SZELLEMI TULAJDON NEMZETI HIVATALA

JAVASLAT

a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek

belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú

engedélyezéséről szóló 2014/26/EU irányelv magyar jogba történő

átültetésének koncepciójára

Budapest, 2014. november

2

1. A javaslat célja

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-án fogadta el a szerzői és szomszédos

jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának

több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló 2014/26/EU irányelvet (a továbbiakban:

Irányelv). Az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2014. március 20-i számában megjelent Irányelv

magyar jogba történő átültetésének határideje 2016. április 10.

Ennek az összeállításnak az a célja, hogy koncepcionális javaslatot tegyen az Irányelv

átültetését szolgáló jogszabályok jogforrási szintjére és hatályba léptetésének időpontjára

vonatkozóan. A dokumentum egyúttal áttekinti az Irányelv legfontosabb szabályait és bemutatja az

ezekkel érintett és jelenleg hatályos hazai szabályozást. A javaslat melléklete továbbá részletesen

elemzi az irányelvi szabályok és a hazai szerzői jogi rendszer viszonyát.

Az elfogadott Irányelvhez kapcsolódó jogharmonizációs javaslat az átültetéshez szükséges

koncepció elfogadásának tervezett időpontjaként 2014. október 31-t jelölte meg.

2. A 2014/26/EU irányelv céljának és rendelkezéseinek összefoglalása

Az Irányelv két fő szabályozási területet foglal magában. Egyrészt minimum-követelményeket

állapít meg a szerzői és szomszédos jogok közös kezelésével foglalkozó szervezetek felépítésére,

irányítására, működésére nézve, abból a célból, hogy fejlessze e szervezetek működésének

demokratizmusát és átláthatóságát. Másrészt megteremti a zeneművek online felhasználásának közös

jogkezelő szervezetek által történő több területre kiterjedő hatályú engedélyezésének kereteit.

A tagállamoknak az Irányelv értelmében lehetősége van arra, hogy a területükön letelepedett

közös jogkezelő szervezetek vonatkozásában az Irányelvben meghatározottaknál szigorúbb előírásokat

tartsanak fenn vagy állapítsanak meg, feltéve, hogy ezek a szigorúbb előírások összhangban állnak az

egyébként irányadó uniós jogszabályokkal. Az Irányelv továbbá azt sem zárja ki a tagállamok

számára, hogy az Európai Unión kívül letelepedett, de a tagállamban működő közös jogkezelő

szervezetekre ugyanolyan vagy hasonló rendelkezéseket alkalmazzanak, mint a náluk

letelepedettekre.1

Az Irányelv két fő része közül az első az uniós tagállamokban letelepedett valamennyi közös

jogkezelő szervezet vonatkozásában határoz meg szabályokat, míg a második kizárólag a zeneművek

online felhasználásának több területre kiterjedő hatállyal történő engedélyezését (vagy azt is) végző

közös jogkezelő szervezetekre vonatkozik.

A valamennyi közös jogkezelő szervezet tekintetében irányadó első rész szabályai a

következők szerint különíthetőek el:

a) fogalom-meghatározások és a jogosultakat a jogkezeléssel összefüggésben megillető

jogok (általános rész);

b) a közös jogkezelő szervezetek tagsága és szervezeti felépítése;

1 Az uniós tagállamban letelepedett és egy másik uniós tagállam területén közös jogkezelési „szolgáltatást”

nyújtó közös jogkezelő szervezetek vonatkozásában az Irányelv nem utal arra, hogy rájuk a „szolgáltatásnyújtás”

helye szerinti tagállam az irányelvben foglaltaknál szigorúbb rendelkezéseket is bevezethet.

3

c) a közös jogkezelő szervezetek gazdálkodása, a jogdíjak felhasználása;

d) átláthatósági követelmények;

e) a közös jogkezeléssel kapcsolatos vitarendezés;

f) a közös jogkezelő szervezetek hatósági felügyelete.

Az Irányelv szerint az egyes jogosultak jogait a közös jogkezelő szervezet megbízásuk alapján

kezeli. Az e megközelítésben testet öltő jogosulti autonómia mind a közös jogkezelő szervezethez való

csatlakozásra, mind pedig a szervezetből való kilépésre kiterjed. Az Irányelvnek nem célja azonban e

tekintetben a teljes harmonizáció bevezetése, vagyis nem szükséges azon tagállami szabályozások

módosítása, amelyek szerint bizonyos szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok a jogosulti

döntésre tekintet nélkül kizárólag közös jogkezelő szervezetek által gyakorolhatóak (kötelező közös

jogkezelés).2 Azon modellek is fenntarthatóak, amelyekben a közös jogkezelő szervezetek az egy

jogosulti csoportba tartozó azonos jogosultságok tekintetében valamennyi jogosult helyett gyakorolják

a jogokat, függetlenül attól, hogy erre megbízást kaptak volna (kiterjesztett hatályú közös jogkezelés).3

A szervezetek működésének átláthatóságát szolgáló követelmények nagy hangsúlyt kaptak az

Irányelvben, így a közös jogkezelő szervezetnek a tagjai, más közös jogkezelő szervezetek, valamint a

nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatási kötelezettségei igen részletesen szabályozottak. Az

Irányelv rendezi továbbá a közös jogkezelő szervezetek szerveinek pontos feladat- és hatásköreit és

összetett összeférhetetlenségi előírásokat is tartalmaz. A jogkezelő szervezetek gazdálkodását

szabályozó részek számviteli és speciális gazdálkodási követelményeket írnak elő és a jogdíjak

felhasználását szigorú keretek közé szorítják.

Az Irányelv másik fő része a zeneművek online felhasználásának közös jogkezelő szervezetek

által történő több területre kiterjedő hatályú engedélyezésének kereteit teremti meg. E rendelkezések

két fő szabályozási terület mentén csoportosíthatóak:

a) azon feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely jogkezelő szervezet több

területre kiterjedő hatályú engedélyeket adhasson (az ún. „EU-passport” kritériumok);

b) a több területre kiterjedő hatályú engedélyeket adó jogkezelő szervezetek működése, és

más jogkezelőkkel való kapcsolata (az ún. „tag-on” kötelezettség).

Az Irányelv e rendelkezéseinek célja, hogy a zenei szerzői jogok tekintetében felszámolja a

szerzői jog territoriális jellegén alapuló jelenlegi (európai) modellt – amely szerint egy közös

jogkezelő szervezet azon tagállam területére adhat felhasználási engedélyt, amelyben letelepedett – és

megteremtse a tagállami határokon átívelő online zenei felhasználások engedélyezésének új,

harmonizált kereteit. Az Irányelv rendelkezései szerint egyes közös jogkezelő szervezetek bizonyos

követelmények teljesítése esetén több tagállam, akár az egész Unió területére kiterjedő online zenei

szolgáltatásokra is adhatnak egyablakos módon felhasználási engedélyt. Az ilyen engedélyek adásához

szükséges feltétel többek között, hogy a jogkezelő rendelkezzen a repertoárokra vonatkozó

elektronikus adatbázisokkal, a felhasználókkal történő elektronikus kapcsolattartást lehetővé tevő

2 Ugyanígy, azon rendelkezések felülvizsgálata sem szükséges, amelyek szerint egyes jogosultak adott jogainak

gyakorlása kizárólag egy bizonyos műtípus tekintetében közös jogkezelést végző szervezet által történhet, így

bizonyos műtípusok sugárzása esetében kizárólag az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok

kezelését végző szervezet köthet szerződést a felhasználóval [Szjt. 27. § (1) bek.]. 3 Hazánkban valamennyi közös jogkezelő szervezet kiterjesztett hatállyal végzi a közös jogkezelési

tevékenységet, ezen belül a szabályozás kötelező közös jogkezelést ír elő például az ún. üreshordozó-díjak

kezelése vagy a vezetékes továbbközvetítéssel kapcsolatos engedélyezési jogok gyakorlása vonatkozásában.

4

rendszerekkel és képes legyen a felhasználási adatokat megfelelő idő alatt feldolgozni. A jogdíjak

felosztását e közös jogkezelő szervezetnek a felhasználásra vonatkozó adatok beérkezése után

késedelem nélkül kell elvégeznie az Irányelvben foglaltak alapján, míg a jelenlegi gyakorlat szerint ez

akár évekig is elnyúlhat.

