Megjelent az Isten üdvözítő kegyelmeminden embernek! (Titusz 2,11)

Kedves Olvasó!Biztosan ismerjük azt a régi foglalkozást,

amikor az utcán a friss újságokat kihordó fiú kiabálva ajánlja a nála levő dolgokat. Ő volt a rikkancs. S mindig igyekezett a leg-fontosabb információt belekiabálni a nagy-világba, hogy ezzel is minél inkább felhívja a figyelmet a nála levő dolgokra. Pál apostol nem kiabál ugyan Titusz fülébe, de mégis a legfontosabb információt osztja meg vele. S nem eladni akarja azt, amije van, hiszen ő maga is tudja, hogy az Isten kegyelme az ingyen van az ember számára, még akkor is, ha az Istennek nagyon sokba került – „egyszülött Fiát adta” (János 3,16). S Pál apostol nem csak Titusszal osztja meg ezt a jó hírt, hanem a Szentírás lapjain keresz-tül mindenkivel. Mert megint csak ő maga is tudja, hogy az Isten kegyelme az minden embernek megjelent. Nincs kivétel!

Sokszor gondolja azt az ember, hogy iga-zából csak egy dolog van, ami alól nincs kivétel, s ez a halál. Isten karácsonykor pontosan azt hirdette meg, hogy egy dolog van, ami alól nincs kivétel, s ez az üdvözí-tő kegyelem általi élet. Az Isten ezt minden ember számára megjelentette, kinyilvání-totta. Olyan ez, mintha a világ utolsó titka is kiderült volna. S valóban milyen sokan akarták azt tudni, hogy mit fog válaszol-ni Isten arra, hogy az ember bűnt követett el. Mert tudták, hitték, hogy az Isten nem hagyja annyiban a dolgot. Próféták sokasá-ga ígérte Isten szavára hivatkozva, hogy van szabadulás a bűnből. S ez a Szabadító az első karácsonykor megjelent. Egy kicsiny

gyermekben, egy betlehemi istálló jászlá-ban. Onnan indult el. S nem az utcán hir-dették rikkancsok, hanem a mezőn, a sza-bad ég alatt az angyalok: üdvözítő született ma nektek. Aztán a távoli napkelet útjain megérkezve a bölcsek még a királyi palo-tában is, s aztán a pásztorok beszélték el mindenkinek: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Nincs kivétel! Ramocsaházán sem. Ez az újság talán nem jut el mind házhoz. S a templomba se fér be mindenki egyszerre, hogy ott közösen meghalljuk. Ettől még hisszük, hogy az Is-ten üdvözítő kegyelme minden ramocsaházi embernek megjelent.

Ennek a reménységében szeretnénk minél többekkel találkozni az alkalmakon, hogy Isten üdvözítő kegyelmének megtapasztalói és mi is hirdetői lehessünk.

Áldott Ünnepet kívánunk!

A Ramocsaházi Református Egyházközség nevében:

Nagy Péter tiszteletes

2015. december

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

2

BESZÁMOLÓ A MÖGÖTTÜNKLEVŐ ESEMÉNYEKRŐL

A tanévvel együtt elindultaz iskolai hitoktatás

Körzeti ifisnap Nyírjákón

Október 10-én részt vettünk 10 osztálytár-sammal egy ifjúsági napon, Nyírjákón. Sok szórakoztató és csapatépítő feladat volt.

Ezáltal megismerkedhettünk sok velünk egykorú tanulóval is, akikkel e rövid idő alatt is jó barátságot köthettünk. Az ebéd is ízlett mindenkinek és az innivaló is finom volt.

Sok éneket és imádságot megismertünk, ami által közelebb kerültünk Istenhez.

Megnéztünk egy kisfilmet is, ami nagyon tanulságos és jó volt.

Egy „szembekötős” játékkal megtanultunk megbízni egymásban.

Ezt a napot mindenki élvezte, s reméljük lesz következő is, amire szintén örömmel el-megyünk majd.

Asztalos Eszter, konfirmandusTereprendezésa templomudvaron

Nagy Péter tiszteletesa hollandiai testvérgyülekezetben

tett látogatást szeptemberben,ahonnan sok szeretettel

küldik áldáskívánásukat heemse-i testvérek.

