TartalomTartalomEmlékezzünk: Kazinczy Ferenc

2–3. oldal2–3. oldal

Könyvfigyelő3. oldal3. oldal

Ifirkász (az ifjúság oldala):

Martosi ifitábor, CE tábor,

Csillagpont, gyerektábor, brin−

gatúra, kisújfalusi látogatás4–7. oldal4–7. oldal

Csendeshét

Campfest8. oldal8. oldal

Bizonyságtétel

Jelentős évfordulók9. oldal9. oldal

Eseménynaptár10–11. oldal10–11. oldal

Eklézsiánk múltjából

Missziós terv

„Ki mint vetett, azonképpen

arat” (vezércikk folytatása)

12. oldal12. oldal

2009. októberX. évfolyam

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Alapítva 1928-ban

3. szám

„…Amely pedig a jó földbe esett, ez az,aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsötis terem, és terem némely száz annyit, né−mely hatvan annyit, némely pedig har−minc annyit…” Mt 13:23Lassan−lassan elmúlt a nyár, és bekö−szöntött az ősz. Az aratási munkák be−fejeződtek, a természet pihenni tér. Atáj is elalszik, hidegre fordul az idő,szemerkélő eső, ködös reggelek, min−den olyan szomorkás, kicsit halott lesz.Mert mi is jut eszünkbe akkor, amikorhalljuk: ősz. Hulló falevelek, elmúlás,halál. Csupa pesszimizmus, csupa ne−gatívum, szürkeség. Valahol, túl a szür−keségen, a ködön, a szomorúságonazonban mégis ott van a reménység.A reménység, hogy újra tavasz lesz. Areménység, hogy újra felsüt a nap, aköd felszáll, az ég kitisztul, a fák újrazöld leveleket és virágokat hajtanak.Talán mi is így élünk már évek óta,azzal a különbséggel, hogy a mi éle−tünkben mégsem akar kisütni a napvéglegesen. Valahogy túl erős a köd, aború. Nemrégiben arról beszélgettemvalakivel, hogy mire is gondol ma azember új kenyér és új bor ünnepén?Mit ünnepelünk ilyenkor? Emlékszem,nagyanyámék eme két ünnepen el tud−tak csendesedni, és hálát adtak a ter−mésért. Hálát adtak, hogy arathattak.Hálát adtak, hogy szüretelhettek. Hálátadtak az Úr velük közölt kegyelméért,hálát adtak, hogy hálát adhatnak. Őkmeséltek nekem arról, hogyan áldjameg Isten a termést, hogyan vigyáz anövekvő magocska fejlődésére, ho−gyan látja el csapadékkal, napfénnyel,tápanyaggal. Azt gondolom, ez az, amimiatt nem szakadt még fel a köd ben−nünk. Ennek az oka, hogy nem tudunkelőrelépni, borús, és szomorkás a miéletünk. Nem érünk rá, nincs időnk.Nincs aratás, és nincs szüret. Minthamegállt volna az idő, mintha megválto−zott volna a világ. Nem, a világ nem vál−

tozott meg. Mi változtunk meg. A bajmagva, hogy nincsen mag, amit elül−tetnénk. Nem jó a mi szívünk talaja.Talán kemény, talán köves, talángazos. Nem tudom. De azt tudom,hogy a Nagy Magvető ezen az éven isszórta a magot. Szórta a magot, és re−ménykedett, hogy a mag kikel, megnő,és gyümölcsöt terem. Testvéreim,ebben az évben is eljött az aratás és aszüret napja. A gazda kimegy, hogy le−arassa és leszüretelje a termést. Mivajon készen állunk−e már? Készen ál−lunk−e arra, hogy learattathassunk?Van−e gyümölcse, van−e érett kalászaa mi szívünknek, ami aratható, ami le−szüretelhető? Lehet, hogy holnap márnem lesz lehetőség arra, hogy a gyü−mölcs, a kalász beérjen, éppen ezértmég ma, még most kell elfogadni aMagvető Isten kezéből a magot. El kellfogadni, hogy amikor eljön az aratás, aszüret napja, érett és egészséges le−gyen az. Növekszik−e bennünk a mag?Növekszik−e bennünk a szeretet, a ke−gyelem, az irgalom, a megbocsátás?Van−e benned mag, learatható gyü−mölcs? És még egy fontos kérdés:tudsz−e már vetni? Tudsz−e új kenyeret,új bort adni? Mert a te kezedből issokan várnak segítséget, magvetést. Amunkahelyeden, otthon, az iskolában.Csak egy jó szót, csak egy simogatást,csak egy vigasztaló tekintetet. Élsz−eezzel a lehetőséggel? Van−e benned újkenyér? Van−e benned új bor? Él−ebenned a reménység, amikor oly kilá−tástalan a helyzetünk? Amíg nem leszvetés, nem lesz aratás, és nem leszszüret sem. Ne félj vetni, szórd amagot, szórd az igét, akkor is, ha min−den körülmény a vetés ellen szól.Akkor is, ha nem engednek beszélni;akkor is, ha sárba tiporják jogaidat;akkor is, ha el akarják veled hitetni ahazugságot; akkor is, ha bizonytalan a

„Ki mint vetett, azonképpen arat…”„Ki mint vetett, azonképpen arat…”

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

folytatás az 12. oldalon

KKaazziinncczzyy FFeerreenncc

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.Ezt ha nem érted, Szánts és vess,s hagyjad másnak az áldozatot.” 1

Azt hiszem, nem véletlen, hogyaz idén ünnepeljük a ma−gyar nyelv évét, KazinczyFerenc születésének250. évfordulóját. Külö−nösen aktuális ez anyelvtörvény „árnyé−kában”. Hiszen ő voltaz, aki azokban azidőkben, mikor anémet volt a hivatalosnyelv Magyarországon,zseniális szervezésimunkájával, majd hatezerlevelével életben tartotta,vezette a magyar irodalmat, svezéralakja volt a nyelvújításnak is. Kazinczy Ferenc a Bihar megyei Ér−semlyénben született 1759. október27−én, gazdag középbirtokosi család−ban. Nyolc testvére volt, édesapja ka−tonának szánta, de miután megsejtetteírói tehetségét, mindent megtett azért,hogy fia tehetsége kibontakozhasson. A fiatal Kazinczy először otthon tanult,első levelét ötévesen írta a szüleinek,később Késmárkra került „németszóra”, majd a sárospataki kollégiumdiákja lett. Itt először az ókori klasszi−kusokat (Homérosz, Vergilius, Hora−tius, Ovidius), majd a kortárs írókat(Bárótzi Sándor, Bessenyei, BarótiSzabó Dávid) olvasta. 2

1774−ben váratlanul meghalt édes−apja. Az iránta való kegyeletből adtaki első művét, a Magyar Ország Ge−ographica, az az Földi állapotjánakLe−rajzolását. Ezt az írását később„hirtelen összefirkált, szurkos munká−nak” nevezte. Bessenyei Der Ameri−kaner c. művének fordításával (Azamerikai Podoc és Kazimir keresz−tyénvallásra való megtérése) azonbanmár elnyerte a szerző és olvasói elis−merését is. Jogi és teológiai tanulmányai utánKassára került patvaristának, azazügyvédbojtárnak, de ezt a munkátsosem érezte igazán a magáénak. Azútkeresés ideje volt ez. A fiatal Ka−zinczy hamarosan mély lelki válságbakerült, s ebből a felvilágosodás iro−dalma, elsősorban Gessner és Wie−

land segítette ki. „Szerelmesen s a legtündéribb tájon,melyet képzelhetni, s könyveim birto−

kában, Eperjesen éltem életem leg−tündéribb szakát” – emlékezett

vissza az ezt követő időre.Szerelme Steinmetz Ninon

iránt – mint mindenkésőbbi szerelem – hir−telen fellángoló, szen−vedélyes lobogás. 3

Nem sokkal ezek utánbeválasztották az Eré−nyes Világpolgárok el−nevezésű szabadkőmű-

ves−páholy tagjai közé.Az Orpheus, később a

Fichtenbaum Kálmánfedőnevet kapta. II. József re−

formjainak híveként Kassára ke−rült tanfelügyelőnek. 1786 és 1791

között több mint kétszáz iskolát alapított. 1788−ban Baróti Szabó Dáviddal ésBatsányi Jánossal együtt megalapí−totta Kassán az első magyar szépiro−dalmi folyóiratot, Magyar Museumcímmel. A lap csupán néhány számotért meg: mivel Batsányi átírta Ka−zinczy előszavát, ezért Kazinczy kilé−pett az újságtól, és saját folyóiratotindított, az Orpheus címet adva neki.Az érzelmek szabadságát hirdető fia−tal írók, költők műhelye lett a lap. Erről az időszakáról írja NémethLászló: „Ő az irodalmi élet telefonköz−pontja, nem lehet jó huzal, amely nemebbe a központba fut”. 4

