MI AZ OROSZ? - RussianStudies.hu · A feladat azonban formátumos, a megoldásába még belebukni...

Szvák Gyula

MI AZ OROSZ?A MAGYAROK (ÉS MÁSOK)

OROSZ-KÉPÉRÔL

miazorosz 2016-07-13 7:50

miazorosz 2016-07-13 7:50

Szvák Gyula

MI AZ OROSZ?A MAGYAROK (ÉS MÁSOK)

OROSZ-KÉPÉRÔL

Russica Pannonicana

miazorosz 2016-07-13 7:50

Tanítványaimnak

© Szvák Gyula, 2016© Russica Pannonicana, 2016

miazorosz 2016-07-13 7:50

TARTALOM

BEVEZETÉS A „RUSZOFÓBIA” HISTORIOGRÁFIÁJÁBA 9

AZ ELSÔ „RUSZOFÓBOK” 22Természeti, gazdasági viszonyok 25A cári hatalom 30Az alattvalók 42

A MAGYAR „KONTEXTUS” 50

A MAGYAROK AZ OROSZOKRÓL 59A magyar lakosság véleménye az oroszokról két országos felmérés (2006, 2012) tükrében 60Egy 1977-es felmérés a Szovjetunióról 63Mit gondolnak az egyetemisták az oroszokról? 64Egyetemisták sztereotípiái 67

ESSZÉ AZ „OROSZSÁGRÓL” 86Jevgenyij Popov véleménye 103

FÜGGELÉK 108Magyar és amerikai hallgatók kisesszéi az oroszokról 108

JEGYZETEK 141

miazorosz 2016-07-13 7:50

miazorosz 2016-07-13 7:50

Évtizedekig tanítottam az orosz közép- és kora újkoritörténelmet, és mindig irigykedve figyeltem a modern-kori szovjet-orosz históriát oktató kollégáimat, mennyientódulnak óráikra. Tegyük a szívünkre a kezünket: kinekdobogtatja meg a sötét orosz középkor? Igaz, FélelmetesIvánnal és Nagy Péterrel azért elég hallgatót tudtam ma-gamhoz csábítani, de a vége csak az lett, hogy a múltatösszekötöttem a jelennel és eljutottam a Mi az orosz?problémáig, ami mindenkit érdekel, de amely kérdésresenki nem tudja a választ. Ezért jobb híján elkezdtem asztereotípiákról, mítoszokról és elôítéletekrôl órákat tar-tani. Innentôl fogva, annak ellenére, hogy ezek ún. spe-ciális szemináriumok – tehát nem kötelezôk – voltak, atanterembe pótszékeket kellett behozni. A bölcsészek fo-gékonyaknak, nyitottaknak és empatikusaknak bizo-nyultak a számukra jórészt ismeretlen, távoli, egzotikusvilág iránt.

Ez a kis kötet így részint közös munkánk eredménye,bár nyilván nem a 2000-es években kezdtem el az „orosz-ságról” mint olyanról gondolkodni, ezért megtalálhatókitt korábbi kutatásaim, feltárási kísérleteim eredményei is.

Mi a magyar? Még 1939-ben tette fel a kérdést a nagytörténész, Szekfû Gyula és nyomában – mások mellett –a nagy költô, Babits Mihály, és persze nem tudtak érvé-nyes választ adni. Néhány éve ambiciózus utódaik ismét

7

miazorosz 2016-07-13 7:50

nekirugaszkodtak: és csoda, ha ismét csak válasz nélkülmaradtunk?

Miért gondolom mégis, hogy a Mi az orosz? megvála-szolása nagyobb sikerrel kecsegtet? Azért, mert az oro-szokról elmélkedni mindig érdekes. Mert az oroszok „tit-kát” kifürkészni mindig izgalmas, mert tisztába jönni az„orosszal”, tetejébe még hasznos is. Ez nem jelenti azt,hogy a kutakodás okvetlenül sikerrel jár, ahogy a nemzet-karakterológiák általában is komoly kívánni valót hagy-nak maguk után és alapvetô kétségeket támasztanak a tu-domány emberei számára. A feladat azonban formátumos,a megoldásába még belebukni is szép és kegyes halálnakszámít. Egyébként pedig kétséges, hogy egzakt módon,egzakt eszközökkel kell a problémához közelítenünk.

Ez az, amit elvileg már Tyutcsev óta tudunk. Kezdjüktehát azzal, hogy az „orosz” ésszel felfoghatatlan, rejté-lyes, misztikus, kívül esik a ráció tartományán, a raciona-lizmus fogalomkészletével leírni, megragadni a lényegétlehetetlen, nem segít más, csak az intuíció, az empátia ésaz érzelem. Ez lenne az elsô számú sztereotípia. Maguk azoroszok találták ki, de lelkesen osztják a külföldi turistákés befektetôk is. A hatalomtechnikusok, a kremlinológu-sok és ruszisták viszont cáfolják, de legalábbis úgy gon-dolják, csak a testükön keresztül lehet a titkok labirin-tusából kikeveredni.

Próbáljuk meg hát együtt felfejteni a titkokat. Nemígérhetem, hogy a végére járunk. De közös erôfeszítés-sel – a befogadás katartikus eszközével – sokat megtud-hatunk, ha másról nem, legalább arról, hogy a magya-rokban (és másokban) milyen kép élt és él az oroszokról.

8

miazorosz 2016-07-13 7:50

BEVEZETÉS A „RUSZOFÓBIA” HISTORIOGRÁFIÁJÁBA

Az utóbbi évtizedben ismét felerôsödtek a világ külön-bözô helyein a ruszofób hangok.1 Szokás szemérmesenagyonhallgatni ezt a jelenséget, hiszen az oroszok számá-ra – érthetôen – kényelmetlen, mert sérti a nemzeti büsz-keséget, a haladó Nyugat szintén nem dicsekszik vele,mert nemigen fér a politikailag korrekt, küldetéses ön-képébe. A történészek azonban nem hagyhatják figyelemnélkül, hiszen egyrészt napjaink nemzeti tudatának egyikjellegzetes torzulását tisztelhetjük benne, másrészt egyigazi történelmi jelenséget, amelynek több évszázadot át-ívelô fejlôdéstörténete amúgy különnemû korokat képesösszekötni.

Mit is értünk ruszofóbián? Az alábbiakban megadoknéhány definíciót, tudatosan nem az akadémiai tudomá-nyosság körébôl, ugyanis ahogy a jelenség maga is a köz-vélekedésben konstruálódik, úgy a meghatározást isonnan a leghasznosabb meríteni:

„Ruszofóbia – kellemetlenség, gyûlölet, ellenségességvagy más negatív érzések Oroszországgal, az oroszokkalvagy a nyelvükkel szemben. A xenofóbia egy esete. A ru-szofóbiának vannak külsô (külföldiek által formált nega-tív vélemények Oroszországról) és belsô (maguknak azoroszoknak, Oroszországon belül egyes csoportoknak avéleménye) komponensei.” (Wikipedia, Russian)

“Anti-Russian sentiment covers a wide spectrum of

9

miazorosz 2016-07-13 7:50

prejudices, dislikes or fears of Russia, Russians, orRussian culture, including Russophobia. In moderninternational politics the term »Russophobia« is alsoused more specifically to describe clichés preserved fromthe times of the Cold War. The most popular russo-phobe sentiments are, that all Russians are drunkards,Russian mafia or Asiatic barbarians.” (Wikipedia, English)

„Rus·so·phobe One who fears or dislikes Russia or its people or cul-

ture.” (Free on-line dictionary)E definíciók a jelenségek igen tág körét ölelik fel, any-

nyiban azonban közösek, hogy a negatív véleményeknek,kliséknek nagy szerepet tulajdonítanak. És valóban, a vi-lághálón a ruszofób sztereotípiáknak egész toplistája is-meretes.. Orosz kutatók külön gyûjtötték a legtöbbszörelôforduló ruszofób nyomtatott véleményeket, majd en-nek alapján felállították az általuk ruszofóbnak minôsí-tett nyugati sajtóorgánumok toplistáját.2

Ezen a helyen az elsô helyet a Newsday (USA), a má-sodikat a The Financial Time, míg a bronzérmes helyeta The Wall Street Journal foglalta el. Alig csúszott le adobogóról a Le Monde és a Time. Ezen orosz kutatásokszerint a vizsgált 500 cikkben az oroszokkal kapcsolatbanleggyakrabban elôforduló kifejezések a barbárság, az erô-szak, a vadság, a brutalitás (esetenként a „brutális oroszmedve” szóösszetételben).

Ha valaminô kétségünk támadna az orosz kutatók el-fogultságával kapcsolatban, akkor azt azonnal eloszlatjaés egyben a hevület állandó szinten tartásáról gondosko-dik egy amerikai honlap, a La Russophobe. Idôrôl idôreugyanis szintén toplistákat közöl a leglényegibb orosz-

10

miazorosz 2016-07-13 7:50

ellenes érvekrôl. Itt 10. helyezést ért el az a ruszofób állí-tás, hogy pocsék az orosz konyha. Putyin csak az 5., merta leggonoszabb tulajdonságuk a La Russophobe szerint az,hogy utálják a családot és a gyerekeket.

Az ukrajnai „puccs-forradalommal” kezdôdôen e szé-les tabló még tovább színesedett és a ruszofóbia új kor-szakába lépett. De amint ezek az „események” is távolvannak „rendezôdésüktôl”, úgy a témánk szempontjábólszükséges elemzésnek sem jött el még az ideje.

A ruszofób közhelyeknek azonban már sokkal elôbbmegszületett a jóval szisztematikusabb összefoglalása. EzSafarevics matematikus nevéhez fûzôdik. Elhíresült Ru-szofóbia címû könyvébôl most csak a legjellegzetesebb-nek ítélt megállapításokat idézzük: „Az orosz történelmeta kora középkortól kezdve olyan »archetipikus« oroszjellemvonások határozzák meg, mint a szolgalelkûség, améltóságtudat, a más véleménnyel szembeni türelem hiá-nya, rosszakarat az idegen hatalommal szemben , irigységés meghunyászkodás szolgai elegye… Ám saját szeren-csétlenségük okát az oroszok képtelenek felfogni… Min-den idegen elleni gyanakvásukban és ellenségességükbenvalamennyi bajukért hajlamosak bárki mást: tatárokat,görögöket, németeket, zsidókat vádolni – csak saját ma-gukat nem”.3

Nálunk hasonló gyûjtemények nem készültek, de aszociál-pszichológusok sztereotípia vizsgálataiban 1981-ben és 1991-ben is rákérdeztek az iskoláskorúak közülkiválasztott reprezentatív mintán az oroszokkal kapcsola-tos vélekedésekre. A Hunyady György professzor általvezetett szociál-pszichológiai kutatások egy nagyobb idô-távlatban nem a lakosság oroszellenességét igazolták.4 Az

11

miazorosz 2016-07-13 7:50

iskolások körében végzett felmérések 1981-ben igen ked-vezô fényben mutatták az oroszokat, ami, érthetôen,1991-re már jelentôsen mérséklôdött, ám még mindignem csapott át az ellenséges sávba. Ami a politikai kon-junktúra változásától függetlenül is figyelemre méltó, azéppen az oroszoknak tulajdonított jellemvonások állan-dósága. A diákok a rendszerváltástól függetlenül is in-kább vélték ôket hazafiasnak, öntudatosnak, politikairánt érdeklôdônek, mint jó humorúnak, szorgalmasnakvagy mûveltnek.

Az igazat megvallva, a magyar történelemben bôvenakadt olyan korszak, amikor az oroszokat, enyhén szólva,nem kedvelték – ez így volt a meghatározó nemesi kö-rökben már 1849 elôtt is, hiszen a francia ruszofóbia abécsi kongresszustól kezdve lendületet kap és szépen át-gyûrûzik egész Európára az 1830-as lengyel felkelés leve-rését követôen. Leghatásosabb képviselôje de Custinebáró, az elkényeztetett arisztokrata, aki, ahogy maga írja,„azért ment [1839-ben] Oroszországba, hogy érveket ke-ressen a képviseleti kormányzás ellen, s az alkotmányokhíveként tért vissza”.5 És ennek ellenére is úgy érezte,hogy nálánál „senki sem lepôdött meg jobban nemzetüknagyságán és politikai fontosságán. Ez a nép utolsónakjelent meg a világ öreg színpadán, s nagyra hivatottságaa körében töltött idô alatt soha nem megy ki a fejem-bôl.”6

Custine báróról tehát nem állíthatjuk, hogy jó hírétkeltette Oroszországnak. Nem véletlenül nem adták kimûvét Oroszországban sem a Romanovok, de még aszovjetek idején sem. Utaltunk rá, hogy mindez nemelôzmény nélküli a franciaországi orosz-recepció törté-

12

miazorosz 2016-07-13 7:50

netében. Ezt Suhajda Szabolcs jól foglalta össze szakdol-gozatában: „Franciaországban már a napóleoni háborúkidejében felfigyelnek Oroszországra. A dekabrista felkelé-sig, I. Miklós trónra lépéséig Oroszország megítélésébenezek a küzdelmek határozzák meg leginkább az Orosz-országról kialakított véleményeket francia területen. Már1815 elôtt számos újságcikk, könyv foglalkozik Orosz-országgal, aminek a legfôbb célja az volt, hogy ellenállás-ra buzdítsa a lakosságot az orosz seregekkel szemben.7

1812-ben jelenik meg az elsô jelentôsebb munka Orosz-ország vonatkozásában Charles Louis Lesur tollából Azorosz befolyás növekedése Európában címmel. Ez a munkamég Napóleon parancsára készült, és elsôdlegesen pro-paganda célokat szolgált az oroszok elleni háborúhoz.8

Lesur szövegének külön érdekessége, hogy tartalmazzaNagy Péter végrendeletének átdolgozott változatát.9

A testamentum eredeti szerzôje egy lengyel származásútábornok, Michael Sokolvicki volt, aki 1797-ben ismer-tette munkáját a direktórium elôtt. A késôbbiek során eza szöveg Európa számos más országában – többek közöttMagyarországon is – ismertté vált, majd igen komolykarriert futott be.10 Mindebbôl jól látszik, hogy az erede-tileg Napóleon propaganda céljait szolgáló szöveg jóvaltúlmutat a korabeli francia véleményeken.

A testamentum tizennégy pontban összegzi, hogyOroszországnak lépésrôl lépésre milyen területeket kellmegszereznie világuralmi terveihez. Szinte minden nem-zet megtalálhatta benne a maga félelmeinek az igazolásátNagy-Britanniától kezdve a Török Birodalomig bezáró-lag. A szövegben nemcsak az orosz elôrenyomulás veszé-lye sejlik fel, hanem a cári birodalom hódításaihoz szük-

13

miazorosz 2016-07-13 7:50

séges eszközök ismertetésekor számos, Oroszországgalkapcsolatos egyéb félelem is felbukkan. Többek között azorosz militarizmus. A szöveg szerint az orosz terjeszke-déshez szükséges, hogy a nép mindig harcra kész legyen,a békének a háborúra való felkészülést kell szolgálnia.11

Az orosz befolyás taglalása során megjelenik az ármá-nyos orosz diplomácia fontossága is.”12

Nem a hamisítás eszközével, hanem eredeti dokumen-tumokat feldolgozva, közreadva, valamivel késôbb Marxis a mindenkori orosz külpolitikát illette megsemmisítôbírálattal. Még mostanság is van hajlam ezért arra, hogyMarxot is valamiféle ruszofóbnak kiáltsák ki. Alapvetôenegy terjedelmes írása okán, amely annak idején ki is ma-radt a szovjet és valamennyi kelet-európai Marx–Engels-kiadásból. A Revelations of Diplomatic History of the 18thCentury címû mû – eredetileg a krími háború idején írtcikksorozat – késôbb Secret Diplomatic History ofEighteenth Century címmel lett szamizdat a marxizmus–leninizmus ideológiájának hivatalos dominanciája ide-jén. Pedig csak a cári rendszert vádolta például azzal,hogy „Oroszország a legkülönbözôbb idôpontokban leptemeg Európát befolyása feltartóztathatatlan növekedé-sével, megijesztve ezzel a Nyugat népeit, akik mint elke-rülhetetlen végzetbe törôdtek bele, vagy csak egy-egy el-szigetelt akcióval szálltak vele szembe”.13 Az orosz nacio-nalisták ma sem bocsátják meg a forradalmár Marxnakaz önkényuralmi monarchia elleni támadását és ezértleruszofóbozzák.

Az „orosz medve” ettôl fogva többé-kevésbé állandóanriogatja a civilizált Európát, különösen az 1877–78-asorosz–török háború idején, amikor a Balkánt elnyomó

14

miazorosz 2016-07-13 7:50

keleti hatalom egészen paradox módon feldicsôül azorosz birodalommal való összevetésben. A magyar közvé-lemény mozgása ebben a kérdésben megegyezik az euró-pai trenddel, amihez elsôsorban az Osztrák–Magyar Mo-narchia balkáni birodalmi aspirációi biztosítják a meg-felelô muníciót.

A nemzetkarakterológiai kutatások Magyarországon1847-tôl vették kezdetüket, amikor napvilágot látott amagyar nemzetkarakterológia atyjának, Rónay JácintnakJellemisme címû munkája. Ebben kísérletet tesz az orosznép jellemzô tulajdonságainak csokorba foglalására. Azalábbiakban csak a tíz legjellegzetesebbnek gondolt jel-lemvonást idézzük:

1. Alázatossága, mely az alantasabb sorsú orosznakcsalhatatlan ismérve, hamar hunyászkodássá, engedelmes-sége könnyen szolgasággá fajul.

2. Az orosz többet tud tûrni, mint tenni.3. Túlnyomó szenvedélyei közt áll a fösvénység,

uralgás- és hódításkór.4. Ha célját elérte, amily ügyes, használható eszköz

volt a porban, oly hajthatatlan, hatalmaskodó úr a pol-con.

5. Vallásához, nemzetiségéhez a legtúlzóbb vakbuz-gósággal ragaszkodik.

6. Az orosz századokig harcolt Európa mívelt nem-zetei ellen, s dacolt az európai míveltséggel.

7. Oroszhonban csak úr és szolga van.8. Szavára, ígéretére nemigen lehet számot tartani.9. Mindenütt kell lenni pirosítónak és fejérítônek –

e nélkül szerencsétlen az orosz nô.

15

miazorosz 2016-07-13 7:50

10. Árnyoldalai közt áll az alattomosság, hazudozás ésihkór.14

Rónay Jácint munkájából nem derül ki olvasmány-anyaga, ezért csak gyaníthatjuk, hogy bizonyára tanul-mányozta a 18. század elsô felébôl származó ún. „stájernéptáblát”, amely hazánkban eléggé ismert volt, s amelya 18. század elsô felében minden ottani kocsmában ki volttéve, útba igazítandó a gyanútlan korcsmárosokat a serértbetérô idegenek szokásait illetôen. És bizony a csaposok-nak nem volt túl hízelgô a véleménye a „muszkaviták-ról”. Rosszindulatúaknak, végtelenül durva, tudatlan,verekedésre hajlamos népségnek tartották és a szamárhozhasonlították ôket. Más kérdés, hogy – amint az a néptáb-lán látható – minket, magyarokat sem nagyon szíveltek:épp csak egy hajszállal voltunk jobb képességûek, de úgy-szintén vérszomjasok, kegyetlenek és még lázadók is.15

A „stájer néptábla” összeállítóinak ismeretanyaga márnagyon sok forrásból táplálkozhatott. A 15–17. századiOroszországban, „Moszkóviában” ugyanis számos nyu-gati utazó, követ, kalmár, katona járt. Nekik köszönhe-tôen, rendkívül értékes feljegyzések sokasága ismert, ésigen jelentôs számú egykorú összefoglalás is készült azoroszokról. Az orosz történetírók érdeklôdését már igenkorán felkeltette ez a téma,16 amelyet jórészt feldolgozotta szakirodalom is.17 Ezen a ponton nem lehet feladatunkennek a rendkívül érdekes forráscsoportnak még csak avázlatos ismertetése, elemzése sem – e tekintetben nyu-godtan a legújabb feldolgozásokhoz is irányíthatnánk azérdeklôdôket,18 de a késôbbiekben visszatérünk még akérdéshez. Jelenleg, témánk szempontjából, csupán az

16

miazorosz 2016-07-13 7:50

ezekben a mûvekben felbukkanó, majd gyakran vissza-térô általánosítások: az orosz népre jellemzô, legtöbbszörelôforduló sztereotípiák számbavétele fontos. Késôbbi,kiterjedt kutatások bizonnyal majd számszerûsítik is azelôfordulásokat, a forráskritika feladata lesz elkülöníteniegymástól az új megfigyeléseket és az átvételeket. Ittmindösszesen egy önkényesen kiragadott sztereotípiahalmazzal illusztrálom a kérdést. Az alább felsorolt jel-lemvonások kétségkívül tipikusnak tekinthetôk, lényegestulajdonságokra utalnak, visszatérôen elôfordulnak, ésbár számukat még jócskán lehetne szaporítani, most csaktízet emeltem ki közülük.

1. Az emberi életnek nincs nagy értéke. (Fletcher)19

2. Ez a nép nagyobb kedvet lel a szolgaságban, minta szabadságban. (Herberstein)20

3. Bágyadtak és tétlenek. (Fletcher)21

4. Ajándékozással (poszul) mindent el lehet érni.(Olearius)22

5. Durva, mûveletlen, ravasz, hitszegô, udvariatlan.(Margeret)23

6. Kölcsönös rágalom. (Schlichting)24

7. Barbár nép, despotikus uralom. (Olearius)25

8. Büszkék és dölyfösek, magukat minden más nép-nél magasabbra értékelik. (Mayerberg)26

9. A nôk pingálják arcukat.27

10. A részegeskedés nemzeti gyengeség. (Campense)28

A sorrendnek itt nincs szerepe, hiszen bármely cso-portosítás megállná a helyét, és a szerzôk kiválasztása isesetleges, ugyanis bármely másnál is megtalálhatóak len-

17

miazorosz 2016-07-13 7:50

nének ezek a megfogalmazások. Mondanivalónk szem-pontjából az a fontos, hogy az Oroszországra vonatkozónyugati ismeretek kialakulásának és felhalmozódásánakidôszakában megfogalmazódott népismérvek modernkorokat átívelôen jellemzôek maradtak és mind a mai na-pig gyakorlatilag meghatározzák az oroszokra vonatkozóítéletünket. Másképpen fogalmazva: a ruszofóbia gyöke-reit a kora újkorban találhatjuk meg.

Kérdés, persze, hogy a Moszkóviában járt utazók leírá-sain alapuló egykorú nyugati vélemények alapján okunkvan-e ruszofóbiáról beszélni. Tudván, hogy sokan kö-zülük bevallottan nem szerették az oroszokat, és ártaniakartak nekik. Mások azonban éppen szövetséget kíván-tak volna kötni vagy kereskedelmi elôjogokat szerezni.Tehát nem eleve és visszavonhatatlanul voltak ruszofó-bok. Egyszerûen csak mások voltak: hitükben, szokásaik-ban, kultúrájukban. Ez az európai felsôbbrendûségi ér-zés, a „Mi” és „Ôk” típusú szembeállítás határozta megorosz-képüket. Meg a premodern népekre jellemzô más-ság iránti csekély mértékû empátia-készség.29 Az oro-szokról kialakult és – nyomon követhettük – igen tartós-nak és életképesnek bizonyult alap-sztereotípiáknak ez azoka és forrásvidéke.

Mindehhez nem természetszerûleg párosult ellenség-kép, nem volt automatikusan támadó éle és nem eleveirányult az oroszok mint nép ellen, nem uszított hábo-rúra és nem akarta ôket leradírozni Európa térképérôl.Talán nem is szerencsés ruszofóboknak mondani koraújkori elôdeinket.

A ruszofóbia ugyanis jellemzôen modern fogalom.

18

miazorosz 2016-07-13 7:50

Érvanyagában merít ugyan ezekbôl a történeti források-ból, az önmagukban ártalmatlan sztereotípiákból, de alényege a tudatos, politikai érdekek által vezérelt, ártószándék. A mai nyugati demokrácia nagyon érzékeny,„politikailag korrekt” szóhasználatában még nem commeil faut népeket sértegetni, dehonesztáló jelzôket aggatnirájuk. A premodern vagy „középkori” nemzeti tudatintegráns részét képezô xenofóbiát, mint történelmilegkialakult és a saját identitáskeresés egy eszközét, a helyéntudjuk kezelni, ám ma már ezek a közhelyek aligha tole-rálhatók – most egyszerûen rasszistának minôsülnek.Végsô soron a ruszofóbia hasonló törvényszerûségekalapján mûködik, mint az antiszemitizmus.

Az oroszokról szóló régi keletû sztereotípiák és a ru-szofóbia közötti határt ezért néha meglehetôsen nehézmegvonni. A történész kényelmesen járhat át korokat ésvizsgálhat oroszellenes forrásokat, ez nem képezheti nem-zeti érzékenység tárgyát. A veszélyt a politikai célú fel-használás jelenti, ami mögött – mint tudjuk – mindiggazdasági és hatalmi konkurencia harc bújik meg. Eztlenne hivatott a ruszofóbia elleplezni. A régi keletû szte-reotípiák így kerülhetnek a „hatalom – média – közvéle-mény” politikai „Bermuda-háromszögébe” és válhatnakkönnyen oroszellenes fegyverré.

A történész számára szerencsés tehát elkülöníteni a ko-ra újkori, premodern elôítéleteket a modern kori ruszo-fóbiától – miközben a szellemi muníció, a „történelmi”érvanyag kísérteties hasonlóságot mutat. Ebben segíthet-ne a ruszofóbia egy új definíciója, amely hangozhatna akövetkezôképpen is:

19

miazorosz 2016-07-13 7:50

„Olyan politikai és hatalmi érdekek által vezérelt szte-reotípiák együttese, amely mindent, ami orosz, rosszfénybe állít.”

Ennél is többet segíthetnének azonban az interdiszcip-lináris kutatások, amelyeknek csak néhány lehetséges te-rületét sorolom fel:

– „Külsô” versus „belsô” ruszofóbia– Helye a xenofóbián, nemzeti ideológiákon belül– A ruszofóbia regionális válfajai– A germanofóbia, turkofóbia stb. összehasonlítása a

ruszofóbiával– A nemzeti sztereotípiák és a nemzetkarakterológiák

kutatása.

A témákat még lehetne sorolni. Egyet nem lehet: agyon-hallgatni. Ma új reneszánsza van a nemzeti eszmének.A nemzet önmeghatározására irányuló elsô erôfeszítéseka középkorban egyszersmind a xenofóbia elsô megnyil-vánulásai is voltak. Mintegy ellenreakcióként, a mai„nemzetek feletti”, ám széthulló világrendben is kitünte-tett szerepe lett (maradt) az idegengyûlöletnek. Ehhezbôséges muníciót szolgáltat a – paradox módon – azutóbbi idôben Oroszországban (is) rendkívül népszerû„civilizációs elmélet”, azzal, hogy a „másság” abszolutizá-lására nyújt csábító eszmei keretet. Napjaink valóságá-ban, amikor egyre tömegesebben térnek vissza a „Mi” és„Ôk” középkori dichotómiájához, amikor egyre nagyobbigény mutatkozik arra, hogy a „másságunkat” valamifélefelsôbbrendûség-tudat nacionalista hagymázába burkol-juk, mások „másságát” pedig ugyanezzel a lendülettel

20

miazorosz 2016-07-13 7:50

kirekesszük vagy leküzdjük, akkor nagyon körültekintô-en kell eljárni minden fegyverré konvertálható történetielmélettel szemben.

Ebben a szellemi-politikai közegben, mondhatni,szinte természetes módon termelôdött ki az „újruszo-fóbia”. A ruszisták nemzetközi összefogására, közös ku-tatásokban megnyilvánuló erôfeszítéseikre van szükségahhoz, hogy e történelmi jelenséggel legalább szakmaiszinten elfogulatlanul szembenézzünk.30

21

miazorosz 2016-07-13 7:50

AZ ELSÔ „RUSZOFÓBOK”

A fentiekben, midôn a ruszofóbia gyökereit kerestük, rö-viden kitértünk a Moszkóviában járt kora újkori európaiutazókra is. Az alábbiakban részletes beszámolót adunkróluk, amit rendkívüli forrásértékük, egyszersmind a na-gyon körültekintô forráskritikai megközelítésük igényel.(A még bôvebben tájékozódni kívánók bízvást forgathat-ják Radnóti Klára Európa Moszkóvia-képe a XV–XVI. szá-zadban címû kötetét, Budapest, 2002).

A 15–17. században Oroszországban járt külföldi uta-zókról már több mint száz esztendôvel ezelôtt könyv szü-letett a még egyetemista V. O. Kljucsevszkij jóvoltából.31

S bár a témához késôbb is hozzányúltak, például M. A.Alpatov,32 a korabeli Nyugat Oroszország-képének ösz-szefoglaló értékelésére alig történt kísérlet. E historiográ-fiai sajátosság különösen a nemzeti felbuzdulás történel-mi szakaszaiban még érthetô volt, de más periódusokbanis igen nagy nehézségeket okozott a különféle útirajzok,emlékiratok, feljegyzések, követi beszámolók forráskriti-kai értékelése. A legkevesebb ugyanis, amit ezekrôl a forrá-sokról megállapíthatunk, hogy zömmel elfogultak – holazért, mert szerzôjüket méltánytalanság érte Oroszor-szágban (mint Giles Fletchert), hol azért, mert háborústervezetnek szánták (Staden rá a példa), vagy mert orosz-ellenes hangulatot akartak vele kelteni, mint Taube ésKruse. A legelfogultabbak, érthetôen, a livóniai háború-

22

miazorosz 2016-07-13 7:50

ban terjesztett röplapok, amelyekkel Báthory István len-gyel király is bôven élt, s amelyek olyan hatást értek el,hogy Andreas Kappeler tulajdonképpen emiatt választot-ta két részre a nyugati Moszkóvia-kép alakulását a 16. szá-zadban. Érdemes hát Kecskeméti Gábor doktorandusztárgyba vágó megállapításait itt idézni: „A röplapok leg-többje a livóniai háború alatt (1558–1583)34 jelent meg,ezek általában nyolc oldalas, metszetekkel illusztrált, bul-vár jellegû »újságok« voltak, ráadásul a korszakhoz képestnagy számban jelentek meg. A livóniai városok közvetítôszerepüket Moszkóvia és a Nyugat között ügyesen ki-használták a nyugati közvélemény oroszellenes befolyá-solására, ezen felül megakadályozták Moszkóviát abban,hogy nyugati kapcsolatait kiépítse. Részben ennek a há-borúnak az eredménye a negatív orosz-, illetve Orosz-ország-kép, mivel a livóniai és lengyel röpiratok célja egysematikus, nem reális Oroszország-kép kialakítása volt,amivel a német nyelvû közvéleményt kívánták befolyá-solni. Ráadásul a kontinens középsô és nyugati felén amegerôsödô orosz állam nyugati irányú terjeszkedésefontos kérdéssé és az oroszoktól való félelem egy forrá-sává vált. Szörnyû képeken »mutatták be«, ahogyan oroszíjászok fára akasztott meztelen nôkre lövöldöznek,35

emellett igyekeztek az oroszok barbár, ázsiai jellegét ki-emelni (pl. tatárok az orosz seregben), vagy a pogány tö-rökökrôl szóló kliséket ráhúzták az oroszokra, így a len-gyel–litván állam az északi »keresztény védôbástya«szerepében tetszeleghetett. S ha mindez nem lett volnaelég, IV. Iván cár bôségesen szolgáltatott mintát egy zsar-nok portréjához. Ehhez elsôsorban az uralkodása alattlétrehozott opriscsnyina kegyetlenkedése járult hozzá

23

miazorosz 2016-07-13 7:50

(emberek megfôzése üstökben, kínzások, kitelepítések,állami terror).”36

A másik körülmény, amely e forráscsoport értékét je-lentôsen csökkenti, hogy ezek az utazók általában az el-vártnál kevesebb információval rendelkeztek, minthogyaz esetek többségében megakadályozták szabad mozgásu-kat. Ráadásul legtöbbjük igyekezett eleget tenni az olvasóielvárásoknak, és hatásvadász, szenzációhajhász beszámo-lókat írt. És ennek érdekében nem is kellett különösenmegerôltetni magukat, hiszen Oroszország számukra va-lóban egy ismeretlen, idegen világ volt, telve megmagya-rázhatatlan furcsaságokkal.

De feljegyzéseiknek éppen ez utóbbi jellegzetességeaz, amely különösen megnöveli szemünkben értéküket.A mindennapokról, az orosz hétköznapi életrôl, tehát ar-ról a szféráról szolgáltatnak számunkra információkat,amelyekrôl közvetlen élményeik voltak akkor, amikor azorosz források errôl, mint a normálistól nem eltérôrôl,hallgatnak. Ezáltal a történeti kutatás kedvezô helyzetbekerül, mert úgy tudja a megélt történelmet „alulnézetbôl”szemlélni, hogy egyúttal megôrzi kívülálló pozícióját.

A következôkben ezeket a forrásokat fogjuk vallatóra,mennyiségileg és tematikailag erôsen szelektálva, azokat aterületeket középpontba állítva, amelyek a leginkábbmegkönnyíthetik a történész dolgát, mikor egy nép egybizonyos korszakbeli fejlôdésének egyetemes és különösvonásait kívánja megragadni.

