magyar Áldozatkészség napló Megjelenik havonta ISSN 0865291...

1

Szerkesztõbizottság: Jókai Anna (elnök),Báger Gusztáv, Bella István, Csontos János, FehérBéla, Horváth Antal, Kalász Márton, Kõ Pál,Salamon Konrád, Szakály Sándor

Fõszerkesztõ: Oláh JánosE-mail: [email protected]

Vers, könyvkiadás: Szentmártoni JánosE-mail: [email protected]@magyarnaplo.hu Mobil: (70) 388-7032

Próza: Bíró GergelyE-mail: [email protected]@magyarnaplo.huMobil: (70) 388-7031

Nyitott Mûhely: Ekler AndreaE-mail: [email protected]

Európai Figyelõ: Jávorszky Béla (rovatvezetõ),Paizs Ábel (szerkesztõ)E-mail: [email protected]

Könyvszemle, lapterjesztés, rendezvények:Kondor PéterE-mail: [email protected]: (70) 388-7030

Olvasószerkesztõ, tanulmány: Rosonczy IldikóE-mail: [email protected] Mobil: (70) 388-7033

Tördelés: Kovács NóraCímlap: Zách EszterÜgyintézõk: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi Judit

E-mail: [email protected] Terjesztés: Zsiga Kristóf

Regionális szerkesztõk:Csernák Árpád 7400 Kaposvár, Hegyalja u. 72. T.:

(82) 414-083Faludi Ádám 2800 Tatabánya, Madách u. 33.

T: (34) 311-146, e-mail: [email protected]ék Pál 8800 Nagykanizsa, Ady Endre út 12/BRott József 7332 Magyaregregy,

Kossuth u. 71. T.: (72) 420-494Sarusi Mihály 8220 Balatonalmádi, Diófa utca 9.

T.: (30) 211-3082

Határon túli szerkesztõk:Barabás Zoltán Románia, 3700 Nagyvárad,

str. Republicii 12., ap. 19. Jud. Bihore-mail: [email protected]

Luka László Svájc CH–1205 Geneve, 11 Av.Henri-Dunant T/F: 022-329-4929

Nagy Zoltán Mihály Kárpátalja, Ukrajna 90221Csonkapapi, Mezõ u. 168.

Sulyok Vince Norvégia, Haslum, Oslo, EilifPeterssens vei 7.

Tari István Vajdaság, Szerbia-Montenegró 21200Óbecse-Becej, Dimitrije Tucovic u. 6.

A szerkesztõség címe:1062 Budapest, Bajza u. 18.Levelezési cím: 1406 Budapest, Pf. 15.Telefon/fax: 413-6672; 413-6673; 342 -8768Szerkesztõségi mobil: (70) 388-7034E-mail: [email protected]@magyarnaplo.huHonlap: www.magyarnaplo.huMeg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nemküldünk vissza. Minden felbélyegzett, válaszborí-tékkal ellátott levélre válaszolunk. Mutatópéldánykérhetõ, megrendelés leadható a szerkesztõségben.

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

ÁldozatkészségA címbeli fogalommal Rákosi Vik-tor Hõs fiúk címû regényében talál-koztam elõször. Lehettem vagy tíz-éves. Áldozatkészség és Rotten-biller Lipót… Mert õ, Pest polgár-mestere mutatott belõle példát, ami-kor a köz javára 1848-ban adakoznikellett. „A haza szegény, de fiai gaz-daggá tehetik.” Tízezerszám találtkövetõkre.

Az 1848-as nagy rendszerválto-zásra egymást követõ politizáló nem-zedékek készültek fel, amelyek az átalakítás folyamatába a társadalommind nagyobb rétegeit, ütõképesebb csoportjait vonták be, tették érdekelt-té és felelõssé a sikerben. Igyekezetük, tevékenységük önzetlenségéheznem férhetett kétség, hiszen az átalakulás alapfeltétele az volt, hogy a bir-tokos, privilegizált osztály lemondjon javainak egyik fontos pillérérõl, azelõjogairól, s az általa kiharcolt „alkotmány sáncai mögé beemelje az ad-dig jogfosztott népet”.

A felkészültség nem pusztán azt jelentette, hogy évtizedek során kiková-csolódott az újkori magyar történelem legrátermettebb, legmûveltebb s akorszak európai viszonyaiban legtájékozottabb politikai vezetõrétege, ha-nem azt is, hogy a felkészültséget tekintve mögötte egy olyan másod- ésharmadvonal sorakozott fel, amely az elitet minõségi munkára és megalku-vást nem ismerõ erkölcsösségre sarkallta. A változás alapfogalma az áldo-zatkészség és nem a korrupció volt.

1989-ben a figyelmes tévénézõknek feltûnhetett, hogy a politikusi, mi-niszteri, szakszervezeti, igazgatói dolgozószobák, tanácskozótermekLenin-képeit mintegy varázsütésre felváltotta Széchenyi portréja… Csaképpen gróf Széchenyi István önzetlensége, áldozatvállalása, lelkiismeretemaradt az ajtókon kívül.

A hetvenes éveket legpontosabban József Attila Õs patkány terjesztkórt miköztünk címû verse fejezhetné ki. Egyre inkább a hetvenes évekkezdetén érzem magam. A nagyhangú reménytelenségben és a kályha-ezüstként sziporkázó, mindent összemaszatoló szürkeségben. Igaz, annaka nyomasztó légkörnek is voltak felemelõ pillanatai…

Életem egyik ilyen pillanata kilencünk antológiájának, az Elérhetetlenföldnek a megjelenése… Három évi hercehurca után. 1970. március 13-ánmutatták be az Egyetemi Színpadon – tisztelgésül a két nappal késõbbi ünnepelõtt is. Zsúfolt nézõtér… Ez persze szóra se érdemes. Akkoriban minden köl-tõi esten szét kellett tolni a betonfalakat is. Péntek volt, de számunkra boldognap. A verseket Berek Katin kívül diáktársaink mondták. És hagyományt te-remtve Halmos Béla és Sebõ Ferenc népdalai keretezték a mûsort. Az estetCsoóri Sándor vezette be. Nagy Lászlót és õt tekintettük példaképünknek.Csoóri Sándor akkor a hatvanas években egymásra torlódott költõ-nemzedékek front-áttörõ katonáinak nevezett bennünket, akik elsõként ugrot-tak ki rohamra a lövészárokból… Ki-ki mérleget készíthet, hová jutott… És „a szegény adózó népen” kívül ki mit áldozott… a hazáért.

Kovács István

2

tartalom magyar napló

Kovács István: Áldozatkészség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁRCsoóri Sándor: És a világé leszünk újra; A pokol könyöklõjén (versek). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Sneé Péter: Suhog a zászlós tûz a vérben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Dobai Péter: Mária egy régi fényképét elnézve félõn, merengõn (vers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Papp Endre: Küszöb után forgóajtó (Kulcsár Szabó Ernõ: Szöveg, medialitás, filológia). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Bogdán László: A Bikácsi Daniella Képtár (vers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Krusovszky Dénes: Egy könnyû mosoly; Kavics vagy angyal (versek). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Kontra Ferenc: A tél képe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Németh András: Az embertõl?; Hûség, falupillanat (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Csender Levente: A réztehen gyermekei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Kiss Zsófia: Álmatlanság (vers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Lehóczky Ágnes: Szobai jegyzetek (vers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Pallag Zoltán: Szeptember, avagy nem felejtek (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Ábrahám Barna: A régi Szepesség képe a magyar történetírásban 1945 elõtt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Sturm László: A szepességi kisváros Krúdy Gyula világában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

NYITOTT MÛHELYKödöböcz Gábor: A nyelv nékem a hazám (Beszélgetés Ferenczes Istvánnal) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Ferenczes István: Télikék (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Rex megmenti Pannóniát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

OLVASÓI JEGYZETBíró Zoltán: A XX. század tanúja, Gombos Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

KÖNYVSZEMLEGergely András: A Széchenyi-kép revíziója (Pletl Rita: A döblingi Széchenyi eszmevilága és stílusa) . . . . . . . . . 45Papp István Géza: Irodalmunk szabadságharcáról (Vasy Géza: „Hol zsarnokság van” –

Az ötvenes évek és a magyar irodalom) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48N. Pál József: A radikális nemzetszemlélet tükre – versekben (A magyarokhoz; szerk.: Medvigy Endre) . . . . . . 51

MAGYAR ÉGTÁJAKO. J.: Székelyföld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

VILÁGIRODALMI FIGYELÕKárpáti cigányok – amerikai szemmel (Zsille Gábor válogatása)

Zsille Gábor: Joanne Lowery versei elé (jegyzet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Joanne Lowery: A cigány lelkekrõl (kisesszé); Antal, a cigányprímás a hallgatóságához; Cigány túlvilág;

Cigány halálmadár; Nomádok; Kitta szerelmi bájitala; Tinka balsorsa; Terkari kitanulja a lókereskedést; Miért félnek a cigányok a víztõl; Mariann a jóslásról; Ahol egy nyári éjjel táboroznak(versek, Zsille Gábor fordításai). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

Világirodalmi Figyelõ rovatunk megjelenésétaz Amerikai Egyesült Államok budapestinagykövetsége támogatta.

3

láthatármárcius

CSOÓRI SÁNDOR

És a világé leszünk újra

Mi maradt nekünk megint az évbõl? Semmi, csupán egy szemvillanásnyi nyárs két bokros domb közöttegy zümmögõ mezõ.

És séták és kutyák és fácánok, ahogyeltûnnek szemünk elõla vállig érõ fûben,és két-három parázsló naplemente,amelytõl megpörkölõdik a rétihéják tolla.

De néha, amikor a Nagykevély mögülmegkondul egy-egy sóvárgó harang,szemünk láttára

székesegyházak bújnak elõ a földbõl,mint titáni csigák,foszforeszkáló szarvaikkal.

És máris csillagok ereszkednek le sárgánelhomályosult városokra,és susogni kezdenek északon, fönn az erdõk,s jeltelen sírjából váratlanul Mozart lép elénk,leomló parókája: lidérces vízesés.

És a világé leszünk újra,sok-sok világé az elvadult mezõn.Egy gólya szárnyal lassan a bécsi dóm felé,szárnyain virágpor szálls a tóból néhány vízcsepp.

A pokol könyöklõjénCsonka szonett

Ilyen lesz az életünk vége is?Hullong majd ránk a templomvakolat?mandulahéj? szemét az égbõl?sarokvas-rozsda s vörös alkonyat,

mint Arles lágy mezõire Van Goghszakállszõre? És ki tudhatná még,micsoda mûhold-agyak, fémtokoks darabokra tört szaturnusz-kerék

küllõi hullnak majd velük, egyfölrobbantott édeni raktártárlóiból? Isten szobra sehol sem áll,

hogy körbejárhasd. Zöld lesz a háttér,s a zöld háttérben egy halott sétál,akit már árnyéka sem kísér.

SNEÉ PÉTER

Suhog a zászlós tûz a vérben

1971-ben begyûjtik a bölcsész és a jogi kar hallgatóit.Egy évre rá a mûszakisokat. A Magvetõ megtettekötelességét, beérett az „Új Termés”. Illetékes helyennem ülnek a költészet rajongói, és ha ismerik, akkorsem kedvelik a Zúg Márciust. Még hogy TalpraPetõfi! Sírodat rázom: / Szólj még egyszer a Szabad-ságról!?

Semmi szükség az ilyen kódolt üzenetekre!Utassy fölforgató elem vagy sültbolond. Egyetlenszavának visszhangjával, inkább sejtelmével mégisdiákok százait igézi az Agyrém térre! A rendezvényfõ színtere pedig másutt van: a Múzeumkertben,melynek Pollack Mihály téri oldala már kora reggel-tõl szürkéllik a teherautókról lekászálódó munkásõrzubbonyoktól. Látra egyenruhás rendõrök biztosítjákaz ünnepi beszédet tartók testi épségét, de az üze-mekbõl és a megbízható iskolákból kivezényeltKISZ-es vagy éppen ifjúgárdista hallgatóság gyércsoportozatai körül több az operatív tiszt, mint a ci-vil érdeklõdõ. Indulókat bömbölnek a rácsra és különlábazatra szerelt honvédségi hangszórók, kezdõdik amûsor.

A Nemzeti Múzeum bejárati lépcsõsora elé eszká-bált mini szobortalapzaton – honnét e minta? – proto-kolláris rendben sorakoznak a díszvendégek. A hangadóeligazítja vaskos papírkötegét és megköszörüli torkát.Mintha fogóval csípték volna el az elektromos kábe-leket, vége a pattogó-sercegõ muzsikának! A szónokkrákogása betölti a teret, és maga felé fordítja a kihûlt,ásító arcokat. Könnyes, szélfútta szemek bámulnak avörös drapériás pulpitus hátterében emelkedõ átdíszle-tezett oszlopos portikuszra: timpanonjának megannyitámaszát kétharmad részben vörös, egyharmad részbennemzetiszín szalaggal tekercselték be, odafentrõl pedigaz elõzõ este daruval felerõsített óriási vörös táblárólhatalmas fehér betûkkel a nap jelmondata csüng alá.

Vörös zászlókat csapkod a szél. Véget érni nem akaró nyikorgás-recsegést követõ-

en egy buzdítással zárul a mondóka: viszontlátásra aForradalmi Ifjúsági Napok következõ rendezvényén,március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának év-fordulóján! Máris fölzendül a soros mozgalmi nóta.Ébresztõ föl, az ünnepségnek vége, indulás haza! A te-nyérként összevert tömeg engedelmesen oszlik, né-hány bajkeverõ diák azonban lusta ahhoz, hogy el-

takarodjék. Söröskorsóba kimért fél liter kakaóját ed-dig a tejbárban hörpölgette kifli vagy szelet kenyérmellé, és úgy nyámmogott az istenadta, mintha nem ishozzá szólna ez a sok intelem. Most pedig mintegyvezényszóra – vajon ki vezényelhet? – az Astoria feléporoszkál, hogy a Kossuth Lajos utcának fordulvaigyekezzék a Duna-partra. A tüntetõket az operatív ál-lomány tisztjei kísérik. Észrevétlen vegyülnek a járó-kelõk közé. Hármasával mennek, kigyúrt, izomagyúfickók, hajtókájukon fröccsöntött, ’71-es mintájúmûanyag kokárda, nehogy elpüföljék õket megint,mint elõször tették a nekiuszult verõlegények.Egyenzakójuk alatt – hónaljban – ólommadarak csivi-telnek:

– Itt Sas, itt Sas! Kaméleon jelentkezz, vétel!A Felszabadulás tér sarkán végre megkezdik a

gyanús egyének kiemelését. Hosszú hajú, bõrkabátosfiúkra vadásznak – nyilván azért öltöztek föl így,hogy óvják magukat az ütlegektõl. Aljas provokáto-rok, majd megtanítunk titeket a legközelebbi kapualj-ban, hogy máskor ne a testeteket, hanem a fejeteketvédjétek!

Aki baj nélkül túljut az egyetem tömbjén, és ke-resztülvág a római romok körül sertepertélõk fürkésztekintetén is, eléri az Apáczai Csere János utca sarkát,miközben a hivatali épület ablakaiból már le is fény-képezték. Szemben vele egy kis füves parkban emeliégnek szabóizmú karját a színpadra álmodott költõ ré-misztõen modoros bronzalakja. A jó ízlés nevébenrendõrök sorakoznak elé. Közöttük áttetszik az óvodá-sok sok kis nemzetiszínû papírzászlócskája. Hátrébb aszakszolgálat akusztikai kocsija dolgozik. Kurta ün-nepség következik, majd ötödször is elhangzik a fi-gyelmeztetés: a megemlékezésnek vége!

Senki se moccan. Mire várnak, tapsra, szabadságra?Megkapják. Ha úgy tetszik, akár koporsóban is. Elõbb-utóbb

mindnyájan szabadulnak azért Baracskáról, vagy más-honnét. A megafonok – síp, dob zene, harsogjon harso-na – nem tudják elnyomni az éneküket. A kordon ismeghátrál, futárok rohangálnak az URH-s autók és ta-nácstalan parancsnokok között. A Régi Posta utcánál„kocsiról le!”-t vezényelnek a munkásõröknek. EgyTrabantból zászlót lengetnek.

Taps. Amint produkciójának ismétlésére visszafordul,

lemeszelik a kocsit. Igazoltatás, a közlekedés rendjétveszélyeztetõ, államellenes izgatásra alkalmas nemzetilobogóját bevonják, a sofõrt elviszik.

4

láthatár magyar napló

Fütty. A talapzat körül megnyílt térben ezalatt buzgó kezek

egyelik a zászlókat, kigyomlálván az odatévedt vöröse-ket. Azután rendszerint elõáll egy ismeretlen lány vagyfiú és a kötelezõ iskolai tananyagból szavalni kezd.A második versnél már elviszik.

Rossz volt az elõadás? Helyesbítésre nincs ideje, tovább tanulni sem lesz

módja. A szocializmust építõ ifjúsághoz méltatlanul vi-selkedett, kizárják tehát az ország összes középiskolájá-ból, vagy kicsapják egyetemeirõl.

Telnek a negyedórák. Gyarapodik a tömeg is. Csakáll, énekel, hallgat. A Kerepesi út felõl szirénázva köze-ledik a rohamrendõrség konvoja. Ellenirányban, aMosonyi és a Tolnai Lajos utca felé rabszállítók cam-mognak, viszik a friss húst, legyen mit a falhoz csapniújra.

Azután meglódulnak az élen állók. A többiek nyo-mukban, énekszóval kanyarog a menet a Vigadó tér fe-lé. Útját járõrkocsi biztosítja, odabentrõl szakadatlanultelefonálnak.

Elsõ tüntetések a MUK óta. Pontos az idõzítés!Hogyne éledezne tehát a jó kondíciójú emlékezet!Egyszeriben felélénkülsz te is. Érzed a pillanatot ésfigyelsz. Megragad a váltig gáncsolt, öntudatlan naivsá-gában ártatlan képpel somolygó, mégis színre lépõ,visszatántoríthatatlan ifjúság. A forradalom leverésekormegtört, „eltaknyolt” gerincûeket követõ új generáció,a megalkuvástól vonakodó.

Mindenütt felbukkantok Vanek barátoddal. Hoff-mann Vladimír alhadnagy elképedésére ott vagytokmég a szobornál is.

– Hát semmitõl sem tartanak?Figyelnek, követnek, és magad is figyelsz, követsz.

Hamarosan már azt jelentik rólad, hogy a szervezkedõellenséges banda feje vagy a nacionalista izgatás miattelítélt Szalai Miklóssal együtt. Tündökletes pálya,gyors karrier.

A lázadás szelleme – ahogy szerényen nevezed –nem csak a Petõfi-szobornál ösztökéli az internacio-nalizmusukat négerszalámival demonstráló rend-biztosokat, amint a Kossuth tér felé halad a tömeg,méterrõl méterre növekszik a félelem kábítószerétõlajzottak elszántsága. Parancsra szívják föl magukat,vagy gyógyszer hatása alatt cselekednek? Amikor osz-latásra vezénylik õket, vérben forgó szemmel, üvöltvetámadnak, és az ütlegelés szadista gyönyörébe elve-szetten többé nem látnak, nem hallanak. Szétszórjákaz utcán találtakat, legyenek bár nézõi csupán a fölvo-nulásnak, kapualjakba rugdalják, véresre verik õket.

Ez az attak többször ismétlõdik és alkalomról al-kalomra keményebb. Vértõl foltosak a járdák, a ház-felügyelõk nem gyõzik felmosni a sötétebb beugró-kat. Vetélkedik a belvárosi mészárszékkel a túlpartiis. Vernek a Batthyány tér környékén, vernek a Vár-ban, hová beszorítják az esti sétálókat, ekként teremt-ve hagyományt a szabadság-áldozatból. Évente újrakezdõdik a csata. ’73-ban külön határozatra kénysze-rül a Politikai Bizottság, és megállapítja, hogy azünnepi hangulatot, a felfokozott hazafias érzéseket, afiatalok éretlenségét kihasználva Budapesten nacio-nalista, szovjetellenes, rendszerellenes tüntetést szer-veztek. A fõkolomposokat persze lefüleli a belügy, dea leggondosabb vizsgálat ellenére sem tudják földe-ríteni, hol szervezik a megmozdulásokat. Hiába ré-misztgetik, püfölik és záratják ki csicskásaik révén –mint amilyen a nemzeti filmpanteon serény pillangó-ja még pondró korában – az elfogottakat mindenün-nen, egész életükre megbélyegezve és tönkretéveõket. Az országot bejáró kísértet illékony, meg-foghatatlan. Akárhány ifjat csukjanak is kóterba, bár-mint készüljenek, a kokárdások rendre fölbukkannakmegint, és makacsul éneklik dalaikat. Mi ez a föl-fordulás?

Hogyne nyugtalankodnék egy világforradalmasítóeszmék jegyében fogant hatalom? Ahol csoportosu-lást lát, menten lecsap, legyen az bár trikoloros vagyvörös szalagos, mint a szélsõbalos ellentüntetést szer-vezõé, a késõbbiekben újra piros betûs nemzeti ün-neppé magasztosuló nap õrzõ-védõ szolgálatokkalagyonbiztosított leendõ szónokáé. Letépik a nemzet-közi munkásmozgalom pironkodó kis csíkjait is:csönd legyen!

A jóltájékozottak sem értenek semmit. Zavartankérdezgetik:

– Mi van itt?– Mi lenne? Március idusa.– Ja.Alulfogalmazol. Többé már nem egy-egy fejét rá-

zó ellendrukkerrel teremtesz kontaktust, hanem újrabekapcsolódsz – amint ekkoriban mondják – a koráramába, amibõl oly határozattan szakítottak ki. Pe-dig az önzetlen, baráti segítségnyújtás után, a Venceltéri, majd a Nemzeti Múzeum lépcsõjén kigyúló fák-lya fényében józan fõvel miben bizakodhatsz? Ellen-tanúsítványok sora cáfol reményeidre, és a Gazdabaljósan összehúzott, vaskos szemöldöke: példát sta-tuálunk! Halálesetek sora, vég nélküli temetési me-netek, cenzúrázott gyászbeszédek, és még gyászosabbhallgatások.

5

láthatármárcius

DOBAI PÉTER

Mária egy régi fényképételnézve félõn, merengõn

1.Milyen régen elmúltak azok a fák,amelyeknek árnyéka súlytalanná tettelendülõ alakod nyilazó sugarát - - - Igen, a tér a régi helyén van. Az idõket közben el ki vette?

2.A fényképeken háttal állunk az idõben:arcunkon mosolyunkban nincsen félelem,nem, nem vesszük észre, hogy a papíros fényképekenis múlik az idõ, de az már nem a mienk - - -

3.Lassan felfogom: egyetlen fénykép sem emlék!Minden fénykép most van, mint egy gondolat,mint a remény, sõt, a fénykép mindig csak lesz még,hiába, hogy régen, egy másik életben exponáltad!

6


PAPP ENDRE

Küszöb után forgóajtóKulcsár Szabó Ernõ:

Szöveg, medialitás, filológia

A német hermeneutika háza táján pezseg az élet. Kiválóbetekintést kapunk errõl Kulcsár Szabó Ernõ 2004-benaz Akadémia Kiadónál megjelent kötetébõl, az ezredfor-duló éveiben írt tanulmányainak gyûjteményébõl. A tu-dós maga is aktív részese a megújuló vitáknak, melyeka bölcseletet az interpretációs tudománymodell elméletikidolgozásának feladatára sarkallják. Az áttérés a tudat-filozófiáról a nyelvfilozófiára, a teóriának az életvilággyakorlata fölé emelése, a metafizikakritika – az igazságlogocentrikus struktúrában való megragadhatóságánakelvi tagadása – ugyanis magával hozta a tudományosgondolkodás eltérõ modelljeinek kialakulását. A történe-tiség elvét hangoztató, a hagyományozott jelentéstartal-mak elsajátítását vizsgáló, az értelemmegértés problé-májára fókuszáló hermeneutikai elméletnek az analiti-kus-pozitivista tudományos módszertantól és igazság-fogalomtól való távolságtartása, az empirikus scientiz-mustól való idegenkedése központi témája a szerzõ írá-sainak is.

Így jellemezhetõ felülnézetbõl a legáltalánosabban afentiekhez ezer szállal kötõdõ, tulajdonképpen annak lá-tásmódját közvetítõ munka. A kötet alcíme – Költészettör-ténet és kulturalitás a modernségben – is mutatja a kettõsfókuszálást: a szemléletet megalapozó elméleti eszme-futtatások és a magyar líra avantgárd és késõmodern poé-tikai változatainak hermeneutikai nézõpontból való fel-dolgozásai olvashatók az összeállításban. ÉrdemesKulcsár Szabó Ernõ teoretikus rendszerének háromsarokkövét megvizsgálni, hogy képet kaphassunk állítá-sainak sajátos ellentmondásosságairól, melyek a tudomá-nyos módszertan határán egyensúlyozva afféle meta-tudományos narratívát vezetnek elõ. A három sarokkõ: azigazságfogalom diszkurzív szituálása, az irodalomtudo-mány – önmagát felszámolva megõrzõ – apológiája, illet-ve az identitás mediális létmódjának a hirdetése.

Összegezzük az elméleti alapokat! Ennek a gondolkodási formának a lényege a nietz-

schei felismerés, miszerint a létezõ elválasztandó azigazságtól. A „mi az igazság?” felvetése helyett a „mi alétezõ?” kérdése lett a módszertani kiindulópont. A köz-vetlenül hozzáférhetetlen dolgok és nyelvi létmódjukközötti viszony „stabilizálhatatlansága” áll a válaszkí-sérletek mögött. A nyelvi – dialogikus – létmód felérté-kelõdését hozta mindez magával. A kijelentés perfor-matív és referenciális megjelenési módjainak ismétlõdõ

összjátéka – a hermeneutika állítása szerint – felszámol-ja a jelentésképzés „homo- és monocentrikus eredetét”.A jelentkezõ elvi ellentmondásokat immár nem szük-séges meghaladni, éppen ellenkezõleg, az apóriákbanvaló rögzítés meghaladhatatlansága a végsõ belátás.

Nem lehet a nyelv mögé kerülni és nem lehet uralnisem, ezért a kérdezõ mindig önmaga közvetítettségébenértelmezhet. A megértendõhöz a hagyományfolyamat ré-szeseként mindig odatartozik a megértõ is. Éppen ezértnem valamiféle objektum-szubjektum viszonyban gon-dolkodik immár, hanem egy új identitás keletkezését vizi-onálja, amely az õt feltételezõ tradíció reflexiójában ébredömmagára. A szubjektumon mint médiumon keresztül vá-lik láthatóvá önmaga „elõállítottsága”. A szubjektum egylezárhatatlan folyamat részesévé lesz. A tudat elsõdlegesmeghatározója saját mediális feltételezettsége.

Kulcsár Szabó Ernõ írásainak szemlélete a tõle vettidézettel magyarázható legjobban: „A mû személyhez,önmagának elégséges, szolitáris tudathoz tartozásánakéletrajz-filológiai premisszái helyett inkább arra irányu-ló kérdések határozzák meg itt az értelmezés mûvele-teit, hogy miként viselkedik az értelemstabilizáció per-formatív ellehetetlenülésének tudatában lévõ költõinyelv az új kultúrtechnikák befolyása alatt. Illetve,hogy milyen esztétikai tapasztalatot tesz lehetõvé az anyelvhasználat, amelynek beszéde nem valamely »utá-naalkotó« szubjektivitást, hanem antropológiailag hoz-zárendelhetetlen és azonosíthatatlan hangot, nyelvi-vagy szövegpozíciót reprezentál (…)” Elemzés tárgyá-vá válik tehát az irodalom kettõs medialitása – a kom-munikációban megvalósuló anyagtalansága, illetve leírtformában való „anyagisága” –, továbbá a hermeneu-tikai aspektusból újraértett – a korábbi felfogásnak tu-lajdonképpen tagadását képezõ – esztétikai tapasztalategyedül álló sajátossága, miszerint kizárólag benne vanszétbonthatatlanul jelen a jelentés és a mediális materi-alitás összetartozása. Az irodalom, a könyv tanulságaszerint, elkülönül a mûvészetek közösségébõl, hiszenmindig elõzetes nyelvi tapasztalatot megszólaltatva ké-pes csak betölteni értelemközvetítõ státuszát. S mivelnem lehet kívülre kerülni a nyelven, ezért a szövegalakzatainak stabilizálhatatlan retorikai mozgásábólszármazó meghatározhatatlanság azt eredményezi,hogy „a szubjektum éppen ugyanezért nem veheti ura-lom alá az ember nyelvi konstitúcióját”. Azaz az értel-mezõi pozíció is „mediális” helyzetû, a nietzschei gon-dolkodás eszméjének, a köztes létnek a megtestesülésétmutatja be. Vállalkozása végpont nélküli, önmaga nyel-vi közvetítettségében, a maga idõbeliségében lezárha-tatlan folyamat. Ennek megértése az esztétikai tapaszta-lat mindenkori tétje, figyelmeztet a könyv szerzõje.

7

láthatármárcius

Ez utóbbi állítás ellentmondásossága nyilvánvaló. Egy-részrõl lezárhatatlan értelmezési folyamatról van szó, más-részrõl a „mindenkori tétrõl” esik említés. A temporális lét-mód ütközik az ezen kívül esõ hatályú, idõtlen „téttel”.Magyarul az igazság létesítésének tagadása, helyette azigazság „szituálásának” kizárólagos lehetõségével valóélés elfogadása a kívánalom, ugyanakkor az is az elvárásszintjén fogalmazódik meg, hogy ez a negatív bizonyosságmaga a végsõ bizonyosság. Egyszerre marad üresen tehátaz igazság helye és töltõdik be önmaga viszonylagosításával.Az igazság helyett a módszer kerül elõtérbe, majd a mód-szerbõl (pszeudo-)igazság válik. Az okfejtés a létezõ lét-módjának kérdésétõl visszakanyarodik az igazság tételezé-séhez – a maga paradox mivoltában. Ezek szerint az idõt-len „tét” az önellentmondásában verifikálható igazság ésidentitás fogalom mindenkori bizonyítása lenne? Igen, az!Minden olvasat egyetlen célt szolgál ezután, a teória iga-zolását? Kulcsár Szabó Ernõ szerint: igen! A „szép” mi-benléte immár könnyen megválaszolható: nem az – tegyükfel példaként –, ami érdek nélkül tetszik, ezentúl érdekte-len e felvetés, sokkal fontosabb, hogy a nyelvi jelenség ha-tástörténetileg célszerû legyen. Miben áll ekképpen az iro-dalomértelmezés sajátossága vagy önállósága?

A válasz ekképp foglalható össze: „A hivatalos iroda-lomértelmezés egyfelõl tehát a látható nyelv par excel-lence tudománya marad, mégpedig meglehetõs – s ebbõla nézetbõl érthetõ – kritikai implikációkkal minden olyanmódszertani megfontolás iránt, amely antropológiai kér-désirányokat próbál érvényesíteni az irodalomban. A disz-kurzív tudományi érdekeltség következtében azonban azantropológiai kérdésirányok mégiscsak visszajutnak egykultúratudományként funkcionáló irodalomértelmezésterébe.” Ennek következtében diszciplínánkra egyedi le-hetõség mosolyog rá: „csak az õ számára nyílik meg an-nak a lehetõsége, hogy az antropológiai érdekeltség meg-szüntethetetlen terhét az antropológián túlról: a nyelv ésszövegiség dezantropomorf mûködésének tapasztalatá-val ellensúlyozza”. Az irodalomértelmezés tehát a „nega-tív” antropológia módszerévé válik: az antropológiai kér-désirányokat önmaguk dekonstrukciójában erõsíti meg.Helyzete a tudományok rendszerében rögzíthetetlen, va-lójában a „meta” szinten érdemes keresni.

Hasonlóan ellentmondásos a helyzet a professzoridentitásfelfogásában. A mindig keletkezésben levõ, asaját és az idegen örökös összjátékában létezõ identitástapasztalatából, illetve a képzõdés dialogikus mibenlété-bõl az következik, hogy minden kultúra mindig vala-mely „másikhoz képest mutat fel identitásjegyeket” – ír-ja Kulcsár Szabó Ernõ. Azaz hamisíthatatlanul kultúra-közi képzõdmény, önmagában értelmezhetetlen. Máshol– az irodalom különleges hatástörténeti helyzetéhez fû-

zõdõen – persze azt is papírra veti, hogy a megér-tendõhöz való odatartozás olyan hatástörténeti eseménytfeltételez, melyben a szubjektivitáson keresztül folytató-dik minden tradíció újraalakítása. A továbbiakban idéz-zük magát Kulcsár Szabó Ernõt! „A szubjektivitás nél-külözhetetlen hozzájárulása itt abban a teljesítménybenragadható meg, amelyet a tradícióhoz való odatartozásreflektált fölismerése tesz lehetõvé a számára. Mert csakaz elõzetes megértés megkerülhetetlenségének így fölis-mert tapasztalatában jut érvényre minden új megértésszabadsága. (…) épp a hagyományban való benne álláskölcsönözte tudás az, ami elõzetes megértésként teszi le-hetõvé a valamiként már tudottak másként-értését.” He-lyénvaló tehát a kérdés: identitásunk alapja, saját kultu-rális hagyományunk nem azonos-e ezzel az elõzetesmegértéssel? Márpedig ha azonos – és azonos! –, akkora másik, idegen kultúrával való találkozáskor már eleveadott, nem kizárólag akkor képzõdik – s „mutat fel iden-titásjegyeket” –, hiszen ha nem lenne így, akkor lehetet-lenné válna az idegen kultúra másként való felismerése,a saját tudat újraértése nemkülönben.

Ezek az ellentmondások azonban nem zavarják ahermeneutika képviselõjét, hiszen ebben a köztes pozí-cióban érzi jól magát. Az igazságra való vonatkozás elvielutasítása éppúgy megfér világképében, mint a circulusvitiosus, az apóriák végsõ igazságának hirdetése, a „tem-porális” identitás hirdetése az azonosságtudat mindenko-ri instabilitásának és rögzíthetetlenségének tételével. Azirodalomtudományról egyszerre állítja, hogy egyedül ál-ló hatástörténeti helyzetben van, s azt, hogy valójábansem a tárgyát – mi az irodalom? – nem tudja biztonság-gal körülhatárolni, sem jellegzetes módszerét – e kettõönálló diszciplínává avatja a tudományok között – nemképes megjelölni. (Nincsenek az irodalmiságnak kitünte-tett retorikai jegyei, nincs azonosítható stílusa vagy mû-faji elvárásrendszere. A filológiai pozitivizmus, az eszté-tikai észlelés közvetlenségének naiv elképzelése pedigönmagában anakronisztikus és elégtelen.) A metafizikus-ként, logocentrikusként, ideologikusként leleplezett fo-galmakat elbizonytalanítja, kiüresíti, majd ellentétükbefordítja azokat, s visszaállítja eredeti pozícióiba az immár„megtisztított” mutációikat. Felmászik a metafizika lét-ráján, majd kirúgja maga alól. Nota bene, Kulcsár SzabóErnõ a létra helyett más képi kifejezésmódot keresett:Küszöb és forgóajtó címmel írt bevezetõt a kötetéhez. Ta-láló metaforák. Magam is úgy látom a tudóst, mint akiküszöböt emel a tudomány épülete elé, s aki azt átlépi,annak egy forgóajtóba való belépés lehetõségét kínáljafel, s onnan se ki, se be, csak örökösen körbe-körbe…

Mi pedig csodálattal nézzük a mutatványt? Hiszen anémet hermeneutika szellemileg sokakat megtermékenyí-

8


tõ ereje továbbra is hat idehaza. Milyen eredménnyel?Játsszunk el a gondolattal, s képzeljük el, hogy a „mirõlvan szó?” kérdést tesszük föl az alábbi szöveg kapcsán,mondjuk, ötven középiskolai magyartanárnak, illetve öt-ven gyakorló magyar költõnek. „(…) a lélekállapot és atermészeti kép posztromantikus összhangjában megala-pozott, organikus kód lassú feladása (…), a szimbólum-nak a természet avantgarde szétszerelése nyomán bekö-vetkezõ hanyatlása (…), a reprezentációs poétikák térbeliszemiózisát elutasító allegorikus idõbeliség felértékelõdé-se (…), a vallomásosság episztemológiai lehetetlenségé-nek retorikai belátása, s ebbõl következõen: az önmagát aszubjektivitás felõl megértõ lírai én poetológiai kudarcai(…), az ember nyelvi mivoltának fölfedezése, az eredeti-ség poétikai-irodalmi mibenlétének horizontváltásai, slegvégül, stabilizálhatatlan beszédhelyzetté változtatásaannak a diszkurzív nyelvi helynek, amely hagyományo-san – üres deixisként is – a vallomástevõ lírai szubjektumönkifejezése számára volt fönntartva”. Vajon hány száza-lékuk adná meg a megközelítõen pontos választ, amelyígy hangzana: a fönti töredékmondat a „modern magyarvers” történetének miniatürizált vázlata? Fontos lenne is-merni az eredményt, hiszen ezzel többé-kevésbé „repre-zentatívan” mérhetnénk, hová jutott az irodalomról valógondolkodásunk teljes átformálását célul kitûzõ, immár jókét évtizedes törekvése Kulcsár Szabó Ernõnek. Tud-nák-e a megkérdezettek, hogy „minden, ami ebben afolyamatban szerephez jut, csak identitása elvi destabili-zálhatósága árán válik alakítójává saját irodalmi valósá-gának”? Tisztában lennének-e vele, hogy a 90-es éveklírája komoly nyereséget könyvelhet el, „amennyiben azigazság és a valódiság érzékletességi összhangjának esz-tétikai dilemmái helyét a költõi nyelv diszjunkciói töltikbe, érvénytelenítve a dolgok »igaz« horizontban való ösz-szebékítésének parancsát”? Belátták-e végre, hogy „a köl-tészet – mivel éppúgy a nyelv kiszámíthatatlan hatalmaalatt áll, mint minden, nyelv konstituálta szubjektivitás –nem tudja »megmondani« az igazat”? Attól tartok, a pro-fesszor nem lenne elégedett az eredménnyel. Lehet, hogyazt kérdeznék tõle: a történelmen kívül, valamiféle elvontidõben és térben zajlott le a fenti folyamat, no és a teóriaszületése? Az irodalom társadalmisága, közösségi vonat-kozásai, a nemzeti sorstapasztalat kifejezésformái nemrészei az esztétikai tapasztalatnak? Kinek-minek kell mármegint megfeleltetni a magyar mûvelõdést?

Irodalomtörténetünknek már a felvilágosodás idõsza-kában meghatározó jelensége volt a konfliktusos hagyo-mány- és értékválasztás. Fordítás vagy eredeti mû, külföl-di minta követése vagy a nemzeti önállóság megteremté-se – ekképpen merült fel élére állítva a kérdés akkoriban.S több mint kétszáz év múltán sem szabadulhatunk a

probléma lényegétõl. Kizárólag akkor bírnak-e értékkel amagyar mûvelõdés jelenségei, ha idegen modellekkelösszevethetõek, más kultúráktól visszaigazolást kapnak,vagy elképzelhetõ-e a nemzeti öncélúság ezen a téren? Ittvan ugye Kulcsár Szabó Ernõ, az európai horizontú tudós,aki aktív résztvevõje a nemzetközi tudományos vitáknak,a magyar irodalomtudomány képviselõje idegenben, a tu-dományos minõsítõrendszer oszlopa idehaza. Személyelenne a példa arra, hogy álproblémával van dolgunk?Könyve is árulkodó foglalata annak a különös tapasztalat-nak, amely a mindenkor követendõ modellnek állítottgondolkodói magatartást a felületes szemlélõ számáramegtestesítõ tudós munkálkodásában alapvetõ összeütkö-zést mutat rendszerének kultúraváltást elõrevetítõ tartal-ma és a kulturális gyakorlatban való részvétele között.

Jó ideje már, hogy nálunk is hozzáférhetõek az interpre-tációs tudománymodell külföldi alapmûvei, meghatározóintézményi pozíciókat hódítottak el a posztmodern tu-dományosság legújabb irányzatainak követõi. Újrafor-málták huszadik századi irodalmi kánonunkat, megvál-toztatták az irodalomról szóló beszédet, kitágították aszellemi látóhatárt. Teljesen más lett a status quo, mint,mondjuk, húsz évvel ezelõtt. S mégsem akar bekövetkez-ni a teljes áttörés. Az irodalmi praxis szereplõinek több-sége továbbra sem akarja átlépni a „küszöböt”. De miértis volt szükség a magyar irodalomértelmezés gyökeresmegújítására, a nemzeti hagyományfelfogás radikális fe-lülvizsgálatára az elmúlt évtizedekben? A válasz kézen-fekvõ: a hiánytudat miatt. Az elméleti szinten jelentkezõkulturális krízisérzékelés – a világ-, az ön- és nyelvszem-lélet radikális átalakulása – volt az oka, melynek részesea nietzschei kultúrakritika ösvényén járó Kulcsár SzabóErnõ is. Meglátása szerint irodalomértésünk nem teoreti-kus jellegû, anakronisztikus jeleket mutat, ideologikusszínezetû esztétizálásba süllyed. Literatúránknak azon je-lenségeit preferálja, melyek a nyugati világ világnézetifordulópontján még „innen” vannak: metafizikai struktú-rában, a szubjektivitás spontán hozzáférhetõségében ésproblémátlanságában gondolkodnak, nincsenek tudatá-ban nyelvi megelõzöttségüknek, romantikus közösségiképviseletben, naiv valóságra vonatkozásban látják az al-kotás értelmét. Szemben a maga nyelviségében és idõbe-liségében stabilizálhatatlan én-felfogással, a világot azösszemérhetetlen narratívák rögzíthetetlen egymásmel-lettiségében szemlélõ új magatartásideállal.

