Kolozs megye -történelmi szeletek I O A N - A U R E L P O P

A MAI K O L O Z S megye , mely a tö r t éne lmi (vajdaságok ideje-béli) Erdély északnyugat i részén fekszik, egy hozzávetőleg új területi-adminisztratív egység (1968-

ban alapí tot ták) , így n e m b e s z é l h e t ü n k egy e l k ü l ö n í t h e t ő fe j lődéshagyományról a mai földrajzi h a t á r o k o n be lü l . Az aktuális megyének kü lönböző közigazgatási formáit k ü l ö n ­bözte t jük m e g a m ú l t b a n . E z e k n e k mindegy ike csak rész­ben egyezett területi leg a mostani megye határaival. így több saját személyiséggel rendelkező történelmi régió is kimagaslik megyén belül: Kolozsvár és környéke, illetve Torda, Szamos­újvár, Dés és Bánffyhunyad.

Bizonyított tény, hogy ezeken a területeken már e m b e r e m ­lékezet előtti i dőkben is laktak emberek . T ö b b m i n t 1 400 tör ténelmi e m l é k m ű és védet t régészeti lelőhely tanúskodik erről. N é h á n y lelet a régi kőkorszakból (paleoli t ikum) szár­mazik. Ide t a r t o z n a k a k iskapus i kőeszközök , vagy akár a Kolozsvár t e rü le tén felfedett egyes leletek is, amelyek több min t százezer évesek. A neol i t ikumból , illetve az újkőkorból (kb. i.e. 7000-3700) származó leletek sokasága min t egy 60 helység terüle tén helyezkedik el, köz tük kü lön eml í t endő a Bácstorok (Románia területén itt fedték fel a neol i t ikum leg­régebbi korszakából való anyagokat) , a Tordai H a s a d é k (itt olyan tárgyakat fedtek fel, amelyekről egy egész kultúrát n e ­veztek a neol i t ikum közepe táján) és Nagyiklód (ahol az egyik legnagyobb temető található a kései neolit ikumból). A bronz-korszakbeli (i.e. 3700-1200) leletek megközel í tő leg 90 hely­ség területéről ásattak elő Kolozs megye területén és legtöbb­j ü k a Segesvár-Wietenberg kul túrába sorolható. A koppándi tanúbizonyságok a legjellegzetesebbek.

Számtalan maradványunk van az első vaskorszakból (Hall-statt) , a legfontosabbak közé so ro landóak a szamosfalvi és bánffyhunyadi nagy, e rőd í tményekke l ellátott te lepülések. 1000 u t án a t rákok hata lmas etnikai csoport jából északon-fokozatosan kiválnak, a géták és a dákok, akiket számos sza­kér tő gé ta -dákokként emleget , a két csopor t anyagi és lelki közösségének köszönhetően. Erdélyben a dákok voltak je len . A dákok korszaka jó l k imuta tha tó a megye területén, annak minden fejlődési szakaszában. A felfedezett nyomok jellegzetes

dák eszköztárat felsorakoztató lakások. Az eszközök z ö m é t égetett agyagból készült d íszedények teszik ki, illetve a kéz­m ű v e s dák kannák, k o r o n g o n készül t nagyobbnál nagyobb edények (vizes kannák). A Kisszamos partján fekvő település, a mai Kolozsvár, vagyis Napuca, melyet Ptolemaiosz, a geográ­fus említ (i. sz. II. sz.), rendkívül fejlett volt, így „Dácia [egyik] legfényesebb vá rosakén t" t a r to t ták s z á m o n . Torda he lyén (Potaissa, Potavissa) is egy dák települést igazoltak, Kolozs és D e z m é r he lyén pedig két kisebb települést je leztek. A vas­korszak második szakaszában (Latène) a dák népesség j e l en ­

léte mellet t az archeológiai kutatások a kelták je lenlé té t is ki­

mutatták, az apahidai és dezméri temetkezési helyek leleteinek

segítségével. A sírboltokból jellegzetes tárgyak kerül tek elő: b ronz karperecek, különféle lószerszámok, de tipikus dák tár­gyak is. Ez a tény a két nép együtt é lésének folyamatát ábrá­zolja, mely a kelták beolvasztásával végződött . A megye te rü­letén fontos szkíta leleteket is felfedtek.

A második dák-római háború (105-106) következtében a rómaiak elfoglalták Erdélyt. Ez teljesen megváltoztatta a vidék fejlődési feltételeit. 106 után a megye területe Dácia, a római tar tomány részévé vált. A római civilizáció behatolása n e m áll m e g Napocánál , Potaissánál, vagy a kasztrumoknál (telep). A vidéki területeken - Kajántó, Csomafája, Apahida, Mezőszo-por — is felbukkan az úgynevezett villae rusticae (udvarház-gaz­daságjellege van). Akisbácsi, szucsági, mészkői és hidasi kőbá­nyákból az építkezéshez és az emlékművek faragásához kifejtett kő, az Aranyos partjain mosot t arany, dési, széki és kolozsi só­bányából bányászott só illetve a számos agyagbánya egy gazdag térségről árulkodik, mely elősegítette a mesterségek gyors fej­lődését, elsősorban a nagy városközpontokban. Napoca és Po-taissa városában a régészek által igazolt kőműves és fazekasmű­helyek működtek, melyek nem csupán a város belső szükségleteit látták el, h a n e m a tar tomány jelentős területének szükségleteit is. A két várost, melyet a rómaiak névvel együtt vettek át a dákok­tól hamarosan municipia és coloniae rangra emelték.

107 és 109 között épült az az út, amely összekötötte az orso-vai (Dierna) D u n a völgyet a Zilah megyei Mojgrad-dal (Poro-l i s sum) , átszelte U lp i a Traianát (ma Sarmisegetusa) , A p u -

l u m o t (Gyu la fehé rvá r ) , Potaissát és N a p o c á t . M é g m a is láthatók az út némely nyomai. Később (123-124), Erdély észa­ki részének Dacia Superior-ból való lecsatolásával megalapítják Dacia Porolissensis tar tományt . Napoca városát municipium-m á avatják és az új t a r tomány székhelyévé. A szamosújvári római kasztrumban talált katonai diploma, melyet Hadr iánusz császár állított ki 133 júl ius 2-án, említi először Dacia Porolis-sensis-t. A t a r tomány északi oldalának védelmezésére római szokás szerint limes-eket, vagyis földhányásokat emeltek. 156-157-ben erősítik m e g a Szamos men t i dák limeseket, melyek a szabad dákok támadásainak voltak kitéve. Szintén a védel ­mi okokból telepítették Potaissába (167-169) az V. M a c e d ó n légiót, me lye t Keletről hoz tak ide, és amely a római Dácia északi határait erősítette. A szamosújvári, alsókosályi, gyalui és sebesvári ka sz t rumokba is katonai egységeket, lovas- és gyalogos segédalakulatokat szállásoltak be.

C o m m o d u s (180-192) u r a l m a alatt, N a p o c á t coloniává avatják - ez volt a legmagasabb rang, melyet egy Római Biro-d a l o m b e l i t e lepülés kapha to t t , és a ranggal együt t a város lakói egyenjogot élveztek a római polgárokkal. Ugyanez történt Potaissával is, melyet Sep t imius Severus (193-211) u ra lma alatt avattak coloniává. Az utódja, Caracalla császár (211-217) Dáciába látogatott, mely alkalommal helyreállítják az alsóko­sályi kasz t rumot .

Valamikor 271 és 274 között , valószínűleg több év letelte alatt v isszavonul a római katonaság, közigazgatóság és egy Dácia lakosságának egy része. A m i n t e g y 170 évnyi r óma i fennhatóság alatt, az „egész római világból" (ex toto Orbe roma­no) érkezet t számos latin nyelvű telepes anyagi és szel lemi kultúrája összefonódot t a s z á m b a n sokkal k isebb ő s h o n o s lakosság életmódjával majd végül előtérbe került . Ez vezetet t a t a r tomány mély és visszafordíthatatlan elrómaiasodásához. A latin nyelv kényszerű bevezetése és a római civilizáció elsa­ját í tása, illetve ezek köve tkezménye i a r óma i korszak leg­markánsabb jelenségei .

A u r e l i a n u s Dác iábó l való v isszavonulása u t án , Kolozs megye területén, akárcsak a volt római Dácia egész területén, egy te l jesen róma ia s í t o t t latin nye lvű népes ség m a r a d t , a r o m á n nép etnikai gyökerei. A Kolozsváron, Tordán, Désen , Gya lun és Széken felfedett régészeti leletek tisztán je lz ik az ősi je lenlé te t a IV.-VI. században. Az itt talált kerámia tech­niká jában és díszí tési r e n d s z e r é b e n k i m u t a t h a t ó a r ó m a i t a r t omány öröksége. A mezőszopor i régészeti leletek (III.-IV.) a szabad d á k o k é szak -Erdé lybe való beha to l á sá ró l tanúskodnak, a potaissai, napocai és szamosújvári stb, ókeresz­t é n y (IV. sz.) tá rgyak ped ig a ke r e sz t énység beveze t é sé t bizonyítja a dák- római népesség sorában. A IV sz.-dal kez­dődően bizonyított a vándor népekjelenléte is a régebb római fennha tóság alatt levő terü le t északi részein. Ezzel magya­rázható az Apahidán felfedett ge rmán (osztrogót vagy gepi­da) V sz.-i temetkezési hely, mely egyike E u r ó p a legfonto­sabb edd ig felfedett régi g e r m á n k incse inek . Az egyik itt elhantolt vezetőt O m h a r u s n a k hívták. Az V-VI. sz.-i cégei és mezőszopor i régészeti leletek az őshonos lakosság je lenlé te

mel le t t t anúskodnak az Aure l i anus visszavonulását köve tő időszakban. A vándo rnépek közül , Kolozs megye terüle tén is a szlávok voltak a legnagyobb hatással. A kárpátokba való tömeges behatolásukat a szamosfalvi régészeti leletek (VII. sz.) is bizonyítják Kolozsvár környékén .

A n o n y m u s , a Gesta Hungaroruni írója szerint, Erdély észa­ki részén, a 900-as évek táján létezett egy független r o m á n -szláv fejedelemség (az uralkodót itt dominus c ímmel illették), melyet egy Gelou (Gelou quidam Blachus) nevű r o m á n veze­tett. Új keletű kutatások kimutatták, hogy ez a politikai alaku­lat (a fejedelemség t e r m i n u s rokon a vajdaság terminussa l ) magába foglalt a mai Kolozs megye szívét és a mai Szilágy megye keleti részét. Gelou székhelyül szolgáló vára a „Szamos folyó mellet t" volt - így szól a krónika - vagyis valahol a Kis-Szamos völgye m e n t é n , lehet a mos tan i Gyalu kö rnyékén vagy éppen Napocán . A X . sz. Kezdetén Gelou országát egy magyar csapat hódítja meg, Anonymus krónikája szerint T ö h ö -t ö m m e l ( T u h u t u m , Té t ény ) , H o r k a apjával az élen. A m a ­gyar hódí tók politikai központjukat Gyalu és az ókori Napoca romjainak környékére teszik. Az utóbbiak közelében két fontos t eme tő t fedeztek fel, melyek a magyar hódí tás korszakából valók. A IX.-X. sz.-ban épül tek és m ű k ö d t e k a fából és föld­ből emel t ko lozsmonos to r i , várfalvai, kozárvári és dobokai várak, melyek később a Magyar Királyság által meghód í to t t Erdélyben, Kolozs, Doboka, Torda és Szolnok vármegye köz­pontjaivá váltak. Ge lou (Gyalu) r o m á n o k és szlávok lakta fe­j e d e l e m s é g é b e n vol t hadsereg is, de a ka tonák csak íjjal és nyíllal voltak felfegyverkezve. A magyar kémek a hódítás előtt j e l e n t e t t é k u ra lkodó iknak , hogy a fe jede lemség lakossága ugyan szegény, de az ország maga gazdag sóban és a rany­ban is, amely ot t csi l lámlik a folyók homok jában . A Tran-silvániával rokon , archaikus „Ult ras i lvana O r s z á g " (vagyis „az e r d ő n túli ország") nevet is ebben a pe r iódusban kapta, amiko r T ö h ö t ö m csapatai a M e s z e s - k a p u m e n t i m é h e s e k környékén voltak és épp készültek átkelni az e rdőn megszáll­ni Gelou országát. A krónika emlí t m é g egy fontos eseményt , me ly Ge lou vesztesége és elesése után tör tént : „látván u r u k elestét" a r o m á n és szláv lakosok , jószántukból kezet fogtak" az el lenséggel és T ö h ö t ö m ö t választot ták u r u k u l . Esküvel is megerős í te t ték ígéretüket egy Esculeu nevű - ma Esküllő (Kolozs megye) - helységben. Ezzel a tettel el ismerték a fegy­verrel bevett és leigázott régi román-sz láv lakosság jogai t és kiváltságait.

1002-1003 körül győzi le I. István, Magyarország királya, az erdélyi uralkodót , II. Gyulát , T ö h ö t ö m utódát . Erdélyt -pontosabban a későbbi vajdaság nyugati részét - formálisan beiktatják a Magyar Királyság politikai rendszerébe . Erdély tu la jdonképpen i , katonai és i n t é z m é n y e s meghód í t á sa fo­kozatosan tör tén ik meg , a XI. sz. másod ik fele után. A leg­régebbi i smert magyar okirat, mely Erdély tö r téne lmét é r in ­ti (1075-el kapcsolatosan) a tordai sóvámról tesz emlí tés t . A nyugatról behozot t politikai és társadalmi-gazdasági in téz­m é n y e k e n kívül, az országban elterjed a latin r í tusú (később ka to l ikusként i smer t ) egyházi élet rendje is. A h a g y o m á n y

szerint a kolozsmonostor i Benedek- rend i apátság alapítója I. László, magyar király (1077-1095) volt. Az apátságot a közép­kori Erdély egyik legfontosabb egyházi intézményeként tartják számon. A fent említett katolikus monos to r évszázadokig vita tárgya volt és hatalmas vagyoni konfl iktusban volt az e rdé ­lyi püspökséggel. Ez a katolikus egyházmegye, me lynek va­lószínűleg bizánci előélete volt, fokozatosan alapult a X I . -XIII . sz. során és a legfr issebb ku t a t á soknak megfe le lően eleinte n e m G y u l a f e h é r v á r o n vo l t a székhe lye . Első v á n ­dorközpontjai Erdély északi részén helyezkedtek el, Kolozsvár-Szászfenes-Gyalu környékén, ebben a régióban voltak a p ü s ­pökség legfontosabb birtokai is egészen a XIV sz.-ig. M i n d e n bizonnyal n e m vélet len egybeesés az sem, hogy Kolozsvár főtemplomának védőszentje Szt. Mihály volt, akárcsak a gyula­fehérvári püspöki katedrálisnak.

A Geloutól átvett területen az élet m é g hosszú ideig a régi kerékvágásban folyt, főleg mivel az újonnan érkezettek kevesen vol tak és n e m r e n d e l k e z t e k egy f e l s ő b b r e n d ű civilizációs modellel . Épp ezért az első, a magyarok által bevezetet t köz­igazgatási szervezeti fo rmák alig a XII . sz.-ban igazolhatók, a Magyar Királyság megszilárdulása és a régió tényleges meg­hódítása után. így D o b o k a vármegye első okiratos emlí tése 1164-ből származik, m ígKo lozs megyéé 1177-ből. 1213-ban említik Kolozs várát (castrum Clus), mely valószínűleg egy régi római név, amely a latin clausus-ből (dusa és dus válatozatokkal) származik, me ly zárt, szoros d o m b o k közti helyet j e lö l . A nevet majdan a régi római és r o m á n nép adta. Mellesleg e m ­lítésre mél tó , hogy a Torda és Kolozs nevek első igazolt írá­sos formái, annak ellenére, hogy kancelláriai latinnal j egyez­tettek, azonosak , vagy m a j d n e m azonosak a szóban forgó helységnevek r o m á n fonetikus alakjaival. 1214-ben eml í t ik okiratban Dés t , me ly a mai Kolozs megyével nagy részben egyező Belső-Szolnok vármegye (a későbbi Szamos v á r m e ­gye) fővárosa volt.

