N Y I R Ő J Ó Z S E F :

MI AZ IGAZSAG

ERDELY ESETEBEN?

Erdély a délkeleteurópai térségnek ta lán legszebb, legértékesebb s az utóbbi években m inden esetre egyik legtöbbet v ita to tt területe.

Bizonyára ékes drágaköve a K árpátm edencének, történelm e éppen olyan vonzó, érdekes és színes, m in t m aga a földje. Kicsiny, de kulturkincse sok. Földjét tenger vér öntözte, m ert a szabadság földje volt egykor. Ma is vér és könny öntözi ezt a földet, m ert m egfosztották szabadságától, s m ert az igazság megcsúfolásával szenvedésre, pusztulásra Ítélték.

Milyen ez az Erdély?S mi az igazság Erdély esetében?

A USA igazi nagysága

Amennyiie igaz az, hogy m ég a legkiválóbb, leg­nagyobb ember is sokszor téved, s néha éppen akkor követi el a legMáltóbb hibát, am ikor azt hiszi ön­magáról, hogy helyesen cselekedett, — éppen anny ira igaz az is, hogy csak az átlagon felüli, lelkileg emel­kedett ember képes hibáinak, tévedésének beismeré­sére, s még inkább azok jóvátételének legalább meg­kísérlésére.

Fokozottan áll ez népekre, nem zetekre is. A népe­ket, országokat vezető politikusok a legjobb szándék és nagyszerű képességek ellenére is követnek el sú­lyos h ibákat, de csak a nagy népek, csak em elkedett szellemben élő nem zetek képesek arra , hogy e hibá­kat, vagy tévedéseket ny íltan és őszintén bevallják, a világ elé tá rják , s képesek legyenek a jóvátételre is. Csak az igazi szabadság légkörében fejlődhetik ki

egy népben az önkritikának ez a foka, de ez egyben nagyságának is záloga, m ert a hibák felismerése nyo­m án azok jóvátételére iiánynló cselekedetek term ik meg a legértékesebb gyümölcsöket, tudniillik a meg­értő barátságot a m ás népekkel, s ezzel a békét.

Az USA nagyságát nem csupán területének m ér­hetetlen gazdagsága, politikai és katonai erőinek hatalm as mérve, népének pára tlan lendületü m unka­készsége ad ják meg, hanem az a senmü m ással össze nem hasonlítható szellemi érték, am elyet szabadság- szeretete és az igazsághoz való törhetetlen ragaszko­dása jelent.

O ur reliance is in the lőve of liberty which God has planted in our bosoms, — m ondja Abrahám Lincoln.

Justice is the great in terest of m án on E arth , — m ondja Dániel Webster.

A szabadság és igazság szeretetén épült fel az am e­rikai szellemi élet, s ezért képes az USA arra , hogy felismerje és bevallja tévedéseit is, am ikor m a mái- nyíltan m egmondják, milyen hiba volt a teheráni, a yaltai és potsdam i értekezletek határozata inak el­fogadása. De éppen úgy képes az USA arra is, hogy tévedéseit, h ibáit jóvátegye, hiszen a világ népei lá t­ják, hogy m indaz a hatalm as gazdasági és politikai erőfeszítés, am elyet m a tesz, erre irányul. De megvan az első konkrét cselekedet is, m ikor Triesztet vissza akarja adni Olaszországnak, beismerve a korábbi döntés téves voltát, s am ikor a jóvátételi lépés meg­tételében egy, a másik kettő: Anglia és Francia- ország közvéleményével, am ely országok népei szin­tén a szabadság gondolatának zászlóhordozói.

Ez adja meg a le tip ro tt népeknek azt az egyedüli éltető rem ényt, hogy a nyugati dem okratikus h a ta l­m ak segítségével vissza fogják szerezhetni szabadsá­gukat, s egyben meg fog tö rténhetn i egy m indenre kiterjedő Igazságos elrendezése is az európai kérdé­seknek.

A trieszti példa és a m agyar igazság

Mi magyarok, kik Európa m inden népe között ta lán a legtöbbet véreztünk ezer éves lé tünk során a szabadságért, de akik egész bizonyosan a legtöbb és legkegyetlenebb igazságtalanságokat szenvedtük el, éppen azért bizalommal és h itte l eltelten várjuk a m agyar sors jobbrafordulását, országunk és népünk m egm entését a nyugati dem okratikus hatalm aktól. S mivel az igazság m indig és mindenkivel szemben igazság m arad, hiszünk abban is, hogy a mi igazsá­gunk is győzedelmeskedni fog. A m últban elkövetett tévedések és hibák egyik legkiáltóbbika az, am it 1920-ban, Trianonban és ennek nyom án 1946-ban Párisban az úgynevezett békeszerződések kapcsán M agyarországgal szemben elkövettek. A trianoni békeszerződés igazságtalanságát a nyugati hatalm ak m ár a második világháború előtt kezdték felismerni. A nnál kegyetlenebb, hogy a m ár-m ár felism ert té­vedést 1946-ban Párisban m inden további nélkül egyszerűen megismételték.

Ám annál fokozottabban áll fenn a jóvátéteU kö­telezettség. A nyugati hatalm ak, elsősorban az USA, a trieszti üggyel elindultak a jóvátétel u tján , mi te­h á t bizton hisszük, hogy a M agyarországgal szemben kétszer elkövetett igazságtalanság jóvátételének szin­tén el kell következnie.

De valóban igaza van Dániel W ebsternek, hogy az em bernek nagy érdeke is az Igazság. Az USA-nak, s á lta lában a n 3rugati hata lm aknak az erkölcsi és szellemi értékek megbecsülésén tú l valóban politikai­lag és gazdaságilag is egyarán t érdeke az, hogy a M agyarországgal szemben 1920-ban és 1946-ban Ismételten elkövetett igazságtalanságot csakugyan jóvátegyék, s igy egy erős és egészséges M agyarorszá­got terem tsenek a délkeleteurópai térségben.

Magyarország védelem és egyensúly

A bolsevista veszedelmen kivül ugyanis egy nagy szláv im perialista előtörés is fenyegeti Európa népeit. A régi nagy szláv álom: elérni a meleg tengert, m a nem álom többé. A nagy szláv im perializm us mohó keze m a m ár elért a Földközi-tengerig. Ez a szláv törekvés nem fog megszűnni akkor, h a a bolsevizmus vissza is kényszerül valamilyen áron és módon. Ez élni fog tovább és fenyegetni fogja a Földközi-tenger szabadságát ezután is. Délkeleteurópa népei között viszont a m agyar az egyetlen, amelyben egy cseppnyi szláv vér sincs, amely ezer éves léte során m indig a Nyugat védelmében á llt őrhelyén s am elyet egész ku ltu rája , m inden életnyilvánulása, m inden ideg­szála a Nyugathoz fűz annyira, hogy sem ku ltú rá jára , sem bárm i m ás életnyilvánulására soha a legkisebb h a tás t sem tu d ták a délről, keletről és északról ő t körülhatároló szláv népek gyakorolni.

Njrugatnak legkeletebbre tó it védőbástyája Ma­gyarország a szláv im perialista előretöréssel szemben, m in t ahogyan egész léte során a nyugati civilizáció legkeletibb védelmezője és fenn tartó ja volt.

De éppen igy nem rokon a germ án népekkel sem. Ezek elnyomó, kelet felé törő im perializm usát éppen úgy m egállásra kényszeritette szám talanszor az év­századok során, m in t a keleti barbárság N yugat felé való előnyomulását.

Egész nyilvánvaló tehát, hogy igenis érdeke az USA-nak és a nyugati hatalm aknak egy erős és egész­séges M agyarország fennállása, léte és biztonsága.

