Különleges kurzus nyolc előadása,

különleges résztvevőkkel

...mert beszélnünk kell

Integrált szabadegyetem 2013-2014PTE – Fogd a Kezem Alapítvány, Pécs

Készült a Fogd a Kezem Alapítvány megbízásából a Norvég Civil Alap támogatásával

a NCTA-2013-3188-G jelű projekt keretében.

Együttműködő partner:Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézete

Művészeti Kara Állam- és Jogtudományi Kara

A projekt megvalósulásának ideje:Pécs, 2013. augusztus – 2014. július

ISBN 978-963-12-0102-4

Felelős kiadó: Fogd a Kezem Alapítvány Szvacsekné Jahn Margit

A gyógypedagógiai szövegrészeket összeállította ésa kiadványt szerkesztette:

Hoffmann Judit

Készítette:Craetive Grafikai Műhely, Pécs

www.craetive.hu

A sokszorosítás joga fenntartva.Kereskedelmi forgalomba nem hozható

Megjelent: 150 példányszámban

1

TartalomBevezető .................................................................................................. 3Normalizációs elv ................................................................................... 10Az értelmi sérült fiatalok felnőtté válásának problémái ..................... 15Szuszogi................................................................................................... 26Első közös alkotásunk módja: „Murál Morál” .................................... 29Közösség .................................................................................................. 32Képes vs. nem képes, azaz a támogatott döntéshozatal a gondnoksággal szemben ..................................................................... 36Művészet a gyógypedagógiában ........................................................... 96Közös otthonunk a művészet ................................................................ 98Az értelem működésének különböző minőségei ................................. 110A kísérő szakemberek gondolatai a kurzusról ..................................... 118Playback színház .................................................................................... 120A jogi szabályozás szerepe a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben .............................. 124Elnyomottak Színháza ........................................................................... 135Rehabilitációs hozzájárulás vagy hozzájárulás a rehabilitációhoz? .. 144Vagyunk Mi: Emberek ........................................................................... 157Pszichiátriai gyógyszerek és függőség .................................................. 162Gondolatok ............................................................................................. 170Zárszó ...................................................................................................... 172

3

Bevezető„A valódi esélyegyenlőség azt jelenti, hogy az adott személy szinte látha-tatlanul belesimul a társadalomba, mint annak egyik alkotóeleme: tanul, felnő, dolgozik, eltartja magát, szeret és szeretik, éli az életét, mint min-denki más.” (Kálmán Zs. 2002)

Kedves Hallgatók, Szakemberek, Érdeklődők, Érintett Fiatalok, Szülők!

A Fogd a  Kezem Alapítvány 1991-ben jött létre azért, hogy értelmi képességében akadályozott felnőtt emberek számára nappali ellátást, foglalkoztatást, majd később lak-hatást biztosítson. A kezdeményezés szakmai válasz volt egy hiányterület és szülői igény kielégítésére: felnőtt korba lépő akadályozott emberek nap-közije azért alakult, hogy családi-as hangulatú, fejlesztésre orientá-ló, ugyanakkor a világ felé nyitott közegben tölthessék napjaikat az  érintettek, másrészt támogatás, lehetőség a  szülőknek arra, hogy normális mederben tarthassák életüket: leváljanak gyermekükről, és megmaradhassanak aktív, ke-reső embernek. Ezért létesült ké-sőbb a lakóotthon is. Az élet rend-je a felnövő gyermek eltávolodása, függetlenedése a  szülőktől. A gye-rekeinket csak kölcsön kapjuk! Így van ez rendjén. És így lenne rend-jén az  akadályozott gyermekeink esetében is. Élni, és élni hagyni.

Eltelt már több mint húsz év. A  változó társadalmi környezet-ben, jó és rossz gazdasági közeg-ben is képes volt fennmaradni, sőt mára többcélú intézménnyé vált az alapítványi napközi. Mi az életben maradás, a fennma-radás kulcsa? Folyamatos kapcsolat a  külső körülményekkel: gyors reagálás a  környezet, a  világ változásaira. Folyamatos megújulási törekvés, innováció, próbálkozások, harcok, együtt haladás a változásokkal. Miért maradt csak szórványos kezdeményezés a húsz éve létesült napközi? Miért nem tudott meg-sokszorozódni, hisz itt csak 40-en vannak, de Pécsett legalább százan élnek még hasonló képességprob-lémával, elszigetelten? Magyaror-szágon a  fogyatékossá minősített emberek száma közel hatszáz-ezerre tehető. Ebből minden tize-dik értelmi akadályokkal küzd.1

1 Dézsi Betti: Tanulmány az  Országos Fogyatékosügyi Portálhoz, 2004.

4

Az  érintettség azonban nem csak magát a személyt befolyásolja, ha-nem a  közvetlen környezettől is újfajta alkalmazkodást kíván: el-fogadást, életmódváltást, anyagi nehézségeket, amennyiben fel kell adni gondozás miatt az eredeti ál-lását valamelyik szülőnek, baráti kapcsolatok ellehetetlenülését, stb. Végső soron sok esetben elszige-telődéshez vezethet, ami a  csa-lád egészének zavart működését, a  belső kapcsolatok nehézségét eredményezheti. Maga az elszigeteltség az akadálya, súlyosbító tényezője annak, hogy ezen embertársaink és családja-ik teljesebb, kiegyensúlyozottabb életet élhessenek. Az Empower Integrált Szabadegye-tem nyolc alkalomból álló kur-zusának elsődleges célja az  volt, hogy új, tőlük eddig távoli közeg-ben szóljanak az  érintettek. Olyan szakmák képviselőit, leendő kép-viselőit szólították meg program-jukkal, akik munkájuk során nagy valószínűséggel találkozni fognak az értelmi fogyatékosság problémá-ival. Az  volt a  cél, hogy segítsék e szakmák jelenlévői számára őszinte megnyilvánulásaikkal a  jobb, telje-sebb megismerést, problémafeltá-rást, továbbá tegye őket a téma iránt érzékennyé. A  rendezvénysorozat a Norvég Civil Alap „Társadalmilag sérülékeny csoportok megerősítése” témakör keretében megvalósuló NCTA-2013-3188-G jelű projekt volt.

Kik gondoljuk azt, hogy léteznek még akadályozottak, akik élhet-nének nyitottabban, önállóbban? Akik közvetlenül körülveszik, is-merik az akadályozott embert.

– Elsődlegesen az  akadályokkal küzdő emberek szülei. Gon-doznak és gondoskodnak, mert az élet rájuk szabta ezt a felada-tot, pedig nem kérték.

– Hivatásos segítők, akik ezt a  munkát választották, mert belső igényük a segítés. Segítők, akik e területre sodródtak, be-lenevelődtek a feladatba.

– Néhány emberből álló koszo-rú, aki védi, óvja, húzza, vonja maga után a  sérülékenynek, te-hetetlennek hitt embertársát.

De vajon, tényleg olyan tehetet-len? Folyamatos kölcsönhatásban, kap csolatban vagyunk egymással, ebben a  kölcsönhatásban változ-tatunk másokat, és mi magunk is változunk. Ugyanígy van ez az  érintett családoknál is. Mivel kívül esnek a  többség látókörén, illetve kevesen vagyunk körülöt-tük nem ismerjük azokat a  lehe-tőségeket, melyeket fogyatékos embertásaink által élhetnénk meg. Kevesen vannak akik tesz-nek ezért az  ügyért, ezért több a  nehézség. Túl nagy teher válla-lása, hamarabb vezet fáradáshoz. A  fáradtság miatt fogy a  lelke-sedés, elfogy a  hit. Ha túlzottan belterjes a kör, akkor már nem tá-

5

mogat, hanem visszahúz. Ám, ha nem lennének e családok körön kívüliek, mindenki többet kama-toztatna a  nagy közösségben is: megoszlanak a  terhek, és kibon-takozhat az  akadályozott ember tehetsége is.

Ki kell lépni a szűk körből! Tágul-jon a  kör! Színesebb lenne a  vi-lág, hisz a  másképp gondolkodó máshogy lát bennünket, a világot. Megmutatnák számunkra, hogy olyan egyszerű az  élet, kár túl-bonyolítani! Megmutatnák, hogy nem kell mindent észérvekkel alá-támasztani, sokszor elég, sőt töb-bet segít az érzés, a megérzés. Szá-mukra is több lehet a tér, a levegő. Képesek lennének meglátni, hogy néha könnyebb, néha pedig kife-jezetten nehéz, nem csak nekik, hanem mindenki más számára is. Képesek lennének megélni, hogy fontosak, érték, és értelmet nyer, amit tesznek. Örök körforgásban, egymásra hatásban élünk. Nincs állandóság, nincs nyugvópont. Fo-lyik az élet és mi benne haladunk.Kell haladni! Hogyan, merre? Ki-ki a  maga útján, amit választ. A  segítők, a  szülők, és az  akadá-lyozottak is. Igen mindenki maga dönt, hogy hogyan akar élni. Segítőként, szakemberként: Érzem-e, hogy tehetségemnél, tu-dásomnál, valamint szakmaisá-gomnál fogva felelős vagyok olyan emberekért, akik támogatásra

szorulnak? Elmenekülök, vagy teszek azért, hogy javítsak mások helyzetén a magam eszközeivel? Látom-e a  munkámmal járó nehézségeket, az  esetleges stig-matizációt, az  alulfizetettséget? Hiszek-e az  élethosszig tartó fej-leszthetőségben? Hiszem-e, hogy megtalálom a kulcsot a rám bízott akadályozott emberhez, ahhoz, hogy erősítsem önállóságát? Isme-rem-e a  saját korlátaimat, határa-imat? Van-e bennem elég alázat ahhoz, hogy belássam, ha nem tu-dok megoldani egy problémát, és képes vagyok-e akkor más szak-embertől segítségét kérni?

SzülőkéntLemondok önmagam elképzelése-iről és feláldozom magam? Vagy megtanulok együtt élni a  hely-zettel, és a  megváltozott körül-ményekkel együtt valósítom meg az  elképzeléseimet? Feladom, vagy megoldásokat keresek? Egye-dül viszem a terhet, vagy megosz-tom másokkal? Félek-e szülőként megvallani, hogy úgy akarok élni, mint bárki más? Képes vagyok-e belátni, hogy fel-nőtt a gyerekem? Képes vagyok-e minden félelmem ellenére el-engedni őt? Képes vagyok-e oly módon eltávolodni akadályozott gyermekemtől, hogy el tudjon kezdeni önállósodni? Tudok-e bízni benne, és magamban, hogy eddig a  tőlem telhető legjobban

6

teljesítettem a  feladatom? Belá-tom-e a  saját gondozási határa-imat, tudom-e, hogy mikor ju-tok el arra a pontra, amikor már nem segítek, hanem inkább gátja vagyok az  önállósodásnak? Hi-szek-e a  szakembereknek, és tu-dok-e bízni bennük? Elhiszem-e, hogy nem csak rossz emberekből áll a világ?

Akadályozottként:Akarok-e felnőtt lenni? Akarok-e hasznos lenni? Jó-e nekem, hogy mindenben ki-szolgálnak, és ezért más alakítja az életem? Tudok-e küzdeni, sokszor próbál-kozni, gyakorolni munkát, spor-tot, bármilyen tevékenységet? És tudom-e, hogy kevés akarni, dol-gozni, tenni, alkalmazkodni kell érte minden nap! Megkeresem-e, hogy miben vagyok jó? Meg aka-rom-e találni azt a  hasznos tevé-kenységet, amit egyedül is meg tudok oldani? Figyelem-e, mi zajlik körülöt-tem? Van véleményem róluk, me-rem-e megmutatni a  véleménye-met? Vállalom-e, hogy dolgozom? Van-e, amit én döntök el?Tudom-e, hogy lehet rosszul dön-teni? Akkor ki a felelős? Vállalom a  tetteimért a  felelősséget? Ha té-vedek, mit teszek? Tudok-e segít-séget kérni?Tudom-e tisztelni a szüleimet any-nyira, hogy hagyom őket élni?

A Szabadegyetem szemináriu-mai, előadásai a  fentiekhez ha-sonló kényes kérdésekről szólnak. Az érintettek és családjaik nyíltan vállalták dilemmáik megosztását a  felsőoktatási hallgatókkal, ok-tatókkal. Arra vállalkoztak, hogy megmutassák magukat ország-nak, világnak – másképp, mint ahogy eddig tették.

Vállalva gondolataikat, tudásukat, nehézségeiket, érzéseiket – ami-hez valljuk be: merészség kell – le-hetőséget adnak új embereknek egy számukra teljesen idegen kö-zegben, hogy belépjenek a  körük-be, és együttes erővel adjanak új energiát, szemléletet mindenki számára. Minden új megosztott gondolat, tett, érzés színesebbé, élőbbé teszi ezt a  kis közösséget, a  fogyatékos emberek közösségét és a többséget egyaránt.

Az Empower Integrált Sza-badegyetem különössége az, hogy egymástól nagyon távoli világot hoz közel egymáshoz: értelmi képességek gyengesége és a  tu-dás fellegvárának találkozása. A különös az, hogy van kapcsolat, amely kölcsönösen gyümölcsöző lehet. Különleges a  megvalósítás módja is: délelőtt interaktív előa-dások – nem hagyományos tudo-mányos témákkal. Párhuzamosan a témák feldolgozása megtörténik egyszerűsített, akadálymentesí-

7

tett kommunikációs formában is az  érintettek közreműködésével. Délután művészeti, művészette-rápiás eszközökkel integrált alko-tások létrehozása zajlik. Az alapítvány új foglalkoztatási formát vezet be a  közeljövőben: kávéház üzemeltetése Pécsett. Az  értelmileg sérült fiatalokat fel kell készíteni öntudatos viselke-désre, magabiztos fellépésre, a  le-hetőségekhez mért legnagyobb önállóságra. A  szülők örülnek a  lehetőségnek, de félnek elenged-ni gyermeküket. Mind a szülőket, mind az érintett fiatal felnőtteket, mind a  kollégákat fel kell készíte-ni nyílt munkaerő-piaci körülmé-nyekre. Ennek egyik rendkívül jó lehetősége ez a rendezvénysorozat.

Továbbá párbeszéd lehetőségét adja az  Empower Integrált Sza-badegyetem. A  párbeszéd a  kez-dete annak, hogy még többen legyünk azok, akik észrevétle-nül segítenek azoknak, akiknek a  méltó emberi életminőséghez vezető úton kisebb nagyobb tá-mogatásra van szükségük. Teszik ezt úgy, hogy mellettük – nem előttük, nem helyettük, nem fö-löttük, hanem mellettük! – állva, az akkor és mostban annyi támo-gatást nyújtanak számukra, ami éppen elég ahhoz, hogy a támoga-tottak megéljék: maguk mennek tovább a saját, maguk által válasz-tott útjukon.

Az Empower Integrált Sza-badegyetem 2013-14-es kurzusa a kezdet ...

Az Alapítvány vezetősége nevében köszönetünket fejezzük ki a  Pé-csi Tudományegyetem vezetőinek azért, hogy erre a  kezdeménye-zésre áldásukat adták, lehetőséget adtak a program megvalósítására!Tisztelettel köszönjük együttmű-ködését a  PTE Pszichológiai Inté-zet intézetigazgatójának, Dr. Be-reczkei Tamás Professzor Úrnak, aMűvészeti Kar dékánjának Dr. Lakner Tamás dékán Úrnak, és a  Képzőművészeti Intézet veze-tőjének, Dr. Nyilas Márta DLA egyetemi docens Asszonynak, valamint az  Állam- és Jogtudo-mányi Kar dékánjának, Dr. Kecs-kés László Professzor Úrnak és Dr. Berke Gyula egyetemi docens, tanszékvezető Úrnak.

A megvalósításban való folyamatos aktív részvételükért és odaadó, el-hivatott tevékenységükért tisztele-tünket fejezzük ki Keszericzéné Rab Jolán pszichológia szakos MA hall-gatónak, Dr. Kajtár Editnek, a PTE ÁJK Munkajogi és Társadalombiz-tosítási Jogi Tanszék adjunktusának, Dr. Hegyi Csaba festőművésznek, a PTE Művészeti Kara adjunktusá-nak, akik házigazdái voltak közös tevékenységünknek.

A szerkesztő

8

Otto Speck: „Tipikusan emberi”

alapszükségletek minden szélsőséges akadály és nehézség

ellenére:

9

– hovatartozás és biztonság,

– sajátosság és intimitás és…

10

„A normalizációs elv2, mely a  hat-vanas években indult, mélyre-hatóan megjelent az  értelmileg akadályozott emberekkel végzett munkában is – még ha gyakorlat igen távol is áll ettől. Alapgondo-lata az, hogy az  értelmileg aka-dályozott emberek részére olyan életfeltételeket teremtsünk, me-lyek leginkább megfelelnek a nor-mális életnek.

„Az értelmileg akadályozott embe-rek számára biztosított intézmé-nyek és szolgáltatások ugyanúgy változnak, mint az  előítéletek és a  közvélemény. A  változások kö-zéppontjában maga az  értelmileg akadályozott személy áll, akadá-lyozottságával és akadályozott-ságának tudatával, ám ezeknek az embereknek a nagy része meg-próbálja kifejezni egyéni igényeit. Viharos fejlődési utat járnak be, akárcsak a  világon számtalan fia-tal férfi és nő. A  nagyobb önálló-ság felé való fejlődés folyamatának igen személyes, mély jelentősége

2 Nirje Bengt: A  normalizációs elv. Ér-telmileg akadályozott emberek lakó-közösségei külföldön Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főisko-la, Bp., 1995. P.:33-53.

van számukra, sokkal mélyebb azon egyszerű megállapításnál, hogy felnőtté váltak. Ebben az  összefüggésben előnyö-sebbnek véli a  szerző, ha az  „ér-telmi akadályozottságot” há-romszoros sérülésnek tekintjük. Felvetődik tehát a  kérdés, hogy mi – szülők, társadalom, s ma-guk az értelmileg akadályozottak

– hogyan tudjuk kezelni ezt a  há-romszoros problémát. A  három-fajta akadályozottság a következő:

1. Az  egyén valódi értelmi aka-dályozottsága: ezalatt a  kognitív akadályozottságot, az  alkalmaz-kodóképesség gyengülését, az  új-fajta tapasztalatokból és komplex helyzetekből következő tanulási nehézségeket érthetjük, melyek-ből általában rengeteg csalódás és kudarc, valamint a kellő türelem és a  mások megértésének problé-mája alakul ki.

2. A következményes vagy szerzett értelmi akadályozottság: általában magatartászavarként és alulter-heltség formájában jelenik meg, melyek a  közvetlen környezet le-hetőségeinek hiánya, vagy a  tár-sadalom által kínált életkörülmé-

Normalizációs elv

A lehetőségekhez mérten ugyanúgy, mint a többség…

11

nyek következtében alakulnak ki, esetleg a szülők, a személyzet vagy az  embertársak nem kielégítő hozzáállása okoz. A  sivár intéze-tek, a hiányzó vagy nem kielégítő tanulási lehetőségek és fejlesztés, az  élményszegénység és a  kapcso-latok lehetőségének hiánya, a  tár-sadalom megértésének problémái stb. súlyosbíthatják a  valóban meglévő akadályozottságot.

3. Az  akadályozottság tudata: az  értelmi akadályozottság meg-értése, felfogása többek között torz énkép vagy elhárító mecha-nizmusok formájában fejeződik ki, pl: önmagába fordulás, önsaj-nálat vagy megszűntetett önki-fejezés. Minden ember számára nehéz lehet a szükséges önértéke-lés megszerzése akár saját maga, akár a  családja szemében, illetve a  társadalmi elvárásoknak való megfelelés, de a fogyatékosság tu-data, egy további tényezővel is ne-hezíti a helyzetet – ez a saját maga megértésének problémája. Végül is, az értelmileg akadályozott em-bernek is, mint önálló személy-nek kell magát az embertársakkal szemben, saját életkörülményei-nek keretei között definiálnia. Ezt a  háromszoros terhet nevez-hetjük értelmi akadályozottság-nak. Bár ez a  háromfajta fogyaté-kosság nem független egymástól, nyilvánvalóan el lehet kerülni

a  másodikat: az  akadályozottság-nak azt a  terhét, mely a  szociális hátrányokból és hiányosságokból adódik, teljes mértékben fel lehet oldani. Ezáltal nem tűnik el a má-sik két probléma, de könnyebben elviselhetőbbé válnak. A  felsorolt három szempont alapján kialakí-tott következtetéseket és követel-ményeket alaposan mérlegelni kell, és figyelembe kell venni az  értel-mileg akadályozott emberek szá-mára készített tervezés során.

A normalizációs elv azt jelenti, hogy minden értelmileg akadá-lyozott ember számára olyan élet-mintát és hétköznapi életfeltéte-leket teszünk elérhetővé, melyek a társadalom megszokott feltétele-inek és életmódjának a  lehető leg-nagyobb mértékben megfelelnek. Lehetőségük van arra, hogy saját sorsuk meghatározásának igénye megfelelő megértésre és figyelem-be vételre találnak.

Normalizáció az  is, hogy azok az  értelmileg akadályozott em-berek, akik nem élhetnek együtt a  családjukkal, vagy saját ottho-nukban, olyan normális nagysá-gú és megfelelő helyen elhelyez-kedő lakóotthonban élhessenek, amely nem izolált és nem is na-gyobb annál, hogy a  kölcsönös figyelmen alapuló, személyközi, szomszédi kapcsolatokat ne le-hessen megvalósítani.

12

A normalizációs elv megvalósu-lása tehát azon áll vagy bukik, hogy mennyire vagyunk képesek megérteni, hogy milyen kapcsolat áll fenn a  különböző kulturális helyzetekben kialakult normális életritmus, életszakaszok és élet-szokások, valamint az  értelmileg akadályozott emberek fejlődése, érése és élete között, mennyire értjük meg, hogy ezeket a  struk-túrákat a megfelelő szociális szol-gáltatások kialakítása során mér-cének kell használni. Ezt az  elvet minden értelmileg akadályozott ember esetében al-kalmazni kell, függetlenül attól, hogy milyen fokban sérültek, vagy hol élnek. Minden társadalomban és minden életkorban felhasznál-ható és jól alkalmazkodik a  szo-ciális változásokhoz, valamint az  egyéni fejlődéshez. A  normali-zációs elvnek tehát vezérfonalként kell szolgálnia az ezen a területen végzett mindenfajta orvosi, pe-dagógiai, pszichológiai, szociális és politikai tevékenységben, azok a  döntések és eljárások, melyeket ezen elv alapján valósítunk meg, gyakrabban lesznek helyesek, mint tévesek. A normalizációs elv alkalmazása „nem teszi az értelmileg akadályo-zott embereket normálissá”3, de

3 Alapjában véve ők ugyanolyan „normá-lisak”, mint te vagy én, bár valamilyen fogyatékossággal kell megbirkózniuk.

életkörülményeiket a  lehető leg-normálisabbá teszi, a  fogyatékos-ság súlyossága, vagy komplexitása, a  korábbi illetve szükséges fej-lesztés, valamint a már elért vagy még elérhető szociális képességek és érettség figyelembe vételével. Minden fejlesztés és gondozás célja ugyanis annak megkísérlé-se, hogy a  megfelelő társadalmi beilleszkedést elérjük, ezért a  ne-velés egyenértékű része a  norma-lizációnak. Mindez természetesen az  akadályozottság súlyosságá-nak reális megítélésétől, a változó szociális kapcsolatoktól és köve-telményektől, valamint attól a  tu-dattól függ, hogy a  legtöbb em-ber számára a  „függetlenség” és az  „integráció” relatív fogalmak, ezeket fejezi ki az  a megfogalma-zás, melyet mi egyszerűen „lehető legnormálisabbnak” neveztünk. A normalizációs elv azt is jelenti, hogy elfogadjuk, elismerjük, tisz-teletben tartjuk, és figyelembe vesszük az  értelmileg akadályo-zott emberek döntéseit, kívánsá-gait és kéréseit.

Az  ember elsősorban ember, az  aka-dályozottság ennek alárendelődik. A gyermek elsősorban gyermek, és csak másodsorban pl: vak, értelmileg akadá-lyozott, a  felnőtt elsősorban férfi vagy nő, egy meghatározott szociális kör-nyezetbe illeszkedve, – mint például technikus, munkás, sportoló – és csak másod- vagy harmadsorban spasztiku-san bénult, értelmileg akadályozott stb.

13

A normalizáció azt is jelenti, hogy kétnemű világban lehet élni. Az értelmileg akadályozott fiúk és lányok, férfiak és nők együttélése, a  társadalmi hagyományoknak megfelelő formában, jobb lég-kört és helyesebb magatartást hoz létre, mivel megnövekszik általa a  szociális tanulás igénye. Az  ér-telmileg akadályozott emberek gyakran értelmetlenül szenved-nek a  magánytól, és talán jobb lenne nekik is házasságban élni, mint a többi ember. A fiatalkorból a felnőttkor felé tar-tó átmenet értelmileg akadályozott emberek számára gyakran sokkal hosszadalmasabb, fájdalmasabb és bizonytalanabb folyamat, mint másoknak. Az  önmagukról kiala-kított kép – az  énkép – gyakran töredékes és zavaros. Nem mindig fogadják el, kezelik és respektálják őket felnőttként. Ebben a szakasz-ban a mások hozzáállása a legfon-tosabb, mindegy, hogy a szülőkre, rokonokra vagy a  személyzetre gondolunk. Az  akadályozott fiak és lányok felnőtté válása a szülők életében a második olyan szakasz, melynek során a  megszokott élet-ritmus, a kialakult szokások meg-változnak, vagy esetleg összetör-nek. Éppen ezért a szülők számára is ugyanolyan nagy jelentősége van ennek az  időszaknak, mint az értelmileg akadályozott ember számára. Általában a  gyermekek

családjukkal élnek, és általában a  felnőttek elköltöznek a  szülői házból, s amint lehetséges önálló életet kezdenek. Mint bármely más ember, az értel-mileg akadályozott embereknek is életkörülményeik és környezetük egyértelmű megváltozásán ke-resztül kell megélniük a  felnőtté válás folyamatát.A testileg és értelmileg akadályo-zott embereknek technikai segéd-eszközökkel felszerelt környezetre van szükségük, mely mozgásukat megkönnyíti és szociális cselekvé-si képességüket fokozza.A normalizációs elv fent leírt kü-lönböző szempontjainak alkal-mazásával sok értelmileg akadá-lyozott embernek lehet segíteni abban, hogy teljesen önállóak le-gyenek, és szociális integráció-ban élhessenek. Sokuknak abban lehet segíteni, hogy az  önállóság magas fokát elérjék, bár esetleg egész életükben valamilyen speci-ális megsegítésre szorulnak. Még a súlyos vagy legsúlyosabb fokban értelmileg akadályozott, vagy va-lamely bonyolult orvosi, pszichés esetleg szociális akadályozottság-gal bíró emberek jelentősen ki-sebb számú csoportja számára is lehetővé tehetjük a normalizációs elv alkalmazásával, hogy olyan körülmények között, illetve olyan intézményben éljenek, melyek a  leginkább közelítenek az ép tár-sadalom élete felé. Ebben a segítő

14

környezetben relatív önállóságuk és egyéni megelégedettségük is sokkal nagyobb ütemben növek-szik, mint a jelenlegi körülmények között – és ehhez, mint minden embernek, nekik is joguk van. Minél inkább megismerik és megtanulják megérteni a politika döntő fórumain dolgozó embe-rek az  értelmileg akadályozottak szükségleteit, annál jobban tud-nak megfelelő és sikeres koncepci-ókat kialakítani. A normalizációs elv nemcsak magukat az  értelmi-leg akadályozott embereket érinti, hanem közvetetten hatást gyako-rol azokra az  emberekre is, akik velük foglalkoznak, a  szülőkre, valamint a társadalom egészére. Az értelmileg akadályozottak la-kóintézményeit az  otthonuknak kell tekintenünk, a  speciális isko-lákat az  épek iskoláiba kell integ-rálni és egyszerűen csak iskolának kell tekinteni, az  értelmileg aka-dályozott felnőttek lakóközössé-geit és intézeteit egyszerűen csak otthonnak kell tekinteni. Az értelmileg akadályozottakkal szemben kialakult közvélemény csak így fog a  normalizációs tö-rekvések javára átalakulni és fej-lődni. Az izoláció és a szegregáció a figyelmen kívül hagyás és az elő-ítéletek kiváló táptalaja, ezzel

szemben az  értelmileg akadályo-zott emberek kiscsoportjainak in-tegrációja és életkörülményeinek normalizálása megteremti annak lehetőségét, hogy az  emberi kap-csolatok kedvezően alakuljanak, melyek elengedhetetlenek az egyes emberek megértéséhez, elfogadá-sához és integrálódásához. A normalizált feltételek végső so-ron az értelmileg akadályozott em-berekkel foglalkozó személyzetnek is segítenek. Szerepük sokkal in-kább szociálpedagógiai jellegű lesz, akinek az  a feladata, hogy a  foko-zottabb önállóság felé vezesse őket, ahelyett, hogy csak felügyeletet biztosítanak. Szemléletük ezáltal jelentősen megváltozik, ami az ön-értékelés növekedéséhez és na-gyobb hatékonysághoz vezet. Nem utolsósorban a  szülőket is segíti a  normalizációs elv alkal-mazása. Amint léteznek megfelelő színvonalú, létszámú és helyzetű lakóintézmények és iskolák, az ér-telmileg akadályozott emberek szülei könnyebben tudnak a  fo-gyatékos ember szükségletei és a  család igényei alapján döntést hozni. Az  intézményes elhelyezés melletti döntést könnyebben és nyugodtabb lélekkel tudják meg-hozni, ahelyett, hogy a  kisebbik rosszat tudják csak választani.”

15

4 Szeretettel köszöntök minden ked-ves megjelentet. Ma Szabadegyete-münk tervezett előadássorozatá-nak első előadását hallgathatják/játok meg, melynek fókuszában az  értelmi sérült fiatalok felnőtté válásának problémái állnak. Azért ez a  választott téma, mert az  Ala-pítvány kliensei fiatal felnőttek. Őket, és az itt jelenlévő szülőket, és szakembereket ez érdekli a legjob-ban. Ahhoz azonban, hogy erről érdemben beszélhessünk, röviden szólni kell a  születés, a  gyermek-kor, és az  ifjúkorig elvezető élet-út néhány fontos jellemzőjéről. Az első 20-30 életév ugyanis (akár-csak a  nem sérült emberek eseté-ben) magában hordja a  felnőtté válás nehézségeinek számos okát.

1. A sérült gyermek születése miatti trauma, és ennek következményei.A rossz hír közlése, mint trau-matikus élmény. Az a  pillanat, amikor az orvos, vagy az erre ki-jelölt személy közli az  édesanyá-

4 PTE Pszichológiai Intézet pszichológia szakán

val, vagy jobb esetben a gyermek mindkét szülőjével, hogy gyer-mekük más, mint a  többi, min-denképpen traumatikus esemény. Bár a klasszikus trauma definíció nem illik rá erre az  eseményre, következményei mégis hasonló-ak. A közlés pillanatában a szülők megsemmisítő fájdalmat élnek át, amely elől ki-ki a saját egyéni módján próbál menekülni. „Fel-tételezték, hogy a  traumatikus élmény legfeszültebb pillanatai-ban az agy a szokványos fogalmi feldolgozástól eltérő, úgynevezett adatvezérelt információfeldolgo-zásra vált át.” (Ehlers és Clark, 2000, 331-332, idézi: Perczel, 2011). Az  ilyenkor elhangzó információ értelmére, tartalmára az  érintet-tek gyakran képtelenek visszaem-lékezni, az  akkor átélt érzelmek azonban még évek múlva is elemi erővel törhetnek elő egy-egy hí-vóinger hatására. Ilyen inger lehet a  következő gyermek születése, vagy egy babalátogatás a  kórház-ban. A rossz hír empatikus közlése, (ami optimális esetben mindkét szülő, és a  gyermek jelenlétében kellene, hogy történjen) és a hite-

Keszericéné Rab Jolán – MA hallgató4

Az értelmi sérült fiatalok felnőtté válásának problémái

16

les információk adása, valamint szükség esetén szakember (pszi-chológus) segítségének felajánlá-sa sokat enyhíthet a kétségbeesett szülők fájdalmán. (Storm, 2004) A  megmondás körülményeinek nem megfelelő, esetleg emberte-len módja, netán a  közlés elodá-zása, vagy elmulasztása a traumát súlyosbítja, feldolgozását megne-hezíti. A  sorstárs segítő felaján-lása lehet a  következő a  trauma enyhítésének folyamatában. Ő az  a hiteles személy, aki a  megélt sors okán tud olyan kérdésekre válaszolni, melyekre a  szakembe-rek nem tudnak. Magyarországon működik ilyen civil szolgálat (pl.: Down-dada szolgálat). Ma már sokkal empatikusabb a  megmon-dás, mint volt esetleg 20-30 esz-tendővel ezelőtt. A  szülők még ilyen sok év után is nagyon elszo-morodnak, ha az  esetleges nem megfelelő első közlésre vissza-emlékeznek. Akik nagyon kevés, vagy semennyi külső segítséget nem kaptak azokban a  nehéz na-pokban, azok sokkal nehezebben küzdöttek meg gyermekük fo-gyatékossága miatti problémák-kal, sok sérelmet hordhatnak magukban egészen a  mai napig. Ez gyakran befolyásolja a  külvi-lággal kialakított kapcsolataikat, de természetesen gyermekükkel kialakított kapcsolatukat is. Van-nak családok, akik a bezárkózást választották, és még évek múlva is

nehezen nyitottak a külvilág felé. Sajnos vannak olyan családok is, akik szégyellik, hogy értelmi sé-rült gyermekük van, és teljesen elszigetelődnek a  társadalomtól. Az ő helyzetük a legnehezebb.

2. A családnak, mint rendszernek a változása a fogyatékos gyermek születése következtében.A család az a szociális tér, melyben az egyén ideális esetben születésé-től fogva szocializálódik. A  csa-lád természetes társas rendszer, mely sokféle kulturális örökséget hordoz, és különböző társadalmi hatások alakítják (történelmi hely, és idő, társadalmi berendezkedés, kultúra, a társadalmi osztálytago-zódás, és még sok más hatás).

Minden család más, mégis leírha-tó egy általános életciklus séma, amely a családok többségét általá-ban jellemzi. Goldenberg javasla-ta szerint a  családi életciklus sza-kaszai az alábbiak:1. Elköltözés otthonról, egyedülálló

fiatalok. 2. Új pár, családok összekapcsoló-

dása.3. Család kisgyermekkel 4. Család serdülőkkel5. A fiatalok elindítása az életbe6. Családok a végső életszakaszban

Ez az  életciklus modell a  ha-gyományos nukleáris (szülők és

17

gyerekek) család leíró modellje, amely alkalmas kiindulási pont a  családok szerkezetének tanul-mányozásához, de napjainkban a családok fejlődése, és szerkezete rendkívüli változatosságot mutat. Sokféle társadalmi hatás ered-ményeképpen a  mai családszer-kezetre inkább a  mozaikcsalá-dok felsorolhatatlanul változatos mintázata a  jellemző, mint az  át-lagos családszerkezet. A  fiatalok később válnak önállóvá, a  szár-mazási család anyagi függésé-ben élnek, nehezebben indulnak az önálló élet felé. A közös életet sokan nem az  esküvő rítusával kezdik, hanem az  együttélésnek egy kevesebb felelősséggel járó szabadabb formáját részesítik előnyben. A  válások ma már ter-mészetes befejezését jelentik a ki-üresedett, rossz házasságoknak, aminek következtében csonka családok, az  újraházasodások nyomán pedig mozaikcsaládok keletkeznek, leírhatatlan válto-zatosságot eredményezve. A  csa-ládok szokványos szerkezetét módosíthatják családi tragédiák, betegségek, politikai földindulás miatt kialakuló rendkívüli hely-zetek, természeti katasztrófák, és még számos külső ok. Minden változás, mely a  család valamely tagját érinti, hatással van minden családtagra, és a  családra, mint komplex rendszerre egyaránt. A  fogyatékos gyermek születése

tehát a  családnak, mint rendszer-nek változtatja meg a  működését, nemcsak az  egymás közötti vi-szony tekintetében, hanem az  őt körülvevő tágabb rendszerekkel való kapcsolat tekintetében is.

A család mint rendszer ezer szál-lal kapcsolódik az  őt körülvevő mikro rendszerekhez (család, is-kola, munkahely), a  társadalom exo rendszereihez (tágabb család, vallási közösség, szociális intéz-mények, jogszolgáltatás intézmé-nyei, önkéntes segítő szolgálatok, állami hivatalok, egyetemi okta-tási intézmények, szakmai tár-saságok, családi barátok, szom-szédok, iskolán kívüli kortársak stb.), és körülveszi az a kulturális, társadalmi, etnikai, makro rend-szer, mely mindezeknek a keretét alkotja. Az itt felsorolt rendszerek állandó kölcsönhatásban vannak egymással, bármelyik eleme mó-dosul az a többi elem változását is magával hozza. Ha egy családba fogyatékos gyermek születik, ak-kor az  érintett családnak az  itt említett valamennyi rendszerrel fennálló kapcsolata megváltozik. Maga a  család is jelentős válto-zást él át, a  szülőpár minden csa-ládon kívüli kapcsolatát a  sérült gyermekhez való viszony tükrében kezdi újraértelmezni. Az  eddig meglévő diszfunkciók valószínű-leg fölerősödnek, az eddig esetleg rejtve maradt konfliktusok fel-

18

színre kerülnek. Gyakran ekkor ébrednek rá a család felnőtt tagjai, hogy eddigi esetleges intoleráns gondolkodásmódjukat meg kell változtatni. Szembe kell nézni-ük azzal, hogy eddigi élettervük nem tartható többé. Attól a  nap-tól kezdve egy kicsit más lesz minden. Sajátos krízishelyzet ez, melynek megvannak a csak rá jel-lemző sajátosságai, azonban ab-ban megegyezik a  többi krízissel, hogy az a család, amely sikeresen oldja meg a  vele járó problémá-kat, és képes megőrizni egységét, minden tekintetben gyarapodni fog. A  családtagok megtapasztal-ják, hogy milyen jók, önzetlenek, nemesek, és toleránsak az  őket körülvevő emberek. Lehet, hogy elveszítenek néhány régi bará-tot, de helyettük újakat találnak. Olyan ismeretekkel, érzésekkel, és élményekkel gazdagodnak, ami talán rejtve maradt volna, ha átlagos család lennének. Nem minden családnak sikerül győzte-sen kikerülni ebből az élethosszig tartó küzdelemből. Vannak, akik már az út elején megfutamodnak, és nem vállalják a sérült gyermek nevelését, mások pedig egy egész életen keresztül fájó sebként, ne-hezen viselhető teherként élik meg ezt. Az  Ő helyzetük igen nehéz, de mindig lehet új, és elő-revivő megoldásokat találni, és elindulni az  életminőséget javító új utak felé.

3. A testvérek a megváltozott helyzetben.Amikor egy családba gyermek születik, természetesen megvál-tozik a  család eddig megszokott szerkezete. Az  eddigi diádból triád lesz, átmenetileg a  szoros anya-gyermek kapcsolat miatt az  apa fölöslegesnek, és megbán-tottnak érezheti magát. Lassan kialakulnak a  munkamegosztás új formái, létrejön az  egy gyer-mekes család. Nagyon bonyolult folyamat ez, mely valamennyi résztvevőtől sok türelmet, együtt-működést kíván. Megtörténhet, hogy a fiatal szülők életébe tettre kész nagyszülők próbálnak bele-szólni, ami konfliktusok forrása lehet. A  fiatal anyát szorongással töltheti el az  anyasággal járó fe-lelősség. Mindezek a  problémák fokozottan jelentkeznek akkor, ha a  gyermek valamilyen fogya-tékossággal jön a  világra. Ami-kor az elsőszülött gyermek sérült, ez a  szülővé válás természetes folyamatát megzavarja. Mivel a  gyermek a  rendellenesség mi-att az  esetek egy részében egyéb egészségproblémával is küzd, a  szülők csak inkubátorban lát-hatják gyermeküket. Gyakran a  születést követő napokban mű-tétet kell végezni az  újszülöttön, nem lehet szoptatni, és a  szülővé válás öröme helyett szorongás, aggodalom, a jövőtől való félelem

19

jut osztályrészül a  fiatal szülők-nek. Közölniük kell a  rossz hírt a szüleikkel, és a tágabb környeze-tükkel. Ebben a  kezdeti időszak-ban rendkívül nehéz helyzetben vannak, és a  kórház személyzete nem mindig tud megfelelően mel-léjük állni. A  kezdeti nehézségek leküzdése után hamar felmerül a kérdés, lehet-e még gyermekük? Merjenek-e újabb gyermeket vál-lalni, és ha igen, milyen hatással lesz az egészséges testvérre, hogy az  átlagostól eltérő, sérült nagy-testvére van. Vannak, akik nem vállalnak több gyermeket. Vagy azért, mert annyira megretten-nek attól, ami velük történt, vagy azért, mert már idősek hozzá. Ezek a családok minden erejüket, és energiájukat a  sérült gyermek fejlesztésére fordítják. Amikor ráeszmélnek, hogy mégis kelle-ne egy egészséges gyermek, élet-koruk miatt nem merik vállalni. Akik vállalják az  újabb gyerme-ket, szintén nagy nehézségekkel néznek szembe. Rendszerint túl-biztosított, túlóvott, nehéz vá-randósság, sokféle szűrővizsgálat miatt szorongásokkal teli 9 hónap után jön el a szülés ideje. A fogya-tékos gyermek születése utáni emlékek elemi erővel törnek elő az anyából. Ezek a második gyer-mekkel kialakuló anya-gyermek kapcsolatot is megzavarhatják. Az  az aggodalom, hogy a  máso-dik gyermek sem lesz egészséges,

és hogy születése erőforrásokat von el az elsőtől, itt még fokozot-tabban merül fel. Ennek ellenére az  egészséges gyermek születése javítja a  szülők önértékelését, és megkezdik az  ép, és fogyatékos gyermek egy családon belüli ne-velését, amely sok kihívással járó feladat. A  másodszülött belenő a helyzetbe, számára természetes, hogy a  testvére más, mint a  töb-bi gyermek. Rendszerint nagyon szeretetteli testvérkapcsolat jön létre, és hosszú ideig játszótársak maradnak, egészen addig, amíg a másodszülött el nem kerüli idő-sebb testvérét.

A fogyatékos gyermekek egészsé-ges testvérei gyakran küzdenek ebből a helyzetből adódóan speci-ális problémákkal. Amikor az  el-sőszülött egészséges, a  később született testvérének másságát at-tól függően érzékeli, hogy Ő hány éves testvére születésekor. Az egé-szen kicsik fokozatosan veszik észre, hogy testvérük nem olyan, mint a többi gyermek. A nagyobb gyerekek látják, hogy baj történt, és a maguk módján kiveszik a  ré-szüket a szülők bánatából.

Amikor a sérült gyermek egy, vagy több idősebb testvér közé születik, a  szülők feladata lenne a  gyerme-kek életkorának megfelelő köz-lés. Ez nem mindig történik meg. A  gyermekek a  szülők viselkedé-

20

séből látják, érzik, hogy valami baj van, de nem értik hogy mi. Ha a  szülők nem mondják el, a  gye-rekek előbb-utóbb megszerzik a szükséges információkat. Sokkal jobb a helyzet azokban a családok-ban, ahol a gyermekek életkorának megfelelően közölték a  rossz hírt, és ahol rendszeresen beszélgettek erről a gyerekekkel.

A lányok sokszor vállalnak nagy terheket a  sérült testvér gondo-zásából. Érzik a  szüleik szomorú-ságát, és megpróbálnak nagyon sokat segíteni. A szülők ezt dicsé-rettel, szeretettel jutalmazzák, és a  gondozást átvállaló nagylány lassan elveszíti a  saját gyermek-korát. Az ilyen lányok rendszerint érettebbek kortársaiknál. Előfor-dul, hogy ifjú korukban korán el-hagyják a családot, így tiltakozva a megterhelő feladat ellen.

A testvéreknek meg kell küzde-niük a  kortárs csoport előítéletes magatartásával. Szembe kell néz-niük azzal, hogy esetleg szégyellik a testvérüket. Nagyon fontos, hogy ezekről a  problémákról lehessen őszintén beszélni a családban.

A sérült gyerekek testvérei érezhe-tik úgy, hogy testvérük állapota, esetleges betegségei miatt nekik kevesebb törődés, figyelem jut, mint a  testvérüknek. Emiatt érez-hetnek irigységet, és haragot, és

ha nem mondhatják el érzéseiket a  szüleiknek, az  elfojtott indulat viselkedési zavarok, vagy betegség formájában talál utat magának. A családoknak gyakran nincs kialakult elképzelése arról, mi lesz a  sorsa az értelmi sérült test-vérnek a  szülők halála után. Sok család számára magától értetődő, hogy a  gondozás feladatát vala-melyik testvér veszi majd át. Ez nagyon nehéz teher egy gyerek, vagy fiatal számára. Nem baj, ha egy testvér gondozni akarja a  sérült testvérét, ez is lehet egy megoldása a  problémának, de ne legyen ez kötelező vállalás.

Mindezek ellenére sok olyan szülő van, aki képes megbirkózni ezek-kel a  nehézségekkel, és harmóni-kus, boldog, elégedett családban neveli együtt ép, és fogyatékos gyermekeit. (Dunn, J. 1990)

4. Normalizáció, integráció, vagy túlóvás, és elkülönülés.A fogyatékos gyermeket nevelő családnak már nagyon hamar el kell döntenie, milyen utat választ a  gyermek nevelése során. Racio-nálisan végiggondolva a  legjobb megoldás, ha azt a  célt tűzi ki a család, hogy a gyermek állapotá-nak megfelelően, de hosszú távon mindenképpen a  mindnél inten-zívebb fejlesztést, és az integráció irányába ható nevelési programot

21

követik. Ez ad reményt arra, hogy a gyermek a lehető legjobb életmi-nőségben élhesse az  életét. Nor-malizáció, és integráció alatt per-sze nem azt értem, hogy tűzzünk ki irreális célokat, hanem azt, hogy a gyermekben rejlő lehetősé-geket a legnagyobb mértékben fel-ismerjük, és segítsük abban, hogy ezek kibontakozhassanak.

Ennek ellentéte a  túlóvás, amely miatt gyakran nem tudnak kibon-takozni olyan képességek, és kész-ségek, amelyek az  önellátás, önál-lóság, a  felnőtté válás felé vezető úton nagyon fontosak lennének.

Ezen készségek hiányában a  nor-malizáció, és a társadalomba való integrálódás lehetőségei is dráma-ian szűkülnek. Szélsőséges eset-ben, ennek a következménye lehet a  reménytelen elszigetelődés, el-magányosodás, a teljes elszigetelő-dés. Ez sújtja a fogyatékos embert, és családját egyaránt.

Ma, amikor szülősegítő trénin-geken ezek a  fogalmak szóba ke-rülnek, a  legtöbb fiatal család számára magától értetődő, hogy melyik utat kell választani. Ami-kor azonban az Alapítvány klien-sei születtek, ez még egyáltalán nem volt triviális ismeret. De ha meg is volt az  elhatározás ennek az útnak a követésére, nem köny-nyű ezen végig haladni. Sok té-

nyező állhat útjában annak, hogy a  szülők következetesen végigvi-gyenek egy ilyen nevelési tervet. A  teljesség igénye nélkül fölsorol-nék néhány okot, amiért a szülők átmenetileg, vagy végleg föladják a  normalizációra, és az  integráci-óra vonatkozó terveiket. Akadály lehet, ha a  gyermeknek időről időre egészségproblémái vannak, vagy ha a  fejlesztés során hosszú ideig megtorpanást tapasztalnak a  szülők, és elveszítik hitüket, és kitartásukat. Van, amikor belefá-radnak, és föladják, mert egysze-rűbb bizonyos dolgokat elvégezni a  gyermek helyett, mint megkö-vetelni, hogy elvégezze Ő maga. Előfordul, hogy a családban eltérő vélemények vannak erről, és ez akadályozza a  megfelelő fejlesz-tést. Olykor a  megfelelő anyagi háttér biztosítása elvonja az  időt, és az erőforrásokat.

Számunkra, akik fiatal felnőtt értelmi sérült emberek szülei va-gyunk, az eddig elmondottak már a  múlt eseményei. Az  a jó, hogy bármilyen képességekkel, kész-ségekkel, kompetenciákkal ren-delkeznek most a  fiatalok, ezek a  képességek mindig fejleszthe-tők. Ha az Alapítvány dolgozóival szoros szövetségben tudnánk, és akarnánk dolgozni egy folytonos fejlődés érdekében, akkor a  saját, és a  gyermekeink életminőségét is jelentősen tudnánk javítani.

22

5. A felnőtté válás problémái.Amikor a  gyermekeink jövő-jét tervezzük, magától értetődik a  számunkra, hogy nem is olyan sok idő múlva (20-25 év) felnőnek, kirepülnek, és a  saját felnőtt éle-tüket fogják élni. Milyen különös, hogy amikor az  értelmileg sérült gyermek jövőjére gondolunk, ak-kor nem ez a  perspektíva jelenik meg, hanem az a szorongató gon-dolat, hogy mi lesz vele, ha mi már nem leszünk? De miért is kell ennek így lennie? Hiszen ha be-legondolunk Ők is arra vágynak, hogy felnőtté válhassanak. Való-színűleg nem egy pozitív jövőkép a  számukra az, hogy kortársaik-tól bizonyos mértékig elszigetel-ve, öregedő szüleikkel összezárva töltsék életük legaktívabb, legiz-galmasabb időszakát. Megfoszt-va a  kortárskapcsolatok változa-tos szövedékétől, a  párkapcsolat, a szerelem lehetőségétől is.

Nézzük meg most, mik azok a  te-rületei a  felnőtt értelmileg sérült emberek életének, ahol a mindnél nagyobb önállóság az  életminő-ség látványos javulását eredmé-nyezheti nemcsak a fiatal, hanem szülei számára is.

– Önállóság, önellátás. – Tanulás, munka. – Szabadidő, hobbi, szórakozás. – Művelődés, művészeti tevé-

kenység.

– A saját élet tervezésében való aktív részvétel, jog a beleszólás-ra. (Támogatott döntéshozatal.)

– Párkapcsolat, szerelem. – Felkészülés a  szülők halálára,

a gyász elviselésére.

Mindezek, és a  lista persze bővít-hető, általában természetes igényei egy átlagembernek. Miért ne le-hetne természetes igénye mindez egy értelmileg sérült embernek is? Azért, mert az  ő lehetőségei korlátozottak? Ismerkedjünk meg a  korlátaival, és nézzük meg, mi valósítható meg ezekből a  korlá-tai ellenére is. Ha meggondoljuk, lényegében ugyanezt tesszük mi magunk is egész életünkön keresz-tül. Lehetőségeink végesek, de kor-látainkat felismerve sok mindent elérhetünk, és boldogok lehetünk.

Ha ezt a  stratégiát követjük, nem kell attól rettegnünk, hogy mi lesz a gyermekünkkel a halálunk után, hiszen csak az  történik, aminek ilyenkor történnie kell. Eltemet, és meggyászol bennünket, és éli tovább a megszokott életét. Ahogy mi is tettük, vagy tesszük a  saját szüleink halálakor. Talán van most Önök között, aki azt mondja: Ez nem megvalósít-ható. Akkor most gondoljuk végig, mi a másik lehetőség. Az öregedő, és egyre fáradtabb, esetleg be-tegségekkel küzdő szülők erejük megfeszítésével gondozzák a már

23

szintén nem fiatal értelmi sérült gyermeküket, aki akkor kerül váratlanul egy intézménybe, ami-kor a  szülők már képtelenek Őt ellátni. Már Ő sem fiatal, nincs fölkészülve/fölkészítve a  hirtelen változásra, és ebben a helyzetben kell mégis alkalmazkodnia, és helytállnia. Bizony nem túl pozi-tív perspektíva.

