Kikelet 2014. június 24. 7_2014 junius 2… · │2 Kikelet 2014. június 24. WALDORF „[…]...

1│

Kikelet 2014. június 24.

A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja

www.waldorfcluj.ro/newsletter 2014. június 24. │ 8. szám

Szép nyarat

mindenkinek!

│2


WALDORF

„[…] Engedjük, hogy a dolgok és események szóljanak hozzánk és ne mi beszéljünk róluk. Amíg az

ember hajlamos rá, hogy túlértékelje önmagát a környezete rovására, addig elzárja maga elől a

magasabb megismeréshez vezető utat. Aki a világ minden dolgával és eseményével a neki okozott

örömnek vagy fájdalomnak adja át magát, az önmagát becsüli túl. Mert a saját öröme és a saját

fájdalma révén semmit sem tud meg a dologról, csakis önmagáról tud meg valamit. Ha az ember már

nem reagál minden örömre és fájdalomra, minden szimpátiára és antipátiára önös válasszal, önös

magatartással, akkor a világ változó benyomásaitól is függetlenné válik. Az öröm nyomban függővé

teszi attól a dologtól, amely az örömöt nyújtja, mert feloldódik benne. De ha az örömet és a fájdalmat

higgadtan fogadja, akkor nem vész el benne, hanem kezdi megérteni azt. Az öröm, amelynek átadom

magam, az odaadás pillanatában felemészti létemet: az örömet csak arra kell felhasználnom, hogy rajta

keresztül megértsem azt, ami az örömet okozza nekem. Ne az legyen a fontos, hogy valami örömet

szerez, hanem, hogy tapasztaljam az élvezetet, hogy általa megismerjem a dolog mivoltát. A kutató

számára a kedv és kedvtelenség, az öröm és fájdalom arra legyen alkalom, hogy megtanuljon valamit a

dolgokról. Nem tompul el az örömmel és a fájdalommal szemben, hanem föléjük emelkedik, hogy

általuk a dolgok természete megnyilatkozhassék neki. Együtt fog érezni minden lénnyel, és azok meg

fognak nyilatkozni előtte. […]” (R. Steiner: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei)

3│


Izgatott készülődés, sürgés-forgás, ötletek, színes kosztümök, slágerként kanyargó dallamok kosarazás közben (ha Mozart hallaná!), Maresz, MARESZ!, csodaszép, negyedikesek festette plakát, lassan szelídülő hangszerek, apró, 6 éves manókezek készítette gyönyörű jegyek, utolsó pillanat, színpad, szülők (köszönjük, KÖSZÖNJÜK!), szövegmondás, Emese, EMESE!, gyöngyöző kacagás, hasalva díszletfestés a folyósón, tarka műsorfüzetek, ákom-bákom vadonatúj másodikos írással, kapkodás, zenekari próbák (nem megy, nem megy!!!)...

Mint egy nagy szív,együtt dobogott az iskola minden kis lelke heteken, hónapokon keresztül, amíg lassan a furulyák engedelmeskedni kezdtek, a nyegle kamaszok átváltoztak: nemeslelkű Tamino-Pamina, bohókás Papageno-Papagena, segítőkész ifjak és hölgyek, gonosz Éj királynője, Monostatos, vagy a Fény templomának fennkölt papjai, Sarastroja vált belőlük, a harmadikosok tűz-víz próbája, a másodikosok állatkái... s egyszer csak ott volt. Kész volt. Hihetetlenül, lenyűgözően, szépen. Sírnivalóan szépen.

Mindannyian láttuk. Éltük. Élveztük.

Voltak azonban apróságok, amelyeket csak a „beavatottak” tudtak, azok az apró titkok, amiktől az előadás kivirágzott, valósággá vált a szemünk előtt. Ezeket gyűjtöttük csokorba számotokra:

Sarastro botja el volt törve, és meg kellett ragasztani

a színpad mögött olyan meleg volt, hogy Monostatosnak állandóan lefolyt a festék az arcáról

Papagenonak lány nadrágja volt

Réka tanci hátul intett, amikor be kellett mennünk

Papageno száján a lakat cumira volt ragasztva

a Pamina szobájában a háttér a szövőszék része volt

a kancsóban, amiből Papageno ivott, nem is volt víz

az Éj királynőjének volt egy külön, titkos mikrofonja

nem volt harangjáték a dobozban, Dóra játszotta a zenekarból

a kő, amit Papagenonak hoztak, papírból volt

amikor azt hallottátok, hogy „VISSZA!”, azt Áron tanár bácsi mondta a zenekarból

Szabolcs-Papageno hullatta a tollát

a főpróbán a Fináléban még Üsd!-öt énekeltek egyesek Üdv! helyett (és ennek fagyis következményei

lettek... )

És a ráadás:

VARÁZSFUVOLA

│4


A főpróba, képekben:

Fotó: Biró István

5│


TÚRA-TORTÚRA

– Hallottad, hogy a NAGYOK mire készülnek????

– Mire????

– 30 km-t fognak gyalogolni a Tordai hasadékig. Gyalog mennek odáig, érted????

– Nem hiszem el!!!!!

A fenti párbeszéd az udvaron zajlott egy harmadikos és egy másodikos fiú között . S úgy érzem, bátran mondhatjuk velük együtt, hogy bizony-bizony közülünk is sokan alig akarták elhinni... Nagy volt az aggodalom, a készülődés, de annál nagyobb volt az öröm, a sikerélmény, a MEG TUDTAM CSINÁLNI! öröme a pirospozsgás, hullafáradt, elgyengülősen nevető „NAGYOK” arcán a visszatéréskor. S amikor arról kérdeztem őket: milyen volt, egymás szavába vágva áradt a mesélnivaló végetnemérően...