II. József halála után elveszítette tan−felügyelői állását. Belekeveredett aMartinovics Ignác által vezetett jakobi−nus−összeesküvésbe: olvasta és ter−jesztette a Reformátorok (jakobinusnézetű magyarok) Kátéját. 1794−benőrizetbe vették, majd halálra ítélték. Eztaz ítéletet később bizonytalan ideigtartó várfogságra csökkentették. Hat ésfél évet, pontosan 2387 napot rabos−kodott 1795 és 1801 között Spielberg−ben, Kufsteinben, majd Munkácson.Erről szól Fogságom naplója c. vissza−emlékezése, mely a cenzúra miattcsak az 1931−ben jelenhetett megkönyv alakban. A börtönévek alatt le−velezéssel tartotta a kapcsolatot a kül−világgal. Sokszor megtiltották, hogyírjon, s íróeszközként gyakran kényte−len volt tűt, rozsdát, csokoládét, olykor

vért, újságokból „kiszúrt” betűket hasz−nálni. Társai kivégzéséről így ír: „Martinovicsot bajjal vonták a szék−hez. Ott beköték szemeit, s a hóhér−legény tartotta a kendő végét. Akopasz koponyáról lesiklott a kendő, sMartinovics az öröm mosolyával pil−lanta körül. Grátiát [kegyelmet] re−ményle. De szemeit ismét beköték, sfeje repült. Homokkal hintették be avér helyét, s az öt testet kivitték aBuda megett emelkedő tetőkre. Senkisem tudja, hol fekszenek.Másnap reggel a vérhelyen rózsa virí−tott. Valaki rózsákat ása le ott csup−rokban.” 5

Negyvenkét évesen, már megőszülveszabadult a börtönből. Édesanyja ha−lála után rokonai kiforgatták vagyo−nából, felszámítva fogsága költségeit.Csak a Sátoraljaújhely melletti Bá−nyácska falubeli birtok maradt megszámára. Feleségül vette Török Zsó−fia (Sophie) írónőt, s 1804−ben költöz−tek a később Széphalomnak nevezettbirtokra. 6 Élete végéig súlyos anyagigondokkal küzdött, kénytelen volt el−adni könyvtárát a Sárospataki Refor−mátus Kollégiumnak. A magaspostaköltségek ellenére levelezésseltartotta a kapcsolatot írótársaival. „...huszonöt esztendeig Széphalom amagyar irodalom központja. A szívszerepét tölti be, a szónak élettani ér−telmében. Levelek áradnak szét a kisházból az ország minden részébe – apostaköltségeknek jelentős része vana nyomasztó adósságban, amelyetkésőbb Kazinczy özvegyére és gyer−mekeire hagy –, a leveleket többnyirenem csak a címzett olvasta, továbbkeringenek írók és irodalombarátokközött, folyóiratokat pótolnak, irodalmiköztudatot teremtenek, nyelvet újíta−nak...” (Benedek Marcell) 7

5933 levelét ismerjük. Ötéves volt,mikor az elsőt írta, az utolsót már nemfejezhette be. A Felvidéken tombolókolerajárvány áldozata lett. KazinczyFerenc 1831. augusztus 23−án hunytel Széphalmon.Kosztolányi Dezső szerint: „Mindenki,aki magyarul ír, adós neki.” 8 Hogy mitis jelent ez? Kazinczy elsősorban amagyar stílus megújítására törekedett.Martinovicsék politikai lázadásávalpárhuzamosan a nyelv lázadását,

2 2009. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

EEmmlléékkeezzzzüünnkk.... ..

2009. október KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRmegerősítését készítette elő a nyelv−újítás szorgalmazásával. „Azt óhajtominkább, hogy az (ti. a nyelv – V.T.megj.) minél szebbé váljon s alkalma−tosabbá a lélek gondolatait s érzéseitminden különbözéseikben festeni, sminél elébb.” 9

Újításai és bírálatai, erőszakolt neolo−gizmusai kihívták írótársai nagy részé−nek haragját. A harc a neológusok(újítók – Kazinczy és követői) és az or−tológusok („helyesen írók”, FazekasMihály és Kisfaludy Sándor köre) kö−zött zajlott. 1811−ben Tövisek és vi−rágok (Sárospatak) című kötetével ésVitkovics Mihály barátomhoz című ver−ses levelével új lendületet adott anyelvújítási harcnak.10 Kazinczy újítá−sait ellenfelei a Mondolat című röpirat−ban támadták. Kölcsey és Szemereválaszolt erre egy nem kevésbé éleshangú gúnyirattal (Felelet a Mondo−latra, 1815). Orthologus és neologusnálunk és más nemzeteknél (Tudomá−nyos Gyűjtemény, 1819. 11. sz.) címűcikkében Kazinczy módosította addigiálláspontját, „synkretista” nézetet fej−tett ki, s máig ható érvénnyel fogal−mazta meg a nyelvművelés feladatát: „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortoló−gus és tüzes neológus egyszersmind,s így egységben és ellenkezésbenvan önmagával.” 11

Kazinczy költőként nem volt jelentős,bár az első magyar szonett az ő tollá−ból született. Számos fordítása máraelavult, csupán nyelvtörténeti érde−kességű. Sokkal jelentőségteljeseb−bek prózai, „originális” munkái, aPályám emlékezete c. önéletírása ésa Fogságom naplója, mely rabságbantöltött éveinek krónikája. Ez utóbbiművét Nemes Nagy Ágnes „véka alatttartott remekműnek” nevezte.Radnóti Miklós 1942 májusában keltlevelében így írt: „A szobám falánhárom ’családi kép’ van, három fény−képmásolat. Barabás egyik meglehe−tősen ismeretlen Arany−festményénekmásolata, ugyanerről a festményrőlkülön a fej, és Simó Ferenc egy nem−régiben felfedezett festményének egymásolata az öreg Kazinczyról. A Ka−zinczy−képről csaknem mindegyik’nem bennfentes’ látogatóm, de Arany−ról is sokan megkérdezik: a nagybá−tyád? vagy a rokonod? Igen, felelemilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóbannagy− vagy dédnagybátyáim ők...” 12

Vaszily Tímea

Lábjegyzet:1 Kazinczy Ferenc: A nagy titok (1808),In: http://enciklopedia.fazekas.hu2,3,7,11,12 ln: http://www.doksi.hu5 Kazinczy Ferenc: Fogságom naplójaOsiris Kiadó, Budapest, 20006 http://www.lutheran.hu

8 Idézi Szilágyi Ferenc bevezető tanulmá−nyában, 28. oldal. In: Kazinczy Ferenc:Sophie (Szerk. Szilágyi Ferenc) Szépiro−dalmi Könyvkiadó Budapest, 19849 In: Kazinczy Ferenc: Pályám emlé−kezete, http://hu.wikiquote.org10 In: http://www.felvidek.ma