Az Irányelv átültetésének határideje 2016. április 10.

3. Az Irányelvvel érintett hazai szabályozás összefoglalása

A közös jogkezelés részletes szabályait Magyarországon a szerzői jogról szóló 1999. évi

LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) XII. fejezete [85-92/P. §] határozza meg.4 Az Szjt. alapján

közös jogkezelés a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői

jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott

szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elő vagy az a jogosultak elhatározásán alapul.

A közös jogkezelő szervezetek feladata, hogy az általuk képviselt jogosultak műveinek vagy

teljesítményeinek felhasználását engedélyezzék, a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeit

meghatározzák, figyelemmel kísérjék a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, a

jogdíjakat beszedjék, felosszák vagy felosztás céljára másik közös jogkezelő szervezetnek átadják,

továbbá, hogy fellépjenek a szerzői vagy a kapcsolódó jog megsértésével szemben.

Hazánkban megkülönböztetünk (i) törvény által előírt kötelező közös jogkezelést, amely

esetben bizonyos szerzői vagy szomszédos jogi vagyoni jogosultságok tekintetében a törvény

kimondja, hogy gyakorlásuk kizárólag közös jogkezelés keretében végezhető; (ii) szintén törvényben

előírt, de kilépést engedő közös jogkezelést, amikor a jogosultnak lehetősége van arra, hogy jogainak

közös jogkezelés keretében történő gyakorlása ellen tiltakozzon; valamint (iii) önkéntes közös

jogkezelést, amikor a jogosult saját elhatározásán alapuló módon következik be valamely jogosultság

közös jogkezelésbe vonása. A közös jogkezelő szervezet mindhárom esetben kiterjesztett hatállyal,

tehát a szervezet által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi (kül- vagy belföldi)

jogosult azonos műfajú művei vagy kapcsolódó jogi teljesítményei vonatkozásában ad felhasználási

engedélyt.

A 2010. évi CXLVIII. törvény5 utalta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban:

SZTNH) hatáskörébe – 2011. január 1-jei hatállyal – a közös jogkezelő szervezetek tevékenysége

feletti felügyeleti feladatokat. Ugyanekkor került az SZTNH feladatkörébe a közös jogkezelő

szervezetek által alkalmazott – az egyes felhasználások fejében a jogosultakat megillető ellentételezés

összegét meghatározó – díjszabásokkal kapcsolatos tervezetek miniszteri jóváhagyásának előkészítése

is, amelyek elfogadásáról évente az igazságügyért felelős miniszter dönt.

A közös jogkezelés – szintén a 2010. évi CXLVIII. törvény által előírtan, 2011. január 1-jétől –

Magyarországon az SZTNH által történő nyilvántartásba vételhez kötött tevékenység. A közös

jogkezelő szervezetek nyilvántartásában jelenleg kilenc közös jogkezelő szervezet szerepel, amelyek,

bár képviselnek azonos jogosulti csoportokat, de adott jogosulti csoport ugyanazon vagyoni

jogosultsága tekintetében csak egy közös jogkezelő szervezet van nyilvántartásba véve. A közös

4 Az Szjt. más rendelkezései között is találhatók a közös jogkezelést érintő rendelkezések, de a közös jogkezelést

érintő alapvető szabályok a XII. fejezetben szerepelnek.

5 A 2010. CXLVIII. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII.

törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények

módosításáról

5

jogkezelési tevékenységet végző szervezetek nonprofit alapon, csak egyesületi formában

működhetnek.

A közös jogkezelési tevékenység és gazdálkodás pontosabb meghatározása, valamint a közös

jogkezelő szervezetek átlátható működésének erősítése érdekében a szellemi tulajdonra vonatkozó

egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvény jelentős változásokat vezetett be az

Szjt.-ben. A módosítás a hazai közös jogkezelőkre irányadó számviteli és gazdálkodási követelmények

előírásával, a transzparenciát elősegítő rendelkezésekkel, valamint a jogdíjak felhasználásának szigorú

keretek közé szorításával már 2012. január 1-jei hatállyal az Irányelvben foglalt célokkal azonos

irányba mutató szabályokat fektetett le.

A törvényi szintű szabályozáson túl rendeleti szintű szabályok is vonatkoznak e szervezetekre,

így a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e

szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos

eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról szóló

307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet, valamint a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával

kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó 37/2011. (XII. 23.) KIM

rendelet.

4. Az Irányelv átültetésének koncepciója

Az Irányelv rendelkezései által érintett szabályozás a hazai norma-hierarchiában többségében

törvényi szinten található. A közös jogkezelésre vonatkozó szabályok a szerzői jogról szóló

törvényben szerepelnek, de a jogkezelő szervezetek könyvvezetésére vonatkozó előírások

háttérjogszabálya a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, a közös jogkezelő szervezetekkel

kapcsolatos hatósági eljárások mögöttes szabálya a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás

általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, az egyesületekkel kapcsolatos rendelkezéseket

pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza.

Tekintettel arra, hogy az Irányelv átültetése mindenképpen szükségessé teszi az Szjt. módosítását,

továbbá olyan új szabályok meghatározását, amelyekhez bár nem szükséges az előbb felsorolt háttér-

szabályozás módosítása, de az azokban foglaltakhoz képest különös rendelkezéseket jelentenek majd,6

ezért az új szabályok megalkotására alapvetően a törvényi szintet szükséges választani.

Az Irányelv igen nagy terjedelme és egyes területekre jellemző részletezettsége – elsősorban a

jogkezelők szervezeti és transzparencia szabályai tekintetében – a rendeleti szintű jogalkotást is

szükségessé teszi. E többes szabályozási szint már jelenleg is adott a közös jogkezelő szervezetekre

vonatkozó rendeleti szabályozás révén [ld. az előző pontban hivatkozott 307/2011. (XII. 23.) Korm.

rendeletet, valamint a 37/2011. (XII. 23.) KIM rendeletet].

A törvényi szintű implementációra alapvetően két fő alternatíva áll rendelkezésre: az Irányelv

szabályainak az Szjt.-be illesztése vagy egy új, kifejezetten a közös jogkezelésről szóló törvény

megalkotása.7 Az utóbbi esetben az Szjt. közös jogkezeléssel kapcsolatos rendelkezései – vagy ezek

bizonyos részei – az új törvénybe kerülnének. Mindkét változat esetében szükségszerű továbbá

6 Például az egyesületi formában működő közös jogkezelő szervezetnek a Ptk.-ban szabályozott szervezeti

szabályokon túl további testületi követelményeknek kell majd az átültetést követően megfelelnie. 7 Az utóbbi jogszabály megalkotása révén sem kerülhető el az Szjt. módosítása, tekintettel arra, hogy a közös

jogkezeléssel kapcsolatos hazai szabályozás jelenleg e jogszabály XII. fejezetében szerepel.

6

módosítani vagy új rendelet alkotásával hatályon kívül helyezni a 307/2011. (XII. 23.) Korm.

rendeletet.

Az Irányelv rendelkezéseit átültető magyar szabályozás megalkotásának határideje 2016.

április 10.

Az alábbiakban megfogalmazott indokok alapján a jogharmonizációs célú jogszabály-

előkészítő munkának abból a koncepcióból célszerű kiindulnia, hogy az Irányelv átültetése a közös

jogkezelés tárgyában külön törvény megalkotását igényli.

A közös jogkezelésről szóló külön törvény megalkotásának indokai

A közös jogkezelésről szóló külön törvény megalkotása mellett szól elsősorban az a

körülmény, hogy az Irányelv többnyire technikai jellegű és kifejezetten a közös jogkezelő

szervezetekre vonatkozó szabályokat tartalmaz. Ahogyan az Irányelv fogalmaz a (9) preambulum-

bekezdésében, az irányelv alapvető célja, hogy az irányítás, a pénzügyi gazdálkodás, az átláthatóság

és a beszámolás magas szintű biztosítása érdekében meghatározza a közös jogkezelő szervezetekre

vonatkozó követelményeket. E szervezeti, működési, gazdálkodási jellegű speciális szabályok a

szerzői és kapcsolódó jogokat érintő alapvető anyagi jogi kereteteket meghatározó szerzői jogi

rendelkezésektől jól elkülöníthetőek, ezért az azokkal közös törvényben történő elhelyezésük nem

feltétlenül szükséges. E mellett szól, hogy a közös jogkezelő szervezetekre vagy ezek felügyeletére

vonatkozó szabályozást a szerzői jogi jogviszonyokat rendező általános szerzői jogi törvénytől

elkülönülő jogi aktusban szabályozza számos uniós tagállam, így Ausztria, Belgium, Hollandia,

Horvátország, Luxemburg, Németország és Portugália is.

