oṁ saha nāv

avatu saha nau

bhunaktu saha vīryaṁ

karavāvahai

tejasvi nāv adhī

taṁ astu mā vid

viṣāvahai

oṁ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

auṁsaha nāv avatu saha nau bhunaktu saha vīryaṁ karavāvahai együtt kettőnket óvjon együtt kettőnket élvezzen együtt hősiest tegyünk (mi ketten) tejasvi nāv adhītaṁ astu mā vidviṣāvahaifényes kettőnk tanulása legyen ne gyűlölködjünk (mi ketten)auṁ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

A nyelvről

A szanszkrit ún. indoeurópai nyelv. Az indo ágába az iráni (perzsa) és az indiai nyelvek tartoznak. De nem minden indiai nyelv indo-európai, a dél-indiai nyelvek például (tamil, telugu, kannada, malajálam) az ún. dravida nyelvcsaládba tartoznak. Nem indo-európai nyelvek a tibeti, burmai, mongol, kínai, japán, vietnámi és más ázsiai nyelvek. Szintén nem indo-európai nyelvek a sémi nyelvek (arab, héber).Az európai ágba nagyon sok nyelv tartozik, az európában beszélt nyelvek majd mindegyike. Kivétel a finnugor nyelvek (magyar, finn, stb), valamint Nyugat-Európa egyetlen nem ind-európai nyelve, a baszk. A legrégebbi indo-európai indiai nyelv a szanszkrit, aminek fejlődése történetileg a védikus, epikus, klasszikus, hibrid és modern szakaszokra osztható. A közép-ind nyelvek (prákrit) a szanszkrit nyelvhez képes nyelvileg különböző távolságra vannak. A többféle, főleg a drámákban és dzsaina szövegekben előforduló prákrit nyelv mellett a théraváda buddhizmus kanonikus nyelve, a páli, a legfontosabb. A közép-ind nyelvek késői szakasza az ún. apabhransa nyelvek, amelyek talaján jöttek létre a ma főleg Észak-Indiában beszélt ún. újind nyelvek (hindí, urdu, maráthí, bengálí, pandzsábí, orijá, stb.)

INDOEURÓPAI NYELVEKIndoiráni

INDOÁRJA: 1. szanszkrit (óind): védikus, epikus, klasszikus 2. prákrit (korai középind): sauraszéní, mahárástrí,

ardhamágadhí, mágadhí, gándhárí, paisácsí, páli

3. apabhransa (késői középind): sauraszéna, nágara, ávantja,

mágadha 4. újind nyelvek: hindí, urdú, hindusztání, ászámí,

bengálí, orijá, maráthí, gudzsarátí, szingaléz, pandzsábí, pahárí stb.IRÁNI: 1. óiráni nyelvek: óperzsa, avesztai, méd, szkíta

2. középiráni nyelvek: középperzsa (pahlavi), párthus, hvárizmi, szogd,

szaka, alán, szarmata, baktriai3. újiráni nyelvek: újperzsa, tádzsik, kurd, oszét, afgán

(pastu)Kisázsiai

hettita, luvi, palái, líd, lík, kár

Örmény

örmény

Balkáni 1. dák, 2. albán, 3. illír, 4. pelaszg, 5. makedón, 6. thrák, 7. fríg, 8. görög: mükénéi, ógörög (dialektusai: dór, árkádiai, ciprusi, aiol, ión, attikai, koiné), középgörög, újgörög

1

Itáliai a) óitáliai nyelvek: latin, faliscus, umber, szabell, oscus, volscus; venét, messzáp b) újlatin nyelvek: olasz, rétoromán, szárd, francia, provanszál,

katalán, spanyol, portugál, román, dalmát,Kelta ír gael, skót gael, manx, walesi, cornwalli, breton, gall, galata,

keltibérGermán

vandál, gepida, gót, izlandi, dán, norvég, svéd, ószász, fríz, német, sváb, holland, flamand, angol

Balti lett, litván, kur, óporosz, galindSzláv bolgár, szerb, horvát, szlovén, szlovák, cseh, szorb, lengyel, orosz,

ukrán, belaruszTokhár tokhár nyelvek (A és B)

„Érdekes, hogy a számos fennmaradt ókori ind (avagy indoárja) nyelv egyike sem „rendes” nyelv, abban az értelemben, hogy egy nép társalgásának természetes eszköze lett volna. A legrégibb a védikus nyelv – nevezik védikus szanszkritnak is –, amelyet hozzávetőleg az i.e. II. évezred végéig használtak, a Védák himnuszaiban maradt ránk. E himnuszokat a szöveget csak részben vagy egyáltalán nem értő papok hagyományozták, éspedig évezredeken át csakis élőszóban: Indiában az írás az i.e. 3. évszázadban alakult ki, és valószínűleg sokáig nem használták a szent szövegek lejegyzésére.

Szorosan összefügg a Védák tekintélyével a másik ismert óind nyelv, a (klasszikus) szanszkrit1 furcsasága. Ezt ugyanis kb. időszámításunk kezdetétől fogva mereven rögzített, igen aprólékos szabályok szerint írják és próbálják beszélni, s az azóta eltelt kétezer évben csupán a szókincs bővült és a stílus változott (persze a mondattant és a nyelvhasználatot alapvetően átalakítva). A régi himnuszok hibátlan fenntartásának mágikus jelentősége volt a rituáléban, s e célból fejlődött ki a páratlan ind nyelvészet (fonetika és morfológia). Ennek eredményeit alkalmazta Pāṇini, a kiváló grammatikus, kiterjesztve hatályát a védikusra leginkább hasonlító, ekkor már igen archaikus felső Gangesz-völgyi tájszólásra az i.e. 4. században; az ő műve válik rövid idő alatt abszolút mércévé a „helyes” irodalmi nyelv vonatkozásában.

A középind nyelvek közül a drámai prákritok a szanszkrit nyelvű drámákból ismeretesek. A nők, a gyermekek és a közrendűek mind különböző prákrit nyelveken szólalnak meg, és külön (rendkívül lágy) nyelve van az éneklésnek is. Nyilvánvaló tehát, hogy a szerző nem anyanyelvét használja, hacsak nem volt három-négy India különböző vidékeiről származó anyja; bár ez a többnejűség viszonyai között nem teljesen lehetetlen. A középind nyelvek közül a legnagyobb szöveganyag nem valamely nép, hanem egy-egy vallás nyelvén maradt fenn: a dzsáinák szent szövegei az ársa (dzsáina prákrit) nyelven, a déli buddhista kánon pedig páliul.