1241-ben k o m o l y a n fe lborul t a v i d é k lakosainak élete , amikor betörtek a tatárok. Magyarország szíve felé haladtában, Kadán m o n g o l hadvezé r seregei bevesz ik ápril is 11-én Kolozsmonos tor várát és lekaszabolják az ott m e g h ú z ó d ó la­kosságot. A fejedelemség lakosságának átlag 10-15%-a elpusz­tult, vagy rabságba került . Rogerius barát, Carmen Miserabüe (Sirató ének) c. munkájában azt állítja, hogy „az e rdő mellet t volt egy falu, melyet a nép nyelvén Magyarfrátának hívtak, és itt, négy mérföldre az erdőtől egy gyönyörűséges magasságú hegy e m e l k e d e t t a magasba" , ahová „férfiak és a s szonyok sokasága" menekült . Minden bizonnyal az azonos nevű Kolozs megyei faluról volt szó. Az invázió után számos véde lmi és megelőzési műve le t e t haj tot tak végre és erős k ő e r ő d í t m é -nyeket ép í te t tek . A XI I I . sz. m á s o d i k fe lében e m e l i k fel a középkori Kolozsvár első várfallal bekerí tet t övezetét, me ly kb. 7 ha- t foglalt magába és később Óvár néven vált i smer t ­té. Sokkal később 1405-ben L u x e m b u r g i Z s i g m o n d király (1387-1437) parancsára , ki terjesztik a várfalat, m e l y a XV. sz. során fokozatosan, egymást követő beavatkozásokat igé­nyelve végül 45 hektárt ölelt körül. Visszatérve aXIII . sz.-hoz

szere tnők megemlí teni , hogy ekkorra teszik Torda vármegye - melynek területe nagy részben a mai Kolozs megye területén feküdt - első hivatalos emlí tését (1256), akárcsak a Szamos-Újvár városé t (1291) , me lye t a he lybé l iek csak Ú j v á r k é n t emlegettek. 1332-ben említ ik először Bánffyhunyadot is.

Területileg változó közigazgatási fejlődése volt, a rajta átha­ladó korszakoknak megfelelően, így Kolozs megye középkori társadalma a román-sz láv fejedelemség/vajdaság régi s t ruk­túrájára épült , melyhez u tóbb társultak a nyugati je l legű ci­vilizációs model lek, melyeket a magyar királyság vezetet t be: a királyi várak szerveződése (mely ráépül t a régebbi várak szerveződésére) , a megyék és a katolikus kolos torok szerve­ződése és később Kolozsvár, Dés , Torda városainak illetve a sófejtő és bányászvárak (Désakna, Szék, Kolozs, Torda, To-rockó) szervezési formái - ahol románok , magyarok, vendég n é m e t e k és más nemzet i ségek együtt éltek és dolgoztak.

Kolozsvár, Torda és Dés városainakjóléte - mely a mester­ségek változatosságának és sokaságának illetve a helyi keres­kede lemnek köszönhető, mely számos kereskedőt és k é z m ű ­vest vonzott a vásárokba - városi aspektusokban is tükröződött: radiális-koncentrikus utak és kisutcák, közin tézmények (pol­gármesteri hivatalok, iskolák, céhek székhelyei), gótikus és re ­neszánsz emlékművek (templomok, szobrok). Egyes városokat, min t láttuk védő- és óvófalakkal kerítenek be (Kolozsvár). M í g az u rbánus és kvázi u rbánus lakosság - főleg a városközpon­tokban élők - zöme német volt és részben magyar (a románok csupán a perifériákon és az elővárosi falvakban telepedtek le), a vidéki világ nagy része román volt helyi feudális viszonyokkal, jel legzetes római-bizánci gyökerekkel és szláv-bizánci befo­lyással. A régi helyi vezetők, teljes és részleges falu tulajdono­sok - kenézek/városbírók és vajdák/ hercegek - nagy része a királyság nevében előjogot élvező új n e m e s urak alattvalóivá válnak.

AXIII . -XIV sz. fordulóján a sok német lakost („vendégek") számláló Kolozsvár fontos növekedésnek indult . Fontos sze­repetjátszott Torda is, ahol az erdélyi nemesség tartotta gyűlé­seit, me lyeke t a vajda e lnököl t . Kolozsvár t ö r t é n e l m é b e n fontos pillanat 1316 augusz tus 19-e, amikor An jou Károly Róber t király királyi várossá (civitas regia) avatta a települést . N e m sokkal később , 1323-ban alapítják az első kolozsvári pénzverdét , a Károly Róber t által beiktatott pénzre fo rm k ö ­vetkezményeként . Bár a kolozsvári Szt. Mihály t e m p l o m épí­tését a X V sz.-ban fejezték be , a kőép í tményrő l m á r 1349-ben készült lejegyzés, feltételezhetően az első. Ennek a csarnok t ípusú, gót ikus t e m p l o m n a k a megépí tése - mely nemcsak a város de egész Erdé ly j e l k é p e - t öbb művész i k é z m ű v e s m ű h e l y megalapítását és fejlődését feltételezte, mely értékes művészeke t vonzo t t a városba. 1373-ban, IV Károly császár parancsára, Nico laus fiai, M á r t o n és György, a két kolozsvári néme t szobrász, megalkotja Szt. György bronz szobrát, melyet a prágai Szt. V i tus -dóm terén he lyeznek el. E n n e k a szobor­nak egy késői másolata áll manapság a vol t Fe rences - rend i kolostor (mostani református t e m p l o m ) előtt Kolozsváron. Bár a két szobrászművész alkotásainak nagy része elveszett

az idők folyamán, m ű v é s z e t ü k meghaladja a kolozsvári és erdélyi gótikus művészet nívóját, é rdemben összehasonlítható és ö s szemérhe tő az akkori európai művészet te l . Egy másik n é m e t művész , Kolozsvári Tamás, az alkotója az 1427-ben festett, a keresztre feszítést ábrázoló szárnyasoltárnak, melyet az esztergomi Keresztény M ú z e u m őriz napjainkban. A szár­nyasoltár táblái Krisztus kínszenvedését je lení t ik meg , a k ö ­zépkori erdélyi művésze t legmagasabb szintjén.

A XV és XVI. században Kolozs megye területe hatalmas társadalmi megmozdulások színhelye volt. Észak-Erdély román és magyar lakosainak 1437-1438-ban zajló nagy felkelése (A bábolnai felkelés) javarészt a mai Kolozs megye területén m e n t végbe. A „magyar és r omán lakosok közössége" és a nemesség közöt t kötöt t két fontos egyezséget, 1437-ben, szokás szerint a kolozsmonostor i konventben törvényesítették, Erdély észa­ki felének akkori hiteleshelyén. A parasztok azon próbálkozása, hogy „állampolgári" (királyságbeli) jogaikat elismertessék, min t régen, illetve hogy egy kiváltságos csoportot hozhassanak létre (egy gyűlést, egy közösséget, azaz universitas-X) a kor céhmodellje szerint , m i n t azt n e m r é g kimutat ták, egy régebbi epizódból származtatható, éspedig a 900 körül véghezvit t esküllői h ű -ségeskűből, és fogadásból", amikor két egyenlő és szabad kö ­zösség megegyezett jogaik tiszteletben tartásával kapcsolatosan. A 900-as és 1437-es események megközelí tőleg ugyanazon a területen zajlottak. A parasztlázadás következményei Kolozsvárt sem kerülték el. 1438-ban a Bábolnai Felkeléssel való társulása miat t elveszíti városi kiváltságainak egy részét, melyeket csak később , H u n y a d i J á n o s idejében kap vissza. A H u n y a d i a k családjának tör ténelme is mélyen kötődik ezekhez a helyekhez. 1443 február 2 3 - vagy 24-én születik Corvin Mátyás, Szilágyi Erzsébet és Hunyadi János fia. Mátyás király 1458 és 1490 között uralkodot t Magyarországon. Mátyás szülőháza, bár sok vál­tozáson m e n t keresztül, tisztán őrzi a Reneszánsz jegyeit és a mai napig is áll, és Mátyás-házként ismeretes. Corvin Mátyás uralkodása alatt vigyázott szülővárosára, annak lakosaira és j e l ­legzetes in tézményei re . Mátyás király halála után, az ország és Erdély békéjét számos esemény kavarta fel. Köztük feltétlenül emlí tendő a XVI. sz. elején végbemenő újabb hatalmas paraszt­lázadás, mely időnkén t egészen sötétre fordult . 1514-ben a parasztokat Budára hívták, a törökök ellen vívott keresztes há ­borúba, de egy váratlan fordulat révén, a kereszt nevében vívott háború társadalmi felkeléssé változott, melyet Dózsa György, nemesi rangra emelt székely paraszt vezetett. A kolozsvári és dési szegény városlakók is részt vettek a lázadásban. D e ezzel n e m ért véget ezen vidék lakosainak az 1514-es felkelésben való részvétele: a paraszthadakegy részét már Kolozsvár köze­lében legyőzik a nemesi seregek, Mészáros Lőrincet, a lázadás egyik fővezérét pedig a város főterén húzzák karóba.

A XV-XVI . század folyamán Erdély, de főleg Kolozsvár környéke komolyan tartja a kapcsolatot a kárpáton túli r omán országokkal is. N e m csak politikai és gazdasági kapcsolatokról beszé lhe tünk , h a n e m szel lemiről is. M i n t tudjuk, az e rdé ­lyi románokat - akik mindaddig külön csoportosulásként vet­tek részt Erdély politikai é le tében a XIII . és XIV. sz .-ban -

1366 u tán kezdték fokozatosan kizárni a gyűlésekről, vagyis azokból a kiváltságos csoportosulásokból, melyeknek hatalom volt a kezükben. A fő ok az o r todox valláshoz való tar tozá­suk volt , melye t szakadár val lásnak tar to t tak és sokszor az eretnekséggel társítottak. A magyar katolikus állam komolyan vet te az „apostoli királyság" szerepet és felkarolta a felada­tot , mi sze r in t m i n d e n eszközzel a „szakadárok, e r e t n e k e k és pogányok" ellen kell harcolnia, így már Erdélyben is képte­len vol t h iva ta losan e l fogadni egy n e m ka to l ikus e tn ika i csoportot . így a r o m á n o k - egy olyan nép , melyet fegyver­rel győztek le és hódítot tak meg, és egy ideig a hódí tó urakkal egyenlőkként tartottak számon - egy alacsonyabb fokra kerül ­tek. E n n e k egyik je le „szakadár" egyházuk semmibevé t e l e volt, mely a klérus és a rangsor működésével kapcsolatos tiltá­sokban valósult m e g illetve új kul tuszintézmények építésének betiltásában. E n n e k ellenére az erdélyi r o m á n o k keleti egy­háza, n e m hivatalos közegben továbbra is működö t t . Kolozs­vár környékén ennek az egyháznak volt néhány felsőbb rendű központ ja is, me lyeke t a moldva i egyház és moldvai világi s zemé lyek támogat tak . így 1488-ban eml í tés t t e sznek egy or todox érsekről, feleki Dani i l - ról , 1498-ban pedig már iga­zolt tény a feleki érseki t e m p l o m létezése. A X V sz. második felében, valószínűleg Ştefan cel M a r e moldvai segítségével, felépül a t e m p l o m , mely Erdőfelek főszékesegyháza, érseki katedrál isa lesz. 1497 d e c e m b e r é b e n Moldva i Izsák k i n c ­s tárnok egy ezüsttel veretett szláv evangél iumos könyvecskét készített a feleki érseki t e m p l o m részére. Az ezüstkötésbe val­lásos feliratot vésett . M i n t tudjuk, Ştefan cel M a r e h ű b é r -bir tokokat kapott a magyar királytól Erdélyben. Ezek Csicsó és Kükül lővár v idékei vo l tak m i n t e g y 80 faluval. Ezekbő l az e lőbbi vol t a legnagyobb és sok Kolozsvár környéki fal-vat is magába foglalt.

Egy m á s i k mo ldva i h e r c e g neve is k ö t ő d i k E r d é l y h e z , méghozzá a Pet ru Rareşe, Ştefan cel Mare fiáé, aki Zápolya Jánostól , a Földvári nyereség (1527) fejében kapta ajándékba a bálványosváraljai várat (Radnával és Besztercével együtemben). Ezek az adományok társultak a régi örökölt adományokhoz , Csicsóhoz és Küküllővárhoz. Az egyházi élet megfelelő szer­vezettsége érdekében Petru Rares a putnai Anastasie püspököt helyezte ki a Ştefan cel M a r e által alapított régi révkolostori t emplomba . így Anastasie püspök számtalan erdélyi r o m á n t ol talma alá vett . Anastasie 1529-ben válik révkolostor i p ü s ­pökké és 1531-ben már m e g is említik egy t emplomi felirat­ban. Anastasie püspöksége alatt, a révkolostori kolostor, mely­hez az előbbi vajdákjóvoltából két falu és egy ma lom tartozott, Petru Rares hozzácsatol m é g négy falvat, és 1530-ban egy új t emp lomot is alapít ezen a helyen.

Gr igore U r e c h e azt állítja arról az Anastasie püspökrő l , aki 1536-ban „felekinek" m o n d o t t a magát, hogy 1538-ban a Csicsóba m e n e k ü l t és t rónfosztot t Petru Rares fejedelem elfogását forralta. Zápolya János vagy Ştefan Lăcustă (új feje­delem) kezébe akarta adni Petru Rarest. Ennek a cselszövésnek az ellenére Anastasie-nek sikerült egészen 1546-ig a p ü s p ö ­ki székben maradnia, amikor végül Petru Rares Tarasie p ü s -

pököt küldte a helyere. 1550-ben Iliaş Rares azt írja a beszter­ceieknek, hogy Révkolostorba Gheorghe püspök fog érkezni, akit Szucsáván választottak és emeltek püspökké. Utána Marcu püspök következe t t Révko los to ron (1557-ben eml í t ik ) . A Reformáció behatolása után és a Moldvai urak Erdélyi b i r to ­kainak elvesztése után (1561) a Keleti-Kárpátok ment i román állam már n e m tudta hasonló kitartással ol talmazni az e rdé ­lyi román templomokat . Akárhogy is vesszük számtalan bizo­nyítéka van annak, hogy a révkolostori püspökök Moldvából jöt tek, hogy a moldvai fejedelmek kü ld ték őket , besztercei szász főb í róhoz c ímze t t fejedelmi ajánló levéllel. Az egy­házi törvény szabályai szerint avatták őket püspökökké a szu-csávai, moldvai érsekek, akiket a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus ruházot t fel ezzel a ha ta lommal .

1537-ben Varlaam havasalföldi érsek Feleki Dani i l u t ó ­daként, e n n e k testvérét, Petrut avatta püspökké , akinek aján­dékul egy kul tusz tárgyat adott , me lyre saját neve és R a d u Paisie vajda neve volt h ímezve, a Világ Alkotásának 7045-ik „évében" (1537, Krisz tus születése u tán ) . 1538-ban, Pe t ru p ü s p ö k alatt, E r d ő f e l e k e n l o a n vo l t a pap . 1550- tő l l o a n pap birtokában volt az egész falu vagyona - a falu mely egykor Daniil püspökhöz tartozott. Valószínűleg Petru püspök adhat­ta el Ioan-nak a vagyont. 1572-ben Báthory István el ismeri az erdélyi és partiumi románok püspökét, Eftimie semélyében, de csakTorda, Kolozs, Doboka és Belső Szolnok vármegyék­ben, majd ké sőbb B i h a r b a n is. 1 5 7 3 - 7 4 - b e n Ef t imie H a ­vasalföldre és M o l d v á b a utazik , ahol Ion-Vodă fe jedelem átadja neki R o m a n püspöki székét (1574). D e Eftimie p ü s ­pöksége rövid é le tű vol t R o m á n b a n ( Ion-Vodă fe jede lem elhalálozása miat t ) , így 1574június 11-én visszatér Erdélybe, ahol megkapja Révkolostor püspöki székét. Püspöki vezetése alá tartozott Belső Szolnok, Kolozs és Torda vármegye, a m e ­lyeknek halála napjáig gondját viselte (1576). A püspöki széket a moldvai Spi r idon veszi át, akinek püspöki ha ta lma ki ter­jed Kraszna és Közép Szolnok vármegyékre is. M í g néhány hónap erejéig Gyulafehérvár érseki helyet tesévé nevez t ék ki (1585), Spiridon a györgyfalvi Gheorghe papra (aki közben érseki rangra emelkedett) bízta a papoktól begyűjtendő püspö­kijövedelmek beszedését. AXVI.- ik században Révkolostoron loan C e r n e a vol t a pap, „néhány r o m á n t e m p l o m o r t o d o x p ü s p ö k e és a r évko los to r i m o n o s t o r h á z f ő n ö k e " . M i h a i Viteazul egyik erdélyi segítője volt.

