K{d{r J{nos

Végakarat

HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT

Köszönet mindazoknak, akik az interjúk dokument{l{s{ban

és e kötet elkészítésében közreműködtek.

Külön köszönet illeti a P{rttörténeti Intézet vezetőit

és munkat{rsait segítségükért.

KIADJA A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT

Felelős Kiadó: V{gner Ferenc vezérigazgató

Műszaki vezető: Burj{n Norbert

Fedélterv: Görög Júlia

Szedte: Press-Art Kft.

Felelős vezető: Székely Iv{n ügyvezető

Nyomta a Szikra Lapnyomda (89-1537)

Felelős vezető: Csöndes Zolt{n vezérigazgató

ISBN 963 7328 149

ISSN 0864-9286

© Kanyó Andr{s

Az interjút készítette

és a dokumentumokat v{logatta: Kanyó Andr{s

A kötetet szerkesztette: Veres M{ria

A képek

a Magyarorsz{g című hetilap archívum{ból sz{rmaznak,

illetve Rédei Ferenc felvételei

Sorozatszerkesztő: V{rnai Ferenc

Tartalomjegyzék Előszó helyett .............................................................................................. 4

Az első tal{lkoz{s ..................................................................................... 11

A Rajk-ügy ................................................................................................. 37

Nagy Imre hallgatott ................................................................................ 53

Ítélet: életfogytiglan ................................................................................. 81

Nagy Imre szerepe .................................................................................... 99

Elfogyott a kazetta .................................................................................. 131

Vita a szomszédokkal ............................................................................ 136

P{ncéloson Budapestre .......................................................................... 142

R{kosi feljelent ....................................................................................... 198

Tal{lkoz{s Dubčekkel ........................................................................... 233

A reform takarékl{ngon ........................................................................ 274

Akart-e p{rtelnök lenni? ....................................................................... 290

Az utolsó tal{lkoz{s ............................................................................... 294

Lemondott, vagy felmentették? ........................................................... 297

Az Öreg ..................................................................................................... 301

Előszó helyett

Tragédi{k sorozat{ról sz{l ez a könyv. K{d{r J{nos vall a magyar nép

történetének legutóbbi négy évtizedéről, s benne önmag{ról. Az MSZMP

egyik megalapítója, volt első titk{ra, majd elnöke, a tőle megszokott tartóz-

kod{ssal t{rja fel a Rajk-per és az azt követő perek sorozat{nak h{tterét, ben-

ne a saj{t maga, iszonyatos megprób{ltat{s{t, börtönéveit a Horthy- és a

R{kosi-korszakban, r{mutatva a kettő közötti különbségre is.

A könyvben eredeti dokumentumokat tal{l az olvasó K{d{r J{nos első

letartóztat{s{ról éppúgy, mint a Rajk-per vagy saj{t pere idejéből. Élete

utolsó interjúj{ban sz{mot vetett az 1956-ban történtekkel, s mindazzal,

amit akkor és ezut{n tett, nem hallgatva el saj{t gyengeségeit sem. Több, ez-

zel az időszakkal foglalkozó dokumentum e kötetben először l{t napvil{got.

Először kerülnek a nyilv{noss{g elé az Alexander Dubčekkel és a

CSKP volt vezetőjének közvetlen munkat{rsaival, valamint a szovjet veze-

tőkkel folytatott többszöri t{rgyal{sairól szóló feljegyzései is. Arról, hogy mi-

lyen erőfeszítéssel prób{lta elejét venni az erőszakos beavatkoz{snak. Mind-

ez nem szóbeszéd. Amit mond, dokument{lt, hiteles történet, s még él a ta-

núk egy része is. Ezért is érthetetlen és méltatlan, hogy Alexander Dubček,

aki K{d{r J{nost bar{tj{nak nevezte, méltatlanul és igaztalanul elmarasztal-

ta őt a magyar televízióban sug{rzott interjúj{ban. Hiszen K{d{r J{nos volt

az egyetlen, aki körömszakadt{ig védte a csehszlov{k p{rt reformlépéseit, ő

volt az egyetlen, aki tőle szokatlan nyílts{ggal vetette szemére Leonyid

Brezsnyevnek: rosszul közelíti meg a csehszlov{k ügyet, a lengyel és a ma-

gyar példa nem lehet kiindul{si alap, sem recept. K{d{r J{nos prób{lta meg-

akad{lyozni azt, ami bekövetkezett 1968 augusztus{ban. Csak akkor adta

meg mag{t, amikor kiderült: nincs m{s v{laszt{sa. Legfeljebb csak annyi,

hogy a csehszlov{k ügy ut{n, még egy magyar ügy is keletkezik.

Kiderül a könyvből az is, mikor is kezdődött a magyar reform. Kor{nt-

sem 1966-ban, sokkal ink{bb 1957-ben, s valój{ban nem 1973-ban torpant

meg, hanem m{r sokkal előbb, hiszen az öt szocialista orsz{g hadseregének

bevonul{sa Csehszlov{ki{ba nem éppen a reformok elősegítését szolg{lta.

Mindenesetre az olvasó e kérdésben is olyan dokumentumot olvashat, ami

eddig még sehol sem jelent meg.

A szerző nem törekedett teljességre. Csak részleteket villantott fel a

legutóbbi négy évtized történéseiből, és abban K{d{r J{nos eseményekben és

fordulatokban gazdag politikusi p{lyafut{s{ból.

K{d{r J{nos

Jelentés (Budapest, 1931. nov. 10-én)

Tisztelettel jelentem, hogy az illeg{lis tal{lkozóról elő{llított és őrizetbe

helyezett Csermanek J{nos fiumei szül. 1912. év rk. nőtlen, műszerészsegé-

det (VI., Vasv{ry P{l u. 6. sz. II. 21.) kikérdeztem, ki a következőket adja elő:

Özvegy édesanyj{val lakik együtt – 1927. évben végezte el a 4 polg{ri is-

kol{t, majd tanoncnak ment Izs{k S{ndor írógépjavító műhelyébe, majd fel-

szabadul{sa ut{n kb. 3 hónapig mint segéd dolgozott. – T{voz{sa ut{n kü-

lönböző helyeken rövid megszakít{sokkal dolgozott.

Hosszabb idő óta j{r a R{kóczy térre, hol több ismeretlen egyénnel össze-

bar{tkozott és beszédbe keveredett. – Majd az utóbbi hetekben egy magas,

fekete, 20 év körüli egyénnel ismerkedett meg, aki a munkanélküli helyzetet

fejtegette, és felszólította, hogy csatlakozzon a munkanélküliekhez és a

munk{smozgalomhoz. – S e mozgalomban fejtsen ki tevékenységet. – Ekkor

beszélték meg, hogy rendszeres tal{lkozón össze fognak jönni hetenként két-

szer. – Első ízben a V{g{ny utca és Hung{ria út sark{n tal{lkozott, mely ta-

l{lkozón kb. még 4-en voltak, ekkor nem közölt vele semmit, hanem egy

újabb tal{lk{t beszéltek meg f. hó 9-én délut{n 5 órakor a Berlin tér sark{n. –

A megbeszélt tal{lkozóra elment, s mag{val vitte Cziber József bar{tj{t,

kit az Alm{sy és Klauz{l térről ismer. – Őt azért hívta, mert egy tal{lkozója

volt.

Cziber József vele tartott, majd elindultak a Berlin tér felé, hol az előtte

ismeretlen egyénnel, kivel a tal{lk{t megbeszélte, 4 óra ut{n összejöttek.

Az ismeretlen egyén is egy bar{tj{val jött a tal{lkozóra, majd 4es-ben a

V{ci úton haladva egészen a Klapka utc{ig együtt mentek. – Az úton az ille-

tő ismét a munk{smozgalmat fejtegette előttük és azok megszervezését,

majd Csermaneknek azt mondotta, hogy be fogja őt osztani, hogy az illeg{lis

mozgalomban dolgozzon. – A Klapka utc{ban sét{lva azt mondotta, hogy

neki most dolga van és azzal elindultak vissza felé a V{ci útnak, majd a sar-

kon azt mondotta idegesen, hogy szervusztok és fut{snak eredt a t{rs{val

együtt. Csermanek és Cziber József a V{ci úton halad haza felé ekkor fogt{k

el, őt és t{rs{t.

Tagadja azt, hogy kommunista volna, csup{n azért tal{lkozott szervezett,

az illeg{lis mozgalomban szereplő egyénekkel, hogy előbb munk{hoz fog

jutni és a munkanélküliséget szervezés útj{n meg fogj{k szüntetni.

Tagad{s{val szemben az elő{llított Füstös Dezsőt (illeg{lis néven Kor-

mos) szembesítettem, ki felismeri Csermanek J{nost, ki f. hó 3-{n a V{g{ny

út és Hung{ria út sark{n vele Hegyi, illeg{lis nővel Zora Erzsébet, Sebes

L{szló és futó illeg{lis egyénekkel tal{lkozón volt.

A politikai és bűnügyi nyilv{ntart{s adatai szerint nem fordul elő.

Személy leír{s{t csatolom.

K. m f. (olvashatatlan al{ír{s)

A jelentés kópi{ja

Egy m{sik rendőrségi jelentés

K{d{r J{nos életrajza

1912. m{jus 26-{n született Fiuméban (ma: Rijeka, Jugoszl{via). Eredeti foglal-

koz{sa műszerész: Tizenhét éves kor{ban kapcsolódott be az ifjúmunk{s-

mozgalomba. Kezdetben vasas ifjúmunk{sok között tevékenykedett. 1931-ben belé-

pett a Kommunista Ifjúmunk{sok Magyarorsz{gi Szövetségébe (KIMSZ-be) és a

Kommunist{k Magyarorsz{gi P{rtj{ba. 1931 novemberében letartóztatt{k, 1932

febru{rj{ban szabadult, s a KIMSZ egyik kerületi bizotts{g{nak, majd még ebben az

évben a KIMSZ titk{rs{g{nak tagja lett. 1935-ben ismét letartóztatt{k, s kétévi bör-

tönbüntetésre ítélték. Kiszabadul{sa ut{n a Magyar Szoci{ldemokrata P{rt budapes-

ti VI. kerületi szervezetének munk{j{ba kapcsolódott be, és a szervezet ifjús{gi cso-

portj{nak egyik vezetője lett. 1940-1941-ben részt vett az illegalit{sban működő

Kommunist{k Magyarorsz{gi P{rtj{nak újj{szervezésében: 1941-ben a p{rt buda-

pesti területi bizotts{g{nak, 1942 m{jus{tól a p{rt központi bizotts{g{nak tagja.

1943 elejétől titk{ra volt. Magyarorsz{g német megsz{ll{sa ut{n – 1944 {prilis{ban

– megkísérelte, hogy a hat{ron illeg{lisan {tjutva, a jugoszl{v népi hadsereg segítsé-

gével kapcsolatot teremtsen a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetőkkel, az

illeg{lis KMP Központi Bizotts{g{val. A magyar-jugoszl{v hat{ron elfogt{k. Kilétét

sikerült eltitkolnia, ezért csup{n szökési kísérlet címén emeltek v{dat ellene, és kétévi

fegyh{zbüntetésre ítélték. 1944, őszén – a büntetőintézmények evaku{l{sa sor{n

Nyergesújfalun{l megszökött. Budapesten folytatta az illeg{lis munk{t mint az anti-

fasiszta ellen{ll{si mozgalom egyik ir{nyítója.

A felszabadul{s ut{n a Magvar Kommunista P{rt Központi Vezetőségének és Po-

litikai Bizotts{g{nak tagj{v{ v{lasztj{k. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek,

rövid ideig budapesti rendőrfőkapit{ny-helyettesként dolgozott. 1945 {prilis{tól a

Magyar Kommunista P{rt budapesti területi bizotts{g{nak főtitk{ra. 1946-ban a

Magyar Kommunista P{rt III. kongresszusa ut{n – a Központi Vezetőség főtitk{rhe-

lyettessé v{lasztotta. 1948 augusztus{tól 1950 június{ig belügyminiszter, majd a

Magyar Dolgozók P{rt ja Központi Vezetősége titk{raként a p{rt- és tömegszerveze-

tek oszt{ly{t felügyelte. 1951 tavasz{n koholt v{dak alapj{n letartóztatt{k. 1954-től

1956-ig a budapesti XIII. kerületi p{rt bizotts{g, majd a Pest megyei p{rtbizotts{g

titk{ra. 1956 július{ban a Magyar Dolgozók P{rtja Központi Vezetősége koopt{lta

tagjai sor{ba, megv{lasztott{k a Politikai Bizotts{g tagj{v{, és a Központi Vezetőség

titk{r{v{.

1956. október 31-én a Magyar Szocialista Munk{sp{rt Ideiglenes Központi Bi-

zotts{g{nak első titk{ra lett, egyúttal a Nagy Imre-korm{ny {llamminisztere. 1956.

november 4-én az ő vezetésével alakult meg a magyar forradalmi munk{s-paraszt

korm{ny. 1957 június{ban az orsz{gos p{rtértekezlet megerősítette első titk{ri funk-

ciój{ban. 1985-től az MSZMP főtitk{ra, 1988. m{jus 22-től 1989. m{jus 8-ig az

MSZMP elnöke volt. Az MSZMP Politikai Bizotts{g{nak 1988. m{jus 22-ig volt a

tagja. 1989. m{jus 8-{n felmentették KB-tags{ga alól is.

1958-ban – kérésére – felmentették miniszterelnöki teendői alól. 1961-ig {llam-

miniszter; 1961 szeptemberétől 1965 június{ig újra a Minisztertan{cs elnöke volt.

1957 óta tagja a Hazafias Népfront Orsz{gos Tan{cs{nak. 1958-tól orsz{ggyűlési

képviselő, 1965-től a Magyar Népközt{rsas{g Elnöki Tan{cs{nak tagja.

Kitüntetései: Munk{s-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Magyar Népközt{rsa-

s{g Érdemrendje, a Szocialista Munka Hőse, a Szocialista Haz{ért Érdemrend. H{-

romszor kapta meg a Lenin-rendet, 1977-ben nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették

ki. Több m{s magyar és külföldi kitüntetéssel ismerték el érdemeit.

K{d{r J{nos dolgozószob{j{ban, interjú közben

Az első tal{lkoz{s

– Én nem értem, miért akarja kompromitt{lni mag{t velem –

tette fel a kérdést mindj{rt az első tal{lkozón. Hangj{ból valós{gos

aggodalom csendült ki, s tal{n egy kis bizalmatlans{g is, ami azt hi-

szem, mindvégig megmaradt. A köztünk lévő nagy t{vols{got, to-

v{bb{ az újs{gír{stól, különösen pedig az ő beleegyezésével haszn{lt

magnetofontól való idegenkedését szinte mindvégig tapasztaltam.

Ennek ellenére voltak meghitt beszélgetések, olyanok, amikor azt

mondta: – Ezt most ne írja, csak úgy elmondom mag{nak, mert ezek

fontos, nagyon fontos dolgok.

Nem könnyen jutottunk el id{ig.

1989. m{rcius 10-én délelőtt, fél tizenegykor megszólalt a „K”-

telefon.

K{d{r J{nos titk{rnője. Gacsal Lujza jelentkezett. Csak annyit

közölt, az „elnök kér, keressem fel a Központi Bizotts{g épületében

lévő irod{j{ban..

Akkor m{r hosszú ideje, egészen pontosan febru{r 17-e óta {ll-

tunk {llandó készenlétben Rédei Ferenc kollég{mmal, a Népszabads{g

fotós{val. Azon a napon küldtük el ugyanis a többször is {tdolgozott

kérdések legújabb vari{ciój{t. Az előző kettő túl hosszúnak bizo-

nyult: összesen huszonnégy kérdést tartalmazott. S az üzenet min-

den alkalommal így hangzott: tov{bb rövidíteni.

Az interjú előkészítésében Major L{szló, a Központi Bizotts{g

Irod{j{nak vezetője volt a segítségünkre, így h{t utunk először hozz{

vezetett. Úgy gondoltuk, hogy az interjú készítése közben – a kor{bbi

gyakorlatnak megfelelően – az elnök egy közeli munkat{rsa is jelen

lesz. Alighogy megérkeztünk, K{d{r J{nos Major L{szlót kérette, je-

lezve, hogy előbb vele kív{n beszélni. Minthogy azonban Major

L{szló tizenkettőkor még nem jött vissza, a h{zi büfében gyorsan

megebédeltem. Néh{ny falat ut{n abba is hagytam, az izgalom miatt.

Az j{rt a fejemben, K{d{r J{nos magyar újs{gírónak hosszabb inter-

jút még nem adott. Ha tartja mag{t az előzetes meg{llapod{shoz, ak-

kor mi leszünk az elsők, akiknek besz{mol élete fontosabb {llom{sai-

ról. Akkor még nem tudhattuk, legfeljebb csak sejthettük., hogy ez

lesz az utolsó interjú, ezek lesznek az utolsó fotók, amelyek még éle-

tében készülnek róla.

Major L{szló fél egykor érkezett vissza. Jelezte, „az Öreg” v{r

bennünket. Tartja mag{t az előzetes meg{llapod{shoz, magnófelvétel

és fotó készül a beszélgetésről.

Abban a szob{ban fogadott bennünket, ahol évtizedeken {t

dolgozott, mint az MSZMP első, majd főtitk{ra. Az 1988-as m{jusi

partértekezlet ut{n felaj{nlotta, hogy a szob{t {tadja utódj{nak, az új

főtitk{rnak. Az azonban a gesztust nem fogadta el, hanem egy m{-

sikkal viszonozta. Maradjon csak K{d{r J{nos a megszokott helyén,

neki pedig az épület m{sik sark{ban alakítsanak ki munkaszob{t. Így

történt.

Amikor beléptünk a teremnek is beillő szob{ba, az egyszerű bú-

torzattal és díszt{rgyakkal körülvett íróasztal mögött ült. Asztala

szinte üres volt. A kellékek: egy napt{r, pontos m{sa annak, amit év-

ről évre a Hírlapkiadó V{llalat is gy{rtatott sz{munkra, a lehető leg-

olcsóbb, leggyatr{bb kivitelben. Volt még az asztalon egy nagymére-

tű, krómozott hamutartó, egy poh{r {sv{nyvíz, egy ugyancsak egy-

szerű jegyzettömb és néh{ny ceruza.

Lassan fel{llt és elénk jött. Valamivel az íróasztala előtt tal{lkoz-

tunk. (Egyszerű szürke öltöny volt rajta, nyakkendőt nem viselt, nem

tudta megkötni.) Rédei Ferencet ismerősként üdvözölte. Engem

hosszasan megnézett, miközben fogta a kezemet. Kézfog{sa hat{ro-

zott és férfias, de erőtlen volt. Ez volt az első jel, egyben bizonys{g is

arra, hogy valóban műtétet hajtottak rajta végre.

– Mi ugye ismerjük egym{st – fordult hozz{m ink{bb {llító,

mint kérdő hangsúllyal, s közben helyet mutatott. Megkérdezte, „mi-

lyen legyen az ülésrend”, azaz hogy helyezkedjünk el, hogy „a mű-

vész jó képeket csin{lhasson”. Javaslatunkat, hogy a magnetofon

haszn{lata és a fényképezéshez szükséges be{llít{s miatt is a legjobb

lesz, ha a kis t{rgyalóasztal mellett foglalunk helyet, ellenvetés nélkül

elfogadta.

Néh{ny m{sodpercig szótlanul, v{rakozóan tekintett r{m. Nem

tudtam mit v{r tőlem, v{laszt a kézfog{s közben feltett kérdésre (Mi

ugye ismerjük egym{st?), vagy pedig arra, hogy igazítsuk el, mi a te-

endő, a munkarend. Mert ahogy ő fogalmazott, n{la „mindennek van

rendező elve”.

Ha a kérdésre v{rt v{laszt, azt akkor nem kaphatta meg. Gon-

doltam, tal{n majd menet közben, ha többször is beszélgethetünk,

akkor lesz idő elmondani, honnan is ismerjük egym{st. Újs{gírói

munk{m sor{n többször is tal{lkoztunk, néh{nyszor elkísértem kül-

földi útj{ra. Ezeken, hacsak tehette, mindig v{ltott néh{ny szót az új-

s{gírókkal. A hetvenes évek közepén, moszkvai tudósító koromban

kétszer is j{rt a szovjet főv{rosban. A kijevi p{lyaudvaron, miut{n a

hivatalos üdvözlés lezajlott, ellépett Brezsnyevtől, és a többi szovjet

vezetőtől, s odajött az újs{gírókhoz. Kezet fogott mindenkivel. Ké-

sőbb a nyolcvanas évek elején bonni tudósítóként Helmut Schmidttel

folytatott t{rgyal{sairól tudósíthattam.

Mindez {tvillant az agyamon amíg rendezkedtünk. Én a mag-

netofonnal és a jegyzettömbbel bíbelődtem, ő pedig ép bal kezével a

nadr{gja zsebéből, egy csomag Symphoni{t és egy öngyújtót hal{-

szott elő. Arra a megjegyzésre, hogy amíg a fotóz{s tart, jobb lenne

nem r{gyújtani, szó nélkül letette a cigarett{t és a tűzszersz{mot.

Nem mindig volt ilyen „kezes”. Tal{lkoz{saink sor{n többször is vi-

tatkoztunk, amikor meg tagadta a kérdésre a v{laszt. A m{sodikn{l kikap-

csoltam magnetofont és elkezdtem összecsomagolni.

– Mit csin{l? – kérdezte a jól ismert hangsúllyal.

Mondtam, ha bizalmatlan velem, nem tudom folytatni, a munk{t. En-

gem lehet helyettesíteni, de ő nem hagyhatja abba. Sz{mad{ssal tartozik az

utókornak. Amikor l{tta, hogy komolyan gondolom és szolg{lati kötelességé-

re figyelmeztetem – amire maga is gyakran hivatkozott –, kompromisszumot

aj{nlott.

– Elmondom, de nem írhatja meg. Én nem akarok senkire se uj-

jal mutogatni. Se lefelé, se fölfelé, érti?

Ígéretemet nem mindig tartottam meg. Ink{bb csak olyankor,

ha élő személyekről volt szó. Úgy vélem, hogy ezt a hitszegést ő, „a

kompromisszumok robotosa” megbocs{totta nekem. Legal{bbis nem

tiltakozott. Igaz, sorozatunk utolsó darabjait m{r nem tudta olvasni,

felolvast{k neki.

Végre minden készen {llt, bekapcsoltam a magnetofont. Né-

h{ny mondatban v{zoltam, milyen munkamódszert javaslok. A be-

szélgetéseket rögzítjük, majd leírjuk, a nyersanyagból készített nyom-

tat{sra sz{nt szöveget eljuttatjuk hozz{, ami az ő jóv{hagy{s{val je-

lenik meg. Ez megfelel az interjúkészítés {ltal{nos szab{lyainak. S ő

maga is ehhez ragaszkodott.

Még mielőtt az első kérdést feltehettem volna, egy teljes mag-

nókazett{t igénybe vevő mondók{ba kezdett arról, hogy miért csak

most, m{rcius 10-én kerülhetett sor az első tal{lkozóra, miért kellett

annyit v{rni.

Miközben beszélt, figyeltem őt. Szomorúan {llapítottam meg:

nem a műtét viselte meg. Nehezen szedte a levegőt, s a szokottn{l is

lassabban és nagyon halkan, erőtlenül beszélt, úgy, hogy a mikrofont

kétszer is közelebb tettem. Féltem, hogy nem lesz jó a felvétel, és so-

ha többé nem tudjuk megismételni. Azt{n ahogy belelendült, felerő-

södött a hangja, megélénkült. Amikor a fotóz{s abbamaradt, megszó-

laltam:

– Rédei tal{n el is mehetne.

– Engem ő nem zavar, ha akar, csak maradjon – mondta, de m{r

nyúlt is a cigaretta ut{n. Kissé nehézkesen, bal kézzel r{gyújtott és

mélyen leszívta a füstöt. A csomagot rögtön visszatette a nadr{g-

zsebbe. Ez minduntalan megismétlődött, amit sehogy se értettem, hi-

szen olyan nehezére esett előhal{szni, amikor r{ akart gyújtani, s mi-

nél élénkebb lett a beszélgetés, ezt ann{l gyakrabban tette.

Mielőtt az {ltala elmondottakat lejegyezném, hadd sz{moljak

be arról, amiről ő nem beszélt, nevezetesen, hogy hogyan jutottunk el

az interjúig. Ezt a kérdést szinte minden, az interjúhoz kapcsolódó

olvasói levélben feltették. A kív{ncsis{g oka feltehetően az a közis-

mert tény, hogy K{d{r J{nos nem szeretett interjút adni. Csak ritk{n

szólalt meg, s akkor is ink{bb külföldi lapokban, ami miatt a magyar

sajtó munkat{rsai, magamat is beleértve bizony nehezteltünk.

Nos, az interjú gondolata még a múlt esztendőben fogant, a

Népszabads{g szerkesztőségében, ahol akkor dolgoztam. Mindenki

örömmel fogadta, kivéve K{d{r J{nost. Sok{ig húzódozott, majd azt

üzente, {llítsuk össze a kérdéseket és küldjük el hozz{. Ebből arra

következtettünk, ír{sban akar v{laszolni, szok{s{hoz híven maga írja

a v{laszokat és persze kézzel, mert hiszen mint tudjuk, nem szeretett

dikt{lni.

Előbb egy nagy interjúra gondoltunk, amit a Népszabads{g kar{-

csonyi sz{m{ban jelentettünk volna meg. Azt{n amikor a kérdéseket

elkezdtük fogalmazni, kiderült, hogy a téma túl nagy, a v{laszok

nem férhetnek bele egyetlen interjúba. Akkor úgy véltük, egy h{rom-

részes sorozatot készítünk, ennek megfelelően csoportosítottuk {t a

kérdéseket. Az interjú azonban nem készülhetett el kar{csonyra.

Megakad{lyozott bennünket az a bizonyos kézműtét. De erről m{r

beszéljen ő maga.

Éhségsztr{jk R{kosiért?

– Sok olyan levelet kapott az utóbbi időben az MSZMP Központi Bi-

zotts{ga, és kaptunk mi is, amelyek írói az ir{nt érdeklődnek, miért van Ön

oly hosszú ideje t{vol a közélettől, miért nem foglal {ll{st a p{rtot és az or-

sz{got foglalkoztató sorsdöntő kérdésekben?

– Tudom, hogy sokan érdeklődnek, p{rttagok és p{rtonkívüli-

ek, mi van velem. Miért vagyok ritk{n l{tható, miért nem szólalok

meg? Ezt kérdezte az egyik hetilapban megjelent cikk szerzője is.

Hosszabb ideje betegeskedem, ezért nem tudok részt venni a p{rt ve-

zető testületeinek munk{j{ban, a döntési folyamatok előkészítésében.

Ezt elmondtam a Központi Bizotts{g 1989. febru{r 20-21-i ülésen,

amelyen részt vettem, hangsúlyozva, hogy t{vollétem ellenére köte-

lezőnek tartom magamra a p{rt vezető testületeinek hat{rozatait ak-

kor is, ha a döntés nem minden részletével értek egyet.

Tudom, nagyon sok interjúkérés érkezett. (Sz{m szerint ötven-

egy – a szerző.) A Magyarorsz{gnak azért mondtam igent, mert első-

ként jelentkezett. Magam is úgy érzem, nem hallgathatok tov{bb.

Hallgat{somat sokan félreérthetik, sőt félre is magyar{zz{k. „

– Tal{n nem illik, mégis felteszem a kérdést, milyen jellegű az Ön be-

tegsége?

– Először is, a múlt év őszén megbénult a jobb kezem hüvelyk-

és mutatóujja. Műtétet hajtottak rajta végre, s a kezem lassan javul,

de még mindig nem tudom haszn{lni. Nem tudok fogni, írni, és ez

nagyban akad{lyoz a munk{ban. Ezenkívül persze sz{mos nyava-

ly{m van, amelyek részben a korral j{rnak, részben pedig nem egé-

szen nyugodalmas életem sor{n, az illegalit{sban és később a bör-

tönben szereztem őket. Most, hogy itt beszélgetünk, tapasztalhatja,

nehezen kapok levegőt, s vannak m{s bajaim is: emiatt sok gyógy-

szert kell szednem, s azok hat{sa sem kellemes. Zavarja a koncentr{lt

munk{t. De nem akarom sajn{ltatni magam, erre nincs semmi szük-

ség. Én röstellem a legjobban, hogy ilyen helyzetben vagyok, de ezen

semmilyen hat{rozattal nem lehet segíteni. Ezért is jeleztem az Elnö-

ki Tan{csnak, az Orsz{ggyűlésnek és a Hazafias Népfrontnak, hogy

egyelőre nem tudok részt venni a munk{ban. Az orvosok is csak heti

egy-két alkalommal, igen rövid munk{t engedélyeznek sz{momra.

– Ne, hagyjuk abba a beszélgetést? Hiszen a mai napra engedélyezett

penzumot Ön m{ris túllépte, s nem szeretném túls{gosan kif{rasztani.

– Engem a beszélgetés nem zavar, ennél sokkal kellemetlenebb

a passzivit{s. Be szoktam vallani az orvosoknak, hogy néha kirúgok

a h{mból, s egy-egy ór{ra bejövök.

– Noha a jelen kérdései rendkívül izgalmasak, mielőtt ezekre r{tér-

nénk, szeretnék visszanyúlni az időben, s ha Ön is egyetért vele, a kor{bbi

történéseken {t közelítenénk a m{hoz.

– Csak tessék.

– Ön a koncepciós perek egyik {ldozata volt. Kérem, beszéljen a letar-

toztat{s{t megelőző időszakról. Péld{ul arról, milyen viszonyban volt R{ko-

si M{ty{ssal, a p{rt akkori főtitk{r{val. Tapasztalt-e megkülönböztetést

azokkal szemben, akik nem a moszkvai emigr{cióból tértek haza?

– R{kosi M{ty{ssal életemben először a szegedi Csillagbörtön-

ben tal{lkoztam, úgy emlékszem, 1934-ben. (K{d{r J{nost először 1931.

november, 10-én tartóztatt{k le, s hosszabb vizsg{lati fogs{g ut{n kétévi

fegyh{zra ítélték. Büntetésének egy részét a gyűjtőfogh{zban, majd pedig a

szegedi Csillagbörtönben töltötte.)

– Tudtak Önök egym{sról? Tudta-e R{kosi, hogy K{d{r J{nos, az ille-

g{lis p{rt ifjús{gi szervezetének egyik vezetője?

– Akkor nem ezen a néven voltam ismert, de ő pontosan tudta,

hogy ki vagyok. Az én igazi nevem Csermanek J{nos, de az illegali-

t{sban haszn{ltam a Lupt{k és a K{d{r nevet is. Ezt az utóbbit azt{n

1945 ut{n belügyminiszteri engedéllyel véglegesítettem.

– Szóval a szegedi Csillagban ismerkedtek, meg R{kosival?

– Igen, ő akkor m{r évek óta ott ült. A szegedi Csillagbörtönben

saj{tos volt a kommunista rabok elhelyezése, még az őreink is be vol-

tak z{rva. Amikor felvezettek bennünket az emeleti szintre, ott két

dupla r{cs z{rta el a folyosót. Az első mögé anyaszült meztelenül

kellett belépni. Ott megkaptuk a rabruh{t, és beléphettünk a m{sodik

r{cs mögé, ahol a többi rab v{rt minket. Kív{ncsiak voltak r{nk. Egy

tucatnyi ember volt ott, vagy tal{n több is. Az ismerkedésnél majd-

nem hib{t követtem el. Tudtam, hogy R{kosi is ott van, s v{rtam a

vele való személyes tal{lkoz{st. Szóval ott {llt jó néh{ny politikai rab,

s a csoport közepén megl{ttam egy nagyon jó tart{sú, magas, derék

embert. Én ilyennek képzeltem R{kosit, s azt hittem, ő az. Mielőtt

megszólalhattam volna, egy alacsony, kövérkés ember lépett hozz{m,

s kezét nyújtva bemutatkozott: R{kosi M{ty{s vagyok. Mondhatom,

nagyon örültem, hogy nem siettem el a dolgot a megszólít{ssal.

– Kor{bban nem tal{lkoztak, nem ismerték egym{st?

– Nem, holott a gyűjtőfogh{zban az előző évben még éhség-

sztr{jkot is folytattam érte, a többi kommunista rabbal együtt. Ott is

az volt a szok{s, azzal tiszteltek meg bennünket, hogy a nevünk mel-

lé odaírt{k: kommunista. A sztr{jk két hétig tartott, de az ötödik vagy

hatodik napon n{lam, az orvosi vizsg{lat alapj{n mesterséges t{pl{-

l{st alkalmaztak.

– Mi volt a sztr{jk célja?

– Elsősorban amiatt tiltakoztunk, hogy R{kosit, akinek vége felé

j{rt a nyolc és fél éves fegyh{zbüntetése, nem akart{k szabadon en-

gedni, hanem újabb pert akartak indítani ellene. De voltak saj{t köve-

teléseink is: a fogh{zviszonyok és a politikai foglyokkal való b{n{s-

mód javít{sa. Úgy emlékszem, az ítélethirdetés előtt mindenki élhe-

tett a sp{jzol{s lehetőségével. Az őrök a környékbeli fűszeresnél v{-

s{rolt{k be azt, amit kértünk, rendszerint a hét végén, pénteken vagy

szombaton. Éppen aznap kezdtük az éhségsztr{jkot, s képzelje, az őr

meghozta a kenyeret, a szalonn{t és valami zöldfélét hozz{, amiben a

börtönben nagy hi{ny volt. Mondtam az őrnek, ne tegye be a cell{ba:

amit hozott, mert én éhségsztr{jkot folytatok. Csak nem gondolj{k,

mondtam, hogy én itt föl-al{ j{rk{lok, maguk meg lesik a cirklin,

hogy mi történik. Ha mégis otthagyj{k, kiv{gom az ablakon. Mivel

nem vitték el, meg is tettem. Az őr az ablakcsörömpölésre jött be.

Emiatt azt{n összkedvezmény-megvon{st és külön büntetést kap-

tam.

– Az mit jelentett?

– Először is két hét kemény fekhely, négy hónapi sétamegvon{s,

azt{n elvették a könyvet, a füzetet, az íróeszközöket. Hat nap sötét-

z{rka is j{rt vele. A kenyeret, a szalonn{t oda is betették. A rozscipót,

aminek hej, de jó illata volt, p{rn{nak haszn{ltam, s azt{n m{snap

kiadtam. Többet nem kísérleteztek vele. Az egyik nap arra lettem fi-

gyelmes, hogy a fogh{z túlsó sz{rny{ban valaki nagyon ki{ltozik.

Kérdeztem az őröket, mi történik ott? Tőlük tudtam meg, hogy egyik

rabt{rsunk, akitől megvont{k a kedvezményeket (se munka, se l{to-

gató, se séta vagy könyv), a mag{nyt nem bírta, s szegény bedilizett.

Szó szerint belepusztult a fogs{gba.

– A jelszabadul{s ut{n azt{n hol tal{lkozott R{kosival?

– Mi, akik itthon voltunk, tudtunk R{kosiék későbbi sors{ról, s

felnéztünk a moszkvai emigr{nsokra. Közülük többen, és nemcsak

R{kosi, Vas Zolt{n, sok{ig börtönben ültek, majd emigr{cióban vol-

tak, ezért nem ismerték a hazai viszonyokat. R{kosi emiatt gyakran

hívatott engem, s kért, hogy inform{ljam őt különböző dolgokról.

– Hol dolgozott Ön akkor?

– Én 1945 elején főkapit{ny-helyettes voltam Budapesten, ebbe

a pozícióba úgy jutottam, hogy Vas Zolt{n, tudtom nélkül, kinevezte-

tett a Budapesti Nemzeti Bizotts{ggal. Azt mondta nekem Vas, hogy

a volt kisgazdap{rti, és 1944-től a KMP katonai bizotts{g{ban műkö-

dő Sólyom L{szlót, javasolja főkapit{nynak, akiről valamennyien

tudtuk, hogy velünk tartó, korrekt ember. A rendőrség politikai osz-

t{ly{nak, vezetője pedig Péter G{bor lett. Vas kezembe nyomott egy

papírt. Kérdeztem, h{t ez meg mi, mire ő azt felelte: ez a kinevezé-

sed, főkapit{ny-helyettes vagy. Így lettem én főkapit{ny-helyettes,

ami nem sok{ig tartott, mert később egy rövid ideig, a p{rt k{derosz-

t{ly{t vezettem, majd 1945 novemberében budapesti titk{r, végül –

1946 őszén, az MKP III. kongresszus{n – a p{rt főtitk{rhelyettese let-

tem. (Sólyom L{szló kisgazdap{rti, antifasiszta be{llítotts{gú katonatiszt-

ként 1942-ben került kapcsolatba a Kommunist{k Magyarorsz{gi P{rtj{val,

s a p{rt katonai bizotts{g{nak tagja, a fegyveres ellen{ll{s egyik vezetője lett.

1950-ben koholt v{dak alapj{n letartóztatt{k és kivégezték. 1955-ben rehabi-

lit{lt{k.)

– Mi volt az Ön szakm{ja a h{ború előtt?

– Írógépműszerésznek tanultam. Az akkor elit szakma volt, ta-

l{n h{romsz{zan lehettünk az egész orsz{gban. De h{t nem sok{ig

dolgozhattam, mert hamar kiderült rólam, hogy ki vagyok. Így az-

ut{n voltam segédmunk{s egy szőnyegkereskedőnél, dolgoztam es-

ernyőkészítőnél, szóval, mikor mi adódott.

– Térjünk vissza még az Ön és R{kosi kapcsolat{ra. Hogyan alakult a

viszonyuk később, amikor Ön m{r a Politikai Bizotts{g tagja és főtitk{rhe-

lyettes volt?

– R{kosi gyakran hívatott engem, s kért t{jékoztat{st a magyar

viszonyokról, amit hosszú t{volléte miatt nem ismerhetett. Ennek el-

lenére azt kell mondanom, hogy én v{ltozatlan tisztelettel néztem

R{kosira. Ő a börtönviselt embereknek felaj{nlotta a pertut, amit én

visszautasítottam. Azt mondtam neki, ha akarja tegezhet, de én, m{r

csak az életkori különbség miatt sem tegezem vissza. Így alakult ki,

hogy ő tegezett, én pedig mag{ztam. A p{rt k{deroszt{ly{nak veze-

tőjeként, majd később budapesti titk{rként és főtitk{rhelyettesként

szoros munkakapcsolatban voltunk. Mély emberi kapcsolat azonban

nem alakult ki közöttünk. Ennek ellenére bíztam és hittem benne.

Egészen a Rajk-ügy korai szakasz{ig.

– Ismerték egym{st Rajk L{szlóval az illegalit{s éveiben?

– Mi nem ismertük egym{st. Hol egyikünk, hol m{sikunk volt

letartóztatva, s az vett részt a p{rtmunka ir{nyít{s{ban, aki éppen

szabadon volt kettőnk közül. Természetesen, tudtunk egym{sról. Én

nagyon becsültem őt. Személyes kapcsolatba csak a felszabadul{s

ut{n kerültünk. Rajkot 1944 decemberében letartóztatt{k. A p{rt

megbízottai felkeresték a b{tyj{t, Rajk Endre nyilas {llamtitk{rt, s ar-

ra kérték, mentse meg a testvére életét. Az ő segítségével sikerült el-

érni, hogy Rajk L{szló ügyét ne katonai, hanem polg{ri bírós{g t{r-

gyalja. Így h{rult el a feje fölül a hal{los ítélet veszélye. Rajkot Sop-

ronkőhid{ra, majd onnan Németorsz{gba vitték. Egy ideig nem tud-

tuk, él-e. Azt{n 1945 m{jus{ban előkerült, gyalog jött; haza Németor-

sz{gból.

Vizsg{lati jelentés a gyűjtőfogh{zban

lezajlott éhségsztr{jkról az

Igazs{gügyminisztériumhoz

I. betétív 35.579/1934. IM IV. sz{mhoz!

VI. Ügyoszt{ly

A budapesti kir. orsz{gos gyűjtőfogh{zban büntetésüket töltő kommunis-

ta letartóztatottak az 1934. évi június hó 7. napj{n nyilv{nvalóan előzetes

megbeszélés ut{n és külső ir{nyít{sra – demonstratív éhségsztr{jkba kezd-

tek, amiben 25 letartóztatott vett részt.

A budapesti főkapit{nys{g {ltal folytatott nyomoz{s adatai szerint a

sztr{jk összebeszélésszerűen, tov{bbított jelad{s, illetve utasít{s eredménye-

képpen kezdődött.

Gyanú merült fel arra is, hogy a sztr{jkot a kommunista „Vörös Segély”

funkcion{riusai ügyvédi képviseleti megbíz{s felhaszn{l{s{val és leple alatt

készítették elő, erre azonban sem személyi, sem t{rgyi adat nem volt besze-

rezhető.

A kikérdezett sztr{jkolók előadt{k, hogy a sztr{jk a „politikai” foglyokkal

szemben túl szigorúan érvényesített fegyh{zszab{lyok ellen ir{nyul és az a

céljuk vele, hogy helyzetükön könnyítsenek.

A budapesti kir. ügyészség a Luk{cs Jenő és sztr{jkoló t{rsai ellen az {l-

lam és t{rsadalmi rend erőszakos felforgat{s{ra ir{nyuló vétség miatt hiva-

talból teljesített nyomoz{st, a 80461/kü/1934. sz{mú hat{rozattervezet sze-

rint, a Bp. 101. §-{nak 3. pontja alapj{n megszüntetni sz{ndékozik, mert a

nyomoz{s adatai az eredményes v{demelés jogi és ténybeli előfeltételeinek

biztosít{s{ra nem elegendők.

A keb. t. IV. ügyoszt{ly esetleges intézkedés végett azért tette {t az ügy-

iratokat a VI. ügyoszt{lyba, mert a nyomoz{s sor{n kikérdezett kommunista

letartóztatottak különböző panaszokat adtak elő.

E panaszok a következők:

1. A 8 hónapi fogh{zbüntetésre ítélt Németh Mih{ly kijelentette, hogy ő

azért kezdett éhségsztr{jkot, mert a t{pl{lékot kevesli és mert kevés az ol-

vasm{ny. Séta közben egyik rabt{rsa fülbesúg{ssal hívta fel őt a sztr{jkra.

2. Az 1 évi fogh{zbüntetésre ítélt Szabó J{nos azért vett részt az éhség-

sztr{jkban, mert a többi kommunista letartóztatottal együtt őt is fegyelmi

büntetéssel sújtott{k, s ebből folyóan elvették tőle az olvasnivalót s nem ad-

tak részére beszélgetési engedélyt sem. A sztr{jkra egyik ismeretlen rabt{rsa

a z{rk{j{ba bedobott cédul{val hívta fel.

3. A 6 hónapi fogh{zbüntetésre ítélt Varga Istv{n azért vett részt a mozga-

lomban, mert séta alkalm{val egyik rabt{rsa fülébe súgta, hogy kezdjen éh-

ségsztr{jkot.

4. Az 1 évi és 18 napi fogh{zbüntetésre ítélt Kőnig Ferenc a Népszava hír-

lapírója azért kezdett éhségsztr{jkba, mert ezzel tiltakozni akart a politikai

foglyokkal szemben alkalmazott b{n{smód ellen.

5. A 3 évi és 8 hónapi fogh{zbüntetésre ítélt Kiss K{roly rokonszenvből

csatlakozott a mozgalomhoz, mert hallotta, hogy t{rsai megkezdték az éh-

ségsztr{jkot.

6. A nem jogerősen 2 évi és 2 hónapi fegyh{zbüntetésre ítélt Zbiskó József

a fegyh{zban lévő tűrhetetlen {llapotok és a rossz t{pl{lék miatt kezdett éh-

ségsztr{jkot.

7. A 4 hónapi fogh{zbüntetésre ítélt Béres György t{rsaitól hallotta, hogy

a rossz b{n{smód miatt éhségsztr{jk tört ki, ehhez ő is csatlakozott, s kijelen-

tette, hogy azt addig folytatja, amíg követeléseiket nem teljesítik.

8. A 10 hónapi fogh{zbüntetésre ítélt Sebes György azért vett részt a

sztr{jkban, mert a t{pl{lékot ehetetlennek tartja. Kijelentette, hogy addig

sztr{jkol, amíg kív{ns{gaikat nem teljesítik (ezek: javíts{k meg az ell{t{st,

engedjék meg, hogy a könyvpiacon megjelenő könyvekből kaphasson,

hetenkint fürödhessék és z{rkat{rsat kapjon)

9. A 2 évi és 2 hónapi fegyh{zbüntetésre ítélt Baksa József előadta, hogy

az éhségsztr{jkról – annak megkezdése előtt m{r m{sfél héttel előbb értesült.

Ugyanis mikor egy ízben a sét{ról visszakísérték z{rk{j{ba, ott egy cédul{t

tal{lt, amelyben az éhségsztr{jkban részvételre hívt{k fel.

10. Az 1 évi fogh{zbüntetésre ítélt Lőwinger Ferenc azért vett részt az éh-

ségsztr{jkban, mert sérelmesnek tal{lja, hogy ő a közönséges bűncselekmé-

nyek miatt elítélt rabokkal egyenlő elb{n{sban részesül, s mert rossznak tart-

ja a t{pl{lékot.

11. A nem jogerősen 2 évi és 6 hónap szabads{gvesztés büntetésre ítélt

Kukella S{ndor azért csatlakozott a mozgalomhoz, mert 1934. jún. 3-{n az

éhségsztr{jkra felhívó cédul{t tal{lt z{rk{j{nak asztal{n. A fürdőben arról ér-

tesült, hogy a kommunista letartóztatottak a közönséges bűntettesektől elkü-

lönítésük végett kezdtek sztr{jkba.

12. A nem jogerősen 10 hónapi fogh{zbüntetésre elítélt Hörömpő Mih{ly

előadta, hogy 1934. évi jún. 6-{n délut{n és 7-én reggel fogolyt{rsai adtak jelt

a sztr{jk megkezdésére azzal, hogy mindkét kezüket a gyomrukra tették. Őt

még letartóztat{sa előtt kiokított{k az ilyen jel értelmére.

13. Az 1 évi fogh{zbüntetésre ítélt, s 8.477 törzskönyvi sz{mú Rosinger

Andor előadta, hogy ő az oszt{lyvezetőtől értesült az éhségsztr{jk megkez-

déséről. Erre elhat{rozta, hogy ő is csatlakozik sztr{jkoló t{rsaihoz.

14. A 6 hónapi fogh{zbüntetésre ítélt Horv{th József azért vett részt az

éhségsztr{jkban, mert az 1934. évi jún. 3-{n reggel az éhségsztr{jkra felhívó

cédul{t tal{lt z{rk{j{nak asztal{n. A cédula szerint azért kell éhségsztr{jkot

kezdeni, mert a b{n{smód és a t{pl{lék nem kielégítő.

15. A 2 évi és 8 hónapi fegyh{zbüntetésre ítélt Neumann Jenő séta köz-

ben, egy mögötte haladó rabt{rs{tól értesült 1934. jún. 6-{n délut{n az éh-

ségsztr{jk megkezdéséről.

II. betétív a 35.579/1934. IM IV. sz{mhoz

16. A 2 évi fegyh{zbüntetésre ítélt Csermanek J{nos előadta, hogy követe-

léseikről egy 8 pontban össze{llított ultim{tumot szerkesztett, s azt Czibere

Zsigmond oszt{lyvezető fegyőrrel juttatta el az igazgatós{ghoz.

17. A 2 évi fegyh{zbüntetésre ítélt Moln{r L{szló kijelentette, hogy a

gyűjtőfogh{zban uralkodó embertelen b{n{smód miatt kezdett éhségsztr{j-

kot.

A nyomoz{s sor{n az elj{ró titkosrendőrök Moln{r L{szló, Csermanek

J{nos, Pór Gergely, Kajli József, Rudas Ervin, Grüngold P{l, Kifut Istv{n,

Haracsi Mih{ly, Luk{cs Jenő és Baksa József kommunista elítéltek füzeteiben

feljegyzéseket tal{ltak a letartóztatottak követeléseiről, melyek közül Haracsi

Mih{ly feljegyzései a legfigyelemreméltóbbak. Ezeknek a feljegyzéseknek

egy része szó szerint a következő:

„Az igazs{gügyminisztérium a Bp-hez híven még a kilencvenes években

kiadta a fennhatós{ga al{ tartozó fegyh{zak h{zszab{lyait, melyek hivatva

vannak a fegyencek, teh{t a Btk. ellen a legsúlyosabban vétő bűnözők életét

a fegyh{zak keretein belül szab{lyozni.

Mi, a gyűjtőfogh{z politikai letartóztatottjai azt tapasztaljuk, hogy a 40-50

évvel ezelőtt hozott közönséges (élet, vagyon stb. ellen) bűnözőkre alkalma-

zott fegyh{zszab{lyok 1934-ben a fenn{lló t{rsadalmi rend közel tíz éve tar-

tó és soha nem tapasztalt mértékben érezhető gazdas{gi krízisek kiv{ltotta

politikai mozgalmak résztvevőire még szigorított form{ban vannak érvény-

ben. Többek közt p{r példa.

Míg a közönséges bűnözők csak az éjjeli időtartamra vannak lez{rva, ad-

dig felső parancsra a politikaiak z{rk{i nappal is kulcsra vannak lez{rva, ami

sokszor azt eredményezi, hogy míg a közönséges bűnözők az ételt idejében

melegen kézhez kapj{k, addig a kulcsra lez{rt politikai foglyok élelmét egy-

szerűen a küszöbre teszik és majd csak akkor szedi fel félig kihűlve a kü-

szöbről, ha a lez{r{st sorban végző őr odaér az ő cell{j{hoz. A közönséges

bűnözőknek alkalom adódik arra, hogy időközönként rabt{rsaival elbeszél-

gethessen, azokkal érintkezhessék. Ez a politikai letartóztatottakn{l kiz{rt

dolog, mert az őrszemélyzetnek ki van adva, hogy a politikaiakra különösen

szigorúan kell ügyelni, hogy azok egym{ssal ne érintkezhessenek. Ezt azért

is könnyű végrehajtani, mert hisz a politikai letartóztatottak szétosztva (egy-

egy oszt{lyon 8-10 ember) vannak és ezek ellenőrzése könnyebb, mint a töb-

bi a 80-90 bűnözőé. Egy m{sik példa a z{rka és testkutat{s. Míg a közönsé-

ges bűnözőknél, kik között természetesen előfordul rabló és gyilkos, egy-

esetleg kéthavonta kutatj{k ki a z{rk{t, addig a politikai letartóztatottakn{l

előfordul, hogy hetenkint h{romszor tartanak kutat{st, s ez a kutat{s sok-

szor vérig sértő módon történik. Előfordult m{r sokszor, hogy az őr a cella

közepén mezítelenre vetkőztette a különben érettségizett, de azonkívül is

magas műveltséggel bíró politikai letartóztatottat, hogy még a l{ba közé is

benézzen. Különben az sem ritkas{g, hogy az őrparancsnok személyesen jön

kutatni, miközben gúnyos és sértő megjegyzéseket tesz a politikai letartózta-

tott személyét és t{rgyait illetően. Azonkívül még főtiszti kutat{saink is van-

nak időközönkint. Itt megjegyezzük, hogy a közönséges bűnözőknél sem

tiszti, sem főtiszti kutat{s nincs. De mi még a közönséges bűnözőkkel sem

szabad hogy érintkezzünk. Előfordult, hogy egy közönséges bűnöző egy

papírdarabot {t akart adni egy politikai letartóztatottnak. Ezt egy őr észre-

véve, őt elő{llította. A közönséges bűnöző meglepődve, hogy ilyen csekély-

ségért őt elő{llítj{k, holott a h{zjog szok{saiban ilyen csekélységért nem

szoktak elő{llítani, megkérdezte úgy az őrt, mint a főfegyőrt, hogy miért {l-

lítj{k ilyen semmiségért elő, az volt az egyöntetű v{lasz, „ha nem kommu-

nist{nak akarta volna adni, akkor nem lett volna elő{llítva! Nem tudja maga

azt, hogy kommunist{val nem szabad érintkezni?”

Ebből a p{r péld{ból is l{tható, hogy a politikai letartóztatottakra a kö-

zönséges bűnözőkre hozott fegyh{zszab{lyokat még szigorítottabb fórm{-

ban alkalmazz{k, de a politikaiaknak meglévő engedményeket is annyira

megszigorítj{k (pl. könyvcenzúra), hogy tűrhetetlen a helyzetünk.

Ezért mi politikai letartóztatottak helyzetünk megjavít{s{ra m{s utat nem

tal{lva, kényszerítve érezzük magunkat al{bb fel{llított követeléseinkért a

végső fegyverrel harcba sz{llni és több felsorolt követeléseinkért a végsőkig

kitartani.

Követeljük:

I. a) A politikai letartóztatottaknak a közönséges bűnözőktől szétv{lasz-

t{s{t és egy helyen összpontosít{s{t.

Kív{natra cellat{rs engedélyezését.

A cell{ban elvégezhető mag{nmunk{k, pl. festés, lombfűrész, agyag-

munka engedélyezését és durva hang kiküszöbölését.

II. a) Az élelmezés megjavít{s{t. A főzelékféléknek az idegen részektől

való megtisztít{s{t (pl. a lencsefőzelékben mindenesetben a következő ide-

gen t{rgyak tal{lhatók: {rpa, kukorica, zab, kavics, homok és nagy mennyi-

ségben konkoly).

b) Az élelmezés egyhangús{g{nak és ízetlenségének megszüntetését (elő-

fordul, hogy délben lencse, este pedig bab vagy az ellentéte, különösen a

burgonyaleves vagy főzelék, m{r a színe visszariaszt, az íze pedig borzasztó

kellemetlen, a tészta sok esetben főtlen, de minden esetben tal{lható benne

olyan, ami a kondér oldal{hoz tapadt és onnét idegen t{rgyakkal együtt v{lt

le).

III. betétív a 35.579/1934. IM IV. sz{mhoz

c) Követeljük a politikai. foglyok részére a rendszeres élelmiszercsomag

bead{s{t engedélyezni. Politikai letartóztatottak között sok a vidéki, akiknek

hozz{tartozói pénzsegélyt küldeni nem bírnak, ellenben élelmiszert küldeni,

azt bírnak.

d) A h{z ne {rusítsa élelmicikkeit a foglyoknak dr{g{bban, mint az kint

szabad kereskedelemben beszerezhető. (Mint ez pl. a tél folyam{n történt,

ahol kilónkénti {rn{l 8-10 fillér eltérés volt, ha a szalonn{t kintről vagy a

h{ztól kaptuk.)

III. a) Követeljük, hogy a cenzúra mindazokat a könyveket beengedje,

amelyek kint szabadon {rusíthatók.

b) Azon a címen, hogy jegyzetek vannak a könyvekben, csak azon eset-

ben küldesse letétbe, ha azok a jegyzetek tiltott értesítéseket tartalmaznak.

Ha a jelzések a könyv tartalm{hoz széljegyzetek, azok visszautasít{sa azért

sem indokolt, mert hiszen azzal a h{z szab{lyai nincsenek megsértve, de

meg a letartóztatottak hozz{tartozóinak nem {ll könyvt{r a rendelkezésére,

hogy azokban v{logathasson. De azon kívül az eddigi gyakorlat szerint a

cenzúra sokszor érthetetlenül kifog{stalan írók {rtatlan szórakoztató műveit

is letétbe küldte és előfordult, hogy a heti 5 db könyvből h{rmat, sőt négyet

is elvitt..

c) Követeljük, hogy a cenzúra {ltal beengedett könyveket tetszés szerint

mennyiségben, de legal{bbis 10 kötet erejéig magunkn{l tarthassuk. Ezt an-

n{l is ink{bb, mert a tudom{nyos könyvek nagy része egyik a m{sik{ra utal,

vagy m{s műből idéz,

d) Követeljük, hogy az írószer tart{si engedély kiterjedjen az irón és tör-

lőgumira is és hogy a kiolvasott levelek szintén tetszés szerinti ideig n{lunk

maradhassanak, valamint v{ltófehérneműt és felsőruh{kat és {ltal{ban

mindazokat a t{rgyakat, amelyek a szab{lyok értelmében a h{zba bejöhet-

nek, a z{rk{ban tarthassuk.

Mi politikai letartóztatottak azon jogviszonylatból indulunk ki, hogy év-

sz{zados joggyakorlat alapj{n a politikai letartóztatottak mindig megkülön-

böztető b{n{s-: módban részesültek, őket a legkíméletlenebb ellenfelek sem

igyekeztek a közönséges bűnözőkhöz lealacsonyítani, még kevésbé a közön-

séges bűnözőkre hozott rendszab{lyokat a politikai letartóztatottakra meg-

szigorítva alkalmazni.

Sajnos, a hum{nusnak nevezett XX. sz{zad harmincas éveiben még kény-

szerítve vagyunk legelemibb jogainkért, azért, hogy a rettenetes fegyh{zsza-

b{lyok ne tegyenek bennünket idegileg teljesen tönkre, szellemileg ne tom-

pítsanak agyon, fizikumunk ne roppanjon össze, ehhez a rettenetes védelmi

eszközhöz fordulni, de kitartunk a végsőkig, mert így még kegyetlenebb. Az

éhségsztr{jkot csak azon esetben vagyunk hajlandók abbahagyni, ha követe-

léseink teljesítve vannak.

Követeljük:

I. a) A politikai letartóztatottaknak a közönséges bűnözőktől való elkülö-

nítését.

b) Kív{natra cellat{rs engedélyezését.

c) A cell{ban elvégezhető mag{nmunk{k (pl. festészet, lombfűrészet,

agyagmunk{k stb.) engedélyezését.

d) Által{ban a letartóztatottakkal szemben haszn{lt durva hangnem ki-

küszöbölését.

e) R{cs nélküli beszélőt félórai időtartalommal.

II. a) Az élelmezés feljavít{s{t, a főzelékféléknek az idegen részektől való

megtisztít{s{t.

Az élelmezés egyhangús{g{nak és ízetlenségének megszüntetését.

Követeljük a politikai letartóztatottak részére a rendszeres élelmiszer-

csomag bead{st engedélyezni.

d) A h{z ne {rusítsa saj{t termelésű élelmi cikkeit a foglyoknak dr{g{b-

ban, mint azt a szabad kereskedelemben {rusítj{k.

III. a) Követeljük, hogy a cenzúra mindazokat a könyveket beengedje,

amelyek könyvkereskedésben szabadon {rusíthatók.

b) Azon a címen, hogy jegyzetek vannak a könyvekben, csak azon eset-

ben tiltható le, ha azok a jegyzetek tiltott értesítéseket tartalmaznak.

c) Követeljük, hogy a cenzúra {ltal beengedett könyveket tetszés szerinti

mennyiségben, de legal{bbis 10 kötet erejéig magunkn{l tarthassunk.

d) Követeljük, hogy az írószertart{si engedély kiterjedjen az irón és törlő-

gumira is és hogy a kiolvasott levelek szintén tetszés szerinti ideig n{lunk

maradhassanak, valamint v{ltófehérneműt és felsőruh{t, s {ltal{ban mind-

azokat a t{rgyakat, amelyek a szab{lyok értelmében a h{zba bejöhetnek,

magunkn{l tarthassuk.

B{r nyilv{nvaló, hogy a fentebb nevezett kommunista letartóztatottak a

gyűjtőfogh{zban 1934. június hav{ban rendezett éhségsztr{jkot nem az

előadm{nyban ismertetett panaszok miatt kezdték, s annak okai m{s forr{s-

ból erednek, érdemi {ll{sfoglal{s előtt a panaszokat és kív{ns{gokat felvil{-

gosító jelentéstétel végett közölni kell a gyűjtőfogh{z igazgatós{g{val.

A „Szent Korona” nevében

A budapesti kir{lyi büntető törvényszék az {llam és t{rsadalom törvényes rend-

jének erőszakos felforgat{s{ra és megsemmisítésére ir{nyuló bűntett miatt

Csermanek J{nos és t{rsai ellen megtartott nyilv{nos főt{rgyal{s alapj{n meghozta a

következő ítéletet:<

Az ítélet v{zlata, Csermanek J{nos és t{rsai ügyében

Veszélyes utakon

K{d{r J{nos önvallom{sa

1944-ben, amikor a Vörös Hadsereg hat{rainkhoz közeledett, a p{rtveze-

tés úgy döntött, hogy kapcsolatot kell keresnünk a Szovjetunióban élő ma-

gyar kommunista vezetőkkel. E célból valakinek Jugoszl{vi{ba kellett men-

nie és Tito partiz{njainak segítségével eljutnia a szovjet csapatokhoz. Én v{l-

lalkoztam az útra, amelyet nagy körültekintéssel- amennyire az akkori kö-

rülmények között lehetett – meg is szerveztünk. Magyarorsz{gon tartózko-

dott Titóék küldötte; egy asszony, aki azzal a feladattal érkezett, hogy keres-

sen kapcsolatot a magyar kommunist{kkal, ami sikerült is neki. Vele indul-

tam el. Éjjel értünk a hat{rhoz, ahol az erdőben a németek elfogtak bennün-

ket. Nem tudtak velünk mit kezdeni, s ezért {tadtak a helybeli csendőrök-

nek, akik, minthogy tiltott hat{r{tlépéssel v{doltak és ez nem r{juk tartozó

ügy volt, tov{bb küldtek a pécsi kémelh{rító embereihez. Kihallgat{sunkkor

ott is csak azt mondtuk el, amit m{r a németeknek és a csendőröknek is elő-

adtunk: hogy Budapesten ismerkedtünk meg, s mivel a nő jugoszl{v {llam-

polg{r, én elhat{roztam, hogy vele megyek Jugoszl{vi{ba, de mert útlevelem

nem volt, így {t akartunk szökni a hat{ron. Ezt a tényt teh{t el is ismertük.

Pécsett azonban r{jöttem, hogy a kémelh{rító ennyivel viszont nem elégszik

meg. Az újabb kihallgat{sn{l ugyanis elkezdték – mivel papírjaim szerint

Lupt{k J{nos tizedes voltam –, hogy biztosan „kommunista” vagy „szöke-

vény” vagyok. Úgyhogy jobbnak l{ttam a vallom{somat megtoldani még

azzal, hogy azért akartam {tmenni a hat{ron, hogy Titóékhoz csatlakozzam

és harcoljak a hitlerist{k ellen. Ezt m{r elfogadt{k beismerésnek, mert ez

m{r olyasmi volt, amit elhittek. Ennek alapj{n m{r elkészíthették a jegyző-

könyvet és többet nem foglalkoztak velem.

Ezt követően Pécsről felhoztak a kémelh{rító központj{ba, a Hadik lak-

tany{ba. Ez sz{momra nem kis izgalommal j{rt, mert 1942 óta – mint a

kommunista p{rt titk{r{t – a vezérkari főnökség hírhedt VKF 2. defenzív al-

oszt{lya körözött. Ez az oszt{ly pedig csak egy emelettel volt lejjebb, mint

ahol az én kihallgat{som zajlott. Amikor a helyszínre kísértek, a lépcsőh{z-

ban – ahol egyébként mindig nagy volt a forgalom – úgy fordulgattam, ne-

hogy az ott közlekedő detektívek valamelyike felismerjen.

Engem bírós{g elé {llítottak, a jugoszl{v asszonyt pedig egyszerűen in-

tern{lt{k.

Ügyemet a magyar vezér kari bírós{g t{rgyalta. Megkérdezték:

– Beismeri, hogy Jugoszl{vi{ba akart szökni?

– Beismerem.

– Miért akart {tszökni a hat{ron?.

– H{t azért< – s megismételtem a m{r kor{bban elmondottakat.

– Nem szégyelli mag{t, haza{ruló!

– Dehogy vagyok én haza{ruló. Maguk miért nem tettek valamit 1944.

m{rcius 19-én? Ha tettek volna, akkor most nem kellett volna {tmennem Ju-

goszl{vi{ba<

Ez ut{n a v{lasz ut{n rögtön abbahagyt{k tov{bbi faggat{somat. Az ítélet

meghozatal{hoz kerestek egy olyan paragrafust, amelynek alapj{n 2-10 évig

terjedő fegyh{zra lehetett ítélni. Az alacsonyabb büntetést szabt{k ki r{m: a

két év fegyh{zat. Az ítélet kihirdetésekor az egyik öreg t{bornok „meleg

hangú” beszédet tartott. Azt mondta: „<nem elveszett ember, s ha megbe-

csüli mag{t, még katonai rangj{t is visszanyerheti”. Majd megfosztottak a ti-

zedesi rangomtól. B{r sohasem voltam katona, de h{t a hamis papírjaim

alapj{n ez volt a rendfokozatom. Úgy l{tszik, katon{san viselkedtem, ha úgy

vélték, hogy a rangomat még visszanyerhetem. Ezzel a t{rgyal{s be is volt

fejezve.

Az ítéletbe belenyugodtam, eszem {g{ban sem volt fellebbezni. Örültem,

hogy így megúsztam anélkül hogy kiderülne, valój{ban ki vagyok.

A Conti (ma Tolnai Lajos) utcai börtönben töltöttem büntetésemet. Ami-

kor a felvételezéskor bevittek a börtönirod{ba – akkor még nem is voltam

jogerősen elítélve –, a főtörzsőrmester, aki a börtön réme volt, s akit a rabok

röviden csak vaddisznónak neveztek, nagy hangon ordítozott velem: „Ki-

csoda maga?” Én meg szép nyugodtan mondtam a mondók{mat. Az irod{n

dolgozott írnok ként több elítélt rab, összeszokott t{rsas{gnak l{tszottak.

Ugyanazért, amiért a főtörzsőrmester megdühödött r{m, ezek a rabok rög-

tön a p{rtfog{sukba vettek: A főtörzsőrmester majd megpukkadt mérgében.

Az ítélet ut{n is a Conti utcai börtönben maradtam. Egy idő múlva olyan

hírek terjedtek el a foglyok között; hogy a börtön lakóit két csoportban eva-

ku{lni fogj{k. Ez be is következett és az első csoportot szeptemberben vonat-

tal útnak indított{k. Engem ebbe a turnusba osztottak be, de amikor az iro-

d{ban a fentebb m{r említett írnokok a nevemet megl{tt{k a névsorban, ki-

húztak belőle és figyelmeztettek, hogy jelentsek beteget. Még azt is mondt{k,

hogy legal{bb h{rom napig ne menjek ki sét{ra, hogy „kedvenc főtörzsőr-

mesterem”, aki pikkelt r{m – mellesleg ő írt be a list{ra –, ne is l{sson. Köz-

ben majd elmegy a csoport, s ut{na m{r nem tehet semmit.

Megfogadtam tan{csukat. Nem mentem ki a sét{ra és gyengélkedést je-

lentettem. Időközben elindított{k a foglyok első csoportj{t. Amikor azt{n a

főtörzsőrmester néh{ny nap múlva a sét{n{l észrevett, úgy nézett r{m, mint

aki kísértetet l{t, s üvölteni kezdett:

– Maga miért van itt?!

Én meg persze, ahogy szoktam, nyugodt hangon, feleltem:

– Mert itt tartanak, be vagyok z{rva<

– Mag{nak – ordította tov{bb, de nem folytatta, mert észbe kapott, hogy

az udvaron ott sét{lnak a többiek is, így jobbnak l{tta, ha odébb megy, s ott

tombolja ki mag{t.

Így történt azut{n, hogy a m{sodik transzportba kerültem. Ekkor m{r a

rabsz{llít{s célj{ra nem tudtak vagonokat biztosítani, így gyalog mentünk

Budapesttől Kom{romig.

M{r amikor elindultunk, elhat{roztam, hogy útközben megszököm. Tisz-

t{ban voltam azzal, hogy Kom{romban bevagoníroznak és Németorsz{gba,

koncentr{ciós t{borba visznek. Úgy gondoltam, ha nem sikerül, ink{bb itt

lőjék agyon az embert.

Útközben, Nyergesújfalun{l megszöktem.

Míg én a Conti utcai börtönben raboskodtam, szeptemberben Horthy

t{rgyalni akart a kommunist{kkal. Szakasitsot hívatta, és üzent, hogy velem

akar tal{lkozni. Az elvt{rsak ebben a helyzetben nem tudt{k, hogy most mit

csin{ljanak, megmondj{k-e, hogy hol vagyok. Végül úgy hat{roztak, hogy

nem. Szerencsém volt, mert ha közlik a valódi tényeket, a tov{bbi történet

most valószínűleg nagyon rövid lenne. Minderről utólag értesültem, nov-

ember végén, amikor a p{rtvezetéssel ismét tal{lkoztam.

Közben a kintiek akciót indította k a megmentésem érdekében és ügyvé-

det fogadtak, aki a börtönben megl{togatott. A beszélőn bemutatkozott,

hogy ő az én ügyvédem. Ez a tény sz{momra azt bizonyította, hogy az üze-

netem eljutott az illetékesekhez és így értesültek hollétemről.

Az ügyvéd megkérdezte: „Van mag{nak valami betegsége?”

– Semmi különösebb bajom nincs – v{laszoltam –, de ha akarja, gyomor-

fekélyem van, vagy amit ön akar.

– Jó maradjunk ennél – közölte.

Megértettem e p{r szóból is, hogy a büntetésemet akarja megszakíttatni,

„súlyos egészségi {llapotra” való hivatkoz{ssal. Azut{n azt mondta:

– Legyen nyugodt, ne idegeskedjen.

– Amíg meg nem l{ttam mag{t, egész nyugodt voltam.

Mert m{r arra gondoltam, hogy ha újra felbolygatja az ügyemet, lehet,

hogy sz{momra ebből nem sok jó sz{rmazhat. Az ügyvédből nem sok jót

néztem ki. L{ttam rajta, hogy csak az „anyagi ösztönzés”, az akkori meg-

vesztegetés miatt v{llalkozott erre a feladatra. Ha jól emlékszem, 25 ezer

pengőt ígértek neki, ha büntetés-megszakít{ssal kihoz a börtönből. Sőt azt is

mondt{k neki, hogy ah{ny nappal előbb szabadulok, mint ahogy ígéri, any-

nyival több ezrest kap. Persze, hogy mindent megmozgatott, és tényleg, meg

is szerezte az engedélyt. M{r csak a helyőrség parancsnok{nak al{ír{sa hi-

{nyzott, közben azonban október 15-én lezajlott a budapesti nyilas puccs. A

helyőrségparancsnokot rögtön lev{ltott{k, s a helyére egy nyilas került, aki

az engedélyt nem írta al{.

Rövidesen {tsz{llítottak bennünket a Margit körúti fegyh{zba. Ott még

egyszer beszélt velem ez az ügyvéd, akkor mondta el, hogy m{r minden

megvolt, de nem adja fel a reményt. Legyek nyugodt, mire Kom{romba

érünk, meglesz a szabadl{bra helyezés.

– Jó, rendben van – feleltem –, de azért én, gondoltam, majd megprób{lok

m{s úton-módon szabadulni.

Később értesültem arról, hogy a p{rt vezetői Major Tam{st és m{s elvt{r-

sakat gépkocsival elküldték, hogy kutassanak fel. Az orsz{gút ekkor m{r tele

volt különböző menetoszlopokkal. Major végigki{ltozta az orsz{gutat Bu-

dapesttől Sopronig, de senki nem v{laszolt neki. Amikor tal{lkoztunk és el-

mesélte nekem, egyeztettük az időpontot, és kiderült, hogy amikor ő ut{nam

jött, én m{r akkor megszöktem a csoportból.

A t{rsas{g körülbelül 70 rabból és 38 katon{ból {llt; köztünk sok volt a

hal{lraítélt. Mielőtt elindítottak bennünket, visszaadt{k a civil ruh{nkat, a

katon{k egyenruh{ban maradtak. Lassú menetben – ami teljes egy napig tar-

tott – vergődtünk el a pilisvörösv{ri tüzérségi t{borig. Az úton sor katon{k

kísértek bennünket, akikkel beszélgetni is mertünk, ki-ki a szomszédj{val.

Megkérdeztük:

– Mit csin{l, ha szökünk?

– Mit csin{ljak, lőni kell<

– És mag{val mi lesz, hova megy azut{n, ha minket a célhoz kísért?

– Azt nem tudom<

M{sodik nap este Dorogra, harmadnap este pedig Nyergesújfaluba ér-

keztünk.

Úgy intéztük a dolgot, hogy mindig visszafele kellett jönni, mert a legkö-

zelebbi {llom{s messze volt. Dorogon a bíró udvar{ban laktunk, Nyergesúj-

falun a templom körül kerestek egy olyan paraszth{zat, ahol nagy fészer

volt, oda bezsúfoltak bennünket. Az őrök, akiknek r{nk kellett vigy{zniuk,

velünk maradtak, a többi katona r{nk lakatolta a fészert – ami félig volt szé-

n{val – és a h{zban helyezkedett el. Innen persze nem lehetett megszökni.

M{snap reggel, amikor kiengedtek bennünket – rabok és katon{k –, össze

voltunk törve. Éjszaka hideg volt és hogy ne f{zzunk, be{stuk magunkat a

szén{ba. Amikor kizúdultunk az udvarra, körülnéztem. Közönséges pa-

rasztudvar volt, s mi, ott {lltunk foglyok, katon{k „össze-vissza alakzatban”

: A parancs az volt, hogy a kútn{l és a v{lyún{l mosakodjunk. De ott össze-

keveredtek a rabok a katon{kkal és egym{s hegyén-h{t{n kavarogtunk.

Gondoltam magamban: Itt az alkalom! Most vagy soha! Ha ezt a lehető-

séget elmulasztom, többé nem valószínű, hogy ilyen helyzet adódik.

A szomszédban is hasonló parasztudvar volt, és a m{sik oldalon is.

Odamentem az udvar egyik oldal{hoz, kitéptem egy kerítésdeszk{t és {t-

dugtam a fejem a m{sik udvarba. Ott német katon{k egy teherautót tankol-

tak. Mondom magamban, ez nem nekem való hely. Megnéztem az udvar

m{sik oldal{t, ott valami gyümölcsöskert volt.

Szóltam annak a h{rom rabnak, akikkel előzőleg megbeszéltük, hogy ha

mód nyílik r{, megszökünk, hogy ugorjunk {t a kerítésen a gyümölcsösbe,

azt{n majd csak lesz velünk valami. Azok tanakodni kezdtek, mondv{n,

hogy nem lehet mindenki szeme l{tt{ra megtenni. Végül mégiscsak egyen-

ként {tugrottunk a kerítésen, néh{nyan észrevették és még öt m{sik rab is

követte péld{nkat. Így m{r kilencen voltunk a szomszéd telken. A katon{k

üvöltöttek, de a nagy zűrzavarban nem tudtak semmit sem tenni. Sok gon-

dolkozni való időnk nem volt. Körülnéztem az utcai részen; csendőrök {lltak

és t{tott{k a sz{jukat, mert a helyzetből semmit nem értettek. Nem tétov{z-

tunk, nekiiramodtunk libasorban az útnak a Duna felé. Jó iramot dikt{lva én

mentem elöl, nyolcan mögöttem, Közben be-beugr{ltunk telkekre, udvarok-

ba. Egyik helyen egy csal{d beszélgetett, nagyot néztek, amikor bennünket

megl{ttak, de mi nem v{rtuk meg, míg észbe kapnak, hanem tov{bb futot-

tunk. Egyszer csak kint voltunk a Duna-parton.

Megtorpantunk: Mit csin{lunk itt? Visszakanyarodtunk a zsúfolt község-

be, s még vagy 200 métert mentünk a falu széléig. L{ttuk, hogy ott hegyek

vannak, arrafelé vettük az ir{nyt és eltűntünk a hegyek között.

Egész Nyergesújfalu t{tott sz{jjal b{mult; minden m{sodik h{zban

csendőrök, német katon{k voltak. Még a legszélső h{z udvar{n is egy

csendőr {llt, egy m{sik ugyanott a lavórban mosdott és úgy, ing nélkül meg-

fordult<

Nem ismertük a környéket, kitört közöttünk az anarchia, és mint ilyenkor

lenni szokott, új „t{rsadalmat” kellett alakítanunk. Jóform{n nem is tudtunk

semmit, egym{sról, hogy ki kicsoda. Volt közöttünk egy tatai b{ny{sz fia, s ő

azt aj{nlotta, hogy menjünk el Tatab{ny{ra, majd a b{ny{szok elrejtenek

bennünket. Ebben megegyeztünk.

R{nk esteledett, hideg volt, s kegyetlenül f{ztunk. A t{rsas{g fele azt

mondta, rakjunk tüzet, a m{sik fele – köztük én is – azt, hogy ne. Az előbbi-

ek azonban hoztak f{t és tüzet raktak. Nyomban elkezdett valamilyen repü-

lőgép zümmögni felettünk. Persze azonnal széttapostuk a tüzet. Ezen össze-

vesztünk, s megegyeztünk, hogy reggel mindenki megy, ki merre l{t. Mind-

j{rt ketté is v{ltunk, s azt{n mindig kisebb és kisebb részekre oszlottunk.

Amikor még négyen voltunk, bementünk egy mag{nyos h{zba, valami

majorfélébe, és előadtunk szép történeteket arról, kik vagyunk, mik va-

gyunk. Megterítettek, adtak kenyeret, sót, p{r falat étele. Az egész történetre

annyit mondott az asszony:

„Tudom, az én uram is oda van<” Ugyanígy j{rtunk egy m{sik h{zban.

Kaptunk főtt kukoric{t, s ott is csak annyit mondtak: „Tudjuk, a mieink is

oda vannak.” Nem voltak kív{ncsiak a történeteinkre.

Útközben többször igazoltattak bennünket, ezért szétv{ltunk azzal, ki-ki-

maga igyekezzék célja felé. Az elején, amikor elindultunk, megbotlottam egy

deszk{ban. Egy méter húszas, félcolos deszka volt. Felkaptam és a v{llamra

vettem, mert m{r az illegalit{sban megtanultam, hogy ez pszichológiai do-

log: akinek a kezében t{ska, fejes vonalzó, tejesköcsög vagy b{rmi m{s hasz-

n{lati t{rgy vagy munkaeszköz van, az valami ügyben j{r. Ez a deszka min-

dig velem volt. Tényleg elcsíptek a nyilasok – nem tudom, h{ny helyen sod-

ródtam igazoltat{sba –, de amikor mondtam, hogy „dologra emberek, reggel

6-kor kell a munk{ba jelentkeznem, ne tartsanak fel”, rögtön l{tt{k, hogy

komoly ügyben j{rok. Ez hatott.

Körülbelül h{rom napi bolyong{s ut{n eljutottam Zs{mbékig, ahol l{t-

tam, hogy az orsz{gúton velem szemben egy magyar katonai alakulat vonul.

Erre visszafordultam és Tokodra, majd onnan tov{bb Dorogra mentem, aho-

va az éjszaka kellős középén értem. Az utc{n egy lélek sem j{rt. Egyszer csak

hallom, hogy szembe jön velem valaki, de a sötétben nem tudtam kivenni,

hogy ki. Kiab{lt, hogy „halló”, én is mondtam: „halló”, de csak amikor egy-

m{shoz közel értünk, akkor l{ttam, hogy egy honvédsz{zados. Nagy hib{t

követtem el, mert amikor kérdezte, hogy ki vagyok, meg mit keresek itt, ki-

húztam magam, s azt kezdtem mondani, hogy így sz{zados úr, úgy sz{za-

dos úr. Szóval még bennem volt a börtönregula. Ettől rögtön vérszemet ka-

pott, magas hangon kezdett beszélni, hogy „Kicsoda maga< Elő{llítom<”.

Mikor hasonló hangnemben visszaszóltam, rögtön elhallgatott és eltűnt a sö-

tétben.

Nem tudtam, mit csin{ljak. Elmentem a vasút{llom{sra, azt gondolv{n,

hogy a zsebemben levő 9-10 pengő elég lesz arra, hogy reggel valamilyen

vonattal feljöjjek Budapestre. De nem tudtam, mennyibe kerülhet egy vasúti

jegy, mivel börtönben voltam, és különben is ezen a vonalon sohasem utaz-

tam, így h{t az {rakat még megközelítően sem tudtam. Két ing volt rajtam,

az egyiket levettem azzal a sz{ndékkal, hogy azt majd reggel legfeljebb el-

adom. Oda{lltam a pénzt{r közelébe, hogy l{ssam és halljam, hogy az embe-

rek mit fizetnek egy jegyért, mert ebből m{r megközelítőleg meg tudtam ha-

t{rozni pénzem értékét. L{ttam, hogy egy ember odaad egy tízest, jegyet kap

és visszakap 1 pengőt. Gondoltam, úgy l{tszik, 9 pengőbe kerül a jegy. Egy

szót sem szólva benyújtottam a pénzt{rosnak apróban 9 pengőt, erre elém

tett két jegyet. Nem vettem észre, hogy előttem az az ember teh{t kettőt vett.

Most m{r nem potyautasként felültem a hajnali zsúfolt munk{svonatra, arra,

amelyiken a kocsi ir{nyjelző t{bl{j{n „Vég{llom{s Budapest, Cs{sz{r fürdő”

felirat {llt.

Az úton azon törtem a fejem, hogyan fogok lesz{llni, mert Pestet ugyan

ismertem, de mindig elkerültem a Cs{sz{r fürdő környékét. Nem tudtam,

mit csin{ljak. Úgy helyezkedtem, hogy a peronon {lljak, s ha kell, kifelé, ha

kell, befelé mehessek. Azt terveztem, hogy ha lehet, a Filatori-g{tn{l lesz{l-

lok. Mikor odaértünk, kinéztem, s l{ttam, hogy az {llom{son éppen razzia

folyik, melyet katon{k, rendőrök, csendőrök végeztek, teh{t jobban teszem,

ha egyelőre a vonaton maradok. Amikor azonban elindult a vonat és m{r jó-

val túlhaladta az {llom{s területét, leugrottam. Óbud{ra, a Fő térre gyalogol-

tam a villamoshoz, hogy minél előbb a v{ros belsejébe érjek. Volt hova men-

nem. A villamoson megint csak bajba kerültem, mert azt nem kérdezhettem

meg, mennyi az {tsz{lló. Így maradék vagyonomat, az 1 pengőmet adtam a

kalauznak, gondoltam, ennyi csak elég lesz. Átsz{llót kérek – mondtam a ka-

lauznak: „Igenis” – azzal elvette a pengőt és bedobta a t{sk{j{ba, s adott egy

jegyet. Mivel aprót vissza nem adott, tudom{sul vettem, hogy az {tsz{lló

annyiba kerül. Később megtudtam, hogy csak 50 fillérbe, teh{t itt is dupl{n

fizettem.

Szerencsésen megérkeztem a címre és otthon tal{ltam, akiket kerestem.

Ott m{r biztons{gban is voltam. A Conti utcai börtönből vissza Budapestre

hat napig tartott az út. Ez idő alatt a cipőmet egyszer sem vettem le, egyetlen

éjszaka sem aludtam, ennivalóm sem volt, csak itt-ott kaptam egy-két falatot,

és mégsem éreztem f{radts{got, úgy éreztem, hogy a vil{g végéig el tudnék

menni. A szó szoros értelmében nem éreztem f{radts{got, mentem, mint a

gép.

Ahogy beléptem a lak{sba és az ajtót betettem magam ut{n, összecsuklot-

tam, kipukkadtam, mint az a luftballon, amibe gombostűt szúrnak. Lehúz-

tam a cipőmet és el{multam saj{t l{bam form{j{tól. Megfürödtem s lefeküd-

tem. Egyhuzamban huszonnégy ór{t aludtam. Két napig tartott, míg ma-

gamhoz tértem.

Ezut{n elmentem a nekem megüzent illeg{lis tal{lkozóra, ahonnan elvit-

tek Babics Antal lak{s{ra. Ahogy belépek az ajtón, l{tom, hogy az előszoba-

fogason tiszti köpeny lóg. Azt{n persze kiderült: ő akkor katonaorvos volt.

Most, hogy Pesten voltam, kétszeresen köröztek. Valódi személyazonos-

s{gom alapj{n mint kommunist{t m{r két és fél éve, és hamis néven mint

megszökött foglyot, frissiben. Az utcai igazoltat{sok igen gyakoriak voltak.

Jó iratokkal közlekedtem, közöttük is a legértékesebbnek sz{mított abban az

időben, hogy a valódi katonakönyv egy létező személyé volt. Így ha az ala-

kulat{tól erkölcsi bizonyítv{nyt kértek, azt a v{laszt kapt{k, hogy „büntetve

nem volt”. Kívülről tudtam az összes adatokat. Nagy segítséget jelentett,

hogy a keresztnév azonos volt. Így ha szólítottak, a J{nos névre szinte reflex-

szerűen reag{ltam.

Amikor az utc{n j{rtam, jól körülnéztem, olvasgattam a plak{tokat, hir-

detményeket, amelyeken m{r szinte minden sorban ismételték: ezért és ezért

főbe lőnek, ezért és ezért felkoncolnak. Gondoltam, ha ezekért és ezekért a

cselekedetekért hal{lbüntetés j{r, akkor a kommunist{k m{r nem is olyan

{rv{k, mint 1942-ben, hiszen e plak{tokat olvasó j{rókelők jelentős része m{r

szökevény volt.

Ilyen körülmények között kapcsolódtam be ismét a p{rt központi bizott-

s{g{nak munk{j{ba.

(Megjelent a Tanús{gtevők című sorozat 4/C kötetében.)

A Magyar Kommunista P{rt és a Parasztp{rt mérkőzik

1946. június 21-én (K{d{r megjelölve – a dig.)

A Rajk-ügy

A Rajk-ügy az MDP Központi Vezetőségének 1949. június 11-i

ülésén került először napirendre. Rajk L{szlót és t{rsait mint idegen,

imperialista hatalom ügynökeiként tevékenykedő trockista band{t

bélyegezték meg. Ezen az ülésen konkrét tényekről nem esett szó,

hanem csak az ügy jellegéről, a csoport szoci{lis összetételéről és

módszereiről. Konkrét tények nem is léteztek, csak egy koncepció,

aminek mindent al{rendeltek.

Ami a kémcsoport feladatait illeti, a refer{tum fő {llít{sa az

volt, hogy a szervezkedés tagjai az ellenség stratégiai tartalék{t, ötö-

dik hadoszlop{t képezték. Szoci{lis összetételük lényege, amint azt a

besz{moló megfogalmazta, az, hogy „kivétel nélkül gyökértelen,

félművelt entellektüelek. Ebből következett, hogy a munk{sokat le-

nézték és megvetették. Munkamódszerük az volt, hogy miut{n be-

épültek vezető pozíciókba, oszt{lyidegen, imperialista, titóista ügy-

nökökkel vették magukat körül.”

Ezenkívül nagy sz{mban voltak köztük cionist{k, illetve olya-

nok, akik tevékenységüket cionistaként kezdték; baloldali, radik{lis

kispolg{ri fr{zisokat hangoztattak; eszmei-politikai jellemzőik közé

tartozott a szovjetellenesség, a nacionalizmus, trockizmus, antiszemi-

tizmus; a csoport mindenütt meghonosította a rothadt személyi kul-

tuszt.

R{kosi M{ty{s a következőkben v{zolta felfog{s{t a kémek és

provok{torok kérdéséről a munk{smozgalomban {ltal{ban:

„A kémek és provok{torok veszélye {llandó, mindig meglévő

veszedelem, ugyanolyan, mint mondjuk a légnyom{s vagy a Föld

vonz{sa.”

Koncepciója saj{t szavai szerint a következőkben summ{zható:

„Mi segíti elő a kémek és provok{torok munk{j{t? Elsősorban min-

den elhajl{s a p{rt vonal{tól, minden rés a marxizmus-leninizmus

ideológi{j{n, minden rés a szervezetben, amely módot ad a behato-

l{sra.

N{lunk a legnagyobb elhajl{s a nacionalizmus, a sovinizmus,

azonkívül az antiszemitizmus” – sulykolta R{kosi hallgatói fejébe a

tételeket.

Ha ezt összevetjük az ülésen elfogadott hat{rozati javaslat ne-

gyedik pontj{val, vil{goss{ v{lik, hogy ez az érvelés szolg{lt elvi

alapul a gyanakv{s légkörének a megmarad{s{hoz a p{rtban. Ezzel

összefüggésben érdemes idézni az al{bbi passzust R{kosi M{ty{s

z{rszav{ból:

„Ami itt történik, hogy nagy lesz a gyanakv{s, az nem baj. Az-

ut{n a gondtalans{g és liberalizmus ut{n, amiben eddig éltünk, nem

is {rt egy kis gyanakv{s.”

– Ön mikor és hogyan szerzett tudom{st a Rajk elleni v{dakról?

– Mint m{r említettem, éppen emiatt romlott meg a kapcsola-

tom R{kosival, s odalett a bizalom is. Egyszer egy testületi ülésen

elmondt{k nekünk, mégpedig katonai hírszerzésünk inform{ciój{ra

hivatkozva, hogy a h{ború alatt Sv{jcban működött egy olyan se-

gélyszervezet az amerikai felderítés égisze alatt, amely kommunist{-

kat is t{mogatott. A szervezet {llítólag Allen Dulles felügyelete alatt

{llt, aki akkor az amerikai hírszerzés európai megbízottja volt. Emiatt

gyanúba is keveredett n{lunk mindenki, aki ezzel a szervezettel kap-

csolatba került. Az első, akit megneveztek, Szőnyi Tibor volt. Szőnyit

le is tartóztatt{k. A kihallgat{s sor{n {llítólag azt vallotta: Sv{jcban az

ir{nt érdeklődtek tőle, hogy hazatérte ut{n kire t{maszkodhat, s ő

Rajk L{szlót nevezte meg.

– Ez volt a Rajk elleni hajsza kiinduló pontja?

– Azt hiszem, ez volt a kezdete. Nem sokkal ezut{n zajlott le

egy nyomott hangulatú beszélgetés R{kosi vill{j{ban. Egy nem hiva-

talos ülésen, amelyen R{kosin kívül Farkas Mih{ly, Gerő Ernő, Révai

József és jómagam vettünk részt (ők m{r együtt voltak, amikor én

megérkeztem). R{kosi azt mondta: Rajk g{tolja az Államvédelmi Ha-

tós{g munk{j{t. Tudtam, hogy ez a v{d csak Péter G{bortól sz{r-

mazhatott, mert én is hallottam Pétertől ilyen megjegyzéseket, de

ezeknek nem tulajdonítottam jelentőséget.

Ebben a komor hangulatban Farkas Mih{ly kijelentette: mi, akik

Moszkv{ban voltunk, tudjuk, hogy aki az {llambiztons{gi szervek

munk{j{t g{tolja, az ellenség. Ez a kijelentés megdöbbentett, s Révai

arc{ról is ezt lehetett leolvasni.

– Elhangzott konkrét v{d is Rajk ellen?

– Valami olyasmi, hogy Rajk többször többór{s előad{st tartott

a hatós{g emberei előtt, s ezzel elvonta őket a munk{tól. Meg hogy

mint belügyminiszter, ellenőrizni akarja az {llamvédelmet. Én szót

kértem, és azt mondtam, ismerem Rajk L{szlót, nem hiszem, hogy el-

lenség volna. Hozz{szólt Révai is. Ő is ugyanilyen hat{rozottan fog-

lalt {ll{st. Kiz{rtnak tartotta, „hogy Rajk ellenség legyen”.

– Mit mondtak a többiek?

– Gerő nem szólt semmit. Arra m{r nem emlékszem, ki mondta,

de elhangzott az is, hogy Rajk afféle vil{gcsavargó entellektüel. A

spanyol polg{rh{borúból is Hitler Németorsz{g{n {t tért haza, az {t-

utaz{si engedélyt munk{val v{ltotta meg” s ez módot adhatott a be-

szervezésére. (A spanyol polg{rh{ború ut{n Rajk, éveket töltött francia in-

tern{lót{borban. 1941 nyar{n többedmag{val Németorsz{gon {t indult ha-

za. Rajk egy Lipcse környéki benzingy{r építkezésén v{llalt munk{t, s onnan

Bécsen keresztül tért haza illeg{lisan 1941-ben.)

– Teh{t m{r ott alakult a koncepció. Döntés is született a letartóztat{-

s{ról?

– Nem, ott a letartóztat{s{ról nem esett szó. R{kosi azzal z{rta

le a megbeszélést, hogy ha így {ll a dolog, jobb lesz, ha Rajk {tadja a

Belügyminisztériumot valaki m{snak; ő pedig {tveszi a külügyi t{r-

c{t.

– És arról beszéltek-e, hogy Rajk helyett Ön legyen a belügyminiszter?

– Nem, ez későbbi időpontban történt, a Politikai Bizotts{g ülé-

sén. De én csak negyedór{val előbb tudtam meg R{kositól, hogy mi a

terv velem. Utólag úgy okoskodtam, hogy én a felszabadul{s előtt

soha külföldön nem voltam, tal{n azért tal{ltak alkalmasnak és meg-

bízhatónak a belügyminiszteri posztra. S a cserével, ez fontos volt

nekem, Rajk L{szló is megőrizhette az arc{t.

– Beszélt Ön valakivel arról, ami a R{kosi-vill{ban lezajlott?

– Nem, én erről senkivel sem beszéltem. Szégyelltem volna

szólni róla. S azt is el kell mondanom, hogy a Moszkv{ból hazatért

csoport tagjai (R{kosi, Gerő, Farkas, Révai, Nagy Imre és Vas Zolt{n)

nekünk soha nem beszéltek arról, hogy ők ott mit csin{ltak, mit l{t-

tak, tapasztaltak, pedig én Farkas Mih{llyal jó viszonyban voltam a

letartóztat{somig. Nagy Imrétől tudtuk, hogy a moszkvai magyar

r{dión{l dolgozott; m{sok ennyit sem mondtak magukról. Ez is jel-

lemző volt az akkori légkörre, amelyet a titkolódz{s jellemzett.

– Amikor {tvette a Belügyminisztériumot Rajk L{szlótól, nem beszél-

gettek a kialakult helyzetről, vagy akkor még nem észleltek semmit a készülő

tragédi{ból?

– A csere 1948-ban (augusztus 5-én) történt, s a folytat{st akkor

még egyikünk sem sejthette. B{r azt én m{r akkor észleltem, hogy

megrendült a bizalom ir{ntam.

– Ez miből derült ki?

– Péld{ul abból, hogy egy alkalommal Péter G{borral beszél-

getve azt tal{ltam mondani: nagyon nehéz nekem vele dolgozni. Ez a

megjegyzésem arra vonatkozott, hogy Péter G{bor Rajkot is azzal

v{dolta, beleavatkozik a munk{j{ba, zavarja az {llamvédelem tevé-

kenységét, s amikor én lettem a belügyminiszter, Péter velem szem-

ben is ilyen magatart{st tanúsított. Nem engedett betekintést abba,

amit csin{ltak, ő közvétlenül Farkassal, de még ink{bb R{kosival tar-

totta a kapcsolatot. Amikor azt mondtam neki, hogy nekem nagyon

nehéz vele dolgoznom, Péter azt felelte, érdekes, hogy R{kosi tud ve-

le dolgozni, vele csak az ellenség nem tud együtt dolgozni. Azt hi-

szem, ezt nehéz volt félremagyar{zni.

– Egyes nyugati szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a Rajk-

perben Ön is fontos szerepet j{tszott. M{sok egyenesen azt {llítj{k – s ilye-

nek Magyarorsz{gon is szép sz{mmal vannak –, hogy Ön beszélte r{ Rajkot

a vallom{sra.

– Nem tudom, kik azok, akik ilyesmit {llítanak, de ez nem igaz.

– Igaz-e az, hogy az MDP Politikai Bizotts{ga, a Titk{rs{g és a Köz-

ponti Vezetőség többször is megt{rgyalta a Rajk-ügyet és m{s ügyeket is ké-

sőbb, sőt hat{rozatokat hoztak, péld{ul a büntetésről, vagyis a hal{lra ítélés-

ről. Volt, aki azt is {llította, hogy a PB-tagoknak al{ kellett írnia a hal{los

ítéleteket.

– Először is senkinek sem kellett al{írnia hal{los ítéleteket, leg-

al{bbis én ilyenekről nem tudok. Ami viszont az ügyek t{rgyal{s{t

illeti, természetesen a p{rt vezető testületeiben e kérdésekről több al-

kalommal is szó esett. R{kosi nem esett a feje l{gy{ra. Ha mindent

megtartott volna mag{nak, akkor a felelősség is teljesen r{h{rult vol-

na. Mint később kiderült, ő a felelősséget nem szívesen v{llalta, leg-

feljebb csak akkor, amikor ezt r{bizonyított{k, péld{ul a Központi

Vezetőség 1953. júniusi ülésén.

(Az MDP Központi Vezetősége 1953. június 27-28-i ülésén megt{r-

gyalta a kor{bbi években elkövetett hib{kat és a törvénysértéseket is, s hat{-

rozatot hozott a hib{k kijavít{s{ra. Ezen a központi vezetőségi ülésen R{kosi

M{ty{s mag{ra v{llalta, hogy ő ir{nyította az {llamvédelmet. Egyebek kö-

zött azt mondta: „Én vezettem az [llamvédelmi Hatós{got< beleavatkoz-

tam az ügyek vitelébe, beleszóltam abba, hogy kit tartóztassanak le, kit b{n-

talmazzanak, kit hogyan ítéljenek el.” Az idézet Habuda Miklós: Adalékok

„a személyes diktatúra” természetrajz{hoz című tanulm{ny{ból sz{r-

mazik, amely a Propagandista 1989. évi 1. sz{m{ban jelent meg.)

– A kérdés teh{t az volt, hogy vajon t{rgyalt-e az MDP Politikai Bi-

zotts{ga, egy{ltal{n a szűkebb p{rtvezetés és a Központi Vezetőség a Rajk-

ügyről?

– Nehéz ennyi idő ut{n pontosan visszaemlékezni minden rész-

letre, ami azonban eszembe jut erről, azt elmondom. Először is tal{rt

azt, hogy Rajk L{szlót Péter G{bor tartóztatta le a lak{s{n. A csal{dja

körében volt, amikor érte mentek. Erről maga Rajkné sz{molt be ké-

sőbb, jóval később a nyilv{noss{g előtt. Az nagyon valószínű, hogy a

letartóztat{s ut{n a dologról a Politikai Bizotts{g vagy a Titk{rs{g

előtt szó volt.

(Kov{cs Istv{n, aki tagja volt az MDP Politikai Bizotts{g{nak és a

Titk{rs{gnak, így emlékezik vissza az ügyre: Ő 1949. m{jus 30-{n l{tta

utolj{ra Rajk L{szlót. M{snap összehívt{k a Központi Vezetőség ülését. Rajk

L{szló azonban ott nem jelent meg. Ezért Kov{cs Istv{n a szünetben érdek-

lődött felőle, többek között R{kosit is megkérdezte, aki azonban nem mondta

meg, mi történt. Ezut{n felhívta Rajk lak{s{t, de ott senki sem vette fel a te-

lefont. Ez m{r gyanús volt, hiszen Rajkékn{l kisgyerek volt, ott lakott

Rajkné anyja, s a h{ztart{st segítő alkalmazott is. Kov{cs ezut{n újra érdek-

lődött, s a nyugtalans{g m{sokra is {tterjedt. R{kosi l{tva, hogy a dolgokat

nem lehet elhallgatni, az ebédszünetben t{jékoztatta a Titk{rs{g tagjait. Hi-

vatkozott a kor{bban őrizetbe vett Szőnyi vallom{s{ra, arra, hogy Rajk

rendőrspicli volt és amerikai kém. A t{jékoztató mindenkiben megdöbbenést

keltett: kérdések nem hangzottak el.)

– A Mozgó Vil{g 1988. júniusi sz{m{ban interjú jelent meg Farkas

Vladimirral. Ott arról van szó, hogy a R{kosi M{ty{s vezetésével a Politikai

Bizotts{g két tagja, így Farkas Mih{ly és Ön is, felügyeletet gyakorolt a

Rajk-ügy vizsg{lata fölött.

– Én akkor a Politikai Bizotts{g és a Titk{rs{g tagja és belügy-

miniszter voltam. Ebbéli minőségemben az említett bizotts{gnak én

is tagja lettem. Ami pedig a Központi Vezetőséget illeti, emlékezetem

szerint az két alkalommal t{rgyalta az ügyet és R{kosi M{ty{s előter-

jesztésében hat{rozatot is hozott róla.

– Tudom, hogy történelmi múltunk egyes, Önre nézve is súlyos követ-

kezményekkel j{ró epizódjainak felidézése felzaklatja, mégis folytatnom kell a

Rajk-üggyel kapcsolatos kérdéseket.

– Kérdezzen csak.

– Szó esett m{r az MDP Központi Vezetőségének 1949. június 11-i

üléséről. Tudna-e arról és az azt követő fejleményekről részletesebben szólni?

– Részletesen és pontosan nem, de tal{n nagy vonalakban igen.

A dokumentumok segítségével a tévedések persze kiigazíthatók,

{mb{r azt mondj{k, nem maradt fenn minden (dokumentum) hi{nyta-

lanul. Az említett KV-ülés délelőtt zajlott le. A forgatókönyv szerint

ott nekem mint főtitk{rhelyettesnek és belügyminiszternek ismertet

nem kellett a helyzetet. Ezt a h{l{tlan szerepet R{kosiék r{m osztot-

t{k ki. Később, a börtönben, többször is eszembe jutott, tal{n ez sem

volt véletlen.

R{kosiék teh{t úgy {llított{k össze a t{jékoztatót, hogy abban

Rajk L{szló mint egy kémcsoport vezetője szerepelt, a „beszerve-

zett”, tagok közé tartozott Szőnyi Tibor, a k{deroszt{ly vezetője is,

akit, ha jól emlékszem, elsőként tartóztattak le.

– Voltak-e hozz{szól{sok, született-e valamilyen hat{rozat?

– Többen is hozz{szóltak. Voltak, akik közvetve c{folt{k a v{-

dakat, vagy azok egy részét. A v{dak között szerepelt – péld{ul az is,

hogy Rajk és környezete nem szerette a munk{sembereket. Az egyik

felszólaló viszont azt mondta, hogy Rajk nagyon népszerű volt a

munk{sok között. De h{t nem ez volt a mérvadó.”

– Hozott-e hat{rozatot a testület?

– R{kosi M{ty{s volt az utolsó felszólaló és ő ismertette a hat{-

rozati javaslatot is, amit a KV azut{n elfogadott.

– Szeretném felidézni Önnek, hogy R{kosi azt is hangoztatta a tan{cs-

koz{son: nem baj, ha a történtek ut{n nagy lesz a gyanakv{s, s örül, hogy

mind többen felülvizsg{lj{k kor{bbi nézeteiket, mert kezdetben meglepő dol-

gokat tapasztalt. „Voltak elvt{rsak, akik eljöttek a letartóztatottak ügyében és

azt mondt{k, hogy tűzbe tették volna értük a kezüket. Mondtam, hogy az

embernek csak két keze van, s ha nagyon tűzbe teszi, megégetheti.” Ezek R{-

kosi szavai. Ön szerint voltak-e, akik kételkedtek Rajk bűnösségében?

– Voltak. A félelem persze sok embert megbénított, m{sok ké-

telkedtek, vagy esetleg elhitték, amit mondtak nekik. Mindenesetre

R{kosi megnyilatkoz{sa is jelzi, hogy voltak, akik, ha erőtlenül és

eredménytelenül is, de megprób{ltak legal{bb kételyeiknek hangot

adni.

– Igazak-e azok a hírek, hogy Rajkot megkínozt{k és mégsem vallott?

– Egy alkalommal, azt hiszem, Péter G{bor sz{molt be arról,

hogy Rajkot megverték, de nem vallott. Akkor én azt mondtam, hogy

Rajk L{szlót ismerem. A horthysta rendőrség sem tudta megtörni.

Veréssel most sem fognak vallom{st kikényszeríteni belőle. Úgy tu-

dom, ezt követően abba is hagyt{k a b{ntalmaz{st.

– Említette, hogy a Központi Vezetőség két alkalommal t{rgyalt az

ügyről. Az első júniusban volt. Mikor került ismét napirendre ez a téma?

– Ez szeptemberben lehetett. Akkor m{r nemcsak Rajk és Sző-

nyi, hanem m{sok is letartóztat{sban voltak, köztük P{lffy György

t{bornok, tov{bb{ két ezredes és több alacsonyabb rangú katona- és

rendőrtiszt. Az ott elhangzott t{jékoztató is R{kosi forgatókönyve

szerint készült. Rajknak bűnéül rótt{k fel, hogy Horthy rendőrség-

ének besúgója volt, kémszolg{latokat teljesített az OSS nevű amerikai

felderítő szervezetnek, a Gestapónak és ez utóbbi ügynökeként tért

haza, majd jelentkezett Hain Péternél. Itt m{r az is elhangzott, hogy

Titóék form{lisan beszervezték. Alekszandar Rankovics, {llítólag Ti-

to utasít{saként közölte volna Rajk L{szlóval, hogy likvid{lni kell a

magyar {llam és a kommunista p{rt vezetőit, tov{bb{, hogy a veze-

tést ezut{n Rajk vegye a kezébe. (A Központi Vezetőség említett ülését

1949. szeptember 3-{ra hívt{k össze.)

– Kik szerepeltek a fizikai megsemmisítésre sz{ntak {llítólagos list{-

j{n?

– R{kosi, Farkas és Gerő.

(Korabeli feljegyzések és szemtanúk szerint Rajk L{szló a kínz{sok el-

lenére sem v{llalta a neki tulajdonított bűnöket. R{kosi a legnagyobb erőfe-

szítéssel sem tudott eredményt produk{lni. A helyzet megv{ltozott, amikor

Fjodor Bjelkin t{bornok megérkezett Moszkv{ból és mag{val hozta azt a

Lazar Brankovot, akinek azt{n igen fontos szerep jutott a perben. Részben az

ő vallom{sai alapj{n bizonyított{k R{kosiék a Rajk-perben az úgynevezett

jugoszl{v vonalat.

Közben folyt a magyar és a nemzetközi közvélemény megdolgoz{sa.

Június 26-{n a Szabad Nép péld{ul az egész első oldal{t ennek az ügynek

szentelte. A Bar{ts{g és erő című vezércikk az imperialist{k és a belső el-

lenséges erők bűnös mesterkedéséről szólt, amellyel meg akart{k bontani a

magyar és a csehszlov{k nép bar{ts{g{t. Az apropót ehhez a bar{ts{gi szer-

ződés adta.

A vezércikk mellett h{romhas{bos főcím követelt „Könyörtelen bünte-

tést Rajknak, és aljas band{j{nak.”, s az alcímben azt hirdette, hogy a buda-

pesti p{rtaktíva „Izzó gyűlölettel ítélte el az {rulókat, hat{rtalan bizalm{t,

odaadó hűségét fejezte ki a Központi Vezetőség és R{kosi elvt{rs ir{nt”. Az

interjút készítő újs{gíró akkor a Kecskeméti S{gv{ri Endre szakérettségis

kollégium hallgatója volt. Ma borzongva olvassa a Szabad Nép névtelen-

ségbe rejtőző munkat{rs{nak tudósít{s{t és a szeptember 16-i vezércikket, s

kérdezi önmag{t és az olvasót, vajon hitt-e a szerkesztőség véleményét tük-

röző szerző abban, amit leírt?

A kutatómunka sor{n az archívumban r{bukkantunk a Rajk és t{rsai-

nak ítélete előtt a Szabad Nép Ítél a nép című vezércikkre.

A cikket némi rövidítéssel közöljük. Ez is segített megteremteni a hal{-

los ítélethez szükséges hangulatot. Okuljon belőle minden tollforgató. Nagy

az ír{studók felelőssége.)

Ítél a nép

Bír{ik elé {llanak a leleplezett trockista kémbanda vezetői. Felelniök kell

bűneikért, gyilkos terveikért, a népellenes összeesküvésért. A c{folhatatlan

v{dak, az ezernyi bizonyíték és terhelő adat súlya alatt megtörve, orsz{g-

vil{g előtt fel kell t{rniok embertelen elaljasod{sukat, szörnyű gyal{zatukat.

A v{dlottak padj{n maroknyi, mindenre elsz{nt s emberi mivolt{ból ki-

vetkőzött veszedelmes gonosztevő ül. A v{dló – a magyar nép. A v{dirat

közlése óta izzó l{nggal lobog népünkben az {rulók elleni {d{z gyűlölet tü-

ze. A p{rtnapokon, az üzemi röpgyűléseken, a falvakban, szövetkezetekben,

hivatalokban ökölbe szorított kézzel, türelmetlen haraggal követelnek gyors

és hat{rozott elégtételt a dolgozók sz{zezrei.

A gyűlölet {rj{t nemcsak a – mégoly mélyről fakadó – düh, elkeseredés

t{pl{lja. Hiszen a dolgozó tömegek előtt P{rtunk Központi Vezetőségének

hat{rozata m{r régebben leleplezte a Rajk-banda kémtevékenységét és elve-

temült terveit. De a v{diratban részletesen ismertetett, két évtizedre vissza-

nyúló fizetett {rul{s és provok{ciósorozat, a titokban szőtt, véres tervek, a

népnek sz{nt szolgasors, a minden képzeletet felülmúló elvetemültségnek ez

a szörnyű bűnlajstroma mélységesen megdöbbentett és felbőszített minden

tisztességes gondolkoz{sú embert.

Mi volt az orvgyilkos kémbanda célja? A magyar demokr{cia megdönté-

se, az orsz{g idegen szolgas{gba taszít{sa. Magyarorsz{got az imperialist{k

csatlós{nak, Titónak gyarmat{v{ akart{k zülleszteni. El akart{k szakítani a

béke t{bor{tól, a titóista szökevények usz{ly{ba akart{k kötni haz{nkat.

Csendőrök, nyilas terrorlegények, horthysta tisztek segítségével térdig g{-

zolva a dolgozó nép vérében, kísérelték meg újra azt, amibe elődeik, Nagy

Ferenc, Sulyok, Mindszenty m{r csúfosan belebuktak. Vissza akart{k hozni a

múltat, meg akart{k semmisíteni eddigi harcaink minden vívm{ny{t és el-

pusztítani újj{építésünk minden eredményét.

A v{doló sorok olvas{sakor minden becsületes ember l{tja, hogy az

orsz{g{rul{s ellene is ir{nyult. Minden dolgozó érzi, hogy a gyilkos tervek

őt is fenyegették, hogy sz{m{ra készítették a fasiszta bandit{k a bitóf{t és a

koncentr{ciós t{borokat. Elgondolni is szörnyű azt a fasiszta rémuralmat,

ahol bűn kommunist{nak lenni, ahol visszaveszik a felosztott földeket, az {l-

lamosított gy{rakat, ahol Rajk a miniszterelnök, a gyilkos Rob a belügymi-

niszter, a Mussolini hadseregében nevelkedett fasiszta P{lffy a hadügymi-

niszter, Tito a „Gauleiter”, s az orsz{g sors{t a washingtoni „Birodalmi kan-

cell{ri{ról” igazgatj{k. Mindenki élénken emlékszik még a Gestapo-rendszer

borzalmaira, l{tja azok ut{nz{s{t, sőt fokoz{s{t Jugoszl{vi{ban és tudja,

hogy nem v{rhatott volna m{st azoktól a bandit{któl, akik testüket, lelküket

adt{k el az imperialist{knak, {ruba bocs{tott{k orsz{gukat; gyűlölték a né-

pet s az orvgyilkoss{gtól a puccskísérletig, a h{borús provok{ciótól a ma-

gyar zubbonyba bújtatott idegen martalócok bevetéséig minden eszközt ké-

pesek lettek volna megragadni a nép ellen indított irtóhadj{ratukban.

Ezért hat v{dbeszédként, szenvedélyes felelősségrevon{sként minden

szó, levél, tiltakoz{s, hozz{szól{s, ami a v{dirattal kapcsolatban e néh{ny

nap sor{n hangzott. „Al{való, hitv{ny ember az, aki nem gyűlöli ezeket a

gazembereket” – mondotta egy értelmiségi dolgozó az Egyesült Izzóban.

Horv{thné, a p{rton kívüli munk{sasszony hozz{tette: „Nem vagyok még

kommunista, de most l{tom, hogy ezek a haza{ruló bitangok mindny{junk

ellen törtek.” „Sz{zszor és ezerszer rosszabb sorsot nekik ann{l, amit ők ne-

künk, ap{nknak, any{nknak gyermekeinknek sz{ntak” – hirdeti a L{ng-gy{r

motorműhelyében dolgozók hat{rozott javaslata. „Mikor m{r ott tartottam,

hogy a saj{t termésemből tarthattam fenn a csal{domat, kezdtem elfelejteni a

régi rosszat, akkor jött a Rajk-eset, mint a vill{mcsap{s. Egyszerre tudtam,

milyen élet v{rt volna r{m, ha sikerül bitangoknak, mert én prób{lgattam ezt

az életet 30 esztendőn {t” – írja Varga J{nos t{zl{ri újgazda, s aggódó hangja

a dolgozó parasztok sz{zezreinek érzelmeit tolm{csolja, mert az ő földjüket

akart{k visszavenni a régi földesurak megbíz{s{ból Rajkék. Hat{rincidense-

ket szítottak, a h{borús provok{torok terveit akart{k végrehajtani a bandi-

t{k, ezért ki{ltotta a gyűléseken nevük említésekor ezer meg ezer dolgozó,

az asszonyok, az ifjak: „Megvédjük a békét!”

Izzó gyűlölettel, egységes elhat{roz{ssal kíméletlen megtorl{st követelve

fordul szembe népünk az {rulókkal. A ma induló t{rgyal{son megelevened-

nek a v{dirat betűi, az {rtalmatlann{ tett gonosztevők vallom{saiból napvi-

l{gra kerül pokoli tervük minden részlete. A felelősségrevon{s ór{iban h{la-

telt szívvel, forró szeretettel fordul népünk azok felé, akik megakad{lyozt{k

e véres tervek végrehajt{s{t, {rtalmatlann{ tették és a v{dlottak padj{ra jut-

tatt{k a lelkiismeretlen kalandorokat. Hatalmas P{rtunk bölcs vezére, R{kosi

elvt{rs ünneplésétől zeng az orsz{g. „Az {rulók a szocializmus ellen törtek?

Akkor gyorsabban, jobban építjük az orsz{got!” – hat{rozt{k el a Vagongy{ri

munk{sok. „Köszönjük a P{rtnak, köszönjük R{kosi elvt{rsnak, hogy meg-

hiúsított{k a bandit{k terveit. Ígérjük, hogy jó munk{nkkal h{l{ljuk meg vé-

delmüket és éberségüket” – üzenik a WM dolgozói. L{ngoló v{dak, ünnepé-

lyes fogadalmak; ékesen szóló tettek ez a mi népünk ítélethirdetése az elve-

temült bűnösök felett, akik meg akart{k gyilkolni p{rtunk vezetőit, meg

akart{k semmisíteni p{rtunkat, újra ig{ba akart{k hajtani népünket. Leleple-

zett {rul{suk minden eddiginél szorosabb egységbe kov{csolja népünket

P{rtunk lobogója alatt. R{kosi elvt{rs vezetésével, az imperialist{k minden

rendű és rangú ügynökeivel szemben.