Itt van tehát egy kis útinapló:

Időpont: 2014. május 10. Távolság: 30 km (kb!) Túravezető: Bogya Zoltán

„Elindultunk a kempingtől. Néhány szülő is velünk van, s nagy az izgalom. 31-en vagyunk...”

„Hűvös van, erdő, sáros, traktornyomos út, most hagyjuk el az utolsó házakat. Madárcsivitelés!”

„Elhagytuk a Mikesi tetőt, lassan ereszkedünk, még mindig erdőben. Mintha ugyanaz a madárcsapat követne! Finom, szinte tengerparti homok néhol... Gyíkkal találkoztunk, s egy fa odvában, láthatatlanul, bent madárfiókák zajongnak.”

„Hét ágra süt a nap, s a fák, a fű világos, zsenge zöldje fénylik, ragyog a beszűrődő napfénytől. S az út gübbenőiben kávébarna leveles tócsák, száz és száz ebihal!”

„Óriási, bimbózó feleki kő...bükkfagyökér-Laokoón-csoport...szélzúúúúgáááás...És megint, megint a madarak, akik követnek hűségesen!”

„Kiértünk az erdőből és lélegzetelállító a látvány: a felhők árnyéka úszik az oldalakon, Kisbányán egy ablak vakító tükörként villog, a Székelykő feje, az Öreghavas és a hasadék háta...Gyönyörű! Tücsökszimfónia és rét tele, tele, TELE virággal...”

„Az utolsó kilométerek... s aztán mezítláb a Hesdátban!”

LEG-ek:

LEGSZEBB:

a Tordai hasadék, amikor megérkeztünk

a sárga repceföldek

a szélben hullámzó búzatáblák

fentről látni a hasadékot

a patakban fürdeni

LEGÉRDEKESEBB:

a gyík, amit találtunk és a gombák (pöfeteg)

a táj, amikor kiértünk az erdőből

a kövek, amiket találtunk

az egész túra

hogy nem fájt a lábam, amíg mentem, s amikor

megálltam, kezdtem érezni a fájdalmat

a hegyek (csodálatosak voltak!)

lefutni a hegyről a végén

LEGVICCESEBB:

amikor a hasadék tetejéről jöttünk lefele, nem

tudtunk megállni

lestoppoltunk egy szekeret és felültünk rá egy

darabig

amikor megcsúsztam egy kövön

azt hittem, hogy az autópálya fölötti híd alatt víz

van és kacsázni akartam

hogy ugrálva jöttünk a hegyről, mint a kecskék

zenére táncolva ereszkedtünk le a lejtőn

LEGNEHEZEBB:

nem volt különösebben nehéz rész, de talán a

hasadékba vezető hegyoldal a fehér kövekkel,

hegyikecske-üzemmódban kellett menni

kibírni a végéig

túl hosszúnak éreztem

kényelmetlen volt a cipőm, és fájt a lábam

megállás után újra elindulni

a hasadékon lefele a csúszós köveken lépkedni

│6


GÖRÖG OLIMPIA

A mindenkori ötödik osztályok fénypontja a görög olimpia. Idén ezt Szeben mellett, Roşián (Vörösmart, Rotberg), egy kis, valamikori szász, most cigány falucskában szervezték meg. Házigazdánk a németországi Anette Wiecken által megálmodott és megvalósított helyi „Hans Spalinger” szociális oktatási központ meleg, vendégszerető tanári és diákközössége volt. Két osztályunk kb. 150 társukkal együtt (Iaşi, Bukarest, Chişinău, Temesvár, Simeria/Piski: ezen városok Waldorf iskoláiból érkeztek a résztvevők) szép élményekkel gazdagodtak (És a ráadás: hazafele jövet albinópiton-simogatás Szebenben, egy hüllőkiállításon )

A görög olimpia

Idén a görög olimpiát a rosiai Waldorf iskolában szervezték. Öt versenyszám volt: gerelydobás, magasugrás, staféta, békaugrás, kötélhúzás és a végén a maraton. A maraton volt a legérdekesebb: 1 km a faluban, de nem versenyszerűen. Két csapat volt: egyszer a lányok indultak, aztán a fiúk. A fiúk közt Szabi lett az első. Az ottani Waldorf iskola nagyon szép: az udvaron van egy amfiteatrum, ahol az olimpia végén megkaptuk a diplomát és az érméket. (Ilka)

7│


Búcsú a Szivárvány csoportból

Három évvel ezelőtt sok kisgyerek kezdte óvodai pályafutását csoportunkban. Íme, lezárul egy szép ciklus. Örömmel gondolok vissza erre a gyönyörű időszakra. Csodálatos pillanatokat töltöttünk együtt, ugyanakkor kihívás is volt számomra ez az időszak. Eljött a búcsú pillanata. Ez az élet természetes velejárója: mindennek van egy eleje, egy folyamata és egy vége. Idei ünnepünket még teljesebbé teszi az is, hogy heten ballagnak. Mesebeli szám a 7-es, hiszen:

a fogváltás időszaka, még akkor is, ha egyeseknél már 6 évesen kezdenek cserélődni a fogak (ebben a

korban jelentős belső folyamatok indulnak be a gyermekben),

a hangskálának is 7 hangja van,

minden hétnek 7 napja van. S minden napra jellemző egy szín, éspedig: hétfőre a lila, keddre a piros,

szerdára a sárga, csütörtökre a narancssárga, péntekre a zöld, szombatra a kék, vasárnapra pedig a fehér,

s nem utolsó sorban: a szivárvány is 7 színnel rendelkezik.

A tanév során sokat játszottunk, énekeltünk, kézimunkáltunk. Munkáinknak házikót készítettünk, vagyis szép kis mappát fűztünk nekik. Mindenki táncos betűkkel íratta rá a nevét.