24

miazorosz 2016-07-13 7:50

Természeti, gazdasági viszonyok

Bizonnyal azért is, mert a messzi felfedezôútra indultnyugati utazó ezzel saját értékét is növelte, de kétségte-lenül a valóságos helyzetet szintúgy tükrözve, a korabelikülföldi elbeszélô források szinte kivétel nélkül az oroszföld kimeríthetetlen gazdagságáról beszélnek. Az angolszerint „Oroszország földben és népességben gazdagország, bôséggel rendelkezik az ottani termékekkel”.37

A német szinte lelkendezve írja: „Moszkvában olyan bô-séggel vannak az élet, a kényelem és a pompa számáraszükséges áruk – ráadásul megfelelô áron –, hogy egyet-len országot sem kell irigyelnie a világon…” S mindezannak ellenére, folytatja az éles szemû megfigyelô, hogymás helyeken sokkal kedvezôbb az éghajlat, terméke-nyebbek a földek, gazdagabbak természeti kincsekben ésközelebb fekszenek a tengerekhez.38

A földrajzi, éghajlati viszonyok jelzett hátrányai egyet-len utazó számára sem maradhattak rejtve. Hovatovább –szenvedô alanyai lévén – a klímáról értekeznek talán alegtöbbet, de mindenképpen a legnagyobb szubjektív át-élés hangján. Ha többségük nem is követi Marco Polót aborzongató mesék birodalmába, egyikük sem sajnálja atintát az ezzel kapcsolatos viszontagságok ecsetelésekor.Az angol tapasztalatai szerint: „Nemcsak az úton levôket,hanem az embereket a piacokon, utcákon, városokban ispróbára teszi a hideg; egyesek teljesen megfagynak, má-sok összeesnek az utcán; sokakat úgy hoznak be a város-ba szánon ülve és ilyen testhelyzetben megfagyva; megintmásoknak lefagy az orruk, fülük, orcájuk, ujjaik, lábukstb. Gyakran elôfordul, hogy a medvék és a farkasok

25

miazorosz 2016-07-13 7:50

(amikor különösen kegyetlen a tél) az éhség által ûzvecsapatostul jönnek ki az erdôkbôl, rátámadnak a telepü-lésekre, és feldúlják ôket…” Éppen az erôs kontraszt mi-att rendkívül fontos, amit a jogtudor ezt követôen ír:„Ezzel szemben nyáron minden egészen más arcot ölt: azerdôk (zömmel fenyô- és nyírfaerdôk) annyira üdítôek, arétek és a szántóföldek olyan zöldek, és bennük a tarkavirágok és a madarak olyan sokasága (leginkább a füle-mülék, amelyek itt, úgy látszik, szebben dalolnak éstöbbfélék, mint bárhol másutt), hogy nehéz lenne mégegy olyan országot találni, ahol az utazgatás ilyen szívde-rítô lenne.”39

Moszkóvia tehát egy olyan mesebeli Janus-arcú országlenne, amely télen a sötétség, nyáron pedig a világosságbirodalma? Joggal vonhatnánk le hasonló következte-téseket néhány külföldi visszaemlékezéseit olvasva. MárHerbersteinnek feltûnt például, hogy errefelé nincsenekjárványok – hacsak Novgorodon keresztül be nem hur-coljátok ôket –,40 késôbb Mayerberg is megerôsíti, hogyaz emberek rendkívül egészségesek.41 Margeret szerintsokan 80, 100, 120 évig is elélnek, gabona, kenyér ol-csón és bôséggel kapható, a piacon annyi a hús, hogy amarhahúst le sem mérik, hanem csak úgy szemre adják,a folyók halban, az erdôk vadban (és mézben), a tenger-part meg sóban gazdag. Margeret és Reutenfels ehhez mégazt is hozzá teszi, hogy a hideg orosz föld mélye nem ke-vesebb gazdagságot rejthet magában.42

Hogy végül a nyári Oroszország sem volt tejjel-mézzelfolyó Kánaán, azt az elôbbi megfogalmazás feltételesmódja is sugallhatja. Hiszen még a 17. század másodikfelében is csak néhány külföldi szerencsevadász próbál-

26

miazorosz 2016-07-13 7:50

kozott meg több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel azásványi kincsek kiaknázásával. De minden árubôség el-lenére nem volt sokkal kedvezôbb a helyzet az alapvetôfoglalatosság, a földmûvelés terén sem. Már Oleariusészrevette, hogy a parasztok csak a szükségeset termelikmeg, felesleget nem hoznak létre, a legelôkkel nem tö-rôdnek.43 Több, a 17. század közepe elôtt orosz földönjárt utazónak az is feltûnik, hogy senki sem foglalkozikzöldségtermesztéssel. Olyan viszonyok között, amelyeketMargeret leírt, hogy egy hektár (néha kettô) földet egy12-15 éves forma fiúcska játszva felszánt egy nap alatt,semmi sem ösztönzött új termelési technikák bevezetésé-re. Ez viszont súlyos következménnyel járt: 1601–1603-ban bekövetkezett az ún. Nagy Éhség, amelynekMargeret tanúja volt. Állítólag saját szemével látta, ami-kor egy piacról becsalt parasztot a lovával együtt négyenmegettek.44 És hasonló jelenetek – mondja – napjábantöbbször is megestek. Az éhínség ekkor fôként az országcentrális területein tombolt, fél évszázaddal korábban vi-szont a Volga mentén öltött majdnem hasonló méreteketaz ott nomadizálók éhségjárványa. Mindezek ismereté-ben tehát nincs okunk olyan sûrûn lakottnak tekinteniaz orosz földet, mint amilyennek néhány utazó hallo-másból vagy kivételeket általánosítva leírja. Sokkal kö-zelebb járnak az igazsághoz azok a 17. századi utazók,akik pl. Novgorodtól Moszkváig utazva alig-alig találnaktelepüléseket.45

Az opricsnyina, a „zavaros idôszak”, az állandó hábo-rúk pusztításai mellett az alacsony népsûrûségnek erede-tileg földrajzi okai voltak. Még a 17. századi utazókszerint is szinte egybefüggô, masszív erdôségeket láthat-

27

miazorosz 2016-07-13 7:50

tak orosz földön keresztülhaladva, meg mocsarakat, ame-lyek néhány kitaposott út kivételével megközelíthetetlen-né tették nyugat, északnyugat felôl Oroszországot, de„szabályos” úton haladva is a szúnyoglégiók állandósulttámadásai miatt szinte elviselhetetlen volt ebben azirányban az utazás. Déli és részben keleti irányban pediga végeláthatatlan sztyeppékbe folytak az orosz határok,amelyek túloldalán mindig ott leselkedtek a zsákmányreményében a tatárok. Aligha volt tehát olyan „szívde-rítô” itt a külföldi számára az „utazgatás”, amint aztFletcher állította. Már csak azért sem lehetett ilyen, mertugyanez az angol követ egyszer sem tehette ki a lábát en-gedély és kísérô nélkül Moszkvában szálláshelyérôl.

Egyébként a külföldiek szakadéknyi különbséget lát-tak az ország fôvárosa és a többi, városnak mondott tele-pülése között. Moszkvát olykor több százezres, hatalmasvárosnak mondták, amely nagyságát tekintve felülmúltaa legtöbb európai várost. De a moszkvai élet szinténmeglehetôsen városiasnak tûnt számukra. Felvetik ugyana 16. század második felében, hogy csak 3 fôúri ház épültkôbôl, ám száz év múlva ezek száma, Neville szerint, mártöbb mint háromezerre nôtt46 – annak ellenére, hogy azoroszok a kôépületeket egészségtelennek tartották, shogy egy egészen tûrhetô emeletes házat fából már 20-30rubelbôl is meg lehetett építeni.47 A piaci nyüzsgés, azárubôség szinte hasonlatossá tette Moszkvát más fôváro-sokhoz. A Vörös téren mintegy 40 ezer kisebb-nagyobbüzlet, elárusítóhely kínálta a legkülönfélébb portékákat.Közöttük a legváltozatosabb kézmûves termékeket, ame-lyek elkészítésében, a külföldiek tanúbizonysága szerint,a moszkvai mesterek rendkívüli leleményességet mutat-

28

miazorosz 2016-07-13 7:50

tak. A lengyel Maskiewicz írja, de Olearius is megerôsíti,hogy az orosz kézmûvesek olyan ügyesek, hogy mindent,amit megmutatnak nekik, azonnal el tudnak készíteni.48

Mint már ekkor is minden nagyváros, Moszkva sem ma-radt le nyugati társaitól a bûnözés terén: annak ellenére,hogy éjjelente tulajdonképpen kijárási tilalom volt, nemmúlt el éjjel gyilkosság(ok) nélkül.

A fából emelt építmények meghatározó képe mellett atemplomok sokasága nyomta rá a bélyegét az orosz fôvá-ros arculatára. Olearius számításai szerint minden öt épü-letre jutott egy templom,49 amelyek közül, Possevino sze-rint, sok inkább csak dísz volt, mert az év jelentôs részé-ben be volt zárva.50 Kuriózumnak tûnhetett, de komolyjelentôséggel bírt a városban a „Német” városrész, amelya legtarkább külföldi gyülekezeteknek is otthont adott.(Csak a zsidókat nem tûrték meg.)

Míg Moszkváról meglehetôsen elismerô véleménnyelvoltak a külföldi utazók, ugyanez nem mondható el másorosz városokról festett képükrôl. Ezeket nem is tekintet-ték városnak, inkább csak mesterségesen felduzzasztott ésmegerôsített falvaknak. Hasonlóan elítélôen nyilatkoztakaz orosz kereskedelemrôl, amelyet még Jenkinson igenjelentéktelennek minôsített,51 de késôbb Margeret is meg-erôsítette, hogy a kereskedelmi ügyletek soha nem bo-nyolódnak le kizárólag pénz közvetítésével, tehát alapve-tôen megôrzik közvetlen árucsere jellegüket. Ez egyebekközött – vélekedik a francia katonaíró – az orosz biroda-lom gazdagságának egyik oka, hiszen amíg nagy mennyi-ségben áramlik be az országba a pénz, addig a cár féltéke-nyen ôrködik felette és megakadályozza kivitelét.52

Összefoglalóan megállapítható, hogy a Moszkvai-

29

miazorosz 2016-07-13 7:50

Oroszországban járt nyugati utazók a rendkívül kedve-zôtlen, szélsôséges földrajzi viszonyok ellenére az oroszföldet terményekben, termékekben és természeti kin-csekben igen gazdag országnak tekintették. Még hangsú-lyosabban szóltak e terület potenciális gazdagságáról,szinte kimeríthetetlen lehetôségeirôl, kiaknázatlan kin-cseirôl. Hogy a lehetôségek miért nem váltak még való-sággá, azért a „természet eleven meghosszabbítását”, atermelô embert hibáztatták. Az orosz emberek ugyanis,így vélekedik Giles Fletcher, „ami adottságaikat és élet-módjukat illeti, jó szellemi képességekkel rendelkeznek,nincsenek meg azonban azok az eszközeik, amelyekkel –más népekhez hasonlóan – a nevelés és tudomány általfejleszteni tudnák.”53 Nos, hogy mi akadályozza képessé-geik kibontakozását, erre is felelnek nekünk a korabelieurópai utazók.

A cári hatalom

Ugyanez a Giles Fletcher a nép tudatlanságának az okátrészben abban látja, hogy „nevelésük módját (ami min-den komolyabb mûveltségtôl és polgáriasultságtól men-tes) hatóságaik az államuk számára legjobbnak tartják,mivel a nép aligha tûrné el a fennálló kormányzati for-mát, ha valamiféle mûveltséget, Istenrôl és a társadalmiberendezkedésrôl jobb fogalmakat kapna. Ezért semmisí-tenek meg a Cárok minden eszközt, ami a fennálló meg-javítására szolgálna, és igyekeznek nem engedni olyanún. idegen elemet, amely képes lenne megváltoztatni abennszülött szokásokat.”54 A fennálló hatalmi struktúra

30

miazorosz 2016-07-13 7:50

tehát az, ami megakadályozza az alattvalók képességeinekkibontakozását, de ami nem érheti be ennyivel, és nyíltrabságban tartja az országlakókat. Daniel von Buchauszavaiból legalábbis hasonló következtetésre juthatunk:„a legszélsôségesebb szolgaságban élnek, olyan szolgaság-ban, amelynél súlyosabb aligha lehetséges; ezt a terhetkönnyen viselik, mert egyáltalán nem tudják, hogy mi-lyen rendszer honos más cárságokban és államokban.”55

A népet olyan elnyomatásban tartó hatalmat, ami-lyenre példát sem találnak a korabeli utazók, mindegyi-kük kínos részletességgel elemzi. A nyugati követ, amintátlépte a határt, már megérzett valamit a dolgok itteniállásából. Kísérôket és ôrzôket állítottak mellé, akik meg-akadályozták szabad mozgását és a lakossággal való érint-kezését, elôrehaladása lelassult, mert az útközben felme-rült problémák tisztázása csak a Moszkvába menesztettküldöncök visszaérkezése után volt lehetséges, bármilyenkérdést tett fel, sejtelmes hallgatás, vagy „Csak Isten és aCár a tudhatója” formula volt a válasz. A fôvárosba jutvaaztán következtek a várakozás idegtépô hetei, hónapjai,amelyek elmélyítették a moszkvai cár mindenhatóságábavetett hitét. Amikor aztán a szobafogság után az uralko-dó kegyesen fogadni méltóztatta, majd útjára bocsátotta,pánikszerûen menekült, és hazájába érkezve felnagyítottaés kiszínezte személyes élményeit, önsajnáltató kirohaná-saival mintegy benyújtotta a számlát szenvedéseiért.56

De még az oroszokhoz leglojálisabb nyugatiak semtitkolták, hogy európai értelemben szokatlan és isme-retlen teljességû hatalommal találkoztak Oroszország-ban. Margeret szerint az orosz uralkodó hatalma „a leg-korlátlanabb minden ismert koronás fô között”.57 Egy

31

miazorosz 2016-07-13 7:50

1557–58-ban orosz földön járt angol utazó úgy fogalma-zott, hogy a cárt „nemcsak istenítik az elôkelôk és azegyszerû nép, hanem úgy félnek tôle minden birtokán,hogy, gondolom, nincs még egy keresztény uralkodó,akitôl annyira félnének és annyira szeretnének, mintôt”.58 Míg megállapítása utolsó részével meglehetôsenegyedül áll az ismeretlen angol a korabeli külföldiekközött, addig elsô felét meglehetôs érzékletességgel alátá-masztják mások is. A német Staden ezt írja: „Olyan ke-gyetlen és szörnyûséges a nagyfejedelem zsarnoksága,hogy sem az egyháziak, sem a világiak nem éreznek ro-konszenvet iránta…”59 Majd következnek a színesebbnélszínesebb beszámolók Guagnini,60 Oderborn,61 Taube ésKruse és mások tollából IV. Iván vérszomjas tetteirôl.Kétségtelen, hogy a félelmetes cár idején Oroszországbanjárt külföldiek az ô szélsôséges módszereibôl általánosí-tottak, és az iváni despotizmust tették meg az oroszegyeduralom mintájává. Azóta azonban már tudjuk,hogy IV. Iván esztelen terrorpolitikájával valójában egye-dül állt a Péter elôtti idôszak orosz történelmében.

Éppen a nyugati utazók beszámolóiból válik azonbanaz is világossá, hogy a korlátlan egyeduralom elve nem-csak IV. Iván, hanem valamennyi elôdje és utóda poli-tikáját jellemezte. A visszaemlékezések nem hagynak két-séget afelôl, hogy még a demonstratív jámborságraegyébként mindig gondosan ügyelô Borisz Godunovvagy az össznépi megbékélés programjával elôálló I. Ál-Dmitrij sem nélkülözte az erôszakos eszközöket. De márIV. Iván apját is tanácsos volt szívvel-lélekkel szolgálni,legalábbis ez derül ki Herberstein elbeszéléseibôl, akinekegy lóhalálában vágtató és verítékben úszó hírnök adta

32

miazorosz 2016-07-13 7:50

tudtára, hogy „nálunk (ti. az oroszoknál) nem úgy szokásaz uralkodónak szolgálni, mint nálatok”.62 És jöhetettkésôbb a „zavaros idôszak” a cári hatalom presztízsét ala-posan megrendítô eseményeivel; az álcárok és álcárevi-csek végeláthatatlan sorával, a moszkvai tömeg elôtt sírvafakadó, majd lemondatott Vaszilij Sujszkijjal, a lengyeltrónörökösre történô felesküdéssel és a svéd királyfivalvaló kokettálással, de késôbb a kozák randalírozások és azegész országon végiggyûrûzô városi felkelések sem tudtakváltoztatni a hatalmi képleten. Ezért jellemezheti azamúgy „jámbornak” mondott Alekszej Mihajlovics cárhatalmát a következôképpen Jakob Reutenfels: „A moszk-vai Cár hatalma olyan fokig nem korlátozott semmiféletörvények által és olyannyira önkényes, hogy joggal te-kinthetjük az ókori asszírok és görögök vagy a mai törö-kök, perzsák és tatárok cári hatalmához hasonlatosnak,ha nem éppen azt felülmúlónak.”63

Az igazán nyitott szemmel járó külföldiek nem eléged-tek meg csupán a tény regisztrálásával avagy a „sztorik”elmesélésével, kísérletet tettek a korlátlan cári hatalomtartalmának vizsgálatára is. A toscanai hercegnek aján-lott, elôbb idézett mû meglehetôsen pontosan körvona-lazza az orosz cárok kompetenciáját: „a cárnak nem csu-pán teljes joga van törvényeket kiadni és eltörölni, szö-vetségeket és békeszerzôdéseket kötni és érvényteleníteni,hivatalnokokat kinevezni és eltávolítani, adókat növelniés csökkenteni, de az alattvaló életével és vagyonával isteljes egészében rendelkezik, tehát, ha akarja, elvehetirangjukat és életüket is anélkül, hogy magyarázatot adnatettére”.64 A pápai legátus, Possevino még tovább lép, ésa következô szándékot tulajdonítja az uralkodónak: „ô

33

miazorosz 2016-07-13 7:50

teljes ura akar lenni alattvalói vagyonának, testének, lel-kének, sôt mintegy a gondolatainak is. S minthogy tudniakarja, mit beszélnek egymás között, az következik, hogysenki nem meri kinyitni a száját.65 A katolikus fôpap ta-pasztalata szerint az oroszok „gyakran mondják (még hanem is így gondolják), hogy életük, boldogulásuk ésminden más a nagyfejedelem ajándéka… És a botozásalatt, félholtan is azt mondják, hogy a büntetést kegynektekintik.”66

Nem festi meg, természetesen, minden szemtanú a be-letörôdés efféle idillikus képét, hanem érzékelteti, mi min-den rejtôzhet az össznépi óvatos hallgatás mögött. A né-met Schlichting a társadalmi közérzet veszedelmes mére-teket öltô megromlásáról ír: „fivérek üldözik egymástbôsz gyûlölettel, rágalmaznak, tesznek hamis feljelenté-seket a zsarnoknak. Fiú kel fel az apa ellen, és apák ennekmegfelelôen fiaik ellen. Ritkán hallani náluk barátibeszélgetést, olyan mértékig kerülik a bajtársiasságot, akapcsolatokat, a barátokat, mindenkit…67 Schlichtingugyanennek kapcsán a „moszkoviták rosszakaratáról” ír,amellyel „kölcsönösen megvádolják és megrágalmazzákegymást a despota elôtt, gyûlölettel esnek egymásnak,úgyhogy megölik egymást a kölcsönös rágalommal”.Maga is belátja azonban, hogy mindez azért van, mert „adespotának minden kedves, és ô senkit sem hallgat szí-vesebben, mint besúgókat és rágalmazókat”, ezért aztánha valakit magához rendel, az elbúcsúzik családjától,barátaitól, nem számítván arra, hogy valaha is viszontlát-ja ôket.68 Giles Fletcher ezeket a jelenségeket egyenesenúgy ítélte meg, hogy „ez az aljas politika és barbár maga-tartás… annyira megrázta az egész országot és odáig

34

miazorosz 2016-07-13 7:50

fokozta az általános zúgolódást és az engesztelhetetlengyûlölet, hogy (nyilvánvalóan) nem végzôdhet másként,mint országos felkeléssel”.69

E véleményével a tudós angol jogász persze inkábbcsak reményeinek adott hangot, könyve más helyeineléggé egyértelmûen bizonyította, hogy „milyen nehézmegváltoztatni a kormányzás rendszerét Oroszországbanmostani helyzetében”.70 Nehéz alapvetôen azért, mert a„kormányzás módja náluk egészen olyan, mint a törö-köknél… teljesen tirannikus: egész mûködése egyedül aCár hasznára és elônyére történik, ráadásul a legleplezet-lenebb és legbarbárabb módon”.71 Tetejébe pedig a hata-lom ügyesen kihasználja az elôkelôk „kölcsönös acsarko-dását” azáltal, hogy „versengést szított köztük a rang- éstisztségbeli elsôségért”.72 Ugyanakkor bizonyos területekkormányzásának átengedésével magához láncolja ôket,anélkül hogy azok megerôsödhetnének, hiszen „hatal-muk és jogaik eléggé felaprózott, s igen korlátozott az azidô, amelyre kinevezik ôket”, emellett az alávetett nép isszembefordul velük. Az egyszerû nép viszont „híján vana fegyvereknek és tapasztalatlan a harci dolgokban”,73 ahadsereg pedig kényére-kedvére fosztogathatja a lakossá-got, tehát szövetségük elképzelhetetlen. S bár nem kap-csolja össze a hatalom elleni harc esélyeinek taglalásával,alighanem e küzdelmek kilátástalanságának fô okát lelimeg, amikor megállapítja: „mindkét osztály, a nemesekés az alsóbb néposztálybeliek is, a saját vagyonukhoz valóviszony tekintetében lényegében nem mások, mint a cárijövedelmek ôrzôi, mert minden, amit szereztek, elôbbvagy utóbb a cári kincsesládákba vándorol”.74

Ez az ellenállásra alkalmatlan társadalommal konfron-

35

miazorosz 2016-07-13 7:50

tálódó hatalom céljainak megfelelô kormányzati formá-kat alakított ki. Fletcher szerint a cárt „tekinthetjük minda legfôbb törvényhozónak, mind magának a végrehajtó-nak is minden számba jöhetô tárgyban. Minden az álla-mot érintô új törvény vagy rendelkezés mindig elôbb lépéletbe, mint ahogy valamilyen közös gyûlés vagy tanácsebbôl az alkalomból összeülne”.75 Igaz, az angol jogászmegemlékezik a zemszkij szobornak nevezett országosgyûlésrôl, ám élesen szembeállítva az angliai parlament-tel, jellemzésében e tanácskozási forma a tirannikus rend-szer adta keretek között valójában a demokratikus intéz-mény paródiájaként jelenik meg. A gyûlésre ugyanis csakazok hivatalosak, akik megjelenését a cár jónak találja, azelôterjesztés a cár emberének a dolga, a vélemények pe-dig „mindig egyformák, és különösebb önálló megjegy-zés nélkül hangzanak el, mint egy betanult lecke”, és acári akarat elfogadása is mindig egyöntetû.76

Bár Fletcher a zemszkij szoborral ellentétben a bojárdumának elismeri tanácsadó funkcióját, mások még eszûk testületnek is elvitatják érdemi szerepét. Mayerbergszerint pl. a nagyfejedelmeknek „mindig van Dumája, desokak közülük csak a látszat kedvéért kérték ki vélemé-nyét, hogy az általuk okozott igazságtalanság miatt érzettgyûlöletet áthárítsák rá… Így a Cár, megôrizvén a cárihatalmat a maga teljességében, azt a látszatot kelti, hogybizonyos részét átadja Dumájának…”77 A külföldiek vol-tak természetesen az utolsók, akik nehezményezték abojár tanácsadók háttérbe szorítását, ugyanis nem a leg-jobb véleménnyel nyilatkoztak róluk. Possevino igenfurcsállotta, hogy tárgyalópartnerei egyetlen kérdésben

36

miazorosz 2016-07-13 7:50

sem mertek önálló választ adni, és ha valami új problémamerült fel, mindig leállították a megbeszélést, és a cárhozszaladtak utasításért.78 Massa szerint ennek az volt az oka,hogy minél magasabb pozícióba kerültek, „annál kevesebbnyugalmuk volt, és annál nagyobb rettegésben éltek”.79

Niemojewski – nyilván IV. Iván uralkodásának történé-seibôl általánosítva –, valószínûleg helytelenül, egyene-sen bevett szokásnak tartja, hogy azt a bojárt, aki rossz fáttett a tûzre, a cár kétszer szájon vágja, majd a fôhivatal-nok kitépdesi szakállát.80 Ilyen és ehhez hasonló esetekidônként azonban feltétlenül megestek, ezért vonhatja leIsaac Massa azt a következtetést, hogy „senkit nem lehetaddig udvari embernek nevezni, amíg meg nem korbá-csolták.”81 Ha pedig az elôkelôségek „ilyen megaláztatás-ban és rettegésben nevelkedtek és nôttek fel”, nincs mitcsodálkozni, fejtegeti Margeret, hogy „a cár elôtt felszólí-tás nélkül egy szót sem mertek kiejteni a szájukon”.Ezekhez a „tanácsadókhoz” képest, mondja a francia zsol-doskapitány, a cár valóban olyan volt, mint egy iskola-mester a nebulók között.82 Nagyon tanulságos, mi volterrôl a helyzetrôl a bojárok véleménye, vagy legalábbismit tartottak fontosnak közölni a „zavaros idôszakban”ôket a nemesi szabadsággal átpártolásra csábítgató lengyelnemesekkel: „Nektek a ti szabadságotok kedves, nekünka rabságunk. Nálatok nem szabadság van, hanem szaba-dosság: az erôs kirabolja a gyengét, elveheti birtokát, vagyakár az életét. Igazságszolgáltatásra várni, a ti törvényei-tekkel, sokáig tart: az ügy néhány évig elhúzódik… Ná-lunk, ellenkezôleg, a legelôkelôbb bojárnak sincs hatalmamegsérteni a legutolsó egyszerû embert: az elsô panaszra

37

miazorosz 2016-07-13 7:50

a cár törvényt ül és ítélkezik. Ha pedig a cár maga tör-vényellenesen jár el, hatalmában van: akár Isten, büntetés kegyelmez.”83

Így vetették össze 17. század eleji oroszok saját viszo-nyaikat a lengyelekével. Érdekes, hogy némely nyugatiutazó is értékelni tudta a szabadság „szélsôséges megnyil-vánulási formáival” szemben az ebben a szisztémában rejlôelônyöket. Reutenfels ezt az ô korában közkeletû szólássalvilágította meg, hogy tudniillik Moszkóvia szerencséjéremáig sem ismeri azt a jelenséget, hogy „a gazdaság, az életés a hit azoknak a kezében van, akikre sohasem kellettvolna rábízni”. Tehát a „moszkák” nem bízzák magukatkuruzslókra, nem vesztegetik idejüket holmi hit ürügyéntörténô üres szócséplésre, és a legbonyolultabb peres ügye-ket is azonnal elintézik.84 Ez pedig annak köszönhetô –lelkesedik az opricsnyinai zavarosban meglehetôs ügyes-séggel halászó Staden –, hogy a „nagyfejedelem elérte azt,hogy az egész orosz földön, egész birodalmában – egy hit,egy elbírálás, egy mérték!”85 De az angol Chancellor isazon a véleményen van, hogy „az orosz igazságszolgál-tatás egy vonatkozásban elismerést érdemel. Nincsenekjogász-specialisták…”, illetve, dicséret az uralkodónak,hogy magára veszi az ítélkezés gondját.86 „Bárcsak a mimerész lázadóink – sóhajt fel a kiérdemesült tengerészka-pitány – ilyen alávetettségben lennének, és így tudnákkötelességüket az uralkodóval szemben, mint az oro-szok!”87 A hatalom pozíciójából nézve tehát nyugat felôlsem volt olyan elônytelen az orosz berendezkedés.

Ugyanez a Chancellor mutat rá, hogy legyen bármeny-nyire is centralizált a hatalom, „meglepô visszaélésektörténnek, és a nagyfejedelmet sokszor becsapják”.88 Az

38

miazorosz 2016-07-13 7:50

Oroszországban járt külföldi utazók feljegyzéseibôl jó-szerivel az derül ki, hogy az erôs központi irányítás és aközigazgatási anarchia ugyanannak a rendszernek egy-mást feltételezô oldalai, vagyis a piramis csúcsán ülôönkénye önkényt szül a helyi hatalmasságok körében is.Hiába ugyanis az „egy elbírálás, egy mérték”, ha az íté-letek adás-vétel tárgyai: annak a félnek a javára döntenek,„aki többet ad”.89 A korrupció, a hivatali hatalommalvaló visszaélés hovatovább a központi és helyi közigazga-tás fô mûködési elvévé vált, ez derül ki – összhangban akorabeli orosz forrásokkal – a külföldi utazók által leírtélményekbôl. Az itáliai Barberini a 16. század közepénígy fakad ki e jelenség ellen: „A pénzsóvárság olyan mér-tékig terjed, hogy ha nem ajándékozunk nekik semmit,semmit nem is kaphatunk tôlük, semmilyen ügylet nemjöhet velük létre... Magánál a kancellárnál elfogadott sza-bály, hogy amennyiben valaki felkeresi, hogy valaminôügyben az uralkodó kezéhez járulhasson… az elsô szava:»És hoztál valamit, amivel kiérdemled, hogy az uralkodófényességes tekintete elé járulj?«”90 Száz esztendô eltelté-vel e helyzet nem változik, és Patrick Gordon generális ahagyományos módon olajozza meg a bürokrácia csikorgófogaskerekeit, amikor 100 rubellel „megkeni” Milosz-lavszkij bojárt.91

A hivatalnoki apparátus megvesztegethetôségét nemzárta ki (legfeljebb felsrófolta az árait), hogy a „kenô-pénzek” elfogadását igen szigorúan tiltották. A leleplezetthivatalnokra teljes vagyonelkobzás és nyilvános meg-korbácsoltatás vár – derül ki Margeret beszámolójából,aki rögtön szükségesnek érzi hozzátenni, hogy „mind-ezek ellenére a megvesztegetést nem tudják felszámolni”,

39

miazorosz 2016-07-13 7:50

mert a hivatalnokok a legkülönfélébb trükkökhöz folya-modnak.92 „A fontos hivatalos személyek és egyéb elöl-járók velük [ti. a néppel] szembeni durva és kegyetlencselekedetei” végül azzal a következménnyel járnakFletcher szerint, hogy „ôk [ti. a nép] éppoly embertelenülbánnak egymással, különösen a nekik alávetettekkel és alegalsó rendûekkel, úgyhogy a legutolsó és legnyomo-rultabb paraszt is…, aki megalázkodik és csúszik-mászika nemes elôtt, mint a kutya, és lenyalja a port annak lá-báról, elviselhetetlen zsarnokká válik, mihelyt valaki fö-lébe jut. Emiatt van itt rengeteg rablás és gyilkosság. Azemberi életnek nincs nagy értéke.”93

Nagyobb értéke volt viszont a hadseregnek. Mayerbergegy szakadéknak nevezi, amely elnyeli az állam szinteegész évi bevételeit.94 Pedig azok nem voltak csekélyek.Fletcher a tiszta pénzjövedelmet évi 1 millió 430 ezer ru-belben jelölte meg, amihez még hozzájöttek a különfélekereskedelmi monopóliumokból, konfiskációkból, rend-kívüli adókból stb. származó hozamok, olyan mennyi-ségben, hogy az angol utazó szerint a nép elvesztette ér-dekeltségét a meggazdagodásban, hiszen tudta, vagyonaelôbb-utóbb úgyis a kincstárba vándorol.95 Ezt a fajtaállami adópolitikát emelte ideológiai rangra a Fletcheráltal IV. Ivánnak tulajdonított hasonlat: a nép olyan,mint a szakáll: rendszeresen nyírni kell, hogy sûrûbb le-gyen, vagy olyan mint a birka, amit évente legalább egy-szer meg kell szabadítani a gyapjától.96

Az állami bevételek a 17. században jelentôsen növe-kedtek, az állam a legkülönfélébb pótlólagos jövedelem-forrásokat agyalta ki, de még így sem volt képes fedeznia rohamosan gyarapodó hadsereg költségeit. Ennek lét-

40

miazorosz 2016-07-13 7:50

számáról egyébként erôsen megoszlanak a külföldiek érte-sülései. Adam Kliment 900 ezer fôre taksálja, ám közelebbjárhat az igazsághoz honfitársa, Chancellor, aki 2-300ezer harcosról ír. Késôbbi, 17. századi források ezt az ada-tot valószínûsítik: amikor békeidôben az uralkodó 100ezer embert tartott fegyverben, míg háború esetén 300ezer katonát tudott mozgósítani, nem számítva a fegy-veres szolgákat és a kisegítô személyzetet.97 A hadseregzömét a lovasság, szolgáló nemesek tették ki, ám a „zava-ros idôszak” kínos katonai vereségeit követôen megnöve-kedett a gyalogság és az idegen zsoldosok létszáma ésjelentôsége. A katonai kiadásokat szaporította ugyanak-kor a Nyugatról átvett haditechnika is. Ilyen körülmé-nyek között a háborúzás kellékei között még mindig azember volt a legolcsóbb. A nyugati utazók amennyirelesújtóan nyilatkoztak az orosz hadsereg felszereltségérôl,fegyelmérôl és hadvezéri hadmûvészetérôl,98 olyannyirakiemelték az orosz katona kiváló személyes tulajdonsá-gait. Chancellor leírja, hogy a harcosok a háborúban vízzelkevert zabliszten éltek, majd így folytatja: „Ennek ellené-re az orosz nagyon jól dolgozik és szolgál. Nem ismerekegyetlen olyan országot sem körülöttünk, amely ilyenemberekkel… dicsekedhetne. Most mi mindent véghezlehetne vinni ezekkel az emberekkel, ha a civilizált had-seregeket jellemzô rendre és tudásra megtanítanák ôket.Ha ez a fejedelem rendelkezne az országban olyan em-berekkel, akik kiokítanák ôket a fentebb említett dolgok-ra, akkor úgy gondolom, hogy a két legjobb és legerô-sebb keresztény uralkodó sem versenyezhetne velük az ôhatalmassága és népe, valamint állatai keménysége és szí-vóssága miatt…”99

41

miazorosz 2016-07-13 7:50

Visszaérkeztünk hát kiindulópontunkhoz, a hatalomés nép viszonyához. A hatalmat ebben a kapcsolatrend-szerben már megvizsgáltuk, hátramaradt annak ismerte-tése, hogyan látta a korabeli nyugati az orosz embereketés azok összességét, az orosz népet.

