Made inMade in HollandHollandBeszélgetés Bertus Rozemeijerrel, a vertikális horgászat nagymesterével

Bertus Rozemeijer a rablóhalhorgászat sokoldalú mestere. A jerkbait-horgászat európai tökélyre vitele csakúgy a nevéhez fűződik, mint a legyezőbotos, streameres csukahorgászat és a vertikális süllőhorgászat. A képen feleségével Moniek-kal, aki szintén szenvedélyes horgász.

Hollandia és a vizek sajátos, olykor tragikus kapcsolata közismert. A kis mintaország példásan megtanult élni a vízzel, a vizisportok, a hajóépítés és a sporthorgász innováció számos területén is úttörővé vált. Néhány analitikus holland horgász a nyolcvanas években elkezdett kísérletezni olyan süllőhorgászati módszerekkel, melyek kezdetben kifejezetten a nagy kiterjedésű holland tavakra, hajózócsatornákra és kikötőikre, a Rajna, Ijssel és Maas folyók széles sóderkitermelő öbleire voltak érvényesek. A módszer folyamatos csiszolásával, az eszközök és csalik rohamos fejlődésével létrejött egy szinte mindenütt alkalmazható, elképesztően hatékony süllőző technika, melynek alapkellékei a megfelelően kialakított csónak, egy (vagy több) elektromos motor, egy szonár, egy GPS-készülék és egy a célra alkalmas szerelt bot, különleges műcsalikkal. Persze a kitaró, aktív horgászról sem szabad megfeledkezni. Az amszterdami kikötő, a het IJ, Európa talán legjobb süllős vize. Az évente megrendezett süllőfogó fesztiválon az első helyezettek jóval 100 példány feletti eredményeket érnek el. Egy napon. Közülük is kiemelkedik Bertus Rozemeijer, aki hosszú évek során a művészet szintjére emelte a módszert, mely Európában vertikális horgászat néven vált ismertté. Rozemeijer mesterrel a kapitális csukáiról elhíresült németországi Möhne víztározó partján beszélgettünk 2007 májusában, a 9. Nemzetközi Rablóhal Napok (9. Internationale Raubfischtage, Möhnesee, Deutschland) alkalmával, melyen mindketten meghívott vendégként vettünk részt.

Bertus Rozemeijer a rablóhalhorgászat sokoldalú mestere. A jerkbait-horgászat európai tökélyre vitele csakúgy a nevéhez fűződik, mint a legyezőbotos, streameres csukahorgászat és a vertikális süllőhorgászat. A képen feleségével Moniek-kal, aki szintén szenvedélyes horgász.

- Bertus, 2001 szeptemberében az Utrecht melletti Vinkeveense Plassen tavon részt vettem egy kisebb holland házi versenyen, melyen kizárólag vertikálisan horgásztunk. Mintegy hat óra leforgása alatt 27 darab süllőt fogtam, ezzel az eredménnyel valahol a mezőny végén „szégyenkezhettem“. Számos magyar horgász kollégám kb. egy év alatt fog ennyit. Mi az oka annak, hogy a vertikális horgászat ennyire eredményes?

A vertikális horgászat pillanatnyilag az egyetlen módszer, melyben a megfelelően választott bot, csali, csalivezetés kombinációját a leghatékonyabban alkalmazni tudjuk. Nincs még egy módszer, melynél ennyire közel lehetünk a halhoz, felszerelésünket ennyire optimálisan tudjuk bevetni. Egy csomó, a fizika által diktált körülmény szól mellette. A zsinórunk függőlegesen áll a vízben, sem a szél, sem az áramlás nem befolyásolja döntően a kapásra válaszolandó reakcióinkat. A hal megakasztása a számunkra legjobb körülmények mellett történhet. Már a 20 méterre eldobott csali vezetésekor is meg kell küzdenünk a hullámzással, a széllel, az áramlatokkal és a bot-zsinór-horog-hal-állásszög negatív problámáival. Itt ez a probléma nincs jelen. A másik döntő tényező a vertikális horgászat különösen aktív jellegéből fakad. A modern horgász nem vár a halra, hanem megkeresi azt. Ha megtalálta, meg is foghatja. Ellentétben azzal a parti horgásszal, aki arra vár, hogy a hal találja meg őt. Ez előbbi állítás általános érvényű lehet már a pergetőhorgászatra is, a vertikális módszernek ellenben alapvető részét képezi. Semmilyen eddig alkalmazott módszert nem ismerek, mely ennyire feltételezné a horgász aktív részvételét és melyben a horgász ekkora felületet lenne képes

intenzíven és ismétlődően meghorgászni. A nálatok őshonos kuttyogatós folyóvizi horgászathoz esetleg hasonlíthatnám, ám intenzitása döntően jelentősebb.