Sokat dolgoztunk fonallal. A kézügyességet ezáltal fejlesztettük az íráselőkészítéshez: mappákat fűztünk, egyesek megtanultak csomót vagy masnit kötni, szőnyegeket szőttek a gyerekek, tarsolyaikat kivarrták és megvarrták, és persze csiri-biri cérnát sodortak pántnak.

Óvodásaink nagymozgása, egyensúlyérzéke jelentősen fejlődőtt a szabadtéri játékok által, fantáziájuk, kreativitásuk viszont az egyszerű játékszerek által.

A rajzok nagyvonalakkal, viaszkrétával készültek. A 3 alapszínt használva megtapasztaltuk, hogyan keletkeznek a mellékszínek.

A Szivárvány meséje megtanított bennünket a másság elfogadására. S mert a Szivárvány csoportban nincsen fontossági sorrend, ezért életkorilag csökkenő sorrendben veszek búcsút a tarsolyosoktól. A legnagyobb ballagónk Tas, aki egy szép hétfői napon született, utána Júlia következik, aki csütörtökön érkezett a földre, majd Szonia, aki szintén csütörtökön látta meg a napvilágot, aztán Sara szerdán, Örs kedden. Legkisebb ballagóink az ikrek: Ákos és Barnabás, akik vasárnap születtek.

A tarsolyosok búcsúzóul a születésnapjuknak megfelelő színes papírra kapják Reményik Sándor Szivárvány című versének egy részletét:

...Minden lélekben van egy kis szivárvány, kis csapóhíd, amelyet lebocsát, hogy egy másik lélek átjöhessen rajta.- Ennek a hídnak hídpillére nincsen, ezt a hidacskát csak az Isten tartja. Az Isten, aki a szívekbe lát.

Mosolyog a lelkem, hiszen nem is kell mély búcsút vennünk egymástól, ugyanis ősztől is nap mint nap fogjuk látni egymást.

Sok sikert kívánok minden tarsolyosnak, ugyanakkor küldök egy-egy szép gondolatot Mikola Edit tancinak, hogy lelkesen vegye át eme gyönyörű csapatot, és Kovács Ildikó tanító néninek, akitől Örs fogja tanulni a betűvetést.

(Timi óvó néni)

OVIS ÉLET

│8


ARANYKÖPÉSEK

Szösszenetek a legkisebb iskolások hétköznapjaiból

Előkészítős mondások:

„Tanci, amikor öt éves voltam, azt mondtam egy lánynak, hogy „szeretlek”, és ő azt válaszolta, hogy „cuki vagy”.

„Só szincs róla, hogy odaadjam...”

„Az osztályban pezseg az élet...”

Szövés közben énekelni szoktunk. A tanci már harmadszor énekli egyedül az Orgona ágát, senki nem kapcsolódik be. Egyszer valaki felkiált: „Ó, tanci, fejezzük be ezt. Olyan nős! Fiúk ilyet nem énekelnek!”

Szabad játék közben ketten összevesztek. Egyikük csúnyát mondott a másiknak, mert hangosan rákiabált a játék hevében. A megbeszélést kölcsönös bocsánatkérés követi: „Kérek szépen bocsánatot, mert hangosan kiabáltál!”

Reggeli beszélgetőkör: „A tegnap a barátaimmal találtunk egy beteg kiscsókát. A többi csóka megtámadott minket, hogy engedjük el, de nem engedtük, hanem elvittük az állatorvoshoz, hogy javítsa meg a szárnyát...”

Főoktatás utáni evésnél gyakran cserélgetnek egymással egy-egy falatot az otthonról hozott finomságokból. – „Adsz nekem is egy falatot a sütidből? Adok érte cserébe egy kis májkrémes kenyeret.” – „Nem, köszi, mert én vegetáriánus vagyok. Csak a csirke- és a disznóhúst szeretem.”

Egy tál cseresznye díszelgett az asztalomon szünet után. – „Honnan van?” – kérdeztem a gyermekektől. – „Mese tanci, a festés tanárnéni hozta, biztos külföldről kapta!”

Születésnapok ünneplésekor mese és gyertyafújás után mindenki mond egy jókívánságot az ünnepeltnek. „Én azt kívánom neked, hogy még akkor is éljél sokáig, ha már meghaltál”.

Újabban szokás lett nálunk, hogy a reggeli fohász után rövid egyéni kéréseket fogalmazunk meg. Minden nap sorra kerül valaki. Íme néhány belőlük:

Kérlek, Jézusom, hogy ma nagyon ügyesek legyünk.

Add, Uram, hogy az osztálytársaim ne verekedjenek.

Kérlek add, hogy ma jók legyünk.

Add, Uram, hogy minden osztálytársam fejére szálljon ma áldás.

Kérlek, Uram, add, hogy ma nagyon jó legyen nekünk az erdőben, és soha ne szoruljon be a lábunk az ágak közé, mint Beminek. Amen.

Egy kis filozófia... Mit jelent a szeretet?

Dávid: hogy megölelünk másokat Bemi: hogy puszit adunk egymásnak Mihai: hogy simogatjuk egymást Szilárd: azt jelenti, hogy imádom az édesanyámat és az édesapámat Mátyás: hogy megölelem Szili: azt jelenti, hogy hozzábújsz és mielőtt lefekszik, megpuszilod Cristi: hogy kedves vagy Gergő: nekem azt jelenti, hogy megölelem és megpuszilom

Miért kell jónak lenni?

