Csécsi Zsófia: Magány, elszigetelődés oldása foglalkoztatással. Esetismertetés.

Magány, elszigetelődés oldása foglalkoztatással. Esetismertetés.

1

Csécsi Zsófia: Magány, elszigetelődés oldása foglalkoztatással. Esetismertetés.

Dolgozatom első felében a magány kérdésével foglalkozom és az elszigetelődés okaival. Általában mindenki fél attól, hogy magányos lesz, mely időskorban gyakran be is következik. A magány azonban nem azonos az egyedülléttel, ez az egyén szubjektív megítélésétől függ. Ez az-az érzés, mikor az ember nem tud valakihez tartozni. Lehet magányos valaki akkor is, ha családja van, vagy közösségben él. Bemutatok néhány új lakót, akik beköltöztek az Otthonba és nem igazán találták a helyüket. Majd kielemzek foglalkozásokat, hogyan lehetne még jobban oldani az ilyen magányban élő emberek életét.

Időskori elmagányosodás

A  magány fogalma  többféleképpen értelmezhető.  Legnyilvánvalóbb formája a  körülmények okozta magány,   amikor az egyént a körülmények teszik azzá és teljesen elszigetelik minden más egyéntől. A tudomány elsősorban elmagányosodásként, a kapcsolati háló hiányaként értelmezi a magányt. Sokszor a személyiség-szerkezeten  is múlik, hogy valóban bekövetkezi-e ez, mert aki felveszi a „harcot” és megpróbál tenni ez ellen, az a személy már pusztán e szándék miatt, nagy valószínűséggel nyertesként jöhet ki az egészből.

Az időskori elmagányosodás komoly mentális probléma. A társ, az otthon elvesztése esetén jó eséllyel megtörténhet a befelé fordulás, és ha nem vesszük észre idejében, bekövetkezik az elzárkózás a külvilágtól, kialakul akár társas környezeten belül is a magány. Azok az idősek vannak a legrosszabb helyzetben, akik hosszú ideje özvegyen, család vagy gyerekek nélkül élik az életüket. Lehet egy idős ember akkor is magányos, ha elszigetelté teszi az életét él. Önként visszahúzódik, megszakítja a kapcsolatot az emberekkel, a külvilággal. Ám a magány akkor mélyülhet el igazán, ha a társas kapcsolatok teljesen megszűnnek.

Az új beköltöző egyén segítése a beilleszkedésbe

Sokszor az új lakók zavartan, nem kiegyensúlyozott állapotban kerülnek be az otthonba, le nem zárt események miatt, mint például a ház eladása, régi tárgyaktól való megválás, régi környezetből való kiszakadás, és egy újba való beilleszkedéstől való félelem miatt. Sőt, a betegségek kialakulása is jelentős rizikó faktor az elmagányosodásban, hiszen a testi vagy lelki problémákat nehezen dolgozzák fel az öregek, és nem tudják már elvégezni az aktív, megszokott tevékenységeiket a megváltozott állapot miatt.

Feladatunk ilyenkor empátiával segíteni az idős embereken. Igyekezni kell ilyenkor kompenzálni az önértékelési zavart azzal, hogy értékeljük az ellátott ember élet-tapasztalatait, bölcsességét, tiszteljük és becsüljük, és folyamatosan tudatosítjuk azt, hogy nem felesleges, és nem nyűg a társadalom számára. Megfelelő időben biztatni kell érintésünkkel is, fizikai kontaktussal, hisz ez is a kommunikáció egyik formája.

Foglalkoztatás

Segítő beszélgetések a gondozottak egyéni problémájáról: Mivel az új lakó még bizonytalan önmagával szemben ezért egyéni foglalkozáson foglalkozom vele, napi rendszerességgel, egy héten át. Olyan helyet jelölök ki beszélgetésünkre, ami a lakónak a „területe”, legyen az a saját szobája, vagy a kedvenc beszélgető sarka.

Megismerkedést segítő játékok: „Három legfontosabb tudnivaló rólam.” „Honnan jöttem?” „Ha virág lennék, milyen virág lennék?” „Mit tud a keresztneve jelentéséről?” Olyan játékos beszélgetések kezdeményezése, melyek oldják a kommunikációs feszültséget.

2

Csécsi Zsófia: Magány, elszigetelődés oldása foglalkoztatással. Esetismertetés.