6. Tudatos felkészítés a felnőtt, segített önálló életre.A fiatal felnőtt életének természe-tes feladata a  saját önálló élet ki-alakítása. Ettől sok tekintetben el-tér, de lényegi vonásaiban nagyon hasonló az  a folyamat, ahogyan az  értelmileg akadályozott em-berek tudatosan megtervezhetik,

hol, és hogyan szeretnének élni, dolgozni, szórakozni, művelődni, stb. felnőtt életük során. Ebben segítségre van szükségük. Egy ilyen felkészülési folyamat akár évekig is eltarthat, de minden fá-zisa örömforrás, és alkotó munka is egyben. A  szülők, a  szakembe-rek, és a  fiatalok közös munkája, együttműködése nyomán jöhet létre az  az otthon, ahol jó élni. Az az otthon, ahol a fiatal jobban szeret lenni, mint a szülői házban, és ahol a szülők a legnagyobb biz-tonságban tudják gyermeküket. Próbáljuk ki, ízlelgessük a  szót, ha ismerőseink megkérdezik: És Réka hol van? Elköltözött a  saját otthonába, mint a testvérei…

Pécs, 2013. szeptember 27.

24

– részvállalás és aktivitás,

25

– társas élet és létöröm és…

26

Ezt a  történetet, már régóta írom fejben. Még ott, az  ágyon elkezd-tem, de eddig még, egy sort se je-gyeztem le belőle. Írtam az utcán, játszótéren, vonaton, a  családi ebédeken, strandon. Külföldön és itthon. Mégse volt meg, az a bizo-nyos első mondat. Közben eltelt 20 év. Aztán történt valami és végleg eldöntöttem, megosztom mások-kal is, mindenki okulhasson belő-le. Talán hatodikos lehettem, mi-kor kijelentettem: nekem kedvenc tárgyam, az ágy. Rajzóra volt, azt hiszem, le kellett volna rajzolni. 12 évesen ezt betolni….az osztály dőlt a  röhögéstől. Pedig minden hátsó gondolat nélkül mondtam, ugyanis az  ágy, kétségkívül kelle-mes tartózkodási hely, azon felül, én az  ágyban tudok a  legjobban gondolkodni. Ötleteim 90%-a he-verés közben jön.

Ez a  történet is ágyban kezdődik, de azon az  ágyon, pont nem gon-dolkodtam, hanem szültem. Én egyenesen az  ABC-ből mentem szülészetre. Nagyobbik lányom-nak, aki akkor a  kórházban lába-dozott, mandulaműtét után, vá-sároltam gyümölcsjoghurtot, ami talán lecsúszik neki. Még beug-rottam, szülés előtt.

Ivanova Andrea

Szuszogi

27

Éppen egy emberes fájás közepet-te görnyedeztem, a polcok mellett. Ijedt eladónő kérdezte, hozzon-e egy pohár vizet.

– Inkább, mindjárt szülni fogok – nyögtem.

– Jézus, Mária!!! Velem volt apám és a  húgom is, így, szerencsére időben eljutottam a szülőszobára és attól kezdve fel-gyorsultak az események. Miután  szó szerint majdnem kisétáltam magamból, a  baba simán, gond nélkül látta meg a napvilágot.Ha hinni lehet, az efféle vélekedé-seknek, ez a  momentum későbbi életére  is kihat majd. Talán.Csodababa, kismacska pofival, vicces fülekkel – nézegettem. Imádnivalóan puha, formás, ke-rek. Szuszogi…Legszebb baba volt és ezt nem én találtam ki. A  kór-házi társalgóban, ahol Tv-n lehe-tett megnézni a  piciket, ismeret-lenek gratuláltak nekem, mikor kiderült, ő az én kislányom.Szóval, nagy volt a  boldogság és férjem kijelentette: Mégis megvet-tem a porszívót!Eredetileg akkor vett volna nekem egy hiper-szupert (nagy dolog volt ez,ha azt vesszük,addig nagya-nyám Rakéta,vagy Isten tudja mi-lyen,özönvíz előtti porszívójával szerencsétlenkedtem és nem áll-tunk valami fényesen) ha másod-jára fiút szülök neki. Hát, ez nem jött be…..És még valami nem…

Két nap a világ. Aztán beköszönt a más-világ.ET….ez ugrott be nagyobbik lá-nyom születésekor. A  kis földön-kívüli. Ahogy nézett szét, leta-pogatva, hova pottyant éppen, a  gyűrött, hosszú ujjú keze…és a bugyuta dallam:,szép kicsi ször-nyem,szeretlek szörnyen, Ez.Idővel, ázott verébfiókává, nőtte ki magát,. És elég sokára lett, gyö-nyörű kisbaba, Csak idő kérdése. A második gyerek, mindig más. De hogy ennyire. Kismacska. Szűk szemréssel és még valami…Néha, álmomban, egy furcsa alak tolakodott be a  képbe. Állt a  ke-reszteződésnél és irányította a for-galmat.

– Hánytak a babák – mondta a cse-csemős nővér.Aznap, és másnap is. Az enyémet, nem hozták ki szoptatáskor és máskor se.Aztán jött a  főnővér és közölte, a gyerekorvosnő szeretne beszélni velem. Négyszemközt.Megint a fura alak, ezúttal nappal. És a menekülés.

– Biztosan, csak a  gyomrával van valami. – gondoltam – Majd meg-oldódik, van ilyen. Szokni kell az anyatejet, a (kül)Világot.Ültem a  fotelban. A  doktornő be-szélt. Egy kromoszóma. Több van, mint lennie kellene. Még nem biz-tos, de a stigmák alapján, nagyon valószínű.

28

A fotel lággyá, cseppfolyóssá vált és kezdtem én is olyan lággyá és cseppfolyóssá lenni. Eggyé válni a fotellel. Milyen jó is lenne. Nem kéne hallgatni, odafigyelni. Fel-fogni.

– Nem látta a TV-ben?– Mit?– Azt a  műsort. Szépen ellátják magukat. Idővel, sok törődéssel…

– Maga miről beszél? Mit ítélkezik? Még nem biztos semmi!

– Nem, persze. Csak, gondoltam, felkészítem.

– Nézze! Most született meg a  lá-nyom. Egy csodálatos kis emberke. Szép, szuszogó kis csomag. Olyan, mint a  többi, arra van szüksége, mint a többinek. Hogy szeressem, és ellássam. Kit érdekel most, hogy fog-e vala-ha érettségizni???

Nem emlékszem, hogy támolyog-tam vissza.Újra az  ágyban, szélsebesen szá-guldó, lázas gondolatokkal. Azt az első éjjelt senkinek se kívánom, hogy átélje.Jéghideg volt és kíméletlen. Ha csak kicsit is elszenderedtem, a je-ges marokra ébredtem újra és újra, ami belül szorongatott és nem engedett felmelegedni. A  belém hasító bizonyosságra: nem, nem álmodtam, azok a dolgok tényleg elhangzottak, rólam szóltak és a lányomról. Rólunk.Megint ott táncolt a  furcsa alak. A  fejemben. Darabos mozdula-tokkal irányítja az  autókat a  ke-reszteződésben. Ritkás, szőke haja a homlokába hull.

29

Katona Krisztina, a Murál Morál csoport vezetője, a  Zöld Híd Ala-pítvány munkatársa környezeti nevelőként és 2007 óta önkéntesen is tart művészeti fejlesztő foglal-kozásokat. A  közösségi falfestés módszerét Nicaraguában tanulta – 2007-ben egy ifjúsági cserén ismer-te meg, majd 2010-2011-ben egyéves Európai Önkéntes Szolgálatot tel-jesített a módszer forrásszervezeté-nél, a FUNARTÉ-nél. A módszert a magyarországi ifjúsági munkába adaptálta, 2007 óta számos hazai és nemzetközi projektben, külön-böző korú és hátterű emberekkel alkalmazta. A  közösségi művésze-tekkel hátrányos helyzetű fiatalok közösségeivel végzett munkájáért az  Amerikai Nagykövetségtől 2012-ben „Aktív állampolgár“ díjat vehetett át.Munkatársával, Berecz Ágnessel 2007 szeptemberében indították el az „Utcai képzőművészet – élet-re keltett falak” névre hallgató projektet, melyben számos alapít-vány és önkéntes dolgozott együtt a  csoporttal, akiktől eltanulhat-ták az  elképzelés minden részle-tét. A  projekt során Pécsett négy ilyen falat hoztak létre – a Rigóder dombon, a  Pécs-Somogyi Általá-

nos Iskola egy épületének falán, a  Fiatalok BV Intézetének sétaud-varán, valamint az  uránvárosi Béke térre néző támfalon.

Murál painting – közösségépítő technika, alkotói folyamat, mi-közben a résztvevők a közös tevé-kenység révén csoporttá válnak.

„Közép-Amerikában, Estelí-ben Nicaraguában – egy Pécsnél kisebb város, amit a  Guiness Rekordok Könyve a  „falfestmények városa-ként” tart számon, ahol több tucat, egyenként is terebélyes falfestmény található, nem egy a belváros terü-letén. A  mural painting mozgal-mat több évtizede elindító oktatók elképzelései még erős sandinista befolyás alatt voltak, ezért az  első falfestmények hangja is forradalmi volt, ami egyfajta toborzó jelleget kölcsönzött nekik. Egy ilyen, ideo-lógiát népszerűsítő elképzelésből közösségformáló, civil képzésben felhasználható módszer alakult az évek, évtizedek során.A tartalmi-ideológiai váltás a  Ni-caraguában uralkodó társadalmi körülmények következménye volt. A  fiataloknak ott számos olyan nehézséggel kell szembenézniük: amelyek itthonról nézve elképzel-

Első közös alkotásunk módja: „Murál Morál”

30

hetetlennek tűnnek: pénztelen-ség, elérhetetlen felsőfokú oktatás, gyerekmunka, tartós munkanél-küliség – hogy csak a  legmeghatá-rozóbbakat említsük. Ilyen hely-zetben érthető hogy a  fiatalokban kialakul egy tartós identitásválság, a  kilátástalan helyzetből adódó ci-nizmus és lemondás, ami a legrosz-szabb esetben társadalomellenes megnyilvánulásokban csapódik le. Idővel társult egymással a művészi önkifejezés és a  társadalmi tuda-

tosság nevelése. A  murálfestéssel foglalkozó szervezetek a fiatalok is-mereteinek bővítésével, identitásuk erősítésével és saját jogaik megis-mertetésével alapozzák meg az  al-kotói munkát. Évek sora alatt a for-radalmi hang kikopott a felhasznált témák közül, a helyét a nehézségek mögött álló eszmeiség váltotta fel. Kérdéseiket, véleményüket egy meghatározott témával kapcsola-tosan színekbe és formákba öntik. A közös alkotás során a művészeti

31

nak közösen kidolgozni a  rajzokat papíron, majd a  falon. Mindenki részt vesz minden fázisban, és elő-képzettség, különösebb tehetség nélkül is mindenki képesnek érez-heti magát, hogy létrehozzon egy nagy festményt.”5

5 www.ilovepecs.hu/tartalomkezelo/tar-talom/1938

kifejezés sokat segít a  fiatalok élet-minőségének javításában, egyben az egész közösség fejlesztésében is.”Katona Krisztina szavaival: „A mu-rálfestés különlegessége a  nagy felületen, nagy méretben alkotás, ami rendhagyó itthon. A  nehézsé-ge inkább a szokatlanságából fakad, újfajta látásmódot igényel. Miután a  csoportokkal kialakítottuk a  té-mákat, és különböző módszerekkel a  felszínre hoztunk meghatározó gondolatokat, a  csoportok nekiáll-

32

Emberi szükséglet a közösségen belüli létezés, a csoportlét.6

Az ember alapvetően társas lény, ezért természetes igénye a  közös-ségi lét, a közösségben való létezés. A közösség szabad megválasztását nemcsak ez a  szükséglet befolyá-solja, hanem jelentős mértékben a közös érdekek és értékek. Azok a közösségek, amelyekbe az egyén beleszületik, vagy véletlenül be-lekerül, közös érdekek és értékek mentén jöttek létre. A  közösség célja tehát egyrészt, hogy kielégít-se az  egyén közösségszükségletét, másrészt valamilyen a társadalom számára fontos feladat teljesítése.7

Az ember tehát alapvetően tár-sas lény, ugyanakkor individuum is, aki önálló személyiség saját érdekekkel és célokkal. Az  indi-viduumnak egyéni és közösségi érdekeit kell figyelembe vennie egész életében. Mindkét érdekcso-portra szükségünk van megfelelő

6 Loránd Ferenc (2000): Egyéni és közös-ségi érdek. In: Új Pedagógiai Szemle (szerk. Schüttler Tamás) 2. sz., 4–13. o.

7 Báthory Zoltán – Falus Iván (főszerk.) (1997): Pedagógiai Lexikon II. köt., Ke-raban Könyvkiadó, Budapest, 312. o.

mértékben: ma nem könnyű el-dönteni, hogy mikor melyik érdek a  fontosabb. Loránd Ferenc jo-gosan teszi fel ezzel kapcsolatban a  következő kérdéseket: „Ki van kinek alárendelve?” Az egyén szu-verén a közösséggel szemben, vagy a  közösség szuverén az  egyénnel szemben? Mire van joga a  kö-zösségnek, amikor az  egyénnel szemben fellép? És mire van joga az  egyénnek, amikor megpróbál védekezni a  közösség esetleges nyomása, kényszere ellen?8”Például olyan kényszer ellen, ami őt passzivitásra, fogyatékos, cse-lekvőképtelen szerepbe állítja. Társadalmi felelősség pl. a  nor-malitás számszerű határának ki-jelölése, mellyel emberek orvosi, gazdasági, jogi kategóriákba so-rolása történik.

„Fogyatékos emberek esetében bár-milyen klasszifikáció létjogosultsá-gát csak azáltal igazolhatjuk, hogy az osztályba soroláshoz adekvát se-gítség is hozzárendelődik, nem iga-zolhatjuk azonban pusztán azzal a  tudományos lehetőséggel, hogy embereket kategorizálni tudunk.9”

8 Loránd Ferenc (2000): Egyéni és kö-zösségi érdek. In: Új Pedagógiai Szem-le (szerk. Schüttler Tamás) 2. sz., 5. o.

9 Speck, O, 1977. i.m. 101. oldal

Közösség

33

„Az ember fejlődése kapcsolati háló-ban történik, és a szocializáció során az  egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, az  együtt-élés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedési módokat.10”Önmagunk és környezetünk meg–ismerése azért fontos, mert ez az egyik feltétele az önálló szemé-lyiséggé válásnak, a perszonalizá-ciónak. Ilyen módon ugyanabban a  keretben megy végbe az  egyén szocializációja és perszonalizá-ciója. A  közösségben való léte-zéshez szükséges, hogy ismerjük környezetünket, hiszen abban találkozhatunk különböző közös-ségi mintákkal.Ha ez a kapcsolati háló szűk, kicsi a  mozgástér, az  aktivitás lehetősé-ge bármily okból (fogyatékosság, tartós betegség, tartós munkanél-küliség, elszigeteltség) elsősorban fejlődő gyermeket tekintve, akkor kevés visszajelzés érkezik számára saját magáról, és önmaga másokra gyakorolt hatásáról. Arról, hogy van módomban alakítani, formál-ni a  környezetemet, van hatásom önmagam és mások életére a  kör-nyezetemben. Ha ezt nem tapasz-talja meg idővel a  gyermek, nem lesz képes önrendelkező emberré

– hatalommal felruházott ember-ré” felnőni. Milyen hatalommal? Az  önmagam irányításának hatal-

10 Sallai, 1996., 80. o.

mával, az  önmegvalósítás, önren-delkezés hatalmával.(Empower)A segítő szakmák (orvoslás, pszi-chológia, gyógypedagógia, szociá-lis munka) jelentős eredményeket tudhatnak maguknak az  akadá-lyozott emberek egyes képessége-inek fejlesztésében, a  rehabilitá-ció különböző területein. Amivel azonban a  szakma még adós: ké-pessé tenni (enablement) a  lassab-ban haladókat, akadályozott embe-reket a döntéshozás képességében. A  segítés, gondozás, gondoskodás azt eredményezte, hogy sokan kö-zülük a  tanult tehetetlenségben élnek, ebben szocializálódtak – se-gítséget kapnak, sokszor akkor is, ha nem kérik, mások megoldják a  problémáikat – helyettük. Keve-sebbet kísérleteznek, nem mernek hibázni, így nem is próbálkoznak egy idő után. Meg kell tanulni, hogy hibázni, jóvá tenni – szabad! Fontos, fejlesztendő feladat a korai életszakasztól kezdve (elsődleges szocializációban) a  döntés képes-ségének fejlesztése – „hadd tegyem én, a  magam módján!”. Minden olyan élethelyzetben, amikor kive-szem a megoldás lehetőségét a má-sik ember kezéből a  „majd én se-gítek” jelszavával, azt közvetítem a másiknak, hogy „Te ezt nem vagy képes megtenni.”Továbbá soha nem késő! Felnőtt akadályozott embertársainkat is érdemes bátorítani a  vélemény-nyilvánításra, gondolatok meg-

34

osztására, önálló próbálkozásokra, mert folyamatosan változunk, és vannak lehetőségeink!Az újabb fejlődéstani elméle-tek nem zárják le a  szocializá-ciót a  serdülőkor végén, hanem felnőtt- és egész életen át tartó szocializációról beszélnek. A  fel-nőttszocializáció szorosan ráépül az  elsődleges vagy gyermekszo-cializációra, így nem jár a  már kialakult személyiség teljes meg-

változásával.11 Ezért van szük-ség arra, hogy mindenki ismerje a  lehetőségein túl saját képesség-határait is. De honnan tudnánk, hol a határ, ha sosem próbáltunk elmenni addig?Mai modern világunkban felgyor-sultak a történések: a társadalom és közösségei gyorsabban alakulnak

11 Zrinszky László (2002): Neveléselmélet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 63–64. o.

35

olyan nagy mértékben ráutalva más egyénekre, közösségekre, mint a gye-rekek. Saját maga tud dönteni arról, hogy mit fogad el a meglévő, illetve változó környezetéből és mit nem. Azok a  felnőtt embertáraink, akik valamilyen oknál fogva kevésbé rendelkeznek a  belátás, előrelátás képességével, némi támogatással képesek döntést hozni. A  támoga-tás a  körülmények, következmé-nyek megértetéséhez szükségesek.

át. A  felnövekvők mellett a  felnőt-teknek is aktívan és produktívan kell alkalmazkodniuk a  változó körülményekhez, ezért jogos és szükséges megkülönböztetni a  fel-nőttszocializációt. A  felnőttek esetében ugyancsak fontos a  vi-szonyuk azokhoz a közösségekhez, amelyeknek tagjai, vagy amelyek körülveszik őket. Lényeges különb-ség azonban a következő: A felnőtt, mint autonóm személyiség nincs

36

Bevezetés 12

Képesség. A  Magyar Értelmező Kéziszótár szerint lehetőséggel, erővel, eszközökkel rendelkezés, hogy a kívánt célt, a szándékunk-ban álló eredményt elérjük. Ha valakit képesnek találunk vala-mire, akkor azt a  személyt „hata-lommal” ruházzuk fel (empower), s feltételezzük, hogy a saját életét érintő döntéseket racionálisan, jól megfontolva hozza meg. Ha azt mondjuk, hogy egy fogyaté-

12 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudo-mányi Kar

kossággal élő ember „nem képes”, akkor egész életére kiható címkét ragasztunk rá, s a  jog cselekvő-képtelennek minősíti. Az előadás a címben jelzettől eltérő irányban közelíti meg a  témát tekintettel a  történeti kialakulásra. Az  előa-dás témájának egyik végpontja a  Római jogi hagyományokon alapuló teljes cselekvőképtelenség gyakorlata, azaz a  döntésképte-lenség; majd a  cselekvőképesség korlátozásán keresztül eljutunk a  másik végpontig, a  teljes cse-lekvőképesség elméletéig, azaz a  támogatott döntéshozatalig. Ez

Dr. Jakab Nóra - egyetemi adjunktus12

Képes vs. nem képes, azaz a támogatott döntéshozatal a gondnoksággal szemben

„A cselekvőképesség intézménye a  személy jogi és polgári értelemben vett gyakorlati autonómiáját jelöli meg. A cselekvőképesség birtokában az ember szabadon mozoghat a jogok és kötelességek rendszerében. Meg-szüntetése vagy annak korlátozása e szabad mozgástér beszűkülését je-lenti: a bírósági ítélet eltilt az önálló döntéshozatal meghatározott köré-től, és a választást egy másik személy, a gondnok hatáskörbe utalja, ezzel pedig életének egy-egy dimenzióját vagy teljességét vonja ki az  érintett ember rendelkezése alól. Azaz ezek a  jogi aktusok minden esetben hús-ba vágó tapasztalattá és a személyes identitás lényeges elemévé válnak, amelynek hozadékai és következményei az érintett ember mindennapja-ira és életvitelére messzemenő következményekkel járnak majd.”

Verdes Tamás – Tóth Marcell: A per tárgya

37

utóbbit a  Fogyatékos Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény 12. cikke tartalmazza. Éppen ezért az előadás áttekinti az Egyezmény egészének és 12. cikkének szerepét, s megvizsgálja, hogy a támogatott döntéshozatal modelljének kiala-kulásával a  jelenlegi gondnoksá-gi rendszer milyen kérdésekkel találja magát szemben. Áttekint-jük továbbá, hogy a gondnoksági rendszer dilemmái mennyiben érintik Magyarországon a Polgári Törvénykönyv kodifikációjaként megszületett cselekvőképesség/cselekvőképtelenség szabályozást. Az előadás célja így többek között, hogy a  támogatott döntéshozatal, mint egy viszonylag új jogintéz-mény megértéséhez járuljon hoz-zá külföldi példa és gyakorlat se-gítségével. Az előadás „A Margón és azon túl – Az  intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek cselekvőképességé-ről” c. könyvemben rögzített ku-tatáson alapul.

A gondnokság fejlődése – A „nem képesből” hogyan jutunk el a korlátozottan képes fogalomig? A fogyatékossághoz, mint fizikai – szellemi állapothoz, társadalmi jelenséghez, emberi jellemzőhöz vagy tulajdonsághoz való viszo-nyulást nagyszerűen érzékelteti

„A Taigetosztól az  esélyegyenlősé-

gig” könyvcím.13 Az, hogy a  tár-sadalom és a  jogrendszer miként (nem) fogadja be a  fogyatékosság-gal élő személyeket tisztán leve-zethető a cselekvőképesség római jogi szabályozásából, és a  római jogi hagyományokra épülő gon-doksági rendszer működéséből. A  fogyatékosságot már többféle modellel próbálták meghatározni, így született meg az orvosi, a szo-ciális, a  kisebbségi és az  emberi jogi modell. Az  orvosi és szociá-lis modell ötvözetének tekinthető a  képességen alapuló megközelí-tés (Sen és Nussbaum). Ez utób-bi megközelítés nagy szerepet játszott a  Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény megalkotásában (Ma-gyarországon a  2007. évi XCII. törvény hirdette ki). Történeti és földrajzi értelemben nem a  Taigetosztól indulunk, ha-nem Rómából és a  római jog cse-lekvőképességre vonatkozó szabá-lyai közül az  alábbiakat emeljük ki. Habár a  cselekvőképesség modern szó, és a  rómaiak nem ismerték, de a  műszó mögötti fo-galmat már igen. A Római jogban elvált egymástól a  jogképesség és a  cselekvőképesség, tipikusan a serdültek és az elmebetegek ese-tében, akik habár önjogú szemé-

13 Kálmán Zsófia – Könczei György: A  Taigetosztól az  esélyegyenlőségig, Osiris, Budapest, 2002

38

lyek voltak, mégsem rendelkeztek cselekvőképességgel. Cselekvőké-pességet befolyásoló tényező volt az  életkor. Eszerint különbséget tettek serdületlenek (infantes) és serdültek (minorok) között. A Mi-norok teljes cselekvőképességgel rendelkeztek, hacsak nem voltak elmebetegek vagy nem tékozoltak. A  súlyos elmeállapotban szenve-dők, az  őrültek ( furiosi) teljesen cselekvőképtelenek voltak, ugyan-olyan elbírálásban részesültek, mint az infantes. Hozzájuk hason-lóan minősültek a  múló öntudat-lan állapotban lévők. A  legtöbb modern jogtól eltérően azonban a római jog az elmebeteget világos pillanataiban úgy kezelte (luci-dum intervallum), mint aki sem-milyen korlátozás alá nem esik.14 A  cselekvőképtelen elmebetegek és a testileg fogyatékos személyek gondokság alatt álltak, ameny-nyiben ügyeinek vitelére részben vagy egészben képtelen voltak és nem álltak apai hatalom vagy gyámság alatt.15

A szellemileg sérült emberek cse-lekvőképességet kizáró gondokság alá helyezésének szabályozásával ismét az újkori kodifikációk során találkozunk az állam merev, pater-nalista parens patriae hatalomgya-

14 Földi András – Hamza Gábor: A Római Jog története és insitúciói, Nemzeti Tan-könyvkiadó, Budapest, 1996, 221-224. o.

15 Uo. 258-259. o

korlása formájában. A  parens pat-riae hatalomgyakorlás keretében az állam közhatalmat gyakorol és állampolgárai védelmében, azok érdekeit szem előtt tartva, köz-vetlenül be is avatkozik az  egyén életébe. Így amikor életkor vagy bármilyen fogyatékosság miatt az  állam úgy ítéli meg, hogy be kell avatkoznia a  döntéshozatal-ba, tipikusan gondnokot rendel ki az  egyén részére, a  cselekvőképes-ségét pedig teljes mértékben kizár-ja. Mindezt abból a feltételezésből teszi, hogy az életkor vagy a fogya-tékosság akadályozza az  egyént a döntés kialakításában. 16

A fogyatékos személyek öntu-datra ébredése és az  ahhoz kap-csolódó, a  XX. század második felében meghirdetett önálló élet mozgalom (independent living movement) az  Amerikai Egye-sült Államokban, Kanadában és az  Európai Unió tagállamaiban hihetetlen eredményeket ért el a  fogyatékügy/fogyatékosság-po-litika területén. A több mint 2000 éves múltra visszatekintő gondok-sági rendszer működését és talán létjogosultságát is megkérdőjele-zik azok az  új eszmék, elméletek, amelyek válaszút elé állítják a kor

16 Winick, Bruce: The Side Effects of Incompetency Labeling and the Imp-lications for Mental Health, Psycho-logy, Public Policy and Law, 1(1995), 31. o., 27. o.

39

jogászát. Vajon az új vívmányokat a  jelenlegi gondoksági rendszer megreformálásának kell-e tekin-teni, vagy pedig egy novum van születőben? Az  új eszmék és el-méletek között a két legfontosabb az  univerzális cselekvőképesség, azaz, hogy minden embert egyen-lően megillet a  cselekvőképesség, valamint a  támogatott döntésho-zatal intézménye. A  „Semmit ró-lunk nélkülünk” jelszavak mellett pedig megjelent az autonómiához és az önmeghatározáshoz való jog. A  fogyatékossággal élő személyek problémája társadalmi szintre emelkedett és etikai, jogelméleti, továbbá alapvető (jog)dogmati-kai kérdések tisztázása vált szük-ségessé. A  fogyatékügy emberi jogi kérdéssé nemesedését jelzi az ENSZ Egyezmény.Az Egyezmény magcikkelyének tekinthetjük a 12. cikkelyt, amely az  univerzális cselekvőképesség elméletén keresztül a  fogyaté-kos személyeket egyenlő jog- és cselekvőképességgel ruházza fel a  törvény előtt. A  törvény előtt mindenkit egyenlően megillető jog- és cselekvőképesség egyik előfeltétele, hogy a  fogyatékos-sággal élő személyeket a  törvény előtt személyként ismerjék el (12. cikk 1. pont). Második előfeltétele, hogy a  cselekvőképesség gyakor-lásához cselekvőképességet nem érintő segítő-támogató hálózat kerüljön kialakításra, ehhez van

szükség a  támogatott döntésho-zatal modelljének megértésére és hatékony működtetésére (12. cikk 3. pont). A  harmadik előfeltétel, pedig biztosítékok felállítása arra az  esetre, ha a  fogyatékossággal élő személy teljes cselekvőképes-ségét mégis korlátozni kellene (12. cikk 4. pont).Meggyőződésem, hogy a  támoga-tott döntéshozatal modelljét, és a  teljes cselekvőképesség elméle-tét az  1970-es évektől kezdődően fokozatosan készítették elő pszi-chológusok, pszichiáterek, jo-gászok, közgazdászok, szociális munkások. A szereplők sokszínű-sége is érzékelteti az intellektuális és pszichoszociális fogyatékos-sággal élő személyek ügyei vite-léhez szükséges belátási és más képességék összetettségét. Talán minden a szellemi egészég jogával kezdődött, a kezelésekre vonatko-zó döntések meghozatalára vonat-kozó képesség vizsgálatával, majd szinte azzal egy időben folytató-dott a  terapeuta igazságszolgálta-tás ajánlásaival. A döntéshozatali képesség vizsgálata már C.A.C.L. Riport (A gondoksági rendszer alternatíváiról, 1992)17 előtt felme-rült a szellemi egészség jogában. S mindez történt Kanadában négy évtizeddel ezelőtt. A  kontinen-

17 Report of the C.A.C.L. Task Force on Alternatives to Guardianship, August 1992

40

tális jogrendszer pedig a  com-mon law jogrendszerben elindult új szellemi áramlat hatókörébe került. Két hulláma érzékelhető a jogalkotásban, az egyik az 1990-es évek német, osztrák, holland, új-zélandi, svájci gondoksá-gi-rendszer reform, a másik pedig 2000-2005 között Nagy-Britannia és Kanada gondoksági reform-ja. A  harmadik hullám minden bizonnyal az  ENSZ Egyezményt ratifikáló országokban bekövet-kező reformok lesznek, amelyet Magyarországon a  Polgári Tör-vénykönyv kodifikációja már el is indított. Álláspontom az, hogy az  intellektuális és pszichoszoci-ális fogyatékossággal élő szemé-lyek teljes cselekvőképességének, az  annak gyakorlását segítő, de azt nem érintő támogatott dön-téshozatal intézményének a  meg-értését a  képességről és annak méréséről alkotott elméletek-kel kellene kezdeni. A  képesség mérése ugyanis bevezeti a  dön-téshozatali képesség fogalmát, amely a támogatott döntéshozatal szempontjából is fontos; a  kogni-tív és a  nem kognitív képességek különbségének kérdését, amely a  teljes cselekvőképesség elméle-te miatt bír relevanciával; elvezet bennünket a  fogyatékosság ké-pesség alapú megközelítéséhez, érzékelteti a  képességmérés lehe-tőségét a  jogban, s végül elvezet-het a munkaképesség fogalmához.

Ez a  gondolatmenet inspirálta arra, hogy a képességgel és annak mérésével foglalkozzam. A szellemi egészség jogában egyes szerzők úgy tartják, a  képesség elmélete arra szolgál, hogy kü-lönbséget tegyen azon személyek között, akik képesek önállóan döntést hozni azoktól, akik nem. Azt, hogy az  embereket felru-házzuk a  választás lehetőségével, az  ember és erkölcsi értékeinek tisztelete, mint alapvető morális elv vezérli, elismerve az  emberek autonómiára és önmeghatározás-ra való képességét.18

A képesség nemcsak jogi és orvo-si meghatározás (Bruce Winick szerint inkább jogi, mint orvosi19), hanem egy szociális képződmény is, amelyet mind a  társadalmi ér-tékek, mind a  képességet mérő személy értékei is meghatároznak. Amennyiben, optimális esetben, az  ember tiszteletének elvét tény-legesen betartják, a  társadalom oly módon működne, hogy min-den ember autonómiájának a  ma-ximálására törekedne, s azt csak akkor korlátozná, ha az  embert,

18 6 Glass, Kathleen C.: Refining Defini-tions and Devising Instruments: Two Decades of Assessing Mental Com-petence, International Journal of Law and Psychiatry, Vol. 20. 1/1997, 5. o.

19 Lásd Winick, Bruce: The Side Effects of Incompetency Labeling and the Impli-cations for Mental Health, Psychology, Public Policy and Law, 1(1995), 31. o

41

különösen a  maguk ellátására ké-petleneket, kártól kívánja megóv-ni.20 Így valóban egy társadalom által alkotott fogalmomról beszé-lünk. Ugyanis nehéz objektíven megállapítani, mit is jelent a  kár, és most nem a  kár jogi fogalmá-ból21 kellene kiindulni. Maga Glass is tág értelemben használja a  kifejezést. Tulajdonképpen ar-ról van szó, hogy a mentális vagy intellektuális fogyatékossággal élő emberek döntései mikor jár-nak hátrányos vagy káros követ-kezményekkel az adott személyre nézve. De mit jelent az, hogy hát-rányos következmény? Ki dönti el, hogy mi a  hátrányos vagy ká-ros? Az  ítélet külső értékek által konstruált, azaz egy szociális kép-ződmény. Éppen emiatt jelennek meg a  szellemi egészség jogában is olyan fogalmak, mint az  ön-meghatározás, autonómia, a  dön-téshozatali képesség vizsgálata, és a  kockázat – a  döntés következ-ményeinek a  kockázata – tiszte-lete.22 A  képesség mérése felveti az  egyén szükségleteinek, értéke-

20 Uo. 7. o. és Verma, Sarita – Silberfeld, Michel: Approaches to Capacity and Competency: The Canadian View, In-ternational Journal of Law and Psychi-atry, 1/1997, 37. o.

21 Damnus emergens – tényleges kár és lucrum cessans – elmaradt haszon

22 Lásd Verma, Sarita – Silberfeld, Michel: im., 37. o.

inek, meggyőződéseinek, kívánsá-gaink tiszteletben tartását, s ezek már etikai kérdések, amelyekről írni lehet, de megválaszolni őket annál nehezebb. Visszatérve arra a  megállapításra, hogy a  képesség szociális kép-ződmény Glass megállapítja, hogy az  autonómián alapuló közösség koncepciója az  emberek közöt-ti határvonalak konstrukciójára épül.23 Ezek a  határvonalak le-hetnek szociális, pszichológiai és jogi jellegűek, de egyik sem ter-mészetesen létezik. Ezeket a  ha-tármezsgyéket emberek alkotják formálisan vagy informálisan.24 A  képesség elmélete is ilyen ha-tárvonalat képező koncepciónak tekinthető. Ez alapján vannak valamire képes vagy képtelen em-berek. Ennek egyedüli célja nem lehet más, mint hogy bizonyos célok elérése érdekében egyeseket felhatalmazzon jogok gyakorlásá-val, másokat pedig megfosszon at-tól.25 Így ha a szerződéskötés egyik feltétele, hogy a  felek legyenek képesek megérteni cselekedetük és jognyilatkozataik következmé-nyeit, akkor ez Glass véleménye

23 Uo.24 Margaret Minow: Interpreting rights:

an essay for Robert Cover, Yale Law Journal1860, 96/1987, 1883-1884. o, idézi Glass, Kathleen C.: im., 7. o.

25 Glass, Kathleen C.: im., 7. o., lásd még Winick, Bruce: im., 24. o.

42

szerint nem csak a  képtelen sze-mélyeket védi, hanem a  jogbiz-tonságot is szolgálja, azaz a képes-ség elméletének jogpolitikai célja van.26 A képesség méréséről Glass úgy tartja, hogy az társadalmi cé-lokat szolgál, s a  képességmérés alatt álló személy preferenciáit olyan kritériumokkal vetik ösz-sze, amelyeket minden bizonnyal az azokat felállító emberek értékei befolyásoltak.27

Az általános képtelenség elmé-lete28 egyértelműen a  római jogi szabályozásra vezethető vissza. Az  angolszász bíróságok római

26 Uo.27 Enquiry on Mental Competency: Final

Report (Toronto: Queen’s Pronter for Ontario, 1990), 29. o. idézi: Glass, Kath-leen C.: im., 7. o.; Winick, Bruce: im., 24. o. Hasonló gondolatmenetet vázol fel Sophie Mitra a  fogyatékosság fogal-mának megalkotásával kapcsolatban, ugyanis az elméleti fogalom megadásá-nak társadalmi, gazdasági és politikai céljai lehetnek. Lásd bővebben: Mitra, Sophie: Capability Approach and Disa-bility, Journal of Disability Policy Studi-es, 4/2006, 236. o.

28 Szándékosan nem a  cselekvőképtelen-ség fogalom került megjelölésre – ha-bár Hale és Atkin incapacity fogalma a  cselekvőképtelenséget jelenti. Többek között azért, mert Verma és Silberfeld is képtelenségről beszél. S csak később, a  gondoksági rendszerek átalakítása során sejtetik azt a  tanulmányok, hogy ott cselekvőképtelenségről, azaz min-denképpen egy jogi kategóriáról van szó (lásd később).

jogból eredő parens patriae ha-talomgyakorlása is a  képtelenség feltételezéséből indul ki, azaz egy intellektuálisan sérült személy te-kintetében a bírói eljárásban bizo-nyítani kell a képesség meglétét, s annak, aki arra hivatkozik, több-szörösen hátrányos helyzetbe hoz-va ezzel a képességmérés alanyát.29

A teljes képtelenség elmélet mellékhatásai Az intellektuális és pszichoszociá-lis fogyatékossággal élő személyek esetében sokszor elegendő (volt) az  orvosi diagnózis felállítása ah-hoz, hogy őket a  bíróság az  élet különböző területein képtelennek tekintse a boldogulásra. Mivel tör-téneti és jogtörténeti gyökerei van-nak a  mentálisan sérült emberek

„eleve képtelen elrendelésének”, a hosszú idő nem feltétlenül helyes, igazolható és hiteles magyarázat-

29 A parens patriae jogalkamzás és az  ál-talános (cselekvő)képtelenség kap-csolatáról lásd még Herr, Stanley S.: Self-Determination, Autonomy, and Alternatives for Guardianship, in: (Herr, Stanley S. szerk.) The human rights of persons with intellectual disabilities, Different but equal, Oxford University Press, 2003. 429-450. o., Winick, Bruce: The Side Effects of Incompetency La-beling and the Implications for Mental Health, Psychology, Public Policy and Law, 1(1995), 24. 27. o., Donelly, Mary: Best Interests, Patient Paticipation and The Mental Capacity Act 2005, Medical Law Review, 17/2009, 1-29. o.

43

tal szolgál jogfosztásuk és a  jog-korlátozásuk indokairól. A  több mint kétezer éves gondoksági rendszer és a képtelenség feltétele-zése, azaz a  most már nem feltét-lenül igazolható jogi szabályozás/szabályozatlanság pszichológiai folyamatokat generál a  célcsoport tekintetében. A  negatív és fosztó jellegű jogi szabályozás következ-ményeivel a  terapeuta igazságszol-gáltatás foglalkozik, és ezen, főleg a  kontinensünkön új, irányzaton belül mutattak rá a  képtelenség címkézés melléhatásaira. A terapeuta igazságszolgáltatás el-mélete a  különböző jogszabályok-ból és a változó jogalkalmazásból adódó terapeuta következtetések kutatását javasolja. A  jogszabá-lyok helyesnek vagy helytelennek bizonyuló hatásait elemzi empi-rikus vizsgálódás keretében, és szükségét látja a  jog terapeuta dimenziójának a  kialakítását.30

30 Lásd erről bővebben: Cooper, James M.: State of the Nation: Therapeutic Jurisprudence and the Evolution of the Right of Self-Determination in Inter-national Law, Behavioral Sciences and the Law, 17/1999, 607-612. o.; Schopp, Robert F.: Therapeutic Jurisprudence: Integrated Inquiry and Instrumental Prescriptions, Behavioral Sciences and the Law, 5/1999, 553 – 693. o.; Wexler, David B.: Therapeutic Jurispruden-ce and Changing Concepts of Legal Scholarship, Behavioral Sciences and Law, 1(1993) 17-29. o.); Winick, Bruce: The Side Effects of Incompetency La-

A  terapeuta igazságszolgáltatás nem elterjedt és ismert irányzat Magyarországon, a  fogalommal a  büntetőjog területén találkoz-hattunk. Szülőhazája az Amerikai Egyesült Államok, pszichológusok, pszichiáterek és jogászok együttes gondolkodásának eredménye. A képtelenség címke használa-ta nemcsak jogi, hanem negatív társadalmi és pszichológiai kö-vetkezményekkel jár, amelyek hosszú távon befolyásolják a men-tálisan sérült ember önbecsülését és énképét, s klinikai értelemben depresszióhoz vezetnek.31 A  cím-kézés elmélete, a  deviáns címké-zés a  társadalom heterogenitása következtében alakult ki, eredeti célja a  kommunikáció megköny-nyítése volt, azonban azzal el-lentétes hatást váltott ki, mert a  címkézett rétegek társadalmon belüli marginalizálódásához ve-zetett, azon túl énkép-torzulá-sokhoz.32 A  deviáns címkézés ha-gyományos módja Thomas Sheff

beling and the Implications for Mental Health, Psychology, Public Policy and Law, 1(1995), 6-42. o.

31 Winick, Bruce: The Side Effects of In-competency Labeling and the Implica-tions for Mental Health, Psychology, Public Policy and Law, Vol. 1. 1(1995), 9. o.

32 Douglas Raybeck: Anthropology and Labeling Theory: A  Constructive Cri-tic, Ethos, 16/1988, 371-391. o., idézi Wi-nick, Bruce: im., 9. o.

44

szerint a szellemileg sérült címke alkalmazása.33 Ezen címke al-kalmazásakor az  egyén életében, stigmatizáló hatásán túl, – szo-ciálpszichológusok szerint – ön-beteljesítő próféciaként jelentke-zik a  deviancia, azaz a  címkézés hatására a  megjelölt személy úgy kezd viselkedni, ahogyan azt el-várják tőle, s előbb-utóbb igazol-ni fogja a  címkéző meggyőződé-sét.34Mindez a  mentálisan sérült emberek társadalmi kirekesztő-déséhez vezet és ellehetetleníti munkavállalásukat, oktatásukat s egyáltalán maguk körül az élhető környezet kialakítását.35 Mind-ezek a  hatások hatványozódnak abban az  esetben, ha a  mentális sérült embereket képteleneknek címkézzük. Természetesen töb-ben kritizálták is ezt a szemléletet, arra hivatkozással, hogy ha a  pá-ciens belátja, hogy szellemileg sérült, akkor ez inkább a  javulás és a fejlődés irányában nyitja meg az  utat.36 Mindenesetre a  szelle-mileg sérült emberek esetében a képtelenség címke nem pusztán

33 Sheff, Thomas: The Labeling Theory of Mental Illness, American Sociological Review, 39/1974, 444. o

34 Winick, Bruce: im. 10. o.35 Uo. 11-12. o.36 A címkézés kritikájáról bővebben lásd

Robert L. Chauncey, Walter R. Grove és Raymond M Weistein American So-ciological Review által közölt írásait.

jogi státusz, hanem személyes tu-lajdonsággá formálódik. Későbbi kutatások bebizonyítot-ták, hogy a  képtelenség címkézés jelentős hatással van a  döntésho-zatali képességre, azaz a  szellemi-leg sérült ember inkább elhárítja magáról a  felelősséget és engedi, hogy mások döntsenek helyette.37 Szintén negatív hatásként jelent-kezett a  tanult tehetetlenség38 és a  motiválatlanság39, amelyek az egyén inaktivitásához vezetnek. A kutatások arra is rámutattak, hogy ha a mentálisan sérült ember számára lehetővé tesszük az  ön-meghatározást, akkor az  minden-képpen élhetővé teszi számára az őt körülvevő környezetet, ha azonban a  képtelen címkét alkalmazzuk, akkor ez joggal összefüggő pszi-chológiai diszfunkciókhoz vezet.40

37 Winick , Bruce: im,. 13-14. o.38 Martin Seligman vezette be a  tanult

tehetetlenség fogalmát. A  tanult te-hetetlenségről lásd bővebben Garber, J.-Seligman, M.E.P. (szerk.) Human Helplessness: Theory and Applica-tions, Academic Press, New York, 1980 Seligman, M.E.P.: Helplessness: On Depression, Development, and Death. Second edition. W.H. Freeman, New York, 1991.

39 A motivációra kifejtett hatásról lásd Ryan, Richard M. – Deci, Edward L.: Self Determination Theory and the Fa-cilitation of Intrinsic Motivation, Social Development and Well-Being, Ameri-can Psychologist, 1(2000), 68-78. o.

40 Winick, Bruce: im., 23. o.

45

A képesség méréséről általában Ahhoz, hogy a  képesség mérhe-tő legyen, azt kell feltételeznünk, hogy a  képesség szintekkel ren-delkezik (continuum or levels of competence).41 Sőt, a képesség egy folyamatos változó, amely egy skála két végpontja között mo-zog.42 A két végpont pedig a „teljes képtelenség” és a „teljes képesség”. Ezt az  feltételezést „két véglet el-méletnek” nevezem.43 A két véglet közötti skálán az  egyén képes-ségét, legyen az  döntéshozatali, cselekvő-, belátási-, vagy munka-képesség, meghatározza az  adott eset összetettsége, a jogi és fizikai környezet, valamint a mentálisan sérült emberek kommunikációs közege, annak minősége. Glass szerint a  képesség szintjei-nek gondolata különösen fontos azok számára, akik állandóan vál-tozó kognitív képességekkel ren-delkeznek. Így az  Alzheimer kór-ban vagy demenciában szenvedők lehet, hogy nem képesek döntést hozni a  betegségükkel kapcsolat-

41 Glass, Kathleen C.: im., 9. o. és Winick, Bruce: im., 24. .

42 A szerző ezen álláspontját támogat-ja Bruce Winick okfejtése is, Winick, Bruce: im., 24. o.

43 Hasonlóan vélekedik Donelly, Mary: Best Interests, Patient Paticipation and The Mental Capacity Act 2005, Medi-cal Law Review, 17/2009, 11. o.

ban, azonban nem veszítik el kog-nitív képességüket más döntések tekintetében.44 Minden ember önmeghatáro-zásnak tisztelete azt kívánja meg, hogy a képesség vagy képtelenség mérése az  adott döntésre vonat-kozóan történjen, s nem általános jelleggel. A  mentálisan sérült em-berek esetében eddig elegendő volt, ha az  orvosi diagnózis megállapí-totta a szellemi károsodás tényét és mértékét, s ezzel megválaszoltnak tekintették a képesség valamennyi kérdését. Azaz a  mentálisan sé-rült ember képtelen volt.45 A teljes képtelenség mellékhatásaira pedig már fentebb utaltunk.46 A képesség mérése az  irodalom-ban a  tényleges képesség mérésé-nek kérdéseit vet fel (factual com-petence). Arra a  kérdésre, hogy mit is jelent a  tényleges képesség, más választ ad az orvostudomány, a  jog, a  filozófia és talán más tu-dományterületek is. Az  írás most a jog szempontjából vizsgálja meg a problémát. Ez egyfelől már csak azért is indokolt, mert a képesség mérése különösen a  gondoksági perekben jelentős, másfelől a szel-

44 Glass, Kathleen C.: im., 9. o.45 Uo.46 Lásd Winick, Bruce: im., 6-42. o.,

Ryan, Richard M. – Deci, Edward L.: im., 68-78. o., Dhanda, Amita: Legal Capacity in the Disability Rights Con-vention, 429-462. o

46

pesség megköveteli, hogy az egyén ésszerű indokokkal szolgáljon az  adott választásra vonatkozóan vagy d) az  információ megértésé-nek a  képessége igazolja a  képes-ség meglétét.49 Ezen kritériumok mindegyike vitatható. A  vitatha-tóság többek között abban rejlik, hogy egyik kritérium sem veszi figyelembe az egyén autonómiáját, valamint a választásban rejlő koc-kázat lehetőségét. A  kategóriák vitatására részletesen a következő pontban kerül sor.

