KÓROK ÉS KÓROKOK

ESETFELVETÉS – MUNKAHELYZET

1. „Betegség teszi az egészséget édessé és jóvá, éhség az elteltséget, fáradtság a megpihenést. /Hérakleitosz/ Mi az egészség, és ki a beteg? Számtalanszor feltett kérdés, amire nagyon nehéz válaszolni, hiszen mindenkinél más formában jelentkezik és nagy odafigyelést igényel mindkét állapot gondos ismerete. Figyeljük meg környezetünket és vizsgáljuk egy picit más szemmel a világot! Tudjuk meg mi miért jöhet létre és mi a felelős a folyamatok kialakulásáért!

SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM

1. A KÓRTAN TÁRGYA A kórtan a betegségek okaival, a kóros folyamatok létrejöttével, valamint a szervezetben, szövetekben előidézett alaki elváltozásokkal foglalkozik. A kórtan (patológia) a betegségek keletkezését, a betegségek indítóokait, valamint a betegségek kifejlődését, a kórfolyamatokat kutatja. A betegségek indítóokaival a kóroktan (etiológia) foglalkozik, míg a kórfolyamatok kialakulását a kórfejlődés (patogenezis) vizsgálja.

2. A PATOLÓGIA TÖRTÉNETE Az orvostudomány történetéből elválaszthatatlan a patológia története. A tudományos vizsgálódás a görögöknél kezdődött. A fennmaradt írásos feljegyzések szerint Hippokrátész és tanítványai a betegségeket a szervezet normálisan felépítő négy alapnedvének (vér, nyák, epe, fekete epe) hibás keveredéséből származtatták. E szemlélet, az ún. humorálpatológia kétezer éven át uralkodott az orvostudományban. A középkor végén az orvostudomány is fejlődésnek indult, ebben jelentős szerepe volt a holttestboncolásoknak. A tanulmányok „modelljei” akasztott bűnözők voltak. Rembrandt (1606-1669) Doktor Tulp anatómiaórája című, 1636-ban festett képén például egy Aris Kindt nevű tolvajt boncolnak(a férfi ruhát lopott, nem is egyszer).

Rembrandt: Doktor Tulp anatómiaórája című festménye

Az anatómusokról a köztudatban élő képet láthatjuk, épp a kéz hajlítóizmairól folyik a szó. Anatómiát az orvosok és a sebészek tanultak, egyes nyilvános alkalmakkor pedig az érdeklődők: jogászok, kereskedők és tanácsnokok is megjelenhettek az előadásokon. Vesalius a XVI. század közepén már a tetem vizsgálatát az orvosi kutatásban alapvetőnek tartotta, és kiadta az emberi szervezet felépítését tárgyaló első anatómiát.

Andreas Vesaliu

Az anatómia ismerete után kerülhetett sor a kóros szervi elváltozások vizsgálatára. Morgagni, a XVIII. század elején élt olasz orvos, a boncoláskor talált organikus elváltozásokat írta le, ő tekinthető tehát az első kórbonctan megalapítójának.

Giovanni Battista Morgagni

Jelentős lépés volt a mikroszkóp felfedezése és alkalmazása, mely az emberi szervek, szövetek még részletesebb megismerését tette lehetővé.

Antik mikroszkóp

Kialakult a szövettan tudománya. A kóros szövetek mikroszkopikus vizsgálatával a kórszövettan foglalkozik. Virchow a XIX. század közepén megjelent cellulárpatológiai munkájában a betegség okát a szerveket felépítő sejtekben találja.

Rudolf Virchow

Elévülhetetlen úttörő munkásságában azonban nem értékelte megfelelően a sejtekből felépülő szervezet egységes egészének jelentőségét, azt , hogy bárhol keletkezik is kóros folyamat, az az egész szervezet működését befolyásolja. Az organikus elváltozásokat feltáró tudományokat meglehetősen későn követte a kóros működést feltáró és tanulmányozó tudomány, a kórélettan. A kórélettan az élettani ismereteket figyelembe véve, tisztázta a kórfolyamatok és a tünetek keletkezéseinek okait. Az emberi szervezetet egészen az 1800-as évekig kizárólag a férfiak tanulmányozhatták. Az asszonyoknak jelentéktelen szerep jutott, ha jutott. Az egyetlen kivétel a bába mestersége volt. Viszont például a gyermekágyi láz kapcsán igen jelentős szerepet kaptak a betegség megértésének és kezelésének megfigyelési szakaszában. Hazánkban a kórbonctan első egyetemi tanára Arányi Lajos volt, és ő írta meg az első magyar nyelvű kórbonctan tankönyvet. Krompecher Ödön nevéhez fűződik a bőr egy gyakori daganatának felismerése és leírása. A magyar kórélettan megteremtője Hőgyes Endre.

Hőgyes Endre

A veszettségre vonatkozó kutatásai, valamint a hallás kórélettanban kifejtett munkássága világszerte ismertté tette. Schaffer Károly a központi idegrendszer neves kórszövettani kutatója volt.

