az esküvőjén viseli az öltönyt? És miért másnak fest ilyen szívdöglesztőn és nem neked?, súgta egy fránya hang a fülébe. Stevie azt kívánta, bárcsak súlyos gégegyulladás törne a fránya hangra hirtelen.

Gondolatai akkor kanyarodtak vissza az asztalhoz, amikor a „boldog párra” ittak. A többiekkel együtt lendítette a poharát a magasba, és nagyon igyekezett meggyőzően mosolyogni. Matthew mással fekszik le, ő meg épp kihurcolkodik a házából. Mekkora az esélye, hogy három hét múlva ők is „boldog pár” lesznek?

Pam esti vigalmán nem szokványos diszkó volt, áh, nem. Felfogadott egy skót együttest és egy felföldi hacukába bújt néptánccsoportot, akik úgy ropták, mint Dennis bácsi, miután legurított három sherryt.

– Kénytelen lesz itt hagyni a kocsiját, ahogy elnézem – jegyezte meg Catherine, amikor az öregúr a tapsolást egyszer sem vétve el, lebucskázott a székről.

– Következik a „Kék sapkák” című tánc – ismertette a szőrmók harmonikás, aki kiköpött Adam MacLean volt kevésbé megtermett, „előtte” kiadványban.

– Kék sapkák? Én is jártam a suliban – emlékezett vissza Eddie.– Te? Néptáncoltál? – hitetlenkedett Catherine nyihogva.– Aha, egész jól ment. Az összes leányzó a párjának akart.– Akkor pattanj oda, fiacskám! – Catherine a táncparkettre lökte a férjét.– Egy frászt! Nem emlékszem, hogyan csinálják! – visszakozott Eddie szégyenlősen.– Nem is kell, megmutatják.– Nem állok rá készen.– Ugyan már, te is tudod, hogy akarod!– Szállj le rólam, házisárkány!Miközben Catherine és Eddie kuncogva tovább civakodott, Stevie Matthew-t figyelte, aki

Jo felé kezdett araszolni. Négy percbe telt, mire beszélgetésbe elegyedtek. Lehet, hogy azt játsszák, most az esküvőn „jönnek össze”. Nem sejtik, hogy ő és Adam MacLean már tisztában vannak vele, mi folyik köztük.

– Amint látom, létrejött a kapcsolat – állapította meg Catherine, s fejével a csalfa páros felé intett.

– Igen, észrevettem. Fogadok, szándékosan kerítenek neki ekkora feneket, hogy azt higgyük Mac-Leannel, ez a tényleges kiindulópont.

– A következő tánc a „madarak és méhek” – tudatta a harmonikás. – Pattannyanak fel, gyűjjön minden lyegény és lyeányzó!

Besherryzett öreg hölgyek és urak hada tódult a parkettre.– Jó mulatságnak néz ki – mondta Catherine. – Nincs kedved csatlakozni? Eddie veled

tart.– Eddie nem tart veled – ellenkezett Eddie.

– Hun bujkál a takaros mátka? – rikkantotta valaki a tánccsoportból, és buzdításképp kántálni kezdett, hogy táncra bírja Pamet. – Rajta, ezt a táncot járni jó szerencsét hoz.

– Na jó, ha nekem muszáj hülyét csinálni magamból, akkor mindenkinek muszáj. Gyerünk, talpra! – szűrte Pam. Elnyomta a csikket, és drabális hóekeként előrelökte Eddie-t, Catherine-t és Stevie-t. Mindenki a parketten termett, mert ez volt Pam kívánsága.

– Stevie, letesztelheted nekem Willt – mondta Pam, és újdonsült férjét Stevie elé penderítette az alakzat végén. – Adam, told ide a skót kofferedet, de szaporán!

– Fogalmam sincs, mit kell csinálni – panaszkodott Stevie.Will odasúgta neki:– Isten hozott a klubban, Stevie! De tudod, milyen Pam. Ha ezt a táncot bevállalod, utána

békén hagy, garantálom.– Itt az alkalom, nagyfiú, csábíts el a pazar lábmunkáddal – buzdította Catherine a férjét,

és dévajul rákacsintott.– De ne engem okolj holnap, ha azon sopánkodsz, hogy szemhunyásnyit sem aludtál! –

felelte Eddie.– Jaj, becsszó, becsszó! – vágta rá Catherine.Pam odahúzta Adamet, és szembeállította magával. Adam és Stevie átlósan egymásra

meredt.– Hatan vagyunk, pedig nyolcan kellenénk – jegyezte meg Eddie.– No nézd csak, a Fred Astaire! – mulatott Catherine.– Ajvé! Itt kell még két ember! – kiáltotta Pam.A szomszédos „nyolcas” válaszul áttuszkolt egy felesleges „párost”, akik abban a

reményben húzódtak meg ott, hogy senki sem fedezi fel a többletet.– Jaj, istenem! – nyögtek fel mindannyian, még a félig elázott Pam is, amikor Matthew és

Jo félszegen elfoglalta a helyét Eddie és Catherine mellett. Mindegy, meddig tart a tánc, mindenképpen túl hosszúra fog nyúlni.

A tánccsoport bemutatott egy sorozatot. Elég egyszerűnek tűnt a maga pergős-forgós módján. A valóságban némileg bonyolultabbnak bizonyult.

Pam már az elején elpuskázta, rossz irányba indult, és Willt választotta párnak. Ezáltal Stevie Adam MacLean útját keresztezte, s mivel Pam odavakkantott, hogy „Sebaj, folytassuk!”, Stevie kénytelen volt a nagydarab skótba karolni, és tűrni, hogy 5 G-vel pörgesse.

– Szóval, hogy van az orra? – kérdezte Adam, miközben irányt váltottak. Úgy bökött rá, mintha Stevie feledte volna, hol található.

– Jól, köszönöm. És az öné? – kérdezte Stevie, bár nem egészen értette, miért kérdez ilyet. Minden energiáját lekötötte, hogy rókázásmentesen koordinálja a hátrafelé szökellést.

– Rendben volt, amikor utojjára néztem – felelte Adam szárazon; megbotlott, és elkapta Stevie kezét. Egész ügyes léptű ahhoz képest, milyen címeres ökör, futott át Stevie fején.

– Szóval, hajlandó végre meghallgatni a mondandómat? Láthatóan nem sokat halatt előre.– Ahogy ön sem, feltételezem – vágott vissza Stevie felvont szemöldökkel.– Dehogyisnem, határozottan!Stevie egy szarkasztikus kis „Ha-há!”-val megperdült körülötte, majd folytatta:– Köszönöm, nem. Azt hiszem, passzolok most, és valahányszor felemlegeti a „mesteri

tervét”. – Karjával súrolta Jót, amint az visszaszökellt az alakzat végére, hogy találkozzon Matthew-val. Az érintés olyan volt Stevie-nek, mintha villanypásztor rázta volna meg. Elrántotta magát, nekiütközött Willnek, és el is vágódott volna, ha Adam MacLean nem ragadja meg a könyökénél fogva. Ehhez képest Jo tökéletesen lépdelt. Olyanok voltak Matthew-val, mint John Travolta és az a Stephanie nevű nőszemély a Szombat esti lázban, annyira egymásra hangolódtak testileg-lelkileg. Mintha további bizonyítékra lett volna szükség összehasonlításképpen, hogy ő, Stevie milyen esetlen.

Adam elengedte, mire leírt egy nyolcast Pam körül, és sután Matthew-nak ütközött, aki egyenesen bámult maga elé „Istenem, ments ki innen, de gyorsan!” tekintettel. Aztán Adam elkapta a két kezét a sor elején, és végigügetett vele a másik három pár között. Lapáttenyere volt. Amivel nőket ütlegel. Stevie-t a rosszullét környékezte a megtermett skót érintésére. Próbált elhúzódni tőle, MacLean azonban erősen szorította.

– Tehát nem fog meghallgatni, jól értem? – dörmögte MacLean a szája sarkából.– Soha az életben – lihegte Stevie.Adam elvicsorodott, mint Elvis egy rossz napon.– Nos, bízzunk benne, hogy ügyesebben tartya meg az emberét, mint ahogy táncol –

felelte Adam mogorván. Elengedte Stevie kezét, és átengedte Willnek, aki vele zárta a tánc utolsó taktusait. Mihelyt elhalt az utolsó akkord, Adam, Jo és Matthew eltűnt a táncparkettről. Mindhármukat kétségbeesett, közös vágy hajtotta, hogy azonnal eliszkoljanak a sherryfoltos szoknyájú, varas orrú, bumfordi nőszemély közeléből.

Catherine gyengéden kivezette barátnőjét az árnyékba, s kipirult arcú, felvillanyozott férjét a parketten hagyta. Eddie valóban rálelt a táncos lábára, és úgy szökellt, mint egy bolhás Rob Roy.

– Hát ez rettenetes volt! – kezdte Catherine. – Azt hittem, sosem lesz vége.– Fogadni mertem volna, hogy Gyilkos McKilt a csoportunkba kerül – mondta Stevie.

Szomorú, dühös gondolatok járták át. – Váratlanul ért, hogy végül vele kell táncolnom, holott Will-lel kezdtem.

– Hát, a végére visszakaptad az eredeti párodat – jegyezte meg Catherine. – Talán szimbolikus jelentése van – tette hozzá, hátha lelket önt Stevie-be, bár elég gyenge érvnek tűnt.

– Talán – adta meg magát Stevie.Szegény drágám, gondolta Catherine, és figyelte, ahogy barátnője tekintete követi Jót a

szemközti sarokban álló kétszemélyes asztalhoz. Pár perccel később Matthew tartózkodón csatlakozott hozzá egy éppoly dörzsölten megkoreografált hadműveletben, amilyen a csöpögős nevű „madarak és méhek” tánc.

Catherine látta Stevie-n, hogy mostanra betelt nála a pohár, mégis végigtapsol a többiekkel egy újabb vidám táncot, melyben a párok szétváltak és összejöttek. Eddie még mindig a parketten ropta. A négyes tánc iránt támadt újult érdeklődése lelkesedést öntött belé, és éppen Madge nénivel rázta azon tűnődve, árulnak-e férfikiltet az eBayen.

– Azt hiszem, hazasurranok – mondta Stevie. – Képtelen vagyok tovább uralkodni magamon.

Catherine bólintott, és megpuszilta a feje búbját.– Büszke vagyok rád. Vérbeli úri hölgyként viselkedtél. Holnap durmolj sokáig, csak

akkor gyere Dannyért, amikor már úgy érzed. Ő nem örülne, ha korán jönnél.Stevie nem vitatta. Úgy tűnt, senkinél sem szerepel az „örömmel látott emberek”

listájának élén.

Megkérte a nőt a recepción, hogy hívjon neki taxit, majd letelepedett a terebélyes, kitömött kanapéra, és hallgatta a kiszűrődő zene vidám dallamait. Nem kellett sokáig várnia a taxira, de alig ért az üvegajtóhoz, Matthew hangja ütötte meg a fülét.

– Stevie, Stevie, várj!Stevie reménytől repeső szívvel megfordult, ám Matthew nem nézett a szemébe, és ez

nem volt valami bátorító.– Ne haragudj, rossz az időzítés. A te taxid az?– Igen – felelte Stevie. Zakatolt a szíve, mint egy ritmuszavarjeleket produkáló

tamtamdob.– Stevie, nem bánnád, ha holnap beugranék? Kilenc körül?

– Reggel?– Nem, este, amikor Danny már ágyban van.– Nem, nem, dehogy.Odakint a taxisofőr türelmetlenül tülkölt.– Rendben, akkor viszlát, holnap – búcsúzott Matthew, majd erőtlenül intett, és sietősen

eltűnt a buliban.– Igen, viszlát, holnap – mondta Stevie Matthew hűlt helyének.

17. fejezet

Két héttel ezelőtt Adam még csak nem is látta ezt az átkozott nőszemélyt. Most meg úgy tűnt, bárhova beteszi a lábát, mindenhol ott van. Ha nem ült volna ki az arcára, mennyire utálja, azt hiszi, hogy követi. A konditermébe, az esküvőre, most meg a szupermarketbe egy csendes vasárnap reggel. Hát nem lelhet már nyugtot tőle?

Ügyelt rá, hogy ne igyon túl sokat előző este a lagziban. Nem akart neki vagy Matty fiúnak vagy Jónak muníciót szolgáltatni, amit ellene fordíthatnak. Az utolsó pillanatig ura akart lenni a helyzetnek. Hibátlanul viselkedett. Még a recepción lévő mosdóba is hajlandó volt kizarándokolni, nehogy összefusson Matthew-val, és úgy ráijesszen, hogy az begazoljon a méregdrága öltönyébe.

Attól viszont egészen elképedt, hogy ő mennyire igyekezett higgadt maradni, bár valójában kész idegroncs volt, a vak is láthatta. Mit is mondott, amikor megkérdezte tőle, a templom melyik oldalán ül? Menyegény? Kis híján hangos hahotára fakadt. Menyegény!

Nem kerülte el a figyelmét, mennyire leköti Stevie-t a másik három főszereplő ebben a képtelen produkcióban. Igaz, ő maga is lenyűgözve kísérte Matthew és Jo nem sokkal a „madarak és méhek” előtt színpadra vitt „összejövetelét”. Sikerült elnyomnia magában az ármányuk láttán kikívánkozó savanyú mosolyt, bár arra, hogy Jo az orra előtt enyeleg egy másik férfival, valami vad, ősi harag gyúlt benne. Jo és Matty fiú ezt követően egész este együtt maradt, gondosan ügyelve rá, hogy véletlenül se utaljanak a köztük már kialakult intim kapcsolatra. Mozdulataik közömbösségről árulkodtak, bár ezt némileg szabotálta, hogy Jónak időnként elő kellett csempésznie a pénztárcáját, hogy fizessen az italokért, melyeket Matthew hozott a bárból. Jónak biztosan nem volt ínyére ez a rész. Még az is megeshet, hogy ez az ő, Adam javára fordította a 2. kört. Az eshetőségre enyhült a szívét átjáró fájdalom, holott úgy érezte, életlen, rozsdás tőrt forgattak benne.

Látta, hogy Matty fiú az indulófélben lévő, különélő párja után szalad, noha csak egy percre távozott. Eltöprengett, milyen apropóból eredhetett Stevie után. Nem valószínű, hogy különösebb jelentőséget tulajdoníthat neki, Matty fiú ugyanis egyenesen visszatért az asztalhoz, és egy percig diszkréten, igaz, hevesen tárgyalták az esetet Jóval. Nem mintha őket leste volna folyamatosan. Nagyon igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy felhőtlenül vidám. Ez is része volt mesteri tervének.

Gondolatai visszatértek a jelenbe, s nézte, ahogy Stevie a helyi szupermarket salátás részlegén álldogál. Stevie farmert és zöld pólót viselt, ruhája jól illett szélfútta, szőke hajához. Most egészen szemrevaló. Az esküvőn is határozottan ki volt rittyentve abban a piros kiskosztümben és kalapban – mélázott Adam. Noha valószínűleg a legszívesebben elsüllyedt volna, amikor Jo ugyanazoknak a színeknek a fordítottjában jelent meg. Jo káprázatos tünemény volt! Hat ökör sem tarthatta volna vissza attól, hogy a karjába kapja, összevissza csókolja és hazavigye, ha csak szemernyi bátorítást is kap tőle. Valami meghasadt benne, amikor látta, hogy Jo ilyen magas és elbűvölő abban a végzetesen drága kosztümben. A józan ész azonban azt súgta neki, csak a gyomra korog az éhségtől. A szíve mindazonáltal mást súgott.

Megint nincs vele a kislegény, állapította meg Adam. Vajon kinek a nyakába varrta ez alkalommal?, töprengett. Le merte volna fogadni, hogy Stevie polcán nem sorjáznak az „Év anyukája” díjak. Kétségtelen, jobban jár a kölyök távol az anyjától, ha az ilyen ingerlékeny. Tiszta szerencse, hogy nem sérült meg, amikor az anyja lábasokat vagdosott Matthew-hoz egy dühkitörés során.

Nemrég jöhetett a szupermarketbe, mert eddig csak egyvalamit rakott a kosarába, de micsoda valami az! Stevie nem vette észre őt, figyelmét lekötötte a bevásárlókocsi irányítása, melynek első kerekébe belebújt az ördög. Tehát előnyt élvezett vele szemben. Gonosz húzás volt részéről, de nem állhatta meg: szándékosan nekirontott a kocsijának a sajátjával, melyet

égetett szesszel, főként whiskyvel pakolt meg. Akcióját az üvegek heves tiltakozását jelző csörömpölés kísérte. Aztán meglepetést mímelve gúnyosan Stevie-re meredt, színjátéka a falu bolondjának királyát sem tette volna lóvá.

– Micsoda öröm itt találkozni! Lám-lám, hipphopp átnyergel a facérok életére – bömbölte, és Stevie kocsijába bökött, melyben egy nagyon hosszú kígyóuborka állt égnek meredve. Stevie-t menten elöntötte a pír. Hogy zavarát leplezze, legott behajította az uborka mellé az első, keze ügyébe eső dolgot: egy tálca wokételt.

– Húúú, nyam-nyam – gonoszkodott Adam. – Uborkás serpenyős, a kedvencem.– Óhajt valamit, MacLean úr? – kérdezte Stevie dölyfösen, s próbált nem vörösödni

tovább.– Nem hinném – felelte Adam, s igyekezett leplezni afeletti derültségét, hogy Stevie az

érett paradicsomnál is vörösebb árnyalatban pompázik. Mekkora hecc cikizni ezt a nőt! Talán eltereli a gondolatait arról, mit művel az embere Jóval.

– Csak azért, mert sokkal fontosabb teendőim vannak annál, mint hogy itt rostokoljak, és hallgassam a sértegetéseit.

– Kíváncsi lennék, mik azok – vigyorgott Adam, mint egy barracuda, s a szemöldökét felvonva, sokatmondóan az impozáns kígyóuborkára sandított.

Stevie nagyon szerette volna kupán vágni vele.– Meglátogat a vőlegényem – közölte, s eleresztette a füle mellett Adam szánalmasan

gyermeteg célozgatását. Kijelentésére a férfi hegyezni kezdte a fülét, és visszafogottabb lett.– Igazán? – kérdezte keresztbe font karral. – Minek?– Nem tudom, de azután jön, hogy lefektetem a fiamat. Óvatosan optimista vagyok. –

Meglepő módon tényleg az volt. Mihelyt hazaért a lagziból, rákeresett az interneten arra, „hogyan szerezd vissza a társadat”, és megragadta a „pozitív gondolatok ereje”. Ezek szerint a titok nyitja a hőn áhított esemény vizualizációja és az arra való összpontosítás. Egy próbát mindenesetre megér; bármi megér egy próbát. Ennek megfelelően tehát azóta folyamatosan azt hajtogatta magában, hogy Matthew este örökre hazaköltözik. Szakított Jóval a fogadáson, mert Jo unalmas, érdektelen és büdös a lehelete, és most visszatérnek a régi kerékvágásba, összeházasodnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Adam MacLeant pedig elrabolják a földönkívüliek, és elrepítik a Szaturnuszra, hogy fájdalmas orvosi kísérleteket végezzenek rajta.

– Nos, sok szerencsét – mondta Adam MacLean –, de elfogad tőlem egy tanácsot?– Nem – vetette oda Stevie, és megindult a bevásárlókocsival. Adam erre erőnek erejével

elkapta a fogantyút, és tapodtat sem engedte.– Mindegy, akkor is emondom, akár teccik, akár nem. Alappszichológia. Cselekeggye

pontosan az ellenkezőjét annak, amire a vőlegénye számít magátó. Ez az egyetlen fegyvere.Függetlenül attól, Adam MacLean szándékosan célzott-e arra vagy sem, hogy a külsejével

és a személyiségével nem sokra viszi egy Jo elleni közelharcban, Stevie úgy vette.– Igen, hát köszönöm, Közhely professzor – fújtatott harciasan. – Lelkesen várom a

következő előadását. Kíváncsi lennék, miről fog szólni. Talán Jung elméletéről, melyet az átkozottul tökéletesen nyilvánvalóról alkotott?

Nem mintha a skótnak vajmi lövése lenne, ki is az a Jung. Biztosan azt hiszi, a vén DJ-re céloz, akinek Jimmy a keresztneve. Stevie ezzel sarkon fordult, és hatalmas kígyóuborkájával egyetemben elkanyarodott a zellerek irányába, míg bevásárlókocsija a friss húsok felé igyekezett.

Közvetlenül fél tizenkettő után toppant be Catherine-ékhez. A konyha a feje tetején állt, s Danny épp beletúrt egy komplett angol reggelibe.

– Hogy a pokolba vetted rá, hogy megegye? – hitetlenkedett Stevie, miután köszönésként nagy puszit cuppantott Danny arcára. – A csokis pelyhet és a csirkét, no meg a rohadt gallérját leszámítva, nekem alig eszik mást!

– Ó, a gyerekek csodás misztériuma – felelte Catherine.– Violet általában nem fogyaszt tojást, most csak azért hajlandó megenni, mert Danny is

megeszi, ő pedig csak azért eszi meg, mert Kate is azt eszik. James egyáltalán nem eszik, mert sosem kel fel.

– Tehát Violet megeszi, amikor Kate azt eszik?– Nem, ez nem így megy, ők testvérek – szipákolt Catherine, és egy csendes zugba vezette

barátnőjét egy kávéra, miután elcsaklizott az ikrektől, Sarah-tól és Robbie-tól néhány szalonnapörcöt. – Hmm, miért van az, hogy a gyerekektől csórt falatkák ilyen finomak? – merengett, és neoorgazmikus gyönyörében cuppantott egyet. – Apropó, Kate szólt, hogy Dannynek behasadt a körme, de nem hagyta levágni. Danny szerint eljön majd a Köröm kobold, és elviszi, így van?

– Fél a körömvágástól, ezért éjjel szoktam neki levágni, amikor alszik. Azt hiszi, jön egy kobold, és az vágja le – magyarázta Stevie.

– Sejtelmem sincs, honnan veszel ilyeneket – mondta Catherine. – Bennem szikrányi kreativitás sincs.

– Hát, nem is tudom, szerintem elég sok mindent teremtettél – jegyezte meg Stevie, és szétnézett a konyhában, mely úgy festett, mint egy iparmágnás családi összejövetelének helyszíne, ahol Danny a díszvendég. – Itt olyan boldog – folytatta, miközben Danny Eddie-n kuncogott, aki úgy tett, mintha valaki ellopta volna a virslijét, melyet épp Csizmának csempészett oda az asztal alatt.

– Túl sokat aggódsz – vélte Catherine.– Múlt héten meg kellett jelennie az igazgató előtt, mert elagyabugyálta Curtis Rydert.– …aki megpróbálta lerángatni róla a nadrágját – tette hozzá Catherine szigorúan, mert

sejtette, merre tart a társalgás. – Ezért kapott maflást Curtis Ryder, nem azért, mert Danny Matthew hiányán bánkódik. Csak kiáll magáért a kislegény, hiszen mindig erre biztatod. Végy be nyugtatót, leányzó! – Ezzel odatolt Stevie-nek egy csomag gyógyhatású csokis korpás kekszet, hogy felbontsa a körmével.

– Fogalmam sincs, hogyan fogja megélni, ha Matthew és én nem jövünk megint össze, Cath. Olyan rosszul tűri a csalódást.

Catherine természetesen tudta, mi aggasztja a legjobban a barátnőjét, ezért folytatta:– Stevie, Danny nem ismerte Micket, és Matthewt is alig szokta meg. Nem fog sérülni.– De azt kérdezi tőlem, szerette-e az apukája, és miért halt meg és hagyta el őt. Aztán

látja, hogy egy másik férfi, aki állítólag szereti, szintén elhagyja. Ez a minta fog rögzülni benne. Mire betölti a hatot, terápiára járhat, mert azt hiszi, két apának sem kellett. – Stevie hirtelen toppantott egyet a benne szétrobbanó dühbuboréktól. – Tudod, cefetül mérges vagyok Matthew-ra. Jobban, mint magamra. Hogy képes kitenni Dannyt ennek? Egész együttélésünk alatt, miközben állítólag boldog családdá forrtunk össze, neki viszonya volt vele. Meg sem fordult a fejében, hogy Danny napról napra közelebb kerül hozzá, és fájdalmat okoz neki?

– Hát, a pasik az esetek felében nem tudnak a farkuknál tovább gondolni – jegyezte meg Catherine –, és nem tudhatjuk, mikor jöttek össze, nem igaz? A nyakamat rá, hogy Matthew nem költözött volna össze veled, ha nem lettek volna komolyak a szándékai. Szóval szerintem elég friss lehet az afférjuk. Jó eséllyel olcsó tűzijáték, egykettőre ellobban a láng. De a jó hír, hogy végre dühbe gurultál. Ez sokkal egészségesebb, mint elkenődni.

– Olyan hálás vagyok, hogy ennyit segítesz, és még Dannyre is vigyázol, Cath.– Ne légy lüke! Egyáltalán nem gond. Csak egy tányérral több kerül az asztalra. Sőt

jobban viselik magukat a srácok, amikor itt van. A kívülállók elterelik a figyelmüket egymás

legyilkolásáról. Mindegy, szerintem én tartozom neked azok után, amit annak idején tettél értem.

Catherine családja, jóllehet azt vallotta, szoros kötelék fűzi őket össze, a gyakorlatban mégsem buzgott bennük a vágy, hogy Catherine segítségére siessenek. Mielőtt Kate elég idős lett ahhoz, hogy csillagászati összegeket gomboljon le bébiszitterkedésért, néha Stevie vigyázott a gyerekekre, hogy Catherine és Eddie elszakadhasson pár órára kettesben. Stevie porszívózott, mosott és vasalt a háttérben, amikor Catherine gyermekei megszülettek, a rokonok meg ezalatt teát szürcsölve, gügyögve trónoltak széles ülepükön. Catherine ezt sosem feledte.

– Később, miután Danny lefeküdt, átjön Matthew – újságolta Stevie. – Tegnap utánam szaladt, és elkapott a hallban, mielőtt megérkezett a taxim.

Catherine kezében félúton megállt a kávéskanna.– Megmondta, miért?– Nem, csak szólt, hogy átugrik, azzal eltűnt. Milyenek voltak, miután elmentem? – Azt

tudta, hogy Matthew-t nem koncolták fel, miközben visszatért az asztalhoz, mert reggel első dolga volt átfutni a helyi híreket a teletexten, és sehol sem lelt „Dühöngő elmebeteg, felföldi, baltás gyilkos lemészárolta vetélytársát a lakodalomban” címmel említést róla.

– Nagyjából ugyanolyanok – mondta Catherine, és Stevie elé szórta a kekszet. – Csak beszélgettek, más nem volt.

– Együtt távoztak?Catherine nem felelt, de ez is válasz volt.Stevie nagyot sóhajtott.– Tudod, egyik pillanatban azt hiszem, azért jön, hogy szóljon, mégsem akarja, hogy

elköltözzem, a másikban meg… Úgy értem, ha együtt távoztak, akkor magától értetődik, hogy minden rendben van köztük, nem? Nem egyedül lakik abban a fogadóban, ugye? – Jaj, te lány, gondolkozz pozitívan!, emlékeztette a belső mantra, ám piszkosul nehezére esett.

– Fogalmam sincs, Stevie, de semmi értelme belebetegedned a találgatásba. Muszáj lesz megvárnod, mit akar mondani. Haraptál már valamit? Tegnap alig ettél. – Kis híján Stevie még mindig fájós orrának nyomta a kekszet.

– Nincs nagyon étvágyam. Ma reggel első dolgom volt boltba menni, hátha visszacsábíthatom valamivel, hát nem belebotlottam rögtön abba a megveszekedett MacLeanbe?

– Semmi kínos nem volt a kocsidban, ugye? – somolygott Catherine gyengéden. – Például rakatnyi korpás pehely vagy vécépapírhegyek.

– Rosszabb – mondta Stevie.– Ó, istenem, ne! Csak nem aranyérkenőcs?– Dehogy!– Akkor mi?– A világ leghatalmasabb kígyóuborkája!– Ne! – buggyant ki a hahota a megrökönyödött Catherine-ből.– Annyira megrakta a kocsiját piával, hogy a kerekei majdnem kilapultak. Tipikus korhely

skót.– Egy uborka! NE! Mondott valamit? Bocs – mentegetőzött Catherine, amiért képtelen

volt visszafogni magát. Gurult a nevetéstől.– Igen, elsütött egy viccet arról, hogy „hipp-hopp átnyergelek a facérok életére”.– Na NE!– Aztán kényszerített, hogy meghallgassam a tanácsát, miszerint cselekedjem pontosan az

ellenkezőjét annak, amire Matthew számít tőlem.– Pont ezt teszed, nem?

– De – felelte Stevie –, csak mivel nő vagyok, valószínűleg nem nézi ki belőlem, hogy képes vagyok ilyen logika mentén gondolkozni. Rusnya, soviniszta disznó.

– Ami azt illeti… – kezdte Catherine, de elharapta, amit mondani szeretett volna.– Mi az?– Semmi.– Ugyan már, bökd ki!– Utálni fogsz érte.– Majd meglátjuk.– Hát, Eddie kedves fickónak tartja – mondta óvatosan Catherine. – De tényleg.– Ó, ugyan már, Cath, alighanem bűbájmirigyet növesztett, ilyen külsővel – mondta

Stevie örömtelen kacajjal. – Mi mással vonzhatott volna magához egy olyan szép nőt, mint Joanna. Gondolj bele!

– Szerintem egészen jóképű közelről – vélte Catherine –, különösen a lobonc nélkül. És pompás a lába. Fogadok, hogy a combja…

– Fogd be, a hányinger kerülget!– És milyen szépen gondját viselte az öreg rokonoknak. És az összes tánclépést ismerte.– Biztosan a felföldön tanulta. Ez a kikapcsolódásuk, miután reggelire élő angolszászok

fejét harapják le. Valószínűleg Hitler is ismert néhány felvágós tánclépést. Állítólag ő is egészen bűbájos tudott lenni.

– Badarság!– Nem tetszik – jelentette ki Stevie. – Nem fogsz meggyőzni, milyen kedves fickó.Catherine a változatosság kedvéért most meg sem próbálta. Az utolsó ember, akit „kedves

fickónak” titulált, Matthew volt, és tessék, mi lett belőle.

18. fejezet

Danny kimerült, és fél nyolcra már az igazak álmát aludta, így maradt másfél óra idegtépő várakozás. Egy ponton olyan mozdulatlannak tűnt a mutató, hogy Stevie a füléhez emelte az órát, és meghallgatta, jár-e. Aztán kilenc órától kilenc óra ötig, míg be nem gördült Matthew fekete Puntója a ház elé, még annál is háromszor lassabban araszolt az idő. Stevie immár hét milliomodszor gyors pillantást vetett nagy műgonddal kiválasztott hétköznapi öltözékére a tükörben, és ellenőrizte, nem kenődött-e rúzs a fogára. Matthew bekopogott – mérföldkövet jelentett ez az elhidegülésükben –, és Stevie ügyelt rá, hogy ne ugorjon túl gyorsan ajtót nyitni. Lassan, csak lassan, fogta vissza magát. Kinyitotta az ajtót, mosolygott, behívta Matthew-t, majd ment, és helyet foglalt a terebélyes füles karosszékben.

Adam szavai csengtek a fülében. „Cselekedje pontosan az ellenkezőjét annak, amire a vőlegénye számít magától.” Nem mintha másként akart volna cselekedni, de Adam szavai megerősítették elhatározásában. Matthew arra számít, kirittyenti magát, hogy visszacsábítsa. Arra számít, a kanapén foglal helyet, remélve, hogy majd mellé ül, és nem bírja megállni, hogy a karjába ne kapja. Arra számít, friss teával várja és megkínálja. Tehát egyiket sem tette.

– Mit tehetek érted? – kérdezte Stevie halvány mosollyal.– Hát, először is, azért jöttem, kaptam-e levelet – kezdte Matthew.– Kitettem az előszobába, azt asztalkán vár rád – mondta Stevie.– És másodszor… – Dús, fekete hajába túrt. – Bocs, kicsit kínos. Gondoltam, nem árt, ha

tudod, mert nem szeretném, ha hazudnánk egymásnak – ennek hallatán Stevie visszanyelte a legáthatóbb, maró hahotát, ami kifért volna a torkán –, én… öhmm… tegnap este randira hívtam Joannát.

– Joannát? De hiszen férjnél van – értetlenkedett Stevie, s elfoglalta helyét a világot jelentő deszkákon, hogy átvegye az Oscar-díjat a „legjobb megrendült színésznő” kategóriában.

– Ő… ööö… szakított végre Adammel. Mint tegnap este tudomásomra jutott. Szóval… ööö… szükségem lesz a házra, amint lehet.

Stevie elgyengült, forgott vele a világ.– Tessék? Máris ideköltözteted? Egy éjszaka után?– Nem, még szép, hogy nem. Ne butáskodj. – Matthew idegesen megint a hajába túrt,

majd dörzsölni kezdte a nyakát. Tényleg pocsékul hazudott.Teljesen hülyének néz! Azt hiszi, beveszem, gondolta Stevie. Hirtelen elfogta a tomboló

düh, mely az elméjét kikerülve hatalmába kerítette a száját.– Nos, ami azt illeti, mondani akartam, Matthew, hogy találtam magamnak helyet, és

szerdára elköltözöm. Attól tartok, ennél előbb nem megy, de remélem, megfelel így neked.– Ó, igen… remek.Remek? Valóban azt mondta, hogy remek! Stevie-ben a dühmérő néhány fokkal feljebb

szökött. Bele sem gondolt, mit mond; csak meg akarta mutatni Matthew-nak, hogy ura a helyzetnek, jól van, és felnő a feladathoz. Akkor is, ha nem így van. Akkor is, ha legbelül harag, félelem és fájdalom munkál benne, úgy tesz, mintha megbirkózna vele. Felállt, és meglepetten tapasztalta, elég erős a lába, hogy elbírja.

– Majd bedobom a kulcsot a levelesládába, amikor elmegyek. Mondjuk, szerda délig.– Öt óráig jó lesz – mondta Matthew. Lerítt róla, hogy képtelen leplezni izzadságszagú

megkönnyebbülését. Ha lenne nála zsebkendő, most biztosan a homlokát itatná vele, futott át Stevie agyán. Mintha Louis Armstrong a Wonderful Worldöt énekelné.

– Rendben, akkor ötig.– Jó, ragyogó.

– Akkor menjük a leveleidért – javasolta Stevie, és felemelkedett. – Most hol laksz? – Tíz körömmel csimpaszkodott a magára erőltetett szívélyes mosolyba, de olyan volt, mintha izzó parázsba csimpaszkodna; égette, és alig várta, hogy elengedhesse.

– Ó, csak az egyik városi szállodában.Szállodában. Tehát akkor mégsem egy koszos kis vendégfogadóban. Kikívánkozott belőle

a kérdés, melyikben, és Jo vele lakik-e, hogy lássa Matthew feszengését. Ha maradt volna megtakarítása, lefogadta volna, hogy a gerlepár egy franciaágyas szobában turbékol ebben a rejtélyes, névtelen városi szállodában. De Matthew nyilván ezt várja tőle, tehát letett a keresztkérdésekről. Viselkedése szöges ellentétben állt Matthew elvárásaival. Mindazonáltal akadt egy kérdés, amit fel kellett tennie.

– Szóval, ami az esküvőt illeti – kezdte ráspolyos hangon.Matthew egy szót sem szólt, csak nézett rá nagy, bocsánatkérő, barna szemmel.Stevie fogcsikorgatva mondta:– Sejtettem. Na jó – nyögte, és „akkor folytassuk” módra tapsolt egyet. – Értesítsd a

szüleidet és a rokonaidat, én intézem a többit.– Ne haragudj! – mondta Matthew, mintha csak Stevie tyúkszemére hágott volna

véletlenül, nem az életét zúzza porrá egy pörölycsapással.– Adott körülmények között várható volt. Különösen, ha randira hívsz másokat – szögezte

le Stevie olyan hidegvérrel, hogy egy izzasztókamra sem melegíthette volna fel.– Viszlát, Stevie, olyan aranyos és megértő vagy – mondta Matthew. Felkapta és zsebre

vágta a leveleit, majd nagy, hálás ölelésben részesítette Stevie-t, annak legnagyobb megdöbbenésére. Stevie szemében ez is csak azt bizonyította, milyen meglepő lehet a váratlan. Késztetését leküzdve, hogy Matthew karjaiba omoljon, magába szívja az érintését-illatát, és esdekelve kérje, maradjon vele, kibontakozott az öleléséből.

– Viszlát, Matthew.Csupán öt másodpercig bírta, miután becsukódott az ajtó, aztán összeomlott. Hogy is

lehetett olyan ostoba, hogy azt higgye, egy szép frizura és néhány ledolgozott kiló számít majd! Hát semmit sem tanult a múltból?

Amikor először megsejtette, hogy Micknek viszonya van, ízekre szedte magát. Mert ki ő tulajdonképpen? Olyasvalaki, aki túl hájas, túl szőke, túl rossz kondiban van, és túl vacak süteményt süt. Mi vonta Mick figyelmét egy másik nőre? Aztán rájött, ki az a másik nő, akivel összeszűrte a levet. Egy Linda nevű pultos, akinek karvalyorra és sárga foga volt, továbbá két hihetetlenül kövér boka büszke tulajdonosa.

Nem azért alakult így, mert enyhén nagyobb a hátsód, mint kéne, leányzó!, súgta vigasztalón egy kedves, megértő hang, hogy lelket öntsön belé. Persze Stevie ettől még nem lett kevésbé kíváncsi arra, hogy akkor miért alakult így, és mi Mick tettének a mozgatórugója. Miért fér olyan nehezen a pasik fejébe, hogy egy exnek mindössze két perc magyarázatra van szüksége a továbblépéshez? Miért tartanak fel agresszívan keresztet a „lezárás” démonával szemben. Még egy „azért léptem le Lindával, mert történetesen bukom a bulldogképű csajokra” is elfogadhatóbb lett volna, mint a miért nem ismerete. Ám a gyáva disznók nem látják be, mi előnyük származhat abból, ha-bevallják, mire vetemedtek, ezért a nők önmagukat marcangolják, hogy választ kapjanak. Ahogy a házat is felforgatnák, és minden követ megmozgatnának egy elgurult gyűrű miatt. Nem csoda, hogy elkezdtek nyulat forrázni, és függönybe rákot varrni. Nos, ő ezennel eltökélte, hogy nem fog becsavarodni. Nem rejti el Matthew ruháját, nem veszi üldözőbe az ebédszünetben, nem fogja halálra éheztetni magát, és nem zúdítja Matthew-ra a teljes érzelmi repertoárt kétségbeesett, téveszmés próbálkozásában, hogy visszaszerezze. Ez mind csak még jobban eltávolítaná tőle. Micknél is keservesen meglakolt érte.

Összegömbölyödött, és halkan zokogott, hogy Danny ne hallja, pedig szíve szerint torkaszakadtából vonított volna, mint a farkasok teliholdkor, hogy minden fájdalmát kiadja. És mi az istennyila adta a szájába, hogy van hova költöznie? Ráadásul három napon belül? És most mit teszel?, üvöltötte elméje józan fele az okostojás felének. Az okostojás fél azonban nem rukkolt elő válasszal.

Catherine-éknél nem lakhat, bár tudta, a Flanagan család összehúzná magát, hogy helyet szorítsanak neki és Dannynek. Csakhogy nem lenne hol dolgoznia, ráadásul zavarná a munkában a tudat, hogy kényelmetlenséget okoz a családnak. Édesanyja, Edna Honeywell túl messze él Danny iskolájától, egyszobás a lakása, és amúgy sem férnének az életébe. Ami apját illeti, nos, az ő neve ez esetben a „futottak még” kategóriában sem merült fel.

Zokogott még egy darabig. Ez is ama ritka alkalmak egyike volt, amikor engedélyezte magának, hogy elmerüljön az önsajnálatban. Öt hónappal ezelőtt volt szép háza, dugig feltöltött bankszámlája és fantasztikus fiúja, aki viszontszerette. Akkor miként süllyedt idáig? A bankszámlája teljesen leapadt, és három nap választja el attól, hogy hajléktalan legyen. Röstellte bevallani, de csupán egy ember menthette meg a végzetes lecsúszástól. Kiment a garázsba, és addig túrt a papírgyűjtőben, amíg rá nem akadt arra, amit keresett. Aztán tárcsázta a meglelt névjegykártyán lévő telefonszámot.

– Hellóóóó! – bömbölt egy éles hang.– Helló, MacLean úr. Stevie Honeywell beszél. Azt hiszem, készen állok egy

beszélgetésre.

19. fejezet

Másnap reggel fél tízkor Adam MacLean kellően hetyke fesztelenséggel lépdelt végig a rövid ösvényen, és csengetett be a Virágözön köz 15. szám alatti házba a megállapodás szerint. Stevie pedig kellően alázatosan fogadta. Megkínálta egy csésze kávéval. Adam elfogadta a meghívást, s követte Stevie-t a konyhába, ahol a kávéfőző már szorgosan őrölte a mennyei illatú babszemeket. Ég és föld ez a konyha, amikor nem úszik a lisztben, gondolta Adam. Stevie nyilván összekapta magát, mióta Matty fiú lelépett. Tulajdonképpen ragyogott a hely, ahogy a nappali is, ahol letelepedtek a megfőtt kávéval, leszámítva azt a jelentéktelen kis rendetlenséget, mely lakályossá teszi az otthont: a pókemberes papucsot, irkát és tollakat, egy nagy láda Legót és egy dunsztosüvegben csücsülő, nagyon furcsa, harisnyából készült, fűhajú fejet. Leült a négyszemélyes kanapéra, melynek csaknem a felét betöltötte. A dohányzóasztalon vacak ponyva hevert, Beatrice Pollentől Az élet körhintája, amit csak üresfejű nők olvasnak. Kézbe vette, lenézően átfutotta a hátoldalon az ajánlót, majd visszatette, de úgy, hogy Stevie-nek kétsége sem maradt afelől, mi a véleménye.

– Szóval? – kérdezte Adam önelégülten. – Meggondóta magát.– Nem volt könnyű döntés.– Biza.Még a kávézást is sikerült párbajnak beállítaniuk.– Mi történt, hogy végül felhívott?– Matthew átugrott tegnap este.– Aha, monta, hogy benéz, amikor láttam a boltban. Az órjás uborkával.Stevie vicsorított egyet, de nem harapott rá a csalira. Inkább fagyosan folytatta:– Közölte velem, hogy Pam és Will lagziján öszszejött vele.– Óó?– És szerdáig költözzek el, és fújjam le az esküvőnket.– Óó. – Egészen együtt érző megnyilvánulás volt ez egy olyan ember részéről, aki már

abból leszűrte, hogy neki, Stevie-nek mennyire fáj a költözés, hogy milyen sebesen hörpöli a kávéját. – Szóval, hova kötözik? – kérdezte.

– Elképzelésem sincs. Kénytelen leszek belehúzni a keresésbe. Meg a csomagolásba. Istenem, azt sem tudom, melyikkel kezdjem. – Megbicsaklott a hangja, de köhögéssel leplezte.

– Na, és most érdekli, mit gondolok? – kérdezte Adam MacLean, aki farmert és a szeméhez pontosan passzoló búzavirágkék inget viselt.

– Hallgatom – felelte Stevie.– Szerintem úgy kéne tennünk, mintha elkezdenénk kacsmarogni.Kacsmarogni? Mi a frászt jelent ez? Tolmácsra van szüksége, ha társalogni akar ezzel az

ellenszenves fráterrel.– Elnézést, elvesztettem a fonalat.– Kacsmarogni. Azt jelenti: járni.– Ki?– Maga meg én.– Maga meg én? – Stevie hahotára fakadt, várta a csattanót, mert ez vicc, ugye? Ráadásul

nem is szellemes. Ő itt komolyan beszél, Adam meg szórakozik.– Nem, nem vicc – jelentette ki a férfi. – Ez is része az eredeti tervemnek.– Az eredeti tervének?– Visszhang van ide beépítve? – dörmögte Adam. Stevie eleresztette a megjegyzést a füle

mellett. A férfi folytatta: – Először is, én nem küszdöttem Jo döntése ellen, amikor elhagyott. Hatytam elmenni. Tuttam, hogy az sokkal érzékenyebben érinti, mint ha úgy viselkedem, ahogy arra számít tőlem.

Stevie nem faggatta, Jo milyen viselkedésre számít tőle. Túlságosan nyilvánvaló volt. Egyértelműen valami veszélyes és nagyon fájdalmas dologhoz volt köze.

– És azt akarja, hogy járjunk?– Isten mencs! – tiltakozott Adam kissé túl élénken. – Csak tegyünk úgy.– Magának teljesen elment az esze.– Feltehetőleg, de lát józan megoldást?Stevie gyorsan befogta a száját, mert nem látott.– Esetleg kaphatnék még egy kávét, kérem? – tudakolta Adam. – Most egy csöppet több

tellyel, ha lehet.– Igen, persze – felelte Stevie, és félig kábán a konyhába vonult. Adam felkapott az ablak

alatti asztalról egy másik Éjféli Hold könyvet. Egy újabb Beatrice Pollen-mű: A néma idegen. Ez a nő lehet a kedvence. Szomorú vén szatyor lehet ez a Pollen nevű nőszemély. Szerelmi élet nyista, ezért éli ki az álmait a szereplőiben, akiket Maddox Flocktonnak meg Devon Earnshaw-nak keresztel el. Egek, ki ír ilyen szart?

Devon kacéran hátraseperte pazar gesztenyebarna hajzuhatagát, és felfedte karcsú, tejfehér hattyúnyakát. Maddox megragadta, és a lány tiltakozása ellenére csókzáport zúdított a nyakára. A lány kisvártatva a karjába omlott, és olvadozva, hangosan nyöszörgött: – Maddox, ó, Maddox!

Baromság, mekkora baromság, még annál is nagyobb, futott át Adam agyán. Összecsapta a könyvet, és visszatette az ablakhoz, ahonnét elvette. Csak ekkor esett a tekintete a szemközti ház elé kitűzött táblára. Stevie visszatért egy irdatlan csészével, és letette a dohányzóasztalra. Egyszer régen viccből kapta ezt a csészét karácsonyra, méreteit tekintve csak egy hajszál választotta el a lóitatótól.

– Mi az a hász? Kijadó? – Adam a szemközti impozáns villára mutatott.– Igen – felelte Stevie. Többé-kevésbé értette, mit mond a férfi.– Miért nem asztat veszi ki?– Ne vicceljen! – nevetett Stevie Mrs. Rochester kacajával. – Azt egy hónap… nem, egy

év, sőt egy évezrednyi vasárnap alatt sem engedhetném meg magamnak.– Nem fedezi a lakhatási támogatás?– Lakhatási támogatás? – méltatlankodott Stevie. – Miért gondolja, hogy lakhatási

támogatásban részesülök? – Én… ühüm… csak aszittem, hogy nem dogozik, mivel mindennap a konditeremben

látom.– Nos, ami azt illeti, dolgozom, köszönöm szépen – háborgott Stevie.– És micsinál?– Semmi köze hozzá! – Majd pont neki fogja elmesélni, miután úgy hajította el a könyvét,

mint valami söpredék szennyirodalmat. Hogy aztán magában rajta mulasson.– Bocs a kérdést – mondta Adam, és a béke jeleként feltartotta a kezét. A kávéba kortyolt,

és Stevie kimondatlan kívánságával ellentétben nem égette össze a torkát a kínok-kínját szabadítva rá. – Szóval, mennyit kóstál?

Stevie sóhajtott egyet, és előszedte az újságot, hogy egy-két részlettel szolgáljon.– Nekem és a fizetésemnek túl drága.– Atyaúristen! – kiáltott Adam, mihelyt a szemébe ötlött a bérleti díj a lapról. – Ócsóbb

lenne bekötözni egy Hilton luxuslakásba.– Pontosan.– Hmmm. – Adam elgondolkodva megdörzsölte frissen borotvált, sima állát. – Bár a

Hiltonbó nem esik ilyen jó kilátás, mint ebbő a házbó.– Tessék?

– És az, hogy nem engedheti meg magának, csak még egy ok rá, hogy ez legyen a tökéletes választás. – Fennhangon töprengett. Ez egyre izgalmasabb.

Stevie a fejét ingatta.– Nem értem, miről beszél, MacLean úr.– Ha ott lakna…– De akkor sem laknék ott, ha lenne egymillióm a bankban – vágott közbe Stevie,

tiltakozón rázva a fejét. – Kizárt, hogy kibírnám ennek a két mákvirágnak a látványát ebben a házban nap, mint nap, továbbá…

– Hátrább a zagarakkal, asszony! – dörrent rá Adam. – Ha itt lakna, valóságos poklot jelentene nekik. „Hogyan képes velünk szemben élni? Hogyan engedheti meg magának?” kérdeznék. Aztán én betoppannék egy lílommal…

Lílommal?– Ez csak durva tipp, de ha úgy érti, „limlommal”, szerintem oda nem való ilyesmi,

MacLean úr. És kacat sem. Meg más ócskaság sem. – Mire akar kilyukadni?– Aúú! Nem limlommal, lílommal!Stevie arcáról félreérthetetlenül sütött a zavar. Adam számára lassan felderengett, hogy

Stevie egy kukkot sem ért az egészből. Harciasan nagy lélegzetet vett, és nem túl türelmesen tisztázta a félreértést: – Li-li-om-mal! Ha betoppannék egy li-li-om-mal, egy csomó kérdés felmerűne bennük, amikkel letaglóznánk őket. Gondojjon bele! Nem elég, hogy nem úgy viselkettünk, ahogy lapátra tett társaktól természetszerűleg várható az összetört szív törvényei szerint, hanem mi magunk is járni kezdünk, úgy teszünk, mintha járnánk – hangsúlyozta, hogy félreértés ne essék. – Szerintem a csöpp ződ szemű szörny hevnyében… bocsánat, hevenyében elvégezné a pusztítást. Alappszichológia. Senki sem szeretné, ha lecserélhető lenne, főleg ijjen hamar.

Rendben, igaza van, gondolta Stevie, de milyen árat kell ezért fizetnie a józan eszének?– Már próbáltam elmagyarázni: alappszichológia – ismételte Adam, és megkocogtatta a

koponyatokját a homloklebenynél. – Matthew bizonyára aszitte, maga tejjesen kiborul, Jo is erre számított tőllem. De nem borútunk ki, nem attuk meg nekik, amit akartak. Higgye el, az agyuk próbájja feldógozni, milyen furcsa, csodás teremtmények vagyunk, de nem sikerül nekik. Kísértyük őket. Többet várnak tőlünk. Aszt várják, hogy száznyócvan fokos fordulatot tegyünk, és hozzuk a formát, de arra várhatnak. És ez mindennél jobban nyugtalaníttya őket. Ne mongya, hogy Matty fiú nem arra számít magától, hogy kiboríccsa a bilit.

Stevie eltöprengett, mi mindent mesélt Mattnek a Mickkel való szakításáról, s milyen őrülten viselkedett vigasztalanságában. Matt akkor végig türelemmel, szeretettel és megértőn hallgatta. Nem sejthette előre, hogy Matt elraktározza a vallomását, s egy nap fegyverként használja. Hogy most ellene fordítja múltbéli cselekedeteit, és azok ürügyként szolgálnak arra, hogy lerázza, amilyen gyorsan csak lehet.

– De, arra számít – felelte Stevie halkan.– Ja, hát Jo szintén okkal számít tőlem ugyanerre.– Nyilván – mondta Stevie.Adamnek cseppet sem tetszett, ahogy Stevie kiejtette a szót a száján, tele burkolt

célzással.– Jáóú. Akkor egymillió év alatt sem számítanának erre a fordulatra.Stevie fontolóra vette mindazt, amit Adam mondott. Cseppet sem szívesen, de

kétségbeesésében kénytelen volt elismerni, hogy igaza van. Bármilyen sületlenségnek tűnik, egy próbát megér. Illetve megérne, ha lenne rá pénze.

– Felhívom a tulajt a szemközti ház miatt… – kezdte MacLean.– Elnézést! – Stevie próbált közbeszólni. Nem figyelt? Nem hallotta, hogy nem engedheti

meg magának? A skót dudák sípja tán átszakította a dobhártyáját?

– Ha vállajja, és fontolóra veszi, hogy átkőtözik oda, megalkuszunk a pénzről, s nem kő nélkülöznie – szólt vissza Adam. – Talán lenyomhatom az árat a tulajnál.

Igen, Stevie könnyűszerrel elképzelte, milyen hatékony lehet lenyomásban. Hirtelen megjelent lelki szemei előtt egy fejfogásban vergődő, védtelen öregúr, aki azt kiáltozza: „Igen, igen, beleegyezem, csak engedje el a gigámat!”

Gyanakvón bólintott. Ez roppantul felbőszítette Adamet.– Nézze, hőgyem, főként magamért és Jóért teszem, nem magáért és érte, de sajna mind

egymáshoz vagyunk láncóva. Ez nem alamizsna, ha assziszi.– Na persze! – Mintha ez felmerült volna benne.– Hát akkor? Ez az egyetlen esély, és higgye el, minden leheccséges megódást

megfontótam. Szóval, lenne szíves megadni a telefonszámát…?Stevie agyának hátsó zugában kotorászott más lehetőségért, ám semmivel sem sikerült

előállnia. Ahogy Adam fogalmazott, bármilyen sületlenségnek tűnik, egy próbát megér. Még ha magával Mc-Belzebubbal kell is szentségtelen szövetségre lépnie. Muszáj visszakaparintania Matthew-t. Lenyelte hát a büszkeségét, bár keserűen és gombócosan csúszott le.

– Rendben, benne vagyok – sóhajtott Stevie megadón egy hatalmasat.Ha megint összejön Matthew-val, talán egy szép nap jót mulatnak rajta, unokákkal

körülvéve és meleg tejet szürcsölve a kandalló előtt, miközben Mac-Lean úr és asszonyság rég eltűnt a történelem sülylyesztőjében. Lefirkantotta a mobilszámot a lakásban szanaszét heverő, hirtelen irodalmi ihletre váró, ötmillió jegyzettömb egyikére, majd Adam, immár küldetésének teljes tudatában, a tervre koncentrálva, sietősen távozott.

Egy órával később telefonált. Stevie-nek addigra rojtosra borzolta az idegeit az aggodalom.

– A tulaj nemegedazárbó – hadarta Adam.– Tessék?– A tu-laj nem en-ged az ár-ból – tagolta Adam lassan.– Na jó, akkor ennyi.– Én állom, amit nem engedhet meg magának. A részleteket később megbeszéljük.

Aláírtam a bérleti szerződést, nálam van a kulycs, délután átviszem. Tehát ha van bármi nehéz, amit át kő szállítani, én átviszem, mert ma elkezd kőtözködni. Holnap hívja fel az emberét, és értesíccse, hogy egy nappal korábban kiürűt a háza. És most lásson neki csomagóni!

Ezzel letette a telefont, mielőtt Stevie vétót emelhetett volna.

20. fejezet

Adam pont akkor futott be a kulccsal, amikor Stevie szétszedte a számítógépet. Együtt keltek át az úton, hogy megvizsgálják új, átmeneti otthonát, melynek hivatalos címe a szerződés szerint Meghitt Lak volt, mivel az útnak ezen a felén a házak csak névvel bírtak, számmal nem. A Szerénylak tulajdonképpen névhiba volt, hiszen kívülről sem volt éppen szerény, ám, mint kiderült, amikor kinyitották az ajtót és beléptek, belülről még kevésbé volt az. Adam (sajnos) nem verte be a fejét a gerendába, és zúzta magát halálra. A csalóka látszat ellenére a gerenda magasan ívelt, és Adam könnyedén elfért, noha nem lett volna bölcs dolog, ha punkzenére pogózni kezd alatta.

A villa csinos volt, mint egy bonbonosdoboz. A konyha az útra nézett, a sarokban gigászi yorkshire kőkandalló terpeszkedett, egy régi, működő Aga szolgált tűzhelyként, s az eredeti fapadlón süppedős, mintás szőnyeg terült el. A házba szerencsére a modern világot is beengedték központi fűtés és kettős üvegezésű, biztonsági ablak formájában. Ezen felül helyet kapott egy kellemes méretű, jól felszerelt, különálló dolgozószoba több száz polccal, egy társalgó még grandiózusabb kandallóval, valamint egy megejtő kis télikert hátul, a házhoz tartozó, hosszú magánkertre nyíló kilátással.

A kertet lakó hiányában kertész gondozta. Az emeleten hatalmas, szellős, lányos fürdőszoba és két, szabadon álló gerendával dicsekvő, csinos, tágas hálószoba foglalt helyet.

Adam ravaszul somolygott valamiért, amikor megállapította:– Csak két hálószoba, mi?Stevie kérdezni sem merte, mit akar ez jelenteni.Háromhetente takarítószolgálat jelent meg, és portalanított, vagyis a villa készen állt a

beköltözésre. Stevie-nek nem kellett se porszívózni, se konyhaszekrényt súrolni. Ragyogó tisztaság uralkodott, és az egész ház gyönyörű bútorokkal volt berendezve.

– Mi a véleménye? – érdeklődött Adam.– Nagyon szép – felelte Stevie. Gondosan ügyelnie kell majd, nehogy szerelembe essen a

házzal. Csak alkalmi kapcsolatot létesíthet vele. Bár kezdett kételkedni, képes lesz-e valaha még egyszer bármibe beleszeretni. Mihelyt a szíve megérint valamit, vonzalma tárgya menten kereket old.

– Na jó, akad valami nehéz, amit átkőtöztethetek maga helyett?– Nem sok – közölte Stevie. – A bútoraim többségét eladtam a házammal együtt,

Matthew-éba nem fértek be.– Azért csak akad valami, nosza!– Egyelőre csak a számítógépem.– Gyűjjön, vigyük át!Visszamentek Matthew házába, Adam fogta a számítógépet, átcipelte, és a kis

dolgozószobában összerakta. A változatosság kedvéért kellemes lesz úgy dolgozni, hogy nem kell helyszűkétől szenvedni, ötlött fel Stevie-ben. Matthew-nál az aprócska étkezősarokba zsúfolódott be.

– Itthon dogozik, ugye? – firtatta Adam a kábelekkel babrálva.– Igen – felelte Stevie anélkül, hogy további részleteket kötött volna Adam orrára.– Emezen?– Igen – mondta Stevie. Nem tartozik Adamre. Azért világosítsa fel, hogy aztán nevetség

tárgyává váljon a szemében?– Szóval, mi a következő? – kérdezte Adam, amikor összeszerelte és beüzemelte a

számítógépet.– Hát, van néhány könyvem.– Akkor mennyünk! – mondta a férfi, és visszamasírozott, mint a skót királyi ezred

katonája a díszmeneten. A könyvek többsége még nem volt kicsomagolva. Azóta várták

kényelmesen a sorukat az étkezőasztal alatt bedobozolva, amióta Stevie Matthew-hoz költözött. Úgy volt, hogy Stevie kap néhány polcot születésnapjára, ám Matthew nem spórolta össze az árát, a szülinap pedig jött és ment. Polcok helyett illatszert kapott a Marks & Spencerből: szappanválogatást. Gyatra szaglószervű, vénkisasszony nagynéninek választ ilyet az ember.

– Egy kicsit neheze…– Badarság! – vetette ellen Adam. Úgy kapta fel az első dobozt, mintha üres

chipseszacskó lenne. Aztán visszatért a másik kettőért, és azokat is könynyedén átszállította. Született igásló ez a fickó. A földet kéne feltörnie, nem sportlétesítményeket vezetnie.

– És most? – kérdezte Adam. Még csak nem is lihegett.– Nem nagyon akad más. A többi bőrönd és szatyor. Azt én is át tudom vinni, ha

becsomagoltam.– Jó, akkó majd hívom – mondta Adam. Stevie tenyerébe pottyantotta a villa kulcsát, és

további hűhó nélkül távozott.Miután elbőgött a kocsijával, Stevie telefonált Catherine-nek, és beszámolt neki, miként

alakult az előző este Matthew-val.– Egyszerűen nem érem fel ésszel, hogy így elbánt veled – sopánkodott a barátnője,

amikor Stevie beavatta a részletekbe –, aztán meg eljátssza, hogy az esküvőig nem jártak Jóval. Van bőr a képén! Most mihez kezdesz?

– Hát, ha van egy felesleges félórád, megmutatom – felelte Stevie.– Megmutatod?– Ide tudod tolni a hátsódat? Nem bánod meg.– Már a kocsiban ülök.Öt perccel később Catherine befutott. Stevie hallgatásba burkolózva, rejtélyesen átvezette

az úton. Catherine-nek a lélegzete is elakadt, amikor Stevie előhúzott egy kulcsot, és bedugta álmai házának a zárjába.

– Csak nem költözöl ide? Ezt nem engedheted meg magadnak, vagy igen? – kiáltotta izgalmában levegő után kapkodva.

– Igen és nem – mondta Stevie, és folytatta a történetet az Adam MacLean-es résszel.– Te átkozott mázlista csirke! – ámuldozott Catherine.– Más körülmények között talán – helyesbített Stevie.– Hát, még ha rövid időre is, de pompás lesz – mondta Catherine. A szeme nem tudott

elég gyorsan körbecikázni a ház belsejében. – A pokolba, Stevie, ez olyan, mint egy TARDIS. Jóval nagyobb, mint amilyennek kívülről látszik. Tulajdonképpen irdatlan, és hihetetlenül káprázatos. Nem csoda, hogy borsos az ára.

Stevie bólintott. Igen, tényleg gyönyörű, eltekintve a konyhából nyíló kilátástól, ott ugyanis az otthon, ahonnan kitették, kínzó, keretezett képként csúfolódott vele az ablakban: be-be-be, be-be-be, ő lakik itt, és nem te-e!

– Megjegyzem, szerintem eszméletlenül jó ötlet volt Adam MacLeantől – közölte Catherine.

– Valóban? – Stevie-t meglepte barátnője véleménye. Catherine általában nem rajongott az ármányos cselszövésekért és a vad ötletekért, sem azért, hogy nőket agyba-főbe verők pártjára álljon hobbiból.

– Igen. Félre ne érts, nem pártolom az erőszakot, de szerintem Jo és Matthew megérdemli, hogy lenyeljék a saját keserű pirulájukat – folytatta.

– De tudatában lesznek? – töprengett Stevie. Már megfőzte a teát két személyre az új, átmeneti konyhájában, és ünneplés gyanánt felbontott egy csomag csokis vajas kekszet. Nem mintha sok ünnepelnivalója lenne. Egyelőre.

– Hát, egy próbát megér – mondta Catherine, majd kéjesen megbökdöste a barátnőjét. – Te és Adam MacLean, mi?

– Nem, nem én és Adam MacLean! Nincs én és Adam MacLean! Nekem szükségem van még a fogaimra és a bordáimra, köszönöm szépen. Mellesleg a fickó alig szobatiszta. Hidd el, egy pillantásra sem méltatnám, ha nem kerülök ilyen kutyaszorítóba.

– Azért príma a lába. El tudom képzelni…Stevie feltartotta a kezét, és gátat vetett barátnője szóáradatának.– Légy szíves, nem kérek az Adam MacLean-es buja fantáziálásokból. Szeretném, ha a

helyén maradna a gyomrom tartalma.– Hát, bennem nem keltette annak az eszelős fenevadnak a benyomását, amilyennek ő

állította be. Ráadásul hitelt adhatunk-e egyáltalán Ártatlannak-látszik-mint-a-ma-született-bárány kisasszony szavának?

– Adam a kedvünkért „alakítja” az erőszakmentes típust. Pont ez a lényeg. Nem kockáztathatja, hogy begurul. Ő éppúgy rám van hagyatva, mint én őrá. De ki tudja, mi lakozik benne? – A termetéből ítélve elég sok minden. A pacák maga a két lábon járó ruhásszekrény.

– Van telefon a házban? Meg kell adnod az új számodat.– Holnap kiderítem, azaz holnapután – mondta Stevie.– Miért, mi olyan halaszthatatlan holnap?– Holnap mondom le az esküvői előkészületeket.Catherine letette a kekszet, Stevie-hez lépett, és megölelte.– Szívesen elintézem helyetted – ajánlotta.– Nem, nem, nem gond – felelte Stevie könnytől csillogó szemmel. – Nagyon hálás

vagyok, de már eleget tettél.– Áh, most, hogy a srácok oviba meg suliba járnak, tulajdonképpen felszusszanhatok.

Őszintén szólva kicsit elveszettnek érzem magam – vallotta be Catherine szomorkás kis mosollyal.

– Nekem kell megtennem – szögezte le Stevie. – Muszáj szembenéznem a ténnyel, hogy nem lesz esküvő.

– Istenem, Stevie, olyan erős vagy.– Hidd el, nem vagyok – mondta Stevie erőtlen kis nevetéssel. Egyetlen kedves szóra

valóságos Niagara fakadt volna a szeméből.– Még reggel is áll az ajánlatom, de most az egyszer nem nyaggatlak – mondta Catherine.

Megcirógatta barátnője haját, mint Csizma, miközben az járt a fejében: mekkora marha vagy te, Matthew Finch!

Stevie és Catherine ovis koruk óta barátnők voltak, bár a kezdet nem tűnt ígéretesnek. Kiscsoportban mindketten a Hamupipőke-krinolint nézték ki maguknak, és amikor ölre mentek érte, együtt állították őket a sarokba. Aztán mégis barátnők lettek. Barátságuk a gyurmanyomó és néhány flitter fölött szövődött, majd hamarosan szárba szökkent, s egyre erősödött. Stevie akkor is kitartott a barátnője mellett, amikor Catherine tizenhét évesen teherbe esett Eddie Flanagantől, a bokszolótanonctól, akit a nehézsúlyú ökölvívó-szövetség nem kifejezetten bombázott ajánlatokkal. Eddie nagyjából annyira rúgott náluk labdába, mint Csizma. Stevie felkészült rá, hogy gyűlölje, amiért közé és a legjobb barátnője közé áll, de Eddie-t nem lehetett nem szeretni, akkor sem, ha tudatmódosító szereken éltél. Catherine és Eddie összeházasodott, gyerekeik születtek, és állatokat fogadtak be. Eközben Stevie az egyetemi útra lépett, s három évig levélben ápolták a barátságukat. Majd Stevie hazatért, nappal vakvágány állásokat vállalt, éjszaka meg az álmait kergette, hogy íróvá válhasson. Valahányszor kész volt feladni álmát a garmadával érkező elutasító leveleket olvasva, Catherine öntött belé lelket, és hajtotta tovább józan, lelkesítő beszédével. Ő volt a nővér, akire Stevie vágyott, és félelmetes volt, amikor ellenkezést tapasztalt.

– Na jó, gyere, ezzel még nem lesz megkötve a babának a főkötő – mondta Catherine, aki jó pár babafőkötőt kötött a maga idejében. – Csapjunk a lovak közé!

A vállfákon lógó ruhákat Stevie különösebb fakszni nélkül fogta és átcipelte az úton. Nem látta sok értelmét, hogy becsomagolja őket, majd az út túloldalán kicsomagolja őket gyűrötten. Saját részre a hátsó kertre néző, csinos rózsaszín szobát választotta. Az utcafrontra néző háló nagyobb volt, de nem akarta, hogy reggelente, amikor széthúzza a függönyt, elsőként azt a házat pillantsa meg, ahol a vőlegénye él az új szeretőjével. A piperecikkeit a sarki boltból elorzott kartondobozban szállította át. Magával vitte a nemrég vásárolt pihe-puha fehér törülközőket is, s Matthew-nak a cérnavékonyra kopott, ősrégi példányokat hagyta. Szívesen átengedett volna neki néhányat a sajátjából, ám lelki szemei előtt megjelent a velük törölköző Jo.

A cipők befértek az egyik, nászútra vásárolt új bőröndbe. A zsákba bújtatott menyasszonyi ruhát Catherine vitte át. Stevie nagyon drukkolt, hogy vissza tudja szerezni a ruha árának egy részét, ám akár így, akár úgy, de tűnjön el végre a szeme elől. Épp az ágyat húzta le, amikor Catherine besétált Danny zsákba gyűjtött játékaival, és megzavarta.

– Te meg mit művelsz? – vonta kérdőre Catherine a barátnőjét, és csípőre tett kézzel legyökerezett.

