1

Kézirat a fólia alatti fűszerpaprika termesztés technológiájáról

Két ország, egy cél, közös siker!

www.huro-cbc.eu

HU-RO 08/01/143 pályázat által támogatott kiadvány

Jelen kommunikációs anyag tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

Szeged, 2011

2

Szerkesztette: Hajdu Zoltán

Köszönetemet fejezem ki mindazok számára, akik szaktudásukkal, kutatási eredményeikkel, tapasztalatukkal és segítőkészségükkel tevékenyen hozzájárultak jelen munka elkészüléséhez, a Fűszerpaprika Kutató Fejlesztő Nonprofit Kft. részéről Somogyi Györgynek, Somogyi Norbertnek, Táborosiné Ábrahám Zsuzsannának, Tímár Zoltánnak valamint a korábbi ügyvezető igazgatónak Kapitány Józsefnek, a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. részéről Pauk Jánosnak és Lantos Csabának, Jelen dolgozat a Magyarország – Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 (A fólia alatti fűszerpaprika termesztés technológia fejlesztésének kutatása a minőségi őrlemény előállítás céljából, HURO/0801/143, RedpepperTRD) támogatásával valósult meg. Kiadó: SOLTUB Bt, 1203 Budapest, Helsinki út 4 Felelős kiadó: Hajdu Zoltán ISBN Nyomta és kötötte: Text Print Nyomdaipari Kft. Felelős vezető:

3

Tartalomjegyzék 1. Általános ismertetés 4 2. A fűszerpaprika szerepe az élelmezésben 6 3. A fűszerpaprika ökológiai igényei 12 4. Termőterület és talajkiválasztás 14 5. Nemesítés és fajtakiválasztás 17 6. Fóliasátrak 24 7. Hajtatás, szaporítás és ültetés 29 8. Ápolási munkák 35 9. Tápanyagellátás 41 10. Növényvédelem 46 11. Öntözés 49 12. Betakarítás és betakarítás utáni műveletek 55 Felhasznált irodalom 70

4

1. Általános ismertetés

A hazai fűszerpaprika-ágazatban az elmúlt két évtizedben több lépcsőben bekövetkezett

nagyon jelentős visszaesés miatt az ország elveszítette az őrlemény világpiacán korábban

betöltött jelentős pozícióját, sőt exportunk mára mennyiségben, sőt értékben is alulmarad az

importtal szemben.

A szabadföldi termesztés a hagyományos szabadelvirágzású fajták használatával, sok esetben

az intenzívtől igen távolálló technológiával nem tud olyan önköltségű őrlemény-alapanyagot

előállítani, ami versenyképes lenne a földolgozó ipar által importált dél-amerikai, dél-afrikai

vagy kínai féltermékkel szemben. Ehhez járulnak hozzá az időjárási szélsőségek, amikor a

termésbiztonság az évek egy részében messze elmaradnak attól, ami legalább a termelési

költségek megtérülését eredményezhetné. A szegedi tájkörzetben az elmúlt másfél-két

évtizedben a hajtatásos termesztésben bekövetkezett változások miatt sokfelé állnak

kihasználatlanul a néhány száz négyzetméteres, viszonylag nagy belmagasságú fóliavázak,

melyek alatt a gazdák már nem tudnak megfelelő mennyiségben és minőségben étkezési

paprikát vagy paradicsomot termelni. Elképzelésünk lényege az volt, hogy ezeket a

fóliaházakat minimális ráfordítás mellett üzembe állítva a gazdák hideghajtatásos

körülmények között termesszenek fűszerpaprikát, amihez meg kellett teremteni a megfelelő

fajtakínálatot is, mégpedig hibrid fűszerpaprika fajták előállításával.

1. ábra: A fűszerpaprika őrlemény export-import adatainak alakulása Magyarországon 1997 és 2007 között

5

Így már lényegesen nagyobb termésbiztonság mellett, a szabadföldinél jobb minőségben lehet

anyagilag is versenyképes módon őrlemény alapanyagot termelni, ami reményeink szerint a

jövőben egyre nagyobb arányban válthatja ki az import félterméket.

Az utóbbi években jelentősen visszaesett a fűszerpaprika termelési kedv és csökkentek a piaci

lehetőségek is. Amint az 1.ábra is mutatja jelentős az őrlemény export visszaesés, ugyanakkor

jelentősen nőtt az őrlemény import.

A kutatómunka a fólia alatti termesztéstechnológia kidolgozására irányult a Fűszerpaprika

Kutató Fejlesztő Nonprofit Kft. által előállított, államilag elismert Délibáb F1, Bolero F1, és

Sláger F1 hibrid fajtákra alapozva. A termesztés közepes illetve nagy légterű fóliaházakban

került kivitelezésre, melyek a megfelelő belmagasságuk miatt kedvező körülményeket

biztosítanak egyrészt a növények életfeltételeinek, másrészt a támrendszer és termőfelület

kialakítására.

A fólia alatti termesztésnek számos előnye van, mint:

• a 4-7 kg/m2 közötti hozamok, amely a technológiai elemek módosításával és az új

hibridekkel elérheti a 10-15 kg/m2 hozamot is,

• jelentősen javultak a minőségi mutatók: a szedéskor mért festéktartalom 140-153

ASTA, szárazanyag 15 %, amely az utóérlelés 14. napján elérheti a 190-210 ASTA- t,

majd az utóérlelés 21. napjára pedig a 280-310 ASTA- t,

• a termelés során lényegesen kevesebb az élő munkaerő szükséglete, mint egyéb

hajtatásos növényeknek,

• a koraiság (augusztus 1-től) előnye, hogy erre az időpontra az előző évi termés már

gyengébb színű, nagy a festékbomlás, és ez fontos szempont a feldolgozásnál,

• augusztus hónapban lényegesen magasabb árat lehet elérni a nyers értékesítésnél,

ennek mértéke elérheti a 40-50 % - ot is,

• a termelőnek lehetősége van a termés egy részét nem nyersen, hanem őrlemény

formájában értékesíteni, így magasabb az árbevétele,

• a szabadföldi termésekkel összehasonlított fóliás hajtatásból származó szárítmányok

mikrobiológiai tisztasága magasabb.

A fűszerpaprika termesztésében váltásra van szükség. Fontos a korábbi piacok visszaszerzése

és erre jó lehetőséget ad a fólia alatti termesztés a már felsorolt előnyei miatt.

6

2. A fűszerpaprika szerepe az élelmezésben

A fűszerpaprikát Magyarországon közel 300 éve házi fűszerként használják, 160 éve belföldi

kereskedelmi cikké vált, és mintegy 100 év óta exportálják a világ kb. 40 országába. A

kedvező ökológiai adottságok, a magyar gazda szakértelme és szorgalma, az őrlemény kiváló

íze és zamata tette világhíressé a magyar paprikát. Kalocsa és Szeged környékének kiváló

klímája, talajadottságai, az évszázadokra visszanyúló hagyomány tette a növényt híressé. A

legjobb fűszerpaprika fajták válogatott utóérlelt terméseiből a hagyományos feldolgozási

eljárást is megtestesítő, korszerű és magas higiéniai követelményeket is kielégítő feldolgozás-

technológiával előállított őrlemény aromában, ízben és illatban különlegesek.

Az utóbbi évek gazdasági változásainak tulajdoníthatóan jelentősen (50 %) csökkent a

fűszerpaprika termőterülete. A több, mint 40 zöldségfaj termelésében az 1998-as év adatai

alapján a fűszerpaprika a 3 %-os hányadával bekerült az első 12 növény körébe, amelyek az

összes termésmennyiség 86 százalékát adták. A 2004. év óta viszont már nem szerepel ebben

a körben.

A fűszerpaprikát, mint fűszert története során több változatban használták fel, mely

elsősorban a feldolgozás szintjétől, módszereitől, valamint a felhasználás céljától függően

változott. Felhasználták törött paprikaként durva szemcsézettel, valamint őrlés módjától

függően durva szemcsétől (0,5-1,0 mm) a finom szemcseméretig (0,3-0,45 mm) egyaránt. Íz

alapján csípős és csípősségmentes fűszerpaprika őrleményt ismerünk. A fűszerpaprika

őrleményt fizikai és kémiai jellemzők alapján különböző minőségi csoportokba sorolják, mint

különleges, csemege, édesnemes és rózsa. A magyar fűszerpaprika őrlemény homogén őrlésű,

egyöntetű megjelenésű. Kiváló festőképességű, fűszeresen aromás illatú, kellemes ízű,

zamatanyag-tartalmú, magas higiéniai tisztaságú. A magyaros ételek méltán keresett fűszere

az igényes hazai és külföldi konyhákban egyaránt. Felhasználása a legkülönbözőbb,

változatos formában csípősség mentes és csípős változatban őrlemények, fűszerporok,

levesporok, leveskockák, mártások, krémek, szószok, oleorezin megjelenítésében történik.

Konyhai felhasználásán túl jelentős szerepet tölt be a gyógyászatban és a kozmetikai iparban

is.

7

A fűszerpaprika kémiai összetétele

A pirosra érett termésben csak részben találhatók meg azok a kémiai vegyületek, amelyek

előnyőssé teszik a fűszerpaprika élelmezésben vagy a gyógyászatban való felhasználását. A

termelőknek és feldolgozóknak együttesen kell tenniük annak érdekében, hogy a fajták

genetikai tulajdonságai érvényesüljenek, hogy minél nagyobb mértében felszínre kerüljenek

az értéket adó beltartalmi tulajdonságok. Mivel jelenleg a felhasználás többnyire csak

őrlemény formájában történik, így ennek a terméknek a kémiai elemeit fogjuk ismertetni.

Amint már említettük a paprika minőségét meghatározó kémiai elemek a festékanyagok, illó

olajok, kapszaicin és a cukor. A fűszerező hatás mellett további fontos anyagok is

megtalálhatók, mint a fehérjék, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok. Ezen hasznos anyagok

felhalmozódásához egyaránt szükség van a megfelelő technológiai elemek alkalmazására a

termesztés és az utóérlelés során, amelyhez hasznos útmutatást adunk jelen kiadványunkkal.

Az őrlemény szempontjából fontos a festékanyagok felhalmozódása, mint a kapszantin,

kapszorubin, zeaxantin, lutein kriptoxantin, alfa és béta karotin. Vizsgálatokkal

megállapították, hogy a korai érésű első szedésű termések festéktartalma kb. 30 %-al haladja

meg a második szedés festéktartalmát, és mintegy 60 %-al a harmadik szedését.

a) színező anyagok: kialakulásuk hosszú biokémiai folyamatok eredménye. A

fűszerpaprika piros színét a termésfalban található karotin és karotinoid vegyületek adják. Az

érés során a zöld szín lassan sárgás majd piros színűvé válik, amikor a bogyók vízvesztése

intenzívvé válik, mélyvörös bíborszínné alakul át. Ha a szedéskor nem várják meg a teljes

színanyag kialakulását, akkor jelentős minőségi veszteség állhat be, például a színanyagok

gyors romlása, avasodás stb. A beérett fűszerpaprika illetve őrlemény színét több, mint 25 féle

karotinoid anyag adja (kapszantin, kapszorubin, kriptoxantin, violaxantin stb.). Az éréshez az

energiát szolgáltató cukrok segítségével az érési folyamat a megfelelő szakaszban fejezhető

be, ellenkező esetben köztes állapot jelentkezik, amikor különböző színezék anyagok

jelentkeznek. A sárgás színezetű bogyóknál az igazi problémát a visszamaradt klorofill jelenti,

amikor a központi helyet elfoglaló Mg ion helyén H ion kerül megkötésre, ezért az őrlemény

keserű ízű. A karotin alapvázú vegyületek hajlamosak az oxidációra. A hő okozta oxidáció

hatására növekszik az őrlemény kifakulása és avas íze. A fény szintén hozzájárul a termék

kifakulásához. A színezékanyagokat jelentősen befolyásolja a féltermék minősége

(csumátlanítás vagy csumás féltermék), őrléstechnika, tárolási feltételek is.

8

b) a kapszaicin: az őrlemény csípős izét adó alkaloida, amely a terméserezetben

található. Élettani szempontból fokozza a gyomor és bélnyálkahártya működését, a

kiválasztást, bélmozgást. Kis mennyiségben étvágygerjesztő hatása van, továbbá vérbőséget

okoz. Számos reuma, ideg, váltóláz, lumbágó elleni gyógyszer alapanyaga. Leginkább a

csípős fajtáknál fordul elő.

c) cukrok: a sajátos magyar íz, aroma kialakulásában a cukortartalom fontos szerepet

játszik. Általában a csüngő fajták bogyóinak magasabb a cukortartalma, a belőlük készült

őrlemény fűszeresebb. A cukrok az érés során a keményítő teljes lebomlásával keletkeznek. A

cukortartalom maximumát általában a kormos-piros állapotban éri el a csípős fajtáknál 18-20

%, a nem csípős fajtáknál pedig 22-25 %. A légzés során távozott cukorból keletkező energia

jelentős szerepet tölt be a színezékanyagok kialakulásában. Legnagyobb mértékben a fruktóz,

glükóz és a szacharóz fordul elő. A nagyobb hőmérsékleten végzett feldolgozás a cukrok

égéséhez- karamellizálódásához vezet, ami ronthatja az őrlemény minőségét.

d) fehérjék: összetételükben és mennyiségükben nem befolyásolják jelentős mértékben

az őrlemény minőségét, ennek ellenére az ízhatás kialakításában jelentős szerepük van. A

száraz termésfalban 16-17 %-ban, a magvakban 18 %-ig találhatók.

e) víz: a fűszerpaprika szerkezeti anyagainak összetevője, például a fehérjéké. Az

őrlést a nagyobb víztartalom megnehezíti, esetleg meg is akadályozza. A víznek az őrlemény

eltarthatóságában is fontos szerepe van. Ekkor a víztartalom 8-11 %. Az őrlemény víztartalma

utólagosan ún. kondicionálással állítható be. Ha a fehérjék nem veszítették el szerkezetüket,

illetve a cukrok nem karamellizálódtak, képesek a vizet felvenni. Az alacsony 10 % alatti

víztartalom jelentős mértékben korlátozza a penészedés kialakulását, de ha nagy az őrlemény

vízaktivitása, elindulhat a toxintermelődés. A víz fontos szerepet tölt be a színező anyagok

oxidációjával szemben, lassítva az auto-oxidációt, illetve aktiválva az antioxidánsokat. A

színstabilitás akkor mondható optimálisnak, ha a vízaktivitás értéke av = 0,64.

f) illatanyagok: az illatanyagok alacsony mennyiségben fordulnak elő, forrásuk az

olaj- cukor és fehérjetermékek reakciója és a karamellizáció. Ehhez járulnak hozzá a

különböző nem kedvező tárolási körülmények, amely következtében kellemetlen illatanyagok

termelődése áll be (romlás, penészedés, szárítási és feldolgozási hibák).

g) vitaminok: a legfontosabbak az A provitaminok (karotinok) mint a béta karotin,

kriptoxantin, továbbá az E provitamin. Az ember napi A vitamin szükségletét 3-4 g. őrlemény

fedezni képes. A magas C-vitamin tartalmat már 1932 óta ismerik. Mérések szerint a zöld

termés 20-40, a kormos termés 250, a pirosra érett termés pedig 300 mg% C vitamint is

tartalmaz. A nyers paprikában levő C-vitamin (aszkorbinsav) tartalom az utóérlelés, szárítás

9

során erősen bomlik, az őrleményben elenyésző mértékben fordul elő. Az ember napi C-

vitamin szükségletét (50 mg) már 15 g nyers paprika fedezni képes. További fontos vitamin a

P vitamin, amelyik csak a C vitaminnal együtt képes élettani hatását kifejteni. Jelentős az E

vitamin tartalma, nyomokban pedig megtalálhatók a B1 és B2 vitaminok.

h) zsírsavak: elsősorban a termésfalban , majd a magvakban fordul elő. Szerepük az

őrlemény színezékanyagainak erősítésében van, mert az őrlés során felszabadult olajok

befestik a nem színes őrleményrészeket is, ezáltal egyöntetűbb a termék színérzete. A mag kb.

20-30 %-ban tartalmaz olajat, a termésfal 4-6 %-ot, az erezet 5-6 %-ot.

i) enzimek: a színező anyagok bomlásának gátlásában játszanak szerepet, illetve az íz

és illatanyagok kialakulásában és a karotinoidok bomlásában. Legfontosabbak a peroxidáz és

a lipoxigenáz.

A végtermék minőségét számos más (fizikai, kémiai, biológiai) anyag jelenléte

befolyásolhatja, amely a betakarítás, termékkezelés és később a feldolgozás folyamatai során

kerülhetnek be a termékbe, mint a penészek, rovar és rágcsáló maradványok, illetve

tevékenységük eredményei, továbbá szilárd anyagok (kő, homok, fa), kémiai anyagok

(növényvédő szer maradványok, nehézfémek), amelyekkel a további fejezetekben

foglalkozunk.