Persze, a leleplezett kémband{nak védelmezői is akadnak. Sorra jelent-

keznek D{lnoki-Veres, Nagy Ferenc, Mindszenty hírhedt prók{torai. Cinko-

sai érdekében m{r megszólalt „Amerika Hangja”, a londoni r{dió, De Gaulle

sajtója, a trockista Franc Tireur. M{r pedzik a lomt{rból ismét előszedett,

ezerszer leleplezett, hat{stalannak bizonyult ostoba meséket, a mellébeszélé-

si kísérleteket. Nyugtalans{guk, tan{cstalans{guk, sz{nalmas dadog{suk

csak megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy komoly győzelmet arattunk

az imperialist{k felett. Rajkékon keresztül összefogott ellenünk az imperia-

lista pokol minden gonoszs{ga. Az angol Intelligence Service-től az amerikai

CIC kémszervezetig, a francia 2iéme Bureau-tól (Deuxiéme Bureau – francia

kémelh{rít{s. A szerkesztő.) Titóék titkos rendőrségéig. Ezt a nagy összeeskü-

vést lepleztük le és semmisítettük meg. A leleplezett ügynökökre kíméletle-

nül lesújt a nép ítélete, de buk{suk ler{ntja a leplet közvetlen megbízóikról,

a Tito-fasiszt{król az egész vil{g előtt felt{rja az imperialist{k aknamunk{j{-

nak {lnok módszereit és fokozott éberségre inti a békéért harcoló népeket a

harcot vezető munk{soszt{lyt a soraikba befurakodott ellenséggel szemben.

A győzelem tudata büszkeséggel tölti el népünket, megsokszorozza el-

sz{nts{g{t, egységes akarattal kíméletlen megtorl{st követel az {rulók ellen.

A magyar dolgozó nép, P{rtunk, R{kosi elvt{rs vezetésével, békénk és sza-

bads{gunk védelmezőjének, dicsőséges példaképünknek, a hatalmas Szov-

jetuniónak oldal{n új győzelmek kivív{s{ra készülődik a szocializmus meg-

valósít{s{ért vívott harcban. (Szabad Nép, 1949. szept. 16.)

(Az olvasó tal{n megbocs{tja ezt a kis kitérőt, ami szokatlan, de nélkü-

lözhetetlen, ha fel akarjuk idézni a kort, amelyről szólunk, amelyben éltünk.

Most folytassuk a beszélgetést K{d{r J{nossal.)

– Úgy tudom, Ön jó viszonyban volt Rajk L{szlóval. Amikor őt letar-

tóztatt{k, a felesége nem fordult Önhöz segítségért?

– Akkor nem, de erre nem is volt módja, hiszen Őt is letartóztat-

t{k. Később keresett meg, amikor m{r kiszabadultam és a XIII. kerü-

leti p{rtbizotts{gon dolgoztam. Nagyon rossz {llapotban volt. Gyö-

törte a börtönben szerzett reuma, nem volt rendes {ll{sa, se lak{sa,

nem tudta, mi lett a kisfi{val. Én segítettem felkutatni a gyereket és

visszaadni a nevét is.

– Fennmaradt a kapcsolat később is?

– 1956 októberéig, Rajk L{szló temetéséig, később azonban el-

sodortak bennünket az események. A temetés előkészítésében,

mondhatn{m kierőszakol{s{ban nekem is részem volt. Voltak ugyan-

is az akkori p{rtvezetésben olyanok, akik húzt{k-halasztott{k a dol-

got. Azt{n 1956 szeptemberében, mielőtt a kínai p{rtvezetés meghí-

v{s{ra Pekingbe utaztam volna, a Politikai Bizotts{g ülésén kikény-

szerítettük a temetés d{tum{t, október hatodik{t.

– Sz{ndékosan v{lasztott{k az aradi vértanúk napj{t?

– Nem emlékszem, hogy akkor erre b{rki is gondolt volna.

Részlet az MDP Központi Vezetősége

1949. június 11. ülésének jegyzőkönyvéből

Elnök: Szakasits [rp{d

Előadó: K{d{r J{nos

A Politikai Bizotts{g megbíz{s{ból egy folyamatban lévő rendőri ügyről

t{jékoztatja a Központi Vezetőséget. Eszerint a legutóbbi hetekben az {llam-

védelmi szervek lelepleztek egy trockista band{t, amelynek tagjai idegen

imperialista hatalom ügynökeként végezték aljas, romboló tevékenységüket.

A kémközpont feje Rajk L{szló volt, egyik legfontosabb segítője Szőnyi Ti-

bor, a központi k{deroszt{ly vezetője. Mindkettőjüket őrizetbe vették.

„A tov{bbi nyomoz{s érdekében én mint a p{rt részéről az üggyel foglal-

kozó bizotts{g felelős tagja és belügyminiszter t{jékoztat{somat rövidre fo-

gom, a nyomoz{s részleteit és az egyes konkrét tényeket illetően szűkszavú

leszek. Nekünk feltétlen biztosítanunk kell, hogy még akaratunk ellenére se

nyújtsunk felesleges hírveréssel népünk ellenségeinek semmiféle segítséget.

Ezért én ink{bb az ügy jellegéről, a leleplezett oszt{ly{ruló band{nak a szo-

ci{lis arculat{ról és módszereiről szeretnék t{jékoztat{st adni.”

Először mégis Rajk és Szőnyi szerepének megvil{gít{s{ra, azok vallom{-

s{ból idéz részleteket. Hozz{fűzi: „azt hiszem tisztelt elvt{rsaim, ezek a val-

lom{sok vil{gosan beszélnek”. K{d{r J{nos az {llítólagos kémcsoport felada-

tairól szólt:

a) beépülni a magyar munk{soszt{ly vezető p{rtj{ba tov{bb{ az {llam-

appar{tus és a t{rsadalmi szervezetek kulcs{ll{saiba;

b) a megszerzett pozíciókra t{maszkodva hírszerző, kémtevékenységet

folytatni imperialista gazd{ik sz{m{ra;

c) megbontani a forradalmi munk{sp{rt, a vezetés egységét;

d) ennek a p{rtunkba is beépült kémcsoportnak az imperialist{k sz{m{ra

teljesített napi feladatok mellett kétségtelenül sokkal ink{bb az volt a célja,

hogy az ellenség stratégiai tartalékaként, amikor a munk{soszt{ly a magyar

népi demokr{cia valamely okból komoly nehézségekkel küzd, akkor arról az

oldalról, ahonnan nem is v{rható, orvul t{madja h{tba, p{rtunkat és népün-

ket. Egész pontosan szólva Rajk L{szló vezette trockista kémcsoport képezte

p{rtunkban a magyar demokr{cia v{rfalain belül az imperialista ellenség

ötödik hadoszlop{t.

A kémszervezet szoci{lis arculata:

A kémcsoport felderített tagjai között egyetlen egy munk{s vagy dolgozó

paraszt nincsen. Kivétel nélkül gyökértelen félművelt intellektüelekből {ll ez

a t{rsas{g. A munk{smozgalomhoz egy vagy m{s időben hozz{csapódott,

de a munk{smozgalomhoz soha igaz{n nem tartozott, mindenre kapható

hitv{ny karrierist{k, immor{lis, erkölcstelen {rulók egytől egyig.

Fontos körülmény és P{rtunk egységes volt{nak bizonyítéka, hogy ez a

csoport céljainak érdekében egyetlen sz{mottevő munk{sk{dert az eddigiek

szerint meghódítani nem tudott, p{rtunk munk{stömegeire semmiféle befo-

ly{ssal nem volt, kapcsolatot a munk{ss{ghoz nem tudott kiépíteni.

A munk{sokat nem szerették. Rajk nem tűrte meg közvetlen közelében a

munk{sembereket. Rajk és t{rsai sz{m{ra a munk{s nem volt elég intelli-

gens.

Rajk L{szló a BM-ben is és a külügyben is saj{t vallom{sa szerint oszt{ly-

idegen, imperialista, titóista ügynökökkel vette körül mag{t, a kulcspozíci-

ókba a vezető tisztségekre a k{deroszt{ly megkerülésével nevezte ki ezeket.

A Külügyminisztériumban Rajk L{szló minisztersége idején több mint két-

sz{z munk{sk{der dolgozott, de ezeket kivéve, ha a p{rt név szerint hozott

hat{rozatot, milyen beoszt{st kapjanak, a legkülönbözőbb segédhivatalok

mélyére {sta el. A Belügyminisztériumban tiszti vizsg{t rendszeresített (bi-

zalmas belső rendelettel), hogy a tisztikarból a munk{sokat elt{volítsa.

Szalai Andr{s, a k{deroszt{ly volt vezetője:

Cionista volt, emiatt beidézték a rendőrségre (Pécsett) és rendőri spiclivé,

politikai besúgóv{ v{lt. 1945 ut{n a trockista kémszervezet keretében a jugo-

szl{v vonal tart{sa volt a feladata.

A csoport nézetei, politikai platformja, ideológi{ja:

„<a leleplezett kémcsoport tagjai közül feltűnően nagy sz{mban vannak

cionist{k, illetve olyanok, akik közszereplésüket cionistaként kezdték<”

„A p{rtvezetéssel szemben ezek az ügynökök gyakran azzal igyekeztek

hangulatot kelteni, hogy nekik a mi p{rtvezetőségünk soha sem volt elég

baloldali. Baloldali fr{zisokat, radik{lis kispolg{ri fr{zisokat hangoztattak.

A sz{munkra legfontosabb tanuls{g ebben az ügyben m{ris az, hogy

sz{mukra, mint hal sz{m{ra a víz, a szovjetellenesség, a nacionalizmus, a

trockizmus és helyenként elég vastagon az antikommunizmus volt. Ez a

kémcsoport, amelyet Rajk L{szló vezetett, ahol csak a l{b{t megvetette, min-

denütt meghonosította azt a rothadt személyi kultuszt, amikor a magas po-

zíciókba jutott ember talpnyalókkal és hízelgőkkel veszi körül mag{t.

R{kosi elvt{rs közvetlen ir{nyít{s{val hosszú idő óta folyt a szívós mun-

ka az ellenség felderítése és leleplezése érdekében. Hozz{vetőleg két évet

igényelt felkutat{suk és felderítésük.”

Minthogy ez a besz{moló az MDP KV 1949. június 11-i ülésén hangzott

el, a fent idézett meg{llapít{sból az következik, hogy Rajk L{szló és t{rsai el-

len a nyomoz{s m{r 1947 június{ban megkezdődött. Ennek azonban nem ta-

l{ltuk ír{sos bizonyíték{t. Feltételezhető, hogy maga a szöveg, amelyet K{-

d{r J{nos előadott, egy előre elkészített besz{moló volt, amely r{ad{sul nem

is teljesen tőle sz{rmazott. Valószínű, készen kapta hozz{ a legfontosabb

elemeket és kulcsszavakat, mag{tól R{kosi M{ty{stól, aki az ülésen ugyan-

csak felszólalt. Íme, egy részlet a beszédből.

„A hat{rozati javaslatot, amelyet a Politikai Bizotts{g megbíz{s{ból ki-

dolgoztam, részleteiben meg akarom indokolni. Kémek, provok{torok kér-

dése a munk{smozgalomban {ltal{ban. Amíg kapitalista lesz a vil{gon, ad-

dig mindig lesz kém vagy provok{tor. A kémek és provok{torok veszélye {l-

landó, mindig meglévő veszedelem, ugyanolyan, mint mondjuk a légnyo-

m{s vagy a Föld vonz{sa. Mi segíti elő a kémek és provok{torok munk{j{t?

Elsősorban minden elhajl{s a p{rt vonal{tól, minden rés a marxizmus-

leninizmus ideológi{j{n, minden rés a szervezeten, amely módot ad a beha-

tol{sra. N{lunk a leggyakoribb elhajl{s a nacionalizmus, a sovinizmus,

azonkívül az antiszemitizmus.”

A R{kosi M{ty{s {ltal előkészített hat{rozati javaslat a következőket, tar-

talmazta:

1. A Központi Vezetőség kiz{rja Rajk L{szlót és Szőnyi Tibort az MDP so-

raiból.

2. A Központi Vezetőség meg{llapítja, hogy a népi demokr{cia mostani

fejlődési szakasz{n az ellenség legveszélyesebb fegyvere a p{rtunkba való

behatol{s. Legjobb védekezés a p{rt helyes politik{ja, tov{bb{ következetes

és szívós harc minden elhajl{s ellen.

3. Kíméletlen harcot kell folytatni a trockizmus minden megnyilv{nul{sa

ellen. Küzdeni kell csoportok, klikkek kialakul{sa ellen.

4. Fokozni kell az éberséget. Fel kell figyelni a legcsekélyebb p{rtszerűt-

lenségre, népszerűséghajh{sz{sra, öntömjénezésre, személyi kultuszra, a tör-

tetőkre. Az eddiginél szigorúbb mértékkel kell ellenőrizni minden téren a

p{rt és az {llam funkcion{riusait.

5. A Központi Vezetőség helyesli és jóv{hagyja a Politikai Bizotts{g és a

Titk{rs{g intézkedéseit. Megerősítik a R{kosi, Szakasits, Gerő, Farkas és K{-

d{r elvt{rsakból {lló, a PB {ltal kiküldött bizotts{got. Felhatalmazza e bi-

zotts{got, arra, hogy a jövőben a Központi Vezetőség nevében minden in-

tézkedést megtegyen a p{rtunkba behatolt ellenség felkutat{s{ra és kiküsz-

öbölésére. A Központi Vezetőség utasítja a bizotts{got, hogy munk{j{ban a

legnagyobb eréllyel és szigorral j{rjon el.

6. A bizotts{g tegyen jelentést a PB-nek, és a Központi Vezetőség legköze-

lebbi ülésén sz{moljon be működéséről, és dolgozzon ki megfelelő javasla-

tokat az ellenséges behatol{s megakad{lyoz{s{ra.

Ezut{n a hozz{szól{sok következtek: Szabó Piroska, Galló Ernő, Kiss K{-

roly, B{rd Andr{s, Bíró Zolt{n, Kov{cs Istv{n, Szil{gyi József, Apró Antal,

Köböl József, Maros{n György szólalt fel. Közülük többen azt hangsúlyoz-

t{k, hogy Rajk nagyon népszerű volt a munk{sok között. Ezek az {ll{sfogla-

l{sok nagy személyes b{tors{gról tettek tanúbizonys{got, hiszen R{kosi nem

mentési kísérleteket v{rt a KV tagjaitól, hanem az {ltala előadottak feltétlen

t{mogat{s{t, biankó csekket kért és kapott az újabb akciókra, amelyek nem

sok{ig v{rattak magukra.

Voltak azonban m{s felszólalók is. Ezek viszont azt bizonygatt{k, hogy

„Rajk a személyi nimbuszt igyekezett szerezni mag{nak. Olyan nimbusz ki-

alakít{s{ra törekedett, ami egyetlen embernek j{r ki, a p{rt vezetőjének Ma-

gyarorsz{gon és minden m{s orsz{gban.”

„Az elvt{rsak azt mondj{k, hogy minél több konkrét adatot közlünk, an-

n{l hat{sosabb. Viszont minél több adatot közlünk, ann{l hamar{bb tudj{k

meg a szabadl{bon levő kémek, hogy mi a helyzet. Ami itt történni fog, hogy

nagyobb lesz a gyanakv{s, az nem baj. Azut{n a gondtalans{g és liberaliz-

mus ut{n, amiben, eddig éltünk nem is {rt egy kis gyanakv{s. Nagyon örü-

lök, hogy az elvt{rsak m{r kezdik elvégezni a revízió munk{j{t. Ez ann{l is

fontosabb, mert kezdetben meglepő dolgokat tapasztaltam. Voltak elvt{rsak,

akik eljöttek a letartóztatottak ügyében és azt mondt{k, hogy tűzbe tették

volna értük a kezüket. Mondtam, hogy az embernek csak két keze van, ha

nagyon a tűzbe teszi, megégetheti.”

Nem is mert tov{bb senki ellenkezni. A Központi Vezetőség a R{kosi {ltal

fogalmazott és előterjesztett hat{rozati javaslatot egyhangúlag elfogadta.

MDP Központi Vezetőség ülése

1949. szeptember 3.

Napirend: Inform{ció az összeesküvésről.

Előadó: K{d{r J{nos, aki a KV június 11-i hat{rozat{nak megfelelően je-

lentést tesz a kiküldött bizotts{g nevében a vizsg{lat újabb eredményiről,

majd bejelenti: „<a magyar dolgozók sz{zezrei az {rul{s feletti felh{boro-

d{sukban hat{rozatokban, levelek, t{viratok tízezreiben követelik a legna-

gyobb kíméletlenséget és következetességet a kémcsoport felsz{mol{s{ra”.

Közli azt is, hogy az őrizetesek között van imm{r P{lffy György t{bor-

nok, tov{bb{ két ezredes, négy alezredes és egy sz{zados, mindny{jan a

honvédség kötelékében teljesítettek szolg{latot. Letartóztattak tov{bb{ h{-

rom ezredesi, két alezredesi rangban lévő aktív rendőrtisztet és öt m{s sze-

mélyt, akik akkor m{r nem voltak aktív szolg{latban.

Ezut{n ismertette „a kémbanda bűnös tevékenységét”, amely nem tért el

semmilyen lényeges ponton a június 11-i KV-ülésen R{kosi M{ty{s {ltal elő-

adottaktól. Ami mégis új volt a besz{molóban az a következő:

Rajkot nemcsak az amerikaiak, hanem Titóék is beszervezték. Az ameri-

kaiak Célja az volt, hogy Titóék segítségével a népi demokr{ci{kat maguk

mellé {llíts{k. Rankovics volt az, aki Tito utasít{salt közölte. Azok lényege:

Rajk arra vegyen ir{nyt, hogy likvid{lj{k a magyar {llam és a p{rt jelenlegi

vezetőit, semmisítsék meg R{kosi M{ty{st, Farkas Mih{lyt és Gerő Ernőt, s a

vezetést Rajk ragadja mag{hoz.

A hozz{szól{sok t{mogatt{k az elhangzottakat.

Dobi Istv{n miniszterelnök korm{nya 1949: június 10-én, hi{nyzott

Rajk L{szló, de még ott volt K{d{r J{nos (megjelölve – a dig.)

Nagy Imre hallgatott

– Az előző alkalommal a Rajk-ügyről, a koncepciós per körülményeiről

beszélgettünk. Ezt a tém{t szeretném lez{rni, előbb azonban még tiszt{zni

kellene bizonyos dolgokat. Az egyik az, hogy Ön is segített r{beszélni Rajk

L{szlót a vallom{sra. Ezt {llítja Sz{sz Béla is, magyarul is megjelent Min-

den kényszer nélkül című könyvében.

– Hogyan tudn{m én ezeket az {llít{sokat megc{folni? A teljes

igazs{got csak a koronatanú mondhatn{ el, de sajnos ő m{r nem él.

– Rajkra gondol?

– Igen.

– Akkor tal{n megenged még egy utolsó kérdést. Vajon Ön hitt-e ab-

ban, amit Rajk vallott, vagy voltak kételyei?

– Én jól ismertem Rajkot, ezért nekem nagyon nehéz volt hin-

nem. S ha b{rkiben felébredhetett a gyanú, mint később bennem is,

akkor az éppen az önvallom{s miatt történhetett. Rajkot veréssel,

kínz{ssal nem vehették r{ a vallom{sra. Tal{n azért v{llalt végül is

mindent, mert nem akart a p{rtnak {rtani. Elhiszi?

Engem zavarba ejt, amikor ma olyanokat hallok, hogy valaki aki

népbírós{gi ülnökként al{írja Rajk és m{sok hal{los ítéletét, azt

mondja, neki nem volt lelkiismeret-furdal{sa a kivégzés ut{n sem. A

mai helyzetben egyes emberek úgy viselkednek, mint n{dsz{l az erős

szélben.

– Hajladoznak?

– Jobbra-balra.

– Kérem, térjünk vissza Rajk vallom{s{hoz.

– Amikor teh{t Rajk „bevallotta”, hogy, valami Paks melletti

üdülőben<

– Egy csőszkunyhóban..,

– Szóval egy csőszkunyhóban tal{lkozott Rankoviccsal, elmen-

tem R{kosihoz és azt mondtam neki: ez nem lehet igaz. Mert én

ugyan kém még nem voltam, sem imperialista ügynök, de az nem lé-

tezik, hogy magyar területen tal{lkoztak volna. (Alekszandar

Rankovics – 1946-1962 – jugoszl{v belügyminiszter volt.) Rankovics nem

lehetett olyan tökkelütött, hogy Magyarorsz{gra jön, oda, ahol őt so-

kan ismerik. Még valaki elki{lthatta volna mag{t: Éljen Rankovics!

Rajk pedig tapasztalt illeg{lis vezető volt. Ő ilyen elemi, hib{t nem

követhetett el. Miért nem ő ment a hat{r túlsó oldal{ra, ahol őt keve-

sen ismerhették. Szóval, ez sehogy se fért a fejembe.

– Mit szólt R{kosi ehhez az okfejtéshez?

– Azt mondta nekem: te nem ismered ezeket, ezek kalandorok.

Én meg, megkérdeztem tőle, tud-e ő olyan esetről, hogy valamely or-

sz{g egyik első embere rendőrspicli lett volna? Igen, felelte, III. Na-

póleon. Én fenntartottam az {ll{spontomat, azt, hogy b{rmit vallott is

Rajk, az nem lehet igaz.

– Mi történt ezut{n a beszélgetés ut{n?

– Sok{ig vívódtam, de újra gondolva a dolgokat, arra kértem

R{kosit, mentsenek fel a belügyminiszteri tisztség, alól.

(K{d{r J{nos 1950. június 23-{n mondott le belügyminiszteri tisztsé-

géről.)

– Mit szólt R{kosi? Nem érdeklődött a lemond{s ok{ról?

– Ő egy percig sem prób{lt marasztalni, s az ir{nt sem érdeklő-

dött, miért akarok elmenni a Belügyminisztériumból. Csak annyit

kérdezett, kit javasolok utódomnak. Azt mondtam, Zöld S{ndort, ő

az illeg{lis mozgalom kiprób{lt harcosa, egy idő óta belügyi {llam-

titk{r. Ő becsületes, tiszta ember.

(Zöld S{ndor orvos volt, s 1932-ben lett a Kommunist{k Magyaror-

sz{gi P{rtj{nak tagja. A Debreceni Orvostudom{nyi Egyetemen a baloldali

fiatalok ir{nyítója, a M{rciusi Front egyik megalapítója és vezetője, a To-

v{bb című népfrontos lap szerkesztője. A felszabadul{s ut{n fontos p{rt-

tisztségeket töltött be. A két munk{sp{rt egyesülése ut{n az MDP Központi

Vezetőségének póttagja, 1949-től tagja, 1950-től a Politikai Bizotts{g tagja.

1948 őszén, teh{t K{d{r J{nos minisztersége kezdetén lett belügyi {llamtit-

k{r, 1950. június 23-{n belügyminiszter.)

– Önt teh{t felmentették. Mi történt azut{n?

– Bevittek a p{rtközpontba, ami akkor az Akadémia utc{ban

volt, s a Politikai Bizotts{g tagjaként, a Központi Vezetőség titk{ra-

ként a p{rt- és tömegszervezeti oszt{lyt felügyeltem. Vagyis p{rt-

szervezéssel foglalkoztam.

– Zöld S{ndort rögtön elfogadt{k?

– Igen. Azt{n nem sokkal ezut{n egy PB-ülésen R{kosi meg-

kérdezte tőlem, mi lenne a véleményem arról, ha Nagy Imrét vissza-

hozn{k a p{rtközpontba? Azt a kifejezést haszn{lta, hogy „Nagy Im-

re a moszkvai gr{nitból lepattant szil{nk”. Én azt feleltem neki, hogy

szerintem k{r volt elt{volítani. (Az MDP Központi Vezetősége 1949

szeptemberében „jobboldali, opportunista elhajl{s” miatt elmarasztalta, a

PB-ből visszahívta Nagy Imrét. Miut{n azonban önkritik{t gyakorolt, visz-

szavették a p{rtközpontba, ahol a közigazgat{si oszt{ly vezetője lett.)

Nagy Imrét rendes, tisztességes embernek, művelt, okos kom-

munist{nak ismertem meg. Felnéztem r{. B{r magatart{s{t nem

mindig értettem.

Azt azonban én sohasem gondoltam, hogy ő ellenforradalm{r

lett volna, s környezetéről sem volt ilyen véleményem. 1956-ban

azonban kiderült, hogy gyenge akaratú, könnyen befoly{solható em-

ber, akit a környezete és az események magukkal sodortak.

– Nagy Imrére még szeretnék később visszatérni, most azonban kér-

ném, beszéljünk Zöld S{ndorról.

– Hiszen éppen arról akarok beszélni. Amit mondtam, azt ép-

pen azért kellett előrebocs{tani, mert segíthet a következő események

megértésében. Nagy Imre visszakerülése ut{n a Politikai Bizotts{g

megt{rgyalta a Belügyminisztérium jelentését, s ott m{r Nagy Imre

mint a minisztériumot felügyelő oszt{ly vezetője volt jelen. R{kosi

M{ty{s rövid bevezetője ut{n Farkas Mih{ly kért szót. Indulatosan

bír{lta a jelentést, amely szerinte meg akarta téveszteni a Politikai Bi-

zotts{got. Zöld S{ndor erre felugrott és zavar{ban, vagy félelmében,

nem tudom, azt tal{lta mondani, hogy ő a jelentést nem is l{tta.

Ekkor felpattant Veres József is és azt mondta: hiszen ti tegnap

jóv{hagyt{tok a végleges v{ltozatot! Azonban sem ő, sem Zöld nem

tudta kifejteni {ll{spontj{t, mert mindkettőjükbe belefojtott{k a szót.

– M{sok nem sz{laltak meg?

– Ott ült Nagy Imre, a Belügyminisztériumot felügyelő köz-

igazgat{si oszt{ly vezetője. Néztem r{, de ő egy szót sem szólt. Kér-

dezem én, a kialakult gyakorlat szerint kerülhetett-e a jelentés a PB

elé, ha azt a miniszter és az érdekelt oszt{ly vezetője nem hagyta jó-

v{?

– Ezut{n lett, öngyilkos Zöld S{ndor?

– Én erre vezettem vissza Zöld szörnyű csal{dirt{s{t és öngyil-

koss{g{t. Gondoljon csak bele: a belügyminiszterről azt feltételezik,

hogy félre akarja vezetni a Politikai Bizotts{got.

(1951. {prilis 20-{n Zöld S{ndor agyonlőtte anyj{t, feleségét és két

gyermekét, majd végzett mag{val is.)

Veres József emlékirat{ból

Veres József, az MSZMP KB tagja, akkor belügyi {llamtitk{r volt, K{d{r

J{nos, ut{n őt is letartóztatt{k. Készülő visszaemlékezésében a következő ki-

egészítést teszi a K{d{r J{nos {ltal elmondottakhoz.

„Az 1950 őszén lezajlott tan{csi v{laszt{sok ut{n R{kosi M{ty{s mag{-

hoz, rendelt. A beszélgetésen jelen volt Farkas Mih{ly is. R{kosi előbb meg-

dicsért a v{laszt{sok szervezéséért, majd egy hirtelen fordulattal így szólt:

»Na, azért maguk sem dolgoztak K{d{rral teljesen hib{tlanul a Belügymi-

nisztériumban.« Kifog{solta, hogy túl sok régi rendőr került a Belügybe, s

hogy a tan{csokban is sokan pozícióba jutottak a régiek közül. »Veres elv-

t{rs, gondolkodjon azon, amit K{d{r J{nosról beszéltünk. Remélem, r{jön

mik azok a hib{k, amelyeket K{d{r elkövetett, írja le őket és személyesen

hozza el hozz{m« – fejezte be R{kosi a beszélgetést.”

Veres József szerint Nagy Imre mint a közigazgat{si oszt{ly vezetője,

Zöld S{ndor belügyminiszter és Péter G{bor, az ÁVH vezetője, közösen ké-

szítették elő – R{kosi utasít{s{ra – K{d{r J{nos letartóztat{s{t. Az azt meg-

előző beszélgetésen Zöld arra ösztönözte Verest, vallja be, hogy K{d{rral

együtt ő is trockista vonalat képviselt a p{rtban.

Ilyen előzmények ut{n került sor Zöld S{ndor öngyilkoss{g{ra, aki ösz-

szeroppant a terhek súlya alatt. A tragédia ut{n tartóztatt{k le K{d{r J{nost,

K{llai Gyul{t és a többieket, köztük Veres Józsefet.

Veres József egyébként kiszabadul{sa ut{n Nagy Imre miniszterelnökhöz

írott levelében kérte teljes rehabilit{l{s{t. A v{lasz a legfőbb ügyésztől érke-

zett. A szentencia így szólt: »Jogsértés nem történt.« Az aj{nlott levél feladó

cédul{ja és az elutasító v{lasz Veres József birtok{ban van.

– Rajk és Zöld S{ndor ut{n teh{t Ön következett.

– M{r Rajk letartóztat{sa idején tapasztaltam a velem szembeni

bizalmatlans{got. Ezért később arra kértem R{kosit, mentsenek fel,

és adjanak valami m{s munk{t. Elhat{roz{somhoz az adta meg a

végső lökést, hogy egy politikai bizotts{gi ülésen Farkas Mih{ly arról

sz{molt be: a katonai felderítés olyan inform{ciók birtok{ba jutott,

hogy az ellenség beépült a p{rt legfelsőbb vezetésébe is. Ez pontosan

beleillett az oszt{lyharc éleződéséről szóló szt{lini elméletbe. Mint-

hogy akkor m{r Rajk nem volt köztünk, mindenki spekul{lhatott, ki-

ről vagy kikről lehet szó. Egyébként Farkas azt mondta, hogy az in-

form{ciót janu{rban kapt{k, s erről én csak h{rom hónap múlva sze-

rezhettem tudom{st. Ha egy{ltal{n volt ilyen jelentés.

Szóval kértem; a lev{lt{somat. Új beoszt{som a p{rtközpontban

volt. A Politikai Bizotts{g tagjaként, főtitk{rhelyettesként működtem.

Egy este, emlékezetem szerint 1950 augusztus{ban lehívatott mag{-

hoz R{kosi. Beszélgetés közben azt kérdezte tőlem, ki volt illeg{lis

kapcsolataim közül az, aki tov{bbította nekem azt az üzenetet, hogy

Schiffer P{l lak{s{n tal{lkozhatok Szakasits Árp{ddal. „Mi ugyanis

minden régi kapcsolatodat megkérdeztük, és egyik sem tov{bbította

neked ezt az üzenetet” – mondta R{kosi.

Sz{mba vettem szorosabb kapcsolataimat az illegalit{sban. Pé-

ter G{bornak, Don{th Ferencnek, Fehér Lajosnak nem akartam {rta-

ni. Azt mondtam R{kosinak, az atyaisten tudn{ megmondani, h{ny

emberrel kerültem kapcsolatba, s közülük ki volt az, aki a Szakasits-

csal való tal{lkozót közvetítette. „Valakinek azért lenni kellett” –

mondta R{kosi.

– Mire akart kilyukadni?

– Ez hamar kiderült. Azt mondta, hogy az akkor m{r őrizetben

lévő Szakasits Árp{d bevallotta, hogy Hetényi rendőrspiclije volt.

Tessék elképzelni azt az {llapotot. Akkor m{r az 1951-es p{rtkong-

resszusra készültünk, ami febru{r végén, m{rcius elején volt. Két bi-

zotts{g foglalkozott az előkészítéssel, az egyiket, a szervezőbizotts{-

got én vezettem. S akkor R{kosi hetenként egyszer-kétszer az esti

ór{kban lehívatott mag{hoz, s egyre csak azt hajtogatta: „Valld m{r

be, hogyan kerültél te a Schiffer lak{sba a Szakasitscsal való tal{lko-

zóra, ha egyszer a kapcsolataid nem tov{bbított{k az üzenetet.” Mel-

lesleg jóval később, a börtönben jutott eszembe, hogy a tal{lk{ról szó-

ló üzenetet Péter G{bor hozta. Ennek azonban akkor m{r nem volt

jelentősége.

– Szólt-e elvt{rsainak vagy feleségének R{kosi gyanúsítgat{sairól?

– Dehogy szóltam. Nem szóltamén senkinek, annyira szégyell-

tem magam. Egy alkalommal R{kosi újra elővett. Unszolt, mondjam

el neki nyugodtan, mi történt akkor. Ő ugyanis meg akar menteni

engem, ha lehet, de melléfogni sem akar.

– Ön mit mondott?

– Azt v{laszoltam. R{kosi elvt{rs, az nekem egy kicsit kellemet-

lenebb lenne, mint mag{nak, ha melléfogna.

– Végül is mikor vették őrizetbe?

– Zöld S{ndor hal{la ut{n rögtön. De az én letartóztat{somnak

is voltak, előzményei. Mint említettem, az 1951. febru{ri II. kongresz-

szusra készültünk, amelyen én voltam; az egyik korreferens. (K{d{rt

a kongresszus a KV, és a PB és a titk{rs{g tagj{v{ v{lasztotta. Ennek ellené-

re a kongresszusi jegyzőkönyvből m{r kihagyt{k a nevét minden testületből,

s kongresszusi refer{tum{t sem közölték.) Közelgett m{jus elseje is. Aho-

gyan az akkor szok{s volt, a kerületeknek és a nagyobb üzemeknek

kiosztott{k a Politikai Bizotts{g tagjainak a portréit, majd egyszer

csak magyar{zat, nélkül beszedték őket.

– Köztük az Önét is?

– H{t persze. Nyilv{n azért vették vissza, mert ők m{r tudhat-

t{k, hogy mi fog történni, de m{jus elseje előtt nem akartak letartóz-

tatni. Viszont azt sem akart{k, hogy az emberek az én portrémmal

vonuljanak fel. Ezt csak később értettem meg.

– Hogyan történt a letartóztat{s?

– Azon a bizonyos napon valaki felhívott telefonon.

– A munkahelyén vagy a lak{s{n?

– A lak{somon. Ebédidőben volt. Én ugyanis hazaj{rtam ebé-

delni, mert mindig későig dolgoztam. Szóval felhívott valaki, és

megkérdezte, hogy mit csin{lok. Mondtam neki, hogy ebédelek.

„H{t azut{n mit csin{lsz?” – faggatott tov{bb. – Hogyhogy mit csin{-

lok, megyek vissza dolgozni – feleltem. Erre azt{n letette a telefont.

Az köztudott volt, hogy én milyen útvonalon közlekedek. Ami-

kor kifordultunk az utc{ból, az első kanyarn{l két kocsi keresztbe {llt

az úton, nem lehetett tov{bb menni. Az egyikből Péter G{bor sz{llt

ki.

– Ő volt a telefon{ló?

– Nem.

– Nem emlékszik r{, hogy, ki volt?

– Erről nem szeretnék beszélni, csak annyit mondanék, hogy a

Politikai Bizotts{g egyik tagja volt.

– Az akkori PB-tagok közül Önön kívül még többen vannak életben.

Nem mondan{ meg mégis, hogy ki volt a telefon{ló?

– Nem.

(Itt meg kell szakítani a beszélgetést. A dolog ugyanis nem maradha-

tott annyiban. A figyelmeztetés ut{n, hogy tal{n az utolsó alkalom, amikor

beszélhetünk az ügyről, és kötelessége az utókor sz{m{ra rögzíteni az ese-

ményeket, megnevezni a személyeket, a v{lasz ismét kategorikus nem volt.

Nem maradt m{s h{tra, r{ kellett vezetni, be kellett bizonyítani, tudjuk hogy

ki volt az illető. Kiz{r{sos alapon jutottunk el hozz{. De csak amikor· bizo-

nyoss{ v{lt sz{m{ra, pontosan tudjuk, kiről van szó, csak akkor mondta: –

Ő volt. De ezt nem írhatja meg! – emelte fel mutatóujj{t figyelmeztetőleg.

Meg kellett ígérnem. A telefon{ló nevét az interjúsorozatban nem kö-

zöltük és most sem tesszük. Legyen meg az akarata.)

– Azt{n mi történt?

– Péter G{bor szólalt meg először, kérte, hogy üljek {t hozz{.

– S mit mondott Önnek a kocsiban?

– Nem szólt semmit, de én se.

– Ön tudta, hogy őrizetbe van véve?

– Na hallja, ha kocsikkal keresztbe {llnak előttem az úton, s ott

van az {llamvédelem főnöke, akiről tudtuk, hogy Rajkot is ő vette

őrizetbe<

– <s aki az Ön harcost{rsa volt az illegalit{sban.

– Így volt. Azt{n elvittek egy vill{ba. Ott Péter G{bor azt mond-

ta: „Tudod, hogy ha mi őrizetbe veszünk téged, az R{kosi elvt{rs tud-

ta nélkül nem lehetséges. Mondd meg, milyen kapcsolatod volt a

horthysta rendőrséggel, s akkor nem lesz semmi bajod.” Szóval azt

kellett volna bevallanom, amivel R{kosi is mindig gyötört. Minthogy

én harmincéves koromig munk{sember voltam, külföldön soha nem

j{rtam, r{m nem lehetett azt mondani, hogy kém meg imperialista

ügynök vagyok. B{r később azt{n m{r ilyesmi is volt.

– Ön mit gondolt, amikor őrizetbe vették?

– Hihetetlen, de szinte megkönnyebbültem. Vége lett a bújócs-

k{nak, az örökös gyanúsítgat{snak.

– Ott tartottunk, hogy Péter G{bor arra akarta r{bírni, vallja be, hogy

rendőrügynök volt.

– Igen, egyre csak azt mondogatta, K{d{r elvt{rs – mert akkor

még elvt{rs voltam – most itt vagy, ha viszont a börtönbe visznek,

akkor ott nyilv{ntart{sba kell hogy vegyenek. De ha v{laszolsz arra,

amit R{kosi elvt{rs is kérdezett tőled, akkor nem kerülsz börtönbe,

nem regisztr{lnak, tel h{t nem marad semmi nyoma az ügynek.

– Gondolom, Ön nem nagyon hitt abban, hogy a dolgot ilyen egysze-

rűen meg lehet úszni.

– Hogy hihettem volna, hiszen előttem voltak a péld{k.

– B{ntalmazt{k Önt?

– Nem, engem nem kínzott senki. A kínz{st nem könnyű elvi-

selni, de a lelki kényszer sokkal rosszabb.

– Mi történt ezut{n Önnel?

– Hetekig nem vallottam semmit sem. Azt{n amikor m{r l{t-

tam, hogy úgyis mindegy, azt mondtam a fő kihallgatónak, írja meg a

jegyzőkönyvet, írjon bele, amit akar, és én al{ fogom írni. De arra fi-

gyelmeztettem, hogy ha engem megal{znak (nem azt mondtam, ha

vernek, hanem ha megal{znak), akkor ebből per nem lesz. A nyilv{-

nos t{rgyal{sra gondoltam. Tudom, nyugati újs{gokban olyasmik is

megjelentek, hogy letépték a körmeimet. Ebből egy szó sem igaz.

Nem ilyesmikért vallottam, hanem azért, mert nem akartam {rtani a

p{rtnak és a Szovjetuniónak. Ez foglalkoztatott a letartóztat{som

ut{n, ami az örökös gyanúsítgat{sok, az {llandó bizonytalans{g ut{n

m{r szinte megv{lt{snak tűnt. Én magam nem féltem, csak arra vi-

gy{ztam, hogy a vallom{somban élő vagy kezük ügyében lévő em-

ber ne szerepeljen.

– Végül is mit kellett bevallania?

– Azt, hogy Sombor-Schweinitzerrel, Horthy politikai rendőr-

ségének tisztjével, a kommunist{k üldözőjével {lltam kapcsolatban.

– Jugoszl{v kapcsolatokkal nem v{dolt{k?

– De igen, később m{r azzal is. Ennek is volt valami előzménye.

1944-ben, azt hiszem {prilisban lehetett, amikor az illeg{lis p{rt veze-

tősége úgy hat{rozott, hogy fel kell venni a kapcsolatot a moszkvai

emigr{ció s csoporttal. A feladatra először S{gv{ri Endrét jelölték ki,

neki kellett volna illeg{lis úton kijutnia Moszkv{ba. Én azonban fél-

tettem, hogy lebukik, ezért azt kértem, küldjenek engem. Így is tör-

tént. Jugoszl{vi{n {t, Tito partiz{njai segítségével akartam eljutni

Moszkv{ba, de a hat{r közelében, még magyar oldalon elfogtak, s

mint Lupt{k J{nos katonaszökevényt két évre elítéltek. A Conti utcai

börtönben töltöttem a büntetésemet, de a p{rt egy ügyvédet foga-

dott, aki nem kevés pénzért elintézte, hogy rövid idő múlva kienged-

jenek. A szabadul{s azonban, az október 15.-i nyilas puccs miatt el-

maradt, s engem egy transzporttal amelyben hetven rab és harminc-

nyolc kísérő katona volt, gyalogmenetben elindítottak Kom{rom félé.

– Visszatérve 1951-es letartoztat{s{ra, felesége mikor értésült az ese-

ményről? Tarthatott-e kapcsolatot Önnel a börtönben?

– Letartóztat{somat követően feleségem a p{rt több vezetőjének

írt levelet, de v{laszt egyre sem kapott. Csak több mint h{rom év

múlva, 1954-ben, közvetlenül a rehabilit{l{som előtt tudta meg, hogy

élek.

Szakasits Árp{d ügye

MDP KV ülése 1950. {prilis 25-én du. 4 óra

Az ülésen felszólal R{kosi M{ty{s, aki ismertette Szakasits Árp{d két le-

velét. Az egyiket Drahos Lajoshoz, az Orsz{ggyűlés elnökéhez, a m{sikat a

Központi Vezetőséghez címezte.

R{kosi mindkét levelet felolvasta. Azok tartalma: beismerő vallom{s ar-

ról, hogy éveken {t a horthysta rendőrség besúgója volt. Ezt az {llít{st két

volt horthysta, rendőrtisztviselő nyilatkozat{val is al{t{masztja R{kosi, aki

idéz a kihallgat{si jegyzőkönyvekből is, amelyekben ilyen részletek tal{lha-

tók: „<az utóbbi időkig kémkedett az angoloknak és az amerikaiaknak,

ahogy éppen jött”. Ahogy éppen jött, csak az {llít{s és a „vallom{s” nincs

semmilyen bizonyítékkal al{t{masztva.

A meghökkent központi vezetőségi tagok előtt R{kosi azt a tanuls{got

vonja le (nem először), hogy fokozni kell az éberséget. Majd arról beszél,

hogy „a magyar dolgozó nép pomp{s épületben van”: amit nem lenne sza-

bad ak{rcsak kis mértékben is megtörni. Úgy gondoljuk, hogy az egész kér-

dést, legal{bbis a legközelebbi időben nem fogjuk a maga egészében a: teljes

nyilv{noss{g elé vinni. Egyelőre elfogadjuk kifelé azt a vari{nst, amit Szaka-

sits Árp{d Drahos elvt{rsnak írt, vagyis azt, hogy betegsége miatt lemon-

dott. Közben meg fogjuk nézni az esetet a maga egészében és azut{n hat{ro-

zunk. Azt is javasolta, hogy az igazi okokat még ebben a st{diumban ne

hozzuk a p{rt nyilv{noss{ga élé sem. Javasolta, hogy helyette „szintén egy

szoci{ldemokrat{t, Rónai S{ndort nevezzük ki az Elnöki Tan{cs elnökének.

A hat{rozati javaslatot a Központi Vezetőség elfogadta. Az ügy pikantéri-

{ja, hogy előző este Szakasits még részt vett a p{rt vezető testületének az

ülésén. M{snapra m{r fogoly volt. A dolgok azonban itt még nem értek vé-

get, a volt szoci{ldemokrat{k lefog{sa ezut{n széri{ban ment. A Központi

Vezetőség 1950. augusztus 16-i ülésén R{kosiék m{r Maros{n György, Ries

Istv{n és Vajda Imre letartóztat{s{ról sz{molhattak be. A Központi Vezető-

ség nem tiltakozott. Ekkor m{r a kor{bban még előforduló, a letartóztatottak

személyes becsületét védeni akaró erőtlen felszólal{sok sem hangzottak el.

Nem csoda. Senki sem tudta, ki következik, meddig folytatódik még ez az

őrület, meddig üldözik még a p{rt kiprób{lt vezetőit, a kommunist{kkal

egyesült szoci{ldemokrat{kat. Nem vethetjük senkinek a szemére, hogy az

életét féltette. Senki sem volt biztons{gban. Erről tanúskodott a következő

„ügy”. K{d{r J{nos, K{llai Gyula, Don{th Ferenc és Losonczy Géza letartóz-

tat{sa.

Az ügy főv{dlottja az a K{d{r J{nos volt aki a Politikai Bizotts{g megbí-

z{s{ból tagja volt annak az ötös bizotts{gnak, mely úgymond „felügyelte” a

Rajk-ügy vizsg{lat{t, noha valój{ban se neki, se a m{sik tagnak, Szakasits-

nak nem volt a dolgok menetére semmilyen befoly{sa. Hogy részvételük az

említett bizotts{gban csup{n form{lis lehetett, azt igazolni l{tszik az is, hogy

hamarosan ők kerültek sorra. Szakasits azért, mert szoci{ldemokrata volt,

K{d{r azért, mert kételkedni mert Rajk bűnösségében. Az oszt{lyellenség

elméletének igazol{s{ra újabb és újabb „bizonyítékokra”,volt szükség.

Vannak azonban m{sfajta megítélések is arról, miért fajult id{ig a dolog,

mi húzódhatott meg a legjobb vezetők szisztematikus üldözésében és félre{l-

lít{s{ban. Erről az MDP Politikai Bizotts{g{nak volt tagja, ma is élő szemé-

lyiség azt mondta a szerzőnek: R{kosi vezető szerepet j{tszott az

irtóhadj{ratban. Volt azonban valaki, akinek ez különösen érdekében {llott:

Farkas Mih{ly, aki vezéri szerepre v{gyott. R{kosi utóda szeretett volna len-

ni, ezért igyekezett mindenkit elt{volítani az útból, aki riv{lis lehetett volna.

Szerinte ez is szerepet j{tszott Rajk L{szló, a legposszibilisabb vetélyt{rs ki-

végzésében, s K{d{r J{nos félre{llít{s{ban is.

Jegyzőkönyv

a Politikai Bizotts{g 1951. {prilis 21-én

reggel 9 órakor tartott rendkívüli üléséről

Jelen vannak:

R{kosi M{ty{s, Gerő Ernő, Farkas Mih{ly, Révai József, Kov{cs Istv{n, Hor-

v{th M{rton, Apró Antal, Rónai S{ndor, Harusty{k József, Szabó Istv{n, He-

gedűs Andr{s, Vas Zolt{n, Nagy Imre, Zsofinyecz Mih{ly, Kiss K{roly, Piros

L{szló, Dénes Istv{n, Kristóf Istv{n, Hidas Istv{n, Friss Istv{n és Péter G{-

bor elvt{rsak.

Zöld S{ndor, K{d{r J{nos és K{llai Gyula ügye.

Előadó R{kosi M{ty{s elvt{rs

A PB tudom{sul veszi R{kosi elvt{rs besz{molój{t, jóv{hagyja a h{rmas

bizotts{g intézkedését K{d{r J{nos és K{llai Gyula őrizetbe vételére vonat-

kozóan.

A PB a p{rtvizsg{lat lefolytat{s{ra 3 tagú bizotts{got küld ki. A bizotts{g

tagjai: Kiss K{roly, Farkas Mih{ly és Kov{cs Istv{n elvt{rsak. A vizsg{lat be-

fejezése ut{n tegyenek jelentést a PB-nek vagy a Központi Vezetőségnek. A

PB felhatalmazza a bizotts{got, hogy minden dokumentumot megnézzen, és

a vizsg{lat lefolytat{s{hoz szükséges intézkedéseket megtegye. A bizotts{g-

nak Péter G{bor elvt{rs rendelkezésére {ll.

A PB megbízza Kov{cs Istv{n elvt{rsat a szervező bizotts{g vezetésével;

Kristóf Istv{n elvt{rsat a P{rt- és Tömegszervezetek Oszt{lya ideiglenes ve-

zetésével.

A jövő hét első napjaiban össze kell hívni a KV vezető p{rtfunkcióban le-

vő tagjait és a vezető p{rtfunkcion{riusokat. A h{rmas bizotts{g egyik tagja

inform{lja őket az eseményekről.

K. m. f.

R{kosi

főtitk{r

A h{rmas bizotts{g jelentése

Az MDP Politikai Bizotts{ga 1951. {prilis 21-i ülésén Farkas Mih{ly, Ko-

v{cs Istv{n és Kiss K{roly elvt{rsakból {lló h{rom tagú bizotts{got küldött

ki K{d{r J{nos, Don{th Ferenc, K{llai Gyula és Losonczy Géza ügyének ki-

vizsg{l{s{ra.

A kiküldött bizotts{g a vizsg{lat eddigi eredményeiről az al{bbiakban

sz{mol be:

1. K{d{r J{nossal kapcsolatban meg{llapít{st nyert, hogy 1933-ban, ami-

kor mint a KIMSZ területi bizotts{g{nak titk{ra a rendőrség őrizetébe került,

{ruló módj{ra viselkedett. Úgy felső, mint alsó KIMSZ-kapcsolataira vonat-

kozóan beismerő, sőt felderítő vallom{st tett. Árul{s{ért a KIMSZ 1933-ban

kiz{rta tagjai sor{ból.

Hain Péter – felhaszn{lva gy{va, {ruló magatart{s{t – beszervezte őt a

horthysta politikai rendőrség ügynökének. Beszervezéséről K{d{r az al{bbi-

akat vallja:

„<Amikor 1933-ban a Hain Péter vezette kihallgat{son {ruló vallom{st

tettem, Hain azt mondotta: Vedd tudom{sul, hogy azzal, amit eddig el-

mondt{l, elintézted magad mint kommunist{t egyszer és mindenkorra.

Vagy azt gondolod, hogy kommunista »elvt{rsaid« majd megdicsérnek érte?

Múltad ezzel lez{rult. Nincs m{s tennivalód – ha élni akarsz –, mindig

ügyelj arra, hogy velünk többet ne húzz ujjat< A kihallgat{s végén Hain Pé-

ter egy géppel írott nyilatkozatot tett elém azzal, hogy írjam al{. A nyilatko-

zatban az volt, hogy kötelezettséget v{llalok arra vonatkozólag, hogy a

kommunista mozgalom minden egyes részletéről a M. Kir. Államrendőrség

illetékes oszt{ly{nak jelentést teszek. A nyilatkozatot al{írtam<”

K{d{r J{nos beismerte, hogy ezt követően 1944 {prilis{ig kapcsolatban

{llt a horthysta politikai rendőrséggel, részben mag{val Hain Péterrel, majd

Sombor-Schweinitzerrel, illetve azok megbízottaival.

K{d{r a horthysta politikai rendőrség utasít{s{ra furakodott be az illeg{-

lis kommunista mozgalomba. Rendőrségi megbízóitól kapott feladatokat

éveken keresztül ( végrehajtotta. Besúgói tevékenysége mellett a horthysta

politikai rendőrség utasít{s{ra igyekezett gyengíteni, akad{lyozni az illeg{lis

Kommunista P{rt harc{t.

1943 tavasz{n a horthysta politikai rendőrségnek K{d{r J{nos segítségé-

vel sikerült a legsúlyosabb csap{st mérnie az illeg{lis kommunista mozga-

lomra és ezen keresztül a dolgozó magyar nép kibontakozó fasisztaellenes

ellen{ll{si mozgalm{ra:

K{d{r J{nos Sombor-Schweinitzer egyenes utasít{s{ra feloszlatta a

Kommunist{k Magyarorsz{gi P{rtj{t.

Áruló múltj{nak e legsúlyosabb cselekményéről K{d{r az al{bbiakat vall-

ja:

„<Schweinitzer besz{moltatott röviden a Szakasitscsal való tal{lkozóm-

ról, de l{ttam rajta, hogy ő m{shonnan is ismeri a történteket< Miut{n l{tta,

hogy én nem akarom megérteni, hogy ő mit akar kifejezni, dühösen és egye-

nesen megmondta, hogy az illeg{lis Kommunista P{rtot fel kell oszlatni. Ha

én megfelelő meggyőzéssel beszélek, menni fog a dolog – volt Schweinitzer

{ll{spontja. Tan{csként mondotta, hogy hivatkozzam a többi p{rttal való

együttműködésre, a Komintern működésének beszüntetésére< Beismerem,

hogy Schweinitzer utasít{s{ra végrehajtottam a p{rt feloszlat{s{t<”

K{d{r a P{rt feloszlat{s{val kapcsolatban röpiratot írt, melyben azzal te-

tézte be a magyar munk{soszt{ly és a p{rt el{rul{s{t, hogy meghamisította a

Komintern feloszlat{s{ról szóló hat{rozatot, úgy {llítva be azt, mintha e ha-

t{rozat felruh{zta volna az egyes kommunista p{rtokat a feloszlat{s jog{val

is.

A KMP feloszlat{sa ut{n K{d{r rendszeresen t{jékoztatta a rendőrséget a

Békep{rt munk{j{ról és Schweinitzer utasít{s{ra igyekezett g{tolni a Béke-

p{rt minden olyan ténykedését, mely egy aktív, fegyveres, németellenes el-

len{ll{s megszervezésére ir{nyult.

A horthysta rendőrség erre vonatkozó utasít{sai mellett K{d{rt ebben az

ir{nyban befoly{solta saj{t gy{va, opportunista, likvid{tor be{llítotts{ga is.

„<1931 óta, a munk{smozgalomba való kerülésem óta, a legkisebb ne-

hézséggel szemben mindig a gy{va megh{tr{l{s, likvid{tori elj{r{s és {ruló

megalkuv{s útj{ra léptem<”

Erre jellemző a felszabadul{s előtti utolsó hónapban tanúsított magatar-

t{sa, amikor a p{rt többszöri felhív{s{ra sem v{llalta a harcban való részvé-

telt, hanem dezert{lt, elbújt, hogy megmentse saj{t életét.

„<Saj{t életemet többre becsültem, mint a p{rt és a munk{soszt{ly, ille-

tőleg az egész nemzeti ellen{ll{s sors{t” – mondja erről K{d{r.

2. Don{th Ferenccel kapcsolatban meg{llapít{st nyert, hogy Rajk: L{szló

javaslat{ra került be az illeg{lis kommunista p{rtba.

1940-ben, a Kulich-vonal felgöngyölítése sor{n őrizetbe került. Alagon

{ruló magatart{st tanúsított, mozgalmi kapcsolataira felderítő vallom{st tett.

E magatart{sa alapj{n beszervezték. Beszervezésében Wayand Tibor is részt

vett:

Wayand elővette az Alagon al{írt nyilatkozatomat, majd arra utasított,

hogy egy új szövegű nyilatkozatot írjak al{. Ennek oka az volt, hogy Wayand

az Alagon felvett nyilatkozatot, illetve annak szövegét nem tartotta kielégí-

tőnek. Az új nyilatkozat abban különbözött az előzőtől, hogy sokkal élesebb

form{ban volt felvéve és tartalmazta, hogy a rendőrségnek felaj{nlom szol-

g{lataimat. Beismerem, hogy a nyilatkozat al{ír{s{val valóban v{llalkoztam

erre<”

A vizsg{lat meg{llapította, hogy, Don{th Ferencnek jelentős szerepe volt

az illeg{lis KMP feloszlat{s{ban: részt vett a K{d{r-Szakasits tal{lkozó meg-

szervezésében és a p{rtfeloszlat{s ir{ny{ban befoly{solta K{d{r J{nost. Erről

az al{bbiakat vallja:

„<Emlékszem arra, hogy nem sokkal azut{n, hogy K{d{rral kapcsolatba

kerültem, felmerült közöttünk a németellenes, h{borúellenes, széles nemzeti

egységfront létrehoz{s{nak kérdése és ezzel, kapcsolatban a KMP szerepe<

beismerem, hogy a KMP-ben a széles nemzeti antifasiszta egységfront létre-

jöttének akad{ly{t l{ttuk< A KMP feloszlat{s{nak helyeslése részemről tu-

datos, ellenséges cselekedet volt. Benne volt ebben a p{rttal, a munk{sosz-

t{llyal szemben egész idegenkedésem, rothadts{gom és gy{vas{gom. Sze-

mély szerint a KMP feloszlat{s{tól, az illeg{lis munka megszüntetésétől a

harc letompítotts{g{t, veszélytelenebb, kényelmesebb, kock{zattal nem j{ró

helyzetet v{rtam; a magam részére is.

Ezért helyeseltem és szorgalmaztam a p{rt feloszlat{s{t és befoly{soltam

K{d{rt ebbe az ir{nyba, mely felé ő hozz{m hasonló be{llítotts{ga miatt

amúgy is vonzódott<

Don{th következetesen p{rtellenes, likvid{tor be{llítotts{g{t t{masztja

al{ az a körülmény is, hogy 1944 szeptemberében következetesen a KMP új-

j{alakít{sa ellen foglalt {ll{st.

3. K{llai Gyula, az 1942-es tömeges letartóztat{sok idején került őrizetbe.

Az Andr{ssy laktany{ban súlyos beismerő vallom{st tett. Többek között Ró-

zsa Ferenccel, Kasztell Andr{ssal való illeg{lis kapcsolat{ra, az illeg{lis KMP

propagandabizotts{g{nak munk{j{ra vonatkozóan. Súlyos beismerő vallo-

m{sa és gy{va magatart{sa alapj{n a kihallgat{s{t vezető Wayand Tibor be-

szervezte. Erről K{llai az al{bbiakat vallja:

<Wayand kijelentette, hogy amennyiben a rendőrségnek felaj{nlom

szolg{lataimat arra, hogy a jövőben a kommunista mozgalomról sz{m{ra

besúg{sokat végzek, úgy elintézi, hogy a bírós{gon semmi büntetést ne kap-

jak, sőt visszatérhessek régi munkahelyemre, a Népszava szerkesztőségébe.

Beismerem, hogy Wayand beszervezési aj{nlat{t gy{va és {ruló magatart{-

som következtében és a börtönbüntetéstől való félelmemben elfogadtam<

Beszervezése alapj{n K{llait a VKF különbírós{ga valóban felmentette,

ugyanakkor, amikor n{la sokkal kisebb szerepet betöltő kommunist{t, sőt

egyszerű p{rttagot is súlyos börtönbüntetésre ítéltek.

K{llai Gyula szabadul{sa ut{n végrehajtotta a Wayandtól kapott besúgó

feladatokat.

4. Losonczy Géza 1940-ben Don{th Ferenccel és Újhelyi Szil{rddal együtt

került őrizetbe. Kihallgat{sa sor{n tanúsított magatart{s{ról az al{bbiakat

vallja:

„<Alagon lettem {ruló, {rul{somat két körülmény tette súlyosabb{. Egy-

részt az, hogy kényszer, testi kínz{s nélkül vallottam, m{srészt az, hogy a

felvetettnél is jóval bővebben és részletesebben {rultam el a nyomozó ható-

s{goknak mozgalmi tevékenységemet és kapcsolataimat. El{rultam pl., hogy

P{rizsból üzenetet és pénzt hoztam az illeg{lis Magyar Kommunista P{rt,

név szerint Kulich Gyula részére<”

Losonczy m{r Alagon v{llalkozott a letartóztatott kommunist{k közötti

besúgó munk{ra.

Áruló magatart{s{nak eredményeként Don{thhoz és Újhelyihez hason-

lóan rövidesen szabadl{bra került. Szabadul{sa ut{n a Böszörményi úti

csendőrlaktany{ban megtörtént a csendőrség {ltal való beszervezése:

„<V{llaltam, hogy minden tudom{somra jutó baloldali-kommunista te-

vékenységet a csendőr nyomozóhatós{gok tudom{s{ra hozok és név szerint

jelentem azokat a személyeket, akik baloldali tevékenységet fejtenek ki<”

Losonczy Géza {rul{s{t azzal folytatta, hogy t{jékoztatta a csendőr nyo-

mozó szerveket az illeg{lis kommunista mozgalomról.

M{r az eddigi vizsg{lat is meg{llapította, hogy az őrizetbe vett szemé-

lyek mindegyike, elhallgatva a p{rt előtt múltbeli provok{tor tevékenységét,

a felszabadul{s ut{n k{rtevő tevékenységet fejtett ki, hivatali, illetve p{rt-

munk{ja sor{n.

K{d{r J{nos mint a budapesti főkapit{ny helyettese, Sólyom L{szlóval

való szoros együttműködésben akad{lyozta az új demokratikus rendőrség

megteremtését és elősegítette ellenforradalmi erők megőrzését, sőt koncent-

r{l{s{t az új, demokratikus rendőrség területén, főként a budapesti és m{s

nagyv{rosi egységeken belül. Ezt a k{rtevő munk{t K{d{r közel kétévi bel-

ügyminisztersége alatt is folytatta. Ezzel kapcsolatban egyik saj{t kezűleg írt

feljegyzésében az al{bbiakat írja:

„<Nemcsak, hogy a titóista, imperialista kém, Rajk ellenforradalmi

örökségének megsemmisítője nem lettem, hanem ellenkezőleg, annak meg-

őrzője voltam<”

A rendőrség és a tan{csok terén kifejtett k{rtevő munk{j{ban K{d{r Zöld

S{ndorra és Veres Józsefre t{maszkodott.

Belügyminiszterségéről történt lev{lt{sa ut{n Zölddel és Veressel való

szoros kapcsolat{nak fenntart{sa útj{n lényegében tov{bbra is ir{nyító sze-

repe volt a belügyminisztériumban.

Don{th Ferenc felszabadul{s ut{ni k{rtevő tevékenységével kapcsolatban

fény derült arra, hogy aktív t{mogatója volt a Földművelésügyi Minisztéri-

umban le, leplezett összeesküvőknek.

Losonczy Géza a kultúrfronton kifejtett k{rtevő tevékenységén túl (klasz-

szikus, írók könyveinek selejtlist{ra való tétele, munk{sk{derek tudatos lej{-

rat{sa) K{llai Gyul{val együtt rendszeresen t{jékoztatta a szoci{ldemokrata

p{rt imperialista ügynökökként leleplezett vezetőit a p{rtunkat érintő bi-

zalmas kérdésekről.

A vizsg{lat a fentieken kívül meg{llapította, hogy a felszabadul{s ut{ni

években a P{rton belül egy nacionalista, antiszemita, szovjet- és p{rtellenes

csoport, tevékenykedett, amelynek tagjai Don{th Ferencen, K{llai Gyul{n és

Losonczy Géz{n kívül Zöld S{ndor, Újhelyi Szil{rd, Tariska Istv{n és a

titóista kémként leleplezett Haraszti S{ndor voltak.

Ez a csoport szemben {llt a p{rt vezetésével, amelyre Rajk L{szlót, majd

annak leleplezése ut{n K{d{r J{nost tartotta hivatottnak.

Összefoglalva a vizsg{lat eddigi eredményeit, meg{llapítható:

1. A KMP 1943. évi felosztat{sa a horthysta, politikai rendőrség provok{-

ciój{nak eredménye, amelyet a p{rtunkba befurakodott rendőrségi ügynö-

kök – K{d{r J{nos, Don{th Ferenc és az angol kémként is leleplezett Szaka-

sits Árp{d – útj{n hajtottak végre. A Horthy-rendszer politikai rendőrség-

ének olyan időpontban sikerült feloszlatnia az illeg{lis kommunista p{rtot,

amikor p{rtunkra az a történelmi feladat h{rult, hogy a munk{soszt{lyra

t{maszkodva a nemzeti ellen{ll{s élére {llva, Magyarorsz{got a hitlerista

Németorsz{g oldal{ról elszakítsa és a Szovjetunió vezette fasisztaellenes

szövetség oldal{ra {llítsa {t.

K{d{r, Don{th, Szakasits a rendőrségi provok{torok segítségével végre-

hajtott p{rtfeloszlat{ssal a Horthy-rendszer olyan súlyos csap{st mért a ma-

gyar munk{smozgalomra és a kialakulóban levő harcos függetlenségi front-

ra, hogy azt követően a KMP m{r nem tudta teljesíteni a re{ h{ruló törté-

nelmi feladatot.

2. Az őrizetbe vettek a horthysta rendőrség-csendőrség beszervezett be-

súgóiként, provok{toraiként súlyos k{rokat okoztak az illeg{lis kommunista

mozgalomnak, sz{mos kiprób{lt harcos kommunist{t juttattak pribékkézre.

3. A vizsg{lat alatt {lló személyek a Rajk-band{nak a p{rtban meghúzó-

dott maradv{nyai.

K{d{r J{nos és t{rsai ügyében a vizsg{lat tov{bb folyik, jelenlegi fő fel-

adata: fényt deríteni felszabadul{s ut{ni k{rtevő tevékenységükre, a Rajk-

band{val való kapcsolatukra, valamint imperialista, titóista összeköttetéseik-

re.

A vizsg{lat jelenlegi meg{llapít{sai alapj{n a kiküldött bizotts{g javasol-

ja, hogy a P{rt Központi Vezetősége

I. z{rja ki a p{rt soraiból a leleplezett rendőrségi provok{torokat. K{d{r

J{nost, Don{th Ferencet, K{llai Gyul{t és Losonczy Géz{t;

II. hagyja jóv{ K{d{r J{nos, Don{th Ferenc, K{llai Gyula és Losonczy Gé-

za, őrizetbe vételét.

Budapest, 1951. m{jus hó 19-én.

Farkas Mih{ly Kov{cs Istv{n Kiss K{roly

Jegyzőkönyv

a Magyar Dolgozók P{rtja Központi Vezetősége

1951. m{jus 22-én megtartott bővített üléséről

R{kosi M{ty{s elvt{rs megnyitja az, ülést és javasolja a következő

napirendet: 1. Politikai besz{moló. Előadó R{kosi M{ty{s elvt{rs.

2. K{derkérdések. Előadó Kov{cs Istv{n elvt{rs.

A KV a napirendet elfogadja.

1. R{kosi M{ty{s elvt{rs besz{molój{ban ismerteti K{d{r J{nos és K{llai

Gyula ügyét, a h{rmas bizotts{g ideiglenes jelentését, valamint a klerik{lis

reakció demokr{ciaellenes tevékenységét és a foganatosított rendszab{lyo-

kat. A besz{moló ut{n két elvt{rs kérdéseket tesz fel.

R{kosi elvt{rs v{laszol a kérdésekre s ut{na szavaz{sra teszi fel a követ-

kező javaslatot:

A KV hagyja jóv{ a h{rmas bizotts{g jelentését: K{d{r J{nos, K{llai Gyu-

la, Don{th Ferenc és Losonczy Géza provok{torok kiz{r{s{t a P{rt soraiból;

K{d{r J{nos és K{llai Gyula őrizetbe vételét. A KV egyhangúan jóv{hagyja a

javaslatokat.

R{kosi M{ty{s előadói beszéde:

Tisztelt Központi Vezetőség!

A Politikai Bizotts{g megbízott azzal, hogy sz{moljak be a p{rtunkban le-

leplezett újabb ellenséges csoportosul{sról, valamint a katolikus egyh{zban

felderített ellenséges szervezkedésről és a vele kapcsolatos politikai teendők-

ről.

Az elvt{rsak ismerik azokat a feladatokat, amelyek az elmúlt esztendő-

ben p{rtunk figyelmét lekötötték: harcunkat a béke megvédésére, első 5 éves

tervünk beindít{s{t: P{rtunk alapjainak megerősítésére új vezetőségeket v{-

lasztottunk, és létrehoztuk népi demokr{ci{nk fontos szerveit, a tan{csokat.

Emellett folytattuk küzdelmünket az orsz{gon belül még meglévő ellenséges

erőkkel szemben.

Ennek a küzdelemnek a folyam{n tov{bb szorítottuk vissza a katolikus

egyh{zi reakciót, keresztülvittük a szerzetesrendek feloszlat{s{t és r{kény-

szerítettük a püspöki kart, hogy legal{bbis szavakban elismerje a népi de-

mokr{cia vívm{nyait. Ugyanakkor lelepleztük és jelentékeny részben fel-

sz{moltuk p{rtunkon belül a jobboldali szoci{ldemokr{cia szervezeteit.

Vil{gos volt előttünk, hogy b{rmilyen jelentős csap{s is volt az oszt{lyel-

lenségre nézve a p{rtba befurakodott jobboldali szoci{ldemokrata szervezet

leleplezése és az egyh{zi reakció h{traszorít{sa, az ellenséggel szemben

mindkét vonalon tov{bb kell folytatni a harcot. Ennek a harcnak volt egyik

mozzanata az, hogy tavaly júniusban lev{ltottuk K{d{rt a belügyminiszter-

ségről. A lev{lt{snak két oka volt. Az egyik az, hogy meg{llapítottuk, hogy

K{d{r nem likvid{lta Rajknak az örökségét a Belügyminisztériumban. Mi

akkor ezt annak tulajdonítottuk, hogy K{d{rnak azelőtt nem volt gyakorlata

az {llami ügyek vitelében, hogy nem bírja {tfogni a tennivalókat és hogy a

feladat meghaladja a képességeit. Ő maga is lényegében ezekre hivatkozott.

Ugyanakkor azonban felmerült-vele szemben egy komoly v{d. Szakasits

a múlt év nyar{n egyik vallom{s{ban közölte, hogy a Magyar Kommunista

P{rtnak 1943-ban történt feloszt{s{ban neki is szerepe van, amennyiben

Schweinitzer, utasította őt, hogy ő is segítse elő a p{rt feloszlat{s{t és erre a

célra lépjen érintkezésbe a kommunista p{rt vezetőivel és igyekezzen őket

ebbe az ir{nyba befoly{solni. Schweinitzer erre a célra Csermaneket, azaz

K{d{rt aj{nlotta, aki akkor a kommunista p{rt titk{ri funkciój{t töltötte be.

Szakasits a saj{t vallom{sa szerint felvette az érintkezést K{d{rral. Egy tal{l-

koz{son igyekezett a Schweinitzertől kapott utasít{s alapj{n re{ hatni és nem

sokkal később a p{rt feloszlat{sa ut{n Schweinitzer neki telefonon gratul{lt a

jó munk{j{ért.

Mi Szakasitsnak ezt a vallom{s{t közöltük K{d{rral és követeltük, hogy

tiszt{zza mag{t. K{d{r nem tagadta, hogy valóban t{rgyalt Szakasitscsal, de

az neki nyíltan nem aj{nlotta a p{rt feloszlat{s{t, csak arra akarta r{bírni őt,

hogy a kommunista p{rt a minimumra szorítsa le illeg{lis működését és ki-

l{t{sba helyezte, hogy a szoci{ldemokrata p{rtba belépő kommunist{knak a

lehető legnagyobb cselekvési szabads{got engedélyezi. K{d{r hivatkozott

arra, hogy besz{molt a p{rt akkori vezetőinek a Szakasitscsal folytatott meg-

beszélésről és ők tudom{sul vették. Azt is {llította, hogy a Szakasitscsal való

megbeszélésnek semmi köze nem volt ahhoz az elhat{roz{s{hoz, mely a

p{rt feloszlat{s{hoz vezetett. Hivatkozott r{, hogy ezt a kérdést m{r 1945 ja-

nu{rj{ban kivizsg{lt{k, amikor is a p{rt feloszlat{sa miatt szigorú megrov{st

kapott. Állít{sait jelentékeny részben megerősítette Don{th, akivel – mint

utólag kiderült – előzőleg meg{llapodott, összebeszélt és ilyen módon tisz-

t{zni tudta mag{t.

K{d{r múltj{nak kivizsg{l{sa közben r{jöttünk, hogy életrajz{ban azt ír-

ta, hogy az 1933-as lebuk{sakor tanúsított gy{va és {ruló magatart{sa miatt

a p{rttags{g{t felfüggesztették ugyan, de később, jó munk{j{nak eredmé-

nyeképpen, újra visszavették a p{rtba és a p{rtmunk{ba. Megtal{ltuk az il-

leg{lis Kommunista 1934. janu{r 1-ei sz{m{t, amelyből kiderült, hogy K{-

d{rt nem felfüggesztették, hanem kiz{rt{k a p{rtból Erre K{d{r azt a magya-

r{zatot adta, hogy neki a felfüggesztésről szóló közlést védője, Szana Tam{s

a börtönben tett és az a körülmény, hogy később visszavették a p{rtba, mu-

tatja, hogy az életrajz{ban közöltek megfelelnek a valós{gnak. Minthogy

Szana a h{ború alatt elpusztult, erre a kérdésre sem tudtunk vil{goss{got

deríteni. A vizsg{lat folyam{n meg{llapít{st nyert, hogy K{d{r hazudott. A

p{rt valóban kiz{rta és csak 7 esztendő múlva a rendőrség segítségével

csempészték vissza a p{rtba.

Miut{n K{d{rt elt{volítottuk a Belügyminisztériumból, Zöldet jelölte a

PB a helyére. Zöld mellett szólott az, hogy 1945-ben is belügyi {llamtitk{r

volt, a területet ismerte és reméltük, hogy ki fogja javítani a tapasztalt hib{-

kat. Ugyanakkor azonban rajta tartottuk a szemünket a Belügyminisztériu-

mon. Néh{ny hónap múlva azt vettük észre, hogy Zöld vezetése alatt sincs

javul{s, sőt nem egy téren igen komoly visszaesés volt. A tan{csok megv{-

laszt{sa ut{n kiderült, hogy a tan{csok szerveibe rendkívül sok horthysta

tisztviselő került vissza. Zöld a felelősséget ezért részben azzal h{rította el

mag{ról, hogy az ideiglenes tan{csokat még K{d{r belügyminisztersége

alatt hozt{k létre, részben pedig, hogy munkat{rsai, elsősorban a tan{csok

főoszt{lyvezetője, Igaz, és a személyzeti oszt{ly vezetője, Székely, megté-

vesztették. Ezt a két funkcion{riust emiatt el is t{volítottuk a Belügyminisz-

tériumból.

Meg{llapítottuk, hogy a rendőrségen belül sem javul a helyzet. A szerve-

ző bizotts{g, a titk{rs{g és a Politikai Bizotts{g az elmúlt h{romnegyed év

alatt hatszor tűzte napirendre a rendőrség kérdését. Hat{rozatokat hozott,

hogy új iskol{t kell fel{llítani, melyek gondoskodnak róla, hogy a régi rend-

őrtisztek és altisztek helyére a demokr{ci{hoz hű elemek kerüljenek. Közben

azonban szaporodtak a vészjelek, melyek mutatt{k, hogy a rendőrségen

komoly a helyzet. A múlt év őszén az ellenség okozta felv{s{rl{si l{zzal kap-

csolatban arra lettünk figyelmesek, hogy a rendőrség olyan módon küzd e

jelenség ellen, hogy az nem annyira a demokr{cia, mint az ellenség malm{ra

hajtja a vizet. A sorban{ll{sokn{l tal{lomra {llítottak elő asszonyokat. Az

{ruhalmoz{ssal kapcsolatban a h{zkutat{sokat a telefonkönyvből kiírt címek

alapj{n végezték és amikor vagy 350 ilyen h{zkutat{s adatait ellenőriztük,

kiderült, hogy egy-egy h{ztart{sban {tlag 80 dkg cukrot tal{ltak, ami azt

mutatta, hogy ez a rendőrségi munka nem annyira az ellenség leleplezését,

mint a lakoss{g zaklat{s{t célozta. Kaptunk olyan híreket, hogy a rendőrsé-

gen verik az elő{llított munk{sokat, hogy mint Rajk idejében, most is h{ttér-

be szorítj{k a munk{sk{dereket. Ezeknek a bajoknak a felt{r{sa közben a PB

erős kritik{t gyakorolt K{d{r, Zöld és a rendészeti oszt{ly vezetője, a minisz-

ter első helyettese, Veres felett, s ezt jegyzőkönyvbe vettük. Mindh{rman el-

ismerték a kritika jogoss{g{t, ígérték, hogy v{ltoztatni fognak a helyzeten,

melyért a felelősséget elsősorban alantasaikra h{rított{k, akik közül többe-

ket: köztük Ratulovszkyt, a budapesti rendőrség kapit{ny{t emiatt el is t{vo-

lított{k. Ez év janu{rj{ban a PB újra foglalkozott a rendőrséggel és meg{lla-

pítottuk, hogy a helyzet nem javult. kiderült, hogy Budapesten, Szegeden,

Pécsett, Kaposv{rott és a jugoszl{v hat{r mentén a rendőrtisztek és legény-

ség között több volt a horthysta rendőr, mint amennyi a norm{lis évi fogy{s

mellett lehetett volna, ha a rendőrséget a felszabadul{s ut{n érintetlenül

meghagyjuk. Szóval a különböző tisztogat{sok, B-list{z{sok, elt{volít{sok

nem segítettek, mert még m{s v{rosokból is Budapestre és a jugoszl{v hat{r-

ra ir{nyított{k a régi rendőröket. Erre új rendszab{lyokat foganatosítottunk.

Kidolgoztuk a horthysta rendőrök elt{volít{s{nak menetrendjét azzal, hogy

a p{rtkongresszus ut{n meg fogjuk vizsg{lni a végrehajt{st.

Miközben belügyi téren ilyen jelenségekkel tal{lkoztunk, kezdtek kiala-

kulni a körvonalai annak, hogy a debreceni M{rciusi Frontból a p{rtba beke-

rült elemek jelentékeny része is gyanús. A múlt év őszén letartóztat{sba ke-

rült Haraszti, aki Losonczynak az apósa volt. Haraszti hosszú ideig tagad{s-

ban volt, amíg elő nem került a belgr{di magyar követnek egy 1925-ből

sz{rmazó ír{sa a belügyminiszterhez, melyből kivil{glott hogy Haraszti Ju-

goszl{vi{ban Horthyék bizalmi embere volt. Haraszti ut{n Losonczy Géz{ra

terelődött a gyanú, aki a múlt év őszén a forgalomból kivonandó könyvek

list{j{nak össze{llít{s{val kapcsolatban rendkívül, komoly k{rokat okozott.

Losonczyt emiatt elt{volítottuk a Népművelési Minisztériumból, de kézzel

fogható bizonyítékaink arra vonatkozólag, hogy az ellenségnek tudatos

ügynöke volna, akkor még nem voltak.

A p{rtkongresszus előtt felvetődött a kérdés, hogy mit tegyünk azokkal,

akik gyanúba kerültek, vagy akiknek a működésével nem voltunk megelé-

gedve. Losonczy és Don{th körül annyi volt a gyanús momentum, hogy el-

hat{roztuk, hogy őket nem javasoljuk, hogy a p{rtvezetőségbe bev{lassz{k,

K{d{r, Zöld és K{llaival kapcsolatban az volt a helyzet, hogy b{r velük

szemben, mint m{r elmondottam, voltak gyanúokok; de ezeket a tények ak-

kori ismeretében nagyon nehéz volt a kongresszus elé t{rni, ann{l is ink{bb,

mert ilyen kérdések taglal{s{ra egy nyílt kongresszus alkalmatlan. Ha mi

akkor ezeknek a gyanúokoknak ismertetésével arra kértük volna a kongresz-

szust, hogy ne v{lassza be K{d{rt és t{rsait a Központi Vezetőségbe, az elv-

t{rsak egy jelentékeny részénél az a vélemény alakult volna ki, hogy a felho-

zott gyanúokok magukban véve nem elegendőek ilyen lépésre. Ennek a kér-

désnek ilyen meg nem érett {llapotban a kongresszus elé vitele zavarta volna

azt, hogy minden erőnket a döntő nagy kérdésekre, a béke megvédésére, a

felemelt 5 éves terv megvalósít{s{ra, p{rtunk megerősítésére összpontosít-

suk. Elmosta volna annak az egységnek a megnyilv{nul{s{t, amelyet a

kongresszus szelleme és munk{ja mutatott. Ezért el{lltunk tőle. Ezenkívül a

kongresszus előtt úgy Zöld mint K{d{r eljöttek hozz{m és mindkettő meg-

ígérte, hogy az elkövetett hib{kat jóv{ fogj{k tenni és kiérdemlik a p{rt bi-

zalm{t.

Mindezen tényezők hat{sa alatt az elvt{rsak azon a véleményen voltak,

hogy addig is, amíg a velük kapcsolatos kérdések tiszt{zódnak, hagyjuk

meg őket a helyükön.

A kongresszus ut{n egy sor olyan bizonyíték került a hatós{gok kezébe,

melyek szükségessé tették Don{th, Losonczy, Újhelyi, a debreceni M{rciusi

Front tagjainak letartóztat{s{t. Ezek a letartóztatottak bevallott{k, hogy

Horthyék valamennyiüket beszervezték. Azt is bevallott{k, hogy politikai

vezetőjüknek Rajk lebuk{sa ut{n K{d{rt tekintették. Ezek a tények a múlt

hónap elején derültek ki. Április 18-{n a titk{rs{g újra foglalkozott a rendőr-

ség kérdésével és ellenőrizte, hogyan hajtott{k végre a hat{rozatokat. Kide-

rült; hogy nemcsak hogy javul{s nem {llott be, hanem a budapesti rendőr-

őrs-parancsnokok között a régi horthyst{k sz{ma 52 sz{zalékra nőtt, és ami

még rosszabb, az őrsparancsnok-helyettesek között 70 sz{zalék volt a régi

horthysta rendőr. A közlekedési rendőrök, a rendőrségi telefonközpontokat

kezelők között is megszaporodott a régi rendőrök sz{ma. A titk{rs{g két ór{t

foglalkozott ezzel a kérdéssel, amelynek előadója Veres, a belügyminiszter

első helyettese volt. Amikor Verest sarokba szorítottuk, hogy miért nem

gondoskodott arról, hogy ezeket az elemeket demokratikus rendőrökkel

v{ltsa fel, csak azt tudta v{laszolni, hogy: „elfelejtettem”. A kétór{s vita alatt

sem Zöld, sem K{d{r nem kértek szót.

A titk{rs{g előtt vil{goss{ v{lt, hogy itt m{r nem hib{król van szó, hanem

az ellenség kezéről. Ezért a következő napon, {prilis 19-én a PB elé vittük a

kérdést. Én előzőleg közöltem Zölddel, hogy azok ut{n, amiket tapasztal-

tunk, egy napig sem maradhat belügyminiszter és hogy a kérdést a PB elé

visszük.

A PB előtt Zöld semmivel sem tudta igazolni a magatart{s{t, csak dadog-

va célozgatott arra, hogy ellenséges befoly{s al{ került. A PB-nek ezen az

ülésén a Központi Vezetőségünk 23 tagja vett részt és volt tanúja a sarokba

szorított ellenség tehetetlenségének és zavar{nak. A PB egyhangúlag elhat{-

rozta Zöld lev{lt{s{t. Zöld S{ndor {prilis 20-{n reggel, a PB hat{rozat{nak

megfelelően, hozz{m juttatta lemondó levelét, részt vett a Minisztertan{-

cson, ahol bejelentette lemond{s{t, tett egy sor előterjesztést, ut{na pedig

hazament és öngyilkos lett.

Amikor ennek hírét vettem, rögtön megértettem, hogy a leleplezett ellen-

ség így akart kibújni a felelősségre von{s alól és egyben ezzel a tettével még

külön nehézségeket akart okozni a p{rtnak. Erre azonnal összehívattam azt

a h{romtagú bizotts{got, amelyet a p{rtvezetőség Rajk leleplezése ut{n ab-

ból a célból létesített, hogy sürgős esetekben, amikor a p{rt fontos érdekei-

nek a megvédése, azonnali intézkedést követel, rögtön hat{rozzon. A bizott-

s{g tiszt{ban volt vele, hogy amennyiben K{d{r és K{llai tudom{st szerez-

nek Zöld esetéről, megszöknek. Ezért elhat{roztuk, hogy K{d{rt és K{llait

azonnal őrizetbe vesszük azzal, hogy m{snap reggel, {prilis 21-én 9 ór{ra

összehívjuk a Politikai Bizotts{got, közöljük a tény{ll{st és a tov{bbiakban a

PB hat{roz.

A PB, melynek minden tagja, kivétel nélkül, hozz{szólt a kérdéshez, he-

lyeslőleg jóv{hagyta az intézkedéseket és a h{rmas bizotts{g javaslat{ra

megbízta Kiss elvt{rsat, a Központi Ellenőrző Bizotts{g vezetőjét, Kov{cs

elvt{rsat, a K{deroszt{ly vezetőjét és Farkas elvt{rsat, hogy az ügy tov{bbi

menetét vizsg{lj{k ki. Erre a célra minden néven nevezendő felhatalmaz{st

megkaptak, beleértve az, Államvédelmi Hatós{g közreműködését is azzal,

hogy a Politikai Bizotts{gnak vagy a Központi Vezetőségnek megfelelő idő-

ben ír{sos jelentést kötelesek adni.

Azt hiszem, hogy leghelyesebb, ha felolvasom ennek a bizotts{gnak első

ideiglenes jelentését, mely m{jus 19-én kelt.

Amint a Központi Vezetőség l{tja, nem fogtunk mellé. Helyes volt a PB

{prilis 21-i hat{rozata. A h{rmas bizotts{g jelentésének kiegészítéséül közöl-

hetem, hogy K{d{r bevallotta, hogy 1944 tavasz{ig Schweinitzeréknek hó-

napról hónapra besz{molt az illeg{lis kommunista munk{ról, közölte az

ülések helyét, időpontj{t, {tadta a röpiratokat és kiadv{nyokat, személyle-

ír{st adott a vezető elvt{rsakról, megjelölte a tal{lkozók helyeit stb. Zöldre

vonatkozóan azóta előkerült a tíz év előtti v{dirata. A v{diratban Zöld a m{-

sodrendű v{dlott. Az összes v{dlott t{rsai azóta vagy külföldre szöktek,

vagy mint rendőrspiclik m{r előzőleg letartóztat{sba kerültek.

Veresre, Zöld első helyettesére vonatkozólag kiderült, hogy végigj{rta a

felszabadul{s előtt az összes fasiszta vagy p{rtellenes szervezeteket. Politikai

p{ly{j{t Migrai mellett kezdte, akiről tudvalevő volt, hogy a rendőrség meg-

bíz{s{ból afféle magyar nemzetiszocialista mozgalommal kísérletezett, ut{na

Weiszhausnak, a rendőrspiclinek lett a jobbkeze, de a Magyar Nemzeti

Munkaközpontban és egyebütt is tevékenykedett, és hogy a munk{soszt{ly

ellensége maradt a felszabadul{s ut{n is, amikor prolet{r {larc alatt minden

eszközzel {rtott, ahol tudott.

Most folyik a felderítése annak, hogy ezek a leleplezett ellenségek mit

műveltek a felszabadul{s óta. Ez a felderítés nehéz és hosszadalmas munka,

de ugyanúgy el fogjuk végezni, mint annak idején Rajkn{l elvégeztük.

Semmi kétség, hogy K{d{r és t{rsainak leleplezésével újra súlyos csap{st

mértünk az ellenségre. Rajta leszünk, hogy ezúttal alaposabb munk{t végez-

zünk, mint Rajkék esetében. De egy tanuls{got m{r most, amikor ennek az

ügynek újabb részletei még nincsenek tiszt{zva, levonhatunk. Azt, hogy az

ellenség mélyen beépült p{rtunkba és a magyar munk{smozgalomba. Meg-

tanulhatjuk azt is, hogy az ellenség ezen a téren szakadatlanul t{mad. Min-

den leleplezett kéme helyett m{sikat küld p{rtunkba és k{rtevő munk{j{t

szakadatlanul újra kezdi.

Napirendünk 2. pontj{nak, a k{dermunka megjavít{s{nak t{rgyal{sa

közben l{tni fogjuk, hogy az ellenség újabban arra vett ir{nyt, hogy az alsó

szervekbe épüljön be. A k{dermunka megjavít{sa a m{sik tanuls{g. Ezért is

vetettük fel, részben a K{d{r-eset hat{sa alatt a jobb k{dermunka, a k{der-

munka megjavít{s{nak kérdését.

Amikor a Politikai Bizotts{gban K{d{rék esetét t{rgyaltuk, Harusty{k

elvt{rs felvetette azt a kérdést, hogy mit lehetne tenni az ilyen esetek meg-

ismétlődése ellen és hogy lehetne gondoskodni arról, hogy az ellenséges

elemek ne tudjanak ilyen hosszú ideig gar{zd{lkodni a p{rton belül. V{la-

szomban r{mutattam arra, hogy a mi módszerünk nem lehet m{s, mint az,

hogy ilyen esetekben csak a tényleg bizonyítható v{dak alapj{n tehetünk

döntő lépéseket. Ha mi egyszerű gyanúra, vagy meg nem alapozott feltevés-

re rögtön lev{lt{ssal, kiz{r{ssal, letartóztat{ssal, a legélesebb rendszab{ly-

okkal v{laszolunk, úgy ezzel csak rontunk a helyzeten. Az elvt{rsakban az

ilyen módszerek l{tt{ra az a benyom{s keletkezne, hogy mi felelőtlenül,

puszta gyanú alapj{n intézkedünk. Azonkívül az ellenség feltétlenül r{kap-

csol na az ilyen módszerre. Megindulna a feljelentések és gyanúsít{sok olyan

{radata, amely végül is al{{sn{ a p{rton belül az egym{ssal szemben való

bizalmat. Ezért p{rtunk vezetősége az éberség és a k{dermunka megjavít{sa

mellett a jövőben is döntő lépéseket csak abban az esetben tesz, ha az ilyen

lépések megfelelően meg vannak alapozva. Azt hiszem, ez a módszer a he-

lyes. Ann{l is ink{bb, mert elkerülhetetlen, hogy az elvt{rsak munka közben

hib{t ne csin{ljanak. Idéztem Lenint: nem az az okos ember, aki soha nem

csin{l hib{t. Ilyen ember nincs. Ha mi minden hib{n{l azonnal csak az ellen-

ség kezét l{tjuk és ennek megfelelően viszonyulunk hozz{, akkor magunk

tesszük lehetetlenné, hogy az elvt{rsak hib{ikat jóv{tegyék, a hib{kból okul-

janak és tanuljanak. Ezért ismétlem, fokozni fogjuk az éberséget, megjavítjuk

a k{derek ellenőrzését, minden figyelmeztetést kivizsg{lunk, de ugyanakkor

ügyelünk arra, minden intézkedésünk szil{rd alapon nyugodjék.

Áttérek most az egyh{zi reakció kérdésére. A megegyezés, amelyet a ka-

tolikus egyh{z vezetőivel tavaly létrehoztunk, népi demokr{ci{nk komoly

sikere volt. Ez a siker tette lehetővé, hogy a katolikus paps{g egy része a né-

pi demokr{cia jó munk{ja, különösen a béke érdekében vívott küzdelmünk

következtében mellénk {llt. A püspöki kart, az a veszély fenyegette, hogy ha

v{ltozatlanul fenntartja a népi demokr{ci{val szemben ellenséges magatar-

t{s{t, akkor elveszti a néppel kapcsolatot tartó lelkészkedő paps{g közötti

befoly{s{t.

A megegyezés ut{ni hónapokban egyre ink{bb l{thatóv{ v{lt, hogy a

püspöki kar zöme és különösen a feloszlatott rendek vezetői a meg{llapo-

d{st nem igyekeznek betartani. Észrevettük, hogy a feloszlatott rendek egy

része titokban tov{bb működik. Tapasztalhattuk, hogy a katolikus papok

egy része, gyakran a püspökök titkos helyeslése mellett, tov{bb {sk{lódik a

népi demokr{cia ellen. A békemozgalommal szemben is folytatta a püspöki

kar negatív be{llítotts{g{t, dac{ra annak, hogy a korm{nnyal kötött szerző-

désben kötelezték magukat a mozgalom t{mogat{s{ra. Vil{gos volt, hogy a

katolikus egyh{zi vezetők zöme v{ltozatlanul az amerikai imperialist{k sze-

kerét tolja, egy harmadik vil{gh{borútól v{rja régi befoly{s{nak és vagyo-

n{nak vissza{llít{s{t és e h{ború kitörésének meggyorsít{sa célj{ból igyek-

szik al{{sni demokr{ci{nk politikai és gazdas{gi erejét. Szaporodtak az ille-

g{lis cselekmények, szökések a hat{ron túlra, nyílt agit{ció demokr{ci{nk el-

len stb.

A nemzetközi helyzet élesedése is odahatott, hogy a katolikus egyh{zi

reakció a vereségek dac{ra is újra aktiviz{lódjék. Minden oldalról mutatkoz-

tak ennek az aktiviz{lód{snak a jelei és amikor összegeztük őket, kialakult

belőlük az a kép, hogy a püspökök jó része, Grősz kalocsai érsekkel az élén,

lényegében folytatja Mindszenty vonal{t, csak természetesen a v{ltozott

erőviszonyoknak megfelelően, nem nyílt l{zít{s és tömegmozgalom form{-

j{ban, hanem illeg{lisan. Meg{llapítottuk, hogy v{ltozatlanul ragaszkodnak

Mindszenty kedvenc eszméjéhez, mely szerint, ha az orsz{gnak valamely

okból nincsen korm{nya, akkor az esztergomi érsek az ideiglenes korm{ny-

fő, s hogy akire az esztergomi érsek r{teszi Szent Istv{n koron{j{t, az a ma-

gyar kir{ly. Ezt az elképzelésüket t{pl{lj{k az amerikai imperialist{k, akik a

magyar koron{t azért őrzik ilyen féltékenyen, mert ők is azt hiszik, hogy

akinek a fejére egyszer r{nyomj{k a koron{t, azt a magyar ép szolgai hódo-

lattal kir{ly{nak ismeri el. A mi püspökeink v{ltozatlanul Habsburg-p{rtiak,

mert nem felejtik el azokat az évsz{zadokat, amikor Habsburg-uralom alatt

olyan nagy hatalmuk volt. Emiatt, ha most m{r ink{bb a föld alatt, de jelen-

tékeny részük tov{bb folytatta népi demokr{ci{nk megdöntésére ir{nyuló

tevékenységét.

Most megérett a helyzet arra, hogy közbeléptünk. H{rom nappal ezelőtt

letartóztatt{k Grősz érseket, miut{n bűnt{rsainak egy jelentékeny része m{r

előbb tartóztat{sba került és beismerő vallom{st tett. A PB véleménye az,

hogy Grőszék üzelmeit nyilv{nos per, folyam{n kell a magyar dolgozó nép

elé t{rni, és, gondoskodni róla, hogy ez a leleplezett új összeesküvés a kato-

likus reakció komoly vereségévé v{ljon és tov{bbi visszaszorít{s{ra szolg{l-

jon.

Népi demokr{ci{nk egyh{zpolitik{ja alapj{ban véve természetesen ez-

ut{n sem v{ltozik. Mi a jövőben is együtt akarunk működni a kölcsönös

megértés és megegyezés alapj{n a demokr{ci{hoz hű katolikus papokkal,

akiknek a sz{ma egyébként nő. De ugyanakkor az eddiginél következete-

sebben és keményebb kézzel kív{nunk fellépni azokkal az egyh{zi vezetők-

kel szemben, akik javíthatatlanoknak mutatkoznak és tov{bb folytatj{k a

dolgozó nép elleni harcot. Mi rendkívül vigy{zunk arra, hogy ez a küzdelem

ne fejlődjön vall{sellenes harcc{, hogy a katolikus paps{g becsületes, népé-

hez hű része megértse, hogy itt nem vall{si, hanem politikai kérdésekről van

szó és hogy akiket felelősségre vonunk, azokat nem {ltal{nos egyh{zi mű-

ködésük, hanem politikai bűnözésük miatt vonjunk felelősségre.

Ennek a politik{nak volt egy része az, amikor m{jus elsejével rendeztük a

rosszul fizetett lelkészkedő katolikus paps{g kongru{j{t. Ez a lépés megér-

tette a lelkészkedő papokkal, hogy a népi demokr{cia nemcsak hogy nem

üldözi őket, hanem ellenkezőleg: megérti bajaikat és segíteni kív{n rajtuk. A

békebizotts{gban működő katolikus papok azt mondj{k, hogy ennek a lépé-

sünknek igen komoly és egészséges visszhangja volt a lelkészkedő katolikus

papok között. A saj{t tapasztalatunk is ezt mutatja.

A kongrua-rendezés mellett, mint az elvt{rsak tudj{k, fel{llítottuk az Ál-

lami Egyh{zügyi Hivatalt. Erre a lépésre nemcsak azért volt szükség, mert

az egyh{z és az {llam elv{laszt{sa ut{n helytelen lett volna, hogy a Közokta-

t{sügyi Minisztérium foglalkozzék ezekkel az ügyekkel. M{srészt az Állami

Egyh{zügyi Hivatalon keresztül jobban kézben tudjuk tartani és figyelem-

mel tudjuk kísérni az egyh{zon belül folyó munk{t, jobban tudjuk ellenőriz-

ni a klerik{lis reakció működését.

Rajta leszünk, hogy a Grősz-eset politikai tanuls{g{t, a magyar katoliku-

sok, az egész magyar dolgozó nép megértsék. Reméljük, hogy ennek a per-

nek az lesz az eredménye, hogy jobban a népi demokr{ci{hoz fűzi a dolgo-

zóknak még vall{sos részét és jelentékeny csap{st fog mérni a klerik{lis-

reakciós paps{gra.

A klerik{lis reakció leleplezésének következményeképpen természetesen

erősíteni fogjuk a p{rton belül, de az egész dolgozó népen belül a papi befo-

ly{s elleni harcot. A mi Agit{ciós és Propagandaoszt{lyunk, szervezeteink,

de tags{gunk is legyen erre felkészülve. Ha jól dolgozunk, ezen a téren újabb

lépést tehetünk előre.

Összefoglalva: Javaslom, hogy a KV hagyja jóv{ a h{rmas bizotts{g jelen-

tését és javaslatait K{d{rt és t{rsait illetően. Amennyiben az elvt{rsakna e

t{rgyban kérdésük van, úgy tegyék fel, de egyébként azt javaslom, hogy eb-

ben a kérdésben, most, amikor még nincs lez{rva, ne kezdjünk vit{t.

Javaslom, hogy a KV hagyja jóv{ Politikai Bizotts{gunknak a klerik{lis

reakció ellen foganatosított rendszab{lyait.

Jegyzőkönyv

a Magyar Dolgozók P{rt ja Központi Vezetősége

1951. november 30-{n tartott üléséről

Gerő Ernő elvt{rs megnyitja az ülést és javasolja a következő

napirendet:

1. Gazdas{gi helyzetünk problém{i. Előadó R{kosi M{ty{s elvt{rs.

2. A Központi Vezetőség {ltal kiküldött h{rmas bizotts{g jelentése. Előadó

Kiss K{roly elvt{rs.

3. Szervezeti kérdések. Előadó R{kosi M{ty{s elvt{rs.

A Központi Vezetőség a napirendet elfogadja.

1. R{kosi elvt{rs megtartja besz{molój{t gazdas{gi helyzetünk problém{-

iról. Gerő Ernő elvt{rs felolvassa a p{rt és Minisztertan{cs hat{rozat{nak

tervezetét. Farkas Mih{ly elvt{rs megnyitja a vit{t R{kosi elvt{rs refer{tuma

felett. A vita sor{n 13 hozz{szól{s hangzott el.

R{kosi elvt{rs v{laszol a hozz{szól{sokra.

Farkas Mih{ly elvt{rs javasolja, hogy a Központi Vezetőség R{kosi elv-

t{rs besz{molója alapj{n hagyja jóv{ a jegyrendszer megszüntetését, a me-

zőgazdas{gi termények forgalm{nak felszabadít{s{t olyan form{ban, aho-

gyan a felolvasott p{rt- és minisztertan{csi rendelet tartalmazza.

A Központi Vezetőség elfogadja a p{rt- és minisztertan{csi

hat{rozatot.

2. Kiss K{roly elvt{rs ismerteti a Központi Vezetőség {ltal kiküldött h{r-

mas bizotts{g jelentését K{d{r J{nos, K{llai Gyula, Don{th Ferenc és t{rsai

ügyében.

Farkas Mih{ly elvt{rs felteszi a kérdést, kív{n-e valaki hozz{szólni a

h{rmas bizotts{g jelentéséhez.

Felszólaló nem jelentkezik, Farkas elvt{rs szavaz{sra teszi fel a bizotts{g

jelentését és javaslat{t.

A Központi Vezetőség egyhangúlag tudom{sul veszi a bi-

zotts{g jelentését és elfogadja a javaslatot: hogy a leleplezett

rendőrségi provok{torok és imperialista ügynökök k{rtevő

munk{j{nak tov{bbi felderítését az Államvédelmi Hatós{g

folytassa és annak befejezésével az ügyet tegye {t az illetékes

bírós{ghoz.

3. R{kosi elvt{rs előterjeszti a Politikai Bizotts{g javaslat{t, hogy a Politi-

kai bizotts{gban megüresedett két helyre póttagból rendes tagként hívja be a

Központi Vezetőség Kristóf Istv{n és Hidas Istv{n elvt{rsakat, póttagot H{zi

Árp{d elvt{rsat. A titk{rs{gban megüresedett helyre v{lassza be a Központi

Vezetőség Hidas Istv{n elvt{rsat.

Farkas Mih{ly elvt{rs szavaz{sra teszi fel R{kosi elvt{rs előterjesztését.

A Központi Vezetőség elfogadja a javaslatot, hogy a Politikai Bizotts{gba

rendes tagként Kristóf Istv{n és Hidas Istv{n elvt{rsakat, póttagként H{zi

Árp{d elvt{rsat behívja, a Titk{rs{g tagj{nak Hidas Istv{n elvt{rsat megv{-

lassza.

Farkas Mih{ly elvt{rs a Központi Vezetőség ülését bez{rja.

K. m. f.

R{kosi

főtitk{r

Farkas Vladimir a K{d{r-ügyről

Amikor elkövetkezett K{d{r és K{llai letartóztat{sa, újra létrehoztak egy

külön vizsg{lati csoportot, és kijelöltek egy úgynevezett p{rtbizotts{got,

amelynek vezetője Farkas Mih{ly volt, két tagja pedig Kiss K{roly, a KEB el-

nöke, valamint Kov{cs Istv{n a KV k{deroszt{ly{nak vezetője, mindketten a

Politikai Bizotts{g tagjai. Az ÁVH részéről Farkas Vladimir lett az ügy poli-

tikai vezetője, a vizsg{lat operatív részét pedig K{rolyi M{rton vezette.

Arra a kérdésre, hogy mi volt az indoka K{d{r és K{llai letartóztat{s{-

nak, Farkas ezt v{laszolta: „A Zöld csal{d öngyilkoss{ga. Illetve kiirt{sa,

mert a trojka azt „feltételezte, hogy vagy megszöknek egy nyugati követség-

re, vagy ők is öngyilkosok lesznek. K{d{rral és K{llaival szemben kezdetben

semmi konkrét v{d nem volt, és úgy nézett ki, hogy letartóztat{suk valóban

csak preventív intézkedés< A Farkas Mih{ly vezette bizotts{g t{jékoztatott

bennünket arról, hogy a letartóztatottak, K{d{r és K{llai, az illeg{lis mozga-

lomban hogyan fejtették ki ellenséges tevékenységüket.

Az egyik eligazít{son, amelyen jelen voltak a vizsg{lók és a p{rt részéről

a h{rom tagú bizotts{g, valamint Péter G{bor, jelentettem, hogy semmi bi-

zonyítékunk sincs a felmerült v{dakra. Ekkor hangzott el Farkas Mih{ly sz{-

j{ból az a mondat, amelynek sok tanúja volt: »Hogy lehet egy {llamvédelmis

alezredes ilyen naiv és hülye?«

Egy m{sik kérdés így hangzott: Ki kre{lta a v{dpontokat? V{lasz: Úgy

tudom, azok R{kosi szellemi termékei voltak, de Farkas Mih{ly, a bizotts{g

tagjai és Péter G{bor is hozz{tettek< Egy alkalommal Péter G{bor mag{hoz

hívatott. N{la volt Farkas Mih{ly is. Kijelentette, hogy R{kosi nagyon elége-

detlen és követeli, hogy még aznap le kell leplezni K{d{r J{nost mint rend-

őrspiclit. A feladatot r{m osztott{k ki. Én tiltakoztam azon az alapon, hogy

nincs r{ semmi bizonyítékom, de Farkas Mih{ly arra hivatkozott, hogy R{-

kosi elvt{rs üzeni: a végére kell j{rni ennek az ügynek, hiszen ma m{r vil{-

gos, hogy a K{d{r-ügy a Rajk-ügy folytat{sa.”

Farkas Vladimir ezut{n a kihallgat{sról sz{mol be, jelezve, hogy ő egyet-

len egyszer hallgatta ki K{d{r J{nost, méghozz{ úgy, hogy a szomszéd szo-

b{ban végig ott ült Farkas Mih{ly, Péter G{bor és K{rolyi M{rton, akik a be-

épített lehallgató berendezés segítségével követhették az eseményeket.

Farkas Mih{ly azt tan{csolta fi{nak, hogy a kihallgat{s sor{n az 1943-ban

elhat{rozott p{rtfeloszlat{sból induljon ki, amit R{kosiék K{d{r terhére rót-

tak és nagy hib{nak minősítették, figyelmen kívül hagyva, hogy az MKP az

illegalit{sban megtizedelődött, s hogy az utódjaként létrehozott Békep{rt a

fasizmus elleni népfrontos összefog{st segítette a szoci{ldemokrat{kkal,

minden hazafias érzésű magyarral, így a kommunist{któl t{vol {lló, a fasiz-

mus, ellen küzdeni akaró katonatisztekkel is.

Szóval az ifjabb Farkas megmondta K{d{rnak, ő azért van ott, hogy

egyetlen kérdésről, a p{rtfeloszlat{sról beszéljen vele, R{kosi személyes uta-

sít{s{ra. K{d{r tiltakozott, s kijelentette, ha így folytatódik az ügy, akkor va-

lótlan dolgokat lesz kénytelen mondani. Én azt v{laszoltam, hogy ne tal{ljon

ki valótlan dolgokat, mert amit mond, nem nekem mondja, hanem R{kosi

elvt{rsnak. K{d{r ekkor beismerő vallom{st tett, v{llalta a rendőrspicliséget.

Amikor kijöttem K{d{rról, Péter G{bor megkérdezte, hogy szerintem igaz-e

amit mondott, de én csak a v{llamat r{ndítottam. Farkas Mih{ly azonban

nagyon meg volt elégedve a kihallgat{ssal< M{snap K{rolyi M{rton közöl-

te, hogy K{d{r visszavonta a nekem tett vallom{s{t. Ezt ír{sban jelentettük

R{kosinak. Ezt követően Péter a Gyorskocsi utc{ban kért egy szob{t, ame-

lyik úgymond lehallgat{smentes és ott négyszemközt beszélt K{d{rral. E be-

szélgetés ut{n K{d{r újra v{llalta K{rolyi M{rtonnak mindazt – m{r jegyző-

könyvben –, amit nekem elmondott, s amit előtte egyszer K{rolyi M{rton

előtt visszavont.” (Megjelent a Mozgó Vil{g 1988. júniusi sz{m{ban.)

Ítélet: életfogytiglan

– Az előző alkalommal az Ön letartóztat{s{nak körülményeiről volt

szó. Beszéltünk arról is, hogy Szakasits vallom{sa alapj{n rendőrspiclinek

tartott{k Önt. Mi volt a v{d? Az, hogy rendőrkézre juttatott m{sokat?

– Nem, ilyesmivel nem v{doltak. M{r a kihallgat{sok sor{n,

majd a bírós{gi t{rgyal{son is azt igyekeztek r{m bizonyítani, hogy

én 1943-ban horthysta rendőrséggel összej{tszva közreműködtem a

Kommunist{k Magyarorsz{gi P{rtj{nak feloszlat{s{ban méghozz{

egy olyan szakaszban, amikor a p{rt tevékenységére az antifasiszta

erők összefog{s{ban nagy szükség lett volna. Sajnos, a kor{bban le-

tartóztatott Szakasits ilyen értelmű vallom{st tett. Nem tudom, mi-

lyen kényszerítő módszereket alkalmazhattak vele szemben, hogy

r{bírhatt{k erre a vallom{sra. De én soha sem nehezteltem r{ ezért.

– Az MDP Politikai Bizotts{ga m{r 1951. {prilis 21-i ülésén, teh{t

még az Ön „beismerő vallom{sa” előtt megt{rgyalta K{d{r J{nos, Don{th

Ferenc, K{llai Gyula és Losonczy Géza ügyét. Létrehozott egy h{rmas bi-

zotts{got is – Farkas Mih{ly, Kov{cs Istv{n és Kiss K{roly voltak a tagjai,

azzal a feladattal, hogy vizsg{lj{k ki az ügyet. A Központi Vezetőség egy hó-

nappal későbbi, m{jus 22-i ülésén R{kosi M{ty{s m{r azt-a tény{ll{st is-

mertette, amiről Ön besz{molt. Erről mi a véleménye?

– Ez csak megerősíti azt az ügy kezdeti szakasz{ban keletkezett

gyanúmat, hogy R{kosiék m{r előre elrendezték a dolgokat, s csup{n

a beismerő vallom{sokra volt szükségük, hogy azzal hitelesítsék és

legaliz{lj{k elj{r{sukat a közvélemény előtt.

– Nem merült fel Önben az a gondolat, hogy a bírós{gi t{rgyal{son

visszavonja kor{bbi vallom{s{t és leleplezze R{kosi, Farkas Mih{ly és Péter

G{bor tevékenységét, amelynek következtében Rajk L{szló és a p{rt több m{s

ismert vezetője is az akasztóf{n végezte be életét?

– Ez nem olyan egyszerű dolog. Először is, emlékezetem szerint

1950 őszén, tal{n októberben egy titk{rs{gi ülésen R{kosi kezdemé-

nyezésére szóba került személyem és tevékenységem. Ott sok min-

den hangzott el. A részletekre m{r nem emlékszem, de arra igen,

hogy én ott mint a horthysta rendőröket védő miniszter, rendőrspicli

és az ÁVH ellen fellépő egyén kerültem terítékre. Kóv{lygott a fejem,

amikor fel{lltam. Egyre csak az j{rt az eszemben, szóval én, is ellen-

ség vagyok, mint Rajk L{szló.

Gondoljon csak bele, ilyen előzmények ut{n tartóztattak le, t{r-

t{k elém a v{dakat és a r{m nézve terhelő vallom{sokat. Schiffer P{l

ugyan nem volt hajlandó azt vallani, amit v{rtak és követeltek tőle,

de h{t mit sz{mított az, amikor a többiek mind „beismerték”, amit

R{kosiék hallani akartak, s aki még felmenthetett volna a súlyos v{-

dak alól, az maga Péter G{bor volt, de a vizsg{latot éppen ő ir{nyí-

totta.

– Még nem v{laszolt arra a kérdésre, miért nem leplezte le a bírós{gi

t{rgyal{son a per koncepciós-jellegét, azt, hogy ak{rcsak a Rajk-ügyben, ez-

úttal is hamis v{dak alapj{n akarj{k Önt és, t{rsait elítélni?

– Azt hiszem, kiszabadul{som előtt R{kosinak írt levelemben

m{r prób{ltam v{laszolni erre a kérdésre. Ma is csak azt tudom

mondani; amit akkor írtam.

Természetesen megfordult a fejemben, hogy a bírós{g előtt fel-

t{rom az igazs{got. Azt, hogy velem valótlan dolgokat Íratott al{ a

kihallgatóm, Farkas Vladimir. Csakhogy a m{sik gondolatom meg az

volt, hogy R{kosi m{r nyilv{n t{jékoztatta a Központi Vezetőséget, a

Központi Vezetőség pedig az én valótlan vallom{saim alapj{n enge-

met mint ellenséget elítélt, a p{rtból is bizony{ra réges-rég kiz{rtak.

– Milyen volt a t{rgyal{s és hogyan hangzott az ítélet?

– A t{rgyal{sra nem érdemes sok szót vesztegetni. Annyit

mondhatok, hogy sem a bíró, sem az ügyész nem {llt a helyzet ma-

gaslat{n. Az ügyész, dr. Alapi péld{ul olyanokat mondott, hogy

„K{d{r különösen {lnok összeesküvő volt, aki sakkoz{ssal {lc{zta

mag{t”. Ami pedig az ítéletét illeti, az köztudott: engem életfogytig-

lanra ítéltek.

– Ezt v{rta és megkönnyebbült az ítélet hallat{n?

– Egy{ltal{n nem. Úgy gondoltam, r{m is Rajk elvt{rs sorsa v{r.

Tal{n megnyugtatóbb is lett volna sz{momra. Ámb{r a börtönben

később többször megfordult a fejemben, hogy ha kivégeznének, ab-

ban a tudatban kellene meghalnom: elvt{rsaim és hozz{tartozóim

soha nem tudn{k meg, hogy {rtatlan voltam.

– Vannak, akik azt {llítj{k, hogy a Conti utcai börtönben igen kényel-

mes, sz{ll{sa volt, és jó ell{t{sban, b{n{smódban részesült Ön és Mind-

szenty is, aki akkort{jt ugyancsak ott ült.

– Nem tudom, kik azok, akik ezt {llítj{k. S lehet, hogy a herceg-

prím{snak jó sz{ll{sa és ell{t{sa volt. Én mindenesetre nem kív{n-

n{m senkinek azt az ell{t{st és kényelmes sz{ll{st, amiben nekem

volt részem.

Mint említettem, néh{ny héttel az ítélet ut{n m{r bel{ttam,

hogy akkor v{llalnom kell a küzdelmet, ha nem tudom, hogy mi lesz

a vége. Szóval megírtam, hogy mi is történt az én ügyemben, de az

ír{sok ugyanazok kezébe kerültek, akik engem a börtönbe juttattak.

Miként is v{rhattam h{t, hogy éppen ők segítenek felt{rni az igazs{-

got. A következménye ennek a prób{lkoz{somnak az lett, hogy Péter

G{bor utasít{s{ra olyan szigorú, szinte {llatias rezsimet vezettek be

ellenem a börtönben, amilyet ember még tapasztalhatott.

– Miből {llt ez a szigorú rezsim?

– A teljes és szörnyű izol{ción kívül, egyebek között azt is jelen-

tette, hogy az ivóvizet egy bizonyos időre megvont{k tőlem. Nem ol-

vashattam nem írhattam, éjjelente nem hagytak aludni, s azt is meg

kell mondanom – mert csak így lehet teljes képet alkotni sanyarú sor-

somról –, hogy napokon {t nem engedtek kimenni a mellékhelyiség-

re sem.

– Meddig tartott ez az {llapot?

– Nem sokkal azut{n kezdődött, hogy 1951. december végén el-

ső kíséret tettem a történtek felt{r{s{ra, és ír{som nyilv{n Péter

G{borék kezébe került, s tartott minim{lis enyhítésekkel egészen

szabadl{bra helyezésemig, 1954 július{ig. Meg kell jegyeznem, hogy

az első enyhítést csak úgy tudtam csikarni, hogy összetörtem a z{rka

berendezésének egy részét. H{t ez volt a finom b{n{smód velem

szemben a Conti utcai börtönben.

Még valamit azonban el kell mondanom. Ez pedig az, hogy Pé-

ter G{bor letartóztat{sa ut{n 1953 janu{rj{ban engem a börtönben

kihallgatott Farkas Mih{ly és Piros L{szló. A kihallgat{s sor{n

ügyem érdemi vonatkoz{sain túl erről az embertelen b{n{smódról is

besz{moltam, és kértem, érvénytelenítsék a velem szemben fogana-

tosított intézkedéseket. Erre Farkas Mih{ly Piros L{szló ígéretet tett.

Csakhogy semmi sem történt. Hónapok múlt{n ír{sban fordultam az

érdekeltekhez, így Piros L{szlóhoz is. V{laszt azonban nem kaptam.