A XVI. század közepén Erdé lyben fontos politikai és h i t ­felekezeti változások m e n n e k végbe, amelyekben Kolozsvár (a környező területekkel együtt) fontos szerepet játszik. 1541 után, amikor a Porta fennhatósága alatt Erdély önálló fejede­lemséggé válik, a fejedelem Gyulafehérvárra teszi székhelyét, de a Fejedelemség legfontosabb városa Kolozsvár marad (mint­egy 8-10000 lakossal), ahol t öbb m i n t 80 Dié tá t ( O r s z á g ­gyűlést) tartottak. Mivel a város több pusztítást is elszenvedett a XVI. és XVII. század fordulóján Beth len Gábor fejedelem segítette e n n e k újjáépítését, ezáltal új e lőnyöket biztosítva. 1542-ben összeült Tordán a Diéta, mely az Erdélyi Fejede­lemség új poli t ikai és közigazgatási szervezésének alapjául

szolgált. M i u t á n Magyarország fe lbomlik és Erdély kvázi-öná l ló fe jede lemséggé vál ik a R e f o r m á c i ó k ö v e t k e z t é b e n kele tkezet t új vallási felekezetek szabadabban m e g t u d n a k nyilvánulni. A kolozsvári és Kolozsvári környéki szászok mind á t té rnek a lu theránus hi tre, n e m z e t ü k hitvallását követvén. A magyar nemesség rövid lu theránus tapasztalat u tán e lny­omórész t kálvinista hi t re tér, az új felekezet központja pedig sz in tén Kolozsvár marad . Épp ezér t a kálvinista hi te t m é g „kolozsvári vallásnak" is nevezik. Itt szerveződik az új uni tá­rius egyház is, mely az összes protestáns felekezet közül a leg­radikál i sabb ( s z e n t h á r o m s á g e l lenes) . Az un i t á r i u s vallás követői a mai napig is büszkén vallják, hogy Kolozsvár az un i ­tar ianizmus központja a világon. Mindezen változások többé-kevésbé békés ú ton m e n t e k végbe, hiszen az 1543-as Kolozs­vári Dié tán , ahol kikiáltották a fejedelem megválasztásához való jogot , kikiáltották az erdélyiek vallásszabadságához való jogát is. Az új vallások hamar terjedtek az 1550-ben (a régeb­bi, brassói és szebeni n y o m d á k u tán) a lapí to t t kolozsvár i nyomdának köszönhetően, me lynek létrejöttét a Kolozsvárra települt nagydisznódi , szász eredetű Heltai Gáspár fáradozá­sai te t ték lehetővé. Heltai a kálvinizmus h ű követője volt. Az uni ta r ian izmus élén egy másik érdekes kolozsvári személyi­ség állt, Dávid Ferenc, aki sz intén néme t apától származott , és aki élete során négy féle hitvalláshoz tartozott : katoliciz­m u s , l u the ran izmus , ká lv in izmus és végül un i t a r i an izmus . H a s o n l ó sorsa vol t Z s i g m o n d Jánosnak is, Zápolya János és Izabella fiának, akit 1556-ban a moldvai és havasalföldi sere­gek segítségével he lyeznek vissza a fejedelmi t rónra Kolozs­váron. Ugyanakkor 1557 j anuá r 1-én született Kolozsváron Bocskai István is, aki 1604 és 1606 közöt t Erdély fejedelme.

A békés vagy erőszakos vallásos gyötrődések következtében - m e l y e k közpon t ja t ö b b n y i r e Kolozsvár és Torda vol t -törvényesen el ismerték az új protestáns felekezeteket. 1568-ban a Tordai Diéta elismeri az uni tar ianizmust és hivatalosan kinyilvánítja a négy bevett vallást (recepta religiót): a ka to ­l ikust , l u the ránus t , kálvinistát és az uni tá r ius t . Rövidesen szintén a diéta az, ahol betiltanak minden egyéb vallási „újítást", így a r o m á n o k o r todox vallása továbbra is egy „tolerált", azaz n e m hivatalos, „eltűrt" vallás marad az országban „amíg tart a fejedelmek és ál lampolgárokjóindulata". Sokat írtak az elis­m e r t „három nemzet" (magyar nemesség, szászok, székelyek) és a „négy vallás" rendszeréről . Általában „toleráns" rendszer­ként említik, melynek majdnem demokratikus vonzatai voltak. Ez az ér te lmezés teljesen téves, hiszen n e m veszi számításba a kor valós tényeit, melyek Európa szerte távol álltak a d e m o ­kratikus rendszerektől . A X V I . sz.-i erdélyi „tolerancia" rend­szer által a régi katolikus elit, vagyis a nemesség , a szászok és székelyek, akik szinte teljes mér tékben protestánsokká vál­tak, valójában saját m a g u k részére hivatalosították azokat a vallásokat, melyekhez csatlakoztak. Ezáltal a rendszer által, az ország többségének, vagyis az o r todox r o m á n o k n a k , t o ­vábbra sem volt ha ta lmuk, csupán a köz te rhek egyszerű vi­selőiként „fogadták el" őket és vallásukat továbbra is alsóren­dűként és n e m hivatalosként tartották számon. Erdély egyetlen

városában sem, tehát Kolozsvár, Torda vagy Dés városában sem építettek or todox t emplomot „intra muros" , vagyis a vár­falon belüli területen. Sőt mi t több , a protestáns láz, a m i n e k k ö s z ö n h e t ő e n erőre kaptak és hivatalossá váltak az új fele­k e z e t e k (1550-1570-es évek) tel jesen t ö n k r e t e t t e a k a t o ­likus hierarchiát. Elkobozták a katolikus egyház összes föld­birtokát, átvették templomaikat , sok he lyenként e lüldözték a katolikus papokat, vagy megtiltották, hogy misét mondjanak. E h h e z hasonló epizódok Kolozsváron, Tordán, Désen és más környékbel i helységekben is előfordultak.

Csak majdan, a Báthoryak katolikus családjából származó fejedelmek uralkodása alatt sikerült a protestáns lelkesedést kissé csillapítani, de anélkül , hogy ez túl sokat vál tozta tot t volna az alaphelyzeten. A fejedelemségben az Ellenreformáció n e v é b e n h á r o m jezsu i t a h i t t é r í tő akció m e n t végbe . E z e k közül a legfontosabbik épp Kolozsváron m ű k ö d ö t t . E n n e k köszönhetően 1579-1581-ben megalapítják a Kolozsvári Kol­lég iumot vagy Kolozsvári Katolikus Egye temet h á r o m tan­székkel - teológia, filozófia, j o g - A n t o n i o Possev ino j e z ­suita r ek to r veze tősége alatt. A többi európa i e g y e t e m h e z hasonlóan, a Kolozsvári Egyetem is, s tátusának megfelelően a következő h á r o m bevett c ímet osztotta: baccalaureus, magister artium, doctor.

Mihai Viteazul uralkodása alatt (1599-1601), Kolozsvárnak vol t rövid ideig egy r o m á n bírója, akit a vajda neveze t t ki, de a környékbel i patr íciusok rendje és a nemesség n e m n y u ­godo t t bele ebbe a helyzetbe . 1599 n o v e m b e r 2-án a város kapui Mihalcea bán és 1000 lovas katonája előtt nyíltak meg . A diétát, amit eredeti leg Kolozsvárra hívtak össze, á tköl töz­t e t t é k Gyu la fehé rvá r ra , aho l n o v e m b e r 3 -án a n e m e s s é g hűségesküt tesz Miha inak , a császár he lyet tesének tekintve őt. Miha i Viteazul rendkívül i pénzadóktól kímél te m e g K o ­lozsvárt . D e 1600-ban a kolozsvár iak összefogtak a M i h a i ellen összeesküvő nemesi körrel . A nemesség n e m volt haj ­landó részt venn i egy másik diétán, amelyet Sebesen hívtak össze, így 1600 szep tember 1-én Tordán gyűléseztek. 1600 szep t ember 14-én Aga Lecca kényte len á tengedni a n e m e ­seknek Szamosújvár t és Kővárt . A mir isz ló i ve reség u tán , Miha i csak úgy léphette át Havasalföld felé a határt, ha h ű ­ségesküt tesz az erdélyi r e n d e k e l ő t t (1600 szeptember 25) és családját hátrahagyja garancia gyanánt (be is zárták őket Gya-luban) . M í g a fejedelem Prágában próbálta tisztázni helyzetét és a császártól kért segítséget, a bosszúálló nemesek Kolozsvár főterén kivégezték (megkínozták, karóba húzták és élve eléget­ték) kapitányát, Baba Novaco t (1601 február 5). Majd ka ró ­ba h ú z o t t testét k i te t ték a vár falain kívülre a Szabó bástya (Bethlen-bástya) mellé, hogy a varjak lakmározzanak belőle. A magyargoroszlói nyereség után (1601 augusztus 3), augusz­tus 1 1 - é n a fe jede lem be jön Kolozsvárra , ahol ö t nap ig a Szamos bal oldalán táborozik. Itt fogadja a bojárok kü ldö t t ­ségét is, akik értesítik arról, hogy visszahelyezték Havasalföld fejedelmévé. Miha i n e m tud bosszút állni a kolozsváriakon és a nemességen , akik megöl ték Baba Nováco t , m e r t Basta György ezredes megakadályozza szándékában, de egy útszéli

keresztet állít fel a Szabó bástyához, ott , ahová kitet ték ka­pitánya holttestét. Augusztus 17-18-án Mihai Viteazul a Torda mel led keresztesi m e z ő n tar tózkodot t , az következő napon pedig Basta György embere i gyilkolták meg . „És elesett az ő szépséges teste akár a levágott fa, m e r t n e m tudta és n e m volt alkalma, gyors kardját vitéz kezébe v enn i " írja a krónika. Teste ott maradt „Torda mezején", ahol azután néhány bizal­mi ember el temette . A fejét Turturea p o h á r n o k a Târgovişte mellett i Dealu-kolos torba vitte, melyet a fejedelem alapított, és mely a mai napig sírhelye. Halá lának helyén, Torda m e l ­lett egy „emlékkápo lná t " e m e l t e k fel, me lye t m á r a XVII . sz . -ban tönkre te t t ek a helyi hivatalos közegek. Miha i n e m törekede t t Román ia betel jesülésére, mégis r o m á n nemze t i s z i m b ó l u m k é n t emlékeznek rá, amiér t a Kereszt és az e u r ó ­pai civilizáció nevében harcolt , amiér t az erdélyi d iszkr imi­nált r o m á n o k é rdekében tet t in tézkedéseket , és amiér t egy pillanatra újból egyesítette azt a h á r o m országot, mely a XIX. és XX. században majd megalkotja Romániá t . M i n t lát tuk, karrierje Kolozsvár környékéhez is kötődöt t .

AXVII . sz.-ban Erdély kül - és belpolitikai téren is p ro tes ­táns, pontosabban kálvinista fejedelemségként lép tel, melyet kálvinista fe jede lmek és az e l n y o m ó r é s z t ugyano lyan val­lású elit vezetnek. Ezek közül egyik legfontosabb fejedelem Be th len G á b o r (1616-1629) volt , akit 1613 ok tóbe r 2 2 - é n az erdélyi rendek választottak m e g a Kolozsvári Diétán. Szin­tén 1622-ben újítják fel a ba rá t i - és szövetségi s ze rződés t Bethlen Gábor és Radu Mihnea , Havas-alföld vajdája között . Ugyanabban a században, szintén a Kolozsvárt környező vidé­ken , 1660 május 2 2 - é n m e n t végbe a Gya lu i -Szász fenes i ütközet . A tö rökök legyőzték akkor II. Rákóczi György által vezetet t erdélyi seregeket.

A X V I I . században a t ö r ö k f ennha tóságo t E r d é l y b e n a H a b s b u r g u r a l o m váltja fel, me ly számos új vál tozást h o z magával . A megye falvai nyug ta lan időszakot é lnek, a m e ­lyet a császári hadak Erdélybe való bejövetele okozott . 1686-b a n Sche r f f enbe rg ez redes elfoglalja Kolozsvár t és Dés t , sok szenvedést és kárt okozván a lakosságnak. Az 1691-ben kiadott D i p l o m a L e o p o l d i n u m szentesít i a H a b s b u r g u ra l ­mat Erdélyben, elismervén az ország régi rendjét, pontosabban a „há rom n e m z e t és négy vallás" rendszeré t , úgy ahogy az le volt írva az Approbatae Constitutionesben (1653) és a Com-pilatae Constitutionesben (1669). Kolozsvárra egy osztrák hely­őrséget te lepí tenek, a város ped ig a ko rmányzóság székhe ­lyévé válik. Egy szóval, Kolozsvár Erdé ly politikai fővárosa volt, a Habsburg Birodalom tartományaként. A központosí tói tendenciák , és egyes városi e lőjogok e lnyomása Kolozsvár, Torda és Dés lakosainak ellenállására adnak okot. Ezek a meg­mozdulások a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc részeként foghatók fel (1703-1711). A városok katonai m e g ­szállás alá ke rü lnek (Kolozsváron egy új e rőd í tmény t is ép í ­tenek az új osztrák helyőrség számára), gyújtogatások és r o n ­gálások követik egymást és ezek mellé m é g nyomasz tó adók is társulnak. M i n d e h h e z m é g hozzá kell a d n u n k az 1717-es tatár inváziót is, mely egészen Désig ju to t t . A tatár betörést

pedig a pest isjárvány előzte m e g 1710-ben. A Kolozs megyei falvak számos pusztí tásnak ve tődnek alá, a tö rök portyázások, a kurucfelkelés és társadalmi konfliktusok stb. következtében.

A XVIII . század másod ik évtizedével k e z d ő d ő e n az élet stabilizálódik, mivel az új osztrák u r a lom különféle in téz­kedéseket tesz a r e n d s z e r megsze rvezése és mege rős í t é se érdekében. A XVII. és XVIII. sz. fordulóján Moldvából egy j e l e n t ő s ö r m é n y közössége t t e l ep í t enek Szamosú jvá r ra . Közösség tehetséges kereskedőkből és kézművesekbő l állt, akik egy impozáns barokk stílusú t emplomot építettek. E n n e k a népvándorlásnak a következtében, a helység - melyben egy gyönyörű XVI. századi kastély áll (Martinuzzi kastély) - 1726-ban az Armenopo l i s nevet kapja és hangsúlyozot t fejlődési szakaszba jut . Az osztrák állam egyre gyakrabban beleavatkozik a céhek működésébe , kü lönböző rendele te tek hozván. Ezek a rendele tek a köz te rhek „javítását" célozták, ezt pedig sokan törvényellenesnek és igazságtalannak tartották. A reform gaz­dasági politikája Mária Terézia (1740-1780) korszakában kezd megny i lvánu ln i , és k ü l ö n ö s k é p p e n II. J ó z s e f (1780-1790) uralma alatt, amikor Kolozsvár, Kolozs vármegye része volt (1784), me ly magába foglalta egy részét a vol t Ko lozs , - és Torda vármegyéknek illetve Aranyosszéket. 1786-ban Kolozs­vár a körzet központjává válik, magába foglalván a következő volt vármegyéket : Kolozs, Torda, Belső- és Közép Szolnok. Az állam egyre hangsúlyozot tabban beavatkozik a közigazga­tásba, és főleg Kolozsvár, Dés és Torda megfelelő gazdálkodásá­ba. 1774-1785 közöt t épít ik a kolozsvári Bánffy palotát, mely Erdély legreprezentat ívabb barokk stílus ép í tménye és m e ­lyet J o h a n n E. B l a u m a n n építész tervezett és építtetett .

A XVIII. század Erdé lyben a m o d e r n n e m z e t e k érvényre ju tásának korszaka. A magyar nemes i n e m z e t - a középkör ­ből származó rend vagy kiváltságos csoportosulás - fokozatosan tágítja sorait a n e m n e m e s magyarokkal és székelyekkel. To­vábbra is n e m z e t n e k nevezik magukat , de csak politikai ér­te lemben, m i n t kiváltságos csoport , m e r t etnikai s z e m p o n t ­ból egyre inkább a magyarsághoz tartanak. A románok , akik Erdély lakosságának ké tharmadát te t - ték ki, polgári egyen-j o g u k h i ányában egy átfogó n e m z e t felszabadí tó m o z g a l ­mat indítanak, mely több síkon megy végbe. N e m z e t i poli t i ­kai jogokat remélnek , vagyis az ország többi nemzetével való egyenjogúságot, vagy vallásos ú ton (a Római Egyházzal való egyesülés révén, mely 1697-170l-ben m e n t végbe), vagy békés politikai ú ton (az egész XVIII. század folyamán és a következő század elején újra és újra beadott kérvényezések révén, melyek legfontosabbika a Supplex Libellus Valachorum volt , melye t a császárhoz címeztek 1791-ben), vagy társadalmi ú ton (Horea felkelése 1784-85-ben), vagy kulturális ú ton (az Erdélyi Iskola felvilágosodáskori mozga lma által).

Mindezen történelmi folyamatoknak Kolozsvár környékén is visszhangja volt. 1784-ben az Erdélyi-Középhegység r o m á n lakosai indítják a Horea , Cloşca és Cr işan által vezetet t fel­kelést. A felkelés az összes Kolozs és Torda vármegye területén levő faluban elterjedt, m i n t ahogy azt David Prodan is igen jól bebizonyí tot ta az évtizedekkel ezelőtt Kolozsváron m e g ­

védett doktori dolgozatában. A lázadás leverése után, decem­ber 2 7 - é n elfogják H o r e á t a Gyalui H a v a s o k b a n ta lá lható Szkoracset erdőségben.