Kísérletekkel igazolták, hogy a fólia alatt termesztett fűszerpaprikák színanyag és antioxidáns

tartalma magasabb, mint egyéb technológiával termesztett fűszerpaprikáé. A karotinoid

színanyagok tartalma 8000 és 12500 µg/g levegőn szárított fólia alatt termesztett termésben, a

szántóföldön termesztett és levegőn szárított termésben a színanyagok tartalma pedig 4000 és

7200 µg/g volt. Mindkét értéktartományban jóval alacsonyabb volt a csepegtető öntözési

rendszerrel termesztett fűszerpaprikák színanyag tartalma (2200 - 3400 µg/g). Hasonló

tendenciát tapasztaltunk a zsírban oldódó antioxidáns (E- vitamin) tartalmánál (1. táblázat).

Az E-vitamin tartalom elérte az 1780 µg/g őrlemény értéket a fólia alatt termesztett termésnél.

A C-vitaminnal kapcsolatos eredményeink alapján megállapítható, hogy a szántóföldi

paprikák a legmagasabb C-vitamin mennyiséget tartalmaznak (átlaga: 7300 ± 2300 µg/g ), a

fólia alatti (átlaga: 3800 ± 1200 µg/g) illetve csepegtető rendszerrel termesztett (átlaga: 3900

± 1100 µg/g) paprikákhoz képest.

Az alkalmazott technológiától függetlenül a különböző fűszerpaprika fajták illetve hibridek

között jelentős különbséget találtunk a minőségi komponensek koncentrációját tekintve. A

legmagasabb karotinoid színanyagokat és E-vitamin tartalmat a Remény és a Jeromin fajtánál

10

találtuk meg. C- vitamin esetén a legmagasabb mennyiséget a Délibáb hibrid, valamint a

Jeromin, Remény és Szegedi-80 fajták termésében határoztuk meg

1. táblázat: A fólia alatt termesztett fajták illetve hibrid fajták minőségi komponenseinek tartalma (HPLC vizsgálat 2006)

Fajták Összes karotinoidok µg/g őrlemény

C-vitamin tartalma µg/g őrlemény,

E-vitamin tartalma µg/g őrlemény,

Jaranda 4750 8035 1193 Jeromin 4391 11081 1125 Jariza 4145 7800 1392 Picador 2615 6893 1051 Remény 2829 12563 1148 11/05 1632 8902 1251 57/05 1701 9566 1239 57/13 548 7606 1743 864/05 1682 9676 1141 1858/05 1865 8537 2630 1970/05 3106 10984 1503 2186/05 2167 5856 1034 2321/04 2798 8926 1535 2650/05 2016 9582 1079

Délibáb 2080 2123 9315 1014 Délibáb Balástya 1714 8861 1039 Délibáb Röszke 2917 9283 1074 SP x Sz. Balástya 970 8780 912 Sp 17 Balástya 1569 8124 902 Sp 20 Balástya 895 9931 1277

SZ-80 970 9858 954 SZ-178 1569 6577 1239

Forrás: KÉKI- NKFP 4/020/2005 téma Az eredményeink alapján megállapítható, hogy a különféle hibridek 50°C-os szárítással a

legmagasabb színanyag, C-vitamin és E-vitamin tartalmat és stabilitást mutatták. A magas

hőmérsékleten történő szárítással (90°C-on, 7 óráig) csak a C-vitaminnál tapasztaltak jelentős

csökkenést.

A hagyományos őrleményként való hasznosítás mellett a fűszerpaprika, beltartalmi

összetételének köszönhetően, mint funkcionális élelmiszer is jelentős potenciállal bír. A

fűszerpaprikában levő aszkorbinsav (C vitamin), tokoferol (E vitamin), karotinoidok,

flavonoidok, mind olyan antioxidáns vegyületek, amelyek hatékonyan erősítik az emberi

szervezetet, funkcionális védekező potenciállal rendelkeznek. Az aszkorbinsav önmagában is

antioxidáns, továbbá együttműködik az (α és β) tokoferolokkal abban, hogy ezek ismét

redukált formába kerüljenek, és újra aktívvá váljanak. Az őrlemény antioxidáns hatásának

kifejtése a mag beőrlésének tulajdonítható. Az antioxidáns hatás a zsírok és olajok

avasodásának gátlásában és a színezék anyagok bomlásának megakadályozásában nyilvánul

11

meg. A karotinoidok csoportjából legtöbbet az alfa--karotint és – újabban – a likopint

tanulmányozták. A flavonoidok polifenol alapszerkezetű vegyületek változatos formában

jelennek meg.

A funkcionális élelmiszerek meghatározott egészségi hasznosságú élelmiszerek, amelyek -

általában feldolgozott élelmiszerek - tápláló jellegük mellett elősegítenek egyes testi

funkciókat. Például erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, hozzájárulnak betegségek

megelőzéséhez, csökkentik a stressz okozta negatív hatásokat, növelik a szervezet ellenálló és

tűrő képességét, javítják a fizikai állapotot stb. Az élelmiszerek akkor tekinthetők

funkcionálisnak, ha a megfelelő táplálkozás- élettani hatásokon túlmenően, a szervezetben

egy vagy több cél-funkcióra kimutatható pozitív hatásuk van, ezáltal jobb egészségi állapot

vagy kedvezőbb közérzet és/vagy a betegségek kockázatának csökkenése érhető el.

Funkcionális élelmiszer kizárólag élelmiszer formájában kínálható, nem mint tabletta vagy

kapszula. Beltartalmi tulajdonságainak, antioxidáns hatásának köszönhetően a fűszerpaprika

bizonyos életfunkciók javítására használható fel sikeresen, továbbá jelentős gyógyszeripari

alapanyagként is szolgál.

12

3. A fűszerpaprika ökológiai igénye

A környezeti tényezők jelentős egymásra hatással, összefüggéssel jelentkeznek a

termesztésben. A fűszerpaprika hő és tápanyagigényét szorosan befolyásolják a

fényviszonyok. A fényerősség és a hőmérséklet kölcsönhatását mutatják a következő

optimális értékek: 5-10 ezer lux/ 20 ºC, 10-20 ezer lux/23 ºC, 20-30 ezer lux/ 25 ºC, 30 ezer

felett/ 27 ºC. Rossz fényviszonyok között hiába tartunk magas hőmérsékletet, ezzel adott

esetben még rosszat is tehetünk, mivel a növények megnyúlnak, a virágok kötődése hiányos

lehet, vagy esetleg elmarad. Adott fényerősséghez kapcsolódó optimális hőmérséklettől

lényegesen eltérni csak a vegetatív/generatív egyensúly felbomlásának veszélyével lehet,

amely elsősorban a termőképesség, illetve a teljesítőképesség csökkenésével jár. A magas

légnedvesség hatására erősen csökken, vagy meg is szűnik a transzspiráció, ezzel a tápoldat

áramlása is. A többi tápelem mellett a Ca- ot sem tudja felvenni a növény, aminek

következtében a csúcsfoltosság jelensége alakul ki. Ez az élettani betegség a paprikabogyó

csúcsi részén lévő sejtek elhalásához vezet, amikor barna, majd fekete elszíneződést mutat.

Könnyen összetéveszthető az ún. napégéssel.

a) a fény: a fűszerpaprika fényigényes növény. A terméskötéshez fajtánként változó

kb. 5000 lux fényerőre van szüksége, illetve 13-14 óra megvilágítására. A fényigény

kielégítése a fajtára jellemző küszöbérték alatt nem lehetséges, a terméskötés ugyanis csak a

küszöbérték felett következik be. Az ennél magasabb fényerősség a növény számára káros is

lehet. A káros fényerősség legegyszerűbb kiküszöbölési módja az árnyékolás. A fény erőssége

és a megvilágítás hossza befolyásolja a fejlődés és növekedés gyorsaságát, a tenyészidő

hosszát, az érés koraiságát stb. A fűszerpaprika termesztése ott eredményes, ahol a

tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát.

b) a hőmérséklet: a fűszerpaprika melegégövi, hőigényes növény, ezért a

hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Ott terem biztonságosan, ahol a tenyészidőszak

(április-szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 °C. Hőigénye a tenyészidőben 3000

°C, a különböző fejlődési állapotokban 25 ± 5-7 °C. Csírázáskor hőmérséklet többletre, míg a

szikleveles- lombleveles állapotban alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége, és 20 °C körüli

a hőmérséklet igénye az első kötések idején és a felnőtt növény fejlődésekor. Általában a

hőküszöbérték °10 C -ra tehető. A fajták hőigénye eltérő. A fagypont alatti hőmérsékletet még

13

rövid időre sem viseli el. A palántanevelés idejének megválasztásakor erre különös

figyelemmel kell lenni. Magyarország területének közel felén jók a hőmérsékleti viszonyok,

kétharmadán kielégítők.

c) a víz: a fűszerpaprika vízigényes növény, folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen

tényező az optimális vízellátás. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a

tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterületétől, és a talaj hőmérsékletétől. Az optimális

levegő páratartalom 80%- körüli. Kiültetéstől az érés kezdetéig a fűszerpaprika fejlődéséhez

150-180 mm víz elegendő.

d) a tápanyag: nagy tápanyagigényű növény, amely azt is jelenti, hogy a

fűszerpaprikának megfelelő tápanyag ellátottságú talajra van szüksége, a talajviszonyok

romlásával jelentős mértékben csökken a termésmennyiség. Tápanyagigénye a fajtától,

fejlettségtől, növényegészségi állapotától és a termesztés körülményeitől függ. A

nitrogénfelvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő

végén csaknem megszűnik. A foszforfelvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor

mérhetjük. A káliumfelvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés

mértéke. A magnéziumszint az érési szakaszban mutatja a legnagyobb értéket. A

mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a komplex

levéltrágyákból, az alkalmazott növényvédő szerekből veszi fel. A tápanyag- felhalmozódás

üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ.

e) a talaj: optimális talajkörülmények csoportosítása szerint a legmegfelelőbb a

csernozjom talajok, majd a barna homoktalajok, a réti kötött talajok és legkevésbé a laza

talajok. Az öntés talajokon és laza talajokon csak nagyobb adagú szerves anyag utánpótlással

(pl. trágyázással) és megfelelő talaj előkészítéssel termeszthető. Mérlegelni ajánlott a

technológiai adottságokat, a felvevő piacok igényét, a piacok közelségét, az export

követelményeket, illetve a termékkezelés és feldolgozás igényeit. (A talajigény részletesebb

ismertetése a 4. fejezetben)

14

4. A termőterület és talaj kiválasztása

A fűszerpaprika hagyományosan Kalocsa és Szeged térségi körzetében termeszthető

legeredményesebben, ahol a talajok könnyen melegednek, kevésbé cserepesednek, jó a levegő

ellátottságúak és vízgazdálkodásúk. A terület és talaj kiválasztásánál nagyon fontos szempont,

hogy a talaj minőségét is figyelembe véve válasszuk meg a palántás fóliasátor helyét. A

terület használatba vétele előtt át kell tekinteni az elmúlt években történt tevékenységeket,

különösen, ami az esetleges szennyező források általi területterhelést jelenti, mint a hulladék

anyagok elhelyezése, hígtrágya kijuttatás, áradások okozta szennyezés stb. Célszerű a

háziállatok és a vadállatok közelségét kizárni a termőterületről, ezáltal is csökkentve az állati

ürüléktől, trágyától és az elhullott állatoktól származó veszélyek előfordulását. Ilyen

esetekben célszerű a területet bekeríteni. Fontos szempont a vízelöntés megelőzése, a

felesleges víz elvezetése.

A talajok alkalmasságát azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik alapján ítéljük meg.

Ezek közül is fontos a talajkötöttség, a szerkezete (morzsalékossága), térfogat tömege,

nedvességtartalma, humusztartalma és elektromos vezetőképessége.

a) a talajkötöttség vagy talajellenállás a talajnak a művelő eszközökkel szembeni

ellenállását jelenti. A talaj szöveti összetétele szerint lehet homokos, vályogos, agyagos vagy

ezen elemek kombinációjából összeállt talajokról beszélni, annak függvényében, hogy melyik

összetevő a domináns. A laza, homokos- homokos vályog talajok könnyen felmelegszenek,

nagyobb vízáteresztő kapacitással rendelkeznek, ezért a tápanyag megkötő képességük is

alacsonyabb és korábban lehűlnek. A kötött talajok nehezebben melegednek fel.

b) a talaj morzsalékossága alatt a talajrészecskék tömörödöttségét értjük. A morzsás

talajok enyhe nyomásra morzsákra tőrnek szét. Ideális esetben kb. 2 mm talajmorzsák vannak

túlsúlyban. Az ilyen talajok a hajtatás szempontjából a legideálisabbak, ugyanis nem kell

tartani a vízpangástól és megfelelő a levegő /víz háztartásuk.

c) a talaj térfogattömege alatt a nem tömörödött talaj egységnyi térfogatának tömegét

értjük. Ezt különösen a tápkockaföldek, komposztok értékelésénél alkalmazzák.

d) a nedvességtartalom, mint a vízellátottságra leggyakrabban alkalmazott fogalom, a

száraz talajra számított víztartalom mennyiséget jelenti. A talaj vízkapacitása a talaj azon

vízmegtartó képessége, amelyet a talaj képes befogadni és a gravitációval szemben is képes

15

megtartani. A vízmegtartó képességet jelentősen befolyásolj a talaj kötöttsége, szerkezete és

humusztartalma.

e) a humusztartalom: a talaj humusztartalmát elsősorban szerkezeti szempontból

értékeljük. Minél magasabb a humusztartalom, annál kedvezőbb a talaj szerkezete, ugyanis a

humusz

• javítja a talaj víz és tápanyagmegkötő képességét, ezáltal megőrzi a vizet és a

gyökérzet számára felvehető formába bocsátja rendelkezésre a tápanyagokat,

• gátolja a talaj tömítettség kialakulását, elősegíti a talaj kedvező levegő és vízháztartás

kialakulását,

• növeli a talajok pufferkapacitását,

• elősegíti a talajok felmelegedését.

A talajok humusztartalmának növelése csak bizonyos mértékig lehetséges.

f) az elektromos vezetőképesség (EC) összefügg a talajok oldott sótartalmával. A

vezetőképesség függ az oldott sók minőségétől, összetételétől és a közeg hőmérsékletétől.

Egy 3 % humusztartalmú talaj esetén a 0,05% sótartalom alatt tápanyagban szegény,

fűszerpaprika termesztésére nem alkalmas talajról van szó, de a 0,0,5-0,15% sótartalom már

egy tápanyagokban megfelelően ellátott talajra utal. Az elektromos vezetőképesség mérése

alkalmas az öntözővíz és a tápoldat koncentrációjának minősítésére is. Az 1 ms/cm

megközelítőleg a 700-800 mg/l sótartalomnak felel meg. A fűszerpaprika termesztésre azok a

jó talajok, ahol az EC értéke 1-2 ms/cm.

Talajművelés

A fólia alatti talajok megmunkálásával javítjuk azok tápanyag,- víz és levegő gazdálkodását.

Fontos a talaj szerkezetességének, morzsalékosságának megőrzése , amely által elkerülhető a

gyakori öntözés okozta tócsásodás, illetve tömítettség. Az állomány telepítése előtt , minden

esetben el kell végezni a talajforgatást. A talaj higiéniai állapotának megőrzése érdekében

fontos a korábbi betakarításból származó növényi maradványok (különösen a beteg növények

és termések) begyűjtése és elszállítása (komposztálása).

A talajforgatás alapgépe az ásógép, amellyel 20-30 cm mélyen kell a talajt megforgatni. A

forgatás hozzájárul a talaj fizikai (pl. kötöttség, morzsalékosság), kémiai (pl. tápanyagok

eloszlása) és biológiai ( pl. mikroorganizmus aktivitás javulása) tulajdonságainak javulásához,

illetve a talajműveléssel egy időben kerül bedolgozásra az alaptrágya.

16

Palántakiültetés előtt gyakran alkalmaznak rotációs kapálást. A gyakori és helytelen

használata (pl. magas fordulatszám) rontja a talaj szerkezetet. Sok esetben a fóliát a

betakarítás után lehúzzák, így a csapadék hasznosul, illetve a fagyok „ megdolgozzák „ a

talajt. A talajművelési munkák a fólia tavaszi rögzítése után folytatódnak. Vegetációs időben

a talajmunkák a talajfelület lazítását (pl kapálás) és a gyomok irtását szolgálják. A

munkálatokat sekélyen kell végezni, hogy a növények gyökere ne sérüljön. Ha talajtakarást

alkalmaznak, akkor ezek a talajmunkálatok minimálisra csökkennek.