A holland vizeken igen fogós vertikális csali, a Mann`s Fine Fish

- A módszer elterjedése logikus következményként egyre több állítólagos „szakértőt“ nevel, akik gyakorta homlokegyenesen ellentétes véleményt képviselnek. Megfogalmaznád a vertikális horgászat eszenciális tartalmát, mely ezen vitákon felül áll?

Nézd el nekem, ha az eszenciális tartalmat, előszöris a horgászfilozófiai és nem a technikai oldaláról közelítem meg. A vertikális horgászat olyan horgászt feltételez, aki hajlandó azokra az áldozatokra, melyeket ez a módszer követelményként támaszt. Nem kertelek. Kell egy megfelelő csónak, mely általában drága. Jön hozzá egy csónakmotor, egy vagy esetleg több elektromos motor, egy használható szonár és egy GPS-készülék. Kell egy különleges készség, mely szintén nem olcsó. Ha a siker érdekében mindezekért készek vagyunk anyagi áldozatokat hozni, kellünk hozzá mi magunk. Született zsenik esetében heteket, a legtöbb esetben azonban hónapokat kell eltöltenünk a vizen kezdeti eredmények nélkül. Ezidáig kevés zsenivel találkoztam. A legtöbben általában itt adják fel. Kollégáink már kitapétázták a lakást a halfotóikkal, míg mi csak körbe-körbe járunk. Aki azonban hajlandó gondolkodni és elég türelme van megérteni és megtanulni, ezáltal megszeretni a módszert, eképzelhetetlen horgászsikerekkel ajánkékozhatja meg magát.

A Rozemeijer Vertikal Jigging és a csaliba fűzhető, hármashorgos Rozemeijer-Stinger-rendszer, néhány vertikális csalival.

- Ezidőtájt kísérletezem a Balatonon a vertikális horgászattal. Véleményed szerint milyen alapvető feltételek jelenléte mellett adoptálható a „holland módszer“ egy olyan vízterületre, mint mondjuk a magyar Balaton, a maga nagy vízfelületével, relatív kis mélységével és túlnyomóan sík, akadómentes fenékviszonyaival? Előrebocsátom, elsősorban a vízmélység aggaszt.

A vízmélység 2-3 méter felett már nem releváns. A legtöbb vertikális csali ennél a mélységnél már kifogástalanul működik. A halk elektromos motorok sem jelentenek gondot. Ennél a vízmélységnél is meghorgászható a halraj, anélkül, hogy döntően zavarnánk. Lényeges, hogy folyamatosan mozgásban legyünk, át kell csúsznunk a raj felett, majd ismét feléjük kell kerülni. Megállni felettük szarvashiba, melyet sok kezdő elkövet. A vertikális horgászat nem tengeri pilkerezés ahol a nagytömegű tőkehal- vagy makrélahalrajt addig nyüstöljük, míg végleg szét nem zavarjuk. Volt eset, melyben egy 6 darabból álló szép süllőcsapat minden tagját megfogtuk, de vagy tízszer mentünk el felettük. Különösen érvényes lehet ez a sekély Balatonra. Persze a végtelenségig nem lehet nyújtani, a raj előbb utóbb kényelmetlenül érzi magát, ha folyamatosan felettük ügyködünk.

- A Balatonon rendszeresen találkozom azzal az alapvető problémával, hogy a balatoni süllő napközben, még a marások adta rejtekhelyeken belül is sokat mozog. Ha pedig a marásból kimozdul, szinte lehetetlen

megtalálni. A holland vizeken, ha nagyobb rajra bukkantunk, viszonylag kevés mozgással és némi óvatossággal sok szép halat fogtunk. Meg lehet-e eredményesen horgászni a mozgó süllőcsapatot?