3

K ö n y v f i g y e lK ö n y v f i g y e l őőRoss Cambell állítása szerint tévhitaz, hogy a gyermekek barátaik nyo−mására válnak drog− vagy alko−holfüggővé. Egyszerűen fölfedezik. Avalódi probléma ugyanis igenösszetett. Gyermekeink világa televan félelmekkel, szorongással. A tár−sadalmi életben kiveszőfélben van−nak az olyan értékek, mint agondoskodás és kedvesség, nemdivat az önuralom, elavult és ész−szerűtlen dolognak hat akönyörületesség és hűség, mind−amellett sok−sok hazugságnak,lopásnak és erőszaknak vagyunktanúi. A szórakoztató ipar témájaleginkább a törés−zúzás, a kínzás ésgyilkolás. A társadalom nem önu−ralomra, hanem önmegvalósításra,az élvezetek kiélésére buzdít, kigú−nyolják az ártatlanságot, megcsú−folják az igaz szeretetet, a szülőknekpedig egyre kevesebb idejük marad agyermekeikre. A tudásnak értékkéntvaló megjelenése, a tisztességnek ésönzetlenségnek tudatos maga−tartásként való gyakorlata aligtapasztalható. Ebben a forgatagbannincs, aki nevelje a gyermeket, csaknevelődik, formálódik valahogy. Mind−ezek nyomán egyetlen érzés fejlődikki határozottan: a harag. A harag ter−mészetes érzés, amivel tisztában kelllennünk, amit ki kell valahogy fe−jeznünk, meg kell tanulnunk valahogykezelni. Mindannyiunk feladata, hogymegtanuljunk logikusan gondolkodni,az eredeti problémánál maradni,keresni a megoldást és közben barát−ságosnak lenni. Sokszor a szülőhelytelenül kezelt haragja az oka gyermeke viselkedésének. A dro−gozás igen gyakori oka az állandóanelfojtott harag. A gyermeknek ka−maszkorában is éreznie kell, hogy szeretik, hogy figyelnek rá, fontosmegdicsérni, ha jól kezeli a haragját,türelmesnek kell lenni vele. A folya−matosan elfojtott harag valamilyen

negatív viselkedés formájában iselőtörhet a gyermekből. A túlzottlassúság, duzzogás, feledékenységés makacsság, a szabályokszándékos áthágása, lázadás és ren−detlenség mind arra utaló jel, hogyharagját az illető nem képesszavakba önteni, ám az tudat alatt ottvan. Az emberek 75 százaléka kiönti,25 százaléka elnyomja haragját, s eza depresszióra teszi hajlamossá, sezzel teremti meg a melegágyát adrogozásnak, alkoholizálásnak ésöngyilkossági kísérleteknek. Ross Cambell Óvjuk őket! címűkönyvében arra hívja fel mindannyi−unk figyelmét, hogy a felnőttek leg−fontosabb feladata, hogy megtanítsáka fiatalabb nemzedékeket arra,hogyan fejezzék ki haragjukat,hogyan öntsék azt szavakba, hogyanosszák meg másokkal érzéseiket.Egyedüli megoldás pedig a feltételnélküli szeretet, amit mindenképpéreztetni kell. Szeretetünket kimu−tathatjuk szavakkal, szemkontaktus−sal, testi közelséggel és figyelemmel. Hát, óvjuk őket!

Szalay Cecília

4 2009. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

I F i r k á s zI F i r k á s z

CCEE ttáábboorrIdén ismét megrendezésre került a CEtábor (Christian Endevour: KeresztyénTörekvés) Piliscsabán. Ez a keresztyéntábor annyiban tér el a megszokotttáboroktól, hogy itt a magyarokon kívülrészt vesznek külföldi fiatal vezetők is.Tehát ez keresztyén és angol nyelvitábor is egyben.Idén hat ír és egy skót fiatal érkezettPiliscsabára, hogy előadásaikkal,történeteikkel, bizonyságtételeikkellelki feltöltődést, útmutatást biztosít−sanak számunkra. Mivel először vet−tem részt ebben a táborban, az elejénegy kicsit izgultam amiatt, hogy egyál−talán megértem−e majd őket, de máraz első este rá kellett jönnöm, hogy fe−leslegesen izgultam. Egyrészt a ma−gyar vezetők fordították az előadásokat,másrészt az ír és skót vezetők is min−

dent megtettek azért, hogy megértsükőket. A program is nagyon változatosvolt. Egyik délután például: amíg a fiúkfociztak, a lányok táncolni tanulhattak.Volt úgy, hogy elvonatoztunk a közeliDorogra, ahol egy délutánon keresztülstrandoltunk. Persze a szórakozásmellett a legfontosabb szerepet azkapta, hogy Istenről és Jézusról ta−

nuljunk. Nagyonélveztem mindenalkalmat, legyenszó a reggeli és estiáhítatokról vagy acsoportbeszélge−tésekről. Rengetegpluszt kaptam ezalatt az egy hétalatt. Nemcsak hogysok embert megis−mertem, hanem úgyérzem, Istenhez is

közelebb kerültem.Én csak ajánlani tudom ezt a tábortmindenkinek, nagyon jó lehetőségarra, hogy lelki táplálékhoz juthassunk,és hogy egyben az angol nyelvet isgyakoroljuk. Ha Isten is úgy akarja, énjövőre is ott leszek!

szöveg, fotó: Bugyi Ági

Augusztus 14−én vette kezdetét a komáromi ifjúsági tábor, élénnyolc vezetővel, akik mindent megtettek, hogy jól érezzük ma−gunkat. Név szerint: Buza Zsolt, Kováč Júlia, Fóti Péter, FazekasMáté, Gál Lóránt, Csiba Zoltán, Gaál Zoltán és Hozák Viktor.A héten volt: imaséta, énekszolgálat, forgószínpad, gyomlálás,

imasátor, kincskeresés.IMASÉTA:Nagyon hosszú utattettünk meg, és soknövényen átgázoltunk,melyek néha szúrtakis, de csodálatos dolog

volt, hogy tudtam hosszúidőn keresztül imádkozni a többiekért. Egy kicsit

rossz érzés volt, mikor belegondoltam, hogy annyi ember ahátam mögött értem imádkozik, és az kavargott bennem,hogy én erre nem vagyok méltó. Az imaséta után áhítatot tar−tottunk, és mivel mindenkit lehúzott az ebéd, pihentünk egyórácskát. Lazsálás után elindultunk a focipályához, s ottmétázással ütöttük el az időt.ÉNEKSZOLGÁLAT:Örömmel töltött el, mikor a vasárnapi istentiszteleten a pad−sorokból Istent dicsőítő énekszó hagyta el a táborlakók száját.FORGÓSZÍNPAD:Az egyik nap volt forgószínpad, mely abból állt, hogy a táborbaérkező fiatalok érdekes előadásokat tartottak. Többek között:Édes Erzsébet a jelbeszédről, Boross Kornél az autizmusról,Csiba Zoltán ügyességi feladatokkal látott el minket, Balázs Lillaés Balázs Júlia pedig a zsidó szokásokról beszéltek nekünk.GYOMLÁLÁS:Nemcsak az ottlétet élvezhettük, hanem segíthettünk is a parkszépítésében. Öröm volt látni, hogy mindenki szorgalmasmunkát végez, és ennek meg is volt a gyümölcse.IMASÁTOR:Most először volt a táborban lehetőségünk meglátogatni azimasátrat. Némelyikünknek új dolog volt, de hasznos szol−gálatot tett.

KINCSKERESÉS:Az egyik esti evangelizáció után egyszer csak Isten háromangyala szállt le a Földre, pont a mi táborunk közepére. El−panaszolták minden gondjuk, köztük azt is, milyen lustákvoltak, és nem végezték el a napi teendőjüket. Mi ter−mészetesen elfogadtuk a felkérést, ami abból állt, hogy segít−sünk nekik befejezni éjfél előtt a munkát. Bekötött szemmelvágtunk neki az éjszakának, ugyanis csoportokra osztva el−

szállítottak különböző helyekre. Némelyik feladat elég sok időtvett igénybe, de sikeresen teljesítettük a megbízást. Kicsitfáradtan, de élményekkel tele feküdtünk le, hogy a másnapotújult erővel folytathassuk.ÁHÍTAT ÉS EVANGELIZÁCIÓ:Az áhítatokat többnyire Buza Zsolt tartotta, melyek szerintemnagyon jók voltak, érthetőek és figyelemfelkeltőek. Az evan−gelizációkon pedig Feszty Zsolt szolgált, mely alkalmak szin−tén sokat adtak nekünk. Köszönjük. Áldás továbbiszolgálataikra!Az utolsó nap fájó szívvel váltunk el egymástól és a tábortól.Mindenkinek sokat adtak az evangelizációk, áhítatok, éslelkiekben is gazdagodtunk. Bízom benne, hogy jövő nyáronismét hasonló élményekkel fogunk visszatérni.