17

5. Nemesítés és fajtakiválasztás

A fűszerpaprika nemesítése Magyarországon 1917-ben kezdődött, előtte csak tájfajtákat

termesztettek. Az első nemesítések eredményei még csípős fajták voltak, később állították elő

a csípősségmentes fajtákat is. Elsődlegesen szelekciós eljárásokat alkalmaztak, amikor az

adott tájfajtából elkülönítették a nemesítő szempontjainak megfelelő típusokat, majd

beporzással (keresztezéssel) és szelekcióval nemesítették ki a fajtákat. A fólia alatti

termesztéshez a hibrid előállítási eljárást alkalmazzák.

A fajtákkal szemben számos fogyasztói- termelői és feldolgozóipari követelmény merül fel:

• a fogyasztók részére elkerülhetetlen a szín, íz, és illatanyagok jelenléte, a csípősség

illetve csípősség mentesség,

• a termelők számára fontos a jó termőképessé, a korokozókkal és kártevőkkel szembeni

ellenállóság illetve tolerancia, a koraiság illetve a termesztő berendezésben

alkalmazott hajtatásra való alkalmasság,

• a feldolgozóipar részére fontos a szárazanyag tartalom, a színanyag tartalom és annak

megőrzése (stabilitása), a festékanyag tartalom. A gyógyszeripar részére a nemesítés

célja elsődlegesen a kapszaicin és a vitamin tartalom növelése.

A fűszerpaprika nemesítés ma már több mint 30 fajtát ajánl a termelők rendelkezésére (2.

táblázat) a szabadföldi termesztésre, amelyek a nemesítésben is hasznosíthatók. A fóliás

termesztésre jelenleg 3 államilag elismert hibriddel rendelkezünk. További két jelölt vár az

elismerésre. A minőségi tényezők mellett az élettani tulajdonságok, ellenálló képesség,

szárazságtűrő képesség vagy a betegség tolerancia és rezisztencia is sokat számít. Nem

célszerű a termesztést egy vagy két fajtára alapozni, mert egy esetleges kártételek megjelenése

komoly kockázatot jelenthet.

A fajták kiválasztásakor célszerű figyelembe venni, hogy:

• azok a fajták kerüljenek termesztésre, amelyek a talajviszonyoknak megfelelnek és a

megcélzott piacon eladhatók, kórokozó és kártevő rezisztenciával és/vagy

toleranciával rendelkeznek. A termelők részére biztosított jó minőségű, fémzárolt

vetőmag erőteljes és egészséges növényt eredményez.

• elkerülendők azok a fajták, amelyek magas input követelményekkel rendelkeznek,

biztosítani kell a termékek minőségének megőrzését, pl. aroma, íz, festékanyagok stb

18

2. Táblázat: A nemesítésben használható fajták beltartalmi tulajdonságai

Fajtanév 2004.év 2005.év 2006.év ASTA ASTA ASTA Sz.a.% Szedéskor Utóérlelt Sz.a.% Szedéskor Utóérlelt Sz.a.% Szedéskor Utóérlelt

Kalocsai 50 21,3 249 268 17,11 199 305 24,74 240 316 Kalocsai 90 21,3 187 295 17,69 137 224 19,2 134 217 Kalorez 21,2 212 228 19,24 109 189 21,51 124 203 Csárdás 21,2 198 234 19,22 142 220 19,31 152 229 Folklór 23,1 248 302 18,33 149 236 21,1 180 236

Szegedi 20 20,5 336 345 18,79 212 336 21,53 292 330 Szegedi 80 19,2 387 429 16,79 260 360 18,14 256 375 Remény 21,4 272 361 17,05 179 322 18,19 189 270 Kármin 19,7 346 315 18,53 276 363 18,39 236 367

Kalocsai 801 20,2 242 275 17,06 188 257 19,42 175 273 Kalocsai 622 19 338 456 16,72 291 392 16,43 289 379 Kalocsai 601 26,2 334 339 18,29 309 371 0 0 0 Zuhatag 19,5 257 315 17,48 270 339 0 0 0 Favorit 20 219 243 17,49 223 279 18,64 223 275 Rubin 18,8 364 393 16,49 301 359 18,09 287 362 Kaldóm 20,4 352 412 17,79 237 333 18,15 238 310

Kalocsai V-2 22,4 243 290 19,75 153 224 20,42 166 208 Kalóz 19,5 150 257 17,86 123 197 18,42 155 206

Kalmár cs. 19,6 182 285 18,76 159 208 15,67 124 185 Szegedi 178 20,2 207 261 17,60 163 234 18,21 165 218 Km.cser. 24,1 169 265 24,45 151 223 25,43 164 191 Ka.cser. 26,1 178 232 25,21 121 166 31,34 108 150 Glóbusz 24,1 172 207 21,95 117 144 24,39 136 162

19

• .fóliatermesztésre ajánlott fajtát kell termeszteni,

• a fajtákat a tulajdonságaik ismeretében kell kiválasztani, beleértve a palántázás idejét,

terméshozamát, minőségét, piaci elfogadottságát, betegség és stressz tényezőkhöz való

alkalmazkodó képességét, a műtrágyákra és növényvédő szer igényét,

A szabadföldi körülményekre a magyar fűszerpaprika nemesítés jellegzetessége a

rezisztencianemesítés, elsősorban a Xanthomonas vesicatoria baktériumos betegségre, ez a

betegség viszont a fóliás körülmények között nem jelent gondot, ezért a fajta ajánlat is eltérő.

A 2010-es évben a különböző hibridek őrleményeinek festéktartalmát a 2. ábra mutatja a

Délibáb hibrid terméseredményét pedig a 3.ábra.

2. ábra: Fólia alatt termesztett fűszerpaprika hibridek őrleményeinek ASTA- ban mért

festéktartalma 2010-ben (nyers festék/utóérlelt)

3. ábra: A Délibáb hibrid tövenkénti termésátlaga termőhelyenként (2008-2009)

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

1,4

1,6

1,8

2

Vál Balástya Tiszaalp. Domaszék Röszke Karácsonf.

Délibáb

0

100

200

300

400

500Jelölt 1

Jelölt 2

Sláger F1

Délibáb F1

Szegedi - 80

Bolero F1

Bola

20

A fólia alatti termesztés technológiája genetikai és nemesítési oldalról felvetette a modern

technológiákkal előállított hibrid genotípusok alkalmazását. Az első pozitív eredmények már

tíz évvel korábban megszülettek a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.-nél a

haploid növény előállítási módszerekre alapozott sejt- és szövettenyésztési kísérletekben.

A szántóföldi és fólia alatti terméseredmények és festéktartalom eltérését a 4. ábra mutatja.

4. ábra: A hibridek festéktartalma (éves átlagok)

Magyarázat: F – fóliaház, SZF – szabadföld, NYF – nyersfesték-tartalom, UF – utóérlelt festéktartalom A kettőzött haploid, doubled haploid (DH) növények előállítása több évtizedes múltra tekint

vissza Szegeden, és a mai napig szorosan kapcsolódik a kutatáshoz és a nemesítéshez. Éretlen

pollenszemekből (portoktenyésztés és izolált mikrospóra tenyésztés) genetikailag homozigóta

DH növényeket állítottak elő, amelyek mint homozigóta vonalak szülőpartnerként

használhatók a hibrid kombinációkban (6. ábra). A kísérletekben a portoktenyésztés

módszerének alkalmazása mellett az izolált mikrospóra tenyésztés módszerének fejlesztése is

prioritás.

A paprika DH vonalak előállítási módszerének kidolgozásához és fejlesztéséhez több magyar

és külföldi eredetű fűszerpaprika fajtát használtak fel. A kísérletek eredményeképpen több

DH vonalat hoztak már létre, melyeket a nemesítők sikerrel kapcsoltak be a

hibridkombinációk előállításába. Ezek már az MgSZH vizsgálati rendszerében is be vannak

jelentve. A nemesítés munka eredményeként fólia alatti termesztésben eddig a Délibáb,

Sláger, és Bolero hibrideket termesztik, amelyeket a következőkben ismertetünk:.

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

100 alatt 101-150 151-200 201-250 251-300 301-350 351-400 400 fölött

festéktartalom (ASTA)

minta darabszám F NYF

F UF

SZF NYF

SZF UF

21

Sláger F1: folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípős hibrid fűszerpaprika

fajta. Bokra fóliaházi termesztésben 160-200 cm magas, erőteljes növekedésű, termései

hegyesek, 18-20 cm hosszúak, tömegük 18-20g, színük éretten sötétpiros. Termesztését

elsősorban hajtatóházi körülmények között támrendszer mellett javasoljuk 4-5 tő/m2

növényszámmal. Vetését február közepén táphengerbe (szivar) vagy tápkockába, palántázását

fóliaházba április 15-20 között ajánljuk. Az első szedés várható ideje július 2. dekádja.

Potenciális termőképessége 100-140 bogyó tövenként. Festéktartalma utóérlelve 320-360

ASTA. Szárazanyag-tartalma szedéskor 16-18%. Kapszaicin - tartalma a Szegedi – 178 csípős

fajtához hasonló. Intenzív termesztési körülményrendszert igényel (5.ábra).

5. ábra: Termesztett hibridek

Sláger F1 Délibáb F1

Délibáb F1: csípősség nélküli, csüngő termésállású, hidegfóliás hajtatatásra nemesített hibrid.

Folytonos növekedésű, magassága fóliaházi hajtatatásban elérheti a 2-2,5 métert. Kötések

száma 100-140 db/tő. Termése 15-18 cm hosszú, hegyes, éretten sötétpiros. Festéktartalma

szedéskor 200-220 ASTA, utóérlelve 300-350 ASTA. Szárazanyag-tartalma szedéskor 16-

17%. Vetés ideje február közepe táphengerbe (szivar) vagy tápkockába, ültetése április 10-20

között 4-5 tő/m2 növényszámmal fóliaházban. Termesztését támrendszer mellett javasoljuk.

Érése július 2. dekádjától folyamatosan az őszi fagyokig tart. Termőképessége 8-10 kg/m2.

Tavaszi elővetemények után (pl. saláta, retek, újhagyma) májusi ültetéssel másodnövényként

is 6-7 kg/m2 termés szedhető. Ökológiai gazdálkodásban is eredményesen termeszthető.

Intenzív termesztési körülményrendszert igényel.

22

6. ábra: A fűszerpaprika hibridvonalak előállításának folyamata

2. mikrospóra osztódás 1. portokban levő mikrospórák

3. mikrospóra eredetű embrioid

6. haploid paprika növény 7. termés

4. kihajtott növényke

5. gyökeres paprika növényke

23

Bolero F1: hasonló a Délibáb F1 hibridhez csak valamivel magasabb a festéktartalma

250-300 ASTA illetve a termőképessége is nagyobb 10-15 kg/m2. Csípősség nélküli, csüngő

termésállású, hidegfóliás hajtatásra nemesített fűszerpaprika fajta. Folytonos növekedésű,

magassága elérheti a 2- 2,5 métert. Kötött bogyók száma 100- 140 db/tő. Termése 15- 18 cm

hosszú, hegyes, éretten sötétpiros. Festéktartalma szedéskor 180- 200 ASTA, utóérlelve 300-

360 ASTA. Szárazanyag- tartalma szedéskor 16- 18 %..

Vetés ideje február közepe táphengerbe vagy tápkockába,

ültetés ideje április 10- 20 között 4-5 tő/m2 növényszámmal.

Érése július II. dekádjától folyamatosan az őszi fagyokig

tart. Termőképessége 8-10 kg/m2. Tavaszi elővetemények

után (pl. saláta, retek, újhagyma) májusi ültetéssel

másodnövényként is 6-7 kg/m2 termés szedhető. Ökológiai

gazdálkodásban is eredményesen termeszthető. Intenzív

termesztési körülményrendszert igényel (7. ábra)

7. ábra Bolero F1

24

6. Fóliasátrak

A műanyagipar fejlődésével a hajtatásban is megjelentek a fóliasátrak készítésére alkalmas

anyagok. Ezek a műanyagok számos előnnyel rendelkeznek, mint alacsony fajsúlyuk,

sűrűségük 0,9-2,3 kg/dm3 (pl. alumínium 2,7 kg/dm3, acél 7,5 kg/dm3), változatos

megjelenési formájuk, megmunkálásuk könnyedsége (hőre lágyuló és hőre keményedő), a

legtöbb mechanikai hatásra ellenállók.

Fóliasátras hajtatásban a leggyakrabban alkalmazott a:

• polietilén (PE), amely lehet alacsony és magas nyomáson készült. Hővezető képessége

rosszabb mint az üvegé, viszont azonos vastagságban jobban szigetel. A hosszabb és a

rövidebb hullámhosszú fényt átereszti, kismértékben a CO2-t, viszont nem engedi át a

vízgőzt.

• poli-vinil-klorid (PVC) csak 80 ºC fölött lágyul meg. PVC fólia hőszigetelése jobb

mint a PE, a hosszú hullámú sugarakat kevésbé, a vízgőzt és a CO2-t nem engedi át.

Nagyobb fajsúlya és kisebb szakítószilárdsága miatt drágább, mint a PE.

• poli-propilén (PP) elsősorban a vegetációs fűtésben használt csővezetékek készülnek

ebből az anyagból.

A takarófóliák tulajdonságai:

• élettartam: megkülönböztetjük az egyidényes (1 éves) és a többidényes (tartós,

többéves) fóliákat. A tartós fóliák készítésekor fény stabilizátor anyagokat adagolnak a

műanyagba, amelynek mennyisége meghatározza a fólia élettartalmát. A

termesztésben leggyakrabban használt fóliatípusok szélessége: 1,8 - 4,2- 8,5 - 10-12-

16 m, a vastagság méretei pedig 0,04- 0,1- 0,15 -0,2 mm. A nagylégterű PE

fóliaházakhoz általában a 0,15 mm vastagságot alkalmazzák.

• szín: az átlátszó fólián kívül megtalálhatók a fekete fóliák (pl. külső takaráshoz), a

füstszínű ( talajtakaráshoz) vagy a fedett fehér fóliák,

• fényáteresztő képessége minden fóliának eltérő, az értékek a rétegvastagságtól is

változnak 88-92% között.

Napjainkban gyakran alkalmazzák a háromrétegű PE fóliát, amelynek hőszigetelése az

üvegével vetekszik. A három réteg nem választható el egymástól, a réteghatárok észre sem

25

vehetők. A külső réteg általában fénystabil és pórtaszító, a középső hővisszatartó hatású, míg

belső réteg csepegés gátló tulajdonságú.

A fóliasátor alakja és felhúzása A sátor alakjának, vázszerkezetének kialakításakor alkalmazkodni kell a fólia

tulajdonságaihoz illetve a cserélési lehetőségekhez. Az alagútszerkezetű fóliaházak jobban

ellenállnak a szélterhelésnek. A szél nyomása elsősorban a vázszerkezetet, a szívóhatás pedig

a fóliát károsítja. A szívóhatásból eredő károsodás a takaró megfelelő kifeszítésével

csökkenthető. A legnagyobb kár akkor keletkezik, ha a szél megnyomja a vázszerkezetet, a

fóliapalást meglazul, ezután pedig a szívás és a nyomás együttesen fejti ki hatását. Javasolt

hogy a fóliablokkokat É-D irányba kerüljenek, az egyhajós alagút fóliák esetében pedig K-Ny

–ra irányuljanak. A fóliapalást felhúzásakor vegyék figyelembe, hogy a sátor felhúzását

lehetőleg teljes szélcsendben kell végezni. Egy nagyobb tekercs fólia már egy 20-30 km/h

széllökés esetén is óriás vitorlaként viselkedik, amelybe a szél könnyen belekap, ezáltal nehéz

megtartani, kifeszíteni pedig majdnem lehetetlen. Továbbá, a felhúzást célszerű napsütéses

órában végezni, majd várni kb. negyed órát a feszítéssel. Ez idő alatt a fólia meglágyul,

nyújthatóvá válik, ami a feszítés és rögzítés feltétele.

A sátor felhúzására alkalmazzák a földeléses, műanyag bilinccsel, a fémsínnel való rögzítés

illetve a speciális rögzítés.

a) a földeléses rögzítéskor a bordák mellett kívülről, a sátor mindkét oldalán kb. 30-35

cm széles és ugyanolyan mély árkot húzunk ásóval. A vázra felterített fólia alsó szélét az árok

alsó részén visszahajtjuk kevés földel rögzítjük, majd egymással szemben a fóliát a szélénél

fogva többször megemeljük. Ha a takaró már kisimult, a tekercsben levő ráncok megszűnnek.