De érdeke nem csak politikailag, gazdaságilag is. Az a része Délkeleteurópának, am elyet a K árpátok hegylánca karol á t észak, kelet és dél felől, s ame> lyen a D una értékes középső szakasza vonul végig, s amelybe e medence egész egységes vízi hálózata

belekapcsolódik; geográfiailag is, gazdaságilag is tökéletes, a term észet á lta l igy megszabott egység. Bemie a m agyar nép szuprem áciája biztosított Európa e térségében njrugalm at és egyensúlyt poli­tikai téren, de egyben a gazdasági prosperitását e területnek az együvé tartozáson kivül is a vezető m agyarság m agasabb fokú ku ltu rá ja , organizáló, alkotó képessége és iniciativája biztosította.

Ezek le tagadha ta tlan tények, amelyeket a statisz­tikai számai s évszázados történések éppen úgy bizo­nyítanak, m in t a K árpát-D unam edence egész gazda­sági ku ltu rá ja . Tények, amelyek m ellett e földrajzi adottságot is számba véve meg kell hajolni.

Az európai emberiség nem engedheti meg m agá­nak az t a könnyelm ű luxust, hogy geográfiaUag és gazdaságilag egységessé te rem te tt területeket szét­választva és népek nagyobb fokú term elési k u ltú rá já t negligálva, lecsökkentse a term elést olyan területen, ahol éppen ellenkezőleg, megfelelő tőke bekapcsolódá­sával inkább még további nagy lehetőségei vannak úgy mezőgazdasági, m in t ipari téren a term elés fo­kozásának.

ím e, az igazság érvényesítése csakugyan nagy ér­deke az embernek, népeknek, nem zeteknek is.

Erdély szerves része M agyarországnak

E tanu lm ány keretében nem akarjuk az egész m a­gyar problém át érinteni s a Trianonban 1920-ban és Párisban 1946-ban M agyarországgal szemben elköve­te t t összes igazságtalanságokat tárgyalni, az ország­tól nyugaton, északon és délen indokolatlan igazság­talansággal elszakított területek kérdését taglalni, egyedül az ország keleti részének, a tő lünk keleten elvett területeknek és bennük Erdélynek sorsát.

A trianoni, m ajd az 1946-os párisi békeszerződés M agyarország teiületéből keleten kereken 103.000

négyzetkilométernyi te rü lete t ju t ta to tt Romániának. Ez a te rü le t á lta lában északról délnek véve a M ára- marossziget - Szatm árném eti - Nagyvárad > A rad - Temesvár városok és környékeik á lta l megvonható vonaltól keletre eső rész. Ennek a terü letnek az a kereken 73.000 négyzetkilométernyi keleti része, am elyet N yugat felől a Bihar-Solymos-Meszes hegy­ség s a Ruszka és Szörényi havasok határo lnak , dél és kelet felől viszont a K árpátok hegylánca övez, m aga a tuladonképpeni úgynevezett történelm i Er­dély.

Úgy m aga Erdély, m in t az elszakított egyéb te rü ­letek ezer éven á t M agyarországhoz tartoztak . A X. század végén az országot birtokba vevő magyarok birtokba vették ezeket a terü leteket is, s azokat a XVI. század közepéig de facto birtokukban s uralm uk a la tt is tartottáik. Amikor a XVI. század közepétől kezdve az egyre erősbödő török előretöréssel szem­ben az egyre nehezebb és kétségbeejtően k ilá tásta lan ­nak látszó m agyar ellenálláis lassan és fokozatosan visszaszorult, átm enetüeg Temesvár, Arad és Nagy­várak és e városok vidékei török megszállás a lá ke­rültek. A X Vn. század végén és a XVIII. század leg­elején azonban sorra felszabadultak a törökök ki­űzetésével, s onnan kezdve ú jra a m agyar király im- périum a alá kerültek vissza, s m arad tak is a m agyar állam részei az 1920-as szerencsétlen békeszerződés rendelkezéséig.

M aga a tulajdonképpeni Erdély viszont a XVI. szá­zad közepétől a törökök kiűzetéséig, te h á t ugyanazon időpontokon belül, külön m agyar fejedelemséggé vált.

Nem véletlen, vagy egyesek erőszakos beavatkozása hozta azt igy létre. Erdély csakúgy, m in t a fentebb em lített egyéb keleti részei az ország területének a m agyar honfoglalástól kezdve szerves része volt Ma­gyarországnak. M int az ország legtávolabb keleti része, am elyet a fen t ir t hegységek elválasztottak

bizonyos fokig a nagy, középső alföldi medencétől, közigazgatásilag bizonyos fokú autonóm iát élvezett. Élén az úgynevezett erdélyi vajda állott, ak it a m a­gyar király nevezett ki, aki te h á t m in t királyi hely­ta rtó vezetője és feje volt e területnek, s a m agyar király reprezentánsa volt az ország ezen részében.

Amikor a XVI. század közepén a török tú lerő be­nyom ult az ország középső részébe, s a Habsburg házból való m agyar királyok nem tu d ták hozni azt a külföldi segítséget, amely nélkül a törököt kiszo­rítan i m ár nem lehetett, s igy a m agyar király h a ­ta lm át csak az ország szabadon m arad t nyugati ré­szén gyakorolhatta, a fent ir t előző adottságból te r­m elődhetett ki Erdély különállása, m in t kényszerű szükség, s igy le tt a korábban csak közigEizgatási autonómiával, vagyis helyesebben inkább a célszerű­ségi alapokból keletkezett elkülönített igazgatású m agyar országrészből külön m agyar fejedelemség.

Ebben az erdélyi m agyar fejedelemségben békésen élt a ném et és rom án lakosság a m agyarral. Alább rá té rünk az etn ikai kérdésekre. I t t csak azt jegyezzük meg, hogy a m agyar vezető réteg lojalitása ny ito tta meg Erdély h a tá ra it ebben az időben a tömeges ro­m án bevándorlás előtt, am ire a rom án nép a K ár­pátokon tú li területekről részben a török nyomás folytán, részben sa já t vezetőinek, a nagybirtokos fő­úri osztálynak, az úgynevezett bojároknak a sa já t népével szemben abszolút antiszociális, sőt zsarno­kian kizsákmányoló bánásm ódja m ia tt kényszerűit.

Erdély m agyar fejedelmei egyben a nyugati ke­resztény civilizáció és szabadságjogok védelmezői voltak. A vallásháborúk korában Bocskay István, Bethlen Gábor s a Rákócziak a szabad vallásgyakor­la té rt rán to ttak kardot, s viseltek háború t a Habs­burgokkal szemben. Erdély volt az első ország a vi­lágon, ahol törvénybe ik ta tták a vallásszabadságot a tordai országgyűlésen.

Ezeknek az erdélyi fejedelmeknek a harcai egyben

m agyar szabadságharcok is voltak. A germ án impe­rializmus ugyanis a Habsburg uralkodókon keresztül mindegyre negligálta, m egsértette a m agyar alkot­m ányt, a m agyar nép szabadságjogait, s á lta lában M agyarországnak a nagy germ án császárságban való beolvasztására törekedett. A nyugati részek m agyar­sága hősiesen védte a török előnyomulás ellen az or­szágot váraiban, erődeiben fel-feltartva azt. Ezeknek hősi harca nélkül a Njnigat is veszélybe kerü lt volna, elsősorban éppen az a ném et császárság, amely a m agyar védelmet azzal h á lá lta meg, hogy a m agyar­ságot elnyomta. Ennek az elnyomott, veszélyeztetett m agyarságnak a segítségére siettek Erdély fejedel­mei, s a vallásszabadságon kívül a m agyar alkotm á­nyos szabadságjogok érvényesüléséért, s ezek védel­mében is harcoltak.

A m agyar nemzeti eszme szolgálatán kivül azon­ban, az általános emberi szabadságjogok védelmezője is volt Erdély és egyben a nyugati civilizáció legkele­tibb bástyája.