3. AZ EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉG MEGHATÁROZÁSA Az élő szervezet egyensúlyi állapotának megőrzése érdekében viszonylag tág határok közt képes alkalmazkodni környezetének változásaihoz. Ez a viszonylagos egyensúlyi állapot az egészséges vagy normál állapot. Az egészség és betegség fogalmának pontos meghatározása nehéz, mivel egyedi eltérés és tűrőképesség szabja meg az egyensúlyi állapot megtartására irányuló alkalmazkodás normál vagy attól eltérő határait. Az egészség az egyén testi és szellemi működési egyensúlyának összessége, de az embert mindenkor az őt körülvevő környezetben kell megítélni. A környezet viszont állandóan változik, s ez az állandó átalakulás az emberi szervezetet is új feltételek elé állítja. Egészség: a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. A betegség olyan állapot, amelyben az életfolyamatok a normálistól jelentősen és tartósan eltérnek.

4. A KÓROKOZÓ TÉNYEZŐK

Az életfolyamatok kóros megváltozása (a betegség), belső-, külső és a rizikótényezők hatására jön létre. A belső okok hatása örökletes tényezőkön és alkati adottságokon alapszik. A külső kórokok alatt a legkülönfélébb tényezőket értjük, amelyek a szervezetet kívülről érik és betegséget előidézni képesek. Általában a betegséget nem egy ok, hanem sok tényező együttes hatása hozza létre. A betegséget létrehozó okok együttese nem azt jelenti, hogy minden ok egyforma jelentőségű. A felderített kórfolyamatokban mindig találunk olyan tényezőt, amely közvetlenül felelős a betegség keletkezéséért. A betegség kialakulásáért közvetlen felelős kórokot elsődleges vagy vezető kóroknak nevezzük. A kórfolyamatok kialakulásához vezető külső kórokokat két nagy csoportra oszthatjuk:

- élettelen kórokok közé tartoznak a mechanikai, az elektromos, a sugárzási, légköri és a kémiai ártalmak

- élő kórokok közé tartozik az emberre ártalma (patogén) mikroorganizmusok (a vírusok, baktériumok, rickettsiák, protozoonok), a gombák, a férgek és az ízeltlábúak.

4. 1. Az élettelen kórokok 4.1.1. Mechanikai ártalmak Az emberi testet érő erőhatások, de elsősorban a durva erőbehatást sérülésnek, traumának nevezzük. A trauma különböző lehet aszerint, hogy az egész szervezetet vagy annak kisebb-nagyobb területét érintette az erőbehatás. A mechanikai hatásra keletkezhet: rázkódás, törés, összenyomás, seb, ficam és rándulás.

- Rázkódást (commotio) a test egy részét vagy az egész testet érő ütődések, vagy ütések idézhetik elő. A rázkódás általában nem okoz kimutatható szöveti károsodást, de következménye lehet súlyos, mint pl. a központi idegrendszer működési zavara az agyrázkódás (commotio cerenri), vagy mellkast érő ütésnél a szív megállása.

- Zúzódást (contusio) nagyobb erőművi hatások okozhatnak. A zúzódott szövetek között megszakadhatnak erek, szövetközti vérzés (haematoma) jöhet létre, vagy a megnyílt erek űrterébe jutnak a zúzott szövet sejtjei, és ott emboliát okozhatnak.

Zúzódás lábon

- Összenyomás (compressio) is okozhat káros elváltozásokat, ha a nyomás hosszabb ideig eltart. Mint pl. szoros harisnyanadrág

Gumis bokarögzítő

- Törés (fractura) akkor következik be, ha a mechanikai erőhatásokra a csont folytonossága megszakad. A végtagok csontjai gyakrabban törnek, mint a lapos csontok.

Combcsonttörés röntgenképe

- Rándulás (dystorsio) az izületeket érő erőhatások következtében alakul ki. Az izületi végek egymástól átmenetileg eltávolodhatnak, a környező lágy részek (izületi tok, inak) túlfeszülnek.

Bokaizületi rándulás

- Ficam (luxatio) akkor keletkezik, ha az ízfelszínek eltávolodnak egymástól és rendellenes helyzetben rögzülnek.

Csípőficam röntgenképe

- Sebek (vulnus) keletkeznek ha erőművi behatásra a bőr folyamatossága megszakad. A sérülések nagy többsége szúrás, vágás, lövés, harapás, zúzódás következtében keletkezik. A külső sérülések a hámhorzsolástól a mélyreható roncsolásig alkalmas kaput nyitnak a kórokozók behatolására, a fertőzésre.

A mechanikai ártalmak közé soroljuk a mozgási betegségeket, amikor a szervezet egyensúlyi helyzetét kényszermozgások zavarják, pl. lift, körhinta. Leggyakrabban előforduló a tengeribetegség és a légibetegség. 4.1.2. Elektromos ártalmak Elektromos ártalmat okozhat a villámcsapás és leggyakrabban a hálózati váltóáram.

- Villámcsapás a természetben keletkezett elektromos eredetű 10-100 millió volt feszültségű szikrakisülés. A villám a bőrön és a szövetekben égést, szakított sebet okoz. E sérüléseknél veszélyesebb azonban, hogy a villámcsapás hatására gyakorta megszűnik a sív- és az idegrendszer működése, és a halál azonnal vagy percek alatt bekövetkezik.