Testvérgyülekezeti hírek

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

3

Jubileumi konfirmáció– reformáció ünnepe október 31.

Hálás szívvel gondolok vissza 2015. ok-tóber 31-ére, amikor gyülekezetünkben a reformáció ünnepén, együtt adhattunk há-lát Isten megtartó kegyelméért, a jubileumi konfirmálókkal együtt. Az istentiszteleten meghallgathattuk a reformáció üzenetét, amely nem más, mint az Isten megújító ke-gyelme, amit mi is életünk során naponta megtapasztalhatunk.

Így álltuk körbe az Úr asztalát 5,10,15... és 60 év eltelte után is újra, összesen 18-an. A keresztelésünk alkalmával szüleink, keresztszüleink megfogadták, hogy úgy ne-velnek és neveltetnek, hogy Isten nevéről önként vallást tegyünk.

Ennek a beteljesítését munkálták azok a lelkipásztorok, akik a kátéórákon segítettek Istent még jobban megismerni és hitünkben megerősödni. Ezáltal tudhattuk meg, hogy nekünk könyörülő és szerető Istenünk van.

Amit már az első kérdésből is megtanul-hattunk, hogy Jézus Krisztus a mi Megvál-tónk és kegyelemből, egyedül hit által van üdvösségünk. Aki úgy szeret minket, hogy az Ő akarata nélkül még egy hajszál sem eshetik le fejünkről. Isten, Jézusban min-dent nekünk adott, ez az Alap és ez kell, hogy legyen életünk alapja, mert csak így lehet maradandót építeni. Az áldás is amit további életünkre kaptunk így szólt:

„Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”

(1.Korinthus 3,11)Tiszteletes úrral közösen imádkoztunk

azokért is, akik nem tudtak a jubileumi konfirmáción részt venni. A megjelentek pedig emléklapot vehettek át gyülekeze-tünk gondnokától. Az alkalom után szere-tetvendégségre hívtak és vártak mindenkit. A konfirmációkon készült régi fényképeket is megnézhettük, valamint az iskolás gyere-kek szebbnél szebb rajzaiban is gyönyörköd-hettünk. Köszönet és hála van a szívemben a meghívásért, és annak „meghallásáért”, hogy mint 25 éves jubileumi konfirmáló, családommal együtt részt vehettem ezen az alkalmon is. Hiszem, hogy ezen az örömteli napon hitünkben tovább erősödhettünk az Úr dicsőségére.

„Mindenkor örüljetek, szüntelenülimádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16-18)

Molnárné Tóth Marianna

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

4

Vigasztalást kérőkvasárnapja

November 1-jén kértük Isten megerősítő Szentlelkét mindazok számára, akik az el-múlt egy évben a gyülekezetünk közössé-gében a ravatal mellett kellett, hogy meg-álljanak.

EgyházmegyeiKonfirmadus-találkozó

Nyírbátorban

2015.11.07-én konfirmandus találkozóra mentünk Nyírbátorba. Odaértünk és be-mentünk a templomba és ott volt egy áhí-tat. Az áhítat végén mindenki együtt éne-kelt. Aztán átmentünk a helyi református iskolának a tornatermébe. Játékos felada-tokkal folytattuk. A tiszteletes bácsi (Ve-res Péter) mesélt néhány történetet. Jött az ebéd, ami nagyon finom volt. Ebéd után megint folytattuk egy vetélkedővel. Ebben a játékos feladatban 8 fős csapatokat kellett

alkotni. Miután megvolt a csapat, elkezdtük a játékot. Ennek a feladatnak az volt a lé-nyege, hogy voltak kérdések és a csapatnak közösen kellett jól válaszolni. A játék után a nap végéhez közeledtünk. Én nagyon jól éreztem magam. Ha máskor is lenne ilyen találkozó, arra is szívesen mennék.

Czipa Mercédesz, konfirmandus

Jótékonykodtakaz Idősek Otthona javára

2015. november 14-én rendeztük meg az első jótékonysági bálunkat, melynek cél-ja, hogy a hozzátartozókkal és a közelben élőkkel közösen tegyünk az idősek javára. Ugyanis a bál bevételéből a só-szoba kiala-kítására kerül sor a Ramocsaházi Idősek Otthonában. E bál megszervezése és lebo-nyolítása igen nagy előkészületekkel, mun-kával járt, melyből a Nyírségi Napfény Idő-sek Otthonának minden dolgozója kivette a részét.