K u ltu rá ja a m agyar k u ltu ra volt néhány ném et, szász helység kivételével, amelyek viszont ném et kul­tú rá t m uta ttak . Román k u ltu rá ja nem is lehetett, m ert a rom án lakosság túlnyom ó nagy többségében egyszerű földműves és m im kás nép volt. A rom án ku ltu ra csak a görög keleti rom án templomépitésben ju to tt kifejezésre, am i viszont egyben a m agyar tü - relmességet, a ténylegesen fennálló vallásszabadsá­got igazolja. A városok, a fennebb em líte tt néhány szász város ném et jellegétől eltekintve, m agyarok vol­tak úgy lakosságuk túlnyom ó többségét, m in t egész habitusukat, jellegüket, s összes kulturális megnyil­vánulásukat illetőleg.

Mikor a török végleg M üzetett, s az ország á lta la m egszállott részei ism ét a m agyar király jogara alá kerültek, az erdélyi fejedelemséget is a m agyar ki­rály vette át. Erdély különállása igy m arad t fenn 1848-ig, mikor a diadalm as m agyar forradalom el­

törölte ezt a különállást, s a régi szoros unióba hozta be Erdélyt.

Ez az erdél3^ m agyar fejedelemség, s á ltalában Er­dély rövid történelm e.

Erdély és a rom ánok

Amilyen tárgyilagossággal Erdély tö rténeté t ismer­te ttük , ugyanolyan okbjektiv képet akarunk adni E r­dély nemzetiségi viszonyairól is.

Am int erre rám u ta ttunk , Erdély a honfoglaláskor, a X. század végén kerü lt m agyar uralom alá csak úgy, m in t az ország többi részei. A m agyarság E r­délyben gyéren és elszórtan élő ném i szláv eredetű lakosságot ta lá lt, amely nem csak hogy ellent nem állott, de rövid másfél évszázadon belül teljesen fel­olvadt a m agyarságban.

Nem igaz te h á t az a rom án állítás, m in th a Erdély­ben ekkor m ár rom ánok is lak tak volna, m in t ahogy egyetlen komoly tudom ányos m egállapítás nem iga­zolja azt a rom ánt állítást sem, m in tha a rom ánok az e vidéket egykor meghódító róm aiak leszármazó! lennének. Ellenkezőleg, m inden komoly tudom ányos vizsgálat azt á llap íto tta meg, hogy a rom ánok a bal­káni félszigeten elszórtan élő valamilyen szláv fajú nép voltak, akik az albánokkal, bulgárokkal és görö­gökkel elkeveredtek. Felhuzódtak a D una alsó folyá­sáig, m ajd a K árpátok hegyláncától délre és keletre elterülő sík vidékekre. így alakultak meg később a K árpátoktól délre levő területeken a havasalföldi, a K árpátoktól keletre elterülő részen pedig a moldvai rom án, úgynevezett vajdaságok.

Erdélyben az első rom án települők a X III. század elején jelentek meg, m in t egyszerű hegyi pásztorok, akkor tehát, mikor a m agyarság m ár több m in t 200 esztendeje b írta ezt a földet. 1293-ból való az első számszerű adat, am iben az akkori m agyar király el­

rendelte, hogy az oláhokat az erdélyi k iiály i u rada­lom ban kell összegyűjteni, s m inthogy ez az u rad a­lom csak cca 30,000 hek tárn já volt, ez á lta l közvetve is abszolút igazolt az, hogy a rom ánok szám a a 20,000 főt nem halad ta meg.

De tud juk azt is, hogy sokkal később, a XV. század második felében a nagy m agyar király, M átyás u ra l­kodása a la tt M agyarország lakossága négy millió főre rúgott, s ennek több m in t 80%-a volt m agyar anyanyelvű. H a számba vesszük, hogy az ország északi részén nagyobb számú szláv nép, nyugati ré­szén ném et nép, s végül Erdélyben is az oda szintén a X III. században betelepült nagyobb szám ú ném et (szász) nem zetiségű nép lakott, nyilván világos, hogy az erdél}d rom án lakosság még akkor sem lehetett számottevő. Tudjuk azt is, hogy a XVI. század végén, te h á t olyan időben, mikor a török nyomás nem csak az egész Balkánra, de a rom án vajdaságokra is ki­terjed t m ár, még mindig csak 100,000 fő körül volt Erdélyben a rom ánok létszáma, holo tt a török nyo­m ás elől m ár akkor cca egy félévszázad óta egyre nagyobb tömegekben jö ttek á t a szabad Erdély föld­jére.

Ki te tte lehetővé a rom ánok besziváigását?

Hol lehete tt volna teh á t a X. század végén rom án nép, vagy éppen rom án uralom Erdély földjén?

A k u ltu ra legrégibb nyomai is ezt bizonjritják. Ha a rom án nép valóban Erdélyben élt volna, ^ k o r az o tt századokon á t m egfordult gót, hun , avar népek­kel feltétlen érintkezésbe kellett volna kerűliüe. Ez esetben a görög, bolgár nyelvi, kultxirális, életszokás- beli behatáson kivül, amelyek a rom án népben két­ségkívül fellelhetők, gót, hun , és avar ilyen behatá­soknak legalább ném i nyom a is k im utatható lenne, holott üyen nincs. Azt bizonyltja ez, hogy ezekkel érintkezésbe sem kerültek. Ha nem, nem is szárm az­

h a tta k a róm aiaktól sem, akik korábban já rta k itt, m in t a gótok és himok, de nem lehettek Erdély u rai sem.

De erről egyetlen történelm i feljegyzés sincs, erről semmilyen régi épület, ásatások során fe ltá rt ku ltu ­rális emlék sem tanúskodik, sőt ellenkezőleg, m in­den, am i ezen és egyéb téren a tudom ány megvilágí­tásába került, éppen a m agyar uralm at, a m agyar kultm ’a létezését bizonyítja.

Amikor a magyarság* egyfelől a török elleiü heroi­kus harcban, másfelől éppen az Erdélyből kiindult szabadsághEircokban vérzett, akkor kezdett a rom án­ság egyre nagyobb szám ban betelepülni Erdélybe. Oka ennek, m in t a rra m ár fermebb is u ta ltu n k a török nyomáson kivül a rom án vajdaságok feudális berendezettségében található. Az o tthon elnyomott rom án kisember á tjö tt a K árpátokon, ahol Erdélyben szabadságban élhetett, anyagilag is jobb helyzetbe került, viszont a százados harcokban legyengült, k i­pusztu lt m agyarság helye üres volt, s a földesurak szívesen fogadták a friss m unkás kezeket, m ert m a­gyar nem volt helyettük.

Hiszen a csaknem hét évszázados szakadatlan harc­ban Erdély m agyarsága erősen megfogyatkozott. így kapott i t t o tthont, kenyeret a rom án nép, amely, mível nem katonáskodott és vérzett, m in t a magyar, nyugodtan szaporodhatott is.

Hogyan szaporodtak el a rom ánok Erdélyben?

A m agyar nép liberalizmusa te tte lehetővé az er­délyi rom ánok szám ára a nyugodt életet, azt, hogy nyelvüket, vallásukat m eg tartha tták , iskoláikban anyanyelvükön tan íth a ttak , szóval megőrizhették népi jellegüket.

Amikor 1848-ban a diadalm as m agyar forrsidalom felszabadította és földhöz ju t ta t ta a jobbágyokat, ez

a romáin jobbágyságra éppen úgy vonatkozott, m in t a m agyarra. A m agyar földesurak földjéből éppen úgy m egkapta a rom án paraszt a részét, m in t a m a­gyar s később, am ikor a jobbágyfelszabaditás végre­h a jtása u tá n a föld szabad forgalom tárgya le tt, a rom án éppen úgy vásáro lhato tt földet, m in t a m a­gyar. így az 1848-tól 1918-lg terjedő hetven év a la tt e kétféle jogalapon m integy másfél millió hek tár föld kerü lt Erdélyben rom án kézre, am i az itten i egész mezőgazdaságilag művelhető területnek egynegyed része.