A képesség mérésének két kritériu-ma: a  kritikai megítélés és megér-tés, több szempontból is vitatható. Mielőtt azonban a vitapontok ösz-szefoglalásra kerülnének, tegyünk néhány megállapítást. A  képesség mérése tulajdonképpen a  döntés-hozatali képesség mérését jelenti. Ezt, habár, a vizsgált tanulmányok leszűkítik az  orvosi kezelésekhez való hozzájárulásra, mégis az  al-kalmazása kiszélesíthető, s általá-nos kijelentéseket tehetünk a dön-téshozatali képességről. Úgy vélem, hogy a  támogatott döntéshozatal modelljét Kanadában ez a  már meglévő szellemi produktum is segítette. Hiszen mint már koráb-ban említettük, a  támogatott dön-téshozatal is a  döntéshozatali ké-pesség létét vagy nem létét illetve magát a döntéshozatali folyamatot

49 Glass, Kathleen C.: im., 10-11. o.

lemi egészség jogában a kezelések-hez való hozzájárulás illetve azok megtagadása az  orvosi mellett jogi kérdésként is felmerült.47

Ha a  tényleges képességet jogi ér-telemben vizsgáljuk meg, akkor megállapítható, hogy az a belátási képesség fogalmával egyezik meg, és ebből kifolyólag kapcsolatba hozható a  cselekvőképességgel is. Azaz a  tényleges képesség olyan kognitív képességre utal, amely szerint az  egyén képes megérteni egy döntés vagy bizonyos cselek-vés előrelátható következményeit. Ily módon a  tényleges képesség meghatározásának jogi következ-ményei vannak. S Glass szerint ennek a jogi fogalomnak is jogpo-litikai céljai vannak.48 A képesség mérése alatt a továbbiakban a jogi értelemben vett tényleges képes-ség mérését értjük, amely viszont általában a  döntéshozatali képes-ség mérésére utal. A tényleges képességmérés iro-dalmának áttanulmányozása az  1970-80-as évekből alapvetően négy kategóriát állít fel. Eszerint a) a  képesség megköveteli, hogy a személy képes legyen választása igazolására, b) képességről akkor beszélhetünk, ha a választás éssze-rű következménnyel jár, c) a  ké-

47 Lásd Glass, Kathleen C.: im., 8. o., Ver-ma, Sarita – Silberfeld, Michel: im., 39. o. és azt követően

48 Glass, Kathleen C.: im., 8. o.

47

szefogásban kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a  szociális munkás, a  tanácsadó és a  fogyatékos em-ber családja. Ez a három szereplő kulcsfontosságú a  fogyatékos em-ber igényeinek és szükségleteinek a  közvetítésében, azaz az  indivi-dualizációban. Személy szerint magának a  kritikai megítélésnek, mint megfelelőségi kritériumnak a  létjogosultságát vitatja – nem alaptalanul, hiszen a  gyakorlat sem egységes alkalmazását ille-tően. Egyrészt azért, mert a  dön-téshozatali képességet érzelmek, kívánalmak, meggyőződések, értékek és élettörténetek is befo-lyásolják. Ezen egyéb tényezőket vizsgálja egyebekben a  következő pont is. Másrészt, a  kritériumok egyik fogalmi eleme az  ésszerű-ség. Ugyanakkor az  ésszerűség követelményét gyengítik a  bel-ső és külső tényezők, úgy, mint a már említett szubjektív faktorok, idesorolva az értékelést végző sze-mélyes meggyőződéseit, és a kom-munikációs csatorna megfelelősé-gét. Harmadrészt, mert minden döntés kockázattal jár, amelyet megfelelő segítséggel az  intellek-tuális és pszichoszociális fogyaté-kossággal élő személyek is megta-

Bárczi Gusztav Faculty of Special Edu-cation, Eotvos Lorand University, Buda-pest, 30 November 2006, http://moodle.disabilityknowledge.org/mod/resource/view.php?id=405, 2006.dcemebr 21.

vizsgálja, s ezen döntéshozatali ké-pesség lehet (in)kompetens.50 A képesség mérésének egyik vita-tott pontja a  külső személy általi megítélés, amely soha nem lehet objektív. A  megítélőnek min-denképpen konzultálnia kellene olyan személyekkel, akik közve-títeni tudják a  mentálisan sérült emberek akaratát és szándékát. A  szellemileg sérült embereket körülvevő, őket segítő és támo-gató emberek, szervezetek, és in-tézmények összefogása nem új keletű gondolat. A  társadalomba történő integráció alapvető esz-közének, a  foglalkoztatás elősegí-tésének egyik pillére ez, amelyet a  Nemzetközi Munkaügyi Szer-vezet is támogat.51 Ebben az  ösz-

50 Lásd Bach, Michael: Advancing Self-Determination of Persons with Intellectual Disabilities, Inclusion Europe, 1/2007, 2-5. o.http://moodle.disabilityknowledge.org/mod/resour-ce/view.php?id=404 (1 August 2009); Bach, Michael: Supported Decision Making under Article 12 of the UN Convention on the Rights of Per-sons with Disabilities, Questions and Challenges, Notes for Presentation to Conference on Legal Capacity and Supported Decision Making, Parents’ Committee of Inclusion Ireland – No-vember 3, 2007 http://moodle.disabi-lityknowledge.org/mod/resource/view.php?id=417 (1 August 2009)

51 Barbara Murray: Decent work for all La-bour Market Integration of People with Disabilities, Open University on Emp-loyment Policy and Disabilty Studies,

48

gítőkre, azaz egy segítő/támo-gató személyre illetve csoportra. Az  ésszerűségről leírtak pedig tükrözik Glass véleményét is.53

A képesség-mérés egyéb módszerei Az 1990-es években a tényleges ké-pesség mérésének új eszközeit és módszereit fejlesztették ki azzal a  szándékkal, hogy a  lehető leg-objektívebb mérés alapján legyen megállapítható az egyén képessége vagy képtelensége. A képességmé-rő módszerek révén, egy általános képet kaphatunk a  Kanadában irányadó gyakorlatról arra vonat-kozóan, hogy a kezelésekhez való hozzájárulás esetében hogyan ál-lapítják meg az  egyén döntésho-zatali képességét. Örömteli, hogy a képességmérés módszerei között a megértés és a kritikai megítélés mellett – az  ontarioi helyettes döntéshozatali törvény rendelke-zései kivételével – megjelennek egyéb tényezők is. Így Silberfeld esetében előremutató, hogy a  ké-pességmérés keretében informá-ciógyűjtést végeznek az  egyén szűkebb-tágabb környezetében. A  Janofsky teszt (informed con-

53 Lásd Glass, Kathleen C.: im., 24. o Az  ésszerűség, hasonlóan az  érzelmi képességhez, érték-tartalmú elv, ame-lyet nagymértékben befolyásol a  páci-ens cselekedeteit magyarázó szakember értékrendje.

nulnak kezelni. Az olyan elmélet, amely nem számol a  kockázat le-hetőségével, életszerűtlen. A tényleges képesség mérés krité-riumi az alábbiak miatt is vitatha-tók: Az  a) kritérium szerint a  ké-pesség megköveteli, hogy a személy képes legyen választása igazolá-sára, a  c) szerint képesség meg-követeli, hogy az  egyén ésszerű indokokkal szolgáljon az adott vá-lasztásra vonatkozóan. Ezek véle-ményem szerint a vitatott kritikai megítélésre utalnak. A  b) kritéri-um alapján képességről akkor be-szélhetünk, ha a választás ésszerű következménnyel jár. Ugyanakkor joggal tesszük fel a kérdést, mi az, hogy ésszerű? Intellektuális és pszichoszociális fogyatékosság-gal élők esetében a  mércét külső szemlélő állítja fel, s nem biztos, hogy figyelmet szentel a  döntés kialakítását meghatározó belső és környezeti tényezőkre (lásd fent).52 A  d) kritérium valameny-nyi képesség mérés alapját adja meg, azaz az  egyén rendelkezik az  információ megértésének a  ké-pességével. A célcsoport tekinteté-ben a  megértés a  kommunikáció milyenségétől, minőségétől függ. A  megfelelő kommunikációs csa-torna kialakítása érdekében pedig szükség van a  mentálisan sérült embert körülvevő családra, se-

52 Lásd később Benjamin Freedman ér-velését

49

és Amita Dhanda Indiából56 egy-mástól teljesen függetlenül álla-pítják meg, hogy a  képesség mé-rés során a jog egyedül a kognitív képességeket vizsgálja, és nem ve-szi figyelembe az  egyéb képessé-geket. Hiszen az  érzelmi tényező is bírhat relevanciával egy adott esetben és annyiban, amennyi-ben befolyásolhatja az egyén kog-nitív képességét vagy megértését. Felmerül azonban a kérdés, hogy az érzelmi képesség valóban aka-dályozza-e egy döntés kialakítá-sa során a  kritikai megítélés ké-pességét. Nem arról van- e szó, hogy a képességmérés alanya egy egyéni élettörténetet képvisel, ér-zésekkel, meggyőződésekkel, ta-pasztalatokkal. Ezek kétség kívül kihatással vannak választásaikra, és nem feltétlenül akadályozzák, hanem inkább sajátosan értelme-zik a  döntés előtt nyitva álló vá-lasztási lehetőségeket. Az élettörténetet, vagy ahogy Nancy Dubler nevezi az  életút so-rán összegyűjtött tapasztalatokat (sedimented life experiences)57 már

org/mod/resource/view.php?id=406 (1 August 2009)

56 Dhanda, Amita: Legal Capacity in the Disability Rights Convention: Strang-lehold of the past or Lodestar for the future? Syracuse J. Int’I L. & Com., 34/2007, 429-462. o.

57 Dubler, Nancy: Some Legal and Moral Issues Surrounding Informed Consent for Treatment and Research Involving

sent) más tesztekkel együtt tudna teljesebb képet adni a  döntésho-zatali képesség meglétéről. Ezen teszt egyértelműen a  jognyilatko-zat tételre való képességet vizsgál-ja, éppen ezért alkalmazására sor kerülhetne más jellegű jognyilat-kozatok megtételekor. Az intellek-tuális és pszichoszociális fogyaté-kossággal élő személyek esetében az  Applebaum és Grisso, vala-mint a  Marson által alkalmazott módszer merev és irreális lenne. Olyan rugalmatlan, belső és kül-ső tényezőket teljesen figyelmen kívül hagyó tesztek ezek, amelyek alapján nem valószínű, hogy a cél-csoport tekintetében döntésho-zatali képességet állapítana meg a bíróság. Margaret A. Sommerville a tény -leges képesség mérésével kapcso-latban mutat rá arra, hogy va-jon a  jogban, és hangsúlyozom még egyszer a  jogban, szükség van-e különbségtételre kognitív és az  érzelmi képesség között.54 Sommerville Kanadából, Ge-rard Quinn Nagy-Brittaniából55

54 Somerville, Margaret A.: Refusal of Medical Treatment in „Captive” Cir-cumstances, Canadian Bar Review, 63/1985, 59-90. o.

55 Lásd Clifford, Jarlath: Promoting a  Paradigm Shift, Interview with Ga-bor Gombos and Gerard Quinn, The Equal Rights Review, 2/2008, 83-93. o. http://moodle.disabi l ityknowledge.

50

lasztásának kell tekinteni.59 Dubler elmélete a  képesség mérése során az  embert helyezi középpontba. Nem páciensről van szó. Az  élet-út során összegyűjtött tapaszta-latokat pedig egy rendszer olyan következetes elemeinek tekinti, amelyek évek során alakultak ki cselekedetekből, gondolatokból, és egy ember személyes történetét formálják.60 Természetesen ennek az  elméletnek is vannak gyenge pontjai. Dubler szerint, ha az élet-út során összegyűjtött tapasztala-tokra irányítjuk a  figyelmet, ak-kor számolnunk kell a  depresszió és az  illékonyság problémájával is. Éppen ezért ő maga jelzi, hogy esetleg szükség van egy harmadik személyre, aki jogi és erkölcsi tá-maszt ad.61 Ez a harmadik személy azonban az  értelmezésemben, te-kintettel a  Dubler által kifejtet-tekre, semmiképpen sem helyettes, hanem támogatott döntést segítő. A képesség mérés egyik eszköze lehet a  kockázat-vizsgálat. Azaz a  döntéshozatali képesség mini-

59 Uo. 250-251. o.60 Dubler, Nancy: The Dependent Elderly:

Legal Rights and Responsibilities in Agent Custody, Ethical Dimensions of Geriatric Care, (szerk: Spicker, S.F. – Ingman, S. P. – Lawson, I. P.), D. Reidel Publishing Co., Philosophy and Medi-cine Series Dordrecht/Boston/Lancas-ter/Tokyo, 25/1984. 150. o.

61 Dubler, Nancy: Some Legal and Moral Issues …250. o.

tekintették fontos tényezőnek a ké-pességmérés során. Dubler a  ké-pességet nem állandó tulajdonság-nak fogta fel, hanem sokkal inkább olyan változónak, amely a páciens képessége és az  orvos hatalma alapján változik. A  képességről al-kotott felfogásunkban a  képesség rugalmas58, és nemcsak a  páciens képességén, hanem az  adott dön-tés milyenségén is múlik. Dubler elmélete szerint ahhoz, hogy fel-tételezzük egy személyről, hogy képességgel rendelkezik, azt is el kell képzelnünk, hogy ez a személy történettel rendelkezik, s ezen felül kinyilvánított vagy dokumentált kívánságai, tiszta értékrendsze-re van, még akkor is, ha csökkent a  képessége, vagy nem megfelelő döntést hoz. Úgy gondolja, hogy a  kívánságok igenis felülírhatják a  kognitív hiányosságokat, azaz nem erősítik azokat. Dubler állít-ja, ha az egyén az életút során ösz-szegyűjtött tapasztalatok alapján hoz döntést, és a döntés összhang-ban van a kinyilvánított akarattal vagy az  értékrendszerrel, akkor a  döntést mindenképpen egy ké-pességgel rendelkező személy vá-

the Cognitively Impaired Elderly, Legal and Ethical Aspects of Health Care for the Elderly, (Ann Arbor, MI: Health Administration Press, published in cooperation with the American Society of Law and Medicine). 1985. 249. o.

58 Lásd még Winick, Bruce: im., 31. o.

51

ta át, amely szerint a  mentálisan sérült embernek a választását alá-támasztandó ésszerű indokokkal kell szolgálnia.64 Az ésszerű okok elméletét a legtöbben paternalista mivolta miatt kritizálták, hiszen aszerint tesz különbséget elfo-gadható, azaz ésszerű és elfogad-hatatlan döntések között, hogy az ésszerűség tartalmát egy kívül-álló harmadik személy határozza meg.65 Ugyanakkor Freedman szerint ez az érvelés veszít erejéből akkor, ha teret engedünk az éssze-rű indokok elméletének, elfogadva ezzel olyan érveléseket, amelyeket talán nem tartunk döntő jelen-tőségűnek, de elfogadjuk a  tényt, hogy az  adott döntés meghoza-talakor relevánsak voltak.66 Ahelyett, hogy az  ésszerű indo-kok szolgáltatása a  képesség-mérés alapja, Freedman PTKa a  felismerhető indokok elméleté-nek alkalmazása. Érvelése sze-rint az  indokok premisszákból állnak, amelyek a  gyakorlatban egy következményre utalnak. Így az  indok akkor felismerhető, ha elfogadható premisszákból és olyan következményből áll, amely a  premisszákkal kapcsolatban

64 Freedman, Benjamin: Competence, Mar-ginal and Otherwise, International Jour-nal of Law and Psychiatry, 4/1981, 64. o.

65 Lásd a megértés és a kritikai megítélés kapcsán felvetett vitapontokat.

66 Freedman, Benjamin: im., 64. o.

mális és maximális értékek kö-zött mozog, s a képesség mértéke a  páciens által választott kezelés várható előnyeinek és kockáza-tának más kezelésekkel való ösz-szevetésétől függ. Minél nagyobb a választott kezelés kockázata más kezelésekhez viszonyítva, annál nagyobb mértékű az  egyén meg-értése, kommunikációs- és érve-lési képesség.62 Ez a felfogás azon-ban azon túl, hogy paternalista, rendkívül orvos központú, továb-bá a  döntéshozatali képesség mé-rése szempontjából a kockázatnak talán más jelentőséggel kellene rendelkeznie. A  képességmérést végzőnek inkább a  kockázat mél-tóságát kellene szem előtt tartania, azt nem elemezni és összevetni, hanem tisztelni kellene (dignity of risk).63 A döntéssel járó kockázatot pedig meg kell tanulni kezelni, s ha szükséges, segítséggel. A Benjamin Freedman által fel-vetett képességmérés kritérium a bírák által sokat emlegetett azon képességmérő tényezőt formál-

62 Lásd erről Allen. E. Buchanan – David W. Brock: Deciding for Others, Cam-ridge University Press, New York, 1989, 51. – 55 o.

63 Lásd erről például United Kingdom, Department of Health: Independence, choice and risk: a guide to best practice in supported decision making, May 2007 http://moodle.disabi l ityknowledge.org/mod/resource/view.php?id=400 (7. August 2009)

52

A fogyatékosságot ilyen értelemben képességektől való megfosztásként is értelmezhetjük, amely az  aláb-bi interakciókból tevődik össze: egyéni tulajdonságok (kor, fogya-tékosság), az elérhető javak kosara (vagyon, jövedelem), és a környezet (társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális). Ez a megközelítés segí-ti megérteni a  fogyatékosság gaz-dasági okait és következményeit.69 Mi is érthetünk gyakorlati lehető-ség alatt? Sen számára képességet jelent. S ugyanígy a  cselekvésnek sem a  hagyományos értelemben vett fogalmát használja, számára a  cselekedeteken kívül egyéb kí-vánalmakat is jelent, mint példá-ul, hogy valaki megfelelően táp-lálkozzon. Ennek illusztrálására két éhező ember példáját hozza. Az  egyik vallási meggyőződésből nem eszik, a  másik pedig, mert nincs mit ennie. Ez a  különbség a  cselekvés és a  gyakorlati lehe-tőség között.70 Azaz Sen inkább a személyt vezérlő érdekeket nézi, mintsem a cselekvéseket. Két utat különböztet meg arra, hogy mi-ként kellene értelmezni valaki ér-dekeit és teljesítményét: ez a  jólét és az  előny útja. Azaz a  jólét mu-tatja meg azokat a  cselekvéseket, amiket az egyén jóléte érdekében

69 Mitra, Sophie: Capability Approach and Disability, Journal of Disability Policy Studies, 4/2006, 236. o.

70 Mitra, Sophie: im., 238. o.

áll.67 Ugyanakkor két oka lehet annak, ha az egyén nem képes fel-ismerhető indokokkal szolgálni. Az első szerint, az érvelést hamis premisszákon alapulónak tartjuk, a másik szerint pedig az indokok habár igazak és erősek, mégsem következik belőlük az  adott vá-lasztás. Freedman ezzel az  érve-léssel megpróbálta kevéssé orvo-sivá tenni az ésszerűség fogalmát. És valóban inkább a  közérthető-ség, vagy talán a  józan felfogás alapján igyekezett megmagyaráz-ni a  gyakorlati érvelést.68 Ebben a  felfogásban etikai, jogelméleti kérdések vetődnek fel. Amartya K. Sen nevéhez fűződik a  fogyatékosság képességen alapu-ló megközelítése. Sen elméletének a  középpontjában a  személy cse-lekvésének a képessége áll (capabi-lity to function), azaz arra fókuszál, hogy valaki valamit meg tud-e csi-nálni vagy sem. Ez az elmélet meg-haladja a  korábbi fejtegetéseket, mert a  képesség nem a  fizikai és a mentális képesség meglétét jelen-ti, hanem azt gyakorlati lehetőség-ként (practical opportunity) fogja fel. A működés az egyén tényleges teljesítménye, amit az egyén léte és cselekedetei által ténylegesen elér.

67 Uo. 68 Enquiry on Mental Competency: Fi-

nal Report (Toronto: Queen’s Pronter for Ontario, 1990), 189. o. idézi: Glass, Kathleen C.: im., 27. o.

53

Sen elméletben tehát a gyakorlati lehetőséget a személyes jellemzők (tulajdonságok, ideértve a  fogya-tékosságot is), a tágabb értelemben vett környezet, és a rendelkezésre álló javak határozzák meg, a  gya-korlati lehetőség pedig a választás jogát teremti meg, amely alapján az  egyén cselekszik. Ebben az  el-méletben komoly szerepet kap a  választás tisztelete, azaz a  vá-lasztás lehetőségének a  megadá-sa. Meghaladva a  képességmérés korábban említett kritériumait, s egyben ötvözve az orvosi és szoci-ális modell fogyatékosságról val-lott nézeteit, Sen a képességmérés teoretikus alapjait fekteti le, azaz egy összetett, de egyben rugalmas képességmérést javasol.

Képesség(mérés) a jogbanKanada tartományaiban (Québec, Új-Skócia, Brit-Kolumbia, Ed-ward Herceg Szigete, Alberta Sas-katchewan), Nagy-Brittanában és Új-Zélandon a (szellemi) képesség és a  képességmérés szabályozása nagy szerepet játszott az  1980-as

Sen elméletét. Így felsorolja az élet azon területeit, amelyeken fontosak a  képes-ségek: normális életvezetés, testi egész-ség, környezet kialakítása, gondolkodás, érzelmek stb. Ezen felül a képességeket három kategóriába sorolja: alapvető, belső és összetett képességek. Lásd bő-vebben Nussbaum, Martha C.: Sex and Social Justice, Oxford University Press, Oxford, 1999. 41-44. o.

tesz; az előny pedig azokat a tény-leges lehetőségeket jelenti, ame-lyek valaki rendelkezésére állnak, s amelyek alapján a személy élhet a választás a jogával. Egy személy képességeinek együttese tulaj-donképpen cselekvésirányok ösz-szessége, amelyek alapján az illető gyakorolja a választás szabadságát. A képességek együttesét pedig be-folyásolják a rendelkezésre álló ja-vak, az  egyént körülvevő környe-zet és a  személyes tulajdonságok, s mindezek vezetnek cselekvé-sekhez. A  képesség együttesének mérésére Sen nem határoz meg módszert, abból a megfontolásból, hogy az  adott probléma és a  kö-rülmények folyamatos változóvá teszik az  egyén tulajdonságait, a képességét és a cselekvéseit.71 Sen ezen felül különbséget tesz potenciális és tényleges fogya-tékosság között. A  képességek szintjén beszélünk potenciális fogyatékosságról és a  cselekvések szintjén tényleges fogyatékosság-ról.72 Az  értelmezésem szerint mindez azt jelzi, hogy a  jogi, fi-zikai, gazdasági, kulturális kör-nyezet fogyatékosító működése az, amely az  egyénben rejlő fogyaté-kosságon keresztül megfosztja őt cselekvésektől és választásoktól.73

71 Uo. 239.o. 72 Uo. 240-242. o.73 Martha Nussbaum képességről alko-

tott elmélete több ponton kiegészíti

54

Kanada egyes tartományaiban. Ugyanakkor a  képességmérésben van néhány közös vonás, amely független a területi elhelyezkedés-től, ezek pedig a következők:

– Informális képességmérést na-ponként többen is végezhetnek, s lehet, hogy azok, akik végzik, nem is tudnak róla. Így például az  ügyvédek, amikor az  ügyfél végrendelkezéshez szükséges képességét konstatálják, vagy amikor a  családtagok infor-málisan megállapítják, hogy az  egyén képes önálló életvi-telre. Amennyiben az  informá-lis képességmérés során kétség merül fel az  egyén képességét illetően, formális mérés-eszkö-zökre van szükség, még akkor is, ha ez jogi vagy orvosi bonyo-dalmakhoz vezet.

– A képességmérés során mindig a  képességmérés alanyának ér-dekeit kell szem előtt tartani, ettől eltérni csak a  közjó vagy a köz védelme okán lehet.

– A képességmérést mindig csak az adott feladatra vonatkoztatva lehet megállapítani. A teljes kép-telenség elmélete helyett az  az elmélet terjedt el, hogy vannak esetek, amikor szükséges a  kép-telenség megállapítása, míg más-kor, más területen el kell ismerni az egyén képességét.

– A legkevésbé korlátozó beavat-kozás elvét, amely az  egyén au-tonómiáját a  legteljesebb mér-

években a  gondnoksági rendszer átalakításában. A  korábban em-lített teljes képtelenség elméletét felváltotta a  részleges Ha a  ké-pesség vizsgálatára vállalkozunk a  jogban, akkor az  egyértelműen a  gondokság intézménye, annak reformjai/reformhullámai vizsgá-latát jelenti történetileg és földraj-zilag. Ugyanakkor, amikor a  fent említett országokban a  (cselekvő)képtelenség fogalmát adják meg, ismételten a  képességmérés krité-riumaival találkozunk, mint pél-dául a  megértés, döntéshozatali képesség, ésszerűség, kockázat-kezelés. A  jogi szabályozás vitat-hatóságának bizonyítására pedig elengedhetetlen a  képességmérés fogalmainak bevezetése, elemzése, tisztázása. Mivel azonban jelen ta-nulmányban a  képességmérés ka-nadai szabályozása került bemu-tatásra, a  továbbiakban röviden kívánom érzékeltetni, hogy igenis létezik képességmérés a  jogban, ami az irodalom tanulmányozása során a  cselekvőképesség, a  dön-téshozatali képesség és a  belátási képesség mérését jelenti A  képes-ség jogi megfogalmazása Kana-dában egyértelműen a  kezelések-hez való hozzájárulásból, illetve megtagadásból, pénzügyi jellegű döntésekből, és személyes gon-doskodásra vonatkozó döntések-ből származik, s az  ebből fakadó megoldások – mint az  korábban már ismertetésre került – eltérnek

55

– Amennyiben a  képtelenség meg-állapításra kerül, ugyanebben a megállapító határozatban meg kell határozni azt az időinterval-lumot, ameddig az fennáll, vagy legalább az újbóli képességmérés idejét belátható időn belül.74

Ezek az  általános megállapítások a  cselekvőképességet korlátozó gondokság intézményének garan-ciái. Az 1980-as években, Kanada említett tartományaiban nem volt már cselekvőképességet kizáró gondokság. A  korlátozó gondok-ság változó és finomodó szabályai az  egyéni autonómia védelmé-ben léptek fel. Ugyanakkor ezek az  összefoglaló megállapítások arra is rámutatnak, hogy a  cse-lekvőképesség és a  gondokság szabályozása szorosan összefügg a  képességméréssel, illetve azzal, hogy az adott jogrendszer hogyan kezeli vagy egyáltalán kezeli-e a képességmérést.

CRPD – ENSZ Egyezmény jelentőségeA cselekvőképesség korlátozását követően az új szemlélet az ENSZ Egyezmény 12. cikkében foglalt teljes cselekvőképesség elméle-te. A 12. cikk legnagyobb kérdése, hogy megengedhető ez alapján

74 Verma, Sarita – Silberfeld, Michel: Ap-proaches to Capacity and Competency

… 41.-42. o.

tékben igyekszik megőrizni, minden esetben alkalmazni kell.

– A jog feltételezi, hogy minden ember képes, kivéve, ha megál-lapítják a képtelenséget. A kép-telenséget ugyanakkor annak kell bizonyítani, aki azt állítja. Ugyanakkor a  képességmé-rés ténye még nem feltételezi a képtelenséget.

– Minden személyt tájékoztatni kell arról, hogy egy speciális képesség meglétét vizsgálják, s ehhez szükség van az  egyén hozzájárulására.

– Az egyén képességét nemcsak kívánságára kell minden eset-ben mérni, hanem akkor is, ha a  képesség megléte előfeltétele valamilyen cselekvésnek (jog-nyilatkozatnak), vagy a  kép-telenséget az  egyén ki akarja zárni.

– A képességmérés mindig igazol-ható, ha az  egyén vagy mások károsodástól való megóvása in-dokolja és/vagy önként nem fo-gad el segítséget, s a károsodást csak a  formális képességmérés előzheti meg.

– A képességmérést soha nem igazolhatja a  különös, szo-katlan viselkedés, illetve, ha az egyén döntése meggondolat-lannak, ésszerűtlennek tűnik, vagy ha egy kevésbé korlátozó vagy önkéntes megoldás ren-delkezésre áll.

56

2. A részes államok elismerik, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a jog-, ille-tőleg cselekvőképesség. 3. A  részes államok meghozzák a  szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek cselekvőképességének gyakorlásához esetlegesen szükséges segítség hozzáférhetővé váljon. 4. A részes államok biztosítják, hogy a  cselekvőképesség gyakorlására vonatkozó valamennyi intézkedés, a  nemzetközi emberi joggal ösz-szhangban, megfelelő és hatékony biztosítékokat tartalmaz a  vissza-élések megelőzésére. Az ilyen bizto-sítékok garantálják, hogy a  cselek-vőképesség gyakorlására vonatkozó intézkedések tiszteletben tartják a  személy jogait, akaratát és vá-lasztásait, összeférhetetlenségtől és indokolatlan befolyástól mentesek, arányosak és a  személy körülmé-nyeire szabottak, a  lehető legrövi-debb időre vonatkoznak, továbbá hogy a hatáskörrel rendelkező, füg-getlen és pártatlan hatóság vagy igazságügyi szerv rendszeresen fe-lülvizsgálja azokat. A  biztosítékok azzal arányosak, amilyen mérték-ben az  adott intézkedések érintik a személy jogait és érdekeit. 5. E cikk rendelkezéseire figye-lemmel a  részes államok minden megfelelő és hatékony intézkedést megtesznek a  fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogának bizto-

a  helyettes döntéshozatal, azaz a gondnokság intézménye? A 12. cikk közvetlenül alkalmazan-dó rendelkezés, továbbá az  Egyez-ményben foglalt valamennyi em-beri jog gyakorlása szempontjából conditio sine qua non. Éppen ezért fontos a  12. cikkben foglalt ren-delkezések konkretizálása.75 A  12. cikkel kapcsolatban az  államot kö-telezettség-triász terheli: a  jogok tiszteletben tartása, esetleges jog-sértések esetén az  egyén megfelelő védelemben részesítése, a  deklarált jogok gyakorlásához szükséges keretfeltételek biztosítása. A  köte-lezettségek megfogalmazása elen-gedhetetlen annak érdekében, hogy a 12. cikk rendelkezéseit, különösen annak 3. és 4. bekezdéseit megért-sük.76 Magyar fordításban a 12. cikk szövegét a  2007. évi XCII. törvény tartalmazza a következőképpen:

„12. cikk a  törvény előtti egyenlő-ségről: 1. A  részes államok újólag megerősítik, hogy a  fogyatékosság-gal élő személyeknek joguk van ah-hoz, hogy a  törvény előtt minden-hol személyként ismerjék el őket.

75 Tolmein, Oliver (2012): Artikel 12 – Gleiche Anerkennung vor dem Recht. In: Welke, Antje: UN-Behinderten-rechtskonvention mit rechtlichen Erläuterungen. Eigenverlag des De-utschen Vereins für Öffentliche und Private Fürsorge, Berlin, 141., Rot-hfritz, Lauri Philip (2010) 364.

76 Aichele, Valentin – Bernstorff, Von Jo-hen (2010) 201-202.

57

12. cikkben megfogalmazott tel-jes jog-és cselekvőképesség el-mélete nélkül nem értelmezhető az  Egyezményben rögzített többi jogosítvány sem, éppen emiatt kulcsszerepet tölt be.78 Ugyanis hiába rögzíti az Egyezmény a jogo-kat, ha azok gyakorlását a  cselek-vőképességet érintő gondnokság vagy az  Einwilligungsvorbehalt (a jognyilatkozatoknak a  gondnok beleegyezésétől való függővé tétele, a  továbbiakban „Einwilligungsvor-behalt”) megakadályozza.79 Az. 1. pont nem tartalmaz új jogo-sítványt, az  Emberi Jogok Egye-temes Nyilatkozata 6. cikke és a  Polgári és Politikai Jogok Nem-zetközi Egyezségokmánya 16. cik-ke már elismerte a  törvény előtt mindenkit egyenlően megillető jogalanyiságot. A  részes államok újólag megerősítik a törvény előtti egyenlőséget a  fogyatékos embe-rek szempontjából.80

to own or inherit property, to control their own financial affairs and to have equal access to bank loans, mortgages and other forms of financial credit, and shall ensure that persons with di-sabilities are not arbitrarily deprived of their property.

78 Dhanda, Amita (2007) 457., Burkert, Andreas (2009): Ratifiziert – und nun? BtPrax, (3), 104., Tolmein, Oliver (2012) 136.

79 Lachwitz, Klaus (2008) 145. 80 Tolmein, Oliver (2012) 137., Rothfritz,

Lauri Philip (2010) 367-368., Aiche-

sítására a  tulajdonhoz való joghoz és az  örökléshez való joghoz, saját pénzügyeik ellenőrzéséhez, továbbá bankkölcsönhöz, jelzáloghoz és más pénzügyi hitelhez való egyenlő hoz-záféréshez, illetve biztosítják, hogy a  fogyatékossággal élő személyeket önkényesen ne foszthassák meg va-gyonuktól.”77

77 Article 12 Equal recognition before the law 1. States Parties reaffirm that per-sons with disabilities have the right to recognition everywhere as persons be-fore the law. 2. States Parties shall re-cognize that persons with disabilities enjoy legal capacity on an equal basis with others in all aspects of life. 3. States Parties shall take appropriate measures to provide access by persons with disa-bilities to the support they may require in exercising their legal capacity.

4. States Parties shall ensure that all mea-sures that relate to the exercise of legal capacity provide for appropriate and effective safeguards to prevent abuse in accordance with international hu-man rights law. Such safeguards shall ensure that measures relating to the exercise of legal capacity respect the rights, will and preferences of the per-son, are free of conflict of interest and undue influence, are proportional and tailored to the person’s circumstances, apply for the shortest time Apossible and are subject to regular review by a  competent, independent and impar-tial authority or judicial body. The sa-feguards shall be proportional to the degree to which such measures affect the person’s rights and interests.

5. Subject to the provisions of this article, States Parties shall take all appropriate and effective measures to ensure the equal right of persons with disabilities

58

az érvelést, miszerint a 2. pont az 1. pont konkretizálása, a  jogi cselek-vőképesség a  törvény előtti egyen-lőség egyik specifikus területeként értelmezhető, s lényegében az egyé-ni döntés védelméről van szó.82 A 3. pont a  jog- és cselekvőké-pesség gyakorlására vonatkozik. A  részes államoknak a  cselekvő-képesség gyakorlása érdekében hozzáférhetővé kell tennie a  meg-felelő segítséget. Ez a segítség nem feltétlenül állam által nyújtott szolgáltatás. A  hozzáférhetőség biztosítása azt jelenti, hogy a  se-gítség egyrészt ténylegesen hozzá-férhető (ha kell, akkor financiális formában), másrészt pedig valós szolgáltatás. A  segítség igénybe-vétele nem kötelező, azonban a fo-gyatékos ember mindenkor igényt tarthat rá. Fontos kiemelni, hogy erre a  segítségre a  cselekvőképes-ség gyakorlása során van szükség és semmiképpen sem a  cselekvő-képesség gyakorlásának feltétele. Ennek megfelelően, figyelemmel az Egyezmény céljára, a 3. pontban a  támogatott cselekvőképesség modellje került megfogalmazás-ra, hiszen semmilyen utalást nem találunk a helyettes döntéshozatal intézményére. Lipp azon az  állás-ponton van, hogy a  szerződésből egyértelműen ki kellene derülnie egy ilyen paradigmaváltásnak,

82 Aichele, Valentin – Bernstorff, Von Jo-hen (2010) 201.

A 2. pont a jog- és cselekvőképessé-get állítja a  középpontba. Ez a  jog nem az  1. pontban foglalt törvény előtt jogalanyként való elismerés további kiterjesztése, sokkal in-kább annak konkretizálása a  gya-korlat számára. Ez az  Egyezmény tényleges részvételorientált célki-tűzésével, s maga a  jog 12. cikken belüli elhelyezésével is magyaráz-ható, hiszen a  jogalanyként való elismerést követően helyezkedik el, tehát a 2. pontban szükségtelen lenne annak megismétlése.81 Valen-tin és Bernstorff felveti, hogy a  2. pont esetleg kiterjeszti a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya 16. cikkében foglalt jogosítványt a  jogi cselekvőképességre. Aztán meggyőzőbbnek találták, ha azt hangsúlyozzák, hogy a  jogi cselek-vőképesség a  jogképesség további konkretizálása, azaz a  jogképes-ségbe integrált fogalom. Kiemelik, hogy a  Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában is vitatott volt, hogy vajon a  16. cikk tartal-mazza-e jogi cselekvőképességet. A britek PTKára azonban nem ren-dezték a  kérdést. Az  a tény, hogy már a hatvanas években a szerződő államok készek lettek volna a  jog-képesség alatt a jogi cselekvőképes-séget is érteni, csak megerősíti azt

le, Valentin – Bernstorff, Von Johen (2010) 200.

81 Tolmein, Oliver (2012) 137-138., Rot-hfritz, Lauri Philip (2010) 369-371.

59

az  egyéni önmeghatározásra való áttérést jelenti.85 A 4. pont a  3. pontban foglalt se-gítség konkretizálása, biztosítékok megfogalmazása a  segítség for-máját és módját illetően, hiszen ez a  jog- cselekvőképesség gyakorlá-sára mindenképpen hatással van.86 Ugyanakkor azt nem említik meg, hogy pontosan milyen intézke-dések felelnek meg az  itt felsorolt biztosítékoknak. A  rendelkezésből nem lehet arra következtetni, hogy a támogatott döntéshozatal mellett helyettes döntéshozatal is működ-het. A  rendelkezés célja egyrészt, hogy a  segítség valóban a  szabad akaratelhatározást tegye lehetővé, másrészt egyfajta túlbiztosítást is el kíván kerülni, hiszen ez alapján a  segítség már nem érné el a  cél-ját. Tolmein szerint a  biztosítékok azokra az  esetekre is alkalmazha-tóak lehetnek, amikor az  érintett akaratának közvetítése lehetetlen, és az  egyén érdekében történő be-avatkozás elvén történik a  döntés-hozatal. Erre a  kommunikációra képtelen emberek esetében lenne szükség, s Tolmein éppen ezért hangsúlyozza, hogy ezen dilemma megoldása jogpolitikai kérdés.87 Az 5. pontban olyan területeket jelöl meg az  Egyezmény, ame-

85 Aichele, Valentin – Bernstorff, Von Johen (2010) 202..

86 Uo. 200.87 Tolmein, Oliver (2012) 139-140.

mert egyébként a  részes államok feltételezésekbe bocsátkoznak.83 Nyitva marad a  kérdés, hogy mi-lyen mértékű segítséget foglal ma-gában a  támogatott döntéshoza-tal. Ugyanis a  segítségre szorulás lehet olyan mértékű, hogy a  dön-téshozatal már inkább helyettes döntéshozatalnak tűnik, és a  tá-mogatott döntéshozatal modellje visszájára fordul. Éppen ezért nem maga a  modell kérdőjeleződik meg, a  problémát sokkal inkább a megfelelő biztosítékok jelentik.84 Valentin és Bernstorff úgy véli, hogy a részes állam ezen rendelke-zéssel – ha a  kötelezettség-triászt tekintjük – védelmi feladatokat lát el, továbbá garantálja a  jogok gya-korlását, ugyanis a segítség hozzá-férhetővé tétele kötelező állami fel-adat. Elképzelhető, hogy nehezebb esetekben a  segítségnyújtás mér-téke száz százalékos, s ezáltal nem támogatott, hanem helyettes dön-téshozatal valósul meg, a  támoga-tás célja azonban minden esetben az  érintett felismerhető akaratá-nak kifejezése. Nem az  történik tehát, hogy egy harmadik személy által helyesnek vélt döntés meg-hozatalára kerül sor. Így a  para-digmaváltás a  paternalizmusról

83 Lásd erről Lipp, Volker (2010): UN-Be-hindertenrechtskonvention und Bet-reuungsrecht. BtPrax, 19(6), 263-267., Rothfritz, Lauri Philip (2010) 373.

84 Tolmein, Oliver (2012) 138-139.

60

megoldásnak tartja a  svéd jog se-gítő elemeit, úgy, mint a  mentort és a  személyes segítőt,91 továbbá az  ügyvédi meghatalmazásokat és az előzetes jognyilatkozatokat.92 Így az Egyezmény megalkotói a 12. cikk megalkotásával a  helyettes döntéshozatallal szemben a  tá-mogatott döntéshozatal modellje mellett álltak ki. Az  ENSZ Fogya-tékossággal Élő Személyek Joga-inak Bizottsága (a továbbiakban

„Bizottság”) Tunézia és Spanyol-ország országjelentésére tett záró észrevételeiben egyértelműen kije-lentette, hogy a helyettes döntésho-zatalt fel kell váltania a támogatott döntéshozatalnak. Hogyan ítéljük meg akkor a  gondnokság, mint he-lyettes döntéshozatal összeegyeztet-hetőségét a 12. cikkel? Ha a 12. cikk alapján létezik egységes megoldás a nagykorúak cselekvőképességére vonatkozó szabályozásban, van-e helye ebben a gondnokságnak? To-vábbi kérdés, hogy a Bizottság záró észrevételeiben foglalt egyértelmű állásfoglalás után van-e létjogo-sultsága az előbbi kérdésnek? Valentin és Bernstorff állást fog-lal a  korlátozás határait tekint-ve. A  törvény előtti egyenlőség, az  emberi jogokhoz hasonlóan magában foglal egy olyan magte-rületet, ahol a  korlátozás megen-

91 Lásd erről a 2.4. pontban leírtakat. 92 Dhanda, Amita (2007) 457-462.

lyek esetében semmilyen korláto-zás nem engedhető meg, hiszen a cselekvőképesség gyakorlásának a  gazdasági életben kiemelt jelen-tősége van.88 Valentin és Bernstorff úgy véli, hogy a  12. cikk öt bekezdése lép-csőzetesen épül fel, ahol a  (2)-(5) bekezdések pontosan meghatá-rozzák, hogy melyek az  állam konkrét feladatai a  12. cikk meg-valósítása érdekében.89 Ugyanakkor a 12. cikk szövegezése nem tiltja meg elvileg a  helyettes döntéshozatal intézményét. Ezen az  állásponton van Rothfritz is, aki hasonlóan Tolmeinhez olyan élethelyzetekben, amikor az  érin-tett kommunikációra teljesen képtelen állapotban van, megen-gedhetőnek tartja a  helyettes dön-téshozatalt, hiszen érvelése szerint nincs lehetőség támogatott dön-téshozatalra.90 Ha így van, akkor viszont joggal vetődik fel a kérdés, hogyan is értelmezzük a 12. cikket? Az  Egyezményt céljával, alapelvei-vel és a Preambulumában rögzített elkötelezettségekkel együtt kell ér-telmezni. Ennek megfelelően a  12. cikk üzenete olyan segítő modellek kiépítése, amelyek elősegítik az au-tonóm döntéshozatalt. Dhanda jó

88 Tolmein, Oliver (2012) 140., Rothfritz, Lauri Philip (2010) 374.

89 Aichele, Valentin – Bernstorff, Von Jo-hen (2010) 202.

90 Rothfritz, Lauri Philip (2010) 372

61

avatkozás.94 A  gondnoksági rend-szer belső működése körüli viták az  Egyezményt ratifikáló orszá-gokban új kérdésekkel fonódnak össze. A Római Jogi hagyományo-kon nyugvó gondnoksági rendszer újabb változás előtt áll. Ezt egy újabb reformhullámnak tekintem, azonban még a vihar előtti csend időszakát éljük, a  részes államok várakozó álláspontra helyezkedtek és az  elméleti szakemberek közül kevesen vetik papírra álláspontju-kat a  gondnokság és 12. cikk kap-csolatáról. Egy bizonyos, a  részes államoknak felül kell vizsgálnia jelenlegi gondnoksági rendszerük szabályait és azt meg kell feleltet-ni a  12. cikk rendelkezéseivel. Ezt követeli meg a  nemzetközi jog és a  belső jog összhangjának meg-teremtése is. Át kell gondolniuk, hogy szabályozásukat a  támoga-tott vagy helyettes döntéshozatal elvei mentén építik-e fel, ameny-nyiben rendszerükben fenntart-ják a  helyettes döntéshozatalt, az  arra vonatkozó szabályok meg-felelnek-e a  12. cikk 4. pontjában foglalt biztosítékoknak, hogyan alakítható át meglévő helyettes döntéshozatali rendszerük egy támogató rendszerré, illetve attól függetlenül, azt elvetve, vagy az-zal párhuzamosan, kialakítanak-e egy támogató rendszert? Ezek elvi

94 Aichele, Valentin – Bernstorff, Von Jo-hen (2010) 203.

gedhetetlen. Ezeken a  területeken a  cselekvőképesség egyáltalán nem korlátozható, lásd például a  házasságkötés vagy a  sterilizá-ció esetét. A  magterületen kívül ugyanakkor a  korlátozás az  ará-nyosság elvén alapul. Felvetődik a  kérdés tehát, hogy a  cselekvő-képesség korlátozható-e? Tovább gondolva, jog korlátozásáról van-e szó akkor, amikor egy akaratnyi-latkozatot harmadik személy tesz meg, illetve azt érvényteleníti. En-nek megítélésére először azt kell eldönteni, hogy az  érintett dön-téshelyzet az általános emberi jog magterületéhez tartozik-e. Egyér-telmű továbbá, hogy az  olyan gondnokrendelés, amely egyetlen területet érint, nem vonhatja maga után a  cselekvőképesség teljes el-vesztését.93 Valentin és Bernstorff összeegyeztethetőnek tartja a  cse-lekvőképesség korlátozását a  12. cikk rendelkezéseivel, azonban, ha erre kerül sor, a  legfontosabb az  arányosság elvének betartása, valamint, hogy a  korlátozásra ul-tima ratio jelleggel kerüljön sor. Úgy vélik, hogy a 4. pontban a kor-látozás kritériumait fektették le az  Egyezmény alkotói, ugyanis támogatott döntéshozatal esetén is előfordulhat az  aránytalan be-

93 Lásd erről Alajos Kiss v. Hungary, Application no. 38832/06, Council of Europe: European Court of Human Rights, 20 May 2010.

62

Az angolszász jogrendszerek a  gondnokság szabályozását te-kintve is eltérnek a kontinentális gyakorlattól. Más jogi kultúra, jogi környezet, másféle gondolko-dásmód. Habár Kanadában már az  1990-es évek elején megje-lent a  TD, mint a  gondnoksági rendszer, vagyis a  cselekvőképes-ség gyakorlásának alternatívája, emellett meg kell állapítanunk, hogy Kanadában az  egyes álla-mokban olyan intézmények beve-zetésére került sor, amelyek a TD elemeit vagy elveit hordozzák magukban. Nagy-Britanniában a  kezelésekhez való hozzájárulás által felvetett jogi kérdések miatt a  szellemi egészség joga foglako-zik a  képesség mérésével, amely ezáltal az  egyén önmeghatáro-záshoz való jogának tiszteletben tartását igyekszik tudatosítani. Az  Amerikai Egyesült Államok-ban az 1990-es évektől az önmeg-határozáshoz való jogról kezdődő viták az idős emberek vagyoni és egészségi állapotára vonatkozó kérdésekre vonatkozó döntésho-zatali képességhez kapcsolódott.95 Az Államokban egyebekben a cél-csoport miatt egy időben jelent-kezett a  gondnoksági rendszer-rel és az  institúcionalizációval szemben a más megoldások iránti

95 Lásd erről bővebben Wilber, H. Kath-leen – Reynolds, Sandra (1995) 248-257.

kérdések, amelyek átgondolása az  egyes államok fogyatékosság-politikáját jelentős mértékben meg fogja határozni. Hiszen a  cselek-vőképesség gyakorlásának foka és minősége a  társadalmi integráció kulcskérdése és egyben összeha-sonlítási alapja is. A továbbiakban azon elméleti fejlődés bemutatásá-ra törekszem, amely előkészítette a teljes cselekvőképesség, és támo-gatott döntéshozatal intézményét, s mindezt a  cselekvőképesség el-méleti hátterének tekintjük.

Döntéshozatal elemzése Michael Bach munkái nyomán – hogyan működhet a támogatott döntéshozatal mentálisan sérült emberek esetében Az irodalom a  gondnokság in-tézményének reformjait gyakran úgy kezeli, mint amelyek alterna-tívák, s azt a  célt szolgálják, hogy az  egyén az  önmeghatározáshoz való jogát a lehető legteljesebb mér-tékben gyakorolni tudja. A  gond-noksági rendszerek reformjának első reformhulláma keretén belül megjelent a god man és Forvaltare (Svédország), a mentor (Hollandia), s az osztrák szabályok is enyhültek a gondnok hatáskörét illetően, aki azonban még mindig képviselő és nem segítő. Tulajdonképpen a cse-lekvőképtelenség és a  teljes cselek-vőképesség elmélete között helyez-hető el ez a reformhullám.

63

intézményét az  Egyezmény 12. cik-kelyének ratifikációja után? Bach szerint feltétlenül szükség van egy előre lefektetett eljárásra, amely meghatározza az alábbiakat:

– azon döntések körét, amikor helyettes vehető igénybe,

– a fellebbezés jogát, – egy olyan szigorú monitor-

ing rendszert, amely biztosítja, hogy az  adott személy minél előbb önállóan gyakorolhassa cselekvőképességét.98

A helyettes döntéshozatallal szem-ben áll a támogatott döntéshozatal, a német irodalomban – látni fogjuk a  3. pontban – óvva intenek egye-sek attól, hogy ezt a két intézményt egymás alternatívájaként kezeljük. Sokkal inkább úgy kellene tekin-teni őket, mint amelyek kiegészítik egymást, sőt esetleg egyidőben is alkalmazhatóak. 1. Mi is tehát a tá-mogatott döntéshozatal és miben különbözik más döntéshozatali for-máktól, illetve azok milyen egyéb problémákat vetnek fel?

98 Bach, Michael (2007b): Supported Deci-sion Making under Article 12 of the UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities, Questions and Chal-lenges, Notes for Presentation to Confe-rence on Legal Capacity and Supported Decision Making, Parents’ Committee of Inclusion Ireland – November 3, 2007, 1. o. http://moodle.disabilityknowledge.org/mod/resource/view.php?id=417 (le-töltés ideje: 2009.08.01.);

igény.96 A  továbbiakban a  teljes cselekvőképesség gyakorlásának egyik alternatívája, a  támogatott döntéshozatal kerül bemutatásra.

A támogatott döntéshozatal A Polgári Törvénykönyv kodifiká-ciója során a  tervezetekben meg-jelent a  támogatott döntéshozatal, mint egy eddig teljesen ismeretlen jogintézmény a  magyar jogrend-szerben. A döntéshozatal, s a dön-téshozatalt segítő támogatás – le-gyen az ember vagy technika általi

– ma az  önmeghatározáshoz való jog gyakorlásának kulcskérdésévé vált, s tulajdonképpen alternatíva-ként fogalmazható meg a helyettes döntéshozatallal, illetve a  gond-noksággal szemben.97 Ez az  intéz-mény a  jogalkalmazókat arra ösz-tönzi, hogy újragondolják az alábbi fogalmakat: személy, döntéshoza-tal és képesség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a helyettes döntés-hozatalról, mit olyanról teljes egé-szében le kellene mondani, hiszen vannak olyan élethelyzetek, ami-kor nem áll rendelkezésre megfe-lelő segítség, azaz nincs támogató. Így feltehetjük a  kérdést, hogyan kezeljük a  helyettes döntéshozatal

96 Uo. 97 Bach, Michael (2007a): Advancing

Self-Determination of Persons with Intellectual Disabilities. Inclusion Europe, (1), 2-5.

64

ban itt fontos, hogy azt mérlegelik, vajon az  adott személy számol-e a  döntés lehetséges következmé-nyeivel.102 A helyettes döntéshozatal tulaj-donképpen a  gondnokság intéz-ményét jelenti, amikor is az adott személyről azt feltételezik, hogy nem képes megérteni a  döntés le-hetséges következményeit.103 Az előzetes jognyilatkozat vagy ügyvédi meghatalmazás esetében az autonóm döntéshozatali képes-séggel rendelkező személy mást bíz meg döntései meghozatalával a  jövőre vonatkozóan. Ezt élő vé-gakaratnak is szokták tekinteni.104

A mentor személye már említésre került a svéd modellben, azonban ugyanez megtalálható Ausztriá-ban, Németországban. Tulajdon-képpen olyan „szürke zónákban”, amikor a  bíróság döntése szerint nem beszélhetünk autonóm dön-téshozatalról, azonban a helyettes döntéshozatal nem indokolt, men-tor, vagy segítő kirendelésére kerül sor. Erre a pontra azonban a bíró-ság képesség mérésen keresztül jut el. A  képességmérés az  orvosi

102 Uo. Lásd itt még a képesség méréséről írtakat.

103 Uo. Lásd erről bővebben a BGB §§1896 – 1903 rendelkezéseit.

104 Uo. Lásd erről bővebben a  BGB § 1901c rendelkezését (Schriftilche Bet-reuungswünsche, Vorsorgevollmacht).

A TD egy olyan jogi helyzetet hoz létre, amely segítségével az intellek-tuális és pszichoszociális, valamint kommunikációs fogyatékossággal élő emberek segítséget kaphatnak. A  TD lényege, hogy nem érinti a személy teljes cselekvőképességét, miközben jogilag is elismert támo-gatásban részesül.99 A  támogatott döntéshozatal arra is felhívja a  fi-gyelmet, hogy a döntéshozatal egy függő és nem független (interde-pendens), azaz nem önállóan, ha-nem másokkal együtt zajló folya-mat.100 A támogatott döntéshozatal ugyanakkor egyféle döntéshozatali helyzet. Különböző döntéshozatali helyeztek léteznek:

– autonóm döntéshozatal, – helyettes döntéshozatal, – előzetes jognyilatkozat, vagy – mentor segítségével történő

döntéshozatal.101

Az autonóm döntéshozatal eseté-ben például orvos ítéli meg, hogy a személy képes-e az adott ügylet-ben jognyilatkozat tételére, azon-

99 Bach, Michael (2007b) 4-7.; Bach, Mi-chael (2007a) 3.

100 Bach, Michael (2007a) 3., lásd még er-ről Report of the C.A.C.L. Task Force on Alternatives to Guardianship Au-gust 1992, Executive Summary és 7. ; Dhanda, Amita (2008) 48. 50.