Ezt a műveletet addig végezzük, amíg a fólia teljesen kisimul és feszes lesz. Egy másik

lehetőség, amikor a visszahajtott részbe beleállva és az egymással szembeni oldalakon

egyszerre a föld visszalapátolásával feszítjük meg a fóliát. Ahhoz hogy a fólia feszessége

látható legyen, fontos hogy a bordák kiemelkedjenek, így a bordák közötti részeken a takaró

bemélyed, a fénye üveges , ütögetésre pedig dobszerű hangot ad. A fóliapalást állandó

feszesen tartásához célszerű földből egy 10-15 cm magas padkát készíteni, különösen akkor,

ha a fólia felhúzása hidegebb, borús időben történik.

b) a fóliasátor rögzítésé lehetséges műanyag bilincsekkel is, amely kiküszöböli a

földelési munkákat, illetve a fóliahúzás nincsen fagymentes időszakhoz kötve. A rögzítés

során a sátor külső oldalára a talaj felszínétől számított 20-25 cm-re a vápa szélétől 6-8-cm-re

26

fémcsövet kell a bordákhoz erősíteni. A fólia takarónak a vázra helyezése után két dolgozó

egymással szemben egyszerre haladva megfeszíti a fóliát és 25-30 cm-re a bilincsek

segítségével a csőhöz rögzíti. A fólia talajjal érintkező részét csak enyhén, annak megfeszítése

nélkül kell leföldelni. A fóliabilincs használatával kapcsolatosan érdemes figyelembe venni,

hogy:

• hideg időben a műanyag bilincsek rugalmatlanok, kemények azért azokat érdemes

előzetesen melegvízben tartani,

• felrakáskor a bilincset ne csak nyomjuk, hanem oldal irányba mozgassuk,

• mivel kiszakíthatják a fóliát azért a fóliából alátétet kell tenni,

• ha több palást felhasználásával történik a takarás a sátor két végén a bilincseket

sűríteni kell.

c) a fémsínnel, idomacéllal való rögzítésének legegyszerűbb módja, amikor egy 20-30

mm széles és 2-3 mm széles laposvasat a vázszerkezet külső részéhez rögzítenek a talaj

felszínétől kb. 25-30 cm-re. Ezt követi a fólia rátekerése, majd egy hasonló laposvassal és

szegecsekkel rögzítik a fóliát. Ennél az eljárásnál először a sátor egyik felét rögzítik, majd a

másikat. A laposvason kívül más fémprofilokat is lehet használni.

d) a speciális rögzítés esetén, elsősorban alumíniumból készült sínekre helyezik a

fóliát, amelyre egy PVC csík kerül és amelyet együtt egy ellendarabban rögzítenek. A

megoldás lehetővé teszi a kettős takarást is, amikor egyszerre két réteg fóliát rögzítenek.

Alkalmazható a szimplasín, a dupla sín, a csőpatent, illetve a gerendapatent rögzítés.

Ha az egyhajós létesítmények 1 nm alapterületére több mint 2 m3 zárt légtér jut, akkor

nagylégterű fóliáról beszélünk. A blokkszerű létesítményeknél ez a határ a 3 m3/m2, továbbá a

vápa magassága min. 2 m legyen, amely a közlekedés lehetőségének feltétele.

A fólia légtere módosítható a fesztáv (szélesség) és gerincmagasság együttes növelésével, az

oldalfalak vápamagasságának emelésével és az ellipszis vagy félkör kiképzésével.

A nagylégterű fóliasátrak általános jellemzői:

• kisebb bennük a hőingadozás és harmatképződés, mivel a talaj és a növények által

kibocsátott pára nagyobb légtérben oszlik el,

• több CO2 –t tartalmaz, így kevesebbet kell szellőztetni,

• kisebb a szegélyhatás,

• egységnyi hasznos felület takarására kevesebb fóliára van szükség,

27

• magasabb a beruházás költsége mivel a szél és hókártétel megelőzésére vastagabb

anyagból kell építeni.

A nagylégterű fóliasátrak általában 4,5- 7,5- 10 m szélesek és 1,8- 3,0- 4,0 m magas

alagútszerű létesítmények. Hosszuk tetszőlegesen alakítható, általában 50 m hosszúak. A

takaráshoz általában az 0,15 mm vastag fóliát használják. Az 4,5 széles sátrakhoz 8,5 m, a 7,5

m széles sátrakhoz pedig 12 m széles takaró szükséges. Az alkalmazott sátoralakot (sátortetős,

alagút és kombinált a 8.ábra mutatja.

8. ábra Fóliasátor alakok

1. alagút fólia 2. kombinált fólia

3. sátortetős fólia

Méretek

A fóliaház típusa Szélesség (m) Hosszúság (m) Magasság (m)

Alagút (boltíves) fólia 7,5 25-30 3

Sátortetős fólia 5-8 25-30 2,5-3

Kombinált (nagylégterű) fólia 10 40 vagy több 4,5

28

A felületek kihasználása érdekében alkalmazzák a tömbős vagy blokkos elrendezést is,

amikor több hajót kapcsolnak egybe a vápacsatorna kialakításával a nagyobb légtér

érdekében. Amennyiben fűtik a fóliát 15-20 % fűtőenergia megtakarítást lehet elérni, mivel a

hőleadó felület is kisebb. A fóliasátraknál a kettős fóliatakarás is alkalmazható, amikor a két

fóliapalást közé levegőt juttatva jelentős mértékben javítják a hőgazdálkodást. A kettős

takarás egy másik megoldása a vízfüggöny alkalmazása.

29

7. Hajtatás, szaporítás és ültetés

Hajtatási időszakok

A kora tavaszi paprikahajtást hazánkban nagyon megdrágítja a fűtés költsége, ugyanakkor a

tőlünk délebbre fekvő országokban (pl. Spanyolország, Franciaország) a fűszerpaprikát a

legkorábbi időszakban is fűtés nélkül, esetleg minimális energiaráfordítással állítják elő.

A március végi, áprilisi kiültetéstől várhatunk nagy teljesítőképességű állományt. Ennek

feltétele:

• a nagy légterű fóliasátor, illetve a magas támrendszer,

• a termesztett fajtával szemben támasztott követelmények: folyton növő, ellenálló

képesség a különböző növényi betegségekre, a tenyészidő végén is virágozó és

biztonsággal kötő fajta, továbbá a bogyókat lehetőleg a főszáron, vagy annak

közelében fejlessze,

• levelezés, kacsozás ( nem minden esetben)

• folyamatos, a tenyészidő végéig tartó, kielégítő víz- és tápanyag-utánpótlás,

valamint a növényvédelem.

Szaporítás

Az utóbbi években jelentős változásokat tapasztalhattunk a fűszerpaprika palántanevelésében,

mivel háttérbe szorult a tépett/szálas palánta, illetve a 2-3 szálas ültetés és helyette elterjedt a

földlabdás palánta használata. Ennek megfelelően alakult a palántanevelő közegek

használatának elterjedése és a speciális palántanevelő műtrágyák és tápoldatozás alkalmazása.

A palántanevelő üzemek térnyerésével megfigyelhető továbbá a tálcás palánták elterjedése.

Az üzemi szintű palánta előállítás során a hibrid fajták használatával a fűszerpaprikában is a

vetőmag ára miatt a táphengeres palánta kerül előtérbe, illetve a tálcás palánta előállításnál

lehetőség van ikervetésre is (két mag van egy táphengerben).

A fűszerpaprika szaporítása a hajtatásban kizárólag a palántaneveléssel történik. A korai

időszakban legalább 6-8 cm-es tápkockákat használják, később (hideghajtatásban) esetleg

szóba jöhet az ún. tálcás vagy „szivaros” palánták kiültetése is. Kicsit drágább eljárás, de

nagyon jó minőségű palánták nevelhetők úgy, hogy a tálcából a kis táphengeres növényeket

30

ültetjük át (4-6 lombleveles korban) 10-12 cm-es cserépbe. Ez a módszer a legkorábbi

hajtatásban javasolható, mert a palánták tovább maradhatnak a nevelőben. A paprika ezermag

tömege 6-9 g, csírázóképességét 3-4 évig tartja meg. Az I. osztályú tételre jellemző a 99%

fölötti tisztasági érték és a 92% fölötti csírázóképesség. Egy g-ban 110-150 db maga van,

amelyből biztonsággal számíthatunk 100-120 növényre. A palántanevelés sűrű vetéssel

kezdődik. A szaporító ládákba (60x30 cm) 400-500 magot lehet vetni, így a tűzdelésig 1 m2-

en 2000-2500 palánta nevelhető fel. A tűzdelés optimális időpontja az első lomblevélpár

megjelenésekor van.

A nagy értékű hibridfajták használata miatt a vetőmagszükségletet körültekintően állapítsuk

meg, nem felesleges a próbacsíráztatás elvégzése. Javasolt a drazsírozott paprikamag

közvetlen tápkockába történő vetése is. Ez költségesebb eljárás, mint a csupasz magvak

használata, de a kelési eredmény a drazsírozásra előkészített vetőmag a magas biológiai értéke

és kiváló csírázóképessége miatt megközelíti a 100%-ot. A fűszerpaprika csírázáshoz

szükséges vízfelvétele aránylag lassan megy végbe, ezért indokolt lehet a magvak vetés előtti

áztatása. Az előcsíráztatott, duzzadt mag vetésével 2-3 napos előny érhető el a

palántanevelésben. Ez esetben a magágy és a takaróföld ne legyen száraz, (semmi esetre se

vessünk porba), mert ha a mag kiszárad, akkor már nem tud csírázni és kikelni. A magvetést

vékony talajtakaró fóliával vagy vékony papírral takarjuk le. Az előző esetben kelésig

szükségtelen az öntözés, a papírral takart magvetést gyakran (naponta) ellenőrizzük, szükség

esetén öntözzünk.

A magvak kelésének időtartama a talaj hőmérsékletétől függ. Az optimális érték 30-32º C,

ilyen hőmérsékleten a csírázás 7-8 nap alatt megtörténik. 15 ºC talajhőmérsékleten a folyamat

erősen lelassul, a csírázás akár 25 napig is elhúzódhat. A palánták öntözése nagy

szakértelmet, odafigyelést igénylő, kényes munka. A nevelés időszakában inkább ritkán,

nagyobb vízadagokkal öntözzünk, sokat szellőztessünk, hogy a növények minél rövidebb idő

alatt felszáradjanak. Erős napsütésben, ha szellőztetéssel sem tudjuk az optimális

hőmérsékleten tartani a berendezés légterét, 1-2 mm-es párásító öntözéssel próbáljuk hűteni.

Fontos, hogy tápkockák a lehető legegyenletesebben nedvesedjenek át, ellenkező esetben a

száraz foltokban a gyökerek elpusztulnak és a kiültetés utáni eredés egyenetlen lesz. A

palánták esetleges gyors növekedését ne a víz megvonásával, a növények szárazon tartásával,

hanem a hőmérséklet csökkentésével igyekezzünk elérni. Kiültetés előtt 7-10 nappal

fokozatosan csökkentsük a vízellátást, majd kiültetés előtt 1-2 nappal tápoldatos vízzel töltsük

31

fel a palántákat. A palántanevelés további fontos munkája a szükséges tenyészterület

biztosítása, azaz a fejlődésben lévő növények szétrakása. Különösen a korai időszakban van

ennek nagy jelentősége, e nélkül a fényszegény időszakokban nem lehet jól fejlett, zömök

palántákat nevelni. A szétrakást már 5-6 lombleveles állapotban el kell végezni úgy, hogy

először 50 db, a második szétrakást követően pedig 18-20-nál ne legyen több

négyzetméterenként. Cserepes palántanevelésnél ezt egyszerűbb kivitelezni, de egy kis

odafigyeléssel a nagy tápkockás növényeknél is megvalósítható.

Sokat vitatott kérdés a palánták edzésének szükségessége is. A palántanevelés végén a 7-10

napos eljárás szabadföldi termesztés esetén nélkülözhetetlen, azonban más a helyzet

hajtatáskor. Itt a palánta egyik termesztőberendezésből (palántanevelőből ) egy másikba kerül

(fóliaházba), ezért szélsőséges környezeti hatások (nagymértékben eltérő hőmérséklet,

napsugárzás, szél vagy vízhiány) nem érik. Hajtatásban lényegesen kisebb jelentőségű az

edzés, mint a szabadföldi célú palántanevelés esetében.

Hajtatáshoz a palántát tápkockában vagy cserépben neveljük. A tápkockaföld legfontosabb

tulajdonsága a porozitás, vagyis a szilárd fázis és az összes térfogat aránya. A fűszerpaprika

termesztők döntő többsége tiszta tőzeget vagy a tőzeg és a homok keverékét használja

palántaneveléshez. Használható még a tápkockaföld komposztált szerves trágyával történő

dúsítása is. A jó szerkezetű és összetételű tápkockában egyenletesen, míg a túltömörítettben

csak a földlabda felületén helyezkednek el a gyökerek. Fontos a helyes víz és levegő arány

biztosítása (3. táblázat)

3. táblázat: A kertészeti földek levegő- és vízkapacitása

Kertészeti föld Levegőkapacitás (%) Vízkapacitás (%) 2-3 éves darált tőzeg 12-14 30-35

Fenyőlomb 25-45 30-40 Erdei föld (egyéves) 25-45 30-40

Tőzegkorpa 20 75 Érett trágyaföld 11-25 35-40

Gyepföld 14-25 32-45 Felláptőzeg 30-50 45-60 Síkláptőzeg 25-35 40-50

Folyami homok 17-25 10-20 Lápföld 12-18 40-50

Mezőségi talaj 15-25 10-25 Homoktalaj 15-25 25-28 Vályogtalaj 8-16 25-28 Agyagtalaj 4-9 38-55

32

A paprikapalánták nagyon igényesek a tápkockaföld fizikai és kémiai tulajdonságaira, ezért a

talajkeverék összeállításánál a tápanyagok kiegészítésére nagy gondot kell fordítani. A tiszta

tőzegből vagy homokos tőzegből készült tápkockák gyakorlatilag a növény számára

hasznosítható tápanyagot nem tartalmaznak, az egyes tápelemeket szerves trágyák vagy

műtrágyák bekeverése útján lehet biztosítani.

A mész fontos tápanyaga a növényeknek, ugyanakkor a talaj pH-értékét is szabályozza. A

fűszerpaprikának azok a jó keverékek, amelyek 1-5% közötti mennyiségben tartalmazzák a

meszet. Az alacsony tartalmú tápkockák és cserépföldek kedvezőtlenül savanyúak (0,5%

alatti), a túl sok mész pedig más, fontos növényi tápelem (kálium, magnézium) felvehetőségét

akadályozza (5% felett). Hazai tőzegeink közül a palánta neveléséhez használhatóak a 7-8 pH

értékű tőzegek, amelyeket 2-3 kg/m2 mennyiségű égetett mésszel vagy takarmánymésszel kell

kiegészíteni. A hajtatásban alkalmazott talajok tápanyagtartalma eltérő (4. táblázat)

Vitatott, hogy a nitrogént milyen formában érdemes adni a palántanevelő földhöz, mivel a

nitrát-nitrogén ugyan gyorsan felvehető, de rontja a magok csírázását. A gyakorlatban azokat

a palántaműtrágyákat részesítjük előnyben, amelyek 10-30%-ban gyorsan felvehető, 70-90%-

ban lassan ható nitrogént tartalmaznak.

4. táblázat Hajtatáshoz használt talajok tápanyagtartalmának értékelése 1:2 vizes kivonat alapján (mmol/liter)

Besorolás Megnevezés Alacsony Közepesen

alacsony Közepes Közepesen

magas Magas

Nitrogén -1,8 1,9-3,6 3,7-5,4 5,5-7,3 7,3-9,0 Foszfor -0,2 0,21-0,4 0,41-0,6 0,61-0,8 0,81-1,0 Kálium -0,7 0,8-1,4 1,5-2,1 2,2-2,8 2,9-3,5

Magnézium -0,3 0,4-0,6 0,7-0,9 1,0-1,2 1,3-1,5 Egyéb ionok értékhatárai

Kalcium 0,5-2,5 Klorid Legfeljebb 2,2 Szulfát 0,5-2,5

Hidrokarbonát 0,1-05

A legtöbb gondot a foszforellátás okozza a palántanevelésben. A termesztők nincsenek

tisztában a palánták viszonylag magas foszforigényével és azokkal a tényezőkkel sem,

amelyek a tápkockaföldek foszformegkötését okozzák. A foszfor termésnövelő és

koraiságfokozó hatása már a palántanevelés idején is érvényesül. A tőzeg nagy mennyiségű

foszfort köt meg. Ugyanakkor megfigyelték azt is, hogy ha a tőzeghez kevés szerves trágyát

kevernek, akkor a foszforhiány okozta tünetek lényegesen kisebb mértékben lépnek fel. A

33

tisztán tőzegalapú tápkockaföldhöz háromszor-négyszer annyi foszfor szükséges, mint ahhoz,

amelyben szerves trágya is van. A hazai tapasztalatok szerint a palánták kisebb-nagyobb

mértékben foszforhiányban szenvednek. A lassított hatású komplex műtrágyák használata

esetén a tiszta tőzeget 4-5 kg/m3 szuperfoszfáttal kell kiegészíteni.

A kálium fontos tápeleme a palántáknak, hiánya hideg- és betegségérzékenységet okoz.