Szili: hogy szeressenek Gergő: hogy az angyal hozzon nekünk ajándékot, meg, hogy jól tanulhassunk Cristi: hogy ügyesek legyünk és ne legyünk rosszak egymással Bemi: hogy a fogtündér tudja elvinni a fogaimat. Eddig azért nem tudta elvinni, mert nem voltam jó, de a tegnap ott járt nálunk, mert jó lettem Mátyás: hogy ajándékozzanak meg Szilárd: hogy ne beszéljünk csúnyán, ne veszekedjünk és kapjunk virágot Mihai: hogy szeressenek a lányok Dávid: azért, hogy a Mikulástól kapjunk ajándékot

9│


Számok...

Matek epochán nagy szeretettel tanuljuk a számokat. A gyermekek olyan ügyesek, hogy a tanci gyakran azt gondolja, hogy eltévesztette az osztályt. Már többször is elindult, hogy megkeresse az előkészítőseit, mert azt hitte, hogy harmadikosokhoz tévedt be. Nagy öröm megfejteni a számok titkait, megkeresni miből mennyi van a nagyvilágban. Olyan sikeres a keresgélés, hogy egy kis segítséggel még versike is született belőle:

„Egy napocska van az égen, Két szülő nevelget szépen. Háromlevelű lóhere a réten, Négy évszak tesz ki egy évet. Öt szirma van az ibolyának, Hat oldala a dobókockának. Hét színből áll a szivárvány, Nyolc lábon a pók jár. Kilenc bolygó kering az űrben, Tíz ujj van a két kezemen.”

És annak igazolására, hogy milyen jóban vagyunk a számokkal,megkerestük, ki melyik számot szereti a legjobban:

Gergő: 5 Szili: 10 Mihai:7 Szilárd: 6 Dávid: 0 Cristi: 1000 Bemi: 10 000 Mátyás: 20 000

Hétköznapi csodáink...

Ebben az évben gyakran kisétáltunk az iskolánk mögötti erdőbe. Hosszú az út, minden héten egyre közelebb jutottunk, de így is három hónapba telt, míg végre bejutottunk az erdőbe, mert nem kellett már megállni minden pocsolyánál. A tavasz sok örömet hozott: napsütést, bogarakat, madarakat, pillangókat, sőt a levélbe öltözött fák elvarázsolták az erdőt. „Tanci, ez egy másik erdő, pedig ugyanazon az úton jöttünk!” Március óta már nem csak erdőjárásra, hanem manó- és mókustalálkozókra járunk péntekenként. Ha a hosszú gyaloglások után kellőképpen el tudunk csendesedni, ajándékképpen előbújnak a fürge mókusok, és egy-egy színes sapkás manó is megmutatja magát. Egyre több a fák alján elrejtett manólak, legutóbb egy csodálatos manóvárat is felfedeztünk.

Az elmúlt hetekben a tancit többször is meglátogatta otthonában Zümitündér. Ez csak azért lehetséges, mert az előkészítő osztály már nem kételkedik létezésében. Sokat kérdezgetett a gyermekekről, minden nap üzent nekik valamit, sőt egyszer apró ajándékokat is küldött. Mivel a tündérek arról híresek, hogy kívánságokat tudnak teljesíteni, mi is számbavettük nagy vágyainkat. Matykó: azt kívánom, hogy láthatatlan legyek. Mihai: én azt szeretném, hogy a lányok engedjék, hogy megpusziljam őket. Dávid: én azt kérném a tündértől, hogy átlátszó legyek. Bemi: hogy legyen még egy gyíkom, hogy születhessenek újak. Szilárd: hogy a teknősöm legyen lány. Szili: hogy ülhessek repülőn. Gergő: hogy legyek még ügyesebb. Cristi: hogy essenek ki már a fogaim.

Mivel a tündérek varázsolni is tudnak, elképzeltük mivé változnánk át egy röpke félórára: Mi lennél, ha virág lehetnél? Mátyás: gyöngyvirág, Bemi: húsevő virág, Cristi: margaréta, Gergő: orchidea, Dávid: hóvirág, Szilárd: rózsaszín virág, Szili: fehér rózsa, Mihai: piros rózsa.

Mi lennél ha szín lehetnél? Cristi: fehér, Mátyás: átlátszó, Dávid: szivárványszín, Szilárd: narancssárga, Bemi: zöldeskék, Gergő: fehér, Szili: napsárga, Mihai: világoskék.

Mi lennél ha hangszer lehetnél? Dávid: duda, Szilárd: lila dob, Cristi: rockos gitár, Gergő: dob, Mátyás: gitár, Bemi: gitár, Szili: nagydob, Mihai: zongora.

Egy májusi napsütéses délelőtt kék pillangó röpködött az iskola udvarán. Kinyújtott tenyerekkel a „Lepke, lepke, szállj a tenyeremre...” dalocskával sokáig hívtuk. Hosszas körözés után beszállt a tanci tenyerébe, megvárta míg minden gyermek megcsodálja és megszólítja, majd tovaszállt...

│10


Másodikos aranyköpések:

– Képzeld, tanci kapok egy igazi kalózkalapot!

– Honnan lehet tudni, hogy igazi?

– Hát onnan, hogy a tengerből halászták ki!

– Az én apukám olyan erős, hogy félig fel tudja emelni az autónkat! – Az enyém egészen! – Perszeeee, nem hiszem, a te apukád olyan, mint a télapó! – S a Télapó nem erős?????

Vita a csapatnév eldöntésekor:

– Ne legyünk Esti mókusok, már két éve állandóan Esti mókusok vagyunk! – Hát akkor mi legyen a nevünk? – Tudok én egy újat! Legyünk Esti rókák!

Harmadikos aranyköpések:

Házépítés közben:

– Tanci, legyen kéménye is a háznak!

– S toronyóra láncostól nem kéne, édes fiam?

– De, toronyóra láncfűrészestől!

Meseszövés közben:

– ...és a két kiscicát betették az oroszlánketrecbe...