A rendezvényünkön nagyon sokan meg-tiszteltek jelenlétükkel. Vendégeinket Nagy Péter lelkipásztor köszöntötte, majd Vári Zoltán intézményvezető egy kisfilm segítsé-gével mutatta be az intézményt, illetve az ott élők napjaiba, programjaiba nyerhettünk betekintést. Az est díszvendége Dr. Imre Sándor nyugdíjas gerontológus és egyete-mi tanár, akitől megtudhattuk a hosszú élet titkát, és hogy hogyan lehet elfogadni a nyugdíjassá válás tényét. Műsorunkat Törő Lajos zenész folytatta, kitől a „Vén cigány” című verset hallhatták a jelenlévők. Őt kö-vették a Nappali Klub énekkarának tagja, akik nótacsokrukkal dalra fakasztották a

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

5

közönséget. Vendégeinket csodálatos hang-jukkal kápráztatták el a Ramocsaházi Egy-házközség fiatal énekesei (Szőllősi Vivien, Nyeste Sára, Nyeste Zsófia).

Őket egy szintén jó hangú úr követte, Zila-hi Csaba személyében.

A vacsora előtt az Idősek Otthonának dol-gozóinak egy része szórakoztatta a nagyér-deműt „A Hófehérke és a hét törpe” című mese humoros előadásával.

Az est folyamán a jó hangulat senkinél nem maradt el, erről Éva Pál nyíribronyi ze-nész gondoskodott.

Éjfélkor értékes tombola tárgyak találtak gazdára. Mindenki nagyon jól érezte magát, így hajnalig ropták vendégeink a táncot.

A jótékonykodók nagylelkű adományaik-ból Isten segítségével a következő év elején megvalósulhat a tervezett só-szoba, mely-nek nagyszerű hatását nap, mint nap élvez-hetik a Nyírségi Napfény Idősek Otthoná-nak ellátottai, kiknek nevében szeretném megköszönni mindazoknak, akik valami-lyen formában támogatták tervünk megva-lósulását.

Valamint szeretném megköszönni mind-azoknak, akik áldozatos munkájukkal se-gítettek a bál szervezésében, lebonyolításá-ban.

Farkasné Soós Rita

Adventi koszorúkészítés

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

6

„Palánta”a kis emberpalántákért

Ebben az adventben is részesei lehettünk annak a csodának, hogy vannak fáradságot nem ismerő emberek, akiknek nagyon fon-tos, hogy a legkisebb gyermek is megismer-je Jézus szeretetét.

Karácsonyi készülődésünk részeként ugyanis november 30-án újra ellátogatott Ramocsaházára a Palánta Bábmisszió né-hány lelkes fiatalja, hogy kis történettel, énekléssel próbálják közelebb vinni a gyer-mekszíveket Jézushoz.

Ezúttal a legnagyobb ajándékról beszél-tek, ami nem csillogó papírba bujtatott já-ték, hanem maga az Úr Jézus, aki értünk született, mert mindannyiunkat szeret.

A több, mint száz ragyogó gyermekarcot látva bízunk abban, hogy célba ért az üze-net. Köszönjük!

Diakóniai szolgálatunk

Hálásan köszönjük a kárpátaljai diák tá-mogatására szánt anyagi támogatást. Is-tennek és a testvérek segítségének köszön-hetően a teljes tanévhez szükséges pénzt eljuttathattuk a líceumba.

Nagy szeretettel köszönjük az egész falukö-zösségnek azt a szerető gondoskodást, amit egy nem túl bő esztendőben, mégis hálás szívvel fel tudtak ajánlani a Magdaléneum számára.

Köszönjük az önkormányzatnak is az ösz-szegyűjtésben nyújtott segítséget.

A karácsony előtti néhány napban gyűj-tünk újra a fedél nélkül élők számára tartós élelmiszert.

Az ilyen jellegű adományokat december 27-ig várjuk – alkalmak előtt, után célszerű elhozni.

Január 16-án a konfirmandusokkal Deb-recenben főzünk majd a hajléktalanok szá-mára ebédet.