– Hát, kétlem, hogy az én ágyneműmben akarnak aludni. Lecserélem.– Ne puhánykodj, Stevie! Vágd a szennyestartóba, és ne foglalkozz vele! Ágyazzanak

csak meg maguknak, aztán feküdjenek bele! – A szavaiban rejlő iróniára a fejét csóválta. És mivel kérlelhetetlenül kiült az arcára a „tedd, amit mondtam”, Stevie engedelmeskedett.

Majd a konyhában fogta a Le Creuset edénykészletét, aztán összepakolta az új szupergőzölős vasalóját a vasalódeszkával együtt, melyet alig pár héttel korábban szerzett. Már csak egy-két csomagolásra váró apróság maradt, meg néhány dolog Danny szobájában, s mivel elszaladt az idő, menni kellett a gyerekekért.

– Hét körül beugrom Eddie-vel – kezdte Catherine, és Stevie-be fojtotta a szót, mielőtt tiltakozni kezd. – Hozok néhány felesleges paplant, párnát és lepedőt, hogy átvészelhesd. Eddie meg átfuvarozza neked a mikrohullámú sütőt.

– A mikrót nem hozhatom el!– Ki vásárolta?– Hát én…– Ki vásárolta? – ismételte Catherine a kérdést különösen szigorúan.– Én – adta meg magát Stevie kelletlenül de kettőnknek.– Nem felezheted meg, tehát a tiéd. Mellesleg a villában nincs – közölte Catherine. Lassan

derengeni kezdett neki, hogy Stevie anyagi hozzájárulása az együttéléshez messze túlmutat az igazságoson. Úgy tűnt, Matthew semmiért sem fizetett, és tessék, ő meg abban a hiszemben élt, hogy Matthew végtelenül nagylelkű. Igaz, valahányszor vacsorázni mentek, tékozlóan bánt a pénzzel. Ő meg ezt jó jelnek vette. Azt hitte, Matthew gondos kenyérkereső. Megint valami, amiben tévedett.

– Nézd, azt akarod, hogy Jo süsse benne a héjas krumpliját, miközben te és Danny nélkülözitek? – érvelt, ahogy a még mindig a mikrohullámú felett tétovázó barátnőjét figyelte.

E megjegyzéssel kijátszotta az adu ászt. Valójában pszichológusnak kellett volna mennie. Vagy bűnözőnek.

– Rendben, akkor viszem.– És ne merészeld egyedül megemelni! Ismerlek, Stevie Független Honeywell. Legalább

egy tonnát nyom! Esküszöl? – dorgálta Catherine, és megfenyegette az ujjával.– Igenis, törzsőrmester úr, uram, esküszöm! – vágta rá Stevie, és tisztelgett. Aztán elment

a fiáért, és hazaúton, egy olvadozó fagylalttal megtámogatva, beavatta Dannyt az új felállásba.

Danny új hálószobája sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint a régi, ráadásul franciaágyat kapott, ami „tök jó”, s mihelyt pukkadásig tömte magát csirkefalatkákkal, elrendezgette a

játékait az új helyen, és a konyhapárkányra helyezte Zöldfű Fej urat, elégedettnek tűnt a változásokkal. Stevie szívéről nagy kő esett le. Nem tudta előre, Danny hogyan fogadja mindezt. Már elképzelte, hogy sivítva csimpaszkodik az ajtóba, ő meg erejét megfeszítve próbálja átvonszolni az úton, miközben fia azt kiabálja: „Nem megyek! Nem megyek!” Danny azonban felettébb lelkesen trappolt át az új házba, és azt ismételgette, hogy „Hűha!” meg „Tök jó!” ami jó jel volt.

Átszállítottak kettesben néhány apróságot, aztán befutott Eddie és Catherine, és segítettek áthurcolni Stevie videós, CD-s és DVD-s dobozait. Eddie átvitte a mikrohullámút és Danny hordozható tévéjét. A villában volt egy hatalmas tévé, s hozzá körbe Hangszórók a falakon. Eddie, a megszállott kütyürajongó addig babrált és bíbelődött, míg ki nem derítette, hogyan lehet bekapcsolni a térhangzást.

– Behúzod a függönyt, előkapod a nagy zacskó pattogatott kukoricát és egy Harry Pottert, és jobb lesz, mint a moziban – biztatta Eddie Dannyt, akinek arca karácsonyfaként gyúlt ki. Nagy kalandnak vélte az egészet, mint amikor Willy Wonka meghívja Charlie Bucketet a csokigyárba.

– Vagy egy Johnny Deppet – kacsintott Catherine fondor módon. Neki is szándékában állt eltöltetni itt néhány estét egy videotéka-különlegesség, egypalack bor, egy sajttorta és két villa társaságában.

– Átjöhet Gareth játszani az új házunkba? – lelkendezett Danny.– Hát persze – felelte Stevie.– És Josh Parker?– Ühüm… majd meglátjuk – rémült meg Stevie. Elborzadt pillantást váltott Catherine-nel,

mielőtt sietősen továbblépett.Catherine gyorsan megvetette Dannynek az ágyat, addig Stevie megfürdette, pizsamába

dugta, és ellenőrizte a fogmosást. Danny, a kis drága, elpilledt e mozgalmas nap megannyi izgalmában. Pillanatok alatt elnyomta az álom a supermanes pizsamájában, a terebélyes, bolyhos supermanes pléd alatt, a Superman bábuját ölelve.

– Szóval, rendben vagy? – kérdezte Eddie. Egy köszönöm sör utolsó kortyait gurította le a kanapén heverve, melynek hátradönthető támláját és lábtartóját nem sokkal korábban fedezte fel. Olyan kényelembe helyezte magát, akár a bútorba is olvadhatott volna.

– Holnapra már csak a takarítás maradt Matthew-nál, és ennyi – mondta Stevie, és köszönetképp a magasba emelte saját sörösüvegét.

– Takarítani? – rikácsolta Catherine.– Nem érdekel, mit vágsz a fejemhez! Nem hagyom, hogy Jo azért pocskondiázzon, mert

por maradt az elhozott dolgok nyomában – vágott vissza Stevie. Na jó, lehet, hogy most „hozza a formáját”, de kizárt, hogy hagyja, hogy lemocskosdisznózzák. – Nem nagy munka, megcsinálom. Aztán jöhet a… többi.

– Miféle többi? – értetlenkedett Eddie.– Az esküvő lemondása – világosította fel Stevie.– Ó, ne haragudj – mentegetőzött Eddie. – Én meg a nagy szám. Már megint.– Ne butáskodj, arra is muszáj sort keríteni. Talán jobb így, mint ha az oltár előtt hagy

faképnél. – Jeges borzongás futott végig a gerincén, amikor belegondolt, milyen közel járt hozzá.

Catherine kedvesen rámosolygott.– Elnyűttnek tűnsz. Feküdj le te is.– Nem hiszem, hogy tudok aludni, az az igazság.Stevie-t mégis elnyomta az álom, és sokkal jobban aludt, mint már jó ideje. Mintha

vigaszként megpihenhetett volna a lelke a másnap rá váró megpróbáltatások előtt.

21. fejezet

Danny kicsit összezavarodott, amikor reggel felriasztotta a pókemberes ébresztőórája, és nagyon kellett pisilnie. Stevie olyan mélyen aludt, hogy amikor Danny megrázta a vállát, és vékonyka hangon panaszolta, hogy „anyuci, valaki ellopta a vécét!”, egy pillanatra elhitte, és pániktól hajtva hirtelen felült az ágyban. Szeme a halvány rózsaszín és az alabástromfehér puha árnyalataiban játszó, rusztikus gipszkarton falakon élesedett ki, nem az ismerős, fehér fűrészporos tapétán meg a girbegurbán felragasztott, „fiús”, fekete-vörös bordűrön. Menynyivel kellemesebb szép, lágy színekre ébredni. Aztán rádöbbent, hol van, és hogy a vécétolvaj végül mégsem vette őket célba.

Amint újra felfedezték a fürdőszobát, Stevie nekilátott reggelit készíteni. Tekintete az ablakon kívül révedve régi otthonára esett, s ez furcsa hatást váltott ki belőle, már-már felért egy testen kívüli élménnyel. Elszakította magát a kilátástól, és figyelmét a csokis gabonapehely kiporciózására irányította. Úgy döntött, nem engedheti meg, hogy az érzelmei hátráltassák a pillanatnyi feladat végrehajtásában, és mindent elrontsanak. Jóllehet, ha – amikor – Matthew-val megint összejön, nem biztos, hogy még egyszer képes lesz beköltözni abba a házba. Túl sok fájdalmas emlék köti oda. Ragaszkodni fog hozzá, hogy eladják, és máshova költözzenek. Hogy új lappal indítsanak.

Mihelyt elvitte Dannyt iskolába, átkelt az úton a takarítófelszerelésével. Fürgén portalanított, porszívózott, és kétszer átfutott a konyhán. Nem mintha olyan nagy szükség lett volna rá, eltekintve a mikrohullámú helyén megfakult kockától. A munkapulton sorakozó konyhagépek között annyira szemet szúrt a megüresedett hely, mint egy hiányzó metszőfog. Átfutott a fején, hogy mindent átrendez, így teszi kevésbé nyilvánvalóvá a hiányt, aztán eszébe jutott, hogy minek. Ha a lénye nem hagy űrt Matthew életében, majd a gépei fognak. Ám azt a kis vigaszt, melyet e gondolat nyújtott, hamar elűzte a kilátás, hogy Matt valószínűleg jobban fogja hiányolni a kedvenc kávéfőzőjét, mint őt magát. Matthew élthalt a vacsorát követő rituáléért, mely a különleges kávék és a frissen felvert mentás habtejszín jegyében telt (melyet Thorntonnál szokott vásárolni).

Most felettébb különös, kongó üresség töltötte be a házat, noha Matthew holmija tapodtat sem mozdult. Tulajdonképpen, eltekintve attól, hogy sokkal tisztább és ragyogóbb lett, pontosan úgy festett, mint amikor újév napján beköltözött. Mintha sosem járt volna itt, és sosem lett volna a ház és Matthew életének része.

Feltekerte a porszívó kábelét, hogy átvigye az út túloldalára. Matthew kénytelen lesz elboldogulni a lépcső alá suvasztott, ásatag Rakéta porszívóval, melyet úgy építettek meg, hogy elsődleges feladatának azt tartsa, több port fújjon ki, mint amennyit beszív. Nehéz ügy, ám elkerülhetetlen. Matthew egyértelműen azt várja tőle, hogy hagyja ott neki ezt a sok mindent. Így cselekedne ugyanis a jószívű, régi Stevie. Könyörögne, sírna, esdekelne és a munkahelye körül lógna, hogy szót válthasson vele, és rábírja, gondolja meg magát. És mindenekfelett képtelen lenne a saját szükségleteit az övé elé helyezni. A kedves Stevie nem bírná elviselni, hogy smirgli törülközőkkel és alkalmatlan háztartási gépekkel tengődjön. Hát, szép kis meglepetés vár Matthew -ra! Lehúzta ujjáról az eljegyzési gyűrűt, és a konyhapultra tette. Aztán felrémlett neki, hogy ő fizetett a francos gyűrűért, felkapta hát, és zsebre vágta. Nem állt szándékában újból viselni, csak túlságosan kézenfekvőnek találta, hogy Matthew a zaciba csapja, és az árából vacsorázni viszi Jót.

Egy utolsó pillantást vetett Matthew házára, melyből ő, Stevie teremtett meleg, kényelemmel-fényűzéssel teli otthont. Arra a házra, melyen Stevie Finchként szeretett volna osztozni Matthew-val. Komolyan meg kellett emberelnie magát, hogy távozni tudjon. Bezárta maga mögött az ajtót, és a kulcsot bedobta a levelesládába. Ez a kis mozzanat óriási jelentőséggel bírt. Igyekezett vesszőként látni a kapcsolatukban, ám sokkal inkább érezte nagy, kövér pontnak.

Amikor belépett a Meghitt Lakba, első dolga volt felkapni a mobilját. Mély lélegzetet vett, akár fejesugrás előtt, majd bepötyögte Matthew számát. Az üzenetrögzítő kapcsolt be. Feltűnt neki, hogy a felvett szöveg némileg eltér a szokásostól. Matthew vidámabbnak tűnik, önteltnek, mint pákosztos macska a tejszínüzemben. Stevie tusakodva latolgatta, vajon Matthew valóban túl elfoglalt-e ahhoz, hogy felvegye a telefont, vagy szándékosan nem vesz róla tudomást. Felkészült a hosszú sípszó végére.

– Szia, itt Stevie – mondta se túl mély, se túl magas hangon. – Szólni akartam, hogy kiköltöztem a házból, és bedobtam a kulcsot a postaládába, szóval a tiéd az egész. Vigyázz magadra, szia. – Ezzel kinyomta a telefont, és kiengedte tüdejéből a levegőt. Felvette a jegyzetfüzetét, hogy sort kerítsen a többi rettegett hívás közül az elsőre.

– Halló, „Csókold meg az arát!” – felelt egy kedélyes hang.– Rosszal beszélek?– Igen, itt Ros, ki az, kérem?– Stevie Honeywell. Önöknél vettem a menyaszszonyi ruhámat, nem tudom, emlékszik-e

rám. Hosszú, földig érő ruha fehér selyemből, a mellnél rácsmintás. – Hazahozta a ruhát és a kiegészítőket az üzletből, hogy megmutassa Jónak. Ez aztán az övön aluli ütés.

– Ö, igen, emlékszem, jelentősen vissza kellett vennünk a hosszából.– …és egy rózsaszín koszorúslányruhát 38-as méretben, valamint egy apródruhát. Azok az

üzletben maradtak.– Igen, azokon is elvégeztük az igazításokat.– Öhm… igen. Nos, az a helyzet, nem lesz esküvő. Szeretném megtudni, visszakaphatom-

e a pénzemet.– Ó, szegénykém – sajnálkozott Ros. – Szomorúan hallom. Nincs rá esély, hogy a

jövőben…Stevie se igent, se nemet nem mondott, nehogy hatással legyen valami űrben ólálkodó,

önbeteljesítő jóslatra. Csupán finoman ingatta a fejét, s az járt az eszében: még ha lenne is, akkor sem viselhetném ezt a ruhát a hozzá tapadó sok rossz emlék miatt.

– Szegénykém – mondta Ros nem túl bátorítóan. – Hát, úgy áll a dolog, hogy elég sokat le kellett vágnunk az aljából.

Jesszus, százötvenhét centi vagyok, nem egy gnóm, gondolta Stevie.– Egyszer sem hordtam. Nem lehetne tenni valamit? A cipőt ki sem vettem a dobozából, a

fátyol még mindig be van csomagolva.Csak élnek még alacsony nők, akik férjhez mennek?– Hát, a múltkor említettem, mindent visszaveszek az ár negyven százalékáért, ha el

akarja adni a szertartás után. Attól tartok, ennél többet nem ajánlhatok. Tudja, olyan sok mindent kellett átalakítani.

– A cipőt és a fátylat nem kellett – vitatkozott Stevie vakmerően.– Igen, de akkor is magának adtuk el. Szegénykém, szomorú história ez.Úgy tűnik, nem elég szomorú.– Valóban nem ajánlhat többet? – erősködött Stevie, gyanítva, hogy nem. – Kisebb

vagyonba került.– Én kifizettetném a vőlegénnyel – javasolta Ros rettentően együtt érző hangon.– Sajna, az nem alternatíva – felelte Stevie mereven. Matthew egy petákkal sem járult

hozzá a menyegzőhöz, közben meg a hétszáz fontos öltönyben parádézik, amit ő vett neki, a cipőt nem is számítva. Miért is nem kérte meg, hogy szurkolja le az árát? Miért volt ilyen ostobán bőkezű?

– Attól tartok, ennél többet nem ajánlhatok – jelentette ki Ros, mintha roppant kínos lenne számára, hogy ezt kell mondania.

– Rendben – adta meg magát Stevie. – Átvihetem a ruhát és a többit még ma?

– Természetesen – bólogatott Ros. – Tökéletesen értem, hogy a színét se akarja látni. Ó, milyen kár, annyira sajnálom! – És valóban úgy tűnt, sajnálja. Szinte sírva fakadt a nagy sajnálatban, az árát azonban nem volt hajlandó visszafizetni.

– Akkor köszönöm a segítséget – búcsúzott Stevie.– Örömmel – köszönt el Ros. Hangja a júniusi rózsaszirmok lágyságával és édességével

csengett, rácáfolva a betontömb lágyságával és édességével bíró szívére.Stevie úgy döntött, addig nem telefonál másnak, amíg meg nem szabadul a „Csókold meg

az arát!” ruhájától és kiegészítőitől. Mindent egyenesen behajigált a kocsi hátuljába, és behajtott a városba. Szerencsére nem túl messze lecsaphatott egy parkolóhelyre. Az is elég kínos volt, hogy végig kell vonulnia az árkádon az üzletig; mintha minden járókelő tudná, azért viszi vissza a ruhákat, mert kirúgták egy csinosabb, hosszabb lábú nőért, aki kétségtelenül jobb nála az ágyban.

Ros éppen egy bábut öltöztetett apródruhába, amikor Stevie besétált. Mit ad isten, pont egy skót kisfiút kiltbe.

Ahogy Stevie belépett az üzletbe, és csilingelt a csengő, Ros „szegénykém” pillantására könny szökött a szemébe.

– Ó, kedveském – kezdte Ros. – Jöjjön, foglaljon helyet, amíg megvizsgálom a ruhát.Lenyűgöző, milyen meleg és fagyos tud egyszerre lenni az ember.Ros elégedetten tapasztalta, hogy a ruhát még nem hordták, és a kiegészítők Stevie

állításának megfelelően tökéletesek, tehát kiállított egy csekket a számla végösszegének pontosan negyven százalékáról. Huszonnégy pennyre pontosan.

– Hát, ha ez vigasztalja, biztos vagyok benne, kedveském, hogy egy nap ugyanilyen izgalommal választ majd másik ruhát – mondta Ros széles, napsütéses mosollyal. – Ostoba fajankó a jegyese, de hát mind azok. Férfiak!

– Köszönöm, Ros – mondta Stevie.– Sajnálom, hogy nem tehettem többet.– Nem számít – mondta Stevie. Olyan megkönynyebbülés fogta el attól, hogy

megszabadult a ruhától, hogy kevesebbért is visszaváltotta volna, ha úgy hozza a kényszer. Persze ezt nem hangoztatta Rosnak. Szüksége lesz minden pénzre, amit össze tud kaparni. Muszáj törlesztenie a villa bérleti díját Adam MacLeannek.

– Akkor mindent vissza kellett mondania?Nem, az jutott eszembe, megtartom a tortát és a virágokat a poén kedvéért, sikította volna

Stevie, de inkább nyugodtan válaszolt:– Hát, nem. Még előttem áll ez a szívderítő feladat. Ön volt az első a listámon.– Ó, remélem, a barátai segítenek. Ez nem olyasmi, amivel egy szál magában kellene

megbirkóznia gyámolítás nélkül, nem igaz?– De – felelte Stevie súlyos sóhajjal, mert felrémlett neki, mennyi gyámolítást fog kapni

az anyjától, aki a második helyen szerepelt a listán.

– Kész szerencse, hogy nem vettem még meg a ruhát – mondta Edna Honeywell nagyot szipákolva. – Mindegy, amúgy sem kedveltem.

– Ez nem igaz, anyu. Azt mondtad, kedves.– Túl jóképű. Nem tarthattad volna meg.Köszi.– Nem örökre hagyott el, anyu. Csak pihentetjük a kapcsolatunkat.– És ő milyen? – folytatta Edna. Meg sem hallotta, mit mond Stevie. – Feltételezem,

valaki más is belépett a képbe.– Nincs senki más, anyu. Csak biztosra akarunk menni, ezért halasztjuk el kis időre az

esküvőt – lódította Stevie. Leesett az álla anyja látnoki képességeitől. Nem akarta, hogy a szülei megismerjék az igazságot. Tudta, idővel elül a vihar, és később úgyis megesküdnek

Matthew-val. Az efféle pozitív gondolatok tartották benne a lelket. Hihetetlen volt, de érezte, hogy nemsokára Matthew visszatalál a szívéhez. Ez most csupán átmeneti zökkenő a dolgok rendjében, igaz, komoly átmeneti zökkenő.

– Meglásd, másik nő van a dologban – erősködött Edna. – Nem hagynak ott csapot-papot, ha nem csapja meg az orrukat egy másik szuka szaga. Neki már szóltál?

– Apuval most fogok beszélni. Te értesítenéd Rita nénit?– Igen, szólok Ritának, de hamarosan le kell tennem a telefont, mert indulófélben voltam.– Igen? Kellemes programod van? – érdeklődött Stevie reményteli kísérletet téve, hogy

kissé tovább nyújtsa a társalgást.– Félkor salsaórám van.Sejthette volna. Az anyjának mindig órája van. A terhesség alatt a Nagy költőnőkre járt, és

belezúgott Stevie Smith munkásságába. Innen jött az ötlet, hogy Stevie-nek keresztelje a lányát. Szerencsére a Görög mítoszok órát törölték, különben Stevie most Afrodité Héra Honeywell néven élné az életét.

– Jól van, anyu, nem tartalak fel.– Hát mindegy, sajnálom, leányzó. Nem lehet könnyű.– Nem könnyű. Apropó, Danny jól van.– Épp kérdezni akartam – csattant fel Edna. – Nem értem! Képes vagy egy pohár vízben

vihart kavarni, ugye? Nem csoda, hogy lelépett a pasid!Stevie udvariasan elköszönt, mielőtt a beszélgetésük a többi szintjére süllyed le, s azzal

zárul, hogy feleslegesnek érzi magát. Edna Honeywell fényében Ros szíve pihe-puha párnának tűnt.

Stevie úgy tálalta az apjának, azért élnek külön egy ideig Matthew-val, hogy alaposan átgondolják a dolgokat. Az új lakcímét is megadta.

– Nem, leányzó, dehogy – dünnyögte Jack Honeywell. Furcsamód ugyanarra a következtetésre jutott, mint az anyja. – Lődözni akar. Képtelen a nadrágjában tartani. Tudod, egyesek képtelenek – mondta, ami azért mulatságosan hangzott, tekintve, hogy ő maga sem bírta a nadrágjában tartani, amikor elhagyta Stevie anyját a Vastag Nyakúért. Aztán a Vastag Nyakút megcsalta a Küklopsszal, aki évekkel korábban egy verekedésben vesztette el a bal szemét, miután belenyomtak egy fabábut. Egyik asszony sem érzett szemernyi késztetést sem, hogy tárt karokkal fogadja Stevie-t a mostohacsaládi körben.

– Jól vagy? Elboldogulsz? – kérdezte az apja féltő gondoskodással.– Jól vagyok, apu. Kiköltöztem. Mellesleg Danny is jól van.– Helyes, adj neki egy nagy puszit a nagypapija nevében. Majdnem beugrottam hozzátok

a múlt héten. Thelma (Küklopsz) fiától hazafelé elhajtottunk előttetek. Szerencse, hogy mégsem, ha elköltöztél.

– Csak tegnap este költöztem el.– Ja.Stevie pontot tett a beszélgetés végére, mielőtt ez is úgy ér véget, mint az apjával

folytatott beszélgetések rendre szoktak: hogy jelentéktelennek és huszadrangúnak érzi magát a mostohacsaládjához viszonyítva. Ha nem lettek volna vérrokonok, egyáltalán nem tartja vele a kapcsolatot.

A cukrász következett.– Már megsütöttem a gyümölcstortákat, hatszögletűre a kívánsága szerint. Meg kell

tartanom az előleget, csak a cukorbevonat árát engedhetem el – jelentette ki mogorván.– Köszönöm – mondta Stevie. Nem maradt ereje hadakozni. Vajon az a baj, hogy

hiperérzékeny, vagy a világ ilyen kemény, keserves hely?, töprengett. Azt hiszik, viccből csinálja? Megszervez egy esküvőt, aztán lefújja, mert semmi jó nem megy a tévében? Az

esküvők világa sokkal inkább szól a fagyos, lelketlen pénzről, mint a virágokról és meleg szívekről. Apropó, a virágos a következő a listán. Isten áldja a homokos hím virágkötőket.

– Ó, szegény drágám! – sopánkodott Donny Badger, majd köpött egyet – A mocsadék! –, mint egy fortyogó kobra. Ha személyesen jelenik meg nála a virágüzletben, Donny kétségtelenül bevezeti a hátsó helyiségbe, és mostanra keksszel és papírzsebkendővel traktálja, ami igen jólesett volna neki, annyira vágyott a kedvességre. Némileg zavarta, hogy mindenki azt feltételezi, egy jobb modell miatt cserélték le. Sok szkeptikus alak rohangászik a világban.

Meglehet, ezért ilyen kelendőek az Éjféli Hold könyvek. Abban a főhősök és hősnők tiszteletre méltóak, hűségesek, és nem bántják egymást. Igazi ábránd. Stevie nem kívánt szenvtelen kétkedővé válni, aki soha az életben nem hisz többé a szerelemben. Ám egyre inkább úgy találta, ha létezik szerelem odakint, azt nem neki találták ki.

– Nézze, szívecském, még egyszer, mi a lakcíme? A teljes előleget visszapostázzuk.Stevie kezdte bemondani a régi címét, aztán helyesbített. Utánküldést kellett volna kérnie

a postától. Igaz, ha az út túloldalára kézbesítik a leveleit, legalább lesz ürügye tartani a kapcsolatot Matthewval. Most azonban, hogy jobban belegondolt, nem volt száz százalékig meggyőződve, hogy valóban erre vágyik az aggodalomtól rojtos idegeivel. Olyan lesz, mintha a sebében vájkálna, vagy sót dörzsölne bele – ráillik valamennyi klisé.

A fotográfus nem kért előleget, és azt dörmögte, hogy miatta utasított vissza valakit aznapra. „Nem az én hibám” sikított volna rá Stevie.

A plébános lelki tanácsadást kínált, amit kedvesen hárított, pedig nagyon édes pap volt. A Fehér Hattyú vezetőasszonya megígérte, visszaküldi a teljes összeget, amennyiben lakat van a száján, mondta melegszívűen. Stevie már épp kezdte visszanyerni a hitét, amikor felhívta azt a borzalmas, vén nyomdászt, aki tájékoztatta, hogy végzett az esküvői misefüzetekkel, és abban a minutumban adta fel őket a postán a számlával együtt, tehát fizetnie kell, mint a köles.

A nyomdász után Stevie nem bírt több telefonhívással megbirkózni. Általánosságban megfogalmazott egy levelet a számítógépén, hogy ezúton értesítse a vendéglistán hozzá tartozókat.

Esküvő lefújva, bocs, emberek!Matthew Jo MacLeant dugja.Szeretettel puszil benneteket:Stevie

Nos, talán mégsem. A második vázlat kevésbé nyersre sikerült:

Előre nem látott körülmények miatt Matthew és én visszalépünk az esküvőtől.Kérlek, ne hívjatok! Majd jelentkezem.Sajnálom, emberek.Remélem, jól vagytok.Szeretettel puszil benneteket: Stevie (Honeywell)

Nem kifejezetten az irodalmi géniusz szólt belőle, ellenben lényegre törő volt, és megfelelt a célnak. Tépelődött egyet, hány vendég lesz az anyjával egy véleményen, és lamentál majd: „Hát, nem lep meg, Matthew túl jóképű volt hozzá!” Többek között e gondolattal kínozta magát, amikor nekilátott felváltva borítékot címezni és a szeméből potyogó, kövér könnycseppeket itatgatni. Aztán, amikor végzett, feladta a leveleket, és elment a fiáért az iskolába. Titkon azt remélte, az iskola kapujában senki sem veszi észre, milyen duzzadt, vörös és szomorú a szeme. Kész szerencse, hogy kiújuló kötőhártya-gyulladásra foghatta.

22. fejezet

A mennyei vacsorát követően Jo befejezte a csomagolást a Queens Szállodában.– Tudom, ocsmányság ilyet mondani, de hála az égnek, hogy Stevie végre odébbállt –

jelentette ki, és behúzta a cipzárt az utolsó bőröndön. – Tényleg elgondolkoztam, nem kezd-e velünk játszadozni.

– Nos, ami azt illeti, egy nappal korábban kiköltözött – emlékeztette Matthew.– Nagyon aranyos tőle az adott körülmények között, pszichológiailag azonban semmit

sem nyert volna, ha tovább marad – állította Jo. – Alig várom, hogy tisztességes ágyban alhassak! Remélem, nem dúlta fel neked az egész házat.

– Stevie-t ismerve, nem feltételezem – mondta Matthew.– Kíváncsi lennék, hova költözött. – E kérdés körül forogtak a gondolatai, amióta

megkapta reggel az üzenetet. Nem igazán hitt neki, amikor vasárnap közölte, hogy van hova mennie, ezért amikor lehallgatta az üzenetrögzítőt, leesett az álla. Magától értetődik, hogy nem vette fel a telefont, amikor Stevie hívta. Lefogadta volna, hogy időért fog könyörögni, vagy még rosszabb: zokogva esdekel, hogy jöjjön vissza.

A portás tetriszmesterként zsonglőrködte be a bőröndöket Matthew és Jo autóiba.– Ezeket tedd ki, és gyere vissza értem – utasította Jo Matthew-t. – Ki tudja, miféle undok

meglepetést tartogat a ház.– Nem hinném…– Addig én itt maradok, és kávézom egyet, drágám – határozott Jo, és nem tűrt vitát.

Hosszú, forró csókkal búcsúzott, mely lehatolt egészen Matthew lábujjáig, majd onnan vissza, fel az ágyékába. Aztán Jo intett, és elvonult a recepcióra.

Matthew leparkolt a háza előtt a Virágözön közben. Óvakodva lépett be, hátha Stevie kelepcét állított, s akár a rajzfilmekben, hatalmas kalapács sújt majd le a fejére. Legnagyobb megkönnyebbülésére ez nem következett be. Igaz, fel sem merült benne, hogy Stevie-t a rosszindulat vezérelné, amíg Jo a fülébe nem ültette a bogarat. Szokás szerint rend és tisztaság uralkodott. Most, hogy Stevie dolgozósarka felszabadult, s a dobozainak is lába kélt, több hely maradt. Hiába volt elegáns a szálloda, hiányzott neki a saját otthona kényelme. Alig várta, hogy este a saját finom, puha ágyába mászhasson a finom, puha Jóval.

Felcipelte a bőröndöket, s döbbenten szembesült vele, hogy az ágy nincs megvetve.A pokolba!, bosszankodott. Készpénznek vette, hogy Jót a karjába kapva átlép a

küszöbön, felviszi a lépcsőn, és az ágyra hemperedik vele. Ugyanakkor talán túlzás elvárni Stevie-től, hogy vesse meg az ágyat, miközben tudja, hogy hamarosan valaki mással fog szeretkezni benne. De akkor is! Ette a méreg, hogy Stevie fütyül rá. Futólag belemart a lelkiismeretfurdalás, hogyan lehet ilyen önző, de elhessegette. Tudta, ha leállna azon tépelődni, milyen szörnyen viselkedtek Stevie-vel, fuccs lenne az első estének, amit itthon tölthet Jóval.

Abban a reményben tért vissza a szállodába a többi bőröndért, hogy Jo közben rendezte a számlát. Csillagászati összegekbe került a vakációjuk, s bízott benne, hogy Jo állja majd a rá eső részt. De nem! Derűsen hagyta, hogy az egészet ő fizesse, miáltal lőttek az esélynek, hogy készpénzt vegyen fel a Visa számlájáról, és abból törlessze a jelzáloghitelét. Elvégre többé nem várhatja el, hogy Stevie törlessze helyette.

Nem mintha nem keresett volna szépen, ellenkezőleg. Csupán kölcsönt kölcsönre halmozott, mert minden pénzét szórakozásra verte el. Mindennapos történet volt: a srácnak néhány Visa üti a markát, aztán az adósságrendezésre felvett kölcsönt böhöm hangfalakra, plazmatévére és szalonruhára herdálja el. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne járjon elegáns éttermekbe, és ne a legjobb külsővel jelenjen meg, amíg fiatal. Egy kollégája huszonöt évesen halt meg a veleszületett szívrendellenesség miatt. Mi ez, ha nem lecke?

Amikor Stevie hozzáköltözött, és felajánlotta, hogy beszáll a számlák felébe, eltökélte, hogy az így megtakarított pénzből végleg megszabadul a hiteleitől. Ám rájött, mennyivel nagyobb élvezet Jóval étterembe járni, és flancos ruhákat viselni. Képtelen volt megállni, hogy ajándékokat vegyen Jónak, különösen, amikor megízlelte, Jo miként mond értük köszönetet. Egy szó, mint száz, imádta szórni a pénzt. Csakhogy nem maradt mit szórnia. Legalábbis a saját pénzéből.

Stevie nem keresett vagyonokat, ő mégis kihasználta Stevie önzetlen nagylelkűségét. Amíg Stevie abba a hitbe ringatta magát, hogy segít neki kikászálódni a hitelekből, addig ő Jót etette-itatta. Egyik nőt sem avatta be pontosan, milyen rosszul áll a szénája anyagilag – a férfi meg az ő büszkesége stb. –, Stevie azonban roppant aranyosan állt ahhoz a kevéshez, amit a tudomására hozott. Stevie mindig dugig tömte a zsebét pénzzel, amikor barátokkal szórakozni mentek, hogy mágusként varázsolhassa elő, és játszhassa a bőkezű élvhajhászt. Azt azért kapiskálta, hogy Jo nem lesz ilyen készséges.

A szállodába visszaúton azon elmélkedett, hogy inkább előbb, mint utóbb, de kénytelen lesz Jóval megvitatni az anyagi gondjait. A vakációra kis híján ráment inge és gatyája. Elszántsága megkétszereződött, amikor Jo fenségesen kivitorlázott a szállodából, s az autóban várt, míg a számla rendezése rá maradt. Kínos pillanat volt, amikor elutasították a Barclaycardját, és kotorásznia kellett a vésztartalék Goldfishért. Hálát adott az égnek, hogy Jo nem volt tanúja a jelenetnek. Ráadásul, mintha az az átkozott alapszámla nem lett volna elég magas, Jo a tetejébe az összes vasalást a szobaszámlára terhelte, s alig egy perce, amíg ő a bőröndöket fuvarozta haza, Jo csupán kávéval és nyamvadt bonbonokkal a seggére vert tizenöt fontnak. Mindazonáltal, mihelyt Jo elválik MacLeantől, és megkapja a részét, nevetve kijönnek a pénzből. Sütögesd a saját pecsenyédet!

Olyan volt, mint egy gyerek. Tűkön ülve várta, hogy a Virágözön közbe érve kicsomagolhassa a karácsonyi ajándékát. Jót a karjába kapta, és belépett vele a házba. A lábával lökte be az ajtót, hogy fennakadás nélkül, egyből felvihesse Jót az emeletre, ám a nő kuncogva elhúzódott.

– Ne hagyd a bőröndöt a kocsiban – kérte.– Később – búgta Matthew túlfűtötten, és újabb csókokért hajolt.– Még mit nem! Abban vannak az ékszereim! – háborgott Jo, és visszaparancsolta a férfit.– Na jó – adta meg magát Matthew kedélyesen. Kivágtatott a fészergarázsba az ott

parkoló Golfhoz. Saját kis Puntója a feljárón parkolt. Pakolás közben észrevette, hogy az út túlsó felén fény szűrődik ki a villából. Istenem, egyeseknek több a pénze, mint az esze! Mégsem cserélte volna el velük azt, ami rá várt az ajtó mögött.

Jo pont az ujját húzta végig a felületeken, amikor visszaért.– Hát – állapította meg Jo –, ez meglepő. Ha az én emberem költöztet be egy másik nőt,

én gondoskodom róla, hogy egy nagy rakás szemétdomb fogadja.– Stevie-t nem olyan fából faragták.– Nem akarok gonosznak tűnni, Matt, tényleg nem, amikor ezt mondom. Lehet, hogy a

kedves, boldog Stevie-t nem olyan fából faragták, de tudod jól, milyen aljas tud lenni a boldogtalan, semmibe vett Stevie.

– Hmmm – hümmögött Matthew, pedig tisztában volt vele, hogy nem helyénvaló. Az „aljas” szó nem igazán illett az exére. Hiszen még akkor sem követett el semmi aljasságot, amikor a Mick-ügy miatt teljesen begőzölt. Az, hogy nem vetik meg neked és az új szeretődnek az ágyat, egészen más tészta, mint az, ha ágyéktájon cafrangosra szabdalják az öltönyeidet. Bár ennek még nem járt utána. Felvágtatott a lépcsőn, feltépte a ruhásszekrény ajtaját, és megvizsgálta a ruhatárát. Nem, valamennyi öltönye érintetlen. Pfúúú! Bár szemernyi kétség sem volt benne. Ismerte Stevie-t, mint a tenyerét. Igaz, arra számított, jobban elkenődik a szakítás miatt. Tulajdonképpen meglepte, Stevie milyen készségesen

beletörődik a helyzetbe. S noha tudta, hogy esztelenség, bizony bosszantotta Stevie elfogadó viselkedése.

Jo ráérősebb tempóban követte az emeletre, hogy szemrevételezze, mennyi hely jut neki a szekrényben.

– Ez egy bőröndre való, hova teszem a többit? – kérdezte kacér mosollyal.– Majd kifundáljuk – felelte Matthew. – Véleményem szerint legjobb lenne, ha megválnál

minden ruhádtól, és örökre meztelen maradnál.Jo felkacagott. Hirtelen Matthew-ba hasított: Az anyját, végre a hálómban van! Pont úgy

izgult, mint tizenhét éves kamaszként, amikor a szülei nem töltötték otthon az éjszakát, és ő hasonló helyzetbe került Tina Tinkerrel.

– Látom, nincs megvetve az ágy. – Jo megböködte a csupasz paplant.– Számít?– Mit tippelsz?– Most azonnal meztelenül akarlak látni rajta!Jo lassan kigombolta a blúzát. A látványra Matthew agyát elöntötte a vágy. Hirtelen

feledte a kölcsönöket, Visákat, Mastercardokat és a világ összes túllépett hitelkeretét.

23. fejezet

Semmi sem készíthette fel Stevie-t az elé táruló látványra, amikor kiment a konyhába, hogy leengedje a rolót. Még a világhálón sem árulnak akkora párnát, amely megóvhatta volna a szívét. Úgy szökkent el az ablaktól, mint akit sokkolóval ráztak meg. Meglapult az árnyékban. Szeretett volna sarkon fordulni, de a lába gyökeret vert. Ijesztő mozdulatlanságba dermedve figyelte, ahogy a helyes kis vörös Golf kényelmesen begördül Matthew fészergarázsába, majd Matthew fekete Puntója leparkol mögé. A két sofőr mosolyogva kiszáll, aztán a volt vőlegénye karjába kapja az áruló volt barátnőjét, és lovag módra beviszi a volt otthonába. Egész idő alatt kuncogtak. Biztosan az Oklahomából is dúdoltak egy dalbetétet, mert az egész jelenet pont olyannak látszott – hollywoodi boldogságnak –, amelyről álmodozol, de a millióból csak egy embert ér ilyen szerencse, és az sosem te vagy. Az ajtó lassan, varázslatosan csukódott be mögöttük. Stevie hirtelen úgy érezte, mintha egy rántással megnyúzták volna. Minden porcikája perzselőn égett és lüktetett. Mi az ördög bújt belé? Hogy adhatta be a derekát Adam MacLean hajmeresztő tervének, és költözhetett a villába, amikor tisztában volt vele, milyen lesz, amikor előbb vagy utóbb meglátja őket együtt? Mintha nap nap után rozsdás tőrt forgatnának a szívében. Tökéletesen átérezte Prométheusz kínjait, akinek büntetésből, amiért tüzet lopott az istenektől, egy sas marcangolta a máját. Leszámítva, hogy ő most egy személyben testesíti meg azt, akitől loptak, és azt, akit büntetésre ítéltek. És nem kell hozzá őstehetség, hogy rájöjjünk, ki ebben a történetben a sas.

Megbabonázva várt, hátha újra életjelet adnak. Türelméért jutalom gyanánt, már ha fogalmazhatunk így, Matthew ismét felbukkant, hogy komédiába illő ifjú férjként, lóhalálában, kétbalkezesen kirámolja a bőröndöket. Aztán látta, hogy a hálószobában kigyúlnak, majd kialszanak a fények.

Nagy teljesítményű képzelőereje nemcsak a legjobb barátja, hanem nagy hatalmú ellensége is volt. Amikor munka közben Parisokkal és Brandonokkal dolgozott, jó hasznát vette. Most viszont szörnyűséges, élethű diavetítéssel kínozta. Mostanra már biztosan az ágyra zuhantak, észre sem vették, hogy nincs megvetve. A háttérben tust húz egy zenekar a párnak, akiket a sors is egymásnak teremtett. A mennyben köttetett párnak, akik úgy győzedelmeskednek az élet hullámverése felett, mint a bajnoki aranyérmet bezsebelő ausztrál szörfösök. Évek múltán is ünneplik majd az évfordulójukat, s üdvözlőkártyával lepik meg egymást, melynek belső oldalán „jól megmutattuk nekik, ugye?” velejű versike áll, a „mi dalunknak” pedig egy Shania Twain-számot keresnek. Áthancúrozzák az életüket, mint két gyönyörű, tökéletes testű menyét: Jo Matthew formás, kifinomultan izmos testét és széles vállát élvezi ki, Matthew pedig Jo bársonyos bőrében és cellulitiszmentes fenekében leli örömét. Efféle gondolatok kergették egymást a fejében, ahogy ott állt a József és a színes szélesvásznú álomkabát pongyolában és gumitalpú zokniban, és tovább kortyolta a rég kihűlt, mentás forró csokit.

Tényleg meghaladta a képzelőerejét, hogyan lehet ezek után újra talpra állni. Az élete romokban hever, a vőlegénye egy rohadt patkány a szerelemben, a barátnője szintén egy rohadt patkány a szerelemben, egy árva sor sem születik a tollából, és egy olyan házban lakik, melyet nem engedhet meg magának. Ráadásul nem tisztázta a feltételeket a fickóval, akinek tartozik, és aki lelkifurdalás nélkül ütlegel olyan nőket, akiket állítólag kedvel. Ezek után mit fog tenni olyan nőkkel, akiket látni sem bír? És mi van, ha McPszichopatának a pénz helyett arra szottyan kedve, hogy kirúgjon a hámból – és ezen nem a lóhámot érti? Másrészről viszont muszáj talpra állnia, mert ott a csöpp – a kisfia, aki az emeleten egy bújós szuperhőst ölelve az igazak álmát alussza, és akinek erős anyucira van szüksége, aki eteti-itatja, ellátja minden földi jóval, és otthont ad neki, nemcsak kartondobozt, hogy az utcán lakjon. Akkor is, ha csak egy vén szatyor anyukára telik tőle, aki nem okoz meglepetést, ha lapátra teszik. Hála az égnek, hogy csak kihűlt forró csokit szlopál, és nem ginnel tankolja tele magát. Különben

már előbányászta volna a Roy Orbison CD-t, és olyan veszélyes lelkiállapotban van, hogy felsrófolja a papírzsebkendő-részvények árát, darabonként ötven fonttal.

Végül elszundított az ágyban, de sűrűn felriadt éjszaka. Az álom sekély vizein járt ahelyett, hogy az elméjét lecsillapító, mélyebb, meleg áramlatokba merült volna. Álmai Horror háza díjat érdemeltek.

Stevie olvasott már, s valójában írt is olyanokról, akik képesek a fájdalmukat félretenni. Akik vidámságot erőltetnek magukra, úgy szállnak szembe a világgal, bár majd belepusztulnak. Aztán amikor magukra maradnak, keservesen zokognak. Mégsem hitte, hogy ezt bárki tökélyre fejlesztheti. Másnap reggel azonban a saját bőrén tapasztalta, hogy megy ez, ő maga rá az élő bizonyíték. Másnap reggel Doris Dayként sürgött-forgott a konyhában. Danny kedvéért trallalázva töltötte ki a csokis pelyhet és a narancslevet, és főzött friss „káávét”. A rolót csak annyira húzta fel, hogy a napfény pont bepasszírozhassa magát, de a lamellák olyan szögben álljanak, hogy véletlenül se lásson rá a szemközti házra és a benne zajló életre.

Mihelyt Dannyt biztonságban tudta az iskolában, hirtelen úgy érezte magát, mint akit leeresztettek. Ráadásul aznap kellett elrendeznie Paris és Brandon sorsát. Már előre látta, hogy újból egy elvesztegetett délelőtt lenne a vége. Csak fércmunka telne tőle. Egyetlen módja van, hogy levezesse gyászos-gyilkos indulatait: az út másik végén, az Életerőben.

Most először jelent meg a futógépen bemutatott Norman Wisdom-produkciója óta, ám feltételezésével ellentétben senki sem böködte meg a társát, vagy mutogatott rá ujjal, amikor belépett. Az emberek nem súgtak össze fennhangon, hogy „Ez ő!”, és nem vihogtak a markukba. Megint anonimitásba süllyedt. Törülközőt ragadott, a táskáját bezárta az öltözőszekrénybe, és óvatosan felkászálódott a futógépre. Mivel a fülhallgatóját otthon felejtette, semmivel sem terelhette el a figyelmét Jeremy Kyle-ról, aki a feje fölött a tévében próbálta kibogozni a bonyolult, működésképtelen életeket. Lehet, hogy neki sem ártana rácsörögni a fickóra.

Igyekezett kiüríteni elméjét, és a hangfalakból bömbölő háttérzene ütemére futni, míg rá nem jött, hogy a „Magány”-t játsszák, és villámként belé nem hasított a kapcsolat közte és a dal között. Mostantól valahányszor meghallja majd, a saját képe dereng fel lelki szemei előtt, ahogy magányosan, elutasítva, a konditeremben izzadva célozza meg a lehetetlent. Hirtelen rádöbbent, hogy megint patakokban ömlik a könnye. Elszörnyedt. Lopva gyors szemtörölgetést csempészett a mozgásába, ám ettől kibillent az egyensúlya. Már épp azon volt, hogy pár perc szünetet tart, amikor észrevette, hogy Adam MacLean egyenesen felé tart.

A fészkes fenébe!A férfi kedvéért előadta a „valami belement a szemembe… óóó, jó, kijött” színjátékot,

miközben várta az elkerülhetetlent.– Szóvlhogyménasora? – kezdte Adam abban a tévhitben, ha felemeli a hangját, Stevie

megérti, mi a csudát mond. A nő zavarát látván azonban tagoltan elismételte, mintha süket satrafához szólna: – Szóval hogy megy a sora?

– Jól – felelte Stevie. – Csak valami a szemembe ment.– Aha, mindenféle repked itt.Stevie gyanította, hogy Adam válaszába szarkazmus vegyül, ám a férfi nem adta jelét.– Mi hír az emberéről?– Hát… ööö… – Köhögéssel palástolta elcsukló hangját.– Tegnap este beköltözött… ööö… – Akkor sem lett volna képes kimondani Jo nevét, ha

fontmilliók forognak kockán.– Akkor ideje akciótervet kovácsóni – szögezte le Adam, miután nagyot nyelt.– Értem – felelte Stevie óvatosan. Megdörzsölte a nyakát. Egészen lemerevedett, annyira

hátra kellett hajtania a fejét, ahogy felnézett a magasba a férfival beszélgetve.

Adam ezt hívó szónak vette, és rákérdezett:– Van egy csöpp ideje egy csésze tejára?– Hát, igen – mondta Stevie, és öt lépéssel lemaradva követte a kávézóba. Adam olyasmit

dörmögött, hogy foglaljanak helyet egy asztalnál (Stevie értelmezésében), aztán mondott valami hasonlóan megfejthetetlent a pultos lánynak, aki látszólag tökéletesen megértette. Nyilván kikötés a kétnyelvűség a személyzetnél, vonta le a következtetést Stevie. Az angol mellett a barlanglakó is elvárás.

Stevie összekulcsolta a kezét a térde között, mintha imádkozna. Egész testében remegett. Mint amikor az iskolában rovóért kellett várakoznia az igazgatói iroda előtt. Erre csupán egy ízben került sor, és akkor is kizárólag azért, mert összekeverték. Az is elég csapás, ha indokoltan ülsz ott, ám amikor ártatlanul vádolnak meg (almalopással), az rettenetes. Szerencsére hitelt adtak a védekezésének (nem lehettem én, mert irtózom a magasságtól, és a fára mászástól hányok), különösen, amikor Crackett kisasszony, a testnevelő tanár, aki egyszer tanúja volt, hogy elhányta magát a kötél tetején, alátámasztotta. Joggal mentették fel a vád alól, ám az élmény nem múlt el benne nyomtalanul. Azóta sem bírta elviselni az igazságtalanságot.

Adam két csésze teát, egy kancsó tejet és cukrot helyezett az asztalra, majd letelepedett vele szemben, és napfogyatkozásként kitakarta az ablakon beáramló fény nagy részét. Először felé, Stevie felé billentette a kancsót, de Stevie nem kért tejet. Cukrot sem.

Jesszus, nem fogyaszt cukrot!, ámult el Adam.Jesszus, tud viselkedni!, ámult el Stevie.Aztán Stevie-nek eszébe jutott, hogy Adam nyilván színötösre diplomázott a Bűbáj

Egyetemen, és szaporán visszaszívta a megelőlegezett jóindulatot.A tea, akár az olvadt fém, megperzselte a száját. Adam figyelte, ahogy Stevie-nek elakad

a lélegzete, nyel egyet, majd alig kendőzött döbbenetében a száját legyezi. Muszáj volt megtudnia:

– Biztosan nem szokott szándékosan kárt tenni magában?– Extra forró volt – csattant fel Stevie. – Hol főzték?A pokolban?Cseppet sem tartott légből kapottnak egy ilyen eshetőséget.– Van javaslata, mihő kezgyünk most, mielőtt émondom, mi jár a kobakomba?Stevie vállat vont. Igazság szerint nem akart mást, mint összepakolni és melegebb

éghajlatra szökni. Elméjében szabadjára engedte e vonzó gondolatot, ám az hamar összeroppant a gyakorlatiasság súlya alatt.

– Rendeznünk kell a pénzügyeket – jegyezte meg tartózkodón. – Olyan gyorsan peregtek az események, hogy nem állapodtunk meg.

– Nem gond. Ha nem fizet, kipenderítem – mosolygott Adam, de a szeme nem mosolygott.

Stevie tüdeje sípolva megtelt levegővel.– Ne féjjen, csak viccelek – mondta Adam Stevie rémült tekintetét látva. – Attó nem

tartok, később megbeszéjjük. Legalább lesz mér hamarosan átugranom, hogy a villában lássanak. Apropó, magát má látták?

– Nem – rázta a fejét Stevie. – A kocsit a garázsba rejtettem, és a hátsó ajtón közlekedem, ha mennem kell valahova.

– Jáúó. Bocsánat. Jó. És most haggy gondókoggyam. – Megcirógatta a vörös borostáját, mely máris az arcán meredezett, holott alig pár órával korábban borotválkozott, így révedt a semmibe, mintha azt remélné, a válasz ott terem előtte. – Kínzó kis morzsaösvényt kell hagynunk nekik. Rá kell gyűnniük, hogy ott lakik, mielőtt Matthew felfedezi, hogy van valami közöttünk. Nem mintha lenne – tette hozzá élesen.

Mintha Stevie közbe akarna vágni, hogy irulvapirulva-vihogva kijavítsa.

– Szóval, aszondom – folytatta Adam. – Megrendelte a postánál az utánkűdést?– Nem, még nem…– Tökkéletes! – örvendezett Adam. – Akkó aszondom, tegye, amit mondok…

24. fejezet

– Drágám, hol a vasaló? – kiáltott fel Jo az emeletre Matthew-nak, aki alig öt perce maradt magára a kádban.

– A lépcső alatt a vasalódeszkával. Bocs, drágám, nem hallottad?– De igen, tudom, mit mondtál, drágám, de itt nincs.Matthew kikászálódott a kádból, és fürdőköpenybe bújt, hogy utánajárjon a dolognak.

Habos lábnyomokat hagyva maga után letocsogott az alsó szintre, és bedugta a fejét a szekrénybe. Jo úgy gesztikulált, mint egy biztonsági szabályokat szemléltető légikísérő.

– De hát mindig itt van – vakarta Matthew a nedves üstökét.– Stevie magával vitte, ugye? – vonta kérdőre Jo. Ő is a nedves fejét rázta, és bosszúsan

mosolygott. – Ahogy magával vitte a mikródat és az összes valamirevaló törülköződet.– Ó, igen… ööö… lehet. Nagy, cifra fürdőlepedő volt. Alig néhány hete vette.– Szup-per – dühöngött Jo. – Akkor én mibe törülközöm? Légyszí, nyugtass meg, hogy

van másik.– Nézd – mondta Matthew. Hihetetlenül szexisnek találta a duzzogó Jót. – Holnap

veszünk egyet. Egy halom ruhád van, amit felvehetsz – s ami teljes véletlenségből elfoglalta a ruhásszekrény felét, sőt őt is félig kitúrta a saját térfeléből. És még így is muszáj lesz a közeljövőben beruháznia egy új szekrénybe. Persze csak akkor, ha sikerül forrást lelnie rá egy Visán.

– De semmi sincs kivasalva. Ó, annyira fel akartam venni azt a ruhát – biggyesztette Jo a száját.

– Én is szerettem volna, ha azt veszed fel, drágám – mondta Matthew, és közelebb nyomult egy hoszszú, lusta csókért. Jo ezt a ruhát viselte, amikor Stevie autójában először szeretkeztek. Boldog emlékek fűződtek hozzá, és remélte, hogy ma este az étteremből hazafelé a Puntója hátuljában megismétlődik.

– Rendben, keresek valami mást – sóhajtott Jo. – Nem vádolom Stevie-t, hogy így áll kicsinyes bosszút. Kész szerencse, hogy nem nagyban játszott.

– Vegyél fel bármit. Csak Giovannihoz ruccanunk át vacsorázni, nem a Ritzbe megyünk – nevetett Matthew, és megcsípte Jo mesésen pöttöm orrát.

– Matthew Finch, én akkor is kiöltözöm, ha a parkban, egy padon újságpapírból esszük a halat sült krumplival.

Matthew azt kívánta, bárcsak ott ennének. Épp most fizetett ötven fontot a hitelkártyájával, és elkerülhetetlennek látszott, hogy újabb százat ráterheljen. Tényleg muszáj úgy ünnepelni az első közösen eltöltött teljes napot, hogy egy egész vagyon seggére vernek?

– Vagy maradhatnánk itthon, és majszolhatnánk egymást – javasolta. Pénzügyek ide vagy oda, ez jobban ínyére lenne.

– Nem, azt akarom, hogy lássak és lássanak, természetesen veled – jelentette ki Jo, és úgy mosolygott rá, hogy Matthew elolvadjon a mosolyától, és azt a pénzt is rákölt-se, ami nem is az övé. Lehet még ennél is szebb az élet? Ekkor megcsörrent Matthew mobiltelefonja.

Olyan álomszerű állapotba került, hogy meg se nézte, ki hívja, hanem nyomban felvette.– Halló, Matthew Finch.– Szia, Matthew, itt Stevie.A túróba!– Ó, szia, Stevie – mondta feszülten. Jo tátogva kérdezte: „Mit akar?” Matthew ártatlanul

megrándította a vállát, mintha megvádolták volna.– Ne haragudj, hogy zavarlak, rövid leszek. Csak azt akarom tudni, jött-e levelem.– Ó, hát persze, a leveled – ismételte Matthew fennhangon, Jo kedvéért.– Szóltam mindenkinek az új címről, de hátha egy-két levél átcsusszant a hálón…

– Értem, továbbküldöm neked – vágott közbe Matthew, hogy minél előbb pontot tehessen a beszélgetés végére. Jo határozottan egyre kisajátítóbbnak tűnt, s ettől elfogta az idegesség meg némi kanosság is. Tollat és jegyzettömböt ragadott. – Jó, add meg az új címed, és továbbküldöm őket.

– Ööö… hát… felesleges – mondta Stevie.A fene vinné el, személyesen akar idejönni értük, futott át Matthew agyán, ezért gyorsan

folytatta, hogy eltérítse Stevie-t a szándékától.– Egyáltalán nem gond. Szóval, merre vagy?– Ezt próbálom elmondani – felelte Stevie. – Elég, ha bedobod a postaládába, ha nem

okoz gondot. – Mély lélegzetet vett, és felkészült, hogy bevesse a gránátaknát. – Itt lakom az utca túloldalán a villában.

– Micsoda? – Matthew elsápadt, mire Jo a legélesebb körmével böködte meg, hogy felhívja magára a figyelmet, és megtudja, mi folyik. Matthew azonban semmit sem érzett belőle. Az ablakhoz robogott, hogy kilessen a függöny mögül. Igaz, ami igaz, az utca túloldalán egy telefonáló alak integetett neki, bár a hangja hangosan és tisztán csengett a fülébe. Ez volt élete legkellemetlenebb sztereó élménye, amire emlékezett.

– Szia, hát ott vagy!– Mi… – sápítozott Matthew. De bármit akart mondani, nem jött ki több hang a torkán.– Na, mindegy. Csak ezt akartam kérni. Szóval, köszi, és öö… jó éjszakát!Matthew egy kukkot sem szólt. Kinyomta a mobilját, és színtelenül, hitetlenkedve felelt Jo

kérdésáradatára.– Stevie volt. A leveleit akarja. Abba a villába költözött.– Melyik villába, hol? – nyaggatta Jo. Félrerántotta a függönyt, de csak a nagy, csinos,

szemközti házból látott fényt kiszűrődni. – Ott? – kérdezte.– Ne, nem ott. Mondd, hogy nem ott!– De, ott.– Hogyhogy ott? Miért ott?– Nem tudom.– Miféle játékot űz?– Nem tudom.– Hát, elég egyértelmű, nem? Bezsongott! – szűrte le Jo a tanulságot, és komoran ingatta a

fejét. – Éreztem, hogy túl simán megy ez ahhoz, hogy hihető legyen. Matt, beszélned kell vele! Bedilizett! Szegény, szegény Stevie. Tényleg azt vette a fejébe, hogy visszamész hozzá, ha üldözőbe vesz? Ugyanazt csinálja, mint a férjével, nem?

– Nem tudom – ismételte Matthew, mert tényleg nem tudta. Ez határozottan költséges módja annak, hogy Stevie üldözőbe vegye, és mi végre? Persze igazán láthatta volna előre! Stevie-nek valóban múltja van a kimúlt kapcsolatokhoz való csökönyös ragaszkodásban. Talán legjobb lenne, ha átmenne hozzá, elbeszélgetne vele, és világosan az értésére adná, hogy semmiképpen sem megy vissza hozzá. Jónak mindenesetre igaza van. Ez tényleg megmagyarázza, miért „engedte el” olyan könnyedén. Nyilván erre a pičce de résistance-ra tartogatta az erejét. Vajon látta, hogy Jo autója megérkezik? Látta, hogy beviszi a házba? Szóval, akkor tudja, hogy Jo ideköltözött? Mennyire találhatja ezt őrjítőnek? Másoltatott kulcsot? Nem bűzlik itt valami? A kérdések elhatalmasodtak, és hirtelen szabadulni akart az egésztől.

– Gyere, készülődjünk, aztán menjünk! Majd később foglalkozunk vele. Most menjünk és együnk!

– És igyunk! – tette hozzá Jo. Lerázta a vacak, cérnavékony, pozdorjaszerű törülközőt, melyet a haja köré csavart, de amely semmi nedvességet nem szívott be. Aztán felszökellt az emeletre a terjedelmes szalonruha-kollekciójához, s közben a válla fölött visszaszólt: – Szükségem van pezsgőre, hogy leöblítsem ezt a kis értesülést.

Matthew felnyögött.

Stevie lassan ki-be lélegzett, mint amikor vajúdott, hogy lecsillapodjon. Alig bírta lenyomni a telefongombot, és bontani a vonalat, annyira reszketett. Aztán amikor ismét képesnek érezte magát, hogy átvágjon az ablakhoz, egy mozdulattal lerántotta a rolót, s a világtól biztonságos távolban begubózva a falnak támaszkodott. Hihetetlen, mekkora szüksége volt, hogy megtámaszkodjon. Soha életében nem állt ilyen közel az ájuláshoz. Aztán gyilkos indulattal bepötyögte: Küldetés teljesítve, és elküldte Adam MacLeannek.

25. fejezet

Másnap reggel Matthew és Jo munkába készült. Épp indulófélben voltak, amikor Matthew-nak csomagja érkezett. Matthew fogta, és a tornácra hajította – majd kibontja később –, nem akart ezzel időt vesztegetni. Bezárta a házat, és átsandított az ódon villára, mielőtt beszállt a kocsiba. Félig-meddig arra számított, Stevie az ablakban áll majd, és epekedve bámulja. Vagy fejszét csapkod a kezében. Vagy nyulat és nagy pörköltes lábast lóbál. A helyzet azonban az volt, hogy csak egy behúzott függönyű, leengedett rolójú villa nézett vissza rá, bár maga a tudat, hogy Stevie mögöttük tartózkodik, elegendő volt, hogy kényelmetlenül érezze magát.

Jónak igaza volt. A kikosarazott nők veszélyes, irracionális teremtések. Mi másért költözött volna Stevie vele szembe, ha nem azért, hogy tönkretegye az életét? Igazán kapiskálhatná már, hogy Stevie-nek gondjai vannak a visszautasítással. Saját bevallása szerint teljesen becsavarodott, amikor Mick elhagyta. Annyi bizonyos, hogy előző nap a hívása nagy, nyirkos lepelként borult az egész estére. Valamennyi téma hozzá és új otthonához kanyarodott vissza, és noha próbálták élvezni a vacsorát, hiába. Ezek után egyenesen hazahajtott, nem tett kitérőt a Szerelmesek útján. Hasztalan dobott ki kilencvenkét fontot vacsorára.

Az ágyban is nehezen hozta össze az erekciót. A közvetlenül szemben lakó ex-szeretőjének gondolata újra meg újra befurakodott az agyába, és így mindenféle, bűntudatot keltő érzések kavarogtak benne. Végül sikerült helytállnia. Kinek ne sikerülne, amikor egy ilyen káprázatos nővel bújik ágyba, mint Jo! De nem nevezte volna élete legjobb teljesítményének, habár így is átkozottul jó volt.

Ebédidőben Jo elcipelte, hogy beszerezzék a vasalót, mikrohullámú sütőt, pár tisztességes ágyhuzatot és néhány olyan törülközőt, ami nem horzsolja le a bőrét. Még szerencse, hogy zsebre vágta a reggeli postával érkező ajánlatot: új Platinum Visát kínált neki azon kevés bank egyike, ahol ez idáig nem igényelt hitelkártyát. A vésztartalék Goldfish kezdett vészesen apadni.

Catherine már a kertészet kávézójában várt, amikor Stevie besétált. Catherine ötlete volt, hogy a konditeremtől és a Virágözön köztől távol ebédeljenek. Úgy látta, jót tenne a barátnőjének egy kis szénhidrát meg némi vidéki levegő. Köszönésképpen megölelték egymást, és levetették magukat egy kellemes asztalhoz, ahonnét egy kacsákkal és harcias ludakkal benépesült patakra nyílt kilátás.

– Meg merjem kérdezni, hogy megy? Visszarázódtál már az írásba? – kérdezte Catherine, miután elküldték a fiatal pincért karamellás tejeskávéért és két carbonara spagettiért. Stevie csillogó szemű hallgatása szükségtelenné tette, hogy szavakba öntse a választ. Catherine átnyúlt az asztal fölött, és vigasztalásul megszorongatta a kezét.

– Stevie, szentül hiszem, hogy Matthew vissza fog térni hozzád, miután ráébred, hogy Jo egy jégcsap, számító nőszemély, aki valószínűleg alaposan rászolgált, hogy Felföldi Szőrös Láb elagyabugyálja, de…–

De mi?– De valóban az, akinek tartottad? Képes ennek a sok szenvedésnek kitenni! Tudnál benne

újra bízni?– Vissza akarom kapni, Catherine! – jelentette ki Stevie állhatatosan. – Azt majd később

megbeszéljük, ebben biztos vagyok.– Így lesz – hagyta rá Catherine. Maradéktalanul meg volt győződve az igaza felől. –

Eddie szerint is, szerintem is Matthew inkább gyenge, mint gonosz. Na mindegy, mik a fejlemények?

Rövid szünetet tartottak, amíg megérkezett a kávé. Aztán újabb rövid szünetet tartottak, amíg Catherine visszaküldte, mert langyos volt.

– Ilyen árak mellett harmadfokú égési sérüléseket akarok szerezni! – gorombította le a pincért, mire az szégyenében fülét-farkát behúzva elsomfordált, mintha az anyukája kiporolta volna a fenekét.

– Tegnap összefutottam Adam MacLeannel a konditeremben – mesélte Stevie.– És?– Megmondta, mit csináljak, és én megcsináltam.– Azaz? – noszogatta Catherine. Körözött egyet a kezével, mintha barátnője

óraműszerkezetét húzná fel.– Hívjam fel Matthew-t, és szóljak neki, ha levelet kapok, dobja be a szemközti villa

postaládájába.– Egy pillanat! – mondta Catherine, ugyanis a pincér időközben visszaért két friss

kávéval, és kötelességtudóan strázsált mellettük, amíg ellenőrizték a hőmérsékletét. Catherine jóváhagyása jeléül bólintott, mire a pincér olyan megkönnyebbült mosollyal távozott, mintha Catherine étteremkritikus lenne.

– Szóval, Matt tudja, hogy ott laksz. Hűha! – ámuldozott Catherine. Bekanalazta a habot, és belehörpölt a mennyei, édes kávéba. – És hogy vette?

– Szerintem köpni-nyelni nem tudott megrökönyödésében. De ma reggel kilestem a konyharoló lamellái közül, és láttam, hogy a házat bámulja, jobban mondva fixírozza, mielőtt beszáll a kocsiba. Nem tűnt túl vidámnak.

– Helyes! – bólogatott Catherine. Ekkor megérkezett a spagetti.– Egyáltalán nem helyes – ellenkezett Stevie. – Nem akarom, hogy megutáljon. Azt

akarom, hogy szeressen.– Hogy a mennydörgés ménkűbe, Stevie! – ripakodott rá Catherine. – Nem az övé az

egész város. Ott laksz, ahol akarsz! Magára vessen, ha nem tetszik neki. Danny iskolája fontosabb, mint az, hogy őt feszélyezi.

– Igen, igazad van – helyeselt Stevie, s gondolatban lejegyezte magának az érvet, hogy később elismételhesse. – Bár elég nyilvánvalónak tűnik, miért költöztem oda, nem? Azt fogja hinni, üldözőbe vettem.

– Nem, ha fütyülsz rá, és még kevésbé, ha másik pasi oldalán mutatkozol.– Ne is mondd! – A kilátásra, hogy Adam MacLean úgynevezett „tervének” ezt a részét a

gyakorlatba ültessék át, borsózott a háta. Először is, ők lesznek a világ legképtelenebb párja. Egyáltalán, miről fognak beszélgetni? Adamnek a skót börtönvilágban szerzett tapasztalatairól? Vagy arról, mi a fojtogatás legcélravezetőbb módja? Megvetette az Adam-féléket. Szánalmas alaknak tartotta, aki arra használja az erejét és a külsejét, hogy másokat megfélemlítsen. Az, hogy képes olyan emberrel egyesíteni az erőit, aki megérdemli, hogy a társa elhagyja, világosan mutatja, milyen kétségbeesetten szeretné Matthew-t visszakapni. Melegen remélte, mihelyt visszakapja, Jo és Adam MacLean eltűnik a balfenéken a pokol legmélyebb bugyrában.

A két nő nagy falat spagettit tömött a szájába. A pincér csak erre várt. Rögtön ott termett, hogy megkérdezze, elégedettek-e mindennel. Mindketten buzgón bólogattak, és nagyokat horkantottak.

– Ezt a pincérképzőben tanítják ám nekik – mesélte Stevie, miután lenyelte a falatot. – Hogy várják meg, amíg mindenki két pofára eszik, s aztán kérdezzenek. Imádják. Ez a munkájuk fénypontja.

Catherine felkacagott. Örült, hogy Stevie viccelődik.– Egyszerűen briliáns, hogy az utca túloldalára költöztél – jegyezte meg. – Tudod, Nagy

Behemótnak igaza van. Összezavarja őket. Állandóan riadókészültségben lesznek. Várják, mikor üt be a mennykő. Roppant leleményes a pacák, nem?