A meselabda megy tovább. Felhördülés:

– Neeee, ne add neki, megesziii őket!

Sztoikus nyugalommal jön a válasz a vérengző hajlamú osztálytárstól:

– Dehogy eszi!

Hitetlenkedés:

– Akkor a cicák eszik meg az oroszlánt!

Színdarabpróba közben:

– Tanci, kell ide egy szék!

– Miért, szék nélkül nem tudod mondani?

– De rá kell roskadjak!

11│


Kalandos mese

Egyszer volt egy manó, akinek nem voltak barátai. A manó mindig egyedül volt, gyakran ment ki a háza elé és nézte a mókuskákat, ahogy játszanak.

Egyszer, amikor újra kiment, leült a padra s elkezdett sírni. Meghallotta a katica, hogy valaki sír. Elindult a hang után, meglátta a manót és megkérdezte:

– Mi történt, miért sírsz?

– Azért, mert nincsenek barátaim.

– De én a barátod leszek!

– Tényleg a barátom akarsz lenni?

– Én nagyon szeretlek, és szeretnék a barátod lenni.

Így lettek barátok, a manó és a katica.

Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége.

Antónia

Ide figyelj, családom

Ide figyelj édesanya, Nem vagyok már kicsi baba. Nagyra nőttem, mint egy tölgyfa, S erős lettem, mint egy szikla. Ide figyelj, édesapa, Nem vagyok még felnőtt anya. Kisebb vagyok, mint az anya, Nagyobb vagyok, mint egy baba. Ide figyelj, mama s tata, Nem vagyok már kicsi baba. Hagyhatnátok fára mászni, S kóbor kutyát simogatni.

Luca

Mióta csobog a patak? – másodikosok meséi

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó. A manó este nem tudott elaludni, mert túl nagy volt a csend. Gondolt egyet, és köveket dobált a patakba. Ettől a patak elkezdett csobogni. A manó megörült és úgy aludt, mint a bunda. (Botond)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis erdő. Abban az erdőben lakott egy kis hangya. A kis hangya nagyon unta már az erdő hangjait. A háza mellett folyt egy kristálytiszta patak. Egy szép nap kiült a patak melletti padocskára és így szólt:

– Ó, bárcsak ez a patak is adna ki valamilyen hangot! Ez az! Támadt egy ötletem! Megkérem az erdei tündért, hogy varázsoljon hangot a pataknak!

A tündér teljesítette a kis hangya kívánságát, és azóta csobog a patak. Itt a vége, fuss el véle! (Betty)

A vízi manók a víz alatt laknak. Van egy dolgozószobájuk, itt tartják a gépeiket. A gépeken egy-egy pörgettyű forog, ami hajtja a vizet. Ettől lesz a vízcsobogás. Néha a pörgettyűk olyan gyorsan forognak, hogy hab is lesz a vízen. (Samu) Egy erdőben, egy patak mellett élt egy kis tünkány. Termett a patak mellett, ahol a tünkány élt, egy almafa. A tünkány minden nap egy almát szakított le az almafáról. Egy nap aztán véletlenül nem egy, hanem két alma esett le a fáról, s a egyik a patakba hullott. A patak hirtelen elkezdett csobogni. Először a tünkány nem értette miért csobog így a patak, de aztán lenyugodott, és azóta a háza körül mindig halk patakcsobogás hallatszik. (Judit)

Íjazás Jánoskánál – negyedikesek beszámolói

Csütörtökön voltunk íjazni Jánoskánál a Kerekdombon. A főóra után indultunk. Amikor indultunk, az

TI ÍRTÁTOK

│12


Íjazás Jánoskánál

Csütörtökön voltunk íjazni Jánoskánál a Kerekdombon. A főóra után indultunk. Amikor indultunk, az autóban én és Szénia lebuktunk, hogy a rendőr ne állítson meg. Amikor megérkeztünk, Jánoska mesélt a fegyverekről. Ezután elkezdtünk íjazni. Volt ott gólyaláb, de nekem nem ment.

Jánoska készített egy hintát a kislányának, és Koppány kipróbálta, de persze leszakadt. Koppánynak azonkívül megtetszett egy hangszer (bürökduda). Nagyon jól mulattunk.

Mikor visszamentünk a tancihoz, egy jót hintáztunk a gyönyörű kertben. A visszaúton láttunk egy rendőrt, s közben Koppány muzsikált a hangszerével. Hanni megmutatta, hogy hol szokott hazamenni.

– Itt! Itt van, itt!

Én erre elkezdtem jobbra-balra nézelődni, mert azt hittem rendőr.

Biztonságban, szerencsésen hazaértünk. (Bogi)

Az íjászat

Először beférkőztünk tanci autójába és elmentünk tancihoz, onnan pedig Jánoskához. Íjászkodtunk. Én íjászkodtam a legtöbbet, utána kipróbáltuk a kardozást. Aztán ostoroztunk és gólyalábaztunk. Utána visszamentünk a suliba. (Kopi)

A szép csütörtök

Csütörtökön voltunk a Kerekdombon az osztállyal. Elmentünk János bácsihoz, ahol megtanultunk nyilazni, ostorozni és gólyalábazni. Egy gyönyörű csütörtök volt! (Dávid)

Brutus védőbeszéde

Emberek! Tudom, hogy ti itt mindnyájan Brutus ellen vagytok, de higgyétek el, hogy amit elkövetett, nem rossz szándékkal tette. Brutus egy nagyon megértő ember, de sajnos rossz útra tért. Ő jobban megért titeket, mint Caesar. Segítsetek neki és meglátjátok, hogy megváltozott és jó dolgokat akar tenni a birodalomban. Ne a rosszaság legyen bennetek, higgyetek Brutusnak! (Évike)

13│


Süllyedés a föld alá

Földrengés volt, hirtlen megnyílt a föld és Atlantisz elsüllyedt.