Az alattvalók

Szinte valamennyi emlékiratíró megkísérli a lehetetlent:szabatos, fogalmi keretek közé szorítani mindazon benyo-másokat, amelyekre az orosz emberekkel való érintke-zéseik során tettek szert. Ezenközben nem fukarkodnak anépkarakterológiai, néplélektani általánosításokkal; haj-lamosak egy-két odavetett jellemvonással minôsíteni azegész népet, „megfejteni” a számukra szinte egy más boly-gón élô orosz ember „rejtélyét”. Ezek a sommás meg-állapítások legnagyobbrészt dehonesztálók, de legalábbisleereszkedéssel kezelik az orosz népet, amin kevéssé cso-dálkozhatunk, hiszen a reneszánsz, a humanizmus ésreformáció alakította nyugati mûveltség nevében vonjákmintegy felelôsségre a magába forduló és valóságos meg-újulásra képtelennek bizonyuló pravoszláv vallási-kultu-rális közeg kitermelte egyént. Az elutasítás, az intoleran-cia pozíciójából azonban nem kísérhette siker valóság-megfejtô próbálkozásaikat. Számunkra mégis rendkívültanulságosak megfigyeléseik: felerészt a lejegyzett konk-rét részigazságok, felerészt az ellenôrizhetetlen általáno-sítások kínálta módszertani csapda okán.

A hatalomról idézett fenti vélemények után nem tûnikváratlannak, hogy igen sokan a nép megkülönböztetô

42

miazorosz 2016-07-13 7:50

„személyiségjegyét” a hatalomhoz való viszonyában lelikmeg. Possevino szerint ezek a népek az uralkodójukkalszembeni „hajbókolást és szolgalelkûséget az anyatejjelegyütt szívták magukba”.100 Fletcher meg úgy fogalmaz,hogy „nincsen olyan szolga vagy rab, aki jobban félneurától, vagy aki nagyobb rabságban élne, mint az itteniegyszerû nép”.101 Ugyanez képi megfogalmazásban: az it-teni lakosok „mint egy kalitkába zártan” élnek saját or-szágukban.102

Az utóbb idézett Buchau felteszi ugyanakkor a kérdést:az uralkodó kegyetlenségének oka annak természetébenavagy a nép álnokságában keresendô?103 A válaszok a le-hetô legeltérôbbek. Possevino inkább a néphez lojális:„Úgy tûnhetne, hogy ez a nép sokkal inkább szolgaságraszületett, mint azzá lett, ha nagy többsége nem ismertevolna fel a szolgaságot, és nem tudná, hogy gyermekei ésmindene, ami van, elpusztulna és megsemmisülne, havalahová átszökne.”104 Másként vélekedik viszont az an-gol kereskedô kalandor, Jerome Horsey, aki szerint „enneka népnek veleszületett hajlandóságai olyan gonoszak ésbûnösek, hogy a cárt [IV. Ivánt] csak keménykezû poli-tikája tarthatta annyi idôn át a trónon.”105 Hovatovább„Istennek kedves dolog volt megengedni, hogy ez a bû-nös nép, amely a legmélyebb züllöttségben és szodomaibûnökben élt és elmerült, elszenvedje egy ilyen vérszom-jas cár [ti. IV. Iván] zsarnokságának jogos büntetését éskínjait.”106 Iván cár kedvelt angol követének más helyüttkissé megenyhül a véleménye az orosz néprôl, ám végsôítélete továbbra is szigorú: „Gyönyörû ez az ország, méz-ben és tejben úszik, az élet minden kényelmével teli,semmiben nem szenved hiányt; gyönyörûek itt a nôk,

43

miazorosz 2016-07-13 7:50

nem volt a világon még egy ilyen vendégszeretô nép, ámátadta magát a büszkeségnek, a kéjelgésnek, a semmitte-vésnek és az élvezeteknek; és ezekért a bûneikért Istenlesújtott… erre a népre.”107

A pápai legátusnak az államhatalom zsarnokságávalszemben tanúsított kevés megértése, illetve az angol ke-reskedônek a túlzott keménykéz politikát is elfogadórendszeretete mögött nyilvánvalóan kétfajta politikai ide-ál húzódik meg, ám Horsey patetikusan megfogalmazottkifogásai legmélyebb tartalmukat tekintve mégsem a fel-sô hatalom pozíciójából szemlélendôk. Szemrehányásai apolgáriasodás útjára lépett Nyugat üzletemberének egymás minôségû munkamorál nevében szóvá tett kritikaimegjegyzései. A hasonló alapokon álló és a népjellemetilletôen nagyjából azonos következtetésre jutó Fletchermegint csak megpróbálkozik a felszín alá hatolni: „Amitestalkatukat illeti, inkább magas termetûek és nagyonteltek, szépnek tartják ugyanis a kövérséget és a testes-séget… Többnyire azonban bágyadtak és tétlenek, amifeltehetôen részben az éghajlattól és a téli hideg okoztaálmatlanságtól van, részben a tápláléktól, ami fôleg gyö-kerekbôl, hagymából, fokhagymából és hasonló kelle-metlen nedveket termelô növényekbôl áll…”108 Bizony-nyal voltak közvetlen földrajzi-éghajlati okai is az angolkövetek által észrevételezett sajátosságoknak, ám azokalapvetôen a naturális mezôgazdaság keretei közé zártegyén jellegzetes életfelfogásával, habitusával voltak ösz-szefüggésben. A nyugati utazó szemszögébôl nézett pozi-tív személyiségjegyek csakúgy, mint a negatívak.

Margeret megállapítja: „Az oroszok nem szeretnek be-lekötni a szavakba: nagyon egyszerûek a másokkal való

44

miazorosz 2016-07-13 7:50

érintkezésben, és mindenki tegezôdik…”109 Ilyen és eh-hez hasonló megfigyelések (mondjuk, hogy nem lehetvalakit kihívni párbajra) alapján viszont arra a követ-keztetésre jut, hogy „a nép durva és mûveletlen, nagyonudvariatlan, ravasz, hitszegô, nem tiszteli sem a törvényt,sem a lelkiismeretet…”,110 hogy az orosz nép „a legbizal-matlanabb és leggyanakvóbb a világon”.111 Massa ehhezhozzáteszi, hogy makacsságban még a zsidókat is felül-múlják,112 Fletcher moralizáló filippikája pedig arról tu-dósít, hogy „ami az adott szóhoz való hûséget illeti…többnyire semmibe veszik”.113 A mi Zalánkeményi KakasIstvánunk az étkezési szokásaikból von le messzemenôkövetkeztetéseket: „Ami pedig az evésnél és ivásnál köve-tett szokásaikat illeti, a muszkák állatias, durva, mûve-letlen emberek, tányér és kés nélkül esznek, az ételt pusz-ta kézzel fogják meg…”114 Az ilyen feljegyzéseket szinte-tizálja aztán az orosz földön soha nem járt John Milton akövetkezôképpen: „Ôk tudatlanok… a legnagyobb fe-csegôk, hazugok, hízelkedôk és képmutatók, különösenszeretik a durva ételt és a bûzös halat, az italuk valamiveljobb…”115

Nos, a nagy John Milton minden mûvészete kevésvolt ahhoz, hogy ennél a megmosolyogtatóan naiv jel-lemzésnél mélyebb értékelést adjon. A magyarázat egy-szerû: erre tellett a 16–17. században járt angol utazókmegfigyeléseire támaszkodva. Ennyi lenne egy nép? Ha-zugok és törleszkedôk gyülekezete, amely kiváltképplelkesedik a büdös halakért? Meglehetôs kritikával kelltehát kezelnünk az ilyesfajta általánosításokat, hiszengyakran szûkös információkra alapozva, több áttételenkeresztül fogalmazták meg ôket, és mindig egyoldalúak

45

miazorosz 2016-07-13 7:50

maradtak abban az értelemben, hogy figyelmüket a fur-csaságokra koncentrálták, illetve személyes indulataikvezérelték ôket élményeik rögzítésekor.

Mármost mindezeket figyelembe véve is kirajzolódiknéhány olyan vonás, amely meglehetôs egyöntetûséggelszerepel a legkülönfélébb céllal, legkülönfélébb országok-ból, más-más idôben Oroszországba érkezô külföldiekvisszaemlékezéseiben. Ilyen esetekben nincs jogunk két-ségbe vonni információik hitelét, legfeljebb pontosíta-nunk kell azokat a korabeli orosz forrásokkal, valamintaz orosz társadalmi-történeti fejlôdés sajátosságaival tör-ténô összevetés segítségével. Ezt a módszertant követvealigha fogunk osztozni a „tisztességes” kereskedés játék-szabályai megtartását követelô angol gyarmatosító felhá-borodásában, és nem fogjuk a tatárokkal való árucseréhezszokott oroszokra az „álnok, csaló, hitszegô” bélyegétsütni.

Vannak azonban olyan esetek, amikor az egyes visszás-ságokat észrevételezô külföldi nem vádolható meg sem-milyen elôjelû elfogultsággal. Az úti beszámolók állandó-an szereplô toposza az egyetemes részegség. Már a kevésszámú 15. századi külföldi elbeszélô forrás is megemlé-kezik róla. Ambrogio Contarini írja: „Ôk a legnagyobbrészegeskedôk és ezzel igen dicsekednek, miközben anem iszákosokat lenézik.”116 Majd az ugyancsak itáliaiBarberini szintén úgy véli a következô század közepén,hogy „igen hajlamosak az ivászatra”.117 E helyzet nemváltozik a 17. században sem, sôt, ha lehet, még az addi-ginál is drámaibb képet festenek róla a külországbeliutazók. Szerintük különösen a 40 napos nagyböjtöt meg-

46

miazorosz 2016-07-13 7:50

elôzô és követô héten játszódnak le épületes jelenetek,amikor a „moszkvaiak elvesztik értelmük utolsó meg-maradt cseppjét is”.118 Korb és Olearius külön kiemeli,hogy ebben a nagy kicsapongásban a nôk nem maradnakel a férfiak mögött.119 Alkalom pedig bôven akad azefféle idôtöltésre, hiszen, jegyzi meg Korb, „itt minéltöbb az ünnep, annál erôsebb az ürügy az általánoslerészegedésre”.120 A leírások nem szûkölködnek a natu-ralista részletekben, ám ismertetésüktôl bízvást megkí-mélhetjük a jelenség elôtt aligha értetlenül álló modernkori olvasót.

Megint csak Giles Fletcher az, aki megkísérel a jelen-ség mélyére ásni, és kifejti, hogy azért „adja a fejét lusta-ságra és ivászatra a nép (bár általában minden munkátképes elviselni)”, mert állandó létbizonytalanságbanél.121 Ugyanennek a Fletchernek van lelkiereje mindenszemélyes sérelem, elfogultság és elôítélet ellenére, hogypéldát mutasson a tárgyilagosságra: „Ôszintén szólvamégsem lehet azt mondani, hogy túlsúlyban lenne ebbenaz országban a kegyetlenség…”, és észre tudja venni,hogy az emberek „jó szellemi képességekkel rendelkez-nek”, észrevehetô bennük bizonyos tehetség a mûvésze-tekben „(amint azt a felnôtt emberek és gyerekek egész-séges, józan esze alapján meg lehet ítélni)”.122 Számos,köztük a harctéren az oroszokkal szemben álló külföldimegemlékezik személyes bátorságukról, önfeláldozásuk-ról, hitük megalkuvás nélküli védelmezésérôl. Ebben atekintetben mindennél többet árul el nekünk a lengyelzsoldos, Maskiewicz által leírt eset, amely tipikus jelen-séggé avatja a legendaszerû Ivan Szuszanyin-i történetet,

47

miazorosz 2016-07-13 7:50

amely szerint a kosztromai paraszt az erdôbe csalta a len-gyel sereget, csakhogy az ifjú uralkodót – az elsôRomanov- cárt – megmentse.123 Igen fontos népkarakte-rológiai vonásra utal Reutenfels is, aki kiemeli, milyenbôkezûek az emberek a nincstelenekkel szemben.124

Tagadhatatlan természetesen, hogy a szegények irántilojalitás oka a szociális lelkiismeret megnyugtatásán kívülaz egyházi tanításból eredt. Akármilyen jelentôsek voltakis ekkorra már az eltérések a nyugati és a keleti keresz-ténység között, és akármennyire irtózott is a pravoszláviaa katolicizmustól, az Oroszországba látogató nyugatiakszámára mégis az egykor közös és reményeik szerintegyszer ismét azzá váló hit volt a kapocs Európa ésOroszország között. Ezért bár legtöbben – így KakasIstván is – tiltakoznak az ellen, hogy a „muszkák… leg-jobb keresztényeknek tartják magukat”, hiszen ez azzaljár, hogy „nem tûrik, hogy valamely más országot vagynépet többre becsüljenek”,125 a keresztény Európa ré-szének tartják Oroszországot. Sajátságos módon Posse-vino pl. az oroszokat a szkíták és tatárok keveredésébôleredezteti, s ennek ellenére úgy véli, hogy „létezik valamiközös, ami rokonítja [velük] a mi embereinket… az egy-szerûségre, önmegtartóztatásra, engedelmességre, azistenkáromlástól való irtózásra gondolok…”126

Manapság más szempontjaink, frazeológiánk, szemlé-letünk van egyes népek és országok fejlôdése közöttihasonlóságok és különbségek érzékeltetésére. Aligha len-ne azonban helyénvaló a modern kori történettudós ön-hittségével megismételni – ahogy IV. Henrik franciakirálynak ajánlott mûvében Margeret írja – „sok embereltévelyedését, akik a keresztény világ határának Magyar-

48

miazorosz 2016-07-13 7:50

országot tekintik: én állíthatom, hogy az általam leírtOroszország… a kereszténységnek hû támasza…”127

Ehelyett inkább a korabeli szemlélô azon módszertanialapállása az átörökítendô, amely a mély különbségekellenére is igyekszik modus vivendit találni a kölcsönöstoleranciának.

49

miazorosz 2016-07-13 7:50

A MAGYAR „KONTEXTUS”

Mielôtt ezek után rátérnénk a magyar sztereotípiák be-mutatására, érdemes megvizsgálni azokat a kereteket,amelyekbe illeszkednek, tehát a magyar–orosz kapcsola-tok egész történetét. Itt, természetesen, csak egy vázlatosösszefoglalóra vállalkozhatunk.

A magyarok és az oroszok az írott források tanúságaszerint mintegy tizenkét százada élnek egymás szomszéd-ságában – hol közelebbi, hol távolabbi viszonyban. Igaz,az etelközi magyarokat inkább még ugoroknak ismertéka környezô népek, a mai oroszok elôdei pedig a poljánok,szeverjánok, drevljánok és más keleti szláv törzsek voltak.A kezdetek jórészt a legendák homályába burkolóznak,mégis már korai idôktôl fogva összekapcsolta e törzsszö-vetségeket a késôn jött európai népek közös sorsa: a külsôfenyegetettség és a belsô megosztottság kikényszerítette,hogy államokká szervezôdjenek. Mindkettô egy akkorinagyhatalom árnyékában élt, ami magyarázza, hogy füg-getlenségük záloga az erôsek vallása, a kereszténység fel-vétele lett. Ismeretes, hogy a magyarok a nyugati, azoroszok a keleti kereszténységet „választották”, ám ez azelôzô ezredfordulón még nem húzott választó vonalat aKijevi Nagyfejedelemség és a Magyar Királyság közé –épp elég tanúbizonyságot adnak a két állam közötti di-nasztikus kapcsolatok, amelyek két bô évszázadon át holházasságokban, hol háborúkban öltöttek formát. A kö-

50

miazorosz 2016-07-13 7:50

zépkori hadviselés azonban nem ismerte még „az igazsá-gos háború” fogalmát, ezért történelmietlen lenne a ma-gyar királyok beavatkozását a kijevi belügyekbe, majd avehemens halicsi területszerzô politikát „oroszellenes-nek” minôsíteni. A viszonyok bonyolultabbak lehettek,ha az évkönyv elbeszélése szerint Izjaszlav ekként szóltróluk II. Géza királynak: „Te úgy segítettél nekünk,ahogy csak egy édestestvér tud a testvérének, vagy ahogya fiú az apjának tud segíteni. Mi pedig ismét mondjuk,testvérem, adja Isten, hogy mi semmi által szét nem vá-laszthatóan veled legyünk.”128 Az önzetlen rokoni segít-ség késôbb hódítási szándékká válik, amely akkoriban azállamok természetes létformája – más kérdés, hogy sem-mi jó nem származott belôle sem a magyaroknak, sem azoroszoknak.

A halicsi vitát aztán a viszálykodó felek helyett lezártáka tatárok, nemcsak azáltal, hogy elfoglalták a fejedelem-séget – és majdnem Magyarországot is –, hanem elsôsor-ban azzal, hogy két és fél évszázadon át uralmuk alatt tar-tották Orosz Földet, s ezzel mintegy elzárták Kelet-Európa két régióját egymástól. Ezáltal nem csak az érint-kezés szûnt meg szinte teljesen a két ország között, de afejlôdésük is más-más irányt vett. A Magyar Királyság a13. század elejétôl válaszolni tudott a nyugati kihívásra ésmegkezdte gyors felzárkózását az európai „centrumhoz”,míg az orosz földek ezt a történelmi esélyt nem kaptákmeg. Az azonban mindenképpen említésre érdemes – bára történelemkönyvek alig-alig emlékeznek meg róla –,hogy az Árpád-házi királyok közül négyen félig, öten pe-dig negyedrészben óoroszok voltak – köszönhetôen a há-rom Rurikida magyar királynénak. A pravoszláv egyház

51

miazorosz 2016-07-13 7:50

pedig szentként tiszteli a három magyar testvért, Efrémet,Mózest és az uráért, Boriszért mártírhalált halt Györgyvitézt.

Nem véletlen tehát, hogy a történelmi kapcsolatokegy újabb jelentôs állomása a Moszkvai Oroszország, azészakkeleten egységesülô orosz állam tulajdonképpenimegalapítója, III. Iván és Mátyás király uralkodásánakidejére tehetô csak. A diplomáciai kapcsolatfelvételt aJagello-dinasztiával szembeni közös érdekek vezérelték,de a gyorsan változó külpolitika nem bizonyulhatott tar-tós alapnak az igazi szövetséghez. Ezután több mint kétévszázad telik el. A Magyar Királyság a Habsburg-biroda-lom fennhatósága alá kerül, az oroszok pedig bezárkóz-nak saját világukba, a katolicizmust elutasító pravoszlávkultúrkörbe. Egy-egy mesterember, orvos vagy zsoldoselvetôdik ugyan, mondjuk, Borisz Godunov, udvarába,vagy I. ál-Dmitrij esküvôi lakomáján tokaji bort iszik avendégsereg, sôt, bécsi udvari követségben Zalánkemé-nyi Kakas István még terjedelmes úti beszámolót is készítPerzsia felé menet.

Mint oly sok minden az orosz történelemben, a válto-zás itt is I. Péter nevéhez fûzôdik. Nem azért, minthaannyira szerette volna a magyarokat, de ha már a Habs-burgok nem álltak szóba vele, II. Rákóczi Ferencet nézteki közvetítônek a Napkirállyal történô kapcsolatfelvétel-ben, és a lengyel királyságot ajánlgatta neki. A mi erdélyifejedelmünk viszont inkább fegyveres segítséget várt vol-na cserébe, végül egyikük sem érte el célját, megszületettazonban 1707-ben a „varsói szerzôdés”. Ez a magyar sza-badságharc nemzetközi elszigeteltségében komoly gesz-tusnak számított. Az utókorra csak egy síremlék maradt

52

miazorosz 2016-07-13 7:50

belôle mementóként Egerben. Ukraincev követé, aki be-lehalt a diplomáciai csatározásokba, mert igen öreg voltmár hozzá.

1711 után a magyar–orosz diplomáciai kapcsolatoktörténete a Habsburg-monarchia és az Orosz Császárságközötti külkapcsolatok históriája. Két nép érintkezésénekazonban számos egyéb formája lehetséges. Már I. Pétertis erôs kötelékek fûzték a magyarsághoz a tokaji borszenvedélyes szeretete okán. A következô évtizedekben azéletvidám természetû cárnôk korában, ha lehet, ez a ka-pocs még szorosabbá vált. Évtizedekig mûködött pl. ha-zánkban a tokaji Orosz Borvásárló Bizottság, amelynekittléte ugyan nem nélkülözte a konkurens borfelvásár-lókkal való szüntelen küzdelmet, ám egyúttal a bor ter-melôi és élvezôi közötti megbonthatatlan érdekazonossá-got példázta. A felvilágosodás százada ugyanakkor azEurópára nyitó orosz kultúrával és tudománnyal való is-merkedés kora is. A magyar tudósok ismerték a péterváriTudományos Akadémia tevékenységét, nagyra értékeltékLomonoszov munkásságát, és néhányan (leghatéko-nyabban az orvostudomány képviselôi) maguk is felada-tot vállaltak az oroszországi tudományosság szolgála-tában.

A következô szívet melengetô epizód közös történel-münkben Alekszandra Pavlovna és József fôhercegrománca. Egyszerû dinasztikus házasságnak indult, lán-goló szerelem lett belôle. 1799-ben a boldogtalan emlé-kezetû I. Pál, Nagy Katalin mostoha sorsú fia kívánta ígyszorosabbra fûzni a viszonyt a franciáktól való félelmé-ben a Habsburg-házzal. Lánya, Alekszandra azonban aligegy év múlva súlyosan megbetegedett és meghalt. A vi-

53

miazorosz 2016-07-13 7:50

gasztalhatatlan férj Ürömön kápolnát emeltetett emlé-kére, amely a mai napig áll és egyfajta zarándokhelye aMagyarországra látogató és az itt élô oroszoknak.

Ha végigtekintünk a 19. századi magyar–orosz kap-csolatok történetén, az messze nem olyan idillikus, mintahogy indult. Valójában már az 1830-as lengyel felkelésleverése kiváltotta a magyar – nemesi – közvélemény rosz-szallását, ami ebben az összefüggésben 1849 önbeteljesítôpróféciájává vált. A dualizmus korában egyszerre aggasz-tották a magyarokat a „nihilistákról” és a cári önkény-uralmi rendszerrôl érkezô hírek, de az igazi fóbiát a pán-szlávizmustól való félelem váltotta ki. Így kerülhet sorarra, hogy az 1877–78-as orosz–török háborúban a köz-vélemény szinte hisztérikusan áll a „szegény” törökökmellé, könnyedén megfeledkezve a 150 esztendôrôl,amelyet a „rabigájukban” töltöttünk.

Az eset megismétlôdik az 1904–1905-ös orosz–japánháború idején, amikor még japán–magyar rokonságot„bizonyító” teóriák is széles nyilvánosságot kapnak,csupán csak azért, hogy megnyerjék a magyar népet ajapánok „igaz” ügyének. Ez azonban már az a korszak,amikor a Monarchia geopolitikailag látványosan üt-közik Oroszországgal a Balkánon, tehát a manipulálósajtó torz „nemzeti” mezbe öltöztetve, de legalább értel-mezhetô hatalmi érdekeket szolgált.

A világnak a marakodó európai hatalmak közötti újra-felosztásáról szóló I. világháború logikus folytatása enneka történetnek, amely azonban váratlan fordulatot vesz.Több szempontból is. Elôször is, magyar hadifoglyok tö-megei kerülnek Szibériába, majd találják magukat a bol-

54

miazorosz 2016-07-13 7:50

sevikok oldalán. Ugyanez történik a rövidéletû Tanács-köztársasággal. A Leninnel találkozó Szamuely Tibor ésbôrdzsekis Lenin-fiúi aztán hivatkozásul szolgálnak az eztkövetô Horthy-korszakban kreált szovjet-képhez. A dü-hödt antikommunizmus a rezsim hivatalos ideológiájáváválik, a szovjet pedig elsô számú közellenséggé. Persze, azeszmei, propagandisztikus elvakultságot mindig felültudják írni az érdekek. Ez egy egész sor váratlannak tet-szô mozzanatot produkál a két háború közötti idôszak-ban. Már az 1920-as évek elején megindul a diplomáciaitapogatózás a gyûlölt ellenség irányában, ugyanis a kétországot közelebb hozza egymáshoz a kölcsönös kire-kesztettség érzés. Így is egy évtizednek kell eltelnie adiplomáciai kapcsolatok felvételéig, amit végül a reméltkereskedelmi elônyök csikarnak ki 1934-ben a világ-gazdasági válságból lassan eszmélô magyar uralkodóelitbôl.

Egész abszurd fejezete nyílik a kapcsolatoknak a Mo-lotov–Ribbentrop-paktum aláírását, de még inkább aszovjet–finn háború lezárását követô bô egy évben. Ek-kor még csábítóbb mézesmadzagot húz el a szovjet veze-tés a revansista magyar kormány elôtt: a revízió delejeserejû ígéretét. Támogatják Észak-Erdély visszacsatolását,sôt 1941. március 24-én ünnepélyes külsôségek közöttmég az 1849-es zászlók is visszakerülnek. A Szovjetuniórészt vesz a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a szovjet pa-vilont tömegek keresik fel, köztük május 2-án ôfôméltó-sága Horthy Miklós.

Majd kevesebb, mint két hónap múlva Magyarországhadat üzen a Szovjetuniónak, amivel története egyik leg-

55

miazorosz 2016-07-13 7:50

nagyobb bûnét követi el a magyar uralkodó osztály: mertsemmilyen mentség nincs a magyar lakosság mintegy8%-a pusztulását eredményezô kalandor tettre.

Ezt követi a „felszabadulás”, amelynek annyi szinoni-máját fedezte fel az e tekintetben nagyon leleményesrendszerváltás utáni magyar történetírás, hogy lassan-las-san az is vitakérdéssé kezd válni, hogy a háborúért és an-nak minden következményéért a történelmi felelôsség aHorthy-rendszert illeti. Ehelyett a Vörös Hadsereg általelkövetett atrocitások tematizálják gyakran már a törté-nészi közbeszédet is – amirôl, természetesen, van mitbeszélni, csak éppen a világtörténeti jelentôségû tett, anáci Németország és csatlósai legyôzése margóján. (Éspersze, lenne mit beszélni a magyar megszálló hadseregSzovjetunióban elkövetett rémtetteirôl is, ám ilyen vo-natkozásban a legutóbbi idôkig igen szemérmes volt amagyar historiográfia, s a mainstream ma is inkább ki-sebbíti a bûnöket, mintsem szembenézne velük.129)

A Rákosi által lekopírozott sztálini rendszer addig so-ha nem látott módon intenzifikálta a magyar–szovjet vi-szonyt. Volt ennek pozitív hozadéka is – elsôsorban azemberek és kultúrák közötti kapcsolatok terén. E tekin-tetben szimptomatikus a Magyar–Szovjet MûvelôdésiTársaság (majd 1950 és 1956 között Magyar–SzovjetTársaság) története, amely, mint cseppben a tenger mu-tatja meg, hogy adminisztratív eszközökkel se nyelvet, seidegen kultúrát nem lehet rákényszeríteni egy népre,mert az inkább passzív ellenállást vált ki. A valóságos ér-tékek hiteles közvetítése azonban eredményeket (is) pro-dukálhat.130 Egy biztos: a diktatórikus modell ránk kény-

56

miazorosz 2016-07-13 7:50

szerítése, enyhén szólva, nem mélyítette el „a két népközötti történelmi barátságot”. E tekintetben 1956 tra-gédiája logikusan zár le egy fejezetet.

Kádárnak tehát volt miért félnie a szovjetektôl: hiva-talos lojalitását és az ideológiai összetartozás tudatát ezértmindvégig megôrizte – és megôriztette az általa vezetettországgal is. Cserébe szép lassan – a szovjet csapatok ál-landósult jelenlétében – kiharcolt egy sajátos autonó-miát, amely a lakosságnak viszonylagos jólétet és a többi„szocialista” országhoz képest nagyobb szabadságot biz-tosított. Magyarország a KGST-nek összességében nemkárvallottja, hanem kedvezményezettje lett, és az embe-rek ezt a maguk pragmatikus módján honorálták. Nem-csak Kádárnak, de a szovjeteknek is. Brezsnyevet ugyankinevették (kinevethették), de pl. Gagarinnak valóságoskultusza volt nálunk (is).

Jelcint Kádár már nem érte meg (elôtte nemigen talál-ta meg a hangot a fiatal, dinamikus Gorbacsovval sem),aki aztán látványosan bocsánatot kér a magyar néptôl.Nem is volt ez idô alatt konfliktus a két ország között –csak éppen, ahogy a szovjet csapatok kivonultak hazánk-ból, úgy vonultak/szorultak ki a magyar konzervek, autó-buszok is az orosz piacról.

A jó viszony tehát valójában a semmiben, egy légürestérben valósult meg, és ez így is maradt a 2000-es évekelejéig. Akkor történt ugyan magyar részrôl egy látványoskísérlet arra – és ebben az új orosz vezetés is partnernekbizonyult –, hogy a semmit a valami váltsa fel, de végülnyugati elkötelezettségünk (és az atlantista lobbi) erô-sebbnek bizonyult. Valójában, persze, geopolitikai hely-

57

miazorosz 2016-07-13 7:50

zetünk (jelentéktelenségünk) jelölte ki a kereteket – nem-csak akkor, de mostanság is a kétoldalú kapcsolatokban.

A 2014-tôl újra kiélezôdött „ukrán-kérdés”, valamintaz Iszlám Állam felbukkanása és térnyerése azonban nap-jainkra új geostratégiai szituációt teremtett. A nagyhatal-mak pozíciós harcának függvényében változhatnak a ma-gyar–orosz viszonyok is.131

58

miazorosz 2016-07-13 7:50

A MAGYAROK AZ OROSZOKRÓL

A magyar–orosz (keleti szláv) állami kapcsolatok rövidtörténetének felvillantása után adódna a kérdés: hogyanviszonyul ma a magyar lakosság Oroszországhoz, az oro-szokhoz, vagy más oldalról megközelítve, az orosz spe-cifikumokat – amelyek a közfelfogásban gyakran egysze-rûen sztereotípiákként fogalmazódnak meg – hogyanlátják a magyarok? Még egyértelmûbben: milyen kép élbennük az oroszokról napjainkban?

E kérdéskört az elmúlt években több szempontból isvizsgáltam, vizsgáltuk. Éppen azért, mert e problé-mához annyi elôítélet, téveszme, félreértés, szándékosvagy tudatlan manipuláció kapcsolódott, már egy év-tizede megfogalmazódott, hogy a mai lehetôségeinkszerinti legegzaktabb módon, egy reprezentatív köz-vélemény-kutatás keretében mérjük fel a magyarlakosság viszonyát az oroszokhoz. Ezt a TÁRKI Zrt.által elvégzett 2006-os kutatást aztán 2012-ben megis-mételtettük. A következô eredményekkel szembesül-tünk.

59

miazorosz 2016-07-13 7:50

A magyar lakosság véleménye az oroszokról

két országos felmérés (2006, 2012) tükrében

2006

Az ELTE Ruszisztikai Központ által megrendelt, aTÁRKI Zrt. által végzett elsô kutatás az ún. OMNI-BUSZ-vizsgálat keretében, 1033 fôs, reprezentatív min-tán készült, amely nemi, életkori, iskolai végzettségi éstelepülés-típusú metszetekben az országos arányokat kö-vette. A megkérdezésre 2006. szeptember közepén kerültsor, a helyhatósági választások miatti kampányban máregy politikailag eléggé felbolydult országban, de még ép-pen a Magyar Televízió ostroma elôtt.

1. Elsô kérdésünk közvetlenül az oroszokkal kapcso-latos lakossági attitûdre irányult – más népekkel valóösszehasonlítás keretében. Az ötös skálán a következôsorrend alakult ki: 1. svéd (3,87), 2. német (3,40), 3.amerikai (3,18), 4. orosz (2,77), 5. román (2,37).

2. A második kérdésben azokat a népeket kellett meg-nevezni, amelyek a legkedvezôtlenebbül hatottak a ma-gyar történelemre. A végeredmény szimbolikusra sike-redett: a válaszok 56%-a az oroszokat említette, míg50%-a a törököket. A történelmi-politikai közelség okánaz oroszok lettek az elsô számú történelmi kártevôk, amintegy 150 éven át Magyarország jelentôs részét meg-szállva tartó törökök helyébe lépve. A fasizmus és nácimegszállás a maga 38%-os említésével így szinte relativi-zálódott, a Habsburg-uralom pedig kifejezetten felérté-kelôdött a közemlékezetben (24%).

3. A következô két kérdés az orosz nyelv helyét és fon-tosságát kutatta a világban. Arra a kérdésre, hogy mely

60

miazorosz 2016-07-13 7:50

nyelveket érdemes megtanulni, magasan az angol vitte ela pálmát: az összes megkérdezett 80%-a elsô helyen je-lölte. Az említések sorrendjét is figyelembe vevô ún. erô-sorrend a következôképpen alakult: 1. angol (35%), 2.német (27%), 3. francia (13%), 4. olasz (8%), 5. spanyol(7%), 6. orosz (5%).