– Hát igen, majd meglátjuk – mondta Stevie, akit még nem győzött meg teljesen. Mérget vett volna rá, hogy neki éppúgy kijár majd a kellemetlen meglepetésekből Adam MacLeantől.

– Szóval, mikor esedékes a következő támadás?– Fogalmam sincs – mondta Stevie. – Szerintem az a terv, hogy megvárjuk, mi sül ki az

első felvonásból. Kis lépésekben haladunk előre.– Tiszta Mission Impossible– állapította meg Catherine. Stevie bólogatott. Értette, mire céloz a barátnője, de szavai nyomasztó, profetikus

felhangot kaptak. Tényleg elgondolkozott, vajon azzal, hogy visszavágnak, nem rontanak-e tovább a helyzeten.

Matthew belépett a házba. Elfelejtette, hogy ott a doboz, belebotlott, s ettől csak még pipább lett. Bosszúságát az sem enyhítette, amikor kibontotta.

– Mi az? – kíváncsiskodott Jo. Átpillantott Matthew válla felett, miközben a férfi kicsomagolta a selyempapírból a felettébb csinos, szalaggal ékesített meghívókat. Furcsa volt látni, hogy a neve még mindig együtt szerepel Stevie-ével. Mintha fényévek teltek volna el azóta, hogy kiválasztották a papírt, a betűtípust és a borítóra nyomott képet. Holott a valóságban alig három hónapja történt.

– A miserend és egy számla… MENNYIRŐL?Jo kivette a kezéből.– Ennek nem fogsz örülni, de most jól hegyezd a füled! – szólt Jo nyugodt hangon. – Ez a

számla Stevie nevére van kiállítva. Azonnal vidd át neki, legyen az ő gondja.– Nagy szemétség lenne – mondta Matthew lelkifurdalással. Nem említette, hogy ő

választott ilyen díszes, drága megoldást.– Mint mondtam, jól hegyezd a füled! – korholta Jo gyengéden. – Ezt most muszáj

megtenned! Ha kedves vagy, és felajánlod, hogy kifizeted, Stevie félreértelmezi, és reményt lát ott, ahol nincs remény. Kegyetlennek kell lenned ahhoz, hogy kedves légy, Matt! Muszáj keményen bánnod vele! Eridj át, és ragaszkodj hozzá, hogy fizesse ki! Mindannyiunk, de főleg Stevie érdekében kérem, ne akarj megfelelni a szabályainak, drágám. Csak nyomd a kezébe a dobozt, és rögtön irány vissza! Ne hagyd, hogy ezzel az ürüggyel feltartson! Azzal nem használsz neki hosszú távon. Hidd el! Nem akarunk neki még nagyobb fájdalmat okozni, ugye?

– Igen, jól van – mondta Matthew, mielőtt erényesebbik énje megkérdőjelezhette volna Jo logikáját. Felmarkolta a dobozt, átmasírozott a villához, és bekopogott az ajtón.

Amikor Stevie látta, hogy jön Matthew, összeadta a kettőt meg kettőt, és megkapta a szép kerek négyet. Kihúzta magát, kinyitotta az ajtót, és behajtotta maga mögött, hogy Danny ne lássa-hallja. A kihúzott háttal megjelenő, cseppet sem félelmetes Stevie látványa kifogta a százcsomós szelet Matthew vitorláiból. Stevie olyan összeszedettnek tűnt, merev testbeszéde nem lelkendezett, hogy: „Milyen kellemes találkozás, annyira örülök, hogy látlak!”

– Ez neked jött – kezdte, és nyújtotta a dobozt.– Feltételezem, a miserend. Igen, említette a nyomdász, hogy már feladta – felelte Stevie.

Meg sem kísérelte átvenni.– Hát, tessék. – Matthew megrázta a dobozt. Stevie keze azonban tovább lógott a teste

mellett.– Megspórolhattad volna magadnak a fáradságot, ha egyenesen kidobod a kukába –

mondta Stevie nyomatékosan. – Én sem tudok vele mit kezdeni, Matthew.– Van benne… ööö… egy számla…Stevie eltökélt szándéka ellenére, hogy közönyt erőltet magára, képtelen volt leplezni a

szemében gyúló megvetést. Matthew, akit a nő fellobbanó haragja közvetlen lőtávolból ért, elszégyellte magát. Védekezésül támadásba lendült. Meglepő módon úgy találta, színlelnie sem kell az ingerültséget.

– Minek vagy itt, Stevie?

Stevie bő lére ereszthette volna azzal, hogy elmagyarázza, egy nap meglátogatta a szüleit a gólya, ám ehelyett úgy döntött, nyílt lapokkal játszik.

– Azt akartad, gyorsan költözzek el, és ez a ház kiadó volt.– De miért itt? Miért ebben az utcában?– Matthew! – kezdte Stevie higgadtan, érzelemnek jelét sem adva, pedig fortyogott benne

a fájdalommal és kétségbeeséssel fűszerezett harag és bosszúság keveréke. – Ez az egyetlen ház, amit Danny iskolája közelében találtam. Nem igazán engedted meg nekem azt a luxust, hogy kényelmesen szétnézzek, nem igaz? Mellesleg világosan értésemre adtad, hogy már más életet élsz. Én is. És annak nem vagy többé a része. Emlékeztetnélek, szabad ember vagyok, ott lakom, ahol akarok.

Kirántotta a számlát a dobozból.– A kukám megtelt. Én vállalom ezt, te meg azt. Kérlek, intézzük ezt kulturáltan,

Matthew! Köszönöm, hogy áthoztad a számlát!Ezzel lassan, de határozottan Matthew orrára csukta az ajtót.

Matthew nem erre számított. Úgy érezte, mintha felpofozták volna, pedig Stevie nem volt agresszív, nem kiabált, nem használta eszköznek a csomagot, hogy ott tartsa, noha Jo előre borítékolta. Egyszóval Stevie nem könyörgött, nem esdekelt, hogy visszaszerezze. Ez biztosan dupla blöff, vélte Matthew. Ugyanakkor Stevie nagyon is meggyőzően alakította a „közönyt”. Ami azt illeti, túl meggyőzően. Ha nem ismerné úgy, mint a tenyerét, kétsége sem lenne, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Mert ugye, az lehetetlen, hogy ilyen hamar elfelejtse őt?

Tökéletesen tisztában volt vele, hogy Jo az utca túloldaláról, az ablakból figyeli, ahogy visszaindul a dobozzal. Nagy kő esett le a szívéről, amikor Stevie végül elvette a számlát. Elvégre ő csak Stevie lelkét szolgálja hosszú távon. Akkor miért érzi magát mégis egy nagy rakás szarnak?

Stevie megpaskolta a szívét. Azon csodálkozott, honnan volt ereje megőrizni a hidegvérét, amikor a szíve akrobatamutatványokat végzett a mellkasában. El sem tudta képzelni, miként maradhatott öszszeszedett. De az maradt, és ez büszkeséggel töltötte el. A gyengeség vagy fájdalom legkisebb jele igazolta volna, hogy Matthew összes gyanúja megalapozott, ám nem ajándékozta meg a férfit ezzel az örömmel. Kis győzelme mégsem feledtette végtelen bánatát. Miként válhattak idegenné egymás számára, amikor alig három hete még abban az ágyban szeretkeztek, amelyen Matthew most másik nővel osztozik? Lassan felidézte a legutolsó alkalmat: Matthew-nak máshol járt az esze, és csak testben volt jelen, de a fáradtságra fogta, s ő nem látta okát kétkedésnek. Sőt hosszú masszázzsal kényeztette Matthew-t, hogy álomba segítse. A fejlemények fényében visszatekintve rájött, hogy Matthew nem szerelemből szeretkezett vele, csak el akarta terelni a gyanúját, hogy más nővel készül vakációzni. E felismerésre felpattant benne a zár a fájdalom nagy dobozán, a fedél felnyílt, s a doboz tartalma csaknem teljesen betöltötte Stevie szívének minden zugát. Kis híján meghasadt a szíve. Régen szerette Matthew, tényleg imádta. Hova illantak azok az érzések? És miért nem vette észre, hogy a férfi eltávolodik tőle?

Eszébe jutott, jobb, ha szól Adam MacLeannek. Elvégre megállapodtak, hogy késedelem nélkül tájékoztatják egymást. Megnézte Dannyt, aztán tárcsázta Adam számát.

– Hllóóóadmcln – szólt bele a férfi.– Halló, itt Stevie Honeywell – mutatkozott be Stevie.– Miben segélhetek? – kérdezte Adam nyersen.– Csak tájékoztatnám. Matthew átjött egy nekem címzett csomaggal, és számon kérte, mit

keresek a villában.– Csak nem? – ájuldozott Adam, mintha halálosan lesújtaná a hír. Na persze!– Nos, közöltem vele, hogy saját életem van, ahogy neki is. Azt hiszem, leesett az álla.

– Ja, aha.Stevie felcsattant:– MacLean úr, ön kért rá, hogy informáljam. Most pontosan ezt teszem. Sajnálom, hogy

megzavartam. – Ezzel kinyomta a telefont, nehogy Adam visszavágjon a fergeteges, száraz skót humorával.

Adam MacLean épp mondani akarta, hogy „Igen, tudom, nagyra értékelem”, amikor Stevie hisztirohamot kapott, és lecsapta a telefont. Nála nyilván minden héten az a hét van. Tiszta mázli, hogy nem tartózkodtak egy helyiségben, különben még a végén Stevie hozzávág egy vázát – úgy tűnik, ez a jól bevált trükkje, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő akarja. Pedig Stevie hálával tartozik, amiért egyáltalán szóba állt vele! Másoknak csak odaröffentett, ha szerencséjük volt.

Reggel sokkal hidegebbnek és üresebbnek találta az ágyat, mint eddig. Mellbe vágta a felismerés, hogy Jo talán örökre szakított vele. Gyorsan kimenekült a dermesztő, magányos hálószobából. Tudta, hogy ez nem történhet meg vele. Nem hagyja, nem hagyhatja, hogy Jo elmenjen. Ha kell, feleségül veszi ezt az átkozott, Stevie nevű vászoncselédet, hátha azzal eléggé felcsigázza Jo érdeklődését és féltékenységét, hogy visszatérjen hozzá. Bár tiszta szívből remélte, hogy addig nem fajulnak a dolgok. Ekkor felbontotta a születésnapjára kapott üdvözlőlapokat.

26. fejezet

Catherine a kanapéra zuttyant, és felpolcolta a lábát a tartóra.– Parancsolj – mondta Eddie. Öblös fehérboros poharat helyezett a felesége kezébe.– Köszönöm, én elragadó, behemót drágám! – felelte. – Szent Habakuk! Mennyit ittál már?Catherine kacagva nagyot húzott a borból, ami lekígyózott a gyomrába, majd rakétaként

visszaszáguldott az agyába. – Jesszusom, már épp ideje volt! Úgy értem, szeretem a gyerekeket, de imádok este kettesben maradni veled – folytatta. Befészkelte magát a kanapén heverő nagy párnák közé, és felkapta a tévéújságot. A kábeltévén a Dalziel és Pascoe nyomozt adták fél óra múlva, és a Koh-i-noor vendéglőből húsz perc múlva érkezett a curry. Mennyország!

– Nem baj, ha elugrom holnap Nagy Fehérrel meg Juddal egy-két pofa sörre? Itthon leszek tizenegyre – ígérte Eddie. Nem mintha érkezéskor és távozáskor blokkolnia kellett volna, ám egy kapcsoló meghibásodott a gépezetében, az ösztökélte, hogy hazatelefonáljon és hírt adjon magáról, és ne feszítse a húrt. Tulajdonképpen az ösztökélte minden olyan figyelmességre, melyet a Férfiak a Marsról… szerint nem tehet az ember, ha férfiból van.

– Igen, persze – mondta Catherine. – Nem kell engedélyt kérned, szerelmem.– Tudom – mondta Eddie. Catherine-re mosolygott, ő meg vissza rá. Könnyed, fesztelen

csend telepedett rájuk, amíg a tévé szórakoztatta őket.– Azért ez furcsa – szólalt meg végül Eddie.– Mi a furcsa? – érdeklődött Catherine. Kiürült poharát újabb adag borért nyújtotta. Eddie

felvette maga mellől a palackot, és utántöltötte a poharat.– Hát, gondolkoztam. Ha nem szívesen engednél el este, mert, mondjuk, féltékeny típus

vagy, akkor gyógyfürdőbe se szívesen engednél el egy hétre, nem?– Gyógyfürdőbe készülsz? – lepődött meg Catherine.– A lótüdőt! Nem magamról beszélek, hanem Jóról meg a nagydarab skót fazonról. Hogy

lehet, hogy egy pillanatra sem téveszti szem elől, de a gyógyfürdőbe elengedi? Tudod, oda, ahova nem ment el.

– Hmmm, értem, mit akarsz mondani, igen – hagyta rá Catherine.– Tudod, figyeltem a pasast az esküvőn. Nekem normálisnak tűnt. Nem veszem be róla azt

az aszszonyütlegelő dumát. Valami nem stimmel.Catherine bólintott. Neki is megfordult már ez a fejében, ám agya emlékeztette, mekkora

bakot lőtt Matthew-val. Talán mégsem olyan jó emberismerők, mint hitték. Mindenesetre érdekes meglátás. Érdemes lenne említést tenni róla Stevie-nek.

Felemelte a telefont, hogy felhívja barátnőjét, s ekkor hirtelen megcsörrent a készülék a kezében. A vonal másik végén pedig pontosan az jelentkezett, akivel beszélni kívánt. Nemegyszer megesett velük.

– Figyelj! – kezdte Catherine izgatottan. – Eddie agyában lassan kattognak a fogaskerekek, és egészen pirinyók, de az imént állapította meg, ha Adam MacLean tényleg olyan rövid pórázon tartotta Jót, akkor miként lehetséges, hogy egy egész hétre elengedte egy egészségfarmra?

– Nem tudom – felelte Stevie, és fontolóra vette. – Szerintem furcsa, nem?– Hát ez az!– Viszont Adam MacLean is nagyon furcsa, és pont. Valószínűleg arra is volt egy „terve”,

amit előránthat a farzsebéből.– Na ne! Szerinted igen? – hitetlenkedett Catherine.– Felettébb valószínű. Lehet, hogy megneszelte, és teret adott Jónak, hogy kifüstölhesse. –

Stevie nem tulajdonított különösebb jelentőséget az információnak, mindazonáltal elraktározta az agyában a MacLean bejegyzés alatt, a „B” pontban. Aztán beszámolt

Catherine-nek az aznapi kalandjáról Matthew-val és a csomaggal. Csupán azért tartott időnként szünetet, hogy a barátnője válogatott szitkoknak adhasson hangot. Rájött, gyógyír a lelkére, hogy átmenetileg szabadon és fennhangon szapulhatja a férfit, akit még mindig elszántan vissza akar kapni.

Az út túloldalán az esküvői meghívó mellett a lefújt esküvő gondolata is a kukában landolt. Matthew átkarolta álomittas szeretőjét, s lustán lapozta a teletexten a híreket. Aztán átfutotta a labdarúgást, és megnézte az előző este kihúzott lottószámokat, noha nem számított nyereményre. Eddig csupán három tízest nyert egész életében, legalábbis ennyinek tűnt. Valamikor régen vett ötös lottót, hatos lottót, skandináv lottót, Luxort és kérte a jokert, majd az ír lottóra is rákapott. Aztán egyszer csak rájött, hogy tényleg, de tényleg nem engedheti meg magának, hogy így folytassa, és beletörődött, hogy csak alkalomadtán futja gépi lottóra, és a jokert sem kérheti a heti két húzáson. Nemrég cserélte le a számokat. Most a saját és Jo születésnapját, valamint az első szeretkezésük napját játszotta meg. S lám, ezek az új számok most visszaköszöntek a képernyőről.

– Ez nem lehet igaz – mondta fennhangon, és kihúzta a karját Jo alól, hogy előbányássza a szelvényt a fiókból.

– Mi a baj? – kérdezte Jo. Már félálomban volt a nagyon finom fehérbor, a nagyon finom meleg szoba és a karját nagyon finoman cirógató nagyon finom férfi mennyei kombinációjától.

– Szerdán nyertem a lottón! – hitetlenkedett Matthew. Összevetette a képernyőn vibráló számokat a szelvényével. Hirtelen jeges vasmarok szorult a szíve köré a gondolatra, hogy lejárt, aztán rájött, hogy nem, és megkönnyebbült. Jónak kiröppent az álom a szeméből. Kikapta a szelvényt Matthew kezéből, és ellenőrizte.

– Öt, eltaláltál öt számot. Istenem, mennyit ér? – sikította.– Nem tudom, nem tudom! – kiáltotta Matthew. Tippelni sem mert.– Hol lehet megtudni?– Fogalmam sincs, eddig csak tízest nyertem. Jo megnézte a lottószelvény hátoldalát.– A Camelotot kell felhívni! Gyorsan add ide a telefont!Matthew odanyújtotta neki a készüléket. A vonal foglalt volt, ahogy Matthew elméje is.

Most visszafizetheti az összes adósságát, és tiszta lappal indulhat. Szétvágja az összes Visáját, és addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. Másrészről viszont logikus lenne egyet-kettőt megtartani. Abból fedezhetné a vásárlásokat és az üdüléseket, mert ahhoz külön biztosítás jár. Például elmehetnének nyaralni Barbadosra. Jo nappal a fehér kis bikiniben, este a vörös kis tangában, éjszaka meg egy szál semmiben lenne.

– Hívd újra!– Még mindig foglalt!– Add ide, hadd próbáljam meg én!– Na?– Megint foglalt.– Matt, hozz pezsgőt!– Mi?Jo megcsókolta. Ő is pezsgett, mint egy palack jófajta Bollinger.– Hozz egy kis pezsgőt! Erre innunk kell! Légyszí! Muszáj koccintanunk a szerencsénkre!Felnézett az izzó, hosszú szempillákkal keretezett szemével, s tekintetéből kéj és még több

kéj ígérete áradt. Az anyját, káprázatos volt. Matthew-nak pezsgő nélkül is repesett a szíve. Egy doboz trópusigyümölcs-italtól is ugyanígy megmámorosodik, hajóval issza. Jónak azonban más elképzelése volt.

– Légy szíves, drágám! Ha létezik pezsgőpillanat, ez az.

Húsz font egy pezsgőért, érvelt Matthew agyának a nadrágkörnyék irányításáért felelős része. Néhány nap és ezreid lesznek a bankban, egy palackkal igazán elkényeztetheted a hölgyet!

– Na jó – adta be a derekát. Jo felszökkent, és tapsikolva fel-le ugrált, mint egy óvodás.– Hozz rögtön kettőt! – kiáltotta. – Leisszuk magunkat a sárga földig. Holnap beteget

jelentünk, aztán ágyban töltjük az egész napot, és megtervezzük, mihez kezdjünk a pénzzel.Matthew már a cipőjét húzta.– Ne telefonálj, amíg vissza nem érek! – figyelmeztette érzékien a nőt. – Vagy el kell,

hogy náspángoljalak!– Jó, ígérem, ígérem!– Te vagy az én szerencsecsillagom, bizony – mondta Matthew. A karjába húzta Jót, és

csókot nyomott az édes, nedves ajkára.– Jobb lesz, ha sietsz! – dorombolta Jo. – Igaz, lehet, hogy mire visszaérsz, valami

kényelmesebbe csusszanok. Húúú, olyan hőség tombol itt – és kigombolt még néhány gombot az ingén.

Matthew, mint akit puskából lőttek ki, kirobbant az ajtón a kocsihoz. Az arcán szétterülő, fülig érő vigyor méreteiben vetekedett az erekciójával, igaz, mindkettő veszített valamelyest a nagyságából, amikor észrevette az út túloldalán, a lamellák közül kiszűrődő fényt. A fejében egy kedves gondolat nyomakodott a sok sötét közé, és azt súgta, Stevie-nek is adnia kéne a nyereményből a lefújt esküvőre és Danny vakációjára.

Ugyanakkor, ha megengedheti, hogy abban a villában lakjon… És Jo amúgy is megmondta, kegyetlennek kell lennie rövid távon, hogy kedves legyen hosszú távon.

Egy szempillantás alatt megszületett benne az indok, miért tartsa meg magának és Jónak a teljes nyereményt. Ezzel elhajtott az italboltba pezsgőért.

27. fejezet

Stevie-t üzenet várta, amikor hazaért a konditeremből az Adam MacLean-mentes súlyzós edzésről.

„Bea, drágám, itt Crystal. Csörögj rám! Minden rendben van?”, így tudakolta a főnöke, Crystal Rock (igen, tényleg), hogy; „Hol a bánatban van már a kéziratod? Rég le kellett volna adnod. Te nem szoktál késni. Mi a baj?”

Stevie lenyelte a keserű pirulát, és azonnal viszszahívta.– Drágám! – kiáltott Crystal, amikor a legújabb személyi asszisztense (Danielle?)

odakapcsolta. Stevie próbálta megjegyezni a nevüket, de egyik sem húzta tovább egy hétnél. Crystal félelmetes volt, bár ő személy szerint egészen jól kijött vele.

– Szia, Crys, bocs, hogy nem jelentkeztem.– Aggódtam érted, drágám – mondta Crystal, akinek simogató hangja akár a drága,

selymes koktél.– Csak azért hívlak, hogy eloszlassam az aggodalmadat, és szóljak, hogy már majdnem

befejeztem a kéziratot.– Majdnem? Ó, de drágám, az esküvői előkészületek miatt hanyagolsz, ugye? – kérdezte

Crystal súlyos fenyegetést pendítve a könnyed dorgálással.– Nem lesz esküvő – tájékoztatta Stevie. Tisztában volt vele, hogy az őt ért csapást

kihasználva próbál időt nyerni.Nem veszítheti el ezt az állást. Ha MacLeannek képes volt eladni a lelkét, hogy

visszaszerezze a pasiját, a büszkeségét is nyugodtan feláldozhatja a munka oltárán. Szinte látta, ahogy Crystal előrehajol az asztalán, és leteszi „Eiffel” névre hallgató pomerániaiját a földre, mint mindig, amikor komolyra fordul a szó.

– Nem lesz esküvő? Ezt hogy érted?– Matthew… talált valaki mást.– Ó, drágám, az a strici…Stevie összerezzent a Crystal szájából ezután elhangzó szó hallatán, bár el kellett

ismernie, Crystal svájci-iskolába-jártam kiejtésével még ez is elegánsan csengett.– Nézd, rendben. Mikor tudod leadni? – kérdezte Crystal az engedékenység eme ritka

pillanatában.– Kedden első dolgom lesz elküldeni. Már majdnem kész, de tényleg – fogadkozott

Stevie, és néma hálaimát rebegett az égnek. Kimászott a csávából.– Akkor számítok rá, drágám! Ja, és kezdj el ötleteket gyűjteni a következő könyvedre!

Untig elég a mediterrán főhősökből, pláne úgy, hogy saját skót és ír fiainkat teljesen elhanyagoltuk.

– Vállalom az íreket.– Nem, nem. Az íreket Paulnak osztottam. Tőled skótokat várok. Legyen a címe Felföldi

románc. A formátumot ismered. Kerüljön bele vörös haj és skót tesztoszteron, de bőven!– Meglesz – ígérte Stevie. Hirtelen úgy érezte, cseberből vederbe került. Hogy a pokolba

faragjon szexistent egy vörös loboncú skótból, amikor egyfolytában az a… az a skót tölti ki a gondolatait? Még a végén legyilkolja a hősnőt egy lapáttenyeres pofonnal az első fejezetben! Cseppet sem romantikus!

Matthew-t rettentő rosszullét gyötörte, amikor felkelt az ágyból. Fájt a feje, a hasa és a szíve. A Camelot telefonja nem foglalt volt, hanem meghibásodott. Igaz, ezt nem tudhatták, amikor ötpercenként hívták. Hét további kísérlet után felbontotta az első palack pezsgőt, és miután kiürült, táncra perdültek. A második palack pezsgőhöz brandyt és barna cukrot kevertek, s amikor ez a koktél is elfogyott, felvitte Jót az emeletre, és próbált szeretkezni vele, ám csúfosan felsült, de rá se rántottak. Gazdagok lesznek! Elég gazdagok ahhoz, hogy alaposan kiköltekezzenek, és elmenjenek egy fantasztikus vakációra au soleil. De a lényeg,

hogy elodázhatja a Damoklész kardjaként örökké a feje fölött függő beszélgetést Jóval az anyagiakról. Az istenek lemosolyogtak rá.

Arra ébredt, hogy a fejében a Status Quo dübörög, a gyomra akár a cementkeverő, és Jo rázza a vállát, hogy közölje, sikerült végre elérnie a Camelotot, és ötszáztizenöt font a nyereménye, melyet kiválthat bármelyik postahivatalban.

Ötszáztizenöt nyavalyás fontot öt nyavalyás számért! Ennél cifrább szavak is átfutottak a fején, pedig utált káromkodni.

– A Camelotnál rettentően sajnálták, de „rekordszámú nyertes volt azon a sorsoláson”.Tehát négyszázhetvenöt font „profitra” tett szert, ha levonjuk a pezsgő árát. Nyomot sem

hagyna a tartozásain, szóval semmi értelme átengedni a pénzt a Visa társaságnak. Ezzel az erővel mikroszkopikus méretű planktont is hajíthatna a nagy fehér cápa mohón kitátott szájába. Nem, akár el is szórakozhatják. Igazán ironikus, hogy vigaszra kell költeni a pénzt, olyan fájdalmas a nyeremény.

Jo Paracetamolt és kávét hozott neki, de kihányta, ezért belediktált még egy adagot. Jo olyan édes volt. Nagyon hálás volt neki, hisz annak ellenére törődött vele, hogy ugyanolyan cudarul szenvedett, mint ő, mégis azt hajtogatta, hogy nem gond. Miután Jo ellátta, betelefonált a munkahelyükre, hogy ételmérgezés miatt egyikük sem tud menni. A kollégái részvétüket fejezték ki. Nem érdekelte, hisznek-e neki vagy sem, ahhoz túl pocsékul volt. Bemászott az ágyba, és mihelyt átkarolta a káprázatos, ám ernyedt nőt, elnyomta az álom.

– Halló – szólt Stevie a telefonba.– Adam MacLean. Hgynnnn? – bömbölte a férfi.Miért kell neki állandóan ilyen pokoli hangosan beszélni? Stevie érezte, hogy egész teste

megdermed.– Jól, köszönöm. Maga hogy van?– Jól. Nos, van fejlemény?– Nem igazán – jelentette Stevie –, hacsak az nem, hogy Matthew kocsija még mindig a

ház előtt parkol. Tehát ma feltehetően nem mentek dolgozni. De sajnálom, hogy ilyen csip-csup részletekkel kell untatom.

Érezte, hogy a vonal másik végén Adam állkapcsa megfeszül és rángatózik az idegességtől, és ettől kicsit jobb kedvre derült. Igen, talán mégis szívesen ír egy skótról az új könyvében. Úgy táncol majd, ahogy ő fütyül. Ha akarja, hófehér paripa gázol keresztül rajta, hátán a meseszép, fiatal, eperszőke hősnővel. Evie-nek fogja hívni. Evie Sweetwellnek.

– Azért híttam, mert szerintem a következő szintre kéne lépnünk – mondta Adam, és udvariasan mosolygott, pedig bizonyára épp egy kisállat koponyáját zúzta ízzé-porrá nagy igyekezetében, hogy kedvességet tanúsítson.

– Ahogy kívánja, MacLean úr.– Tud bébiszittert keríteni hónapra? Ajaj, ez nem sok jót ígér! Stevie fejében megkondult a vészharang, és egymás után

gyúltak ki a vészfények a gerince teljes hosszában.– Ö… nem biztos, miért? – kérdezte, holott tudta, hogy Catherine kisegíti a bajban. Kate

éppen nem járt senkivel, és őrülten spórolt valamire, amire a tizenhét évesek spórolnak, tehát jó néven venne egy húszast meg akadálytalan hozzáférést egy fekete ribiszkés sajttortához és néhány sundám-bundám Bacardi Breezerhez.

– Mer asszondom, szórakozni kéne mennünk, szombat este lesz.– Én, szórakozni? Hol?– Velem.Szent szar!– Magával?

– Rittyencse ki magát, hőgyem – mondta Adam MacLean. – Fél nyóckor magáér megyek. Kiruccanunk a moziba.

28. fejezet

– Szóval, mit veszel fel? – kíváncsiskodott Catherine.– Dunsztom sincs, mit javasolsz?– Határozottan azt a zöld átkötős blúzt. Az volt Matthew kedvence, és fix, hogy érzékeny

húrokat pendít benne, ha abban lát.– Ha? Mit tegyek, hogy biztosan meglásson, és ne vesszen kárba az igyekezetünk? Mi

van, ha nem lát meg minket? Mi van, ha pont akkor nem lesnek ki az ablakon, s nem látják, hogy kettesben távozunk? Úgy értem, mekkora az esély rá? Ez őrület, kész őrület!

– Őrült időket élünk, Stevie. És ha nem látnak meg benneteket, akkor addig kell próbálkoznotok, amíg eredménnyel nem jártok.

– Féltem, hogy ezt mondod.– Hát, ez is része a tervnek! – nevetett Catherine, jóllehet napról napra egyre kevésbé

rajongott az ötletért, hogy Stevie és Matthew kibéküljön. Boldognak akarta látni barátnőjét, ugyanakkor azt kívánta, bárcsak Stevie megmutatná Matthew-nak, hogy nélküle is van élet. És ha ehhez Adam MacLean közreműködésére van szükség, ám legyen. Remélte, hogy Stevie nem adja meg magát egykönnyen, amikor Matthew térden csúszva visszakönyörgi magát. Mert az szent, hogy megpróbálja. Azt akarta, Matthew vegye már észre, milyen ember Stevie. Ugyanakkor egyre inkább zavarba ejtette, hogy Stevie mit láthat Matthew-ban.

– Fél nyolcra kell elkészülnöm.– Nos, Kate hétre itt lesz.– Remek. Egyenesen a sajttortához meg egyéb finomságokhoz vezetem. Jó kislány.– Nagy zsaroló! Húsz font! Én ingyen vállalnám, ha egy sajttortát is bedobnál.– Hívok neki taxit haza. Nem engedem, hogy MacLeannel menjen.– Köszönöm – mondta Catherine. – De ó, azok a príma lábak! Ha én vállalnék

gyermekmegőrzést nálad, én hagynám, hogy hazafuvarozzon.– Te beteg vagy, Catherine Flanagan!Catherine kacagni kezdett.– Ideges vagy?– Már miért lennék ideges? Csupán egy asszonyverő pszichopatával megyek szórakozni.– Szerintem nem az a fajta – mondta Catherine.– Szerintem csak rossz volt a sajtója. Jónak minden szavát bevettük, aztán tessék, kiderül,

milyen számító dög. Csak az ő szemszögéből ismerjük a történteket. Én mondom, Stevie, alaposan szemügyre vettem a pasast Pam esküvőjén, és iszonyatosan tisztességesnek találtam.

– Iszonyatosan?– Tudod, hogy értem.– Ó, Cath, na ne! Nem zörög ennyire a haraszt, ha nem fúj a szél. Csak rá kell nézni, nem

egy Bolyhoska. – Stevie hitetlenkedve felnevetett. – Láttad a sebhelyet az arcán? Hogy kerülhetett oda? Nem gyermekláncfű-koszorút font, az fix!

– Hát, Pam és Will öreg rokonaival igenis Bolyhoskaként bánt.– Színjáték az egész – vetette ellen Stevie. Továbbra is szkeptikus maradt. – A

közönségnek alakított. Ha hoztak volna csecsemőt, hát azt puszilgatja. Politikusi trükk, és jól tudjuk, milyen hamar kitelik az ő becsületük, nem?

– Te nem kedveled, ugye?– Nem – ismerte el Stevie –, de nagyon úgy fest, egymásra vagyunk utalva. És ha moziba

megyünk, legalább nem kell beszélgetnünk.

Pontosan ez fogalmazódott meg Adam MacLeanben, amikor a helyszínt választotta. A mozi központi, népszerű, és így nem kell vele hosszasan társalognia. Ráadásul jó eséllyel észreveszik őket, és visszajut Jo fülébe. Mert lehet, hogy Jo most nem tart rá igényt, de

cseppet sem lenne ínyére, ha valaki más viszont tartana. Ismeri jól Jo féltékeny természetét, és az a malmára hajthatja a vizet.

Matthew történetesen épp a vízforralót engedte tele, amikor észrevette, hogy Eddie kiteszi a lányát a túloldalon. Kate vigyázott már párszor Dannyre, egyébként nem járt hozzájuk. Stevie biztosan szórakozni megy, állapította meg. Nyilván Catherine-nel. De akkor magával vinné Dannyt is, nem? Stevie sosem jár el egyedül, hacsak nem Catherine-hez megy. Akkor viszont hova készül? Ráadásul szombaton este.

Gondolatban lekevert magának egy nyaklevest. Mi köze hozzá? Külön élnek. Most Jóval él, akkor meg minek üti bele az orrát?

De mégis…

– Csini vagy – dicsérte Kate, és vigyázott, nehogy elvágódjon Dannyben, aki a hosszú zsiráflába köré tekeredett.

– Tényleg? – kérdezett vissza Stevie.– Jól áll neked a zöld – biztosította Kate. – Bárcsak szőke lennék!– Az vagy! – kacagott Stevie. Kate természetes platinaszőke volt, amiről mások csupán

álmodnak, ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy fenekét seprő hosszú haja gótfeketére legyen festve, és vad színek kavalkádja ütközzön ki belőle. Pillanatnyilag neonkék volt a couleur du jour. Az ifjúság magabiztosságával hordta, és lenyűgözően nézett ki.

– Segítesz ezt elpusztítani, Dans? – kérdezte Kate, és hatalmas zafírkék szeme elkerekedett a szendvicshegyek és a sajttorta láttán, amit Stevie elöl hagyott neki. – Uzsonnáztál már?

– Igen – felelte Danny. – Bab nuku pirítóst.– Bab nuku pirítóst? – Kate kérdőn pillantott Stevie-re további magyarázatért.– Úgy érti, babot pirítós nélkül – sóhajtott Stevie. – A csemetém hirtelen úgy döntött, nem

ízlik neki a kenyér.– Ahogy néhány hónappal korábban a McDonald’sban, a sült krumpli kellős közepén

hirtelen kitalálta, hogy nem szereti többé a sült krumplit, és azóta krumplihoz sem ért. De legalább Atkins-barát gyerek volt.

– A kenyér hasznos, Dans. Különösen ez a barna. Én rengeteget eszem, és tök jó! – hangsúlyozta Kate. Stevie-re kacsintott, és a szájába gyömöszölt egy szendvicset.

– Tényleg? Igazán? – ámuldozott Danny. – Anyuci, kaphatok egy olyat, amilyen Kate-nek van?

Stevie biztosra vette, hogy Kate arra is rá tudná venni Dannyt, hogy lócitromot egyen.Az óramutató lassan félhez közeledett, s őt egyre erősebben kínozta a hányinger.

Gyötrelmesen hoszszúnak és keservesnek ígérkezett az este. Fogalma sem volt, mit adnak a moziban. Kihajította az újság ingyenes mellékletét. De nem volt kétsége afelől, hogy akciófilmre ülnek be, ahol a nagy macsó hős hatalmas fegyverekkel lekaszál egy csomó embert, míg a kis csaj, aki a véletlen folytán csöppen az események forgatagába, a háta mögött tipeg tűsarkúban a masszív lökhárítóival.

– Szerintem megérkezett – szólt Kate, és kilesett az ablakon.– A francba! – káromkodott Stevie.– Anyu!– Ne haragudj, Danny – mondta Stevie, és a szájára csapott.– Hova mész?– Egy… ööö… üzleti tárgyalásra anyuci regényeiről – tódította Stevie. – Te meg Kate-tel

ide be, drágám – folytatta, és a társalgó felé terelte Dannyt, nehogy meglássa MacLeant, és rémálmai legyenek tőle.

– Gyere, Dans, menjünk, nézzünk meg egy DVDt úgy, hogy tökig fel van tekerve a térhangzás! – javasolta Kate, és a nappaliba kísérte Dannyt. – Búcsúzz el anyutól!

– Szia, drágám, fogadj szót Kate-nek! – búcsúzott Stevie, noha tudta, hogy Danny valóságos kis angyal lesz Kate kedvéért. Alighogy becsukódott a nappali ajtaja, a bejárati ajtó megdöndült, mintha faltörő kossal döngetnék. Stevie felkapta a blézerét és a retiküljét, és a kilincsért nyúlt. A kinyújtott kezén vette észre, mennyire reszket. Ajtót nyitott. Ott állt előtte Adam MacLean színben passzoló világoszöld ingben és koptatott farmerban.

– Mindketten mentaződben, ügyes húzás – méltatta Adam. – Szép lassan sétátam a kocsitól az ajtóig – folytatta. – És most szép lassan sétálunk vissza.

– Rendben – felelte Stevie. Adam kinyitotta neki a kocsi ajtaját (természetesen a közönség kedvéért), becsukta mögötte, majd beszállt a volán mögé. A CD bekapcsolt a gyújtással: Alvin Stardust. Stevie sokkal keményebbre számított: a Progidyra, esetleg másik bandára, ahol a frontember leharapja egy élő rágcsáló fejét.

Egy szót sem szóltak. Stevie-nek azon járt az esze, bárcsak hozott volna kést, mert vágni lehetett köztük a feszültséget. De egy kés egyébiránt is elkelne. Adam nyugodtan vezetett, pedig a kocsija sebes röptű, áramvonalas, kecses testű autócsoda volt. Stevie hallott már a férfiak és a nagy autók mítoszáról, azt azonban kötve hitte, hogy Jo szóba állna olyan férfival, akinek hiányosságai vannak azon a tájékon. Matthew-t megáldotta a természet – nem volt se túl kicsi, se túl nagy –, míg Adam MacLean az egyéb méreteiből kiindulva kisebbfajta szörnyeteget bújtathat a nadrágjában. Ekkor ütött szöget a fejébe, hogy Adam MacLean szerszámán elmélkedik. Tüstént, azon melegében száműzte a gondolatot.

A mozitól nem messze leparkoltak. Még mindig hallgatásba burkolózva átkeltek az úton, és beálltak a jegyárus előtt kígyózó sorba.

– Mit szeretne látni? – kérdezte Adam.Két filmet vetítettek. Az egyik A fojtogató volt – nem kell hozzá őstehetség, hogy rájöjj, ő

ezt választja, gondolta Stevie –, a másik egy pszichokrimi Denzel Washington főszereplésével, akit nagyon gusztának tartott, s aki elterelné a gondolatait arról, hogy kötelező randin van vele.

– Ööö… maga mit szeretne? – kérdezte diplomatikusan.– Maga dönt.– Hát, a krimi jó kritikát kapott – pedzette meg Stevie. Nagyon drukkolt, hogy Adam

kijelentse, akkor ő most elpályázik A fojtogatóra, és a film után találkoznak az előcsarnokban, ám ehelyett (basszuskulcs!) teketória nélkül közölte: – Aha, az jáóú lesz.

Stevie a táskájába túrt a pénztárcájáért, de Adam rászólt:– Én állom. Maga várjon itt, és hozzon popcornt!– Rendben – mondta Stevie. Magában visszhangozta: popcornt? Ez túlságosan is kezd

igazi randira hajazni! Ekkor hasított belé a felismerés: Adam nem akarja, hogy azt higgye, megússza potyázva.

Azt hiszi, ingyenélő vagyok!, döbbent rá. Na jó, akkor mutassuk meg neki!Pont akkor szolgálták ki, amikor Adam megjelent a jegyekkel. Egy felmosóvödör méretű

„kicsi” és egy durván konténer méretű „nagy” kukoricával birkózott, mely annyiba is került. A különleges ajánlatot kérte, melyhez két üdítő is dukált. Fogalma sem volt, Adamnek mire esne a választása, tehát Diet Coke-ra szavazott. Whisky nem szerepelt az étlapon. És Adamnek még volt képe megrökönyödni.

– De hát viccetem – sopánkodott.– Nos, sajnos még nem sikerült ráhangolódnom a sziporkázó humorának árnyalatnyi

változásaira – közölte Stevie egyszerre viaskodva egy édes kis mosollyal és a hatalmas lakomával.

– Szóval, melyik az enyém? – dörmögte Adam.– Természetesen a nagy! – méltatlankodott Stevie. Most ugrat, vagy tényleg disznónak

néz? Tessék, sikerült még jobban megutálnia.– Jesszus, rámegy az estém, hogy az egészet legyűrjem.

– Nem akartam, hogy fukarnak tartson – jegyezte meg Stevie sokatmondóan, és kényszeredett vigyorra húzta a száját. Elvégre ez Adam krajcároskodásról hírhedt meccse, nem az övé. – És ha már itt tartunk. Nagyon szeretném mielőbb tisztázni a megállapodásunk anyagi részét. Nem szeretném, ha hideg zuhanyként érne valami kellemetlen meglepetés.

– Aha – felelte Adam, de nem fejtette ki. Hátat fordított Stevie-nek, és bevonult az elsötétített moziterembe.

– Parancsójon – mondta Adam. Terebélyes, kipárnázott székekhez vezette Stevie-t, melyeket tágas tér választott el az előttük lévő sortól. – Pluszban fizettem a príma helyért. A többi helyen megmacskásodik a lábm… lábam.

Tényleg hosszú lába van, futott át Stevie fején. Ha összeillesztené a saját két lábát, megkapná Adam egyik lábának hosszát. Valószínűleg szaküzletben veszi a farmert. Bizonyára az „Ostoba Tulok Skótok Vagyunk”-ban.

Minden fény kihunyt, s a filmvásznon peregni kezdtek a reklámok és filmelőzetesek. Stevie szétnézett. Dugig volt a hely párokkal. Fejük körvonala összehajolt, ahogy viccet meséltek, vagy édes kis semmiségeket súgtak. Különös érzés volt közéjük tartozni, és mégis kilógni közülük. Hányan ülhetnek olyasvalakivel, akit ki nem állhatnak, és akiről tudják, hogy nem állhatja őket?

Matthew-val imádtak moziba járni. Nemegyszer előfordult, hogy Matthew rácsörgött a munkahelyéről azzal, hogy „Derítsd ki, tud-e Kate vigyázni Dannyre, és beülünk egy filmre”. Ilyenkor mindig megadták a módját az estének. Mozi után étteremben vacsoráztak, és szórták a pénzt. Ahogy Matthew most Jóval.

Könny szökött a szemébe, és elvakította. Köhécselve nyelte vissza. Adam MacLean megböködte, hogy megérdeklődje, a pattogatott kukoricától fuldoklik- e. Stevie úgy érezte, mintha egy kamion öklelné fel.

– Nem, pechje van, jól vagyok – mondta Stevie, melyet Adam nagy ha-hával nyugtázott.Csendben majszoltak, és nézték a filmet. Denzel igéző, a cselekmény csavaros és izgalmas

volt. A kezdet kezdetétől világos volt, ki a rossz fiú, ám ez jottányit sem vett el az élvezetből. Végül kigyúltak a lámpák. Adam feltápászkodott, kinyújtózott, és a dobozba söpörte az ingére pottyant kósza kukoricaszemeket. Abból, amennyit Stevie-vel meghagytak, a harmadik világ egyheti élelmezését megoldhatták volna.

– Ez jó volt, jó választás – jelentette ki Adam.– Igen, nagyon élveztem – mondta Stevie. – Úgy értem, a filmet – tette hozzá. Hátha

Adam félreérti, és azt hiszi, az ő elmés társaságára céloz.Egyáltalán nem kedvel, állapította meg Adam magában halvány derűvel, bár ha a fene

fenét eszik, sem tud rájönni, miért nem. Roppant gálánsan viselkedett Stevie-vel, leszámítva talán a megismerkedésüket. Nem az ő hibája, hogy ide jutottak. Gondolatban tüzetes vizsgálatnak vetette alá a kapcsolatát Jóval, de még mindig nem jött rá, mit vétett. Kínozta a tudat. Fel nem foghatta, miért tart Jo jobban igényt egy ilyen Matthew Finch-féle faszkalapra, mint őrá, aki királynői bánásmódban részesítette. Nyilván Kezelhetetlen Bundabugyi kisasszony az oka. Nem tette boldoggá Matty fiút, azért kalandozott el a fickó. Ez a némber az oka, nem ő! Ez a részegesen dühkitörésekre hajlamos, becsmérlő szutyoksári! És ez még semmi ahhoz képest, ami a rovásán van. Ha mereven ragaszkodik hozzá, hogy másra kenje a dolgokat, jobban tenné, ha a saját háza táján sepregetne.

Kivezette Stevie-t az autóhoz. A CD-ből bömbölni kezdett a hetvenes évek avétos „Wig Wam Bam”-je meg a „Do You Wanna Touch” Stevie úgy látta, Adam ízlése zeneileg éppoly gyanús, mint minden más téren. Néma csendben, fapofával ültek. Mindketten szabadulni akartak a másiktól, amilyen gyorsan csak lehet.

– Hazvigym… Hazavigyem a bébiszitterét? – ajánlotta Adam, mihelyt bekanyarodtak a Virágözön közbe.

– Nem, köszönöm, taxit hívok neki – mondta Stevie kissé túl sietősen.

Adam most már hahotázott, és a fejét rázta. Minél kedvesebb Stevie-vel, annál jobban bosszantja a nőt. Ettől pedig még kedvesebb akart lenni, mert momentán csupán abban lelte örömét, ha az idegeire megy.

– Na jó, kőcse a pénzét – mondta –, de ne gyűjjön nekem azzal, hogy nem ajálottam fel.Leparkoltak a villa előtt. Matthew házában égett a lámpa az alsó szinten, és a függöny

még nem volt behúzva.– Most üdögélünk egy csöpp percet – jelentette ki Adam MacLean –, hadd vehessenek

minket észre.Szuper!, sóhajtott fel Stevie gondolatban. Másrészről, minél előbb észreveszik őket, annál

hamarabb érnek fordulóponthoz, és ér véget a szenvedés.– Evégre – folytatta Adam –, ez a szokás a szerelmeseknél, nem? Űnek a kocsiban,

beszégetnek, csókolóznak meg ilyesmi.– Kizárt, hogy csókolózzam magával! – szörnyedt el Stevie.– Ne húzza fel magát, hőgyem – mondta Adam hátrahőkölve. – Csak azt akarom, hogy

élethű legyen az alakításunk. Anékül, hogy lealacsonyodnánk a testi kontaktus szintyére. Áll az alku?

– Áll az alku – vágta rá Stevie.Adam felhorkantott.– Alkalmas lenne most az idő, hogy a pénzügyekre térjünk? – kérdezte Stevie.– Nézze – felelte Adam kissé feszülten –, kiszámolom majd. Ammá bizonyos, hogy nem

engedhetem meg magamnak, hogy az egész villát meg a jelzálogomat is álljam hosszú távon…

– De hát nem ezt kérem! Pont ez a lényeg! – fakadt ki Stevie.– Ne lafatyojjon már, asszony! Tudom, hogy nem ezt kéri! – csattant fel Adam, és

szétnyitotta a tenyerét, mintha csillapítani próbálná magát. Masszív keze volt, látszott rajta, hogy könnyedén ki tud osztani vele egy fájdalmas pofont.

– Nézze, ha ennyire zavarja, előreveszem, jó?– Igen, roppantul zavar, MacLean úr – bólogatott Stevie –, nagyra értékelném, ha

előrevenné, köszönöm.– Mellesleg Adam a nevem. Csöppet fura lenne, ha úgy akarnánk meggyőzni másokat,

hogy egy pár vagyunk, hogy leuraz és a vezetéknevemen szólít.– Rendben… Adam – felelte Stevie. Meglehetősen bensőségesnek érezte, hogy

keresztnéven, jobban mondva pogánynéven szólítsa, miután úgy megszokta, hogy „MacLeannek” hívja. Illetve annak és szaftosabb dolgoknak.

– Szóval, a Stevie a Stephanie becézése?– Nem, csak szimplán Stevie. Mint a költőnő.– Stevie Smith?A kutyafáját! Hallott róla!– Igen.Leesett az álla, hogy hallottam Stevie Smithről. Azt hiszi, faragatlan tuskó vagyok! A

pimasz csöpp… Adam igyekezett magába fojtani a bosszúságát, de abból, ahogy mérges kis tetoválást dobolt a kormányba, egyértelműen látszott.

Vártak még egy darabig, de az út túloldalán semmi jele nem mutatkozott életnek. Matthew és Jo már lefekhetett, és a nagy sietségben, hogy mielőbb felmenjenek és bangúrozzanak, lent égve felejtették a lámpát. Adam és Stevie egyszerre szólalt meg, hogy akkor ideje menniük. Ugyanaz járt a fejükben, vagyis: akkor semmi értelme nem volt ennek az estének.

– Legközelebb talán több szerencsével járunk – mondta Adam.Ó, isten óvjon a legközelebbtől! Bár e gondolatot szaporán felváltotta a rémület, amikor

Adam kiszállt a kocsiból. Ez meg hova megy? Jaj, istenem, nehogy be akarjon jönni egy kávéra!

Adam azonban csak a lovagias teendőit végezte: kinyitotta Stevie-nek az ajtót, majd visszaszállt a kocsiba, de előtte még gorombán, szarkazmustól sem mentesen odaszólt:

– Jó éjt, és kösz a popcornt! –, majd Y fordulást csinált a szűk kis úton, és csalódottságtól csikorgó kerekekkel elsüvített. Stevie összerezzent. Gyűlölte a hangos zajokat – a becsapódó ajtót, a kiabálást, a petárdát –, kikészült tőlük, és veszélyben érezte magát. A gyermekkorára emlékeztette, melyre nem akart emlékezni. Alig várja, hogy megszabaduljon tőlem, ahogy én is tőle, mélázott, és az üres helyet bámulta, ahol az imént Adam kocsija parkolt.

Aztán hirtelen a szeme sarkából elcsípett egy alakot Matthew ablakában, aki valószínűleg a kocsi dübörgésére nézett ki. A szíve egy szemvillanás alatt a torkában dobogott.

Csak nyugi! Felemelte a kezét, és szeretetteljesen intett a kocsinak, amely rég elporzott, bár a bámészkodónak erről fogalma sem lehetett. Aztán lassan kinyitotta a villa ajtaját, és besétált, de a tekintete elidőzött még egy pillanatig az út végén a nyomaték kedvéért.

Miután Kate-et hazavitte a taxi, gyorsan felhívta Adam MacLeant, aki igencsak meglepődött azon, hogy máris hall felőle.

– Szerintem észrevettek minket – mesélte Stevie izgatottan. – Fúrja az oldalukat, bár lehet, hogy rosszul ítélem meg.

– Higgaggyon le, asszony, és ne zagyvájjon! – szólt rá Adam. – Nem értem, mit mond!Ez azért erős egy olyan embertől, aki mellett Rab C. Nesbitt érthetőnek tűnik, gondolta

Stevie.– Ahogy elhajtott, csikorogtak a kerekei – magyarázta Stevie. Örült, hogy kifejezheti a

rosszallását. – Felverhette őket az út túloldalán, mert valaki…– Jo?– Nem tudom, nem mertem odanézni. De valaki határozottan kinézett az ablakon. Úgy

tettem, mintha integetnék önnek, pedig már elhúzta a csíkot. Meglehetősen lármásan.– Jó van, jó van, értem. A lényeg, hogy bevát a trükk – mondta Adam, hogy a védelmébe

vegye megkritizált vezetési stílusát. – Ez jó hír. Bárcsak engem is láttak vóna, hogy, tuggya, összekapcsojjanak minket.

Stevie tekintete az esküvői meghívókért kiállított számlára esett, és gyönyörű kis terv körvonalazódott lelki szemei előtt.

– Szerintem tudom a módját, miként érjük ezt el, ha megkapom, amire szükségem van – mondta. Igyekezett elhessegetni az érzést, hogy vészesen jó mulatság lesz, amire készül.

29. fejezet

Stevie ötlete olyan egyszerű és nagyszerű volt, mint a told-a-sütőbe félkész bagett. Három nappal később, kedden, amikor Adam rácsörgött, hogy végre szert tett a szükséges kellékre, készen is állt rá, hogy átültesse a gyakorlatba. Futólag találkozott Adammel a konditeremben, ahol átadásra került a szóban forgó holmi. Aztán Stevie sétával és alkalmanként beszúrt sprinttel eltöltött egy balesetmentes félórát a futógépen. Ezt követően hazament, hogy megírja új könyve vázlatát, amíg Matthew hazaér a munkából.

Miután belehasított, hogy Adam terve mégsem olyan ostobaság, mint először hitte, a szíve habkönnyű lett. Végre képes volt elrendezni Paris és Brandon sorsát az utolsó fejezetben. Történetük csodálatos, idillikus vége egy boldog, reményteli gondolatbuborékból született, és önmagát is lenyűgözte. Hála istennek a kéziratot másnap reggel munkakezdésre, ígéretéhez híven, át tudta küldeni az Éjféli Hold főszerkesztőségének. Akkor egyszer s mindenkorra megfogadta, hogy soha többé nem centizi ki ennyire. Az életben csak egyszer hagyhatod cserben a Crystal-féléket, aztán eláshatod magad. Végleg.

Micsoda megkönnyebbülés, hogy újra megszállta az ihlet! Az irodaként használt csinos szobának oroszlánrésze volt ebben. Tágas, de kényelmes és békés volt, és remek kilátás nyílt a hosszú kertre. A szellőztetéskor kitárt ablakon kotnyeles rózsák kandikáltak be, és a közelben néha-néha elhaladó vonatok nyugtató zakatolása is behallatszott. Világéletében úgy képzelte, ilyen szobában írja meg egyszer a nagy művét. Persze hálás volt, amiért az Éjféli Hold állást ad neki. Ő, „Alexis” és „Paula” abban a kiváltságban Részesültek, hogy havi fizetés formájában előre megkapták a szerzői jogdíjat, s így biztosítva volt a rendszeres jövedelmük. Crystal néha újságcikkeket is terelt az útjába, melyekért külön pénz ütötte a markát, és alkalmanként hosszú, hagyományos verset költött egy üdvözlőkártya-gyártónak, hogy feltornássza a megtakarításait. Rengeteg pluszmunkát vállalt, hogy fedezni tudja az esküvőt. És most úgy tűnt, hónapokig hiába dolgozott.

Sétált egyet a városban, hogy levegőzzön és kinyújtóztassa a lábát, valamint túlessen az utolsó, egyben legfájdalmasabb feladaton, és megszabaduljon a gyűrűktől. Úgy tervezte, annak az ékszerésznek adja el őket, aki közismerten a legkorrektebb árat ajánlja a környéken. A fickó százhúszra tartotta a két karikagyűrűt (ebből fedezni tudja a miserend-füzetecskék árának felét), és még százötöt kínált a kísérőgyűrűért. Alkudozás nélkül elfogadta az ékszerész ajánlatát, meg sem próbálta feljebb srófolni az összeget. Úgysem hordta volna őket, fájdalmas emlékek kötődtek hozzájuk. Ha – amikor – újra összejön Matthew-val, újat választ, de az biztosan nem gyöngy lesz. Hallgatnia kellett volna az anyjára, aki szemrevételezéskor megjegyezte: „A gyöngy könnyet jelent, remélem, tudod.”

Amint hazaért, nekilátott jegyzeteket készíteni a Felföldi románchoz, hogy elűzze gyászos hangulatát. Úgy döntött, a hősnő pöttöm és temperamentumos lesz, a „főhős” galád és nyűgös. Lehet, hogy sebhelyet is kap, melyet nagy fájdalom árán szerzett. És a hősnő úton-útfélen túljár az eszén. Nahát! Mihelyt elképzelte „Damme MacQueent” és „Evie Sweetwellt”, megrohanták az ötletek. Úgy érezte, ebből talán a nagy mű is kikerekedhet.

30. fejezet

Vele éles ellentétben, Matthew nehezen összpontosított a munkára. A Platinum Visa kártyát ajánló levélen felbuzdulva felhívta a „hívja azonnal” számot, ám közölték vele, hogy igénylését kapásból elutasították.

– Akkor meg mi a fenének húzzák el a mézesmadzagot, ha aztán közlik, hogy nem kaphatom meg? – háborgott Matthew. A személye elleni súlyos támadásnak vette a bank döntését.

– Sajnáljuk, uram – mondta a józanságát megőrző telefonos-kisasszony. Számtalanszor volt már része hasonló beszélgetésben. Automata pilótára váltott, és tájékoztatta Matthew-t, miként ismerheti meg az adósbesorolását. Matthew pontosan tudta, miként ismerheti meg az adósbesorolását. Azt is tudta, hogy a besorolásán most feltüntetik, hogy elutasították a Visa-kérelmét, és a jövőben ez hatással lesz a hiteligénylésére. A nő a mondat közepén járt, amikor lecsapta a telefont. Azonnal bűntudat fogta el, nem jellemző rá, hogy ilyen gorombán viselkedjen. Igaz, újabban sok mindent tesz, ami nem jellemző rá, és ami nem tölti el különösebb büszkeséggel.

Aznap reggel kézbesítették az egyik Visa kártyája kivonatát. A vakáció árát hozzáírták a már meglévő tartozásához, és a pénzkivét díját is felszámították, amelyről teljesen megfeledkezett. Ezzel túllépte a hitelkeretét. Ezt haladéktalanul rendeznie kell, legalábbis ezt követelte a levél tetején szembetűnő, vastag, nagybetűs üzenet. Ráadásul volt még valami, ami nem hagyta nyugodni, és az sem lendített a jókedvén. Szombat este véletlenül épp be akarta húzni a függönyt, amikor megpillantotta Stevie-t a villa bejárata előtt, amint integet valakinek. A legszebb zöld blúzát viselte, és álmatag mosoly terült szét az arcán, nem a barátok számára fenntartott fajtából. Fogalma sem volt, miért zavarja ez annyira, hisz nincs többé köze Stevie-hez, már nem része az életének. Most Jóval él. Ám hiába száműzte megannyiszor a gondolatot, az rugalmas volt, és egyre visszapattogott.

Amikor aznap este hazaért, az ablakon beáradt a napfény, és rávilágított, milyen mocskos lett a konyha, mióta Stevie elköltözött. A pult tele volt morzsával, s apadió is megérett az alapos suvikszolásra. Kénytelen lesz takarítót fogadni. Jo nem az a fajta nő, aki kötényt köt, és házimunkával koptatja el hosszú, mennyeien karmoló körmét. Ő nem egy „Stevie”. Minek hagyta volna el érte Stevie-t, ha az lenne?

Jo a kádban fürdőzött, amíg ő a konyhában tüsténkedett, hogy összeüssön valami finomat. Jo anynyi szenvedésen ment keresztül, hogy kényeztetnidédelgetni akarta. Ettől még persze szívesen érkezett volna haza ragyogó pultra és a konyhából áradó ínycsiklandó illatokra, különösen ma este, amikor annyira padlón van, mintha átment volna rajta egy gőzhenger. De amit ott elvesztett, azt itt kétszeresen megnyerte. Nem vonhat párhuzamot a között, amire nemet mondott, és a között, amire szert tett. Jót nem olyan fából faragták. Ő gyönyörre és fényűzésre termett, nem kényelemre és megbízhatóságra. Jo és Stevie: mintha egy vadonatúj sportkocsit és egy Vauxhall Cavalier-t hasonlítana össze. Igaz, nem valami szerencsés a hasonlat, gondolta nyomban. Régen évekig volt egy hűséges Vauxhall Cavalier-je, és imádta, míg az új sportos fekete Punto, melyre végül lecserélte, a nyomába sem ért egykori autó cimborájának.

Míg főtt a tészta, felötlött benne, hogy körbeszalad a portörlővel, és gyorsan rendet rak. Jo mindenhol nyomot hagyott maga után, mint valami virulens borostyán. Hogy a csudába szeretkezhetnének a kandalló előtt, ahogy tervezte, ha a szőnyeg tele van porral és rejtélyes „maradványokkal”. A beépített szekrényhez lépett, hogy elővegye a porszívót. De hova a pokolba tűnt a Dyson? Ó, a szentségit!

Stevie jó háromnegyed órát várt, miután látta, hogy Matthew hazaér a munkából, csak aztán kelt át az úton. Muszáj kiváltképp fesztelennek mutatkoznia. A szerencse mellé szegődött: Matthew feje az ablakban cikázott, mintha tárgyakat mozgatna.

– Átugrom az utca túloldalára. Egy pillanat és jövök, bogaram! – szólt Dannynek.– Jól van, anyuci!Stevie felkapta a Visa számlát, amit Adam adott neki, és lassan, magabiztosan átvágott az

úton. Majd belepusztult, hogy gőzöléssel felbontsa a levelet, de nem engedett a kísértésnek.Meglátott!, gondolta, amikor észrevette, hogy Matthew elugrik az ablaktól. Ez nagyon

fájt. Tényleg muszáj Matthew-nak vérig sértenie azzal, hogy úgy tesz, mintha nem tartózkodna otthon? Mit követett el ellene, hogy ezt érdemli? Matthew kis húzása megacélozta felőrölt idegeit. Különösebb ceremónia nélkül bedobta a levelet a postaládába, majd sarkon fordult, és hátra se nézett, egyenesen hazament.

Aztán SMS-t küldött Adamnek, és tájékoztatta, hogy megcsinálta. Majd várt.

Matthew roppantmód haragudott magára, amiért elugrott az ablaktól. Buta, gyerekes reakció volt, nevetségesen viselkedett. Stevie biztosan meglátta, pedig „nem ezt érdemli!”, mondta a régi Matthew. A kedves, barátságos, elragadó Matthew, akinek van lelkiismerete. Mert az új Matthew megszabadult a lelkiismeretétől, azért ilyen már hónapok óta. Annyira meg akarta kapni Jót, de nem volt könnyű, valakinek sérülnie kellett. Szerelemben és háborúban mindent szabad. Ezt a mantrát ismételgette, amikor kétségek gyötörték, és fellázadt agya válogatott szidalmakat vagdosott hozzá. Szerelemben és…

A postaláda csattant egyet, s egy boríték szánkázott a lábtörlőre. Odaosont, hátha veszélyes a tartalma, s azonnali beavatkozást igényel. Próbaképpen felemelte. Látta, hogy Jo Visa-kivonata az. Kíváncsi lett volna, mennyi Jo tartozása, van-e még annyi hitele, hogy abból fussa porszívóra, melyre égető szüksége lenne. A kandallópárkányra helyezte a levelet, hogy később átadja, aztán nem gondolt rá többé.

Jobban mondva hajnali fél egyig nem gondolt rá többé, amikor is csillapodó elméje megpihent a párnán, és szortírozni kezdte, mely gondolatfoszlányok kerüljenek az álmába. A nap mely mozzanatait dobja a „be” tálcába, és melyeket dobja „ki”. Amikor gondolatban Jo leveléhez ért, elméje hirtelen félbeszakította a mániákus szortírozást, és gorombán felverte álmából.

Miért volt Stevie-nél Jo levele?Lement a földszintre, és kézbe vette a borítékot, melyen Jo régi lakcíme szerepelt. Az,

ahol a férjével együtt élt. Fel nem foghatta a dolgot. Hiszen Stevie csak úgy kaparinthatta meg a levelet, ha MacLean átadja neki. De miért adta volna át neki? Hogyhogy ismerik egymást? Mit jelent ez az egész? Miben sántikál MacLean? És miben sántikál Stevie? Sehogy sem bírta kisütni. Az agya belesajdult a sok töprengésbe.

Aznap éjjel szemhunyásnyit sem aludt. Még a párnája alá rejtett nagy kenyérvágó kés sem öntött belé lelket.

Másnap reggel megvárta, hogy Jo felöltözzön, mielőtt átnyújtotta neki a levelet. Jo a borítékra pillantott, s menten elhajította, mintha leprás lenne.

– Ezt meg honnan szerezted? – esett a férfinak. – Adam hozta át? A francba, tudja, hol lakunk, ugye?

Jo idegesnek és ijedtnek tűnt. Matt azonnal felpattant a székről, és védelmezőn átkarolta.– Hát, ez bizony fogós kérdés. Stevie kézbesítette. – Érezte, hogy Jo még jobban

megmerevedik.– Stevie? Stevie? Hogy a fenébe került a birtokába?– Nem tudom.Jo az ablakhoz szaladt.– Miben sántikál ez a nő? – fújtatott, és elfintorodott, mintha rontást küldene vetélytársára.

– Vagy inkább ők?– Milyen ők?– Az én és a te exed. Egyik sem mentes hátsó szándékoktól, nem?

Matthew felnevetett.– Csak nem arra célzol, hogy Stevie és Adam öszszejött?– Ne légy nevetséges! – vicsorgott Jo. – Adam egy pillantásra sem méltatna egy Stevie

Honeywellt!Matthew már kérdezni akarta, mi kivetnivalót talál Stevie-ben, ám Jo kemény pillantása

figyelmeztette, mekkora balgaság lenne.– De tudni akarom, tudja-e, hol lakom! – Nyelt egyet. Ó, te jó ég! A végén arra jön haza a

munkából, hogy levágott lófej hever az ágyban.– Fogalmam sincs, honnan tudná – mondta Jo. – Azt mondtam neki, Wakefield másik

végén laksz.– Talán követett minket. Te magad mondtad, hogy becsavarodott, nem?Jo válaszolni akart, de a nyelvébe harapott. Inkább helyeslőn bólogatni kezdett.– Igen, lehet, talán. Másrészről viszont szerintem drasztikusabb lépésre ragadtatta volna

magát. Nem szokása azzal vesződni, hogy személyesen kézbesítsen leveleket, ha érted, mire gondolok. És Adam nem vétette volna el a házat. – Vagyis sántikál valamiben.

– Akkor meg mi folyik itt? – értetlenkedett Matthew.Jo felidézte, mi történt, amikor hazajött Mallorcáról és közölte Adammel, hogy elhagyja.

Már akkor sejthette volna abból, ahogyan a férfi a hírt fogadta, hogy mesterkedik valamiben. Hmmm. Tehát mégiscsak megalapozott volt a gyanúja. Milyen ostoba volt, hogy abban a hitben ringatta magát, Adam simán elengedi!

Legyintett, mintha elhessegetné az utca egész túloldalát.– Nézd, Matt, sajnálom, de nem vagyok hajlandó pszichológiai játszmákba bocsátkozni

Stevie-vel csak azért, mert ezt várja tőlem. Nem tisztességes vele szemben. Egyértelműen segítségre van szüksége.

– Nagyon biztosnak tűnsz vele kapcsolatban.Jo lassan bólintott. Hirtelen izgalom kerítette hatalmába. Úgy érezte, övé az egész világ.

Még mindig kellek Adamnek!– Ismerem a női logikát, Matt, mert, láss csodát, én is nőből vagyok! – Felvonta a

szemöldökét. – Bebizonyítsam?– Igen, légy szíves.Jo és Matthew újfent elkésett a munkából.

Tíz órakor Adam MacLean felhívta Stevie-t.– Hánykor fekteti le a csöpp fiát? – érdeklődött.– Fél nyolc körül – mondta Stevie. – Nyolckor már alszik.– Akkor kilencre megyek – jelentette be Adam. – Nyugodtan ne főzzön semmit.Stevie bosszankodni kezdett. Még akkor sem érti a fickót, amikor angolul beszél.

31. fejezet

Adam MacLean látogatására várni rosszabb volt, mintha igazi randija lett volna. Egy igazi randin legalább olyasvalakivel töltöd az estét, akinek nagy eséllyel tetszel, nem pedig olyasvalakivel, aki ég a vágytól, hogy megkritizáljon, és pontokat szerezzen veled szemben. Most akkor főzzön vagy sem? Dobhatna MacLeannek csontot, és nézhetné, ahogy azon acsarog, míg ő maga bekap egy szendvicset. Még csak az kéne, hogy tálcán kínálja egy ilyen alaknak az alkalmat, hogy rossz háziasszonynak titulálja! Mert bár nem ő a világ legfergetegesebb szakácsnője, a chilije után mindenki megnyalja a tíz ujját. Aznap estére főzött is egy jó kondérra valót, melyet nagy adag vörösborral öntött nyakon. És ha MacLean nem enne belőle, lefagyaszthatja, és rájárhat az elkövetkező évtizedben.