Ünnepi követ érkezikRamocsaházára:

bemutatkozik legátusunk

Hunyadi Alexandra vagyok, 1993. má-jus 23-án születtem Tiszaújlakon (Ukraj-na, Kárpátalja területén). Általános isko-

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

7

lai tanulmányaimat, a magyar tannyelvű Tiszaújlaki Szécsenyi István Középiskolá-ban végeztem. Az utolsó években részt vet-tem a református gyülekezet hittanóráin, nagy hatással volt rám. Elkezdtem isten-tiszteletre, és különböző gyülekezeti alkal-makra járni. A lelki fejlődésemben Sipos József lelkipásztorral való beszélgetések erősítettek. A konfirmáció számomra egy igazán áldott pillanat volt. Áldáskor a kö-vetkező igét kaptam:

„Ne félj, mert megváltottalak,neveden szólítottalak, enyém vagy!”

(Ézs. 43.1b).

Ez az Ige válasz volt az imáimra, hogy va-lóban Isten gyermeke vagyok. 2008 szept-emberében felvételt nyertem a Péterfalvi Református Líceumba. A líceum falai kö-zött formálta ki bennem Isten a vágyat arra, hogy lelkész legyek. Az elején megvallva, el-lenkeztem, mint Mózes. Isten azonban to-vább erősített.

„Az Úr azonban ezt mondta nekem:Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj,

ahova csak küldelek, és hirdesd,amit csak parancsolok!” (Jer. 1.7).

Ez az Ige volt az, amikor felismertem Isten akaratát a jövőmre 2011 nyarán teljesült az álmom, sikerült a felvételim a Debrece-ni Református Hittudományi Egyetemre. Hála az Úrnak, idén már az utolsó évemet kezdtem a teológián. Egész életemben az Úr ügyét szeretném szolgálni - amelyre elhívott - tudom, még sokat kell tanulnom és fejlőd-nöm (ahogy a mondás is tartja a jó pap hol-tig tanul.) Hiszem, hogy Isten segítségemre lesz ebben és majd a zsoltárossal együtt el-mondhatom:

„Bizony, jóságod és szereteted kíséréletem minden napján, és az Úr házában

lakom egész életemben.” (Zsolt. 23,6)

Röviden ez az én kis történetem. Ismeret-lenül is, de annál nagyobb szeretettel kí-vánok áldott adventet az egész gyülekezet számára. Remélem, hamarosan megismer-hetem a gyülekezetet, addig is:

„Az ÚR tartson szemmel bennünket,amikor mi nem látjuk egymást!”

(1 Móz.31,49)

Egyháztagság és fenntartás

Szeretettel hirdetjük, hogy 2016. évi NYÁRI TÁBORUNKATBerekfürdőn tartjuk 2016. július 29. – augusztus 3. között.

Az új esztendő tervezésénél gondoljunk a táborunkra is,hogy az időpontot illetően és az anyagiak tekintetében is

felkészültek lehessünk.

Szeretettel emlékeztetjük a testvére-ket arra, hogy a Magyarországi Refor-mátus Egyház törvényes rendje szerint hivatalosan az egyház tagja az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadal-mat tett, a gyülekezeti istentiszteleten részt vesz, az úrvacsorai közösségben részt vesz, az egyház fenntartásához hozzájárul.

Az évenként elkészítendő Névjegy-zékben tehát azok szerepelnek, akik ezt teljesítették.

A Presbitérium határozatai szerint ez minden konfirmált és jövedelemmel rendelkező családtagra vonatkozik (14/2004.).

Az egyházfenntartás ajánlott össze-ge a 2016-os esztendőre 5500 Ft/fő (5/2014.) ami természetesen önkéntes tagság és hozzájárulás.

Ha valaki ennél kevesebbet vagy töb-bet tud adni, hálaadással azt is elfo-gadjuk.

Szeretettel kérjük testvéreinket az egyháztagságunk felelősségteljes ko-molyan vételére.

Áldozatvállalásukat köszönjük,Isten áldja meg az odaszánásunkat!

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

8

GYERMEKEKNEK

Egy gyermek született karácsonykor. Ebből a rejtvényből kiderül, kik a rokonai?