Kognitív folyamatot fejlesztő terápia: a cél által irányított alkalmazkodó viselkedést eredményezhet. Hírértékű lapokból való felolvasás, napi események megbeszélése. A gondolkodás beindításával rávezetés a szobán kívüli élet felé, a külvilág felé.

Interperszonális kapcsolatok fejlesztése: A saját emeletén lakógyűlés összehívása és az új lakó bemutatása a régieknek, integrálása a közösségbe. Teadélután keretein belül kötetlen beszélgetésen ismerkedhetnek a lakók egymással.

Beilleszkedést elősegítő terápia: kialakítok egy olyan kiscsoportot, amely 2-3 főből áll, ahol az új lakót fél évvel ezelőtti ”új” lakók fogadják egy társalgóban és elmesélik saját tapasztalataikat, hogy mikor ők beköltöztek, mi segített nekik a magányukat legyőzni, feldolgozni esetleges lelki sérüléseiket. Empátiát kaphat a lakó egy másik lakótól, így feloldódik gátjai alól, és a tartozni akarás erősebbé válik benne.

Hobbik és kreatív időtöltési módok meg találása: kézimunka, kötés, horgolás, versek olvasása, zene és film klub, társasjátékok és még sok egyéb foglalkozás. Önkifejezésre adnak ezek lehetőséget. Egy csoportos foglalkozáson a közös munka egymásra utaltságot és felelősséget jelent. Tény, hogy vannak nehéz sorsú idősek, de bizonyos, hogy a magány kevésbé alakul ki az önmagukkal elégedettebb, önmagukkal békében élő és derűs, belső nyugalommal, szemlélődéssel élő időseknél. A mindenkori hobbi, a tevékeny életmód és főleg a harmonikus emberi szeretetkapcsolatok nagyban megvédik az idős embert a társas vagy elszigetelő magánytól. Ezért nagyon fontos lehet, hogy az időseknek sok olyan emberi kapcsolata legyen, ami az elszigetelődést megakadályozza. Valamint fontos, hogy a valahová tartozás érzése is megerősödjön bennük.

Kisállat terápiát: kimutatott tény, hogy az állatok oldják a feszültséget, csökkentik a félelmet, szorongást, javítják a kedvet, és kiegyensúlyozottsággal ajándékozzák meg az embereket. A magányos emberek többsége is azért lett ilyen, mert elveszítették azt az embert, akiről gondoskodtak egész életükben ezért úgy gondolom, ezt a gondoskodási szerepet csak át kell helyezni egy másik élőlény felé, mely a célt szolgálja. Például egy nyuszi-lakra gondoltam az adott Otthon megfelelően kijelölt területén. Azért a nyuszi, mert kicsi, vonzó, aranyos, mókás megjelenésű és puha szőre miatt ideális terápiás állat lehet. Szereti, ha simogatják, törődést igényel. Az állat iránti elkötelezettsége feladatot ad az adott lakónak.

Szomszédsági viszony a magány oldására: Az egyik legkínálkozóbb lehetőség a szomszédságban keresni az emberi kapcsolatokat. Idős korban nehezebb új barátságokat kötni, azonban ha a lehetőség kéznél van, nem szabad egy percre sem habozni, és meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy egy jót beszélgessenek. Egy jó szomszédi viszony esetén, szinte maguktól adódnak a megbeszélésre váró témák, az otthonban zajló eseményekről, a tegnapi híradóban látott dolgokról.

A kommunikáció már csekély mértékben is gyógyító hatással bírhat, és ha épp nem akad ember, ki meghallgatna, akkor ott a szomszédunk, akinél szinte mindig nyitott fülekre talál mondanivalónk. Nagyon fontos lehet egy magányos, idős ember mindennapjaiban az a tudat, hogy van valaki a közelében, akit érdekel a sorsa, akivel megoszthatja gondolatait, akiről kölcsönösen "gondoskodhatnak" egymásról, aki társaságot jelent, és akivel közös programokat is lehet csinálni. Egy idős ember számára a másik idős ember tükörként szerepel. Motiválja a másik sikere, úgy gondolja, erre ő is képes, és ennek bizonyítása érdekében mindent meg is tesz. Eközben fizikai és szellemi aktivitást végez, kommunikál, új ismereteket