Újabb hónapok elteltével engedélyt kértem, hogy a Politikai Bizott-

s{ghoz, személy szerint pedig Farkas Mih{lyhoz írhassak beadv{nyt.

Ezt azonban nem engedélyezték.

– Mit gondol, miért nem könnyített Farkas Mih{ly és Piros L{szló az

Ön helyzetén, hiszen ezt akkor m{r könnyűszerrel megtehették volna. Péter

G{bor ugyanis letartoztat{sban volt és R{kosiék minden kor{bbi bűnt az ő

nyak{ba varrtak?

– Nehéz erre magyar{zatot adni, ennyi év t{vlat{ból. Arra

azonban emlékszem, hogy én akkor abban a meggyőződésben éltem,

hogy mindazt, mi Péter letartóztat{sa ut{n velem történt, Farkas Mi-

h{lynak köszönhet. Ebben megerősített az, hogy rehabilit{l{som

ut{n Farkas Mih{ly hónapokig kerülte a velem való tal{lkozót. Csak

tudn{m, miért tette ezt velem, hiszen én a letartóztat{somig jó vi-

szonyban voltam vele. Egyedül vele tartottam közvetlen, mondhatni

mag{ntermészetű, teh{t csaknem bizalmas kapcsolatot a Moszkv{ból

hazatértek közül.

– Besz{molt-e Ön később erről R{kosi M{ty{snak vagy a Politikai Bi-

zotts{gnak?

– Igen. Emlékezetem szerint én ezeket a dolgokat megírtam R{-

kosinak. Ez azonban m{r nem sokat v{ltoztathatott a dolgokon, hi-

szen erre is csak a kiszabadul{som előtti napokban nyílott lehetősé-

gem. Azut{n, hogy két magas rangú szovjet tiszt szintén kihallgatott

a börtönben, s nekik is besz{moltam mindarról, ami velem történt.

– Mikor tudta meg a felesége, hogy Ön él, és hogy reménykedhet a vi-

szontl{t{sban?

– Tal{n két-h{rom héttel a kiszabadul{som előtt Gerő Ernő be-

hívatta feleségemet a p{rtközpontba és közölte vele, hogy életben

vagyok, s hogy ügyemben felülvizsg{lat folyik, amelynek eredmé-

nyeként hamarosan szabad lehetek.

Ez idő t{jt történt azt is, hogy az egyik kihallgat{son – ez m{r a

rehabilit{l{si elj{r{s része volt – megkérdezték- tőlem, nem akarok-e

tal{lkozni a feleségemmel? Kérdésemre, hogy ez hol történne, azt v{-

laszolt{k, hogy a börtönben. Mire én kikeltem magamból, s azt tal{l-

tam mondani: tal{lkozzon Gerő a feleségével a börtönben. Igen {m,

csakhogy a feleségem az egész beszélgetés alatt ott volt a szomszédos

cell{ban.

– Akkor h{t mégis létrejött a tal{lkozó?

– Igen.

Egy nappal a szabadul{sa előtt K{d{r J{nosnak megengedték,

hogy levelet írjon R{kosi M{ty{snak, az MDP első titk{r{nak.

K{d{r levele R{kosihoz

Az MDP T. Főtitk{ra részére

Kérem egy nagyon súlyos, fontos kérdés megvizsg{l{s{t, tiszt{z{s{t,

személyem teljes figyelmen kívül hagy{s{val. Teljesen tiszt{ban vagyok

helyzetemben szavaim hitelét illetően, tudom, hogy ha {llít{saim az ellenőr-

zés sor{n igazol{st nem nyernek, a legsúlyosabb retorziókat vonom magam-

ra. Csak {llít{saim ellenőrzését kérem, semmi m{st.

Azzal, a p{rt vezetői előtt m{ig sem tiszt{zódott kérdéssel kell foglalkoz-

nom, hogy ki volt az a személy, aki 1943-ban a Szakasits nevében t{rgyal{sra

szóló meghív{st hozott hozz{m, illetve a KMP vezetőségéhez. Ez a kérdés,

hogy nem egy, hanem két személyről van szó, csak ma {ll előttem tiszt{n és

ezt b{rmi is történik, a p{rt vezetőjével közölnöm kell ellenőrzés végett.

Azért l{ttam meg több mint m{sfél év szörnyű eseményei ut{n csak most,

mert ebben a kérdésben a p{rt vezetőit és engem magam teljesen félrevezető

nem norm{lis tényező j{tszott közre, amely az ÁVH-vizsg{latot is elkerülhe-

tetlenül vakv{g{nyra vitte.

Ez a nem norm{lis tényező Péter G{bornak, nyilv{n gondatlans{gból

eredő, de ténylegesen félrevezető {llít{sa volt. Amikor 1950 nyar{n a p{rt fő-

titk{ra előtt kijelentette, hogy az ismeretes Szakasits t{rgyal{sról előre sem-

mit nem tudott s nem ismerte azt a személyt, aki nekem a meghív{st {tadta,

valótlant {llított. Ez az egész ügyre r{nyomta bélyegét.

Ma olyan momentumok alapj{n, melyek, b{r egy köztem és Péter G. kö-

zött folyt négyszemközti t{rgyal{sról van szó, mégis lehetővé teszik annak

tal{n csak két ember (Simon Jol{n és Péter G.) meghallgat{sa alapj{n való

tiszt{z{s{t, {llítom:

1. az MKP vezetőségéhez Orb{n L. (ezt Péter közölte akkor) hozta Szaka-

sits nevében az üzenetet.

2. Péter G{bor közölte velem az üzenetet.

3. Péter G. és köztem volt megbeszélésen lett elhat{rozva, hogy elfogad-

juk és én menjek el.

4. Én Péter G.-tól kaptam olyan eligazít{st, hogy a v{laszt Don{th egy

kapcsolat{n keresztül lehet küldeni és az időpontra stb.-re vonatkozó konk-

retiz{l{st is ezen az úton lehet végrehajtani.

1950 nyar{n, amikor a p{rt főtitk{ra kérdezte, kitől kaptam a meghív{st

(azonnal hozz{téve, hogy Péter G. kategorikusan kijelentette, hogy ő semmi-

ről nem tudott), csak azt tudtam mondani, hogy p{rtkapcsolatomtól kaptam,

megbeszélés ut{n mentem el, ut{na besz{moltam róla. Valamire emlékeztem,

hogy Orb{n jött és Péter G.-tól kaptam, de a p{rt főtitk{ra közlése hat{sa alatt, mivel

Péter jóhiszeműségében, emlékezetében semmi okom kételkedni nem volt, ezt teljesen

kivertem fejemből. Így {llt elő az a helyzet, mely érthetetlenségénél fogva az

eszemet elvette, hogy b{r mindenki megvolt és nem egy személlyel kellett

t{rgyal{s előtt beszélnem; Péter G. csak ut{na, Szirmai hét év múlva, Orb{n

két év múlva, Don{th 1944 végén értesült róla (mindegyik a leghat{rozot-

tabban {llította ezt) és nem akadt ember, aki ak{r csak arról hallani akart

volna, hogy előre tudott róla, nem hogy b{rmiféle közvetítő szerepe lett vol-

na.

Mindenkit végigkérdezve, meg{llt az eszem és lemondtam arról, hogy a

kérdést megérteni vagy megfejteni tudjam.

Őrizetbe vételem ut{n közölték velem, hogy Don{th bevallotta, hogy én

kezdeményeztem. Én nem a pontos emlékezetem, hanem annak alapj{n,

hogy m{r tudtam és emlékeztem arra, hogy Don{thnak szerepe volt a köz-

vetítésben, ezt lehazudta, most provok{l és m{s egyszerűen nem lehetett, aki

hozta; az egész vizsg{lat alatt {llítottam (megmondva, hogy nem sz{z sz{za-

lékig emlékszem) m{s egyszerűen nem lehetett: Don{th hozta, nekem a

meghív{st. Végül, valamikor ősszel, ez a közben elsüllyedt kérdés, tizennégy

hónapi vajúd{s ut{n lekerült a napirendről, úgy l{tszott, végre megold{st

nyert.

Kb. őrizetem harmadik hónapj{ban sokszor felhozt{k ellenem, hogy én a

Szakasits-féle t{rgyal{st előtte a vezetőség felé titokban, tartottam, mond-

tam, ({ttörve azt a bennem is megkövesedett gondolatot, hogy Péter G.-vel nem be-

széltem volna), hogy az nem létezik, hogy elmentem volna a t{rgyal{sra anél-

kül, hogy Péter G.-vel erről előre nem beszéltem volna. És ezen gondolkozva

egyes töredékek eszembe jutottak, készítettem egy feljegyzést és kértem,

mutass{k meg Péter G.-nak.

Erre azt a v{laszt kaptam, hogy nem emlékszik r{ Péter G.

Akkor gondoltam, miért most mondja Péter G. azt, hogy nem emlékszik,

mikor fejem tetejéig úszok a mocsokban? És a p{rt főtitk{r{nak 1950 nyar{n

a kerek tagadó inform{ció helyett miért nem azt mondta, hogy nem emlékszik?

Akkor még nem voltam rendőrspicli, kém, összeesküvő őrizetes, hanem tit-

k{rs{gi tag és ha Péter azt mondta volna a p{rt főtitk{r{nak, hogy nem em-

lékszik: lehetővé v{lt volna a kérdés rövid idő alatt való teljes tiszt{z{sa, a

Szakasits-féle üzenet útj{nak teljes felt{r{sa, a közvetítésben részt vevő va-

lamennyi személy kilétének meg{llapít{sa.

Ezzel a Péter G.-vel a t{rgyal{s előtt, arról volt megbeszélésünkkel –

melyben most m{r teljesen bizonyos voltam – {llandóan foglalkozva, újabb

és újabb részletek jutottak eszembe. És most, e levél ír{sa előtti napokban

egyre újabb olyan részletek jutottak eszembe, melyekből egyszerre vil{goss{

v{lt előttem, hogy a Szakasits-féle t{rgyal{s p{rton belüli előzményeinek

kérdése, egész m{sképp {ll, mint ahogy eddig az mindenki és a p{rt vezetője

előtt is felmerült és végül tiszt{zva l{tszott. És l{ttam az okot is!

Ennek, hogy a Szakasits-féle üzenet útja a p{rtban Orb{n–Péter–én–

Don{th volt, csak most derülhet ki, nem én, hanem a p{rt főtitk{r{t kezdet-

től fogva megtévesztő, engem teljesen összebolondító és lehetetlen helyzetbe

hozó, az ügy egész kikerülhetetlen menetét eleve eldöntő Péter G. volt.

Péter G. és köztem a Szakasits nevében beérkezett üzenet alkalm{val le-

folyt megbeszélés, {ltalam szó szerint és pontosan idézhető részei a követke-

zők:

Péter közölte velem, hogy Orb{n hozott egy üzenetet a szoc.-demektől

„Szakasits t{rgyalni akar a kommunist{k vezetőjével. A t{rgyal{s színhelyé-

ül javasolja veje lak{s{t, ahov{ ő, a kommunist{knak alkalmas időben, b{r-

mikor feltűnés nélkül el tud menni”. P. G. hozz{tette: el kell döntenünk, el-

menjünk-e? ki menjen? v{laszt kell adnunk. Ezut{n hozz{tette, Orb{n azt

mondta, ő nem tal{lkozik m{r azzal az emberrel, aki az üzenetet neki {tadta, de

a v{laszt meg lehet adni egy újs{gíró-p{rttagon keresztül, akit Don{th tart,

az Szakasitscsal tal{lkozni szokott”. Ezut{n P. G. a következőt mondta, „Or-

b{n megnevezett téged, hogy Szakasits veled akar t{rgyalni”. Én mondom,

ez hogy lehet? Szakasits az én nevem nem tudhatja, még az sz. d. p{rtból

sem, hiszen nem ismer? Péter azt mondta, „úgy l{tszik mégis ismer, mert

Orb{n a te nevedet mondta”. Mondtam, Orb{n, az ismer engem a leg{lis

mozgalomból, de honnan tudod, hogy engem nevezett meg, hiszen te nem

tudhatod az én leg{lis nevem? P. G. „de én ismerem a te leg{lis neved, tu-

dom, hogy téged Csermaneknek hívnak”.

Ezut{n megbeszéltük a meghív{s kérdését. Meg{llapítottuk, hogy b{r

nem a legjobbkor jött, mégsem lehet nem elmenni, ha m{r egyszer a szoc.-

demek maguk kezdeményeznek. Úgy l{tszik, megjött az eszük és együtt

akarnak dolgozni a KMP-vel. Ha m{sra nem is, de arra jó lesz ez a t{rgyal{s,

hogy a m{sfél éve megszakadt kapcsolatot a két p{rt között létrehozzuk,

amire egyébként is szükség van. El kell mennünk. „Menj el te”, mondta Pé-

ter G., „te jobban tudsz t{rgyalni és úgy l{tszik, a Szakasits mégis veled

akart t{rgyalni”.

Ezut{n beszéltünk a konspir{ciós kérdésekről. Hogy az ilyesfajta tal{lko-

z{s mindig kényes, vigy{zni kell. Péter G. azt mondta (beszéltünk arról,

hogy remélhetőleg nem valami lebuktat{si csapda van e mögött?) „minden-

esetre intézd úgy, hogy valamivel előbb érj oda, menj egy darabig gyalog,

nézz jól körül a környéken. Mag{n a t{rgyal{son, biztos vagyok, lebuk{s

nem lesz, nem így szokt{k azt csin{lni.”

Ezut{n volt beszélgetésünknek az a része, melyre Péter G.-nek nem em-

lékeznie lehetetlenség. Péter G{bor ismerte Schiffer lak{s{t, melyről nekem

fogalmam nem volt. Én később kaptam Don{thtól egy cédul{ra leírva a cí-

met.

Péter G. azt mondta, elmondja nekem, hogy hol van Szakasits vejének la-

k{sa hogy lehet azt jól megközelíteni. „Szakasits veje a Hűvösvölgyi úton la-

kik harmadik (?) meg{llón{l, jobbra. Legjobb, ha előbb lesz{llsz, tal{n még a

J{nos kórh{zn{l és gyalog mész od{ig, körül tudsz nézni<” P. G. l{tva meg-

lepetésemet, azt mondta:

„Ugye csod{lkozol, honnan tudom én Szakasits vejének lak{s{t?<” „<ezt on-

nan tudom, hogy az én feleségem gyerekekkel foglalkozik, Szakasits vejének

is vannak gyerekei, a feleségem innen ismeri őket.” Ezut{n pontosan nem

tudom, de vagy ezt mondta, hogy egyszer elkísérte a feleségét és onnan,

vagy felesége elbeszéléséből tudja, hov{ esik a Schiffer lak{s.

Még azt mondta Péter G., hogy ha Don{thtal megküldöm a beleegyező

v{laszt, „<mondd meg, hogy rövid időn belül hozz{k meg a tal{lkozót,

mert ilyen esetekben ann{l jobb, mennél kevesebb nap telik el az üzenet és a

tal{lkozó között, ann{l kevesebb a veszély, hogy ak{r Szakasits, ak{r a köz-

vetítők fecsegnek és az a rendőrség fülébe jut< B{r azt hiszem, b{rmilyen

fecsegő Szakasits, ebben tartani fogja a sz{j{t, jobban félti a bőrét ann{l,

semhogy arról fecsegjen, hogy a kommunist{kkal t{rgyal, ilyen időkben.”

Még a t{rgyal{sra vonatkozóan ugyancsak ő mondta „<majd ott megl{-

tod mit akarnak. Ha olyan, egyezz meg vele, ha olyan dolog merül fel, hogy

megkív{nja, hogy azt mi megbeszéljük, {llapodj meg velük újabb tal{lkozó-

ban. Majd megl{tod.”

Arra, hogy az üzenet nem Szakasitstól sz{rmazna, egyikünk se gondolt.

Ebben nyilv{n szerepet j{tszott az, hogy mindj{rt az üzenetben volt, hogy a

veje lak{s{t aj{nlja a tal{lkozó helyéül.

Ez ut{n küldtem én a beleegyező v{laszt Don{th útj{n. Míg a tal{lkozó

létrejött. (P. G.-vel volt megbeszélés ut{n 3-4 nap múlva), lehet, hogy még

egyszer beszéltünk, de ott érdemleges dolog a t{rgyal{s kapcs{n nem kerül-

hetett szóba.

Ez történt 1943-ban a Szakasits-t{rgyal{s előtt.

Hogy miért tette Péter G{bor azt, amit 1950 nyara óta ebben a kérdésben,

nem tudom.

Miért mondta a p{rt főtitk{r{nak, hogy semmiről nem tudott,

holott ő hozta az üzenetet hozz{m,

ővele meg{llapodva döntöttünk a v{laszról,

ő hozta Orb{ntól, ő mondta, hogy Don{th útj{n.

És miért csak egy év múlva mondta azt, hogy nem emlékszik?

Róla mindezek ut{n én semmi tudatos {rtó sz{ndékot feltételezni nem

tudok, Gondoltam m{r arra, hogy 1949 végén egyszer összeszólalkoztunk és

akkor nagyon megsértődött és ez befoly{solta tudt{n kívül, de amit tett, az-

zal a p{rtnak {rtott, mert valótlan {llít{s az igaz ügyet nem szolg{lta, rossz-

ból csak rossz jöhet ki!

Én még a mostani, sz{m{ra cs{bító helyzetben is bízok benne, hogy ha

vele a p{rt főtitk{ra beszél és benne erősebb lesz a kötelességtudat, mint a

helytelen cselekedetének beismerésétől való félelem (b{rmekkora is legyen

felelősségének súlya), ha megérti, hogy nem az sz{mít, hogy én megdöglök

vagy élek, hanem mindennél fontosabb az igazs{g kiderítése; a kérdés, az ő segít-

ségével napok vagy ór{k alatt tiszt{zható lesz.

A kérdés ellenőrzésénél, tiszt{z{s{n{l figyelembe vehető t{mpontok:

1. Ellentét P. G. 1950-ben tagadó és egy évvel későbbi nem emlékező v{la-

sza között.

Ellenőrizhető K{rolyi alezr. meghallgat{s{val.

2. Felesége ismerte-e a Schiffer lak{st 1943 nyara előtt, elkísérte-e őt férje,

vagy ő elmondta-e férjének, hogy hol ez a lak{s?

Ellenőrizhető: Simon Jol{n meghallgat{s{val.

3. Az Orb{nnal kapcsolatos kérdés tiszt{z{sa megfelelő elj{r{ssal.

Péter G{bor emlékezetét megkönnyítheti:

1951 nyar{n m{r valamire emlékeznie kellett, mert teljes negatív {ll{s-

pontj{t megv{ltoztatta. Orb{ntól kaptam az üzenetet. Akkor közölte velem,

hogy tudja leg{lis nevem, tudta, és ő közölte velem, hol lakik Schiffer. Az {l-

talam leírt beszélgetés minden részlete. Által{ban az, hogy mindenképpen

be kellett volna sz{molnom neki (magam is illegalit{sban lévén), hogy mi-

képp kerültem össze Szakasitscsal.

Ez a végül is, maga nemében szörnyű ügy tal{n nem nehezen tiszt{zható

lesz. Azt kérem, hogy vizsg{lj{k ki.

Ne azt nézzék, hogy kitől jön, hanem hogy miről van szó.

Az én szörnyű helyzetem olyan reménytelenül összekusz{lódott, hogy a

jövőmre se így, se úgy gondolni sem tudok.

De ha ez az engem megölő kérdés tiszt{zódik végre, semmi m{s nem ér-

dekel.

Ak{rhogy is vélekednek rólam, azt l{tt{k, hogy ha semmi m{st, de nem

gyűlöltem a p{rtot.

Ebben az egész vizsg{latban nem védtem magam, nem kentem semmi

mulaszt{som, bűnöm m{sra.

Tudom, ha {llít{saim nem igazolódnak (és ez nem lesz könnyű, az én

szavam ma semmi: mégis el kellett ezt mondanom, mert nem lehet, hogy ezt

a p{rt vezetője meg ne tudja) mi v{r r{m. Nem kérem és nem kérhetem,

hogy higgyenek, csak egyet, de azt mindenképpen kérem, nem miattam:

vizsg{lj{k meg a kérdést.

K{d{r J{nos

(R{kosi M{ty{s azt írta a kézzel írott levél borítój{ra:

őszintének l{tszik. – A szerkesztő.)

K{d{r újabb levele R{kosihoz

T. R{kosi M{ty{s elvt{rs részére

Tisztelt R{kosi elvt{rs!

Úgyszólv{n valamennyi, személyemmel kapcsolatos és p{rtvonatkoz{sa

miatt fontos kérdésre az újonnan lefolytatott {llami vizsg{lat vil{goss{got

derített. Van azonban ezek között néh{ny olyan kérdés is, amelyekre – ter-

mészetszerűen – még ez a vizsg{lat sem adhatott teljesen pontos v{laszt.

Mivel Önnek ezekről a még ma is bizonyos fontoss{ggal bíró kérdésekről

mindent pontosan tudnia kell, írok Önnek.

Bocs{sson meg nekem ezért a levelemért, ha benne nem helyesen, vagy

tal{n kétségtelenül vetek fel valamit; de úgy érzem, hogy néh{ny kérdésről

kell, mégpedig fenntart{s nélküli őszinteséggel kell írnom Önnek.

Ezért minden tov{bbi hosszadalmas bevezetés nélkül r{ is térek azokra a

kérdésekre, melyekre gondolok:

Amikor 1950 m{jus{ban Ön megkérdezte tőlem, miért nem akarok a Bel-

ügyminisztériumban dolgozni, akkor nem őszinte, kitérő v{laszt adtam. Va-

lój{ban engem a következő dolgok befoly{soltak: 1949 július végén történt

eset, amit akkor így l{ttam: Ön egy szombat este értesítést küldött nekem,

hogy m{snap legyek Alig{n, a Rajk-ügyben lesz egy bizalmas megbeszélés.

M{snap reggel azonban Ön vagy Farkas elvt{rs m{r nem tartj{k kív{natos-

nak jelenlétem, mert letiltj{k a telefonértesítést, melyet indul{somhoz meg

kellett volna kapnom.

1950 október végén Rajk kivégzése ut{n Ön és Farkas elvt{rs feltételezik

rólam, hogy engem lesújt összeesküvők, kémek és gyilkosok kivégzése.

1950 novemberében Ön és Farkas elvt{rs feltételezik rólam, hogy én tu-

dom{ssal bírok arról, hogy a hatvani orsz{gúton egy klerik{lis-fasiszta ban-

da gar{zd{lkodik, de valamilyen okn{l fogva nem intézkedem, hanem ha-

gyom őket ott gar{zd{lkodni mindaddig, míg az Ön közvetlen beavatkoz{sa

ennek véget nem vet. Ugyanebben a hónapban az ÁVH vezetője nekem olyat

mond, aminek az az értelme, hogy én csak ellenség lehetek.

1950 decemberében Farkas elvt{rs m{r úgy véli, hogy azt sem lehet m{r

r{m bízni hogy az ÁVH p{rtszervezetének munk{j{t bír{ló titk{rs{gi hat{-

rozatot én komment{ljam egy szűkebb, z{rt ÁVH-aktíva előtt.

Ezek ut{n én megkérdeztem magamat, hogy lehetek-e én tov{bb bel-

ügyminiszter? És úgy l{ttam, hogy a Magyar Népközt{rsas{gban nem lehet

belügyminiszter olyan ember, aki az Ön (és ami ugyanaz, a p{rt és a nép) bi-

zalm{t nem bírja. Én az Önök bizalm{nak híj{n nem rendelkeztem többé az-

zal az erkölcsi alappal és h{tvéddel, ami nélkül még csak tűrhető módon

sem oldhatok meg olyan természetű feladatokat, melyeket naponta tucatj{-

val vet föl a belügyminiszter feladatköre.

Ezért kértem m{s beoszt{st. Önnek ezeket a dolgokat így elmondani nem

tudtam, mert az előzmények ut{n még azt sem értettem, hogy miért nem

v{ltatott le Ön m{r régen és ha most m{r magam kérem lev{lt{som, akkor

miért éntőlem kérdezi ennek ok{t?

2. Péter G{borral volt egész közös munk{m alatt két eset kapcs{n merült

fel bennem az a gondolat, hogy ez az ember nem tudatosan rosszhiszeműen

j{r el? Egy eset kapcs{n pedig egy pillanatra még az a gondolat is felmerült

bennem, nem tudatosan provok{l-e? Mindh{rom eset 1949-ben történt.

Mikor 1949 janu{rj{ban, a néh{ny hete a Belügyminisztériumban dolgozó

Veres Józsefre kijelentette, hogy nem szereti az ÁVH-t, tov{bb{ mikor v{dja

tarthatatlans{ga ut{n (amit bebizonyítottam neki) is eszelős módj{ra tov{bb

hajtogatta, az volt az érzésem, hogy Ő maga is tudja, hogy nincs igaza. De

mivel ugyanabban az időben egy sor m{s vezető ÁVH-beosztott részéről ha-

sonló magatart{st l{ttam, minden, a Belügyminisztériummal kapcsolatos

kérdésben, arra gondoltam, hogy a belügyi szervekkel éveken {t volt vias-

kod{suk következtében valamiféle üldözési m{nia és (indokoltnak l{tszó)

előítélet vett rajtuk erőt.

Mikor a hatvani orsz{gúti esetben Péter G{bor azt a l{tszatot keltette,

hogy Ő csak este 10 órakor R{kosi elvt{rs közléséből értesült a dologról, tud-

tam, hogy ez csak hazug be{llít{s lehet részéről. Végül arra gondoltam, hogy

köznapi értelemben vett – nem ritka – emberi al{valós{gról van szó; örül,

hogy R{kosi elvt{rs jogos haragja az én nyakamba, meg Veres, Balogh nya-

k{ba, s nem az Ő nyak{ba zúdul.

1949 novemberében történt, mikor egy hat{ridőre el nem készült javasla-

tukat sürgettem rajta, kihívó és arc{tlan v{laszaival kiprovok{lta belőlem azt

a megjegyzést, hogy vele sem könnyű dolgoznom. Erre még kihívóbb és

gyűlölködő hangon azt mondta nekem, hogy vele R{kosi elvt{rsnak nem

nehéz, vele csak az ellenségnek nem könnyű dolgozni. Ezt követően bojkot-

t{lt. Ekkor t{madt az a gondolatom és érzésem, hogy ez a Péter G{bor tuda-

tosan ellenséges viszonyt akar megint teremteni a belügy és az ÁVH között?

Végül arra gondoltam, hogy a dicsőség a fejébe sz{llt, l{tja, hogy R{kosi elv-

t{rs elégedetlen velem és most tal{n azért pimaszkodik, hogy csókoljak neki

kezet? Még olyasmire is gondoltam, hogy nem egészen norm{lis, mert m{r

több ilyen cezarom{ni{ra valló dolgot l{ttam n{la. Elhessegettem magamtól

azt a képtelennek tűnő gondolatot, hogy ez a Kisgazda-, Pócspetri-, Mind-

szenty-, Rajk-ügyben komoly érdemeket szerző ember tudatos sz{mít{sból

akarna velem ellenséges viszonyt teremteni.

Néh{ny héttel ezut{n, egy vas{rnap reggel, Révai elvt{rs lak{s{ra men-

tem, hogy együtt indulunk valahov{. Ő beszélgetés közben megkérdezte,

milyen a viszony most a belügy és az ÁVH között? Én elmondottam neki a

Péter G{bor és közöttem elő{llott képtelen {llapotot. Révai elvt{rs felidege-

sedve kérdezte, hogy h{t ez meg micsoda m{r megint? H{t ez m{r nem

Rajk-ügy – mi ez? Én mondtam, hogy nem Rajk-ügy és mégis ez a helyzet.

Ha Révai elvt{rs akkor nem kérdezősködött volna, nem tudom, hogy

magamtól később jelentettem volna-e ezt a dolgot vagy nem? De mivel Révai

elvt{rs kérdésére akkor megmondtam azt is, hogy R{kosi elvt{rsnak erről én

még nem szóltam, ez ut{n, én úgy vettem, hogy Révai t{jékoztatta Önt, s így

Ön is tud erről a dologról.

3. Az 1950 augusztus elejétől tanúsított felelőtlen magatart{somról. Én

életemben sokszor voltam olyan helyzetben, hogy félnem kellett valamitől.

Ilyenkor féltem is, de leküzdöttem a félelmem és azut{n mindig szembenéz-

tem, amivel kellett. De megrémülve csak egyszer voltam életemben, de ak-

kor nagyon. Ez az az augusztusi este volt, mikor ön a Szakasits vallom{s{t

idézve közölte velem – m{s szavakkal, de félre nem érthetően –, hogy rend-

őrspiclinek, provok{tornak tart engem. Ebből azut{n nem is tudtam többé

magamhoz térni. Amikor megprób{ltam mégis gondolkozni, ahogy az

eszembe jutott, hogy Ön kezében tartva egy rendőrspicli, provok{tor vallo-

m{s{t, aki arról vall, hogy miképp bérelte őt a horthysta rendőrség az én be-

ugrat{somra, azzal fejezi be, hogy n{lam kellett valaminek lenni – képtelen

voltam tov{bb gondolkozni.

Ezenkívül teljesen megbolondított, hogy Péter G{bor, Szirmai, Orb{n,

Don{th, K{llai, teh{t minden szóba jöhető ember egyhangúan és {llhatato-

san hajtogatja, hogy nem tudja, mi módon kerültem összeköttetésbe 1943-

ban Szakasitscsal; nem tudtam, ki hazudik, ki provok{l, ki az akinek a poli-

tikai felelősségtől való félelemtől elment az esze?

Erre csak hasonlatképpen tudom felhozni, hogy most – 1954 július{ban

G{cs, akiről mindenki tudja, hogy 1943 janu{rj{ban tal{lkoztam vele utolj{ra

rendületlenül tanúsítja, hogy m{jus végén azt mondtam neki, hogy a p{rtot

fel kellene oszlatni és Ő figyelmeztetett engem, hogy az nem lesz jó. A

Don{th nem akar hallani sem arról, hogy a Komintern-hat{rozat ut{n a p{rt

névmegv{ltoztat{s{t felvetette. Orb{n arra sem képes visszaemlékezni, hogy

1943-ban a Szakasits t{rgyal{si meghív{s{t tov{bbította vagy nem? L{tom,

egyik sem ellensége a p{rtnak, nem v{dolja őket senki {rul{ssal, nem szemé-

lyes ellenségeim –miért beszélnek és viselkednek így; ép ésszel nem vagyok

képes felfogni. 1950-ben pedig az egész olyan volt, mint egy var{zslat, 1943-

ban h{rom, négy vagy öt ember vett részt a Szakasits-tal{lkoz{s létrehoz{s{-

ban, minden akkori ember itt van és él – és nincs köztük egy, aki tudni akar-

na a Szakasits-t{rgyal{sról.

Amikor azut{n 1950 október végén egy titk{rs{gi ülés ut{n, mindenbe

belezavarodva, azzal {lltam fel az asztaltól, hogy most m{r rendőrspicli is,

horthysta rendőröket védő is, ÁVH-ellenes is lettem – egyszóval ellenség

vagyok, mint Rajk; akkor m{r nekem végem volt és valami eltompul{s, fata-

lizmus vett rajtam erőt. Elhat{roztam, hogy többet nem is gondolkozom, lesz

ami lesz; mert éreztem, ha én egy félór{ig egyhuzamban gondolkozom eze-

ken a dolgokon, akkor vagy agyonlövöm vagy felakasztom magamat.

4. Az 1951. december 18-i t{rgyal{s megnyit{sa előtt úgy l{ttam az

ügyemet, hogy a p{rtvezetőség téved, az ÁVH téved, Don{th és Zöld előre

összebeszélve provok{l, Péter G{bor pedig, aki ha előbb nem is, de feljegy-

zésem alapj{n 1951 szeptember elejétől tudja azt, hogy 1943-ban a Szakasits

meghív{s{t és hogy elmegyek a t{rgyal{sra, előzetesen a vezetőség tagjai

közül vele {tbeszéltem – aljasul hazudik.

Ezek m{r olyan dolgok voltak, melyeket nekem a t{rgyal{son meg kellett

volna mondanom. Erre azonban képtelen voltam. Mindig az kóv{lyog ott a

fejemben, azt képzeltem magam elé, hogy Ön m{r hónapokkal előbb, az én

valótlan vallom{saim alapj{n t{jékoztatta a Központi Vezetőséget, a Közpon-

ti Vezetőség engem mint ellenséget réges-rég elítélt. Ha én a t{rgyal{son ez-

zel a zavaros hebegéssel elő{llok – gondoltam –, az Önök felé egy esküdt el-

lenség provok{ciój{nak, vagy a: legjobb esetben egy, az életéért reszkető

utolsó, gy{va, rongy önmentési kísérletének fog tűnni. És ehelyett ink{bb

h{romszor felakasztattam, volna magam.

Amikor néh{ny héttel utóbb felismertem Péter G{bor provok{ciós szere-

pét és l{ttam, hogy a kémek elleni harc, az orsz{g hat{rainak őrzése, a p{rt

vezetőinek biztons{ga fölötti őrködés kinek a kezében van; akkor m{r képes

voltam arra, hogy nem törődve azzal, hogy ki mint fog erről vélekedni, mi

fog ebből kijönni, harcoljak azért, hogy tudathassam Önökkel azt, amit l{tok.

5. Még egy dolgot meg kell mondanom, úgy ahogy az volt. Ön tudja, én

nem őrültem meg a börtönben, így nem kell sokat bizonygatnom, hogy b{r-

mi is történt velem az elmúlt években, nekem a p{rthoz, a Népközt{rsas{g-

hoz, a Szovjetunióhoz való viszonyom soha, egy pillanatra meg nem zava-

rodott.

Szólnom kell azonban azokhoz a vezető p{rtfunkcion{riusokhoz való

személyes viszonyom alakul{s{ról, akik tudom{som szerint ügyemben dön-

tő szóval rendelkeztek, azaz – elsősorban – az Önhöz, tov{bb{ Gerő, Farkas

és Révai elvt{rsakhoz való személyes viszonyomról.

Az Önökhöz való személyes viszonyom 1950 augusztus elejéig politikai-

lag norm{lis, emberileg közeli volt – gondolom ezt sem kell külön bizony-

gatnom.

1950 augusztus elejétől, 1953 janu{r elejéig, b{r magamban sokat h{bo-

rogtam, hogy hogyan tudtak egy szempillant{s alatt bennem {rulót l{tni, po-

litikailag úgy l{ttam mindig a dolgot, hogy Önök felelnek a magyar nép és

annak {llama sors{ért, nem tudhatj{k, velem valój{ban hogyan is {ll a dolog,

csak lelkiismereti, kommunista kötelességüket teljesítik akkor is, amikor ve-

lem szemben elj{rnak. M{st nem is tehetnek; Önök helyében minden hason-

ló esetben magam is csak így j{rnék el.

Az ut{n a kihallgat{s ut{n azonban, amikor 1953 janu{r elején Farkas elv-

t{rs beszélt velem a Conti utc{ban, én valahogy úgy vettem, hogy Önök az-

óta m{r tudj{k, hogy én nem voltam {ruló, hogy az egész ügyem – ezt sem-

miféle nyomozó Önöknél jobban nem tudhatja – nem egyéb, mint Péter G{-

bor {ltal végre hajtott ellenséges provok{ció.

Mégis megértettem, hogy egy gondos vizsg{lat mégis csak szükséges. Ül-

tem és v{rtam türelmesem. Mikor azonban négy hónap múlva megünnepel-

tem a m{jus elsejét is anélkül, hogy legal{bb a Péter G{bor {ltal m{sfél évvel

előbb r{m rakott testileg, lelkileg gyötrelmes fegyelmi rendszab{lyok, ak{r-

csak egyikét is hat{lyon kívül helyezték volna – mérhetetlenül elkeseredtem.

Azut{n meg minél jobban múlott az idő, az elkeseredésem miatt harag gyűlt

fel bennem Önök ir{nt. Én eközben is tudtam, hogy a p{rt vezetői milyen

szörnyű munk{ba kellett, hogy belev{gjanak, mikor ezt az Augiasz-ist{llót

kell kitakarítaniuk itt az ÁVH-n, de mégse tudtam attól a rögeszmémtől sza-

badulni, hogy ha Önök akarn{k, akkor gyorsabban is mehetne ez. De most

m{r ennek is vége. Lassan ismét visszanyerem józan eszem és norm{lis em-

beri érzéseim.

Azt mondhatom, hogy amit én – és persze nemcsak én – az utolsó négy

év alatt {téltem – az nem embernek való. Ha lehetne sorsot cserélni, akkor

ink{bb v{lasztan{m mindenkor, hogy mint kommunista üljek egy kapitalista

orsz{g börtönében 12 évet, mint a saj{t Népközt{rsas{gom börtönében 12

hónapot. Sajnos, volt alkalmam a különbséget összemérni – ez a két dolog

nem ugyanaz, nem is lehet összehasonlítani.

Befejezem. Még egyszer kérem Önt, ha rosszul tettem, hogy írtam, vagy

nem úgy írtam, ahogy illő volna, bocs{ssa meg és tudja be annak, hogy m{r

évek elvesztettem a re{lis dolgokban minden mértékem és ítélőképességem.

Én nem akarok úgy visszamenni az életbe, hogy még mindég tartogassak

magamban valamit, amit nem ugyan most, hanem réges-régen kellett volna

elmondanom Önnek.

Remélem mindny{jan jó egészségben vannak és kív{nom, hogy a jövőben

kevesebb mérgelődés, gond és vesződség zaklassa Önöket, mint az utóbbi

években és éppen ezekben az {tkozott ügyekben az volt.

1954. július 21-én

Őszinte tisztelettel:

K{d{r J{nos

Schifferné Szakasits Kl{ra emlékezik

K{d{r J{nos arról nyilatkozott, hogy őt R{kosi több alkalommal faggatta:

mond meg, miként is került sor a Schiffer lak{sban a Szakasits Árp{ddal lét-

rejött tal{lkoz{sra. A kérdezett – amint olvashatjuk – makacsul nem emléke-

zett a tal{lkozó létrejöttének körülményeire. Egy alkalommal azut{n R{kosi,

a m{r az ÁVH fogs{g{ban levő Szakasits Árp{d {llítólagos vallom{s{ra hi-

vatkozva, arról t{jékoztatta K{d{rt, hogy Szakasits elismerte: Hetényi rend-

őrkapit{ny ügynöke volt.

Ehhez a koncepcióhoz rövid hozz{fűzni valóm van. Ha ugyanis Szakasits

valóban vallotta volna a Hetényivel való kapcsolat{t, úgy ennek hallat{ra

K{d{rban legal{bbis fel kellett volna ébrednie a kételynek. Hiszen ő jól tud-

ta, hogy Hetényi kapit{nyt még 1938-ban nyugdíjazt{k.

Nem feladatom az, hogy ismertessem az ÁVH börtöneiben kicsikart és

al{íratott koncepciós célzatú jegyzőkönyvek, vallom{sok hogyan keletkez-

tek, mit tartalmaztak az 1943-ban lak{sunkon létrejött tal{lkozóval kapcso-

latban. Ezzel szemben azt, hogy miként került sor lak{sunkban a Szakasits

Árp{d és K{d{r J{nos közötti tal{lkozóra, azt én, Schifferné Szakasits Kl{ra a

valós{gnak megfelelően tudom felidézni.

1943-ban a Szil{gyi Erzsébet fasor 67. sz{m (a régi sz{moz{s szerint) alat-

ti h{zban laktunk. Egyik napon, röviddel azut{n, hogy hazatértem a Buda-

gyöngye piacról, megszólalt a lak{s csengője. Ajtót nyitottam. Egy magas fia-

talembert pillantottam meg. Szemei keskeny rés mögül tekintettek r{m, an-

golosra nyírt, szőke bajusza volt. Az ajtóban {lló ember olyan benyom{st

keltett bennem, mint aki {llandóan résen van.

Azt{n hat{rozott mozdulattal {tlépte a küszöböt, s betette maga mögött

az ajtót. Meglepődve, s némi szorong{ssal néztem r{: h{t ez meg, mit akar,

ki a csoda lehet? Tal{n nyomozó, vagy valami efféle?

Ekkor az idegen felém nyújtotta a kezét, s azt mondta:

– A VI. kerületi p{rtszervezetből ismerem Schiffer elvt{rsat. A nevem

Csermanek, J{nos. Schiffer elvt{rssal szeretnék beszélni.

– Nincsen idehaza – feleltem, de mintha nem hallotta volna, kijelentette,

hogy sürgős ügyben kell a férjemmel beszélnie.

Még mindig bizalmatlan voltam, ezért is, de a valós{gnak megfelelően is

közöltem, hogy nem tudom, mikor jön haza.

– Nem v{rhatom meg – mondta –, és nem tudok később jönni. Kérem,

mondja meg Schiffer elvt{rsnak, hogy sürgős ügyben kell beszélnem vele.

Hallgattam, s rövid szünet ut{n ő folytatta: Az elmúlt esztendőben több

sz{z kommunista elvt{rs bukott le. Az egyik elvt{rsunkat kivégezték< ket-

tőt hal{lra kínoztak< és most egy újabb kommunistaellenes pert készít elő a

hadbírós{g. Sürgősen kell tal{lkoznom Szakasits elvt{rssal, a segítségét ké-

rem. Embereket kell megmenteni a hal{ltól< Bízom abban, hogy Szakasits

elvt{rs segíteni tud< és segíteni fog<

Végül megmozdult, hogy t{vozzon, és én kikísértem. Amikor a férjem

hazajött, elmondtam neki Csermanek l{togat{s{t és kérését. Megkérdeztem

a férjem, hogy valóban ismeri-e Csermaneket, a l{togatót. Férjem megnyug-

tatott és jelezte: lépéseket tesz, hogy létrehozza a tal{lkozót Szakasits és

Csermanek között.

Néh{ny nap múlva, egy késő délut{n tal{lkoztak is, a lak{sunkban. Előbb

ap{m, érkezett. Beszélgetésünk sor{n külön hangsúllyal figyelmeztetett,

hogy felejtsem el a l{togatót, a nevét, s mindent, ami ezzel összefügg. Még

azt is, mondta, hogy legjobban szeretné, ha elmennék hazulról és késő este

jönnék csak haza.

Férjemtől megkérdezte, hogy mit tud a l{togatóról, Csermanek J{nosról.

Férjem néh{ny szóval v{laszolt. Elmondta azt, amit Csermanekről tudott, s

amit a l{togat{s célj{val kapcsolatban Haraszti S{ndor közölt vele. Én ki-

mentem a szob{ból. Később, amikor m{r alkonyodott, észrevettem, hogy a

piac felől a m{r ismerős férfi közeledik. Szóltam, hogy nyissanak ajtót neki.

Néh{ny nappal Csermanek l{togat{sa ut{n, egyik vas{rnap Haraszti

S{ndor és felesége, Irénke tal{lkozott n{lunk szüleimmel. Ezen a délut{non

elhelyezkedvén az asztal mellett, Haraszti ap{mhoz fordult:

– Mondja Szaki – kezdte – hallott valamit a lefogottak perének alakul{s{-

ról?

– Hallottam – felelte ap{m. – Egy elvt{rs, akit mindketten ismerünk, t{jé-

koztatott az ügyről.

– És< tud valamit tenni?

– Remélem – v{laszolt a kérdésre ap{m, majd elmondta, hogy beszélt

Bajcsy-Zsilinszkyvel, aki megértette, hogy a lefogottak ellen emelt v{dak

nem indokolj{k a hitv{ny elj{r{st. Megígérte, hogy azonnal lépéseket tesz

ebben az ügyben, ha kell, a parlamentben interpell{l. Ap{m még elmondta,

hogy szólt Peyernek és Kéthly Ann{nak is. Mindketten elj{rnak az ügyben.

Ha kell, ír{sban tiltakoznak a korm{nyn{l<

Újabb tal{lkoz{som Csermanek J{nossal m{r a felszabadul{s ut{ni idők-

ben történt, valamikor 1945-ben. Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző

Bizotts{g elnöke a Béke Sz{llóban fogad{st adott. Abban az élelmezési ne-

hézségekkel terhes időkben egy ilyen fogad{s dúsan terített asztalt jelentett.

Mi is hivatalosak voltunk a rendezvényre, s férjemmel a sz{lló hallj{n ke-

resztül mentünk arrafelé, ahol a terített asztalt sejtettük. Sok ember gyűlt

össze. Egy folyosón kellett keresztülmenni és ott összetömörült a közönség.

A mozg{s lelassult. Férjem h{trapillantott, majd megfogta a karom, s egy fél-

fordulatot tett, amivel engem is megfordított. Egy magas férfi {llt velem

szemben.

– Megismered? – kérdezte férjem, miközben a viszontl{t{s örömével szo-

rított kezet a sz{momra ismeretlennel. Az pedig zavart félmosolyt küldött

felénk.

– Nem, sajn{lom, nem ismerem – mondtam és kutatva néztem az arcot. –

Mintha tal{n mégis ismerném.

– H{t nem emlékszel Csermanek elvt{rsra?

Ekkor jöttem r{, hogy mi az, ami hi{nyzik erről az arcról, ami miatt nem

tűnt ismerősnek. Hi{nyzott az angolosan-nyírt bajusz.

– Megv{ltozott – mondtam neki, miközben kezet fogtunk.

A férfi kényelmetlenül feszengett. Férjem, ezt nem vette észre, tov{bb be-

szélt és közölte: most nem Csermanek J{nosnak, hanem K{d{r J{nosnak hív-

j{k. Férjem, a viszontl{t{s hangulat{ban kérdéseket intézett a fiatalember-

hez, aki kényszeredetten, zavartan v{laszolt. L{ttam (vagy csak megérez-

tem?), hogy K{d{r nem szívesen emlékszik, nem örül annak, hogy emlékez-

tetik< Azt{n rövidesen elsodródott az embertömegben. S ezzel tal{n m{r

akkor kitörölte emlékezetéből a Szakasits Árp{ddal 1943-ban létrejött tal{l-

kozó részleteit, annak minden feltételét, értelmét. Elfelejtette, hogy néh{ny

hal{lraítélt kommunista megmentése érdekében kereste a tal{lkoz{st Szaka-

sits Árp{ddal az, én, majd a férjem segítségével. Feledte azt is, hogy Haraszti

S{ndor közvetítette a helyet és időpontot Szakasits és K{d{r között az elítél-

tek megmentése és a fasizmus elleni harc jobb szervezése érdekében.

1949 egyik, ny{ri vas{rnap délut{nj{n, Alig{n történt.

Ebéd ut{n elborított az a hirtelen t{madt unalom, amely az eseménytelen

vas{rnapokon a nyaralókat elfogja. Mél{z{somból egyszerre csak kedélyes-

kedő hangok r{ztak fel. K{d{r J{nos érkezett, s any{m meg ap{m őszinte

örömmel fogadt{k. Beszélgetés közben K{d{r bejelentette, hogy megnősült.

Szüleim gratul{ltak neki< Azt{n valahogy megéreztem, hogy felesleges va-

gyok, zavarok. Elhagytam a szob{t. M{r alkonyodott, amikor K{d{r J{nos

szüléimtől elbúcsúzott. Any{m viselkedésére kellett figyelnem: zavart és iz-

gatott volt. Kív{ncsis{gom felébredt, s m{r b{ntam – a mai napig is b{nom –,

hogy akkor kimentem a szob{ból. Faggatni kezdtem any{m. Előbb húzódo-

zott, majd azut{n szóra bírtam: Rajk L{szló letartóztat{s{nak okairól és kö-

rülményeiről t{jékoztatta őket K{d{r. Többek között megtudt{k, hogy Rajk

lefog{sa előtt naponta tal{lkoztak, sőt annak a napnak a délut{nj{n, együtt

voltak, amelyiknek az estéjén Péter G{bor őrizetbe vette Rajk L{szlót. Az-

ut{n ismertette szüleimmel a Rajk ellen felhozott v{dak részleteit.

Ennek a l{togat{snak a Rajk-üggyel kapcsolatos dr{mais{ga csak később

tudatosult bennem.

K{d{r J{nosnak 1954-ben, kiszabadul{s a előtti napon R{kosihoz irt leve-

lével kapcsolatban is szeretnék néh{ny megjegyzést tenni. Az interjút készítő

egyik kérdésére ugyanis K{d{r így felelt: „Azt hiszem, kiszabadul{som előtt

R{kosihoz írt levelemben m{r prób{ltam v{laszt adni erre a kérdésre. Ma is

csak azt tudom mondani, mint akkor írtam.”

Azt olvastam a visszaemlékezésben, hogy nem tudta felidézni a Schiffer

lak{s{n létrejött tal{lkoz{s megszervezésének körülményeit. K{r, hogy leg-

al{bb egy fél ór{n {t nem gondolkozott, nem kutatott emlékeiben, mert ha

azt teszi, akkor r{ kellett volna jönnie, hogy mind ő, mind az any{m vallo-

m{sa, ugyanúgy, mint az egész v{d minden részletében kiagyalt és hazug

volt. Nem kellett volna Orb{nra, Szirmaira, Don{thra, K{llaira, Péter G{bor-

ra gondolnia a tal{lkoz{s létrejöttével kapcsolatban. Csak arra, hogy ő kere-

sett fel engem 1943-ban, és én közvetítettem azt a bizonyos (Hetényi és utód-

ja, Sombor-Schweinitzer tudta nélkül létrejött) tal{lkozót. És még valami:

K{d{r J{nossal lefog{sa ut{n olyan hazug vallom{st írattak al{, hogy ő Som-

bor-Schweinitzer főkapit{nnyal {llt ügynöki kapcsolatban. Érthetetlen, hogy

visszaemlékezéseiben csak önmag{t tudta {rtatlannak. Tal{n feltételezte a

körülmények ismerete ellenére, hogy a többiek mind valamilyen mértékben

bűnösök lehettek?

Nagy Imre szerepe

– Szabadul{sa ut{n Ön tal{lkozott R{kosi M{ty{ssal. Emlékszik-e,

hogy zajlott le a beszélgetés?

– Mielőtt kérdésére v{laszolnék, szeretnék megjegyezni vala-

mit. Amíg én a börtönben voltam feleségem is súlyos megprób{ltat{-

soknak volt kitéve, munk{hoz is csak nehezen juthatott. Hogy mégis

kibírta a nehéz éveket, annak köszönhette, hogy voltak, akik nem

szakított{k meg vele a kapcsolatot akkor sem, amikor pedig az ilyen

bar{ts{g a börtönt, de a legjobb esetben is a kitagad{st jelentette. Kö-

szönet nekik emberségükért.

Ami pedig a R{kosival való első tal{lkoz{somat illeti, arra né-

h{ny nappal, szabadul{som ut{n került sor, az Akadémia utcai p{rt-

központban. R{kosi tettetett szívélyességgel fogadott, sajn{lkozott

amiatt, ami velem történt. Képmutató módon még azt, is megkérdez-

te, miért nem fordultam hozz{.

– Mit v{laszolt erre a kérdésre?

– Mit is mondhattam volna, azok ut{n, amin én {tmentem, s

amit akkor hat{rozottan tudtam: R{kosi és közvetlen munkat{rsai,

így Farkas Mih{ly és Péter G{bor személy szerint felelősek a koncep-

ciós perekért, a kivégzésekért.

R{kosi egyébként megkérdezte, hogy mihez akarok fogni. Én

azt mondtam neki, hogy vil{g életemben munk{s ember voltam,

amihez a szakm{n kívül még értek, az a p{rtmunka, s b{r voltam

belügyminiszter is, oda semmi kedvem visszamenni. R{kosi arról

hallani sem akart, hogy én ne a p{rtappar{tusban dolgozzam. Rög-

tön fel is aj{nlotta, hogy legyek kerületi p{rttitk{r, s úgy emlékszem,

a budapesti VIII. és XIII. kerületről tett említést, mondv{n, hogy ott

most üres a titk{ri hely. Én az utóbbit v{laszoltam, mert abban a ke-

rületben ismerős voltam és engem is ismertek. Utóbb tudtam meg,

hogy a hely nem volt üres.

– Mit tapasztalt, mi v{ltozott az orsz{gban és a főv{rosban, amíg Ön

börtönben volt?

– Az első; amit észre lehetett venni, az az volt, hogy a dolgozók

előtt lej{ratt{k a p{rtot és a korm{nyt. Emlékszem péld{ul arra, hogy

a békekölcsönjegyzés akkor m{r komoly ellen{ll{sba, ütközött a

munk{sok körében. Engem akkoriban gyakran kerestek meg régi is-

merősök, de jöttek olyanok is, akik soha nem tal{lkoztak velem ko-

r{bban. Az emberek elkeseredettek voltak, s a vezetőket tették fele-

lőssé a túlzott iparosít{sért, s még az egyébként – szerintem – szük-

séges földalatti építését is kifog{solt{k.

– Nem sok{ig {llt a XIII. kerületi p{rtbizotts{g élén.

– Még egy évig sem dolgoztam a kerületben, ahol egyébként

nagyon jól éreztem magamat, amikor R{kosi ismét hívatott. Ez 1955

m{jus{ban lehetett. A múltról beszélgetve kértem, tegyék lehetővé,

hogy a Központi Vezetőség előtt sz{molhassak be arról, miért tettem

fiktív vallom{st a börtönben, tov{bb{ elmondhassam mindazt, amit

Farkas Mih{lynak és Farkas Vladimirnak a koncepciós perekben vi-

selt felelősségéről és szerepéről tudtam.

– Sor került-e az említett központi vezetőségi ülésre?

– Igen, csak nem akkor és nem úgy, ahogy én gondoltam. Visz-

szatérve a R{kosival folytatott beszélgetésre, ő akkor azzal {llt elő,

hogy javasolni akarja a Politikai Bizotts{gnak, nevezzenek ki engem

a Pest megyei P{rtbizotts{g első titk{r{nak. Megmondtam neki, hogy

a feladatot megtisztelőnek tartom, de ha lehet, ink{bb maradnék a

XIII. kerületben, ahol engem ismertek, s ahol én is szívesem dolgoz-

tam.

R{kosinak megmondtam, s a Politikai Bizotts{ghoz írott leve-

lemben is megírtam, hogy engem annak idején nem valamiféle veze-

tői ambíciók vittek a p{rtba. Amikor én beléptem, akkor nem {ll{so-

kat, hanem egészen m{st osztogattak a kommunist{knak. Zavart az

is, hogy nem l{ttam bele a dolgokba, s nem tudtam péld{ul azt sem,

hogy a Politikai Bizotts{gnak mi a véleménye rólam, s miért kell ne-

kem még mindig viselni a h{tr{nyos. következményeit annak az

ügynek, amiért nem engem terhelt a felelősség.

– Végül mégis a Pest megyei P{rtbizotts{gra került.

– Igen, aminek azért volt előnye is sz{momra. Péld{ul az, hogy

ebben a minőségben – noha akkor még nem voltam tagja a Központi

Vezetőségnek – részt vehettem az üléseken, s így m{r jobban el tud-

tam igazodni a dolgokban. Az 1956. m{rciusi központi vezetőségi

ülésen én is felszólaltam. Szóv{ tettem, az 1955 tavasz{n bekövetke-

zett visszarendeződést, Nagy Imre újbóli félre{llít{s{t és a törvény-

sértéseket, a rehabilit{l{sok sor{n tapasztalt lelketlenséget. Szóltam

arról is, hogy a bűnösöket nem vont{k felelősségre.

– Kikre gondolt?

– A p{rt legfelső vezetésében ott volt R{kosi, Gerő, Farkas, bel-

ügyminiszter volt Piros L{szló, de voltak ott m{sok is. Ne értsen fél-

re, én nem akartam bosszút {llni, mert m{r akkor is az volt a véle-

ményem, s ezt meg is mondtam: a bosszú{ll{s újabb bosszút szül, se

vége, se hossza nem lesz.

– Milyen szerepe volt az Ön és m{sok bír{lat{nak abban, hogy R{ko-

sinak végül is t{voznia kellett a p{rt éléről?

A felszólal{sok csak közvetítették a közvélemény hangulat{t,

tükrözték a p{rtban és az orsz{gban kialakult helyzetet. S ne feled-

jük, a poznani összetűzés az elégedetlen munk{sok és a fegyveres

erők között komoly figyelmeztetés volt mindny{junk sz{m{ra. Én a

belső és a külső körülményeknek tulajdonítom, hogy júliusban végül

is felmentették első titk{ri tisztségéből R{kosit. Gerő lett az első tit-

k{r, s engem bev{lasztottak a Központi Vezetőségbe és a Politikai Bi-

zotts{gba.

– Ez volt az az ülés, amely kiz{rta a p{rtból Farkas Mih{lyt?

– 1956 nyar{n volt egy központi vezetőségi ülés, amelyen töb-

ben felvetették, hogy kik a felelősök a koncepciós perekért. A legna-

gyobb felelősség R{kosit, Farkast és az időközben lecsukott Péter

G{bort terhelte. Farkas ügyét egy külön bizotts{g vizsg{lta ki,

amelynek tagja volt Kov{cs Istv{n, Apró Antal és Nógr{di S{ndor,

tal{n még Moln{r Erik is. Nagy vita volt. Farkas Mih{ly is felszólalt,

védekezett, a végén tal{n még sírva is fakadt. De h{t a jelenlévőket

az nem hatotta meg, megjegyzem, engem sem. Kiz{rtuk a p{rtból.

Ettől azonban még nem v{ltoztak meg a dolgok, sem a p{rtban, sem

az orsz{gban. Amikor Gerő Ernő, az új első titk{r október közepén

egy magas szintű p{rt- és korm{nyküldöttséget vezetett Jugoszl{vi{-

ba, többen is kérdezték, vajon okos dolog-e ilyen hosszú időre el-

hagyni az orsz{got, amikor szinte minden nap új fejleményekkel le-

hetett sz{molni.

– A küldöttségnek Ön is tagja volt.

– Igen, azt hiszem, engem azért vettek be, mert Gerőék úgy

gondolhatt{k, hogy miut{n engem börtönbe csuktak, s az ellenem

hozott ítélet egyik pontja éppen a titóizmus volt, a jelenlétem direkt

jól jött nekik.

– A p{rton belüli v{ltoz{soknak volt még egy nem mellékes vonatkoz{-

sa. Mégpedig az, hogy ismét napirendre került Nagy Imre visszatérése a

p{rtba. Úgy tudom, ennek előkészítésében Ön is közreműködött.

– Nagy Imre ügyében nemcsak én, m{sok is közbenj{rtak. Való-

színűleg ennek lett az eredménye, hogy a Politikai Bizotts{g megbí-

z{s{ból t{rgyaltak vele. De ez m{r R{kosi lev{lt{sa ut{n történt. Az

első megbeszélések azonban nem vezettek eredményre. A helyzet

akkor v{ltozott meg, amikor Nagy Imre valamikor október elején egy

olyan levelet írt, amelyben kor{bbi hib{it részben elismerve önkriti-

k{t gyakorolt. A Politikai Bizotts{g azut{n hat{lyon kívül helyezte

azt az 1955-ös hat{rozatot, amellyel Nagy Imrét kiz{rt{k a p{rtból.

– Említette, hogy az új első titk{r vezetésével Jugoszl{vi{ba utazó kül-

döttségnek Ön is tagja volt. Kikre emlékszik még az utazók közül?

– Tal{n Apró Antalra és Kov{cs Istv{nra, de ennél sokkal töb-

ben voltunk.

– Mi volt a l{togat{s célja?

– Ez volt az első hivatalos l{togat{s azóta, hogy a Kominform

hat{rozata nyom{n R{kosiék megszakított{k a kapcsolatot a jugo-

szl{v testvérp{rttal és a korm{nnyal, illetve, hogy Szt{lin utasít{s{ra

hadj{ratot szerveztek Jugoszl{via és személy szerint Tito ellen. En-

nek a hadj{ratnak sajnos, sokan {ldozatul estek, n{lunk. Az út a ki-

békülést szolg{lta. A jugoszl{v elvt{rsak jól fogadtak bennünket,

igen gazdag programot szerveztek sz{munkra, j{rtunk az orsz{g kü-

lönböző részein. Szóval a l{togat{s jól sikerült.

– S míg Önök vendégeskedtek, aközben itthon tragikus fejlemények

elő· jelei mutatkoztak.

– Az egész út alatt szinte alig volt kapcsolatunk Budapesttel,

így nem tudtuk, hogy itthon mi történik. A küldöttség október 23-{n

délelőtt érkezett vissza. Az elvt{rsak, akik a Keleti p{lyaudvaron v{r-

tak bennünket, azt javasolt{k, hogy egyenesen menjünk a p{rtköz-

pontba, s a Politikai Bizotts{g t{rgyalja meg a helyzetet.

– Az 1956. október 23. és november 1. között lej{tszódott események-

ről sz{mtalan ír{s, tucatnyi könyv jelent meg. Ezért most ne menjünk a

részletekbe, azt azonban meg kell kérdeznem Öntől, hogy több, mint h{rom

évtized t{vlat{ból miként értékeli az eseményeket?

– Az a véleményem, hogy az október 23-{n megindult népmoz-

galom alapvető oka azokban a súlyos hib{kban és bűnökben gyöke-

rezett, amelyeket a p{rt és az orsz{g vezetésében a R{kosi-klikk kö-

vetett el haz{nk, s az egész magyar nép k{r{ra. A tömegek felh{bo-

rod{sa teljesen jogos volt. Ez vil{gos. De az is bizonyos, s ezt az ese-

mények nyugati értékelői is elismerték, hogy kezdettől fogva jelen

voltak és fokozatosan előtérbe kerültek azok az erők, amelyeknek

célja nem a hib{k kijavít{sa volt.

– Hogyan l{tja ma Nagy Imre szerepét az eseményekben?

– Én közreműködtem Nagy Imre becsületének, p{rttags{g{nak

a helyre{llít{s{ban, s megszavaztam miniszterelnökké történt meg-

v{laszt{s{t is, majd pedig november elsejéig együttműködtem vele.

Nem voltam teh{t kívül{lló, ezért nem könnyű értékelnem szerepét

az események alakul{s{ban. Azt mondtam, s ma is azt vallom, Nagy

Imre maga és a körülötte lévő emberek nem akartak ellenforradal-

mat. Az viszont tagadhatatlan, hogy Nagy Imre az eseményekben

részt vevő erők nyom{sa al{ került. Csakis ezzel magyar{zható, hogy

nem tudott fellépni velük szemben, amikor pedig arra nagy szükség

lett volna. S nemcsak arról van szó, hogy Dud{s József ellen kor-

m{nyt alakíthat ott Budapesten, a Dun{ntúlon pedig „független köz-

t{rsas{got” ki{ltottak ki, hanem arról is, hogy október 30-ra m{r na-

pirenden voltak a lincselések. Ártatlan emberek estek {ldozatul,

ak{rcsak a budapesti p{rth{z ostrom{n{l, ahol lemész{rolt{k a ma-

gukat megadó, fegyvertelen kommunist{kat éppúgy, mint a p{rth{-

zat védő kiskaton{kat, akik parancsot teljesítettek, s egyetlen bűnük

az volt, hogy az {llamvédelmisek kék parolis egyenruh{j{t viselték.

Ezeket a dolgokat én m{r nehezen tudtam összeegyeztetni a mi célja-

inkkal.

– Ezek az események késztették Önt arra, hogy kiv{ljon a korm{nyból

és a Szovjetunió segítségét kérje?

– Azokban a napokban ór{ról ór{ra v{ltozott a helyzet. Én úgy

l{ttam, nem vehetek részt tov{bb annak a korm{nynak a munk{j{-

ban, amely m{r csak sodródott az eseményekkel és nem volt képes

megakad{lyozni a mind jobban kiteljesedő tragédi{t. Ezért november

1-jén Münnich Ferenccel elhagytuk a főv{rost.

A rehabilit{l{s előzménye

Feljegyzés Egri Gyula elvt{rs részére

Al{bb közlünk két feljegyzést, amelyek jelzik, milyen előzmé-

nyek ut{n került sor 1956. október elején Nagy Imre visszavételére a

p{rtba, majd miniszterelnökké történt megv{laszt{s{ra<

Kedves Egri Elvt{rs!

Megkaptam Nagy Imre július 22-i levelét Gerő elvt{rs megjegyzésével.

Az augusztus 3-i titk{rs{gi ülésen én előrel{thatólag nem veszek részt, ezért

kérem hogyha egyetért vele – terjesszen elő egy ilyen értelmű javaslatot:

1. Az orsz{ggyűlés ülésszak{nak befejezése ut{n hívassa Nagy Imrét He-

gedűs elvt{rs – függetlenül attól, hogy ő maga kéri-e ezt vagy sem – és be-

széljen vele. Ha ezt a titk{rs{g célszerűnek l{tja, helyes volna, ha Egri elvt{rs

is részt venne ezen a megbeszélésen.

Nagy Imrével közölni kellene a következőket:

a) A TSZ-vezércikk meg{llapít{saival ne polemiz{ljon, tudhatn{ mag{tól

is, hogy e cikk megír{sa és megjelenése közötti időszakban módosította a PB

bizonyos értelemben – az Ő jav{ra szóló módon – kiz{r{s{nak kérdésében

volt {ll{spontot.

b) Vil{gosan értse meg Nagy Imre, hogy ügyének norm{lis kezelését – és

végső fokon kedvező elrendezését – csak oly módon mozdíthatja elő, ha a

sérelmi pozícióit elhagyva, az {ltala kil{t{sba helyezett önkritik{ban kiz{ró-

lag saj{t hib{ival foglalkozik.

Az olyan hib{k – pontosan szubjektív okokból eredő motiv{l{sok – meg-

{llapít{s{t és helyrehozatal{t, amelyek vele szemben, ügye sor{n előadód-

tak, bízza a Politikai Bizotts{gra.

c) Meg kell mondani, kérése a TSZ-cikkről az SZKP elnökségének t{jé-

koztat{s{ra, teljesen komolytalan. Ugye az MDP belső ügye. Mikojan elvt{rs

érdeklődését ne értse félre.

Ink{bb szívlelje meg a Mikojan elvt{rs {ltal neki adott elvt{rsi tan{csot,

amikor ügyének rendezésére külön bizotts{g kiküldését kérte. Tudtunkkal

Mikojan elvt{rs megmondta neki, hogy semmi ilyesmire szükség nincs.

Többek között azért sincs erre szükség, mert a Politikai Bizotts{g ügyét jóin-

dulatúan kezeli. A Politikai Bizotts{g nem j{tszik a szav{val, s Ő is kevered-

jen m{r ki betegesen szubjektív pozíciój{ból és ne essen újra hisztéri{ba egy

kor{bbi keltezésű cikk elolvas{s{nak hat{sa alatt.

Elvt{rsi üdvözlettel:

K{d{r J{nos

(A T{rsadalmi Szemle szóban forgó cikke elmarasztalja Nagy Imrét.

A cikk azonban R{kosi lev{lt{sa előtt jelent meg 1956. július 18-{n, s arra

Nagy Imre július 22-i levelében v{laszolt. Erre utal K{d{r J{nos figyelmez-

tetése.

Ami pedig a Mikojanra vonatkozó utal{st illeti: Anasztaz Mikojan

Budapesten j{rt, s a szovjet nagykövetségen Jurij Andropov jelenlétében ta-

l{lkozott Nagy Imrével, akit megnyugtatott, hogy a dolgok hamarosan ren-

deződni fognak. A szovjet vezetés egyébként ezúttal m{r m{sodszor interve-

ni{lt Nagy Imre érdekében. Először 1953 nyar{n, amikor Moszkv{ban R{-

kosi és az egész magyar vezetés súlyos bír{latot kapott. Ott javasolta

Lavrentyij Berija, hogy R{kosi mondjon le a miniszterelnöki posztról és e

tisztséget Nagy Imre töltse be: Így történt.)

Feljegyzés a Politikai Bizotts{g részére

Feltételezve, hogy Nagy Imre elvt{rs kész október 4-i levelét egy bekez-

déssel kiegészíteni, melyben visszautasítja nevének és személyi ügyeinek

p{rt- és népi demokr{ciaellenes célra való felhaszn{l{s{t és leszögezi, hogy

mint kommunista feltétlen híve a mezőgazdas{g szocialista {talakít{s{nak, a

következő hat{rozattervezetet terjesztjük elő:

A Politikai Bizotts{g Nagy Imre elvt{rs jelenlétében megt{rgyalta levelét,

amelyben p{rttags{g{nak vissza{llít{s{t kérte. M{jus 4-i önbír{lata ut{n,

nem volt helyes kiz{rni a p{rtból.

A megt{rgyal{s sor{n meg{llapít{st nyert az a tény, hogy Nagy elvt{rs

kiz{r{s{t kimondó kor{bbi hat{rozat keletkezésében jelentős mértékben a

p{rtérdektől t{vol {lló, személyi indító okok is k{rosan közrej{tszottak an-

nak idején. Nagy Imre elvt{rs október 4-i levelében leszögezte, hogy a p{rt

fő ir{nyvonal{val egyetért; a p{rt hat{rozatait mag{ra nézve kötelezőnek

tartja, kész azokért küzdeni, tov{bb{, hogy p{rtszerű keretek között kész ön

bír{latot gyakorolni azokban a kérdésekben, amelyekben valóban hib{kat

követett el és helytelenül lépett fel.

E két t{rgy lehetővé és egyben szükségessé tette Nagy Imre elvt{rs p{rt-

tags{gi ügyének felülvizsg{lat{t. A Politikai Bizotts{g Nagy Imre elvt{rs ki-

z{r{s{t kimondó 1955. novemberi hat{rozatot hat{lytalanítja, és visszahelye-

zi őt p{rttags{gi jogaiba.

Nagy Imre elvt{rs p{rttags{g{nak rendezése kapcs{n meg{llapítja a Poli-

tikai Bizotts{g, hogy a „Nagy Imre-ügy” menetében közrej{tszott szubjekti-

vizmus k{ros hat{saként, egyes felmerült fontos elvi és politikai kérdések

megfelelő tiszt{z{sa, sem történhetett meg hosszú időn keresztül. Ezért a Po-

litikai Bizotts{g szükségesnek tartja, hogy a Központi Vezetőség alkalmas

form{ban és időpontban egyes – még kellően meg nem vitatott – kérdéseket

megvitasson és tiszt{zzon.

Ez egyben lehetőséget fog adni Nagy Imre elvt{rsnak is arra, hogy ko-

r{bbi fellépéseiben ténylegesen megvolt helytelen nézeteit visszavonja és le-

velében jelzett sz{ndéka szerint kommunista önbír{latot gyakoroljon. Ily

módon meglesz a lehetősége annak, hogy Nagy Imre elvt{rs a jövőben jelen-

tős munk{smozgalmi tapasztalat{nak megfelelő tevékenységet fejtsen ki a

p{rt- és közéletben. Amennyiben Nagy elvt{rs levelének a bevezetésben em-

lített kiegészítésére hajlandó, úgy a hat{rozatnak megfelelő bír{ló meg{llapí-

t{sokat kell r{ vonatkozóan tenni.

1956. október 8-{n.

[cs Lajos sk.

K{d{r J{nos sk.

Feljegyzés R{kosi M{ty{s részére

A jegyzetben szereplő kérdések:

1. Vezető p{rtfunkcion{riusok személyi tekintélye, a KV tekintélye.

2. Régi, értelmes p{rttagok kérdése.

3. A BM kérdése.

4. Czakó és Alapi ügyészek kérdése.

5. Egy személyes kérdésem.

1. A politikai és t{rsadalmi munka területén, tov{bb{ kihat{sa miatt, a

népgazdas{g kérdéseinek eredményes és gyorsabb megold{s{ban a fő kér-

dés ma – nézeteim szerint – a p{rt központi vezető szerveinek és a kor-

m{nynak tekintélye, pontosabban e tekintély helyre{llít{sa, elsősorban a

munk{sok, {ltal{ban s dolgozók előtt.

XIII. kerületben a békekölcsönjegyzés az idén elsősorban az ipari mun-

k{ss{g jobban képzett felső rétege (különösen a vasipari munk{ss{g felső ré-

tege) igen komoly ellen{ll{s{ba ütközött és ezt az ellen{ll{st az oszt{lyöntu-

datra való nagyon komolyapell{l{ssal lehetett csak leküzdeni.

Ezekben a napokban a p{rttól ugyan elszakadt, de ellenségnek semmi-

képpen sem minősíthető munk{sok részéről éles, elkeseredett és haragos ki-

fakad{sok voltak, k{rbament milliókról (földalatti stb.) és a vezetők felelős-

ségéről.

Október-végén volt a kerületben egy propagandista megbeszélés kb. 320

résztvevővel. Erről később jelentették az elvt{rsak, hogy ott az egyik üzemi

p{rtszervezet részéről jelen volt megbízott a vezetők felelősségét vetette fel

felszólal{s{ban – erősen megtapsolt{k.

Mint hallom{sból tudom, ezek a dolgok sokkal rosszabb form{ban je-

lentkeznek, minisztériumi és értelmiségi p{rtszervezetek rendezvényein,

mint péld{ul a Szabad Nép alapszervezetének taggyűlésén.

A vezető p{rtszervek és a korm{ny tekintélye, a bizalom az orsz{got ir{-

nyító szervek ir{nt nem v{lasztható el a dolog személyi részétől.

Farkas Mih{ly elvt{rs az EMAG-ban (Egyesült Magyar Gépgy{r. – A szer-

kesztő.) tartott jelölőgyűlésen volt, felszólal{s{ban a kérdést {ltal{noss{gban

felvetette, nézetem szerint azonban ennél többet és részben m{st is kell tenni

ennek, az életbev{góan fontos kérdésnek megold{sa érdekében.

Azzal a ténnyel, hogy 1953 június{ban nem a KV, hanem a korm{ny

(Nagy Imre orsz{ggyűlési beszéde) lépett először az orsz{g elé az elkövetett

hib{kkal; az idén tavasszal a R{kosi-képek levételére vonatkozó, egyébként

is kétes értékű hat{rozatnak otromba keresztülvitelével, a dolog alaposan el-

lett rontva. Tov{bb rontott rajta, az egyébként kitűnő októberi KV-

hat{rozatnak az a része, mely a júniusi hat{rozattal szemben{llók elleni kí-

méletlen és személyre való tekintet nélküli harcról szólt. A hat{rozatnak ez a

része elvileg feltétlen helyes, azonban a kív{nttal ellenkező hat{st v{ltott ki

az a tény, hogy a nagy súllyal felvetett kérdéssel egy időben nyilv{noss{gra

hozt{k a Szita-Karczag-Fock t{rsas{g elt{volít{s{t. Ezek törpék. Nem vit{s

elt{volít{suk helyessége. Azonban ha első pillant{sra furcsa is, az ő elt{volí-

t{suk szinte l{ngra lobbantotta ezt az ellenség {ltal szívósan és alattomosan

terjesztett hangulatot, hogy mikor és hogyan felel Gerő a gazdas{gi munka

terén elkövetett hib{kért. Különösen durva hiba volt és egyenesen az ellen-

ség kezére j{tszott e kérdésben Vas Zolt{nnak, a Szabad Nép {ltal leközölt,

minden önkritik{t nélkülöző őszintétlen és magyarul a labd{t Gerőnek {t-

dobó cikke.

R{kosi elvt{rs! Itt b{trabb és m{sfajta lépések szükségesek. Először is

nem tartható szerintem az, hogy az MDP főtitk{r{nak személye jobban elő-

térbe ne legyen {llítva. Nem egészségtelen és k{ros személyi kultuszról van

szó. Meg van annak az egészséges módja is, hogy értsék meg az emberek,

hogy nem a korm{ny, és nem a korm{nyból ir{nyítj{k a p{rt Központi Veze-

tőségét, hanem fordítva.

M{sodszor Gerő elvt{rsnak valamely nyilv{nos fellépésében ki kell

mondania egyszer azt az egy mondatot, hogy ő maga személyileg is hib{-

zott. Ez elkerülhetetlen éppen Gerő elvt{rs kor{bban olyan nagy, és szerin-

tem teljesen megérdemelt tekintélyének helyre{llít{sa érdekében – ez a p{rt,

a p{rt Központi Vezetősége szempontj{ból különösen fontos a mai helyzet-

ben, amikor a népgazdas{g égető kérdései {llnak előtérben.

Farkas Mih{ly felelősségének kérdése szerintem egészen m{s gesztust

kív{n meg elsősorban személyesen az ő részéről. Végül is én ismerem Farkas

szerepét a súlyosan k{ros {llamvédelmi és m{s adminisztratív vonalon el-

követett hib{k keletkezésében. Senki n{lam jobban nem tudja, hogy 1949-

ben és későbbiekben, h{nyszor volt olyan helyzet, hogy a p{rt összérdekeit

alapj{ban érintő kérdésekben R{kosi elvt{rs pontos t{jékozód{s híj{n bi-

zonytalans{gban volt, Farkas elvt{rs segítségét kérte és ő a megbízat{sokat –

ezt minden felelősséget v{llalva kijelentésemért {llítom – a p{rt érdekeit

szem elől tévesztve, személyes indulataitól vezettetve lelkiismeretlenül és fe-

lelőtlenül végezte el. Ez egy kissé túl sokba került a p{rtnak.

Annyira ismernek engem az elvt{rsak, hogy a hízelgés nem kenyerem.

R{kosi M{ty{stól, az embertől elvonatkoztatva, nehezen felmérhető k{rt

okozott Farkas azzal, hogy R{kosi M{ty{st, p{rtunk főtitk{r{t lelkiismeret-

lenségével – pestiesen kifejezve magam – nem egy provokatív {llamvédelmi

ügybe beugratta.

Tov{bb megyek. Nem volt a szovjetunióbeli emigr{cióból hazatért elvt{r-

sak között még egy olyan ember, akinek túl hivatalos p{rtkapcsolatainkon,

olyan közeli, bar{ti viszonyba kerültem volna, mint Farkas Mih{llyal. Mégis

ki kell jelentenem (eltekintve minden, Farkas Mih{llyal szembeni személyes

érzéseimtől), hogy a p{rt sz{m{ra ma van egy kérdés Farkas felelősségével

kapcsolatban, amit nem lehet megoldani azzal, hogy Farkas nyilv{nosan ki-

jelenti: ne v{jk{ljunk a múlt hib{iban. Ez igaz, helyes és szükséges. De poli-

tikailag helyesebb, ha ezt nem Farkas Mih{ly mondja.

Én személyileg boldog volnék, ha olyan ideológiai képzettséggel, politi-

kai tapasztalattal és személyi képességekkel rendelkeznék, mint Farkas Mi-

h{ly. Nagyon, fontos volna, a p{rt érdekei feltétlen megkövetelik, hogy a

p{rt ezt a nagy értéket, amit Farkas képvisel és jelenthet, erői között tudhas-

sa a jövőben is, ha lehet még ink{bb, mint a múltban volt. De ez szerintem

semmiképpen nem érhető el azon az úton, hogy Farkas hib{ival kapcsolat-

ban ak{r a Központi Vezetőség, ak{r maga Farkas úgy tegyenek, mintha

semmi sem történt volna.

Vas Zolt{n cikkével kapcsolatban pedig – annak ellenére, hogy hetek telel

m{r megjelenése óta – még mindig megfontolandónak vélem, hogy maga a

PB ítélje el nyilv{nosan a Szabad Népben, ugyanakkor rója meg a Szabad Nép

szerkesztőségét is, azért, mert azt leközölte.

Nézetem szerint az effajta kérdések p{rtszerű és b{tor rendezése a Köz-

ponti Vezetőség tekintélyét nagymértékben és gyorsan emelné.

2. Nézetem szerint a Központi Vezetőség október 3-i hat{rozata a régi

p{rttagok fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsüléséről jó. Hib{ja a hat{-

rozatnak mégis, tulajdonképpen az elöregedett és nem a politikailag aktivi-

z{l{sra képes, de most elhanyagolt, félre{llított helyzetben lévő régi p{rttag-

ok kérdését {llítja előtérbe.

Ismert dolog, hogy azok közül a középfokú p{rtfunkcion{riusok közül,

akik 1945-1948-as években a p{rt tömegmunk{j{nak jó részét vitték, az

utóbbi évek sajn{latos eseményei következtében sz{z{val elkallódtak. Hi{-

nyukat p{rtszervezeteink munk{ja erősen sínyli.

Itt nem az a legfontosabb most, hogy a p{rtszervezetekben kutassuk a

tags{g között az elkallódott, elfelejtett, régi érdemes p{rttagjainkat. Ez is na-

gyon fontos. Ezt is feltétlen meg kell tenni. De szerintem még ennél is sokkal

fontosabb lenne, hogy titk{rs{ga utasítsa a KV p{rt- és tömegszervezetek

oszt{ly{t a következőkre:

Vegyék egyszerűen elő azokat a névsorokat, melyekben meg vannak ne-

vezve azok, akik a felszabadul{s óta eltelt évek, mint

p{rtunk tagjai

orsz{ggyűlési képviselők,

budapesti és megyei törvényhatós{gi bizotts{gi tagok,

budapesti és megyei nemzeti bizotts{gi tagok,

nagy gy{rak ü. b. elnökei, igazgatói,

végül

központi vezetőségi tagok,

budapesti, megyei p{rtbizotts{gi tagok,

budapesti, kerületi, vidéki v{rosi és j{r{si titk{rok,

minisztériumok, közigazgat{si vezető beosztottak,

rendőrségi, {llamvédelmi, honvéd vezető beosztottak,

tömegszervezeti vezetők voltak.

Nézzék {t ezeket és hasonló névsorokat. Állapíts{k meg hol vannak ezek

az emberek most? Állapíts{k meg az elkallódottak közül, kik azok, akik ma

is alkalmasak voln{nak politikai, t{rsadalmi munk{ban középfokú vagy

ak{r vezető poszt betöltésére. Készüljenek ilyen értelmű javaslatok, v{ljanak

azok hat{rozatt{ és kerüljenek végrehajt{sra.

Egy sor, a politikai munk{ban nagy tapasztalattal rendelkező, jó p{rt-

funkcion{riust és {llami funkcion{riust nyerne a p{rt és az {llam ezen az

úton, rövid idő alatt.

3. Semmi garancia nincs a BM részéről a törvényesség betart{s{ra, a fele-

lőtlenség következtében keletkező {llamvédelmi ügyek megakad{lyoz{s{ra,

amíg a BM magas rangú beosztottjai lehetnek Farkas Vladimir és hozz{ ha-

sonló hib{kkal, bűnnel terhelt – rossz lelkiismeretű emberek.

Ez a dolog nem tartható azért sem, mert az {llamvédelmi ügyeket ismerő

nem kevés ember nagyon jól tudja, hogy Farkas Vladimirn{l, lényegesen ki-

sebb felelősséggel és bűnnel terhelt emberek sora 6-8-10-12 évi börtönre let-

tek ítélve és ülnek.

Nézetem szerint a p{rt érdekei főképp azért sem engedik meg, hogy ezt a

terhet tov{bb viseljük, amit Farkas Vladimirnak a BM vonal{n való tov{bbi

tart{sa jelent, mert minden ember, aki a viszonyokat ismeri, tudja, hogy Far-

kas Vladimir csak azért lehet még mindig a BM-ben, hogy azt ne mondjam,

csak azért nem került börtönbe, mert Farkas Mih{ly az apja.

El kell onnan sürgősen t{volítani, mégpedig úgy, hogy a BM nyomozati

vonal{n dolgozó vezető beosztottak előtt nyíltan meg kell mondani, hogy

Farkas Vladimir milyen durva hib{i, pontosabban bűnei miatt nem dolgoz-

hat ott sem ma, sem a jövőben.

A BM-ben egyébként a lelkiismeretlenség, a korrump{lts{g következté-

ben mélyen ber{gódott immoralit{s kor{nt sincs még felsz{molva. És nem is

lesz, míg onnan tal{n nem nagysz{mú, de még mindig ott lévő hordozóit el

nem t{volítja a p{rt, illetve a miniszter.

Szégyellem a péld{t, de meg kell mondanom, hogy ez év július 22-én is-

mételt kérésemre azzal fizettek ki engem, hogy a karór{m elveszett. Miut{n

szabadl{bra helyezve megtudtam, hogy ezrekbe kerül egy olyan óra, mint az

enyém volt, egy hét múlva erélyes követelésemre megkaptam az ór{mat,

ami egy BM beosztott karj{n volt egészen addig a napig. Ott volt természete-

sen akkor is, miközben nekem ismételten kijelentették, hogy nem tal{lj{k,

mert elveszett.

Ha ezekben a dolgokban a KV, illetve a belügyminiszter nem csin{l radi-

k{lisan rendet – semmi jó nem fog belőle kijönni a jövőben sem.

A Magyar Népközt{rsas{g legfőbb ügyésze ma Czakó. Ez a Czakó egy

gyorstalpaló tanfolyam elvégzése révén lett jog{sz. Én 1949-ben elbocs{tot-

tam a belügyből, mint gyenge munkaerőt. Ez évben jutott tudom{somra,

hogy Czakó a m{sodik h{ború alatt mint szakaszvezető ment ki a szovjet

frontra, ott a csernigovi partiz{nkerületben működő magyar csapatn{l szol-

g{lt, partiz{nkivégzésekben vett részt, őrmesterré léptették elő (nem karpa-

szom{nyos volt), egy orosz nőt hozott onnan 1943-ban haza mag{val, ennek

a nőnek a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Orsz{gos Központi Hivatal) ak-

kor letelepedési engedélyt adott ki.

Az igazs{gügybe bevitte m{r volt felettesét (egy akkori tartalékos sz{za-

dost), a csernigovi horthysta helyőrség volt parancsnok{t is stb.

Minim{lisan az a kérdés merül fel: milyen erkölcsi alapon lehet ez az em-

ber a Magyar Népközt{rsas{g legfőbb ügyésze? Tudom{som szerint Czakó-

ról, a fent leírtakról huzamosabb ideje, az év eleje óta tudom{ssal bír Farkas

Mih{ly is.

Nyilv{nvalóan ez a kérdés is nem hosszú időn belül megold{st kív{n.

Ma is ügyész még az a dr. Alapi, akinek ügyészi beoszt{sa évei alatt kifej-

tett működéséhez az {llamvédelmi provok{ciós ügyek egész sorozata fűző-

dik. Ha, semmi m{s bűne nem lett volna mint az, amit mint ügyész az ún.

K{d{r-ügyben, akkor sem szabadna egy napig sem ügyésznek lennie. Az

1951. decemberi t{rgyal{son végignézte és fedezte az ott a t{rgyal{son besült

hazug, provok{ciós vallom{st, az ellenem tartott v{dbeszédének fő meg{lla-

pít{sa (politikai), hogy „a K{d{r különösen {lnok összeesküvő volt, aki sak-

koz{ssal {lc{zta mag{t”, nagyon jól mutatja, hogy dr. Alapi pontosan tudta,

miféle v{dat képvisel ő.

De Alapi esetében még súlyosabb az, hogy mint KEB-tag, p{rtvonalon bí-

ró, még ma is kommunist{k felett ítél életbev{góan fontos ügyben. Többek

között Alapi dr. az az ember, aki e levél keletkezése idején mint KEB-tag,

szavazat{val dönt afölött is, hogy egyes, az ő {ltala képviselt hamis v{d

alapj{n, évekig {rtatlanul börtönben szenvedő kommunist{kat visszave-

gyen-e a KEB a p{rtba, vagy ne?

A p{rt és az {llam erkölcsi követelményei nem engedik meg azt, hogy dr.

Alapi tov{bbra a KEB tagja lehessen a Magyar Dolgozók p{rtj{ban, sem azt,

hogy ügyész lehessen a Magyar Népközt{rsas{gban. Mellékesen meg kell

említenem azt is, hogy dr. Alapi a rehabilit{lt és a p{rtba visszavett elvt{r-

sakra vonatkozóan ismerősei előtt nyugodtan fejtegeti {ll{spontj{t, hogy a

p{rtba visszavenni ezeket az elvt{rsakat nem volt helyes.

5. Végezetül egy személyes, de kor{ntsem csak mag{n vonatkoz{sú ügy

tiszt{z{s{t kérem.

Az illetékes elvt{rsak előtt ismert dolog, hogy én 1951 december végétől

a börtönből nyílt harcot kezdtem Péter G{bor leleplezése érdekében és

ugyanakkor Péter G{bor foglya voltam, aki erről természetesen perceken be-

lül tudom{st szerzett. Ennek logikus és sz{momra nem v{ratlan következ-

ményeként {llatias börtönrezsimet vezetett be ellenem. Ez többek között a

legszigorúbb izol{ción kívül péld{ul azt is jelentette, hogy az ivóvizet, író-

szert megvont{k tőlem és egy mesterséges rendszer segítségével éjszaka

nem hagytak aludni.

Ez a fogvatart{si rezsim teljesen v{ltozatlanul érvényben volt velem

szemben 1951 december végétől, 1953. augusztus 10-ig, és minim{lis enyhí-

téssel 1954. {prilis. 6-ig, majd jelentősebb enyhítéssel egész szabadl{bra he-

lyezésem napj{ig, 1954. július 22-ig. Meg kell jegyeznem, hogy az első enyhí-

tést is csak úgy tudtam elérni, hogy afölötti elkeseredésemben, hogy Péter

G{bor letartóztat{sa ut{n több, mint 7 (hét) hónappal, napokon {t nem en-

gedtek ki mellékhelyiségre, összetörtem z{rk{m berendezésének egy részét.

Ugyancsak meg kell jegyeznem, hogy feleségem, éveken {t volt ismételt

eredménytelen kísérletezés ut{n csak 1954. július 8-{n tudta meg azt, hogy

egy{ltal{n élek. (Gerő elvt{rs fogadta őt ekkor és igen emberies módon kö-

zölte vele azt, valamint azt is, hogy új elj{r{s folyik ügyemben.)

Az a kérdésem, hogy ki a felelős ezért? Kinek volt az érdeke, hogy Péter

G{bor letartóztat{sa ut{n, mikor m{r nyilv{nvaló volt legal{bb annyi az én

ügyemről, hogy akörül valami {ltal{ban nincs rendben (1953 janu{rj{ban),

még több mint m{sfél éven {t engem testileg, idegileg és lelkileg gyötörtes-

sen és megal{ztasson.

Azért kell ezt ily módon feltennem, mert 1953 janu{r első hetében kihall-

gatott engem Farkas Mih{ly és Piros L{szló, s ott az ügyek érdemi részén kí-

vül ez a kérdés is szóba került. Négy hónappal később, 1953. m{jus m{sodi-

k{n ír{sban beadv{nnyal fordultam ugyanebben az ügyben Piros L{szló

belügyminiszterhez (erre a mai napig sem kaptam egy szó v{laszt), 1953

szeptember m{sodik felében engedélyt kértem, hogy írhassak a Politikai Bi-

zotts{ghoz, Farkas Mih{ly kezeihez – közölték velem, hogy nem engedélye-

zik! Helyzetem pedig a fent leírt módon v{ltozatlan maradt.

Megmondom: egész 1954 október végéig abban a meggyőződésben él-

tem, hogy mindezt a személyes indulataitól vezetett Farkas Mih{lynak kö-

szönhetem. Ebben megerősített az, hogy Farkas a rehabilit{l{som ut{ni hó-

napokban sz{ndékosan kerülte a velem való tal{lkoz{st.

Most 1954 október végén legnagyobb meglepetésemre arról értesültem

Farkas Mih{lytól, hogy ő 1953 janu{r elején, a hivatkozott kihallgat{som

ut{n, utasította Piros L{szló belügyminisztert, hogy engem helyeztessen el-

viselhető börtönviszonyok közé.

Ez azonban nem történt meg. Gondolom, van a p{rt sz{m{ra is bizonyos

jelentősége annak: tiszt{zódjon, hogy ez kinek a személyes utasít{s{ra volt

így, ahogy leírtam.

1954. november 12-én, Elvt{rsi üdvözlettel:

K{d{r J{nos s. k.

Magyar Dolgozók P{rtja

XIII. kerületi szervezete

Budapest XIII., V{ci út 63-67.

Az MDP Politikai Bizotts{ga részére,

R{kosi M{ty{s elvt{rs kezeihez

Levél a Politikai Bizotts{ghoz

Tisztelt Politikai Bizotts{g!

M{jus 14-én R{kosi elvt{rs személyes kihallgat{son fogadott. Az ott fel-

merült kérdésekre vonatkozó h{rom kérésemet terjesztem az al{bbiakban a

tisztelt Politikai Bizotts{g elé:

Kérem tegyék lehetővé sz{momra, hogy személyesen adhassam elő a

Központi Vezetőségnek: miért tettem fiktív vallom{sokat 1951-ben durva fi-

zikai kényszerítő eszközök alkalmaz{sa nélkül? Tov{bb{ kérem, hallgassa-

nak meg ezen összefüggésen túlmenően is, Farkas Mih{ly KV-tag és Farkas

Vladimir volt ÁVH-törzstiszt szerepéről a felülvizsg{lat al{ vett bűnügyek

keletkezésében.

R{kosi elvt{rs közölte velem, hogy tervbe van véve egy javaslat, mely

szerint én a Pest megyei P{rtbizotts{g első titk{ra lennék. Ezzel kapcsolatban

közlöm, hogy ha a Politikai Bizotts{g ilyen értelmű hat{rozatot hoz, akkor

én e megbíz{st megtisztelő feladatként v{llalom, és igyekezni fogok annak

képességeimtől telhető legjobb módon eleget tenni. A kérésem azonban az,

hogy hat{rozathozatal előtt – m{s összefüggés miatt – a PB tegye ezt a tervet

még egyszer megfontol{s t{rgy{v{.

A múlt év nyar{n – kb. 1954. július végén – R{kosi elvt{rs közölte velem,

hogy a PB-nek olyan döntése van, mely szerint engemet – és m{sokat is –,

kinek {rtatlans{ga bebizonyosodott, nemcsak a törvény előtt, hanem politi-

kailag is teljesen rehabilit{lni sz{ndékoznak. Az a terv – mondotta R{kosi

elvt{rs, hogy egy bizonyos idő alatt „körülbelül a régi munkakörbe” kerüljek

vissza én is, m{s rehabilit{lt is. Én ezt a döntést megnyugv{ssal vettem tu-

dom{sul, mert a p{rt politikai érdekeinek és saj{t személyes becsületem

helyre{llít{s{nak szempontj{ból is teljesen helyesnek tartottam.

Ebben megnyugv{ssal dolgoztam a XIII. kerület első titk{raként 1954.

szeptember 9-től egészen múlt hét szombatj{ig, mikor R{kosi elvt{rs a Pest

megyei P{rtbizotts{ggal kapcsolatos tervet közölte velem, amit első hall{sra

nem tudtam hov{ tenni. Ha csak arról van szó, hogy a Pest megyei bizott-

s{gban erősítésre szükség, akkor ezt célszerűbb m{s személlyel megoldani,

mert az elég fontos XIII. kerület VB-appar{tus{ban volna elég dolog rajtam

kívül is még egy-két, a p{rtmunk{ban tapasztalattal bíró funkcion{rius ré-

szére. Én magam itt m{r ismerem a területet, az embereket, Pest megyében

pedig nem. Ezért, ha csak arról van szó, hogy itt vagy ott p{rtmunk{sként

dolgozzam, akkor a magam részéről szívesebben dolgozom a jelenlegi he-

lyemen, mint m{sutt.

Politikai rehabilit{cióm tov{bbi lépését pedig én ebben a megold{sban

nem l{tom.

Ha a Politikai Bizotts{g 1954 július vége óta megv{ltoztatta volna azt a

döntését, engem politikailag is teljesen rehabilit{lni kell, mert a p{rt politikai

érdekei ezt nem kív{nj{k meg, úgy kérem, hogy ezt, valamint ennek ok{t

közöljék velem. Végezetül szeretnék – a félreértés elkerülése célj{ból – né-

h{ny dolgot leszögezni. Én kommunista vagyok, nem pedig karrierista. Én

akkor jöttem a mozgalomba, amikor a kommunist{knak nem {ll{sokat osz-

togattak; és szereplési viszketegségben sem szenvedtem soha. Ami az {ll{st

illeti, én ma is teljesen beérem azzal, hogy munk{sként dolgozzam, mint

ahogy egész életemben tettem, míg függetlenített p{rtmunk{s nem lettem.

Én ma szolg{lhatom p{rtomat és haz{mat p{rtmunk{sként is, m{sképp is.

De tudnom kell, hogy mi a Politikai Bizotts{g véleménye rólam: szükség

van-e r{m mint p{rtmunk{sra, vagy nincs? Ha igen, akkor kérem ügyem en-

nek megfelelő rendezését.

Elhiheti a Politikai Bizotts{g, hogy a „K{d{r-ügy”-et én nem kív{ntam,

nem csin{ltam. Nehéz megértenem, hogy miért kell nekem – a történteken

kívül, amiket senkinek sem kív{nok – viselnem személyileg ma is a h{tr{-

nyos megkülönböztetést olyan ügyért, amiről mindenki tudja, hogy abban

nekem csak a szenvedő alany szerepe jutott?

Ennek a dolognak politikai vetületéről részletesen nem írok, mert azt

Önök munkakörüknél fogva n{lam sokkal jobban {t tudj{k tekinteni.

1956. m{jus 16. Elvt{rsi üdvözlettel:

K{d{r J{nos

Az MDP Központi Vezetősége 1956. július 18-21. között tartott

ülés én foglalkozott ismét a R{kosi főtitk{rs{ga idején elkövetett sú-

lyos bűnökkel. Ez volt az a tan{cskoz{s, amelyen Farkas Mih{lyt, aki

az összes koncepciós per felügyelője volt, R{kosi megbíz{s{ból, az

ellene lefolytatott vizsg{lat alapj{n kiz{rt{k a p{rtból.

Az ülésen felszólalt K{d{r J{nos is, aki ebben az időben m{r

közel {llott ahhoz, hogy ne csak l{tszólag, hanem teljes mértékben

rehabilit{lj{k. (Bev{lasztott{k a Politikai Bizotts{gba.) Felszólal{sa

hozz{j{rult a Farkas Mih{lyt kiz{ró hat{rozathoz.

Farkas Mih{ly, a hagyaték{ban fellelhető ír{sos anyagok szerint

szintén készült arra, hogy felszólal, azonban – mint írja – Mikojan,

akivel e kérdésben konzult{lt, lebeszélte tervéről. Farkas Mih{ly {llí-

tólagos felszólal{sra készített szövegének kivonata megjelent a Ma-

gyar Hírlapban.

K{d{r J{nos felszólal{s{t és Farkas Mih{ly „tervezetét” rövidít-

ve közöljük.

K{d{r J{nos felszólal{sa

Az MDP Központi vezetőségének 1956. július 18-21-i ülésén

A Politikai Bizotts{g szervezeti javaslat{val, amelyet a Központi Vezető-

ség m{r hat{rozatt{ emelt, egyetértek. Egyetértek a PB besz{molój{val és a

hat{rozati javaslat alapvető ir{nyvonal{val. Egyetértek azzal a jelszóval,

amit, ha jól emlékszem, a tegnapi Szabad Nép adott: p{rtegységgel a szocia-

lista demokr{cia kifejlesztéséért – és azt hiszem, hogy ez a legjobb gyűjtő ki-

fejezés az összes feladatainkra, ami a legközelebbi időben előttünk {ll. Mi-

lyen helyzetben született meg a KV-nek és azt megelőzően a Politikai Bizott-

s{gnak ez az {ll{sfoglal{sa? Bizonyos ellentmond{s van a helyzetben, mert

azt hiszem el lehet mondani, hogy az utóbbi 3 esztendő alatt a nemzetközi

helyzet gyorsan és kedvezően fejlődött a szocializmus erői szempontj{ból, a

mi ügyünk szempontj{ból. Ezzel bizonyos mértékben ellentétesen, belpoliti-

kai helyzetünk az utolsó időszakban kedvezőtlen ir{nyban fejlődött. Hason-

lóképpen el kell mondanunk ugyanezt p{rtunk helyzetéről is< Tartózkod-

nék attól a kifejezéstől, hogy ez a döntés az utolsó ór{ban született, mert

ilyent nem ismerhetünk mi a mi harcunkból, de el lehet mondani, hogy igen

jó ór{ban született meg ez a döntés ahhoz, hogy tov{bbi bajoknak, nehézsé-

geknek elejét vegyük.

Kell elvt{rsak néh{ny szót szólnom a tapasztalatok miatt a régi dolgokról

is. Elsősorban R{kosi elvt{rs felmentéséről és a személyi kultusz elleni harc

egyes kérdéseiről szeretnék röviden szólni. Az én nézetem szerint R{kosi

elvt{rs felmentése, helyesen tal{n úgy jellemezhető, hogy ezt a döntést első-

sorban nem az 1953. június előtti hib{k miatt kellett hozni, b{r azok is súlyos

kérdések. Ez öntés elsősorban R{kosi elvt{rs 1953 júniusa ut{ni és különös-

képpen a XX. kongresszus ut{ni nem következetes {ll{sfoglal{sai és fellépé-

sei miatt volt szükséges. Én azt hiszem, nem sértő R{kosi elvt{rs személyére

nézve, ha mi a dolog politikai oldal{t megnevezzük úgy, ahogy van. A régi

dolgokról is szeretnék valamit szólni. Különböző természetű hib{k voltak az

igen nagy, alapvető eredmények mellett. Mert hiszen az, hogy R{kosi elvt{rs

személyes ir{nyít{s{val p{rtunk vezetősége és egész p{rttags{gunk a felsza-

badul{s ut{n megteremtette azt a tömegp{rtot, amelyik eredményesen ve-

zette a magyar munk{soszt{lyt, ez az alapvető, s ez egy olyan dolog, amely-

re mindannyian büszkék lehetünk, s amelyre a jövő harcokban is t{masz-

kodhatunk. A m{sik alapvető eredmény, hogy R{kosi elvt{rs személyes ir{-

nyít{s{val vívtuk meg a harcot, sz{munkra elég kedvező körülmények kö-

zött, de mégis nehéz harcot a munk{soszt{ly hatalm{nak megteremtéséért, s

ez a harc is győzelmes és sikeres volt. Én azt hiszem, kritikus von{sok p{r-

tunk Központi Vezetőségének munk{j{ban és így R{kosi elvt{rs munk{j{ban

is, a hatalom meghódít{s{nak időszak{ban jelentkeztek. A p{rtvezetés krízi-

se – meg kell mondanom, és ezt a súlyos szót kell haszn{lnom – valój{ban a

Rajk-per kezdeti időszak{tól létezik annak ellenére, hogy beszélni csak sok,

évvel később kezdtünk róla. Hiszen mindannyian {téltük azt a szörnyű lel-

ki{llapotot, amikor úgy l{tszott és úgy hittük, hogy a p{rt vezető magv{ban,

szívében ellenség van. S azóta azt hiszem, hogy felelős emberek a vezetőség-

ben nyugodtan nem dolgozhattak. A régi hib{knak a legfontosabbj{t én

mégis két kérdésben l{tom:

Az egyik kérdés a tömegekhez való kapcsolatunk roml{sa, a szövetséges

t{rsadalmi rétegekhez való kapcsolatunk roml{sa. A m{sik kérdés a p{rt-

egységen keletkezett és mind súlyosabb{ v{lt szakad{s, rés, visszaesés kér-

dése. Ez a kettő a döntő. S azt hiszem, politikailag a jövő munk{j{ban ezt a

két kérdést {llandóan figyelembe kell vennünk és tartanunk. Amikor én a

szövetséges rétegekhez való viszonyról beszélek, elemezni nem akarok, de

gondolok igen széles kispolg{ri rétegekhez való viszonyra is. Arra gondolok,

hogy a kispolg{ri jelző ma a haz{nk közéletében visszataszító, ellenséges,

megbélyegző jelző, s ez nem egészséges. Ha kispolg{ri nézetekről van szó,

ha eszmei kérdésről van szó, eszmei kérdésben természetesen pontosnak,

félreérthetetlennek, kategorikusnak és élesnek kell lenni, de ha t{rsadalmi

kategóri{khoz való viszonyunkról van szó, a kispolg{ri jelzőt – szerintem –

megbélyegző módon kezelni helytelen a mi viszonyaink között és {rtalm{ra

van a mi ügyünknek. Én emlékszem arra, hogy a p{rt megteremtésének idő-

szak{ban, a nagy leg{lis p{rt megteremtésének időszak{ban és a hatalom

meghódít{s{ért vívott harcban nem a fő erőnk természetesen, de nem ha-

szontalan segítő erőnk és t{maszunk volt pl. a budapesti kispolg{ri rétegek

progresszív, haladó ezer- és ezernyi emberének t{mogat{sa. És tekintettel ar-

ra, hogy n{lunk a szocialista t{rsadalom még nincs felépítve, természetesen

nem mint fő kérdést, vagy mint fő feladatot, de én azt hiszem, a Hazafias

Népfront munk{j{val összefüggésben igenis figyelembe kell vennünk a kis-

polg{ri rétegekhez való pozitív {ll{sfoglal{st. Ami teljesen lehetséges a mar-

xizmus szerint, hogy a kispolg{ri rétegeket bevonjuk a nagy munk{ba, a

szocialista t{rsadalom felépítésébe a munk{soszt{ly és a p{rt vezetése alatt.

Gondolok én a szövetségesekhez való viszony egy-m{s kérdésére is. Itt tisz-

t{ra csak a tapasztalat dolg{ról van szó. Én azt hiszem, hogy különböző pol-

g{ri és kispolg{ri p{rtok vezetői között nekünk voltak hasznos szövetséges

t{rsaink. Gondolok itt kisgazdap{rti {llamférfiakra, pl. Tildyre vagy m{s ha-

sonló elemekre. Az a mód, ahogy mi ezt a kérdést abban az időben likvid{l-

tuk, amikor m{r r{juk mint szövetségesekre úgy véltük nem volt szüksé-

günk – nem volt hasznos. Merev és szektari{nus politika volt. Ezt csak a ta-

pasztalat miatt említem, mert hiszen megtörtént dolgot itt m{r mi rendbe

nem hozhatunk. Csak arra gondolok, hogy a mai viszonyok között is szük-

séges és kív{natos és a tömegekhez való viszonyunk egyik kisebb kérdése-

ként, de igenis sz{mon kell tartanunk a kispolg{ri rétegekhez való viszo-

nyunkat. A p{rtegység kérdése ennél – természetesen – sz{zszorosan fonto-

sabb, azut{n a p{rt és a p{rton kívüli munk{sokhoz való viszonyunk ugyan-

csak sz{zszorosan fontosabb kérdés, amivel nagyon sokat kell majd foglal-

kozni.

A régi hib{k eredményeképpen elvt{rsak, az utolsó időszakban – s ezt

tudjuk és meg is kell mondanunk – abnorm{lis helyzet {llott elő nem egy

kérdésben. Előfordult olyasmi, ami a kommunista p{rt {ltal{nos tekintélyét

teljesen al{{ssa, hogy szavak és a tettek nem estek egybe. Én emlékszem arra

a Hazafias Népfront-kongresszusra, amit mi kritikusan rendkívül gyakran

idézünk, ahol Nagy Imrének – {llítom p{rtellenes – fellépése is volt, azonban

ott beszélt Bereczky reform{tus püspök, s amit mondott, az nagyon figye-

lemre méltó dolog a mi sz{munkra, mert Bereczky is – úgy l{tszik – azok

közé tartozik, akik ilyen-olyan okn{l fogva, legal{bbis egy ideig hajlandók a

mi politik{nkat t{mogatni. S ő azon a kongresszuson kijelentette, hogy egy

kív{ns{ga és kérése van a p{rtvezetéssel szemben, hogy a tettek és a szavak

essenek egybe. S ez egy alapvető és jogos kív{ns{g, a velünk szimpatiz{ló,

nem p{rttagok részéről is. M{sik ilyen abnorm{lis helyzet volt és ezzel is

szembe kell néznünk, hogy az utóbbi időszakban, tal{n legink{bb az utóbbi

hónapokban olyan helyzet is volt, hogy becsületes, rendes, a p{rtért bizo-

nyos esetekben meghalni kész emberek és az ellenség azonos dolgot mon-

dott. Ez abnorm{lis helyzet volt. Ilyenkor mi a teendő?

Volt sajnos olyan tendencia is n{lunk, hogy a becsületes kommunist{k jo-

gos kérdésfelvetését vertük vissza azzal, hogy ez az ellenség hangja. Az ab-

norm{lis helyzetért nem azok az elvt{rsak a hib{sak, akik a kényszerű hely-

zet következtében ugyanazt tették szóv{, amit az ellenség is szóv{ tett. Ilyen

esetéknél a dolog rendje nem az volt, hogy az ellenség felvetett egy kérdést

és azt a becsületes kommunist{k vették {t, hanem a becsületes kommunist{k

felvetettek a p{rton belül jogos bír{latot, az ellenség erről tudom{st szerezve

és nagyszerű érzékkel megérezve, hogy itt van a kritikus és gyenge pont,

t{madni kell, s {tvette a jelszót. Én magam is voltam úgy, hogy gondolkoz-

tam, tényleg, hol vagyunk? Én mondok egy bizonyos kérdést, és az Amerika

Hangja ugyanazt mondja. Mit lehet itt csin{lni? A kérdés megoldva nincs.

Erre csak azért utalok, hogy milyen norm{lis helyzetet teremtett becsületes,

rendes kommunist{k sz{m{ra néh{ny vissz{ss{g, amely a p{rtvezetésünk

gyakorlat{ban az utóbbi időben előfordult.

Meg kell azt is mondanom elvt{rsak, hogy a kommunist{k egy része az

utóbbi időben, az utóbbi esztendőkben súlyos erkölcsi v{ls{gba is került. Ez

vonatkozik még egyes kimagasló vezető elvt{rsakra is. Itt különböző kérdé-

sekről van szó. Én emlékszem egy nagyon súlyos kérdésre, amit Kov{cs Ist-

v{n elvt{rs tett szóv{, ahogy én tudom, 1954 tavasz{n. Felvetette, hogy ő,

Kov{cs Istv{n, aki mint ismeretes, egész életében a mozgalomban volt, az

oszt{lyellenséggel szemben, oszt{lybírós{g előtt mindig meg merte mondani

a véleményét. A felszabadul{s ut{n mint p{rtunk egyik kimagasló vezetője,

mint a hatalom végrehajt{s{nak egyik vezetője, nem mindig merte meg-

mondani a véleményét. Szerintem ez az erkölcsi v{ls{g egyik form{ja.

Szeretnék valamit szólni ezeknek a hib{knak a forr{s{ról. Teljesen helyes

az a meghat{roz{s, ami a Szovjetunió Kommunista P{rtj{nak a formul{z{-

s{ban tal{lható, de amit az egész nemzetközi kommunista mozgalom mag{-

év{ tett. Hogy azok a különböző hib{k, amelyek a személyi kultuszból fa-

kadtak, ezek nem részei, elkerülhetetlen tartozékai a marxizmus-

leninizmusnak, a prolet{rdiktatúr{nak, hanem éppen ellenkezőleg, azokkal

szöges ellentétben lévők, olyan j{rulékos kísérőjelenségei voltak, amelyek

alapvetően idegenek a kommunista mozgalomtól, a munk{shatalomtól, a

prolet{rdiktatúr{tól, a Szovjetuniótól stb. Teh{t ez nem az eszmékből, nem

az elvekből, nem a rendszerből következő hiba, hanem személyi, szubjektív

okokból eredő dolgok és itt szeretnék én egy kérdést megemlíteni elvt{rsak,

aminek bizonyos aktualit{sa ma is van.

Az én nézetem szerint egy kommunista, egy forradalm{r különlegesen

nehéz, próbatétel elé két helyzetben kerülhet: az egyik, amikor mint a rend-

szerrel szemben legkövetkezetesebben harcoló forradalm{r, kommunista az

ellenség oszt{lydiktatúr{j{ban, a burzso{ rendben az ellenség kezébe kerül.

Ez az egyik próbatétel. Súlyos próbatétel, a kommunist{k, forradalm{rok

többsége ezt a próbatételt becsülettel meg{llotta. Egy része viszont nem, és

elveszett a harc sz{m{ra, elgy{vult, vagy el{rulta a munk{soszt{ly ügyét. De

ahogy én gondolkoztam a felszabadul{s ut{ni vissz{ss{gokon, nekem az a

nézetem, hogy a forradalm{r és kommunista sz{m{ra van egy, a l{tszat elle-

nére ennél még súlyosabb próbatétel, amikor a kommunista és forradalm{r

kezében hatalom van. Ez egy rendkívül súlyos, jellembeli próbatétel. És saj-

nos az utolsó évek azt tanúsítj{k, hogy ezt a próbatételt még olyan elvt{rsak

sem tudt{k teljes sikerrel meg{llni, akik az oszt{lyellenséggel szemben, az

egész nép vagy az egész vil{g előtt tisztelt módon, b{tran, hősiesen, önfel{l-

dozóan tudtak harcolni. Én azt hiszem, érdemes ezen a kérdésen elgondol-

kozni elvt{rsak, mert megmondom, aki a hatalom birtok{ban – úgy értem,

amikor a munk{soszt{ly hatalmon van, amikor a munk{soszt{ly hatalm{t,

{llam{t p{rtunk vezeti és ennek a p{rtnak jelentős tényezője valaki –, ezt a

próbatételt nem {llta meg, akkor jelentkezhet n{la az, ami még Horthy-

rendszer alatt sem jelentkezhetett. Megszokja, hogy elvtelenné v{lik, hogy

visszaél a r{bízott hatalommal, elszakad a néptől, véleményét nem meri kife-

jezésre juttatni, megtorolja a vele szemben alkalmazott bír{latot és hízelgés-

sel prób{lja pozíciój{t szil{rdítani ak{r a p{rtban, ak{r az {llamhatalomban.

Erre elég példa van, én részletezni nem akarok. De ha a p{rt munk{j{ban,

jogosan, tényleg egy új szakaszt akarunk kezdeni, ezt rendkívül fontos kér-

désnek tartom és aj{nlom, hogy a KV és minden p{rtszerv a jellemi kérdést

vegye nagyon szigorúan a kommunist{któl, mert ha ezt nem veszi szigorú-

an, súlyos hib{k fognak történni.

Van egy harmadik próbatétel is, ez szerencsére nem tömeges jelenség volt

és remélhetjük, hogy soha nem is lesz, de egy kérdésre v{laszolva ezt is meg

akarom említeni. Nekem is szemreh{nyólag szóv{ tették, hogy a börtönben

miért tettem fizikai kényszer nélkül valótlan vallom{st? Megmondom elv-

t{rsak, van egy harmadik próbatétel is, amikor az ember a saj{t p{rtj{val, sa-

j{t {llamhatalm{val kerül szembe, amely őt ellenségnek nevezi. H{t erre én

csak azt tudom mondani elvt{rsak, hogy ez a legrosszabb próbatétel, s ezt a

legnehezebb meg{llni. De ez nem lényeges kérdés. A m{sodikra szerettem

volna a KV figyelmét felhívni.