6 éven át voltunk lenn. Eleinte 60-an voltunk,de a végére csak hatan lettünk.

Egyesek belebolondultak a sötétbe, mások a kabinlázba, mások pedig belehaltak az éhségbe. Vizünk viszont volt, mert egy forrás vezetett át a termen. Ezért egyesek úgy gondolták,hogy ez egy barlang, és elkezdték törni a falat amerre a forrás vezetett. De mások ezt rossz szemmel nézték, mert szerintük ezzel pazarolják az oxigént. Engem viszont ezek mind hidegen hagytak. Inkább a sósztalagtitok és sztalagmitok fejlődését néztem, minthogy bányásszak,vagy a levegőhiányról vitatkozzam. Akkor még nem tudtam, hogy mi az a sztalagmit és sztalagtit, mert addig még nem is láttam.

Unalmasan telt el a 6 év, és egyre csak fogytunk és fogytunk, a bányászatnál is sokan haltak meg. Egy nap viszont más volt mint a többi,kiáltást hallottam:

– Ide gyertek, találtunk valamit! – egy fadarab lógott ki egy óriási kő alól.

– Mi ez? – kérdeztem.

– Nem tudjuk. Csapóajtónak néz ki, de először le kéne venni a sziklát róla. Hirtelen három férfi termett ott, és nagy nyögések közepette elgurították a szikladarabot.

– Mondtam, én megmondtam,hogy csapóajtó! – mondta lelkesen.

– Jó, akkor hová vezet?

– Hmm... , hát ... ,azt már nem tudom.

– Nézzük meg! – ezt már nem épp oly lelkesen, de viszont bátran mondta. Ezután nekifogott kinyitni a csapóajtót. Egy percig csend volt, majd ezt mondta:

– Beszorult.

– Ha eddig erősen próbáltad, akkor most finoman próbáld. – Egyből kinyílt.

Elindultunk a lépcsőn lefelé. A lépcső alján üvegajtó várt.

– Honnan kerül ide üveg? – kérdeztem.

– Én is kíváncsi vagyok rá.

Amikor bementünk az ajtón, nem meglepő,egy terembe érkeztünk,de a terem maga sokkal inkább meglepő volt: sócsillár sztalagtitból faragva, 6 sószék sztalagmitból,egy óriási hosszúkás asztal sóból, és egy sótrón egy egykor óriási sztalagmitból kivájva,tehát az egész terem sóból volt.

Hirtelen lépteket hallottunk. A léptek egyre közelebbről hallatszottak. Egy másik üvegajtón, amit nem vettem észre, katonák rontottak be, kardjaikkal fenyegetve sarokba szorítottak.

Úgy éreztem, hogy itt a vég, de reménykedtem, hogy téves a megérzésem. Sajnos a megérzésemnek volt igaza, valamiféle gázt lövelltek ránk. Mi csak 6-an voltunk, de ők 60-an, ezért csak egy kis gáz is elég volt nekünk. Rögtön elaludtunk. Nem sok idő múlva egy börtönben ébredtem. Újra lépteket hallottam. Egy katona jött, vezérnek tűnt. Mögötte egy kissé púpos, mégis büszke vezér jött.

Onnan tudtam, hogy vezér, mert csak a vezérek viselhettek aranydarabot az ingükön.

A katona és a vezér beszélgetett:

– Hol vannak hát a rabok? – türelmetlenkedett a vezér.

– Itt vannak az A6-os cellában.

Én sem bírtam szótlanul:

– Itt vagyunk, vezérünk, urunk! – és szalutáltam.

– Tetszik a leányzó. Elrendelem, hogy tanítsák!

– De uram – feleseltem –, a többiekkel mi lesz?

– Jó kérdés. Majd kiképezzük őket harcra. Katonák lesznek.

(Hanga)

│14


Drámahét

Hogy mennyi izgalom és lelkes készülődés előzte meg az évzáró színdarabok létrejöttét, az valószínűleg osztályonként változó, de a végeredmény minden esetben elsöprő volt.

A kicsik imádnivalóan csetlettek-botlottak Tünde tanci körül a Kóró és a kismadár szereplőinek bőrébe bújva. Néha még a szöveget is tudták, de lelkesedésük határtalan volt, és a népes közönség nagyon élvezte az előadást. Hát még amikor mi is feleleveníthettük az elmúlt év legszebb és legmaradandóbb pillanatait Tünde tanci alkotása nyomán, ami a kicsik szájából még meghatóbban hangzott.

A másodikosok bevittek minket az erdőbe, és mesét mondtak-játszottak-énekeltek a legokosabb nyúlról. Nagy izgalmak előzték meg a szereposztást, tanci legyen a talpán, aki igazságosan tud dönteni ennyi nyúlóhaj között. Végül csodaharmónikus előadás született, és a közönség nagy tapssal és nevetéssel díjazta az erdőlakók kreatívkodását is: a saját alkotású verseket és indulókat a legokosabb nyúlról.

A harmadik osztály nagy fába vágta a fejszéjét: kedvenc olvasmányuk, Szabó Magda Tündér Lalájának dramatizált változatát adták elő. Vera tanci dramatizált kutyafuttában, és akkora monológokat sikerült benne hagynia, hogy profi színészeknek is becsületére vált volna a megtanulásuk. De Tündérország lakói hihetetlen lelkesedéssel és kitartással, sok-sok önálló munkával olyan előadást remekeltek, hogy tanci egészen elérzékenyült a végére. De hát nagyon fiatal tündérekként az emberek is sírhatnak örömükben, nem?