A páli az ún. ind nyelvek egyike. E nyelvek hazája az indiai szubkontinens, de nem minden indiai nyelvet nevezünk indnek. India nyelvészeti térképe hasonlatos Európáéhoz: a domináns indoeurópai nyelvek mellett fontos egy másik nyelvcsalád is, ez ott a dravida, nálunk a finnugor – nem bizonyos, de elképzelhető, hogy ugyanannak az ural-altáji nagycsaládnak távoli leszármazottai. Néhány elszigetelt nyelv pedig egyik csoportba sem sorolható, Indiában ilyen a munda, vedda és nága dzsungellakó törzsek nyelve.

Az indoeurópai nyelveknek egyetlen ágához tartozik az összes ind nyelv. Mivel ezek ősét magukat árjáknak, nemeseknek mondó törzsek beszélték, gyakran indoárja nyelveknek is nevezzük őket, hogy világosabban megkülönböztessük a dravida, munda stb. nyelvektől. Az indoeurópai „őshazából” talán hatezer esztendővel ezelőtt kezdtek szétterjedni az egyes indoeurópai népek, s azóta nyelveik is jócskán elkülönültek egymástól. A keleti ágak (balti-szláv, indo-iráni) jellegzetessége a palatalizáció, azaz a szájpadláshangok, mint cs, ty, ny, s kiterjedt használata; ezek később néhány germán és latin nyelvben is megjelennek. Az ógörög, óiráni és óind nyelvtan meglehetősen hasonló; egyaránt alakgazdag, különösen az igeragozás igen árnyalt. Hangzás szerint azonban az ógörög jócskán különbözik, elsősorban a sz, j és v hangok lekopása és a zöngés hehezetesek (gh, dh, bh) hiánya miatt, továbbá az indo-iráni magánhangzórendszer sajátosságai miatt. Ugyanis a más nyelvekben előforduló a-e-o, illetve á-é-ó hangok helyett az indoirániban a, illetve á áll. Ezek együttes hatására ritkák az olyan tiszta egybeesések, mint a tri- (három), de a könnyen észlelhető párhuzamok is – nāman, név (óind), onoma (görög), nōmen (latin). Gyakoribbak a nehezen észrevehetők: bharant-, hozó, pheront- (gör.), ferent- (latin); a legtöbb történeti összefüggést pedig csak nyelvészeti eszközökkel lehet igazolni, pl. vāk és vacas, beszéd, epos (gör.), vox (lat.), avagy sacate, követ, hepetai (gör.), sequitur (lat).

1 A preklasszikus nyelv, az upaniṣadok és az eposzok régebbi rétege valószínűleg kivétel: többé-kevésbbé élő nyelvállapotot rögzíthetnek.

2

Az ind nyelvek legfeltűnőbb különbsége az óiránitól az úgynevezett retroflex (másképpen: cerebrális, linguális vagy kakuminális – szanszkritul mūrdhanya) hangok megjelenése. Arról van szó, hogy a t, th, d, dh, n, r, l és s kétféle ejtésváltozatban létezik: a dentális formánál a nyelvcsúcs a metszőfogakat érinti, a retroflex (ṭ, ṭh, ḍ, ḍh, ṇ, ṣ, ṛ, ḷ) formánál a hátrahajlított nyelv hegye a szájpadlás legtetejénél képez zárat. Ez szubsztrátum-hatásra utal, ugyanis ez minden indiai nyelv közös sajátossága; s minél későbbi egy indoárja nyelv, általában annál több retroflex hangot találunk benne. Az indusok számára a kétféle hang világosan különbözik, noha fonematikus oppozícióba rendkívül ritkán kerülnek, azaz jelentésmegkülönböztető szerepük szinte nincs.

Az óind magánhangzó-állományának jellemzője a korábbi rövid ai és au összeolvadása é és ó (e, o) hanggá, valamint a szótagképző r és l hangok (ṛ, ḷ). Két valódi kettőshangzó még megvan: az eredetileg hosszú ai és au. A páli a legarchaikusabb középind nyelv. A középind nyelvek az óind nyelvjárásokból a dravida szubsztrátum további erőteljes hatására alakultak ki. A legnyilvánvalóbb a hangtani egyszerűsödés, amely végpontján, a máhárástrí prákritnál egy másfél éves gyermek selypegésének szintjéig jut. Pl. a szanszkrit prākṛta, ‘természetes’ páliul pākata, sauraszéní prákritul pāuda, máhárástrí nyelven pāua; vagy a saṁskṛta, ‘művelt’ páliul saṁkhata, sauraszéníül sakkada, máhárástríul sakkaa.

A kiejtés leegyszerűsödésének első néhány foka közös, tulajdonképpen ennek alapján határoljuk el a középind és óind nyelveket. Az óind ṛ, ḷ helyére a (ritkán i, u) kerül, az ai, aya, illetve au, ava helyére e és o; a hosszú magánhangzók megrövidülnek, ha utánuk több mássalhangzó következik. A szókezdő mássalhangzótorlódások eltűnnek, a szó belsejében hasonulnak egymáshoz; a szó végéről pedig teljesen lekopik a mássalhangzó. A három s-hang (s, ṣ, és a palatális ś) egybeolvad, s mássalhangzó mellett hehezetté halványul (vastra, ruha, páliul vattha); tovább terjed a retroflexió. A későbbi hangtani kopás jellegzetes irányai: a y helyére j kerül; a szó belsejében a rövid mássalhangzók zöngésülnek, egy további fokon a felpattanó zárhangok (g, j, d, néha b) kiesnek, a hehezetesek helyén egy h marad vissza. Az alaktan változása is lényegében egyszerűsödés. Az egyik fő irány, hogy az óind számtalan különböző tövét egységes formára hozzák, nevezetesen a lehető legtöbb névszó és ige a-tövűvé alakul. A másik, hogy az óindben sem igazán kihasznált sokféle alakot egybeolvasztják. A dualis, azaz kettesszám beleolvad a többesszámba; a mediális (visszaható) igeragozás gyakorlatilag megszűnik; a négyféle múlt idő összevegyül, majd eltűnik: szerepét a participium perfectum passivi és az absolutivum, azaz a befejezett melléknévi igenév és a határozói igenév veszi át. A névszóragozás eseteinek száma csökken, a részeshatározó eset teljesen beleolvad a birtokosba, az eredethatározó majdnem teljesen az eszköhatározóba, többesszámban jórészt eltűnik az alany-, tárgy- és megszólító eset különbsége.