A közös jogkezeléssel kapcsolatos, az Irányelv tárgykörébe tartozó rendelkezések

Magyarországon – törvényi szinten – először a jelenleg is hatályos szerzői jogi törvényben, az 1999.

évi LXXVI. törvényben kerültek elhelyezésre, ezt megelőzően sem az 1969. évi III. törvény, sem pedig

a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. törvény nem tartalmazott ilyen részt. Az 1999. évi LXXVI. törvény

hatályba lépését megelőzően a szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének szabályait az 1969. évi

III. törvénytől elkülönülő jogszabály, a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet állapította meg.

Szintén a külön törvény révén történő implementáció mellett szóló körülmény az átültetendő

irányelvi szabályok igen terjedelmes volta. A normavilágosság azon követelménye, hogy a jogszabály

kellően strukturált és áttekinthető legyen, sokkal inkább biztosítható egy új jogszabály megalkotása

révén.

A hatályos Szjt. 16 fejezetből és 155 §-ból áll, az Irányelv pedig az ezeknek megfeleltethető

kategóriák szerint 5 címből és 45 cikkből. Ha az Irányelv átültetésére az Szjt. rendelkezéseihez történő

illesztéssel kerülne sor, a közös jogkezelőkre vonatkozó szakaszok – amelyek alapvetően főként a

közös jogkezelő szervezetek és az őket felügyelő szervezet szempontjából bírnak relevanciával –

aránytalanul nagy részét tennék ki a szerzői jogi szabályozás alapvető szabályait tartalmazó

törvénynek.

Jogtechnikai jellegű, de a szerzői jogi szabályozás szempontjából fontos körülmény, hogy az

Irányelvvel szemben az Szjt. nem tartalmaz fogalom-meghatározásokat. Az a néhány, kvázi fogalom-

meghatározásnak tekinthető rendelkezés is, amely az Szjt.-ben szerepel, mind a közös jogkezelésről

szóló XII. fejezetben foglal helyet. Az Irányelv, annak ellenére, hogy a célja a jogok közös kezelésével

7

kapcsolatos szabályozás, olyan alapvető szerzői jogi fogalmakat is definiál, amelyek az egyébként

irányadó szerzői jogi szabályozás rendszerében eltérő vagy többletjelentéssel is bírnak (pl. a

felhasználó vagy a jogosult fogalma). Ezeknek a rendelkezéseknek az Szjt.-be illesztése még akkor is

zavart szülne, ha azokat egyébként kifejezetten csak a jogkezelésre vonatkozó szabályozás

tekintetében kellene irányadónak tekinteni.

Mindemellett célszerű figyelembe venni a koncepcionális döntés során azt, hogy az Irányelv

átültetéséhez szükséges szabályok Szjt.-ben történő elhelyezésével – és így az Szjt. szabályainak

jelentős módosításával – összefüggésben várhatóan olyan kérdésekben is társadalmi és szakmai viták

indulnának, vagy nyílnának újra, amelyek korábban nyugvópontra jutottak. Továbbá idő előtti is lenne

egy ilyen átfogó léptékű Szjt.-módosítás, tekintettel arra, hogy az Európai Unióban jelenleg zajlik a

szerzői jogi uniós szabályok teljes felülvizsgálata, amelynek eredményeit célszerű lenne megvárni,

hiszen az várhatóan szükségessé teszi majd hazánkban is a szerzői jog reformját.

A fentiek alapján indokolt, hogy az Irányelvet – de legalábbis a legtöbb rendelkezését –

egy új, kifejezetten a közös jogkezeléssel kapcsolatos törvény ültesse át a magyar jogba.

Az előzőekben kifejtetteken túl kérdés marad, hogy a közös jogkezelést érintő valamennyi

szabály kikerüljön-e az Szjt.-ből, és az új átültető törvénybe kerüljön vagy a közös jogkezelést érintő

bizonyos szabályok továbbra is képezzék-e részét az Szjt.-nek.

E kérdés megválaszolásához indokolt a hatályos Szjt. közös jogkezeléssel kapcsolatos

rendelkezéseinek szabályozási területek szerinti csoportosítása:

a) azok a rendelkezések, amelyek adott szerzői vagyoni jog tekintetében utalnak arra, hogy

annak gyakorlása közös jogkezelés keretében gyakorolható [ld.: Szjt. 19. § (1) bek., 20.

§ (7) bek., 23. § (3) bek. vagy 28. § (3) bek.];

b) a közös jogkezeléssel kapcsolatos alapvető szabályokat meghatározó rendelkezések [e

rendelkezések a hatályos Szjt.-ben a „Közös jogkezelés” és „A közös jogkezelés

általános szabályai” alcímben foglalnak helyet (ld.: Szjt. 85- 88. §-ok)];

c) rendelkezések a közös jogkezelő szervezetek felépítéséről, működéséről és

gazdálkodásáról (ld.: Szjt. 89-92. §-ok);

d) a közös jogkezeléssel kapcsolatos hatósági eljárások szabályai, így a nyilvántartással

kapcsolatos eljárások, a díjszabás jóváhagyására és a közös jogkezelő szervezetek

felügyeletére vonatkozó eljárási szabályok (ld.: Szjt. 92/A-92/P. §-ok).

Az a) csoportba tartozó rendelkezéseknek az Szjt.-ben való szerepeltetése továbbra is

szükségszerűnek tekinthető. E szabályok ugyanis azáltal, hogy a vagyoni jogok gyakorlásának

feltételeit határozzák meg és az adott jog gyakorlásának módjaként írják elő a közös jogkezelést, olyan

erősen kötődnek az érintett vagyoni joghoz, hogy jogforrási helyük elválasztása zavart szülne. E

rendelkezések bár a joggyakorlás feltételét állapítják meg, inkább anyagi jogi jellegű szabályoknak

tekinthetőek.

A b) pontba tartozó és a közös jogkezeléssel kapcsolatos alapvető szabályokat meghatározó

rendelkezések esetében nem szükségszerű az Szjt.-ben történő szerepeltetés, de e szabályoknak főként

a felhasználók vagy a szerzői jogi jogosultak szempontjából fennálló jelentősége mégis indokolhatja

8

azt (pl. az ún. „jogérvényesítési klauzula”8 vagy a közös jogkezelésből történő kilépés szabályai

esetében).

A c) és a d) pontba tartozó rendelkezéseknek az Szjt.-ben történő szerepeltetése nem

tekinthető indokoltnak, figyelemmel arra, hogy ezeknek főként a közös jogkezelő szervezetek és az

őket nyilvántartó, felügyelő szerv (SZTNH) szempontjából van jelentősége.

Az Irányelvben is találhatók olyan rendelkezések, amelyek a b) típusú, inkább a közös

jogkezeléssel kapcsolatos általános szabályokat fogalmaznak meg, mint pl. a jogosultak közös

jogkezeléssel kapcsolatos jogairól szóló 5. cikkben foglaltak. Amennyiben arról születik döntés, hogy

az Szjt. rendezze továbbra is a közös jogkezelés mint joggyakorlás általános és alapvető szabályait,

akkor indokolt, hogy e rendelkezések átültetésére is az Szjt.-ben kerüljön sor.

Javasoljuk, hogy a vagyoni jogok gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseket, valamint a

közös jogkezelés mint joggyakorlás általános és alapvető szabályait9 továbbra is az Szjt.

tartalmazza és az Irányelv vonatkozó szabályai is itt kerüljenek átültetésre. Az új, közös

jogkezelésről szóló törvény fő szabályozási területei a közös jogkezelő szervezetek felépítése,

működése és gazdálkodása, továbbá a jogkezeléssel kapcsolatos hatósági eljárások és a több

területre kiterjedő hatályú engedélyezés legyenek.