Ami szembeszökõ: a Kulcsár Szabó-féle felfogás kö-vetkezetesen szakmai-tudományos kérdésként láttatja akulturális gondot, illetve feloldja a szakmaiság határait azáltalános hermeneutikai módszerben. A hermeneutikai ho-rizont ekképpen maradéktalanul magába foglalja a kultu-rális látóhatárt is. Elméleti vetületben kijelenthetõ, hogy a

9

láthatármárcius

módszer felülírja az ismeretelméleti és tapasztalati igazsá-got, a módszer ebben a vetületben is az igazság helyébelép. Betölti annak helyét a kulturális legitimációban és nor-maállításban. Vagyis az a jelenség tarthat – szerinte –igényt kulturális elfogadásra, melyet igazol a teória. A kul-turális érintkezésben megtapasztalható igazság- és helyes-ségfogalom, csakúgy, mint a szépség mibenlétét firtató ér-deklõdés helyébe egy olyan negatív elõjelû „igazság” lép,amely kicseréli a korábbi eligazodást biztosító mûvelõdé-si kereteket és feltételrendszert, s folytonosan ütközik aszociális gyakorlat normájával. A teória elõtérbe állított ér-tékei nem kívánnak megfelelni olyan, a társadalmi mûkö-dés elemi feltételeihez tartozó elvárásoknak sem, mint pél-dául a kulturális és nyelvi önmegõrzés, a közösségi azo-nosságtudat kívánalma, a szocializáció, a nevelés elenged-hetetlensége vagy a társadalmi életvilág mindennapi gya-korlatában érvényesülõ ésszerûség nélkülözhetetlensége.Tanulás, véletlen, spontaneitás – nélkülözhetetlen összete-või olyan önszervezõdõ rendszereknek, mint a társadalomés az individualitás. Szóba sem kerülnek. Helyette az el-mélet képviselõi az esztétikai célú nyelvi cselekvésnek areferencialitás alóli felszabadulását hangoztatják, a hatalmiérdekeket szolgáló ideologikus torzulásoktól való mentes-séget ünneplik, s mindenféle identitást csak az önmagátólvaló kiküszöbölhetetlen elkülönbözõdésben hajlandóak el-fogadni. Céljuk a társadalmi normák reflexív felülvizsgá-lata, az életstratégiát irányító értékek relativitásának bebi-zonyítása. Az ellentét a teória szemszögébõl kivetítve any-nyira éles, hogy elméletileg kizárásos viszonyt feltételez!S mivel a kulturális praxisban ez a „kopernikuszi fordula-tot” vizionáló filozófiát színre vivõ magatartás csupánmint alternativitás, mint a sokféleség egyik alkotórésze je-lenik meg – ráadásul hazánkban, minden erõfeszítése da-cára, továbbra is kisebbségi pozícióban –, ezért a teóriastratégiai célokat kezd el követni, s mint hatalmat ambici-onáló szereplõ lép elõ. Felülvizsgál, átír, újraszituál. Szak-értõi kultúraként lép fel, mely az ismeretelméletbeli ottho-nosságára alapozza saját elismertetését. A mediátor, a gon-dolkodásminta-közvetítõ szerep irodalmunkban elitpozí-cióba jutott. Nem elégszik meg azonban a kivívott szakmaitekintéllyel, döntési helyzetbe kíván kerülni a kulturálisirányításban. De nem csak ott. Kritikája óhatatlanul érintiaz erkölcs dimenzióját is, ezzel végsõ soron az élet egészterületét. A kulturális válságtudat tehát a saját akarat érvé-nyesítésének nehézségeit hozza felszínre. Filozófiai gond-ból így lesz hatalmi kérdés. Miért téved erre a tévútra?Azért, mert a nemzeti mûvelõdés intézményi keretei tart-ják fenn a magyar irodalom emlékezetét és az emlékezésszervezett feltételrendszerét. Ilyen kondíciókkal kell bol-dogulni, még akkor is, ha a kifejtett gondolatiság alapjai-ban kérdõjelezi meg az õt életben tartó struktúrát.

A legtágabb értelemben vett mûvelõdés feloldása ateoretikus módszertanban tehát létrehozza az ambicio-nált szellemiség és a gyakorlati cselekvés összeütközé-sét. Éppen az antropologizmusokon való felülemelke-dést idealizálja az elmélet, annak belátását – Nietzsché-re hivatkozva idézi Paul de Mant a könyv szerzõje –,hogy a „kitüntetett instanciaként értett individuáció ésemberi szubjektivitás puszta metafora, amellyel sajátjelentésnélküliségét óvja az ember, miközben saját vi-lágértelmezését kényszeríti rá az egész univerzumra, sígy egy – hiúságának hízelgõ – antropocentrikus jelen-tésszerkezetet tesz egy olyan jelentésszerkezet helyére,amely a kozmikus rendben õt csupán futó véletlenre re-dukálja”. A szubjektum fenti lefokozása és viszony-lagosítása sokkal inkább feltételezné – párhuzamot ke-resve –, mondjuk, egy zen-buddhista bölcselõ világtólvaló elfordulását megvalósító gyakorlati magatartását,mint a kulturális gyakorlatot presszió alá helyezõ szán-dékot. Bár nem árt megfontolni, hogy míg egyrészrõlNietzschét teljes joggal mentik fel a gondolatait félre-magyarázó pusztító hatalmi törekvések szellemi hátte-rének vádja alól, másrészrõl az igazság és az erkölcs tel-jes viszonylagosításával akaratlanul is eltakarított min-den morális-lelki-elméleti korlátozó akadályt a nyerserõdemonstráció útjából.

Figyeljük meg a stratégiai célú cselekvés önlegitimá-cióját! „Bárhogy alakuljon is azonban a diszkurzívtudománymodell hatástörténete, a maga szöveghezkötöttségében legitimált irodalomtudomány már csakazért sem illeszkedik problémátlanul a társadalomtudo-mányok világába mert – az irodalmi szövegek fenome-nológiája felõl tekintve – az uralhatatlan és stabilizálha-tatlan nyelviség tapasztalata bizalmatlanná teszi mindenolyan hatalmi diszkurzus iránt, amely kánonalkotóerõkre vagy értelmezõ közösségekre bízza a jelentés-képzés eseményét. Ugyanakkor azt is be kellett látnia,hogy az érvényesebb olvasat vagy a jobbik érv kény-szermentes felülemelkedésének arisztoteliánus ha-gyományát eleddig egyetlen hermeneutika sem tudtamegóvni az értelemegész elvi kisajátíthatóságának fe-nyegetésétõl.” A gyakorlati benyomások szerint önma-gát sem. Hiszen éppen Kulcsár Szabó Ernõ alapoztameg azt az értelmezõ közösséget, amely kánonalkotóerõvel kérte számon saját elképzeléseit a magyar iro-dalmon: tekintsen saját tradíciójára úgy, mint egymás-sal összeegyeztethetetlen hagyományok és szokásren-dek hierarchikus rendszerére. S ebben a rendszerben azazonosság és a kohézió számûzendõ fogalmakká váltak.A fenti véleményt a praktikus tapasztalat megkérdõje-lezi mint elvi álláspontot, viszont leleplezi mint akarat-lan, céltévesztett önjellemzést!

10


BOGDÁN LÁSZLÓ

A Bikácsi Daniella Képtár

„a lét dadog!” ( József Attila)

1. Kis lépcsõk

Ezek a lépcsõk hova vezetnek?Tíz vagy tizenegy fehér lépcsõfok.Balra õrjöngõ, smaragdzöld foltok.A fokok között agresszív, eretnekfûszálak jelzik: vége a meccsnek!Robban a zöld és ismét gyõzni fog!Ezek a lépcsõk hova vezetnek?Tíz vagy tizenegy fehér lépcsõfok?Sunyin, átláthatatlan feketednekjobbra a semmit jelképezõ foltok.Piros szalag segít a képzeletnek.Lépcsõn lengedez. Lehet, hogy boldog?Ezek a lépcsõk hova vezetnek?

2. Vízköpõ

Vízköpõ szörny köpi a zöld vizet,széles sugárban, fáradhatatlan.Körötte kék ég. Fehér fellegek.Vízköpõ szörny köpi a zöld vizet.Tükre az ég. Hát belenézeget.Önmagát látja száz meg száz alakban.Vízköpõ szörny köpi a zöld vizet,széles sugárban, fáradhatatlan.

3. Szökõkút

Szökõkút fehér kelyhe hívogat.Ég felé tör a kéklõ, tiszta víz.Körötte smaragd bokrok. ( Falak?)Szökõkút fehér kelyhe hívogat.Egy barna gyík fölfelé mutogat.Magával ragad. Emel. Odavisz.Szökõkút fehér kelyhe hívogat.Ég felé tör a kéklõ, tiszta víz.

4. Dupla lépcsõk

Hát akkor merre? Jobbra vagy balra?Lépcsõk várják, hogy végre megindulj.Hogy rájuk taposs. Vissza ne fordulj!Dönts már és válassz! Erre vagy arra?Biztat a méla, teknõc-Kasszandra.Ne is nézzél szét. A látvány feldúl.Hát akkor merre? Jobbra vagy balra?Lépcsõk várják, hogy végre megindulj.Balra egy hal lóg? Rém? Szalamandra?Jobbra szürke gömb. Meg ne bolondulj.Ne nézz csõrökre, karmokra, varangyra.Rád vár a világ. Ne kérj. Ne koldulj.Hát akkor merre? Jobbra vagy balra?

11

láthatármárcius

Bikácsi Daniella: Körlépcsõs medence

KRUSOVSZKY DÉNES

Egy könnyû mosoly

Miféle ház az, amibõl nemlehet kijutni? „Az utolsójáték túl jól sikerült,mióta elbújtatok, senkit sem találok, és ha egyet lépek, felsír a parketta.”

Most nem vagyok fáradt,csak táncolnom ne kelljen,mert két szomorú láb az,amin állok, és ma még nem láttam egy könnyûmosolyt sem.

Lehet, hogy nagyesõ közeleg, lehet, hogy nagy ébredés.

Kavics vagy angyal

Mi repül utánam, kavicsvagy angyal? Legkönnyebbkérdésemre ma sem hallokválaszt, és hiába indulnék már, lerúgottcipõmbe egy szótlan gyerek vetette meg ágyát.Még nem aludtam el,de szemem már zárva van,egy apró dalt dúdolsznekem, és kialszanaka világítótornyok,„magányos fa volt, amineka koronájába ültem,de erdõ nõtt körém”.

Fáklyához szokott kezemnek mostegy gyufaszál is elég,te se aggódj tovább:„hiába épít odakint mindenkigátat, bennem így is megárad egy folyó”.

12


KONTRA FERENC

A tél képe

Dróthálót feszítettek a vörös sziklatestre, kövek és gö-röngyök hevertek rakásban a túlsó oldalon, ahonnan rá-látás nyílt a völgy ködére. Felfelé az úton kettévált azerdõ. A fák között a csendre új színt terítettem egyetlenfordulattal, fehérek lettek a hófedte vízszintesek, a füg-gõlegesek pedig feketék, aztán megint újra néztem,elõbukkannak-e a kör közepén a hegylakók, akikre el-szántan lestem, mint egy vadorzó; tenyerembe simult ahenger, mint a puska féme, óvatosan emeltem szemma-gasságba, megtöröltem a lencsét szarvasbõrrel, hátha apára nem engedi látni a részleteket. Csikorogva tekerõ-dött a film, nem bírta a tempót, a táncban benne az élet,nem mehettem közel, mert meglátják nálam a gépet, aszíjat, és elrontja a mozdulatot az elõítélet, mert nemszabad látnia senkinek, hogyan lesz táncszerû mozgása mozdulatokból. Aki tiltja, hogy lencsevégre kerülje-nek, ellenére van a kérdés: miért ne mártózhatna megbárki porcukorban, olyan hamvas lenne a bõre, mint arégi szobroké, de akik láthatatlanoknak gondolják ma-gukat, nem azért bújnak és menekülnek elõlem, hogyarcuk felderengjen a hívótálban, mozdulataikat kioldjaa papír felületébõl a vegyszer, mert a szemük érzékenya vörös fényre. Ahogy elõjönnek egy-egy fatörzs mö-gül, olyan valószerûtlenül soványak, mintha nem is azerdõt laknák, hanem az üvegpolcokat, ahova egyenkénthelyezték õket, hogy épségüket megõrizzék, mostmégis mintha azt mondanák, hogy nem, nem vagyunktörékenyek, meg tudjuk magunkat védeni a betolako-dók ellen, elüldözzük, aki ránk talál, bebizonyítjuk,hogy azért is lehet.

Fényképész vagyok régies felszereléssel, széttároma karom, magyarázkodom nekik, hogy szomorú képeketszerettem volna készíteni, õszintéket, mert mindenkitelárul a tánca, és ennél szomorúbbat még sohasem lát-tam. Az egész csak véletlen, mint minden, ami a filmrekerül, akár ezek az egymásra rakott rönkök vagy oda-fent az angyalok. Látni akarjátok a kezem? Miért éppena kezem? Mert elárul, ezért nem szóltok semmit. Nincslélek a gépben, gyertek elõ, nem akarok tagadni! Ittcsak fák vannak, ez csak egy erdõ, egyszer mindenkitbecsapnak.

Odalent a város bûnrészes, és színtelenül hallgat.Elõbb a foga fehérjét, aztán tiszta lesz, mint a tükör.Letépve félig a térképet, kigombolt kabátban léptemelõre, mintha semmi sem tartott volna vissza. Végig-gondoltam, mit tehetnék, kivel oszthatnám meg, amit

láttam. A temetést kell végigkövetnem, mert ezt fizetik.A részvét nagyüzeme idegen maradt, csak a közeledõléptek tûntek ismerõsnek. „Legyen ez az elsõ, aztánjönnek még mások, felveszik, összehajtogatják. Egy-szerre kettõt szoktam venni.”

Lehúzta a gyûrûjét, és a halott ujjára erõltette, csaka feléig, mert nem ment tovább, ami azt jelentette, hogyörökre elváltak. Arra gondolt közben, hogy holtában isvele marad. „Mi lesz az utolsó szöggel? Elfelejtettedmegmondani, melyikük örökli a mesterségedet.” Te-nyerében végignyújtóztatta a csontokat az özvegy, márnem volt rajtuk semmi hús. Aztán elsötétült a kép, az uj-jak helyén csak a hiány megfoghatatlan érzése maradt.„Ahogy térdel a síneken, nem törõdik semmivel, szemecsukva. A másik ugyanott áll elõtte, karját széttárja,pontosan derékszögben, mint a kereszten, oldalra néz,ahonnan érkeznek a vonatok.”

Ne csorgasd a kezemre a citromlevet, olyan, minthasósav lenne! Elszürkül tõle a kanál, mert ez nem akár-milyen anyagból van. „A kisfiú már tud járni, és a hom-loka éppen olyan, kicsit befelé horpadt, mint a tiéd,mintha ott maradt volna rajta egy másik fej nyoma.A kisfiú már olyan önálló, hogy odakuporodik az ágyvégébe, és elalszik, ha megunja a rajzfilmet. Ha tud-nám, mit örököl tõlem, akkor sem lennék nyugodtabb.”

„Hiszen idegenek, nem tudják, hogy holnap jövünk.Most mi jövünk, ti már úgyis voltatok eleget!”

Mintha tolmács kellene minden második mondat-hoz, aztán elmennek. Látszik rajtuk a makacsság, pedigmagukkal akarták vinni a hírt, a bizonyosságot, hogynem hiába õrzik, mert eljön újra valaki utánuk.

Örökké fehér a tisztás. Nincs felrajzolva a térkép-re, pedig azon el lehetne igazodni: az utcák, a terek,ahogyan egy anatómiai atlaszban a testrészek, vagycsak a falra függesztett szarvasmarha vázlatos rajza,testén a kontinensekkel, ahogyan szétdarabolható, lóga nagy szíve a kampón, vére szárad a koszos csempén.Nem válaszolt senki a hívásra, beszóltam újra a raktár-ba, ahonnan a zaj jött. Tócsában állt a tej, legalább ne-gyedliternyi, hívni kellene egy macskát, gondoltammagamban, és az apám jutott az eszembe, aki mindigkivárta, amíg a gáztûzhely mélyedésében kihûlt a tej,aztán feltette a macskát, dorombolva felnyalta a kifu-tott tejet az utolsó cseppig. A fehérségtõl végigfutott ahátamon a hideg, mintha adós maradtam volna. Meg-szakadt a vonal, a hang helyén szabályos idõ-közönként elismételte egy hang: „Elolvad a tenyerem-ben. Így nem tudom megállapítani. Elveszett. Vagynem is volt az enyém soha a kanál, anélkül pedig nemér semmit a mesterség.”

„Mégis mikor ér rá?”

13

láthatármárcius

„Az is létezik, amit nem mondasz ki sohasem, az islátható valójában, amirõl azt hiszed, hogy senki nemlátja. Ezek olyan általánosságok. Azt mondd meg, hogymiért tartják számon, ki honnan jött? Miért annyirafontos egy elfelejtett tisztáson?” Végigpásztáztam a sö-tét folyosót a zseblámpával. Megakadt a fénykör atûzoltókészüléken, ki volt biztosítva, ahogy a lámpa fé-nye lejjebb vándorolt, láttam, hogy az ólomplombátvalaki letépte, a fal mellett hevert. Egyre sûrûbb lett afüst. Egyre inkább hasonlított a kifutott tej szagára.„Mire vége lesz, láthatod a holdat a fák között és a pá-rás csillagokat az üvegen. Közben lassú beszéddel el-mondja valaki, hogy megértsd, mit kell tenned. Járnakaz ösvényeken, pedig sár van. Erre mennek a híd felé,mert közelebb. Csak sétálnak. Ott vannak a csontok adomb mögött.”

A csövön felhallatszottak a hangfoszlányok, aki afülét odanyomta, megértette, mirõl beszélnek, a gye-rekek különösen a veszekedéseket szerették kihallgat-ni. Éhesek voltak, mint általában fél nyolc tájban. Va-lamit kerestek, evõeszközök csörömpöltek, minthakét kézzel szórták volna õket a földre. Nem tudhatták,hogy ránézésre az a kanál is éppen olyan, mint a töb-bi. Az apjuk szidta õket, hogy indulnunk kellene, desehol sem találják. „Mint tizenévesen, amikor csak azszámított. Az, hogy nincs tovább a világ, annyira kellszeretni.”

Csak vonogattam a vállam és vártam. „Akkormost úgy folytasd, ahogyan én kezdtem el. Minthacsókot lehelnél bele a fehérbe, egyetlen cseppjébõllesz itt az élet. Ismételd újra, mert nemsokára egyedülkell végigcsinálnod!” De a legidõsebb fiú még nemértette ezt.

„Nem hagyok üzenetet, mert arra készülök, hogyhosszan nézem a háztetõt szemben, és ne legyen senkimás, aki ugyanabba a pontba néz, mert az az én pontom.Ahogyan a fényképész nézõpontja a gépén át vezet. Ottnem mozdul a hó egészen tavaszig.”

Mondtam, hogy elindulhatnánk végre. „Csak leakartam valamennyit faragni ebbõl a mélységes melan-kóliából, mert ez csak belõled van, és azt hiszem, nincsis köze senkihez. Nem azért vagy idegen, mert a hom-lokodra írták, hanem mert úgy érzed, hogy ezt olvassákle onnan. Belõled vannak a betûk is.” Nem is akartamválaszolni, csak kikecmeregni ebbõl a mélységes dél-utánból, amelynek nem is a délelõtt volt a kezdete, ha-nem valami távoli fényes pont, az alvás elõtti állapot.Amikor az ihlet jön, ami éppen olyan, mint az elalváspillanata, olyan várakozás elõzi meg, és annyira körül-határolatlan. De éhesen nem megy.

„Odaviszlek. Biztosan én is ugyanilyen lennék, ha

el kellene szakadnom innen. Van egy fa valahol azészaki és a déli erdõk határán, amíg él, folyamatosantermeli maga körül az évgyûrûket befelé, közbenigyekszik felfelé, hogy egyre magasabb legyen, belás-sa maga körül az erdõt, amelyben õ az egyetlen örök-zöld, kifelé pedig folyamatosan termeli a lepergõ fahé-jat, amit gyûjtenek és fûszerként használnak az embe-rek. Aztán a fa lassan halni kezd, napról napra véko-nyodik a törzse, és összeroskad hirtelen, mert – nemtudni, mitõl – egyszer csak belülrõl pergeti önmagát,nem termel a szervezete a felületén újabb kérget. Meg-érzik ezt az erdõlakók, fûszerét babonásan elkerülik,meg sem kóstolja senki.”

Néztem a semmibe. Aminek íze sincsen, mint a hó-nak, amit úgy kínálnak, hogy magamnak is ezt adnám,amire nem ütötték rá a szavatossági idõt, hogy sokáigeladható legyen, amit még az illetõ ország sem vállalt,amin nem merték folytatni azt a közlést, hogy MADEIN, amit nem lehet leadni sehova, mert azt mondhatjákrá, hogy ez nem ruhatár, és ami kihordatlan, meg-emésztetlen, abból sosem lesz rendes szar. „Az utolsószöget. Mert annak hívják. Amikor nem esik sokáigesõ, és elhullanak a marhák, a nyájak, a fák, akkor kikell ásni az utolsó holtat. Csak a deszkáig. Ki kellhúzni belõle az utolsó szöget, amit belevertek, aztánvissza kell temetni. Akkor beérik a termés, akkor elõ-kerül minden, ami elveszett. Akkor a bajoknak végeszakad.”

A kanálon foltokban kéklett a rozsda, gyors mozdu-latokkal tisztogatta. Összeválogatta a legszükségesebbholmiját, mint aki vissza sem térne legszívesebben,mint aki meg akarna szabadulni attól az egyetlen dolog-tól is, ami a saját örökségéhez köti, mint az ugatás nél-küli kutya, úgy osont el otthonról, mintha folyton szé-gyenkeznie kellett volna az apja mestersége miatt. „Ne-kem nem sokat jelentettek a képek. Volt egy. Születés-napi. Kétfelõl álltak, de csak az egyik kezüket tették avállamra, mert a másikban a kanál volt.”

Magam sohasem találtam volna oda. „Segíteni fog-nak rajtad, mindig arra gondolj, hogy az emberekneknem is lehet más a szándékuk veled. Nem is gondolod,hogy mennyien lakják az erdõt, ott senki sem veszi õketnyilvántartásba, egyszerûen ott élnek, és egy idõ után ezlesz a természetes számukra. Hallgasd csak, hogyanbeszélnek? Talán nincsenek is tudatában annak, hogymegõrizték azt a tájszólást, ahonnan jöttek. Itt érzik jólmagukat. Azért tartják ezeket a rövid lábú lovakat, hogysárban-esõben is tudjanak közlekedni. Õrzik azt atisztást, ahova nem léphet senki, ahova sohasem sütnap. A hóevõre várnak.”

Nem értettem a hosszas készülõdés, a feszültség

14


okát, vártam a pillanatot a géppel. „Elmúlt, hallod, el-múlt! Csak hallgatsz, és remeg a kezed, az erdõlakók akanalat figyelik, ha elejted, már nem lesz jó semmire.”Ezt már önmagának mondta. Feltette elõbb a szem-üvegét, hogy alaposan megnézze a felületét, hümmö-gött közben, megtörölte az üveget, a szemébõl minthaforróság áradt volna, amitõl gyorsan bepárásodott,ilyenkor a matt üveg mögül egyformán homályosnaktûnik minden csapadék. Aztán levette a kesztyûjét, hogytapintásával vizsgálja meg a hó állagát. A zsebébe nyúlt,és váratlanul villant elõ legfontosabb szerszáma, a ka-nál, amely kifényezve olyan, mint a tükör, fókuszábagyûjti a fényt, portrét nyomtattak a nyelébe, félig márlekopott a dombormû annyi emberöltõ alatt. „Csak a vérszerinti örökösök vihetik tovább annak a tudományát,akit ábrázol. A lényeg mégis az, hogy soha ne hagydmagad befolyásolni! Rajtad múlik, hogy megérzed-e,milyen a hó.”

Egy darab szûz területet keresett, amibe még nemtapostak bele, elkerülték a vadak, és nem szálltak elfölötte a madarak sem, megõrizte érintetlen fe-hérségét. A kanálban szemcsésen kristálylott a csapa-dék, akárha só vagy cukor lenne, persze sokkal pu-hább, anyagszerûtlenebb. A hóevõ a szájához emelte,hogy megszagolja, és megállapítsa a korát, mióta szi-tált le, mikoriak a rétegei, mert az ízük eltérõ, és hajobban szemügyre veszi õket, meglátja a különbsége-ket fehér és fehér között. Hasznos tapasztalatokhozjuthat, ha csak a nyelve hegyét siklatja végig elõbb akanálon, mert az olvadáspont azt is megmondja, mi-lyen töménységû volt a hó, és milyen a pelyhek kris-tályszerkezete. „A tél mélységének esszenciáit hor-dozza a torokban érzett enyhe keserûség, az igazatmondja, aztán lefelé haladva már csak a hólé lúgos sí-kossága nyújt rutinszerû élményt, amibõl sejteni leheta csapadék hullósebességét. A hóevõnek sosincs szék-rekedése.”

A portrén fürkészõ tekintetet látni, a kanálban a hó-levet, melynek felületén a tél tükrözõdik vissza, képekanálnyivá sûrûsödik, és aki látja, visszahõköl, mertnem ilyennek képzelte önmagát.

Miért festette meg Roulin postás arcképét? Miértnem a hóevõ portréját akasztotta a tükör mellé? Össze-hasonlíthatta volna a szemét a sajátjával, vagy inkábbcsak a fülét, mert felfelé ível mindkét széle, ez nem le-het véletlen. „Emlékezz vissza, amikor az apaságotvizsgálják, akkor a fület tartják az elsõ számú antropo-lógiai jegynek!”

Jöttünk le a hegyrõl, és már nem volt mit monda-nunk egymásnak. „Nekem ne hagyd itt ezt a cédulát,a világért se, sohasem fogom kiváltani a képeket, mit

képzelsz, majd rakosgatom utánad az emlékeimet, de-hogy adnék egy vasat is értük, vidd magaddal, aztánlegfeljebb fogod az ollót, és levágsz róluk engem, amaradék papír még így is jó lesz valamire. Nem aka-rom összehasonlítani a két arcot a tükörben, hiábavárnak rám, nekem nem érnek semmit ezek a ködösbizonyítékok, minek alapján lehetnék éppen én ahóevõ örököse? Csak olyan szeretnék lenni, mint õ.Mert végignéz elõbb rajtunk, és ebbõl tudom, hogynagy baj sohasem lehet. »Majd szólok, ha eljön azideje! Megtudjátok, mit kell tennetek.« Akkora bajsoha nincs, hogy tartanom kelljen a döntésétõl. Tizen-hét éves korában nõsült, mert a háború után kevésvolt a férfi.”

Elindultam a mészárszék felé, mert tudtam, hogyéhes lesz majd este fél nyolc körül, és akkor már hiábahámozza idegesen a krumplit, már késõ lesz. „Majdnemmegfeledkeztem róla, hány éves lettem. Délután, ami-kor hazafelé mentem, felnéztem a fasor fölé, és láttam,hogy hóból vannak az égen a felhõk. Megálltam egypillanatra. Mögöttem is álltak néhányan, hallottam,ahogy csosszannak a lábak az egyenetlen járdán, mintakik a helyüket keresik, hogy jobban lássanak, vagy ép-pen jobban látsszanak. Aztán amikor rájuk pillantottam,csak zavartan mosolyogtam, mert teljesen elvakítottak afelhõk, nem is láttam az arcukat. Így álltak az ellenfény-ben, hogy csak a körvonalaik rajzolódtak ki, mintha avaku egy családot rögzített volna egy réges-régi üveg-lapon. Lehet, hogy ott álltam közöttük. Szedtem alábam, ahogy csak tudtam, mert mégis emlékeztemegyikükre. Nem mertem visszanézni, hátha ott látom akezében a kanalat.”

Megígértem neki, hogy viszek valami ennivalót. Hahosszabb lenne a sor, végiggondolnám még egyszer.De nincs hozzá recept. Az a felsál túl sötét, de az is le-het, hogy a marhacomb alsó részébõl való, hiszen nemlátszik rendesen, a csont eltakarja. A falon lógó marha-térképen azonosíthatatlan a darab, egy egész tartományhiányzik róla, a betûkbõl nem derül ki, mi lehet a terü-let neve, hol a határa. Sok lett az átfedés, itt már sem-mit nem úgy hívnak. A csont is kellene, olyan formás.Miféle állat ez? Még ha lenne is recept, honnan ven-ném hozzá a fûszereket, a fák összeroskadtak sorban azerdõben, nem ínyenceknek való ez a hely, errefelé min-dent roston sütnek. Sima sóval, ami olyan íztelen, minta hó. Csak végig kellett nézni a pulton: csupa véreskéznyom, csõre töltött velõs csontok sorakoztak a hû-tõárokban. A hentes mélyen lenyúlt, aztán mintha ma-ga is meglepõdött volna, hogy mi akadt a kezébe, olyanvolt, mint egy ember füle. A fényképésznek ezt kellmegörökítenie.

15

láthatármárcius

NÉMETH ANDRÁS

Az embertõl?

I.Fogadd a télért!

Merre? Az égre se, szempár?Hisz odafönt, aki most járúttalan úton, az ér lehóval a földre, sötétbe,ha kicsi, karcos erõ, jégfényt mar az éjbe, mi nemrégarcba kapott, s nyomorultulverte ki tûzbogarunk.

Túlmély sebet ütne a bámésztesten a fagy, amikor észvedli az álca magányt?

Kézujjai közt zuhanunk halkszikraesõben. A csillag,s érte a megmaradottak.

II.Fogadd a nyárért!

Mintha nekünk végtisztességet adna,de magában is elnyugodva,megbékélve, tárt kiskapunkbaállna be még ez egyszer és utolszora nap, felmutatja színét, porverte sugarait, s aranykorszép igézetében élhet, ámítidõt, bár helyet sem kevésbé,hogy legyen valami a testé,útravalóul, s az elveszett hittalán így térne meg az emberéhez,mert amit most látsz, abból remény lesz,hiszen rádsimulna újra, újra,otthonként, ahogy mindig szeretné,akár halottaidra itt a gyepsor.

16


Hûség, falupillanatCsutkagörcs udvarért nem csipogkotlósmag, s nem szóra vár idõ,tér száján morzsolt némaság.

Jelre. S ólnál szedett husángroppan a csendbe, s a konyhakõvetheti a szikrát. Kikotort

hamura fény hull, a régmeleggyerekkorból rojtos sugarak,a nap rongyai, s jobb híján csatak,futóhomok ette lábbelik, s remeg

a délibáb, visszajön a szemigézte messzi út, s gondolatveszik belé, ha az már sír alatt,kinek nyoma s hite ad tüzet. Ma lenn,

égközelben nincsen más,gyújtani meg most kellene,s fáját, imáit elhordani

egyedül erõtlen kezecsak fõz, mégis, s férje megmaradttányérját csordultig szedi tele.

CSENDER LEVENTE

A réztehen gyermekei„Beszélni kell, másképpensohase fogy el a szó.”

Föstetve fut végig a gügyü a favályún, bele a tartályba,ahogy az megtelik, kicsordul a tetején, bele a patakba.A jeges víz elviszi a lefõtt szilva rozsdaszín húsát, a ma-gok a kövek közé rakódnak, ahonnan a major disznaiegész nap ropogtathatják. Reggel van még, a házak te-tejéig leereszkedett a köd. Az inni kihajtott csikók és te-henek körbeállják a pálinkafõzde melletti tartályt, seszik a barna gügyüt, míg értük nem megy a gazda,vagy jól nem laknak, s maguktól el nem indulnak haza-felé. A fõzdébõl kihallatszik a duruzsolás, Miklós lefõz-te a pálinkáját, elbúcsúzik és fáradtan kilép a fõzde aj-taján. Alig megy el az egyik szekér a fõzde mellõl a pá-linkával teli bidonokkal, már fordul is be a másik. A lo-vak nyugodtan várják, míg kiöntik csebrekbe a fõzésrebeérett leves szilvát, aztán felmerik az üstbe. A fõzdésbiccent, s vastagra hasogatott száraz fenyõvel a rézüs-tök alá gyújtanak, melyek még ki se hûltek, s elindul azúj fõzés. Benn a fõzdében elkezd keveregni a beérettgyümölcs savanyédes illata. Így megy ez éjjel-nappal,egész télen, ha jó volt a gyümölcstermés. Megállás nél-kül fejik a réztehenet, ahogy a réz pálinkásüstöt arrafe-lé nevezik. Akkor érik meg rendesen a szilva, amikormár a pohárba töltik – mondják.

*

A faluban beszélni kezdtek egy gyilkosságról. Pálin-ka miatt volt. Sokan forgatták a szavakat az esetrõl, ta-lálgatták, hogyan és miért is történhetett. Voltak, akik aszemtanúkra hivatkoztak: Füstös M. ezt mondta, GörnyeJános, akit behívott Miklós, a tettes az eset elõtt egy po-hár pálinkára a fõzdébe, azt vallotta, hogy már elejtettegy-két szót, amibõl csak utólag lehetett gondolni, hogymire készül. Az erdõlõk, akik közül nem egyet kínálga-tott a fõzde elõtt, míg a lovaik ittak a vályún, csak aztlátták rajta, hogy sokat ivott, és tudták róla, hogy haiszik, akkor kerülni kell, mert olyankor beszámíthatat-lan. Miklós magas, jó kiállású erõs férfi volt, sötét,nyugtalan szemû és nyugtalan természetû. A felesége ésa gyermekei is tudták elõre, ha Miklós részegen megyhaza, menekülniük kell otthonról. Aznap este is, mintsokszor, a szomszéd ház üres pajtájának jászolában húz-ták meg magukat éjszakára.

*

Gyemekkorom óta ismertem Miklóst. Akkor mégnem gondoltam róla, hogy egyszer embert fog ölni.Abban az évben, mikor Nyúládban pásztorok voltak,nyár derekán Nagy Sándor bá’, Miklós nagyapja meg-halt. Természetes halállal.

Nyári házunk közelében volt az esztenájuk, aholpásztorkodtak. Szegényesen, néhány heverészõ kutyá-val. Sokan voltak, de kellettek is annyian; nagy csordátõriztek. Mivel én mentem fel az erdõre aznap, én lettema hírnök. Gondolkoztam, hogyan mondjam el a hírt, ki-nek szóljak elõször, hogy meghalt az öreg. Akkorra márnem voltunk olyan jóban. Egy ideig a mi teheneinket isõrizték, de Miklós, aki egyszer kõvel hajigálta meg amarhákra rárontó medvét, bicskájával leszúrta a fakótehenünket. A tehén nem pusztult el, mert a sebét be-tömködte ronggyal, és begyógyult, de nagyapám aztánmár nem bízta rájuk az õrzést. Õrizzék csak a kollektívtinóit, tegyenek azokban kárt – mondta egyszer. Imrebá’, Miklós apja sokat ivott. Felesége ritkán nézett felé-jük. A legelõket összejárta gombáért, de a férjével s agyermekeivel nem törõdött. Ha egyszer-kétszer fel isvetõdött az erdõre, a vége az lett, hogy Imre bá’ jól meg-rakta, és õ futólépésben hagyta el az esztenát. A gye-rekek ruhái évekre visszamenõleg álltak gúlában azudvaron a kút mellett, mint valami színes rongypiramis.Valamiért nem mosott.

Bementem az esztenába a halálhírrel, de nem volt ki-nek elmondani. Áporodott tejszag, savóbûz csapott meg,a padlót ellepõ légyraj feketén emelkedett fel a linóle-umról a kánikulai melegben, fenn a gerendák közt nagypókháló feszült, melynek közepén elhízott keresztespókcsomagolta a legyeket. Az asztalon egy üres pálinkás-üveg állt, mellette egy pohár. Imre bá’ a heverõn végig-dõlve aludt. Az ablak talpán õzlábgombák száradtak –egész nyáron gombán éltek, meg tejen s puliszkán. Nemébresztettem föl az öreget. Még nem volt délidõ, úgy-hogy kimentem az erdõ alá megkeresni a gyerekek vala-melyikét, hogy elmondjam a tragikus hírt. Miklós éppegy fenyõfa alatt üldögélt, körülötte levetett gumicsiz-mái, színes ruhái. Korcs kutyái vakkantottak néhányat,aztán visszafeküdtek azok is a szõrfûbe. A tehenek béké-sen legelésztek a mocsárban. Jó száz méterre az öccse, alaposfejû Pétör támasztotta a botját, szemben a dombonRobi üldögélt, a legkisebb fiú, amelyiket az apja rádob-ta a kályhára kiskorában, és megégett.

– Meghalt nagyapád – mondtam Miklósnak, miutánlekezeltünk.

– Mit törõdök én vele… – várt egy kicsit, nézett ma-ga elé, aztán elmosolyodott, kivillantak fehér fogai –…legalább húst eszünk.

*

17

láthatármárcius

Miklós története nagyapja halálával jó húsz éveesett meg, és újra lábra kapott egy halálhír. KáposztásLacit megölték. A tettest is elfogták. Miklóst.

– Egy jó munkásembört kivettek a kezünk közül –mondta az öreg Árpád bácsi, a gazda, ahol KáposztásLaci cseléd volt abban az évben. Nézett maga elé azöreg nagy ráncos arcából, hogy immár senkijük se ma-radt, és azt sajnálta, hogy Káposztás Laci buletinjét odakell adja a rendõrségnek. Úgy gondolta, hogy addig azövé, amíg nem törlik a nyilvántartásból. Nagyon számí-tott rá a következõ nyárra. Az évben is háromszor ka-szálta meg kézzel a nagy kertet egyedül, azt mondta,hogy ne hívjanak senkit mellé, õ nem akar senki helyettdolgozni. Csak Laci volt az öregeknek. Pénzt se kért amunkáért, csak egyetlenegyszer vonatjegyre, amikorPoiánára ment, hogy elhozza a munkakönyvét abból ahotelbõl, ahol raktáros volt tíz évig. A nyugdíját akartaelintézni. Megkérdezte egyszer az öreget, hogy adna-eneki egy esztenányi helyet a kert laposában, ahol ka-szálni szokott, mert összeütne ott egy faházat, ha nyug-díjas lesz, s abban leélné, ami még hátravan. Azt kérte,hogy ott lehessen, mert haza nem mert menni a saját há-zába, amióta Miklósék odaköltöztek a szomszédjába.Télen is ott aludt sokszor az öregéknél, megvolt az ágyalenn a konyhában, az öregasszony enni adott neki, töb-bet nem is kért. Nem is evett sokat. Senki nem gondol-ta, hogy megölik.

*

Laci egyetlen ellensége Miklós volt, akit ráadásulrokonának is tudhatott. Miklós megjárta Pestet is, dol-gozott építkezéseken, elmondása szerint vállalkozó isvolt, de üres zsebbel ment haza, s miután hazakerült,semmit nem tudott felmutatni. Két évig meddüpásztorvolt, térengette a juhokat, de egy esztenát képtelen voltmagának összeütni. Beköltözött a nagyapja kicsi házá-ba, de az öccsével, mikor hazament szabadságra a kato-naságtól, összeverekedtek, s az öccse azt ígérte, ha le-szerelése után még mindig ott lesz, rágyújtja a házat.Miklós megnõsült, elvett egy zetelaki lányt, aztán csakjöttek a bubák, s a szikra kislányával, amelyik már men-ni tudott, három-négy negyedesüveg pálinkát hozatott afõzdébõl naponta. A baj igazán akkor kezdõdött, mikorel kellett költöznie a nagyapja kicsi házából, és házatfoglalt, mint a kakukk. Szomszédok lettek KáposztásLacival. Az sem volt végleges otthon, s a rokoni szálonelkezdett igényt tartani Káposztás Laci házára.

*

Arról beszélnek, hogy Laci háza kellett volna ne-ki, de senki se gondolt elõre arra, ami történt. Nem

sokkal a gyilkosság elõtt, mikor a szekérrel szénáthoztak a hegyrõl, s Laci ott ült a szekér hátulján, oda-ment Miklós, míg a ló ivott a vályún, megcsavarta La-ci mellén a göncöt, levette a szekérrõl, és azt mondtaneki:

– Elsarvallak, elsózlak.Aztán elengedte. Az öreg Árpád bácsi kérdezte,

hogy ezt miért csinálta vele, de Laci nem tudta meg-mondani. Aztán késõbb sem mert hazamenni, pedig azelõzõ télen jó nagy anyadisznót vágott, s volt még ab-ból hét kiló zsírja, nyolc kiló szalonnája otthon, de õ in-kább vett a boltban. A békesség miatt.

*Utolsó reggelén is az öregtõl indult el. Aznap, ami-

kor Sanyi pálinkát fõzött, a hegyiek azt beszélik, a kerí-tésen át összeszólalkoztak, aztán átment, leverte a föld-re a gyermekei szeme láttára Lacit, s ostornyéllel meg-dolgozta, de mondják azt is, hogy fejszével verte szét afejét, harapófogóval levagdosta az ujjait, a ló után kö-tötte, a karját kitépette, s aztán kihúzatta a bokrok közé,s otthagyta. Azt is mondják, hogy evett is belõle. Utánahárom napig éjjel-nappal részeg volt, amíg el nem vit-ték. Jöttek a nyomozók Bukarestbõl, minden embert ki-hallgattak, aki kapcsolatban volt a egyikkel vagy má-sikkal. Az egyik helyi vállalkozó, aki dzsipjével hely-színi szemlére vitte ki a nyomozókat és Miklóst, aztmondta, hogy Lacit már nem lehetett megismerni, a va-dak rájártak, az arcát s a végtagjait is megmocskolták.

*

Miklós szikrányi gyerekeit is kihallgatták a rend-õrök az esettel kapcsolatban. Azt beszélik, hogy az óvo-dában az egyik gyerek, miközben fakockákkal békésenjátszadozott a többi gyerekkel az udvaron, egyszer csakfogott egy ágat, elkezdte csapkodni a földet, és közbenkiabálta:

– Kelj fel, Laci! Állj fel, Laci! – ahogyan azt az ap-jától látta.

*

Miklós sokáig be lesz zárva, kannibalizmus vádjá-val ítélték el; tizennyolc évet kapott. Lesz ideje, hogyszámot vessen magával. De a gyerekei soha nem felej-tik el, amit láttak: az apjuk hogyan öl. Még beszélnek azesetrõl a faluban, ahogy ez lenni szokott, megrágjákminden oldalát, aztán szép lassan elfelejtõdik a történet,elfogynak a szavak, melyek erre az esetre gyûltek egy-be. A réztehen tovább adja tejét, majd jönnek más ese-tek, s azokra jönnek majd más szavak.

18


KISS ZSÓFIA

Álmatlanság

Lágyan ringat a szélfüggönyt, tárt lepedõt,csíjja, csi-csíjja, csitítbölcsõt, kis csecsemõt.

– Aludj el, aludj el, kicsiny kis bogár! Kipi-kopi Karcsi, ha ébren talál, eljön érted, elvisz, vissza sose hoz, vászonzsákba zárva tõlem elkoboz. –

Feljebb fújja a széla függönyt, ágytakarót,csíjja, csi-csíjja, csi-csíjja:álmom a zsáknak a szíja.