Az újind nyelvek meghatározó különbsége az ó- és középindtől nem hangtani, hanem nyelvtani. Az alaktan lekopása lényegében teljes, ezért a nyelv szerkezete alapvetően megváltozik: ragok helyett viszonyszók és segidégék, továbbá meghatározott szórend fejezik ki a mondatbeli viszonyokat. Mivel ezek már teljesen elszakadtak a szanszkrittól, az onnan merített kölcsönszavakat szanszkritosan használják (nem hasonítják magukhoz), így a hangállomány újra tagoltabb lesz; sőt, perzsa és arab hatásra számos új mássalhangzó is megjelenik. Az a hang viszont szinte teljesen elveszti fonéma-értékét, szó végén sohasem ejtik, szó belsejében is sokszor kiesik, olykor viszont ejtéskönnyítőként alkalmazzák. Így az óind dharma, törvény (páli dhamma) hindíül dharam-nak hangzik. „

Ruzsa Ferenc 1999: Bevezetés a Páli nyelvtanhoz (Fehér Judit 1999, TKBF) – részlet

Az írásról

Az ókori ind nyelvekhez nem köthető egyetlen írásfajta. Számos írással jegyeztek le szanszkrit és páli szövegeket. Indiában leggyakoribb a dévanágarí írás, amelynek kialakulása előtt a bráhmí (a dévanágarí elődje) és a kharósthí írást használták. A dél-indiai írások is megalkották a szanszkrit lejegyzésére szolgáló betűket, ligatúrákat, ezért szanszkrit szövegeket ezekkel az írásokkal is lejegyeztek (tamil, kannada, stb.). Indián kívül is írtak le szanszkrit szövegeket más írással, például khmer írással.

Az átírásról

Az európai tudományosság is igyekezett megalkotni a keleti nyelvek latinbetűs átírását. Ez a folyamat is átment több fázison, mire kialakult a ma egységesen használt tudományos átírási rendszer. Szanszkrit szövegeket Indiában főleg dévanágarí írással adtak és adnak ki, nyugaton inkább latinbetűs írással. A számítógép- és internethasználat kiköveteli, hogy a különféle írások egységesen legyenek kezelhetők. Ez a betűkészletek karaktereinek kódolása formájában jelenik. Jelenleg még vannak eltérő karakterkódolások és írásprogramok, de a Windows-szabvány vált az

3

uralkodóvá és a tudományos életben használatossá. A szanszkrit tudományos latinbetűs átírását is az Utf-8 karakterkódolás tartalmazza.

A szanszkrit átírása

Magyar nyelvű, leginkább népszerűsítő, laikusoknak szóló könyvekben, illetve vallási tematikájú kiadványokban, honlapokon gyakran találkozhatunk szanszkrit vagy páli szakszavakkal vagy rövidebb szövegekkel (pl. mantrákkal). Gyakori probléma, hogy a szövegek átírása pontatlan és következetlen. Sokszor az angolos átírást veszik alapul, ami nem jeleníti meg a rövid és hosszú magánhangzók közti különbséget, illetve számos mellékjeles karaktert nem jelez vagy nem egyértelműen jelez. (Ramayana=Rāmāyaṇa; pranayama=prāṇāyāma; shanti= śānti; Vishnu=Viṣṇu). Gyakori, hogy az ilyen angolos alakokat megpróbálják a magyar nyelv lehetőségeire kibővíteni, de mivel ez az angolos alakból gyakran lehetetlen, még nagyobb zűrzavar keletkezik: Rámayána, Sziddárta, Yóga, pranajáma, stb.Szintén gyakori az is, hogy a szanszkrit szakszavakat a hindí nyelv kiejési szabályai szerint adják meg (főleg hindí anyanyelvű guru beszédei alpján): például jellemzően elhagyják a szanszkrit szó végéről az a magánhangzót (pranajam).

Mindezek elkerülésére a tudományos átíráshoz kell fordulni. Ha a szerző, a szerkesztő vagy a kiadó nem kívánja vagy nem képes az átírási rendszert elsajátítani, akkor kérje szakember segítségét. A hibásan megjelent idegen szavak és szövegek hiteltelenné teszik az alkotást és a közlést!

Tehát magyar nyelvű kiadványokban kétféle módon kezelhetjük a szanszkrit és páli szavak megadását, átírását.

1. Tudományos igényű kiadványokban, vagy olyan közönségnek szóló kiadványokban, ahol az adott témában a várható olvasók járatosságát feltételezzük, a tudományos latinbetűs átírást használjuk.

2. Laikusoknak szóló kiadványokban, vagy ahol nem igény a szakszavak pontos eredeti alakjának ismerete, ott használhatjuk az ún. magyaros átírást. A magyaros átírás a magyar nyelv hangkészletén belül, egyéb, a szanszkrit vagy páli nyelvre vonatkozó ismeretek feltételezése nélkül, megadja a szanszkrit vagy páli szavak eredeti kiejtéséhez legközelebbi kiejtési alakot. Például: Rāmāyaṇa=Rámájana; prāṇāyāma= pránájáma; saṁskṛtaṁ=szanszkritam. (Az átírás rendszerét lásd alább!) Természetesen lehet e két megoldást egyszerre is alkalmazni, azaz a magyaros átírásban szereplő szavakat például külön kigyűjtve megadhatjuk tudományos átírással is. Fontos azonban, hogy az átírás következetes legyen. A bevezetőkben érdemes tisztázni az átírás módját.

[A tudományos átírás mellett kialakult egy merőben technikai célokat szolgáló beviteli írásmód is, amelynek legismertebb formája az ún. Harward-Kyoto átírás. Célja, hogy a normál „qwerty” billentyűzeten mellékjeles karakterek bevitele nélkül (ASCII) tudjunk szanszkrit és páli szavakat beírni pl. szótárak, írásprogramok beviteli mezőjébe. Lényege, hogy a nagy kapitálisok helyettesítik a mellékjeles karaktereket:ā =A; ī=I, ū=U; ṛ=R; ṝ=RR; ḷ=lR; ṁ=M; ḥ=H; ṅ=G; ñ=J; ṭ=T; ḍ=D; ṇ=N; ṣ=S; ś=z]

https://sites.google.com/site/indtkbf/home/computer

4

A szanszkrit nyelv hangjainak átírása a magyar hangkészletremássalhangzók consonans magánhangzók sonans