szöveg: Fekete Emese, Fazekas Zsuzsifotó: Csiba Zoltán

MartosiMartosi

ifitáborifitábor

52009. október

I F i r k á s zI F i r k á s z

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Az idei nyáron, életemben először, al−kalmam nyílt részt venni a ma−gyarországi Fadd−Domborin megren−dezett Csillagpont országos reformátustalálkozón. Tudni kell, hogy ezen atalálkozón körülbelül két és fél ezer, túl−

nyomó részben református ember vettrészt, melyre hatalmas kempingterületadott lehetőséget, több színpaddal ésnagy sátorral.Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen isvolt, hogyan éreztem magam. Aztmondják, a jó újságíró objektív, de mivelén nem is vagyok igazi újságíró, ezértmost nem objektív, hanem határozatlanleszek. Igazából nem tudok ezzel az al−kalommal dűlőre jutni. Reformátustalálkozó – elméletileg lelki alkalom –gyakorlatilag nem mindig tűnt annak.Egészen konkrétan, nem tudom hovatenni az olyan dolgokat, mint az éjjel−nappal tartó (túlzok!) vigadozás éstáncház. Tudom, a néphagyománytőrizni kell, de azt nem értem, miért pontegy református találkozón kell tovább−adni a „Juli néni formás hátsójáról” szólónótákat. Vagy például mi a lelki abban,hogy sikerült elkészítenünk Európaleghosszabb kolbászát…Ezeken és az ezekhez hasonló„bakikon” kívül volt persze alkalom lelki

feltöltődésre is. Kiemelném az Imasát−rat, ahol csendességre találhattak, akikki akartak egy kicsit szakadni az állandócsillagpontos nyüzsgésből – itt megnyu−godhattak Isten előtt. Egy másik, szá−momra nagyon kedves helyszín volt aSzikra−sátor, ahol esténként SzeverényiJános evangélikus lelkész tartott evan−gelizációt. Számomra ezek az alkalmakszámítottak a nap csúcspontjának. Nagyon nehéz lenne átfogó képet nyúj−tanom a találkozóról, tekintve a műsorokés alkalmak sokszínűségét és azt, hogytöbb helyszínen párhuzamosan folytaka programok – a Kaláka−koncerttőlkezdve, érintve a váci börtön fogvatar−tottainak bizonyságtételét, egészen aszékely mesemondásig. Összefoglalva: úgy gondolom, arengeteg koncert, előadás, beszélgetés,bemutató és üdülési lehetőség közöttnéha nagyon oda kellett figyelni, hogyJézus Krisztus is szóhoz jusson. Ítéljenhát maga az olvasó a Csillagpont felől!

Kováč Júlia

GyerektáborIdén, Istennek hála, újra megszerveztegyülekezetünk a mára már hagyomány−nyá vált gyerektáborát, ahol ez éven 64gyermek és 13 vezető vett részt. E táborimmár 10. alkalommal nyitotta meg ka−puit, amire büszkék lehetnek agyülekezet tagjai, hogy ennyi éven átfontos volt az alapiskolások hitben valónevelése, s ez nemcsak az iskolaévbenfontos a szülőknek. A tábor 2009. au−gusztus 24−én kezdődött, és augusztus29−én végződött. Mielőtt azonban bele−mennék a részletekbe, el kell mondani,hogy több szempontból is újszerű volt eza tábor. Először is, idén a tábor lebonyo−lítója és vezetője Fazekas Zsuzsannavolt, s ezúton is szeretnénkmegköszönni munkáját mind a szer−vezésben, mind a lebonyolításban. Má−sodszor, több vezető a régebbigyermektáborokból kinőtt lelkes éstiszta szívű ifjú volt, ami arról biztosíthatbennünket, hogy igenis érdemesfoglalkozni a gyerekekkel, hiszen ezalapozza meg – emberileg – egyházunkjövőjét.A program az elmúlt évekhez hasonlóanépült fel. Reggel zenére ébredtünk, majdtornával pezsdítettük fel a vérünket.Ezek után reggelizni mentünk. Délelőtta gyermekek előadásokon vettek részt,amiket a hitoktatók és a segédlelkészek

vezettek le, majd 6−7 tagú csoportokbanmegvitatták azokat a dolgokat, amiketezeken az előadásokon hallottak. Azelőadások témája a „kincs” volt, a táborvezérigéje pedig a Máté evangéli−umában a Hegyi beszédben vanmegírva: „Ne gyűjtsetek magatoknakkincseket a földön, ahol a moly és arozsda megemészti, és a hol a tolvajok

kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetekmagatoknak kincseket a mennyben,ahol sem a moly, sem a rozsda nememészti meg, és ahol a tolvajok semássák ki és nem lopják el. Mert ahol akincsed van, ott lesz a szíved is.” A cso−portbeszélgetések után jólesett min−denkinek az ebéd, majd az egyóráscsendes pihenő. Délután sokfajta sport−ban és játékban lehetett részt venni.

Csak néhány a sok közül: foci, méta,számháború, tábori olimpia,kézművesség, úszás. Este vacsora,majd gyermek−evangelizáció volt, amitestéről estére Fazekas Zsuzsannalelkésznő tartott. A téma Péter apostoléletének néhány kiragadott eseményevolt. A takarodó 10 órakor történt. Még egy újdonság volt e táborban. Idénaz utolsó estére meghívtuk a szülőket is.Erre az alkalomra egy kisebb program−mal készültek a gyerekek. A műsor cso−portonként volt összeállítva, így egynagyon sokszínű, de áldott ren−dezvénynek lehettünk részesei. Ezútonszeretnék mind a gyerekek, mind pediga vezetők megköszönni azoknak aszülőknek a jelenlétet, akik eljöttek. Jóvolt látni, hogy több, mint 80 szülő jött kiVirtre megnézni csemetéjét. Ezt az estéta szülők és a gyerekek is nagyonélvezték. Szombaton a gyerekek újélményekkel és hitükben megerősödve,gazdagodva, a vezetők egy kicsitkifáradva ugyan, de örömmel a szívük−ben értek haza. Reméljük, Isten jövőreis megadja nekünk a lehetőséget, hogyegyütt lehetünk a gyermekekkel. Végül,szeretném megköszönni mindazoksegítségét, akik segítettek abban, hogyez a tábor létrejöhessen. Isten áldásátkérjük életükre!

szöveg: ifj. Fazekas Lászlófotó: Csiba Zoltán

I F i r k á s zI F i r k á s z

6 2009. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Ne teketóriázz, tekerj!

Július 4−én, szombaton végre eljött anagy nap. Indulásra várva álldogál−tunk a kollégium udvarán. Jó reformá−tus szokáshoz híven szép lassan, deazért összejött a lelkes kis csapat. AFazekas család és Buza Zsolti is kijöttelbúcsúzni. Nem tudtam eldönteni,hogy a szüleim vagy én izgulok−e job−ban. Tény, hogy nem a leglelkesítőbbmondat búcsúzáskor: „Még meggon−dolhatod magad, nem muszáj menni“. Az első nap úticélja a Bakony széle,pontosabban Csesznek volt.Tízóraizni egy tó mellett álltunk megBábolna után. Egy óra pihenés utántovábbindultunk, még aránylag fris−sen. A következő pihenő márBakonyszombathelyen volt, egy fo−cipálya mellett. Ideális hely voltebédelni, beszélgetni és ledőlni egykicsit a déli forróságban. Csesznekreinnen már nem volt hosszú az út,csak a várhoz vezető domb volt mere−dek. Néhányunkon rendesen kifogott,gyalog toltuk föl a bicikliket. A kem−ping tulajdonosa kedvesen fogadottbennünket. Lepakoltunk, és a kiadósvacsorát már a hangulatos teraszonfogyasztottuk el. Közben befutott acsomagszállítónk, Csízi Balázs is.Felvertük a sátrakat a kicsit lejtősterepen, és esti séta gyanánt még fel−mentünk a várba. A kilátás nagyonszép volt. Aztán megnéztünk egy kisszurdokot, és páran még geoládátkerestünk. Az éjszaka a két

,,hangyabarátot“ leszámítva mindenkijól aludt.Reggel nem mindennapi látvány fo−gadott a sátorból kimászva.Ráébresztett, miért is jöttem akerékpártúrára: az alattunk lévő falués a környező dombok sütkéreztek azépp felkelő nap fényében. Csodálatosérzés volt a csendben kint ülni, a töb−biek még aludtak. A napirendünk nagyjából mindennapegyforma volt: Ébredés hét körül,pakolás, reggeli, rövid reggeli áhítat.A nap nagy részében tekerés. Délkörül pedig két−három órás szieszta.Este hat−hét körül sátorállítás, va−csora és rövid esti áhítat. Vasárnap szinte végig hegyes−dom−

bos utakon gurultunk. Számomra ezvolt a túra legszebb része. Délelőtt azaszfaltról betérve az erdőbe, egyvízesésnél kötöttünk ki. Egy szik−laszurdokban csobog le itt a víz. Magaa vízesés, méretét tekintve, nem voltvalami nagy, de így is nagyonkiélveztük páran a hűsítő vizet, és ala−posan szemügyre vettük a rövid szur−dokot. Lemásztunk a köveken azaljához, ahol felgyülemlett a tiszta, át−tetsző víz. Ebédünket egy szép 7 km−esemelkedő után már Tésen fogyasztot−tuk el, megpihenve az árnyékot adófák alatt. Többen el is aludtak. Tovább−indulás előtt még megnéztük afaluban lévő két régi szélmalomegyikét és a helyi kovácsműhelyt.Mivel Tés fennsíkon fekszik, a lejtőzésután erőre kapott a csapat, így aztánpörgős tempót diktálva értük el késődélután a csókakői várromot. Az úthátralévő részében szemeregnikezdett az eső, de mire Csák−berénybe értünk, teljesen elállt.Aznap éjjel egy házban, ill. az ud−varán éjszakáztunk. Néhányan sátratsem állítottak, mert nagyon kellemesvolt az idő.Reggel korán felébredtem. A Mikosszülőkkel (ők mindig korán ébredtek)elmentünk a boltba. Hétfő reggellévén, elég morcosak voltak azeladók. Aznap nagyrészt a vértesierdőkben tekertünk, autók nélkül.Nagyon nyugis volt. Majkon álltunkmeg pihenni. Csiba Zolival meg VarjúCsabival felmentünk megnézni a régi