Románok szabadon végezhették az egyetemeket, nyitva volt előttük M agyarországon m inden pálya, am in t hogy igen sok m agas állású közfunkcionárius volt is rom án szárm azású éppen úgy, m in t ahogyan gazdasági téren is. Iparban, kereskedelemben igen sokan tekintélyes vagyonokat gyűjtöttek.

Román iskolák, a felekezetiek is állandó állam se­gélyt élveztek, a rom án görög keleti és görög kato­likus papok m agas dotációkban részesültek az állam részéről. Román egyetemi hallgatók százai, ezrei vol­tak a m agyar egyetemek hallgatói, közülük igen sok szegénysorsu állam i ösztöndíjjal tám ogatva végez­hette tanulm ányait.

Gazdasági téren seirmiilyen rendelkezés nem kor­látozta soha a rom ánok jogait, érvényesülési lehető­ségeit. Földet vásárolhatott, ip a rt űzhetett, keresked­h e te tt Magyarországon, s igy természetes Erdélyben is. Mindebben éppen úgy nem gáto lta senki, m in t ahogyan h ité t szabadon vallhatta, nyelvét beszél­hette.

Ha csak kis részben is igaz le tt volna az a sok ráfogás, ami szerint M agyarországon elnyomták, erőszakosan beolvasztották az Idegen nemzetiségeket, vájjon lehetséges le tt volna-e az, hogy az országtól elszakított keleti részeken, s igy Erdélyben Is úgy megerősödhessék a rom ánság, am i végül is szepará­cióhoz vezethetett? Nyilvánvaló, hogy mindaz, am it

a m agyarságra ráfogtak, merő rágalom volt, azt azonban elérték vele, hogy ezt a részt letépték az ezeréves m agyar állam testről, s odaadták Rom ániá­nak.

A hazugság győzelme csak igazságtalanság lehet

De vájjon azért történt-e ez valóban igy, m ert a nyugati hatalm ak a m agyarok ellen rom án részről fo ly tato tt rágalom hadjáratta l félrevezetve, igy lá tták helyesnek és igazságosnak a döntést?

Részben kétségkívül ennek a ham is propagandá­nak h a tása a la t t cselekedtek így Trianonban 1920- ban a nyugati nagyhatalm ak. Csakugyan hagyták m agukat egy abszolút egyoldalú p ropagandahad járat á lta l befolyásoltatní, s a m agyar ellenérveket meg sem hallgatták . De csak részben volt ez az oka el­határozásuknak. Nagy m értékben belejátszott azon­ban e döntés m eghozatalába az a meggondolás is, amely az első világháború u tá n abban lá tta a helyes elrendezést, h a Németország ellen a cseh-szerb-román népek, illetve ezek m egnagyobbított állam aiban keres tám aszpontokat. Ezeket, köztük R om ániát is meg­nagyobbítani csak M agyarország terhére lehetett, s mivel M agyarországban, m ert a ném et szövetségese volt, am úgy is a gyűlölt ellenséget lá tták , nem kér­dezte senki, mi az igazság, s hogy helyesebben m i­lyen szörnyű igazságtalanság az, am it M agyarország­gal szemben elkövetnek: Rom ánia m egkapta Kelet- magyarországot és Erdélyt.

A diktatúra barátai mindig a hitszegők le szn ^

Ugyanez a Rom ánia 1941-ben azonnal és to tálisan háborúba lépett Németország oldalán a szövetségesek

ellen. A nyugati ha ta lm ak közvéleményének egyrésze m ár a második világháborút közvetlenül megelőző időkben kezdte ugyan belátn i az 1920-as páriskör- nyéki békék esztelen és igazságtalan voltát, a Ms- a n ta n t államok irán t érzett szim pátia mégis erősebb volt, hogysem a józan belátás felülkerekedett volna. S most, hogy Rom ánia éppen azok ellen lépett hadba, akik ő t naggyá növelték, tám ogatták , dédelgették és éppen a ném etek oldalára lendült át, azt h ihe tte volna az ember, a józan belátás m ost m ár gátlás nél­kül érvényesülhet. Rom ánia azonban egy ujabb hit- szegéssel, akkor, m ikor országának nagyrésze m ár orosz megszállás alá került, k iug ro tt a ném et szövet­ségből, s á tá llt az orosz oldalra.

Ez a lépés csak részben volt önálló elhatározása, hiszen országa egy részét m ár elvesztette volt, mégis azonnal javára Írták. A rom án hadsereg m ár meg volt verve akkor, s igy de facto ez a lépés nem jelen­te tt katonailag sem, politikailag sem valam i különös előnyt a szövetségesek részére. Csodálatosképpen mégis m egjutalm azták ú jra Rom ániát. Ú jra odaadták neki Erdélyt s M agyarország keleti részét, ho lo tt job­ban, nagyobb m értékben vett részt a háborúban a ném et oldalon, m in t M agyarország, ő ju ta lm a t ka­po tt azért, am iért mi bün te tést kaptunk. Oroszország ígérte meg neki Erdélyt. Tehette, m ert nem az övé­ből adta, hanem abból a Magyarországból, amelyben a szlávok a legnagyobb ellenségüket lá tták .

a A pánszláv imperializmus a m agyarok k iirtásá t kéri ellenszolgáltatásként

Nem a józan megfontolás, a helyes elrendezésre irányuló szándék, még kevésbbé az igazság keresése ad ta Rom ániának Erdélyt, csak a szlávok magyar- gyűlölő politikája és bosszúja azért, m ert a m agyar hadsereg nem követte a hitszegésben a rom án p é ld á t

Az erdélyi m agyarságon ú jra végigtiporhattak a románok. M ert Rom ánia bebizonyította, hogy m ind­azt, amivel M agyarországot a kisebbségeket illetőleg m egrágalm azta, ő hatványozottan meg is te tte a sa­já t országában a most o tt kisebbségi sorsba ju to tt magyarsággal.

Földreform címén sorra k isa já títo tták a m agyar kézben lévő birtokokat, de ezek felosztásában csak rom án részesülhetett. Ipar és kereskedelem szintén csak korlátozott m értékben n y ú jto tt a m agyaroknak megélhetést, m ert speciális adóztatással s m inden más módon lehetetlenné te tték m agyar részére az életet. Az úgynevezett “iparpártolásí törvény” végre­h a jtása végül is odavezetett, hogy a m agyarok szá­zával voltak kénytelenek visszaadni az iparengedélyt. Hogy egyben a városok m agyar jellegét elburkolják, m egadóztatták, m ajd teljesen e ltilto tták a m agyar nyelvű cégtáblákat. Vad sovinizmusukban odáig mentek, hogy még teljesen m agyar falvakban is ro­m án nyelvű állam i iskolákat létesítettek, a m agyar tannyelvüeket bezárták. Még a felekezeti, katolikus és protestáns iskolák közül is többszázat beszüntet­tek, a fenn tartó egyházak földjeit szintén a “föld­reform ” alá vonva, így szűntették meg azok anyagi alapjait. Színm agyar községek népének sa já t pénzén görög keleti rom án tem plom okat kellett a községben felépítenie, holott csak az odahozott jegyző és a csen­dőr, tan ító volt o tt görög keleti rom án. Papokat, tan ítókat, s a m agyar értelmiség ezreit a legkülön­félébb űrügyek alap ján börtönre vetettek és igen sok ezret egyszerűen k iu tasíto ttak és átkergettek a meg­m arad t M agyarországra. A rom án politikai rendőr­ség, az úgynevezett “sigu ran ta” ugyanaz volt, m in t a Gestapo, vagy a GPU, de főkép a m agyar kisebb­séggel szemben. Különösképpen üldözték és elnyom­ták az Erdély keleti részén, közvetlen a K árpátok ke­leti hegyláncán belül élő m agyarokat, az úgynevezett “székelyeket”. Ez az egy töm bben e részen élő 600,000

főnyi székely-magyarság m indezt a rom án módszert fokozottan szenvedte el. Közösségi tu lajdonban lévő, s ku ltu rális alapítványi célokat szolgáló, nagy székely erdőbirtokokat elvettek, s még későbbi nemzetközi bírósági Ítélet ellenére sem ad ták azokat vissza.