[zöngés]képzés

hely

zárhangexplosiva

orrhangnasalis

folyékonyliquida

réshang

spirans

egyesmono-

phthongus

kettősdiphthongus

zön-gétle

n

zöngétlen

hehezetes

zön-gés

zöngés hehezetes

zöngés zöngés zön-gétlen

rövid hosszú hosszú

torokvelaris

kk = k

khkh = kh

gg = g

ghgh = gh

ṅṅ = n

hh = h

ḥḥ = h

a a = a

āā = á

ínypalatalis

cc = cs

chch = csh

jj = dzs

jhjh = dzsh

ññ = n(y)

yy = j

śś = s

ii = i

īī = í

e = éai = ai

retroflex ṭṭ = t

ṭhṭh = th

ḍḍ = d

ḍhḍh = dh

ṇṇ = n

rr = r

ṣṣ = s

ṛṛ = ri

ṝṝ = rí

fogdentalis

tt = t

thth = th

dd = d

dhdh = dh

nn = n

ll = l

ss = sz

ḷḷ = li

ajaklabialis

pp = p

phph = ph

bb = b

bhbh = bh

mm = m

vv = v

uu = u

ūū = ú

o = ó au = au

ṁ = anusvāra (így is látható: ṃ). Mindig valamilyen mássalhangzó következik utána, vagy szó végén áll. Ejtése:Zárhangok előtt az adott zárhang képzéshelyének megfelelő nazális:

ṅ(k/kh/g/gh/ṅ) = ṁ(k/kh/g/gh/ṅ); ñ(c/ch/j/jh/ñ) = ṁ(c/ch/j/jh/ñ); ṇ(ṭ/ṭh/ḍ/ḍh/ṇ)

= ṁ(ṭ/ṭh/ḍ/ḍh/ṇ); n(t/th/d/dh/n) = ṁ(t/th/d/dh/n); m(p/ph/b/bh/m) =

ṁ(p/ph/b/bh/m)

Pl: sāṁkhya = sāṅkhya; saṁjña = sañjña; aṇḍa = aṁḍa; saṁtoṣa = santoṣa; saṁnyāsī =

sannyāsī; saṁprati = sampratiFolyékony és réshangok előtt az anusvārát megelőző magánhangzónak az adott folyékony vagy

réshang képzéshelyéhez közeli nazalizációja. Önálló nazális, nem helyettesít más nazálist. ṁ(y/r/l/ś/ṣ/s/h) = ṁ(y/r/l/ś/ṣ/s/h)

Pl. saṁyoga, saṁrava, saṁlāpa, saṁśaya, saṁṣṭhula, saṁskṛta, saṁhuta

Az anusvāra átírása: Szó belsejében, ha nazálist helyettesít, a megfelelő nazális átírásával, tehát legtöbbször n -

betűvel írjuk át (sāṁkhyaṁ = szánkhjam; saṁḍīna = szandína; saṁtyakta = szantjakta), kivéve a labiális nazálist, ahol m-mel (saṁbodha = szambódha). A palatális nazálist is n-nel,: saṁcaya = szancsaja. (Bár létezik önálló alakja a magyarban, pl.: nyúl)

Folyékony- és réshangok előtt: ṁ = n (saṁskṛtaṁ = szanszkritam; saṁhita = szanhita). Kivéve: v ami után m. (saṁvara = szamvara)

Szó végén: ṁ = m Például: karaṇaṁ tasya = karanam taszja (Egészen pontosan a szó végén is az előzőek szerint ejtjük, a magyaros átírásban azonban ezt nem érvényesítjük)

Ezenkívül a következő hangkapcsolatnak van eltérő írásmódja:jñ = dny, ritkábban: dzsny: ejtésekor leginkább egy magyar ‘gyny’-nek felel meg (ma Indiában ‘gj’ -nek ejtik). Például: rājñā (rádnyá / rádzsnyá; ejtve: ‘rágynyá’).

A kettős mássalhagzók átírása nem rendhagyó: cch = ccsh; jjh = ddzsh; stb.

ḥ (alul pontos) = visarga; Más hangokból hangváltozás során keletkezik (4.1.1.2). Ejtése a magyar zöngétlen ‘h’ hangnak felel meg. A gégefőben képzett zöngétlen réshang. Azonos a szanszkrit kh -hangban ejtett h -hanggal, pl.: duḥkha. A visarga (ḥ) magyaros átírása h. A kiejtésben (recitációban verssorok végén, élőbeszédben szavak végén) a hagyomány szerint az előtte álló magánhangzó rövid megismétlésével ejtjük, de ezt a magyaros átírásban nem jelöljük (devaḥ = dévah).Nem összekeverendő a zöngés (h) hanggal, amit szintén a magyar h hangnak írunk át és ejtünk.

’ (avagraha) egy a-hang eltűnését jelenti, nem ejtük. kuto ’pi

5

GYIK A szanszkritban minden e és o hosszú é és ó hanggal írandó át magyarosan. A hehezetes hangok (kh, gh, stb) egy hangnak számítanak, hiába írjuk őket kettővel! Hasonlóan

egy hangnak számít e két kettőshangzó is: ai, au. c, ch, j, jh előtt az ínyhang nazálist (ñ) nem írjuk ny-nek, hiszen a magyar kincs szó helyesírása

"kincs", nem pedig "kinycs". Az ñ hangot magánhangzó előtt azonban ny-nek írjuk: szanszkritban ez két esetben fordul elő: c és j hang után (prajñā = pradnyá; yācñā = jácsnyá).

A visarga (ḥ) magyaros átírása h. A kiejtésben (recitációban verssorok végén, élőbeszédben szavak végén) a hagyomány szerint az előtte álló magánhangzó rövid megismétlésével ejtjük, de ezt a magyaros átírásban nem jelöljük (devaḥ dévah).

Az anusvāra (ṁ) vagy nazálist (orrhangot) helyettesít, vagy az előtte álló magánhangzót nazalizálja. Magyaros átírásban praktice "n" hangnak írjuk át, de szó végén, valamint ajakhang másalhangzók előtt (p, ph, b, bh, m, v) m-nek. (sāṁkhya = szánkhja; saṁcara = szancsara; saṁskṛta = szanszkrita; saṁbhava = szambhava; saṁvara = szamvara; devaṁ = dévam.)