Egyenesen és nyíltan szeretnék arra a ki nem mondott kérdésre is v{la-

szolni, hogy R{kosi elvt{rs felmentése az adott helyzetben nyereség vagy

veszteség a p{rt sz{m{ra? Én úgy vallom és szükségesnek tartom így vallani,

mert az utóbbi időszakban magam kritikusan {lltam szemben R{kosi elvt{rs

nem egy fontos döntésével, hogy p{rtunk sz{m{ra veszteség ez a döntés,

R{kosi elvt{rs felmentése. Ez azonban, ahogy m{r kifejtettem, nem most dőlt

el, hanem 1953 és a mostani időszak között, s itt arról, van szó, hogy a KV

levonja a szükséges politikai következtetést és meghozza azt a döntést,

amely az adott helyzetben elkerülhetetlen. Miért mondom én, hogy veszte-

ség? Elvt{rsak, R{kosi elvt{rsat nem kell bemutatni és én emberileg soha

sem sértettem meg őt olyan, feltételezéssel, hogy b{rmit is tett volna, tudato-

san: {rtalm{ra a p{rt, a nép vagy a munk{soszt{ly ügyének. Ezt én teljesen

kiz{rt dolognak tartom R{kosi elvt{rs részéről. Itt valószínűleg olyan hib{ról

van szó, amit az SZKP Szt{lin elvt{rs egyes hib{ival kapcsolatban is meg{l-

lapított, hogy itt egy olyan tragikus helyzet van, hogy nem helyes dolgokat,

nem helyes döntéseket hozott és tett, abban a hiszemben, hogy azok helye-

sek és a köz érdekét szolg{lj{k. Itt van az egyéni tragédia. P{rtunk sz{m{ra a

politikai veszteség ott van, hogy p{rtunk olyan kimagasló vezetője, aki csak

hasonlítható is lett volna R{kosi elvt{rshoz, évtizedek óta nem volt és bizony

mondjuk meg, hogy nem is lesz egy jó ideig. S ez veszteség, a p{rt sz{m{ra.

Mégis, a döntés szükséges, mert az erkölcsi-politikai érték nagyon megfo-

gyatkozott az utóbbi két esztendőben és olyan helyzet {llott elő, hogy szerin-

tem, ha ez így tov{bb megy, teljesen tönkre megy, viszont a döntés következ-

tében, mint ahogy m{r az első visszhang is mutatja, megmaradhat és bizo-

nyos mértékben növekedhet is a p{rt sz{m{ra. Mert az a becsületes, nyílt,

egyenes {ll{sfoglal{s és magatart{s, amit R{kosi elvt{rs ebben a súlyos p{rt-

kérdésben tanúsított, m{ris kedvező hat{st v{ltott ki a mi tömegeinkből. És

erre a mi p{rtunknak üksége van, erre az erkölcsi és politikai tőkére.

Szeretnék néh{ny szót szólni az oszt{lyellenség reményeiről is. Oszt{lyel-

lenségnek értem az imperialista vezető köröket és az itt, n{lunk levő oszt{ly-

ellenséget is egységesen. Az oszt{lyellenség egyik reménye, hogy a XX.

kongresszus vonala nem fog érvényesülni n{lunk, hogy a mi p{rtunk erői a

belső ellentétek következtében semlegesítik egym{st és a p{rt nem vezetni,

hanem vergődni fog és a p{rt tekintélye nem növekedni, hanem csökkenni

fog. Ez az egyik reménysége és minden lehetséges eszközt megragad arra,

hogy ilyen {llapotban tartsa a p{rtot. A m{sik reménysége az ellenségnek,

hogyha mégis megindul a XX. kongresszus elveinek érvényre juttat{sa a

p{rtban, akkor valamilyen ir{nyú túlz{ssal vagy elcsúsz{ssal olyan liber{lis

von{sokat fog felvenni a p{rtvezetőség és a korm{ny munk{ja, amely bizo-

nyos restaur{ciós törekvéseket juttat levegőhöz és az erőviszonyokat bizo-

nyos mértékig a burzso{zia sz{m{ra prób{lja eltolni. Ezek az ő reménysége-

ik. Reményük fűződik ahhoz is, hogy az egyes kommunista p{rtokat és kö-

zöttük elsőként emlegetik a Magyar Dolgozók P{rtj{t, valami módon lesza-

kítj{k, vagy legal{bbis elt{volítj{k a kommunista és munk{sp{rtok interna-

cionalista testvéri közösségétől és egységétől. Ezek az ő reményeik. De az

oszt{lyellenesség igazi félelme az, hogy a XX. kongresszus vonal{t mi hiba

nélkül valóra v{ltjuk. Mert az ellenség azt pontosan tudja, ha nem kív{natos,

negatív von{sokat kiküszöböljük a p{rt tevékenységéből és az {llami tevé-

kenységből, ami a fő és kiz{rólagos érve volt a burzso{zi{nak, akkor politi-

kailag ebben az orsz{gban egyszer s mindenkorra menthetetlenül meg van

verve. Az ellenségnek is van annyi esze. L{ttam egy cikket egy angol bur-

zso{ lapban, ahol foglalkoztak Liszenko elvt{rs lemond{s{val akadémiai

tisztségéről. A szok{sos köpködés nélkül, mély aggodalommal eltöltött cik-

ket írtak. Azt magyar{zt{k, hogy ők nagyon jól ismerik a Szovjetunió bioló-

gusait – mert éppen a biológusokról volt szó – és az a nézetük, hogy most,

miut{n Liszenko lemondott, s különböző korl{tai elesnek a tudom{nyos ku-

tat{snak, nekik az angol biológusoknak van mitől félniök és most re{lis a ve-

szély, hogy a szovjet biológusok őket, rövid néh{ny év alatt komoly kutató

munk{ban messze el fogj{k hagyni. Én nem akarom a cikk részleteit t{r-

gyalni, miben van igazuk, miben nincs, de a burzso{zia legkomolyabb veze-

tői félnek attól, hogy a XX. kongresszus ir{nyvonala az egész nemzetközi

kommunista mozgalomban érvényre jut, mert az r{juk rendkívül h{tr{nyos.

A jelenlegi helyzetet szerintem úgy kell felfogni, hogy nekünk is tudni

kell, hogy teljesen érvényre fog jutni, s ezt az {tmeneti zavart, krízist, nehéz-

séget, ami most van és ami az előrehalad{st, g{tolja, ezt mi le fogjuk küzdeni

gyorsan és sikerrel. S akkor majd nem a burzso{zia reményeit, hanem a fé-

lelmeit fogjuk valóra v{ltani Magyarorsz{gon is.

Az első feladat: megteremteni és védelmezni a p{rtegységet. A megte-

remtés szót haszn{lom elvt{rsak, mert ahhoz, hogy védelmezzünk valamit,

annak léteznie kell. S megmondom őszintén, amikor négy hónappal ezelőtt

kiadta a Politikai Bizotts{g a jelszót, hogy védelmezzük a p{rtegységet, ak-

kor olyasvalaminek a védelmezésére hívott fel bennünket, ami a valós{gban

csökevényesen volt csak meg< A Hazafias Népfrontban összefogni sz{ndé-

kolt demokratikus népi egységet is ezut{n kell, megteremteni. Ehhez persze

óri{si segítség és biztató kezdet, hogy a Politikai Bizotts{gunk refer{tum{t –

lehet mondani – osztatlan, egyértelmű helyesléssel fogadta a közvélemény.

Teh{t az elvi alap megvan, de még tov{bbi t{rgyal{s, vita és nagyon sok tü-

relmes, felvil{gosító munka kell.

Itt meg akarom említeni a következőt. Ezekben a vit{kban gyakran el-

hangzott a közbeeső hónapokban olyan meghat{roz{s, hogy R{kosi elvt{rs

nem akar előre menni, a PB akar. Vagy olyasmi: a PB nem akar előre menni,

a KV akar előremenni. Vagy azt mondj{k: a KV nem akar előremenni, a tag-

s{g előre akar menni. Az ilyesfajta meghat{roz{sok a valós{gnak sohasem

feleltek meg, s elvtelenek, helytelenek voltak. A valós{gban a v{lasztóvonal

– ha ilyesmiről lehet beszélni az nem vízszintes, hanem függőleges volt. Ezt

azért szeretném al{húzni, mert kijelentem elvt{rsak, hogy a PB és a KV ed-

digi vit{ja azt bizonyítja, hogy itt m{r semmiféle v{lasztóvonal nincs, az

egységet illetően. De az alsó p{rtszervekben még van, elvt{rsak. Az utóbbi

hónapok tapasztalata alapj{n, különösen a kul{kkérdés rendezése tekinteté-

ben a legalsóbb, legkisebb falusi szervezeteinkben is vannak, akik a p{rt vo-

nal{t vinni akarj{k, s vannak, akik szektari{nus, rossz nézetek miatt, meg-

szokott rossz munkamódszerek miatt, szemben {llnak azzal az ir{nyvonal-

lal, hogy a XX. kongresszus ir{nyelveit valósítsuk meg< Ha azt mondjuk

nekik megint, p{rtellenesek vagytok, akkor megint nem fogj{k megérteni,

mit akarunk tőlük. Hisz ezek gyakran a legrégebbi, még az 1919-es elvt{r-

sak, akik egész életükben becsületesen kitartottak a p{rt ügye mellett.

Meg kell mondanom elvt{rsak, a KV helyzete nem lesz könnyű a jövőben

sem. Először is, óri{si feladatok v{rnak a KV-re. Mi egy időben – szerintem

nem helyesen – örömmel konstat{ltuk, hogy a p{rtvit{k nem terjedtek ki a

széles munk{stömegekre. Ez nem mindig pozitív dolgot jelentett. A munk{s-

tömegeknek igen súlyos problém{ik vannak, vannak bír{ló észrevételeik a

p{rtvezetéssel, az {llamvezetéssel szemben. Ne becsüljük le, ha a munk{sok

tömegesen l{zadoznak, mert a nehézipari üzemek többségében két-h{rom

hetes a munkanélküliség, végül 24-36-48 ór{s durchmars jön. Bizonyos

munk{skategóri{kn{l a szó szoros értelmében szoci{lis feszültség van, ami-

vel nagyon komolyan kell foglalkozni és bizonyos dolgokat rendbe kell majd

hozni. De nem könnyű a KV feladata és munk{ja amiatt sem, mert az igény

a vezetéssel szemben rendkívül megnövekedett. Egyetértek azzal az elvt{rs-

sal, aki azt mondta, hogy nagyon sokat fejlődtek az emberek. Megtanult{k

kritikus szemmel nézni az összes intézkedéseket és észreveszik a hib{kat.

Nagyon nagy az igény most a vezetéssel szemben. Az én véleményem sze-

rint a p{rtegység megteremtése mellett fel kell sz{molni egy rendkívül sú-

lyos hi{nyoss{got. Kedves elvt{rsak, őszintén kell beszélni. Amióta vit{k

vannak a KV-ben, mondjuk az utóbbi 4 hónapban, azóta az {llamappar{tus

gyakran igen magas vezető funkcion{riusai is a kiv{r{s {ll{spontj{ra he-

lyezkedtek. Lehetőleg nem döntenek, nem intézkednek egyes nagyon fontos

dologban „<h{t majd megnézzük, hogy mi lesz, mindenesetre jobb v{rni,

mint valamit csin{lni, ami miatt majd engem elő fognak venni”. És ez a ma-

gatart{s lejjebb húzódik, ezt még komplik{lta most a területrendezéssel kap-

csolatos kérdés és sajnos az {llamappar{tusban egy ilyen kiv{ró, tunya, nem

cselekvő, passzív magatart{s lett úrr{. Meg kell ezt is mondani. És ennek a

felsz{mol{sa a KV mostani fellépése következtében nagyon gyorsan meg

kell, hogy induljon. Újra r{ kell az embereket szoktatni, hogy igenis

dönteniök kell és felelősen kell dönteni. A hat{rozattal kapcsolatban is egy-

két kérdést kell felvetnem. Nézetem szerint szükséges, hogy az elmúlt hóna-

pok p{rtvit{j{t megfelelően értékeljük a hat{rozatban. Ami a p{rtszerveze-

tekben folyt vit{t illeti, ott nincs semmiféle nézeteltérés az értékelésben. Ezt

a PB Ismételten pozitívan értékelte. Van bizonyos {rnyalati eltérés a Petőfi-

körben folyó vit{t illetően. És szerintem fontos, részben az ifjús{g egyes ré-

szeihez és részben az értelmiségiekhez való viszonyunk miatt, hogy ezt he-

lyesen értékeljük. Ehhez csak azt szeretném mondani és szeretném, ha ez a

hat{rozatba valami módon bekerülhetne, ha egyetért vele a Központi Veze-

tőség, hogy a vita alapvetően pozitív volt, amelyet, részben becsületes inga-

dozók oldal{ról tanúsított helytelen, részben p{rtellenes elemek oldal{ról

jött ellenséges fellépések, nem kív{natos, k{ros jelenségei kísértek.

A Petőfi-körben folyt vita k{ros eltorzul{s{ban jelentős szerepet j{tszott

az, olyan típusú emberek k{ros fellépése, amelyet személyileg Farkas Mih{ly

testesített meg. Súlyos sz{ml{ja volt a régi hiba miatt, arról nem adott sz{-

mot, nem vont{k felelősségre és a régi sz{ml{j{t egy új, m{sféle hib{val

igyekezett valahogy ledolgozni. Később azut{n mikor megint v{ltozott a

helyzet, akkor megint {ll{spontot v{ltoztatott. Ezt nem lehet így csin{lni elv-

t{rsak. És a mi sz{munkra p{rtunk nehézségeiből az egyik következtetés, ha

felismertünk egy hib{t, j{rjunk annak a gyökeréig, elvileg megvizsg{lva, po-

litikailag és sz{moljunk fel vele teljesen.

Na, most Nagy Imrénél is. Nem szabad olyan döntéseket hozni, vagy

olyan agit{ciót vinnünk nyilv{nosan a sajtóba, hogy mi magunk segítsük

elő, hogy egy valamiféle ellenzéki vagy ellenséges tömörülés létesüljön Nagy

Imre körül. Erre nagyon kell vigy{zni. Nekem személyesen az a nézetem,

hogy a múlt évi kiz{r{s helytelen volt. Nem azért, mintha önmag{ban hib{s

nézeteinek a vissza nem von{sa miatt ezt nem érdemelte volna meg, de a po-

litikai meggondol{s miatt helyesebb lett volna akkor ezt a dolgot nem élezni

tov{bb. Szóval itt csak azt akarom mondani, hogy mi magunk ne teremtsünk

olyan helyzetet, olyan csoportosul{sokat, amelyeknek mi m{s úton-módon

elejét tudjuk venni, fel tudjuk sz{molni. A hat{rozati javaslattal kapcsolatban

nekem az volna az indítv{nyom, hogy politikailag helyes volna, ha mind-

azokat a központi vezetőségi tagokat, akik, ellen alaptalanul bűnpereket

folytattunk, megneveznénk ebben a hat{rozatban mint rehabilit{ltakat. To-

v{bb én nem mennék. De ez szükséges, mert vannak kézenfekvő dolgok. A

most koopt{ltakn{l a dolog vil{gos, ott a p{rt orsz{g-vil{g előtt deklar{lta,

hogy rehabilit{lta őket. De a nem koopt{lt volt központi vezetőségi tagokn{l

a kérdés nem ilyen egyszerű és ez foglalkoztatja a közvéleményt.

A jugoszl{v kérdéssel kapcsolatos {ll{sfoglal{st a besz{molóban és a ja-

vaslatban is, én helyeslem, nagyon fontos kérdésnek tartom. Itt azonban sze-

retnék én felvetni egy m{sik problém{t. Tényleg kív{natos, hogy az {llam-

közi viszonyon túl rendes, testvéri, elvt{rsi viszony létesüljön a Jugoszl{v

Kommunist{k Szövetsége és a Magyar Dolgozók P{rtja között. Ez azonban

nem z{rja ki, hogy most vannak és a jövőben is valószínűleg igen komoly

kérdésekben nézeteltéréseink lesznek. Pl. a következő: tisztelet és becsület a

jugoszl{v elvt{rsaknak azokért a pozitív érdemeikért, amelyek letagadhatat-

lanok a személyi kultusz k{ros kinövései elleni harcban. Ezért tényleg mély

tisztelet, megbecsülés illeti őket. De ahogy ők „keleti” és „nyugati” orsz{gok

kapcsolatairól beszélnek, valahogy az ember fülét sérti. Teh{t orsz{gok ilyes-

fajta csoportosít{sa, értékelése – ami úgy l{tszik, a Jugoszl{v Kommunist{k

Szövetségénél ma is uralkodó nézet – hogy az orsz{gokat keleti, nyugati,

északi és déli megkülönböztetéssel kezelik és nem mint szocialista és kapita-

lista orsz{gokat, ezzel én péld{ul nem értek egyet és azt hiszem, a mi p{r-

tunkban nevelkedett marxist{k közül nagyon kevés érthet ezzel egyet. És itt

jön az a kérdés, hogy a mi sz{munkra a Szovjetunió nem „keleti” orsz{g. A

mi népünk, a mi {llamunk sz{m{ra a Szovjetunió – itt nem akarok agit{ciót

folytatni, mindenki tudja, hogy ennél többet jelent. N{lunk a legkritikusabb

értelmiségi emberek, akiknek mit tudom én miféle nemzeti vagy nacionalista

nézetei vannak, elismerik, hogy az ősi német elnyom{s elleni segítségben,

azt{n a felszabadul{snak abban a tényében, hogy a magyar dolgozóknak,

minden egyes embernek az életét mentette meg a felszabadító Szovjetunió,

h{l{val és elismeréssel adózunk ir{nta. H{t ez egy alapvetően m{s viszony a

Szovjetunió ir{nt, minthogy tőlünk keletre van és ilyen kérdésben mi a jugo-

szl{v elvt{rsakkal vitatkozni fogunk. És ha az alapvető normaliz{l{s megvan

a két p{rt közötti viszonyban, akkor mi, ha lehet és mód van r{, nyíltan fo-

gunk vitatkozni.

Helyes péld{ul a kommunista p{rtok egym{s közötti viszony{nak értéke-

lése, hogy a p{rtok egyenjogúak és egyenrangúak, hogy egy p{rt nem avat-

kozik bel., m{s p{rt belső ügyeibe. Ez lehet helyes és jogos követelmény. De

hogy a példa tekintetében, a tanul{s tekintetében, a nemzetközi politik{ban

való orient{l{s tekintetében mi a Szovjetunió Kommunista P{rtj{t egyenran-

gú ként minősítjük b{rmilyen m{s kimagasló testvéri p{rttal is, az egyszerű-

en nem lehetséges. A valós{gban a Szovjetunió Kommunista P{rtja volt az,

amelyik a történelem kor{bbi szakasz{ban Lenint adta a nemzetközi mun-

k{smozgalomnak és az emberiségnek, és amelyik a legutolsó időszakban az

egész emberiség sors{t befoly{soló olyan döntéseket hozott, mint a XX.

kongresszus. Mi nem tekinthetjük csak úgy, mint egyik testvéri p{rtot a

Szovjetunió Kommunista P{rtj{t, hanem úgy tekinthetjük, és fogjuk a jövő-

ben is, mint amely elvi, ideológiai, politikai kérdésben és a segítség sz{mos

m{s form{j{ban olyasmit nyújt a mi p{rtunknak ami nélkül a mi p{rtunk

nem lett volna képes az eddigi eredményeket sem elérni És a jövőbeni mun-

k{nkban is az egyik reménységünk, hogy ezt a t{mogat{st, útmutat{st él-

vezni fogjuk a Szovjetunió Kommunista P{rtja részéről.

Befejezem elvt{rsak, elnézést, ha egy kicsit hosszúra nyúlt. Kicsit furcsa,

a p{rtban nem is szok{s, szakszervezeti taggyűlésen azt hiszem igen, hogy

megköszönik a bizalmat azok, akiket megv{lasztottak. De mégis, erről is kell

szólni, amikor a megv{laszt{s ut{n mi, a Politikai Bizotts{g új tagjai ide be-

jöttünk, akkor Vas elvt{rs ült szemben és egy tőle gyakran eredő szellemes

megjegyzéssel fogadott, mondv{n: „mennyi új arc a Politikai Bizotts{gban”.

Hirtelen ut{na gondoltam és r{jöttem, hogy a PB-be bev{lasztott 4 új tag kö-

zül m{r mindegyik volt, tag kor{bban. Teh{t azt hiszem elvt{rsak, hogy na-

gyon bemutatkozni nem, szükséges egym{snak és engedjék meg, hogy a

magam nevében megmondjam, hogy ez a megtiszteltető bizalom súlyos kö-

telezettség az én sz{momra, és azt hiszem, a többi elvt{rs sz{m{ra is. Ismer-

ve a helyzetet és tudva, hogy milyen munka v{r r{m, megmondom, hogy az

elvt{rsak t{mogat{sa és megfelelő elvt{rsi viszony nélkül nem végezhetem

el. Kölcsönös bizalom, elvt{rsi viszony alatt értve, hogy a kifog{st szemtől

szembe, bocs{nat a népies kiszól{sért, „szembe bab{m, ha szeretsz” – mert

ha ezt nem tudjuk érvényesíteni, legal{bb a legfőbb p{rtvezetésnél, a Köz-

ponti Vezetőségben, nem fogunk tudni rendesen dolgozni és megint az int-

rika, szóbeszéd, fecsegés, kombin{ció fog tov{bb menni. Ennek radik{lisan

véget kell vetni.

Az én véleményem az, hogy a kommunist{k egym{s közötti viszony{t az

dönti el, minek alapj{n és hogyan ítéljük meg egym{st? Lehet, hogy nem tet-

szik nekem az, hogy H{zinak bajusza van, Pirosnak nincs bajusza. De nem

az a döntő, hogy az egyiknek kissé élesebb a hangja, a m{sik halkan beszél.

Ne így ítéljük egym{st. Úgy ítéljük meg egym{st, hogy becsületes kommu-

nist{nak tartom, tisztességes embernek? Igen. Közös feladatra v{llalkoz-

tunk? Igen! Akkor, haragudjak r{, ha valami rosszat csin{l és legyen erőm

holnap tisztelni őt, valami jót csin{l. És ha ez lesz a viszonyunk egym{shoz,

rendesen fogunk dolgozni. Én bízom a politikai vonal valóra v{lt{s{ban.

Farkas Mih{ly a tragédi{król

Részletek egy el nem mondott beszédből.

Mindannyian tudjuk, hogy p{rtunk a Központi Vezetőség mai ülésétől

joggal elv{rja, hogy végre fényt derítsen a teljes igazs{gra, azokkal a súlyos

törvénytelenségekkel kapcsolatban, amelyek Rajk és m{s elvt{rsak tragikus

hal{l{hoz, K{d{r és m{s elvt{rsak bebörtönzéséhez vezettek.

A p{rt joggal elv{rja és tudni akarja, hogy hogyan történhettek meg ezek

a szégyenteljes esetek, és milyen okok idézték azokat elő.

A p{rt joggal elv{rja, hogy mindazok a vezetők, akiket felelősség terhel,

kommunist{hoz méltó b{tors{ggal, őszinte és mély önbír{lattal hib{ikat –

ak{rmilyen súlyosak is azok –, a p{rt előtt becsületesen beismerik<

Az Államvédelmi Hatós{g munk{j{nak p{rtellenőrzése 1948 augusztus{-

tól R{kosi elvt{rshoz tartozott egészen 1953 június{ig, teh{t majdnem öt

éven {t. K{d{r elvt{rs letartóztat{sa ut{n R{kosi elvt{rs saj{t javaslat{ra az

ÁVH {llami vonalon való ir{nyít{s{val is R{kosi elvt{rs lett megbízva.

Miut{n p{rtszerű ellenőrzés nem volt biztosítva, az ÁVH-n belül nagyon

egészségtelen helyzet alakult ki. Egy sor helytelen és rothadt nézet kapott

l{bra az ÁVH-n belül. Az volt a véleményük, hogy ők a legjobbak, n{luk

jobb nincs, n{luk csak megbízható, régi illeg{lis kommunist{k dolgoznak,

ezzel szemben a p{rtközpont és az {llamappar{tus tele van megbízhatatlan

elemekkel. Kivont{k magukat minden ellenőrzés alól és veszedelmes

avantg{rdizmus terjedt el n{luk. Minden túlz{s nélkül el lehet mondani,

hogy az Államvédelmi Hatós{g {llam volt az {llamban. Nem tűrt el semmi-

féle kritik{t. L{tva, elvt{rsak, hogy milyen visszataszító törvénysértésekhez

vezetett mindez, feltétlen szóv{ kell tennem, hogy mindez ellen magam sem

harcoltam kellő eréllyel. Elnézés, liberalizmus volt n{lam is tapasztalható

ezekkel az ÁVH munk{j{ban megnyilatkozó súlyos hib{kkal szemben. Meg

kell mondanom azt is, hogy én Péter G{borban bíztam és az ő személyében

garanci{t l{ttam abban, hogy az Államvédelmi Hatós{gon a munka meg-

nyugtató ir{nyban fog fejlődni. Sajnos nem így történt< a titk{rs{g és a Poli-

tikai Bizotts{g mellett létrejött az {llamvédelmi ügyek intézésére egy h{rom-

tagú bizotts{g (trojka), R{kosi, Gerő, Farkas. Ez a trojka a Rajk-ügy alatt

kezdett dolgozni. Ez a bizotts{g időről időre kibővült a Politikai Bizotts{g

egyes tagjaival. Ezt a bizotts{got a Politikai Bizotts{g küldte ki R{kosi elvt{rs

javaslat{ra. Ennek a bizotts{gnak nagyon nagy jogai voltak. Nyomoz{st in-

díthatott, őrizetbe vételeket foganatosíthatott. Ez a bizotts{g időről időre in-

form{lis a titk{rs{got, a Politikai Bizotts{got a letartóztat{si ügyekről, de

meg kell mondani azt is, hogy az esetek többségében ez az inform{ció utóla-

gos volt. Ennek a h{rmas bizotts{gnak szükségességét azzal indokoltuk,

hogy legyen a p{rtnak egy szűk bizotts{ga, amely szükség esetén, ha ezt a

p{rt érdekei megkív{nj{k, azonnal dönteni tudjon fontos {llamvédelmi

ügyekben< Most vitatj{k, hogy volt-e trojka vagy sem. Igenis volt, elvt{r-

sak. Nemegyszer össze is ült és döntéseket is hozott.

Hogyan indult el Rajk elvt{rs tragédi{ja?< Először Szőnyi Tibor tett val-

lom{st arról, hogy Rajk amerikai kém és az ő felső kapcsolata. Hogy került

erre sor? Szőnyi letartóztat{sa ut{n R{kosi elvt{rstól megbízat{st kaptam ar-

ra, hogy menjek az ÁVH-ra és hallgassam ki Szőnyi Tibort< Emlékezzenek

vissza elvt{rsak, hogy tavaly június 8-{n z{rt központi vezetőségi ülés volt,

amelyen R{kosi elvt{rs felolvasta a Politikai Bizotts{g z{rójelentését a reha-

bilit{cióról. Ebben a z{rójelentésben többek között, miut{n szóv{ teszi, hogy

Szőnyi m{r Rajkra azt vallotta, hogy amerikai kém és az ő felső kapcsolata,

elküldött engem, hogy Szőnyit hallgassam ki és most szó szerint idézem azt,

amit R{kosi elvt{rs ezzel összefüggésben akkor mondott:

Külön felhívtam a figyelmét (azaz az én figyelmem), hogy Rajk és Péter

G{bor között rossz volt a viszony és nem tartottam kiz{rtnak, hogy a vallo-

m{sban Péter G{bor keze is benne van. Hivatkoztam olyan esetekre, amikor

lefogott kémek vagy provok{torok rendes elvt{rsakat is gyanúba kevertek.”

Megfelel-e ez az {llít{s a tényeknek, az igazs{gnak?

Nem, elvt{rsak, ez nem felel meg a tényeknek és így az igazs{gnak sem<

1955 m{jus elején R{kosi elvt{rs mag{hoz kéretett és többek között közölte

velem, hogy júniusban a rehabilit{ció kérdését a Központi Vezetőség elé vi-

szik. Arra kért, hogy adjak egy ír{sos nyilatkozatot, amelyben lényegében az

lett volna, amit ő a Politikai Bizotts{g besz{molój{ban elmondott és amit én

fentebb idéztem. A beszélgetésnél rögtön megmondtam R{kosi elvt{rsnak,

hogy amit mond, nem felel meg a tényeknek, és ezért ilyen nyilatkozatot én

R{kosi elvt{rsnak nem tudok adni. R{kosi elvt{rs tőlem se szóban, se ír{s-

ban ilyen nyilatkozatot nem is kapott. De miért nem felel meg R{kosi elvt{rs

{llít{sa a valós{g? Azért, mert amikor ő engem Szőnyihez küldött {llítólag

azzal, hogy vizsg{ljam felül Szőnyi Rajkra vonatkozó vallom{s{nak valódi-

s{g{t, Szőnyinek olyan vallom{sa nem volt, amelyben ő Rajkot amerikai

kémnek és felső kapcsolat{nak nyilv{nította volna ki. Ezért R{kosi elvt{rs

olyan instrukciót, amelyről ő szólott, nekem nem is adhatott.

De igenis adott m{s ir{nyú instrukciót. Instrukciója körülbelüli tartalma a

következő volt. Menj az ÁVH-ra, mondotta és hallgasd ki Szőnyit, mondd

meg neki, hogy tagad{s{nak sok értelme nincs, vallja be végül, hogy ameri-

kai kém és közölje azt is, hogy ki volt itthon a felső kapcsolata. Ezzel a fel-

adattal küldött engem R{kosi elvt{rs Szőnyi kihallgat{s{ra.

Szőnyi e kihallgat{s közben vetette fel először Rajk nevét és nem előbb.

Amikor Szőnyi Rajkot – anélkül, hogy én Rajk nevét említettem volna

vagy Rajkra célz{st tettem volna – mint amerikai kémet és saj{t felső kapcso-

lat{t nevezte meg, én erre neki a következőket mondottam. Idézek elvt{rsak

szó szerint a bizotts{gn{l elfekvő kihallgat{si jegyzőkönyvből:

„Ide figyeljen Szőnyi – mondottam –, mi ismerjük a trockist{k és ameri-

kai kémek trükkjeit, akik még az utolsó lehetőséget is felhaszn{lj{k arra,

hogy a p{rtot bomlassz{k. Ne higgye, hogy erre r{lépünk, mint légy a méz-

re<” Szőnyi ennek ellenére vallom{s{t fenntartotta és megismételte. Most

azt mondj{k, hogy Szőnyit kihallgat{s előtt b{ntalmazt{k. Én erről nem tu-

dok, nekem akkor senki semmiféle közlést nem tett. Visszajövet, jelentettem

a trojk{nak a kihallgat{s eredményeit. Szőnyi vallom{sa mindannyiunkat

meglepett. Mi Szőnyi vallom{s{t nem tartottuk elegendőnek ahhoz, hogy

Rajk elvt{rs ellen intézkedést foganatosítsunk. Szőnyi vallom{sa ut{n jött a

Berija-banda provok{ciója. 1949 m{jus{ban a Csehszlov{k Kommunista P{rt

kongresszus{n, amelyben p{rtunk képviseletében részt vettem, Bjelkin szov-

jet {llamvédelmi alt{bornagy közölte velem, hogy ő most Moszkv{ból jön,

ott megnézték Rajk ügyét – ez m{r Szőnyi vallom{sa ut{n volt – és az ő in-

form{ciójuk szerint Rajk egy Genfben székelő európai trockista szervnek,

amely együtt dolgozik az amerikai hírszerző szervekkel, a magyar reziden-

se. Kért engem, hogy visszajövet azonnal jelentsem R{kosi elvt{rsnak.

Bjelkin e közlése és Szőnyi vallom{s{nak fenntart{sa eredményezte Rajk elv-

t{rs letartóztat{s{t. Ahogy megjöttem Pr{g{ból, még aznap felkerestem R{-

kosi elvt{rsat Alig{n és Péter G{bor jelenlétében {tadtam Bjelkin üzenetét.

M{r Alig{n kialakult az a véleménye, hogy m{snapra össze kell hívatni a

trojk{t és dönteni kell Rajk őrizetbe vétele kérdésében. Ez m{snap meg is

történt.

Rajk letartóztat{sa ut{n érkezett Moszkv{ból a Brankov vallom{s{ról

szóló jegyzőkönyv. Brankov e vallom{s{ban súlyosan terhelő vallom{st tesz

Rajkra és azt {llítja, hogy Rajk a jugoszl{vok beszervezett ügynöke volt. Az

egész jugoszl{v koncepció, a Tito-ellenes vonal, Brankovval jött Moszkv{ból.

Rajk elvt{rs letartóztat{sa ut{ni kihallgat{sai, amelyet az ÁVH folytatott,

eredményt nem hoztak. R{kosi elvt{rs a kialakult helyzettel nagyon elége-

detlen volt Elküldött engem és K{d{r elvt{rsat is az ÁVH-ra, hogy hallgas-

suk ki Rajkot. R{kosi elvt{rs személyesen nekem elmenetelem előtt körülbe-

lül a következőket mondta: véget kell vetni ennek a huzavon{nak. Menj az

ÁVH-ra, hallgass{tok ott ki Rajkot, és reggelre, mondotta, legyen m{r végre

eredmény. Több szempontot adott arra, hogy hogyan és mire hallgassuk ki

Rajkot.

Rajk elvt{rsat K{d{r és én hallgattuk ki. Rajk tagadta, hogy ő ellenség

vagy amerikai, kém lenne. Hangoztatta, hogy ő a p{rt hű harcosa. Mi K{d{r

elvt{rssal Rajk vallat{s{t abbahagytuk és {tmentünk egy m{sik szob{ba. A

kihallgat{si Péter G{bor és Szűcs {llamvédelmi ezredes folytatt{k tov{bb.

Miut{n Rajk elvt{rs nem tett beismerő vallom{st, Péter G{bor utasít{st adott,

hogy Rajkot verjék meg. A verésre Péter G{bornak engedélye volt R{kosi

elvt{rstól. Mi ott a helyszínen, K{d{r elvt{rs és én, mindketten hozz{j{rul-

tunk a veréshez. Rajk elvt{rs ügyével kapcsolatosan itt terhel engem a leg-

nagyobb felelősség. Én Rajk elvt{rs tagad{s{ban nem azt l{ttam, hogy {rtat-

lan, hanem hogy annyira elvetemült ellensége népünknek, hogy nem akarja

felfedni kémkapcsolat{t és konok tagad{s{val bűnösségét csak takarni akar-

ja. Sajnos, ilyen értelemben értékeltük Rajk magatart{s{t aznap éjjel K{d{r

elvt{rssal együtt. A verés ut{n Rajk rövid vallom{st tett, amelyben beismeri,

hogy a munk{smozgalom ellensége. Én ezt a vallom{st kora reggel R{kosi

elvt{rs lak{s{ra elvittem és részletesen besz{moltam neki arról is, hogy mi-

lyen körülmények között született meg ez a vallom{s” Sajnos, úgy én, mint

K{d{r elvt{rs, aki tudvalevőleg akkor belügyminiszter is volt és akihez hoz-

z{tartozott az Államvédelmi Hatós{g munk{j{nak vezetése is, engedélyt ad-

tunk ahhoz, hogy Rajk elvt{rsat megverjék. Miért j{rultam én ehhez hozz{?

Azért elvt{rsak, mert én akkor Rajkot m{r ellenségnek tekintettem, és m{s-

részt, mert egyetértettem azzal a véleménnyel, amit R{kosi elvt{rs képviselt,

amikor a verés szükségességét hangoztatta, amikor is azt mondotta, hogy a

Horthy-rendőrség a kommunist{k kihallgat{s{t azzal kezdte, hogy agyba-

főbe verte a kommunist{kat, és mi most kesztyűs kézzel b{nunk az ellen-

séggel, ami helytelen. A verés az ÁVH-n{l szükséges eszköz, mondotta R{-

kosi elvt{rs és élni kell vele. Én akkor R{kosi elvt{rsnak ezt a véleményét tel-

jes mértékben helyeseltem és ezért ennek következtében volt idő, amikor én

is megengedtem m{s esetben verést. Vil{gos, elvt{rsak, hogy ez súlyos hiba

volt!

A bizotts{g egyik ülésén az elvt{rsak azt kérdezték tőlem, hogy miért

nem mondtad el a Politikai Bizotts{gban, hogy Rajkot megverték, hogy Rajk

tagadott, és hangoztatta {rtatlans{g{t. Ha ezt szóv{ tetted volna –

mondott{k az elvt{rsak –, lehet, hogy Rajkot meg tudtuk volna menteni. Er-

re, elvt{rsak, csak azt v{laszolhatom, hogy én R{kosi elvt{rsat részletesen t{-

jékoztattam és én akkor Rajkot ellenségnek tekintettem. Ha ezt a kérdést fel-

tesszük ma K{d{r vagy R{kosi elvt{rsnak, mert ők sem szóltak erről sehol,

valószínű, hogy hasonló értelmű v{laszt adnak mint én. Elég szomorú elv-

t{rsak, hogy ez így történt.

Igaz-e, hogy én többször megfordultam az ÁVH-n{l és instru{ltam az

ÁVH nyomozóit? Igen, igaz. De saj{t kezdeményezésemre tettem-e ezt vagy

a p{rt megbíz{s{val? Én amikor az ÁVH-ra mentem nyomozók instru{l{s{-

ra, úgy ezt minden esetben a p{rt, R{kosi elvt{rs megbíz{s{ból tettem<

Miut{n azok a speci{lis szovjet tan{csadók, akiket a Rajk-ügy kivizsg{l{-

s{ra kértünk, megjöttek, nekem többé aktív szerepem a Rajk-ügyben m{r

nem volt. R{kosi elvt{rs a Rajk-ügy nyomoz{s{t Péter G{bor és a szovjet ta-

n{csadókon keresztül végezte és a t{rgyal{st is velük együtt készítette elő.

Teljes joggal vetődik fel a kérdés, ki felel Rajk és a vele együtt kivégzett

elvt{rsak hal{l{ért?

Felelősségem teljes tudat{ban kijelentem, hogy Berija provok{ciója nélkül

nincs Rajk-ügy és ha Szt{lin nem avatkozott volna be közvetlenül a Rajk-

ügybe, úgy ma Rajk és a véle együtt kivégzett elvt{rsak is élnének!

De bennünket is, az akkori szűk p{rtvezetőség tagjait is, komoly felelős-

ség terhel.

K{d{r elvt{rssal rehabilit{l{sa ut{n egy alkalommal hosszabb beszélge-

tést folytattam. E beszélgetésen, amely nagyon őszinte és nyílt volt, szintén

felvetődött a Rajk-üggyel kapcsolatosan a felelősség kérdése. Ekkor K{d{r

elvt{rs azt mondotta nekem, hogy a Rajk-ügyben h{rom ember felelős: R{-

kosi, Farkas és K{d{r.

Én akkor is egyetértettem K{d{r elvt{rs e meghat{roz{s{val és ma sincs

hoz{tennivalóm. Igen, h{rmunkat terhel mindenekelőtt a felelősség, éspedig

R{kosi M{ty{s elvt{rsat, Farkas Mih{lyt és K{d{r J{nos elvt{rsat. Ez felel

meg az igazs{gnak és minden m{s {llít{s eltér az igazs{gtól és ezért azt csak

az igazs{g elferdítésének lehet minősíteni.

R{térek ezek ut{n K{d{r J{nos elvt{rs szomorú esetének a megvil{gít{s{-

ra s ezzel kapcsolatosan az én szerepemre is. Mindj{rt az elején meg kell

mondanom, hogy amíg a Rajk-ügy a Berija-provok{ció és Szt{lin közvetlen

beavatkoz{sa következtében fordulhatott elő, addig K{d{r elvt{rs esete,

hogy úgy mondjam, m{r magyar ügy. És ezért mi vagyunk a felelősek<

Amikor K{d{r elvt{rsat 1950 június{ban a p{rt vezetése visszahívta a

Belügyminisztériumból, ennek egyik oka az volt, hogy a p{rt vezetésének az

volt a véleménye, hogy K{d{r elvt{rs nem tudja felsz{molni a Belügyminisz-

tériumban azt a helyzetet, hogy ott elnyomj{k a munk{sk{dereket< abban

az időben rengeteg baja volt a p{rtnak a rendőrséggel és a belügy nem kielé-

gítő munk{j{val. A belügyminiszter Zöld elvt{rs volt akkor. Az akkori ta-

n{csv{laszt{s alatt rendkívül sok horthysta tisztviselő került vissza a tan{-

csok appar{tus{ba. Zöld elvt{rs ezért komoly bír{latot kapott.

1951-ben, mint m{r mondottam, a titk{rs{g és a Politikai Bizotts{g több-

ször foglalkozott a rendőrségen uralkodó helyzettel. R{kosi elvt{rs az 1951.

m{jus 12-én megtartott Központi Vezetőség ülésén elmondott besz{molój{-

ban, ahol is ő a PB megbíz{s{ból a Központi Vezetőséget K{d{r elvt{rs letar-

tóztat{s{ról is t{jékoztatta, többek között a következőket mondotta:

„A titk{rs{g előtt vil{goss{ v{lt – mondja R{kosi elvt{rs –, hogy itt m{r

nem hib{król van szó, hanem az ellenség kezéről. A Politikai Bizotts{g elé

vittük a kérdést. Én – folytatja R{kosi elvt{rs – előzőleg beszéltem Zölddel és

megmondtam neki, hogy ezek ut{n egy napig sem maradhat belügyminisz-

ter. A Politikai Bizotts{g előtt Zöld semmivel sem tudta mag{t igazolni, csak

dadogva célzott arra, hogy ellenséges befoly{s al{ került. A Politikai Bizott-

s{gnak ezen az ülésén – folytatja tov{bb R{kosi elvt{rs – a KB 13 tagja vett

részt és tanúja volt a sarokba szorított ellenség tehetetlenségének és zavar{-

nak.

M{snap Zöld elvt{rs részt vett még a Minisztertan{cson, elküldötte ne-

kem lemondó levelét és aznap, {prilis 20-{n, öngyilkoss{got követett el.

Amikor ennek hírét vettem – folytatja tov{bb R{kosi elvt{rs – rögtön

megértettem, hogy a leleplezett ellenség így akart kibújni a felelősségre vo-

n{s alól és egyben ezzel a tettével még külön nehézséget akar okozni a p{rt-

nak.

Erre azonnal összehívtam azt a h{romtagú bizotts{got – itt én kötelessé-

gemnek tartom azt a megjegyzést tenni, hogy ezen az ülésen, amely R{kosi

elvt{rs lak{s{n folyt le, Révai elvt{rs is jelen volt –, amelyet a p{rtvezetőség

Rajk leleplezése ut{n abból a célból létesített, hogy sürgős esetekben, amikor

a p{rt fontos érdekeinek a megvédése azonnali intézkedést követel, rögtön

hat{rozzon. A bizotts{g tiszt{ban volt azzal, hogy amennyiben K{d{r, K{llai

tudom{st szereznek Zöld esetéről, megszöknek. Ezért elhat{roztuk, hogy

K{d{rt és K{llait azonnal őrizetbe vesszük. M{snapra, {prilis 21-re összehív-

tuk a Politikai Bizotts{got és a Politikai Bizotts{g jóv{hagyta a h{rmas bi-

zotts{g döntését.”

Eddig szól R{kosi elvt{rs közlése. Ehhez hozz{ kell tennem, hogy K{d{r

és K{llai elvt{rs letartóztat{s{ra a javaslatot R{kosi elvt{rs tette azzal az in-

dokl{ssal, hogy félő, hogy mindketten meg fognak szökni. Ezen az ülésén

azt is javasolta, hogy a tov{bbiakban az Államvédelmi Hatós{g munk{j{nak

{llami vonalon való ir{nyít{s{val is a p{rt őt bízza meg. Én ezt a javaslatot

elleneztem, de Gerő és Révai elvt{rsak egyetértettek a javaslat{val. Ennek

alapj{n ettől az időtől kezdve R{kosi elvt{rshoz tartozott nemcsak az Ál-

lamvédelmi Hatós{g munk{j{nak p{rtellenőrzése, hanem az Államvédelmi

Hatós{g munk{j{nak {llami vonalon való vezetése is.

Így került sor K{d{r elvt{rs letartóztat{s{ra. Itt is komoly felelősség ter-

hel engem. Nem lett volna szabad Zöld elvt{rs tragikus hal{l{t bűnössége el-

ismerésének tekintenem. Ha előzőleg alaposan kivizsg{ltuk volna Zöld elv-

t{rs öngyilkoss{g{nak igazi okait, aligha került volna sor K{d{r és K{llai

elvt{rsak letartóztat{s{ra. Sajnos, ezt akkor nem tettük meg!<

K{d{r elvt{rs ügyének kivizsg{l{s{ra a PB egy h{romtagú bizotts{got

küldött ki. Tagjai voltak Farkas Mih{ly, a bizotts{g vezetője, Kov{cs Istv{n és

Kiss K{roly elvt{rsak. Ma meg kell {llapítani, hogy ez a bizotts{g feladat{t

nem végezte el. Tevékenysége form{lis volt és lényegében az ÁVH segítő

szervévé v{lt. A bizotts{g a p{rtvezetés sz{m{ra elkészített jelentést kiz{ró-

lag az ÁVH anyagai alapj{n készítette el. Meg kell őszintén mondanom,

hogy a bizotts{g munk{j{val kapcsolatosan engem minta bizotts{g vezetőjét,

komoly felelősség terhel.

Hogy K{d{r elvt{rs szomorú ügye bekövetkezhetett, azért én is felelős-

nek érem magam és mélységesen sajn{lom és f{jlalom, hogy hib{immal én is

hozz{j{rultam K{d{r elvt{rs letartóztat{s{hoz és kommunista becsületének

beszennyezéséhez. Engedjék meg nekem az elvt{rsak, hogy itt a Központi

Vezetőség lőtt, K{d{r elvt{rs jelenlétében ezért mélységes megb{n{somat fe-

jezzem ki.

(Farkas Mih{ly irathagyaték{ból)

Elfogyott a kazetta

– Mennyi idő alatt tudna ideérni? – kérdezte a titk{rnő, jelezve,

hogy K{d{r J{nos szeretné folytatni a beszélgetést, „de csak kevés

ideje van”. Minthogy a Gyulai P{l utc{ból a Blaha Lujza téri meg{lló-

ig, s onnan villamossal a J{szai Mari térig alig tizenöt perc az út, azt

v{laszoltam, húsz perc alatt ott tudnék lenni. Akkor indulhat – szólt

vissza néh{ny m{sodpercnyi csönd ut{n a titk{rnő.

Szerencsére kéznél volt Rédei Ferenc, akivel úgy {llapodtunk

meg, hogy mivel az első alkalommal „az Öreg” jól fogadott bennün-

ket, s készségesen al{vetette mag{t a fotóz{ssal j{ró procedúr{nak, ő

minden alkalommal eljön és felvételeket készít. S hogy kedveskedjen

neki, a róla készült kor{bbi felvételekből össze{llított egy kollekciót,

amit magunkkal vittünk.

K{d{r kijött elénk a titk{rs{gra. L{ttuk rajta, hogy meglepte őt

Rédei jelenléte. Mondta is, hogy egyszer m{r készültek felvételek,

minek újra fotózni. Tréf{val akartam elütni a dolgot, mondv{n, hogy

az előző alkalommal a művész nem nagyon remekelt, nem vagyunk

elégedettek, s ha nem zavarja őt, szeretnénk még néh{ny felvételt ké-

szíteni, hadd legyen v{laszték. Ami pedig a fotóst illeti, az előző fel-

vételek gyenge minősége miatt levonunk a prémium{ból<

A tréfa balul sült el. Nemhogy lecsendesült volna, még zsörtö-

lődőbb lett. Zavarunkban elkövettük az újabb hib{t. Átadtuk neki a

kor{bbi felvételekből készített össze{llít{st, amelyben néh{ny igaz{n

jó kép volt, így péld{ul a sajtóban m{r megjelent, feleségét és őt

meghitt kettesben {br{zoló kép.

– Mi ez? Ezek régi felvételek. Ezen itt én mosolygok. H{t néz-

zenek r{m, így nézek én ki. Mindenki úgy tudja, hogy beteg vagyok

– tört ki. Azt{n kihal{szott egyet a csomóból, azt, amelyik valamikor

a Keleti p{lyaudvaron készült. Külföldről érkezett haza, s a Politikai

Bizotts{g néh{ny tagja is l{tható volt a képen. Ezen azt{n végképp

feldühödött.

– Ez meg m{r publikus volt, megjelent a Népszabads{gban is. Ar-

ra is emlékszem, mi volt a címe: „Megérkezés ut{n” – nézett r{nk

szigorúan. (Utóbb ellenőriztük, igaza volt.)

Megsemmisültünk. Nem volt mit tenni, Rédei csomagolt, vette

a felszerelést, a képeket, s t{vozott. P{r pillanatig haboztam, vajon

nekem is mennem kell-e, vagy a történtek ellenére is lesz beszélgetés.

A biztons{g kedvéért követtem őt a dolgozószob{ba. Az íróasztaln{l

meg{llt, egy darabig csak nézett r{m, nem szólt semmit, de l{tszott

rajta, neheztel r{m. Azt{n leereszkedett a kis t{rgyalóasztal melletti

székre.

– Maga vezet? – kérdezte enyhültebb hangon.

– Villamossal jöttem, az gyorsabb mint a gépkocsi – mondtam.

– Kér valamit inni, esetleg egy whyskit? – hangzott a következő

kérdés.

– Csak ha Ön is ihat – v{laszoltam. Csak egy villan{snyit této-

v{zott, ezt kihaszn{lva az időközben odaérkező titk{rnő a fejével in-

tett felém, jelezvén, nem szabad alkoholt innia. Azt{n ő maga is meg-

szólalt:

– Én gyógyszert szedek, nekem nem szabad, de maga csak

nyugodtan kérjen valamit.

Kértem. Egy üdítő italt, ő egy {sv{nyvizet, amihez egész este

hozz{ se nyúlt. Ellenben ahogy magunkra maradtunk, előhal{szta a

cigarett{t és az öngyújtót, miközben én kipakoltam a t{sk{mból a

magnetofont. Az első szippant{s ut{n hosszan nézett, majd maga elé

húzta a Magyarorsz{g m{rcius 10-i sz{m{t. Mutatóujj{val r{bökött az

impresszumra:

– Azt{n ha felhív engem P{lfy, mit mondjak neki? – kérdezte,

miközben merően nézett a szemembe.

A kérdést nem értettem.

– Ő a főszerkesztő – mondta nyomatékkal és ismét r{bökött az

impresszumra.

Csak ekkor esett le a tantusz. Az impresszumban ugyanis még

P{lfy József szerepelt főszerkesztő ként, noha engem m{r m{rcius 10-

én úgy mutattak be neki, mint a lap új főszerkesztőjét. Megmagya-

r{ztam, hogy hetilapról lévén szó, mindig két sz{mot terveznek elő-

re. Minthogy a m{rcius első és m{sodik hetében megjelenő sz{mot

még P{lfy József tervezte munkat{rsaival, úgy illett, hogy a lapot is

ők jegyezzék. Így {llapodtunk meg, amikor a munk{t {tvettük m{r-

cius elsején.

Mélyet szívott a cigarett{ból, kifújta a füstöt és hallgatott egy

darabig, majd elém tette a Népszabads{g egyik sz{m{t. A lap a negye-

dik oldalon volt kinyitva és a belső két has{bon az egyik tudósít{s

néh{ny mondata piros ceruz{val többször is al{húzva. – Olvassa el,

legyen szíves – mondta.

A címre r{nézve rögtön l{ttam, miről van szó, a lapot s a szóban

forgó tudósít{st m{r olvastam. Jeleztem neki, mire hat{rozott hangon

r{m szólt, hogy olvassam csak el. Nem tehettem m{st, újra {tfutot-

tam a tudósít{s pirossal jelölt mondatait, amelyben az {llt, hogy

Grósz K{roly nyilatkozott a Moszkv{ban megjelenő Lityeraturnaja

Gazet{ban. Abból idéztek néh{ny mondatot, amelyből a K{d{r J{nos

{ltal megjelölt rész valahogy így szólt: K{d{r J{nos elévülhetetlen ér-

demeket szerzett, de az utóbbi években-m{r nem tudott újítani.

– Most m{r érti, miért van nekem üldözési m{ni{m – kérdezte

ujj{val az inkrimin{lt sorokra mutatva. Minthogy nem egészen értet-

tem, miért tekinti mag{ra nézve sértőnek a főtitk{r nyilatkozat{t,

magyar{zni kezdtem azt, hangsúlyozva, hogy egy kiragadott idézet

alapj{n nem szabad egy interjút megítélni. Felaj{nlottam, ha kív{nja,

megszerzem a Lityerturnaja Gazeta szóban forgó sz{m{t, s elkészítem

neki a teljes szöveget Akkor majd jobban megítélheti, miről is van

szó.

Magyar{zatom azonban csak olaj volt a tűzre. Ingerült lett, s a

vita hevében észre sem vettük, hogy a titk{rnő kinyitotta a két szob{t

elv{lasztó ajtót. Csak akkor figyeltünk fel, amikor beszólt, hogy most

m{r becsukja, mert visszajött.

– Miért csukn{ be, hagyja: csak nyitva – szólt r{ a titk{rnőre

még mindig ingerült hangon, az meg magyar{zni prób{lta a helyze-

tet, hogy ő csak néh{ny pillanatra hagyta el a szob{j{t, s ezért nyitot-

ta ki az ajtót, de m{r újra a helyén van, teh{t becsukhatja, hogy za-

vartalanul dolgozhassunk.

Úgy gondoltam, a munk{t zavarta volna a nyitott ajtó, hat{ro-

zottan kértem a titk{rnőt:

– Legyen szíves csukja be az ajtót, ha szükségünk lesz valamire,

majd szólunk. Az ajtó becsukódott.

– Mi ismerjük egym{st – hangzott el sz{j{ból ismét a félig-

meddig {llító mondat ként hangzó kérdés. Megbeszéltük, hogy 1957-

ben tal{lkoztunk először, Róna Ottóék Bródy S{ndor utcai lak{s{n.

Róna neki régi ismerőse volt, az illegalit{s éveiben kerültek kapcso-

latba, majd amikor K{d{r budapesti rendőrfőkapit{ny-helyettes lett,

Róna főhadnagyként szolg{lt a politikai oszt{lyon. Nem sok{ig, mert

amikor K{d{r körül szorulni kezdett a hurok, bar{ti tan{csra a civil

életben helyezkedett el. Tal{n ennek köszönhette, hogy elkerülte a le-

tartóztat{st. Igen v{ltozatos p{ly{t futott be. Rendőrnyomozóból a

körúti Erzsébet söröző vezetője lett, ahol azokban az években gyak-

ran megfordultunk. Kitűnő konyh{juk volt, s ami ugyancsak nem

mellékes, olcsón lehetett étkezni. Azt{n volt a Margitszigeten műkö-

dő Szikvíz Üzem, később a főv{rosi Sütőipari V{llalat igazgatója.

Onnan ment nyugdíjba.

Azon az első tal{lkoz{son – mert valój{ban ez volt az első tal{l-

koz{som K{d{r J{nossal – nem sok szót v{ltottunk. A t{rsas{g m{r

együtt volt és szok{s szerint ultiztunk. Csakhogy amikor ő és felesé-

ge megérkeztek, a parti m{r teljes volt, ahhoz hogy ő is besz{llhas-

son, valakinek {t kellett adnia a helyét. Mag{tól értetődő volt, hogy a

legfiatalabb sz{ll ki, s az én voltam. Onnantól kezdve csak kibicel-

tem, s hallgattam a beszélgetést. Mire emlékszem belőle? Főként arra,

hogy K{d{r még az elején így szólt: hagyjuk most a politik{t, j{tsz-

szunk vagy beszéljünk m{sról. Nekem elég a napi tizenhat óra a poli-

tik{ból.

Azt{n éjfél előtt az ő javaslat{ra kimentünk a József körútra sé-

t{lni. A R{kóczi út felé indultunk, s úgy emlékszem, egészen a mai

November 7. térig jutottunk el. Ott v{ltunk el egym{stól. Ők kocsiba

ültek, mi egy darabig együtt maradtunk. Séta közben sokan köszön-

tötték a szembejövők közül, s ő a kalapj{t levéve fogadta az üdvöz-

lést, mosolygott, egyik-m{sik r{köszönővel kezet fogott. Ilyenkor a

testőrség, amely folyton ott tébl{bolt körülötte, ha lehet a szokottn{l

is idegesebb lett. Nem csoda, alig néh{ny hónappal voltunk 1956 ok-

tóbere ut{n.

A közös emlékek felidézése ut{n folytattuk a munk{t. De egy-

szer csak elfogyott a magnószalag. Nem akartam bevallani, ezért a

faliór{ra nézve javasoltam, m{ra fejezzük be a munk{t, hiszen

megint jócsk{n túlléptük az engedélyezett időt, mindketten kika-

punk. Csakhogy ő még nem akarta abbahagyni. Újabb csomag ciga-

rett{t vett elő az íróasztal fiókj{ból és r{gyújtott.

– Miért, h{ny óra van? – kérdezte. Amikor jeleztem, hogy m{r

este hat óra is elmúlt, kijelentette, hogy ő onnan nem l{tja az ór{t, s

különben sem a munka zavarja őt, hanem a passzivit{s. Szóval csak

folytassuk.

Kénytelen voltam bevallani, elfogyott a kazetta.

– Miféle újs{gíró maga – dörrent r{m, félig komolyan, félig tré-

f{san, majd megkérdezte, „ceruz{ja meg jegyzetfüzete t{n csak van?”

Volt. H{t akkor jegyezze – mondta és folytattuk este nyolc ór{ig. Ak-

kor is csak úgy hagyta abba, hogy mondtam: én m{r nagyon éhes

vagyok. Akkor jött r{, hogy ő is. Meg azt{n jobb is, ha együtt vacso-

r{zik a feleségével.

– Tudja, Ő is beteg. A betegsége miatt nagyon lefogyott és az

orvosok szerint elősegítené a gyógyul{s{t ha néh{ny kilót hízni tud-

na. Úgy, hogy nekem is enni kell vele, mert akkor ő is jobban eszik.

Pedig néha azt se tudom, hogy mit eszem – magyar{zta, miközben

szedelőzködtünk.

Kikísért az ajtóig, s ott még valami „nagyon fontosat” kezdett el

mondani, ami jó ideig eltartott, miközben a titk{rnő és N{dja az

orosz tolm{cs is ott {lltak. V{rt{k, mikor vet véget az elnök a „mun-

kaidőnek”. Az újabb kézfog{s ut{n még elkísért az előszoba ajtaj{ig.

– Mikor folytatjuk? – kérdeztem.

– Majd üzenek, de azt{n ne feledkezzen el a magnószalagokról

– csipkelődött.

De l{ssuk, ezen a tal{lkozón miről is folyt a beszélgetés.

Vita a szomszédokkal

– Nagy Imrének az 1956. október 23. és november 4. közötti időszak-

ban betöltött szerepét m{r több alkalommal is érintettük. Kérem, vegyük

most sorra a legfontosabb eseményeket. Kezdjük tal{n az Ön és Nagy Imre

együttműködésével a november elsejét megelőző héten.

– Azokban a napokban a korm{ny tagjai közül tényleges bele-

szól{sa az események menetébe Nagy Imrének, Losonczynak és ne-

kem volt. Ez lett a tulajdonképpeni kabinet, a Minisztertan{cs nem

működött, abban a hangadó egyébként sem Nagy Imre, hanem első-

sorban Tildy Zolt{n, azt{n Losonczy és bizonyos mértékig tal{n még

Erdei Ferenc lett. A fő kérdéssé akkor a szovjet csapatok kivon{sa

v{lt, miközben messze menő politikai engedményeket tettünk. Mai

szemmel a legfontosabb ezek közül a többp{rtrendszer elfogad{sa

volt. Ezt magam is megszavaztam. Abból indultam ki, hogy a tűz-

szünettel és ezekkel a messzemenő politikai engedményekkel sike-

rül, kikerülni szorongatott helyzetünkből. A szovjet elvt{rsak meg-

kérdezték a véleményemet a csapatkivon{sról és a többp{rtrendszer-

ről. Én azt mondtam, minden újonnan bevetett szovjet egységgel erő-

sebbek leszünk katonailag és gyengébbek politikailag.

– Eddig a pontig teh{t Önök együtt mentek Nagy Imrével és a kor-

m{ny többi tagj{val.

– Igen, így volt. Én szentül meg voltam győződve akkor és ma

is, hogy az a harc, amit Nagy Imre folytatott R{kosiék ellen, igazs{-

gos és pozitív volt. Úgy éreztem, hogy egy vonalban vagyunk, együtt

harcolunk, de azt{n később elv{ltak az útjaink..

– Mikor v{ltozott meg a helyzet?

– Akkor, amikor kiderült, hogy nem tudunk vagy tal{n nem is

akarunk ellen{llni a folyamatnak, amely m{r a sebtében összehozott

koalíciós korm{ny létét is veszélyeztette. Október utolsó napjaiban

nem úgy nézett ki, hogy sok{ig tartani tudja mag{t a korm{ny, hi-

szen m{r senki sem hallgatott r{nk.

– Szemtanúk szerint Ön is tiltakozott, amikor – október 30-31-e körül

– kiderült, hogy a szovjet vezetés ahelyett, hogy le{llította volna a csapatok

kivon{s{t, újabbakat vezényelt magyar területre, s ezt aligha lehetett m{s-

ként felfogni, mint egy újabb beavatkoz{s, előkészítéseként.

– Mint mondtam, én a tov{bbi véront{st el akartam kerülni. Er-

re azonban mind kevesebb remény kín{lkozott az október 30-{n

meghirdetett tűzszünet ellenére.

– Az is felmerült, hogy kezdetben az SZKP vezetése és a szovjet kor-

m{ny sem egységesen ítélte meg a helyzetet, s csak november elejére, Hrus-

csov hat{rozott fellépésére foglalt úgy {ll{st, hogy be kell avatkozni, mert

nemcsak a magyarorsz{gi rendszer került veszélybe, de felrémlett egy h{bo-

rús konfliktus lehetősége is.

– Nekem akkor erről nem voltak pontos inform{cióim. Abban

azonban bizonyos vagyok, hogy a szovjet vezetés t{jékozottabb volt

az eseményekről, mint mi a magyar korm{nyban. Az is valószínű,

hogy Mikojan, Szuszlov, a Budapesten j{rt szovjet vezetők tal{n

m{sként értékelték a helyzetet és a teendőket, mint azok, akik a hely-

színtől t{vol ítélhették meg a dolgokat.

– Mindenesetre ilyen előzmények ut{n döntöttek a m{sodik beavatko-

z{s mellett. A szovjet csapatok november 4-i t{mad{sa elől menekült Nagy

Imre, és szűkebb környezete a jugoszl{v nagykövetségre. A menedékjogot –

úgy tudjuk – a jugoszl{v korm{ny kín{lta fel nekik, miközben Tito elnök

Brioni szigetén t{mogat{s{r{t biztosította Hruscsovot, később szükséges

rossznak minősítette az újabb katonai akciót.,

– Nagy Imre lépése rendkívül bonyolult helyzetet teremtett.

Először is bejelentette a r{dión keresztül tett nyilatkozat{ban, hogy a

magyar csapatok harcban {llnak, s a korm{ny a helyén van.

Ez nem felelt meg a valós{gnak, s mondjuk meg őszintén, sok

embert, félrevezetett. A tov{bbi lépés: menekülésük a jugoszl{v kö-

vetségre, mag{t a jugoszl{v korm{nyt hozta kényes helyzetbe.

Az új korm{ny megalakul{s{t követő napokban felkeresett en-

gem a Parlamentben a jugoszl{v nagykövet. Átadott egy névsort és

közölte, hogy a névsorban szereplők menedékjogot kértek és kaptak.

Megkérdeztem, mi az ő javaslatuk. A követ viszont a magyar {ll{s-

pont ir{nt érdeklődött.

– S Ön mit v{laszolt?

– Miut{n kiderült, hogy a névsorban szereplőket ki akarj{k

vinni Jugoszl{vi{ba, én azt mondtam, hogy ebbe semmi szín alatt

sem egyezhetünk bele. Először, is Nagy és Losonczy utolsó fellépése

az ellen{ll{sra felszólító nyilatkozat volt, s b{r a korm{ny időközben

széthullott, ők nem mondt{k ki, hogy nem tekintik magukat hivatal-

ban lévőnek. Azt javasoltam, mondj{k meg nekik: adj{k ír{sba, hogy

nem tartj{k magukat többé miniszternek, és mondjanak valamit az új

korm{nyról is. Jelentsék ki, hogy soha, sehol sem lépnek fel ellene.

Amíg ezt ki nem jelentik, nem t{rgyalhatunk. Megismételtem, hogy

noha a helyzet sz{munkra kellemetlen, de még kellemetlenebb a ju-

goszl{v korm{nyra nézve. Ha ugyanis kivinnék őket Belgr{dba, úgy

nézne ki, mintha a jugoszl{v korm{ny szembehelyezkedne velünk,

ami nem igaz, de még így is felmerülhet, hogy tal{n egy m{sik kor-

m{ny részére tartalékolj{k őket. A jugoszl{v követ erre azt mondta,

hogy erről szó sincs, ők a munk{s-paraszt korm{nyt t{mogatj{k, de

kötelezi őket a nemzetközi jog, és mit szól a vil{g, ha azt nem tartj{k

be.

– T{jékoztatta Ön ezekről a dolgokról a korm{nyt vagy a p{rt vezeté-

sét, s ha igen, mikor?

– Én ezekről a dolgokról azon melegében t{jékoztattam a p{rt

vezető testületét.

– Arról nem esett szó, hogy t{rgyalni kellene Nagy Imrével és megkí-

sérelni együttműködni vele, illetve t{mogatóival?

– Dehogynem. Emlékezetem szerint többen is voltak, akik azt

aj{nlott{k: t{rgyaljunk Nagy Imrével, Sz{ntó Zolt{nnal, vegyük be

őket a korm{nyba. Végül azonban az az {ll{spont kerekedett felül,

hogy ink{bb legyünk csak p{r sz{zan, akik együtt dolgozunk, a p{rt

ne vegye körül mag{t az egyik oldalon Andics Erzsébetekkel, a m{-

sik oldalon pedig mondjuk Losonczyval. Mert ha a p{rton belül is-

mét két vonal alakul ki, akkor az újra csődhöz vezet.

– Mi volt az Ön véleménye?

– Az, hogy el kell magunkat hat{rolni tőlük. Tudtuk ugyan,

hogy nem úgy léptek fel, mint akik ink{bb az ellenforradalmat v{-

lasztj{k, s nem a népi demokr{ci{t, de mégis feladt{k pozícióikat, s

ezt meg kellett mondani az embereknek. Voltak elvt{rsak, akik a p{rt

jav{t akart{k, s a t{rgyal{st szorgalmazt{k.

– Teh{t Ön ellenezte, hogy visszakerüljenek a korm{nyba, egy{ltal{n a

politikai életbe?

– Először is, Nagy Imre nem v{laszolt a mi üzenetünkre. Én

úgy gondoltam, ha elkezdünk futni ut{nuk, folytatódik a régi nóta.

Azt nem mondtam, hogy közülük senki sem kerülhet be a vezetésbe.

– Kire gondolt?

– Péld{ul Sz{ntó Zolt{nra. De az is megfordult a fejemben,

hogy ha őt bevesszük, akkor majd kérni fogja, hogy Don{thot is hoz-

zuk be, ő meg majd Losonczy visszahív{s{t fogja követelni és így to-

v{bb. Én azt mondtam, hogy a cselekedeteiktől kell elhat{rolni ma-

gunkat. Azokban a napokban beszélgettem munk{sdeleg{ciók tagja-

ival is, akik szintén követelték, hogy vegyék be a korm{nyba Nagy

Imrééket. Nekik is azt v{laszoltam: ez elsősorban Nagy Imrén múlik.

Ha ő elhat{rolja mag{t tőlünk, hogy mondjuk mi neki azt, hogy t{-

mogassa a korm{nyt?

– A dolgok azonban végül is egészen m{sként alakultak.

– Mint említettem, a jugoszl{v elvt{rsak azt kérték tőlünk, hogy

Belgr{dba vihessék Nagy Imrééket, s mert mi ehhez nem j{rultunk

hozz{, akkor ők a szovjet korm{nyhoz fordultak. Én az egyik beszél-

getésen megmondtam Vidics elvt{rsnak, a jugoszl{vok képviselőjé-

nek, hogy ezt ne tegyék velünk. Ne t{massz{k al{, amit a nyugati saj-

tó híresztelt, hogy a magyar korm{ny b{bkorm{ny. Ha valaki, akkor

ők pontosan tudt{k, hogy nem, az. Emlékeztettem őket a november

2-{ról 3-{ra virradó éjszak{ra is, arra, hogy miért nem történt meg az,

amiről akkor volt szó.

– Mi volt az?

– H{t az, hogy ők beszélnek Nagy Imrével és felszólítj{k, tegyen

lépéseket, verje vissza a korm{nyellenes akciókat, védje meg a kom-

munist{kat.

– Megtörtént a felkérés?

– Azt én nem tudhatom.

– Van egy dolog, ami mind a mai napig nem tiszt{zódott. Ez pedig az,

hogy a magyar korm{ny ír{sos menlevelet adott Nagy Imrének és a vele

együtt lévőknek, azt{n mégis elfogt{k őket. Mi ebből az igazs{g?

– Többszöri vita ut{n a jugoszl{v elvt{rsak azt mondt{k, hogy

őket a kérdés tov{bb nem érdekli. A dolgot magyar ügynek tekintik,

de úgy akarnak kikerülni belőle, hogy az ő tekintélyüknek ne {rtson.

Ezért kérték, foglaljuk ír{sba, hogy a múlt hib{i miatt nem éri b{ntó-

d{s a követségen lévőket, e nélkül ugyanis nem írj{k al{ a menedék-

jog megszüntetéséről szóló levelet. A szövegbe Vidics elvt{rs azt a

formul{t akarta minden{ron bevenni, hogy szabadon elhagyhatj{k a

követséget és lak{sukra t{vozhatnak. Mi megmondtuk nekik, hogy

most semmi szín alatt sem maradhatnak itthon, de vagy h{romór{s

vita ut{n mégis beleírtuk ezt a szövegbe.

– Tudott-e a magyar vezetés arról, hogy Nagy Imréék mégsem mehet-

tek, a lak{sukra, hanem Rom{ni{ba sz{llított{k őket?

– A jugoszl{v elvt{rsak is nagyon jól tudt{k, hogy ebben a kér-

désben, több vari{ns volt, így az is, hogy menjenek Rom{ni{ba. Erről

az érintett korm{nyok között, beleértve a Szovjetuniót és Jugoszl{vi-

{t, jegyzékv{lt{s, történt. Ha én azt le tudn{m írni, vagy pl{ne filmre

venni, hogyan folytak, akkor a t{rgyal{sok, akkor tiszt{bban lehetne

l{tni, mi történt azokban a hetekben.

– Nagy Imréék teh{t végül is a saj{t lak{suk helyett Rom{ni{ban,

Snagovban kötöttek ki, s ott tartózkodtak egészen 1957 {prilis{ig. Mi történt

közben?

– Az egyik központi bizotts{gi ülésen azt hiszem, többek között

K{llai Gyula is, újból azt javasolta, hogy t{rgyaljunk Nagy Imrével.

Arra hivatkozott, hogy ilyen értelmű közvetítő aj{nlatot juttatott el

hozz{ kor{bban Don{th Ferenc és még valaki m{s. Végül is őt bíztuk

meg, hogy utazzon el Rom{ni{ba és beszéljen az érintettekkel. Ez

meg is történt.

– Mikor került erre sor s milyen eredménnyel z{rultak a beszélgeté-

sek?

– Ez valamikor 1957 elején történt. Ami pedig az eredményt ille-

ti, h{t az meglehetősen sov{ny volt. Úgy emlékszem, hogy Sz{ntó,

Vas és Luk{cs elhat{rolt{k magukat az eseményektől és Nagy Imré-

től is. A többiek azonban kitartottak kor{bbi {ll{spontjuk mellett..

(Az MSZMP Központi Bizotts{ga 1956. november 11-én, egy külön

ebből a célból összehívott p{rtaktíva értekezleten november 13-{n, majd a

KB újabb ülésén december 2-{n és 3-{n, tov{bb{ 1957 janu{rj{ban és febru-

{rj{ban, s végül 1957 {prilis{ban t{rgyalta az október 23. és november 4.

közötti időszakot. Az említett tan{cskoz{sokon minden alkalommal szerepelt

az események megítélése, tov{bb{ az a kérdés, hogyan viszonyuljon a ma-

gyar p{rtvezetés az orsz{gból erőszakkal elt{volított Nagy Imréhez és t{rsa-

ihoz.

Ami az előbbieket illeti, a Központi Bizotts{g egységes volt abban,

hogy R{kosi, Farkas, Gerő nem vehetnek részt többé a magyar p{rt- és {lla-

mi életben: Hasonló elbír{l{s al{ estek mindazok, akik október utolsó napjai-

ban Moszkv{ba t{voztak. Közéjük tartozott Kov{cs Istv{n és Hegedűs And-

r{s is.

Ami pedig Nagy Imre személyét, korm{nyzati tevékenységét illeti, a

megítélés kezdetben nem volt egységes. Ez kiderül K{d{r J{nos azon meg{l-

lapít{s{ból is, hogy többen a vele való t{rgyal{st, mi több a megegyezést

sürgették. Elhangzott olyan felszólal{s is, hogy Nagy Imrének követői van-

nak az orsz{gban, s azokat is integr{lni kell a kibontakoz{s érdekében. Ilyen

előzmények ut{n utazott p{rtmegbízat{ssal Bukarestbe, illetve Snagovba

K{llai Gyula, a Politikai Bizotts{g tagja. T{rgyal{sairól a helyszínen t{jé-

koztatta Borisz Ponomarjovot, az SZKP KB titk{r{t aki külön ezért utazott

Bukarestbe.

A t{rgyal{sok eredménye volt, hogy a csoport egyes tagjait elkülönítet-

ték Nagy Imrétől, miut{n ők nem v{llaltak vele mindenben közösséget. Si-

kertelen volt viszont a t{rgyal{s mag{val Nagy Imrével, aki nem v{ltoztatta

meg kor{bbi véleményét és nem mutatott semmilyen együttműködési kész-

séget. Ebben bizony{ra nemcsak kor{bbi, R{kosival szemben is képviselt {l-

l{spontja, hanem – miként a snagovi emlékirathoz fűzött megjegyzése is jelzi

– szubjektív érzések, s a harag is akad{lyozta őt.

Alighanem e beszélgetés ut{n vett olyan fordulatot az ügy, amely vé-

gül is Nagy Imre és sorst{rsainak kivégzéséhez vezetett.)

– T{jékoztatt{k-e erről a beszélgetésről a szomszédos orsz{gok vezetőit,

s ha igen, mi volt az ő {ll{sfoglal{suk?

– Bizonyos, hogy az SZKP vezetői közvetlen t{jékoztat{st kap-

tak. Arra azonban nem emlékszem, hogy mi volt az ő reakciójuk, ho-

gyan értékelt ék az eseményeket akkor. Magyarorsz{g eléggé el volt

szigetelve azokban a hetekben a nemzetközi politik{ban, de az, ami

az orsz{gban zajlott, nem volt független a külső fejleményektől. A ba-

r{ti orsz{gok pedig érthető okokból figyelemmel kísérték mindazt,

ami n{lunk történt, nyilatkozataikban elítélték Nagy Imre magatart{-

s{t.

– Akkor m{sként teszem fel a kérdést. Volt-e befoly{suk arra, hogy mi

történik Nagy Imrével és t{rsaival? Ezt azért kérdezem, mert olyan hírek is

elterjedtek, hogy a pert végül is külső nyom{sra rendelte el a magyar p{rtve-

zetés.

– Gondolom, a történészek majd fényt derítenek az események

minden részletére, s akkor a dolgok a maguk teljes egészében meg-

mutatkoznak, így az is, hogy kinek milyen szerepe volt a történtek-

ben itthon és külföldön. Én most csak azt tudom mondani, hogy

közvetlen befoly{sa egyetlen szomszédos orsz{gnak vagy testvér-

p{rtnak sem volt ez ügyben.

– Egyesek azt is tudni vélik, hogy egy nemzetközi tan{cskoz{son több

testvérp{rt vezetője szigorú elj{r{st követelt azokkal szemben, akik az 1956-

os eseményekért felelősséget viseltek.

– Ez nem ilyen egyszerű.

P{ncéloson Budapestre

– Az egész orsz{g lakoss{g{t foglalkoztatja az a kérdés, mi történt

azokban a novemberi napokban, attól kezdve, hogy Ön és Münnich Ferenc

kilépett Nagy Imre korm{ny{ból, egészen addig, hogy megalakult a Mun-

k{s-Paraszt Forradalmi Korm{ny. Azóta több, mint h{rom évtized telt el. A

főszereplők közül egyedül Ön van életben. Úgy gondolom, most m{r fel le-

hetne lebbenteni a f{tylat az akkori történések ma még ismeretlen részletei-

ről. Erre m{r csak azért is szűkség van, hogy eloszlassuk a mendemond{kat

és a legend{kat, amelyek az akkori eseményeket {tszövik.

– Legend{k mindig voltak és mindig is lesznek. Persze a múló

idő m{s megvil{gít{sba helyezi a történéseket. Azt is mondj{k, az idő

mindent megszépít. Van ebben valami, de úgy gondolom, hogy eh-

hez mi magunk is hozz{j{rulunk. Szeretnénk, ha a szerepünk a való-

s{gosn{l is jobb színben tűnne fel. Ilyen az emberi természet. Azt

gondolom, hogy ez alól nagyon kevés kivétel van.

– Való igaz. Ezt magunk is tapasztaljuk. Mert tal{n nem {rulok el tit-

kot, s Ön nem sértődik meg, ha elmondom, hogy e beszélgetéssel p{rhuza-

mosan m{sokat, az akkori eseményekben ugyan t{volabbról részt vevő, de

még élő személyiségeket is megkerestünk. És nem mindenki v{llalta akkori

önmag{t.

– Ez az ő dolguk. A lelkiismeretével mindenkinek mag{nak kell

elsz{molnia.

– De most térjünk r{ az 1956. novemberi eseményekre. Először tal{n

azt, mondja, miért és hogyan t{vozott Budapestről. Az egyik v{ltozat sze-

rint ugyanis Önt és Münnich Ferencet elrabolt{k.

– Azokban a napokban sok furcsa dolog történt, de azért ez elég

nevetséges, {llít{s. Alighanem azok tal{lt{k ki és terjesztették, akik

úgy akart{k a dolgokat be{llítani, hogy ami november 4-én és azt

követően történt, az szovjet parancsra következett be, s hogy mi, akik

meg akartuk akad{lyozni a katasztróf{t, nem voltunk a magunk urai.

Mit mondjak, elég gyal{zatos feltételezés.

Ami a tényeket illeti: a szovjet vezetés képviselőivel nemcsak

Nagy Imre {llt kapcsolatban, nemcsak vele konzult{ltak. Azokban a

nehéz napokban a magyar vezetés m{s tagjaival együtt engem is

megkérdeztek, véleményünket meghallgatt{k. Sokszor elmondtam

m{r, s most is megismétlem: én megszavaztam Nagy Imre visszavé-

telét a p{rtba, bev{laszt{s{t a Politikai Bizotts{gba és a korm{nyba.

– Igen, erről m{r beszéltünk.

– Akkor most az együttműködésről essék szó a korm{nyban és

a p{rtvezetésben. Azt azért el kell mondanom, hogy az MDP feloszla-

t{sa nem ment olyan egyszerűen. Ezt elsősorban a Nagy Imre kör-

nyezetében levő személyek sürgették. Emlékezetem szerint benne

volt Losonczy Géza és Luk{cs György is. Utóbbi ki-be szaladg{lt,

amíg mi t{rgyaltunk és sürgetett bennünket, hozzunk döntést. Mert,

ha mi nem alakítjuk meg a p{rtot, akkor megalakítj{k az írók és új-

s{gírók, meg az egyetemi ifjús{g. Azt mondta, azok is üléseznek és

v{rj{k a telefonértesítést. Szóval így mentek a dolgok. A lényeg

azonban az, hogy én is elfogadtam az új p{rt, az MSZMP megalakít{-

s{t. Sőt a p{rt új nevét is én adtam, s tagja lettem a héttagú vezető-

ségnek.

A korm{nyban pedig azt mondhatn{m, hogy az utolsó pillana-

tig t{mogattam Nagy Imrét és intézkedéseit, b{r voltak fenntart{sa-

im.

– Mondana erre péld{t?

– Példa több is van. De most csak arra utalnék, hogy amikor a

katonai bizotts{g elkészítette a tervet a Corvin közi fegyveres góc fel-

sz{mol{s{ra és kitűzte a t{mad{s időpontj{t, akkor Nagy Imre, egy

félór{val kor{bban Apró Antalnak, a p{rt {ltal kiküldött katonai bi-

zotts{g elnökének azt mondta, ha ezt megteszik, azaz ha megindul a

t{mad{s, akkor ő lemond.

– Erre Apró Antal is emlékezik. De vannak olyan vélemények, hogy

ebben a kérdésben Ön is osztotta Nagy Imre {ll{spontj{t, azt, hogy politikai

megold{st kell keresni.

– Éppen ezt akartam mondani. Ha úgy volt, ahogy mondja,

nyilv{n azért fogadtam el ebben a kérdésben Nagy Imre {ll{spontj{t,

mert úgy véltem én is, hogy elég volt a véront{sból. Amikor azt{n a

budapesti p{rtbizotts{g épületének felmentése körül is vita t{madt, s

a bennszorultak nem kaptak meg a segítséget, aminek a tragikus kö-

vetkezményei ismertek, akkor úgy véltem, hogy ezeket a dolgokat én

m{r nem v{llaihatom tov{bb, s ór{kon belül mindny{junkat elsö-

pörnek. Ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül.

– Ekkor született meg a döntés a korm{nyból való kiv{l{sra?

– Igen. Ekkor mi Münnich elvt{rssal úgy hat{roztunk, hogy ki-

lépünk a korm{nyból, s olyan megold{st keresünk, amely véget vet a

szemünk l{tt{ra kibontakozó tragikus folyamatnak és közelgő ka-

tasztróf{nak. Annak {rnyék{t m{r előrevetítették a lincselések, a haj-

tóvad{szat előbb az {vósok, azt{n a kommunist{k ut{n. Kérdés, kik

következtek volna még.

– Hogyan t{voztak, szóltak-e valakinek róla?

– Úgy emlékszem, Münnich elvt{rs vagy az ő közvetlen munka-

t{rsai biztosítottak gépkocsit, azzal mentünk a szovjet nagykövetsé-

gig. Ott kaptunk egy m{sik gépkocsit és kísérőt, így jutottunk Tököl-

re, a szovjet katonai repülőtérre. Ott egészen alacsony rangú embe-

rekkel tal{ltuk magunkat szembe. Gyanakodva fogadtak, s valami-

lyen félreértés miatt szóba se akartak {llni velünk. Szólni akkor sen-

kinek sem szóltunk, én legal{bbis nem.

Így esett, hogy még a feleségem se tudta, hov{ lettem, s m{snap

a Parlamentben keresett engem. Azt hiszem, ekkor figyeltek fel a

többiek, s maga Nagy Imre is arra, hogy mi eltűntünk. A feleségemet

azt{n, úgy emlékszem, Köbli elvt{rs vette magukhoz. (Köbli Gyula

ma az MSZMP KB oszt{lyvezető-helyettese. Megerősítette, hogy K{-

d{r J{nosné azokban a napokban Róna Ottóék Bródy S{ndor utcai

lak{s{n tartózkodott, de férje eltűnése ut{n nem érezte mag{t bizton-

s{gban, ezért a Köbli csal{dhoz költözött.)

– S hov{ vezetett az út Tökölről? Mint Ön is tudja, különféle történe-

tek keringenek. Az egyik szerint – ezt az Élet és Irodalom című lapban

megjelent cikk is említi – Önök Ungv{ron j{rtak és ott alakított{k meg az új

korm{nyt. (A szóban forgó cikk az Élet és Irodalom 1989. febru{r 3-i sz{-

m{ban jelent meg.)

– A cikket magam is ismerem, s tudom, hogy m{shol is felve-

tődtek ilyesféle feltételezések. Ungv{ron valóban j{rtunk, de ott mi

korm{nyt nem alakítottunk. Azt, hogy egy független magyar kor-

m{ny ne magyar földön alakuljon meg, azt sem én, sem Münnich Fe-

renc nem v{llalta volna. Egyébként az útról még arra emlékszem,

hogy egy kis gépen utaztunk, f{ztunk mint a kutya. S Ungv{ron ta-

l{n annyit időztünk, hogy egy zsíros kenyeret megettünk. Innen

Moszkv{ba vitt az utunk.

– Mi történt teh{t?

– Az történt, hogy mi november 2-{n és 3-{n t{rgyaltunk több

szocialista orsz{g és testvérp{rt vezetőivel a magyarorsz{gi helyzet

alakul{s{ról. Teljes volt az egyetértés, hogy a dolgoknak nem enged-

hetünk szabad foly{st.

– Kik voltak azok, akikkel Önök t{rgyaltak?

– Nem hiszem, hogy a nevek felsorol{sa előbbre vinné a dolgok

megértését, de azért azt elmondhatom, hogy beszéltem szovjet, kínai

és m{s p{rtok embereivel. Eközben szovjet részről megt{rgyalt{k a

magyarorsz{gi eseményeket Tito elvt{rssal. Nekik is az volt a véle-

ményük, hogy ha nem történik valami, az események elsöprik a Ma-

gyar Népközt{rsas{got. Ők is szükségesnek tartott{k egy olyan kor-

m{ny létrehoz{s{t, amely képes fellépni a demokratikus rendszer

védelmében. Azt is mondt{k, hogy megbíz{st adnak budapesti

nagykövetüknek<

– Szoldaticsnak?

– <Azt hiszem, így hívt{k. Szóval Belgr{dból megbíz{st adnak

neki, hogy t{rgyaljon Nagy Imrével és Losonczyval, kérje fel őket,

hogy tegyenek ellenlépéseket, nyiss{k meg az utat egy forradalmi

korm{ny létrejöttéhez. Nem tudom, hogy ez megtörtént-e, s ha igen,

miért nem vezetett eredményre. Tény azonban, hogy ezt ők vetették

fel, azt hiszem, november 2-{n vagy 3-{n.

Mindenesetre, ami minket illet, november 3-{n m{r készen volt

az elhat{roz{s, és hogy semmi időt ne vesztegessünk, hiszen minden

perc késedelem újabb vér{ldozatokat hozott, november 4-én hajnal-

ban megkezdődött a szovjet hadsereg t{mad{sa.

– Ekkor, vagyis november 4-én hangzott el az a r{dióüzenet, amelyben

Münnich Ferenc bejelentette, hogy megalakult a Munk{s-Paraszt Forra-

dalmi Korm{ny. Önök akkor hol tartózkodtak?

– Münnich Ferenc és sokan m{sok, katon{k, tisztek és p{rt-

munk{sok a szovjet csapatokkal együtt nyomultak be Budapestre. Én

néh{nyad magammal Szolnokon maradtam és ott kezdtük el a szer-

vezést, hiszen az új korm{ny egyes tagjaival addig nem is tudtunk

beszélni. Azt akkor m{r tudtuk, hogy Maros{n György, Apró Antal,

Nógr{di S{ndor, Kiss K{roly és m{sok november m{sodik{n este a

mi üzenetünk vétele ut{n szintén elhagyt{k Budapestet, szovjet se-

gítséggel.

A helyzet azonban annyira zűrzavaros volt, hogy hozz{nk való

érkezésüket nem lehetett megv{rni. Így esett meg, hogy egyesek ép-

pen a m{r említett r{dióüzenetből tudt{k meg, hogy ők is tagjai az új

korm{nynak.

– A korm{nyalakít{s körülményei miatt Önökkel szemben akkor és az-

óta is több elítélő {ll{sfoglal{s született.

– Mi azt tettük, amit a lelkiismeretünk dikt{lt. Valakinek v{llal-

nia kellett a felelősséget. Én akkor is úgy véltem, és ma is úgy gondo-

lom, hogy a magyar nép érdekében cselekedtünk.

– Többször is említés esett arról, hogy az akkori szovjet p{rtvezetés

nem Önt, hanem Münnich Ferencet szerette volna a korm{ny élén l{tni, s

hogy végül is Tito volt az, aki Ön mellett foglalt {ll{st.

– Emlékezetem szerint ez a dolog szóba került akkor, sőt egy

későbbi tal{lkozón is Nyikita Hruscsovval és Kliment Vorosilovval.

Ez azonban se engem, se Münnich elvt{rsat nem nagyon érdekelt. Mi

nem frakcióra vad{sztunk, nem hivatalt akartunk. Azt tettük, amit a

helyünkben igen sok becsületes magyar ember tett volna, ha v{laszút

elé {llított{k volna az események.

– Ön miért nem vonult be november 4-én a szovjet csapatokkal Buda-

pestre?

– A katonai vonatkoz{sú feladatok Münnich elvt{rsra h{rultak,

nekem, a korm{ny és a p{rt lapj{nak szervezésével kellett foglalkoz-

nom.

– Úgy tudom, ez utóbbi később gondot is okozott Önöknek.

– Ha arra céloz, hogy volt néh{ny nap, amikor két p{rtlap jelent

meg, azt kell mondanom, hogy igen. Az egyik Szabad Nép fejléccel

Szolnokon készült, Berei Andor és Andics Erzsébet ir{nyít{s{val, a

m{sik pedig Budapesten jelent meg, ennek Fehér Lajos lett a főszer-

kesztője, ez a mai Népszabads{g. A probléma abból adódott, hogy a

szolnoki lapot a Népszabads{g, megjelenése ut{n is kiadt{k még tal{n

kétszer vagy h{romszor. És h{t, mit mondjak, abban nem éppen az a

vonal tükröződött, amit az MSZMP új, vezetősége és a korm{ny fel-

v{llalt. Ez is hozz{tartozik azoknak a napoknak a történetéhez. Mit

szépítsük a dolgot, zűrzavaros idők voltak, csak lépésről, lépésre le-

hetett rendet teremteni.

– Kik lettek a korm{ny tagjai?

– Az új korm{nynak alig néh{ny tagja volt. A névsor biztos

megvan valahol. Akikre én emlékszem, az Maros{n György, akivel

november 5-én, külön is beszéltünk a jövőről. Azért, mert úgy gon-

doltuk, hogy noha az MDP lej{ratta a munk{segységet a két p{rt

egyesülése ut{n a kommunist{knak és a szoci{ldemokrat{knak min-

den sérelmet félretéve össze kell fogni a jövő érdekében. Szóval Ma-

ros{n, s mellette még Apró Antalra, Rónai S{ndorra, s tal{n Kossa

Istv{nra emlékszem.

– A névsorban szerepelt Horv{th Imre külügy- és Dögei Imre földmű-

velésügyi miniszter is.

– Igen, ők is ott voltak. Az embereket úgy v{logattuk össze,

hogy kiknek, a közreműködésében bízhatunk. Azt{n november ha-

todik{n este egy szovjet harckocsikból és p{ncélkocsikból {lló kon-

vojjal mi is Budapestre indultunk. Megérkezni azonban csak m{snap

reggel tudtunk, mert nem a főútvonalon, hanem kerülő utakon köz-

lekedtünk. Így hetedikén hajnalban érkeztünk meg a Parlamenthez.

– Elég hosszú ideig tartotta mag{t a hír, hogy a Munk{s-Paraszt For-

radalmi Korm{nynak nem volt legitimit{sa, hiszen Nagy Imre és korm{nya,

még jogilag hatalmon volt, viszont a jugoszl{v nagykövetségen tartózkod-

tak.

– Ami a korm{ny törvényességét illeti, a megbíz{st mi ugyanat-

tól a testülettől kaptuk, amelyik Nagy Imrét és korm{ny{nak tagjait

is felmentette, vagyis az Elnöki Tan{cstól. Az igaz, hogy az Elnöki

Tan{cs teljes létsz{mmal nem volt jelen, de a két legfontosabb tagja,

az elnök és a titk{r, tov{bb{ a parlament elnöke jelen volt. Mi előttük

tettük le az esküt. Akkor rendkívüli {llapotok voltak, s ez az elj{r{s

azt hiszem, megfelelt minden formas{gnak. Igaz, elismerésünkkel

sok orsz{g évekig v{rt, de akkor ezzel nem sokat foglalkoztunk.

– Melyek voltak az új korm{ny legfontosabb lépései?

– Pontosan kidolgozott programmal nem rendelkeztünk, de

azért elég hamar meg tudtuk hat{rozni, melyek a legsürgősebb teen-

dők. Mi a biztons{g megteremtését, a gazdas{gi élet helyre{llít{s{t,

vagyis a munka felvételét tartottuk a legfontosabbnak. Ez nem ment

könnyen, de hogy mindössze néh{ny hónap alatt sikerült újra beindí-

tani az életet, abban szerepe volt a korm{ny első intézkedéseinek,

péld{ul annak is, hogy felemeltük a fizetéseket, eltöröltük a gyer-

mektelenségi adót, felaj{nlottuk, hogy a p{rt kezelésében levő épüle-

tek egy részét, tov{bb{ minisztériumi épületeket is {tadunk lak{s cél-

j{ra.

– Voltak politikai jellegű elhat{roz{sok is, amelyek azut{n később nem

valósultak meg.

– Igen, azt is elhat{roztuk, hogy nem csin{lunk elvi kérdést a

többp{rtrendszerből. Azt mondtuk, hogy az orsz{g újj{építéséből és

az ügyek intézéséből mindenki részt v{llalhat. B{r meg kell monda-

nom, hogy a kor{bban létező p{rtok egyike-m{sika helyesebben

egyik-m{sik vezetője előttem 1956-ban leszerepelt. Megrohant{k az

MDP székh{zait, széthurcolt{k a berendezést, gépkocsikat vittek el a

gar{zsból, pénzt vettek fel a banksz{ml{ról. Szóval ezek nem voltak

gusztusos dolgok, ezért nekem voltak agg{lyaim, de legyőztem őket.

– Szerepelt a programban az is, hogy m{rcius 15-e nemzeti ünnep

lesz, s hogy a szovjet csapatok kivon{s{ról t{rgyal{sok kezdődnek a két kor-

m{ny között. Ezek miért sikkadtak el később?

– Tudom, hogy ezek is szerepeltek a tervünkben. Ami a m{rcius

15-ét illeti, nem is tudom mi volt az oka annak, hogy ezt az elgondo-

l{st nem valósítottuk meg. Valószínű, hogy a nacionalizmus felerő-

södésétől való félelem is szerepet j{tszott benne.

– És a szovjet csapatok kivon{sa?

– Az m{s lapra tartozik. Mi komolyan gondoltuk, hogy a rend

helyre{llít{sa és a konszolid{ció ut{n felül kell vizsg{lni a Varsói

Szerződés alapj{n haz{nkban {llom{sozó szovjet csapatok ügyét, s

meg kell {llapodni, rendezett kivon{sukról. B{r ellenvélemények ez

ügyben is voltak. A szovjet elvt{rsak nem z{rkóztak el az elől, sőt ha

jól emlékszem egy alkalommal az ötvenes évek végén maga Hrus-

csov elvt{rs is felvetette, hogy miut{n megtörtént a magyar néphad-

sereg {tszervezése, s a dolgok politikai és gazdas{gi vonatkoz{sban

is kezdtek jól alakulni, napirendre lehetne tűzni a csapatkivon{st is.

Mi akkor úgy véltük, hogy belső helyzetünk miatt nincs szükség a

szovjet csapatok jelenlétére. A nemzetközi körülmények azonban ak-

kor még nem l{tszottak érettnek egy ilyen lépésre.

– Az akkori elgondol{s, ha h{rom évtizedes késéssel is, de megvalósu-

lóban van. A szovjet korm{ny m{r megtette az első lépéseket csapatainak,

csökkentésére, s ez a folyamat elvezethet a teljes kivon{sig. Mi erről az Ön

véleménye?

– Ma is azt mondom, amit akkor. Belső viszonyaink nem igény-

lik a szovjet katonai egységek jelenlétét Magyarorsz{gon. Örülök ne-

ki, hogy ma m{r a nemzetközi feltételek is lehetővé tesznek egy ilyen

lépést.

– Szeretnék felidézni még egy dolgot az új korm{ny megalakul{s{val

kapcsolatban. Ez pedig az, hogy noha az első napokban a közvélemény nem

fogadta nagy ov{cióval az Önök: lépését, mégis voltak, akik rövid idő múlva

jobbról és balról is jelentkeztek és szívesen v{llaltak volna miniszteri t{rc{t.

– H{t, ami azt illeti, nem nagyon tolongtak az emberek a maga-

sabb tisztségekért. Az ilyesmihez akkor némi b{tors{g is kellett. An-

n{l ink{bb meglepett, hogy Balogh p{ter levélben fordult hozz{m és

azt aj{nlotta, belép a korm{nyba, ha ő képviselheti a politikai jobb-

sz{rnyat.

– S Ön mit v{laszolt?

– Megtan{cskoztam a dolgot kollég{immal, azt{n úgy döntöt-

tünk, hogy ezt a „segítséget” nem fogadjuk el.

– Volt-e m{sfajta jelentkezés is?

– Igen volt. Mégpedig olyan valaki, aki Nagy Imre környezeté-

hez tartozott és vele együtt t{vozott Rom{ni{ba. Ez az ember jelent-

kezett, hogy b{rmilyen feladatot elv{llalna a korm{nyban.

– Ki volt az illető?

– Vas Zolt{n.

– Nagy Imre szerepe akkor is sok gondot okozott, s mind a mai napig

felt{ratlanok bizonyos összefüggések.

– Nagy Imre tragédi{ja az én személyes tragédi{m is. Ön m{r a

beszélgetés elején feltette nekem a kérdést, de akkor abban {llapod-

tunk meg, hogy, kövessük az események időrendjét. Most itt az ideje,

hogy beszéljünk Nagy Imréről, s arról, ami történt.

Hruscsov és Tito tan{cskozott

Vukašin Mićunović visszaemlékezése

1956 októberének és novemberének eseményeit egy külföldi

diplomata szemszögéből vil{git ja meg a Moszkvai évek címen néme-

tül és angolul megjelent memo{rkötet. Szerzője Vukašin Mićunović

1956 és 1958 között Jugoszl{via moszkvai nagykövetének posztj{t

töltötte be, s ebben a minőségben maga is részt vett a magyar politi-

kai élet alakul{s{t döntő mértékben befoly{soló t{rgyal{sokon.

Részletek a memo{rból.

BELGR[D, 1956. OKTÓBER 28.

< A magyarorsz{gi helyzet egyre súlyosbodik. Kényszerű módon (v{lo-

gat{sra, m{r nem volt lehetőség) a Magyar Dolgozók P{rt ja Központi Veze-

tőségének Politikai Bizotts{ga újj{alakult K{d{r J{nos vezetésével, míg Nagy

Imre – tegnap még kiz{rva a p{rtból – miniszterelnök lett. K{d{r több évet

töltött börtönben Szt{lin {ldozataként – azaz a R{kosi-terror sor{n –, s most

rajta {ll, hogy lecsillapítsa a forrongó tömegeket. Gerő egyszerűen eltűnt a

színről.

<Belgr{dban értesültem arról, hogy Nagy Imre a szovjet, csapatok azon-

nali visszavon{s{t követelte magyar földről. Lényegileg azonban úgy l{tszik,

ez csak Budapest környékére vonatkozik. Azt is hallottam, hogy Nagy Imre

hevesen tiltakozott a szovjet nagykövetnél újabb és újabb nagysz{mú szovjet

csapatok érkezése ellen. Az oroszok hallgatnak. Nagy Imre tiltakoz{sait meg

sem említik; közben egyre több katon{t küldenek: Magyarorsz{gra és foko-

zatosan bekerítik Budapestet.

BRIONI, 1956., NOVEMBER 3.

(Tito vill{ja a dalm{t tengerpart egyik szigetén.)

Tito titk{rs{ga arról értesített tegnap, hogy Hruscsov és Malenkov dél-

ut{n Brioniba érkezik és mindennél sürgősebb t{rgyal{sokat akar. Inkogni-

tóban utaznak, egy kis kétmotoros Iljusin-14 gépen. Ők kezdeményezték ezt

a l{togat{st, hivatkozva a tal{lkoz{s sürgető fontoss{g{ra. Egyúttal ők ra-

gaszkodtak ahhoz, hogy útjuk teljesen titokban maradjon. Tito késő délut{n

vagy este v{rja őket. A titok megőrzése érdekében jobb, ha sötétben érkeznek

a pulai repülőtérre és onnét Brioniba<

< Hruscsov azzal a kijelentéssel kezdte, hogy tan{cskozni kív{n velük a

magyarorsz{gi helyzettől, és t{jékoztatni akar arról, hogy milyen lépesekre

készülnek. Tegnap, azaz november elsején mondotta, megbeszéléseket foly-

tattak a lengyelekkel Breszt-Litovszkban; orosz részről Hruscsov, Molotov és

Malenkov, a lengyelek közül Gomulka, Cyrankiewicz és Ochab vett részt.

Molotov visszatért Moszkv{ba, ők ketten pedig Bukarestbe repültek és ott

tal{lkoztak Gheorghiu-Dej-zsel és m{s rom{nokkal. A csehszlov{k vezetők –

köztük Novotny – szintén odajöttek és részt vettek a megbeszéléseken. Majd

Hruscsov és Malenkov tov{bbment Szófi{ba, a bolg{rokkal t{rgyalni. Mind-

ezen l{togat{sok teljesen titokban történtek. A tan{cskoz{sokba bevont{k a

kínaiakat is, ann{l is ink{bb, mert a kínai kommunista p{rt küldöttsége épp

Moszkv{ban volt, Liu Sao-csi vezetésével. Mind a kínaiak, mind a többiek

mindenben egyetértettek az oroszokkal. A lengyeleknek ugyan megvan a sa-

j{t véleményük, de ők is elismerik, hogy Magyarorsz{gon a helyzet kezd el-

lenforradalomba torkollani. A lengyelek is tiszt{ban vannak azzal, mire ha-

t{rozta el mag{t a Szovjetunió – m{s megold{s nincs. Hruscsov és Malenkov

azért akar t{jékoztatni bennünket a Szovjetunió elhat{roz{s{ról, s egyben

véleményünket szeretnék kikérni.

Hruscsov újfent kijelentette, hogy a magyar események ellenforradalom-

ra vezetnek. Felhevülten kezdte magyar{zni – mellőzvén az előzményeket –,

hogy Magyarorsz{gon gyilkolnak, mész{rolnak, akasztj{k a kommunist{kat.

Felhozta Nagy Imre segélykérő szózat{t az Egyesült Nemzetekhez, a négy

nagyhatalomhoz, kilépését a Varsói Szerződésből. Mindez nem m{s, mint a

kapitalizmus vissza{llít{sa Magyarorsz{gon. Arra a kérdésre, hogy Nagy

Imre vajon puszta eszköz-e csup{n, avagy tudatos ügynöke-e az imperializ-

musnak: egyelőre nehéz v{laszolni – de a fontos kérdés nem ez, hanem az

egym{st követő események, amelyek mind a kapitalizmus vissza{llít{s{hoz

vezetnek. – Mit tehetünk? – kérdezte Hruscsov, a Szovjetunióra célozva. –

Ha engedünk, a Nyugat azt fogja mondani, hogy idiót{k, gy{v{k vagyunk,

ami egy és ugyanaz. Ezt egy{ltal{n nem engedhetjük meg magunknak, sem

mi mint nemzetközi kommunist{k, sem a Szovjetunió mint nagyhatalom. A

kapitalist{k a Szovjetunió kapuja előtt {lln{nak.

Ezt követőleg Hruscsov közölte, hogy elegendő sz{mú csapatot közpon-

tosítottak, és elhat{rozt{k: véget vetnek ennek a helyzetnek Magyarorsz{-

gon. Egy-két nap alatt: elintézik az egészet. Azt is említette, hogy a nap fo-

lyam{n Bulganyin telefon{lt, s egy jó hírt közölt. Münnich Ferencnek és K{-

d{r J{nosnak sikerült elmenekülnie Budapestről és útban vannak Moszkv{-

ba repülőn. Ez roppant fontos dolog, mondta Hruscsov. Azt kérdezte tőlünk,

nem tudjuk-e mi történt Apró Antallal, igen fontos lenne, hogy ő is kim{sz-

szon a cs{v{ból. Az oroszok nagyon szeretnék őt is felhaszn{lni, de fogal-

muk sincs, mi van vele.

Azt{n megint a szovjet hadsereg magyarorsz{gi beavatkoz{s{ról beszél-

tek. M{r csak azért sem engedhetik meg a kapitalizmus helyre{llít{s{t, mert

ennek súlyos belpolitikai következményei lennének mag{ban a Szovjetunió-

ban. Ott is vannak, tal{n nem is kevesen, akik azzal fogadn{k az egész

ügyet: l{m, amíg Szt{lin volt uralmon, mindenki engedelmeskedett és soha

nem volt semmi zűrzavar: Most bezzeg, amióta ezek< (itt Hruscsov egy

igen durva kifejezést haszn{lt a jelenlegi szovjet vezetők jellemzésére) kerül-

tek hatalomra, itt a kudarc, Magyarorsz{g kiv{l{sa. És mindez pont akkor,

amikor a szovjet vezetők elítélik Szt{lint. Hruscsov szerint elsőnek a szovjet

hadsereg hangoztatna ilyeneket: ez az egyik fő ok, amiért be kell

avatkozniok Magyarorsz{gon.

Hruscsov azut{n előadta, milyen katonai előkészületeket tettek: említette

Zsukov marsall nevét, s azt mondta, a magyarorsz{gi hadmozdulatok Mali-

nyin t{bornok: kezében vannak. Rom{n csapatok is részt vehetnének a mű-

veletekben, b{r az oroszok ennek nem l{tj{k szükségét, Kijelentette tov{bb{,

hogy két napon belül véget fognak vetni az egésznek, minden ellen{ll{st le

fognak törni Magyarorsz{gon. Azt nem mondta, mikor fog mindez megkez-

dődni, de vil{gos volt, hogy halaszt{s nélkül – mi voltunk az utolsók, akiket

t{jékoztattak. Őszintén szólva, az oroszoknak semmi szükségük nincs jugo-

szl{v hozz{j{rul{sra. Magyarorsz{gon azt fogj{k csin{lni, amit akarnak, te-

kintet nélkül arra, hogy helyeseljük-e avagy sem, annak ellenére, hogy Hrus-

csov hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy mindezt „megértsük”<

<Malenkov szintén kijelentette, hogy a Szovjetunió részéről minden ké-

szen {ll az azonnali beavatkoz{sra Nagy Imre korm{nya ellen. Nyilv{nvaló,

hogy az oroszok nyíltan fognak fellépni” hatalmas erőbevetéssel, tekintve,

hogy teljesen el vannak szigetelve a magyar néptől. Tény, hogy az egész ma-

gyar nép szemben {ll az oroszokkal.

Hruscsov megemlítette a Miskolc környéki munk{sokat: {llítólag a ma-

gyar b{ny{szok hívek maradtak a p{rthoz, {mb{r Miskolcon mag{n a reak-

ció lett úrr{. A csehek fegyvert is juttattak a b{ny{szoknak, tal{n velük lehet

valamit kezdeni, politikai ellen{ll{st Nagy Imrével szemben, a b{ny{szok

esetleg erre alkalmasak lesznek. Azt{n újból kijelentette, minden készen {ll a

döntő lépésre, ahogy m{r előbb elmondta. M{s megold{s nincs, ezért ezt a

megold{st a leggyorsabban és legerőteljesebben s véghez fogja vinni. Felhoz-

ta azt is, hogy Magyarorsz{g két ízben harcolt Oroszorsz{g ellen mint a

Nyugat szövetségese. Azt is említette, hogy a szovjet hadsereg hangulata

igen ellenséges a magyarokkal szemben, tekintve, hogy megint a Nyugattal

akarnak szövetkezni az oroszok ellen.

A magunk részéről leszögeztük, hogy kezdettől fogva a legnagyobb fi-

gyelemmel kísértük a magyarorsz{gi helyzet alakul{s{t. A l{zad{s és az

egész magyar nép felkelése egyenes következménye annak az elégedetlen-

ségnek, amit R{kosi politik{ja és a közelmúlt hib{i és tévedései eredményez-

tek. Ha kellő időben megtették volna a szükséges lépéseket, a dolgok nem

jutottak volna id{ig. Mi nyíltan hangot adunk magatart{sunknak Nagy Imre

első korm{nya ir{ny{ban, amikor K{d{r lépett Gerő helyébe: ezt fejezte ki

Tito üzenete a magyarokhoz. (Hruscsov és Malenkov helyeselték ezt az üze-

netet: megemlítették, hogy ők is hasonló bar{ti hangnemben nyilatkoztak a

szovjet korm{ny nevében október 30-{n: ez a nyilatkozat szerintük Nagy

Imre mellett szólt.)

Azt is l{tjuk, nem kis aggodalommal, hogy a helyzet a jobboldal ir{ny{ba

fordul, és ellenforradalmi színt kezd ölteni: mi m{s lehetne a véleményünk

egy olyan korm{nyról, amely tűri a kommunist{k felakaszt{s{t? (Nagy Imre

korm{ny{ról van szó.) Ha Magyarorsz{gon tényleg ellenforradalom tör ki,

akkor be kell avatkozni. De nem lenne szabad ezt egyedül és kiz{rólag a

szovjet hadseregre bízni. Ennek véres összeütközés lesz a vége, az egész

magyar nép harcolni fog a szovjet csapatok ellen, mivel a magyar kommu-

nista p{rt, a történtek következtében megszűnt létezni, teljesen széthullott.

Ebben a helyzetben valamiféle politikai megold{st kéne előkészíteni, mente-

ni, ami még menthető – péld{ul összehozni és kinyilv{nítani valamiféle ma-

gyarokból {lló korm{nyt, amely hat{rozott programmal léphet ne a magyar

nép elé.

Hruscsov azt v{laszolta, hogy ez m{r tervbe is van véve: egy új magyar

korm{ny, Münnich Ferenc vezetésével (volt moszkvai magyar nagykövet – a

felkelés előtt nevezték ki belgr{di követnek). Ott van K{d{r is. Hruscsov azt

kérdezte, mi a véleményünk róla. Tito azt kérdezte, miféle ember Münnich?

Rankovics említette, hogy nemrég tal{lkozott vele. A jugoszl{v résztvevők

azt javasolt{k, hogy az új forradalmi korm{ny ink{bb K{d{r J{nossal az élen

alakuljon meg, mint Münnichhel, {mb{r egyiküket sem ismertük eléggé. Az

oroszok szemmel l{thatóan ink{bb Münnich p{rtj{n vannak, de hajlandók

elfogadni a mi érveinket.

Mi azt húztuk al{, hogy nagyon sok függ az új korm{ny programj{nak

hangvételétől. A jugoszl{v részről tett megjegyzések azt hangsúlyozz{k,

hogy ennek az új korm{nynak a legerélyesebben el kell ítélnie R{kosi és Ge-

rő politik{j{t, s velük együtt az egész múltat, ami a jelen helyzethez vezetett.

Hruscsov és Malenkov egyetért ezzel, ha nem is szívesen. Az a benyom{-

sunk, hogy ink{bb beszélnének a mai ellenforradalomról és a Nyugatról,

mint a múlt hib{iról, de elfogadj{k a mi megjegyzéseinket. Hruscsov {tkokat

szórt R{kosira, majd a legdurv{bb hangon szidta Gerőt, aki – alighogy meg-

v{lasztott{k a p{rt főtitk{r{nak – elment nyaralni a Krímbe, majd Jugoszl{-

vi{ba. R{kosi Moszkv{ba menekült, s „felaj{nlotta szolg{latait”, ha kell, Bu-

dapesten, de Hruscsov megmondta neki: „Csak menjen vissza, ha akar, majd

ott úgyis felakasztj{k.” R{kosi telefon{lni akart Budapestre, de a szovjet tele-

fonos nem volt hajlandó kapcsolni: Hruscsov szerint ez a telefonos nagyobb

politikai érettségről tett tanús{got, mint R{kosi, aki olyan hülye, hogy a leg-

elemibb dolgokat sem érti meg<

Vacsora alatt Hruscsov megint felhozta, hogy a rom{nok hajlandók csa-

patokat küldeni Magyarorsz{gra. A jugoszl{vok ellene voltak, balfog{s len-

ne, mondt{k, és Hruscsov nem firtatta tov{bb.

Hruscsov említette Zsukov marsallt is, mint aki az egész ügy katonai ol-

dal{val van elfoglalva. Dicsérte Zsukov katonai érdemeit és felemlítette,

Zsukov azért lett kegyvesztett, mert egy ízben Szt{linnal a haditervről t{r-

gyalva, amikor Szt{lin kijelentette, hogy ő a felelős a Szovjetunió sors{ért,

Zsukov megjegyezte: Szt{lin éppúgy felelős.

Szóba került K{d{r (november elsejei) r{diónyilatkozata a magyarorsz{gi

események tragikus fordulat{val kapcsolatban. K{d{r attól félt, hogy a szo-

cializmus ügye és a munk{shatalom teljesen összeomlik Magyarorsz{gon,

Hruscsov úgy beszéli K{d{rról, mint mologyecről (Körülbelül, annyit tesz,

mint „belevaló gyerek”. – A szerk.), majd art a terelődött aszó, hogy milyen

kínz{sokon ment keresztül K{d{r, mikor R{kosi idején börtönbe került. Kü-

lönösen Farkas Mih{ly fia tűnt ki a K{d{r ir{nti kegyetlenkedésekben.

Malenkov és Hruscsov nyomottan-zavartan ismételgeti: szvolocs (csirkefo-

gó)<

Valah{nyszor Nagy Imre kerül szóba, Hruscsov mindig felhozza, hogy

„kommunist{kat gyilkolnak Magyarorsz{gon”, a Nagy-korm{ny teszi ezt,

ők a felelősek. A megbeszélések elején, valah{nyszor fölhozt{k Nagy Imrét,

Hruscsov mindig ezt az érvet haszn{lta. Utóbb, mikor arról került szó, hogy

net{n Nagy Imrének is lehetne szerepe a helyzet kibogoz{s{ban, Hruscsov

m{s nót{t kezdett fújni, nem hajtogatta mindenre csak azt: „ott kommunis-

t{kat ölnek”; hajlandó volt Nagy Imrét, m{s szempontból mérlegelni, elfo-

gadta, hogy igenis sok mindent tehet és segíthet és méltó maradhat a kom-

munista névhez.

ÚTBAN MOSZKVA FELÉ, 1956. NOVEMBER 6.

<A szovjet csapatok a november 3-{ról 4-ére virradó éjszaka vetették

magukat Budapestre, ahol minden értesülés szerint a felkelők voltak az urak

– azaz nem egészen 24 ór{n belül, attól sz{mítva, hogy Hruscsov és

Malenkov elt{vozott Brioniból.

November 4-én hajnalban, Nagy Imre és több m{s jelentős magyar {llam-

férfi, csal{dtagjaikkal együtt, a mi ottani nagykövetségünkre menekültek és

menedékjogot kértek: Úgy tudom, közel negyven lélekről van szó.