II . J ó z s e f halála u tán (1790) visszavonják reformjai t és m e g n ő a nemesség politikai életben játszot t szerepe. E n n e k köve tkez tében a fe jedelemség két központ i i n t é z m é n y e , a Kormányzóság és a Diéta Kolozsvárra kerül . A város foko­zatosan nemesi várossá alakul, mely a nemesség erős közpon­tjává válik, és ahonnan ellenzéki mozgalom is indul a közpon­ti ha t a lmak el len, de sajnos a r o m á n o k k ö v e t e l m é n y e i t is ér intvén. így az 1791-es kolozsvári nemes i diéta elutasítja a r o m á n o k politikai beadványát, a Supplex Libellus Valachominot, a m e l y b e n a r o m á n n e m z e t n e k ké r t ek pol i t ikai j o g o k a t . A Supiplexet, a r o m á n n e m z e t alapvető politikai iratát, a kivált­ságosak egyön te tű e l lenségeskedéssel fogadták, mivel úgy vélték, hogy posztulátumai révén a Supplex egy olyan eszköz, mely a fejedelemség politikai rendszerének és „alkotmányá­nak" megbukta tásához vezethet .

AXVII I . századra je l lemző, hogy a r omán közösségek arra törekedtek, hogy státust szerezzenek maguknak a megye váro­saiban. Kolozsváron, Désen és Tordán a kereskedők és főleg a r o m á n o k hajlamosak voltak kijátszani a középkori diszkri­mina t ív tö rvényhozás t és j e l en l é tüke t egy magasabb j ó l é t elérésével jelezni . A r o m á n o k folyamatosan a városok felé vo ­nu lnak a kiutasító (ld. 1742, 1791, és 1793 Dés) határozatok és korlátozások ellenére. Annál is inkább, mivel a város környé­ki falvak szinte m i n d e n h o l többére r o m á n falvak voltak. A kolozsvári román kereskedők termékei idővel - a Havasalföld­del folytatott kereskedés során - felveszik a versenyt a helyi kézműves termékekkel . 1770-ben a kolozsvári r o m á n városi lakosok száma eléri az 500-as lé tszámot , így 1797-ben épí ­thet tek maguknak egy or todox t emplomot — természetesen a várfalon kívül az akkori város szélén. 1800 körül egy kibúvó révén egy görög-ka to l ikus t e m p l o m épü l a közpon t i tér közvetlen közelében - a Bob t emplom (az azonos nevű Bob püspök nevéről) . 1799-ben a dési r omán közösség - a Balázs-falvai K o n s z i s z t ó r i u m n a k a Kormányzóságná l tett szorgal­mazásai következtében - egy görög-katolikus t emplomot épít, me ly a Szamosok találkozásának k ö r n y é k é n élő r o m á n o k érvényesülésének bizonyítéka.

A X V I I I . század sikeresen zárul, hisz a r o m á n o k n a k sike­rül érvényt sze rezn iük társadalmi szinten, m i u t á n a H o r e a féle lázadás következtében formálisan felszabadulnak a j o b ­bágyságból, illetve a nemzet i felszabadulás politikai p rogram­j á n a k megfoga lmazása által, me lye t a 1 7 9 1 - b e n a Supplex Libellus Valachorumbz foglalnak és a kulturális újjászületés által, amelyet az Erdélyi Iskola felvilágosult szelleme hozott , mely­nek n e m egy képviselője a Kolozsvári Akadémiai Líceum diák volt (Gheo rghe Şincai, Petru Maior. Gheo rghe Lazăr és m á ­sok). O k latinul és magyarul tanultak, arról á lmodván, hogy j ö n majd egy idő, amikor r o m á n nyelven is tanulhatnak.

Az 1848-49-es szabadságharc előt t i év t i zedekben jeles fejlődés észlelhető a megye városaiban a kézművesség terén. Fontos lépések ezek egy m o d e r n kapitalista t ípusú társadalom

felé. A céhek kö te l ékében t ö r t é n ő te rmelés a megye m i n ­den városában pá rhuzamosan tör ténik a manufaktúraiparral . 1806 és 1846 közö t t például Kolozsváron min t egy 20 vá l ­lalkozás létezett. Ez a háttér szocialista vonatkozású társadalmi nyugtalanságot okozot t , me ly elveket a N y u g a t - E u r ó p á b ó l visszatérő diákok terjesztettek el.

Az 1848-49-es szabadságharc társadalmi és nemze t i v o ­natkozásaival Kolozs megye lakosait is magához ragadta. 1848 márc ius 28-án gyűléseztek Kolozsvár élenjárói és olyan sze­mély iségek is részt ve t tek a gyűlésen, m i n t loan B u t e a n u , Florian Micas , Ion Suciu és Iosif H o d o ş . A gyűlésezők egy kérvényt szerkesztettek, melyben a nemzet i igazságot, egyen­lőséget és szabadságot követelték. A társadalmi-politikai nyug­talanság D é s e n , Tordán és Bánffyhunyadon is elterjedt, de legfőképpen Mánya , Alsószőcs, D o b o k a és Drág falvakban, ahol a román és magyar jobbágyok megtagadják jobbágyi szol­gáltatásaikat és fellázadnak a földesurak ellen. A kolozsvári diétán összeült nemesség s e m m i b e vet te a balázsfalvi gyűlés politikai posz tu lá tumai t és a lakosság többségégének akara­ta el lenére 1848 májusának végén kikiáltotta Erdély Magyar­országgal való „egyesülését".

A nemesség hozzáállása és a r o m á n nemzetpol i t ikai k ö ­vete lményekkel el lenkező forradalmi magyar k o r m á n y pol i ­tikája illetve a falvak és vezetők megtorlása elindítja a katonai ellenségeskedést. Kolozs megye területén fontos küzde lmek m e n n e k végbe, me lyek élén Avram Iancu (aki a kolozsvári Akadémiai Líceum diákja volt) és más szabadságharcosok áll­nak, Havasnagyfalun, Kiskalotán, az Aranyoson vagy a Belesi víztárolónál, ahol a parasztok megnyer ik az egyik nagy csatát. Ko lozsvá ron N i c o l a e Bălcescu próbál ja összefogni a m a ­gyarokat és a románokat , hogy legyőzzék a magyar veze tők konze rva t í v e l lenzéké t . R e n g e t e g szabadságharcos t le tar ­tóztatnak: Alecu Russót Kolozsváron bö r tönöznek be, illetve A. T. Lauriant, Nicolae Bălcescut, S imion Fodort, Alexandru Bă t râneanut , és Vasile Simonis t . Az u tóbb i két lázítót Sza­mosfalván végezték ki. Stephan Ludwig Roth lelkészt, a jó l i smer t szász poli t ikust és ku l tú rember t a kolozsvári Felleg­váron lövette le a nemesség, amiért kijelentette, hogy a n e m ­zetiségeknek, beleértve a románoka t is, j o g u k van a szabad és önál ló fejlődéshez. Egy 1842-ben megjelent c ikkben St. L. Roth , a szász lelkész ezt írta: „A kolozsvári diéta urai, egy kan­celláriai nyelvet szere tnének szülni és mos t épp az újszülöt t­nek örvendeznek. N incs szükség arra, hogy egy nyelvet nyil­vání tsanak az ország hivatalos nyelvévé. M e r t az országnak van már egy nyelve. És ez sem a magyar, sem a német , h a n e m a r o m á n nyelv. Bá rmenny i t is forgolódnánk és v e r g ő d n é n k mi , a diétában képviselt nemzetiségek, s emmi t sem t u d u n k vál tozta tni . Ez a valóság." Az a b izonyos Kolozsvári Dié ta , melyben a r o m á n o k - akik ké tharmadát tet ték ki a lakosság­n a k - n e m voltak képviselve, a magyar nyelv fokozatos beve­zetése mel le t t döntö t t , a latin helyett ezt választván hivata­los n y e l v n e k E r d é l y b e n . Mive l a m a g y a r o k alig t e t t ék ki egynegyedét a lakosságnak, ezt a határozatot a r o m á n o k és szászok nemze t i identitása elleni te t tként fogták fel. Követ­

kezésképpen a császár n e m hagyta jóvá a tervet, abban a for­májában, ame lyben azt k igondol ta a magyar nemesség , de gyakorlatban a fenyegető veszély továbbra is megmaradt . Épp ezért az 1848-as forradalom ideje alatt, a r o m á n nyelvnek a n é m e t és a magyar nyelv mel le t t i hivatalos elfogadása egy alapvető kérdés volt a r o m á n o k számára. A forradalom ide­j é n Kolozsvár a konzervatív nemesség bástyája maradt , mely Erdé ly Magyarországhoz való csatolása mel le t t dön tö t t , és me ly továbbra is fenn akarta tar tani a r o m á n o k a lárendel t helyzetét. Ilyen körü lmények között várható volt, hogy a m a ­gyar forradalom és a magyar nemesség konfliktusba kerüljön a r o m á n forradalommal.

A forradalom utáni időszakot az ú jabszolu t izmus beve­ze tése je l l emez te a H a b s b u r g B i roda lomban , és impl ic i ten Erdélyben is. Túlzot t centralizáció és újjászervezés következett, így a kolozsvári közigazgatási-politikai i n t ézményeke t Sze-b e n b e költöztették. Az egymást követő közigazgatási és jogi újjászervezések n e m oldot ták m e g a r o m á n o k kéréseit , így azt s em melye t 1850 d e c e m b e r 2 1 - é n nyú j to t t ak be ( m e ­lyet már az 1848-49-es for radalom előirányzataiba is be le ­foglaltak), egy kolozsvári r o m á n filozófiai-jogi kar m e g a ­lapítását célozván. A neoabszolutista rendszer után, a liberális tör ténelmi föderalizmus következett (1860-1867), mely újból a u t o n ó m i á t adot t a b i r o d a l o m t a r t o m á n y a i n a k . Az e n y h e szabadelvűségnek köszönhe tően m é g az újabszolutísta p o ­l i t ika vége felé, 1 8 6 0 - b a n h á r o m r o m á n t a n á c s o s n a k s i ­k e r ü l t be jutnia a közigazgatásba, amiko r visszahelyezték a Kormányzóságot is Kolozsvárra.

1854-ben az u r b á r i u m b a foglalt szabadalmazások m e g ­s z ü n t e t i k a h ű b é r i m e g k ö t é s e k e t , így fe lszabadul az ipari fej lődéshez szükséges m u n k a e r ő is, me ly k ö v e t k e z é s k é p ­pen felduzzasztja a vármegye városainak lakosságát. H a 1767-b e n Kolozsvárnak 12603 lakosa volt , 1857-ben ezek száma 20115-re növekedett. 1857-1890 között a város lakossága több m i n t 84%-al nő t t . J e l e n t ő s a r o m á n lakosok s z á m á n a k növekedése is. 1857-69 közöt t a városszéleken élő r o m á n o k száma megduplázódot t . 1869-ben Désnek 1498 lakosa volt, 1880-ban ez 1571-re gyarapodik, 1891-ben pedig már 1791-re. Torda, melynek 1869-ben 1728 lakosa volt, 1880-ban 1849 lakosra gyarapodott , 1890-ben pedig már 2297-re . Szamos­ú jváron 1869-ben 1502 lakos vol t , 1880-ban 1705, 1890-ben pedig 1979.

A demográfiai növekedéshez hasonlóan fejlődik a gazdaság is. A gazdasági fejlődést a m o d e r n gazdasági s t r u k t ú r á k r a j e l l emző új i n t ézmények felbukkanása is elősegítette. 1851-ben megalapítják a Kolozsvár Kereskedelmi Kamarát. E b b e n az időben je len t m e g a m o d e r n gyáripar is: egy dohánygyár, egy szeszgyár, új n y o m d á k , egy autógyár (1877) , m a l m o k és egyéb szeszipari in tézmények. Gyarapodna a pénzügyi in­tézmények is, 1886-al kezdődően ezek közé sorolható a román E c o n o m u l (Takarékbank) b a n k is. Szamosú jvá ron m e g a ­lapítják a Takarékházat (1866) , a R é s z v é n y m e g ő r z ő H á z a t (1888), a Concord iá t , a R o m á n Részvényesek Hi t e l i n t éze ­tét (1910); D é s e n 1890-ben megalapítják a Szamosi H i t e l -

bankot , H i t e l és Takarékpénztár In téze te t , a N é p i B a n k o t (román részvényesekkel), 1918-ban pedig a Földműves , Ipari és Kereskede lmi Banko t ( r o m á n , magyar, zs idó és francia részvényesekkel) m e l y n e k Szamosújváron is vol t fiókja. A gazdasági életet fellendíti a Tövis-Kolozsvár vasúti vonal meg­nyitása is (1871). 1870 szeptember 7-én volt a Kolozsvári Vas­útállomás avatóünnepsége, melyet a Várad-Kolozsvár-Bras­só vasúti vonalra építettek. 1867-ben kezdték el az építését és 1873-ban fe jez tekbe . 1900-ban a Kolozs megyei középvál­lalkozások száma 27 volt, 1910-re pedig 42-re gyarapodott . Tordán a Schüller féle cellulóz gyárat fejlesztik, Szamosújvá­ron pedig b e i n d u l a tégla és épí tkezési anyag gyár (1904) , Désen egy cigaretta gyár; Kolozsváron dohánygyár, a vasút műhe lye i , egy kohó ipa r i gyár, bő r f e ldo lgozó gyár és szá­mos élelmiszer gyár működ ik .

Kolozsváron és a kö rnyező v idéken számos fontos egy­házi és kul turál is i n t é z m é n y b u k k a n t fel. A város egy igen fontos protestáns egyházi k ö z p o n t volt, de sajnos n e m sik­erült - Andrei Şaguna p ü s p ö k és érsek és u tódainak számos erőfeszítése ellenére sem - egészen a N a g y Egyesülés u tánig or todox püspöki központ tá válnia, annak el lenére, hogy az erdőfeleki és révkolostori püspökségek idején már a közép­korban elérte ezt a státust. Másrészt viszont a másik r o m á n egyháznak - a görög-katol ikusnak - sikerül tekintélyes egy­házkerületet t e r emten ie a környéken . így 1853-ban az „Ad Apostolicam S é d e m " pápai bullával megalapítják Szamosjúj -vár Egyesül t R o m á n Egyházmegyé jé t (me lybő l 1930-ban megalakult a Kolozsvár-Szamosújvár Egyesült R o m á n P ü s ­pöksége). 1861 után rendkívül aktív vol t Kolozsvár, Torda, Dés, Szamosújvár és Bánffyhunyad környékén is a nagyszebeni r o m á n közműve lődés i A S T R A Egyesüle t (Asociaţia Tran­silvană p e n t r u Li te ra tura R o m â n ă şi C u l t u r a P o p o r u l u i R o m â n ) . 1859-ben magyar ér te lmiségiek megalapítják K o ­lozsváron az Erdélyi M ú z e u m Egyesületet, me ly kezdetben csak az erdélyi naturalisták csoportja volt.

1865-ben a kolozsvári d ié ta i smét megszavazza Erdé ly és Magyarország egyesülését. Ez csupán az előjátéka volt az 1867-ben megva lósu ló he lyze tnek , me ly teljes m é r t é k b e n véget vete t t Erdé ly önál lóságának. A k k o r kö tö t t ék m e g az osztrák-magyar kiegyezést, mely következtében m é g in ten­zívebben folyt az elmagyarosítás. E n n e k új eszköze volt az 1872-ben alapí tot t m o d e r n Kolozsvári E g y e t e m is, ahol a tanítás kizárólag magyarul folyt. Az osztrák-magyar dualista rendszer bevezetése k ö v e t k e z m é n y e k é n t Erdé ly és Kolozs vármegye r o m á n lakosai erősebb hangot adtak politikai kö­veteléseiknek. A r o m á n lakosság kéri a r o m á n n e m z e t t ö r ­vényes e l i smerésé t és a r o m á n nyelv beveze tésé t m i n d e n hivatalos okiratba, a magyar nyelv mellett . Értékes nemze t i tevékenységet végzett a Kolozsvári Diák Fiatalság Egyesülete is, me lynek több r o m á n vezető is tagja volt: Vasile Ladislau Pop, Iacob Bologa, Ilie Măcelar iu és mások.

1881-ben mega laku l a R o m á n N e m z e t i Pár t ( R N P ) is N a g y s z e b e n b e n , a kolozsvári r o m á n o k t evékenységének is köszönhe tően - közö t tük dr. loan Raţiu, Iuliu Coro ianu ,

Pompi l iu Pipoş poli t ikusoknak. A párt megalakulása fontos mér fö ldkő a nemze t i felszabadítás folyamatában. 1890-ben a kolozsváriak összehívják a R N P Értekezletét, amelyen a Iuliu Co ro i anu által kidolgozott Memorandumban foglalt terveket szándékoztak megtárgyalni. Ugyanabban az évben egy rend­kívüli értekezleten a Tordáról származó dr. loan Raţ iu- t vá­lasztják a párt élére. Kolozsváron volt egy csoportosulás mely fiatalokból és olyan poli t ikusokból állt, akiknek megha tá rozó szerepük volt a nemzet i mozgalomban. 1892-ben kiadják ro ­mánu l , franciául, angolul, magyarul és néme tü l az erdélyi és magyarországi Román egyetemista fiatalság replikáját, A Magyarország akadémiáin tanuló magyar fiatalság válaszára, (mely eredeti leg a bukaresti r omán egyetemista diákok egy értekezésére készült válaszul). A mozgalomban rengeteg Szamos menti román vesz részt, akik szolidaritásukat fejezték ki Aurel C. Popovici-al, a Replika írójával szemben, amikor azt beperelték.