8 Az Szjt. 88. §-ának (1) bekezdése szerint a közös jogkezelő szervezetet a közös jogkezelés körébe tartozó

vagyoni jogok gyakorlása és bíróság előtti érvényesítése során a szerzői vagy kapcsolódó jog jogosultjának kell

tekinteni. Nem szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös jogkezelő szervezet az igényét bíróság

előtt érvényesítse. 9 A több területre kiterjedő hatályú engedélyezés alapvető szabályai kapcsán is indokolt lehet az Szjt-ben történő

elhelyezés.

9

Az Irányelvet átültető, közös jogkezelésről szóló törvény szerkezetére vonatkozó vázlatos javaslat

I. Általános rendelkezések

A törvény célja, hatálya

Értelmező rendelkezések

II. fejezet A közös jogkezelés általános szabályai

1. Alcím A közös jogkezelés fogalma

2. Alcím A jogosultakat a közös jogkezeléssel összefüggésben megillető jogok

3. Alcím A felhasználók és a közös jogkezelő szervezetek közötti kapcsolat10

III. fejezet Nyilvántartás a közös jogkezelő szervezetekről

1. Alcím A jogkezelők nyilvántartása és a nyilvántartásba vétel feltételei (bejelentési

kötelezettség?)

2. Alcím A nyilvántartásba vehető közös jogkezelő szervezet alapszabályának tartalma (a

jogkezelők alapszabályának kötelező elemei)

4. Alcím A közös jogkezelés szervezeti feltételei

IV. fejezet A közös jogkezelő szervezet működése és gazdálkodása

1. Alcím A jogdíjbevételek beszedése és kezelése

2. Alcím A jogdíjak felosztása

3. Alcím A jogdíjakból történő levonás

4. Alcím A közös jogkezelő szervezetek számviteli kötelezettségei

5. Alcím A közös jogkezelő szervezetek közötti szerződések

V. fejezet A közös jogkezelő szervezetek működésének átláthatóságát biztosító

rendelkezések

1. Alcím A közös jogkezelő szervezetek közzétételi kötelezettségei

2. Alcím A közös jogkezelő szervezetek tájékoztatási kötelezettségei

VI. fejezet A zeneművek online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú

engedélyezése 1. Alcím A több területre kiterjedő hatályú engedélyezés feltételei

2. Alcím Közös jogkezelő szervezetek közötti megállapodások a több területre kiterjedő hatályú

engedélyezésről

VII. fejezet A közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos eljárások 1. Alcím A közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos eljárások általános szabályai

2. Alcím A nyilvántartási eljárás (módosítás, törlés)

3. Alcím A közös jogkezelés felügyelete

4. Alcím Díjszabás-jóváhagyási eljárás

VIII. fejezet Záró rendelkezések 1. Alcím Alternatív vitarendezési eljárások a közös jogkezeléssel és a több területre kiterjedő

hatályú jogkezeléssel összefüggésben – Egyeztető Testület (?)

Melléklet: Átláthatósági jelentés

10

E fejezet abban az esetben képezné az új, közös jogkezelésről szóló törvény részét, ha az a döntés születne,

hogy az Szjt-ből a jogkezelés általános szabályai is kerüljenek ide át.

10

M E L L É K L E T

Elemzés: az Irányelv szabályozási területei és a hazai szerzői jogi szabályozás

Az Irányelv által szabályozott szervezetek (Irányelv 1-2. cikk)

Az irányelvi definíció szerint közös jogkezelő szervezet az olyan szervezet, amely jogszabály,

jogátruházás, felhasználási engedély vagy más szerződéses megállapodás alapján, egynél több jogosult

érdekében és közös javára, kizárólagos vagy fő céljaként szerzői és szomszédos jogokat kezel, és

amely a következő feltételek legalább egyikét teljesíti: (i) tagjai tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll

és (ii) nonprofit szervezet.

Az Irányelv alapvetően a közös jogkezelős szervezetek vonatkozásában határoz meg

harmonizált szabályozást, számos rendelkezését azonban alkalmazni kell a közös jogkezelő

szervezetek közvetlen vagy közvetett, teljes vagy részleges tulajdonában vagy ellenőrzése alatt

álló szervezetekre is, amennyiben e szervezetek olyan tevékenységet végeznek, amely – ha azt közös

jogkezelő szervezet végezné – az Irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozna.

A közös jogkezelő szervezetek mellett az Irányelv meghatározza a hazai jogban eddig nem

szabályozott, üzleti alapon működő ún. „független jogkezelő szervezet” fogalmát és tevékenységi

körét is. Független jogkezelő szervezet az olyan szervezet, amely egyébként per definitionem közös

jogkezelő szervezetnek minősülne, de nem áll a jogosultak tulajdonában vagy ellenőrzése alatt, és

profitorientált jelleggel működik.

Az Irányelv egyúttal külön feltételeket határoz meg a zeneművek online felhasználására

vonatkozóan több területre kiterjedő hatályú engedélyeket kiadni jogosult közös jogkezelő

szervezetek számára, ezzel a közös jogkezelő szervezeteken belüli speciális szervezet-típust teremtve.

Az Irányelv sem nyilvántartásba vételi, sem pedig konkrét szervezeti formakényszert nem

határoz meg a közös jogkezelő szervezetek vonatkozásában. A jogkezelői szervezet jogi formája

kapcsán csak azt írja elő a tagállamok számára, hogy megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak

megelőzésére, hogy az Irányelv szerinti kötelezettségeket a jogkezelők a jogi forma megválasztása

révén kijátsszák [(14) preambulum-bekezdés].

Fentiekkel szemben hazánkban közös jogkezelési tevékenységet csak nyilvántartásba vett

egyesület végezhet és egyes felsorolt közös jogkezelési tevékenységek nem kiszervezhetőek [Szjt. 91.

§ (1) bek.; Szjt. 89. § (1) és (4) bek.]. Az Szjt. jelenlegi garanciális szabálya továbbá, hogy a közös

jogkezelő szervezetek nyilvántartásába csak olyan szervezet vehető fel, amely az általa végzett

jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét képviseli (reprezentativitási kritérium).

Ezt a feltételt nem kívánja meg az Irányelv ahhoz, hogy adott szervezetet közös jogkezelő

szervezetnek lehessen tekinteni.

A harmonizációt követően tehát alapvetően három típusú jogkezelői alanyi kört (továbbá a

közös jogkezelő szervezetek közvetlen vagy közvetett, teljes vagy részleges tulajdonában vagy

ellenőrzése alatt álló szervezetek körét) lesz szükséges szabályozni Magyarországon, az eddigi egy

helyett. Fontos az abban a kérdésben való állásfoglalás is, hogy fenntartható-e a jelenleg szükséges

11

nyilvántartásba vételi kötelezettség, az ennek feltételét képező reprezentativitási kritérium és az

egyesületi formakényszer. Abban a tekintetben is szükséges lesz az állásfoglalás, hogy a más

tagállamból hazánk területére történő jogosítás vagy a független jogkezelő szervezet általi jogkezelés

garanciális szempontból köthető-e szintén a felügyeleti szervnél történő bejelentési kötelezettséghez.11

Fogalom-meghatározások

(Irányelv 1-3. cikk)

Az Irányelv számos olyan definíciót tartalmaz, amelynek szerzői jogi szempontból nem

csupán a közös jogkezelő szervezetek viszonylatában van jelentősége, hanem e reláción túlmutatóan is

és egyúttal a jelenleg hatályos Szjt.-ben szereplő fogalmaktól részben eltérő, bővebb

jelentéstartalommal bír [(felhasználó, jogosult) [3. cikk c) és k) pontjai].

A hatályos hazai szerzői jogi törvény nem tartalmaz definíciókat. Az irányelvi fogalom-

meghatározások átültetése kapcsán fontos annak szem előtt tartása, hogy az implementáció révén

irányadó fogalom-meghatározások ne vonatkozhassanak az átültetéssel nem érintett és már a hazai

joggyakorlatban bevett olyan fogalmakra, amelyek esetében az Irányelvben foglalt mögöttes tartalom

esetleg a hazainál szűkebb vagy tágabb kört fedne le. Az átültetés kapcsán indokolt tehát annak

rögzítése, hogy e definíciók csupán a közös jogkezelésről szóló rész vagy külön törvény

alkalmazásában tekintendők irányadónak.