101 Bach, Michael (2007b) 4-7.; Bach, Mi-chael (2007a) 3.; Gordon, Robert M. (2000) 1-15.

65

Ugyanakkor habár helyettes dön-téshozatalról van szó, az  ügyvéd eljárása során olyan szabályokat fektettek le, amelyek hasonlíta-nak a  támogatóra irányadó sza-bályokra. Nevezetesen figyelem-be kell vennie a  meghatalmazó múltbéli és jelenlegi kívánságait, lehetővé kell tenni a meghatalma-zó mind teljesebb körű részvéte-lét a  döntéshozatalban, kötelező a  meghatalmazó által megjelölt személyekkel való kapcsolattar-tás és konzultáció, és a  döntés elérése érdekében a  lehető legke-vésbé korlátozó megoldást kell al-kalmazni. Nem hiába, hogy a jogi bizottság a  2005-ben elkészült jelentésben azt javasolta, hogy a  gondnoksági rendszer jelenlegi formájában történő eltörlését át kellene gondolni, valamint a  mi-nél szélesebb teret kellene engedni a  tartós ügyvédi megbízásoknak. Azonban az  intézmény működé-sét kritikával is illették, mert úgy vélték, hogy a  meghatalmazásra a  státusz elmélet és nem a  funk-cionális elmélet alapján kerül sor. Mindez egyértelműen következik abból, hogy meghatalmazásra ak-kor kerül sor, ha az adott személy értelmileg képtelennek minősül. Az  autonóm, a  helyettes döntés-hozatal és az  előzetes jognyilat-kozat/ügyvédi meghatalmazás intézményekkel szemben számos

modellel hozható összefüggésbe és ez vezet el a mentor segítségével az önmeghatározást lehetővé tevő emberi jogi modellhez. Az Államokban az  idős emberek vagyoni viszonyaira és egészségi állapotára vonatkozó döntésho-zatali eljárások más módon kerül-tek csoportosításra: támogatott, együttes, előzetes meghatalmazá-son alapuló, és helyettes döntés-hozatali eljárás. Támogatott dön-téshozatalnak minősül az  eseti ügyvédi meghatalmazás, a  köz-üzemi szolgáltatások díjának megfizetésével kapcsolatos ta-nácsadás, a  vagyonkezelők által nyújtott tanácsadás. Együttes döntéshozatalnak tekinthető, amikor az  idős ember a  döntés és a  végrehajtás jogát mással együtt megosztva gyakorolja, ilyenek például a  számlák közös befizetése, közös bérlet, közös vagyonkezelés. Előzetes megha-talmazáson alapuló döntéshoza-tal a  végakarat, a  tartós ügyvédi megbízás93, vagyonkezelő részé-re adott tartós megbízás. Helyet-tes döntéshozatalnak minősül a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság, törvényes képviselet.105 Írországban a tartós ügyvédi megbízást a gondnokság mellett említik, mint a  helyet-tes döntéshozatal egyik formáját.

105 Lásd erről bővebben Consultation Paper (2005) 96-98.

66

diszkrecionális jogkörébe tar-tozik, hogy valakit alkalmas-nak talál-e autonóm döntésho-zatalra,108

– Kritikaként fogalmazható meg, hogy a döntéshozatali helyzetek között nem állítható fel rangsor, amelynek a  végén a  helyettes döntéshozatal áll, és az  csak végső esetben alkalmazható. Kétségtelenül helyettes döntés-hozatalra kerül sor, ha a szerző-dő fél úgy érzi, hogy a személy-től nem várhat el megalapozott információkon alapuló hozzá-járulást (informed consent).109

A kritikák hatására az  elmúlt években, Kanadában (British Co-lumbia, Manitoba, Saskatchewan, Ontario) kialakult a  támogatott döntéshozatal intézménye, illetve egy olyan joggyakorlat, amely ma-gában hordozza annak sajátossá-gait.110 Eszerint az egyén teljes cse-lekvőképességgel rendelkezik, ha akaratát és szándékát teljes mér-tékben kifejezésre tudja juttatni; vagy ha mégsem, akkor mások ele-gendő információval rendelkeznek

108 Bach, Michael (2007b) 6-7.109 Lásd bővebben: Weinstock, Robert

(1987): Informed Consent and Compe-tency Issues and the Elderly. In: Rosner, Richard – Schwartz, I. Harold (szerk.): Psychiatry and the Law. Plenum Press, New York, 64. 10.

110 Bach, Michael (2007a) 5-6.

probléma merül fel a  célcsoport vonatkozásában.106

– Az érintettek többségének nincs lehetősége az  önmeghatározás-hoz való jog gyakorlására az azt elősegítő autonóm döntéshoza-tal segítségével. A  külső szem-lélő gyakran úgy ítéli meg, hogy az  adott személy nem képes megérteni az  adott ügylet ter-mészetét és következményeit.107

– Az előzetes jognyilatkozat vagy ügyvédi meghatalmazás pusz-tán lehetőségek maradnak.

– A helyettes döntéshozatalban az  állami paternalizmus nyil-vánul meg és a  gondnokság alá helyezési eljárások számos kivetni valót hagynak maguk után. Szükség lenne a megfelelő felülvizsgálat szabályozására.

– Ezek a megoldások nem ismerik el azt, hogy joguk van dönteni mindazoknak, akik ki tudják fejezni akaratukat, vagy akik segítséget kapnak annak kifeje-zésre juttatásában.

– A mentort a  bíróság vagy más szerv rendeli ki, azaz teljesen a bíró vagy szolgáltatást nyújtó

106 Lásd erről bővebben: Consultation Paper (2005) 100-101., 104-105., és a Po-wer of Attorney Act 1996 rendelkezése-it. Bach, Michael (2007b) 6-7.

107 A képesség méréséről, a  megértés és kritikai megítélés fogalmakról lásd bővebben: Hale, Brenda (1997) 59-75.; Winick, Bruce (1995) 6-42.; Blankman, Kees (1997) 47-57.

67

értelemben nem voltak személyek, hiszen nem voltak képesek auto-nóm döntéseket hozni, megérteni cselekedeteik következményeit, nem tudtak segítség nélkül eljárni és úgy kommunikálni, hogy egy jogügyletben a másik fél megértse őket. Ugyanakkor a korábban már említett változásoknak köszönhe-tően, személynek azok tekinthetők, akik képesek döntést hozni, segít-séggel vagy anélkül; akik kifejezés-re tudják juttatni akaratukat; vagy az  oly módon közvetíthető, hogy az mások számára is érthető.113 Mit is jelent a  támogatás? A  cse-lekvőképesség gyakorlását segítő támogatás három féle lehet: a) dön-téshozatalban, b) akaratkinyilvá-nításban, c) a  személyiségjegyek kommunikációjában megnyil-vánuló segítség. Nagyon fontos az  arányosság a  segítő eszközök igénybevételekor (ilyenek például a  tolmácsolás, a  támogató hálózat és az információ-szolgáltatás stb.)114 A támogató hálózat kialakításában a  fogyatékos embert körülvevő embereknek van jelentősége.115 Mit tekintünk döntéshozatalai eljárás-nak? Egy olyan eljárás, amely tel-jes mértékben az  egyén tudatában megy végbe, amely folyamatról egyértelműen megállapítható, hogy

113 Bach, Michael (2007b) 8.114 Uo. 9. o.115 Bach, Michael (2007a) 3.

ahhoz, hogy megértsék az  adott személy által kifejezésre szánt nyi-latkozatot, a  megfelelő kommuni-kációs tudás birtokában. A  segítő ismeri az  adott személy élettörté-netét. Ez a  szemlélet arra helyezi a hangsúlyt, hogy a döntéshozatal folyamatát kell a  képesség meglé-téhez vagy meg nem létéhez kap-csolni, és nem a személyt. Ugyanis amikor nem a  döntéshozatali fo-lyamatot, hanem a  személy meg-felelőségét vizsgáljuk, akkor nem jutnak szerephez a  fogyatékos em-ber intellektuális és kommuniká-ciós képességei.111 A személy fogalmát illetően talán új szempontokat is érdemes lenne figyelembe venni, azaz személy az, aki önállóan vagy segítséggel képes döntést hozni; és/vagy ké-pes kifejezni akaratát/szándékát mások felé; akinek a személyisége vagy élettörténete (narratív koher-encia erkölcsi-filozófiai értelem-ben) megismertethető harmadik személlyel.112 2. A  TD vizsgálata-kor tisztázni kell, hogy mit értünk a személy, segítés és döntéshozatali eljárás fogalmán. A személy fogalma több évezredes hagyományokra vezethető vissza, s általában véve elmondható, hogy az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élők sokszor jogi

111 Bach, Michael (2007b) 7. 112 Uo.; Bach, Michael (2007a) 3.

68

nem látta el megfelelő információ-val a fogyatékos embert.118 A szűkebb csoport mellett azonban közösségi szinten is szükség van olyan hivatalokra, ügynökségekre, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a  támogató hálózatokat összefog-ják, megfelelő technológiai segít-séget nyújtsanak, nyilvántartást vezessenek és természetesen prog-ramok koordinálásában vegyenek részt. Mindemellett szükség van egy TD-t segítő jogi környezet ki-alakítására. Mindez a felelősségi vi-szonyok átgondolását szorgalmaz-za. Hiszen ebben a  többszereplős hálózatban, amikor is a  döntésho-zatalban fázisokat különíthetünk el (információ megismertetése, az  egyén élettörténetének megis-merése, egyéni tervek készítése) több szereplő is felelősséggel tartoz-hat, ha a  támogatottat hátrány éri, így az állam, a szolgáltatást nyújtók, orvosok, szociális munkások stb.119 A támogatott döntéshozatalt segítő szabályozásban mindenképpen le kellene fektetni legalább az  alábbi-ak jogi alapjait:

118 Bach, Michael (2007b) 11.; Gordon, Ro-bert M. (2000) 6. és a  Vulnarable Per-sons Living with Mental Disability Act rendelkezései. Lásd erről még Perso-nal Relationships of Support between Adults: The Case of Disability, by Roe-her Institute, March 2001, 47-54.

119 Lásd erről bővebben Bach, Michael (2007a) 3.

megfelelő volt-e vagy sem, s az eljá-rás megfelelősége mindig megkér-dőjelezhető, az eredménye azonban sohasem. A  döntéshozatali eljá-rás eredményeként megalapozott döntés születik, ha az  egyén teljes cselekvőképességének a  védelmét szolgálja.116 A  Vulnarable Persons Living with Mental Disability Act (Manitoba, Kanada) 6. szakaszá-ban rögzítették a  támogatott dön-téshozatal fogalmát. Eszerint ez egy olyan eljárás, amelyben a  sérülé-keny személy személyét és vagyo-nát érintő döntéseket hoz, azokat kinyilvánítja, s mindezt a  köréje rendelt támogató hálózat tagjának vagy tagjainak segítségével teszi.117 3. Melyek a TD működtetésének leg-szükségesebb elemei? Mindenekelőtt támogató hálózat kialakítására van szükség, amely azon egyének csoportjából áll, akik személyes kapcsolatban állnak a tá-mogatottal, lehetőleg önkéntes ala-pon. A  cselekvőképesség gyakorlá-sában nyújtott támogatás azonban felveti azt a  kérdést, hogy miként kellene kezelni a  jogviszonyban így megjelenő harmadik személyt. A kanadai esetjogban a segítő csak akkor tartozik felelősséggel szer-ződő fél irányában, ha a döntésho-zatali eljárás során összeférhetet-lenségi ok merült fel, vagy a segítő

116 Bach, Michael (2007b)117 Gordon, Robert M. (2000) 6.

69

A bíróságoknak fontos szerepe len-ne abban, hogy a segítő személyeket nyilvántartsák,126 hogy megítéljék egy adott döntés megfelelő döntés-hozatali eljárás eredménye-e vagy sem, hogy vajon az adott személyt egy felnőtt védelmi hatóság segít-heti-e az adott segítő-támogató há-lózatból való eltávolításában, vagy, hogy a  helyettes döntéshozatal keretében hozott döntések számát minimalizálták-e. Természetesen a 12. cikk 3. pontja az államokat és a  jogalkalmazókat is számos kér-dés elé állítja. Talán az  egyik leg-fontosabb az, hogy ha a támogatott döntéshozatal modellje bevezetésre kerülne, milyen célcsoportra fóku-száljanak a  jogalkalmazók. Közös-ségben, intézetben, családban élő vagy gondnokság alatt álló fogyaté-

126 A C.A.C.L. jelentés ellenezte a  támo-gatók nyilvántartásba vételét , arra hivatkozva, hogy túl formálissá teszi a  bizalmon alapuló viszonyt. Minden esetben a  harmadik felet terheli a  bi-zonyítási kötelezettség, ha vitatja a  tá-mogató eljárási jogosultságát. Ugyan-akkor vannak olyan estek, amikor a  támogató kirendelésére formalizál-tabb körülmények között kellene, hogy sor kerüljön, ezt azonban bizonyos döntéstípusokra kellene leszűkíteni, úgy, mint a  támogatott vagyoni viszo-nyaira vonatkozó döntésekre. Ezekben az esetekben azt is szükséges rögzíteni, hogy támogató kommunikációs közve-títő, vagy magyarázó szerepet tölt-e be. Lásd erről: Report of the C.A.C.L. Task Force (1992) 16..

– a személy támogató-kijelölési joga,120

– a cselekvőképesség gyakorlásá-nak módjai,

– a támogató hálózat és eszközei-nek elismerése,

– a támogató jogai és kötelessé-gei,121

– a cselekvőképesség harmadik fél általi elismerése, akkor is, ha annak gyakorlásában a személy segítségre szorul,122

– a jogügyletben történő megjele-nés feltételei,

– az államhatalom feladatai, – felnőttvédelmi szabályozással

való kapcsolat, – a helyettes döntéshozatal in-

tézményének helye és szerepe a jogrendszerben,

– a bíróságok szerepe,123 – a döntéshozatal szabályait tá-

mogató hiányában,124 – az döntéshozatali eljárás meg-

felelőségének vizsgálata.125

120 Report of the C.A.C.L. Task Force (1992) 14. A  támogató kijelölése a  je-lentés szerint tanúk által ellenjegyzett, egyszerű nyelvezetű okiratban törté-nik. Az ily módon történő kirendelést harmadik félnek el kell ismernie.

121 Lásd erről Report of the C.A.C.L. Task Force (1992) 12.

122 Report of the C.A.C.L. Task Force (1992) 13-14.

123 Uo. 11-14.124 Lásd erről bővebben: Report of the

C.A.C.L. Task Force (1992) 27.125 Uo. 11

70

is két fél vesz részt. A támogató fe-lelőssége a megfelelő információval való ellátásért áll fenn, azaz a dön-téshozatali eljárás megfelelőségével kapcsolatban. Okfejtéseim célja a  jogviszonyban való megjelenés elvi lehetőségének feltárása. A  TD ugyanis olyan intézmény, amely a gyarkorlatban élettel ölti meg a 12. cikket, s az eddig hangoztatott em-beri jogi modellt és teljes cselekvő-képesség koncepcióját.

Támogatott döntéshozatal Kanadában A kanadai gyakorlat vizsgálatának azért van jelentősége, mert általa feltárhatjuk a  támogatott döntés-hozatal szabályozásának lehetsé-ges módjait. A nagykorúakra vonatkozó gond-nokság intézménye jelentős válto-zásokon ment keresztül Quebec, Ontario, British Columbia, Prin-ce Edward Island, The Northwest Territories, Nova Scotia és Yukon államokban. Minderre a  képesség méréséről szóló pontban is utal-tam. Gordon ezt a változást Kana-dában reformhullámként értékeli a  70-es, 80-as években zajló válto-zásokat követően.128 A  támogatott döntéshozatal modelljének foko-zatos megjelenése figyelhető meg az  1990-es években a  bíróság által elrendelt gondnokság intézménye

128 Gordon, Robert M. (2000) 1

kos emberekre?127 Ez egyelőre még nem kiforrott. Ugyanakkor úgy vé-lem, hogy a TD az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek jogviszonyban való megjelenésének a  feltétele, függet-lenül attól, hogy a célcsoport tagjai hol élnek vagy cselekvőképessé-get kizáró/korlátozó gondnokság alatt állnak-e. A  TD működésé-nek megértése nem képzelhető el a  képesség mérésének vizsgálata nélkül. Ugyanis a képesség jogi ér-telemben sokféle lehet: jogképesség, cselekvőképesség, belátási képes-ség, vétőképesség. Létezik azonban döntéshozatali képesség is, amely az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek jog-nyilatkozat tétele előtt nyitja meg az  utat, így teremtve meg az  ön-meghatározás, a  társadalmi integ-ráció lehetőségét. A TD kérdésének vizsgálatakor felmerül a szerződési szabadság elve és ahhoz kapcso-lódóan, harmadik személy meg-jelenése a  jogviszonyban. Termé-szetesen senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy egy intellektu-ális és pszichoszociális fogyatékos-sággal élő személlyel jogviszonyt létesítsen. A  támogatott döntésho-zatal eredményeként született jog-viszonyban tulajdonképpen nem beszélhetünk háromoldalú jogvi-szonyról. A  jogügyletben továbbra

127 Uo. 14-15.

71

viszonyra. Ezért tartja Gordon fontosnak a  támogatott döntésho-zatal intézményének jogrendszer-beli elhelyezését, amelyre több al-ternatívát is bemutat.131 a) A támogatott döntéshozatalt el-rendelheti bíróság, ez valósul meg British Columbiában és Québec-ben. Ekkor a  bíróság a  gondnok-ságra vonatkozó szabályok között, azt megelőzően egy kevésbé be-avatkozó megoldást lát indokolt-nak. Ezáltal a segítők (családtagok, barátok, önkéntes jogászok) jogi státuszt kapnak, de az általuk tett nyilatkozatok semmi esetre sem bírnak kötelező erővel. Ugyanak-kor a  nagykorú által tett jognyi-latkozat megtámadható bíróság előtt, ha az  nem konzultált kije-lölt segítőjével.132 British Colum-biában ezen túlmenően létezik egy ún. Képviseletre vonatkozó megállapodásról szóló törvény (Representation Agreement Act), amely alapján regisztrált személy-lyel vagy csoporttal (pl. támogató hálózat) megállapodás köthető segítségnyújtás igénybevétele cél-jából egészségi állapotra, vagyoni viszonyokra vonatkozó döntések meghozatalakor. Ez a  megoldás hasonlít az  eseti ügyvédi meg-hatalmazáshoz. Ennek azonban az a feltétele, hogy a nagykorú sze-

131 Uo. 3-4. 132 Uo. 5.

mellett. Mindezt Gordon a  ko-rábban már bemutatott skandináv fejlődés hatásának tekinti, amely nagymértékben befolyásolta a civil szervezeteket, így a  Canadian As-sociation for Community Living (Az Önálló Életért Kanadai Egyesület) szerveződést, amely minél előbb reformokat sürgetett a nagykorúak helyettes döntéshozatalát illetően. A  skandináv fejlődés kulcspontja, hogy a  nagykorúak számára se-gítő kirendelésére kerül sor, s ez az  intézkedés egyáltalán nem jár az  adott személy cselekvőképessé-gének elvesztésével.129

A segítő iránti igény első jelei már Alsó Kanada Polgári Tör-vénykönyvében is megtalálhatók 1866-ból. Erre akkor kerülhetett sor, ha a nagykorú személy gyenge szellemi képességgel vagy köny-nyelműségre való hajlandósággal rendelkezett, amely saját vagyoná-ra veszélyt jelentett. A rendelkezés célja a  cselekvőképességet kizáró gondnokság általi beavatkozás el-kerülése volt.130

A segítő, mint jogi kategória elis-merése a  jogbiztonság érdekében is fontos, hiszen a  segítő a  támo-gatott és a  támogatottal szerződő fél viszonyában habár nem jelenik meg, de kétségtelenül ráhatás-sal van a  közöttük fennálló jog-

129 Gordon, Robert M. (2000) 2. Lásd erről még Blankman, Kees (1997) 47-57.

130 Gordon, Robert M. (2000) 3.

72

álló döntéshozatalának fontossága; az  egyént körülvevő támogató há-lózat megléte az  önmeghatározás mind teljesebb megélése céljából; a  lehető legkisebb mértékű beavat-kozás szem előtt tartása; valamint a  bíróság által elrendelt helyettes döntéshozatal véső megoldásként történő alkalmazása.137Prince Ed-ward Islandon a  Supported Decisi-on Making and Adult Guardianship Act (A Támogatott döntéshozatal-ról és a  gondnokságról szóló tör-vény) rendelkezései alapján támo-gatott döntéshozatalra, erről szóló megállapodás alapján kerülhet sor, amely alapelveit tekintve a  mani-tobai szabályozással egyezik meg, s a  british columbiai Képviseletre vonatkozó megállapodásról szóló törvényben rögzített megállapo-dásnak felel meg. A megállapodás-ban több támogató is kijelölhető, akik vagy együttesen, vagy egymás váltva látják el feladatukat. Ezeket a  megállapodásokat a  közgyám tartja nyilván.138 c) A  támogatott döntéshozatal ugyanakkor közvetve, törvényben nem szabályozott módon is meg-jelenhet a  joggyakorlatban. Ez fi-gyelhető meg The Northwest Terri-tories és Ontario államokban. The Northwest Territories államban a  támogató kijelölése a  gondnok

137 Uo., Personal Relationships of Support between Adults (2001) 77

138 Uo. 7.

mély megértse az eset összes olyan körülményét, amely a  döntésho-zatal szempontjából fontos lehet. Mindezen megoldások elismerik, hogy az  emberi viszonyok inter-dependensek, azaz függő személyi viszonyok.133 b) A  támogatott döntéshozatalra vonatkozó szabályokat külön, ön-álló törvény is tartalmazhatja. Így van ez Manitoba államban és Prin-ce Edward Islandon is, ahol ezáltal a  támogató a  gondnok tényleges alternatívájaként jelenik meg.134 A  manitobai törvényhozás szokat-lan módon leszűkíti a  támogatott döntéshozatallal érintettek körét az  intellektuális fogyatékossággal élő emberek csoportjára (Vulne-rable Persons135 Living with Mental Disability Act). Éppen ezért nem is biztos, hogy a  törvény megfelel az  esélyegyenlőségi szabályok-nak.136 A  törvény a  képesség felté-telezéséből indul ki, illetve lefek-teti a  támogatott döntéshozatal négy alapvető elvét: az  egyén ön-

133 Bach, Michael (2007a) 4. Lásd bővebben: Personal Relationships of Support between Adults (2001) 47-54., 76-77.

134 Gordon, Robert M. (2000) 5.; Bach, Michael (2007a) 4.

135 Vulnarabe persons kifejezéssel illetik a  intellektuális fogyatékossággal élő embereket, ha személyi és vagyoni viszonyaik tekintetében segítségre szorulnak. Lásd erről Gordon, Robert M. (2000) 14.,12. végjegyzet

136 Gordon, Robert M. (2000) 5.

73

egy önkéntes jogászt rendelnek ki. Ekkor ugyanis érdekellentét ala-kulhat ki a támogatott nagykorú és a családtagok, barátok között. Azaz Gordon arra hívja fel a  figyelmet, hogy a  bíróság által történő kiren-deléskor különösen figyelemmel kell lenni a  már meglévő támoga-tó hálózatokra, akkor is, ha azok informális jellegűek. Továbbá úgy véli, hogy a  támogatott döntésho-zatal több egy bíróság által elis-mert jogi státusznál. Ez egy folya-mat, amely az  idővel alakul ki, és minden bizonnyal nem rövidtávú, hanem hosszú távú elkötelezett-séget feltételez, különös tekintettel a  intellektuális fogyatékossággal élő emberekre. Szintén gondot je-lenthet, ha a nagykorú személynek nincsen családja, vagy nincsenek barátai, hiszen a  támogató hálózat alapvetően rájuk épít. Ekkor jutnak nagyobb szerephez az állami támo-gatással működő tanácsadó hálóza-tok, ugyanakkor a civil szervezetek szerepe nem tisztázott.142 A támogatott döntéshozatal során is fennáll annak a  veszélye, hogy a  döntés esetleg a  támogató véle-ményét tükrözi. A  képesség mé-résénél leírtaknak a  megfelelően Gordon abba a csoportba tartozik, aki a döntéshozatalkor a „kockázat tiszteletét” (dignitiy of risk) hang-súlyozza, azaz annak fontosságát, hogy mindenki tapasztalatokon

142 Gordon, Robert M. (2000) 10.

vagy vagyongondnok kirendelésére vonatkozó eljárás részét képezhe-ti a  Guardianship and Trusteeship Act (Gondnokságról és gyámságról szóló törvény) rendelkezései alapján. Több ponton is dönthet úgy a bíró-ság, hogy nem gondnok, hanem tá-mogató kirendelését rendeli el: így az  orvos szakértői vélemény elké-szítését követően, a gondnok kiren-delést megelőzően, a  gondnokság felülvizsgálata során. Ezeken a pon-tokon a  bíróság, ha indokoltnak látja, mindig választhatja a kevésbé beavatkozó megoldást.139 Támogató kirendelésére akkor kerülhet sor, ha a  döntés meghozatalához nem szükséges a gondnok kirendelése, s az  nem igényli a  cselekvőképtelen-ség megállapítását, és ezzel az egyén a  döntési autonómiához való jogát gyakorolhatja. Ugyanakkor a  tör-vényszöveg nem rögzített egyéb garanciákat.140 A bírósági gyakorlat szerint, ha egy nagykorú személy döntéshozatali képességgel ren-delkezik, még ha az  segítséggel is történik, akkor megfelelő szellemi képességgel rendelkezik.141 A Kanadában megvalósuló gya-korlat felvet bizonyos problémákat. A  támogató személyének kijelölé-sekor például gondot okozhat, ha a családtagok vagy barátok helyett,

139 Uo. 8. 140 Gordon, Robert M. (2000) 8. 141 1997 33 O.R. (3d) 485 (Ont. Gen. Div.),

Gordon, Robert M. (2000) 8.

74

ját életét illetően, döntéseket hoz.145 A TD keretében a  támogatás meg-nyilvánulhat döntéshozatalban, akaratkinyilvánításban, a  szemé-lyiségjegyek kommunikációjában, amely során figyelemmel kell len-ni az arányosság elvére. A TD a  gyakorlatban úgy is fel-merül, mint segítségnyújtás szol-gáltatások igénybevétele során, amelyet az  egyén közvetlenül a  személyes büdzsén (individu-alised funding/direct payment, persönliches Budget) keresztül kap meg. A  személyes büdzsé és a  személyre szabott tervek az  ön-meghatározáshoz való jog minél teljesebb körű gyakorlását teszik lehetővé, a  társadalmi integráci-ót segítő szolgáltatások igénylése, nyújtása és igénybevétele során, azonban ez még önmagában nem elegendő. A  támogatás igénybe-vételének módját tekintve szintén egy folytonosságot tapasztalunk. Ugyanis, ahogyan a  döntésho-zatali képesség is változik, úgy a döntéshelyzeteknek megfelelően is változik a személyes büdzsé fel-használásának „képessége”, illet-ve önállósága. Az  egyik végpont az  önmenedzsment (self-manage-ment), a másik végpont a  támoga-tott döntéshozatal. Az egyik olda-lon a fogyatékos személy közvetlen kontrollal rendelkezik az  igénybe

145 Lásd még Personal Relationships of Support between Adults (2001)

keresztül tanul, legyen az  jó vagy rossz. Éppen ezért óvva int attól, hogy a  támogatott döntéshozatal helyettes döntéshozatallá váljon, azaz a paternalizmus egy új idősza-kának a kezdetét jelentse. A másik oldalról, éppen a  támogatott dön-téshozatal elveinek megsértésétől félve, lehet, hogy a  megfelelő pilla-natban nem történik meg beavat-kozás. Éppen ezért lenne feltétlenül szükséges a  támogatott döntésho-zatal módszerének elméleti és gya-korlati kidolgozására.143

A továbbiakban a gyakorlati meg-valósítás lehetőségei kerülnek be-mutatásra.144

A támogatott döntéshozatal megvalósításának gyakorlati kérdéseiA támogatott döntéshozatal gya-korlati megvalósítására több ta-nulmány is született, s ezek alapul vételével egy áttekintésre kerül sor. A  TD, mint azt már említettük, az egyén önmeghatározáshoz való jogának gyakorlását teszi lehetővé, azáltal, hogy az  adott személy sa-

143 Uo. 11-12.144 Lásd erről Kendrick Report Coa-

lition, Issue Paper (1992); Personal Relationships of Support Between Adults: The Case of Diability by The Roeher Institue, March 2001; http://www.disabilitknowledge.org (letöltés ideje: 2009.08.01.)

75

gáltatás fejében vállalja a  segít-ségnyújtást).148

Számunkra a  támogatott döntés-hozatali hálózat, mint kapcsolati rendszer vizsgálata szükséges.149 A  TD hálózat előnye az  alábbiak-ban foglalható össze. – Mivel az  intellektuális és pszi-

choszociális fogyatékossággal élő személyek cselekvőképessé-ge két oldalról kérdőjeleződik meg: az egyik az állam, a másik a  szerződő harmadik fél; a  TD hálózat által nyújtott szolgálta-tás (magyarázat, jogi tanácsadás, konzultáció, információnyújtás) legitim elismerése által a  jogbiz-tonság iráni igény is teljesülhet.

– A hálózat kiemelten fontos a sze-mélyes tervek elkészítése szem-pontjából, amely a  társadalmi integrációt hivatott elősegíteni.

– A hálózatot egy hídnak tekint-hetjük, amely a kapocs a fogya-tékos ember és a munkaerő piac között.150

148 Personal Relationships of Support bet-ween Adults (2001) 7.

149 Ugyanakkor a  későbbiekben, amikor a  cselekvőképesség gyakorlásának ma-gyar szabályait ismertetjük, a  személyi kapcsolatok rendszere még relevanciá-val bírhat.

150 A TD előnyei és azok kiegészítése a  Roeher Intézet jelentése alapján ke-rültek megfogalmazásra. Lásd: Perso-nal Relationships of Support between Adults (2001) 50-51.

vett támogatás felett, a  másik ol-dalon pedig mindezt a  támogató hálózatban szereplők segítségével teszi.146 Azonban a  szolgáltatások igénybevételnek módja – jóllehet ez is a  cselekvőképesség gyakor-lása –, nem képezi vizsgálódásaim tárgyát, így a  támogatott döntés-hozatal és a  szolgáltatások igény-bevételének kapcsolatával a  to-vábbiakban nem foglalkozom.147 Az  intellektuális és pszihoszoci-ális fogyatékossággal élő embe-rek számára elengedhetetlenül fontosak a  személyi kapcsolatok. A  Roeher Intézet ezek feltárására vállalkozott. A személyi kapcsola-tok osztályozása során az alábbiak különböztethetők meg:

– család, – ápolók– ellenszolgáltatás fejében, – támogatott döntéshozatali há-

lózat, – quasi család (a család tagjai el-

lenszolgáltatás fejében nyújta-nak segítséget, illetve ha nem a  vérszerinti család gondosko-dik a fogyatékos személyről)

– felnőttek közös otthona (az egyik felnőtt nem rendelkezik fogyatékossággal, és ő ellenszol-

146 Lásd bővebben Kendrick Report Coali-tion, Issue Paper (1992) 1-3.

147 Lásd erről uo. 1-8., A direct payment és a  kockázatkezelés kedvező hatásairól lásd Mitchell, Wendy – Glendinning, Caroline (2007) 59.

76

A TD egyik alapelve szerint a dön-téshozatal folyamatának vizsgálata alapján állapíthatjuk meg, hogy az  adott személy rendelkezik-e döntéshozatali képességgel (compe-tent decision making) A  döntésho-zatal megfelelőségének négy krité-riumát különböztethetjük meg:

– a döntés meghozatalára önként és nem kényszer hatására ke-rült sor,

– az egyén döntéshozatali képes-séggel rendelkezik,

– az egyén szellemi képességgel rendelkezik,

– az egyén megfelelő információ-val rendelkezik a  döntés termé-szetéről, a vele járó kockázatról, és előnyeiről.153

A munkajogi szabályozással kap-csolatos megállapítások a TD háló-zatban szereplők munkajogi hely-zetének vizsgálatára korlátozódik. Habár a  Roeher Intézet által vég-zett kutatás alapján a  fogyatékos személyek munkajogi jogalanyi-ságáról nem tudunk ténymegálla-pításokat tenni, azonban felhívja a  figyelmet arra, hogy a  TD há-lózatban szereplők, mint segítők oldalán milyen munkajogi meg-fontolások szükségesek. Így a  je-lentés szerint a  kollektív munka-ügyi kapcsolatoknak, azon belül is a  szakszervezeteknek és a  kollek-tív szerződésnek kiemelt szerepe

153 Uo.72.

– A hálózat egyéniesített, és tiszte-letben tartja az egyén választását.

– Folyamatos szolgáltatást nyújt, még akkor, ha az egyén érdekei, kívánságai változnak.151

A TD hálózat működése természe-tesen problémákat is felvet. Ilye-nek például:

– a támogatás nyújtásának admi-nisztratív költségei,

– a hálózat tagjainak folyamatos változása az  egyén szükséglete-inek megfelelően,

– a tagok felelőssége a megkötött szerződése tekintetében,

– a tagok folyamatos képzése.

TD hálózat természetesen ön-magában működésképtelen, azaz egyéb feltételek biztosítása is szükséges: – minimális jövedelem biztosítása, – fogyatékosság specifikus szol-

gáltatások létrehozása, – a döntéshozatali státusz jogi

elismerése, azaz az  egyén dön-téshozatali képességének el-ismerése és a  támogató jogi helyzetének tisztázása a döntés-hozatali folyamatban.

– munkajogi szabályozás.152

151 Uo. 53. 152 Personal Relationships of Support bet-

ween Adults (2001) 55.

77

képesség mérés fő kritériumai a megértést és kritikai megítélés, s ez utóbbi létjogosultságának egyik fő ellenérve volt, hogy az az elmélet, amely nem számol a kockázat lehe-tőségével, életszerűtlen, mivel min-den döntés kockázattal jár, amelyet megfelelő segítséggel az  intellektu-ális és pszichoszociális fogyatékos-sággal élő személyek is megtanul-nak kezelni. A  kockázatkezelésre való képesség szoros összefüggést mutat a képesség vagy képtelenség címke alkalmazásával, illetve, hogy egy adott jogrendszer az intellektu-ális és pszichoszociális fogyatékos-sággal élő emberek esetében melyik elméletből indul ki.157

Egy másik relációban, a  helyet-tes döntéshozatallal kapcsolatban is felmerül a  kockázat kérdése, ugyanis a  döntésbe történő be-avatkozás összefügg a  képesség-gel/cselekvőképességgel, a  kocká-zattal (személyes és vagyoni), és a  vagyoni viszonyokra, valamint egészségi állapotra vonatkozó

Risk Management Program. A  kocká-zatkezelésről lásd: Gordon, Robert M. (2000) 11-12., Verma, Sarita – Silber-feld, Michel (1997) 37., United Kingdom, Department of Health: Independence, choice and risk: a guide to best practice in supported decision making, May 2007. http://moodle.disabilityknowledge.org/mod/resource/view.php?id=400 (letöl-tés ideje: 2009.08.07.)

157 lásd erről Mitchell, Wendy – Glendin-ning, Caroline (2007) 30-44.

van a  fogyatékos személyt segítő egyéb juttatásainak meghatározá-sában, továbbá a  Munka Törvény-könyvekben indokolt lenne a pihe-nőidők rendszerébe, azon belül is munkaidő kedvezmények körében a fogyatékos személy ápolása, mint jogcím megjelölése. Fontos továb-bá a  munkaviszony oly módon történő akadálymentesítése, amely alapján a segítőket nem éri hátrány családi állapotuk miatt.154 Ez a har-madik személyre tekintettel törté-nő diszkrimináció. A fent említett személyes büdzsére vonatkozó szabályokat a  jelentés szerint kollektív szerződésben kel-lene meghatározni.155 Ennek alkal-mazására azonban a  fejlett mun-kaügyi kapcsolatokkal rendelkező országokban van lehetőség. A TD megvalósításának ugyanakkor el-engedhetetlen feltétele a  TD elvei-nek és szabályainak normaszöveg-ben való rögzítése.

KockázatkezelésA képesség mérés kritériumai, a tá-mogatott döntéshozatal és a  dön-téshozatali képesség során átta-nulmányozott irodalom felhívta a figyelmem a „dignity of risk”, azaz a  kockázat tiszteletének elvére.156A

154 Uo. 79-81.155 Uo. 82. 156 A fogalom viszonylag új, azonban

Nagy-Britanniában számos programot működtetnek, ilyen például a  National

78

ció. Ahhoz, hogy a  támogatott fel tudja mérni a döntésből származó előnyöket és hátrányokat, minden-képpen szükséges egy támogatási terv.161 Mikor ésszerű a  kockázat? A  kockázat ésszerűségéhez meg kell találni valamiféle egyensúlyt a  szolgáltatás igénybe vétele so-rán. Az  egyensúlymegtalálásában, a legjobb döntés elérése érdekében biztosítani kell az  egyén szükség-leteinek megfelelő információ ellá-tást, a megfelelő formában.162

A szolgáltatás nyújtása során ki-emelt jelentősége van a  TD háló-zatnak (család, ápolók, szociális munkások, szolgáltató hivatalok stb.). Különösen akkor, ha a  dön-téshozatalkor egymásnak feszülő ellentmondásokkal kell szembe-nézni. Ezért fontos, hogy a hálózat szereplői egymással kapcsolatot tartsanak és meghatározzák azon illetékes személyt, aki nézeteltérés esetén segít feloldani az  ellentétet a  szolgáltatás mielőbbi igénybevé-tele érdekében.163 A kockázatkezelés alapelvei: indi-vidualizáció, tervezés, feljegyzések készítése a  választási lehetőségek-ről és a  felmerülő kockázatokról, szükségletek felmérése.164 Ugyan-akkor a  kockázatkezelés során fi-

161 Department of Health (2007) 10162 Uo. 11-12.163 Department of Health (2007) 15-16. 164 Department of Health (2007) 17-21.

kérdésekkel.158 A döntésbe történő beavatkozásra gyakran a  „best in-terest” („az egyén érdekében törté-nő beavatkozás”) klauzulára törté-nő hivatkozással kerül sor.159 Úgy vélem, hogy az  intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek cselekvőképességének gyakorlása során a  kockázat mél-tósága primátust élvezhet az egyén érdekében történő beavatkozás el-vével szemben.A kockázatkezelés szorosan kap-csolódik az  önmeghatározáshoz való joghoz,160 és az  annak gya-korlását segítő támogatott döntés-hozatalhoz. Ugyanis a  TD során abban is segíteni kellene a  támo-gatottat, hogy megtanulja kezelni a  döntés előtt nyitva álló válasz-tási lehetőségeket, és a különböző élethelyzetekben felmerülő kocká-zatokat. A  kockázatkezelés során a  TD szolgáltatásként fogható fel, amelyet a  TD hálózatban szerep-lők nyújtanak, s el kell sajátítaniuk az  erre vonatkozó ismereteket és gyakorlatokat. Mi is a kockázat? A kockázat elke-rülhetetlen következménye annak, ha az  egyén saját életét érintően döntéseket hoz. Nincs erre vo-natkozóan egy általános definí-

158 Wilber, H. Kathleen – Reynolds, Sand-ra (1995) 251.

159 lásd erről Dhanda, Amita (2007) 441., Donelly, Mary (2009) 8.

160 Verdes, Tamás – Tóth, Marcell (2008) 8.

79

vonatkozik, tekintettel annak szo-ciológiai, közgazdasági jellegére, úgy vélem, nem igényel további mélyebb multidiszciplináris fej-tegetést. Jelen pontban a döntésre képtelenségtől jutottam el a  teljes cselekvőképességet lehetővé tevő támogatással történő döntésho-zatalig. Az  itt kifejtettek szoro-san kapcsolódnak a  gondnoksági rendszerek reformjához, a  reform-hullám pedig a  képességmérés során tett megállapításokhoz. ez alapján az  orvosi modellt gondo-lati síkon igyekeztem eljuttatni az  emberi jogi modellt képviselő támogatott döntéshozatalig.

Ptk. kodifikáció Miután felvázoltuk a  képtelen-ségtől a  képességig vezető utat, fontos, hogy megnézzük Ma-gyarország hol tart ezen az  úton. A  képességre/cselekvőképesség-re vonatkozó szabályok a  Polgá-ri Törvénykönyvben találhatók. Most azonban a  2014. március 15-től hatályos szabályokat tekint-jük át (a továbbiakban „PTK”). A  nagykorúak cselekvőképessé-gére vonatkozó szabályait a  Má-sodik Rész V-X. Címeiben talál-juk. A  szabályozás főbb jellemzői, amelyek a jéghegy csúcsát jelentik és mindössze egytized részt alkot-nak, az  alábbiakban foglalhatók össze:

– A PTK cselekvőképességet érin-tő gondnokság alatt a cselekvő-

gyelemmel kell lenni az  alábbi jogi megfontolásokra:

– a feladatok ellátása során a  tá-mogató felelősséggel tartozik (polgári vagy büntető jogi);

– az információval alátámasztott választás is magában hordozza a „rossz” döntés lehetőségét;

– a szolgáltatások nyújtása során mindennél előrébb való a  szol-gáltatást igénybevevő emberi jogainak tisztelete.165

A kockázatkezelés nemcsak a szol-gáltatások nyújtásakor bír jelentő-séggel. A munkáltató egyik fontos kötelezettsége az  egészséget nem veszélyeztető biztonságos munka-végzés feltételeinek megteremtése. Az  intellektuális és pszichoszoci-ális fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása során ez a  szem-pont kiemelt helyet foglal el, hiszen a munkáltatók ez irányú felelőssé-ge objektív. A  munkahelyen tör-ténő kockázatkezelés a  lehetséges kockázatok felmérésével kezdődik, amelynek ajánlatos minél egysze-rűbben történnie, mert minél egy-szerűbb, annál hatásosabb. A koc-kázatelemzésbe a  munkavállalók minél szélesebb rétegeit is be kell vonni.166 Mivel a  kockázatkezelés a  rendelkezésre álló irodalomban a  szolgáltatások igénybevételére

165 Uo. 21.166 Uo. 26-27.

80

tósan, teljes körűen hiányzik és emiatt – egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel – gond-nokság alá helyezése indokolt.

– Teljes korlátozásra abban az  esetben van lehetőség, ha az  érintett személy jogainak védelme a  cselekvőképességet nem érintő módon vagy a  cse-lekvőképesség részleges korlá-tozásával nem biztosítható.

– A döntéshozatal módjai: helyet-tes (2.22. § (1)), jóváhagyáshoz kötött (a helyettes döntésho-zó, a  gondnok nyilatkozatának gyámhatóság általi jóváhagyás-hoz kötése 2.23. § (1), önálló (csekély jelentőségű szerződések esetében (2:22. § (2)).

– A gondnokság alá helyezés té-mánk szempontjából fontos szabályai az  alábbiakban fog-lalhatók össze:

– A gondnokság alá helyezési el-járás kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontja részleges korlátozás esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év, teljes korlátozás esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tíz év (2. 29. § (1)).

– A kötelező felülvizsgálatot meg-előzően is helye van a gondnok-ság alá helyezés megszüntetésé-re és módosítására irányuló per megindítására (2:30 § (4))

képesség részletes korlátozását (2:19. § – 2:20. §) és a  cselek-vőképesség teljes korlátozását (2.21. §) érti.

– A cselekvőképesség részletes korlátozása főbb szabályozási pontjai:

– erre nagykorú esetében akkor kerül sor, ha ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében

– tartósan vagy időszakonként nagymértékben visszatérően csökkent és emiatt – egyéni kö-rülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira te-kintettel – meghatározott ügy-csoportban a  gondnokság alá helyezése indokolt.

– Az ügycsoportok a bíróság dön-tése alapján személyi és vagyo-ni jellegűek lehetnek.

– A döntéshozatal három módját különböztethetjük meg: önálló (a korlátozás alá nem eső ügy-csoportokban 2:19. § (5)), jóvá-hagyáshoz kötött (gondnok ál-tali jóváhagyáshoz kötött 2:20. § (1) és gyámhatóság általi jóvá-hagyáshoz kötött 2:23. § (1)), he-lyettes (2:20. § (3) és 2:34. § (1)).

– A cselekvőképesség teljes korlá-tozása főbb jellemzői:

– Bíróság döntése alapján az  a nagykorú személy helyezhető teljesen korlátozó gondnokság alá, akinek ügyei viteléhez szük-séges belátási képessége – men-tális zavara következtében – tar-

81

megítélheti, hogy a  belátá-si képesség kisebb mértékű csökkenése is indokolhatja támogató kirendelését. Ezen határozat alapján szintén a  gyámhatóság rendeli ki a támogatót.

– Előzetes jognyilatkozat intéz-ményének bevezetése (2:39. §– 2:41. §)). • A cselekvőképesség jövőbeli

részleges vagy teljes korláto-zása esetében, közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett ma-gánokiratban vagy gyámható-ság előtt személyesen tehető.

• Nyilvántartásba kell bevezet-ni, amely deklaratív hatályú.

• Az előzetes jognyilatkoza-tot a  bíróság hatályosítja a  cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyező hatá-rozatában. A célcsoportra vo-natkozó szabályozásból ezek a  legrelevánsabb rendelkezé-sek, amelyek elé majd a  jég-hegy csúcsa alatti kilenctized rész tükrét tartjuk.

A tükör A PTK Indoklása szerint:„...A gondnokság alá helyezés so-rán alapvető fontosságú a  „szük-ségesség”, „arányosság” elve, ame-lyet több nemzetközi dokumentum [Európa Tanács Miniszteri Bizott-ságának R(99)4-es ajánlása a Cse-lekvőképtelen Nagykorúak Jogi Védelméről, Fogyatékossággal Élő

– Gondnokul rendelhető sze-mélyek köre: előzetes jognyi-latkozatban megjelölt személy, az  érintett által megnevezett személy, ha ez nem lehetséges a  gondnokság alá helyezett sze-méllyel együtt élő házastárs, élettárs vagy bejegyzett élettárs. Ha ilyen nincs vagy ezek kiren-delése veszélyeztetné a  gondno-kolt érdekeit, olyan személy, aki az  összes körülmény figyelem-bevételével alkalmas. Az  arra alkalmas személyek esetében előnyben kell részesíteni a  szü-lőket, vagy a  szülők által a  ha-láluk esetére közokiratban vagy végrendeletben megnevezett sze-mélyt, ilyenek hiányában azokat a hozzátartozókat, akik szükség esetén a személyes gondoskodást is el tudják látni. Ha ezek alap-ján gondnok nem rendelhető ki, hivatásos gondnok kirendelésére kerül sor. (2:31. §)

– Lehetőség van jogi személy gondnokul rendelésére, vala-mint többes és helyettes gond-nokrendelésre. (2.31. §)

– Cselekvőképességet nem érintő megoldás a  támogató kirende-lése támogatott döntéshozatal keretében (2.38. §) • Egyes ügyek intézésében,

a  gyámhatóság határozata alapján, az érintett kérelmére.

• Cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezé-si perben a  bíróság úgy is

82

szont ettől függetlenül eltévedhe-tünk, ha nem nézünk a szabályok mögé. Érvelésünk koherenciáját a  továbbiakban a  nemzetközi fo-lyamatok és eredmények és az  In-doklásban foglaltak képezik.

A gondnok-rendelés hatása a cselekvőképességre Az anyagi jogi szabályok kialakítá-sakor a jogalkotó úgy döntött, hogy a  gondnok-rendelés oly módon hat a cselekvőképességre, hogy azt teljesen és részlegesen korlátozza. A  részleges korlátozás az  ügycso-portok szerinti korlátozást jelenti. Az  általános korlátozás lehetősége megszűnt. A  teljes korlátozás ese-tében az  Indoklás zárójelben meg-jegyzi, hogy lényeges kivételekkel a kizáró gondnokságnak felel meg. Az  Indoklás szerint a  bíróságnak a  cselekvőképesség ügycsopor-tonkénti korlátozásáról személyre szabottan, a  gondnokság alá he-lyezendő személy életkörülmé-nyeit vizsgálva kell döntenie. Nem fogadható el a  cselekvőképesség korlátozása egy ügycsoport vonat-kozásában csupán azzal az  indok-kal, hogy egy másik ügycsoport viszonyában már bebizonyosodott, hogy az érintett személy nem képes jognyilatkozatot tenni. A német és osztrák szabályozásnak, valamint a skandináv gyakorlatnak megfele-lően a  jogalkotó elegendőnek talál-ta részleges korlátozás esetén az ál-

Személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (kihirdette: 2007. évi XCII. törvény)] is hangsúlyoz. A  Tervezetben – összhangban a  nemzetközi normákkal – mind a cselekvőképesség részleges, mind a teljes korlátozásánál hangsúlyos elv, hogy a cselekvőképesség korlá-tozására csak akkor kerülhet sor, ha az  érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon nem biztosít-ható…”167

A PTK így a  nemzetközi folya-matoknak megfelelően az  alábbi elveken nyugszik: szubszidiaritás és fokozatosság, szükségesség és arányosság, a  legkevésbé korláto-zó megoldás alkalmazása. Az  el-vek nagyon fontosak az  anyagi jogi szabályok kialakítása során, iránytűként szolgálnak. Azon-ban ezt az  iránytűt a  PTK „sza-bály-térképére” kell helyeznünk ahhoz, hogy pontosan tudjuk, hol is járunk, merre tartunk. Az elvek alapján úgy tűnik, a  nagykorúak cselekvőképességére vonatkozó szabályok a  PTKban a  korábbi pontokban felvázolt nemzetközi folyamatoknak és eredményeknek megfelelő irányba mutatnak, vi-

167 A rövid Indoklás elérhető az  alábbi weboldalon: http://www.kormany.hu/hu/dok?page=5&source=3&type=302#!-DocumentBrowse (letöltés ideje: 2012.06.20.)