Keresd meg az alábbi neveket (Jézus nemzetségtáblázatából valók), ha megtaláltad húzd le!(Keresheted vízszintesen, függőlegesen, átlósan, sőt visszafelé írva is!)

Ábrahám, Izsák, Jákób, Júda, Arám, Boáz, Óbéd, Isai, Dávid, Salamon, Roboám,Ászá, Jórám, Áház, Ezékiás, Jósiás, József

A megmaradt betűket olvasd össze, s írd ide, tehát kinek a rokona?

.......................................................................................................................

Ó K F A R Á M A S S

B Á E I J É D Á A M

É S S S Z Ú I L Á U

D Z Z A J S A O J M

J I Ó I Ó M B S Ó Á

D Á J J O O I S R H

I B K N R T E N Á A

V O F O Á H Á Z M R

Á Á I A B Á Z S Á B

D Z E Z É K I Á S Á

Keresd meg, hogy hány lámpás található a képen!

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

9

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

TÚRMEZEI ERZSÉBETGYERTYA

10

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe’ forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse dobom el. Félreteszem karácsonyfára. Majd a lángjába néz szemem, s nem lesz nekem igénytelen, értéktelen. Sok betegsége, ferdesége, törött volta nem semmiség-e, ha ott lobog az ágon, s vezérlőm, világom, útmutató fény Betlehem felé? Tekintetem sugarát issza, lelkem száll századokon vissza: a nagy csodát csodálja újra és megremeg belé. Magában semmi. Félredobnám. De ha zöld fenyőről ragyog rám, a szívem fölviszi az égig, az eget meg lehozza hozzám. Kezembe’ forgatom, nézegetem, s valami egyre azt súgja nekem, hogy ez a kis gyertya az életem. Görbe, törött, beteg. Valami, amit senki nem keres, mert észrevenni nem is érdemes.

Végigélni se volna érdemes, ha nem lenne karácsony… ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával karácsonyesti csodálatos fákon… ha Betlehem felé utat mutatva, nem ragyoghatna, nem világolhatna, végigélni se volna érdemes.De van karácsony, s én úgy szeretem kis gyertyaéletem. Ameddig karácsonyra vártam, értelmét, célját soká nem találtam.Míg egy szép angyalénekes, halk estén Betlehembe értem, s fel nem ujjongtam: „Most már értem, Most már tudom, miért is élek ezen a nagy sötét világon: hogy világítson kicsi gyertyalángom előre, Betlehem felé és megváltatlan, Megváltóra váró, sok emberszív dobbanjon meg belé.”Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. De ha zöld fenyőről ragyog rád, a szíved felviszi az égig, az eget meg lehozza hozzád.

MEGHÍVÓ

Szeretettel várunk Mindenkit

az adventi vasárnapokon

délután 16:00-tól

a Közösségi Házban

adventi zenés áhítatra.

MAGVETÉS – 2015. december

MAGVETÉS A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

11

Áhítat otthonunkban Szentestére

Énekeljünk:327. dicséretünk

1. Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel,A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el!Megszületett az angyalok királya:Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk,Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

4. Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél,Csak tégedet illet szívünk tisztelete!Isteni Gyermek, testet öltött Ige!Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk,Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

Figyeljünk Isten szavára:

„Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”. (Lk 2,7)

Az a népszámlálás, amit Augustus császár akkor el-rendelt, tulajdonképpen az adóköteles polgárok ösz-szeírása volt, s egyben alkalom az adó emelésére is. Mindenkinek a származási helyén kellett jelentkeznie. Ezért volt kénytelen József is Názáretből Betlehembe gyalogolni a várandós feleségével mintegy százhúsz kilométert. Ott már nem éltek rokonaik, így az egyet-len karavánszerájban kerestek szállást. Ennek ajtajá-ban hangzott el a karácsonyi történet két sötét szava: nincs hely. Aztán végül valaki mégis befogadta őket a ház alatti birkaistállóba, ott szülte meg Mária első gyermekét - ki tudja, milyen segédlettel vagy anélkül.

Ez a karácsony igaz története, minden ráaggatott díszítés nélkül. Miért nem volt hely nekik? Mert a fél ország úton volt, s lehet, hogy valóban megtelt a foga-dó. És mert József és Mária nem ígérhetett nagy bevé-telt a fogadósnak, inkább csak gondot, ha ott születik meg a kisbaba.