Jogosulti joggyakorlás és közös jogkezelés

(Irányelv 5. cikk)

A jogosultakat megillető jogok tekintetében az Irányelv a jelenlegi hazai szabályozástól több

ponton is eltérő rendelkezéseket ír elő. Az Irányelv értelmében a jogosultak a lakóhelyüktől és a közös

jogkezelő szervezet székhelyétől függetlenül, szabadon dönthetnek arról, hogy mely közös jogkezelő

szervezetet, milyen területi hatállyal bízzák meg a műveikkel vagy szomszédos jogi teljesítményeikkel

kapcsolatos jogaik kezelésével. E célból szabadon választhatnak akár külföldi közös jogkezelő

szervezetet is.

Az Irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt általános szabály megköveteli, hogy az

egyéni jogkezelés is választható legyen. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az Irányelv (2)

preambulum-bekezdése lehetővé teszi a főszabálytól eltérő tagállami szabályozást, így nem szükséges

e tekintetben megváltoztatni az egyébként néhány vagyoni jog tekintetében kötelező közös jogkezelést

előíró magyar szabályokat. Nem zárható ki azonban, hogy ezekben az esetekben a jogosultak a hazai

közös jogkezelő szervezettől eltérő külföldi jogkezelőt bízzanak meg jogaik kezelésével. A hatályos

hazai szabályozás alapján jelenleg nem rendezett a külföldi közös jogkezelő szervezetek általi hazai

engedélyezés megvalósításának mikéntje. Bár a jogosultaknak már most is lehetősége van külföldi

jogkezelőt megbízni jogaik kezelésével, de ennek magyarországi megvalósítását ún. kölcsönös

képviseleti szerződések révén mégis azon hazai közös jogkezelő szervezet fogja ellátni, amely a hazai

jogosultak ugyanazon vagyoni jogai tekintetében a jogosítást végzi. A hazai szabályozás alapján

11

Kérdéses az is, hogy milyen feltételekkel végezhet jogosítást hazánkban egy olyan külföldi jogkezelő

szervezet, mely nem felel majd meg pl. szervezeti vagy reprezentativitási szempontból a hazai letelepedés

feltételeinek. E jogkezelők versenyelőnyös helyzetbe kerülését indokolt elkerülni.

12

valamennyi vagyoni jogosultság esetében kiterjesztett hatállyal történik a közös jogkezelés, az

Irányelv pedig fenntarthatónak ítéli e rendszereket.12

A hazai szerzői jogban eddig nem létező engedélyezési lehetőséget rögzít az Irányelv az 5.

cikk (3) bekezdésében. E rendelkezés szerint a jogosultak – függetlenül attól, hogy adott jog közös

jogkezelésbe tartozik – közvetlenül engedélyezhetik a választásuk szerinti bármely jog, jogfajta vagy

műtípus és egyéb teljesítmény nem kereskedelmi célú felhasználását. Vizsgálandó e rendelkezés és az

Szjt. 86. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály viszonya. Utóbbi szerint közös jogkezelés esetén a

jogkezelőn kívüli más személynek vagy szervezetnek történő díjfizetés, illetve más személlyel vagy

szervezettel történő megállapodás az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében nyilvántartásba vett

szervezet és az általa képviselt jogosultak irányában nem hatályos, és nem mentesít a szerzői jog

megsértésének jogkövetkezményei alól.

Az Irányelv az Szjt.-hez képest eltérő szabályozást tartalmaz a jogosultak közös jogkezelés

elleni tiltakozási lehetősége tekintetében. A hazai szabály a naptári év végét legalább három hónappal

megelőző bejelentés révén és az év végével teszi lehetővé a kilépést, az irányelvi rendelkezések

alapján pedig a kilépés legfeljebb 6 hónapos felmondási idővel történhet. Az irányelvi szabályok

alapján ugyanakkor a közös jogkezelő szervezet döntési szabadságába tartozik, hogy a kilépés

hatályosulási időpontjaként a pénzügyi év végét határozza meg. (Ennek folyományaként nem

feltétlenül várható majd e téren a gyakorlatban komolyabb változás.)

A közös jogkezelők szervezetét érintő szabályok

(Irányelv 6-10. cikk)

Annak ellenére, hogy az Irányelv a hazai szabályozástól eltérően a konkrét szervezeti forma

tekintetében nem tartalmaz kötelező előírást, számos speciális szabály szerepel benne a tagsági

szabályzat kötelező tartalmi elemeiről, a felügyeleti feladatkörről (9. cikk) és a vezetői tisztségeket

ellátó személyek kötelezettségeiről (10. cikk), továbbá a közgyűlés mint legfőbb szerv hatásköréről (8.

cikk). A hazai jogban már megjelenik az Irányelv 6. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott azon

követelmény, hogy a közös jogkezelő szervezet köteles felvenni tagnak azokat a jogosultakat, illetve

azokat a jogosultakat képviselő szervezeteket – beleértve más közös jogkezelő szervezeteket és

12

E szabály alapján nem kizárt azonban, hogy több közös jogkezelő szervezet kerüljön nyilvántartásba vételre

ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon vagyoni jogának kezelésére. Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan

vagyoni jogának kezelésére több vagy újabb - a nyilvántartásba vétel feltételeinek egyébként megfelelő -

egyesület kéri nyilvántartásba vételét, több egyesület vagy az újabb egyesület akkor vehető nyilvántartásba a

kötelező vagy egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében, ha ez a közös jogkezelés

működőképességét és hatékonyságát - sem a jogosultak, sem a felhasználók, illetve a díj fizetésére kötelezettek

oldalán - nem veszélyezteti [Szjt. 92. § (4) bek.]. A 92. § (4) bekezdésében meghatározott feltétel teljesítése -

egyebek mellett - igazolható az érintett egyesületek arra kiterjedő megállapodásával, hogy a kötelező vagy

egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében melyikük ad a felhasználónak engedélyt a

felhasználásra, illetve érvényesít díjigényt azoknak a jogosultaknak a jogaival kapcsolatban, akiket egyikük sem

képvisel. [Szjt. 92/E. § (3) bek.] Ha a 92. § (4) bekezdése alapján több közös jogkezelő szervezetet vettek

nyilvántartásba, és azok a bejegyzést megelőzően nem állapodtak meg arról, hogy melyikük ad a felhasználónak

engedélyt a felhasználásra vagy érvényesít díjigényt azon jogosultak tekintetében, akiket egyik közös jogkezelő

szervezet sem képvisel, a közös jogkezelő szervezetek a bejegyzést követően is megállapodhatnak erről. A

megállapodás hatálybalépéséhez a Hivatal jóváhagyása szükséges. A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3)

bekezdésében meghatározott módon kell tájékoztatást adni. Ha nem állapodnak meg addig, amíg az az időszak,

amelyre az előző díjszabást megállapították, le nem jár, a Hivatal azt a közös jogkezelő szervezetet jelöli ki - az

egyikük által sem képviselt jogosultakat illetően - kiterjesztett hatályú közös jogkezelést végző szervezetnek,

amelyik a bejegyzés feltételeit összességében a leghatékonyabban tudja megvalósítani. [Szjt. 87. § (2) bek.]

13

jogosultak szervezeteit is –, akik teljesítik a tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetés-mentes

feltételeken alapuló tagsági követelményeket.13

A közös jogkezelő szervezet az Irányelv értelmében minimum-kötelezettségeket köteles

teljesíteni azon jogosultak részére is, akiket nem tagként képvisel. A kiterjesztett közös jogkezelés

hazai jogszabályi keretrendszerében a gyakorlatban a nem tag jogosultak képviselete már ma is

megoldott.

Tekintettel arra, hogy a hazai szerzői jogi szabályozás alapján közös jogkezelő szervezet csak

egyesület lehet, így az e szervezetekre vonatkozó szervezeti szabályokat az egyesületekre vonatkozó

háttérjogszabályként a Ptk. jogi személyekre és ezen belül az egyesületekre vonatkozó rendelkezései

(3:1. - 3.15. §-ai és 3:63. - 3:87.§-ai) határozzák meg, kitérve az Irányelvben is szabályozott szervezeti

szintekre. Az Szjt. 92. §-a (1) bekezdésének fc) és fd) pontjai14

ehhez képest csak speciális szervezeti

szabályokat határoznak meg. A konkrét, kizárólag az egyesületi tagságból adódó jogosultságokon

túlmenően az irányelvi és a jelenleg hatályos magyar szabályozás közötti különbség, hogy az Irányelv

szigorú összeférhetetlenségi szabályokat is tartalmaz, amelyek szerint a vezető tisztségviselők az

átültetést követően kötelesek lesznek évente nyilatkozni, hogy milyen érdekeltséggel rendelkeznek a

szervezetben, milyen díjazásban részesülnek, jogosultként milyen mértékű jogdíjat kapnak a

szervezettől, és hogy köztük és a szervezet között fennáll-e érdekellentét.