83

a  kérdés, mi az  akadálya annak, hogy Magyarország kövesse a német gyakorlatot? Különösen akkor, ha magánjogi rendszerétől nem ide-gen megoldásról van szó? Termé-szetesen nem a  szabályok szolgai átvételét szorgalmazom. Tisztában vagyok az  országok közötti eltérő gazdasági és szociális körülmé-nyekkel. Ugyanakkor úgy vélem, ha a  jogalkotó a  célcsoport tekin-tetében fenntartja a  kizáró gond-nokság intézményét, nem teljesül a szükségesség és arányosság, a leg-kevésbé korlátozó megoldás köve-telménye. Felmerült bennem, vajon az új elméletek, a fejlődés (!) a jelen-legi gondnoksági rendszer anyagi jogi szabályaival szemben milyen követelményeket támaszt egy ko-difikáció során? Eltekinthetünk-e értékektől, mint az  autonómia, fe-lelősség, önállóság, önmeghatározás és választhatunk-e úgy, hogy ezeket háttérbe szorítjuk más nemes cé-lokkal, mint az  érdekvédelemmel szemben? Tudom, hogy a  kizáró gondnokság mellett felhozott ér-vek között a  kómában fekvő, vagy súlyos pszichiátriai beteg jogainak, érdekeinek védelme, a  jogbizton-ság megteremtése szerepel. Ezen érvek elhangzásakor, ugyanakkor szemléletek találkozásáról van szó. A  nemzetközi jogi és fogyatékos-

Bálint (1907): A  magyar magánjog tan-könyve. Politzer-féle Könyvkiadóválla-lat, Budapest, 179-181.

talános helyett az ügycsoportokban megvalósuló korlátozást, felismer-ve, hogy a  korlátozás indokoltsá-ga esetről-esetre változhat és azt a  személy életkörülményei nagy-mértékben befolyásolják. A teljesen korlátozó, azaz kizáró gondnokság fenntartása a  PTK-ban a  nemzet-közi jogi és fogyatékosságtudomá-nyi szakirodalom alapján azonban szemben áll a  fogyatékosság embe-ri jogi modelljével, a teljes cselekvő-képesség elméletével, a képtelenség elméletét vallja, és figyelmen kívül hagyja a BGB, azaz a német gond-noksági reform vívmányát, amely-ben nincs kizáró gondnokság. Miért is ragaszkodik a  jogalkotó még mindig a cselekvőképességet ki-záró gondnoksághoz? Hiszen a ma-gyar jog már a II. világháború előtti időszakban sem ismert olyan gond-nokságot, amely a cselekvőképessé-get általában teljesen kizárná. Azaz, ugyanúgy, mint a német BGB-ben, különbség volt a  gondnokrende-lés és a  cselekvőképesség között, a  gondnokrendelés még elmebaj esetén sem jelentette a  cselekvőké-pesség kizárását. A  gondnokren-delés legfeljebb korlátozta az egyén cselekvőképességét. Ezen megálla-pítást támasztja alá Szladits Károly és Kolosváry is.168 Felmerül tehát

168 Lásd Szladits, Károly (1941): A  magyar Magánjog. Első kötet. Általános rész, Személyi Jog. Grill Károly Könyvkiadó Vállalat Budapest, 525-571., Kolosváry,

84

gét, alaposságát. Elvi álláspontom kialakításakor választottam, hi-szen mint arra korábban utaltam az új elméletek (érték)választás elé állítják a ma jogászát. Látom a  jogalkotói szándékot, mi-szerint a  teljesen korlátozó gond-nokságra lényeges kivételekkel van lehetőség, azaz ha az  érintett sze-mély jogainak védelme a cselekvő-képességet nem érintő módon vagy a cselekvőképesség részleges korlá-tozásával nem biztosítható. Való-ban szubszidiaritás, fokozatosság valósul meg ebben a  szabályozási koncepcióban. Ez a  szabályozás azonban egy másik elvi álláspont-ról, a jogbiztonság és az érdekvéde-lem oldaláról indul. Arra a  kérdésre, hogy a  fejlődés, különösen az  Egyezmény 12. cik-ke milyen követelményt támaszt a  magyar cselekvőképességre vo-natkozó szabályozással szemben, egyértelműen kitűnik az  ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága záró észrevé-teleiből. Tunézia és Spanyolország esetében. Mindkét ország vizsgála-tát követően, a 12. cikk kapcsán tett záró észrevételeiben a  Bizottság, mint az Egyezmény értelmezésére hivatott testület, sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „semmilyen in-tézkedés nem történt annak érde-kében, hogy a  helyettes döntésho-zatalt támogatott döntéshozatallal váltsák fel a  cselekvőképesség gya-

ságtudományi szakirodalom alap-ján kialakított elvi álláspontom ekkor szembekerül egy másik elvi állásponttal, ahol a kiindulópontok eltérnek egymástól. A  nemzetközi jogi és fogyatékosságtudományi szakirodalom eredményei alapján a kómában fekvő vagy súlyos pszi-chiátriai beteg, akinek a belátási ké-pessége „teljesen vagy véglegesen” hiányzik, a törvény előtt másokkal egyenlő cselekvőképességgel ren-delkezik, cselekvőképessége gya-korlásában segítségre szorul, a cse-lekvőképessége gyakorlására vonatkozó intézkedések tisztelet-ben tartják jogait, akaratát és vá-lasztásait, összeférhetetlenségtől és indokolatlan befolyástól mentesek, arányosak és a  körülményeire sza-bottak, a  lehető legrövidebb időre vonatkoznak, továbbá hatáskörrel rendelkező, független és pártatlan hatóság vagy igazságügyi szerv rendszeresen felülvizsgálja azokat (Egyezmény 12. cikk 4. pont). Ez az  elvi álláspont (kiindulópont) a  cselekvőképességet nem érintő intézmények, azaz nem a helyettes, hanem támogatott döntéshozatal, az előzetes jognyilatkozat alkalma-zásának elsődlegességét hangsú-lyozza, ha szükséges, elegendőnek tartva az  ügycsoportokban való korlátozást az  érintett érdekeinek védelmében, ez a  rendszer pedig feltételezi a  képesség-mérés, azaz az  ahhoz kapcsolódó elmeorvos szakértői vélemények összetettsé-

85

létezik, az  ügycsoportokban való korlátozás a  szabad akarat-elhatá-rozási képesség változásán alap-szik, amely esetfüggő, a  gondnok eljárása során pedig már számos olyan törvényi rendelkezés van érvényben, amelyre a  támogatott döntéshozatal, és a  képességmé-rés részben már utaltam, neveze-tesen az  érintettek kívánságainak, választásainak figyelembevétele kulcsfontosságú. A  magyar viszo-nyok között az  Egyezmény ratifi-kálását követően alapvető kérdés a  teljesen korlátozó/kizáró gond-nokság létjogosultsága a nagykorú-ak cselekvőképességére vonatkozó szabályai között. Szem elől nem tévesztve a  lényeges kivételekkel sugallt jogalkotói szándékot úgy vélem, hogy a  teljesen korlátozó/kizáró gondnokság nem rendelke-zik legitimációval a PTKban. Meg-fontolandónak tartom a  BGB sza-bályozási elveinek átvételét, amely külön választja a gondnokrendelés és cselekvőképesség kérdését, nagy teret engedve ezáltal az  individua-lizációra és a differenciálásra.

A belátási képesség A PTK-ban a  belátási képesség a  következőképpen jelenik meg: az  érintett ügyei viteléhez szük-séges belátási képességről van szó, amely az  érintett személy mentá-lis zavara következtében, tartósan vagy időszakonként nagymérték-ben visszatérően csökkent vagy

korlása során.”169 Azaz a Bizottság a  helyettes döntéshozatal teljes el-törléseként értelmezi a  12. cikket. A  Bizottság a  majdani magyar or-szágjelentésre tett záró észrevétele-iben minden bizonnyal ugyanerre a  következtetésre fog jutni. Így a nemzetközi folyamatok tükrében alapkövetelménynek tűnik a  kizá-ró gondnokság eltörlése. Az Egyezmény ratifikálása után minden országban más-más jogal-kotási és jogalkalmazási kérdések kerülnek középpontba.170 Németpr-szágban a  12. cikk az Einwilligung-svorbehalt kapcsán vet fel kérdése-ket, azonban a kizáró gondnokság kérdése fel sem merül. Érthető, hiszen kizáró gondnokság nem

169 Concluding observations of the Com-mittee on the Rights of Persons with Di-sabilities on Tunisia, adopted on 15 April 2011. (CRPD/C/TUN/CO/1) 22. Conclu-ding observations of the Committee on the Rights of Persons with Disabilities on Spain, adopted on 23 September 2011. (CRPD/C/ESP/CO/1) 33.

170 Érdekes volt megtapasztalni 2012. június 18-19. között Münchenben a Max-Planck Institut für Sozialrecht und Sozialpolitik keretében megrendezett szakmai napo-kon – Inklusion und Sozialraum, Behin-dertenrecht und Behindertenpolitik in der Kommune – azt, hogy az Egyezmény implementálása Németországban kulcs-kérdésként az  integrációt jelöli meg, de azon belül is azt vizsgálja, hogy a szoci-ális szolgáltatások mennyire fenntartha-tók. Hatáskörökkel való sakkozás útján a  költségmegtakarítás módjait keresik a tudományos élet képviselői.

86

abban megmutatkozik a  fogya-tékossághoz fűződő viszonya is. Azaz a  kérdés, hogy a  PTK-ban a  képességmérés orvosi, szociális (társadalmi) vagy emberi jogi mo-dellje jelenik meg. Két szabályozá-si elemre hívom fel itt figyelmet: az egyik a saját ügyek vitele, a má-sik az egyéni körülmények, családi és társadalmi kapcsolatok.

Az anyagi szabályokból és az  In-doklásból nem derül ki, hogy az  ügyek viteléhez szükséges be-látási képesség kritériumai között vajon szerepelnek a  képességmé-résről szóló részben meghatáro-zott, a megértésen és kritikai meg-ítélésen túl felsorolt szempontok, így a  kognitív mellett az  érzelmi képességek, élettörténet vagy élet-út során összegyűjtött tapasztala-tok, az  ésszerű indokok elmélete, a  kockázat tisztelete, a  cselekvés képessége, mint gyakorlati lehető-ség. Nem tudni, hogy megjelenik-e a vizsgálatkor a döntéshozatali ké-pesség, a  döntés kommunikáció-jára való képesség (lásd erről az ír jogi bizottság véleményét), vagy a  BGB szabályai között említett szabad akarat-elhatározás képes-sége. Kérdés marad továbbra is, hogy akkor, amikor az érintett sze-mély belátási képességéről szakér-tői vélemény születik, az  meny-nyire összetett és kiterjedt mérési módszer eredménye, az mennyire illeszkedik bele egy komplex re-

hiányzik és emiatt – egyéni körül-ményeire, valamint családi és tár-sadalmi kapcsolataira tekintettel – gondnokság alá helyezése indokolt. Az Indoklás szerint: „... A Tervezet a  cselekvőképesség korlátozásának feltételeinél a  Ptk.-ban említett

„pszichés állapot, szellemi fogyatko-zás, szenvedélybetegség” kifejezések hármasa helyett az orvostudomány fejlődésére tekintettel a  „mentális zavar” kifejezést használja. A  vál-toztatás oka, hogy az  eredeti fel-sorolás helyett a  „mentális zavar” fogalom teljes körűen és sokkal át-fogóbban utal a  pszichés elváltozá-sokra. A  gondnokság alá helyezés feltételei közé bekerül a  belátási képesség csökkenése mellett az érin-tett „egyéni körülményeire, családi, társadalmi kapcsolataira” kitétel, vagyis önmagában a  belátási ké-pesség csökkenése nemelegendő ok a  cselekvőképesség korlátozásához. Az  érintett személy egyéni, családi körülményeit is figyelembe kell ven-ni a  bírónak a  gondnokság alá he-lyezés szükségességének megállapí-tásánál. A bíróságnak nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy a  személy ön-állóan képes-e saját ügyei megfelelő vitelére, hanem azt is, hogy belátási képessége csökkenése esetén a  kör-nyezete, családja elegendő segít-ségnyújtási lehetőséget kínál-e arra, hogy ténylegesen el tudjon járni. ...”Álláspontom szerint, ahogyan a  jogalkotó (és a  jogalkalmazó) a  képességméréséről gondolkodik,

87

tó-e, hanem a  PTK-ból kitűnik, hogy a  gondnokság alá helyezé-si eljárás során a  bíróság értékeli az  érintett egyéni körülményeit, családi és társadalmi kapcsolata-it, azt hogy ezek mennyire segítik vagy hátráltatják az  ügyek vitelét. Az egyéni körülmények, családi és társadalmi kapcsolatok a  fogyaté-kosság és képességmérés szociális (társadalmi) modelljének felelnek meg, amit üdvözölendőnek tar-tok. A képességmérés emberi jogi modellje ugyanakkor legalább két dolgot kíván meg a jogalkotótól:1. a célcsoport vonatkozásában

sajátos kommunikációs szük-ségletek megjelölését, megneve-zését, és azok figyelembe vételét a képességmérés során,

2. valamint annak elismerését, hogy az  érintett emberek belá-tási képessége nem állandó, ha-nem hullámzik, amelyet az  eset összetettségén túl számos külső és belső tényező határoz meg.172 Ezen utóbbi vonatkozásában aggályosnak tartom azt, hogy a  fél a  megtámadott jogcselek-mény végzéséhez szükséges érte-lemmel, megfontolási és szabad akarat-elhatározási képességgel rendelkezett-e.”… „A jogi érte-

172 A szabad akarat-elhatározási képes-ségről és az esetszerű vizsgálatról lásd: Szladits, Károly (1941): Személyek. Ál-talános Nyomda és Grafikai Intézet, Budapest, 28-29. és 32.

habilitációs rendszerbe171, a  kiala-kítása során együttműködött-e a pszichológus, pszichiáter és a re-habilitációs szakember. Szladits Károly megállapításait bírósági döntésekkel igyekszik alátámasztani:

„A szabad akarat-elhatározási ké-pesség a  félnek az  ügyletkötés idejére eső tényei, nyilatkozatai, és magatartásai alapján ítélendő meg.”… Nem az  a döntő kérdés, hogy az elmebeli állapot elvontan, orvosi szempontból kifogásolha-

171 A komplex rehabilitációról, a célcsoport emberi jogi és foglakoztatási kérdéseiről lásd: Horváth, Péter (2011): A  komplex rehabilitáció társadalmi és szemléleti alapjai. In: Nagy Janka Teodóra (szerk.:) A rehabilitáció komplex szemlélete. PTE Illyés Gyula Kar, Szekszárd; Keszi Ro-land – Horváth Péter – Könczei György (2008): Intellektuális fogyatékossággal élő emberek a  munka világában. In: Amit tudunk és amit nem … az értelmi fogyatékos emberek helyzetéről Ma-gyarországon. Kézenfogva Alapítvány, Budapest; Könczei György – Horváth Péter – Keszi Roland (2008): Report on the employment of disabled people in European countries.www.disabi-lity-europe.net (lekérdezés dátuma: 2012.06.25.); Könczei György – Hernádi Ilona – Horváth Péter (2009): Report on social inclusionand social protection of disabled people in European countries. www.disability-europe.net (lekérdezés dátuma: 2012.06.25.); Gyene Piroska – Babolcsay Dorottya – Horváth Péter (2002): Az Értelmi Fogyatékossággal élő Személyek Emberi Jogai. Nemzeti Jelen-tés. Magyarország. ÉFOÉSZ – Inclusion Europe, Budapest

88

mérése felveti az  egyén szükség-leteinek, értékeinek, meggyőző-déseinek, kívánságaink tisztelet-ben tartását is, amely az  egyén érdekei védelmében történő be-avatkozás során kiemelt jelen-tőséggel bír. Ez pedig át is vezet bennünket a következő kérdésre.

A gondnok eljárása A PTK-ban a  gondnok a  gond-nokolt érdekeinek megfelelően köteles eljárni. A  szabályozás he-lyes, ugyanakkor indokolt lenne a  gondnok tevékenysége során az  érdekvédelem mellett más szempontokat is megjeleníteni, ezek segíthetnék a  gondnok segí-tőként való eljárását és tükrözhet-nének egyfajta paradigmaváltást. Az Európa Tanács R(99)4. sz. Aján-lása a  cselekvőképtelen nagykorú-ak jogi védelméről is tartalmazza a  követekező alapelveket: az  érin-tett érdekeinek s jólétének figye-lembevétele (8. alapelv), korábbi és jelenlegi kívánságai és érzelmei fel-tárása (9. alapelv), az intézkedések megtétele előtt az érintettel közeli kapcsolatban állók bevonása kon-zultáció céljából (10. alapelv); in-tézkedés meghozatala előtt az érin-tettel való személyes találkozás, szakértői vélemény készítése (12. alapelv); személyes meghallgatás a  cselekvőképességre vonatkozó intézkedés meghozatala előtt (13. alapelv). A  német (BGB 1901. § (2) – (4)) szabályozásban idéztem

lemben vett cselekvőképesség megállapítását esetszerűen kell vizsgálat tárgyává tenni abban az irányban, hogy az elmebaj oly mértékben hatott-e a  cselekvő személy értelmére és akaratára, hogy a  jogügylet megkötésének időpontjában a  jogügylethez szükséges irányban hiányzott az  értelmes akarat-elhatározás-hoz való képesség.” Ezen bírói gyakorlattal szemben a  Kúria hozott egy döntést (K 4468/1939 Mj. Tára XXI. 119. sz.), amellyel maga Szladits Károly sem ért egyet, tekintettel a  korábbi kö-vetkezetes gyakorlatra felülvizs-gálat törvényben meghatározott idejét, amely részleges korlátozás esetén nem lehet későbbi, mint az  ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év, teljes korlátozás esetén nem lehet későbbi, mint az  ítélet jogerőre emelkedésétől számított tíz év. Tisztában va-gyok azzal, hogy a kötelező felül-vizsgálatot megelőzően is helye van a  gondnokság alá helyezés megszüntetésére és módosításá-ra irányuló per megindítására, azonban a  törvényben megha-tározott időintervallumok nem arra engednek következtetni, hogy egy képességalapú, folya-matos fejlesztést szem előtt tartó és eset/döntés-specifikus képes-ségmérés koncepció áll a  gond-nokság alá helyezési eljárások mögött. Így tehát a  képesség

89

– A gondnokság létjogosultsága. – Ha a  gondnoksági rendszer

fenntartása mellett dönt: • a cselekvőképességet kizáró

gondnokság létjogosultsága, • a gondnoksági rendszer segítő

irányba történő elmozdítása lehetőségének megfontolása.

A PTK alapján úgy tűnik, hogy a  jogalkotó a cselekvőképesség fel-tételezéséből indul ki, hiszen min-den ember cselekvőképes, akinek cselekvőképességét a törvény vagy a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. Ennek megfelelően a  jogalkotó a  gondnoksági rendszer fenntar-tása mellett döntött, azonban cse-lekvőképességet nem érintő meg-oldásokat is bevezetett, alapvetően a  gondnokság alá helyezési eljárá-sokkal párhuzamosan. Ugyanak-kor a  nemzetközi szabályozással ellentétben cselekvőképességet nem érintő jogintézménynek a  tá-mogatott döntéshozatalt tekinti, az  előzetes jognyilatkozatot nem. Mint arra már korábban utaltam, a  szabályozás szubszidiárius és a  fokozatosság elvét vallja, azon-ban javaslom, hogy ez a  sorrend a  szabályozás szintjén is váljon láthatóvá, azaz a  támogatott dön-téshozatal és az  előzetes jognyi-latkozat szabályai a gondnokságra vonatkozó rendelkezések előtt ke-rüljenek rögzítésre. Indokolja ezt az  is, hogy amennyiben gondnok

azokat a  törvényi rendelkezéseket, amelyek a  gondnokolt kívánsága-inak, választásainak, döntéseinek megfelelő eljárás szükségességét hangsúlyozzák. Szükségesnek tar-tom hasonló garanciák lefektetését a PTKban, hiszen a gondnok ilyen eljárása hozzájárulhatna az  érin-tett általános személyiségi jogai-nak tiszteletben tartásához.

Cselekvőképességet nem érintő megoldások Amikor az  Indoklás szerint a  ko-difikáció során a  jogalkotó figye-lemmel volt a  nemzetközi elvá-rásokra, különösen az  Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)4-es ajánlására a  Cselekvő-képtelen Nagykorúak Jogi Védel-méről, és a  Fogyatékossággal Élő Személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményre, a  jogalkotó a  12. cikk szellemében át kellett, hogy gondolja az alábbiakat:

– Mi a  szabályozás kiinduló-pontja? Azaz, hogy a  szabályo-zás a  cselekvőképesség negatív vagy pozitív fikciójából indul-e ki, a képesség vagy képtelenség elméletét vallja.

– Támogató modellek beépítésé-nek lehetősége.

– A támogató modellek működ-tetése: • a gondnoksági rendszeren

belül, vagy • azon kívül, azzal párhuza-

mosan.

90

se nem érinti a támogatott személy cselekvőképességét, a  támogatott továbbra is teljesen cselekvőképes marad és önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot. ...” A kanadai sza-bályok ismertetésekor rögzítettem a támogatott döntéshozatal néhány alapvető szabályát. Láthattuk, hogy a  támogatott döntéshozatalra vo-natkozó szabályozás több szinten is megvalósulhat, így a  gondnoksági szabályok között, külön törvényben, vagy éppen a  gyakorlat alakítja ki. Éppen ezért a PTK szűkszavúságát nem fogadom méltatlankodással, tekintettel az Indoklásra is, hiszen más jogszabályra utalja a  részlet-szabályok kidolgozását. Szüksé-gesnek tartom ugyanakkor, hogy a részletszabályok megfogalmazása során a  jogalkotó legyen figyelem-mel a Kanadában készült jelentések tapasztalataira, és a  jelentésekben is megfogalmazott kérdésekre, így a  személy támogató-kijelölési jogá-ra, a  cselekvőképesség gyakorlásá-nak módjaira, a  támogató hálózat és eszközeinek elismerésére, a  tá-mogató jogaira és kötelességeire, a cselekvőképesség harmadik fél ál-tali elismerésére, akkor is, ha annak gyakorlásában a személy segítségre szorul, a jogügyletben történő meg-jelenés feltételeire, a felnőttvédelmi szabályozás elveire, a  bíróságok szerepére, a  döntéshozatali eljárás megfelelőségének vizsgálatára stb. Az  Indoklás döntéshozatali helyze-tekről, döntéshozatali folyamatról,

kirendelésére kerül sor, az  előze-tes jognyilatkozatban, valamint az  érintett által megnevezett sze-mélyt kell kirendelni. A továbbiak-ban a szabályozást vizsgálom meg.

Támogatott döntéshozatal Az Indoklás szerint „... A  Tervezet a  döntéshozatalukban akadályo-zott nagykorú személyek számára a cselekvőképesség korlátozásán túl egyéb jogintézményekről is rendel-kezik, így – a  nemzetközi jogi nor-mákkal összhangban, a  szükséges-ség és arányosság elvére figyelemmel

– utal a  támogatott döntéshozatal lehetőségére is. A támogató az érin-tett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújthat segít-séget a  döntések meghozatalában. A  támogatott döntéshozatal, mint új jogintézmény bevezetésével egyé-ni szükségleteken alapuló döntési segítség biztosítására kerül sor anél-kül, hogy ez az érintett személy cse-lekvőképességének korlátozásával járna. A  támogatott döntéshozatal során egy vagy több – a  támogatot-tal bizalmi viszonyban álló – sze-mély segítséggel látja el az  ítélőké-pességében korlátozott személyt döntései meghozatalában. A  támo-gatót a  gyámhatóság rendeli ki kü-lön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint. A  támoga-tott döntéshozatal részletszabályait a  Tervezet éppen azért nem tartal-mazza, mert a  támogató kirendelé-

91

tani, az  előzetes jognyilatkozat és a  támogatott döntéshozatal ma a  gondnok kirendelését megelő-ző, leggyakrabban alkalmazott alternatívák, amelyek nem érintik a  cselekvőképességet. Az  Indok-lás szerint „... Megjelenik a  Terve-zetben – a  kihirdetett törvényből már ismert, de a  hatályos szabá-lyozáshoz képest új jogintézmény-ként – az  előzetes jognyilatkozat lehetősége, mely szerint bármely cselekvőképes személy rendelkez-het arról, hogy cselekvőképességé-nek esetleges korlátozása esetén ki legyen a  gondnoka, illetve megha-tározhatja, hogy gondnoka szemé-lyes és vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el. Különösen idő-skori mentális változások esetére válhat a  jövőben elterjedtté, hogy valaki még betegsége kezdeti stá-diumában, teljesen cselekvőképes állapotban rendelkezik arról, hogy ha cselekvőképessége korlátozá-sa válik szükségessé, kit nevezze-nek részére gondnokul, illetve mi legyen a  vagyonával. ... „Vannak, akik úgy vélik, hogy az  előzetes jognyilatkozat nem szólhat a  cse-lekvőképesség jövőbeli korlátozá-sa esetére. Nem tudok egyetérteni ezzel az állítással teljes mértékben, hiszen a  szabályozás a  külföldi gyakorlattal nem ellentétes, az  in-tézmény a  PTK-ban az  osztrák és német előzetes jognyilatkozat szabályai szerint került megfogal-mazásra. Ugyanakkor az  orvosi

döntési segítség biztosításáról be-szél. Ezek olyan fogalmak, amelye-ket a  2. pontban felvázolt eredmé-nyek között találunk. Éppen ezért indokolt lenne a  döntéshozatali képesség fogalmának bevezetése a  magyar jog fogalmai közé, ami természetesen együtt jár a  döntés kommunikációjára való képesség, ezáltal a  kommunikáció fogalmá-nak tisztázásával. Ezek nem okoz-nának jogbizonytalanságot, ha a  bírói gyakorlat kikristályosítaná azok jelentését. A célcsoport cselek-vőképességének gyakorlása szem-pontjából meghatározó jelentősége van a  támogatott döntéshozatal fo-galmai és elvei kidolgozásának. Ja-vaslom annak megfontolását, hogy támogató kijelölésére ne a gyámha-tóság keretében, hanem kizárólag bíró által kerüljön sor, a  támogató hálózat/szolgálat kialakítása egy el-különült, a bíróság ellenőrzése alatt álló rendszert valósítson meg.

Előzetes jognyilatkozat A PTK szerint az  előzetes jognyi-latkozat a  cselekvőképesség jövő-beli korlátozása esetére szól. Ér-tem, hogy ez a cselekvőképességet a  jövőben érinti, azonban ettől még cselekvőképességet nem érin-tő megoldásról van szó, amit így talán nem indokolt a  támogatott döntéshozataltól különválaszta-ni. Álláspontom szerint, amelyet az angolszász és kontinentális iro-dalommal igyekeztem alátámasz-

92

sán alapuló támogatási rendszer? Vajon a  jogalkotó minimalizálta-e a  gondnoksági rendszer alkalma-zását, kínál-e alternatív megoldáso-kat? Az 1990-es években tapasztalt, gondnoksági rendszerekben lezajló és máig folyamatban lévő, segítő irányba elmozduló változások va-jon hatottak-e a  PTK-ra? Maxima-lizálja-e a  PTK az  egyén autonó-miáját és lehetővé teszi-e az egyén számára a  döntéshozatali folyama-tokban való részvételt? A  Polgári Törvénykönyv nagykorúak cse-lekvőképességére vonatkozó sza-bályainak a  2001. évi XV. törvény-nyel történt módosítása, a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény rendelkezései és a  PTK mind azt mutatják, hogy Magyarországon a  gondnoksági szabályok mozgás-ban vannak. A  kodifikáció során hol erősebben, hol gyengébben je-lentkeztek a gondnoksági rendszer alternatívái, úgy, mint a támogatott döntéshozatal és az előzetes jognyi-latkozat. Ugyanakkor összegzés-képpen a  következő megállapítást teszem. Amíg a cselekvőképességet teljesen korlátozó/kizáró gondnok-ság megmarad a  nagykorúak cse-lekvőképességére vonatkozó sza-bályok között; amíg nem kerülnek kidolgozásra a  cselekvőképességet nem érintő alternatív megoldások; a  polgári anyagi jogi szabályok nem kapcsolódnak össze szociális igazgatási anyagi és eljárásjogi sza-bályokkal; amíg a  képességmérés

kezelésekhez való hozzájárulások esetében adott advance directive szabályainak megfelelően, való-ban szólhatna az  előzetes jognyi-latkozat más esetre is, nevezetesen szerepe a  kommunikációs képes-ségek jövőbeni csökkenése vagy elvesztése esetén értékelődhetne fel. Ez viszont szükségesség teszi a  korábban említett kommuni-káció, döntéshozatali képesség fogalmak bevezetését. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az előzetes jognyilatkozat az  érintett kívánsá-gainak, értékeinek, választásának, akaratának, döntéseinek záloga és nemcsak az érintett vagyoni és egyes személyes ügyeiben, hanem teljes életviszonyaira vonatkozóan. Éppen ezért indokoltnak látom az előzetes jognyilatkozat tétel va-lamennyi életviszonyra vonatkozó kiterjesztését.

Összegző gondolatok Az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek cse-lekvőképességére vonatkozó nem-zetközi jogi és fogyatékosságtudo-mányi szakirodalom tükrét a PTK rendelkezései elé tartottam. Ter-mészetesen nem mondhatom, hogy a  szembenézést követően „tükör által homályosan látunk”, azon-ban kérdéseim továbbra is vannak. A  nemzetközi elvárásoknak és egyben kötelezettségeknek megfe-lelően a  PTK alapján kiépülhet-e egy, az  érintettek önmeghatározá-

93

lommal” ruházzuk fel (empower), s feltételezzük, hogy a  saját életét érintő döntéseket racionálisan, jól megfontolva hozza meg. Ha azt mondjuk, hogy egy fogyaté-kossággal élő ember „nem képes”, akkor egész életére kiható címkét ragasztunk rá, s a jog cselekvőkép-telennek minősíti. Így, ha valljuk, hogy a fogyatékossággal élő ember teljesen cselekvőképes, akkor a  ki-teljesedés lehetőségét adjuk meg számára. A  cselekvőképesség em-beri jogi modelljének megértésé-

komplex és minőségi követelmé-nyei nem valósulnak meg a  jogal-kalmazásban, addig nem alakulhat ki az  egyén autonómiáját, identitá-sát és általános személyiségi jogait tiszteletben tartó, részvételen és önmeghatározáson alapuló támo-gatási rendszer. A jogalkotó legjobb szándéka ellenére sem.

Záró gondolatokAhogyan a  Bevezetőben is írtam, ha valakit képesnek találunk vala-mire, akkor azt a  személyt „hata-

94

hez azonban látnunk és értelmez-nünk kell a  múltat, a  gondnokság intézményét, s általában a nagyko-rúak cselekvőképességére vonatko-zó szabályozást. A múltat ismerve lehet egy jobb jelent építeni. Új fogalmak, új jogintézmények, új szabályozási koncepciók. Minde-zek az  átalakítást szolgálják. Egy reformot, vagy egy újabb reform-hullámot. A  következő években hamarosan kiderül. Úgy érzem, eljött az  ideje, hogy számon kérjék rajtunk az  intel-lektuális és pszichoszociális fo-gyatékossággal élő emberek jogait, a margón és azon túli létből faka-dó láthatatlanság, belenyugvás és az  alárendelés eddigi gyakorlatát. A  számonkérés során a  fogyaté-kosjogi mozgalom válaszokat és

alternatívákat követel a  jogalko-tótól. A  válaszadás során pedig az  egyik kulcskérdés a  nagyko-rúak cselekvőképességére vonat-kozó szabályozás felelősségteljes megalkotása a nemzetközi jogi és fogyatékosságtudományi szakiro-dalom eredményeinek megfele-lően, az  adott ország jogi, gazda-sági és társadalmi környezetében. A  feladat adott az  Egyezmény ha-tályba lépése óta; a  változás visz-szatarthatatlan. A  jogalkotón és rajtunk múlik, hogy felelősséget vállalunk-e az  intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek jogi elszigeteltségé-ért. A felelősségvállalás nem a ké-pességen, hanem a  lelkiismereten múlik. A  lelkiismeretet pedig hagyni kell megszólalni.

96

Cél: hiszen az alkotóképesség ébren-tartása érdekében történik a  kreati-vitás fejlesztése és a  vizuális, vala-mint az általános képességfejlesztés. Eszköz: mert az  alkotás segítségé-vel érjük el a kívánt terápiás hatást: tudatosság, feszültségoldás, kör-nyezettel való kommunikáció, re-alitásérzék.” – mondja Sándor Éva Képzőművészeti pedagógiai terá-piája leiratának bevezetőjében.173

1. Terápia: Amikor úgy beszélünk művészetről, mint eszközről, hogy terápiás célú, akkor a  te-rapeuta számára az  a fontos, hogy megértsük a  terápiában részesülő egyén érzéseit, gondo-latai, indíttatását. Lényege min-den terápiának az, hogy a mély-ben zajló, tudattalan dolgokat felszínre hozzuk, tudatosítsuk. Hangélménnyé, vizuális kép-pé, plasztikussá tegyük. Ebben a  pillanatban kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé válik, követke-zésképpen tudatosul, értelmez-hető – és a legfontosabb: módo-sítható.

2. Diagnosztikus eszköz – lásd a  rajzvizsgálatok, világjáték –

173 Horváth Péter – Sándor Éva: Kép-zőművészeti pedagógiai terápia BGY-GYPTKF, Bp.,1995.

Következő témánk a  művészet. Kiemelten a  képzőművészet. De a  kép akkor teljes, ha nem hagy-juk figyelmen kívül a  zenét, és az  irodalmat sem. A  témabeve-zetőben utalás történik irodalmi gondolatokra, nevelésről alkotott gondolatokra.

Az ügyességben felülmúl a féreg, A szorgalomban a méh mestered,Tudásod osztályosi felsőbb lények, A művészet, ó ember csak tied.”

(Schiller)

Érezted-e valaha, hogy megbor-zongasz egy zene felcsendülésekor, egész tested átjárja a  melegség, vagy sírnod kell, amikor a  szín-házban tapsolsz egy darab végén?Tapasztaltál-e olyant, hogy tel-jesen belefeledkezel egy tevé-kenységbe, megszűnik számodra a  külvilág, és csak az  foglalja le elméd és szíved, amit éppen al-kotsz? Ezek azok a  pillanatok, amikor igazán Te magad vagy, igazán te, ami legbelül van. És ezek azok a pillanatok, amikor al-kotás, művészet születhet.

Mit jelent a  gyógypedagógus a szakmában a művészet? „Az alkotás cél és eszköz is egyben.

Művészet a gyógypedagógiában

97

rinte, mindenki, aki íly módon képes viszonyulni társaihoz mű-vész. Mondandójának lényege, hogy az  ember sohasem önálló egyéniség, hanem mindig part-ner. Legalább egy másik ember partnere!!!!

Tehát a  művészet kapocs em-ber-ember között. A lélek mozgása. A lélek pedig a  test és szellem kö-zötti feszültség – véli Karácsony Sándor. Ez a  feszültségi állapot az  emberek kapcsolatát határoz-hatja meg. Törhet a transzcendens felé is.

Az irodalom nyelvén ezt Koszto-lányi Dezső a  következőképpen fogalmazta meg:

„Azok a  könyvek, melyek könyv-tárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ah-hoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó.”175

(Kosztolányi Dezső)

175 Kosztolányi Dezső:Ábécé

ami szintén a  megértést segíti. Pszichológia szakos hallgatók nyilván találkoztak már e fel-sorolt gyermekvizsgáló eljárá-sokkal.

3. Fejlesztés: A  gyógypedagógus kapcsolódhat továbbá minden-napi munkájával a  művészet-hez – az érzékszervek fejlesztése, a  megmaradt funkciók éberen tartása, finom-motorika fejlesz-tése, mozgáskoordináció javítá-sa során alkalmazza a művészet eszközeit, módszereit. Ezzel a  lehetőséggel a  képessé tétel folyamatát erősíti meg. Képessé tenni valakit, arra, aki saját tes-tének börtönében van – azért mert akadályozott a  mozgása, vagy akadályozott a  verbális képessége – , hogy megmutassa önmagát másoknak, hogy kife-jezhesse gondolatait, érzéseit.

Jó hír mindenki számára, hogy az  alkotóképesség fejleszthető! – mondta Irwing Taylor művészet-pedagógus.

Karácsony Sándor 174 a művészet-ről, mint társaslélektani kategó-riáról úgy vélekedik, mint társas érzelemről, jelképrendszerről. A  művész ihletetten, egyetemes jelképekben fejezi ki magát. Sze-

174 Gyulai Árpád: Karácsony Sándor tár-saslélektani rendszeréről http://www.ofi.hu/tudastar/karacsony-sandor

98

tak forrásává, amelyek korábban nem tartoztak a  művészet körébe. Köztudott, hogy a törzsi művészet, a  népművészet, hatást gyakorolt a  modernkor festészetére, szobrá-szatára. Mivel a  modern jellemző-jét, azaz általában a hagyománytól igyekvő elszakadását leginkább az  absztrakció segítette elő, a  szá-zad második felére az e jegyben al-kotott művészet legfőbb törekvései közé a  tiszta absztrakció eszméje lépett. Ez utóbbinak valóban sike-rült az elszakadás a hagyománytól, jóllehet végül éppen a hagyomány újrafelismerését hívta életre. A mi-nimalistának nevezett festészet sok kontemplatív érzékenységre hívta fel a  figyelmet. Voltaképpen valóban a  festészet végét, vagyis a modern festészet végét jelentette. Nyilvánvalóvá vált ezen az  úton, hogy a  festészet elveszítette erede-ti feladatát178, ellátni azt nem volt képes, és nem képes napjainkban

178 Jól jelzi a  nehézségeket, hogy ennek megfogalmazásához is a  szavak ere-deti jelentésére van szükség. A  szép,

176 177

Az angol outsider art, illetve a  francia l’art brut kifejezések na-gyon széles körét fedik le a  művé-szetnek. A  legáltalánosabb hasz-nálatuk során a vad, nyers jelzővel illethető művészetet sorolják ide. Korunk törzsi művészetét, a  gye-rekrajzokat, azok közül is különö-sen az  agresszív megjelenésűeket, de az autodidaktikus szélsőségeket, esetenként a naiv művészet alkotá-sait, a drogkultúra, vagy a fiatalok városi szubkultúráit és a pszichiát-riai betegek műveit is ide sorolják.Az outsider kifejezés egyrészt kí-vülállást, idegenséget, másrészt beavatatlanságot jelent.

A múlt századi, vagyis a  modern művészet történetének fontos állo-mása volt, hogy olyan tárgyak vál-

176 DLA, Pécsi Tudományegyetem Művé-szeti Kar, adjunktus

177 A Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, 121-es előadójában, 2013. 09. 22-én,- 9. 30-11. 30. között tartott párbe-szédes előadás kiegészített és szerkesz-tett változata.

Hegyi Csaba – Festőművész 176

Közös otthonunk a művészetA társadalmilag sérülékeny csoportok és a művészet kapcsolata

Szabadegyetemi előadás a Fogd a Kezem Alapítvány szervezésében177

99

Az  így létrejött eredmény a  ma-gam számára is jórészt idegen volt. Hogy a  dudát fújni hol kell meg-tanulni, az  ettől még igaz. Éppen akkor kell megőrizni a  józanságot, vagyis a zavartalanság, a lelkierő és tiszta fej kell, hogy legyen a kísérő-je annak a bizonyos pokoljárásnak. Jóllehet, nagyon sok, olyan értelmi és lelki állapothoz, amely ismerős művek létrejöttét tette lehetővé, hozzátartoztak olyan élmények, amelyek zavarodott állapotokban érzékelhetőek tisztán. Ezek közül a legfontosabb az időérzék átalaku-lása és az ezzel járó lehetőség, amely az időbe feledkezést, az elmélyülést elősegíti. Ebben az állapotban a  je-len pillanat nem változik meg attól amilyen. Jellemzi a magától értető-dő cselekvés. Ezért gyakori benne a minta, az ismétlődő elem, az egy-másba úszó forma, a  biztos struk-túra. A  kontúr és a  kitöltöttség vi-szonya a cselekvés közben és annak eredményében is kölcsönös. Ezen tulajdonsága révén van gyógyító hatása a  lélekre. Az  önfeledtség ál-lapota az  alkotó emberben csopor-tokhoz tartozás nélkül közös. Ám a zavart, vagy kevésbé működő ér-telem, vagy a zavart lélek, az alulról szegény lélek, vagyis az  erőtlen és nem az  elgyengült lélek bennem idegenséget szült. Ugyanakkor azt is érzékeltem, hogy tapasztalatla-nul kellene, lehetne belépnem egy olyan világba, ahonnan visszatérni nincs időm. Erről a  helyről nincs

sem. Ez újabb lehetőséget teremtett az  eredetiség keresésére és ebben újra előtérbe kerülhetnek olyan kifejezésformák, amelyek önma-gukban eredetiek. De a  festészet öntudatossága ezt a  formát, ezt a  jelleget, vagyis az  eredetiségnek nehezen körvonalazható, de mégis tetten érhető stílusjegyeit használ-ni vágyja nem egy fiatal festő. Sőt, mintegy adottságként rendelke-zik az  anyag mozgatásának azon képességével, amely ezt lehetővé teszi. Nem véletlen, hogy az  ere-detiség iránti igény, természetes forrásának tekinti a  gyerekrajzot éppúgy, mint minden kezdetleges-séget, amely a képalkotást jellemzi, történeti értelemben is. Az, amit a  művészet elanyagtalanodása hozott, már nincs szoros kapcso-latban az  outsider arttal. Azaz ke-véssé lehet rendszerezett formában intermediális outsider art-al talál-kozni, talán éppen annak jeléül, hogy hiteles médiumként az anyag elsődlegessége megmaradt. Vagyis a  gyakorlati értelemben vett alko-tói tehetség nem szűnt meg, mint eredetiség, mint tulajdonság.

Emlékezetem szerint akár a lelkem, akár az  értelmem zavarai inkább megfosztottak az  alkotó tevékeny-séghez szükséges körülményektől, mintsem elősegítették volna azt.

a szükséges, az igaz, a jó szavak eredeti jelentésére.

100

met követel. Ez a  tudás eredetileg gyakorlati volt, amit elméletinek gondolunk a  művészetről szerez-hető tudás köréből, az  eredetileg több volt, mint, ami a művészethez tartozik ma. A  gyakorlat tapasz-talatszerzést, megismerést segít elő. A  művészeti gyakorlat jelenti az  anyaggal és az  eszközökkel le-hetséges bánásmódok szerteágazó és kifinomult ismeretét, de jelenti azt a  tudást is, amely a  gyakorlat-szerzés közepette fokozatosan szü-letik meg, érik be. A szürrealizmus technikai megoldásaira jellemző, hogy az  outsider art körében na-gyon gyakori ezek használata.181

Az úgynevezett szakmai tudás azonban nem csak gyakorlati. Tu-domása és emlékezete van egy tör-ténetről, időbeni alakulásról. Mű-veket behatóan ismer és azokkal élő viszonyban van. Kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy mire a  tanít-vány tisztán benső késztetéseiből merítve alkot, addigra magára ismer mintegy a  művészetben, amellyel tehetsége mértékéig vá-lik közössé, illetve a  benső kész-tetéseiből fakadó tehetség műve, ezúton válik a  művészet részévé. A  tudáshoz tartozik a  szóban át-

181 Fölsorolva: autográfia, automatizmus, bulletizmus, kalligramma, kollázs, dekalkománia, grafománia, frottázs, montázs stb. Jellemző rá az aleatorikus-ság, az improvizáció és az imagináció.

tapasztalatom (a művészettől nem volt idegen soha ezen út, de az  én megtorpanásomnak az  oka abban volt keresendő, hogy mást akartam megtapasztalni). Vagyis vélhetően van egy határ, amin túl nem szerez-hetünk tapasztalatot. Aki e határ túloldalán van az  idegennek, nyer-snek fog hatni a normális számára.Mindezek ellenére a jelenkori mű-vészet részlegessé és szétáradttá lett179. Az  egyetlen rangsort kép-ző erőnek benne végül is a  pénz maradt csak meg. A valódi kérdés, a  valódi művészet és a  kívülálló művészet viszonya. Ám súlyos hiba összekeverni a kettőt és lehe-tőség kutatni a  hidat. Valójában a  valódi, hiteles, tehát normális művészet magasságait ugyano-lyan határ, határok választják el korunk szétszakadozott180 művé-szetétől, mint a  kívülállók művé-szetének mélységeitől.Mást jelent a beavatatlanság. A to-vábbiakban a művészet szót a való-di jelzővel értem. Mit lehet tanulni a művészetről, ha ezt értjük egyelő-re beavatottságon? Tanulni tudást lehet, amely eleve sértetlen értel-

179 Ebből mindenképpen hitelességével tűnik ki a  tartósan, vagy életre szó-lóan, a  lélek és az  értelem zavarainak közepette, de tehetséggel létrehozott művészet.

180 A minden művészet és mindenki mű-vész, eredetileg szimbolikus értelmű tézis, mára azonban szó szerint vett gyakorlat.

101

a  szabadidőt tartalmasan kitöltő, afféle szerénytelen fényűzésnek lássa a  valódi művészetet. Ám, amit, mintegy fogyasztandó, kí-nál erre a mai kor, az nem az érté-keléssel, nem az  egyetemességgel ismerteti meg, hanem azt közli vele, hogy mindenre van megol-dás, hogy minden szinten elérhe-tő az unaloműzés.

Ebben a  körülményben az  érzéke-nyebb emberek számára, a  művé-szet eredetiségének fölsejlése, min-den körülmények között magas rangú értékként mutatkozik meg. És az  eredetiség, mindenekelőtt őszinteséget jelent. Kinevetik ma azt az embert, aki bandázs nélkül őszinte. Márpedig ha egyáltalán nyílik közege a  sérült léleknek, a sérült elmének, hogy magát meg-jelenítse, akkor az előbb fog a mű-vészet nyelvén megvalósulni, mint bármely más nyelven. Az outsider art afféle híradás, közlés, nem ér-telmes szavakkal, hanem a  rajzi, festői eszközökkel, némán elmon-dott vallomás, segélykérés vagy egyszerűen csak kifejezés. Leg-többször visszahatás nélküli, sőt ez esetben a  tanulás, bármely rend-szerezett tudás átadása nem csak romboló hatású, hanem hiábavaló is. De abban az esetben, ha ugyan művészi szempontból értékelhetet-len alkotások születnek sérülékeny csoportokban, mégis jótékony hatást fejt ki maga az  alkotó tevé-

adott személyes tudás és egyebek is, amiről itt nem szükséges írni, hiszen eleve csak a  létezéséről le-het és érdemes csak beszámolni. A művészet szakmai és gyakorlati tudásának hiánya vagy részleges-sége már nem csak a  sérült érte-lem és lélek alkotóit, hanem min-denki mást is beavatatlanná tesz. Az  amatőr művészet, vagy a  va-sárnapi festészet, de az  absztrakt elit kommersz giccs is idetartozik. Utóbbira például nem a gyakorlati tudás hiánya a jellemző.

A jelenkorunk művészetére jellem-ző zavarodottság jele, hogy nem lelni sehol egy átfogó állásfogla-lást. A  modernkor művészetéből is csak néhány, még az  egyedüli érvényesség igényével kialakult állásfoglalás fordult az  értelmi és lelki sérültek művészetéhez.182

Nyilvánvalóan igaz, hogy a  mai ember számára, ha nem aludt el végleg, kínossá kezd válni a  hiá-nya annak, amit bizonyossággal szépnek, bizonyossággal jónak, bizonyossággal igaznak és bi-zonyossággal szükségesnek tart. Nyilvánvalóan érzékelhető ma-radt a  mai ember számára is, ha nem aludt el végleg, hogy az élete önmagában fölfoghatatlanul több és fölfoghatatlanul sok rejtéllyel telibb, mintsem hogy csak valami

182 Ezek közül a  szürrealizmus és az  exp-resszionizmus a leginkább egyértelmű.

102

feltételezi egymást. Miként lehet-séges ez? A lélekerő, a lélekjelenlét az önös, az én felé forduló félelem ellenszere és végső soron önfeledt-séget eredményez. Az önfeledtség a  lélekjelenlét tiszta formája és a  lelki szegénység abban észlelhe-tő, hogy félelmet nem ismer, felol-dódik, gyermekihez hasonlatossá lesz. Képes arra, hogy a  világot mindig első pillanatra lássa. Ké-pes arra, hogy az élet csoda mivol-tát, pontosabban a most-ját, az ál-landó jelen pillanatot és az abban élést csodának lássa. Ennek zálo-gát én a  tehetségben látom. Úgy gondolom, a tehetség éppen olyan arányban adatik meg a  társadal-milag sérülékeny csoportok kö-rében, mint másutt. Éppen olyan kevesen vannak kivételes tehetsé-gek mindkét csoportban és éppen olyan mértékig kevés a  kivételes tehetség mindenhol, ahhoz ké-pest, hogy mennyien foglakoz-nak művészettel, és mennyien hitegetik egymást avval, hogy ez a  foglalatosság tényleges kapcso-lat lenne a  tehetséggel. Szólni kel-lene itt az amatőrségről és annak áldott állapotairól. Az  amatőr-ség Az  utóbbit ugyanaz jellemzi, mint az  előbbieket. Az  áldatlan állapotnak kiszolgáltatott amatőr művészet gyenge, erőtlen, zavaros és sajnos nem egy esetben tévedé-sekkel teli, és csúnya is lesz.

kenység, akkor szakértelemmel, de nem művészeti oktatói eszközök-kel lehetséges mintegy segítségére lenni az azt igénylő és arra rászoru-ló embernek. Gyakorlatiasnak kell lenni. Megmutatni az  eszközök használatát, egyáltalán az anyagok kínálta lehetőségek sokaságát.

A kívülállás, a  beavatatlanság, a  nyers fogalmai mellett használa-tos még a peremművészet kifejezés.Ez a  kifejezés részben megenge-dőbb, mint az  outsider, hiszen azt feltételezi, hogy nem szakad el a  művészet középpontjától, sőt eleve azt feltételezi, hogy létezik a  művészet hierarchiája. Vagy-is azt sugallja, hogy létezik rend a művészetben és annak, mintegy a  peremén találunk művészeti je-lenségeket még. Ez igaz volna arra a korra, amelyben ez a hierarchia még létezett. Mára azonban ez a  megközelítés megtévesztő is le-het, hiszen sem az archaikus, sem a hierarchikus nem jellemzi a mai művészetvilágot. Ha nem csak po-litikai értelemben használjuk a ki-fejezést, akkor érvényes lehet rá az anarchikus jelző. Ám a perem-művészet kifejezés azért is megté-vesztő, mert nem lehet, nem sza-bad elhallgatni azt a  tényt, hogy sok esetben éppen a  művészet kellős közepét képes fölmutatni, éppen az úgynevezett outsider art. A  lélekerő, a  lélekjelenlét, és a  lel-ki szegénység nem kizárja, hanem

103

tehetsége azonban nem csak a be-lefeledkezés képességében rejlik.

Az outsider art megítélésében ne-hézséget jelent, hogy nem csak a jellemző stílusjegyeit, hanem tar-talmát is tudatosan imitálják. Sok esetben használnak olyan megol-dásokat a mai művészetvilágba su-lykolódott feltűnés jegyében, ame-lyek tartalmuk révén összekeverik a tudatosan föltárulkozó sérült lel-ket vagy elmét, az  öntudatlannal. Evvel védtelenné teszik a  számítá-sok nélküliséget, az  őszinte meg-nyilatkozást. Így nem felemelik a  társadalmilag sérült csoportok tehetségeinek művészetét, hanem kihasználják saját céljuk elérése érdekében és mindezt a  feltűnés jegyében. Utóbbit nyilvánvaló kö-zönségességnek látom.

Az outsider art legkiválóbb művelői és a  hiteles művészet legkiválóbb alkotásai között különbséget tenni akkor nem lehet, ha a művek között sem lehet. Ez nagyon ritkán fordul elő és voltaképpen avval a jelenség-gel függ össze, hogy a  hiteles mű-vészet megalkotásához lehetetlen az  értelem és a  lélek olyan mélysé-geinek kirekesztése, amelyek leg-végül nem jelentenek egy közös alapot mindannyiunk számára. Közismert, hogy sok nagyra érté-kelt művésznek hosszabb rövidebb ideig, átmenetileg és folyton válto-zóan kell sorsának részeként fölis-

Hogy mivel lehet megragadni a  tehetséget? Hiszen a  művészet tehetséget is követel. Sőt, minden művészet azt követel. Ebben nin-csenek határok, ez erősebb feltétel mindennél, ebben nincs innenső és túlsó oldal. A társadalmilag sé-rülékeny csoportok és a művészet kapcsolata a  tehetségben ragad-ható meg. Ezért indokolt a  mű-vészet szó használata, ezért kö-zös otthon a  művészet. Tehetség azonban a  befogadáshoz is kell. A  befogadó tehetsége a  nyitott tudat és a  nyitott szív. Az  alkotó

104

ben fordulhatunk hiteles forrásként az outsider art kimagasló alkotásai felé, ám nem szabad megfeledkez-nünk arról, hogy az ebben föllehető erő rejtett marad. Ahhoz, hogy újra nyilvánvalóvá válhasson, annak a  kornak, amelyben élünk, meg kell változnia. Mert tiszta és világos értelemmel, erős és mély lélekkel lehetséges csak ez a  föltárulkozás. Az  elmúlt korok bizonyították en-nek lehetőségét.

Az alábbiakban megpróbálom a  tartós értelmi és lelki sérülés közepette létrehozott alkotásokat csoportosítani.183

A legáltalánosabb a  gyermeki-nek megmaradó rajzi szemlélet-mód, amelyre a  firka, a  nyomha-gyás, az  ösztönös színpreferencia, a részletek és az egész viszonyának tudatlansága, önkényes arányok, ismétlődő motívumok jellemzőek.

A naiv és a  gyermeki kifejezés együttes jelenlétére az ártatlanság, a  szabad térképzés, az  önkényes méret és léptékhasználat, a  szub-jektív színélmény, a  meg nem kü-lönböztetett minőség használata jellemző a felület egészén.

