100 HVG EXTRA

„Légy folyosófelelős!”szerző: Bőhm Kornél fotók: Horváth Szabolcs

INTERJÚ: PHILIP ZIMBARDO

A Stanford Egyetem világhírű professzora 1971-

es börtönkísérletével alapjaiban változtatta meg

a szociálpszichológiát és az emberi természetről alkotott képünket.

A 81 évesen is fáradhatatlan amerikai szociálpszichológus

Budapesten április elején az ő ötletén alapuló kezdeményezést

népszerűsítette.

Mi az oka, hogy a Hősök Tere nevű kezdeményezés az emberi jóságról, a segítőkészségről, a hétköznapi hőstettekről szól, míg az 1971-es börtönkísérlet még pont az ellen-kezőjéről: a normális, hétköznapi emberek szörnyeteggé válásáról?

Talán telítődtem az ördöggel. A stanfordi bör-tönkísérletben 24, teljesen átlagos, jó embert osztottunk véletlenszerűen két csoportra: őrökre és rabokra, és azt láttuk, hogy maga a szituáció ereje képes kifordítani magából az embert. Az őrök napról napra keményebbek, vadabbak lettek, a rabok megtörtek, érzelmi-leg összeomlottak, és hat nap után le is kellett állítani a kísérletet. Tíz évvel ezelőtt izgalmas felkérést kaptam: az Abu Ghraib-i börtönben, iraki foglyok ellen elkövetett kegyetlenke-désekkel vádolt katona védője keresett meg, hogy szakértőként szerepeljek az ügyben.

101PSZICHOLÓGIA

SZUBJEKTÍV

„Légy folyosófelelős!”

Hasonló volt a fiktív és a va-lódi börtön világa?

Igen, és az ügyvédnek igaza volt: az Abu Ghraib-i megalázások és kínzások mozgatóru-gója nagyon is hasonló volt az 1971-es kísérlet esetében tapasztaltakéhoz. Több ezer fotót kellett megvizsgálnom, és természetesen többször módom volt beszélni a vádlott katonával is. Ez az új feladat ismét elővetette velem a börtönkísérlet teljes történetét is, és könyvírásba kezdtem az ördögivé válás útjáról: tíz fejezet a stanfordi börtönkísér-letről szól, kettőt Abu Ghraibnak szenteltem. De úgy éreztem, van itt még valami, amiről írnom kell. Azt látjuk ugyanis, hogy mindig van az embereknek csekély százaléka, aki képes ellenállni a szituáció erejének, aki nem válik gonosszá. Őket nevezem mindennapi hősöknek, és a könyv utolsó fejezete az emberi jóságról, a hősiességről szól. Ebből indult aztán el 2010-ben a HIP (Heroic Imagination Project), amely a világ több országában, így Magyarországon is egyre több embert igyekszik bevonni a munkába.

Hogyan szeretné elérni, hogy jobb emberekké, segítőkészebb tár-sadalommá váljunk? Mérhető ez egyáltalán valamilyen módon?

Ha nagyon akarjuk, igen, lehetnek mérőszá-mai is, mint amilyen a boldogságindex vagy az elégedettségmérés, de amit még fontosabbnak tartok tudatosítani, hogy a hősiesség mindig tényleges tett, cselekvés. Nem elég elképzelni, hogy mit csináltunk volna adott helyzetekben, vagy kinyilatkoztatásokat tenni. Akkor vagy hétköznapi hős, ha odalépsz az elanyátlano-dott, térképébe vesző turistához, hogy segíts neki tájékozódni, vagy ha odahajolsz egy földön fekvő emberhez, és megkérdezed, jól érzi-e magát, tudsz-e segíteni. Hat fejezet-ből álló, középiskolásoknak szóló kurzust dolgoztunk ki az emberi természet megér-téséről, amit most igyekszünk tanároknak átadni, hogy ők közvetítsék az üzeneteket.

Miből áll a „tananyag ”?