4. Arra a kérdésre pedig, hogy az iskolában választhatónyelvként szélesebb körben is lehetne-e tanítani azoroszt, a lakosság igen megengedô volt. 46% válaszoltúgy, hogy aki akarja, az tanulhassa, 14% gondolta úgy,hogy jó lenne, ha minél többen ismernék az orosz nyel-vet hazánkban.

5. Az ötödik kérdésben meg kellett nevezni háromolyan orosz személyiséget, aki a legjelentôsebb az egye-temes kultúra szempontjából. A megkérdezettek 42%-aegyetlen egy nevet sem tudott felidézni emlékezetében.Egyébként az ún. erôsorrend a következô: 1. Tolsztoj(18%), 2. Puskin (12%), 3. Lenin (10%), 4. Csajkovsz-kij (8%), 5. (holtversenyben) Dosztojevszkij és Gorba-csov. De Putyin sincs nagyon lemaradva – ô a 8., mígSztálin éppen csak kicsúszott a top 10-bôl (11.).

6. A hatodik kérdés a magyar–orosz kapcsolatokatfirtatta.. A magyar lakosság 65%-a növelni szeretné agazdasági kapcsolatokat, szemben a csökkentést kívánó5%-kal. A kulturális-tudományos kapcsolatok eseté-ben szinte ugyanez a helyzet (61%, illetve 2%). A po-litikai kapcsolatok területén már érezhetôen visszafo-gottabbak az emberek: csak a megkérdezettek 38%-aakarja ôket növelni, míg 8% kifejezetten csökkenteniszeretné.

Milyen általános következtetéseket vonhatunk hát le a

61

miazorosz 2016-07-13 7:50

fenti felmérésbôl? A magyar lakosságnak a közepesnélalig valamivel rosszabb a véleménye az oroszokról, és56%-a (különösen a fiatalabb, a 18–39 év közötti gene-ráció) gondolja úgy, hogy az oroszok nagyon kedvezôtlenhatással voltak a magyar történelemre. A kultúrájukrólugyan döbbenetesen keveset tudnak, de a rossz emlékekellenére fontosnak tartják nyelvüket és megengedôk an-nak tanítását illetôen. A magyar–orosz gazdasági, kultu-rális-tudományos kapcsolatok további fejlôdését a döntôtöbbség akarja, a politikai kapcsolatok akkori szintjétpedig csak elenyészô kisebbségük fejlesztené vissza.

2012

2012 szeptemberében az ELTE Ruszisztikai Központmegbízásából a TÁRKI megismételte a kutatást – hason-ló vizsgálat keretében, hasonló mintán.

Melyek a változások? A meghatározó, hogy gyakorlati-lag változatlanok az eredmények, ami az elsô felmérésáltal megállapított tendenciák viszonylag hosszú távú ér-vényességérôl, stabilitásáról árulkodik.

A konkrét kérdések sorrendjében:

1. 1. svéd 3,57, 2. német 3,31, 3. amerikai 3,11, 4.orosz 2, 64,5. román 2,27

2. 1. török 51%, 2. orosz 47%, 3. német 38%, 4. ta-tár 32%, 5. Habsburg (osztrák) 26%

3. 1. angol: 34%, 2. német 26%, 3. francia 10%,4.–5. spanyol, orosz 6%, 6. olasz 5%

4. szélesebb körben is lehetne-e tanítani az oroszt:22%, aki akarja, az tanulhassa: 36%

62

miazorosz 2016-07-13 7:50

5. 1. Tolsztoj 17%, 2. Puskin 13%, 3. Lenin 10%,4. Gorkij 6%, 5. Gorbacsov 6%.

Putyin a 9., Sztálin a 10. helyen 4-4%-kal.6. Gazdasági kapcsolatok növelése: csökkentése:

68% 5%Politikai kapcsolatok 44% 10%Kulturális-tudományos 57% 5%kapcsolatok

Szignifikáns változás a 2. kérdés kapcsán figyelhetômeg, nem kevesebb jelentôséggel, mint hogy Oroszországmegszûnt elsô számú történelmi közellenség lenni; a 4.kérdésnél, ahol 8%-kal nôtt azok száma, akik minél szé-lesebb körben tanítanák az orosz nyelvet, valamint a 6. kér-désre adott válaszokkal a kapcsolatok támogatottságánakamúgy is magas szintjét még tovább növelték a válasz-adók. (A kulturális kapcsolatok esetében ugyan ellentétesa tendencia, ám az vélhetôleg a kultúra társadalmi pozí-ciójának általános gyengülésével hozható összefüggésbe.)

Egy 1977-es felmérés a Szovjetunióról

Mielôtt még túlzó következtetéseket vonnánk le a maimagyar lakosság tudatlanságáról az orosz kultúrát illetô-en, érdemes felidézni egy szintén OMNIBUSZ-kutatást,amelyet az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Sajtó- és Köz-véleménykutató Osztálya végeztetett 1977-ben a 14–30év közötti magyar populáció körében. Az eredményeket„belsô használatra” Szabó Ildikó publikálta Ismeretek aSzovjetunióról címmel 1978-ban. Kiemelendô, hogy a

63

miazorosz 2016-07-13 7:50

felmérésre az 1917-es forradalmak „kerek” évfordulójánkerült sor, amikor a média, az iskolák, az üzemek külön-féle módon, de mindenképpen nagy számban emlékez-tek meg 1917-rôl. Ehhez képest pl. a februári esemé-nyekrôl a megkérdezettek 70, az októberirôl 35%-a sem-mit vagy rosszat tudott,132 és 13, illetve 12%-uk abban ahitben élt, hogy Marx, illetve Engels volt a NOSZF ve-zetôje.133 A szovjet írókra és költôkre vonatkozó kérdésre31% téves válasz érkezett. A legtöbben (42%) Gorkijtismerték, Lev Tolsztojt pedig 27% vélte szovjetnek.134

Mit gondolnak az egyetemisták az oroszokról?

Visszatérve napjaink felméréseire, az általános kép mel-lett, természetesen, még nagyobb érdeklôdésre tarthat-nak számot a száraz statisztika „mögötti” tartalmak:konkrét emberek konkrét véleményei. Ilyen irányú rep-rezentatív kutatásokra ugyan nem volt lehetôségünk, deennek a témának szentelt két órám kb. ötven hallgatójátmeginterjúvoltam. Olyképpen, hogy a „Régi és új mí-toszok és sztereotípiák az oroszokról” címû speciális kol-légiumomat azzal kezdtem, hogy kis kérdôívet osztottamszét hallgatóimnak. A kérdések adva voltak, ugyanisHunyady György professzor 1981-ben és 1991-ben egynagyobb kutatás keretében iskolások körében már végzettegy felmérést. Egy héttagú skálán kellett egyes népeketbesorolni, majd ugyanilyen értékekkel tíz jellemvonásu-kat, úgymond, leosztályozni.

Egymás mellé rakva a három felmérést, a következôeredmény született:

64

miazorosz 2016-07-13 7:50

A magyarok és oroszok jellemzô tulajdonságai

1981 1991 2010

magyarok oroszok magyarok oroszok magyarok oroszok

becsületes 5,42 6,02 4,36 4,17 3,83 4,02

értelmes 5,73 5,63 4,91 4,14 5,02 4,51

hazafias 5,92 6,57 5,12 5,18 4,78 5,68

mûvelt 5,42 5,17 4,72 3,95 4,37 3,95

népszerû 5,26 4,97 4,5 3,5 3,00 3,15

öntudatos 5,57 6,03 5,04 4,64 4,71 5,44

politika iránt 5,27 5,98 4,8 4,87 4,39 4,50 érdeklôdô

barátságos 5,99 5,74 5,28 4,45 4,34 4,71

szorgalmas 4,49 5,62 4,08 3,9 3,90 4,24

jó humorú 5,82 4,25 5,47 3,87 4,98 4,54

Nemzetértékelések egy héttagú skálán

1981 1991 2010

amerikaiak 5,3 4,9 4,05

angolok 5,6 5,2 5,17

franciák 5,5 4,9 4,37

kínaiak 4 4,4 3,54

magyarok 5,5 4,7 4,51

németek 5,2 4,9 4,76

oroszok 5,6 4,2 4,54

románok 4 3,6 2,90

65

miazorosz 2016-07-13 7:50

Milyen következtetéseket lehet mindebbôl levonni?Óvakodnék a tudományosság látszatától. Ez csupán egytanulságos játék volt, hiszen az almát a körtével eléggénehéz összemérni azon az alapon, hogy mindkettô gyü-mölcs.

De mégis. Hogy van ez? Az 1991-es felméréshez ké-pest – amikor a megkérdezett diákoknak még jóval ked-vezôbb véleménye volt a magyarokról, mint az oro-szokról –, a megítélés most megváltozott: gyakorlatilagvisszaállt arra a szintre, amikor még kötelezô volt jó vé-leménnyel lenni az oroszokról. Mindösszesen a humor, amûveltség és az értelmesség terén elôzzük meg ôket, éssokkal népszerûtlenebbeknek tartjuk náluk magunkat.Végsô soron ezt tükrözi a nemzetskála is: itt is megelôz-nek minket az oroszok – saját besorolásunk szerint is.

A 2006-os reprezentatív felmérésben még magasan ôkvoltak az a náció, amely a legtöbb kárt okozta a magya-roknak. Annyi minden megváltozott volna 2006 óta?Egy, az oroszokat nem különösebben kedvelô nép ta-nulói 2010-ben hirtelen szeretni kezdik ôket? Vagy csakaz én tanítványaim – egy kivétellel mindegyikôjük ma-gyar – lettek volna kivételek? De a 2006-os hallgatóimmég nem osztották ezt a lelkesültséget.

Vagy magunkról változott meg ilyen drámaian a véle-ményünk?

Kérdések, amelyek válaszra várnak. Megpróbáljuk ki-bontani a kérdéskört és a továbbiakban szöveges (a kép-mellékletben pedig vizuális) értékeléseket is közlünk ahallgatóktól arról, hogyan is látják az oroszokat.

66

miazorosz 2016-07-13 7:50

Egyetemisták sztereotípiái

Mivel az oroszokról alkotott képrôl tartott órák a szte-reotípiák felôl közelítették a kérdést, érthetô, ha a hallga-tók is ezt helyezték középpontba, egyszersmind utalvatudásuk, ismereteik igencsak viszonylagos voltára.

Boda Kitti ezt igen lényegre törôen foglalja össze: „Vé-leményem szerint a sztereotípia a legkártékonyabb dol-gok egyike, ami meghatározhatja, vagyis pontosabbanfogalmazva, beskatulyázhatja az emberi gondolkodást az-által, hogy olyan keretek közé szorítja az egyéni véle-ményt, amely beláthatatlan következményeket idézhetelô egy adott dolog megítélésében, mert képes elhitetnivelünk, hogy tartalmilag kritikán felül áll és ezáltal örök-érvényû.

Ugyanakkor az is megdöbbentô, hogy bár törekszünkezeket kirekeszteni saját életünkbôl, még sincs rá lehetô-ség, hiszen mindenhol ott van, mivel mi, emberek táplál-juk és általunk terjed…

Tehát, ha konkrétan az oroszokról kialakult sztereotí-piákat veszem alapul, sajnos nem tudok elvonatkoztatniattól a hosszú évek óta belém sulykolt képtôl, ami akár amédiából, akár más emberek, családtagjaim irányából ér-kezett hozzám, beépülve ezáltal saját értékrendembe,megítélésembe.” (Ez az írás, amint az ezt követôk is azoroszvilag.hu portálon, annak 2010., 2011. és 2013. év-folyamában jelentek meg.)

Németh Marcell a fentiek okait is kutatja:„A magyar emberek többsége valószínûleg nem talál-

kozik túl sok orosszal élete során, és sajnos arról vagyunkleginkább hajlamosak sztereotípiákat alkotni, amit nem

67

miazorosz 2016-07-13 7:50

ismerünk. Az elôítéletek kialakulásának mindig van vala-milyen valós alapja, de az Oroszországról kialakult ké-pünk ma már revízióra szorulna, és mindenképpen ide-jétmúltnak tekintendô. Az emberek többségének alig vannémi fogalma az Oroszországban a rendszerváltás ótalezajlott kulturális, politikai és gazdasági változásokról.Többségükben a kommunizmus idôszakából itt ragadt,máig élô sztereotípia szerint az oroszokat nem érdekli ajövôjük, több évszázados múltjuk pedig még említésresem méltó.”

A hallgatók kísérletet tesznek az elôítéletek csokorbafoglalására is – Szerencsés Éva például így: „Kevés olyanország van a világon, amely kapcsán annyi sztereotípia ésnegatív elôkép lenne, mint Oroszország esetében. Hiszenaz emberek többsége szerint az oroszok civilizálatlanok,részegesek, a vodkához kaviárt esznek minden mennyiség-ben, ráadásul maffiózók; és talán a leghatásosabb: min-den orosz kommunista.” Becze Dániel: „Nagyjából ennyijutott eszembe így elsôre, ha röviden összegeznem kellene,akkor csak ennyit mondanék: vodka, pezsgô és kaviár!”

Berka Szvetlána osztályozásra is vállalkozik: „Milyenekhát az oroszok a sztereotípiák szintjén?

Azoknak, akik szeretik ôket: OKOSAK, BARÁTSÁGO-

SAK, NAGYLELKÛEK, SEGÍTÔKÉSZEK, MEGBÍZHATÓAK,

VIDÁMAK, BÁTRAK, ÖNFELÁLDOZÓK, ERÔSEK/SZÉPEK,

KIVÁLÓ SPORTOLÓK, JÓ KATONÁK.

Azok szerint, akik nem kedvelik ôket: EGYÜGYÛEK,

DURVÁK, RÉSZEGESEK, PRIMITÍVEK, KEGYETLENEK,

RAVASZOK, HASZONLESÔK, SPORTEREDMÉNYEIKET

CSALÁSSAL, DOPPINGGAL, HADISIKEREIKET CSAK TÚL-

ERÔVEL ÉRIK EL.

68

miazorosz 2016-07-13 7:50

Megfigyelésem szerint minél kevesebb orosz embertismer valaki, annál inkább hajlik a negatív sztereotípiákbefogadására és továbbadására, ezzel szemben minél többkonkrét orosz kapcsolata van valakinek, annál inkább apozitív sztereotípiák hordozójává válik! (Ebbôl egyenesenkövetkezik az én sztereotip véleményem, mely szerint azoroszok inkább jók, mint rosszak!) Persze egy bölcsész-hallgató nem a sztereotípiák szintjén alkot véleményt,ezért tudom, hogy az oroszok – ugyanúgy, mint bármelymás náció – ilyenek is meg olyanok is, »embere és hely-zete válogatja«, hogy mikor milyenek!!!”

A nem-ismeret, persze, önmagában még nem ok anem-szeretetre. Vannak ellenpéldák is. Horváth Kata:„Oroszországról az elsô két szó, ami eszembe jut: egzo-tikus, ismeretlen. Ezen gondolkodva arra jutottam, nyil-ván ez abból adódik, hogy semmi közvetlen, direkt kap-csolatom nincs orosz emberekkel vagy Oroszországgalúgy általában. Csupán a történelemórán hallottakbólvagy a sztereotípiákról tanultakból bevillanó pár szóból,illetve a médiából táplálkozik a tudásom. Ezt viszontpont a közvetettsége miatt nem érzem magaménak, ezértcsupán halvány benyomásom alakult ki, de kész, ki-alakult véleményem nem. Érdekes, hogy ennek ellenére– vagy éppen ezért – Oroszország az a hely, ahová, haszabadon választhatnék egy helyet, elutaznék.”

Van, aki láthatólag küzd – az adott esetben, akár a sa-ját – sztereotípiákkal, mint pl. Hegedûs Nikoletta: „Azthittem, az oroszokat övezô legendákat helyre tettem ma-gamban, amikor végre kijutottam Moszkvába. Korábban(most is) mindenkitôl azt hallottam (az iskolai jelentésenkívül), amit az orosz könyvemben én is láttam. Zsiguli,

69

miazorosz 2016-07-13 7:50

vodka, lajtos kocsiból mért kvász. Az orosz asszony ken-dôt hord, matrjoska baba alakja van és csókosra rúzsozzaa száját, a férfi szôke, kék szemû, Iván vagy Szása, usán-kát visel nyáron is. A repülôn öltönyös urak ültek, avárosban nagy-fekete autókat láttam. Meg kellett szokni,hogy minden sarkon emlékmû (hagyomány) + felhôkar-coló (Nyugat), se Szása, se Iván, így-úgy követik a diva-tot, designer boltok, McDonald’s, rengeteg bevándorló.”

Olyan hallgató is akad, aki kritikailag közelít, és helytad a legtöbb sztereotípiának: „Az oroszok erôszakosak,iszákosak, az államukat a maffia irányítja, és még sorol-hatnánk. Akármennyire is felszínes dolog a sztereotípia,az ember úgy van vele, mint azzal a bizonyos haraszttal,mely nem rezeg, ha a szél nem fújja…

…Az oroszok szélsôségesek. És itt most a politikai ra-dikalizmusra gondolok. Adott egy kelet-európai ország,ahol a törvény laza, a rendôrség béna és korrupt, a fia-talok helyzete jórészt kilátástalan, értékrendje instabil.Ha ehhez hozzáadjuk még azt a két dolgot, hogy ez anemzet egy nagyon büszke és mélyen nacionalista nem-zet, és azt is, hogy a Szovjetunió összeomlása óta millióktelepültek be a volt közép-ázsiai és jelenlegi kaukázusiterületekrôl, akkor megvan a tökéletes bomba: szabadontevékenykedô, brutális fasiszta csoportok, akik mindenrosszért az idegeneket vádolják… Hogy valami pozitívu-mot is mondjak: az orosz lányok gyönyörûek. Eddigakárhány képet láttam vagy beszámolót hallottam róluk,mindenki csak megerôsített ebben a nézetemben. A nyel-vük pedig szintén szép, legalábbis számomra van valamibáj abban az oroszos zsizsegésben… Az országban farkas-törvények uralkodnak, és ez a tény az orosz embereknek

70

miazorosz 2016-07-13 7:50

olyasfajta mentalitást kölcsönöz, mely számunkra szintefelfoghatatlan.”(Bicsák László András)

A kifejtésben gyakran szerepel és hangsúlyt kap akommunizmus:

„Nem tartva a fontossági vagy legalábbis népszerûségisorrendet, most beszélnék a talán legjellemzôbb voná-sukról, mely lassan kezd kikopni, átalakulni, vagyis, hogya ruszkik kommunisták. Hûek az államhoz, a fennállóhatalomhoz, patrióták, és hatnak rájuk a szép szavak, ademagógia… Épp ezért a kommunizmus bukása után újhôs, ikon Putyin. Putyin, az erôs politikus, a „terminá-tor”, a vezér, aki rendet tesz, az emberek pedig félisten-ként tekintenek rá. Ehhez a körhöz kapcsolódhat még azis, hogy Oroszország katonai nagyhatalom, Amerika ôsiellensége, mikor nyíltabb (hidegháború), mikor háttér-ben mûködô (manapság, NATO–Oroszország) konflik-tusukkal. Egy vélemény, amit hallottam: »Mint egybomba, ami egyszer felrobban, és mindent letarol«…

És még hadd következzen egy felsorolás, a teljességminimális igényével, kiegészítendô a korábbiakat. Balett,sakk, kaviár, Kalasnyikov, Molotov, Puskin és Tolsztojés barátaik, Szibéria, szibériai hideg, orosz medve, azorosz ipar minôsége (gyenge), Marx, Lenin, Sztálin, al-koholista politikusok, és persze, hogy sokan vannak(mint az oroszok – ami azt illeti, pont annyian).” (Sza-bolcs István Gergely)

Egyesek – legjellemzôbben Domanovszky Dorottya –az iróniát sem nélkülözve, szkeptikusan viszonyulnak ajellemzô sztereotípiákhoz: „»Az oroszok lopnak.« A há-ború után, miután a magyaroknak bôvebben volt alkal-muk megismerkedni az oroszok egy speciális rétegével, »a

71

miazorosz 2016-07-13 7:50

hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonákkal«,ez volt az egyik legelterjedtebb sztereotípia, különös te-kintettel az órákra. A mai napig él, és úgy látszik teljesenbeivódott a társadalomba az a nézet, hogy az oroszokleküzdhetetlen vonzalmat éreznek a karórák iránt, ésezeket szenvedélyesen gyûjtik is.

Ugyanebbôl a korszakból származik »az oroszok min-dent elvisznek és mindenkit kifosztanak« tétel, állítólagmég mosdókagylókat, sôt piszoárokat is kitéptek a falbólés elvittek, noha nem volt világos, hogy mit kezdenekvelük.

»Az oroszok megerôszakolnak minden nôt, korra ésvonzerôre való tekintet nélkül.« Személyesen is ismerekezen átesett asszonyokat. Természetesen ez nyilván nemcsak az orosz katonákra jellemzô, mégis úgy tûnik, hogya magyar nép kevésbé tekinti a német katonák jellemzô-jének a nemi erôszakot, ahogy a fosztogatást is.

»Az oroszok rengetegen vannak. Annyian vannak,mint az oroszok.« Felmerülhet a kérdés, hogy mihez ké-pest. Persze, ha a magyarok úgy érezték viszonylag so-káig, hogy nem kívánják az oroszok jelenlétét, akkor egyorosz is sok...“

Hasonló szellemben ír Szótér Krisztina is:„Véleményem szerint az »orosz lélek« gerince a »Ti

menyja uvazsajes?« – Tisztelsz engem? kérdés köré cso-portosul.

Ez általában férfiak közötti rangsort, illetve a továbbivodka-fizetési sorrendet hivatott eldönteni. Mindezt át-ható hagyma, hal és kovászos uborka szag kíséri. Amikora férfiak között eldôl a vita, akkor általában elkezdôdik azigazi mulatság, amely eszméletvesztésig tart.”

72

miazorosz 2016-07-13 7:50

A hallgatói okfejtésekbôl nem hiányzik a strukturálisösszehasonlítás, a történelmi okok és hagyományokszámba vétele sem. Az alábbiakban néhány ilyen véle-ményt idézünk:

Pázmándi Ágnes: „Véleményem szerint, az emberek többsége meglehe-

tôsen negatív képet alkot az oroszokról, ami például amagyarok esetében, a 20. századi eseményeket figyelem-be véve, jogosnak is tekinthetô. Ha jobban belegondo-lok, nem sok olyan nemzetet tudnék felsorolni, amelyrôltöbb negatív sztereotípia él a köztudatban, mint az oro-szokról – például hogy iszákosak, primitívek, maffiózók,vagy hogy egytôl egyig kommunisták. Szerintem a leg-fôbb problémát az okozza, hogy az emberek többsége be-le sem gondol, hogy valójában mi a véleménye az oro-szokról, mert elôször mindenkinek ezek a negatívelôképek jutnak eszébe. Az iszákosságot például egyál-talán nem tartom meglepônek, ugyanis az orosz népnagymértékben ki van téve az idôjárás viszontagságainak,és az az európai, aki még életében nem járt Oroszor-szágban, szerintem el sem tudja képzelni, hogy milyenkörülmények között kell – vagyis inkább kellett – élniük,dolgozniuk…

Személy szerint a mai Oroszországot túlzottan mili-taristának tartom, jóval többet költenek a katonai-hatal-mi reprezentációra, mint amennyi indokolt lenne. A kü-lönbözô szetreotípiák kialakulásában valószínûleg nagyszerepet játszhatott a történelem során az orosz expan-ziótól való félelem, ami valamilyen szinten, szerintem, amai napig meghatározó. Ami véleményem szerint mégszerepet játszhatott a negatív elôképek kialakulásában,

73

miazorosz 2016-07-13 7:50

hogy a nyugat-európai ember nem érti Oroszországot,nem látja a belsô struktúrákat, a politikai szféra és a társa-dalom viszonyát. Jelentôs probléma továbbá az is, hogyOroszország nem tekinthetô sem európai, sem ázsiaiországnak, valahol a kettô között lavíroz. Akármennyireis próbálták Nagy Péter óta a nyugat-európai modelltkövetni, a különbözô földrajzi és társadalmi tényezôkmiatt az ország olyannyira más struktúrák szerint szer-vezôdött, hogy ez a fejlôdési modell nem bizonyult élet-képesnek…”

Balogh Márton: „A sztereotípiák kialakulásánál, ha afelsoroláson túli eredményt akarunk kapni, fontos, hogymegnézzük kialakulásának okát, és amennyiben léteznek,azokat az érdekeket, amelyek a kialakulásához fûzôdnek.Természetesen a magyarokban lévô (?) sztereotípiák is azoroszokról kétféleképpen jelentkeznek. Egy bizonyos há-nyaduk pozitívan tekint az oroszokra és/vagy Orosz-országra, míg egy másik réteg, s talán ez a népesebb,negatívan.

A sztereotípiák között fellelhetô a politikai változat is,melynek léte kifejezetten annak köszönhetô, hogy egyhatalomnak célja a létezése. Miután az államszocializmuskorszaka – nevezzük így – véget ért, a hivatalos álláspontis az orosz néppel kapcsolatban megváltozott. Ez perszenem jelenti azt, hogy 1990 után hirtelen a testvéri nép-bôl ellenség lett, de a nyugathoz való fordulás, majd azEU-tagság után az oroszok – de itt fôleg Oroszországrakell gondolni – egy olyan valami lett, amitôl távol kellmaradni, nem szabad tôle függeni. Ez persze indirektmódon megjelent a társadalomban is egyfajta tudatalattisztereotípiaként. Ezért sem véletlen, hogy a szélsôjobb-

74

miazorosz 2016-07-13 7:50

oldali erôk oroszbarátsága ennyire markánsan tud megje-lenni. Ez az oroszbarátság nem valami kétoldalú, kölcsö-nös rokonszenv, hanem a kormánypártokkal és a hagyo-mányos ellenzékkel szembeni értékfelmutatás... A jelcinimélyaltatásból felébredô Orosz Birodalom sokaknak im-ponáló ma Magyarországon; és a nyitás kelet felé prog-ramjának Oroszország a képzelt befogadó országa.(Természetesen, a meglehetôsen antidemokratikus Iránmellett.)

Azonban a társadalmilag markáns vélekedés az oro-szok kapcsán a politikai szinten túl ennél ösztönösebb.Ami tény, hogy az 1848 utánihoz hasonló az oroszokmegítélése ma is Magyarországon. De a »függetlenség el-vevôje« és a »forradalom leverôje« toposzok mellé még aszovjet hadsereg által 1944–45 során elkövetett erôszakis újabbakat tesz… Ami még ezen is ront, hogy az oro-szokat és Oroszországot valamiféle kapcsolattal a magyarlakosság összeköti a kommunizmussal. Tehát az oroszvagy Oroszország hívószavak után elsô asszociációk közthamar megjelenik a kommunizmus és Sztálin. Még ha azegykori diktátor származását tekintve nem is volt orosz.Azt azonban nem tudom, mennyiben járul hozzá a szél-sôjobboldal grúz-ellenességéhez ezen tény.”

Tóth Viktória: „Szibéria, medve, vodka, usanka, kom-munizmus… egy átlagember ezekkel a szavakkal egysze-rûsítene le egy olyan gazdag kultúrával rendelkezô álla-mot, mint amivé az elmúlt évszázadokban nôtte ki magátOroszország. Pedig mennyivel szebb lenne inkább aztmondani: Kijevi Rusz; szamovár, matrjoska baba, Moj-szejev Táncegyüttes, mint az orosz kultúra átörökítôi;Csajkovszkij, mint a világ egyik legismertebb zeneszerzô-

75

miazorosz 2016-07-13 7:50

je; vagy akár a mûkorcsolya, mint a kimagasló oroszsport egyik vezérága.

Oroszország a civilizált világ peremén, elmaradotttérségként él a nyugati ember elképzeléseiben, ahol méga demokrácia sem tud kialakulni, nagy a korrupció és akosz, fejletlen a technika, télen fûtetlenek a tömegközle-kedési eszközök, az átlag háztartásból hiányoznak a kor-szerû gépek, lakói pedig durva, agresszív emberek, akikráadásul iszákosak és primitív gondolkodásúak… Valljukbe, az orosz nép elég sok félreértésre adott okot, ezekalapozták meg rossz hírnevüket… A magyarok történel-mi ellenszenve az oroszokkal szemben az 1849-es, de leg-inkább az 1956-os közismert eseményekre vezethetôvissza, ugyanakkor a közelmúltban történt gázelzárásosmizéria sem öregbítette a jó viszonyt az oroszok és a ma-gyarok között. Élénken él még a magyar köztudatban,hogy a szovjet katonák megerôszakolták a nôket, elhaj-tották a lovakat, kifosztották a falvakat, ránk uszították atitkos rendôrséget, és a Vörös Hadsereg is évtizedekre anyakunkon ragadt. A hódoltság idején 150 évre itt ra-gadt törökökkel azonban mégsem szitkozódunk annyit,pláne nem az osztrák sógorokkal, tehát ebbôl az irány-elvbôl kiinduló vagdalkozást alaptalannak tartom.Ugyanakkor a gulágok – vagy »csak« a recski kényszer-munkatábor –, a rettegett fekete autó, avagy az Andrássyút 60. baljós árnyéka vetôdött a szovjetek megítélésére, sezt csak tetézte az orosz nyelvtanulás kényszerû kötele-zettsége.”

Persze, ezeknek a fejtegetéseknek némi pikantériátkölcsönöz, hogy lejegyzôik többsége nem ismer (sôt, van,hogy nem is látott még) oroszokat. Ettôl még nem ér-

76

miazorosz 2016-07-13 7:50

dektelen a véleményük, mint pl. Manzák Krisztináé:„A róluk kialakult vélemény nem közvetlen tapasztaláseredményeként jött létre; elbeszélések, olvasott élményekalakították ki bennem ezt a képet. Nagyon szörnyû nega-tív kép nem alakult ki bennem errôl a nemzetrôl. De vanolyan történet is, mely nagyban lerontotta azt a szépképet, melyet megalkottam.

Elôször is a kevésbé jó történéseket vegyük számba.Kiskoromban hallottam a nagymamámtól a háborús tör-téneteit, bár neki nôként nem hiszem, hogy sok front-él-ménye lehetett, de elég sokat mesélt »azokról az idôkrôl«.Elmesélte, hogy miután az oroszok bejöttek, megjelentekazon a tanyán is, ahol abban az idôben a nagyiék is éltek.És kis híján ô is áldozatául esett a tragikus megerôsza-kolásoknak, amik az orosz katonák nevéhez voltak köt-hetôek. Ehhez persze hozzá kell tennünk, hogy a nômegerôszakolása bármely nemzetiségû embertôl elfogad-hatatlan, de abban az idôben, úgy gondolom, mindenkielvesztette a józan ítélôképességét, hiszen azok a ször-nyûségek a legállatibb ösztönöket hozhatták, hozták ki azemberbôl. Így ezek alapján bármilyen negatív képet le-vonni az oroszokról talán igazságtalanság lenne, de ennekellenére ennek a dolognak a helytelenségét nem kérdô-jelezhetjük meg.

Emellett persze számos pozitív dolog van, amit az oro-szok javára írhatok. Például az orosz komolyzene… Denem csak a kulturális értékek miatt lehet kedvelni, sze-retni az orosz embereket vagy az orosz kultúrát. Az oroszemberek érdekessége és különlegessége is hozzájárulahhoz, hogy nem lehet csak úgy »elmenni mellettük«.Nem lehet róluk nem tudomást venni. Van az orosz em-

77

miazorosz 2016-07-13 7:50

berek mentalitásában, az élethez való hozzáállásában va-lami érdekes szikra, ami szintén nagyon figyelemreméltó. Az a különös kultúra, amiben ezek az emberekélnek, megerôsít, hogy csodálattal és érdeklôdéssel figyel-jem ezt a keleti népet.

És végül a vallás az, ami még inkább csodálhatóbbáteszi számomra ezt a kultúrát. A vallási életben haszná-latos ikonok is emelik az orosz kultúrát. Magam görögkatolikus családból származom, aminek köszönhetôengyerekkorom óta fontos szerepet játszanak életünkben akülönbözô ikonok, nagyon sok orosz mintára elkészítettikon kísért végig eddig életutamon, amikhez sokszor fáj-dalmas, de olykor örömteli pillanatok kötôdtek.”

Természetesen olyanok is akadtak, akiknek személyesélményeik is vannak: „Örömmel tölt el az, hogy elégorosz embert, öregeket és fiatalokat ismerek ahhoz, hogyegyenként döntsem le ezeket a tévképzeteket. Az évekalatt megtanultam, hogy az oroszok se nem jobbak, senem rosszabbak nálunk. Vannak hibáik, mint nekünk.Vannak furcsa szokásaik, mint nekünk. Éppúgy vannáluk Túró Rudi, mint nálunk (szirok néven fut arrafeléez a hungarikumnak tartott csemege).” (Metlesits DávidLászló)

Szintén szinte személyes élményeknek számítanak szü-lôk, nagyszülôk által közvetített emlékek is: „Érdekesvolt megfigyelni, hogy kinek milyen volt a reakciója, mi-kor megtudta, hogy orosz szakos vagyok. Idôsebb isme-rôseimrôl többször kiderült, hogy régebben ôk is oroszszakosok voltak, de a legtöbben legalábbis emlékeznekmég néhány dologra az oroszórákról, van, aki egy mesérevagy dalra, néhányan csak szavakra. Ezeket el is mondták

78

miazorosz 2016-07-13 7:50

nekem, többen pedig nevetve beszéltek arról, mennyireutálták tanulni a nyelvet, hiszen kötelezô volt.