Adagolásával vigyázni kell, mert a közeg sókoncentrációját nagymértékben emeli. Magas

kalciumtartalmú tőzegekben (zömmel ilyenek a nálunk bányászott tőzegek), a kalcium-kálium

antagonizmusa (ellentéte) következtében káliumhiány alakulhat ki.

A tápkocka összessó-tartalma igen fontos és jellemző paraméter, mert a fiatal

paprikanövények különösen érzékenyek a sóra. Elsősorban a nátrium, a kálium és az

ammónia határozza meg a sótartalmat. 20% feletti szervesanyag-tartalom mellett 0,7-08 %-os

összessó-tartalom az a határ, ahol még nem károsodik a fűszerpaprika.

A palánta-neveléshez javasolható földkeverékek:

1. keverék: 1/3 térfogat % tőzeg, 1/3 térfogat % homok, 1/3 térfogat % érett istállótrágya

vagy komposzt, 2,0 kg/m3 szuperfoszfát

2. keverék: 80-85 térfogat % tőzeg, 15-20 térfogat % homok, 1,5 kg/3 PLANTOSAN 4D

(vagy BUVIPLANT A) műtrágya, 4,0 kg/m3 szuperfoszfát.

Drágább, de megbízható és jó minőségű földkeverék szerezhető be a különböző – erre a

feladatra szakosodott – cégektől, azonban fontos, hogy speciális paprikanevelő keveréket

rendeljünk. Növény-egészségügyi okok miatt nem javasoljuk a „melegágyi földeket” vagy a

már használt kerti földeket. Ezek rendszerint gombabetegségekkel és fonálféreggel erősen

fertőzöttek. Lehetőleg válasszuk külön a magvetéshez használt földkeveréket a tápkocka- és

cserépföldektől. A tápkockaföld legyen jó szerkezetű és tápanyagban gazdag. A magvető

földek tápanyagtartalma nem döntő, ám jó szerkezetük a kifogástalan csírázás alapfeltétele.

Tápanyagban nagyon szegény közegnél a kelés utáni egy-két tápoldatozás pótolja a hiányzó

tápanyagokat. Egyébként a csírázást a magas tápanyag koncentráció gátolja, vontatottá teszi.

A fűszerpaprika palántanevelési technológiája során figyelembe kell venni a következőket:

• a magvetéseket 30-32ºC tartva a csírázási idő 5-7 nap, előcsíráztatással ez

valamennyire rövidíthető,

34

• palántanevelő közegként tőzegféleségek, kókuszrost és perlit is használható. Az

alapanyagok megválasztása során a levegőzöttség mellett a közeg vízmegtartó

képességére is nagy figyelmet kell fordítani. A palántanevelő közeg jó minősége

rendkívül fontos, ugyanis a paprika terméseinek differenciálódása már palántakorban

megkezdődik, és a terméskötés minőségét többek közt a gyökérközeg minősége is

erősen befolyásolja.

• a palánták tápanyagellátására a palántaföldbe lassított hatású műtrágya bekeverése,

illetve kiegészítő tápoldatozás javasolt.

Optimális környezeti tényezők biztosítása esetén 5- 6 hét a fűszerpaprika palántanevelési

ideje, így ültetésre kész 6-10 lombleveles palánták állíthatók elő.

Ültetés A palántanevelés végére kiültetésre alkalmas zömök, 6-10 lombleveles, zöld bimbós,

egységes állományt kapunk. Szükség esetén ültetés előtt a palántákat fejlettség szerint

válogassuk szét. Ültetés előtt a tápkockákat jól be kell nedvesíteni úgy, hogy a belsejükben se

maradjon száraz rész.

A tenyészterület meghatározásánál az ültetési időpontot, a fajtatípust (hibridet) és a

termesztési módot célszerű figyelembe venni. Folytonos növekedésű fajtákat használunk.

Amennyiben növényenként több hajtatást vezetünk a támrendszer mellett, úgy értelemszerűen

arányosan kevesebb növényt ültetünk egységnyi területre. A hajtatási időszak mellett az

egységnyi területre kiültethető növényszámot a termesztett fajta növekedési erélye is

meghatározza. A fajták alaktani változatossága esetenként nagy eltérést jelenthet a biológiai

igények tekintetében is.

A növények elrendezésekor több megoldás ismeretes, ikersoros, és a szimplasoros változatok

egyaránt előfordulnak. Zsinóros támrendszer esetén az ajánlott tenyészterület:

80cm+40cmx40cm, a kordonos támrendszer esetén pedig 80cm+50cmx30cm.

35

8. Ápolási munkák

Az ápolási munkák elsősorban a fóliasátrak légtér tulajdonságainak szabályozására valamint a

zöldmunkák elvégzésére vonatkoznak. A fólia légtérének meghatározó elemei a hőmérséklet,

a páratartalom, a CO2tartalom, a fény és a légmozgás.

Hőmérséklet

A fűszerpaprika anyagcseréje, növekedése, fejlődése hőmérséklettől függő folyamatok. A

hőmérséklet szabályozása szellőztetéssel történhet. A hőmérséklet csökkentésének egy másik

módja az árnyékolás, amikor kizárjuk a fénysugarak egy részét, így azok nem melegítik fel a

fólia légterét.

Páratartalom

Az egységnyi térfogatban levő vízgőz grammban kifejezett tömege az abszolút légnedvesség

vagy tényleges páratartalom. Ennek értéke m3 – ként néhány tized grammtól 25-30 grammig

változhat szabadföldi körülmények között. Fóliasátrakban ez az érték hőmérséklet

függvényében elérheti a 60 g-t is. A levegő párabefogadó képessége nem végtelen, szorosan

függ a hőmérséklettől, a felső határát maximális vagy telített páratartalomnak nevezzük. A

gyakorlatban a relatív páratartalmat használjuk, amely az abszolút és a maximális

páratartalom hányadosa. A levegő melegedése a relatív páratartalom csökkenését, míg a

lehűlés a páratartalom növekedését eredményezi.

A hőmérséklet mellett az öntözés alkalmazása befolyásolja a fóliasátor légterének

páratartalmát illetve a növények párologtatása. A párologtatás negatív oldala, hogy az

elpárolgott vizet pótolni kell (pl. öntözés), pozitív oldala viszont, hogy csökkenti a levélzet

hőmérsékletét és lehetővé teszi az asszimilációt.

További hatásai:

• befolyásolja a párologtatás erősségét, ugyanis ha a légtérben magas a relatív

páratartalom, akkor a növények keveset párologtatnak és fordítva. Ha a relatív páratartalom

eléri a 100% értéket, a párologtatás gyakorlatilag megszűnik és nincs asszimiláció. Az

alacsony légnedvesség ugyanúgy káros, mivel a növények a száraz légtérben

megperzselődnek és/ vagy kiszáradnak.

36

• befolyásolja a virágok kötödését. A kötéshez optimális relatív páratartalom a 70- 80%.

• befolyásolja a tápanyagfelvételt, így az asszimilációtra is (festékanyagok, íz és aroma

anyagok felhalmozódása)

• szabályozza a betegségek és kártevők megjelenését, terjedését.

CO2 tartalom

A külső légtér CO2 koncentrációja kb. 300 ppm, a jól záródó fóliaházakban ennek az értéknek

a töredéke kb. 30-70 ppm található. Egyszerű szellőztetéssel visszaállítható a 300 ppm szint.

Tehát a rendszeres szellőztetést, mint a CO2 pótlás eszközeként kezelhető, ezzel is 5-15 %

között befolyásolva a termésnövekedést. A CO2 dúsítást csak jól záródó fóliasátrakban lehet

alkalmazni. CO2 forrásként alkalmazható a cseppfolyós CO2, a petróleum és a propán-bután

(PB) gáz valamint a földgáz elégetése.

A fény szabályozása

A fény összetétele, erőssége valamint a megvilágítás ideje egyaránt fontos jellemzők. A

fóliasátrak az UV sugarakat átengedik, ennek következménye a zömökebb, egészségesebb

fűszerpaprika. A fény erősségén az egységnyi felületre, egységnyi idő alatt átáramló fényt

értjük. A fóliasátor építésekor gyakorlatilag eldől a növénysorok tájolása is. Célszerű a

növénysorokat a gerincvonallal párhuzamosan kiültetni. Túl sok fénnyel szemben

árnyékolással lehet védekezni (pl. raschel hálóval).

Légmozgás (szellőztetés)

A palánták kiültetése után az erős napsütésben a hőmérséklet gyorsan a nem kívánt szint fölé

emelkedhet. 20-23ºC fölött meg kell kezdeni a szellőztetést. Ezzel a művelettel azonban a

páratartalmat is alacsony szint alá csökkentjük. A szükséges 75-80% körüli páratartalmat az

esetleg naponta többszöri párásítással tudjuk biztosítani. Elegendő annyi vizet kijuttatni, hogy

csak a levelek – és ne a talaj – legyenek vizesek. A hőmérséklet szabályozásának egy sajátos

módszere, amikor bekapcsolt fűtés mellett (ha van) egyúttal szellőztetünk is. Ezzel fokozott

transzspirációra késztetjük növényeinket, melynek következménye az intenzívebb víz- és

ásványianyag-szállítás, illetve a tápelemek beépülése. Ilyen módon elérhetjük, hogy kemény,

edzett növények fejlődjenek.

A szellőztetésnek nem csak a hőmérséklet szabályozására, hanem a többi légtéri elemre, mint

a páratartalomra, a CO2 tartalomra, a fényre és a légmozgásra is hatással van. Szellőztetést

37

alapvetően a meleg, nyári hónapokban alkalmazunk a fölösleges hőmennyiség eltávolítására.

A leghatékonyabb módja a tető és oldalszellőztetők együttes alkalmazása. Ilyenkor alakul ki a

kéményhatás, amikor a levegőcsere a hideg és a meleglevegő sűrűségkülönbsége alapján jön

létre. A szellőztetők nyitásakor általában a belső meleg levegő helyére áramlik a kinti

hidegebb levegő. Ritkán előfordulhat ennek fordítottja is, ilyenkor az inverzió jelenségével

állunk szembe. A hőmérséklet változása együtt jár a relatív légnedvesség változásával.

Amikor pl. egy 15 ˚C-os légterű berendezésben a hőmérsékletet 20 ˚C-ra emeljük, akkor az

eredetileg 100 %-os relatív páratartalom 74 %-ra esik vissza. A hőmérsékletet 5 ˚C-os további

emelkedése (pl. a napsütés hatására) a páratartalmat 56 %-ra csökkenti. A szellőztetés vagy

annak hiánya közvetve a tápanyagfelvételt is befolyásolja. Előfordul, hogy a fóliasátorban

túlságosan magas, kritikus esetben akár 100 %-os páratartalmat is mérünk. Ilyenkor

megszűnik a transzspiráció, a víz, pontosabban a tápoldat szállítása is elégtelen, akár teljesen

le is állhat. Ez a tény gyakorlatilag a tápelemek felvételének a megszűnését is jelenti. Egyik

látványos következménye a magas páratartalomnak a paprika bogyókon tapasztalható

csúcsrothadás jelensége is.

A szellőztetéssel változik annak CO2 tartalma is. A levegő szabadban mért CO2 tartalma

körülményeink között 0,03 térfogat % (300 ppm). A fóliasátorban az asszimiláló növények

által elhasznált CO2 tartalom akár 30-70 ppm-re is lecsökkenhet, ilyenkor már megszűnhet az

asszimiláció, s a lebontási folyamatok kerülnek előtérbe. Egy egyszerű szellőztetés is rövid

időre visszaállítja a természetes állapotot, ily módon terméseredményeink akár 5-15 %-ot is

javulhatnak. Mesterséges adagolással 1000-1200 ppm-ig növelhetjük a töménységet, az e

fölötti szint már nem gazdaságos. A páratelt levegő fényáteresztése nem kielégítő,

szellőztetéssel ezen a helyzeten is javítani tudunk. A szellőztetésre modern fóliasátrakban

automatika, illetve számítógépes program áll rendelkezésre, amely figyelembe veszi a légtér

hőmérsékletét, páratartalmát, fényviszonyait és a beállított paraméterek szerint végzi az

eszközök vezérlését.

Kötözés

A nagy légterű fóliaházak csak abban az esetben hasznosíthatók gazdaságosan ha a

növényeket függőlegesen helyzetben termesztjük. Így nagyobb termést, gazdaságosabb

helykihasználást, jobb minőséget és szedési körülményt lehet biztosítani. A szükséges

támrendszer telepítése többletmunkát igényel, viszont a bevételekből megtérül.

38

A támrendszer egyik végét a fóliaház felső huzaljaihoz erősítik, a másik végét pedig a növény

szárához vagy a növényszár mellé tűzött dróthoz. A műanyag zsinegek nagy

szakítószilárdsággal rendelkeznek, nedvesség hatására nem változtatják meg alakjukat és

hosszukat, ellenállnak a műtrágyáknak és növényvédő szereknek, könnyen kezelhetők és

olcsók. A növények felkötözését közvetlenül a kiültetés után el kell kezdeni. A zsinegek

feszessége megfelelő legyen, nem helyes sem a laza sem a túl feszes zsineg használata. Ha

laza a zsineg nincs tartása, a növények belógnak sorba és könnyen sérülhetnek,

leszakadhatnak. Ha túl feszes kitépheti a növényt. A növény szárára csak lazán szabad kötni a

zsineget, mivel növekedéskor elszoríthatja a szárat ezáltal zavarja a víz és tápanyagszállítást.

A hajtásokat heti gyakorisággal kell a zsineghez alakítani (tekerni). A felvezetés

megkönnyítésére műanyag bilincsek is alkalmazhatók.

A növények vegetatív-generatív egyensúlyát a metszésével tartjuk fenn. A növekedést,

lombfejlődést és a kötődést úgy szabályozzuk, hogy a növény a legtöbb termést adja. A

metszés további célja a túlterhelés esetén jelentkező bogyó elaprósodásának a

megakadályozása. A termés mennyiségi szabályozásán túl a minőség alakulását is iránytani

tudjuk. A metszés alkalmazásával a következő előnyök várhatók:

• a tenyészidő végére sem aprósodnak el a termések,

• a lényegesen jobb fényviszonyok javítják a virágok kötődését,

• a növények szedéskor nem sérülnek, nem törnek,

• a szedés gyorsabb, könnyebb, termékenyebb,

• a növényvédelmi munkák egyszerűbbek, hatékonyabbak és az állomány

áttekinthetőbb, a termésbecslés pontosabb.

9. ábra Zsinóros támrendszer

39

A nagy légterű fűszerpaprika fóliaházakban a zsinóros (9.ábra) és kordonos (10. ábra)

támrendszeres termesztést alkalmazzák. A zsinóros támrendszer esetében az ágrendszer

kialakítását metszéssel biztosítják úgy, hogy a villánál két szálat (főág) hagynak, ezeket

fogják zsinór mellett alakítani.

A főágtól számítva 3.-4. kötés után a hajtások végét elcsípik, ezáltal folyamatos növekedésre

késztetik a növényt. A zsinór mellett függőlegesen felvezetett növények esetében 2-3

alkalommal végezik a metszést. Ajánlott tenyészterület 80cm+40cmx40cm.

Kordonos támrendszernél elengedhetetlen az ikersoros ültetési mód és az olyan támaszték

(stabil és magasítható) alkalmazása, amelyhez kifeszíthető a szegfűháló. Mivel a növények

1,5-2 m magasra nőnek, ezért két-három szinten kell hálózni. Ennél a termesztés

technológiánál nem kell metszeni, elegendő a hajtásokat a szegfűhálóba igazítani. Az

ikersorok távolságát a hálóhoz lehet igazítani. Ajánlott tenyészterület 80cm+50cmx30cm.

10. ábra: Kordonos támrendszer

A támrendszer építése és a metszés többletráfordítással és munkával jár, a felsorolt előnyök

azonban a gyakorlatban bizonyítást nyertek, a hajtatás eredményességét pozitívan

befolyásolják és javulhat a hajtatás gazdaságossága is. Minden esetben a metszés megkezdése

előtt a beteg, vírusos töveket a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében el kell

távolítani. A metszést mindig kézzel végezik, tilos az olló, kés, vagy bármilyen mechanikai

eszköz használata. Lehetőleg a déli órákig célszerű befejezni a beavatkozást, hogy a növényi

40

nedvek még naplementéig jól beszáradjanak. Amíg a metszési felületek biztonsággal be nem

száradtak, kerülni kell a párásítást és az öntözést.

Nem feltétlenül kell törekedni az extra minőségű bogyók előállítására. A m2-enként

kiültetésre javasolt 4-5 növényt az ún. gyenge metszésben részesítsük, metszés helyett csak a

vegetatív részek „igazítása” javasolt. Gyengébb növekedés, vagy elöregedett palánták ültetése

esetén szükség lehet az első elágazásokban bekötött termés eltávolítására is. Ezzel a növényt a

vegetatív irányú továbbfejlődésre, a nagyobb lombtömeg kifejlesztésére késztetjük. A

későbbiekben törekedni kell arra, hogy a már idősebb növényeken kialakuljon egy olyan

sorozat, ahol 1-3 szedésre éret, 1-3 kisebb, 2-4 éppen kötődött termés, 2-3 nyílott virág,

valamint néhány bimbó található a növényeken. Ez az állapot azt jelzi, hogy a paprika „jól

érzi magát”, különösebb beavatkozást pillanatnyilag nem igényel.