A süllőraj általában nem oszlik fel, tömegben mozdul tovább. A csapatban élő süllő, még ha meg is zavartuk, később más helyen hasonló tömegbe rendeződik. Ha megfejted a mozgási logikájukat – a Ti balatoni eseteitekben a marásban vagy a marás mentén, esetleg a tartások környezetében történő mozgást - hosszú ideig követheted őket. Nagy segítséget jelenthet egy jó GPS készülék is, mellyel a megtalált marásvonal kiinduló pontjától végighaladhatsz a marásvonal kiválasztott szakaszán. A megzavart raj előbb-utóbb máshol, de ebben a vonalban keres majd menedéket. A haladás közbeni szükséges korrekciókat persze el kell végezni az elektromos motorral. A Maas folyón néha alkalmazunk egy orrmotort is, melynek egyidejű működtetése nem engedi, hogy a csónak a hossztengelye mentén elmozduljon. Így a nyomkövetési adataink még pontosabbak. Ráadásul a csónak elejében és hátuljában is horgászhatunk. Kis vízménységnél különösen ügyelni kell arra, hogy a szakasz ismételt meghorgászásakor ne az éppen meghorgászott úton, hanem jókora kerülővel térjünk vissza a GPS-Track kiinduló pontjára. Így nem zavarjuk szükségtelenül a halrajt. Néhányan a lassú sodródáskor alkalmaznak egy úgy nevezett passzív botot is. Ez a bottartóba helyezve, műcsalival vagy hallal csalizva, a fenéken lassan vontatva szintén eredményes lehet. Erre bővebben nem térek ki, mert ennek ugyebár köze sincs a vertikális horgászathoz.

Rozemeijer Flash Tail, Erie Jig 2/0. A Stingeren akadt.

- A vertikális horgászat varázsa számomra a koncentráció megosztásában rejlik. A motor kezelése, a szonár folyamatos figyelése és a precíz

csalivezetés együttes problematikája hihetetlenül színessé és érdekessé teszi ezt a módszert. A három elem közül - motor, halradar, csalivezetés - melyiket tartod a legfontosabbnak? Lehet-e egyáltalán fontossági sorrendet felállítani?

Ha ügyes vagy, először a csalivezetést tanulod meg. Amint megpróbálsz a többire koncentrálni, előjönnek a problémák. Véleményem szerint a csónak mozgatása legalább olyan fontos, mint a készség kezelése. A szonár és a GPS figyelemmel kísérésének döntő fontosságát nem kell említenem, Ulitól hallottam, hogy ebben eléggé elől jársz. Az egész vertikális horgászatot nem tudom és nem akarom részeire bontani. Olyan, mintha az emberi mozgást törtelnéd elemeire. Mi a fontosabb; a láb, a kéz, a fej vagy gerinc mozgása. Melyiket tekinted másod- vagy többedrangúnak? Amikor sokadik órája a csónakban ülsz, a segged egy az üléssel, az egyik kezed egy a bottal, a másik az elektromos motorral, a szemeddel már csak szonárképet látsz. Szétválaszthatatlan. Muszáj az egészet így, megosztott, széncincált koncentráció formájában felfognod és elfogadnod, ellenkező esetben maradj a parton, tűzz fel egy kövér gilisztát és bonts fel egy hűvös sört!

A mester akcióban.

- Jó, hogy Ulit említed. Rajnai horgászataink során Ulival azon morfondíroztunk, hogy kellene építeni egy olyan jiges botot, mellyel 80 métereket lehet dobni, a csalivezetéskor viszont egy seprűnyél „akciójával“ büszkélkedik. A vertikális horgászatban jelenleg is vita folyik az alkalmazandó botokról. Egyesek szerint közepes, mások szerint a kőkemény a jó bot. Hol az igazság? Több ízben találkoztam kollégáddal Dietmar Isaiasch-sal, az ő véleménye szerint „Nur vertikal drin, wenn es vertikal draufsteht“ (kb. Akkor vertikális bot, ha arra a célra is készült). Ennyire fontos a bot?