3

Csécsi Zsófia: Magány, elszigetelődés oldása foglalkoztatással. Esetismertetés.

szerez a tevékenységgel és önmagával kapcsolatban is. A siker pedig önbizalmat ad. A mindennapok változatosak lesznek, a kedélyállapot pedig javul.1

Az újonnan érkező lakók beilleszkedésének, általános intervalluma 3 hónap. Ez alatt az idő alatt, ismerkednek meg az új lakókörnyezetükkel, veszik fel intézményen belüli ritmusukat, szeretnek meg helységeket, dolgozókat, lakókat. Az integrálási folyamat egyén függő. Az a magányos idős ember, aki képes rá, és mutat is hajlandóságot a változásra és segít is, képes lesz beilleszkedni és megtalálni magát az Otthonban.

Esetismertetés

Ismerek, két lakótársat az egyiket nevezzük Enikőnek a másikat Vilmának. Enikő férjével együtt költözött be az Otthonba, kulturális programokra, rendezvényekre nem járt. A szeretett lény elvesztése, halála után társadalmi elszigeteltség következett be. Megtört és bezárkózott, fájdalmát magába fojtotta, magányos lett. Fontos, hogy ha egy idős embert, akit egy közeli emberi veszteség ért, vagy még nem dolgozta fel régebbi veszteségét, akkor foglalkozni kell vele, a veszteséggel, s mintegy kultuszt, biztosítani kell számára a feloldódást. Gyakran a ki nem hordott gyász a depresszív állapot közvetlen okozója. A családi környezet gyakran megszűnik a házastárs eltávozásával. Enikőt és Vilmát a hit és a vallás hozta össze egymással. A hit sokszor menedéket nyújt és feldolgozást biztosít. Az egyház nagy lelki és fizikai segítséget adhat. Azonban a vallás és a felekezetekhez tartozás nemcsak lelki feltöltődés, hanem az egyház segíthet a közösségbe való beilleszkedésében is.2

Vilma magabiztosabb és egészségesebb lelkületű, testi fogyatékossága (látássérült) ellenére. Rendszeresen járt a klubfoglalkozásokra és a szentmisékre. Mivel egy épületben és egy szinten laktak, ugyanabba a misébe jártak, így a találkozásuk is elkerülhetetlen volt. Enikőnek is volt egy enyhe testi fogyatéka, amivel nem szeretett mutatkozni emberek előtt (jobb kezét egy betegség miatt kesztyűvel takarta el). Kölcsönös rokonszenv  nyilvánvaló jelei esetén  megkezdődhet a  kapcsolat-építés,  melynek első szakaszában  egymás egyéniségének megismerése a legfőbb feladat. A hasonlóságot megtalálták egymás között, így akaratlanul is szimpatikusak voltak egymásnak. Beszélgetésük során megtalálták egymás között a hidat, ami egy összekötő kapocs lett közöttük. Ez a kapocs a közös vonások megtalálása, özvegység, betegség, hit, érdeklődési kör. Kapcsolatokban, ha megszilárdul a kölcsönös bizalom, akkor a törődés, valamint a biztonságérzet költözik az emberbe, ami a legfontosabb szükségletek egyike az idős emberek életében, melyet sok esetben az állandóság biztosít, a ragaszkodás a jól megszokott dolgokhoz, hiszen számukra ez egyenlő a biztonsággal.3

Enikő és Vilma most már minden programra együtt jár karon öltve. Enikő biztosítja Vilmának a látást, Vilma pedig a lelki erőt Enikőnek. Ez az eset önmagában is különleges, hisz egymásra találásuk sordöntő volt az életükben. Kiegészítik egymást, támogató-segítő kapcsolatot alakítottak ki egymás felé, amit a bizalom az empátia, és a kölcsönösség jellemez.

Esetük is bizonyíték arra, hogy a magány, az elszigetelődés sok esetben kiküszöbölhető, és kellő törődéssel, szakszerű segítséggel a magukra hagyott öregek életének alkonyát is szebbé lehet tenni. Hiszen ők sem akarnak mást csak odafigyelést, szeretetet, és társas életet.

1 http://www.50plusz.hu/articles/Onnek_vannak_jo_szomszedai?aid=20070822104053

2 http://etdk.adatbank.transindex.ro/pdf/szm_mild.pdf

3 http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=701657

4