Nem sokkal később az orosz p{ncélos erők, harckocsik és m{s p{ncélj{r-

művek teljesen körülfogt{k nagykövetségünket, se be, se ki. Aki be akart

jönni vagy t{vozni, akart, annak igazolnia kellett mag{t. Az épület ablakai

jórészt be voltak törve és ezen a november 4-én kemény hideg volt. Amellett

a magyar menekültek közt többen betegek voltak, sürgős orvosi segítségre

szorulva: de a szovjet hatós{gok senkit nem engedtek be a jugoszl{v diplo-

m{ciai személyzet kivételével. Amellett t{pl{lni is kellett a magyar menekül-

teket. Egyszóval, elég problém{ja volt az ottaniaknak, amikre nem sz{mítot-

tak: nem is beszélve a teljesen v{ratlan, új politikai helyzetről, amelybe mind

ottani követségünk, mind maga Jugoszl{via került<

Nyilv{nvaló, hogy az oroszok és az új magyar korm{ny v{dolni fogj{k

Nagy Imrét olyasmivel is, amiért nem ő a felelős: M{ris azt h{nytorgatj{k

föl, hogy el{rulta a szocializmust, mivel ki akart v{lni a varsói egyezmény-

ből, s a Nyugat védelme al{ akarta helyezni az orsz{got. Nagy Imre e pilla-

natban a budapesti jugoszl{v nagykövetség védelmében {ll- s ők ellenforra-

dalmi tettekkel v{dolj{k. Nem kell messzire menni, hogy l{ssa az ember: az

ilyen v{dakat hamarosan ki lehet terjeszteni azokra is, akik menedéket nyúj-

tottak neki.

Amikor arra fog sor kerülni, hogy az oroszok okot keressenek a véres

eseményekre Magyarorsz{gon, nyilv{n ugyanazt a zűrzavaros utat fogj{k

követni, mint a v{ls{got megelőzően. Hivatalosan m{ris „ellenforradalom-

nak” titul{lj{k a történteket. Így a „forradalom védelmében” orosz csapato-

kat zúdítanak a fell{zadt Budapestre, és a felkelés okait onnét kezdve Ame-

rik{ig pécézik ki, szerintük mindenki ludas, csak ők nem.

Az új körülmények közt a velük kötött szóbeli megegyezés, valamint az

ölelkezés és csókolódz{s nem fog sokat érni – ha egy{ltal{n valamit is ér – a

helyzet v{ratlan és gyökeres fordulata ut{n. Most, ha az lesz sz{mukra a tet-

szetős magyar{zat, ki fog derülni, hogy mindvégig mi voltunk Nagy Imre

gazd{i és védelmezői: tulajdonképpen bennünket kell majd okolni a „ma-

gyar ellenforradalom” miatt. Holott az oroszok a főbűnösök az egészben:

tízéves szovjet uralom ut{n Szuszlov és Mikojan tan{cs{ra, R{kosi és Gerő

t{mogat{s{val az ő balfog{saik robbantott{k ki Magyarorsz{gon a véres

eseményeket, a nép felkelését<

Ép ésszel lehetetlen most a XX. kongresszus ir{nyvonal{ról és

desztaliniz{cióról beszélni, mikor a Szovjetunió fegyveres erőivel „teremt

rendet” Magyarorsz{gon, s ugyanazzal fenyegetőzik a többi kelet-európai

orsz{g ir{ny{ban<

MOSZKVA 1956. NOVEMBER 12.

<Ámb{r Magyarorsz{gról hosszasan folyt a szó, egyikünk se tudott

semmi újat mondani. Mindössze megismételtük a november 7-i tal{lkozó

érveit. De Hruscsov némileg m{s hangon beszélt Nagy Imréről és t{rsairól,

mint a november 7-i vita alkalm{val. Akkor ugyancsak kinyitotta a sz{j{t és

{llandóan fenyegetőzött: alig egy-két pontban tudtam csak egyetérteni vele –

mint péld{ul abban, hogy a R{kosi-Gerő „klikket” elítélték, és K{d{r lesz a

miniszterelnök. Viszont minden m{s ponton egyre t{volabb kerültünk egy-

m{stól.

Most Hruscsov azt reméli, hogy v{laszunk legutóbbi javaslatukra (hogy

Nagy Imre Rom{ni{ba t{vozhassék) egyetértő lesz: szerinte ez a kompro-

misszumos megold{s az egyetlen, amit ak{r mi, ak{r az oroszok, ak{r a ma-

gyarok elfogadhatnak; a rom{nok szintén egyetértenek és hajlandók segíte-

ni. Nagy Imre mellett – aki nem maradhat Magyarorsz{gon – Losonczy a

m{sik főkolompos, feltehetően azért, mert az oroszok azt hiszik, kapcsolat-

ban {llott velünk. Nyilv{n azért iparkodott a K{d{r-korm{ny november 6-i

nyilatkozata őt is elítélni és befeketíteni: ebben a „Nagy-Losonczy-csoport”-

ról beszéltek.

MOSZKVA, 1956. NOVEMBER 18.

<Úgy l{tszik, nyilv{noss{gra akarj{k hozni, hogy Nagy Imre budapesti

nagykövetségünkön tartózkodik. Azt kérdezték tőlem, van-e értesülésem

Belgr{dból erre vonatkozólag. Mondtam, hogy nem hallottam semmit, s vé-

leményem szerint a legjobb megold{s az volna, ha Nagy Imre és t{rsai sza-

badon hazatérhetnének. Hruscsov is egyetértett velem ebben<

MOSZKVA, 1956. NOVEMBER 23.

Ír{sbeli megegyezés történt a jugoszl{v és a magyar korm{ny között

Nagy Imre t{rsai menedékének megszüntetéséről. A magyar korm{ny elő-

ször szóbelileg, majd ír{sban kötelezettséget v{llalt, hogy a budapesti nagy-

követségünk védelmében {lló minden egyes személy szabadon hazatérhet.

Mikor az egyezmény szövegét felolvast{k nekik, mind Nagy Imre, mind a

többiek kijelentették, hogy ennek alapj{n nincs többé szükségük menedékre.

A magyar korm{ny ír{sban kötelezte mag{t, hogy nem fogja felelősségre

vonni őket azért, ami november 4-ig bez{rólag történt. Nagy Imre és t{rsai

november 22-én este hagyt{k el budapesti nagykövetségünket. Remélem,

most eggyel kevesebb vit{s kérdés lesz köztünk és az oroszok közt, a K{d{r-

korm{nnyal kötött egyezség nyom{n.

Sajnos, túl kor{n örültünk, hogy a probléma Nagy Imre és t{rsai körül ily

sikeresen megoldódott. Alighogy elhagyt{k nagykövetségünket, a szovjet

katonas{g letartóztatta őket. Úgy l{tszik, vagy senkinek nem jutott eszébe,

hogy megkérdezzék erről a K{d{r-korm{nyt, vagy pedig az oroszok

K{d{rékkal összej{tszva fogt{k le őket. Az egyezmény, amit a magyar kor-

m{ny éppúgy al{írt, mint a jugoszl{v korm{ny, szok{s szerint annyit se ért,

mind az a darab papír, amire írva volt. Nagy Imrét és t{rsait ismeretlen hely-

re vitték, tal{n valahol Magyarorsz{gon, tal{n Rom{ni{ban – a rom{nok

egyek az oroszokkal a „Nagy Imre-ügyben”.

Most majd jönnek a hivatalos jelentések mindenről, majd a mi tiltakozó

jegyzékünk a K{d{r-korm{nyhoz, ígéretünk megszegése, az egyezség durva

felrúg{sa miatt<

Jegyzőkönyv

készült a Magyar Szocialista Munk{sp{rt Ideiglenes

Intéző Bizotts{g{nak 1956. november 11-én megtartott üléséről

K{d{r J{nos előadói beszéde

Szeretnénk t{jékoztat{st adni az elvt{rsaknak néh{ny olyan dologról, ami

tal{n nem {rt még akkor sem, ha ismétlés. Először p{r szót a múlt hét ese-

ményeiről, olyan dolgokról, amit az elvt{rsak nem ismernek részleteiben.

Mi történt a korm{nyon belül a múlt héten. Nekem személyes meggyő-

ződésem, hogy Nagy Imre, Losonczy Géza és a többi elvt{rsak, akik a kor-

m{ny tagjai voltak, az ellenforradalmat segíteni nem akart{k. Ténylegesen

az intézkedésekbe beleszól{sa a korm{ny tagjai közül Nagy Imrének, Loson-

czynak és nekem volt, csakhogy ez a kabinet volt, a Minisztertan{cs nem

dolgozott egész héten. A Minisztertan{cson belül a hangadó a valós{gban

nem Nagy Imre volt, hanem elsősorban Tildy, Losonczy és bizonyos mérté-

kig Erdei Ferenc. Ahogyan mentek előre az események, ezek az emberek

mind élesebben olyan {ll{spontra helyezkedtek, amit nem lehet m{sként

minősíteni, mint nacionalista {ll{spontnak. Semmivel sem törődtek, mint

azzal, hogy ússzanak az {rral és a munka homlokterébe a szovjet csapatok

kivon{s{nak kérdését {llított{k a korm{nyon belül is. Ezt a vonalat {tvette

Nagy Imre elvt{rs is némi bizonytalans{ggal és igen hat{rozottan Losonczy

Géza. Az elvt{rsak tudj{k azt is, hogy közben messzemenő politikai enged-

ményeket tettünk – a legdöntőbb persze a több p{rt rendszerének elfogad{sa

volt. Meg kell mondani, hogy ezt magam is megszavaztam. Milyen meg-

gondol{sból? Abból a meggondol{sból, hogy tűzszünetet elrendelve, a leg-

messzebbmenő politikai engedményt megtéve sikerül politikai eszközökkel

kikerülni a helyzetből. Megmondom azt is, hogy közben gyakran tan{cskoz-

tam szovjet elvt{rsakkal is ezekről a nehéz kérdésekről, ők is megkérdezték

a véleményemet és én abban a szitu{cióban, amikor dönteni kellett, hogy el-

fogadjuk-e a többp{rtrendszert, megmondtam,.hogy az a benyom{som, ha

így megy tov{bb, ez az ellentmond{s megöl bennünket, mindent bevetett

szovjet egységgel erősebbek leszünk katonailag és gyengébbek politikailag.

Azt is megmondtam, hogy napokon belül az egész felkelés {talakul nemzeti

h{borúv{ a Szovjetunió ellen, hiszen ah{ny szovjet egység aktiviz{lódik a

harcban, olyan mértékben erősödik és mélyül a nacionalista pozíció a töme-

gekben. Nemzeti h{ború jellege alatt azt értem, hogy az egész néphadsereg a

korm{nytól parancsot fog kapni a szovjet hadsereg elleni harcra. Ebben a

szitu{cióban kellett ezt a döntést elfogadni. Én arra gondoltam, hogy b{rmi-

lyen nehéz helyzet is {ll előttünk, ehhez a politikai b{zis lehetősége adva

van, hiszel} a mi p{rtunkat az elmúlt 12 évben nemcsak negatív, hanem igen

sok pozitív von{s is jellemezte. Ha fellépünk azokkal a dolgokkal, ami 12 év

vívm{nya volt, és amiben a p{rtnak nagy szerepe volt: {llamosít{s, földre-

form és m{s alapvető kérdés – akkor egy politikai küzdelmet több-kevesebb

sikerrel megvívhatunk és végül olyan helyzet alakulhat ki, hogy a korm{ny-

ban tűrhető, sőt jelentékeny befoly{sunk lesz és a népi demokratikus rend-

szer alapjait, a tömegek t{mogat{s{t meg tudjuk tartani.

E döntés ut{n az történt, hogy az ellenforradalom mindkét vonalon

rendkívüli erővel előretört, teljesen vil{goss{ v{lt, hogy norm{lis politikai

eszközökkel, politikai intézkedésekkel, meggyőzéssel kikerülni ebből a hely-

zetből nem lehet. Maga a fegyveres harc is mindink{bb ellenforradalmi jel-

leget öltött, bekapcsolódtak ebbe igen nagy sz{mban eddig nyugaton élt és

most valamilyen úton hazasziv{rgott fasiszt{k is. Politikai vonalon felléptek

részben {ltalunk tisztességesnek ismert koalíciós partnereink is messzemenő

követelésekkel, amit úgy lehet jellemezni, hogy b{r nem harcoltak kifejezet-

ten a korm{ny ellen, de a maguk pecsenyéjét meg akart{k sütni. Különböző

pozíciókat követeltek, ugyanakkor a terhekből semmit sem v{llaltak, ha kül-

döttségekkel kellett beszélni, akkor Nagy Imrét taszig{lt{k oda, ők maguk

addig a p{rt szervezésével foglalkoztak olyan módszerekkel, amiket hat{ro-

zottan el kellett ítélni: bementek az MDP épületeibe, a gar{zs{ba, bankokba,

több millió forintot felvettek, teh{t nagyon visszataszító szerepet j{tszottak.

Azonkívül a politikai partnereink közül a szoci{ldemokrata p{rt, amely

Kéthly, Kelemen stb. vezetése al{ került, olyan módon léptek fel a tömegek

előtt, hogy a koalíciós korm{nyban pozíciót nem v{llalnak. Amikor mi a

többp{rtrendszer mellett {ll{st foglaltunk, nem volt kontaktus a szoci{lde-

mokrata p{rttal és volt olyan elképzelés, hogy az {ltaluk megnevezett sze-

mélynek biztosítunk egy helyet a kabinetben. Ők ezt nem nevezték meg,

nyilv{nvalóan azért, hogy a tömegek l{ss{k, nem v{llalj{k a korm{nyban va-

ló részvételt.

Ebben az időben a p{rt kérdésében a következő történt: volt az úgyneve-

zett elnökség. A p{rt {ll{sfoglal{sa részben azért is késett a harcok alatt, mert

a harcoknak a megítélésében v{ltozott az {ll{spont. A fegyveres felkelés ki-

robbant{s{nak időpontj{ban vil{gosan úgy nézett ki, hogy ellenforradalmi

meg mozdul{sról van szó, Később, amikor l{ttuk, hogy különösen vidéken

óri{si dolgozó tömegek, munk{sok, b{ny{szok stb. mozdultak meg, olyan

szoci{lis követelésekkel, a szovjet csapatok kivon{s{n kívül, a begyűjtés el-

törlése stb., amit nem, lehet ellenforradalmi követelésnek nevezni, ennélfog-

va lehetetlen lett volna az egész mozgalmat tov{bb ellenforradalmi meg-

mozdul{snak minősíteni. Eljött teh{t az időpont, a koalícióra vonatkozóan,

amikor úgy nézett ki, hogy ezzel meg, van az elgondol{s és a platform a po-

litikai b{zisra. Felmerült ekkor, mi legyen a p{rttal. Teljesen egyöntetű véle-

mény volt – ezt a szovjet elvt{rsak nemcsak helyeselték, de bizonyos tekin-

tetben sürgették, kérték is –, hogy rendkívül élesen hat{roljuk el magunkat a

R{kosi-féle politikai rendszertől. Felmerült a kérdés, hogyan. Javaslat merült

fel az elnökségen belül, amiben öten egyetértettünk. Mi volt ez a javaslat?

Az, hogy egy politikai {ll{sfoglal{ssal ítéljük el a R{kosi-féle politik{t, v{l-

toztassuk meg a p{rt nevét és a p{rt központi lapj{nak a nevét. Ezzel {lljunk

meg és reorganiz{ljuk az MDP szervezeteit és tagjait. Némi indokol{s ut{n

Nagy Imre is erre az {ll{spontra helyezkedett. Később Sz{ntó Zolt{n fellé-

pett azzal a javaslattal, hogy teljesen új p{rtot kell szervezni új tagfelvétellel.

Ezt nem tudtuk elfogadni. Később az elnökséget nagy nyom{s al{ helyezték

Don{th, Luk{cs, Horv{th M{rton. Nem voltak többé ülések, csup{n tucatnyi

ember vitatkozott, és hisztérikus hangulatkeltéssel komolyan befoly{solt{k

az elnökséget. A hangulatkeltés lényege az volt, hogy sietni kell az új kom-

munista p{rt megalakít{s{val, mert az írók és m{s rétegek m{r összeültek és

ha mi nem alakítjuk meg, ők fogj{k az új p{rtot megalakítani. Úgy nézett ki,

hogy kéth{rom kommunista p{rtot alakítanak meg egy időben, ami politika-

ilag és ideológiailag komoly zavarra vezetett volna a munk{soszt{ly sorai-

ban. Ebben a helyzetben mindannyian beadtuk a derekunkat abból a meg-

gondol{sból, amivel a koalíciós megold{sba belementünk: ha sikerül a hely-

zetet konszolid{lni, megszűnik a fegyveres harc, norm{lis politikai tevé-

kenység indul meg, sikerül zömmel az MDP tagjaiból újj{szervezni a p{rtot,

a politikailag rosszul expon{lt elemeket kihagyni. Ez az elgondol{s és ez a

hat{rozat, ami ezzel kapcsolatban megszületett és amit én olvastam be a r{-

dióba, az akkori szitu{ció alapj{n született azzal a feltételezéssel, hogy nor-

m{lis politikai küzdelemmel nézünk szembe.

Ennyit a múlt hétről.

Most a korm{nyalakít{ssal, deklar{cióval kapcsolatos kérdéseket nem

részletezem. Van azonban egy fontos esemény, amit az elvt{rsaknak ismer-

nie kell. A múlt hét végén {ltalam nem ismert körülmények között úgy l{t-

szik, az események tov{bb sodródtak a nacionalista pozíciók felé és vas{r-

nap reggel az történt, hogy Nagy Imre fellépett a korm{ny nevében, hogy a

szovjet csapatok t{madnak és kijelentette, hogy a korm{nya helyén van és

védekezni fog.

Van egy nagyon konkrét dolog és kérem, hogy ezt a legszigorúbban tart-

s{k meg maguk között, mert az egész kérdés igen bonyolult. A nagy ellen{l-

l{s ut{n nem volt itt senki, p{nikszerűen menekültek: Nagy Imre, Luk{cs,

Don{th, Haraszti, Vas, J{nosi, T{nczos, Rajk Júlia, V{s{rhelyi, a jugoszl{v

követségen kért és kapott menedéket. Ez a kérdés egy rendkívül kényes és

bonyolult kérdés. Itt j{rt a jugoszl{v követ tegnapelőtt és én beszéltem vele.

A követ {tnyújtotta a névsort és közölte, hogy az abban szereplők menedék-

jogot kértek és kaptak. Megkérdeztem, van-e valami véleményük erről, van-

e valami propozíciójuk? A követ azt v{laszolta, hogy nincs, mert szeretnék

előbb ismerni a magyar korm{ny {ll{spontj{t. De a lényeg az volt, hogy

egyezzünk bele, hogy kivigyék ezt a t{rsas{got Jugoszl{vi{ba. Hangsúlyoz-

tam, hogy én a saj{t véleményemet mondom csak el. Azt mondtam, hogy

semmi szín alatt nem egyezhetünk bele, hogy elhagyj{k az orsz{g területét.

Először is, mert Nagy és Losonczy utolsó fellépése a korm{nynyilatkozat

volt, a korm{ny széthullott, de sehol sem, mondt{k ki, hogy nem tekintik

magukat korm{nytagoknak. Azt javasoltam, mondj{k meg nekik, hogy ad-

j{k ír{sba, hogy önmagukat mint minisztereket megszűntnek tekintik és

mondjanak valamit a jelenlegi korm{nnyal kapcsolatban. Feltétlenül ki kell

jelenteniök, hogy ez ellen a korm{ny ellen sehol sem fognak fellépni. Amíg

ezt nem mondj{k, semmiféle kérdésről t{rgyalni nem lehet Azt mondtam,

hogy rendkívül kellemetlen ez a mi sz{munkra, de különösen a jugoszl{v

korm{nyra nézve. Mindenki előtt vil{gos, hogy a felkelés eszmei vezetői, kb.

azonosak azokkal az emberekkel, akik most ott vannak. Ha kivinnénk Bel-

gr{dba őket, az a benyom{s, t{madna, mintha a jugoszl{v korm{ny szemben

{llna a forradalmi korm{nnyal, ami nem {ll fenn, m{srészről, hogy egy új

korm{ny részére tartalékolj{k őket. Nagyon nyersen beszéltem. Megmond-

tam, hogy nem vagyok diplomata és megmondtam, hogy nagyon nehéz len-

ne megmagyar{zni a vil{g munk{sainak. A jugoszl{v követ azt mondta,

hogy természetesen ilyesmiről szó sincs, ők a Forradalmi Munk{s-Paraszt

Korm{nyt helyeslik, de h{t a nemzetközi jog, mert h{t mint mag{nemberek

kérték a menedéket. Megmondtam, hogy nem mag{nemberek. Ez a legké-

nyesebb kérdés most nemzetközileg és p{rton belül is.

Mikor a szovjet csapatok vas{rnap bejöttek, lefegyverezték az egész ma-

gyar hadsereget. Ezeknek az egységeknek egy része tulajdonképpen szétszó-

ródott, feladatuk nem volt, az élelmezésük nem volt biztosítva, csoportosan

szétmentek az orsz{gba. Ebben a helyzetben azt kellett kérnünk, hogy j{rul-

janak hozz{ ahhoz, hogy megalapozzunk egy új hadsereget. Javaslatot tet-

tünk arra, hogy elsősorban Budapesten szervezzük meg és végül megegyez-

tünk, hogy két-h{rom forradalmi ezredet talpra {llítunk Budapesten. Ezek-

nek szervezése folyamatban van, kicsit katon{san ment ugyan a dolog – ter-

vezetek, szab{lyzatok, rajzok stb. –, holott sokkal sürgősebb lenne, mit aka-

runk ezzel az erővel. Nagyon fontos belpolitikai, de legal{bb ilyen fontos

külpolitikai szempontból, hogy magyar egységek végezzék ezt a munk{t.

Ezért gondoltuk ezeket a forradalmi ezredeket fel{llítani, de csak Budapes-

ten. Arra gondolunk, hogy itt olyan erőt kell tömöríteni, amely abszolút szi-

l{rdan {ll a forradalom, a munk{soszt{ly mellett. Arra gondolunk, hogy a

néphadsereg tagjaiból, m{s harcoló munk{segységekből, amelyek szil{rdak

voltak, tov{bb{ önkéntesen jelentkezőkből kellene megszervezni. Az adott

helyzetben egész nyugodtan úgy intézkedhetünk, hogy egynéh{ny sz{z na-

gyon jó kommunista aktíva adja r{ a fejét arra, hogy jó ideig katona lesz.

Azért mondom, hogy jó ideig, mert a helyzetet konszolid{lni kell, de a saj{t

erőnkkel. A kív{natos az volna, hogy minél előbb a szovjet egységeket ki-

vonni, az orsz{g bizonyos területeiről is. Ez politikailag nagyon kív{natos

volna.

Személyes benyom{som, hogy a Szovjetunió csak kötelességből tette meg

azt, amit tett. Egy bizonyos idő múlva amúgy is le kell ülni t{rgyalni a szov-

jet, csapatok kivon{s{nak kérdéséről, s ami a perspektív{t illeti, nem kétsé-

ges, hogy, előbb-utóbb ki kell vonni Magyarorsz{g területéről őket. Ehhez

kell a saj{t erő. Van töredékes elképzelésünk ugyan, nagy hadsereg helyett

legyen egy 20-30 ezer főből {lló olyan hadseregünk, amely önkéntesekből {ll,

s azoknak az ell{t{s{t úgy biztosítsuk, mint a hivat{sos katon{knak szok{s.

Nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy legyen a forradalomhoz hű saj{t

katonai erőnk, elsősorban Budapesten. Ugyanígy {llunk a rendőrséggel is, ez

a kérdés legal{bb olyan fontos, mint 1945-ben. Be kell küldeni a rendőrségre

is néh{ny sz{z szil{rdan a forradalom ügyéhez hűséggel viseltető kommu-

nista forradalm{rt, akik arra rendezkednek be, hogy esetleg esztendőkig

ezeken a posztokon kell szolg{lniok.

A m{sodik kérdés az élet normaliz{lód{sa. Makón felléptek velünk

szemben a mi saj{t volt embereink, Kissék – ismeretesek régebbi p{rtügyek-

ből, kijelentették, hogy ez a korm{ny {ruló. Kisebb felkelést csin{ltak, amit

azonban rövid idő alatt sikerült szétverni. Ennek kivételével a normaliz{l{s

felé haladunk az egész orsz{gban. A vasutak részben megindultak, az északi

b{ny{kban dolgoznak, Pécsett nem, az iskol{kban megindult a tanít{s. Bu-

dapesten is nagyon sok jel mutatja, hogy ezen az úton haladunk, b{r sokkal

alacsonyabb fokon ugyan, a közintézményekbe, hivatalokba a korm{ny fel-

hív{s{ra az emberek egy része jelentkezik, napról napra növekszik a sz{-

muk, a Külügyminisztériumban péld{ul az első nap hetvenen, a m{sodik

nap sz{ztízen jelentek meg. A főv{ros üzemeinek egy része dolgozik, a na-

gyobb gy{rakba körülbelül ezer ember ment be. A lakoss{g részéről a han-

gulat olyan, hogy szeretne békességet, nyugalmat, visszataszítónak tartja az

emberek zöme az orvlövészeket, fosztogat{sokat, péld{ul feltörtek kirakato-

kat, s az utc{n az embereknek kín{lt{k a dolgokat, azonban az emberek je-

lentős része nem vette el tőlük. Egyes felkelők feltörték a kirakatokat, rakt{-

rakat, s elfogtak j{rókelőket, s mindegyik kezébe nyomtak télikab{tot, két-

h{rom ruh{t, h{rom-négy kézigr{n{tot és felszólított{k őket, hogy harcolja-

nak velük. A j{rókelők többsége elment az első utcasarokig és ott a sötétben

lerakt{k a kézigr{n{tokat, s volt olyan, aki a ruh{t is. Egy tisztogató ember-

rel beszéltem, aki elmondja, hogy a Moln{r utc{ban bementek egy lakóh{z-

ba és itt beszéltek az embereknek, s azut{n a beszélgetés ut{n az emberek

felmentek a lak{sukba és hozt{k a fegyvert, egy szatócs kinyitotta az üzletét

és előhozta a fegyvert.

Ugyanakkor előtérbe kerültek különböző politikai kérdések. Most m{r az

a törekvés, hogy a szovjet csapatok hagyj{k el az orsz{got – eltűnt. Előtérbe

kerültek politikai, gazdas{gi természetű kérdések, s m{s követelések. Az

emberek egy része lament{l, hogy ha teljesítik ezeket a követeléseket, akkor

dolgozik, ha nem, akkor nem dolgozik.

A mi értelmiségünk., különösen annak ismert góca, az egyetemi forra-

dalmi ifjús{gi bizotts{g nem adt{k fel a harcot. Összeültek ezelőtt 3 nappal

az írók és azt mondt{k, hogy a harcot folytatni kell. Plak{tokat tettek ki 5-6

ponttal. Van péld{ul olyan jelenség, hogy itt a korm{ny r{diój{ban olyan

lament{l{s és vita folyik a munkat{rsak között ór{kon keresztül, hogy miért

nincs a munk{stan{csoknak intézkedési joguk, miért csak javaslattevő joguk

van. Cenzúr{znak mindent. A Togliatti-beszédet nem adt{k le, mert nem ér-

tenek vele egyet. Lassacsk{n kibújik a szög a zs{kból. Fehér elvt{rs t{rgyalt

velük, és sarokba szorította őket. Gimes kénytelen volt kijelenteni, hogy ők

nem {llnak a marxizmus-leninizmus alapj{n. Ezek a r{diósok azt mondj{k,

hogy nem lehet Magyarorsz{gon szocializmus, ha a tömegek nem akarj{k.

Az ifjús{g és az intelligencia egy része r{jött, hogy maga is teljesen letért a

marxizmus-leninizmus {ll{spontj{ról.

Meg kell mondani, hogy valój{ban forradalmi időket élünk, és forradalmi

módszerrel is kell dolgozni. Aki tov{bbra is a népközt{rsas{g ellen uszít, le-

gyen b{rki, izol{lni kell, mert ebbe tönkremegy az orsz{g.

Az ideológiai fronton a helyes {ll{spont az, hogy legyen nekünk ink{bb

csak tíz munkat{rsunk, de feltétlenül egy pozíciót hirdessen. Ennek a két

hétnek a tragikomikuma az volt, hogy valój{ban két politikai vonal volt. Ez

volt az, amely teljesen összezavarta az embereket. Az adott pillanatban ezt

nem lehet megtűrni. Egy politik{t kell vinnünk. Mindenki megmondhatja a

véleményét. De úgy, hogy kijelentik, hogy a 64 pontra, ha nem kapnak kielé-

gítő v{laszt, akkor 11-kor abbahagyj{k a munk{t, ha később sem kapnak v{-

laszt, akkor megint abbahagyj{k a munk{t; így nem lehet harcolni.

Érdekli az embereket olyan kérdés, hogy mi a politikai garancia arra,

hogy nem folytatódik a régi dolog. Ez összefügg olyan egyszerű fizikai je-

lenséggel, hogy régi R{kosi-képviselőkkel tal{lkoznak az emberek. Szolnok

és Nógr{d megyei emberekkel beszéltünk. Megverték és szétkergették eze-

ken a helyeken a funkcion{riusokat és rendőrtiszteket. Most mindenki meg

van egy kicsit szeppenve, mert érzik, hogy valamit mégis nem jól csin{ltak.

Vidéken egy sor helyen újra megalakult az {llamvédelmi a régi egyenru-

h{val. Itt azonnal intézkedni kellett, mert a tömeg maga is egy kicsit ludas-

nak érzi mag{t.

Foglalkoztatja az embereket, mi lesz a koalícióval, mi lesz a m{s p{rtú

emberekkel? Ezekre a kérdésekre kategorikus v{laszt kell adni. Azt a v{laszt

tudjuk adni, hogy most nem arról van szó, hogy népközt{rsas{g legyen

egyp{rtvezetési rendszerrel, hanem hogy népközt{rsas{g legyen. Azonkívül

meg kell mondani, hogy mi, mindenféle p{rt{ll{sú emberek dolgozzunk

együtt.

Most m{s a szitu{ció, mint a múlt héten volt és a többp{rtrendszer úgy

néz ki, hogy valój{ban azokkal fogunk tudni dolgozni, esetleg lesznek ön{lló

p{rtszervezetek is, akik velünk egy t{borba jönnek és megvan a garancia ar-

ra, hogy nem j{tssz{k {t az orsz{got az ő kezükre.

Vannak m{s ilyen kérdések is: szoci{lis kérdések, munkabér, norma, be-

gyűjtés, és így tov{bb. Mi hoztunk p{r korm{nyhat{rozatot ezzel kapcsolat-

ban. A munkabéreknél amit elhat{roztunk, elég nagy összeget jelent: hoz-

tunk egy hat{rozatot, hogy emelni kell a fizetését a munk{soknak, b{ny{-

szoknak és rendőröknek, de egyelőre m{snak a fizetését emelni nem tudjuk.

Ha ennél tov{bb megyünk, az azt jelentené, hogy janu{r elseje ut{n rohamo-

san nőne az infl{ció. Ezt nem lehet megengedni. Még ennél a döntésnél is az

a helyzet, hogy külön kell a testvérp{rtokhoz fordulni, hogy adjanak nekünk

hosszú lej{ratú kölcsönt {ruban vagy valut{ban, mert különben infl{ció kez-

dődik, és tartani is kell ezt a vonalat.

Vannak m{s természetű kérdések is, mint a nemzeti kérdés, a Kossuth-

címer, a katon{k egyenruh{ja és több m{s kérdés is, amiről nyilv{nvaló,

hogy ahogyan eddig csin{ltuk, helytelen volt, mélyen sértette a nemzeti ér-

zéseket. Nekünk nagyon hat{rozottan kell vinni azt a vonalat, hogy tegyék

félre a vitatkoz{st és az alapvető feladatokat segítsék, teh{t a fegyveresek le-

fegyverzését, a fegyverek összeszedését, a munka beindít{s{t, az ellenforra-

dalom visszaverését és ut{na fogunk majd dönteni bizonyos kérdésekben,

amit az adott viszonyok között egyszerűen nem is tűzhetünk napirendre.

Elhat{roztuk, hogy a lak{shi{ny enyhítése célj{ból késlekedés nélkül felsza-

badítunk bizonyos épületeket – péld{ul a Népművelési Minisztériumra nem

igen van szükség –, felaj{nlottunk épületet a p{rt központi h{zai közül, nem

neveztük meg, hogy melyiket. Teh{t lehetséges és azonnali intézkedéseket

meg kell tenni, ugyanakkor meg kell mondani, hogy legyenek a tekintetben

nyugodtak, hogy a p{rtban sehol olyan ember nem, lehet, akiket a tags{g

nem akar. Meg kell azt is mondani, hogy egyetlenegy alapvető kérdést sem

lehet eldönteni a jövőben a tömegek bevon{sa nélkül és akarat{t figyelmen

kívül hagyva. Ha ezt az emberek hallj{k, megnyugszanak. Én magyar{ztam,

hogy nincs a vezetők. között olyan, aki azt mondja, hogy a régit vissza kell

hozni – és ha lenne is – nincs aki ezt megcsin{lhatn{.

Javasoltunk m{s, félre nem érthető intézkedéseket is. A következőre gon-

doltunk: Andics Erzsébet, Bata Istv{n, Berei Andor, Bíró Zolt{n, Kov{cs Ist-

v{n, Nonn György, Piros L{szló, Révai József, Betlen Oszk{r, Hazai Jenő,

Komor Imre, Szíj{rtó Lajos, Bíró Ferenc, Alapi Gyula – ez a volt vezetőknek

az a csoportja, akik a mi nézetünk szerint semmiféle vezető szerepet nem

tölthetnek be sem a p{rt, sem az orsz{g életében. Ezek az {ltalunk ismert ne-

vek. Van egy m{sik csoport is, akiknek segítséget kell nyújtanunk hogy ne

legyenek a tömegek előtt, mert hi{ba magyar{zn{nk, hogy musz{jból be{llí-

tottunk p{r embert, egész Budapest tudja, hogy a szolnoki r{dióban Andics

Erzsébet korm{nymegbízottnak nevezi mag{t és híreket terjeszt, de nem

tudtunk m{st csin{lni. Ezt csak azért mondom, hogy l{ss{k az elvt{rsak a

politikai karakterüket azoknak, akik a mi véleményünk szerint semmiféle

szerepet nem j{tszhatnak az orsz{g politikai és gazdas{gi életében. Hasonló

probléma van a funkcion{riusok m{s kategóri{j{val, Ács Lajos, Egri Gyula,

Farkas L{szló a Baranya megyei első titk{r, aki a megyében nem volt jó, nem

jó módszerekkel dolgozott, Szalai Béla, Vég Béla, Matusek Tivadar, Tóth La-

jos, Horv{th M{rton, H{zi Árp{d elvt{rsakkal kapcsolatban. Ezekről az em-

berekről nekünk az a véleményünk hogy valamennyien térjenek vissza ere-

deti foglalkoz{sukhoz és vezető beoszt{suk sem a p{rtban, sem az orsz{g

életében ne legyen. Van p{r m{s ember, mint péld{ul Bebrits Lajos, Orosz

N{ndor, Ratkó Anna, Kassai Géza elvt{rsak, akik m{r idős emberek, ezeket

nyugdíjazni kell. Ezt minél hamarabb végre kell hajtani. Horv{th M{rton

dolg{t külön meg kell említeni. Nem teljesen a mi elhat{roz{sunktól függ,

hogy politikailag passzív legyen. A többi ember mind olyan, hogy meg fogja

csin{lni, amit mondunk neki, de Horv{th M{rton politikailag tevékenyke-

dik, és hallom, tegnap is kontaktusba lépett Honttal, K{llai elvt{rs üzent,

Major Tam{ssal beszélt és hirdeti a maga platformj{t: nagy hiba volt a forra-

dalmi korm{ny létrehoz{sa, mert Nagy Imre éppen azon a ponton volt, hogy

konszolid{lni tudta volna a helyzetet.

Beszéltem Hal{sszal, a Minisztertan{cs titk{rs{g{nak vezetőjével, aki ma

jött be hosszabb idő ut{n dolgozni. Kérdeztem, akar-e dolgozni, egyetért-e a

korm{ny programj{val? Mondta, hogy azzal egyetért, de bizonyos bar{taival

nem akar szakítani. Péld{ul Gyenessel és m{s nékoszist{kkal, olyanokkal,

akiknek egy része a felkelők berkeiben van. Mondtam, nézze, mag{nak ezek

régi bar{tai, nem mondom, hogy {tkozza ki őket, de tudni kell, hogy a bar{t-

s{g politikai is, és nem lehet olyannal bar{tkozni, aki a munk{smozgalom-

mal szemben {ll.

Itt van Sz{ntó Zolt{n esete. Úgy hallottam, hogy ő elhagyta a jugoszl{v

követséget. Ez rendben van, ha közeledik, mi is keressük a közeledést. De ha

mi megegyezünk vele, akkor jön Újhelyivel, azut{n Don{thtal és ott va-

gyunk m{ris Losonczyn{l. Ink{bb legyünk ötsz{zan a munka indul{sakor,

de az {ll{spontunk legyen szil{rd, minthogy megint körülvegye mag{t a

p{rt vezetése egyik oldalon Andics Erzsébettel, m{sik oldalon Losonczyval.

Nemcsak az orvgyilkosok tettek minket tönkre, hanem az, hogy a p{rton be-

lül két vonal volt, nem volt egységes {ll{spont. Ha hatvan politikai csoport is

van, nekünk a tömegekre kell t{maszkodnunk. Ha nem ezt tesszük, az teljes

csődbe vezet, ezt az utat m{r kiprób{ltuk.

A p{rton belüli helyzetre egy p{r javaslatot szeretnék tenni: Itt van a volt

szektari{nusok teljes félre{llít{sa, ehhez kérek hozz{j{rul{st. Kérem, erősít-

sék meg ezt az intéző bizotts{got, amit teljesen a p{rt alkotm{ny{tól függet-

lenül hoztunk össze. Ez az intéző bizotts{g: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér

Lajos, K{d{r J{nos, K{llai Gyula, Kiss K{roly, Maros{n György. Kérem, hogy

erősítsék meg és adjanak felhatalmaz{st arra a munk{ra, amit – őszintén

meg kell mondani – felhatalmaz{s nélkül vittünk. Itt van a mai korm{ny

összetétele. Ezzel kapcsolatban is hangzottak el kritikus észrevételek. Felhí-

vom a figyelmet a következőkre: az, hogy a konszolid{lód{s felé halad az or-

sz{g, attól is függ, hogy negyedik vagy ötödik napja van egy korm{ny,

amelynek összetétele nem v{ltozik. Mi az intéző bizotts{ggal nem akarunk

nyíltan fellépni, de a munka alapvető feltételeit meg kell teremteni és egy bi-

zonyos konszolid{lód{s szükséges. Én az elvt{rsakkal együtt dolgoztam a

nagyon nehéz helyzetekben és azt mondom, hogy Aprónak, Kiss K{rolynak

eszében sincs a régit folytatni.

Mi összetoboroztunk egy ideiglenes p{rtvezetőséget azzal, hogy bizo-

nyos időszakokban hetenként üljön össze, vitassa meg a fontos kérdéseket.

Mi a régi központi vezetőségi tagokból kivettük azokat az elvt{rsakat, akik-

kel most a munk{t meg lehet kezdeni. Itt is fenn{ll, hogy némely ember sze-

repe vitatható, de azt gondolom, hogy most ezek az emberek bevonhatók,

nyilv{nosan a list{val nem lépünk fel, de dolgozunk velük. Ez mind olyan

elvt{rs, aki késznek mutatkozik dolgozni. Összesen 21 tagú ideiglenes veze-

tőségre tettünk propozíciót. A 21 ember között 15 az MDP Központi Vezető-

ség ének tagja volt és 6 olyan, akiket mi gondolunk bevonni. Apró Antal, Fe-

hér Lajos, Földes L{szló, Friss Istv{n, G{sp{r S{ndor, Horv{th Imre, K{d{r

J{nos, K{llai Gyula, Kiss Árp{d, Kiss K{roly, Maros{n György, Münnich Fe-

renc, Rónai S{ndor, Biszku Béla, Dögei Imre, Aczél György, Uszta Gyula,

Gyenes Antal. A következő elvt{rsak azok, akik nem voltak KV-tagok:

Biszku Béla, Aczél György, Somogyi Miklós; Uszta Gyula, Gyenes Antal,

S{ndor József. Ami a szavaz{st illeti, azt gondolom, úgy kell feltenni a kér-

dést, hogy az elvt{rsak készek-e dolgozni ilyen ideiglenes központi vezető-

séggel.

Még egy kérdés, amit el kell feltétlenül dönteni: a p{rt központi lapj{t

Budapestre kell felhozni. Ezt sürgeti, hogy a mi nézetünk szerint amíg mi

lent voltunk Szolnokon, balra, szektari{nus ir{nyba csúszott el a lap. Által{-

ban az ellenforradalomról és ilyesmiről volt szó, de nem volt olyan megkü-

lönböztetés, ami nélkül ma nem lehet fellépni. Az egyik sz{mban nyolc cikk

szólt a tsz-paraszts{gról, de a paraszts{gról {ltal{ban egyik sem. Részben ez

is eltér attól, amit mi Budapesten mondtunk ebben a kérdésben. Van egy kel-

lemetlen dolog is. Mi újra megindítottuk a Szabad Népet, mert a helyzet telje-

sen megv{ltozott, a p{rtszervezést m{sképp kezdtük, mint egy héttel ezelőtt

és a konszolid{lódott elemeket hoztuk előtérbe. Meg kell mondani, hogy a

Szabad Népet a nemzetközi sajtó is üdvözölte. Ennek ellenére azt indítv{nyo-

zom, hogy a Szabad Nép nevet ne tartsuk meg.

A javaslatunk az, hogy a p{rt színvonalas központi lapja a Népszabads{g

legyen. Nem szabad semmilyen form{ban engedményt tenni, de vannak tak-

tikai lépések. A felbőszített embereknél olyan hangulat van, hogy péld{ul

mikor a Szolnokról kapott Szabad Népet kitettük az {rusító helyekre, megro-

hant{k, összetépték, elégették. A javaslat teh{t az volna, hogy a Népszabads{g

legyen a p{rt központi lapja. Egyébként a p{rt központi lapj{nak szerkeszté-

sével mi Fehér Lajos elvt{rsat bíztuk meg. Tekintettel a kérdés nagy fontos-

s{g{ra, javaslom, vagy vegyék tudom{sul, vagy hagyj{k jóv{ az elvt{rsak,

hogy K{llai elvt{rs felelősséggel vegye kezébe a R{dió ir{nyít{s{t. Amikor

ma délelőtt 10 órakor beszéltem a r{dióban Újpesten, a Rózsadombon ki-

kapcsolt{k a villanyt, így nem tudunk dolgozni, a R{dió munkat{rsai kije-

lentik, hogy ők csak semleges anyagot adnak, péld{ul a Togliatti-cikket nem

adt{k le. Mi semleges r{dióval nem dolgozhatunk. Az a javaslat, hogy min-

den különösebb spekul{ció nélkül össze kell {llítani egy olyan st{bot, amely

képes arra, hogy a r{diót üzemeltesse, ha ez megvan, le fogunk ülni a r{dió-

ban dolgozó emberekkel, megkérdezzük tőlük, hogy hajlandók-e a korm{ny

r{diój{t szolg{lni, s ha nem, szépen menjenek haza. Ha itt valami élesebb

konfliktusba keverednénk, akkor akaratunk, sz{ndékunk ellenére nagyon

radik{lisan kellene fellépnünk. Be akarok jelenteni egy sz{momra nem kü-

lönösen h{l{s kérdést: az intéző bizotts{gban nincs vezető, minden összeka-

varodik, p{rtügy, {llamügy. Nekünk rendet kell csin{lni. Az a javaslatom,

hogy az intéző bizotts{g tagjai közül legyen egy titk{r, aki adminisztratíve

biztosítja a p{rt ügyének intézését. Gondoskodjon az intéző bizotts{g ülése-

zéséről és a napirendekről stb.

A K{d{r-korm{ny azt képviseli,

ami Magyarorsz{gon a legbecsületesebb

Joszip Broz Tito pulai beszéde a Kommunist{k Szövetsége

isztriai aktív{ja előtt 1956. november 11-én.

Mindenekelőtt szeretnék visszatekinteni arra, ami Magyarorsz{ggal és

Lengyelorsz{ggal történt, hogy pontos nézeteink legyenek ezekről az ese-

ményekről. Ezek az események nagyon bonyolultak, különösen Magyaror-

sz{gon, ahol az történt, hogy a munk{soszt{lynak és a haladó szellemű em-

bereknek nagy része fegyverrel a kézben küzdött az utc{kon, a szovjet fegy-

veres erők ellen. Amikor a magyar munk{sok és haladó erők tüntetni kezd-

tek, majd később ellen{ll{st tanúsítottak és fegyveres akciókat indítottak a

R{kosi-féle módszerek és a R{kosi-féle ir{nyvonal tov{bbi fenntart{sa ellen,

akkor nem lehetett ellenforradalmi törekvésekről beszélni. Mondhatjuk,

szomorú és tragikus dolog, hogy a reakció itt nagyon termékeny talajra ta-

l{lhatott és az ügyek foly{s{t fokozatosan saj{t malma felé hajtatta, kihasz-

n{lva a maga céljaira azt az indokolt felh{borod{st, ami Magyarorsz{gon va-

lóban fenn{llott.

Nagyj{ból tudj{tok, hogy milyen okok vezettek a magyarorsz{gi és len-

gyelorsz{gi eseményekhez. Vissza kell térnünk az 1948-as esztendőre, ami-

kor Jugoszl{via először adott erélyes v{laszt Szt{linnak és megmondotta,

hogy független akar maradni, életét és a szocializmust haz{j{nak különleges

adotts{gai szerint akarja építeni és nem engedi meg senkinek, hogy belügye-

ibe beavatkozzék. Természetesen, akkor nem került sor fegyveres közbelé-

pésre, mert Jugoszl{via egységes volt. A különféle reakciós elemek, mivel fő

erejüket a népfelszabadító h{borúban felsz{moltuk, nem hajthattak végre

különféle akciókat. M{sodszor, nekünk nagyon erős, egységes és sziklaszi-

l{rd kommunista p{rtunk volt, mely a h{ború előtti időszakban és a népfel-

szabadító h{borúban edződött meg. Erős és edzett hadseregünk is volt és

ami a legfontosabb, megvolt népünk egysége, amely mindezt form{ba öntöt-

te.

Amikor a haz{nkra vonatkozó igazs{g győzött és megkezdődött a viszo-

nyok rendezése azokkal az orsz{gokkal, amelyek a rosszemlékű hat{rozat

ut{n megszakított{k velünk a kapcsolatokat, a keleti orsz{gok vezetői azt az

óhajukat fejezték ki, hogy ne emlegessük azt, amit ellenünk vétettek, feled-

jük el azt, ami volt. Mi ebbe beleegyeztünk, csak azért, hogy az említett or-

sz{gokkal a helyzet minél előbb megjavuljon.

De bizonyos embereket, akik ma ismét r{galmazni kezdik haz{nkat és

akik a keleti, sőt egyes nyugati orsz{gok kommunista p{rtj{nak élén {llanak,

tov{bbra is szükséges figyelmeztetni arra, amit Jugoszl{via ellen tettek, ez-

alatt a 4-5, sőt több év alatt is, amikor Jugoszl{via egyes-egyedül {llott szem-

től szemben óri{si hírverő gépezettel, amikor minden ir{nyban küzdenünk

kellett, hogy megőrizzük népi forradalmunk vívm{nyait és azt, amit m{r

építeni kezdtünk, a szocializmus alapjait, egyszóval, hogy letöröljük a szeny-

nyet, amit ők különféle r{galmakkal r{nk akartak kenni, és hogy bebizonyít-

suk, hogy hol az igazs{g. Figyelmeztetnünk kell őket és meg kell monda-

nunk, hogy akkor is ugyanezek az emberek minden lehetséges módon v{-

dolt{k haz{nkat azzal, hogy fasiszta, hogy mi vérengzők vagyunk, hogy

tönkretesszük népünket, hogy népünk nincs velünk, és így tov{bb. Figyel-

meztetnünk kell őket, hogy emlékezzenek és el ne felejtsék, amikor most

minket akarnak terhelni azokért, az eseményekért, amelyek Lengyelorsz{g-

ban és Magyarorsz{gon történtek. Ez az alattomos törekvés azoktól a meg-

rögzött szt{linista elemektől ered, melyeknek a különféle p{rtokban sikerült

még mindig megmaradniuk {ll{saikban akik újra meg akarj{k szil{rdítani

uralmukat és ezeket a szt{linista törekvéseket r{ akarj{k kényszeríteni népe-

ikre, sőt m{s népekre is.

A Szovjetunióval annak kív{ns{g{ra és kezdeményezésére mi normali-

z{ltuk viszonyainkat. Amikor Szt{lin meghalt, az új szovjet vezetőség l{tta,

hogy a Szovjetunió Szt{lin ostobas{gai miatt nagyon súlyos helyzetbe, zs{k-

utc{ba került, mind külpolitikai, mind belpolitikai téren. Szt{lin módszerei-

nek erőltetésével, így j{rt a többi népi demokratikus orsz{g is. Megértették,

hogy mindezeknek a nehézségeknek mi a fő oka.

A személyi kultusz – a rendszer terméke

A XX. kongresszuson elítélték Szt{lin elj{r{sait és az addigi politik{t, de

helytelenül érveltek, hogy ez az egész dolog a személyi kultusz kérdése,

nem pedig a rendszer kérdése. M{rpedig a személyi kultusz tulajdonképpen

egy rendszer terméke.

Ők nem indítottak harcot a rendszer ellen, vagy ha harcoltak is ellene, in-

k{bb hallgatólag tették, mondva, hogy egészében véve minden jó volt, de

Szt{lin, az utóbbi időben, mivel megöregedett, kicsit bolondozni kezdett és

különféle hib{kat követett el. Mi m{r kezdettől fogva azt mondottuk, hogy

itt nem csup{n a személyi kultuszról van szó, hanem a rendszerről, amely

lehetővé tette a személyi kultusz kialakul{s{t. Itt vannak a gyökerek. A bü-

rokrata gépezetben, az ir{nyít{s módj{ban és az úgynevezett egyelvűségben,

a dolgozó tömegek szerepének, és törekvéseinek semmibevételében, az úgy-

nevezett Enver Hodzs{kban, Sehukban és az egyes nyugati és keleti p{rtok

vezetőiben, akik szembeszegülnek a demokratiz{l{ssal és a XX. kongresszus

hat{rozataival, és akik sokban hozz{j{rultak ahhoz, hogy a szt{lini rendszer

megszil{rduljon. Ma pedig azon munk{lkodnak, hogy ez a rendszer ismét

felébredjen és uralomra jusson. Itt vannak a gyökerek és ezt a hib{t kell kija-

vítani.

A jugoszl{v-szovjet viszonyról

Ami minket illet; meglehetősen messze mentünk a Szovjetunióval való

viszonyban. Megjavítottuk ezt a viszonyt és sok gazdas{gi szerződést kötöt-

tünk – re{nk nézve igen hasznosakat – nagyon kedvező feltételek mellett, és

így tov{bb. Két nyilatkozatot is adtunk, az egyiket Belgr{dban, a m{sikat

Moszkv{ban.

Mindkét deklar{ciónak tulajdonképpen nemcsak a mi kölcsönös viszo-

nyainkra, hanem minden szocialista orsz{g viszonyaira nézve is jelentősek-

nek kellett volna lenniök. Sajnos azonban nem így fogt{k fel őket. Úgy vél-

ték, jól van, mivel a jugoszl{vok ennyire makacsok, mi tisztelni fogjuk ezeket

a nyilatkozatokat és mi végrehajtjuk, de ezek m{sokra nem vonatkoznak,

mert ott mégis kissé m{s a helyzet, mint Jugoszl{vi{ban. Jugoszl{via szerve-

zett és fegyelmezett {llam, a jugoszl{vok megmutatt{k értéküket, mert a leg-

súlyosabb ór{kban is sikerült fenntartaniok magukat és nem engedték meg,

hogy a tőkés rendszer vissza{llít{s{ra kerüljön sor, és így tov{bb. Ez azt je-

lenti, hogy a jugoszl{vok valami m{sok, mint azok ott a kelet-európai orsz{-

gokban. M{rpedig az téves.

Amikor mi Moszkv{ban a deklar{ciót fogalmaztuk p{rtviszonyainkról,

főleg a Jugoszl{v Kommunist{k Szövetsége és a Szovjetunió kommunista

p{rtja közötti viszonyról – ez kissé nehezen ment. Itt nem tudtunk egészen

megegyezni, mégis meghoztuk a deklar{ciót, amely véleményünk szerint

Jugoszl{vi{n és a Szovjetunión kívül szélesebb kör sz{m{ra szól. Mi figyel-

meztettük őket, hogy ezek a törekvések, amelyek azelőtt Jugoszl{vi{ban oly

erőteljes ellen{ll{st idéztek elő, fenn{llnak a többi orsz{gban is és egy napon

kifejezésre jutnak. Akkor ezt sokkal nehezebb lesz kijavítani.

Tudj{tok, hogy Hruscsov itt volt pihenni. Akkor itt is beszélgettünk, de

később még sokkal többet a Krímben. Elmentünk oda és folytattuk a beszél-

getéseket. L{ttuk, hogy a többi orsz{g tekintetében m{s {ll{spontjuk van a

szovjet vezetőknek. Bizonyos téves, ferde felfog{saik voltak Lengyelorsz{g-

gal, Magyarorsz{ggal való viszonyuk tekintetében. Mi ezt nem fogtuk fel

tragikusan, mert l{ttuk, hogy ez nem az egész szovjet vezetőség, hanem csak

a vezetőség egy részének {ll{spontja, és ezt az {ll{spontot bizonyos fokig r{-

kényszerítette m{sokra is. De még mindig van lehetőség, hogy a Szovjetunió

vezetőségének belső fejlődésében azok az elemek győzzenek, akik a demok-

ratiz{l{s ir{ny{ban az erőteljesebb és gyorsabb fejlődés hívei és meg akarnak

tagadni minden szt{lini módszert; új viszonyokat akarnak teremteni a szoci-

alista {llamok között és azt akarj{k, hogy az új politikai fejlődés ebben az

ir{nyban haladjon.

Bizonyos jelekből és a beszélgetésekből is l{ttuk, hogy ezek az elemek

nem gyengék, sőt erősek, de azért a fejlődés belső folyamat{t, amely prog-

resszív ir{nyban, a szt{lini módszerek felsz{mol{sa felé halad, akad{lyoz-

z{k. Bizonyos nyugati orsz{gok, amelyek propagand{jukkal, annak szaka-

datlan ismétlésével – hogy ezeket az orsz{gokat fel kell szabadítani – be-

avatkoznak ezeknek az orsz{goknak a belügyeibe, zavarj{k a gyorsabb fejlő-

dést és az említett orsz{gok közötti viszonyok javul{s{t. Mivel a belügyekbe

való beavatkoz{s – mégpedig a r{dióhírverés, a léggömbökkel való anyag

küldés és a többi< meglehetősen nagy ar{nyokat öltött, a Szovjetunióban

úgy vélik, hogy meglehetősen kellemetlen körülményekre kerülne sor, ha a

szovjet csapatok teljesen elhagyn{k ezeket az orsz{gokat, s mondjuk, olyan

st{tust adna a Szovjetunió nekik, amilyen Jugoszl{vi{nak van. Félnek, hogy

ezekben az orsz{gokban akkor a reakciós erők győznének. M{s szóval ez azt

jelenti, hogy nem bíznak eléggé ezeknek az orsz{goknak a belső forradalmi

erőiben. Véleményem szerint ez téves {ll{spont. Az összes későbbi hib{k

gyökere abban rejlik, hogy nem bíznak eléggé ezeknek a népeknek a szocia-

lista erőiben.

Jól tudj{tok, hogy mikor a poznani esetre került sor, a szovjet emberek

velünk szembeni magatart{sa egyszerre megv{ltozott. Kezdtek hidegebbek

lenni. Azt gondolt{k, hogy Poznanért mi jugoszl{vok vagyunk a hib{sak. Mi

vagyunk a hib{sak azért, mert élünk a vil{gon, mert olyanok vagyunk, mert

olyan Jugoszl{vi{t teremtettünk, amilyen a haz{nk, mert haz{nk hat{st fejt

ki hat{rain túl is. Még akkor is, ha mi nem akarn{nk, haz{nk hat{st fejt ki,

mégpedig nagyon pozitív, hasznos hat{st. Lengyelorsz{gban minden üldö-

zés és a k{derpusztít{s szt{lini módszerei ellenére is maradt egy mag

Gomulk{val az élen, mely a nyolcadik plénumon erőteljesen kezébe tudta

venni az ügyeket, kijelölte az új ir{nyvonalat, vagyis a demokratiz{l{s felé

vezető utat. Síkra sz{llt Lengyelorsz{g teljes függetlenségéért és a Szovjet-

unióval való jó viszonyért is.

R{kosi régi, de nem becsületes forradalm{r

Elvt{rsak! Ez végzetes. Amikor Moszkv{ban j{rtunk, természetesen szó

volt Lengyelorsz{gról, Magyarorsz{gról és m{s orsz{gokról is. Azt gondol-

tuk, hogy R{kosi semmiféle adotts{gokkal nem rendelkezik ahhoz, hogy ve-

zesse a magyar {llamot és belső egységet teremtsen. Sajnos a szovjet elvt{r-

sak nem hitték el ezt nekünk. Azt mondott{k, hogy R{kosi régi forradalm{r,

becsületes és így tov{bb. Régi, az igaz, csakhogy ez nem elegendő. Becsüle-

tes-e? Azt hiszem, amennyire ismerem, ezt sem {llíthatn{m, különösen a

Rajk-per és a többi dolgok ut{n. Sz{momra ezek a legbecstelenebb emberek

a vil{gon. A szovjet elvt{rsak azt mondt{k, hogy R{kosi okos, hogy sikere

lesz és nem tudj{k, ki m{sra t{maszkodhatn{nak abban az orsz{gban. Éppen

azért, mert mind {llami, mind pedig p{rtpolitik{nk a m{sok belügyeibe való

beavatkoz{st ellenzi és azért, hogy újra ne kerüljünk összeütközésbe a szov-

jet elvt{rsakkal, nem kértük eléggé a szovjet vezetőket, hogy tegyék félre az

ilyen együttest, mint amilyen R{kosi és Gerő. Amikor Moszkv{ba mentem,

nagy volt a meglepetés, amiért nem Magyarorsz{gon keresztül utaztam. Én

éppen R{kosi miatt nem akartam keresztülutazni Magyarorsz{gon. Azt

mondottam, hogy még akkor sem mennék Magyarorsz{gon {t, ha úgy az út

h{romszor rövidebb lenne. Mikor ebben az orsz{gban egyre erősebb és erő-

sebb elégedetlenség tört ki, éppen a kommunist{k soraiban, amikor követel-

ték, hogy R{kosi t{vozzék, a szovjet elvt{rsak l{tt{k, hogy így tov{bb nem

lehet, megegyeztek, hogy R{kosi menjen. De hib{t követtek el, mert nem en-

gedték meg, hogy Gerő és R{kosi többi híve is menjen, akik a nép előtt

kompromitt{lt{k magukat. R{kosi menetelét Gerő marad{s{hoz kötötték. Ez

pedig hiba volt, mert Gerő semmiben sem különbözött R{kositól. Ugyanazt

a politik{t folytatta és ugyanazokért a hib{kért felelős, mint R{kosi. Mit te-

hettünk mi akkor, elvt{rsak? L{ttuk, hogy a dolgok nem mennek rendjén.

Amikor a Krímben voltunk, véletlenül Gerő is ott termett és véletlenül ta-

l{lkoztunk vele. Beszélgettünk is. Gerő elítélte a kor{bbi politik{t és azt

mondotta, hogy hib{s volt az a politika, mert r{galmazt{k Jugoszl{vi{t, egy-

szóval hamut szórt a fejére és kérte, hogy {llítsuk helyre a jó viszonyokat,

ígérvén, hogy az összes előbbi hib{kat kijavítj{k és hogy nem térnek vissza

többé a régihez. Mi meg akartuk mutatni, hogy nem vagyunk bosszú{llók és

nem vagyunk szűkkeblűek, beleegyeztünk, hogy beszélgetünk Gerővel és a

Magyar Dolgozók P{rtj{nak küldöttségével, amikor az Jugoszl{vi{ba jön.

Helyre akartuk {llítani a kapcsolatokat a Magyar Dolgozók P{rtj{val, mert

reméltük, hogy majd így a magyar p{rtot el nem szigetelve, könnyebben ha-

tunk szab{lyszerű belső fejlődésükre. Csakhogy a dolgok m{r meglehetősen

messzire mentek, amit nem tudtunk. Gerő Jugoszl{vi{ba jövetele és közös

nyilatkozatunk m{r nem segíthetett. Az emberek Magyarorsz{gon m{r nem

tűrték a szt{lini elemeket. Követelték elt{volít{sukat.

Amikor a magyar küldöttség Gerővel az élén visszatért haz{j{ba, Gerő –

mivel súlyos helyzetbe jutott – újból megmutatta előbbi arculat{t. Azt a

sz{zezernyi tüntetőt, akik akkor még tüntetők voltak, csőcseléknek nevezte

és megsértette majdnem az egész népet. Képzeljék el, mennyire vak volt ez

az ember és milyen vezető lehetett. Egy ilyen v{ls{gos pillanatban, amikor

minden forr és amikor az egész nép elégedetlen, csőcseléknek meri nevezni

azt a népet, amely között óri{si sz{mban, sőt tal{n többségében kommunis-

t{k és ifjak vannak. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a lőporos hordó meggyul-

ladjon és felrobbanjon. Most nem arról van szó, hogy azt vizsg{ljuk, ki sütöt-

te el az első pusk{t<

Végzetes hiba volt a szovjet haderők behív{sa abban az időben, amikor

még fegyverben voltak a tömegek, m{s orsz{g katonas{g{t hívni, hogy lec-

két adjon az illető orsz{g népének még akkor is, ha lövöldözés előfordult.

Nagy hiba volt. Ez még jobban felbőszítette a népet és így került sor a spon-

t{n felkelésre, amelyben a kommunist{k akaratukon kívül is együtt tal{lt{k

magukat a különféle reakciós elemekkel.

A reakciós elemek beavatkoztak a felkelésbe

A reakciós elemek beavatkoztak ebbe a felkelésbe és kihaszn{lt{k azt. Ta-

l{n nincs ott elég horthysta? Valamennyien tudjuk, hogy Horthynak nagy

nyugatbar{t erői voltak Magyarorsz{gon, azon kívül ott voltak a nyilaske-

resztesek, különféle m{s reakciós elemek, Nagy Ferenc hívei és így tov{bb.

Egyszóval volt ott igen sok ember, akik nem hívei a kommunizmusnak, akik

nemcsak R{kosi-ellenesek, hanem ellenzik a szocializmust is. És mindezek

az elemek belekeveredtek a forradalomba. Ezek a reakciós erők nem merték

felemelni fejüket, hab{r sokszor szólított{k fel őket külföldről felkelésre, és

külföldről segítséget is kaptak.

Nem volt sem erejük, sem b{tors{guk felkelni mindaddig, amíg azt hit-

ték, hogy a p{rt egységes és sziklaszil{rd. Mihelyt azonban l{tt{k, hogy a

p{rt kettészakadt és hogy a p{rttags{g óri{si része felkel a R{kosi-klikk és a

múlt maradv{nyai ellen, rögtön beleavatkoztak ők is. Ezek a reakciós erők

nagyon gyorsan, két-h{rom nap alatt megmutatt{k igazi arcukat, amikor a

nép felh{borodott minden ellen, ami a múltban történt. Az akkori vezetőség

azonban nem mutatta meg, hogy el akarja t{volítani azokat az elemeket,

akik felh{borított{k a magyar népet s nem mutatott nagy hajlandós{got arra,

hogy a szocializmus fejlődésének egy valóban magyar útj{ra lépjen, tekin-

tetbe véve ennek az útnak minden belső saj{toss{g{t, így a dolgok gyorsan

m{s ir{nyt vettek és a reakció egyre erősebben uralkodni kezdett. Egy klikk

elleni indokolt felh{borod{s és felkelés volt ez, amely {talakult az egész nép

felkelésévé a szocializmus, a Szovjetunió ellen. A kommunist{k, akik pedig a

felkelők soraiban voltak, mielőtt a reakció vette kezébe a dolgokat, akarva,

nem akarva, végül harcban tal{lt{k magukat nem a szocializmusért, hanem

a régire való visszatérésért. A kommunist{k akaratuk ellenére kerültek ilyen

helyzetbe.

Ha a Nagy Imre-korm{ny erélyesebb lett volna…

Meg lehetett-e ezt akad{lyozni? Úgy l{tszik, késő volt m{r. Ha a korm{ny

erélyesebb lett volna, ha nem ingadozott volna ide-oda, ha elsz{ntan fellé-

pett volna az anarchia és a kommunist{knak a reakciós elemek részéről tör-

ténő öldöklése ellen, ha elsz{nt ellen{ll{st tanúsított volna a reakcióval

szemben, a dolgok tal{n helyesebb útra kerültek volna, tal{n nem került

volna sor a szovjet hadsereg közbelépésére. És mit tett Nagy? Fegyverbe szó-

lította a népet a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati orsz{gokat, hogy

avatkozzanak be. Nyugaton ezt a beavatkoz{st óri{si mértékben kihaszn{l-

t{k. Az imperialist{k haszn{lt{k ki, akik alig v{rt{k, hogy megt{madj{k

Egyiptomot.

Azt gondolt{k, a Szovjetunió nem lesz képes beavatkozni az agresszió el-

len. Magyarorsz{gon így került sor az újabb harcokra. A szovjet csapatokat

megerősítették, Nagy megszökött és új korm{nyt alakítottak. Mondhatom

elvt{rsak, hogy ezeket az embereket az új korm{nyban személyesen isme-

rem és véleményem szerint azt képviselik, ami Magyarorsz{gon a legbecsü-

letesebb. Szenvedtek R{kosi alatt, börtönökben voltak és őszintén egy új fej-

lődés hívei. Ezt mutatja a program, amit K{d{r kihirdetett, és amit ti is olvas-

tatok. De a szovjet közbelépés gyengíti az egész programot és a korm{ny

nagyon súlyos helyzetben van. Felmerült most a kérdés, szükséges volt-e a

szovjet közbelépés? Az első közbelépés nem volt szükséges. Az első közbe-

lépés teljesen hib{s volt. A m{sik hiba abban rejlett, hogy a felelős emberek

ahelyett, hogy a m{sodik közbelépésre v{rtak volna, nem tették meg rögtön

azt, amit később megtettek, amikor a m{sodik szovjet beavatkoz{sra került

sor, vagyis nem teremtettek új korm{nyt, nem adt{k ki a deklar{ciót. Ha

előbb alakítottak volna új korm{nyt és deklar{ciót adtak volna ki, a munk{s

és kommunista erők valószínűleg elkülönültek volna a reakciós elemektől és

könnyebb lett volna kil{balni ebből a v{ls{gos helyzetből.

Egy harmadik vil{gh{ború veszélye

Még mielőtt a m{sodik szovjet beavatkoz{sról szólnék, el kell monda-

nom, hogy a magyarorsz{gi helyzet úgy alakult, hogy m{r vil{gosan l{t-

szott, milyen borzalmas gyilkol{sok következnek majd be, milyen borzalmas

polg{rh{ború van kil{t{sban Magyarorsz{gon, ahol a szocializmus alapjait

meglehet, teljesen al{{st{k és ami miatt egy harmadik,vil{gh{borúra is sor

kerülhetett volna. A szovjet korm{ny ugyanis nem tűrhette volna el a Nyu-

gat beavatkoz{s{t, a horthyst{k, a régi reakciósok uralomra jut{s{t. De mit is

csin{ltak ezek a reakciós elemek? M{r az imént elmondottam, hogy ezek az

elemek egy-kettőre megmutatt{k valódi arculatukat. Elrendelték, hogy többé

nem szabad haszn{lni az elvt{rs szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös

csillagot, kommunist{kat akasztottak. Ha mindez csak, egy esetben fordult

volna elő.

Nagy Imre korm{nya semmit sem tett, hogy ezt megakad{lyozza. Szün-

telenül sir{nkozott a r{dión keresztül, segítséget hívogatott, ahelyett, hogy

harcolt volna az ilyesmi ellen és valami úton-módon akarat{t nyilv{nította

volna arra, hogy útj{t {llja a kommunist{k,és a haladó szellemű emberek le-

gyilkol{s{nak. Ehelyett ki{ltv{nyt adott ki, azaz szózatot, amellyel lemon-

dott a varsói egyezményről, hogy kinyilv{nította az orsz{g függetlenségét

stb. Mintha az adott pillanatban ez lett volna a legfontosabb! Mintha a varsói

egyezményből való kilépés jelentett volna valamit!

Az ellenforradalom katasztrófa lett volna

Sokan teszik fel a kérdést, miért került sor a m{sodik szovjet beavatko-

z{sra. Eddig is mondottuk és a jövőben is mindig hangoztatni fogjuk, hogy

ellenezzük a beavatkoz{st és az idegen fegyveres erők igénybevételét. De mi

volt a biztatóbb: polg{rh{ború, ellenforradalom, egy új vil{gh{ború, vagy

pedig a szovjet csapatok beavatkoz{sa, akik m{r egyébként is ott voltak. Az

említettek egy része katasztrófa, az utóbbi pedig, vagyis a szovjet csapatok

beavatkoz{sa; hiba. Teljesen érthető elvt{rsak, hogy ha ez megmenti a szoci-

alizmust Magyarorsz{gon, akkor b{r ellenezzük a beavatkoz{st, elmondhat-

juk, hogy a szovjet intervenció szükséges volt. De ha ők előbb megtették

volna a szükséges intézkedéseket, nem került volna sor semmiféle katonai

intervencióra. Ez a hiba azért következett be, mert ők még sajnos mindig azt

hiszik, hogy a fegyveres erő – minden. A fegyveres erő azonban nem oldhat

meg mindent. Íme, nézzétek csak, hogy egy gyengén felfegyverzett, úgy-

szólv{n puszta kezű nemzet milyen elkeseredett ellen{ll{st tanúsít akkor,

amikor van egy célja, az a cél, hogy felszabaduljon és független legyen. Ezt a

népet többé nem az érdekli, hogy milyen lesz ez a függetlensége, nem érdek-

li, hogy az orsz{gban restaur{lódik-e a burzso{zia és a reakciós rendszer,

csak az a célja, hogy kivívja nemzeti függetlenségét. Ez jutott túlsúlyba a

nemzet gondolat{ban, érthető, hogy megint csak azt mondhatom, hogy az

az első beavatkoz{s a legrosszabb, ez a m{sodik pedig, vagyis a szovjet csa-

patok intervenciója szintén rossz. De ha ahhoz vezet, hogy megóvja a szocia-

lizmust Magyarorsz{gon, azaz, ha biztosítja a szocializmus tov{bbi építését

eben az orsz{gban, és a békét a vil{gban, akkor egy napon ez is pozitívv{

v{lik, de csak úgy, ha a szovjet csapatok kötelességszerűen kivonulnak ab-

ban a pillanatban, mihelyt a helyzet rendeződik és elcsendesedik. Ezt meg is

mondtuk a szovjet elvt{rsaknak.

Vissza kell utasítani az olyan híreszteléseket, melyek a szovjet intervenci-

óban csup{n beavatkoz{si cselekedetet l{tnak. Ez nem helyes, erről én, elv-

t{rsak, mélyen meg vagyok győződve. Mély meggyőződésem tov{bb{, hogy

az a sok vér, amely Magyarorsz{gon folyt, és azok a nagy {ldozatok, ame-

lyeket a magyar nép hozott, pozitív hat{súak lesznek. A szovjetunióbeli elv-

t{rsak, sőt a szt{linista elemek agy{ban is vil{goss{g gyúlt, bel{tj{k, hogy

így többé nem lehet dolgozni. Nem, így többé nem lehet dolgozni.

Mindannyiunk tragédi{ja abban rejlik, hogy a szocializmust egy óri{si

csap{s érte. Kompromitt{lt{k. E tragédia alkalm{val csak egy dolgot szeret-

nék mondani: a különféle kommunista p{rtok felelőtlen elemei, amelyek

még mindig szt{linista módszerekkel vannak hatalmon, nagyon rossz t{mo-

gat{st nyújtanak a Szovjetuniónak, ha azt tan{csolj{k neki, hogy úgy j{rjon

el, ahogyan ők gondolj{k. Úgy vélem, ezekben a p{rtokban vannak becsüle-

tes kommunist{k, akik sokkal t{volabb l{tnak ezeknél a különféle szt{linis-

t{kn{l. És ha azt akarj{k, ott is javuljon a helyzet, de nem olyan módon, mint

ahogy ez Magyarorsz{gon történik, akkor bír{lniok kell a negatív dolgokat,

meg kell hallgatniok a tömegek hangj{t, a p{rttagok hangj{t, az egész nép

hangj{t.

K{d{r korm{ny{t t{mogatnunk kell

A jelenlegi magyarorsz{gi események fejlődését szemlélve, mégpedig ab-

ból a szempontból, hogy szocializmus van-e vagy ellenforradalom, nekünk

K{d{r mostani korm{ny{t kell t{mogatni, segítenünk kell rajta, mert nagyon

nehéz helyzetben van. Meg kell fékeznünk mindazokat az elemeket, ame-

lyek most felelőtlenül az oroszokat hib{ztatj{k. Igen, a szovjet elvt{rsak fele-

lősek azért, mert nem l{tt{k előbb és nem javított{k ki a R{kosi-uralom hib{-

it, s mert nem tették lehetővé, hogy előbb jöjjenek azok az emberek, akikben

az egész munk{soszt{lynak és az egész nemzetnek bizalma volt. Lehetetlen,

hogy egy vezető r{erőszakolja mag{t egy népre.

Lengyelorsz{gban stabiliz{lódik a helyzet, de nem éppen biztos. Ott

ugyanazok az elemek hatnak, akik ellenzik Lengyelorsz{g és a Szovjetunió

jó viszony{t. Ti tudj{tok, hogy azok a lengyelek, akiknek reakciós felfog{saik

vannak, gyűlölik az oroszokat és a Szovjetuniót. El kell különíteni a lengyel

népet a reakciótól, amely nemcsak a Szovjetuniót gyűlöli, hanem a szocia-

lizmust is. (Tito beszéde a Népszabads{g 1956. november 18-i sz{m{ban jelent

meg.)

Jegyzőkönyv

Készült a Magyar Szocialista Munk{sp{rt Központi Vezetőségének

1956. december 2-{n tartott ülésről

Jelen, vannak: a Központi Vezetőség tagjai.

Kiss K{roly:

Tisztelt Elvt{rsak!

Az MSZMP Ideiglenes Központi Vezetőségének ülését megnyitom. A

központi vezetőségi ülés napirendje: Besz{moló a p{rt jelenlegi helyzetéről

és feladatairól. Előadó: K{d{r J{nos elvt{rs.

Egyetért a Központi Vezetőség a napirenddel? (Egyetértenek.)

Van-e valami javaslat még a napirendhez? (Nincs.)

Az elvt{rsak elfogadt{k a Központi Vezetőség ülésének napirendjét. Átadom

a szót K{d{r J{nos elvt{rsnak.

K{d{r J{nos:

Tisztelt Elvt{rsak!

A beterjesztett hat{rozati javaslat előkészítésének munk{j{ban én nem

vettem részt, a fő vonal{val egyetértek, azonban néh{ny kérdésben az a vé-

leményem, hogy tiszt{bb helyzetet kell teremteni, mint ahogy az a hat{rozati

javaslatban van. Azt gondolom elvt{rsak, hogy a helyzet jó megítélése, a fel-

adatok helyes meghat{roz{sa az előzményekre is kiterjedő, az alapvető kér-

dések mélyére hatoló marxista elemzést kív{n meg.

Először az október 23-{n kezdődött események okairól, mozgató erőiről

és jellegéről szeretnék szólni. Az október 23-{n kezdődött események első

ok{nak a R{kosi-Gerő klikk antileninista, bürokratikus vezetési módszerét,

az ezzel okozott súlyos k{rokat és ezekkel a k{rokkal kiv{ltott jogos és tö-

meges elégedetlenséget jelölhetjük meg. A m{sodik ok a R{kosi-Gerő klikk

hib{i elleni szükséges és helyes harc k{ros eltorzul{sa a R{kosi-Gerő klikkel

szemben létrejött p{rtellenzék egy csoportja, mégpedig a Nagy Imre-

Losonczy csoport {ltal. Ezt gondolom, a m{sodik oknak tekinthetjük. A

harmadik ok és egyben az egyik fő mozgató erő a magyar kapitalista, feud{-

lis ellenforradalom volt. A negyedik oka az eseményeknek és egyben a leg-

fontosabb mozgató ereje a nemzetközi, kapitalista imperializmus.

A R{kosi-Gerő klikk hib{ival itt nem kív{nok részletesen foglalkozni. A

m{sodik okként megjelölt kérdéssel, mégpedig az ezen hib{k ellen folyt harc

és kritikai ellépés eltorzul{s{val szeretnék néh{ny szóban foglalkozni.

Úgy néz ki elvt{rsak – ha a dolgot alaposan {tgondoljuk –, hogy az októ-

ber 3-{n kirobbant események igen fontos oka volt az, hogy a p{rton belül a

kor{bbi években kialakult és egyre szélesedő és növekvő, végül pedig el le-

het mondani – az egész p{rtaktív{t, a p{rttags{got mag{ban foglaló p{rtel-

lenzék egy része, amely Nagy Imre és Losonczy elvt{rsak ir{nyít{sa alatt

{llt, az év tavasz{n túlment azon a hat{ron, amelyen belül a harc a hib{k el-

len, azok kijavít{sa érdekében és a R{kosi-Gerő klikk elt{volít{sa célj{ból

folyt. Úgy gondolom, ez az az idő volt, amikor a p{rton belüli vit{t – a főtit-

k{r személye és hasonló kérdéseket – legszembetűnőbb módon a Petőfi-kör

esetében – a p{rton kívülre vitték. Ez olyan hat{r volt, amelyen {tlépve többé

a R{kosi-Gerő klikk hib{i elleni harc valój{ban m{r nem az ő tekintélyük és

pozícióik, hanem az egész p{rt tekintélyének al{{s{s{t és szétzúz{s{t jelen-

tette. Még vitatható és kétségtelenül megvizsg{landó tény, hogy ez a kritika

milyen messzire ment és milyen form{t öltött. Nekem az a meggyőződésem,

hogy a Nagy Imre elvt{rsék {ltal vezetett ellenzéki csoport, amely különös-

képpen az írószövetségben és az Újs{gíró Szövetségben, valamint az egyes

egyetemeken tanuló p{rttagokat jelenti, a kritik{ban elment olyan messzire,

hogy egyik eszmei szülője – és merem {llítani ennek a csoportnak egyes tag-

jaira –, szervezője volt annak a fegyveres felkelésnek, amely a Magyar Nép-

közt{rsas{g {llami intézményei és rendje ellen ir{nyult. Ez olyan kérdés,

amivel szembe kell nézni és meg kell t{rgyalni. A p{rt {ll{spontj{t, félreért-

hetetlenül le kell szögezni, mert különben képtelenek vagyunk a jövőben

megfelelő következtetésekre.

A fegyveres felkelésről – annyiban, amennyiben annak szemtanúja vol-

tam. Részt vettem október 23-a reggelétől kezdve az eseményekben. Által{-

ban a központban tartózkodtam és szemtanúja voltam annak, hogy miköz-

ben ór{ról ór{ra, az illetékes vezető p{rtszerv összeült a P{rtközpont egy he-

lyiségében, ott jelen volt Nagy Imre, valamint Losonczy és Don{th elvt{rsak

is. Utóbbiak annak ellenére, hogy a Központi Vezetőség be való bev{laszt{-

sukat nem fogadt{k el és kérték, hogy ezzel kapcsolatos levelüket hozzuk

nyilv{noss{gra, az ülésen még részt vettek. Szemtanúja voltam, hogy a ne-

vezett h{rom elvt{rs {tment az épület m{sik sz{rny{ba. Anélkül, hogy Nagy

elvt{rsat e tekintetben gyanúsítani akarn{m – de ismerjük az ő viszony{t sa-

j{t vejéhez, Losonczyhoz és Gimeshez, akik attól kezdve ott tany{ztak a

P{rtközpontban –, szemtanúja voltam, amikor beszélgetés form{j{ban közöl-

te velük azt, amit a p{rt Központi Vezetősége a felkeléssel kapcsolatban elha-

t{rozott, vagy annak egy részét.

Feltételezve, hogy az október 23-30-i budapesti fegyveres felkelésbe be-

kapcsolódott emberek, fiatalok többsége csak a hib{k ellen, s nem a népi

demokratikus rendszer ellen kív{nt harcolni, a budapesti fegyveres felkelés

mégis a népi demokratikus rendszer alapjait érintette, függetlenül a résztve-

vők sz{ndék{tól vagy óhaj{tól. Teljes bizonyoss{ggal {llíthatom, hogy a vi-

déken megmozdult és tüntető tömegek abszolút többsége nem a népi de-

mokratikus rendszer megdöntésére mozdult meg, hanem a p{rton belüli, a

R{kosi-Gerő klikk hib{inak kijavít{sa célj{ból. Mégis tudni kell, hogy a vi-

déki megmozdul{sok is a népi demokratikus rendszer alapjait ingatt{k meg,

a résztvevők sz{ndék{tól függetlenül, annak ellenére.

Elvt{rsak, nézzük a tényeket. Mi a nemzeti forradalom, demokratikus

forradalom? Ez munk{sforradalom? Ez elvt{rsaim tiszta, a szó legtiszt{bb

értelmében vett ellenforradalom! És ha mi ez ellen nem lépünk fel megfelelő

módon, természetesen elsősorban a politikai harc eszközeire gondolok és

azon belül nem utolsósorban arra, hogy maguknak a tömegeknek tiszt{n és

őszintén fel kell t{rni, mit jelent az, amikor azt mondj{k: ellene vagyok a

kommunista p{rtnak, ellene vagyok a Szovjetuniónak, de a szocialista vív-

m{nyok mellett vagyok, szocializmust akarok. Ilyen a vil{gon nincs, ilyen

soha nem is volt – ez az a jelszó, amivel 1933-ban a német hitlerist{k a töme-

geket befoly{suk al{ kerítették, a hatalmat a kezükbe vették és hogy azut{n

mit csin{ltak, azt mindenki tudja. Ezzel szembe kell nézni és meg kell védeni

a munk{soszt{ly intézményeit, ide értve a p{rtot, a szakszervezeteket, ide

értve a munk{stan{csokat is, mert azokat is a munk{soszt{ly intézményei-

nek kell tekinteni ma is és a jövőben is, azokat is meg kell védeni az ellenfor-

radalommal szemben – és meg kell védeni a Magyar Népközt{rsas{g {llam

hatalmi és {llamigazgat{si szerveit is. M{s útja a harcnak nincsen. Szembe,

kell sz{llnunk és harcolnunk kell a Szovjetunió-ellenes uszít{ssal, a soviniz-

mussal, a nacionalizmussal és tudni kell elvt{rsak, hogy nem lehet ezek ellen

a törekvések és {ramlatok ellen harcolni olyan módon, hogy mi megbéké-

lünk ezekkel a törekvésekkel, vagy nézzük nyugodtan, hogy a szemünk előtt

erősebben hatnak, mint a mi pozícióink, {ll{sfoglal{saink. Így nem lehet elv-

t{rsak harcolni. És meg kell mondani, hogy a mi harcunkat még mindig

alapj{ban ugyanaz a dolog bénítja – sokkal kisebb mértékben ugyan, mint

kor{bban – ami a fegyveres felkelés napjaiban. Még mindig az a fő bajunk,

hogy a sajtón, r{dión keresztül demoraliz{ljuk a forradalom ügye mellett

szil{rd embereket. Tíz- és tízezren, sőt sz{zezren vettek részt szerintem be-

csületes emberek a Magyar Népközt{rsas{g {llamhatalmi szerveinek, p{rt-

szerveinek, intézményeinek védelmében a fegyveres t{madókkal szemben.

És minél többször írjuk le, hogy „a dicső október 23.”, „nagy nemzeti hőse-

ink” és Él „forradalom vívm{nyainak megőrzése”, ann{l ink{bb {ssuk al{ és

romboljuk le a forradalomhoz hű emberek szil{rd elvi biztons{g{t. Ez nincs

m{sképpen. Ami az {ldozatokat illeti: az a hal{l, amiért ezek az emberek

meghaltak, akik becsületes sz{ndékkal mentek harcba, mérhetetlenül nagy

emberi tragédia, de mi ezeknek az embereknek emlékét és gy{sz{t nem il-

lethetjük olyan tulajdons{gokkal, ami nem volt meg a valós{gban. Jobban

tiszteljük gy{szukat, ha megmondjuk, hogy becsületes sz{ndékkal indultak,

de ellenkező célra haszn{lt{k fel őket és akaratuk ellenére olyan harcba vit-

ték bele, ami a nép alapvető érdekei ellen ir{nyult.

Beszélni szeretnék Nagy Imre és csoportja kérdéséről, mégpedig itt én

nem a politikai ellenzésre akarom a hangsúlyt helyezni, hanem szeretném az

elvt{rsak sz{m{ra biztosítani, hogy ismerjék meg ebben a kérdésben a teljes

igazs{got, mert az nem lehet, hogy mag{ban a Központi Vezetőségben né-

zeteltérés legyen ebben a kérdésben.

Ami a dolog előzményét illeti, erről m{r szóltam. N{lunk volt egy p{rtel-

lenzék, mely a p{rtaktíva, a p{rttags{g döntő többségét mag{ban foglalta és

mind szűkebb és szűkebb, elszigeteltebb helyzetbe került az a csoport,

amellyel szemben politikai harcot folytatni kellett. Nagy Imre elvt{rsék sze-

repe ismeretes. Én szentül meg voltam győződve akkor és ma is azt hiszem,

hogy az a harc, amit Nagy Imre elvt{rs folytatott a R{kosi-Gerő klikk ellen,

az teljesen igazs{gos, s pozitív. Ez az én meggyőződésem, úgy éreztem, hogy

egy vonalban vagyok és együtt harcolok ezekkel az emberekkel. 1956 tava-

sz{n úgy gondolom, sok elvt{rs útja elv{lt Nagy Imrééktől, olyan elvt{rsak

útja, akik harcoltak R{kosi módszerei, személyi diktatúr{ja ellen, minden

hiba és törvénytelenség ellen, de nem voltak hajlandók a p{rt ellen harcolni

és a p{rttags{got, a tömegeket orrukn{l fogva vezetni.

Szeretnék szólni egy kevésbé ismert előzményről. A november 2-{ról 3-ra

virradó éjszaka különböző megbeszéléseket folytattam m{s testvérp{rtok

embereivel, mégis, mi a véleményük, miben l{tj{k célszerűnek, hogy elhat{-

rozó lépést tegyünk az ellenforradalmi {radattal szemben. Beszéltem szovjet,

kínai és m{s p{rtok embereivel. Tito elvt{rsék megt{rgyalt{k előbb a ma-

gyarorsz{gi kérdést a szovjet elvt{rsakkal. Tito elvt{rsnak az volt a vélemé-

nye, hogy Magyarorsz{gon ellenforradalmi roham van, s ha nem teszünk el-

lene, elsöpri a népközt{rsas{got, ez hallatlan veszély a dolgozó népre, a

munk{soszt{lyra nézve, ezen túlmenően a szomszédos orsz{gokra is, és a

nemzetközi munk{smozgalomra is. Ezért azt mondt{k, helyes, szükséges,

elkerülhetetlen olyan korm{ny megteremtése, mely fellép a népi demokrati-

kus rendszer védelmében az ellenforradalommal szemben. Helyes ilyen

korm{nyt minden p{rtnak, szocialista korm{nynak t{mogatni. Mikor közöl-

tük tervünket a jugoszl{velvt{rsakkal, maguk vetették fel a segítség olyan

form{j{t, melyet ők tudnak nyújtani. A jugoszl{v elvt{rsak ígéretet tettek ar-

ra, hogy a budapesti követüket, Szoldatics elvt{rsat küldik Nagy Imréhez és

Losonczyhoz, közlik véleményüket, fel fogj{k őket szólítani mint kommu-

nist{kat, hogy vessenek véget az ilyenfajta tevékenységüknek, hogy kom-

munist{k nevével deklar{lj{k az ellenforradalmat, elmondj{k, nyiss{k meg

az utat egy forradalmi korm{ny létrejöttének. Ezt ők vetették fel a november

2-{ról 3-ra virradó éjjel. Én nem tudom, hogy ezut{n miért nem történt ez

meg, miért nem került gyakorlati végrehajt{sra az, amit előzőleg elhat{roz-

tak. Mikor később a jugoszl{velvt{rsakkal megegyeztünk, s amikor én ezt a

kérdést a végén felvetettem, ott volt Sebes is. A diplom{ciai aktus ut{n őszin-

tén beszéltem Vidics és Szoldatics elvt{rsakkal, elmondtam nekik, nem tu-

dom, mitől féltek Nagy Imréék, a fehérterrortól-e, hogy menedékjogot kér-

tek. A vita menetében elismerték, hogy nem a fehérterrortól való félelmük-

ben, hanem a korm{nytól és a repressziótól való félelmükben ültek ott.

Mondom Vidics elvt{rsnak, hogy még csak nem is erről van szó, hanem

m{sról. Elmondtam, emlékeztettem őt a 2-{ról 3-ra virradó éjszak{ra, miért

nem történt meg az, s miért történt ez helyette, ami súlyos dologra vezet a

jugoszl{v korm{ny szempontj{ból is. Vidics nem v{laszolt erre, pedig h{-

romszor is feltettem a kérdést.

Ami a kérdés m{s megold{s{t illeti: én a jugoszl{velvt{rsakkal őszintén

beszéltem, mindvégig, minden h{tsó gondolat nélkül. Megmondtam {ll{s-

pontunkat, kértem, ne nehezítsék helyzetünket ann{l ink{bb sem, mert Tito

elvt{rs fellépésének magyar vonatkoz{sú része segítette harcunkat, erősítette

korm{nyunk, p{rtunk pozícióit Ellentmond{sban van, ami ebben a kérdés-

ben történt. A jugoszl{v elvt{rsak a legszigorúbb diszkréciót kérték, de a

Novi Sad-i r{dió m{snap este m{r közölte a megbeszéléseket. A jugoszl{v

kérdésben a teljes igazs{got mondtam el. A p{rtfegyelem alapj{n kérem, ami

itt elhangzott, azt nem mondhatj{k el, senkinek sem.

Mi a szovjet korm{nytól értesültünk, hogy a jugoszl{v elvt{rsak a szovjet

korm{nyhoz fordultak a Nagy Imre-kérdéssel kapcsolatban.

Én megmondtam a jugoszl{v elvt{rsaknak, hogy mi azt akarjuk, hogy

Magyarorsz{g és Jugoszl{via között őszinte viszony legyen. Ha ők is ezt

akarj{k, soha ne tegyenek ilyen lépést, hogy a szovjet korm{nyhoz fordulnak

először. Megmondtam, ne húzz{k al{, amit az imperialista sajtó örömmel

mond, hogy a magyar korm{ny b{bkorm{ny, ők tudj{k igaz{n, hogy nem

b{bkorm{ny, ők tudj{k, ha senki m{s. Ezt megmondtam a jugoszl{v elvt{r-

saknak. Elkezdtünk t{rgyalni. Ami a helyeket illeti, hova menjenek, elmond-

t{k, hogy meg lehet tenni, hogy menjenek Belgr{dba.

A nemzetközi jog körüli vit{kat nem akarom megismételni. A jugoszl{v

elvt{rsaknak ebben nincs igazuk. Semelyik követségnek nincs joga mene-

dékjogot adni aktív miniszterelnöknek, minisztereknek, mert ez a fenn{lló

korm{ny ellen hat. Abban a pillanatban, amikor Nagy Imre és Losonczy be-

ment a jugoszl{v követségre, még nem voltak felmentve, b{rki kijelentheti,

hogy két korm{ny van. Semmi szín alatt nem j{rulhattunk hozz{ ahhoz,

hogy Jugoszl{vi{ba menjenek. Nem a jugoszl{v korm{ny miatt, semmi eset-

re, Nagy Imrére sem gondolok, Losonczyra ink{bb, mert nincs kiz{rva, hogy

ne haszn{lj{k fel ezt ellenünk. Péld{ul Kéthly Anna m{r kihaszn{lta. Azt

mondta, hogy őt Nagy Imre bízta meg, Horv{th Imrét K{d{r. Magyaror-

sz{gnak egy törvényes korm{nya van: Nagy Imréé.

Nagy Imréék Belgr{dba való sz{llít{sa súlyos nemzetközi bonyodalomra

vezetett volna, a kommunista vil{gmozgalmon belül is. Ezt a jugoszl{v elv-

t{rsaknak meg is mondtam. Megmondottam nekik: „Nézzenek ide, ezek az

emberek a felkelőket ideológiai fegyverrel l{tt{k el. Ha maguk elviszik őket

Belgr{dba, nem mossa le soha magukról senki, hogy maguk csin{lt{k a fel-

kelést. Ez ellen a l{tszat ellen nem tudnak majd védekezni, még akkor sem,

ha ez szerintem sincs így. A m{sik véleményükre, hogy maradjanak itthon,

tevékenykedjenek itthon, szintén megmondtam, hogy a helyzetet mérlegelve

erről szó nem lehet. Megmondtam őszintén, hogy mi itt küzdünk gar{zda

uszítókkal, akiknek a szellemi főnökeik ott ülnek magukn{l. Déry, Gimes és

S{ndor Andr{s szellemi vezetői, és fel tudnék még sokat sorolni, akik nem

csekély aktivit{ssal dolgoznak, segítik az ellenforradalmat november 4-e óta.

Ha Nagy Imréék megesküsznek és azt szentül be is akarj{k tartani – akkor

sem tudj{k betartani, hogy nem kerülnek megint az ellenforradalm{rok,

uszítók hat{sa al{. Ismerem a most itthon uszító eszelős embereket, akik

nem mernek szembesz{llni azzal, amit eddig csin{ltak. Ha Nagy Imréék a

lak{sukra mentek volna, fél ór{n belül m{r ott lett volna Déry, Gimes és egy

napon belül m{r J{nosiék-Losonczyék {tveszik az uszít{s vezetését. S mi ga-

rant{ltuk a büntetlenségüket, ezzel kezünk-l{bunk gúzsba van kötve. Újból

diplom{ciai bonyodalom lett volna, mert magyar{zgatni kellett volna, hogy

nem az előbbi dolgok miatt, hanem újabban elkövetettek miatt kellett bünte-

tést alkalmaznunk. Volt ugyanakkor m{s javaslat is, hogy menjenek Rom{-

ni{ba. Ez igen hasznos a jugoszl{v korm{ny presztízse sz{m{ra. Semmi ba-

juk nem lesz, élnek, pihennek, enni kapnak, csin{ljanak, amit akarnak, csak a

magyar ügyekbe ne avatkozzanak, a nemzetközi menedékjog alapj{n élje-

nek, s ha kicsit megnyugszik a helyzet, mi nem félünk a velük való politikai

kérdésekben folyó vit{któl, úgyis szükség van erre. Elmondottam a provo-

k{ció lehetőségét is. Ki biztosít bennünket arról, hogy elmegy a lak{sukra

négy bandita, s nem teszi meg tiszta szívességből, hogy meggyilkol a cso-

portból h{rom-négy embert, és soha senki nem mossa le, hogy nem mi vol-

tunk azok. M{s biztosíték nem volt ez ellen, minthogy elmenjenek egy időre

az orsz{gból. Megmondtam, hogy nekünk ez az {ll{spontunk, m{s kivezető

utat a helyzetből nem l{tunk. Egyébként, az ő óhajuknak teljesen megfelelő

dologról van szó. Ők el akart{k úgyis hagyni az orsz{got. Én elhiszem, amit

a jugoszl{v korm{ny a jegyzékben megmondott, hogy nincs Nagy Imréhez

semmi közük, s csak a nemzetközi jog miatt érdekli őket, de azt ne magya-

r{zz{k, hogy politikai célzatoss{g nélkül menekültek éppen a jugoszl{v kö-

vetségre. Miért nem mentek m{s követségre, péld{ul a szovjet követségre?

Vagy miért nem mentek hatan, hatféle követségre? Ne mondja senki, hogy

ebben nincs a kommunist{k szakít{s{nak terve – Magyarorsz{gon.

Végül m{r csak azt kértem, hogy adjanak – Nagy Imre és Losonczy –

deklar{ciót, hogy nevüket ne haszn{lhass{k fel az ellenforradalm{rok, vagy

ha telik az erejükből, mondj{k, hogy egyetértenek ezzel a korm{nnyal, illet-

ve célkitűzéseivel, ha ez nem telik erejükből, ne mondj{k, de azt hiszem, azt

mondhatja, hogy „én Nagy Imre a magyar törvények szerint fel lettem

mentve a miniszterelnökség alól, tiltakozom az ellen, hogy b{rki nevemmel

ilyen értelemben visszaéljen”. S a nyilatkozat ut{n menjenek Belgr{dba, hi-

szen akkor m{r kéthetes volt ez az ügy és sok{ig m{r nem lehetett ezt a

helyzetet tartani. Kiderült azonban, hogy ekkor m{r senki közülük nem

akart Belgr{dba menni. Itthon akartak maradni. A jugoszl{v elvt{rsak is azt

javasolt{k, hogy maradjanak itthon, mondt{k, hogy ezek kommunist{k,

rossz útra tértek, akiket azonban vissza lehet vezetni a helyes, kommunista

útra, vannak közöttük értékes emberek stb. Azt mondottam, hogy nézetem

szerint, ha Losonczy, J{nosi és T{nczos t{mogatj{k a korm{nyt, akkor mi et-

től csak gyengébbek leszünk, ha harcolnak ellenünk, akkor erősebbek le-

szünk. Mi az ő t{mogat{sukból nem kérünk.

A vita ut{n a jugoszl{v elvt{rsak azt mondott{k, hogy őket a kérdés to-

v{bb nem érdekli, magyar ügynek tekintik, őket csak a nemzetközi jog

szempontj{ból érdekli és az érdekli őket, hogy a jugoszl{v korm{ny kerüljön

ki az ügyből úgy, hogy az az ő tekintélyüknek ne {rtson, mégis mivel ők me-

nedékjogot adtak nekik, kérték, hogy adjunk nekik ír{st arról, hogy a múlt

hib{i miatt őket represszió nem éri, e nélkül nem írj{k al{ a menedékjog

visszavon{s{t. A szövegezésbe Vidics elvt{rs olyan formul{z{st akart min-

den{ron belevenni, hogy „<és szabadon elhagyj{k a követséget és saj{t la-

k{sukra t{voznak”. H{rom és fél órai vita ut{n, nem tudom, mit tételeztek

fel rólunk, hiszen megmondottuk, hogy semmi szín alatt nem engedhetjük

meg, hogy itthon maradjanak – mégis beleírtuk.

Önsz{ntukból mentek-e el Nagy Imréék Budapestről? Megmondom,

hogy {ltal{ban és elvben önsz{ntukból, mert ők hat{rolt{k el magukat az or-

sz{g népétől, amikor kijelentették, hogy nem akarnak Magyarorsz{gon ma-

radni. Az utolsó percben pedig nem nagyon kérdeztük, meg, hogy mi a

sz{ndékuk, hanem kötelességünkhöz híven, a provok{ció megakad{lyoz{sa

célj{ból megfelelő intézkedéseket tettünk, hogy b{ntatlanul menjenek el

olyan területre, ahol menedékjogot kapnak, megfelelő módon élhetnek egy

szocialista orsz{g területén. Ez a helyzet és ezt sem fogjuk eltagadni a Köz-

ponti Vezetőség előtt. A dolog lényege nem ebben, hanem abban van, hogy

vajon mi az, ami előbbre való: a magyar forradalom kérdése, vagy az a kö-

rülmény, hogy az volt leírva, hogy szabadon t{vozhatnak a lak{sukra. A mi

nézetünk szerint a magyar forradalom ügye előbbre való. Nekünk a nemzet-

közi jog szempontj{ból is igazunk van, azt is megtehettük volna, hogy eze-

ket egész egyszerűen kihozzuk a jugoszl{v követségről. De mi ezt nem akar-

tuk és nem is csin{ltuk és akkor sem csin{ltuk volna, ha egy esztendeig ül-

nek ott.

A jugoszl{v elvt{rsakkal való t{rgyal{sok menetében volt egy olyan pont,

amikor azt mondtam a jugoszl{v elvt{rsaknak, nagyon fura ez a kérdés, ne-

hezen fogj{k megérteni n{lunk az emberek, hogy a jugoszl{v korm{ny miért

j{r el így. Mondj{k meg, bevigyem-e én a kérdést ebben a st{dium{ban a

korm{ny elé, vagy v{ltozhat egy-két napon belül pozíciójuk. A jugoszl{v

elvt{rsak végig a t{rgyal{sokn{l a legnagyobb diszkréciót kérték, ismételten

megmondt{k, hogy ne közöljem m{ssal. Végül úgyszólv{n engedélyüket

kértem, hogy az intéző bizotts{gban vagy a korm{nyban elmondhassam,

mert nem lehet az embereket bolondként kezelni. Hangsúlyozom, erre min-

dig külön kellett meg{llapodni. A t{rgyal{sok befejezése ut{n – eltérve min-

denféle diplom{ciai szok{stól és kommunist{k egym{s közötti szok{s{tól –

fél ór{n belül leadt{k a Novi Sad-i r{dióban, hogy Nagy Imréék most hagy-

j{k el a jugoszl{v követséget. Megszervezték, hogy egy jugoszl{v újs{gíró

különböző lak{sokat felhívott éjfél ut{n egy ór{ig, ut{na leadt{k azonnal a

r{dióban, hogy nem érkeztek meg, majd ut{na produk{ltak egy jegyzéket is,

pedig ők körülbelül tudt{k, mi a helyzet. Van most olyan kil{t{s, hogy tal{n

a jugoszl{v elvt{rsak is m{sként kív{nj{k kezelni ezt a kérdést: nem akarj{k

élezni. Én annyit tudok, hogy ha kell, orsz{g-vil{g elé fogom t{rni ezt a dol-

got a mi népünk igazs{gos joga és a nemzetközi jog szempontj{ból is. Meg

fogjuk ezt a kérdést vitatni, ha szükség lesz r{. De mivel én kommunista va-

gyok, az az érzésem, hogy a kölcsönös rendezés azt kív{nja, hogy ne pole-

miz{ljunk Jugoszl{vi{val, hanem hogy békében éljünk. Ezt azért vetem így

fel elvt{rsak, mert tudni kell, hogy ebben van-e egyetértés közöttünk, ha

van, akkor megfelelő cselekvést tudunk biztosítani, ha nincs, akkor vitassuk

meg.

Friss elvt{rs: Mit v{laszoltunk a jegyzékre?

K{d{r elvt{rs: Azt, hogy a kérdés magyar belügy, ők saj{t hivatalos jegy-

zékükben m{r közölték ezt velünk és megmondottuk, hogy nem két vari{ns

volt, hanem h{rom; hogy a jugoszl{v elvt{rsak nagyon jól ismerték a mi vé-

leményünket ebben a kérdésben, hogy menjenek Rom{ni{ba, hogy ebben a

kérdésben a jugoszl{v, magyar és a szovjet korm{ny között belső levélv{lt{s,

jegyzékv{lt{s történt. És megmondtuk, hogy az a kitétel, hogy a lak{sukra

t{voznak, al{rendelt kérdés, amit kénytelenek voltunk a magunk bel{t{sa

szerint megoldani, mert őket nem vagyunk hajlandók provok{ciónak kiten-

ni. Ehhez a nemzetközi jog szerint, nincs köze idegen {llamnak. Ha a követ-

ségről valaki elt{vozott, ha csak p{r méterrel hagyta el a követség területét,

akkor m{r a dologba a korm{nynak nincs beleszól{sa. Persze ezt mi a jegy-

zékben nem éleztük, hanem megmondtuk, hogy ők is ismerik a dolog lénye-

gét és kértük, hogy z{rj{k le ezt az ügyet.

Ami a jövőt illeti, semmiféle elvi vagy m{s akad{lya nincs annak, hogy

ak{r, egy vagy ak{r több ember ezek közül visszatérhessen Magyarorsz{g

területére az ügyek minim{lis normaliz{l{sa ut{n. Nincs most olyan nagy

tülekedés a felelős posztokért, hogy jósz{ndékú, becsületes embereket ne

vonhassunk majd be a vezetésbe.

Még p{r kérdést szeretnék felvetni, hogy én a magam részéről befejez-

hessem. Ami a R{kosi-Gerő klikk kérdését illeti, azt javasolom, hogy ebben a

kérdésben hat{rozottan és ismételten, nagyon kategorikusan hat{roljuk el

magunkat. Ugyanakkor azonban én helyesnek tartan{m, ha leszögeznénk a

múltra visszanézve, hogy a Magyar Dolgozók P{rtja marxista-leninista p{rt

volt, a magyar munk{soszt{ly forradalmi élcsapata volt, amelynek tevé-

kenysége nemcsak R{kosi és Gerő hib{iból, hanem a szocialista vívm{nyok

kiharcol{s{ból is {llott, és a múltra nézve is utasítsuk vissza, hogy a falusi

p{rttitk{rt vagy az üzemi, aktivist{t tegyék felelőssé R{kosi vagy m{sik öt

ember bűneiért.

Kiss Karoly elvt{rs: Kérem, hogy akinek a K{d{r elvt{rs {ltal elmondot-

takkal kapcsolatban kérdése van, tegye fel.

Köböl József elvt{rs: A következő kérdéseim lennének:

Első: Körülbelül mikorra lehet v{rni, hogy a korm{nynak, illetve a Köz-

ponti Vezetőségnek elgondol{sai gazdas{gunk tov{bbfejlődésére és az {llam

szerepére, szerkezetére vonatkozóan valamennyire is tudom{nyos alapon

megvitatva rendelkezésre {llnak.

M{sodik: Nem esett szó erről, ezért kénytelen vagyok felvetni, hogy K{-

d{r elvt{rs nem tart-e attól, hogy hab{r mi azt mondjuk, hogy a két mun-

k{sp{rt egyesülése ut{n egyéb munk{sp{rtra nincs szükség, illeg{lisan vagy

fél leg{lis form{ban esetleg alakítanak ilyent.

Harmadik kérdés: Van-e valami {tfogó terv azokról a középfunkcion{riu-

sokról való gondoskod{sra, akik a R{kosi-Gerő klikk vonal{nak legfeljebb

végrehajtói, voltak és akik jelenleg – mint ismeretes – igen nehéz körülmé-

nyek között vannak, mert még gy{rakba sem veszik fel őket.

Negyedik kérdés: K{d{r elvt{rs nem beszélt arról, mennyire tudjuk azt,

hogy a Nagy Imre-csoport, illetve ennek nevezett csoport egységes volt-e a

fő politikai kérdésekben vagy nem.

Végül még egy ötödik kérdés: Azzal egyetértek, hogy különböző polg{ri

p{rtokat – Nemzeti Parasztp{rt, Kisgazdap{rt és ezek szervezeteit – létre-

hozni engedni nagyon veszélyes dolog lenne, de azon túl, hogy orsz{gos

központjuk lesz, milyen m{s mozg{si lehetőséget kapnak? Ez a mostani el-

gondol{s nagyj{ból – azonos a régi {ll{sponttal, mert ezeknek a p{rtoknak

eddig is volt orsz{gos központjuk. (Gondolok itt lapra, gyülekezésekre, gyű-

lések tart{s{ra stb.)

K{d{r J{nos elvt{rs: Az első kérdésre vonatkozóan meg kell mondani

őszintén, hogy az a munka, hogy péld{ul az {llamappar{tus és a gazdas{g

kérdéseiben mit, hogyan lehet csin{lni, kicsit gyengén {ll a tudom{nyos ní-

vót illetően. Ilyen munka ugyan folyik, a tervet m{r {t is dolgozt{k, csak

olyan ijesztő dolgok jöttek ki belőle, mint a termelékenység 20 sz{zalékos és

az életszínvonal 10 sz{zalékos csökkenése. Persze itt valószínűleg arról van

szó, hogy az illetők, akik ezen dolgoztak, a népgazdas{g pillanatnyi helyze-

téből indultak ki. Úgy gondolom, hogy a minisztériumok és főhatós{gok

összevon{s{nak kérdésével és a gazdas{gi kérdések tekintetében is lehetsé-

ges, hogy két héten belül fel tudunk lépni, persze csak azzal az igénnyel,

hogy néh{ny alapvető kérdésben tudjuk megmondani {ll{spontunkat és ter-

vünket, mert tudom{nyos színvonalon, részleteiben kidolgozott {ll{sfoglal{s

még nincs. Minket sürget persze a helyzet, az emberek tudjuk, v{rnak erre.

M{sik kérdés, fenn{ll-e annak a veszélye, hogy illeg{lisan vagy félleg{li-

san alakítanak szoci{ldemokrata vagy m{s p{rtszervezeteket. Itt az a hely-

zet, hogy ezek m{r nem sok helyen ugyan, de működnek, nem illeg{lisan,

ink{bb félleg{lisan vagy éppen leg{lisan. Ilyen a valós{gban van. Ez is sür-

get minket, mert az eddigi tapasztalat szerint ezeket a különböző szerveze-

teket alakító emberek véleménye a fő kérdésekben nem azonos a mienkkel.

Vannak nézeteltérések közöttünk, de van remény arra, hogy a jobb elemeket

együttműködésre kérjük fel és vegyük is r{ ezekben a kérdésekben. A többi-

nél is, meg kell mondani őszintén és nyíltan, ha nekünk lesz egy elvi {ll{s-

foglal{sunk, úgy gondoljuk, ezt végre is fogjuk hajtani, így többek között a

gyülekezési és szervezkedési jog korl{toz{s{t is. Sőt az a helyzet, hogy eze-

ket a dolgokat a közeljövőben kell megoldani elsősorban természetesen poli-

tikai t{rgyal{sok alapj{n a helyi szerveknél. Itt van politikailag egy sz{-

munkra kedvező körülmény is. Az a szoci{ldemokrata szervezkedés, ami

Nagy Imre korm{nya idején volt, olyan jellegű volt, hogy a p{rt egyesülésé-

ben valamennyire is szerepet j{tszott embereket kirekesztették végig az

egész vonalon. Azok az egykori szoci{ldemokrata munk{sok vagy dolgozó

parasztok, akik a munk{segység alapj{n {llottak, nem vettek részt ezekben a

kezdeményezésekben. Ami van és működik, az az ismert úgynevezett kari-

t{sz szoci{ldemokrata mozgalom.

Köböl elvt{rs felvetette, hogy volt-e nézeteltérés a Nagy Imre-csoport tag-

jai között a főbb politikai kérdésekben. Nekünk erről kevés anyag {ll rendel-

kezésünkre és a november 4-ét megelőző időszakból olyan inform{ciókra

vagyunk utalva, mint amit Köböl elvt{rs is mondott 3-{n. Hogy nézeteltérés

ne lett volna közöttük, azt c{folja az az elj{r{s, amit tanúsítottak, mikor va-

lamely kérdésben {ll{st kellett foglalni. Ez még Sz{ntó elvt{rsra is vonatko-

zik: Van olyan inform{ciónk, hogy Rajk Júlia édesanyja jelentkezett és ő arra

szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a le{nya nem sz{ndékozott a jugo-

szl{v követségre menni és ezt olyan szavakkal mondta el, hogy semmi

okunk nincs ennek valódis{g{ban kételkedni. Otthon volt és az utolsó ór{k-

ban megrohant{k, hogy gyerünk, gyorsan csomagolni és menjünk, erre ő

nem készült. Münnich elvt{rs személyesen beszélt Vas Zolt{nnal, Sz{ntóval,

teh{t valamennyire ismerjük nézeteiket. Vas Zolt{n kijelentette, hogy helyte-

leníti, hogy igénybe vettük a szovjet hadsereg segítségét. Egyébként én köz-

vetlenül az ő {ll{sfoglal{sukról nem tudok, mert nekem velük csak a jugo-

szl{v követségen keresztül volt kapcsolatom.

Hogy az intéző bizotts{g mikor miről tudott, azt m{r érintettem. A t{r-

gyal{sok kapcs{n többször kerültem olyan helyzetbe, hogy a jugoszl{v elv-

t{rsaknak megmondtam, beszélni fogok az intéző bizotts{ggal. De ha én le

tudn{m írni vagy filmre tudn{m felvenni, hogyan folytak ezek a t{rgyal{-

sok, akkor l{tn{k tiszt{n elvt{rsak. Jöttek az elvt{rsak, hogy okvetlen be-

szélni akarnak velem, lament{ltak két ór{t, elmentek és megint jöttek. Volt

nap, amikor m{st sem csin{ltam, int a jugoszl{velvt{rsakkal beszéltem. A fü-

lemet r{gt{k le a nemzetközi joggal, amiben nem is volt igazuk. Meg is

mondtam teljes nyílts{ggal, hogy nem ilyen t{mogat{st kellene most adni a

mi korm{nyunknak.

Köböl elvt{rs felvetett egy sor dolgot, de meg kell mondani, hogy a fő

kérdésben nézeteltérést jelez. Ilyen péld{ul, hogy október 23. túlnyomóan

demokratikus jellegű volt, vagy ilyen meg{llapít{s, hogy a mi hib{nk is volt,

hogy ellenforradalomm{ v{lt. Ebben én erősen kételkedem. Ha mi semmit se

csin{ltunk volna, akkor is ellenforradalom lett volna, csak sokkal gyorsab-

ban. A R{diót nem azért t{madt{k meg, hogy a 15 pontot beolvass{k.

Ami a Nagy Imre-kérdést illeti: hogy az intéző bizotts{g merev politik{t

vitt ez ügyben, tov{bb{, hogy nincs megoldva, csak l{tszólag, az ut{n, hogy

Nagy Imréék politikai hib{ik felett p{rtszerű vit{t rendezzünk, de ne vigyük

az utc{ra, ut{n, hogy ne tendenciózusan össze{llított tények alapj{n vitat-

kozzunk, hanem az igazs{got képviseljük – ezzel nehéz egyetérteni. Az,

hogy az utc{ra visszük, nem rajtunk múlik, és rajtuk sem. Most is dolgoznak

az utc{n és üzemekben nélkülünk. Nagy Imréék kérdésében nemcsak p{rt-

kérdésről van szó, hanem az egész népet érdeklő {llami kérdésről és nekünk

a p{rton kívüli munk{sok és parasztok, értelmiségiek sz{m{ra is meg kell

mondani a politikai igazs{got. Tendencia nélkül? A marxizmus-leninizmus

{ll{spontj{ban mindig van tendencia. Egyet kell érteni, hogy azzal a tenden-

ci{val t{rgyaljunk, hogy leplezzük le, de természetesen a való tényekre t{-

maszkodva leplezzük le azt a k{ros tevékenységet, amit folytattak.

Felvetődött, hogy a módszerek tekintetében nem megyünk-e vissza a régi

módszerekhez. Mi természetesen nem a régi módszerekkel akarunk dolgoz-

ni, e a v{laszt{s nem rajtunk múlik.