Hosszú lenne felsorolni m indazt az erőszakot, ü l­dözést, elnyomást, am it Rom ániában a m agyarság­nak el kellett szenvednie. Egy bizonyos, hogy semm it abból, am it a nemzetiségi kisebbségekkel szembeni hum ánus eljárásra R om ániát úgy a trianoni béke­szerződés rendelkezései, m in t általános emberi és erkölcsi Íratlan törvények szerint is kötelezte volna, — be nem ta rto tt.

ím e a kép: Erdélyben a sokszázados m agyar u ra ­lom a la tt a rom án nyelvű nép gyarapodott, műve­lődhetett, m egőrizhette nyelvét, fen n ta rth a tta sa já t anyanyelvű iskoláit, szabad em berként élhetett. A rom án uralom a la tt viszont a m agyarság elnyomott, üldözött, vagyonából kiforgatott, nyelvétől e ltilto tt pária le tt, akik közül sokakat, néhol egész falvakat még h itü k elhagyására is kényszeritettek.

Mindezek éppen olyan le tagadha ta tlan tények, m in t am iket a m agyar uralom ra s a rom án térhódí­tá sra vonatkozólag fennebb előadtunk.

Hogyan állunk m a Erdélyben?

És csodálatosképpen, mindezek ellenére a m agyar élet, a m agyar kulturfölény mégis fennm arad t Er­délyben.

A m agyarság száma, dacára a legalább kétszázezer­nyi kíüldözöttnek, az erőszakos, úgynevezett “név­elemzések” u tján keresztül v itt rom ánosításnak, a részükre abszolút kedvezőtlenné te tt gazdasági vi­szonyoknak, szaporodott.

Erdélyben, az elszakított keleti területeken a m a­gyar im périum utolsó idejében cca. 1.8 millió m agyar,

3 millió rom án és 600,000 ném et élt. Erdélynek északi felében többségben van a m agyarság, keleti részén pedig éppen túlnyomó nagy többségben. Ez az úgy­nevezett Székelyföld, ahol a 600,000 főnyi székely­m agyarság az ezeréves ország keleti perem ének őrző­iéként egységes töm böt alkot. A ném etség kisebb rész­ben Erdély északi, nagyobb részben déli felében él.

M inden üldöztetés ellenére az arányok nem vál­toztak. A ném etek kitelepítése folytán ezek száma erősen csökkent, a m agyarságé azonban emelkedett, s igy lényegében a szám arányok ugyanazok.

Főleg nem változott meg a városok m agyar jellege, m inden erőszakolt rom án betelepítés ellenére sem. A Székelyföld városai: Székelyudvarhely, M arosvásár­hely, Csíkszereda, Sepsíszentgyörgy, Kézdívásárhely, Gyergyószentmíklós 99%-bán magyarok, de túlnyo­mó többségben m agyar Kolozsvár is, Erdély legna­gyobb városa, Dés, Torda, Brassó s a többi kisebb város is. Beszterce, Segesvár, Nagyszeben, Medgyes viszont ném et jellegű városok. A városok köz- és m a­gánkézben lévő könyvtárai, muzeumai, tudom ányos gyűjteményei m ind-m ind m agyar alkotások, s a m a­gyar ezeréves b irtoklást és abszolút m agyar kultur- fölénjrt igazolják.

Az Erdélyen kívül elszakított keleti rész városai szintén m ind túlnyomó m agyar többségűek: Szatm ár­németi, Nagykároly, Nagybánya, Szílágysomlyó, Nagyvárad, Arad, m ind-m ind m agyar városok, Te­m esvár pedig felében m agyar, felében ném et város, alig 10%-nyí románsággal.

A keleti rész és Erdély összes számottevő városai te h á t a néhány ném et jellegűtől eltekintve vagy egé­szen, vagy túlnyom ó többségben magyarok, am i a m agyar kulturfölénynek eg3nnagában is eklatáns bizonyítéka.

Egy bizonyos, hogy pusztán a nemzetiségi megosz­lás számbavételével Erdély, s a vele tő lünk elszakí­to tt keleti részek sorsa felett igazságosan dönteni

nem lehet. Nemcsak azért, m ert a rideg számszerüség tényeivel szemben áll mindaz, am it a m agyar tö r­ténelmi jog, kulturfölény s a kisebbségekkel való bánásm ódot illetőleg elm ondottunk, hanem azért sem, m ert am in t lá ttuk , az egész kérdéses te rü le t egyes összefüggő részein a m agyarság, m á su tt viszont a rom ánság van többségben. Á ltalában a Maros és Küküllő folyóktól északra és keletre egész a K árpátok láncáig elterülő részen a m agyar, a déli részen viszont a rom án nép van többségben. De m agyar többségű az Erdélyen kivül elszakított egész te rü le t is.

Erdély geográfiai és gazdasági helyzete

Az Erdélyen kivüh M agyarországtól elszakított s R om ániának adott területek kétféle jellegűek.

Egyik ilyen rész sík terü let, része a vele közvetle­nül összefüggő nagy m agyar alföldi medencének. Ez az alföldi rész néhol egészen a történelm i Erdély h a ­tá ra it alkotó hegyek lábáig benyulík, m ásu tt viszont a sík te rü le t u tá n még egy dombos és kisebb hegyek­kel boríto tt rész van a tiüajdonképpeni erdélyi h a ­tárhegységek és az alföldi jellegű sík vidék között. Hogy a főleg északkeleten s délen mélyen a hegyekig benyúló sík te rü let szorosan összefügg az Alfölddel, ez vUágos, de ide sorakoznak fel a dombos és kisebb hegyekkel boríto tt részek is. Vizeik, ú tja ik nyugat, az alföldi medence felé vezetnek. Jellegiik nagyjából éppen olyan, m in t az Alföldet észak és északnyugat felől átkaroló dombos, kis hegyekkel boríto tt részeké. Ez az egységes, dombok és alacsony hegyek alkotta karéj kelet, észak és északnyugat felől fogja körül a nagy alföldi medencét, átm enet m indenü tt a nagyobb hegyek felé. Form ája e karéjnak szintén egységes: gyümölcs, szőlő, lombos erdők s az alacsonyabb domb­oldalakon még m indenü tt az alföldi búza, sőt tengeri termelés, burgonyával és árpával vegyesen.

Geográfiailag is, gazdaságilag is, m inden életnyil- vánulásukban ezek a területek szoros egységet alkot­n ak a középső nagy m agyar alföldi medencével.

M agának Erdélynek h a tá ra it fennebb m ár ismer­te ttük .

Az Erdélyt észak, kelet és dél felől körülfogó zá it hegylánca a K árpátoknak egym agában is a K árpát- Dm ia medence egységébe u ta lja . Olyan összefüggő, töm ör és zá rt a K árpátok e lánca, hogy azon csak néhány, egészen szűk szoros, á tjá ró vagy hágó V£in, am i kelet felé u ta t enged. Ezek közül is csak ném e­lyik engedi meg, hogy ra jta vasút, vagy akár csak szélesebb közút vezessen keresztül. Talán a Pyre- neusok hegyláncához lehetne hasonlítani ezt a hegy­karé jt a m aga néhol 40—50 km-es, tömör, á th ág h a­ta tlan szélességével, s 1500—2500 m éterig emelkedő csúcsaival.