72009. október KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

remetetelepet, ahol egy félig ledőlttemplomot és egyforma remeteházaksorát találtuk. Minden házban volt egykápolna, az udvarokon gyógy−növények. Este Héreg előtt pár kilométerrelelkezdett szakadni az eső. Ekkor márnagyon éreztem a délutáni pihenéshiányát (ez nekem aznap kimaradt aremetetelep mégnézése miatt).Néhányan le is maradtunk egy kicsita csoporttól. Nem figyeltünk rendesenaz útra csak egymásra, így történ−hetett, hogy majdnem egy órát men−tünk rossz irányba, persze dombnakfelfelé. A domb tetején már rájöttünk,hogy rossz helyen vagyunk. Egy kisegyeztetés után nemsokára megjött afelmentő sereg. Balázs meg a héregilelkész autóval értünk jöttek. Vizesena hidegben nem lett volna jókerékpáron visszagurulni. Este aztánkicsit aggódva bújtunk a hálózsák−jainkba, másnapra bizonytalan volt azelőrejelzés.Reggel napsütésre ébredtünk. In−dulás előtt még csináltunk egy közösfotót a templom előtt a helyi lelkésszelés feleségével. Aztán Gyermelyenmegálltunk Rácz Tiboréknál. Ittmegbeszéltük, hogy ki merre indultovább. A társaság kevésbé fáradtrésze letért Zsámbékra megnézni aromtemplomot, mi pedig egy lovardapázsitján heverve vártuk be őket. Ittebédeltünk. Esztergomba érve jó volt látni végre

valami ismerőset. A bazilikánálnagy élmény volt a közösfotózás. Jól megnéztek ben−nünket az emberek. Nem sokember mondhatja el magáról,hogy a bazilika lépcsőinek tete−jén 17 biciklis emberrelfényképezkedett. Az éjszakát Garamszentkövesdelőtt egy volt pionírtáborbantöltöttük szúnyogok tár−saságában. A közösen főzöttlecsó után Zoli megtartotta azesti áhítatot. Utolsó este lévénmég éjfélig beszélgettünk, ját−szottunk. Éjjel esett az eső, ésreggelre lehűlt a levegő.Szerdán egy kicsit szomorúanindultunk haza. Útközbenmegálltunk megnézni egyvilágháborús emlékművet. Per−sze jó gyerekekhez illőenrögtön felkapaszkodtunk a kiál−

lított T34−es tankra mind. A nagyfénykepezésben, viccelődésben,Lengyel Zoli sikeresen le is esett atankról, és egy kicsit meg is ütöttemagát, de pár perc állapotfelmérésután már megint nyeregbe pattant.Isten kegyelméből a túra alatt nemtörtént komolyabb baleset, és betegsem volt senki! Hazafelé már többkisebb megállónk volt. Késő délutánérkeztünk Komáromba. Egy kisfényképezkedés a Klapka téren, és ötnap és 350, nagyrészt dombos, nye−regben töltött kilométer utánmegérkeztünk a kollégium udvarára.Hálás vagyok Istennek amiértmegőrzött bennünket, és boldogvagyok, hogy új barátokra tehettemszert ez alatt a csodálatos öt nap alatt!

szöveg: N. T.fotó: Cs. Z.

Külön köszönet illeti Csízi Balázstés a bátyját, Zsolti Atyát, agaramkövesdi plébánost, LódererBalázst Csákvárról, Jakab Istvánhéregi lelkészt, a nagymegyeri ésa komáromi cserkészcsapatokat,a Mikos szülőket az egyen−pólóinkért és azért, mert ottvoltak. Ezen kívül mindenkit,akivel együtt tekerhettünk, éssegítettek bennünket utunkon.

−a szervezők−A túráról képek és egyéb információk:www.ifibringatura.cserkesznet.sk

Kisújfalunvoltunk...

2009. szeptember 5−én egykedves meghívásnak tettek elegetfiataljaink. Az újvári járásban lévőKisújfalun (Nová Vieska), a hely−béli református gyülekezet szer−vezésében, immár sokadikalkalommal került sor a keresz−tyén zenekarok találkozójára. Tatár István lelkész, a 150.zsoltárral szólította fel a jelen−levőket Isten dicséretére, majd azenés szolgálattétel következett.Gyülekezetünk fiataljai 4 dallalkezdték meg a fellépők sorát,melyet zongora− és gitárkíséretteladtak elő, majd a budapesti Gol−gota zenekar, zengő cintányérral,dobbal, csörgőkkel erősítve ahangzásvilágon, ujjongott azÚrnak. A sort az apácaszakállasiCédrus zenekar zárta, mely nagyörömmel újságolta keresztyénhangfelvételének megjelenését. Ezúton szeretnénk megköszönnia kisújfalusi gyülekezet lelkes tag−jainak a szívélyes vendéglátást,valamint hogy náluk szolgálhat−tunk.

Mikolai Zsuzsi

I F i r k á s zI F i r k á s z

8 2009. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

CsendeshétRégen volt. Legutóbb, ha jól emlékszem, kb. 5 évvel ezelőtt aTátrában. Jó volt, így a mostanit nagy örömmel vártuk.Egy hét. Csendes. Dunakanyar, Tahitótfalu, Sionhegyi utca,Református konferencia−központ. Szép, csendes hely, vanmúltja, története, ahogy azt a gondnokcsaládtól és néhány,már régebben itt járt ismerőstől megtudtuk; hitből, adakozás−ból épült. Másfél hektárnyi, szépen gondozott, dombos terület,néhány szállást adó épülettel, a dombtetőn modern kis temp−lommal.A csendeshét résztvevői többnyire Szlovákiából érkeztek, devolt módunk megismerni anyaországi, illetve erdélyitestvéreket is. Összesen kb. 80−an voltunk, többnyire csalá−dosok, köztük huszonegynéhány gyerek is.A napi programban sokszínűen, több előadó és igehirdetőszolgálata által volt lehetőségünk meghallani Isten Igéjét, melyezen a héten hitünk különböző élethelyzetekben való, nagyonkonkrét gyakorlati megéléséről nyújtott tanítást a reggeli áhí−tattól kezdve, az egyéni elcsendesedés lehetőségén túl adélelőtti és ebéd utáni előadásokon keresztül egészen az estievangelizáció alkalmáig bezárólag, illetve lehetőség nyílt cso−portbeszélgetésekre és egyéni konzultációkra is. Az egésznapi együttlét sok esetben nem ért véget az esti evangelizá−cióval, illetve vacsorával. Sok rég látott, esetleg otthon csakfuttában találkozó „ismerős arc” jött össze esténként egy−egyapartman verandáján spontán, vidám, hajnalba nyúló beszél−getésre és szórakozásra.A szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg, napontaérdekes igei, sokrétű kézműves−foglalkozás, önfeledt játék ésszórakozás lehetőségét biztosítva számukra.Egy csendeshét mindig részben kirándulás is, így nemmaradt el egy−két délután megejtett kirándulás, melynek

során ki−ki a környék turistaútvonalait fedezhette fel, illetvea környező településeket, köztük Szentendrét vagy Viseg−rádot tekinthette meg.Mindenképpen meg kell említenem a gondnokcsalád szívé−lyességét és nem utolsósorban konyháját, melynek köszön−hetően a lelki táplálék mellett nagyon finom és bőséges háziétellel táplálhattuk testünket is.Száz szónak is egy a vége. Eltelt az egy hét, itt a vége.Félre minden pátosszal, de tényleg kicsit olyan volt, mint amennyország. Isten közelében, védelme alatt, minden szük−ségünkről gondoskodva átélhettük a hálát. Hogy van életünkés közösségünk.Köszönjük a szervezőknek és mindenkinek, aki hozzájárult,hogy ilyen jó volt.

szöveg: Csiffáry Zoltán és családjafotó: Csiffáry Ildikó

CampfestHogy mi is ez?