Kijelentem elvt{rsak, hogy anélkül, hogy a szavakkal j{tszan{nk, forra-

dalmi helyzet van n{lunk, mely helyzetben forradalmi eszközökkel kell har-

colni. Nem lehet a módszereken nem v{ltoztatni. Mi most bizonyos lapokat

megtiltottunk kiadni. Ez diktatórikus {ll{spont, de nem mi v{lasztottuk,

kényszerítettek bennünket. A Nagy Imre-kérdésben az a helyzet, hogy az

alapvető kérdéseket meg kell t{rgyalni, enélkül nem lehet előremenni, de

hogy hosszan tartó p{rtvit{t rendezzünk ebben a kérdésben, azt egyenesen

megtiltja a forradalom érdeke a jelen helyzetben. Vagy hogy mi ebben a kér-

désben objektív {ll{spontot foglaljunk el. Kell legyen objektivit{s és ebben a

kérdésben nem követjük a régi módszereket. A tényeknek valódiaknak kell

lenni.

Elsorolom, hogy Nagy Imre elvt{rs 28 éve a kommunista mozgalomban

vesz részt, 28 évig tagja volt a Szovjetunió bolsevik p{rtj{nak, ami történelmi

érdeme, ezt is lehetséges volna megtenni, de akkor hogy hat{roljuk el politi-

kailag. A perspektíva nem rajtunk, hanem Nagy Imrén múlik, két év múlva

ak{r az Internacion{lé titk{ra is lehet. Ellenzem a küldöttség küldését. Ez

egyes embereknek újabb b{torít{st adna, ez a p{rt, a forradalom érdeke ellen

volna. Nekik ugyanannyi módjuk van felvenni a kapcsolatot velünk, mint

nekünk. Politikai ok nincs erre, hogy azt megtegyük. Tapasztalataim szerint

ez nem közelebb, hanem, t{volabb vinne bennünket. En őszintén sajn{lom,

hogy ez ilyen somm{s elintézést nyert, de alapvető kérdésekről van szó, a

kor{bbi differenci{lód{s köztük megszűnt. Keressék ők a kapcsolatot ve-

lünk.

Azt a kérdést felvetni, hogy Nagy Imréék nem is akartak az ellenforra-

dalmi rohamnak ellen{llni, céltalan. Megmondt{k sokan – így a kínai, szov-

jet, jugoszl{v elvt{rsak is –, hogy mi volt itt. Tehetetlenség, jobbratolód{s stb.

Azt, hogy nem is akart{k, az ördög tudja, mert vannak ott bizony olyan em-

berek is, akiknek partnerei nyíltan felléptek és azt mondt{k, hogy akiket az

ellenforradalm{rok meggyilkoltak, jól tették, mert azok a nép előtt gyűlöltek

voltak. Meg van ennek a pontos kategóri{ja és ne mondjunk többet, mint

ami van. Én magam l{ttam, hogy Nagy Imrét hogyan taszig{lt{k jobbra-

balra – ő jobbra valóban könnyebben volt taszítható, mint m{sfelé. Amikor

először kimondt{k előtte a semlegességet, amelynek fő z{szlóvivője Loson-

czy és Tildy volt, akkor h{trahőkölt, de két perc múlva meghozta elhat{ro-

z{s{t és ettől kezdve képviselte.

Ami a likvid{l{st illeti: lehetne, de megmondom, hogy a p{rtnak az akko-

ri helyzetben az abszolút likvid{l{s{t,amire az intézkedések vezettek volna,

igen sajn{latos módon Sz{ntó elvt{rs kezdte és fő segítőt{rsa Luk{cs György

volt. Az öreg Luk{cs meg volt teljesen t{ltosodva, ötpercenként jött be az

írók véleményével, amely szerint ha mi nem alakítjuk meg az új p{rtot, ők

fogj{k megalakítani. Megalakítottuk a p{rtot, mondtam Luk{cs elvt{rsnak,

beszéljen Déryékkel. Erre visszajön a v{lasszal, hogy az írók p{rtonkívüliek

akarnak lenni. Sz{ntó és Luk{cs ilyen ténykedése nagyon szervesen kiegészí-

tette Nagy Imre magatart{s{t az ENSZ, a többp{rtrendszer és a semlegesség

kérdésében. A többp{rtrendszertől nem félünk, ha van erős kommunista

p{rt, amivel tudunk harcolni.

A paraszti demokratikus tömegszervezet létrehoz{s{val kapcsolatban:

ennek mindenki lelkes híve, én magam is. De van egy elsődleges kérdés: mi

a garancia arra, hogy nem új politikai p{rt lesz, amely sokkal erősebb lesz

azokn{l, akik ma ellenünk harcolnak? Ha erre van garancia, csin{ljuk meg,

ak{r m{r holnap.

Volt egy olyan javaslat, hogy mondjuk meg: az első szovjet beavatkoz{s is

helyes volt. Itt a következő kérdések függnek össze és célszerű volna valam-

ennyiben {ll{st foglalni. Helyes volt-e az első szovjet beavatkoz{s? Helyes

volt-e Budapestről a szovjet csapatokat kivonni? Helyes volt-e m{sodszor

visszahívni? Célszerű volna ebben a kérdésben {ll{st foglalni, de nem tud-

tuk ezeket a kérdéseket megvitatni. Javaslom, hogy az intéző bizotts{g fog-

lalkozzék ezzel és megfelelő javaslatot hozzunk erre is ide<

Gyenes elvt{rs kifejezte aggodalm{t, hogy őt a R{kosi-féle restaur{ció

aggasztja. Aggodalma nem szűnt meg. Gyenes elvt{rs úgy gondolom, őszin-

tén elmondta véleményét. Amennyire ismerjük az elvt{rsak véleményét: a

kommunist{k zömét az ellenforradalom aggasztja. Meggyőződésem szerint

R{kosi-féle restaur{ció veszélye nem {ll fenn. Azért sem, mert képtelenség

volna ezt restaur{lni. Sz{z kommunista sem adn{ mag{t ennek, oda. Egyet-

értek azzal, hogy a Nagy Imre-ügy nincs örökre elintézve. Arról volt szó,

hogy az adott pillanatban kellett intézkedni oly módon, hogy időleges meg-

old{st keressünk. Nem hiszem, hogy az ügy véglegesen meg van oldva.

Egyetértek a differenci{l{ssal a csoportszemben. Hogy hogyan oldódik meg

ez a kérdés, nem rajtunk múlik.

Az események értékelése.

A tömegmozgalom hosszú hónapokkal 23-a előtt megkezdődött, ennek

élén, legjobb kommunist{k mentek. Ez is megkönnyíti az események meg-

magyar{z{s{t, azt, hogy 23-a hogyan jöhetett létre.

A m{sodik, ok: a Nagy Imre-Losonczy csoport 1956 tavasz{tól követett

taktik{ja a p{rtharcot a p{rton kívülre vitte.

A harmadik ok: a horthysta, tőkés ellenforradalom m{r az előkészítés

időszakban aktív volt.

A negyedik ok: az imperialist{k aktívan tevékenykedtek m{r az előkészí-

tés szak{ban. Mondjuk ki a felkelés szakaszos megkülönböztetését, ez meg-

könnyíti a lényeg megmutat{s{t.

Köböl József elvt{rs: A következőket javaslom. A hat{rozati javaslat azt

mondja, hogy október 23-a igen gyorsan ellenforradalomm{ v{lt. Amíg nem

volt a tüntetők kezében fegyver, addig nem volt ellenforradalom. Által{ban

nem volt fegyverük. M{sik gondolat: Az a véleményem elvt{rsak, hogy az-

zal nekünk foglalkozni kell, hogy többek között azért is v{ltozott ilyen ro-

hamosan ellenforradalmi fegyveres felkeléssé, mert a p{rtvezetés képtelen

volt megérteni, miről van szó. Éppen K{d{r elvt{rs mondta 26-{n egy érte-

kezleten, hogy kérem, meg kell v{ltoztatni eddigi nézeteinket, hogy ez tiszta

ellenforradalmi dolog volt.

K{d{r elvt{rs: A 23-{n kezdődött eseményeknek az előzményeiben mutas-

suk meg azt a négy mozgató erőt, ami m{r hatott évekkel kor{bban, de iga-

z{n az év tavasz{tól kezdve. M{sodszor: mutassuk meg, hogy a jogos elke-

seredettség vetkeztében megmozdult tömeg szubjektív sz{ndéka ellenére, a

megmozdul{s objektíve az ellenforradalom céljait segítette elő.

Aczél elvt{rs: Legyen benne, hogy soha nem fejlődhetett volna ellenforra-

dalomm{ és nem lehetett volna ennek talaja R{kosiék és a Központi Vezető-

ség akkori {ll{spontja nélkül. M{sodszor: legyen benne feltétlenül az ellen-

forradalom jellege al{t{maszt{s{ra, hogy a m{sodik periódusban ennek a

p{rtellenzéki harcnak vezetői személyükben, létükben maguk is

veszélyeztetve voltak.

K{d{r elvt{rs: Legyen benne – én ezzel egyetértek. Elsöpörték volna öt nap

alatt a Nagy Imre-korm{nyt.

Négy mozgató erőről beszéltünk. Mondjuk meg, hogy ha a négy tényező

közül csak egy is hi{nyzott volna, nem történhetett volna meg ez az eset,

mert a magyar ellenforradalom az imperialist{k t{mogat{sa nélkül nem jött

volna létre, és a az elferdített kritika nem rombolta volna le a p{rt tekinté-

lyét, akkor se az imperialist{k, se az ellenforradalm{rok nem léphettek volna

fel, és ha R{kosiék nem követték volna el a súlyos hib{kat, akkor sem történt

volna mindez meg.

Amikor a XX. kongresszus alkalm{val ez a, csoport nem élt az alkalom-

mal mert ez tal{n egy olyan alkalom volt, hogy ha radik{lisan levonj{k a kö-

vetkeztetéseket –, ilyen tragédia nem lett volna. Ők nem éltek ezzel az alka-

lommal azon a központi vezetőségi ülésen sem, ahol pedig éles volt a köve-

telés a konzekvencia levon{s{ra. Semmiféle retorziótól nem félhet senki,

semmiféle retorzió nem fenyegetett senkit, aki a p{rton belül a legélesebben

fellépett volna. Lehetett a p{rton belül harcolni és lehet is. Én speci{lis hely-

zetben voltam. Harcoltam R{kosival a Rajk-ügyben. Amikor Nagy Imrét ki-

z{rt{k, h{rman tiltakoztunk ellene: Köböl elvt{rs, Mező elvt{rs, és én. Sem-

mi bajunk sem lett.

Fehér elvt{rs: Egyetértek azzal, hogy a 23-i események nem minősíthetők

nemzeti forradalomnak. A tézis m{sik felének javaslom azonban: „a hazafias

érzésű tömegek spont{n tüntetése mellett m{r kezdettől fogva jelen voltak

szervezett ellenforradalmi erők és gyorsan az ellenforradalom felé vitték az

eseményeket”.

K{d{r elvt{rs: Október 23-{n kezdettől fogva jelen voltak, sőt a valós{g az,

hogy m{r október 23-a előtt jelen voltak az eseményekben. Maradjon az a

szöveg: „A résztvevők túlnyomó többségének helyes {ll{sfoglal{sa, sz{ndé-

ka ellenére él megmozdul{s objektíve az ellenforradalmat segítette elő.” Fi-

gyelembe aj{nlan{m, amit Nógr{di elvt{rs mondott. „B{rmi is legyen sz{n-

dékaiban, de ha fegyverrel t{madnak egy népi demokratikus {llam intézmé-

nyei ellen –, az ellenforradalom.”

Köböl elvt{rs: Nem ezzel kezdődött a megmozdul{s.

K{d{r elvt{rs: Az október 23-{n kezdődött eseményeket onnan sz{mítom,

amikor negyed 8-kor az első lövés elhangzott. Ami addig történt, abba soro-

lom, ami hónapokon és éveken keresztül történt. Az nyilv{nvaló, hogy ha az

utc{n di{kok mennek és kiab{lnak, Kossuth-címert követelnek és egyéb ha-

sonlókat, az nem ellenforradalom, de hogy a R{diót megt{madj{k, az m{r

m{s.

Bukarest–Snagov

A „Nagy Imre-csoport” életben maradt tagjainak, valamint a hozz{tarto-

zóknak feljegyzéseiben sok szó esik arról a sok-sok hónapról, amelyet – a

budapesti jugoszl{v nagykövetségről történt t{voz{s ut{n Rom{ni{ban a

Snagovi-tó partj{n töltöttek. A publik{lt feljegyzésekben, emlékiratokban

sorra-rendre arról is szó van, hogy az ott élőknél l{togat{st tett K{llai Gyula,

az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizotts{g{nak tagja. Mi volt a l{togat{s célja,

kikkel t{rgyaltak, és miről volt szó? Erről gyűjtöttük össze a rendelkezésre

{lló inform{ciók alapj{n, az al{bbiakat.

1956 legvégén és 1957 legelején az MSZMP akkori vezetéséhez két helyről

is érkeztek levelek. Egyrészt azoktól – mindenekelőtt R{kosi M{ty{stól és

Révai Józseftől –, akik a Szovjetunióban tartózkodtak, és szerettek volna újra

vissza. kerülni a vezetésbe. (R{kosi M{ty{s ezzel kapcsolatos elképzeléseiről,

korabeli nézeteiről e has{bokon „önarcképet” kaphat az olvasó.) M{srészt

levelek, illetve jelzések érkeztek a Rom{ni{ban kényszer-sz{műzetésüket töl-

tők közül Sz{ntó Zolt{ntól és Vas Zolt{ntól is, akik haza kív{ntak térni, hogy

bekapcsolódhassanak a politikai életbe. Ők elhat{rolt{k magukat – igaz,

nem egyforma mértékben, Nagy Imrétől.

Ennek nyom{n küldötteket menesztett a p{rtvezetés a Szovjetunióban le-

vők, m{srészt ügy döntött, hogy K{llai Gyul{t, az Ideiglenes Intéző Bizott-

s{g j{t, pontosan körülhat{rolt megbízat{ssal Rom{ni{ba küldi, hogy t{r-

gyaljon sz{műzöttek némelyikével.

Erről a küldetésről K{d{r J{nos t{jékoztatta az SZKP vezetését is, amely

érdeklődést mutatott a megbeszélések ir{nt, és Borisz Ponomarjovot, az

SZKP központi Bizotts{g{nak titk{r{t Bukarestbe küldte a K{llai·l{togat{s

idejére. Éppen a Ponomarjov küldetésre való tekintettel kísérte el K{llai

Gyul{t K{d{r J{nos közeli munkat{rsa, Erdélyi K{roly (későbbi külügymi-

niszter·helyettes), aki kitűnően beszélt oroszul. K{llai Gyula küldetésének

lényege az volt, hogy felmérje, kik azok, akik készek a stabiliz{cióért

együttműködni a korm{nnyal, hogy a testület javaslatot tehessen megfelelő

időpontban való hazatérésükre. Az is megbízat{sa volt, hogy pontosítsa az

MSZMP vezetése sz{m{ra az akkori felfog{s szerint Nagy Imre-csoportként

kezelt személyiségek politikai profilj{t.

K{llai Gyula 1957 janu{r m{sodik felében Bukarestben tal{lkozott és be-

szélgetést folytatott öt magyar politikussal: Sz{ntó Zolt{nnal, Vas Zolt{nnal,

Luk{cs Györggyel. Ujhelyi Szil{rddal, valamint Nagy Imrével. Ezek a követ-

kezőképpen zajlottak le:

– Sz{ntó Zolt{n egyértelműen {ll{st foglalt Nagy Imrével szemben, akit

súlyos v{dakkal illetett. Saj{t sors{ról azt {llította, hogy chaplini módon,

mintegy véletlenül került a jugoszl{v nagykövetségre. Kész volt megfelelő

nyilatkozat megtételére – az MSZMP négypontos hat{rozat{val összhangban

– október 23. ügyében ígéretet tett arra, hogy hazatérése esetén fellép a za-

vart okozókkal szemben.

– Vas Zolt{n azt {llította, hogy mintegy belecseppent az eseményekbe és

a jelenlegi emigr{cióba, ugyanakkor azonban a hazai helyzettel kapcsolatban

politikai fenntart{sok sor{t hangoztatta. Kijelentette: október 23. nélkül nem

lehetett volna R{kosi M{ty{stól megszabadulni. Nem értett egyet a népfelke-

lés ellenforradalomm{ minősítésével, és azt hangoztatta, hogy a p{rtnak

mag{év{ kell tenni október 23-{t. Nem tartotta kiz{rtnak, hogy a szovjet

csapatokat később valóban be kellett volna hívni, de ennek m{r november 4-

ei megtörténtét hib{nak tartotta. Ugyanakkor elhat{rolta mag{t Nagy Imre

magatart{s{tól, és hangoztatta: al{ fogja vetni mag{t a p{rtfegyelemnek.

– Luk{cs György olyan {ll{spontra helyezkedett, hogy Magyarorsz{gon

nem volt ellenforradalom. Ugyanakkor elismerte a K{d{r-korm{ny törvé-

nyességét. Kijelentette, hogy a jövőben közvetlen politikai tevékenységgel

nem kív{n foglalkozni, elméleti munk{ss{ga középpontj{ba a szt{linizmus

revíziój{t óhajtja {lli tani. K{llai Gyula ama megjegyzésére,hogy hazatérése

esetén az újs{gírók zaklat{s{nak lesz kitéve, Luk{cs György jellegzetes hu-

mor{val azt v{laszolta, hogy nagy gyakorlata van az újs{gírók kidob{s{ban.

– Ujhelyi Szil{rd nem volt hajlandó elhat{rolódni Nagy Imrétől. A ma-

gyarorsz{gi helyzetet r{kosista, szt{linista restaur{cióként ítélte meg, és

hangot adott félelmének, hogy bírós{gi felelősségre von{sokra is sor kerül.

– Nagy Imrével folytatott, sorrendben utolsó beszélgetés célja volt meg-

ismerni Nagy Imre nézeteit, s megtudni, hajlandó-e a Forradalmi Munk{s-

Paraszt Korm{ny legitimit{s{nak elismerésére, ezzel együtt arra, hogy le-

mondjon miniszterelnöki tisztéről. Nagy Imre minderre a legcsekélyebb

mértékben sem volt hajlandó. A szovjet csapatok kivon{s{val kapcsolatban

kijelentette, hogy ez a munk{sok és a di{kok követelése volt. Az eseménye-

ket összegészükben forradalmi jellegűeknek értékelte, kategorikusan tagad-

ta, hogy b{rmilyen ellenforradalmi prób{lkoz{st b{torított volna, s hogy ka-

tonai ellen{ll{st biztatott vagy szervezett volna. Nagy Imre abszolút hib{nak

minősítette a szovjet csapatok november 4-ei behív{s{t Magyarorsz{gra. A

beszélgetés sor{n föltette azt a kérdést K{llai Gyul{nak, hogy az MSZMP

vezetése a p{rt tagj{nak tekinti-e őt vagy sem?

A tal{lkozó ut{n K{llai Gyula abban a h{zban, amely valaha Lupescu

asszonynak, a rom{n kir{ly kedvesének vill{ja volt, t{jékoztatta

Ponomarjovot a beszélgetések lényegéről. Ezt követően janu{r végén infor-

m{lta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizotts{got is. Ennek nyom{n kerülhetett

sor – az MSZMP-vezetés politikai döntése alapj{n – azon személyeknek ké-

sőbbi hazatérésére, akik ellen nem indult elj{r{s. (A szerző össze{llít{sa)

Szovjet-jugoszl{v levelezés

Mi sem természetesebb, hogy amikor Hruscsov végigj{rta a Magyaror-

sz{ggal szomszédos orsz{gokat, a jugoszl{v korm{ny {ll{sfoglal{sa döntően

esett latba. Tito egyetértését is kérte a szovjet csapatok m{sodszori bevonu-

l{s{hoz, az ellenforradalmi töltetű mozgalmak leveréséhez, a K{d{r-

korm{ny hatalomra segítéséhez.

Az együttműködési készséget később megzavarta a Nagy Imre-csoport

behív{sa a jugoszl{v követségre. A jugoszl{vok kerülték a nyílt vit{t az

SZKP vezetőivel, nem akartak újabb szakít{st. Szerették volna viszont az

SZKP-n belül és a Varsói Szövetség {llamainak vezető köreiben a jugoszl{v

befoly{st erősíteni, hogy maguknak a nemzetközi munk{smozgalomban hí-

veket szerezzenek. A v{rható nemzetközi konfliktusra tekintettel a szovjet

vezetés sem volt érdekelt a nyílt polémi{ban. Viszont a magyarorsz{gi ese-

ményeket mindkét fél a maga {ll{spontj{nak igazol{saként értékelte.

Erről vallanak az al{bbi dokumentumrészletek.

A JKSZ elnöke 1956 novemberében t{jékoztatta K{d{r J{nost és az

MSZMP intéző bizotts{g{t a Hruscsovval folytatott levelezéséről, 1957 feb-

ru{rj{ban pedig megküldte a levelezés eredeti szövegének m{solat{t és ma-

gyar nyelvű fordít{s{t. Az intéző bizotts{gnak azonban szintén nem {llt ér-

dekében, hogy a szovjet-jugoszl{v ellentétek kiéleződjenek, hiszen mindkét

oldalról erkölcsi és diplom{ciai t{mogat{sra szorultak. Ezért péld{ul, mikor

1956 decemberében a Népszabads{g a Borba és a Pravda vit{j{ban {ll{sfogla-

l{sra v{llalkozott, az intéző bizotts{g azt le{llította.

Hruscsov leveléből

1956. november 7-én

„Megkaptuk sürgönyüket, amelyben javasolj{k, ne g{toljuk Nagy Imre és

t{rsainak Jugoszl{vi{ba t{voz{s{t.” Emlékeztetett az események sorrendjére

„Brioniban< ebben az igen súlyos kérdésben egyöntetűen ítéljük meg a

helyzetet és meg{llapítottuk, hogy Nagy Imre nyitotta meg az utat az ellen-

forradalom előtt és hatalomra hozta reakciót.” Hruscsov idézte Titót „Mi-

lyen kommunista az a korm{nyelnök, akinek hatalma alatt büntetlenül

kommunist{kat és munk{sokat akasztanak és lőnek agyon?” Hruscsov ez-

ut{n a következőképpen érvel: „Helyesnek tartottuk az önök javaslat{t, hogy

a jugoszl{v képviselők hozz{k Nagy tudom{s{ra, hogy le kell mondania<

ami egymag{ban megkönnyítené az új magyar Forradalmi Munk{s-Paraszt

korm{ny megszil{rdul{s{t, természetesen segítené a szocializmus ügyét

Magyarorsz{gon és Nagy Imre úgy-ahogy megőrizné a kommunista arcula-

t{t és ezzel jogot érezne arra, hogy m{s legyen a viszony ir{nta, mint most.”

„Azonban a dolgok fordítottja történt, Nagy Imre nem mondott le, nem

haszn{lta ki az utolsó lehetőséget, hogy becsületes emberként mutatkozzék,

utolsó pillanatig a reakció érdekében működött.” „Mielőtt illegalit{sba vo-

nult< felszólította hadsereget, hogy {lljon ellen.”

K{d{r J{nos első hivatalos nyilatkozat{ban „az egész vil{g előtt kijelen-

tette, hogy szakítani kell a Nagy-Losonczy csoporttal<” „Az elő{llt helyzet-

ben természetes, hogy szó sem lehet b{rmely erkölcsi megfontol{sról Nagy

Imre és csoportja ir{nt.”

„Félreérthetővé teszi a helyzetet, hogy egy bar{ti orsz{g követségén van-

nak. Egyértelműbb volna, ha az Egyesült Államok követségén lennének.”

„Egy nagykövetség nem rejthet el senkit, még kevésbé viheti ki Magyaror-

sz{gról, ha erre nem kap engedélyt.”

Hruscsov r{mutatott, ha {tadn{k Jugoszl{vi{nak Nagyékat, „<az egész

vil{gon azzal magyar{zn{k, hogy ezek jugoszl{v ügynökök és a magyar

eseményekért való felelősség részben a jugoszl{v oldalra h{rulna”. Az SZKP

tagjai bizalmatlanok lennének, mert a Petőfi kör is a „jugoszl{v út” követelé-

sével indult – mintha ők ir{nyított{k volna, de túlhaladt rajtuk. Több kom-

munista p{rt úgy gondoln{, a jugoszl{v út követésének jelszava törvénysze-

rűen vezet a rendszerek boml{s{hoz.

Tito v{lasza

1956. november 8-{n

„Megértjük az említett levélben kifejtett egyes nézetek érvelését, s logi-

kusnak tartjuk azokat, azonban őszintén meg kell mondanunk, mélyen érint

bennünket az, hogy a levelükből hi{nyzik a megértés helyzetünk ir{nt, s kü-

lönösen készségünk ir{nt, hogy a kérdés kétoldalú bar{ti viszony szellemé-

ben oldódjék meg.” „Megegyeztünk abban az értékelésben, hogy Nagy

korm{ny{nak gyengesége miatt, valamint a reakciós erőknek adott sok en-

gedménye miatt, a lényeges szocialista vívm{nyokat Magyarorsz{gon a

megsemmisítés fenyegette< Megegyeztünk abban, hogy a magyar kommu-

nist{knak nincs több helye az ilyen korm{nyban, hogy a dolgozókra kell t{-

maszkodniuk< „Kifejeztük fenntart{sunkat a szovjet hadsereg nyílt segít-

ségére vonatkozó következmények tekintetében.” „Miut{n azonban az Önök

értékelése szerint ez a segítség múlhatatlann{ v{lt, úgy véltük, mégis min-

dent meg kell tenni azért, hogy ebből minél kevesebb k{ra sz{rmazzék a

szocializmus ügyének.”

„Először mi fejtettük ki azt a véleményt, hogy az adott helyzetben az vol-

na a leghelyesebb, ha ott olyan korm{ny alakul, amelybe a R{kosi-rendszer

idején nem kompromitt{lt emberek kerülnek, a korm{ny élére pedig K{d{r

elvt{rs, aki ismert kommunista és befoly{sa van a magyar dolgozó tömegek-

re.” „Kifejtettük, hogy a kommunist{kat, esetleg Nagyot is el kell vonni a

korm{nytól, amelyben m{r különféle szocialistaellenes elemek ültek és

amely éppen azért tehetetlen volt, hogy megg{tolja a reakció útj{t a hatalom

felé. Hruscsov és Malenkov nem utasította vissza sugalmaz{sunkat. Ellen-

kezőleg, egyeztek vele, bizonyos fenntart{ssal Nagy személye ir{nt.”

November 2-{n Sz{ntó a jugoszl{v követhez fordult azzal, hogy ő és né-

h{ny m{s kommunista elhagyta a korm{ny, illetve a KV épületét< és ha le-

hetséges, nagykövetségünkre mennek az esetben, ha a reakciós band{k pog-

romja veszélyezteti életüket. A budapesti jugoszl{v követ november 4-re v{r-

ja Sz{ntóék végleges v{lasz{t. Közben a szovjet hadsereg hadművelete meg-

kezdődött. Ezek ut{n b{rmiféle t{rgyal{s és feltétel kikötése nélkül Nagy

Imre és 15 vezető bement a nagykövetségre. (A levél név szerint nem sorolta

fel a 15 személyt.)

A jugoszl{vok kétségüket fejezték ki, hogy egy{ltal{n Nagy Imre volt-e,

aki a hadsereget ellen{ll{sra felszólító nyilatkozatot megtette:

„Nem tudtuk, hogy a felolvasott nyilatkozat, amelyet Önök idéznek leve-

lükben, valóban Nagy kijelentése-e, vagy pedig tudta nélkül történt.”

A jugoszl{v nagykövet és Tito arra v{rtak, hogy Nagy megfelelő kijelen-

tést tesz, „amely lényegében a K{d{r-korm{ny érdekét szolg{lta volna”. Erre

tettek javaslatot, az SZKP azonban november 4-ig nem v{laszolt, így „el{ll-

tunk ebben az ir{nyban folytatott tov{bbi igyekezettől”.

Tartottak egy polg{ri restaur{ció bekövetkeztétől. Úgy vélték, „<csakis

az események gyors menete akad{lyozta meg, hogy a dolgok végig tiszt{-

zódjanak<” Nyomatékosan hangsúlyozt{k, „<nem az a fontos, ki j{rt el he-

lyesen< az a fontos, hogy a két orsz{g és p{rtunk között létrejött bar{ti vi-

szony szellemében közösen oldjuk meg<” Elismerik a Jugoszl{vi{ba sz{llí-

t{s lehetséges negatív következményeit. De sz{moltak vele, „az, hogy Önök

nem fogadt{k el, hogy Nagy Imrét és csoportj{t az Önök engedélyével Jugo-

szl{vi{ba hozz{k, sz{munkra természetesen igen súlyos helyzetet teremt”.

„A Szovjetunióban ebben az esetben több megértéssel kell tekinteni Jugo-

szl{via nemzetközi tekintélyére, minthogy figyelmet fordít a maga tekinté-

lyére is. Ha nem így j{runk el, néptömegeink nem értenék meg sem a Szov-

jetunió politik{j{t, sem a jugoszl{v korm{ny politik{j{t.”

Tito visszautasította Hruscsov burkolt v{dj{t. Kijelentette, hogy Naggyal

és csoportj{val egy{ltal{n semmi politikai kapcsolatuk nincs, nem volt a Pe-

tőfi-körrel sem. Ha hivatkoztak r{juk, az az ő szocializmusfelfog{sukkal

kapcsolatos. „Ha egyes emberek Magyarorsz{gon beszéltek is róla, az senkit

sem jogosít arra, hogy Jugoszl{vi{ra h{ríts{k a felelősséget a belső esemé-

nyekért, amelynek teljesen m{s az eredője és m{sok a bűnösei.”

Nem z{rhatjuk ki, hogy a magyarorsz{gi eseményekkel kapcsolatos szov-

jet-jugoszl{v polémia csak apropó volt. A Szovjetunió sz{m{ra nagy, talmi

pozíciój{nak és a nemzetközi kommunista mozgalomban vezető szerepének

megerősítése volt a tét. Jugoszl{via részéről pedig annak demonstr{l{sa,

hogy a szovjet {llamnak Jugoszl{via egyenjogú partnere – az SZKP vezető

szerepének felfog{sa elavult –, hogy a lerombol{sra és újj{építésre szoruló

szovjet modellel szemben a jugoszl{v út lehetséges alternatívaként kín{lko-

zik.

A XX. kongresszus elvi megfogalmaz{s{nak prób{ja lett az 1956-os ma-

gyarorsz{gi események megítélése. Amit mi 1956-ban magyar ügynek tekin-

tünk, arról 1957-ben kiderült, hogy nemcsak magyar ügyről, magyar péld{-

ról, hanem apropóról van szó. A nézetek a magyar ügy körül ütköztek, ho-

lott nem egy részkérdésről, hanem egy rendszerv{lt{sról, egy új stratégia

gyakorlat{ról van szó.

A magyarok sz{m{ra sorsforduló történelmi pillanatban Jugoszl{via ha-

talmi, politikai és nemzetközi diplom{ciai eszközöket alkalmazott a Szovjet-

unióval szemben. Ebben a j{tszm{ban Nagy Imre és t{rsai, de részben a K{-

d{r-korm{ny is al{rendelt, szerepet j{tszott.

1956 novemberében-decemberében, majd 1957 elején is hol nyíltan, hol

bizalmas levélv{lt{s form{j{ban folytatódott a JKSZ és, az SZKP vezetői kö-

zött a polémia. A vita célja mégsem újabb szakít{s előkészítése, hanem, néze-

tek tiszt{z{sa, az együttműködés hat{rainak megvon{sa volt. A legink{bb

érintett MSZMP (személy szerint K{d{r J{nos) m{r 1956 novemberében ja-

vasolta az SZKP-nak, hogy az 1956. október 30-i szovjet korm{nynyilatkozat

ismeretében szervezzék meg a szocialista orsz{gok p{rtjainak tal{lkozój{t a

nemzeti kérdés és a p{rtok közötti viszony megvitat{s{ra.

V{lasz Titónak

Hruscsov 1957. janu{r 10-én v{laszolt Tito december 8-i keltezésű levelé-

re, amiben visszatért a Nagy Imre-ügyre. Egyidejűleg nem lehet a Munk{s-

Paraszt Forradalmi Korm{ny t{mogat{s{ról beszélni és Nagy Imrének és

csoportj{nak Magyarorsz{gra való visszatérését követelni, és azt az {ll{s-

pontot képviselni, hogy be kell kerülniük a korm{nyba.” „Nagy Imre vissza-

térésének Magyarorsz{gra csak egy következménye lehet: az ellenforrada-

lom megtenné z{szlaj{nak.”

Emlékeztette Titót november 18-{n szovjet küldöttség előtt Brioniban tett

kijelentésére: „Ha szovjet egységeket nem haszn{ltak volna fel a felkelés el-

fojt{s{ra, akkor jugoszl{v egységeket menesztettek volna Magyarorsz{gra<

ezek m{r az időben a jugoszl{v-magyar hat{r felé meneteltek.”

A levél következő része a jugoszl{v-szovjet ellentétek lényegére mutat.

Előbb a magyarorsz{gi péld{n, azt{n nemzetközi vonatkoz{sban. Kifog{sol-

ja Tito pulai beszédét, valamint Kardelj beszédét a munk{stan{csokról és a

p{rtról.

Hruscsov sérelmezte, hogy Tito szerint a személyi kultusz a Szovjetunió

t{rsadalmi rendszeréből fakad. Követelte, Tito jelentse ki, hogy a Szovjetunió

szocialista jellegű. Érvként a t{rsadalmi tulajdont hozta fel, s azt, hogy az {l-

lamhatalom a népé. A vil{gp{rt vezetőinek jog{n visszautasította a JKSZ bí-

r{lat{t. Figyelmezteti Titót: „A bonyolult nemzetközi helyzetben a nyílt fel-

lépés előtt a belső kritik{t kell alkalmazni< Politik{ban senki sem tekinthet

el a fenn{lló nemzetközi körülményektől< Tito elvt{rs beszédéből nem

éreztük azt, hogy szem előtt tartja a re{lis valós{got.”

A JKSZ Központi Vezetősége 1957. febru{r 1-ei levelében a magyarorsz{-

gi eseményekről összefoglalja a kor{bbi jugoszl{v {ll{spontot, majd v{laszol

Hruscsov v{djaira. „R{kosi, Farkas, Gerő, Hegedűs nyújtott{k a legnagyobb

segítséget a reakciónak”. Jugoszl{via nem {llt velük kapcsolatban, de az

SZKP< a legnagyobb t{mogat{st adta, még akkor is, amikor nyilv{nvalóv{

v{lt, hogy az MDP KV és az egész tags{ga nem kív{nja ezeket az embereket

a p{rt és a korm{ny élén.” A levélben r{mutatnak, hogy az SZKP képviselői

az MDP KV plénumain részt vettek, a k{derpolitik{ra, egyes kérdésekben {l-

l{sfoglal{sokra hatottak, 1956 októberében, novemberében is. F{jlalj{k, hogy

„egyetlen szóval sem ítélik el a Magyarorsz{g ir{nt folytatott gyakorlatukat,

meggyőződésünk azonban, hogy ennek a gyakorlatnak és politik{nak az

alapos elemzése pozitív eredményeket hozna a jövőt illetően<”

Az alapvető eltérést a módszerek, form{k értékelésében, abban l{tt{k,

„hogyan jöjjenek létre belső feltételek a gyorsabb és f{jdalommentesebb fej-

lődésre, anélkül, hogy a szovjet vagy jugoszl{v vagy b{rmely m{s szocialista

form{t r{erőszakoln{nak Magyarorsz{gra. Ezeknek a form{knak Magyaror-

sz{g talaj{ból kell kinőniük.”

Következik a szemreh{ny{s. „Jóllehet a XX. kongresszuson elhallgatt{k

Jugoszl{via szarepét a nemzetközi politik{ban, joggal véljük<, hogy Jugo-

szl{via< a szocialista erők érdekében működik< Lemondtuk a Balk{n Szö-

vetség {ltal felaj{nlott tov{bbi katonai segélyt. Önöktől kértünk szabadalmat

lökhajt{sos repülők készítéséhez, azonban erre eddig nem kaptunk feleletet.

Ideje volna, hogy re{lisan tekintsenek r{nk és orsz{gunkra.”

R{kosi feljelent

– Arra a kérdésünkre; vajon volt-e nemzetközi nyom{s az 1956-os

eseményekben vezető szerepet j{tszó személyek elitélésére, Ön azt v{laszolta:

Ez nem ilyen egyszerű. Megismételjük a kérdést: volt-e nemzetközi nyom{s,

tartottak-e a testvérp{rtok vezetőinek részvételével nemzetközi tan{cskoz{st

ebben a kérdésben?

– A november 4-ét követő időben több testvérp{rt vezetője j{rt

Budapesten, akik a helyszínen akartak t{jékozódni arról, ami n{lunk

történt. Természetesen kifejtették a saj{t {ll{spontjukat is. De ha a

kérdés arra vonatkozik, hogy ott született volna valamilyen közös {l-

l{spont Nagy Imre, személyét illetően, akkor arra nemmel kell v{la-

szolnom.

– Kik j{rtak akkor Budapesten?

– Csou En-laj és többen m{sok, köztük az SZKP vezetői is.

– Szeretném emlékeztetni arra, hogy magyar részről kezdetben az az

{ll{spont alakult ki, hogy Nagy Imrével szemben nem kell elj{rni. Ön pél-

d{ul az intéző bizotts{g egyik ülésén kijelentette, hogy később bekapcsolód-

hatnak a munk{ba, nem kív{nj{k őket örökre sz{műzni. Miért és hogyan

v{ltozott meg ez az {ll{spont?

– Azt hiszem, ez az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizotts{g{nak

1956 december elején tartott ülésén hangzott el. Ott én valóban

olyasmit mondtam, nincs akad{lya annak, hogy egyesek közülük

visszatérjenek az orsz{gba, ha a helyzet normaliz{lódik. S azt is

mondtam, nincs olyan nagy tülekedés most a felelős posztokért,

hogy jó sz{ndékú, becsületes embereket ne vonassunk majd be a ve-

zetésbe.

– Mi volt erre a reag{l{s?

– Néh{nyan t{mogattak, sőt kértek a Nagy Imréékkel való t{r-

gyal{st, ezt a Központi Bizotts{g elfogadta, de azért voltak, akik elle-

nezték.

– Vagyis volt egy baloldali ellen{ll{s a p{rt régi vezetőivel való kapcso-

latfelvétellel és a normaliz{l{ssal szemben?

– Volt belső és volt külső ellen{ll{s. A p{rt vezető testületeiben

azut{n merevedett meg az {ll{spont, hogy Nagy Imre a vele való

többszöri beszélgetés ut{n sem volt hajlandó elhat{rolni mag{t, és

semmilyen form{ban nem akarta t{mogatni az új korm{nyt. Így nem

lehetett többé miről t{rgyalni és mindenki megértette, hogy a stabili-

z{ció forog veszélyben.

– Ön 1957 m{rcius végén magyar p{rt- és korm{nydeleg{ciót vezetett

Moszkv{ba. Akkori t{rgyal{sain tapasztalt-e valamiféle v{ltoz{st, keménye-

dést a szovjet {ll{spontban?

– A beszélgetések sor{n a szovjet elvt{rsak, tal{n az őket ért

veszteségek és a nemzetközi helyzet miatt is, a kor{bbiakn{l kemé-

nyebben reag{ltak a mi dolgainkra. Az egyik beszélgetésen péld{ul

Hruscsov azt mondta Mikojannak: „Azért küldtünk Budapestre,

hogy csin{lj rendet és ehelyett ellenforradalmat csin{lt{l, szóval rosz-

szul dolgozt{l.” Igaz, ez félig tréf{san hangzott el, de azért volt a do-

lognak komoly éle is.

– Volt-e m{s jele a szovjet {ll{spont v{ltoz{s{nak?

– Azt hiszem, Szuszlov, Molotov és Kaganovics is hangsúlyozta,

hogy az ellenséges erőkkel keményen, hat{rozottan kell elj{rni, mi-

közben arról is szó esett, hogy a p{rt régi vezetőivel, R{kosival, Ge-

rővel stb. mi helyesen b{ntunk. De ők m{r politikailag halottak, a ha-

lottakat pedig nem kell minden héten eltemetni.

– Egyik kor{bbi beszélgetésűnkön m{r szóba került, hogy az SZKP ve-

zetése nem Önt, hanem Münnich Ferencet szerette volna l{tni a p{rt és az

orsz{g élén, de Tito véleményét figyelembe véve mégis Önt t{mogatt{k. Volt-

e ennek még érezhető nyoma a moszkvai t{rgyal{sokon?

– Az egyik megbeszélésen, amelyen nem mindenki vett részt a

magyar t{rgyalócsoportból, miközben Hruscsov a szok{sos üdvözlő

szavakat mondta, Vorosilov előhúzta R{kosinak az SZKP elnökéhez

írott levelét. Abban, engem személy szerint is t{madott, azt {llítva,

hogy szétvertük a p{rtot, hogy az MDP tagjai őt visszav{rj{k s csak ő

tud rendet csin{lni az orsz{gban..

Amikor r{m került a sor, azt mondtam, hogy én is készültem

egy kis üdvözlő beszéddel, de most nem fogom elmondani, mert

közben Vorosilov megmutatott nekem egy levelet, amit R{kosi írt.

Ami abban van, azzal én nem tudok egyetérteni. S ha a szovjet p{rt-

és {llami vezetés úgy véli, hogy neki R{kosiékra van szükségük, te-

gyék, amit akarnak. Sem én, sem Münnich Ferenc, sem azok, akik ve-

lünk együtt v{llalt{k a rend helyre{llít{s{t, nem ragaszkodunk a ha-

talomhoz. A szovjet vezetés teh{t döntse el: kit és mit akar.

Erre Hruscsov „most m{r azt{n elég Kliment Jefremovics” fel-

ki{lt{ssal az asztalra csapott és kijelentette, hogy az SZKP és a szovjet

korm{ny bízik a magyar vezetésben és minden t{mogat{st megad-

nak nekünk.

– Volt-e, szó külön is Nagy Imréékről?

– A kérdést nem a szovjet elvt{rsak, hanem mi vetettük fel. Ők

úgy vélekedtek, hogy az ügyet a magyar vezetésnek kell mérlegelnie

és lez{rnia. De azt mondt{k, hogy a büntető elj{r{s nem kerülhető el,

bűncselekmények tömegéről van szó, és mindenki, még Dud{s is ar-

ra hivatkozott – mondt{k –, hogy Nagy Imrétől vagy Losonczytól

kapta az utasít{st.

– A szovjet vonal keményedéséről szólva nemzetközi okokat is említett.

Mire gondolt?

– Arra, hogy abban az időben, részben a magyar események

miatt, ismét feszültebbé v{lt a viszony a szovjet és a jugoszl{v veze-

tés között. Ez arra olt visszavezethető, hogy Tito ugyan t{mogatta a

m{sodik szovjet katonai beavatkoz{st, de pulai beszédében vitatko-

zott is a szovjet megítélés és fellépés bizonyos vonatkoz{saival. Jugo-

szl{via budapesti nagykövete m{r megérkezésünk m{snapj{n jelent-

kezett Münnich Ferencnél és tiltakozott némely moszkvai {ll{sfogla-

l{s miatt.

– Önök tíz napig voltak Moszkv{ban. Hazatérve, a nyilv{noss{g előtt

besz{moltak az események egynémely diplom{ciai tényéről. Ennél azért ta-

l{n részletesebb t{jékoztat{st kaptak a p{rt vezető testületei.

– Mi nemcsak Moszkv{ban j{rtunk, hanem több szovjet vidéki

v{rosban is. Hazatérésünk ut{n több szinten is besz{moltunk a tör-

téntekről. Ahogyan mondja, a nyilv{noss{g előtt is. A t{rgyal{sok

egyes részleteiről azonban csak a p{rt vezető testületeiben szóltunk.

Ilyen kérdés volt Nagy Imre és {ltal{ban a Rom{ni{ban tartózkodók

megítélése. Előbb az intéző bizotts{gnak sz{moltunk be, végül egy

aktívaülésen is szóltunk ezekről a nyilv{noss{g előtt nem szellőzte-

tett dolgokról.

Elmondtuk, mi a helyzet a Szovjetunióba t{vozott volt vezetők-

kel, R{kosival, Gerővel, Kov{cs Istv{nnal és Hegedűssel. De emléke-

zetem szerint ott volt még Révai és Piros L{szló is. Az volt az {ltal{-

nos vélemény, hogy ezek az emberek ne jöjjenek haza, mert itthon

csak zavart keltenének a p{rtban és a t{rsadalomban. Ugyanakkor

napirendre került {ltal{ban a baloldali szekt{s vezetők ügye. Azt

mondtuk, hogy hat{rozottan kell velük szemben fellépni, de azok el-

len is a törvény szigor{val kell elj{rni, akik a nemzetet ért tragédi{ért,

a súlyos emberi és anyagi {ldozatokért közvetlenül felelősek. Igaz,

azt is kimondtuk, hogy a kisembereket nem kell felelősségre vonni,

ha nem terheli őket gyilkoss{g vagy m{s súlyos cselekmény.

– Mégis megtették. Akkor született meg a döntés a Népbírós{gi Tan{cs

fel{llít{s{ról is?

– Úgy emlékszem, az {prilis eleji központi bizotts{gi ülésen tet-

tük meg a korm{nynak a javaslatunkat. A Legfelsőbb Bírós{g nem

tudta elérni, hogy az ügyek rendben menjenek és a helyzet rendkívü-

li volt.

– A vizsg{lati anyagból kiderült, hogy Nagy Imrééket 1957. {prilis

15-én tartóztatt{k le Snagovban. Az ítéletre azonban csak több mint egy év

múlva került sor, noha a vizsg{latot p{r hónap múlt{n m{r lez{rt{k. Mi volt

ennek az oka?

– Ezt ma m{r nem tudn{m pontosan megmondani. De gondo-

lom, hogy ebben is szerepet j{tszottak a külső és belső okok.

– Igaz-e hogy szovjet részről többször a per halaszt{s{t kérték?

– Egy esetre emlékszem. Egyszer azt közölték velem, tal{n 1958

elején, hogy a szovjet korm{ny nem tartan{ jónak, ha a per az akkor

napirenden levő fontos nemzetközi tan{cskoz{s alatt kerülne nyilv{-

noss{gra.

(Eddig nem sikerült olyan dokumentum-nyom{ra bukkanni, amelyből

egyértelműen meg{llapítható volna, mi volt a per elhúzód{s{nak pontos oka.

Az említett nemzetközi tan{cskoz{s éppúgy lehetett Nyikita Hruscsov Camp

David-i l{togat{sa és Eisenhower elnökkel való tal{lkozó]a, mint a légköri

atomrobbant{sok szüneteltetéséről folyó genfi t{rgyal{s.)

– Végezetül: van-e valamilyen valós{gos alapja annak a híresztelésnek,

hogy Nagy Imre és t{rsai hal{lra ítélését az MSZMP Politikai Bizotts{ga,

net{n személy szerint Ön hagyta jóv{?

– Nincs. Ez minden alapot nélkülöz. Nem ismerek olyan embert

az akkori Politikai Bizotts{gból, aki erre v{llalkozott volna. A bírós{g

nem utasít{sra hozta ítéletét.

(Ebben a tém{ban sem került elő eddig olyan dokumentum, amely a

híreszteléseket al{t{masztan{ vagy c{foln{.)

R{kosi M{ty{s levele Hruscsovhoz

N. Sz. Hruscsov elvt{rsnak, az SZKP KB első titk{r{nak

Kedves Hruscsov elvt{rs!

Szeretném felhívni a figyelmét a magyarorsz{gi helyzet néh{ny kérdésé-

re.

1. A Magyar Népközt{rsas{gban a helyzet több területen javult. Ez min-

denek· előtt a gazdas{gi fejlődésre vonatkozik, de jellemző a politikai életre

is. Ugyanakkor nincs megfelelő javul{s az MSZMP befoly{s{nak és erőinek

növekedésében. Erről mindenekelőtt a sz{mok beszélnek. Ez év febru{r 10-

én az egyik forr{s 160 ezer, m{sik körülbelül 170 ezer p{rttagról beszél. Ez

az MDP taglétsz{m{nak 20 sz{zaléka. Figyelembe kell venni, hogy az új

p{rttagok sz{mar{nya 20-30 sz{zalék körül lehet, következésképpen az MDP

régi tagjainak 85 sz{zaléka kívül van az új p{rton. Még bonyolultabb ez a

kép Budapesten, ott ez év febru{r 10-én az új p{rt taglétsz{ma 38 ezer, ami

sokkal kevesebb, mint az orsz{gos {tlag. Ez azt jelenti, hogy a főv{rosban,

ahol az ipari munk{sok 56 sz{zaléka van, a régi p{rttagoknak mindössze kö-

rülbelül 10 sz{zaléka lépett be az uj p{rtba. Ezen belül figyelembe kell venni,

hogy a p{rttagok nagy része az {llambiztons{gi szervek, a hadsereg, illetve a

minisztériumok és a központi hivatalok dolgozója, ami még ink{bb azt mu-

tatja, hogy az MSZMP-nek még nem sikerült mély gyökereket ereszteni a

proletari{tus körében.

2. Amennyire az újs{gokból megítélhető, ezt a tényt kezdik felismerni.

Nem l{tszanak célszerűnek azok az intézkedések, amelyeket a kialakult

helyzet javít{sa érdekében hoznak. Péld{ul Kiss elvt{rs kijelentette, hogy

hamarosan beszüntetik a volt MDP-tagok felvételét, s az, aki eddig nem lé-

pett be, m{r p{rtonkívüli marad. Van olyan terv, hogy az MDP tagjait sze-

mély szerint hívj{k fel a belépésre. Végezetül van egy olyan tendencia,

amely a szükségből csin{l erényt, és kijelenti: elegendő nekünk egy „tiszta”

kis p{rt, amelynek taglétsz{ma nem haladja meg a 300 ezret. Mindez nem

v{ltoztat azon a tényen, hogy régi kommunist{k zöme ki van z{rva az MDP-

ből, a p{rt megosztott, s mindről a p{rt vezetése nem akar tudom{st venni,

noha a p{rtszervezetekben és sajtóban is mind gyakrabban r{mutatnak. A

sajtóban is megjelennek olyan {llít{sok, hogy az MDP „szétesett”, „felbom-

lott”, hogy „helyre kell {llítani a munk{segységet”, hogy a mostani vezetők

1956. november 4. ut{ni viselkedésében „következetlenség” tapasztalható.

Mindezt olyan torzít{sokkal és kétszínűségekkel {llítj{k be, amilyenek gyak-

ran jellemzik a p{rtvezetés politikai munk{j{t is.

A p{rttags{g, noha összetétele gyengébb, mint amilyen az MDP-nek volt,

vil{gosabban fejti ki ezeket a kérdéseket. Értesüléseink szerint a p{rtaktíva

mindink{bb követeli, hogy közöljék: kik a tagjai a rejtélyes „R{kosi-Gerő

klikknek”, mivel lehet magyar{zni azt, hogy noha Magyarorsz{gon prole-

t{rdiktatúra van, égis a régi p{rtvezetők hónapok óta a Szovjetunióban tar-

tózkodnak, és nem tudnak hazatérni. Az a gyors v{ltoz{s, amely az utóbbi

két hétben tapasztalható az {llambiztons{gi szervek pozitív megítélésében,

azzal függ össze, hogy a közbiztons{gi szervek p{rtgyűlésein energikusan

követelték ezt, a v{ltoz{s a küldöttek és az ír{sos feljegyzések ilyen ir{nyú

nyom{s{nak hat{s{ra következett be: közrendvédelmi erők tagjai követelik,

hogy újra viselhessék a vörös csillagot sapk{jukon. A hadsereg kommunist{i

követelik annak az egyenruh{nak a rendszeresítését, amelyet október 23-ig

viseltek.

Mindezek a tények azt tanúsítj{k, hogy az egyszerű p{rttagok v{ltoz{so-

kat követelnek.

3. Mindazon{ltal e v{ltoz{s rendkívül lassan megy végbe amiatt, hogy a

jelenlegi p{rtvezetés régi kommunist{i még nem tépték szét azokat a gúzso-

kat, amelyek Nagy Imrével és annak politik{j{val kötötték össze őket. Ösz-

szehasonlítva azzal, ami h{rom-négy héttel ezelőtt volt, amikor minden ne-

hézséggel kiz{rólag „R{kosi-Gerő klikket” okolt{k, a mostani helyzet nagy

előrelépés, mivel most {r eljutottunk od{ig, hogy R{kosi és Nagy egyforma

mértékben felelősek.

De még a kérdésnek ez a felfog{sa sem alkalmas arra, hogy a régi, kipró-

b{lt kommunist{k zömét az új p{rt köré tömörítse, mert ez is elleplezi és

igazolja agy és hívei tényleges szerepét.

Addig, amíg a jelenlegi p{rtvezetés nyíltan és b{tran, teljes egészében

nem {rja fel a Nagy-frakció aknamunk{j{t, és nem leplezi le azt, hogy ez a

frakció hosszú éveken {t készítette elő politikailag és ideológiailag az ellen-

forradalmat, addig nem szűnik meg a p{rt és a nép! demokr{cia 12 évében

elért kedvező eredmények befeketítése és tagad{sa, addig az új vezetés nem

sz{míthat a kommunista mag teljes t{mogat{s{ra.

4. Ilyenform{n amíg a magyar kommunista mozgalom megoszlik a kiv{-

ró és MSZMP vezetése ir{nt ellenszenvvel viseltető túlnyomó többség és a

p{rtvezetés között, az előbbi nem bízik az utóbbiban. S az, hogy e kétely

megalapozott, kitűnik abból az ingadoz{sból és ellentmond{soss{gból,

amely a szavak- és tettek, az aktív{kon elhangzott beszédek és a sajtóban

publik{lt anyagok között van. Péld{ul öt nappal ezelőtt K{d{r elvt{rs fellé-

pett a „szt{linist{k” és „r{kosist{k” üldözése ellen, Maros{n elvt{rs pedig,

aki az utóbbi hetekben a R{kosi elleni kamp{ny élére {llt, v{ltozatlanul

„szt{linista és r{kosista” elemekről beszélt. Janu{r m{sodik felében volt egy

p{rtnap, melyen a p{rttagokkal ismertették a „R{kosi, Gerő és Farkas trojka”

„vad{llati gonosztetteit”. Ezut{n a p{rttagok elhisznek olyan aljas r{galma-

kat, hogy a „r{kosist{k” a kihallgat{s sor{n kitépték K{d{r elvt{rs valam-

ennyi körmét: hogy Rajk feleségének melleit kiv{gt{k. Ez a r{galom most is

benne van az ellenség fegyvert{r{ban, péld{ul Nenni, a szocialist{k IX.

kongresszus{n e r{galom aduj{nak kij{tsz{s{val ért el nagy hat{st. Vil{gos,

hogy a kommunist{k zöme ezeket a módszereket elutasítja. Ismétlem, az el-

telt 12 év befeketítése, a „r{kosist{k” elleni agit{ció és üldözés v{ltozatlanul

és teljes erővel folyik. S természetes, hogy a kommunist{k túlnyomó többsé-

ge elítéli ezt.

A kommunist{k nem értenek egyet olyan agit{cióval, amely következete-

sen s makacsul november 4. ut{n a paraszts{got a szocialista rendszer ellen

mozgósítja, kijelentve, hogy a paraszts{gnak sokkal több oka lett volna az

elégedetlenségre, mint a munk{soszt{lynak. Mindazon{ltal az ipari munk{-

sok egy részéhez képest józan paraszts{g nem {llt az ellenforradalom olda-

l{ra.

A kommunist{k nem érthetnek egyet azzal sem, hogy ahelyett, hogy fel-

t{rn{k és megmagyar{zn{k az értelmiség szerepét az ellenforradalomban, a

kérdést elkenik egy olyan érveléssel, hogy „a dolgozók egy része ellenforra-

dalm{r volt, de ezzel együtt nem mondjuk, hogy il munk{soszt{ly ellenfor-

radalm{r. Nem mondhatjuk ezt az értelmiségről sem.” A kommunist{k nem

érthetnek egyet azzal sem, hogy a Népszabads{g, a p{rt központi lapja – s

egészében az egész sajtó – olyan kispolg{ri mocsarat alkot, amely kiterjed az

egész sajtóra. A Népszabads{g most m{r nem közli majdnem meztelen szí-

nésznők képeit, de egyébként l{zas erőfeszítéseket tesz, hogy minél jobban

hasonlítson a régi burzso{ újs{gokra. Ennek megfelelően széles körben t{jé-

koztat a nem politikai gyilkoss{gokról, az újs{g hírei között külön rovata

van a h{zass{gkötésnek és a szerelmi levelezésnek, keresztrejtvényeket kö-

zöl, k{rtyarovat van, Bridzs címmel. Mindezt azért teszik, hogy az újs{g ne

legyen „szürke”, mint a „r{kosist{k” idején. De ami mindennél is fontosabb,

a helyes cikkek mellett az újs{gban v{ltozatlanul megjelennek „titóista” szel-

lemű revizionista, kétséges értékű ír{sok, sőt ügyesen maszkírozott ellensé-

ges jegyzetek.

5. Meggyőződésem: hogy a titóist{k újból teljes erővel hatolnak be a

p{rtba. Erről csak egy péld{t hozok. Kapicsics, az új budapesti jugoszl{v

nagykövet, az utóbbi években belügyminiszter-helyettes volt. A megbízóle-

vél {tad{sa szokatlan körülmények közepette történt: a Népközt{rsas{g El-

nöki Tan{cs{nak elnökénél jelen volt a magyar külügyminiszter is. A sajtó

nemcsak szokatlanul részletesen t{jékoztatott erről a fogad{sról, hanem

közzétette a nagykövet életrajz{t is. A szovjet vagy a kínai nagykövet megbí-

zólevelének {tad{sakor soha ilyen nem volt. Az a Csebi a belgr{di magyar

nagykövet, akit letartóztattak, amikor 1948 telén a jugoszl{v ügyvivő {ll{st

foglalt Tito ellen és {tadta 14-15 jugoszl{v kém list{j{t, köztük Csebi nevével.

Csebit 1955-ben rehabilit{lt{k, és most ő a magyar nagykövet Belgr{dban.

Ehhez hozz{ kell tennem, hogy ez elterjedt jelenség a magyar külügymi-

nisztériumban. A magyar ENSZ-deleg{ció vezetője az a Mód Péter, aki a h{-

ború idején P{rizsban élt, s ut{na a p{rizsi magyar nagykövetségen dolgo-

zott. Puskin elvt{rs, a Szovjetunió volt budapesti nagykövete annak idején

t{jékoztatott bennünket; adatok vannak, hogy Mód francia kém volt. Mód

beismerte, hogy kémkedett; rehabilit{ció sor{n visszavonta a vallom{sait, és

most ő az ENSZ-beli képviselet vezetője. Vajda Imre az emigr{cióban az

Osztr{k KP tagja volt, hazatérése ut{n a Szoci{ldemokrata P{rt KB tagja lett

és az egyesülés ut{n az MDP KV tagja és {llamtitk{r. Meg{llapít{st nyert,

hogy Vajda pénzt csempészett Sv{jcba; 40 ezer frankot tal{ltunk meg. Elítél-

ték, és azt{n rehabilit{lt{k, most Magyarorsz{g gazdas{gi képviselője az

ENSZ-ben. Ezt a list{t még sok{ig lehetne folytatni. Ebben, mint cseppben a

tenger, l{tható az, amit a p{rtban a helyszínen nem l{tni, de nagyon elterjedt

jelenség: a rehabilit{ltak, „meghurcoltak”, megsértettek előrejut{sa, az ese-

tek többségében olyanoké, akiket annak idején joggal t{volítottak el a p{rt-

ból.

A középk{derek jelentős része belőlük {ll. Ők vegyes érzelmekkel nézik

azt a szerepet, amelyet jelenleg a közbiztons{gi erők töltenek be a helyzet

megszil{rdít{s{ban. „Elégedetlenséget” kezdenek tanúsítani a korm{ny

„balratolód{sa” miatt, a p{rtban egyesülnek a többi jobboldali, nacionalista,

szovjetellenes elemmel. Külsejükről is fel lehet ismerni őket: gallérjukon de-

monstratívan viselik kétkeresztes Kossuth-címert. Ezen elemek elégedetlen-

ségével és ingadoz{s{val összefügg az, hogy újból és újból felmerül a p{rt-

ban, mi több, a vezető k{derek között az a kérdés: nem volt-e net{n mégis

forradalom az, ami október 23. november 4. között történt?

Én teljes mértékben egyetértek azokkal a magyar kommunist{kkal, akik

nem hiszik, hogy az a p{rt, amely ilyen k{derekre t{maszkodik, képes meg-

oldani az előtte {lló rendkívül fontos feladatokat, és meg{llni a helyét a v{l-

s{gos helyzetben.

R{ kell mutatni a zsidó k{derek előtérbe kerülésére, elsősorban a p{rt-

központ appar{tus{ban. Amennyire tudom, az ideiglenes KB egyharmada és

a szervezőbizotts{g nagy része, nyilv{n többsége, belőlük {ll. Ugyanígy a

Népszabads{g szerkesztője, a korm{ny t{jékoztat{si oszt{ly{nak vezetője,

Münnich belügyminisztériumi első helyettese, a politikai rendőrség vezetője,

az orsz{gos rendőrkapit{ny, a budapesti rendőrfőkapit{ny. Sokan közülük

külső politik{t szolg{lnak. Ezek mindenekelőtt azok a sértett elemek, akik-

nek 1953-ban én élesen felvetettem a nemzeti k{derek kérdését, és ezért ők

ellenzékbe vonultak, most pedig őket léptetik elő.

6. Azok az új keletű nehézségek, amelyek a paraszts{g körében az egy-

h{zzal és az iskol{val kapcsolatban merültek fel, jól ismertek. Kevésbé is-

mert, hogy a szakszervezetek tov{bbra is kezdeményezői és össze{llítói kí-

v{ns{g- és igénylist{knak. Az új szakszervezeti program lényegében elvtelen

kompromisszum kommunist{k és a jobboldali szoci{ldemokrat{k között.

Arról a szerepről, amellyel Lenin elvt{rs bízta meg a szakszervezeteket – az

{llam megszervezésének segítése, a munkafegyelem erősítése, a szocialista

munkaverseny kibontakoztat{sa –, egy szó sem esik. Ezek „nem népszerű,

h{l{tlan” feladatok, következésképpen hallgatnak róluk.

Az ifjús{gi szervezetek nem tudnak l{bra kapni. Ebben valószínűleg köz-

rej{tszik az is, hogy a Magyar Ifjús{g című hetilap, mint az ifjús{g kollektív

szervezője, annyira „semleges”, hogy b{rmely kapitalista orsz{gban is ki le-

hetne adni, és emiatt nem tudja betölteni kollektív szervezői szerepét. Az a

Petr{k Lajos, a forradalmi munk{sifjús{g vezetője, aki egyik szervezője volt

az október 23-i tüntetésnek, a DISZ egyik budapesti titk{raként követelte a

tüntetés engedélyezését, garant{lta annak békés lefoly{s{t. Egy volt azok

közül, akik gyakran l{togattak a jugoszl{v követségre, és t{mogatt{k a Pető-

fi-kört. Hasonló emberekkel lehetett tal{lkozni az ifjús{gi mozgalom m{s ré-

szeiben is, különösen az egyetemi ifjús{g körében. Ez is az egyik akad{lya a

valódi, egységes, harcos ifjús{gi szervezet, létrehoz{s{nak.

Hegyi volt vezérkari főnök elt{volít{sa helyes volt, de a helyére egy volt

horthysta hivat{sos őrmestert, Ugrai ezredest nevezték ki. Ő a felszabadul{s

ut{n lett tiszt. Hat hónapos katonai kiképzést kapott a tisztiiskol{n. Mivel a

hadseregben 32 olyan tiszt és t{bornok van, aki elvégezte a Frunze Akadé-

mi{t, 14 olyan, aki a Vorosilov Akadémi{t, nem is szólva több ezer olyan

tisztről, aki magyar katonai akadémi{t és iskol{t végzett, érthetetlen, hogy

egy ilyen fontos posztra olyan ezredest neveztek ki, akinek nincs megfelelő

katonai végzettsége.

7. A gazdas{gi helyzet és a munkanélküliség megjelenése azokat igazolja,

akik nem hittek a pesszimista, olykor p{nikkeltő jóslatoknak. Most, l{tva az

első eredményeket, megjelent az alaptalan optimizmus. „Az élelmiszer-

ell{t{sban m{r nincsenek nagy nehézségek” – olvastam néh{ny nappal ez-

előtt a Népszabads{gban. Tény, hogy a szocialista t{bor, mindenekelőtt a

Szovjetunió bőkezű segítsége és önfel{ldozó szolidarit{sa eddig ténylegesen

elejét vette a még komolyabb nehézségeknek. De ezzel együtt olyan hangu-

lat alakult ki, hogy ez most m{r mindig így lesz. A legfontosabb tényező: a

kenyérell{t{s, egy{ltal{n nincs biztosítva. A búza vetésterülete több mint 500

ezer holddal csökkent. Ez azt jelenti, hogy {tlagos termés esetén 400 ezer

tonna kenyér fog hi{nyozni. Ha feltételezzük, hogy a szabad felv{s{rl{s eb-

ben az évben holdanként ugyanannyi búz{t ad, mint az elmúlt évek begyűj-

tési {tlaga – ami teljesen ki van z{rva –, m{r ebben az esetben is hi{nyzik

több mint félmillió tonna kenyérgabona, melynek pótl{s{t hallgatólagosan a

Szovjetuniótól v{rj{k. A begyűjtést, a „r{kosist{k” egyik vétkét eltörölték, de

helyében semmilyen konkrét terv nincs.

A minisztérium és m{s központi hivatalok {tgondolatlan egyesítése és

csökkentése minden területen zavarokat okozott, különösen a gazdas{gir{-

nyít{sban, de az {llamigazgat{sban is. E zavarodotts{g erősödött azzal, hogy

gyakran összevissza cserélgetik a p{rt- és {llami tisztviselők megmaradt ré-

szét, azzal az indokkal, hogy őket nem ismerik az új helyen, s velük szemben

nincs ellenszenv, mint eddigi munkahelyükön. Ez azt eredményezi, hogy

egyre több a panasz arról: az üzemeket magukra hagyt{k, nincs központi

vezetés, és a helyi tan{csoknak nincs kihez fordulniuk. (A p{rtban is mind

több hasonló panasz van. Kiderült, hogy a p{rt szétverésével egyidejűleg el-

kótyavetyélték a p{rt helyiségeit, ilyenform{n a kerületi és üzemi p{rtszer-

vezeteknek nincs helyük gyűlések megtart{s{ra.).

M{r most nyilv{nvaló, hogy a bérek és a természetbeni juttat{sok {tgon-

dolatlan növelése érdekében jelenleg a termelés 20-30 sz{zalékkal dr{g{bb,

mint tavaly volt. A mindenekelőtt a szakszervezetektől eredő agit{ció arra

ir{nyul, hogy csökkenjen a munka intenzit{sa. Előre l{tható, hogy arat{s

ut{n, amikor nemzetközi segítség tempója lelassul, komoly nehézségek lesz-

nek az iparban, melyek m{ris hónapról hónapra súlyosbodnak. A paraszts{g

körében nagymérvű spekul{ció tapasztalható, az adót pedig alig fizetik.

Egyidejűleg nem h{rult el az infl{ció veszélye. Figyelembe kell venni, hogy a

munka termelékenysége nagymértékben csökkent, a norm{kat lesz{llított{k,

a felelőtlen költekezés folytatódik. Nincs egyensúly a termelés és a fogyasz-

t{s között, és nem is lehet az eddigi intézkedések alapj{n. A p{rtnak nincs

befoly{sa a v{llalati gazdas{gi kérések megold{s{ra. Ezt még elméletileg is

megokolj{k: a p{rtszervezeteknek politikai munk{val kell foglalkozniuk, a

munk{stan{csoknak pedig gazdas{giakkal. Az ilyen körülmények g{tolj{k a

p{rt befoly{s{nak növekedését a v{llalatokn{l, amit akad{lyoznak azok a

revizionista nézetek is, amelyek jugoszl{v hat{sra lennek meg a gazdas{gpo-

litik{ban. Véleményem szerint olyan gazdas{gi nehézségek {llnak előttünk,

amelyek leküzdéséhez mi semmilyen vonatkoz{sban, különösen politikailag

nem vagyunk felkészülve.

8. Szólni szeretnék a Magyar Forradalmi Munk{s-Paraszt Korm{nynak az

ENSZ-hez intézett memorandum{hoz. Szégyenkezéssel és felh{borod{ssal

olvastam azt a megal{zkodó, bocs{natkérő dokumentumot, amely az ENSZ

megvitat{s{ra bízza a Magyar Népközt{rsas{g és a p{rt belső kérdéseit,

olyan fórumra, ahol az imperialist{k uralkodnak. A memorandumból idézek

egy bekezdést: „Jól ismert, hogy a múlt hib{iért felelős {llami és p{rtvezető-

ket lev{ltott{k, s tilos részt venniük Magyarorsz{g politikai életében.” A do-

log rosszabbodik azzal, hogy Magyarorsz{gon meg vannak győződve arról:

ezt a fontos dokumentumot, mint {ltal{ban, egyeztették a Szovjetunióval.

Összegezve: sürgősen meg kell oldani a kommunista p{rt halaszthatatlan

problém{it, a kommunist{k egységének kérdését< Ez vonatkozik minde-

nekelőtt arra, hogy be kell vonni a p{rtmunk{ba és a p{rtvezetésbe kipró-

b{lt, erre méltó, hű elvt{rsakat, akik tov{bbra is ki vannak z{rva, még fizikai

munk{ra sem eszik fel őket, és a Népszabads{g szavaival élve „belső emigr{-

cióban” tengődnek. Ennek politikai alapfeltétele az elmúlt 12 év helyes érté-

kelése. Enélkül még az MSZMP-ben levő elvt{rsak sem tudnak teljes mellel

ki{llni magukért és b{tran agit{lni, mivel a p{rt múltj{nak befeketítése g{tol-

ja őket, valamiféle bűntudatot ébreszt bennük, különösen, hogy most is foly-

tatódik a p{rt és a népi demokr{cia r{galmaz{sa.

Emellett ugyanolyan fontos az is, hogy végre meg kell magyar{zni és po-

litikailag le kell leplezni, hogy Nagy Imre és frakciója éveken {t politikailag

és ideológiailag ellenforradalmat készített elő. Az, ami e téren eddig történt,

csak {ltal{nos és nem meggyőző kijelentések ismételgetése. Az elmúlt 12 év

eredményeinek és p{rtmunk{j{nak elismerése, a régi, kiprób{lt kommunis-

t{k bevon{sa és Nagy Imre frakciój{nak politikai leleplezése nélkül az

MSZMP nem lehet az orsz{g vezető p{rtja! Ezek előfeltételei annak, hogy az

MSZMP ténylegesen vezesse az orsz{got, a népet, a tömegszervezeteket,

ir{nyítsa az orsz{g politikai, gazdas{gi és kultur{lis életét.

Moszkva, 1957. febru{r 15.

Kommunista üdvözlettel:

M. I. R[KOSI

Az MSZMP Intéző Bizotts{g{nak 1957. {prilis 2-i

ülésének jegyzőkönyvéből

Szóbeli besz{moló a p{rt- és korm{nydeleg{ció

moszkvai útj{nak tapasztalatairól

K{d{r J{nos:

A korm{nydeleg{ció moszkvai útj{val kapcsolatban nem akarom megis-

mételni azt, ami m{r nyilv{noss{gra került. Egyébként a t{rgyal{sokat ille-

tően meg lehet mondani, hogy ezek elég nyílt diplom{ci{val mentek végbe:

ami fontos kérdés szóba került, az a refer{tumban szerepelt. Legfeljebb né-

h{ny olyan momentummal lehet kiegészíteni, ami a deklar{cióban mégsem

szerepel.

A t{rgyal{sok légköréről szeretném megemlíteni, hogy azokat – el lehet

mondani – a kölcsönös bizalom és a teljes nyílts{g jellemezte. Ahol a véle-

mények nem pontosan azonosak voltak, ezt nyíltan megmondtuk.

Milyen kérdések azok, melyek itt említésre érdemesek?

Szóba került a volt vezetők kérdése. A volt vezetők kel kapcsolatban az

elvt{rsak a különböző eszmecserék alkalm{val kifejtették hat{rozottan és ka-

tegorikusan, elsősorban R{kosira, de a volt vezetőkre vonatkozóan is, hogy –

az ő szavaikkal élve – ezek politikai halottak, akik a vezetésbe többé nem

térhetnek vissza. Ezzel kapcsolatban azt is elmondt{k az elvt{rsak, hogy né-

zetük szerint nem célszerű a halottakat minden héten újból eltemetni. Ez vi-

l{gos, érhető és ezzel mi is egyetértettünk. Az elvt{rsak megmondt{k, hogy

a mi ezzel kapcsolatos hat{rozatunkat teljes egészében elfogadj{k. Ezzel

kapcsolatosan egy alkalommal elég részletesen kifejtettem és meg is indokol-

tam {ll{spontunkat, mert kezdetben úgy l{ttam, nem eléggé értik hat{roza-

tunkat az elvt{rsak. Megmagyar{ztam, hogy részünkről személyi elfogult-

s{g, bosszú{ll{s nem j{tszik közre és ezt vegyék figyelembe, ellenben ezt a

kérdést olyannak tekintjük, hogy a volt vezetők egy csoportj{nak visszatéré-

se és természetesen R{kosi visszatérése egyértelmű volna az újonnan meg-

szervezett és {ltal{ban egységesnek tekinthető p{rt részekre szakít{s{val. Az

elvt{rsak ezt helyeslik, t{mogatj{k és a kért segítséget ezzel kapcsolatban

megadj{k. Elmondt{k, hogy nekik sem könnyű a helyzetük ebben a kérdés-

ben, mert ezek az emberek jelentkeznek. Erre egyébként példaképpen felem-

lítettem, hogy mikor Révai elvt{rs cikkét a Népszabads{gban lehoztuk, az az

előre l{tható visszhangot keltetté és komoly ellenkezéssel is tal{lkozott és

nem is Révai személye körüli vita folyt a p{rtban, hanem p{rtba tömörült

kommunist{k tudni akarj{k, hogy mi lesz R{kosival, visszatér-e a többiek

visszatérnek-e. Ehhez a kérdéshez tartozik az is, hogy Kiss elvt{rs közölte a

kint élő elvt{rsakkal hat{rozatunkat. Beszélt egy alkalommal a kint levő elv-

t{rsak csoportj{val és külön R{kosival. Gerővel. E beszélgetés negatív ered-

ménnyel z{rult, mert egyöntetűen kijelentették, hogy nem értenek egyet ha-

t{rozatunkkal. Indokolt{k ezt olyan dolgokkal, melyeket önmagukban nehéz

c{folni. Pl.: nem p{rtszerű elj{r{s, hogy meghallgat{suk nélkül döntöttünk

ügyükben; milyen p{rtszab{lyzati pont vagy törvény van, amely felhatalmaz

p{rtvezetőket arra, hogy magyar {llampolg{rokat, kommunist{kat t{vol

tarthatnak az orsz{gból. Felvetették, hogy ez az elj{r{s nagyon furcsa prece-

dens, mert ezek szerint minden orsz{gból a Szovjetunióba kellene küldeni

azokat a kommunist{kat, akik hib{kat követtek el és R{kosi még azt is felve-

tette, hogy ezek szerint azokat szovjet kommunist{kat, akik hib{t követtek

el, tal{n Kín{ba kellene küldeni? A dolog lényege teh{t, hogy ők nem érte-

nek egyet a hat{rozattal, azt súlyosnak, rendkívül mélt{nytalannak tartj{k.

Mikor felvetődött a kérdés, hogy mondjak le bizonyos közfunkciókról, kije-

lentették, hogy nem írnak lemondó levelet.

Ehhez tartozik, hogy miut{n Kiss elvt{rs beszélt velük, R{kosi, Gerő és

külön Hegedűs levelet írtak az SZKP Elnökségéhez és levelet irt Piros L{szló

is. A levelet velünk az SZKP Elnöksége ismertette, abban lényegében azokat

mondj{k el, amit Kiss elvt{rssal való beszélgetésnél kifejtettek és kérték a

SZKP Elnökét, hogy vizsg{lja felül az {ltalunk hozott hat{rozatot.

Levelet írt R{kosi is, ami igen saj{ts{gos levél, amelyben nem arról van

szó, hogy hazatérhet-e vagy sem, hanem azt magyar{zza, hogy az orsz{g

népe tulajképpen őt v{rja vissza. T{viratokat, leveleket kap, hogy jöjjön haza

és {ltal{ban – mint írja – furcsa helyzet van Magyarorsz{gon: a p{rtvezetés-

ben ott vannak Nagy Imre és Tito hívei, mind K{d{r, Apró. Ezt az abnorm{-

lis helyzetet fejezi ki a p{rt növekedésének képe is: Magyarorsz{gon jelenleg

200 ezren léptek be a p{rtba és 600 ezer volt MDP-tag nem. Ebből arra kell

következtetni, hogy ez a 200 ezer K{d{r híve és a 600 ezer R{kosi híve, őt

v{rj{k vissza. A szovjet elvt{rsak m{r arra gondolnak, hogy valami baj van

R{kosi fejében. Hat{rozatunkat ők újra megerősítették.

Felvetődik a kérdés, hogy mit csin{ljunk tov{bb? Azt javasolom, hogy ha-

t{rozatunkat hajtsuk végre, teh{t ne jöjjenek vissza és a közfunkciókról való

lemond{st is meg kell csin{lni. Meg kell mondani, hogy ezzel kapcsolatban

nem helyes a magatart{suk. Magatart{suknak tulajdonképpen az a magya-

r{zata, hogy ezek elvt{rsak nemcsak azt nem ismerik, hogy itthon mi van,

hanem nem tudj{k kellő mértéktart{ssal és józans{ggal megvizsg{lni saj{t

helyzetüket és ezt a magatart{sukat azért sajn{lj{k különösen, mert ezen az

úton teljesen tönkre fognak menni ezek az emberek. Magatart{sukból az de-

rül ki, hogy nekik volt igazuk stb.

Azon túl, hogy a hat{rozatokat hajtsuk végre, javasolom, hogy bizonyos

kérdéseket vizsg{ljunk meg. Felmerül a kint levő különböző korú kisgyer-

mekek ügye, akik m{r vesztettek egy évet a tanul{sban és még tov{bbi évet

is veszíteni fognak. Nekik az a kérésük, hogy gyermekeik és feleségeik haza-

jöhessenek és itthon j{rhassanak iskol{ba. Véleményem szerint ezt a kérdést

meg kell oldani.

M{sik javaslatom, hogy írjunk a csoport tagjainak és külön R{kosinak,

Gerőnek és mutassuk meg, hogy nem helyes magatart{suk, és b{r hat{roza-

tunkkal nem értenek egyet, azt mi mégis végre fogjuk hajtani és legyenek

szívesek tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, ami a kérdést tov{bb

mérgesíti. R{kosival kapcsolatban maguk a szovjet elvt{rsak szóv{ tették,

meg kell fontolni, hogy ne éljen Moszkv{ban. Elmondtam, hogy amint meg-

jelent a Révai-féle cikk, R{kosi m{sfél óra múlva felhívta telefonon Nemest

és közölte, hogy cikket akar írni a Népszabads{gba.

Véleményem szerint hozzunk döntést, hogy meghallgatva Kiss elvt{rs

besz{molój{t, az Intéző Bizotts{gnak az a véleménye, hogy a hozott hat{ro-

zatot végrehajtja és a gyermekek iskol{ztat{s{nak megold{s{ra hozzunk ja-

vaslatot az intéző Bizotts{g legközelebbi ülésére. A kérdés persze fontos a

p{rt szempontj{ból, de a SZKP-val való jó bar{ti viszony szempontj{ból is és

azt hisszük, hogy a kinti t{rgyal{sok nagyon pozitív eredménye, hogy a

SZKP Elnöksége egyetért javaslatunkkal.

Felmerült a megbeszéléseken Farkas Mih{ly ügye is. Akkor még mi nem

ismertük az ítéletet és megemlítettem, hogy mivel nyilv{nvaló, hogy törvé-

nyes felelősségrevon{s szükséges a jobboldali {rulókkal szemben, a p{rt

igazs{gos pozíciój{t jelentős mértékben megerősítené, hogy nem egy ir{ny-

ban gyakorolja a büntetést. Megjegyeztem, hogy maga az elj{r{s, ami eddig

Farkassal szemben lefolyt, nagyon negatív módon ment végbe, nem az ere-

deti hat{rozatnak felel meg és ezt korrig{lni kell. Itt nemcsak a büntetés mér-

tékéről van szó, amely rendkívül alacsony – attól eltekintve, hogy 20 éves

börtönöket végrehajtani nem akartunk – de olyan volt az a t{rgyal{s menete,

hogy az éle a p{rt ellen, a mai vezetés ellen ir{nyult. Ehhez hozz{j{rult Far-

kas fellépése és a bírós{g pipogyas{ga. Felmerül a kérdés, mit csin{l a ma-

gyar p{rt Farkassal, ha majd amneszti{t adunk? Őt is a Szovjetuniónak fog-

juk aj{ndékozni? Egyelőre az a tennivaló, hogy Farkast elítéljük azért, amit

csin{lt és ezért megfelelő büntetést lehet és kell kiszabni.

Szóba került Nagy Imréék kérdése is. Mi vetettük fel. Az elvt{rsak he-

lyeslik, hogy megfelelő szigorú felelősségre von{st eszközöljünk. Az elvt{r-

sak nézetei szerint az megfontol{s t{rgy{t képezheti, hogy rövidebb vagy

hosszabb idő múlva kell-e a felelősségre von{snak megtörténnie, de helyes-

lik, hogy ez megtörténjék. Akik m{r ezzel a dologgal foglalkoztak n{luk, azt

mondj{k, hogy a büntető elj{r{s nem kerülhető el- mert tényleges bűncse-

lekmények tömegéről van szó. Ak{rh{ny embert kihallgatnak {rul{sért,

mind arra hivatkozik, hogy Nagy Imrétől, vagy Losonczytól stb. kapta az

utasít{st. Még Dud{s is erre a csoportra hivatkozott a t{rgyal{son.

Természetesen – a múlt tapasztalatait figyelembe véve – kital{lni semmit

nem szabad, hanem a sz{zezrek {ltal ismert tényekből kell kiindulni. Ez a

dolog lelkiismeretes előkészítő munk{t kív{n meg. Ami a dolog politikai ol-

dal{t illeti, helyesebb {ll{spont, ha azt mondjuk, hogy a vizsg{lati munk{tól

függően – nem húzva persze az időt – kell ebben a kérdésben rendet terem-

teni. Lehetetlen az egész orsz{g politikai helyzetét elképzelni anélkül, hogy

ebben a dologban teremtenénk megfelelő rendet. Nagy Imre és t{rsai a „dia-

dal napjaiban” büszkék voltak arra, hogy „nemzeti forradalmat” szerveztek,

kezdeményeztek, nézetem szerint nekünk a magyar nép sz{m{ra, a magyar

nép ellenségei sz{m{ra és a vil{gnak is meg kell mondani, hogy büntetlenül

nem lehet ellenforradalmat szervezni szocialista rendszerben. Én amellett

vagyok, hogy munk{hoz kell l{tni és valami bel{tható időn belül dönteni

kell, nem lehet 8-10 hónapig, évekig v{rni a méregfog kihúz{s{val.

Ennek az ügynek a részét képezi egy m{sik hat{rozatunk, melyet ugyan-

csak re kell hajtani: a Luk{cs Györggyel és Vas Zolt{nnal kapcsolatos hat{ro-

zat, mely szerint ezeket le kell v{lasztani a csoport többi tagj{tól. Nekünk az

volt véleményünk, hogy Luk{cs térjen haza, Sz{ntó és Vas bizonyos tekin-

tetből maradjanak t{vol az orsz{gtól, mert hazatérésük ugyanolyan hat{ssal

j{rna, mint Hegedűs vagy Kov{cs Istv{n hazatérése, természetesen ellenkező

előjellel.

Vas Zolt{nnal annak idején m{r sikerült egyetértésre jutni. Ő nem ért

ugyan egyet azzal a hat{rozattal, hogy most nem térhet haza, de tudom{sul

veszi és azt mondta, úgy fog dolgozni és viselkedni, hogy azzal kényszerít-

sen bennünket kor{bbi hazatérésének engedélyezésére.

Luk{cs levele; melyet a korm{nyhoz írt, megérkezett. Ez a levél egy elég

érdekes munka. Nincs benne semmiféle elhat{rol{s a Nagy Imre-csoporttól,

sőt van benne egy cifras{g is, ami viszont szerintem Luk{cs esetében nem

lényeges. Mi ebben a levélben az érdekes? Az októberi események idejére cé-

lozva azt írja: meggyőződésem, hogy az akkori p{rtvezetés elenyésző ki-

sebbségének, mely politikailag el akarta v{lasztani a R{kosi-Gerő ellen har-

colókat az ellenforalm{roktól – igaza volt. Később azt írja, hogy történtek

persze súlyos hib{k is, mint a semlegesség, a Varsói Szerződés felmond{sa

stb. – ebből l{tszik, hogy az „elenyésző kisebbség” alatt ő a Nagy Imre-féle

csoportot érti. Luk{cs hazatérését azon a címen kéri, hogy megfelelő körül-

mények között szeretne befejezni egy tanulm{nyt. Kor{bban írt levelében

megmondta, hogy a K{llai elvt{rssal való beszélgetés alapj{n belemegy abba

a megold{sba, hogy megfelelő ideig alkalmas helyen, nem politiz{lva, tu-

dom{nyos munk{val foglalkozzék. Azt hiszem, hogy Luk{cs hazatérését en-

gedélyezni kell m{ris. Véleményem szerint lenne helyes, hogy a korm{ny

legközelebbi ülésén én bejelenteném, hogy Luk{cstól ilyen levél érkezett és

javasoln{m, hogy a korm{ny fogadja el hazatérését, ut{na az újs{gban jelen-

jék meg 2-3 soros hír, hogy Luk{cs kérelme alapj{n a korm{ny engedélyezte

hazatérését. Amennyiben Luk{cs betartja amit ígért, nagyobb komplik{ciók

nem lesznek ebben a dologban. Piszk{lód{s és szenz{cióhajh{sz{s persze

lesz.

Sz{ntó Zolt{nt illetően: ő is írt egy levelet. Lényege, hogy nem ért egyet

hat{rozatunkkal, hanem azonnal haza akar térni. Hivatkozik érdemeire, ar-

ra, hogy R{kosi hib{i ellen sok{ig harcolt, tulajdonképpen semmit nem csi-

n{lt, sőt még a szl{v követségen is Nagy Imre ellen lépett fel. Két cselekede-

tére hivatkozik levelében, mint pozitív dologra. Egyik, hogy ő tett javaslatot

az MSZMP megalakít{s{ra, ezt a javaslat{t csak hosszas vita ut{n sikerült el-

fogadtatni. Hogy ő a jugoszl{v követség re került, ebben K{d{r és Münnich

a bűnös, akik nem közölték vele, hogy mit akarnak csin{lni. A múltkori ösz-

szeveszésre is utal és azt mondja, hogy nagyon rossz ideg{llapotban volt,

sajn{lja kijelentéseit és nem is úgy értette. Kijelenti, hogy nem ért egyet a ha-

t{rozattal. Javasolom, hajtsuk végre a r{ vonatkozó hat{rozatot és kiküldöt-

tünk közölje vele, hogy amennyiben nem is ért egyet a hat{rozattal, de azt

hajlandó tudom{sul venni és ahhoz alkalmazkodni, Rom{ni{ban szabad re-

zsimben fog élni és mint szerződéses alkalmazott dolgozhat valahol. Még

ehhez annyit, hogy Sz{ntó levelet írt december 14-én, amiben elég komoly

leleplező adatokat közöl arról, hogyan kerültek a jugoszl{v követségre. Luk-

{cs is írja, hogy a jugoszl{vok meghív{s{ra mentek oda. Ezzel kapcsolatban

Sz{ntó nekünk tesz szemreh{ny{st, hogy nem haszn{ltuk még eddig fel a

rendelkezésre {lló leleplező anyagokat sem. Véleményem szerint Sz{ntónak

meg kell mondani, hogy ha e csoport ellen valóban harcolni akar, sajtóérte-

kezlet vagy m{s fórum előtt valamilyen form{ban leplezze le az ezzel kap-

csolatos dolgokat.

A kinti t{rgyal{sokból még igen érdekes és nem tűnik ki a nyilv{noss{gra

hozott anyagokból, hogy a szovjet elvt{rsak módosított{k javunkra a gazda-

s{gi segítséget, kb. 200 millió rubel értékű {ruhitelre sz{míthatunk. Hrus-

csov elvt{rsék megmondt{k, hogy ők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen

segítenek Kín{nak, a lengyeleknek és m{soknak is. De ők igen nagy megér-

tést tanúsítottak és komoly erőfeszítést jelent részükről, hogy ezeket a dol-

gokat megadj{k.

A szovjet csapatokat illetően – ami viszont a közölt egyezményben is

benne van – az a véleményünk, hogy az adott viszonyok között feltétlen

bent kell maradni a varsói egyezményben. Ezzel kapcsolatban a szovjet elv-

t{rsak kifejezésre juttatt{k, hogy ebben a kérdésben mi magunkra nézve h{t-

r{nyos módon védekező {ll{spontot foglaltunk el, és nincs igazunk, amikor

védekezünk és védekező propagand{nk a nemzetközi helyzet tényleges {l-

lapot{nak sem felel meg. Az imperialist{k gőzerővel dolgoznak, egységes

parancsnoks{got hoztak létre Nyugat-Németorsz{gban és a T{vol-Keleten,

most ezt fogj{k csin{lni a Közép-Keleten is, katonai t{maszpontokat építe-

nek a szocialista t{bor orsz{gai köré és mi mégis {llandó védekezésben va-

gyunk, hogy szovjet csapatok tartózkodjanak Magyarorsz{gon vagy ne. Ne-

künk olyan {ll{spontot kell képviselni, mely a szocialista t{bort erősíti.

Hruscsov elvt{rs kicsit tréf{san felvetette, hogy nekik nincs kifog{suk az el-

len, hogy magyar csapatok tartózkodjanak Moszkva alatt, vagy védjék a

Szovjetunió hat{r{t esetleg Jap{n felé.

A jugoszl{v kérdés. Mi erről többször beszélgettünk, nem nyilv{nosan is

és a dolog úgy néz ki, hogy a T{jékoztató Iroda 1948-as {ll{sfoglal{sa, amely

kifog{solta a p{rtvezetés h{ttérbe szorít{s{t, tulajdonképpen helyt{lló. A ké-

sőbbi {ll{sfoglal{s természetesen nem. A magyar kérdésben és {ltal{ban a

magyar helyzet alakul{s{ban a jugoszl{v p{rt vezetőinek és a korm{ny tag-

jainak maga tart{sa nagyon vissz{s. A szovjet elvt{rsak véleménye szerint

csak egy j{rható út van, hogy a kérdéseket meg kell vitatni, {ll{spontjukat

védelmezni kell, mert m{st nem tehetünk. Elmondottuk, hogy n{lunk az a

helyzet, hogy az októberi ellenforradalom fő ideológiai fegyvereit a Nagy

Imre-csoport adta és az ő vonaluk összefüggése a jugoszl{vok {ltal{nos vo-

nal{val a napn{l vil{gosabb. Volt néh{ny nyilv{nos fellépés, ahol a mi {ll{s-

foglal{sunkat elmondottuk. Elég furcsa helyzet volt a jugoszl{vokkal: a re-

pülőtérre kijött a nagykövet az érkezéshez, eljött a magyar követség tisztele-

tére adott fogad{sra, de nem jött el a Kreml-beli gyűlésre, amelynek az az

érdekessége, hogy a bar{ti követeket nem sz{mítva ott voltak a finn, a svéd,

a keleti népek követei, de a jugoszl{v követ nem.

Mi vas{rnap érkeztünk haza. Hétfőn délelőtt jelentkezett a jugoszl{v

nagykövet Münnich elvt{rsn{l. Hivatalos l{togat{s volt, és elmondotta, hogy

helyteleníti deleg{ciónk fellépését velünk kapcsolatban és az elmondottakat

Jugoszl{vi{ra nézve sértőnek és igazs{gtalannak tekinti. Azt kifog{solta,

hogy több ízben együtt emlegettük őket az imperialist{kkal, azt tettük szóv{,

hogy azonos {ll{sfoglal{suk volt. Ezt kifog{solj{k és azt, hogy szocialista or-

sz{gok viszony{ban nehezen képzelhető el a mechanikus szétv{lasztód{s:

ideológiailag harcolni, {lmi vonalon együttműködni. Kifog{solt{k, hogy a

Nagy Imre-ügy kapcs{n {llandóan t{madjuk őket. Erről pedig nem is mi,

hanem Bulganyin elvt{rs beszélt.

Ezzel kapcsolatban felvetem az al{bbi javaslatokat: a jugoszl{v elvt{rsak

elküldték a levelet Nagy Imre ügyében. Erre vonatkozóan kellene írni a Ju-

goszl{v Kommunist{k Szövetsége Központi Bizotts{ga Elnökségének és ész-

revételeket ellene tenni. Ebben lehet felvetni esetleg olyan kérdéseket, ami-

ket nem kell nyilv{noss{gra hozni. Az észrevételeket rendszeresen ki kellene

fejteni. Helytelen lenne az agresszív hang vagy a sértegetés, megismételni

olyan kijelentéseket, hogy nem kommunist{k stb.

Kiss K{roly:

Kiegészítem K{d{r elvt{rs besz{molój{t azzal a résszel, ami a kintlévő

elvt{rsakkal folytatott beszélgetésre vonatkozik. Először Kov{cs Istv{nnal,

Hegedűs Andr{ssal, Andics Erzsébettel és Berei Andorral beszélgettem. Kö-

zöltem a hat{rozatot. Örömmel fogadt{k, hogy belépési nyilatkozatot kap-

nak és lehetővé v{lik, hogy a p{rt tagjai lehessenek. P{rtügyüket a követsé-

gen dolgozó egyik elvt{rs intézi. Nem akarom megismételni, amit a beszél-

getésből K{d{r elvt{rs elmondott, de m{r mind írt levelet és kéri a Központi

Bizotts{got, hogy a r{juk vonatkozó hat{rozatot módosítsa. Nem mindenki

reag{lt erre egyform{n, de abban egyetértenek, hogy a hat{rozatot nem fo-

gadj{k el, magukra nézve sérelmesek tartj{k, mert szerintük olyan emberek

vannak itthon, akik n{lukn{l nagyobb bűnöket is elkövettek. Azt, hogy ne

jöhessenek haza, nem bírj{k el. A Kov{cs Istv{nnal való beszélgetés szenve-

délyesebb volt – ő szenvedélyes ember. Kov{cs Istv{n elmondotta, hogy sok

kérdésben rosszul viszonyultunk hozz{juk és még nagyon szégyellni fogjuk

egyszer ezt az elvt{rsiatlan döntést és magatart{st. Kéri, rendezzek ügyét és

engedjék haza. Által{ban mindenki azt kéri, hogy még egyszer vizsg{lj{k

meg ügyét, engedjék haza és hogy azt{n felelősségre vonjuk őket vagy nem,

az m{r r{nk tartozik.

M{sképp zajlott le a R{kosival folytatott beszélgetés. Mindj{rt megjegy-

zem, hogy elütő R{kosi és Gerő magatart{sa. Gerő komolyan, higgadtan és

bizonyos megnyugv{ssal fogadta a hat{rozatot. „Ha akarj{tok, megfoszthat-

tok a mand{tumtól én nem mondok le, mert a hat{rozatot nem tartom indo-

koltnak” – mondotta. Az volt a kérése, hogy adjunk lehetőséget arra, hogy

kint valamivel foglalkozzon, legal{bb a Statisztikai Hivatal havi anyagait jut-

tassuk el részére tanulm{nyoz{s célj{ból. Egyébként a vele való beszélgetés

arról szólt, hogy nem lesz elég cukor az orsz{gban, hogy felemeltük a szer-

ződéses cukorrépa-termelést és mégsem szerződnek le.

R{kosin{l m{sképp {ll a helyzet. Meg van győződve, hogy ez a vezetés a

nagy feladatokkal és különösen a gazdas{gi helyzet nehézségeivel nem tud

megbirkózni – tal{n 8-10 hónapig, egy évig viszi. Ut{na le fognak ülni a

szovjet vezetőkkel, mert a kapott segély elfogy, elviszi a mostani életnívó. A

feladatokkal csak úgy tudunk megbirkózni, ha minden erőt összefogunk és

őt is megbízzuk valamivel, meghallgatjuk véleményét. És nem volna-e he-

lyesebb m{r most megbeszélni a szovjet elvt{rsakkal a dolgot, mintsem egy

év múlva ők {llapíts{k meg, hogy ez így nem megy tov{bb. Azon kívül ho-

gyan gondoljuk mi a r{ vonatkozó öt évet, hiszen ő öt év múlva m{r nem él.

Azt akarjuk, hogy ő idegenben haljon meg? Nem tud egyetérteni a hat{roza-

tokkal, gyűjti az adatokat, ki, hol beszél helytelenül és mint mondja, egyszer

ezeket leteszi az asztalra.

A kinti elvt{rsak előadtak olyan kérdéseket is, amivel valóban foglalkozni

kell. Bata elvt{rs kérte, hogy felesége hazajöhessen. Kov{cs Istv{nék szóv{

tették, hogy gyermekeik m{r egy évet vesztettek az iskol{ban és most tov{b-

bi éveket fognak veszteni, ami nagy nehézséget jelent. Alapi Gyula is ott van

és kéri, hogy iskol{s gyermekeit hamar{bb hazahozass{k. (Egyébként régeb-

bi inform{ciónk Alapival kapcsolatban, hogy Csehszlov{ki{ban tartózkodik,

téves volt, erről a kérdésről a cseh p{rttal m{r t{rgyaltam.) Csak kint tudtam

meg, hogy kint van Dék{n Istv{n is, harmadmag{val, 75 éves édesanyj{val

és kérte, tegyük lehetővé, hogy hazatérhessen. R{ nincs hat{rozata a Köz-

ponti Bizotts{gnak, mert nem tudtuk, hogy kint van.

R{kosival való beszélgetésből meg{llapítottam, hogy ha ezek az elvt{rsak

hazajönnének, teljes harc lenne köztük és köztünk.

Kinti fogad{sunkhoz még annyit mondanék el, hogy amikor Szt{lin-

gr{dban voltam a Dobi elvt{rs {ltal vezetett csoporttal, kiderült, hogy a szt{-

lingr{diaknak 25 halottuk és néh{ny súlyos sebesültjük van a budapesti ok-

tóberi ellenforradalmi események következtében, mégis nagy szeretettel fo-

gadtak és kértek, legyünk kemények, hogy megvédjük a szocializmus ügyét.

De Szuszlov, Molotov, Kaganovics elvt{rsak is többször hangsúlyozt{k, hogy

az ellenséges erőkkel szemben igen keményen és hat{rozottan kell fellépni, a

gazdas{gi kérdéseket nagy alaposs{ggal kell kézbe venni és ezzel a p{rt tü-

zetesen foglalkozzék. Ők inform{lva vannak a magyarorsz{gi helyzetről és

l{tj{k, hogy p{rtszervezeteink a termeléssel nem igen foglalkoznak, hanem

r{hagyj{k ezt a munk{stan{csokra. Pedig a termelésben a kommunist{k ve-

zetése és a p{rtszervezetek tevékenysége rendkívül fontos. Elmondt{k azt is

– ezt különösen Molotov,elvt{rs hangsúlyozta –, hogy egyetértenek a kint lé-

vőkre hozott KB-hat{rozattal, de mégis tal{n Hegedűs hazajöhetne. Mint

mondta, „maguk sokkal erősebbek, mint képzelik és nehéz elképzelni, hogy

Hegedűs nem élhet otthon”.

Maros{n György:

Nézetem szerint a szovjet-magyar viszonyban új helyzet van november 4-

e ut{n, most valóban van őszinte, szovjet-magyar bar{ts{g. Ezt mi nagyon

dr{g{n v{s{roltuk meg és vigy{zni kell, hogy ezt a viszonyt még melegebbé

tegyük.

De el kell mondani néh{ny dolgot, ami itthon jelentkezett R{kosi kérdé-

sében, Farkas ügyében stb. Mi a Központi Bizotts{g ütésén jól megr{gtuk a

hat{rozatokat és ettől eltérni nem lehet. Ne {ltassuk magunkat, mi a csat{t

még nem nyertük meg Magyarorsz{gon, még nem tudjuk, hogy a különböző

meglevő erők milyen k{rt idézhetnek elő. Ezért lényeges, hogy vil{gosan

pontot tegyünk erre az ügyre, ak{r tudom{sul veszik a hat{rozatot, ak{r

nem.

Nagyon örülök, hogy a kérdésekről az elvt{rsak nyíltan beszéltek. Azzal

is egyetértek, amit K{d{r elvt{rs mondott. Felh{borított, hogy a kint élők

nincsenek tiszt{ban az itthoni dolgokkal és az események alakul{s{t úgy íté-

lik meg, hogy a p{rtban és a korm{nyban titóist{k ülnek. A hat{rozatot teh{t

végre kell hajtani. Ki vagyunk téve bizonyos nyom{snak. Az elvt{rsak t{vol-

létében asztalra került Farkas Mih{ly ügye. Farkas fellépése zsarol{s volt.

Teljesen egyetértek azzal, amit K{d{r elvt{rs mondott, hogy ha a Nagy Imre-

féle ügyet juttatjuk oda, ahov{ való, furcsa helyzet {ll elő, ha csak egy ir{ny-

ban alkalmazunk büntetést. Én eddig is élesen védtem a 12 év eredményeit,

vertem a dobot, de attól félek, addig ütjük az ellenforradalmat, amíg az üté-

sek súlya alatt m{s kezd fellépni. Ez m{r jelentkezik, amit bizonyos motí-

vumokból meg lehet {llapítani.

Véleményem szerint az asszonyok, gyermekek kérdését valahogy meg

kell oldani, ezeket büntetni, sújtani nem lehet. Ne j{rjunk mi azon az úton az

asszonyokkal és gyermekekkel kapcsolatban, amin R{kosiék j{rtak.

Apró Antal:

Bennem mindig volt bizonyos aggodalom olyan ir{nyban, hogy vajon a

mostani p{rtvezetéssel szemben a szovjet elvt{rsak hogyan is {llnak a biza-

lom kérdésében. Több évtizeden {t mégis csak 2-3 emberrel volt az SZKP-

nak kapcsolata. R{kosi, Gerő, Révai, Farkas jelentették a p{rtkapcsolatot, a

mostani p{rtvezetés új személyekből {ll és mennyire bíznak bennünk a szov-

jet elvt{rsak. Nagyon megnyugtat az a tény, hogy Hruscsov elvt{rs ebben a

kérdésben az Elnökség nevében így nyilatkozik, az Elnökség bizalm{ról és

teljes t{mogat{s{ról biztosít bennünket, bizalommal vannak tevékenysé-

günkkel kapcsolatban személy szerint is, ami szerintem alapkérdés ahhoz,

hogy nyugodtan tudjunk dolgozni.

A magyar kérdéssel kapcsolatban kissé vicces form{ban egyik-m{sik elv-

t{rsat felelősségre vont{k. Elég sokat szorult a magyar kérdés ilyen alakul{-

s{ért Mikojan elvt{rs. Hruscsov elvt{rs többször odaszólt: „elküldtünk, hogy

rendet csin{lj ellenforradalmat csin{lt{l, helytelenül dolgozt{l”. Nekünk so-

kat kell tanulunk a vezetés módszereiből. Egy hetet reggeltől-estig velünk

töltöttek, sok kérésről beszéltünk és hallatlan nyugalom jellemezte az elvt{r-

sakat. kitűnő appar{tusuk van, kitűnő módszerekkel, nagy kollektivit{ssal

dolgoznak, amit nekünk kell venni.

Fehér Lajos:

Az energiahelyzet megold{s{val kapcsolatban nem merült fel rom{n

földg{z kérdése?

Apró Antal:

A Szovjetunió t{mogat bennünket ebben a kérdésben. Mivel a beruh{z{s-

sal, kapcsolatos hitelekről nem t{rgyaltunk, a földg{zzal kapcsolatos prob-

léma is ann{l a t{rgyal{sn{l kerül majd napirendre.

Fock Jenő:

Az elvt{rsak {ltal elmondottakkal és a javaslatokkal egyetértek. Ha mi

konzekvensek vagyunk a hat{rozatokhoz és ahhoz a szellemhez, amiért hoz-

tuk a hat{rozatot, nem lehet baj abból, ha az asszonyok a gyerekekkel együtt

hazajönnek. De a baj első jelére azonnal intézkedni kell.

Gazdas{gi kérdésekkel kapcsolatban: valóban igaz, hogy gazdas{gi kér-

désekkel a p{rt legfelsőbb szervei nem foglalkoznak kellőképpen. A Közpon-

ti Bizotts{g febru{ri hat{rozat{ban kimondtuk, hogy a KB legközelebbi ülé-

sén gazdas{gi kérdésekkel is foglalkozni fog. Javasolom, ezt a hat{rozatun-

kat erősítsük meg. Nem szabad lebecsülni, hogy R{kosiék bíznak abban: mi

gazdas{gilag kerülünk olyan helyzetbe, hogy az lesz a megold{s, ha ők ha-

zajönnek. L{tni kell, hogy mi abból a tisztességes gondolatból és helyzetből

kiindulva, hogy harcolnunk kell az ellenforradalom ellen, úgy vittük a har-

cot, hogy közben nem gondoltunk arra, hogyan haszn{lj{k ezt fel politikai-

lag R{kosiék velünk szemben. Kihaszn{lhatj{k azért, mert nem beszélünk

arról, hogy október előtt is rendkívül súlyos volt a gazdas{gi helyzet, nagy

mértékű volt az eladósod{s. Mi éppen, mert az ellenforradalommal Nagy

Imre és hívei össze voltak szövődve, idehaza őket ütjük, erről írunk, de nem

l{tjuk a szekt{s veszélyt. Minél később fogunk hozz{ gazdas{gi kérdések-

hez, ann{l komolyabb intézkedésekre lesz szükség. Sz{molni kell azzal,

hogy az ellenforradalommal szembeni harccal visszatettünk a helyére erköl-

csi kötelességből egy csomó olyan elvt{rsat, akik igen is szekt{sak voltak és

sokan közülük szívesebben l{tn{k R{kosit, Gerőt, mint a p{rt mostani veze-

tőit.

Biszku Béla:

Egyetértek a besz{molóval, a javaslatokkal és azzal is, hogy a Nagy Imre-

csoporttal szemben szükséges intézkedéseket megtegyük. Történelmi lecke

volt, amin a magyar p{rt az elmúlt évben keresztülment. Két koncepció {llt

egym{ssal szemben, és hanem leszünk elég konzekvensek mindkét ir{ny-

ban, akkor ezek maradv{nya egyesülni fog. Erre m{ris vannak bizonyos je-

lek. Véglegesen le kell sz{molni a magyar p{rtban a különböző csoportok

harc{val.

Münnich Ferenc:

Kapcsolódom Fock elvt{rshoz, aki a szekt{s veszélyről beszélt. E veszély

leküzdésének egyik módja, hogy jó gazdas{gi politik{t folytassunk.

Rónai S{ndor:

Örömmel üdvözlöm a besz{molót. Ami a kintlevő elvt{rsak ügyét illeti,

ebben kérdésben nekünk hat{rozottabban kell {ll{st foglalni. Valóban tal{l-

kozunk még olyanokkal, akik még úgy érzik, R{kosi, Gerő kell ahhoz, hogy

gazdas{gilag jobban menjenek a dolgok. Ezek jelentékeny része azonban

olyan személy, akik felelősek az október előtt kialakult helyzetért.

Nemes Dezső:

A jugoszl{v kérdéshez szeretnék hozz{szólni. Azt hiszem, kicsit el is kés-

tünk jugoszl{v p{rt levelezésével kapcsolatos v{lasszal. Itt nem arra gondo-

lok, ami {ltal{ban a nemzetközi munk{smozgalom ügyét érinti, hanem első-

sorban arra a furcsas{gra, hogy t{rgyal{sokat folytatnak rólunk m{ssal –

nélkülünk. Ha velük ezt csin{ln{nk, a legnagyobb felh{borod{ssal nyilat-

kozn{nak erről.

Ha mi a kinti elvt{rsak véleményét nézzük, azt hiszem, hogy R{kosi és

Gerő nézeteivel túl sokat törődni nem érdemes. A hat{rozat helyes volt, az

marad a jövőben is, nem kív{natos, hogy itthon legyenek.

Friss Istv{n:

K{d{r elvt{rs besz{molój{t örömmel hallgattam, de Fock elvt{rs felszóla-

l{s{ra szeretnék reag{lni. Ő felvetette, hogy véleménye szerint a Központi

Bizotts{gnak foglalkozni kellene a gazdas{gi helyzettel. A Központi Bizott-

s{g utolsó ülésén ez szóba is került. A mai anyagban szerepel Rónai elvt{rs

egy javaslata, mely szerint az 1957-es tervet javasolja a parlament összehív{-

s{val kapcsolatban {prilis 9-én előterjeszteni. Ennek a tervnek azért van kü-

lönös fontoss{ga, mert ez a terv tartalmazza feladatainkat: mit lehet és mit

kell tenni az idén. Véleményem szerint ezt {prilis 9-én nem lehet t{rgyalni,

pedig fontos foglalkozni vele, mert nagy horderejű, az egész lakoss{got érin-

tő kérdésekről van szó és a parlament ülése előtt ki kellene alakítani a p{rt-

vezetés {ll{spontj{t.

K{d{r J{nos:

Régebben m{r felvetettük, hogy prób{ljunk leülni a jugoszl{vokkal egy

szélesebb megbeszélésre, több p{rt bevon{s{val a magyar kérdés körül ki-

alakult nézeteltérések megbeszélésére. A kínai elvt{rsak magukra v{llalt{k a

kezdeményezést, megtették a szükséges lépéseket, de ezt a jugoszl{vok el-

utasított{k azzal, hogy nem időszerű.

A volt vezetők túlnyomó többségét mi küldtük ki, mert arról volt szó,

hogy meggyilkolhatj{k itt őket p{r napon belül. Nem földrajzi helyzetük ké-

pezi a politikai problém{t.

A csal{di és gyermekproblém{kat meg kell oldani, Kiss elvt{rs hozzon

megszövegezett hat{rozati javaslatot a következő ülésre. A hat{rozat politi-

kai jellegét illetően feltétlen konzekvenseknek kell lennünk. Ennek a politi-

kai konzekvenci{nak érvényesülni kell olyan kérdésekben is, mint Révai elv-

t{rs kérdése. Ő hazautazott, de kérdése rendezve nincs. Jelenleg vele az a

helyzet, hogy nincs p{rtfunkciója, különböző {llami funkciói vannak. Ne-

künk {ll{st kell foglalnunk, hogy ez kív{natos vagy nem. Révai is kicsit ab-

ban a helyzetben van, mint akik kint vannak. Át akarta venni a Népszabads{g

szerkesztését stb. Vele is le kell ülni és majd hozunk egy javaslatot és a ho-

zandó hat{rozatot irgalom nélkül végre fogjuk hajtani. Ebben is konzekven-

seknek kell lennünk. Amikor l{tom a Népszabads{g jelentéseit, hogy külön

kiadv{nyok vannak a Révai-cikk visszhangj{ról, mindig az jut eszembe,

hogy a Központi Bizotts{g hat{rozata visszhangj{ról nem ad kiadv{nyt a

Népszabads{g. Révai esetleg tagja lehet a T{rsadalmi Szemle szerkesztő bizott-

s{g{nak, de nem szabad olyan rezsimet teremteni sz{m{ra, mint az Intéző

Bizotts{g tagjainak.

Az orsz{gban aktiviz{lódtak, felléptek, hatalmat ragadtak a kezükbe hor-

thysta katonatisztek, csendőrök stb. Ezeknek ügyét is komolyan kézbe kell

venni és nagyon t{rgyalni nem is kell. Meg kell csin{lni a népbírós{got és

ahol csak olyan volt horthyst{kkal tal{lkozunk, akik vették maguknak b{tor-

s{got, és disznós{gokat csin{ltak.

A most folytatott korm{ny t{rgyal{sok nagy lendületet adtak a politikai

harchoz. Ezt most nekünk tov{bb kell vinni. Most elő kell venni a p{rt poli-

tikai pozíciój{nak és a Népközt{rsas{g pozíciój{nak megerősítését és ennek

részeként a parlamentét kétnapos ülésre össze kell hívni. Feltétlen kív{natos

volna, hogy a parlamentet még {prilisban összehívjuk, mand{tum-

meghosszabbít{s, népbírós{gi stb. törvény szentesítése célj{ból, ut{na az

ülést el lehetne napolni és valamikor m{jusban újból összehívn{nk az or-

sz{ggyűlést egy sor kérdés megt{rgyal{s{ra.

A mand{tum-meghosszabbít{st azonban ne hagyjuk m{jusra. M{sik fel-

adatként p{rtvonalon kell elhat{rozó lépés. Ne készüljünk olyan p{rtérte-

kezletre, amely megoldja egy kongresszus feladat{t. Csin{ljunk olyan p{rtér-

tekezletet, mint az 1945. m{jusi volt. A megyei és budapesti p{rtszervek

meghat{rozott létsz{mban küldjenek küldötteket az értekezletre és nem tör-

ténik meg alulról, az összes szervezetek újj{v{laszt{sa, hanem összeül a

p{rtértekezlet és véglegesíti a p{rtvezetést. Ez legyen meg június közepén,

de még arat{s előtt.

Gazdas{gi kérdésekkel kapcsolatban: ha a november óta végzett munk{t

nézzük, azt lehet mondani, hogy kicsit primitív módon dolgozunk, de hogy

{ltal{ban nem a fő ir{nyban haladtunk volna, ezt az eredmények c{folj{k

meg. A gazdas{gi kérdések nehezebbek a kelleténél, de ha azzal az eltökélt-

séggel dolgozunk, mint eddig, meglesznek az eredmények. Nem tartom le-

becsülendőnek péld{ul, hogy a széntermelés területén milyen eredmények

mutatkoznak.

Nem tartom szerencsésnek, hogy az 1957-es tervet egészében az Intéző

Bizotts{g megt{rgyalja, mert ez a korm{ny elé tartozik, ott kell megvitatni. A

gazdas{gi bizotts{g megerősítése szükséges, személyekkel is erősíteni kell.

Hatékony gazdas{gi appar{tusra van szükség:

Az Intéző Bizotts{g hat{rozata.

Az Intéző Bizotts{g K{d{r J{nos elvt{rs {ltal a p{rt- és korm{nydeleg{ció

moszkvai útj{ról tartott szóbeli besz{molót elfogadta és ennek kapcs{n az

al{bbi hat{rozatokat hozta:

1. Megbízza Kiss K{roly elvt{rsat, hogy a Szovjetunióban tartózkodó volt

MDP-vezetők csoportj{val kapcsolatos függő kérdéseket (gyermekek isko-

l{ztat{sa érdekében feleségek és gyermekek esetleges hazatérése stb.) vizs-

g{lja meg és a szükséges teendőkre a legközelebbi IB-ülésre hozzon javasla-

tot. A Szovjetunióban tartózkodó Dék{n Istv{n elvt{rsat a volt vezetőkkel

azonos elbír{l{sban kell részesíteni és javaslatot kell tenni a Központi Bizott-

s{gnak kinttartózkod{s{nak idejére vonatkozóan. A Központi Bizotts{g ha-

t{rozat{ról az SZKP Elnökségét és Dék{n elvt{rsat levélben értesíteni kell.