A közös jogkezelő szervezet köteles lehetővé tenni az elektronikus úton történő

kapcsolattartást, beleértve a tagsági jogok gyakorlása céljából történő kapcsolattartást is. Az

elektronikus úton történő kapcsolattartás jelenleg csak a hatósági eljárásokban kötelező a közös

jogkezelő szervezetek számára Magyarországon.

A közös jogkezelő szervezetek működése és gazdálkodása

(Irányelv 11-13. cikk)

Az Szjt. – többségében a 89. §-ban található – rendelkezéseihez képest az Irányelv

részletesebben és több tekintetben szigorúbban rendelkezik a jogdíjak kezelése és a felosztási

szabályok tekintetében, emellett a hazai szabályozáson túlmutatóan konkrét előírásokat fogalmaz meg

a közös jogkezelő szervezetek befektetéseire vonatkozóan is. A közös jogkezelő szervezet

kötelezettsége lesz az átültetést követően, hogy számláin elkülönítetten tartsa a jogdíjbevételeket és a

jogdíjbevételek befektetéséből eredő bevételeket, és az esetleges saját eszközöket, valamint az ilyen

eszközökből, kezelési díjakból vagy egyéb tevékenységekből származó bevételeket.

13

92. § (1) bek.: Az az egyesület vehető fel a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába,

a) amelyhez valamennyi érintett jogosult - megbízást adva az egyesületnek a közös jogkezelésre - csatlakozhat

az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén; 14

Szjt. 92. § (1) bek.: Az az egyesület vehető fel a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába,

fc) legfőbb szervként a jogosultak taggyűlését, vagy az ilyen tagok által közvetlenül választott testületet

határozza meg,

fd) rendelkezik arról, hogy az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil szervezetek működéséről és

támogatásáról szóló törvényben meghatározott hatáskörökön kívül a legfőbb szerv kizárólagos, nem átruházható

hatáskörében dönt a támogatási politikát is tartalmazó felosztási szabályzat, a szervezeti és működési szabályzat

elfogadásáról, az éves költségvetés megállapításáról, valamint a számviteli beszámoló elfogadásáról.

14

Az Szjt. már jelenleg is előírja az Irányelvben szereplő azon szabályt, hogy a jogdíjbevételeket

vagy a jogdíjbevételek befektetéséből eredő bevételeket kizárólag a jogosultak között való felosztásra

használhatja a közös jogkezelő.

Az Irányelv alapján a kezelési díjból (költségből), a jogdíjbevételekből vagy a jogdíjbevételek

befektetéséből eredő bevételekből kizárólag a legfőbb szerv döntése alapján lehetséges levonásokat

eszközölni. A levonásokról a közös jogkezelő szervezet legfőbb szervének kell döntenie azzal, hogy

azoknak ésszerűeknek kell lenniük és összhangban kell állniuk a jogkezelő által végzett jogkezelési

tevékenységgel, és mértéküknek objektív kritériumokon kell alapulniuk.

A levonásokkal kapcsolatos szabályozás hazánkban szigorúbb, mivel az Szjt. 89. §-ának (5)

bekezdése alapján csupán a törvényben meghatározott konkrét célokra lehetséges e bevételekből

levonni, s a jogosultak részére történő közvetlen kifizetésen kívüli más célú felhasználás is igen

komoly korlátok közé van szorítva. Bizonyos esetekben a kulturális célú felhasználást az Szjt.

kötelezővé is teszi.15

A hazai szabályozás fenntarthatósága mellett szól, hogy az Irányelv (28)

preambulum-bekezdése szerint „az Irányelv nem érintheti a nemzeti jog alapján történő bármely

levonást – például a közös jogkezelő szervezetek által a jogosultaknak nyújtott szociális szolgáltatások

címén történt levonásokat – olyan esetekben, amelyeket nem ez az Irányelv szabályoz, feltéve, hogy az

ilyen levonások összhangban vannak az uniós joggal.”

Az Irányelv átültetését követően a jogkezelő szervezetek kötelezettsége lesz ún. általános

befektetési politika és kockázatkezelési politika elfogadása is.

Az Irányelv igen részletes rendelkezéseket tartalmaz a jogdíjak felosztásával összefüggésben.

Minden közös jogkezelő szervezet rendszeresen, gondosan és pontosan köteles felosztani és kifizetni a

jogosultakat megillető összegeket az általános felosztási politikával összhangban. Legkésőbb 9

hónappal a jogdíjbevétel beszedése szerinti pénzügyi év végét követően el kell végezni a felosztást és

a kifizetést.16

Ilyen, a felosztás időbeli korlátjára vonatkozó előírás a hazai szabályozásban jelenleg

nem szerepel.

A nem azonosítható jogosultakat megillető jogdíjak tekintetében (amely kategóriát az Szjt. is

ismeri17

) a hazai szabályozáshoz hasonlóan jogkezelői kötelezettség a jogosultak felkutatása érdekében

15

A hazai szabályozás speciális előírása az is, hogy a beszedett jogdíjak bizonyos típusai (üreshordozói és

reprográfiai jogdíjak) esetében ezek 25 %-a kötelezően kulturális célokra fordítandó. Az egyéb jogdíjtípusok

esetében maximálisan 10 % fordítható legfőbb szervi döntés alapján szociális vagy kulturális célra, de ezek

felhasználási aránya (70-30 %) szintén törvényi szinten kötelezően előírt. Az olyan jogdíjaknak, melyek

jogosultjai ismeretlenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak 25%-a fordítható szociális vagy kulturális célra.

Ezen, ún. „fel nem osztható jogdíjak esetében a szociális és kulturális célú felhasználás aránya tekintetében a

közös jogkezelő szervezet dönthet, ahogyan szintén arról is, hogy ilyen célú egyéb felhasználást egyébként

eszközöl-e. 16

Kivéve, ha a közös jogkezelő szervezetet, vagy adott esetben annak tagjait objektív – különösen a felhasználók

általi adatszolgáltatással, a jogok vagy a jogosultak azonosításával, illetve a művekre és egyéb teljesítményekre

vonatkozó információknak a jogosultakkal való összekapcsolásával összefüggő – okok akadályozzák abban,

hogy betartsák ezt a határidőt. 17

Szjt. 89. § (9) bek.: A jogdíj csak akkor tekinthető fel nem oszthatónak amiatt, hogy a jogosult ismeretlen vagy

ismeretlen helyen tartózkodik, ha a közös jogkezelő szervezet a jogosult felkutatására az érintett mű- vagy

teljesítménytípus és felhasználási mód figyelembevételével megtette az adott helyzetben tőle elvárható

intézkedéseket és a jogosult felkutatása nem járt eredménnyel, valamint, ha a közös jogkezelő szervezet a

jogosultat megillető díjat elkülönített számlára helyezte, és ettől számítva egy év eltelt anélkül, hogy a jogosult

személye és tartózkodási helye ismertté vált volna. Az a jogdíj, amelyet más belföldi közös jogkezelő

szervezetnek kell felosztás céljára átadni vagy - erről szóló képviseleti szerződés alapján - külföldi közös

15

minden lehetséges intézkedést megtenni és ezen összegeket a közös jogkezelő szervezet számláin

elkülönítetten kezelni. Az Irányelv azonban a hazai szabályozásnál részletesebb előírásokat és konkrét

határidőt is tartalmaz a lefolytatandó jogosultkutatás vonatkozásában, amellyel összefüggésben az

Szjt. csak a jogkezelőtől általában elvárható gondosság tanúsítását követeli meg.18

Az Irányelvben foglalt szabály szerint a közös jogkezelő szervezet tagjainak közgyűlése

dönthet a fel nem osztható összegek felhasználásáról, de tagállami lehetőség az ezen összegek

felhasználásával kapcsolatos jogkezelői döntési jogosultság korlátozása vagy annak előírása, hogy

azokat kizárólag a jogosultak javát szolgáló szociális, kulturális és oktatási tevékenységek

finanszírozására lehet fordítani. Ez utóbbi rendelkezés alapján lehetséges a fel nem osztható jogdíjak

tekintetében azon Szjt.-beli előírás fenntartása, amely szerint ezen összegek 25 %-át a jogkezelők

kulturális és/vagy szociális célra fordíthatják.