- Hálózati váltóáram okozta kóros elváltozás gyakran fordul elő óvatlanság és baleset következtében. Az áram fizikai sajátosságai közül jelentősége van a feszültségnek, áramerősségnek (milliamperes áram is már lehet halálos), de veszélyessége függ a frekvenciától is. Bizonyos esetekben már a 40-60 volt váltóáram is veszélyes lehet, de a 450-500 voltnál nagyobb feszültségű áramütés rendszerint halálos kimenetelű. Az egyenáram ugyanolyan feszültség mellett kevésbé veszélyes, mint a váltóáram. Az emberi test magas ion- és víztartalma miatt jól vezeti az áramot. Az áramvezetés először mindig a bőrfelületen jelentkezik kisebb feszültség és áramerősség mellett, ugyanis a bőrnek meglehetősen nagy az ellenálló képessége. Amikor ez az ellenállás már kevésnek bizonyul akkor a bőrön belépő és a testből kilépő áram a behatolás és a kilépés helyén égési sebeket idézhet elő. Az áram általános hatása eszméletvesztés, különböző izomcsoportok görcse, légzésbénulás lehet, vagy megállhat a szív. Bizonyos esetekben az áramütést a gyógyításban használják.

4.1.3. Sugárzási ártalmak A sugárzó energiák közül ártalmat okozhat a fényhatás, a hőhatás, a röntgen és a rádiumsugárzás

- Fényártalmak: ha a napfény intenzitása meghaladja a szokásos mértéket leégés keletkezik. Ebben a folyamatban a napfény ultraibolya sugárzása játssza a főszerepet. Hatására a bőrön vörösödés, hólyagképződés, majd hámlás és barnulás alakul ki. Napfénnyel szemben a fogékonyság egyénileg változik. Hatását a napfény időtartama, a fény beesési szöge is jelentősen befolyásolja. Ha a napsugárzás hosszú ideig éri a fedetlen fejet, napszúrás fejlődik ki. Az agyban az erős és tartós napfény hatására vérbőség és vizenyő keletkezik. Intenzív napfény, elektromos ívfények a szem érző elemeit károsítják. Ennek legsúlyosabb formája a hóvakság. A szem kimerülésével átmenetileg a látás funkciója is megszűnik.

- Hőártalmak: bizonyos foknál alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet kórokozó tényező lehet. A bőr bizonyos határok között védi a mélyebben fekvő szöveteket a túlzott felmelegedéstől és lehűléstől, a bőrben átfolyó vérmennyiség szabályozásával. Annak megfelelően, hogy túl meleg vagy a túl hideg a test egész felületére hat-e vagy csak valamely körülírt részére, aszerint általános, illetve helyi hatásokról beszélünk.

A meleg okozta helyi károsodást égésnek nevezzük. A magas hőmérséklet égési sérüléseket okoz, ha a test forró gőzzel, vízzel, izzó tárgyakkal vagy lánggal érintkezik. Az égési sérülés attól függ, hogy a sérülés milyen mélyre hatol, milyen a kiterjedése és az elhelyezkedése. Elsőfokú égés: a bőr legfelső rétege károsodik, bőrpír, duzzanat, fájdalom jelentkezik. Másodfokú égés: a bőr mélyebb rétegei károsodnak, jellemző, hogy az égett felület felhólyagosodik. A hólyag könnyen megreped, utána hámfosztott terület marad, mely könnyen fertőződhet.

Harmadfokú égés: az égett részek elhalnak, gennykeltőkkel könnyen fertőződnek. Maradandó elváltozást hoz létre. Negyedfokú égés: huzamosabb ideig tartó, nagy mennyiségű hőenergia, pl. lánghatás következménye, a testrészek elszenesednek.

Égési sérülések osztályozása

A hőháztartás egyensúlyzavara a hőpangás, a túlmelegedés. Páradús, testhőmérsékletű vagy annál magagasabb hőmérsékletű környezetben a test nem képes a felesleges hőt párologtatással leadni ilyenkor hőpangásról beszélünk. A hőpangás kezdeti szakaszán fejfájás, szomjúságérzés, szapora szívműködés és légzés jelentkezik. A hőpangás súlyosbodása hőgutát okozhat. A beteg elájul, vérnyomása csökken, légzési zavarok lépnek fel, esetleg görcsök is jelentkezhetnek. A hideg általános hatása akkor érvényesül, ha a hideg az egész szervezetet károsítja. Kihűlés akkor fenyegeti az embert, ha a bőr a hővesztést nem tudja megakadályozni, és a szervezet a hőtermelést nem tudja fokozni. Általában 20-25 °C-os testhőmérséklet halálos (24 °C-os testhőmérsékletű embert megfelelő gyógyszeres kezeléssel és lassú, fokozatos felmelegítéssel még sikerül életrekelteni.) Az alacsony hőmérsékletű környezet szerepet játszik a hűléses megbetegedésekben. A hideg helyi hatásaként körülírt vörös folt keletkezik. A fagyás különösen a végtagokon, elsősorban a ruhával nem fedett testrészeken gyakoribb. A fagyási sérülések osztályozása: Elsőfokú fagyás: ekkor a bőrön sárgás, fehéres elszíneződés jelentkezhet, vizenyőssé válik az adott terület, a fagyás ellenére égő érzés jelentkezik, valamint gyakori a terület érzék kiesése, zsibbadása, majd a bőr hámlani kezd, ami több napig, akár hetekig is tarthat. Másodfokú fagyás: fő jellemzője a bővérűség, vizenyő, majd körülbelül fél nap után hólyagképződés indul meg. A vizenyő kb. 1 héten belül elmúlik, azonban a hólyagok bezáródásához akár 3-4 hét is szükséges lehet, helyükön pedig fekete pörk jelenik meg, mely leválása után a bőr vékony, érzékeny és gyakran fájdalmas lesz.