– Aludj el, aludj el, kicsi tünemény!Kipi-kopi Karcsi rögvest ideér. Eljön érted, elvisz, hármat se kopog, helyetted én senkit, senkit nem kapok. –

Fújja, rázza a széla függönyt, ablakokat,feljebb ráz a vihar,fölfele nyílik a föld,csíjja csi-csí, csíjja csi-csí!Kipi-kopi Karcsi,megijed a Marcsi…Hu!…Kipp-kopp…Beszorul a torkom…– Biztos a szél! –Paplan alatt márrémület él.

– Kipi-kopi Karcsi! –Fojt ez a szó.Összegubancol,hátha való!…Kipp-kopp…Fejemen a párna,görcs a kezem,paplan alatt iscsukva szemem.

– Ki lehet az éjjel?Biztos az ágy.Reccsen a deszka,nincs kopogás. – …Kipp-kopp…Sikítani tudnék,nyitva szemem.Hátha csak éppencseng a fülem.

Beszorul a torkom,nincs levegõ,kattan a zár, jaj,nem lehet Õ!…Kipp-kopp…– Ébredj fel, ébredj fel, nyisd ki kis szemed,Kipi-kopi Karcsi új helyre vezet.Fáradt takarócskád minek markolod?Álomvilág lesz majd örök otthonod.

Éjjel más a világ;asztal, szék és a föld,folt és színtelen árny:minden arcokat ölt!Jöjj, gyere, jöjj, gyere, jöjj! –

– Üldöz a Karcsi,elkap a Karcsi,nem jön a herceg,jaj, mama, ments meg! –

Lázas a gyermek, s benne a félsz.– Csíjja-csicsíjja, félrebeszélsz! –

Hol van a gyermek?Benne a zsákban,Kipi-kopi Karcsinak országában……lágyan ringat a szélfüggönyt, ágytakarót.Lassan ébred a nap.Kipi-kopi…Jaj, sose volt!

…Kipp-kopp…

19

láthatármárcius

LEHÓCZKY ÁGNES

Szobai jegyzetek

Vannak napok amik nem huszonnégy órából hanemolykor többõl vagy kevesebbõl állnak attól függõenmennyire boldog vagy boldogtalan az ember.E stachurai mondat foglalkoztatott egész idõ alatthogy a márciusi influenza levert a lábamrólés három napja lázasan a szél föl-le szaladgálását hallgattam amint megszállottan rugdalta a focilabdát a betonfalnakpalántákat vödröket kerti avartmindent felkavarva

fémrostok játékát hallgatomvédõ maszkja mögött mint Lancelot harcol a szomszéda vas elemekkel szikrát ver virtuóz csatájuk miközben a kerítést hegeszti

dohányszagú öreg Mercédeszben döcögünka zivatar rámászik a szélvédõremint elcsapott erdei vad ránk lapul

északi akcentussal mesél olajos keze a kormányonmegmosolygom kissé fölényesen vándorkocsis perpetuum mobilemert ha éppen úgy találja kedveGlasgowból akár Budapestre is átgurulhat, háza a hátán…különös…bár szerinte legalább éppen ilyen különös zuhogóesõben a tengert venni célul defektes biciklivel

a világ éntõlem most feláldozhatja életét az alkímiáértitt a takaró alatt biztonságos

azután a léggömbös utazásoka szavannák szívében illetve szíve feletthirtelen elpattanok a szúrós fûcsomóktólmezítláb elrúgom a fonott kosaratés egyszerre mindent meglátoka majomkenyérfa két dimenziós koronáját a föld száraz tenyerei szomjas gesztusaizebracsíkok hullámzását mint a tengertrubin flamingókat (vannak ott biztos flamingók) transzparens vércseppekszáradt kérges elefánttesteket ezeréves titkokat tárnak fel utódaiknak, homokszemekben mély kutakat

20


az öregek a városról mindent tudnakfeltérképezett emlékezetek õkfellángol hamu-szemük rejtett sikátorok leírásakorizgalommal és szenvedéllyel adnak útbaigazítástaz idegennek

Brighton Anglia Szent Péter terea galambok kegyvesztett szerepét a sirályok töltik behatalmas testük esetlen koldul a forgalomban

én és egy jelentéktelen színû labda farkasszemetnéztünk egymással a tengerpartonlegyõzhetetlen vágy tört rámhogy nekifutásból belerúgjak abba a rúgásba mindent beleöltem volna

de visszafogtam magam érthetetlenül

21

láthatármárcius

PALLAG ZOLTÁN

Szeptember, avagy nem felejtek

volt utószezon után Tihanybanegy szombat délután a partonszeptember kétezervalahánybandélben ha jól emlékszem vagy pardon

a füredi busz már reggel felvittaz apátsághoz jaj dühös voltálpedig az idõ és a táj meghittsétát kívánt volna kigomboltál

egy gombot én mondtam szép idõnk vanmászkáltunk is de az nem séta voltkanossza mondjad mondtad idõnk vande én kanosszát járó dzsontravolt

csak hallgattam amikor a parthozértünk csak akkor kérdeztem meg hogyennél-e valamit ez magamhozképest locsogásnak számít meg hogy

igyunk kávét a semmitmondáshozigazán értek mondtad akkor isnem kérek kávét de a mólóhozmenjünk ki a szád jégkrémtõl csokis

és mintha minden rendben lenne mikifeküdtünk és két cipõm közöttpont elfért egy hajó hát lenne mitmegbeszélni szemedbe könny szökött

egy csikket az õszi tóba dobtamigen szeptember volt nem felejtekaz a szombat néha elémtoppanha a hídról egy csikket leejtek

ÁBRAHÁM BARNA

A régi Szepesség képe a magyartörténetírásban 1945 elõtt

Az 1945 elõtti magyar történetírás középkori–koraújko-ri Szepesség-képével kapcsolatban olyan szerzõket szó-laltatok meg, akik vagy ott éltek és közéleti szerepetvállaltak a megyében, vagy onnan kerültek Budapestre– akár az államfordulat elõtt, akár utána –, tehát egy-részt ismerték a viszonyokat, másrészt a millenniumiszázadfordulónak vagy a Horthy-korszaknak a szelle-miségét képviselték. 1945, de legkésõbb a kommunistafordulat e szempontból többrétû határvonalat jelent, hi-szen kötelezõvé vált az osztályharcos szemlélet és aproletár internacionalizmus érvényesítése, másrésztegyre kopott a magyarhoni idõk emléke.

Szakmai részletkérdésekkel nem foglalkozva csu-pán a mûvek ideologikus, tendenciózus elemeire sze-retnék rámutatni. Ez a viszonylag kis régió a Kárpát-medence egyik legjobban kutatott és ismertetett vidéke,a róla szóló irodalom, akár az összefoglaló mûvek feje-zetei akár a helytörténeti irodalom áttekinthetetlenülgazdag,1 most tehát csak a XIX–XX. század fordulóján,illetve néhány, a két világháború között keletkezettmunkával foglalkozom.

A Szepesség német jellege. A szerzõk többsége elsõ-rendûen német vidéknek látja a Szepességet, a néme-tekhez köti annak szellemét, virágzását. Sváby Frigyesvármegyei levéltáros azt örökítette meg „hogyan éltekidegenbõl ide szakadt elõdeink, mint küzdöttek régente,mennyit szenvedtek ezen a földön, melyet számunkralakhatóvá véres verejtékkel csak õk tettek, és melyet ígymûvelve, drága kincsül õk hagytak reánk, hálásörökösökre.”2 A németek pusztulásáról könyvet íróForberger Béla úgy vélte, a Szepességen a legerõsebbtársadalmi osztály a legutóbbi idõkig nem a nemesség,hanem a városok németajkú polgársága volt, és „köny-nyû belátni, hogy egykoron Szepesvármegye területén,ahol csak némi kultúra derengett, mindenütt németelem volt megtelepedve”.3 A kor legismertebb Szepes-ség-szakértõjének, Bruckner Gyõzõnek a szászokrólírott monográfiája4 az õserdõ kiirtását, a fejlettebb me-zõgazdasági technika elterjesztését, a városiasodást svégül a protestantizmus meghonosodását egyaránt a né-meteknek tulajdonítja. Késõbbi mûvében egyenesen ígyfogalmaz: „Amióta a szepesi németek, az ún. cipszerekcsak megjelentek a Szepességen, lankadatlan kultúr-munkásai voltak ennek a területnek. A cipszer soltészek

kiirtották a Szepességen elterülõ õserdõt és kereszténymûveltséget honosítottak meg.”5

Ez ellen a leszûkítõ szemlélet ellen lépett föl immára két világháború között Fekete Nagy Antal, aki az ad-dig született Szepesség-irodalmat nemcsak dilettánsnakminõsítette, hanem hibájául rótta föl, hogy kizárólag anémet városok múltjával foglalkozott, ráadásul „megté-vesztõ beállításokat” alkalmaz: a szászok II. Géza alat-ti, semmivel sem bizonyított bevándorlása, a huszon-négy város közösségének és a királyi plébánosok frater-nitásának visszavetítése a XIII. századba stb.6 Emlékez-tet arra, hogy a németekrõl okleveles adatokkal csak atatárjárás utánról rendelkezünk, bár elismeri, hogy jóvalelõtte jöhettek, mert már az elsõ források kiváltságoltnépességként említik õket, autonómiájuk tehát már az1271-es kiváltságlevél elõtt létezett,7 de leszögezi, hogyaz elsõ oklevelek keletkezésének idején már a három et-nikum (magyar, szláv, német) lakta a területet.8

A korábbi kutatók közül Demkó Kálmán (a Szepes-megyei Történelmi Társulat titkára) egyenesen kiemelia terület hagyományosan multietnikus jellegét: „Ha-zánkban sehol sem érvényesült erõsebben a szent ki-rálynak vendégszeretetre intõ szava, mint a Szepes-ségen” (utalva Szent István Intelmeire). Ezután meg-jegyzi, hogy a terület már a magyarok bejövetele elõtt islakott volt. A terület összetett etnikai és jogi fejlõdésé-nek kapcsán hangsúlyozza, hogy: „Ezen ezredévesmúltnak története olyan változatos képet mutat, aminõhazánk egyetlen vármegyéjében sem volt.”9 Az említettSváby Frigyes a németek szerepe mellett is föltételezi,hogy az õslakosság szláv volt, sõt úgy véli, hogy a terü-let a Nagymorva („morva-tót”) Birodalomhoz tartozott.Ám a szlávok nyelvi tagolódása (szlovák, lengyel, ru-tén) jelzi, hogy kevert népesség, õseik különbözõ he-lyekrõl érkeztek. A német betelepedéssel párhuzamosankitér az olasz/latin hospesekre, sõt román betelepüléstsem zár ki (Szepsi német neve Moldau).10

A magyar etnikum kérdése. Az itteni magyarság múlt-ját, jelentõségét a millenniumi idõk légkörében és azelõrehaladó magyarosodás körülményei között mindenkutató kiemelte. Demkó Kálmán „magyar õseinkrõl”szól, a határõrség megszervezésérõl és a tíz lándzsásokszékérõl, azaz a „Kis megyérõl”, majd a várispánságfelállításáról, azaz a „Nagy megye” kezdeteirõl, s csakezután szól a szászok XII. századra tett betelepülésé-rõl.11 Sváby Frigyes sem hallgatja el, hogy a szászok ta-láltak itt magyarokat, amit a sok hegy-, víz- és növény-név bizonyít. Utal rá, hogy a lándzsások 1243-as kivált-ságlevele régi nemesekrõl szól, ezért szerinte Jordán, aXXIV város elsõ ismert grófja is magyar lehetett.12

22


Saját koruk magyarosodási folyamatát egyébként aszerzõk üdvözlik, sõt nem tartják elég gyorsnak,tömegesnek.13

Fekete Nagy Antal viszont úgy ítélte meg, a Sze-pességrõl addig keletkezett munkákban teljesen elsikkada magyarok szerepe. Aláhúzza, hogy a XI. század elsõfelében letelepedõ magyarság a gyér szláv lakosság mel-lett sokáig egyedül lakta a területet, amit az általa ma-gyarnak tekintett névadás (Poprád, Hernád, Szepesség,Szemenye-Lõcsei-hegység) és a Gömör-õröknek, a lán-dzsás nemesek õseinek a kiváltságolt helyzete bizonyít.14

Õket kabaroknak tekinti, mivel besenyõ, kun, székelyjellegû kiváltságokkal rendelkeztek.15 Fekete különhangsúlyozza, hogy a németek „a Szepesség magyar,katonáskodó lakossága által biztosított védelem és olta-lom alatt” válthatták meg katonai kötelezettségeiket, in-dulhattak el a polgárosodás útján.16

A szláv lakosság megítélése. Miként a XIX. századitörténeti munkákra jellemzõ, a vizsgált mûvekben nema multikulturalitás eszméje, az interetnikus kapcsolatokpozitív megítélése uralkodik.17 A szlovákokhoz és len-gyelekhez szinte kizárólag negatívumok kötõdnek.

A lengyelek egyrészt konkurensként jelennek meg,akik az Árpád-kor idején maguk akarják betelepíteni,megszerezni a Szepességet. Fekete Nagy Antal katego-rikusan elutasítja a lengyel szakirodalom azon tételét,miszerint a magyar uralom csak a XII. század elejétõlbizonyítható.18 Elismeri azonban, hogy a XIII. századelején a vidék Lengyelországhoz tartozott,19 sõt, hogy alengyel városok (Podolin, Gnézda, Lubló) csak a XIV.század elején kerültek Magyarhonhoz, ám ebbõl szerin-te nem következik, hogy az egész Szepesség lengyeluralom alatt állott volna.20

Másrészt az elzálogosítás háromszázhatvan éve –fõként a XVII–XVIII. század – jelent egyre súlyosabbterhet. Bruckner Lubomirszky Szaniszlóhoz köti az el-lenreformáció megindítását. A következõkben látja asztaroszta döntésének indítékait: el akarta vágni az Esz-tergomhoz fûzõdõ szálakat, véget kívánt vetni a magyarkirály, a nádor, a megye stb. beavatkozásának, végleg alengyel nemzet tagjává szerette volna tenni az elzálogo-sított városokat. Ezért csatolta 1616-ban Podolin ésLubló környékét a tarnówi püspökséghez – kivonván aszepesi prépost fennhatósága alól. További célja voltBruckner szerint a többi város papjait „vallásukból ésnémetségükbõl kivetkõztetni”, s így a polgárságot kato-likussá és lengyellé tenni. A piaristákkal tudott meg-egyezni, nekik alapított rendházat Podolinban 1642-ben. Nekik a közkedvelt késmárki, lõcsei, iglói taninté-zeteket kellett ellensúlyozniuk. Bruckner markáns etni-

kai indíttatású hátsó szándékokat sejt az alapítás mö-gött: rámutat, hogy a morva, horvát, szlovák szerzete-sek mellett a néhány német alárendelt szerepet játszott.„A cél tehát világos volt: a szlávizmus terjesztésévelóhajtottak a piaristák a németség lutheránizmusáhozférkõzni, amennyiben már akkor is a német és a luthe-ránus fogalom azonos volt.”21 Részletezi LubomirszkyTivadar erõszakoskodásait, törvénytelen adóztatását éshogy bevezette a lengyel hivatalos nyelvet. A XVIII.század derekán állandósult lengyel trónviszályok rom-boló hatását is hangsúlyozza.22

A szlovákok minden esetben alacsonyabb állású né-pességként jelennek meg, az elszlovákosodás jogi éskulturális süllyedést jelent.

A német polgárság XVI–XVII. századi elzárkózómagatartását emeli ki Sváby Frigyes: „Mert habár márkétszáz esztendõ óta egy szláv birodalom (azaz Len-gyelország – Á. B.) tartozékai valának, és habár akkor amai értelemben vett nemzetiségi kérdés nem létezett,mégis tény, hogy a tóteredetûekkel való érintkezés elõllehetõleg elzárkóztak, s nem egy céhszabály egyenesenel is tiltja a tótoknak mesterinasokul felvételét, mint-hogy akkor, mint késõbb is a mezõgazdasági cselédeknagy része a környékbeli tót falvak lakóiból került a vá-rosokba, ezeket alacsonyabb mûveltségük és állásukmiatt a német polgárok lenézték.”23

Bruckner Gyõzõ a Szapolyaiak, Thurzók, Csákyakalávetési törekvéseibõl két, egyformán negatív követ-kezményt vezet le: „A szepesi szász nép a jobbágyi kö-telékbe nem tudván már beletörõdni, a régebben virág-zó városkák vagy kipusztultak teljesen vagy eltótosod-tak.” Más vonatkozásban Podolint úgy jellemzi, mint„nem tiszta szepesi szász, hanem lengyel és tót kevere-dés”, emberei „nem közülünk valók”.24

Ugyancsak elzárkózó Forberger Béla álláspontja, akiszerint „Szepesség alatt helyesen Szepesvármegyénekcsupán a német elemtõl lakott része értendõ”, a len-gyel–szlovák lakosságú Magura nem tartozik oda. Fi-gyelmeztet rá, hogy „a német elem térveszteségeivelarányban egyre terjeszkedik és növekszik a tót elem.” Jel-lemzõ, hogy a folyamatot például Lõcse esetében rombo-ló tényezõkhöz köti: háborúk, járványok és a nemesek bi-rokszerzési joga (1645), minek következtében „a tótokjöttek, és felszaporodott a mai köznépet alkotó tótság.”25

Ugyanakkor mindhárom szerzõ etnikai megtartószerepet tulajdonít a protestantizmusnak. Sváby szerint„leginkább a lényegében teljesen német ágostai hitval-lás általános elfogadása, meg a Németországból meghí-vott sok lelkész óvták a XIII városiakat oly soká és si-keresen az eltótosodás veszélyétõl, melynek azonnaljobban ki voltak téve, midõn egy részük visszatért a

23

láthatármárcius

katholikus egyház kebelébe.”26 Bruckner szerint a refor-máció gyõzelme után „a nyelv mellett ezentúl a vallásis elválasztja a tótoktól a szepesi szászokat, és szinte át-hidalhatatlan ûrt támaszt közöttük, mely jelenleg ismegvan.”27 Ám az elzálogosított városokban szerintevisszafordíthatatlan etnikai folyamatok indultak be: ahitéhez ragaszkodó szász népesség inkább kivándorolt,„és helyét elfoglalta a beszivárgó katholikus tótság,amely a szepesi sztarosztia nagyobbfokú rekatholizá-lását biztosította, és ez volt a Lubomirszky-család val-láspolitikájának logikus következménye.”28 Forberger isleszögezi: „A protestáns hitû városok a protestáns egy-ház szervezetében fekvõ okoknál fogva sikeresebbenállottak ellen a tót elem beözönlésének, nagyobb beol-vasztó erõvel bírtak és jobban õrizték meg német erede-tüket, mint a katholikus vagy rekatholizált városok.”29 Amagyarországi németség múltjával, irodalmával beha-tóan foglalkozó Pukánszky Béla ugyancsak hangsú-lyozza – általában a felföldi városokra vonatkoztatva –a szlovákok fölhasználását az ellenreformáció érdeké-ben („a német városok belsõ egységének megbontásakatholikus tótoknak adott betelepedési engedélyek-kel”), majd ugyanitt a Szepességrõl megjegyzi, hogy „akatholizálással együttjár a németség elszlávosítása”.30

Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy FeketeNagy Antal a források hiánya ellenére is valószínûsíti,hogy az Árpád-korban az itteni országos nemesek kö-zött szlávok is vannak.31

A szászok paraszti eredete, mezõgazdasági ismere-tei. A vizsgált szerzõk hangsúlyozzák, hogy a szászokagrárnépességként érkeztek, s csak hosszú évtizedekkemény munkája után kezdtek fölemelkedni. SvábyFrigyes leszögezi, hogy az elsõ települések nem iparivárosok, hanem földmûvelõ és marhatenyésztõ helysé-gek voltak.32 Bruckner Gyõzõ szerint „a szepesi szászoktehát egyszerû erdõirtók, földmûvesek, akiket csak amezõgazdaság termékeinek helyes és ésszerû értékesí-tése tett iparosokká.”33 Egy késõbbi tanulmányában azerdõirtás mellett a betelepülõknek tulajdonítja a rozs-, akomló-, a lentermelés, a juh- és marhatenyésztés, a tej-termékek készítésének kezdeteit.34

A szász városiasodás és az ipar, a kereskedelem, amûvelõdés méltatása. Szerzõinknél a szászok termé-szetesen inkább városalapító városlakó, tehát iparos, ke-reskedõ népességként jelennek meg.35 Sváby Frigyesszerint a késõbbi érkezõk között már kézmûvesek, eset-leg mûvészek és fõleg papok is jöttek, akiknek köszön-hetõen gyorsan fölépültek az elsõ templomok,kolostorok.36 Bruckner ugyancsak a betelepülõ szászok-

hoz köti a vászonszövés, a bõrcserzés, a malomipar, asörfõzés kezdeteit, „így az ipar terén is a soltészek aSzepesség tanítómesterei”.37 Oszvald György miniszteritanácsos a hosszú folyamatra mutat rá: „természetesenhosszú volt a szellemi fejlõdésnek az útja, amely az egy-szerû földmûves õsapától iparos és kereskedõ nemzedé-keken át a tudományokban járatos késõ unokákhozvezetett.”38 A városok politikai jelentõségét emeli kiForberger Béla: „A szepesi városok fejlett iparuk és ke-reskedelmüknél fogva kiváltságos helyzetre tettek szert,s háttérbe szorították az ország más megyéiben politi-kailag oly kizárólagosan érvényesülõ nemességet is.”39

A polgári életmód méltatása azonban nem kritikátlanultörtént: Demkó Kálmán rámutatott, hogy a városok ma-gisztrátusai szigorúan szabályozták az élet minden terü-letét, a magánviszonyokat, a lakberendezést, a táplálko-zást és a ruházkodást, mi által biztosították a tömegekanyagi jólétét, de meg is akadályozták az egyénkiemelkedését.40 Pukánszky Béla a korábbi virágzást el-ismerve a XVII. századról már azt állapítja meg, hogy „aszepesi németség irodalmi termelése csak mennyiség-ben gazdag, értékbeli kiemelkedéseket alig találunk azalkalmi beszédek és költemények végtelen tömegében.41

Az elmúlt századok dinamikus fejlõdésével ellentét-ben a maguk korát a szerzõk az enerváltság, a hanyatlásidejeként élik meg.42

A szászok és a protestantizmus szoros kapcsolata.Pukánszky Béla három tényezõvel magyarázta a refor-máció gyors térhódítását a Szepességen: könnyen kap-csolatot tarthattak Németországgal (sic!), a bécsi udvarnem tudott közvetlen ellenlépéseket tenni, mint a nyu-gati országrészben, s végül a török veszély nem voltközvetlen. Ennek köszönhetõen „a szepesi németség aXVI. században szellemi fejlettségben és irodalmi ter-melésben messze felülmúlja mind az erdélyi szászokat,mind pedig a nyugatmagyarországi németséget.”43 Aszerzõk egyszerre hangsúlyozzák a szászok buzgó val-lásosságát és sorsdöntõ választásukat, a protestantizmuselfogadását. Bruckner rámutat a katolicizmus XVI. szá-zadi erkölcsi süllyedésére, a „ledér világszemlélet”romboló hatásaira, hogy annál inkább méltathassa avallási megújulás jelentõségét: „A szepesi szász nép ki-vétel nélkül csatlakozott a reformációnak lutheri irány-zatához, és ez lesz ezentúl nemzeti vallásuk, mert telje-sen megfelel rationális jellemének és természetének,úgyhogy a lutheranizmus és a szászság egymástól úgy-szólván elválaszthatatlan fogalmakká forrtak össze.”Láttuk, hogy Bruckner szerint a protestantizmus nem-csak belsõ tartást adott a közösségnek, hanem a szlo-vákok ellenében etnikai különállásukat is biztosította.44

24


Az ellenreformáció megítélésében Bruckner tárgyila-gos, a podolini piarista kolostorról is csak annyit ír,hogy „papokat nevelt a katholikus egyháznak, akikcsakhamar megkezdték a katholikus restaurációt a Sze-pességen”. Ám protestáns elkötelezettsége nyilvánvalóaz evangélikus lelkészek 1674-es számûzésének leírá-sakor: „A szepesi szász nép azonban papjaitól meg-fosztva is a legerõsebben ragaszkodott hitvallásához,sokat tûrt, szenvedett, de evangélikus vallásától nemtántorodott el.”45 Éppen a protestáns hit közös védelmé-ért álltak Thököly Imre zászlai alá, holott addig ellensé-ges volt a viszony a szászok és a Thököly-család között.Szintén ezért sereglettek a katolikus, de a vallásszabad-ságért küzdõ Rákóczi Ferenc táborába.46

A szászok hazafiassága, azonosulásuk Magyarhonügyével. A Rákóczi-szabadságharc kapcsán BrucknerGyõzõ kiemeli a késmárki városi jegyõ, Kray Jakab ér-demeit (diplomáciai közvetítés, beszerzések, szállítá-sok), majd az õ és két társa mártíriumát.47 Késõbb, ami-kor a magyar ügyviteli nyelv bevezetésérõl szól (1845),megjegyzi: „A szepesi szász nép, mérlegelvén azokat afontos kiváltságokat és jótéteményeket, melyekben õt amagyar királyok állandóan részesítették, ha nem isnyelvre, de érzésre nézve magyarrá lett. A magyar nem-zetnek a szászok hasznos, derék, megbízható és hazafia-san gondolkozó tagjaivá váltak s a magyar nemzeti ál-lam eszméjének lelkes apostolaivá.”48 A szerzõ a kuruckor ábrázolásához hasonlóan méltatja a szászok 1848–49-es, a honvédseregben szerzett katonai érdemeit. Vé-gül a közjogi különállás, a Provincia 1876-os megszün-tetése kapcsán leszögezi, hogy arra „tényleg már semmiszükség sem volt, amióta e nép a magyar jogra helyez-kedve, a magyar hazának becsületes, derék, édes gyer-mekévé lett.”49 Haberern J. Pál, a Budapesten mûködöttSzepesi Egyesület elnöke még a két világháború közöttis azt üzente a Csehszlovákiához került otthoniaknak,hogy „800 évig ide volt kapcsolva népünk, hogy az utol-só száz év folyamán innen tápálkozott kultúrájuk, innenáradt ki irodalmuk fénye. Sok tanult fõt adott kis népünka magyar hazának, és sok földinknek adott kenyeret amagyar róna.”50 Ugyanitt Oszvald György miniszteri ta-nácsos rámutat, hogy a középkori jogkönyvben (ZipserWillkür) található magyar hatások azt bizonyítják, hogy„a szepességi németek már kezdettõl fogva nem állottaka magyarsággal szemben a szellemi elzárkózásnak azona merev álláspontján, amely például az erdélyi szászokraannyira jellemzõ. Majd Fényes Eleket idézve leszögezi,hogy „kevés vagy talán egy vármegye sem adott hazánk-nak annyi jeles férjfiakat, mint Szepes.” Tanulmánya vé-gén a szerzõ tételesen is megragadja a terület mûvelõdé-

sének, kulturális örökségének lényegét: „A Szepességezért (ti. a jó iskoláknak és a cseregyermek-rendszernekköszönhetõen) tudott kettõs feladatának: a magyar kul-túra táplálásának és a külfölddel megismertetésének olyfényesen eleget tenni, mert nem volt idegen elõtte azok-nak a gondolat- és lelkivilága, akiknek szellemi kincseitgazdagította, hogy azután sajátos szepesi kultúrértékei-nek gyarapítására maga is merítsen belõlük.”51

Végül zárásként idézzünk egy nem történész hozzá-szólót! A szepességi németek tökéletes integrációját ta-lán Jókai Mór fogalmazta meg a leghatásosabban. A lõ-csei fehér asszony címû regényében az 1710 szilveszte-rén zajló vásár kapcsán fontosnak tartja megjegyezni: „Sez a sok mindenféle tarkabarka nép, ami külsõ viseleté-re nézve Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít, csupamerõ német. Még az elsõ magyar keresztyén királyokalatt telepedtek ide. A nyelvüket megtartották, mindenmás egyébben magyarokká lettek. (...) Annyi viszontag-ságos századok során át ezek a német magyarok mindiga legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabad-ság ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, sea német császár elõtt.” A szabadságharcot vezetõ Rákó-czi meg is becsüli a várost, egész kuruc dandár õrzi, dea katonák nem magyarul beszélnek. „Ezek itt CzelderOrbán hajdúi, szepességi fiúk, mecenzéfi huszárok ...,német kurucok, Rákóczy Ferenc legjobb katonái.”52

1 A két világháború közének monográfusa, Fekete Nagy Antal ideáliskutatási területnek minõsíti: „A Szepesség a maga aránylag kis te-rületével, a területnek a vármegyei szervezet, a lándzsások széke, aszászok egyeteme, a lengyel városok és a Gölnicbánya környéki bá-nyavárosok közigazgatási hatóságai közötti megosztottságában isönálló fejlõdésû, monografikus szempontból ideális egység.” Feke-te Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp.1934. 5.

2 Sváby Frigyes: A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi vá-ros története. Lõcse, 1895. 6.

3 Forberger Béla: A szepesi német elem pusztulásáról. Igló, 1909.7–8.

4 Bruckner Gyõzõ: A szepesi szász nép. Bp. 1913.5 Bruckner Gyõzõ: A reformáció és ellenreformáció története a

Szepességen. I. (1520–1745-ig). Bp. 1922. VII.6 A Szepesség területi és társadalmi kialakulása, 3, 39–40.7 Uo., 42, 333.8 Uo., 35.9 Demkó Kálmán: Bevezetés és a „Szepesmegyei Történelmi Társu-

lat” 12 évi mûködésének ismertetése. Lõcse, 1895. 5.10 A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története,

19–22.11 Demkó Kálmán: Bevezetés, 7.12 A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története, 14.13 Sváby Frigyes „örvendetes, de nem kielégítõ magyarosodásról” be-

szél. A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város történe-te, 328. Máshol elégedetten nyugtázza, hogy a fiatalabb nemzedékszámára már természetes, Lõcsén, úgymond, a jobb ruházatú sétáló

25

láthatármárcius

közönség szinte kizárólag magyarul beszél. A Szepesség lakosságá-nak sociologiai viszonyai a XVIII. és XIX. században. Lõcse, 1901.84–85.

14 Bruckner Gyõzõ A Szepesség múltja és mai lakói címû tanulmányátemlíti, továbbá Pajdussák Máté egy mûvét, akinél a Szepessümegkörnyéki magyar nevû letelepülõk is németként, lengyelként vagyszlovákként szerepelnek. A Szepesség területi és társadalmi kiala-kulása, 3–4, 36–38.

15 Uo., 253.16 Uo., 343.17 Utólagosan megszépíti a XIX. század interetnikus viszonyait Far-

kas Gyõzõ, a budapesti Szepesi Egyesület titkára: „Ó, meséljetek aszepesi iskolák lelkérõl, amely faji, felekezeti különbséget sohasemismert, amely magához ölelt mindenkit szeretettel.” Zipser lelkünkhaza száll. In: Loisch János (szerk.): A Szepesség. Emlékkönyv a„Szepesi Egyesület Budapesten” fennállásának 50. évfordulójára.Bp. 1926. 5.

18 Fekete elveti a lengyel Boguchval XIII. századi „meséjét”, mi-szerint a Szepességet Ferdeszájú Boleszló adta lányának, a Kálmánkirály fiához adott Juditnak hozományba, így került Magyarhon-hoz. Fekete elismeri, hogy a terület a XIII. században IV. Béla lá-nyának, Boleszló krakkói és szandomiri herceg feleségének a birto-ka, de nyilvánvalónak tekinti, hogy Kunigunda (Kinga) azt apjátólkapta hozományba, hiszen halála után természetes módon vissza-szállt a koronára. A Szepesség területi és társadalmi kialakulása,20–21.

19 Hivatkozik a „szláv” városnevekre (Podolin, Lubló, Gnézda), a len-gyel telepítések gyakorlatára, arra, hogy a terület a XIII. század vé-géig a krakkói püspök joghatósága alá tartozott, hogy a magyar gye-pû, országkapu csak Podolinig mutatható ki, s hogy Kunigunda ha-lála után Vencel cseh király mint a szandomiri hercegség birtokosaigényt tartott rá, sõt el is adományozta. Uo.

20 Uo., 22, 244–245. Fekete itt rámutat, hogy az újabb lengyel iroda-lom (Zachorowski Szaniszló egy 1910-es tanulmánya) már föladtaezt a tételt. Zachorowski eszerint elismeri, hogy a magyarok gyor-sabban telepítettek, elõbb érték el a Dunajecet, és telepeik körülvet-ték, elszakították Podolint és környékét.

21 A reformáció és ellenreformáció története I., 245–248.22 A szepesi szász nép, 32, 36–37.23 A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története,

181.24 A szepesi szász nép, 22, 160. Késõbbi írásában hasonlóképpen fo-

galmaz. Eszerint az 1412 után megmaradt tizenegy város jobbágy-sorba süllyedt, a németség kivándorolt „átadva atyái telkét a szapo-ra tótságnak”. A Szepesség múltja és mai lakói. In: Loisch János(szerk.): A Szepesség. Emlékkönyv a „Szepesi Egyesület Budapes-ten” fennállásának 50. évfordulójára. Bp. 1926. 15.

25 A szepesi német elem pusztulásáról, 7–9. Forberger összegzéseugyanitt igen borúlátó. Szerinte a folyamat a XIX. század utolsó év-tizedeiben fölgyorsult (addig „legfeljebb a cselédség volt tót, de ezis elsajátította a német nyelvet”), eljött tehát a cselekvés utolsó órá-ja. „Ha nem vagyunk képesek feltartóztatni ezt a káros hanyatlásiprocessust, a Szepesség fogalma nemsokára a történelmi múlté lesz.A tótság fogja ellepni nemcsak szûkebb hazánknak, de az egész or-szág haladására és mûvelõdésére századokon keresztül oly elõnyösbefolyást gyakorló kulturvároskáinkat, s hogy cserébe mit hozhat ésadhat, arra egyelõre jobb nem felelni.”

26 A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története,181. Saját korát és a jövõt viszont igen pesszimistán ítéli meg. AzAmerikából hazatérõ szlovákok földet vesznek, és Szepesbéla,Szepesolaszi, Gnezda, Szepesváralja hamarosan elszlovákosodik,pedig „ezelõtt 40–50 évvel néhány cséplõn kívül alig volt tót.” Uo.,327–328.

27 A szepesi szász nép, 26.28 A reformáció és ellenreformáció története I., 480.29 A szepesi német elem pusztulásáról, 9.

30 Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története (a leg-régibb idõktõl 1848-ig). Bp. 1926. 224–225.

31 A Szepesség területi és társadalmi kialakulása, 312.32 A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története, 23.33 A szepesi szász nép, 8.34 A Szepesség múltja és mai lakói. In: Loisch János (szerk.): A Sze-

pesség. Emlékkönyv a „Szepesi Egyesület Budapesten” fennállásá-nak 50. évfordulójára. Bp. 1926. 11.

35 Demkó Kálmán a felsõ-magyarországi koraújkori városi élet tanul-mányozását kora számára is tanulságosnak tartotta, mivel az álla-moknak, úgymond, egyik legszükségesebb tényezõje a mûvelt va-gyonos polgári középosztály. A Felsõ-Magyarországi városok életé-rõl a XV–XVII. században. Bp. 1890. I.

36 A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története, 30.37 A Szepesség múltja és mai lakói, 11. Máshol bõvebben így fogal-

maz: „Az erdõirtó soltészekbõl idõk folyamán iskolázott földmûve-sek, mûvelt iparosok, világlátott kereskedõk, képzett, lelkiismeretestisztviselõk, jeles tudósok, kiváló mûvészek, kitûnõ hadvezérek ésjó diplomaták kerültek ki.” A reformáció és ellenreformáció törté-nete a Szepességen. I., VII.

38 A Szepesség kulturális hivatása. In: Loisch János (szerk.): A Sze-pesség. Emlékkönyv a „Szepesi Egyesület Budapesten” fennállásá-nak 50. évfordulójára. Bp. 1926. 170.

39 A szepesi német elem pusztulásáról, 7.40 Polgári családélet és háztartás Lõcsén a XVI. és XVII. században.

Lõcse, 1882. 77.41 A magyarországi német irodalom története, 222.42 Sváby szerint hiányzik a vállalkozó szellem, ezért vissza kell térni

a munkához, a takarékossághoz és az összetartáshoz. A Lengyelor-szágnak elzálogosított XIII szepesi város története, 332. ForbergerBéla munkája pedig – mint már érzékeltettük – eleve azért jelentmeg, hogy rámutasson a hanyatlás tüneteire: kivándorlás, alkoho-lizmus, az élénkebb közszellem és a birtokos középosztály hiánya.A szepesi német elem pusztulása, 21.

43 A magyarországi német irodalom története, 129.44 A szepesi szász nép, 26. Késõbbi megfogalmazása szerint: „A cip-

szer magán- és közélete a reformáció befogadásától fogva teljesenevangélikus légkörben mozog. Az új hit racionalizmusa és a cipszeralapkarakter jellegzetes tulajdonságai egymásra találtak, és ezértforrott annyira össze a Szepesség németsége a lutheranizmus fogal-mával.” A reformáció és ellenreformáció története I., VII.

45 A szepesi szász nép, 32.46 Uo. A militáns felekezetiség a XIX. század végén természetesen

már sokkal kevésbé mutatható ki. A Szepesmegyei Történelmi Tár-sulat éppenséggel megíratta a prépostság, tehát a meghatározó ka-tolikus intézmény történetét. Sváby Frigyes ideiglenes titkár a szi-gorú objektivitást, az osztály, az eredet, a felekezeti érzékenység kí-mélését hangsúlyozta, miközben természetesnek tartotta, hogy akönyv szelleme és irányzata határozottan katolikus. Pirhalla Már-ton: A szepesi prépostság vázlatos története. Lõcse, 1899. VI. Ké-sõbb Bruckner Gyõzõ ugyancsak a történeti nézõpont egyedül cél-ravezetõ jellegét hangsúlyozza: a teológus szemlélet alkalmat adnaa szubjektív, tendenciózus tárgyalásra. A reformáció és ellenrefor-máció története I., VIII.

47 A szepesi szász nép, 33.48 A szepesi szász nép, 40–41.49 A szepesi szász nép, 41–42. Sváby is abban látja a szászság jövõjét,

hogy a különállás megszûntével „eggyé legyünk magyar hazánkminden tagjával”. A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesiváros története, 332.

50 Loisch János (szerk.): A Szepesség. Emlékkönyv a „Szepesi Egye-sület Budapesten” fennállásának 50. évfordulójára. Bp. 1926. 3.

51 A Szepesség kulturális hivatása. In: Loisch János (szerk.): A Sze-pesség. Emlékkönyv a „Szepesi Egyesület Budapesten” fennállásá-nak 50. évfordulójára. Bp. 1926. 169–170, 173.

52 Jókai Mór: A lõcsei fehér asszony. Révai testvérek, Bp. 1909. 7–9.

26


STURM LÁSZLÓ

A szepességi kisvárosKrúdy Gyula világában

A hetvenéves Käfer Istvánnak

A Felföld, azon belül pedig elsõsorban a SzepességKrúdy mûveinek egyik leggyakoribb és legkedveltebbhelyszíne. A régi Magyarországnak ezt a soknyelvû,nagy hagyományú tájegységét mint emberi életteret azódon kisvárosok határozzák meg, természetesen elvá-laszthatatlan egységben a környezõ változatos, ám leg-inkább hegységek uralta vidékkel. Krúdy vonzódásánakéletrajzi háttere van – a podolini diákévek és késõbbiutazgatásai –, de az író kapcsolódik a magyar irodalmihagyományhoz is, mindenekelõtt Jókai és Mikszáth fel-vidékképéhez. (Az utóbbi különbözõ mûveit példáulmagában A podolini kísértetben legalább fél tucat motí-vum-átvétel, illetve -egyezés idézi föl: a különc figurákelõtérbe állítása, Jarinkó legendája, az álkísértet alakja,a kastélynak átkeresztelt vár megmentése a felrobban-tástól, az árvalány látszólag zord helyre kerülése stb.)

E tájegység és e várostípus kapcsán bemutatható,hogy Krúdy rendkívül széleskörû és mélységû valóság-ismerete hogyan válik egy fiktív világ részévé, az íróivilágszemlélet egyik lehetséges kifejezõjévé. (A hatal-mas tárgyismeret és az ezt sokszor eltakaró erõteljesírói látomás egysége Jókai és Mikszáth írásaira is jel-lemzõ, ezt szokták a tankönyvek úgy megfogalmazni,hogy romantika és realizmus között állnak.) Elsõsorbana hosszú XIX. században játszódó szepességi témájúmûvek kisváros-képét érdemes vizsgálni, figyelembevéve a „középkori” történeteket is, amennyiben az ottleírt jellegzetességek maradandónak bizonyulnak.

Mielõtt az értelmezés lényegi részére sort kerítenék,szükségesnek látszik a téma néhány leltárszerûen meg-közelíthetõ vonatkozásának a rövid ismertetése, még haez önmagában elég érdektelennek is látszik.

Az általam vizsgált írásokban a következõ foglalko-zások szerepelnek: tanár és tanítónõ, polgármester,tûzoltó(parancsnok), szolgabíró, írnok, hajdú, pap, kán-tor, katonatiszt, postamester és postáskisasszony, orvos,borbély, kovács, suszter, kéményseprõ, patikus, foga-dós, cukrász, boltos(né), kékfestõ, takács, borovicska-fõzõ, erdész, bányatanácsos, fuvaros, éjjeliõr, cseléd,táncmester, vándormuzsikus és vándorszínész.

A megemlített közterek és középületek közül a fon-tosabbak: a piac, a kolostor, a templom, a sétatér (pro-menád), a városfal, a temetõ, a városháza, a patika, a

borbélymûhely, a különbözõ boltok, a kocsmák, a kávé-házak, a vendéglõk, a tánciskola, a kúria. Az egyes la-kóházak jellegét meghatározzák a keskeny homlokzat,a hátra nyúló, bekerített udvarok, a fatáblás, vasrácsosablakok, a szinte mindig alápincézett és emeletes épüle-tek. Belül, a homályos bolthajtások alatt kemence adjaa meleget, „ócska olajnyomat”, illetve „dagadt ágyak ésócska családi fotográfiák” tûnnek az elbeszélõ szemé-be. Végül a környezõ tájat meghatározzák a sokszor ég-benyúló, sziklákkal, rétekkel vagy fenyvesekkel borítotthegyek, az omladozó várak, a réteken legelészõ juhnyá-jak, a sebes folyású patakok és folyók, elsõsorban a„hûtlen” Poprád a maga fahídjaival és vízbõl fel-felbuk-kanó pisztrángjaival, a városok határában a gyümölcsö-sök és zöldségeskertek.