A magyar jogkezelők évente elfogadott és az igazságügyért felelős miniszter által jóváhagyott

díjszabások alapján szedik be a jogdíjakat, amelyek részletes szabályozást tartalmaznak az egyes

felhasználásokkal összefüggésben fizetendő jogdíjmértékekről. Az Irányelv csak egy generális

rendelkezést tartalmaz a jogdíjmértékek kapcsán,19

de nem tér ki arra, hogy e díjmértékek miként

kerülnek elfogadásra. Ennek megfelelően a jelenleg hatályos magyar szabályozás fenntartható, de

kérdéses, hogy a hazánkban engedélyt adó külföldi jogkezelőkre kötelezőek lesznek-e ezen

díjszabások, és ha kötelező erejük kimondásra kerül, akkor kérdéses lesz, hogy miként vehetnek majd

részt e rájuk is vonatkozó díjszabástervezetek kialakításában, vagy esetleg jóvá kell-e hagyatniuk a

saját, Magyarország területén alkalmazandó díjszabásukat az itthon nyilvántartásba vett jogkezelő

szervezetekre is vonatkozó előírásokkal összhangban.

A közös jogkezelő szervezetek közötti kölcsönös képviseleti szerződések

(Irányelv 14-15. cikk)

Az Szjt. a közös jogkezelő szervezetek között fennálló kölcsönös képviseleti szerződések

vonatkozásában nem tartalmaz külön rendelkezéseket. E viszonyt teljes egészében a jogkezelők

közötti szerződési szabadság körében hagyja.

Az Irányelv ezzel szemben rögzíti, hogy a közös jogkezelő szervezetek nem részesíthetik

megkülönböztető bánásmódban a tagjaikat és a kölcsönös képviseleti megállapodás alapján kezelendő

művek és teljesítmények jogosultjait, különös tekintettel a díjszabásra, a kezelési költségekre és a

jogdíjak beszedési és felosztási feltételeire, továbbá a képviseleti szerződés keretében beszedő

jogkezelő szervezet számára pontos átadási és az átvevő szervezet által az ilyen átvett összegek

tekintetében külön megállapított felosztási határidőket is meghatároz.

jogkezelő szervezetnek kell átutalni, nem tekinthető fel nem oszthatónak és ilyen címen nem használható fel az

átadásra vagy átutalásra köteles közös jogkezelő szervezetnél. 18

Ezen összegek vonatkozásában irányadó hazai előírás, miszerint azokat legalább egy éves elkülönített kezelést

követően lehet fel nem oszthatónak minősíteni, az Irányelv a jogdíjbevétel beszedése szerinti pénzügyi év végét

követő 3 évet állapít meg. 19

A jogosultak a felhasználás engedélyezése fejében megfelelő díjazásban részesülnek. A kizárólagos jogok és a

díjazáshoz való jogok díjszabásának ésszerűnek kell lennie, többek között a jogok gyakorlásának gazdasági

értékéhez képest, szem előtt tartva a művek és egyéb teljesítmények felhasználásának jellegét és körét, valamint

a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez képest. A közös jogkezelő szervezetek

tájékoztatják az érintett felhasználót az e díjszabások megállapítására használt kritériumokról.

16

Az Szjt.-ben foglaltaktól eltérő szabály továbbá, hogy a kölcsönös képviseleti megállapodás

alapján képviselt jogosultaknak járó jogdíjakból csak a másik közös jogkezelő szervezet kifejezett

hozzájárulása esetén lehet a kezelési díjakon felül egyéb összegeket levonni. Ezen előírás szintén

érintheti a jelenleg jogszabály által kötelezően előírt hazai kulturális és szociális levonások rendszerét,

amely az adott jogdíjbevétel jogosultjára (külföldi vagy belföldi) nincs tekintettel.

A jogkezelők és a felhasználók viszonya

(Irányelv 16-17. cikk)

Az Szjt. már jelenleg is tartalmaz a felhasználók és a jogkezelő szervezetek közötti viszonyt

szabályozó rendelkezéseket. Új elem azonban, hogy az Irányelv részletesebb adatszolgáltatási

kötelezettséget ír elő és kötelezővé teszi a felek közötti elektronikus kapcsolattartás lehetőségének

bevezetését, míg a hazai szabályozás egyelőre csak a felügyeleti szervvel való kapcsolattartás

vonatkozásában írja elő az elektronikus út igénybevételének kötelezettségét, a felhasználók

tekintetében nem.

A jogkezelők átlátható működését biztosító rendelkezések

(Irányelv 18-22. cikke és Melléklete)

Az Irányelv a közös jogkezelő szervezetek adatszolgáltatási és pénzügyi beszámoltathatósági

követelményeit meghatározó részében az Szjt. transzparenciát erősítő szabályaihoz képest részletesebb

előírásokat tartalmaz. Az Irányelv szerint a jogkezelő szervezetek e körben – többek között – kötelesek

legalább évente egyszer elektronikus úton a jogosultak számára tájékoztatást adni a jogosultak által

rendelkezésre bocsátott minden olyan személyes adatról, amely a jogosult azonosítását és elérését

szolgálja. Ezen felül kötelező a tájékoztatás az egyes felhasználási módok után járó jogdíjak

mértékéről is, valamint arról is, hogy az adott jogdíj milyen időszakra vonatkozik, hogy milyen

kezelési költségek kerültek levonásra és hogy milyen vitarendezési lehetőségek állnak rendelkezésre.

A közös jogkezelő szervezetek az átültetést követően továbbá kötelesek lesznek 5 éves

időtartamra közzétenni a vezető tisztségviselők által aláírt ún. éves átláthatósági jelentést, amely

magában foglalja a könyvvizsgáló éves jelentését is. A jelentésnek egyebek mellett tartalmaznia kell a

közös jogkezelő szervezet mérlegfőösszegét, cash flow kimutatását, a bevételek és kiadások

kimutatását, a közös jogkezelő szervezeti felépítésének a bemutatását. A pénzügyi információk

körében – többek között – tartalmaznia kell még a felhasználási módonként beszedett jogdíjakat, a

levont kezelési költségeket, továbbá az egyes jogosultaknak járó és ténylegesen felosztott jogdíjat

felhasználási módonként. Ezen adatok és dokumentumok egy része kapcsán a jelenlegi hazai

szabályozás is előírja az éves közzétételi kötelezettséget.20

20

Az Szjt. 89. §-ának (12) bekezdése alapján a közös jogkezelő szervezet az üzemeltetési, fenntartási költségeit

és az egyéb közvetett költségeit az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil szervezetek

működéséről és támogatásáról szóló törvény előírása szerint osztja meg.

Az Szjt. 89. §-ának (13) bekezdése alapján a közös jogkezelő szervezet kettős könyvvitel vezetésére és a

számvitelről szóló törvény szerinti éves - nem egyszerűsített - beszámoló készítésére köteles; beszámolóját

könyvvizsgálóval kell felülvizsgáltatnia. A közös jogkezelő szervezet az eredmény-kimutatásában az egyéb,

jogszabályban meghatározott adatokon túlmenően köteles feltüntetni az adott üzleti évben:

a) felosztott és fel nem osztható jogdíjak összegét a művek vagy a teljesítmények fajtáiként és vagyoni

jogonként,

17

A zeneművek online felhasználásának multi-territoriális engedélyezése

(Irányelv 23-32. cikk)

Az Irányelv III. címe a zeneművek online felhasználásának multi-territoriális engedélyezésére

vonatkozóan tartalmaz részletes előírásokat, amely egy teljesen új, az Szjt.-ben jelenleg nem

szabályozott engedélyezési mód.