A K árpátok hegylánca s az Erdélyt nyugat felől határoló hegyek egy fennsik jellegű középső részt gyűrűként fognak körül. Ennek a fennsiknak, s az azt körülölelő hegyeknek m inden folyója, nagy és kicsi vize az egyetlen Olt folyó kivételével, m ind nyu­gat, a nagy alföldi medence felé folyik. E rre táirulnak ki a völgyek, erre visznek az u tak . Az észak, kelet és dél felől z á rt fensik nyugat felé n já to tt, m ert az itten i hegyekben széles völgyek tá ru ln ak az Alföld, illetve előbb az Alföldet bekeretező dombvidék felé.

A vizeken, völgyeken, u takon á t m inden élet-ér Erdélyből nyugatra : M agyarország felé vezet. Term é­szetes tehát, hogy Erdély egész gazdasági élete egy volt a magyarországival. Természetes, hogy mezőgaz­dasági term elésének egész jellege azonos a m agyar- országival. Természetes, hogy kereskedelme erre felé irányult, természetes, hogy ipara a nyugat jelleg­zetes vonásait viseli m indenütt és m indenben és sehol és semmiben nem keleti jellegű. Hogy k u ltu rá ja a m agyar kultura , ezt m ár lá ttuk . I t t még csak aim yit, hogy az erdélyi rom ánság ku ltu rája , sőt sok tekin­

tetben m entalitása is éppen a m agyar behatás foly­tá n lényegesen más, nyugatibb, m in t a régi, eredeti keleti Rom ánia (Regat) népéé.

De ideális egységben egészítették ki természeti kincsei is az egész K árpát-D unam edence gazdasági termelését.

Amit a feim sik a m aga kisebb mivoltában, fennsik jellegénél s igy hidegebb kiim ájánál fogva kenyér­magvakban, olajos m agvakban és takarm ányban m egterm elni nem tudott, s am ikben ezért az Alföldre volt u talva, azért ő a m agyar Alföldnek sót, fá t, sze­net, vasércet, ólmot, a ranya t és ezüstöt adott.

Erdély sóbányái oly gazdagok, hogy bőven ju t ex­portra a K árpátm edencén kivüli országoknak is. Kő­széntermelése a K árpát-D unam edence más, főként barnaszén bányáinak termelésével e llá tha tja ezt az egész részt kellő mérvben. Faterm elése nem csak tűzi­fával, de ipari fával is bőven e llá tha tja ugyancsak az egész K árpát-D unam edence lakosságát. A fen t ir t ércek bányászásán kivül tekintélyes alum ínium -, gipsz- és m árványbányái vannak még Erdélynek.

A század elején, teh á t még a m agyar im périum ko­rában fe ltá rt földgáztelep évtizedek ó ta változatlan nagy nyomással és mennyiségben on tja a gázt. Szak­értők egybehangzó m egállapitása szerint az erdélyi medencében még sok gazdag földgáz és olajtelep lenne feltárható. Kisebb és nagyobb vizeinek esése könnyen megoldhatóvá teszik vizierőmütelepek léte­sítését, am i az olcsó elektromos áram termelése révén Erdély ipari és mezőgazdasági k u ltú rá já t hatalm assá fölfejlesztheti.

B ám ulatosan gazdag Erdély gyógyforrásokban. Vagy egy tucatnjri nagyobb gyógjrviztelepen kivül még a kisebbek egész sorát lehetne felsorolni. A fü r­dővizek p á ra tlan gyógyhatásuak a legkülönfélébb betegségekre, az ivóvizek nemkülönben. Az ivóvizek szállitóképesek, am i az ásvánjrvizeknél nem á lta lá ­nos, de m indenesetre számottevő érték.

Ezekért, s hegyes-völgyes vidékeinek p á ra tlan szép­ségei m ia tt Erdély valóban egy keleti Svájccá lenne kifejleszthető.

Mindezekkel a term észeti kincsekkel, s a fen t vá­zolt geográfiai adottságaival Erdély valóban termék szetadta kiegészítő része annak a földrajzi és gazda­sági egységnek, am elynek terü leté t a K árpátok hegy­lánca övezi. Nem véletlen, vagy éppen az erőszakon alapuló valamilyen ak a ra t volt az, am i Erdélyt s a K árpátok medencéjének egész keleti részét összefűzte annak nyugati, többi részével. A geográfiai adottsá­gokon kivül m inden józan gazdasági érdek szerint egy ez a terület. Amilyen ideális a K árpát-D unam e­dence földrajzi egysége, éppen olyan ideálisan egé­szítik ki egym ást a benne különböző vidékeken fel­lelhető és meglévő gazdasági erőforrásai, természetes kincsei is.

All ez teh á t Erdélyre is.Ez a term észet á lta l m egszabott nagyszerű egység

te tte lehetővé, de szükségessé is, i t t az ezeréves m a­gyar uralm at. Ez ad ja meg i t t népek békés egsrütt- élésének lehetőségét, ez lehetett bölcsője egy egysé­ges m agyar ku ltú rának is.

Ezek tények, am iket a történelem , s az élet igazol. Ami m ást mond, az lehet jám bor mese, rosszakaratú és tendenciózus propaganda, szándékos ferdítés, durva hazugság, vagy alattom os rágalom ; mindez azonban az élet és term észet örök törvényein, s a történelm i tényeken alapuló igazságot meg nem döntheti.

Mit követel az igazság?

Az USA s általában a nyugati nagyhatalm ak sa já t nagyságuknak abban ad ják legpregnánsabb bizon3á- tékát, hogy elismerik a h ibákat és készek azokat jóvá tenni.

De érdekük is ez úgy poUtikai, m in t gazdasági szempontból, m ert az igazság uralm a nélkül nincsen béke, s m ert a gazdasági egységbe parancsolt te rü ­letek szétszakításával csak á rta n ak a term elésnek s ezzel a népek nagy, közös gazdasági érdekeinek.

D élkeleteurópában olyan ideális h a tá ro k a t vonni, amelyek geográfiai, gazdasági és néprajzi szem pont­ból egyképpen abszolút helyesek, nem lehet. Kétség­telen, hogy a nagyobb érdekeknek kell a kisebbet alárendelni. A nagyobb érdek v ita th a ta tlan u l a föld­rajzi és főleg a gazdasági egységek fenn tartása , m ert a szétszakításokkal okozott k á rt pótolni semmivel sem lehet. A népesség, nemzetiségek kérdése, h a nem lehet e tekintetben a kívánt ideális h a tá r t megvonni, nem szenved helyrehozhatatlan sérelmet, m ert a nemzetiségi kisebbség jogait nemzetközi szerződések­kel s főleg a m agasabb k u ltu rá ju nép megértésével nündig meg lehet védeni. S főleg, ha nem a magasabb ku ltu rá ju népet kell az alacsonyabb kulturfokon álló­nak alárendeliü, — am i viszont m indig veszedelmes, lásd éppen az első világháború u tán i békekötések hibáit, igy különösen Erdélyre nézve is, — akkor fel­té tlen az a reparálható kisebbik rossz a megoldási lehetőségek közt.

Erdélyt illetőleg lehet az a megoldás, visszacsatolni Magyarországhoz, természetesen a kisebbségi rom án nép részére nemzetközileg garantálandó autonóm ia, s általálnos emberi és kul tú r jogok biztosításával.

Lehet Erdéljrt kettéhasitan i úgy, hogy a m agyar többségű északi és keleti rész Magyarországhoz, a déli, rom án többségű rész Romániához csatoltassék. Ez esetben is kölcsönösen bíztositandók természetesen a nem zeti kisebbségek jogai.