Az Intéző Bizotts{g a kintlévő elvt{rsak kérelmének megfelelően újból

megt{rgyalta hazatérési kérelmüket és úgy döntött, hogy a KB erre vonatko-

zó hat{rozat{t konzekvensen végrehajtja. Az SZKP Elnöksége ezzel egyetért.

Mindezekről ír{sban az SZKP Elnökségét és az érdekelt elvt{rsakat értesíteni

kell azzal a megjegyzéssel, hogy mint kommunist{k, tarts{k magukat a p{rt

hat{rozat{hoz.

Az IB szükségesnek tartja Révai József elvt{rs beoszt{s{nak, st{tus{nak

rendezését. Megbízza K{d{r J{nos elvt{rsat, beszéljen Révai elvt{rssal, s an-

nak apj{n, hozzon javaslatot az IB elé.

2. Az IB kor{bban m{r hat{rozatot hozott Luk{cs György elvt{rs hazaté-

rése, illetve Sz{ntó Zolt{n és Vas Zolt{n elvt{rsaknak a Rom{ni{ban tartóz-

kodó csoport többi tagjaitól való elkülönítése ügyében. Megbízza Tömpe Ist-

v{n elvt{rsat, hogy az IB hat{rozata végrehajt{s{ra a p{rt- és korm{nymeg-

bízottjaként utazzék Rom{ni{ba. Egyben megbízza azzal, hogy a Rom{ni{-

ban tartózkodó nők és gyermekek ügyében teendő intézkedésekre hazatérte

ut{n tegyen javaslatot az IB-nek.

Megbízza K{d{r J{nos elvt{rsat, hogy a korm{nynak jelentse be Luk{cs,

György elvt{rs hazatérésére vonatkozó kérelmét és egyben javasolja a kére-

lem teljesítését. Luk{cs György hazatérésével kapcsolatban a Népszabads{g-

ban rövid kommünikét kell megjelentetni.

3. Az Intéző Bizotts{g megbízza K{d{r J{nos elvt{rsat, hogy a nagy októ-

beri szocialista forradalom 40. évfordulója alkalm{ból Moszkv{ban rende-

zendő ünnepség internacionalista jellegének kidomborít{s{ra levélben for-

duljon a szocialista orsz{gok kommunista- és munk{sp{rtjaihoz és kezde-

ményezze, hogy a moszkvai ünnepségekre katonai- és munk{sdeleg{ciókat

küldjenek.

4. Az Intéző Bizotts{g szükségesnek tartja, hogy az SZKP Elnöksége és a

Jugoszl{v Kommunist{k Szövetsége Végrehajtó Bizotts{ga {ltal a magyar

kérdésről folytatott véleménycserével kapcsolatban a jugoszl{v elvt{rsaknak

levelet írjunk, melyben kifejtjük véleményünket.

A levél ír{s{val az IB K{d{r J{nos elvt{rsat bízza meg.

5. A prolet{rinternacionalizmusról szerkesztőségi cikket kell a Népszabad-

s{gban közölni. A cikk téziseit az IB 10 napon belül vitassa meg.

Felelős: Nemes Dezső elvt{rs.

6. Az IB szükségesnek tartja az ellenforradalom maradv{nyainak komo-

lyabb és gyorsabb felsz{mol{s{t. Megbízza Münnich és Biszku elvt{rsakat,

hogy a népbírós{gi törvény, illetve meglevő bűntető szerveink segítségével

jelentős felelősségrevon{sokat eszközöljenek sajtónyilv{noss{g nélkül.

7. Az IB úgy hat{rozott, hogy az 1957. évi népgazdas{gi tervet, illetve en-

nek kapcs{n az orsz{g gazdas{gi helyzetét, központi bizotts{gi ülés elé ter-

jeszti megvitat{s célj{ból, még az Orsz{ggyűlés összehív{sa előtt.

Jegyzőkönyv

az MSZMP Központi Bizotts{ga 1957. {prilis 5-i üléséről

Kiss K{roly:

Tisztelt Központi Bizotts{g!

Üdvözlöm az Elvt{rsakat, a Központi Bizotts{g ülését megnyitom. Napi-

renden egyetlen pont van: besz{moló a p{rt- és korm{nyküldöttség moszk-

vai útj{ról. A besz{molót K{d{r J{nos elvt{rs tartja. Egyetértenek az Elvt{r-

sak a napirenddel? (Egyetértenek.) Átadom a szót K{d{r J{nos elvt{rsnak.

K{d{r J{nos:

Kedves Elvt{rsak!

A korm{ny- és p{rtküldöttség Szovjetunióban végzett munk{j{val kap-

csolatban megjelent két közlemény tulajdonképpen tartalmazza az összes fő

kérdéseket, amiről ott szó volt, a nyílt diplom{cia szab{lya szerint és ez fel-

ment engem az alól, hogy ennek tartalmi részével foglalkozzak. Ink{bb né-

h{ny olyan kérdést szeretnék ismételni, amely tulajdonképpen a jegyzékben

benne van, de ezeket célszerű közelebbi megvil{gít{sba helyezni.

Amikor a korm{ny- és p{rtküldöttség szovjetunióbeli útj{ról beszélünk,

feltétlenül meg kell említeni azt, hogy milyen módon fogadtak és kezeltek-

bennünket a Szovjetunióban. Ami a Szovjetunió vezetőit, a p{rt és korm{ny

vezetőit illeti, az ő részükről bar{ts{g: nyílts{g és kölcsönös bizalom nyilv{-

nult meg<

Meg kell mondani őszintén, hogy a t{rgyal{sok sor{n közelebbi betekin-

tést nyertünk a szovjet-lengyel vagy a kínai-szovjet kölcsönös gazdas{gi

kapcsolatok ügyeibe és őszintén szólva úgy l{tjuk, hogy a Szovjetunió mun-

k{soszt{lya, dolgozó népe {ldozatot hoz az egész szocialista t{bor valam-

ennyi orsz{ga érdekében – kivéve a németeket. Ez vér{ldozatot is jelent:

Szt{lingr{dban mikor voltunk, megtudtuk, hogy az ottaniaknak 25 {ldoza-

tuk van a magyar harcok sor{n. És b{rmerre mentünk, tal{lkoztunk ilyennel.

Ennek ellenére velünk szemben a neheztelésnek vagy szemreh{ny{snak még

a szikr{ja sem l{tszott az egyszerű dolgozók részéről. Még hozz{ lehet tal{n

ehhez tenni, hogy a szovjet dolgozók bennünk a magyarorsz{gi kommunis-

t{knak azt a csoportj{t nézték, akik mindvégig következetesen harcoltak.

Meg kell mondani, hogy ez a figyelem nem, vagy nemcsak a deleg{ció tagja-

inak szólt elsősorban. Természetesen kív{ncsiak voltak, miféle emberek

azok, akik most itt az ügyeket intézik, de minden beszélgetés, felszólal{s al-

kalm{val az hangzott el, hogy testvéri szeretettel, bar{ts{ggal viseltetnek a

magyar nép ir{nt, mely megvédte a szocializmus ügyét.

Ami a t{rgyal{sokat illeti. A mi t{rgyal{sunknak nem központi, de meg-

lehetősen fontos, kérdése volt természetesen a volt magyar vezetők kérdése.

Meg kell őszintén mondani, hogy a szovjet elvt{rsak, b{r kezdettől fogva, vi-

l{gosan megmondt{k, hogy a mi hat{rozatunkkal egyetértenek, mégis volt

bizonyos tekintetben ilyen meggondol{s, hogy vajon mi ezt helyesen csin{l-

juk-e. Mert úgy l{tszik, az elvt{rsak, sokat foglalkoztak ezekkel a dolgokkal.

Elsősorban persze R{kosi M{ty{sról van szó, vagy R{kosiról és Gerőről. Ők

vil{gosan megmondt{k, hogy ezeket a volt vezetőket politikai értelemben

halottaknak tekintik. Ugyanakkor, mondt{k azt is, hogy véleményük szerint

nem szok{s a halottakat minden héten újból eltemetni. E mögött a meggon-

dol{s mögött természetesen az van, hogy tartanak attól, hogy a mi harcunk

ellenforradalommal szemben nem lehet következetes akkor, ha teljesen

egyenlő súllyal emlegetjük a volt vezetők hib{it és, az {rulók cselekményét.

Megmagyar{ztuk és azt hiszem, hogy az elvt{rsak teljes mértékben megér-

tették, hogy minket nem h{tsó gondolatok vezetnek ebben a kérdésben. Ha a

volt vezetőknek ez a csoportja hazatér – nagyon sok múlik a magatart{sukon

– a puszta hazatérésük ma a p{rt soraiban zavart keltene. Kialakulna egy

baloldali, és egy jobboldali opportunizmus. Ez az, egy ok, ami miatt könyör-

telenül kell elj{rnunk. A mi részünkről Kiss elvt{rs t{rgyalt R{kosi és Gerő

elvt{rsakkal. Azon, kívül ismerjük véleményüket az {ltaluk írt két levélből.

Ami R{kosi elvt{rsat illeti, meg kell mondani, hogy az előző elj{r{sai, fellé-

pései arra vallanak, hogy abszolút képtelen re{lisan vizsg{lni a saj{t helyze-

tét és a p{rt helyzetét. Azt magyar{zta, hogy milyen nagy hiba, hogy nem ő

vezeti a p{rtot, s olyan érveléseket haszn{lt, hogy meg{ll az embernek az

esze. A beszélgetés ut{n azt mondta: nem mennek otthon jó úton a dolgok,

de nem is mehetnek, mert K{d{r, Apró, és a többiek viszik a dolgokat. A p{rt

nem tud egészségesen fejlődni. Szerinte a 200 ezer MSZMP-tag K{d{r híve, a

600 ezer aki még nem tépett-be a p{rtba, az az övé. Ezt csak azért mondtam,

hogy l{ss{k az elvt{rsak. Hivatkozott arra, hogy leveleket kap otthonról stb.

A szovjet elvt{rsak mondt{k, hogy nemcsak olyan levelek jöhetnek, ame-

lyekben sürgetik, hogy jöjjön haza és,vegye {t a vezetést, hanem olyanok is,

amelyekben követelik, hogy {lljon bírós{g elé.

Gerő Ernő valamit mond, hogy nem akar teljesen elszakadni az itthoni

dolgoktól, szeretne gazdas{gi kérdésekkel foglalkozni, statisztikai adatokkal

stb. Ami a többi vezetőket illeti, kijelentették Kiss elvt{rsnak egyhangúlag,

hogy nem tartj{k helyesnek az elj{r{sunkat. Szerintük a p{rt szervezeti sza-

b{lyzata szerint sem volt helyes. A törvények szerint sincs jogunk arra, hogy

a szocialista t{bor egyik orsz{g{tól t{vol lehessen tartani embereket. Teh{t

nem, értenek egyet a hat{rozattal. Az ő {ll{spontjukat elég híven tükrözi az a

levél, amit Hegedűs és Piros írt a Szovjetunió Kommunista P{rtj{hoz. Azt ír-

j{k, hogy nem hallgatt{k meg, őket stb. Meg kell mondani, hogy ezek az elv-

t{rsak nem l{tj{k helyesen a helyzetüket és azt sem érzékelik, hogy idehaza

a p{rttags{g, hogy l{tja a dolgokat. Kommunist{król van szó, akik nemcsak

rosszat, hanem jót is csin{ltak, de ők csak arra emlékeznek, ami jót tettek.

Ezt végig gondolva én ott csak megerősödtem abban, hogy a mi döntésünk

helyes.

Felmerült ezzel kapcsolatban ott még egy p{r kérdés, péld{ul a gyerekek

és a feleségek kérdése. Vannak kint gyerekek, akik iskol{ba j{rnak. Felvetet-

ték az asszonyok – akik szerintem nem politikai tényezők –, hogy valami-

lyen módon haza szeretnének jönni a gyerekekkel együtt. Az én vélemé-

nyem szerint megvizsg{lható a kérdés. Miért? Én a következőre gondolok:

azok az emberek ugyanolyan elbír{l{s al{ estek, mint Ács, Szalai. Persze

nagy részben ők mentek ki; de voltak egy p{ran, akiket én magam küldtem

ki. Az én véleményem szerint ezt a dolgot meg kell vizsg{lni.

Meg egy dolgot fűzök hozz{. Vannak n{lunk elvt{rsak, akik a helyes po-

litikai szigort úgy értelmezik, hogy senki ide ne kerüljön, mert az kontaktust

jelent. Ez az érvelés nem helyes, mert kontaktus így is van. Mikor megjelent

Révai elvt{rs cikke a Népszabads{gban, aznap telefonon felhívta R{kosi elv-

t{rs Nemes Dezső elvt{rsat, hogy-ő is ír egy cikket. De nem is ez a dolog lé-

nyege, a dolog lényege az, hogy az {ll{spontunkhoz következetesen tartsuk

magunkat, és ez bizony harccal j{r. Vannak akik ezt nem akarj{k megérteni,

hogy ez a p{rt érdeke. Ebből a szempontból teljesen közömbös, itt van-e a fe-

leség vagy a gyerek. Itt vannak kérdések, amiket meg kell vizsg{lni és annak

rendje és módja szerint kell megvizsg{lni. A szovjet elvt{rsak nem publik{l-

j{k azt, hogy ott vannak a mi volt vezetőink, mert egy szovjet elvt{rs – nem

is kis ember – megkérdezte tőlem, hogy Hegedűs aktív-e? R{kosi M{ty{s, a

mi hat{rozatunkat tov{bb fejlesztve úgy elmélkedik, hogy mi volna, ha az

összes népi demokr{ci{kból a hib{t elkövetett vezetőket a Szovjetunióba

küldenék és a Szovjetunió meg az ő embereit m{shov{. A szovjet elvt{rsak

bennünket e téren is segítenek, értik a hat{rozat alapgondolat{t és az a vé-

leményük, hogy a legfőbb törvény a p{rt érdeke. Hogy ez politikai kérdés a

mi sz{munkra, ezt nem kell magyar{zni. Révai elvt{rs cikke megjelenésének

visszhangja megmutatja, a p{rt és a népközt{rsas{g létéért folyt a harc, ezt a

harcot az ellenforradalommal szemben vívtuk, ebben a harcban az emberek

gondolat{ban ott él az az elhat{roz{s és gondolat, hogy a régi vezetés ak{r-

milyen form{ban vagy személyben vissza ne térjen. Ezt mi nem becsülhetjük

le.

A legnagyobb egyetértés volt a Nagy Imre-csoport kérdésében. Itt nem-

csak Nagy és Losonczy kérdéséről, hanem az egész Nagy Imre-csoportról

van szó. Nagyon jól tudjuk, hogy a csoport tagjai közül nem mindenki sza-

ladt a jugoszl{v követségre, hanem itt maradtak az orsz{gban. Ami ezt a

csoportot illeti, az egyetértés teljes. A mi {ll{spontunk – amit a szovjet elv-

t{rsak teljes mértékben t{mogatnak – igazs{gos és feltétlen következetes

megvalósít{st kív{n. Én emlékszem arra a diadalra, amit ez a csoport csin{lt.

J{nosi büszkén kijelentette, hogy reméli tiszt{ban vagyunk azzal, hogy a fel-

kelést ők szervezték. Ismerjük Kop{csi dolgait is.

Meg kell mondani, hogy ha lehetséges is valamiféle megkülönböztetés

ennek a csoportnak tagjai és a régi klasszikus, horthysta ellenforradalm{rok

között mert ez lehetséges –, de az jön ki belőle, hogy a Népközt{rsas{g lété-

ért folytatott harc szempontj{ból teljesen egyenlő elb{n{st érdemelnek, mert

ez a mag{t forradalminak nevező csoport tagjainak harca nélkül még a hor-

thysta ellenforradalom sem tudott volna előm{szni és a Népközt{rsas{g

rendjét megingatni. Ezzel az {ll{sponttal a szovjet elvt{rsak is teljes mérték-

ben egyetértenek. Itt természetesen m{s esetről van szó, mint R{kosi-Gerő

esetében, mert hiszen lehettek és voltak is nagyon súlyos bűnök, hib{k

R{kosiék működésében, de az teljesen m{s, ha egy csoport elhat{rozza, hogy

elsöpri a p{rtot, a rendszert és ink{bb a horthysta ellenforradalom, mint

R{kosiék működése – ez természetesen nagy különbség.

Ezzel a csoporttal kapcsolatban m{r egyszer szerepelt a Központi Bizott-

s{g ülésén Luk{cs, Sz{ntó és Vas Zolt{n esete. A Központi Bizotts{g egyetér-

tett azzal, hogy ezt a h{rom embert v{lasszuk le erről a csoportról, mert az

összes ismert tények szerint ők nem tartoztak a Nagy Imre-féle {ruló cso-

porthoz olyan értelemben, hogy m{r két évvel ezelőtt titokban szervezked-

tek volna, harcoltak, volna a p{rt ellen, még akkor sem, ha bizonyos kérdé-

sekben egy húrt pengetnek. Nem utolsósorban politikai tevékenység az – és

ebben együtt vannak a csoport tagjaival –, hogy az egész vil{g előtt bevonul-

tak a jugoszl{v követségre és velük ment Sz{ntó, Luk{cs, Vas is. De m{s dol-

gokban nem tartoznak ehhez a csoporthoz és ezt maguk is tagadj{k.

Luk{csról mindenki tudja, hogy olyan aktív politikai vezető, mint amit a

múlt években mondtak róla, soha nem volt. M{s kérdés az, hogy az öreg vi-

tatható marxista tételeit felhaszn{lt{k Nagy Imre és hívei. Luk{cs egyébként

irt egy levelet hivatalosan a korm{nyhoz és kérte, j{ruljunk hozz{ hazauta-

z{s{hoz, tudom{nyos munk{t akar folytatni. Egyébként az öreg Luk{cs elvi-

leg elfogadta, amit mi aj{nlottunk neki az ő érdekében, hogy vonuljon félre

és írogassa könyvét, mert ha itt van, szaladg{l az egyetemre, meg jobbra-

balra, ak{r akar, ak{r nem, p{r napon belül politiz{lni fog. Erről a tegnap es-

ti eset is meggyőzött. Az Oper{ban Szirmai elvt{rs jóvolt{ból összekerültem

néh{ny nyugati újs{gíróval, akik a beszélgetés folyam{n Luk{cs ügyét is

piszk{lgatt{k. Mondtam, hogy ő maga m{szott ebbe bele, és maga ki is

m{szhat. Mindj{rt azt kérdezték: itt van Pesten?

És az volt az érzésem, ha azt mondtam volna, hogy igen, vették volna a

kalapjukat és rohantak volna hozz{. Mivel az öreg hivatalos kérése itt van,

azt be is kell vinni a korm{nyba és javasolni fogjuk csütörtökön, hogy jöjjön

haza. Luk{cs tov{bbi kinttartózkod{s{nak a vil{gon semmi értelme nincs. Ő

kijelentette, hogy kív{ns{gunkkal egyetért, nyilatkozni nem fog, politiz{lni

nem akar, nézete egyébként olyan, hogy még ma is Nagy Imréék vonal{t

vallja. Van olyan passzus levelében, hogy egyetért a Központi vezetőségnek

azzal a kisebbségével, amely arra törekedett, hogy a megtévesztett tömege-

ket lev{lassza az ellenforradalom oldal{ról, ugyanakkor bel{tja, hogy hib{k

is történtek, pl. a semlegesség kimond{sa, a Varsói Szerződés felmond{sa

stb. – ez mutatja, hogy a Központi Vezetőség kisebbsége alatt a Nagy Imre-

csoportra gondol.

Sz{ntó Zolt{n és Vas Zolt{n kérdése: Megbízottunk beszélt velük és kije-

lentették előtte, hogy nem értenek egyet a mi döntésünkkel. Véleményüket

szinte azonos indokokkal t{masztj{k al{, mint a Moszkv{ban kint élő cso-

port tagjai. Sz{ntó rendkívül keserű és felh{borodott hangú levelet írt, mely-

ben méltatlankodik, hogy 8 évig börtönben ült, R{kosiék 10 évre kiűzték az

orsz{gból, pedig ő régi harcos, ezért mélt{nytalan a döntés, nem tud vele

egyetérteni. Vas hasonlóképpen indokol, de n{la könnyebb az egész, mert ki-

jelenti, hogy a döntéssel nem ért egyet és úgy fog dolgozni, hogy mi kényte-

lenek leszünk bel{tni döntésünk helytelenségét és hazaengedni rövidesen.

Fentiek ellenére javasoljuk, hogy hajtsuk végre a Központi Bizotts{g ko-

r{bbi hat{rozat{t, Vasnak tegyük lehetővé, hogy Rom{ni{ban szerződéses

alkalmazottként, esetleg lektorként dolgozhasson, de ne jöjjön haza. Erre

több ok is van. Vas hasznot nem hajt, azt hiszem, ezt mindenki tudja. Sz{ntó

teljesen kisz{míthatatlan. Sz{ntó elhat{rolja mag{t a Nagy Imre-féle csoport-

tól, tényekkel is segít leleplezni dolgaikat, még a most írt levelében is kijelen-

ti, hogy decemberben fontos leleplezéseket közölt, miért nem haszn{ltuk, fel

ezeket, m{s helyen kijelenti, hogy ő képviselte a helyes vonalat. Éppen egyik

fontos dolog erre az a bizonyos hat{rozat, hogy az MSZMP létrejött, az el-

nökségben egyedül ő képviselte ezt a követelést következetesen. Ha Sz{ntó

hazajön, különböző elemek mögéje fognak {llni és olyan dologgal {lln{nk

szembe, mintha Kov{cs Istv{n holnap aktiviz{lódna azzal a különbséggel,

hogy Sz{ntóról mindenki tudja, intrik{ért nem szokott a szomszédba menni.

Nem engedjük a p{rt egységét megbontani. Ő most nem jöhet haza, még

ha erre külön törvény nincs is. Itt van, amikről beszéltünk és természetesen

ilyen kategorikus form{ban az egyezményben nem szerepel az ellenforrada-

lom felsz{mol{s{nak kérdése. Azt hiszem, hogy a többi elvt{rs nevében is

beszélhetünk. Mi jól tudjuk, hogy ami az ellenforradalommal való lesz{mo-

l{st illeti, hogy a f{ról levertünk egy csomó levelet, de a törzset még nem

v{gtuk ki. Mi ennek tudat{ban fokozni akarjuk a harcot. Meg vagyok győ-

ződve, hogy az aktív, vezető ellenforradalm{rok részben szabadl{bon, rész-

ben csak felügyelet alatt vannak. Ha mi ezekkel nem sz{molunk le a bűnük

ar{ny{ban megfelelő szigorús{ggal, akkor a magyar népnek soha nyugta

nem lesz. Azon a véleményen vagyok, hogy itt nem kell kital{lni bűnöket, fe-

lelősségre kell vonni őket<

A bírós{gi munka most a Népközt{rsas{g létét jelenti. Aki ellenforradal-

m{r volt, meg kell büntetni. A népbírós{g szervezetét fel kell {llítani úgy,

hogy mód legyen b{rmilyen ügyet t{rgyalni..

A gazdas{gi segítség. Elvt{rsak, én itt a sz{mokat nem fogom megismé-

telni. Én erre a segítségre a következőket mondom: a Szovjetuniónak, mag{-

nak is vannak gazdas{gi problém{i. A szovjet elvt{rsak őszintén megmond-

t{k, hogy a Szovjetunió gazdas{gi életére is h{tr{nyosan hatnak bizonyos

tervezési hib{k, mint n{lunk is, de ezen kívül r{juk természetesen nagy súly-

lyal nehezedik az a kötelezettség, amelynek ők eleget akarnak tenni. Ők úgy

l{tj{k, hogy a szocialista t{borban a jó és a rossz is kölcsönös hat{sban van-

nak. Óri{si kötelezettségeik vannak a kínai iparosít{ssal kapcsolatban, Len-

gyelorsz{gnak is nagy segítséget kellett adni és végig mondom Kín{tól

kezdve mindenkit kell segíteni, azonkívül nagy segítséget adnak még Indi{-

nak is. Ennek ellenére, amikor mi még egyszer kértük, hogy vizsg{lj{k meg

a gazdas{gi segítség mértékét, megvizsg{lt{k és növelték azt.

A gazdas{gi kérdés kapcs{n felmerült az egyenjogús{g kérdése. A szovjet

elvt{rsak megmondt{k, hogy ha ezt vizsg{lj{k gazdas{gi vonatkoz{sban –

polg{ri értelemben –, akkor ők h{tr{nyban vannak. Ha következetesen érvé-

nyesítik az egyenjogús{g elvét, akkor megsértik a felet. Péld{ul a jugoszl{-

vok el akarnak adni olyan dolgot a Szovjetuniónak amire nincs szüksége és

nem veszik meg, a jugoszl{v elvt{rsak felvetik, hogy a bolg{r paprika éde-

sebb, mint a jugoszl{v paprika. Ha maguk ragaszkodnak az egyenjogús{g-

hoz, mi is. Mi azt fogunk v{s{rolni maguktól, amire szükségünk van, mert

ez az egyenjogús{g. A bolg{rokn{l m{s a helyzet. Veszünk olyan dolgot is

tőlük, amire nincs szükségünk, mert ez a szocialista viszony kérdése. Hrus-

csov elvt{rs mondta: „Önök nekünk, kedves elvt{rsak, sokba kerülnek.” Te-

h{t nem arról van szó, hogy nem egyenjogúként kezeitek, hanem terhes kö-

telezettséget v{llaltak azért, hogy segítsék a Magyar Népközt{rsas{got, és

ezt a mi p{rtaktív{nknak tudnia is kell.

A gazdas{gi kérdésnél meg kell mondani, hogy mindaz, ahogyan ezt a

segítséget kaptuk, minket rendkívül kötelez, hogy annak becsületesen eleget

tegyünk.

Nagyon súlyos kérdés a külföldi kötelezettség kérdése, különösen a kapi-

talista viszonylatban. 500 millió deviza értékű tőkés kötelezettségünknek

kell eleget tennünk.

A t{rgyal{sok sor{n szóba került és a jegyzékben vil{gosan benne van a

szocialista t{bor egysége a Varsói Szerződés alapj{n. Mi képviseltük azt az

{ll{spontot, hogy a Varsói Szerződéshez hűségesek akarunk maradni, ily

módon a szocialista t{bor önvédelmi szervezetén belül, a nép védelmezésé-

re. A t{rgyal{sok sor{n szóba került a Magyarorsz{gon tartózkodó szovjet

csapatok st{tusa. Pontosan szab{lyozva a st{tus biztosítja, hogy a magyar {l-

lam szuverenit{s{n sérelem ne essék. Erről mi nem sokat vitatkoztunk. Miért

nem vitatkoztunk? Mert az egész egyezmény szövegében és a t{rgyal{sok

menetében megnyilv{nult és mi tudjuk, hogy a Szovjetunió a mi nemzeti ér-

zésünket, szuverenit{sunkat soha nem sértette és nem is fogja megsérteni.

Természetesen voltak különböző hib{k, amikor közelebbről kezdtük vizs-

g{lni és le akartuk írni, hogy mik is voltak azok a hib{k, kiderült, hogy nem

tudjuk leírni, ami a Szovjetunió részéről történt, Szt{lin elvt{rs személyi hi-

b{it figyelmen kívül hagyva, mivel Szt{lin el van temetve és az elkövetett hi-

b{it felsz{molt{k. A hib{k a magyar részről, a mi részünkről történtek. A

SZU nem kérte soha, hogy mechanikusan m{soljuk.

A szerződéssel kapcsolatban, a függetlenséggel kapcsolatban, a dolog

úgy {ll, hogy nagyon komolyan beszélik az imperialista agresszív körök,

hogy milyen fontosnak tartj{k az összes erőknek a koncentr{l{s{t. Katonai

szövetségeket kötnek, egységes parancsnoks{got hoznak létre. Ez van Nyu-

gat-Európ{ban, ez van a T{vol-Keleten, ezt csin{lj{k a Közel-Keleten. Kato-

nai t{maszpontok, idegen csapatok jobbra-balra az egész vil{gon. Ilyen kö-

rülmények között mi védekezünk és folyton azt magyar{zzuk, hogy meddig

lesznek itt a szovjet csapatok ideiglenesen vannak itt, nem sok{ig maradnak.

Nekünk is offenzív{ba kell {tmenni ebben a kérdésben<

Beszélni kell még a jugoszl{v kérdésről, amely a t{rgyal{sokon, gyűlése-

ken ott volt eléggé kategorikus, félre nem érthető módon. Arról tal{n, ami

nem volt ott ilyen vil{gosan. A beszélgetések tényeket konstat{ltak és meg

kell {llapítani, hogy Jugoszl{via és a szocialista orsz{gok között, sőt m{s

kommunista p{rtok,és a Jugoszl{v Kommunist{k Szövetsége között a vi-

szony az utóbbi időben alapvető kérdésekben romlott, komoly nézeteltéré-

sek vannak nem utolsósorban a magyarorsz{gi fejlemények kapcs{n, ennek

értékelésében. Ezek a nézeteltérések természetesen m{s természetűek, mint

1949-ben voltak. Rokonai az 1948-as T{jékoztató Iroda hat{rozat{ban leszö-

gezett vit{knak, az ott bír{lt különböző jelenségeknek. Tulajdonképpen most

is ilyen dolgokkal {llunk szemben. Meg kell mondani, hogy nekünk az ellen-

forradalom elleni harcban sokkal nagyobb problém{t jelentett a Nagy Imre-

csoporttal önmag{t szolidariz{ló jugoszl{v {ll{spont, mint az imperialista

Nyugat {ll{spontja. És kicsit nemzetközileg is így {ll a dolog. Által{ban az a

jugoszl{v {ll{spont, amely szerint a semlegesség kezelése, és az a nem bar{t-

s{gos és nem elvt{rsias kritikai fellépés, amit a jugoszl{vok tanúsítottak,

végső fokon az imperialist{knak olyan nagy segítséget jelentett, amit sokkal

jobban tudnak hasznosítani, mint b{rmiféle saj{t t{mad{sukat a Szovjetunió

és a szocialista t{bor ellen. Ezek elég súlyos péld{k. Szóba került olyan is,

hogy a jugoszl{vok mindent helyesnek tartanak, ami n{luk történik, pedig

ott is vannak nem helyes dolgok.

Ezt persze igyekezni kell megv{ltoztatni. Ennek az a célja, hogy az elvi

{ll{spontunkat megvédelmezzük a jugoszl{v hib{s megnyilv{nul{sokkal

szemben.. Ennek m{s célja nincs. Ugyanakkor törekedni kell a viszony javí-

t{s{ra. Nem hiszem, hogy a jugoszl{v elvt{rsak a mi Központi Bizotts{-

gunkban sok embert meggyőztek volna. Felmerül a kérdés, hogy egy kicsit

furcs{n fogj{k fel ezt az egyenjogús{gi viszonyt, amikor egy minket érintő

kérdésben úgy tesznek, mintha nem is lepnénk a vil{gon. A mi ügyeinkben

nélkülünk nyugodtan leveleznek.

Ami a szovjet elvt{rsakkal való viszonyunkat illeti, ők minket {llandóan

t{jékoztattak, nekünk megküldték előzetes véleményezés miatt a levélre

küldendő v{lasz szövegét. Ide tartozik az, hogy hétfőn mentünk be munk{ra

és akkor m{r a jugoszl{v nagykövet jelentkezett Münnich elvt{rsn{l, hogy a

szovjetunióbeli úttal kapcsolatban igazs{gtalannak és sértőnek tartj{k a

megnyilv{nul{sunkat. Azt mondta, hogy ők t{mogatj{k a mi harcunkat. Mi-

ért mondtunk mi olyasmiket, hogy nem lehet szétv{lasztani a p{rt és a kor-

m{ny dolgait, és miért t{madjuk őket a Nagy Imre-dologgal kapcsolatban.

Nekem az a véleményem elvt{rsak és m{r az Intéző Bizotts{gban is felvetet-

tem, hogy szükséges volna nekünk egy elvi cikket írni a prolet{r internacio-

nalizmusról, mert erről még a mi p{rtunk {ll{spontj{t nem fejtettük ki és eb-

ben foglalkozni kellene a jugoszl{v nézetekkel. Persze ebben megfelelő han-

got kell haszn{lni, de ha mi összeszedjük a tényeket, akkor ezek elég sértőek

lesznek.

Amikor a t{rgyal{s sor{n felmerült, hogy legyen-e p{rtegyezmény vagy

ne, mi azt mondtuk, hogy legyen, de ne nagy, csak egy p{r kérdésben. Én

hozz{fűztem az érveléshez, hogy mi nem tartunk igényt arra, hogy mi tanít-

suk a nemzetközi munk{smozgalmat. A szovjet elvt{rsak helyesnek tartot-

t{k a nagy egyezményt. Mi mégis tudunk helyeset mondani m{s p{rtoknak.

Ha van p{rt és nép, amely megtanulta keserves helyzetben, hogy mi a prole-

t{r internacionalizmus, akkor mi azok vagyunk.

A deleg{ció tagjainak nézete szerint a Szovjetunióban megtett út komoly

mértékben erősítette a magyar-szovjet bar{ts{pot.

Kérem, hogy az elvt{rsak bízz{k meg az Intéző Bizotts{got, hogy hajtsa

végre a volt vezetőkre vonatkozólag hozott hat{rozat{t, és közöljük velük,

hogy fenntartjuk az {ll{spontunkat, mert ez a p{rt és a Magyar Népközt{r-

sas{g érdeke.

Hajtsuk végre a Sz{ntó Zolt{n és Vas Zolt{nra vonatkozó hat{rozatunkat

is.

Ezzel a két kérdéssel kapcsolatban javaslom, hogy a Központi Bizotts{g

szögezze le, hogy minden elvt{rs könyörtelen harcra van kötelezve a frakci-

ós csoportosul{s legkisebb jelével szemben. Itt nem lehetünk tekintettel

semmiféle agys{gra, volt névre. Itt megemlítem a Központi Bizotts{gnak azt

a hat{rozat{t, mely engem személy szerint kezd egy kicsit nyugtalanítani, ez

pedig a körökkel kapcsolatos hat{rozat. Október 23. előtt működött a Petőfi-

kör, a mostani harcokban létrejött a T{ncsics-kör. Meg vagyok győződve,

azok, akik szervezték és ir{nyított{k a T{ncsics-kört, az eddigi cselekede-

tükkel {ltal{ban segítették a p{rtot, de ugyanakkor szembe kell nézni m{r

most azzal, hogy norm{lis helyzetben egy p{rt életében, egy p{rt mellett,

szükség van-e erre. Egy T{ncsics-kör olyan igénnyel léphet fel és helyenként

fel is lép, hogy igazs{got oszt. Ami a frakciós csoportosul{st jelenti, nem le-

het j{tszani, mert az orsz{g, a p{rt életéről van szó. A mi jelenlegi körülmé-

nyeink között ez létkérdés. Lehet, hogy vannak esetek, amikor, figyelmezte-

tés kell, lehet, hogy a figyelmeztetés is haszn{l, de ha nem, akkor m{sképpen

kell elj{rni.

Népbírós{got akarunk létrehozni, amelyik komolyan le tud sz{molni az

ellenforradalm{rokkal.

Az 1957-es gazdas{gi tervet el kell készíteni és javaslom, hogy a gazdas{-

gi terv alapvető kérdéseit a Központi Bizotts{g vitassa meg. Nem gondolok

itt füzetekre, hanem néh{ny-alapvető kérdést.

Végül pedig be kell vinni a p{rtszervezetek és a p{rttagok tudat{ba, hogy

a hatalomért folyó harcban nagyon előtérbe kell helyezni a termelés kérdése-

it.

Módszerbeli kérdésekben a következőket javaslom:

M{jus 1-je megünneplése. M{jus 1-jét ebben az évben rendezzük meg

úgy, hogy Budapesten ne a felvonul{s jellege domborodjon ki, hanem a fel-

vonul{s egy harci gyűléssel fejeződne be a prolet{r internacionalizmus je-

gyében. Ezen észt vennének megyei küldöttek is. A nagyobb vidéki v{rosok

titk{raira r{bízzuk, hogy a maguk vonal{n szervezzék meg m{jus 1-jét.

T{mogassa a Központi Bizotts{g, hogy az Orsz{ggyűlést lehetőleg még

ebben a hónapban összehívjuk. Ez a korm{ny tekintélyét is al{t{masztja, ha

nem is minden kérdést tudunk megt{rgyalni, majd m{jus hónapban folytat-

juk a gyűlést. A mand{tummal kapcsolatban módosítani kell néh{ny olyan

kérdést, ami a dolog törvényes rendjének helyre{llít{s{hoz szükséges. Azt

akarjuk javasolni, hogy tekintettel a rendkívüli helyzetre, két esztendővel

hosszabbítsuk meg az orsz{ggyűlés mand{tum{t.

Ha a Központi Bizotts{g egyetért, az Intéző Bizotts{gnak az a véleménye,

hogy célszerű volna p{rtértekezletet szervezni az arat{s előtt június t{j{n, az

addigi politikai vonalat megvitatni. Ez a p{rt erejének, a politikai tekintélyé-

nek az emeléséhez hozz{ fog j{rulni.

Azt l{tni kell, hogy ezek a p{rtértekezletek nem oldj{k meg azokat a fel-

adatokat, amelyeket a p{rtkonferenci{nak kell majd megoldani. Jellegében

ezek hasonlók az 1945. m{jusi konferenci{khoz, amikor összejöttek a p{r-

szervezők és olyan döntéseket hoztak, amelyeket hozni kellett. Természete-

sen folytatni kell a munk{t a kongresszusig, amelyet egy éven belül össze

kell hívni.

Jegyzőkönyv

a Központi Bizotts{g 1957. {prilis 5-i, üléséről

Napirend: A Szovjetunióban j{rt p{rt- és korm{nydeleg{ció besz{molója.

Előadó: K{d{r J{nos elvt{rs.

A Központi Bizotts{g K{d{r J{nos elvt{rs refer{tum{t tudom{sul veszi és

az al{bbi hat{rozatokat hozza:

1. A KB megbízza az Intéző Bizotts{got, hajtsa végre az MDP volt vezető-

ire vonatkozó kor{bbi hat{rozatot. Közölni kell az érintettekkel, hogy a KB a

p{rt és a Magyar Népközt{rsas{g érdekében tov{bbra is fenntartja a hat{ro-

zatban foglalt {ll{spontj{t. Végre kell hajtani Sz{ntó Zolt{n és Vas Zolt{n

elvt{rsakra kor{bban hozott hat{rozatokat is.

2. A KB meg{llapítja, hogy a p{rton belül könyörtelen harcra van szükség

a frakciós csoportosul{sokkal szemben, személyekre való tekintet nélkül.

Minden p{rttag kötelessége, hogy fellépjen a frakciós csoportosul{s legki-

sebb jelével szemben is.

3. Rövid időn belül külön bírós{got kell {llítani az ellenforradalm{rok el-

leni elj{r{s lefolytat{s{ra.

4. A p{rton belül előtérbe kell helyezni a termelés kérdéseit. A KB legkö-

zelebbi ülésén megvitatja az 1957. évi népgazdas{gi terv alapvető kérdéseit.

5. Illetékes szervek foglalkozzanak a T{ncsics-kör kérdésével, szerepével.

6. A refer{tumban szereplő legfontosabb kérdésekről, nyíltan és őszintén

kell beszélni a p{rtaktív{kkal, p{rttags{ggal. A budapesti p{rtaktív{n K{d{r

J{nos elvt{rs inform{lja az aktív{t. Célszerűnek l{tszik orsz{gosan is (me-

gyékben, j{r{sokban, üzemekben nyíltan és őszintén megbeszélni ezeket a

kérdéseket a p{rttags{ggal, p{rtaktív{kkal. Az 5 vidéki besz{moló nagygyű-

lést követően kisebb gyűléseket kell e célból tartani, a megyékben, j{r{sok-

ban, üzemekben.

7. A KB-ülés anyaga és a budapesti p{rtaktíva refer{tuma alapj{n S{ndor

József és Orb{n L{szló elvt{rsak-téziseket {llítsanak össze, amelyeket el kell

juttatni a p{rtszervezetekhez a megyékben, j{r{sokban, üzemekben tartandó

gyűlések előadói részére.

K. m. f.

K{d{r J{nos

elnök

Az új korm{nyt a parlament törvényesíti

1957. m{jus 1., nagygyűlés a Hősök terén

L{togat{s egy angyalföldi üzemben

A varsói l{togat{s ut{n a Keleti p{lyaudvaron, 1964. október 18.

Tal{lkoz{s Dubčekkel

– 1956 ut{n a belső konszolid{ció hamarabb indult el és gyorsabban

zajlott le, mint a megtép{zott nemzetközi tekintély helyre{llít{sa. Ez utóbbi

vonatkoz{s{ban tal{n sorsdöntő volt a magyar kérdés levétele az ENSZ na-

pirendjéről. A folyamat betetőzésének, nemzetközi kapcsolataink megkoron{-

z{s{nak tekinthetd az Ön Vatik{nban tett l{togat{sa 1977-ben. Visszate-

kintve: hogyan ítéli meg az akkori eseményeket?

– Azt hiszem, egyet lehet érteni azzal a meg{llapít{ssal, hogy

hazai dolgainkat gyorsabban tudtuk rendezni, mint nemzetközi kap-

csolatainkat. Ebben szerepet j{tszott az egyik oldalon az, hogy a ma-

gyar nép hamar megértette: az új vezetés nem kív{n a régi úton j{rni,

s ha valami jobbat akarunk, mint ami ebben az orsz{gban 1956-ban

történt, azt csak együtt, összefogva, érhetjük el. M{srészt a szemben-

{ll{s egyik megnyilv{nul{sa volt a magyar kérdésnek az ENSZ-

közgyűlés napirendre való felvétele.

– Az Ön személyében, 1960 szeptemberében első alkalommal vett

részt, magyar p{rt- és {llami vezető az ENSZ közgyűlésén. Mi volt az Ön

New York-i utaz{s{nak a célja?

– Az út összehangolt akció volt, Hruscsov javaslat{ra a-

szocialista orsz{gok mindegyike a legmagasabb szinten képviseltette

mag{t. Együtt utaztunk egy szovjet utassz{llító hajóval, és a közgyű-

lésen módunk volt kifejteni {ll{spontunkat a kelet-nyugati kapcsola-

tok javít{s{ról, a leszerelésről.

– Ön: abban az időben nem örvendett nagy szimp{ti{nak az orsz{g

hat{rain kívül. Milyen volt a fogadtat{s New Yorkban?

– Nem mondhatn{m, hogy túls{gosan bar{ts{gos. Az elején

még több, sz{zan tüntettek a magyar küldöttség ellen, b{r az utolsó

napokra m{r csak egy sz{l tüntető jutott. Egy kicsit korl{toztak is

mozg{somban, de én ehhez hozz{ voltam szokva, hiszen Horthy ide-

jében a saj{t haz{mban ugyanez történt velem. De azért ezt szóv{ is

tettem. Azt viszont el kell mondanom, hogy az amerikai korm{ny ré-

széről korrekt elb{n{sban részesültünk. Egyetértésről köztünk akkor

még szó sem lehetett. A legnagyobb egyetértés tal{n a minket kísérő

biztons{gi emberrel alakult ki. Ő is, mi is örültünk annak, amikor

véget ért a l{togat{s.

– Végül is mikor jutott nyugvópontra az ENSZ-ben a magyar ügy,

azt miért vették le a napirendről?

– Azt hiszem, véglegesen 1963-ban. Sok minden szerepet j{t-

szott ebben, de tal{n elsősorban az orsz{g politikai és gazdas{gi

helyzetének stabiliz{l{sa, aminek következtében mind több orsz{g-

gal rendeződött a viszonyunk. Olyanok is felvették velünk a kapcso-

latot, akik 1956 előtt nem {lltak diplom{ciai viszonyban haz{nkkal.

Szerepet j{tszottak az ügy rendezésében az amerikai vezetésben

felülkerekedő józan megfontol{sok is. Emlékszem egy tal{lkozóra

Averell Harriman külügyminiszter-helyettessel Moszkv{ban. Beszél-

getésünk is jelezte, hogy a magyar ügy m{r nekik is nyűg, púp a h{-

tukon, ami egyre kényelmetlenebbé v{lik.

– Mi történt Moszkv{ban?

– Mi magyar p{rt- és korm{nyküldöttséggel j{rtunk ott. Az

egyik délut{n vendégl{tóink lazít{sként azt aj{nlott{k – tudva, hogy

én is kedvelem a sportot –, nézzük meg a szovjet-amerikai atlétikai

versenyt. A javaslatot elfogadtuk és Erdélyi K{rollyal kimentünk a

Luzsnyiki stadionba. Amikor a korm{nyp{holyba beléptünk, annak

egyik sark{ban m{r ott ült Harriman úr, aki, úgy emlékszem, az

atomrobbant{sokat korl{tozó szerződésről t{rgyalt a szovjetekkel. Én

nem akartam vele beszélgetni, de rövid idő múlva v{ratlanul megje-

lent Hruscsov is, aki l{tva, hogy mi az egyik sarokban ültünk,

Harriman a m{sikban, összehozott bennünket.

Az amerikai külügyminiszter-helyettes arról kezdett érdeklőd-

ni, jól haladnak-e a mi t{rgyal{saink, mert ők nehezen boldogulnak.

Mondtam, mi bar{tokkal t{rgyalunk, s különösebb nehézségeink

nincsenek. Azt{n a magyarorsz{gi helyzetre terelte a szót. Kérdezte,

miért nem engedjük be az orsz{gba az ENSZ főtitk{r{t, és az {ltala

vezetett ötös bizotts{got. Mondtam, hogy mindenkit szívesen l{tunk,

aki bar{tként vagy vendégként jön hozz{nk, de ellenőrökre nincs

szükségünk. Mire Harriman azt mondta, pedig egy ilyen l{togat{s

előmozdítan{ a magyar kérdés levételét a napirendről.

– Ön mit v{laszolt?

– Megkérdeztem a külügyminiszter-helyettes urat, jól tudom-e,

hogy az amerikai sportszerető nemzet és az amerikaiak különösen

kedvelik a labdarúg{st és az ökölvív{st? Azt v{laszolta: igen, valóban

így {ll a helyzet. Nos, mondtam, akkor ez a sportszerető, nagy nem-

zet aligha tartan{ komoly dicsőségnek, ha ebben a bokszmeccsben,

ahol D{vid mérkőzik Góli{ttal, maguk minket kiütnének. Micsoda

győzelem lenne az maguknak? – kérdeztem. Harriman némi gondol-

kod{s ut{n azt v{laszolta, hogy ebben sok igazs{g van. H{t igen. A

diplom{ci{ban az ilyen apró, előre nem tervezhető mozzanatok is

sz{mítanak. Persze, a magyar ügy levétele az ENSZ közgyűlésének

napirendjéről, az évekig tartó diplom{ciai aprómunk{nak, minde-

nekelőtt a magyar nép munk{j{nak, sikereinek volt köszönhető.

– Az ötös bizotts{g azut{n mégis ell{togatott Budapestre?

– Az m{r nem az ötös bizotts{g volt, U Thant úr, az ENSZ főtit-

k{ra azt követően jött Budapestre a magyar korm{ny vendégeként,

hogy az ENSZ-ben „elfelejtették” napirendre tűzni a magyar kérdést.

A főtitk{r úr, és a kíséretében lévő ENSZ-diplomat{k nagyon jó be-

nyom{sokat szereztek {lunk, s, ez is hozz{j{rult ahhoz, hogy teljesen

szabadd{ v{lt az út sz{munkra a nemzetközi életben.

– Mi, volt a vatik{ni l{togat{s célja, mit értünk el vele?

– Engem az olasz korm{ny elnöke, Andreotti úr hívott meg,

mint az MSZMP első titk{r{t és az Elnöki Tan{cs tagj{t. Az, hogy a

Vatik{nba ell{togathattunk és tal{lkozhattunk VI. P{l p{p{val, az a

haz{nk és a Vatik{n közötti rendezett kapcsolatok jelképévé v{lt.

– Mivel magyar{zza, hogy a p{pa az Ön l{togat{s{t „minden kétséget

kiz{róan egyedül{lló és különlegesen fontos esemény”-ként minősítette?

– Őszentsége nem az én személyemnek sz{nta ezt a meg{llapí-

t{st, hanem azt a tényt akarta vele érzékeltetni, hogy a katolikus egy-

h{z feje és egy hatalmon levő kommunista p{rt vezetője tal{lkozik,

ami nem volt mindennapos jelenség a vatik{ni protokollban. M{s-

részt, és azt hiszem, nem tévedek, ha úgy vélem: két dolgot is elis-

mert szavaival. Az egyik, hogy haz{nkban az {llam és az egyh{z vi-

szonya akkor m{r hosszabb ideje rendezett volt, illetve hogy a ma-

gyar nép elért valamit, amit még a Vatik{nban is mélt{nyolnak.

– Mennyi ideig tartott a tal{lkozó, s miről beszélgettek?

– Úgy emlékszem, hogy harminc percet adtak az úgynevezett

négyszemközti beszélgetésre, amelyen ott volt a külügyminiszterünk

és a p{pa egyik munkat{rsa, no meg a tolm{csok is. Végül azonban

jó egy ór{t beszélgettünk mindenféléről. A helsinki folyamatról is,

amit a p{pa nagyra értékelt, abban a mi szerepünket elismerte.

Természetesen szóba került az {llam és a hívők viszonya is. Én

hangsúlyoztam: mi azt szeretnénk, ha a hívők nem kerülnének lelki-

ismereti v{ls{gba amiatt, hogy t{mogatj{k szocialista rendszerünket,

s nem kellene rosszul érezniük magukat azért, mert ugyanakkor hí-

vőkként vall{si meggyőződésük szerint élnek.

– Mi volt VI. P{l p{pa véleménye?

– Úgy emlékszem, ebben is egyetértettünk. Ő is azt vallotta,

hogy a p{rbeszédet folytatni kell, tiszteletben tartva az egyh{z és a

hívők jogos érdekeit, ugyanakkor kellő megértést kell tanúsítani az,

{llam saj{tos gondjai és tevékenysége ir{nt.

– Az olasz sajtó nagyra értékelte mind a római korm{ny képviselőivel

folytatott t{rgyal{sokat, mind a VI. P{l p{p{val létrejött tal{lkozót.

– Emlékezetem szerint a sajtókonferencia szokatlanul élénk

volt. Az újs{gírók igazolt{k az olasz temperamentumról hallottakat.

– A Corriera della Sera a l{togat{st értékelve egyebek között azt írta,

hogy „K{d{r J{nos teljes mértékben megerősítette emberségén és bölcsessé-

gén alapuló tekintélyét”, az Il Popolo pedig úgy fogalmazott, tal{ló az a

meg{llapít{s, hogy Ön a „kompromisszumok robotosa”.

– A kompromisszumok robotosa megfogalmaz{sra magam is

emlékszem, azonban ezt nem ők tal{lt{k ki. Ez m{r kor{bban megje-

lent valahol, és én sosem tiltakoztam ellene, mert egész életemben

kerestem a kompromisszumos megold{sokat, ha lehetőség kín{lko-

zott ezekre.

De azért ott, Róm{ban, elhangzottak kevésbé hízelgő kérdések

is. Az egyik péld{ul azt tudakolta, vajon én egyetértek-e az euro-

kommunista nézetekkel. A kérdés kicsit provokatívnak tűnt, hiszen

előzőleg Berlinben egy közös nyilatkozatban m{r {ll{st foglaltunk

ebben a dologban. E nyilatkozat szellemétől nem eltérve, én azt v{la-

szoltam a kérdezőnek, hogy szerintem a nyugati orsz{gokban mű-

ködő kommunista p{rtoknak joga van ahhoz, hogy saj{t politik{jukat

valósíts{k meg a saj{t viszonyaik között. S ezt én komolyan gondol-

tam, mert az volt a meggyőződésem, és ma is az, hogy a kommunista

mozgalomban régen megszűnt az egyetlen centrum. Ezt az élet, a

p{rtok közötti kapcsolatok alakul{sa is igazolja. Az SZKP manaps{g

nem tart igényt arra, hogy ő mondja ki az egyedüli üdvözítő igazs{-

got.

– A p{rt első titk{ri tisztségéből történt t{voz{sa óta az Ön személyét

és munk{ss{g{t értékelő nyilatkozatokban megfogyatkoztak a pozitív jelzők.

Érdekes, hogy a hat{rokon kívül, egykori ellenfelei t{rgyilagosabban véle-

kednek, mint egyesek azok közül, akikkel idehaza együtt dolgozott, s akik él-

vezték ennek az előnyeit is.

– A hatalmat mindig veszedelmes dolognak tartottam; saj{t bő-

römön tapasztaltam, mennyire vissza lehet élni vele. Ilyesmi velem is

előfordulhatott. De azokról sem volt soha jó véleményem, akik úgy

v{ltogatt{k a véleményüket, mint m{sok a fehérneműt. Az egyes

emberek ítélete néha b{nt, de mindny{junk tettét csak az ut{nunk jö-

vők, a történelem tudja majd t{rgyilagosan értékelni. A túl gyors íté-

letek olykor indulatokat, taktikai elemeket is takarnak, s ezek nem

mindig érték{llóak.

– Eddigi beszélgetéseink sor{n Ön mindig óvakodott az egyes szemé-

lyek megítélésétől, különösen, ha élő emberekről volt szó. S nem tett különb-

séget politikus és egyszerű ember között. Mivel magyar{zza ezt a magatar-

t{s{t?

– Sz{ndékosan senkinek sem akarok {rtani.

– Most mégis olyan dolgokról kell Önt kérdeznem, amelyek felt{r{sa

nem teszi lehetővé a szereplőkről való hallgat{st, noha egyesek azok közül

még életben vannak.

– Mire vonatkozik a kérdés?

– Az 1968-as csehszlov{kiai eseményekre, haz{nk és az Ön abban v{l-

lalt szerepére, amelyről ellentmondó nyilatkozatok l{ttak napvil{got, s nem-

csak Önt, orsz{gunkat is elmarasztalj{k.

– 1968 augusztus{ban mindny{jan súlyos v{ls{gba kerültünk,

emberileg politikailag egyar{nt. Úgy l{tom, e v{ls{got egyesek a mai

napig sem heverték ki, s a mozgalom is szenved tőle.

– Olvasóink, s bizony{ra a nemzetközi közvélemény is h{l{s volna, ha

megvil{gítan{nk: 1968 augusztusa szomorú történéseinek h{tterét. Először,

arra kérném, beszéljen a CSKP akkori főtitk{r{val, Alexander Dubčekkel ki-

alakult kapcsolat{ról.

– A csehszlov{k testvérp{rtban lezajlott vit{k egyik eredménye

volt, hogy Antonin Novotnyt lev{ltott{k és utódja Alexander Dubček

lett. Ő fordult hozz{m azzal a kéréssel, hogy tal{lkozzunk, mellőzve

a külsőségeket. Ez a tal{lkozó 1968 elején jött létre, valahol Szlov{ki-

{ban, egy vad{szat ürügyén. Engem elkísért Erdélyi K{roly és ha jól

emlékszem a pozsonyi konzulunk is. Nagyon tartalmas beszélgetés

volt; ismerkedtünk egym{ssal. Dubček azt javasolta a végén, hogy a

két csal{dot is hozzuk össze. Ez elől én nem z{rkóztam el, de mint

tudjuk, sajnos, ilyen kontaktusok nemcsak magyar-csehszlov{k, de

m{s viszonylatban sem jöttek létre. S ennek nem akar{s vagy nem

akar{s volt az oka.

Dubček elvt{rs egy kicsit kényelmetlenül érezte mag{t, le volt

fogyva, az események idegileg is megviselték. Azt mondta, nem örült

neki, hogy őt v{lasztott{k a p{rt élére; a p{rt fenn{ll{sa óta még nem

volt r{ példa, hogy szlov{k legyen az első ember. Én persze gratul{l-

tam neki, s hozz{tettem azt is, hogy fogadja részvétemet, amit arra

értettem, hogy első embernek lenni sok gond s nagy felelősség, {m

kevés öröm. Ő értette a tréf{t, oldott, jó hangulatban t{rgyaltunk.

Elmondta azt is, hogy a szovjetek rögtön meghívt{k, de ő először itt-

hon kív{n teljesíteni, majd azut{n megy Moszkv{ba. Szóba került az

is, hogy a csehszlov{k {llam egyik l{ba hosszabb, mint a m{sik; az-

t{n van péld{ul szlov{k KB, de nincs cseh KB; erős írószövetségük

volt, 75 sz{zalékos p{rttags{gi ar{nnyal, de a vezetést senki sem

akarta v{llalni. Így beszélgettünk. Dubček többször is elérzékenyült,

azt mondta, kevés ember van, akivel ilyen kendőzetlenül tudna szót

v{ltani.

– Mikor tal{lkoztak ismét?

– Röviddel ezut{n ismét csehszlov{k területen, Komarnóban,

Dubček kérésére. (A tal{lkozó 1968. febru{r 5-én jött létre a komarnói

p{rtbizotts{gon, majd Kom{romban folytatódott.) Ekkor t{jékoztatott

bennünket moszkvai l{togat{s{ról, amelyet igen hasznosnak tartott,

az SZKP oldal{ról mindenki részt vett rajta Brezsnyevvel az élen. Je-

lezte, hogy következő útja Varsóba vezet. Közben az orsz{gban m{r

furcsa dolgok történtek, követelések hangzottak el.

– Ezek a „furcsa” jelenségek j{tszottak szerepet a drezdai tal{lkozó

megszervezésében?

– Igen, és az SZKP, illetve a m{s p{rtok részéről is tapasztalható

nyugtalans{g. A félelem attól, hogy Csehszlov{ki{ban elfajulnak a

dolgok, és veszélybe kerül a szocialista rend, esetleg a szövetségi

kapcsolat is. Eredetileg arról volt szó, hogy csak a Csehszlov{ki{val

hat{ros orsz{gok vesznek rajta részt, mert egyesek azt akart{k, hogy

Rom{nia ne legyen ott, azt{n Bulg{ria v{ratlanul mégis képviseltette

mag{t, Rom{nia viszont t{vol maradt.

– Ezek szerint nem a saj{t jósz{nt{ból?

– Amennyire én tudom, nem erről volt szó.

– Mi történt Drezd{ban?

– Brezsnyev és többen m{sok is arra kérték Dubčeket: adjon t{-

jékoztat{st, hogyan alakulnak a dolgok n{luk. Brezsnyev tőle szokat-

lan szenvedélyességgel szólalt azt{n fel, valaki m{s úgy fogalmazott,

hogy „Pr{g{ban szabadon grassz{l az ellenforradalom”. A beszélge-

tés helyenként b{ntó, személyeskedő hangnemet öltött.

– Mi volt az Ön véleménye?

– Mi arra az {ll{spontra helyezkedtünk, hogy bízunk a cseh-

szlov{k elvt{rsakban és a kibontakoz{s lehetőségében. Ami ott törté-

nik, az az ő belügyük, de mi is érdekeltek vagyunk, mindny{jan. Ak-

kor még így vélekedett Zsivkov elvt{rs is.

– S mit v{laszoltak a legink{bb érintettek?

– Úgy emlékszem, Dubček nem szólt semmit. Tal{n Oldrich

Černik és Vasil Bilak volt az, aki visszautasította a v{dakat. Ők

olyasmit mondtak, hogy a v{dlottak padj{n érzik magukat. Végül a

kommünikére került a sor, ami alapj{ban a csehszlov{kiai helyzetről

szólt, mire ők azt mondt{k, ha ezt al{írj{k, ez lesz az utolsó szög a

koporsójukban, m{rmint a p{rtvezetésében.

A büfében külön beszélgettünk a csehszlov{k elvt{rsakkal. Én

és Fock Jenő győzködtük őket. Mi is azon a véleményen voltunk,

hogy nem szabad olyan kommünikét al{írni, ami beavatkoz{st jelen-

tene a belügyekbe, de valaminek lenni kell benne, mert ha nem

mondjuk meg, miről is beszéltünk, az nekik sem haszn{l.

Amíg mi ott beszélgettünk, megjelent Alekszej Koszigin, s kö-

zölte, hogy létrehozt{k a Varsói Szerződés katonai technikai tan{cs{t.

Álljon meg a menet, mondtuk neki, milyen alapon csin{lt{k ezt? Er-

ről nekünk előbb otthon beszélnünk kell, sőt a rom{nokkal is meg

kell a kérdést tan{cskozni.

– A drezdai tal{lkozó siker volt vagy kudarc?

– Nagy sikernek nem mondan{m. Ez m{r akkor is kiderült,

amikor m{jus első napjaiban Koszigin telefon{lt, és arra kért ben-

nünket, hogy tal{lkozzunk Moszkv{ban. Mint kiderült, meg akart{k

beszélni velünk a csehszlov{kokkal létrejött tal{lkozó eredményét.

Így végül is Moszkv{ban a CSKP képviselői nem voltak jelen. (Ez a

tal{lkozó 1968. m{jus 6-8. között zajlott le Moszkv{ban, a m{jus 4-i SZKP-

CSKP tal{lkozó értékelésére.)

A szovjet, a lengyel, az NDK, a bolg{r és a magyar p{rt vezetőit

Brezsnyev t{jékoztatta a Dubčekkel, Smrkovskyval és Bilakkal lefoly-

tatott tal{lkozóról. Nem voltak elégedettek. Az SZKP vezetőit nyug-

talanította, hogy nyitott volt a csehszlov{k hat{r, azt{n az orsz{gban

az ellenzéki erők egyre messzebb mentek el, m{r szovjetellenes nyi-

latkozatok is elhangzottak. Végül is mindny{jan egyetértettek abban,

hogy egy VSZ-hadgyakorlat jótékony hat{st gyakorolhatna kifelé és

befelé egyar{nt.

A mi megbeszélésünkön Brezsnyev hat{rozott intézkedéseket

helyezett kil{t{sba arra az esetre, ha nem v{ltozik a helyzet pozitívan

Csehszlov{ki{ban.

– Mi volt az Önök reag{l{sa?

– Volt, aki helyeselt. Mi viszont azt mondtuk, nem szabad el-

hamarkodottan cselekedni. Drezd{ban felindultan t{rgyaltunk, ezt

nem engedhetjük meg. (Idézet a PB-nek adott jelentésből: „Ha az ember

úgy veszi, hogy Mao Ce-tung és t{rsai nem norm{lis emberek, Castro kis-

polg{r, Ceauşescu nacionalista, a csehszlov{kok pedig megbolondultak, eny-

nyivel nem lehet elintézni a dolgot. A helyzet pontosabb megítéléséhez t{r-

sadalmi elemzésre, a szükségszerűségek vizsg{lat{ra van szükség. Először is

Novotnyt kell elmarasztalni, csak azut{n Dubčeket. Az utóbbit és munka-

t{rsait ink{bb erősíteni kell. Fegyveres erővel egyébként nem lehet megoldani

t{rsadalmi problém{kat. Érdemes 1956-ra is emlékeztetni. N{lunk akkor a

szovjet csapatok jelenléte ellenére is kirobbant a fegyveres harc. Elhangzott

az is, hogy ne oktassuk ki az egész CSKP-t.”)

– Egyetértettek Önnel a többiek?

– Nem.

– Ezut{n került sor, Dubček hivatalos l{togat{s{ra Budapesten és a

magyar-csehszlov{k szerződés meghosszabbít{s{ra. Ez politikai demonstr{-

cióként értékelhető.

– Mi nem annak sz{ntuk. A dolog esedékes volt, teh{t meg kel-

lett tenni. Kifelé persze lehetett olyan l{tszata az eseménynek, hogy

mi demonstr{lunk. Közben június derek{n sor került a VSZ törzsve-

zetési hadgyakorlat{ra Csehszlov{ki{ban. Mi nem voltunk biztosak

benne, hogy ez most jó dolog. Az volt az {ll{spontunk, hogy segíteni

kell a csehszlov{kokat, nélkülük semmit sem tehetünk.

– Mi volt a folytat{s?

– Azt hiszem, ezut{n írt levelet az SZKP vezetése a CSKP-nak. A

szovjet p{rt úgy foglalt {ll{st, hogy a helyzet tov{bb romlott Cseh-

szlov{ki{ban. Ez m{r a: „Kétezer Szó” megjelenése ut{n történt. Az

események felgyorsultak. Javaslatot tettünk a drezdai tal{lkozó meg-

ismétlésére egy levélben, amely szolid{ris volt a CSKP-val és a p{rt

elnökségével. A tal{lkozó létrejött Varsóban, de a csehszlov{k elvt{r-

sak nem jöttek el. T{volmarad{suk tov{bb növelte a feszültséget. Mi

ugyan megkíséreltük r{beszélni őket azon a tal{lkozón, amely köz-

vétlenül ezt megelőzően jött létre. Komarnóba. Nem hallgattak r{nk.

(Ez a tal{lkozó 1968. július 12-én zajlott le Komarnóban, Dubček kérésére.)

Megmondtuk nekik, hogy súlyos helyzetbe hozz{k a magyar p{rtot,

itt m{r az egész mozgalomról van szó. Ha a mi útjaink szétv{lnak,

akkor kivel és hov{ menetelnek majd? Dubček és Černik sírt, s egyre

csak azt hajtogatt{k: l{tj{k, hogy sz{mukra minden ajtó bez{rult.

– Hogyan zajlott le a varsói tal{lkozó?

– Sok öröm nem volt benne. Egyesek úgy néztek r{nk, mint a

sztr{jktörőkre, mert mi előző nap tal{lkoztunk Dubčekékkel. Min-

denesetre t{jékoztattuk a többieket a komarnói megbeszélésről, s azt

javasoltuk, hogy lépjünk, hogy az t{mogat{sra tal{ljon Csehszlov{ki-

{ban, saj{t orsz{gainkban és a kommunista mozgalomban egyar{nt.

Csakhogy ekkor m{r ezekre az érvekre nemigen hallgattak. Növeke-

dett a fegyveres beavatkoz{s t{mogatóinak köre<

– Mit lehetett ez ellen felhozni?

– Az 1956-os magyarorsz{gi tapasztalatokat. Ezzel összefüg-

gésben figyelmeztettünk az SZKP történelmi felelősségére. A szovjet

elvt{rsak megígérték, hogy Moszkv{ból felhívj{k Dubčeket egy

újabb kétoldalú tal{lkozó megbeszélése célj{ból. Ezut{n következett

az {gcsernyői és az újabb többp{rti tal{lkozó Pozsonyban, augusztus

első napjaiban. Ott úgy tűnt, minden rendbe jön, jó volt a kommüni-

ké, amit mindenki elfogadott. De korai volt az öröm.

(Az augusztus 3-i pozsonyi tal{lkozóról K{d{r J{nos a Központi Bi-

zotts{g augusztus 7-i ülésén sz{molt be. Elmondta, hogy előbb a CSKP el-

nökségének képviselői nélkül tan{cskoztak az öt p{rt küldöttei, majd bekap-

csolódtak Dubčekék is. Igen jó kommüniké készült, amely hangsúlyozta a

p{rt vezető szerepét, a nemzeti saj{toss{gok jelentőségét és persze a jelenle-

vők egységét. „Pozsonyban teh{t helyre{llt az egység, előtérbe kerültek a po-

litikai eszközök, s mi a magunk részéről segítjük a csehszlov{k elvt{rsakat” –

mondta K{d{r J{nos. A Központi Bizotts{g a besz{molót elfogadta, a ma-

gyar p{rt képviselőinek magatart{s{t, tevékenységét helyeselte.)

– A pozsonyi tal{lkozón meg{llapod{s született. Miért bizonyult-

mégis korainak az Önök öröme?

– Mert nem sokkal a pozsonyi tal{lkozó ut{n telefonhív{s érke-

zett Moszkv{ból. Azt kérték, hogy tartsunk kétoldalú megbeszélést.

A tal{lkozó helyéül Jalt{t javasolt{k. A p{rtvezetés megbíz{sa alapj{n

Erdélyi K{roly elvt{rssal utaztunk oda. Leonyid Brezsnyevvel, Alek-

szej Kosziginnal és Nyikolaj Podgornijjal tal{lkoztunk.

– Miért kérették Önöket Jalt{ba, mi volt a célja a kétoldalú tal{lkozó-

nak?

– Gondolom, azért akartak velünk külön is tal{lkozni és a cseh-

szlov{kiai – helyzetről beszélni, mert úgy l{tt{k, mi jó viszonyt alakí-

tottunk ki a csehszlov{k vezetéssel, kapcsolatunk közvetlen, elvt{rsi

volt, s remélték, hogy hat{ssal tudunk lenni r{juk. A jaltai megbeszé-

lések középpontj{ban csehszlov{kiai helyzet normaliz{l{sa, a vit{s

kérdések politikai úton történő rendezése {llt. Ezzel kerestük fel

Dubček elvt{rsékat augusztus 17-én ismét Komarnóban. Utunk

azonban nem j{rt a kív{nt eredménnyel. (K{d{r J{nos és Erdélyi K{roly

h{rom napot töltöttek Jalt{ban intenzív tan{cskoz{ssal.)

– Mi történt ezut{n?

– Rögtön a komarnói megbeszélés ut{n tal{n m{r m{snap tal{l-

kozott Moszkv{ban az öt testvérp{rt képviselője. Az SZKP vezetői-

nek nevében, Brezsnyev adott t{jékoztat{st és értékelést a csehszlo-

v{kiai fejleményekről, úgy, ahogy azt a szovjet p{rtvezetés akkor l{t-

ta. Ez az értékelés súlyosan elmarasztalta a CSKP elnökségét, sze-

mély szerint Dubčeket és végül is úgy értékelte a helyzetet, hogy a

politikai megold{s lehetőségei kimerültek, s, hogy m{r csak a fegy-

veres beavatkoz{s mentheti meg a szocialista rendszert, csak így le-

het elh{rítani a még nagyobb veszélyt.

– Önök egyetértettek ezzel az értékeléssel?

– Nem mindenki. Legal{bbis mi úgy véltük, hogy a legvégsőkig

el kell, menni és katonai megold{st csak abban az esetben szabad al-

kalmazni, ha, m{r minden m{s lehetőség kimerült és tényleg nincs

m{s v{laszt{s. De mint a történtek tanúsítj{k, akkor m{r nem hallgat-

tak r{nk.

– A hírek szerint Ön ellen{llt a fegyveres beavatkoz{s tervének.

– Nem tudom, hogy ez fontos-e, mindenesetre az igaz, hogy

csak akkor adtuk hozz{j{rul{sunkat, amikor kiderült: nincs m{s le-

hetőségünk.

– Mi volt a döntő érv, ami a magyar részvétel mellett szólt?

– Én nem emlékszem, hogy lett volna döntő érv. De ha volt

ilyen, akkor az alighanem az lehetett, hogy a csehszlov{k elvt{rsak

nem engedtek, nem tették meg azokat a lépéseket, amelyekkel tal{n

el lehetett volna kerülni a katasztróf{t, s Moszkv{ban az is kiderült,

hogy magunkra maradtunk az éppen induló reformunkkal és szem-

be tal{ltuk magunkat a szocialista orsz{gok többségével.

– Igaz-e, hogy Leonyid Brezsnyev külön is agit{lta Önt, fogadja el a

többség nézetét?

– Hogy agit{lt volna, arra nem emlékszem. Arra azonban igen,

hogy a megbeszélések egy bizonyos f{zis{ban valóban kérte, ne tér-

jünk ki az együttes fellépés elől. Valami olyasmit is mondott, hogy

„J{nos, csak egy kis egységet küldjetek, és mindent megkaptok, ami-

re csak szükségetek lesz!”

– Akkor h{t ez volt a döntő érv?

– Képtelenség feltételezni, hogy ilyen kicsinyes módon alkudoz-

tunk volna csehszlov{k szomszédaink bőrére. Pont mi, akik mindent

elkövettünk, hogy megmentsük a helyzetet.

(Az 1968. augusztus 20-{n, teh{t a bevonul{s napj{n tartott politikai

bizotts{gi ülésen elhangzott besz{moló al{t{masztja K{d{r J{nos nyilatkoza-

t{t.

Az öt testvérp{rt augusztus 18-i moszkvai tal{lkozój{n Leonyid

Brezsnyev kész tervvel fogadta az odaérkezőket. Besz{molój{nak lényege ab-

ban foglalható, össze, hogy kimerültek a politikai lehetőségek, s a csehszlov{k

p{rt baloldali vezetői is így értékelték a helyzetet. Az SZKP részéről pontos

menetrendet terjesztettek elő. Abban egyebek között szerepeli, hogy Vasil

Bilak a vele egyetértők nevében m{r a pozsonyi tal{lkozón levelet adott {t az

SZKP képviselőinek. Abban jelezték, szakítani akarnak a CSKP akkori veze-

tőivel. A fordulat végrehajt{s{hoz külső t{mogat{st kértek, beleértve a kato-

nai segítséget is. Augusztus 19-ig kértek v{laszt.

Tervük az volt, hogy augusztus 20-{n a CSKP elnökségének ülésén

fellépnek és felhív{ssal fordulnak az orsz{g lakoss{g{hoz, nyíltan kérik a ka-

tonai beavatkoz{st. Ezzel egy időben gondoskodnak arról, hogy a televízió, a

r{dió, a fontosabb nyomd{k ellenőrzésük al{ kerüljenek, s ha kell, megjelen-

tetik a Rudé Pr{vo különsz{m{t. Végül, ha minden sim{n megy, akkor au-

gusztus 21-22-én a CSKP KB új p{rtvezetést, a nemzetgyűlés pedig új kor-

m{nyt v{laszt. Erre a menetrendre épült a katonai akció, amely augusztus

20-{n elindult, viszont Bilakék nem tudt{k tartani a saj{t menetrendjüket.

Egyebek között mindössze 18 KB-taggal tudt{k csak al{íratni felhív{sukat.

A rendelkezésre {lló dokumentumok, szerint az MSZMP képviselői

Moszkv{ban valóban az utolsó pillanatig ellenezték a katonai akciót. A vit{-

ban K{d{r J{nos egyebek között hangsúlyozta: Csehszlov{kia nem szűnhet

meg szocialista orsz{g lenni. Az MSZMP kész a végsőkig elmenni, de csak

ha m{r kimerült az összes politikai lehetőség.

Emlékeztette a jelenlevőket 1956-ra, tov{bb{ a lengyel péld{ra, hang-

súlyozva, hogy Csehszlov{kia esete egyikhez sem hasonlítható, az SZKP

azonban mégis a magyar receptet akarja alkalmazni.

Szóv{ tette azt is, hogy az SZKP türelmetlen volt a CSKP-val szem-

ben, nem, helyeselte a nemzetközi tan{cskoz{sok szervezésében alkalmazott

módszereket sem és figyelmeztetett arra, hogy az elért meg{llapod{sokat

mindenkinek be kell tartani. Mindez azonban nem hatott. Az SZKP vezetése

l{thatóan m{r elhat{rozta mag{t, a többiek pedig nem vitatt{k a tervezett

beavatkoz{s szükségességét, így az MSZMP-nek nem maradt m{s v{laszt{-

sa, mint csatlakozni egy vitatható lépéshez.)

– Nemcsak Magyarorsz{gon, hanem a nemzetközi közvéleményben is

terjedt annak a híre, hogy Ön nem helyeselte a katonai akciót, s ennek azzal

is tanújelét adta, hogy nem ment el a Lengyel Egyesült Munk{sp{rt h{rom

hónappal később rendezett kongresszus{ra.

– Mit is mondhattam volna én ott, hiszen ami történt, azon m{r

nem lehetett v{ltoztatni. Azt meg mindenki tudta, hogy erőfeszítése-

ink kudarcot vallottak, amit nemcsak én, hanem a p{rt egész vezeté-

se őszintén sajn{lt.

– Tény, hogy Ön helyett Biszku Béla képviselte az MSZMP-t a len-

gyel p{rtkongresszuson.

– Így döntött a Politikai Bizotts{g.

– Nem {llíthatjuk, hogy nagy sikert arattunk a csehszlov{kiai beavat-

koz{ssal. Helyességét ma is sokan vitatj{k.

– Mindenesetre a rom{n és a jugoszl{v korm{ny az elsők között

ítélte, el az akciót. Elhat{rolta mag{t sok európai testvérp{rt is az

eseménytől, azok pedig, akik mellé {lltak, nehéz helyzetbe kerültek.

– Úgy tudjuk, volt egy olyan tal{lkozó is Moszkv{ban, amelyen érté-

kelték a történteket és szó volt arról is, hogyan tov{bb?

– Igen, úgy emlékszem, augusztus végén Fock Jenő és Komó-

csin Zolt{n elvt{rssal együtt mentünk Moszkv{ba. Összesen négy

napig voltunk ott, s tal{lkoztunk a szovjet p{rtvezetéssel. Ők akkor;

ha jól emlékszem, Gust{v Hus{kkal, Alois Jindr{val és Vasil Bil{kkal

is t{rgyaltak a kibontakoz{sról. Ezt el is mondt{k nekünk. Az volt a

véleményük, hogy az új helyzetben Hus{k a legalkalmasabb ember,

dicsérték jó tulajdons{gaiért.

– S mi volt az Önök véleménye?

– Mi természetesen t{mogattunk minden ésszerű megold{st,

ami a konszolid{ciót szolg{lta, de azt is mondtuk Brezsnyevéknek:

Hus{k a szomszédunk, rendes embernek ismerjük, isten éltesse sok{-

ig, de miért kellene nekünk őt minősíteni, minősítse tal{n a csehszlo-

v{k nép.

– Ön szerint mennyiben függött össze a csehszlov{kiai helyzet alaku-

l{s{val a magyar reform{ramlat megtorpan{sa?

– A nemzetközi folyamatokban hat{sok és kölcsönhat{sok ér-

vényesülnek. K{r lenne tagadni, hogy az események r{nk és m{s

szocialista orsz{gokban jelentkező reformkezdeményezésekre is ne-

gatívan hatottak.

– Mit tenne Ön ma, ha újra dönthetne?

– Ez a kérdés igazs{gtalan, dönteni akkor kellett, s a mai hely-

zet nem hasonlítható az akkorihoz. Teljesen {talakultak a p{rtok és

az orsz{gok közötti kapcsolatok. Különben is, nem egyedül döntöt-

tem. M{srészt azt is jó, ha figyelembe vesszük, hogy a történelem

mindig korrig{lja a tévedéseket. Amit a m{r ismert okokn{l fogva

akkor nem tehettünk meg, az ma, szervezetten folyik nemcsak n{-

lunk, hanem m{s szocialista orsz{gokban, mindenekelőtt a Szovjet-

unióban.

– A peresztrojk{ra gondol?

– Arra is, meg a glasznosztyra. Ám, ha jól meggondolom, azért

azzal sem tudok mindenben egyetérteni, ami a Szovjetunióban törté-

nik. De azt hiszem, ezt el is hagyhatjuk, hiszen ezt úgysem írhatja

meg. Vagy igen?

– Ha Ön hozz{j{rul, megírjuk ezt is. M{r csak azért is, mert ha {tala-

kít{sról beszélünk, ahhoz az is hozz{tartozik, hogy tiszteletben tartjuk min-

denkinek az egyéni véleményét. S ha Önnek ez a véleménye, közreadjuk az

interjú részeként.

– H{t, ha így van, akkor még mondanék valamit. Tal{n nem tű-

nik szerénytelenségnek, ha megjegyzem, hogy a reform nem új ta-

l{lm{ny, de nem is valamiféle csodaszer. A reformok szükségességé-

ről mi m{r 1957-ben, a p{rt vezető testületeinek első tan{cskoz{sain

is beszéltünk. Elmondtuk, hogy a p{rt nem ir{nyíthat többé a régi

módszerekkel, a korm{nynak és a gazdas{gi vezetésnek ön{llós{gra

van szüksége, s ezt biztosítani kell. Igaz, tíz évet kellett v{rni, amíg a

reformfolyamat kibontakozhatott, de akkor történt mindaz, amiről a

csehszlov{kiai események kapcs{n beszéltünk, azt{n a reform n{-

lunk is megtorpant. Később, ha óvatosan is, de folytattuk a gazdas{gi

{talakít{st, csak h{t nem kaptunk hozz{ elég t{mogat{st.

– Sőt úgy gondolom, terveink nem csekély ellen{ll{sba ütköztek, pél-

d{ul az akkori szovjet vezetés részéről, m{sok meg kidolgozt{k a fejlett szoci-

alizmus elméletét?

– Valóban volt ellen{ll{s, sajnos emiatt sok időt vesztettünk.

– Vajon emiatt kellett-e t{voznia a felső vezetésből Fock Jenőnek, Aczél

Györgynek és Nyers Rezsőnek?

– Akkor nagy vit{k folytak a p{rt vezető testületeiben arról,

hogy meddig mehetünk el, s annak voltak személyi konzekvenci{i is.

Audiencia VI. P{l p{p{n{l – Jól megértették egym{st

Dubčekkel Komarnóban 1968. febru{r elején

Beszélgetés Dubčekkel – 1968. janu{r

(Részletek a tal{lkozóról készített feljegyzésből)

Janu{r 16-{n jött Dubček elvt{rstól üzenet, hogy szeretne velem tal{lkoz-

ni, s beszélgetni. Meghívott valahov{ Szlov{ki{ba, egy közel eső helyre, va-

d{szatra. A m{sodik üzenet úgy szólt, hogy a tal{lkozón az ő részükről eset-

leg részt venne két-h{rom politikai bizotts{gi tag és tőlünk is szívesen l{tn{-

nak elvt{rsakat, Fock és m{s elvt{rsak nevét is megemlítette.

Érsekújv{r felett egy ismert vad{szhelyen szerveztek rövid vad{szatot<

Részt vett Szabolcsik elvt{rs, az elnökség póttagja, a Szlov{k Kommunista

P{rt KB titk{ra, Dvorsky elvt{rs, a szlov{k p{rt KB póttagja, kerületi titk{r,

egy Hagara nevű elvt{rs, aki a szlov{k vízgazd{lkod{si szervek igazgatója,

Dauber elvt{rs, a szlov{k szakszervezetek elnöke, Stencl elvt{rs, a szlov{k

népi ellenőrzés elnöke. A t{rsas{g egy része szombaton este, vacsora ut{n

visszament Pozsonyba. Mivel én a Politikai Bizotts{g tudt{val és jóv{hagy{-

s{val mentem ki, a Politikai Bizotts{g nevében mondtam el azt, amit illett és

el kellett mondani<

Olyan volt a légkör a Dubček elvt{rssal való beszélgetésnél is, mint ami-

kor ismerősök tal{lkoznak. Én a szok{sosn{l kicsit erősebb kísérettel men-

tem, mert bizonytalan volt, hogy kik lesznek jelen a m{sik oldalról. Beszer-

veztünk olyan embereket, akik a cseh- és a szlov{k nyelvet beszélik (pozsonyi

konzulunkat) és Erdélyi elvt{rsat, aki oroszul beszél. Végül az történt, hogy

oroszul beszélgettünk, mert ott volt olyan tolm{cs, aki megfelelő ilyen bi-

zalmas beszélgetésre. És az orosz nyelv Dubček elvt{rsn{l nem ütközik ne-

hézségbe, mert ő kitűnően beszél oroszul. Nagyon jó légkör volt. Dubček

elvt{rs olyasmit is mondott: nincs még két ember, akivel ugyanígy és ugyan-

ezekről a dolgokról tudott volna beszélgetni érthető okn{l fogva.

Dubček kicsit „nyomorult” {llapotban van fizikailag. M{r kor{bban is

sov{ny volt, de ebben a huzavon{ban még öt kilót leadott. Idegileg is megvi-

selt {llapotban volt. Nagyon köszönte, hogy elmentünk beszélgetni, nagyon

jó, hogy együtt vagyunk, mert nagy szüksége van arra, hogy kötetlenül kibe-

szélgethesse mag{t.

Dubček elvt{rs énr{m, aki egyébként is ismerem őt, nagyon jó benyom{st

tett. Semmiféle triumf{l{s vagy gőg nem tapasztalható n{la, sőt tal{n azt le-

hetne mondani, éppen az ellenkezője. Bizonyos értelemben el van keseredve,

hogy éppen őt v{lasztott{k meg. Érzi a gondot, a felelősséget és nagyon

szenved. Dubček elvt{rsról az a véleményem és megítélésem, hogy kivétel

nélkül minden fontos kérdésben ő kommunista és elvi alapon {ll. Ez még a

szubjektív dolgokra, péld{ul Novotny elvt{rs megítélésére is értendő. Nincs

benne gyűlölet.

A beszélgetés majdnem végig a cseh ügyekbe való beavatkoz{sról folyt,

m{sról sem beszéltünk. Én is nagyon örülök annak, hogy létrejött ez a tal{l-

kozó, és külön annak, hogy ez ilyen módon, ilyen környezetben és ilyen fel-

tételek között történt.

Elmondta Dubček elvt{rs, amikor arra gondolt, hogy meghívnak engem

és tőlünk valah{ny elvt{rsat, beszélt Novotny elvt{rssal és megkérdezte, mi

is az a l{togat{s és milyen jellegű, amit ő tervezett kor{bban, mert fel akarj{k

újítani. Novotny elvt{rs akkor csak azt mondta: m{r nem aktu{lis. Azut{n a

mi tal{lkozónk előtt két nappal Dubček elvt{rs elővette pr{gai nagyköve-

tünket, így amit erről a tal{lkozóról tud, azt pr{gai nagykövetünktől tudja.

(Arról van szó, hogy Novotny vad{szatra hívta Brezsnyevet és K{d{rt, még a CSKP

élén történt v{lt{s előtt.)

Ezzel függ össze az a kérése is, amit előre üzent, s amely szerint kérte,

hogy erről a l{togat{sról ne legyen kommüniké. Ennek magyar{zata, hogy ő

tulajdonképpen szeretett volna kommünikét, de tan{cskozott Novotny elv-

t{rssal, aki azt aj{nlotta, ne legyen, hiszen csak ketten tal{lkozunk, s erről

nem kell kommüniké, Dubček elvt{rs pedig nem akart úgy feltűnni, hogy

még alig hogy megv{lasztott{k, m{ris szerepelgetni akar. Ut{na végig kín-

lódott emiatt és intézkedni is akart kommüniké ügyében. Mi azt mondtuk,

ne csin{ljon most m{r semmit, ha így értesítette az elnökség tagjait. Külön

zavarta őt az, nehogy mi megsértődjünk, hogy ilyen ez a tal{lkozó, amikor

annak idején m{sról volt szó.

Egyébként az egész úgy tűnt fel, hogy neki ki kellett mag{t beszélnie, de

úgy l{tszik, gondot csin{l abból, hogyan ítélik meg őt nemzetközileg. Na-

gyon sokat hosszan beszélt erről, és az egész dolog politikai előzményéről, s

magyar{zta, hogy ő tulajdonképpen mikor, került szembe Novotny elvt{rs-

sal.

Én megemlítettem, hogyan volt a tavalyi meghív{s. Elmondtam, hogy

azut{n, a tal{lkozó ut{n Brezsnyev elvt{rs, felhívott és mindenről részlete-

sen inform{lt, emberekről is véleményt mondott. Hangsúlyoztam, hogy az

én megítélésem szerint Brezsnyev elvt{rs gondosan j{rt el, korrektül nézte

ezeket a dolgokat, amiket a benyom{sairól, értékeléséről mondott, az nagy-

j{ból ugyanaz volt, mint amit mi kialakítottunk. Mondtam: Brezsnyev elv-

t{rs hangsúlyozta, hogy Novotny elvt{rsat kommunist{nak és a maga mód-

j{n tisztességes embernek tartja, aki nem tudatosan csin{lt k{rt, de ezt az

utolsó lépését Brezsnyev és az én meghív{somat – l{thatóan azért tette, hogy

megkapaszkodjék és pozíciój{t tartani tudja. Ezért is volt fontos ezt elmon-

dani, hogy Dubček elvt{rs l{ssa, Brezsnyev elvt{rs ilyen értelemben foglal-

kozott az üggyel.

Elmondtam, hogy a mi Politikai Bizotts{gunk az ő hat{rozatukat, annak

von{sait, karakterét, a kommünikét jónak tartja, s az a véleményünk, hogy

az adott helyzetben az volt a legjobb. Hangsúlyoztam: nagyon örülök neki,

hogy elismerően szóltak Novotny elvt{rsról a kommünikében, mert nagy

politikai jelentősége van annak, hogy ilyen kérdésekkel hogyan foglalkoznak

a szocialista orsz{gok.

Ez ugyanaz, mint amiről mi annak idején, Hruscsov lev{lt{s{val kapcso-

latban vitatkoztunk a szovjet elvt{rsakkal. Mondtam, örülünk Dubček elv-

t{rs megv{laszt{s{nak is, gratul{lunk, jó egészséget kív{nunk és sok sikert a

munk{j{hoz, azt is megemlítettem, útközben elhat{roztam, hogy mindj{rt

azzal köszönök: gratul{lunk és fogadja részvétemet<

Kértem, ne értse félre Brezsnyev elvt{rsat. Ha velem beszél abban a szi-

tu{cióban, nekem is az a véleményem, amit Brezsnyev elvt{rs mondott neki:

igen, szét kell v{lasztani a funkciókat, de nem most nyom{s hat{sa alatt, ha-

nem megfelelő időpontban, a Politikai Bizotts{g egységes {ll{spontja alap-

j{n, s az erre vonatkozó javaslatot maga Novotny elvt{rs terjessze elő. Erre ő

közölte: neki, hasonló volt a véleménye, mert a kérdés m{r egy éve van napi-

renden, de dolog nem tűrt tov{bbi halaszt{st. Ha ugyanis tov{bb huzakod-

tak volna, {tcsaptak volna a hull{mok a fejük felett. Ezért v{ltozott meg a vé-

leménye és ő valóban fellépett ebben az időszakban a szétv{laszt{s mellett.

Azt is elmondotta, ő mindent akart, csak azt nem, hogy őt v{lassz{k meg

a {rt első emberének. Volt egy jelölő bizotts{g, amely össze{llított egy list{t,

ezen öt név volt: Lénart, Černik, Kolder, Strougal és ő. Vele a jelölő bizotts{g

előzetesen beszélt. Ő azt kérte, őt ne jelöljék, mert többször fellépett a szétv{-

laszt{s mellett, s nem szeretné, ha rossz l{tszata lenne a dolognak. Végül a

jelölő bizotts{ggal abban maradtak, rendben van, jelöljék, de csak ötödik

helyre. És a: v{laszt{s úgy történt, hogy előbb egyikre szavaztak, azut{n a

m{sikra, utolj{ra merült fel az ő megv{laszt{s{val kapcsolatos javaslat, s azt

a Központi Bizotts{g egyhangúlag elfogadta. Rögtön hozz{fűzte, még most

is úgy l{tja, nem nagyon j6 ez a v{laszt{s különösen abban a vonatkoz{sban,

hogy p{rtjuk 1921 óta {ll fenn, s még soha nem volt szlov{k az első titk{r –

ez problém{t jelenthet a p{rtban.

Azut{n hangsúlyozta, ez a v{ltoz{s nem érinti a p{rt vonal{t, bel- vagy

külpolitikai vonatkoz{sban sem, s e tekintetben a Központi Bizotts{gban tel-

jes az egység. Hab{r voltak különböző vit{s kérdések – többek között a szlo-

v{kok ügye is –, de ez nem nemzetiségi kérdés. A Központi Bizotts{g, amely

őt megv{lasztotta, 85 sz{zalékban csehekből {ll.

Hosszasan és részletesen foglalkozott – tulajdonképpen ez volt az ő

mondanivalój{nak legnagyobb része – a helyzet okaival. Beszélt Novotny

elvt{rs {ltal{ban nem helyes munkamódszereiről, de azut{n kiderült, b{r a

munkamódszerekkel van probléma, azért itt mindig politik{ról van szó. S

elmondotta, ő m{r többször került összeütközésbe Novotny elvt{rssal, de

mindig politikai kérdésekben.

Négy-öt fontos politikai kérdést említett, amivel kapcsolatban vita volt az

elnökségben. Ő fellépett Novotny elvt{rs javaslataival, észrevételeivel szem-

ben, de az elnökségben mindig egyedül maradt. Ezzel kapcsolatban megem-

lített egy érdekes mozzanatot: miut{n a Központi Bizotts{g hat{rozata meg-

született, Novotny elvt{rs is gratul{lt neki, s azt mondta: Dubček elvt{rs volt

az egyetlen, aki különböző dolgokban ki{llt és az ő hib{ira is r{mutatott.

Mik voltak ezek a vitatott kérdések? Az első ilyen köztük levő csetepaté a

rehabilit{ció kérdésében j{tszódott le. Ő akkor a CSKP KB titk{ra volt. Az

elnökség létrehozott h{rom bizotts{got a rehabilit{ciós ügyek intézésére, s az

egyik bizotts{gnak ő lett a vezetője. A m{sik két bizotts{g jelentette, hogy az

{ltaluk vizsg{lt, ügyeket lez{rt{k, az ő bizotts{guk pedig azt mondta: az ügy

nincs lez{rva, mert intézkedésekre van szükség. A vita lényege az volt: egy-

séges {ll{spont alakult ki arra vonatkozóan, hogy {llami vonalon a törvény-

sértő perekben érintett embereket teljesen rehabilit{l ni kell, s ezzel a dolog

be van fejezve. Dubček elvt{rsék azt mondt{k: ezeket mint p{rt- és mozgal-

mi embereket is rehabilit{lni kell, mert enélkül a rehabilit{ció félmunka.

Ezen vitatkoztak vagy két évig. Itt azut{n említette Novotny elvt{rs elj{r{si

módj{t is, aki – miközben vitatkoztak a Politikai Bizotts{gban – elment Kas-

s{ra, tartott egy beszédet, kifejtette egyéni {ll{spontj{t, miszerint azokat is,

akiket kivégeztek, {llami vonalon rehabilit{lni kell, de mivel ezek mint p{rt-

emberek, hib{kat követtek el, mint p{rtembereket nem lehet rehabilit{lni.

Ut{na került a kérdés a Központi Bizotts{ghoz, amely úgy hat{rozott,

hogy ezekben a dolgokban elrendelte a p{rtrehabilit{ciót, de kifelé csak

Novotny elvt{rs beszélt még évekig. Azon folyt a vita, hogy most m{r a

Központi Bizotts{g nevében foglaljon {ll{st hivatalosan is, Novotny elvt{rs

pedig kijelentette, ő ezt soha nem fogja megcsin{lni.

M{sik vit{juk és összeütközésük részben ehhez kapcsolódik. Ez a

Bacilek-kérdésben volt. Ez az ügy felszínre hozta, hogy a perek idején

Bacilek belügyminiszter volt. Bacileket akkor sokan t{madt{k, s vil{gos volt,

hogy fel kell menteni a szlov{k első titk{ri tisztségből. Novotny nagyon kar-

doskodott mellette. Volt elnökségi hat{rozat is a felmentésére, de azzal, hogy

ő és még valaki legyenek tagjai a szlov{k Politikai Bizotts{gnak. Akkor

Dubček elvt{rs sokat vitatkozott, e elnökségi hat{rozat született, hogy így

kell csin{lni. Ennek magyar{zataként elmondta, hogy Bacilek egyik beszédét

a perek idejéről megtal{lt{k, s ebből kiderült, hogy Bacilek mint belügymi-

niszter, dicsérte Novotny elvt{rsat, aki sokat segített az ellenség leleplezésé-

ben. Novotny akkor pr{gai első titk{r és KB-titk{r volt. És a Bacilek körüli

vit{ban végül Novotny olyasmit mondott Dubčeknek: meg fogja ezt b{nni,

majd r{jön, hogy mag{nak is szüksége lehet Bacilekre.

Ezut{n összeült a szlov{k kongresszus, ahol olyan atmoszféra alakult ki,

hogy lehetetlen lett volna Bacileket javasolni, s ezzel elő sem {lltak, így nem

került a Politikai Bizotts{gba. M{snap Dubček elvt{rs telefonon közölni

akarta Novotnyval, miért nem tudt{k az elgondol{st végrehajtani, de

Novotny elvt{rs közbev{gott: jó, minden vil{gos – és lecsapta a telefont.

A harmadik ilyen nagy vita a gazdas{gi kérdések körül folyt olyan idő-

szakban, amikor bizonyos problém{k mutatkoztak, s akkor arra született ha-

t{rozat, hogy ötéves tervet hétéves tervvé kell {talakítani. Ezt nagy vita előz-

te meg. Dubček elvt{rs ennek ellene volt, mert szerinte ezzel semmit sem

csin{ltak, s a helyzet nem lesz jobb – ahogyan ez később ki is derült.

A negyedik ilyen vita szlov{k vonatkoz{sú volt. Örök vita, hogyan fej-

lesszék orsz{g elmaradott területeit, s persze ez mindj{rt cseh és szlov{k vi-

t{v{ alakul, mert az orsz{g gazdas{gilag elmaradott zón{ja tulajdonképpen

kettő van: egyik a szlov{k rész, a m{sik pedig a német hat{rs{vban lévő

rész. A kongresszusnak vannak döntései Szlov{kia fejlesztésére, de a p{rtve-

zetésben évek a folyt a harc, hogy ne Szlov{ki{t, hanem azt a bizonyos

Szudéta-vidéket fejlesszék. Az időközben Kass{n felépített üzemeket is ott

akart{k elhelyezni, b{r nem voltak meg a szükséges feltételek. Munkaerő

sem volt; s ezért Szlov{ki{ból akartak 50 ezer csal{dot odatelepíteni. Dubček

elvt{rs ezek ellen fellépett, ebből jött ki azut{n, hogy ő szlov{k nacionalista.

Végül az egész dolog úgy került napirendre, hogy volt egy elnökségi ha-

t{rozat, mely szerint a p{rt munkamódszereit meg kell javítani. A p{rt mun-

kamódszeréről vitatkozva arról beszéltek, hogy az alapszervezetek rosszul

dolgoznak. Dubček elvt{rs a vit{ban felszólalt, s azt mondta: tulajdonkép-

pen a Központi Bizotts{g, az elnökség dolgozik rosszul, s ez az oka annak,

hogy a p{rtszervezetekben rossz a munka.

Dubček elvt{rs elmondotta, hogy mióta első titk{r, politikailag még nem

lépett fel sehol, de rögtön megv{laszt{sa ut{n {tadt{k neki a szovjet elvt{r-

sak meghív{s{t. Ő azonban úgy gondolja, élőbb otthon kell valamiféle poli-

tikai beszédet tartania, meg m{s sürgős dolgokkal foglalkoznia, s csak az-

ut{n utazhat külföldre. Ha küldföldre megy, akkor első útja a Szovjetunióba

vezet. Valamikor febru{rban tart otthon egy politikai beszédet, s tal{n m{r-

ciusban utazik a Szovjetunióba, mégpedig Novotny elvt{rssal együtt. Mi

ezeket az elgondol{sokat helyeseltük.

Beszélt arról, hogyan foglalkoznak most saj{t dolgaikkal. Mi azt mond-

tuk: most a p{rtban is lesz egy v{rakoz{s, figyelik, mi lesz ezek ut{n, nem-

zetközileg is lesz v{rakoz{s, s a rendes emberek nem kív{nnak kapkod{st,

de valaminek időben kell történnie. Dubček elvt{rs azt mondta: akcióprog-

ramot akarnak kidolgozni a Központi Bizotts{g sz{m{ra, hogy mikor mivel

foglalkozzanak, s a műszaki fejlesztés helyett ezt akarj{k m{rciusban meg-

t{rgyalni.

Mondtam, helyes, hogy a Szovjetunióba mennek, s az is helyes, hogy

Novotny elvt{rssal megy oda. Beszéltünk arról, jó, most a mi tal{lkoz{sunk-

ról nincs kommüniké, de neki mozognia kell jobbra-balra. Mi pedig a közel-

jövőben nem fogunk tal{lkozni, s akkor mit gondolnak, a csehek és a magya-

rok hogyan értik meg egym{st. Erre elmondta: úgy gondolta, hogy a Szov-

jetunió ut{n mindj{rt eljönne hozz{nk, Meg is egyeztünk, hogy eljön l{toga-

t{sra, amiről kommüniké jelenne meg.

Azut{n finoman „beavatkoztam belső ügyeikbe”, s óvtam bizonyos dol-

goktól. Mondtam, nagyon fontos a nép egysége, meg a munk{soszt{ly, a

p{rt egysége, de azért gondoljon arra, hogy ennek is van mechanizmusa. A

nép nem lehet egységes, ha nem egységes a p{rt, amely összefogja. A p{rt

nem lehet egységes, ha nem egységes a Központi Bizotts{g és a Központi Bi-

zotts{g is nehezen lehet egységes, ha a Politikai Bizotts{gban nincs meg az

egység. Én azt aj{nlottam: a lefolytatott vit{kra borítsanak f{tylat. Azt

mondtam: itt van a maguk híres 5:5 ar{nyú szavazata. Ezt az egész vil{g is-

meri<

A konkrét kérdések között a nemzetiségi kérdést is megemlítettem. Ők is

vitatkoztak azon, hogy a föder{ció reakciós dolog. Mondtam, hogy én ebbe

beleszólni nem akarok, de van ilyen nemzet, hogy szlov{k? Azt mondta,

ilyen nincs, mert ezek m{r a cseh nyelvet beszélik, de m{s mentalit{sú em-

berek. Azt mondtam, így nézve a dolgot, olyan benyom{sa van az embernek,

hogy az {llam egyik l{ba hosszabb, mint a m{sik. Ha van szlov{k nemzeti-

ségi tan{cs, miért nincs cseh, vagy ha van szlov{k központi bizotts{g, miért

nincs cseh és a kettő fölött egy csehszlov{k? Az ember úgy gondolja, ha en-

nek az {llamnak neve Csehszlov{k Szocialista Közt{rsas{g, akkor ezen a

konstrukción v{ltoztatni kellene és meg kellene nézni, hogy valóban igazi

vezető szerv-e a szlov{k központi bizotts{g. A szlov{k központi bizotts{g

nem csin{l semmit.

Dubček elvt{rs beszélt azut{n arról, milyen n{luk a helyzet az írókkal. Ez

is bizonyítja, mennyire féltek attól, hogy ha tov{bb húzz{k a dolgot, a p{rt

nem lesz képes az ügyet kézbe venni. Volt egy írókongresszusuk. Az írószö-

vetség tags{ga 75 sz{zalékban p{rttag, sok közöttük a régi p{rttag, a volt

partiz{n, s nyolc hónap óta nem jutottak el od{ig, hogy az írószövetségnek

vezetősége lenne. Senki nem v{llalja el a vezetést.

Még egy dolgot említettem meg Dubček elvt{rsnak. Egyesek külföldön

nem valami kitörő lelkesedéssel fogadt{k, hogy éppen Dubčeket v{lasztot-

t{k meg, ezt tűrni kell, nyugodtan kell tűrni és nem szabad megsértődni. Ezt

egyszerűen tekintse annak, hogy nem ismerik a körülményeket, a maga {l-

l{spontj{t. Majd ha megismerik, annak megfelelően fogj{k a dolgot értékel-

ni.

Jeleztem, hogy a beszélgetésről be fogok sz{molni a Politikai Bizotts{g-

nak. Azt mondta, rendben van és megismételte: értsük meg, ahogyan velem

beszélt nem tud még két emberrel sem beszélni. Azt is mondta: sokszor sze-

retne még tal{lkozni, mert szavakkal nem tudja érzékeltetni, mit jelent sz{-

m{ra a köztünk levő viszony. Egyébként mint kiderült, a harcok idején a vi-

t{ba bedobta Dubček elvt{rs azt is: nézze meg Novotny elvt{rs, hogyan csi-

n{lt{k ezt K{d{rék, s miért tudt{k ezt Magyarorsz{gon olyan egyszerűen

megoldani.

Nagyon szeretne Dubček elvt{rs tal{lkozni hivatalosan, nem hivatalosan,

bar{tilag, csal{dtagokkal, a feleségemmel. Említette, hogy ismeri Fock elv-

t{rs feleségét, s miért ne tal{lkozn{nk gyakrabban. Azt mondottam: rendben,

van, de most maga nem ugyanabban a helyzetben van, mint volt. L{tszott,

hogy nagyon szeretné tartani vetünk a kapcsolatot.

Konzult{lva Komócsin és Erdélyi elvt{rsakkal az a gondolat t{madt ben-

nem, hogy fel kellene hívni telefonon Brezsnyev elvt{rsat. Fel is hívtam és a

lényeget röviden elmondtam neki. Azt mondta, helyesli, hogy a tal{lkoz{sra

sor került s köszöni, hogy t{jékoztattuk,

Újabb tal{lkozó Komarnóban – 1968. febru{r

A tal{lkozóról készített feljegyzésből

Dubček elvt{rs üzent, hogy szeretne újból tal{lkozni, s a helyet is megje-

lölte: Komarno. Közben nem volt a Politikai Bizotts{gnak ülése – viszont

elvben ez {r jóv{ volt hagyva –, így a titk{rs{g ülésén beszéltünk erről” a Po-

litikai Bizotts{g tagjait pedig megkerestük röpszavaz{s form{j{ban. Az elv-

t{rsak egyetértettek, s így létrejött a tal{lkozó. (A m{sodik tal{lkozó 1968. feb-

ru{r 4-én Komarnóban zajlott le.)

Az igazat megvallva, a tal{lkoz{s keretére én tettem javaslatot. Azt aj{n-

lottam, a külügyi titk{rok vegyenek rajta részt. Így is történt. A tal{lkoz{s

vas{rnap jött létre.

A tal{lkozó rendkívül gazdas{gos volt, mert tíz óra alatt az egészet meg-

j{rtuk, s mindenről tudtunk beszélni. Fél tízkor érkeztünk a hat{rra, azut{n

az ő j{r{si p{rtbizotts{gukn{l t{rgyaltunk 10 ór{tól fél 1 ór{ig, s ez alatt

mindent megbeszéltünk. Meg{llapodtunk egy kis kommünikében. Azut{n

volt egy ebéd a helyi sz{llod{ban, oda meghívt{k a mi megyei első titk{run-

kat és a hat{rőrség parancsnok{t is. Azt{n elkísértek a hat{rig. Kértem, hogy

egy-két emberük jöjjön {t, s üljünk le a mi Kom{romunkban is fél ór{ra.

Dubček elvt{rs furcsa arcot v{gott, mire azt mondtam: jöjjön {t maga is. Át is

jött. Ott üldögéltünk fél ór{ig a j{r{si titk{runkn{l, azut{n elköszöntünk

egym{stól.

Dubček elvt{rs inform{cióként közölte, hogy m{rciusra tervezik azt a bi-

zonyos központi bizotts{gi ülést – amely neki rendkívül fontos –, ahol az ak-

cióprogramjukat kív{nj{k megt{rgyalni, vagyis meg{llapodni abban, hogy a

legfontosabb kérdésekben mikor mit sz{ndékoznak tenni. Ezt az akcióprog-

ramot egy bizotts{g készíti elő, amely, központi bizotts{gi tagokból {ll. Fo-

lyik a p{rt- és az {llami munka normaliz{l{s{ra vonatkozó előkészítés, al-

kotm{nyjogi kérdésekkel, nemzetiségi problém{kkal kapcsolatos előkészítő

munka, vagyis a legfontosabb kérdésekkel foglalkoznak. Egy sor bizotts{g

dolgozik ezen. Azoknak a jelentéséből akarj{k összehozni azt a bizonyos ak-

cióprogramot.

Ezzel kapcsolatban én csak azt tudtam mondani: vigy{zzanak, mert most

m{r mindenki akcióprogramot csin{l n{luk. Ők ezt egyébként pontosan l{t-

j{k.

Dubček elvt{rs t{jékoztat{st adott a moszkvai útról, amit nagyon jónak

tart. Kétnapos kötetlen, elvt{rsi l{togat{s volt. Jó szellemben beszélgettek,

ugyanarról, mint amikor mi ott voltunk: teh{t a Központi Bizotts{g üléséről,

annak előzményeiről volt szó. A tal{lkoz{s alatt {llandóan együtt volt Brezs-

nyev és Podgornij elvt{rsakkal, s adtak egy vacsor{t a tiszteletére, ahol a Po-

litikai Bizotts{g minden tagj{val tal{lkozott.

Dubček elvt{rs maga hozta szóba a magyar-csehszlov{k kétoldalú kap-

csolatok kérdését politikai, gazdas{gi, kultur{lis téren egyar{nt. Szó volt a

kereskedelmi forgalomról. Azt mondtam, hogy 12 sz{zalékkal növekszik a

forgalom 1968-ban, de ezzel csak az 1964-es szintet fogjuk elérni.

Nagyon bar{ti módon említettem a kultur{lis dolgokat is. Ezt ink{bb én

hoztam szóba. Azt mondtam: tulajdonképpen nem szabad nagy ügyet csi-

n{lni belőle, de kellemetlen, irrit{ló – ezt a kifejezést haszn{ltam. És ha mi

r{bízzuk ezeket a közvetlenül érdekelt történészekre, kutatókra, muzeológu-

sokra, akkor abból az lesz, hogy a mieink azt mondj{k, ami Csehszlov{ki{-

ban van, az mind a mienk – és fordítva, így teh{t nem megyünk semmire.

Olyan híreink vannak, mintha előbbre jutottak volna a t{rgyal{sok s jó lenne,

ha itt is rend lenne.

Felmerült a magyar-csehszlov{k szerződés dolga. Kiderült, hogy Dubček

elvt{rs nagyon pontosan tudja, hogy a szerződés a jövő év július{ban j{r le,

de ezt tudva is felveti, megoldható lenne-e, hogy a közeljövőben új szerző-

dést kössünk. Abból a meggondol{sból teszik ezt a javaslatot, hogy egyrészt

demonstr{ljuk a szoros magyar-csehszlov{k együttműködést, m{srészt arra

gondoltak, ha mi valami jó szerződést tudunk kötni, az kihathat m{s szom-

szédokkal – péld{ul a rom{nokkal – kötendő szerződésünkre is. Én viszont

elmondtam, hogy a mi oldalunkról hogyan néz ki a dolog: tavaly volt az

NDK, a szovjet, most van napirenden a rom{n szerződéskötés n{lunk, azon-

kívül az idén napirenden van a lengyel is, jövőre pedig a bolg{r. Azt javasol-

tam, ebben a kérdésben mi ne {llapodjunk meg semmiben, illetve csak ab-

ban, hogy a két külügyminiszter vizsg{lja és tanulm{nyozza ezt a kérdést.

Újra felmerült a budapesti tal{lkozó. Két-h{rom napos vizit keretében,

minim{lis programmal szerveznénk egy bar{ti l{togat{st, s erről kiadn{nk

egy nyilatkozatot. Ezt napirenden kell tartani, s esetleg célszerű volna a szo-

k{sos meghívó levelet is küldeni. Persze legjobb volna az első titk{rt és a

miniszterelnököt meghívni, de majd később dönthetünk ebben.

A febru{ri rendezvényre utazó deleg{cióról: útközben beszélgettünk ar-

ról a javaslatról, hogy K{llai elvt{rs vezesse-e deleg{ciónkat. Ugyanis szük-

séges, hogy a közeljövőben, megfelelő időpontban parlamenti küldöttségünk

is Csehszlov{ki{ba l{togasson, s azt a küldöttséget K{llai elvt{rsnak kell ve-

zetnie. Most vezethetné a küldöttséget Nyers elvt{rs, s ez azért is jó lenne,

mert ebben az esetben Kolder elvt{rssal való tal{lkozó is létrejöhetne.

Azut{n esedékes ilyen tal{lkozó is, mint Ajtai és Černik elvt{rsak tal{lko-

zója. Ezt is be kell illeszteni a menetrendbe és a kérdés érdemi részével is

foglalkozni kell. Vagyis végre kell hajtani a múltkori PB hat{rozatot, s a

megbeszélés tapasztalatairól t{jékoztatni kell a két Politikai Bizotts{got.

Hatp{rti konzult{ció Drezd{ban

(1968. m{rcius 23.)

Az események mutatj{k, mennyire kell sietni, mert minden elavul. Álta-

l{ban drezdai tal{lkozónak a tapasztalatok miatt érdemes egy kis időt szen-

telni. Úgy emlékszem, a Politikai Bizotts{g tagjai annak idején, a szervezés

egy bizonyos st{dium{ban értesültek arról az {ll{spontról, hogy a megbe-

szélésen kik egyenek részt. Mi azt mondottuk, hogy a Csehszlov{ki{val

szomszédos orsz{gok vezetői vegyenek részt, így nem lesz az értekezletnek

a rom{nokat kirekesztő jellege. Az utolsó értesítés úgy szólt, hogy Bulg{ria

is t{vol marad, mert m{snap indul Zsivkov elvt{rs Törökorsz{gba. Ezt mi

tudom{sul vettük és elutaztunk Drezd{ba – s ott üdvözölhettük a bolg{r

képviselőt. Teh{t végül is úgy alakult helyzet, hogy a bolg{rok mégis képvi-

seltették magukat.

Maga a napirend egyeztetése sem sikerülhetett 100 sz{zalékosan. A tal{l-

kozó úgy kezdődött, hogy Ulbricht elvt{rs mint h{zigazda, üdvözölte a

vendégeket. Bejelentette, hogy mindenkit nagyon érdekel a csehszlov{kiai

helyzet, s felkérte Dubček elvt{rsat, adjon t{jékoztatót. Dubček elvt{rs azt

v{laszolta: abban a hiszemben jött, hogy itt a szocialista orsz{gok gazdas{gi

és egyéb természetű együttműködéséről lesz szó, s hab{r gondolt arra, hogy

t{jékoztat{st ad a csehszlov{kiai helyzetről, nem gondolta, hogy a megbe-

szélés mindj{rt ezzel kezdődik.

Az egyes felek felszólal{sa. A papír nagyon hideg, a felszólal{sok, pedig

melegek voltak, s megprób{lom ezeket egy-egy mondattal karakteriz{lni,

mert egy idő óta ilyen a magatart{s egyes p{rtok részéről.

Brezsnyev elvt{rs szólt először. Beszédét azonnal a csehszlov{kiai hely-

zettel kezdte, s elég hosszasan idézett különböző dolgokat, negatív jelensé-

geket a sajtóból, r{dióból, televízióból, ahol nem szocialista demokr{ci{ról,

hanem valami egészen m{sról van szó, Masarykról stb. Brezsnyev elvt{rs

felszólal{sa nagyon szenvedélyes volt és éles is, de a mi impressziónk – vagy

az én érzésem szerint nem volt különösen b{ntó a csehekre nézve, mert az

alaptézise olyan volt, ami kézenfekvővé tette az egész felszólal{st. Beszéde

legelején Brezsnyev elvt{rs idézett egy cseh vezetőtől egy tézist, amely sze-

rint igaz, hogy a Szovjetunió sz{mos embert vesztett a csehszlov{k területek

felszabadít{s{ért folytatott harc{ban, de a csehek is sokat {ldoztak ezért. Er-

ről hosszasan beszélt Brezsnyev elvt{rs, s felszólal{s{ban személyes élmé-

nyek is szerepet j{tszottak. Ez természetes is, mert ő volt annak idején az

összekötője a csehszlov{k területen harcoló erőknek, s akkor Szloboda volt a

parancsnok. Egész beszédének az volt a mondanivalója, hogy nyugtalanító

jelenségek vannak, amelyek komolyan veszélyeztetik a szocializmus fenn-

marad{s{t és fejlődését Csehszlov{ki{ban.