Az irányelvi előírások alapján ahhoz, hogy egy közös jogkezelő szervezet multi-territoriális

engedélyt adhasson zeneművek online felhasználására, a közös jogkezelő szervezetek számára

egyébként előírt feltételeken túlmutató követelményeknek kell megfelelnie. A szervezeteknek

hatékonyan és átláthatóan, elektronikus formában kell kezelniük azokat az adatokat, amelyek a

felhasználási engedély megadásához szükségesek, így a repertoárnak azonosíthatónak, a művek

felhasználásának, a jogdíjak begyűjtésének és felosztásának ellenőrizhetőnek kell lennie. A multi-

territoriális engedélyt nyújtó közös jogkezelő szervezetnek legalább a következő feltételeknek kell

megfelelnie:

- legyen képes pontosan azonosítani a képviselt műveket, a műveken fennálló jogokat és

azok jogosultjait,

- az iparágban elterjedt sztenderdek figyelembe vételével használjon egyedi azonosítókat a

művek és a jogosultak azonosítására.

Egy multi-territoriális engedélyt nyújtani szándékozó jogkezelő a zeneművek felhasználásáról

benyújtott felhasználói jelentést követően haladéktalanul köteles elektronikusan számlát kiállítani és a

jogdíjat felosztani, megjelölve azt, hogy a számlán szereplő összeg mely zeneművek és jogok

felhasználásának ellenértékét képezi. (A hazai közös jogkezelő szervezetek általi felosztás, számlázás

és kifizetés hónapokat, sőt adott esetben éveket vesz igénybe.) További lényeges szabály, hogy a

közös jogkezelő szervezetek a multi-territoriális engedélyek adásával kapcsolatos tevékenységeiket

kiszervezhetik, de ez a felhasználók és a jogosultak felé fennálló felelősségüket nem érintheti. Azok a

közös jogkezelő szervezetek azonban, amelyek a többletkövetelményeknek való megfelelés hiányában

vagy egyéb okból nem adnak multi-territoriális felhasználási engedélyeket, a saját repertoárjuk

felhasználásának engedélyezésével a kölcsönös képviseleti megállapodásban másik közös jogkezelő

szervezetet bízhatnak meg. A felkért közös jogkezelő szervezet a saját repertoárjának kezelésére

alkalmazottakkal azonos feltételek mellett köteles kezelni a felkérő közös jogkezelő szervezet általa

képviselt repertoárját (ún. tag-on kötelezettség).

Azok a jogosultak, akiknek a képviseletét ellátó közös jogkezelő szervezet 2017. április 10-ig

nem ad vagy nem ajánl a zeneműveken fennálló online jogokra vonatkozóan több területre kiterjedő

hatályú engedélyeket (illetve nem engedélyezi egy másik közös jogkezelő szervezet részére az ilyen

b) levont kezelési költség összegét a művek vagy a teljesítmények fajtáiként, vagyoni jogonként és

jogcímenként,

c) a más közös jogkezelő szervezetnek felosztás céljára átadott jogdíjak összegét a művek vagy a teljesítmények

fajtáiként, vagyoni jogonként és közös jogkezelő szervezetenként,

d) a (8) és (10) bekezdésekben foglalt bevételeknek a jogosultak érdekében történő felhasználását, megjelölve a

támogatás nyújtásának időpontját, jogcímét, jogosultját, mértékét és egyéb lényeges feltételeit,

e) szerzett tagdíjbevételeit,

f) kapott támogatásait.

18

jogok e célból történő képviseletét), oly módon is kiléphetnek e jogkezelőtől, hogy az egy területre

vonatkozó engedélyezés jogait továbbra is e jogkezelő gyakorolhatja, de a zeneműveiken fennálló

online jogaikra vonatkozóan több területre kiterjedő engedélyezés tekintetében már más jogkezelőt

bíznak meg.

A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitarendezés szabályai

(Irányelv 33-35. cikk)

A vitarendezésre vonatkozó szabályokat az Irányelv több szinten kezeli. A „panaszkezelési

eljárások” elnevezésű cikk alapján a közös jogkezelő szervezetek kötelesek hatékonyan és gyorsan

működő panaszkezelési eljárásokat elérhetővé tenni tagjaik és más közös jogkezelő szervezetek

részére.

Az Irányelv alapján a tagállamok alternatív vitarendezési eljárásokat hozhatnak létre a multi-

territoriális engedélyezést nem végző közös jogkezelő szervezetek tagjai, a jogosultak vagy a

felhasználók között felmerülő jogviták rendezésére. A rendes jogorvoslati út lehetővé tétele és az

alternatív vitarendezési eljárások bevezetése a zeneművek online felhasználásának multi-territoriális

engedélyezésére vonatkozó jogvitákra nézve azonban nem opcionális lehetőség, hanem tagállami

kötelezettség..

Az Szjt.-nek az egyeztető testületre vonatkozó szabályai részben már ma is biztosítják az

alternatív vitarendezés hazai lehetőségét szerzői jogi ügyekben. E testületet a szerzői és kapcsolódó

jogi díjazással és a felhasználás egyéb feltételeivel kapcsolatban felmerülő vitákkal összefüggésben

lehet igénybe venni.21

A rendes bírói út igénybevételének lehetősége a Polgári Perrendtartásról szóló

1952. évi III. törvény alapján jelenleg is adott.22

A közös jogkezelő szervezetek felügyelete

(Irányelv 36-37. cikk)

Az Irányelv a közös jogkezelőkkel kapcsolatos felügyelet körében nem tartalmaz részletes

előírásokat. Általánosságban azt írja elő, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az e célból

kijelölt illetékes hatóságok ellenőrizzék, hogy a területükön letelepedett közös jogkezelő szervezetek

teljesítik-e az Irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelően elfogadott nemzeti

jogszabályi rendelkezéseket. Biztosítani szükséges továbbá, hogy álljanak rendelkezésre olyan

eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy a közös jogkezelő szervezet tagjai, a jogosultak, a

felhasználók, a közös jogkezelő szervezetek és más érdekelt felek értesíteni tudják az e célból kijelölt

21

Az Szjt. 102. §-a szerint, ha a felhasználó és a jogosult között, vagy a felhasználók vagy érdekképviseleti

szervezetük és a jogosultak közös jogkezelő egyesülete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a

felhasználás egyéb feltételeiről, bármelyik fél a 103. § alapján létrehozott egyeztető testülethez fordulhat.

Szjt. 103. § (1) bek.: Az egyeztető testület megalakítására a választott-bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI.

törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztető testület tagjait a szerzői jogi

szakértő testület (101. §) tagjai közül kell kijelölni. Az egyeztető testület a szerzői jogi szakértő testületen belül

működik. 22

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. §-ának (1) bekezdés szerint a törvényszék

hatáskörébe tartoznak: c) a szerzői és a szomszédos jogi perek - ideértve a közös jogkezelés körébe tartozó jogok

és díjigények érvényesítése iránt indított pereket is -, valamint az iparjogvédelmi perek;

19

illetékes hatóságokat azokról a tevékenységekről vagy körülményekről, amelyek – véleményük szerint

az átültetett jogszabályi rendelkezések megsértését jelentik.

A hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük megfelelő szankciók alkalmazására és

megfelelő intézkedések meghozatalára, és a jogosultak, a közös jogkezelő szervezetek tagjai, a

felhasználók vagy más érdekeltek számára lehetővé kell tenni a panaszok benyújtását is arra az esetre,

ha a közös jogkezelő szervezet megszegi az Irányelvet átültető valamely nemzeti szabályt. A

Magyarország területén működő, de külföldön letelepedett jogkezelők vonatkozásában a tagállami

hatóság felügyeleti hatásköre azonban csak arra terjedhet ki, hogy a feltételezett jogsértésről értesítse a

letelepedés helye szerint illetékes hatóságot és felkérje azt a szükséges lépések megtételére.

A hazai szabályozás igen részletes előírásokat és egy konkrét, speciális közigazgatási eljárást

határoz meg a felügyelet tekintetében. Éppen amiatt, hogy az irányelvi rendelkezések nem túl

összetettek, a jelenleg hatályos hazai szabályozás átfogó reformjára nem lesz szükség az Irányelv

átültetésekor. Mindazonáltal szükség lesz a külföldi jogkezelők működésével kapcsolatos felügyeleti

hatáskör telepítésére és a külföldi hatóságok irányában létrejövő értesítési rendszer kialakítására.