Harmadfokú fagyás: eddig leginkább a hámréteg, esetleg az irharéteg sérült. Harmadfokú fagyás esetén azonban a bőr teljes mértékben érintett, vagyis a bőralja is sérülést szenved. Jellegzetesen viaszos fényű lesz a bőrfelület, erősen megdagad és folyadék kezd szivárogni. Napokon belül megjelenhetnek a mélyebben található szövetek elhalására jellemző tünetek, mint: a kemény, vastag fekete pörk, mely leválva fekélyes sebeket hagy maga után. Jellemzően lüktető, nyílaló fájdalommal jár. Negyedfokú fagyás: ebben az esetben a bőr, izmok és még a csontok is elhalnak. Üszkösödés indul meg, az érintett terület fekete, mumifikálódottá válik. Ionizáló sugárártalmak A radioaktív bomlás során keletkezett sugárzás, valamint a röntgensugarakat ionizáló sugaraknak nevezzük.

A radioaktív anyag jele

Az ionizáló sugarak minden sejtre károsak, de a különböző sejtek, szövetek érzékenysége nagyon eltérő. Igen veszélyes a csontvelő sejtjeire, valamint az ivarsejtekre, mivel ezek állandó fejlődésben vannak. Különösen veszélyes a magzatra és a fejlődésben lévő gyerekekre. Az ionizáló sugarak kórokozó hatására jellemző, hogy a legkisebb, önmagukban látszólag hatástalan sugáradagok által okozott elváltozások megmaradnak. Újabb besugárzás esetén ez a hatás hozzáadódik a korábbi károsodáshoz. Másik hatása, hogy semmiféle tünetet nem okoz, még nagyobb sugáradagot sem tudunk érzékszerveinkkel érzékelni. Ha a szervezetet nagy mennyiségű sugárenergia éri, a teljes szervezetet károsító sugárbetegség alakul ki. Daganatos megbetegedéseknél azonban gyógyító hatású is lehet. 4.1.4. Légköri ártalmak Ismeretes, hogy az ember szervezete egy bizonyos légköri viszonyhoz hozzászokott és kisebb változásokhoz tud alkalmazkodni. Ha viszont a légköri viszonyok hirtelen megváltoznak, az ún. meteorológiai frontok átvonulásával, szokatlanul nagy megterhelést jelenthetnek az ember számára. A frontváltozás befolyásolja a munkakészséget, a szellemi funkciókat. A légnyomás fokozódása vagy csökkenése is okozhat kóros elváltozásokat. A tengerszint feletti magasság növekedésével a légnyomás és ezzel együtt a levegő oxigéntartalma is csökken. A légnyomás megváltozásánál fontos milyen gyorsan következik be.

- A magassági betegség, a magas hegyeken vagy a levegőben utazókon alakul ki. Hegyi betegség magashegyi alpinistákon fejlődik ki. Első tünetei 3000 m magasan jelentkeznek. A viszonylag lassabban kialakuló oxigénhiány tünetei a gyors és felületes légzés, szapora pulzus, fáradékonyság, álmosság és közöny. A repülők magassági betegségében ez gyorsan alakul ki a gyors emelkedés miatt 4000-5000 méter felett.

- Keszonbetegség: a huzalmasabb ideig nagy nyomású légtérben( keszonban) való tartózkodás alatt a vérben oldott levegőmennyiség növekedése csak akkor okoz bajt, ha a nyomáscsökkenés túl gyorsan következik be és a vérben feleslegben oldott levegő hirtelen kiválik az oldatból, buborékokat alkot és légembóliát okoz. Óvatos kizsilipelés során az oldott többletlevegő a tüdőn keresztül távozik.

Kémiai ártalmak Minden kémiai anyag kórokként szerepelhet, a szervezetbe jutva mérgezéseket okozhat. A gyakorlatban az olyan anyagokat nevezzük méregnek, amelyek már viszonylag kis adagban károsító hatást fejtenek ki. A mérgezések lehetnek szándékosak és nem szándékosak. A szándékos mérgezések különböző okokból elkövetett bűntettek: a nem szándékos mérgezések gondatlanság vagy tévedés következményei. A mérgezések lehetnek ipari, mezőgazdasági és medicinális mérgezések. A vegyipari termékek közé tartoznak például a tartósítószerek, mosáshoz használt vegyszerek, festékek, oldószerek. Mezőgazdasági vegyszerek például a gyomírtók vagy a növényi kártevőket pusztító szerek. A mérgek helyi hatása az enyhe vérbőségtől a szövetelhalásig számos formában megnyilvánulhat. 4.2. Élő kórokok Élő kórokoknak nevezzük mindazokat a mikroorganizmusokat, egy- vagy többsejtű élőlényeket, amelyek megbetegíthetik az embert. Ide tartoznak a vírusok, a baktériumok, az egysejtű állatok (protozoonok), a gombák, a férgek és az ízeltlábúak. A vírusok, baktériumok, protozoonok számos kórfolyamat kialakulásában vezető kórokként szerepelnek. Ezen kórokokkal a járványtan foglalkozik bővebben. 4.2.1. A vírusok A vírus latin eredetű szó, magyarul mérget jelent. Nagyságuk vírusféleségenként eltér. Nanométeres nagyságúak (1 nm= 10-9 m). Bekerülésük az élő szervezetbe történhet bőrön, légutakon, valamint az összes szervrendszeren keresztül. A legnagyobb számú fertőzéstípus kapcsolható a vírusokhoz. Ezek közül néhán példa: agyhártyagyulladás(vírusos), agyvelőgyulladás, bárányhimlő, fertőző májgyulladás, járványos gyermekbénulás, herpesz, himlő, influenza, kanyaró, mumpsz, nátha, rubeóla, sárgaláz, veszettség stb. 4.2.2. A baktériumok