Ágyba dugta Dannyt, aztán világoskék blúzba és farmerba bújt. Csekély esélyt látott ugyan rá, de arra az esetre, ha Matthew mégis észrevenné őket, ügyelnie kell, hogy imponáljon, ugyanakkor lezsernek is tűnjön. Tökéletes. Vajon az, hogy személyesen kézbesítette Jo levelét, beváltja a hozzáfűzött reményt? Vajon Matthew és Jo boldog vízi világában nagy hullámokat ver ez a kis kavics? Ha igen, akkor most ugrásra készen lesik, mi zajlik a villánál. Ha nem, akkor számolnia kell azzal, hogy kénytelen lesz az utca kellős közepén henteregni Adam Mac-Leannel. Pfuj, ez még viccnek is rossz. Matthew intelligens ember, intellektuálisan feltétlenül, ha érzelmileg nem is. Össze tudja szorozni a kettőt kettővel – s némi szerencsével most ötöt kap. Biztosan kavarognak az agyában a kérdések, vagy nem?

Kopp-kopp-kopp. MacLean egészen finoman kopogtat önmagához képest, gondolta Stevie. Csak nem az alvó Dannyre van tekintettel? Aha, de igen! Hát ez még kevés lesz ahhoz, hogy megkérdőjelezze MacLeannel szemben a fenntartásait. Azt ugyanis ki kell érdemelni. Ajtót nyitott. Egy olyan hatalmas csokor virág termett előtte, hogy a lélegzete is elakadt.

– Helló! – köszönt egy telt, kásás hang egy öklömnyi rózsaszín rózsa mögül.– Ó, helló! – köszönt vissza Stevie. Ez aztán a mesébe illő, méregdrága csokor. Ha a

szerelme nyújtaná át őszinte szívvel, elalélna a gyönyörtől. Hogy aztán öt másodperccel később magához térjen, és ágyba rángassa. Ám ez most egyértelműen nem fog megtörténni. Legalábbis homloklebenyműtét nélkül semmiképp.

– Lát valamit az út túloldalán?– Nem – mondta Stevie. – A kocsik ott vannak, de semmi jele, hogy ők otthon lennének.– Ó, az a disznó! – méltatlankodott a rózsa.– Esetleg szeretne tenni egy kört, és aztán visszajönni?– Nem, hátha otthon vannak, és észrevettek. Furcsa lenne, ha beállítanék egy csokor

virággal, aztán elvinném.– Csikorognia kellett volna a fékkel! Legjobban a vezetési stílusa vonja magára a

figyelmet.– Betessékel végre, vagy sem? – kérdezte a rózsa hangosan. Egyre zabosabb lett.– Persze, kerüljön beljebb! – hívta Stevie előzékeny, csilingelő kis kacajjal a lehetséges

szemlélődök kedvéért, akik talán az út túloldaláról figyelik. Adam átnyújtotta a virágot. Majdnem egy tonnát nyomott, Stevie jócskán megroggyant a súlya alatt. Átlesett a túloldalra, de semmi. Ekkor vette észre, hogy színben megint passzolnak Adammel.

– Ugyanolyan kék a gúnyánk – állapította meg Adam. Stevie gyanította, hogy Adam a ruhájukra céloz, mivel semmi másban nem passzoltak a szemgolyóik számától eltekintve. Tényleg Nagy-Britanniából származik? A Földről jött egyáltalán? Adam egyenesen az étkezőbe irányozta magát. Mivel tisztaság és rend fogadta, felesleges volt felhívnia Stevie figyelmét, hogy a tulajdonosok kifejezetten kikötötték, elvárják a tisztaságot. Lódított nekik, amikor azt állította, a „hölgy” módfelett kényesen ügyel a rendre és a tisztaságra. Átvonult a konyhába, s miközben felügyelőként körbejárt és szemrevételezte a helyiséget, megjegyezte, hogy ez is fel van súrolva. Sehol egy lisztszemcse vagy csokipötty. A főzőlapon álló

hatalmas, üstszerű lábasból finom fűszeres marha eregetett párafelhőt, és megcsapta az orrát. Az illatra válaszul megkordult a gyomra.

– Hát, legalább a kocsimat látni fogják, ha engem nem is – jegyezte meg.– Igen – felelte Stevie. Az járt a fejében: na jó, túlestünk a bevezetőn, mihez kezdünk az

elkövetkező órában?– Szóval, a pénz – válaszolta meg Adam a kimondatlan kérdést.– Nagyszerű! – mondta Stevie. Végre! Most megtudja, mekkora darabot kell kimetszenie

a szívéből, hogy kifizesse a fickót.– Leülhetek? – Adam az asztal felé intett.– Igen, tessék – mondta Stevie. Adam helyet foglalt az asztalnál, és egy összehajtogatott

papírt húzott elő a zsebéből.– Megkínálhatom egy itallal? – kérdezte Stevie. – Teát, kávét vagy bort inna? Sajnálom,

égetett szeszt nem tartok. – Az utolsó mondathoz túl szomorkás mosolyt biggyesztett. Semmi szín alatt nem akarta, hogy Adam teletankolja magát whiskyvel, aztán danolászni vagy verekedni kezdjen.

– A bor jólesne, köszönöm – mondta Adam.– Fehéret vagy vöröset?– Vöröset legyen szíves – felelte Adam. A nyakát tette volna rá, hogy az asztalra kerülő

palackon még mindig rajta lesz az 1,89 fontos címke. Stevie azonban egy nagyon gazdag dél-afrikai kis pinotage-zsal lepte meg, melyen érződtek az illatos nyári és bogyós gyümölcsök. Elismerően bólintott.

– Klassz – mondta.– Ugye? – affektált Stevie. Sikerült meglepetést okoznom neki, gondolta. Azt hiszi, ócska

lőrét veszek, hogy olcsón és gyorsan leihassam magam.– Nézze, itt vannak a számításaim. – Adam kisimította a papírt. – Három hónapra

béreltem ki, aztán újraértékeljük a helyzetet, ha addig elhúzódna. Maga fizethet nekem, mondjuk négyszáz fontot havonta, a többit tudom fedezni. Ez így megfelel?

Stevie rámeredt. Sokkal többre számított. Legalább egy ezresre havonta meg tisztességtelen nemi szolgáltatásokra. Bármennyire is szégyellte, de ha ez az ára, hogy visszakapja Matthew-t, mindent bevet. Még annál is többet.

A négyszáz font méltányos volt, túlságosan is. Annak ellenére, hogy ki nem állhatta ezt az alakot, esze ágában sem volt becsapni.

– MacLean úr…– Adam a nevem.– Elnézést… „Adam” – Súlyos szünetet tartott, nehogy inzultusnak hasson. – Többet is

megengedhetek.– Nem, azt mondtam, négyszázat kérek. Ennyi elég lesz.Stevie a fejét ingatta.– Sajnálom, nem szorulok alamizsnára, MacLean úr… Adam.– Alamizsnára, a keservit! Mi a csudáról hablatyol, asszony?– Hétszáz. Tudom, mi az ára a háznak. Ennyit engedhetek meg. Hétszáz havonta.– Négyszáz.– Nyolcszáz, ha forszírozza.– Ez visszafelé alkudozás! – kiáltotta Adam, és a hajába túrt. – Megörült?– Nyilvánvalóan, különben biztosan nem laknék itt – felelte Stevie higgadtan. A négyszáz

font olyan kevés, hogy az már gyanús. Nem szeretne adósa maradni a férfinak.– Mi vő keresi a kenyerét, hogy ennyit kidobáhat az ablakon? – háborgott Adam.– Semmi köze hozzá – felelte Stevie –, és aligha dobom ki az ablakon. Itt lakom, és ez egy

nagyon szép, hatalmas, drága ház. Nyolcszáz, MacLean úr, ez az utolsó ajánlatom.

Adam MacLean hátradőlt a széken, és lassan keresztbe fonta a karját. Arcára derültség ült ki.

– Szóval, ha nemet mondok, mit fogcsináni? Halálig törleszt nekem?Stevie nem felelt, csak farkasszemet nézett vele, amíg a férfi elfordította a tekintetét, és

lemondóan elmosolyodott.– Rendben, ha ettő jobban érzi magát, legyen hétszáz. Ez az én utósó ajánlatom. Csekket

eefogadok.Stevie elővett és átadott egy csekket, amit korábban kiállított. Adam a fejét csóválva az

asztalra tette.– Őrűt fehérnép – volt az egyetlen megjegyzése.– Szeretne enni valamit? – kérdezte Stevie. – Készítettem chilit. Afelett könnyebben

elütjük az időt. Hacsak nem szeretne Scrabble-t játszani. – A Neander-völgyi sok pontot érne!– Szívesen harapnék valamit. Elég éhes vagyok – mondta Adam. A konyhaablakhoz

lépett, és kilesett a rolón. Semmi mozgást nem látott Matthew házában. Lassan leszállt az éj, a függöny nem volt behúzva, a lámpa sem volt felkapcsolva. Hiába parkoltak az autók a ház előtt, úgy tűnt, Matthew és Jo nincs otthon. Jaj, neeee!

Kimentette magát, és felment az emeletre, vécére. Az utcára néző hálószoba csukott ajtaján tábla lógott a kilincsen: BELÉPNI TILOS, SZUPERHŐS SZOBÁJA felirattal. Stevie hálószobája tárva-nyitva állt. Bekukkantott. Itt is tisztaság uralkodott, és enyhe édes nyári illat lengte be a szobát. Az éjjeliszekrényen Éjféli Hold könyv hevert Alexis Traceytől. Az ágyat foltokból varrt nagy, vattázott ágyterítő fedte. Az ő Walker nagyijának is hasonló volt. Belopózott a húgaival, és azon ugrándoztak, a nagyi meg úgy tett, mintha nem venné észre, mert tudta, nem sok örömöt lelnek az életben.

– Segíccsek? – kérdezte, amikor újra megjelent a konyhaajtóban, és jobban betöltötte, mint maga az ajtó.

– Betolhatja a fokhagymás kenyeret a sütőbe, ha szeretné – mondta Stevie, és a tálcán várakozó, reszelt sajttal és pikáns mártással megszórt-meglocsolt fűszeres veknire mutatott. Házi fokhagymás kenyér!, ámult el Adam.

A tekintete túl sokáig időzhetett a kenyéren, mert Stevie megkérdezte:– Mi a baj? Nem fűlik hozzá a foga, MacLean úr?– Dehogynem – mondta Adam. Megfogta a kenyeret, és betette a sütőbe. – Csak amikó

először talákoztunk, úgy tűnt, semmi teheccsége a főzéshez.– Akkor süteményt sütöttem! – magyarázta Stevie. – A főzés megy, csak sütni nem tudok.

Valamiért, ha liszthez van köze, nem sikerül. A konyha mintha felrobbanna.– Á, értem – mondta Adam. Figyelte, ahogy Stevie fel-alá rohangászik, hogy fellelje a

rizst valamelyik konyhaszekrényben.– Nem baj, ha kipróbálom a házi mozit? – kérdezte, s a nappali felé mutatott.– Az ön háza – szipákolt Stevie.– Igyekszem udvarias lenni – felelte Adam elcsigázott mosollyal.– Csak tessék – mondta Stevie a legjobb kedves-háziasszony és húzz-a-sunyiba hangján.Míg főtt a rizs, átlesett Matthew házára. Miért nem vagy otthon? Hol vagy, te szemét? Hát

nem veszed észre, mit meg nem teszek érted?, motyogta Stevie a hűtlen ház irányába, mely most Jo számára volt meleg, biztonságos fészek. Jobban mondva langyos, a villában ugyanis sokkal kellemesebb volt az élet, ami a hőmérsékletet illeti. Matthew lecsavarta a központi fűtés termosztátját. Egy okkal több, hogy sokat ölelkezzenek Jóval. Hova tűnt a ragaszkodás és szerelem?, töprengett Stevie. Talán elbújt a falakban, s most ott szunnyad, várva, hogy ő visszaköltözzön? Nem veszhetett a semmibe, vagy igen?

A mérőóra berregve jelzett, hogy elkészült a rizs és a kenyér, s megmenekítette attól, hogy könnycsatornái megnyíljanak, és kínos helyzetbe hozzák. Kimerte a chilit, és vinni akarta az

asztalhoz, amikor Adam megjelent, hogy segédkezzen. Remélte, hogy elég lesz a főztje Adamnek, elvégre vagy három tonnával készült.

– Ez egészen finom – állapította meg a férfi, miután késlekedés nélkül belekanalazott. Hangjában meglepetés csendült, mintha Stevie csak elősütött hallal és ropogós palacsintával bírhatna el.

– Nahát, köszönöm – mondta Stevie ultraszarkasztikus mosollyal, ám Adam túlságosan elmerült a vacsora élvezetében, hogy feltűnjön neki.

Adam megint faggatni kezdte Stevie-t, mivel keresi a kenyerét. Stevie új fent közölte, hogy nem köti az orrára. Aztán Adam megkérdezte, hogy viselte a fia a költözést. Stevie azt felelte, figyelemre méltóan „tök jól”, majd témát váltott. Dannyt ki akarta hagyni ebből, nehogy a fia ennél is jobban összezavarodjon. Még azt sem akarta, hogy Adam MacLean akár a nevét is kiejtse: el a kezekkel a fiától! Adam Mac-Lean azonban nem hagyta magát.

– Mennyi idős? – faggatózott tovább.– Négy – mondta Stevie.– A Lockelands iskolába jár a szomszédba?– Nem könnyű velük ebben a korban, nem?– Jó gyerek – mondta Stevie. Elharapott tőmondatai azonban nem tántorították el Adamet.– Tehát akkó nem Matthew az apukája? – kérdezte Adam gonoszkodón. Ennyit már

magától kiokoskodott.– Nem – felelte Stevie egyértelműen ingerülten. – Matthew-t csupán két éve ismerem.– Aha, szóval a csöpp fia kettő éves volt, amikor találkoztak.– Jesszusom, micsoda briliáns fejszámolóbajnok! Kíváncsi lennék, hol ér véget ez a nagy

tehetség!Adam felhorkant, majd szedett még egy kis chilit.– Helyi a srác?– Matthew? Igen.– Nem, a csöpp fia apja.– Igen, ő is helyi srác volt.– Vót?Na jó, akkor most véget vet a kérdésáradatnak.– Igen, „vót”. Megözvegyültem, MacLean úr. A férjem meghalt, amikor két hónapos

terhes voltam, ha ennyire furdalja a kíváncsiság. Danny nem ismerte az apját.Adamnek megállt a falat a szájában, ahogy felfogta Stevie szavainak értelmét. Volt benne

annyi jó érzés, hogy elröstellje magát, amiért cafkának hitte. Jo alaposan elferdítette ezt a részletet. Azt állította, Danny azért nem ismeri az apját, mert Stevie nem biztos abban, hogy ki az. Ismét rágni kezdett.

– Sajnálom.– Hát, igen, ilyen az élet. Illetve annak hiánya – mondta Stevie komor kis kacajjal.Ettek még egy keveset, Stevie utántöltötte a poharakat.– Akkor mennyi ideje él Matthew-val? – kérdezte Adam.– Hát, mint mondtam, két évvel ezelőtt mutattak be neki, de tizennyolc hónapja kezdtünk

el járni. Új évkor költöztem össze vele – mesélte Stevie. – Tényleg azt hittem, helyesen cselekszem. Néha muszáj kockáztatni, nem igaz? Akkor is, ha állandóan bakot lősz. – Nyelt egyet, nehogy még több információ kicsússzon a száján. – És maga meg…?

Nem, még mindig nem bírta kiejteni Jo nevét.– Ugyanaz. Pont tizennyóc hónapja ismergyük egymást, tizenöt hónapja élünk együtt.Stevie letette a villát. Jó ideje ez volt az első tisztességes étkezés, amelyben része volt.

Akkor is, ha alig a felét fogyasztotta el a tányérjára mert kis adagnak.– Azt hinnénk, ennyi idő alatt eléggé kiismeri az ember a másikat, és nem érheti ekkora

csalódás. Már ha érti, mit akarok mondani – mondta Adam.

– Igen, tökéletesen értem – felelte Stevie. Pontosan értette, mit akar mondani Adam. Ő is mindöszsze tizennyolc hónapig volt Mickkel, és azt hitte, szőröstül-bőröstül ismeri. Mick előtt egy ocsmány, csélcsap rendőrrel járt, a walesi Jonnyval, akiről kiderült, hogy e-mailben csapja a szelet a fél világnak – és valamennyi nő tizenöt évvel idősebb nála –, a klimaxos, londoni Lulu-hasonmástól egy tyneside-i barnítóharisnyás nagyiig. Tizennyolc hónapra rá szakítottak, ahogy jósolható volt, amikor Jonny felkerekedett, és faképnél hagyta barnítóharisnyás nagyiért, aki pont akkor kapta kézhez egy összegben a nyugdíját. Stevie-t a rosszullét kerülgette a gondolatra, hogy Jonny valószínűleg Thora Hirdről fantáziált, valahányszor szeretkeztek. Majd nyolcvanévesen rácsörög, ha még mindig facér lesz, és nekifut újabb tizennyolc hónapnak, viccelődött Cathnek, bár tudta, úgysem lenne képes rá. Úgy tűnt, mintha ő találta volna fel a „tizennyolc hónap kórságot”. Lehet, hogy egy nap róla nevezik el, mint valami betegséget:

Honeywell-szindróma: az az állapot, amikor másfél év elteltével olyan elégedetlen vagy a társaddal, hogy elfog a kényszer, hogy a lehető legfájdalmasabb módon lépj le valaki mással.

Már csak egy merőkanálra való chili maradt. Stevie felajánlotta Adamnek, de a férfi nem kérte.

– Ez elképesztően finom vót, de dugig vagyok – mondta Adam. – Köszönöm. – Felállt, és kezdte összeszedni a tányérokat. Stevie próbált tiltakozni, Adam azonban szintén tiltakozott, és győzedelmeskedett.

– Kávét? – kérdezte Stevie, miközben Adam berakosgatta az edényeket a mosogatógépbe.– Nem, köszönöm – felelte Adam önmagához képest gyámoltalanul. – Világos, hogy ma

este már nem lesz mit ünnepenünk. Emegyek.Stevie bólintott. Ő is csalódott. Éppannyira óhajtotta volna a Virágözön köz 15. szám

lakóinak orra alá dörgölni, hogy Adam meglátogatta, mint maga a látogató. Sőt jobban, mert ő tiszta szívből szerette Matthew-t. Nem csupán a tulajdonának tartotta, aki nem kap engedélyt a távozásra, ahogy MacLean látta Jót.

– Jobb lesz, ha vízbe teszi a virágot – javasolta Adam szemrehányóan. Hangjából érződött, hogy hálátlannak tartja Stevie-t, amiért nem gondolt rá már rögtön az elején. – Van váza a házban?

Stevie talált két vázát a konyhaszekrényben, amíg főtt a rizs. Majd azokba beleteszi; elvégre nem a virágok hibája, hogy Adam „Zsarnok” MacLean hozta őket.

– Jó, rögtön vízbe teszem. Köszönöm, hogy emlékeztet – mondta Stevie feszülten. Mindjárt az elején a sarkára kell állnia, hogy MacLean tisztában legyen vele: neki ugyan nem dirigálhat.

– Nem gond – mondta Adam. – Valójában akkor érte vóna meg az árát, ha látták vóna. Egy vagyonba kerüt.

– Kifizessem a felét?– Nem, nem számít.– Majd átintegetek vele, ha látom, hogy hazaérnek.Önkéntelenül egymásra mosolyogtak. Aztán rájöttek, mit csinálnak, és nyomban lehervadt

a mosolyuk.– Kezdjen spekuláni a következő lépésen – javasolta Adam, és egykettőre visszatért nyers

modorához.– A csekkje – szól Stevie, és átnyújtotta.– Igen, köszönöm – mondta Adam, és a farzsebébe csúsztatta.– Ó, és tessék. – Egy lapos doboz zsebkendőt nyomott a férfi kezébe.– Mi ez?

– Kölcsönadta a zsebkendőjét, emlékszik? Nem tudtam kimosni belőle a vért. Szóval, tessék. Csak hármasával árulták őket.

– Semmi szükség nem vót rá, hogy újat vegyen.– De igen.Hmmm, hümmögött magában Adam MacLean, és megindult az ajtóhoz. Stevie

hihetetlenül keményen próbálja bizonygatni, hogy nem szokása potyázni. Túlságosan is keményen, véleménye szerint. De csak az idejét vesztegeti. Pontosan tudja róla, kicsoda- micsoda.

– Akkor jó éccakát, MacLean úr… Adam – búcsúzott Stevie.– Jó éjszakát, és még egyszer köszönöm a vacsorát. Adam beszállt a kocsiba. Már besötétedett. Matthew és Jo egyértelműen nem tartózkodik

otthon. Lassan kigördült az utcából, és a sarkon jobbra fordult. Nem látta, hogy balról egy pár kanyarodik be. Matthew és Jo hosszú sétát tett a városba. Megnézték a Denzel Washington-filmet, aztán hazafelé beugrottak egy bisztróba. Jo szeme a rendszám-táblára közelített.

– Úristen, ez Adam! Mit keresett itt?– Semmi baj – csitította Matthew. Átkarolta Jo vállát. Ő volt a megtestesült hősi

nyugalom, pedig pattanásig feszültek az idegei. Háromszor is a francba, értem jött! Nekem befellegzett… SEGÍTSÉÉÉÉG!

A mosogatógép elégedetten zümmögött, és mosogatta Adam sikertelen látogatásának bizonyítékait. Hány látogatásra kell még sort keríteniük, hogy Matthew és Jo megpillantsa őket? Lehet, hogy arra kárhoztattak, hogy mindig hajszál híján elkerüljék egymást? Lehet, hogy túl lesznek a nyolcvanon és a négymilliomodik virágcsokron és chilin, mire Matthew felfedezi, ki jár az exéhez? Addigra olyan vastag hályog nő a szemére, hogy fel sem ismeri Adamet.

Nem állíthatta, hogy „kellemesen” telt az este, ám azt sem, hogy „kellemetlenül”. A melák meglepően kedvesen viselkedett. Egy pillanatra még a sérülékeny oldalát is megvillantotta. Igaz, ő meg túl jámboran és túlságosan érzelmi alapon viszonyul Adam MacLeanhez, és ha a férfi páncélján rés támadt, az biztosan szándékosan történt, a show kedvéért. Adam manipulatív, ezt határozottan elhiszi Jónak. Tudniillik neki, Stevie-nek van valamije, amit Adam akar. Adamnek tehát muszáj jópofiznia, hogy kitartson mellette.

Elindult fel, az emeletre. Leoltotta a lámpát, aztán rögtön felkattintotta ismét. Tudta, szemhunyásnyit sem aludna. Talán segít, ha Evie pszichológiai csavarokkal kínozza Damme-ot egy fél órácskát. Csak fél órácskát.

Semmi nyoma nem volt, hogy ő a ház környékén járt volna, amikor Matthew és Jo hazaért. Se postaládába dobott levél, se kelepce, se vérrel az ajtóra mázolt halálos fenyegetés. Matthew a nap befejezéseként behúzta a függönyt. Az út túloldalán fény világított a villa földszinti ablakából. Az egyik lámpa hirtelen kialudt, majd ismét kigyúlt. Mintha rákacsintana.

32. fejezet

A következő héten Stevie kétszer találkozott Adammel, de csak futólag. Amikor a lapsúlyos kondigépen edzett a teremben, Adam a távolból bólintott neki, ő meg vissza. Néhány nappal később Adam megint odabólintott neki. Ő távozófélben volt, de visszabólintott. Mintha új nyelv lett volna születőben közöttük. Minden egyes bólintás megtelt tartalommal, mely közölte a másikkal, hogy nem, semmi érdemlegesről nem tudnak beszámolni.

Nem kezdtek új akcióba. Először látni akarták, kicsíráznak-e a hét folyamán elvetett magok. Végül úgy tűnt, kénytelenek lesznek ismét összedugni a fejüket, az út túloldalán lakó pár ugyanis továbbra is együtt járt dolgozni minden áldott reggel, és tökéletes, szeretetteljes harmónia uralkodott közöttük; még mindig kézen fogva tették meg az ajtótól az autóig vezető tíz lépést. Láttukra Stevie gyomra görcsbe rándult a féltékenységtől és a fájdalomtól. S e fájdalom ahelyett, hogy enyhült volna, egyre mardosóbb lett.

A hetedik napra rá, hogy Adam MacLean felbukkant az utcában, Matthew vállában lassan felengedett a feszültség. Kezdte elfogadni, hogy sem Jo külön élő férje, sem a saját ex-menyasszonya nem fogja leszólítani. Továbbra sem bírta azonban megemészteni, hogy Stevie ilyen könnyedén beletörődött a szakításba. Ami azt illeti, egy alkalommal gyakorlatilag arra buzdította Stevie-t, kezdjen ki vele: amikor észrevette, hogy Stevie a konyhaablak közelében serénykedik, úgy vágtatott át hozzá, hogy átadjon egy neki címzett levelet, mint akit puskából lőttek ki. Tudta, hogy Stevie látja, ahogy átkel az úton. A fejét tette volna rá, hogy mire a postaládához ér, Stevie teljes véletlenségből kitárja az ajtót, és társalgásba elegyedik vele. Ám tévednie kellett. Micsoda lebőgés!

Szinte azt kívánta, bárcsak Stevie begorombulna, és tárgyakat vagdosna a fejéhez, hogy fordulóponthoz érjenek végre. Szentül hitte, hogy sántikál valamiben, s az őrületbe kergette, hogy nem tudja, mi az. Felállított rá ugyan egy elméletet, ám az olyan képtelenségnek tűnt, hogy komolyan fontolóra sem vette.

Újabban nagyon foglalkoztatták a levelek. Csaknem mindennap érkezett egy új számlakivonat, egy új felszólítás. A jelzáloghitelének törlesztőrészletét sem tudták levonni. Nem sok választotta el, hogy megkérje Jót, szálljon be anyagilag. De hogyan veted fel a témát egy olyan nőnek, aki mindig a Harvey Nicholsban költi el az ebédjét? Különösen azok után, hogy közölte vele a bankszámlaegyenlegét.

Úgy döntött, megpuhítja. Ebédidőben kiugrott vásárolni. Vett bélszínt, pezsgőt, málnát, fehér csokit, tejszínt, konyakot és köretnek finom zöldségeket. Kisebb vagyonba került, de remélte, kifizetődik a befektetés. Munka után fürdővizet engedett Jónak, és megkérte, le se jöjjön addig, amíg nem szól neki. Aztán egy pohár behűtött pezsgőt vitt neki, egy szem bonbont pottyantott a szájába, lecsókolta ajkáról a csokit, és visszatért a konyhába, hogy méltó lakomát kerekítsen szíve úrnőjének.

Mire Jo lejött pongyolában, gyertyafényes, terített asztal fogadta, és gyönyörű, romantikus vacsora várt rá. Matthew utántöltötte a poharát, a magáéhoz koccintotta, és azt mondta: – Egészségünkre!

– Mire föl ez a nagy felhajtás? – kíváncsiskodott ujjongva Jo.– Mert szeretlek – kezdte Matthew. Kihúzta Jónak a széket, és betolta alá.A főfogás után felszolgálta a konyakba mártott málnát, melyet tejszínhabfelhőre

halmozott, és olvasztott csokoládéval locsolt meg. Ezt kávé követte. Jo tekintetéből sütött, hogy a mennyországban jár. Matthew csábos szakács volt. És Matthew csak remélni merte, hogy elég csábos. A kanapéhoz vezette Jót, hozzábújt, és megölelte.

– Jo – kezdte, és a kezébe fogta Jo kacsóját –, szeretném, ha elválnál MacLeantől, amint lehet. Cseppet sincs ínyemre, hogy a felesége vagy.

Jo a testével válaszolt. Szorosan a férfihoz törleszkedett, és sürgetőn megcsókolta.

– Nincs útban.Matthew magához szorította.– Add át MacLeannek a válási papírokat, kérlek!– Semmi szükség rá.Matthew félbeszakította Jo nyakának puszilgatását. Arcára zavarodottság ült ki.– Miért nincs?– Nem vagyok Adam felesége.Matthew elhúzódott.– Tessék?– Nem vagyok a felesége. Tudtad, nem?– Nem – felelte Matthew elsöprő, döbbent nyomatékkal a szó végén.– MacLean a leánykori nevem. Színtiszta véletlen. Bár azt hiszem, elég gyakori név, ha

skótok az őseid. Csak együtt éltünk. – Újra Matthew-hoz bújt. – Látod, abszolúte nem része az életemnek. Nem vagyunk egymáshoz láncolva.

– Ó, értem. – Ezt Jo elfelejtette megemlíteni. Erre emlékezne. És nem úgy beszélt állandóan MacLeanről, hogy a „férjem”? – De akkor nem fűz benneteket egymáshoz pénzügyi kötelék? Például a ház? – faggatta óvatosan, nehogy Jo megorrontsa, mire akar kilyukadni.

– Dehogy! – legyintett Jo. – Nem volt pénzem, hogy beszálljak a házba, amikor együtt éltünk. Adam mindenemet elszedte. Nagyon okos húzás volt a részéről. Azt mondta: „majd ő gondoskodik rólam”. Ezzel búcsút inthettem az utolsó pennynek is. Ezért élvezem, hogy eljárunk ebédelni, és csak szórjuk, szórjuk, szórjuk a pénzt. És hogy olyan emberrel vagyok, aki önzetlenül a gondomat viseli. Aki nem próbálja megmondani nekem, mit csináljak, vagy mit kaphatok meg. – Ezzel olyan heves csókban részesítette Matthew-t, hogy a férfi attól félt, kipukkad a tüdeje, mint valami csalánon landoló ikerlufi.

– Ó… öö… remek! – nyögte Matthew, amikor sikerült végre levegőhöz jutnia. Az agya azt sikította: A szentségit! A szentségit! A szentségit! Nagyon számított a válás után Jónak járó pénzre. A nagyobb felét gondolatban már elköltötte egy télikertre és egy újabb mallorcai vakációra.

Jo felemelte a fejét, és pajkosan végighúzta hoszszú körmű ujját Matthew mellkasán.– Na, mindegy. Miért akartad valójában, hogy elváljak tőle?– Ööö…– Talán mert te akarsz feleségül venni?Matthew két kezébe vette Jo szépséges arcát. Nos, ez nem szerepelt az azonnali tervei

között, de ha már Jo szóba hozta, igen, Jo MacLean mellett ébredni az élete hátralévő részében jobb lenne, mint ha megütné a lottón a főnyereményt. Legalábbis majdnem. De tudta, hogy egy Fehér Hattyúban elfogyasztott marharostélyosnál jobban ki kell tennie magáért.

– Jo, szívem szerint már holnap feleségül vennélek. De nem kérem meg a kezedet, amíg nem garantálhatom neked álmaid esküvőjét. Meseszép autókat, zsakettet, homárt reggelire…

Jo ráhangolódott a képre:– Hmmm, hét koszorúslányt és apródokat. Vörös rózsával teleszórt templomot…– Nem sajnálok tőled semmit, szerelmem – mondta Matthew. – De sajna, várnunk kell.– Viszont a befektetéseid hamarosan lejárnak. Te magad mondtad.– Ó, igen…Ennek volt némi igazságalapja. Még az édesanyja kötötte neki a biztosítást, s a

harmincötödik születésnapján, karácsonykor volt esedékes a lejárata. Ötezer fontot várt belőle, azonban elvetette a sulykot, amikor a kapcsolatuk kezdeti szakaszában enyhén felkerekítette Jónak az összeget, hogy lenyűgözze. Nos, nem is annyira enyhén. Tulajdonképpen két nullát csapott a végére.

– Elmehetnénk nászútra a Földközi-tengerre. Hajókázhatnánk. Olaszország, Szardínia, visszamehetnénk Spanyolországba. Ó, Matthew, csodálatos lenne!

– Jo, valamit… Ahhh!Jo keze gyömöszkölni kezdte ott. Be kell vallania Jónak az igazat magáról még ma este!

Elég a sok hazugságból és megtévesztésből! Ő nem ilyen! Jo ujjai istenien értették a csíziót. Ekkor Matthew meghallotta, hogy lecsusszan a nadrágján a cipzár. Jo kint termett a karjaiból, s izzó csókfolyamot záporozott végig le az ingén.

– Hagyd abba, Jo, légy szíves… Ó!Mańana – ahogy a helybéliek mondták Mallorcán.

33. fejezet

A gyerekeknek hét ágra sütő nappal indult a májusi tanítási szünet a hét végén. Stevie félretette az írást más emberek szerelmi életéről, és szabadságot vett ki, hogy a fiával foglalkozzon. Egy napot a tengerparton töltöttek, ellátogattak az állatkertbe, és Catherine-nel meg a gyerekekkel piknikeztek a Felső-Hoppleton parkban, melyre kábé egymillió tojásos-darált marhás szendvicset gyártott. Aztán pénteken a városban hamburgereztek és lófráltak Dannyvel, próbáltak ajándékot venni Danny kis barátjának, Josh Parkernek az ötödik születésnapjára, melyet másnap ünnepeltek. Neki, Stevie-nek esze ágában sem volt menni, s ennek több oka is volt. Catherine kisfia, Gareth azonban ugyancsak hivatalos volt. Catherine egyfolytában nyaggatta, hogy tartson vele. Azzal érvelt, ez majd leköti, addig sem búslakodik otthon. Elvégre Josh Danny egyik különleges kis barátja. Amúgy Josh kedves gyerek volt, az anyukája, Jan nagyon édes. Egyetlen bibi volt csupán, mely miatt ő nem barátkozott a Parker családdal.

A jelvénykészítő mellett tette le a voksát. Dannynek is vett már egyet, és Danny gyakran játszott vele. Ez sajnos nem volt jellemző a játékai nyolcvan százalékára, melyek érintetlenül hevertek a legutóbbi születésnapja és karácsony óta. Főként azok a játékok jártak így, melyeknél a bosszantóan aprócska darabkák elkallódtak a játék többi részétől, és az ő talppárnájában kötöttek ki, vagy felszippantotta őket a porszívó. Ezeket a játékokat szégyenkezve dobta ki a kukába. A hiányzó részek nélkül nem lehetett velük játszani. Nincs annál rosszabb, mint amikor a kallódó darabkákhoz meg kell találni az anyajátékot. Furdalta a lelkiismeret a pazarlás miatt, míg Catherine be nem vallotta, ő az évek során már egy áruházra való játékot kihajított. A jelvénykészítő azonban sok törődést kapott Dannytől. A darabjai mindig visszakerültek a dobozba a kézművesfoglalkozás után annak rendje és módja szerint. Dannynek temérdek „szuperhős” jelvénye volt a különböző énjeihez. Kedvenc alteregója „Dannyman” volt. Saját maga tervezte a jelvényt: Supermanéhez hasonlóan kék alapra készült, ám S helyett D motívummal. Stevie ugyanilyen mintára alakította át Danny egyik pizsamáját is.

Stevie elméje hirtelen gyenge kis szálat fedezett fel Danny pizsamája és Matthew között. Egy nap Matt M betűt erősített papírból a mellkasára, és együtt kergetőztek Dannyvel a házban, miközben megmentették a világot. Akkor olyan jóízűt nevetett a két fiún, a könnye is kicsordult. Mint most, az üzlet kellős közepén.

Ennek semmi értelme. Matt egyre távolodik tőle, és Adam buta „terve” sem gátolja meg ebben.

Ne feledd, Matt még nem látott benneteket együtt. Látnia kell, hogy te és MacLean jártok… biztatta elméjének az a fele, melyben még élt a remény szikrája.

Az Argos előtt kihalászta táskájából a mobilt, és felhívta Adam MacLeant. Ötször kicsengett, mire Adam felvette.

– Egyszer s mindenkorra az értésükre kell adnunk! – kezdte, meg sem várva, hogy Adam a köszönés végére érjen. – Legközelebb muszáj együtt látniuk minket. Hogyan csináljuk?

Adam, aki szintén készült, hogy felhívja Stevie-t a terv következő lépésével, vázolta javaslatát.

– Mit fogtok csinálni? – hűlt el Catherine a telefonban.– A nyomukba szegődünk – ismételte Stevie.– Miért nem hagyja egyszerűen a házad előtt a kocsiját? Előbb-utóbb biztosan

kiokoskodnák, mi az ábra.– Igen, de azt már próbáltuk, és nem vált be. Ki kell erőszakolnunk, hogy együtt lássanak

minket. Szóval Adam vasárnap autót bérel, titkon követjük őket, aztán hirtelen ugyanott bukkanunk fel, ahol ők.

– Ez eléggé találomszerű.

– Hát, amilyen mázlink van, ez igaz. De elég sokat járnak el otthonról, és vasárnap biztosan elmennek szórakozni. – Stevie tudta, hogy Matthew gyűlöl vasárnap este otthon ülni. Őt is állandóan elráncigálta, ha tudtak bébiszittert szerezni. „Gyere, hadd kényeztesselek!”, mondta ilyenkor a férfi. És a végén szinte mindig rá, Stevie-re maradt, hogy fizessen. Elmélázott, Matthew vajon hányszor vetette be Jónál az „üres pénztárca” trükköt. Valószínűleg egyszer sem.

Catherine grimaszolt.– Ez roppant kétségbeesett húzás, ráadásul kemény munka. Biztosan megéri, szívem?Stevie félbeszakította. Nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy eddig valamennyi,

reménnyel kecsegtető tervük kudarcra ítéltetett.– Igen, vissza akarom kapni. Jobban, mint valaha. Annyira hiányzik, Cath – siránkozott.

Valóban így érzett. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre nehezebben állta meg, hogy reggelente ne bámuljon ki az ablakon, és nézze a kocsiba szálló Matthew-t. Tőrdöfés volt a szívébe, hogy együtt látja őket, mégis minden alkalmat megragadott, hogy egy pillantást vethessen a férfira. Aznap reggel kiállt az ablakba. Nem érdekelte, észreveszik-e vagy sem. Arcát könny áztatta. Aztán a józan eszére hallgatva viszszahúzódott. Szerencsére, mert egy pillanatra rá felpattant Matthew ajtaja. Kis híja volt, hogy nem veszett kárba az eddigi fáradozása.

Jo megcsókolta Matthew-t, amikor beszálltak a kocsiba. Mintha megérezte volna, hogy figyelik őket, s így akarná fennen hirdetni, hogy tulajdonjogot formál a férfira. Pedig régen barátnők voltak Jóval. Együtt mentek vásárolni, meghívta az asztalához, a fiát ölelte, megosztották titkaikat. Jo viselkedése szinte Matthew árulásánál is jobban bántotta.

Kizárt, hogy létezik karma. Különben miként élhetne Matthew és Jo ilyen boldogságban a pusztítás romjain, miközben ő, Stevie mást sem tett, csak szeretett, és tessék, cserében összetörték a szívét.

34. fejezet

Szombat reggel Stevie kinyitotta a szemét. A függönyön át egész júniusra elegendő napsütés tűzött be egyszerre, magával hordozva a káprázatos, langymeleg, fényképészeket gyönyörködtető nap ígéretét. A káprázatos, langymeleg, ám borzalmas napét. Az esküvője napjáét.

Mire kiszállt a zuhany alól, Danny felkelt, és az öklével dörzsölte az álmot a szeméből, majd elmosolyodott.

– Szia, anyu – köszönt. Stevie felkapta és megölelte. Danny alvás- és ágyillatot árasztott. Olyan helyes volt, muszáj volt összevissza puszilnia. A legszívesebben jól megszorongatta volna. Danny iránta érzett szeretete édes volt és bonyodalommentes. Miért nem tudnak a felnőttek ilyen tisztán és hűségesen szeretni?

– Hány óra múlva lesz Josh zsúrja, anyu? – kérdezte Danny, amikor Stevie letette.A csudába! Majdnem kiment a fejéből.– Azt hiszem, három óra múlva – felelte Stevie. Ellenőriznie kell a parafa táblára kitűzött

meghívón, biztos, ami biztos.– Tök jó – vágta rá Danny, és elment pisilni.Stevie leengedve hagyta a konyhában a rolót. Inkább a csupa ablak nappaliban terített

asztalt. Az utolsó dolog, amit ezen a reggelen látni akart, az volt, hogy az utca túloldalán lakó pár ledugja a nyelvét egymás torkán. Ennek a napnak róla és Matthew-ról kellene szólnia! Vajon Matthew-nak is eszébe jut, mit terveztek mára? Vagy teljesen kiesett az emlékezetéből? Valószínűleg elfelejtette, és éppen vadul szexel. Pedig most kellene utoljára agglegényként zuhanyoznia. Stevie abban a hiszemben élt, hogy Matthew és Jo állandóan szeretkezik. Szinte megszállottan fantáziált: amikor elképzelte őket az ágyban, mindig úgy szeretkeztek, mint a filmekben: nem matatnak óvszerért, nincsenek nedves-ragacsos foltok, se kínosan cuppogó hangok. Csak lendületes, kecses hempergőzés, egyidejű orgazmus és pézsmás parfümillatú izzadság. Visszaterelte a gondolatait az utca túloldaláról a halasztást nem tűrő kérdéshez: miként tálalja Dannynek, hogy elfogyott a csokis gabonapehely.

Az utca túloldalán Jo és Matthew befejezték a szeretkezést, és a gyönyör utórezdüléseiben sütkérezve pihentek. Jo Matthew karjába fészkelte magát, és az esküvőről beszélt. A sajátjukról.

– Szerintem egy hintó lenne a legjobb, amit fehér lovak húznak. Menyasszonyi tortának pedig csokitorta, amilyen Pamé volt, csak sokkal nagyobb, három emelettel magasabb.

Matthew a legszívesebben csak hevert volna, és Jót simogatja, nem arról beszél, hogyan költsék a pénzt. Előző este elnyomta az álom, miközben azt számolta, pontosan mennyi a tartozása. Bizony hatalmas összeg jött ki. Amilyen iramban törleszti a hitelét, tizenöt év múlva malomkő lesz a nyakában. És akkor még bele sem számolta, mennyibe kerül az esküvő, melyet Jo oly szorgosan tervezget. Az durván saccolva legalább húszezret kóstálna, és abban még nincs benne az extravagáns nászút. A hányinger kerülgette.

Az óra június 3-a szombat, negyed tízet mutatott. Ha aznap, amikor a parkolóban odaadta a zsebkendőjét Jo MacLeannek, megálljt parancsol, és nem bonyolódik ebbe a kapcsolatba, most pár órán belül nősülne. És teljes megelégedésére. Ugyanis nincs Stevie-vel az égvilágon semmi baj. Kedves lány: nagylelkű, aranyos, melegszívű, törődő, humoros, sziporkázó… és az anyagi lehetőségein is kisebb lyuk tátongana. Megborzongott. Magához húzta Jót. Hogy fordulhat meg ilyesmi a fejében? Egy cseppet sem tetszett neki.

– Mi a baj? – kérdezte Jo.– Elvileg ma nősülnék – mondta.– Tessék? És lelomboz, hogy nem nősülsz? Igen? – Jo elhúzódott.– Ne csacsiskodj! Hékás, gyere vissza!Jo hagyta, hogy Matthew visszahúzza, de pufogva hevert a karjai közt.

– Nem túl hízelgő, hogy fekszel valakivel az ágyban, az illető meg azon elmélkedik, másik nőt kéne feleségül vennie – duzzogott.

– De nem azon elmélkedem – tiltakozott Matthew. – Ne haragudj, tapintatlanság volt szóba hozni. Érzéketlen voltam. Mivel tehetném jóvá?

– Hát, van itt valami – mondta Jo, és úgy nézett a férfira, majd hanyatt dőlt. Matthew feje eltűnt a paplan alatt.

Josh Parker zsúrját az Életerő épületszárnyában, a bankett-teremben tartották, ahol bárt alakítottak ki a felnőttek számára. Stevie már előre látta, milyen népszerűségnek örvend majd ez a bár a kíséretként elrángatott apukák körében. Különösen, ami az egyiket illeti. Ez aztán a pech!

Catherine úgy intézte, hogy az épület előtt találkozzanak. Hívogató mosolya azonban egyre jobban lehervadt, ahogy Stevie közeledett.

– Jesszusom, szarul nézel ki – mondta Stevie-nek.– Kösz – felelte Stevie. – Voltam már jobban is.Catherine-t elfogta a lelkifurdalás. Talán jobb lett volna, ha Stevie mégiscsak otthon

marad búslakodni, vagy leissza magát ginnel a sárga földig. Elhozhatta volna helyette Dannyt a zsúrra. Hadd tegyen Stevie úgy, mintha ez a nap nem is létezne. Ez a gondolat már előző este felötlött benne, de aztán a gyerekek elterelték a figyelmét azzal, hogy áldozatul estek valami névtelen, éppen dúló kórságnak. Kivéve az egy szem Garethet, ami tiszta szerencse volt, mert Gareth tűkön ülve várta a zsúrt, és anyaként nem vette volna a szívére, ha a fia lemarad róla.

Catherine Stevie-be karolt. Együtt léptek be az épületbe. Stevie egyből feljajdult: – Ó, istenem! –, s ugyanez fogalmazódott meg Catherine-ben. Nem elég, hogy a bankett-terem tele volt lufikkal, a szerpentinágyúk is halmokban álltak az asztalokon. A diszkózene teljes erővel dübörgött a táncparketten, és a bár dugig volt az apuka vendégekkel. Josh apja, Richard, egyik kezében lufival, odaintett nekik. Láthatóan direkt nekik tartogatta. Közben meg olyan képet vágott, amikor elkapta Stevie pillantását, mintha ő lenne az ünnepelt.

Stevie gyűlölte a lufit, gyűlölte a szerpentinágyút, de a kettőt együttvéve sem gyűlölte annyira, mint Josh apukáját. Gyanította, a szülei kiabálós napjaiból származik ez az örökség, amikor úgy sírta magát álomba, hogy közben azt leste, mikor hasad szilánkokra törékeny gyermeki világa.

Már-már megkönnyebbült, amikor végül bekövetkezett. Legalább a sikítozásnak vége szakadt.

Matthew sosem kísérte el zsúrokra, így többnyire magára maradt a párok tengerében. Néhány férfi ezen felbuzdulva azt képzelte, „könnyű préda” lesz hím nyelven az „egyedülálló harmincas anyuka”. Az első zsúron, melyen megjelentek, Richard Parker, miután látta, mennyire megretten egy kidurranó lufitól, gondoskodott róla, hogy a magányosan kidurranó lufit „falrengető” sorozat kövesse. Stevie próbálta kacarászással elütni az inzultust, de az idegei felmondták a szolgálatot. Teljesen kikészítette, hogy a férfi két órán át gyötörte a dobhártyáját. Josh Parker apukája azóta minden zsúron lufikat durrantgatott mellette, s a háta mögött szerpentinágyúval lődözött. Nem érdekelte, Stevie milyen elmélyülten beszélget másokkal, és mennyire fütyül rá. Stevie a végén másra sem vágyott, mint hogy jól ráüvöltsön, hogy hagyja már békén. De ha ráüvölt, azzal mindent elront. Márpedig nem akarta Dannyt megszégyeníteni, sem önmagát kínos helyzetbe sodorni azzal, hogy túlreagál. És mit szólna Jan Parker, ha rájönne, hogy elküldte a férjét a sunyiba?

Nyilván úgy vélné, az ő, Stevie hibája. Elvégre az asszonyok sosem feltételezik, hogy a férjük szítja a bajt egy másik nőnél, nem igaz? És csak az lenne a vége, hogy többé szóba sem állnak egymással. Aztán a harag leszivárog a gyerekekhez. S mindez azért, mert egy hülye barom nem tudja, hol a határ. S közben mindig megússza, hogy aztán újra meg újra

kínozhassa. Ő, Stevie tehát fájdalmas némaságba burkolózva szenvedett, és remélte, hogy Josh apja egyszer csak ráun. De sosem unt rá. Minél több sört vedelt, annál viccesebbnek találta. Ma úgy tűnt, jócskán felöntött a garatra.

– Maradj a közelemben! – szólt Catherine Stevie-re. – Majd én elküldöm a túróba, ha te nem. Nem csoda, hogy a saját anyja Bumburnyáknak becézte! – Ezzel bepasszírozta Stevie-t egy félreeső sarokasztalhoz, majd elment az első körért. Josh, Gareth és Danny táncolt – az előadó a „Ketchup dalt” mutatta be –, Stevie mosolyát azonban gyorsan letörölte a fülébe csattanó hangos durranás. Stevie felvisított és megperdült.

– Most aztán elkaplak! – fenyegette meg a mögötte dülöngélő Richard Parker az ujját lóbálva. Gumiszerű ajka úgy mozgott, mintha karamellát rágna, de nem lelné a szájában.

– Már megbocsásson! – vágott közbe Catherine erélyesen, és tökéletesen irányzott csípőmozdulattal félrependerítette az útból. Ledobta magát Stevie mellé, átnyújtott a barátnőjének egy italt, és azt mondta: – Lefogadom, repesel az örömtől, hogy iderángattalak, nem?

– Nem gond, Danny jól szórakozik.Ekkor Gareth elhányta magát.– Ó, a francba, sejtettem, hogy túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen – morgott Catherine.

Szalvétákkal felfegyverkezett anyák sereglettek a táncparkettre, és elvonszolták a kis testvéreket, akik a vizes hányáspocsolyában vágytak pancsolni.

– Hozom a táskádat – ajánlotta Stevie. Titkon azt kívánta, bár cefetül érezte magát miatta, hogy bárcsak Danny hányta volna el magát. Úgy lenne ürügye hazamenni. Vajon rossz ember lesz ettől? Bizonyára. A Jóval kapcsolatos gyilkos gondolatoktól, melyeket igyekezett reggel kordában tartani, egészen megzavarodott. Nem, Danny marad, ahol van! Bálba jött, és roppant igazságtalan lenne hazavinni, és elrontani a napját. Nem az ő hibája, hogy az anyukája túlságosan vén szatyor ahhoz, hogy megtartson egy férfit. Amúgy mivel ütnék agyon az időt? Neki semmi kedve kitenni a lábát otthonról. A legszívesebben összegömbölyödne, és átdurmolná a napot.

– Ó, Stevie, jól eltoltam neked, mi? – sopánkodott Catherine.– Nem a te hibád, Cath – vigasztalta Stevie. – Gareth gyengélkedik, és kész.– Nem kellett volna rágnom a füled, hogy gyere el. Mindig azt hiszem, jobban tudom. –

Nem én rugdostam Stevie-t, hogy menjen el az első randira Matthew-val, amikor ő visszakozott?, futott át Catherine agyán. Eddie-nek igaza volt, amikor a szemére vetette, hogy túlságosan beleüti az orrát mások életébe.

– Mamiííííííí! – sírt Gareth.– Nézd, indulj! – biztatta Stevie, és eltolta Catherine-t. Catherine kelletlenül hagyta

magára a barátnőjét, főként ma, de csapdába esett. Eddie dolgozott, Kate meg, aki szintén nem volt a topon, a testvéreire vigyázott. Nem volt más választása.

– Indulj! – parancsolt rá Stevie megint. Catherine bocsánatkérő puszit lehelt felé, és távozott.

Stevie a szeme sarkából látta, hogy Richard Parker őt fixírozza. Hol a pokolban lófrál az átkozott neje? Biztosra vette, ha Matthew irányozta volna be magát állandóan ugyanahhoz a nőhöz, azt ő, Stevie is megneszelte volna. De hát pont ő beszél? Amikor azt sem vette észre, mi folyik az orra előtt Matthew és Jo között? Átfésülte a csarnokot, és megtudta, hogy Jan az étteremben serénykedik, és arra sem ér rá, hogy felpillantson. Egy lufi elhúzott Stevie feje mellett. Egy másik az asztalon landolt, és majdnem felborította az italát. Stevie pattanásig feszült idegekkel tűrte a következő órát.

Aztán a gyerekek átkongáztak az étterembe. Stevie megpúpozta Danny tányérját, majd kilopózott a női mosdóba.

Haza akart menni, de még fél óra hátra volt. Danny sosem bocsátaná meg neki, ha hazacipeli, mielőtt elkészülnek a zsúrtáskák. Annyira lekötötte a gondolatait, mivel foglalja le magát a zsúr után, hogy amikor kilépett a mosdóból, nem vette észre a sarkon rejtőző alakot.

Bamm!Stevie felsikoltott.– Megmondtam, hogy elkaplak! – kiáltotta Richard csillogó szemmel. A markában egy

köteg lufit szorongatott. Hetvenkedve előrébb lépett, s túlságosan is behatolt Stevie személyes terébe, úgy mutatott a mellére. – Azért az elképesztő, hogy félsz ezektől a lufiktól, miközben azt a két nagy lufit állandóan a pulcsid alatt hordod.

Stevie álla leesett a döbbenettől. Moccanni sem bírt, nemhogy védekezni. De mindegy is volt, mert pillanatokon belül a védelmére sietett valaki. A szálfa Adam MacLean ott termett a semmiből, s nem túl barátságos arccal olyat dörrent Richard Parker kopasz foltjába, hogy visszhangot vert a levegőben:

– Hé, haver, zaklatod a hőgyet? – Még Stevie is elsápadt a hangerejétől, mely egymaga felért egy tömegpusztító fegyverrel. Most alkalma nyílt megismerni Adamnek azt az oldalát, melyet még nem látott, ám amelyről sokat hallott. Ennek ellenére, istenuccse, örült, hogy összefutottak.

– Ööö… óó… ööö… bocsánat, ne vegye zokon! – Moty-moty. Richard fülét-farkát behúzta, és elporzott a bankett-terembe. Adam meg hagyta. Bár Stevie arra számított, Adam elkapja Richard grabancát, és ízzé-porrá zúzza az öklei között. Vagy Steven Seagal módjára kihajítja a legközelebbi üvegablakon. De nem történt ilyesmi. A konfrontáció itt véget ért. Nyilván azért, mert Adam dolgozik, és biztosan nem éri meg, hogy egy ilyen kis lufidobáló féreg miatt, amilyen Richard Parker, kockára tegye az állását, és megint elítéljék testi sértésért. Mindenesetre ez azért különös. Nem hitte volna, hogy ilyen flancos konditerembe felvesznek börtöntöltelékeket. Pedig Adam lehúzott pár évet bántalmazásért egy kemény skót börtönben. Jo mesélte.

– Köszönöm – mondta Stevie. Meleg zuhanyként mosta át a megkönnyebbülés.– Ne éjje bele magát, másnak is segétem vóna – mondta Adam a maga szokásos,

goromba-elutasító módján. – Amúgy mit keresett itt egyedű ezzel a fazonnal?Miért az én hibám?, értetlenkedett Stevie magában. A fejében hirtelen hangok kavarogtak.

Az anyjáé: „Nem csoda, hogy lelépett a pasid!”, és Mick sikoltozó anyjáé: „Ha jobb felesége lettél volna, még mindig élne!” A szeme előtt képkockák peregtek: ahogy Adam MacLean állandóan lenéz rá, és úgy beszél vele, mintha ő lenne az oka, hogy Jo faképnél hagyta. Kedve lett volna torkaszakadtából üvölteni: „Nem én vagyok az oka, nem az én hibám!” Aztán felrémlett előtte a jelenet, ahogy az igazgatói iroda előtt vár, hogy aztán magas fákra mászással és almalopással vádolják meg. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Maradék idegszálai is felmondták a szolgálatot. Ezek tarthatták kordában a könnycsatornáit, mert hirtelen egy Exocet rakéta sebességével száguldottak a könnyek a szemébe. És ahogy egy Exocet rakétát, úgy a könnyeket sem tudta megállítani.

– Csak kijöttem vécére. Kérem, Adam – esdekelt. Most nem tartott szokás szerint szünetet a férfi neve előtt – ma ne! – A kézfejébe törölte a szemét. Úgy ontotta a könnyeket, mint két meghibásodott csap. – Nem bánom, ha egész életemben veszekszik velem, csak kérem, kérem, könyörgöm, ma ne! – A torka összeszorult az utolsó szónál. Elfordult, mielőtt még nagyobb bolondot csinál magából a férfi előtt, majd visszaillant a bankett-terembe, ahol sötét volt.

Amikor a zsúr véget ért, Stevie és Danny elsétáltak a videotékába, és kikölcsönözték a Krokodil Dundee-trilógiát, melyet megtoldottak egy nagy adag pattogatott kukoricával. Hazaérve mozivá alakították a Meghitt Lakot, lehúzták a rolókat, és bekapcsolták a térhangzást. Aztán a kukoricával és kólával befészkelték magukat a kanapéra. Csodás meleg idő volt odakint, és tényleg gyalázat volt négy fal között tölteni a napot, Stevie mégsem kért a

napsütésből. Ki akarta verni a fejéből, hogy most már a templom előtt állhatna a szikrázó napsütésben, fényképezkedhetne, nevethetne, gyönyörű lehetne, és eldobhatná a csokrot. Arra sem akart gondolni, hogy holnap MacLeannel hűtlen exeik nyomába erednek egy névtelen bérelt autón, mint Starsky és Hutch, abbeli erőfeszítésükben, hogy visszanyerjék őket. De hát kit akar becsapni? Matthew és Jo eddig sem harapott rá a csalira! Hasztalan az egész. Hirtelen végigsöpört rajta a kétségbeesés cunamija, s egy visszavonuló masszív árhullám a remény utolsó szikráját is kioltotta benne.

– Jól vagy, anyuci? – kérdezte Danny. Egy kukoricaszemet tolt Stevie ajka elé.– Jól vagyok, szívecském. Azt hiszem, kicsit megfáztam – szipogott Stevie.– Tiszta sírásmaszat az arcod. – Danny kezecskéje Stevie arcához ért, és letörölte patakzó

könnyeit. Stevie olyan sebesen ontotta a könnyeket, félő volt, hogy elolvad. Könnyű lett volna összeomlania, de nem akarta, hogy a kisfia erőtlen bőgőmasinának lássa, amikor erősnek kellene lennie. Néha azonban nehezére esett tartania magát. Ilyenkor a legszívesebben úszott volna az árral. Átadta volna a gyeplőt valakinek, aki gondoskodna róla, megbirkózna a nehézségekkel, és mindent elsimítana. De nem engedheti meg ezt a luxust, tehát gigászi erőfeszítések árán gátat vetett a sírásnak. Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón. Ó, ne, ne, ne! Senkit sem akar látni. Talán ha úgy tesz, mintha nem lenne itthon. Bumm-bumm-bumm! Bárki volt is, most még sürgetőbben kopogott. Csak egy embert ismert, aki így dörömbölt. Őt pedig kiváltképp nem akarta látni.

BUMM-BUMM-BUMM!Betöri azt az átkozott ajtót, ha így folytatja a harsány, érzéketlen disznó.– Maradj itt, bogaram, mindjárt jövök – mondta Stevie. Becsukta a nappali ajtaját maga

mögött, és ment ajtót nyitni. Ha tényleg az vár odakint, akire gondol, Danny semmilyen körülmények között nem találkozhat vele! Pechjére az várt.

Adam MacLean a lépcső tetején állt elegáns munkaruhában: fehér ingben és ÉE motívumú kék nyakkendőben.

– Hellóóóó! – köszönt egész bűnbánóan önmagához képest. Istenem, szörnyen néz ki, gondolta Adam.

– Helló – köszönt Stevie fagyosan. Véreres tekintete meghazudtolta hidegvérét.– Én… ööö… azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért csöppet bárdolatlan vótam.– Aha, értem – mondta Stevie. Adam megdöbbent, hogy Stevie nem kap az alkalmon, és

dörgöli az orra alá, hogy mindig bárdolatlan, és még sosem jutott eszébe ezért bocsánatot kérni. Úgy tűnt, kiveszett belőle a küzdeni akarás.

Tehát vége.– Adam, ez nem jön össze – kezdte Stevie.Aztán megtorpant az idő. A világ megszűnt forogni öt másodpercre, ám ez pont elég volt

ahhoz, hogy Stevie összeszedje magát és eldöntse, miként kovácsoljon tőkét e tökéletes pillanat ajándékából. Az út túloldalán ugyanis Matthew Finch mesterien beállt az ablakba. És őt, Stevie-t figyelte. Meg Adam autóját. És magát Adamet. Az ajtaja előtt. Kiöltözve, ingben-nyakkendőben.

Most vagy soha!Stevie mosolyba rendezte fáradt vonásait, melynek Matthew felé eső sarka a lehető

legcsábosabban kunkorodott fel. Aztán megragadta Adam nyakkendőjét, lassan magához húzta a férfit, és gyengéden szájon csókolta.

Adam nem ellenkezett. Tudta, hogy csak egy oka lehet Stevie viselkedésének, és nem az, hogy felizgatják a rusnya, bűnbánó skótok.

– Figyelnek, ugye? – suttogta hangosan.– Azt hiszi, szórakozásból csókolózom? Igen? – erősítette meg Stevie fogcsikorgatva.

Adam belökte a házba, mintha alig várná, hogy kétes célból egyedül maradjon vele. Együtt vágták be az ajtót. Nekidőltek, majd a kézfejükkel heves szájtörölgetésbe fogtak, mint a

háromévesek, akik először csókolóznak, és megfogadják: Soha többé nem vetemedem ilyesmire!

– Ennyi tervezés, aztán hopp, az ölünkbe hullik a szerencse – mondta Adam. Örömében indiántáncot járt volna a konyhában. Egy borzalmas pillanat erejéig majdnem fennállt a veszély, hogy megöleli Stevie-t.

– Tudom, tudom – mondta Stevie halkan. A szíve olyan hevesen vert, hogy nem maradt ereje lélegezni. Ha több levegő maradt volna a tüdejében, Adammel együtt ropja, ráugrik, és megöleli, igen, ezt a férfit! Aztán gallérjával a szájában Danny bukkant fel az ajtóban, és megdermedt, mert egy óriást fedezett fel a konyhában, aki Hihetetlen úrra hasonlít, csak vörösesszőkében. Miután MacLean látványára cseppet sem szerzett életre szóló sérüléseket, Danny kiengedte a szájából a gallért, s egyetlen megjegyzése volt csupán:

– Szia.– Szia – felelte Adam, és esetlenül intett.– Te ki vagy?– Ó, istenem! – kezdte Stevie, de Adam leguggolt.– Életerő Ember vagyok – mondta. – Látod? – És megmutatta a nyakkendőjén virító

betűket. – Csak beugrottam, mert az a küldetésem, hogy mindenkit megkérjek, aki otthon dolgozik, jöjjön el, és legyen fitt. De csssssshhh, én itt sem voltam, jó? Ha bárki kérdi, Adam MacLean a nevem. Ahogy Supermannek Clark Kent, érted?

– Tök jó – bólogatott Danny. Igen, pontosan értette, mire gondol Adam.Hát, nem is választhatott volna jobb szerepet egy szuperhősnél ahhoz, hogy a fiam

bizalmába férkőzzön, ütött szöget Stevie fejébe. A kiaknázás mesteri módjának volt most a tanúja. „Manipulátormannek” kéne inkább hívni Adamet.

– Danny, menj, nézd a Dundeet, én meg hadd beszéljek Adam… Életerő Emberrel… a kávézásról.

– Oké – vigyorogta Danny. Hűha, egy titkos szuperhős a konyhában! Tök jó! – Még nem mész, ugye?

– Nem, elköszönök, amikor indulok – ígérte Adam. Intett egyet, majd a lehető legmeggyőzőbb módon a szája elé emelte az ujját, mintha pisszegne. Aztán amikor Danny eltűnt a társalgóban, Adam az ablakhoz lépett, és átlesett Matthew házára.

– Még mindig ott áll – jegyezte meg. Stevie-re mosolygott, mintha valami kétértelműt mondott volna. – Gyorsan jöjjön ide!

Stevie ment, ahogy kérték. Arra azonban nem számított, hogy Adam nagy, ölelő karjába zárja, és hollywoodi smacizó stílusban hátrahajtja a fejét.

– Na jó, most már leszállhat rólam – mondta végül Stevie.– Várjunk még egy kicsit, még mindig néznek.– Mindketten?– Nem látom. Úgy teszek, mintha megcsókónám. Túrgyon a hajamba!Adam Stevie-éhez közelítette az arcát, mire Stevie simogatni kezdte a haját. Pompásan

festhettek profilból, nagyon Elfújta a szélesen.– Na jó, odébbállt – kommentálta Adam, és hagyta, hogy Stevie dicstelenül a padlóra

hulljon.– Aúú!– Hoppá, ezer bocsánat. – Kinyújtotta a kezét, és felsegítette.– Látom már, a lovagiasságnak nincs megfelelője a skót nyelvben.– Nézze, hőgyem… – Adam elharapta, amit mondani készült. Nem akarta aznapra tovább

tetézni Stevie bánatát. Elég pocsék napja lehetett amúgy is, és ő sem segített.Pont a biztonsági kamerán át ellenőrizte, minden rendben megy-e, amikor a kisfiú kidobta

a taccsot. Ráismert a hozzászaladó anyukára. Neki volt vattacukorhaja. A jelenet láttán pásztázni kezdett a kamerával. Tudta, hogy keresi. És ahogy várható volt, ott ücsörgött Stevie

magányosan egy félreeső helyen. Ráközelített Stevie arcára, s látta, milyen boldogtalan. Egy faszkalap lufikkal dobálta, fittyet hányt a nő bosszúságára, tulajdonképpen kéjelgett benne. Adam folytatta a munkát, majd hamarosan megint bekapcsolta a biztonsági kamerát. A faszkalap még mindig Stevie-t molesztálta. Később megint ellenőrzést tartott a kamerán át.

Ekkor látta, hogy Stevie kibotorkál a bankett-teremből. Azt is látta, hogy a fickó felhajtja a sört, és Stevie után lopózik. Hivatástudattól indíttatva jobbnak látta, ha személyesen jár utána a dolgoknak.

Mire odaért, a fickó már sarokba szorította Stevie-t a folyosón. A nő olyan legyőzöttnek és tehetetlennek tűnt. Hirtelen bevillant a tudatalattijába, hogy Stevie-nek ma lenne az esküvője, melyre nem került sor. Nem értette, miért bánik vele olyan kegyetlenül a vécé előtt, amikor nem Stevie a hibás. Közbe akart lépni, hogy megmentse a nyálas kis féregtől, de valami kattant benne, és a végén pont Stevie-t vádolta meg. Nem tetszett neki, hogy Stevie ilyen sérülékeny, és ez összezavarta. A nő sápadt kis arca egész délután kísértette. Tudta, hogy nem jönne a szemére álom, ha nem ugrana át hozzá, hogy megnézze, jól van-e. Ez a minimum a délutáni gorombaság után.

– Itt marad az Életerő Ember uzsonnára? – kérdezte Danny az ajtóból a csodálattól tányérnyira kerekedett szemmel.

A két felnőtt egymásra nézett. Stevie gondolatai sosem vívtak még ilyen éles küzdelmet egymás ellen. A „Nem” oldal a következőkkel érvelt:

1. ez Adam MacLean2. nem akarja Dannyt összezavarni3. nem akarja, hogy Dannyt élve felfalják

Ugyanakkor az „Igen” oldalnak is voltak érvei:

1. Adamnek legalább még egy órát itt kell töltenie a maximális hatás elérése érdekében2. a baj már megtörtént – MacLean és Danny találkozott3. pszichológiai értelemben Danny láthatólag sértetlen maradt4. legalább annyira teszi Dannyért, mint önmagáért

A vita eldőlt.– Sült hal lesz sült krumplival – újságolta Danny.– Ó, az a háromszáz kedvencem egyike – felelte Adam, és megdörzsölte a tenyerét.Úgy tűnt, akkor marad.– Tök jó – felelte Danny. Megcirógatta Adam nyakkendőjét, mintha nemzeti kincs lenne.

– Imádom a szuperhősöket, tudod?– Tehát az leszel, ha felnősz? Szuperhős?– Nem – vágta rá Danny, mintha az lenne a világ legostobább kérdése. – Én már most

szuperhős vagyok! Ablakpucoló leszek!– Aha, értem. – Adam elnyomott egy vigyort. – Akkor mi a neved, szuperhős társ?– Dannyman.– Örvendek, Dannyman – mondta Adam, és kinyújtotta a kezét. Danny kis mancsa eltűnt

benne.– Szóval, mikor mentetted meg utójára a világegyetemet? – érdeklődött Adam.– Csütörtökön – mondta Danny, és elügetett, hogy megnézze a Krokodil Dundee végét.