Már talán a puszta felsorolásokból is látszik, hogyKrúdy írásaiban rendkívül tágas ismeretanyag van egy-behalmozva. Az olvasó ezt sokszor ugyan nem tudato-sítja, mivel nem a leíró vagy értekezõ ismertetés áll atörténetek elõterében, a tárgyismeret bõsége csak egy-egy utalásban, futó észrevételben nyilatkozik meg. Ál-talában csak sokára és a figyelmes olvasó számára de-rül ki, hogy az elszórt megjegyzések egy nagyon mé-lyen megragadott életforma pontosan összeillõ mozaik-jává egészítik ki egymást.

Mikor az ember arra gyanakodna, hogy Krúdy vala-mi esetlegeset emel ki tipikusként, akkor is kiderül,hogy az író tudatosan jár el. Például a Szepességet nemismerõ olvasó hajlandó lenne kételkedni abban, hogy azészaki tájon valóban olyan fontos szerepet kaphat agyümölcstermesztés, mint ahogy például a következõidézet sejteti: „A kolostor mellvédei lassan elmaradtak,sárga és piros színben csillámló gyümölcsfák húzódtaktova, a zöldséges kertben Privánka tanár gyomlált csiz-mában és feltûrt reverendában”.1 A kétely ellen azonbanelég beleolvasni Szalatnai Rezsõ Utazás a Szepességencímû esszéjébe: „Ne gondoljanak tehát a régi földrajz-könyvek nyomán arra, hogy a Szepesség csak a krump-li és zab zord kárpáti vidéke, ahol állandóan fúj a szél.(…) A folyók völgyében minden megterem. A hûvöséghajlat révén a kender és a len, de még a kajszibarackis, amelyikre a kert végén viharfigyelõ fenyõfa vigyáz.A városok sora az alma és a körte határa (…) De Lõcsénszeptember elején a hegyoldalban termett szõlõt is lát-hatod. A magaslati nap érleli a sajátos, ízes szepesigyümölcsöt”.2 Nézzük meg tehát alaposabban a föntileltárakból kirajzolódó valóságkép néhány mozzanatát!

A foglalkozások felölelik a korabeli városi élet szinteminden jellemzõ területét a hivatalnokoktól és az egyhá-zi emberektõl a talán szakértelmiséginek nevezhetõ réte-gig, a kézmûvesektõl és kereskedõktõl a – mai szóval –

27

láthatármárcius

szolgáltatóiparnak mondható területen dolgozókig. A ván-dorszínészek sajátos szerepet töltenek be ebben a társa-dalomban, a szorosan a városhoz kötõdõ foglalkozásokmeghatározottságával és tekintélyével szemben az õhelyzetük az egyszerre irigyelt és lenézett kívülállóé.Krúdy nem tér ki arra, hogy a szepességi városkák ha-gyományos, fõ megélhetési forrása a bányászat, az erdõ-feldolgozás, a textilipar és a nagyrészt ezekhez kapcso-lódó kereskedelem és szállítás. A takácsok, kékfestõk,erdészek, bányatanácsosok, fuvarosok gyakori említése,illetve szerepeltetése azonban közvetetten – a háttérben– felidézi a táj gazdaságának meghatározó vonatkozásaitis. A tanárok – akiknek egy része egyben szerzetes is –az elbeszélõi élettapasztalat és a korabeli életmód egymásik rétegéhez tartoznak. A szepességi városok iskola-város-jellege nyilatkozik meg általuk, illetve tanítvá-nyaik gyakori feltûnése révén. Az iskolavárosok egy sa-játos funkciója kerül elõtérbe a gyerekcsere, a németszóra adás témájában. Mint ismeretes, a korban szokásvolt az alföldi gyerekeket pár évre felvidéki iskolákbajáratni, hogy az alapvetõen német nyelvû környezetbenmegtanuljanak németül.

A fenti felsorolásból az is nyilvánvaló, hogy a nõkelõtt, amennyiben belül akartak maradni a társadalmon– tehát nem váltak például színésznõvé – kevés pályanyílt meg. Eladóként dolgozhattak, postáskisasszony-ként és tanítónõként. (A cselédség nem tekinthetõ pol-gári foglalkozásnak, és a cselédek Krúdy írásai szerintáltalában a vidékrõl kerültek ki és többnyire szlovákokvoltak.) A dolgozó nõ ezeken a területeken is újkeletûjelenségnek számított, nehezen illeszkedett a hagyomá-nyos felfogásba és társadalomba, helyzete ezért gyak-ran kétes és kiszolgáltatott volt. A December, öregem-ber címû elbeszélés tanítónõje, vagyis az önálló nõalakja egyrészt elriasztja a férfiakat, másrészt erõszakosközeledésre ingerli. Nem meglepõ, hogy ilyen körülmé-nyek között a lányok fõ ambíciója a férjhezmenés és aháziasszonyi élet. Ennek a félig választott, félig kény-szerû háztartásba szorulásnak az eredménye a sok áb-rándozás, a megõrzött naivitás és az az „ártatlan,kisvárosias kacérság” (A podolini takácsné), amely in-kább tetszeni akar, mint hódítani.

A helyszínek leírása is jóval túlmutat a cselekménykereteinek puszta kijelölésén. A városkák fõ sajátosságarégiségük: itt még épségben vannak a magyar gótika ésreneszánsz emlékei, „Lõcsén, a királyi gimnáziumbanmagyar történelmet tanulni könnyû volt, hiszen ott ál-lottak a piactéren még azok a házak, amelyekrõl a tör-ténelem megemlékezik”.3 A városok középkori arcula-tának megmaradásában közrejátszott az, hogy az elzá-logosított területeket se a zálogba adó, se a lengyelek

nem látták érdemesnek fejleszteni, és a török hódítás aSzepességet elkerülte. A magyar szabadságküzdelmek –elsõsorban a kuruc kor, de ’48 is – jelentõs szálakkal,hagyományt teremtõ erõvel, gyakran mitizálódva kö-tõdtek ide. A házak szûk homlokzata tehát nemcsak ahegyek által behatárolt terület szûkösségét idézi fel, ha-nem a középkori város összebújó zártságát is. Az adotthelyzetben csak fölfelé lehetett terjeszkedni, ennekmegvalósulása, az emeletráépítések viszont az egykorijómódot is jelzik. A város zártságát és terjeszkedésénekkorlátait láttatják a legtöbb helyen még a XX. századelején is többé-kevésbé épen megmaradt és az írások-ban szinte mindig szerepet kapó városfalak is. A fõtérenálló templom és a mûhelyek fölött megmaradt régi cé-gérek szintén a múltat idézik. A pincék emlegetése a to-kaji bor gyakori szerepeltetésével párosulva eszünkbejuttathatja, hogy Hegyalja nedûjének az egyik legfonto-sabb piaca Lengyelország volt, az egyik legnagyobb ke-reskedelmi útvonala a Szepességen keresztül vezetett,és a helyi lakosság is kivette a részét nemcsak a borszállításából, kereskedelmébõl és tárolásából, hanem azélvezetébõl is. (Emlékezetes ebbõl a szempontból A po-dolini kísértet Merre jár Riminszky? címû fejezete.)

Az ablakokon lévõ vastag fatáblák és vasrácsok azotthonok zártságát és szentségét jelzik. De az elmúlt év-századokban a lelkekbe ivódott fenyegetettség is ra-gaszkodik a bezárkózás vélt vagy valós védettségéhez:„Mintha örökösen attól rettegtek volna a lakosok, hogyvalamelyik órában ellenséges hadak csapnak le a város-ra, és kirabolják a házat. Legalábbis akkora vasrácsokvoltak az ablakon, mintha hosszú ostromra volnánakberendezkedve”.4 A háztartáson túlnyúló közösségi élethelyszínei a hivatalok, a borbélymûhely, a kocsma és avendéglõ, a „polgári lövölde”, a boltok, a piac, a táncis-kola, a templom, a sétatér és a különbözõ ünnepségek(Krúdy szoboravatást és majálist említ), valamint a szó-rakozás (elsõsorban a kuglizás). Ezek közül némelyikcsak a férfiak számára állt nyitva. Sajátos helyet foglalel – szószerinti értelemben is – a kúria. Ha akarom, kí-vül, ha akarom, belül van a városon a December, öreg-ember címû elbeszélésben: „Egyetlen kúria volt a vá-roskában, kívül, az országúton, ahol régi idõben az uraklaktak, akik nem akarták érezni a parasztok szagát, semhallgatni a polgárok fecsegését”.5

A tájleírásokat uraló fenséges hegyek és rajtuk azegykori rablólovagok omladozó várai sugallják azt avadságot, a természet és az ember részérõl fenyegetõveszélyt, amellyel szemben a kisvárosok óvni igyekez-tek polgáraikat és a csendes munkálkodás körét. A kétvilág azonban ki is egészíti egymást: a kisváros a külvi-lág nélkül unalmassá válhat, a táj városi közösség nél-

28


kül embertelenné. Az eseményeket irányítani képes sze-replõk – Riminszky és a „kísértet” A podolini kísértet-ben, „Krisztus takácsa” a középkori novellák füzérében– mind a kettõben otthonosan mozognak. Nem véletlen,hogy a külsõ veszélyek vélt vagy valós megfékezésévelegy idõben a kisvárosok hagyományos szerepe is vál-ságba kerül. A természet (és esetleg az übermensch-sze-rû lovagok?) fensége nem mindig fenyegetõ, van ami-kor az emberi világ kicsinyességein fölülálló, bölcs el-fogulatlanságot képviseli: „Arra megyünk, amerre azordon, keselyûszakállú, saskedvû lovagok, fel, a he-gyek közé, ahol nem panaszkodik minden kõ a lábunkalatt (…) A hegyek pipázgatnak, mintha már különbdolgokat is láttak volna. (…) És maga a halhatatlan õsz,a hegyvidék emlékezetes farsangja, amikor minden alegszebb ruhájában jelenik meg a természet körmene-tében, õ sem igen veszi tudomásul, hogy az emberekmegint bélpoklosok lettek, mint századokkal ezelõtt”.6

A fent leírtak mellett van még Krúdy szepességi vá-rosainak néhány gyakran említett jellemzõje. Az egyika nemzetiségi keveredés: a városok alapvetõen németnyelvûek, de egyre inkább teret engednek a magyar és aszlovák nyelvnek, illetve õrzik még a lengyel jelleget is.A városképet mindenképpen a városalapítók hagyomá-nya határozza meg: „A Szepességben járunk, és sorbanelmaradoznak a régi városok: Lõcse, a magyar Nürn-berg, majd Késmárk, a fennsík Heidelbergje, az enyhénemelkedõ hegyek alatt pedig Igló, a szepesi Wartburg.Még manapság is egy darab középkori németség zo-máncozza be e városok külsõ képét. A háztetõk, tor-nyok, ablakok és kapuzárak mását megtalálhatni a kö-zépkori német városokban. Talán még az emberek szor-galma, tisztessége és maradisága is másforma itt, mintMagyarország egyéb tájain”.7

A csend, szószerinti értelemben és a kisvárosi élet ese-ménytelenségének kifejezõjeként, szintén gyakori szó.

A határ közelsége ugyancsak rányomja a bélyegét avároskák életére.

Végül az is feltûnõ, hogy a vizsgált történetek nagyrésze télen játszódik. Az északibb, eleve hûvösebb terü-let hosszabb, zordabb tele talán jobban meghatározza ittaz életmódot, mint – a Krúdy írásaiban sokszor össze-hasonlítási alapul szolgáló – alföldi részeken. Az írónakis több tapasztalata lehetett errõl az évszakról, hiszencsak a tanéveket töltötte Podolinban. Fábri Anna megfi-gyelése szerint azonban a tél nem csak a szepességi tör-ténetek uralkodó évszaka: „Feltûnõen sok a téli város-és utcakép a Krúdy-mûvekben, s tanúságuk szerint a tél-nek (és különösen a havazásnak) erõteljes izoláló hatá-sa van, s nemegyszer mesebeli hangulatokat kelt”. A je-lenség további értelmezése még számos olyan vonatko-

zásra hívja föl a figyelmet, ami a szepességi írásokelemzését is megkönnyíti: „a megállt vagy megállítanikívánt idõ problematikája hangsúlyozottan téli környe-zetben jelenik meg” számos regényben, „a tél határo-zottabban különíti el a külsõ és belsõ tereket, mint anyár (…) Télen minden távolibbnak, nyáron mindenközelebbinek látszik (…) Nyáron inkább az életben él-nek az emberek, míg télen valamiféle, önmagukról ésaz életrõl szõtt álomban”.8 Mindez az általános vonásegy sajátosan szepességi funkcióval egészíthetõ ki: a téla városkák múltba dermedését is kifejezi, a középkorkonzerválódását. A megállított idõnek tehát egy külön-leges, történelmi és közösségi léptékû esete valósul ittmeg. Végül a nagy telekben a házleírások esetlegesnektûnõ részlete, a mintegy csak mellesleg említett kemen-ce is jelentõséget nyer. A benne lobogó tûz az otthon, akisvárosi rend õrzõje: „még abból a korszakból való,midõn mindenszentek napján bezárták a kapukat, be-gyújtottak az öles kemencébe, és a polgár elkezdte télipihenését és bõséges táplálkozását”.9

Az említett fontosabb jellemzõk szinte mindegyikefelbukkan valamilyen formában A podolini kísértet elsõnégy-öt oldalán. Érdemes egy keveset idézni, hogy lás-suk, mindössze négy mondatba belefér a városok kicsi-ségének, ódonságának, határközeliségének, táji megha-tározóinak, lengyel múltjának és a modernizáció elma-radása ellenére még élõ kereskedelmi kapcsolatainak abemutatása: „Közel a határszélhez, a Kárpátok alatt,mély völgyben feküdt a városka, és vasútnak híre-ham-va se volt messzi vidéken. Ám a városka mégis útjábaesett annak a nagy országútnak, amely keresztülvezet ahatáron, és így nem volt teljesen elzárva a külvilágtól.A furmányos szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek avároska kövezetén, amely még a középkorból maradt it-ten. Messzi földrõl jött vásárosok megpihentek azegyetlen vendégfogadóban, a Rókában, ahol az ivó sö-tét falain százesztendõs felírások hirdetik, hogy itt vala-mikor lengyel hercegek mulatoztak”.10 Érdemes meg-említeni, hogy a vasút hiányának Krúdy egy másik írá-sában jelentést ad, a civilizáció rombolásainak elkerülé-sét jelzi ott ez a mozzanat, amennyiben „a vasút, a civi-lizációval járó megélhetési gondok és a környéken s avárosban elszaporodó takarékpénztárak és bankok ki-ölik az emberekbõl a kedélyt és a gondtalan jóked-vet…”.11 Ugyancsak a regény elején nyer magyarázatota Krúdy egész életmûvét átszövõ, de a szepességi mû-vekben talán a legnagyobb jelentõséget kapó Rip vanWinkle motívum: „A zálogban töltött száz évek tehát úgymúltak el a városka felett, mintha valami dermedt álom-ban töltötték volna. Mária Terézia idejében egyszerrefölébredtek az emberek hosszú álmukból (…) A regebe-

29

láthatármárcius

li Rip van Winkle ébredt fel itt a mély völgyben, csak-hogy húsz esztendõ helyett századokat aludt”.12 Mintlátható, Krúdy átgondolt és átfogó képet ad aSzepességrõl. A fõ kérdés azonban az, hogyan válik eza kép mûvei szerves tartozékává, az írói világszemléletmegnyilvánulásává. A válasz röviden: azáltal, hogyminden fontosabb jelenségben meglátja és megláttatjaaz író az ellentétes pólusok jelenlétét, így a lényegi vo-nások állandósága mellett is lehetõsége nyílik a változa-tos hangulatok, értékek, beállítottságok kifejezésére. Akülönbözõ mozzanatok hol szebbik, nosztalgikus érzé-seket keltõ oldalukat mutatják, hol pedig az iróniát kihí-vó elértéktelenedésüket. Legtöbbször azonban ez a ket-tõ, ha különbözõ arányokban is, de keveredik. A továb-biakban tekintsük át az egyes jelenségeken belüli ellen-tétek néhány esetét. Fontos tudatosítani, hogy ezek azellentétek nem egymást kizáróak, hanem inkább egyköztes teret határoznak meg.

A városkák régies jellegének a kétarcúsága egyrésztmint ódonság, mívesség, egy történelmi életforma szép-ségének a felidézõdése, másrészt pedig mint ócskaság,elmaradottság nyilvánul meg.

A határ közelsége virágzó kereskedelmet eredmé-nyez, de periféria jellegûvé is teszi a vidéket. Az utóbbi-ra vall, hogy sok szereplõ folytat kettõs életet (például avároskában köztiszteletben álló „Krisztus takácsa” háre-met rendez be az egyik elhagyatott várban), a szerzetes-tanárokat büntetésbõl helyezik ide („Mi ebben a kolos-torban büntetésül vagyunk, uram. A rend ide, a határ-szélre azokat helyezi, akiket valamilyen okból meg akarbüntetni” 13), a nõk naivitása és kiszolgáltatottsága pediggyakran elzüllesztésükhöz vezet, mint a December,öregember és a Szindbád titka címû elbeszélésekben.

A nemzetek és nyelvek együttélése az identitás gyen-geségét és elbizonytalanodását okozhatja, viszont fel isfokozhatja a nemzeti elkötelezettséget, amely sokszorõrzi még a hagyományos hungarus öntudatot is. Krúdysokszor hangsúlyozza a szepességiek szabadság- és ha-zaszeretetét: „A papok, tanárok, ifjak a határszélekcsendességében egy új, szabad Magyarországról ál-modtak (…) A Szepesség némely részében, ahol az öre-gek még nem tudtak magyarul és a Szepesi Lapokatcsak az ifjúság olvasta: furcsa, vad, néha groteszk sovi-niszta-magyarság volt divatban. A kincstár messze ki-terjedõ erdõségeinek hivatalnokai, a táblabírós szolga-bírák, a jókedvû körjegyzõk otthon még tótul beszélget-nek a feleségükkel, de künn az életben hangosan, szin-te diadalmasan hirdetik magyar voltukat. Itt még büsz-kék voltak az emberek, hogy magyarok, hogy Rákócziés Kossuth a rokonuk, hogy függetlenségi a követjük…Hogy magyarul tudtak beszélni, érezni, énekelni! Ez

volt az élet büszkesége”,14 „Sehol olyan büszkék nemvoltak a magyarok az államra, a címerre, a nemzeti tör-ténelemre, mint ezeken a helyeken. Minden emberbüszkén verte magyarságáért a mellét”,15 „mily rajongá-sa és földöntúli tisztelete volt itt a magyarságnak. Nem-zetet a végeken még nem imádtak úgy magyar hozzá-tartozói, mint itt, hideg, hosszútelû, havas északonimádták a magyarságot szerény, félig-meddig mostohafiai, a szepességiek”,16 „Hej, a szepességieket hiába fe-nyegette az ellenség, hogy lerombolja városaikat, ésmegöldösi az otthon maradottakat, a szepességiek fegy-vert fogtak, és elmentek Rákóczival harcolni. Pedig en-nek a népnek még ma se magyar a nyelve, de a szíve ésa lelke az magyar, tiszta magyar. 1848-ban is kitettekmagukért a szepességiek”.17

A kisvárosok eseménytelen csendessége nyugalmas,megállapodott életre szoktatja az embereket: „A felvi-déki szolgabírákban semmi sincs alföldi kartársaikhetykeségébõl: derék és szolid emberek, nagy családotalapítanak, segítenek otthon a favágásnál és a gyertya-öntésnél, és csak akkor haragusznak meg, ha kozmáslett a leves”.18 Ez a csendesség többször menedékülszolgál a nagyváros forgatagával szemben: „Szindbád,aki az unalom és idegesség elõl, a ragyogó estéjû Buda-pestrõl e nagy téli idõben elutazott, ilyenformán érke-zett meg egy napon a határszéli városkába”,19 „azt gon-dolták, hogy nõi szíveket szurkálni jött a felvidéki vá-roskába a romlott és utálatos Budapestrõl”.20 Az ese-ménytelenség azonban a tetterõt is letörheti. A szepes-ségi írások tele vannak félbe maradt életû, önpusztítóvagy különcségbe dermedt alakokkal. Fõleg az ital pó-tolja az életfeladat és a szórakozás hiányát: „Az ördögvinné el, nekünk itt semmi szórakozásunk sincs. (Ezértnem lehet Ferencet többé megmenteni az italtól, sem az’öreget’…) Nincs kaszinónk, nincs színházunk, nincssemmi, semmi szórakozásunk…”.21 A Szerenád címûelbeszélés ritka töménységgel összegzi a negatív voná-sokat: „A padok felett álldogáló ákácok oly soványak éskétségbeesettek, mint egy-egy elhibázott élet, amely avégén tüdõsorvadásban múlik el. (…) mindenféle szo-morúságokra gondoltam. Szegény kisvárosi nõkre, akikfrufrut viselnek, többet sírnak, mint nevetnek. Szomor-kás férfiakra, akik a kuglizóban feljegyzik hõstetteiket,és hiába nevelik hosszúra kisujjukon a fényes körmöt –a hercegnõ soha el nem jön. Esti beszélgetésekre az el-árvult asztalnál és kényelmetlen ágyban: kinek mennyipénze van a városban? (…) És a férjek nemegyszer tud-ják, hogy feleségeiknek szeretõje van. Búskomor,kenyérhajszagú kisvárosi élet, ahol a korzón hangosankacagnak, de nem vacsoráznak!”22 A sok nyomorúságközött a fiatalok nehezen tudnak ellenállni a nagyváros

30


vélt vagy valós izgalmainak, és ezzel gyakran visszaél-nek a szélhámosok, mint az elbeszélõ a Szindbád titkacímû novellában. Viszont a kisvárosi rend pozitív olda-lait érzékelõ szereplõk szilárdak maradnak a csábítássalszemben, példa erre a Púder menyasszonya. A kisvárostehát hiába ellenképe sokban a bûnösnek felfogottnagyvárosnak, nem lehet idilli ellenvilág, mivel számosterületen a nagyváros biztosít jobb lehetõségeket.

Könnyû belátni, hogy a kisvárosi alakokra oly jel-lemzõ ábrándozás is hathat építõen és rombolóan egy-aránt. Egyeseknek kitágítja az életlehetõségeit, kiegé-szíti és megszépíti a tevékenységét, mások álmodozá-saikat összetévesztik a lehetõségeikkel, és tévútra sikla-nak, illúziókat kergetnek.

Elmondhatjuk, hogy a szepességi valóság elmélyültismerete és az olvasóval való megismertetése nem gátol-ta, hanem elõsegítette az írói képzelet és világszemléletkiteljesülését. Krúdy világlátásának leginkább az ábrán-dos, emlékezõ, erkölcskritikai és történelmi távlatú vetü-letei találtak keretet ebben a közegben a maguk kifejezõ-déséhez. Érdekes további feladat annak a kérdésnek amegvizsgálása, hogyan illeszkedik mindez a szerzõ töb-bi irodalmi tájélménye közé, elsõsorban a másik két leg-gyakoribb helyszín, a Nyírség és Budapest világához.

JEGYZETEK

1 Ifjú évek. In: Krúdy Gyula: Utazás a Szepességben. Felsõmagyar-ország Kiadó, Miskolc, 1998. 14.

2 In: A tölgyerdõre épült város. Felföldi tájak, városok. Vál., öáll.Filep Tamás Gusztáv – Szõke Edit. Lilium Aurum, Dunaszerdahely,1996. 42–43.

3 Cím nélkül, in: K. Gy.: Utazás a Szepességben, 5.4 K. Gy.: A podolini kísértet. Bp., 1964. 9.5 K. Gy.: Utazás a Szepességben, 18.6 A tékozló fiú. In: A tölgyerdõre épült város, 37–38.7 K. Gy.: A szamárfejû Szaniszló. In: K. Gy.: Utazás a Szepességben, 36. 8 Fábri Anna: „Mit lehet írni Pestrõl?” Budapesti Negyed 34. sz.,

2001 Tél. 46–47.9 K. Gy.: A tékozló fiú. In: A tölgyerdõre épült város, 37.

10 K. Gy.: A podolini kísértet, 5.11 K. Gy.: A rózsa és a muskátli. In: A fehérlábú Gaálné II. Bp., 1959. 452.12 K. Gy.: A podolini kísértet, 7.13 K. Gy.: Szindbád, a hajós. In: Utazás a Szepességben, 130.14 K. Gy.: Határszéli Podolin boldog évei. In: Pest 1916. Békéscsaba,

1997, 124–126.15 Cím nélkül. In: Utazás a Szepességben, 5.16 K. Gy.: Ének a végekrõl. In: Utazás a Szepességben, 223.17 K. Gy.: Utazás a Szepességben. In: A cirkuszkirály. Bp., 1982. 337.18 K. Gy.: Ifjú évek. In: Utazás a Szepességben, 11.19 K. Gy.: Szindbád, a hajós. In: Utazás a Szepességben, 126.20 K. Gy.: Kisvárosi álmok hõse. In: Szerenád. Bp., 1979. 307.21 K. Gy.: Szindbád, a hajós. In: K.Gy.: Utazás a Szepességben, 130.22 in: K.Gy.: Szerenád, 225.

31

láthatármárcius

Szepesváralja fõtere

– Gálfalvi Györggyel folytatott 1987-es beszélgetésébõl és a közelmúltbanElek Tibor által készített interjúból(Hitel, 2005/3) egyaránt kiderül,hogy az összes iratában Ferencz Sa-lamon István Imre néven szerepel.Elsõ két kötete (Nyári vándorlások,1972, Utolsó kenyér, 1978) mégFerencz S. István, a harmadik (Ki vi-rággal megveretett, 1984) viszontmár Ferenczes István néven jelentmeg. Kérem, avassa be az olvasókata névadás történetébe, illetve abba,hogy ez a radikálisnak tetszõ névrö-vidülés miként ment végbe?

– Írói nevem eredetét megma-gyarázandó vissza kell menni a hu-szadik század elejére, de talán a ti-zenkilencedik század végére. A pon-tos idõpontot nem tudom, de ekkor,a századforduló táján adták, vették

apai nagyapámat, Salamon Lászlótörökbe. Õk hatan voltak testvérek,három lány, három fiú. A lányokférjhez mentek, szétszóródtak, mégBrailába is jutott belõlük (ezt egyfényképrõl tudom, amelynek a há-tára rá van írva – sajnos nevek nél-kül –, hogy a brailai rokonok, teháta mi családunkból is elnyelt egyágat a Regát), a fiúk közül nagy-apám volt a legkisebb, õt vettékörökbe a gyermektelen nagynénjeés férje, nevezett Ferencz István,nemcsak a birtok öröklése miatt,hanem azért is, mert nagyapám rop-pant jó kedélyû legény volt, akinekhíre volt az egész Közép-Csíkban.Így lett hivatalosan a neve: FerenczSalamon László. Vér szerint tehátSalamonok vagyunk. A bajok az-után kezdõdtek, miután megnõsült,

feleségül vette Csíkszentkirályróldrága, kicsi nagyanyámat, Balló Ju-liannát, és jöttek a gyermekek.Nagyanyám hat gyermeket szült,három már csecsemõ korában el-halt, hanem nagyapám mámoros ál-lapotától függõen, hol Salamon, holFerencz vezetéknévvel anyaköny-veztette gyermekeit. Nagynéném ésnagybátyám Salamon vezetéknevetkapott, apám pedig legnagyobbkénta Ferencz Salamon Imre néven íra-tott be a nagy könyvbe. Tehát 1944karácsonyának másodnapján, ami-kor megszülettem, szinte természe-tes volt, hogy a szülõfalunkban ho-nos névadási szokások szerint ezt anevet kapom. Csak ez a karácsonymásodnap feltett egy kérdést,ugyanis Szent István napja is, aztnem lehet kihagyni, hisz ezt jelnekvélték: hoztam magammal neve-met! És Szent István, és az elsõ ma-gyar király! Születésem, amely akocsma mögötti szobában történt –nagyapám nevén volt a HangyaSzövetkezet kocsmája, anyám vitte,ott is laktak – a fáma szerint egycsapra vert hordóval hozatott a falutudomására. Nagy esemény volt,nemcsak apám számára, nagyapámtalán még jobban mulatott, hisz énvoltam az elsõ fiúunoka, aki biztonvezeti majd szántáskor a teheneket.A László keresztnév csak azért nemkerült az István és Imre mellé, mertbetelt a rubrika. Nem hiszem azon-ban, hogy a háromnapos mulatás és

32

nyitott mûhely magyar napló

A nyelv nékem a hazámBeszélgetés Ferenczes Istvánnal

Ferenczes István, a Csíkszeredában élõ József Attila-díjas költõ többmint három évtizedes alkotói pályára tekinthet vissza. Mûveinek él-mény- és témavilága – mintegy a szülõföldhöz való hûség és ragaszko-dás reprezentációjaként – a lehetõ legszorosabban kötõdik a tájhazamúltjához és jelenéhez. Korábbi és újabb kötetei is a létrontással és lét-abszurditással viaskodó, értékóvó, sorsvállaló, gondûzõ író pozíciójá-ban mutatják föl Ferenczes Istvánt. A versek partitúráját nagyobb-részt uraló elégikusság az otthontalanság, az idegenség, a hazátlanságés védtelenség élményébõl kiindulva végsõ soron az ezredvégi emberfogódzók nélküli létbe vetettségét, kozmikus árvaságát, totális kisem-mizettségét is kifejezi. Az archaikustól a posztmodernig ívelõ asszimi-lációs törekvés, az õsi folklórtól Nagy Lászlóig és Kányádi Sándorig, ajokulátor-énekektõl Szilágyi Domokosig és Kovács András Ferencigterjedõ szintézisteremtõ igény Ferenczes István sokszínû és sokszóla-mú költészetének talán legszembeötlõbb sajátossága. A kritika is úgytartja, hogy egy szokatlanul erõs sodrású, sokféle forrásból táplálkozó,elementárisan tiszta líravilágot hozott létre. Ami leginkább egyénivé éseredetivé teszi õt, az a látás- és kifejezésmódbeli összetettség, a jelentés-rétegeket tágító és távlatosító intertextuális lelemény, valamint az alap-vetõen komor létélményt ellenpontozó nyelvi humor és csillámló játé-kosság. Az egzisztenciálisan és közösségként elszenvedett sorsrontóborzalmakat, tragikus sugallatokat oldani képes transzszilván derû ésmélységes létbizalom Arany Jánosra és Mikes Kelemenre valló bölcses-sége Ferenczes István költészetétõl (és prózájától) sem idegen.

33

nyitott mûhelymárcius

a névvita miatt nem anyakönyveztekrögtön, inkább a háború végi állapo-tok számlájára írható, hogy születé-sem dátumaként nem l944. decem-ber 26., hanem l945. január l.szerepel. Akár ironikusan isszemlélhetném én ezt a név-adást, hisz tulajdonképpen elé-be mentünk az akkor beözönlõdivatnak: a népek felszabadítóiugyanis már az udvarunkonvoltak, s náluk õsidõk óta szo-kás volt a halmozott névadás.Lásd: Joszif VisszarionovicsSztalin Dzsugasvili Koba.

Engem nem zavart a soknév, legfennebb a román hiva-talnokokat, rendõröket, katona-tiszteket imitt-amott, de õket isnem annyira a kiejtése, inkábba hosszúsága zavarta, tessék el-képzelni a Máriaradna mellettikaszárnyában az Appelplatzona névsorolvasó õrmestert...

Írói nevemnek már egysze-rûbb a története. Elsõ két köte-tem az addig hivatalosan ishasznált Ferencz S. István név-vel jelent meg. Elég semmit-mondó volt így, mintha két ke-resztnevet egy kötõszóval mondanaki az ember. Aztán valamikor a het-venes években, amikor SzilágyiDomokossal elõször és utoljára ta-lálkoztam, ami egy csíkszeredaikocsmázásból állt és a lakásunkonegy hosszú délutáni hallgatásból,arra kért, hogy elsõ kötetembõl – hamég van –, dedikáljak egyet neki.Én ezt irulva-pirulva, megilletõdöt-ten meg is tettem, mire fel õ levettea könyvespolcról Sajtóértekezlet cí-mû kötetét és dedikálta: „Ferenczeshaveromnak baráti szeretettel,Szisz”. Tehát õ írta le elõször így anevemet. A harmadik kötetem, mintemlítetted, már ezzel a névvel jelentmeg. Azóta ez a nevem.

– „Ahol eszmélni kezdünk: szá-munkra ott a szülõföld, ott a szûkebbhaza. Ide szólít – ha öregszünk – az

emlék, itt a gyökér, a konok, a meg-tartó, bár a növekedés, a gyümölcs-termés mámorában föld és ég közöttkapaszkodóban ez a gyökér olykor

elfeledett” – írja Alakító tájak címûesszéjében Jókai Anna. Hogy a szülõ-föld abszolút viszonyítási pontként ésa létezés centrumaként él bennünk,Kányádi Sándor egyik lírai vallomá-sában is megfogalmazódik: „…min-den más táj csak óceán / ez itt a föld/ a föld nekem”. A Csíkpálfalváról in-duló valamikori gyerekember milyenútravalókat kapott a szülõi házból,miféle szellemiségnek és lelkiségneklett az örököse és továbbvivõje?

– Gyermekkoromat két végletes-séggel jellemezhetem. Egyik felõlmaga volt az éden, a már-már idilli-kus, a romlatlan természeti környe-zet, másfelõl a gyehennás emberi,társadalmi viszonyok, amelyekmérhetetlen szenvedéseknek tettékki családunkat. Már magzati éle-temben veszélybe kerültem.

Negyvennégy õszén, talán szep-temberben, miután a felszabadítókáttörték a Kárpátokat, szülõfalum-ból is menekültek. A mi családunk a

Hargita platóján lévõ Kápol-násfaluig jutott el csupán, ittértek utol az oroszok. Apámat,akit gyomorfekélye miatt nemvitték ki a frontra, felmentet-ték a katonai szolgálat alól, te-hát õ is a családdal menekült,egy rossz elszólás miatt (adavaj cigárra nix-szel vála-szolt) németnek hitték, s már-is a kivégzõosztag elõtt találtamagát. Egy félnapig orosz ru-letteztek vele, aztán egybesszarábiai, románul tudó ka-tonának köszönhetõen vala-hogy kimagyarázták, hogy õnem fasiszta, hanem csak it-teni székely. Anyám szerintekkor adtam az elsõ életjelt,hatalmasakat rúgtam a méhé-ben. Apám azon a délelõttönmegõszült. Aztán jött a negy-venhatos hatalmas szárazság.Apám a falu megbízásából le-utazott a Bánságba, ott leütöt-ték, kirabolták, a gabona ára, a

pénz szerencsére kabátja béléseibevolt belevarrva. Hozott is a falunakgabonát, aminek a szétosztása nemkis rumlival járt, nekünk semmisem maradt. Utólag tudtuk meg,hogy apám öccse, aki ferences szer-zetes volt, úgy úszta meg Biharbana Maniu-gárdisták rémtetteit, hogyhuszonnégy órát derékig állt a víz-ben egy híd alatt, örökre beteg lett,alig negyvennyolc évet élt. De rólakésõbb még szólok. Aztán jöttnegyvenkilenc. A két háború közöttleégett falunk temploma, új kellettvolna helyébe. Építész apám veze-tésével neki is kezdett a falu, ’49 jú-niusában szentelte fel Márton Áronpüspök úr, két héttel letartóztatásaelõtt. Ez csoda volt, azt hiszem,akkor az egész, a világ egy hatodátkitevõ béketáborban ilyen nem tör-

Édesanyja ölében

tént. Ez apám megszállottsága mel-lett a székely faluközösség csodála-tos életerejérõl, az azért sem hagynimagunkat, hogy letapossanak, meg-alázzanak erkölcsi krédójáról is le-hetne példázat. Apámnak ez a tettekihívta az osztályharc dühét. A le-véltárból kivettem kulákká nyilvá-nításának az iratait, az egyik „aján-lásban” azt írja a csõcselékbõl fel-tûnt pártitkár, hogy „nagy papbarátés visszasírja a horti regyimet”. Avégsõ lökést a kulákságunkhoz egyl952 augusztusában történt kocsmaibeszélgetés adta meg, amikor isapám rákérdezett a kocsmárosra,hogy miért nem veszi le a falról avén gazembernek a képit, mertlégyszaros, s különben is azt beszé-lik, hogy megdöglött. Nekem erremindig a Švejkbeli kocsmáros jut azeszembe, a különbség csak annyi,hogy l952-ben nem Ferenc Jóska,hanem Sztálin képe függötta falon. Édesapámat nemvitték el rögtön, másnap ér-kezett meg falunkba a feke-te autó, amit idõben megtu-dott, s irány az erdõ. Egé-szen véletlenül én édes-anyámmal s anyai nagy-apámmal, Gál Dezsõvel ak-kor voltam elõször az er-dõn. Tehénõrzés közbenúgy eltévedtem, hogy este-fele találtak rám. Meg iskaptam ezért életem elsõverését. Már hazafele tar-tottunk, amikor a Vár-dombnál szembeállítottapám azzal, hogy utána jöt-tek. Akkor úgy eltûnt, hogyvalamikor l955-ben kerültelõ. Három hónapig a kör-nyéken bujkált, aztán be-ment Moldvába, a csángókközé, késõbb rangrejtve,egy román mérnök jóvoltá-ból egy Szovrompetrol ne-vezetû vállalatnál dolgo-zott, és: Sztálin halála után

sztahanovista lett! Miközben itthontovábbra is keresték. Sztálin halá-lakor akkora gyászjelentést ragasz-tottak ki a kapunkra, hogy attól ka-cagott a fél falu. Én pedig a gyász-misén, amelyre kiparancsoltákegész Csíkpálfalvát, ministráltam éssírtam. Ellentétben kortársaimmalén nem a nagy vezért sirattam, ha-nem édesapámat, akirõl azt mond-ták csúfandárosan a faluban, hogyelment Sztálin temetésére. Ezalattkulákok voltunk ( l,90 hektárnyibirtokkal), anyámat naponta idéztéka vörösposztós asztal elé, állandóanközmunkára kényszerítették, köz-vécét ásattak vele a szérûn, s rá-adásnak ott volt a mérhetetlen nagy-ságú beszolgáltatási kötelezettség.Nem is tudom, hogy éltük túl, édes-anyám hogyan tudta fenntartani aháromgyermekes családot. Ettünkmi árpapuliszkát is, de ha csak egy

szem cukorkát is vagy diót, húgom-nak rongybabát hozott is, a Miku-lás, az Angyal mindig eljött, tehátmégis boldog volt a gyermekko-runk. Boldog volt, mert ott voltakaz erdõk, a mezõk, a patakok, a ma-dárfészkek, a mesék, a népdalok, aballadák, az akkor még létezõ „ser-kék” táncháza. Anyai nagyanyámegy csoda volt. Õ még énekelte aballadákat, most így Endre báró le-ányára, Fehér Lászlóra, Barna Jan-csira, Júlia szép leányra emlék-szem. De a környezeténél olvasot-tabb is volt, a padlásokon itt-ottmegtalált könyveket elõször õ ol-vasta el, mesélte el nekünk. A kétháború között, amikor SzentimreiJuditék, Nagy Imréék elindították aszékely népi textíliáért a mozgal-mat, nagyanyám tanította a székelyrakottas szövésére õket. Õ készí-tett a papi pályára is, a latin liturgi-

át – akkor az volt – õ taní-totta meg, hogy jó minist-ráns legyen belõlem. Feren-ces szerzetes nagybátyámnyomán engem is a csík-somlyói barátoknak szánt.Különben a régi idõben afalunkban szinte gyakorlatvolt, hogy a családból egyfiút papnak szántak. A tá-gabb rokonság is tele voltpap bácsikkal. Öcsém ke-resztelõjén ’49-ben mégtáncoltak is. Csodálatosemberek voltak. Nagybá-tyám kívülrõl tudta a Tol-dit, bizonyára a gyûjtõtá-bor alatt tanulta meg. Vaká-cióim alatt, amikor nálavoltam, mindig azt mondta,mondatta. De édesapámsem hagyta magát, õ taní-tott meg a Talpra magyar-ra, Tompa Mihály Gólyá-hoz és A madár fiaihoz cí-mû verseire, Arany Jánosballadáira. Az utóbbiakesetében külön élmény volt

34


Édesapja és nagybátyja

35


a színpadra alkalmazott változatukelõadása. Apám ugyanis nemcsakmegszállott építész ember volt (õvolt többek között a Kós Károly ter-vezte csíksomlyói KALOT-ház épí-tésvezetõje is), hanem színjátszó is.Negyvenkilencben a templom épí-tésekor, a tetõzet bádogmunkáiramár nem jutott sehonnan pénz, errefel édesapám betanította a falu szín-játszóinak Az obsitost, s addig„tájaltak” a Csíki-medence falvai-ban, amíg a torony befödéséhez s abádogkeresztekre összegyûlt apénz. De soha nem feledem AranyJános Rákócziné balladájának aszínpadi változatát sem, amelyetszintén édesapám tanított be, azt hi-szem ’56 telén. Elevenen él bennema nyitókép: ülnek a kurucok a tábor-tûz körül és énekelik: NagyMajtényi síkon eltörött a zászló...Napestig mesélhetnék ezekrõl agyermekkori élményekrõl, de ennyiis elég annak illusztrálására, hogynemcsak ingergazdag, katartikus,de varázslatos is volt... S nem az is-

kola volt a meghatá-rozó, hanem a csa-lád, a környezet. Aztanított mindenre, elis döntötte örökre asorsomat...

Azért válaszoltamilyen bõbeszédûenezekre a kérdésekre,mert tulajdonképpentizenhárom éves ko-romig minden lénye-ges megtörtént ve-lem. Tizenhároméves koromban végetis ért a gyermekkor.Ekkor a csíkszeredaiállomáson felültetteka gõzösre, menj fi-am, próbálj szeren-csét – jelszóval. Mintkulákfiókát ugyanisnem vettek fel a szé-kelyföldi középisko-

lákba, így jutottunk többen sorstár-saimmal a dél-erdélyi középisko-lákba, ahol gyermekhiány miatt fel-vették a magunkfajtákat is. A milugosi osztályunknak a fele székelyvolt. Azt ne tudja meg senki, hogyaz elsõ évben ötszáz kilométerre aszülõföldtõl mennyi székely kölyökhullatta a könnyeit...