A baktériumok egysejtű, többnyire pár mikrométeres (1 ) mm 610−=μ mikroorganizmusok. Változatos megjelenésűek: sejtjeik gömb, pálcika, csavart stb. alakúak lehetnek. Számos típusuk közül kórokozónak tekintjük azokat, ameylek parazita együttműködést alakítanak ki más élőlénnyel. A fertőzés létrejöhet érintkezéssel, táplálékkal, levegő vagy víz útján. Számos fertőzés kórokozói például: diftéria, gázgangréna, hastífusz, kankó, lépfene, orbánc, ételmérgezés, skarlát stb. 4.2.3. Protozoonok Egysejtű véglények, melyek a gazdaszervezetben képesek szaporodni. A protozoon fertőzés általában széklettel szennyezett étel vagy ital elfogyasztása útján terjed. Rossz higiénés viszonyok között sokkal gyakoribb. Számos fertőzés korokozói: amőbiázis, malária, toxoplazmózis, trichomoniázis, lambliázis. 4.2.4. Gombák Számos betegség okozói lehetnek. A gombák megtelepedési helye szerint megkülönböztethetjük a belső szervek, a bőr, a köröm és a haj gombás elváltozásait. A gombás fertőződés jelentősége az utóbbi évtizedekben megnőtt. Hosszan tartó antibiotikus kezelés esetén a korábban közömbös gombák kórokozókká váltak. E megváltozás oka, hogy a széles spektrumú antibiotikumok a bőr normális baktériumflóráját kipusztítva, a mikroorganizmusok egyensúlyát felborítják.

Például a Candida albicans a csecsemők és kisgyerekek szájpenészét okozó sarjadzó gomba. Jellemzők a száj nyálkahártyáján megjelenő fehér pontok és a hártyás lepedék.

A candida albicans mikroszkópi képe

4.2.5. Férgek A férgek többsejtű élősdi állatok. A betegségeket okozó férgek jellegzetes alakjuk alapján fonalférgek és laposférgek csoportjába tartoznak. A fonalférgek terjedésében köztigazda nem szükséges. Ide tartozik a cérnagiliszta, az orsóféreg és az ostorosféreg. A cérnagiliszta a bélben élősködő 1-12 mm hosszú apró féreg. Főleg a vékonybél alsó szakaszában élősködik, de a nőstények levándorolnak a végbélbe és annak környékén rakják le petéiket. A peték a végbélnyílást vakaró kézről, a körmök alól a szájba, majd újra a bélbe jutnak, ahol féreggé fejlődhetnek.

Cérnagiliszták a végbélben

Jellegzetes tünete, hogy a végbél és a nemi szerek körüli terület erősen viszket. A betegség különösen gyermekkorban gyakori. Az orsógiliszta a föld minden részén előforduló féreg, 20-25 cm-re is megnő. A petékkel fertőzött víz vagy táplálék elfogyasztásával kerül a tápcsatornába. Az érett petéből kikerülő lárva a patkóbélbe kerül. Növekedés után átfúrja a bél falát, bejut a májba, majd a vénás rendszeren át a jobb szívfélbe, onnan a tüdőbe jutva átfúrja magát a hörgőbe. A beteg felköhögi és a garatba került lárvákat újra lenyeli. A lárvából a bélrendszerben fejlődik a féreg, amelynek petéi a széklettel távoznak.

Az ostorféreg a vékonybél nyálkahártyájába fúródva él. A fertőzött, nem kellő hőfokon elkészített disznóhús fogyasztása következtében kialakuló betegség. Hasmenéssel, hányással, izomfájdalmakkal, lázzal járó állapot. A laposférgek terjedéséhez köztigazda szükséges. Gyakorlatilag nálunk a kutyák, sertések és a szarvasmarhák által terjesztett galandféreg két formája fordul elő. A pántlikagiliszta a horgasfejű galandféreg a vékonybél falára szívja magát. Petéi a széklettel ürülnek és a sertés szervezetébe jutva mint lárvák tokolódnak be. Az ilyen hólyagocskákat tartalmazó hús a borsókás sertéshús. Az ilyen borsókás hús fogyasztásától fertőződik az ember.