Az egyszerűség – az  elemi, ön-tudatlan, kifejezőerő a  már nem gyermeki érzelmi erővel rendel-

183 Az adatolatlan képek a  Fogd a  Kezem Alapítvány foglakozásain készültek.

mernie, vagy már föl sem ismernie a  nyilvánvalóan gyógyíthatatlan sérüléseit. Ám a  legtöbb esetben ezen állapotok végül teljesen elzár-ják az utat az alkotástól. Azok a jelenségek, kultúránk mély-rétegei, a  törzsi világ művészete, a népművészet, amelyek hatást gya-koroltak a modernkor művészetére leginkább öntudatlanul hordozták azt, amelyet a  művészet történeté-nek szinte zavarba ejtő fénykorai nyilvánvalóan meg tudtak valósí-tani. Megőrizték az  eredetiségben rejlő erőt. Ennek az erőnek a jegyé-

105

Végezetül oktatói tapasztalata-imból merítve szeretnék szólni a  fentebb már említett jelenségről, amikor fiatal festők saját tevékeny-ségüknek a  hitelességét nagyon erőteljesen ismerik föl olyan jelleg-zetességekben, rajzi, festői megol-dásokban, amelyek az outsider art jellemzői is. Ez esetben azonban mindenképpen hangsúlyozandó, hogy a  hagyományos értelemben vett szakmai fölkészültség nem akadálya a  fejlődésnek és bonyoló-dásnak, az  egyre szervesebbé váló kifejezőerőnek, hanem elősegítője. Olyan festőkre gondolok, akiknek a  számára nem visszaélés, nem lopás, nem imitálás ez a  kifejezés, hanem a  saját belsőjükből faka-dó, eredeti inspiráció természetes

kező gyors és minden tudatos, kontrollált működéstől mentes nyomhagyás tulajdonságaival rendelkezik.Mindezen jellemzők közepette művészetről beszélni felesleges. Az  ilyen eredménnyel létrejött alkotás, a  terápia, a  játék körébe tartozik.

Az art brut, az  outsider art szi-gorúan a  voltaképpeni művészi tartalommal fölruházható, belső késztetését csak elfojtással meg-szüntetni képes alkotóerő, önké-nyes, ösztönös szakmai tudásvágy, fejlődés, bonyolódás, öntudatos-ság tulajdonságait birtokolja.

106

der art jelenségeit és a  saját festé-szeti törekvések rokoníthatóságát kutatta. Zsin Bence dolgozatában többek között így ír erről: „Az ilyen típusú alkotások valami minden szenvedésen túli, határtalan örö-möt, vagy inkább nyugalmat árasz-tanak. Természetesen tetten érhető

megvalósulása.184 Az  idei évben a  Pécsi Tudományegyetem Művé-szeti Karán, festő szakon született egy szakdolgozat, amely az  outsi-

184 Tanítványaim közül: Bozsó Nóra, Bíró Boglárka Johanna, Erdődy Anita, Ki-rály Gábor, Zsin Bence.

Zsin Bence, Létra. 2013 25x15 cm, vegyes technika, vászon

107

cselekvés. Őröm forrása és segíti mélyre hatolni a lelket, hogy ott ta-lálkozhasson a világ egészével. Erre a  találkozásra mindannyian képe-sek vagyunk, és az ott töltött időről ad hírt a jól sikerült műalkotás.

bennük, a  megváltozott tudatálla-pot különös, de jellemző íze (illa-ta) mégis valami gyermeki szeretet árad a valós vagy valótlan világ irá-nyába. Némelyik megmosolyogtat vagy megrendít, de valami közös van bennük. Európa különböző in-tézményeiben élő, elzárt (megbete-gedett) emberek közös létélménye. Mert kétségtelen számomra, hogy maga a  létélmény, amiből és ami-ben születnek ezek az  alkotások létező és általános emberi tapasz-talatok. A szenvedést követő öröm, a  bűnben való elveszettség utáni kegyelmi, ártatlan állapot. De leg-alábbis ezeknek a  kifejeződését je-lentik számomra.”185 Mindebben tetten érhető a  már jelzett őszinte-ség, mint értékteremtő gondolat.

Több festészeti törekvésben tartós-sá válik ez a kapcsolat, ez a jelleg és mintegy az ebben elmélyülő tudás valódi hitelességgé érve, a  benső-ből fakadó eredetiség hírnökeként jelenik meg csakúgy, mint az evvel ebben közös outsider art kimagas-ló művei. A művészetet nem lehet szétdarabolni. Nincs többlényegű művészet.

Vagyis magam úgy látom, hogy a művészet a  legnyitottabb emberi

185 Zsin Bence: Ház — Létra — Felhő / Outsider művészet. Szakdolgozat, Pécs, PTE MK, 2014. Konzulens: He-gyi Csaba, 21. o.

Bíró Boglárka Johanna, Arckép. 2012, 50x40 cm, vegyes technika, vászon

Erdődy Anita, Pulyka. 2008, 20x20 cm olaj, vászon

108

– emberek közötti kapcsolat és kölcsö-nös kiegészítés,

109

– önállóság a lehe-tőségekhez képest és beleszólás,

110

mok interaktív kezelését, továbbá a szabályok, memoriterek, számok, számlálás, szelektálás, besorolás, sorképzés, szortírozás műveletek végzését érti. A  kognitív műkö-déshez tartozik az  információk interaktív használata, azaz a  kon-centrálás, rendszerezés, alkotás, problémamegoldás, kommuniká-ció, rendszerképzés, hierarhizálás valamint a technológiák interaktív használata.Tehát igen összetett, bonyolult idegrendszeri kapcsolatokon ke-resztül vezérelt működésrendszer-ről beszélünk, mely közvetlenül nem vizsgálható, csakis közvetet-ten, pszichológiai diagnosztikus eszközökkel mérhetők egyes te-rületei. Így a  különböző vizsgáló eljárások soha nem a  teljes em-bert nézik, bizonyos képességeket, részképességeket helyeznek górcső alá egy adott időpontban. Egy em-ber épp ezért nem azonosítható, nem jellemezhető egy számmal, százalékkal!

A tanulási képesség egész életen változik. Személyiségbeli és kör-nyezeti hatások megzavarhatják alakulását. Az értelem működésé-nek skáláján különböző mélységű,

Az emberi létezés lényegi (de nem egyetlen) meghatározója az  érte-lem. Az  értelem (kogníció) mű-ködése: maga a tanulás. A tanulás: az értelem működésének különbö-ző intenzitású változási folyamata, amelynek elősegítője és egyben eredménye a  tanulási képesség. Nincs a  tanulásnak befejezett ál-lapota, van viszont minőségi kü-lönbsége. Az értelem működésének, a  tanulásnak a  megnyilvánulási módja: a  tanulásra való képesség. A tanulási képesség a tanulás tanu-lásának a képessége186.

Nagy József funkcionális személyi-ség modellje szerint sokféle kom-petenciával rendelkezünk. (Szemé-lyes, szociális, speciális, kognitív).187 A  kognitív kompetencia (értelmi működés) egy a többi közül. Az ér-telmi működés körébe Nagy Jó-zsef egyrészt a  nyelv, a  szimbólu-

186 Mesterházi Zs.: A nehezen tanuló gyer-mekek iskolai nevelése. BGGYTF, Bp., 1998. 39. oldal

187 Nagy József: XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, 2000. Lásd „A kognitív kompetencia fejlesztése. Értelmi neve-lés: értelmezésre nevelés” című máso-dik rész fejezeteit (63-173. oldal), vala-mint a 18. fejezetet.

Az értelem működésének különböző minőségei

111

értelmi visszamaradottság”. 1992. óta a  Mentális Retardációval Fog-lalkozók Amerikai Társasága a kö-vetkező definíciót ajánlja:

„Az átlagnál szignifikánsan alacso-nyabb intelligenciaihányados (IQ <70 – 75), melyen kívül a  követke-zők közül még legalább két funkció károsodása is észlelhető: kommu-nikáció, önellátás, családi élet, szo-ciális készségek, közösségi források felhasználása, önirányítás, egész-ség és biztonság, iskolai készségek, szórakozás és munka.” 188

A definícióból látható, hogy nem csak a  biológiai sérülés, képesség-zavar határoz meg egy kategóriát, hanem figyelembe kell venni min-dig az egyén elbírálásakor az adott egyén környezethez való alkal-mazkodó képességét és mások-hoz fűződő kapcsolatait is. Ez je-lenti azt, hogy a vizsgált személyt mindig környezetével együtt kell vizsgálni. A  modern rehabilitáció komplexitása abban is megmutat-kozik, hogy általában a  fogyaté-kosság vizsgálatakor az  egyén és környezete kölcsönhatását vizsgál-ja, a viszonyulás válik az értékelés tárgyává. Így beszélhetünk arról is, hogy az akadály nem az egyénben, hanem a környezet alkalmazkodó képességében keresendő. „Gyak-ran nem is az állapot, hanem a kö-zeg tesz fogyatékossá.” – mond-

188 MSD, 1999, 2259.)

súlyosságú elakadások lehetnek. Nézőpont kérdése, hogy bármi-nemű hiányt, elváltozást, elaka-dást fogyatékosságnak ítélünk-e meg, vagy csak zavarnak, nehéz-ségnek nevezünk? Lehet, hogy valaki csak átmenetileg igényel célzott segítséget, esetleg gyógy-pedagógiai módszertanhoz kötő-dő speciális segítséget, és van, aki huzamosabb ideig, akár az  isko-láskoron túl is gyógypedagógiai segítségnyújtásra szorul.A gyógypedagógiai segítséget igénylő népesség legnépesebb cso-portja az  értelmi képességeiben sérült embereké. Terminológiai szempontból pedig szakmai kö-rökben a  legproblematikusabb. Kit tekintünk értelmi fogyatékos-nak, és milyen mélységben annak

– nehéz kérdés ennek eldöntése. Ugyanis összetett közvetlenül nem vizsgálható képességstruk-túráról van szó, működése nagy-ban függ környezeti hatásoktól, az  életkortól és az  adott életkor-hoz kapcsolódó aktuális társadal-mi környezet kulturális elvárása-itól. Egy írni, olvasni nem tudó feudális társadalomban pl. nem beszélhettünk olvasás-, írás-za-varról, azaz tanulási zavarról. A WHO ajánlására ma a mentális retardáció, mint orvosi fogalom Európában és Magyarországon is használatos. Mai fordítása, ér-telmezése: „lassú értelmi fejlődés vagy szellemi elmaradottság vagy

112

– középsúlyosan értelmi fogyaté-kos tanulók,

– „képzési kötelezett”, súlyos fok-ban értelmi fogyatékos gyer-mekek (a közoktatási törvény által szabályozott speciális, gyógypedagógiai foglalkozás-ban részesülők).

„Az értelmi fogyatékossággal élő emberek állapotára vonatkozó definíciós kísérletek tanulságait sokféleképpen lehet összegezni, a  következőkben néhány szem-pontot emelünk ki:

– Nem az  elnevezés a  fontos, ha-nem az a szemlélet, amely az el-nevezéssel megjelölt populáció-ra vonatkozik,

– Szükséges és fontos az  értelmi fogyatékosság kifejezéssel vagy szinonimáival illetett személyek emberi méltóságának elismeré-se, személyiségként kezelésük.

képezik... Az  enyhén értelmi fogya-tékosok személyiségfejlődési zavara, akadályozottsága az  idegrendszer eny-he, különféle eredetű, örökölt vagy korai életkorban szerzett sérülésével és/vagy funkciózavarával függ össze…Pszichodiagnosztikai eszközökkel megállapítható a  kognitív funkciók lassúbb fejlődése, emellett a  nem ki-fejezetten intellektuális területeken is jelentkezhetnek eltérések. A  Betegsé-gek Nemzetközi Osztályozása szerint az  intelligenciatesztekkel mért értel-mességük az  50-69 IQ tartományba esik.” (Gyógypedagógiai alapismeretek ELTE, Bp. 2000. Gaál Éva írása p.: 433.)

ja Könczei György.189 Pl.: Vajon mennyire egyszerű bemutatkoznia egy beszédben akadályozott pá-lyakezdő szakembernek személyes állásinterjún? Vagy kerekes székes mérnök azért nem tud betölteni egy állást, mert a munkahely épü-lete nem akadály-mentesített, nem tud bejutni az intézménybe.

Mitől válhat valaki értelmileg fo-gyatékossá? Okai lehetnek: örök-letes neurológiai zavarok, örök-letes anyagcsere-betegségek (pl. galaktozémia), kromoszóma-ren-dellenességek (pl.. Down-szind-róma), a  terhesség ideje alatti vírusfertőzés, gyógyszerhatások, koraszüléssel kapcsolatos szövőd-mények, születés utáni agyhártya-, agyvelőgyulladás, súlyos mérge-zés, magzat-, csecsemőkori éhezés, fejsérülést okozó balesetek, alko-hol szindróma.A magyar közoktatási dokumentu-mok (pl. Óvodai és Iskolai Irányel-vek az SNI fogalmi körében) az ér-telmi fogyatékosság súlyossága és a  fejlesztési szükségletek szerint az  értelmi fogyatékos tanulók alábbi csoportjait különíti el:

– enyhén értelmi fogyatékos ta-nulók,190

189 Kálmán Zsófia – Könczei Görgy: Tai-getosztól az  esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Bp., 2002. p.:85.

190 „Az értelmi fogyatékosok (mentáli-san retardáltak) egyik alcsoportját

113

segítséggel – képes a  hiányokat hamar pótolni. A  hiányzás kö-vetkeztében nem alakul ki ma-radandó, tartós állapotváltozás, jelen esetben csak mennyiségi elmaradásról beszélünk.

A tanulási zavar már összetettebb, több, jól körülhatárolható, részte-rületet is érinthető, egyéni variá-ciókat magában foglaló állapotok. Minőségi minimális eltérések, vál-tozások tetten érhetők a  tanulási képesség fejlődésében. Nem elég az  eseti mennyiségi pótlás, kor-rekcióra van szükség. Célirányos, speciális terápiás eljárásokkal jól korrigálható az  állapot. Pl.: lehet eltérés, zavar a  formaészlelésben, vagy az  alak-háttér differenciálá-sában. Ha ezeket a képességek nem korrigálódnak, az  iskolában ezek a zavarok következményesen okoz-hatják a  betűfelismerés, olvasás zavarát. Csak pusztán az  olvasás gyakoroltatásával a probléma nem oldható meg. Speciálisan a  nehéz-kes formaészleléssel, alak-háttér felismeréssel szükséges foglalkozni. Ennek javítása magával hozza majd az olvasási teljesítmény javulását is. Amikor az  egyes képességek zava-ra kiterjedtebb, sok területet érint, átfogó elmaradások jelentkeznek, tartós akadályok keletkeznek, a  ta-nulási akadályozottságról beszé-lünk. Ez mélyreható, összetett mi-nőségi tartós változás. „A tanulási akadályozottság esetén a  fejlődést

– Szükséges általános emberi és akadályozottságukból fakadó speciális szükségleteik elisme-rése és kielégítése, számukra a  legkevésbé korlátozó környe-zeti feltételek megteremtése.

– Szükséges esélyegyenlőségük biztosításának törvényszintű deklarálása és ehhez kiegészítő szolgáltatások biztosítása.

– Statisztikai célra használható a BNO definíció és besorolás, va-lamint az AMMR191 osztályozás.

– Célszerű a  gyógypedagógiai nevelés, oktatás szempontjából régebben értelmi fogyatékosság alá sorolt népesség két eltérő etiológiájú és prognózisú cso-portjaira bontása: tanulásban akadályozottakra és értelmileg akadályozottakra.”192

– A tanulási nehézség enyhe, ide-iglenes elakadást jelent, pl.:be-tegség miatt, hiányzik valaki az  iskolából – ennek az  lesz a következménye, hogy bizonyos tananyagrészeket nem tanul meg. Viszont ebben a helyzetben egy kis szülői, vagy plusz tanítói

191 Mentális Retardációval Foglalkozók Amerikai Társasága

192 Lányiné Engelmayer Ágnes: A  hagyo-mányos értelmi fogyatékosság fogalom és súlyossági kategóriáinak meghala-dása Lányiné Engelmayer Ágnes: Értel-mi fogyatékosok pszichológiája I. kötet Régi nézetek új megközelítésben ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főis-kolai Kar, Budapest, 1996. P.:164-166.

114

szociális, kulturális háttér, a  rossz oktatási stratégia. Mindegyikük a  gyógypedagógia kompetenciakö-rébe tartozik, azaz sajátos nevelési igényüket194a gyógypedagógia esz-közrendszerével, módszereivel kell kiszolgálni, függetlenül attól, hogy milyen iskolatípusba járnak.A tanulásban akadályozott gyer-mekek esetében „az iskolai telje-sítéshez szükséges alapkészségek-ben jelentkeznek hiányosságok, melyek az  óvodáskor vége felé válnak nyilvánvalóvá. A  fejlődés lelassul, vagy eltérés tapasztalható. A  problémák az  észlelés, kivitele-zés-végrehajtás, szociális-emoci-onális területén jelentkezhetnek. Tanulásban akadályozott gyermek pedagógiai szempontú jellemzőit a teljesség igénye nélkül a követke-zőképpen összegezhetjük:

– Nehezen érti meg és hajtja vég-re az utasításokat,

– Figyelme nem tartós, könnyen elterelődik,

194 A sajátos nevelési igény egy gazdasá-gi gyűjtőfogalom, nem diagnosztikus kategória: hatósági eljárás során eldől, az  adott képességstruktúrával sajátos-nak ítélik-e meg a  tanulási lehetőségeit valakinek, és a  többségben történő tu-dáselsajátításhoz többlet oktatási szol-gáltatást kaphat, kompenzálva a sajátos fejlődésből adódó hátrányait. Elgon-dolkodhatunk azonban azon, ha tisz-teletben tartjuk mindenki egyediségét, akkor vajon nem nevezhető-e minden-ki sajátosan nevelhetőnek, és ez a  fajta megkülönböztetés oka fogyottá válik?

akadályozó okok nem kizárólag a  gyermek biológiai/pszichológiai adottságaiban keresendők, hanem igen gyakran a családi, iskolai, szo-ciokulturális környezet kedvezőt-len hatásaiban. A különböző okok összegződve igen változatos tanu-lási problémákhoz vezetnek.”193

A tanulásban akadályozottak köre tehát tágabb, mint az enyhén értel-mi fogyatékosoké. Enyhén értelmi fogyatékosok azok, akik tanulási sikertelenségük, kognitív képessé-geik minőségi állapota miatt, or-ganikus okok miatt gyakran szeg-regáltan (elkülönítetten), külön iskolában („kisegítő”) tanulnak, de mára már a  többségi általános iskolában is szép számmal tanul-hatnak. Ők a  tanköteles népesség 2-2,5 –3%-a. A többségi általános is-kolában ők is sajátos nevelési igényű tanulóként vannak jelen – iskolai többletszolgáltatásokat vehetnek igénybe. A  tanulásban akadályo-zottakhoz tartoznak azok az általá-nos iskolába járó gyerekek is, akik a nehezen tanulók közül is a legne-hezebben boldogulnak (tanköteles népesség 10-12%-a), de organikus oki háttér nem mutatható ki. El-maradásuk tartós, legalább más-fél- két év a korosztályuk átlagához viszonyítva. Az  ő esetükben a  hát-tér okok lehetnek a  kedvezőtlen

193 Gordosné Szabó Anna: Bevezető álta-lános gyógypedagógiai ismeretek Bp., 2004.p.:105.

115

matanulásra, munkavégzésre, csa-ládalapításra, önálló életvezetésre.

„A felnőttkori életvezetési akadá-lyozottság csak olyan mértékben jellemző, ahogy ez más, esetleg alacsony iskolázottságú csopor-toknál, mint tanácstalanság, bi-zonytalanság előfordul…”196

„Az értelmi akadályozottság a  kö-zépsúlyos, súlyos és a  legsúlyo-sabb fokú mentális retardáció/ ér-telmi fogyatékosság összefoglaló elnevezése.”197

Kialakulásában organikus okok (a központi idegrendszer károso-dása) játszanak szerepet. Társul-hat hozzá érzékszervi károsodás, epilepszia is, gyakran a  sérülések összetettségéről van szó. Az  aka-dályozottság az elemi kognitív és szociális tanulási folyamatokban fokozott segítséget tesz szüksé-gessé az  egész életút folyamán.198 Rendkívül sokféle viselkedésfor-mával, sajátossággal találkozha-tunk, nehéz általánosítani. A középsúlyosan értelmi fogyaté-kosok (Az SNI fogalmi körében) iskolarendszerű oktatásban részt tudnak venni. Ma hazánkban rit-ka az  integráltan nevelkedő közü-lük, integrációjukra szórványos

196 Lányiné197 Gordosné Szabó Anna: Bevezető álta-

lános gyógypedagógiai ismeretek Bp., 2004.p.:106.

198 (Thalhammer, M. 1986) (Speck, O., Thal-hammer, M. 1977) (Kobi, E.E, 1986)

– hiperaktív, impulzív, – nehézségei vannak az  írásban,

finommotoros tevékenységben – vizuális és auditív emlékezete

gyenge, – nehezen szervezi meg a munká-

ját és osztja be az idejét, – bonyolultabb tevékenységek

végzésére motiválatlan, – nehezen bontja hangokra a sza-

vakat és nehezen is építi fel azokat,

– olvasásmegértése gyenge, an-nak ellenére, hogy hallása, be-széde megfelelő,

– tanulási stratégiákat helytelenül alkalmaz. (Vaughn, Bos, Schum)

– megfigyelést, gondolkodást igénylő feladatokban jobban függ a környezetétől,

– hajlamosabb impulzív reakcióra, – rövidtávú memóriája teljesít-

ménye alacsonyabb.”195

Elsődlegesen tehát olyan területek tartós elakadásáról van szó, ame-lyek leginkább az  iskolai élethely-zetben jelentenek akadályozott-ságot. Támogató, intenzív egyedi sajátosságokra koncentráló speciá-lis fejlesztés és harmonikus, támo-gató családi háttér esetén a felnőtt lét mindennapjaiban már nem tű-nik ki a többségből a tanulásában akadályozott ember. Képes szak-

195 Hallahan, Kauffmann, Lloyd in.: Dr Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógi-ai alapismeretek, ELTE, 2000. p.:438

116

útja, a megismerő funkciók késlel-tetettsége, a  lassú tanulási tempó, a figyelem ingadozása, az alacsony fokú terhelhetőség. Mindezek konkrétan megfigyelhető és mér-hető fejlődésbeli elmaradást okoz-nak ép kortársaikhoz viszonyítva. A  fejleszthetőség szempontjából nagyon eltérő egyéni adottságok miatt fejlesztésükben egyénen-ként is eltérő igények és szükség-letek jelentkeznek.Felnőtt korukra a  középsúlyosan értelmi akadályozottak pedagógiai kísérés, életkísérés199 mellett önel-látók, vagy részlegesen alkalmasak önálló életvezetésre. Elemi munka-formák megbízható végzésére meg-taníthatók. Igénylik a  baráti, eset-legesen a  párkapcsolatot. A  család aktív tagjaként képesek élni, önálló család alapítására támogatás mel-lett alkalmasak. A  személyes élet és értéktájékozódás fejlődése, az én tudat fejlesztése a személyes és szo-ciális én integrálásaként, a  saját

„személyiség mag” (önmagára ta-lálás) központosítása, az értelmileg

199 az  „életkísérés” szó, amely bizonyos fo-kig „semlegesebben” hat, inkább kifejezi a  partneri kapcsolatot és azonos ran-gúságot a  gondozott és gondozó között, mint a „nevelés” szó Dr. Papp Gabriella: A differenciálás lehetőségei a tanulásban akadályozott gyermekek integrációjában. Együttnevelés-együttoktatás elősegíté-se Baranyában szerk.: Hoffmann Judit, Tihanyvári Eszter Baranyai Pedagógiai szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatá-sok Központja Pécs, 2002. Előadás p.:47.

törekvések indultak, de az oktatási rendszer jelenleg sem tárgyi, sem személyi feltételeiben nem képes a fogadásukra. Első lépés a tanulás-ban akadályozottak iskolájába tör-ténő integráció, erre már több pél-da van. Zömében azonban speciális iskolában végzik tanulmányaikat. A tanulást kis csoportban, egyéni fejlesztési terv alapján kell kidol-gozni. Cselekedtető szemléletes módszerek vezethetnek oktatásuk-ban sikerre. Tanulási helyzetbe csak úgy lehet bevonni őket, hogy érzel-mileg érdekeltté tesszük új dolgok megtanulására. A  nehéz motivál-hatóság gyökere abban keresendő, hogy a  gyakorló tevékenységek szintjén megtapadva számukra a jól ismert feladatok ismételgetése, annak sikeres megoldása okoz örö-met. Az  új ismeret nem rutinsze-rűen megoldható, nem örömforrás, ezért hárítják. Elsődleges az  érzel-mekre hatás a motivációban.Mindennapi élethelyzetek megol-dására, valamint a  szűkebb kör-nyezetébe történő harmonikus szo-cializációra nevelés az  elsődleges feladat. Az  olvasás, írás, számolás elsajátítása elemi fokon történik, fi-gyelembe véve az  egyéni sajátossá-gokat. A szociális szerepeket, kész-ségeket különféle műhelyekben, gyakorló helyeken sajátítják el A középsúlyosan értelmi fogyaté-kos ember személyiségfejlődését jelentősen módosítja a  kommuni-káció, a beszéd fejlődésének sajátos

117

– terhelés – elkényeztetés helyett – önállósítás – gyámkodás helyett – leválasztás – függőség helyett 201.

Ezzel „az élni tanulás terápiája” va-lósul meg. A személyes élet és érték-tájékozódás fejlődése, az  én tudat fejlesztése a  személyes és szociális én integrálásaként, a  saját „sze-mélyiség mag” (önmagára találás) központosítása, az  értelmileg aka-dályozott ember felnőtté válásához is szükséges feladatok. Az én – kép általában idegen képek alapján ala-kul ki, az  értelmileg akadályozott emberek felnőtté válása jelentősen függ a vele kapcsolatban álló ép sze-mélyek beállításától és tartásától.A  napi tevékenységek és azok élet-re gyakorolt hatásának központjá-ban értékrendjéből BETTELHEIM kiemeli az  érzést, amelynek kö-szönhetően kialakulnak más em-berekkel is kapcsolatok, amelyek a  tevékenység eredményeként jön-nek létre. Jelentősége nem önmagá-ra nézve van a gondozó cselekvésé-nek, hanem a  gondozottra, azokat hogyan értelmezi magával kapcso-latban – illetve érzelmi oldalról te-kintve mindkét fél számára fontos. Ez befolyásolja azt is, hogy milyen igényeket támaszt az  „én” a  min-dennapok körülményei között és hol, milyen támogatásra számíthat, milyen támogatásra van szüksége.

201 Uo.

akadályozott ember felnőtté válá-sához is szükséges feladatok.A felnőtt embereket (akár értel-mileg akadályozottak, akár nem) nem lehet már nevelni, nem akar-ják nevelni hagyni magukat. Amennyiben felnőtt korra további támogatás szükséges, erre igénye van az érintett embernek, akkor „a saját igények átélése és „kivetítése” világosítja meg a  „segítés feladata-it”200. Indirekt módon támogatjuk azokban a helyzetekben, amelyeket ő maga szeretne megoldani. Csak annyit segítünk, amennyi ahhoz elegendő, hogy ő maga sikeresen befejezzen egy feladatot. Fontos elv: próbálkozni hagyni. Annak él-ménye, hogy szabad hibázni, oldja a  teljesítménykényszerből adódó frusztrációt. Több energia ma-rad a  feladatösszpontosításra. Ha a fenti alapelvet tartjuk szem előtt, akkor könnyen elfogadhatók a fen-tiekből adódó alapfeladatok:

– Bíztatás - alkalmazkodás és programok helyett

– sokoldalúság egyoldalúság he-lyett

– reális helyzet – szerepjátszás helyett

200 Wohlhütter 1983 in.: Dr. Papp Gabriella: A differenciálás lehetőségei a tanulásban akadályozott gyermekek integrációjában. Együttnevelés-együttoktatás elősegíté-se Baranyában szerk.: Hoffmann Judit, Tihanyvári Eszter Baranyai Pedagógiai szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatá-sok Központja Pécs, 2002. Előadás p.:47.

118

lesz képes megfelelő döntéseket hozni a fiatal,

– ha felnőttként kezeljük őket, – ha folyamatosan tágítjuk a  lá-

tókörüket és e közben képessé tesszük őket arra, hogy a  kör-nyezetükben lévő változásokat folyamatosan észleljék,

– ha mi, szülők, szakemberek bizalommal vagyunk irántuk és hisszük és elfogadjuk, hogy vannak megoldási tervei,

– ha elfogadjuk azt, hogy joga van döntéseket hozni saját éle-tük alakításában.

A legtöbb esetben azonban a meg-felelő döntésképesség kialakítása után sem, vagy alig válnak dön-téshozóvá.Ennek oka, hogy

– nem adjuk meg a  lehetőséget, hogy felelősséget vállaljanak döntéseik meghozatalában

– nincs módjuk a  további együtt-működésre.

Megtanítottuk azt, hogy mire van joga, képességeit fejlesztettük, de a  végső döntések meghozatalára már nem adunk felhatalmazást.E hiányosságok okairól nem ha-gyományos módon kommunikál-tunk az eltelt időben.

202 203

Közösségi munkánk középpont-jában az  ember áll, mely értéket képvisel, ennek elismerése füg-getlen az egyén egészségétől vagy betegségétől.A támogatott döntéshozatal téma-köre mindenki számára új ismere-teket nyújtott.Az Empower Szabadegyetem fon-tos célkitűzése volt, hogy integrált körülmények között egyszerre szóljunk a  szülőkhöz, az  érintett fiatalokhoz és az érdeklődőkhöz.Sem az  érintett szakmán belül, sem a  családi nevelés során alig vesszük figyelembe, hogy a  fiatal-nak mire van igénye, milyen szük-ségletei vannak felnőttkorban.A támogatott döntéshozatal képle-te igen egyszerű: minden esetben az egyén képességeinek a mértéke határozza meg, hogy adott hely-zetben a  támogatás milyen mély-ségű legyen.Akár intézményen belül, akár in-tegrált körülmények között akkor

202 A Fogd a Kezem Alapítvány létrehozó-ja és vezetője

203 A Fogd a Kezem Alapítvány műhelyve-zetője, a fórumszínház vezetője

Szvacsekné Jahn Margit – Gyógypedagógus 202 és Futár Judit – Szociálpedagógus 203

A kísérő szakemberek gondolatai a kurzusról

119

hogy a  helyes döntések meghoza-talához nélkülözhetetlen a  helyes önismeret, önértékelés, az  erő-szakmentes kommunikáció, mert eme kompetenciák segítségével tudja szabadon érvényre juttatni érdekeit, vágyait, elképzeléseit.

Az irányított beszélgetések mel-lett, a  kooperatív tanulás elemeit is felhasználtuk, de nagy sikert arattak az  integrált képzőművé-szeti műhelyek és a Playback szín-ház drámajáték tréningjei.A változatos együttműködések kö-vetkeztében megtapasztalhatták,

120

A playback színház spontán, rög-tönzött előadásain a  közönség tagjait felhívják, hogy mondjanak el élményeket , történeteket a  sa-ját életükből. A  nézők egy játék-mesterrel és egy sor játékra kész színésszel, illetve egy muzsikussal találkozhatnak. Aki elmesél egy a  saját élményeiből merített tör-ténetet, kiválasztja a  szerepekre a  színészeket, megnézheti, ahogy ezt azonnal lejátsszák. A szereplők a pantomim, a zene, a tánc és a pár-beszéd használatával teremtik újra a történéseket. Az utolsó szó a me-sélőé, melyben a színen történteket tetszése szerint helyesbítheti.A történetek bármiről szólhatnak egyszerű hétköznapi esemény-től mélyen személyes élményekig. Egyik történet szüli a másikat. Így alakul ki az  előadás, amely egy-szeri és megismételhetetlen. A kö-zös élmény életteli – néha magával ragadó, máskor mélyen megindító

-, szélesebb perspektívába helyezi az  élet eseményeit, önmagunkat, másokat, társadalmunkat és vilá-gunkat. Az előadások kapcsolatot teremtenek az emberek között.A playback színház tükröt tart elénk az életünkről, megmutatja azt, ami emberi. Méltóságot és erőt ad, segít abban, hogy jobbá tehessük az  éle-

A Playback improvizációs színhá-zi forma204, ahol az  előadás a  vál-lalkozó nézők történeteiből épül fel a  színészek, a  játékmester és a zenészek közreműködésével.A közönséggel történő kapcsolat-teremtés lebontja a hagyományos falat a  játszók és a  befogadók kö-zött, és lehetővé teszi, hogy az él-mények több irányba áramoljanak egységes izgalmas tapasztalásba forrasztva a  jelenlévőket.A kö-zönség tagjai mondják el saját életükből vett történeteiket, és a  társulat tagjai ezeket jelenítik meg a színpadon, egy játékmester vezetésével. A műfaj a színház ősi elemeiből építkezik. Modernkori alapjait J. L. Moreno, a pszichod-ráma atyja teremtette meg bará-taival Bécsben. 1921-ben alakítot-ták meg a  bécsi Stegreiftheatert, az  ott születő jeleneteket a  kö-zönség tagjai játszották el rög-tönözve. A  playback mozgalom elindítása Jonathan Fox, ame-rikai pszichodramatista és szín-házi szakember nevéhez fűződik. A  playback színházak ma már megtalálhatóak szerte a világban Kanadától Új-Zélandig.

204 Pécsi Playback Színház: www.ppsz.hu

Hoffmanné Toldi Ildikó – Bognár Csaba – Dr. Zánkay András

Playback színház

121

Egy-két történetet ambivalens él-mények megjelenítése követ  a  pá-rok technika segítségével, majd további néhány történet után befe-jezésül a társulat tagjai egy tablóval búcsúznak, melyben visszaidéznek egy-egy jelentős vagy emlékezetes mozzanatot az előadásból.

Az alapítvány érintett tagjai évek-kel ezelőtt megismerhették ezt a  technikát Bognár Csaba pszi-chológus, a társulat vezetője jóvol-tából. Az  értelmileg akadályozott embereket ez a technika abban tá-mogatja, hogy tükröt lát mások ál-tal a saját viselkedéséről, segítenek neki a  jelenetek a  nehezen meg-fogalmazható érzéseket formába önteni. Ezzel belső feszültségei ke-rülnek felszínre, megoldásra. To-vábbá mintát kap az önkifejezésre.

„A Playback színház művészei se-gítettek a közösség erejét felfedezni és alkalmazni.”

(Lénárt Emil)

tünket. A  történet a  színpadon túl-mutat önmagán, felmutat valamit, ami összeköt bennünket.

A technikákAz  előadások a  zenész játékával, majd a társulat bevonulásával kez-dődnek, A nézők köszöntése után a  játékmester bevezetője követke-zik. A  színészek először négy-öt néző hangulatát elevenítik meg úgynevezett „kistechnikák” segít-ségével (mint például az élőszobor, az  átváltozás, a  kórus, a  paletta vagy a vokális improvizáció).Ezt követően a közönség tagjai ta-lálkozhatnak, ismerkedhetnek és beszélgethetnek egymással – a  já-tékmester arra biztatja őket, hogy olyan beszélgetőpartnert keresse-nek maguknak, akit kevéssé, vagy egyáltalán nem ismernek. Néhány percnyi beszélgetés után a  közön-ség megismerkedhet a  társulat tagjaival és a  színpad előterében elhelyezett „mesélő székével”, majd sor kerül az  első történet meghallgatására és lejátszására.

122

– szolidaritás és segítség,

123

– személyes to-vábbfejlődés és elegendő élet – és világértés és…

124

rukció”.208 Közhelynek számít, hogy a  fogyatékosság meghatá-rozásában paradigmaváltás való-sult meg az  elmúlt évtizedekben, amely új modellt hozott a fogyaté-kossággal élők társadalmi megíté-lésében és a  fogyatékosság kérdé-sének ún. „mainstreaming”-jében is. Írásunknak nem célja a  fogya-tékosság fogalomtörténetének részletes elemzése, mégis hang-súlyozzuk, hogy az orvosi, szocio-lógiai, pszichológiai stb. fogalmi megközelítés nagy relevanciával bír a jogi definíció kialakításában. A  jogi meghatározás pedig köz-vetlenül érinti a fogyatékossággal élők mindennapjait, hiszen erre épülnek rá mindazok a  jogok és kötelezettségek, amelyeket a  jog-rendszer a  fogyatékossággal élők

208 Könczei György–Hernádi Ilona: A  fo-gyatékosságtudomány főfogalma és annak változásai – hipotetikus kísér-let rekonstrukcióra. In: Nagy Zita Éva (szerk.): Az  akadályozott és az  egész-ségkárosodott emberek élethelyzete Magyarországon. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 2011. 7. o.

205 206 207

I. Nyitó gondolatokA fogyatékosság fogalma szám-talan változáson ment keresztül. Könczei György és Hernádi Ilona szerint a  fogyatékosság fogalma nem más, mint „a szakadatlanul alakuló hatalmi térben folyamatos változásban lévő kulturális konst-

205 Egyetemi adjunktus (PTE ÁJK Mun-kajogi és Társadalombiztosítási Jogi Tanszék), az  MTA PTE Összehasonlí-tó és Európai Foglalkoztatáspolitikai és Munkajogi Kutatócsoport tudo-mányos főmunkatársa. A  tanulmány az  Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok – OTKA, PD 996246 számú pályázat támogatásával való-sult meg.

206 Egyetemi adjunktus (PTE ÁJK Al-kotmányjogi Tanszék), az  MTA PTE Összehasonlító és Európai Foglalkoz-tatáspolitikai és Munkajogi Kutató-csoport tudományos főmunkatársa.

207 A tanulmány a  Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatócsoport [2011TK435] keretében készült. MTA-PTE Összehasonlító és Európai Fog-lalkoztatáspolitikai és Munkajogi Ku-tatócsoport (a kutatócsoport vezetője: Dr. Kiss György egyetemi tanár)

Kajtár Edit205 és Zeller Judit206 – Egyetemi adjunktusok

A jogi szabályozás szerepe a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben207

125

tartjuk irányadónak, amely sze-rint „Egyetlen ember sem rendel-kezik a képességek teljességével […] a  fogyatékosságügyi politika ezért nem egy kisebbségi csoportra vo-natkozik, hanem mindenkire.”210

II. A fogyatékossággal élő emberek jogainak nemzetközi jogi háttereAz ENSZ égisze alatt már az  1980-as évektől egyre intenzívebbé vál-tak a fogyatékossággal élő emberek helyzetével foglalkozó kutatások, felmérések és egyre erőteljesebben fogalmazódtak meg az  igények a  fogyatékossággal élők jogainak kifejezett rögzítése iránt. Az ENSZ az  1981 és 1992 közötti időszakot a  fogyatékossággal élők évtizedé-nek nyilvánította, 1987-ben pedig egyértelmű törekvések indultak meg egy fogyatékosügyi egyez-mény kidolgozására. Az  „előmun-kálatok” nem voltak hiábavalóak, ezek kövezték ki az  utat az  Egyez-mény előtt, tették lehetővé, hogy az  ENSZ Közgyűlése 2006. de-cember 13-án elfogadja a  Fogyaté-kossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményt és annak Fakul-tatív Jegyzőkönyvét, melyet hazánk

210 J. Bickenbach et al.:Models of disab-lement, universalism and theinterna-tional classification of impairments, disabilities and handicaps. Journal of Social Science and Medicine. 1999. 9. sz. 1182. o.

tekintetében kötelező erejű sza-bályba foglal.

Nagyjából az  ezredfordulóra vált elfogadottá az  a koncep-ció, amely „bio-pszicho-szociá-lis” modellként vált ismertté, és amely leginkább meghatározó a  fogyatékossággal élőket érintő jogalkotás nemzetközi, európai uniós és nemzeti szintjén egya-ránt. E modell a  fogyatékosság kialakulásában és megélésében az egészségügyi állapottal azonos jelentőséget tulajdonít a  fogyaté-kossággal élőket körülvevő fizikai környezet kihívásainak és a  tár-sadalom attitűdjeinek, valamint a lelki tényezőknek.209

A politika és a  jog a fogyatékossá-got sok esetben kisebbségi kérdés-ként kezeli, amely álláspont sú-lyos negatív implikációkat hordoz, főként azáltal, hogy a  népességet két csoportra osztja: fogyatékos-sággal élőkre és fogyatékosság nélkül élőkre. Az  igazság azon-ban sokkal inkább az, hogy e két csoport közé nem húzható éles határvonal. E megközelítés he-lyett ezért Bickenbach álláspontját

209 A fogyatékosság történeti megközelí-téseiről és paradigmáiról ld. bővebben Zeller Judit: Take it personally! Disa-bility from a psychological perspective. Pécsi Munkajogi Közlemények 2013. június (különszám) 148–152. o.

126

szentelt egyezmény hasznossá-ga mellett számos érv hozható fel. Fontos kiemelni ezek közül az  átláthatóságot (“egy csokorba vannak szedve a  jogok”) és a  kö-zérthetőséget. Ugyancsak említ-hető a  specializáció szükségessé-ge. Egy külön egyezmény sokkal jobban képes reagálni a  konkrét (más diszkriminációs helyzetek-től eltérő) igényekre. A  CRPD ereje a  jogi természetében rejlik, nevezetesen abban, hogy kötelező. Szemben a  korábbi dokumentu-mokkal kifejezetten és világosan a  fogyatékosságra koncentrál, s ezáltal végre láthatóvá teszi azt az  ENSZ emberi jogi rendszeré-ben.211 Elismeri, hogy az  egyen-lőség, a  méltóság, az  autonómia, a függetlenség, a hozzáférhetőség és a befogadás mind elengedhetet-lenek ahhoz, hogy a  fogyatékos-sággal élő személyek ugyanazokat a  jogokat élvezhessék, mind más (fogyatékossággal nem rendelke-ző) személyek, éljenek bárhol is a  világon. Ilyen értelemben nem túlzás azt mondani, hogy a fogya-tékossággal élő személyek nem-

211 Anna Lawson:Introductiontothe Key Aspects of the UNCRPD: Development, Purpose, General Principles, Key Defi-nitions and Concepts. Előadás az ERA

„EU Disability Law and the UN Con-ventionon the Rights of Persons with Disabilities” c. szemináriumán.2013. Április 11-12, Trier

is ratifikált 2007. március 30-án. A  fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (a továbbiakban CRPD) jelentős vál-tozásokat hozott. Túlzás lenne azt állítani, hogy a CRPD volt az a nor-ma, mely elsőként foglalkozott a fo-gyatékos személyek jogaival, azon-ban bizonyos, hogy e dokumentum végre nem szegmensenként, hanem a  maga komplexitásában vizsgál-ta a  jogokat. Természetesen, már korábban is léteztek a  diszkrimi-nációt tiltó nemzetközi emberi jogi normák az  ENSZ égisze alatt. Ezek a  dokumentumok ugyan nem tartalmaztak speciálisan fo-gyatékossághoz köthető részeket, ugyanakkor rendelkezéseiket – ter-mészetesen – a  fogyatékossággal élő személyek jogérvényesítésére is fel lehetett hívni. Az ENSZ számos egyezménye kifejezetten a  legér-zékenyebb társadalmi csoportok védelmét tűzte ki célul (pl. nők, migránsok és családjuk). Mind-azonáltal az Egyezményt megelőző dokumentumok vagy túl általáno-sak voltak, vagy nem rendelkeztek jogi kötőerővel, illetve sok esetben megragadtak az egyenlőség puszta deklarálásánál.

Sokakban felmerülhet a  kérdés: a  számtalan emberi jogi egyez-mény között miért van szük-ségünk egy kifejezetten fogya-tékosságra koncentrálóra. Egy kiemelten fogyatékosságnak

127

gyarország Alaptörvénye egyrészt a  fogyatékossággal élőkre vonat-kozóan is deklarálja a  hátrányos megkülönböztetés tilalmát,214 más részt kifejezésre juttatja, hogy az  állam különleges védelmet nyújt a fogyatékkal élők számára.215 E különleges védelem egyik aspek-tusát jelenti az  állami támogatás biztosítása fogyatékosság esetére.216 A  fogyatékosságot kifejezetten em-lítő rendelkezéseken kívül több más alaptörvényi norma is össze-függésbe hozható a  fogyatékosság-gal élők helyzetével, így a személy-kénti egyértelmű elismerést jelentő jogképesség217 vagy a  közszolgálta-

214 Alaptörvény XV. cikk (2) Magyaror-szág az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, neveze-tesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más véle-mény, nemzeti vagy társadalmi szár-mazás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

215 Alaptörvény XV. cikk (5) Magyar-ország külön intézkedésekkel védi a  családokat, a  gyermekeket, a  nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

216 Alaptörvény XIX. cikk (1) Magyaror-szág arra törekszik, hogy minden ál-lampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkant-ság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett mun-kanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatáro-zott támogatásra jogosult.

217 Alaptörvény XV. cikk (1) bek.

zetközi emberi jogi „státusában” paradigmaváltás történt.212

Mint minden jogi norma, az  Egyezmény is kölcsönhatás-ban van más szintű jogi normák-kal, így az Európai Unió releváns szabályaival is. Az  EU jogfor-rási rendszeréből ehelyütt csak a  2000/78/EK irányelvre utalunk, mint az  első olyan dokumentum-ra, amely kifejezetten tiltja a  fo-gyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Ez az irányelv határozza meg az  egyenlő bánás-mód legfontosabb kereteit a  fog-lalkoztatás terén.213 A  különböző szintek azonban (nemzetközi, regionális, uniós, nemzeti, helyi stb.) nem mindig konzisztensek egymással, nem is beszélve a  be-töltetlenül hagyott joghézagokról.

III. Fogyatékossággal élők jogai a magyar jogrendszerbenMagyarországon a  fogyatékosság-gal élők számára speciális jogokat biztosító szabályozás többszintű. Az alapjogi garanciák szintjén Ma-

212 http://www.era-comm.eu/dalaw/ (13.04.2013)

213 Az irányelv elemzéséről ld. bővebben: Kajtár Edit: Life outside the bubb-le: International and European legal framework of disability discrimina-tion in employment. Pécsi Munka-jogi Közlemények, 2013. június (kü-lönszám) 12–14. o.

128

benálló kötelezettségek azono-sítását és értelmezését. Az  Ftv. a  fogalmi meghatározáson kívül sajátos jogokat állapít meg a  fo-gyatékossággal élők számára és meghatározza a  pénzbeli fogya-tékossági támogatás rendszeré-nek alapjait. Az Esélytv. alapvető célja, hogy mindenki számára biztosítsa az  egyenlő méltóságú személyként kezelést és kiküszö-bölje a  meghatározott jellemzők (ún. védett tulajdonságok) miatt előforduló hátrányos megkülön-böztetést. A  védett tulajdonsá-gok között a  törvény kifejezetten rögzíti a  fogyatékosságot, emel-lett a  tulajdonságok listája termé-szetesen nyitott, így más – a  tör-vényben kifejezetten nem említett

– fogyatékossággal összefüggő jellemző is védő tényezővé válhat. Az  Esélytv. nem csupán a  közvet-len hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem a  hátrányos megkü-lönböztetés kevésbé nyilvánvaló típusait, így a  közvetett diszkri-minációt, a zaklatást, a jogellenes elkülönítést és a megtorlást is.222

Az említett törvények mellett szá-mos más területen is megjelenik a  fogyatékossággal élők támoga-tása és védelme, így az  egészség-ügyi, oktatási, illetve szociális el-látási kérdéseket szabályozó jogi normákban, de ugyanígy meg-

222 Vö. Esélytv. 9-10. §

tásokhoz való hozzáférés biztosítá-sára törekvés.218

Az Alaptörvény tömör rendelke-zéseit a törvényi és rendeleti szin-tű jogszabályok töltik meg pontos tartalommal. A  törvények közül kiemelendő a  fogyatékosügyi tör-vény219 (Ftv.) és az egyenlő bánás-módról szóló törvény220 (Esélytv.). A  magyar jogrendszerben az  Ftv. definiálja általános jelleggel a  fo-gyatékosság fogalmát. A definíció közelmúltban történt módosítása hozzáigazította a  meghatározást a  CRPD által elismert fogyaté-kosság-fogalomhoz,221 ám ez nem hozott megoldást abban a  te-kintetben, hogy maga a  magyar jogrendszer többféle fogalom-mal (pl. megváltozott munkaké-pességű, sajátos nevelési igényű stb.) dolgozik a  fogyatékossággal élőket érintő jogszabályokban. Ez az  inkoherencia nehézkes-sé teszi a  fogyatékosok körének meghatározását, a  különböző jo-gosultságok és az  ezekkel szem-

218 Alaptörvény XXII. cikk (1) bek.219 A fogyatékos személyek jogairól és

esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény

220 Az egyenlő bánásmódról és az  esély-egyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény

221 Ide sorolva most már az  ún. pszi-choszociális fogyatékossággal élőket (mentális zavarokkal küzdőket) is.

129

az  egyes jogosítványok kölcsönö-sen erősítik egymást. Az  oktatás, a munkaerőpiac és a szociális ellá-tórendszer szoros egységet, ideális esetben jogérvényesítést elősegítő

„Szentháromságot”, kevésbé ide-ális esetben jogokat elnyelő Ber-muda háromszöget alkotnak. Más szóval, a fogyatékossággal élő sze-mélyeket érintő munkaerőpiaci nehézségek problémája jóval ösz-szetettebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik, mert nem csak a  munkavállalókat érinti, hanem a  munkanélkülieket és az  inaktí-vakat, a  még oktatásban résztve-vőket, illetve az  oktatásból kiszo-rultakat is. Nem csupán azokról kell tehát szólnunk, akik munká-val rendelkeznek, hanem azokról is – s e második csoport talán még fontosabb, mint az  előző – akik kívül rekedtek a  munka világán, munkanélküliek, vagy inaktívak. Sőt, a prevenció jegyében célszerű az  oktatásban részt vevő fiatalok, a „leendő munkavállalók” helyze-tének felmérése is.223

Szentháromság/Bermuda három-szög első eleme az  oktatás. A  fo-gyatékkal élő munkavállalókat érintő nehézségeket a  pályafutás-

223 Kajtár Edit: Please climbthattree! So-methoughtson the obstaclesthat pre-vent members of ‚vulnerablegroups’ from entering thelabour market.Prav-niVjesnik, 2014 (megjelenés alatt).

említhetők az akadálymentesítést előíró vagy a  munkaerőpiaci, il-letve munkahelyi védelmet bizto-sító szabályok is. A továbbiakban az  oktatás-munkaerőpiac-szoci-ális ellátórendszer hármasára fó-kuszálunk.