– „A nyelv ma néktek végsõmenedéktek” – írja Reményik Sán-dor. „Nyelvébõl kiesve: létének cél-jából is kiesik az ember” – mondjaSütõ András. Az anyanyelv kiemelke-dõ fontosságát és pótolhatatlanságáta határok fölötti magyar irodalomszámos képviselõje hangsúlyozza.Közülük most álljon itt a felvidékiRácz Olivér riadalom és reményke-dés kettõsségében fogant eszméltetõ-en szép vallomása: „Nem is a nyel-vet féltem: a tudatot féltem. A tudatnevében fohászkodom a nyelvhez,amelyet a mécsvilágnál görnyedõBessenyei épített, Katona József lúd-tollal szépített, amelyhez Berzsenyifohászkodott (…), amelynek szár-

nyán Ady, Kosztolányi, Radnóti aszirtek és az iszonyatok fölé emelke-dett – nyelv, te megtartó és megõrzõerõ, ébredj, védd magad, szólaljmeg!” A nyelvnek, az irodalmi ha-gyománynak és a közösségnek elkö-telezett alkotóemberként hogyan ár-nyalná, milyen tapasztalatokkal egé-szítené ki a fenti vallomást?

– A nyelv nékem a hazám. Erre akérdésre Dsida Jenõ PsalmusHungaricusával tudok csak vála-szolni. Ebben a kérdésben ennéltöbbet egy Erdélyben élõ magyaríró nem mondhat. Nem is féltem énitten az anyanyelvünket, de még atudatot sem. A múltkor elkövettemazt a bornírtságot, hogy elmentemegy budapesti elefánttemetõbe, egyplázába, teszkóba, vagy mi az ör-dögbe, negyedóra teltén jobban el-fáradtam, mint az egész napi kaszá-lástól. Kínomban leültem egy sörmellé. Mögöttem két hölgyike be-szélgetett, illetve egyfolytában ma-roktelefonozott, eléggé hangosan,tehát hallhattam. Ha akarnék semtudnék beszámolni, mirõl szövegel-tek, ugyanis egy kukkot sem értet-tem az egészbõl... Mit mondjak?Ezért döbbenek meg, amikor többmint nevesnek és óriásnak mondha-tó politikusok a mi – vagyis a hatá-ron túliak – kettõs identitásáról nyi-

Nagyanyja és nagybátyja

Érettségizõként

latkoznak, országgyûlésileg szóno-kolnak. Nekem soha nem volt kettõsidentitásom. A felmenõimnek sem,mi több az egész szülõfalumnak sazoknak a székely-magyar falvak-nak sem, amelyeket újságírókéntbejártam. De még a szülõfalumbanlévõ hõsök szobrán felsoroltak kö-zött lévõ, a Bukarestben megesettszékely lány fia, Kopacz Mircsea ismagyarként halt hõsi halált valahola Piávénál vagy a Don-kanyarban.Kettõs identitása legfennebb a ve-gyes házasságban születetteknek le-het. Különben a mel-lékelt írásom eléggébeszédesen magya-rázza az anyanyelv-hez való viszonyo-mat. Akár az oktalanjószág, idõnként miis belepusztulhatunkaz anyanyelvbe...

– Életvilág és ér-téktudat, valóságta-pasztalat és NagyLászló-i minõségesz-mény, determinálósorsélmény és JózsefAttila-i teljesség-igény állandó kettõssége jellemziFerenczes István versvilágát. Nyil-vánvaló persze, hogy ezek nem ab-szolút módon szembeállítható és fõ-ként nem egymást kizáró kategó-riák. Érdekes és izgalmas lehet azérintkezések és kölcsönhatásokproblémája, vagy másképpen fogal-mazva az a párbeszéd, amely a köl-tõi és tapasztalati én, a lírai alanyés az emberi személyiség közötti át-járhatóságot biztosítja. A minden-napok során hogyan mûködik, mi-lyen tanulságokkal szolgál és mifélehaszonnal jár ez a dialógus?

– Abban, amit eddig alkottam,mindez bizonyára benne van. ANagy László-i minõségeszmény s aJózsef Attila-i teljességigény is,hisz mindkettõjük eszményképem.Bár meg kell vallanom, hogy Nagy

Lászlót jóval elsõ kötetem megjele-nése után fedeztem fel (ez abszurd-nak tûnik, de az akkori állapotokatminõsíti, hogy a hatvanas évek vé-gén, a hetvenes évek elején alig is-mertük az anyaországi irodalmat,legfennebb annyit, amennyit bará-taink átcsempésztek), József Attilátsem a középiskolai tananyag nyo-mán fedeztük fel, amit akkor taní-tottak belõle (ötvenes évek vége,hatvanas évek eleje), azt nem lehe-tett szeretni. Egyáltalán, azt az iro-dalmat, amit nekünk tanítottak

(csak néhány cím: Legmagasabbhõfokon, Szél fúvatlan nem indul,Hõsnél többek, Egy földmûves tár-sulása, Törik a parlagot, Vitézek éshõsök, Foggal és körömmel, Mezít-lábas menyasszony, Döntsd a tõkét,A proletárfiú verse), azt nem lehetettszeretni, tanulni. A lugosi középis-kola után ezért is választottam a bi-ológiát. De visszatérve a kérdés lé-nyegéhez: nem tudom a kettõt szétlehet-e választani, de õszintén szól-va soha nem gondolkodtam ezekena kérdéseken, nem vagyok én annyi-ra tudatos szövegíró ember. Szerin-tem nem beszélhetünk átjárhatóság-ról ezek között a fogalmak között,ugyanis érzéseim szerint nincs kü-lön költõi és tapasztalati én, csak azegyetlenegy kín, a vers, amibe elõbbvagy utóbb belehülyül az ember.

Vagy ha léteznek ezek a kategóriák,akkor valahogy úgy, mint az egy Is-tenben a három, bármelyik érintmeg: az a kegyelmi állapot. De ezsem minden, mert ettõl mennybe isszállhat, vagy a sánc mélyére is ke-rülhet az ember. Esetleg megszólalvagy elhallgat. Talán jobb lenneidõnként hallgatni. Volt idõ, amikorez volt az életformám...

– Egymást követõ kötetei (Meg-õszülsz, mint a fenyvesek, 1988, Hóhull örök vadászmezõkre, 1992,Sekler songs, 2001, Minerálnája

pesznya, 2004) ésezek kritikai fogad-tatása azt a véle-ményt erõsíti ben-nünk, hogy Feren-czes István köl-tészete alapvetõentranszszilván be-ágyazottságú, bi-zonyos poétikai el-járásokban a poszt-modernnel is érint-kezõ, a nyelvi, tör-ténelmi, kulturálissokféleségbõl táp-lálkozó, sokirányú

tájékozódást mutató líravilág, amely-tõl az experimentáló jelleg sem ide-gen. Az egyes recenziókban perszemáshová kerülnek a hangsúlyok;némelyek például kiemelik költésze-tének posztmodern jegyeit, másokviszont ezt kevésbé ítélik fontosnak.Hogyan viszonyul a kritikához,miként fogadja az olvasói vissza-jelzéseket?

– Minden íróember autodidakta.Én többszörösen az vagyok. Annakidején, huszonéves koromban (másköltõk ennyi idõsen már rég meg-haltak), amikor rádöbbentem el-pusztítható voltomra, s eljöttek akétségbeejtõ szerelmek is, szóval,amikor eldöntöttem, hogy írni fo-gok, az elsõ dolog, amire rájöttem,az az volt, hogy milyen rettenetesenkeveset tudok abból, ami irodalom,

36


A román tengerparton

37


szakma, mesterségbeli tudás. Azaz:kiderült, hogy semmit sem tudok.Mintha az égbõl pottyantam volna aföldre, úgy ültem nemzedéktársaim,Csiki Laci, Kenéz Feri, Vári Attilamellett. Farkasék, Király Laciékmár nem voltak Kolozsváron. Értekis ezért némi frusztrációk. Gyerme-ki botorság kellett, hogy e tapaszta-latok után csak azért is elkezdjek ír-ni. Ömlött belõlem a tenta. Égtem,de legfõképp égettem. Rájöttem,hogy bizony itt tanulni kell. Attól apillanattól nem is érdekelt többé abiológia. Elsõ kötetem megjelenéseután ilyen-olyan kritikák jelentekmeg, amiket eléggé zokon vettem.De ezzel el is múlt minden, többénem nagyon érdeklõdtem a vissz-hang természetérõl. Amikor Szi-lágyi Domokos nevet adott azon adélutánon, annyit mondott csak:haver, rá se b...., te csak az írássaltörõdj, a lehetetlenbe is vágj bele,legfennebb belepusztulsz. Tudta õ,amit tudott, mert belepusztult. Énnem, dehát hogyan is mérhetnémmagam õhozzá? Az olvasó sem ér-dekel különösebben, hisz ez azegész, amit eddig elmûveltem, az énbõrömrõl szól, kizárólag személyesügy. Magamat sem tudtam, hát ho-gyan is tudnék én bárkit, világotmegváltani. Az irodalom nem is er-rõl szól. Voltak azért csodálatos él-ményeim a különbözõ találkozáso-kon. Csak egyet mesélek el: valami-kor a nyolcvanas években, elsõgyermekeknek írt könyvem megje-lenésekor meghívtak Cseres Tiborszülõfalujába, Gyergyóremetére.Hatalmas tél volt, recsegett-ropo-gott. De akkor már este sem voltvillany. Két petróleumlámpa pislá-kolt a kultúrház nagytermében, vö-rösen izzottak a dobkályák, csakegymásnak az árnyékát láttuk. Deolyan bensõséges találkozón azótasem voltam. Jóval elmúlt éjfél, smég mindig kérték, hogy olvassak.Na, mondja, mondja még. Aztán az-

zal vetettem végét az egésznek,hogy megkértem: énekeljünk. Elõ-ször halkan, aztán moderátóban,több mint egy órát énekeltem együtta remetei székelyekkel. Olyan voltez, mint a Kányádi-versben a fátólfáig lopódzkodó gyermek fütyöré-szése a félelem ellen. Hát ezért kella vers, az ének. Fogságot megjártöregek, ártatlanul bebörtönzött,kényszermunkára vitt papok és vilá-giak mesélték, hogy az imádságmellett az ének, a vers mentette megõket a pusztulástól. Ha másért nem,azért a gyergyóremetei éjszakáért ismegérte élni.

– Közel három évtized munkás-ságát bemutató válogatott versgyûj-teménye (Bacchatio Transsylvanica,2002) a kisebbségi létezés szoron-gató gondjait, az erdélyi identitáslassú felmorzsolódását, a pusztulás-tudat állandósult tapasztalatát az il-lúziótlan bátorság csöndes heroiz-musával, a szürkületbe takart, halo-vány reménység atmoszférájával ál-lítja elénk. A determináló sorsél-mény (a groteszk-tragikus kisebbsé-gi létezés) azonban egy másfajtaszemléletben, oldottabb, játékosabbpartitúrában is megjelenik az ún.gyerekverseket tartalmazó kötetek-ben. (Mikor Csíkban járt a török,1986, Indián a Hargitán, 1989, Pe-pita hangya, 1998) Az adott közegrészérõl mutatkozó igény (Napsu-gár, olvasóközönség, társadalmimegrendelés) és a belsõ indíttatás(kísérletezõ kedv, menedékkeresés,hiánypótlás) milyen módon és mi-lyen arányban befolyásolták a gyer-mekversek megszületését?

– A közeg, a társadalmi megren-delés, kísérletezõ kedv, hiánypótlás,mindez létezett. Valószínû azonban,hogy a gyermekhiány – feleségemkorán jött, súlyos betegsége miatt –is belejátszott abba, hogy gyerme-keknek, illetve szülõknek, nagyszü-lõknek alcímezett verseket írtam.Kenéz Ferenc barátomat idézve, én

„a világ összes romániai magyargyermekének” írtam verseket. Anyolcvanas évek végére már a ma-gyar helynevek beírása is tétje lettezeknek. A Mikor Csíkban járt a tö-rök címû kötetemben valaki meg-számolta, száznál több erdélyihely-, helységnév szerepelt. Ami-kor készült az Indián a Hargitán,hoppá, valakinek szeget ütött ez afejébe, leszóltak föntrõl, hogy nemmegy: a helyneveket csak románullehet megnevezni! Ki velük akönyvbõl! Így aztán olyan megol-dásokra kényszerültem példánakokáért, hogy Sáromberke helyettJáromberkét írtam. Sáromberke lé-tezik Marosszéken, románul Dumb-ravioara, de olyan falu, hogyJáromberke nincs se magyarul, serománul. De már a magyar sze-mélynevek leírása is merényletnekszámított. Talán ezért kezdtem el,játszva a magyar személynevekkel,írni a Nevedet Nevemmel címû cik-lust, amit aztán a kilencvenes évek-ben el is feledtem. Az elmúlt télentisztogatás és papírégetés közbenrátaláltam néhányra, rájuk is csa-pott az egyik csíkszeredai kiadó,szép, színesen illusztrált könyvecs-ke sikerült belõlük. Kénytelen le-szek megkeresni a többit is, esetlegtovábbírni. Hisz annyi csöppségvan köröttem (Csak a Székelyföldszerkesztõségének holdudvarábanaz utóbbi másfél évben hat kicsiszületett, egyik gyönyörûbb a má-siknál), hogyan tudnám a legjobbanszeretni õket, ha nem verssel?

– A magyarság peremterületénélõ csángók sorsa régóta foglalkoz-tatja versben (Csángó bölcsõdal,Töredék egy csángó eposzból, Di-dergés) és prózában (Gyásztól gyá-szig, 1994, Ordasok tépte tájon,1997) egyaránt. Ráadásul a Szé-kelyföld mellett 2000-tõl a MoldvaiMagyarság címû folyóiratot is fõ-szerkesztõként jegyzi. A csángó sor-sot szívszorító szemléletességgel ki-

fejezõ Didergés címû poémájábólidézek: „volt voltam / izé / lett lettemez az / talán talán / sem nem ez / semnem az / (…) volt voltam mo-gyariféle / lettem lett / sem nem ilyen/ sem nem olyan / egynek es másnakaz széle / (…) futnák bé Bukarest /azt mond büdös oláh / ha mond mo-

csok bozgor / futnák ki Budapest /hol hát lenne haza / (…) hol volnahát hazám / talán cédrus fába / talána tengerbe”. A versbeli identitás-vesztés és hazátlanság nyilvánvaló-an példázatként olvasható, és mint-ha az erdélyi (székelyföldi) magyar-ságot is fenyegetõ modellt látna ésérzékeltetne a csángók sorsában…

– Egyik méltató szerint ez a versnépies párja Domonkos István Kor-mányeltörésben címû poémájának.Õ a Nyugatra szakadottak megsem-misülését, én a Keleten maradotta-két írtam meg. S ha már errõl esettszó, el kell mondanom, hogy a Nyu-gat sokkal több magyart emésztettel, mint Kelet. De nem egyszerûsít-hetõ le ennyire az említett vers, hiszaz identitásvesztés sokkal kozmo-politább jelenség, mintsem hinni le-het. Nálunknál nagyobbak is tûntekel a süllyesztõben. De a mai világ-ban szinte óráról órára tûnnek elkisnépek, nyelvjárások. Tehát acsángót nyugodtan behelyettesíthe-tem, mondjuk, a hantival, lívvel,

vóttal, vepszével vagy egy amazo-nasi indián törzs nevével is. Vissza-térve a csángókra: én nem féltemõket annyira, ugyanis legtöbbjük-nek, a javának, vagyis azoknak, akikannak vallják magukat, nincsen ket-tõst identitásuk. Közülük még az is,aki nem beszéli az anyanyelvét, biz-

ton mondja ki, hogy õ nem román.Legfennebb annyit tesz még hozzá,hogy római katolikus. Náluk tehát avallás lett az identitásképzõ. A fe-nyegetõ modellrõl pedig már szól-tam elõbb. A globalizáció áldás islehet, de átok is.

– „Amikor verset ír az ember, /mindig más volna jó, / a szárazföldhelyett a tenger, / kocsi helyett hajó./ Amikor verset ír az ember, / nem ír-ni volna jó” – olvassuk József AttilaTöredékeiben. Máshelyütt prózaivallomásként ugyanõ írja a követke-zõt: „Amikor verset írok, nem költé-szetet akarok csinálni, hanem megakarok szabadulni attól, ami szoron-gat.” A Forrás 2002. július–augusz-tusi számában megjelent Ferenczes-opus (Hiányaimnak összege) a versmibenlétét sejtetve-megragadva, aköltõi létforma már-már kibeszélhe-tetlen kínjait artikulálva úgy szólegy Nagy Lászlóval remélt találko-zás elmaradásáról, hogy a „versbenbujdosó” példakép mellett JózsefAttila alakja és költészete is fölidé-

zõdik. Bizonyára jól gondolom,hogy a két nagy mûvészelõd megha-tározó módon befolyásolta az ön pá-lyáját. Milyen ösztönzéseket kapottés mi mindent tanult tõlük?

– Kettejük mellett szinte felso-rolhatnám az egész magyar költõktárát, de a világirodalomból is so-

rolhatnék (hirtelen Lorcát, Apolli-naire-t, Arghezit, Nichita Stanescut,Jeszenyint említem), azokat, akikhatottak rám, akiktõl tanultam. Devisszatérve a kérdés lényegére, sokminden mellett József Attilával ésNagy Lászlóval kapcsolatban egydolgot kiemelnék, amivel nagyonmeghatároztak, tanítottak, s ez pe-dig nem más, mint a metafora fon-tossága és tisztelete. Véleményemszerint metafora nélkül nincs igazköltészet. Az átkosban nem is lehe-tett szerintem enélkül gondolkodni.Ana Bladianának van egy tanulmá-nya, amely azt mondja ki, hogy adiktatúrát csak a metafora által lehe-tett túlélni, mi több, kimondani. Leg-alábbis annak, aki még élni akart.Aki nem, az felgyújtotta vagymegöngyilkolta magát.

– A Hiányaimnak összege – ka-tartikus és eszméltetõ jellege miatt –számomra az utóbbi tíz év egyik leg-nagyobb élménye. Hamisítatlanmisztériumvers, amely úgy avat be alírai személyiség privát világába és

38


1989. december 22., Csíkszereda

39


a költõi teremtés titkaiba, hogyeközben – nyüszítõ és rendre elhazu-dott félelmeinket, kishitûségeinket istudatosítva – mélyebb létfilozófiaitanulságokkal is szolgál. Ráadásulmintha a versrõl szóló tudásunkat,illetve a vers tudásáról szóló eddigiismereteinket is izgalmasan újszerûösszefüggésekbe helyezné. Verseketelsõsorban ma is azért írunk és ol-vasunk, mert az emberi fajhoz tarto-zunk, de – amint a Hiányaimnakösszege is példázza – a vers tudásaszükségszerûen túl is mutat a versírótudásán. A magamfajta „holt költõ”ezt a többlettudást az alkotás közbe-ni révületszerû, kegyelemteljes álla-pottal és a nyelv omnipotens jellegé-vel hozza kapcsolatba. Kérem, erõ-sítsen vagy cáfoljon meg ebbélivélekedésemben…!

– Ezt az írást legjobb lenne ide-másolni. Egy-két embert kivéve, azanyaországban úgysem ismerik, ta-lán még a Nagy László-rokonok, il-letve az õ bûvöletében élõk sem.

– „Mert a vers mámor is, a versöröm is, a vers boldogság is. Kellenelegyen. / Fékezhetetlen, önpusztítókörtánca a gyönyörûségnek.Halálratáncoltató / pirosa a szere-lemnek, az elragadtatásnak” –mondja a Hiányaimnak összege.Óhatatlanul Kányádi Sándor híreszetelaki tézise jut eszünkbe: „A versállandó hiányérzetünk ébrentartója”.Ugyankkor Szilágyi Domokos hevenyhiányérzetekbõl táplálkozó, jelenlét-és emlékezetvesztéssel perlekedõ ver-sének (Ballada éjjel) emlékezetes so-rai is fölidézõdnek bennünk:„…Merre sodor / az idõ? eljutok oda,ahol / az anyag létformája a mo-soly?”. És miközben a Kányádihoz ésSzilágyihoz fûzõdõ viszonyáról ésszemélyes élményeirõl akarom kér-dezni, a hiányleltár kapcsán újfentJózsef Attila kínálja magát: „Ami hi-ányzik a világból, azt az ember ön-magában kell, hogy megteremtse,mert máskülönben elpusztul”. Mint-

ha a Kényszerleszállás költõjéneknagyszabású létkísérlete is ezt a lé-nyegi üzenetet hordozná…

– Porból lettünk és a hiányaink-ból élünk, mint az adomabéli sza-tócs. Valóban így van, amint a Jó-zsef Attila-idézetben megfogalma-zódik. Az ember önmagában pró-bálja megteremteni azt, ami hiány-zik. Már amit meg tud teremteni. Ittvan mindjárt a szabadság kérdése.Kívülálló vagy messzirõl jött valakiúgy gondolhatta, úgy hihette, hogya diktatúra éveiben – na jó, a ki-lencvenes években is némiképp – ittErdélyben én nem voltam szabad.Fizikai értelemben véve, életkö-rülményeinket nézve valóban ígynéz ki, hisz számlálhatatlan voltkorlátainknak az összege. Példáulnem szabadott egy hónapban, csakkét csirkét venni. Szabadságombanállt viszont, hogy vásároljak példáulegy kengurut, de mivel az nem voltaz üzletekben, megvásároltam a kétcsirkét, akkor is, ha nem szerettema húsukat. Komolyra fordítva: éna fehér papír elõtt teljesen szabad-nak éreztem magamat. S a kopo-nyám mögött is szabad voltam.Engem soha nem kényszerítettekarra, hogy azt írjam, amit nemtudok, vagy nem akarok. Hangzot-tak el apropók bizonyos alkalmak-kor ilyen-olyan ódák, himnuszokmegírásáról, de mindig arra hivat-

koztam, hogy megrendelésre, ihletnélkül nem tudok én írni. Ezért isnagyon jó dolog az ihletnek neve-zett micsoda, az embert a leglehetet-lenebb helyzetekben gyötri, illetvementi ki a bajból. Hogy a világbólhiányzó halmazok sokaságából mégmit tud önmagában újrateremteni azalkotó, nem tudom. József Attilátépp ez a paradoxon – a hiányzó vi-lágok teljes megteremtésének a le-hetetlensége – vitte a sínekre. Ebbevalóban belepusztul az ember. Kielõbb, ki utóbb. Nekem ezzel apusztulással az a gondom – külön-ben magát a halál gondolatát, bárbiológiai értelemben meg tudom ér-teni, de magyarázni, elfogadni kép-telen vagyok, a transzcendensbenvaló lemerülés sem tud feloldani –,hogy alapvetõen nem az egyéni, ki-sebb vagy nagyobb közösségekmegsemmisülése tesz engem neu-raszténiássá. A csehovi dramaturgiaértelmében az elsõ felvonásban fal-ra akasztott puska a harmadik vagya negyedik felvonás végén biztos,hogy el fog sülni. Köznapi nyelvrelefordítva: az emberiség annyi fegy-vert, annyi mérget gyártott, hogynincs az a valószínûség-számítás,amelybõl ki ne derülne, hogy az apuska bizony el fog sülni. Hogyazok a bombák, azok a mérgek,azok a mérhetetlenül önzõ civilizá-ciók végzetesen robbanni fognak.

Tamási-ünnepség Farkaslakán

Szeretném azt hinni, hogy még csaka második felvonás végén vagyunk,épp a színházi szünetben, a büfébenegy whisky mellett. De lehet, hogyez a hit is csak illúzió.

– Ferenczes István sok más ki-tüntetés mellett Berzsenyi- és Jó-zsef Attila-díjas költõ, aki 2005.február 14-én a Balassi Bálint-em-lékkardot is megkapta. Nagy Gás-párnak a kitüntetés átadásakor el-hangzott laudációjából idézek:„…a szerelem boldog-boldogta-lanságában csörtet a férfi, aki lég-szomj-elégiákkal, nagy erdélyi ha-vazások ködmönébe menekíti a re-ményt. A szabadság-reményt, a benem teljesült szerelem-just. Bizony,mintha csak önkéntelenül is balas-sis bujdosást rajzolna a hóba a po-éta-kéz, de a büntetés és bûnhõdéstitkos mérlegén a számlát gyönyö-rû versekkel egyenlíti ki.” Balassimeg a többiek öröksége persze kö-

telez, de vajon az önsorsrontó ésszégyenletes december 5-e ismere-tében mit várhatunk, mit remélhe-tünk, miben bízhatunk? A papír fö-lé görnyedõ íróként, illetve a szel-lem jelzõfényeit követõ olvasókéntreálisan mit kívánhatunk magunk-nak és a határok fölötti magyarirodalomnak?

– Humorérzéket. December 5-ötis csak azzal lehet elviselni. Csík-szereda és Székelyudvarhely közötta Hargitán, az országút mellett, egysehová, illetve a sûrû rengetegbevezetõ út, vagy ösvény mellé valakikitett egy táblát: DECEMBER 5 ut-ca. Olyan felszabadultan kacagtunkszerkesztõ kollégáimmal, hogy azmindent megért. Különben meg-nyugtatom az anyaországiakat, akikaz általunk való kifosztásuktól ret-tegtek, akik a nyugdíjacskáikat fél-tették egy évvel elõbb, hogy nemözönlünk át 23 millió románnal

együtt. Tudniillik, nincs amiért.Sört, virslit, gulyást, halászlevet, jóborokat itt is ihatunk, ehetünk. A lá-nyaink, asszonyaink is szépek, halá-losan megélhetjük szerelmeinket.Meg van minden ahhoz, hogy teljeséletet éljünk, akkor minek elmenni?S egyelõre még jobb a levegõ. Ésjobb az élet. És igazabb. Jaj, nem aszínvonala, hanem a metafizikaiminõsége miatt. A közérzetünk mi-att. Erdélyben a felemelt fõnek s aszeretetnek egyelõre még nagyobba hitele. Jó itt élni. Ennyi. Az iroda-lomnak – a határok fölött-alatt,ilyen, azt hiszem, azért már nincs –sem kívánhatok mást, mint ezt azolyan-amilyen, csülökért való kö-nyökléstõl mentes, jobbacskánaktûnõ közérzetet. Áldást a bémenõre,békét a kijövõnek – amint kapuink-ra írva vagyon.

Ködöböcz Gábor

40


FERENCZES ISTVÁN

Télikék1.A Hargitán meghal a Nap.Betöltöttem a hatvanat…Kolindál ortodox halál…Borban a könny lefele száll…

Túl sokat mértél, Istenem.Öledbe hajtanám fejem.Töredék minden. Tél velem.

2. Csak vonszolod magad,mint megsebzett vadásza legyõzött vadat.Csattog a héja-gyász…

Angyal voltál? Bukott?Gyilkos vagy áldozat?Meg sohasem tudod.

3.Életem végérezsákutcába értem.Fölnézek az égre.Egyszer láttam kéken.

Innen nincs elõre.Csak visszaút. Térden.Ki a temetõbe.

41


Rex megmenti Pannóniát

A Rex névre hallgató magyar vizsla egy fasza fiú. Ra-jongásig szereti és szolgálja gazdáját, aki szerint Rexokosabb egy rendõrnél, azzal a különbséggel, hogynem tud beszélni, írni, büntetõ-jegyzõkönyvet szer-keszteni. A tolvajt vagy a sánta kutyát viszont hama-rabb utoléri. Még hogy nem tud beszélni! Annál többettud. Például énekelni és sírni. Ha gazdája jól érzi ma-gát, s duhaj jókedvében énekelni támad kedve, Rex isvéle énekel. Ellenben, ha a gazdája szomorú, vagy akármagára hagyja, akkor sír, oly sûrûn hullanak könnyei,mint egy özvegy menyasszonynak. Hát nem több ez abeszédnél?! Hisz az ének csak az igazat mondja, s iga-zán csak a férfiak tudnak sírni. Akkor hát miért is kel-lene beszélnie Rexnek, ennek a tisztességes magyarvizslának? Abból lenne nagy malõr. Hogy miket kinem fecsegne csak általa látott és hallott dolgokról,hogy micsoda herkopáterezéseknek, abcugolásoknak,kirelejzumoknak lennénk meghallói, micsoda plety-kákról, szerelmi légyottokról, sztriptízekrõl mesélneRex, mint ahogyan minden bizonnyal mesél is a kutya-társadalomban. Bizonyság erre az a megszámlálhatat-lan korcs utód, amelyeket sétái, erdei kirándulásai,üdülõtelepi bolyongásai után maga után hagyott a ki-rály. Mert király õ, király a székely Hargita kies tájain.Vagy ha a királyi cím csupán csak nevére korlátozód-na, a nagyhercegségi vagy az õrgrófi titulusra minden-képpen jogosult, hisz jobban óvja egy rabonbánnál õazt a kicsinyke birtokot, amelynek védelmére önszán-tából fölsorakozott…

Rex egy belevaló magyar vizsla. Szereti gazdáját,gazdasszonyát. Szeret minden becsületes embert, aki-nek jó szava van, jó szándékú, s azon a nyelven szólhozzá, amelyet az emberek közt anyanyelvnek szokásnevezni. Napjai javát egy tömbház lakásban tölti, azelõszobában kiképzett fekhelyén, napközben, ha agazdasszony nincs otthon, idõnként belopakodik a háló-szobai ágyra, étkezések idején az ebédlõasztal melletttrónol, akár egy szfinx, kinézi a legfinomabb falatokat agazda szájából.

Vajon milyen lehet egy kutyának az anyanyelve?Kutya-anyanyelv? A válaszra alulírott egy véletlen foly-tán jött rá.

Történt pedig egy hétvégi verõfényes nyári délutá-non, hogy Rex és gazdája néhány segédmunkás kísére-tében kivonultak a városszéli üdülõtelepre bizonyos ku-bikus munkák elvégzésére. A férfiak nekiláttak a lapát-

nyélnek, végezték a végeznivalót. Rex pedig tette a ma-gáét, hátsó lábának gyakori emelgetésével körbehatá-rolta, ellenõrizte birodalmát, meglátogatta a környékbe-li hölgyismerõseit, s minekután eléggé kifáradt a sûrûloholásban, jól megérdemelt pihenõre elnyúlt a kanadaijuharfaóriás árnyékában, ahová cuccaikkal lerakodtakgazdiék. Összekötötte a kellemest a hasznossal, mertszundítani szundított, de hát milyen a becsületes ma-gyar vizsla, fél szemmel akkor is õrködik, amikorszundít…

Hinnye azt a jebezeusát, mi történik itt – kapja felrögtön a fejét, amikor a liget szélén eléggé zajos társa-ság jelenik meg –, ezek roppant gyanúsak. Valamiilyesmit gondolhatott magában Rex úrfi, amikor rögtöntalpon termett, s a társaság felé fordította vigyázó te-kintetét. Nini, már vetkõznek is, ó micsoda csajok!Legalább az egyik felérõl nyugodtan el lehet mondani,hogy igazi bombázó. Ó, de az a ronda, aki most elindula juharfa felé… Majdnem monokiniben. És szól, hogykucuckucu, hogy vajsivaj, mily gyönyörû kutyus, hogyegyelek meg, hogy rágnám azokat a loncsos füleidet,gyere ide, drágaságom, hadd simogassalak meg… Ésígy tovább, és így tovább, a hölgy egyre vészesebbenközeledik Rexhez, aki birtokát védendõ, egyre jobbancsahol, mind nagyobb körökben lohol a juharfa árnyé-ka alatt, védi a védenivalót. De a banya – valljuk beõszintén, hogy fürdõruhában ez eléggé kitetszik – csaknem hagyja magát, csak azért is magáénak akarja, megakarja simogatni a vizslát, még a több mint dúsnakmondható kebleit is megrezzenti elõtte. Rex azonbannem ma szállt le a falvédõrõl, biztos benne, hogy ittnem az õ rendkívülisége a tét, hanem a gazda vagyon-tárgyai ellen készül a merénylet, s mivel õ úr, aki akkorsem bánt tettlegesen egy nõt, ha nem szereti, a leghasz-nosabb védekezési variáns mellett dönt: menteni amenthetõt. Gyorsan a csomagokhoz rohan, s a leg-kézenfekvõbbel, vagyis a leg-fogai-közé-vehetõbb hol-mival usgyi, meg sem áll a harminc méterrel arrébblapátoló gazdáig.

Ez a holmi egy csomag Pannónia cigaretta volt.Ezt mentette meg Rex a feléje dübörgõ hölgytõl,

aki csak szeretni akarta, aki csak meg akarta simogat-ni, s talán önmagát is megszerettetni, a csodálatosRex kegyeibe férkõzni. Nem sikerült neki. Mert alap-jában véve Rexben a kötelességérzet erõsebb a talmi,múlékony szeretetigénynél. Nem valószínû ugyanis –lett légyen bármennyire is kényes a másik nembéliek-re –, hogy Rex a hölgy esztétikai jegyei miatt viselke-dett a tõle általában megszokottól eltérõen, vagyis el-lenségesen.

Rex nem tud románul. A hölgy pedig, hogy „ma-gáévá tegye”, románul szólva közeledett felé. De Rexcsak magyarul tud. Rexnek az „anyanyelve” a ma-gyar. Vagyis székelymagyar. A csíki székelymagyaronkívül nem ismer más nyelvet. Ugye, hogy milyen sze-gény? De nem annyira az, hogy ne tudná megmenteniPannóniát.

„Vihar egy üvegburában” – idézhetnénk az eset kap-csán Kosztolányit, ha nem lennénk megbizonyosodvaafelõl, hogy Isten állatai csak a „vérükön átszûrt sza-vakkal” s a „maguk anyagából” munkálkodva tudnaklétezni a világban… A barmoknál, az oktalan állatoknálaz anyanyelvhez való viszony egy kicsit másabb, mintaz embernél. Talán egy kicsit emberibb, vagy…

Hazamegy Bákóból hétvégén az unoka a nagyapafalujába. Õsz van, segíteni kell a magára maradt, egye-dül élõ öregnek. Megy is szívesen a legény, hisz imád-ja a falut, az öreg tátikát. Gyorsan lerakodik, átadja akövetkezõ hétre való kenyeret, konzerveket, s máris ne-kiáll a munkának. Kivezeti az istállóból az egy szálborzderes tehénkét, befogja az egy jármú szekérkébe.De valami történik, a tehén az istennek sem akar a já-rom mellé állni, amiért kap is az ostornyélbõl, de azunoka káromlásai sem mindennapiak. Ha látnák ezt azállatvédõk! Aztán a ház elõtti lócán üldögélõ, eléggémagatehetetlen nagyapa odaszól az onokának:

– Beszélj vele mogyaran, met nem tud olájul.Monggyad, hogy Bingyó, met úgy híjják. Abárolgasd escsendeskén…

És a Bingyó megszelídül, amikor az onoka tudata,emlékezete mélyérõl elõkotorja azokat a gyermekkoriszavakat, amelyeket a nagyszülõknél eltöltött vakációi-ban fölszedett. Lehet, hogy nem a fogatolás, tehénterel-getés szavai ezek az abárolgatások, de hasonlatosak aborzderes tehénke „anyanyelvéhez”, olyan csángósak,amolyan korcsitúrák, hisz a fiúnak az anyanyelve márnem a csángómagyar, õ már a városban nõtt fel, ahol aszülei, bár tudták még az anyanyelvet, a gyermekeketmár románul nevelték, román anyanyelvûvé nyilvání-tották. De a mélyben, a hajszálgyökerek, amelyek er-dõk, mezõk fûszálain föl-fölszivárogtatnak holmi ho-mályos foszlányokat az oktalan barmokig, vissza anagyapákig, azok idõnként élnek. Mert az anyanyelvrõlsohasem lehet tudni, hol, mikor és kinek cselekedi mega csodát. Sokszor, amikor a legnehezebb, akkor álmod-ja újra önmagát, lázálom, önkívület, zsarnokság, kor-bács, bikacsök, agónia, halálunk elõtti pillanatban, utol-só sóhajtásként történik meg, akár egy pünkösdhajnalimadonnás látomás. Vannak vidékek, ahol lehet, hogyegy galamb, egy madár, egy kutya, egy tehénke által

maradnak meg embernek az anyanyelv láthatatlan, töre-dékes katarzisai…

Ezt a lovak szinte már klasszikusnak mondható ese-te is igazolja. Székelyföld szerte ezernyi, színesebbnélszínesebb változatban keringett az a történet – még azátkosban –, amely a Hargita rengetegeinek (akkor mégvoltak ilyenek) egyik erdõgazdaságában ismétlõdöttmeg évrõl évre. Az év végi zárszámadásokon mindigbaj volt, ugyanis a téli kitermelésekre, erdõirtásokra,gyérítésekre favontatás céljából õsszel felvásárolt lovaktavaszra egytõl egyik kimúltak a világból. Voltak isezért nagy büntetések, szankciók, fizetésmegvonások,hivatali visszaminõsítések, fõnökcserék, pártfegyelmik.Minden hiába történt: az õsszel megvásárolt lovak ta-vasszal átköltöztek az örök vadászmezõkre. Évek telténegy román erdészmérnök fejtette meg – akit szintén fe-gyelmi úton, büntetésbõl kényszerítettek a székely he-gyek közé – a titokzatos lóvész titkát. Õ rájött arra, ami-re az itteniek közül senki.

És kimondta: a lovak azért pusztultak el tavaszra,mert csak magyarul tudtak!

Az erdõvágó munkások viszont nem tudtak magya-rul. Pedig szakmájukban a legjobbak voltak.Máramarosi románok és ukránok. Õket szerzõdték min-den télen vendégmunkára az erdõgondnoksághoz. Dol-goztak is sötéttõl sötétig, otthon minden bizonnyal a sa-ját lovaikkal is tudtak bánni, de ezekkel a székely, csakmagyarul tudó lovakkal sehogyan sem tudtak értekezni.Maradt az ostor, a vendégrúd. Nem szóval, hanem karó-val jöttek a munka világába. Addig ütötték-verték sze-gény párákat, amíg teljesítették a normát. Amíg azÁprily által oly csodásan megénekelt erdélyi tetõrõl be-vontatták a rönköket a viharos völgyig. Az aljig.

Pedig a lovak nem tudtak Trianonról, többségi, ural-kodó nemzet elnyomásáról, a kisebbségi helyzetbe ke-rült anyanyelvrõl, annak Szabófalvától San Franciscóigterjedõ odisszeáiról. Talán még az árnyalatairól sem.

A két- vagy többnyelvûség náluk nem megy. A lel-ketlen állatnál nincs valószínûsége a Kárpát-medencé-ben annyira ismert, egész nemzedékeken átsöprõ meta-morfózisnak: kezdetben vala az egynyelvûség, impéri-umváltások után jött a két- vagy többnyelvûség, amibõlvégül újból egynyelvûség, vagyis nyelvcsere lett.

A lovak, ha állva herélik is õket, csak anyanyel-vükön nyerítenek. Az oktalan lényeknek csak egy édesanyanyelvük van. Annak elvesztésébe, pusztulásába be-ledöglenek. Az ember viszont túléli a teljes felejtést is.Kányádit parafrazálva az ember…, az ember megszok-ja, az állat belepusztul. De, ha az ember megszokja, túl-éli, akkor ki menti meg Pannóniát?

42


43

március

BÍRÓ ZOLTÁN

A XX. század tanúja, Gombos Gyula

Nem Gombos Gyulára, hanem a hazai szellemi élet tá-jékozódási zavaraira jellemzõ, hogy életmûvét alig is-merik. Nagy szerepe van ebben annak az elpiacosítottkulturális életnek, amelyben a könyvterjesztés és akönyv, a szerzõk ajánlása, propagandája – és részint akritika is – a szellemi termés értékétõl, minõségétõl füg-getlenül vagy azzal olykor éppen ellentétesen mûködik.

Gombos Gyula az elõttünk járó írónemzedék egyiklegfényesebb elméje. Mûveinek sora a Püski Kiadó gon-dozásában jelent meg elsõsorban,ami azt is jelenti, hogy az életmûminden darabja – legalábbis mió-ta Püskiék hazaköltöztek – köny-nyen hozzáférhetõ. Szabó Dezsõ-rõl írott monográfiája mindmáigaz egyetlen s aligha felülmúlhatóéletmûelemzés a XX. századegyik legjelentõsebb s legtöbbetvitatott írói munkásságáról. Ta-nulmányai Illyés Gyuláról, Né-meth Lászlóról vagy Paszternák-ról, Milovan Gyilaszról nemcsaktájékozódása sokirányúságáról,de gondolkodói, társadalomelem-zõ, írói és politikusi portrérajzolóképességeirõl is tanúskodnak.

Most Eszmélet címû könyvét olvasom – újra. Élet-mûsorozata keretében ez a könyve is Püski Sándor ki-adásában jelent meg, 1999-ben. Tekinthetjük ezt akönyvet önéletírásnak, de valójában – amint azt a szer-zõ maga is jelzi – „Emlékezések és elmélkedések” szi-gorú logikával és írói eleganciával szerkesztett rendjé-rõl van szó: sorstörténetet és történelmi elemzést olva-sunk. A magántörténelem szervesen kapcsolódik itt aköztörténethez és a társadalomelemzéshez, s ez utóbbi-ak uralják Gombos Gyula mondandóját. A szerzõ in-kább csak használja a maga élettörténetét a magyar XX.század bemutatásához. Ennek megfelelõen indul a csa-ládtörténet is: „A mi családunk úgy volt magyar, ahogya virág virág, és a madár madár. Emberi mivoltunkbanvolt benne szervesen, amirõl külön gondolkozni nem-igen lehetett.” És a négyszáz oldalas könyv mindvégigigazolja, hogy „identitásproblémák” nincsenek acsaládban és nincsenek a szerzõben sem, miközben akönyv lapjain végig a magyarságról, történelmi helyze-

teirõl, gyötrelmeirõl és válságairól van szó. A bemutat-kozás azután továbbra is így kapcsolódik össze a közössorssal: „Apám Dunapatajról való volt, anyám Sepsi-szentgyörgyrõl, én meg Temesvárt születtem. Hogy az-tán valamennyien, szüleim és négy testvérem, Budapes-ten kössünk ki, s nem is mind egy idõben. Így egyik jel-legzetes esete lettünk, a számtalan közt, a huszadik szá-zadi magyarság egyre növekvõ s mind tragikusabbá vá-ló népmozgásának.” Ám ez a népmozgás még semmiahhoz képest, amit majd az országból való meneküléskényszere indít el oly sok magyar ember, köztük Gom-bos Gyula életét is fölforgatva, évekre, évtizedekremeghatározón.