A bot nem lehet vita tárgya. Aki azt állítja, hogy eredményesen horgászik puha bottal, halvány gőze sincs a vertikális horgászat lényegéről. Amikor 15-20 évvel ezelőtt megjelentek Európában a Mann’s, a Lunker City vagy a Bass Assassin furcsa, egyesek szemében túl egyszerűnek tűnő csalijai, szembetalálkoztunk azzal a problémával, hogy nem létezett hozzájuk olyan horgászbot, mellyel hatékonyan alkalmazhatók lettek volna. Mára javult a helyzet. Megépültek az első vertikális botok és azóta folyamatosan fejlődnek. Jómagam is építettem néhányat, láttam az egyiket az előbb a kezedben. Nem fogsz csalódni benne. Kizárólag a kemény botok az alkalmas vertikális botok. A puha, spiccakciójú boton elhal a kapás. A keményen koppan. Akkor jó, ha a csuklódon is érzed. Ugyanakkor a bot legyen könnyű, érzékeny és gyors. A gyors botokra jellemző, hogy az elemi szénszál felcsévélésekor igen lassan, gondosan járnak el a gyártók. A szorosan egymás mellé csévélt szálak mindenféle boton végighaladó impulzust gyorsan visznek át a nyélig és onnak a kezedre. A parabolikus, a nyélig hajló akció igen fontos. Ez adja a szükséges tartalékot a fárasztáshoz, hisz a 3-4, de a 10-15 méteres fonott zsinóron nincs nyúlás adta tartalékod. A fárasztás gyors és kemény. Két okból. Az egyik: ha sokat játszadozunk a hallal, szétveri a rajt. A másik: a hosszú fárasztást a hal sokkal inkább megsínyli, mint a gyorsat és keményet. A felesleges herce-hurcában energiakészlete vészesen csökken, ugyanakkor hosszú ideig áll sokkhatás alatt. Ezt a süllő csak ritkán éli túl. Miután általában catch & release-ről van szó, kötelesek vagyunk a lehetőségekhez mérten óvni a halat.

- Két kétségbevonhatatlanul tekintélyes pergetőhorgász, Albert Drachkovich és Olivier Portrat váltig állítják, hogy a merev, horogra öntött jigfejek kevésbé hatékonyak a rugalmas kapcsolattal ellátott fej-horog-kombinációnál (pl. a Drachkovich-System). Ezt a vertikális horgászatra is maradéktalanul vonatkoztatják. Lényegesnek találod-e ezt a szempontot? Vagy mint a dolgok általában, ez is csupán marketing-szagú vélemény?

Vertikális horgászok az Ijssel folyón

Nem tartom lényegesnek. A távolsági horgászat esetében a merev jigekre tűzött gumihal valóban más mozgást végez, mint a flexibilis kialakítású változat. Különösen a fenékkontaktus utáni másodpercekben. Jelen esetünkben mindez nem bír fontossággal. A vertikális horgászatban egészen más felépítésű gumicsalik kerülnek bevetésre, mint a „hagyományos“ távolsági dobásos gumihalazásnál. A távdobásos horgászat esetében létfontosságú olyan shad-ek alkalmazása, melyek túldimenzionált, közel 90 fokos faroklapátjukkal vadul kavarnak a vízben. A vertikálisban ellenben azon modellek az eredményesek, melyeknél a faroklapát elvékonyodik, esetleg lapos, sőt teljesen hiányzik. A vad és intenzív akciójú faroklapát mellőzése a vertikális módszer elemi része. A vertikális gumik lelapított hátúak, ezen a felületen épül fel a sajátos, visszafogottabb akciót létrehozó víznyomás. Ez lassítja le a csali mozgását, teszik finomabbá és lényegesen lustábbá akcióját. Miután a csalit nem diagonálisan vezetjük, hanem függőlegesen, el kell tekintenünk a hagyományos, nagy faroklapátos shad-es horgászat amúgy igen eredményes műcsalijaitól és ezáltal a rögzítési mód jelentőségétől is nyugodt lelkismerettel elvonatkoztathatunk.

- Megoszlanak a vélemények a zsinórválasztással kapcsolatban is. A fonott előnyei a kapás felismerésében vitathatatlanok. A nulla nyúlás viszont – éppen egy határozottan rövid távolságon, mely adott estben csupán 2-3 méter – sokakat aggaszt amiatt, hogy egy vehemens kapás utáni akadást követő berántáskor a horog könnyen kitépődik még a relatív kemény süllőszájból is.

Kénytelen vagy a fonott idevonatkozó esetleges hátrányát elfogadni. Monofil zsinórral nem lehet vertikálisan horgászni. Ismételten hangsúlyozom, nem azt állítom, hogy nehéz, hanem azt, hogy nem, lehet. Pont. Állítsd be úgy az orsó fékjét, hogy megfelelően, gyorsan tudj fárasztani! Ez még a tekintélyesebb, 90-100 cm-es süllők esetében sem nagy ügy.