Az oroszokról alkotott képünket nagymértékben be-folyásolja az, hogy mit hallottunk róluk a nagyszüleink-tôl és a szüleinktôl. Ezek alapján bennem mindig pozitívkép élt róluk. A nagymamám azt mesélte, hogy gyerek-korában orosz katonákat szállásoltak el náluk, akik szí-vesen játszottak a gyerekekkel, és a konyhában aludtak,mert nem akarták elfoglalni a családtagok fekhelyeit.Anyukám pedig sokat mesélt arról az idôszakról, amithuszonévesen a Szovjetunióban töltött, ekkor életre szólóbarátságokat kötött.” (Juhász Blanka)

Akadt olyan hallgató is, aki szintén rögtönzött közvé-lemény-kutatást végzett annak érdekében, hogy szemé-lyes véleményét megalapozza:

„Köztudott, hogy a magyarok az oroszokról többnyirenegatív véleménnyel vannak. Ehhez a történelmi ténye-zôk, az írott média hatása és a filmek is hozzájárultak.A Szovjetunió összeomlása óta a világ médiumai kimon-datlanul ugyan, de folyamatosan azt az érzést keltik kö-zönségükben, hogy Oroszország és a kelet-európai régióteljesen elveszítette jelentôségét…

A megkérdezett 8 ember véleményébôl (melyek kö-zött volt 20 éves fiatal, 45 éves apa, és 80 éves nagyma-ma is) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az oro-szokról kialakított negatív kép az elmúlt évtizedekbensemmit se változott. Rosszak, mert rossznak akarjuk ôketlátni. Azt hallhattuk szüleinktôl, hogy ránk erôltették anyelvüket, a kultúrájukat és a politikai berendezkedé-süket. Sokat ártottak nekünk, ezért inkább »ne szeressükôket«.

79

miazorosz 2016-07-13 7:50

Úgy vélem, itt lenne az ideje, hogy átlépjünk elôíté-leteinken és közelebbrôl próbáljuk megismerni ennek arettegett népnek a valódi mivoltát. Ám ehhez nagyon sokvíznek kell lefolynia a Dunán.” (Nagy Szilvia)

Figyelemre méltó szempontot fogalmaz meg – valójá-ban csoportosít – a jelentôs „terepismerettel” rendelkezôPéter Nóra: „Érdekes megfigyelni, hogy mennyire külön-bözô »orosz kép« él a fiatalokban, valamint az idôsebbkorosztályban. Bár mindkét korosztályon belül vannakellentmondásos vélemények, eddigi tapasztalataim alap-ján a fiatalok körében mégis inkább pozitív képet vélekfelfedezni az oroszokról. Baráti társaságomon belül min-denki irigykedve hallja, hogy orosz szakos hallgató va-gyok. Azt mondják, jól döntöttem, mert úgy gondolják,hogy a jövôre nézve Oroszország és az orosz nyelvtudásnagy lehetôségekkel kecsegtet. Ami az idôsebb korosz-tályt illeti, a vélemények megoszlanak. Másként emléke-zik vissza egyik nagyszülôm, akinek a családját az oroszkatonák kizsákmányolták és ugyancsak másképp a másiknagyszülôm, akinek családjánál olyan orosz katonákszálltak meg, akik csak meleg ételt szerettek volna kapniés egy helyet, ahol éjszakára lehajthatták fejüket. Sôt, azutóbbi azt is elmesélte, hogy a katonák mindenféle finomorosz csokikkal kínálták ôket, gyerekeket, és játszottak isvelük. Azt is megfigyelhetjük, hogy a szocializmus idejéna kötelezô orosz nyelvtanulás milyen negatív hozzáállástprodukált, ami nemcsak magára a nyelvtanulásra korlá-tozódott. Abban az idôben a magyarok nagy része ellen-ségesen viszonyult az orosz néphez, hajlamosak voltakkizárólag negatív dolgokat kapcsolni hozzá. Ezért is tar-tom érdekesnek azt, hogy míg régen a magyarok teljesen

80

miazorosz 2016-07-13 7:50

elutasítóak voltak az oroszokkal szemben, most már alehetôségeket látják bennük… Az a tapasztalatom, hogyáltalában azok az emberek tartoznak a negatív sztereo-típiák megalkotóinak táborába, akik közvetlenül nincse-nek kapcsolatban az orosz emberekkel. Azok az emberekazonban, akik életük folyamán egyre több és többorosszal ismerkednek meg, kezdenek átpártolni a pozitívsztereotípiák megalkotóinak táborába. Sôt, ezen emberektöbbsége egyre nyitottabbá válik az orosz nép iránt, szí-vesen ismeri meg nemcsak nyelvüket, hanem kultúráju-kat, szokásaikat, hogy milyen emberek is ôk valójában.”

A „kétféleség” motívuma határozza meg Kiss Krisztinagondolatmenetét is: „Azt hiszem, manapság Magyaror-szágon az emberek általában kétféleképpen éreznekOroszországgal kapcsolatban. Az egyik a pozitív elôítélet,amely szimpátiából vagy nosztalgiából fakad, a másikegészen egyszerûen mindenféle vonzalom és szimpátiahiánya. A nyitottság, az ôszinte érdeklôdés, a kíváncsiságés az elôítélet-mentes gondolkodás nem jellemzi ezeketaz embereket, de szerencsére Magyarországon is vannakjócskán, akik ezeket az értékeket képviselik.

Ami Oroszországgal és az oroszokkal kapcsolatbanszámomra meghatározó, az a félelem. Saját érzéseimetszeretném most egy kicsit összefoglalni. Úgy érzem, amegismerhetetlenség, a rejtély, a hatalom és a félelemazok a szavak, amelyek ezt az érzésvilágot valamennyireleírhatják. Oroszország területének nagysága miatt ismegismerhetetlennek tûnik, és úgy gondolom, sokan ér-zik úgy, hogy meg sem akarják ismerni. Manapság min-denki nyugat felé orientálódik, sokan készülnek külföl-dön szerencsét próbálni, de opcióként csak nyugat-euró-

81

miazorosz 2016-07-13 7:50

pai országok merülnek fel. Egy manapság divatossá váló,hideg racionalitásra épülô életutat akarnak követni; kül-földön pénzt keresni, vagy egy külföldön jól bevált ötle-tet itthon elsôként megvalósítani, fiatalon és gazdagonnyugdíjba vonulni… – ezek lehetnek egy átlagos maifiatal tervei, amelyeket az örvendetes európai uniós tag-ság lehetôvé tesz számukra. De mi az, ami Oroszországfelé irányít? Csupán a szimpátia, és elképzelhetô az, hogynincs benne semmi racionalitás?”

A nem-tudáson alapuló ismeretek meghaladásánakigényét ismeri fel Hernek Mónika, aki – nagyon szim-patikusan – ezt a feladatot saját generációjának jelöli ki:

„Én nagyon kevés oroszt ismerek személyesen, és a ve-lük való ismeretségem nem támasztja alá a népükrôl ki-alakult képet, miszerint mogorva, hideghez-éhezéshezszokott, durva, ostoba és igénytelen emberek volnának.Úgy gondolom, a kelet-európai rendszerváltások óta el-telt idô még nem volt elég arra, hogy a sztereotípiák ne-gatív aspektusai puhuljanak, és egy reálisabb képalakuljon ki bennünk és a nyugati országok lakóiban. Azoroszok megismerése, mintegy »újradefiniálása« a mi ge-nerációnk feladata lesz.”

A fentebb megismert hallgatói vélemények után elteltújabb három év. 2013-ban egy BA-csoportot kérdeztemmeg ugyanerrôl, de a közben beindult ruszisztikai szakhallgatói sem maradtak érzéketlenek a probléma iránt.Egyikük – Ackermann Sándor –, kihasználva a Ruszisz-tikai Napok biztosította nyilvánosságot, az eseménysoro-

82

miazorosz 2016-07-13 7:50

zat látogatóinak szegezte a Mi az elsô három szó, amieszedbe jut Oroszországról? címû kérdést.

150-en válaszoltak írásban a feltett kérdésre. A szavakelôtti szám azt jelzi, hogy hányan említették. A végered-mény:

69: vodka25: Putyin24: Moszkva18: hideg13: Szibéria12: matrjoska10: Szentpétervár, kommunizmus9: szamovár8: medve, Lenin6: Dosztojevszkij, usanka, 5: Sztálin, Kreml, hó, cirill, Szovjetunió4: pirog, ortodoxia, tél, irodalom, kôolaj, nagy, balett3: vörös csillag, tea, földgáz, Mása, kaviár, bábuska,

tél, jégkorong2: Vörös tér, Tolsztoj, muzsik, Anasztázia, Tatyjána,

Anna Karenina, Nagy Péter, realizmus, szocializmus, fér-fiak, cseburáska, sztyeppe, kultúra, önkényuralom, ba-rátság, szakáll, szél, nyelv, cár, trojka, pelmenyi, vonat,nyersanyag

1: kvasz, milliomosok, rubel, szlavisztika, barátok, ka-bát, hidegháború, impozáns, feltörekvô, Mester és Mar-garita, gyémánt, davaj, Dima Bilan, Natasa Rosztova,Jekatyerinburg, Tatjana levele, fekete, Julija, Dása, pezs-gô, néptánc, nihilizmus, építészet, Gagarin, Lukjanyen-ko, Szolzsenyicin, Arsavin, Sztálingrád, tengeralattjáró,

83

miazorosz 2016-07-13 7:50

Csehov, Misa, gazdaság, gazdagság, ital, szlávok, Anton,Makszim, nyugalom, hatalom, nagyhatalom, hatalmas,barátnô, ôrültség, tôzegáfonya, blincsiki, furcsa, szirok,nagyság, bátorság, Kamcsatka, utazás, Szibériai borbély,anyácska, AK-47, krokodil, Muszorgszkij, gyévuska, fan-tasztikus, szép, metró, Kizsi, Pussy Riot, Katyusa, Novo-szibirszk, nyírfa, dolgozat, Volga, tajga, Kaukázus, állam,cékla, végtelen, szirnyiki, peresztrojka, Romanov, ven-dégszeretet, kontraszt, ikon, szputnyik, ló, csinovnyik,tank, szovjet, felszabadulás, tompa, Anyegin, Don, bun-da, maffia, hagymakupola, Zsiguli, lelkület, orosz lélek,népmese, kalinka, Szvák Gyula, fehér éjszaka, Julja, Sara-pova, Gogol, Vaszilij-székesegyház, troli, háború

Szavak száma összesen: 450 (150 megkérdezett).

E játékos felmérés valójában megismételte az addig isismert sztereotípiákat. Ám a BA-s hallgatók ennél jóvalalaposabb mélyfúrásra is hajlandóak voltak. A legsikerül-tebb írásokból a Függelékben nyújtunk ízelítôt, mindenkommentár nélkül. Meglepôen érett, kiegyensúlyozott,igazán felnôtt, esetenként szép megfogalmazásokat ol-vashatunk, amelyek önmagukban is megállják a helyüketés örömteli meglepetést jelentettek a tanár számára. Úgyírták le a sztereotípiákat, hogy igyekeztek végezni min-denféle elôítélettel. Természetesen, ezek a vállaltan szub-jektív írások nem pótolhatják az igazi kutatásokat. Sze-rencsére ezen a téren is megvan az utánpótlás: a Ruszisz-tikai Doktori Programban jelenleg négy doktoranduszfoglalkozik a magyarországi orosz-kép tudományos feltá-rásával, a 17. század kezdetétôl a 20. század közepéig.135

84

miazorosz 2016-07-13 7:50

A hallgatói esszék után, legvégül – a populáris meg-közelítést mintegy lezárandó – említést érdemel, hogyMagyarországon a 2000-es évek legelején a Pannonicakiadásában megjelent a „Miért nem bírjuk…?” címûsorozatban az eredetileg az angol Oval Kiadó „TheXenofobs’s Guide to…” projektjének oroszokkal foglal-kozó darabja, a Miért nem bírjuk a ruszkikat?. Az egyéb-ként legkevésbé sem ruszofób kötet valójában az oro-szokkal kapcsolatos sztereotípiák népszerû kis enciklo-pédiája, amelyben visszaköszönnek a fentiekben bôvenidézett jellemvonások. Legyen elég csak egy ilyet – tán alegjellemzôbbet – idézni a könyvbôl: „Ha valakinek vagyvalaminek van lelke, az a szerencse fia náluk. Jelcinnekzsákszámra van dusája, míg Gorbacsovnak mákszemnyisincsen. A dusával megáldott emberek hajlamosak túlsokat vedelni, sírni, szerelembe esni vagy folyókba ugrál-ni – cimborákkal átmulatott éjszaka után hazafelé me-net. Ezek az oroszok szemében megnyugtató tulajdonsá-gok.”136

85

miazorosz 2016-07-13 7:50

ESSZÉ AZ „OROSZSÁGRÓL”

A fentiekben sorra vettük az oroszokról szóló közkeletûvélekedéseket itthon és külföldön, régen és ma, s mind-ezt mintegy bekereteztük a magyar–orosz kapcsolatokrövid összefoglalásával. Persze, a kérdés továbbra is kér-dés maradt. Mi tehát az orosz? Az alábbiakban kísérletetteszek arra, hogy a magam sztereotípiáit is bemutassam –mint egy gondolatkísérletet a sok közül.

Csak rációt ne! – harsogták a szlavofilok annak idején,hisz az az átkos Nyugatról jön, végsô soron pedig az eret-nek „latinhitbôl”, tehát a katolicizmusból ered, s mintilyen, az ördögtôl való. Valami igazuk lehetett, ugyanisaz orosz történelem 3 nagy racionalistája (I. Péter, Lenin,Jelcin) után nagy történelmi traumák következtek. A rab-szolgatartó államfeudalizmus, a sztálini államszocializ-mus és a liberális rablókapitalizmus. A radikális európai-zálás tehát nem hozta meg az eredményt, pontosabban:nem a kívánt eredményt hozta. Hanem az elképzelt, avágyott vagy utólag optimálisnak ítélt fejlôdés karika-túráját. És nem azért, mert ezek a történelmi személyisé-gek maguk sem nélkülözték a karikatúraszerû vonásokat.Mai szemmel nézve, van valami megmosolyogtató anagytestû, ám kisfejû ácscár hiperaktivitásában, a forra-dalom vezérének antihôsi aurájában vagy az expárttitkárrendszerváltó állandó kapatosságában. Ám a lényeg nemez, hanem éppen az, hogy nem ôk kölcsönözték e hôsi

86

miazorosz 2016-07-13 7:50

korszakoknak a történelmi komikumot, hanem Orosz-ország színpadán vált a dráma tragikomédiává.

Túlságosan sok ember pusztult bele azonban a péter-vári nagy álomba, került a GULAG-ra és túlságosan sokminden pusztult el a „zavaros idôszak” második, jelcinikiadásának idején ahhoz, hogy az orosz lét groteszk éssuta vonásaira tegyük a hangsúlyt. A nyugati ember min-dig akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor elkezdimegmosolyogni vagy, ami még rosszabb, lesajnálni azoroszokat. Merthogy vicceskedésre lenne elég ok. Még1963 telén, amikor elôször jártam Moszkvában, apám isviccnek hitte, hogy nem lehet kinyitni az Osztankinoszálló ablakát. Végül addig feszegette, amíg az egész ab-lakkeret rá nem szakadt. Pedig csak a fortocska rendel-tetésszerû használatát kellett volna ismernie. Ahhoz, per-sze, illett volna valamit tudnia az orosz télrôl is, amitegyébként Marco Polótól kezdve a nyugati utazók márévszázadok óta megénekeltek.

A velencei mesemondó kalmár az elsô, egyszersmindlegjobb példája annak, hogy a messzirôl jött ember bár-mit mondhat Oroszországról. Mi sem természetesebbannál, hogy ô is egy, úgymond, „megtörtént esettel” ecse-teli az orosz hideget. Eszerint „mikor egyszer a dorbézo-lásból egy férfi hazafelé ment a feleségével, az asszonyleguggolt vizelni. Ám olyan szörnyû hideg volt, hogy alába közötti szôrzet összefagyott az út füvével. Szegényasszony nem tudott mozdulni a fájdalomtól, és segítsé-gért kiáltott. A férj igen részeg volt ugyan, de mégis szí-vére hatott felesége szerencsétlensége, úgyhogy négykéz-lábra állt, és odalehelgetett. Lehelete azonban szinténjéggé vált…”137 Itt már nem folytatnám a szürreálisnak

87

miazorosz 2016-07-13 7:50

tetszô leírást, kinek-kinek vizuális fantáziájára bízom an-nak a duális szoborcsoportnak elképzelését, amely egy-szerre két örökérvényû moszkovita toposz allegorikusábrázolása: az északi hidegé és az egyetemleges részegségé.Az európai ember efféle „igaz történetekkel” kezdte a13. században – és ugyanott folytatta még a 19. század-ban is. Nem ok nélkül fakad ki minden idôk legnagyobborosz történésze, Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij 1865-ben emígyen: „Az orosz népnek hosszú évszázadokon ke-resztül az a szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogymindenki az összes lehetséges sületlenséget világgá kür-tölhette róla, anélkül, hogy félnie kellett volna a cáfo-lattól.”138

És ma sincs ez másképp. Torzítunk, mert nem értjük.Akár a premodern ember. Az európai felsôbbrendûségiérzés, a „Mi” és „Ôk” típusú szembeállítás határozza megorosz-képünket. A keleti szlávok az idegen népeket össze-foglaló néven „németeknek” (nyemci), vagyis „némák-nak” nevezték, hiszen nem értették ôket. Századok, las-san évezredek telnek, és még mindig azt hisszük, hogymindenki barbár, aki nem mi vagyunk.

Barbárság, az erôszak, a vadság, a brutalitás – láthat-tuk, ezek voltak a nyugati sajtó leggyakrabban használtkifejezései az oroszokkal kapcsolatban. Meg aztán a köny-nyed eufemizmusok (ld. „orosz medve”) vagy a szinoni-maként használt „KGB” és „maffia”.

A színvonal a 18. századi stájer néptábláéval vetekszik,amely, tudjuk, minket, magyarokat sem szívelt jobban.

Mindebbôl az a kézenfekvô igazság következik, hogymi mindannyian, istenhez egyformán közel vagy távol ál-ló népek, fajok, nemek és hitek egyként vagyunk prédái

88

miazorosz 2016-07-13 7:50

a klán-sovinizmusnak, a törzsi barbarizmusnak, az etni-cizáló imperializmusnak. Most az oroszok kerültek a cél-keresztbe, holnap ránk vadásznak. Itt ôket gyalázzák, né-hány száz kilométerrel arrébb minket szidalmaznak.Ideje lett a toleranciának.

Kétségtelen ugyanis, hogy mások vagyunk. Nem job-bak vagy rosszabbak, hanem mások. Az oroszok példáultöbbet olvasnak, de jobban is lökdösôdnek a metrón,nem öltöznek ki, ha színházba mennek, a vécéik pedigegyenesen katasztrofálisak. A hallgatóimnak az óráimonidônként felteszek két találós kérdést. Aki tudja a megfej-tést, az már nem kezdô az orosz stúdiumok terén. Azegyik: milyen célt szolgált a leningrádi kollégiumombana WC-fülkéket elválasztó falba, kb. szemmagasságbanfúrt két lyuk? Válasz: a kagylóra felállók, majd visszagug-golók számára a kapaszkodást segítette elô. A második:miért árultak öreg nénik a metró kijáratok környékén ki-égett villanykörtéket a 90-es évek elején? Válasz: mert avevôk a munkahelyükön kicsavarták a mûködô körtéket,majd a használtakat tették a helyükre.

Az elsô kérdést még senki nem fejtette meg (ha nemszámítjuk, természetesen, a helyismerettel rendelkezôket),míg a másodikat évekkel ezelôtt még viszonylag sokanmegválaszolták. Aminek komoly oka van. Az árnyékszék-kultúra terén ugyanis közelebb állunk a nyugati „watercloset”-hez, mint az ázsiai „pottyantóshoz”. A létezôszocializmus idején felnövekedett generáció ugyan-akkor nálunk is pont úgy lopta a gyárból a közvagyont,mint orosz sorstársa. Még csak nem is ragaszkodtak avillanyégôhöz, vitték, viszik haza a WC-papírt is a mainapig.

89

miazorosz 2016-07-13 7:50

E röpke mûvelôdéstörténeti exkurzusból az sejlik te-hát fel, hogy másságunkat egyáltalán nem kell abszolu-tizálni. Vannak dolgok, amiben jobban hasonlítunk rá-juk, mint a mûvelt Nyugatra. Az Egyesült Államokbanpéldául, amikor annak idején részt vettem egy kisvárosipiknik ping-pong versenyén, mindenki résztvevôen mo-solygott a lúzerségemen, mert én minden beütött csuszaután kényszeresen elnézést kértem. Sok évvel késôbb aBalatonon teniszeztem egy orosz akadémikussal. Koro-sabb lévén, gyakran rontott, de minden egyes alkalom-mal hangos „én hibáztam!” felkiáltással exkuzálta magát.

E történetet nem az amerikaiak javára meséltem el.Csak érzékeltetni akartam, hogy az alkalmazott mércéinknagyon szubjektívek és viszonylagosak. Mi európaiakszükségképpen a zsidó–keresztény kultúra által ihletett, agörög–római antikvitás és a barbárság szimbiózisából ki-nôtt feudalizmus és azt leromboló kapitalizmus lineárisfejlôdését tekintjük etalonnak.

*

Nos, ha így nézzük, akkor az oroszok elôtörténete semkülönbözik más, késôn jött európai népek történetétôl.Legfeljebb a keleti szlávok eredetileg nem voltak annyiraharciasak, mint a germánok, de ugyanolyan barbár feje-delemségekben éltek. Hosszan vitatkozhatnánk arról,hogy mindebben mi volt a skandináv varégok szerepe, debármilyen jelentôséget tulajdonítsunk is nekik, az biztos,hogy a 9–10. századi Kijevi Rusz története kísértetiesenhasonlít a korai magyar történetre. Azzal a különbséggel,hogy a mi kalandozó eleink szilaj paripáikon inkább azAtlanti-óceánt és a Földközi-tengert vették célba, ôk har-

90

miazorosz 2016-07-13 7:50

ci dereglyéiken a Fekete-tengerig portyáztak. Az eltérôföldrajzi orientáció csakhamar vallási-kulturális téren isérvényre juttatta hatását: a mi ôseink Nyugatról, a keletiszlávok Délrôl, Bizáncból választották vallásukat. Ez sokmindent megmagyaráz majd a késôbbiekben, de amilyenvontatottan ment az új uralmi viszonyok, az új társadal-mi-gazdasági rend kialakulása, olyan lassú volt a krisztia-nizáció is. A fiatal állam élén patrimoniális uralkodó állt,akinek kíséretébôl kialakul a privilegizáltak rétege, amelya társadalom zömét alkotó szabad harcosokat letelepültéletmódra kényszeríti. A keleti szlávoknál ez a folyamatlassabban megy végbe amiatt, hogy a kedvezôbb geopoli-tikai helyzetük következtében tovább élhettek a könnyûbevételi forrást jelentô hadizsákmányból, mint a fáradsá-gos földmûvelésbôl. Lassan-lassan azonban itt is kiala-kultak a világi és egyházi nagybirtokok, és ugyan kez-detben ezeket zömmel rabszolgák mûvelték meg, defokozatosan a fegyverforgató parasztok is függésbekényszerültek. Így ment ez a Kijevi Rusztól nyugatraesô területeken is, nem véletlenül tekintették az ural-kodók a már ekkor a keresztény világ perifériájánakszámító Kelet-Európában kollégáknak egymást. Ki-kibôszen háborúzott és házasodott egymás famíliájával,ahogy az a középkorban illett. Bölcs Jaroszláv egyik lá-nya így jutott el egész Sárospatakig és Tihanyig. Ésezzel lett András királyunk egyszerre a francia és a nor-vég királynak is sógora.

A dolgok akkor kezdtek megváltozni a keleti szlávokkárára, amikor a tatárok Európa felé vették útjukat. A geo-politika itt az oroszok elôdeit sújtotta: kihasználva a ko-rai államfejlôdés szükségszerû velejáróját, a széttagoltsá-

91

miazorosz 2016-07-13 7:50

got, a Kijevi Rusz jelentôs részét fennhatóságuk alá von-ták és 250 hosszú éven át ott is tartották. Ezenközbentôlük nyugatra megjelentek a jobb életfeltételeketremélô külföldi (zömmel német) paraszttelepesek éskézmûvesek, akik új, korszerûbb munkakultúrát és tech-nikát honosítottak meg, mintegy exportálva a feudalizá-lódásban élenjáró európai országok vívmányait. Ezekena területeken kialakul az egységes jobbágyság és kiala-kulnak a nyugati értelemben vett városok. Ettôl kezdveokunk van Közép-Kelet-Európaként nevezni ôket és te-kinteni rájuk.

Az egykor volt Kijevi Rusz ebbôl a nyugati hatásbólmár kimaradt és ezzel, mondhatni, megmaradt a tulaj-donképpeni Kelet-Európának, ahol ügyeik történelmilegigen kedvezôtlen fordulatot vettek. Ez már a Moszkvai-Oroszország kora, amikor is a moszkvai fejedelmek a ta-tárokkal kollaborálva gyûjtögetni kezdik az egykori keletiszláv földeket, hogy a 16. század elejére majd hárommil-lió, a század közepére kb. 5,5 millió km2-t gyûjtsenekössze belôlük. Ahogy Marx írja A XVIII. századi titkosdiplomácia történetében: „Moszkva a mongol rabszolgaságförtelmes és siralmas iskoláján nôtt fel és vált naggyá.”Nincs mit szépítenünk ezen a történeten: Marxnak me-gint igaza van, legfeljebb nem kell szeretnünk ezért. Ésha belegondolunk abba, hogy az orosz elitek Sztolipin ésSztálin „szorításában” nemrég azt az Alekszandr Nyevsz-kijt hozták be „Oroszország nevének”, tehát mindenidôk legnagyobb oroszának, aki maga is a tatároknak kö-szönhette nagyfejedelemségét, akkor kicsit illetlennektartjuk magunkat, hogy egyáltalán szóba hoztuk ezt atémát.

92

miazorosz 2016-07-13 7:50

Node a tatárokat és általában a keleti hatások kérdésétnem lehet megkerülni, ha a Moszkvai-Oroszországrólbeszélünk. Az orosz nyelvben alig találunk skandináveredetû szavakat, mongol viszont annál több van, elsô-sorban az államszervezetet, az igazgatást, a hadászatotérintô lexikában. Nézzünk meg egy bojár-ábrázolást a16. századból: szakasztott olyan, mint a bibliai három-királyok. A Vörös téri fô turista szimbólum, a VaszilijBlazsennij székesegyház pedig egy keleti mézeskalács há-zikó. A mongol-tatár hatás elementáris erejû az oroszhistóriában, az igazi történelmi talány ezért az, hogy mi-ért nem tudta átstrukturálni, új pályára állítani az oroszfejlôdést? Miért nem lett belôle kínai fajta keleti despo-tizmus?

Az orosz nagyfejedelmek, majd a cárok márpedig igye-keztek. Buzgón alkalmazták a tatároktól ellesett hatalmititkokat, praktikákat, eszméket és intézményeket.Igénybe vették hozzá a szintén keleti fogantatású bizánciegyházi ideológiát is, és létrehozták az évszázadokon ke-resztül diadalmas autokratikus rendszerüket. Mindezazonban csak azért maradhatott életképes, mert szervesenilleszkedett a kora feudális – tehát európai típusú – be-rendezkedésükhöz, a „fejedelemségem a magánbirto-kom” uralmi elvhez. Ezzel azonban egy archaikus sziszté-ma erôsödött meg, konzerválódott – és prolongálódott.Az orosz társadalmi-gazdasági rend egészen a 17. századközepéig megrekedt a majd’ ezer évvel azelôtti nyugatiszinten. A világtörténelmi kora újkorban itt még koraközépkori idôszámítás szerint éltek.

Csoda, ha Oroszország nem tudta eredményesen fel-venni a harcot még a lengyelekkel sem? Ez a magyaráza-

93

miazorosz 2016-07-13 7:50

ta az izolacionizmus hosszú évszázadai után az elsô Ro-manovok óvatos, majd I. Péter drasztikus „európaizálásá-nak”, ami az orosz lét újabb alapellentmondásait segítetteéletre. Közben azonban az orosz földek kimaradtak askolasztikából, a humanizmusból, a reneszánszból, a re-formációból, a barokk is csak amolyan hagymakupolás„Nariskin-barokk” volt. Hasonlítson valaki össze egy 17.századi végi orosz templomot a római Szent Péter bazili-kával, mindjárt érzékelni kezdi a különbséget. Oroszor-szágban az elsô – udvari – színház nagyjából Molièrehalálának évében alakult.

I. Péter tehát „hozott anyagból” dolgozott. Nem újathozott létre, a régit erôsítette meg. Nem modernizálta,hanem konzerválta az országot. Oroszország európai té-nyezô lett – amelynek tudta nélkül, ahogy a korabeliekezt dicsekvôen mondogatták, egyetlen ágyú sem dördül-hetett el Európában –, de nem lett európai ország. Euró-pában a harmadik rend már vígan ásta a feudalizmus sír-ját, amikor I. Péter egyetemleges szolgálatra kötelezte anemességet, rabszolga státuszba döntötte a parasztságotés kényszermunkaerôre alapozta az állami megrendelésredolgozó manufaktúráit. Eredeti állami tôkefelhalmozásfolyt, a katonai monarchia totálissá kiépítése. A liberális20. század eleji történész, Pavel Miljukov szerint a refor-mok a lakosság legkevesebb egyötödének pusztulása áránvalósultak meg. E felülrôl történô erôszakos beavatkozásmintát adott minden késôbbi „utolérô modernizáció-nak”, amely a polgári társadalom nélkül, annak hiányá-ban valósult meg.

Innentôl kezdve a Pétervári-Oroszország birodalom ésnagyhatalom, európai elittel és ázsiai néppel. Egy nagy

94

miazorosz 2016-07-13 7:50

csatahajóra hasonlít, amelyet tunyán visz elôre a nehéz-kedési erô, s amelynek akár milliméternyi irányváltozásais roppant sok energiába kerül. Az egyre többet kárhoz-tatott jobbágyrendszer azonban eltartja a szalonokbangyülekezô nemesi aranyifjakat, akik jófajta dohányt füs-tölve és pezsgôt hörpintgetve világmegváltó terveket szö-vögetnek, és saját emelkedettségüktôl megrészegültennemesebbnél nemesebb eszméket hirdetnek. Nem tör-ténik ugyan semmi, de ez a semmi iszonyú intellektuális-érzelmi erôfeszítések eredménye. Mellékterméke viszontaz orosz bölcselet és a világirodalmi rangú klasszikusorosz irodalom.

Ki az, aki Puskint, Gogolt, Turgenyevet, Dosztojevsz-kijt, Tolsztojt, Csehovot olvasva megkérdôjelezné euró-paiságukat? Kinek jutna eszébe Ázsia Muszorgszkij, Csaj-kovszkij, Rimszkij-Korszakov dallamait hallgatva, Repin,Szerov, Verescsagin képei elôtt állva? Ki merné elvitatni,hogy Mengyelejev, Lobacsevszkij, Pavlov munkássága azeurópai tudományosság része? Vagy lehetséges lenne,hogy európai kultúra nô az ázsiai ugaron?

Persze, ez az Oroszország, amelynek ilyen elsô rangúmagas kultúrája volt, még olyanabb anakronizmussá váltfokozatosan a 19. században. Csak azért nem érdemelteki az „Európa beteg embere” címet, mert azt már lefog-lalták a törökök. És ezt csak ideig-óráig tudta lepleznikülsô és belsô agressziójával, mert a krími háború idejénkiderült, hogy a király meztelen, a japánok erre már csakráerôsítettek a századelôn, és az I. világháború maga aláis temette a retrográd, megújulni képtelen önkényuralmirendszert.

Az ezt követô szovjet rezsim bô hetven évébôl én a

95

miazorosz 2016-07-13 7:50

folytonosságot emelném ki. Kétségtelen rendszerváltozásment végbe, de az minden erôszakossága ellenére meg-maradt az „orosz paradigmán” belül. Nem egy összees-küvô csoport puccsa buktatta meg a cári Oroszországot,és nem Sztálinnak, ennek a IV. Ivánba oltott I. Péternekszemélyes bûne a terror, a kollektivizálás, a büntetômunkatábor-rendszer. Amint nem személyes érdeme anémet fasizmus feletti gyôzelem sem. Az orosz társada-lom olyan választ adott az I. világháborúra és a centrumországok világhatalmi ambícióira, amilyet egy félfeudá-lis-félkapitalista periféria adhat. Visszatérést az autarkistaföldrajzi determinációkhoz, az obscsina-hagyományok-hoz és a tekintélyelvi uralmi rendhez. A szlogenek, a ter-minusok megváltoztak, a „Moszkva – harmadik Róma”-teóriát, a pravoszláv messianizmust felváltotta a világfor-radalmi, internacionalista küldetéstudat eszméje. A biro-dalom és a birodalmi (ön)tudat azonban maradt.