Az erdélyi és magyarországi románok képviselői, beleértve a Kolozsvár kö rnyék i eke t is, 1892-ben megsze rkesz t i k és benyújt ják a bécsi császári udvarnak a Memorandumot. Ez a pillanat volt az erdélyi r o m á n o k nemzet i harcának a csúcs­pontja a XLX. századnak második felében. A kolozsvári Redut nagy te rmében folyt 1894 május 7-25-e közöt t a m e m o r a n -disták pere . M e g n ő t t a r o m á n o k je len lé te a városban a per ideje alatt. Dr. loan Raţiu, a R N P akkori e lnöke, akit az e rdé­lyi r o m á n o k milliói támogatták, akkor ejtette ki a következő híressé vált szavakat: „Az amit itt tárgyalunk, ura im, maga a r o m á n nép létezése. Egy nép létezését viszont n e m tárgyal­ni, h a n e m állítani szokták!" A X X . század elején és az I. világ­háború (1914-18) éveiben felerősödött a r o m á n n e m z e t fel­szabadító mozga lom. Azoknak az erdélyi r o m á n ka tonáknak a drámáját, akiket az osztrák-magyar á l lamhoz való „kötele­zet tségük" - egy olyan állam, amelyet már n e m bírtak szol­gálni és tisztelni - arra kényszerített, hogy a romániai románok ellen harcoljanak, m i u t á n az u tóbbiak beléptek a hábo rúba (1916 nya rán ) , Liviu R e b r e a n u AZ Akasztottak erdeje c í m ű regényében ábrázolja művész ien .

Az 1918-as nemzet i forradalom Kolozsvár környékén k ü ­l ö n b ö z ő féle képpen nyi lvánul t m e g , a lakosság a dualista fennhatóságok, a munkaadók és a földtulajdonosok ellen for­dult . A Mócok, testvéreim mani fesz tumot Arnos Frâncu ( loan Raţiu ügyvédje a memorandis ta perben, és az Economul bank elnöke) szerkesztette. A mani fesz tum visszautasította H a b s ­b u r g Károly császári uralmát és ezáltal is siettette a forradalom kitörését. Kolozsváron létesül a N e m z e t i R o m á n Szenátus , mely úgy döntö t t , hogy lé t rehozza a r o m á n közigazgatást a megyékben. A r o m á n o k az önrendelkezés elve szerint tanác­sokat és nemzetőrsége t szerveztek maguknak . A kolozsvári Arnos Frâncu önálló tette hozzájárult a nemzet i felszabadulás sikeréhez, m é g ha n e m is hangolódot t egybe elejétől fogva az általános r o m á n cselekvéssel.

A Kolozs megyei lakosok nagy számban való részvétele az 1918 december 1-ei gyulafehérvári N a g y N e m z e t i Gyűlésen illetve a 78 (minőségüke t igazoló garancia levéllel ellátott) hivatalos k ikü ldö t t szavazata, m i n d hozzájárul t a n e m z e t i

Ioati-Anrei Pop

eszmény kikerekcdéséhez, Erdély Romániával való egyesü­léséhez. A Kolozsvár környékéről kiküldött képviselők külön­böző egyesületek képviselői voltak: az ASTRA, nőegyletek, irodalmi körök, iparos egyesületek, a görög-katolikus és o r to ­dox egyház, a Szoc iá l -Demokra ta Párt , a R o m á n N e m z e t i Párt illetve a nemze tő r ség m i n d képviseltette magát.

A N a g y Egyesülés utáni néhány évben Kolozs megye te­rülete egy új gazdasági, politikai és kulturális fejlődési korszak­ba é rkez ik , az új közigazgatási és i n t é z m é n y r e n d s z e r n e k köszönhe tően .

Kolozs megyében je len tős az általános gazdasági fejlődés és kü lönösképpen az ipari fejlődés az 1918 utáni r omán kor ­szakban. Uj vállalatokjelennek meg: az aranyosgyéresi dró t i ­par (1920); tordai cementgyár (1920); tordai sörgyár, me ly 1929-ben egyesül a kolozsvárival; R e n n e r & C O testvérek bőrgyára, erdélyi bútorgyár, „Familia" tejtermékgyár, írisztelepi po rce lángyár s tb . E h h e z m é g e m l í t e n ü n k kell a bankp iac növekedésé t , illetve a vidéki t e rü le ten v é g b e m e n t vá l tozá­sokat , az 1 9 2 l - e s agrár re form köve tkez tében . És m i n d e z t növekvő demográfiai fejlődés követte.

Kolozsvár nemcsak Románia gazdasági fejlődésében j á t ­szik megha tá rozó szerepet, a két vi lágháború közöt t Erdély fontos szel lemi központjává válik kul turál is és tanügyi i n ­t é z m é n y e i által. A N a g y Egyesülés u t án a K o lo zsv á ro n székhelyelő Kormányzótanács (az egyesült Erdély központ i végrehajtó hatalma a R o m á n Királyságba való végső beillesz­kedéséig) egyik fő elfoglaltsága a román tanügy megszervezése volt. A legnagyobb megvalósulás ezen a téren a Kolozsvári Egyetem, vagy a Felső Dácia N e m z e t i Egyeteme volt - az első erdélyi állami román felsőoktatási in tézmény - melynek négy kara volt: Orvos tudomány i , matemat ika- és t e rmésze t tudo ­mányi , j o g t u d o m á n y i és bölcsészkar. 1919 n o v e m b e r 3-án nyitották meg az intézményt , de a hivatalos avató ünnepséget 1920 február 1-2-án tartották meg számos vendégjelenlétében, melyek élén ott volt Ferdinánd I király (1914-1927) és Mária kirá lynő is. Kolozsváron m ű k ö d ö t t m é g egy Kereskedelmi Akadémia, egy Mezőgazdasági Akadémia, Z e n e - és Színiaka­démia , és egy Szépművésze t i Intézet. Az egyetem karainak jól szervezet t intézetei voltak, me lyek magas fokú k u t a t ó ­m u n k á j u k által és szakkiadványaik által érvényre j u t o t t a k a r o m á n ku l tú rában : a Bo tan ikus ker t (Alexandru Borza al­kotása), a Barlangkutató Intézet (egyedi a világon, Emil Racoviţă tudós alapította), Klasszikus Tanu lmányok Intézete (Vasile Bogrea operája, melyet Vasile Pârvan támogatot t ) , N e m z e t i Tör t éne lmi Intézet (Alexandru Lapedatu és loan Lupaş igaz­gatása alatt), Világtörténelmi Intézet (loan U r s u és Constant in Marinescu alapították), R o m á n Nyelv M ú z e u m a (Sextil Pu§-cariu-val az élen) , Kísérleti, Összehasonl í tó és Alkalmazot t Pszichológiai Intézet (Florian Ştefănescu-Goangă alapította), Régészeti M ú z e u m , Néprajz i M ú z e u m (az első szabadtéri részleggel az országban, R o m u l u s Vuia alapította), Egyetemi Könyvtár stb.

A nagy kulturális in tézmények sorát a N e m z e t i Színház és a R o m á n O p e r a megalapításával egészítették ki - m i n d k e t ­

tő nagy t ek in té lynek ö r v e n d e t t m á r a kezde tek tő l . E z e k a n e m z e t i és eu rópa i sz in tű a lkotások - főképpen az Egye­t e m , amelye t ekkor m á r „ F e r d i n á n d Ki rá ly" -nak h ív tak -megsemmis í t e t t ek m i n d e n olyan rosszindula tú kijelentést, miszer in t Román ia és a r o m á n o k n e m rende lkez tek volna azokkal a képességekkel, amelyek az Erdélyi kulturál is élet magas szintű megrendezéséhez szükségeltettek. Az egyetem például , létrehozásától alig két évtizedre Európa egyik legte­kintélyesebb felsőoktatási in tézményévé vált, melyet a t u d o ­mányos világ és a kul túra számos személyisége megkereset t és el ismert világszerte.

Sajnos a II. vi lágháború (1939-1945) véget vetett ezeknek a nagyszerű tel jesí tményeknek. Erdély északi és észak-keleti részét - ahol a többség román volt - elfoglalták Magyarország seregei , az 1940 augusz tus 3 0 - á n h o z o t t ö n k é n y e s d ö n t é s következ tében , mely a II. bécsi dön té s név alatt i smere tes . Számos Kolozs megyei r omán áldozatául esett az Észak-Er­dé lyben bekövetkezet t hor thys ta megszállás alatt. Az egyik drámai jelenség a menekülés volt: 1940 szeptember 5. és 1942 december 3 1 . között csak Kolozsvárról és Kolozs megyéből (ez csak részleg volt horthysta megszállás alatt, leszámítva a volt Torda vármegye terüle té t és egyes hegyes terüle teket ) 49946 személy menekü l t Romániába . 1940 szep tember l i ­en bevezették Kolozsváron a horthysta katonai igazgatást, mely biztonsági orgánumokat, rendőrségi gépezetet és egyéb elnyo­m ó nacionalista, diktatór ikus, soviniszta, katonai közegeket hozot t magával, melyek szörnyű bűncse lekményeke t követ­tek el, pusztításokat vittek véghez, bántalmazták és elüldözték a románokat. 1944-ben a magyar megszállók kb.120 000 észak­erdélyi zsidót deportáltak. Ezek nagy részét később az ausch­witzi m e g egyéb lágerekben végezték ki.

Kulturális, nemzet i és hitfelekezeti téren is megnyilvánult az e lnyomás. Szinte teljes mér tékben beszünte t ték a r o m á n tanügyi in tézményeket és betil tották a kü lönböző kulturális társaságok kiadványait is. A politika terén betiltották az összes román pártot és egy szigorú rendszert vezettek be, mely letar­tóztatásokkal, kitiltásokkal és lágerbe való küldésekkel torol ­ta m e g az engedetleneket. Az egyetem is elmenekült , közpon­ti magva ideiglenesen Szebenbe költözött .

A döntő esemény mely felszabadította Erdély északi részét visszahelyezvén azt R o m á n i a határai közé, 1944 augusz tus 23-ára esett, amikor Románia úgy döntöt t , hogy kilép a N é ­metországgal kötöt t szövetségből és társult a h á b o r ú b a n az Egyesült N e m z e t e k h e z . Az orosz és a r o m á n seregek lépés­rő l - lépésre hód í to t t ák vissza Erdé ly t , így Kolozsvár t 1944 ok tóbe r 11-én sikerül t felszabadítaniuk. 1944 ok tóbe r 2 5 -én felszabadították a fasiszta fennhatóság alól az utolsó olyan városokat is (Szatmár és Nagykároly) , amelyek Románia régi területéhez tartoztak. N é h á n y hónap sztálinista szovjet meg­szállás után, 1945 március 13-án lelkes népgyűlést hívtak össze Kolozsváron, majd bevezet ték a r o m á n közigazgatást Erdély északi felében is. Ú g y tűnt , hogy a világ visszatér a d e m o k r a ­tikus ér tékekhez, miu tán a háború és a katonai, fasiszta t ípu­sú parancsuralom brutálisan eltörölte ezeket. A „felszabadító

orosz seregek" viszont n e m vonul tak vissza, h a n e m az egyik uralmi rendszer t egy másik, sokkal durvább , megrázóbb és hosszabb rendszerrel helyettesítettek, mely a „népdemokrá ­cia" és a „proletárdiktatúra" nevében egy kommunis ta , egyen­lőségre törekvő ideológiát hozott. Ezáltal eltörölték a demokrá­ciát szinte teljes mértékben megszünte t ték a magántulajdont, és kiirtották - többére fizikailag - Románia politikai, katonai, gazdasági-társadalmi és kulturális elitjét.

Kolozs megye sem tud ta e lkerü ln i ezt az útvonala t . Az 1946 n o v e m b e r 29-én rendeze t t hamis í to t t pa r l ament i vá­lasztások itt meghozták szörnyű következményeiket. A megye helységei k o m m u n i s t a j e l l egű gazdasági és ku l turá l i s fe j ­lődésnek indultak, központosí to t t mezőgazdasággal és ipar­ral, és olyan ku l tu rá l i s és t anügy i t evékenységge l , m e l y e t átitatott a kommuni s t a nacionalizmusra kiélezett marxi- leni ­ni ideológia. M i n d e z s z ö r n y ű megfosz tásokkal és az e m ­beri jogok megsértésével jár t (fájdalmas volt az egész lakosság számára, de sokkal e rősebben érintet te a kisebbségeket), m e ­lyek a Ceauşescu diktatúra utolsó 10-15 évében é rződ tek a legjobban. 1948 október 1-én a k o m m u n i s t a hatóságok k í ­méle t lenül bet i l to t ták a görög-kato l ikus vallást - ezzel egy időben hivatalosan megszűnte t te tevékenységét a kolozsvári­szamosújvári püspökség is, melyet csak 1990 után hoztak létre ismét. Az új hatóságok 1950-ben az ország új közigazgatási felosztásának keretén belül lé t rehozták Kolozs vidékét, mely 16820 k m 2 - e n terült el és mely magába foglalta a volt Kolozs, Torda, Szamos, Szilágy, Besz te rce-Naszód és Fehér v á r m e ­gyék teljes vagy részleges területeit . Csak később 1968-ban -egy másik közigazgatási szervezkedés alapján - hozzák létre Kolozs megyé t a je len leg i terüle t te l . 1974-ben , 1850 évvel Napoca m u n i c í p i u m hivatalos említése (Hadr iánusz császár idejében j e g y e z t é k le e lőször hivata los ok i ra tban) u t á n , Kolozsvár nevéhez hozzáte t ték a N a p o c a megnevezés t is.

Az 1989-es események visszahozták az országot a d e m o ­kratikus kerékvágásba, de ez csupán hosszas á tmene t és sok

nehézség során valósult meg. M i n d e z e k ellenére, szinte két évtized távlatából, a N A T O - h o z és az Európai U n i ó h o z való csatlakozása által, m i n d e n r emény megvan arra, hog) ' a román társadalom az európai civilizáció é r téke inek függvényében fejlődjön. Kolozsvár je len leg az ország második legnagyobb városa, melyben nagy mére tű gazdasági-pénzügyi tevékenység folyik, és m e l y n e k e l sőrangú kul turá l i s és sze l lemi in t éz ­m é n y e i vannak. Csak az egyetemisták száma 100000 körül forog, m e l y n e k fele a Babeş-Bolyai T u d o m á n y e g y e t e m e n tanu l , me lye t 1959-ben alapí tot tak a Victor Babes ( r o m á n nyelvű) és a Bolyai János (magyar nyelvű) egye temek egye­sítésével. Egy európai mode l lű egyetem, h á r o m tanulmányi vonallal és h á r o m tanítási nyelvvel - román , magyar, n é m e t - azonkívül észlelhető, e lőzmény nélküli fejlődéssel a n e m ­zetközi kapcsolatokat illetően. A mai Kolozsvár egy erős m u l -tikulturális és többvallású hagyománnyal rendelkező r o m á n város, me ly nyilvánvaló ökumen ikus hivatással rendelkezik. Ko lozsvá ron négy teológiai kar, vallás és nye lv létezik, ö t püspöki vagy magasabb rangú egyházi szék - or todox, görög­katolikus, kálvinista, lu theránus és uni tár ius - van egy juda-isztikai kuta tó intézet (a Babeş-Bolyai T u d o m á n y e g y e t e m keretén belül), egy erdélyi tanulmány központ (a Román Aka­démia keretein belül), egy magyar állami színház és opera stb. Az élet gyors ü t e m b e n zajlik. A kolozsvári életet befolyá­soló k ü l ö n b ö z ő tényezők közé sorolhat juk a nagy külföldi befektetéseket (mint például a zsukménesi t ) , a mal l -ok m e g ­je lenésé t , a rádió és tévéstúdiók jelenlétét , azokat a lakóne­gyedeket, melyek a falvakat városi övezetekké változtatják, de a m i n d e n n a p i nehéz gondokat , az inflációt illetve az öregek ellátásához kapcsolódó gondoka t is... M i n d e z e k v iszont az élet részei és az élet nagy erővel lüktet a több ezer éves hagyo­m á n y o n alapuló Kolozsváron és a környező vidéken.

Kolozs megye történelmi műemlékei A Kolozsvár-Dés nemzeti út

APAHIDA (községszékhely, okiratos igazolása 1263-ra tehető) Fakápolna: XVIII. század, restaurált.

SZAMOSFALVA (Kolozsvárba olvasztott falu) Kápolna: XIII . század, egykorú a ko lozsmonos tor i Kálvá­ria t e m p l o m m a l .

VÁLASZÚT (falu Bonchida községben, okiratos igazolása 1325-re tehető) N e m e s i kastély: XLX. század, a Bánffy család tulajdona.

BONCHIDA (községszékhely, első írásos említés: 1263) N e m e s i kastély: XVIII. sz., barokk stílusú, a Bánffy család tulajdona.