Egy példa a magyaros átírásokhoz (az összetett szavakat kötőjellel tagoltuk): Jayadeva: Gītagovinda 1.3.1

lalitalavaṅgalatāpariśīlanakomalamalayasamīremadhukaranikarakarambitakokilakūjitakuñjakuṭīreviharati haririha sarasavasantenṛtyati yuvatijanena samaṁ sakhi virahijanasya durante

lalita-lavanga-latá-parisílana-kómala-malaja-szamírémadhu-kara-nikara-karambita-kókila-kúdzsita-kundzsa-kutíréviharati harir iha szarasza-vaszanténritjati juvati-dzsanéna szamam szakhi virahi-dzsanaszja duranté

szekfüvirág-lehelet-zuhatagos örömillatu délövi szélbenfülemüleszavu kusza méhzizegésü lugas susogó sürüjébenHari vigad a gyönyörü-dalu kikeletbensírjon az elhagyatott, ime táncol a vadörömü lánykaseregben

Átírási példák (Szanszkrit; Bhartṛhari versei)

adhigata-paramārthān paṇḍitān māvamaṃsthās tṛṇam iva laghu lakṣmīr naiva tān saṃruṇaddhi |adhigata-paramárthán panditán mávamanszthász trinam iva laghu laksmír naiva tán szanrunaddhiabhinava-mada-lekhā-śyāma-gaṁḍa-sthalānāṃ na bhavati bisatantur vāraṇaṃ vāraṇānām || abhinava-mada-lékhá-sjáma-ganda-szthalánám na bhavati biszatantur váranam váranánám

keyūrāṇi na bhūṣayanti puruṣaṃ hārā na candrojjvalā na snānaṃ na vilepanaṃ na kusumaṃ nālaṁkṛtā mūrdhajāḥ |kéjúráni na bhúsajanti purusam hárá na csandróddzsvalá na sznánam na vilépanam na kuszumam nálankritá múrdhadzsáhvāṇy ekā samalaṅkaroti puruṣaṃ yā saṃskṛtā dhāryate kṣīyante khalu bhūṣaṇāni satataṃ vāg-bhūṣaṇaṃ bhūṣaṇam || vánj éká szamalankaróti purusam já szanszkritá dhárjaté ksíjanté khalu bhúsanáni szatatam vág-bhúsanam bhúsanam

lāṅgūla-cālanam adhaś-caraṇāvapātaṃ bhūmau nipatya vadanodara-darśanaṃ ca |lángúla-csálanam adhas-csaranávapátam bhúmau nipatja vadanódara-darsanam csaśvā piṁḍadasya kurute gaja-puṁgavas tu dhīraṃ vilokayati cāṭu-śataiś ca bhuṁkte || svá pindadaszja kuruté gadzsa-pungavasz tu dhíram vilókajati csátu-satais csa bhunkté

ājñā kīrtiḥ pālanaṃ brāhmaṇānāṃ dānaṃ bhogo mitra-saṃrakṣaṇaṃ caádzsnyá kírtih pálanam bráhmanánám dánam bhógó mitra szanraksanam csayeṣām ete ṣaḍguṇā na pravṛttāḥ ko 'rthas teṣāṃ pārthivopāśrayeṇa || jésám été sadguná na pravrittáh kó ’rthasz tésám párthivópásrajéna

saṁtaptāyasi saṃsthitasya payaso nāmāpi na jñāyate muktākāratayā tad eva nalinī-patra-sthitaṃ rājate |szantaptájaszi szanszthitaszja pajaszó námápi na dnyájaté muktákáratajá tad éva naliní-patra-szthitam rádzsatésvātyāṃ sāgara-śukti-madhya-patitaṃ tan-mauktikaṃ jāyate prāyeṇādhama-madhyamottama-guṇaḥ saṃsargato jāyate ||

6

szvátjám szágara-sukti-madhja-patitam tan-mauktikam dzsájaté prájénádhama-madhjamóttama-gunah szanszargató dzsájaté

yadā kiṁcij-jño 'haṃ dvipa iva madāndhaḥ samabhavaṃ tadā sarvajño 'smīty abhavad avaliptaṃ mama manaḥjadá kincsiddnyó ’ham dvipa iva madándhah szamabhavam tadá szarvadnyó ’szmítj abhavad avaliptam mama manahyadā kiñcit kiṁcid budhajana-sakāśād avagataṃ tadā mūrkho 'smīti jvara iva mado me vyapagataḥ || jadá kincsit kincsid budhadzsana-szakásád avagatam tadá múrkhó ’szmíti dzsvara iva madó mé vjapagatahśānti-mantram (Taittirīya-āraṇyaka 8.0.0.)

Néhány gyakran előforduló szó helyes alakja:mahābhārata (mahábhárata)rāmāyaṇa (rámájana)himālaya (himálaja)prāṇāyāma (pránájáma)yogācāra (jógácsára)

mahāyāna (mahájána)hīnayāna (hínajána)prajñā ( pradnyá) pāramitā (páramitá)māyā (májá)śūnyatā (súnjatá)

yama, niyama (jama, nijama)saṁsāra (szanszára)dhyāna (dhjána)jñāna ( dnyána)

7

8

Hanganyagok szövegei: https://sites.google.com/site/filologiatkbf/Home/szanszkrit-es-pali/fajlok

.. atha acyutāṣṭakaṁacyutaṁ keśavaṁ rāma nārāyaṇaṁ kṛṣṇa dāmodaraṁ vāsudevaṁ hariṁ ||śrīdharaṁ mādhavaṁ gopikāvallabhaṁ jānakīnāyakaṁ rāmacandraṁ bhaje || 1 ||acyutaṁ keśavaṁ satyabhāmādhavaṁ mādhavaṁ śrīdharaṁ rādhikārādhitaṁ ||indirā mandiraṁ cetasā sundaraṁ devakīnandanaṁ nandajaṁ saṁdadhe || 2 ||viṣṇave jiṣṇave śaṅkhine cakriṇe rukminī rāgine jānakī jānaye ||vallavī vallabhāyārcitāyātmane kaṁsa vidhvaṁsine vaṁśine te namaḥ || 3 ||kṛṣṇa govinda he rāma nārāyaṇa śripate vāsudevācita śrinidhe ||acyutānanta he mādhavādhokṣaja dvārakā nāyaka draupadī rakṣaka || 4 ||rākṣasakṣobhitaḥ sītayāśobhito daṇḍakāraṇya bhū puṇyatā kāraṇaḥ ||lakṣmaṇenānvito vānaraiḥ sevito ’gastya saṁpūjito rāghavaḥ pātu māṁ || 5 ||dhenukāriṣṭako ’niṣṭakṛd dveṣiṇāṁ keśihā kaṁsahṛd vaṁśikāvādakaḥ ||pūtanākopakaḥ sūrajā khelano bāla gopālakaḥ pātu māṁ sarvadā || 6 ||vidyududdhyotavat prasphuradvāsasaṁ prāvṛḍambhodavaṭ prollasadvigrahaṁ ||vanyayā mālayā śobhitorasthalaṁ lohitāṅghridūyaṁ vārijākṣaṁ bhaje || 7 ||kuñcitaiḥ kuntalair bhrājimānānanaṁ ratnamaulim lasat kuṇḍalaṁ gaṇḍayoḥ ||hārakeyūrakaṁ kaṅkaṇa projjvalaṁ kiṅkiṇī mañjulaṁ śyāmalaṁ taṁ bhaje || 8 ||

paṭhata saṁskṛtaṁ, vadata saṁskṛtaṁpaṭhata saṁskṛtaṁ, vadata saṁskṛtam

Tanuljatok szanszkritot! Beszéljétek a szanszkritot!Tanuljatok szanszkritot! Beszéljétek a szanszkritot!