A mi életünk ajtajára nem ugyanez van kiírva: nincs hely? Tele vagyunk tennivalókkal, gondokkal, félel-mekkel, nincs hely Jézus számára az időnkben. Reg-gel sem és este sem. Talán még ma sem fér bele az esti programunkba. Vagy legfeljebb így karácsony este meghívjuk vendégnek, remélve, hogy utána hamar távozik. - De nincs hely számára a költségvetésünk-ben sem. Így is nehéz beosztani, Jézus ügyére, Jézus kicsinyeinek már nem jut semmi.

De nem lehetne helyet szorítani neki? Ha ez a foga-dós mégis befogadja őket, búcsújáró hellyé lett volna a háza, még anyagilag is jól járt volna. De ki hitte ezt erről az elcsigázott fiatal házaspárról?

Nagyon megszegényíti magát, aki kizárja életéből a világ Megváltóját. Ezzel kizárja önmagát az Isten or-szágából, ahol csak azoknak lesz helyük, akik itt befo-gadták Jézust az életükbe.

(Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja)

Imádkozzunk:

„Ismét itt állok, Atyám, egy új karácsonyreménységével a szívemben…

Azt kérem tőled, hogy vezess engem Igéddel,a karácsonyi csillaggal, hogy csakugyan

megérkezzem. Tisztítsd meg a gondolataimat.Adj nekem naponta olyan csöndes perceket,

amelyekben szavadat hallhatom.Erősíts meg bűneimmel való harcomban.

Segíts át az akadályokon…Azt kérem Tőled, Mennyei Édesatyám,

hogy igazi karácsonyt adj nekem.Ne csak annak a látszata,

néhány örvendező óra, valami kicsiny örömszerzés békessége szálljon át az életemen.

Azért a karácsonyi találkozásértesedezem Hozzád, amelyet a napkeleti bölcseknek

és szent éjszakán felriadó pásztoroknak adtál.Állíts engem is szemtől szembe Jézus Krisztussal. Láttasd meg velem őt, mint Megtartót. Ámen”

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunkaz ellenünk vétkezőknek;

és ne vigy minket kísértésbe,de szabadíts meg a gonosztól;

mert tied az ország, a hatalomés a dicsőség mindörökké.

Ámen.”

ÁLLANDÓ ALKALMAINK

Vasárnap 9,11,15 óra istentiszteletHétfőtől péntekig 7.30-7.45 reggeli áhítatKedd 9:00 bibliaóra az Idősek Otthonában 13:30 bibliaóra az Idősek KlubjábanSzerda hittanórák óvodában, iskolábanCsütörtök kéthetente 10:00 órától kismamakör a parókián 17.00 Bibliaóra (újbortól húsvétig)Péntek 15.00, 16.00 Kátéórák (7-8. osztály)Szombat 18.00 Ifjúsági bibliaóra

ESEMÉNYNAPTÁR

MAGVETÉSKiadja a Ramocsaházi Református Egyházközség 300 példányban.Szerkesztette: Nagy Péter. Nyomás: Litográfia Nyomda, DebrecenMAGVETÉS

A Ramocsaházi Református Egyházközség kiadványa

2015. Böjt-Húsvét

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek

nincs reménységük.”

I. Thessz 4,13.

Nem szeretnénk… Olyan sok mindent nem szeretnénk, hogy felsorolni sem kezdem el, csak egyetlenegyet hadd nevezzek nevén, a fenti ige alapján: nem szeretnénk húsvét nélküli életet és halált. S hogy miért nem? Mert az nem élet és halál, az csak halál.

Az első húsvét ünnepének eseményei minden embert érintenek – lehet, hogy valakit hidegen hagy, de az is érintés. Ha a Biblia beszámolóját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ottani szereplőt érinti – s azóta sincs ez másképpen.