NAGYIKLÓD (községszékhely, első írásos említés: 1348) Régészeti és Néprajzi M ú z e u m : egy X V századi udvar ­házban található - értékes régészeti, helytörténeti és népraj­zi gyűj teménnyel .

DOBOKA (községszékhely, első írásos említés: 1291) Vár: a helység nyugati oldalán helyezkedik el, a Lóna patak völgyének j o b b oldalán. Valószínűleg egyidős Ge lou vaj­daságával, hiszen erődítményeit a LX.-XI. században építet­ték. Egy 600/200 m-es felületen négy időszakból származó várfalat, h á rom régi - részben egymásra tevődő - temetőt , és négy olyan t emplomot fedeztek fel, melyeket ugyanarra az alapra emel tek fel a XI.-XIII . században. Egy ilyen jó l szervezett vár kiváló gazdasági életet feltételez, melyet a feltárt régészeti anyag változatossága bizonyít : a bizánci b i roda lom idejéből származó ezüstdíszek és zománcozot t

kerámia tárgyak, arany lemezzel bevon t vassarkantyúk, nyí lhegyek és egy markolatvédő amit N a g y Károly b i ro ­dalmából hoztak.

Ge lou veresége után a várban leáll az élet, de később a X. század m á s o d i k felében, az új t u l a jdonosok újabb e r ő d í t m é n y e k e t ép í tenek . A Bécsi Képes Krónika eml í t i , hogy Sa lamon magyar király 1068-ban egy hetet D o b o ­kán tö l tö t t , m ie lő t t m e g ü t k ö z ö t t vo lna C s e r h a l o m b a n (Kerlés) a besenyőkkel .

A XIII . században újabb falakat emel tek a várhoz, de a tatárok valószínűleg tönkre te t ték a várat, me lynek gaz­dasági, katonai és közigazgatási szerepe csökkenni kezdett.

SZAMOSÚJVÁR (város 1510 óta, okiratos említése: 1291) Örmény templom: az idetelepített ö r m é n y e k építet ték a XVIII. sz.-ban; tekintélyes m ű e m l é k , ahol h á r o m értékes Evangé l ium található. Városi Történelmi M ú z e u m , Avram Iancu u., 7. sz.

A muzeális vagyon egy régi ö r m é n y házban található és gazdag régészeti anyagot tartalmaz, melyet abban a római kasztrumban véghezvitt ásatások fedtek fel, amely valamikor az „Ala Secunda P a n n o n i o r u m " székhelye volt. A felira­tok, pénzérmék , fegyverek és kerámia tárgyak azt az életet személetetik, mely Dacia Porolissensisnek ezen a táján zaj­lott. A m ú z e u m más értékes néprajzi, és történelmi műsza­ki gyűjteményeket is tartalmaz.

FÜZESMIKOLA (falu Ördöngős füzes községben, első írásos említés: 1326) Téglából és kőből épített templom: volt görög-katol ikus t e m p l o m , melye t 1875-79 közöt t építet tek, egy régebbi t e m p l o m helyébe. A t e m p l o m m ú z e u m á b a n értékes r é ­gi könyvgyű j t emény , üvegre és fára festett s z e n t k é p e k illetve vallásos tárgyak és könyvek találhatók. Füzesmiko -lában található a Szent Már iá t ábrázoló csodatevő ikon, melyet Luca pap festett 1681-ben.

SZÉK (községszékhely, első írásos említés: 1291) Református templom: a község központ jában található, é r tékes kései r o m á n és korai gót ikus s t í lusú m ű e m l é k , melyet a XIII . sz. végén építettek. A töredékekben fenn­maradt fali festmények a XIV sz.-ból származnak.

NÉMA (falu Szamosújvárnémeti községben, első írásos említés: 1225) Református t emplom: élre faragott kőből épí te t t korai gót ikus konst rukció (XIII. sz.).

DÉS (1968 óta munic íp ium, 1668-tól város, első írásos említés: 1261) Római út: A Rózsadomb alatt található, innen ágazik szét az alsókosályi és ilosvai kasz t rumok felé. Désaknán a mai napig is láthatók a római időkben kiaknázott sótelepek.

Református templom: a város központi terén A t e m p l o m o t 1453-1526 közöt t ép í te t ték r endk ívü l

magas falakkal, melyeket lépcsőzetes gyámpillérekkel e rő­sítettek meg. Késő gótikus stílusú. Az idők során több tűz­vész is emész te t te , az u to lsó 1642-ben . 1880-ban belső fallal vették körül, melyet Dés régi e rődí tményeinek anya­gából építettek. Román templom: 1889-ben épült , ugyanabban az évben, amikor a román l íceum, a mai Andrei Şaguna Líceum. Városi Történelem M ú z e u m , Bobâlna tér, 7. sz.

Értékes régészeti gyűj temény található benne , mely a környékbeli római helységekben felfedett anyagokat tar­talmazza; egy só m ú z e u m ; egy lapidár ium; és végül ira­tok és azoknak a lakosoknak a vallomásai, akik részt vet­tek az 1437-es és 1514-es parasztlázadásban illetve Horea 1784-es felkelésében.

SZENTBENEDEK (falu Mikeháza községben, első írásos említés: 1308) Ortodox templom: a falu közepén áll, kőből épült a XIII. sz.-ban. AXVII I . sz.-ban csatoltak hozzá egy fából készült harangtornyot . N e m e s i kastély: az erdélyi reneszánsz egyik legsikerül­tebb művészi teljesítménye, mely a XVI. sz.-ban épült.

ALSÓKOSÁLY (községszékhely, első írásos említés: 1261) Római kasztrum: a Szamos j o b b oldalán található, azon a he lyen , me lye t a he ly iek „Vár" -nak n e v e z n e k . A k ő -kaszt rum négyszögű és oldalai 165 m-esek. A sarkain erős t rapezoid t o rnyok állnak. A k a s z t r u m Caracalla császár (211-217) idejében épült , valószínűlet 212 és 217 között . A kasztrum a Pannóniából idehozot t I. Britannica kohorsz és egy lovasságból álló mel lékegység székhelye volt . A régészek szobrokat, sírköveket, szenteknek állított ol táro­kat és több min t 50 feliratot találtak, melyeket Kolozsvár és D é s m ú z e u m a i ő r i znek . A k a s z t r u m köré egy viens Sa}iiusnak nevezett igen fontos polgári település jö t t létre.

KAPJON (falu Alsókosály községben, első írásos említés: 1348) Kastély: a falu közepén található, 1729-1771 közöt t épült , egy régi udvarház he lyére . Egyedi és eredet i darabja az erdélyi rokokónak. Egy téglalap alakú belső fal veszi körül, egy apró kerek bástyával a bejárat baloldalán és ér tékes kőfaragványokkal, melyeket A n to n Schuchbauer szobrász alkotott. Római-katolikus templom: a kasz t rum közelében talál­ható, 1540-ben épült. Az egyházi ruhák gazdag gyűj temé­nye található itt.

RÉVKOLOSTOR (községszékhely, első írásos említés: 1467) Ortodox templom: Ştefan cel Mare (1457-1504) alapította

Az 1467-es molvabányai csata után, ahol Csicsó és Kü-küllővár Ştefan uralma alá kerül . A vajdát foglalkoztatta a

környék megfelelő politikai, katonai és szellemi szerve­zettsége, így u ra lmának másod ik felében megépí t te t te a moldvai építészeti stílust a gótikus elemekkel keverő rév­kolostori templomot . A templom falába beépítettek néhány latin feliratú követ, mely az alsókosályi kasz t rumból szár­mazott . Az eredeti épí tményt , melyet Petru Rares (1527-1538; 1541-1546) ura lma alatt fe jez tekbe, újjáépítésnek vetették alá a mú l t században, amikor is hozzáépí te t ték a haranglábat. Ştefan cel M a r e ura lma alatt a révkolostori parókiát püspökségi rangra emelték. Petru Rares két közeli falvat csatolt hozzá: Alsóbogátát és Felsőbogátát. Ez a t e m ­plom fokozatosan elveszti fontosságát, miu tán a m o l d o ­vai vajdák elveszítik az erdélyi területeket; e n n e k ellenére továbbra is az ortodoxia és románság pillére marad a Sza­mos völgye mentén. A püspökség 1623-tól Gyulafehérvárra költözik. Megállapították, hogy a templom körül valamikor kőépületek voltak - valószínűleg a püspöki székhely.

BÁBOLNA (községszékhely, első írásos emlí tés : 1332, Alpa-rétnek hívták egészen 1957-ig) 1437 nyarán a r o m á n és a magyar j obbágyok a bábolnai domboldalon gyülekeztek, és egy erős katonai tábort alkot­tak, hogy fellázadjanak a nemesség ellen. Hata lmas csatát vívtak itt és győzelmet arattak, me lynek fontos társadalmi és politikai k ö v e t k e z m é n y e i voltak. Ezt örökí t i m e g az 1957-ben felállított m ű e m l é k b e n Virgil Salvanu építész és Kós Sándor szobrász.

KEMÉNYE (falu Bábolna községben, első írásos említés: 1448) Fatemplom: a „Szent Arkangyalok" t e m p l o m , melye t a XVIII. sz.-ban épí te t tekés melyet 1802-ben építették újjá, műemlék. Kis méreteivel, ez a régi szentély, melynek csúc­sos zsindelyfedele és magas, hegyes tornya van szinte m i ­n ia tűrnek tűnik.

Kolozsvár-Torda nemzeti út

ERDŐFELEK (községszékhely, első írásos említés: 1366) Ştefan cel Mare temploma: gótikus stílusú, 1516-ban fe­jezték be. Egy kolostor helyébe építették, melyben az o r to ­dox püspökség székelt . Erdőfe lek Ştefan Mie le egye te ­mi tanár és fe leségének a k ö l t ő n ő Veronica M i c l e - n e k törzshelye.

VÁRFALVA (községszékhely, első írásos említés: 1075) A „Várdombon" találhatók a XI . sz.-i hűbéri vár romjai. Egyik legrégebbi hűbé r i e r ő d í t m é n y Erdé lyben , melye t e lhagytak az 1241-es tatárjárás u tán . Erede t i l eg a helyi r o m á n lakosságé volt és földbuckákkal és sánccal kerí tet­ték körül. Majd később a XII . sz.-ban királyi várrá emel ték és kőfalakkal látták el, melyek romjai ma is látszanak.

TORDA (mun ic íp ium 1968 óta, első írásos említés: 1075) Kasztrum: Az V. M a c e d ó n Légió kasztruma, a II. sz.-ból. A „ V á r d o m b o n " található, a je lenlegi város dé l -nyuga t i részén. A kasz t rum 575 m hosszú és 410 m széles volt, 26 ha- t ölelvén körül . 12 m széles és 2,50 m mély sánc vette körül. A nyugati oldalon található a kapu, melyet két torony vesz közre. A kapu tetejébe egy t ö m b volt, mely kiegyen­súlyozta az egész ívet, melybe egy könyöknyi magas szo­bro t véstek, mely vagy Jupiter , vagy Mars , vagy Minerva arcát ábrázolja. A szobor jobb jában egy pajzs nyugodot t , me ly lelógott a lábához, rajta pedig M e d ú z a feje látszott melyből kígyók ágaskodtak. A kapu összedőlt 1657-ben a szobor pedig el tűnt . A kasz t rum a város kőtelepévé vált, h iszen itt készen megformál köveket találtak. Római-katolikus templom (Republicii tér)

1498-1504 közöt t épült és utólagos átalakításokat vi t­tek véghez rajta. Az eredeti épületből a külső falakat őrizték meg . Az 1822-es javítások idején a régi boltíveket barokk stílusúakra cserélték - ezeket láthatjuk ma is. Ebben a t em­p l o m b a n tartották az erdélyi diétákat. Református templom (Újtorda)

1504-ben építették, ez az évszám áll a kórus térrészének homlokzatán is. Az eredeti gótikus konstrukción több áta­lakítást is végeztek az idők folyamán - rongálások, majd u tó lagos j av í tások - főképpen 1800 k ö r ü l , a m i k o r áta­lakították belsejét. A t e m p l o m körül egy ellipszis alakú e rőd í tmény található, me lynek fala 4-5 m magas. Református templom (Republicii tér)

1400 körül , Luxemburg i Z s i g m o n d idején építet t gó ­t ikus épü le t . A 60 m magas t o r n y o t 1904-1906 k ö z ö t t emelték, az 1865-ben összeomlot t to rony helyébe. Fejedelmek háza (Republicii tér)

A XV sz.-ban épült és a Báthory család tulajdonát k é ­pezte. Az épület látta vendégül a gyűléseken, majd később az erdélyi d ié tán résztvevőket . Új jáép í te t ték 1818-ban, mai formáját pedig az 191 l -es jav í tásoknak köszönhe t i . E b b e n az épüle tben székel Történelmi M ú z e u m , me ly ­ben ant ik dák tárgyak és egyéb értékes dák leletek talál­hatók. Dr. loan Raţiu emlékmű (Steluţei tér)

C o r n e l Medrea szobrász műalkotása. A szobor talap­zatán található f é ldombormű a memorand i s t a per (1894) je lenete i t ábrázolja. Dr. loan Raţiu Ház (Dr. loan Ranu u.) : itt élt loan Radu , aki az erdélyi r o m á n o k nemze t i jogaiér t harcolt, aki a R o ­m á n N e m z e t i Pár t e lnöke és a Memorandum k e z d e m é ­nyezője volt. Emlékmű: a Torda melletti m e z ő n található, itt ölték m e g 1601 augusztus 19-én Miha i Viteazul-t . Az e m l é k m ű v e t a h á r o m r o m á n ország első egyesü lésének 375 . évében (1974) állították fel. Mar ius Bu tuno iu és Vasile Rus-Bat in szobrászok műalkotása.

Ioan-Aurel Pop

Kolozsvár- Gyalu-Korösfeketetó nemzeti út

GYALU (községszékhely, első írásos említés: 1246) Római kasztrum: a község központjában található, a közép­kori kastély parkjában. A kasz t rum 221 m hosszú és 137 m széles , sarkaiba téglalap alakú bástyákat ép í te t tek , a kapukat ped ig ké t -ké t t o rony veszi közre . A k a s z t r u m ­ban az 500 lovas katonából álló „Ala Siliana" állomásozott, a rómaiak dáciai ura lmának egész idején. A régészeti ásatá­sok során változatos és gazdag régészeti anyagot tártak fel: katonai diplomákat, feliratokat, pénzérméket , faragott tár­gyakat, kerámiát stb. - melyek a kolozsvári Erdély N e m z e t i T ö r t é n e l m i M ú z e u m á b a n találhatók. Kastély: Gyalu központjában, a gyalui természeti parkban található. A XV. sz.-ban épül t , reneszánsz st í lusban és I. Rákóczi György székhelye volt, majd később Mária Terézia Erdély kormányzójának, Bánffy Györgynek adta. A XVI. sz. v é g é n a kastélyt Vitéz M i h á l y ural ta , a XLX. század végén pedig újjáépítették, megtartván eredeti reneszánsz építészeti vonásait.

ROMÁNLÉTA (falu Tordaszent lászló községben , első írásos emlí tés: 1324) LétaiVárrom: ajára völgye fölötti d o m b o n található. N e m tudn i mikor építették a várat, de az okiratok először 1324-b e n említ ik, fejedelmi várként , melyet az erdélyi vajdák használtak. Az okiratokban az áll, hogy Z s i g m o n d király Kolozsvárnak ajándékozta 1405-ben a vár há rom malmát , hogy anyagilag segítse a város védőfalának felépítését. 1562-ben a belső konf l ik tusok idején o s t rom alá kerü l t a vár. Februá r 12-én, egy csapat akart beha to ln i a vár kapuin , amikor felrobbantak a puskapor raktárak a várral együtt. Az 1241-es tatár invázió u t án egy ideig ide köl töz te t ték Kolozs vármegye központját , a város újjáépítéséig.

GYERŐVÁSÁRHELY (falu Magyarkapus községben, első írásos említés: 1288) Fakápolna: r o m á n építészeti e m l é m ű .

MAGYARGYERÓMONOSTOR (községszékhely, első írásos e m ­lítés: 1332)

Református templom: a község központ jában található, eredeti leg m o n o s t o r volt. R o m á n stí lusú épület , melyet a XIII. sz. közepe táján építettek és a XV sz.-ban bővítettek.