A Campfest egy szlovák nyelvűkeresztény zenei fesztivál, rengetegszemináriummal, előadással és sza−badidős tevékenységgel, na meg per−sze több sátorban folyó foglalkozással.A nyaram egyetlen olyan programjavolt, amit nem szívesen mondtam volnale, és hála az Úrnak, idén is el tudtamjutni Kráľová Lehotára a „rancs”−ra,

amely már állandó helyszíne az évekóta megrendezett fesztiválnak. Az ideitábor fő vonala a VIP téma volt, ugyanismi Istennek „különleges elbánásbanrészesítendő vendégei” vagyunk. A főelőadásokat Josh McDowell író,prédikátor tartotta nagyon közvetlenmódon és mély igei mondanivalóval. Aszemináriumoknak különböző témáivoltak, úgymint: „hogyan lehetsz VIP”,„a pornó csapda”, „vérrel mosott vá−gyak”, „pénzügyek Jézussal”. AHangárnak nevezett fő színpadon foly−

tak felváltva a koncertek,dicsőítések olyan együtte−sektől, mint a Timothy, WesGrierson, eSPé, [dweeb],Tretí Deň, LámačskéChvály, Scoop The Pool…A szüneteket a tavalyi évképei és különböző videóktették élvezhetővé, ésolykor−olykor Carlos Mar−tinez pantomim előadásaitfigyeltük kíváncsian. A

„hands and feet” előadásait a szörnyűsorsú gyermekekről nagyon sokanmegkönnyezték. A háromnapos fesz−tivál alatt keveset aludtunk, ésrengeteget beszélgettünk, teázgattunk,de volt idő még a vízi focira és a tram−bulinra is. A rendezvény végét egynagy imaközösséggel zártuk, aholSzlovákia megtéréséért, egymásértimádkoztunk, és dicsőítettük az Urat,mert Ő volt az, aki nélkül ez a ren−dezvény csak egy átlagos fesztivál lettvolna. Úgy gondolom, akik ott voltunk,megtapasztaltunk egy olyan helyet,ahol Krisztust követő emberek voltak,és ez meg is látszott mindabban, aho−gyan egymással beszélgettek, hogynem tolakodtak a sorban, nemelőzködtek, nem szemeteltek, nem do−hányoztak, nem ittak alkoholt, és habelegondolunk, nem is hiányoztak ezeka dolgok. Jó volt ott lenni!

Aki többet szeretne tudni: www.campfest.sk

Gállóri

BizonyságtételBizonyságtétel„Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy,ő hadakozik tiérettetek...” 5Móz 1,30Igazából nem mondhatom, hogy keresz−tyén otthonban nőttem fel. Bár apumrészéről református a család, sőtnagyapám – akit sajnos sosem ismer−hettem – sok helyen szolgáló lelkészvolt, a megkeresztelésem után sokáignem láttam a templomot belülről. Elsősalapiskolásként elkezdtem hittanra járni,de másodikban ez is abbamaradt. Aztánemlékszem, egy nap valahogy szóbakerült az egyik órán Isten, és akkor osz−tályfőnököm azt mondta, hogy ő nemhisz benne, esetleg azt elhiszi, hogy voltegy Jézus nevű ember a földön. Na, erreén úgy mentem haza, első dolgom azvolt, hogy kijelentsem, akkor én semhiszek Istenben. Aztán évek múltánmégis a templomnál lyukadtam ki, apummeg tesóm akkor jártak templombavasárnaponként, engem meg „beírattak”a vasárnapi iskolába. Általában szófo−gadó gyerek voltam, hát elfogadtam,hogy ez van, énekelünk, hallgatjuk atörténeteket, nem volt ott rossz.Csakhogy aztán eljött az ideje a konfir−mációnak. Én akkor sírtam, hogy semmipénzért nem akarok ezen részt venni, devalahogy mégis meggyőztek. És Istenszépen lassan húzott magához. A jókaikonfirmandus−hétvégéket nagyon sze−rettem, azt hiszem, az énekek sokat je−lentettek nekem. Aztán már fogalmamsincs, mikor, de elkezdtem napontaimádkozni is. 2004 tavaszán pedig azosztályommal Szegeden voltunk kirán−dulni, és akkor megnéztem a Passiócímű filmet. Hazajövet felütöttem a Bibliátaz evangéliumoknál, mert érdekelt, hogymit is filmesítettek meg igazából. Tehátátolvasgattam a Jézus haláláról szólórészeket. Egy−két héttel ezután el−lankadva ültem a szobámban egy ne−hezebb iskolai hét elé nézve. Hát ismétfogtam a fekete borítós könyvet, hogyhátha találok valami vigasztalót. Találtamis, és utána imádkoztam is az Atyához,csak hogy mit és hogyan, arra egyáltalánnem emlékszem. De valami megválto−zott. Azt hiszem, ekkor bíztam rá magamIstenre. És ezért hálás vagyok, hogynem sokkal utána igaz hittel mondhat−tam „Isten és a gyülekezet színe előtt” ahiszekegyet. De persze ami mégfontosabb, hálás vagyok, hogy elhívott,és örök életet ajándékozott nekem.A címbeli idézet pedig a konfirmációs

igém, amely mindig is Isten gond−viseléséről és ígéretéről beszélt, éshiszem, hogy visszanézve igaz eddigiéletemre. Ő készítette számomra azutat, ő harcolt az ellenséggel értem, mi−attam. De van itt még valami. Most,hogy újra megkerestem ezt az igever−set, elolvastam az egész fejezetet.Lehet, hogy eddig nem tettem, vagycsak nem gondolkodtam el rajta? A kon−textus igazából az, hogy Mózes a pusz−tai vándorlás végén emlékezteti Izráeltarra, hogy Isten elküldte őket bevenni azígéret földjét. Csakhogy az oda küldöttkémek lehangoló hírekkel tértek vissza:emberileg lehetetlennek tűnik a feladat.Ekkor mondta viszont Mózes, hogy neféljenek, mert az Úr az, aki előttük har−col, ahogy odáig is tette. De Izráel nemhitte el, hanem fellázadt. A hitetlenségbüntetéseként az a nemzedék már nemis mehetett be oda. Hiába bánkódtakazután, és határozták el, hogy mégis el−mennek harcolni. Isten azt mondta,hogy most már nem lesz közöttük a vi−adalban. A keményfejűek persze helyreakarták hozni a dolgot, de abból csúfosvereség lett.Isten arra tanít: elhívtalak, most márbíznod kell bennem. Én vagyok az, akielkészítem a lehetőségeket, akikezedbe adom a dolgokat, aki küldök

embereket. Ne rettegj és ne félj! De aharcot neked kell vállalnod. Testvérek,mindig lehet nemet mondani, csak nemajánlatos dolog, mert aztán mindig meg−bánjuk. Aztán erőlködhetünk, nem érsokat. Viszont ez is Isten kegyelme,hogy ezzel is tanít és fegyelmez, hogy akövetkező alkalommal már ne tegyük.Csakhogy nem tudom, hogy vagyunkvele, én mostanában a következő alkal−makkal is csalódást okozok. De mégis,valami érthetetlen módon mégis elémfut az Atya, ha magamba szállok, és újlehetőséget ad. Mert tökéletesen ismerengem. Mert tudja, hogy Péterkéntszoktam nagyokat gondolni, meg el−határozni magam, aztán akár ke−servesen sírni. De én hiszem, hogy akielkezdte bennem a jó munkát, be isfogja fejezni. Remélem, hogy úgy tekintrám és rád: „még javíthatunk rajta.”

Gaál Zolika

Köszönjük Urunk azt, amit idáigelvégeztél az életünkben, ahogyelvezettél minket magadhoz, ésahogy tovább vittél úgy, hogy előt−tünk jártál. Ahogy a következő lépéselé nézünk, hadd lássuk meg, hogyha merünk továbbhaladni, akkor ottTe fogsz harcolni a szemünk előtt.