Ott vannak először is az asszonyok. Máté evangéliuma szerint a magdalai Mária és a másik Mária azok, akik először mennek a sírhoz. Milyen érdekes, ők jöttek el onnan utolsóként is (Mt 27,61). S vasárnap reggel is csak azért mennek, hogy lássák a sírt. Sírhoz akkor megyünk, ha „halotthoz megyünk”. Az asszonyok húsvét hajnalán egy halotthoz igyekeztek – de nem érhettek oda, hála Istennek. De mégis egy fájdalmas kórkép ez a hajnali körkép: milyen sokan ma sem mennek máshova, csak a sírhoz. Még húsvétban is, de az is lehet, hogy minden vasárnap. Bárcsak hangozna minél többször, minél érthetőbben a gyülekezetünkben az angyali örömhír: nincsen itt, mert feltámadt. Az üres sírnak ez a legnagyobb üzenete. S az asszonyokat elérte az üzenet: ők lettek annak a hirdetőivé. De ott vannak az őrök is, akik ugyanazt élhették át húsvét reggel, mint az asszonyok. Bár ők épp azért álltak őrt,

hogy ne történjék „meglepetés”, mégis ők azok, akiket meglep a feltámadás ténye. Hallják, hogy az, akit a sírba helyeztek nincs ott, mert feltámadt, s minden bizonnyal tudták, hogy ők egész éjjel figyeltek és semmi különös nem történt, de a feltámadás híre őket is megérinti: szinte holtra váltak (Mt 28,4). S megint azt kell mondjuk: nincsenek ezzel egyedül. Sokan a feltámadás kapcsán csak az élet végét látják, s ez rémisztő: az én életem is véget ér egyszer. A gyászban, fájdalomban nem csupán a szerettünk elvesztése az, ami félelmet szül, hanem, hogy nem tudom, hogy ki lesz a következő, s nem tudom, hogy én mikor kerülök sorra, mikor halok meg. Emiatt aztán sokan holtra válnak, pedig hallják ők is: nincs itt, feltámadott. Élhetnének – Isten kegyelméből örökké.

S ott van még egy „szereplője” a húsvétnak. Akiről ez az egész szól: a feltámadott Jézus Krisztus. S nem csupán azért fontos az Ő jelenléte ebben a történetben, hogy az „isteni szál” is láthatóvá legyen, nem csak azért, hogy tudjuk, a feltámadás az az Isten csodája, hanem azért, mert a Vele való találkozás nélkül ott marad az emberben a félelem. Azt olvassuk a Máté evangéliumában, hogy mikor hallják az asszonyok az angyali üzenetet, akkor elindulnak ugyan örömmel a tanítványokhoz, de van bennük félelem is (Mt 28,8). Mert nem mindent magyaráz meg az angyali üzenet, nem mindent bizonyít az üres sír, nem minden kétséget oszlat el a feltámadás örömüzenetének a meghirdetése, akár húsvétkor hangzik el, akár máskor. Amikor Jézus mondja személyesen, hogy ne féljetek (Mt 28,10), amikor Jézus szólít néven (Jn 20,16), amikor Jézus vár a parton, hogy a

December 12.Karácsonyi kézműves délután a Gyülekezeti teremben

December 13. Advent 3. vasárnapja, 16:00– az óvodások szolgálata a Közösségi HázbanDecember 20. Advent 4. vasárnapja, 16:00

– zenés áhítat a Közösségi HázbanDecember 21. 22. 23. bűnbánati alkalmak

December 24. Szenteste, 16:00gyermekek szolgálata (Utána kántálás)

December 25. Istentiszteletek9:00 Idősek Otthona (úrvacsora),

11:00 Templom (úrvacsora),15:00 Templom (Hunyadi Alexandra szolgálata)

December 26. Istentisztelet11:00 Hunyadi Alexandra szolgálata, Kórusunk szolgálata,

15:00 Ifjúság szolgálata a Közösségi HázbanDecember 27. Istentiszteletek

9:00 Idősek Otthona,11:00, 15:00 TemplomDecember 31. 16:00

Óévi istentisztelet, a jubiláló házaspárok megáldása a templomban;utána gyülekezeti vacsora

Január 1. 11:00 Újévi istentisztelet a templombanJanuár 3-10. Aliansz Imahét

Január 17-24. Ökumenikus ImahétFebruár 7-14. Házasság hete

(13-án, szombaton, Házaspárok délutánja a gyülekezeti teremben)Március 6. Bibliavasárnap – perselyes adakozás a Magyar Bibliatársulat javára