lasatu saṁskṛtaṁ ciraṁ gṛhe gṛhe ca punar apilasatu saṁskṛtaṁ ciraṁ gṛhe gṛhe ca punar api

Hangozzék a szanszkrit hosszú ideig minden házban újra meg újra! 2X

paṭhata saṁskṛtaṁ, vadata saṁskṛtaṁpaṭhata saṁskṛtaṁ, vadata saṁskṛtam

Tanuljatok szanszkritot! Beszéljétek a szanszkritot!Tanuljatok szanszkritot! Beszéljétek a szanszkritot!

Śiva-mahimna-stotram (śikhariṇī)

9

mahimnaḥ pāraṁ te parama-viduṣo yady asadṛśī stutir brahmādīnām api tadavasannās tvayi giraḥ |athāvācyaḥ sarvaḥ svamati-parimāṇāvadhi gṛṇanmamāpy eṣa stotre hara nirapavādaḥ parikaraḥ || 1||atītaḥ panthānaṁ tava ca mahimā vāṅ-manasayoḥatadvyāvṛttyā yaṁ cakitam abhidhatte śrutir api |

sa kasya stotavyaḥ katividha-guṇaḥ kasya viṣayaḥ pade tv arvācīne patati na manaḥ kasya na vacaḥ || 2||madhu-sphītā vācaḥ paramam amṛtaṁ nirmitavataḥtava brahman kiṁ vāg api sura-guror vismaya-padam |mama tvetāṁ vāṇīṁ guṇa-kathana-puṇyena bhavataḥpunāmīty arthe ’smin pura-mathana buddhir vyavasitā ||3

10

Rāmapuraṁ nāma ekaṁ nagaram āsīt. tatra ekaḥ bhikśukaḥ āsīt. saḥ pratidinaṁ prātaḥ-kāle bhikṣārthaṁ gacchati sma. bhikṣāyāṁ kācit mahilā vastrāṇi dadāti, kācit annam dadāti, kutracit dhanam api prāpnoti saḥ. prāptaṁ sarvaṁ dhanaṁ saḥ gṛhaṁ gatvā ekasmin ghaṭe sthāpayati. etasmin dine ghaṭaḥ dhanena pūrṇaḥ bhavati. bhikṣukaḥ cintayati:"etāvatā dhanena ahaṁ Kāśīṁ gantum śaknomi. Kāśī-viśveśvarasya darśanaṁ karomi.Gaṅgā-snānaṁ karomi". evaṁ saḥ ghaṭaṁ svīkṛtya Kāśīṁ gacchati. snānārthaṁ Gaṅgā-tīraṁ gacchati.Tatra saḥ vālukāyām ekaṁ gartaṁ karoti. ghaṭam antaḥ sthāpayati. upari „cihnam” iti ekaṁ śiva-liṅgaṁ karoti. anantaraṁ snānārtaṁ gacchati. tadā tatra ito 'pi ekaḥ yātrī āgacchati. saḥ śivaliṅgaṁ dṛṣṭvā cintayati yat:”Kāśyām eśā paraṁparā. prathamaṁ śivaliṅgaṁ karaṇīyam, anantaraṁ snānaṁ karaṇīyam".ataḥ saḥ api vālukāyāḥ ekaṁ śivaliṅgaṁ karoti, snānārthaṁ gacchati. anantaraṁ tatra ito 'pi janāḥ āgacchanti. te api tathaiva cintayanti. ekaikaṁ śivaliṅgaṁ kurvanti snānārthaṁ ca gacchanti. bhikṣukaḥ yadā snānaṁ samāpya āgacchati, tadā paśyati: tatra bahūni śivaliṅgāni santi. svakīyaṁ śivaliṅgaṁ jñātum a-samarthaḥ saḥ bahu-duḥkhitaḥ bhavati. duḥkhena eva saḥ ekaṁ ślokaṁ vadati:gatānugatiko lokaḥ, na lokaḥ pāramārthikaḥ: Gaṅgā-saikata-liṅgena naṣṭaṁ me tāmra-bhājanam

Saundaryalaharī

11

śivaḥ śaktyā yukto yadi bhavati śaktaḥ prabhavituṁna ced evaṁ devo na khalu kuśalaḥ spanditum api |atas tvām ārādhyāṁ hariharaviriñcādibhir apipraṇantuṁ stotuṁ vā katham akṛtapuṇyaḥ prabhavati ||1

tanīyāṁsaṁ pāṁsuṁ tava caraṇapaṅkeruhabhavaṁviriñciḥ saṁcinvan viracayati lokān avikalam |vahaty enaṁ śauriḥ katham api sahasreṇa śirasāṁharaḥ saṁkṣudyainaṁ bhajati bhasitoddhūlanavidhim ||2

avidyānām antas timiramihiradvīpanagarījaḍānāṁ caitanyastabakamakarandasrutijharī |daridrāṇāṁ cintāmaṇiguṇanikā janmajaladhaunimagnānāṁ daṁṣṭrā muraripuvarāhasya bhavati ||3tvadanyaḥ pāṇibhyām abhayavarado daivatagaṇas

tvam ekā naivā’si prakaṭitavarābhītyabhinayā |bhayāt trātuṁ dātuṁ phalam api ca vāñchāsamadhikaṁśaraṇye lokānāṁ tava hi caraṇāveva nipuṇau ||4

haris tvām ārādhya praṇatajanasaubhāgyajananīṁpurā nārī bhūtvā puraripum api kṣobham anayat |smaro’pi tvāṁ natvā ratinayanalehyena vapuṣāmunīnām apy antaḥ prabhavati hi mohāya mahatām ||5

dhanuḥ pauṣpaṁ maurvī madhukaramayī pañca viśikhāḥvasantaḥ sāmanto malayamarudāyodhanarathaḥ |tathā’py ekaḥ sarvaṁ himagirisute kām api kṛpāmapāṅgāt te labdhvā jagad idam anaṅgo vijayate ||6