Az országból való 1948-as menekülése után rá is,mint annyi magyar értelmiségire, az emigrációs lét kü-

lönbözõ stációi vártak. Az állomá-sok: Bécs, Zürich, New York, majda visszatérés Európába, megtelepe-dés Párizsban, s végül a hazatérés, arendszerváltás után. Az egész törté-netet maga a szerzõ így összegzi,némi megkönnyebbüléssel, egy-szersmind keserûséggel: „1948õszén a félelem hajtott ki az ország-ból, 1992 tavaszán az erkölcsikényszer vitt haza. Itthon vagyok,ha nem is érezhetem magam min-dig otthon ebben az eltorzult or-szágban. De ez a hazám.”

Ez a rendszert váltó haza még1988-ban, 89-ben, talán még 90-ben is bizakodással töltötte el az

emberek többségét, az emigrációból hazalátogató ma-gyarokat valószínûleg még inkább, hiszen õk könnyeb-ben beleláthattak ebbe a korábban talán remélni semmert rendszerváltásba, amely igazságtételt jelenthetettszemélyes sorsukra nézve is. Amikor Gombos Gyulávalez idõ tájt a Hitel szerkesztõségében találkoztunk, kez-dett újra bízni annak a „harmadik útnak” a lehetõségé-ben, amelyrõl tanulmányt írt korábban, s szomorúannyugtázta könyve végén, hogy az a gondolat, az Adyé,Szabó Dezsõé, Németh Lászlóé, és e sorban az övé is –már a múlté, csak a történelmi emlékezeté. Kár, hogynem a bizakodásban, hanem ez utóbbi megállapításábanlett igaza.

Olvasom az Eszméletben az emigrációs évtizedektörténetét. A magántörténet mellett ezeknek az évtize-deknek a történéseibõl is döntõen arra nyílik ablak, amia magyar emigráció közös életében jellemzõ volt. Jel-lemzõ az odakinti életutak hasonlóságában és különfé-leségében, az egymás iránti magyar szolidaritásban

olvasói jegyzet

éppúgy, mint az acsarkodásban, széthúzásban. Nagy-szerûen és a rá jellemzõ tömörséggel villantja fel akönyv szerzõje a „vadul zajló” acsarkodásnak és az el-lentétnek a politikai természetét. A „negyvenötösök” ésa „negyvenhetesek” gyökeresen más felfogását a kívá-natos magyar társadalmi berendezkedésrõl. Az alapokugyan azonosak voltak a kommunista uralom és a szov-jet megszállás elutasításában, de az elõbbiek a két világ-háború közötti rendszer restaurálásában hittek, míg a„negyvenhetesek” egy valóságos demokratikus beren-dezkedésben, nemzeti önrendelkezéssel és független ál-lamisággal. A visszaemlékezés során felvillan egy-egykép a magyar emigráció egyik-másik prominens szemé-lyiségérõl. A kinti magyar szervezetek (Nemzeti Bizott-mány, Magyar Harcosok Bajtársi Közössége) közötticsatározásokról szólva említi Gombos Gyula többekközött Varga Bélát és Nagy Ferencet vagy az õket táma-dó Eckhardt Tibort, Sulyok Dezsõt, Pfeiffer Zoltánt,Varga Lászlót. Általában is mintaszerû Gombos Gyulatörekvése arra, hogy emlékezéseiben mindvégig egyez-tesse a tárgyilagosságra való törekvését az írói, emléke-zõi nézõpont valamilyen mértékben mindig természetesés elkerülhetetlen szubjektivitásával. Különösen vissza-fogott ítélkezésében akkor, amikor neveket említ. Aztazonban sohasem mulasztja el, hogy a maga értékítéle-tét vagy állásfoglalását csendesen, de határozottan érzé-keltesse. Ezúttal így, a tõle megszokott tömör összeg-zéssel: „Ma látható világosan, hogy e hadjáratnak vég-tére egyetlen célja volt: Nagy Ferencéket lejáratni azamerikai kormány elõtt, hogy ez vonja vissza tõlük po-litikai és anyagi támogatását. Vagyis, a Nemzeti Bizott-mányt szándékoztak megbuktatni, mely – ha hivatalo-san nem is – félig-meddig ellenkormánynak számított.Ez nem sikerült. De a hadakozás, némileg lelassulva,1956-ig tartott. Utána a magyar emigráció színképe lé-nyegesen megváltozott.”

Ez volt a magyar emigráció életének egyik legna-gyobb – ha nem a legfontosabb fordulópontja. A másika hazai rendszerváltás volt, de ezzel már az emigráció„létalapja” szûnt meg, s ami tegnap még emigráció volt,az mára nyugati, illetve tengerentúli magyar szórvány,diaszpóra lett, sorsosainak egy része pedig félig-med-dig, vagy teljesen és végleg hazatért. Az Eszmélet törté-neti gazdagságát mutatja, hogy csak az emigráció évti-zedeit tárgyaló fejezetekbõl is oldalszámra lehetne idéz-ni azokat a részleteket, amelyek nemcsak érdekesek, dea mai magyar köztudatban ott lenne a helyük, legfõkép-pen azért, hogy értsük meg vagy értsük jobban segítsé-gükkel a magunk történetét és jelenét. Hogy mai köz-életünk jó néhány nyomasztó jelensége honnan kerültaz életünkbe, milyen mélyre nyúlnak a gyökerei, arra

még csak egyetlen példa e könyvbõl: hogyan lett Gom-bos Gyula Szabó Dezsõ monográfusa. Jellemzõ ugyan-is, hogy a Nyugat folyóirat történetébõl jól ismert Fe-nyõ Miksa odakint egy dolgozatában szenvedélyesenlefasisztázta Szabó Dezsõt, az író születésének 80. év-fordulója tiszteletére, és ezt a „megemlékezést” a Vá-mos Imre szerkesztette müncheni Látóhatár közölte.Ezt a szégyent majd az Új Látóhatár új szerkesztõi,Borbándi Gyula és Molnár József úgy akarták letörölni,hogy végre egy tisztességes Szabó Dezsõ-tanulmánymegírására Gombos Gyulát kérték föl. Végül nem fo-lyóiratbeli tanulmány lett ebbõl, hanem könyv, mely aMolnár József által indított Auróra Kiadó elsõ termése-ként jelent meg. Hogy mi ebben a jellemzõ? Nem csakaz, hogy gyûlölettõl vezérelve, egész életeket be lehetmocskolni és életmûveket torz képbe szerkeszteni anyilvánosság elõtt. Jellemzõ az is, hogy a mi magyarszellemi életünkben többnyire a megaláztatás szégyeneés a dac, a sérelem hívja elõ a jelentõs mûveket. És ezkorántsem új jelenség nálunk, mélyre nyúló hagyo-mánya van.

Mindent összevetve: szellemi izgalmakkal és törté-neti tanulságokkal teli Gombos Gyula életrajzi írásánakez a szakasza is. Ám az emigrálást megelõzõ történet ta-lán még több izgalmat, történelmi tájékoztatást és tanul-ságot rejt.

Mielõtt Gombos Gyula családostul kimenekült vol-na az országból, politika, közélet iránt erõsen érdeklõ-dõ, írói vénával megáldott ifjú ember volt, akire szû-kebb, majd tágabb környezete természetesen fölfigyelt.Feltehetõen így nyerte el Arany Bálint érdeklõdését ésmegbecsülését is. Az író életének nem csak azért voltmeghatározó pillanata e kapcsolat létrejötte, mert aztánebbõl életre szóló barátság, kölcsönös tisztelet és –amennyire lehetett – együttmûködés jött létre. Ez a kap-csolat késõbb bizonyult sorsfordítónak, mert kényes ésveszélyes politikai pályára állította a fiatalembert, bizo-nyos fokig akarata ellenére is. Így lett tanúja az 1945utáni egy-két esztendõ egyik legsötétebb politikai ese-ményének. Gombos Gyula ugyanis Arany Bálint révénkerült többé-kevésbé közeli kapcsolatba a MagyarKözösséggel, melynek „összeesküvési pere” Rákosiékgengszterizmusának alighanem a legdurvább koraimegnyilvánulása volt. Arany Bálint támogatásával lett afiatal Gombos Gyula elõbb segédszerkesztõje a MagyarÉlet folyóiratnak, majd szerkesztõje, vezetõje a MagyarÚt hetilapnak. Mindkét lap mögött ott állt a Honszere-tet nevû egyesület, a mögött-fölött pedig a Magyar Kö-zösség nevû titkos szervezet, illetve annak felsõ irányí-tói, akik több szálon kapcsolódtak a Kisgazda Párthoz.Ez a szervezet kétségkívül kommunista ellenes volt,

44

olvasói jegyzet magyar napló

ahogy 1945 elõtt náci ellenes, mert Magyarországot ma-gyarnak és függetlennek akarta tudni. Az ÁVO elõdje, ahírhedt Katonapolitikai Osztály a szervezet nyomárabukkant, és ebbõl az ügybõl nagy összeesküvési pertkreált, melynek során és nyomán tömeges letartóztatá-sok, vallatások, kínzások és súlyos ítéletek születtek.

Az ügy kapcsán Gombos Gyulát is kihallgatták.Tudnia kellett, hogy elõbb-utóbb õt is letartóztatják ésígy vagy úgy, de tönkreteszik az életét. Ezért döntött azugyancsak kockázatos, de mégiscsak esélyt adó mene-külés mellett.

Hogy mit kellett kiállniuk azoknak, akiket a per so-rán vallattak, majd börtönbüntetéssel sújtottak, aztArany Bálint Koronatanú címû, 1990-ben megjelentvisszaemlékezéseibõl tudhatjuk. Gombos Gyula a Ma-gyar Közösség történetébõl és az érintettek sorsárólannyit ír meg, amennyit biztosan tud vagy személyesenmegtapasztalt. Így is rámutat annak a korszaknak a jel-legére. Mindenekelõtt arra, hogy miközben a háborúután látszólag a demokratikus Magyarország formáló-dott a politikai intézményrendszerben, azalatt a háttér-ben már Rákosiék terrorja készülõdött, s részben mármûködésbe is lépett sátáni gépezete.

Gombos Gyula könyve, az Eszmélet lehetne kötele-zõ olvasmány is fõként történelmet tanuló diákoknak,fõiskolai, egyetemi hallgatóknak. Nem lenne száraz tan-anyag. Lehetne tanulni belõle stílust, történelmet, törté-nelmi látásmódot és etikát, a felelõsségteljes írás etiká-ját. És meg lehetne tapasztalni általa a memoáríró arány-érzékének fontosságát a tényszerûség követelményét ésaz egyéni látásmód vállalását illetõen. Mert ahogy Gom-bos Gyula könyve elején írja: „Az ember dolgait »a csil-lagokból nézni« szép kép, egyébként képtelenség.”

A döblingi Széchenyi mind a köztudatban, mind a szak-irodalomban többnyire csak életrajzi függelékként jele-nik meg. Eszerint 1848. szeptember 7-tõl, amikor Szé-chenyit átvitték a döblingi szanatórium küszöbén, azéletmû lényegében lezárult. Ami ezután következett, aznem volt más, mint egy utolsó nagy fellobbanás, a Blickgúnyirata, azután még néhány érdekes, kéziratban ma-radt munka – és a nemzetet felrázó öngyilkosság.

Széchenyi döblingi éveinek függelékszerû szemléle-te részben az életrajzi tényekbõl fakad: aktivitása korlá-tozott volt, politikai mûködést nem fejtett vagy nemfejthetett ki (bár ez éppenséggel nem bizonyult igaz-nak), s évekig tartott, amíg idegösszeroppanásából fel-gyógyult. Olyan vélemények is formálódtak, amelyekszerint Széchenyi nem is gyógyult meg 1848 után.

A jelzett historiográfiai hagyomány kialakulásánakoka azonban inkább a forrásadottságokban keresendõ.Széchenyi kéziratos hagyatékának csak egy részét kap-ta vissza a család az öngyilkosságot követõ vizsgálat le-zárulta után, a terjedelmesebb és fontosabb rész a csá-szári titkos levéltárba került, onnan a monarchia össze-omlása után került elõ, kiadására csak az 1920-as évek-ben kerülhetett sor.

A „függelékszerû” szemlélet elterjedésének legfon-tosabb oka azonban a döblingi korszakot megelõzõ his-toriográfiai hagyomány meggyökeresedésében keresen-dõ. A XIX. század közepén született, Kemény Zsig-mond által nagy hatással megfogalmazott koncepció aHabsburg- és birodalom-barát, Kossuth- és forradalom-ellenes Széchenyi-képet hagyományozta ránk. A fiatal-kori Széchenyi-naplók tanulmányozása, majd kiadása,azután a döblingi hagyatékból elõkerült 1848-as naplómár árnyalta ezt a képet; a teljes döblingi hagyaték elõ-kerülése és publikálása pedig egyenesen cáfolta – vol-na. A történészek többsége azonban nem mutatott haj-landóságot a hagyományos Széchenyi-kép revíziójára.

Hol keressük az életmû döblingi szakaszának azt arészét, amely több volt, mint egy függelék, mi volt hátaz a novum, amelynek következtében az egész Széche-nyi-kép revízióra szorult – volna? Pletl Rita könyve ha-tározottan mutat rá arra, hogy Széchenyi döblingi ab-szolutizmus-ellenessége, a Habsburg önkényuralmirendszer kíméletlen bírálata, elutasítása, az ellene valómozgósító szándék és mozgósítás nem valaminõ, a be-teg ember lelki zavarából (vagy az önkontroll hiányá-

45

könyvszemlemárcius

A Széchenyi-képrevíziója

Pletl Rita:A döblingi Széchenyieszmevilága és stílusa Kölcsey-füzetek XV.Kölcsey Intézet, Bp. 2005.

A márciusi szám tartalmából

Mario Vargas Llosa 80 éves: V. Tóth László és Wertán Balázs esz-széi – Hoppál Bulcsú az Iszlámmal történõ párbeszéd szükséges-ségérõl – Antal János a közép-kelet-európai szegénységrõl – WassAlbert Dálnoki Veress Lajos vezérezredesrõl és báró Huszár Jó-zsef vértanúról – Kósa Csaba a Kurszki Kormányzóság volt telj-hatalmú uráról – Bertha Zoltán a transszilván lélekmentõkrõl: KósKárolyról és Benedek Elekrõl – A fiú az apjáról: Edward emléke-zik Samuel Beckettre (Török Gábor fordítása) – Madarász Imre azolasz filozófus, G. Gentile meggyilkolásáról – BuSzabó Dezsõ,Bene Zoltán, Böröndi Lajos, Burján Emil, Corneli Câltea, ÉbertTibor, Gyõrffy Attila, Kürti László, Lukáts János, Mohácsi Árpád,Payer Imre és Hajossy János fordításában Le Clézió munkái.

[email protected] www.krater.hu

ból) származó defektus, hanem az egész életmûvön ke-resztül érvényesülõ tendencia, amely kimutatható a fia-talkori naplókban, és ennek segítségével lesz(át)értelmezhetõ 1848-as (sokáig ugyancsak homálybaburkolt) szerepvállalása. Ha történetírók arról beszél-nek, hogy a döblingi Széchenyiben nem volt kontroll,nem voltak belsõ gátlásai, akkor azon is el kell(ett vol-na) gondolkodniuk, hogy milyen önkontroll, minõ gát-lás, miféle öncenzúra befolyásolta Széchenyi reformko-ri mûködését, s ebbõl milyen frusztrációk, lelki és esz-mei zavarok származtak – amelyek hatottak még Döb-lingben is. Ahogyan Marx aforisztikus megjegyzéseszerint a majom anatómiájának kulcsa az ember anató-miája, Pletl Rita szerint Széchenyi reformkori politikaianatómiájának kulcsa a döblingi Széchenyi.

A címében a döblingi Széchenyit ígérõ és zömében aztis tárgyaló munka tehát az egész Széchenyi-képet módo-sítani ígéri – és módosítja is. Pletl Rita nem elutasítja, ha-nem elemzi a historiográfiai elõzményeket, sõt azt ishangsúlyozza, hogy „a döblingi korszakban Széchenyimaga vállalkozik a pálya és az életmû felülvizsgálására”.

A könyv elsõ harmada az itt jelzett kérdésekkel, a„döblingi korszak” historiográfiai értelmezésével ésszakaszolásával foglalkozik. Rámutat arra, hogy azéletrajzi tény – Széchenyi Döblingbe kerül – nem jelentéles korszakhatárt. Az akut lelki válság legkésõbb1848-ban kezdõdött. A döblingi elsõ hónapok önvádjaifolytatják az 1848-as naplók megfogalmazásait, motí-vumait. Amíg azonban 1848-ban a valóságos tér-idõkapcsolatok még érvényesültek, ezek megszûnnek azösszeroppanás után: a tér és idõ végtelen dimenzióvá tá-gul, mintegy megszûnik, s csak lassan, hónapok múltánlopakodnak vissza a tudatba a való élet tényei. 1851-tõltöbb éves némaság következik, nincsenek forrásaink,dokumentumaink – s a szerzõ ezekrõl az évekrõl talál-gatásokba nem bocsátkozik, más forrásokhoz sem nyúl.

1856/57-tel azután megkezdõdik Széchenyi új és utol-só alkotói periódusa. Pletl Rita könyvének Összefüggéseka mélyrétegben címû középsõ része az egész szövegha-gyatékba illeszti ezt a korszakot. Szerinte az életmûvönbelül nem a különbözés, az „újdonság”, hanem a folyto-nosság érvényesül. Az önvád általában vett motívuma az,amely alapvetõ kapcsolatot teremt – s ez mutat majd a lét-összegezõ problémafelvetés, az Önismeret felé. Konkré-tan ilyen önvád a közismertnek tekinthetõ Karolina-motí-vum, amely szerint sógornõje fiatalkori halálát idézte elõazzal, hogy szerelemre lobbantotta maga iránt. Elõször1820-ban fogalmazódik meg, s végigkíséri egész életén.

A közéleti-metaforikus motívumok sorában a legelsõa tûz; a forróság, zsarátnok, perzselés, csóva, tûzvész,láng, gyújtogatás – de ide sorolható a pöröly, fújtató,

gyúlékony anyag, illetve a pokol, tisztítótûz. Másodikaa vér; vértenger, vérszopó, vámpír, ’vérciment’, vérró-zsa. Végigkíséri az életmûvet a „vízi” metaforasor is:tenger, hullám, bárka, gálya, kormányzás, árvíz, özön-víz. Valamennyi szimbólum kapcsolatba hozható azalapvetõ motívummal, az önváddal. A motívumvizsgá-lat eredményei arra mutatnak, hogy Széchenyi válsága(kételyei önnön mûködése, politikája helyessége felõl)Döblingnél jóval korábban, az 1840-es években kez-dõdtek. Az akkori „naplókban a külvilág és a lélek drá-máját jelképekbe sûrítõ közlésmód még kiegészül az ér-velés józan hangjával”. A döblingi „önvádakban uralko-dóvá válik a szimbolikus gondolkodásmód, ez határoz-za meg a szövegek metaforikus jellegét”. Egész életé-ben állandó erkölcsi értékrendje az, amely lényegébenváltozatlan, s a folytonosságot, az életmû egységét biz-tosítja. Ennek kifejtésére vállalkozik Széchenyi legter-jedelmesebb mûve, a Döblingben íródott Önismeret.

Az Önismerettel nehezen boldogult a Széchenyi-his-toriográfia. A munkának csak elsõ, a rendõrség által ár-talmatlannak ítélt, csakugyan „önismereti” része kerültvissza családhoz, s ezt a részt ki is adták 1875-ben. A ter-jedelmesebb, utóbb Nagy Magyar Szatírának elnevezettrész az összeomlás után került elõ, kisebb részeket az-után máshol adtak ki, s az egész nagy munka együtt csak1991-ben került publikálásra. Széchenyi nem tagolta ezta kéziratát, és a szöveg írása közben mûfajt váltott: a ne-veléstani értekezésbõl végül párbeszédes politikai szatí-ra lett. A munka mindemellett befejezetlen is maradt.

Noha historiográfiai méltatásokban természetesennem volt hiány, s fõként a sajtó alá rendezõknek foglal-kozniuk kellett a szerkezeti és mûfaji problémákkal, arészletesebb elemzés elmaradt. (Tegyük hozzá, hogy aSzéchenyi-problematikában inkább illetékes történé-szek kevesebb hajlandóságot éreztek egy irodalmiszempontú vizsgálatra.)

Pletl Rita – munkája harmadik harmadában – enneka Széchenyi-mûnek a taglalását végzi el. Széchenyi ma-ga adta az Önismeret címet mûvének. Létösszegezõ al-kotásnak szánta, kiadását tervezte. A munka (illetve an-nak elsõ része) elmagyarázza, hogy kinek-kinek tükrötkell készítenie a maga számára, hogy önmagát megis-merhesse. Az önmegismerés a körülmények, a környe-zet ismeretével kell hogy összekapcsolódjék. Ezen ke-resztül ömlik be azután a mûbe Széchenyi élettapaszta-latának egész gazdagsága. Anekdotákat, személyes él-ményeket olvashatunk, sokat ír az egészség fontosságá-ról, a helyes életmódról. Nem annyira végsõ igazságo-kat közöl, mint inkább módszert kínál arra, hogy ho-gyan lehet „önismereti tükröt” készíteni. A szövegkonkrét tartalmai is, nyelvi-stilisztikai megoldásai is a

46

könyvszemle magyar napló

reformkori Széchenyi-szövegeket hívják elõ. A legis-mertebbek a Világ 1831-ben íródott Ön- és körülmény-ismereti töredékei, ahol a „lelki független ember” négykritériuma: tiszta lélekismeret, egészség, élettudomány,vagyoni rend. Az Önismeretben azonban ezek az életvi-teli maximák magasabb szintre, erkölcsi összefüggés-rendszerbe kerülnek – ahol is az ész és szív ugyancsakreformkori fejtegetései köszönnek majd vissza.

Az Önismeret írója azonban viszonylag hamar elka-nyarodott ettõl az eredeti tárgytól. A történészek a külsõkihívásokban kerestek erre magyarázatot (a császár Ma-gyarországra látogatott, nem vette át az arisztokraták egycsoportjának kérvényét). Pletl arra mutat rá, hogy már azÖnismeret elsõ részében is folytonosan gyarapodnak ajelenbõl vett példázatok, s ennek nyomán erõsödik a sza-tirikus hangvétel. A „felvilágosult önismeret” és a korlá-tolt jelen között ellentét mutatkozik, s ez is szervezi aszöveget. Eszmény és valóság alkot nagy ellentétpárt: avalóság értékhiányos, az eszményi világ értéktelített.

A jelen politikai világa feletti egyre erõsödõ kritikabillenti át a mûvet az önismereti értekezésbõl egy po-litikai Vádiratba (huszadik századvégi kiadója nevez-te el ekként a mû középsõ, rövidebb részét). A gúnyerõsödik, az érvek és ellenérvek értekezõ prózára jel-lemzõ érvelésrendszerében egyre többször bukkannakfel parodikus elemek. Széchenyi felismeri – hangsú-lyozza Pletl Rita – , hogy az abszurdumokkal szembennem hatékony a józan érvelés. Az önismereti tükröt ahatalmon lévõk egyszerûen visszautasítják. Ebben arészben még felbukkannak életbölcseleti fejtegetések,de egyre erõsödik és szatirikus ábrázolásokkal gyara-podik a kormányzat bírálata. A középsõ rész tehátmintegy átmenetet képez a harmadik, legterjedelme-sebb rész, a Szatíra felé. Széchenyi végül eldobja azönismereti tükröt, s párbeszédes szatírába vált át. Akülsõ ösztönzõk mellett tehát belsõ, mûfaji problémákkésztetik, kényszerítik Széchenyit e megoldás felé. Aszerzõ összegezése: „az Önismeret egyetlen mûfaji ka-tegóriával nem jellemezhetõ, nem értelmezhetõ egyadott mûfaj sajátos variánsaként sem.” Arra a megálla-pításra jut, hogy „az Önismeret naplószerû formábanmegírt alkotás”. Mûfaja kevert, elsõ része önismeretiértekezés, amely személyes vonatkozásai folytán azesszé felé közelít. A középsõ rész, a Vádirat még nemadja fel azt a reményt, hogy az uralkodó elé tartott tü-kör segíthet politikája megváltoztatásában. A harma-dik rész, a Szatíra párbeszédes, pontosabban fiktív di-alóguson alapuló formát választ, ahol a császár és mi-nisztere beszélgetése lassan-lassan az egyik partner,Bach beszédévé alakul, aki még meg-megszólítja urát– a párbeszédes forma ennyiben megmarad. A korábbi

részekben az író még megszólalt, kommentált, elsõszemélyben beszélt – itt már teljesen háttérbe vonul,sõt halottként emlegeti önmagát.

Az Önismeret befejezetlen maradt. Széchenyi nyilváncsak arra gondolt, hogy félreteszi a kéziratot, amíg fiánakszóló Intelmeit megfogalmazza. A tényleges befejezet-lenség, noha nem az írói szándék következménye, minda napló, mind az esszé irányába mutat. Végeredményben„az Önismeret különbözõ (európai és magyar) irodalmitradíciókból ihletõdõ, különbözõ mûfaji minták kombi-nációiból kialakult mûalakzat”. Az ezután következõszövegszintek (szintaktikai, szemantikai, pragmatikaiszint) szerinti elemzés azt is megmutatja, hogy „az Önis-meret egységes alkotás. A mû egészében érvényesülnekolyan, az íróra jellemzõ szövegszerkesztési eljárások,amelyek nem módosulnak akkor sem, mikor a szövegmûfaji jellegzetességei nagymértékben változnak”.

A munka rövid zárófejezete A kísérlet tanulságai cí-met kapta. A szerzõ evvel arra utal, hogy mûve csupánkísérlet, más szóval esszé. Ha annak tekinti is szerzõje,nem mentjük fel magunkat néhány kritikai megjegyzés-tõl. A munka szerkezete nem eléggé világos, ennekfolytán sûrûn elõfordulnak ismétlések, többször elõjön-nek például a historiográfia eredményei és gyengéi –ugyanakkor ez a historiográfiai feltárás azért nem teljes.A bibliográfiában számos név pontatlan. A lábjegyzetekmegoldása túlságosan rövidre sikerült, csak a kiadásraés lapszámra történik hivatkozás, így nem egyértelmû,hogy melyik Széchenyi-mûrõl is van szó. A naplóknálhiányzik a dátumhivatkozás, ez zárójelben akár a fõszö-vegbe is kerülhetett volna. Valamennyi idézetet nemkellett volna dõlt betûvel szedni. Mindezzel a kiadót, aKölcsey Intézetet is szeretnénk figyelmeztetni a szak-szerûbb kiadói munka szükségességére.

Gergely András

47


Szörényi László mondta igen találóan az egyik legutób-bi interjújában a korról: „…a rothadás egyúttal erjedésis, és ez az erjedés az élet jele és nem okvetlenül a ha-lálé.” (Magyar Napló 2005/11.) A gondolatot folytatvamegállapíthatjuk, hogy a „történelmi létszünet”, amitmi kronotoposzként ötvenes éveknek és Kádár-korszak-nak nevezünk, természetesen a literatúrában sem egysé-ges. Nem a sematikus, esztétikailag értéktelen írások tö-mege jellemzi. Minõsítik viszont azok a maradandó al-kotások, melyek közül sok XX. századi irodalmunkcsúcsteljesítményei közé sorolandó. Ezekrõl a munkák-ról szól, ezekrõl ad elemzõ értékelést legutóbbi – immára tizennyolcadik – kötetében Vasy Géza. Teszi ezt nagyerudícióval, ugyanakkor (õt idézem) „ a szépen szólásképességét” is bizonyítva. A szerzõ három évtized tanul-mányaiból, kritikáiból válogatott. A legkorábbi írások1973-ban készültek, és van a dolgozatok közt több a leg-utóbbi évek termésébõl is. A könyvet mégsem pusztán abevezetõ, a nagy ívû tanulmány fogja egységbe, hanema minõség központú szemlélet, az értékelés, amely Vasymûveit irodalomtörténészi indulása, illetve az elsõ, aSánta Ferenc-monográfiája (1975) óta jellemzi.

Hasonló vagy rokon célkitûzésû, de más módszerta-nú alkotás nem egy keletkezett az elmúlt évtizedekben:1981-ben jelent meg a kézikönyvnek (közhasználatúnevén, „spenótnak”) az 1945–1975 közötti irodalmiéletet és kritikát taglaló kötete (Szabolcsi Miklós mun-kája); Pomogáts Béla 1982-ben adta ki összefoglalásátaz idõszakról; 1993-ban pedig Kulcsár Szabó Ernõ„posztmodern látásmódú” kismonográfiája (A magyarirodalom története 1945–1991) lett irodalomtörténeti,elméleti viták témája. Az õ megállapításaival Vasy Gé-zának ez a könyve néhol – nézetem szerint is joggal –élesen polemizál. Az újabb tanulmánykötetek közül ro-koníthatók Vasyéval például a nemrég sajnos eltávozottVörös Lászlónak a Kádár-rendszer irodalompolitikájátbemutató, a Szigorúan ellenõrzött mondatok címû mun-kája (2004); tematikája okán idesorolom N. Pál Józsefgyûjteményes kötetét („A megtartók jöjjenek…”,2004), és szerintem itt említendõ a nemrég (SzeberényiZoltán szavaival élve) „kegyetlenül korán elhunyt” ki-tûnõ felvidéki irodalomtörténész, Zalabai ZsigmondVerstörténés (1995) címû tanulmánykötete is. Ebben a

pozsonyi Kalligramnál megjelent összefoglalójábanszögezi le a fönt soroltakra és Vasy mûvére is érvénye-sen: „…»abszolút« irodalomtörténet nincsen; idõrõlidõre újra kell(ene) írni a kézikönyveket is. Hol az olva-sásszociológiai, közösséglelkületi tényezõk módosulá-sa, hol meg az ízlésváltozás miatt; az okból, hogy köz-ben a filológia hozott felszínre új, lényeges adatokat; avizsgált kor eszmetörténetének képe lett árnyaltabb; azirodalomtudomány módszertana alakult át; a befogadókorszak filozófiai, ideológiai formái módosultak stb.”

Vasy Géza indító tanulmánya a periodizációról szól-va ellentmondónak tetszõ, mégis bizonyítható és meg-szívlelendõ megállapítással él: „Az ötvenes évek tehát aszellemi élet szempontjából mintegy másfél évtizedigtartott.” Rámutat, hogy már az úgynevezett „fordulatévénél” (1948) is korábban megkezdõdött a nagypoliti-kában, és tartott voltaképpen 1962–63-ig, amikor pél-dául az amnesztiával ‘60-ban szabadult Déry Tibor is-mét publikálási lehetõséget kap, és megjelenik – többekközött – a Szerelem címû, máig – nem kis mértékbenMakk Károly filmadaptációjának köszönhetõen – legis-mertebb elbeszéléskötete (1963), valamint az európairangot adó, kafkai antiutópiája, a G. A. úr X.-ben. A be-vezetõ esszé erénye, hogy nem pusztán elõrevetíti a né-zete szerinti forduló- és csomópontokat a tárgyalandó,az 1945-tõl 1986-ig tartó irodalomtörténeti, politikaiidõszakban az emblematikus Nagy Gáspár-vers (A fiúnaplójából) megjelenéséig, a Tiszatáj mûködésénekfölfüggesztéséig. Fontos számunkra az is, hogy élesenvilágít rá arra, ami – szemben a ma hegemóniára törõszemlélettel – az irodalomnak (nem csak a magyarnak!)a feladata volt és maradt mindmáig: „Józan ésszel belát-ható, hogy a legszûkebb jelenkor – a posztmodern tézi-sekkel ellentétben – nem feleslegessé, hanem éppennélkülözhetetlenné teszi a képviseleti irodalomszemlé-letet” – összegzi az itteni eszmefuttatást késõbb, az Ily-lyés Gyula-i életmûvet elemezve. Más, lényegi kérdése-ket is érint. Például a „népi-urbánus” problematikát, anépi írók mozgalmát, a hatalom viszonyát ehhez azegyébként – különösen ekkor már – aligha egységesnekmondható csoportosuláshoz stb. Jelzi az egyes szerzõk-nél (pl.: Váci Mihály, Benjámin László) az „eufóriától”,a feltétel nélküli elfogadástól az „ébredésig”, a rádöb-benésig vezetõ út ívét is. Egyszersmind nyomatékkalhangsúlyozza a „léthiányt” (Domokos Mátyás találó ki-fejezése). Azt ugyanis, hogy számos mû meg sem szü-lethetett a diktatúra teremtette „ideológiai és egziszten-ciális körülmények között”. Az alapvetést olvasvaegyetértünk az ötvenes évek második számú kulturális,irodalmi korifeusának („A tollamat szarba mártom, /s le-írom, hogy Horváth Márton”) 1972-ben mondott szavai-

48


Irodalmunk szabadságharcáról

Vasy Géza:„Hol zsarnokság van” – Az ötvenes évek és a ma-gyar irodalomMundus Kiadó, Budapest, 2005.

val: „Ha mégis születtek akkor maradandó mûvek, azirodalompolitikánk ellenére történt.” (idézi: Vasy, 47.)

A könyv ezután három nagyobb fejezetre tagolódik:Úton a diktatúrához; A Rákosi-kor; A Kádár-kor. Az el-sõ rész tehát a torzulások genezisét tárja fel, a Révai Jó-zsef nevéhez is fûzõdõ kultúr- és mûvészetpolitikátelemzi. A már nyíltan vállalt stratégiájukat és taktikáju-kat az azt reprezentáló, 1950-es Lobogónk: Petõfi címûHorváth Márton-kötet alapján tekinti át. A rokonszen-vesnek tetszõ, mégis félrevezetõ cím jelszóvá lett és„szerzõtlenné” vált. A gyûjteményben közölt írásokraalapozza Vasy a téziseit, melyek szerint a megszállt or-szágban (ezt sose feledjük az egész korszakról gondol-kodva bár) a moszkovita és agresszív térhódítás 1945elején már a szellemi életben is megmutatkozott. Hoz-záteszi igen helyesen, hogy a kezdetekben is alig-aligleplezett céljai megvalósítását elõsegítette a valóban de-mokratikus erõk „következetes széthúzása”. Megjegy-zem, hogy bár talán a terjedelem szorításában nem tet-te, de érdemes lenne – filológiai okokból is – erõtelje-sebben hangsúlyozni, hogy Horváth Márton spirituszrektora minden tekintetben – nem pusztán a politikai hi-erarchiában – a nála okosabb, képzettebb, valóbanszéleslátókörû (így veszélyesebb vitapartner!) Révai Jó-zsef volt. Ha újra és együtt olvassuk Horváth könyvét ésaz egy évvel korábban (1949), akkor már harmadik ki-adásban megjelent Révai-kötetet, a Marxizmus, népies-ség, magyarság címût, mely az 1946-os Ady- és Petõfi-írásait is tartalmazza, megállapíthatjuk: az elhíresültLobogónk: Petõfi nem tesz mást, mint az ott felvázoltszemléletet kibontja, további aktualizálással vulgarizál-ja, és „mellesleg” igyekszik mestere nimbuszát ragyo-góbbá tenni. Erõs argumentum lehet ez is a szellemi te-rületen megjelenõ kommunista offenzíva indulásánakkorábbi datálásához. 1950-ben ilyen légkörben születetta Vasy kötetének is címet adó Illyés-vers, a részben élu-ard-i ihletésû Egy mondat a zsarnokságról. Csak 1956.november 2-án jelenhetett meg az Irodalmi Újságban,hogy aztán – s ez bizonyíték értékû – három évtizedigtiltott, kiátkozott mû legyen itthon. (Érdekes, hogy nemcsak az ún. emigráns lapok, de például az újvidéki ÚjSymposion is már jóval korábban közölte.) Helyesenválasztott Vasy Géza, mikor az irodalmi korszak döntõhányadának felvázolásához támpontul klasszikusunk –a költõ szép metaforáját alkalmazza –, a ma „szélár-nyékba” került Illyés Gyula több mûnemû-mûfajúoeuvre-ét használja. Az elsõ fejezet, amely részben abevezetõ folytatása, az Illyés-elemzésen kívül még kétmunkát bemutatva jellemzi a kiteljesedõ totalitariz-must. Másik reprezentánsa a korszaknak természetesenNémeth László. Az õ „vásárhelyi korszakának” (Grezsa

Ferenc kitûnõ munkája jelent meg ezen a címen 1979-ben) legfontosabb mûvét, az Égetõ Esztert és FodorAndrásnak A kollégium címû naplójegyzeteit – elõzmé-nye a már alapmûvé lett Ezer este Fülep Lajossal – vizs-gálja a kitûzött cél szempontjából. A „fondorral táma-dók” és az „eltévedt balgák” arcképét rajzolva maga isemlékezik, és nyomatékkal hangsúlyozza: „…meggyõ-zõdésem, hogy béke a szívekben és az agyakban igazánnem lesz mindaddig, amíg élnek a korszak tanúi, (…)bizony még évtizedekrõl van szó.” A sorok 1991-beníródtak.

A Rákosi-kor címû fejezet természetszerûen a leg-terjedelmesebb, a legrészletezõbb, s egyben Vasy Gézamûértelmezõi érzékenységének komoly bizonyítéka. Ittmár a kor szorításában megérett és kiadott (!) remekmû-vek az elemzések központi témái. Az elsõ öt tanulmányIllyés Gyula életmûvének befogadásához ad újabbszempontokat, esetenként már feledésbe merült vagyannak vélt recepcióra irányítja ismét a figyelmet. A mû-fajteremtõ, mûfajokat újjáteremtõ Illyés címû elsõ dol-gozat kisebb pályakép. A költõ alkotói szemléleténeklényegi vonásait összegzi. Azt a látásmódot, melyetposztmodern nézõpontból – sok más sajátsága mellett –ma többek retrográdnak minõsítenek. Vasy helyesen ál-lapítja meg: „Illyés lírájában sok az epikus jellegzetes-ség, epikájában a líraiság. A lírikus hajlamos önmagatárgyias szemléletére, az epikus a lírai vallomásosság-ra.” Emlékeztetek rá, hogy a hatvanas években már Ta-más Attila (A költõi világképek…, 1964.) és VörösLászló is ezeket a jellemzõket emelte ki. Utóbbinak fon-tos tanulmánya (Illyés Gyula lírai realizmusa, Acta hist.lit. Hung., Szeged, 1967.) például Vasy értékelését elõ-legezve, a költõ leíró-epikus lírai alkotásmódjának vál-tozatait mutatja be. Mindkettõjük megállapításai gyü-mölcsözõen hatnak így napjainkban is. A továbbiakban– itt alig részletezhetõen – két dolgozat szól Illyés drá-máiról, hatásukról, befogadástörténetükrõl, a másik ket-tõ pedig verselemzõ munka. Az 1956-os, a Hunyadikeze címû lírai alkotásra kevés figyelmet fordított azirodalomtörténet. Pedig, ahogy a szerzõ megállapítja,„egyik záróköve a magyar történelem nagy személyisé-geit hõsként a középpontba állító mûveknek.” Az elem-zés a mû szövegkörnyezetére koncentrál, és nagy gon-dot fordít a motívumértelmezésre, ami egyébkéntVasynak – mint késõbb még szó lesz róla – igazi erõs-sége. Ebben a versben a harang- és a kéz-motívumok-nak van kulcsszerepük, de kohéziós kapcsok is. Nemcsupán az életmûben azok, de a kor gondolatiságábaágyazzák, ugyanakkor a társmûvészetek (zene, szob-rászat) eszköztárához közelítik az alkotó látásmódját.A Bartók-vers 1977-es rövid elemzése ma is idõtálló,

49


briliánsan komplex dolgozat. Történeti, egyben versel-méleti apparátus-használata követendõ példa. A közép-sõ fejezet az Illyés-blokk után sem válik széttöredezet-té. Megtartja a gondolati ívet, noha különbözõ szerzõkés mûnemek-mûfajok alkotásaiból választ tárgyat. Pró-zai, kisepikai darabokat is szerepeltet a „példatárában”,mint Déry Tibor Nikijét, Lengyel József Igézõjét ésSánta Ferenc Sokan voltunk címû szintén klasszikussálett novelláját. Az utóbbiról annyit, hogy a „korai”,1973-as dolgozat már az érett, a komparatisztikai mód-szerek használatában is jártas irodalmárt mutatja. Lehet,az akkor domináns irodalomtörténeti szemlélet teszi,hogy oly szigorúan elutasító véleményt formál NyirõJózsef teljes életmûvérõl. Azt talán ma árnyaltabbanítélné meg Vasy is.

Bizonyára Bori Imrének az 1967-es, reveláló hatásúkönyve, a Két költõ megjelenése óta tekint az irodalom-tudományunk is Juhász Ferencre és Nagy Lászlóra úgy,mint XX. századi költészetünk páros csillagára. Ho-lott szemléleti-poétikai attitûdjük legalább annyira (ké-sõbbi korszakaikban különösen) megkülönbözteti õket,mint amennyi közös vonást tanúsít. Vasy Géza munkás-ságában jelentõs helyet foglal el mindkét életmû (mo-nográfia, tanulmánykötet). Könyvébe most négy, a kétköltõrõl szóló olyan tanulmányt vesz föl, melyek az öt-venes évek közepén bekövetkezett lírai fordulatukat ésa hozzá vezetõ utat reprezentáló mûveiket vizsgálja.Úgy látja, közös azokban akkor – a Tékozló országban(1954), a Szarvas-énekben (1955); másrészt a Rege atûzrõl és a jácintrólban (1956), valamint az itt alaposanelemzett, A vasárnap gyönyöre címûben (1956), „hogya jól megtanult tárgyias-leíró jellegû verstípus új népiesváltozatai helyett egy öntörvényû, líránkban addig sohanem volt látomásos-szimbolikus-mitikus költészetethoznak létre.” (kiemelés: P. I. G.) Szigeti Lajos Sándortaláló kifejezésével szólva immanens irodalomtörténe-tet ír, amikor kiemelten fontos motívumköreik kiteljese-désében, szimbolikussá érésében mutatja be a változásvagy „fordulat” jellegzetességeit (híd-, szarvas-, forrás-, kõ-, anya-, vagy az ünnep-, tûz-, csillag-, hangszer- ésa munka-motívumok). Megmutatta már korábban isVasy, például a Csoóri Sándor elszakadás és megkötött-ség motívumkörét elemzõ tanulmányában (A TiszatájDiákmelléklete, 2000/2.), hogy fontos számára e tárgy-kör egy-egy költõi oeuvre vizsgálatakor. Elképzelhetõ,hogy nem tartozik a munkák feladatához, mégis fölve-tem: már az értelmezések indításában sort lehetne, kel-lene kerítenünk a téma és a motívum olykor egymást fe-dõ, gyakrabban inkább egymástól élesen elválasztandójellemzõinek meghatározására. Megteszi azt általában,vagy József Atilla kapcsán – olykor egymással polemi-

zálva is – Szigeti Lajos Sándor és Tverdota György.Úgy gondolom, hogy szinte minden ilyen vizsgálat ese-tén legalábbis utalnunk kellene erre. Mert e terminusokkorántsem egységes értelmezése, olykori „összemosá-sa” alkalmat teremt zavaró félreértésre is.