A negyedikesek a magyar népmesék világába kalauzoltak, Sárkányölő Hajnal és gyönyörű királylányok nyomán. Csend és áhítat követte útján a hőst, a végén meg a vendégek szó szerint is belekóstolhattak a mesevilágba, és legalább annyira megerősödve indulhattak tovább vándorútjukon, mint a mesehősök.

Az ötödik osztályban is terített asztal várta a duhaj görögöket, Odüsszeuszt kevésbé. Peregtek az események, sugóra nem volt szükség, a szöveghűséggel sem volt már gond, és kár, hogy olyan hamar vége lett. Élmény volt nézni a komoly és komolyan vett előadást.

A hatodikosok a Varázsfuvola módosított szereposztású változatával újráztak: összeérett, gördülékeny, profi volt mind a gyermekek játéka, mind a zene.

(Vera tanci)

DRÁMAHÉT

15│


KÖNYVAJÁNLÓ

KIM JOHN PAYNE: EGYSZERŰBB GYERMEKKOR Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket?

Ez a könyv arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik. (Sőt: közvetlenül járulnak hozzá ahhoz, hogy napjainkban egyre több a különböző pszichológiai „címkével” ellátott – hiperaktív, figyelemzavaros, magatartászavaros – gyerek.)

A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és az elkötelezettség. A lépéseket nem teendőjegyzéknek, hanem menünek kell tekinteni, melyből az olvasó választhatja ki a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat.

A szerző nem „könnyen, gyorsan” típusú instant megoldásokat kínál, hanem egy szemléletmódot: a gyermekkor tiszteletét.

│16


Manók, gyíkok, vidám lurkók Ratosnyán

Az együtt töltött év sikereire néhány napos táborozással tették fel a koronát a legkisebb iskolások. Az előkészítő osztály második együttalvós találkozása ez, Jódtelep Ratosnya községében a Görgényi és a Kelemen havasok lábánál. Zárókör szombat délelőtt: a tábor összefoglalása, visszaemlékezések, őszinte vallomások közel öt nap együttlétről. „Az volt a legjobb, hogy egész héten keresztül itt voltunk.” Kavarognak az élmények: a nyolc órás felnőtt-próbáló erdei gyalogtúra, a csodálatos marosvécsi Kemény kastély és várkert, a vonatozás a maroshévízi termálstrandra, a közös fagyizás, a tömegnyomor a maxitaxin, látogatás a Kós Károly tervezte jódi református templomba, séta a faluban, lábfürdő a hideg hegyi patakban, sok kacagás, ugribugrizás, fiús kakaskodás. A sok-sok kaland idővel emlékké halványul, belénk ivódik és erősíti a köztünk kialakult kötelékeket, egy kicsivel jobb emberré is tesz. Már nem fogunk „félni a betegházban élő csúnya néniktől”, Víg Albert sziklájának legendáját talán még unokáinknak is elmeséljük majd, esetleges fogyókúránkat fogja segíteni a rossz étvágyú gyerek kora reggeli első kérdése: „van még a holnapi gulyásból?”, de a fáraókról folytatott tudományos gyermekbeszélgetést se lehet egykönnyen felejteni: „Tudod-e, hogy régen az embereket jól beszappanozták, ha meghaltak? Igen, hallottam, hogy a faraneronokat jól bekenték, hogy sokáig megmaradjon a testük”. Esténként Kapukki Pukka, az erdei manó és törpesárkányának, Hapci Francinak meséjére még a szülők is felsorakoztak az ágyak széléhez, hogy esti puszival segítsék a kis apróságokat hőssé válni: anya-apa nélkül a tancival és a társakkal külön szobában aludni.

És mi tetszett a legjobban? Ezt is elmondtuk egymásnak. A strandolás, az, hogy volt nagy ugráló az udvaron, a vonatozás, a meseszép táj látványa a kilátóról, a nyugalmat árasztó természeti környezet, a pöttyös gőték és a gyíkok, amelyeket sikerült elkapnunk, hogy az erdő szélén laktunk, az ételek, amelyeket a szakácsnéni főzött, hogy két fagyit ehettem egy nap, hogy sokat tanulhattunk egymástól, a játékok az autóban úton errefele, hogy megpuszilhattuk egyik osztálytársunk nővérét, hogy túráztunk az erdőben, hogy ilyen sok szeretetet kaptunk egymástól... egyszóval minden...

„Tanci, mit jelent az, hogy évzáró?” Azt, hogy véget ért az előkészítő osztály, vakáció után már elsősök lesztek. Ilyen hamar? Kár, nem akarom, hogy véget érjen...

Az előkészítő osztály

TÁBOROZNI JÓÓÓ!

17│


TÁBOR

Mi a közös a gulyásban és a fekete gólyában?

Hát az, hogy mindkettő lassan hagyománynak számít a pányiki völgyben.

Itt táboroztunk az idén: a negyedikesek és a másodikosok, Abigél és Mesi tanci, valamint néhány kedves, segítőkész szülő társaságában. Mivel gyönyörű idő volt, minden nap fülig érő szájjal, fáradhatatlan halacskákként lubickoltunk a melegvizű patakban, vagy teli tüdőből üvöltve kergetőztünk, tollasoztunk, hintáztunk. Csendesebb perceinkben horgolni, hímezni tanultunk, nemezeltünk, agyagoztunk, vagy éppen Szent László pénzét gyűjtöttünk. A legszebb mégis talán az volt, hogy egy hétig békességben élvezhettük a völgy szépségét, gyíkot, békát, siklót vadásztunk, teafüvet gyűjtöttünk és kitartó ámulattal lestük a fejünk fölött fennségesen elrepülő fekete gólyát, a tábori indulóvá előlépett Erdei pocsolya... című dalt dúdolgatva .