A horgasfejű galandférgek rögzítőszervének mikroszkópi képe

A tömlős galandféreg a kutyák vékonybelében élő apró féreg. A féreg petéi az emberben fejlődnek lárvává. A lárva átfúrja a bél falát és a belső szervezetben, főleg a májban, de néha a tüdőben és az agyban is tömlőt képezhet. A tömlő lassan növekszik és nyomási tüneteket okoz. 4.2.6. Ízeltlábúak Az ízeltlábúak azok a rovarok, amelyek vagy állandóan, vagy csak időnként vérszívás céljából élősködnek az ember testén. Kóroktani szempontból fontosak a tetvek, a bolhák, a legyek, a szúnyogok és különösen az atkák és a kullancsok. A kórokozó ízeltlábúak vagy a vérszívás útján, vagy a testükre tapadt kórokozó szállításával betegséget okozhatnak. a) Tetvek: ide tartozik a fejtetű, a ruhatetű és a fan- vagy lapostetű. A fejtetű a hajas fejbőrön él. A nőstény a petéit a hajszálak tövébe tapasztja (serke). A serkéből a rovar egy hét alatt búvik ki. Csípésének helyén a bőr viszket, esetleg kicsiny hólyagokból álló kiütést okoz. A ruhatetű petéit a ruhákra rakja, és rendszerint a ruhában tartózkodik, csak vérszíváskor mászik a testre. A ruhatetű terjeszti a kiütéses typhust. b) Bolhák: a közönséges bolha a kórokozók terjesztésében nem játszik szerepet. Szúrása kellemetlen, helyén vérbő udvar marad.

A bolha

c) Legyek: a legyek közül a házilégy a nyári időszakban rendkívül gyorsan szaporodik. Helyét állandóan változtatja, a fertőzött anyagokról rátapadó csírákat egyik helyről a másikra hurcolja, így terjeszti a betegséget. Egyes trópusi betegségeket vérszívó légyfajok terjesztenek.

A házilégy

d) Szúnyogok: hasonló módon terjesztik a betegséget, mint a vérszívó légyfajok. Különös jelentősége van az Anopheles szúnyogoknak, amely a malária kórokozóját terjeszti.

Gyötrőszúnyog

e) Atkák: Ide tartozik a rüh okozója, a rühatka. A kb. 0,5 mm nagyságú rovar a bőr hámrétegében járatokat fúr, és ide rakja petéjét. A rühesség jellegzetes tünete a hosszú, szürkés, vonalszerű járat a bőrben. Elsősorban a kézujjak között, a csuklótájon, elhanyagolt

esetekben testszerte. A véresre vakart bőr helyén gyakori a gennykeltők okozta másodlagos fertőzés.

Rühatka

f) Kullancsok: alig pár milliméter nagyságú, de vérszívás közben testének többszörösére is megduzzadhat. Leggyakrabban bokros területen,erdőkben találhatók. Észrevétlenül fúrják be szívókájukat a bőrbe. Kitépni nem szabad, légzőnyílásait eldugítva megfullad, s magától kiesik. A kullancs csípése nemcsak gyulladást válthat ki, hanem közvetítője lehet fertőző betegségeknek is. Leggyakrabban agyvelőgyulladást terjesztenek.

Kullancs-vérrel teli

5. A KÓRFOLYAMATOK A korokozó tényezők kóros folyamatokat indítanak meg a szervezetben. A kórfolyamatot, a betegség kifejlődését tünetek jelzik. A betegség felismerését elősegíti, ha ismerjük a kórok behatolási helyét, a helyi tüneteket, a kórok általános hatásait és további megnyilvánulásait. Különböző korokozók betegséget előidéző hatása nagymértékben függ az ember fogékonyságától, a hajlamtól és az ellenálló képességtől. 5.1. A behatolás kapuja A behatolás kapuja az a hely, amelyen át a kórokozó a szervezetbe jut. A betegség keletkezése határozottan attól függ, hogy a kórokozó hol támadja meg a szervezetet. A kórokozók csak a számukra megfelelő behatolási kapun történő bejutás útján képesek fertőzni. Miután a kórokozó behatolt, ott helyben vagy a behatolás környékén fejti ki elsődleges hatását. Az elsődleges elváltozás vagy tünet sok kórfolyamatban jellegzetes és típusos. Fontos azonban figyelembe venni, hogy minden helyi elváltozás bizonyos mértékben befolyásolja az egész szervezet működését.

Az elsődlegesen keletkezett reakciók mellett az egész szervezet bekapcsolódik a kórfolyamatba. Tehát egy bizonyos idő után általános hatások jelentkeznek. A kórfolyamatok létrehozhatnak helyi elváltozásokat és tüneteket a behatolás helyén, valamint védekezési reakciókat és általános tüneteket az egész szervezetben. Néhány esetben a fertőzés csak minimális reakciót okoz a behatolás helyén, de ez a reakció adott feltételek között újabb folyamatot indít el. Ilyenkor szövődményről beszélünk. 5.2. A kórfolyamatot befolyásoló tényezők A betegség a kórokozó és a betegségre fogékony szervezet egymásra hatásának következménye. Az emberek szervezete sok tekintetben eltér egymástól. Hiszen egy bizonyos betegséget az egyik ember megkapja, a másik ugyanolyan körülmények között nem. A betegségre való hajlamot befolyásolják a társadalmi és szociális körülmények, az alkat, a már lezajlott betegségek, a nem és az életkor, továbbá az öröklött tulajdonságok. 5.2.1. Társadalmi és szociális körülmények Ha a szervezet általános ellenálló képessége csökken, melyet legtöbbször a nem megfelelő táplálkozás, a pihenés, az öltözködés, a lakás- és munkakörülmények együttese vagy ezek egyike idéz elő, akkor az ember fogékonyabb lesz a betegségekre. Ugyanilyen fontos tényező még a tudatlanság és a műveletlenség. 5.2.2. Alkat Az alkat a szervezet anatómiai és élettani sajátosságainak összessége. Az alkat nemcsak öröklött tulajdonságok összessége, hanem az egyéni fejlődés folyamán az élet konkrét feltételei között alakult ki. Bizonyos jellemző tulajdonságok alapján az emberek között alkati típusokat lehet megkülönböztetni. Az alkati típusok lehetnek normosteniás, hypersteniás, asteniás és kevert alkat.