A kötet harmadik fejezete a még közeli, mégis las-san „múlttá váló félmúltunkról”, a Kádár-kor iroda-lompolitikájáról, az akkor született alkotásokról ad ké-pet. Feladatához híven Déry mûvének, a G. A. úr X.-ben keletkezés-, kiadás- és fogadtatástörténetének vá-zolásával indítja a záró részt. Jól tudja Vasy, hogy egytörténelmi idõszakot nem a jelenhez, hanem az aztmegelõzõ korhoz mérve szabad megítélni. Érezteti aszorítás lazulását, ugyanakkor bemutatja íróink – elsõ-ként nálunk, lírában Ady fogalmazta – „ahogy lehet” -fordulatait, taktikáit, útkeresõ körültekintéseit. Ezekreirányítja a figyelmet mind a Déry-könyv, mind pedigVas István megkapó verse, a Cambridge-i elégia (1959)elemzésekor. Hangsúlyozom, hogy az utóbbinak azesztétikai értékeit is érzékenyen villantja föl. A BalázsJózsef elbeszélésérõl (Isten küldöttjei) írt 1990-es,szinte azonnal reagáló kritikájában viszont talán kevés-bé dominálnának a fenntartások, ha emlékeztetne azakkora már valóban mély alkotói válságba kerültírónknak egy idõben „az irodalomról való közbeszédtárgyává lett” (N. Pál József) jelentõs mûveire is, mintamilyen a Magyarok, a Koportos, vagy a Fábián Bálinttalálkozása Istennel. Más a helyzet Sánta Ferenc Azáruló címû kisregényével, amit az elemzés (alaposjegyzetapparátussal) igen pontosan helyez el az élet-mûben. Behatóan foglalkozik a mû dialógusaival, így aszínpadra állítás kézenfekvõ lehetõségével. Példásanbontja ki az alig burkoltan az 1956 utáni viszonyokraés dilemmákra utaló üzenetét. Azt ugyanis, hogy ittnem pusztán a hatalom és az erkölcs viszonyáról esikszó általában, hanem jelesül arról, „hogy miképpenkell és lehet erkölcsösen cselekedni, – bármilyenek is atörténelmi körülmények.”

Görömbei András két évtizede írta a szép metaforát:„Utassy a március költõje volt, de korán õszvilágba érke-zett.” Ugyanott olvasható: „A Zúg Március a mi idõnk-ben is Petõfi szabadsághitét ébreszti Utassyra jellemzõ,alku nélküli erõteljes gesztussal, fénylõ kiállással.” (Kor-társ, 1985/6.) Utassy Józsefnek ezt a már emblematikusversét értelmezi remekül 2001-ben, a hatvanéves költõtköszöntve Vasy. Joggal idézi kordokumentumként a mû-vet. „A mindennapok forradalmisága” (Király István)volt akkor már a jelszó, de a be nem hódolás, akár a bal-oldali ellenzékiség is vörös posztó volt a hetvenes évek-ben regnálók szemében. „Talpra, Petõfi! Sírodatrázom: / szólj még egyszer a Szabadságról!” Mindenki-

50


nek a fülébe cseng a Paál István rendezte szegedi Egye-temi Színpad Petõfi-rockjának indítása, aki láthatta,hallhatta az 1973-as évfordulón szerte a hazában. Betil-tották a verset s az elõadást egyaránt. „Támogat, tûr,tilt”. Az utóbbi kategóriába kerültek, és nem mondanám,hogy bármelyiknek is ártott volna az. Az irodalom sza-badságharcát erõsítették. Azt, amely az 1986-os NagyGáspár-vers Tiszatájbeli közlésével újra igazi lendületetkapott. Vasy Géza a kötet utolsó írásában vizsgálja akorszakot nagyszerûen. Az esztétikai és etikai csomó-pontokra összpontosítva elemzi A fiú naplójából címû„jeles költeményt és jelentõs gondolatot”. Radnóti Mik-lós Második eclogájából idézi a találó mottót: „…egyvers milyen veszélyes”. Ma már történelem: a lap szer-kesztõségét leváltják (Vörös László, Annus József, OlaszSándor), és a helyükbe lépõ, talán jóindulatú, de „téveshelyzetmegítélõ képességû” garnitúra nemigen tarthattamagát. Radnóti Sándornak a Mozgó Világ „megújított”szerkesztése okán leírt intelme meghallgatásra talált ek-kor is: „Szükség van a szabad ember erkölcsi ítéletét kö-vetõ büntetésre, a bojkottra.” (in: Recrudescunt Vulnera,Cserépfalvi, Bp. 1991. 30.) Végül is a tévedését rokon-szenvesen elismerõ Vasy Gézának igaza van: „… egy-részt Nagy Gáspár, másrészt a Tiszatáj szerkesztõinekbátorsága volt az egyik szikra, az egyik legfontosabbszikra azok közül, amelyek 1989-hez vezettek.” Úgyérezhettük akkor, hogy ismét a „hitreneszánsz” ideje jöttel. Annus Józsefhez, az új-régi redaktorhoz írt nyílt leve-lét Sütõ András így kezdi: „Hát jó reggelt, fiúk!” – E so-rokat írva kaptam a szomorú hírt: a „fiúk” közül VörösLászló után a napokban ment el Annus József is. Gyá-szolva már õt is, csak sejthetjük, mennyi megíratlan, no-velláiba illõ emléket vitt magával három évtizedes szer-kesztõi harcairól.

A fönt korántsem a valódi mélységében bemutatottkönyvrõl még a következõket: remekül szerkesztett, kitû-nõ idézési technikájú, így olvasmányként is élvezetes al-kotás. Egyes fejezetei oktatandó textusként szolgálhatnaktanárok számára. A kiállítása is megnyerõ. A címlapSusán Pál munkája, ami vonz minden, az irodalomtudo-mány iránt érdeklõdõ tekintetet. Befejezésül: amikor lezá-rul a könyv áttekintése (1986–89), akkor új korszak, másszemlélet, talán az addigiaktól eltérõ narráció is kezdõdik.A Vörös László idézett könyvének mottót adó Ady-sorokidõtállónak bizonyulnak majd mégis: „S ha késlekedik azokosság / Nem poéta-fajták okozzák”.

Elõremutat arra már Vasy Géza kötete. Alkalmasintaz õ mûhelyében készül el majd a folytatás, az elmúltmásfél évtized magyar irodalmának summázata.

Papp István Géza

Ritka szép ez a könyv. Mélybordó fedél, aranyló betûk,igényes papír, s talán a lapok sem esnek széjjel néhányév múltán, amint az – jóval módosabb kiadók köteteinélis – oly gyakori manapság. Jó kézbe venni, de nemcsaka külseje okán. Az alcím – Magyarság- és Istenes ver-sek az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és nap-jainkig –, no meg a majd hatszáz lapnyi terjedelem isvalamiféle, nemzet-érdekû, mondhatnám, szakráliskönyv-monumentumot sejtet, amelyet megálmodói éslétrehozói az „örökkévalóságnak” szántak talán, ámbennem mégis néhány kérdés tolul föl legelébb. Mert azirodalomról mint közügyrõl van szó itt, olyan szemléletnyílt demonstrációjáról tehát, amelyet az újabb kánon-gyártási teóriák elmaradottnak – sõt, a tudomány ellenivéteknek – tartanak. Intellektuális ellenszélben születetthát ez a gyûjtemény, a cím – s fõleg az alcím – olyan ha-tározott értékválasztást elõlegez, amelyet a maidiskurzusok többsége, mint „irodalmon kívüli” szem-pontot vet el. Aztán Ady Endre jut eszembe még. Ma-gyarság- és istenes versekrõl tán e költészetet tanulvahallottam a legtöbbet lassan három évtizede. Az, hogy etematikai – eszmei? etikai? – „fölosztás” valóban tudo-mányellenes-e, engem sohasem érdekelt igazán, a ma-gyar irodalmat az önmagunkról mint teremtményekrõlvaló gondolkodás, az emberi és a nemzeti tudat egyiklegfontosabb kifejezõjének vélem én már régóta, e vas-kos kötet kiötlõinek jó szándékával nincs tehát vitám,kérdõjeleim a könyv megfontoltnak tetszõ, de tán nemmindig híven követett koncepciójával és fõleg arányai-val – részbeni túlméretezettségével? – kapcsolatosak.

„A kötet egy olyan széles horizontú, tágas kultúr-és irodalomtörténeti övezeteket bejáró, feltáró szöveg-gyûjtemény, amely a több mint ezer éves kárpát-me-dencei keresztény magyar létfolytonosság igaz és hûsorstükrének felmutatását, spirituális demonstrációjáttûzte ki céljául.” Bertha Zoltán – õ írt ajánló sorokat akönyvhöz – ezúttal is pontosan fogalmazott. Nemcsakamikor a kötetet összeállító Medvigy Endre céljáról be-szélt, hanem a mûfaj meghatározásakor is. Ez a könyvnem antológia ugyanis, hanem a magyarság és istenestematikájúnak ítélt, gondolt verses szövegek gyûjtemé-nye nagyrészt. Gyûjtemény, nyolc évszázad magyarköltészetének gazdag dokumentációja, ahol a rendezõelvet szemlátomást nem mindig az esztétikai érték, ha-nem egy érzelmi-tudati vagy inkább tematikai mezõny-höz való hozzárendelhetõség szándéka adta. Joggal tör-

51


A radikálisnemzetszemlélet

tükre – versekben

A magyarokhozFelsõmagyarországKiadó–Kiskapu Kiadó,Miskolc, 2004.

tént mindez, hiszen a keresztény hit s a magyarság ön-magáról való gondolkozásának összetartozása még anemzettudat szekularizáltabb formájának kialakulásaután – a felvilágosodást követõen – is alapjaiban vitat-hatatlan maradt, e folyamatosságon a jóvátehetetlennektetszõ szakadást csak az 1945-öt követõ idõ hozta el.Medvigy Endre munkája így a kommunista érától széj-jelszaggatott nemzettudat újraszövési kísérletének is arésze lehet természetesen, hiszen ha a magyarság sorsáta bibliai üdvtörténet analógiájára leírni nem is lehet mamár – ez, Szörényi László beszélt errõl, a romantika ko-ráig lehetséges volt –, a hit és a hazaszeretet összefon-hatósága e fölfogás szerint továbbra is kívánatos. A ma-gyarságot Pannóniába, akárcsak a zsidókat Mózes azígéret földjére, Isten vezette be – Farkas András refor-mátus énekszerzõ írt errõl „iránykölteményt” (ToldyFerenc) többek közt –, „vallásnak és hazafiságnak ez abensõ szövetkezése” (Horváth János) a régi századokramindvégig jellemzõ maradt, de az Istentõl való elfordu-lást követõ romláson való kesergés („bûneiért büntetiIsten a magyar népet” – írta Szegedi Kis István például)is toposszá lett a tizenhatodik századtól. A kötetben epéldák nem szerepelnek, de a Szkárosi Horvát András-tól, Sztárai Mihálytól, Kecskeméti Vég Mihálytól,Rimay Jánostól felvett darabok vagy a Boldogasszonyanyánk… kezdetû ének 1714-ben lejegyzett változataépp ezt a kettõsséget, a magyar nép Istenre biza-tottságát, illetve e „szövetségnek” az elkövetett bûnöknyomán kelt megroggyanását, a könyörgést s a bûnbá-natot követõ megváltás ígéretét modellezhetik. Azértfontos ezt elmondani, mert az Istennel való együttlét,ennek az együttlétnek az idõrõl idõre való „felmondá-sa” s az ebbe az együttlétbe való visszavágyás – avagya néhai nagyság emlékezetét õrzõ, de a fokozatos rom-lás felé mutató tendencia, illetve az utóbbival szembe-szegülõ, az Istenhez is fellebbezõ hitvallói, írástudóiküzdelem – e gyûjteményen át-áttetszõ sorsszemléletértelmében a magyar nemzet történelmén végighúzódófonálként is értelmezhetõ. Lássuk, hogyan.

Medvigy Endre a maga fölfogásával kapcsolatbannem hagy kétséget egy pillanatra sem, a kötet alcíme isjelzi ezt, s jelzi a könyv szerkezete, aránya s némileg aversek kiválasztása is. Számára a romlás mélypontja,nemzetünk históriájának infernója Trianon, ám e brutá-lis történelmi döntést Isten reánk mért büntetésének to-poszából eredeztetni már nem tudja – mert nem is lehet.Nem lehet nem észrevenni: a gyûjtemény kulcsa e kon-cepcióban rejlik, és innét ered erénye s esendõsége is.Két nagy részbõl áll a kötet, s a fordulópont Trianon. Azelsõ (Magyar századok) mindössze százharminc lapnyiverset közöl hatszáz év anyagából, a második (Hatágú

síp) – nyolc évtizedrõl van szó – viszont jó négy és fél-száz oldalnyit. Magyarázatként a szerkesztõ elõszavátis idézhetnénk persze – a huszadik század kutatója õ,ezt ismeri leginkább –, de azt hiszem, másról is szó vanitt. Nevezetesen egy határozott, a magyarság históriájá-ra vonatkozó történelemszemléletrõl, amely a nemzetirodalmát is e fölfogás részének, demonstrációjának –olykor csak illusztrációjának – tekinti elsõsorban. Kárlenne tagadni: több olyan darabot olvashatunk már azelsõ fejezetben is (Garay János: A szent korona; LévayJózsef: Mikes; Tárkányi Béla: Boldogasszony anyánk),amelyet részben tradicionális „népszerûségük”, részbenelsõdleges – a szavak, mondatok szintjén való – jelen-tésük helyi értéke sorozhatott csak a kötetbe, ám azilyen, esztétikai értéket nemigen hordozó költeményekszáma a második egységben – a Trianon okozta sokkróls az azt követõ idõrõl beszélve – szemlátomást megsza-porodik. Sajó Sándor fejezetnyitó, kifejezetten „jólmondható”, pódiumra termett versét (Magyar ének1919-ben) akár szerethetjük is természetesen, szívünketmég Papp-Váry Elemérné Hitvallása (magyar Hiszek-egynek is nevezték a két világháború között) is átmele-gítheti, de lássuk be: ezek épp úgy a kort jellemzõ do-kumentumok csupán, mint Oláh Gábor (Fölfeszítettnemzet) vagy a nála is gyengébb Falu Tamás (Kenyerekmiatyánkja; Magyar visszhang) fájdalom szülte klapan-ciái. Az is szembeszökõ, hogy a Nyugat klasszikusaitól– Juhász Gyulától és Babits Mihálytól elsõsorban – jó-részt olyan darabokat választott a szerkesztõ (Arad;Magyar; Trianon illetve Csonka Magyarország; Áldása magyarra; Erdély), amelyek 1945 és 1990 között egy-általán nem, vagy csupán csonkított formában jelenhet-tek meg, József Attila – Szörényi László mondta így –,„gyermetegen irredenta” versét (Nem! Nem! Soha!) isolvashatjuk, s az ország 1938–1941 közötti gyarapodá-sát is több – korábban szintén felejtésre ítélt – költe-mény köszönti itt (Babits mellett például Szabó Lõrinc:Az elsõ döntés; Az Ipoly Ünnepén, Puszta Sándor: Meg-szólalt a Föld). Irodalomtörténeti rehabilitáció ekként e– fogalmazzunk így – vegyes értékû darabok újbóliközzététele, de az említett radikális nemzetszemléleturalta irodalomszemlélet nyílt megvallása is.

Mindez Medvigy Endre – és persze mások – nem-zetszemlélete, mint mondtam, ami nemcsak a válogatá-si gyakorlattal, hanem e versek többségében gyakranfelbukkanó motívumokkal is igazolható. Ebben az ösz-szefüggésben Trianon a nemzetgyilkosság s a jézusi tör-ténet analógiájára fölfogott áldozathozatal metszés-pontján helyezhetõ el, ami a gyilkossági kísérletet túl-élõ akaratot s a megváltás ígéretét egyként modellezhe-ti. Ismert, hogy az országvesztés sokkjáról beszélõ,

52


Kosztolányi szerkesztette antológia címe Vérzõ Ma-gyarország lett, s látnivaló, hogy az egészséges testmegcsonkítására utaló fordulatok a közölt versekbenigen gyakoriak (Tóth Árpád: Szent nyomorék, riadj!;Babits Mihály: Áldás a magyarra, de említhetnénk Ka-rinthy Frigyes itt persze nem olvasható, híres, fiáhozszóló levelének sorait is). Aztán: „Feszíttessük fel mindmagunkat / Elárult nemzetünk keresztjén.” (Oláh Gá-bor: Fölfeszített nemzet), „Hol a szabadság õrjöngésberothad / S Megváltót s latrot egyként megfeszít,” (SajóSándor: Magyar ének 1919-ben), „Ezért a keresztet vál-laimra veszem, / Ezért magamat is reá feszíttetem.”(Papp-Váry Elemérné: Hitvallás). E fölfogás szerint acsapást nem a büntetõ Isten küldte reánk, a magyarság,mint áldozat, itt bûntelen, vesztét gyilkos szándékú erõkokozták, s ami történt – csak az Istenben való hit segít-ségével megvalósítható – történelmi igazságtételért ki-ált. Sajó Sándor („S mint bujdosó gyász, az én szép ha-zámat / A jó Istentõl visszazokogom”), Falu Tamás(„Szavunk, imánk keljen visszhangra, / Mely zúgva,hullámozva árad”), Papp-Váry Elemérné („Hiszek egyIstenben, hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örökigazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában),Tóth Árpád („Ó, hol vagy Isten, hajdani hõs Hadúr”)vagy Babits Mihály („Él a nagy Isten és semmi se megykárba, / Magyarok se lettünk pusztulni hiába”) csakúgyaz isteni kegyelemre apellál vagy azért esdekel, mintCsanády György Székely himnuszának záró sora („Nehagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!”). Az, hogy mit szólmindehhez a történettudomány, most nem érdekes, lé-nyegesebb, hogy e mentalitástörténeti keretben hit és amagyarság önszemlélete ismét összeért, de már nem arégebbi századok – egyértelmûen szakrális indíttatásúés célú – gyakorlata szerint. Tetszik, nem tetszik, a szak-ralitáshoz való viszonyunk a modernitás korában meg-változott, s ama történelmi jóvátételt mi bizony a politi-kától vártuk – várjuk? – el, ima s fohászkodás közben isakár, ennek összes lélektani következményével együtt.Nincs fölöttünk spirituális hatalom, amelynek elszámo-lással tartozunk, ez a létérzés – Nietzsche után minden-képpen – a huszadik század élményévé lett visszavon-hatatlanul, s az egység szétesése nyomán a nemzettudatrégi formája – amely az államnemzet és a nyelvi alaponelkülönülõ kulturális nemzet fölfogásának egyensúlyátõrizte még – sem volt többé használható. Feladatul azelveszített „igazodási pont”, a kegyelmet osztó Istennel,illetve annak hiányával, vagy a kegyelemért való per,fohász, no meg a nemzeti egység tudatának reménybeliújraszövése maradhatott csak meg nekünk, ez lett min-dennél fontosabb, de az úgynevezett istenes és magyar-ságversek útja törvényszerûen szétvált, mivel a vallás-

nak s a hazafiságnak Horváth Jánostól már idézett – eg-zisztenciális tétként (s nem csupán jelszóként!) megél-hetõ – „bensõ szövetkezése” is szétvált ekkorra. Egy-egy – mondhatnám, kegyelmi pillanatban született – al-kotásban (Ottlik Géza Iskola a határon címû regényé-nek „szóval mondhatatlan” mélyszerkezetében példá-ul!) „összejött” ez még, de karakteres tendenciakéntnem volt többé kitapintható. A kötet is e – be sem val-lott? – hiánnyal küszködik.

Az „utolsó magyar” – tán ezért nevezte így magátFülep Lajos szerint – aki ezt az „egységet” (illetve annakjelenvaló emlékezetét) egyszerre személyes és közössé-gi tényként, sorsként is átélte, Ady Endre volt. Õ a ma-gyarságot, mint a teljesség – áldással s átokkal egykéntsújtott teljesség – metafizikai igézetét (is) õrzõ létezésiformát s a magyarságot, mint – tán az Istentõl is elha-gyott – veszélyeztetettségi formát a maga ambivalenciá-jában érezhette a saját sorsával egynek még, utódaira –így az õ gondolatait leghívebben követõ Németh László-ra is például – csak a veszélyeztetettség rémülete marad-hatott, az „egység” átélhetõ-megtapasztalható élményenélkül immár. (Ezért aki ezt az életmûvet „belülrõl” ér-ti, tudja, hogy – tematikai, módszertani osztályozás idevagy oda – a költõ istenes, magyarság, és egyéb verseivalójában szétválaszthatatlanok.) Ady az ezer – vagytöbb – évet s a korparancsot a zsigereiben hordozta va-lóban, miként a reánk váró – s a halála táján bekövetke-zett – veszedelmet is, ekként õ az Istennel még termé-keny „viszonyt tartó” ember és nemzet sorsképleténekutolsó tanúja volt, így a kötet elsõ nagy egységét befe-jezni csakis vele – A szétszóródás elõtt címû verssel – le-hetett (volna). Gyóni Géza ismert költeménye (Csak egyéjszakára…) elõbbre kívánkozna, Szép Ernõ rigmusá-nak és Oláh Gábor – az országvesztés tudatában írt – da-rabjának ellenben semmi keresnivalója nincs itt. Azutóbbi vers helye – ha kell a könyvbe egyáltalán – SajóSándor, Falu Tamás s a Magyar Hiszekegy szövegénektársaságában lenne inkább, vádló dokumentumként bi-zonyítván, hogy ott és akkor bennünk és körülöttünk va-lami jóvátehetetlenül összetört. Ezeknek a jóra termett, aminket ért traumát – érthetõen!! – földolgozni képtelenlelkeknek a versezeteiben Isten és a Haza képzeteugyanis újra összeért, de az isteni kegyelem messze tûn-ni látszott – no meg az alkotói tehetség is „behatárolt”volt imitt-amott –, csak a fájdalom kilökte torz sikolyokhallatszottak. Hit s hazafiság együttállását, Ady régi szá-zadoktól örökölt s megszenvedett igazát a vallomáskényszerében élõk jórészt klapanciákká írták széjjel ek-kor, amikbõl egy dolog azonban megtudható: szóval el-mondhatatlan gyalázat esett meg velünk, de muszáj val-lani mégis, hiszen az igazság a mi oldalunkon áll kétség-

53


telenül. Ez a tónus a magyar irodalom klasszisainak írá-sait is átszõtte, Babitstól Kosztolányin át a fiatal JózsefAttiláig, amint az itt is olvasható, de Trianon – mint alelket megkavaró idõ általában – sok-sok rímfaragóbólis „költõt” csinált átmenetileg, akik a líra – nemkülön-ben a kimondhatatlan fájdalom – „kéznél lévõ”, kor- ésszituációfüggõ – többnyire a népnemzeti eszköztárbólmegmaradt – formai, motivikai alapelemeit variálhattákcsak persze. A honszerelem, az Istenhez való fellebbe-zés, az életakarat elszánt s izzó szavainak versekbe tolu-lása innét érthetõ, de e darabok többsége hit és hazasze-retet maradandó együttláttatására ma már alkalmatlan.Úgy tetszik, Trianonban – meg a hozzá vezetõ úton – ahazával s az Istennel való harmonikus együttlét képessé-ge bennünk, mint nemzetben végképp megroggyant,amit az 1945-öt követõ idõ aztán beteljesített. Mint nem-zet nem vagyunk – nem lehetünk – önmagunkkal azono-sak azóta sem, s egyetlen fölfénylõ pillanatunk 1956-ban volt ugyan, de csak reménytelenül protestálni, kese-regni, felejteni s utat veszteni tudunk általában, no megfájdalmunkat, föloldhatatlan veszteségérzetünket doku-mentáljuk, mutatjuk be rendre – úgy ahogy, ki-ki a ma-ga képessége, vonzalmai s elfogultságai szerint.

A reánk szakadt „betegség” e monumentális gyûjte-ményt is kísérti persze. Már avval is, hogy a közölt ver-sek jó háromnegyede a szétszakítottságról, avagy az„Isten nélküli” idõrõl beszél, néha parttalan bõséggelszinte. Az elveszített egység még õrzött tudatánakõszinte demonstrációja ez, jól tudom – a szerkesztõ emeszándékát sokra tartom én –, de legalább ennyire egytörténelemszemlélet ihlette nemzetpolitikai hitvallás ra-dikális modellje is. Sok szöveg van e kötetben, ami kor-dokumentum volt már a születésekor is – ezeknek szá-ma a jelenkorhoz közeledve mintha egyre gyarapodna–, s elõfordul, hogy egyik-másik darabot képtelen va-gyok akár az istenes, akár a magyarságversek közé be-sorolni én. Már Gyöngyösi István Zrínyi Ilona szépsé-gét megejtõen festõ sorairól sem tudom, hogy kerülteka könyvbe, azt meg állítom: Simon István (Húsvéti kör-menet) vagy Nagy László költeményének (Adjon az Is-ten) az „istenes költészethez” például semmi köze sincs.Néhol a szerkesztõ vonzalmai, nekem rokonszenves –de a közölt versek színvonalával csak részben igazolha-tó – elfogultságai is egyértelmûen tetten érhetõk. A sár-rétudvari Nagy Imre egy, Erdélyi József és Sértõ Kál-mán három, „erõsen közepes” – ráadásul a „tematiká-val” igencsak laza kapcsolatot tartó – darabbal szerepelitt, Sinka István – huszonöt költõ társaságában – pedignéggyel. (Ennél többet csak Petõfi [7], Ady [8] és –ötletszerûnek tetszõ, a század egyik legjobbját (Apokrif)érthetetlenül elhagyó, válogatással – Pilinszky János [5]

kapott.) Sinkáéi közül három – az Anyám balladát tán-col a legszebb magyar versek közé tartozik! – is csak azigen-igen szabadon értelmezett koncepció jóvoltábólkerülhetett a könyvbe, s a negyedik (Jézus örökre el-hagyja Názáretet) sem istenes költemény igazán, hiszaz idõsödõ lírikus versbéli Jézusa nem az evangélium,hanem a legendák alakja inkább. Egyáltalán: az 1945utáni idõre vonatkozó anyag a népi irodalom nagyontágra szabott – nem poétikai, inkább tudati, magatartás-béli – tradíciójára figyelõ gyûjtemény elsõsorban – a„kihagyhatatlan” Nemes Nagy Ágnes, Rába György,Orbán Ottó vagy Pilinszky János is szerepet kap persze –,annyi bizonyos, hogy az emlegetett nemzetpolitikai hit-vallás újra meg újra áttûnik e verseken, de a választástolykor mintha a téma (Kiss Benedek: Sinka zsákja;vagy Léka Géza Sinkának ajánlott ifjabb kori darabja),a politikai kiállás (Szentmihályi Szabó Péter), esetlegaz „õ aztán nem maradhat ki” emberi gesztusa(Obersovszky Gyula), talán a megszólítottal való barát-ság (Kiss Tamás: Fiamnak, hangszereihez) vagy más,elõttem ismeretlen – a versek színvonalával megintcsak bajosan igazolható – indok magyarázná csupán(Garai István, Grandpierre K. Endre vagy Szabó Ferencamúgy becsületesen hazafias „kísérleteit” említhetnémpéldaként). Igaz, kevéssé ismert remeklések is akadnake részben (Lakatos István: Psalmus Hungaricus; Kárpá-ti Kamil: A sosemhalottak éneke, bár ez utóbbi egy sze-relmi lírát bemutató antológiába tartozhatna inkább), deén szigorúbb rostát képzelnék el.

A trianoni határon túli költészetet bemutató fejeze-tekkel kevesebb a bajom. Akadékoskodni itt is tudnékpersze – Szilágyi Domokos Mária, anyácskája sem is-tenes darab, a három verssel szereplõ Gál Éva Emeseköltõi erudíciójáról sem vagyok meggyõzõdve egyelõ-re, s bizony Mécs Lászlótól is sokallom a (csak a leg-jobbaknak kijáró!) négy költeményt például –, de elis-merem, hogy ezek a részek a gyûjtemény eredeti céljá-val inkább harmóniában vannak. Az elszakított terüle-tek – s a nyugati emigráció – magyarságában a nemzet-tudat s annak metafizikus vonatkozásai épebb állapot-ban maradtak meg – a globalizációt elhozó nyolcvanas–kilencvenes évekig mindenképpen –, ez nem lehet vitás,s még az sem véletlen talán, hogy az a kárpátaljai feje-zet a leginkább karakteres, ahol – súlyos történelmiokok miatt persze – a nemzethez való emocionális vi-szony tradicionálisabb formája remélhetõleg máig meg-maradni kényszerült. Kovács Vilmos, Vári FábiánLászló – és mások – verseiben a történelmi s a balladaihagyomány napjainkban is karöltve jár, s a képgazdagversbeszéd gyakorlata a maga líraképzõ jogát és erejétautentikusan õrzi még. A „felnégyelt hazát”, tehát a

54


nemzetgyilkosság egykor oly gyakori motívumát is em-legetõ Vári Fábián-vers (Ady alkonya) holdudvarábanéppen a néhai „egység”, meg a fölmérhetetlen veszte-ség emlékezete köszön vissza drámai erõvel ezúttal, sez a költemény – meg egy másik (Útban Törökországfelé) – bizonyság lehet arra is, hogy hitnek és hazának ahuszadik században veszni látszó összetartozása a nem-zeti önkifejezés s a világ totális lírai elsajátításának má-ig érvényes s megújulni képes formája maradhat – meg-élt sors, erkölcsi tartás s persze költõi tehetség (!) kellhozzá csupán. Vári Fábián, Kovács Vilmos (Verecke;Testamentum), az erdélyi Dsida Jenõ (Nagycsütörtök;Psalmus Hungaricus), Farkas Árpád (Avaron) vagySzõcs Géza mûvei (Délkelet; Kérdések a XXVI. századköltõihez) a fölemelõ példák többek között, hogy a pa-tetikus hang, a morális bátorság, a rögzült történelmi tu-dat vagy a politikai hitvallás „kiteregetése” – föltéve,hogy a szó önmagára, mint irodalomra is óhajt nézni! –Isten kegyelméért, a nemzet újraszövéséért s az emléke-zet épen tartásáért a saját verbális põreségében nem,csakis az alkotói eredetiséggel s az esztétikai-poétikaimegformáltsággal való „szövetségben” tehet valameny-nyit. Ez az a tapasztalat, amit a hazájukért aggódó, érteígy-úgy tenni is hajlandó, ám az irodalmat csak e neki-szánás történelmi-politikai bázisának, illusztrációjának– avagy a bátorság, az „igazság kimondása” alkalmának– tekintõ lelkek figyelmébe ajánlani nem lehet elégszer.

Azért mondom ezt ilyen gorombán, mert tudnivaló,hogy a rossz, az értékek vonatkozásától eltekintõ vers ak-kor is árt az ügynek, ha – a grammatikai jelentés elsõszintjén – amúgy „igazat” mond. Minderrõl Fülep Lajosmár 1934-ben nagyon egyértelmûen beszélt: „A nemzeti:mûvé átlényegült jellegzetesség; ahol hiányoznak a mûmegértésének, önmagában értésének föltételei, ahol le-mondanak a mû autonóm értékelésérõl, ott hiányoznaknemzeti jellegzetessége megértésének és értékelésénekföltételei is. A kettõ elválaszthatatlanul egy, a másodikbenne van az elsõben, mint jellem a tettben. S az is ter-mészetes, hogy ahol a nemzeti értéket így elválasztottáka mûvészi értéktõl, a szakadéknak a nonszensz már em-lített fejlõdésének logikája folytán nõnie kellett. Elámul-na Ady, ha morgó rozmárait turulként vijjogni, örökösei-ket a Sárga-tengerig terjedõ Turán nevében ítélni és ve-zérkedni hallaná”. Arról van szó, hogy a gyenge verseze-tek állandó szavalgatása csak a minõségérzéket altatja el,s az értékek iránti igénytelenséget növeli föl bennünk, haátmelegszik a szívünk közben, akkor is. A gyenge versetis lehet szeretni persze, ahogy a magyar nótát is lehet –én például néha szeretem –, csak nem két népdal között.Papp-Váry Elemérné Hitvallását, meg József Attila szív-bõl fakadt zsengéjét annak kell tekinteni, ami: a fájdalom

tónusát is hordozó történelmi dokumentumnak, amit is-merni illik, csak éppen – gondolom – egy másik gyûjte-ményben lenne a helyük. Ezért Medvigy Endre munkája– amelyrõl kifogásaim ellenére állítom, hogy ott (lenne)a helye minden iskolai könyvtárban, nagyon felkészült(!) tanárok társaságában persze – az identitástudat szét-hullásának fontos ellenszere lehet, föltéve, ha okosan for-gatjuk. Vállalt feladatát, hogy a magyarság hitben edzettpatriotizmusának eredetét és továbbélését sorstörténe-tünk változásaival együtt demonstrálja, nem teljesítette –tán nem is teljesíthette – maradéktalanul, hisz olyan emo-cionális tudattartalmat próbált bemutatni nekünk, ami – amagyarság, mint nemzet emlékezetében és életvezetésistratégiájában – évtizedek óta nemigen létezik. Érték éshistóriai dokumentum ezért keveredett össze olykor, ateljességre való törekvés közepette az alapkoncepció issérült némileg (annak tisztázása, hogy mi is az istenesvers – van-e ilyen egyáltalán – külön fejtegetést kívánna,mert a keresztény vallás szavainak, motívumainak gya-kori használata ehhez még nem elég), ám – az erkölcsi-értékelvû gondolkozás világméretû veszélyeztetettségé-nek, „piacképtelenségének” idején – a még talpon maradtigényt is üdvözölni kell. Én – az alcím ellenére – egymegnyugvásra és megalkuvásra képtelen morális hitval-lás és radikális nemzetszemlélet tükrének látom az egé-szet inkább, a kétségkívül meglévõ elfogultságaival, íz-léspreferenciáival együtt, amely önnön vitalitásának ésesélyeinek Trianon s fõleg 1945 utáni megroggyanását ishûen példázza az elõretartó idõben. S példázza e megõr-zött – mára tudati és pszichikai zárvánnyá lett? – hitlélekmélyi föladhatatlanságát is bizony, ha mással nem,az utolsóul közölt darabbal mindenképpen. Major-ZalaLajos Vörösmartyt és Csokonait „vendégszövegként”idézõ – szintén eléggé szedett-vedett – verse (Hisz aztmondják) a trianoni döntés szentesítésének, sokadszori„véglegesítésének” tekintett – nyilván a szerkesztõ általis annak tekintett! – alapszerzõdéseket átkozza jól kive-hetõen, s ezzel az országvesztés emlékezete által deter-minált – az egész kötet vízjelét adó – történetszemlélet sa jelenkor vallott vágya a gyûjtemény s a gondolatmenetvégén összeér. Belép a napi politika, ami e radikális nem-zetfölfogás önkifejezésének is a részévé lett levakarhatat-lanul, a politika, ami az evilági (!) álmoktól, hitektõl s dü-höktõl izzó jelszavakat nagyon szerette mindig, de – bár-mit állított magáról – az Istentõl való kegyelemmel való-jában nem tudott s nem tud semmit se kezdeni. Mi ma-radjunk a remekmûveknél inkább, azok nem hitegetnek,értékfelismerõ képességünket sem torzítják, altatják el,és fõleg sohasem hazudnak nekünk.

N. Pál József

55


56

magyar égtájak magyar napló

Csíkszereda a Székelyföld egyik fõvárosa volt ugyan mindig, s a szé-kelység az erdélyi magyarság lelki-alkatának, világszemléletének meg-határozó eleme, mégsem itt, hanemmás nagyvárosokban, Kolozsvárott,Nagyváradon bontakozott és teljese-dett ki a magyar írásbeliség. Ennekoka alighanem az, hogy Csíkszeredaa székely településrendszerben el-foglalt központi helye ellenére kis-város volt és az is maradt. A csík-somlyói búcsúk azonban jól mutat-ják, milyen minden akadályt legyõzõszellemi kisugárzása van a helynek.

A tíz éve alakult Székelyföld fo-lyóirat és kiadó eddigi sikere jelzi,hogy az erdélyi magyar mûvelõdéstérképe átalakulóban van. Csíksze-reda ez idõ alatt az egyik legfonto-sabb irodalmi központtá vált. Enneka fölismerésnek a kimondására kü-lönösen alkalmas az olyan kerek év-forduló, amilyenhez most a folyó-irat érkezett, nevezetesen a századikszületésnap. Folyóiratról lévén szó,bár tekintélyes múltra utal, ez nemmatuzsálemi kor. Aki fellapozza acsaknem évkönyvnyire duzzadt,400 oldalas századik számot, láthat-ja, aktív, egyre terebélyesedõ mû-helyrõl van szó, amelynek hatásanemcsak a szûkebb pátriát járja át, snemcsak Budapestig ér el, hanembehálózza az egész földkerekséget,csaknem mindenhova eljut, aholszékely ember él a világban.

A századik szám fõszereplõi aSzékelyföld-díjasok meg a hozzá-juk csatlakozott székely bicskarendkitüntetettjei.

Székelyföld-díjasok: Benkõ Le-vente, Kovács András Ferenc, Tán-czos Vilmos (1998), Bogdán László,Gazda József, Vincze Gábor (1999),Kányádi Sándor, Oláh-Gál Elvira(2000), Király László, Lõrincz

György, Máthé Éva (2001), EgyedPéter, Lászlóffy Aladár, Tófalvi Zol-tán (2002), Cseke Péter, Egyed Eme-se, Oláh Sándor (2003), Gagyi Jó-zsef, Nagy Koppány Zsolt, Vida Gá-bor (2004), Demeter M. Attila, LángGusztáv, László Noémi (2005).

Székely bicskarend-díjasok: BellaIstván (2004), Buda Ferenc (2005).

A lapszám Bella István SzékelyDózsa György imája címû versévelkezdõdik. A költõk között örömmelfedezhetjük fel az újra publikálóFarkas Árpádot is. Három más-másstílusú és indíttatású, de a hely szel-lemétõl mélyen áthatott prózai írás– Lõrincz György Sóvárgása, Mol-nár Vilmos groteszk hagymatörté-neti áttekintése és Vida Gábor re-génykezdetnek ható története – adjameg a szám irodalmi összeállításá-nak alaphangját.

Láng Gusztáv a Tamási-novel-lák poétikai sajátosságait elemezvetöbbek között a metaforikus novel-lakezdetekre hívja fel az olvasók fi-gyelmét, ilyesfélékre: „Az ég kékarca be van esve. Csipkék úsznakelõtte. A nap közöttük baktat a délitetõre.” (Dög a természetben)

Máthé Éva Elek Tiborral beszél-get. Elek Tibor arra figyelmeztet, afelejtés, az érdektelenség nem csakSzékely János életmûve iránt nyil-vánul meg, „mintha korunk egyiksajnálatos betegsége lenne ez: koc-kázatos manapság meghalni egyírónak, mert másnap már nem biz-tos, hogy emlékezni fognak rá.”

Tófalvi Zoltán a tragikus körül-mények között elhunyt színész –máig nem lehet tudni, öngyilkosvagy a securitate által megrende-zett kényszeröngyilkosság áldozatalett-e –, Visky Árpád emlékét idézimeg. A körülmények a gyilkosságotvalószínûsítik.

A Székelyföld a kezdetektõl ki-kilép az irodalmi és humán periodi-ka szerepébõl. E kitekintés jegyé-ben született Oláh-Gál Elvira be-

szélgetése Barabási Albert-Lászlófizikussal a nemzetközi tudomá-nyos pályára lépett ember szülõ-földhöz fûzõdõ kapcsolatairól, vala-mint a nemrég oly sok figyelmet ki-váltott hálózat-elméletrõl.

Gagyi József és Oláh Sándor fa-luszociográfiái a székely falvak vi-lágát is felforgató kollektív gazda-ságok ellentmondásait elemzik.

Benkõ Levente az irattárak tanú-ságának segítségével idézi fel aManiu-gárda székelyföldi mészár-lásait, veszi számba az eseménye-ket, kutatja a történtek okait. Töb-bek között idézi Gavrila Olteanuszózatát: „E gyilkos banditák –mármint a magyarok – által kiontottvér nem marad megbosszulatlanul,a visszavágás kegyetlen és keménylesz. /…/ A vihar pillanatai kemény-séget és hússzaggatást követelnek,nem pedig bocsánatot és sajnálatot./…/ Most tudjuk, hogyan kell meg-fizetni az ezer éve ellenünk elköve-tett minden gyilkosságért és rablá-sért.” A magyarokat, írja Olteanu,„vagy meg kell semmisíteni, vagyvissza kell üldözni Ázsiába.”

Tánczos Vilmos egy csíkszent-királyi „boldog ember” vallomásátteszi közzé: „Az ember nem egyedülél a földön, s nemcsak magának él –ezt így gondoljuk sokan, s erre taní-tanak a vallások es. De azt jegyezzemeg jól mindenki, aki másokétt csi-nál valamit, hogy ha valaki valamita közösségétt teszen, azétt hálávalnincsen senki se. Akármit csinál-hatsz a közétt, úgyes azt mondják,hogy csak a magad hasznáétt tevé-kenykedtél. Meg nem köszön senkisemmit, hanem ahelyett az embertlátatlanba es megrágalmazzák. Deha te tiszta vagy, akkor bizonyítéknincsen, mert nem is lehet.”