Ámen

92009. október KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

JELENTJELENTŐŐS ÉVFORDULÓKS ÉVFORDULÓK

Október• 145 éve, 1864−ben halt meg Madách Imre magyar író, költő, drámaíró, politikus • 160 éve, 1849−ben végezték ki az aradi vértanúkat• 155 éve, 1854−ben született Oscar Wilde angol író, költő• 115 éve, 1894−ben született Déry Tibor magyar író, költő• 145 éve, 1864−ben született Louis Jean Lumiére francia kémikus, a filmművé−

szet és a filmgyártás úttörője• 455 éve, 1554−ben született Balassi Bálint magyar költő, katonatisztNovember• 335 éve, 1674−ben halt meg John Milton angol költő, filozófus• 85 éve, 1924−ben halt meg Giacomo Puccini olasz zeneszerző• 140 éve, 1869−ben született Ignotus (Veigelsberg Hugó) magyar író, a Nyugat c.

lap egyik alapítója• 250 éve, 1759−ben született Friedrich von Schiller német író, drámaíró• 375 éve, 1634−ben halt meg Alvinczi Péter református lelkész, hitvitázó, Páz−

mány Péter egyik legnagyobb ellenfeleDecember• 220 éve, 1789−ben született Hild József magyar műépítész, építőmester• 10 éve, 1999−ben halt meg Joseph Heller amerikai író• 230 éve, 1779−ben halt meg Faludi Ferenc magyar író, költő, műfordító• 350 éve, 1659−ben halt meg Apáczai Csere János erdélyi magyar filozófus, ter−

mészettudós, pedagógus, szakíró• 85 éve, 1924−ben született Váci Mihály Kossuth− és József Attila−díjas magyar költő

(forrás: www.wikipedia.hu)

Június 7. Lelkipásztori szolgá−latába iktatták nt.Tatár Istvánt, gyüleke−zetünk volt segédlel−készét Kisújfalun.Isten áldja meg szol−gálatát! A délelőtti istentiszte−letek perselypénze azegyetemes egyházegyházzenei alapjáttámogatta. Ez a per−selypénz gyülekeze−tünkben 275,5 €. volt.Köszönjük!

Június 14. Ezen a vasárnap délelőttön a Kossuth Rádió közvetítetteistentiszteletünket, melyen ft. Géresi Róbert püspökhe−lyettes, az abaújszinai gyülekezet lelkipásztora hirdette azigét. Segédlelkészünk, Gál László Wass Albert Üzenethaza című versét szavalta.

Június 21.Családosok vasárnapjára került sor Martoson a Feszty−parkban. Csaknem nyolcvanan hallgattuk együtt az Igét. Aközös ebéd után volt lehetőség játékra, beszélgetésre.

Június 28.A déli istentiszteleten az 1763−as földrengésre emlékez−tünk. Délután 3 órakor a SJE Teológiai Karának diploma−osztó ünnepségén vehettünk részt, melynek keretébenvégzett teológusainkat kibocsátották a gyülekezeti szol−gálatba.

Június 30.A nőegylet tartotta havi összejövetelét.

Júlis 4–8.Egy év kihagyás után ismét gyülekezeti kerékpártúrára in−dultak a gyülekezet kerékpárszerető tagjai Csiba Zoltánsegédlelkész vezetésével. A túráról egy bővebb beszá−moló található az újságban.

Július 13–17.A gyermekmissziói szolgálat új lehetőségével próbálkoz−tunk ezen a héten. A kiskamaszok korosztályát hívtukössze, amikor napközi tábort hirdettünk meg. Szerettünkvolna a munkaviszonyban levő szülőkön is segíteni, vala−mint tartalmas időtöltést biztosítani gyermekeinknek. Azalkalmak 8−tól 4−ig tartottak, és 28 gyermek vett rajtarészt. A napi foglalkozásokat Ódor Zsuzsanna, Tóth Zsu−zsanna, Hornyák Eszter, Szalay Cecília, és Fazekas Zsu−zsa tartották. Fiatalok is segítették a vezetők munkáját. Ahét témája: Hogyan lehetsz te is misszionárius? Pál apos−tol élete szolgált alapként. Voltunk az ógyallai csillagvizs−

gálóban, és hajókiránduláson is részt vettünk. Sokat ját−szottunk és énekeltünk. Az utolsó délutánra pedig meg−hívtuk a szülőket egy gyerekek által készítettszeretetvendégségre, amelynek nagy sikere volt. Isten−nek legyen hála ezért a hétért is!

Július 21–25.Gyülekezetünkből szép számban – 22 fiatal és Buza Zsoltsegédlekész – vettek részt a Csillagpont Református Ifjú−sági Találkozón Magyarországon. Fiataljaink nemcsakrésztvevőként, hanem segítőként is öregbítették gyüleke−zetünk jó hírnevét. Az Imasátorban, a Firesz−sátorban, ill.a hangosításban segédkeztek.

Augusztus 3–9.Gyülekezetünk 31 tagja Tahiban csendeshéten vett részt.Délelőtt tartalmas előadások hangzottak el, melyeket nt.Fekete Károly, ft. Fazekas László, nt. Bándy György tar−tottak. Nagy segítség volt a családok számára, hogy agyermekek számára tartalmas együttlétet biztosított Sza−lay Cecília, Bagin Katalin és Végső László. KirándultunkVisegrádra és Szentendrére, új énekeket tanultunk, éssokat beszélgettünk. Akik ott voltunk, hitben megerő-södve, a közösség formáló erejének érzésével gazda−godtunk.

Augusztus 14–19.Ifjúsági táborunkat Martoson szervezte Buza Zsolt se−gédlelkész, Gál Lóránt és Fóti Péter. Nagy segítséget je−lentett Csiba Zoltán segédlelkészünk jártassága azifjúsággal való foglalkozásban. A fiatalos hangvételű estialkalmakon, melyek a tábortűz körül zajlottak, FesztyZsolt szolgált.

Augusztus 24–29.Megszerveztük hagyományos gyermektáborunkat is Vir−ten. A 13 vezető 64 gyermek testi−lelki biztonságáról gon−doskodott. Köszönet minden segítségért!

Az elmúlt hónapok eseményeiAz elmúlt hónapok eseményei10 2009. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

2009. október 11KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Augusztus 30.Az úrvacsorai közösségben az új kenyérért adtunk hálát.Az istentisztelet perselypénze 560 € egyetemes egyhá−zunk diakóniai alapját támogatta.Szegeden a Dómban a Kárpát−medencei ÖkumenikusNagytalálkozón gyülekezetünk lelkésze, ft. Fazekas Lászlópüspök képviselte egyházunkat. Az alkalmat a szlovákiaimagyarság megsegítésére szervezték, a nyelvtörvény jog−fosztó rendelkezései ellen tiltakozva. Erre a napra imana−pot hirdettek, melynek vezérgondolata Isten irgalmáért, ésországunk bölcs vezetéséért való könyörgés volt.

Szeptember 6.Tanévnyitó istentiszteleten Apáczai Csere János, a nagymagyar pedagógus halálának 350. évfordulójára emlékez−tünk. Templomunkban üdvözölhettünk 11 kis elsőst, és be−mutattuk hitoktatóinkat.

Keresztségben részesültek:

JÚNIUSCsanád Noel – Décsi István katolikus vállalkozó ésFábik Mária református egészségügyi nővér gyermeke.Attila – Kemény Attila katolikus tűzoltó és TurányiKlaudia óvodai alkalmazott gyermeke.Donát – Komáromi Zsolt református informatikustechnikus és Czetmayer Stella katolikus óvónő gyermeke.

JÚLIUSDiána – Hámori Roland református vállalkozó és Papp Erzsé−bet református tanárnő gyermeke.Márk – Jánosdeák Gábor református ügyvezető és Farkas An−gelika katolikus könyvelőnő gyermeke.Csaba – Szolár Ferenc katolikus pedagógus és Géhry Mónikareformátus pedagógus gyermeke.

AUGUSZTUSLara – Inczédy Milan református adminisztrátor és Kelkó Szi−mona katolikus diszpécser gyermeke.Jázmin – Rehák Roderik katolikus operátor és Bese Kinga re−formátus operátor gyermeke.Zoe – Kardhordó Gábor református pincér és Szántó Zsanettreformátus vállalkozó gyermeke.Rege – Rácz Tibor református lelkész és Szabó Rita reformá−tus mérnök gyermeke.Dániel Ábel – Hubač Sándor katolikus gépészmérnök és BáriKatalin református óvónő gyermeke.