35. fejezet

Matthew az ablakban állt, és próbálta feldolgozni az információt, melyet a szeme közvetített az agyának. Stevie egy férfival. Nem akármilyen férfival. Egy megtermett vörös férfival. És nem akármilyen megtermett vörös férfival. Hanem vele! És Stevie a nyakkendőjénél fogva gyengéden magához vonja. Tehát Adam nem csak benéz hozzá. Mennyi ideje folyhat ez az istenverte kapcsolat?, tette fel magában a kérdést. Elvileg ma lenne az esküvőjük napja, erre Stevie MacLeannel smárol! Agya visszapörgette az elmúlt hetek eseményeit, hogy megvilágosodjon. Gondolatfolyamának iróniája lepergett róla.

Hát így jutott Stevie Jo Visa-számlájához… Azóta motoszkált az agya hátsó zugában ez a rejtélyes kapcsolat, amióta Stevie kézbesítette a levelet. Közelebb hajolt az ablakhoz. A szeme előtt kibontakozó jelenet több kérdést vetett fel benne, mint amennyit megválaszolt.

Már várta, hogy MacLean és Stevie mikor rukkol elő valami bizarr húzással. Stevie-nek a szakításra adott ultrahűvös reakciója egyáltalán nem volt normális, de erre azért nem számított. Hát ezért nem érte Stevie-t traumaként, hogy elhagyja? Lehet, hogy nekik volt elsőként viszonyuk? Stevie és MacLean? Na NE! HOGYA N? Ezért táncoltak olyan topán Pam és Will esküvőjén? Kettős blöffnek szánták, hogy félrevezessék? Annyi kérdés és felkiáltójel záporozott rá, hogy azt hitte, írásjelektől túlterhelt agya menten kiugrik a koponyájából, mint bohóc a dobozból. Aztán, amikor már majdnem elkönyvelte hallucinációnak a jelenetet, Stevie és MacLean színre vitte a második felvonást, és egymást nyalta-falta az ablakban. Ráadásul nem közvetlenül az ablakban, mintha a lehetséges közönségnek alakítanának. Nem. Távolabb merültek el egymásban. Ez lehetetlen! Nem is illenek egymáshoz! Stevie alig százötvenhét centi, MacLean meg egy tetves NKÓ! Vagy inkább NSZÓ – Nagy Szadista Óriás! Bár ahogy smaciztak, eléggé passzoltak egymáshoz. Túlságosan is ahhoz, hogy kellemes legyen a gondolat.

Matthew megdöbbent, összezavarodott, és elképedt tanácstalanságában. Úgy érezte, mintha gyomorszájon öklözték volna.

– Sajnálom, de csak krumpli és hal lesz – szabadkozott Stevie. – Napok óta nem vásároltam be, kissé… lefoglaltak a dolgok.

– Jobb lenne, ha maga menne a harapnivalóért – javasolta Adam. – Akkor úgy tűnne, szabad bejárásom van a házba.

– Jó – hagyta rá Stevie. Logikusnak találta Adam érvelését. – Danny, húzd a cipőd, kicsim!

– Jaaaaj, anyu, nem maradhatok itthon Életerő Emberrel?– Nem, persze hogy nem – mondta Stevie.– Légyszíííí!– Nem gond – szólt közbe Adam. Nem értette meg azonnal, mi aggasztja Stevie-t. – Jól

elbeszélgetünk a hősökről.– Tök jó!– Nem akarom, hogy a fiam a taktika részévé váljon, MacLean úr… Adam – súgta Stevie

a férfi fülébe. Jobban mondva egy méterrel a füle alá. Ennyi telt tőle gólyalábak nélkül.– Nem válik. Ha a csöpp krapeknak nem akarózik menni, majd én vigyázok rá, amíg maga

hazaér. Egyátalán nem gond.– Az kizárt! Képtelenség! Lehetetlen!Stevie újból a fejét ingatta. Adamnek végre kigyúlt egy hárommillió wattos égő a fejében.– Asszi, bántani akarom, ugye?– Hát, nem ismerem olyan jól, hogy a gondjaira bízzam a gyerekemet, nem igaz?– Csak nem hiszi, hogy a gyereke nem lenne biztonságban velem? – MacLean őszintén

megütközött. Úgy érezte, Stevie kemény csapást mért az igazán fájó pontjára.

Nem, Stevie egyáltalán nem hitte, de tényleg. Eltekintve attól, hogy Adamet primitív nehézsúlyú bokszolónak plusz mániákus barbárnak látta, a lelke mélyén érezte, hogy nem emelne kezet egy gyerekre. Akkor sem, ha a saját otthonában képes ellátni a baját egy alattomos felnőtt spinének.

– Légyszí, anyu!– Tessék, fogja – mondta Adam, és átnyújtott egy tízfontos bankót.– Ne vicceljen – hárította Stevie. – Én tartozom önnek, amiért ma megmentett.Adam tudomást sem vett róla. Stevie táskájába gyömöszölte a tízest, amíg Stevie a fiát

nyugtatta.– Légyszííí, anyucíííí! – nyafogott Danny.– Nem, te velem jössz!– Aúúúhuhu! – Danny arca összegyűrődött, és könnyekkel fenyegetett, ám Stevie jottányit

sem enyhült meg.– Nézd, a szuperhősöknek szükségük van ööö… magányra, hogy megterítsék az asztalt.

Csak öt percre megyünk el. Gyere, húzd a cipőd!– Légyszí, anyu! – A négyévesek hajthatatlan makacssága kiütközött Dannyből, aki

tapodtat sem mozdult.– Ugyan már, haggya békén, csak öt percre ugrik el – szólt közbe Adam.Danny elővette a legcsábosabb kék szemű mosolyát. Stevie felismerte, mikor szenved

vereséget.– Kevesebb, mint öt percre – jelentette ki. A szájából ez inkább hangzott fenyegetésnek,

mint puszta tényközlésnek.Nem esik bántódása a fiának. Anyai ösztönei efelől kétséget sem hagytak. Ennek ellenére

úgy száguldott végig az úton, mint akit a tatár kerget.

Az út túloldalán Matthew épp visszaillesztette leesett állát, amikor észrevette, hogy Stevie egy szál egyedül kilép a villából. Vagyis kettesben hagyta Dannyt MacLeannel. Hogy tehet ilyet? Azok után, amit MacLeanről tud? Igaz, ez abban sem gátolta meg, hogy csókolózzon vele, nem? Vagy még roszszabbra vetemedjen. Te jó ég, ez a fazon egy rohadt Casanova, nem vitás. Stevie most biztosan nagyon sérülékeny, különösen ma. Tökéletesen időzített ez a manipulátor, teljesen kihasználja Stevie-t. Matt erős késztetést érzett, hogy átkeljen az úton, és ellenőrizze, minden rendben van-e. Sosem bocsátana meg magának, ha MacLean Stevie-t is bántaná. Vagy Dannyt.

– Mit nézel, szívi? – kérdezte Jo a kanapéról, ahol a lábujj körmeit pingálta.– Ööö… semmit, drágám.Felmerült benne, hogy elmeséli Jónak, az exeik épp az imént csőröztek, de képtelen volt

megítélni, mi lenne Jo reakciója a hírre. Észrevette, hogy Jo az utóbbi időben már nem tanúsít Stevie iránt olyan önzetlen, gyámolító törődést, mint régen, hanem féltékenyen duzzog, valahányszor Stevie neve felmerül. Tehát nem tért le a járt útról, hanem becipzárazta a száját, és otthagyta az ablakot. Nem akarta elrontani ezt a szép hétvégét, bár a banktól jött levél, melyben értesítették, hogy nem sikerült levonniuk a törlesztőrészletet, felért egy pofonnal. Volna szíves késlekedés nélkül rendezni az elmaradást? És apropó, ötven fontot felszámítottak a levélért.

Az árus előtt sor kígyózott. Most került az olajba a friss adag hal. Az árus megeresztett erről egy viccet, melyet Stevie udvarias mosollyal fogadott, holott a legkevésbé sem találta mulatságosnak. Idegei megfeszültek, mint a hárfa húrja.

Nem kellett volna Dannyt MacLeannel hagynom, gondolta idegesen topogva. Úgy érezte, mintha egy örökkévalóság óta rostokolna a sorban. Közel járt hozzá, hogy sarkon forduljon, és üres kézzel távozzon, amikor az árus végül elrikkantotta magát:

– Na jó, kedveském, mit adhatok?

Miközben a meleg csomaggal a kezében szaladt vissza, elméje a lehető legszörnyűbb tréfát űzte vele. Danny és MacLean kettesben! Miféle anya az ilyen? A tetejében jajgatást hallott, s minél közelebb ért a villához, annál hangosabban. Ráadásul nem is a túl élénk fantáziájának szüleménye volt, tényleg a kisfia sikoltozott.

Az ajtóhoz sprintelt és feltépte. Danny visított MacLean támadásának súlya alatt. A látványra Stevie ledobta a csomagot a közeli étkezőasztalra, és MacLeanre ugrott. Félelmet nem ismerve felkapaszkodott a hátán. Mivel hiába próbált a férfi rövidre nyírt hajába csimpaszkodni, ütlegelni kezdte a táskájával.

– Szálljon le a fiamról, maga állat! – rikácsolta.– Aúúú! – jajdult fel Adam. Ezt az egyetlen szót lehetett felismerni a torkán kiszakadt

fájdalomkiáltások közül.– Anyuci, mit csinálsz? – vonta kérdőre Danny, aki a legsértetlenebb módon szemlélte.Stevie megdermedt két ütés között félúton.– Jól vagy, bogaram?– Igen, Adam mutatott nekem néhány Életerő emberes szuperhősmozdulatot.Stevie lecsusszant Adam hátáról.– Bocsánat – dünnyögte bátortalanul. – Azt hittem…– Nem probléma – mondta Adam. Hunyorogva vakarta a fejét. – Egy kis ju-jitsut

gyakorótunk. Azt jelenti, „lágy művészet”. Esetleg maga is ellátogathatna néhány órára. Jó nehéz táskája van.

Stevie nem akart hahotára fakadni, de ez már csak ilyen furcsa nap volt. Az a fajta nap, mely mellett Blackpool óriás hullámvasútja egészen eltörpül. Adam hahotája összefonódott az övével, aztán hirtelen mindketten elnémultak. Már másodszor nevettek együtt. Lassan félő volt, hogy rendszert csinálnak belőle.

Amíg Adam elrendezte a halat a tányérokon, és Dannynek halfalatkákat rakott, Stevie a sült krumplit porciózta ki.

– Te nem eszel süt krumplit, Dannyman? – kérdezte Adam.– Nem szeretem a sült krumplit – jelentette ki Danny.– Megkóstolod az enyémet? A krumpli hasznos, tudod? Ezt taníttyák a Szuperhősök

iskolájában. A szénhidrát fetőt energiával. Nem igaz, anyuci?– Öö… de – helyeselt Stevie.Danny arcára kiült a végtelen csodálat.– Tényleg?A kisfiú ott helyben újra felfedezte magában a burgonya szeretetét.

– Sült halért és krumpliért ment – motyogta Matthew. Öntudatlanul visszatért az ablakhoz. Annyira lenyűgözte a látvány, amelynek szemtanúja volt, hogy alig vette észre, fennhangon mélázik. Stevie, mint akit száz ördög űz (mint aki egy percig sem bírja tovább MacLean nélkül), nyargalt vissza a villához. Ez csak tovább bőszítette Matthew-t. – Szóval, itt eszik…

– Ki eszik és hol? – faggatta Jo. Aztán lassan felderengett arcán a megvilágosodás, és besavanyodott a mosolya.

– Ó, értem, őt kémleled. De miért? Miért érdekel annyira állandóan?– Nem érdekel. Semmi sem állhat távolabb tőlem. Csak a munkához elmélkedem valamin.

A levegőbe bámulok, nem oda! Piha! – mondta Matthew. Kétségbeesetten próbált pontot tenni a vitára. Nem akarta, hogy Jo megpillantsa MacLean autóját, ezért berántotta a függönyt.

– Nézd, mennyire érdekel Stevie. Menjünk a kertbe, szerelmem! Kibontsunk egy palack bort? Én elbírnék egy pohárral.

– Igen, az jó lenne – bólogatott Jo, és abbahagyta a grimaszolást. – Ó, erről jut eszembe. Te hagyományos pezsgőt vagy márkásat szeretnél az esküvőn a köszöntőhöz?

– Ööö, hadd gondolkozzam csak – mondta Matthew. Elővette egykor lenyűgöző borgyűjteményéből az utolsó palack chablis-t.

– Szóval, hogy is vót a bulin azzal az idiótával? – kérdezte Adam. Segített Stevie-nek leszedni az asztalt, miközben Danny egy alpoknyi halom jégkrémet vitt a társalgóba.

– Ó, az egyik apuka volt – magyarázta Stevie. – Egyszer régen megtudta, hogy ki nem állhatom a hangos zajokat: szerpentinágyút, petárdát…

– Csikorgó féket…– Pontosan. A lufit meg egyenesen gyűlölöm. Ezért azt hiszi, mulatságos, ha azzal kínoz,

valahányszor találkozunk.– Miért nem kűdi el melegebb éghajlatra?– Nem akarok bajt keverni – mondta Stevie. – Együtt tudok élni vele. Csak ma túlment a

határon. Elég nagy sértést vágott a fejemhez.– Mit?– Ó, semmit. Valószínűleg csak én fújom fel.– Nem, ki vele, mit mondott?– Nem, tényleg nem mondhatom el, olyan kínos.– Gyerünk mán, bökje ki!Stevie nagy lélegzetet vett, és kibökte.– Micsoda? A pimasz fráter! – mordult fel Adam. Ő érezte vérig sértve magát Stevie

nevében. Nagyon haragudott. Miért kell ilyen disznó módra viselkedni egyik-másik fickónak? Ha tudta volna, akkor… akkor…

– Egyedül is elbántam volna vele, de az, hogy ma ma van, nem kifejezetten segített, azt hiszem – folytatta Stevie, és halvány kis mosolyt préselt ki magából.

– Ma lett vóna… az… ööö? – Adam akadozott és krákogott a kulcsszavak helyén.– Igen – felelte Stevie. Gyorsan témát váltott. – Mindegy. Kávét?– Igen, kérek.Stevie az asztalra helyezte a bonbont, melyet Crystal küldött, miután elolvasta Paris és

Brandon kéziratát. Láthatóan tetszett neki.– Óóóó, csokki! Ráadásul jó drága csokki! – örvendezett Adam, és lecsapott egy göcsörtös

mogyorós bonbonra.– Ajándék a főnökömtől – kommentálta Stevie.– Szóval, mivel is foglakozik?– Nem árulom el.– Ugyan, avasson má be! Nem lehet olyan vészes. Stevie már nyitotta a száját, hogy

elmondja, de eszébe jutott, milyen megvető pillantást vetett Adam a könyvére. Pedig az volt az Éjféli Hold egyik bestsellere. Nem, nem árulja el. Aznapra már nem bír több földbe döngölést elviselni az egója.

– Vegyen, amennyit csak bír. Ezer bocsánat, hogy megpróbáltam megskalpolni – mondta. Kitette az asztalra a dugattyús kávéfőzőt.

– Nem esett nagy baj, asszem. Kemény a kobakom, mint a kókuszdió – jegyezte meg Adam hunyorogva, és megkocogtatta a fejét az öklével. – Ennek finom az illata. Milyen kávé?

– Madagaszkári vaníliás. Egy kávészaküzletben veszem, ahol azokat a mennyei pudingokat árulják. Van egy tartalék csomagom, elviheti, ha akarja. Mindig elszalad velem a ló, és többet veszek a kelleténél.

– Köszönöm, annak örűnék – mondta Adam. Figyelte, ahogy Stevie a konyhaszekrényhez megy. Hirtelen ráébredt, hogy nem sok választja el attól, hogy férfiszemmel mustrálja. Gyorsan elkapta a tekintetét.

– Milyen ízűt szeretne? – Stevie olvasni kezdte a címkéket. – Van vaníliás, ír krémlikőrös, juharszirupos és diós… csoki általi halál.

– Ó, határozottan a csoki átali halált.Ahogy várható volt.Stevie átnyújtotta a kávét.– Ettől úgy fog illatozni a háza, mint egy cukrászda.– Nem izgat a ház – jegyezte meg Adam halkan. – Semmi kedvem ott lenni Jo nékül, és

túl sok minden emlékeztet rá. Ha nem jön vissza, eladom.– És hova megy?– A környéken maradnék a munkám miatt. Teccik a hely, barátokat szereztem. Tuggya,

például Willt.– Ő vette feleségül Catherine barátnőm unokatestvérét.– Aha, már kiókumláltam. Remek fickó. Ahhoz képest, hogy alföldi.Egy pillanatra elmerengtek, és hallgatásba burkolóztak. Beléjük hasított a felismerés, ha

Jo és Matthew nem tér vissza hozzájuk, hamarosan más terveket kell szőniük a folytatáshoz. Adam tehát elköltözik. És ő, Stevie mihez kezd? Hova megy?

Adam átvette a kezdeményezést, és kitöltötte a kávét, mielőtt magától kimászik a kávéfőzőből.

– Asszem, nincs szükség holnap az űdözős kalandra, nem? – kérdezte, miután félig felhörpintette a kávéját.

– Nem, szerintem a mai nap megtette hatását – helyeselt Stevie. Hirtelen önkéntelenül felkuncogott. Hangja csilingelve vibrált a levegőben. Csak egy örömre nyitott, vidám szívű ember képes így kacagni. Ez a kép élesen elütött attól, melyet Adam kialakított Stevie-ről, s felfoghatatlan volt számára. Egyszeriben kényelmetlenül érezte magát a bőrében, bár nem értette, miért. Felmarkolta a kávészacskót, és mereven közölte:

– Jobb lesz, ha indulok.– Igen, persze – felelte Stevie. Fel nem foghatta, mivel űzte vissza Adamet

Zsémbesföldre.– Majd hívom, hogy megbeszéjjük a következő lépést. Ha hall valamit, szójjon!– El kell köszönnie Dannytől. Megígérte – emlékeztette Stevie.– El akartam – csattant fel Adam. Egymásra meredtek. Újra ellenségek voltak, míg Stevie

el nem fordította a tekintetét, és át nem hívta Dannyt.– Mennem kő, cimbora – mondta Adam. Lehajolt Dannyhez, és gyengéden a kisfiú

állkapcsához ért a hatalmas öklével.– Óóó. Megint eljössz hamarosan? – firtatta Danny.– Biztosan tanákozunk még – mondta Adam. Gyors pillantást lövellt Stevie felé, de a nő

nem nézett rá. Azon töprengett, mit szűrhet le a fia ebből az egészből. Azt látta rajta, hogy Adam látogatása nem zökkentette ki, vagy ijesztette meg. Adam megértette, mi zajlik benne, és tisztelte. Jobban, mint Stevie valaha álmodhatta volna.

– Passzincsuk a színeket, amikor legközelebb gyüvök? – kérdezte Adam, amikor ismét teljes magasságában felegyenesedett.

– Én sárgában és rózsaszínben leszek – felelte Stevie.– Hát, akkor talán ne – krákogott Adam. Ezzel távozott.

Senki sem figyelte az út túloldalán, hogy távozik, pedig kerékcsikorgásról is gondoskodott, hátha valaki tudni szeretné, hogy úton van. Még mindig sajgott a feje ott, ahol Stevie megkarmolta, de mosolyogva dörzsölte a duzzanatot. Ki sem nézte volna belőle, micsoda anyatigris lakozik benne. És itt van a kutya elásva. Már akkor azt hitte, ismeri Stevie-t, amikor még nem is találkoztak, mert a hírneve megelőzte. Ő meg, a forrásban bízva, szentírásnak vette a róla szóló pletykát. Pedig Stevie most először adta jelét annak a viselkedésnek, mely Jo szerint oly jellemző rá. És Stevie támadása abszolúte érthető volt. Azt hitte, bántja a fiát! Kénytelen volt belátni, Stevie eddig nem sok jelét adta, hogy valóban az a

lusta, hibbant, tányérdobáló banya, akinek Jo beállította. Az, hogy a gyermeke védelmére sietett, nem egy olyan anya cselekedete, aki az erőszakosság határát súrolja.

Bárcsak a saját anyja is így kikelt volna magából, mint a fékevesztett Stevie, amikor bántották őt és a testvéreit. Különösen aznap, amikor a részeg apja eltángálta a csöpp Jinnyt, mert bepisilt. Neki, Adamnek kellett közbelépnie. Akkor még nem volt ilyen megtermett legény, de napról napra nőtt az ereje, és Andy MacLeannek életében először komolyan meggyűlt vele a baja. Amikor Andy végre legyűrte, felkapta az izzó piszkavasat, és az arcának nyomta. Megbillogozta, ahogy az állatokat szokás. Azt mondta, innentől valahányszor a tükörbe néz, eszébe jut, hogy kezet emelt az apjára. Az anyja meg csak állt ott, mint egy rémült faszent, és nézte, mi történik. Nem lépett közbe, mint a kicsinye biztonságát tébolyultan védelmező Stevie.

Belőle óriás lett mostanra, ám Stevie-t ez sem rettentette el. Faltörő kosként öklelte fel. Meg sem fordult a fejében, hogy komoly baja eshet. Pedig ő, Adam bivalyerős, és súlyos sérüléseket okozhatott volna neki.

És amikor kiderült, hogy egy életen át az arcán fog éktelenkedni a sebhely, azt hitte, az anyja biztosan elhagyja az apját. De nem hagyta el.

36. fejezet

– Ha engedélyeznének még egy kis időt, a héten megkapom a fizetésemet – könyörgött Matthew a telefonban. Azt hitte, suttog. Fel sem merült benne, hogy a kollégái tisztán és világosan hallják.

– Sajnálom, Finch úr, de a kamatot mindenképpen felszámítjuk. Az esedékes banki költségeket sem áll módomban visszatéríteni önnek az ön által említett okokból. Továbbá ön havonta kap fizetést, tehát kéthavi jelzálogrészletet kell előteremtenie egyetlen fizetésből. Ez megfordult már a fejében?

– Még szép, hogy rohadtul megfordult! Más sem fordul meg benne! – acsargott Matthew.– Sajnálom, de nem tűröm a káromkodást – közölte a hiteltanácsadó, és lecsapta a

telefont.– A rohadt ribanc! – szidta Matthew kissé túl hangosan.– Magánjellegű hívások, Finch úr? – érdeklődött egy kimért hang a háta mögött.– Csak sürgősen el kellett intéznem valamit, Colin, most az egyszer – magyarázkodott

Matthew belsőleg meghunyászkodva. Hogy pont ő szúrja ki: az árgus szemmel figyelő személyzeti vezető, Colin Seed! Csúszómászó Colin, Topis Colin, Kardigános Colin, vagy nemrég ráaggatott gúnynevén: Pszicho Colin. Talán tíz évvel sem idősebb nála, de úgy festett a feje búbján átfésült néhány szál hajával, a lógó barna öltönyében, mely csak komoly nehézségek árán ért össze a potrohán, és az ábrázatával, melynek látványa bármilyen makacs csuklásból kikúrál, mintha nyugdíjba készülődne. Ráadásul olyan hangon beszélt mindenkivel, mintha rakoncátlan gyerekek lennének, ő meg az igazgató. Még vele, Matthew-val is, holott ő harmincnégy évesen tornászta fel magát az engedélyeztetési osztály vezetőjévé.

– Hogy pont ő legyen ott, amikor olyan emberrel beszélek telefonon, akinek semmi köze a munkához – bosszankodott Matthew. Útban hazafelé mesélte Jónak a történteket.

– Az a fazon állandóan ott ólálkodik. Komoly személyiségzavara van.– Kit hívtál?– Ó… öhm… csak a bankot. Ellenőriztem, megérkezett-e a csekk, amelyre vártam. Egy

kamattartozás, már egy ideje tartoznak vele. – A pokolba, miért hazudott már megint?– Miért nem a mobilodról hívtad?– Nem találom – felelte Matthew. Még egy hazugság. Takarékossági megfontolásokból

kétségbeesett lépésre szánta el magát. Lemondta a telefont. A konditerembérletét sem újította meg. A kettővel együtt akár száz fontot is megspórolhat.

– Mindegy, miért van szerinted személyiségzavara a fickónak?– Hát, csak rá kell nézni – magyarázta Matthew. – Agyilag zokni. Középkorúnak született,

sosem volt barátnője, és soha nem is lesz.– Lehet, hogy homokos – vélte Jo.– Az kizárt. Túl sokat lóg nők körül. Nem mintha tudná, mihez kezdjen velük. Hacsak

nem talál egyet, akivel együtt figyelheti a mozdonyokat.– Rosszmájú! Én egészen aranyosnak találtam elhaladóban – jelentette ki Jo, és

meglegyintette Matthew-t.– Nos, te meseszép lány vagy. Biztosan elbűvölted, miközben mindenki más felsült.– Ó, szívecském! – lelkendezett Jo. Megcirógatta Matthew kezét, akinek dorombolni

kezdett a bőre a gyönyörtől. – Valószínűleg csak magányos.– Csúszómászó? Hát igen, meglehet – mondta Matthew.– Mindegy. Azt hiszem, hamarosan szedi a sátorfáját, hála istennek. Ezer éve nyaggatják,

hogy költözzön át New Yorkba, és ott igazgassa az irodát, de az anyjával élt, és ezért nem ment. Néhány hónapja meghalt az anyja, és kisebb vagyont hagyott rá. – A mázlista!, gondolta Matthew. Mit nem adna azért, hogy így az ölébe hulljon a szerencse. És

csomagolhasson, hogy New Yorkba költözzön. Ezer örömmel cserélne Csúszómászóval; mindent bevállalna: a barna öltönyt, a domborodó potrohot, az átfésült hajszálakat, a bemosott ábrázatot és a többit is.

– Szegénykém! – sóhajtott Jo nagyot.– Szegénykém, egy túrót! Frusztrált baromarc. Irigykedve bámul bárkit, akinek része lehet

egy jó dugásban – mondta Matthew –, hozzád pedig azért kedves, drágám, mert te egyszerűen káprázatos vagy, és bolondul érted. Ahogy én is.

– Köszönöm – mondta Jo gyönyörű mosollyal. – Ha már itt tartunk, mit szólnál, ha étteremben vacsoráznánk ma este, és megünnepelnénk, milyen csodás vagyok?

– Egye fene, miért is ne? – vágta rá Matthew. Eszébe jutott, hogy semmi kedve otthon kuksolni a temérdek befizetetlen csekk által kisugárzott negatív energiákban. Sem az ablakhoz tapadva lesni, mi folyik a villában. Félreértés ne essék, Stevie nincs rá hatással! Semmi köze az életéhez. Ezt hajtogatta magában szüntelenül.

Adam MacLean pont akkor telefonált, amikor Stevie tejet melegített a lefekvéshez. Tíz óra volt. Matthew és Jo nemrég ért haza valahonnan. Stevie figyelte, ahogy Jo dérrel-dúrral bevágja a kocsi ajtaját, és füstölögve matat a bejárati ajtó zárjával. Matthew meghunyászkodva lapított mögötte, de azért egy gyors pillantást megeresztett a villa irányába, vajon akad-e tanúja a megaláztatásának. Stevie most az egyszer nem húzódott vissza az árnyékba. Miért ne állhatna az ablakban, és engedhetné le a rolót? Ha Matthew a tűzzel akar játszani, égesse csak meg magát nyugodtan. Nem tett ő, Stevie semmi rosszat, hogy az árnyékban duzzogjon.

– Szia – szólt affektáltan a telefonba, és beszéd közben álmodozó arcot öltött. Hadd nézze meg ezt is alaposan Matthew Finch. Hah!

– Én vagyok, Adam – mutatkozott be a férfi. Azt hitte, Stevie nem tudja, kivel beszél, úgy szenvelgett, mint Emmanuelle.

– Tudom, figyelnek.– De nem hajják.– Igaz, de a hang együtt jár az arckifejezéssel. – Őszintén, mit képzel ez a fickó? Hogy őt

próbálja elcsábítani? Figyelte, ahogy Matthew követi Jót a házba, és gyámoltalanul becsukja maga mögött az ajtót. A mindenit! Mit meg nem adna most, hogy lapátfülű légyként Matthew falán időzhessen!

– Úgy látszik, az utca túloldalán összekaptak a szomszédaink. Jo toporzékol, Matthew meg fehér, mint akit kimeszeltek – számolt be Stevie.

– Helyes. Kíváncsi lennék, van-e köze hozzánk.– Idővel kiderül.– Megkapta a meghívót?– Miféle meghívót?– Will és Pam grillpartijára.– Nem.– Akkor útban van. Tuggya, mi következik, ugye?Nem volt nehéz kitalálni.– Micsoda? Hogy menjünk együtt?– Határozottan.– Színben passzolva?– Amennyiben kék. És nem sárga vagy rózsaszín.– De mikor tartják? Attól függ, találok-e valakit Danny mellé.– Szombaton. Ragyogó időt jósolnak hétvégére, és a jó hír, nem kell bébiszitter, mert a

gyerekek is meg vannak híva. Pam leszervezett egy ugrálóvárat meg egy bűvészt, és több ezer

E-számra való édesség és nyalóka lesz. Will kérdezte, nem bánom-e, ha meghíja Matthew-t és Jót, én meg aszontam, egyátalán nem. Sőt bátorítottam, hogy híjja meg őket.

– Nem tudom, el merek-e menni.– Még szép, hogy el mer – dörrent rá Adam fenyegetően. – Sőt előtérbe tojjuk magunkat.

Majd megláttya!

Jo sosem bocsátott meg Matthew-nak azért, mert Will esküvőjére nem tett el pénzt. Gyűlölte, hogy aznap este újra meg újra a táskájába kellett túrnia, hogy fizesse a fogadáson az italokat, de azt hitte, egyszeri alkalom, és Matthew őszintén tévedett. A ma estére azonban nem volt bocsánat! Először amiatt kellett pironkodnia, hogy Matthew kártyáját elutasítják. Aztán kénytelen volt végignézni, ahogy Matthew az eleve üres pénztárcájában kotor, mintha mágus lenne, és hirtelen elkiálthatná magát: „Varázslat!”, és előránthatna két ötvenfontos bankót. A kínos jelenet lassan egyre nagyobb nézőközönséget vonzott. Ezért ő is előkapta az Amexét, hátha viszszanyerheti méltóságuk egy részét, ám szégyenszemre azt is elutasították. Szerencsére magával vitte a csekkfüzetét, de dühében és zavarában rossz összegre állította ki a csekket, és újra kellett írnia. Soha többé nem teheti be a lábát abba az étterembe. Legalábbis Matthew-val nem. Hogy merészeli Matthew ilyen kínos helyzetbe hozni? Bezzeg amikor selyemfiúknak való hidratálókrémet meg arcpakolásokat vásárol, mindig van nála pénz. Adam hullaként sem kenne iszappakolást a képére. Ráadásul minden hónapban befizette helyette az Amexét. Oktalanság volt számításon kívül hagynia, hogy Adam törölheti a számlájáról a beszedési megbízást, és ezentúl saját magának kell előteremtenie a törlesztés összegét. Túl sokáig vette készpénznek Adam nagylelkűségét. És a ma esti megszégyenülésre az a kilátás sem hoz enyhülést, hogy hamarosan félmillió hullik Matthew ölébe.

– Ne haragudj, édesem, annyira sajnálom! Olyan ostoba voltam. Hadd tegyem jóvá! – könyörgött Matthew az ágyban. Végighúzta a száját Jo testén, Jo azonban ellökte, és hátat fordított neki.

– Matthew, inkább aludj! – förmedt rá. Lehet, hogy Jo MacLean életében fontos helyet foglalt el a szex, ám a pénzhez képest elenyésző volt a jelentősége.

37. fejezet

– Megkaptad a meghívót? – kezdte Catherine az épp-most-vittem-a-srácokat-suliba kedd reggeli telefonhívást.

– Most érkezett a reggeli postával.– És?– Igen, mielőtt rákérdeznél, Adam MacLeannel megyek.– Kolosszális!– Matthew megy?– Meg vannak híva. Mindenesetre Will először megkérdezte Adamtől, nem bánja-e, és ő

nem bánta. Pam megkért, kérdezzem meg tőled, nem gonde.– Nem, dehogy.– Én is ezt mondtam. Ami azt illeti, ragaszkodtam hozzá, hogy meghívja őket. Tudom,

hogy ti ketten mesterkedtek valamiben, nem igaz? – nevetett Catherine.– Nem nevezném mesterkedésnek. Csak azt akarjuk, hogy együtt lássanak minket.– Épp ideje – kuncogott Catherine. – Na mindegy, mit fogsz viselni?– Úgy terveztem, veszek egy új ruhát.– Mikor?– Valószínűleg a hétvége felé.– Én is jöhetek?– Persze.

Csütörtökön találkoztak, hogy együtt induljanak bevásárló körútra. Stevie-nek szüksége volt előtte pár napra, hogy szorgosan dolgozzon Damme és Evie történetén. A nagydarab skót a (harci) sebhelyével hihetetlenül erőteljes szereplővé nőtte ki magát. Hozzátartozik a dologhoz, hogy Stevie szándéka ellenére. Damme saját magát építette fel. Persze Éjféli Hold főhősként egyértelműen csodás karakternek kellett lennie, ám Damme MacQueenben határozottan megvolt a McX-faktor. Evie kezdettől fogva azt feltételezte Damme-ról, hogy a durvasága nem kizárólag a külsejére korlátozódik. Damme pedig arról volt szentül meggyőződve, hogy Evie szépsége felszínes. A kapcsolatuk érzéki Semtex volt. Evie és Damme túlságosan is jók voltak Crystal futószalagrománcaihoz, Stevie a legszívesebben megtartotta volna őket a rég tervezett hosszú regényéhez. Nagy élvezettel öntötte szavakba a szerelmesek szócsatáit, akik abszolúte félreismerték a másikat.

Ez történik vele és Adammel is?, morfondírozott újabban nemegyszer. Látta Jo lábszárán a heget, s tanúja volt a rettegésének és a könnyeinek, ám ezek csak közvetett bizonyítékkal szolgáltak, ahogy egy bűnügyi filmben fogalmaztak. Már az elején szilárdan eltökélte, az erőszak első jelére kihátrál a Honeywell–MacLean-szövetségből, ám eddig semmi sem utalt erőszakra. Lehet, hogy Jo hazudott? Lehet, hogy a nők ugyanolyan érzékkel tévesztenek meg másokat, mint a férfiak? Tényleg zöröghet enynyire a haraszt, ha nem fúj a szél? Nem mintha számítana. A szemében Adam csupán eszköz egy cél eléréséhez, ahogy ő is az Adam szemében. Nagy ívben tesz rá, mi történik Adammel vagy Jóval, miután ismét összejön Matthew-val. De komolyan.

Catherine egy nagyon könnyű, kék nyári ruhát emelt le az állványról.– Ezt próbáld fel!– Hűha, ez tökéletes – ámuldozott Stevie. Adam is azt mondta, pont ilyen színt húz. Bár

nem Adamnek, hanem Matthew-nak öltözik ki, emlékeztette magát egy kósza gondolat erejéig.

– Menj, próbáld fel!Stevie ment és felpróbálta. Majd kijött a próbafülkéből, és szerényen pördült egyet

barátnője előtt.– Ez a tuti – kommentálta Catherine.

– Tényleg?– Határozottan.– Hát, akkor fuccs a délelőttnek – jegyezte meg Stevie.– Sehol sincs megírva, hogy nem vásárolhatod meg az első ruhát, amit látsz – mondta

Catherine. – A lényeg, hogy így több időnk marad kiegészítők után kajtatni és brióst falni.– Na szép – mondta Stevie, és elvonult a kasszához, hogy kiadjon egy rakás pénzt. Olyan

sokat spórolt ebben a hónapban. Noha a bérleti díj jókora szeletet hasított ki a számlájából, Matthew nélkül sokkal könnyebbnek bizonyult az élet, mint vele.

A megváltást Matthew számára a Goldfish hozta el levél formájában. Egyazon nap kapta kézhez a Pam és Will grill-partijára szóló hivatalos meghívóval. A Goldfish megemelte a Visa-hitelkeretét kétezerrel. Ezen felbuzdulva rögtön leemelt róla némi készpénzt, s abból befizette a jelzáloghátralékot, mielőtt a kamat még jobban megköti a kezét. Nem nagy szám, nyugtatta magát gondolatban. Egyesek az egész életüket úgy élik le, hogy egyik hitelből a másikba verik magukat. Abban azonban nem volt biztos, meddig űzheti ezt a játékot, mert az egyik hitel kimerült, a másik meg bokszeres behajtókat uszított rá. Felhívta a bankot, és találkozót kért a számlavezetőjétől abban a reményben, sikerül kicsikarnia egy adósságrendező hitelt. Aztán egyszer s mindenkorra elhatározta, bevallja Jónak az igazat: hogy nem csak szükségmegoldásként lakik abban a házban, amíg a „családja” befektetései beérnek, és vehet egy úri lakot vidéken. Hogy neki nem futja extravagáns esküvőre. És hogy annak is véget kell vetni, hogy minden este étteremben vacsorázzanak, mert szegény, szegény, szegény, mint a templom egere. Jo persze nem fog repesni az örömtől, de az éttermi jelenet felpörgette az eseményeket. Nem hitte volna, hogy Jo ilyen rosszul veszi, mint ahogy vette. Mindenesetre az eset felnyitotta a szemét. Nem titkolózhat tovább Jo előtt most, amikor a dolgok nem is fordulhatnának rosszabbra anyagilag. Jo szereti, meg fogja érteni. Legalább ebben tökéletesen biztos volt.

Jo még mindig nem szólt hozzá. A hétvége óta nem szeretkeztek. Hiába próbálkozott bármivel, semmi sem olvasztotta fel köztük a fagyos levegőt. Látta, hogy Jo ebédszünet után belép az irodába. Mosolyogva intett neki, de Jo egy méregdrága szatyorral elvitorlázott mellette. Ő meg úgy bámult utána, mint egy kivert kölyökkutya. Sóhajtva előhúzta a Visáját, felhívta a tudakozót egy virágüzlet számáért, aztán telefonált a „Csábító Csokrokba”, és rendelt egy pazar csokrot a tervezőrészlegen dolgozó J. MacLean részére. Nem vette észre, hogy Colin Seed jócskán hallótávolságon belül tartózkodik.

Stevie és Catherine az iskolakapuban találkozott. Szándékosan korán érkeztek, hogy pletykálhassanak egyet. Stevie beszámolt már Catherine-nek, mi minden történt vele, amióta utoljára találkoztak. Természetesen azt is említette a telefonban, hogy Matthew látta őket együtt. Csakhogy hiába szerettek volna hosszan, elmélyülten csevegni, a gyerekek folyton félbeszakították őket a vonal mindkét végén. S mivel így csak nagy vonalakban sikerült vázolnia a történteket, most ki akarták egészíteni a többi részlettel.

– Jobban nézel ki, mint múltkor – állapította meg Catherine, s pajkosan hozzátette: – Tulajdonképpen pocsékul festettél Josh Parker zsúrján. Biztosan Adam ajka lehelt beléd új életet.

– Ne légy trágár!– Mindegy, örülök, hogy kiosztotta azt a Bumburnyákot és a lufijait helyetted.– Igen – felelte Stevie. Nem tűnt fel neki, hogy mosolyog. Folyamatos lejátszásra állította

be az agyát, és újra meg újra visszapörgette gondolatban azt a jelenetet: Adam MacLean pont abban a pillanatban tűnik fel a sarkon, amikor ő a legtehetetlenebbnek érzi magát. A könyvében is felhasználta. Damme pont akkor fut be, amikor a gonosz Richard sarokba szorítja Evie-t. A különbség csupán az, hogy Evie szíve repesni kezd, míg az övé… ööö… az igazat megvallva repesni kezdett. Fejezd be! Ez nevetséges, és nem is igaz! Gondolatban

lekevert magának egy pofont. Ez volt a baj azzal, hogy románcokat írt: a kitalált világ és a való világ összemosódott, és alkalomadtán keresztezte egymást. Nemegyszer megesett, hogy úgy látta az eseményeket, ahogy látni szerette volna őket, nem úgy, ahogy megtörténtek. A férfiakra különösen igaz volt ez.

– Szóval, ahogy mondtuk – noszogatta Catherine. Legyezett egyet a kezével Stevie arca előtt, hogy megtudja, még mindig vele van-e – …Adamről. Milyen volt vele smacizni?

– Nem smaciztam vele, Cath. Egyszer könnyedén megcsókoltam, aztán bementünk, és letöröltük a szánkat.

Csak azért viselkedett ilyen gyerekesen, mert látta, hogy Adam a szájához emeli a kezét. Bizonyítania kellett a férfinak, hogy őt, Adamet csókolni undorítóbb, mint amilyennek Adam találja őt. Pedig kénytelen-kelletlen belátta, cseppet sem volt undorító. Adamnek finom puha az ajka. Ezen a részleten azonban nem akart tovább mélázni.

– Stevie, megéri? – kérdezte Catherine hirtelen. – Olyanokat csókolgatsz, akiket ki nem állhatsz, drága ruhákat veszel…

– Igen, Cath, megéri – felelte Stevie. Felkapta a szatyrot benne a csodás kék ruhával. Mickről már lemondott Linda kedvéért. Kizárt, hogy a történelem megismételje önmagát, és Jo miatt elveszítse Matthew-t.

38. fejezet

Pénteken kisebb pánik tört ki, mert előre nem jelzett eső áztatta a várost. Az erősen zuhogó esőfüggönyöket és vakítóan cikázó villámokat egyaránt ijedten kémlelték a szombati arák és a grillpartizók. Stevie és Danny iskola után elsétáltak a parkba. Hazafelé tartottak, amikor elkapta őket a zivatar. Bőrig ázva, őrülten kacagva-visongva vágtattak haza. Kihámozták magukat lucskos ruhájukból, és egyenesen bemásztak egy nagy, habos fürdőbe együtt.

Szerencsére másnapra néhány selymes lófarok alakú pehelyfelhőt leszámítva szétoszlottak a felhők. A felmelegedett levegő máris reszketve csillogott a kert felett. Tíz órára mindenfelé megkönnyebbült mosollyal nyúltak az arák a rúzsért. Stevie egész héten a napsütötte kertben dolgozott, s most szeplők tarkították az orrát és az orcáját, mintha ecsettel fricskázták volna oda őket. Enyhén napbarnított bőre kiemelte a várakozástól és izgalomtól ragyogó, égkék szemét. Dannyvel a nap nagy részét a kertben töltötték. Miközben a virágágyásokban éktelenkedő burgonyát és pitypangot gyomlálták, süttette magát még egy kicsit. A fizikai munka kellemesen elterelte ideges várakozástól terhes gondolatait az előtte álló estéről. Aztán Dannyt elnyomta az álom az ernyő alatt, amíg ő a füvet nyírta. Hosszú este várt rájuk, hagyta hát, hadd aludjon. Aztán elérkezett az idő, hogy megfürdesse és partiingbe bújtassa Dannyt. Catherine szervezésének köszönhetően hamarosan befutott Eddie, és magával vitte Dannyt, hogy a többi gyerekkel együtt mehessen a partira.

– Így marad két órád, hogy megszépülj – mondta Catherine, és kacsintott egyet.– Annál többre van szükségem! – vágott vissza Stevie.– De nem abban a ruhában – vitázott Catherine. – Az elvégzi a munkát helyetted.Mihelyt Danny kitette a lábát, és boldogan szaladt vörös sárkányos partiingében a

kocsiban ülő Eddie bácsihoz és Garethhez, Stevie bőrradírral, hajápolóval és a megbízható borotvájával felfegyverkezve a kádba ugrott – ő volt a nő küldetésben.

Eltekintve attól, hogy reszkető kézzel húzta ki szemtussal a szemét, és az egyik szemhéját teljes egészében újra kellett festenie, Stevie egészen elégedett volt a végeredménnyel, bár tudta, hogy Jo szalontökéletességével nem vetekedhet. Catherine-nek igaza volt. A ruha gyönyörű volt, és illett rá, mintha ráöntötték volna. Majdnem tíz kilót leadott, mióta elkezdődött ez az egész, és a karcsúsított derék szépen hangsúlyozta az idomait. A ruha a legelőnyösebb tulajdonságait emelte ki. A pántos aranyszandál, mely várhatóan egy órán belül megnyomorítja, és a kék virág, mely a helyén tartotta oldalt feltűzött haját, frissességet kölcsönzött neki, és fokozta szépségét.

Előző nap futólag találkozott Adammel a konditeremben. Adam serényen tüsténkedett, de pár percet szakított rá: megkereste a súlyzópadnál, és szólt, hogy hét harmincra megy érte és Dannyért. Adam azért döntött a vezetés mellett, nehogy túl sokat igyon. Tiszta fejjel akart gondolkozni. Amikor közölte Adammel, hogy Danny előremegy, úgy látta, csalódottság ül ki a férfi arcára. Persze Adam Mac-Lean, a családos ember még jobban kimozdíthatta volna Matthew orrát a helyéről, gondolta Stevie cinikusan. Remélte, hogy Danny nem kenődik majd el, amikor meglátja Jót és Matthew-t együtt. Ám mint Catherine fogalmazott, nem titkolhatja örökké, hogy az élet megy tovább.

Hét órakor tülkölés ütötte meg a fülét. Kilesett az emeleti ablakon, s látta, hogy Matthew és Jo taxiba száll. Matthew harsány hawaii inget viselt. Bárki más nevetségesen festett volna benne, de ő nem. Rajta inkább bulisnak és nyáriasnak hatott, s a vállát szélesnek és megtermettnek mutatta. Jo fehér pántos nyári ruhát húzott hihetetlenül magas fekete szandállal. Az egész összeállítás egyszerű, mégis lélegzetelállító volt. A láttára Stevie önbizalma zuhanórepülést vett. Mindazonáltal tudta, hogy a maga részéről mindent kihozott a rendelkezésre álló eszközökből. Úgy érezte, minden a helyén van. Helyén van a rúzs

árnyalata, helyén van a cipője, helyén van a frizurája. Eljött a dobd be magad pillanat, ahogy Rita néni mondta a felvágós férjura előtti időkben.

Az utolsó félórában Stevie azzal foglalta el magát, hogy ügyelt, nehogy az ujja a szájában kössön ki. Franciamanikűrözte a körmeit, és nagyon csinosan néztek ki. Igaz, ő nem növesztett hosszú karmokat, mint Jo, mert a gépelés miatt röviden kellett hagynia őket. Olyan ideges volt, hogy amikor Adam harminc másodperces késéssel futott be, már hívni akarta, hogy közölje, nem tart vele. Éppen öt milliárdodszorra ellenőrizte, nem kenődött-e rúzs a fogára, amikor hallotta, hogy jármű gördül a ház elé. Legyökerezett. Hallotta, hogy csapódik a kocsi ajtaja, hallotta a lépteket, hallotta a döngetést az ajtón. Talán ha úgy tesz, nincs itthon…

Letromfolta magát szánalmas gondolatai miatt. Felkelt, átvágott az előszobán, és kinyitotta az ajtót. Adam ugyanolyan színű inget húzott, amilyen az ő ruhája volt, és ahogy állt az ajtóban, nagy volt, kék és bizonyos mértékig helyes. Stevie-nek elakadt a lélegzete. Önkéntelenül levegő után kapott.

Adam eközben diszkréten végigmérte Stevie-t tetőtől talpig, majd halkan, mintha meglepődne, megjegyezte:

– Milyen csinos.– Ó… öö… köszönöm – köhécselt Stevie. Egészen elképedt. Nem számított bókra a

férfitól egymillió év alatt sem. Azt hitte, csak udvarias akar lenni, tehát viszonozta. – Ami azt illeti, maga is.

– Ja! De elég a Kőcsönös Métatás Társaság éves taggyűléséből, mennyünk a buliba – dörmögte Adam hirtelen türelmetlenül. Stevie, aki rájött, sokkal kevésbé feszélyezi, ha Adam MacLean tüskés, mint amikor kedves alakot játszik, nagy lélegzetet vett, és bemászott az anyósülésre.

Az út Will és Pam házáig túl rövidre sikerült. Kénytelenek voltak az utca végén leparkolni, annyi autó gyűlt össze. Stevie reszketett az idegességtől, a szíve zakatolt. Adam levette a gyújtást. Ő sem tűnt túl lelkesnek, hogy ki kell szállnia a kocsiból.

– Jól van? – kérdezte.– Nem – felelte Stevie.– Majd… jól lesz. – Kacagás és zene hangja szűrődött a rájuk telepedő csendbe. –

Mellékesen, jómagam is be vagyok csöppet gazóva – tette hozzá végül.– Valóban?– Igen.Így, bár a bátorsága neki is inába szállt, Stevie javasolta, hogy:– Akkor induljunk! Tudjuk, mit csinálunk. Essünk túl rajta – s máris nyitotta a kocsi

ajtaját.

Noha az ellenkezőjére számított – tudniillik, hogy a világ megszűnik forogni, és a síri csendben egy leejtett gombostű csörrenésétől is mindenki megsüketül negyven mérföldes körzetben –, az történt, hogy Adam becsöngetett Pamhez, Pam ajtót nyitott, mindkettejüket megölelte-megpuszilta, és kivezette őket a hátsó kertbe. Ott egyenesen Catherine és Eddie üdvözlő társaságába kerültek, akik már félig felhörpintették az első sörüket. Adam termeti előnyét kihasználva sietősen végigpásztázta a vidáman iddogáló tömeget, de a gerlepárnak nem volt se híre, se hamva. Megrázta a fejét. Stevie-t paradox módon egyszerre fogta el megkönnyebbülés és csalódás.

– Balra vannak a ház mögött – súgta Catherine hangosan. Aztán furcsán kacsingatni kezdett Steviere, mintha kódolt üzenetet adna át neki. Bizarr volt, Stevie mégis megértette. Igaz, ősidők óta barátnők voltak.

– Ó… izé… Adam, tudom, hogy találkozott már Catherine-nel, de még sosem mutattam be rendesen, na mindegy… hm… bemutatom Catherine-t és Eddie-t, a legjobb barátaimat. Cath, Eddie, ez itt Adam. – Kézfogás és mosolygás következett. Stevie most vette észre,

amikor Adam Catherine-re villantotta a mosolyát, hogy milyen kedves mosolya van. Szerény, meleg és őszinte.

– Hozhatok egy italt, cimbora? – kérdezte Eddie.– Köszönöm, nem. Szerintem mingyár megyünk, és kerítünk magunknak.– Átkozottul csini vagy – súgta Catherine Stevienek.– Tényleg? A hányinger kerülget az idegességtől.– Igazi párnak néztek ki. Mindketten ragyogtok. Elég érdekes.– Ó, fogd be! Bárcsak meglátnának már minket, és túl lennénk rajta. Danny merre van?Catherine az ugrálóvár irányába mutatott. Ott volt Danny Catherine gyerekeivel, és

pompásan szórakozott.– Akkor sem jön ide, ha hívod. Ahogy mi, te is megszűntél számára létezni – mondta

Catherine. Gyengéden meglökte. – Na menj, hadd lássák, hogy itt vagy, szívecském!– Gyűjjön! – szólt Adam. Lenyúlt és kézen fogta. Stevie meredten nézte, hogy a nagy,

szögletes marok körbezárja a kezét. Elkerekedett szemmel Catherine-re pillantott, aki csintalanul felmutatta a hüvelykujját, és kislányosan-dévajul rámosolygott. Aztán, mintha egy nagyon energikus dobermannhoz kötötték volna, Stevie tántorodva meglódult, ahogy Adam elindult.

– Ott vannak – mondta Adam, még erősebben szorítva a kezét. – Őrizze meg a nyugalmát! Ha úgy akar tenni, mintha nem vette vóna észre őket, szegezze a télikertre a szemit.

A háttérből figyelő Catherine-től tudták meg, mi történt ezután. Ő mesélte később Stevie-nek. Jo és Matthew visszafelé andalgott a vendégseregletbe egy hasonlóan magas-nyúlánk párral beszélgetve. Jo szépséges feje körbefordult, tekintete a Stevie-t kézen fogó exére esett, s egész testében megdermedt. Olyannyira, hogy egy pillanatra szinte eggyé vált Pam kerti szobraival. Matthew követte a tekintetét, ő is meglátta őket. Tehát mégsem képzelődött! Valóban egy párt alkotnak! Íme, a cáfolhatatlan bizonyíték. Mindketten figyelték, ahogy Adam könynyedén az italos asztalhoz siklik. Lehajol Stevie-hez, mintha azt kérdezne, mit inna. Stevie Adam tarkójára helyezi a kezét, mintha a férfi fülébe beszélne.

Gyönyörű!, gondolta Catherine elismerően. Stevie kis érintése több intimitásról árulkodott, mintha ott helyben, mindenki szeme láttára hemperegni kezdenek a füvön. Aztán Adam töltött előbb Stevienek, utána magának, gyengéden koccintottak, majd valamivel később védelmezőn átölelve visszavezette Stevie-t a barátaihoz. Mozdulataik a Bolsoj balett tökélyét idézték.

Matthew úgy eltátotta a száját, hogy könnyedén azt hihette az ember, a döbbenettől talajt fog az álla. Soha, a legvadabb álmában sem képzelte, hogy Adam és Stevie arcátlansága odáig terjedhet, hogy együtt mutatkoznak a nagy nyilvánosság előtt. Sőt mi több, úgy tesznek, mintha évek óta járnának, fesztelenek és oldottak egymás társaságában. És Stevie Adam kezét fogja! Laposan Jóra sandított, aki immár tudta, amit ő is tudott. Hirtelen elfogta a félsz, milyen hatással lesz Jóra ez a tudat. Látta rajta, hogy igyekszik természetesnek tűnni, de kész idegroncs: szabad kezén, mellyel nem a poharat tartja, az ujjai bosszúsan dörzsölik egymást, nagyokat pislog, és óriási erőfeszítésébe telik, hogy ne az exét bámulja. A mosolya merev. Jo féltékenyen Matthew-ba karolt, és erőltetetten újra bevonta a társalgásba. Matthew azonban nem sokat tett hozzá. Csak vigyorgott, mint a falu bolondja, a gondolatai elkalandoztak, az agya akár a rántotta.

– Jó csináta – jegyezte meg Adam a tarkóját gyúrva. Mintha valaki az izmaival makramézott volna.

– Pokolian reszketek – felelte Stevie.– Megcsinátuk. Túl vagyunk a nehezén. Asszondom, a jó hír az, hogy bevát.– Ó, ez gyönyörű volt! Finoman elegáns – vetette közbe Catherine. – Nos, határozottan

felfogták, hogy most már egy pár vagytok. És a legkevésbé sem repestek az örömtől.– Tényleg? – hitetlenkedett Adam és Stevie kórusban.

– Mindenki jól van? – tudakolta Pam, szokásos nagy színre lépését prezentálva. – Stevie, muszáj beavatnod, mikor virultál ki ilyen átkozottul?

Pam akár forgó talpkőre is állíthatta volna ráirányuló neonnyilakkal. Stevie elpirult és hárította a bókot, miközben a többiek ugratták. Adam hirtelen azon kapta magát, hogy férfiszemüvegen át vizslatja. Döbbenten ébredt rá, milyen bájosnak találja mindenki a társát. Persze ő maga is végigmérte futólag, amikor először találkoztak, ám most részleteiben is tanulmányozta: szélfútta aranyló haj, égkék szempár, és olyan domborulatok, melyekhez tojást igazíthatsz. Gyorsan elszakította tekintetét. Eszében sem volt ilyen szemmel nézni Stevie-re. Ez nem szerepelt a tervei közt.

Pam hahotázva mulatott Stevie rovására. Aztán elvette tőle az italt, és Adam kezébe nyomta.

– Őt most kölcsönveszem egy kis időre. Egy perc, és épségben visszaszolgáltatom, ígérem – mondta. Átfűzte a karját Stevie-én, és elvezette. – Gyere ide, mutatni akarok neked valamit. – Elsétáltak a télikert felé, mert Pamnek nem lehetett nemet mondani. Családi vonás volt ez, született Manning lánnyal egyszerűen nem ellenkezett az ember.

– Mit akarsz mutatni? – érdeklődött Stevie.– Ó, hát ezt meg azt – mondta Pam sejtelmesen. – Gyere, nézd meg az új télikertemet! –

Felkapott két pezsgőspoharat a konyhában a tálcáról, és átvezette Stevie-t a tágas, napsütötte helyiségbe. Pam semmit sem csinált „kicsiben”. Stevie-t leszámítva. A pöttöm Stevie-t örült, hogy ismeri.

– Milyen a házasélet? – kíváncsiskodott Stevie, miután megcsodálta a terebélyes, kényelmes és színpompás tömött kanapét a télikertben. Ha Pam bútordarab lenne, az a kanapé lenne.

– Leszarom a házaséletet! Mesélj inkább rólad és Adam MacLeanről. Mióta tart?– Ó… nem régóta – blöffölt Stevie.Jobb lesz résen lenni ezen a vallatáson. Nem akart hazudni Pamnek, de elpuskázni sem

akarta azzal, hogy kikotyogja, tulajdonképpen csak megjátsszák, hogy járnak. Pam akkorára tátotta a száját, mint egy repülőgéphangár.

– Meg kell mondanom, a lélegzetem is elállt, amikor hallottam rólad és Matthew-ról, Stevie.

– Nekem is – felelte Stevie.– Nem számítottál rá?– Nem, fogalmam sem volt – mondta Stevie.– Megbánja még – jósolta Pam a fejét ingatva. – Amikor észhez tér.– Kétlem – vélte Stevie. – Jo kivételesen csinos.– Jo még jobban megbánja. Tudod, sosem kedveltem. Will sem. Kevély, mint a páva –

jelentette ki Pam gúnyos szipákolással.– Nem? – Na jó, Stevie-t elfogta az izgalom, hogy Pam és Will nem kedveli Jót.

Kiváltképp, mert Pam nem az a fajta, aki csak azért mond valamit, hogy jobban érezd magad.– Mindig úgy éreztem, van benne valami hűvös. A szeme akár a döglött halé. Azt hiszi, ő

a világ közepe. Sosem hittem volna, hogy Matthew a fajtájára bukik. A félnótás! Őt nagyon csípem. – Pam böffentett, majd ciccegett egyet. – Jesszusom, jó firma vagyok. Nesze neked puccos pia.

– És bocsi nekem – vigyorgott Stevie.– Adamet nem ismerem annyira, mint Matthew-t, de ahogy elnézem, igazán kedves fickó.

Remélem, bejön mindkettőtöknek. Will szerint remek pacák, és csodásán festetek együtt. Baromi furcsán, de csodásan. – Poharát Stevie-éhez koccintotta. – Megőrizzem neked a menyasszonyi ruhámat? – kérdezte hahotázva.

– Előbb hagyjuk, hadd váljon el Adam – javasolta Stevie.– Mit fecsegsz, leányzó? A maga ura. Már elvált!

– Elvált Jótól? Micsoda? Máris? – Stevie zavarba jött.– Dehogyis, te süsü! Az első feleségétől! Jót nem vette feleségül. Neki MacLean a

leánykori neve. Nyilván e véletlen volt a kiindulópont – fújtatott Pam.– Sosem kérdeztem rá, csak feltételeztem… – mondta Stevie.– Nem, Adamnek más volt a felesége néhány évvel ezelőtt, de az lelépett a főnökével.

Állítólag a pénzes palikra utazott, de szemrevaló teremtés volt. Will szerint az utolsó pennyjéből is kiforgatta Adamet. Nem csodálkoznék, ha Jo MacLean egy húron pendülne vele. Hála istennek, nem házasodtak öszsze. Lefogadom, megpróbálná kiszipolyozni Adamet. Hallom, nagy csinnadrattával akart egybekelni, ám Adam érthető módon kissé berezelt.

– Berezelt? Adam MacLean? – gúnyolódott Stevie, majd sietve hozzátette: – Ööö… úgy értem, az én Adam MacLeanem?

– Óóóóó, „az én Adamem” ez olyan édes! – csúfolta Pam a barátnőjét szórakozottan. – Igen, berezelt. Gyanítom, ez alkalommal biztosra akart menni, miután mindent elvesztett Diane miatt. Azt hiszem, így hívták. Nem akarta elkapkodni. Személy szerint az a véleményem, a szíve mélyén érezte, hogy Jo nem neki való. Ezért húzta-halasztotta. – Hirtelen megragadta Stevie-t, és mint valami rongybabát, magához ölelte. – Óóóóó, „az én Adamem”? Én meg elrabollak tőle. Na gyere, menjünk vissza a pöttöm legényhez, mielőtt elvonási tünetek jelentkeznek nála.

Pam kitoloncolta Stevie-t az ajtón.– Érezd jól magad, Stevie! Megérdemled, hogy szeressenek, és úgy tűnik, Adam MacLean

egy jó asszonyra vágyik a változatosság kedvéért. – Ezzel Pam „pát” intett, hogy valaki más szerelmi életébe üsse bele az orrát. Természetesen mindig a legnagyobb jó szándékkal.

Stevie bátran ellenlábasa felé fordulva átkelt a füvön. Jo összehúzott, arrogáns szeme rátapadt. A legszívesebben miszlikbe aprította volna. Stevie tekintete Matthew-ra siklott, aki hirtelen elengedte Jót, és megindult felé. Jo azonban karon ragadta. Indulatosan a férfira szólt, de próbálta hétköznapi társalgásnak leplezni. Matthew porig alázottan meghunyászkodott. Jo gyakorlatilag fejmosásban részesítette. Adam MacLean bizarr, őrült terve, hogy az idegeikre menjenek, tényleg bevált!

– Isten hozott újra – köszöntötte Catherine. – Pam bevetette a hüvelykszorítót?– Nem, pezsgővel akart megvesztegetni, hogy kihúzzon belőlem valamit. Sokkal

finomabb módszerekkel dolgozik, amióta férjhez ment.– Elmegyünk harapnivalóért – mondta Catherine. – Csatlakozol?Nem kérdés volt, hanem parancs. Catherine is született Manning lány volt.– Micsoda lyeányzó ez a Pam, nem? – jegyezte meg Adam útban a gigászi grill felé, ahol

egy csapat férfi szénné égette a húst.– Jól ismeri?– Nem, nem túl jól. Csak pár alkalommal találkoztam vele partikon. Willt jobban

ismerem. Ő vót a főnököm a Kondifaluban, mielőtt átpártótam az ellenséghez, hogy az Életerőt igazgassam.

– Pamnek az a benyomása, hogy maga és Jo nem házasodtak össze.– Nem – felelte Adam. Hirtelen kimért lett. – Még nem. – Jóra pillantott, aki rávillantotta

a tekintetét, majd dacosan farkasszemet nézett vele. Egy pillanatra megszűnt körülöttük a világ. A sokaság a semmibe veszett. Hihetetlenül szépnek látta Jót, olyan magas, karcsú és ragyogó volt, olyan kegyetlenül gyönyörű.

Adam sosem érezhette teljesen a magáénak az anyját. Isa MacLean magas, karcsú, ragyogó nő volt, ám fagyos, mint a jégcsap. Istenítette Andy MacLeant, aki cserében rosszul bánt vele. A fiát bezzeg sosem szerette ennyire, pedig az imádattal csüngött rajta. És minél nagyobb imádattal csüngött Adam az anyján, remélve, hogy szeretni fogja, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy anyja sosem fogja a szívébe zárni. Talán ezért vonzódik a gyönyörű nőkhöz, akik végzetszerűen fájdalmat okoznak neki. Ezért kellett neki Diane és Jo. Mindkét

nő épp annyit tartott vissza magából, hogy őt az őrületbe kergesse. Minden igyekezete hiábavaló volt. Nem érhette el őket. A szeretetükért tett erőfeszítések teljesen felőrölték. És egyik nőt sem kapta meg.

Haraptak négyesben egy hot dogot, majd Adam visszament egy marhaszeletért, miután tisztességes udvarló módjára megkérdezte Stevie-t, kér-e ő is valamit.

– Köszönöm, nem. Elosonok a mosdóba – közölte Stevie. Ezzel megint eltűnt a ház mélyén. Adam épp kiszolgálta magát egy marhaszelettel, amikor megpillantotta Dannyt. Az ugrálóvárról lekászálódó kisfiú egy ismerős arc felé igyekezett, akit az imént vett észre. Adam figyelte, ahogy a kisfiú megcsimpaszkodik Matthew nadrágjában, s Matthew összeborzolja a haját, majd lehajol, hogy megölelje. Danny ezután Jóhoz fordult. Olyan lendülettel ölelte meg, mintha őt is ismerné. Jo kényesen lefejtette magáról a fiút, aztán bosszúsan mosolyogva ellökte, vissza a többiek közé. A látványra Adam oltári haragra gerjedt, szíve elfacsarodott a fájdalomtól. Miközben Jót figyelte, felrémlett előtte gyermekkori önmaga és az édesanyja. Örült, hogy Stevie nem volt tanúja a jelenetnek. Ő biztosan nem hagyná, hogy így bánjanak a fiával.

Adam megindult a kisfiú felé, aki elhagyatottan ácsorgott.– Danny! – bömbölte Adam, szemmel láthatóan kivíva Jo dühét. Legalábbis abból ítélve,

ahogy Jo ledöntötte a torkán az italt.– Életerő Ember! – visította Danny leplezetlen örömmel.– Psszt! Mit montam neked? Adamnek hínak!– Bocsánat – mentegetőzött Danny a szájára tapasztva tenyerét. Aztán lelkendezve

átkarolta Adam lábát, már amennyire átérte.– Anyucid elszaladt a mosdóba – mondta Adam. Egészen lehajolt, hogy szemtől szemben

legyen a kisfiúval. – Őt keresed?– Nem, csak üdítőt akarok.– Gyere, kerítünk neked üdítőt! – Danny a megtermett férfi markába csúsztatta a kezét, és

kettesben eltrappoltak az üdítős asztal irányába.– Szóval, jól érzed magad, csöpp emberke? – kérdezte Adam. Lecsavarta egy üveg

meggyital kupakját, és szívószálat szúrt bele.– Befaltam egy hatalmas sajtburgert! – súgta Danny. – Will bácsi csinálta nekünk.

Hagymát is tett közé.– Tessék, megkóstolod a husimat? Plusz fehérjeerővel lát el.– A-ha! – bólogatott Danny. Adam hangosan felnevetett a kisfiún, aki mohón kiharapott

egy irdatlan falatot a húsból.– Jó, ugye, fiam?– Tök jó! Életerő Ember úr, szerinted egy szuperhősnek mi fontosabb jobban? – faggatta

Danny, amikor befejezte a rágást. – A palást, a jó szív vagy a feszes nadrág?Adam hátravetett fejjel hahotára fakadt.– Azt hiszem, nagyon fontos a feszes nadrág és a palást is, de szerintem a jó szív a helyes

válasz – mondta végül.– Szerintem is. Hazajössz velünk? – kérdezte Danny, és nagyot kortyolt az üdítőből.– Ó, azt nem tudhatom, kishaver – mondta Adam. Magának is töltött limonádét egy

söröspohárba.– Régen Matthew-val éltünk, de már nem – közölte Danny, mintha féltett titkot osztana

meg. – Most csak két hálószobánk van, de ha akarod, megkaphatod az enyémet. Tök jó lenne. Na mindegy, szia – mondta. Majd visszaslattyogott a többi gyerekhez, akik a bűvész köré telepedtek.

Valami motoszkálni kezdett Adam fejében, mint szúnyog a sötétben. Nem sikerült pontosan elcsípnie, hogy lecsapjon rá, és közelről szemügyre vegye, s ez felettébb ingerelte. De talán ha vár türelemmel, elkaphatja…

Stevie ráérősen tért vissza Adamhez. Nézte, ahogy Adam odamegy Dannyhez a sokadalomban, és elvezeti inni. Látta, hogy Adam ösztönösen cselekszik, nem úgy, mintha egy kisfiút akarna eszközül használni az exe lenyűgözéséhez és visszacsábításához. Adam hátravetett fejjel hahotázott valamin, amit Danny mondott, és nevetése igaz melegségről árulkodott. Stevie hálásan mosolygott, amiért Adam kedves a fiához. A percekkel korábban Pammel folytatott társalgás fényében felmerült benne, lehet, hogy korántsem ismeri az igazi Adam MacLeant.

Pam a sajttortánál botlott Adambe. Már elég látványosan imbolygott.– Jól érzed magad, skótocska? – kérdezte.– Határozottan – felelte Adam. – A sajttorta isteni. Házi?– Még szép. De nem tőlem, hanem a Lamb utcai péktől. – Pam olyan kacagásba fogott,

hogy a hangjától egy épület is összerogyott volna. – Szóval, hogy mennek a dolgok Stevie-vel?