Ezért nincs igazán nehéz dolguk a mai rendteremtôk-nek. Egykori becsületes párt- és komszomol-tagokkéntbuzgón hányják a keresztet, a szellem dolgaiban jobbhíján hagyják érvényesülni a pátriárkát, gond nélkül le-vedlették tehát a marxizmus-leninizmust. A szovjet him-nusz azonban megmaradt, Lenin békésen nyugszik mau-zóleumában, és folynak a viták arról, hogy Sztálingrád isvisszakapja nevét. A Nagy Honvédô Háború emléke ho-vatovább a társadalom legstabilabb kohéziós erejévé vált.„Irányított”, „szuverén” demokráciáról beszélnek, de mia „szocialista” demokrácia, humanizmus, realizmus stb.után pontosan tudjuk, hogy a különféle izmusok elôttijelzôk a valóságban mindig zárójelbe teszik a jelzett sza-

96

miazorosz 2016-07-13 7:50

vakat. Mindebbôl pedig az következik, hogy az oroszmúltból – annak ellenére, hogy idôrôl idôre valóban ne-hezen megjósolható – tényleg érteni lehet a jelent.

*

De definiálni is tudjuk azt, hogy mi az „orosz” a törté-nelem segítségével? Történész vagyok, nehéz kimondani,de félek, hogy nem tudjuk. A historikus hagyományoseszközeivel azt lehet megállapítani például, hogy az oroszközépkor nem ismerte a rendeket, a rendi-képviseletiországgyûléseket, ezért az újkorban sem alakult ki a nyu-gati értelemben vett polgárság, a parlamenti demokrácia.Ezért adottságnak vesszük, hogy a jelenkorban sincs civiltársadalom, csak „imitálják” az igazi parlamenti pártokat,és állandó demokrácia deficittel küzd a társadalom. Vagyma is meghatározó feltétel, amit a kiváló orosz történész,Szergej Szolovjov még a 19. század közepén írt: „A ter-mészet Nyugat-Európának édes-, Oroszországnak viszontmostohaanyja.” Hatalmas, északi fekvésû, nagy folyókszabdalta, sík ország. A sovány termôföld alig-alig bizo-nyult alkalmasnak a mûvelésre. A kimeríthetetlen termé-szeti kincsek ugyanakkor a puszta felélésre csábítottak,csábítanak a mai napig. De ebbôl következett az is, hogya nyitott határok az egész orosz történelem folyamánelôtérbe állították az emiatt kórosan megnagyobbodottállam külsô (védekezô/támadó) funkcióit. Az ország ezértegy katonai tábor képét öltötte és állandóan háborúzott.Így a birodalom egyre nôtt, a benne lakó alattvalók azon-ban egyre rosszabbul érezték benne magukat.

Ezek a történelmi-földrajzi feltételek az évszázadok

97

miazorosz 2016-07-13 7:50

során speciális lenyomatot hagytak az orosz emberen.A muzsik iszonyú erôfeszítések árán hódította el az erdô-tôl szántóját, de a mûvelésre a zord éghajlat kevés idôthagyott neki. Az év nagyobbik felében ezért halászott, va-dászott, gyûjtögetett. Szabad volt, mert egészen 1649-igszabadon költözhetett, de még inkább szabad volt a lelke.Eggyé vált a természettel: szemlélôdô, meditatív lelki al-katú, sok tekintetben természeti ember maradt. A nemesszintén nem volt rászorítva a gazdaságra. Ha becsülettelszolgált az államnak, akkor az becsülettel eltartotta. Ezértinkább bízott a cári kegyben (adományban), mint so-ványka birtokában. A nemesi szabadság ethoszát így aligéli/érti meg, annál pontosabban igazodik el az államiszolgálat útvesztôiben. Vonatkozik ez a bürokráciára is,amelynek korruptsága csak a törökökével hasonlítható.Az orosz pópa talán a legszánalmasabb mindegyikôjükközül. Szegény, tudatlan, bárdolatlan, a hatalom talp-nyalója. I. Péter még a gyónási titkot sem hagyja megneki. A pravoszláv alattvalók ezért inkább hisznek a reme-téknek, a szent félkegyelmûeknek, önpusztító szektáknakés a hivatalos egyháztól elszakadt óhitûeknek. A felsôbb-séghez való viszonyát tekintve nem különbözik ettôl asoványka parvenü értelmiség sem: boldogan kiszolgálja ahatalmat, hiszen úgy éli meg, hogy neki köszönheti vi-szonylagos kivételezettségét. A piramis csúcsán a cárok,fôtitkárok álltak. Volt néhány tehetséges közülük, felfe-dezhetô bizonyos mértékben a „jó” és „rossz” uralkodókváltógazdasága az orosz-szovjet történelemben, de összes-ségében mégiscsak igaz, hogy a nép olyan vezetôket ka-pott, amilyeneket megérdemelt.

Ez az, ami nagy tömegben, a derékhadra áll és igaz.

98

miazorosz 2016-07-13 7:50

Mindig, minden társadalmi rétegben akadtak azonban a„normálistól” eltérô, az adott körülmények között devi-ánsnak minôsíthetô, rendkívüli emberek. Voltak egyfelôla béketûrô parasztok, és voltak másfelôl békétlen sorstár-saik, a kozákok. Egyszerre helytálló tehát a szolgalelkû-ség, a mindenbe zokszó nélküli beletörôdés és a mértéketnem ismerô, pusztító „népakarat” mítosza. Az is kétség-telen továbbá, hogy az orosz nemes „felesleges” ember,de nemesnek született például Puskin is. Egyszerre, egy-más mellett és ellen léteztek a Raszputyin-féle egzaltáltkocsmatöltelékek és az igaz hit tûzhalált is vállaló mártír-jai. A „pravoszlávia, önkényuralom, népiség” szenthá-romságát hirdetô kultúrhivatalnokok és cárt robbantó„nihilista” egyetemisták. Tengernyi szovjet párttörténetprofesszor az egyik oldalon, Andrej Szaharov, AlekszandrSzolzsenyicin, Dmitrij Lihacsov a másikon.

A standardtól mégis leginkább egy cár tért el. I. Péter.Aki azonban a tipikust is legtipikusabban képviseliOroszországban. Az orosz szokásokat, erkölcsi normákatlátványosan felrúgó, a „maradiságot” tûzzel-vassal irtóPéter, akinek bizony meggyûlt a baja étkezés közben akéssel és villával, belepirult, ha német hercegkisasszo-nyokkal kellett társalognia, és merô atyai jóindulatbólazonnal nyakon vágta még a legelôkelôbb bojárt is, hapedagógiailag azt indokoltnak találta. Aki fôvárost álmo-dott a birodalom egy mocsaras zugában, selyemhernyótakart a hideg északon termeszteni, levágott kaftánt, sza-kállt, fejeket. Nem kímélt senkit – szimpatikus, hogy sa-ját magát sem. Ahogy Lenin mondta (Kljucsevszkij nyo-mán): „erôszakkal harcolt az erôszak ellen”. Birodalmatszervezett despotikus alapon – hosszú idôre számûzve a

99

miazorosz 2016-07-13 7:50

polgári társadalom illúzióját. A rendelkezésére álló esz-közökkel a lehetô legnagyobb hatásfokkal valósított megegy országa elôtt álló reális célt. Az emberi életekért azon-ban minden korban kár, különösen, ha áldozatuk hiá-bavaló volt. Péter azt tette, amit tennie kellett és lehetett.Fogcsikorgatva „európaizált”, mert az autokratikus biro-dalomnak arra volt szüksége. Az orosz nagyhatalomnakminden oka megvan a dicsôítésére, az alattvalónak pediga megátkozására.

*

A 80-as évek elején gyakran jártam a Szovjetunióban.Akkortájt gyors egymásutánban mentek el a pártfôtitkárok.Egyikük temetésének napján éppen az akkor negyveneséveiben járó dékán – egyébként elsô rangú történész –szobájában ültem. A hangulat nem annyira gyászos, mintinkább feszült volt, ugyanis a közintézményekben kö-telezôen nézni kellett a szertartást és az egyetemi készülékcsak hangot adott, képet nem. Végül nagy nehezen be-jött a kép is, ekkor a hangot levettük és beszélgetni kezd-tünk közös dolgainkról. Beszélgettünk volna, ha nemtoppan be a szobába egy idôs, ôsz szakállú professzor, akihosszasan exkuzálta magát amiatt, hogy betegsége miattnem tudott részt venni a legutóbbi értekezleten. „Rend-ben – rivallt rá beszélgetôtársam –, de többé ez ne fordul-jon elô!” Bevallom, engem meglepett a jelenet, ugyanisMagyarországon már 35 évvel ezelôtt sem volt divat öregtudósokat sarokba térdepeltetni. Kérdôn néztem tehátrá. „Ezekkel csak Sztálin furkósbotjával lehet bánni” –mondta és a maga részérôl lezárta a kérdést.

Pár év telt csak el, amikor az Európai Kulturális Fó-

100

miazorosz 2016-07-13 7:50

rum alkalmából a gorbacsovi idôk emblematikus oroszértelmiségijével, Dmitrij Lihacsov akadémikussal beszél-gethettem. Kirôl másról, mint I. Péterrôl folyt a diskur-zus, amelyet aztán levélváltás követett (nagy örömömreDmitrij Szergejevics levelét aztán publikálta is), aminekkapcsán kifejtette, hogy az orosz történelem természeteskerete az abszolutizmus. Szóban még hozzátette: „és egyorosz értelmiséginek nem marad más választása, minthogy drukkoljon annak, hogy ne egy despota, hanem egyfelvilágosult uralkodó álljon az ország élén.”

Így lenne ez? Ma már bizonytalanabb a nemleges vá-laszom. A történelem kétségtelenül azt bizonyítja, hogyaz „oroszhoz” hozzátartozik, annak egy meghatározó sa-játossága, a tekintélyuralmi rend, de – hozzátartozik aszabadság is. Tajga, amíg a szem ellát, a hömpölygô fo-lyók, az áradó zene szabadsága. Az orosz lélek, a „russzka-ja dusa” túláradó dominanciája, amely mindig felülírja,ha kell, a józan számításokat, a rideg törvényszerûsége-ket, a történelmi fátumokat. Oroszországban a rend ésrendetlenség, erôszak és könyörületesség, jámbor bele-törôdés és féktelen lázadás, anyagelvûség és spiritualiz-mus, profithajsza és jótékonyság párban jár, békében ésállandó békétlenségben egymással.

Igen, talán ez a kettôsség ez, amely az oroszt leginkábbjellemzi. Hogy Európa is és Ázsia is, hogy hívô is ésateista is, hogy keresztény, de keleti, hogy lelketlen ésmégis emberi, hogy hatalmas – és mégis oly esendô.

Én nem gondolom, hogy meg- és kiismerhetetlen. Azoroszok se gondolják ezt magukról. Sôt, értetlenül fogad-ják, ha az ember nem érti ôket. Nekem például a mainapig rejtély, hogy az oroszok mikor váltanak át tege-

101

miazorosz 2016-07-13 7:50

zôdésre a magázódásból, miért került annak idején ko-pejkára ugyanannyiba az elôkelô italnak számító pezsgôés a népital vodka, vagy hogy a „szicsasz” egészen pon-tosan mennyi idôt jelent. De igyekszem mindent befo-gadni, törekszem arra, hogy mindent megértsek. Nyi-tottságot, elôítélet mentességet, egy kis empátiát javaslokmindenkinek, aki nemcsak megértésre törekszik, demegérintve lenni is szeretne. Nem nagy dolgok ezek. Ne-kik is csak annyi bizalmat kell megszavazni, amennyitmagunknak is megadnánk.

Hogy mi végül az orosz? Az orosz egy hosszú szôkehajú lány, aki megbabonázva, elhomályosodó szemmelhallgatja Bulat Okudzsava Imáját. Haja a végtelen oroszróna, szeme a folyók kéke, arca Andrej Rubljov harmó-niája, lelke egyház és világ szimfóniája. De orosz Félel-metes Iván, Nagy Péter és Sztálin is. Sose hagyjuk azon-ban ezzel megtéveszteni magunkat! Nagy 19. századiírónk, Jókai Mór máig érvényes módon mutatja fel azigazi értéket: „Az orosz kormánynak van kancsukája,vannak szibériai ólombányái, vannak vérrel írt ukázai, deaz orosz nemzetnek van szabadság utáni vágya, mit de-mokrata egyletei fenyegetve hirdetnek a világnak, vanhatalmas literatúrája, melynek magas lelkû bajnokai azáltalános szellemi jobblétért, a nagy koreszmékért küz-denek…”

Az „orosz” tehát ember. Kicsit más, mint a magyar.Nem különb és nem alávalóbb, nem tehetségesebb ésnem tehetségtelenebb. Néha rosszkedvû, fáradtan kel ésmorcosan megy a munkába. Máskor viszont rásüt a nap,és keblére öleli a világot. Ilyenkor bizony gyakran felönt

102

miazorosz 2016-07-13 7:50

a garatra, de ugyanúgy szereti gyerekeit és oltalmazza csa-ládját. Neki is megvannak a vágyai, céljai, hobbijai.Náluk kicsit késôbb kel fel a nap és mintha hamarabbnyugodna le. Hidegebb van, mint nálunk, szélesebbek azútjaik és nagyobbak a távolságaik. Minden nagyobb.Több náluk a magas, szôke ember. Jobban hokiznak éskosárlabdáznak. Mi viszont gyakran megverjük ôket vízi-labdában. A futballjuk momentán jobb, de ôk sincsenekigazán megelégedve vele. Kicsit több Nobel-díjas írójukvan, de mi sem panaszkodhatunk Amerikába szakadtatomtudósainkra. Turistáik „annyian vannak, mint azoroszok”. Jó vendégek: sokat isznak, sok borravalót ad-nak. Ránk meg azt mondják, hogy igen vendégszeretônép vagyunk.

Azalatt a tizenkét század alatt, amióta dolgunk van ve-lük a kelet-európai síkságon, amikor nem szólt közbe apolitika, tulajdonképpen egész jól elvoltunk velük.

Jevgenyij Popov véleménye

Esszémmel nem akartam lezárni a vitát, megoldani az„orosz rejtélyt”, csupán egy gondolatkísérletet igyekez-tem felvázolni, ami mögött, természetesen, több évtize-des tapasztalat, kutatás, élmények állnak. Érthetô hát, hahiszek a saját orosz-képemben. De azt is tudom, hogyléteznek más olvasatok is – láttunk belôlük jó néhá-nyat.139 Mint például, egyfelôl, a posztszovjet Oroszor-szág önképérôl kritikus elemzést adó Irina Glebova törté-nész-politológusé, másfelôl a publicista (jelenleg kulturá-

103

miazorosz 2016-07-13 7:50

lis miniszter), Vlagyimir Megyinszkijé, aki az önreflexió-ra való képtelenséget testesíti meg a sztereotípiák ellenikönyvsorozatával. A téma lezárásaként – minden „viszont-válasz” nélkül – én mégis inkább egy harmadik véle-ményt közlök, a kiváló, nemzetközileg is jól ismert oroszíró levelét, aki megtisztelt azzal, hogy írásomra közvet-lenül reagált:

Kedves Gyula!

Szívesen emlékezem vissza az Önöknél tett látogatásomra.Nagyon kellemesen és jól éreztem magam, olyan érzésemvolt, mintha BARÁTI körben lennék. Fenntartások nélkülmeg tudtam osztani a gondolataimat, az ismereteimet és amegfigyeléseimet. Még egyszer köszönök mindent.

Ami a cikkét illeti, a konkrét tévedéseket már az ÖntôlBudapesten kapott példányban megjelöltem (amit szüksé-gesnek láttam, azt javítottam – Sz. Gy.), mint példáulhogy a nemesi származású „aranyifjak” aligha „iszogathat-tak” vodkát.

Egészében véve rendkívül pozitívan viszonyulok a cikké-hez, amely nagyfokú hozzáértésrôl, a kérdés mély ismeretérôlés jó szándékról tesz tanúbizonyságot. Sok gondolatával ésmegfigyelésével tökéletesen egyetértek. Például azzal, hogy azoroszok MÁSOK.

Néhány állítással ugyanakkor vitába szállnék, bár ezekvéleményem szerint „az oroszokról” alkotott vélekedéseknekazon sorába tartoznak, amelyek számomra kissé elnagyolt-nak és pontatlannak tûnnek.

Amikor megemlíti, hogy Oroszországban az elsô udvari

104

miazorosz 2016-07-13 7:50

színházat körülbelül Molière halálának évében hozták lét-re, akkor Ön, sok orosz kollégájával együtt, elfeledkezik ar-ról, hogy Oroszországban a hivatalos, nemesi mellett min-dig is létezett a népi mûvészet. Ezt a témát mindezidáigkevéssé tanulmányozták, mert sértette az álszenteskedô szov-jet tabukat.

Véleményem szerint, ezért nem lehet úgy beszélni MAGAS

ERKÖLCSISÉGÛ OROSZ MÛVÉSZETRÔL, hogy csak Turge-nyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij NEMESI mûveire, Puskin ka-nonizált verseire és a peredvizsnyikok képeire támaszko-dunk.

Létezett népmûvészet is, amelyet Afanaszjev meséi kép-viselnek, énekek és csasztuskák, amelyek tele voltak feketehumorral, nyíltan ábrázolt szexualitással, olyan népi ábrá-zolások, amelyek cáfolják a híres orosz LELKISÉGRÔL kerin-gô triviális elképzeléseket. A 20. század avantgárd mûvé-szete felé pedig innen vezetett egyenes út, és részben ide nyúl-nak vissza egyes abszurd írók, az OBERIU csoport tagjainaka gyökerei is, mint pl. Danyiil Harmsz, Dobicsin, Zoscsenkovagy Akszjonov. Létezett népi színház is, amelyet a ván-dorkomédiások, különféle rituálék, balaganok (vásári ko-médiák) képviseltek, és amelyre professzionális dramaturgiavolt jellemzô. Vegyük csak például a „Maximilian cár” vagya „Csónak” címû darabokat. Arra szeretnék tehát rámutat-ni, hogy az orosz mûvészet a tisztán európaitól nem elszige-telve létezett, hiszen François Villonnal is találhatunk ana-lógiákat Oroszországban. Bár lehet, hogy ôk névtelenekmaradtak.

Létezik olyan vélemény is, amely szerint folytonosságfigyelhetô meg a cári önkényuralom és a szovjet rezsim kö-

105

miazorosz 2016-07-13 7:50

zött, és emellett Alekszandr Szolzsenyicin is elegendô érvetsorakoztatott fel. A szovjet ôrület a 20. században teljesen ahatalmába kerített egymástól a szó minden értelmében tá-voli országokat, olyanokat, mint Oroszország, Kína, Korea,Kuba vagy a keleti blokk országai. Magyarországon és Ba-jorországban rövid ideig tanácsköztársaságok alakultak,Finnországban polgárháború zajlott, amely a „fehérek” gyô-zelmével ért véget. A „világforradalmi, nemzetekre kiterjedômessianizmus” gondolata sem orosz találmány.

Cikkének abban a részében, ahol Szergej Szolovjovrautal, ír a természetnek az orosz mentalitásra gyakorolt ha-tásáról. Ezzel kapcsolatban érdemes lenne megemlíteni,hogy Finnországban a természet még zordabb, mint Orosz-országban, ugyanakkor a finn mentalitásból nem csináltoroszt.

„A piramis csúcsán álltak a cárok és a fôtitkárok” – írja.Feltételezem, hogy a „fôtitkárok” éppúgy különböztek a cá-roktól, ahogy az önkényuralom és az autoriter rendszerkülönbözik a konstruktív változásokra képtelen totalitariz-mustól. Érdekes lenne az a kérdés, hogy a jelenlegi orosz ha-talom és a szovjet között milyen a folytonosság. Azt írja,hogy a szovjet himnuszt megôrizték. Azonban ennél mindenösszetettebb és zavarosabb. A szovjet himnusz zenéjéhez újszöveget írtak, és ez, véleményem szerint, modern életünkmetaforája is. Ahol mindenki dönt a maga kedve szerint,hogy mi a fontosabb a számára, a szöveg vagy a zene.

Még egy utolsó apró megjegyzés. Azt írja, hogy az oroszokközött több a magas, világos hajú ember. Én a hazámbanmást tapasztalok. A magas, világos hajú emberek inkábbkaréliaiak és komik, nem oroszok. Ma az oroszok többsége

106

miazorosz 2016-07-13 7:50

keverék, fôleg az én szülôföldemen, Szibériában, ami a híresorosz dal szerint is „orosz föld”.140 Vessen egy pillantást apocsvennyik Valentyin Raszputyin portréjára és egyet fog ér-teni velem.

Újra hangsúlyozom, hogy mindez vita tárgya lehet ésnem a priori kijelentés. Az élet mindig több a sémáknál, ésez így van jól.

Jevgenyij Popov”(2010. 03. 12.)

107

miazorosz 2016-07-13 7:50

FÜGGELÉK

Magyar és amerikai hallgatók kisesszéi

az oroszokról

Az alábbiakban közreadom a „Mítoszok és sztereotípiákaz oroszokról” címmel, a 2012/13-as tanév II. félévébenalap- (zömmel történelem-) szakos hallgatóknak meg-hirdetett órám legfrappánsabbnak vélt rövid esszéit,valamint Nyina Filippovának, a Szentpétervári Egye-tem tanárának az orosz civilizációról szóló nyelvi szemi-náriumát 2007-ben látogató, az Egyesült Államokbanmár végzett hallgatóinak kis szösszeneteit. Fontos meg-jegyezni, hogy a magyar diákok döntô többsége mégnem járt Oroszországban és nem találkozott oroszemberekkel, míg az amerikaiak többhónapos részkép-zésen vettek részt Oroszországban (utóbbiak dolgoza-taiból csak részleteket közlök, keresztnevük megjelö-lésével). Az írások messze nem csupán az orosz, hanema magyar, valamint az amerikai mentalitásról is sokatelárulnak. Az összehasonlítás ingoványos talaján valóeligazodás intellektuális élményét meghagyom az Olva-sónak.

108

miazorosz 2016-07-13 7:50

MAGYAROK

Sabján Márton:„A ruszofóbia elsôdleges forrása a történelem során az or-szágot megjárt történetírók által készített leírások Orosz-országról, az ott élô jobbágyokról, nemesekrôl, cárokról,papokról, természeti és társadalmi viszonyokról. Ezeket aleírásokat, melyek felölelik az elmúlt 1000 évet, vizsgál-tuk a félév során, és az órákon újra meg újra szinteugyanazok a jelzôk kerültek elô az oroszokkal kapcsolat-ban. A leggyakoribbak: sivár, sík, ritkán lakott pusztaság;hideg, hosszú, zord tél; faragatlan, hitetlen, alkoholista,asszonyverô, állatként viselkedô emberek; elnyomó, ke-gyetlen cárok, illetve nemesek; nincstelen, elnyomottjobbágyok; elmaradott, autokrata társadalom.

Véleményem szerint, ezek közül számos jelzô, vagytalán mind is jellemzô lehetett, vagy most is jellemzôOroszországra. Viszont azt is szem elôtt kell tartani, hogya leírásokat készítô emberek maximum egy-két évet töl-töttek ott, akkor is többnyire nem egy helyen, és ennyiidô alatt nem lehet egy ország társadalmát mélyrehatóanmegvizsgálni. Valószínûleg ôk azt írták le, amit láttak,azaz egyedi eseteket, amelyekbôl általánosítottak. Perszeaz sem biztos, hogy ezt helytelenül tették.

A másik szempont, amit figyelembe kell venni, az apolitika. Tehát azt, hogy Oroszország kétségtelenül nagy,erôs, tartalékokkal rendelkezô ország már elég régen. Ezfélelmet válthatott ki Európa uralkodóiból, akik az útileírásokat készítô utazókat támogatták, amiért cserébe azt

109

miazorosz 2016-07-13 7:50

várták el pártfogoltjaiktól, hogy növeljék az ellenszenvetaz alattvalóik közt a potenciális ellenséggel szemben.

Az elmaradottság kérdése megint egy külön szempontlehet Oroszország vizsgálata kapcsán. Azt tudjuk nemcsak a kevésbé hiteles forrásokból, de a hitelesnek elfoga-dott történelemkönyvekbôl is, hogy Oroszország valóbanelmaradott volt és még mindig az Nyugat-Európáhozképest. Elsôsorban a demokrácia bevezetésével maradtakle nagyon az oroszok, amit gyakorlatilag csak a rendszer-váltást követôen valósítottak meg többé-kevésbé. Másnézôpontból megvizsgálva az oroszok elmaradottságát,viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban minden-kinek, a Föld minden országának ugyanazt a fejlôdéstkell-e követnie, mely a nyugati világnak viszonylag jólbevált, vagy létezik más fejlôdési út is egy adott társada-lom számára. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy Orosz-ország nem fejletlen, csak más fejlôdési utat jár be, ami-vel talán nem ugyanoda ér el, ahová az összes többi or-szág, de szerintem az se törvényszerû, hogy mindenkinekugyanaz a jó, ergo ugyanoda akar vagy kellene eljutnia.A napi híradásokat látva ezt jelenleg Magyarországon isaktuális kérdésnek tartom.

A ruszofóbia egy másik aspektusa pedig az elôítélet,mely olyan szörnyû ideológiák megalkotására sarkallta azemberiséget, mint a fajelmélet, rasszizmus, antiszemitiz-mus és még sorolhatnánk. Szerintem az elôítélet az em-berek életében természetes dolog, mivel a világ legtöbbdolgát nem megtapasztaljuk, hanem elôdeinktôl vagykönyvekbôl tanulunk róla, és ha így tapasztalatok nélkülelhiszünk valamit, az már elôítélet. A gond akkor van, haezek az elôítéletek negatívak, és akkor még inkább, ha

110

miazorosz 2016-07-13 7:50

erôszakot is kiváltanak. Nem kell mindenkinek min-denkit szeretni. Utálhatják elôítéletek vagy tapasztalatokalapján egymást az emberek. Baj csak akkor van, ha vala-ki az utált ember viselkedését nem tudja tolerálni. Tehátnyugodtan lehetünk ruszofóbok, amíg ezzel nem bán-tunk senkit. Ez persze csak az én véleményem.”

Nagy Péter Gergely:„Írásomban az oroszokról kialakult sztereotípiák egyjelentôs okozójával szeretnék foglalkozni, ami a jelenlegisztereotípiáinkra az egyik legnagyobb hatást gyakorolta.A megszálló Vörös Hadsereg bevonulása máig is élénkenél a közemlékezetben, és jelentôs hatással volt az orosz-képünkre. A közkép alakulásának a jellege is figyelemreméltó: a sztereotípiákat megalapozó tapasztalatok nemvalamilyen médiumon keresztül jutottak el a tömegek-hez, hanem a helyi lakosok közvetlenül tapasztaltákugyanazt a Vörös Hadsereg részérôl országszerte. Ennekaz egységességnek az oka az, hogy az ország megszállásaközvetlen kapcsolatteremtés volt két kultúra között.

Fontos megjegyezni, hogy az embertömegek, akikrôlszó van, nem csak kulturálisan különböztek, egy másiklényeges szempont is létezett. Az ország lakossága egy tel-jes társadalom volt, az „oroszok” alatt a Vörös Hadsere-get kell érteni. A VH nem az egész oroszság vagy annakképviselôje volt, hanem egy hadsereg – nélkülözô, túl-élésért küzdô, otthonuktól távol harcoló embercsapat,amelyeknek a java még Moszkvában sem járt, nemhogykülföldiekkel érintkezett volna. Természetesen nem iscsupán oroszok voltak, a teljes Szovjetuniót képviseltékannak sokszínûségében. A megszállt területek lakossága

111

miazorosz 2016-07-13 7:50

vegyesen találkozhatott a sokféle keleti szláv nép képvise-lôivel, akiket együttesen hívtak oroszoknak. Termé-szetesen a tapasztalatok nyomán levont következtetésekki lettek terjesztve az egész orosz társadalomra, nagybanrontva annak reputációját.

A kulturális különbségek voltak a legmeghatározób-bak. Míg a magyarság történelme során végig a nyugatikereszténységhez, a nyugati kultúrkörhöz tartozott, a tô-lünk keletebbre élô népek más fejlôdési utat jártak be. AzOrosz Birodalom kevéssé volt nyitott az újításokra, pél-dául az ipari forradalom is utoljára érte el a területetEurópa államai közül. A társadalmi változások is lényege-sen lassabban haladtak, a feudális viszonyok nemhogymegszûntek volna, de második jobbágyság kezdôdött.A népesség átlagos mûveltsége is sokkal alacsonyabb volt,a mûveltség tradicionálisan a kevés gazdag ember kivált-sága volt, akik egyben a hatalmat is birtokolták. A kom-munista hatalomátvétel sem változtatott a társadalom fôtulajdonságain. Például a hadsereget ugyan modernizál-ták, de a közembereknek nem jutott több. Nem válto-zott az uralkodó osztály viszonya sem az alárendeltekhez,továbbra is hatalmasak maradtak a különbségek. A had-sereg szervezése sem hasonlított a nyugaton megszokottreguláris hadseregére. Az alacsonyabb rangú tisztek nemtûntek ki a közlegények közül, a hadvezetés magasabbszintjein pedig a politikai hûség szempontjai érvényesül-tek a szakértelem helyett.

A második világháború alakulása is szerepet játszott amegszállók viselkedésében. A külföldi államok a náciNémetország utolsó szövetségesét látták Magyarország-ban, és ekképpen is viszonyultak hozzá. Továbbá Ung-

112

miazorosz 2016-07-13 7:50

váry Krisztián felhívja a figyelmet egy másik tényezôre is,ami nem a nagypolitika, hanem az emberek szintjén ját-szott szerepet, de ugyanolyan mértékben rontotta a ma-gyarok megítélését a megszállók szemében: Budapest voltaz elsô nyugati mintát követô nagyváros, amiben a szov-jet katonák kedvükre érintkezhettek a nyugati kultúrával(Bukarestet és Belgrádot nem kellett ostromolni, Varsószinte teljesen elpusztulva került szovjet kézre). Ráadásula politikai propaganda által a katonák bôven informálvavoltak az ellenfeleik különféle rémtetteirôl, így nem cso-da, ha a „felszabadulás” nem sok jót hozott.

A Vörös Hadsereg nem viszonyult egységesen a kiszol-gáltatott lakossághoz, de a történteket összességében nemtúlzás rémtetteknek nevezni. A tömeges megerôszakolá-sok, a szabad rablás, a gyilkosságok, az eltûnések rendsze-resek voltak. A katonák mindent, amit értékesnek gon-doltak, magukénak tekintettek, mindenkit, akit ellenség-nek véltek, megöltek, és szinte csak a saját magas rangútisztjeiket tartották tiszteletben. Rácsodálkoztak a nyu-gati világ vívmányaira, de nem becsülték meg azokat. Azírókat és a gyerekeket nem bántották, de kifejezetten ve-szélynek voltak kitéve a nôk és rajtuk kívül mindenki, akiellenállt, vagy aki tudott oroszul. Kifejezetten kedveltéka polgári életforma jelképévé vált órákat és töltôtollakat,ami már-már komikus mértéket öltött. A katonák nemáldozatként kezelték a magyar lakosságot, ezért megesett,hogy elhurcolták a korábban üldözötteket is. A kisajátítá-soknak maga a lakosság is része volt, a megszállók nemkeresgéltek hosszú ideig, ha törmeléket kellett takarítani,lövészárkot ásni, esetleg a holmijukat cipelni.

A katonák viselkedését többen is megörökítették, és

113

miazorosz 2016-07-13 7:50

próbálták megfejteni a gondolkodásukat, a motivációi-kat. Budapesten vészelte át ezeket a hónapokat MáraiSándor és Kishont Ferenc is, de a történészek forráskénthasználhatnak naplókat, interjúkat és egyéb visszaemlé-kezéseket is. Márai és közvetlen környezete megme-nekült a legrosszabbtól, mert az írókat különös tiszteletés félelem övezte. Kishontot korábban munkatáborbaszállították, de egy rövid ideig egy Szovjetunió felé tartófogolytranszportnak is a része volt.

Mindent egybevetve, a magyar lakosság szenvedéseinem értek véget a náci Németország bukásával. A VörösHadsereg bevonulásával a Szovjetunió uralma valósultmeg egész Kelet-Európában, amit késôbb akadálytalanulváltottak politikai hatalomra. A logikája jellegzetesenkeleti volt, ami megnehezítette az alkalmazkodást. A há-ború ugyan véget ért, de a béke még váratott magára, ésezért is csak az új elnyomás szókincsében hívták felszaba-dulásnak a megszállást.”

Szônyi Judit:„Az orosz társadalommal, magával Oroszországgalegyelôre csupán a filmvásznon vagy régi könyvek kopottpapírjain volt szerencsém találkozni. Azonban itt is egyrégen elveszett fajta világgal, ahol még bálokat tartottak,és a férfiak párbajoztak a hölgyek becsületéért. Ismerekoroszokat, olyanokat, akik megcsalták a férjüket, majd avonat elé ugrottak, olyanokat, akik belefulladtak a sajátnihilizmusukba, és sosem jutottak el Moszkvába, vagyolyanokat, akik egy elkövetett gyilkosságért sokáig kény-telenek számolni lelkiismeretükkel.

Én ezeket az oroszokat ismerem, hála az irodalom-

114

miazorosz 2016-07-13 7:50

óráknak és a moziknak. Valamiért ugyanis vannak olyantörténetek, melyeket még Hollywood sem tud elfelejteni,és érdemesnek találja ôket arra, hogy újra és újra filmvá-szonra helyezze cselekményüket.

Az én generációm számára ezt jelenti Oroszország. Bármeghallgatjuk nagyszüleinket, szüleinket, kívülrôl tudjukmár a történeteiket a rendszerváltozás elôttrôl és ’56-ról.Mégsem azonosítjuk azokat az oroszokat a ma élô oro-szokkal. (Megjegyzendô, hogy visszafelé ítélkezni külön-ben sem érdemes!)