- A normosteniás vagy atléta alkat klasszikusan, részarányosan fejlett. Egészséges, általános ellenálló képessége a betegségekkel szemben ideális.

- Hypersteniás alkatú ember kövérkés, elhízásra hajlamos. Csontváza jól fejlett, gyakran alacsony termetű, a bőr alatti zsírrétege különöse fejlett. Általában hajlamos a keringési betegségekre. Az anyagcsere-betegségek közül a köszvény és a cukorbaj gyakoribb.

- Az asténiás alkatú soványok, nehezen hízó, vékony emberek. Általános ellenálló képességük gyenge. Különösen hajlamosak az emésztőszervi és légzőszervi krónikus betegségekre. Az izomzat gyengesége miatt gyakori a sérv, a kötőszövet gyengesége padig a belső szervek süllyedéséhez vezethet.

- Kevert alkatú emberekkel találkozunk a leggyakrabban. Ilyen a legtöbb ember, az előző csoportok jellemző tulajdonságait elegyítve.

5.2.3. Lezajlott betegségek Ha valaki valamely betegségre az általánosnál érzékenyebb, ezt a tulajdonságot hajlamnak nevezzük. De a lezajlott betegségek is növelhetik a más betegségre való hajlamot, mivel a lezajlott betegség után az ellenálló képesség csökken. 5.2.4. Nem és életkor A kóros folyamatok keletkezését és befolyását alakító szervezeti tulajdonságok között nagy jelentőségű a szervezet neme és életkora. Vannak olyan betegségek, amelyek csak férfiakon vagy csak a nőkön jöhetnek létre. A betegségre való hajlam változik az életkor szerint is. Csecsemő- és kisgyermekkorban a fertőző betegségek fordulnak elő gyakrabban. Legegészségesebb a fiatal felnőttek korosztálya. Idősebb korban kialakulhatnak a hosszan tartó, esetleg már gyógyíthatatlan betegségek. Ekkor jelentkeznek a súlyos érelmeszesedés kórformái is. 5.2.5. Öröklés

Öröklésnek nevezzük az elődök bizonyos tulajdonságainak átadását az utódok számára. Egyes esetekben a megbetegedések kész formái is átöröklődhetnek a szülőkről a gyermekekre. Általában azonban nem maguk a betegségek, hanem a megbetegedések lehetősége öröklött. E tulajdonságoknak az összességét nevezzük öröklött hajlamnak. Egyes kóros tulajdonságok öröklése sajátos módon nemhez kötött. Ilyen az örökölt vérzékenység. Ez a kóros tulajdonság mindig férfiak betegsége, de a nők örökítik át. A veleszületett betegségeknek két csoportja van, ezek az öröklött megbetegedések, illetve a magzati életben szerzett betegségek. 5.3. Rizikótényezők A különböző rizikótényezők nagy mértékben hozzájárulhatnak a betegségek megjelenéséhez. Ezen tényezők alapos átgondolással elkerülhetőek. a) Civilizációs ártalmak: egységesen ide tartoznak azok a szociális környezetünkben megtalálható ártalmak, amelyek életünk meghatározói, ezek közül is a legártalmasabb a stressz. A tartós stressz, amely napokig, hónapokig fennállhat, képes teljesen kimeríteni a szervezet erőtartalékait. A túlmunkát, a tartós idegi vagy testi megerőltetést nem lehet egy éjszaka alatt kipihenni. Bizonyos mértékig már genetikailag meghatározott az, hogy mennyire vagyunk képesek a stresszes helyzeteket elviselni. Ez a képesség fejleszthető különböző gyakorlatokkal. b) Dohányzás: a dohány alapanyaga a dohánylevél. Jelenleg a cigaretta a dohánytermékek fogyasztásának legelterjedtebb módja. Fogyasztásának legkényelmesebb módja a gyárilag előállított, dobozos cigaretta, de van, aki a mai napig maga sodorja a cigarettát, van, aki a szivarra esküszik, van, aki pipázik. A cigarettafüst több mint 4000 különböző kémiai anyagot tartalmaz. A dohányzás során jelentősen csökken az érzőhám érzékenysége, emellett számos rákeltő anyagot is tartalmaz. Nemcsak az aktív dohányosokra veszélyesek ezek a vegyületek, hanem a passzív dohányosokra is. c) Alkohol: az alkoholizmus kialakulásában meghatározó szerepe van a környezetnek. A nemek közötti különbségek alkoholizmusa is társadalmilag determinált. Az alkohol elsősorban az idegrendszert, a májat, a vesét és szívet károsítja. Az alkoholisták gyógyszerérzékenysége megváltozik, különösen az idegrendszerre ható szerekkel szemben alakul ki rezisztencia. d) Drogok: drognak nevezünk minden olyan szert, amely a szervezetbe kerülve annak működését megváltoztatja, s ezzel együtt megváltozik az ember közérzete, hangulata és legtöbbször a magatartása is. Orvosi felfogás szerint kábítószer az a gyógyszer vagy vegyszer, amely az élő szervezetben, elsősorban a központi idegrendszer működésében olyan változást idéz elő, amely – akárcsak rövid időre is – átalakítja az ember személyiségét. A kábítószereket régen gyógyításra, fájdalomcsillapításra vagy a hangulat megváltoztatására használták. Két nagy csoportjuk ismert a kemény drogok és a lágy drogok. 5.4. A betegség stádiumai A betegség lefolyását időtartamuk és a tünetek alapján heveny, félheveny és idült stádiumra oszthatjuk.