– Remekül – mondta Adam.– Jó kislány ez a Stevie.– Aha – mondta Adam.– Klassz lenne, ha végre valaki nem törné össze a szívét a változatosság kedvéért. Az a

seggfej Mick… – Pam a fejét csóválta mérhetetlen undorában. – Dunsztom sincs, hogy bírt Stevie ilyen összeszedett maradni. Amúgy ragyogó, amit csinál. Olvastad már? Na persze, te pasiból vagy, úgyhogy biztosan nem. De hogy Matthew fogja magát, és ugyanúgy elbánjon vele, mint Mick… És pont Stevie-vel! Stevie a légynek sem ártana! Egy leányzót sem ismerek, aki ilyen peches lenne a pasikkal.

Adam úgy tett, mintha lenne fogalma, miről beszél Pam, és nagyokat bólogatott.– Tudod, Mick egy pennyt sem adott neki. Aztán otthagyta, hadd kerekedjen felül egyedül

az ő disznóságain. Stevie valóságos kincs, egyem a szívét. Vigyázz rá, Adam MacLean, különben nekünk felelsz! – Pam általánosságban a tömegre bökött, amerre Matthew lehetett. – Én mondom, az ő vesztesége a te nyereséged. Igazán kedvelem Mattet, de momentán akkora fafej! Ami azt illeti, most rögtön megyek, és beszélek a fejével. Megmondom neki…

– Dehogy mondod! – szólt közbe az oldalán felbukkanó Will. Fogta a feleségét, és mesterien bevezette a házba egy kis üdítőért és sajtos szendvicsért. Minden látszat ellenére Will pompásan kézben tartotta Pamet, ha úgy hozta a szükség.

Miközben Adam elméje megemésztette ezt az új, noha zavarba ejtő hírt, felmerült benne, hogy talán korántsem ismeri az igazi Stevie Honeywellt.

A parti hátralévő részében az álszerelmeseknek sikerült egy valóban egymásra hangolódott pár benyomását kelteniük. Időnként különváltak, hogy a barátaik társaságában legyenek, ám fogódzkodóként meg-megkeresték egymást. Apró érintéseik és egymás iránt tanúsított figyelmességük beszédesebb volt, mintha grandiózus jelenet keretében egymást nyalták-falták volna. Aztán egy csapásra véget ért a parti, és ideje volt hazamenni. Adam Will-lel és a kondis srácokkal beszélgetett. Az Életerő kontra Kondifalu érdemeit ütköztették, amikor felpillantott, s látja ám, hogy Matthew a Catherine-nel és a kijózanodott Pammel csevegő Stevie-t bámulja. És nem úgy bámul rá, mintha kiveszett volna belőle a szerelem. Adam nem értette, miért, de mérhetetlen bosszúság fogta el. Odamasírozott Stevie-hez, féltékenyen átkarolta, megszorította, majd lehajolt hozzá, és odasúgta neki, hogy figyelik őket. Stevie Adam tenyerébe csúsztatta a kezét. Úgy döntött, ez esetben fergeteges alakítást nyújt. Sosem volt oda azért, hogy kézen fogva járjon, tudta hát, ha Matthew ezt meglátja, biztosan heves érzelmeket vált ki belőle. Adam húsos lapáttenyerében elveszni azonban a legkevésbé sem hasonlított a Matthew-tól elvétve megtapasztalt, karcsú ujjú kézszorításra. Adam, miközben Catherine-nel beszélgetett, hüvelykujjával öntudatlanul cirógatta a bütykeit az öklén. Stevie ezt olyan bensőségesnek találta, mintha csókolóznának. Sőt annál is

bensőségesebbnek. S ez kínosan érintette. Lassan kezdett elhúzódni, ám ekkor megjelent az ásítozó Danny. Stevie öleléssel búcsúzott Catherine-től, Eddie-től, a házigazdától és feleségétől, majd visszaindultak Adam kocsijához.

Dannyt azonnal elnyomta az álom, mihelyt bekötötték. Stevie sem állt távol attól, hogy elszundítson. Pedig nem öntött fel a garatra. Az első pohár pezsgő egyenesen a fejébe szállt, s mivel alkoholmámorban úszva nem bízott a reakciójában, főként tonikot ivott. Mégis kába és felvillanyozott volt. Pompásan érezte magát. Nagyobb sikert könyvelhettek el a Matthew–Jo-fronton, mint valaha is álmodni merte volna. Jo egész este azzal volt elfoglalva, hogy ne tűnjön ádáznak. Matthew szimplán elnyűtt volt. Rosszkedvű arca és Jo nyilvánvalóan fullánkos megjegyzései sokat lendítettek a jókedvén. Ha ettől rohadt dög lesz, hát legyen. Jó párszor észrevette, hogy Matthew őt bámulja. Egyszer mintha meg is indult volna felé, de Jo visszarántotta. Vajon mi mondandója lett volna Matthew-nak a számára?, töprengett.

Adam meg egyenesen… nos, valójában tüneményes volt. Bár csak megjátszotta a törődést, jó érzés volt elképzelni, milyen az, amikor olyasvalaki érint meg, szolgál ki és akar téged, akit tényleg érdekelsz. Matthew szerette, ha megérintik és kiszolgálják, de ritkán viszonozta a törődést, amit tőle, Stevie-től elvárt. Stevie minden egyes nappal egyre inkább tudatára ébredt, milyen sokat adott, és cserében milyen keveset kapott. S ettől még magányosabbnak, feleslegesebbnek és ostobábbnak érezte magát, mint valaha.

Adam hallgatásba burkolózva vezetett. A fejében zümmögő kis szúnyog leszállt, és ő gondolatban elcsípte és tanulmányozta. Nagyon érdekes kis bogár volt.

Becipelte Dannyt Stevie helyett a házba, és gyengéden az ágyra fektette. Stevie levette fia cipőjét, és betakarta. Aztán megkérdezte Adamtől, kér-e kávét. A férfi azt felelte, szívesen inna egyet. Stevie fél tasak őrölt kávét öntött a kávéfőzőbe, majd átmentek a nappaliba, és lezuttyantak. Stevie hátradőlt a kanapén, és lerúgta a szandált. Legnagyobb meglepetésére csak azóta érezte, hogy sajog a lába, hogy beléptek az ajtón. Megmozgatta a lábujjait, és elengedte magát.

– Ez most milyen kávé? – kérdezte Adam, s álmodozva nagyot szippantott a levegőbe.– Csokis fagyi. Mennyei fagyasztva, nagy halom tejszínnel megpúpozva.– Finomnak tűnik.– Az is.Meglepően barátságos csendben hörpölték a kávét. Egy kis időre Stevie még arról is

megfeledkezett, hogy nem kedveli Adamet. Ám ez nem tartott sokáig.– Úgy látom, kedveli ezeket a könyveket – jegyezte meg Adam, s felemelt egy Beatrice

Pollen Éjféli Hold kötetet a fotele melletti kupacból. – Nem hittem vóna, hogy egy magafajta nő lelkesedhet az efféle szennyirodalomért.

Ha Stevie gömbhal lett volna, most a szokásos mérete hússzorosára felfújja magát, és kimereszti a tüskéit.

– Igen, ám mivel cseppet sem ismer, nem is ítélhet meg, nem igaz?Adam alig hitte el, hogy Stevie így felcsattant. Pedig ő bóknak szánta a megjegyzést.– De – felelte, s felidézte a Pammel folytatott társalgást. – Igaza van, nem ismerem. De

asszem, hamarosan egész jól megismerhetem.– Ó, valóban? – affektált Stevie. A férfi iránt érzett összes jóindulata egy csapásra elszállt.

A pimasz fráter! A partinak vége, nem kell tovább színlelnie. Tessék, máris visszavedlik a Loch Ness-i szörny képviselőjévé.

– Igen, szerintem előnyt kő kovácsolnunk a ma estéből. – Adam higgadtan belekortyolt a csészéjébe. Stevie eközben idegesen vonogatta a szemöldökét.

– Vagyis?– Vagyis úgy tűnik, hogy bejött, tehát bele kő adnunk apait-anyait.– Szóval, MacLean úr, pontosan mi a javaslata?– Pofonegyszerű, Honeywell kisasszony. Hónap bekötözöm magához.

39. fejezet

– Na, egy újabb szuper este – dörmögött Jo. Ledobta a retiküljét a kanapéra, és letépte a szandálját. – Nem hiszem el, hogy Adamnek egyáltalán megfordult a fejében, hogy vele járjon! Világos. Bosszúból csinálja! Mégis, mi a frászt akar bizonyítani? Úgy értem, majd pont egy visszataszító, kibaszott törpére leszek féltékeny!

– Szerinted tényleg ez a célja? Hogy féltékennyé tegyen? – kérdezte Matthew. Arca meg-megrándult Jo káromkodására. Még Jo szájából, a flancos kiejtés ellenére sem találta a trágárságot elfogadhatónak.

– Mi más lenne? Csak nem képzeled, hogy valóban tetszik neki ez a nő? Egyértelműen felhasználja, és az ostoba liba még ezt sem veszi észre.

– Ne légy gonosz! – fortyant fel Matthew elcsigázva. – Stevie nem követett el semmit. Ő jó ember.

– Nem lehet olyan nagy szám, ha egyik pillanatról a másikra faképnél hagytad – acsargott Jo csípősen.

– Nem azért hagytam el, mert rossz ember – jegyezte meg Matthew, de csak halkan. Jo elég rémisztő volt, és a megjegyzése telibe találta a lelkiismeretét.

– Csak nem véded? – Jo olyan torz ábrázattal meredt rá, hogy egészen elcsúfult az édes arca.

Matthew úgy döntött, nem tesz említést arról, hogy halálra aggódja magát Stevie miatt, és hogy hamarosan kénytelen lesz közbelépni, és megakadályozni, hogy Stevie élete legnagyobb hibáját kövesse el. Tudta, ezzel csak elmérgesítené a vitát. Márpedig testileg és lelkileg is túl fáradt volt egy ilyen vitához, legalábbis ma este. A feje elnehezült, összezavarodott, kis híján szétrobbant. Mintha Jo két különböző ember lenne néha. Napról napra egyre kevesebbet látott a drága, szeretetre méltó nőből.

– Csak azt mondom, nem ezt érdemelte tőlünk. Senki sem érdemli meg, hogy az exed bokszzsákja legyen!

– Jaj, ne légy már ilyen hülye! Adam sosem… – Jo hirtelen elharapta, amit elkezdett. Irányt váltott, és tovább tombolt. – Hogy merészeli Adam? Pont Stevie-vel! Mióta folyik ez, ezt szeretném én tudni!

– Számít?– Még szép, hogy számít! Engem senki se csaljon meg! Senki!Jo megint belegondolt, Stevie milyen könnyedén szélnek eresztette Matthew-t. Aztán

belegondolt, mennyire nem rendezett jelenetet Adam, amikor közölte vele, hogy elhagyja. Szó nélkül hallgatta. Meg sem kísérelte követni, amikor felment, hogy becsomagoljon. Sőt Adam maga cipelte le a bőröndjeit, és tette be őket a kocsiba. Látta, hogy Adam szemében szomorúság ül, de semmit sem tett, hogy feltartóztassa. A kocsiban aztán a karjába vájta a körmét dühében, ám alig érzett fájdalmat. Hogy merészeli Adam ilyen könnyedén elengedni? Akkor megvetette a férfit a gyengeségéért. Most azonban biztosra vette, hogy reakciója egy nagyobb terv része volt, s ez felizgatta. Soha senki nem vált még meg tőle küzdelem nélkül.

– Jo, légy szíves, magyarázd el, pontosan miért dühít, hogy Stevie és Adam jár. Mit számít ez azok után, ahogy elbánt veled?

Jo eltátotta, majd becsukta a száját. Aztán megindult fel a lépcsőn, s visszaszólt:– Lefekszem, Matthew. Gyere, ha akarsz. Matthew hallotta, hogy nyílik a hálószoba ajtaja. Tudta, hogy Jo megint a hátát fordítja

majd neki, de ma este, most először, nem érdekelte különösebben.

A hideg, visszhangos, négy hálószobás otthonában aznap éjszaka Adam becsomagolt. A kis Danny juttatta eszébe, hogy csak két hálószoba van abban a házban – és ezt Finch is tudja. Ha beköltözik, Finch arra a nyilvánvaló következtetésre jut, hogy Danny az egyik szobában, ő meg Stevie-vel a másikban fekszik. A tervük jobban bevált, mint várta. Látta, hányszor, de

hányszor vándorol Matthew tekintete Stevie-re a grillpartin. Ami Jót illeti, ő szenvedett, mint a kutya; határozottan sikerült megfizetnie neki. Ez kiderült abból, ahogy rávicsorgott a boldog, bulizó sokaságon át. Mintha Jo abban lelné örömét, hogy ő szenved. Mint egy darázs, Jo halálosat csíp, amikor veszélybe kerül. Az, hogy szemtanúja volt, miként bánt Jo a kisfiúval, mindent megváltoztatott. Hogy Danny megpróbálta átölelni, ő meg ellökte, mint valami undormányt. Az esti események hatására átértékelődtek a dolgok a szívében.

Aztán felidézte, Stevie milyen lassan fordult felé, amikor bejelentette, hogy beköltözik hozzá a Meghitt Lakba. Sosem tartotta volna lehetségesnek, hogy ennyire elkerekedjen valakinek a szeme anélkül, hogy kiugorna a helyéről, és elszakadna a látóidegektől. Alig bírta magába fojtani a hahotát, de muszáj volt, különben Stevie még a végén elkalapálja az első keze ügyébe eső Éjjeli Hold szennyel.

– Egy utolsó nagy nekifutás! Esküszöm, ha nem szakítanak hét napon belül, kiköltözöm. De ígérem, szakítani fognak.

– Most ugye ugrat! – kapott Stevie levegő után.– Neeem – mondta Adam. – Soha életemben nem beszétem komolyabban.Stevie, bár lerítt róla, hogy józan esze ellenére cselekszik, egy mukk nélkül, lassan

bólintott beleegyezése jeléül, majd tovább kortyolta a kávéját. Ki hitte volna, hogy valaha is ilyen lépésre kell szánniuk magukat?

40. fejezet

A Virágözön köz 15. szám alatt másnap feszült hangulat uralkodott. Matthew korán reggel ágyba vitte Jónak a reggelit, hogy békejobbot nyújtson, noha nem értette, miért kér bocsánatot. Aztán kiugrott egy nagy köteg vasárnapi újságért, majd letelepedett az étkezőasztalhoz, míg Jo visszabújt az ágyba. Matthew elmorfondírozott: vajon a képzelete játszik vele, vagy tényleg egyre több cikk jelenik meg a hitelezésről a mellékletekben? Hogyan bánjunk a pénzzel? Igényeljek adósságrendező hitelt? Hogyan vessünk gátat a költekezésnek…

Minél jobban elmélyült a cikkekben, annál görcsösebben rándult össze a gyomra. Most már tényleg nem engedheti meg (a szó egyik értelmében sem), hogy tovább odázza a beszélgetést Jóval a pénzről. Tűkön ülve várta, hogy Jo végre felébredjen. Amikor felszólt neki ebédidőben, Jo még mindig aludt. Visszakullogott a földszintre, és újabb napilapért nyúlt. Csupán egy szalonnás szendvicset és egy zacskó chipset vett magához társaság gyanánt.

Nem sokkal négy óra után ütötte meg először a fülét, hogy Jo felkelt. A körmét rágva, türelmesen várta a sorát. Odafentről leszűrődött a tövig nyitott csapból ömlő fürdővíz csobogása. Matthew szinte teljesen eltorzult a rettegéstől, mire Jo méltóztatott egy óra múlva lejönni. A kiöltözött Jo láttán Matthew-nak elfacsarodott a szíve.

– Elmegyünk enni valamit? – volt Jo első szava hozzá.Rajta! Mondd el!, sürgette egy belső hang Matthew-t.– Ühüm… Jo! – Matthew kézen fogta Jót, és gyengéden a kanapéhoz vezette. – Én nem

mehetek. Per pillanat kissé le vagyok égve. Sajnálom. – Tessék! Nem dőlt össze a világ!– Le vagy égve? – értetlenkedett Jo. – Mit jelent az, hogy „le vagy égve”?Matthew mély lélegzetet vett, mint mielőtt leveti magát az ember kötélen a Grand

Canyonról.– Az a helyzet, egy darabig… nagyon jól jönne, ha besegítenél a rezsiszámlákba. Tudod, a

jelzálogtörlesztésbe meg a… többibe.Jo úgy meredt rá, mintha Matthew szarvakat növesztett volna. Aztán hirtelen

felemelkedett.– Értem! Kurvára palira veszel. Szóval azt kérdeztem, elmegyünk enni, vagy csomagoljak,

és tüstént hagyjalak itt?– Elmegyünk enni – adta meg magát Matthew.– Akkor veszem a cipőm – mondta Jo.Ó, az istállóját!

Miközben Matthew azt álmodta, egy kövér Visa kártya Colin Seed kardigánjában üldözi a munkahelyén, Adam autója halkan begördült a Meghitt Lak elé. Danny már a franciaágyban aludt, melyen az elkövetkező hét éjjel az anyukájával osztozott. Stevie szívesebben maradt volna a hátsó szobában, de csak az utcára néző hálószoba ajtaján volt zár.

– Szia! – köszönt Adamnek idegesen.– Szia! – köszönt vissza Adam. Bőröndjével és sporttáskájával az ajtónak ütközött.– A saját szobámba költöztetlek – tájékoztatta Stevie félszegen. Adam felvonta sötétvörös

szemöldökét, amivel sikeresen felpaprikázta Stevie-t. – Természetesen én Dannyvel alszom. Mondtam neki, hogy felújítják a házadat, és egy darabig nálunk fogsz lakni.

– Helyes – mondta Adam. – Nem fogom összezavarni a fiút.– Jó – felelte Stevie.– A kanapén is ellettem vóna. Kár volt kikötöznöd miattam.– Engem már elnyomott egyszer az álom a kanapén, amikor sokáig dolgoztam. Hidd el,

még az én magasságommal is kényelmetlen, úgyhogy…– Egyszer sem említetted még, tulajdonképpen mit dógozol.

– A lényeg, ha felviszed a bőröndödet, főzök egy kávét – mondta Stevie, elengedve Adam megjegyzését a füle mellett.

– Eszt ércsem úgy: „Semmi közöd hozzá, szájj le rólam!”– Pontosan, dióhéjban, MacLean úr. Azt hiszem, ismeri a járást.Adam felnevetett.– Igenis, asszonyom! – mondta. Tisztelgett, és engedelmesen elvonult.A szobában édes illat szállt, mintha szamóca keveredne Stevie parfümjével. Már a

grillpartin is felfigyelt rá. Könnyű, virágos-ibolyás illat volt. Cseppet sem hasonlított Jo kábító, egzotikus-fűszeres parfümjére. Stevie tiszta ágyneműt húzott, kellemes tapintású, hűs pamutot. A paplanon takarosan öszszehajtogatott, nagy, fehér, bolyhos törülközőt hagyott elöl. A ruhásszekrény meg a fiók egy részét is kiürítette neki. Ez nem olyan nő szobája, aki egész nap heverészik, és a poros tévét bámulja, futott át Adam agyán. Újra eltöprengett, pontosan mivel töltheti Stevie a napját. Megkérdezhetné Willtől, de az csalás lenne. Ő maga akarta feltörni a titkot. Szívesen mélázott rajta.

Amikor lejött az emeletről, a kávéfőzőből sziszegő- köpködő kávé mennyei illata betöltötte a házat.

– Ez milyen? – kérdezte. – Isteni illata van.– Karamellkrémes – mondta Stevie. – Ettél már?– Miattam ne fáradj!– Egy nagy csirke volt ebédre. Maradt belőle bőven, ha kedvet kapnál egy szendvicsre.– Köszönöm, lehet, hogy készíte…– Sejtettem, hogy kérsz – mondta Stevie. A férfi elé helyezett egy szendvicsekkel

bőségesen megrakott tányért, mellé körítésként sült krumplit és salátát tálalt. – Nem olyannak tűnsz, aki nemet mond, ha megkínálják.

– Igaz, hacsak nem te sütötted a kenyeret – mondta Adam.– Nem, biztonságban vagy. A pékségből való.Aztán megnéztek egy kései krimit, s csirkés szendvicset és csokis kekszet majszoltak

lefekvésig, mint egy öreg házaspár, akik sokat hadakoznak.

41. fejezet

Az első dolog, ami szemet szúrt Matthew-nak, amikor másnap reggel elhúzta a függönyt, hogy Adam MacLean autója Stevie villája előtt parkol. Hamar rájött, hogy Adam Stevie-nél töltötte az éjszakát. Így már értette, Jo miért borult ki ennyire, és miért dúl-fúl. Hát ezért pocsék a kedve! Nyílt titok volt, hogy csupán két hálószoba van a villában. Nem beszéltek róla, de csak ez járt a fejükben. Ráadásul tudták, hogy a másik is erre gondol, s ettől még ingerültebbek lettek. Ez persze nem lendített a már amúgy is vacak napon, mely reggel fél nyolcra teljesen fuccsba ment.

Munkába menet ugyanaz a kínos némaság telepedett rájuk, mely előző este vacsora közben betonfalként magasodott köztük.

– Nézd, Jo, lehetnénk megint barátok? – ajánlotta Matthew. Begördült a céges parkolóba. – Utálom ezt a feszültséget. Sajnálom, hogy szóba hoztam a pénzt. És nem izgat, mi folyik az út túloldalán. Hadd éljék az életüket. Ebédeljünk szendvicset délben. Menjünk, üljünk ki a parkba, és beszélgessünk!

– Én vásárolni megyek – közölte Jo zsémbesen goromba ajakbiggyesztéssel.– Veled tartok – mosolygott rá Matthew. – Szeretnéd, ha elkísérnélek?– Nem, Matthew, nem szeretném – felelte Jo színtelenül.– Ideje lenne lassítanunk. Amúgy is dolgom van.– Öt lépéssel lemaradok mögötted – próbálta Matthew tréfával elütni, ám Jo harciasan

nekiesett.– Az isten szerelmére, megfojtasz! – Ezzel kiszökkent a kocsiból, és egyedül vonult be az

irodaépületbe. Matthew döbbenten ült. Jo eddig abban a hitbe ringatta, hogy szereti, ha nagy felhajtást csap körülötte. Mint egy elkényeztetett, követelőző perzsamacska.

Matt az előcsarnokban várta Jót, amikor a nő ebédideje a vége felé járt. Remélte, hogy elcsípheti egy futó csók erejéig. Annyira szerette volna visszaforgatni az idő kerekét! Bárcsak meg nem történtté tehetné, hogy felemlegette az anyagiakat! Bízott benne, hogy Jo ellenségeskedésének az anyagiakhoz van köze, s nem az Adam–Stevie-románchoz. Ez utóbbi persze őt is váratlanul érte. Kifejezetten roszszul érintette, hiába próbálta tagadni. A bankszámlakezelője másnap délutánra adott időpontot. Bárcsak megvárta volna, hogy sül el a tárgyalás! Akkor be sem kellett volna vallania, hogy pénzügyi nehézségekkel küzd. Akkor csak egy végső hazugságra lett volna szükség: hogy a befektetései nem úgy térülnek meg, ahogy elhitették vele. Mindenesetre az még előtte is rejtély volt, miként tálalja, hogy cirka félmillió fonttal rövidebbek. Esztelen túlzásokba esett, hogy nagyzolásával lenyűgözze Jót! Egek, most aztán nagy csávában van!

Jo valahogy más volt, amikor visszaért a városközpontból. Matthew csak ekkor vette észre, hogy nincs a nőnél szatyor.

– Miért vársz rám? – kérdezte Jo egy riadt őzike rémülettől elkerekedett szemével. Nem lassított le. Matthew kénytelen volt mellette ügetni.

– Gondoltam, szakíthatnánk magunkra öt percet.– Ma ne, Matthew! Ma nem vágyom a társaságodra!– Ugyan már, drágám! – Matthew elkapta Jo karját, hogy megállítsa. Jo aránytalanul

hevesen kitépte magát, és a felvonóhoz rohant. Matthew nagyon furcsának találta az egészet. Jo pont olyannak látszott, mint amikor először szóba elegyedett vele, s ő Adamtől rettegett. Matt nem értette, mi folyik.

Colin Seed azonban, aki közvetlenül Jo után lépett be a forgóajtón az épületbe, pontosan értette.

42. fejezet

Ugyanezen a napon volt Catherine legkisebb lányának, Violetnek a születésnapja.– Vio alig várja, hogy lássa az új pizsamáját! – újságolta Danny aznap reggel az iskolába

szökdelve.– Jaj, Danny, ugye nem rontottad el a meglepetést azzal, hogy elárultad, mit kap? – jajdult

fel Stevie.– Nem – felelte Danny önérzetesen. – Csak azt mondtam, kap valamit, amit az ágyban

viselhet.– Remek – csóválta Stevie a fejét.Délután a Flanagan matriarcha ment Dannyért az iskolába, onnan pedig egyenesen a

Burger Kingben rendezett zsúrra száguldott vele, hogy Stevie elmerülhessen a Felföldi románcban. Stevie már elküldte Crystalnak a regény vázlatát, s várta, hogy a főnöke visszajelezzen, tetszik-e neki. Crystalt ismerve biztosra vette, hogy igen. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy ez lesz a legjobb Éjféli Hold románc, mely valaha kikerül a keze közül. Nem sokkal hat óra után halkan kopogtattak. Ajtót nyitott. Adam állt a lépcsőn.

– Nem akartam csak úgy becsörtetni.– Hát, eléggé furcsa lesz, ha bekopogtatsz. Elvileg itt laksz.– Igen, tudom – mondta Adam. Lehajolt, arcát Stevie-éhez közelítette, mintha

megcsókolná. Hátha figyelik őket. Stevie orrát megcsapta Adam illata: munka, tiszta izzadság és fás arcszesz. – Merre van a kiskölyök? – kérdezte Adam, miután Stevie becsukta az ajtót.

– Valószínűleg éppen egy gigászi hamburgert töm magába. Catherine lányának születésnapja van, és meghívták a zsúrra.

– Á, értem. Etté már?– Még nem, az imént fejeztem be a munkát.– Szóval, mivő foglalkozó?– Forralok teavizet – terelte el Stevie a szót.Adam ledobta a táskáját az előszoba-asztalka tövébe, melyen Stevie postája hevert: egy

képeslap egy régi osztálytárstól és egy bontatlan illetményelszámolás az Éjféli Holdtól. A nagy barna borítékon díszelgő lógó magára vonta a férfi tekintetét.

– Levelet kapsz az Éjféli Holdtól? – kérdezte derült mosollyal. – Mi ez? – Úgy tett, mintha felbontaná.

– Azt légy szíves, add ide! – szólt rá Stevie. Hirtelen feledte a vízforralót. Adam a magasba lódította a borítékot, jócskán a feje fölé. Amennyire a gerenda engedte.

– Komolyan mondom, Adam, add ide! – Stevie felugrott. Nem akarta, hogy a férfi megtudja, mivel keresi a kenyerét. Már így is elszontyolodott miatta, ha a munkájára gondolt. Vissza akarta kapni a borítékot, ám lehetetlennek tűnt. Adam körbetáncolt, ő meg úgy ugrált körülötte, mint egy vörös indián a totemoszlop körül. Furcsa látványt nyújtottak az ablakban. Ez a jelenet tárult Matthew elé, aki megszállottan bámulta őket a saját ablakából.

Anyagi gondjai ellenére, a Jóval megélt zökkenő ellenére, és az aggodalma ellenére, miért lebzsel újabban Colin Seed állandóan körülötte, valahányszor felpillant a munkából, Matthew még mindig elég nagy helyet tartott fenn a Stevie iránti aggodalom számára. Tudta, hogy MacLean kihasználja Stevie-t; feltehetően úgy akarja visszacsábítani Jót, hogy féltékenységgel az őrületbe kergeti. Tudta, hogy a búbáj (bármi legyen is az) hamarosan elapad, s erőszak lép a helyébe. És nyilván senki sem kívánja, hogy Stevie rettegésben és ütlegek árnyékában éljen. Még Jo sem. Ezen tanakodott Matthew, amikor észrevette, hogy Adam MacLean és Stevie az ablaknál tusakodik. Ami aligha sportszerű, Stevie bonszai- és MacLean mamutfenyőtermetét figyelembe véve.

Jo pont ezt a pillanatot választotta, hogy odalépjen, hozzábújjon és megbocsásson neki. Matthew csak félrelökte, feltépte az ajtót, és kiviharzott.

– Hé, nézd már! – szólt Adam, s leengedte a karját. – Az embered idetart. Úgy látom, komolyak a szándékai. Kezdj el nevetni! Gyerünk!

– Nevetni? Hogy érted, hogy „nevetni”?– Mintha jól szórakoznál!– Annyira nem vagyok jó színésznő!– Gyerünk, rajta!Stevie vállat vont, de beadta a derekát.– Rendben. – Halvány, siralmas kis kacajt préselt ki magából.– Jujj, enné jobban!– Nem tudok ok nélkül nevetni.– Steviecsikanósvagy?– Mi vagyok? – kérdezett vissza Stevie.– Siess! – sürgette Adam.– Hova siesse… ááááááuuu! – Stevie hirtelen a padlónak csapódott. Adam valami bizarr

oknál fogva egy rántással szétnyitotta magán az inget, mint Hulk, és meglovagolta.– Mi a franc…!– Bocs! – mentegetőzött Adam előre, majd begörbített ujjai leereszkedtek.

Matthew nem vesződött kopogással. Se szó, se beszéd, berontott a villába, illetve rontott volna, de az ajtó zárva volt. Dörömbölni kezdett. Stevie sikított. Matthew még hangosabban püfölte az ajtót. Igazság szerint minél tovább fülelt, annál jobban elbizonytalanodott, vajon tényleg fájdalomkiáltásokat hall-e. Stevie őrült sivítása ugyanis egyre inkább arra hasonlított, mintha csiklandoznák, nem pedig támadnák. És két visongás között, hogy Adam hagyja abba, amit művel, Stevie Adam nevét sikoltozta. Matthew magának sem vallotta be, miért, de ez egyre jobban felbőszítette.

– Stevie, engedj be! – A vállával nekirontott az ajtónak, de az masszív tölgyfából készült. Akkor sem törhette volna be, ha ő Rambo, ágyúval a hóna alatt. Ekkor váratlanul megjelent a zilált Stevie az ajtóban. Olyan vörös volt az arca, hogy azt sem vethette volna senki Matthew szemére, ha véletlenül azt hiszi, a volt menyasszonya céklával lőtte be magát. A kócos Stevie a ruháját simítgatta. Matthew-nak határozottan az az érzése támadt, hogy Stevie egy pillanattal korábban még a földön hempergett. A háttérben Adam MacLean ugyanarról a földről kászálódott fel. Túlságosan is elégedettnek tűnt magával a széttépett ingében, s ez cseppet sem volt Matthew ínyére. Ráadásul Adam nem palástolta különösebben, hogy megigazítja a nadrágját.

– Hallottam, Stevie, hogy sikoltozol. Jól vagy?– Én… jól vagyok – lihegte Stevie.– Akkor MacLean nem bántott?– Hm… nem, ami azt illeti, épp ellenkezőleg.Túl sok az információ, gondolta Matthew. Gondolatban megborzongott.– Ó, értem. Akkor bocs, hogy megzavartalak – mondta mereven. Ezzel megfordult, majd

biztos távolból visszanézett, és úgy bökött az ujjával Adam felé, mintha Harry Potter varázspálcája lenne.

– Ha bántani merészeled, MacLean, én… én megöllek! – köpte. – És egy ujjal se merj a pénzéhez nyúlni!

Adam nem reagált, csupán Roger Moore-osan felvonta a szemöldökét meglepetésében. Ott állt, s igyekezett nem mutatni a derültségét. Figyelte, ahogy Matthew még néhányszor felé bök, azután sebesen visszaiszkol az út túloldalára, amíg teheti. Finch szörnyen védelmezi ezt az erőszakos hárpiát, akitől állítólag alig várja, hogy szabaduljon. Hmmmm.

Stevie egészen elképedt. Nem látta Matthew-t ilyen szenvedélyesnek, mióta… nos, soha. Mindegy, mi a véleménye MacLeanről, a fickó valóban tudja, mi fán terem az

alappszichológia. Ez persze nem akadályozza abban, hogy gyűlölete újabb magasságokba szökjön. Hogy merészelte ezt tenni vele! Mit képzel, ki ő?

– Ejha! – szögezte le Adam, amikor Stevie becsukta az ajtót. – Micsoda fordulat. Apropó, bocs. Egy John Wayne-filmben láttam ezt a trükköt egyszer. A filmben is bevált.

– Te… – akadozott Stevie. Hirtelen nem talált egyetlen kellően fullánkos sértést sem.– Meséld el nekem, miért írogat neked az Éjféli Hold.– Menj a pokolba! – rivallt rá Stevie. Kikapta a levelet a férfi kezéből, és becsörtetett a

dolgozószobába. Ledobta magát a székre, és azon tűnődött, mikor hagyja végre abba a szíve a zakatolást.

Matthew málén visszavánszorgott az utca túloldalára. Egyre csak azon járt az esze: pont rajtakaptam őket! Hogyan fekhet le Stevie egy olyan emberrel, aki nőket ver össze? Olyannyira kétségbeesetten igyekszik féltékennyé tenni őt, Matthew-t, hogy képes kockára tenni a saját és gyermeke biztonságát? És ha igen, bejött neki? Matthew őszintén nem tudta, miféle érzelem késztette, hogy átszáguldjon az úton, és megvédelmezze Stevie-t.

Jo már várt rá. Lassan tapsolva fogadta.– Milyen gáláns – gúnyolódott. – Kár, hogy amikor nekem lett volna szükségem

megmentőre, nem voltál rá képes.– Stevie-nek nem volt szüksége megmentőre – kesergett Matthew. – Azt hittem, azért

sikoltozik, mert Adam bántalmazza, de csak szexeltek.– Szexeltek? – visszhangozta Jo.– Tudod, amit mi is szoktunk régen.– Baszd meg! – mordult rá Jo, és püfölni kezdte.– Jo, mi történik velünk? – döbbent meg Matthew. Jo káromkodását hallva összerezzent.

Elkapta a nő kezét, és lefogta. Meg akarta érteni, hol rontották el, de egyre csak Stevie és MacLean képe lebegett a szeme előtt, ahogy szeretkeznek. Nyilván a konyhapadlón csinálták. Stevie sosem volt kapható ilyesmire, amikor vele járt. És sosem hallott még tőle ilyen hangokat. Az efféle szenvedélyt egyszerűen nem társította Stevie-hez.

– Hogy tehette Adam? És pont Stevie-vel? – őrjöngött Jo.– Miért érdekel ennyire Adam? – vetette a szemére Matthew.– Miért érdekel ennyire Stevie? – riposztozott Jo.Kirántotta a kezét Matthew szorításából, és ketrecbe zárt tigrisként járkált fel-alá a

szobában. – El kell költöznünk! Nem akarok tovább itt maradni! Nem akarom látni, hogy Adam meg az a ribanc az orrunk előtt élik az életüket.

– Miért vagy ilyen utálatos Stevie-vel, Jo?Jo azonban nem figyelt rá. Elmerült a kizárólag saját magáról szóló kis világában.– Szóval ezért engedett utamra Adam egy „Jó, akkor menj”-jel? Ezért nem tartóztatott? Se

csók, se ölelés! Még a nyavalyás bőröndöt is készségesen berakta nekem a kocsiba. És miért? Mert a hátam mögött összeszűrte a levet ezzel a törpe, hájas disznóval! Ha jobban belegondolok, ez az egyetlen válasz. Az a rohadt, álnok, kurva ribanc!

– Tehát Adam ilyen könnyedén elengedett? – döbbent meg Matthew. – Azt hittem, azt mondtad…

– Milyen hamar tudod pénzzé tenni a befektetéseidet, Matthew? Légy szíves, vegyünk egy házat minél távolabb innen! Leedsben! Egy szép kis vidéki lakot, amilyet a Yorkshire Postban láttunk!

Itt az idő! Most kell elmondani Jónak.– Ami a befektetéseimet illeti – kezdte Matthew halkan. Idegesen megnedvesítette

kiszáradt ajkát a kiszáradt nyelvével. – Ülj le, Jo, egy pillanatra, kérlek!

– Oké, Matthew, tudom, mit mondtál. Momentán le vagy égve. Túl sokat jártunk drága éttermekbe az utóbbi időben. De ha elköltözünk, nem érezzük majd szükségét, hogy ennyiszer elmeneküljünk attól a háztól!

Matthew gyengéden csitította Jót.– Jo…Majd belefogott.

43. fejezet

Másnap reggel Adam az átmeneti hálószobájának ajtaján beszűrődő sutyorgásra ébredt.– Bemehetek megnézni? – könyörgött a kisfiú nem túl halkan.– Nem, majd később megnézed.– Anyuci, légyszí!!– Nem. Gyere, ne zajongj, különben felébreszted!– De én azt akarom, hogy felébredjen, anyu!– Gyere, Danny, nem sportszerű ilyen korán felverni, ugye? A szuperhősöknek alaposan

ki kell aludniuk magukat, tudhatnád!– Á, na jó.Adam elmosolyodott. Biztosra vette, hogy már számlálják a napokat, mikor költözhet

Dannyman, az ő szuperhős társa megint vissza az út túloldalára. A gondolatra meglepően hirtelen lehervadt a mosolya.

Matthew végtelenül elcsigázva ébredt. Rögtön azzal indította a napot, hogy számlálta a perceket, mikor juthat megint egy kis alváshoz. Az egyetemi gólyabál óta nem volt része ennyi szexben egyetlen éjszaka leforgása alatt, s az messze bonyodalommentesebb ügy volt.

Jo egészen jól fogadta előző nap a bejelentést, miszerint nem lesz belőle, Matthew-ból félig milliomos. Igaz, nem avatta be a nőt a teljes igazságba. Kissé kozmetikázta a tényeket, hogy a büszkeség látszatát valamelyest fenntartsa. Inkább azzal a mesével etette, hogy a befektetései jelentős veszteséggel jártak, s e veszteséget csak úgy faraghatja le, ha legalább öt évig hozzájuk sem nyúl. Azzal vigasztalta Jót, hogy találkozik a bankkal, s kidolgozzák a legcélravezetőbb cselekvési tervet a „befektetéseire”. Ennek érdekében fogorvosra hivatkozva később ellóg a munkából. Ki tudja, talán kiderül, mégsem áll olyan rosszul a szénája, mint mondta. És így nyer öt évet, hogy fellélegezhessen, és rendbe tegye a pénzügyeit. Talán ez idő alatt a lottón is nyer (ez alkalommal tisztességesen). De legalább végre nyíltan Jo tudomására hozta, hogy most le van égve, és semmiképp sem keríthetnek sort nagy esküvőre a közeljövőben. És nem engedhetik meg, hogy heti egynél többször étterembe járjanak, ha neki kell állnia a cechet. Ezt csupán puhatolózásként fűzte hozzá, hátha Jo kedvet kap, és beszáll a számlákba. Ám Jo nem ajánlotta fel a segítségét.

Ellentétben azzal, amire Matthew számított, Jo nem kiabált, nem sikítozott, és a koponyáját sem célozta meg nehéz tárgyakkal. Csak megadóan bólintott, kipréselt magából egy mosolyt, és így szólt:

– Hát, akkor ennyi.S amikor lefeküdtek, bár Matthew elutasításra, fagyos hátra, fagyos lábra és fagyos

minden másra számított, a legnagyobb meglepetésére Jo szeretkezést kezdeményezett. Kifejezetten lendületes, tulajdonképpen már-már brutális szeretkezést. Ráadásul olyannyira szenvedélyes volt e fellángolás, hogy Jo azt kérte tőle, harapdálja össze. Egyre jobban megvadult. Olyan állatias és kielégíthetetlen volt, hogy Matthew egy ponton kis híján az ablakhoz ment, hogy kilessen, telihold van-e. Őt ugyanis nem olyan fából faragták, hogy keverje a gyönyört és a fájdalmat, így csak ímmel-ámmal teljesítette Jo kívánságait. Nem kis erőfeszítésébe került kiszívnia Jo mellét. Meg is bánta másnap reggel, de irgalmatlanul, mert Jo nyitva viselte a blúzát, s a dekoltázsán ott éktelenkedett egy csúf, fájdalmasnak tűnő zúzódás. Amikor szóba hozta, Jo kacagással ütötte el, puszit lehelt az orrára, és mondta, ne aggódjon. Ha szerencséje van, később megismételhetik. Matthew nem vágyott ilyen szerencsére. Az egész élmény idegen volt tőle. Pártolta a szenvedélyt – eleinte szédületesen izgatónak találta a szexet Jóval –, ám újabban egyre gyakrabban hiányolta a gyengéd bensőségességet és az előzékenyebb, meleg szeretkezést, melyen Stevie-vel osztozott, mielőtt erőt vett rajta a mohóság. Rossz előérzet fogta el nemi életének e fordulatára.

Adam egy nap szabit vett ki. Mivel Stevie nem ért vissza, miután elvitte Dannyt a suliba, Adam arra jutott, hogy Stevie bement a városba. Épp megsütött és bedugott két vekni kenyér közé egy tanyára való szalonnát, amikor megcsörrent a telefon.

– Hallóóóó – szólt bele.– Halló – köszönt egy metszett üvegként csilingelő hang a vonal másik végén. – Bea ott

van?– Sajna, szívi, téves hívás.– Az lehetetlen, gyorstárcsázással hívtam. Stevie ott van? Stevie Honeywell?– Stevie ément itthonró… elment. Segíthetek?– És maga kicsoda? – dorombolta a hang.– Adam MacLean.– Á, szóval maga Damme MacQueen!Szegény süket vénlány!, sopánkodott Adam magában, és tagolni kezdte:– Nem. A-dam Mac-Lean!– Igen, hallottam, kedvesem. – A hang metsző volt, mint az üveg. – Én Crystal Rock

vagyok, Stevie kiadója az Éjféli Holdnál.Aha!, gondolta Adam. Érdekes!– Sajnálom – blöffölt. – Elnézést. Hát persze, Stevie sokat mesét magáró.Crystal gyönyörű kis kacajjal jutalmazta. Máris fülig belezúgott Adambe.– Én meg Önt kezdem töviről hegyire megismerni, MacLean úr, vagy inkább MacQueen

úr?– Remélem, csupa jót hallott – sziporkázott Adam.– Nos, ha valóban ön ihlette a Felföldi románc hősét, igazi bestseller lesz a könyv. Hála

önnek.Milyen nevet is mondott az elején? Valami B betűsei vagy nem? Adam egy közeli Éjféli

Hold könyvért nyúlt, melyet Betty Proctor írt, aztán fondorlatosán megkérdezte:– Mit gondol, jobb lesz, mint az Almomban örökké?– Ó, te jó ég, bízom benne! Betty Proctor a nyomába se ér Beatrice Pollennek. Neki alig

két könyvre futotta. Beának, elnézést, Stevie-nek ellenben széles rajongótábora van. Megkérné a nevemben, hogy hívjon fel? Addig is üzenem neki, hogy imádom Damme MacQueent, imádom Evie Sweetwellt, és kérem a Felföldi románc hátralévő fejezeteit, amilyen gyorsan csak lehet. Egyszerűen belepusztulok, ha Damme nem csókolja meg Evie-t hamarosan!

– Így lesz, ígérem.– És üzenem Honeywell kisasszonynak, hogy egyik ámulatból a másikba ejt. Teljes körű

tájékoztatást kérek, ha hív. Ő tudni fogja, mit jelent ez. – Crystal érzékien kuncogott egyet, majd búcsút vett egy „ciaó”-val, mely krémes volt, mint a tiramisu. Adam elgondolkozva letette a telefont. No lám, no lám, no lám! Nem csoda, hogy az istennek sem bírta kihúzni Stevie-ből, mivel foglalkozik. Miért is avatta volna be, amikor ő, Adam, igaz, nem szándékosan, mindazonáltal megvetéssel beszélt a történeteiről. Hát ezért hevernek mindenfelé Beatrice Pollen-könyvek! Adam átböngészte a polcot, míg rá nem akadt egy Beatrice Pollen-szerzeményre. Aztán töltött magának egy csésze kávét Beatrice, alias Stevie teli kávéfőzőjéből, majd könyvestül-reggelistül letelepedett a télikertben, és nekilátott olvasni.

Matthew rácsörgött Jóra, hogy megkérdezze, nincs-e kedve kiruccanni ebédelni, de Jo újfent nemet mondott. Aztán, amikor Matthew elindult a „fogorvoshoz”, keresztezték az útjukat, de Jo elmenekült. Matthew egészen zavarba jött. Ő azt hitte, ismét barátok lettek a rengeteg szex meg a még több szex ígérete után. Jóról lerítt, hogy aggasztja valami. Talán késleltetett sokk! Ez a reakció a tegnap este leleplezett titkokra. Majd vesz neki ajándékot a bankból visszafelé, határozott Matthew.

– Az árgyélusát! – kiáltott Robert Gilroy, Matthew számlakezelője. Nagyjából tizenkét évesnek tűnt, s mellette Matthew is ugyanannyinak érezte magát a megjegyzéseitől, amilyen a „Micsoda kalamajka!” Még a végén Robert hozat magának egy hörpintésnyi gyömbérsört.

Matthew bánatosan bólogatott.– Ez a teljes kép, vagy van még valami? Az emberek hajlamosak rejtegetni a szennyest,

ám ez aligha bölcs dolog, ha segítséget akarsz kapni.– Ez az egész – mondta Matthew. – Becsszó.Robert Gilroy a laptopján kopogtatott. Aztán megperdítette a gépet, hogy Matthew

szemügyre vehesse a tényeket.– Ennyi kamatot fizetsz momentán havonta az összes adósságod után.– Hogy a rosseb egye meg! – nyögte Matthew.– Az a helyzet, egy adósságrendező hitelt már kötöttünk. Tessék, mennyit fizettél vissza

belőle?– Hát… – hápogott Matthew. Attól félt, mindjárt megkérik, hajoljon le szépen, aztán

pálcával úgy istenigazából elnáspángolják.– Ennyit erről, szerintem – folytatta Robert Gilroy. – Ilyen magas éves kereset mellett

nagyobb jövedelemnek kéne a rendelkezésedre állnia. El sem hiszem, hogy van mit enned.– Segítségre van szükségem – ismerte el Matthew. Közelebb állt a síráshoz, mint évek óta

bármikor. – Betegesen költöm a pénzt.– Azért költesz, hogy jobban érezd magad? Hogy megnyerj és befolyásolj másokat?– Igen.– Eszedbe jutott már, hogy ezzel párhuzamosan terápiára járj?– Nem engedhetem meg magamnak – sóhajtott Matthew kétségbeesetten.– Ingyenes, ha van orvosi beutalód.– Lehet, hogy muszáj lesz – mondta Matthew. – De abban tudsz segíteni, hogy most

kikecmeregjek a pénzügyi csapdából?– Nos, igen – felelte Robert Gilroy. Látta, hogy Matthew idegességtől megfeszülő válla

megkönynyebbülten elernyed.– Még legalább öt évig a nyakadban fog lógni, de fellélegezhetsz. Elviselhetőbb

életminőséget biztosíthatunk neked. Természetesen olcsóbb lesz a kölcsön, ha a házad szolgál biztosítékul. Nem nagy ügy, látom, jelentős tőkéd fekszik benne. Az állásod mennyire stabil?

– Sziklaszilárd – vágta rá Matthew megingathatatlan határozottsággal. Értette a szakmáját, tudta, mit csinál, a cég biztos pénzügyi háttérrel rendelkezett, és egészségesen növekedett. Nem kell aggódnia amiatt, vehet-e fel jelzáloghiteit a házára.

– Jó, akkor elő a bankkártyákkal! – mondta Robert Gilroy.– Tessék? Most azonnal?– Igen.– Valamennyivel? – Matthew-t kiverte a jeges veríték.– A folyószámlahiteledre nulla százalék kamatot számolunk fel az első tizennégy

hónapban. A tartozásod hatvan százalékát átteheted arra. Javaslom, ha megérkezik mellé a kártya, vágd szét, de ezt nem tőlem hallottad. Rendben, akkor elő azokkal a kártyákkal!

Matthew úgy érezte magát, mint egy gyerek, akit arra kérnek, ürítse ki a zsebeit, hogy elkobozzák a cukorkáit. Természetesen a saját érdekében. Mielőtt rohadni kezdenek a fogai.

Robert Gilroy ollót nyújtott neki.– Még vennem kell egy ajándékot. A barátnőmnek – siránkozott Matthew. Az olló a

vésztartalék Goldfisht horzsolta.– Masszírozd meg! – vetette oda Robert Gilroy. – Úgyis csak sopánkodna, hogy hizlalod a

sok csokival.– Aranyláncra gondoltam.Robert Gilroy felvonta a szemöldökét.

– Mindenképpen elhagy, ha továbbra is iivöltve-izzadva riadsz fel éjnek évadján, annyira lehúznak a hitelek. De az is lehet, a szíved mondja fel elsőként a szolgálatot. Ess neki, kérlek!

Matthew belevágott. Hirtelen éles fájdalom nyilallt bele. Le kellett pillantania. Azt hitte, levágta az ujját.

44. fejezet

Stevie négy szatyorral érkezett haza a bevásárlásból. Adam MacLean a télikertben üldögélt, és egy könyv felénél tartott. Már kitakarított és felporszívózott. Stevie nem emlékezett, hogy Matthew valaha házimunkára vetemedett volna.

– Szia – köszönt Adam.– Szia – köszönt vissza Stevie kissé félszegen. Még mindig nem tudta túltenni magát a

szégyenkezésen, melyet a földön megrendezett csiklandozás felett érzett. Azóta is arcpirító bevillanásai voltak. Váratlanul rádöbbent, mit olvas Adam. A Téli boldogságot az ő tollából, melyet Beatrice Pollen álnéven írt. A szenvedélyesebb regényei közé tartozott. A történet Oroszországban játszódott, ahol egy képzeletbeli nagyherceg beleszeret egy szolgálólányba. Stevie próbált elsiklani afelett, milyen könyvet búj Adam. De legalább sejtelme sincs, ki írta, morfondírozott. Különben fabatkát sem érne az élete.

– Szabit vettem ki mára. Nem hoztam magammal olvasnivalót, gondoltam, belekukkantok ebbe – magyarázta Adam.

– Értem – felelte Stevie. Semmiképpen nem akart muníciót adni Adamnek, nehogy azzal lődözzön rá. Úgy tett, mintha hidegen hagyná a férfi könyvválasztása.

– Már látom, miért vásárolják ezeket a románcokat az emberek. Egészen kellemes történet.

– Igen – mondta Stevie. Cseppet sem bízott Adamben. Valami bűzlött, szinte megcsapta az orrát. Adam letette a könyvet. A zsebéből előhúzott egy fésűt, s azt használta könyvjelzőnek.

– Hadd segítsek – ajánlkozott.– Elvagyok.Adam fütyült rá. Nekiállt kipakolni a szatyorból.– Ne, azt ne! – sikoltott fel Stevie, amikor Adam kirakta a tampont az asztalra.– Jesszusom, asszony, tudom, hogy a nők menstruálnak! Nem újdonság. – Adam a

duzzadó zöldségekkel teli szatyorra irányította figyelmét, hogy megspórolja Stevie-nek a további pironkodást. – Apropó! Egy Crystal nevű nő keresett. Kéri, hogy hívd vissza – említette fesztelenül.

– Mit mondott? – kérdezte Stevie. Igyekezett ő is fesztelennek tűnni.– Nem sokat. Furcsa, de állandóan eltévesztette a nevemet, és Damme MacQueennek

szólított.Banyek!– Ó… ő ilyen. Kissé öreg és rozoga. Kösz, hogy átvetted az üzenetet.Adam jót vigyorgott Stevie háta mögött.– Az jutott eszembe, hogy elviszlek Dannyvel pizzázni, ha van kedved hozzá.– Igazán felesleges.– Szeretném. Szívesen bevágnék egy pizzát, de egyedül nem akarok.– Koszi a meghívást – mondta Stevie. Nem nézett egyenesen Adamre. – De nem

szeretném, ha a fiam túlzottan beleélné magát, hogy itt laksz. Nem akarom, hogy kötődni kezdjen hozzád. Már így is sokkal jobban örül neked, mint hittem. Nem szeretnék neki fájdalmat okozni.

– Rendben, értem – mondta Adam. Valóban értette, mégsem bírta leplezni a csalódottságot a hangjában. Felettébb kedvelte a kisfiút. Danny a négyéves önmagára emlékeztette. Kisfiúként visszahúzódó volt, s a feje történetektől zsongott, melyekben mindig túljárt a rossz emberek eszén. Az ő anyja azonban cseppet sem hasonlított Stevie-re, s ez – ha jobban belegondol – nagy kár.

Stevie iránti figyelmessége jeléül Adam eltűnt a színről, miután röviden üdvözölte az iskolából hazaérő Dannyt. Futni ment, és vissza sem tért, míg Danny ágyba nem került fél

nyolckor. Kimelegedve-átizzadva érkezett meg a hosszú edzésből. Stevie éppen az édesen illatos lonccal felfuttatott rózsáról metszette az elnyílt virágokat a villa utcafronti falán.

– Szia – köszönt Adam a villába tartva. – Hozhatok neked valami hűsítőt?– Köszönöm, nem kérek semmit – mondta Stevie, és folytatta a metszést. Adamben

felmerült a gyanú, hogy Stevie az ő fejét képzeli az elnyílt virágok helyébe. Igaz, a minap kissé tényleg elvetette a sulykot. Nem lett volna szabad Stevie-t a padlóra teperni és megcsiklandozni. Viszont Matty fiú reakciója a bizonyság rá, hogy a cél szentesíti az eszközt. Finch szemében fellobbant a féltékenység és a harag lángja, s ez jelezte, hogy még mindig a saját tulajdonának tartja azt, amivel ő, Adam szórakozik. Sőt egy ponton Matthew kis híján behúzott neki. Ami azért különös, hiszen még mindig Joannával él. Tehát annyira még nem szentesítették a kapcsolatukat.

Adam fülét hirtelen Stevie vinnyogása ütötte meg. A metszőolló koppanva a földre kalapérzott. Adam kirontott a kertbe, hogy utánajárjon, mi történt.

– Azt hiszem, megcsípett valami – panaszolta Stevie. Próbált kibújni a kesztyűjéből. És valóban! A könyökhajlatában még mindig ott lüktetett a csípés helye.

– Add ide! – Adam kiegyenesítette Stevie karját, és kihúzta a fullánkot. Aztán ráhajolt a csípésre, és szívni kezdte.

– Aúúú!– Nyugalom, asszony! Segélni próbálok!Adam szívott és köpött, szívott és köpött.

– Jesszus, miért nem vesznek ki mindjárt egy kibaszott szobát? – háborgott Jo. Az imént ment a mosogatóhoz egy pohár vízért, és elhaladtában megpillantotta őket. Képtelen volt elviselni a jelenetet, ám a lába gyökeret vert az ablak előtt. Megőrjítette, hogy Adam vele van. És lám, ország-világ előtt csókolgatja a karját! Pokolian groteszk látványt nyújtanak. Elszakította magát a jelenettől, és a kanapéra pattant Matthew ölébe. Kiütötte Matthew kezéből az újságot, melyet elmélyülten olvasott.

– Szeretkezz velem most rögtön! – parancsolt rá. Verd ki a fejemből a képet!– Ööö… jó – mondta Matthew. Jo egy rántással felfedte a keblét, végül azonban csak ő

elégült ki. Matthew-nak egy másik kép volt a fejében, s az állandóan beúszott elé.

Stevie Adamet nézte. Figyelte, ahogy a férfi ajka könyökhajlatának puha bőrére tapad. Hirtelen maróbb szúrást érzett a szívében, mint amekkorát a mostanra elpusztult rovar csípett belé. Gyengéden elhúzta a karját.

– Szerintem ez megteszi – mondta mereven. Ellensúlyozni akarta kavargó, mámoros érzéseit. Bizonyára a rovarméreg az oka. – Köszönöm.

– Szegény kicsike! – mondta Adam.– Bocsánat, darázs – mondta Stevie.– Méhecske – javította ki Adam. – A darazsak tovább csípnek, a méhecske viszont

mindent belead.Stevie-nek furcsa, érthetetlen módon sírni támadt kedve.– Nem is éreztem, hogy a karomra száll ez a here. Különben lepöccintem.– Nem here – helyesbített Adam. – A heréknek nincs fullánkjuk. Az ő feladatuk a párzás.

A nők okozzák a bajt.– Nagy méhszakértő vagy, mi? – fortyant fel Stevie. Próbálta leplezni, hogy rogyadozik a

lába.– A nagypapám méhész vót. Kiskoromban mézen étünk, mézes kenyéren. Az öreg

mindent tudott a méhekről.– Annyi tudnivaló van? – kérdezte Stevie.– Csodákozná. Ódákat zenghetnék róluk. Csodálatos csöpp teremtmények. Például tuttad,

hogy a méhek tánccal mutattyák a társaiknak, merre van a nektár és a virágpor? Rezgőtáncnak

híjják. Tavaszszal a legkorábban a poszméh bújik elő, mert gyakorlatilag bundát visel. És azt tuttad, hogy a méh az egyetlen rovar, mely az ember által fogyasztott élelmet termel? Persze csak ha nem rajongasz a hangyanyálért.

Stevie elmosolyodott. Bundás méhek, táncoló méhek. Danny ámulattal hallgatná.– Bemegyek, nyomok rá ragtapaszt – mondta. Hirtelen feszélyezni kezdte az őket

vastagon és mézédesen beburkoló meleg, mámorító csend. Beiramlott a házba.Adam átlesett Matthew házára. A fények éppen kigyúltak az emeleten. Jo a függönybe

kapaszkodva, ellenségesen fixírozta, aztán berántotta a függönyt. Igen, mindig a nők okozzák a bajt!

45. fejezet

Jo másnap fejfájásra panaszkodva betelefonált a munkahelyére, és beteget jelentett. Drámai körítéssel fűszerezve – jegyezte meg magában az erkélyen hallgatózó Matthew. Jo zokogva mondta a telefonba, hogy nem tud bemenni dolgozni, később elmagyarázza. Matthew felajánlotta, hogy otthon marad vele és szórakoztatja. Jo közölte, inkább kialussza a baját. Most az egyszer Matthew nem törte magát, hogy meggyőzze; egyedül indult munkába. Az utca túloldalán újra Adam MacLean flancos kocsija fogadta. Matthew nem volt erőszakos ember, a legszívesebben mégis ízzé-porrá zúzta volna a járművet egy kalapáccsal.

Aznap később Adam próbálta behozni a lemaradását az irodájában, s rendbe tenni a papírmunkát, ám gondolatai egyre elkalandoztak. Eszébe jutott, mennyire kigyúl Danny arca az örömtől, valahányszor találkoznak. A kis Danny anyukája is eszébe jutott. Nem értette, mi a frász történik vele, amikor meglátja Stevie-t. Stevie volt a legbosszantóbb nő, akit valaha ismert. Az antitézise mindannak, amit vonzónak talált egy nőben. Merőben elütött Jótól, Diane-től és valamennyi korábbi barátnőjétől, akik egytől egyig karcsú, sudár, fagyos, sötét hajú teremtmények voltak.

Önérzetesen kopogtattak az iroda ajtaján. Szokás szerint kikiabált:– Gyűjj be!Ám nem egy alkalmazott jelent meg, akinek segítségre, kulcsokra vagy tanácsra volt

szüksége. Hanem egy karcsú, sudár, fagyos, hosszú, suhogó, sötét hajú és melaszbarna szemű gyönyörű nő púderkék kosztümben.

– Helló, Adam – köszönt mosolygó, vörös ajakkal az utolsó ember a világon, akire számított.

Stevie begurult a konditerem parkolójába egy vörös Golf mellé. Jónak vörös Golfja van, de hála az égnek, ez aligha lehet az ő autója. Legalább a konditeremben nem kellett attól tartania, hogy szembe találja magát Jo pusztító szépségével. Legalább itt nem érzett kényszert, hogy Jo orra alá dörgölje, amit tett. Egyszer kiállt Linda elé ezzel a szándékkal. Sikeresen Linda fejére olvasta a bűneit, de a rövidebbet húzta. Akkor megfogadta egyszer s mindenkorra, hogy soha többé nem teszi a méltóságát kockára. Persze ha véletlenül összefut Jo MacLeannel, akkor nem garantálhatja, hogy ősi ösztönei nem kerekednek felül rajta, miáltal riválisára veti magát, és beveri annak álnok, hazug ábrázatát. Az igazsághoz tartozik, hogy főként azért akart megfizetni Jónak, amiért az belepancsolt a fia életébe. Nem azért, mert belepancsolt az övébe. Jobb is, hogy ez nem Jo Golfja.

Hirtelen dühkitörését energiává alakította. Tizenöt perces futása a futópadon eddigi legjobbjának számított. Mostanra megszerette a konditermet. A futás mint testedzés hatására kitisztult a feje. Nem számított, hogy egy gumiszalagon fut a négy fal között, és nem kint a friss levegőn, a napsütésben. Ülőfoglalkozása szükségessé tette, hogy felpörgesse a szívét, noha az érzelmi futópad elég rendesen felpörgette az utóbbi időben. De legalább hamarosan vége. Vagy így, vagy úgy.

Matthew régen, amikor jártak, mindig mosolygott. Most valahányszor látta, gyászos képet vágott. Őrület, tényleg, hiszen minden az ölébe hullott. Ugyanakkor Jo sem repesett a boldogságtól. Állandóan adta a morcosat. Igazán beteges viselkedés, hiszen neki, Stevie-nek semmije sem maradt, amire ő pályázott. Jo megkapta Matthew-t és Matthew házát, s csak egy csettintésébe kerülne, hogy visszakapja Adamet a tágas házával egyetemben. Azt nem feltételezte, hogy Jo az ő alacsony termetére és kurta lábaira vágyik. Mindazonáltal elege volt abból, hogy Jo nem boldog a szerzeményeivel meg a helyzetével, amibe ásta magát. Felőle akár mehet a pokolba! Egyeseknek mindig arra a fáj a foga, amit nem kaphatnak meg. Aztán megkapják, és rájönnek, hogy nincs is rá szükségük.

Stevie szaporán letusolt. Mire a kocsijához ért, a vörös Golf eltűnt. Valaki viszont gonosz módon végigkarcolta a kocsija ajtaját egy kulccsal.

Mire Matthew hazaért, Jo még mindig ágyban hevert. Valóban betegnek látszott, sápadt volt, a szeme felpüffedt a sok sírástól.

– Holnap is maradj táppénzen! – javasolta Matthew. Kisimította Jo szemöldökét.– Nem, holnap feltétlenül dolgoznom kell – tiltakozott Jo. Elhúzódott Matthew kezétől. –

Légy szíves, Matthew, hagyj békén!És Matthew békén hagyta.

– Képzeld! Anyut megcsípte valami tegnap este! – újságolta Danny. Az ajtón belépő Adamhez rohant.

– Tudom, ott voltam – felelte Adam. Elmosolyodott, de ólmos fáradtság terítette le. Mint akit kiszipolyoztak.

– Gyere, Danny, engedd be Adamet! – szólt rá Stevie a fiúcskára, és gyengéden elhúzta.– A méz méhkaki.– Danny!– Ezt Curtis Ryder mondta! A tej meg tehénpisi! Ámbár Zombi néni ma a csibészszékbe

ültette, mert idétlenkedett a mese alatt.– Abercrombie néni tehát jól ellátta a baját, ugye?Adam a rosszkedve dacára oroszlánbömbölés-szerű hahotára fakadt. Élvezettel hahotázott.

Jócskán ráfért a derű. Az már csak a ráadás volt, hogy otthon, családi körben került rá sor, ha nem is a saját otthonában, és nem is a saját családja körében. Ettől függetlenül hálával vette a gyermek tárt karokkal fogadó üdvözlését és a nő meleg józanságát.

– Sejtelmem sincs, honnan szedi ezeket – boszszankodott Stevie.– Úgy tűnik, az a Curtis Ryder a ludas – állapította meg Adam. – A méhek ennivalónak

készítenek mézet. Évmilliók óta. Virágport, vagyis pollent gyűjtenek. Abból állítanak elő táplálékot a fiatal méheknek.

– Tyűha! – csodálkozott Danny.– Csibefalatkák! – kiáltott Stevie, hogy asztalhoz rendelje a fiát. Vajon a képzelete játszik

vele, vagy Adam MacLean szándékosan ad nyomatékot egyes szavaknak? Alig öt perce találkoztak ma, s máris felképelné.

– Mi hír az Éjféli Hód félő? – kérdezte Adam később mintegy mellékesen, miközben a tévéújságot böngészte.

– Semmi. Miért lenne bármi?– Honnan tunnám, méht lenne?Stevie letette a varrást. Danny gallérja elfoszlott, de kizárt, hogy kidobja ezt a

pizsamafelsőt. Ezt alakította át hagyományos kék felsőből dannymanes szuperpizsamává.– Miért bámúsz rám így? Mintha asszondanád, húzzzzzak a sunyiba! – jegyezte meg

Adam angyali mosollyal.– Tudod, nem?– Mit tok? – Amilyen ártatlan pofát vágott Adam, a Nemzeti Galériában kellett volna

kifüggeszteni. Vagy akasztani? Stevie szemében mindkét változat helyénvalónak tűnt.– Jó, feladom! Az Éjféli Holdnak írok silány szennyrománcokat megélhetésül. Elégedett

vagy?Adam meglepetést színlelve hátrahőkölt.– Na ne!– Crystal nyilván jobban beavatott, mint mondtad.– Talán. Rémlik egy-két csip-csup részlet.

– Igen, sejtettem. Mindegy. Meglehet, önnek nem tetszenek a könyveim, MacLean úr, de ezrek olvassák őket! – Miért megy ez a pacák ennyire az idegeire? Mintha emberi testet öltött gyűrűsféreg lenne!

– Lefogadom.A józan ész azt diktálta Stevie-nek, forduljon sarkon, és vonuljon el a dolgozószobába.

Adam provokálására kezdett kibuggyanni belőle a harag. A harag Jo miatt, a megkarcolt autó miatt, Matthew szánalmas ábrázata miatt, ám leginkább Adam Nyavalyás MacLean miatt, mert nem bírta feledni, ahogy Adam ajka a karjára tapad. Egész délután arról álmodozott, hogyan járja be a teste más részeit az az ajak. Nem értette, miért. Képtelen volt kiverni a fejéből. Ez nem szerepelt a „tervben”! Stevie tehát ráharapott a csalira. Sőt nemcsak ráharapott, hanem meg is csimpaszkodott benne.

– Tulajdonképpen nem tudom, miért nem mondtam el korábban. Nincs miért szégyenkeznem. Ügyesség kell hozzá. Ugyanakkor egy olyan helyet igazgatni, ahol emberek piszkosul tetemes összegeket szurkolnak le azért, hogy súlyokat emelgessenek és izzadjanak, gyerekjáték!

Lám-lám, csak nem vitázni akar?, gondolta Adam. Keresztbe fonta a karját, és felkészült a csatára.

– Szóval gyerekjáték? Én meg aszittem, keményen megdógozok a pénzér. – Adam tudta, hogy amit mondani fog, kihozza a sodrából Stevie-t, de fütyült rá. Élvezte a szócsatározást. Feledtette vele a látogatót, aki miatt egész nap emésztette magát. – Nos, én legalább nem meresztem álló nap a seggem!

– Azzal, hogy álló nap meresztem a seggem, pénzt teszek az asztalra, és etetem a gyermekemet! Igen, az Éjféli Holdnak írok, és büszke vagyok rá! – Stevie előreszegezte az állát, és bólintott, mint valami felkiáltójel.

– Nem kétlem, hogy a depisek világszerte éltetnek!Sajnos ez nem hangzott olyan gyengéd ugratásnak, amilyennek Adam szánta. Csak olaj

volt Stevie tomboló dühének tüzére.– Igen, a depisek, akik képesek gondolkodni és olvasni! Te lekezelő skót fráter!Stevie orrán butácska szeplők táncoltak. Adamet váratlanul elfogta a vágy, hogy

megcsókolja őket. Azzal biztosan befogná Stevie száját.– Ami azt illeti, bóknak szántam.– Dugja fel a bókját a seggébe, MacLean úr – ágált Stevie. – Nincs szükségem bókra a

magafajtától!– Aha! Miféle ember a magamfajta, Honeywell kisasszony? Lám, visszatértünk a

formalitásokhoz.– Az a fajta ember, akinek a hátát akarom látni vasárnap! Alig várom! És most dolgoznom

kell! Jóccakát! – Stevie szitkokat motyogva elvágtatott a dolgozószoba irányába, hogy megírja, miként hajítják le Damme MacQueent egy hegyoromról.