Levelezés (nem minden esetben alkalmazzák)

Amikor az állomány elérte a 80-100 cm-es magasságot, kezdhető az alsó, megsárgult, már

alig asszimiláló levelek eltávolítása. Ez a művelet a növények növekedésével párhuzamosan

történhet, de az 1 m körüli leveles hajtásrész mindig maradjon rajtuk. A tenyészidő vége felé a

levél nélküli, csupasz szárrész hossza elérheti vagy meghaladhatja az 1 m-t is, ez az állapot az

állomány levegőzöttsége, átszellőzése szempontjából is kívánatos.

Kacsozás (nem minden esetben alkalmazzák)

Az első elágazás alatti szárrészről, a levelek hónaljából előtörő kacsok (hajtások) a fiatal

növények szárvastagodását, a később kialakuló ágrendszer teherbírásának megalapozását

szolgálják. A kacsokat a későbbiekben – az első 1-2 termés kötődése után - el kell távolítani.

Ne siettessük ezt a műveletet, mert az első terméskötés előtti kacsozás a megmaradó

tenyészőcsúcsok túlzott vegetatív fejlődését eredményezheti, a gyors növekedés pedig

terméselrúgáshoz vezethet.

Szedés

Az első szedéseket akkor kezdjük meg, kel igazodni kell az állomány kondíciójához mikor

teljesen beértek a bogyók. Amennyiben a generatív/vegetatív arány megfelelő, a további

kiegyensúlyozott terméshozás érdekében ne szedjük le a még fejletlen bogyókat, várjuk meg,

hogy azok a fajtára jellemző nagyságúak, illetve keménységűek legyenek.

41

9. Tápanyagellátás

A fűszerpaprika hajtatásában egyaránt használják a szerves trágyákat és műtrágyákat. A

szerves trágyáknak jelentősége a talajszerkezet javításán kívül a tápanyagtartalom

növelésében, a koraiságban, továbbá a fólia légterének CO2 növelésében nyilvánul meg. A

szerves trágyák minőségét az állatfaj, a takarmányozás, az alom összetétele és a trágyakezelés

adja meg. Célszerű ismert forrásból származó komposztált trágyát beszerezni.

Összetételükben általában 0,4- 0,6% N, 0,1- 0,3% P205 és 0,2-0,7% K20 tartalmaznak. A

műtrágyák ellentétben a szerves trágyákkal nincsenek javító hatással a talaj szerkezetére,

nagyobb mennyiségek és több éves felhasználás során rontják a szerkezetet. Osztályozásukat

halmazállapotuk, hatóanyagtartalmuk, oldékonyságuk szerint végezzük. A műtrágyák nagy

része a növények számára gyorsan és könnyen felvehetők, ezért kiváló fejtrágyák, viszont

alaptrágyáknak csak a lassan oldódók felelnek meg. Célszerű a komplex műtrágyák

használata illetve a speciálisan hajtatásra alkalmas trágyákét.

A fűszerpaprika közismerten sok tápanyagot igényel, de ezt a tenyészidőszakban elosztva, kis

adagokban célszerű kijuttatni. Törekedni kell az állomány folyamatos ellátására, ez akár

naponkénti tápoldat kijuttatást is jelenthet. Elsősorban a talaj szerkezetének, víz- és

levegőgazdálkodásának javítása érdekében szükséges a nagy adagú szerves trágya használata.

Ilyenkor az érett marhatrágyából m2-enként 10-15 kg kijuttatása indokolt. Ültetés után

különösen a foszfor és a nitrogén biztosítása kritikus, az előbbi a gyökeresedést és a

virágképződést segíti, a kiegyensúlyozott nitrogénellátás pedig a bogyók növekedéséért és a

harmonikus lombfejlődésért felelős.

A trágyák, különösen a műtrágyák alkalmazásakor célszerű a következőket figyelembe venni:

• kerülni kell a túlzott nitrogéntrágya adagokat, mivel betegségre, kártevőkre

fogékonnyá teszik a növényt, késleltetik az érést, rontják a fűszerpaprika

tárolhatóságát és beltartalmi értékeit,

• a megfelelő foszformennyiség adagolása segíti a gyökérképződést és a betegségekkel

szembeni ellenállóságot, javítja a termék ízét, tárolhatóságát,

• a kálium segíti a növény ellenálló képességét, tárolhatóságát, betegségekkel szembeni

rezisztenciáját.

42

a) nitrogéntrágyázás: különös figyelemmel kell lenni a nitrogén trágyák adagolására.

Magasabb növénysűrűség esetén magasabb nitrogénadag juttatható ki. Nitrogénhiány esetén

az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével

jelentkeznek. Tartós hiány esetén a bogyók lágyultak, az alsó levelekről a klorózis átterjed a

felsőbb, fiatalabb levelekre. Túladagolás esetén erős lombozat, vastag szárképződés

jelentkezik, eltolódik a virágzás és a kötés ideje, minőségi romlás valamint környezeti

szennyeződés áll be. Amennyiben a túlzott nitrogénadagolás magas hőmérséklettel és nedves

talajviszonyokkal társul, akkor a nitrogén hatása fokozottan jelentkezik. Öntözéses

körülmények között célszerű a gyakoribb trágyázás. A nitrogén alapú trágyákat szakaszosan

kell kijuttatni. Inkább a trágyaadagok számát, mint az egyszeri alkalommal kijuttatott

mennyiséget célszerű növelni.

b) foszfortrágyázás: a foszfor képes ellensúlyozni a nitrogén okozta káros

következményeket. Ezért a két hatóanyagot egyszerre kell alkalmazni. A foszfor javítja a

fűszerpaprika beltartalmi értékeit. Magasabb nitrogén és kálium adagok mellett magasabb

foszfor mennyiséget célszerű alkalmazni. A foszfor segíti a korai bogyóképződést és az érést.

A foszforhiány elsősorban a tőzegkultúrákban hajtatott palántanevelésben szokott jelentkezni.

A kiültetet paprikák növekedésben visszamaradnak, vékony a száruk, gyenge a gyökérzetük,

későn virágzanak, az első levelek fonáki részén barnás- zöld, vöröses-zöld elszíneződés

látható. Az optimális foszforfelvételhez célszerű semleges kémhatású talajt biztosítani. Mivel

alacsony a foszfor mobilitása a teljes mennyiséget egyszerre lehet kijuttatni a palántázás előtt.

c) káliumtrágyázás: célszerű figyelembe venni, hogy a kálium befolyásolja a termés

minőségét, szárazanyag tartalmát és a tárolhatóságát. A káliumhiány az alsó levelek

sárgulásával jelentkezik, a levél főere és az ereket határoló levélszövet zöld marad. Gyengül a

növény szárazságtűrő képessége, csökken a színezéktartalma, fogékonyabb a betegségekre.

A kálium szerepe sokoldalú, a termésmennyiség mellett jelentősen javítja a termés minőségét:

• elősegíti az aroma, íz és színanyagok kialakulását,

• fokozza a fotoszintézist és enzimreakciókat, így magasabb a termés cukor , fehérje és

vitamintartalma,

• növeli a termés szárazanyag tartalmát, a sejtfalak vastagságát,

• javítja a növények hidegtűrő képességét,

• növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet.

A fűszerpaprika további tápanyagainak hiánya okozta tünetek:

• kalcium: általában nem a talaj alacsony kalciumtartalma okozza, hanem a kalcium

43

nehezen felvehető állapota. A tünetek a fiatal leveleken jelentkeznek, illetve a termés

csúcsrothadásán. A fajták érzékenysége eltérő. A kalciumhiány kialakulásának leggyakoribb

oka a magas talajsótartalom, a relatív páratartalom és a savas talajközeg.

• magnéziumhiány: a hiány tünetei az idősebb leveleken érközi sárgulás formájában

jelentkeznek. Hasonló tünete van, mint a káliumhiánynak, azzal a különbséggel, hogy az

elszíneződés a levélnyél irányából indul.

A hajtatott fűszerpaprikánál az elérhető termésmennyiség a szabadföldi termesztéshez képest

ötször-nyolcszor nagyobb. Ebből következően a termés kineveléséhez szükséges víz- és

tápanyagmennyiség is többszöröse a szabadföldi termesztésnek. A tápanyagszükséglet

számításánál amennyiben a fajlagos tápanyagigényből (1 tonna termés előállításához

szükséges tápanyagmennyiség kg-ban) indulunk ki, akkor a mérések szerint: 2,8 kg nitrogénre

(N), 0,7 kg foszforra (P2O5) és 4,9 kg káliumra (K2O) van szükség.

Ha egy 9,44 t/ha szabadföldi termésátlagot veszünk figyelembe, a fűszerpaprika átlagosan

hektáronként 100-120 kg nitrogént (N), 40-50 kg foszfort (P2O5) és 50-100 kg káliumot (K2O)

vont ki a talajból. Ezzel szemben intenzív körülmények között, 6-8 kg/m2-es termés esetén a

felhasznált tápanyagmennyiség 190-250 kg/ha nitrogén, 70-90 kg/ha foszfor és 400-500 kg/ha

kálium (ha tápanyagveszteséggel nem számolunk). Minden termesztési módnál és valamennyi

tápanyag esetében kell veszteséggel is számolni, ami nagyon eltérő lehet. A körülményektől

eltérően (hajtatás, csepegtető öntözés, tápoldatozás, homoktalaj), akár 20-30 % körüli is lehet.

A fűszerpaprikának a nagyobb termés kifejlesztéséhez több vízre van szüksége. A növény

vízigényéből kiindulva, ami 100 mm/10 tonna/ha, azaz 100mm/1 kg/m2 termés), a fent jelzett

60-80 t/ha termés esetén 600-800 mm (600-800 liter/m2) körüli érték. Ilyen nagymennyiségű

tápanyagot csak több részletben elosztva szabad kijuttatni a sókárok és a veszteségek

(kimosódás) elkerülése miatt.

Alaptrágyának (ősszel a talajművelés idején), indító trágyának az ültetéskor és fejtrágyának a

tenyészidőben a következő arányban javasoljuk kijuttatását:

• alaptrágya nitrogén 10-20 %, kálium: 40-50 %, foszfor: 70-80 %,

• indítótrágya nitrogén 10-20 %, kálium: 20-25 %, foszfor: 10-20 %,

• fejtrágya nitrogén 60-80 %, kálium: 25-40 %, foszfor: 0-10 %

Fejtrágyát elosztva heti gyakorisággal lehet adni, de csepegtető öntözés esetén egy-két napra

44

elosztva is kijuttatható. Általában minél gyakrabban és egy-egy alkalommal minél kisebb

adagokban juttatjuk ki a műtrágyát, annál hatékonyabban érvényesül. A trágyák

megválasztásakor kerüljük a klórtartalmú és karbamid jellegű készítményeket.

Alaptrágyázáshoz felhasználhatók az egy hatóanyagot tartalmazó, úgynevezett mono

műtrágyák, amelyek ugyan nem olyan tökéletesen oldódnak, de viszonylag olcsóak. Az

indítótrágyát, mint a fejtrágyát is tápoldatozó műtrágyák formájában tápoldatként célszerű

kijuttatni. Szükség szerint a töménység és a tápelem arány változtatható a növény igényének

megfelelően. Habár összességében a fűszerpaprika N-igénye magas, érzékenyen reagál a

túladagolásra. A kelleténél magasabb N-adagok hatására a bogyók képződése bizonytalan, a

kötődött termékek minősége csökken, általában a termések elaprósodnak. A magas N-szint a

Ca felvételt is akadályozza, ilyenkor számítani kell a csúcson foltos bogyók megjelenésére is.

A kálium hatóanyagú műtrágya elsődlegesen a növények ellenálló képességét fokozza és a

termések minőségéért felelős. Ez utóbbin főleg a bogyók színeződését értjük, a pirosan

szedett termések esetében meghatározó jelentőségű. A talaj hőmérséklete több szempontból is

módosíthatja tápanyagok felvételét. A magasabb talajhőmérséklet hatására fokozódik a

gyökérfejlődés, nagyobb tömegű, elágazó gyökérzet alakul ki. Így megnő a növény

tápanyagfelvevő felülete, és jobban tudja hasznosítani a talajban levő tápanyagokat. A

melegebb talajban erősebb a tápanyagok oldódása, ezáltal magasabb a tápoldat koncentráció

is.

A talajkémhatás szempontjából a fűszerpaprika a semleges pH 6,5-7 értékű talajokat vagy

enyhén savanyú 5,8 talajokat kedveli. Nagyobb eltérések esetén megváltoznak a talajban az

oldódási folyamatok, olyan anyagok kerülnek be nagy mennyiségben az oldási folyamatba,

amelyek mérgezést okoznak illetve gátolják a fontos anyagok oldhatóságát és felvételét. Ha a

pH értéke 8 fölé emelkedik kritikussá válik a mikroelemek felvétele. Az egyoldalú

műtrágyázás, a tápelemek túladagolása is okozhat tápanyaghiányt. Nem elegendő a talajban

csak az egyes tápelemek mennyiségi vizsgálata, az egymáshoz viszonyított arányukat is

figyelembe kell venni. Egyes elemek túladagolásával olyan elemhiány is kialakulhat, amely

egyébként elegendő mennyiségben van jelen a talajban. A tünetek alapján nem minden

esetben lehet megállapítani az adott elem hiányát, csak a talajvizsgálatok által. Gyakran

előfordulhat az elemek közötti antagonizmus (egyik elem gátolja vagy lassítja egy másik elem

felvételét).

A teljesen vízoldható műtrágyák (Ferticare komplex, Poly-feed, Norsk Hydro Kristalon,

Peters professional, Agrosol’O, Universal, Magmix stb.) elterjedése lehetővé tette a

45

csepegtető- vagy a mikroszórófejes rendszerek alkalmazását, ezek nélkül ma már

elképzelhetetlen az eredményes paprikahajtatás. A növény igénye szerint végzett tápanyag

visszapótlás csak laboratóriumi talajvizsgálatokra alapozva lehetséges.

46

10. Növényvédelem

A termesztése során - palántaneveléstől kezdődően a tenyészidőszak végéig – a fűszerpaprika

termelőnek jelentős károsítókkal kell szembenéznie, amelyek gyakran veszélyeztetik a

termésbiztonságot valamint a termésmennyiséget és minőséget. Fontos a kártétel mielőbbi

felismerése, megelőzése illetve a védekezés. Célszerű környezetkímélő termesztést

alkalmazni, amikor a növényvédelem célja, hogy olyan védekezési stratégiát hajtson végre,

amelyik a kórokozókat, kártevőket, gyomokat a gazdasági veszélyességi küszöb alatt tudja

tartani, a megfelelő biológiai, kémiai és egyéb eljárások kombinált alkalmazásával. Mivel a

károsító szervezetek jelenléte elkerülhetetlen, így a kezeléseket sem lehet elhanyagolni.

Olyan környezetkímélő, ismert hatékonyságú (növény-egészségügyi, agrotechnikai, fizikai,

biológiai, kémiai) integrált védekezési technológiák kombinációját kell alkalmazni, amelyek

kímélik a környezetet, különösen a károsítók természetes ellenségeit, illetve optimális szinten

használják a vegyszermentes és a növényvédő szeres eljárásokat. A termelőknek az integrált

növényvédelem alkalmazására kell törekedniük, amikor figyelembe veszik a károsítás

megelőzését és a beavatkozások elvégzésének együttes alkalmazását:

• a megelőzés közé tartoznak azok a lehetőségek, amelyek a vetőmag és palánták, a

terület és a művelési mód helyes megválasztásával segítik hozzá a növényeket a károsító

hatások csökkentéséhez,

• a növény fejlődésének folyamatos megfigyelésével a termelőnek lehetősége van a

kártételek korai észlelésére. A szakirodalom és korábbi tapasztalatai alapján időben tudja

megválasztani a még rendelkezésre álló védekezési módokat.

• a megelőző intézkedések ellenére megjelenő kártételek esetén azonnali beavatkozásra

van szükség. A kártételt gazdaságilag elfogadható szintre kell csökkenteni (kártételi

küszöbértékek ismerete és alkalmazása)

Az alkalmazható vegyszermentes eljárások közül a már említett veszélyességi küszöbérték

ismeretén túl fontos a talajművelés- trágyázás- öntözés alkalmazása, a termesztés

higiéniájának betartása (gyomosodás megelőzése), a rezisztens/ toleráns fajták termesztése, a

biológiai védekezés stb.