Számomra egy orosz nem jelent többet, mint egy né-met vagy egy angol. Messzi ország, rengeteg csodálatoslátnivalóval. Nem tudom, hogy milyen az orosz ember,ahogyan az orosz sem tudhatja, hogy én milyen vagyok.Természetesen vannak sztereotípiák a különbözô nemze-tekrôl, ahogy többek között az oroszokról is, amiket mármagam is hallottam. Az orosz állítólag nagyon szereti,hogy ha megmondják neki, hogy mit csináljon. Az orosz-nak szüksége van egy erôs irányító kézre, aki pórázon ve-zeti, húzza maga után az élet rögös útján. Ezen kívül azorosz ember durva, erôszakos humorral, és elôszeretetteliszik vodkát. Utóbbit állítólag azért, mert nem akar meg-fagyni, sôt ebbéli aggodalmából kifolyólag, még kiskorúgyermekét is leitatja egészen óvodás kortól.

De, ahogy általában az összes ilyen tulajdonság, ame-lyet egy nemzetnek tulajdonítunk, téves. Nem is lehet igaz,hiszen annyi vodka a világon nincs, amennyit a közhie-delem szerint az oroszok elfogyasztanak. Minden nemzet-nek megvan a saját, különös kultúrája, melyet talán ne-hezen értelmezhetünk, hiszen nem élünk ott, nem ismer-jük a szokásokat, hagyományokat, történelmet. Talán

115

miazorosz 2016-07-13 7:50

felkapjuk a fejünket, amikor egy-egy érdekes szokásrólhallunk, de nem ítélkezhetünk, mert nincs jogunk hozzá.

A magyarok talán azért ítélik el az oroszokat, mert tör-ténelmünk egy máig vitatott idôszaka erôsen hozzájukkötôdik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a ma élô oroszo-kat kellene bármiért is hibáztatnunk. Sôt! Visszafelé mu-togatni számomra sosem jelentett elôrelépést. Illetve azsem szerencsés, ha bármilyen párhuzamot felállítunk egybizonyos, a múltban hibás cselekedeteket elkövetett tár-sadalmi réteg és egy ma élô nemzet fiai és lányai között.

Az oroszok bármilyen rögös úton haladnak pórázzal anyakukban, bármennyi liter vodkával a gyomrukban, jólcsinálják, amit csinálnak. Számomra egy európai politi-kából tudatosan kimaradó hatalmas országot jelent,amely sikeresen robog elôre. Szentpétervár és Moszkva aturisták kedvelt célpontja. No, és persze azon is elgon-dolkodhatnánk, hogy miért akar egy világhíres franciaszínész orosz állampolgár lenni.

Bármilyen sztereotípiát, általánosítást elítélek, mert ezáltalában a szélsôséges, radikális nézeteket valló szemé-lyek üres luftballonja, melyet kénye-kedve szerint dobál-hat, és igény szerint vezetheti meg vele a befogadó kö-zönséget. Én kíváncsi vagyok Oroszországra, egyszer sze-retnék is eljutni, de amíg ez nem sikerül, addig Anna ésVronszkij gróf románcának ellenzôje leszek. Mert ôketlegalább ismerem, és errôl legalább lehet véleményem…”

Farkas Ádám:„Elôítéletek és sztereotípiák az oroszokról. Errôl a kér-désrôl mindig egy kép jut eszembe. A kép közepén az‘Élet Oroszországban’ felirat van, körülötte meg egy

116

miazorosz 2016-07-13 7:50

orosz ember átlagos napja: dolgozik egy fegyveren, vod-kát iszik, felébred a –67 fokban, megint vodkát iszik, azüres üveggel a feleségét veri, a kertben megeteti a kismedvéjét, elzárja a gázt és olajat, kémkedik a szomszédjaután, az univerzumról gondolkodik, letartóztatja azOmon, jeges tó felszínén horgászik. Még szerencse, hogyegy nap csak huszonnégy órából áll, ki tudja mik fértekvolna még ide.

Erôszak, brutalitás, alkoholizmus, medve, hideg, ha-talmaskodás, elnyomás. Ezek a közhelyek már pár százéve léteznek és elég stabilan tartják magukat. Na megpersze az oroszok kommunisták, ezt se felejtsük el. Mégha nem is a leghízelgôbb tulajdonság, azért valljuk be,kevés nép mondhatja el magáról, hogy az elmúlt század-ban kialakult róla egy új sztereotípia, hogy aztán azelôítéletek listájának élére is kerüljön. Az oroszok erre isképesek.

De nekem valamiért nem ez szokott eszembe jutni azoroszokról. Bevallom, annyi elônnyel indulnak nálam,hogy anya a mai napig nagyon szereti az orosz nyelvet, ésez már nálam is elôjött az elmúlt években. Füleimnekkedves a nagyezsda, zavtra, dosztoprimecsatyelnoszty,blincsiki szavak, a csuvsztvovaty és a szvagyba viszontmár kevésbé.

Amikor elkezdtem közelebbrôl ismerkedni az oroszkultúrával, akkor elôször olyan dolgokkal találkoztam,mint a matrjoska, usánka, Kalinka, Katyusa, szamovár,illetve egy „füles” alapján én is leellenôriztem, hogy aszovjet himnusz elejére illeszkedik-e a Szeptember végéncímû vers Petôfitôl (a választ nem árulom el, járjon min-denki utána). Meg persze ott van a gyermekkoromból

117

miazorosz 2016-07-13 7:50

egy t.A.T.u. kazetta. Ma már se t.A.T.u., se kazetták.Utána jött a nyelv. Meg a történelem kibôvítése, mert azorosz történelem nem csak abból a sokat idézett mon-datból áll, hogy „Nagy Péter ablakot nyitott Európára”.Utána meg az irodalom. Puskinnak köszönhetemTatyjána levelét és A bronzlovast. Lermontovnak a Ko-runk hôsét. Tolsztojnak az Anna Kareninát, Csehovnak aHárom nôvért (Márkus Lászlónak, Haumann Péternek ésKörmendi Jánosnak a paródiáját, Andrei Serban rende-zônek pedig az újabb színházi feldolgozást), Bulgakov-nak a Mester és Margaritát, Nabokovnak a Lolitát,Ulickajának a Kukockij eseteit. Chagallnak pedig az összesképét. Kandijszkijnak is. Eisensteinnek a Patyomkin pán-célost a híres lépcsôs jelenettel. Tyermennek meg a tere-mint.

De valamiért nem ezek vannak elôtérben (bár lehet,hogy nem is a Boney M – Rasputin vagy DschinghisKhan – Moskau vagy a Bugyes ti v gyekabre /Anasztázia,Disney-rajzfilm/ dalok a legfontosabbak és legértéke-sebbek). Sokan tartanak az oroszoktól, bár maguk setudják megmondani, miért. Talán a történelem miatt.Mások barbárnak tartják ôket – elvégre keletebbre van-nak tôlünk. Az már persze más kérdés, hogy nyugatabbramásoknak pont mi lehetünk az oroszok. Az az igazság,hogy sokan nem ismerik az oroszokat és Oroszországot,így nem tudják milyen. És nem is biztos, hogy meg akar-ják ismerni. De így soha nem fogják megérteni. Mi is aza nagy különbség amúgy? Az, hogy ôk oroszok, mi megmagyarok vagyunk. Ezzel a válasszal valószínûleg nemdöntöttem meg elméleteket, de minden benne van. Nemvagyunk egyformák. De legalább egyenlôek.

118

miazorosz 2016-07-13 7:50

Ha jobban belemélyedünk ‘Az Oroszba’, sok mindentmegérthetünk. Ezt kezdhetjük akár a nyelvvel, remélemegyszer majd nekem is sikerül megjegyeznem az összeshangsúly helyét. Vagy a történelmükkel, amihez perszeaz örök vita is párosul – akkor most európai vagy ázsiai?A válaszom az, hogy orosz. Esetleg megismerhetnénk né-hány orosz embert is. Olvassunk orosz irodalmat. Azt jósokat. Ha ezeket elkezdjük, akkor beférkôzhetünk azorosz lélekbe.

Mert kinek rossz, kinek jó hír, de oroszok eddig is vol-tak és ezután is lesznek. A mai napig készülnek AnnaKarenina-adaptációk, mai napig játsszák Csehov mûveita színházak és értelmezik újra és újra a rendezôk. A mainapig tanulnak a diákok orosz nyelvet. A mai napig tan-anyag az orosz irodalom. Ma is isznak vodkát az embe-rek. Az usánka is újra divatba jött. Sôt, Havronyinanyelvtankönyve a mai napig hasznos. A mai napig vanigény ezekre. Amíg áll egy ifjú nyírfa a réten, addig ez ígyis lesz. És ez nekem tetszik.”

Graffits Tamás:„Megérthetjük-e, vagy próbáltuk-e valaha is megérteniezt a népet?

Nincs még egy olyan ország, amely a magyar nyelvbenennyire negatív konnotációkkal lenne terhes. Hogyanértsünk meg valamit, valakit, amikor már a nyelvünk isolyan pejoratív jelentéseket hordoz, amelyek képtelennétehetik az objektív megértés szándékát? Vannak olyanszavaink, amelyek hallatán nem tudok elvonatkoztatnigondolatban ettôl az országtól, a sztereotípiák annyiraközhelyszerûek, hogy mihelyt meghallunk bizonyos sza-

119

miazorosz 2016-07-13 7:50

vakat, tekintetünk titkon egymásnak feszül, és mindenkitudja, mire is gondol a másik. Íme néhány eklatáns pél-da, csak hogy mindenki számára világos legyen, mire iscélzok pontosan!

Ha a hidegre, a télre, a fagyra gondolok, akkor Orosz-országra gondolok, még akkor is, ha ez fôként Szibériáravonatkozik. Nem Kanada, nem is Grönland, hanemOroszország. Nem tudom, hogy miért, talán ez csak kö-zelebb fekszik hozzánk vagy csak egy nemzedéknyi gene-ráció tapasztalata hagyományozódik ránk. Talán az apá-ink, nagyapáink megjárta világháborúk élményei, borzal-mai öröklôdtek át, mindenesetre, ha a háború iszonyatostapasztalatáról, kegyetlenségérôl nem is meséltek ne-künk, a hideg rémisztô és dermesztô valóságáról biztos,hogy szereztünk tudomást egy pár keresetlen szó erejéig.A fagy, amely Oroszországban átjárta az egész fizikai lé-nyüket és szellemi valójukat, talán önkéntelenül is be-lénk ivódott.

Ha a színekre gondolok, akkor is le tudnám festeni eztaz országot egy színnel a képzeletemben. A vörössel,amelyet mi a kommunizmusból és a vérbôl kevertünk ki,hazánk mintegy fél évszázadának történetét tudnánk vele„színesíteni”, még akkor is, ha félig az oroszok maszatol-tak össze minket. Nolens-volens, itt a logikai kapcsolategyszerû: a kommunizmus, mely csak vérrel járhat – vagyahogyan Kosztolányi oly találóan megfogalmazta, »aholembereket ölnek az emberiség nevében« – az orosz föld-rôl, az orosz néptôl származik. A vörös szín pedig egyéletre összeforrott e néppel, elég, ha csak rátekintünk arégi térképekre és látjuk e szín fél világnyi orosz árnya-latát. Ahogyan Hegel fogalmazna, e szín eszméjének

120

miazorosz 2016-07-13 7:50

földi megvalósulását, világtörténelmi küldetését az orosznép teljesítette be, pontosabban annak vezetôi. Nincsmás nép, amelyet egy színnel le tudnék festeni úgy, hogyaz annyira egyértelmû legyen, mint a vörös szín esetében.

Ha az állatvilágból kellene példát keresnem, akkorgondolkodás nélkül a medve jutna az eszembe. A medve,amely a nagy és hatalmas termetével olyan lassan cam-mog, alig halad, de ha veszélyben érzi magát, akkor nemkíméli sem erejét, sem gyorsaságát. Az év fagyosabbikrészét szívesen átalussza, nem törôdik a külvilággal, meg-van neki a saját barlangvilága. Ez a csúcsragadozó, ame-lyet sose lehet legyôzni az ereje folytán, bár mégis meg-megpróbálkoznak vele a történelem folyamán. Szimbo-likus, de egyben a magyar nyelvben oly jól kifejezôdik,hogy még e nép egyik vezetôje nevében is fellelhetjük,megtalálhatjuk: Medvegyev…

A mennyiség pusztán fogalmi jelentése alapján is enépre asszociálunk. »Annyian vannak, mint az oroszok.«Már gyerekkorában használja ezt a kifejezést a magyarember, bár valós fogalmunk bizton nem volt róla, hogymennyien is lakják ezt az országot. Fogalmam sincs,hogy honnan eredhet ez a mondás, hiszen az ország ha-talmas méreteihez képest egyáltalán nem büszkélkedhetolyan magas népességszámmal, amely ezt indokolttá te-hetné. Talán itt is a történelmi emlékeink során szûrtükle ezt a tanulságot, amikor megpróbáltunk fegyverrelszembeszállni Oroszországgal. Hiába »szépítjük is kan-csal emlékezetünket«, hogy a magyar vitézség és bátorságminôségi küzdelmet, eredményességet szült volna, de hátaz orosz »emberanyag«, a puszta mennyiség által mindezlegyôzetett. »Világos«, hogy nem Rüdiger, nem Vorosi-

121

miazorosz 2016-07-13 7:50

lov, hanem a sokaság, a tömeg, a végeláthatatlan ember-mennyiség volt a legfôbb ok, amely elôbb elárasztotta,majd legyôzte hazánkat.

Talán az itallal megfogalmazódó, italhoz asszociálóországok száma elég gyakori a történelem folyamán,mindenesetre a vodka sui generis orosz, ebben senki semkételkedik. A vodka, amely lebutítja és agresszívvé vál-toztatja az embert, ráadásul sunyin, hiszen színtelen ésszagtalan is. Éppen olyan tulajdonságok, jellemzôk ezek,ahogyan az oroszokról gondolkodnak sokan idehaza.Nincs a képzeletünk elôtt egy olyan orosz ember sem, akine húzná meg szívesen ezt a csodás nedûvel teli üveget.Nekem már be is lépett képzeletem birodalmába a jóked-vû és vidáman táncoló Jelcin elnök pontosan úgy, aho-gyan megtestesítette személyében ezt az orosz birodalmatés védjegyesítette ezeket a képeket örökre a nemzetközimédiában az orosz néprôl. Nemrég láttam az interneten,hogyan globalizálódott át a hagyományos orosz kocsma –a nemzeti karaktert megtartva a kocsma nevében – egyigazán autentikus Len Inn-é. Csak a forma változik, atartalom megmarad.

Volt már szó a mennyiségrôl, érdemes egy kicsit ki-térni a terjedelemre, a távolságra, az óriásra. Ha rápillan-tok a térképre és meglátom ezt az óriási területet, amelyetOroszországnak hívnak, Pascal sorai jutnak eszembe:»E végtelen tér örök csöndje, rémülettel tölt el.« Mi, akikegy csipetnyi ország lakói vagyunk e nagyvilágban, tud-juk nagyon jól, milyen az, amikor az ország mindenegyes szegletét ismerjük, ha nem is jártuk be, legalábbhallottunk róla. Mi, akik tudjuk, hogy nincs olyan hely,folyó, hegy és síkság ebben az országban, amelyet ne

122

miazorosz 2016-07-13 7:50

örökített volna meg legalább egy költônk vagy egy írónk,akkor fogjuk csak fel igazán, milyen lehet élni Szentpé-tervártól Vlagyivosztokig. József Attila szavaival megfo-galmazva, »mint egy darab csönd«. Talán éppen ezértszerettem volna mindig is eljutni ebbe az országba, ezvonz a mai napig is a leginkább ide. A hatalmasan elte-rülô erdôk, sztyeppék, síkságok, amelyeket folyók és pa-takok szelnek ketté, oly csendesnek és végtelennek tûn-nek, amelybôl valami ôsi nyugalom és békesség árad, amiugyanakkor akaratlanul is szembesíti az embert önmagaparányi és véges voltával. Mindezt emberi közelségbôlvégigutazni a transzszibériai expresszen Moszkvától Vla-gyivosztokig – az orosz Route 66-en, vagy inkább Route66 a hatodikon –, egészen fantasztikus élményt nyújthat.

Folytathatnám a sort még rengeteg olyan szavunkkal,amely valahogyan kapcsolódik e néphez, de akkor iskénytelenek lennénk belátni, hogy egyik szavunk semlenne egyértelmûen pozitív töltetû az olvasó számára.Minden mondatunk ellenkezik ezzel az országgal, vagylegalábbis olyan képzettársításokat tartalmaznak, ame-lyek gátolnak az érzelemmentes, objektív megértési fo-lyamatban…

Talán nem is értenünk kellene ezt az országot, ezt anépet, csak egyszerûen megismerni. Hiszen az Elba part-ján az orosz–magyar kapcsolatok hamar felszabadultak atörténelmileg és kulturálisan terhelt elôítéletek alól, hogyaztán azok blôdségein immár együtt nevessünk reg-gelig…”

123

miazorosz 2016-07-13 7:50

Sonkoly Tamás:„Magyarországon az 1990 környékén vagy az után szüle-tett fiatalok oroszképét, úgy gondolom, három fô ténye-zô határozhatja meg legmarkánsabban. Az elsô a szülôk-tôl, rokonoktól halott történetek; a második a sajtóbanmegjelent Oroszországgal kapcsolatos hírek, a harmadikpedig a filmekben, túlnyomórészt angolszász filmekbenmegjelenített orosz emberek képe. Írásomban fôleg azutóbbira koncentrálok, célom, hogy kicsit ismertessemaz általam kedvelt, XXI. századi filmek orosz-képét, abenne található orosz emberek bemutatásával. A filmek,amelyeket választottam: Spíler (RocknRolla 2008), Red(2010), Vasember 2 (Iron Man 2 2010).

Spíler (2008)Guy Ritchie filmje a londoni alvilágról több orosz ka-

raktert jelenít meg a vásznon, a legmagasabb társadalmirangú alaktól, London felvásárló milliárdosától, az ex-ka-tona testôrökig. A film legdominánsabb orosz szereplôjeaz üzletember, Uri Omovich. Uri a sajtóban is sokatszereplô Roman Abramovics-„féle”, Nagy-Britanniábanletelepedô orosz oligarchát testesíti meg. Rá nem vo-natkoznak a klasszikusnak mondható orosz sztereotípiák,mint a vodka („Whisky is the new vodka”), alig észreve-hetô akcentussal beszéli az angolt, kifinomult, mûvé-szetkedvelô úriemberként jelenik meg a vásznon. Ezzelegyütt megjelennek olyan újfajta sztereotípiák vele kap-csolatban, amelyek szerintem kifejezetten huszonegyedikszázadinak mondhatóak: drága Mercedes márkájú autó-val közlekedik, hatalmas magánjachtja van, focicsapatotbirtokol. A hozzá közelálló emberek kivétel nélkül oro-szok, és ahogy haladunk lejjebb a ranglétrán, egyre erô-

124

miazorosz 2016-07-13 7:50

sebben jönnek elô a klasszikusnak mondható orosz szte-reotípiák. Elsô embere, Viktor már erôs akcentussalbeszéli az angolt, mindezek mellett más nem feltétlenülsejteti, hogy oroszról van szó. Akiknek viszont Viktoradja ki a parancsot, már a tipikusnak mondható oroszsztereotípiába esnek bele. A két testôr/bérgyilkost egyjelenetben úgy látjuk, amint alsógatyában, vodkával ésfegyverrel a kézben készülnek megkínozni fôhôsünket,bónuszba, ha ez nem lenne elég, orosz rockzene megy aháttérben maximum hangerôn. Minden emberük „na-gyon kemény”, leüthetetlenek, lelôhetetlenek, minthanem is emberek lennének. Amikor látjuk ôket egymássalbeszélgetni, a beszélgetés oroszul zajlik, és a sebhelyeiketméregetik össze a kocsiban. Összességében tehát elmond-ható, hogy a film elég gazdag az orosz sztereotípiákban,viszont alapvetôen nem veszi komolyan magát, így a szte-reotípiák is inkább komikusba hajlanak, mintsem hogykomolyan vegyük ôket.

Red (2010)A 2010-es akcióvígjátékot Robert Schwentke rendez-

te. A film fôszereplôje egy nyugdíjba vonult CIA ügy-nök, Frank Moses (Bruce Willis), akit egy politikai kons-piráció eredményeként maga a CIA kezd el üldözni.Frank régi hidegháborús kapcsolatait használva, az orosznagykövetségen dolgozó ex-KGB-s Ivan Simanovtól(Brian Cox) kér segítséget. Ivan karikatúrája a legtöbblétezô orosz sztereotípiának. Mikor találkoznak, rögtönelôkapja a vodkát, késsel kinyitja az üveget, és szép oroszakcentussal beszélget Frankkel. Ivan mindvégig pozitív,humoros karakter a filmben, segíti az amerikai és angolex-ügynököket, el is jutunk a vidéki házába, ami a he-

125

miazorosz 2016-07-13 7:50

gyekben található, a falon vaddisznó- és medvebundák-kal, és ezek mellé elôkerül a szamovár is, hogy teljeslegyen a kép. Ha mindez nem lenne elég, elesett társukravodkával koccintanak, valószínûleg ô, mint orosz nem isismer másfajta alkoholt. A film végjátékakor pedig, hogyföltegyék az i-re pontot, Ivan egy régi GAZ-M14„csajkával” jelenik meg, abszurd is lett volna, ha nem egyszovjet gyártmányú autót vezetne egy ex-KGB-ügynök.Ivan Simonov tehát a „jó öreg” hidegháborús orosz meg-testesítôje. 2010-ben viszont már abszolút szerethetô éspozitív karakterként jelenik meg, aki a „régi szép idôk”emlékére segíti volt CIA-s és MI6-es ellenségeit. Mivel afilm mûfaját tekintve akcióvígjáték, Ivan egy komolyannem vehetô karikatúra, a 80-as–90-es évek orosz sztereo-típiáját figurázza ki.

Vasember 2 (2010)John Favreau 2010-es képregény-adaptációjában Ivan

Vanko (Mickey Rourke) reprezentálja az oroszokat. Ivana film fô antagonistája, egy orosz mérnök, akinek az apjakészítette el a szovjet csodafelszerelést, amelyet késôbb fiais magára ölt. A képregényekben a felszerelést „VörösDinamónak” hívták, ezt azonban a filmben megváltoz-tatták „Whiplash”-re, mivel talán túlzás lett volna még2010-ben is a szovjet fôgonosz. Mindezek ellenére Ivanmegjelenése magáért beszél: magas, szôke, erôs testfelépí-tésû, és hogy még „oroszosabb” legyen, fémfogai és teto-válásai vannak. Tudós ide vagy oda, az angolt nagyontöri, lassan beszéli, és természetesen odáig van a vodká-jáért. Az eredeti képregények többnyire a hidegháborúidején íródtak, így ezek adaptációját érdekesen oldottákmeg: a szovjetekre utaló témákat próbálták a filmbôl

126

miazorosz 2016-07-13 7:50

kiszedni, viszont az orosz sztereotípiák ugyanúgy meg-maradtak.

Összességében szerintem elmondható, hogy a filmekorosz sztereotípiái részben változnak az idôk során, meg-jelennek új sztereotípiák a régiek mellett, talán a legfon-tosabb változás, az oroszok árnyaltabb ábrázolása: márnem egyértelmûen fôgonoszok, viszont még mindig nemtudják levetkôzni a múltat. A vodka pedig, úgy néz ki,örök.”

Nun Barbara:„Mi jut eszembe az oroszokról? Mozaikdarabok a gyer-mekkoromból, a családi történetek, a moszkvai utazá-saim már halvány emlékei, a kérdésesen objektívvé szûrtorosz és az összefonódó orosz–magyar történelem epi-zódjai és persze azok a mendemondák és sztereotípiák,amelyek a környezetemben róluk keringenek.

Máig nem alakult ki bennem egy egységes kép, a kü-lönféle benyomásaim sokszor túlságosan ellentmondáso-sak és összetettek, csakúgy mint a kapcsolatom minden-nel, ami orosz. Egyszerre érzem magam idegennek, aminem meglepô, hiszen magyarként nôttem fel, magyargyerekek között, és egyszerre tartom magam félig orosz-nak, némiképp indokolatlanul, de töretlenül. Ez alapve-tôen meghatározza a gondolataimat és véleményemet azorosz emberekrôl, társadalomról, kultúráról. Valamiféleelemi kíváncsisággal és szeretettel fordulok feléjük, még alegnegatívabb dolgok is az oroszokkal kapcsolatban (ittpéldául ügyetlenül eltussolt történelmi eseményekregondolok) ellenállhatatlanul vonzanak, és érteni akarom,miért így történtek. Ha csak meghallom az orosz nyelvet,

127

miazorosz 2016-07-13 7:50

eláraszt a jóindulat és igen, valamilyen családias szeretet.Gyermekkori éveim alatt pedig végig elkísért a zord idô-járással dacoló, hatalmas subába burkolózó, trojkánsuhanó vad, de óriási szívû orosz ember képe.

Édesanyám, a meglepetésszerûen felbukkanó rokonokés a család orosz barátai (mindannyian nôk!) benyomá-saim talán legfôbb és vitathatatlanul legközvetlenebb for-rásai az oroszokról folyamatosan formálódó képemnek:kedélyesek, egyesek olykor már-már tolakodóan vendég-szeretôek, imádnak apró sütemények falatozása közbenmegállás nélkül beszélgetni. Minden apróbb problémátés gondolatot szokatlanul hosszasan kell megvitatniuk,újra és újra. Kislány koromban is gyakran kígyózott anappali padlóján keresztül a telefonzsinór és szûrôdtek kia zárt ajtó mögül a hosszas tanácskozások sustorgásai és avégtelenített elköszönések ’Nu ladno… ladno… horoso,poka’-i. Az elôbb felsoroltak teljesen ellentmondanak azegyébként közszájon forgó és emiatt az évek alatt lassanbelém is ivódott sztereotípiáknak, miszerint az oroszokridegek, merevek és lekezelôen bánnak másokkal.

A szolgalelkûséggel való megint csak sztereotipikus tá-madást pedig hevesen elutasítom. Nagyapám a Szovjet-unió széthullását követôen helyi képviselô és a MoszkvaiTanács tagja lett. Hitt a változásokban és a demokráciá-ban. Mikor az újraszervezôdô politikai elit, hatalom erô-szakos eszközökkel elmozdította a parlamenti és helyiképviselôket, összeroppant. Még évekig rettegett attól,hogy esetleg bebörtönzik. Az eset elôtt én még nem is-mertem, csak utána találkoztam vele. Keserû volt és szo-morú. Történelmi távlatból persze lehet azt mondani,hogy ô is beletörôdött az ismét kiépülô erôsen autokra-

128

miazorosz 2016-07-13 7:50

tikus rendszerbe. De közelebbrôl nézve fény derül a tur-pisságokra. Számomra különösen érdekes, hogy a család-tagjaim ezt az idôszakot demokratikusnak tartják, mígkülönféle források több helyen anarchikusként emle-getik.

Ha az oroszokra gondolok, a több órás dugóban re-kedt mérgelôdô moszkvaiakat látom, a dácsán kígyókkalhadakozó tenyeres-talpas családanyákat, a jókedvûenvodkát hörpintô urakat, Csajkovszkij borzongató zenéirehajladozó prímabalerinákat, a különösen kallódó irodal-mi hôsöket, a ’sajátos orosz út’ számomra még megfej-tendô árnyalatait, a káprázatos nagyvárosok és a szibériaipuszta feszülô ellentétét. Oroszország valamiért egzo-tikus és mégis közeli. Más.

Történelemrôl és politikáról hallok, életképeket látok,hangulatokat érzek, és személyiségszilánkokat ismerekmeg. Mindez persze így szétpergetve kevés, egyelôre ah-hoz is, hogy egy elfogadható egységbe forrjanak össze.A sztereotípiákkal segített összecsirizeléssel pedig, úgyérzem, túl sokat vesztenék. Azért vagyok szlavista, hogytanuljak magamról, a családomról, az oroszokról, és mi-kor elvégzem az egyetemet, magaménak tudhassam azáhított, kikristályosodott képet.”

Dancsecs Beáta:„1944 ôszén váltotta egymást a két hadsereg a rábavidé-ki kis faluban, Apátistvánfalván, ahol a dédszüleim éltek.Voltak házak, ahol egyik este még német katonáknakadtak otthont, másnap pedig már orosz katonákat szállá-soltak el. A magyar–szlovén–osztrák hármas határ közelikis falvakat vend és sváb nemzetiségû emberek lakták. Az

129

miazorosz 2016-07-13 7:50

elszigetelt terület lakóinak földjei magánkézben voltak.Nagyrészt önellátó gazdaságok voltak ezek, a mégishiányzó árut az elsô világháború alatt Szlovéniából ésAusztriából szerezték be. Az egyszerû ember nem érzékeltsokat a háborúból, sem az azt követô események miért-jérôl nem tudott volna sokat elmondani. Azt viszonttudta, hogy a katonák sokan és fegyverrel érkeznek, ésételt, szállást kell biztosítaniuk a számukra.

Amikor a német katonák elhagyták a vidéket, a déd-anyám összecsapta a két kezét és hálát adott az égnek,hogy végre elmentek. Annyi éhes emberre fôzni nem kismunka. Megettek mindent, a családnak is kevesebb ju-tott, így hát nem marasztalták a távozókat. Estére már ottvoltak az oroszok. Tudták, hogy meg fognak érkezni, ésjött is egy kisebb zászlóalj. Elsôként egy tiszt ért oda, akiaz akkor 6 éves nagymamámat fel is kapta a nyeregbe ésellovagolt vele egy keveset, majd pár perc elteltével visszais hozta. A család persze nagyon megijedt, nem értették,hova viszi az orosz a kislányt, de kiderült, hogy csakjátszani akart a gyerekkel, aki fel akart ülni a nyeregbe.A dédszüleim közel a patakhoz, a postaút melletti elsôházban laktak. Itt táboroztak le a tisztek, itt tárolták afegyvereket és a faluból összehordott élelmet és bort. A ka-tonáknak európai kinézetük volt, nem rendelkeztek ke-leties vonásokkal, ahogy azt korábban gondolták a he-lyiek. Dédanyám sváb származású volt, ô a németekkelértett szót, dédapám pedig vend anyanyelvével tudott azoroszokkal beszélni, bár furcsának találta az orosz kiej-tést. Azon a vidéken nem bántották a helyieket, a tisztekezt parancsba is adták. Egyedül a dédpapa óráját vittékmagukkal, amit Ausztriából hozott a nagybácsi. Déd-

130

miazorosz 2016-07-13 7:50

apám ezt mindig nagyon bánta és sokszor emlegette is.Reggel az asszonyok fôztek, 30-40 tojásból készítettekreggelit, a katonák rengeteg tejet ittak hozzá. Cserébecsokoládét, konzervélelmiszert, kávét adtak a gyerekek-nek, asszonyoknak. A tisztek a szobában aludtak, míg aháziak a konyhában és a kamrákban. Esténként kártyáz-tak, sakkoztak a háziakkal, ha zene volt, táncoltak ésénekeltek is. Az egyik tiszt sokat mesélt a családjáról.Elmesélte, hogy otthon szép felesége és kislánya van, atéglából készült istállókra nézve pedig így szólt:Magyarországon még az állatoknak is kastélyt építenek.A gyerekekkel mindig kedvesek voltak. Elsôként kaptakaz ételbôl, amit a sereg szakácsa készített. Finomakatettek, egybesütötték a disznó- és marhahúst, amibôl a há-ziakat is megkínálták. A katonák három hónapot töltöt-tek a vidéken. Egy hadosztályt kellett megvárniuk és úgymentek tovább Ausztrián keresztül Berlin felé. Ôket egymásik orosz csapat követte, nem katonák voltak, de oro-szul beszéltek és kevésbé voltak barátságosak. Rablóbanda volt ez, nôk és gyerekek is érkeztek velük. Háromnapot töltöttek a faluban. Bár nem bántottak senkit, el-vittek mindent, ami mozdítható volt, épp csak az a ruhá-juk maradt a háziaknak, ami rajtuk volt. Foglyokat isejtettek és visszafordultak az ország belseje felé. A nagy-bácsit magukkal vitték, de késôbb sikerült megszöknie.Ahogy mesélték, hanyatt feküdt a tó partján, ahol elsôeste letáboroztak, nézte a naplementét és arra gondolt,hogy ô innen meg fog szökni. Ez az éjszaka folyamán si-került is, mert a katonák valamin összevitatkoztak, így afoglyokról elterelôdött a figyelem. Szaladt, ameddig csaktudott, aztán a Farkasfai erdôben elbújt egy nagy gödör-

131

miazorosz 2016-07-13 7:50

ben és elô se jött onnan három napig. Ezután sikerülthazatérnie.

Természetesen hallottak történeteket arról, hogy másmagyarlakta helyeken mit tettek az oroszok, milyen bor-zalmakat kellett átélniük az ott élô embereknek, de az ôvidékükön megkímélték a népet. Hogy miért? Arra azöregek sem tudtak válaszolni.”