Házasságot kötöttek:

JÚLIUSHollós Tamás 28 éves katolikus rendőr ésKovács Anikó 27 éves református pedagógus.

AUGUSZTUSFarkas Tibor 25 éves református férfitestvérünk és Haris Zsu−zsanna 25 éves református nőtestvérünk. Cséplő Péter 26 éves református orvos és Bolla Katalin 24éves evangélikus egyetemi hallgató. Németh Péter 34 éves református nyomdász és Varga Márta24 éves református tanító.Dobai Tibor 30 éves református mérnök és Korcsmáros Enikő25 éves református mérnök.Fritz Rudolf 47 éves katolikus biztonsági őr és Beke Éva 51éves református egészségügyi nővér.

Eltávoztak a földi életből:

JÚNIUSKecskeméti Zsófia 87 évesen, Sándor Erzsébet 78évesen, Csendes Erzsébet 87 évesen.

JÚLIUSBarta Erzsébet 61 évesen, Capp János 62 évesen.

AUGUSZTUSRozbroy Lajos 83 évesen.

KKöö ss zz öönn tt őőGyülekezetünk gondnoka,

FARKAS GÁSPÁR

2009. októberében

ünnepli 60. születésnapját.

Ebből az alkalomból testvérünkre

Isten gazdag áldását kérjük

a következő igeverssel:

„Áldjon meg tégedet az Úr,

és õrizzen meg tégedet.

Világosítsa meg az Úr az Õ orcáját terajtad,

és könyörüljön terajtad.

Fordítsa az Úr az Õ orcáját tereád,

És adjon békességet néked.”

(4 Móz.6,24-26)

12 2009. október

Eklézsiánk múltjábólKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

OKTÓBER4. Idősek, betegek vasárnapja15–18. Konfirmandusok hétvégéje

– Alistál, 8. évf.19–24. Bűnbánati hét: Zwingli szül.

525., Kálvin szül. 500. évf.25. Új bor ünnepe 31. Reformáció ünnepe NOVEMBER1. Gyászolók vasárnapja8. Konfirmandusok bemutatko−

zása – 8. évf.23–28. Bűnbánati hét26. Marianum – szalagavató –

úrvacsora29. Advent 1. vasárnapja –

úrvacsoraAdventi est

DECEMBER4. Konfirmandusok mikulása5. Ifisek mikulása6. Adventi est13. Gyermekek karácsonya

Adventi est20. Adventi est20–23. Bűnbánati hét24. Istentisztelet: 16,00 gyer−

mekek műsora25,26.Karácsony − úrvacsora27. Kis Tükör 2009/431. Ifiszilveszter

MISSZIÓI TERVA 2009. ESZTENDŐRE

(4. negyedév)

ADY ENDRE: EGY RÉGIKÁLVIN-TEMPLOMBAN

Papunk ravasz, öreg bölcs,Húsz éve is az volt már.Templomunk Kálvin−templom,Nincs benne cifra oltár,A textus ma is JézusÉpen úgy, mint húsz éve:"Megtöretett a teste,Megtöretett a teste,Kiontatott a vére."

Jártam turista kedvvel,Vonatoztam, hajóztam,De templom rég nem látottÍgy, imádkozó pózban.Be jó volna kacagniHúsz év után megtérve:"Megtöretett a teste,Megtöretett a teste,Kiontatott a vére."

A hivek nagy, szent hittelFigyeltek ott körültem.Én, ha nem kacaghattam,Legalább is röpültem.Ámenre tértem visszaHúsz évből az igére:"Megtöretett a teste,Megtöretett a teste,Kiontatott a vére."

Minekután Vály Mari jóvoltából meg−ismerhettük a kollégium „külvilágát“,illetve az egykori rektorlakot, mostnézzük meg a kollágium „belvilágát”,nem más, mint Jókai írásai alapján,aki hét esztendőt töltött e történelmifalak között.Kezdjük talán a kezdet kezdetével, vagy−is a hat esztendőre visszanyúló élmé−nyek prezentálásával: „Régen, régenvolt biz az már! Mikor engem legelőszöraz iskolába vittek. Csak épen akkora fiúvoltam, hogy épen kilátszottam a föld−ből s elbírtam a zsoltárt, ha két kézrefogtam. Máig is emlékezem azokra abenyomásokra, soha nem is fogom el−feledni. Elvitt jó apám kézen fogva egynagy rettenetes épületbe, a minél iszo−nyúbb palotát képzelni sem lehet. Nagyvastag falai voltak az épületnek, magasmárvány lépcsőkön kellett felkapasz−kodni az erős vasajtóig, úgy jutottunkegy hossszú, iszonyatos folyosóra, aminek lehetetlen volt belátni a végét.A hosszú folyosón kettős ajtók voltakjobbra−balra, a miken keresztül rejtel−mes sylabizálás félelemgerjesztő hang−jai szivárogtak át; az emeletbe vivőlépcsőn, mely a diák classisok ismeret−len titkaiba vezetett fel, öreg diákokcsörtettek alá, akik végezték a leckét smentek hazafelé, roppant könyvcso−

mókkal hónuk alatt. Oh mi óriások vol−tak én előttem ezek az öreg diákok,mennyit tudhatnak már ezek, a mit énnem tudok! A folyosóra nyíló ajtók egyi−két azután felnyitotta jó apám előttem skezemnél fogva előre bocsátott.Háromszáz gyerek ült odabenn har−minczhárom padon, mind olyanok, mintmagam. Rettenetes egy ország, a holcsupa gyerekek laknak! A falon egy óri−ási tábla; arra írva szörnyeteg nagybetűk, azokra mutogatott egy fölségestekintetű férfi nagyszerű pálczával, agyermektábor pedig mondta rá: „ábé abvas kalap, ha megütöd megharap!“ Amint meglátott bennünket az a méltósá−gos nagy úr ott a tábla előtt, hóna aláfogta a pálczáját, elénk jött, köszöntött;áldott jó apám elmondta neki, hogyujonczot hozott számára; ne sajnáljavelem az ő fáradságát. A nagybajuszúférfi megsimogatá simára nyírt lenhajúfejemet s kérdezé, hogy hívnak? Énmondám, hogy „Móricz”. Ő elmoso−lyogta magát rajta. Furcsa egy név. Énszégyenlettem magamat. Ezek a fiúk bi−zonyosan csúfolni fognak érte: hogy ishívhatnak valakit Móricznak és nem An−talnak vagy Jánosnak...“

PhDr. Szénássy Zoltán

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRimpresszumimpresszum

FELELÕS KIADÓ: Fazekas LászlóFÕ SZER KESZ TÕ: Tom pa Gab ri el laGRAFIKAI ELRENDEZÉS: Vi o la And rásMUNKATÁRSAK: Csiba Zoltán, FazekasLászló, Fazekas Zsuzsanna, Gál Lóránt,Jakab István, Szalay Cecília, SzénássyZoltán, Turányi József, Vaszily Tímea

SZERKESZTÕSÉG: Jó kai utca 34.945 01 RévkomáromE-MAIL: kis.tukor@gmail.comNYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Re for má tus Egy ház köz -ség hi va ta los lap ja. Meg je le nik min denne gyed év ben. Meg ren del he tõ a szer kesz -tõ ség cí mén, egy példány ára: 0,40€.Kül de mény ként pos ta költ sé get is hoz zá -szá mí tunk.

X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM2009. OKTÓBER

folytatás az 1. oldalról

jövő. Ez a feladatunk, erre hivattunk el.Vetni a magot, vetni az igazságot, azIsten igéjét. A reménységünk pedigközös. Remény, hogy a mag gyökeretereszt, kikel, kivirágzik, és jó gyümöl−csöt terem. Remény, hogy lesz még újbor, és lesz még új kenyér, lesz mégaratás, és lesz még szüret. S ahogyanWass Albert is írja: „…És miként hirdetia Biblia: Ki mint vetett, azonképpenarat…” Te mit vetsz, testvérem? Új ke−nyér lesz a búzádból? Új bor lesz aszőlődből? Sokan akarják a mi termé−sünket tönkretenni, sokan akarják,hogy a Magvető vetése sikertelen le−gyen. De ahogy egy testvérem mondta:„Nem szeretnék azoknak a helyébenlenni az ítélet napján.” A Magvető pedigeljön majd, hogy learassa a termést,amit elvetett. Legyünk készek, és áll−junk szolgálatba! Isten áldása legyen ami magvetésünkön, s legyen jelen a miéletünkben is az új kenyér, és az új bor!

Gál László segédlelkész