Főként a vizualitásra, videókra, képanyagokra épít, mert a mai fiatalok ezeket képesek befo-gadni. A fejezetek kifejezetten provokatívak,

kíváncsiságot ébresztők, ami arra készteti a fiatalokat, hogy megvitassák a hétköznapi hőssé válás lehetőségeit. Amikor a gyerekek-nek fel kell idézniük olyan pillanatot, amikor segítettek valakin, büszkeséget éreznek. Amikor arra kell emlékezniük, mikor nem segítettek, pedig megtehették volna, szégyellik magukat. Ha ez tudatosul, nyert ügyünk van. Fontos szempontunk volt, hogy csak a teljes megértés elfogadható: házi feladat, otthoni munka nincs, de az osztály csak úgy léphet ki a teremből, ha minden tagja pontosan és jól megértette az aznapi fejezet lényegét.

Ha valaki segítségre szorul az utcán, jó esetben odalépünk megkérdezni, hogy mi történt, mi a problémája. De mi a helyzet azokkal, akik ennél komplexebb problémahalmazzal küzdenek? A hétköznapi hősök képesek-e segíteni például szenve-délybetegeknek, hajléktalanoknak?

Amiről mi beszélünk, az pontosan az, hogy a hősök képesek legyenek észrevenni és meg-érteni a helyzetet. Meglátni a lényeget. Nem engedik meg maguknak, hogy a helyzet ereje legyőzze őket vagy a csordaszellemnek megfe-lelő döntéseket hozzanak. Nyilvánvalóan nem oldható meg egy-egy alkoholista hajléktalan helyzete egyetlen hétköznapi hőstettel. Ami fontos, hogy azonosítsuk a problémát, és olyan segítséget hívjunk, szerezzünk, amelyiket erre a fajta komplex problémára találtak ki. Ha a fagyoskodó hajléktalant nem kikerül-jük, hanem kihívjuk hozzá a mentőt, akkor megcselekedtük, amit a hétköznapi hősiesség megkövetel. Ehhez kell az átfogó, attitűd-váltó, szemléletmód-megváltoztató képzés, amely lépésről lépésre egész társadalmak mentalitását is alakíthatja. Különösen nagy kihívás ez Kelet-Európában, ahol az évtizedes megszállások, puha és kemény diktatúrák

Zimbardo a hős-projektről

„A hősiesség mindig tényleges tett, cselekvés. Nem elég

elképzelni, hogy mit tettünk volna.”

hétköznapi hős

102 HVG EXTRA

SZUBJEKTÍV

cinikussá és szkeptikussá tették az idősebb generációkat. Érdekes, milyen sokan ragadtak a múltban. „Azok a régi szép idők” – mondják, a jelent és a jövőt semmilyennek vagy nega-tívnak látják, és ez a zsákutca képes kiölni a cselekvés képességét és a változtatás igényét.

Terápiás jelleggel is segíthet a hőssé válás, a tevőlegesség? Az aktív, hősi cselekedet kimozdíthatja-e a segítőt is a mélypontról?

Érdekes felvetés, és minden bizonnyal így is van: a segítségnyújtás, a hőssé válás egyúttal szociális kapcsolatok hálóját is létrehozza, így a magányos vagy magukat elszigetelnek

érző emberek is képesek ismét integrálódni a társadalomba. Mint az a kilencéves kínai kisfiú, aki nemrég a földrengésben össze-dőlt iskolából menekülve visszafordult, és kimentette két bajba jutott társát. Mikor megkérdezték, hogy volt ehhez bátorsága, magától értetődően azt mondta: muszáj volt, én voltam a folyosófelelős. Ennek az automatizmusnak a bekapcsolása lenne a cél: legyünk mindnyájan a saját életünk folyosófelelősei. Persze nem kell mindig nagy dolgokra gondolni, hétköznapi hősies csele-kedetnek tekintünk egy-egy kedves mosolyt, elismerő bókot, köszönést is, a lényeg, hogy ez aktív cselekvés legyen és ne csak futó gondolat, hogy „megtehettem volna”.

OLVASNIVALÓA Hősök Tere weboldala http://heroicimagination.org/

hétköznapi hős