Úgy gondolom a fák között beszűrődő napfényt, a patak fáradhatatlan csobogását, az esti tábortüzek bennsőséges elcsendesedését, a kedves, baráti tekinteteket még sokáig kincsként fogjuk a szívünkben őrizni.

A másodikosok és a negyedikesek

Táborban

Elhatároztuk, hogy negyedikben így kezdjük a napot: öt perc torna kint az udvaron. Hát az mégse lehet, hogy két nap után az embernek izomláza legyen egy kis tornától! De a szomszédok biztosan örültek a hajnali Vivaldinak, mi meg nagyon örültünk a kert közepén mondott fohásznak. Szép volt!

Tibi újra nagyon finomakat főzött, és segítségével olyan házat építettünk, hogy csoda! Még terasza is lett, ami saját tervezés. Mindenki kivette a részét a munkából, de a házépítés sztárja mégiscsak Huni volt, persze Tibi keze alatt.

Aztán a fürdések! Hogy hány kilométer a Csukásig az út, arról fogalmunk sincs, mert odafele hajtott a víz csábítása, hazafele meg a gyomrunk – de azért volt mit menni...

Tiszta szerencse, hogy elromlott a csiszológép (bocs, Tibi), mert így lehetett szomszédolni. Tábori találós kérdés: hány gyerek fér be egy személyautóba kb. 15 darab deszka mellé? Nyolc! És így újra meglátogathattuk Károly bácsit, az ősszel megismert fafaragó mestert, akinek csiszológépe mellett még nagyon finom cseresznyéje és epre is van.

És este még olvasni is volt időnk. Gonosz tanci odarakott olvasni, míg zuhanyozás-sorunkra vártunk. De utána tanci olvasta a mesét, majd addig gitározott, míg elaludtunk. (Nem kellett túl sokáig gitározzon .)

Egyetlen baj volt az egész táborral: hogy túl rövid volt.

A harmadik osztály

│18


Kezet fel, aki volt már 2482 méter magas hegyen!

Az ötödikesek és a hatodikosok (és néhány vakmerő szülő) túlélőtúrán voltak a Retyezátban. És túlélték! Sőt volt, aki élete eddigi legfinomabb ebédjét is ott fogyasztotta el (hjaaa, kérem, az éhség nagy mesterszakács!). Következzenek a hagyományos leg-ek:

LEGNEHEZEBB:

a Bucura-csúcsot megmászni (hát azért a Retyezát-csúcs sem volt kutya )

a tábor végén a rezervátumban a túra

lejönni a sípályán LEGJOBB:

meglátni végre a hazai (sí)pályát

a túrázás remek fogyókúra, túl nagy éhezés nélkül! LEGÉRDEKESEBB:

amikor a fekete Dementor-felhő átbukott a gerincen, brrrr...

kötéllel kikötve átmenni a hónyelven LEGVICCESEBB:

„Posta Zoli” aka Bogya Zoli bácsi

a Rágógumit hallgatni

„Jobbra vagy balra megyünk?” „Igen.” „Még mennyi van hátra?” „Igen. ”

LEGROSSZABB / LEGNAGYOBB CSALÓDÁS:

nem adtak ebédet a Pietrele menedékházban, pedig mindenki farkaséhes volt, és nem volt semmi kajánk, végül mindenki kapott 1 cm

3 Snickers-t...

mikor az 5 perc csendbenülés után mégsem lefele indultunk el...

nem jött fel a telihold tábortűznél, pedig péntek 13... LEGGYAKRABBAN ELHANGZÓ MONDATOK:

Nem pihenünk egy kicsit?

Nem bírok továbbmenni...

19│


Szivárvány csoport ● Óvónénik: Todor-Szász Timea,

Szász Rozália; Babos Judit

Csillagszem csoport ●

Óvónénik: Gál Ágota, Simon Éva;

Máthé Eszter

EZEK VOLTUNK 2013–2014-BEN:

II. osztály ● Osztálytanító: Bolla Emese

Kisbölcsis csoport ● Óvónénik: Balla Zsuzsa,

Komáromi Emese, Mészáros Renáta

Előkészítő osztály ● Osztálytanító: Vincze Tünde

│20


Szerkesztő: Bolla Emese Tördelés: László Áron

Illusztrációk: ovis, előkészítő, II., III., IV., V. és VI. osztályos diákok rajzai, formarajzai, füzetei, festményei.

Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola Sergiu Celibidache u. 8-12. sz. www.waldorfcluj.ro 0264 455560, 0725 535030

Várjuk cikkeiket, témajavaslataikat az [email protected] címre.

IV. osztály ● Osztálytanító: Macalik Abigél

EZEK VOLTUNK 2013–2014-BEN:

III. osztály ● Osztálytanító: Staharoczky Vera

V. osztály ● Osztálytanító: László Áron

VI. osztály ● Osztálytanító: Papp Emese

Szaktanáraink: Bolla Emese (geológia), Fancsali Dalma (német), Kun Réka (német, magyar), László Áron (fizika, matematika), Oltean Mircea (román), Papp Emese (kézimunka, festés), Rizzoli Anca (angol), Sebestyén Márta (angol), Staharoczky Vera (magyar), Szabó Mária (zene), Trif Traian (fafaragás), Veres Ildikó (testnevelés)

Külső munkatársak: Cișmașiu Andreia (festés, képzőművészetek), Dan Judith (zongora), Dáné

Gabriella (iskolapszichológus), Szilágyi Károly (gitár), Török Melinda (iskolapszichológus)

Kikelet 2014. június 24. 7_2014 junius 2… · │2 Kikelet 2014. június 24. WALDORF „[…]...

Documents

Transcript of Kikelet 2014. június 24. 7_2014 junius 2… · │2 Kikelet 2014. június 24. WALDORF „[…]...