12

kṛṣṇo rakṣatu māṁ carācara-guruḥ kṛṣṇaṁ namasyāmy ahaṁkṛṣṇeṇāmara-śatravo vinihatāḥ kṛṣṇāya tasmai namaḥ | kṛṣṇād eva samutthitaṁ jagad idaṁ kṛṣṇasya dāso 'smy ahaṁkṛṣṇe bhaktir acañcalās tu bhagavan he kṛṣṇa tubhyaṁ namaḥ || (śārdūla)

Bhagavad-gītā 1.dharma-kṣetre kuru-kṣetre samavetā yuyutsavaḥ |māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata saṃjaya ||1||dṛṣṭvā tu pāṇḍavānīkaṃ vyūḍhaṃ duryodhanas tadā |

ācāryam upasaṃgamya rājā vacanam abravīt ||2||

paśyaitāṃ pāṇḍuputrāṇām ācārya mahatīṃ camūm |vyūḍhāṃ drupadaputreṇa tava śiṣyeṇa dhīmatā ||3||

Bhagavad-gītā 6.

13

anāśritaḥ karmaphalaṁ kāryaṁ karma karoti yaḥsa saṁnyāsī ca yogī ca na niragnir na cākriyaḥ 01yaṁ saṁnyāsam iti prāhur yogaṁ taṁ viddhi pāṇḍavana hy asaṁnyastasaṁkalpo yogī bhavati kaś cana 02ārurukṣor muner yogaṁ karma kāraṇam ucyateyogārūḍhasya tasyaiva śamaḥ kāraṇam ucyate 03yadā hi nendriyārtheṣu na karmasv anuṣajjatesarvasaṁkalpasaṁnyāsī yogārūḍhas tadocyate 04uddhared ātmanātmānaṁ nātmānam avasādayetātmaiva hy ātmano bandhur ātmaiva ripur ātmanaḥ 05bandhur ātmātmanas tasya yenātmaivātmanā jitaḥanātmanas tu śatrutve vartetātmaiva śatruvat 06jitātmanaḥ praśāntasya paramātmā samāhitaḥśītoṣṇasukhaduḥkheṣu tathā mānāvamānayoḥ 07jñānavijñānatṛptātmā kūṭastho vijitendriyaḥyukta ity ucyate yogī samaloṣṭāśmakāñcanaḥ 08suhṛnmitrāryudāsīnamadhyasthadveṣyabandhuṣusādhuṣv api ca pāpeṣu samabuddhir viśiṣyate 09yogī yuñjīta satatam ātmānaṁ rahasi sthitaḥekākī yatacittātmā nirāśīr aparigrahaḥ 10śucau deśe pratiṣṭhāpya sthiram āsanam ātmanaḥnātyucchritaṁ nātinīcaṁ cailājinakuśottaram 11tatraikāgraṁ manaḥ kṛtvā yatacittendriyakriyaḥupaviśyāsane yuñjyād yogam ātmaviśuddhaye 12samaṁ kāyaśirogrīvaṁ dhārayann acalaṁ sthiraḥsaṁprekṣya nāsikāgraṁ svaṁ diśaś cānavalokayan 13praśāntātmā vigatabhīr brahmacārivrate sthitaḥmanaḥ saṁyamya maccitto yukta āsīta matparaḥ 14yuñjann evaṁ sadātmānaṁ yogī niyatamānasaḥśāntiṁ nirvāṇaparamāṁ matsaṁsthām adhigacchati 15nātyaśnatas tu yogo 'sti na caikāntam anaśnataḥna cātisvapnaśīlasya jāgrato naiva cārjuna 16yuktāhāravihārasya yuktaceṣṭasya karmasuyuktasvapnāvabodhasya yogo bhavati duḥkhahā 17yadā viniyataṁ cittam ātmany evāvatiṣṭhateniḥspṛhaḥ sarvakāmebhyo yukta ity ucyate

tadā 18yathā dīpo nivātastho neṅgate sopamā smṛtāyogino yatacittasya yuñjato yogam ātmanaḥ 19yatroparamate cittaṁ niruddhaṁ yogasevayāyatra caivātmanātmānaṁ paśyann ātmani tuṣyati 20sukham ātyantikaṁ yat tad buddhigrāhyam atīndriyamvetti yatra na caivāyaṁ sthitaś calati tattvataḥ 21yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥyasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi vicālyate 22taṁ vidyād duḥkhasaṁyogaviyogaṁ yogasaṁjñitamsa niścayena yoktavyo yogo 'nirviṇṇacetasā 23saṁkalpaprabhavān kāmāṁs tyaktvā sarvān aśeṣataḥmanasaivendriyagrāmaṁ viniyamya samantataḥ 24śanaiḥ śanair uparamed buddhyā dhṛtigṛhītayāātmasaṁsthaṁ manaḥ kṛtvā na kiṁ cid api cintayet 25yato yato niścarati manaś cañcalam asthiramtatas tato niyamyaitad ātmany eva vaśaṁ nayet 26praśāntamanasaṁ hy enaṁ yoginaṁ sukham uttamamupaiti śāntarajasaṁ brahmabhūtam akalmaṣam 27yuñjann evaṁ sadātmānaṁ yogī vigatakalmaṣaḥsukhena brahmasaṁsparśam atyantaṁ sukham aśnute 28sarvabhūtastham ātmānaṁ sarvabhūtāni cātmaniīkṣate yogayuktātmā sarvatra samadarśanaḥ 29yo māṁ paśyati sarvatra sarvaṁ ca mayi paśyatitasyāhaṁ na praṇaśyāmi sa ca me na praṇaśyati 30sarvabhūtasthitaṁ yo māṁ bhajaty ekatvam āsthitaḥsarvathā vartamāno 'pi sa yogī mayi vartate 31ātmaupamyena sarvatra samaṁ paśyati yo 'rjunasukhaṁ vā yadi vā duḥkhaṁ sa yogī paramo mataḥ 32arjuna uvācayo 'yaṁ yogas tvayā proktaḥ sāmyena madhusūdanaetasyāhaṁ na paśyāmi cañcalatvāt sthitiṁ sthirām 33cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa pramāthi balavad dṛḍhamtasyāhaṁ nigrahaṁ manye vāyor iva suduṣkaram 34śrībhagavān uvāca