IV. Oktatás-munkaerőpiac-szociális ellátórendszer: Szentháromság vagy Bermuda háromszög?A tisztes megélhetést biztosító, képességeinket kiteljesítő, méltó munka végzése mindannyiunk joga, ezzel a  jogunkkal azonban nem egyforma esélyekkel va-gyunk képesek élni. A  fogyaté-kossággal élő személyek inakti-vitási és munkanélküliségi rátája Európa-szerte tartósan és kiemel-kedően magas, helyzetük a  mun-kaerőpiacon ingatag. A különböző foglalkoztatási formák (támoga-tott foglalkoztatás, védett mun-kahelyek, nyílt munkaerőpiac stb.) előnyeinek és hátrányainak elemzése kívül esik e tanulmány tárgykörén, ehelyütt csak a  prob-léma komplexitásra, az egyes rész-területek egymást erősítő, vagy gyengítő rendszerére szeretnénk felhívni a  figyelmet. A  CRPD elemzésénél hangsúlyoztuk annak fontosságát, hogy a  fogyatékos személyek jogai egyetlen egyez-ménybe foglalva kapnak védel-met. Nem lehet elégszer aláhúzni:

130

szót kell ejtenünk a  „f lexicurity” (rugalmas biztonság) kérdéséről. A  f lexicurity elve a  munkajog megváltozott szerepét tükrözi: a  stabilitás helyébe a  rugalmas-ság adta biztonság ideológiája lép, egyfajta alku értelmében a megfe-lelő bérekhez jutás helyett az állás megtartása (illetve a  munkaerő-piacon maradás) a  cél. A  válság-gal járó leépítések, a  bizonytalan foglalkoztatási formák elterjedé-se különösen érzékenyen érinti a  fogyatékossággal élőket, ezért a  rugalmasságnál sokkal fonto-sabb a  tisztes munka és a  védett mobilitás. Kimondva-kimondat-lanul alku köttetik, a  fogyaték-kal élők alacsonyabb bérrel, nem ritkán minimálbérrel „váltják meg” munkaerőpiaci helyüket.226 Az  atipikus foglalkoztatási for-mák elterjedése – értve ez alatt a határozott idejű szerződések és a  részmunka arányának növeke-dését – szintén a  sérülékeny cso-portok körét növeli.227 A  határo-zott idejű munkaviszony, illetve a részmunkaidő ezért sok esetben nem átmeneti jellegű megoldás, hanem kényszerből vállalt zsá-

226 Kajtár Edit, 2014.227 Lásd bővebben: Bankó Zoltán: Az atipi-

kus munkajogviszonyok. Dialóg Cam-pus, Budapest–Pécs 2010; Bankó Zoltán: Az  atipikus munkajogviszonyban álló munkavállalók státuszának szabályo-zási tapasztalatai. Tudásmenedzsment, 2013/1. (különszám) 14–20. o.

vagy életpálya-központú megkö-zelítésből vizsgálva224 láthatjuk, hogy a  fogyatékosság fogalma mögött különböző képességű és lehetőségű személyek állnak. Ezért a  jó oktatáspolitika képességekre tekintettel lévő, személyre szabott képzési rendszert alakít ki. A  fogyatékkal élő emberek esetén például több figyelmet kell fordítani a  részképzésekre. Több civil szervezet felhívja a  figyelmet arra, hogy az, hogy a fogyatékkal élő fiatal nem képes teljes képzést elvégezni, még nem jelenti azt, hogy ne lenne képes részkompetenciák elsajátítására.225 Az  egyes munkafolyamatok kü-lönválasztása, a  részképzési lehe-tőségek megnyitása sokat lendít-het a fogyatékkal élők integrációs lehetőségein.

Szentháromság/Bermuda három-szög második eleme a  munka-erőpiac. A  már foglalkoztatási jogviszonyban lévő fogyatékos személyek helyzetét vizsgálva a klasszikus védőszabályokon túl

224 Barakonyi Eszter: Életpálya tervezés a munkaviszonyban – vágyálom vagy realitás? In: Bálint Ágnes – Di Bla-sio Barbara (szerk.). Az utópia ezer arca: Tanulmányok. PTK BTK Kar Neveléstudományi Intézet, Pécs 2010. 92–103. o.

225 Lásd: az  alapvető jogok biztosának je-lentését az  AJB-3312/2013. számú ügy-ben.

131

szítésekre tett jó példa az  esély-egyenlőségi terv megfogalmazása. Pozitív intézkedés lehet többek között a  munkaidő rugalmas be-osztása, vagyis a munkaidő olyan kialakítása, amely igazodik az ér-zékenyítő faktorokhoz, az  egyé-ni igényekhez, szükségletekhez. A  munkavállalók speciális egész-ségügyi szükségletei kezelhetők több munkaközi szünettel, rugal-masabb munkaidő beosztással.229

Végezetül, a  Szentháromság/Bermuda háromszög harmadik eleme a  szociális ellátó rendszer. Európa-szerte tendencia a  szoci-ális biztonsági rendszerek átala-kítása. Az  egyes ellátások jogo-sultsági feltételeinek szigorítása, az  időtartam és mérték csökke-nése, a  lépcsőzetes igénybevételi rendszer kialakítása mind-mind a  munka világába való mielőbbi visszatérést hivatottak elősegíteni (lásd például a svéd, belga, portu-gál vagy spanyol reformokat).230 E reformok kétségtelen előnye, hogy öngondoskodásra, mielőb-bi „aktiválódásra” serkentenek, ugyanakkor, ha az  egyes, külö-nösen érzékeny csoportok szem-szögéből nézzük ezeket, látható, hogy figyelmen kívül hagyják azt,

229 Kajtár Edit, 2014.230 Lásd bővebben: Hajdú József: Soci-

alProtection of theUnemployed.Pólay Elemér Alapítvány, Szeged 2013

kutca. Az atipikus formák között azonban találunk kedvező lehe-tőséget is. Az  új Munka törvény-könyve által felkínált megoldások között találjuk a  munkakör meg-osztást, amely egy státusz több (részmunkaidős) munkavállaló által történő betöltését jelenti. A  munkáltató és a  munkaválla-lók megállapodhatnak, hogy több munkavállaló tölti ki egy státusz munkaidejét. Ha a  munkaválla-lók valamelyike akadályoztatva van a  munkavégzésben, a  másik munkavállaló köteles őt helyette-síteni, ha erről kifejezetten meg-állapodtak.228 E megállapodás nagy segítséget jelenthet a speciá-lis igényű (pl. labilisabb egészségi állapotú) munkavállalók esetén.

Mi jelenthet megoldást a  fogyaté-kossággal élők foglalkoztatásában? Többek között az  ésszerű alkal-mazkodás követelményének ma-radéktalan betartása, az  egyenlő bánásmódot biztosító védőszabá-lyok, illetve az előnyben részesítés (pozitív diszkrimináció) alkalma-zása. Az előnyben részesítés meg-valósulhat országos szinten, kvó-tarendszer bevezetésével, illetve helyi szinten is. A  lokális erőfe-

228 Lásd a munkakör megosztáshoz fűzött kommentárt: Bankó Zoltán et. al.: Munkajogi E-kommentár: Online kom-mentár az új Munka Törvénykönyvéhez. Complex Kiadó, Budapest 2012

132

V. A fogyatékossággal élők jogérvényesítéseA fogyatékossággal élők jogér-vényesítése érdekében bírósági eljárás indítható (pl. az  előző-ekben tárgyalt munkavállalást érintő ügyekben munkaügyi bí-róság előtt), egyes jogok megsér-tése esetén pedig panasz tehe-tő az  alapvető jogok biztosánál. Az  egyenlő bánásmód követelmé-nyének megsértése miatti igények érvényesítése azonban kifejezet-ten az  e célból létrehozott szerv, az  Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) előtt is megvalósulhat. Az  EBH-hoz fordulást megköny-nyíti a  minden egyes megyében elérhető egyenlőbánásmód-refe-rens, akinek révén a nem fővárosi sérelmet szenvedettek is lakó-helyükhöz közel kaphatnak jogi segítséget. Az  EBH eljárása kére-lemre (kivételesen hivatalból) in-dul, az érintett (illetve képviselője vagy meghatalmazottja) mellett megindíthatja érdekképviseleti szervezet (pl. civil szervezet) és közérdekű igényérvényesítő is. Az  eljárás a  sérelemről való tu-domásszerzéstől számított 1 éven

– és a sérelem bekövetkeztétől szá-mított 3 éven – belül indítható meg,232 lefolytatása költségmen-tes, kivéve, ha a  kérelmező rosz-

232 Esélytv. 17. §

hogy a propagált öngondoskodás-ra nem mindenki képes egyfor-mán. Az  érzékeny csoportok el-helyezkedésének egyik akadálya a  munkaközvetítés romló ered-ményessége. „A munkaerő-pia-ci átmenetek kifizetődővé téte-le” elvvel összhangban az  állami foglalkoztatási szolgálatoknak

„hidakat” kell létrehozniuk a  pá-lyafutás során történő átmenetek (tipikus átmenet pl. az oktatásból munkába, munkanélküliségből, inaktivitásból munkába) meg-könnyítésére. A  tanulmányok és a  munka közötti zökkenőmentes átmenet érdekében például szoros interakciót kell folytatniuk az ok-tatás és szakképzés terén műkö-dő különböző érdekelt felekkel. Mivel a  Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nem képes reagálni a fo-gyatékossággal élő munkavállalók eltérő igényeire, felbecsülhetetlen a  speciális munkaerő-közvetítők szerepe.231

231 Lásd bővebben: Kajtár Edit: Egyes, kü-lönösen érzékeny fiatal munkavállalói csoportok elhelyezkedésének akadá-lyai: Az  Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által rendezett műhelybeszél-getésen elhangzott hozzászólás szer-kesztett, jegyzetekkel ellátott változata. 1-13 o. „Méltó kezdet – A  fiatalok fog-lalkoztatási lehetőségei” Műhelybe-szélgetés. Budapest, AJBH, 2013. június 21.(megjelenés alatt).

133

nek e módját.236 A  fogyatékosság a leggyakoribb olyan tulajdonság, amelynek nyomán diszkrimináci-óról panaszkodnak az  EBH ügy-felei, sérelmek leginkább a  mun-ka világában, a  foglalkoztatással kapcsolatban érik az  érintetteket. Bár ehelyütt részletes értékelésre nincs mód, mégis megjegyzendő, hogy az  állampolgárok jogtuda-tának fejlesztése és a  civil szer-vezetek intenzívebb működése feltehetően elősegítené azt, hogy az érintettek gyakrabban lépjenek fel a hátrányos megkülönböztetés ellen az  EBH előtt. Növelhetné az EBH-hoz fordulás esélyét az is, ha a bírság mellett (vagy helyett) a sérelmet szenvedettek maguk is részesülhetnének kártérítésben, ha a hátrányos megkülönböztetés megállapítást nyert.

ÖsszegzésAz elmúlt évtized a jogi építkezés jegyében telt. A  fogyatékossággal élő személyek jogainak védel-mében épült bástyák közül a  két legnagyobb a CRPD és a 2000/78/EK irányelv. E dokumentumok szükségessé tették a  magyar jogi normarendszer átalakítást is. Míg

236 2013-ban mintegy 1500 beadvány ér-kezett. Ld. Az Egyenlő Bánásmód Ha-tóság 2013. évi tevékenysége a  számok tükrében. http://www.egyenlobanas-mod.hu/data/EBH_2013_tevekenyseg_szamok_tukreben.pdf (2014. 15. 20.)

szhiszeműen indította.233 Az EBH eljárásának egyik legfontosabb sajátossága – ami a  diszkriminá-cióval érintetteket hivatott segí-teni – az ún. fordított bizonyítási teher. Ez azt jelenti, hogy a  sérel-met szenvedett félnek csupán va-lószínűsítenie kell a  hátrányos megkülönböztetést (vagy ennek veszélyét), illetve azt, hogy őt a  védett tulajdonságai miatt érte diszkrimináció, ám a  másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a  megkülönböztetés nem történt meg.234 Amennyiben az  EBH el-járása során megállapítja, hogy diszkrimináció valósult meg, kü-lönböző jogkövetkezményeket al-kalmazhat: elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilt-hatja a  jogsértőmagatartás jövő-beni tanúsítását, jogerős hatá-rozatát nyilvánosan közzéteheti, végül pedig bírságot szabhat ki.235

Bár az  EBH eljárásának megindí-tásához nem szükséges különleges szakértelem, és költségei is mini-málisak, a  statisztikákból mégis az olvasható ki, hogy kifejezetten kevesen választják a  hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés-

233 Vö. Esélytv. 16. § (4) bek.234 Vö. Esélytv. 19. §235 Vö. Esélytv. 17/A. § (1) bek.

134

A fogyatékosság az  élet természe-tes és általános velejárója. Bármely fogyatékosság elérhet bárkit, élet-ciklusának bármely pontján.237 Úgy véljük, hogy a  „bárkivel bár-mikor megtörténhet”-szemlélet nélkülözhetetlen ahhoz, hogy saját sérthetetlenségünkbe vetett hitünket fokozatosan feladjuk, kritikusan szemléljük a  tökéletes ember eszméjét, és felismerjük, hogy a  fogyatékossággal élők jo-gainak elismerése mindannyiunk elemi érdeke.

237 Jakab Nóra–Kajtár Edit–Zeller Judit: The Empower Project: International cooperation forpersons with disabiliti-es. FinalReport. Pécsi Munkajogi Köz-lemények, 2013. június (különszám) 176. o.

azonban a  nemzetközi és az  uni-ós szabályozás, illetve az azokhoz kapcsolódó esetjog szemléletvál-tást jelez, a  hazai jogi építkezés a  fogyatékossággal élő személye-ket érintő törvényeknek csupán a homlokzatát renoválta. A dekla-rált jogok élővé, érvényesíthetővé tételéhez a különböző jogterületek és politikák (pl. foglalkoztatási, oktatási, képzési, egészségügy és lakáspolitika) összehangolt re-formjára van szükség, ha úgy tet-szik, teljes jogi újjáépítésre.

135

A színházmozgalom válfajai:

Állókép Színház (Image Theatre)Ez a műfaj beszéd nélkül, pusztán csak az emberi test használatával, szoborrá merevített képekben áb-rázol, mutat be érzéseket, képze-teket, fogalmakat, kapcsolatokat. A résztvevők saját testük vagy má-sokénak használatával szobrokat formálnak (esetenként mozgásba is hozzák, megelevenítik azokat), a  testhelyzetekkel általában az el-

nyomás okozta érzések, viszonyok megjelenítésére törekednek, vala-mint az  ezeket leíró fogalmaink

„A Fórum Színház az Elnyomottak Színháza mozgalomnak egy irány-zata, mindkettő létrejötte Augus-to Boal brazil színházi szakember, rendező, politikai aktivista és népművelő nevéhez kötődik, aki a  hatvanas években kezdte kifej-leszteni sajátos színházesztétikai nézeteit és a hozzájuk kapcsolódó improvizatív, interaktív színházi technikákat pedagógiai, politikai célokkal. A  kezdeményezés lé-nyege, hogy egy tanulási folyamat részeként arra használjuk a  szín-házat és annak eszközeit, lehető-ségeit, hogy megszólítsuk a  társa-dalmat, magunkat, továbbá olyan stratégiákat próbáljunk ki, melyek társadalmi változásokat hozhat-nak létre a közösség javára, aktív szerepvállalásra sarkallnak, fej-lesztik a személyiségünket. Olyan interaktív színházi technikáról van tehát szó, amely a  nézők be-vonására, aktív részvételére épít, célja pedig társadalmi változások elérése. Az  Elnyomottak Színhá-za módszernek és mozgalomnak az  elmúlt évtizedek alatt számos különféle technikára épülő válfa-ja, irányzata fejlődött ki, ezek kap-csolatát, összefüggéseit legjobban egy fa képében lehet ábrázolni.

Schwarcz Gyöngyi:

Elnyomottak Színháza

136

hetjük az elnyomásra irányuló bel-ső vágyainkat, az  azokkal kapcso-latos képzeteinket, hozzájárulva így azok lerombolásához, megsem-misítéséhez is. A színháznak, szín-padi játéknak ezen válfaja pszicho-terápiai célokat is szolgál.

Fórum Színház (Forum Theatre)A módszer arra épít, hogy a nézők a  színházi előadás passzív befoga-dása helyett a drámai cselekményt aktívan befolyásoló, megváltoztató úgynevezett játszó-nézőkké válnak, vagyis a közönség cselekvő résztve-vője lesz a színházi eseménynek. A Fórum Színház klasszikus tech-nikája (lásd Boal, Augusto (1992), Games for Actors and Non-Actors, 1992) a következő szabályok szerint bonyolódik. Először a  színészek – nem kell, hogy hivatásos művészek legyenek, elég ha olyan szakembe-rek, akik már gyakorlatot szerez-tek a technikában – improvizációs módszerrel előadnak egy jelenetet, amely témájában kapcsolódik a kö-zönség egy konkrét problémájá-hoz. Ez az úgynevezett anti-modell, amelyben a főhős, vagy protagonis-ta nyomasztó helyzetbe kerül a má-sik főszereplő, az elnyomó agresszív viselkedése miatt. A darab lényege, hogy a  főhős nem tud kilábalni kilátástalan helyzetéből, válságba kerül. A  jelenet bemutatása után a joker – egyfajta moderátor – meg-kéri a nézőket, segítsenek megolda-ni a  főhős problémáját. A  jelenetet

jelentésének sokszínűségére mu-tatnak rá.

Újsághír Színház (Newspaper Theatre)Különféle technikák összefoglaló elnevezésére szolgál, amelyek lé-nyege, hogy a  résztvevőknek egy újsághírt, vagy bármilyen más, nem dramatikus szöveget kell megjeleníteniük színpadi játékuk-kal. A  szöveg felhasználásának és megjelenítésének technikája válto-zatos lehet (pl. történelmi, politikai kontextusba helyezés, az olvasással egyidejű megjelenítés, a  hír lénye-gének színpadi ábrázolása stb.).

A vágy sokszínűsége (Rainbow of desire)Az elnevezés Boal azon elgondolá-sán alapszik, hogy nemcsak az  el-nyomás külső megnyilvánulásai ellen kell küzdenünk, hiszen an-nak vágyát magunkban hordoz-zuk. Mindez abból fakad, hogy számos vágy, késztetés, ambíció él bennünk, amelyek közül némelye-ket megélünk, átélünk, némelyeket megpróbálunk, vagy megtanulunk elnyomni. Jelentős mértékben az Állókép Színház technikájára és elgondolásaira alapozva Boal egy olyan módszert dolgozott ki és is-mertetett azonos című könyvében (Boal, Augusto (1996), The Rainbow of Desire: the Boal method of theat-re and therapy London: Routledge), amelynek segítségével megjelenít-

137

ményük kifejezésére. A  módszer célja, hogy párbeszéd alakuljon ki az  állampolgárok és az  intézmé-nyek között, ami hozzájárul a hata-lom megoszlásához. Boal úgy véli, hogy az  általa tranzitív demokrá-ciának nevezett hatalomgyakorlási, hatalommegosztási forma átmene-tet képez a  klasszikus, közvetlen demokrácia és korunk képviseleti demokráciája között. A megvalósí-tás módszere sokban hasonlít a Fó-rum Színház gyakorlatához, ám itt az  állampolgárok egy-egy törvény, rendelkezés kapcsán jelenítik meg színpadon elképzeléseiket, ötlete-iket és válnak játszó-nézővé. Boal idejében közel 13 törvényt alkottak meg ezzel a módszerrel, az eljárást azóta máshol is, többek között Ka-nadában és az  Egyesült Királyság-ban, sikeresen alkalmazták a  tör-vény-/jogalkotásban.

Közvetlen akciók (Direct actions)Az Elnyomottak Színháza össze-függésében ez minden olyan akci-ót magában foglal, amelyek hasz-nálják, alkalmazzák a  teatralitást vagy annak elemeit. Ide sorolhatók a  tiltakozó demonstrációk, tünte-tések, felvonulások, munkások összejövetelei, találkozói, vagyis minden olyan akció, amelynek po-litikai és/vagy társadalmi változá-sokat előidéző szándéka van.

elkezdik előröl, ám ezúttal stop bekiabálással bárki, bármelyik pillanatban megállíthatja a  játékot és átveheti a  főhős helyét a  darab-ban, hogy kipróbálja saját ötleté-nek működőképességét a  helyzet megoldására. A  többi szereplőnek improvizálni kell, hogy alkalmaz-kodjanak az  új szituációhoz, ám karakterükhöz, szerepükhöz hű-nek kell maradniuk. Amennyiben egy-egy helyzetre több néző is kí-nál megoldási módot, a joker dönti el, melyik szolgálja leginkább adott probléma megoldását, és így me-lyik kerül a darabba és viszi tovább

– esetleg más irányba – az  eredeti cselekményt. Boal meggyőződése, hogy ha va-laki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a  kísérlet a darab képzeletbeli világában si-kerül, akkor az  átélt élmény cse-lekvési mintát ad neki és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegye sorsa irányítását. Úgy fogalmaz, hogy a  játszó-nézők színpadi ak-cióit valóságos cselekvéseik fő-próbájaként lehet felfogni.

Törvényalkotó Színház (Legislative Theatre)A színházi játék ezen formáját Boal akkor fejlesztette ki, amikor Rio de Janeiro városi tanácsnokaként dolgozott, hogy lehetőséget bizto-sítson a  szavazópolgároknak véle-

138

módszer – eszköztárába is, de al-kalmazzák pszichoterápiai, mun-kaerő-fejlesztési, -képzési célokkal, valamint politikai és civil akti-visták társadalomfejlesztő, társa-dalom-jobbító szándékkal is. Ez utóbbi irányzathoz tartozó szín-házi csoportosulások világszerte igen elterjedtnek számítanak, már nemzetközi ernyőszervezetük is létrejött az  évek során (Interna-tional Theatre of the Oppressed Organisation). A  Fórum Színház Fesztiválokat (Bécs 1994, 1999, 2001, 2004, 2009) éppen az  ilyen, az Elnyomottak Színháza módsze-reit és szemléletét alkalmazó szín-házi csoportosulások hozták létre. Ezek a csoportok mindenütt világ-méretű problémákra és kérdésekre próbálnak reagálni, valamint arra keresik a  választ, hogy ezek a  kér-dések, konfliktusok hogyan jelen-nek meg helyi és globális szinteken.Magyarországon a Fórum Színház (de mondhatnánk azt, hogy az  El-nyomottak Színháza) még viszony-lag ismeretlen módszernek számít, bár már működnek csoportok kü-lönféle szakterületeken, amelyek alkalmazzák a szemléletet és a sok-féle technikát. Íme néhány ízelítő:

– 2010 szeptemberétől kelt (új) életre egy csoport, akik a  Rajk László Szakkollégium és a  Tár-sadalomelméleti Kollégium szín-játszó csoportjának tagjaiból és külsős tagokból alakultak Fó-rum Színház néven. Az  eredeti-

Láthatatlan színház (Invisible Theatre)Váratlan és szokatlan helyeken, helyszíneken jelenik meg, ott ahol az  emberek általában nem számí-tanak rá, viszont az elnyomás, hát-rányos megkülönböztetés a  min-dennapos gyakorlat része. Ennek a  színházi módszernek a  lényege, hogy a színészek mindennapi hely-színeken (utca, tér, bevásárlóköz-pont, tömegközlekedési eszközök) mutatják be, játsszák el az  elnyo-más mindennapi helyzetei úgy, hogy a  járókelők, vagyis a  közön-ség, nem tudják, hogy előre meg-tervezett színházi előadást látnak. A  módszer célja, hogy az  előadás-sal cselekvésre késztessék a  néző-ket (járókelőket), hogy azok ugyan úgy, mint a Fórum Színház esetén, reagáljanak a  látottakra, próbálja-nak megoldást találni a megjelení-tett problémára. A különbség pusz-tán csak annyi, hogy az előadásba közbeavatkozó játszó-nézők nem tudják, hogy eltervezett és színé-szek által bemutatott jelenetet lát-nak, így reakciójuk autentikusabb. A Fórum Színház módszerét és az  Elnyomottak Színháza külön-féle technikáit ma már szerte a vi-lágon számos csoport és szakma alkalmazza önállóan vagy más egyéb, pedagógiai, közösségépítő módszer részeként. Beépült többek között a  színházi nevelési prog-ram (Theatre in Education) – egy egyedülálló művészetpedagógiai

139

anyag a honlapjukról letölthető). (www.kavaszinhaz.hu)

– A Dramatrix egy Magyarorszá-gon működő tanácsadó cég és felnőttképzési intézmény, üzle-ti kommunikációs képzéseket szolgáltatnak Kelet-Közép-Eu-rópában és az Európai Unióban. Filozófiájuk a  „csinálva tanulás” (learning by doing) szemléletére épül, ezért tréningjeik rendkí-vül gyakorlatorientáltak. Szín-házi módszereket, többek között a Fórum Színház módszereit al-kalmazva teszik lehetővé, hogy a  résztvevők bátran kísérletez-zenek annak érdekében, hogy megtalálják a személyiségükhöz legjobban illő kommunikációs stílust. (www.dramatrix.hu)

– A Te mit tennél projekt egyik alappillérét jelentő rejtett ka-merás kisfilmek a  Láthatatlan színház technikáját alkalmaz-zák. Megjelenítettek hétközna-pi helyszíneken mindennapos diszkriminatív szituációkat színészek közreműködésével. Miközben a  közönség, a  járó-kelők nem tudták, hogy szín-házi előadást látnak, a  szer-vezők kíváncsian várták és filmre vették reakciójukat, elsősorban azzal a  szándék-kal, hogy a  kisfilmek segítsé-gével szélesebb közönség elé vihessék kérdésfelvetésüket: Te mit tennél? Nem állt sem módjukban sem szándékuk-

leg egyetemi színházi formáció kezdetben az egyetemisták prob-lémáira fókuszált, függetlenedve általánosabb társadalmi kér-désekkel foglalkoznak. Számos demonstráción vettek már részt, csináltak spontán utcai akciókat, beavatkozásokat a  valóságba. Együttműködtek többek között A Város Mindenkié csoporttal is. (http://forumszinhaz.blog.hu)

– A Káva Kulturális Műhely már lassan két évtizede magas szak-mai színvonalon, elismerten működő, hazai és nemzetközi programokat bonyolító színhá-zi (és drámapedagógiai) műhely. Fő tevékenységük színházi neve-lési (Theatre in Education – TIE) programok készítése és rend-szeres megvalósítása általános és középiskolai csoportoknak, ugyanakkor elkötelezettek drá-maprogramok és hosszabb távú drámaprojektek megvalósításá-ban is. Színházukat egy olyan fórumnak tekintik, ahol a  já-tékban résztvevők azt kutatják, mit jelent embernek lenni a mai társadalomban. Munkájukban támaszkodnak a  Boal féle El-nyomottak Színháza mozgalom által kifejlesztett különféle tech-nikákra, ötvözik, felhasználják ezeket más irányzatok módsze-reivel, szemléletével, megköze-lítésüket A  Résztvevő Színháza névvel illetik, aminek részletes módszertanát is kidolgozták (az

140

Az oldalt írta, fordította és ösz-szeállította az  alábbi források fel-használásával:Schwarcz Gyöngyi – http://magyarszak.uni-miskolc.

hu/kiadvanyok/drama2002/ea/szpallai.htm

– w w w. k k a . h u /_ K o z o s s e g i _Adattar/esemeny.../Fórum%20Színház.doc

– ht tp://theforumproject .org/whatisto/

– ht tp://theforumproject .org/whatisto/what-is-theatre-of-t he- oppressed /essay-t heat-reofchange3/

– http://www.theatreoftheopp-ressed.org

ban a  helyszínen moderálni az  eseményeket és egy rögtön-zött Fórum Színházat létre-hozni a  felvetődő problémák megoldására. Módszerük és projektjük lényege éppen az, hogy a modern média eszköze-ivel sokak figyelmét felhívják ezekre a  komoly, a  mindenna-pi társadalmi együttélést ve-szélyeztető jelenségekre, a  fil-mekhez társuló honlap pedig mintegy moderátorként segít-het a  problémákon és lehetsé-ges megoldásaikon való közös/egyéni gondolkodásban.”238

238 Forrás: http://www.temittennel.hu/fo-rumsz.html, Schwarcz Gyöngyi

141

lődő hallgatónak. Az  értelmileg akadályozott emberek konfliktu-sainak feldolgozásában igen jól alkalmazható eszköz. A  nézők eszközöket, mondatokat, megol-dási módokat adnak az érintettek kezébe, ezzel segítik a  probléma-megoldás folyamatát. Mintát kap-nak a konfliktusban érintettek.

– http://www.dramaiskolen.no/d ra ma iskolen/med ia /Inter-view%20with%20Augusto%20Boal2pdf.pdf

– http://www.wwcd.org/action/Boal.html

– http://tophiladelphia.blogspot.hu/2011/12/theatre-of-oppres-sed-glossary.html

– http://en.wikipedia.org/wiki/Theatre_of_the_Oppressed

Az alapítvány egyik segítő mun-katársa, Futár Judit segítségé-vel a  szemináriumok keretében volt alkalma kipróbálni a  Fórum Színház technikát minden érdek-

142

– bizalom és remény,

143

– vallásos lelkület.

144

239

Témám szerint a legjobb megköze-lítést a Fogyatékos személyek joga-iról szóló egyezmény (továbbiak-ban az  angol rövidítéssel: CRPD) használja, amikor az Egészségügyi Világszervezet 2001-es megközelí-tését veszi alapul, ami a  fogyaté-kosságot a  személy és környezete közötti interakciókban megjelenő tartós frusztrációs élményként ra-gadja meg.A fogyatékosság – olvassuk az Egyez-ményben – változó fogalom, továbbá, a  fogyatékosság a  fogyatékossággal

239 gyógypedagógus, foglalkozási rehabili-tációs szakember, E.ON HR Igazgató-ság, integrációs területi referens

Fogalmi alapokHazai fogyatékosságügyi szak-politikánk egyik megoldatlan jellemzője, hogy fogyatékos em-bertársainkat az  egyes ágazati jogszabályok saját definíciójuk-kal igyekeznek meghatározni, és a  szakmai nyelvezetben is külön-féle fogalmakat használunk, mi-közben a  gyakorlatban sokszor éppen ezek a  fogalmak vezetnek előítéletekhez. Az  egyes szakma-területek önnön definícióik sze-mellenzője mögött dolgoznak, és elmarad a  lehetősége is az  érin-tettek önmeghatározásának, ezzel együtt sokszor elfelejtődik, hogy embereket teszünk különféle meg-közelítések és definíciók tárgyává.

Kemény Péter239 – PhD

Rehabilitációs hozzájárulás vagy hozzájárulás a rehabilitációhoz?

Előadásomban a  megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkozási rehabilitációjával kapcsolatos állami intézkedések néhány eszközét, a  rehabilitációs hozzájárulást és a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény kereteit mutattam be a  Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény alapvetéseinek tükrében.

Elemzésem kiterjedt a rehabilitációs hozzájárulásból eredő állami bevét-lek eredményességének vizsgálatára, valamint egy elméleti lehetőségként felvázoltam a munkaadók által fizetett adónem célszerűbb felhasználá-sával egy humánusabb rehabilitációs ellátórendszer gazdasági alapjait.

145

élő személyek és az attitűdbeli, illet-ve a  környezeti akadályok kölcsön-hatásának következménye, amely gátolja őket a  társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben.Amikor a fogyatékos emberek mun-kavállalásával kapcsolatos problé-mákat, a  foglalkozási rehabilitáció lehetőségeit vizsgáljuk érdemes az  európai módszertannal készült statisztikákra támaszkodni, me-

egészségi állapot(betegség, rendel-

lenesség)

TEVÉKENYSÉG(akadályozottság)

RÉSZVÉTEL(korlátozottság)

személyestényezők

környezetitényezők

TESTfunkció/struktúra

(károsodások)

Jellemzők megváltozottmunkaképességűek

nem megváltozott munkaképességűek

népesség arány%

Összesen 766 823 5 925 684 6 692 507 11,5

Férfi 353 595 2 940 824 3 294 419 10,7

Nő 413 228 2 984 860 3 398 088 12,2

Foglalkoztatott 139 035 3 605 637 3 744 672 21,3

Nem foglalkoztatottTovábbi tartós beteg:

627 788603 150

2 320 047 2 947 835

Összesen: 1 369 973

1. táblázat:KSH, Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011

lyekben megjelenik a fogyatékosság-ra, egészségkárosodásra, munkaké-pesség-változásra irányuló kérdések is. Ilyen a  KSH 2011 évi Népszám-lálási és a  Megváltozott munkaké-pességűen a munkaerő-piacon című (szintén 2011-es) felmérések.Ezeket egymás mellé állítva, az érin-tettek számát 1,3 és 1,6 millió közöt-ti becsülhetjük, beleértve a  tartós betegeket is természetesen, a  CR-PD-nek megfelelően.

146

a  megváltozott munkaképességű személyek marginalizálódásában, inaktivitásba süllyedésében.

Viszonyítási pontokA rehabilitáció hazai eszközeit a  CRPD 26. és 27., a  rehabilitáció-ról és a  munkáról szóló cikkelyei alapján elemzem. Egyrészt azért, mert az Egyezményt Magyarország beemelte a hazai jogrendbe, vagyis végrehajtandóvá tette a Fogyatékos személyek jogairól szóló Egyez-mény kihirdetéséről szóló 2007. évi XCVIII. törvénnyel. Másrészt azért, mert az Egyezmény cikkelyei szak-mai alapokon határozzák meg a fo-gyatékos személyekhez kapcsolódó állami kötelezettségeket, vagyis mindazon intézkedések és jogok körét, amit hazánknak is biztosíta-nia kell állampolgárai számára.

Elsőként a  rehabilitációról szóló 26. cikkely 1. bekezdését idézem:

„A részes államok megtesznek min-den hatékony és szükséges intézke-dést - ideértve a  sorstársi segítség-nyújtást is - annak érdekében, hogy a  fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosított legyen a  legteljesebb függetlenség, a  fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a  teljes befogadás és részvétel elérése és megtartása.

E célból a  részes államok átfo-gó habilitációs és rehabilitációs

A KSH adatai szerint 2011-ben 766 ezer ember vallotta magát meg-változott munkaképességűnek, vagyis a  munkaképes korú 15-64 éves lakosság 11,5%-a. Körükben az  aktivitási ráta évtizedek óta igen alacsony, 3,7%. (Korábbi fel-mérések és becslések alapján is mindig 5% körüli volt ez az arány.) Ennek másik oldalán az inaktívak csoportja 21,3%. Ezek az  arányok ismétlődnek szinte minden sta-tisztikában. A  tartós betegekkel együtt számuk eléri az 1,3 milliót.

A 2011 évi Népszámlálásban a  fo-gyatékos és a tartós beteg fogalma-kat használták ugyan, de összes-ségében itt is 1,6 millió válaszadó sorolta magát valamelyik csoport-ba. E két felmérés adatai alapján az  össznépesség (9,9 millió) 13-16%-a tekinthető fogyatékos sze-mélynek a CRPD fogalmával.

Ezek az  adatok a  rehabilitáció-val érintettek körének meghatá-rozása szempontjából rendkívül fontosak, mert a  627 ezer inaktív munkaképes korú fogyatékos em-ber munkaerő-piaci potenciálja jelentős nemzetgazdasági kiesést eredményez érdemi rehabilitáció nélkül, hiszen az  aktív korúak 10%-áról van szó. S bár elemzé-semben nem tértem ki a  munka-erő-piac kínálati telítettségére és a  hazai gazdaság állapotára, ezeknek is kétségtelen hatása van

147

léteznek, míg személyre szabott szolgáltatásban az  igénylők alig néhány százaléka részesül (az is EU forrásokból fedezett pályázati programokon keresztül, nem pe-dig az  állami ellátórendszer kere-teiben).

A CRPD 27. cikkelye a munkavál-lalással kapcsolatosan az  alábbi feladatokat fogalmazza meg:

„A részes államok elismerik a  fo-gyatékossággal élő személyek mun-kavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon; ez magában foglal-ja egy, a  fogyatékossággal élő sze-mélyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerő-piacon szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhető megélhetés lehetőségének jogát.”

A részes államok ennek érdeké-ben – többek között - biztosítják, hogy a  fogyatékossággal élő sze-mélyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat. Biztosí-taniuk kell a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy hatéko-nyan hozzáférjenek az  általános szakmai és pályaválasztási ta-nácsadói programokhoz, a  közve-títői szolgáltatásokhoz, valamint a  szakképzéshez és továbbképzé-sekhez. Előmozdítani tartoznak a  fogyatékossággal élő személyek elhelyezkedési és előrelépési le-hetőségeit, valamint segítséget

szolgáltatásokat és programokat hoznak létre, erősítik és kiter-jesztik azokat, különös tekintettel az  egészségügy, a  foglalkoztatás, az  oktatás és a  szociális szolgál-tatások terén, oly módon, hogy a  habilitációs és rehabilitációs szolgáltatások és programok:

– a lehető legkorábbi szakasz-ban kezdődnek, és az  egyéni igények és képességek mult-idiszciplináris értékelésén ala-pulnak;

– támogatják a közösségben való részvételt és az  abba való befo-gadást, önkéntes alapon mű-ködnek, és a  fogyatékossággal élő személyek lakóhelyéhez

- a vidéki régiókat is beleértve - a lehető legközelebb vannak.”

Az ENSZ szándékai világosak: a  rehabilitációnak az  élet minden területén meg kell jelennie, át-fogó szolgáltatások révén, bele-értve a  foglalkoztatás területét is. Az egészségkárosodás kialakulását követő legkorábbi életszakasztól, az  egyéni igények és képességek figyelembe vételével, önkéntes igénybevétellel, a  közösségi befo-gadás, részvétel szándékával. Ez egy foglalkozási rehabilitációs szolgáltató rendszer meglétét is feltételezné, amivel hazánk nem büszkélkedhet, hiszen nálunk a  legnagyobb jóindulattal is csak a  felmérést végző intézmény-rendszer és a  pénzbeli ellátások

148

számára elérhető szolgáltatói há-lózatból áll. A  rendszer hatékony-sága igencsak kérdéses, az eredmé-nyesség értelmezésén sokat lehetne vitatkozni. Ha csak annyit veszünk alapul, hogy a  megváltozott mun-kaképességű személyek körében az  aktivitási ráta évtizedek óta 3-5% körüli, akkor a  hatásfok ala-csonysága nem lehet kérdéses.

A jelenlegi rendszer alapja a  meg-változott munkaképességű szemé-lyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: mmktv, vagy törvény), melynek három paragrafusát (a 2., a  15. és a  16. §) emeltem ki elemzés céljából, amit a  CRPD-ben megfogalmazottak-hoz képest vizsgálok meg.

Elsőként említendő, hogy az mm-ktv nem vette át a  Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az  ILO megváltozott munkaképességű fogalmát úgy, mint évekkel ko-rábban a  foglalkoztatás elősegí-téséről szóló törvény tette, sőt, adós is marad a meghatározással. A  2. § alapján is csak annyit tu-dunk meg, hogy a  törvény sze-rinti pénzbeli ellátásokra, mint

„megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira” az  jogo-sult, akinek az egészségi állapota a  rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.

kellene nyújtsanak a  munkahely felkutatása, megszerzése, megtar-tása és a munkához való visszaté-rés során. Vállalták, hogy bizto-sítják a  munkahelyen az  ésszerű alkalmazkodás legyen biztosítva a  fogyatékossággal élő személyek számára. Támogatják a  fogyaté-kossággal élő személyeknek szóló szakképzési és szakmai rehabi-litációt, a  munkában tartási és munkába való visszatérést segítő programokat.

A rehabilitáció szabályozásaA fogyatékos személyek munká-hoz való jogának érvényesítését lehetővé tevő foglalkozási rehabi-litációs szolgáltatási rendszerről Magyarországon sajnos nem be-szélhetünk, annak ellenére, hogy a  foglalkoztatás elősegítéséről szóló 1991. évi IV. törvény módo-sítása, tehát 1998 óta jogalkotói, államirányítói szinten megjelent ez a  szakmaterület. Sajnos pályá-zatokból finanszírozott kvázi in-novációs próbálkozásoknál több-re, azóta sem jutott az ágazat.

Jelenlegi foglalkozási rehabilitá-ciós rendszerünk a  megváltozott munkaképességű munkavállalók részére egy pénzbeli ellátásokra való jogosultságot megállapító ún. szakhatóság, és az  ennek keretei között uniós pályázati forrásból fenntartott, de csak szűk csoport

149

A CRPD nem beszél rehabilitálha-tóságról, mint az  egyén által hor-dozott, mérhető tulajdonságról. Nem csak azért nem említ ilyet, mert szakmailag értelmetlen, ha-nem mert éppen fordítva közelít a  jelenséghez, és az állam számára írja elő kötelezettségként (a 26. cik-kely 1. bekezdésében), hogy tegyen meg minden lehetséges intézkedést a  rehabilitáció érdekében. A  reha-bilitáció ugyanis nem egy képesség vagy egyéni tulajdonság, hanem egy szakemberek által szervezett folyamat, eljárás, amin végigkísér-ve a  fogyatékos személyt, eljutunk a  társadalmi integrációhoz, maga-sabb függetlenséghez, magasabb önmegvalósításhoz.

Harmadikként a  mmktv 16. §-át emelem ki, ami előírja, hogy „a kérelmező a  rehabilitációs hatóság vizsgálatán történő személyes meg-jelenésre kötelezhető.” Ez, és a  pa-ragrafust követő további bekezdések alapján állítom, hogy Magyarorszá-gon nincs rehabilitációs szolgáltató rendszer, csak egy túlbonyolított hatósági eljárás. Szolgáltatás igény-be vételére ugyanis senki nem köte-lezhető. Kötelező részt venni az  ál-lami bürokrácia eljárásaiban, ahol az  egyéni igényekkel és a  szabad akarattal szemben, a karhatalom ad nyomatékot az  előírások érvényesí-tésének, mert itt az együttműködés szó gyakorlatilag a  behódolt pa-rancsteljesítést jelenti.

Definíció híján a  jogszabály egé-széből vonhatunk le következte-tést a  célcsoportra, vagyis feltéte-lezhetjük, hogy a jogalkotó szerint alapvetően pénzbeli ellátást igény-lő, sem egészségi állapotában, sem képességeiben már nem változó (nem alakuló, nem fejlődő), végle-ges állapotú személyek tartozhat-nak az  ellátottak körébe, akik ha rehabilitációra alkalmasnak ta-láltatnak, akár valamilyen - nem meghatározott - szolgáltatásban is részesülhetnek. Ez a kép sajnos teljesen ellentétes a fogyatékosság változékonyságára építő CRPD szellemével, ami ráadásul a  reha-bilitációhoz való jogot korlátozás nélkül, vagyis minden fogyatékos ember számára biztosítaná.

Ez a problematika ismétlődik a 15. §-ban is, amikor a  rehabilitációs hatóság komplex minősítés kere-tében megvizsgálja a  kérelmező egészségi állapotának százalékos mértékét, a  rehabilitálhatósá-got. Hogy ne térjünk el messzi-re a  tárgytól, tekintsünk most el annak szakmai értékelésétől, ho-gyan lehet százalékosan kifejezni az  egészségi állapotot, ami a  leg-egyszerűbb definíció szerint is az  egyén testi, lelki, szellemi, spi-rituális jóllétét és jólétét jelenti. Maradjunk annál a fogalmi zavar-nál, ami az  ellátáshoz hozzáférés feltételeként a  rehabilitálhatóság mérlegelését teszi.

150

1993 óta létezik a magyar adó- és jogrendszerben, a  2011-es érdemi változtatás nélkül vette át a  ko-rábbi kereteket.

A 2011 előtti években a  rehabi-litációs hozzájárulás valóban hozzájárult az  állami rehabilitá-ciós rendszer működéséhez, épí-téséhez, mint a  Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészének bevételi forrása. Eredeti szándék szerint ugyanis a hozzájárulásból befolyt összeg lett volna a  reha-bilitációs ellátórendszer fejlesz-tésének és működésének forrása. Sajnos az  eredeti céltól nagyon korán eltértek a  végrehajtás so-rán, de ezt most nem elemzem részletesen.

A rendszer némely anomáliái-nak feltárása érdekében a  2000 és 2013 közötti 14 évben az állam költségvetését meghatározó tör-vényekből és azok elszámolásáról készített ún. zárszámadási tör-vényekből összegyűjtöttem mek-kora bevételi összeggel tervezték a  rehabilitációs hozzájárulást, mekkora volt az  egy hiányzó fő után fizetendő adó, és mennyi ál-lami bevétel keletkezett ténylege-sen a kincstári elszámolás alapján.

Az alábbi diagramon hat adatsor százalékos változásait látjuk, a ki-indulási évhez, 2000-hez viszo-nyított arányokkal.

A jogalkotó ezen megközelíté-se sem szakmailag, sem jogilag nem védhető, de facto ellentétes a  CRPD 26. cikkely 1. bekezdés b) pontjában megfogalmazott ön-kéntes igénybevétel elvével.

Mindenképpen helytelen lenne az mmktv fogalmi és szakmai hi-ányosságait önmagában szemlél-ni. Kétségtelen tény, hogy a  2011-es jogszabály nem állná ki sem a  szakma, sem a  CRPD zsűrijét, ám a jogalkotó által itt megjelení-tett zavaros fogalmi keretek kor-mányokon átívelően, évtizedek óta jellemzik a  foglalkozási reha-bilitációt.

Állításom alátámasztására a  1993 óta létező rehabilitációs hozzájá-rulás állami eszközét szeretném az  állami költségvetés számain keresztül bemutatni.

Hozzájárulás a rehabilitációhozAz mmktv 23. § (1) bekezdése írja elő minden 25 főnél nagyobb foglalkoztató számára, hogy a  megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabili-tációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fize-tésére köteles, ha az  általa foglal-koztatottak 5%-os arányában nem jelennek meg a  célcsoport tag-jai. A  rehabilitációs hozzájárulás, mint állami ösztönző rendszer

151

mát, holott a gazdasági válság már másfél-két éve tartott akkor, a mun-kanélküliség növekedésével kísérve.

Három további adatnál olyan nagy-mértékű volt az  arányok emelke-dése, hogy külön léptéket kellett használni, hogy ábrázolható legyen a  hat indikátor egy ábrán. A  költ-ségvetésbe tervezett és ténylegesen beszedett bevételek, valamint a  re-habilitációs hozzájárulás összege a  2000 évihez 100%-hoz képest 3800%-kal nőttek. Jellemző, hogy 2010 után e három mutató egymás-tól nagyon eltávolodott, ami szintén utalhat tervezési hiányosságokra.A hatodik görbe a  teljesített befi-zetés arányát mutatja, vagyis azt, hogy a  költségvetés tervezésekor meghatározott összeg milyen mér-ték teljesült az  adott évben (itt te-

Az első adatsor a 20 fő feletti cégek számának 2000-hez viszonyított arányát mutatja, vagyis ahogyan 100%-ról 80%-ra csökken a másfél évtized alatt.Lényegesen változékonyabb hul-lámzással, de szintén csökkenő tendenciát tapasztalunk a  foglal-koztatási elvárás adatsoron, vagyis azon a  mutatón, hogy a  költségve-tés tervezői hány fővel kalkuláltak a bevétel tervezésekor.(Nyilván a 20 fő feletti cégekben foglalkoztatot-tak számának csökkenése együtt jár a  foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók számának csökkenésével.) A  hul-lámzás feltehetően a  hiányzó sta-tisztikai adatok tervezést megnehe-zítő hatásának tudható be. Például 2009-re tervezték a  legmagasabb arányban a  foglalkoztatottak szá-

6

hoz képest 3800%-kal nőttek. Jellemző, hogy 2010 után e három mutató egymástól nagyon eltávolodott, ami szintén utalhat tervezési hiányosságokra.

1. ábra Forrás: a tárgyévi költségvetési és zárszámadási törvények

A hatodik görbe a teljesített befizetés arányát mutatja, vagyis azt, hogy a költségvetés tervezésekor meghatározott összeg milyen mérték teljesült az adott évben (itt tehát nem a 2000 évhez viszonyítok, hanem a tárgyévben keletkezett tényleges bevételeket a tervezetthez). Ennek a vonalnak a hullámzása azt mutatja, hogy hol jobban, hol kevésbé, de szinte minden évben túlteljesült a rehabilitációs hozzájárulásból származó bevétel a tervezéshez képest. Vagyis több volt a befizetés, mint amit reméltek a költségvetés tervezői. Vagyis az elvárthoz képest még kevesebb megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztattak, hiszen ha a rehabilitációs hozzájárulás ösztönző hatása érvényesült volna, akkor a tervszámhoz képest kevesebb lett volna a bevételek összege, mert a gazdálkodó szervezetek inkább foglalkoztatták volna a célcsoport tagjait.

Mivel a teljesítés aránya csak akkor csökken 100% alá, ha a cégek megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatnak, így azt látjuk a számokon, hogy a rehabilitációs hozzájárulás rendkívül rossz hatékonysággal működik: A vizsgált 14 évben csak három alkalommal (2004, 2009 és 2010) fordult elő, hogy a gazdálkodó szervezetek kevesebb hozzájárulást fizettek, mint az állam tervezte, vagyis több megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztattak. Jellemzően ezek azok az évek, amikor a rehabilitációs hozzájárulás összege jelentősebben megemelkedett, vagyis a cég döntéshozóinak figyelmébe került átmenetileg a kérdés, igyekeztek csökkenteni a kiadásaikat és a foglalkoztatás mellett döntöttek. Ám a következő évektől a trend sajnos visszaáll, vagyis a foglalkoztatás helyett inkább a rehabilitációs hozzájárulást fizetik be a gazdálkodó szervezetek.

A túlteljesítés jelensége mögött értelmezésem szerint vagy a munkáltatók érdektelensége, és a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szembeni előítéletessége áll, vagy a tervezési módszerben olyanfajta kormányzati- államigazgatási nemtörődömség ölt testet, ami nem érdeklődik a pontos számok és adatok iránt, egyszerűen bevételi jogcímként alkalmazza a rehabilitációs hozzájárulást, függetlenül annak tényleges hatásától és a gazdasági szervezetek tényleges lehetőségeitől.

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

4000

0102030405060708090

100110120130140150

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

A rehabilitációs hozzájárulás mutatóinak alakulása 2000 - 2013 között(két léptékkel kombinált diagram)

20 fő feletti cégnél foglalkoztatottak száma Foglalkoztatási elvárásTeljesített befizetés aránya Költségvetési TV bevételi tervszámRehabilitációs hozzájárulás összege Tényleges állami bevétel

1. ábra Forrás: a tárgyévi költségvetési és zárszámadási törvények

152

tősebben megemelkedett, vagyis a  cég döntéshozóinak figyelmébe került átmenetileg a  kérdés, igye-keztek csökkenteni a  kiadásaikat és a  foglalkoztatás mellett dön-töttek. Ám a  következő évektől a trend sajnos visszaáll, vagyis a  foglalkoztatás helyett inkább a  rehabilitációs hozzájárulást fi-zetik be a gazdálkodó szervezetek.

A túlteljesítés jelensége mö-gött értelmezésem szerint vagy a  munkáltatók érdektelensége, és a  megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szembeni elő-ítéletessége áll, vagy a  tervezési módszerben olyanfajta kormány-zati- államigazgatási nemtörődöm-ség ölt testet, ami nem érdeklődik a  pontos számok és adatok iránt, egyszerűen bevételi jogcímként al-kalmazza a  rehabilitációs hozzájá-rulást, függetlenül annak tényleges hatásától és a  gazdasági szerveze-tek tényleges lehetőségeitől.

Ez utóbbi feltételezést támasztja alá az  is, hogy 2011-től a  rehabi-litációs hozzájárulás már nem a  Munkaerő-piaci Alap bevétele-ként került megtervezésre a  költ-ségvetésbe, hanem központi ál-lamigazgatási bevételként, vagyis megszűnt az  a  fajta összefüggés, hogy a  munkáltatók a  megválto-zott munkaképességű munkavál-lalók rehabilitációjához járulnak hozzá a  befizetett rehabilitációs

hát nem a 2000 évhez viszonyítok, hanem a  tárgyévben keletkezett tényleges bevételeket a  tervezett-hez). Ennek a  vonalnak a  hullám-zása azt mutatja, hogy hol jobban, hol kevésbé, de szinte minden évben túlteljesült a  rehabilitációs hozzájárulásból származó bevétel a  tervezéshez képest. Vagyis több volt a  befizetés, mint amit remél-tek a költségvetés tervezői. Vagyis az elvárthoz képest még kevesebb megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztattak, hiszen ha a rehabilitációs hozzájá-rulás ösztönző hatása érvényesült volna, akkor a tervszámhoz képest kevesebb lett volna a  bevételek összege, mert a  gazdálkodó szer-vezetek inkább foglalkoztatták volna a célcsoport tagjait.