AMERIKAIAK

Oroszország mindig a szélsôségek országa volt, amelynemcsak lenyûgözô vívmányairól volt ismert, hanem avalóság ijesztô tényeirôl is. Ki tudja, hogy az orosz em-bernek miért annyira sajátja a végletes pesszimizmus ésfatalizmus?.. Lehetséges, hogy ennek oka a néptelen ésvégtelen orosz tájakban és a zord éghajlatban rejlik, vagyabban, hogy Oroszország kivételes történelmen mentkeresztül… Egyes sírokon tucatnyi, másokon csak párszál virág volt, némelyiken csak egy, de olyan is akadt,amelyen egy sem. Sztálin sírját szó szerint elborították avirágok. (Alex Davy)

Az oroszok és az amerikaiak között számos kulturáliskülönbség létezik, az egyik már oroszországi tartózkodá-som elsô napjaiban megmutatkozott. Konkrétan arragondolok, hogy az orosz társadalomban mind a mainapig jelen van és óriási szerepet játszik a kollektivizmuseszméje. A közösségi érzés és a szellemi egység tudatamegkülönbözteti az oroszokat az amerikaiaktól, akikneka körében inkább az individualizmus és a versengés szel-

132

miazorosz 2016-07-13 7:50

leme terjedt el. A kollektív létezési formák iránti hajlammanapság éppúgy áthatja az oroszok mindennapjait,mint a kommunizmus éveiben. Nagyon elterjedt a fizikaikontaktus ismeretlen emberekkel, a lökdösôdés, tolako-dás nyilvános helyeken nem vált ki visszatetszést. A fér-fiak férfiaknak is adnak puszit, a nôk kézen fogva járnakés minden feszengés nélkül a szemedbe mondják, hogyaz öltözéked nem illik az alkalomhoz vagy nem felel megaz idôjárásnak.

A kollektivista társadalomra általában igaz az, hogyami az egyik tagjával történik, az mindenkit érint. Ame-rikában, ahol az élet minden területén az individualiz-mus dominál, minden másképpen van.

Még egy sajátosság, ami megkülönbözteti az oroszo-kat: a pesszimizmusuk. Az amerikaiak bíznak abban,hogy minden jól alakul, és nagyon elkeserednek, ha vala-mi nem a terveik szerint történik. Az oroszok ellenbenmindig negatívan vannak hangolva, és nekem úgy tûnik,hogy már hozzászoktak ahhoz, hogy állandóan valami-féle határmezsgyén éljenek. Pesszimizmusuk ellenére fel-tûnôen szívósak, nyugodtak és hihetetlenül nagy a lel-kierejük. (Andrew)

Ez a leghevesebb, legkreatívabb, legkíváncsibb, legem-patikusabb és legjobban öltözött emberek országa a vilá-gon. Minél hosszabb ideje élek itt, annál nyilvánvalóbbáválik a számomra, hogy ebben az országban teljesen mástkap az ember, mint amit lát. Idônként már-már úgy tû-nik, hogy nincs borzasztóbb egy metrózásnál, nincs ag-resszívabb ember az orosz néniknél, az ég pedig sehol avilágon nem ilyen nyomasztó és szürke, de aztán hirtelen

133

miazorosz 2016-07-13 7:50

történik valami, amitôl mosolyogsz, és hálás vagy a lehe-tôségért, hogy ebben a furcsa, ugyanakkor csodás és hi-hetetlenül életteli környezetben élhetsz.

Kétségtelen, hogy Szentpétervárról nem lehet úgy tel-jes képet rajzolni, hogy ne írnánk a metróról. Jaj, a met-ró! A pétervári metró olyasmi, mint a szadomazochistákDisneylandje. Soha életemben nem láttam még ilyen ke-gyetlen tömegközlekedést. (Dave)

A tipikus orosz mentalitás ázsiai mentalitás európaibeütéssel vagy európai ázsiai beütéssel. Azért mondom,hogy „beütéssel”, mert mindkét esetben érezhetô némiösszeférhetetlenség. Ezt a legszembetûnôbben akkor érez-tem, amikor a lakhelyemül szolgáló lakás tulajdonosávalbeszélgettem. Néha úgy beszélt, mint egy valódi, széleslátókörû európai, aki osztja a demokratikus értékeket éslojálisan viszonyul hozzájuk. Idônként viszont képes voltátváltozni egy olyan emberré, aki állítása szerint sohanem bízna meg egy zsidóban vagy egy kínaiban. Azazúgy viselkedett, mint egy tradicionalista xenofób, ésolyan tulajdonságokat mutatott fel, amelyek rendszerintázsiai országok lakóinak sajátjai. Ez a kettôsség az egészországra jellemzô.

Az oroszok többségére ambivalencia jellemzô a kormá-nyukhoz fûzôdô viszonyukban is: egyrészt erôs kormánytakarnak látni, amely a népnek bizonyos garanciákat ésjótéteményeket biztosít, másrészt meg sem próbálják azállamot arra bírni, hogy teljesítse a kötelezettségeit. Mi amegoldás? Amíg nem épül fel valódi civil társadalom, ésaz orosz kormányban nem lesznek változások, addig azorosz nép életében sem következik be javulás. Azaz az

134

miazorosz 2016-07-13 7:50

embereknek feltétlenül részt kell vállalniuk az államiügyekben és cselekedniük kell azért, hogy az emberi jo-gok terén változások menjenek végbe. Az embereknek lekell küzdeniük ezt a kettôsséget: a vágyat, hogy úgy él-jenek jobban, hogy nem hajlandók ezért semmit se ten-ni. (Evan)

Nem állítom, hogy Amerikában jobb lenne, csak köny-nyebb. Az a benyomásom, hogy Oroszországban az em-berek állandóan rosszkedvûek, és ez fôleg az élelmiszer-bolti eladókra igaz, akik a rosszkedvüket a lehetô legna-gyobb számú vásárlóval meg akarják osztani.

Amerikában még soha nem akart rendôr rábeszélniarra, hogy adjak kenôpénzt. Sôt, ha egy amerikai rendôr-rel megpróbáltam volna bármi ilyesmit, megvesztegeté-sért is megbüntettek volna. Az orosz rendôrök nemcsakhogy követelik a kenôpénzt vagy lopnak, de ami a legun-dorítóbb, gyakran egyszerûen nem csinálnak semmit, habûncselekmény történik.

Ahogy az oroszok is vagy lelkesen imádnak, vagyádázul gyûlölnek valamit, én is így szeretem és gyûlölömaz orosz élet különbözô aspektusait. De el kell ismernem,hogy jobban szeretem ezt az országot, mint gyûlölöm.A város maga és az utcán sétáló emberek szomorúnak éskomornak tûnnek, de ha valakihez odafordulunk az ut-cán, akkor felfedezhetjük a mosolygó embert, aki öröm-mel kész segíteni… (Forest)

Az oroszokat nehéz kihozni a sodrukból, találékonyak,és nem kerülgetik a forró kását, ha valami nincs ínyükre.Egy amerikait, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy a leg-

135

miazorosz 2016-07-13 7:50

ádázabb ellenségeivel is maximálisan udvarias legyen,sokkolhatja az oroszok hajlama a kendôzetlen ôszinte-ségre.

Szeretném kifejezni lelkesedésemet az orosz nôk iránt,akik szerintem etalonok a kifinomultság, stílus, nyuga-lom, türelem terén és egyúttal hihetetlenül erôs lábiz-maik vannak.

Magas sarkú cipôk. Nem tudom, hogy ez genetikailagveleszületett vagy edzés eredménye, de meg vagyok gyô-zôdve arról, hogy ha az olimpián a versenyeket magas sar-kú cipôben rendeznék, akkor az oroszok elsöprô gyô-zelmet aratnának, olyan könnyedséggel hordják ôket, amicsak a keletnémet úszónôk úszására jellemzô. (Justin)

Az orosz nôk a vezetô designerek két lábon járó rek-lámjai. A külsejükön minden makulátlannak tûnik: afrizurájuk rendezett, az arcukon vastag réteg smink, nemcsoda, hogy ôket tartják a legszebbeknek a világon.

A gyönyörû külsô és a divat állandó követése egy na-gyobb terv részét képezik, mégpedig hogy férjhez men-jenek és pénzügyi stabilitást biztosítsanak maguknak. Negondoljuk természetesen azt, hogy az orosz lányok csu-pán erre törekednének. Ám akkor mivel lehet megma-gyarázni, hogy a vonzerejük egy bizonyos ponton a csú-csára ér? Megfigyelésem szerint ezek a lányok csak addiga pillanatig ôrzik az alakjukat és a szépségüket, amíg férj-hez nem mennek, akkor lezárul a keresgélés és végre lelehet ereszteni. (Kali Beth)

Vendégségben azonnal megetetnek, töltenek egy csé-sze kávét és egy kupica vodkát, a sáros csizmád helyett

136

miazorosz 2016-07-13 7:50

kényelmes papucsot adnak, sôt, erkölcsi támogatást isnyújtanak, ha szükséges. De ez csak akkor történik meg,ha átléptük a határt az utca és a konyha között, mivel neszámítsunk semmiféle barátságosságra, ha soha nemettünk egy asztalnál, nem ittunk teát az ô cukrukkal éscitromukkal, vagy nem utaztunk egy kupéban a vonaton.A metrón, a buszon és a pénztárok elôtti sorban észreve-hetjük, hogy az oroszoknak a személyes tér a maga fizikaimegnyilvánulásában nem olyan fontos, mint az ameri-kaiaknak, ellenben az a benyomásom, mintha ôket „aszemélyes tér valamilyen lelki buborékja” venné körül.(Katelyn)

Szinte az összes, Oroszországot megjárt ismerôsömugyanazt a tanácsot adta: Oroszországban ne hagyatkoz-zak a nyugati logikára. Miután újra és újra meghallgat-tam ezt a tanácsot, már automatikusan bólintottam ésmondtam, hogy persze, minden értek. De mennyire nemvolt igazam, amikor olyan könnyelmûen viszonyultamehhez a bölcs és életszerû tanácshoz! Bár végeredmény-ben nem felelt meg száz százalékosan a valóságnak.(Keith)

Itt nem ritka látvány, hogy reggel fél kilenc táján egyvékonyka nô fagyit eszik, a barátnôk itt gyakran járnakkézen fogva, gyakran látni az utcán alkoholizáló férfiakat,és itt mindenki, még a gyerekek is dohányoznak! Állan-dóan szennyezett levegôt kell szívnom, folyamatosan sze-métbûzt és cigarettafüstöt érzek. … Tapasztalt utazó va-gyok, négy kontinensen, tizennyolc országban jártam,ezért van tapasztalatom arról, hogy milyen egy idegen

137

miazorosz 2016-07-13 7:50

országban élni tizenkét hónapig, távol az otthonomtól ésa családomtól. A mostaninál még idegenebb nyelvi kör-nyezetben is éltem, korábban mégse tapasztaltam meg akulturális sokkot. De most folyamatosan azon kapommagam, hogy idônként különösebb ok nélkül mindentkritikával illetek, ami nem elégít ki Oroszországban.Eleinte állandóan felháborodtam: Képtelenek betartani aszemélyes tér határait! Durvák és direktek! Nem tudjákkivárni a sorukat! Ez egyszerûen egy fejletlen ország! Ittmég teljes értékû postaszolgáltatás sincsen! Miért kell azegyetemen és a közkönyvtárban fizetni az internetért?Nem akarok senkit se megsérteni, de nálunk, az USA-ban minden sokkal jobban meg van szervezve.

A pétervári élet továbbra is negatívan hat a lelkivilá-gomra, és egyre gyakrabban gondolok bosszúra és erô-szakra. Amikor egyesek a járókelôk életét kockáztatva kí-méletlenül száguldanak, a legszívesebben kiszúrnám akereküket. Amikor az utcán a lábam elé dobják a csikket,legszívesebben behúznék nekik egyet. Amikor a bará-taimnak a szüleik csomagot küldenek, és valaki kilopjabelôle az édességet, akkor azt kívánom, hogy a szüleimmérgezett édességet küldjenek, hogy valami szörnyû be-tegség támadja meg azt, aki ellopja ôket.

Korábban soha nem merültek fel bennem ilyen per-verz gondolatok, hogy másoknak kárt akarnék okozni.Mi ütött belém? Nem véletlenül vélte úgy Puskin, Gogolés Dosztojevszkij, hogy itt van valami, ami elôsegíti apolgárok rossz hangulatát és hat a cselekedeteikre. De miez a valami? (Liza)

138

miazorosz 2016-07-13 7:50

Az orosz nép túlélte a Nagy Honvédô Háborút, azoktóberi forradalmat, a polgárháborút, a sztálini elnyo-mást, a fasiszták gaztetteit, számtalan fennakadást az élel-miszerellátásban, Csernobilt, a Szovjetunió széthullását,nem csoda, hogy itt ritkán látni az utcán mosolygó em-bert. Szerintem Oroszországgal kapcsolatban már az islelkesítô, hogy nem adta fel azokban a nehéz években.

Az én Oroszországom, vagyis az az Oroszország, ame-lyet a mindennapi élet prizmáján keresztül láttam, ameglepetések és a véletlenek országa, amely meghökkent,megrémít, meglep és gazdagít engem. Egy egyszerû sé-tából a Nyevszkijen vagy egy metrózásból olyan kalandkerekedhet, amely felér egy Stanley Kubrick-remekmûmegtekintésével. Reggel fél kilenckor is lehet látni hulla-részeg, dülöngélô férfiakat, és naponta többször is lehet atanúja annak az ember, hogy egy autó ôrült sebességgelszáguld az ellentétes sávban, hogy kikerülje a dugót.(Matthew )

Az embert eleinte sokkhatásként érheti a hétköznapikomfort hiánya. A WC-papír itt szürke és pontosanolyan, mintha vászonzsákot használna az ember, olyandurva és rossz a nedvszívó képessége. A lakásunkban egy-szer elfogyott, mire összegyûrt füzetlapokat kellett bevet-nünk, ezután a szürke papír istenáldásnak tûnt. A papírminôségével kapcsolatos kellemetlen tapasztalataim csakfokozódtak, amikor Moszkvába utaztam, hogy letegyema vizsgámat. A Leningrádi pályaudvaron ingyenes guggo-lós vécék, azaz földbe vájt lyukak voltak, az utcán pedignéhány gusztustalan kinézetû mobilvécé állt. Az elôbbitválasztottam. … Mégis mi teszi Oroszországot olyan

139

miazorosz 2016-07-13 7:50

vonzóvá? Leszámítva az orosz bürokrácia miatti elégedet-lenségemet, a szolgáltatásokkal kapcsolatos problémáimatés a kényelmetlenségeket, Oroszország engem továbbra isvonz. Arról álmodom, hogy megtanítom a férjemet isoroszul és egyszer elhozom a gyerekeimet is Pétervárra.Úgy iszom magamba az orosz történelmet és az irodal-mat, mint a sivatag földje a záporesôt. Szomorúvá tesz,hogy csak négy hónapot töltök itt és komolyan nézege-tem a lehetôségeket, hogy visszatérjek ide tanulni vagydolgozni.

Azt hiszem, hogy engem Oroszországban az emberekvonzanak. (Meredith)

miazorosz 2016-07-13 7:50

JEGYZETEK

1 Magyar elemzései: Krausz T.: Tézisek a russzofóbiatörténelmi funkciójáról. In: Lenintôl Putyinig, Bp.,2003; Görög T.: Russzofóbia: mítosz és valóság. In:Valóság, 1991/6. Túl azon, hogy érdekes, mai tanul-ságokat is tartalmaz: J. E. Cain: Bram Stoker andRussophoby. Evidence of the British Fear of Russia inDracula and The Lady of the Shroud, McFarhand,2006. Klasszikus feldolgozások: J. H. Gleason: TheGenezis of Russophobia in Great Britain. A Study ofthe Interaction of Policy and Opinion, Cambridge,1950; R. T. McNally: Origins of Russophoby inFrance. 1812-1830. In: American Slavic and EastEuropean Review, vol. 17, No 2, April, 1958.

2 Ruszofobija zapadnih SzMI, 2008. március 1. In:http://www.inosmi.ru/; Rejting ruszofobii. In: www.e-generator.ru, 2007. február 2.

3 Safarevics: Ruszofobija http:// libereya.ru/biblus/ ruso-fobia.htm

4 Ld. részletesen: Hunyady Gy.: Sztereotípiák a változóközgondolkodásban, Bp., 1996. 113–124.

5 Marquis de Custine: Oroszországi levelek. Oroszország1839-ben, Bp., 2004. 9–10.

6 I. m., 11.7 Ezekben a cikkekben, pamfletekben számos olyan ese-

mény jelenik meg, amely az orosz katonák kegyetlen-

141

miazorosz 2016-07-13 7:50

kedéseit, primitívségét mutatja. Ezek alapján az oroszkatonák már ekkor is gyûjtenek karórákat. Ezzel szem-ben a késôbbi Bourbon-párti vélemények többek kö-zött arról számolnak be, hogy a tömeg hogyan üdvö-zölte a Párizsba érkezô I. Sándor cárt. A kevésbé propa-gandisztikus véleményekbôl, például Chateaubriandbeszámolójából, az tûnik ki, hogy a helyi lakosság és azorosz megszálló katonák között a körülményeketfigyelembe véve, jelentôsebb konfliktusokra nem ke-rült sor. Azonban a francia területen állomásozó 150ezer katona már önmagában elég volt, hogy gerjesszeaz európai és francia félelmeket. McNally, RaymondT.: The origins of Russophobia in France:1812–1830. 173–189. In: The American Slavic andEast Europian Review. Vol. 17., No. 2. 1958.175–178. A továbbiakban: McNally

8 McNally, 174.9 Nagy Péter testamentumának szövegét angol fordítás-

ban közli: Lehovich, Dimitry: The testament of Peterthe Great 111–125. In: The American Slavic and EastEuropian review. Vol. VIII., No. 2., 1948. A továb-biakban: The will.

10 Többek között III. Napóleon Franciaországában isnagy népszerûségnek örvendett Nagy Péter végrende-lete. A testamentumot a XX. században, mások mel-lett Adolf Hitler használta fel, hogy igazolja a náciNémetország Szovjetunió elleni agresszióját, általapreventívnek tekintett háborúját. A szövegre mégTruman amerikai elnök is mint hiteles forrásra tekin-tett a hidegháború elôestéjén, ahogy az egyik levelébôlkiderül. Nagy Péter végrendeletének utóéletére vonat-

142

miazorosz 2016-07-13 7:50

kozólag: Resis, Albert: Russophobia and the „Testa-ment” of Peter the Great, 1812–1980. 681–693. In:Slavic Review, vol. 44. No. 4. 1985.

11 „[P]eace is subservient to war, and war to peace, inte-rest of aggrandizement and increasing prosperity ofRussia” The will, 111.

12 Suhajda Szabolcs: A cári intervenció az 1830–31-eslengyel felkelésben és az intervenció magyarországi vo-natkozásai, szakdolgozat, ELTE Ruszisztikai Mester-szak, 2013. 11–12.

13 K. Marx: Leleplezések a 18. századi titkos diplomáciatörténetérôl. Idézi Szvák Gy.: Moszkóvia és a Nyugat,Bp., 1988. 207.

14 Rónay Jácint: Jellemisme, vagy az angol, francia, ma-gyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nô, férfiú éséletkorok jellemzése lélektani szempontból (1847).In: Nemzetkarakterológiák, szerk. Hunyady Gy., Bp.,2001, 167–168.

15 Ld. részletesen: Az Európában található népek és tu-lajdonságaik rövid leírása. In: http:// www. hik.hu/tankonyvtar. Orosz „megfelelôjét” ld.: Opisz ka-csesztv znatnyejsih jevropejszkih narodov. In: Pisz-movnyik N. Kurganova (1769).

16 A téma klasszikusai: V. O. Kljucsevszkij: Szkazanyijainosztrancev o Moszkovszkom Goszudarsztve,Moszkva, 1916; Sz. F. Platonov: Moszkva i Zapad,é. n.

17 Magyarul ld. Radnóti K.: Európa Moszkóvia-képe aXV–XVI. században, Bp., 2002, Szvák Gy.: Moszkó-via és a Nyugat, Bp., 1988.

143

miazorosz 2016-07-13 7:50

18 Marshall T. P.: „A People Born to Slavery”. Russia inEarly Modern European Etnography, 1476–1748,Ithaca–London, 2000.

19 G. Fletcher: Az Orosz Államról, avagy az orosz cárkormányzási módja (akit általában Moszkvai Cárnakneveznek), ezen ország lakóinak szokásairól és erköl-cseirôl való leírással. In: Világtörténet, 1984/3, 116.

20 S. Herberstein: Zapiszki o Moszkovii, Moszkva,1988, 112.

21 G. Fletcher: i. m., 113.22 Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át

Perzsiába (ford. Balassa Klára), Bp., 1969, 99.23 C. Margeret: Estat de L’Empire de Russie, et Grande

Duche de Moscovie, Paris, 1821, 164.24 Novoje izvesztyije o Rosszii vremenyi Ivana Grozno-

vo. „Szkazanyije” Alberta Slihtinga, Leningrád, 1934,19.

25 A. Olearius: i. m., 92.26 Idézi: Bocskarev: Moszkovszkoje goszudarsztvo XV–

XVII vv. po szkazanyijam szovremennyikov-ino-sztrancev, Szentpétervár, 1914, 113.

27 R. Barberini: Putyesesztvije v Moszkoviju v 1565 go-du. In: Szkazanyija inosztrancev o Rosszii XVI i XVIIvekah, Szentpétervár, 1843, 19.

28 Albert Kampenszkij: O Moszkovii. In: Rosszija v per-voj polovinye XVI v.: vzgljad iz Jevropi, Moszkva,1997,106.

29 A premodern „nemzeti” tudatról ld. részletesen:Szvák Gy.: «Doszovremennaja nacija» v vengerszkojisztoriografii. In: Dve imperii – mnogo nacionalnosz-tyej, szerk. Szvák Gy., Bp., 2007. 7–28.

144

miazorosz 2016-07-13 7:50

30 Erre tett kísérletet a Ruszisztikai Központ, amikor2009. december 15-én megrendezte az Obraz Rossziisz Central’no-jevropejszkim akcentom címû nemzet-közi szimpóziumát, amelynek anyaga hasonló címmel2010-ben jelent meg a Russica Pannonicana kiadásá-ban, Szvák Gy. és Kiss I. szerkesztésével.

31 V. O. Kljucsevszkij: Szkazanyija inosztrancev o Mosz-kovszkom goszudarsztve, Moszkva, 1916.

32 M. A. Alpatov: Russzkaja isztoricseszkaja miszl i Za-padnaja Jevropa XVII–XVIII vv., Moszkva, 1973, uô:Russzkaja isztoricseszkaja miszl i Zapadnaja Jevropa.XVII–pervaja csetverty XVIII veka, 1976.

33 Az 1700 elôtt Oroszországban járt külföldi utazókéletrajzára, mûveire, azok kiadására 1.: F. Adelung:Krityiko-lityeraturnoje obozrenyije putyesesztvennyi-kov po Rosszii do 1700 goda i ih szocsinyenyij, 1–2.,Moszkva, 1864.

34 A háború lényege tömören összefoglalva: IV. Iván va-lós sérelmek alapján megtámadta a livóniai városokat,melyek válaszul erre lengyel–litván protektorátus alá„menekültek”, így Moszkóvia egyszerre Litvániával,Lengyelországgal és Livóniával viselt huszonöt évigtartó háborút.

35 Radnóti: i.m., 25.36 Kecskeméti G.: Az orosz- és Oroszország-kép változá-

sa Magyarországon a 19. század során. In: KÚT X–XII. évf. (2011–2013 összevont szám), 54–68.

37 Anglijszkije putyesesztvennyiki v Moszkovszkom go-szudarsztve v XVI veke, Leningrád, 1937. 55.

38 Putyesesztvije v Moszkoviju barona Avgusztina Me-jerberga v 1661 g. In: Cstyenyija OIDR, 1873/3, 122.

145

miazorosz 2016-07-13 7:50

39 G. Fletcher: Az Orosz államról…, i. m., 98. 40 S. Herberstein: Rerum Moscoviticarum Commentarii,

Antwerpiae, 1557. 68.41 A. Mayerberg: i.m., 85–86. 42 C. Margeret: Estat de L’Empire de Russie, et Grande

dusche de Moscovie, Paris, 1821, 53, 10–11.; C.Margeret: i.m., 65.; J. Reutenfels: Szkazanyija Szvet-lejsemu Gercogu Toszkanszkomu Kozme Tretyjemuo Moszkovii, Moszkva, 1905. 29.

43 Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön átPerzsiába, ford.: Balassa Klára, Bp., 1969. 68.

44 C. Margeret: i. m., 105–106. 45 Vö.: V. O. Kljucsevszkij: i.m., 175. 46 I. m., 197. 47 I. m., 199. 48 Szkazanyija szovremennyikov o Gyimitrii Szamoz-

vance, 47; A. Olearius: i.m., 84.49 A. Olearius: i. m., 84. 50 Antonii Possevini Moscovia, et alia opera, Köln,

1595. 13–14.51 Anglijszkije putyesesztvennyiki…, i. m., 75.52 C. Margeret: i. m., 60.53 G. Fletcher: i. m., 116.54 Uo.55 Nacsalo i vozvisenyije Moszkovii, szocsinyenyije Da-

nyiila Princa iz Buhova. In: CSOIDR, 1876, Kny. 3,otd. 4.

56 L. részletesebben: Ju. Tolsztoj: Anglija i jejo vidi naRossziju v XVI veke. In: Vesztnyik Jevropi, 1875.

57 C. Margeret: i. m., 41.58 Idézi: V.N. Bocskarev: Moszkovszkoje goszudarsztvo

146

miazorosz 2016-07-13 7:50

XV–XVII vv. po szkazanyijam szovremennyikov-inosztrancev, Szentpétervár, 1914. 36.

59 G. Staden: O Moszkve Ivana Groznovo. Zapiszkinyemca opricsnyika, Leningrád, 1925. 72.

60 Vö.: Joannis Basilidis Magni Moscoviae ducis vitaPaullo Oderbornio tribus libris conscripta, Witeber-gae, 1585.

61 Vö.: Alexandri Guagnini Veronensis Omnium regio-num Moscoviaen Monarchae subjectarum Tartaro-rumque campestrium etc. suficiens et vera descripto.In: Rerum Moscoviticarum auctores varii.

62 S. Herberstein: Rerum…, i.m., 131.63 J. Reutenfels: i. m., 100. 64 I. m., 101.65 A. Possevino: i. m., 3. 66 I. m., 16.67 Novoje izvesztyije o Rosszii vremenyi Ivana Grozno-

vo. „Szkazanyije” Alberta Slihtinga, Leningrád, 1934.43.

68 I. m., 19.69 G. Fletcher: i. m., 104.70 I. m., 108.71 I. m., 98–99.72 I.m., 103. Vö.: Zapiszki o Moszkovii XVI veka szera

Dzseroma Gorszeja, Szentpétervár, 1909. 34.73 G. Fletcher: i. m., 108.74 I. m., 99.75 Uo.76 I. m., 102.77 A. Mayerberg: i. m., 166–167.78 A. Possevino: i.m., 19.

147

miazorosz 2016-07-13 7:50

79 Szkazanyija inosztrannih piszatyelej o Rosszii, t. II.,Szentpétervár, 1868. 137.

80 Zapiszki Sztanyiszlava Nyemojevszkovo (1606–1608) In: Tyitov, A. A.: Rukopiszi szlavjanszkije irusszkije, prinadlezsascsije… I. A. Vahromejevu, vip.6., Moszkva, 1907.

81 Szkazanyija inosztrannih…, 24.82 I. m., 129.83 Szkazanyija szovremennyikov…, i. m., 56.84 J. Reutenfels: i. m., 114.85 G. Staden: i. m., 123.86 Anglijszkije putyesesztvennyiki… i. m., 62.87 I. m., 61. 88 Uo.89 I. m., 91–92.90 Szkazanyije inosztrancev o Rosszii v XVI i XVII ve-

kah, Szentpétervár, 1843. 32.91 Dnyevnyik generala Patrika Gordona vo vremja ego

prebivanyija v Rosszii ot 1661 do 1699 gg., 2. rész,Moszkva, 1892. 22.

92 C. Margeret: i. m., 43.93 G. Fletcher: i. m., 116.94 Vö.: V. Kljucsevszkij: i.m., 150 95 G. Fletcher: Of the Russe Commonwealth, Cam-

bridge, 1966. 44–45.96 I. m., 47–48.97 L. V. Kljucsevszkij: i.m., 81,87.98 Vö.: Angliszkije putyesesztvennyiki…, 60. J. Reuten-

fels: i.m., 126, 127.99 Angliszkije putyesesztvennyiki… i. m., 60.100 A. Possevino: i. m., 24.

148

miazorosz 2016-07-13 7:50

101 G. Fletcher: Az orosz államról…, i. m., 110.102 Nacsalo i vozvisenyije…, i. m., 30.103 I. m., 27. 104 A. Possevino: i. m., 16.105 Zapiszki o Moszkovii…, i. m., 60–61.106 I. m., 27. 107 I. m., 41.108 G. Fletcher: i. m., 113.109 C. Margeret: i. m., 121.110 I. m., 164. 111 I. m., 39. 112 Szkazanyija inosztrannih piszatyelej…, i. m., 259.113 G. Fletcher: i. m., 117. 114 Zalánkeményi Kakas István: Iter Persicum. In: Ma-

gyar gondolkodók. 17. század, Bp., 1979. 1094.115 Kratkaja isztorija Moszkovii i drugih malizvesztnih

sztran, lezsascsih k vosztoku ot Rosszii do Kitaja. In:Moszkovija Dzsona Miltona, Moszkva, 1875. 10.

116 A. Contarini: Viaggio in Persia. In: Barbaro i Kon-tarini o Rosszii, Leningrád, 1971. 204.

117 Szkazanyija inosztrancev o Rosszii: i. m., 16.118 Neville: Zapiszki o Moszkovii 1689 g. In: Russzkaja

sztarina, 1891. 71 t., 269–270.119 Idézi V. Bocskarev: i.m., 136., A. Olearius: i.m., 78.120 Idézi V. Bocskarev: i.m., 136.121 G. Fletcher: i. m., 111. 122 I. m., 117., 116., 112.123 Szkazanyija szovremennyikov…, i. m., 88.124 J. Reutenfels: i. m., 142.125 Zalánkeményi Kakas: i. m., 1094.126 A. Possevino: i. m., 9., 24.

149

miazorosz 2016-07-13 7:50

127 C. Margeret: i.m., Epistre. 128 Idézi: Szvák Gy.: A magyar–orosz kapcsolatok tizen-

két évszázada. In: A magyar–orosz kapcsolatok tizen-két évszázada (szerk. Szvák Gy.), Bp., 2006. 9.

129 Nem véletlenül bontakozott ki a Krausz Tamás ésVarga Éva Mária által szerkesztett A magyar megszál-ló csapatok a Szovjetunióban – Levéltári dokumentu-mok 1941–1947 (Bp., 2013) c. nagyszabású doku-mentumkötet kapcsán az utóbbi idôk leghevesebb tör-ténész polémiája. A vita „elsô menetét” összefoglalja:A magyar megszállás – vajúdó nemzeti önismeret. Vá-lasz a kritikákra (szerk. Gémesi F.). Poszt-Szovjet Fü-zetek XX. Bp., 2013.

130 Részletesen foglalkozik e kérdéssel Baráth Magdolnatöbb cikkében is (ld. Baráth M.: A Kreml árnyékában.Tanulmányok Magyarország és a Szovjetunió kapcso-latainak történetéhez, 1944–1990, Bp., 2014.).

131 A magyar–orosz kapcsolatok történetérôl és hézagos,egyszersmind szövevényes irodalmáról tájékoztatást ada már idézett A magyar–orosz kapcsolatok tizenkétévszázada c. kötet, valamint szerzôinek és KolontáriAttilának az azóta eltelt idôben írt könyvei.

132 Szabó Ildikó: Ismeretek a Szovjetunióról, Bp., Ifjú-sági Lapkiadó Vállalat Sajtó- és KözvéleménykutatóOsztálya, 1978. 33.

133 I. m., 40.134 I. m., 30.135 Elsô eredményeik olvashatók az Obrazi Rosszii sz

XVII po XXI vv. c. kötetben (fôszerk. Szvák Gy.),Poszt-Szovjet Füzetek XIX. Bp., 2013.

150

miazorosz 2016-07-13 7:50

136 Elizabeth Roberts: Miért nem bírjuk a ruszkikat?(ford. Borsovszky Éva) Bp., 1999. 13.

137 Marco Polo utazásai (ford. Vajda Endre), Bp., 1963.375.

138 V. O. Kljucsevszkij: Szkazanyija inosztrancev oMoszkovszkom goszudarsztve. Moszkva, 1916. 21.

139 Ld. I. I. Glebova: Kto mi? Isztoricseszkaja pamjatyi problemi nacional’nogo szamoopregyelenyija vposztszovjetszkoj Rosszii. In: Goszudarsztvo i nacija vRosszii i Central’no-vosztocsnoj Jevrope – State andNation in Russia and Central-East-Europe. Ruszisz-tikai Könyvek XXII. Bp., 2009 (szerk. Szvák Gy.),350–62., illetve pl. Vlagyimir Megyinszkij A míto-szok Oroszországról c. könyvsorozatának egyik da-rabját.: „O russzkom rabsztve, grjazi i «tyjurme naro-dov»”. Moszkva, 2008.

140 Csubcsik Kucserjavij címû dal: „Szibir vegy tozserusszkaja zemlja.” („Hisz Szibéria is orosz föld.”)

miazorosz 2016-07-13 7:50

ISBN 978-615-5651-00-7Felelôs kiadó: a Magyar Ruszisztikai Egyesület elnöke és az

ELTE BTK Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ vezetôje

www.russtudies.hu

Felelôs szerkesztô: Schiller ErzsébetBorítóterv: Pintér József

A képeket válogatta: Szaniszló OrsolyaTördelés: Typo D’Apo Bt.

A kötet oktatási célokat szolgál.

Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.Felelôs vezetô: Kovács János Ferenc ügyvezetô igazgató

miazorosz 2016-07-13 7:50

MI AZ OROSZ? - RussianStudies.hu · A feladat azonban formátumos, a megoldásába még belebukni...

Documents

Transcript of MI AZ OROSZ? - RussianStudies.hu · A feladat azonban formátumos, a megoldásába még belebukni...