SEBESVÁR (falu Kissebes községben, első írásos említés: 1319) Római kasztrum: A Sebes Kőrös bal oldalán található a Sebes várral á tel lenben fekvő fenns íkon. 2,5 ha -on fek­szik. A kasztrum Dácia tar tományának észak-nyugati hatá­rának véde lmére szolgált (mely határ a Meszes hegység csúcsa in h ú z ó d o t t ) . Két segéd k o h o r s z n a k is itt vol t a helyőrsége. Középkori vár: a Sebes Kőrös és a Sebes egyesülésénél található a magasban. Fon tos és je lentőségtel jes katonai je l legű ép í tménye volt a középkor i Erdélynek. Az írásos emlékek először 1319-ben említ ik, de úgy tűn ik már fel­épül a XIII . sz.-ban. A vár fő szerepe az Erdély k ö z p o n ­tjába vezető út fölötti őrködés volt. A sebesvári várat egé­szen a XVIII . sz.- ig haszná l ták megszakí tás né lkü l , így é r the tően rengeteg változáson és bővítésen m e n t keresz­tül. A kör alapú főtorony a szlovákiai Spis várhoz hason­lít, me lye t 1250-60 közöt t épí te t tek. A v a r eleinte a k i ­rály tu la jdona vol t , majd a X I V sz . -ban a h ű b é r u r a k tulajdonába kerül , közö t tük a Mircea cel Bătrân-eba.

BÁNFFYHUNYAD (város 1961 óta, oppidum 1437 óta, első első írásos említés: 1332) Református templom: XVI. sz . -ban épül t . Masszív ép í ­tészeti stílusa van, fából készült őr toronnyal . Néprajzi M ú z e u m : népi tárgyakat és viseleteket állít ki, H u n y a d i - m e d e n c e és az Erdélyi Szigethegység vidékéről - olyan értékes népi alkotásokat, melyek a hagyományos művésze t részei.

CSÚCSA (községszékhely, első írásos említés: 1384) Régi román falu, Királyerdő szorosának elején. Boncza Kastély: Octavian Goga Emlék M ú z e u m (egy park­ban található, ahol a köl tő sírhelye áll). Értékes festmény, bú to r és kerámia gyűj temény is található a m ú z e u m b a n . A kastély parkjában található vol t kolostor épületébe n é p ­rajzi m ú z e u m o t rendez tek be.

Kolozs megye - történelmi szeletek

Kolozsvár - történelmi-turisztikai célpontok Római kőépület (Victor De leu u.) : számos helyisége van (egyeseket hypocaustumma.1 melegí te t ték) és négy építési szakaszon esett át, a város fejlődésének megfelelően, mely először a tnunicipium rangot majd a colonia rangot érte el. Ezüstkincset találtak itt (1268 ezüstdinár) , mely egy fede­les agyagedénybe volt elrejtve (i.e. I. sz - i. sz. III. sz.)

Római épületromok Főtér (piaţa Uni r i i ) , a római Napoca város k ö z p o n t i t e r é n e k részei vo l t ak (í. sz. I I - I I I . sz .) , erre építették a középkori épületeket , majd a m o d e r n és jelenkoriakat.

Kolozsmonostori erődítmény és templom (Kálvária) Az ellipszoid e rődí tmény egy erős földhányásból és egy

védősáncból áll. DC sz.-ból való és valószínűleg Gelou védel­mi apparátusához tartozott. A Benedek rendi barátok, akiket a magyar királyi udvar helyezett az erődí tménybe (XI. sz.), román stílusú t e m p l o m o t építenek, melyet tönkretesz az 124l-es tatárpusztítás.

A mai, Kálvária t emplomot valamikor 1470-1508 között építették, gótikus stílusban. A X V L és XVII. sz.-ban a t e m ­plomot nagyszabású részekkel bővítették a nyugati és észa­ki oldalon.

Bethlen-bástya (Szabó bástya): a X V sz. első felében el­kezdett és a XVII. sz.-ig folytatott (ekkor nyer ték el végső formájukat Kolozsvár erődítményei) falak és erődí tmények rendszeréből való. Ezt a falat, melye t védőbástyával lát­tak el, a szabók céhének adták át (ők ő rköd tek és tar to t ­ták karban), i nnen kapta nevét. 1601-ben ez előtt a bástya előtt ölték m e g Miha i Viteazul generálisát, Baba Novacot , akinek itt áll mos t a szobra.

Szent Mihály templom, Főtér (piaţa Uni r i i ) Az építését a XIV sz.-ban kezdték el, de csak egy év­

század múlva fejezték be. A m ű e m l é k több rongálást is szenvedett az idők folyamán, hiszen 1489, 1655 és 1697-ben is kigyulladt. A t e m p l o m egyike Erdély legszebb gó ­tikus műemlékeinek . A 80 m-es tornyot 1836-1862 között építették, neogót ikus st í lusban. Je len tősek a színes üve­gablakok és a sekrestye ajtaja, melyet reneszánsz stílusban faragtak.

A Ferences templom és kolostor, Karolina tér (piaţa M u ­zeului)

Gót ikus épület , melye t a XV. sz.-ban épí te t tek a D o ­m o n k o s rendiek , H u n y a d i J á n o s anyagi támogatásával . Amikor 1725-ben átvették a ferencesek a kolostort , átfor­málták a nyugati homlokzat gótikus külsejét és a t e m p l o m belsejét a barokk stílus szerint.

Református templom, Farkas u. (Mihail Kogălniceanu u.) A kolostor és a t e m p l o m gótikus stílus szerinti építését

Mátyás király parancsára és segítségével kezdték el a X V sz. másod ik felében. A minor i t áknak (ferencesek) szán­ták. Az 1646-ban, reneszánsz stílusban készített szószék a két híres erdélyi szobrász, Benedict és Elias Nicolai műve . A m o n a s z t i k u s épü le tek cellákat, hálókat , könyv tá r t e r ­meke t és hivatali szobákat tartalmaztak. A kolostor m e l ­lett 1581-el kezdődően egy egyetemi rangú kol légium is m ű k ö d ö t t , ahol fe l tehetően Miha i Viteazul fia, N ico lae Pătraşcu tanul t . Később re fo rmátus t e m p l o m lett be lő ­le. A XVIII . sz.-ban rövid időre i smét átvették a m o n o ­stort a ferencesek.

A t e m p l o m előtt áll a lovas, sárkányölő Szent-György szobor, me ly késői b r o n z másolata a Prágai szobornak , és melyet M á r t o n és György kolozsvári n é m e t szobrászok a lko t tak 1373-ban . M ű v é s z i kivi te lezése anny i r a m e s ­teri, hogy a szobor a korai reneszánsz első lovas szobraival vetekedik.

Mátyás Ház, Mátyás Király u. (Matei Corv in u.) Abban az épüle tben , mely eredeti leg egy fogadó volt

és me lyben 1443-ban Corv in Mátyás született , ma a M ű ­vészeti és Des ign Egyetem működik . Valószínűleg a XV. sz.-ban építet ték és az elkövetkező századokban sok vál­t ozá son m e n t ke resz tü l . M é g m a is l á t h a t u n k n é h á n y gótikus ajtókeretet az épület belsejében. A Mátyás H á z n a k tört ívű főbejárata van, a kőből készült ablakkeretek pedig a reneszánszból származnak.

Piarista templom, Egyetem u. (Universităţii u.) 1718-1724 között épült barokk stílusban t e m p l o m m é ­

re te i ha ta lmasak , az első i lyen j e l l e g ű é p í t m é n y vol t Erdélyben. Ajezsuita rend kezdte el építését és a barokkra j e l l e m z ő új épí tészet i s t í lus alapjait v e t e t t é k m e g : két tornyos homlokza t és belső kápolnák. Ez a stílus a XVIII . sz.-ban újból fellendül ajezsuita épületek körében, de más, katolikus épületek esetében is, sőt a Rómával egyesült r o ­mánság körében is. 1776-ban, há rom évvel ajezsuita rend megszűnése után a t emplom a piaristák tulajdonába került.

Minorita templom, Deák Ferenc út (Eroilor körút ) 1724-ben, a Kolozsvárra visszatért minor i t ák megvá­

sárol ták a H e n t e r házat , m e l y n e k he lyére egy t e m p l o ­m o t építettek, melyet J o h a n n E. B laumann tervezett. Egy tökéle tesen egységes h o m l o k z a t ú épüle t , m e l y n e k b e l ­sejét a barokk stílusra j e l l e m z ő gazdag díszítő e lemek b o ­rítják. M a a Ko lozsvá r -Szamosú jvá r G ö r ö g - K a t o l i k u s Püspökség katedrálisa.

oan-Aiirel Pop

Unitárius templom, Bel-Magyar utca (21 Decembr ie 1989 körút)

1792 és 1796 között az unitáriusok megépítik saját épü­letüket, kései barokk stílusban.

Szentpéteri templom, Bei-Magyar utca (21 Decembr ie l989 körú t )

A t emplom 1848-1850 között épült - neogótikus stílus­ban - egy régebbi, a XV sz.-i t emplom helyére. A régi t em­p lomtó l származik az oltár alatti gót ikus kripta. A t e m ­p l o m előt t Szent M i h á l y főbejárata áll, me lye t a Szen t Mihály t emplom 1957-1960-as restaurálásakor hoztak ide. A t e m p l o m oltára mögöt t a Mária-szobor áll, mely A n t o n Schuchbauer m ű v e (1744).

Kolozsvári görög templom (domboldali Szentháromság templom), G ö r ö g t e m p l o m u. (Bisericii O r t o d o x e u.)

Az o r todox t e m p l o m o t - az akkori szabályok szer int - a városfalakon kívül építették 1795-1796-ban. A kolozs­vári románság első vallásos épülete. Megépí tésében anya­gi segítséget nyúj tot tak, a r o m á n o r t o d o x o k o n kívül , a városbeli a román és görög kereskedők, valamint a brassói kereskedők. Az épület befejezése után rövid idővel a t e m ­p l o m o t ikonosztásszal látták el, szentképekkel és n y o m ­tatványokkal, így a kolozsvári o r todox r o m á n o k szellemi központjává vált.

Bob templom, Prahovei u. 1800-1803 közöt t épült , loan Bob, balázsfalvi r o m á n

p ü s p ö k igyekeze t ének és anyagi seg í t ségének k ö s z ö n ­he tően . A t e m p l o m felépítése eléggé hasonló a Kolozsvári gö rög t e m p l o m é h o z , a két kis helyiséget pedig , me lyek közre veszik a tornyot 1906-ban építették hozzá. Itt kötöt t házasságot Ştefan Miele professzor és Veronica Miele .

Fellegvár E r d é l y m e g h ó d í t á s a u tán (XVII. sz.) a H a b s b u r g o k

néhány Vauban-rendszerű várat építettek az új tar tomány­ban. A Fellegvár dombjára 1700 és 1735 körül egy föld­vára t ép í t e t t ek , kőbás tyákkal és k ő k a p u k k a l . Ide szá l ­lásol ták be a he ly i lakosság által f e n n t a r t o t t császári csapatokat.

A Főtér 5. sz. alatti ház A X V sz.-ból származik és eredetileg földszinti és e m e ­

leti részből állt. A XVI . sz . -ban t ö b b vá l tozáson m e g y keresztül, ezek közül való a főbejárat is; a homlokzat 1802-ben nyerte el mai alakját.

A Főtér 15. sz. alatti ház A je len leg i é p ü l e t a ba rokk st í lus alkotása, a XVII I .

sz. közepéről. Ez a Római Katolikus Szent Mihály Plébánia, a gót ikus korból X V sz. végéről származó e m l é k m ű v e t is őriz, a keresztbetet t pálcákkal álló őrt (1477). Az épüle t

homlokza tába egy emléktáblát ágyaztak, mely II. József osztrák császár kolozsvári látogatásának emlékét őrzi.

A Főtér 31 . sz. alatti ház A Wolphard-Kakas ház egyike Kolozsvár leggyönyörűbb

reneszánszkori épületeinek. A d n a n u s Wolphard plébános (a Budai udvar püspöki helytartója és tanácsosa, Itáliába utazot t és ott tanul t) az olasz reneszánsz művésze t nagy csodálója volt. Ezeket a m o t í v u m o k a t szövi bele Kolozs­várra épített házába is. 1894-ben a ház egy részét l ebon­tották. M a az egykori épületből csak az udvar felőli föld­szinti homlokza t maradt meg. A Wolphard család c ímere és a régi épületből származó építészeti gyűj temény Erdély N e m z e t i T ö r t é n e l m i M ú z e u m á n a k kőtárában található.

A Bolyai u. 2-4 sz. alatti ház E b b e n a házban született 1802 december 15-én Bolyai

János , a matemat ikus . Az épület a X V sz.-ból való, de az utólagos vál tozta tások á t formál ták külsejét , így ma egy XVIII . sz.-i ba rokk st í lusú m ű e m l é k e t lá tunk, me lyhez emele te t építet tek a XLX. sz.-ban.

Pénzverde háza, Emile Zo la u., 4. A X V I I . század elején épült . Itt m ű k ö d ö t t a pénzverde

és Kolozsvár Pénzváltója, melyet a homlokza t felirata is igazol „ D o m u s cementar ia et auricusoria 1608".

Az Egyetem u. 7. sz. alatti ház „Conv ic tu s N o b i l i u m " néven i smere tes az 1734-35

közöt t készült épület , me ly földszintből és két emel tbő l áll. I t t m ű k ö d ö t t a Piaris ta G i m n á z i u m , ahová t ö b b e k közöt t a fiatal Avram Iancu, George Bari ţ iu, Alexandru Pap iu I lar ian és a B u t e a n u t e s tvé rek is j á r tak , ak iknek fontos szerepük volt az 1848-as szabadságharcban.

A Farkas u. (Mihail Kogălniceanu) 7. sz. alatti ház A Teleki-házat , a Teleki család palotáját, Jose f Leder

tervei alapján épí te t ték 1790-1795 közöt t , kései ba rokk stílusban, melyet klasszicista elemekkel vegyítettek.

Király u. (Ion C. Brătianu) 14. sz. alatti ház Az épület neve a Tholdalagi-Korda palota, mely 1801-

1807 közöt t épül t , Car lo Jus t i építész tervei szerint . Az emlékmű a kolozsvári barokk és klasszicista építészet közöt­ti á tmene t egyik legértékesebb példája.

Evangélikus templom, Bei-Magyar u. (21 Decembrie 1989 körút)

1816-1829 közöt t épül t , G e o r g Wink le r építész ter­vei alapján. Neoklasszikus és barokk e lemeket kever.

Református templom, Bei-Magyar u. (21 Decembr ie 1989 körút)

Szintén Georg Winkler műve , 1821-1859 között épült.

Református Kollégium, Farkas u. (Mihail Kogălniceanu

u.) 16. sz. A Református Kol lég ium (kálvinista) épüle té t 1801-

ben építették. Neoklasszicista épület , barokk elemekkel , min t az ámbitos udvar.

Báthory István Elméleti Líceum, Farkas u. (Mihail Kogăl­niceanu u.) 2. sz.

1817-1821 között építették, neoklasszikus stílusban. Itt volt régebben a Piarista Királyi Akadémiai Líceum.

A Bocskai tér (piaţa Avram Iancu) 4. sz. alatti ház Ennek a háznak - mely neoklasszikus szobrászati stílus­

ban épül t - a homlokza tán h á r o m téglalap alakú kazetta van. A kazetták fé ldomborműve há rom antik görög-római személyiséget ábrázol: M e r k ú r t , M e d ú z á t és Pánt.

Hunyadi téri (piaţa Ştefan cel Mare) kaszárnya A Szent György kaszárnya 1834 és 1837 közöt t épült ,

különlegessége a homlokza t egyszerűsége és egyensúlya.

Bánffy Palota, Főtér (piaţa Uni r i i ) 30. sz. A legreprezenta t ívabb erdélyi ba rokk épület , me lye t

J o h a n n E. B l a u m a n n építész tervei szerint építet tek 1774 és 1785 között .

Főtér (piaţa Unirii) 10. sz. alatti épület AJósika-palota (Lábasház) néven ismeretes épü le tnek

egyszerű oszlopcsarnoka és homlokzata van, toszkán osz­lopokkal , m e l y e k egy kovácsol t vasból készü l t e rké ly t támasztanak alá. Az első emele ten m ű k ö d ö t t a N e m z e t i Kaszinó, 1880 és 1902 közöt t pedig a Királyi í télőtábla. A második emelete t 1828-ban építették.

Főtér (piaţa Unirii) 11. sz. alatti épület Wass Ot í l ia grófnő tu la jdona. Az épü le t r eneszánsz

jegyeket kever a klasszicista és rokokó jegyekkel, az Erdélyi M ú z e u m Egyesület székhelye volt.

Főtér (piaţa Unirii) 1. sz. alatti épület A régi polgármester i hivatal székhelye, 1843 és 1846

között épül t An ton Kagerbauer építész terveinek alapján. A homlokzatát J o h a n n B ö h m tervezte. Két építészeti kor­szakot k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k m e g , a neoklasszic is tá t és a románt , melyet a homlokza t alakja fejez ki, a firenzei r e ­neszánszot utánozván.

Polgármesteri Hivatal, M o n o s t o r i (Moţi lor) ú t 3 . sz. Ebben az épületben m ű k ö d ö t t a megyei prefektúra. Az

épületet Alpár Ignác tervezte. A homlokza t barokk alak­zatokat ábrázol , m í g a ferde t o rnyo t eklekt ikus díszítés borítja, m e l y a k o r o n a p á r k á n y o n , a nyí lások körü l h e ­lyezkedik el.