asaṁśayaṁ mahābāho mano durnigrahaṁ calamabhyāsena tu kaunteya vairāgyeṇa ca gṛhyate 35asaṁyatātmanā yogo duṣprāpa iti me matiḥvaśyātmanā tu yatatā śakyo 'vāptum upāyataḥ 36arjuna uvācaayatiḥ śraddhayopeto yogāc calitamānasaḥaprāpya yogasaṁsiddhiṁ kāṁ gatiṁ kṛṣṇa gacchati 37kaccin nobhayavibhraṣṭaś chinnābhram iva naśyati apratiṣṭho mahābāho vimūḍho brahmaṇaḥ pathi 38etan me saṁśayaṁ kṛṣṇa chettum arhasy aśeṣataḥtvad anyaḥ saṁśayasyāsya chettā na hy upapadyate 39śrībhagavān uvācapārtha naiveha nāmutra vināśas tasya vidyatena hi kalyāṇakṛt kaś cid durgatiṁ tāta gacchati 40prāpya puṇyakṛtāṁl lokān uṣitvā śāśvatīḥ

samāḥśucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yogabhraṣṭo 'bhijāyate 41atha vā yoginām eva kule bhavati dhīmatāmetad dhi durlabhataraṁ loke janma yad īdṛśam 42tatra taṁ buddhisaṁyogaṁ labhate paurvadehikamyatate ca tato bhūyaḥ saṁsiddhau kurunandana 43pūrvābhyāsena tenaiva hriyate hy avaśo 'pi saḥjijñāsur api yogasya śabdabrahmātivartate 44prayatnād yatamānas tu yogī saṁśuddhakilbiṣaḥanekajanmasaṁsiddhas tato yāti parāṁ gatim 45tapasvibhyo 'dhiko yogī jñānibhyo 'pi mato 'dhikaḥkarmibhyaś cādhiko yogī tasmād yogī bhavārjuna 46yoginām api sarveṣāṁ madgatenāntarātmanāśraddhāvān bhajate yo māṁ sa me yuktatamo mataḥ 47

prajòã-pãramitã-hâdaya-sùtramãryãvalokiteśvaro bodhisattvo gambhårãyãð prajòãpãramitãyãð caryãð caramãýa evað vyavalokayati sma. paòca skandhãs tãðœ ca svabhãva-śùnyãn samanupaśyati sma.rùpað śùnyatã śùnyataiva rùpam.rùpãn na pâthak śùnyatã śùnyatãyã na pâthag rùpam.yad rùpað sã śùnyatã yã śùnyatã tad rùpam.evam eva vedanã-saðjòã-saðskãra-vijòãnãni ca śùnyatã.evað śãriputra, sarva-dharmã śùnyatã-lakšaýã anutpannã aniruddhã amalã vimalã anùnã asaðpùrýãë. tasmãt tarhi śãriputra, śùnyatãyãð na rùpað na vedanã na saðjòã na saðskãrã na vijòãnað. na cakšur na śrotrað na ghrãýað na jihvã na kãyo na mano na rùpað na śabdo na gandho na raso na sprašþavyað na dharmãë. na cakšur-dhãtur yãvan na mano-dhãtur na dharma-dhãtur na mano-vijòãna-dhãtuë.na vidyã nãvidyã na kšayo yãvan na jarã-maraýað na jarã-maraýa-kšayaë. na duëkha-samudaya-nirodha-mãrgã. na jòãnað na prãptir nãprãptir. tasmãc chãriputra, aprãptitvena bodhisattvãnãð prajòãpãramitãm ãśritya viharati cittãvaraýaë*.*viharaty acittãvaraýaë cittãvaraýa-nãstitvãd atrasto viparyãsãtikrãnto nišþha-nirvãýaë.try-adhva-vyavasthitã sarvabuddhãë prajòãpãramitãð ãśrityãnuttarãð saðyak-sambodhim abhisambuddhãë.tasmãj jòãtavyaë prajòãpãramitã-mahãmantro mahãvidyã-mantro 'nuttara-mantro 'samasama-mantraë sarvaduëkha-praśamana-mantraë satyam amithyatvãt prajòãpãramitãyãm ukto mantraë. tadyathã. gate gate pãragate pãrasaðgate bodhi svãhã.

A szanszkrit ábécéA szanszkrit ábécé a magánhangzókkal kezdődik, majd a diphthongusok következnek. A más-salhangzókat az anusvāra és a visarga nyitja, majd a képzéshelyek szerinti zárhangok jönnek a nazálisaikkal, ezután a négy folyékony hang, a három réshang, végül pedig a zöngés h -hang.

Magánhangzók: a ā i ī u ū ṛ ṝ ḷ Diphthongusok: e ai o au Anusvāra, visarga: ṁ ḥVeláris zárhangok és nazális: k kh g gh ṅ/(ṁ) Palatális zárhangok és nazális: c ch j jh ñ/(ṁ)Cerebrális zárhangok és nazális: ṭ ṭh ḍ ḍh ṇ/(ṁ)Dentális zárhangok és nazális: t th d dh n/(ṁ)Labiális zárhangok és nazális: p ph b bh m/(ṁ)

Félhangzók: y r l vRéshangok: ś ṣ s + h

ABC rendbe helyezéskor figyelemmel kell az ṁ hangértékére. Az ṁ az öt nazális bármelyikét helyettesítheti. Ekkor utána valamelyik zárhang áll: sāṁkhya = sāṅkhya; saṁḍīna = saṇḍīna; saṁcaya = sañcaya; saṁdhi = sandhi; sampanna = (saṁpanna). Az ABC-ben ilyenkor a megfelelő nazális helyén kell keresni.Azonban ha az ṁ után réshang (ś, ṣ, s, h) vagy félhangzó (y, r, l, v) áll, akkor az ṁ hangértékének egy nazalizáció tekinthető. Az ABC-ben szereplő első mássalhangzónak ez a hangértéke, ezért szerepel önállóan a hangok között.

Helyezd a megfelelő abc sorrendbe az alábbi szanszkrit szavakat (nem vizsgaanyag)!

(megoldás: ; )1 duḥkha 2 ḍoma 3 doha 4 doṣa 5 duh 6 dugdha1 sakāśa 2 saṁyama 3 saṁja 4 saṁcāra 5 siṁha 6 sevā

– – – – – – – –– – – – – – – – –sarve bhavantu sukhinaḥ sarve santu nirāmayāḥmindenki legyen boldog mindenki legyen egészséges

– – – – – – – – – – – – – – – – sarve bhadrāṇi paśyantu mā kaścid duḥkha-bhāg bhavedmindenki üdvösöket lásson ne senki szenvedésben részesülő legyen

– – – – – – -–auṁ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