47

A hajtatott fűszerpaprika jelentősebb kártevői:

• a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne incognita) a paprikahajtatás legnagyobb

tehertételét jelenti a hagyományos hajtató körzetekben. Gondot okoznak azért, mert a

talajfertőtlenítésre használható kémiai eljárások választéka az utóbbi esztendőkben csökkent,

és a meglévő eljárások eredményessége is gyakran kétséges. Védekezési lehetőség a toleráns

fajták termesztése. A mobil, vándoroltatásra tervezett fóliaházak tovább növelik a

gyökérgubacs-fonálférgek elleni védekezés lehetőségét. Bármelyik módszert is választjuk,

alapkövetelményként a fertőzésmentes palánta továbbra is elsődleges tényező marad.

• a levélkártevők közül a levéltetvek (Aphididae) egyike a legnagyobb kárt

okozóknak. A növények szívogatásával és a vírusos betegségek terjesztésével egyaránt

jelentős termésveszteséget idéznek elő. A szabadból a növényházba betelepedő levéltetvek

ellen a szellőzőkre szerelt vektorháló kielégítő védelmet nyújtana (kerülni a fóliaház túlzott

felmelegedését). A kártétel elkerülése végett a növényállományban megjelenő levéltetvek

ellen több vegyi anyag is rendelkezésre áll.

• a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) közvetlen kártételét a vírusvektor

tevékenysége fokozza. Legfőbb terjesztője a paprika foltossága és hervadása (tomato spotted

wilt tospovirus) vírusnak. A zöld bogyójú fűszerpaprika növényházi termesztésénél is

károsíthat, de ilyenkor elsősorban vírusterjesztő tevékenysége miatt jelentős. A nyugati

virágtripsz elleni sikeres védekezés szempontjából döntő jelentőségű a kártevő

megjelenésének időben történő felismerése. A nyugati virágtripsz esetében virágonként egy

állat is a kártétel veszélyét hordja magában. A kártevő rejtett életmódja és gyors fejlődése

miatt eredményes kémiai védekezésre csak akkor számíthatunk, ha a rovarölő-szeres

kezeléseket a kártevő alacsony egyedszámánál elkezdik, és egy nemzedék kifejlődése alatt a

növényvédő szerek hatástartamától függően megismétlik. Több vegyi anyag is rendelkezésre

áll.

• a bogyót károsító bagolylepkelárvák közül a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa

armigera) a legjelentősebb. Rendszerint július és augusztus hónapban számolhatunk jelentős

kártételre. A termésen kerek lyuk jelzi a kártevő jelenlétét. A károsított termésen a

másodlagosan megjelenő szaprofita baktériumok tevékenysége rothadási folyamatokat indít

el. A növényház szellőzőjére szerelt raschell hálós takarás megakadályozza a bagolylepke

imágók betelepedését. A kártevő rajzásmegfigyelésére a növényházakon kívül elhelyezett

szexferomon csapdák jól használhatók. A károsítók elleni kémiai védekezésnél a rezisztencia

48

kialakulásának elkerülése érdekében a növényvédő szer hatóanyagcsoportokat váltva célszerű

használni.

További kártevők:

a) lomb és terméskárosítók:

• meztelen csiga (Limacidae, Arionidae, Agrolimaceae),

• közönséges takácsatka (Tetranychus urticae),

• szélesatka (Polyphogotarsonemus latus),

• dohánytripsz (Thrips tabaci),

• üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum),

• gamma bagolylepke (Autographa gamma),

• mezei pocok (Microtus arvalis)

b) gyökérkártevők:

• lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa),

A kártevők közül még előfordul a cserebogár pajor (Melolonthidae), a pattanóbogár lárvák

(Elateridae).

A növényállományt veszélyeztető betegségek közül különösen a - járványos megjelenés

esetén -levélhullást is okozó paprikalisztharmat (Leveillula taurica) és a paprika feoramulariás

levélfoltossága (Phaeoramularia capsicicola) a legjelentősebb. Mindkét kórokozó magas

páratartalom igényű, ezért a fóliaház klímájának szabályozásával jelentősen segíthetjük.

Vegyszeres kezelésükre számos kémiai hatóanyagú szer áll rendelkezésre.

További korókozók:

• vírusos betegségek: a dohány mozaikvírus (TMV), a burgonya Y vírus (PVY), uborka

mozaik vírus (CMV), bronzfoltosság vírus (TSWV).

• gombás betegségek: rhizoktóniás palántadőlés (Rhyzoctonia solani), szklerociniás

betegség (Sclerotinia sclerotiorum), a botritiszes betegség (Botrytis cinera) és a

fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum),

A hajtatott fűszerpaprika termesztés nemcsak a termesztett növény, hanem számos

melegigényes károsító szervezet számára is kedvező feltételeket teremt. A megváltozott

környezetben a paprika növény is változik, és a károsítók elleni növényvédelemnek a

termesztési céltól és a technológiai színvonaltól függő újragondolását teszi szükségessé.

49

11. Öntözés

Az öntőzés célja a terméshozamok és a termésbiztonság növelése. A fűszerpaprika folyamatos

fejlődéséhez és növekedéséhez kiegyenlített vízellátásra van szüksége. A talajnedvességgel

való gondos gazdálkodás és a helyes öntözés szárazabb években fokozza a termésbiztonságot,

a termések darabosabbak lesznek, jobban kifejlődnek. A jól végzett öntözés hatásaként javul a

termésminőség, kedvezőbb mag-bőr arány érhető el, mely az őrlemény előállítást és

minőséget kedvezően befolyásolhatja. Az öntözés időpontját a fűszerpaprika szükségleteihez

kell igazítani. A kritikus időszakok általában akkor jelentkeznek, amikor a növény a

gazdaságilag hasznos termését képezi. Az öntözés időpontjának gyakorlati meghatározásához

a talaj víztartalmának és a növény vízigényének megállapítása ad támpontot. Az öntözés

szükségességének, alkalmazási idejének megállapítására számítógépes rendszer is

alkalmazható. A fűszerpaprika vízfogyasztási együtthatója 100 körüli érték, ez az egységnyi

termés előállításához felhasznált víz mennyiségét jelenti. A hajtatott paprika vízigénye nagy,

elérheti az 1500-2000 mm-t. Mivel a hajtatásban természetes csapadék lényegében nincsen, a

növények vízellátása teljesen a kertészen múlik. A kijuttatott vízmennyiséget a hajtató

telephez tartozó kutak méretezésénél figyelembe kell venni.

Az öntözési cél szerint megkülönböztetünk vízpótló, tápanyagpótló, frissítő, kelesztő,

beiszapoló, fagyvédelmi és átmosató öntözéseket. Ezek közül a párásító, a beiszapoló és a

kelesztő öntözések kisebb adagúak, (1-2 mm-től 4-5 mm-ig), a vízpótló és a tápanyagpótló

öntözések közepes vízmennyiségűnek számítanak, de valamivel kisebbek, mint szabadföldön

(15-35 mm). A talajjavító, átmosató, öntözések normája a talaj típusától és a felhalmozódott

só mennyiségétől függően elérheti, sőt meg is haladhatja a 60-70 mm-t. Az öntözés egyes

elemein belül (öntözési norma, öntözés gyakorisága, idénynorma, öntözés időpontja) a

szabadföldi növénytermesztéshez képest bizonyos esetekben jelentős eltérés van.

A vízpótlással összefüggő fontosabb feladatok:

• begyökeresedés után, az első egy-két kötés megjelenéségig csak a legszükségesebb

esetben öntözzünk,

• inkább ritkábban, de nagy vízadagot (30-50 mm) használjunk,

• lehetőleg alacsony sótartalmú – 1,5 mS/cm (1,5 EC) alatti vízzel öntözzünk,

50

• a víz hőmérséklete majdnem azonos legyen a légtér hőmérsékletével,

• ne öntözzünk a késő délutáni vagy az esti órákban, mert a növények levelei nem

tudnak felszáradni, s ez kedvez a fertőzéseknek,

• a csepegtető öntözés mellett használjunk szórófejes rendszert is a páratartalom

biztosítása céljából.

Az öntözővíz minősége

A fűszerpaprika hajtatásban általános a tápoldatos termesztés, amikor a vizet a tápanyaggal

egyszerre juttatják ki. Részben ezért, részben a kijuttatás technikája miatta a vízminőséggel

(fizikai , kémiai és biológiai) tulajdonságaival szemben szigorúak az elvárások.

a) fizikai tulajdonságok: az élettelen lebegő anyagok a csepegtetőtestek eltömődését

okozzák. Mennyiségük alapján a vizeket az alábbiak szerint osztályozzuk:

• jó: kevesebb mint 50 mg/l szilárd anyag,

• közepes: 50 és 100 mg/l között,

• rossz: 100 mg/l felett.

A baktériumok is okozhatnak eltömődést, amennyiben számuk az öntözővízben magas:

• jó: kevesebb mint 10000 db/ml,

• közepes: 10000 és 50000 db/ml közötti,

• rossz: 50000 db/ml felett

Amennyiben a vízhőmérséklet 18-20ºC- nál alacsonyabb, nehezebben oldódnak benne a

műtrágyák és a tápsók.

b) kémiai tulajdonságok: minden vízben több vagy kevesebb oldott só van, amelyek egy

bizonyos határig lehetnek előnyösek is, amennyiben növényi tápanyagot (pl. magnézium,

nitrát, kalcium stb.) tartalmaznak, de lehetnek károsak is, ha toxikus anyagot (pl. nátrium,

klór, hidrokarbonát) tartalmaznak. A vas-és mangántartalom ismerete a csepegtető öntözésnél

fontos, ugyanis a levegővel érintkezve kocsonyás anyagot képez, és idővel a csepegtetőtestek

eltömődését okozza. A vas a termésre kerülve barna foltokat okoz, ezért rontja a minőségét.

(5. táblázat)

Összetételük szerint az öntöző vizeket három csoportba sorolhatók:

I. minőségi osztály: EC értéke 0,5 mS/cm alatt, Na+ 1,5 mgeé/l alatt, Cl- 1,5 mgeé/l

alatt HCO3 5,0 mgeé/l alatt. Ezek a vizek a legjobbak, minden termesztési technológiára

alkalmasak, sófelhalmozódással nem kell számítani.

II. minőségi osztály: EC érték 0,5 , 5 mS/cm , Na+ 1,5-3,0 mgeé/l, Cl- 1,5-3,0 mgeé/l

51

HCO3 5,0-6,0 mgeé/l . Talajon való tápoldatos termesztéshez alkalmasak.

III. minőségi osztály: EC érték 1,5 mS/cm felett, Na+ 3,0 mgeé/l felett, Cl- 3,0 mgeé/l

felett, HCO3 6,0 mgeé/l felett

5. Táblázat: Az öntözővíz kémiai tulajdonságai

Paraméter Értékhatár

Besorolás

6,5 alatt alacsony 6,5-7,2 között Közepes

PH (kémhatás)

7,2 felett magas 520 mg/l alatt alacsony 520-2000 mg/l Közepes

Az összes oldott sómennyiség

2000 mg/l magas 0,5 mS/cm alatt Ideális 0,5-1,5 mS/cm Megfelelő 1,5-2,0 mS/cm Még megfelelő

EC-érték

2,0 mS/cm felett Magas 0,1 mg/liter alatt Optimális 0,1-1,0 mg/liter Megfelelő

Mangántartalom

1,0 mg/liter felett Magas 0,1 mg/liter alattt Optimális 0,1-1,0 mg/liter Megfelelő

Vas

1,0 mg/liter felett Magas 0,5 mg/liter alatt alacsony 0,5-2,0 mg/liter Közepes

Hidrogén-szulfid

2,0 mg/liter liter felett magas 1,5 mgeé/liter alatt Ideális 1,5-3,0 mgeé/liter Közepes

Nátrium

3,0 mgeé mgeé/liter felett Magas 1,5 mgeé/liter alatt Ideális 1,5-3,0 mgeé/liter Közepes

Klór

3,0 mgeé/liter felett Magas 5,0 mgeé/liter alatt Ideális 5,0-6,0 mgeé/liter Közepes

Hidro-karbonát

6,0 mgeé/liter felett Magas

c) a biológiai összetétel érdekében laboratóriumi vizsgálatot célszerű végezni.

Vízforrásként számításba jöhetnek a nyílt vizek (folyóvíz, tóvíz) és a kutak. A nyílt vizek

tisztasága nagyon változó, tápoldatos termesztéshez, csepegtető öntözéshez csak szűrés után

alkalmazhatók. Általában lágy vizek, ezért a műtrágyák jól oldódnak bennük, kicsapódással

nem kell számolni. A kútvizek minősége gyenge, különösen ott, ahol a termálfűtés lehetősége

adott, és ahol a feltételek ideálisak lennének a zöldséghajtatásra. Használható lenne az esővíz

is, de sajnos az esővízgyűjtés még nem terjedt el.

Az alkalmazott öntözési mód lehet a felületi öntözés, az esőszerű öntözés, az altalajöntözés és

a mikro-öntözés. Legelterjedtebb az esőszerű (szórófejes) és a mikro-öntözés. Az esőszerű

52

öntözést – bár korábban nagy áttörést jelentett a hajtatásból kezdi kiszorítani a mikro-öntözés.

A szórófejes (esőszerű) öntözési mód kevésbé víztakarékos, ezenkívül a növények

nedvesítése következtében tág teret biztosít a betegségek terjedésének, s nem utolsósorban a

vízeloszlása sem tökéletes. A mikro-öntözéshez tartozó öntözési eljárások jellemzője, hogy a

vízadagoló elemek kis nyomáson (<2,5 bar), időegység alatt kevés öntözővizet juttatnak ki a

növények közelébe. A mikro-öntözés legelelterjedtebb eljárása a zöldséghajtatásban a

csepegtető öntözés, amikor az öntözővizet közvetlenül a növényhez adagoljuk, elfolyás

gyakorlatilag nincs, azaz kicsi a vízveszteség, így 95% fölötti hasznosulás érhető el. Továbbá

nem kell számolni a szél kedvezőtlen hatásával (párolgás), a szórásképet nem befolyásolja. A

növény fejlődési állapotának megfelelő összetételű és mennyiségű tápoldat kijuttatására

alkalmas, a tápanyagokat a nedves zónába adagolja, ahol a legnagyobb a gyökerek sűrűsége.

Nincs kilúgozás, nincs tápanyagveszteség. Az előzőekből következően környezetszennyezés

sem történik.

A csepegtető öntözéskor a levélzet szárazon marad, így csökken a gombás és baktériumos

betegségek fertőzésének veszélye, nem hűti a környezetet, nem tömöríti a talajt sem, a

sorközök szárazon maradnak, így a betakarítási és egyéb ápolási munkák is bármikor

elvégezhetők. Szélsőséges talajokon is lehetséges a termesztés, a kis intenzitás miatt a kötött

agyagtalajokon is alkalmazható. A rendszer viszonylag könnyen automatizálható.

Számos előnye mellet meg kell jegyezni, hogy a csepegtető öntözéssel:

• kevés pára jut a légtérbe, így azt különösen a déli órákban valamilyen párásító,

ködösítő szórófejek működtetésével pótolni kell,

• a csepegető elemek mikro-járatai a mechanikai és kémiai szennyeződésektől

könnyen eltömődhetnek. Az utóbbiak közül különösen a magas kalcium-karbonát-, a vas- és

mangántartalom okozhat gondot. Eltömíthetik a kifolyónyílásokat. A meleg tápdús

környezetben könnyen elszaporodnak az algák és baktériumok is.

Korszerű telepeken a cseppenkénti öntözőrendszerek mellé mikro-szórófejeket is telepítenek

öntözés, de főleg párásítás céljából. Ezek automatikus szabályozásával napjában többszöri, 1-

2 liter/m2 vízadag kijuttatásával a növények számára megteremthető az ideális páratartalom

anélkül, hogy a leveleket jelentősen nedvesítenénk, illetve a baktériumos és gombás

betegségek elterjedését elősegítenénk.

Az öntözővíz kiválasztásakor célszerű odafigyelni annak ásványi só tartalmára, hőfokára,

keménységére vagy esetleges szennyezettségét meghatározó tényezőkre. A fűszerpaprika

53

érzékenyen reagál az öntözővíz sótartalmára, illetve só összetételére. A kloridok sokkal

veszélyesebbek, mint a kalcium vagy magnézium sók. A magas sótartalom alacsony víz – és

tápanyagfelvételt tesz lehetővé, a kloridok pedig levél perzselést, illetve növénykárosodást

okozhatnak. A minőségi öntözővíz EC értéke ne haladja meg az 1-1,5 mS/cm-t,

nátriumtartalma < 35 mg/l, klórtartalma <53 mg/l, hidrogén karbonát tartalma <60 mg/l

legyen. A sótartalom szempontjából a víz öntözésre nem alkalmas, ha szódatartalma 10 mg/l

felett van, és az összes sótartalma meghaladja a 2000mg/l mennyiséget. Homokos területen

magasabb sótartalmú öntözővíz használata is megengedett. A magas sótartalmú öntözővíz

használatakor a növények gyengén fejlődnek, a kialakult kékes- zöld színű levélzet miatt

jelentős terméskiesés várható. Megfelelő hőfokú vizet célszerű kiöntözni (15 –22 ºC). Kerülni

kell a hideg, illetve a meleg vizes öntözést. A hideg öntözővíz káros, ha a talaj hőmérséklete

alacsonyabb a levegő hőmérsékleténél. Ilyenkor lassú a vízfelvétel és nagy a vízfelhasználási

igény, tehát a növények lankadni fognak. A megoldás, hogy kivárjuk, amíg a levegő

felmelegszik, illetve kis mennyiségű öntözővizet szórunk ki.