Adam elmosolyodott. Minél harciasabb kedvében volt Stevie, ő annál viccesebbnek találta. Stevie távoztával azonban a gondolatai visszatértek a délután eseményeihez, s egy olyan élethez, mely fényévekre volt ettől a tébolyult felállástól. Egy olyan élethez, melybe visszatérhet. Egy olyan élethez, melyben gyönyörű ház és gyönyörű nő a jussa. Ahhoz az élethez, melynek a visszaszerzéséért megküzdött. Ahhoz az élethez, mely meglepő módon most az ölébe hullott.

Akkor meg mire vár?

46. fejezet

Ha a következő huszonnégy órában nem történik csoda, Adam jóslata, hogy vasárnapra minden helyreáll, nem válik valóra. Matthew és Jo még mindig jár. Reggelenként ugyan arról árulkodott néhány titkon lopott pillantás, hogy már messze nem olyan kézenfogósak-csókolózósak, mint régen, és kevesebb köztük a mosoly, mint Diana hercegnő temetésén.

Adam lassan összeszedte a cókmókját, és a mosott ruháit válogatta. Az alsónadrágjai a szárítókötélen lógtak. Ő fehér Calvin Kleint hordott. A fecskepárti Matthew fekete, ám szintén márkás alsót viselt. Adam fehér bokszeralsói láttán azonban Matthew gatyái egyből vesztettek a vonzerejükből Stevie szemében. Matthew fokhagymagerezd feneke kissé soványka volt Stevie ízléséhez, Adam hátsója ellenben jó húsos volt. No persze, nem nézte meg olyan alaposan. Hát…

Az elmúlt néhány napban nem sokat találkoztak. Adam nem tartózkodott sokat a házban. Amikor mégis, Stevie bezárkózott a dolgozószobába, és nagy ívben elkerülte. Damme MacQucen jó ember volt, kedves és csodálatos, akit félreismertek. Nem vert össze nőket, biztonságban lehetett szeretni. Evie nagyon szerencsés hölgy lesz.

Adam szándékosan járt haza későn, miután Danny lefeküdt, s Stevie nagyon hálás volt neki ezért. Elég fejtörést okozott a számára így is az, hogy hamarosan megint ki kell szakítania a fiát a megszokott környezetéből, s új helyre kell költöznie. Nem szerette volna, ha Danny „Életerő Emberhez” is kötődni kezdene. Szörnyen ijesztő és nyugtalanító volt ez az egész. És nagyon dühös volt magára. Hogyan lehetett ilyen naiv, és hihette el Adam MacLeannek, hogy újra rátalálnak az őket megillető társra? Mac-Lean nem látnok, sikerült mégis nagy reményeket ébresztenie benne. De a lejtőn csak lefelé visz az út, és ők egyre nagyobb sebességgel robognak. Ennek is MacLean az oka!

– Segíthetek? – kérdezte Adam. Stevie a konyhában tört-zúzott, eget verő csörömpöléssel rámolta az edényeket a mosogatógépből a konyhaszekrénybe.

– Nem! – fortyant fel Stevie. Visszafogottabban folytatta: – Köszönöm, nem.– Mire föl ez a csinnadratta? – kérdezte Adam. A lábasok fülsiketítően egymásnak

csapódtak, miközben Stevie elpakolta őket.– Mert ehhez van kedvem. – Igen, Stevie nyűgösnek tűnt, s várta, hogy a férfi

szarkasztikus megjegyzést tegyen rá. Adam nem okozott neki csalódást.– Ha már itt tartunk, nyugodtan verd ki a hisztit!– Köszi, inkább nem.– Vigyázz azzal az ajakbiggyesztéssel, nehogy elhasalj benne!– Nem hallom, bocs!– Látom, rád jött az ötperc! Már csak egy perc és elmúlik, s jobban érzed magad!– Nagyon vicces! Ha-ha!– Áhá, szóval hallottad! Kell még az a bolondóra? Ne szabadítsalak meg tőle?Stevie gyilkos pillantást lövellt Adam felé. Torkaszakadtából rárivallt volna, hogy kopjon

le, ám Danny a kertben biciklizett, így nem kiabálhatott. Az elfojtott érzelmektől benne megnövekedett nyomás a fülén át fütyülve távozott. Inkább az edényeken töltötte ki a dühét, az egyik szép tányért le is ejtette, s az ripityára tört a padlón.

– Ajaj, ezt most neked kő kifizetned saját pénzbő! Elég volt!Stevie megperdült.– Neked minden egy nagy vicc, ugye?– Nem. Viszont az, hogy görög lagzit jáccasz, nem repíti Matty fiút gyorsabban vissza

neked. Felesleges a torkomnak ugranod. Nem az én hibám!– Nem? – Stevie hahotára fakadt, kemény, örömtelen hahotára. – Ennek az egész

kalamajkának te vagy az oka, Adam MacLean! Az egésznek!

Állj, állj csak meg!, parancsolt Stevie-re a józan fele. Fék után nézett, ám eközben a szája ötödik sebességbe kapcsolt.

– Elvesztettem az otthonomat és az emberemet! A kisfiam elvesztette az esélyt, hogy családban nevelkedjen fel! Te lehet, hogy eldobhatod a párodat, de én nem! Tévedés ne essék! Ennek az egésznek te vagy az oka! – Stevie elrobogott Adam mellett egy újabb adag edényért. Nem vette észre, hogy a derűs, gyengéden ugrató mosoly izzó parázsként hullik le Adam ajkáról. Adam Stevie útját állta.

– Hohó! Hátrább az agarakkal, hőgyem! Pergessük csak vissza, mit mondott az imént? Hogy is vót az, hogy én edobhatom a páromat?

Volt valami furcsa Adam modorában. Stevie hirtelen ráébredt, hogy elvetette a sulykot, és ingoványos talajra tévedt. De nem volt visszaút.

– Sehogy. Nem úgy értettem. – Meg akarta kerülni Adamet. A férfi azonban vele mozdult. Elkapta a karját, hogy visszahúzza maga elé. Stevie feljajdult. Adam azonnal elengedte.

– Bocsánat, fájdalmat okoztam?– Nem – mondta Stevie. Tényleg nem fájt neki, de a szemén átsuhant, hogy talán mégis. S

Adam ezt látta. Ahogy anyukája és húgai szemében is számtalanszor látta.– Mi az, Stevie? Mi történt? Hogy értetted?Stevie kerülte a tekintetét.– Légy szíves, Stevie! – Adam kétségbeesetten ki akarta deríteni, hogy értette. A nő tudott

róla valamit, amit neki is tudnia kellett. Stevie tekintete megrémisztette. – Mit követtem el, hogy az egésznek én vagyok az oka? Kérlek, hogy érted ezt? Mit tudsz? Mit hallottál? Muszáj elmondanod!

Stevie tudta, hogy Adam nem hagyja békén, amíg nem kap magyarázatot. Lezuttyant a konyhaasztalhoz. Nem volt többé biztos abban, mi igaz és mi nem. Egyet tudott: ő maga nem akarja tetézni azzal, hogy saját magának hazudik.

– Jo mesélte nekünk.– Jo? – Adam falfehér lett. – Te beszéltél Jóval? Mikor?– Rengetegszer.– Hogyhogy?Stevie nagyot sóhajtott. Mintha egy polipot próbált volna zsákba gyömöszölni. Nem lesz

képes rá. Jobb lenne végre kimondani, ahelyett hogy küzd ellene.– Matthew és Jo a munkahelyükön barátkoztak össze – kezdte Stevie.– Aha, tudom. Nem jöttetek ki egymással.– Tessék?– Ezt mondta Jo. Hogy zűrös időket éltek. – Adam nem érezte szükségét, hogy beavassa a

nőt, hogy ennek tetejében állítólag szutykos, dologkerülő némber is és rettenetes anya. Aki minden külső ok nélkül robban.

– Mit mondott Jo? – Stevie álla leesett, félő volt, hogy ráhág. – Úristen, ez egyre cifrább lesz! Dehogy éltünk zűrös időket! Azért barátkozott Matthew össze Jóval, mert te… te… boldogtalanná tetted!

– Hogyan? – Adamen volt a sor, hogy megdöbbenjen.– Jo állandóan sírt. Nagyon megsajnáltam.– Ti találkoztatok? – Adamnek elakadt a lélegzete.– Egy nap felhívta Matthew-t. Félt hazamenni hozzád. Ezért meghívtam hozzánk.– Félt… tőlem? Mi az ördögért?– Rettegett. Reszketett, mint a nyárfalevél, amikor megérkezett.– De egy szóval sem említette, hogy ti találkoztatok!– Adam! Barátnők lettünk! Együtt mentünk vásárolni. Teát főztem neki, ő meg mesét

olvasott Dannynek. Még a menyasszonyi ruhámat is megmutattam neki! Szerepelt a vendéglistán!

– Barátnők? Jo állította, hogy Matthew megvet téged!– Azt mondta, elszedted az összes pénzét!– Azt mondta, Matthew lefújta az esküvőt, de te csak azért is tovább szervezted!– Azt mondta, pokoli kínokat állt ki, amikor gorombaságokat vágtál a fejéhez!– Azt mondta, leiszod magad a sárga földig, és edényeket vagdosol Matthew fejéhez!– Azt mondta, állandóan ütlegeled!Disszonáns harangszóként lógtak a szavak a levegőben. Valamennyi elhangzott hazugság

közül Adam ezt az utolsót bírta bevenni a legkevésbé. Főleg azok után, aminek tanúja volt gyermekkorában. Ahogy az apja agyba-főbe veri az anyját, ő meg csak áll ott, és zokogó húgait átkarolva nézi a jelenetet. Nagyon félt, hogy belehal az anyja, de félt közbelépni, hátha neki is bántódása esik. Soha életében nem szabadult a bűntudattól, hogy a saját biztonságát előbbre valónak tartotta. Nem számít, hogy kisfiú volt.

– Stevie, soha életemben nem emeltem kezet nőre – mondta. Önkéntelenül dühös könnyek futották el a szemét. Zavartan letörölte őket. – Eredetileg azért kezdtem el járni Jóval, hogy megmentsem valami eszelőstől, akivel élt. Az a szarjankó lábon rúgta, és Jo bicegett. A konditerem előtt találtam rá, ahol korábban dolgoztam.

Stevie nagyot nyelt.– A bal combja tetején?– Aha – bólogatott Adam.– Azt mondta, azt te csináltad!– Én?! – Adam megperdült. A hangjába belereszkettek a falak, a termete betöltötte a fél

helyiséget, de még így sem tűnt a legkevésbé sem veszélyesnek. – Én nem üthetek meg senkit! Nézz rám, mekkora vagyok. Egy csapásra megölnék bárkit!

– Akkor nem jártad meg a börtönt?– A börtönt? – Adam sírva hahotázott. – Mi a frászért?– Súlyos testi sértésért.– Súlyos testi…? Stevie, takarítónak sem vennének fel az Életerőbe padlót söpörni, ha

túllépem a háromnál több büntetőpontot a jogsimon! Soha életemben nem voltam börtönben! Még szabálytalan parkolásért sem kaptam soha büntetést! – A kanapéra dobta magát. – Ezt nem hiszem el! – fortyogott. Lapáttenyerével a halántékát dörzsölte, nem mintha enyhülést hozott volna. Annyira megbízott Jóban, hogy elmesélte neki korábbi élete szörnyűségeit. Jo meg mindent ellene fordít! Bolondot csinált belőle a nő! Hát sosem tanul?

Stevie erős késztetést érzett, hogy megvigasztalja Adamet, megsimogassa és átölelje. Tudta, hogy nagyon bántja a férfit, amit mondott. Ő személy szerint semmi jelét nem látta, hogy Adamre ráillene Jo leírása, pedig mennyire szerette volna látni! Akkor őt vádolhatná a történtekért, nem a drága Matthewt. Eddie-nek végig igaza volt, amikor azt kérdezte, miféle féltékeny elmebeteg engedi el a feleségét egy hétre gyógyfürdőbe. Mindkettőjüket átverték! Ahogy Matthew-t is, csak ő még nem jött rá. Szóljon neki? Mit számítana? Catherine hiába győzködte annak idején, hogy Mick Rook egy görény! Hitt neki? Nem. Akkor sem hitt volna, ha Mick valamennyi testrészére Görény vagyok, tartsd távol magad tőlem! matricát ragaszt.

– Sajnálom, Adam. Többé nem tudom, mit higygyek.– Stevie, én nem ütlegelek nőket, ennyit mondhatok. Tényleg igaz? Tényleg ezt mondta?

Mert már én sem tudom többé, mit higgyek.Stevie lassan bólintott.– Hát igen, ez megmagyaráz néhány dolgot – adta meg magát Adam elcsigázva. – Nem

értettem, miért fenyeget meg Matty fiú az ujjával, és ripakodik rám, hogy ne merészeljelek bántani, és elkölteni a pénzedet. – Adam agya visszakanyarodott a közös barátokhoz, akik nem telefonáltak neki többé. A fájdalom friss hulláma söpört végig rajta.

– Nem hiszem el, hogy ilyennek tartanak. Catherine meg Eddie, tudják ezt?Stevie újból bólintott.

Adam lehorgasztotta a fejét. Mint egy nagy, kivágott fa, mely soha többé nem kel fel.– Ha attól félsz, a legcsekélyebb mértékben is veszélyt jelentek rád vagy a gyermekedre,

talán jobb lesz, ha holnap teljesen eltűnök az életedből. Elfelejtjük a tervünket, és te visszakapod Matthew-t. Megjegyzem, gyanítom, nem kell már várnod sokáig.

– Jó – mondta Stevie rekedt hangon. Nem akarta, hogy Adam elmenjen, de időre volt szüksége. El kellett szakadnia Adam cirógató kézfogásától és ajkának érintésétől a karján. – Azt hiszem, így lesz a legjobb.

47. fejezet

Adam a kezelőasztalon hevert, és nyögött a fájdalomtól. Azt hitte, egy kahuna masszázs vasárnap délelőtt a konditeremben oldja majd a hátában, nyakában és vállában felgyülemlett feszültséget, ha nem is szünteti meg a görcsöt a fejében. Nem sejtette, hogy Simone, a pöttöm, dél-afrikai masszőz ilyen brutalitásra képes.

– Jesszusom, tényleg muszáj ennyire kínoznod? – lihegte. Úgy érezte, Simone könyöke átszúrta a veséjét. Alig kapott levegőt. SS-t kéne hímezni a blúzára, nem ÉE-t!

– Sok csomód van, Adam! – jelentette ki Simone. – Ki kell gyúrnom őket. Öregem, te aztán feszült vagy!

Ilyen masszásban részesítené Stevie is, gondolta Adam. Jó fájdalmasban. Tovább szőtte a gondolatot: Stevie olajat dögönyöz a hátába, apró kis kezével átgyúrja az izmait, és az ujjaival megcirógatja a gerincét. Aztán cserélnének. Ő csorgatna meleg, illatos olajat Stevie testére, és elsimítaná a lágy domborulatain. A hüvelykujjával körözve masszírozná az olajat a bőrébe, míg Stevie nyöszörögni nem kezd az élvezettől. Adam lázadó testrésze ébredezni kezdett. A férfi felnyögött magában. Ajaj, ennek egyáltalán nem lenne szabad így történnie! Hirtelen belehasított a felismerés, miért mondott „nemet”, amikor Jo MacLean betoppant a konditerembe, és kérlelte, majd könyörgött, végül esdekelt neki, hogy visszamehessen hozzá.

Stevie épp az utolsó fogást készítette, melyet Adam MacLeannel közösen készült elfogyasztani ebben a gyönyörű házban, amikor meglátta az ablakból, hogy Matthew egy köteg vasárnapi újsággal hazafelé tart. Úgy nézett ki, mint egy öregember, akinek a vállára nehezedik a világ minden gondja. Stevie szíve elfacsarodott. Hogy szeretetből, szánalomból vagy mindkettőből-e, azt nem tudta megállapítani. Olyan mélyrehatóan szokott a szereplői érzelmeiről írni. Akkor miért okoznak ilyen gondot a saját érzelmei? Mintha egy nagy gombolyagba álltak volna össze, melyet egy roppant elvetemült macska tép-szaggat-cibál.

Danny az asztalon színezett. Stevie kihúzta Danny szájából a gallért.– Kiszopogatod a festéket az ingből. A végén elkékülsz, mint egy marslakó. Örülnél neki?– Hűha, aha! – kiáltotta Danny. Stevie nem ilyen válaszra számított.– Feladom. Akkor szopogasd csak a gallérodat, Danny. De aztán ne szaladj hozzám

zokogva, ha elkékülsz! – fortyant fel türelmetlenül.Stevie megint a yor kshire puding keverékre irányozta a figyelmét. A keverőszárak

kavarni kezdtek, s a liszt hatalmas gomolyfelhőben emelkedett az orráig. Tüsszentett egyet. Adam, aki frissen toppant be a házba, elnyomta hirtelen támadt mosolyát. Gondolatban visszarepült az időben, s felidézte az első alkalmat, amikor találkoztak. Meglepődött. Azt hitte, soká tart majd, mire újra mosolyogni tud. A háta a kahunától, a feje Jo árulásától sajgott. Mégis a szíve szenvedett a legnagyobb fájdalomtól.

– Nem láttál egy nagy kulcscsomót, Stevie? Leraktam valahol.– Azt hiszem, fent láttam. Tényleg? Igen, egészen biztosan. Hol lehet?Stevie letette a tálat, és felment, hogy megkeresse a kulcscsomót. Adam a sarkában

nyomult. Stevie elfordult, és oldalazva lépdelt fel, hátha Adam a hátsóját méregeti kritikus szemmel. No persze, Adamet nem érdekli az ő hátsója, hiszen a Jo MacLean-féle, vagyis nem létező hátsókért rajong.

– Igen, itt van! – szólt a kulcsot felfedezve. – Emlékeztem, hogy láttam. Ott van a párkányon. – Stevie elvette a párkányról, és Adam kezébe nyomta a kulcscsomót. A férfi ujjai véletlenül megérintették az övét. Mintha áramütés érte volna őket.

– Köszönöm – mondta Adam. Lenézett Stevie csodaszép kék szemébe, és elszégyellte magát. Stevie olyan embernek képzelte, akit ő maga is megvet. Ostobaság a „terve”. Még jobban összekuszálta az életüket. És ő, Adam többet veszít most, mint az elején.

Stevie felemelte a fejét. Adam arcába nézett. Egyszeriben meglátta a férfit teljes valójában. Olyannak, amilyennek ő maga találta, nem amilyennek Jo elhitette vele. Elég volt

belenézni abba a meleg, gyengéd tekintetbe, s máris tudta, Adam a légynek sem ártana. Hogyhogy nem vette észre, milyen nemes a szája? A szája, melyet nem kaphat meg, mert az még mindig Jo MacLeanért eped.

Stevie gondolatai itt megtorpantak. Érzékei riadóztatták. A fül számára alig kivehető zaj ütötte meg a fülét, mert az anyai szív előtt semmi sem maradhat titokban. A konyhából jött a zaj. Stevie már repült is a lépcsőn lefelé.

Danny már nem játszott. A padlón hevert, és rángatózott, mintha rohama lenne. Nagy bajban volt, az ajka elkékült.

– Adam! – sikított Stevie. – Adam, segíts!Adam lerobogott a lépcsőn.– Alig lélegzik! – kiabálta Stevie. A fiára hajolt. Hátrarántotta a kezét, hogy hátba verje

Dannyt. Adam elkapta a karját, mielőtt ütése elérte volna a kisfiút.– Nem, Stevie. Hívd a mentőket!– Jó – kiáltotta Stevie. Felkapta a telefont. Mint egy rossz álomban, a készülék kicsúszott

a kezéből. Felvette a földről. Patakzott a könnye, alig látta a számokat.– Stevie, hiányzik egy gomb a gallérról. Volt rajta?– Igen, istenem, volt! Halló… a mentőket legyen szíves! – Zokogott, amíg kapcsolták a

mentőkhöz. Sietősen megadta az adatokat. Ennek nem lenne szabad így történnie. Ő Danny anyja; ura kéne, hogy legyen a helyzetnek, hogy megmentse a fia életét. Nem itt reszketni, mint egy kocsonya, aki alig bírja kinyögni a szavakat.

Adam bedugta az ujját Danny szájába.– A szájában van valami! Szerintem lenyelte a gombot, az zárja el a légutakat. Nem érem

el.Adam felpattant, magával húzta, s hátulról megölelte az ernyedt kisfiút. Aztán

nekiveselkedett, és Danny bordája alá öklözött. Újra. Az egész jelenet kegyetlenül brutálisnak és erőszakosnak tűnt. Aztán valami kirepült a kisfiú szájából. Danny levegő után kapott, öklendezni kezdett, majd sírva fakadt. Ez volt Stevie számára a leggyönyörűbb dallam a világon.

Az irányt vesztett Danny Stevie-t kereste. Stevie szorosan magához ölelte és ringatta. Sem az időt, sem a világot nem érzékelte többé. Zsibbadt volt, de az idő biztonságos buboréka védelmezte, amíg elmerült a fia szuszogásában és életében. Nem moccantak. A mentő szirénája végigsivított az utcán. Adam kiment a mentősök fogadására, és elmagyarázta, mi történt.

– Jobb lesz, ha beviszünk, biztos, ami biztos – mondta a mentős, aki fürgén megvizsgálta Dannyt. – Te, hékás, szeretnél mentőautóban utazni?

Danny lassan bólintott, de nem tette hozzá a szokásos „Tök jó!”-t, s ez magáért beszélt. Adam felemelte a kisfiút, hogy Stevie felállhasson. Danny megcsimpaszkodott a behemót skótban, és nem engedte el. Tehát Adam is velük tartott a kórházba a mentőautóban.

Stevie a kényelmes váróban üldögélt Adammel, amíg Danny a rendelőben volt az orvossal. Eszébe jutottak Danny életének első, szörnyűséges napjai. Milyen üres volt a keze a kisfia nélkül. Az ő kis harcosa nélkül. Sosem hitte volna, hogy még egyszer az életben ennyire félhet vagy megkönnyebbülhet. Szülőnek lenni együtt jár a szívet megrendítő hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel.

Stevie most nem zokogott, csak csordogáltak szeméből a könnyek. Adam nézte, ahogy Stevie arcán egymás után gurulnak le a könnycseppek, mintha kiapadhatatlan forrásból táplálkoznának. Sosem hitte volna, hogy egyszer ilyen kicsinek és törékenynek látja a nőt.

– Koraszülött volt – szólalt meg végül a nő. – Nem hittem, hogy életben marad. Figyelmeztettek, hogy nincs sok esélye. Már az is elviselhetetlen, ha egyszer majdnem elveszíted a gyermekedet, de hogy kétszer…!

– Csssss! – csitította Adam. Ő maga is elérzékenyült. Fel sem foghatta, milyen érzés lehet Stevie-nek.

– Mondtam neki, ha nem hagyja abba a gallérja szopogatását, elkékül. És el is kékült – zokogta Stevie.

– Stevie, ne kínozd magad!– Ha nem lettél volna ott, meghal. Ha…– Stevie, ha nem lettem volna ott, akkor te mented meg valahogy. Ne kérdezd, hogyan!

Egyszerűen tudom! Ne rágódj azon, mi történhetett „volna”! Semmi értelme. Danny biztonságban van. Nem történt semmi „ha”.

– Te mentetted meg, Adam. Én hasznavehetetlen voltam! Egy rakás szerencsétlenség. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok anyának.

Stevie összes bizonytalansága felszínre tört. Hogy nem volt képes megtartani a fia apját, nem volt képes kihordani végig a magzatát, nem volt képes megtartani a fia mostohaapa-jelöltjét, nem képes Dannynek biztonságos otthont nyújtani, nem képes Dannyt rávenni, hogy egye meg a kenyeret és a burgonyát, nem képes elérni nála, hogy ne rágja a gallérját, nem képes megmenteni az életét… Stevie olyan sokszor kívánta, hogy egy nagy, erős férfira támaszkodhasson, aki átveszi tőle a gyeplőt, és mindent elrendez helyette. És most tessék, itt van, és nem a walesi Jonny vagy Mick vagy Matthew az, hanem pont Adam MacLean! A legnagyobb tréfa, amit a Sors valaha űzött vele.

– Remek anya vagy, hidd el! – vigasztalta Adam. – Ételt teszel elé az asztalra, ruhát a hátára, és szeretetet a szívébe.

– Beleolvastál a könyveimbe.– Én nem olvasok limonádét! – Adam megbökdöste. Stevie felnevetett, de a könnyei nem

apadtak el. Egyik könnycsepp húzta magával a másikat, mint egy bűvész, aki folyamatosan varázsolja elő az ingujjából a sálakat. Adam átkarolta és megszorongatta. Stevie lágy, puha és meleg volt, és a haja csupa liszt. Adam szerette volna a térdére ültetni, és az arcát Stevie nyaktövébe temetni.

Kinyílt az ajtó, s egy mosolygós nővér lépett ki.– Helló, Danny anyukája? – A nővér odaköszönt Adamnek, s köszönését megspékelte egy

fülig érő vigyorral. – A kisfia jól van – közölte. – Kissé felsértette a torkát. Ez minden. Maradandó sérülést nem szerzett. Szeretne bejönni és elvinni?

– Menj csak – biztatta Adam. – Itt kint megvárlak.Stevie rámosolygott, majd szaporán követte a nővért.– Tehát ön Adam választottja, ugye? – állapította mega nővér.– Nem, mi csak – halálos ellenségek – szomszédok vagyunk.– Adam a kedvencünk. – A nővér hozzáhajolt, és kacsintott. – Több, mint háromezer

fontot gyűjtött nekünk, amikor levágatta a haját. Sokat segít nekünk. És persze ő a mi Télapónk. A gyerekek rajonganak érte.

Egy vörös télapó sebhellyel?, mélázott el Stevie. A nővér olvashatott a gondolataiban, mert folytatta:

– Azt meséli a gyerekeknek, hogy Rudolf agancsa sebezte meg az arcát. – A nővér szó szerint felsóhajtott, mintha Ronan Keatingről beszélne.

Adam első számú bálványozója kinyitotta az ajtót, és betessékelte Stevie-t.Danny az ágyon ült, egy gyönyörű indiai doktornő beszélgetett vele.– Jól van a kisfiam, doktornő? – kérdezte Stevie Dannyt megölelve.– Jól van. Kicsit felsértette a torkát. Felírok neki antibiotikumot, biztos, ami biztos.

Továbbá javaslom, hogy intenzív fagylaltterápiával kúrálják – tette hozzá a doktornő, hogy mosolyt csikarjon ki a kis betegéből. Danny halványan elmosolyodott.

– És nincs többé gallérszopogatás! – rótta meg az ápolónő, s megfenyegette az ujjával.– Jó – egyezett bele Danny. – Akkor most hazamehetek?

– Igen. azt hiszem – felelte a doktornő.– Elengedhetem iskolába, vagy inkább ne? – kérdezte Stevie, s elvette a receptet.– Nyugodtan engedje el – mondta a doktornő mosolyogva. – De majd meglátja, hogy érzi

magát a fia reggel.Stevie felvette a fiát, és kivitte a rendelőből. Danny többet ér a világ minden kincsénél, de

ha még egyszer gallérszopogatáson kapja, beragasztja a száját!Adam a csarnokban várta őket. Danny nyújtózkodva jelezte, hogy nagy

szuperhősölelésben részesítené a férfit, majd átmászott a karjába. A kisfiú az anyja parfümjétől illatozott. Annyira hasonlított Stevie-re a mézszínű hajával és hatalmas kék szemével, hogy Adam szeme határozottan bepárásodott, s nyeldekelnie kellett. Erősen magához szorította a gyermeket a taxiban, így utaztak Meghitt Lakig.

– Készítek neked egy csésze teát, jó? – kérdezte Adam, amikor beléptek a házba. – Aztán már itt sem vagyok.

– Hazamész? – kérdezte Stevie. Jobban kapart a torka, mint Dannyé. Kiszáradt és égett. Mintha borotvapengéket nyelt volna.

– Igen – felelte Adam. Látszott rajta, hogy nem leli örömét a gondolatban.– Inkább maradj! – kérte Stevie. – Légy szíves!– Jó – felelte Adam.És feltette főni a teavizet.

48. fejezet

Matthew mit sem sejtett az előző nap az utca túloldalán zajló drámai eseményekről, amikor hétfő reggel dolgozni ment. Besétált a munkahelyére, s hirtelen különös érzés fogta el. Mintha figyelnék. Mintha a szükségesnél hosszabban időznének rajta a tekintetek. Az a képtelen ötlete támadt, hogy pletyka tárgyává vált.

Jo a saját kocsiján jött be nagyon korán reggel. Javasolta Jónak, hogy vele tart, ám Jo válaszképpen csupán elgyötörten felsóhajtott. Matthew patthelyzetben találta magát: ha figyelmet szentelt Jónak, akkor rátelepedett, ha nem, akkor nem foglalkozott vele. Próbálta a hétvégén megbeszélni a problémát az ágyban, ám Jo úgy meredt rá, mintha megháborodott volna.

– Annyira jellemző rád ez a képzelgés! – tromfolta le a nő, mint egy szemrevaló halászfeleség. Aztán durva szexet követelt. Ez alkalommal Matthew képtelen volt mosolyt kicsikarni magából. Megtagadta a harapást és a bántalmazást is. Így aztán Jo szombat reggel óta egy szót sem szólt hozzá.

Matthew vasárnap bement a városba, hogy ajándékot vegyen engesztelésül, valamit, ami arany és méregdrága. A bolt bejáratában azonban legyűrte a késztetést. Nem volt könnyű. Nehezebbnek találta, mint leszokni a cigarettáról évekkel korábban. Végül sikeresen összeszedte az akaraterejét. Legalább reménye volt a gyógyulásra. Egy édes kis üdvözlőkártyát vett az arany helyett, de az felbontatlanul hevert az asztalon, ahova Jo hajította.

Matthew helyet foglalt az íróasztalánál. Eltöprengett, ezek után mi legyen a következő lépése. Végül lenyelte a keserű pirulát. Úgy vélte, Jo kevésbé lesz bosszús, ha aktivizálja magát, mint ha passzivitásba süllyed. Mély lélegzetet vett, és tárcsázta Jo mellékét.

– Jo MacLean – szólt bele Jo pattogó hangon.– Szia, én vagyok. Jössz velem ebédelni?– Bocs, de nem – szerelte le Jo, mintha Matthew egy szexuálisan túlfűtött, mániákus

rajongója lenne, aki épp az imént kérte fel állatias csoportszexre. Lecsapta a telefont. Matthew hitetlenkedve bámult maga elé. Mit követtem el már megint?, tépelődött magában a fejét csóválva.

Mennyivel könnyebb és bonyodalommentesebb volt az élet Stevie-vel, futott át az agyán az épületből kifelé menet. A közeli pékségbe indult fél egykor, s megint úgy érezte magát, mintha egy menynyezetbe rejtett, óriási nagyítóval tanulmányoznák.

– Jól tettem, hogy iskolába küldtem Dannyt? – töprengett Stevie a fejét ingatva. Utálta magát, amiért most az iskolaablakon át integet a fiának, aki tegnap kis híján meghalt.

– Na jó, hadd kérdezzem meg – mondta Catherine. – Milyen volt tegnap, amikor hazaértetek a kórházból?

– Kissé csendes. Ettől eltekintve jól volt. Ha úgy vesszük.– Elkámpicsorodott este?– Nem, aludt, mint a bunda. Én viszont szemhunyásnyit sem aludtam. Állandóan azt

füleltem, lélegzik-e még.– És mit mondott az orvos? Maradjon otthon?– Nem.– És mi történt, amikor bejelentetted Dannynek, hogy „Most iskolába mész”?– Nem jelentettem be. Mondtam neki, pár napig itthon marad, de ha akar, mehet suliba.

Ma reggel mutatják be a Jancsi és Juliska bábjátékot a foglalkozások előtt, nem? Megkértem Abercrombie-nét, hívjon fel, ha van valami.

– Tessék! Danny önszántából akart menni. És jól érezte magát. Jobb, ha a suliban dicsekszik a pajtásainak, hogy tegnap mentő vitte el, mintha otthon gubbasztana a szánalmas anyukájával, aki csak kárál.

– Ha nem lett volna ott Adam, nem tudom, mi történik.Catherine kézen fogta.– Adam ott volt! Danny jól van! Felesleges azon tipródnod, mi lett volna, „ha”. Most egy

olyan nő áll előtted, aki egyszer nem csatolta be rendesen a háromhetes csecsemőjét a kocsiban, és leejtette két lépcsőfokot! Emlékszel?

– Igen. Arra is emlékszem, milyen lelkiállapotban voltál.– Pontosan. Szinte beleőrültem a sok mi lett volna, „ha” elképzelésébe!– Én így is szinte beleőrülök! Megkértem Adamet, hogy maradjon, pedig halálra rémiszt,

hogy Danny megszereti.Catherine egyenesen a barátnője szomorú, kék szemébe nézett.– Nem az rémiszt inkább halálra, hogy te szeretsz belé?– Én? – hűlt el Stevie.– Igen, te! Figyeltelek a grillpartin, és felmerült bennem, hogy nem színészkedtek.– Dehogynem színészkedtünk, Cath! Mellesleg a fickó a magas, szemrevaló nőkre bukik,

akik ötven kilónál nem nyomnak többet. Hogy is léphetnék én Jo MacLean helyébe? Nézz szembe a tényekkel, rendben?

– Ó, igen, a hazug, csaló MacLean kisasszony! Micsoda parti! Minél többet hallok a nőről, annál inkább hiszem, hogy bekerül a Guinness-rekordok könyvébe. Ő a világ legálnokabb ribanca. Gyanítottam én, hogy csak meg kell kapargatni a felszínt. De azért okos. Igaz, a tehetséges hazudozók mind azok. Pont te ne tudnád ezt?

– Tudom – ismerte el Stevie. – Tudom.Továbbsétáltak Catherine autója felé.– Mellesleg diszkréten érdeklődtem Willnél – folytatta Catherine –, kaphat-e igazgatói

állást egy menő konditeremben büntetett előéletű ember.– Ó, nagyon diszkrét – kacagott Stevie kedvesen. – És?– Kizárt. Ellenőrzik a bűnügyi nyilvántartásban.Catherine keményen ránézett az összezavarodott nyuszira hajazó barátnőjére. Stevie

életével összehasonlítva a sajátja többé-kevésbé egyenes vonalnak tűnt, mégsem cserélte volna el Stevie hullámvasút jelenére a világ minden kincséért sem. Igazán kijárna már Stevie-nek egy kis pihenő.

– Akkor hogyan tovább, drágám? – folytatta gyengédebben.– Nem tudom.– Még mindig vissza akarod kapni Matthew-t? A történtek után is?– Még szép – vágta rá Stevie gondolkodás nélkül. Nem akart gondolkodni. Különben mi

értelme lenne az elmúlt nyolc hétnek?

– Szia, csöpp emberke! – köszönt a munkából hazatérő Adam a hozzászaladó Dannynek, s nagy mackóölelésben részesítette. Danny új pizsamát viselt. Ezen nincs se gomb, se gallér, állapította meg Adam magában. A Dannyman-embléma azonban ott díszelgett Danny mellkasán.

– Hé, szép a pizsid! Teccik a stílusa! – mondta Adam, és körbeperdítette a kisfiút.– Ha rajtam múlik, ez is marad a stílusa, míg be nem tölti a negyvenötöt – vetette közbe

Stevie. – Gyere, kicsikém, ideje lefeküdni! – Tartózkodón Adamre mosolygott.– Fenn akart maradni, hogy köszönjön neked. Remélem, nem bánod?– Persze, hogy nem – mondta Adam. – Miért bánnám?– Mert én ösztönöztelek, hogy maradj tőle távol. Erre hirtelen odavetem eléd. Nem

akartalak még jobban összezavarni.Adam jól megnézte magának Stevie-t. Hogy is volt az a beszélgetés Dannyvel a

szuperhősök legfontosabb tulajdonságáról? Hirtelen belenyilallt, hogy Danny anyukájában mindaz megvan, ami a legjobb szuperhősökben elvárás.

– Finom illatokat érzek – mondta Adam. Levette a szemét Stevie-ről, s a konyha felé lesett.

– Húsos pitét sütöttem neked. Hálából, amiért… tudod. Én csak…Stevie nem talált szavakat. Elhátrált, és felvitte Dannyt, hogy lefektesse. Majd diszkréten

ellenőrizte a sminkjét, magára fújt még egy kis parfümöt, és lement. Adam a gondolataiba merülve Matthew házát bámulta. Stevie szíve zakatolni kezdett csalódottságában. Azok után, amit Jo tett, Adam szemmel láthatóan még mindig rá vágyik. Igen, az ember szíve szabad, nem lehet szabályok közé szorítani. Ő maga is majd megőrült Mickért, aki olyan kegyetlenül elbánt vele. Aztán belement ebbe a nevetséges tervbe, hogy visszaszerezze a csalfa Matthew-t. És most Adam MacLean került a zavaros szíve célkeresztjébe, ő viszont még mindig fülig szerelmes egy másik nőbe. Semmi joga ítélkezni Adam felett! A saját szívénél nincs nagyobb bolond e világon.

Az asztalhoz vitte a pitét. Csak egy főre volt megterítve.– Te nem eszel velem? – kérdezte Adam.– Nem vagyok éhes, de tényleg. Dolgoznom kell. Hozhatok neked inni valamit? Bort?

Whiskyt? – Mindkét italból az asztalra tett egy palackkal.– Nem, csak egy pohár vizet. Ki nem állhatom a whiskyt.Stevie tátott szájjal meredt rá döbbenetében.– De hát skót vagy!Adam csillogó szemmel kérdezte:– Észrevetted?– És aznap, amikor a szupermarketben találkoztunk, dugig megraktad a bevásárlókocsidat.– Azt a kórház tombolájára vettem. Teremtő Atyám! Aszitted, az egészet magamnak

veszem?– Hát, igen… bocs. – Stevie kisimította a haját az arcából zavarában. A „B” pont alatt

nyüzsgő ellentmondásos megjegyzések elszabadultak a fejében. Elszégyellte magát. – Teljesen félreismertelek, ugye?

– Nem a te hibád – jegyezte meg Adam. Bölcsen megtartotta magának, hogy cserében ő meg azt feltételezte róla Jo meséi alapján, hogy kész hárpia, csapnivaló anya és szutyoksári menyasszony.

Stevie szégyenlősen mosolyogva feltálalta Adamnek a pitét, majd gyorsan visszavonulót fújt a dolgozószobába. Holott szívesen üldögélt volna Adammel. Vele akart lenni. De nem lehetett. Ő nem karcsú és magas, ő nem elég szép ahhoz, hogy Adam úgy nézzen rá.

Adam nagyot sóhajtott, amikor Stevie mögött becsukódott a dolgozószoba ajtaja. Nagyon szeretett volna Stevie-vel üldögélni, és csak vele lenni. Figyelme a vastag, ropogós kérgű pitére terelődött. Még egy kis bogáncsot is formázott tésztából a tetejére. Adam Jo látogatása óta nem evett egy jót. Furcsamód ma este nem Jo járt az eszében, amikor az ablakban állt, és a szemközti házat nézte. Finchre gondolt, akinek még sejtelme sincs, hogy az életébe betoppanó, pusztító hurrikán távozáskor ízekre szedi. Vagyis hamarosan. Szinte szánta a fickót. Az orrát megcsapta a sűrű hagymamártás illata, s a gyomra hirtelen felmordult. A szíve azonban még a gyomránál is hangosabban és kiéhezettebben követelte azt, amit az az ostoba Finch elhajított. Sajnos az, ami csillapíthatta volna ezt a fajta éhségét, nem szerepelt az étlapon.

49. fejezet

Matthew másnap megint egyedül ment dolgozni. Jót, aki minden előzmény nélkül bejelentette, hogy kétnapos konferenciára utazik, otthon hagyta csomagolni. Nem is olyan rég még elviselhetetlennek találta, ha pár percre nélkülöznie kellett. Most azonban örült, hogy elutazik. Örült, hogy távol lesznek egymástól, és nem kell szenvednie a hangulatingadozásaitól meg a görcsösen ökölbe szorított kezétől. Otthon-már szinte nem beszéltek, a munkahelyükön is alig. Matthew tudta, hogy Jo szándékosan kerüli ott vele a kapcsolatot. Egyedül az ágyban váltottak szót, de már fárasztotta. Jo követelőzése az ágyban egyre furcsább és durvább lett, s egyre többet duzzogott, amikor megtagadta a kérését. Kezdte gyűlölni Jo biggyesztését – akár egy elkényeztetett gyerek fintora – pedig nemrég roppant érzékinek találta.

Igyekezett távol tartani magától a gondolatot, hogy végzetes hibát követett el. Hogy nem kellett volna Stevie-t lecserélnie erre a kapcsolatra. A bizonyíték azonban kukaszámra nőtt, s nem hagyhatta többé figyelmen kívül a bűzét. Mekkora barom volt! Ha leszámítja a szexet meg a közös pénzköltés időleges örömét, mi marad a Jóval való viszonyából? Semmi! Egyszerű volt köztük a felállás: ő, Matthew ad. Jo meg elvesz. Kénytelen volt rádöbbenni, hogy testileg-lelkileg-anyagilag egyaránt kimerült.

Délben ebéddel egybekötött tárgyalása volt az ülésteremben. Már alig várta. Hivatalos volt rá néhány nagykutya, s ilyenkor a céges étkezde brillírozni szokott. Mindig puccos töltött szendvicseket gurítottak ki, amikor Bill Phillips, Jim Leighton meg a velük egyívású nagyágyúk tiszteletüket tették. Vidám eseménynek ígérkezett az összejövetel, ahol összefuthat olyanokkal, akiket rég nem látott. Bízott benne, hogy a jó társaság feldobja a hangulatát. Igencsak ráfért már egy kis vidámság. Csendben, a fejét lehorgasztva töltötte a délelőttöt, hogy kibekkelje délig.

Tizenkettőkor átsétált az ülésterembe. Ahogy belépett, a levegő egyből megfagyott körülötte. Mintha bekapcsoltak volna egy hatalmas fagyasztót. Semmi konkrétumot nem tudott megragadni. A kollégái szóba álltak vele, és köszöntek neki, ám volt valami kimértség a modorukban, egyfajta kínos tartózkodás, amit nem lehetett nem észrevenni. Lehet, hogy csak megviselték az otthon történtek, lehet, hogy szednie kellene valamit paranoia ellen. Vagy lehet, hogy vérfarkasharapásra van szüksége, mert Jo egyértelműen egy vérfarkas vadságát várja el tőle az ágyban. Mire kilépett az ülésteremből, rosszabbul érezte magát, mint valaha. A fogadáson még nyomottabb lett az amúgy is nyomott hangulata. Aztán, mintha ez nem lett volna elég, fél háromkor felhívták a személyzeti osztályról, s megkérték, fáradjon le pár percre Colin Seedhez.

Colin Seed némileg megváltozott a szokásos unalmas, barna énjéhez képest, vette észre Matthew, amikor belépett az irodába. Divatos nyakkendőt viselt, melyen halak úszkáltak, s a haja valamivel sötétebb árnyalatot öltött, mintha félresiklott volna a hajfestékkel folytatott kísérlete.

– Kérem, foglaljon helyet! – kezdte Colin viszonylag udvariasan. Matthew leült, és várta, hogy Colin belevágjon. Fel nem foghatta, miről akar vele beszélni. Nem kellett sokáig várnia, hogy megtudja.

– A tudomásomra jutott, hogy meglehetősen sűrűn bonyolít személyes jellegű beszélgetéseket a telefonon.

Ó, az lerágott csont! Matthew megkönnyebbülten kifújt kéttüdőnyi levegőt. Egek, Csúszómászó nagyon el akarja kapni a grabancát!

– Colin, csak néhányszor fordult elő, helyi hívások voltak, és naivon fontosak.– Továbbá hazudott a hollétéről.– A mimről? A hol…

– Noha ön osztályvezető, Matthew, a cégünk büszke rá, hogy mindenkit egyenlő mércével mér. Ha ön megtudná, hogy a beosztottja a személyes ügyeit intézi egy bankban, miután hivatalos kérelmet nyújtott be, hogy fogászatra mehessen, tenne-e lépéseket?

– Hát… – Matthew-nak az járt a fejében, hogy erről egyedül Jo tudott.– Őszintén, Matthew, a munkamorálja bűzlik. Se szeri, se száma, hányszor késett el az

utóbbi időben a munkából.Ez nem lehet igaz!– És attól tartok, a legrosszabb még hátravan – folytatta Colin. A hangja megfeszült, mint

az érszorító. – Cégünk nem tűri, hogy arcátlanul zaklassa MacLean kisasszonyt.– Hogy mit csináljak? – Matthew felpattant.– Üljön vissza! – vakkantott rá Colin. – Személyesen tapasztaltam, hogy állandóan

hívogatja, féltékenyen szemmel tartja, kéretlen ajándékokkal ostromolja, és első kézből láttam a nyomát az undorító erőszaknak, melynek kiteszi…

– Álljon meg a menet! Mi köze ennek a munkához? Együtt élünk, Colin, szeretők vagyunk! Nincs joga beleavatkozni…

– MacLean kisasszony hozzám fordult segítségért.– Tessék?– Úgy vélem, az, hogy ön nem veszi észre, hogy a kapcsolata véget ért, nagyban

befolyásolja a cégünknél végzett munkáját. A pozíciója tarthatatlanná vált. Mi itt egy nagy család vagyunk, megvédjük a munkavállalóinkat. Nem engedhetjük meg, hogy a magafajták itt dolgozzanak, és veszélyeztessék a női alkalmazottak biztonságát. Ezért sajnálattal közlöm, különösen egy ilyen makulátlan pályafutás után, hogy meg kell válnunk öntől.

Matthew gúnyos hahotára fakadt. Ez egy rossz álom. A stressztől van, mert éjjelente tizennégyszer kell ágytornáznia.

– Hogy érti, hogy nem tudom elfogadni, hogy véget ért a kapcsolatom? Ez őrület! Nem ért véget! Még mindig tart, és sziklaszilárd. Sziklaszilárdan járunk. Baromira tervezzük az esküvőt, az isten szerelmére!

Colin a fejét csóválta. Mintha Matthew épp azt bizonyítaná, mennyire félre akarja vezetni. Nem látta értelmét, hogy folytassa ezt a társalgást.

– A hónap végéig jár a fizetése. Természetesen a szabadságát is pénzben adjuk ki.– Most ugrat! – Matthew-t a hányinger kerülgette, és szédelgett. Ez egy rossz álom! –

Kirúg? Azért, mert a barátnőmmel élek?– Nem azért, Matthew, hanem súlyos kötelezettségszegésért – jelentette ki Colin Seed

leplezetlen undorral. – MacLean kisasszony kérésére, bár őszintén szólva szerintem förtelmesen nagylelkű kérés, nem teszek említést a személyi aktájában arról, miféle mocsadék kis zsarnok maga. Ha csendben és diszkréten szedi a sátorfáját. Szegény lány teljesen összeomlott. Levegőt sem mer venni a maga engedélye nélkül. Szerencséje van, hogy a hölgy nem jelenti fel. És most távozzon! Ha tíz perc múlva még mindig az épületben találom, a biztonságiakkal dobatom ki.

Fenyegetés ide vagy oda, Matthew első dolga az volt, amikor visszaért az irodájába, hogy felhívja Jót. A nő mobilja azonnal hangpostára kapcsolt. Matthew felkapta a kabátját, és vakon begyömöszölt néhány dolgot az aktatáskájába, mert a Visszaszámlálás típusú óra ott ketyegett a fülében. Tehát nem képzelődött. Az emberek valóban sanda szemmel néztek rá. S ami ennél is rosszabb, bestiális szörnyetegnek látják. Ettől az égbekiáltó igazságtalanságtól sírhatnékja támadt. Nem nézett fel, nem akarta látni a súlyos tévedésben leledzők bámész tekintetét. Viszont ha nem állja a tekintetüket, azzal bűnösnek mutatja magát. Fogalma sem volt, mi lenne a legjobb, s ezt nem bírta elviselni. Mintha egy rémálomban ragadt volna. Az épületben elfogyott a levegő. Csendben, sietve távozott. Nem sokon múlt, hogy nem ájult el, amikor a szabadban a friss levegő megtöltötte a tüdejét. Ezt nem hagyja annyiban! Tisztára

mossa a nevét! Találkoznia kell Jóval! Majd ő igazolja ezzel az elferdült, szexre éhező, besavanyodott Colin Seeddel szemben. Jo majd jóvátesz mindent!

Jo MacLean hallotta, hogy megcsörren a telefonja. Megnyomta az „Elvetés” gombot. Matthew hívta. Jo élvezettel lubickolt a kilátásban, hogy Matthew-n milyen páni félelem uralkodhatott el. Cseppet sem sajnálta a férfit. Matthew-nak nem is egyszer sikerült elhitetnie vele, hogy ő az Aranylúd, hanem kétszer! Másodszor, amikor azt a nevetségesen hitvány összeget nyerte a lottón. Megérdemli a sorsát, úgy kell neki! Mert ha ismerte volna az igazat Matthew valós pénzügyi hátteréről, esze ágában sem lett volna elhagyni Adamet.

Valamennyi férfi közül, akivel járt, azt sajnálta a leginkább, hogy Adamet elhagyta. Adam aranyos volt: kedves, nagylelkű és rendkívül gyengéd. Még azt is megbocsátotta a férfinak, hogy visszataszító lófarkat és hosszú, zilált szakállat növeszt, hogy jótékonysági célra leborotválják. Márpedig ez magáért beszél. Azt kívánta, bárcsak Adammel maradt volna, és bárcsak feleségül ment volna hozzá – legalább egy időre. De Adam egyszer már megégette magát, és most félt megtenni vele ezt a lépést. De idővel megnyerte volna az esküvő gondolatának. Csak ne vonta volna el a figyelmét Matthew meg a sok fellengzős halandzsa az úgynevezett befektetéseiről.

Már hetekkel korábban észrevette, hogy Colin Seed sokkal sűrűbben látogat az osztályra, mint általában. Matthew a fején találta a szöget, amikor az ő, Jo vonzerejének tulajdonította ezt. Colin Seedet gyerekjáték volt lépre csalni. Elég volt néhány könnycsepp a Bentleyje mellett az igazgatói parkolóban, és máris kezes bárány vált belőle. Ő volt a tartalék terv, akit bevetett arra az esetre, ha Matthew-val megromlana a viszonyuk. Mert Jo MacLeannek mindig volt tartalék terve. Ügyelt rá, hogy maga irányítsa a sorsát.

Aztán meglátta, hogy Adam Stevie-vel jár, és majdnem belebolondult. Önmagát is meglepte. Sosem hitte volna, hogy ilyen mély érzelmekre képes. Azonnal vissza akarta kapni Adamet. Az fel sem merült benne, hogy a távozásával Adam életében hagyott űr nem marad nyitva a számára. Elment hozzá a konditerembe. A legszebb kosztümöt viselte, amit Adam vett neki. Leengedte a haját Adam ízlése szerint. Adam mégis kikosarazta. Azt mondta, már nem szereti.

Most a kocsiban várakoztak a bőröndjei, hogy átszállítsa őket Colin házába – Colin gyalázatosan irdatlan, nyolc hálószobás házába, Leeds legelegánsabb részébe. Ráadásul sikerült rávennie Colint, hogy fogadja el a New York-i állást.

Rajongás, szerelmi ajándékok, új élet a Nagy Almában és rengeteg igazi pénz. Ez várt rá. És ez alkalommal Jo MacLean, a született vándormadár esküdni mert volna, hogy megütötte a főnyereményt.

Matthew óvatosan hajtott hazafelé, mert túlságosan reszketett a keze ahhoz, hogy száguldozzon. Mintha az Ideglelésben ébredt volna: egy nagy fekete erdő közepén, ahonnan nem szabadulhat, és ahol a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Zajosan leparkolt a ház előtt, bedugta a kulcsot a zárba, keresztülcsörtetett a helyiségeken, és kétségbeesetten kiáltozta Jo nevét. Jónak azonban hűlt helye volt, ahogy a holmijának is. Matthew háza koszlott és porlepte volt, tele gusztustalan szeméttel. Mint az élete.

Jo az autóból hívta Adamet, mielőtt felkanyarodott Colin kocsibehajtójára. Elmondta neki, hogy elhagyta Matthew-t, és nincs hova mennie. Igaz könynyek hullottak a szeméből. Bocsánatot kért mindenért. És amikor szerelmet vallott Adamnek, komolyan gondolta.

Adam közölte vele, hogy Jónak fogalma sincs, mi fán terem a szerelem, és ezzel letette a telefont.

50. fejezet

Saját bevallása szerint nevetséges volt ez az egész. Stevie pontosan úgy érezte magát, mint tizenhét évesen az első randin. Most azt leste, mikor ér haza Adam este a munkából. Akkor régen annyira izgatott volt, miközben várta, hogy David Idziaszczyk bekopogjon az ajtaján, és elvigye a Rebecca night-clubba, hogy lehányta a cipőjét az előszobában, és négykézláb mászva, őrülten sikálta a padlót, és sprickolta a lábára az anyukája parfümjét. Most, az első szerelem emlékébe merülve elmosolyodott. Aznap, amikor végre megtanulta kibetűzni David nevét, a fiú szakított vele. Akkor azt hitte, vége az életének. Sok sírás-rívás várt rá. A szakításokkal járó, szívet tépő fájdalom a kor előrehaladtával sem enyhült, ahogy a szívén átcsapó forró hullám sem.

Danny Catherine-éknél töltötte az éjszakát, mert másnap a tanárok továbbképzésen vettek részt, akármi legyen is az. Bizonyára „kis csirkefogóktól mentes pihenőnapot” tesz latinul. Cathnek megvolt rá a saját csintalan oka, miért ajánlja fel ilyenkor, hogy vigyáz Dannyre, de ma este Stevie úgy döntött, hogy ajándék lónak nem nézi a fogát.

Benézett a sütőbe, sül-e a nagy kávétorta. Dagadt a melle a büszkeségtől, hogy nem robbantotta fel tortakészítés közben a villa takaros konyháját. A zöldségek a lábasban, a bélszín a hűtőben várta a sorát, a bor a pulton levegőzött. Hogy Stevie miért törte magát ennyire, azt nem lehetett tudni. Nem volt titok előtte, hogy Adam MacLean egymillió év alatt sem méltatná egy pillantásra sem. Ám Stevie romantikus (és butuska) énje mindenáron el akarta hitetni vele, hogy hátha mégis. Csak néhány napig. Csak amíg megemészti, hogy külön utakon folytatják, s csupán a kondi-teremben futnak össze ezentúl néhanapján. Aztán egy nap majd azt veszi észre, hogy Adam elrobog előtte egy sportkocsiban. Mellette egy káprázatos, nyúlánk, karcsú nő ül, hosszú, sötét haja úszik mögötte. Ő, Stevie addigra távoli emlék lesz, a legjobb esetben is csak szórakoztató mese vacsora után. Ismertem egyszer egy nőt, aki az Éjféli Holdnak írt. Na, hogy is hívták…? Ő meg egyedül marad, és még mindig reménnyel és szerelemmel teli, kitalált életekről ír, melyért ő maga is eleped.

Stevie éppen csokireszelékbe hempergette a nagy torta szélét, amikor Adam beállított, ledobta a táskáját az ajtóban, és elmosolyodott az orrát megcsapó finom, házias illatokra. Néhány palack bort tartott a kezében. Ki akarta élvezni az utolsó napokat Stevie-vel. Tudta, hogy csak ez maradt neki. Szólnia kellett volna arról, hogy Jo továbbállt, de félt, hogy ezzel visszaűzné Stevie-t Matthew karjába. Mennie kéne, nem elodázni a fájdalmat, ugyanakkor egyetlen vágya, hogy együtt legyen Stevie-vel. Hadd legyen csak egy kicsit, csak egy homokórányit azzal, aki ugyanolyan adakozón képes a szeretetre, mint ő maga. Azzal, aki meleg, nagylelkű, tökéletlen, boszszantó, irritáló, frusztráló és átkozottul aranyos.

– Szia – köszönt Stevie. – Vettem bélszínt, ha ennél. Egy perc, és megvan.Stevie sütött is. Ez nem volt mindennapos esemény. Legalábbis neki, Adamnek nem.

Walker nagyiját leszámítva soha senki nem sütött neki süteményt.– Hoztam bort, ha innál egy pohárral.– Igen, köszönöm. Egy palackot már kinyitottam. Ott van.– Várj egy csöppet, míg kihámozom magam ebből a göncből.Adam kijelentette, hogy ő jól átsütve szereti a bélszínt, nem úgy, hogy még bőg, és mozog

a villáján. Ezzel rácáfolt Stevie hiedelmére. Stevie bedobta a bélszínszeleteket a serpenyőbe, s amíg a forró olívaolajban sisteregtek, Stevie mosolyogva gondolt az emeleten a „göncből” kibújó Adamre.

Adam pólóban és farmerben jött le végül. Töltött két pohárkával a felbontott vörösborból. Stevie erősen igyekezett nem fodrozni az izmos karját, a hófehér pamut alatt domborodó mellkasát, a feneke fantasztikus ívét és a farmert feszítő eszméletlen nagy combját.

– Hol a lurkó?

– Catherine-nél. Moziestet tartanak. Megint a Hihetetlent vetítik, szerintem a negyvenmilliárdodik alkalommal.

– Eh, hát ez kár. Kicsit rúgni akartam vele a bőrt a kertben.Stevie hirtelen ráébredt, hogy Matthew, noha szerette Dannyt, sosem mondta, hogy „hát

ez kár” amikor Danny nem volt velük. Ugyanakkor mostanság elég sok mindenre ráébred. Főleg arra, milyen vérszegény volt a kapcsolata Matthew-val. Még akkor is, ha azt egy Adammel elképzelt fiktív kapcsolat mellé állítja.

– Segíthetek? – kérdezte Adam.– Igen, ideadhatod a konyakot és a szemes borsot, hacsak nem natúran kéred a bélszínt.– De, nekem, légy szíves, natúran készítsd! Érezni akarom a hús ízét. Strammul… jól néz

ki.– Már megértelek, felesleges fordítanod.Adam elmosolyodott. Máris a fejébe szállt a bor. Be akart rúgni, és le akarta tépni Stevie-

ről a ruhát. Egyelőre azonban beérte azzal, hogy tovább szeleteli a paradicsomot.– Bea Pollen! – vigyorgott, amikor leültek a kanapéra, s ellazultak a finom vacsora és a

kedves évődés után. Mindketten egy kijózanító málnás-trüffeles ízű kávéra szavaztak az étkezés befejezéseként. Adamet nem sok választotta el attól, hogy tényleg letépje Stevie-ről a ruhát, és Stevie-t sem sok választotta el attól, hogy Adamre ugorjon, és tiszta bolondot csináljon magából. Mindketten lerúgták a cipőt, s a lábaikat csupán néhány centiméter választotta el egymástól a nagy puffon. Stevie-nek átfutott a fején, hogy nem kérhetné-e kölcsön Adam zokniját. Adamnek volt a legnagyobb lába, amit valaha látott. Bőszen igyekezett elterelni a gondolatait arról, mit jelenthet ez, mármint az arányokat illetően.

– Mi szállt meg, hogy Bea Pollennek hívd magad? – kérdezte Adam váratlanul.– Tulajdonképpen Beatrice Pollen. A nagyim neve. Crystal nem akarta a Stevie nevet

használni, túlságosan férfiasan csengett. Tudod, a férfiak nem kelendőek. A nagyim meg világéletében egy könyvön akarta látni a nevét. Így…

– Á, értem. Akkor a Honeywell az asszonyneved?– Nem – mondta Stevie. – Ismét felvettem a leánykori nevemet, miután Mick meghalt.– Mi történt? Persze, csak ha nem zavar, hogy beszélsz róla – mondta Adam. Az oldalára

dőlt, hogy Stevie felé nézzen. A karja veszélyesen közel hevert Stevie fejéhez.– Autóbalesetet szenvedett. Útban a repülőtérre.– Ó, ne! Üzleti út?– Nem, a leghatározottabban élvhajhász út – jelentette ki Stevie örömtelen kacajjal.Adam fürkésző tekintete folytatásra ösztönözte.– Ha már ilyen kíváncsi vagy. Lelépett egy másik nővel. Ő is azonnal meghalt. Állítólag

nem szenvedtek, aminek örülök, ha érted, mit akarok mondani. Bármit követtek el, nem érdemeltek szenvedést.

– Istenem! Sajnálom. Ismerted a nőt?– Egy hónappal korábban jutott a tudomásomra. Már gyanakodtam előtte, de Mick

tagadott. Aztán egy nap nem bujkáltak többé. Az orrom előtt hívta fel a szeretőjét, tőle bűzlött, amikor hazaért. Szörnyű időszak volt. Néha egész éjjel kimaradt, néha bebújt mellém az ágyba, de nem hagyta, hogy hozzáérjek. Azt sem tudtam, hol áll a fejem. Állandóan hasogató fájdalom gyötört.

– Nem lep meg – mondta Adam. Jó ideje nem döbbentette már meg, miféle kegyetlenségeket művelnek egymással az emberek.

– Egyszer követtem Micket a nő házához. Szembesítettem a nőt, kértem… könyörögtem neki, hogy ne járjon Mickkel. – Stevie fejest ugrott annak a napnak az emlékébe. Hogyan várt kint a kocsiban több, mint egy órán át. Hogyan kínozta magát azzal, hogy elképzelte, mit művelhetnek együtt. Aztán észrevette, hogy Mick kijön és elhajt. Ekkor nagy lélegzetet vett, átkelt az úton, és keményen bekopogtatott a lepusztult, pergő vakolatú szükséglakás ajtaján.

Eltökélte, hogy egyszer s mindenkorra elűzi a vetélytársát. Linda kilesett az oldalsó ablakon, hogy megnézze, ki az. Aztán pimaszul megjelent olcsó, snassz kombinéban. Szex, cigaretta és Mick szaga lengte be, mint valami nehéz, áporodott köd.

– Esdekeltem, sírtam, mindenfélével fenyegettem. A méltóságom utolsó morzsáját is elvesztettem – folytatta Stevie. – Ő meg csak nevetett, és rám csapta az ajtót. Ilyen pirinyó lettem. Azt hiszem, kissé megzakkantam. – Stevie megrezzent. Ám a bor megoldotta a nyelvét. Áradt belőle a szó, noha tudta, hogy másnap reggel, amikor felidézi, a legszívesebben meghalna. – Mindent elkövettem, hogy Micket visszaszerezzem. Csak békén nem hagytam, hogy hadd tombolja ki magát. Tudod, azt hittem, ha üldözőbe veszem, feladja, de az nem vezetett semmire. Már csak az volt hátra, hogy hagyom, hadd folytassa, aztán meglátom, visszatér-e hozzám. De erről lekéstem. Aznap, amikor a vizsgálat igazolta, hogy terhes vagyok, arra értem haza, hogy csomagol. Közölte, elhagy. Lindával fog élni, és Tenerifére költöznek. A repülőtérre tartottak, amikor karamboloztak.

– Szegénykém! – Adam ösztönösen, vigaszul kisöpörte Stevie frufruját a szeméből. Stevie hagyta, nem hessegette el a kezét. Adam egészen meglepődött.

– Mick egy második jelzálogot is felvett a házra. Abból fedezték az utazásukat. Felteszem, Linda hamisította oda az aláírásomat. A pénzügyek a nyakamba szakadtak, amikor fény derült rá. Linda családja őrjöngött. Hatalmas jelenetet rendeztek a temetésen. Rettenetes volt. – Stevie nagyot nyelt. – Mick anyja sírkövet csináltatott, de ledöntötték. A virágokat állandóan szétrugdosták. – Lelki szemei előtt megjelent Mick könnyekben úszó anyja, aki azért telefonált rá, hogy a temetőbe parancsolja, hogy rendet tegyen. Üvöltött vele, hogy bocsásson mega fiának a halálában. Nem értette, miért esik olyan nehezére, elvégre az ő, Stevie hibája!

„Ha jobb felesége lettél volna, nem hagy el, s még mindig élne!”– Belebetegedtem. Viselős voltam Dannyvel, és nehezen jártam el dolgozni. De muszáj

volt, nyakig ültem az adósságban. Mick a tudtom nélkül felmondta az összes biztosítást. – Stevie halvány kis mosolyt préselt ki magából. -Aztán az Éjféli Hold a segítségemre sietett, és esélyt adott, hogy talpra álljak.

– Szerinted másképp alakul, ha Mick tud Dannyről? – kérdezte Adam gyengéden.– Tudott róla – mondta Stevie. Visszatuszkolt egy kibuggyanó könnycseppet. – Szóltam

neki, megmutattam az eredményt, hátha azt hiszi, be akarom csapni. Erre azt mondta, szabaduljak meg a porontytól, és küldjem el neki a számlát. Hat órával később halott volt.

Adam összerezzent.– Mick családja szokott találkozni Dannyvel?– Felhívtam őket, amikor megszületett. Üzenetet hagytam a rögzítőjükön. Mondtam

nekik, hogy Danny nagyon beteg. Ha látni szeretnék, jöjjenek egyenesen a kórházba, mert lehet, hogy nem éli meg a holnapot. Küldtem nekik polaroid képeket, de mindet visszaküldték azzal az üzenettel, hogy imádkoznak érte.

– Szép kis hívők! Hátat fordítanak egy csöpp csecsemőnek! – háborgott Adam.Stevie vállat vont. Ezt is csak egy újabb elutasításnak vette.– Engem okoltak, amiért nem voltam elég erős feleség, hogy megtartsam Micket. Ha ő

nem menekül el tőlem, akkor balesetet sem szenved. Így érveltek.– Ez nonszensz! – rázta a fejét felháborodásában Adam. – Hogy a csudába vádolhattak

téged?– Az embereknek hibáztatniuk kell valakit, Adam. Egy kívülállót könnyebb, mint a

szeretteidet. – Elnémult. Rájött, hogy mit mondott. Látta, hogy Adam is kényelmetlenül fészkelődik. Igen, egy kívülállót könnyebb.

– Nehéz lehetett neked egyedül a csöppséggel – folytatta Adam gyorsan.– Túléltük – mosolygott Stevie. Visszatekintve nem értette, hogyan, de sikerült.– A családoddal nem szoros a kapcsolatod?

– Nem nagyon. Catherine és Eddie az én családom. Nélkülük semmire sem mentem volna. Ezért érzem úgy, hogy kudarcot vallottam. Olyan családot akartam adni Dannynek, ami nekem sosem volt. Azt hittem, Matthew-val megtaláltuk.

– Miért Matthew-val? Miért szerettél bele Matthew-ba? – kérdezte Adam halkan.– Az exférjem vad, élj-a-mának, elbűvölő és lehengerlően megnyerő ember volt. Matthew

törődő, gyengéd, hűséges… – Stevie az utolsó jelzőnél felnevetett. – Azt hiszem, nem abba szerettem bele, ami Matthew volt, hanem ami nem volt, ha érted. Mick kimerített, és teljesen kiégtem miatta. A földbe tiporta a szívemet. Aztán jött a nyugodt, kedves Matthew. Ég és föld, hittem én.

– Pedig nem különböztek annyira, ugye? – állapította meg Adam tárgyilagosan. – Amennyire én látom, mindketten csak kapni akartak az életben.

– Valószínűleg – bólogatott Stevie. – A végén kiderült, hogy egyiküknek sem jelentek sokat. Én többet törődtem velük, mint ők velem. Ezt nem romantikus katyvasznak szántam.

– Nem hangzott annak – mondta Adam. Diane-re, Jóra és az anyjára gondolt. Pontosan tudta, milyen az, amikor könyörögsz, hogy szeressenek. Hogy ez milyen esztelenségekre késztethet.

– És te, miért Jo? – kérdezte Stevie. – Miért vágytál ilyen káprázatos, hibátlan nőre?Adam felnevetett, és megpöckölte Stevie haját. Stevie odafordult hozzá az édes, vicces,

mosolygós arcával és mélykék szemével. Adam mintha most először nézte volna meg magának. Stevie arca nem volt tökéletes, címlaplányarc, mint Jóé; a szeme körül finom vonalak mutatták, milyen sokat sír, nevet, szeret és él. Stevie Honeywell arca láttán mégis szakozni kezdett a szíve. Ilyet még sosem érzett.