Mivel a  teljesítés aránya csak ak-kor csökken 100% alá, ha a cégek megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztat-nak, így azt látjuk a számokon, hogy a rehabilitációs hozzájárulás rendkívül rossz hatékonysággal működik: A vizsgált 14 évben csak három alkalommal (2004, 2009 és 2010) fordult elő, hogy a gazdálko-dó szervezetek kevesebb hozzájá-rulást fizettek, mint az  állam ter-vezte, vagyis több megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztattak. Jellemzően ezek azok az  évek, amikor a  rehabili-tációs hozzájárulás összege jelen-

cia 2011-ig 305323 főre csökkent a  2009-es 422695-ről. Az  ellátó-rendszert meghatározó jogsza-bályok ekkor még 2009-ban és 1998-ban kiadottak voltak, a  lét-számcsökkenés oka nem jogsza-bályi szinten, hanem a minősítési szempontrendszer változtatásá-nak, a jogosultsági küszöbszintek felemelésének volt köszönhető.

Az új rendszert az év végén kiadott a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény vezette be. A  törvény a  minősítő hatósá-got alig teljesíthető feladat elé ál-lítva elrendelte a korábban kiadott minősítések felülvizsgálatát, több mint 250 ezer emberre kénysze-rítve rá úgynevezett felülvizsgálat keretében az  új rendszert, miköz-

hozzájárulással. Vagyis a  gazdál-kodó szervezetek befizetései és az állam által működtetett foglal-kozási rehabilitációs intézkedések között nincs átlátható összefüg-gés, kapcsolat.

Emberek a rendszerbenA következő ábrán a  2007 – 2013 közötti időszakban rokkantság vagy munkaképesség-változás jogcímen pénzbeli ellátást igény-lők száma látható. Az  ábráról elolvasható, hogy a  rokkantsá-gi nyugdíjas személyek száma a  nyugdíjas kort már betöltöttek-kel együtt érné el az  aktív korú népesség 10%-át, amire hivat-kozva a  kormányzat elindította megszorítási programját. 2010-re a  korhatár alatti rokkantsági el-látásokban részesülők száma je-lentősen csökkent, és ez a tenden-

7

Ez utóbbi feltételezést támasztja alá az is, hogy 2011-től a rehabilitációs hozzájárulás már nem a Munkaerő-piaci Alap bevételeként került megtervezésre a költségvetésbe, hanem központi államigazgatási bevételként, vagyis megszűnt az a fajta összefüggés, hogy a munkáltatók a megváltozott munkaképességű munkavállalók rehabilitációjához járulnak hozzá a befizetett rehabilitációs hozzájárulással. Vagyis a gazdálkodó szervezetek befizetései és az állam által működtetett foglalkozási rehabilitációs intézkedések között nincs átlátható összefüggés, kapcsolat.

Emberek a rendszerben A következő ábrán a 2007 – 2013 közötti időszakban rokkantság vagy munkaképesség-változás jogcímen pénzbeli ellátást igénylők száma látható. Az ábráról elolvasható, hogy a rokkantsági nyugdíjas személyek száma a nyugdíjas kort már betöltöttekkel együtt érné el az aktív korú népesség 10%-át, amire hivatkozva a kormányzat elindította megszorítási programját. 2010-re a korhatár alatti rokkantsági ellátásokban részesülők száma jelentősen csökkent, és ez a tendencia 2011-ig 305323 főre csökkent a 2009-es 422695-ről. Az ellátórendszert meghatározó jogszabályok ekkor még 2009-ban és 1998-ban kiadottak voltak, a létszámcsökkenés oka nem jogszabályi szinten, hanem a minősítési szempontrendszer változtatásának, a jogosultsági küszöbszintek felemelésének volt köszönhető.

Az új rendszert az év végén kiadott a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény vezette be. A törvény a minősítő hatóságot alig teljesíthető feladat elé állítva elrendelte a korábban kiadott minősítések felülvizsgálatát, több mint 250 ezer emberre kényszerítve rá úgynevezett felülvizsgálat keretében az új rendszert, miközben sem érdemi infrastruktúra fejlesztés (például vizsgáló eszközök, eljárások bevezetése), sem a vizsgálatot végzők szakmai felkészítése nem változtatott a rendszeren, csak a minősítési irányelvek szigorodtak ismét.

A 2011-es törvény jelentős egyszerűsítést eredményezett, amikor megszűntette a korábbi rokkantsági nyugdíjszerű ellátásokat, vagyis már nem nyugellátásként, hanem betegbiztosítási alapra helyezve

154

ten sokan kiestek a  védőhálóból, különösen a  megszűntetett ellátá-si formák korábbi igénybe vevői közül. A  létszámadatok változása mögött állhat a  régiebbi ellátá-si formák (rehabilitációs járadék, egészségkárosodottak járadéka, átmeneti járadék) megszűnése, és az ezekből részesülők átirányítása a  rokkantak körébe. Összességé-ben a  megváltozott munkaképes-ségű munkavállalók rokkantsági ellátásaiban részesülők száma, az  egészségkárosodott személyek ellátásban részesülők kb. 150 ezer fős számával csökkenhetett, ami a  2010-es létszámhoz képest 12%-os csökkenést jelent.

Ehhez képest a  lényegesen jelen-tősebb változások érhetők tetten az  állami kiadásokban. A  kor-mányzati propaganda keretében hangoztatták ugyanis, hogy so-kan érdemtelenül veszik igénybe az  ellátásokat, ami miatt jelen-tősen növekedni látszottak a  rok-kantsági kiadások. Ám az  alábbi ábrán látható, hogy a  nominális emelkedés valójában reálértéken csökkenést jelentett.

Az adatok elemzése megmutatta, hogy 2007 óta folyamatosan csök-kent az  ellátások reálértéke, 2013-ra több mint 50%-kal, miközben az igénylők száma csak 12%-kal vál-tozott: vagyis az egy főre jutó pénz-összeg csökkent a legjelentősebben.

ben sem érdemi infrastruktúra fejlesztés (például vizsgáló esz-közök, eljárások bevezetése), sem a  vizsgálatot végzők szakmai fel-készítése nem változtatott a  rend-szeren, csak a  minősítési irányel-vek szigorodtak ismét.

A 2011-es törvény jelentős egy-szerűsítést eredményezett, ami-kor megszűntette a  korábbi rok-kantsági nyugdíjszerű ellátásokat, vagyis már nem nyugellátásként, hanem betegbiztosítási alapra he-lyezve biztosít az egészségi állapot függvényében ellátást. Megszün-tette továbbá az  igénylők élet-helyzetéhez jobban alkalmazkodó ellátási formákat, és mindenkit lé-nyegében két kategóriába: a  reha-bilitálhatónak minősítettekre, és rokkantakra osztotta, akiket nem is tekint rehabilitálhatónak. Ezzel nem csak a  transzfer jövedelem jellegét, az  összegét is jelentősen megváltoztatta, ráadásul jelen-tősen csorbult az  igénylők jogér-vényesítési lehetősége mellett a lét-biztonsághoz való joguk is.

A kormányzati kommunikációt cá-folva azonban 2012-től az  ellátás-ban részesülők száma ismét a 450 ezerre ugrott, vagyis alig változott a  rokkantsági ellátásban (megvál-tozott munkaképességű munka-vállalók ellátásaiban) részesülők száma, csupán az  összetétel lett homogénebb, illetve egyéni szin-

155

Az inaktívak személyre szabott, humanisztikus foglalkozási reha-bilitációs szolgáltatás révén lega-lább 40%-ban munkába állíthatók lennének – legalábbis a  másfél év-tizede hazánkban működő civil szolgáltatók átlagos eredményessé-ge alapján. Az ellátásban részesülő inaktív személyek 40%-a 153.822 fő.

A modellben csak minimálbéres jövedelemmel számoltam az  óva-tosság kedvéért, hiszen a  KSH át-lagjövedelem számítását is be le-hetne emelni a modellbe. Feltehető ugyanakkor, hogy nem lesz képes mindenki teljes munkaidőben dol-gozni, ám ennek arányát meglévő adatok hiányában nagyon nehéz lenne beépíteni a  modellbe, tehát mindenkit napi 8 órában foglal-koztatottnak tekintek, ami ellen-súlyozza némelyest az az alapvetést, hogy csak minimálbérrel lennének foglalkoztatva rehabilitáció után.

Elméleti potenciálAbból a  közgazdasági tételből ki-indulva, hogy a  kihasználatlan termelési tartalékok ugyanakkora mértékű vásárlóerő tartalékokkal bírnak, felállíthatunk egy elméle-ti modellt a megváltozott munka-képességű munkavállalók kihasz-nálatlan termelési és vásárlóerő potenciáljára.

A modell alapelemeit a megvál-tozott munkaképességű mun-kavállalók ellátásaiban és reha-bilitációs járadékban 2013-ban részesülők számára építettem, vagyis a  kiindulási érték 468.971 fő. A KSH fent említett felmérései alapján az aktív foglalkoztatottak aránya 18%, vagyis 84.415 fő lehet. A  többiek az  inaktívak, mely 300 ezres körből sokan rehabilitáció-val még munkába állíthatók len-nének, a modell az ő potenciáljuk becsélésére irányul.

8

biztosít az egészségi állapot függvényében ellátást. Megszüntette továbbá az igénylők élethelyzetéhez jobban alkalmazkodó ellátási formákat, és mindenkit lényegében két kategóriába: a rehabilitálhatónak minősítettekre, és rokkantakra osztotta, akiket nem is tekint rehabilitálhatónak. Ezzel nem csak a transzfer jövedelem jellegét, az összegét is jelentősen megváltoztatta, ráadásul jelentősen csorbult az igénylők jogérvényesítési lehetősége mellett a létbiztonsághoz való joguk is.

A kormányzati kommunikációt cáfolva azonban 2012-től az ellátásban részesülők száma ismét a 450 ezerre ugrott, vagyis alig változott a rokkantsági ellátásban (megváltozott munkaképességű munkavállalók ellátásaiban) részesülők száma, csupán az összetétel lett homogénebb, illetve egyéni szinten sokan kiestek a védőhálóból, különösen a megszűntetett ellátási formák korábbi igénybe vevői közül. A létszámadatok változása mögött állhat a régiebbi ellátási formák (rehabilitációs járadék, egészségkárosodottak járadéka, átmeneti járadék) megszűnése, és az ezekből részesülők átirányítása a rokkantak körébe. Összességében a megváltozott munkaképességű munkavállalók rokkantsági ellátásaiban részesülők száma, az egészségkárosodott személyek ellátásban részesülők kb. 150 ezer fős számával csökkenhetett, ami a 2010-es létszámhoz képest 12%-os csökkenést jelent.

Ehhez képest a lényegesen jelentősebb változások érhetők tetten az állami kiadásokban. A kormányzati propaganda keretében hangoztatták ugyanis, hogy sokan érdemtelenül veszik igénybe az ellátásokat, ami miatt jelentősen növekedni látszottak a rokkantsági kiadások. Ám az alábbi ábrán látható, hogy a nominális emelkedés valójában reálértéken csökkenést jelentett.

Az adatok elemzése megmutatta, hogy 2007 óta folyamatosan csökkent az ellátások reálértéke, 2013-ra több mint 50%-kal, miközben az igénylők száma csak 12%-kal változott: vagyis az egy főre jutó pénzösszeg csökkent a legjelentősebben.

Elméleti potenciál Abból a közgazdasági tételből kiindulva, hogy a kihasználatlan termelési tartalékok ugyanakkora mértékű vásárlóerő tartalékokkal bírnak, felállíthatunk egy elméleti modellt a megváltozott munkaképességű munkavállalók kihasználatlan termelési és vásárlóerő potenciáljára.

156

Egy másik kiadástervezési modell jóval nagylelkűbb: az  első éves 149,29 milliárdnyi tervezett bevé-telt befektetésnek is tekinthetjük, amit ha mind az  egyének rehabi-litációjára szánjuk, akkor is a má-sodik évtől már megtérülne a be-fektetésünk. Így elosztva a 149,29 milliárdot a  rehabilitációba be-vontakra 970.562.-Ft-ot lehetne egy-egy emberre fordítani, ami igen magas színvonalú szolgálta-tás szervezését garantálna.

ÖsszefoglalásFentiek alapján az  állam érdeke az  egyénre szabott, humanisz-tikus foglalkozási rehabilitációs szolgáltatási hálózat kiépítése gyorsan megtérülő és takarékos megoldást jelentene az  állam szá-mára, ezzel szemben a  rehabilitá-ciós hozzájárulás jelenlegi rend-szere nagyon kis hatékonysággal és nem átlátható módon, jelentős forrásokat pazarol el. A  rehabili-tációs hozzájárulásból származó bevételek valódi szolgáltatások fejlesztése fordítása, mint társa-dalmi befektetési forma szolgálná a hosszú távon fenntartható jóléti ellátást és a  kihasználatlan ter-melői tartalékok mozgósításával a gazdaság bővülését.

A 153.822 fő havi bruttó minimál-bérként 15,6 milliárd Ft fizetést kapna összesen. Ezen bértömeg után az  állam 4,29 milliárd Ft munkáltatói járulékban, 5,38 mil-liárd Ft SZJA és TB befizetésben, és 2,76 milliárd Ft ÁFA bevételben részesülne. A  havi állami bevétel tehát ezek összegéből 12,44 milli-árd Ft lenne. Ez tehát azt is jelenti, hogy egy teljes évben már 149,29 milliárd Ft lenne az állam bevéte-le, ez tehát a  megváltozott mun-kaképességű munkavállalók fog-lalkozási rehabilitációval elérhető potenciálja, ami a  rehabilitációt követően minden évben beérkez-ne a kincstárba.

A modell kiadási oldalán a  reha-bilitációs szolgáltatások költségei jelennek meg. Ennek becslésére kétféle megközelítést lehet alkal-mazni. Az egyik, hogy az egy főre jutó költségeket a civil szervezetek működési adatai alapján tervezzük, ami egy főre kerekítve 250.000.-Ft-ot tesznek ki. Ezzel az  összeggel a 153.822 fő rehabilitációjának költ-sége 38,45 milliárd, ami az első éves állami bevételeket csökkentené. Így az  első évben 149,29 milliárd Ft helyett „csak” 110,83 milliárd Ft lenne, de a  második évtől már ismét a  149,29 milliárddal lehetne tervezni a bevételeket.

157

Az  integráció az  emberi kapcsola-tokban a másik integritásának köl-csönös elismerése, a  közös alapér-tékek és jogok alapján működnek. Ha ez az elismerés hiányzik, akkor következhet be az elidegenedés, el-szakadás és kiközösítés.

Reinhard Markowetz (In: Bund-schuch és munkatársai 1999, 145-153) húsz elvben foglalja össze az integráció lényegét: etikai kény-szer, az  ember egységének vissza-állítása, normalizáció, teljesség, területi közelség, decentralizálás, a  (gyógy)pedagógiai szaktudás szállítása a  gyermekhez, team-munka és -oktatás, integrált fej-lesztés és terápia, kooperáció a kö-zös tananyagban, kollektivitás, individualizálás, belső differenci-álás, szülői választás joga, szabad akarat, sokoldalúság, párbeszéd, közelség és távolság, további ta-pasztalatok és elképzelések.240

„Ahogyan a  normalizációs elv leír-ja a kapcsolatot a károsodott ember

240 Dr. Papp Gabriella: A  differenciálás lehetőségei a  tanulásban akadályozott gyermekek integrációjában Együtt-nevelés-együttoktatás elősegítése Ba-ranyában szerk.: Hoffmann Judit, Ti-hanyvári EszterBaranyai Pedagógiai szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatá-sok Központja Pécs, 2002. Előadás p.:47.

A második világháború fasiszta eszméi, a  tömeges kegyetlenség felháborította a  világot, újrafogal-mazta az  emberi lét alapvetősége-it. Humánus eszmék térhódítása indult el. Az  emberi fajon belüli különbségek elfogadása, egyen-rangúságának megkérdőjelezhe-tetlensége, az  egyediség tisztelete fontossá vált. A  sokszínűség in-tegrálása, a  közgondolkodásba épülése folyamatjellegű, melynek több fázisa, állomása van.

„Az integráció szó különböző tu-dományoknak és a  politikai szak-szókincsnek is része. Latin erede-tű. Jelentése: különálló részeknek valamely nagyobb egységbe való beillesz- kedése, beolvadása, egy-ségsülése. Másrészt jelentheti a  beillesztést és egységesítést (vö. Magyar Értelmező Kéziszótár). Magyarországon az  általános pe-dagógia körébe tartozó és a speciá-lis nevelési szükségletű gyermekek együttes nevelésére-oktatására az  integráció szót használják leg-inkább a szakemberek.

Általános szociális értelmezése szerint az  akadályozott emberek rész- vételének biztosítását jelen-ti a  társadalmi folyamatokban az óvodától az  iskolán át, a  szaba-didőben, otthon és a  munkában.

Vagyunk Mi: Emberek

158

séges szükségleteit környezete e célt szolgáló intézményeiben tudja kie-légíteni, mint például a büfé, az ét-terem, tömegközlekedési eszközök, uszodák stb. igénybe vétele.

3. A szociális integráció Az integráció ezen szelete az  em-berek közötti személyes vagy akár névtelen szociális kapcsolatokra vonatkozik, melyek a  közvetlen környezetben, az iskolában, a mun-kahelyen vagy a  közösség egészé-ben játszódnak le. Elsősorban tehát az  olyan magatartásformák felől közelít, mint a  beállítódás, elfoga-dás, kölcsönös egymásra figyelés. Ezt a  területet tömegközlésünk nyilvános véleménye és az  akadá-lyozott emberekről közvetített képe is jelentősen befolyásolja.

4. Személyes integráció Ez a  szempont a  nekünk fontos és hozzánk közelálló személyek-kel való kapcsolatok folyamato-san fejlődő és állandóan változó szükségletére vonatkozik, arra az  igényre, hogy értelmet adó kapcsolatokkal átszőtt kielé-gítő magánéletünk legyen: egy gyermek számára a  szülőkkel és testvérekkel, rokonokkal és kor-társakkal, egy felnőttnek a  roko-nokkal és barátokkal, a házastárs-sal és a gyermekekkel.

Egy gyermek tehát, aki távol él a  családjától személyes integrá-

és a normális életritmus, valamint egy adott környezet megfelelő kul-turális mintái között, éppilyen fon-tos felismerni azt is, hogy számos olyan összefüggés van az  egyes ember és környezete között, me-lyeket az integrációhoz hasonló ki-fejezésekkel lehet leírni. Az integrációt és annak megfelelő megjelenését valamint különböző szintjeit a  következő többszem-pontú meghatározás alapján defi-niálhatjuk:

1. Földrajzi (térbeli vagy fizikai) integráció Ahhoz, hogy egy értelmileg akadá-lyozott ember számára lehetőséget biztosítsunk az  alapvető önbiza-lomra térbeli környezete, a normá-lis mindennapok megtapasztalása, stb. alapján, a  földrajzi integráci-óra van szükség, mely azt jelenti, hogy a  lakóotthonok különböző településeken találhatók, az  isko-lákat általános iskolák épületeiben helyezik el, a  munkahelyet vagy foglalkoztatási lehetőséget az  üz-leti- és ipari negyedekben bizto-sítják, a szabadidős tevékenységek pedig - amennyire csak lehetséges

- a  megszokott szabadidős kínálat keretei között zajlanak.

2. Funkcionális integráció Ez már a földrajzi integráció kiszé-lesítése, és azt jelenti, hogy egy aka-dályozott ember, még mozgásos akadályozottsága ellenére is, egész-

159

feltételek megteremtésére. Ezért az  akadályozott embert - ameny-nyire csak lehetséges - rendszere-sen be kell vonni az  életét érintő döntések meghozatalába, különö-sen akkor, ha a további fejlődéséről van szó (pl.: hol és hogyan szeret-ne élni valaki). Ugyanilyen figyel-met kell szentelni annak is, hogy az  akadályozott emberek, mint csoport is szóhoz jussanak, vala-mint más csoportoknak is tagjai lehessenek. Bizonyos szempont-ból az önálló döntéshez való jogok gyakorlása sokkal fontosabb az ér-telmileg akadályozott emberek ese-tében, mint másoknak, mert ennek ellenkezője (az önálló döntéshez való jog megtagadása) elsősorban azt hangsúlyozza, hogy másho-gyan kezelik őket, mint a többi ál-lampolgárt, és nem érdemlik meg, hogy teljes mértékben integráljuk őket társadalmunkba.

6. Organizatorikus integráció Olyan szervezeti formák és struk-túrák, melyek az  integráció fent leírt területeit fejlesztik és segítik. ebből következően a  legmegfele-lőbbek. Általában ezt úgy érhet-jük el, hogy létező összes nyilvá-nos szolgáltatást nyitottá tesszük és olyan helyzetekben, amikor valamilyen speciális szolgáltatás-ra van szükség, vagy egy adott környezetben az  általános szol-gáltatások nem hozzáférhetők, ott olyan specializált intézményeket

ciójának egy jelentős aspektusát veszti el, melynek néha komoly káros következményei lehetnek, s a különválasztás esetleg egyszerre perifériára szorulást is jelent. Egy felnőtt esetében ezzel szemben, ha nem engedjük meg, vagy nem tesszük idejében lehetővé, hogy az - épekhez hasonlóan – életme-netének normális fejlődési lépé-seként elváljon a  szülői háztól és egy lehetőleg önálló egzisztenciát alakítson ki, ezzel megakadályoz-zuk a  személyes integráció igen lényeges lehetőségét. Ennek meg-felelően olyan szolgáltatásokat keresnek a  legtöbbször, melyek megfelelő elhelyezést és megfelelő otthont biztosítanak egyidejűleg: a  gyermekek részére kielégítő le-hetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy szoros kapcsolatot alakít-hassanak ki családjukkal, ha a fej-lesztésre csak a családtól távol van mód, akkor a hazatérést alaposan elő kell készíteni, a  felnőttek ré-szére megfelelő segítséget kell nyújtani, hogy a felnőtthöz méltó tisztességes életet élhessenek, és egyénileg integrálódjanak.

5. Társadalmi integráció Ez a  terület az  állampolgárrá vá-lásra vonatkozik, különös tekintet-tel a  törvényes jogokra, igényekre, valamint az egyéniség fejlődéséhez, a személyiség éréséhez és az egyéni szükségletek megfelelő figyelembe-vételével a  teljes élethez szükséges

160

mazkodás a többség feladata, míg az  adaptáció fázisában mindkét féltől a kölcsönös alkalmazkodást várja el. Hazánkban leginkább az  asszimilációval és esetleg – is-kolai szinten az  akkomodáció né-hány elemével találkozunk, de az  ideális - a kölcsönösség – még várat magára, csírái lelhetők fel.Muth (1991) tíz tézisben elem-zi az  integráció fogalmát. Alap-gondolata az, hogy az  integráció az  emberi együttélés formája, ép-pen ezért nem annak az  alkalma-zását kell indokolni, hanem az ettől való eltérést. Fogalomhasználatá-ban ugyan az integráció kifejezés jelenik meg, mégis tartalmában már előrevetíti az  inklúziót (befo-gadást, eleve beleszámítást).”242

Az inklúzivitás filozófiája szerint vagyunk mi, EMBEREK, és kö-zöttünk vannak alacsonyak, ma-gasak, szőkék és barnák, feketék és fehérek, okosak és kevésbé okosak, értelmileg akadályozottak. Külön-leges indoklást az igényel, hogy mi-ért is akarjuk elkülöníteni, elzárni, azaz szegregálni őket? A  speciális problémák esetében nem az  egyes emberre kell koncentrálni, a  prob-

242 Dr. Papp Gabriella: A  differenciálás lehetőségei a  tanulásban akadályozott gyermekek integrációjában Együtt-nevelés-együttoktatás elősegítése Ba-ranyában szerk.: Hoffmann Judit, Ti-hanyvári Eszter Baranyai Pedagógiai szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatá-sok Központja Pécs, 2002. Előadás p.:47.

teremtünk, melyek a nyilvános in-tézményekhez hasonlóan épültek és rendezkedtek be.”241

„A buberi (1991) Én-Te kapcsolat ér-telmében ez a speciális szükségletű és azt nem igénylő emberek kölcsö-nös megértését, elfogadását jelenti.Reiser és munkatársai (1986) olyan folyamatként értelmezik az  integ-rációt, amely az  egyén belső vilá-gától haladva a  társadalmi cselek-vések mezejére vezet. Öt szintet különböztetnek meg: az  egyes in-dividuum belső-pszichikai szintje, különböző személyek közötti in-tegrációs szint, az  oktatás didak-tikai szintje, az  iskolaszervezet intézményi szintje, kulturális nor-mák és értékek társadalmi szintje. Evans és munkatársai (1996, 9.) szerint az  integráció „az a  folya-mat, amely a  fogyatékos és nem fogyatékos emberek közötti in-terakció maximális megvalósítását célozza”. Evans a  kölcsönösség két oldalá-nak egymáshoz való alkalmaz-kodásában három fázist különít el: az  asszimiláció szakaszában a  speciális szükségletű egyén al-kalmazkodik a  többséghez, az ak-komodáció szakasza alatt az alkal-

241 Nirje Bengt: A  normalizációs elv. Ér-telmileg akadályozott emberek lakó-közösségei külföldön Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főisko-la, Bp., 1995. P.:33-53

161

…jó érzés volt megérkezni ebbe a közösségbe….

(egyetemi hallgató véleménye)

léma tehát nem az  érintett egyéné, hanem az  egész rendszer elemeit figyelembe véve kell megvizsgálni a  kapcsolatrendszer összefüggéseit (Fulcher, 1989; Skritic, 1991; idézi Ainscow, 1993b). E szerint a  szem-lélet szerint nem csak az  egyén alkalmazkodik a  többséghez, ha-nem az  alkalmazkodás kölcsönös, a többség is alkalmazkodik az egyé-ni szükségletekhez (azaz az  integ-ráció akkomodációs szintje). Ennek a  gondolatnak a  megvalósulása pl. a  ma már nálunk is tapasztalható akadálymentesítési törekvés. In-tézményesített formában nálunk az  iskola, mint társadalmi színtér szintjén indult el az  inklúziós fo-lyamat. A közgondolkodásban még csak néhány intézkedés szintjén jelent meg, de mint az  a Polgári Törvénykönyv 2014. márciusi mó-dosításából is látszik, még a döntés-hozás szintjén sem érjük el a valódi inklúziv gondolkodás szintjét.

162

„Aki képes mértéket tartani, sosem lesz függő.”Dr. Trábert Attila – Pszichiáter szakorvos242

Pszichiátriai gyógyszerek és függőség

243A szenvedélybetegség korunk tár-sadalmának kiemelkedő prob-lémája. Magyarországon 2010-s adatok alapján 16923 problémás kábítószer-fogyasztót valamint 18984 alkoholbeteget tartanak nyilván (KSH). Ugyanakkor az al-koholisták becsült száma 522000 (KSH 2010), de a  szakemberek szerint akár 1 millió ember, tehát a  kb. a  lakosság 10%-a is érintett lehet benne. A  betegség követ-kezményei (szociális, egziszten-ciális, pszichés problémák, bán-talmazások, elhanyagolás) nem kímélik a  betegek hozzátartozóit sem, kimondható, hogy a  beteg-ség az egész családot érintő prob-léma, tehát ez alapján a  magyar lakosság nagy része valamilyen formában szenved és küzd a  kór-ral. A  fenti adatok egyértelműen mutatják, hogy milyen óriási tár-sadalmi-gazdasági terhet jelent a betegség az ország számára.

243 Addiktológiai konzultáns, INDIT Közalapítvány

A szenvedélybetegség multidimenzionális szemléleteAz addikció multifaktoriális ere-detű betegség, amelynek kiala-kulásában genetikai, biológiai, pszichológiai és szociokulturális, spirituális tényezők egyaránt sze-repet játszanak, legfőbb jellemzői, hogy krónikus, progresszív, gyó-gyíthatatlan és halálos familiáris betegség.

A betegség familiáris dimenzójaA családfa-, az iker és az adoptáci-ós vizsgálatok szerint az  alkohol-betegség halmozódik a családban, az  elsőfokú rokonok között az  át-lagosnál négy-hétszeres gyako-riságú. Az  ikerkutatások szerint az  egypetéjű ikrek kétszer gyak-rabban betegszenek meg, mint a  kétpetéjűek. Az  alkoholista apától elválasztott gyermekeknél az  alkoholbetegség ugyanolyan gyakori, mint az  otthon nevelke-dőknél. Ezek a tények bizonyítják a  betegség genetikai meghatáro-zottságát.

163

a  családtagok együttes, párhu-zamos fejlődése szükséges a  gyó-gyulási folyamathoz, ellenkező esetben vagy a szerhasználat visz-szatérése, vagy a  család szétesése következhet be.A gyakorlatban emiatt folynak a  rehabilitációs otthonokban ke-zelésben részesülők hozzátartozói részére szóló családi csoportok, és alakultak ki a  hozzátartozók ön-segítő közösségei (pl.: Al-Anon, CODA), és emiatt van pszichote-rápiás oldalról kiemelkedő szere-pe a  családterápiának a  szenve-délybetegség kezelésében.

A betegség krónikus jellegeA szenvedélybetegség krónikus jellege miatt hosszmetszeti meg-közelítést igényel, a  betegség lefo-lyása jól leírható. A függőség kezdeti szakaszában a  szerfogyasztás inkább pozitív érzésekhez juttatja a  fogyasztót. A  rendszeres használat közben kialakuló tolerancia az  elfogyasz-tott mennyiség növekedéséhez ve-zet, aminek beszerzéséhez egyre nagyobb anyagi igény merül fel. Klasszikus esetben egy ideig a csa-lád „finanszírozza” a  fogyasztást, számtalan okot lehet a pénzkérés-re találni. Miután a család megelé-geli a  folyamatot, a  szerfogyasztó más forrásokat keres, eleinte akár munkával, majd a  munkahelyi problémák jelentkezése miatt ki-alakuló munkanélküliség miatt

A családon belüli szenvedélybeteg családtagok számával, betegségük súlyosságával és a vizsgált személy genetikai kapcsolatával növekszik az függőségi problémák száma.Az ilyen családokban a  genetikai meghatározottságon túl a  szer-fogyasztásra ösztönző familiáris minták, a kóros nevelési jellemzők (pl.: elhanyagolás, bántalmazás, túlóvás stb.) mindig jelen vannak. Rendszerszemléletű megközelí-tésből az  eredeti család diszfunk-cionális működésének etiológiai szerepe kiemelkedő.Utóbbi miatt érthető, hogy nem elég a  tünethordozót, azaz a  szer-fogyasztó szenvedélybeteget ke-zelni, mivel az  ahogy visszatér az  eredeti, problémásan működő familiáris rendszerbe, úgy a rend-szerek működésének törvénysze-rűségei miatt nagy valószínűség-gel újrakezdi a szerhasználatot.Másik következménye ennek, hogy mivel a  családi rendszer kóros stabilitáshoz szükséges valamilyen, a  szenvedélybeteg családokban gyakran deviáns működésből fakadó „tünet” (szer-fogyasztás, impulzivitás, agresz-szió), így a szenvedélybeteg egyén gyógyulási, fejlődési folyamatával párhuzamosan egy másik család-tag kezd „tünetet” produkálni. Mindennapos munkánk során is gyakran észlelhetőek a  előbbiek-ben leírt folyamatok. Tapaszta-latunk, hogy az  addikciók esetén

164

A progresszív jellegA függőség progresszív jellege azt jelenti, hogy a  függőnek exponen-ciális mintázattal az élete számos területén (testi, lelki, szociális stb.) fokozatosan egyre nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Rövidül az  absztinens, szermen-tes időszakok hossza, gyakoribbá válnak a  visszaesések, egyre több szert fogyaszt az illető, erősödnek a  megvonásos tünetek, testi szö-vődmények sora lép fel, a  családi konfliktusok elmélyülnek, az  eg-zisztenciális nehézségek fokozód-nak stb.. Eleinte a  függő még ké-pes meg-megállítani a lecsúszását, de idővel kontrollvesztetté válik, egyre gyorsabban és egyre mé-lyebbre csúszik. A  progresszivitás másik megnyil-vánulása a  visszaesések folyamán látszik. Ha egy szenvedélybeteg több éves fogyasztás után teljes absztinenciát tart, állapotában ja-vulás következik be, a  terápia so-rán problémái rendeződhetnek. Ha akár több éves józan időszakot kö-vetően újra elkezd szereket fogyasz-tani, a szervezete nagyon rövid idő alatt (hetek, akár napok) ugyanab-ban az állapotba kerül, amihez ko-rábban hosszú évek kellettek.Mindennek alapját a betegek ideg-rendszerében kialakult emléknyo-mok adják. Mivel ezek nem „tör-lődnek”, így azt is mondhatjuk, hogy a  betegség nem gyógyítha-tó, de meg lehet tanulni vele úgy

gyakran illegális módon (lopások, drogkereskedelem, prostitúciós stb.) szerzi meg a  szerfogyasztás fenntartásához szükséges anyagi javakat. A  függőség során tapasz-talat megvonási tünetek (melyek jelentős, egyre fokozódó félelem-mel járnak), illetve a  diszfunk-cionális, deviáns, gyakran illeg-alitásra épülő életvezetés során jelentkező szorongás miatt a  füg-gő odáig jut, hogy már nem a szer-használatból eredő pozitív érzések miatt fogyaszt, hanem az őt elbo-rító negatív emóciók megszünte-tése a célja. A szerhasználat kényszerré válik, a fogyasztó rabja lesz a szereknek, emiatt a folyamat tovább folytató-dik, az  egyén szociális, pszichés státusza egyre romlik. Az útnak három kimenetele lehet-séges. Vagy belehal az  illető (pl.: szövődmények, balesetek, öngyil-kosság stb.), vagy intézménybe kerül (pl: börtön, szociális intéz-mény), vagy legjobb esetben terá-piát kezd, és a józanodás útjára lép.A sablonosan bemutatott folyamat mintázata az  összes függőségre érvényes, természetesen az  adott szer jellemzői befolyásolják azt, azonban a  szenvedélybetegség le-folyása alapjaiban a  fogyasztott szertől függetlenül nagymérték-ben hasonló. Emiatt lehet rehabi-litációs otthonokban különböző szerektől függő klienseket együtt, egyidőben kezelni.

165

mazható. Másik fő alkalmazási te-rületük az epilepszia kezelése.

Anxiolitikumok, szorongásoldókA szorongás enyhítésére használt szerek. Mivel rövid idő alatt füg-gőséget okoznak, csak átmeneti-leg, néhány hétig adhatóak, sajnos a  gyakorlatban évekig is felírják a betegeknek.

AltatókAlvászavarok esetén átmeneti, szi-tuatív jelleggel alkalmazhatóak, függőséget okozó szerek.A gyógyszerek alkalmazás esetén meg kell említeni, hogy egy adott gyógyszernek többféle hatása is lehet, és van, hogy ami az  egyik esetben hatás, az a másik esetben mellékhatás. Hogy érthetőbb le-gyen, például egy alvást is javító hangulatjavító alkalmazása ese-tén van, hogy a depressziós beteg hangulatának javulása (hatás) mellett álmosságról (mellékhatás) számol be, ugyanezt a gyógyszert a  függőséget okozó szerek elha-gyásakor jelentkező megvonás-ban jól lehet használni az  alvás támogatására (hatás). Mindezek miatt a  gyógyszerek alkalmazá-sának megítélése szakorvosi fela-dat, az orvosi utasítások betartása mindenképpen szükséges.Gyógyszerfüggőség esetén a  be-tegek kezdetben gyakran más függőség (pl. alkoholbetegség, társfüggőség) talaján kialakult

együtt élni, hogy az  a minden-napokban ne okozzon problé-mát. Ehhez folyamatos odafigye-lés, önismereti munka szükséges, aminek pozitív hozadéka a  szer-fogyasztást megelőző időszaknál is jobb életminőség. Így sokszor előfordul, hogy a  felépülést köve-tően a betegek hálásak a betegség kialakulásáért.

A leggyakrabban használt pszichiátriai gyógyszerek rövid bemutatása

Hangulatjavítók Alapvetően a  depresszív hangulat kezelésére szolgáló szerek, emel-lett szorongásoldó, alvást segítő hatásuk is lehet. Addiktív potenci-áljuk alacsony, hatásuk kifejődésé-hez gyakran több hét is szükséges.

AntipszichotikumokA pszichotikus tünetek ( pl. hal-lucinációk, téveszmék stb.) enyhí-tésére, megszűntetésére alkalma-zott gyógyszerek, emellett súlyos magatartászavar esetén is alkal-mazzák. Szerhasználók körében gyakran kedvelt gyógyszerek erős nyugtató hatásuk miatt.

FázisprofilaktikumokA hangulati hullámzás mérsék-lésére, megszűntetésére használ-ják, elsősorban bipoláris betegség gyógyításában, de pl. impulzivitás kezelésében esetén is jól alkal-

166

A szenvedélybetegség/gyógyszerfüggőség terápiás lehetőségei.A korábban leírtak miatt érthető, hogy a  betegség sokoldalúsága miatt a terápiája is összetett, több lépésből álló folyamat.

Klienseink esetében először ál-lapotfelmérést végzünk. Ennek célja annak megállapítása, hogy az  adott illető a  szenvedélybeteg-ség melyik fázisában tart.

A betegség első időszakában, ami-kor a  szerfogyasztás még pozitív a  kliens számára, érthető mó-don nem lesz nagy motiváció-ja a  változásra, ilyenkor inkább a  hozzátartozók fogalmazzák meg a  szerhasználatot problémá-nak. Értelemszerűen a  fogyasztó a  függőséggel kapcsolatos direkt terápiás munkára nem alkalmas, inkább a  kapcsolatépítés, infor-máció átadás, a  későbbi szövőd-ményeket mérséklő ártalomcsök-kentő beavatkozás lehetséges. Ez a  későbbiekben, mikor már érez-hetővé válik a  beteg számára is a betegsége, a kliens segítségkéré-sét fogja elősegíteni.

Korai fázisban a hozzátartozókkal végzett munka tud segíteni abban, hogy adekvátan viszonyuljanak a  betegséghez, ezáltal a  szenve-délybeteg mihamarabb szembe-

alvászavar, szorongás, depresz-szív tünetek miatt kérnek segít-séget, orvosi javaslatra kezde-nek el gyógyszert szedni. Nem megfelelő orvosi kontroll miatt a  gyógyszerszedés ideje elhúzó-dik, és mivel számos pszichiátri-ai gyógyszer rendkívül gyorsan alakít ki toleranciát, illetve nagy szenvedéssel járó megvonási tü-neteket, így a  beteg tulajdonkép-pen szert vált, és hamar a gyógy-szerfüggőség útjára lép. Gyakran több forrásból (háziorvos, szak-orvosok, feketepiac, internet stb.) szerzi be a már drogként használt gyógyszert.Mindennapos tapasztalatom, hogy az  orvosi gyakorlatban gyakran inadekvátan kerülnek alkalmazás-ra a  pszichiátriai gyógyszerek. Or-szágunkban például a  nyugtatók alkalmazása sokszor nem követi a  szakmai előírásokat, nincs meg-felelő, a  függőség kérdésére is ki-terjedő kivizsgálás, az  addikcióval kapcsolatos tudás elavult, hiányos, emiatt nagyon gyakran az  orvosi kezelés mellett válik valaki gyógy-szerfüggővé. Az  ellátórendszer hiányosságai, a  gyógyszerfelírás átláthatatlansága kiváló táptalajt biztosít a betegség számára. A OEP adatai szerint az országban évente több százezren szednek nyugtató-kat, több millió doboz szorongásol-dó fogy el! Megfelelő szabályozással, a kezelési protokollok betartásával ez jelentősen csökkenthető lenne.

167

tése. Fontos ilyenkor a  moralizá-lás kizárása, az  elfogadó attitűd. A  szenvedélybetegek számos eset-ben élnek meg kitaszítottságot, szégyent, az egészségügyben nem túlságosan kedvelt betegek, gyak-ran tapasztalnak az  ellátórend-szerben elutasítást. A  józanodás elején ezek az  emlékek sokszor megnehezítik a munkát, az előíté-leteik miatt sokszor késői fázisban kérnek segítséget, és nehezen fo-gadják el a felkínált utat.Megfelelő motiváció esetén az absztinencia, azaz a  teljes szer-mentesség állapotának elérése a cél. Minderre egyrészt azért van szükség, hogy a  szerhasználattal együtt járó kóros idegrendszeri, testi működés javulhasson, más-részt ez nyit utat a szerfogyasztás-sal elnyomott fájdalmak, sérülé-sek kezeléséhez. Kiemelném, hogy az absztinencia csak az első lépés, hiszen ettől a háttérben megbúvó pszichológiai, spirituális elakadá-sok nem oldódnak még meg.Az absztinencia elérését gyógysze-res kezeléssel lehet, és bizonyos esetekben (pl.: alkohol-, gyógy-szerfüggőség) a  halálos kimene-telű megvonási szindróma (pl.: epilepsziás rohamok, delírium) elkerülése érdekében szükséges is támogatni. A  detoxifikáció eny-hébb esetekben járóbeteg formá-ban is megtörténhet, de bizton-ságosabb kórházi körülmények között lebonyolítani. Az  akut

süljön problémáival, és hajlandó legyen azon változtatni. A hozzátartozók tapasztalataim szerint gyakran nem megfelelő módon támogatják a  betegeket, sokszor a betegség káros következ-ményeinek mérséklésében látják a feladatukat (pl.: kifizetik a tarto-zásokat, falaznak a főnök előtt, ha nem megy dolgozni stb.). Ez érzel-mi szempontból érthető, ugyanak-kor a  szenvedélybetegség negatív oldalával való találkozás elkerü-lését késlelteti. Így tulajdonkép-pen abban segítik a  függőt, hogy a  kóros életvezetését fenntarthas-sa, ami aztán egyre nagyobb prob-lémákhoz vezet, tehát az  eredeti céllal éppen ellentétes hatással bír a jóindulatú családi segítség. A korai fázisban tartó, függő csa-ládokkal végzett munka a  válto-zás elindulásáig gyakran évekig is eltart, sokszor nehézkes, sziszi-fuszi jellegű. Legfőbb célja a  mi-hamarabbi józanodás megkezdé-se, hiszen minél korábban kerül kezelésbe valaki, annál kevesebb sérüléssel, szövődménnyel kell a későbbiekben megküzdenie.Ha a  kliens a  függőségét teljesen vagy részlegesen elfogadja, akkor már motivált az illető a változtatás-ra, ennek mértéke azonban nagy-ban függ a szenvedés nagyságától.Ilyen esetekben az első lépés a  te-rápiához való adherencia, tehát a  jó kapcsolat kialakítása, majd ennek alapjain a  motiváció erősí-

168

im alapján tartós józanság csak így tud megvalósulni.A rehabilitáció tehát több, egy-másra épülő lépésből áll. Az út so-rán könnyű ”megbotlani”, a  visz-szaesés a  függőséghez tünetei közé tartozik, így törvényszerű-en be is következik. A  klienseket gyakran több „körön” kell végig-segíteni, míg végül megtalálják saját útjukat. Az  egészségügyben dolgozók emiatt sokszor a  tehe-tetlenséget élik meg a betegséggel kapcsolatban, ami magyarázza a  betegséggel kapcsolatos negatív előítéleteket, és inadekvát keze-lési formákhoz vezethet. Tapasz-talatom azonban, hogy rendszer-szintű gondolkodással, a betegség jellemzőinek ismeretével, és az el-látórendszer különböző intézmé-nyeinek hatékony együttműkö-désével a  szenvedélybetegség jól kezelhető kórkép.

Pécs, 2014.04.17

megvonás időszaka 1-2 hét, de a  szervezetnek több hónapra is szüksége lehet a rendeződéshez.Az akut megvonást követően egyéntől függően pszichoszociális intervenciók sorát kell alkalmazni. Erős elhatározás esetén a  terápia ambuláns formában is megkísé-relhető, de sokkal jobb hatásfo-kú a  rehabilitációs otthonokban megvalósuló több hónapos időtar-tamú kezelés. A  rehabilitációban a  csoportterápiás formában zajló kezelés kiemelt fontosságú, mivel a  szenvedélybetegségből történő talpraállás csak közösségben tud megvalósulni. Az egyén további fejlődése során a  professzionális segítést az  önse-gítés kell felváltsa, a kliensek 12 lé-péses önsegítő közösségekben (pl.: Anonim Alkoholisták, Névtelen Anyagosok) történő integrációja kiemelt fontosságú, tapasztalata-

Ability Cafe 2014Itt befogadtak! Te elfogadsz?

Célunk, esélyt teremteni a társadalmi együttlétre.

A kávéház vendégei szórakozás, beszélgetés, kiszolgálás közben megtapasztalhatják a

részt vevő fiataloknak a jelenlétét úgy, hogy nem a fogyatékosságuk ténye, hanem

emberi értékeik kerülnek a középpontba.

Az Ability Café élő kapcsolatot teremt a fogyatékkal élők és a társadalom szélesebb

rétege között, elősegítve ezáltal a társadalmi el és befogadásukat.

A fiatalok foglalkoztatását, önálló életre nevelését a Fogd a Kezem Alapítvány

biztosítja.

170

miért veszélyesek. A  közös torna a bevezetésnél is nagyon jó volt.”

(Barcsa Zoltán, Fogd a Kezem Alapítvány tagja)

„Sok mindennel gazdagodtam. Bennem sok minden kavarog.Új embereket ismertem meg. Jó volt a közös festés, zenélés, ügyes-ségi játékok, tréningek.Itt megtanultuk, hogy a  másikat úgy fogadjuk el, ahogy van. Tole-rálni kell a beteg embereket.Előtte félénk voltam. A  tréningek után kinyíltam,kivirágoztam és nemcsak megtanulni kell amit ta-nultunk,hanem használni is kell az életben”

(Pozsgai Eszter, Fogd a Kezem Alapítvány tagja)

„….Életem egyik meghatározó napja volt, az  első ilyen alkalom. Élményekkel gazdagon, felbuz-dulva és egyben felháborodva zártam le a  napot magamban. Rádöbbentett arra a  tényre, hogy mennyi nehézséggel, igazságta-lansággal küzdenek a  fogyatékos-sággal élők. Fantasztikus élmény volt ezzel a kicsi közösséggel meg-

Gondolatok

„A fiam értesítést hozott a  Fogd a Kezem Alapítványtól, hogy EM-POWER megnevezéssel külön-böző előadások lesznek egy-egy pécsi egyetemen, melyen ők is részt vesznek, és szeretettel vár-ják a  szülőket is. Elsőként az  an-gol-magyar szótárból kerestem ki a  szó jelentését: felhatalmazás. Keresés az  interneten: feljogosít, felhatalmaz, meghatalmaz, képes-sé tesz. Gondolatok kavarodtak bennem? Melyik az „igazi”?A nagyon hasznos, elgondolkodta-tó és színvonalas programok után megpróbáltam magamban megfo-galmazni a  fent felsoroltak közül melyik jelentést érzem magaménak.

„Képessé tesz” győzte le a Felhatal-mazást.”

(Lénárt Emil, szülő)

„Sok tapasztalatot szereztem az  aktív játékok során. A  közös, integrált képzőművészeti foglal-kozások tetszettek a  legjobban. A  Vakvezető játék azért volt jó, mert felhívtuk a  figyelmet arra, hogy vannak vak emberek és az  életük nem egyszerű. Érdekelt nagyon a  függőségről-gyógysze-rek, alkohol-tartott előadás. Miért nem tanácsos ezeket használni,

171

előrehaladtával egyre természe-tesebbé vált a  velük töltött idő. A  szokatlan első találkozás után már vártam a  következő alkalma-kat. Nagyon örültem, hogy bele-csöppenhettem az  ő életükbe, ha csak kis időre is…”

(Huszár Anna, pszichológia szakos hallgató)

„…Nagyon pozitív az  a nyílt laza és fesztelen közeg amiben zajlott az  egész rendezvény annak elle-nére, hogy húsba vágó dolgokról esett szó...”

(Landkammer Dani)

„…az első alkalommal megraga-dott az  az erő, ami a  résztvevő, előadó, szülők, fiatalok, segítők őszinte és egyszerű előadásaiból, beszédeiből áradt.Jó látni, hogy azok is, akik nem rendelkeznek nagy beszélőkével, ha megtanítják kifejezni a bennük lévő érzéseket, gondolatokat, ak-kor micsoda „csodákról” tudnak tanúságot tenni…”

(Bondor Zoltán)

ismerkednem és a  többi alkalom esetén is nagyon sok mindennel lettem gazdagabb. Mivel még nem foglalkoztam fogyatékkal élőkkel, személyes kapcsolatom sem volt velük, így nagyon nagy előrelépés volt számomra ez a találkozás. Az első alkalom után nagyon so-káig foglalkoztatott az a gondolat, hogy mennyivel felszabadultab-bak, gátlástalanabbak a  fogya-tékkal élők, mint mi. Minden apróságnak tudnak örülni, és a  legfontosabb nekik az  emberi érintkezés, törődés, jókedv, embe-ri értékek. Örömmel láttam, hogy a  saját betegségeikről szabadon beszélnek, a fórumszínházban pe-dig nevetnek, mikor a  többi cso-port az ő sokszor hátrányos hely-zetüket mutatja be. Én magam, először félve játszottam a  szere-püket, úgy gondoltam, hogy ezzel megbántom őket. Később láttam, hogy szó sincs ilyenről. Megle-pő, de egyben egy nagyszerű do-lognak tartom azt, hogy előadás, játék, közös tevékenység után a csoportban mindenki elmondja az érzéseit, véleményeit. Úgy gon-dolom így nagyon jól meg lehet egymást ismerni, és az  ilyen cso-portos beszélgetések az  emberi kapcsolatokban a  legfontosabbak, valamint az, hogy mással is meg-osszuk érzéseinket….”

„…Jobban megismerhettem őket és a  világukat, a  gondolataikat és a  viselkedésüket. Az  események

172

Bátorságot gyűjtöttek és elindítot-ták munkacsapatukat – az  „Abi-lity Cafét”

A bemutatkozásra 2014. júniusá-ban került sor Pécs belvárosában, a  Nappali Kávézóban, ahol két hétig a Fogd a Kezem Alapítvány tagjai szolgálták ki a  vendégeket. Folytatása a  kezdeményezésnek 2014. augusztusában a Zsolnay ne-gyedben, a Café Griffben lesz.

A munkacsapat felszolgálói tevé-kenysége bérelhető rendezvények, kávéházak, vendéglátóegységek számára.

Érdeklődni lehet a  Fogd a  Kezem Alapítvány Terápia- és Munkaott-hon vezetőjénél, vagy a Special Pécs Fogyatékosokért Alapítványnál.

Elérhetőség:www.fogdakezemalapitvany.hu

A programsorozat 2014. őszétől folytatódik, már nem pályázati ke-retben, hanem szabad kurzusként elhivatott oktatók támogatásával

– elsődlegesen a Művészeti Karon.

A résztvevő Oktatók, Hallgatók új információkhoz jutottak első-sorban az  értelmi fogyatékosság témakörével kapcsolatban. Külön-böző szakmák különböző néző-pontjait ismerhették meg, vélemé-nyek ütköztetésére kerülhetett sor.

A legnagyobb hozadéka a  soro-zatnak továbbá, hogy az  érintett fiatal emberek, a  Fogd a  Kezem Alapítvány ellátott tagjai azzal, hogy idegen közegben, spontán helyzetekben kellett, hogy meg-szólaljanak, alkalmazkodjanak másokhoz, rutint szereztek a  tár-sasági életben.

Zárszó

173

174