Fontos a szennyeződésmentes, minőségi öntözővíz használata. Célszerű a természetes vizek

rendszeres ellenőrzése, a vízszennyezések megakadályozása, szükség szerint vízlétesítmények

létesítése és működtetése, a vízminőségi károk megelőzése, csökkentése, illetve elhárítása

valamint a vizek medrének és a vízlétesítmények vízvédelmi célú karbantartása. Az öntözővíz

minőségét szaklaboratóriumban évente legalább egyszer elemezni célszerű, ahol

meghatározzák a mikrobiológiai, kémiai és ásványi eredetű anyagok mennyiségét. A

vizsgálatok eredményeit össze kell hasonlítani a vonatkozó szabványok határértékeivel és a

nem megfelelő értékségek esetén helyesbítő tevékenységet célszerű végezni.

A vízfelhasználáskor a következő általános higiéniai követelményeket célszerű figyelembe

venni:

• a vízforrások azonosítása és az esetleges fertőzés lehetőségének felmérése az öntöző

csatornákból, folyókból, patakokból, forrásokból, tavakból, talajvizekből,

• a kutak karbantartása különösen az öreg kutak vízminőségének megőrzése és

ellenőrzése,

• a jelenlegi gyakorlat felülvizsgálata és a lehetséges szennyeződés forrásainak

azonosítása, mert a vizek állati illetve emberi hulladékkal szennyeződhetnek (trágyatárolás,

legeltetés),

• a terület múltjának ismerete, a környező gazdaságokban kiszórt trágya mennyiség

54

meghatározása, az állattartás gyakoriságának megállapítása, a helyi adottságok befolyása és a

szennyeződés előfordulása,

• a vízminőség megőrzésének gyakorlata, a kutak, felszíni vizek, víznyerő területek

védelme (hulladéklerakás, műtrágyatárolás, állati hulladék, trágyalé),

• az árterek jelentette veszélyek,

Ahol az öntözésre használt víz nem megfelelő minőségű ott vízkezelést célszerű alkalmazni,

illetve más vízforrást keresni. Ha mikrobiológiai veszély áll fenn a vizet szűrten, illetve

ülepítőkön keresztül kell használni, vagy kémiai kezelést kell alkalmazni.

55

12. Betakarítás és betakarítás utáni műveletek

Betakarításkor a fűszerpaprika érési fokától függően, még teljes anyagcsere működéssel

rendelkezik, ezért ajánlott a tárolás előtti gondos kezelés (ütődések elkerülése, osztályozási és

válogatási műveletek gondos elvégzése). Célszerű felmérni, hogy a rendelkezésre álló tároló

kapacitások és azok feltételei (pl. tisztaság, higiénia) megfelelnek-e, mennyi időre

szándékozzuk tárolni a fűszerpaprikát, a terméket manipuláló eszközök megfelelőek-e és

karbantartottak-e, melyek a külső hőmérsékleti értékek, mekkora a betárolandó mennyiség,

mennyi ideig tart a szárítás stb.

A fólia alatti fűszerpaprika termésérésének ideje július végére tehető, a szedés megkezdése

egészen a fagyok beálltáig lehetséges. Erre az időszakra már kialakulnak a fűszerpaprika

minőségét meghatározó vegyületek, mint a festékanyagok, illóolajok, kapszaicin, cukor,

vitaminok és ásványi anyagok. Fontos, hogy a termesztéstechnológiai elemeket olyan módon

tervezzük és kivitelezzük, hogy az érés mielőbb megkezdődjön, hogy a fűszerező hatás

szempontjából leglényegesebb vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a

termésben. A minőségi értékek kialakulása két ütemben történik az egyik a szedésig, a másik

a szedés után, a termés utóérlelésének időszakában.

a) a betakarításig a termésben kialakul az összes cukortartalom, a C-vitamin tartalom

pedig eléri a maximumot. Ebben a fázisban a színanyagok kialakulása még nem tökéletes, ez

csak az utóérleléskor véglegesítődik.

b) az utóérleléskor befejeződik a színanyagok, olaj és illóolaj tartalom kialakulása.

Fontosabb anyagok:

• kapszaicin: a fűszerpaprika csípősségét adja. Színtelen, kristályos anyag, amely hideg

vízben nem oldódik, acetonban, éterben és benzolban viszont jól oldódik. A kormosodás

idején a legmagasabb az értéke. A kapszaicin tartalmat a fajta genetikai tulajdonságai mellett

a termesztési körülmények is befolyásolják.

• karotinoidok: a fűszerpaprika termésfal és őrlemény színanyagait adják. Egyidejűleg a

növényben többféle (sárga, narancsvörös, vörös) és különböző mennyiségű színanyag van

jelen. Az érés kezdetén a sárga festékek aránya magasabb, az érés előrehaladásával a teljesen

bepirosodott termésben a vörös festékkomponensek aránya nő, az utóérlelés során éri el a

56

legmagasabb értéket. Tárolás, utóérlelés után a vörös színű festékek (kapszantin, kapszorubin)

mennyisége az összes festékanyag mennyiségből 70-80 %-a, a sárga, narancssárga festékek

mennyisége pedig 20-30 %. Utóérleléssel kedvezőbb festékösszetételt, nagyobb

színezőképességű és stabilabb színtartó termésanyagot kapunk. A bogyóban levő kapszantin

és kapszorubin felelős elsődlegesen az őrlemény piros színéért. A sárga színanyagok kis

mértékben vesznek részt a színanyag összetételben. A karotinoidok telítetlen vegyületek és

könnyen oldódnak. Meghatározását leginkább az ASTA (American Spice Trade Association)

értékkel végzik, amikor az értéket a 11% -os szárazanyag tartalomra vetítve adják meg. A

magasabb ASTA érték a magasabb minőséget jelenti pl. különleges minőség ASTA 130,

csemege ASTA 110, édesnemes ASTA 100, rózsa ASTA 65.

• szárazanyagok: ismerete az utóérlelés és a szárítás miatt fontos. A magas víztartalom

szárítása többletköltséggel jár.

• olajak: a fűszerpaprika íz és aromaanyagait adják. Az őrlemény általában 0,1-0,2 %

tartalmaz. Az olajtartalmat a termésfal és a magok adják.

• cukrok: a csípősségmentes fajok cukortartalma magasabb, mint a csípős fajtáké. A

szárazanyag tartalom kb. 27-40%-át adják. A cukortartalom a leszedett termésben

fokozatosan csökken, ezzel párhuzamosan nő a festékanyagok tartalma. A magas

cukortartalom a karamelizálódás miatt káros lehet az őrlemény minőségére.

• egyéb anyagok: elsősorban az A- C- B- P vitaminok, ásványi anyagok és hamu.

A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásolja a:

• a fajtatiszta fémzárolt vetőmag használata,

• a fejlett (6-10 lombleveles) palánta optimális időben történő kiültetése,

• a fajtatípusnak megfelelő növényállomány sűrűség kialakítása,

• az optimális tápanyagszint és vízellátás biztosítása,

• a környezetkímélő növényvédelem alkalmazása.

Mivel a fűszerpaprika betakarítása, szedése és utóérlelése- tárolása a termesztéssel

kapcsolatos technológiáknak mintegy felét teszi ki, fokozott odafigyelést igényel. Célszerű

tehát gondosan megválasztani a betakarítás – szedés idejét, a szállítás és a tárolási

körülményeket. A termesztés során törekedni kell, hogy a fizikai sérüléseket, a vegyi és

mikrobiológiai szennyezést minél alacsonyabb szinten tartsák, mivel utólagosan ezek

kezelésére gyakran nincs lehetőség. Ezért a termesztés során előforduló veszélyeket célszerű

megelőzni. A betakarítási műveleteknél a biológiai, fizikai és kémiai szennyeződések

57

megelőzése, a veszélyek szabályozása érdekében ajánlott, de nem kötelező módszer a

HACCP vagy más élelmiszerbiztonsági rendszer alkalmazása.

A termesztés és betakarítás során a termelőnek a termőhelyi veszélyek megelőzésére néhány

alapvető intézkedést kell megtenni, amely által biztosítani lehet, hogy a fűszerpaprika mentes

legyen az elfogadhatatlan szintű ártalmas anyagoktól és szennyeződésektől:

• kerülni kell az olyan termőterületek használatát, amelyeknél a levegőből, vízből,

talajból, állati kártevőktől vagy bármilyen más forrásból eredően elfogadhatatlan mértékű

szennyeződés kerülhet a fűszerpaprikára,

• a kémiai szennyeződésektől, növényvédő szerektől, állati kártevőktől, idegen

anyagoktól és nagymértékű mikrobiális szennyezettségtől való mentességét biztosítani

szükséges,

• kerülni kell a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt állati trágyát, állati hulladékot

és szennyezett öntözővíz használatát,

• megfelelő nyilvántartásokat kell vezetni minden olyan tevékenységről és kezelésről,

amely a fűszerpaprikára a káros anyagok szintjét növelheti, (növényvédő szerek, műtrágyák,

stb.).

A kézi szedés a fóliás fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termések

mennyiségétől függően a fűszerpaprikát a fagyok beálltáig többször lehet szedni. A szedés

időpontját a pirosra érett termések aránya, valamint a termésfeldolgozás és tárolás módja,

időtartama határozza meg. Csak a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.

Kerülni kell a félérett, kormos, napégett és beteg termések szedését. Szedést és szállítást úgy

tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés, könnyen penészedik. A csüngő

termésállású fajták szedése könnyű. A szedési teljesítményt jelentősen befolyásolja a fajtán

kívül az érett termések aránya, valamint az a körülmény, hogy milyen szedőedényt

használunk, illetve milyen göngyölegben történik a leszedett termés gyűjtése. Ajánlott

megelőzni azokat a műveleti lépéseket, illetve technológiai elemeket, amelyek az árukezelés

során a fűszerpaprika minőségi romlásához vezethetnek, mint a sérülések, penészedés,

befülledés, a gépek vagy szállítószalagok durva felülete okozta hibák vagy a felesleges

kezelési műveletek száma. A kézi szedésnél különösen fontos a dolgozók személyi higiéniai

feltételeinek biztosítása, ezért a dolgozókat higiéniai oktatásban kell részesíteni. Ne csak az

állandó munkások ismerjék és alkalmazzák a helyes kézmosás szabályait, hanem az alkalmi

58

munkásokkal is betartassák azokat. Gondot kell fordítani az eszközök megfelelő higiéniai

állapotára is. Az edényeket, ládákat és felszereléseket megfelelő tiszta állapotban kell tartani.

Megrongálódott betakarító edényeket illetve nem betakarítási célra használt edényeket,

ládákat nem célszerű alkalmazni. A földön ideiglenesen sem tárolható fűszerpaprika. A

termést óvni kell a környezet káros hatásaitól, például a ládás szedésnél legalsó rekesz üres

legyen a földtől való szennyezés elkerülése miatt, vagy a legfelső rekeszt lehetőleg takarni

kell a madaraktól, rovaroktól való megvédés céljából.

A betakarítás után a fűszerpaprika számos utóműveletben részesül, annak érdekében, hogy a

beltartalmi értékek maximálisan érvényesüljenek, mint a szállítás, tisztítás, mosás és

válogatás, szárítás, utóérlelés és tárolás.

a) szállítás: a különböző károsítók szaporodásának elkerülése céljából minél

rövidebbre kell korlátozni a betakarítás és a szállítás közt eltelt időt, különösen a sérült

bogyóknál. A szállítóeszközöket, elsősorban a halmos szállítás megkezdése előtt takarítani és

fertőtleníteni kell. Ha a szállítójárművet a fűszerpaprika szállításán kívül valamely más áru

szállítására is használják, az egyes szállítmányok közt a rakteret meg kell tisztítani. A paprikát

célszerű ládában szállítani, kerülni kell a halmos szállítást. Gyakori a magasnyomású

vízsugárral történő belső terek mosása és fertőtlenítése annak érdekében, hogy megelőzzék a

fűszerpaprika bakteriális és/vagy vegyi szennyeződését. Ha a felület nagyon szennyezett

először takarítani és azután kell a mosást alkalmazni.

Amennyiben a termés nem kerül helyben további utókezelésre, hanem hosszabb távolságra

kell szállítani:

• a fűszerpaprikával egy légtérben más, különösen a veszélyes vagy/és toxikus anyagok

szállítása nem megengedett,

• figyelembe kell venni a madárürülék okozta szennyezés megelőzését, illetve a

felhasznált göngyölegek tisztaságának megőrzését. Az árút célszerű letakarva szállítani,

ugyanakkor kerülni kell a befülledést.

• fontos a szállítmány tételazonosságának megőrizése. Ehhez megfelelő nyilvántartást

kell vezetni. Minden elszállított tételt a feldolgozóig kell nyomon követni.

b) válogatás és mosás: a betakarítás után a fűszerpaprikát ajánlott válogatni és ha

szükséges, akkor mosni is. A kezelések célja a termék higiéniájának és minőségének

megőrzése. Ha a termék nem kerül rövid időn belül felhasználásra, nem ajánlott a mosás.

59

A válogatás során eltávolítható a beteg, romlott, kifakult vagy zöld termés, növényi

maradványok továbbá egyéb szennyező anyagok, amelyek rontják a feldolgozásra kerülő

termés minőségét, továbbá nem kívánt, idegen ízhatást okoznak és növelik a mikrobiológiai

terheltséget. A nyers fűszerpaprikát csumával vagy csuma nélkül veszik át a feldolgozók.

Legkönnyebben a kb. 50 %-os vízvesztésű utóérlelt paprika csumázható. Az érett, ép,

egészséges csumátlanított bogyókból nyerhető az értékesebb termék. A válogatás végezhető

kézzel vagy géppel a válogató soron. Ha a füzéres vagy zsákhálós utóérlelési módszert

alkalmazzuk, célszerű a szárítás előtt a fűszerpaprikát lemosni, majd a felületi vizet

lecsurgatni. A válogatást a szárítás után, a csipedés előtt végezzük el.

A talajmaradványok és mikroorganizmusok eltávolítására megfelelő mosási technológiát

célszerű alkalmazni a szárítás előtt. Az ömlesztett termék mosására többféle eljárás

alkalmazható, kisüzemi szinten folyamatos vízáramoltatással, nagyüzemi szinten pedig

pneumatikus mosógépek alkalmazásával és állandó vízáramoltatással, vagy forgódobos

mosással. A mosás után a felesleges víz eltávolítására a termést rázóasztalon vagy perforált

szalagon engedik át. A mosáshoz használt víznek meg kell felelnie az ivóvíz mikrobiológiai

követelményének. A mosásra felhasznált vizet célszerű laboratóriumban bevizsgáltatni. Ha a

vizet többlépcsős mosásra használják ajánlott azt a fűszerpaprika haladásával ellentétes

irányban mozgatni, azaz a friss, tiszta vizet használni az utolsó öblítéshez, majd ezt használni

a korábbi mosó fázishoz. A földdel erősen szennyezett paprikánál a többfokozatú mosást

(előmosást és mosást), esetleg csíraszám csökkentő kezelést, illetve végső friss vizes öblítést

célszerű végezni. A mosóvíz hőmérséklete 1-2 ºCº alacsonyabb legyen, mint a paprika

hőmérséklete. A mosóberendezéseknél, a vizes szállító rendszereknél gondoskodni kell a

megfelelő mértékű, illetve gyakoriságú vízcseréről.

c) szárítás: a szárítás alatt minél nagyobb mértékben célszerű megőrizni a nyers

paprika beltartalmi értékeit, színanyagát és aromáját. A száradási folyamat gyorsítását a

termés szeletelésével gyorsítják. A nem megfelelő szárítással jelentősen csökkenthető a

színezőanyag tartalom. A szárítás végezhető mesterséges légforrás alkalmazásával illetve a

szabad levegőn pl. ládás vagy tálcás szárítás (11. ábra). A hőlégbefúvás alkalmazásakor a

kezdeti szárítást 80-85°C-on, nagy levegő árammal kell végezni, majd a hőmérsékletet

fokozatosan csökkenteni. A frissen leszedett, utóérlelés nélküli termés magas hőmérsékleten,

alacsony légárammal történő szárítása, illetve túlszárítása a karotinoidok gyorsabb lebomlását

eredményezi, így az őrleménynek gyorsabb a kifakulása. A magas hőmérséklet további