– Jo, he? Remélem, ez sem hangzik romantikus katyvasznak, de Jo azt a fajta szerelmet ígérte nekem, amit világéletemben kerestem. Egyesek képesek olyan formát ölteni, amilyet te szeretnél. Jo is közéjük tartozott. Egy csúnya válásból kezdtem felépülni. A feleségem, Diane meglépett a főnökével. Ismered a fajtáját: harminc évvel idősebb, szolibarna, természetesen nős, és övé a cég. És ha ez nem lenne elég, Diane mindenből a felét akarta annak, amim volt. Kissé begőzöltem. Tulajdonképpen erről nem lenne szabad beszélnem neked azok után, amit képzeltél rólam.

– Folytasd csak! – buzdította Stevie. Megbökdöste Adam karját az ujjával.– Egy nap levelet kaptam egy ügyvédtől, hogy Diane mindennek a felére jogosult. Én

pedig ahelyett, hogy eladtam volna bármit, nekiálltam láncfűrésszel elfelezni.„Mindennek a felét? Neked adom a felét!”, bömbölte, amikor Diane végül bevallotta,

hogy az a sok esti túlóra nem a „projekt befejezéséről” szólt. Adam neki is látott elfelezni a bútorokat. Két étkezőszéket sikerült félbevágnia, mire rájött, hogy jobban megijeszti önmagát, mint Diane-t.

– Ne! – Stevie elborzadt, de szánta Adamet.– Igen. Már bánom a dühkitörésemet. De csak azért, mert Diane elvitte a csöpp cicámat.

Aranyos kis macska volt, nagyon szerettem. Diane meg elvitte, és elajándékozta, el tudod ezt hinni? Nem akarta, hogy az enyém legyen! Diane annyira fagyos volt. Aztán jött Jo az ő „sérülékenységével” és a lágy szavaival, pont amikor a legnagyobb szükségem volt rá. – Miközben Stevie-nek mesélt, Adam rádöbbent, milyen tehetséges Jo mások manipulálásában. Jo az ő bizonytalanságára játszott rá. A kezdeti melegség, mellyel magához édesgette, napról napra hűvösebb lett néhány fokkal, hogy fenntartsa Adam érdeklődését, és Adam legyen a könyörgő fél. – A többi, mint mondják, történelem.

– Pocsékul választunk társat, nem? – szögezte le Stevie. – Egyszer jártam egy rendőrrel, aki nagyikkal kavart a hátam mögött.

– Én ennél jobbat tudok. Az első rendes barátnőm kijelentette, hogy nem fekszik le velem, amíg zuhanysapkát nem húzok a hajamra.

– Ezt megértem.

– Aúú, te pimasz kis…Adam játékosan Stevie-re ugrott. Stevie visított a nevetéstől. Aztán hirtelen elnémultak.

Nem volt többé szükség szavakra. Adam a kezébe vette Stevie arcát, s az ajka fájdalmasan lassan közeledni kezdett a Stevie-éhez, mintha attól tartana, Stevie ellöki. Stevie azonban nem lökte el. Szíve furcsa anyagot pumpált a testébe, amitől megittasodott, s csupa mosoly lett. A levegő mozdulatlanná vált, mintha visszafojtaná a lélegzetét. Adam ajka játékosan megcirógatta Stevie-ét. Stevie arra gondolt, menten felrobban, ha Adam szája nem landol már végre az övén. Mint most!

Ekkor valaki kopogtatni kezdett azon az átkozott ajtón, és egyre csak kopogtatott.

51. fejezet

– Matthew, mi a baj? – kérdezte Stevie. Kénytelen volt kinyitni az ajtót, mielőtt betörik. Matthew szörnyen festett: falfehér volt és csüggedt, a haja akár a szénaboglya.

– Beszélhetnék veled négyszemközt, Stevie? – Elnézett Stevie mellett Adamre, aki beleolvadt a háttérbe, és magukra hagyta őket.

– Mi az?– Át tudnál jönni, kérlek?Stevie elszörnyedve meredt rá.– Oda? Nem. Minek?– Jónak és nekem vége.– Tessék? – Stevie döbbenten kapkodta a fejét.Hátrafordult. Adam már eltűnt, de Stevie biztosra vette, hogy hallotta, amit Matthew az

imént mondott. Adam után akart eredni, hogy lássa, milyen hatással van rá a hír. Mégsem eredt. Jo tehát szabad. Nyilvánvaló, mit jelent ez Adam számára.

– Kérlek, Stevie!Szíve és teste bosszús tiltakozása ellenére Stevie nem tudott nemet mondani. Senkit sem

hagyott volna magára ilyen állapotban. Talán csak Jót egyedül. Vele kivételt tenne.Cipőbe bújt, meg egyszer hátranézett, aztán követte Matthew-t az út túloldalára.– Nem akarok bemenni – mondta, amikor Matthew kinyitotta az ajtót.– Kérlek! Kizárt, hogy Jo még egyszer visszajön! – könyörgött Matthew, s eltűnt a ház

gyomrában. Stevie óvakodva követte. A tarkója borsózott, mintha Adam figyelné.Furcsa érzés volt a házban lenni. Mintha sosem lakott volna itt, hanem régi fotókról

emlékezne rá. Elképesztően szutykos volt, mindent por lepett, s ezáltal kopott, élettelen benyomást keltett. Félig-meddig már várta, mikor pillantja mega hintaszékén üldögélő, pókhálóval borított Miss Havershamet a nagy, pókhálós menyasszonyi tortájával.

– Stevie, sajnálom, nincs kihez fordulnom. – Matthew fel-alá járkált előtte, túltengett benne a feszültség.

– Matthew, légy szíves, ülj le! És kezdd az elejétől!– Nem tudom, hol kezdődik ez a zűrzavar. Kirúgtak az állásomból, Jo elhagyott. Arra

jöttem ma haza, hogy eltűnt a holmija. Fogalmam sincs, mitévő legyek.Stevie nagyot nyelt. Jo elhagyta Matthew-t. Vajon megpróbál visszamenni Adamhez?

Vajon egyenesen besétál Adam lágy, megbocsátó szívének a számára örökre fenntartott csücskébe? Stevie kétségbeesett. Azonnal vissza akart térni a villába. Felkelt. Ekkor azonban Matthew furcsán nyögni-morogni kezdett. Nem hagyhatta egyedül.

– Miért rúgtak ki az állásodból, Matthew?– Jo zaklatásáért. Igen, ne nézz így rám! Tudom, mit fogsz mondani.– Nem értem.– Szerintem Jo azt terjesztette rólam a cégnél, hogy ütlegelem.– Te ütlegeled őt? – Ezt biztosan senki sem hiszi el, aki egy kicsit is ismeri Matthew-t.

Igaz, az emberek hallomás alapján ítélnek. Ő maga rá az élő példa.– És még nincs vége! Állítólag bestiális, szexmániás vadállat vagyok.– Miért terjesztené ezt rólad?– Szerintem azt hitte, több pénzem van, mint valójában. – Matthew szeméből hamisság

sütött. – Amikor rájött, hogy leégtem, fordult egyet a világ. Jo elkezdett… Ó, istenem! Hát ezért!

Matthew a homlokára csapott. Most világosodott meg, miről szólt az a sok durva szex. A zúzódások! Ezért akarta Jo, hogy megharapja! Micsoda fajankó, hogy nem látott át a szitán!

– Mi az, Matthew?– Arra kért… – Mekkora tökkelütött vagyok!

– Mire?Matthew elsápadt. Ezt igazán nem Stevie fülének szánta. Hallatlanul szüksége volt

azonban a megfelelő segítségre, tehát kénytelen volt töviről hegyire beszámolni. Ahogy Robert a számláját kezelte a bankban, úgy kezelte Stevie a szívét.

– Durva szexre. Azt kérte, hogy bántsam.Stevie kényelmetlenül fészkelődött. Faramuci dolog volt hallgatni más nemi életének a

részleteit. Hirtelen nem tudta megállapítani, fáj-e. Túlságosan összezavarodott, nem tudta különválasztani az érzelmeit.

– És megtetted?– Nem, még szép, hogy nem! Habár…– Hallgatom – bátorította Stevie, mivel a folytatás nem nagyon akart jönni.– Kiszívtam egy helyen, itt – a saját mellkasára bökött –, és ocsmány nyom maradt utána.

És mindketten begyűjtöttünk pár zúzódást, amikor a falaknak csapódtunk, leestünk az ágyról s a többi. Tudod, hogy nem vagyok oda a szadizmusért.

– De miért hazudott rólad? Miért nem hagyott el egyszerűen? – értetlenkedett Stevie. Próbálta elterelni a társalgást a közös nemi életük múltjáról.

– Nem tudom.Hacsak nem tett szert Jo egy új szeretőre. Nem ezt játszotta el Adammel is? Vágásokat-

zúzódásokat talált ki, hogy maga mellé állítsa az új palimadarat, gondolta Stevie Miss Marple-üzemmódban.

– Mi jár a fejedben? – kérdezte Matthew. Beszéd közben meg-megbicsaklott a hangja, mint Dannynek, amikor el volt kenődve.

– Próbáltad felhívni?– Nem veszi fel.– Aha, tehát nem akarja felvenni – állapította meg Stevie keserűen.– Most biztosítottam be a házamat az állásom ellenében. Mindenem odavész.– De hát miért?Matthew felsóhajtott. Kész volt a büszkesége jókora darabját feláldozni.– Nincs pénzem, Stevie. Tulajdonképpen egy kanyim sincs. Nyakig ülök az adósságban.És te még elvitted Jót vakációzni! A fiamnak félretett pénzből!, gondolta Stevie vádlón, de

hangosan nem tette szóvá. Matthew alaposan rászolgált egy jókora seggbe rúgásra, de nem bánthatja, amikor padlón van. Márpedig úgy néz ki, ennél jobban nem lehet padlót fogni.

– Légy szíves, maradj még velem egy kicsit! – kérte Matthew, amikor Stevie sóváran átnézett az úton, s látta, hogy a villában kialszik egy lámpa. – Csak tíz percet, Stevie. Ostoba voltam! Már azt is kétlem, hogy Adamről igazat mondott. Lehet, hogy Adam egyáltalán nem bántotta.

– Egészen biztos vagyok benne, hogy Jo hazudott – jelentette ki Stevie. – Adam jó ember.– Készíthetek neked egy kávét? – kérdezte Matthew. Kihallotta Stevie hangjából a

vágyódást, ezért gyorsan témát váltott. Nem volt rá kíváncsi, menynyire jó ember Adam MacLean. Ő, Matthew nem érezte magát jó embernek.

– Csak gyorsan – mondta Stevie. Nem kívánta a kávét, de nem bírta elviselni, hogy így magába roskadjon valaki. Matthew-ra hosszú, álmatlan és magányos éjszaka várt. Tíz Matthew-val töltött percbe igazán nem fog belepusztulni.

– Segíthetnél nekem, Stevie. Szégyellem, hogy téged kérlek, de csak te segíthetsz nekem.– Hogyan? – kérdezte Stevie óvatosan, hátha Matthew azt várja tőle, hogy közvetítsen

közte és Ribancképű között.– Elmondanád a munkahelyemen, hogy nem vagyok erőszakos? – szipogta Matthew. –

Soha többé nem kapok munkát, ha szexmániás vadállatnak skatulyáznak be. Képtelen vagyok elviselni, hogy annak tartanak.

Mivel Stevie-t egyszer már megvádolták az iskolában almalopással, és ő sem bírta elviselni az igazságtalanságot, ígéretet tett, hogy segíteni fog.

Amikor visszaért a villába, csak egy lámpa égett. Adam már lefeküdt. Stevie halkan bekopogott az ajtaján, de Adam már alhatott, mert nem szólt ki.

Adam terve végül is bevált. Jo ismét szabad, mint a madár. Hogy is akadályozhatná meg, hogy Adam visszatérjen hozzá?

Stevie képtelen volt megbirkózni a gondolattal.

Adam ébren volt. Hallgatta, ahogy Stevie léptei a lépcsőn dobbannak. Ahogy bekopogtat hozzá. Bárcsak kiszólhatott volna neki, hogy „Itt vagyok, gyere be! Bújj az ágyamba!” De nem szólt. Végül is bevált a terv. Matthew ismét szabad, mint a madár. És egyetlen csettintéssel sikerült Stevie-t átcsábítania az út túloldalára. Matthew kedvéért Stevie kiugrott az ő karjai közül.

Az utolsó porszem is lepergett a homokórában. Matthew szabad. Hogy is akadályozhatná meg, hogy Stevie visszatérjen hozzá?

Adam képtelen volt megbirkózni a gondolattal.

52. fejezet

Adam már elment, mire Stevie másnap reggel felkelt. Adam lopakodva közlekedhetett, vélte Stevie, mert semmit sem hallott. Páni félelemtől hajtva berontott Adam szobájába, és feltépte a ruhásszekrény ajtaját. A férfi ruhái még ott voltak. Stevie szinte zokogott a megkönnyebbüléstől. Aztán felhívta Catherine-t, és megkérdezte, jól van-e Danny. Catherine beszámolt, hogy Danny boldogan eltrappolt az iskolába a többiekkel, madarat lehetett volna vele fogatni. És hogy ő, Catherine el is megy Dannyért. Eddie ugyanis megígérte a kisfiúnak, hogy kiviszi a telekre a két ebbel, Csizmával és Chicóval, és kiásnak pár zöldséget neki. Stevie meg uzsonna után, hatra jöjjön érte, mert ha korábban jön, nagy pácba kerül. Stevie megköszönte a barátnőjének. Biztosította Catherine-t, hogy ő a világon a legjobb barátnő. Catherine erre csak annyit felelt, hogy tudja, egy életre lekötelezte, és cserében csokit vár mindennap. Továbbá részletes leírást Adam MacLean fütyköséről, mihelyt hozzájut a részletekhez. Stevie felkacagott a barátnője kedvéért, legbelül azonban kongott az ürességtől. Tudta, hogy soha életében nem fog már hozzájutni ezekhez a részletekhez.

Irt egy SMS-t Adamnek, hogy megérdeklődje, minden rendben van-e vele, és felhívhatja-e. Aztán kitörölte, mielőtt elküldte volna. Úgy tisztességes, ha időt ad Adamnek, hogy tisztázza az érzéseit most, hogy Jo ismét szabad. Jo persze megint bántani fogja, de Adam szereti Jót, és most megkaphatja. Ez már a grillpartin egyértelműen kiderült Jo féltékeny pillantásaiból. Adamnek időre van szüksége, ahogy minden pasinak. Legalábbis A férfiak a Marsról szerint.

Stevie ígéretéhez híven fél tízkor átbaktatott Matthew-hoz. A betűző nap sem a férfinak, sem a háznak nem vált javára. Matthew-ról messziről lerítt, hogy szemhunyásnyit sem aludt. Nem borotválkozott, nem is tusolt.

– Kit kérjek? – kérdezte Stevie. Felvette a telefont.– Colin Seedet. Ő a személyzeti osztály vezetője. Ő az, aki elátkozott. Nyilvánvaló, hogy

rühell engem.– Hogy néz ki? – kérdezte Stevie.– Gazdag, a negyvenes évei közepén jár, de hetvennek néz ki, kövér, 1982-es nadrágot

hord, a szemöldökében keselyű is fészkelhetne, tokás, Bentleyvel jár, nagy házban él. Jövőre ő lesz a következő vezérigazgató, ha nem viszik át New Yorkba most, hogy az anyja beadta a kulcsot – mondta Matthew keserűen.

– Azt mondod, gazdag?– Dúsgazdag.– És ez az elátkozás. Hadd tippeljek. Mostanában történt? – kérdezte Stevie. Gyorsabban

hívta le az agya az információt, mint egy nagy sebességű, széles sávú internet-kapcsolat.– Igen. Szerinted van jelentősége?– Talán igen – tippelt Stevie. Felvette a telefont.

Másfél órával később Stevie kiszállt Matthew autójából, és átvágott az előkerten a Leeds–liverpooli csatorna partján álló „Doyle Nemzetközi Élelmiszer” bejáratához. Felkapott, nyüzsgő, tarkabarka hely volt, tele élettel és olyan emberekkel, akik láthatóan szívesen dolgoztak itt. Bejelentkezett a recepciónál B. Pollen néven a személyzeti osztály vezetőjéhez, hogy kutatást végezzen a legújabb könyvéhez. Csak öt percet kért Colin idejéből a titkárnőtől a telefonban. A titkárnő, lelkes Éjféli Hold-rajongó lévén, berakta az üres tizenegy órás sávba azzal a kikötéssel, hogy dedikálja neki az Arany menyaszszonyt.

A titkárnő lejött érte a recepcióra, és boldogan csacsogott, hogy személyesen találkozhat vele. Stevie dedikálta a sokat forgatott könyvet, majd bevezették Colin Seed tágas sarokirodájába, mely a csatornára nézett. Nagyon csinos, szerény iroda volt. Olyan ember irodája, aki szereti az egyenes vonalakat, a rendet és az őszinteséget. Percekkel később besétált Colin Seed. Stevie orrát képzeletben megcsapta a molyirtószag. S ez igazán nagy kár,

mert Colin Seed egyáltalán nem volt visszataszító ember. Egy törődő, jó asszony szeretete könnyedén kikupálhatná.

– Pollen kisasszony! – üdvözölte Colin. Határozott kézfogása volt, de a mosolya is meglepően meleg, s legalább tizenöt évet fiatalított rajta. Intett Stevie-nek, hogy foglaljon helyet. – Miben segíthetek? Roppant kíváncsivá tett. – Arra nem tért ki, hogy a nemrég elhunyt édesanyja Éjféli Hold könyveket bújt, s az utolsó, melyet olvasott, egy Beatrice Pollen-kötet volt. Kizárólag ezért volt ma hajlandó fogadni Stevie-t.

– Seed úr – kezdte Stevie reszketegen. Colin erős egyénisége kicsit sok volt neki. – Bevallom, fondorlattal jöttem. Igen, én vagyok Beatrice Pollen, de nem akarok kutatást végezni. Kérem, nézze el nekem ezt a hamisságot. Én… – Stevie nagyot nyelt – Matthew Finch miatt jöttem.

Stevie figyelte, ahogy Colin Seed vendégmarasztaló mosolya tovatűnik a szeméből sugárzó melegséggel együtt, és az ádámcsutkája fel-le ugrál, mint a kalapács a vurstliban. Meglepő módon a férfi mégis azt mondta:

– Folytassa!– Én Matthew ex-menyasszonya vagyok. Ha jól értem, Matthew-t kirúgták az állásából,

mert zaklatta a volt barátnőmet – a neve a torkán akadt –, Joanna MacLeant.– Többek között, igen, így történt – felelte Colin. Stevie szeme láttára merevedett meg.– Saját akaratomból jöttem, miután hallottam a hírt. Matthew nem egy szexmániás

vadállat. Jo MacLean azonban hihetetlenül álnok nősze…– Köszönöm, Pollen kisasszony, de ezt nem szeretném megvitatni egy kívülállóval. –

Colin felemelkedett, hogy kikísérje Stevie-t. Ő azonban megvetette a sarkát, jobban mondva a fenekét a székben, és folytatta. Bizton érezte, hogy Colin Seed személyesen és szakmailag is érintett Jo MacLean kapcsán.

– Kérem, hallgasson meg, Seed úr, aztán csendben távozom. Túl sok forog kockán ahhoz, hogy elmenjek, mielőtt elmondtam, amiért idejöttem. Történetesen nagyon jól ismerem Jo MacLean ex-társát is; kedves, tiszteletre méltó, gyengéd ember, bizonyos Adam MacLean, a helyi kórház Télapója. Ő egy parkolóban találkozott össze Jo MacLeannel, aki sírva panaszolta neki, hogy erőszakos kapcsolatban él…

– Pollen kisasszony…– …s bár Adam MacLean nem dúsgazdag ember, igen jómódú. Jónak ezután Matthew-n,

az engedélyeztetési osztály menő vezetőjén akadt meg a szeme. Úgy vélem, meggyőzték, hogy Matthew roppant tehetős. És csodák csodája, hol elegyedett vele beszélgetésbe? Itt, a parkolóban zokogta el neki, hogy erőszakos kapcsolatban él, és menekülnie kell. Furcsamód ez a kapcsolat akkor kezdett megromlani, amikor Jo felfedezte, hogy Matthew mellett a templom egere is olajmágnásnak tűnik. És ez éppenséggel eléggé friss történet.

Colin már közbevágott volna, de meggondolta magát.– Aztán hirtelen azzal vádolja Matthew-t, hogy erőszakos vadállat. Matthew elveszíti az

állását. Nos, Matthew engem nagyon megbántott, amikor elhagyott. Olyannyira, hogy a legszívesebben hagynám, hadd egye meg, amit főzött. Ám nem tűrhetem ölbe tett kézzel, hogy gonosz hazugsággal tönkretegyék egy ember életét. Lehet, hogy Matthew Finchnek sok vaj van a fején, de az életemet tenném rá, hogy nemi erőszakot soha semmikor nem követett, illetve követne el.

Colin Seed feldolgozta a hallottakat. Szakmailag tapasztalt elméje testbeszédet és hanghordozást tanulmányozott, hogy kiszűrje a hazugságot, és elkülönítse az igazságot.

– És még valami, Seed úr – folytatta Stevie ártatlan képpel. – Jo MacLean eljárásmódjából ítélve megkockáztatnám, hogy új társat talált magának. Egy könnyű célpontot csinos házzal és egy zsák pénzzel. Aki véletlenül összefut egy parkolóban a sírdogáló Jo MacLeannel, s akinek előadhatja a könnyáztatta meséit az erőszakos szeretőjéről. Minden valószínűség szerint megmutatja majd a bal combján éktelenkedő bakancsnyomot, ahogy Matthew-nak is

megmutatta. És ahogy megmutatta Matthew-nak, és Adamet vádolta vele, úgy Adamnek is megmutatta, és akkor a korábbi partnerét vádolta vele.

Stevie eddig pusztán gyanította, hogy Jo ugyanezt játszotta el Colinnal, ám a férfi kis torokköszörüléséből most igazolást nyert. Colin arcából a szeme láttára futott ki a vér.

Stevie-t furdalta a lelkiismeret, amiért ő közli a rossz hírt, mely valószínűleg összetöri a férfi szívét.

– Ha jól értem, nemrég veszteség érte – folytatta puhatolózva.– Pollen kisassz… Nem látom…– Néha, amikor bánat ér minket, bármit megragadunk, ami gyógyírt ígér a sebünkre. A

remény szemüvegén át azt látjuk, amit látni szeretnénk.– Most már tényleg be kell fejeznünk…– Csak azt mondom, ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg az is.Colin Seed nyelt egyet. Ez volt édesanyja egyik mondása, s mint ilyen, mély visszhangot

vert benne.– Nem tartom fel tovább, Seed úr. Köszönöm, hogy fogadott. Kérem, gondolkozzon el

azon, amit mondtam! – Gyengéd, törődő mosollyal hozzátette: – És sok szerencsét!Stevie észrevette, hogy Colin nyakán rángatózik egy ideg. A férfi búcsúzóul bólintott,

mintha a torka összeszorult volna. A kezét nyújtotta Stevie-nek. Stevie melegen átfogta mindkét kezével, megrázta, majd távozott. Halkan becsukta maga mögött az ajtót.

Amikor a forgóajtón kilépett az épületből, Jo MacLean belépett az ellenkező irányból. Mint egy lassított felvételen, egymásra meredtek. A változatosság kedvéért Jo szeméből hiányzott a diadalittas fennhéjázás. Stevie magabiztos jelenléte a munkahelyén felettébb meghökkentette. Azt nem kalkulálta bele, hogy a vádjai után Matthew védelmezőt talál magának. Senki sem akar kiállni egy erőszaktevő mellett. Főképp nem egy zsémbes ex.

Stevie leküzdötte a késztetést, hogy visszaforduljon, elkapja a ribancot a grabancánál, és kihirdesse az átriumban nyüzsgő embereknek, miféle természetcsapás a Káprázatos Test kisasszony valójában. Ehelyett inkább a méltóságát megőrizve elfordította a fejét, és kivonult a friss levegőre. Hadd takarítsa össze más a romokat. Ő a maga részéről végzett.

Odakint az autóban Matthew figyelte, ahogy Jo MacLean arrogáns pávaként illegeti magát az irodaház felé. Alig ismert rá. Nem sokban hasonlított arra a gyenge, törékeny nőre, akivel a parkolóban találkozott. Most fagyosnak, gőgösnek és szívtelennek tűnt. Többé már szépnek sem látta. Idegen volt a számára. Másodpercekkel később felbukkant Stevie ismerős alakja az épület bejáratában. Matthew önkéntelenül elmosolyodott. Stevie haján megcsillant a napfény, s a nő, mint valami angyal közeledett a kocsihoz. Igen, Stevie egy angyal. Egy aranyos, édes, aranyszívű angyal.

Matthew hazahajtott. Egész úton hálától sugárzott, és azt hajtogatta Stevie-nek, hogy nem tudja eléggé meghálálni. Stevie bólintott, de nem sokat szólt. Egyetlen vágya volt: taposson már bele Matthew a gázba, hogy mielőbb otthon lehessen. Adammel.

Mire visszaért Meghitt Lakba, Adam elment, s a ruháit is vitte. Az asztalon üzenet állt:

Kedves Stevie!Mindkettőnknek időre van szükségünk, hogy átgondoljuk a helyzetet. Majd jelentkezem.

Puszild meg Dannyt a nevemben!Szia!Adam

Stevie szemét elfutotta a könny. Arra gondolt, milyen véglegesnek hangzik ez a „szia”.

53. fejezet

Adam természetesen hazudott. Nem volt szüksége időre. Pontosan tudta, mit akar, de el kellett tűnnie, hogy ne bonyolítsa Stevie helyzetét. Stevie olyan türelmesen várt, hogy Matthew visszatérjen hozzá. És most visszakapta. Hogy is tehetné tönkre Stevie örömét azzal, hogy szerelmet vall neki?

Belökte a ház ajtaját. Csak egy ház volt, sosem volt az otthona. Rideg volt és lélektelen, hiányzott belőle a melegség, a nevetés, egy kisfiú rendetlensége. Az ablakpárkányon nem ült Zöldfű Fej úr, és nem hevertek szanaszét tollak meg óra-és-hold mintás borítójú könyvek. Nem szállt fel lisztfelhő a konyhában, se üstnyi chili nem eregetett párafelhőt a gázrózsán. Sosem tetszett neki ez a ház, most azonban egyenesen gyűlölte. Egy hodály volt, csupasz és visszhangos. A falakba ivódott emlékek hidegen kongtak. Még délután felhívja az ingatlanügynököt, és piacra dobja. Aztán megjutalmazza magát, elmegy szabadságra, nehogy Stevie-be botoljon.

Stevie!Adam MacLean ledobta magát a hideg bőrkanapéra. Eszébe jutott, ahogy kézbe fogja

Stevie arcát. Milyen puha volt az érintése! Eszébe jutott, Stevie mekkorát nyelt, amikor a szemébe nézett. És az ő szíve, hogy belereszketett, amikor az ajkuk összeért. Sosem szeretett még így senkit. Ilyen mélyen. A régi érzések, amikor szerelmesnek hitte magát, mind elsikkadtak, s olcsó paródiának tűntek mellette. Stevie megérdemli, hogy boldog legyen. Nem akart mást, mint hogy Stevie boldog legyen – vele vagy nélküle. Most nagyon úgy festett, hogy nélküle.

A gondolatra a megtermett, harcias, bokszolóképű Adam MacLean a tenyerébe temette az arcát. Nem parancsolta vissza a könnyeit, amikor ömleni kezdtek.

54. fejezet

Jo a Queens Hotelben ült a hálószobájában, a kompakt tükrébe bámult, és rúzst kent a szájára. Csak nem egy ránc jelent mega szeme alatt?, rémüldözött. Sürgősen kerítenie kell egy gazdag palimadarat, aki hajlandó finanszírozni a harcát az idő vasfoga ellen. A szépség múlékony adottság.

Jo hirtelen felindulásból áthajította a tükröt a szobán, s az a falon csattanva ripityára törött. Eszébe sem jutott összetakarítani. A ruhatára határain kívül nem érdekelte a rendetlenség. Nem érdekelte semmi, kizárólag a saját szükségleteinek a kielégítése.

– Légy átkozott, Stevie Kibaszott Honeywell! – acsargott. Ha nincs az a rövid lábú, kövér tehén, akkor most Colin gyönyörű, tölgyfaburkolatú házában lenne, s kör-berajonganák-körbeugrálnák! Nem pedig egy lepukkant szálloda legolcsóbb szobájában, melyért zaciba csapott ékszerekkel fizet. Sőt lehet, hogy Adammel lenne. Adam nem olyan gazdag, mint Colin, távolról sem. Ám önmagánál jobban senkit sem lepett meg, hogy fütyül az anyagiakra. Pedig az ő mantrája örökké az volt: „A boldogság nem gazdagít!”

A szállodában kétnapos szakmai Porsche-összejövetelt tartottak. Pénzes öltönyösök hada lepte el a nagy fogadóteret, a szőlőskertet, a bárokat és az éttermet. Jo egyszerű fekete ruhába bújt, mely kihangsúlyozta nyúlánk, karcsú testét, s melynek slicce azt az illúziót keltette, hogy az idomai dúsabbak. Ezt a ruhát sosem mulasztotta el bevetni.

Ám mielőtt feltérképezi a földszinti potenciált, vár még rá egy utolsó feladat. Adam és Stevie kapcsolatát egyszerűen nem hagyhatja annyiban! Ha ő nem kaphatja meg azt, amit akar, ők miért kapják meg?

Jo MacLean tollat ragadott.

55. fejezet

Adam az utolsó napot töltötte a munkahelyén önként vállalt szabadsága előtt. Az Életerő irodájában volt. Egy borítékon állapodott meg a keze, mely a levélkupac közepén hevert. Nem pecsételték le, tehát személyesen kézbesítették a maximális hatás kedvéért. Adam jól ismerte a művészi hurkokkal tarkított, gyönyörű, precíz írást. Ki kellett volna dobnia, ám a kíváncsiság felülkerekedett benne, Jo írt neki, mesterien hozva a manipulatív formáját.

Drága Adam!Nem számít, mit gondolsz erről a levélről, kérlek, tégy meg nekem egy utolsó szívességet,

és könyörgök, olvasd végig!

Kislányos kunkorok bársonyos kesztyűjébe bújtatott vasököl volt e levél. Annyira sajnálom, hogy fájdalmat okoztam… Örökké szeretni foglak… Muszáj elmondanom… Adam nem akarta tovább olvasni, ám a benne bujkáló mazochista nem hagyta, hogy elszakítsa a tekintetét a puhán, hipnotikusan örvénylő tintáról.

Jo olyan gyönyörűen fogalmazott: ő, Adam nem illik Stevie-hez, sosem szokna hozzá Stevie unalmas, hiú természetéhez… és te megérdemled, hogy olyan nőt találj, aki az erős, önzetlen, páratlan, nagy szívű lényedért szeret! Jo a folytatásban leírta, hogy boldog papás-mamást játszani Stevie-vel és Dannyvel csupán illúzió. Stevie-nek megvan a saját keserves tapasztalata a mostohaszülők terén, mely miatt sosem fogadná el őt, Adamet teljesen, hacsak nem tökéletes.

Drága Adam! Te vagy a legjobb dolog az életben, ami valaha történt velem. Örökké bánni fogom, hogy elkövettem azt a fatális tévedést, hogy áldozatul estem más hazugságainak. Még mindig szeretlek, és ha bármikor meggondolnád magad, elhajítok mindent, s repülök hozzád. Légy boldog, te csodás ember! Jo

Adam az utolsó betűig végigolvasta. A szavak még jóval azután is marcangolták, hogy miszlikbe tépte és kidobta a levelet. Lehet, hogy Adam Mac-Lean ismeri az alappszichológiát, de Jo MacLean mesteri fokra fejlesztette.

Stevie a lábtörlőn találta a levelet. Személyesen kézbesítették neki. A boríték elejére feltűnő kézírással rótták a nevét. Az utolsó „e” mögé barátságosan mosolygó arcot biggyesztettek a szeretet jeléül. Stevie nem akarta felbontani, ám az, hogy egyáltalán létezik a levél, nem hagyott neki választást.

Drága Stevie!Tudom, hogy sosem bocsátasz meg nekem, de igaz barátságunk jeleként ezt még engedd

meg nekem, és olvasd végig a levelemet…Jo gyönyörűen fogalmazott, szavai olyanok voltak, akár a vattába göngyölt tűk. Stevie

tudta ezt, ennek ellenére tovább olvasott. Adam kihasznál téged… még mindig engem szeret… Meghívott a konditerembe, hogy kibéküljünk… Csúnya dolgokat mondott, melyeket tőled hallott… Annyira sajnálom, hogy hittem neki, és mérgemben megkarcoltam a kocsidat…

Stevie-nek elakadt a lélegzete. Jól emlékezett arra a napra. Mi másért járt volna Jo a konditeremben, ha nem azért, hogy beszéljen Adammel?

Vigyázz a kis Danny szívére… jól tudod, drága barátnőm, a mostohacsaládok kudarcra vannak ítélve! Jo azzal folytatta, hogy Adam örökké a magas, gyönyörű, vékony, sötét hajú nőkre fog „bukni”, s ő, Stevie inkább olyasvalakit keressen magának, aki a csodás, telt idomú, napsütéses lényéért szereti őt. Mindünknél többet érdemelsz. Te voltál a legjobb barátnőm

egész életemben, mindig mosollyal gondolok majd rád. Nagyon bánt, hogy te sosem fogsz így gondolni rám. Légy boldog, drága Stevie! Minden jót kívánok! Szeretettel: Jo.

Stevie miszlikbe tépte a levelet, ám a szavak méregként itatták át a szívét, és senki sem akadt a közelben, hogy kiszívja belőle.

56. fejezet

Catherine a mackós Eddie-hez bújt a vékony takaró alatt. Könnyed szellő borzolta a függönyt, s hűs fuvallataival lágyan simogatta a bőrüket. Már csak egy sajttorta hiányzott, s a mennyekben érezték volna magukat.

– Nem hiszem el, hogy ennyi év után még mindig ilyen jó vagy az ágyban – dicsérte Catherine a férjét.

– Ezt most bóknak szántad vagy nem? – kacagott Eddie, és megpaskolta a neje hátsó fertályát.

Catherine nagyot sóhajtott. Ha rajta múlt volna, boldogságának felét Stevie-nek adja. Stevie ugyan elvegetált egyik napról a másikra, de őt nem verte át. A barátnője olyan lett, mint egy gép, egy üres váz, mely dacosan védelmezte azt, ami megmaradt darabokra tört szívéből.

Eddie, mintha a gondolataiban olvasott volna, meg kérdezte:– Stevie hogy boldogul?– Ismered Stevie-t – felelte Catherine. – A külvilágnak felölti a mosolyát, és azt szajkózza,

jól van, de én látom rajta, hogy nincs jól. Cseppet sincs jól.– Lefogadom, hogy Matt megpróbálja majd viszszaszerezni.– Valószínűleg – mondta Catherine. Nem tette ugyan szóvá, de ettől tartott ő is. Lehet,

hogy Stevie és Adam MacLean a világ legképtelenebb párja, ám megvan köztük a szikra. Gyanította, hogy ezt nem is sejtik. Nem akarta, hogy Matt erőtlenül visszacsusszanjon a legjobb barátnője életébe. Azt akarta, hogy az izmos, mélák skót megvallja halhatatlan szerelmét, és boldogan éljenek hármasban (ő, Stevie meg a kis Danny) abban a gyönyörű villában, amíg meg nem halnak.

– Bárcsak tehetnék valamit! – ejtette el szórakozottan.– Maradj ki belőle! – szólt rá a férje a tőle telhető legnagyobb szigorral.– Nem vagyok maradj-ki-belőle típus.– Erőltesd meg magadat!– Bárcsak Stevie rátalálna arra, ami köztünk van – sopánkodott Catherine súlyos sóhajjal.

– Mondjuk, hét gyerekre talán nincs szükség.– Apropó, gyerekek. Ma láttam Rip Van Winkle-t – mesélte Eddie. – Mondom neki: „Az

áldóját, James, szombat délután van, hogyhogy ébren vagy?” Mellesleg csak hat gyerekünk van.

– Aha. Emlékszel Pam lagzijára? Amikor olyan tüzesen roptad a nagy húsos lábaddal azt a „madarak és méhek” táncot. Aztán hazajöttünk, és jól helybenhagytál…

– Ammá igaz! – vigyorgott Eddie. – Én mondom, nem voltam rossz, ugye?– Nos, hátrahagytál bennem valamit magadból.Eddie felült az ágyban.– Ez lehetetlen!– De bizony, terhes vagyok!Eddie a karjába zárta a feleségét, és megszorongatta.– Ez fenomenális! – kiáltotta fülig érő vigyorral. Megragadta Catherine kacsóját, és

gyengéden megcsókolta. – Flanagan asszonyság, szeretlek! Biz’ isten, varázslatos vagy!– Ha varázslat kérdése, küldjük tovább egy részét – javasolta Catherine. Rápuszilt Eddie

kézcsókjára, és elfújta Stevie házának irányába. Még Eddie sem róhatja meg, ha egy másik síkon avatkozik Stevie életébe.

57. fejezet

Eltelt egy hét, amikor hangosan kopogtattak Stevie ajtaján. Stevie zakatoló szívvel rohant ajtót nyitni. De a szíve menten elfacsarodott, amikor meglátta, hogy Matthew áll ott. Ennek ellenére halvány mosolyt erőltetett az arcára üdvözlés gyanánt, mely alig a negyede volt Matthew mosolyának.

– Jó híreim vannak! – kezdte Matthew invitálásra vadászva.Stevie nem hazudtolta meg önmagát.– Gyere be! – mondta.– Ő…?– Nem – mondta Stevie. Sejtette, mire kíváncsi Matthew.– Adam nem lakik már itt.Matthew szája még szélesebb mosolyra húzódott.– Kávét? – kínálta Stevie. Gorombaság lett volna nem kérdezni.– Igen, köszönöm – felelte Matthew. Így okkal időzhet tovább. – Szép villa – jegyezte

meg szétnézve. És nemcsak szép volt, de csillogott-villogott, ragyogott a tisztaságtól. Volt benne valami megfoghatatlan, mely otthonná tett egy házat. Az ő háza többé nem volt otthon. Nem volt az, amióta Stevie elköltözött.

– Igen, szép – felelte Stevie halkan. Ő is sajnálja, hogy hamarosan búcsút kell intenie neki. Nagyon sajnálja. Hányszor, de hányszor előfordult, hogy felvette a telefont, hogy felhívja Adamet azzal az ürüggyel, hogy megkérdezze, mikor kell kiköltöznie a villából. Aztán mindig le is tette attól való félelmében, hátha Jo veszi fel. Adam óriási baklövést követ el, ha visszament Jóhoz, Jo MacLean azonban olyan, mint a gyertyaláng a férfiak szemében, mindenféle szívet magához vonz, s azok akaratlanul számtalanszor megperzselik lepkeszárnyukat Jo lángjában. Adam biztosan visszafogadta. Mi másért ment volna el úgy, hogy nem jelentkezik?

– Sajnálom, hogy nem jöttem át előbb, de őrült egy hetem volt – magyarázta Matthew.– Igen? – kérdezte Stevie. Észre sem vette, hány nap eltelt. Amikor Danny nem volt vele,

bezárkózott a dolgozószobába, és a gondolatait Damme és Evie történetével töltötte ki. Nem akart a saját üres életén búsulni.

– Felajánlották a régi állásomat! – lelkendezett Matthew.– Helyes, örülök neki – mondta Stevie.– De… – Matthew drámai szünetet tartott. – Nem fogadom el.– És miért nem?– Mert elhatároztam, hogy tiszta lappal indulok. Eladom a házat, kifizetem a kölcsöneim

egy részét a fennmaradó összegből, aztán Londonba költözöm.Vár rám a sok állásinterjú. Találtam lakást, másokkal bérlem majd. Olcsó és vidám, de

remekül megfelel, amíg talpra állok. Túl sok hibát követtem el itt, el akarok menni innen. Nem hivatalos bocsánatkérésként a Doyle három hónap fizetett szabadságot ad, még egy adómentes jutalmat is kijártak nekem. Hallom, a vén Csúszómászó végül kitett magáért értem. Hitted volna?

– Igen – felelte Stevie. Tisztességes embernek látta. Olyannak, aki most kutyául szenvedhet.

– Úgy néz ki, New Yorkban fog élni.– Jó. Neki sem árt, ha elölről kezdi. És… Jo? – kérdezte Stevie. Még mindig nehezére

esett kiejteni a nevet.Egy kósza meteorit kilapította, és Lassan a kínok-kínját halta.Na jó, ezt csak képzelte.– Senki sem tudja. Az irodai látogatásod után másnap nem jelent meg dolgozni, és azóta

sem került elő.

Adam sem került elő. Nem dolgozott a konditeremben. Nyilvánvaló, hogy együtt vannak. Lehet, hogy vakációra mentek – elvégre ez a szokás a párok körében, ha el akarnak menekülni a nyomukban maradt összetört szívek elől – a napsütésbe? Nem mintha számítana. Jo levele mélyen megsebezte. Adam szívét akkor sem töltheti be egy mélynövésű, pufók nő meg valaki más kölyke, ha Jo MacLean nincs a színen.

– A találkozótok óta Colin megviseltnek tűnt pár napig – folytatta Matthew. – Valaki említette, hogy síráson kapták az irod… – Ekkor esett le neki az öttonnás tantusz. – Hé, szerinted Jo és Colin…? Igen?

– Szinte biztos vagyok benne, Matthew. – Ő, Stevie kulcsszerepet játszott abban, hogy azt a menekülési útvonalat elzárja Jo elől. Minden valószínűség szerint ezzel sikerült Jót visszaűznie Adamhez, a biztos mentsvárához. Elhessegette a gondolatot, és ismét figyelmet szentelt Matthew-nak.

– Honnan tudod, mi történt a munkahelyeden?– A kollégák megint hívogatni kezdtek. Mihelyt kiszivárgott, hogy mégsem vagyok

pszichopata aszszonyverő állat. Szerintem bűntudatuk volt, amiért bedőltek a mesének, és most túlkompenzálnak. Ajándékokat meg üdvözlőlapokat küldözgetnek, és az osztályommal csapunk egy görbe estét, mielőtt elköltözöm.

– Ennek örülök, Matthew. Tényleg. Remélem, jól fogod érezni magad Londonban.– Hacsak te… öö… – Matthew akadozott. Stevie a szemébe nézett. A lágy, barna, meleg,

nyílt szemébe. Matthew idegesen nézte, mint először, amikor összeszedte a bátorságát, hogy Stevie-t randira hívja.

– Hacsak persze nem akarod, hogy el… – dadogott tovább.Stevie nagyot nyelt. Erre a pillanatra várt. Úgy látszott, Adam terve neki is működik.

Akkor meg miért nem hallja a rezesbandát a szívében? Nem hallott mást, mint távolodó skót dudák egyre halkuló, éles sípszavát.

A hét folyamán végre hajlandó volt beismerni, hogy a szerelem, amit Matthew iránt érzett, azonnal halálra lett ítélve, mihelyt Adam megmutatta neki a szobafoglalást. Az gyökerestül kiirtotta a szívéből, s a bizalma is megrendült. Tudta, vakon hitt az ábrándban, hogy a szerelem virága még mindig él és virul benne. Énjének az eltemetett, ám eltökélt fele vissza akarta szerezni Matthew-t Jótól. Így akarta ellensúlyozni, hogy Linda elszedte tőle Micket. Mindenáron annak az erős, megbízható embernek akarta látni, akire a szíve mélyén várt. Matthew azonban nem az az ember volt. Az valaki más volt.

– De nem… akarod, ugye? F-fontold meg! Te… én… újra együtt?– Nem, Matthew – felelte Stevie kedvesen, mert olyan sok szív összetörött már.– Hülye kretén voltam – ismerte el Matthew őszinte csalódottságában. – Az én füvem

zöldellt és szépen volt nyírva, de én jobbat kerestem. Rá is találtam a műfűre!Stevie melegen remélte, hogy Matthew nem románcírásból szándékozik megélni, mert az

ilyen hasonlatokkal kemény ellenfélnek bizonyulna.Matthew Stevie-t nézte, az aranyszálú haját, a szép kék szemét, a lényéből hullámokban

áradó melegséget és kedvességet. Még most is nehezére esett elhinni, hogy elengedte. Ironikus módon attól, hogy Stevie-nek most volt ereje nemet mondania, még jobban akarta. Stevie szeme azonban úgy nézett rá vissza, mintha bárki másra nézne. Nem tartotta többé különlegesnek őt. Bezzeg Adam MacLeanre másképp nézett! Jim Bowen hangja zendült Matthew fejében, a háttérben a kvízshow dallamát hallotta mollban: Nézd, mit nyerhettél volna!

– Miatta, ugye? Adam miatt? Tényleg beleestél?– Igen, Matthew, horgostul-zsinegestül-úszóstul.– Tudod, először azt hittem, ugrattok. Nevetni fogsz, de azt hittem, valami terv része,

hogy féltékennyé tegyetek minket. – Matthew felnevetett, olyan butaságnak tűnt. Mintha! – Akkor mi történt?

– Nem tudom. – Stevie vállat vont. – Feltételezem, hogy Adam és Jo most együtt vannak, és azt tervezik, hogy elölről kezdik. Nem láttam és nem hallottam felőle, mióta… hát, mióta…

– Véletlenül nem azóta, hogy átjöttem este? – kérdezte Matthew. Szégyenében és zavarában összetöpörödött. Stevie nem felelt, nem volt rá képes. Egy nagy gombóc fojtogatta, és Adam nem volt jelen, hogy a Heimlich-fogást alkalmazva megszabadítsa tőle.

– Ne haragudj! – kért bocsánatot Matthew. – Úgy látszik, szokásommá vált romba dönteni az életedet.

Stevie most az egyszer nem mentette fel a bevett „Nem, ne butáskodj!” gyámolítással. S ebből egyértelműen kiderült Matthew számára, milyen végzetesen megbántotta a nőt. Minél hamarabb elköltözik Londonba, annál jobb. Talán ott majd benő a feje lágya.

– Amikor megveszik a házat, visszafizetem belőle Danny vakációpénzét, és persze az esküvő költségeit is állom. Sajnálom, Stevie. Egy gennyláda voltam! Magamra nézek, és nem tetszik, amivé váltam. Nem ilyen Matthew akarok lenni. Ettől minél távolabbra akarok kerülni.

– Mikor indulsz? – kérdezte Stevie.– Jövő héten. Össze kell csomagolnom azt, amire szükségem lesz, a többitől pedig

megszabadulok. Lehet, hogy egy garázsvásárt is tartok.– Azzal sokat lehet keresni.– Ó, emlékszel arra a fagyos vasárnap délelőttre, amikor tartottunk egyet?– Igen, emlékszem – felelte Stevie. Halványan elmosolyodott a régi, megkopott emlékre

egy olyan korból, amikor boldogok voltak. Réges-régen. Már nem is létezik az a két ember.Matthew-t ugyanaz az emlék foglalkoztatta. Az ő lelki szemüvegének momentán

rózsásabb árnyalatú lencséi voltak: pillanatképek róluk hamburgerezés közben reggel nyolckor, hogy meg ne fagyjanak; az idős asszony, aki harminc pennyről húsz pennyre alkudott le egy bőr pénztárcát; a parókás öregúr, akinek a külseje láttán nehezére esett megállni, hogy ne vigyorogjon. Stevie olyan édes volt, annyit lehetett vele hülyéskedni. Matthew őszintén remélte, hogy talál egy másik Stevie-t Londonban.

– Köszönöm, Stevie. Valóságos kincs vagy. Sokkal jövök – mondta. Még egyszer utoljára átkarolta és megölelte a nőt. Stevie most nem volt olyan simulékony, mint az emlékeiben. Most nem lapult hozzá, nem burkolta be a szeretetével. Igaz, többé már nem az övé.

– Viszlát, Matthew, sok szerencsét – köszönt el Stevie. Megpuszilta Matthew arcát, s bár mosolygott, a szeme nem fénylett. Matthew azt kívánta, bárcsak legalább a fényt visszaadhatná neki.

Aznap délután Adam MacLean öntudatlanul nézte a tévét egy kertfelújításról. A műsorvezetőnő vidám vonásai és kacér melle láttán elképzelte, hogy mutatna Stevie melle abban az öltözékben. Világéletében azok a nők tetszettek neki, akiken alig van mit fogni, mint az anyján. Stevie fenekét azonban szívesen megharapdálta volna. Stevie olyan puha és meleg a gömbölyded idomaival. Jo levelének szavai azonban ott kísértettek Adam elméjében. Stevie többet akar magának és a fiának egy „páratlan” (azaz ronda) férfinál, aki tör-zúz, bármerre jár.

Adam tudta, előbb vagy utóbb beszélniük kell a villa bérletéről, de attól tartott, ha befordul a sarkon, Stevie-t Matthew házában találja, s Meghitt Lak üresen ásít. Mint a szíve. Muszáj lesz szembenéznie vele, de nem most. Vár még néhány napot. Addigra összeszedi magát, hogy Stevie szemébe nézzen, s örökre elengedje a világ minden szerencséjét és boldogságát kívánva neki.

Szétnézett a hideg, személytelen szobában. Igazán ideje már kitakarítani. Napok óta nem vette a kezébe a porszívót. A mosogatógépet sem kapcsolta be. Igaz, mosatlan tányér sem volt, mivel nem is evett. Sikerült elvonszolnia magát a zuhany alá, a borotválkozótükör elé azonban már nem. Elég eszelősen festett a vörös borostájával és a fakó, fáradt szemével. A

fürdőszobaszekrény füstös üvegében elkapta a tükörképet. Arra gondolt, ő sem szívesen futna össze magával egy sötét sikátorban.

A csengő első ding-dongját elengedte a füle mellett. Nem volt kedve látogatókat fogadni. Az ötödik ding-dong után úgy döntött, jobb, ha utánajár a problémának, és megszabadul ettől a bosszantó személytől. Rárivall, hogy nem akar ő más vallásra térni, köszöni szépen, abszolúte boldog sátánistaként. Nem, nem akarja támogatni őket, szavazni rájuk, ablakot venni tőlük, megnézni a füzetüket, vagy átalakítani az energiatartalékait. Nincs energiája, amit átalakíthatna.

Az elmosódott alak, akit az ablakon át látott, egy férfihoz tartozott. Kinyitotta az ajtót, s ott áll előtte a falfehér Matthew.

– Szia – kezdte a váratlan látogató. Nagyot nyelt, és üdvözlésül „uff”-szerűen feltartotta a kezét. – Nyilván meg akarsz gyilkolni, de mielőtt nekem esel, mondhatok valamit?

58. fejezet

Stevie iskolába vitte Dannyt, aztán útban hazafelé beszerzett néhány üres dobozt a helyi trafikban. Ahogy benyitott a villába, néma csend fogadta. Ez a csend fülsiketítőbb volt számára, mint Adam fülsértő zaja. Napról napra egyre jobban hiányzott neki Adam öblös, dübörgő hangja. Hiányzott neki Adam méretes sporttáskája az ajtó tövében. Hiányzott neki Adam bokszeralsója a szárítókötélen. Hiányzott neki Adam nagy lábának döngése a lépcsőfokokon, meg ahogy csörtetve közlekedik, és bömbölve kornyikál hárommillió decibellel a zuhany alatt. Minden hiányzott neki Adamből. És Danny szűnni nem akaró kérdezősködése sem segített. Hol van Adam? Mikor jön vissza? Ma este itt lesz? Matthew-ról és Mickről együttvéve sem faggatózott feleennyit. Úgy tűnt, a kisfia éppúgy szenved, mint ő.

Stevie-t szörnyű helyre repítette az elméje a héten: Mallorcára. Megleste Jót, aki boldogan sütkérezett Adam oldalán elnyúlva a fehér, 38-as bikinijében. Bárcsak sose ismerte volna meg Adamet! Bár akkor sosem fedezte volna fel magáról, milyen mély szerelemre képes. Mert ez nem egy mellékes, kompromisszumokkal teli szerelem, hanem fejesugrás a feneketlen mélységbe, ahonnan soha többé nem akarsz kimászni.

Remélte, hogy Matthew megtalálja a számítását ott lent, délen. A szíve mélyén érezte, hogy így lesz. Remélte, hogy Colin Seed élvezni fogja az új életet New Yorkban, és talál valakit, akit szerethet, és akiről gondoskodhat, és aki alkalmanként elcipeli őt egy férfiruha-szaküzletbe. Ám mindenek felett abban reménykedett, hogy Jo végre ráébred, mekkora kincset veszített el hajszál híján, és ezentúl jobban vigyáz majd Adam hatalmas, gyönyörű szívére. Rájött, hogy az igaz szerelem képes elengedni a másikat, hogy az mással lehessen boldog.

Nekiállt bepakolni a könyveket az egyik dobozba. A szeme lassan könnybe lábadt, s már nem látta, mit csinál. Meghitt Lakba is beleszeretett, belepusztul, hogy itt kell hagynia. Butaságnak tűnt, de mintha a villa is „szomorkodott” volna amiatt, hogy hamarosan elköltözik. Mintha korábban magány gyötörte volna a rákényszerített hosszú ürességben, és most élvezné, hogy melegséget és védelmet biztosíthat egy furcsa kisfiúnak, egy menthetetlenül romantikus nőnek és egy felettébb nagy hangerejű skót óriásnak.

Stevie-ben felmerült, hogy kezd becsavarodni. Mi másért jutna az eszébe, hogy az ódon házaknak érzéseik vannak? Mi jöhet még? Azt hiszi majd, hogy a mosogatógép az egereket itatja, miközben tisztára sikálja a tányérokat? Ki kell innen szabadulnia! Emberek közé kell mennie, hogy lekösse magát, és kiűzze agyából az élettelen tárgyak érzelmi életéről alkotott nevetséges elképzeléseit. Megtöltötte a vizes flakonját, felkapta a kondibérletét és a slusszkulcsát, és elindult az Életerőbe.

Stevie a kalóriaszámlálót figyelte. Már háromszázötven kalóriát elégetett az elmúlt egy órában, és még mindig nem fáradt el. Mintha a feje nem állt volna kapcsolatban a testével. A lába dobogott, az agya azonban nem küldött üzenetet, hogy hagyja abba. Túlságosan lekötötte, hogy tudomást se vegyen a világról. A fülével sem állt kapcsolatban, így nem hallotta, amikor a „Magány” újra megszólalt. És a szemével sem állt kapcsolatban, nem látta hát a szeme előtt vibráló MTV-t és a Mokkát. Azt sem látta, amikor Adam MacLean odamasírozott a futópadokhoz.

Észre sem vette, hogy ott van, amíg egy vastag, szőrös kar a vizesflakon-tartóra nem helyezett egy ékszerdobozkát. És meg nem hallotta Adam mennydörgő hangját, hogy: „Hallom, hogy belém estél horgostul-zsinegestül-úszóstul, asszony!” Stevie döbbenetében megbotlott, beverte a fejét a kezelőpultba, és csinált egy olyan hátraszaltót, mellyel a román tornászlányokat is elütötte volna az olimpián az aranyéremtől.

59. fejezet

– Már megint sikerült miattad mindenki szeme láttára komplett idiótát csinálnom magamból – háborgott Stevie Adam irodájában. Adam egy zacskó jeget szorított a sebesen dagadó, tojás alakú duzzanatra. – Aú, aú, aú!

– Nyugi, asszony!– És mintha az nem lenne elég, hogy lerezegtetsz a hangoddal a gépről, a tetejébe üres

dobozt adsz!– Persze, hogy üres! Kíváncsi vótam a reakciódra.– Te szadista vagy! Mindvégig igazam volt.– Csöppet sem! A gyűrű kiválasztása komoly feladat. A végén olyat vettem vóna, amin túl

sok a gyémánt.– Létezik olyan?Adam somolyogva szemügyre vette a duzzanatot.–Szerintem ez menten szétdurran!– Egyébként mit akartál azzal, hogy hallottad, hogy beléd estem horgostul-zsinegestül-

úszóstul? Miféle mentálisan megzakkant elmeháborodott mondhatta ezt neked?– Ne mozgasd már a fejed, asszony! Matthew ellátogatott hozzám. A körűmények

ismeretében nagyon bátor cselekedet. Aszonta, bolond vagyok, ha elengedlek.– Matthew?– Igen. Aszonta, te vagy a legcsodásabb nő, akit valaha ismert.– Nos, igen, nem lehettem olyan csodás, ha dobott, mint az izzó parazsat, ugye?– Aszonta, megkért, hogy mennyé vissza hozzá, de te engem szerecc. És abban a hitben

élsz, hogy én ismét összejöttem Jóval.– Valóban? – Stevie megköszörülte a torkát, s felkészült a következő kérdésre. – És,

összejöttetek? – Elég reszketegre sikerült.– Ó, igen, ezért hozok neked gyűrűs dobozt!– Üresen!– Azt mán elmagyaráztam. Örökre azt kell viselned, nem lenne tisztességes, ha rád

erőtetném az ízlésemet, nem?– Lehet – mondta Stevie. A szíve olyan hangosan dübörgött, hogy félt, Adam is

megsüketül tőle. – De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.– Stevie. – Adam egyenesen Stevie szemébe nézett, hogy a nő kiolvashassa belőle az

igazságot. – Nem hiszem, hogy valaha is szerettem Jót. Belebolondultam, de azt sem tudom, létezik-e igazi Jo MacLean. Szerintem csak leakaszt egy-egy személyiséget, és magára őti, mint egy kosztümöt. A baj csak az, hogy egyik sem passzol rá tökéletesen. Az biztos, hogy én nem ismertem. Erre Will grillpartiján jöttem rá. – Azt nem mesélte el, hogy e felismerést egészen addig a pillanatig vissza tudja vezetni, amikor Jo ellökte magától a kis Dannyt, s ő meglátta Danny szemében a fájdalmat. Akkor jött rá, hogy Jo nem az a nő, akinek mutatta magát. Nem az a nő, akire ő egész életében várt.

– Akkor meg minek hagytad azt az üzenetet, hogy mindkettőnknek időre van szüksége?– Azt tudtam, hogy mindenné jobban akarlak, de időt akartam anni neked, hogy tisztába

jöjj a Matthew iránti érzéseiddel, miután Matthew szabad lett. Úgy értem, nem vagyok egy szokványos, romantikus hős. Csak egy mélák, ronda és zajos fráter vagyok.

– Nekem nem kell Matthew. Én a Vénuszról származom. Én nem olyan vagyok, mint ti, akik a Marsról jöttök, barlangba vonultok, és gumigyűrűkkel játszotok, vagy mi az.

– Nem, te nem vagy fogható senkihez, Stevie Pollen, Poszméh, Nektár vagy mi a neved!Stevie kacagni kezdett, a könnye is kicsordult.

– Ne sírj, asszony! – szólt rá Adam zordan. – Na jó, bevallom. Láttam, milyen gyorsan pattantá, amikor Matty fiú betoppant, és az alapján ítéltelek meg. Aszittem, visszamentél hozzá. Elvégre végig ezt terveztük.

– Matthew szenvedett, Adam! Jo őt is átverte. Nem hagyhattam faképnél, amikor erőszakos vadállatnak bélyegezték!

– Igen, most mán tom. – Adam elvette a jeges zacskót, és lehajolt. – Én meg ostoba fejjel aszittem, pont akkor vesztelek el, amikor majdnem megszereztelek. És Dannyt is. Jesszusom, hogy hiányzik a kislegény.

– Te csacsi, csacsi ember! – szidta Stevie a maga és Danny nevében.– No, várj csak egy percet! Te Mattet szeretted, én nem is teccettem neked.– Jaj, Adam MacLean, még van merszed azok után, hogy minek tartottál kezdetben?Adam hahotára fakadt. Eszébe jutott a lisztben és kakaóporban úszó Stevie, ahogy kiül a

maszatos arcára, hogy „Gyűlöllek!” Meg a rózsaszín hajú barátnője. Milyen csalóka lehet az első benyomás. Mindkettejük részéről. Stevie-nek is eszébe jutott a vörös loboncú vadember, aki Matthew nappalijában az orra alá dugta a szobafoglalást. Ki hitte volna, hogy egyszer majd annyira szereti, amennyire akkor gyűlölte.

– Én meg mindvégig azt hittem, most, hogy Jo szabad lett, egyenesen visszamentél hozzá.– Nem – mosolygott Adam. – Ő nem vetekedhet veled.– Na persze! – mondta Stevie.Adam a nő édes, hitetlenkedő arcába nézett, és rájött, hogy Stevie sosem fogja tudni,

milyen aranyos. Ami nagy kár. Szerette volna elmondani neki, milyen mélyen beleszeretett, s milyen maradéktalanul kitölti a szíve minden zugát. Pont úgy, mint az igazi. De lesz még rá idő, sok-sok idő. Most megteszi egy csók is. Adam letette a jeges zacskót, lapáttenyerébe fogta Stevie arcát, és ott folytatta, ahol azon a bélszínes, házi süteményes, málnás-trüffeles kávés estén abbahagyta, amikor a kopogtatás félbeszakította.

Stevie ajka a méznél is édesebb volt.

Végszó

Egy évre rá, kora nyáron esküdtek meg egy balzsamos májusi napsütéssel teli napon. Skót dudások kísérték őket. A csinos menyasszony egy csokor vadon szedett harangvirágot és hangát szorongatott a hivatalos rózsaszín rózsacsokor helyett. Adam a skót kockákba öltöztetett templomban mondta ki az esküt. Maradéktalanul boldog volt. Nem támadt az az érzése, hogy könyörögnie kell a teljes bebocsátásért a hölgye szívébe. Stevie számára már nem is lehetett volna ennél szebb a vége, ő maga sem tudott volna jobbat kitalálni. És Evie Sweetwell nevű alteregója is rátalált Damme MacQueenre. Aki hús-vér emberként még jobb is volt, mint papírra vetve.

Matthew a boldogság ezüstözött kék madarát küldte nekik nászajándékba – készpénzzel fizetett érte –, meg egy építési társaság csekkjét háromezer fontról Stevie MacLean nevére kiállítva. Ez volt az első alkalom, hogy Stevie nyomtatásban látta az új nevét, és kicsordult tőle a szíve, mint a Clyde vize.

A fogadáson egy skót néptánccsoport és egy skót együttes lépett fel, kiltet viseltek, néptáncot jártak, és a Kék sapkákat meg a Madarak és méhek táncát ropták éjnek évadjáig. Folyt a pezsgő, a dolgok félresiklottak, s néhány táncos mással zárta a táncot, mint akivel kezdte. De ez így volt jól.

A fiatal pár lazított a skót hagyományokon: a vőlegény nem vedelt whiskyt, és Calvin Klein bokszert húzott a kilt alá. Egy angolszászt azonban élve elfogyasztott másnap reggelire. Stevie nagyon élvezte. Ötnapos nászútjukat egy ódon kastélyban töltötték egy gyönyörű tó partján. Aztán elmentek Dannyért Catherine-hez, és elrepítették egy hétre Eurodisneybe.

A Felföldi románc az Éjféli Hold bestsellere lett. A kritikusok természetesen romantikus szennyirodalomnak titulálták, de az olvasóknak annyira tetszett, hogy megfilmesítették. A főszerepet egy káprázatosan érdes amerikai színész játszotta, akinek sikerült egészen hiteles skót akcentusra szert tennie. Állítólag Evie szerepéért vérre menő küzdelmet folytattak Hollywood üdvöskéi. A megfilmesítés jogáért járó szemérmetlenül nagy összegre kiállított csekket pontosan tizennyolc hónappal azt követően vette kézbe Stevie, hogy Adam MacLean először megcsókolta.

Adam felfedezte, milyen izgatóak a gömbölyded idomú, szeplős orrú nők, akik képtelenek megbirkózni a liszttel. Stevie nem értette, hogy volt képes vaskos felföldi combok, vörös borosta és dörgedelmes, érthetetlen kedveskedések nélkül élni.

Adam megvette Meghitt Lakot magának, a menyasszonyának, és a csöpp örökbe fogadott legénykének, meg a gesztenyebarna hajú, újszülött kislányának, Rionának, és a mai napig boldogan élnek ott a hatalmas szurtos kutyájukkal, őrült, vörhenyes cicájukkal és a McBatman névre hallgató, óriás, fekete nyulukkal.

Az élet a MacLean-klán számára stramm.

Köszönetnyilvánítás

A könyvírás nagyon édes része, amikor nyilvánosan köszönetét mondhatunk egy csomó csodás embernek.

Az ügynökségen dolgozó ragyogó srácoknak: Darley Andersonnak, Julia Churchillnek, Emma White-nak, Ella Andrewsnak, Madeleine Bustonnak és Zoe Kingnek. És a Hive vezérkaránál – Simon and Schusternél – Queen Suzanne Baboneau-nak, Libby Vernonnak, Nigel Stonemannek, Joe Pickeringnek, Amanda Shippnek, Caroline Turnernek és a drága Grainne Reidynek, aki mindig gondoskodik rólam, ha ellátogatok hozzájuk. És természetesen az én gáláns kísérőmnek, Paul Evansnek. Továbbá a Mintadolgozónak, Joan Deitchnek, aki kicsipegette a szemetet a kéziratomból.

Életem nektárjának – a barátaimnak: Alec Sillifantnak, mert engedélyezte, hogy felhasználjam A haszontalan troll című fergeteges meséjét (melyet a Meadowside Children’s Books adott ki), és a legdrágább barátomnak a világon: Paul Searnek. Ged és Kaely Backlandnek, Cath Marklew-nak, Maggie Birkinnek, Sue Welfare-nek, Debra Mitchellnek, Sue Mahometnek, Rachel Hobsonnak, Tracy Harwoodnak, Judy Sedgewicknek, az irigylésre méltóan művészi Chris Sedgewicknek, a káprázatos és roppant tehetséges Lucie Whitehouse-nak, és az én N.A.P. nővéreimnek – Karen Bakernek, Helen Claphamnek és Pam Olivernek –, akik mind barátaim a szó legnagyszerűbb értelmében.

Sara Atkinsonnak a haworthcatrescue.org-nál, aki egyszerűen imádnivaló.A határozottan „házsártmentes” Dr. Peter O’Dwyernek és David Gordonnak, az

ügyvédemnek meg az Attey bandának: Bev Staceynek és Mary Smithnek, akik kedvességükkel, támogatásukkal, határtalan szakértelmükkel és erős kávéikkal egy nehéz éven segítettek át.

A Barnsley Chronicle-nál dolgozó, szívdöglesztő Steph Johnsonnak és Steph Daleynek, a Sheffield Star aranyos Jo Davisonjának és a Yorkshire Post ragyogó riporterének, Jayne Dowle-nak a rengeteg kedvességért, melyet a könyvemről, a frizurámról és a házamról írtak.

A mi felföldi emberünknek: Iain MacLennannek a Scottishquality.com-nál a Mckitűnő skót fordításokért.

A Barnsley Főiskolán hatodik évfolyamon tanító Kate Taylor kisasszonynak, aki révén megértettem, mi Jane Austen mondanivalója, és aki elérte, hogy az angol irodalom legyen a kedvenc tantárgyam.

Az én gyönyörű „bogaraimnak”: Terence-nek és George-nak, mert nem küldenek el „melegebb égtájra”, amikor megkérdezem tőlük, említettem-e már mostanában, hogy író lett belőlem.

Az én nagyon különleges szüleimnek: Jenny és Terry Hubbardnak, amiért elvállalták a gyermekeim felügyeletét, vasárnap igazi lakomákkal kényeztettek, aztán hallgatták a sopánkodásomat a súlyomról.

Végül, de nem utolsósorban Glasgow jelenlegi és múltbeli klánjának, akik megihlettek: mindazoknak a csodás, meleg, nagyszívű és nagylelkű, vicces és őrült nagynéniknek, nagybácsiknak, unokatestvéreknek és barátoknak, akik rikító színű skót kockákkal színezték gyermekkorom napjait, s szögletes kolbásszal, marhás pitével és hagyományos skót pogácsával fűszerezték az emlékeimet.

Tapadh leibh – édesek vagytok, mint a méz. Valamennyien!