Lehet végül egy harm adik megoldás, és pedig egy önálló Erdély létesítése. Ez esetben az önálló uj álla­m ot a régi történelm i Erdélyből kell m egalko tn i Az ettől nyugatra eső s M agyarországtól elszakított egyéb keleti területek te h á t M agyarországhoz vissza-

csatolandók. Az önálló Erdélyben alaptörvényszerüen s az UN garanciájával kellene biztosítani a két nép: a m agyar és rom án teljes egyenjogúságát.

Csak egyetlen megoldás nem lehetséges, hogy E r­dély, s Keletm agyarország Romániához csatoltassék, illetve azé m aradjon. Ez a megoldási mód lehetetlen, m ert ellenkezik a természet, s a gazdasági élet tö r­vényeivel. Lehetetlen, m ert figyelmen kivül hagy ezeréves jogokat, történelm i tiadícíókat, m ártír száz­ezrek vérével, s egy m agasabb fokú k u ltu ra m inden jelenségével megpecsételt és m egszentelt összetarto- zandóságot és lehetetlen, m ert abszolút igazságtalan és fen n ta rth a ta tlan , m in t ezt 1920 ó ta m inden nap bizonyítja.

S végül lehetetlen még egy szempontból is. Ha Trieszt esetében m ár egy év a la tt bebízonyult, hogy az o ttan i szláv népek nem alkalm asak még egy ön­álló különállásban való békés együttélésre sem, — Erdély és Keletm agyarország esetében az o tt 1919-től kezdve fennálló rom án uralom m inden te tte , meg­nyilvánulása, erőszakossága, terrorja, szóval egész gesztiója bebizonyította, hogy Rom ánia se nem méltó, se nem alkalm as Erdély birtokban ta rtására .

Erdély nélkül Magyarország megbénul

Európa békéje és gazdasági érdeke, valam int a nyugati államok együttm űködésének alapelvei pa­rancsolják Erdélynek a K árpátm edence termelési konstrukciójába való szerves beépítését. Erdély gaz­dasági és term elési értéke a m inim im ira csökkent a rom án államközösségben, ezzel szemben nélkülözhe­tetlen tényezője az európai termelés fokozásának, de csak a m agyar gazdasági egységben emelhető erre a pozícióra, am it szám ára a geográfiai rendeltetés és gazdasági összefüggés M agyarországgal való egységé­ben m egadott. Erdély nélkül M agyarország nem csak

területében csonklttatik meg, hanem gazdasági ka­pacitása is megbénul, m ert olyan összefüggő gazda­sági erek átvágását jelenti, melyeknek életadó funk­cióját csak a m agyar gazdasági egységben lehet biz­tosítani.

A szláv expanzió gátja: Magyaország

Ma m ár az sem szorul bizonjritásra, am it az angol diplomácia száz évvel ezelőtt felism ert és am it Paget, Quin, Mac Gregor, Blackwell, Palm erston és más politikusok kihangsúlyoztak, hogy a Nagy Péter cár óta soha meg nem szűnő orosz-szláv expanziós vUág- hatalm i törekvéseknek csak egy ősi jogaiba visszahe­lyezett Magyarország vethet g á ta t és lehet egyetlen biztositéka az európai egyensúlynak, a népek békés együttm űködésének a Dunamedencében. E felismerés ellenére kétszer áldozta fel M agyarországot az euró­pai politika és ermek szükségképpeni következménye le tt a mai helyzet, am ikor egyenesen Em’ópa sorsa és jövője forog kockán. Az északi és déli szláv népek egyesülésének és ezáltal az orosz világhatalom ki­ju tásának a B alkánra és a Földközi-tengerre nem lehetett akadálya az eredetüeg szláv eredetű rom án­ság sem faji, sem állam i konstrukciójában, sem geo­gráfiai szétesettségében. Erre csak egy erős történel­mi M agyarország képes. Nem véletlen és a háborúból való kiugrásnak ju ta lm a volt csak, am ikor Szovjet- oroszország visszaigérte Erdélyt és a keletm agyaror­szági elszakított részeket R om ániának és keresztül is vitte a k a ra tá t a párisi béketárgyalásokon; — hanem tudatos és az orosz világhatalm i érdekeknek m eg­felelő cselekedet abban a m a m ár m indenki előtt ki­bontakozó tervszerűségben, amely rövid idő a la tt két részre szakíto tta E urópát és okozta a m ai világhely­zetet.

Ma m ár világosan kell állania mindenki elő tt a

28

ténynek, hogy Nagyrom ánia a Szovjet érdeke, Nagy- m agyarország viszont a nyugati békés együttm üködés és Európa jövőjének létérdeke.

RABOMBAN:

Április 4

Parancsra fényes cifra ünnepünk Szabad hazánknak születése napja. Börtönbe ju th a t, ak i m egtagadja így kényre-kedvre h á t ünnepelünk Azt mondj áik áldott m ost az életünk Bölcsőnket béke, boldogság ringatja.A^t kongja folyton Moszkva h ir-harangja Ha a lta tó da lt harangoz nekünk.Az igazságtól nagyon messze jár,Hiszen tizedik esztendeje m ár Hogy kifosztottak és rán k h u llo tt a folt, Hogy gyász borong egy bús ravatalon. Szegény hazánknak ezen a napon Nem születése, hanem tem etése volt.

A vén kuvasz

Egükön egy ru t, vörös csillag fénylik Olyan ijesztőn, olyan félelmetesen. Hogy álmokon és tö rt reményeken S az Uraitól a K árpátokon végig Egészen fel a k inzott m agyar égig A mennyei és földi végeken Láncos kuvaszként ü l a félelem.A vén kuvasz, h a néha láncát tépik Vagy elvakit ja fényével a nap. R abtartó jába még beleharap.N éhány pribéket még földre teper. De napnyugtán , h a ráborul az ég

S a vörös csillag ép ú tra kél,M ár moccanni, m ár n j^kkanni sem mer.

Sorban állunk

K orán reggel m ár hosszú sorban állunk Kifosztott, e lnyű tt kenyérkeresők,Egy eldugott kis pékm ühely előtt,S a m indennapi kenyerünkre várunk.A sorra, rendre gondosan vigyázunk És szám ontartunk m inden bemenőt, Halk surranót, vagy zajos törtetőt, Nehogy m a ú jra felkopjék az állunk. M ert nem m indenki kap aki befér:A sor felének nem ju t m ár kenyér,Amit ebédre boldogan megtörjön.Egy rádió szól közbe valaholValaki éppen arról szónokolHogy legjobban m a mi élünk a földön.

Újévi köszöntő

Uj esztendő, te kackiás legény,Rád tek in t m a a világ szeme Az a jkad vájjon sir vagy nevet-e.Gazdag vagy-e vagy nincstelen szegény. N apunk leszel-e életünk egén,Dús lakom ákon vágyunk kenyere,Vagy rán k sem nézel futó percre se,S tovább virraszt a b án a t és remény Minden vetésen, koporsón és bölcsőn És nem lesz aki h itü n k serlegébe Vigasztalást vagy uj m alasztott öntsön Csak lá tha tnék a tarsolyod mélyére.Mond mi van benne? Megváltás vagy béke? Vagy csak egy ujabb rongyos békekölcsön?

Tettek helyett csak hazug jelszavak: Éberség, norm a, harc és mimkaverseny, Bőség és jólét gyárban és műhelyben,S dicsőség a p á r t zászlói a la tt. M indenkit akik m ellettük halad A vörös csillag fénye vezéreljen És p illanatnyi n 3rugalm at sem leljen Ki ellenük van, aki lemarad.(Aki egy tisz tu lt szebb jövőre vár.)De m indhiába harc, éberség, norm a. Csak jelszavak! A nép is u n ja már.A szél lassan m ind szemétdombra hordja, S a hazugságra épült B ábeltom ya Leomlik egyszer m in t a k á r ty á v á .