A kötetet Buday György, a vi-lághírû székely fametszõ grafikáidíszítik. A mûvész alakját CsekePéter idézi meg.

O. J.

Kárpáti cigányok –amerikai szemmelJoanne Lowery versei elé

Joanne Lowery a jelenkori amerikaiköltészet egyik legelismertebb szer-zõje. Az Ohio állambeli Cleveland-ben született, bevándorló magyarszülõk házasságából. Anyanyelveazonban az angol lett, a magyart má-sodik nyelvként sem sajátította el.Tanulmányait a Michigan Egyete-men és a Wisconsin Egyetemen vé-gezte. Életének színhelyeit még azamerikaiaktól amúgy megszokottnális gyakrabban változtatja: hosszabbideig élt Wisconsin, Illinois és In-diana államokban, jelenleg az Egye-sült Államok közép-nyugati részénfekvõ Michigan állam Kalamazoonevû településén lakik. Három évigversszerkesztõje volt a Farmer’sMarket (Gazdapiac) címû lapnak,majd 1998–99-ben a különös elneve-zésû Black Dirt (Fekete Föld vagyFekete Szenny) folyóirat fõszerkesz-tõjeként dolgozott. 2003 óta a RiverStyx (Styx Folyó) folyóirat szerkesz-tõbizottsági tagja és alma matere, aMichigan Egyetem tanára.

Verseit számos irodalmi folyó-irat közölte, közülük a legrangosab-bak: Atlanta Review, Poetry East,Passages North, Maverick, 5 AM,Poet Lore, Birmingham PoetryReview, Poetry Conspiracy Seems.A lista korántsem teljes, ugyanisnem voltam rest és megszámoltam:publikációs listája szerint összesen255, az Egyesült Államokban meg-jelenõ irodalmi lapban publikált.

Máig összesen nyolc verses-könyve jelent meg, a legkorábbi1990-ben; a két legfrissebb pedig:Seven Misters (Hét úr, Pygmy Forest

Press) és Medusa’s Darling (A me-dúza kedvese, March Street Press,2004). Négy prózai mûve jelent megnépszerû olcsó könyv, úgynevezettchapbook kiadásban. Mûvei hét köl-tészeti antológiában szerepelnek.Diorama címû kéziratával idén el-nyerte a 13. Tennessee Színmû Pá-lyázat nagydíját.

Verseinek egyik amerikai kriti-kusa így ír róla: „Költészete egy-szerre humoros és rémületbe ejtõ,érzelmes és bármiféle romantikátnélkülözõ. A történelmi szemléletés az önéletrajzi ihletettség közöttiszéles íven mozog. (...) Amolyancsöndesen mormoló költõ.”

Most olvasható versei magyarnyelvû bemutatkozását jelentik. Ci-gány lelkek (Gipsy souls) címûkönyvecskéjébõl valók, amely 2005-ben jelent meg az Illinois állambéliSnark Kiadó Chapbooks sorozatá-nak 53. számú kiadványaként. E kö-tet kimondottan karcsú: összesen ti-zenhét verset tartalmaz, és egyetlentémát dolgoz fel, a Kárpát-medencekeleti vidékein vándorló muzsikuscigányok életét. Karl Elder amerikaipublicista véleményét idézve: „Ez aképsorhoz hasonló versciklus JoanneLowery jelentõs sikere. Egy olyan,az átlagostól jócskán eltérõ közegetmutat be a költészet eszköztárával,amelyhez ha megfelelõen közelí-tünk, alázatra tanít és rádöbbent azemberi lélek határtalanságára. Eddi-gi verseskönyvei közül alighanem eza legjobb. Lowery kisasszony meste-rien megtanulta, miként ejtse rabul aszívünket.”

A versek pontos földrajzi hely-színét lehetetlen meghatároznunk.Csupán egyetlen tájékozódási pon-tot kapunk, a jelen válogatásbannem szereplõ Médela a körön kívül-

re áll címû versben: „Nõvérem sze-kerén utaztam / és paplanokat varr-tam bazároknak, / ide-oda a Duna ésMoldva között.” Egyebekben csakannyit tudhatunk, hogy ugyanezenvers egyik férfi alakja „mezítláb, fe-kete nadrágban és szürkecsíkos ka-bátban / eltûnt a Kárpátok erdeiben,/ hogy hiúzzá vagy farkassá változ-zék.” Esetleg még a személynevekalapján tájolhatjuk be magunkat: aTinka balsorsa címû versbenSztankovics hajtja a lovakat; aTinka név egyaránt lehet románosés szerbes csengésû; egy másik verscigányprímásának neve Antal; a jö-vendõmondásról Mariann beszél,szomorú véget ért parancsolóját pe-dig Ferinek hívták. Érjük be tehátannyival, hogy valahol Moldva, Er-délyország, Szerbia és a mai Ma-gyarország határvidékén járunk.

A Magyar Napló kérésére – haúgy tetszik, exkluzív vallomásként –Joanne Lowery írásban összegezte aversekkel kapcsolatos gondolatait.Ez a következõ oldalon olvasható.Fordítóként ehhez egyetlen szemé-lyes megjegyzést szeretnék fûzni:õszintén megvallom, lokálpatriótaeurópaiként kissé fájlalom, hogyLowery még sosem járt az általamegverselt tájakon. De még az érin-tett országokban sem. Talán e fur-csaságból következik, hogy ábrázo-lásmódjában tagadhatatlanul jelenvan – õ maga is tisztában van ezzel –bizonyos naivitás. E tapasztalatlan-ság az Európa felé forduló amerikai-ak sajátossága, és némi bájjal is bír.Azt hiszem, szinte mindannyian ta-lálkoztunk már e jelenséggel. A mostkövetkezõ versek ennek tudatában,ezzel a kulturális többlettel olvastat-ják magukat.

Zsille Gábor

57

világirodalmi figyelõ

JOANNE LOWERY

A CIGÁNYLELKEKRÕL

Jóllehet világéletemben az EgyesültÁllamokban éltem, és még egyszersem jártam Kelet-Közép-Európá-ban, gyerekkorom óta tudok a cigá-nyokról. Ohio állam egyik nagyvá-rosában, Clevelandben nõttem fel,ahol az idõ tájt rendkívül sok ma-gyar bevándorló élt. Szüleim is kö-zéjük tartoztak. Édesanyám egy Te-mesvár környéki faluban született,és az elsõ világháború után emigráltaz Államokba. Apám Budapestrõlérkezett, még a világháború elõtt –az õ édesanyja ellenben Erdély ke-leti vidékérõl, Gyimesbõl szárma-zott. Szüleim otthon idõrõl idõremagyarul beszéltek egymással, ámnem adták tovább a nyelvet sem ne-kem, sem a húgomnak, amit fölöt-tébb fájlalok.

Szüleim egy olyan clevelandiklubban ismerkedtek meg egymás-sal, amelyet fiatal helybéli magyarokszámára alapítottak. Ott szerzett ba-rátaikkal még akkor is tartották akapcsolatot, miután elköltöztek a vá-ros magyar negyedébõl. Gyerekko-romból emlékszem néhány házibuli-ra, amelyeken anyám a társaság töb-bi tagjával együtt magyar dalokaténekelt – ezek egy része úgynevezettcigánynóta volt, bár az eredetük alig-ha lehetett túlságosan hiteles. Ennekellenére úgy nõttem fel, hogy a ci-gány szó jelentését azokkal a szomo-rú, különleges dalokkal társítottam.

1995 nyarán elhatároztam, hogyciklusnyi verset szentelek a kelet-kö-zép-európai cigányoknak. Ennek ér-dekében tanulmányozni kezdtem atörténelmüket és a kultúrájukat.Munkámhoz nyilvánvalóan jelentõsösztönzést adott a magyar származá-som – valamint a cigányság „kívül-álló” helyzete, minthogy az évtize-dek során nagyon sok versemben

foglalkoztatott a különbözõség, atársadalomtól való elidegenedés kér-dése. A cigányság vándorló életmód-ját is borzasztó érdekesnek találtam,lévén, hogy oly sok emberrel ellen-tétben én bizony soha nem éreztemúgy, hogy egyetlen meghatározottföldrajzi helyhez kötõdnék.

Mivel akkoriban nem volt hozzá-férésem a világhálóhoz, könyvtárak-ban kutakodtam a cigányság után.Emiatt viszonylag kevés olyan adat-ra leltem, amelyek az európai ci-gányság mai helyzetérõl, a jelenlegis tapasztalható hátrányos megkü-lönböztetésükrõl tudósít. Verseimetmegpróbáltam idõtlenné tenni, ámminden bizonnyal túl sok szálon em-lékeztetnek a cigányok életérõl ké-szült mûromantikus beszámolókra,amelyeket Nyugaton a tizenkilence-dik század végén népszerûsítettek.

Olvasmányaimnak köszönhetõ-en megtanultam becsülni a sajátsá-gos cigány kultúrát, és nagy költõiörömmel találtam ki mellékesnektûnõ tényeket a vágyaikról és a fé-lelmeikrõl. Ugyanakkor meglepõd-ve tapasztaltam, hogy bizonyos vo-násaik, mint például a rontással ésátkokkal vegyes babonáik vagy anõkkel szembeni bánásmódjuk nemkimondottan vonzó – a társadalmikérdésekben érzékeny nyugatiember számára. Mindent egybevet-ve, történelmi hányattatásaik, örö-kös hontalanságuk ismeretébenúgyszólván lehetetlen volt neméreznem irántuk mély rokonszen-vet. Emlékszem, hogy nagyanyám avisszaemlékezéseiben rengeteg ré-misztõ dolgot mesélt róluk, énazonban minden további nélküléletvidám, tehetséges, ám gyakranfélreismert embereknek látom õket.

Cigányokat bemutató versciklu-somban néhány olyan portré is ta-lálható, amely képzelt alakokat áb-rázol. Közéjük tartozik Antal, a prí-más és Mariann, a jósnõ. Megpró-báltam olyan sztereotípiákat is be-

emelni a versek világába, mint pél-dául a hegedûvirtuóz muzsikus ci-gány vagy a kártyavetõ jövendõ-mondó – de ezeket mindannyiszormegkíséreltem köznapi részletekkelés szokatlan érzelmekkel vegyíteni.Más költemények a babonáikkal, aviselkedésükkel és társas életmód-jukkal foglalkoznak. A ciklus szá-momra legkedvesebb darabjakéntalighanem az Ahol egy nyári éjjeltáboroznak címû verset jelölnémmeg – amely valójában egy sokkalinkább univerzális, mint cigány je-lenséget vizsgál. Nevezetesen azt,hogy mi, emberi lények miként ku-tatunk szüntelenül valami bensõsé-ges, otthonos szeglet után e határta-lan világban; s hogy agyunk miféleparancsok alapján választ ki egy-egy ismerõsnek tûnõ fát a sok ezerismeretlen közül. Nem csekély ké-nyelmet találunk egy régóta ismerõshelyen – és pontosan e kényelem hi-ányzik évszázadok óta a cigányságéletébõl. Mindig elutasítás volt azosztályrészük, elõbb-utóbb mindigmenekülni kényszerültek a helyi la-kosság elõl, vagy éppen a fizikaimegsemmisítés veszélyétõl, így hátviláguk szakadatlanul valami újbaés idegenszerûbe fordult. A legutób-bi idõkben végbement elvárosiasítá-suk, nomád életmódjuk felszámolá-sa valószínûleg nagyobb létbizton-ságot teremtett számukra, ám a la-kóhelyüket gyakran mások jelölikki számukra.

A cigányság sokszor vált társa-dalmi elõítéletek és etnikai gyûlöl-ködés áldozatává. Adottságuknakköszönhetõen mindezt túlélték, ésirigylésre méltóan még a kulturálisazonosságukat is sikerült megõriz-niük. Bízom benne, hogy verseimvalamiképpen érzékeltetik markánsegyéniségüket és kivételes szelle-miségüket, amely számos vonatko-zásban gazdagította az egyetemeskultúrát.

Zsille Gábor fordítása

58

világirodalmi figyelõ magyar napló

JOANNE LOWERY

Antal, a cigányprímás a hallgatóságához

Eljöttetek, hogy meghallgassatok,hogy jól megnézzetek.A legszebb fekete kalapom van rajtam,ezüst szalaggal és vörös tollal,apró sárgaréz cintányérokkalkihímzett trikóban állokés egy gyakorlott bolond vigyorával.Egy-két huncut garasérteladom nektek a hegedûmet,átrepítem rátok a muzsikámat,a szívetekbe ringatom a szerelmemet,bár nincs köztünk semmi hasonlóság,és túl barna vagyok ahhoz,hogy a testvéretekké legyek.Ahogy összecsapom a bokámat,úgy teszünk, mintha újra látnánka múlt éjszaka bánatos álmát,mely értetek zokogottaz éjfél tíz ujja mögött.És való, hogy ismerem az igazatokat:az élet egy keserû csalánpörkölt,amelybe jobb bele sem kóstolni.Nektek is megvan a magatokkeserves fazekatok, és mégiseljöttetek az enyémhez, megkóstolnia négy húromból zúduló hangokat,e nagy csapat aranymadarat,miket fürge könyököm elereszt.Ez minden vagyonom: a muzsika,egy dallam, mely oly keveset monde hamisan zengõ életrõl.Várostól városig üldöztetek,hogy megosszátok velem a szenvedést,de csak szavak nélküli hangokat adok.Nem is halljátok,mennyire titokban maradnak.

59

világirodalmi figyelõmárcius

Marlana Hendrick festménye a költõnõrõl

Cigány túlvilág

Valódi tej. Valódi méz.Egy ország, mely tejjel-mézzel folyik,alatta pedig magának a földnekminden édessége. És ez a miénk.Mindenki más odakinn koldul,míg csak gyökeret nem eresztünk.Sohasem kellene elhagynunka cigányok fekete gyökereita fekete termõföldben.Minden vámpír kocsonyává lesz.És nem lenne többé halál –nem halna meg a zöld nyár,nem halnának meg a szeretteink.A lassú halál sem lenne, mely mára halálunk elõtt megérkezik, mikora test feladja és apránként odavész.A mennyországban mindörökrea testünkhöz tartoznánk,a testünk pedig hozzánk,egy tejjel-mézzel folyó vidéken.Az illatunk lóheréé és liliomé lenne,a hangunk hegedûké és tücsköké.Lopás nélkül is lenne elegendõ étel.A szenvedés egy távoli kerítés mögül lesne.Szeretteink a fák közöttjönnének felénk.Ott ismeretlen lesz majd a hiány,a legkurtább perc sem ér véget.Ahol a szerelem egyszerû szerelem,és mi egyszerûen csak cigányok leszünk,akik vágyódnak egymás után.Rengeteg tej lesz majd ott.A föld ragadni fog a méztõl.Onnan nem mennek tovább a cigányok.

60


Cigány halálmadárElsõre olyannak látszik,mint bármely más madár:egy fajdtyúk,egy vihar-rigó,egy vízi barázdabillegetõ,csak terelgeti szárnyas életét,nem törõdve a fájdalommal,mely átlyukasztja a hasad.Aztán látod, hogy ez a madára sorvadásod lesi, hallod,hogy ez a madár a képedbe vijjog.Szekered mellett heverészel,számolod a hullócsillagokat,mikor egy nagy csapat bagolyelsötétíti a holdat.S mert az csak egyetlen dolgot jelenthet,a többiek felpakolnak és továbbmennek.Ne hagyjatok itt, ne hagyjatok itt –de senkinek sem kerül kedveegy éber bagoly mellett aludni.Egyik karmával kapaszkodik,a másikkal a válladba marés a beleidet tépi.Ami még kiszabadíthatna:a két bûvös vitorlaszorosan levonva marad.Az éjszaka még néhányat dobban,hogy minden elejtett könnyedetújra elõhívja, míg csaka húsodban hordozott tojás ki nem kel –kibírhatatlan csapdosás –mindkét szemeden egy-egy meleg toll,maréknyi tollcsomó a torkodban.

61


62


NomádokA cigányok számára minden mozog.Kora reggel felkelünk,és nekivágunk a széles pusztának.Barátunk, a ló vezérel,miközben tûz kerekíti az egetés fû lángol a talpunk alatt.Menyétek forró lehelete takarja az arcunk.A múlt éjjel hegyi élete kimúlt,mert holmi éjféli boszorka rontást hozotta mai kedvünkre, hogy meggyûlöljüka véget nem érõ kis fellépéseinket,annyi volt már belõlük, el sem feledhetjük.Hát búcsút intünk a tegnapi helynek,megesküdve, hogy szívünketsoha többé nem engedjüka hegedû fölött szárnyalni.A délután keserû gyökérré lesz,mit folyton csak rágcsálunk,akár egy mezõ közepére rekesztett birka,apró kõlábakkal, hogy táncolni se tudjon.

Végül néhány szem szederolyanná festi az eget,amilyennek sohasem láttuk.Az egész világ átváltozik, kitágultücskök hatalmas menetévé,szavuk ismételgetik a sötétnek.Sátrainkat kibontják az ujjak,s mindaz, mi korábban bánatnak tûnt,csupán egy újabb érzésnek hat.Miért is lennénk elégedettek?A tündérek holnap talán elvezetneka titkos gombászó helyükre.De elõször el kell jutnunk hozzájuk.De elõször táncolnunk kell.Egyre sebesebben pörgünk és tapsolunk:elég már... elég...Még. Még. Még.

Kitta szerelmi bájitalaKuporgok, hogy sarat dagasszaka szívem gyönyörûségére:egy kis holdszag, lóhere fénye,Holzmann mélyen alszik a sátorban.Most beleköpni, egy szajhára gondolni,bal kezem kisujjábólöt vörös kis csepp.Kavard meg háromszor egy varjútollal.

Ez a ragacs, mit arcomra dörgölök,majd elintézi, hogy hagyja csaktábortûztõl tábortûzigbóklászni a lovát,hogy megragadjon a csuklómnálés addig kalapáljon az üllõjén,míg pontosan olyan nem leszek,

mint a legmerészebb álmai nõje.Keverj bele fenyõmagvakat,hogy egész télen jó legyen.Kavard meg újra egy másik tollal.

Vadalma és ruta, meg zsálya,hogy mindenki mást elfeledjen.Bogár páncélja és nyers gyíkhús,összekeverni mindet gonoszul.

A varjú egy fán gubbaszt,kíváncsi, hogy mi lesz ebbõl.Pillantása velõmig hat:irdatlan nagy világot lát,s benne csupán két ember van.

63


Tinka balsorsaNyugati irányba tartottunk,a szénfekete és rózsás égboltnak.Végig a földútonapró békák ugrándoztakkeresztül-kasul,mint esõcseppek a porban,elkerülve a lovaink patájátegy Istennek köszönhetõen,akit még sohasem láttam.Az egyik felugrott a szekérre,szorosan Sztankovics mellé,aki egy csodás nõrõl álmodozvabámulta éppen a semmit.A varangy tág szeme rámtalált,nyelve megízlelte a bõrömet.Testem minden édes nedvét,miket a gyereknek tartogattam,epeként szívta magába,rusnya farka helyébehamar végtagok nõttek.Felére összezsugorodvarimánkodtam, tûnjön el végre,de csak vihogott rajtam.Egy kanyarban lazult a szorítása,egy zökkenés a szívemnek nyomta:selyemsálam aláhullotta nyolc aprócska ujjára,melyekkel víz után kapart.Estére aztán talált is,szoknyáim megdagadtak,minden rücsök az enyém volt,és mind régóta ismerõs.

64


Terkari kitanulja a lókereskedéstEgy igazi gyönyörûség, mondtama kocsma mögött veszteglõ kancáról,amelynek hátára az asszonyvirágos takaróját dobtam.A pasas utánam jött,a délutáni fény, mint egy sápadt vászon,hangom parancsszó, hogy ágaskodjék,és repülõ sárkányként horkantsonegy sündisznó tüskéjénekés a gyors fûzfavesszõk emlékétõl.Miként lett egy futár kedvenc hátasa,s késõbb miként talált hazaegy vihartól ûzött gyerekkel,ezek olyan történetek voltak, melyeketsenki sem cáfolhatott,attól viszont nagyon féltem,hogy a szemöldökén olvadozó szürke hómég elkeni a tintát, amellyel gondosanelpalástoltam a korát.A fogai közé tûzött rozmaring tette,hogy harapni támadt kedve,ahogy a pasas keze megmászta a lábát,a többi lovat meg elvezették.Figyeltem a vevõ villódzó szemét:tüzes nóták és tánc után vágyott.Akkor, hála legyen az Istennekés mindahány lónak a mennyben,a hegyek közt dörrenõ puskalövésmegerõsítette a szállongó híreket.Teljesen mindegy, hogy melyik oldalon állt:a saját két lába nem volt elég neki.Ha a katonai rendészek elkapják,vagy szuronytól véresen ledõl a nyeregbõl,a kancát valaki majd eladja nekem,igen, de legfeljebb fele annyiért,mint amennyiért legelõször vettem.Sokáig élj e sártekén, úrnõm,suttogtam hallgatag barna szemébe,a pasasé kék volt és rideg,az enyém kacagó és könnyes.

65


Miért félnek a cigányok a víztõl

Természetesen értjük mi azt,hogy a víz valójában az élet bora,és mi is megszomjazunk néha,testünk gyökerébõl a szomjfelágaskodik és enyhületet kér.De egyikünk sem tengerész,nyeldeklõ óceánokon hányódva,és elõbb mossuk le a lovainkat,mint hogy egyetlen csepp vízmegérintse a bõrünket.Túl sok hideg hernyó másziktúl sok titkos helyre,átfúrva a finom port,amely borít, amelybõl vétettünk.Tudjuk, milyen az, ha nagy bõségben jön:elõbb a szeszélyes szél, az ég megtelikbárány- és gomolyfelhõkkel,a Kán megkondítja a mennydörgést.A lehullott levelek, a napraforgók feje,a szekerek ponyvája, a sátrak, a vállakmind-mind az esõcseppek dobjai,a lovakról szomorú muzsika csurog.Ahogy az idõ és a halál elõl,úgy a hideg végzettõl sem futhatunk,lehúzza a lábunk és lefogja a kereket:az út, melyen poroszkálunk,kerékvágásonként árad és süllyed,lábnyomaink elmosódnak.Imádkozunk, hogy vándorlásunka keleti vihartól nyugatra vigyen.Mert különben beleköpa tábortüzünkbe a Sátán,és behúzódik mellénk az ágyba.Bármerre járunk, esõ sziszeg:adjon a Jóisten sivatagot és békét.

66


Mariann a jóslásrólTízévesen férjhez menve minden perc túl furcsa volt,hát nem is gondoltam a jövõre, hogy Feri vajonegész életemet végigkíséri-e, no meg az ostora,mellyel táncolni tanított: ha a sebhelyek csilingelnének,nem kellene kis csengõket raknom a bokámra,mikor ugrálok és pörgök, megbotlom és elesem.A buta fejemet ütötte, hogy a szemhéjamduzzadt legyen és lefittyedjen, olyan,amilyen egy táncosnõhöz illik,én meg azt ordítottam: „az Ördög megfizet neked”,s mikor rátaláltak, az izzadt bõre szépen le volt nyúzva.Ami a jóslást illeti: mi mind szenvedünk,mi mind meghalunk, mindannyian csodálkozunk.Csak megkeverem a sorrendet, kavarok idegeneket,szeretõket, gazdagságot, utazást és bosszút,mindezt képzeletben, akár egy festõ,hogy kipingáljam a következõ kuncsaft arcát.Rettegnek, de azért könyörögnek, hogy megtudják.Amíg a tojásfehérje végigkanyarog a vizespoháron,vagy három babszem végiggurul egy dobon,elég idõ nekem, hogy felmérjem egy ember ínségét,vagy kitaláljam a kedvezõ hírek árát.Valami, amire már régóta vágytál, bekövetkezika jégesõ utáni ötödik napon.Valaki, aki elhagyott, visszatér és veled marad.Ha kitartasz a célod mellett, nagy hírnév érkezik.Bár a világ elmerül a hálátlanságban,téged majd megállít az utcán egy komád,és hálát ad Istennek a jótetteidért.Mielõtt meghalsz, az élet titkai megtisztulnakszemed hullámtalan vizében.A remény ajándékáért áldozott seregnyi álmodpompás táncokban teljesül be,melyeket egy gyönyörûen megsebzett nõ táncol.Nem gyõzöl majd hajlongani és mosolyogni,és ész nélkül dicséred Feri tudományát.Óvakodj az igazságtól.

67


Ahol egy nyári éjjel táboroznak

Még sohasem jártunk erre.Egyikünk sem tudja, merre járunk.Persze, hogy tudjuk, merre is járunk,az ember mindig érzi a helyet,ahol átmegy, csak legfeljebbnem tudja néven nevezni.Régóta megyünk már ezen az úton,a sötét erdõt vakító fény csíkozza,sötét fény gyûlik az égõ levelekre,szekereinket foltok és vonalak tarkítják,szekereink lassan gördülnek le a hegyrõl.Miért is tûnne ismerõsnekakár csak egyetlen fa a száz erdõbõl,melyekben évszakról évszakra,országról országra jártunk?Egy hársfa mégis elõmered a sûrûbõl.Manfri elkiáltja magát:járt már valaha erre,tudja, hogy nemsokáraakad majd elõttünk egy tisztás,ahol tábort üthetünk.Mi olyat láthatott, amit mi nema szürkület hunyorgó ágai között?Nem fogunk átbucskázni a világ széléna boszorkányokkal teli súlytalanságba.Miféle újdonság közeledhet felénk,amit Manfri elõre lát: elfeledte már,de annál a néhány elszórt fûzfánál,ahol a nyírfák olyan vastagok,ott majd mindenestül ráismerünkaz egész hatalmas világra.

Zsille Gábor fordításai

68


A verseket kísérõ illusztrációk Szécsi Magda rajzai

R E G É N Y P Á L Y Á Z A T

A Magyar Napló szerkesztõsége és az Írott Szó Alapítvány regénypályázatot hirdet, amelyenminden magyar író részt vehet, állampolgárságától függetlenül. A pályázat tárgya olyan regényvagy kisregény (legalább száz oldal, azaz százötvenezer betûhely), amely hõseinek sorsában és atársadalmi élet jelenségeiben megmutatja az 1989–90-es rendszerváltozás és az azóta eltelt idõ-szak társadalmi változásait, kulturális, morális tendenciáit. Az ábrázolás hitelessége mellett azsûri elvárja és méltányolja az írói nyelv példás magyarosságát, stiláris biztonságát, szépségét.

A zsûri József Attila esztétikai elvét tekinti irányadónak: „Szép szó magyarul nem fölcicomázott ki-fejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nem csak eszközünk, hanem célunk is. Célunkaz a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyõzés, az emberi érdekek kölcsö-nös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.” Magától értetõdõen eznem stilisztikai vagy bármilyen szellemi áramlathoz kötött elõírást jelent, hanem igazmondást ésfelelõsséget, egyszóval tehetséget.

Pályadíjak:

I. díj: 400 000 forint II. díj: 200 000 forint III. díj: 100 000 forint

A zsûri a beérkezett pályamûvek színvonalától teszi függõvé, hogy kiadja-e az elsõ díjat. Fenntartjaannak lehetõségét is, hogy az elsõ díj összegét további 100 000 forinttal emelje. A díjazott mûveket

a Magyar Napló Könyvkiadó a késõbbi megállapodás szerint megjelentetheti.

A pályázat jeligés – a jeligét kérjük a kéziraton feltüntetni. A pályázó a kézirathoz mellékelt zárt,jeligés borítékban adja meg nevét és címét.

Beküldési határidõ: 2007. március 15.Eredményhirdetés: 2007-es Könyvhét, Magyar Napló-hajó.

A pályamûvet A/4-es papírra, lehetõleg számítógéppel kinyomtatva vagy írógéppel írva, jól olvasható formában, 2 példányban kérjük beküldeni

a Magyar Napló szerkesztõségébe.

A helyezés nélküli kéziratokat az eredményhirdetés után egy hónapig õrizzük meg, és személyesen adjuk vissza szerzõjüknek.

69

hírekmárcius

70

hírek, hirdetés magyar napló

A Balassi Bálint-emlékkardot az idénCsoóri Sándornak ítélte oda a kuratórium,amelynek nevében a laudációt Zelnik Józsefmondta. A tizedik alkalommal odaítélt kitün-tetést február 14-én a budai Gellért Szállóbana költõ betegsége miatt fia, ifj. Csoóri Sándorvette át. A mûfordítók közül Lucie Szyma-nowska, cseh mûfordító kapott Balassi-emlékkardot.

Takáts Gyula költõt 95. születésnapja alkal-mából február 3-án Kaposváron, a Városházadísztermében Szita Károly, a város polgár-mestere, Schmidt Jenõ, Tab polgármestere,Dr. Gyenesei István, a Somogy MegyeiKözgyûlés elnöke, Kalász Márton, az Írószö-vetség elnöke, Tüskés Tibor és PomogátsBéla köszöntötték.

A Csíkszeredában megjelenõ Székelyföldcímû folyóirat 100. számát mutatták be febru-ár 13-án az Írószövetség Klubjában FerenczesIstván fõszerkesztõ és a lap munkatársai: Fe-kete Vincze, György Attila, Lövétei LázárLászló és Molnár Vilmos. A lap magyaror-szági szerzõi közül Bella István olvasott fel.

Dobozi Eszter Másolhatatlan címû verses-kötetét, amely az Ister Kiadónál jelent meg,február 14-én az Írószövetség klubjábanTornai József mutatta be. Az ÍrószövetségKöltõi Szakosztályának estjén a házigazdaTurczi István volt, Dobozi Eszterrel TornaiJózsef beszélgetett.

Kocsis Csaba Ezüstkert címû drámakötetét,amely a Magyar Napló Kiadónál jelent meg,Bessenyei György halálának 195. évfordulójaalkalmából a Litea Könyvszalonban február22-én mutatta be Szentmártoni János, a kiadószerkesztõje. Az esten közremûködött BerkiMónika színmûvész és Bodor-Palkó Pál elõ-adómûvész.

A Bethlen Gábor Alapítvány negyedszá-zada 1980-2005 címû kötet ünnepélyes be-mutatójára március 10-én, pénteken 11 órakorkerül sor az URÁNIA Nemzeti Filmszínház-ban. A kötetet Bakos István állította össze, ésa Püski Kiadó adta ki.

Nagy Gáspár költõnek ítélte oda a Március15-e díjat idén a kuratórium. Az évente ado-mányozott magándíjat 1981-ben Hoppál Mi-hály kezdeményezésére Csete György,Jankovics Marcell, Kelemen András, Ko-vács István, Péterfy László, Szakály Ferencés Szemadám György alapították, és szem-ben a hivatalos kultúrpolitikával többek közöttKatona Tamás történész, Somogyi Gyõzõ fes-tõmûvész, Makovecz Imre építész, KallósZoltán néprajzkutató, a Muzsikás együttes, aDuna-kör, Sára Sándor filmrendezõ munkás-ságát ismerték el vele. Az ünnepélyes díját-adásra március 15-én kerül sor.

Nyitott Mûhely

2003 június Ajpin, Jeremej • július Rott József• augusztus Nagy Zoltán Mihály •

szeptember Körmendi Lajos • október CsenderLevente • november Jókai Anna • december MarsallLászló

2004 január Kalász Márton • február HatárGyõzõ • március Daczó Árpád Lukács •

április Nagy Gábor • május Penckófer János • júniusLázár Ervin • július Buda Ferenc • augusztus KissBenedek • szeptember Kovács István • október NagyGáspár • november Mezey Katalin • december ÁghIstván

2005 január Léka Géza • február GörömbeiAndrás • március Dobozi Eszter • április

Csoóri Sándor • május Szentmártoni János • júniusCsiki László • augusztus Farkas Árpád • szeptemberBodor Ádám • október Tõzsér Árpád • novemberSzörényi László • december Vasadi Péter

2006 január Méhes György • február SzakonyiKároly

FIZESSEN ELÕ SZERKESZTÕSÉGÜNKBEN HATÁRON TÚLI MAGYAR FOLYÓIRATOKRA!

A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata, Csonkapapi fõszerk. Nagy Zoltán Mihály 4800 Ft egy évre

Az észkai peremvidékek magyar-ságának fóruma, Rimaszombatfõszerk. B. Kovács István5980 Ft egy évre

Irodalmi havilap, Marosvásárhelyfõszerkesztõ Markó Béla5980 Ft egy évre

Mûvelõdéstörténeti és közéletihavilap, Csíkszereda fõszerk. Ferenczes István4440 Ft egy évre

Kulturális és mûvelõdéstörténetihavilap, Kolozsvá, fõszerk. Szabó Zsolt4440 Ft egy évre

Irodalmi és kulturális havilap,Csíkszereda fõszerk. Ferenczes István6276 Ft egy évre

Elõfizethetõk e-mailen: [email protected] • [email protected]élben: Magyar Napló Kiadó Kft. 1406 Bp., Pf. 15. Telefonon, faxon: 342–8768

Síposhegyi Péter:Halottak NapjátólVirágvasárnapig

Rendezte:Andrási AttilaZeneszerzõ: Barabás Zoltán

Szereplõk: Erdélyi G. Hermina

Fazekas Andrea, Csernik Árpád,Péter Ferenc, Kálló Béla

Március 10. péntek 19 óraBudapest Hegyvidék XII. kerületi

Mûvelõdési Központ (1124Budapest, Csörsz u. 18.)

Jegyrendelés: 06205972142, 06203231292

Wass AlbertJönnek! és Adjátok vissza a

hegyeimet címû kisregényei alapján

A világ és a végeDramatizálta:

Andrási Attila és Péter FerencRendezte: Andrási Attila

Szereplõk:Péter-Körmöci Petronella,Kálló Béla, Kákonyi Tibor,Molnár Zoltán, Péter FerencMárcius 24. péntek 19. óra

Budapest Hegyvidék XII. kerületiMûvelõdési Központ (1124

Budapest, Csörsz u. 18.)Jegyrendelés:

06205972142, 06203231292

71

Hírek, hirdetésmárcius

Európai és Világirodalmi Figyelõ

1996 január francia (Lackfi János); februármazúriai lengyel (Kovács István); március

frankofón hét; április norvég (Masát András); május-jú-nius flamand (Gera Judit); július–augusztus szlovén(Reiman Judit); szeptember amerikai (Bollobás Enikõ);október csecsen (Kun Miklós); november európai cigány(Bari Károly); december svéd (Jávorszky Béla)

1997 január belga (Lackfi János); február cseh(Kis Szemán Róbert); április szerb

(Milosevits Péter); május–június amerikai magyar(Gábor Róbert és Lauer Edit); július–augusztus román(Demény Péter); szeptember lengyel esszék (KovácsIstván); október portugál (Pál Ferenc); november sváj-ci (Ódor László); december észt (Jávorszky Béla)

1998 január orosz (Bratka László); február ame-rikai nõírók (Bollobás Enikõ); március

svájci francia (Alain Bagnoud); április ír (Kabdebó Ta-más); május izraeli (Kiszely Gábor); június 1848 a kör-nyezõ népek szemével; július norvég (Kováts Ferenc ésSulyok Vince); augusztus Prága 1968; szeptember finn(Jávorszky Béla); október török (Tasnádi Edit); novemberolasz (Szénási Ferenc); december albán (Schütz István)

1999 január bolgár (Juhász Péter); február né-met (Simon László); március dán (Kertész

Judit); április közép-kelet-európai abszurd (MargittaiGábor); május szlovák (Bolemant Éva és Forgács Ildi-kó); június quebec-i francia (Martonyi Éva); augusztusamerikai multikulturalizmus (Bollobás Enikõ); szep-tember fjörszk (Mervel Ferenc); október katalán (DériBalázs és Faluba Kálmán); november japán (Vihar Ju-dit); december spanyol (Pávai Patak Márta)

2000 január-február-március erdélyi német(Schuller Anger); április-május-június

Krakkó (Szenyán Erzsébet); július-augusztus-szeptem-ber brazil (Pál Ferenc); október-november-decemberizlandi (Mervel Ferenc); szárd (Szénási Ferenc ésStefano De Bartolo)

2001 január-február-március német (Nemes-kürty Harriet); április-május-június por-

tugál (Pál Ferenc); július-augusztus-szeptember finn-észt (Fehérvári Gyõzõ, Jávorszky Béla); október-november-december török (Tasnádi Edit)

2002 január szibériai finnugorok (Nagy Kata-lin); február baden-württembergi német

(Imre Török, Nagy Gábor); március kárpátaljai ruszin(S. Benedek András); június kínai (Zombory Klára); jú-lius amerikai (Andrew Singer); augusztus finnugor(Domokos Péter); október japán (Vihar Judit)

2003 január svéd (Mervel Ferenc); február gö-rög (Caruha Vangelió); április finnugor

(Domokos Péter); október amerikai (Sohár Pál); no-vember galego (Pál Ferenc)

2004 január lett (Jávorszky Béla); február dán(Kovács katáng Ferenc és Sulyok Vince);

március portugál (Pál Ferenc); április osztrák (Ircsik Vil-mos); május namuri belga (Lackfi János); június lengyel(Zsille Gábor); július francia (Szávai János); augusztusfinn (Jávorszky Béla); szeptember norvég (Sulyok Vince)október szlovák (Žilka Tibor és Rédey Zoltán) novembercseh (Beke Márton); december litván (Jávorszky Béla)

2005 január északír (Kurdi Mária); februárlengyel (Zsille Gábor); május holland-

indiák (Pusztai Gábor); július svájci olasz (AndóGabriella, Szénási Ferenc); augusztus sziléziai (ZsilleGábor); szeptemberNDK (Ircsik Vilmos); október szlovák(Karol Wlachovský); december cseh (Beke Márton)

2006 január svéd (Jávorszky Béla); február japán(Vihar Judit)

Salvatore Quasimodo Emlékdíj

Balatonfüred Önkormányzata ismét meghirdeti verspályázatáta Salvatore Quasimodo Emlékdíj elnyerésére.

Valamennyi pályázó két magyar nyelvû, kiadatlan, más pályá-zatokon nem díjazott és nem említett mûvel vehet részt.

A pályamunkákat gépírással 5 példányban 2006. május 31-ig

kell eljuttatni a következõ címre: Polgármesteri Hivatal

8230 Balatonfüred, Szent István tér 1. Valamennyi beküldött példányon kérjük feltüntetni a pályázó

teljes nevét és címét, a borítékra írja rá: Quasimodo költõi verseny.

A beküldött mûveket a pályázat kiírójának nem áll módjábanvisszaküldeni. A pályázaton elsõ díjas költemény elnyeri az

emlékdíjat, valamint a 3 millió lírának megfelelõ összegû ösz-töndíjat. A pályázat döntõjébe került versek részt vesznek a

2006. évi „Ada Negri nyomában” címû nemzetközi pályázatonBrianzában. A zsûri a fõdíjon kívül más díjakat is kiadhat.

A díjkiosztó ünnepélyre a 2006. szeptember 9-én rendezendõnemzetközi költõtalálkozó keretében, az este 7 órakor kezdõdõ

gálaesten – a zsûri jelenlétében – kerül sor.

IRODALOMTÖRTÉNETI PÁLYÁZAT

Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA)– 75 évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörté-

neti pályázat után (amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett)pályázatot hirdet

erdélyi magyar irodalomtörténet megírására.Bárki pályázhat, életkortól függetlenül. A pályázóknak egy fe-jezetet (20–30 flekket, azaz 40–60 ezer leütést) és a megírandó

irodalomtörténet tervezetét öt példányban kell beküldeniük2006. szeptember 10-ig

az EMIA címére (535600, Székelyudvarhely, Városháza tér 5.)jeligével, külön borítékban

feltüntetve a pályázó nevét és címét. A bírálóbizottság két díjat oszt ki:

I. díj 500 euró, II. díj 300 euró.

A díjazásra szánt összeget a Szülõföld Alap biztosította. Az EMIA gondoskodik arról, hogy a díjnyertes erdélyi magyarirodalomtörténet elkészülte után méltányos körülmények kö-

zött nyomtatásban megjelenjen. További információ: [email protected]

72

hirdetés magyar napló

2006. januári számunk rejtvényének megfejtése: Minden ember annyit ér, amennyit tud. (Gárdonyi Géza: Isten rabjai)Nyertes: Varga Lajos (Debrecen)

Egy lappal az irodalom elõtt!MAGYARNAPLÓa Magyar Írószövetség lapja

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot............... példányban.Név: ....................................................................................Kézbesítési cím:..........................................................................................................................................................................................Telefonszám: .....................................................................E-mail cím: .......................................................................Számlázási cím: .............................................................................................................................................................Adószám a számlázáshoz: ...............................................Elõfizetés kezdete: ............................................................Kedvezményes elõfizetõi ár:

fél évre 3864 Ft egy évre 7392 Ft

Aláírás: .....................................................................

Magyar Napló Kiadó Kft. 1062 Bp., Bajza u. 18. Levelezési cím: 1406 Bp., Pf. 15.

Tel/fax: 342–8768 • E-mail: [email protected]

E L Õ F I Z E T Õ I S Z E LV É N Y

Láthatár – magyar irodalom határok nélkülEurópai figyelõ – szemelvények nemzetek

kortárs irodalmábólNyitott mûhely – a mai magyar irodalom

kiemelkedõ alkotói

Kiadja a Magyar Napló Kiadó Kft. (1062 Bp., Bajza utca 18.) Ter-jeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytár-saságok. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága(1008 Budapest, Orczy tér 1.) Elõfizethetõ valamennyi postán,kézbesítõknél, emailen ([email protected]), faxon (303-3440) 1 évre 7392 Ft, fél évre 3864 Ft. További információ: 06-80-444-444 Külföldi elõfizetés: a szerkesztõség címén. Az elõfizetésidíj 1 évre postaköltséggel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely át-utalható a HVB-Bank Hungary Rt. (1065 Bp., Nagymezõ utca 44.)10918001-00000421-10290001 számú számlára, vagy bankcsekkenelküldhetõ a szerkesztõség címére. Borító: Zách Eszter. Nyomda:TIMP KFT. Felelõs vezetõ: Cseh Tibor ügyvezetõ igazgató.www.timp.hu

A Magyar Napló Kiadó könyveit megvásárolhatja

Internetes Könyváruházunkban is, a weboldalon!

Internetes rendelés esetén a postaköltséget kiadónk állja.

www.magyarnaplo.hu

magyar Áldozatkészség napló Megjelenik havonta ISSN 0865291...

Documents

Transcript of magyar Áldozatkészség napló Megjelenik havonta ISSN 0865291...