Moniek a Veluwemeer-tavon.

- Leírnád röviden a csalivezetés lényeges elemeit?

Roppant fontos részlet. Számos vendéget vittem ki magammal a vízre és ezek szinte kivétel nélkül elkövették az alapvető hibát: A csalit túl gyorsan és túl intenzíven vezették. Sokkal visszafogottabban kell bánni a mozgatással. A vertikális horgászat nem testkínzás, sokkal inkább egy koncentrációs gyakorlat. A meghökkentő érdekessége, hogy nem lehet jól, jobban, vagy rosszul művelni. Kizárólag egyféleképpen. Az összes többi kalandos, individuális, kísérletező módozatot hívhatod aminek csak akarod, de vertikális horgászatnak nem. A gumicsalit minimális mozgatás mellett kínáljuk fel. A botot vízszintes helyzetben tartva, rövid, pár centiméteres emeléseket végzünk. Az emelések és visszaengedések között röviden elidőzünk. A visszaengedés sem történik gyorsan. Általában az egész egy slow motion akció. Amikor már azt hiszed, kínosan lassú vagy, akkor kell még egy fokozatot visszavenned a tempódból. Amint a csali ismét a fenékre süllyedt, rövid ideig mozdulatlanul hagyjuk, majd az egész folyamat ismétlődik. A kapások zöme a lesüllyedő fázisban jelentkezik. A süllő és a sügér emelkedő fázisban általában nem vág rá a csalira. A teljes koncentráció tehát a süllyedési fázisban elengedhetetlenül fontos. A csalivezetéshez szorosan kapcsolódik a csónak mozgatása. Amennyiben motort használok és nem hagyom a csónakot lassan sodródni, legszívesebben hátramenetben mozgatom azt. Így igen pontosan, lassan és szisztematikusan letapogathatom az alattam elterülő helyeket. Mindegy, hogy motorral vagy anélkül, a legfontosabb, hogy a csali minden esetben a feneket tapogassa és ne a fenék felett vagy középvízben lebegjen élettelenül. A fenékkontaktust soha nem szabad elveszíteni! Ellenkező esetben a csali magasan áll és nem vezethető megfelelően. A fogási esély ilyen esetben nulla. A botot tartsuk lehetőleg közel a vízfelszínhez. Ha eközben elveszítjük a fenékkontaktust, mélyebb vízterületre érkeztünk. Ekkor emeljük meg a botot, húzzunk le kb. egy méternyi zsinórt és kézzel adjunk annyi zsinórt, hogy ismét érezzük a fenékkapcsolatot. A bot ismételt vízszintes helyezésekor a felesleges zsinórt vegyük vissza az orsóval. Ne feledjük, a zsinórnak folyamatosan feszesnek kell lennie! Ez így egyszerűnek tűnik. Az is. Ellenben, mint mindenre, erre is érvényes: Gyakorlat teszi a mestert.

- Mi a véleményed a fotóimon látott balatoni csónakról, a HYDRA 465-ről? Alkalmasnak tartod a vertikális horgászatra?

Kimondottan stabilnak és igen jó építésűnek tűnik. A mérete is megfelelő, a kisebb, labilis csónakok általában nem alkalmasak a módszerhez, hiszen oldalirányú ingadozásuk lehetetlenné teszi a precíz csalivezetést. Látom megfelelően fel is szerelted. A Tite-Lok bottartók, a jó öreg Lowrance X-70A szonár és a Magellán GPS-készülék kitűnő felszerelések. Egy jó elektromos motorral nem lesz gondod a csónakkal. Amit hiányolok, az egy forgószék. Hidd el, nem felesleges luxus! Hamar érezni fogod a derekad és a hátad a kényelmetlen csónakpadon. Nem az zavar, ha szentségelsz a derékfájás miatt, ez privát hülyeség, ám a sajgó derék a koncentráció rovására megy. Ez pedig már horgászati kérdés, amibe ha tetszik, ha nem, beleszólok.

- Bertus, köszönöm a beszélgetést, élni fogok a szeptemberi szíves hollandiai meghívásod lehetőségével. Remélem szeptemberre elfogadható

sikerekről tudok majd beszámolni a balatoni vertikális horgászatot illetően!

Szívesen. Költözz ki a vízre, meglesz az eredménye! Ezúton üdvözlöm a magyar horgászokat!

Karl Wekesser