Babeş-Bolyai T u d o m á n y e g y e t e m , Farkas u. (Miha i l Kogălniceanu u.) 1. sz.

Neoreneszánsz stílusú épület , mely 1893-1903 között épült , Me ixne r Károly tervei szerint.

Kolozsvári igazságügyi palota, a Hunyad i (Ştefan cel Mare) tér és a H o n v é d (Dorobanţ i lor) u. sarkán

Saroképület , mely 1902-ben épül t . Eklekt ikus díszí­tőe lemek borítják és égetett agyagból készült alakzatok.

N e m z e t i Színház, Bocskai tér (piaţa Avram Iancu) Szecessziós st í lusban építet te 1904 és 1906 közöt t az

osztrák Fellner és H e l m e r cég.

A Bocskai téri (piaţa Avram Iancu) épületcsoport 17-19 sz.

A Pénzügy és a Tartományi Vasúti Társaság palotáit a XTX. sz. végén építették. A homlokza to t szemléletes tég­lából készült szegély díszíti.

Kolozs Megyei Prefektus Intézménye, Bei-Magyar u. (21 D e c e m b r i e 1989 körút) 58. sz.

Az 1910-ben H u b e r t József által épí tet t épüle t a Ke­reskedelmi és Ipari Kamara első épülete volt. Saroképület, h á r o m homlokzata van, moza ik talapzata és há rom szint­j e . Építészeti stílusára j e l l emző , hogy a népi ihletésű ele­meke t gótikus és francia szecessziós behatású elemekkel vegyíti.

Brassai Sámuel Líceum és Zsigmond János Unitárius Kol­légium, Bei-Magyar u. (21 Decembr ie 1989 körút) 9. sz.

Az épüle te t Pákei Lajos építész tervei szer int épí te t ­ték és 1901-ben avatták fel. Impozáns, háromszintű épület, me ly a neoreneszánsz stílus szerint épült és neoklasszikus e lemeket tartalmaz.

AJókai u. (Napoca) 1. sz., Egyetem (Universităţii) u. 1. sz. és a Szentegyház (Iuliu Maniu) u. 1-2. sz. alatti épület­csoport

A XX. sz. elején hatalmas akciót indítottak, mely által átrendezték a Főteret. E n n e k a tervnek a részeként emelték fel a következő épüle teket : volt N e w York (volt C o n t i ­nenta l ) hote l , a Római -Ka to l ikus Státus palotái (Szent ­egyház u. 1-2.) és az első Biztosító Társaság épülete (Egye­t em u. 1. sz.).

Központi Egyetemi Könyvtár, Béke tér (piaţa Lucian Blaga) Bécsi szecessziós st í lusban épül t 1906-1908 között .

Széchenyi tér (Mihai Viteazul) 1. sz., Horea út (Horea) 1-2 sz. és Wesselényi út (Regele Ferdinand) 37. sz. alatti épületcsoport

A XTX. század végén emel t épületek, melyek a Szamos fölötti h íd két oldalát ő rz ik a köve tkező n é v e n i s m é r e -

loan-Aurel Pop

tesek: Babos-palo ta (Széchenyi tér 1. sz.), Széki-palota (Wesselényi ú t 37. sz.), El ián-palota (Horea ú t 2. sz.) és Berde-palota (Horea út 1. sz.). Építészetük festőién eklek­tikus, a barokk, reneszánsz és gótikus stílus elemei kev­erednek.

A Horea út 4. sz. alatti épület Az Uránia-palotá t 1910-ben építették, Kapeter építész

tervei alapján. Ha ta lmas saroképület , me ly oszt rák sze ­cessziós stílusban épült.

N e o l ó g zsinagóga, H o r e a út 2 1 . sz. Az épületet 1887 szep tember 4-én avatták fel és Isidor

H e g n e r m é r n ö k tervei szerint építették. Hagyományos és keleti ihletésű e lemek ismerhetők fel építészeti stílusában.

Az Állomás épülete A város vonatállomását 1870-ben avatták fel. Építészeti

stílusa (1902) eklektikus. Díszítőelemként különböző alakú téglákat használtak.

A Bocskai téri (piaţa Avram Iancu) ortodox katedrális Az ortodox katedrálist Constantin Pomponiu és George

Cristinel terve szerint építették 1923-1933 között. Az épület l enyűgözően ível felfele, külsejét pedig a régi r o m á n m ű ­emlékekből ihletődve faragott kőből készítették.

Gyógyszerésztörténeti M ú z e u m , Wesselényi u. (Regele Ferdinand) 1. sz.

A m ú z e u m a t ö r t é n e l m i e m l é k m ű n e k ny i lván í to t t Mauksch-Hin tz -házban található. Itt m ű k ö d ö t t Kolozsvár első gyógyszertára. Az épület mely a X V században épül t sok változáson m e n t keresztül aXVIII. sz. második felében. Barokk külsejű emlékművé változott és hozzáépítet ték az épüle t sarkán található gyalogos átjárót. A gyógyszerész­tö r téne t i g y ű j t e m é n y h á r o m kiállí tó t e r e m b e n lá tha tó . Ezek közül az egyik az első kolozsvári gyógyszertár officiná­ja volt. Itt egy eredeti freskó található, mely a XVIII. század második feléből való. A második t e remben a gyógyszertár régi laboratór iuma található, melyet valószínűleg a XVIII. sz.-ban építettek, a harmadikban pedig a gyógyszertár anya­graktára található.

A gyűj temény régi patika bútorokból , gyógyszertároló edényekbő l , gyógyszerész eszközökből , régi (már n e m használatos) gyógyszerekből, régi gyógyszerészeti n y o m ­tatványokból, fából készült gyógyszerészpultokból, c sem­pékből , Eu rópa k ü l ö n b ö z ő be rke iben gyártot t ónbó l és üvegből áll.

Erdély N e m z e t i Történelmi Múzeuma, Bástya u. ( C o n ­stantin Daicoviciu) 2. sz.

Erdély N e m z e t i Tör ténelmi M ú z e u m a egyXLX száza­di épü le tben , a P e t n c h e v i c h - H o r v á t h - h á z b a n található, mely építészeti műemlék . A neoklasszicista építészet nyel­

vezetét helyi formákhoz idomítja a levélmintás emeletközi frízek és a kazetták geometr ia i - és v i rágmot ívumai által.

A m ú z e u m létrejötte egyezik az Erdélyi M ú z e u m Egye­sület 1859 n o v e m b e r 23-ai alapításával. A m ú z e u m va­gyona e le in te r ég i s éggyü j t eményekbő l , n u m i z m a t i k a i gyűjteményekből, botanikai- és zoológiai- illetve ásványi­geológiai gyűjteményekből állt. Az 1872-ben alapított m o ­dern kolozsvári egyetem oltalmába vette a muzeális gyűjte­ményeket, melyek értékes művészi , történelmi és régészeti tárgyakkal kezdtek gyarapodni a különféle adományozá­soknak és s ze r zeményeknek k ö s z ö n h e t ő e n . A régészeti leleteket a mos tan i m ú z e u m é p ü l e t régi szárnyában tar­tották és állították ki. 1918 december l -e u tán a régészeti és t ö r t é n e l m i g y ű j t emén y t á tadták a kolozsvári r o m á n egyetem Érmészet i és Régészeti In tézetének. 1929-ben, a Klassz ikus T u d o m á n y o s I n t é z e t mega lap í t á sakor ide he lyeztek át m i n d e n tör téne lmi- régésze t i gyűj teményt , melyeke t folyton gyarapítot ták a costeşt i- i , és ulpia tra-iana- i ása tásokból s z á r m a z ó anyagokkal . 1937-ben a m ú z e u m megnyíl t a nagyközönség előtt, az ország egyik legnagyobb és legjobban megszervezet t antik tör téne lmi részlegével, egy értékes képtárral , középkor i és m o d e r n ke rámia gyű j t eménnye l , egy középkor i l a p i d á r i u m m a l és egy néprajzi gyűj teménnyel .

Erdé ly N e m z e t i T ö r t é n e l m i M ú z e u m á n a k je lenlegi gyűjteményeit az alapkiállítás mutatja be, ahol végigkövet­het jük az erdélyi tö r téne lem fejlődését a tö r téne lem előt­ti kortól egészen 1918 december l - ig . M i n d e z t a k ü l ö n ­b ö z ő régészet i le letek, k ö z é p k o r i és m o d e r n ke rámia gyű j temények , ó n o z o t t tárgyak, üveg tárgyak, ok i ra tok és fényképek, könyvek és újságok stb. Szemléltet ik.

A római kőtár feliratozott és faragott márványdarabokat és egyéb köveket tartalmaz, melyeket Dácia tartományában fedeztek fel. A középkori lapidár ium egy egységes és re ­prezentat ív gyűjtemény, mely az évszázadok során a k o ­lozsvári műhelyekben dolgozó kőfaragók számos alkotását fogja egybe.

A m ú z e u m kincse több mint 4 600 arany és ezüst darab­ból, az eneo l i t ikumból származó bálványokból , ezüst és arany kincsből, ékszerekből, medálokból és k i tünte tések­ből , illetve értékes fémből készült m i n d e n n a p i használa­tra készített tárgyakból áll.

Kolozsvár szépművészeti emiéművei Szent-György szobor ( M á r t o n és György, kolozsvári s z o ­brásztestvérek); Mária-szobor, 1744-ben állították fel a pes ­tisjárvány u tán (Anton S c h u c h b a u e r szobrász); Mátyás ki ­rály emlékmű, H u n y a d i J á n o s és Szilágyi E rzsébe t fia, Kolozsváron született, Magyarország királya 1458-1490 (Fad-rusz János szobrászművézs); Karolina-oszlop, I. Ferenc császár és felesége, Karolina 1817-es látogatását megörökí tő szobor­díszes obeliszk, melyet 1831-ben C. Antal, Nagy Sámuel és Josef Klieber készített ; Romulus és Remus szobor a s zop ­tató farkassal, a latinság sz imbóluma, melyet R ó m a ajándéko­zott Kolozsvár munic íp iumának . Eredeti leg 1921-ben a F ő ­térre áll í tották fel, ma D e á k Fe renc ú t o n ta lá lható; Mihai Viteazul lovas szobra - Havasalföld vajdája (1593-1601) , a román tar tományok, Havasalföld, Moldva és Erdély az első egyesítője 1600-ban (Marius Bu tuno iu szobrász); Baba Novac szobra, Mihai Viteazul vajda kapitánya, akit Kolozsváron éget­tek el a főtéren 1601-ben, a magyar nemesség parancsára (Virgil Fulicea, szobrász); Horea, Clo§ca és Crişan szoborcsoport -az 1784-es parasztfelkelés vezetői (Ion Vlasiu szobrász); M e -morandisták emlékműve, az erdélyi r o m á n o k nemze t i har ­cának és a m o z g a l o m veze tő inek emlékére , akiket el í tél tek 1894-ben Kolozsváron (Eugen Paul szobrász); Avram Iancu emlékműve (1824-1872), az 1848-49-es erdélyi román szabad­ságharc vezére (Ilié Berindei szobrász); Erdélyi Iskola szobor­csoport, a XVIII. század végén és XIX. század elején megnyilvá­nuló n e m z e t i ku l turá l i s m o z g a l o m h á r o m kor i feusának emlékére - a felvilágosodás tör ténészeinek és nyelvészeinek, Samuil Micii (1745-1806), Gheo rghe Şincai (1754-1816) és Petru Maior (1761-1812) emlékére (Romulus Ladea szobrász); Mihai Eminescu szobra (1850-1889) , a legnagyobb r o m á n költő (Ovidiu Maitec szobrász); Lucian Blaga szobra (1895-1961), filozófus, köl tő és s z í n m ű í r ó ( R o m u l u s Ladea szo­brász) ; A Román Katona emlékműve azok emlékére, akik felál­dozták magukat az ország védelméért, a nemzeti függetlenségért és egységért (Radu Aftene szobrász); 1989 Decemberi For­radalom H ő s e i műemlék , azok bá to r és m é l t ó e m l é k é r e , akik ellenszegültek a Ceauşescu diktatúrával és a szabadságért és demokráciáért harcoltak (Aurel Terec szobrász); Fellegvári Kereszt e m l é k m ű , a n e m z e t h ő s e i n e k d icsőségére , az áll­hatatosság és hit sz imbóluma (Virgil Salvanu építész műve ) .

Az folytonos értékelés je le , hogy az ország tö r téne lmi és kulturális személyiségeinek mellszobrai, nyilvános helyeken, parkokban és in t ézményekben is megtalálhatók:

Decebal, dák király (87-106) ; N ico laus Olahus ( 1 4 9 3 -1568), r o m á n humanis ta ; Dimitrie Cantemir (1673-1723) , Moldva fejedelme (1710-1711) lexikon író; Horea az 1784-85-ös parasz t fe lke lés v e z é r e ; l oan Bob ( 1 7 3 9 - 1 8 3 0 ) , g ö ­rög-katolikus püspök , a kolozsvári Bob t e m p l o m alapítója; Gheorghe Lazăr (1779-1823), a felvilágosodás híve; Nicolae Bălcescu (1819-1852), tör ténész és polit ikus, negyvennyol ­cas forradalmár; George Bariţiu (1812-1893) , tö r ténész és negyvennyolcas forradalmár; Alexandru loan Cuza (1820-1873), az Egyesült Fejedelemségek uralkodója és R o m á n i a

első uralkodója (1859-1866); Florian Porcius (1816-1906) . botanikus; George Coşbuc (1866-1918), költő; Ion Creanga (1839-1889) , író; Iacob Mureşianu (1857-1917), zeneszer­ző; I. L. Caragiale (1852-1912) , a legnagyobb r o m á n sz ín­műíró; Octavian Goga (1881-1938), író és politikus; Alexandru Vlahuţă (1858-1919), író; Victor Babeş (1854-1926), orvos; Bolyai János (1802-1860), matematikus; Emil Racovita (1868-1947), biológus, a barlangtan alapítója; Sextil Puşcariu (1877-1948), filológus és irodalomtörténész; Liviu Rebreanu (1885-1944), író; IonAgârbiceanu (1882-1963), író; Onisifor Ghibu (1883-1972), pedagógus, tanár; Alexandru Borza (1887-1971), botanikus, a Botanikus Kert alapítója; Iuliu Haţieganu (1885-1959), orvos ; Romulus Vuia (1887-1963) , néprajz ku ta tó , az Erdélyi Néprajzi M ú z e u m szervezője; Alexandru Vaida-Voievod (1872-1950), orvos és poli t ikus, Románia min i sz ­tere lnöke; Iacob Iacobovici (1879-1950), orvos; RenéJannel (1879-1965), francia biológus, tanár a kolozsvári egyetemen; Constantin Daicoviciu (1898-1973), tör ténész, a Kolozsvári E g y e t e m rek to ra és E rdé ly N e m z e t i T ö r t é n e l m i M ú z e u ­mának igazgatója; Alexandru Lapedatu (1876-1950), történész; Antonin Ciolan (1883-1970), karmester, a Kolozsvári Állami Fi lharmónia első igazgatója; David Prodan (1902-1992), tör­ténész; Nicolae Stáncioiu (1939-1995), orvos, a Dr. Stăncioiu Szív Intézet alapítója; Gheorghe Avramescu tábornok (1884-1945); Nicolae Dăscălescu t ábornok (1884-1969).

Bibliográfia

AIicu , D . , k o o r d . Cluj-Napoca - Inima Transilvaniei. Kolozsvár : Ed . S tudia , 1997.

A n t o n , A., I. C o s m a , V Popa , G h . Voişan. Clujul: ghid turistic al judeţului. Bukares t : Ed . p e n t r u Tur i sm, 1973.

Atlasul localităţilor judeţului Cluj. S.I.: Suncar t , 2 0 0 3 . Cluj. Judeţele patriei. Monografic. Buka re s t : Ed . S p o r t - T u r i s m , 1980. Cluj. Oraşe şi privelişti. Bukares t : E d . M e r i d i a n e , 1962. Cit jul şi împrejurimile sale: Mic îndreptar turistic. Bukares t : s.n., 1963. Clujul, viaţă culturală românească. Kolozsvár : E d . Ligii C u l t u r a l e , S e c u i m e a

C l u j , 1929. C r i ş an , I. H., M . Bărbu lescu , E. Chi r i l ă , V Vasiliev, I. Winkler . Repertoriul

arheologic al judeţului Cluj, Kolozsvár : B ib l io theca M u s e i N a p o c e n s i s , 1992.

Cr işan , I. EI.,P Teodor, N.Edroiu.Itinerarii'arheologicetransilvănene. Bukarest : Ed . S p o r t - T u r i s m , 1980.

Pascu , Şt., szerk. Istoria Clujului. Kolozsvár : s.n., 1974. Pascu , Şt.. I. Pataki , V. Popa. Clujul. Kolozsvár : s.u.. 1957. Sălăgean, T., I. M . D a n c i u , koo rd . Cluj-Kolozsvár-Klausenburg: Album istoric.

Kolozsvár : E d . Tr ibuna , 2007 .