Egy dülőfelelőshöz

M unkában, tervben, pártban büszke hős, Legény, k ijá tszott földturó paraszt,A sors válladra csak ig á t akaszt,Pedig nagy Ur vagy, dülőfelelős!Nagy hivatal, nem mondom tetszetős Reszket tőled a szántás és haraszt.Nem tűrsz gyomot, sem gáncsot, sem panaszt, S hogy ú rrá tettek , a h ited erős.Hogy te kormányzód az egész vUágot,Mikor naponként szemleutad járod A dűlőn, hol a m ás disznója tú r.És nem tudod, hogy m ig ez a világ van,Több nem leszel te szánalm as m unkádban, M int kérgeskezü, mezítlábas ur.

Nincsen vissza-ut

(Bajor Gizi halálára)

I t t nincs alku> nincs kiegyezés.H iába h a lla tt p á r m egtévedt döre Szinész-királjnra, tália-papnőre Babéresőt a vörös hirverés,Játék , maszk, álarc nekik m ind kevés Ha nincs igazi megértés mögötte. Rájuk nem ha t, nem ejti őket tőrbe P ár csáb mosoly vagy szinész nevetés. Aki m egtévedt és színpadra lép Azt mindörökre megfogja a lép,És nincs menekvés, nincsen visszaút.Ha mégis akad, aki visszatérNem m enti meg sem hírnév sem babér:Vagy szégyenpadra, vagy a sirba jut.

K álváriát jáioink

M indennap uj kálváriát já ru n k S m ind nehezebb, m ind sorvasztóbb az u t Hogy ránk rak ták a kint, a ja jt, a bút:A sok tehertől roskad m ár a vállunk,A göröngyöktől felkopik a lábunk,(Már régóta nem viselünk sarut.)És eg3Ókünk, h a végre sirba ju t, Koporsójánál irigykedve állim k Egyszerre m inden terhet, hogy le te tt Hogy tüskés, rögös ösvénye felett Lelkére m ár csak égifény lövel.Most senkinek sincs i t t nyugalm a m ár: Megváltás béke csak azokra vár,K iket az Isten m agához ölel.

Fény és árnyék

A lényre szomjas sóvárgó napok M int égetőbb, m in t izzóbb ágyat vetnek Reménynek, vágynak, hitnek, képzeletnek. De éjszakánként h a virrasztgatok,Fejem felett a baljós csillagok Jövőnki'e mégis csak gyászt teregetnek, Százszor megtépnek, m ire lepergetnek Árnyékban, fényben egy-egy hónapot. Reménységágyon vagy ravatalon Egy esztendő m ár oly sok sirhalom. M intha m indig csak tem etőben járnék Hol m últúnk lassan elporlad alul.Hol néha m ár csak sirhantokra huU A reménység és gyász: fény és árnyék.

Em berkufárok

Most olcsó cikk az ember. Figyelem Milyen sim án megy m ost a kufároknak: M indenkit olcsón összevásárolnak Hazugportékás árveréseken,Hol tör, kelepce, vagy titkos verem M indenkit elnyel, h a m a nem, h á t holnap M ert reklámdobok jólétről dobolnak Mig nő a gond és fogy az élelem.És m indenkit kerget, üz a félelem.U tálom őket szívből megvetem De néha mégis tapsolok nekik.Hogy egy-két gőgös lelketlen kufár Kinek boltjában sok az á ru m ár A m agaásta verembe esik.

M agyar álmok

Bús éjszakákon m ost m inden m agyar H ajnalra várva arról álmodik,Hogy széltében a szent határokig Tisztán ragyogjon ú jra az avar.Amit m ost gyom és gyalázat takar S hogy egyszer majd, h a kihajnalodik, A legutolsó n y ü tt napszámosig,Akit m ost gondok éhes szája m ar M indnyájan ú jra szabadok legyünk. Ne legyen többé méreg a borunk Kin, rettegés és gond a kenyerünk.De minél többet és szebbet álmodunk A nnál jobban fáj kinzó nyom orunk Ha jön a reggel és felébredünk.

H ét szűk esztendő

H ét szűk esztendőt nyom orogtunk végig Szabadságszomjan, békeéhesen.Bús napokon ég borús éjeken Fájdalm im k néha felcsapott az égig. B ánatban, ja jban h é t keserves évig Szivünknek nem volt még reménye sem, Hogy tú l e kinzó, sötét éveken H itünk bogyója dús gyümölccsé érik,S lehull egyszer az idő vén fájáról H a örömöktől és mosolyoktól távol A szenvedések órája lejár.A fában m ost is szenvedés-szu őröl Nem álm odunk m ár h é t bő esztendőről, Csak nyom onm knak lenne vége m ár.

Hiába küzdés, élniakarás,H iába h u lla t áldások csodája Gazdag term ést az ősi barázdába! Vetéseinket m ás a ra tja más. M egtört sorsunkra nincs vigasztalás: Népünk lelkét u j, szörnyű a ra tásra Hazug, torz eszmék ekevasa szántja, S a mag, a vetés, az is m ind csalás, Ami pereg, hu ll m érgezetten egyre F iatalokra, hajszolt öregekre,Kik nem á lltak ki soha ennyi ja jt, Ha csoda nem jön, vagy végső Ítélet Barázdáinkon nem lesz m agyar élet Mire az átkos uj vetés kihajt.

A mi bűneink

Most m inden bűn, m ert m inden súlyos vétek: H ajnalvárás vagy sóvárgó remény,Kereszt já r ás a golgoták hegyén Fohász, imádság, zsolozsmázó ének M últúnk emléke am it ronggyá téptek Dicsőség, nagyság, hűség és erény:A csillagfények hazánk kihim yt egén S a fáklyák, mik börtönökben égnek.M ert börtönbe ju t aki vétkezik.De büszkén hordjuk sorsunk sebeit S bizón virrasztjuk h itü n k éjszakáit M ert hisszük, hogy egy megváltó napon Szent glóriát kap m inden fájdalom,Ami m ost bűnnek vagy véteknek számit.

M egtudhatnátok gyorsan és nagyon könnyen Hazugsággyártó nagyok, fejesek,Hogy soraink közt ki van veletek.Hogy itt, hol sorsunk csak keservre döbben “Szabad” hazánkban kik élnek i t t többen B arátotok vagy ellenségetek.K it fűz hozzátok igaz szeretet,S ki érzi m agát örök börtönben.Csak egy órára ny itnátok kaput.Hogy szabad lenne m indenü tt az u t.Csak egy órára, csak egyetlen egyszer,És i t t hagyná földjét, ősi o tthonát,“Szabad” h azá já t s árkon-bokron á t Világgá m enne m inden m agyar ember.

Magyar maradok

Méláztam éppen szebb jövőre várón. Mikor betoppant két konkolyvető,És m ind járt azzal á llo ttak előHogy nagy boldogság lesz M agyarországonElpusztul m inden régi szolgajárom.Békét ta k a r m ajd m inden háztető Ha ész, s z ív , lélek, akara t, erő.Mind egybe olvad az egész világon És egy uj hazára: Moszkvára tekint.Csak ezt dará lták m egint és m egint,Uj hazájukra büszkén m indaketten M n t vásárt já ró uj honfoglalók,S hogy mosolyogtam: “M agyar m aradok” Hazám jövője felzokogott bennem.

Én sokkal fájóbb sorsot hordozok,M int azok kik egy m ás világba vágynak, Ahol nem tépnek ru t, ijesztő árnyak És nem hajszolnak testvérostorok. Feltám adást és jövőt jósolok Azoknak is, akik élőn h o lttá váltak És tüzet gyújtok m inden m úló gyásznak, M int őseim a székely táltosok.M int rabonbánok kései u tóda H itet oltok a csüggedt m agyarokba S a tüzet szitom a feltámadásig.Lesem a titkos égi jeleketÚgy biztatom bús, árva népem etJó szelek szállnak! Nem ta r t m ár sokáig!