- Heveny (akut) megbetegedés rendszerint rövid ideig tart: 1-2 naptól 2-4 hétig. Heves tünetekkel jár, lefolyásának minden szakaszát jellegzetes súlyos szubjektív tünetek kísérik. Ilyenek a heveny fertőző betegségek.

- Félheveny (subakut) kórfolyamat úgy kezdődhet, mint akut betegség, de lefolyása elhúzódik (4-6 hétnél tovább). A betegség kifejlődése lassúbb, a tünetek sem olyan viharosak, ilyen pl. a szívhártya-gyulladás.

- Idült (krónikus) megbetegedés évekre, sőt évtizedekre elhúzódó, hosszan taró betegség. A betegség lassú lefolyású, tünetei kevésbé szembetűnőek. Sokszor valamely akut megbetegedés következménye lehet. A betegségre jellemző, hogy néha hosszú hónapokig, sőt évekig tartó nyugalmi szakaszok után a jellemző tünetek ismét fellángolnak. A beteg állapota hol romlik, hol javul pl. lepra, tuberculosis

5.5. A kórlefolyás szakaszai A kórfolyamatokat bizonyos közös sajátságok alapján általában négy szakaszra oszthatjuk.

- Lappangási szakasz: ez a szakasz a megbetegítő kórok behatásának pillanatától az első tünetek megjelenéséig tart. A lappangási idő idején a kórok már hat a szervezetre, de kóros szabályozások vagy tünetek még nem jelentkeznek. A szervezetben olyan változások történnek, amelyek a betegségre jellemző tünetek megjelenését elősegítik.

- Bevezető szakasz: kezdetekor a kórok kiváltja az első kóros szabályozásokat. Ilyenkor határozatlan általános tünetek mutatkoznak: általános gyengeség, fejfájás, rossz közérzet, hőemelkedés, a vörösvértestek süllyedési sebességének gyorsulása, a fehérvérsejtek számának növekedése.

- Kifejlődési szakasz: ebben a szakaszban bontakoznak ki a betegségre jellemző tünetek.Ennek az időszaknak van a elég pontosan megállapítható jellemző és típusos időtartama. A betegségre jellemző tünetek alapján felállítható a kórisme, és gyakran a betegség lefolyásának, idejének meghatározására is megadható.

- Kimeneti időszak: különböző lehet. Egyes esetekben a kórfolyamat a működések helyreállításával, gyógyulással végződik. Végül olyankor, amikor a szervezet nem képes alkalmazkodni a megváltozott életfeltételekhez, bekövetkezik a halál.

TANULÁSIRÁNYÍTÓ

1. Készítsen szerkezeti ábrát a kórok kiváltó hatásairól! Megoldás:

ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK

1. feladat

Írja le az egészség és betegség fogalmát!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

2. feladat

Nevezze meg és jellemezze a képen látható kórokot!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

3. feladat

Sorolja fel a kórfolyamatokat befolyásoló tényezőket!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

MEGOLDÁSOK

1. feladat

Egészség: a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. A betegség olyan állapot, amelyben az életfolyamatok

a normálistól jelentősen és tartósan eltérnek.

2. feladat

A képen látható kórok a törés (fractura), ami akkor következik be, ha a mechanikai erőhatásokra a csont

folytonossága megszakad.

3. feladat

1. Társadalmi, szociális körülmények

2. Alkat

3. Lezajlott betegségek

4. Nem és életkor

5. Öröklés

IRODALOMJEGYZÉK

FELHASZNÁLT IRODALOM Csókási Andrásné-Horváth Andrásné-Kissné Gera Ágnes: Biológia 10 Az ember életműködése, Az öröklés alapjai, Mozaik Kiadó, Szeged, 2006. Gál Béla: Biológia 11 A sejt és az ember biológiája, Mozaik Kiadó, Szeged, 2009. Dr. Mándi Barnabás: Anatómia-élettan, Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 2003. Dr. Pajor Géza: Egészségtan, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.

AJÁNLOTT IRODALOM Steve Parker: Az emberi test, Park Könyvkiadó, Budapest, 1995. Az emberi test felépítése (digitális tananyag): Multimédia Holding Rt., Budapest, www.mmholding.hu