Azonkívül Brezsnyev elvt{rs felszólal{sa kezdetén – szerintem helyesen –

felvetette, hogyan került ő Csehszlov{ki{ba, decemberben. Bizonyította,

hogy Ő jóhiszeműen j{rt el, nem tudhatta, hogy Novotny megbeszélte-e ezt

valakivel vagy nem. Indulattal fűtötte Brezsnyev elvt{rs felszólal{s{t, de az

nem volt b{ntó a csehekre nézve, viszont a helyzetet eléggé dramatiz{lta,

mondv{n: nem tudni ki vezet, cselekedni kell, tenni kell valamit.

Gomulka elvt{rs felszólal{sa volt a következő, s ez egy kicsit m{s jellegű

volt. Az elején nyugodt hangnemben beszélt, azut{n elvesztette a fonalat. El-

ragadta az indulat, s olyasmiket mondott, amiket valószínűleg nem akart, s

utólag tal{n sajn{lt is. A nyugodtan előadott résznek az alaptézise tulajdon-

képpen az volt, hogy „Pr{g{ban az ellenforradalom szabadon j{r”. Az alap

megítélés teh{t, hogy ellenforradalmi jellegű események zajlanak, intézkedni

kell. A csehek nem tartj{k kezükben,a dolgokat, s persze különösen élesen

felmerült minden felszólaló részéről, hogy a hírközlő szervek kicsúsztak a

kezükből, az ellenséges elemek kezében vannak, s veszélyes, ellenforradalmi

helyzet van. Azut{n indulatosabb lett a beszéde, s olyasmiket kezdett mon-

dani, ami m{r személyileg is b{ntó volt. Egész felszólal{s{nak az volt a logi-

k{ja, mintha janu{rig a vil{gon semmi probléma nem lett volna Csehszlov{-

ki{ban, a bajok janu{r óta vannak, s az egész beszédnek olyan értelmezése

volt, hogy akik itt ülnek, mondj{k meg, mit akarnak. Sajnos ilyen volt az ér-

telme, vagy így volt érthető. S mindezt betetőzte az, hogy Gomulka elvt{rs

azt mondta: v{rjunk még h{rom hónapig, s majd a történelem fogja bebizo-

nyítani, hogy Novotny vagy Dubček követett-e el nagyobb hib{t<

Gomulka ut{n mi beszéltünk, egy kicsit m{s hangszereléssel. Nem azt

mondtuk, hogy ellenforradalom van, hanem azt, hogy van egy helyzet, ami-

ben vannak különböző jelenségek. Mi bízunk a szocialista kibontakoz{sban,

meg a cseh testvérp{rtban, amelynek ez a belügye, de érdekeltek vagyunk, s

mivel nyugtalanító dolgok vannak fel kellene lépni ezek ellen, s szíveskedje-

nek ezekről valamit mondani.

Ut{na Ulbricht elvt{rs szólelt fel, véleményem szerint egészen jól. Tézi-

sekről beszélt, a szocialista fejlődés csehszlov{k útj{nak bizonyos {llom{sai-

ról és kérdéseiről, amelyek alapj{n szükségszerűen megmagyar{zta, mi ve-

zetett erre a helyzetre. És ezzel kapcsolatban voltak nagyon érdekes p{rhu-

zamai ahol az NDK gyakorlat{t pozitív értelemben tudta Csehszlov{ki{val

szembe{llítani. Elsősorban ideológiai hib{król beszélt, amit menet közben

elkövettek; a szocializmus győzelmét nem lépésről lépésre harcolt{k ki; na-

gyon sok kis egzisztenci{t likvid{ltak, s ezzel szemben az NDK gyakorlata

tényleg m{s volt a falun és a v{roson. Ulbricht elvt{rs olyan valós{gos dol-

gokat, valós{gos problém{kat nevezett meg, melyeket a fejlődés menetében

m{r hib{nak lehet nevezni. Ezeket kell kijavítani – mondotta –, s akkor

rendben lesz a szocializmus ügye Csehszlov{ki{ban. Ő is szóv{ tette – mint

mindenki –, hogy a r{dióban és televízióban elhangzó ilyen és olyan felszó-

lal{sok nem v{lnak az ügy jav{ra.

A bolg{r felszólal{s majdnem azonos síkon mozgott, mint a mienk. Nyu-

godt, hangnemű, politikus, jó felszólal{s volt. Arról beszéltek, hogy bíznak a

csehszlov{k elvt{rsakban, de vannak nyugtalanító jelenségek.

Meghallgatva az öt testvérp{rtot és gondolkozva felszólal{sukon, azt le-

het mondani, hogy felesben megoszlott a helyzet értékelésének lényege: két

fél szerint ellenforradalom van Pr{g{ban, kettő szerint nincs ellenforrada-

lom, csak mindenféle jelenségek vannak. Én úgy vélekedtem, hogy a szitu{-

ció feltűnően hasonlít a magyar ellenforradalom prológus{hoz, s reméljük,

hogy a folytat{sa nem ugyanaz, hanem ellenkező lesz.

Tisztelet és elismerés a cseh elvt{rsaknak, hogy ezeket a felszólal{sokat

nyugodtan, higgadtan végighallgatt{k. Azt a megold{st v{lasztott{k, hogy

Dubček m{r nem szólalt fel, de minden lényeges kérdésre v{laszolt az ott lé-

vő négy elvt{rs. Némileg eltérő hangszereléssel, tal{n {rnyalatbeli különbség

is volt az gyes elvt{rsak részéről a helyzet megítélésében, ami különösen

szembetűnő olt. Černik elvt{rs azzal kezdte felszólal{s{t, hogy most nagyon

jó a helyzet, mert nagy az aktivit{s. Régen nagyon rossz volt a helyzet, mert

passzívak voltak az emberek.

A csehszlov{k elvt{rsak elmondott{k, hogy n{luk szocializmus van, s a

jelenlegi eseményekben a döntő elem szocialista, de azt bevallott{k, hogy ki-

csúsztak a kezükből a hírközlő szervek, ami egészségtelen és rossz dolog.

Azut{n elmondott{k: igen, vannak bizonyos veszélyek, de l{tj{k ezt, ők bíz-

nak, s kérik, mi is bízzunk bennük, mert ők a szocializmusért harcolnak.

Közben rendesen – és szerintem helyesen – vissza is utasított{k azt, amit

vissza kellett utasítani.

Azt hiszem, Bilak mondta, hogy az ilyesfajta észrevételt, hogy a történe-

lem fogja majd bebizonyítani, hogy Novotny vagy Dubček követett-e el több

hib{t, vissza kell utasítani. M{sok is visszautasítottak egyes tételeket, nem

durv{n, nem megsértődve, de olyasmit is mondtak: úgy érzik, mintha a v{d-

lottak padj{ra ültették volna őket.

És nagyon helyes volt, hogy ezekről beszéltek. A megbeszélés végén

Gomulka elvt{rs elnökölt, aki végül is – a téziseit meg nem v{ltoztatva s –

olyasmit mondott: most m{r mindenki menjen haza, igyekezzenek a cseh

elvt{rsak is hasznosítani a hallott észrevételeket, s reméljük, javulni fog a

helyzet. Brezsnyev kifejtette: teljes bizalom van a résztvevők részéről cseh-

szlov{k testvérp{rtunk ir{nt, s ezzel befejeződött az eszmecsere.

A kommünikének is megvan a maga története. Született egy kommüniké-

tervezet. Ennek tekintélyes része a csehszlov{k helyzetről szólt, amelyben a

résztvevők elmondt{k, mi a helyzet és mit kell csin{lni. Ezt a tervezetet szét-

osztott{k. Nem tudjuk, ki csin{lta, mi ebben nem vettünk részt, a csehek

sem, viszont Kolder azt mondta: „ha ezt bevesszük a kommünikébe, az a mi

koporsószögünk. Ezt elfogadni nem lehetett.”

Egyik szünetben a csehszlov{kokkal ültünk a büfében, s beszélgettünk

velük. Mondottuk – Fock elvt{rs modotta –, hogy véleményünk szerint a

kommünikét nem fogadhatj{k el, s {ltal{ban ez nem is helyes, mert kifejezett

és direkt beavatkoz{s Csehszlov{kia belügyeibe, ami nagyon sok k{rt tud

csin{lni. De azt is mondtuk: valamit azért kell belevenni, mert ha semmit

nem mondunk, kinevet a vil{g, hogy ebben a szitu{cióban nem beszéltünk a

csehszlov{k helyzetről. Hajlottak arra, hogy azt mondjuk: ők t{jékoztattak.

Eddig jutottunk, amikor berobogott Brezsnyev elvt{rs, s azt mondta: ilyen

lesz a kommüniké – a csehszlov{k helyzetről nincs benne szó. Mondtuk, v{r-

jon, mert félig meggyőztük a cseheket, hogy valami azért, legyen a kommü-

nikében. Azut{n összeültek a csehek, mi, meg Brezsnyev és megszövegeztük

a kommünikét.

Még pótlólag agit{ltam Dubček elvt{rsat, hogy feltétlenül legyen a kom-

münikében valami, mert nekik arra szükségük van. És az sem jó, ha a test-

vérp{rtok emberei azzal az érzéssel mennek haza, hogy ez a megbeszélés

falra, h{nyt borsó volt, semmi értelme nem volt annak, amit mondtak, b{r

becsületes sz{ndék vezette őket.

Még egy figyelemre érdemes dolgot említenék, ami nemcsak drezdai ügy.

Egyszer csak felbukkant Koszigin elvt{rs a büfében, s azt mondta: elhat{roz-

tuk, hogy létrehozzuk a Varsói Szerződés katonai szervezetében a katonai-

technikai tan{csot. Azt mondtam: {lljunk meg, mert ez megint m{s kérdés, s

ez így nem megy. Milyen alapon? Vannak itt dolgok, amiket előbb meg kell

beszélni. Először otthon kell megbeszélni, azut{n egym{ssal, sőt még a ro-

m{nokkal is beszélni kell. És ez nagyon rosszul esett, hiszen elhat{roztuk,

hogy hat hónapig tanulm{nyozz{k a kérdést a honvédelmi miniszterek.

A mi küldöttségünkben olyan benyom{s alakult ki, hogy az időpontot jól

v{lasztott{k meg. A tal{lkozó Novotny felmentése ut{n jött létre, nem lehet

az a l{tszat, hogy beavatkozunk. A tal{lkozó hasznosnak tekinthető: figyel-

men kívül hagyva az értékelés különbözőségét, a nem mindig egyetértő tó-

nust, mégiscsak az történt, hogy hat p{rt kifejtette saj{t {ll{spontj{t a cseh-

szlov{kiai helyzet megítélésében. Végighallgattuk egym{st és azért ez nem

volt hat{s nélkül. Feltétlenül hat{ssal kellett ennek lennie mindenkire: a p{r-

tokra is hat{ssal volt amit a csehek kifejtettek, s a csehekre sem maradt el a

hat{sa. Mi is azt mondtuk: nekünk jobban meg kell érteni a cseheket, n(kik

meg jobban. kell inform{lniuk minket, mert hiszen minket megkérdeznek a

saj{t p{rtunkban is, hogy mi van Csehszlov{ki{ban, s a cseheknek figyelem-

be kell az venniök, hogy itt minden felet a legjobb, a legbecsületesebb kom-

munista sz{ndék vezet. Nekünk teh{t az volt a benyom{sunk, hogy ez a

megbeszélés nem volt haszontalan, s ma belepillantva Dubček elvt{rs beszé-

débe, úgy l{tom, janu{r óta ez a legjobb Dubček beszéd<

Nem tudom, mennyire sikerült érzékeltetni, hogy végül is ez a tal{lkozó

úgy jött létre, hogy közöltük, Brezsnyev elvt{rssal írni Politikai Bizotts{gunk

véleményét, fenntart{sait, agg{lyait, amit az ülésen az egész tal{lkozóval

kapcsolatban kifejtettünk, végül azt a hat{rozatot, hogy figyelembe véve a

szovjetek, lengyelek és a többiek javaslat{t mi készek vagyunk az egység

kedvéért b{rmilyen st{tusban és helyen részt venni. Azut{n Dubček elvt{rs

javasolta, hogy Drezd{ban legyen a tal{lkozó s vegyenek részt a tervhivatali

elnökök is. A szünet alatti beszélgetésen Dubček elvt{rs a következőket

mondotta: bizony, mondtuk mi, mennyivel jobb lett volna ezt a megbeszélést

a mi Központi Bizotts{gunk ülése ut{n megtartani!

A rom{nok kérdése: ez a dolog fel sem merült sehol, csak indirekt form{-

ban. Mi azt mondtuk, jó volna a bolg{rok nélkül tartani a megbeszélést,

hogy annak ne legyen rom{nokat kirekesztő jellege. És az értekezletnek le-

gyen az a neve, hogy Csehszlov{kia szomszédai jöttek össze. Most utólag

azt, mondani, hogy jó lett volna, vagy nem – ez m{r filozof{l{s. Megmon-

dom őszintén, mi sem mertük felvetni, hogy hívj{k meg a rom{nokat.

Inkognitóban Moszkv{ban

1968. m{jus 6-{n este Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizotts{ga

megbíz{s{ból telefonon kérte K{d{r J{nost, hogy m{jus 8-{n inkognitóban

l{togasson el Moszkv{ba, ahol a nap m{sodik felében őt, Gomulka, Ulbricht

és Zsivkov elvt{rsat t{jékoztatn{k a csehszlov{k vezetőkkel folytatott m{jus

4-i t{rgyal{sokról, egyben véleményt cserélnének a tov{bbi teendőkről,

Koszigin azonnali v{laszt kért.

A Fock Jenő és Biszku Béla elvt{rssal folytatott konzult{ció ut{n K{d{r

J{nos visszahívta Koszigint, s közölte, hogy a megjelölt időben Moszkv{ban

lesz.

A m{jus 8-i moszkvai megbeszélés hat és fél ór{t tartott. A résztvevők két

kérdéscsoportot vizsg{ltak:

Leonyid Brezsnyev egyór{s t{jékoztat{st adott a csehszlov{k, vezetőkkel

Dubček, Černik, Smrkovsky és Bilak – folytatott m{jus 4-i beszélgetésről. Ezt

követően a testvérp{rtok első titk{rai több mint négy ór{s eszmecserét foly-

tattak a Csehszlov{ki{ban kialakult helyzetről.

Gomulka kezdeményezésére egyór{s véleménycsere volt a gazdas{gi

együttműködés tov{bbfejlesztéséről.

K{d{r J{nos megköszönte Brezsnyev elvt{rs t{jékoztatój{t, majd hangsú-

lyozta: lehetséges, hogy a csehszlov{k kérdésben még többször kell tal{l-

kozni.

Jelenleg a legfontosabb a helyzet pontos megítélése, mert a következteté-

sek attól függnek. Drezd{ban felindultan, élesen szóltak arról, hogy az ellen-

forradalom szabadon j{r Pr{g{ban. Ebben van valami, de ne csak a felszíni

jelenségekből induljunk ki. A helyzet értékelése, a következtetések levon{sa

érdekében pontosabbnak kell lenni.

Dubček és a körülötte lévő emberek tisztességes kommunist{k, akik sok

naivs{ggal, olyan elképzeléssel, hogy vesszen a vil{g, de legyen igazs{g, az

ismert hib{k ellen kezdtek harcolni. Janu{r valóban hat{rvonal volt, kinyitot-

ta a szelepeket. Jelenleg Csehszlov{ki{ban nem ellenforradalom van, hanem

harc indult a múltban elkövetett hib{k kijavít{s{ért, de a vezetés gyenge,

nem tartja kezében a p{rtot, az {llamot, a t{rsadalmat.

A zavarodotts{g méreteit mutatja az akcióprogram is, amelyik önmag{-

ban semmit sem ér. Hiba volt, hogy egy ilyen felelősségteljes periódusban a

p{rt legjobb emberei hónapokig szavakon r{gódtak. Az akcióprogram egy

kompromisszum, abba minden belefér, s azt mindenki önkényesen értel-

mezheti.

Mi, úgy l{tjuk, a helyzet veszélyes, de az ellenforradalom erői még nem

kerekedtek felül. A harc végső soron Csehszlov{ki{ban, a p{rton, a munk{s-

oszt{lyon, a népen belül fog eldőlni. Ebből következnek a mi teendőink:

mindent megtenni, ami segíti a kommunista kibontakoz{st ebből a nehéz

helyzetből és semmi olyat, ami ellenségeink kezére j{tszhat.

A legfontosabb: a csehszlov{k vezetésben legyenek olyanok, akiket segí-

tünk, akik segítségünket igénylik, helyeslik. Jelenleg a legtöbb erőt Dubček

erősítésére kellene fordítani, őket t{mogatni, hogy megerősödjenek, hogy

segítségnyújt{sunk hasznos legyen. Ők sok tekintetben tapasztalatlanok, de

ezekről a dolgokról is beszélni kell velük.

Dubčekéknek csak egy útjuk van: egyrészt harcolniuk kell a régi hib{k el-

len, meg kell mondaniuk, minek a megismétlődését nem akarj{k. M{srészt

harcolniuk kell a jobboldali elemek, az imperializmus ellen. S minél jobban

nő a jobboldali veszély, ann{l élesebben kell az ellen fellépni. Ha nem adj{k

r{ a fejüket a kétfrontos harcra, akkor elvesztek. Segítenünk kell Dubčekék-

nek az ellenforradalom elleni nyílt harc v{llal{s{ban.

Egyedül fegyveres erővel nem tudjuk megoldani a problém{t, mert ezek

bonyolult politikai kérdések. Érdemes arra is emlékezni, hogy 1956-ban Ma-

gyarorsz{gon, b{r ott voltak a szovjet csapatok, az ellenforradalom kirob-

bant{s{ra jó ürügy volt a szovjet csapatok beavatkoz{sa.

Mi egyetértünk bizonyos politikai fellépésekkel, így péld{ul a Masaryk-

ügyben {tadott szovjet jegyzék, a lengyel belügyekbe történt beavatkoz{s

miatti tiltakoz{s hasznos volt. Érdemes lenne gondolkozni azon is, hogyan

reag{ljon a Szovjetunió a Bacilek-interjúra. Ugyanakkor ügyelni kell arra is:

politikai fellépéseink jellege olyan legyen, hogy ne oktassuk ki az egész

csehszlov{k p{rtot.

Egyetértünk azzal is, hogy Jakubovszkij elvt{rsék foglalkozzanak a had-

gyakorlat gondolat{val, dolgozzanak ki javaslatokat, de a legfontosabb fel-

adat: a csehszlov{k vezetés egészséges magv{nak erősítése. Ha Dubčeket

nem sikerül megerősíteni, a helyzet rosszabbodik, a harc feltételei romlanak.

Dubček félre{llít{sa a csehszlov{k p{rt szétesését jelentheti, a mostani hely-

zetben.

Így értékelte a helyzetet Moszkv{ban K{d{r J{nos. Véleményével azon-

ban a jelek szerint egyedül maradt.

Varsótól Ágcsernyőig és Pozsonyig

K{d{r J{nos besz{molója

A csehszlov{kiai v{ltoz{sok kimenetele, teh{t, hogy mivel z{rul ez a fo-

lyamat, nagy jelentőségű volt Csehszlov{kia népeinek jövendő sors{nak

szempontj{ból., e a szocialista vil{grendszer jövőjének, a kommunista vi-

l{gmozgalomnak – és mint ahogy m{r említettem – az európai biztons{gnak

és a békeharcnak a szempontj{ból is. A mi p{rtunk {ll{sfoglal{sa az ismételt

vit{k, t{rgyal{sok, hat{rozatok ut{n kétségtelenül vil{gos és egyértelmű. A

Politikai Bizotts{g abban a meggyőződésben dolgozott, hogy a Központi Bi-

zotts{g a mi p{rtunk elvi {ll{sfoglal{sa a csehszlov{kiai kérdésben nem v{l-

tozott.

Megértettük, hogy Csehszlov{ki{ban a p{rt gyakorlat{ban, a korm{ny

gyakorlat{ban v{ltoz{sokra van szükség. Ott bizonyos meggyökeresedett

hib{k voltak. A krízis alapvető előidézői ezek a hib{k voltak. Ezeket ki kell

javítani, de olyan módon, hogy abból, a szocializmus, a p{rt, a Csehszlov{k

Szocialista Közt{rsas{g megerősödve kerüljön ki.

Közben az események rohamos gyorsas{ggal alakultak Csehszlov{ki{ban

és {ltal{ban e kérdés kapcs{n nemzetközileg is, ennek megfelelően, a mi p{r-

tunk politikai értékelése is v{ltoz{son ment keresztül. Ezt én azért mondom

így, mert gondolom ezt is tudni kell. És ha azt mondan{nk, hogy semmi sem

v{ltozott p{rtunk {ll{spontj{ban, ez nem felelne meg a valós{gnak. Gondo-

lom, az elvi alap nem v{ltozott, de mivel a helyzet maga v{ltozott, a helyzet

és egyes kérdések politikai megítélése is szükségszerűen v{ltozott.

Az értékelés azt mutatta, a mi politikai Bizotts{gunk is olyan következte-

tésre jutott (Drezda, azt{n Moszkva a csehszlov{kok nélkül, Varsó), ha ez a

folyamat abba az ir{nyba megy tov{bb, mint amilyen jelleget az események

júniusban öltöttek, akkor könnyen oda vezethet, hogy a CSKP kongresszusa

olyan lényegbe v{gó és gyökeres módosít{sokat jelenthet a p{rt politik{j{n,

a p{rt jellegén és szervezeti szab{lyzat{n, hogy az esetleg megszűnhet a szó

klasszikus értelmében vett forradalmi élcsapat, kommunista p{rt lenni. Re{-

liss{ v{lik az a veszély is, hogy ott valamiféle orsz{gos v{laszt{sokat hirdet-

nek, meg és szabad utat nyernek mindenféle politikai erők, hogy ott fellép-

jenek és induljanak. És igenis, akkor el lehet képzelni, hogy nagy l{tv{nyos

összeütközés és fegyveres harc nélkül Csehszlov{ki{ban előbb bekövetkez-

het egy revizionista fordulat, azt követően pedig re{lis veszéllyé v{lhat a

burzso{ restaur{ció mindazzal együtt, amit az jelent. Ilyesfajta értékelés ala-

kult, ki: ezek a tendenci{k m{r júliusban re{lis veszélyként mutatkoztak és

jelentkeztek.

Az öt p{rt külön-külön írt levelet a csehszlov{k p{rt elnökségének. Ab-

ban a levélben szóv{ tettük azokat a jelenségeket, amelyeket úgy gondoltuk,

hogy szóv{ kell tennünk – mint a Kétezer Szó – és kifejeztük aggodalmun-

kat. Ugyanakkor, kifejeztük egyetértésünket a múlt hib{inak felsz{mol{s{-

val. Szóval a lényegről beszéltünk. Azonkívül levelünkbe beírtuk, hogy t{-

mogatjuk és ők is t{mogassak a hat p{rt új tal{lkozój{t. A levél tónusa elv-

t{rsi volt, nem is tudtak belekötni semmiféle form{ban. Úgy vették, aminek

mi sz{ntuk, s ami az lényegében volt: aggodalmakat s nyugtalans{got kifeje-

ző levél egy testvérp{rttól egy m{sik testvérp{rthoz.

Itt szeretném említeni, hogy a hat p{rt új tal{lkozója, teh{t, hogy Drezda

ut{n újból tal{lkozzanak, a mi Politikai Bizotts{gunk véleménye szerint dön-

tő kérdéssé v{lt, s ezért mi egész Időszak alatt ennek létrejöttéért harcoltunk.

Figyelembe vettük a csehek kor{bbi panaszkod{s{t, amikor kifejtették, hogy

r{juk nézve egy csap{s volt az, hogy mi nélkülük Moszkv{ban öten összejöt-

tünk és őket előre nem értesítették arról, hogy az öt p{rt összejön. Mi meg-

indokoltuk, miért és hogyan jött létre a moszkvai tal{lkozó. Előbb t{rgyalt a

szovjet és a csehszlov{k fél és arról a szovjet elvt{rsak minket t{jékoztattak.

Ez történt. A csehek viszont azt mondott{k a szovjet elvt{rsaknak is, nekünk

is, hogy ez nagyon rossz volt r{juk nézve.

Mi volt a folytat{s? Végül is mind az öt testvérp{rt arra az elhat{roz{sra

jutott, hogy a csehek kel együtt kell t{rgyalnunk, együtt kell megvitatnunk a

csehszlov{kiai helyzetet, azt, hogy mit lehet csin{lni, mit lehet segíteni.

Mind az öt p{rt arra a következtetésre jutott, hogy ez szükségszerű és he-

lyes. Ennek megfelelően javaslatt{l fordultak a CSKP elnökségéhez, hogy jöj-

jünk össze velük együtt t{rgyalni. Színhelyként Varsót javasoltuk. Sürgető

volt, hogy hamar jöjjünk össze. Akkor következett a csehszlov{k p{rt elnök-

ségének az a bizonyos július 8-i ülése, ahol ők ezt megt{rgyalt{k, s olyan ha-

t{rozatot hoztak, hogy „mi nem ülünk le magukkal”. Javaslatunkra ugyanis

azzal v{laszoltak, hogy hasznosabb és ésszerűbb, ha külön-külön t{rgyalunk

a testvérp{rtokkal. És kérik – tekintettel nagy elfoglalts{gukra, hogy ez Pr{-

g{ban történjék. Tettek is egyidejűleg javaslatot, hogy sorrendileg előbb az

SZKP-val kív{nnak t{rgyalni, azut{n a magyarokkal, azut{n az NDK-val –

mert janu{r óta még nem volt köztünk ilyen jellegű tal{lkozó – s ebbe a sor-

ba beiktatt{k a rom{n és a jugoszl{v p{rtot is. Teh{t a mi hatos tal{lkozóra

vonatkozó javaslatunkra a csehszlov{k elnökség így v{laszolt.

Közben m{r az idegesség és az izgalom – teljesen érthető módon – növe-

kedett a testvérp{rtokn{l és kialakult egy olyan {ll{spont: most m{r megtet-

tük a javaslatot a cseheknek, hogy üljünk össze; ha ők nem hajlandók velünk

összeülni együtt, akkor leülünk nélkülük. És elő{llott az a helyzet, amikor a

mi Politikai Bizotts{gunk se tudott m{st mondani, csak azt: tényleg nincs

mit csin{lni, hívtuk, hogy jöjjenek velünk, ha nem jönnek, akkor le kell ül-

nünk ötünknek. És így jött létre a meg{llapod{s. Július 14-én vas{rnap Var-

sóban az öt testvérp{rt tal{lkozik. Ha a csehek jönnek, ott lesznek, ha nem

jönnek, nem lesznek ott, de mi összeülünk és megt{rgyaljuk a Csehszlov{ki-

{ban kialakult-helyzetet. Még a mi Politikai Bizotts{gunk kezdeményezte,

hogy még egyszer hívjuk fel őket, javasoljuk, hogy gondolj{k meg és jöjjenek

el. Ezt a közös levelet 11-én megkapt{k, de arra v{lasz nem érkezett.

Ennek megfelelően pénteken este összeült a mi Politikai Bizotts{gunk

megt{rgyalni, hogy mi a helyzet és mit csin{ljanak a mi képviselőink Varsó-

ban vas{rnap. Többen felvetették: a csehek nem mondtak semmit arról, hogy

megkapt{k azt a m{sodik üzenetet és bizony jó volna a csehekkel kontaktust

teremteni még péntek este, az ülés idején. Végül abban maradtunk, hogy mi

nem kísérletezünk semmiféle kontaktussal, mert a csehek is ismerik a mi cí-

münket ugyanúgy, mint mi az övékét. És {ltal{ban nem lehet így r{erősza-

kolni tal{lkozót a csehekre, mert ez nem vezet jóra. Befejeztük a Politikai Bi-

zotts{g ülését – nem is tudom pontosan, 7-kor vagy 9-kor, tal{n ½10-kor – és

akkor visszamentem a munkahelyemre. Két nap múlva szól a telefon: üzenik

a csehek, hogy Dubček és Černik ak{rhol, ak{rmikor magyar területen, a ha-

t{r közelében szeretnének velünk tal{lkozni. És akkor a „kollektív elvek”

megfelelő ülést tartottunk. Vagyis a kapuőrrel elfogattam még azt a p{r PB-

tagot, aki elérhető volt – kb. a testület felét –, hogy most mit csin{ljunk, azt{n

telefonon beszéltünk a többi elvt{rssal. Elhat{roztuk, hogy alkalmat kell ad-

nunk cseheknek és meg kell őket hallgatnunk, mert olyan kérdésről, olyan

szitu{cióról van szó, hogy ezt meg kell tennünk. És arra gondoltunk, hogy

persze a szovjet elvt{rsakkal majd konzult{lunk. Reggel prób{ltunk is kap-

csolatot teremteni velük, de az történt, hogy a szovjet elvt{rsak m{r elutaz-

tak, vonattal mentek Varsóba. De azért tudtunk beszélni a szovjet elvt{rsak-

kal és közöltük, hogy ez és ez a helyzet, mi Politikai Bizotts{gunk úgy hat{-

rozott, hogy alkalmat adunk a cseheknek, tal{lkozunk velük és meghallgat-

juk őket. Ezut{n üzentünk, hogy szombaton ötkor Kom{romban tal{lko-

zunk. Fock Jenő meg én Dubčekkel és Černikkel. Szombaton két óra t{jban a

mi együttműködő testvérp{rtjaink azt aj{nlott{k, ne menjünk mi

Dubčekékhez, hanem menjünk ink{bb még szombaton Varsóba és beszél-

gessünk azokról a kérdésekről, amit vas{rnap t{rgyalni fogunk. Ezeket csak

a helyzet és az atmoszféra miatt kell említenem. Én azt mondtam, ez nem le-

hetséges. Nekünk van döntésünk, meghallgatjuk Dubčekéket, és majd hol-

nap reggel időben ott leszünk Varsóban.

Ezut{n került sor erre a bizonyos kom{romi tal{lkozóra. Megjegyzem, a

csehszlov{kok üzenetében benne volt, hogy nem publik{lt, diszkrét tal{lko-

zót kérnek, és {ltal{ban az volt a benyom{som, hogy valamit mondani akar-

nak a vas{rnapi tal{lkozóval kapcsolatban, valami javaslatuk van, vagy va-

lamit szükséges, hogy meghallgassunk. Sor került erre a tal{lkozóra Kom{-

romban, ahol hallgattuk, hallgattuk a csehszlov{k elvt{rsakat, akik minden-

féléről beszéltek: a helyzettől, a Nagy Imre-cikkről, a Kétezer szóról, meg er-

ről, meg arról, és ismételték, amit kor{bban is mondtak: vannak nehézségek,

de pozitív dolgok is. Mi csak néztünk, mit akarnak mondani tulajdonkép-

pen, miről van szó, miért kérték ezt a tal{lkozót? Persze azt{n a végén ez is

kiderült. Meg akartak ugyanis győződni arról, hogy vajon mi összejövünk-e

nélkülük? Hogy ez tényleg egy végleges elhat{roz{s-e. Megmondtuk nekik,

igen, mi holnap össze fogunk jönni nélkülük. És nagyon hat{rozottan beszél-

tünk velük, különösképpen erre a július 8-i döntésükre helyezve a súlyt,

megmondva, hogy ez nem volt bölcs elhat{roz{s részükről; hogy ez egy na-

gyon súlyos döntés; a mi véleményünk szerint janu{r óta olyan hib{t még

nem követtek el, mint amikor azt elhat{rozt{k, hogy ami öt p{rtunkkal

együtt nem ülnek le. Mondtam: amit maguk javasolgatnak – hogy előbb

egyik, azt{n a m{sik p{rttal t{rgyalnak – az nem komoly. Egyenesen, becsü-

letesen meg is mondtuk: először is össze kellett volna jönniük az öt p{rttal,

mert felvetődik a kérdés, ha nem ezzel az öt p{rttal mennek, akkor kivel és

hova mennek? És ez nem olyan egyszerű, mint ahogy ők elképzelik, mert ez

azt jelenti, hogy szakadunk, elv{lnak az útjaink és azt{n harcolni fogunk

egym{ssal. És akkor hova mennek önök és miképp? Szocializmus abból nem

jön ki, amit e nélkül az öt p{rt nélkül, vagy ezzel szemben akarnak csin{lni.

Azt{n azt is megmondtuk magyar{n: annak van teteje, hogy maguk a szov-

jet elvt{rsakkal t{rgyaljanak, mert az nemcsak egy fél, hanem a Szovjetunió.

De mi a nyavaly{t akarnak maguk t{rgyalni a lengyelekkel vagy

Ulbrichtékkal vagy Zsivkovékkal vagy ak{r mivelünk? Mi az istent akarnak

maguk t{rgyalni? H{t itt ültek n{lunk két napig és t{rgyaltunk! Mit tudunk

mi azon kívül mondani még maguknak? És itt egy{ltal{n nem erről, nem

kétoldalú t{rgyal{sokról van szó, hanem arról, hogy a mi hat p{rtunk egyet-

értésre jut-e, vagy nem jut egyetértésre. Én csak ezt a nót{t fújtam nekik: ho-

va akarnak menni és kivel, ha nem a Szovjetunióval, nem a lengyelekkel,

nem a magyarokkal, nem az NDK-val, nem a bolg{rokkal? Hova és kivel

akarnak menni, miféle szocializmust akarnak maguk?

Azt{n Fock Jenő megemlítette nekik a Nagy Imre-cikket is, meg a Kétezer

szót is, mert az is teljesen komolytalan, ahogy arra reag{ltak a csehszlov{k-

ok.

Ez volt a helyzet akkor este. Igaz, hogy 13-a volt, de ebből a Kom{romból

azonkívül sok nem sült ki. Figyelmeztettük őket, végzetes útra léptek, ha el-

v{lik az útjuk ettől az öt testvérp{rttól. Ezzel ők elmentek.

M{snap elmentünk Varsóba. Nem a sajn{lat miatt mondom, de a varsói

tan{cskoz{s elején mi úgy ültünk ott, mint valami sztr{jktörők. Úgy is néze-

gettek r{nk a többiek. M{r megvolt az elhat{roz{sunk arra, hogy ha elutasí-

tott{k javaslatunkat, s a m{sodik felszólít{sra se v{laszoltak, akkor majd ösz-

szeülünk mi öten, elemezzük, s úgymond, tal{n meg is oldjuk a csehszlov{k

helyzetet a csehek nélkül. Valami ilyesmiféle hangulat lehetett ott és akkor a

magyarok külön leültek a csehekkel. Na, ez persze nem sz{mít, csak szeret-

ném érzékeltetni az idegesség, a nyugtalans{g légkörét és egy{ltal{n, milyen

helyzet alakult ki.

A varsói tan{cskoz{s két napig tartott. Ennek eredményeként ilyesfajta

következtetések születtek: írunk egy közös, nagyon komoly figyelmeztető

levelet a csehszlov{k p{rt Központi Bizotts{g{nak. Ez meg is történt, publi-

k{lva lett, mindenki ismeri. A m{sik – és ez nagyon fontos dolog – kialakult

az a vélemény, ha a csehszlov{k p{rt Központi Bizotts{g{val, Elnökségével

nem tudunk egyetértésre jutni, abban az esetben a Csehszlov{ki{ban élő

olyan kommunist{kra orient{lódunk, akik minket megértenek, és akik ké-

szek a mi közös {ll{spontunkért fellépni. És akkor nem a CSKP Központi Bi-

zotts{g{nak vagy elnökségének, hanem azoknak az elvt{rsaknak adnak meg

a mi p{rtjaink és orsz{gaink minden segítséget, ami szükséges ahhoz, hogy

Csehszlov{ki{ban a kérdéseket a szocializmus jav{ra oldj{k meg. Azt hi-

szem, nem kell tov{bb részletezni, hogy ez mit jelent.

Varsóban a mi küldötteink azt mondt{k: jó, a levelet írjuk meg és küldjük

el, majd megl{tjuk mi lesz a reag{l{s. Azt a következtetést, hogy ha semmi-

képp nem tudunk zöld {gra vergődni a hivatalos vezetőséggel, akkor m{s

csehszlov{k elvt{rsakkal kell valahogy egyetértésre jutnunk, elfogadtuk és

azt a következterést is, hogy ezeknek mindenféle segítséget, t{mogat{st meg

kell adni. Itt persze ne Novotnyra gondoljanak. Csehszlov{ki{ban is volt bi-

zonyos polariz{ció janu{r óta, az elnökségen belül is voltak, akik jobbra

mentek, m{sok baloldali pozíciót foglaltak el és voltak, akiket úgy hívnak,

hogy centrum. Ide tartoztak Dubček, Černik és m{sok, akik azonban július

8-{n a közös tal{lkozó dolg{ban a jobboldallal szavaztak, ezért dőlt úgy el a

kérdés, hogy nem akarnak tal{lkozni együtt az öt m{sik p{rt képviselőivel.

Azért említem ezt, nehogy félreértés legyen. Nem Novotny volt a z{szló eb-

ben az elképzelésben!

A harmadik kérdés, amiben ott bizonyos politikai munk{t kellett végezni,

az volt: mi felléptünk a kétoldalú tal{lkozó kérdésében olyan értelemben,

hogy ne üljünk le kétoldalú t{rgyal{sokra a csehekkel, mert hiszen az nem

elfogad{sa, hanem elutasít{sa a közös tan{cskoz{snak. Említettük, hogy mi

ezt meg is mondtuk Dubčekéknek m{r előzően, szombat este. Megmondtuk,

hogy semmiféle ilyen t{rgyal{snak nem vagyunk hívei, mert annak a vil{-

gon semmi értelme nincs, az csak öncsal{s, népcsal{s. Viszont nagyon t{mo-

gatn{nk egy szovjet-csehszlov{k tal{lkozót, mert a szovjet és csehszlov{k ta-

l{lkozó nem egyszerűen azt jelenti, hogy egy p{rt meg még egy p{rt tal{lko-

zik, hanem sokkal többet jelent. Volt olyasfajta {ll{sfoglal{s a nem hivatalos

beszélgetéseknél, hogy. Koszigin elvt{rs m{r elfogadta volna a kétoldalú ta-

l{lkoz{st, csak azt mondta: mondja meg, milyen reménnyel üljünk le ezek

ut{n? És akkor mi azt mondtuk: üljenek le remény nélkül. Akkor is le kell

ülni! Ez akkor is kontaktus, ez még mindig egy cérnasz{l a politikai megol-

d{s vonal{n. És nekünk ezt a cérnasz{lat meg kell tartani, meg kell adni azt

a lehetőséget a csehszlov{koknak is, hogy ebbe megfogódzkodhassanak.

Ebben maradtunk. Mielőtt elv{ltunk volna, még Brezsnyev elvt{rs közölte,

ha visszaért Moszkv{ba, rögtön felhívja Dubčeket telefonon és megbeszélik.

Ez történt! Teh{t a közös levél, s az az egyetértő elhat{roz{s, ha a vezetőség-

gel nem jutunk zöld{gra, akkor m{s egészséges erőket kell Csehszlov{ki{-

ban keresni, és azokat t{mogatni a harcban, tov{bb{, hogy meg kell prób{lni

egy szovjet-csehszlov{k t{rgyal{st: ez volt a varsói tan{cskoz{s eredménye.

Mit csin{lt a csehszlov{k p{rt elnöksége? A közösen al{írt levelet {tadt{k

Dubčeknek, azt hiszem, keddi napon – hiszen vas{rnap és hétfőn volt a ta-

n{cskoz{s –, jelezve, hogy azt mi csütörtök reggel publik{ljuk, ők meg bel{-

t{suk szerint foglalkozzanak a kérdéssel. Ekkor az elnökség ülést tartott és

elutasította a varsói levelet, mondv{n, hogy azt nem tudja elfogadni, meg{l-

lapít{saival nem ért egyet. Ut{na elhat{rozt{k, hogy összehívj{k a Központi

Bizotts{got, mert a címzett a Központi Bizotts{g és nem az elnökség volt.

Egy furcsa ülést tartottak, ami azt jelenti, hogy megyénként 5-5 kongresszusi

küldöttet hoztak fel, azonkívül janu{r óta n{luk olyan volt a KB-ülés, hogy

oda a sajtónak szabad bej{r{sa volt. Most is azt csin{lt{k, hogy a Központi

Bizotts{g épületének folyosója tele volt újs{gírókkal, azt{n ott voltak a kong-

resszusi küldöttek és így tov{bb, úgyhogy a norm{lis t{rgyal{s feltételei

nem voltak biztosítva.

Azon az ülésen a méltós{g, az ön{llós{g, a szuverenit{s kérdését szegez-

ték szembe először azzal a javaslattal, hogy leüljenek-e az öt testvérp{rttal

együtt, azut{n pedig a varsói levéllel. Én ezt minősíteni nem tudom, nekünk

saj{t hasonlataink esnek a kezünk ügyébe. Mi azt mondtuk, hogy ez Nagy

Imre útja. Arra az útra léptek. Persze Nagy Imre sem azzal kezdte, hogy el-

hat{rozta, ellenforradalmat fogok csin{lni. Ott is lehettek, okkal is meg ok

nélkül is, sértődöttségek, meg szűkl{tókörűség, de h{t az út teljesen vil{gos.

Ha a nemzet egységére, a nemzeti becsületre és hasonlókra apell{lok ilyen

esetben az öt testvérp{rttal való érdemi t{rgyal{s helyett, vagy egy ak{rm-

ennyire éles nyelvű, de mégis testvéri levélre azzal v{laszolok, hogy „min-

den magyar testvér”, akkor hol itt a kommunista politika, hol itt, a marxista-

leninista vélemény, hol van itt a kommunista politikai tisztesség és b{tor-

s{g?! Azt{n, hogy ők sodródnak-e, vagy gondolkoznak és úgy lépnek erre az

útra, ilyen, esetben az természetesen nem ellenőrizhető, de annak tulajdon-

képpen nincs is jelentősége, mert itt maga a tény sz{mít.

Nemzetközileg is rosszul alakult a dolog, mert alig tudt{k visszatartani a

jugoszl{vokat és a rom{nokat. Azok folyton oda akartak rohanni, hogy

szolidariz{lj{k magukat a cseh elnökséggel és biztass{k, hogy ön{lló és ne

engedjen beleszólni az ügyeibe. Így nézett ki a dolog a szocialista vil{gon be-

lül.

A nyugati p{rtok többsége megijedt a varsói levéltől, még tal{n sokan a

módszert is kifog{solt{k. Azt mondt{k, beavatkoz{s, vagy egyszerűen féltek

a v{rható fejleményektől, attól s hogy esetleg valami erőszakos lépés történik

és akkor persze ők abban a kapitalista orsz{gban bitang helyzetbe kerülnek.

Olyasmi helyzetbe, ami 1956-ban volt, vagy tal{n bizonyos szempontból

még rosszabba. Ezt a vélekedést és magatart{st tükrözte egyébként a Francia

KP Politikai Bizotts{g{nak az a hirtelen tett javaslata, hogy az összes európai

kommunista és munk{sp{nt jöjjön össze. A cseh elnökségi magatart{sban

persze benne volt az is, hogy otthon „honfiúi egységet” kell teremteni, az ad-

ja meg a h{tvédet, nemzetközileg pedig sok p{rt azt fogja mondani: nekik

van igazuk és ne engedjenek beavatkozni az ügyeikbe. És ez is nyilv{n vitte

őket egy kicsit jobbra.

Rossz, nagyon rossz volt a szitu{ció, ami a m{sik felet is tov{bb lépésekre

készteti és azt{n mindenki igazolva l{tja mag{t. Mi hónapokon {t mondtuk,

valahogy t{mogassuk ezt a cseh vezetést, hagyjunk egy kis időt nekik, b{to-

rítsuk őket.

Most visszatérek az alapkérdésre. Egy ilyen, m{r a nacionalizmus ir{-

ny{ba elhajló pozícióval elmenni egy kongresszusra, majd az ut{n egy v{-

laszt{sra, nagyon re{liss{ teszi a v{laszt: a kongresszus nem a szocialista

konszolid{ciót szolg{lja, hanem egy gyökeres revizionista fordulatot hoz.

Szakít{st jelent a Szovjetunióval, a mi orsz{gainkkal, gyökeres jobboldali

fordulatot, ahol még ha könnyelműségükben és nyom{s alapj{n is, de bele-

mennek egy {ltal{nos, úgymond szabad v{laszt{sba, ahol mindenki indul-

hat, aki csak akar. Komoly és re{lis veszéllyé v{lt az ellenforradalom és az is,

hogy Csehszlov{kia elvész mint szocialista orsz{g. Ebben a helyzetben még

egy döntést kellett hozni. A mi p{rtunk és az illetékes {llami szervek az ese-

mények ilyen alakul{s{t l{tva elhat{rozt{k, hogy katonai készültséget ren-

delnek el. Természetesen hozz{nk is intéztek kérdést, hajlandók vagyunk-e

részt venni ebben, vagy nem. A Politikai Bizotts{g úgy hat{rozott, hogy részt

veszünk a katonai készültségben. Nem tudjuk, miként alakulnak az esemé-

nyek, de végig kitartunk evvel az öt p{rttal és velük fogunk menni.

Mi vezetett minket ebben az elhat{roz{sban? Erről is be kellett sz{molni

és a Központi Bizotts{gnak, utólag jóv{ kellett hagynia ezt mint politikai {l-

l{sfoglal{st. Mi vezetett minket? Az, hogy Csehszlov{ki{ban növekedett a

jobboldali fordulat veszélye azon a héten. Szembe kerültünk az egész cseh-

szlov{k p{rtvezetéssel. Ott létrejött egy olyan össznépi egység, ami elvileg

az öt testvérp{rt és a Szovjetunió elleni ki{ll{son alapult. A cseh elvt{rsak

azt mondj{k, hogy olyan népszerű még sose volt a kommunista p{rt, mint

azon a héten. Ezt én elhiszem nekik, de nem a kommunista pozíció miatt

volt olyan népszerű, hanem, mert szemben {llt az öt p{rttal, a Szovjetunió-

val, és nem ült le velük, nem ment el a „konstanzi zsinatra” – ahogy mond-

j{k. Ebből {llt a népszerűség és a nemzeti egység.

Szó volt róla, hogy a moszkvai ötös tal{lkozón milyen értékelésbeli és né-

zetbeli különbségek voltak a testvérp{rtok között. Ha valaki Varsó ut{n kér-

dezte volna, van-e közöttünk nézetbeli vagy értékelésbeli különbség, én arra

azt mondtam volna, hogy Varsóban volt. Ott elhangzott a testvérp{rtok ré-

széről, hogy nem értenek egyet azzal, amit mi mondtunk. Ez nem igen for-

dult még elő a 12 év alatt! Mondt{k is, hogy két p{rt képviselője nem ért

egyet azzal, amit ott a magyar {ll{spontként ismertettünk. A Szovjetunió,

Lengyelorsz{g, NDK, Bulg{ria, Magyarorsz{g nem akarta {tvenni a cseh-

szlov{k p{nt korm{nyz{s{t, nem akart beleavatkozni s nem akarta Cseh-

szlov{kia, {llaméletét szab{lyozni. Mi azt akartuk, hogy Csehszlov{ki{ban

szocializmus, erős szocializmus legyen és Csehszlov{kia a mi szövetségesi

rendszerünknek erős tagja maradjon. Ezt akartuk és nem m{st.

A m{sik taktikai kérdés amiben m{s véleményen voltunk, valamilyen be-

foly{st az eseményekre tudunk gyakorolni, érvelünk és megkíséreljük egy-

m{st meggyőzni. De mi az eseményekre befoly{st addig gyakorolhatunk,

amíg jelen vagyunk ebben a szövetségi rendszerben. Bizony ezt is mérlegel-

tük. Mondhattuk volna, hogy nem veszünk részt a katonai készültségben. Ez

elvileg lehetséges lett volna. De mire vezetett volna? L{ttuk a nyugtalans{-

got, ami a szovjet elvt{rsakban, a lengyelekben, a többiekben és ami termé-

szetesen bennünk is élt, b{r nem olyan fokozott mértékben. Mit jelentett vol-

na, ha mi azt mondjuk – mi nem tartunk velük. Szerintem az még nagyobb

idegességet v{ltott volna ki. Semmit meg nem oldott volna, sőt sokkal komp-

lik{ltabb szitu{ciót idézhetett volna elő. Megmondom őszintén – mivel a szi-

tu{ciót, a körülményeket még az embereket is ismertük – lehet, hogy még

kisz{míthatatlanabb lépésre sz{nt{k volna el magukat. Csak végig kellett

gondolnunk a logikai sort, és ezért mi így hat{roztunk. Ez a szovjet elvt{rsa-

kat és partnereinket nagyon megnyugtatta, egy kicsit nyugodtabban tudt{k

mag{t az egész csehszlov{k problém{t is nézni. Azut{n elhat{roztuk, hogy a

franci{k javaslat{t elutasítjuk. Mert tessék elképzelni, egy ilyen tan{cskoz{s

amely magyar{n mondva olyan lett volna, mint egy Garai téri v{s{r – min-

den előkészület nélkül mit hozhatott volna. Elképzelhetetlen, hogy Európa

összes p{rtjai így összejöjjenek. Sem előadó, sem téma, hogyan és ki tud ott

t{rgyalni, mi jöhet abból ki? Tessék elképzelni! Kialakult volna egy olyan

helyzet, hogy az egyik oldalon ott lett volna,a mi öt p{rtunk – a m{sik olda-

lon pedig a rom{n p{rt, a jugoszl{v p{rt, a francia p{rt, az olasz p{rt. Az is-

ten tudja, jöhetett volna-e abból ki valami jó a csehszlov{k p{rt, vagy b{rki

sz{m{ra. Egyébként a csehek is elutasított{k. Valószínűleg ezen gondolkoz-

tak és helyes döntést hoztak. Ők is visszautasított{k a francia javaslatot.

A harmadik lépésünk abból adódott, hogy folytattuk az erőfeszítéseket

azért, hogy jöjjön létre a szovjet-csehszlov{k kétoldalú t{rgyal{s. Azon a hé-

ten a Politikai Bizotts{g ezekkel foglalkozott. Azut{n létrejött ez az

{gcsernyői tal{lkozó. Annak a körülményeit az egész vil{g közvéleménye

ismeri. A kommünikét mindenki olvasta. A kommünikéből kiderült, hogy a

két p{rt kapcsolatai, a két orsz{g kapcsolatai, együttműködésünk fejlesztése

volt a téma, nemzetközileg pedig, hogy együtt kezdeményezték, a 6 p{rt

összejövetelét. Ez volt a kommünikében.

Mi az, ami kialakult mégis Ágcsernyőn? Ez rendkívül fontos, mert 3 na-

pon keresztül döntően a csehszlov{kiai helyzetről beszéltek, b{r a kommü-

nikében ez a kifejezés nem szerepelt. A következő közös nézőpont alakult ki:

a CSKP dolgozik a saj{t akcióprogramja alapj{n a kongresszus előkészítésén

és a csehszlov{kiai fejlődés kérdéseinek megold{s{t; a csehszlov{k elvt{rsak

közölték, hogy a p{rt vezető szerepét és a p{rtéletben a demokratikus cent-

ralizmust biztosítj{k Csehszlov{ki{ban; a hírközlő szerveket a p{rt, kézbe-

veszi; véget vetnék a szervezkedésnek: végül elhat{rozt{k, hogy együtt,

kezdeményezik a hat testvérp{rt bratislavai tal{lkozój{t. Ez volt a meg{lla-

pod{s lényege.

Nincs szerződés, nem írtak al{, semmit, a cseh p{rt belügyeibe nem szól-

tak bele. Az, hogy a hírközlő szerveket, hogyan veszik kézbe, az őr{juk tar-

tozik, minket ez nem érdekelt, és a szovjet fél is azt mondta: ezzel mi nem

foglalkozunk.

Ez ut{n került sor (augusztus 3-{n); a pozsonyi tal{lkozóra. Előbb – nem

titokban és nem {larcban – a szovjet elvt{rsak t{jékoztatt{k a mi négy p{r-

tunkat, azut{n megegyezés alapj{n a cseh elvt{rsak is csatlakoztak és akkor

mindkét part még egyszer, együtt t{jékoztatott minket Ágcsernyőről. Ez volt

a pénteki napon. Volt egy szovjet tervezet egy kommünikére, s megegyez-

tünk abban, hogy azt elfogadjuk alapként, és a m{snapot, a plen{ris ülést

nem t{rgyal{ssal kezdjük, nem azzal, hogy egyes p{rtok nyilatkozzanak,

hanem azzal, hogy ezt az okm{nyt elfogadjuk alapul és kezdjünk dolgozni

egy közös dokumentumon, ami kifejezi az {ll{spontunkat. Amit meg kell

beszélni, azt a szövegezés kapcs{n megbeszéljük. Teh{t m{r péntek este

megegyeztünk abban, hogy nem foglalkozunk a varsói levéllel, nem foglal-

kozunk a CSKP elnökségének {ll{sfoglal{s{val, mert akkor megint ugyanott

vagyunk, ahonnan kiindultunk. Ezeken nincs értelme vitatkozni. T{jékozta-

tójukat, amit Ágcsernyőről adtak – tudom{sul vettük s egyetértünk azzal,

hogy a hat p{rt deklar{lja egységét, együttműködési sz{ndék{t orsz{g vil{g

előtt. A m{snapi munka ténylegesen erre is ment r{. Megszületett az az ok-

m{ny, amelynek stilisztikai oszt{lyoz{s{t nem v{llaljuk, de a politikai tar-

talma jó. Abban benne vannak azok a dolgok is, amikről 5-6 hónapja vita

folyt: a p{rt vezető szerepe, a szocializmus nemzetközi törvényszerűsége, a

nemzeti saj{toss{g figyelembevétele stb. stb., valamint azok is, melyek a mi

egységünket és szövetségünket demonstr{lj{k. Ezt az okm{nyt feltétlenül

úgy lehet minősítenünk, mint nagyon nagy jelentőségű és nagy horderejű

dokumentumot.

A mi Politikai Bizotts{gunk véleménye akkor az volt, hogy Ágcsernyő és

Pozsony fordulatot jelentett a csehszlov{k kérdés menetében, illetve annak

nemzetközi kezelésében. Ennek a jelentősége az, hogy az a bizonyos szaka-

d{s, ami bekövetkezett a hat p{rt közt július 8-{t követően, meg szűnt és

helyre{llt az egység. Ezért van nagy jelentősége a pozsonyi tal{lkozónak.

Gondolom azt nem kell részletezni, hogy mennyi a nyereség Ágcsernyőben

és Pozsonyban, milyen bajokat kerültünk el. Azt hiszem, mindenki el tudja

képzelni, mire vezethetett volna, ha a szakad{s a mi öt p{rtunk és a cseh-

szlov{k p{rt között folytatódik.

A m{sik fontos momentum, hogy a csehszlov{kiai helyzet kezelésében a

politikai eszközök kerültek előtérbe. Ez nagyon fontos.

A harmadik következtetés: a csehszlov{kiai belső fejlődés problém{it ez

ut{n kell még megoldani. Csak most sokkal kedvezőbbek és jobbak mind a

belső, mind a nemzetközi feltételei a kérdések helyes megold{s{nak, mint

abban az időszakban voltak, amikor szembe került egym{ssal az öt p{rt és a

csehszlov{k p{rt.

Egy tov{bbi következtetés, hogy az MSZMP-nek, amennyiben rajtunk

múlik, a tov{bbiakban is különböző form{ban és a lehetséges módokon segí-

tenie kell a csehszlov{kiai helyzet pozitív megold{s{t.

A csehszlov{kiai belpolitikai helyzet éleződni fog. Ez tulajdonképpen

szükségszerű folyamat és pozitívnak tekinthető. Mert mondjuk – visszatérve

az alaptém{ra – ha ott nem éleződik a helyzet, nem következik be egyfajta

polariz{ció és természetesen egy egészséges harc, akkor visszajutunk oda,

ahol voltunk: akkor megint közöttünk és a csehszlov{k p{rt között fog éle-

ződni a helyzet. Azt, hogy he rendezkedjünk be, nem úgy mondom mint egy

jós, de azt hiszem ez teljesen kézenfekvő és a tov{bbi munk{nkban ezzel

sz{molnunk kell. Egyébként tal{lkoztunk csehszlov{k elvt{rsakkal beszél-

tünk elnökségi tagokkal és m{sokkal. Ők arra készülnek, hogy éleződni fog

a politikai harc, ami a különböző nézetek szemben{ll{s{ból következik. Ez-

zel sz{molni kell.

Ebben a helyzetben mit kellene tenni? Mindenekelőtt a p{rttags{gunkat

gyorsan s rövid úton t{jékoztatni. Ezért most nem kell egy hétig brosúr{t

irogatni arról, hogy mi volt a KB ülésen, hanem amilyen gyorsan lehetséges

össze kell hívni megfelelő aktív{kat és élőszóban, jegyzetek alapj{n t{jékoz-

tat{st kell adni a KB üléséről, a p{rttags{gnak. Azt hiszem, ha azt mondj{k,

hogy holnap vagy holnaput{n taggyűlés van, a KB-ülésről lesz inform{ció,

nem kell sok biztat{s, hogy oda a p{rttagok elmenjenek és meghallgass{k a

t{jékoztat{st.

Ágcsernyő és Pozsony óta rendkívül rövid idő telt el. De azt tudjuk, hogy

megvolt a CSKP elnökségi ülése és egy nagy p{rtaktív{t tartottak. Egyikről

sem tudunk sokat. Valami anyag van arról az aktív{ról, amelynek Černik

elvt{rs volt az előadója, de abból nem lehet kivenni pontosan, hogy mi van.

És az igazat megvallva, ilyen rövid idő alatt nem is lehet nagy dolgokat v{r-

ni. A helyzet bonyolult. Most sok negatív dologgal is kell sz{molni. M{r van

is ilyen. Péld{ul a szovjet elvt{rsak nagyon rossz véleménnyel vannak

Čisarról. Van valamilyen inform{ció, hogy Čisar tartott egy beszédet, s va-

lami olyasmit mondott, hogy „győztünk”. Hova tegyen az ember ilyesmit?

Az igazat megmondva az a két nagy aktus, amiről szó volt, valój{ban értel-

mes és helyes kommunista kompromisszum. Ezt m{snak nem lehet nevezni.

Ez pedig olyan, ha akarja, mindenki azt hiheti, hogy ő győzött. De ezt nem

aj{nlatos hangoztatni és főleg Csehszlov{ki{ban nem hasznos ezt hangoz-

tatni. Ebben az esetben ez folytat{sa annak a bizonyos nemzeti fölbuzdul{s-

nak, amit mi nagyon súlyos és negatív dolognak tartunk. Ha Čisar elvt{rs

így nyilatkozott, ez persze megint nem fogja lelkesíteni a mi p{rtunkat, ez

ink{bb ellenkező ir{nyba hat.

Persze azért sok minden történik, az {gcsernyői megbeszélés csütörtök

délben, fejeződött be valamikor kettő órakor, de a pr{gai ellentüntetést, ami

Ágcsernyő ellen volt, m{r déli 12 órakor kezdték valakik szervezni. Kézzel

írt plak{tokat ragasztottak ki, hogy este az Óv{ros téren gyülekezünk. Össze

is jött néh{ny ezer ember. Csatlakozott hozz{juk egy kisebb szervezett t{rsa-

s{g, amelyik m{r olyan t{bl{kkal jött, hogy Éljen Tito! Éljen Ceauşescu! A

tendencia vil{gos volt, ezt valakik gyorsan szervezték, meg sem v{rva míg a

küldöttségük elutazik Ágcsernyőről. Azt{n a tévé meg a r{dió közben be-

mondta, hogy az Óv{ros téren, sok ezer ember összegyűlt és Smrkovsky is

ott van. Ha akarom, úgy értelmezem, hogy ez felhív{s, amely arra buzdít,

hogy rohanjatok még valah{ny ezren oda. Nem is olyan nagy baj, hogy nyíl-

tan jelentkezik az ellenzék, de azzal meg kellene ütközni. És ha erre mond-

juk egy Čisar olyasfajta v{laszt ad, hogy győztünk, akkor az megint nem jó

ir{nyba viszi a dolgot.

Azt is tudjuk, hogy mindenki nagyon figyeli az események alakul{s{t és

persze, hamar vissza lehet esni a kor{bbi hangulatba. Még néh{ny ilyen

csehszlov{k fellépés és a partnereink azt mondj{k, hogy a csehek javíthatat-

lanok. Ha én most tan{csot adhatnék, akkor azt aj{nlan{m, hagyjuk őket

legal{bb egy hétig, vagy valameddig dolgozni, hogy valami kialakuljon. Ha

h{rom: nap múlva reklam{ljuk, hogy nincs rend Csehszlov{ki{ban, azt hi-

szem, ez nem helyes és nem logikus kérdésfeltevés. Egyébként m{r hozz{nk

futott: be testvérp{rttól a mai nap is észrevétel arról, hogy a csehek folytatj{k

a régit. Most jó idegek kellenének egy kis ideig.

1968 – beavatkozunk

A magyar p{rtvezetés (személy szerint K{d{r J{nos és, Fock Jenő) még egy

utolsó kísérletet tett arra, hogy enyhítse az SZKP és a CSKP vezetése között

t{madt feszültséget, s megakad{lyozza a csehszlov{k p{rtvezetés elszigete-

lődését. Ez a tal{lkozó – a kétoldalú egyeztetések sorozat{ban az utolsó –

1968. július 13-{n zajlott le Komarnóban.

Fock Jenő, a m{sik magyar beszélgetőpartner így emlékezik a tal{lkozóra:

„Amikor Komarnóban utolj{ra l{ttuk egym{st, K{d{r J{nost kísértem. Mér-

tékletességet, óvatoss{got, bölcs bel{t{st kértünk Dubčektől. Én azt fejteget-

tem, hogy Csehszlov{kia önmag{n, rajtunk, s ilyenform{n az egész szocialis-

ta vil{gon segítene, ha csak addig menne el mint mi, magyarok. Majd két-

h{rom év múlva lépne tov{bb az intézményrendszer reformj{ban és mutat-

na nekünk is péld{t. Dubček az asztalra borult és sírt. M{snap Varsóban

kezdődön volna a szövetségesek tan{cskoz{sa. Ezt a tal{lkozót egy nappal

előrehozt{k. Tan{csot kén: milyen {ll{spontra helyezkedjen? Mi kifejtettük a

fontolva halad{s teóri{j{t és azzal búcsúztunk: most hazamegyünk csoma-

golni és holnap reggel kezet fogunk Varsóban. Dubček nem jött el. T{volma-

rad{sa történelmi következményekkel j{rt.”

Zdeněk Mlynař emlékezik

Az öt orsz{g 1968. augusztusi csehszlov{kiai katonai beavatko-

z{s{nak tizedik évfordulój{n jelent meg Münchenben Zdeněk

Mlynařnak, a CSKP vezetősége volt tagj{nak A Kreml felöl jő a fagy

című ír{sa. Magyarul a Független Kiadó (szamizdat) gondoz{s{ban

jelent meg 1987-ben Budapesten. Ebből idézünk egy részletet. A szer-

ző nem v{dolható sem az MSZMP, sem pedig K{d{r J{nos személye

ir{nti elfogults{ggal.

„A pozsonyi tal{lkozó mint köztudott, a CSKP és az SZKP elnökségei kö-

zötti {gcsernyői tal{lkozónak az eredménye. Augusztus 1-jén Dubček m{r

csak Brezsnyevvel t{rgyalt és ekkor született meg a hat p{rt pozsonyi tal{l-

kozój{nak az ötlete.”

Zdeněk Mlynař a tov{bbiakban az 1968. augusztus 2-{n létrejött pozsonyi

tal{lkozót írja le, s besz{mol a közös nyilatkozat elkészítésével kapcsolatos

vit{tól, arról, hogy ők a nemzeti szuverenit{st biztosító kiegészítést akartak a

szövegbe bevenni, amit Brezsnyev ellenzett. Amikor K{d{r J{nos személyé-

ről szól, így fogalmaz: „Mellesleg, K{d{r; ha jól emlékszem, ebben a kérdés-

ben kifejezetten nem t{mogatta Brezsnyevet és az akkori vit{k folyam{n a

szöveg módosít{s{ra tett javaslatokkal kimondottan a CSKP deleg{ciój{t

t{mogatta.”

Néh{ny bekezdéssel odébb Mlynař így folytatja:

„Mind politikai, mind emberi értelemben messze kimagaslott e t{rsas{g-

ból K{d{r J{nos. Különböző inform{ciók alapj{n tudtam, hogy K{d{r véle-

ménye a Pr{gai Tavaszról alapvetően különbözik a szovjet blokk többi veze-

tőjének {ll{spontj{tól. A vele való személyes pozsonyi tal{lkoz{s minderről

nemcsak meggyőzött, hanem kifejezetten azt az érzést keltette bennem, hogy

K{d{r emberileg is érdekes személyiség, hogy az 1956-os élmények nemcsak

politik{j{t, hanem személyiségét is meghat{rozz{k.

Ebéd ut{n K{d{r több mint fél ór{t Dubčekkel és velem maradt, és el-

mondta véleményét a helyzetről. Politikai szempontból az volt a véleménye,

hogy Csehszlov{ki{ban vagy erőszakkal le{llítjuk a fejlődés egyes tendenci{-

it, vagy az a veszély fenyeget, hogy az erőszak m{shonnan fog megérkezni.

Sohasem fogalmazott úgy, hogy azzal lehetett volna v{dolni: a szovjet inter-

vencióról beszél de az 1956-os budapesti analógi{kkal egyértelműen jelezte,

mire gondol. Arról beszélt, hogy a csehszlov{k reformban a magyarorsz{gi

fejlődés sz{m{ra is reményt l{t. Azt{n a saj{t személyes problém{iról és

gondjairól mesélt, lelkiismereti kérdésekről, melyek akkor jelentkeztek, ami-

kor a szovjet intervenció ut{n {tvette a hatalmat Magyarorsz{gon. Sürgetően

mondta Dubčeknek, képzelje el, milyen összehasonlíthatatlanul nehezebb

volt az a helyzet, mint b{rmi, amivel addig kellett szembenéznie, amíg ura

volt a helyzetnek. Az volt a személyes meggyőződésem, hogy K{d{r egészen

m{s ember. – Olyan politikus, aki a nemzeti érdekek l{tszólag reménytelen

minimum{ért is képes dolgozni és szívósan kitart véleménye mellett, olyan

ember, akit nem ront meg a saj{t hatalma, mert sohasem feledkezik meg cél-

jairól. Igen, bizony{ra ilyen minimumért dolgozó politikus, és lehet, hogy

olyan helyzetben, amikor m{r messzebb is lehetne menni, K{d{r ezt konzer-

vatív módon akad{lyozn{. De a magyar belpolitikai viszonyok elmúlt tíz-

éves fejlődése ink{bb azt bizonyítja, hogy K{d{r még ezt a minimumot is

képes csöndesen és fokozatosan t{gítani. Hogy mit tesz és tehet majd, ha a

fejlődés apró léptei elérik azt a pontot, ahol a demokratikus reform elvi és

alapvető kérdései kerülnek napirendre, ez m{s kérdés.

Köztudott, hogy augusztus 17-én K{d{r kezdeményezésére tal{lkozóra

került sor közte és Dubček között Kom{romban. Saj{t, K{d{rról kialakult vé-

leményem, valamint Dubček besz{molója alapj{n úgy gondolom, K{d{r ek-

kor kísérletet tett arra, hogy óva intse Dubčeket, mert m{r tudott Moszkva

katonai intervenciós döntéséről. Az intervenció ut{n maga Dubček ismerte

el, hogy K{d{r egyes kijelentéseit lehetett így értelmezni. Azt is elmondta,

hogy végül, amikor a peronon búcsúztak egym{stól, K{d{r szinte remény-

kedve kérdezte tőle: »Mondja, Önök valóban nem tudj{k, kivel mit kell ten-

niük?«”

Aznap küldte el Brezsnyev a moszkvai politbüro nevében Dubčeknek a

levelet, melyet a CSKP KB elnökségének ama sorsdöntő éjszak{n felolvasott.

Dubček mindebből bizony{ra szintén arra a következtetésre jutott, hogy

Moszkv{ban új, h{tr{nyos fordulatra került sor, és hogy a katonai interven-

ció, ismét aktu{lis lett. De véleményem szerint nem l{tta a hatékony és gyors

cselekvés lehetőségét, és ezért – mint oly gyakran m{s esetekben is – az el-

od{z{s mellett döntött »míg a helyzet kitisztul«.”

A reform takarékl{ngon

M{rcius 17-én levél érkezett fut{rral K{d{r J{nostól, a követke-

ző közléssel: egészségi {llapota nem teszi lehetővé, hogy az interjút

magnóra együk. Úgy döntött, hogy ha a rövidített kérdéseket meg-

kapja, ír{sban v{laszol. Saj{t kezű al{ír{s.

A döntés v{ratlanul ért, hiszen előző beszélgetéseink jó hangu-

latban zajlottak le, s még a fényképezés miatti kis intermezzo sem

rontotta el gaz{n a jó munkakapcsolatot. Megkíséreltem kapcsolatba

lépni vele, de hi{ba. A telefonhív{sokra nem v{laszolt, illetve azt

üzente, hogy amint ismét alkalmas lesz, hívni fog.

Az üzenet m{rcius 30-{n érkezett, a szokott módon. A titk{rnő

telefon{lt, azonnal indultam.

A titk{rs{gon m{r ott ült a Központi Bizotts{g egyik oszt{lyve-

zetője, akit előttem hívott oda.

Néh{ny perc múlva nyílt az ajtó, kilépett rajta K{d{r J{nos.

– Maga is itt van? – kérdezte az oszt{lyvezetőtől, miközben fe-

lénk tartott és kezet nyújtott előbb neki, majd nekem.

Javaslatomra, hogy fogadja előbb az oszt{lyvezetőt, hiszen ő

érkezett előbb, s én r{érek, azt felelte: – Ő csak v{rjon, mi hamar vég-

zünk. Erősködésem, hogy én valóban r{érek, miattam nem kell v{r-

nia senkinek az oszt{lyvezető is megszólalt: – Egy vidéki nagy in-

tézmény vezetője, a KB tagja v{rja őt a szob{j{ban, úgyhogy valóban

jó lenne, ha ő lehetne az első.

– Mondja meg a titk{rnőjének, hogy l{ss{k, el azt az elvt{rsat,

maga pedig maradjon, mi mindj{rt végzünk.

Amikor kettesben maradtunk, hellyel kín{lt a kis asztaln{l, s

maga is leült. Hosszan bíbelődött a cigarett{s dobozzal, és az öngyúj-

tóval.

A r{gyújt{s szertart{sa mögött ezúttal több volt, mint a meg-

szok{s. Kifújta a füstöt, s hosszan nézett maga elé. L{tszott, gondol-

kodik valamin.. Nem akartam zavarni. M{r megtanultam, nem sze-

rette, ha siettetik. Gyűlölte a kapkod{st.

– Megkapta a levelemet? – kérdezte.

Mondtam igen, és sajn{lattal értesültem, hogy meg akarja szakí-

tani a hangfelvételt. Ezzel nem érthetek egyet! Igaz ugyan, hogy az

interjú készítésének m{s form{ja is létezik, de, ez most nem egy

szokv{nyos interjú. Szeretném, ha megértené, engem nem csup{n az-

újs{gírói, kív{ncsis{g vezet. Megkérdeztem, mi az elképzelése, hogy

készülnének a v{laszok. Hiszen írni nem tud, azt többször is mondta,

s l{tszik a nekem küldött levél al{ír{s{ból, az is nagy megerőltetésé-

be került.

– Dikt{lni fogok – mondta.

– De hiszen Ön soha sem szeretett dikt{lni, mindig maga írta le, amit

mondani akart, méghozz{ kézzel.

– Honnan tudja maga, hogy én mit szerettem és mit nem. Ne ír-

ja elő nekem, milyen módszerrel dolgozzam.

– Kinek fog dikt{lni?

– Ki írta eddig az anyagot – kérdezett vissza – és ki tud róla? –

egészítette ki a kérdést.

– A magnószalagokat a feleségem gépeli, s a szerkesztett szövegel is ő

fogja írni. Ennek előnye, hogy nem kell m{st beavatni a munk{ba.

– Az helyes. Akkor én is neki fogok dikt{lni.

– Az nehezen lesz megoldható, hiszen ő dolgozik – mondtam, s

az újabb kérdésre v{laszolva azt is el kellett magyar{zni, hol és mi-

lyen beoszt{sban. Megprób{ltam r{beszélni, hogy {lljunk vissza az

eredeti munkamódszerre. Vegyük fel a beszélgetéseket, s ha neki

jobban megfelel, a magnókazett{kat nem viszem ki a h{zból, hanem

{tadjuk az ő titk{rnőjének, az legépeli a nyersanyagot és így tov{bb.

Ez azonban nem nyugtatta meg, s újra kérte a „rövidített kérdése-

ket”.

– A nemzetközi szok{s az, hogy a kérdéseket előre {tadj{k, arra

én v{laszolok, azt{n tal{lkozunk, hogy fotózni is lehessen. De én

mind a mai napig nem kaptam meg a kérdéseket, így nem tudok

dolgozni – makacskodott.

– A baj tal{n nem a kérdésekkel van, hanem azzal, hogy Ön nem bízik

bennem. Ha nem így lenne, akkor folytathatn{nk a munk{t úgy, ahogy el-

kezdtük, s ha nincs bizalom ir{ntam, vonjon be valakit a munk{ba régi

munkat{rsai közül.

– Ki legyen az?

– Azt nem nekem kell megmondani, én b{rkivel szívesen dolgozom

együtt, akit Ön kijelölt. Csak haladjunk. R{ad{sul Önt ezek a vit{k f{raszt-

j{k.

– Engem nem f{rasztanak. Adja {t a rövidített kérdéseket és én

v{laszolok r{juk. Maga nem akar engem megérteni, nem akar nekem

segíteni. L{tja, hogy mennyit bakizok, s azt a magnetofon mind fel-

veszi. Emlékszik, hogy a múltkor is összekevertem a neveket.

– Az Önt ne zavarja, mi a neveket is, a d{tumokat is ellenőrizzük.

Nem először készítünk interjút, s többen segítségünkre vannak. Nyugodjon

meg, semmi probléma, sem lesz. S eddigi beszélgetéseink hasznosak és jók

voltak. Ön az élő beszédben olyan fordulatokat haszn{lt, amiket nem lehet

ír{sban ut{nozni, Kérem, térjünk vissza a magnetofon haszn{lat{hoz.

Közben elővettem a felszerelést, s mintha mi sem történt volna,

elő készültem a felvételhez, de az asztalra tettem a jegyzetfüzetet is,

tudv{n, hogy mint kor{bban, ezúttal, is többször le{llíttatja majd a

magnót, ha „valami fontosat” akar mondani. Azt egyszer sem tiltotta

meg, hogy ilyenkor is jegyzeteljek. S ha egy-egy fordulatot pontosan

akartam lejegyezni, hajlandó volt r{kérdezésre elismételni.

Beszélgetés közben, a t{rgytól eltérve többször is panaszkodott.

Elmondta: m{rcius 15-én nem kapt{k meg időben az ebédet, „mert

az étterem nem üzemelt”. A kocsival is vannak bajok.

Megkock{ztattam a kérdést, nem segíthetnék-e valamiben.

– Arra semmi szükség, nem azért mondtam, nem panaszkodni

akartam – v{laszolta.

Tizennégy óra harminc percet mutatott a falióra, amikor fel{llt,

jelezve, hogy az aznapi tal{lkozó véget ért. Kikísért. A titk{rs{gon

még ott ült az oszt{lyvezető. Miközben tőlem búcsúzott, odaszólt a

titk{rnőnek: – Ma nem lesz ebéd?

A reform elindít{s{ról és megtorpan{s{ról többször is szót v{l-

tottunk a beszélgetések sor{n. Ám ezekre a kérdésekre ink{bb csak

részv{laszokat kaptunk.

– M{r szó esett róla, hogy 1968 ut{n, részben a csehszlov{kiai esemé-

nyek miatt, megtorpant az alig bimbózó magyar reform. Volt-e m{s oka is a

visszaesésnek?

– A reformról ami p{rtunkban m{r 1957-ben is szó esett, s nem

csup{n a gazdas{g, hanem a politikai ir{nyít{si rendszer korszerűsí-

tését is szükségesnek tartottuk. M{r akkor se helyeselte mindenki,

hogy a p{rt vezető testületei hat{rozatokkal ir{nyíts{k az {llami és a

gazdas{gi életet. Persze, ezek a nézetek akkor meglehetősen nagy el-

len{ll{sba ütköztek. Aki teh{t úgy fogja fel, hogy egyszer csak a hat-

vanas vagy a nyolcvanas években kipattant valakinek az agy{ból az

isteni szikra és akkor meg született a reform, az téved.

– Jól értem-e, hogy a kezdeti reformgondolat ugyanazon a nyomvona-

lon haladt, mint az, amelyet az 1988. m{jusi p{rtértekezlet is megfogalma-

zott, s hogy a reformnak nem kevés ellenfele akadt az MSZMP-ben?

– Erről van szó. Először a belső ellen{ll{son, majd pedig a nem-

zetközi körülmények alakul{s{n tört meg a reformfolyamat, de nem

elsősorban 1968-ban, hanem első alkalommal ennél jóval előbb. Az-

t{n persze jött 1968 és egy időre minden ilyen kezdeményezésnek be-

fellegzett. Tal{n úgy lehetne fogalmazni, hogy a csehszlov{kiai ese-

mények miatt igazolva l{tt{k magukat azok, akik n{lunk és m{sutt a

reformok ellen léptek fel. Ellen{ll{suk és hangjuk is felerősödött.

Erősnek érezték magukat, mert a Szovjetunióban is m{s szelek fúj-

dog{ltak, mint Hruscsov idejében.

– Ez volt az az időszak, amikor a reform ellenfelet szembe{llított{k a

munk{sokat és a parasztokat. Az volt az érvük, hogy falun sokkal magasab-

bak a jövedelmek, a termelőszövetkezetek nem mezőgazdas{gi jellegű tevé-

kenysége pedig k{ros.

– Volt ilyen is. A reform ellenzéke sokféle form{ban jelentkezett.

A lényeg azonban az volt, hogy mozdulatlans{gra voltunk k{rhoz-

tatva. Mindez p{rosult azzal a jelenséggel, hogy nemcsak a teljes

nemzeti jövedelmet, hanem m{r a külföldi forr{sból sz{rmazó pén-

zek egy részét is elosztottuk. Vagyis többet fogyasztottunk, mint am-

ennyit megtermeltünk.

– Mikor v{lt ez l{thatóv{?

– Úgy emlékszem, hogy m{r az 1972-es költségvetés t{rgyal{-

sakor szó volt róla. Csakhogy akkor ezt még senki sem tartotta bűn-

nek. Voltak, akik azt hangsúlyozt{k, hogy az eladósod{s nem veszé-

lyes, sőt tulajdonképpen hasznos dolog, mert majd mi hat{rozhatjuk

meg, hogy mivel fizetünk a kölcsönzőknek.

– Ez volt az az időszak, amikor Ön t{vozni akart a p{rt éléről, azaz

nyugdíjba akart vonulni?

– Ez a kérdés akkor került napirendre, amikor elértem a nyug-

díjkorhat{rt. A két ügynek azonban nem volt semmi köze egym{s-

hoz. Én úgy éreztem, hogy mint sokat prób{lt embernek, nincs mitől

és kitől félnem, s ezt az egyik KB-ülésen, ahol az ir{nyít{si kérdések-

ről vitatkoztunk, el is mondtam. Hangsúlyozva, hogy kész vagyok

megvizsg{lni az összes létező ir{nyít{si rendszereket, beleértve a ju-

goszl{vot, a kínait, a kubait és persze a szovjetet, amelyet mi magunk

is követtünk. Úgy gondoltam, abból nem sz{rmazik semmi baj, ha

megvizsg{ljuk, hol és miben ütközünk a gyakorlattal, mit kell v{ltoz-

tatni. Még az is elhangzott, hogy vizsg{ljuk meg a p{rt- és az {llami

vezetés különv{laszt{s{nak a lehetőségét, meg a p{rtnak a tömeg-

szervezetekre gyakorolt közvetlen befoly{s{t.

– Mi volt erre a v{lasz?

– A vit{t m{r nem tudn{m felidézni, de az bizonyos, hogy ak-

kor csak a kérdésfelvetésig jutottunk el. S tal{n ebben is szerepet j{t-

szott, hogy túl nagy volt még akkor az ilyen gondolatokkal szembeni

belső és külső ellenérzés. Még a gazdas{gi vezetés részéről is tapasz-

taltunk ellen{ll{st. Pedig a reform nagyobb hat{skört adott volna a

v{llalati igazgatóknak, de lehet, hogy éppen ezt a felelősséget nem

akart{k v{llalni.

– Említette, hogy m{r akkor többet osztottunk el, mint amennyit meg-

termeltünk. Volt-e szó ezzel összefüggésben az eladósod{sról?

– Azokban az években szinte mindenről volt szó a KB-üléseken,

dízelesítési program, j{rműprogram, a közúti j{rműfejlesztést még

kongresszusi programba, is foglaltuk. Akkor sem értettem, rogy mi

köze van ehhez a p{rtnak. Miért foglalkoznak megyei és v{rosi p{rt-

bizotts{gok konkrét termelési kérdésekkel. Emlékszem, hogy a Ganz

gy{r, meg az Óbudai Hajógy{r m{r akkor is sok gondot okozott. Az

előbbinél, nemcsak a különböző egységeket, hanem velük a gondo-

kat is egyesítettük, a problém{kat azonban nem tudtuk megoldani.

Ugyanazokról vitatkoztunk a hetvenes évek elején, mint amikor én a

börtönből szabadulva 1954-ben a XIII. kerületben lettem titk{r.

Ami pedig az eladósod{st illeti, én az elején ezt elleneztem.

Nem tagadom, idegenkedtem attól, hogy azoktól vegyünk fel köl-

csönt és azoktól v{ljunk függővé, akiket a legjobb indulattal sem

mondhatn{nk a szocializmus híveinek. Az volt a véleményem, hogy

– b{r szil{rdnak tartj{k helyzetünket, és ezért adn{nak nekünk köl-

csönt, de ezt nem szabad megtenni, nem engedhetjük meg. De a dol-

gok v{ltoztak, s egy idő ut{n r{kényszerültünk.

– Az 1974. m{rciusi központi bizotts{gi ülésen Ön jelentős „k{der {t-

csoportosít{st” jelentett be. Ekkor t{vozott a szűkebb vezetésből Aczél

György, Nyers Rezső, Fehér Lajos, Komócsin Zolt{n, később Fock Jenő, is.

Miért került sor ezekre a személycserékre?

– Mint m{r említettem, azokban az években {llandóan vita volt

a gazdas{gir{nyít{sról, a reformmal összefüggő kérdésekről. Ez a vi-

ta azonban nemcsak a magyar p{rt vezetésében, hanem a szocialista

orsz{gok között is folytatódott. Nem titok ma m{r, hogy a szovjet

vezetés akkor nem jó szemmel nézte azt, amit mi csin{ltunk, csin{lni

akartunk.

– Nem tehettük volna meg, hogy mindenkitől függetlenül a magunk

útj{t j{rjuk?

– Ezt nem gondolhatja komolyan. Emlékezzen csak vissza, a

mozgalomban egyes p{rtok részéről milyen ellen{ll{st v{ltott ki a ju-

goszl{vok ön{llós{gra törekvése, azt{n jött 1956, amiben ugyancsak

nagy szerepet j{tszott a nemzeti ön{llóss{g, amit sz{zezrek követel-

tek, a p{rt belső ellenzéke küzdött érte, s jómagamat is közéjük soro-

lom. Azt{n nagy nehezen talpra {lltunk, s amikor azt hittük, hogy

m{r kedvezőek a feltételek az újít{sokra, akkor meg beütött a cseh-

szlov{k ügy. S ha mindez nem lett volna elég figyelmeztetés, fékező

erőként hatott r{nk az is, hogy gazdas{gi életünk a szocialista orsz{-

gokból, lényegében a Szovjetunióból sz{rmazó nyersanyagra épült.

Mi pedig egyre több nyersanyagot, azon belül is mind több energi{t

igényeltünk. Mindezek ismeretében azt hiszem, aligha mondhatjuk

azt, hogy szabad kezünk lett volna minden értelemben. Mégis, amit

megtehettünk, azt megtettük.

– Az utaz{si szabads{gra gondol?

– Arra is, meg arra, hogy miközben körülöttünk újra megfa-

gyott a levegő, mi fenntartottuk, sőt bővítettük kapcsolatainkat a

nyugati partnerekkel.

– Hogyan fogadta a Központi Bizotts{g a személycseréket?

– H{t, valami nagy üdvrivalg{s nem volt. De azt meg kell mon-

danom, hogy az érintett elvt{rsak mindny{jan nagyon fegyelmezet-

ten viselkedtek. Azok közül, akik m{s munkakörbe kerültek, külön

kell v{lasztani Komócsin Zolt{n ügyét. Ő sajnos akkor m{r huzamo-

sabb ideje betegeskedett. A Központi Bizotts{g külügyi titk{ra volt,

ez pedig igen nagy mozg{st, külföldiekkel való érintkezést követelt,

amit mind nehezebben tudott ell{tni. Ezért vele megbeszélve döntöt-

tünk úgy, hogy legyen a Népszabads{g főszerkesztője. Ezt örömmel

fogadta.

– Nem került-e veszélybe a p{rt egysége a reformfolyamatban keletke-

zett törés és a személycserék miatt?

– Mint, mondtam, mindenki nagyon fegyelmezetten viselke-

dett. Nem tudok senkiről, aki saj{t személyét előtérbe vagy a közös

ügy elé helyezte volna. Voltak persze olyanok, a dogmatikusok, akik

azt hitték, hogy most ütött az ő ór{juk. Nekik azt üzentük: tévednek,

a p{rt ir{nyvonala nem v{ltozik, s a gazdas{gpolitika sem.

– Azért ez szemfényvesztés volt, nem gondolja?

– Én azt mondan{m, alkalmazkodtunk a körülményekhez.

– A magyar reform folyamat{ban mindenesetre törés keletkezett, ami

napjainkra súlyos helyzetet teremtett, hiszen az Ön {ltal is helyeselt és

gyakran szorgalmazott: szerkezetv{lt{st nem tudtuk végrehajtani. Volt-e tö-

rés a magyar-szovjet kapcsolatokban felső szinten?

– Törés, azt hiszem, nem volt, legfeljebb {tmenetileg némi fe-

szültség keletkezhetett.

– A hetvenes évek végén a szovjet vezetés egy újabb problém{val tal{l-

ta mag{t szemben Afganiszt{nban. A megold{s kulcs{t Leonyid Brezsnyev

és a p{rt- m{s vezetői, feltehetően a t{bornokok egyetértésével vagy egyenes

szorgalmaz{s{ra, a fegyveres beavatkoz{sban vélték megtal{lni. Önt hogy

érintette ez az azóta balfog{snak bizonyult lépés?

– Mi tagad{s, nem tapsoltam neki, hiszen a kor{bbi hasonló ak-

ciókkal kapcsolatos tapasztalataink nem minden vonatkoz{sban vol-

tak pozitívak.

– Ön hogy szerzett tudom{st a szovjet csapatok afganiszt{ni bevonu-

l{s{ról?

– Úgy emlékszem, hogy azon a napon, valamikor a kora esti

ór{kban, tal{n hat óra lehetett, felhívott Leonyid Brezsnyev. A tele-

fonbeszélgetés sor{n elmondta, hogy Afganiszt{nban súlyos helyzet

alakult ki, különböző csoportok kerültek egym{ssal szembe, a pol-

g{rh{ború veszélye fenyeget és az, hogy kívülről beavatkoznak és

megdöntik a Szovjetunióval bar{ti, szocialista ir{nyba fejlődő orsz{-

got. Minthogy a Szovjetunió katonai segítségét kérték, nem l{tnak

m{s megold{st, csapatokat kell küldeni Afganiszt{nba.

– Ha jól értettem, akkor Önt mindössze néh{ny ór{val a bevonul{s

lőtt, t{jékoztatt{k a döntésről, akkor, amikor a csapatok m{r útban voltak,

esetleg m{r {t is lépték a hat{rt. Előzetes konzult{ció nem volt?

– Nem, de hja engem megkérdeznek, nem javasoltam volna a

katonai akciót.

Én még így is előnyös helyzetben voltam az amerikai elnökkel

szemben, aki csak éjfél előtt kapott t{jékoztat{st Moszkv{ból. Brezs-

nyev ugyanis elmondta azt is, hogy a szocialista orsz{gok p{rt- és {l-

lami vezetését velem egy időben t{jékoztatj{k, a vezető tőkés orsz{-

gok, így az Egyesült Államok korm{ny{t azonban csak éjfél előtt.

– Mit tett Ön az inform{ció birtok{ban?

– Azt, amit ilyen esetekben mindig is tettünk. Értesítettük a Po-

litikai Bizotts{g elérhető tagjait és t{jékoztattuk őket a fejlemények-

ről, hogy ne a sajtóból értesüljenek.

K{d{r J{nos felszólal{s{ból

a KB 1972. november 14-15-i ülésén

A Központi Bizotts{g 1972. november 14-15-i ülésén az 1973-as

terv és költségvetés szerepelt a napirenden, valój{ban a felszólalók –

huszonhatan – és az ír{sban véleményt nyilv{nítók – öten – a p{rt és

a t{rsadalom, a gazdas{gi élet szinte minden fontos kérdését érintet-

ték. Ezekre reflekt{lt K{d{r J{nos. Mindez alig fél évvel azut{n tör-

tént, hogy felaj{nlotta lemond{s{t a Központi Bizotts{gnak, de nem

fogadt{k el. A felszólal{s itt közölt részletei megközelítően pontos

képet adnak arról, miként vélekedett K{d{r J{nos a reformról,

amelynek a legnehezebb időkben is híve maradt és amelyet ő nem

puszt{n gazdas{gi reformnak tekintett. M{r akkor sem tartotta he-

lyesnek, hogy a p{rt közvetlenül beavatkozzon a termelés ir{nyít{s{-

ba.

Mindenekelőtt a p{rtban és a t{rsadalomban meglévő közszellemről aka-

rok szólni. A jobb {ttekintés miatt és hogy érzékeltetni tudjam azt, amire en-

nél a kérdésnél – a közszellemnél – helyes gondolnunk, szeretnék összeha-

sonlít{st tenni néh{ny {llókép között éppen azért, hogy a mozg{st és a fejlő-

dést követhessük. P{rtunk és az orsz{g története bizonyos szakaszokra osz-

lik. Fel kell idéznem a p{rtban és az orsz{gban uralkodó közszellemet,

mondjuk 1953 elején abban az időszakban, amikor a személyi kultusz vir{g-

zott. Arra az időre – az egész sk{l{t végig véve és amit mi úgy, hívunk, hogy

a személyi kultusz időszaka – az elméleti munk{ban, a politikai munk{ban,

a mindennapi p{rtéletben, az orsz{g közéletében és a t{rsadalmi élet m{s te-

rületein is a következő jelenségek uralkodtak: szubjektivizmus, dogmatiz-

mus a politik{ban, szektarianizmus a p{rtéletben, az {llaméletben az ab-

szurdit{sig vitt centraliz{ció bizonyos egyéb kísérőjelenségekkel, amit a csú-

csokon – tal{n itt magunk között így nevezhetjük – a despotizmus eleme és

helyileg – ezt is ki kell mondani – a kiskir{lykod{s kísért. Ugyanennek a

magatart{sbeli kiegészítője – egy példaként {llított és ut{nz{st megkövetelő,

szerintem {lforradalminak nevezhető magatart{s, hogy abban az időszakban

ha p{rtmunk{s vagy {llami köztisztviselő délut{n ötkor vagy hatkor azt

mondta, hogy neki el kell menni, mert tal{lkoznia kell a feleségével, vagy

ak{r el kell mennie a gyerekéért, vagy hasonlót fel mert volna vetni, akkor a

forradalmi ügy {rulój{nak tekintették. Akkor a p{rtban és az orsz{g egész

politikai közéletében – itt most a politikai kategóri{ra utalva – egy felszíni és

form{lis egység és egyetértés uralkodott. Vita, kérdések, érvelések, meggyő-

zés gyakorlatilag nem volt. Csak jellemzésként mondom, hogy akkor hogy

volt, azért, hogy összehasonlít{sokat tudjunk tenni.

Ami a magatart{sbeli követelményeket és a p{rtéletet akkor illette, a de-

mokratikus centralizmus lépett hat{lyba és működött. A magatart{sn{l

kommunista és ugyanakkor emberi magatart{st követeltek meg. A közélet-

ben, a politik{ban hat{lyba lépett a valódi és igazi kommunista szövetségi

politika, a szövetségekkel való tisztességes hang, b{n{smód, a p{rt politik{-

j{nak a meggyőzés útj{n való terjesztése, a szocializmus híveinek toborz{sa.

Az egyes emberektől a norm{lis, emberi magatart{st – ezen belül első helyen

és először – a közért való ki{ll{st és munk{t követelték meg. A követelmény

kiegészült azzal, hogy az emberi boldogul{s sem tilos és a mi fogalmaink

szerint természetes és mag{tól értetődő velej{rója a kommunista p{rttags{g-

nak is, a közéleti tevékenységnek is, ha valaki becsületesen a szocializmust

akarja építeni.

Természetesen abba, hogy a két helyzet között – az 1953 eleje és az 1957

nyara között – a kapcsolatot megteremthessük, bele kell érteni mindazt, ami

volt. A történelem kegyetlen kritik{j{val megsemmisült az a gyakorlat, ami

1953 elején még töretlenül létezett. Ak{rmilyen szomorú kimondani, a p{rt

atomjaira hullott, a rendszer veszélybe került, az orsz{gban anarchia lett úr-

r{, de természetesen az oszt{lyellenség t{mad{sa nyom{n. A saj{t erőnknek

nem volt ellen{lló képessége, szétesett az ellenség csap{sai alatt. Ami azóta

végbement az orsz{gban, tömegméretekben és t{rsadalmi méretekben ment

végbe. A p{rt elméleti és gyakorlati munk{j{ban, tömegkapcsolatai terén és

egy{ltal{n a szocialista építés gyakorlat{ban Magyarorsz{gon ez nagy kiiga-

zít{s volt. És remélem, jól értik, hogy a kiigazgat{soknak mindig van egy sa-

j{toss{ga. Nem tudok m{s hasonlattal élni, mint amikor egy

ellen{llóképességgel rendelkező acéllemez, ha el van görbülve és azt vissza

akarj{k hajlítani, akkor mindig {thajlítj{k a túloldalra, feltételezve, hogy

majd visszaugrik az egyenes vonalba. Ez a kiigazít{sok törvényszerű termé-

szete és azt hiszem ezt mindenki al{t{maszthatja.

Milyen a helyzet most? Én azt hiszem, hogy jelenleg a p{rtban és a t{rsa-

dalomban uralkodó közszeltemet illetően a következő helyzetről lehet be-

szélni: a lenini fordulat összes alapvető vívm{ny{t megőriztük. Teljes meg-

győződéssel valljuk, és tal{n nem utolsósorban a most t{rgyalt központi bi-

zotts{gi napirend tényei is bizonyítj{k, hogy igaz: a mi p{rtunk a marxista-

leninista elmélet alapj{n dolgozik, kommunista politik{t folytat és alkotó

módon alkalmazza a gyakorlatban a marxizmus-leninizmust. Ez {ltal sike-

rült, most m{r tartósan, a szocializmus töretlen építését biztosítani az or-

sz{gban és ebben a menetben igen-igen nagy győzelmeket elérni.

Valaki itt szóba hozta, hogy a hatalom megvédésén és megszil{rdít{s{n

kívül a mezőgazdas{g szocialista {tszervezését sikerült végrehajtani olyan

módon, hogy ezt az összes szocialista orsz{g részéről csak méltató és elisme-

rő szavak kísérik. Még az ellenség is kénytelen volt letenni a fegyvert ebben

a csat{ban. Semmi módon nem tudj{k t{madni. Mi ismerjük az ő forr{saik-

ból a pozíciókat: azt mondt{k, hogy a mezőgazdas{g szocialista {tszervezé-

sét nem szabad t{madni az imperialista hírügynökségeknek, mert nem cél-

ravezető. Valamikor az volt a jelszavunk, hogy az ipar {llamosít{s{t, a nagy-

ipar {llamosít{s{t nem lehet visszacsin{lni és a nagybirtokot nem lehet visz-

sza{llítani és végül eljutottak oda, hogy az alapvető vívm{nyokhoz nem le-

het hozz{nyúlni. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni – mert bizonygatni ezt

nem kell –, a p{rt megőrizte ezeket az alapvető vívm{nyokat.

A p{rtéletben, a p{rt tömegkapcsolataiban az alapvető lenini norm{k ér-

vényesülnek. De az alapvető szocialista norm{kra is r{rakódtak nemkív{na-

tos dolgok. Én elsősorban csak magunkról, a p{rtról beszélek. A konszolid{-

ció előrehalad{s{val, az eredmények gyarapod{s{val, bizonyos mértékig új-

ból jelentkeztek és kiújulnak a régi hib{k. Formalizmus és bürokratizmus a

munk{ban, azt{n – a Brutyó elvt{rs {ltal emlegetett dolgok az úrhatn{ms{g,

a nemtörődömség, az, hogy a munka hovatov{bb a reprezent{ció, a díszhe-

lyek, az egyénileg szerzett dolgok, az örök jubileumok, minden lehetséges és

lehetetlen címen a lakodalmakig és a keresztünnepségekig bez{rólag – lehe-

tőleg közpénzen, ezek kiújultak elvt{rsak. Kommunist{król, p{rttagokról,

p{rtfunkcion{riusokról szólva úgy mondan{m, hogy az eszmeiség és az

anyagiass{g viszonya egym{shoz, tal{n ez a dolog gyökere. Vagy ha t{rsa-

dalmi méretekre vetítem, akkor azt mondom, hogy, az erkölcsi és az anyagi

ösztönzés nem pontosan megfelelő ar{nya, ami a t{rsadalomban érvényesül

és uralkodik. A kommunist{kkal szemben az alapvető követelmény, hogy ha

ő azt mondja, hogy ő kommunista és az MSZMP tagja akar lenni, akkor úgy

kell vennünk, hogy ünnepélyesen letette az esküt a kommunizmus alapelvé-

re. Ő ezért az eszméért él, dolgozik, és ha kell, meg is hal. Ehhez jön hozz{

az emberi norma. Én nem azt nevezem emberarcú szocializmusnak, amit a

csehszlov{k, jobboldaliak kidolgoztak. Az ember arcú szocializmusban az

első követelmény a szocializmus és a kommunizmus alapelvének teljesítése,

de az ezért való odaad{st és munk{t olyan emberi norm{khoz köti és kap-

csolja, és olyan emberi norm{kkal p{rosítja, ami nélkül az nem {llhat meg,

ami hovatov{bb az egész nép sz{m{ra elfogadható, elviselhető és megköve-

telhető norm{t jelent.

A t{rsadalomban {ltal{ban nem ugyanez a helyzet. Nem kommunist{k-

ról beszélek, hanem szimpatiz{nsokról és olyanokról, akik nem is szimpati-

z{nsok. Mi a szocializmust építőnek tekintjük azt a mérnökembert, entellek-

tüelt vagy b{rki m{st, aki saj{t tudatosan sz{ndéka nélkül építi a t{rsadal-

mat, ha tisztességgel elvégzi a munk{j{t. Attól ilyen norm{t nem követelhe-

tünk. De tőlük is lehet igényelni, hogy otthon, a h{zt{jiban a szombati k{r-

tyapartin{l mit mondanak egym{snak, vagy ha valamiféle közszereplésnek

minősíthető értekezleten beszélnek. Közszereplésnek minősíthető helyen ne

engedjük az anyagiass{g szellemét hirdetni. Az anyagiass{got ne, engedjük

fölékerekedni a szocialista eszmeiségnek és annak az elemi tisztességnek,

hogy ma minden gondolkodni tudó, minden felnőtt magyar {llampolg{r

igenis több-kevesebb belső meggyőződéssel vallja azt, hogy a boldogul{s út-

ja a szocialista t{rsadalom építése. Ami nem egy lakodalmi menet, nem egy

sima korcsoly{z{s a v{rosligeti műjégen, hanem vesződség, munka, küzde-

lem és örömök vegyes kosara.

Áltat{ban így lehet a jelenlegi helyzetet jellemezni: az alap szerintem

egészséges, de elég sok a r{rakód{s. Az a kényszerű, de egyébként helyes

fordulat és v{ltoz{s, amit végre kellett hajtani 1957 elején, megnyitotta az

utat bizonyos nemkív{natos kispolg{ri és jobboldali jelenségeknek. Nem le-

hetne mondani, hogy mi ezt nem tudtuk volna, hogy az velej{r, mert tudtuk

és csin{ltuk.

1957-ben nagyon jól tudtuk, hogy az egoizmusnak, az anyagi sz{mít{s-

nak nyitjuk meg, az utat. Ezt mi tudtuk, de a lépés mégis forradalmi volt,

mert szükségszerűen, csakilyen fordulat ut{n és {r{n lehetett az alapvető,

norm{lis helyzetet újra megteremtenünk. Előbb békét kellett kötni azokkal,

akik nekünk szövetségesek. Sajn{latos és k{ros, hogy gyönge volt a mun-

k{nk, amivel mi mindig kötelesek voltunk ellensúlyozni ezt a folyamatot. Ne

engedjük nőni ezt a torz {gat a kispolg{ri egoizmus felé, hajlítani, faragni,

nevelni kell a szocializmus ir{ny{ba. Szent igaz, hogy minden embernek

személyes anyagi érdeke is fűződik Magyarorsz{gon ahhoz, hogy a szocia-

lizmus építése helyesen és jól haladjon előre. A p{rtban meg kell érteni és ér-

tetni, hogy amikor nagyon szükségszerű volt, mi a szövetségeseknek na-

gyobb megbecsülést és rangot adtunk mint a saj{t fiainknak. Mi nagyon so-

kat „udvaroltunk” a p{rtonkívülieknek 1957-ben, 1958-ban, 1959-ben, 1960-

ban. De ez szükségszerűség volt. A népet akartuk a szocializmus mellé {llí-

tani és a nép maga p{rtonkívüli. Amikor a kommunist{k egyetlen szövetsé-

ges nélkül {lltak, akkor az a bibliai szab{ly érvényesült, hogy az eltévedt, de

megtért b{r{nynak jobban örültek, mint a kilencvenkilencnek, aki el sem ve-

szett. H{t ilyen sajn{latos helyzet {llott elő, néha még kétes értékű szövetsé-

geseket körüludvarolva is meg kellett nyerni. Vannak ilyen keserves pillana-

tok.

Elvt{rsak! Önök bizony{ra tudj{k, hogy én Veres Pétert emberileg na-

gyon tisztelem, még az emlékét is. Elég jól ismertem ezt az embert. Milyen

szövetségesünk volt ő nekünk, egész életében? Mi mindig vitatkozó szövet-

ségesek voltunk. Veres Pétert, az ő ideológi{j{val mi nem hasonlíthattuk

magunkhoz, sem magunkat őhozz{. De a nép ir{nti tiszteletben, odaad{s-

ban, közügyek ir{nti szenvedélyben igenis tal{lkoztunk. És az alapvető tisz-

tesség dolgaiban. Így épült az a t{bor, aminek ma a p{rt az élén menetel és

Magyarorsz{gon a szocializmus híveinek erős t{bora van.

Ami nemkív{natos jelenség kitermelődött, azt le kell nyesni. Amit a

szükségszerű nyit{sból bev{s{roltunk – mindenféle jobboldalit, kispolg{rit –

szintén le kell vakarnunk a közéletünkről.

A p{rtonkívüli azt mondja, ha a kommunist{k ezt megengedhetik, ha

azok anyagiasak, ha annak is előbbrevaló minden a p{rtj{nak az eszméjénél,

akkor én a p{rtonkívüli hogyne engedhetném meg ezt magamnak. Ettől meg

kell szabadulni és szerintem a feladat az, hogy politikai munk{val, nevelés-

sel, fegyelmezéssel és megfelelő mozgósít{ssal tömegméretekben a p{rtban a

lenini norm{kat, a t{rsadalomban a szocialista norm{kat teljes tisztas{ggal

biztosítani kell.

M{sodik kérdéscsoportként néh{ny gazdas{gi dolgot szeretnék említeni.

A gazdas{gir{nyít{si rendszerről: utaltam r{, hogy nagyon nevetséges t{r-

sasj{ték volna, ha mi úgy kezdenénk vitatkozni, hogy a reform hívei és a re-

form ellenzői. Elvt{rsak, ha minket t{rsadalmi bírós{g elé visznek, mi mind-

ny{jan ott fogunk ülni, mert a reform a mi közös dolgunk, ezt mi együtt

dolgoztuk ki és együtt szavaztuk meg, merem {llítani, nemcsak a teremben

levők, hanem sok-sok tízezer és sz{zezer ember az orsz{gban. Mi együtt csi-

n{ltuk és jól tettük, hogy megcsin{ltuk. Ahogy a felszólal{sokból is elhang-

zott az a feladat: folyamat{ban is {llandóan javítani, fejleszteni és tökéletesí-

teni kell a gazdas{gir{nyít{s rendszerét, mégpedig a lényeget megőrizve és

erősítve kell ezt a rendszert tov{bb vinni és tartani. Én tov{bb nem foglalko-

zok vele konkrétan, de még akarok valamit mondani a gazdas{gir{nyít{si

rendszerünk vagy reformunk propag{l{s{ról. Nem először t{rgyalunk mi

erről, b{r többé-kevésbé jó egyetértéssel meg{llapítottuk, hogy a gazdas{gi

reform propagand{ja nem a legjobban sikerült, még idehaza az orsz{gban

sem, és nemzetközi szempontból különösképpen nem. A fő, szocialista vo-

n{sait kell mindig hangoztatni és azut{n valamiféle praktikus előnyeit. De

még ott is nagyon vigy{zni kell. Azt hiszem, elvt{rsak, hogy a hazai propa-

gand{t körülbelül be is fejeztük m{r. Miféle propagand{t kell itt négyéves

gyakorlat ut{n folytatni? Most, ha vitatjuk néh{ny alkotóelemét, akkor meg

tudjuk adni az egyenes v{laszt. De még itt is, ebben a vit{ban is elhangzott

olyan meg{llapít{s – ami egyébként szónokilag megengedhető és tal{n he-

lyes is –, hogy ez azzal j{r, hogy gondolkod{sra késztet vagy kényszerít, a

m{sik a régi nem. Legyünk józanok és gondoljunk m{sra is, nemcsak ma-

gunkra, és még a dolog lényegét tekintve is gondolkozzunk, és ne legyünk

mi ilyen nemzeti önteltségben, még a reform miatt sem. A hatalom megvan,

a szocialista {tszervezés sikerült, és a reform is egy sikerült dolognak tűnik,

tényleg ez a harmadik legnagyobb v{llalkoz{sa a p{rtnak a közelmúlt évek-

ben. De azért ettől mi ne essünk kommunista, nacionalista gőgbe és ne úgy

viselkedjünk m{s p{rtok embereivel szemben. Mert mindezen örvendetes

dolog mellett én péld{ul a következőt tudn{m mondani. Ugyanezekben az

években a Szovjetunió is fejlődött. Az NDK is fejlődött. Még van két orsz{g,

ahol komoly törés volt közben, Csehszlov{kia és Lengyelorsz{g. Hasonlíts{k

össze az {ltal{nos norm{inkat a gazdas{gi fejlettség színvonal{t, az életszín-

vonal{t. Az igazs{g az, hogy a szocialista vil{grendszeren belül a legmaga-

sabb termelési fejlettségi szint és életszínvonal tal{n Csehszlov{ki{ban és az

NDK-ban van. És nézzük meg a lengyeleket, majdnem úgy nézett ki egy pil-

lanatra, hogy elpusztulnak, de azt{n kicsit rendbe jöttek. Hogy csin{lj{k?

Nincs reformjuk. Mi beképzeljük, hogy elpusztultunk volna enélkül a re-

form nélkül. Ez nem így van. Ez jobb, hatékonyabb eszköz, én {llítom, hogy

most jobban {llunk, gazdas{gi munk{ban és életszínvonalban is, mint {ll-

n{nk enélkül. De enélkül sem pusztultunk volna el, és azonkívül vannak or-

sz{gok, amelyek élni tudnak m{s ir{nyít{si rendszerrel. Azért ne nagyon ok-

tassunk ki m{sokat, hogy a tervfelbont{s nagyon jó, mert akkor senkinek

sem kell gondolkozni. Azzal se érveljünk, hogy n{lunk gondolkozni kell,

mert akkor hogy érzi mag{t egy szovjet gazdas{gi funkcion{rius vagy egy

csehszlov{k, lengyel vagy NDK? Teh{t ha propag{ljuk – és még propag{l-

juk, mert nem csökken az érdeklődés, hanem növekszik, szocialista és nem

szocialista politikai, gazdas{gi és tudom{nyos körök érdeklődnek ir{nta,

szimpóziumok vannak, a mi embereink ott fellépnek – h{t vigy{zzunk, és ha

ír róla; a sajtó is vigy{zzon. Meg kell mutatni a mi gazdas{gir{nyít{si rend-

szerünk szocialista von{sait kapitalista és nem kapitalista orsz{goknak egy-

ar{nt. Nekik pedig Magyarorsz{got úgy kell elfogadni, amilyen: ha tetszik

nekik, ha nem, ezt szocialista orsz{gként kell elfogadniuk. Ha külföldiek ha-

z{nkat mint szocialista orsz{got nem fogadj{k el, akkor az érdeklődésükre, a

szimp{ti{jukra fütyülünk. A szocialista orsz{gokn{l is becsületesen, rende-

sen kell propag{lni a gazdas{gir{nyít{si rendszerünket.

M{sik kérdés a népgazdas{g tervszerű fejlesztése. Ez a halv{ny utal{s:

tervezés, Tervhivatal. Tervbizotts{g azt hiszem jól jelzi, hogy itt is, a népgaz-

das{g fejlesztése, terén is előbbre akarunk lépni. Tudniillik, ha van egy ter-

vező hivatalunk, amelyik a Hold egy nyugodt kr{terében ül és csin{lja a

csod{latos terveket, és nincs eleven kapcsolatban azokkal a tényezőkkel,

amelyek ahhoz kellenek, hogy a terv realiz{lódjon, nem tud jó tervet csin{l-

ni. Ezért közelebb kell hozni és szorosabb{ kell tenni a kapcsolatokat a ter-

vezés és {ltal{ban a gazdas{gi munka között.

A közgazdas{gi szab{lyozókra van egy {ltal{nos utal{s a szövegben. In-

k{bb az ötéves tervhez kellene kötni, mint kétévenként v{ltogatni fontos

közgazdas{gi szab{lyozókat, mert akkor nem tudnak dolgozni az üzemek

sem, ha kétévenként v{ltogatjuk őket.

A termelés és az eloszt{s kérdése. Itt sokszor és sokféleképpen szerepel.

Én azért említem csak meg, hogy hangsúlyozzam, a termelés és az eloszt{s

kérdései egyar{nt fontosak, de ez szintén ikreket jelent, egym{stól el nem

v{lasztható, és az elsődleges a termelés.

Ami ir{nyít{si rendszerünknek hi{nyzik a vége. Ha azt mondtuk, hogy

korszerűsítettünk, h{t akkor az olyan, mintha egy korszerű gépnek az alkat-

részei h{romnegyed részt korszerűek, és a legvégén, ahol kapcsolódik, ott

egy fabunkó van. H{t ezt nem lehet így csin{lni. Ha van egy operatív, egy

döntésre, mérlegelésre, helyes elhat{rol{sra segítő ir{nyít{si rendszer, annak

nélkülözhetetlen része a közvetlen üzemi ir{nyít{s és munkaszervezés. És

ott, elvt{rsak, középkorban élünk, nem akarok m{s kifejezést haszn{lni,

messzi előttünk halad a korszerű üzem- és munkaszervezés sajnos a kapita-

lista vil{g több orsz{g{ban is, mint ahol mi tartunk. Ha egyebet nem is tud-

nak a kommunist{k, {llítom, hogy két dologhoz nagyon jól értünk: lerom-

bolni valamit, ami nem tetszik nekünk, s megszervezni valamit. H{t akkor

mutassuk meg, hogy az üzemvezetést is meg tudjuk becsületesen szervezni,

mert enélkül s{ntítani fogunk. Nem tudunk harcolni a fölösleges adminiszt-

ratív létsz{m ellen sem. Amit leépítgettünk radik{lisan kétszer vagy h{rom-

szor is az utóbbi tíz év alatt a központi szervektől, azt kamatostul beépítet-

tük a középfokú ir{nyító szervekbe és az üzemekbe, teh{t semmit sem csi-

n{ltunk. Elhiszem azt a t{rsadalmi törvényt, hogy a fizikai dolgozók relatív

sz{ma csökken a t{rsadalmakban, ez szerintem szükségszerű is, velej{r a

technikai fejlődéssel, ez nem is lehet m{sképp. Elfogadom a szellemi munka

növekvő értékar{ny{t, de semmiképp nem tudom elfogadni az adminisztr{-

ció növekvő értékar{ny{t. Ez így nem fog menni. Mi bizonyos t{rsadalmi {t-

alakul{sban, az adminisztratív létsz{m kitermelésében és felduzzaszt{s{ban

messzi megelőztük a korunkat. Most a bolg{rok megint a kisbalt{val nyúl-

tak hozz{ a létsz{mhoz. Mi így nem akarjuk.

Következő kérdés, ami előtérben van és helyes, a nem gazdas{gos termé-

kek termelésének le{llít{sa. Ez elkerülhetetlen. De legal{bb ugyanannyiszor

és feltétlenül mindig ezzel együtt kell emlegetnünk – szerintem – a gazdas{-

gos cikkek termelésének a be{llít{s{t. Mert azt sem végeztük el.

Végül néh{ny gyakorlati gazdas{gi kérdést akarok felvetni. Ülésünkön

nagyon sok szó esett a közúti gépj{rmű-fejlesztési programról. Egyébként ez

a téma érinti azt is, hogy a p{rt vezet vagy sem a gazdas{gi kérdésekben.

Elvt{rsak a p{rt maga – beleértve a Központi Bizotts{gtól az alapszervezete-

kig – a gazdas{gi kérdésekkel, mindig fog foglalkozni. Vagy elvi döntést

hoz, vagy vas{rnapi műszakban kimennek a p{rtmunk{sok és lev{gj{k a ló-

herét, vagy segítenek begyűjteni a kukoric{t. A p{rtnak musz{j foglalkozni

gazdas{gi dolgokkal. Ez az egyik. A m{sik dolog, hogy mikor egészséges a

gazdas{gi kérdésekkel való foglalkoz{s a p{rtszervezetek részéről.

Lehet kij{rni anyagot, verekedni valamiért, munkaerőt és hitelt szerezni,

mindent lehet csin{lni, de kell egy bizonyos rendszerének lenni annak, hogy

a p{rtszervezetek hogyan foglalkozhatnak gazdas{gi kérdéssel és egy konk-

rét péld{n szeretném ezt megmutatni. Mindannak, amit hirdetünk, hogy

hogyan kell csin{lni, ellentmondanak a gyakorlat ki{ltó esetei.

A Ganz gy{r, a VIII. kerületi Ganz-MÁVAG nem tudom h{ny esztendős

probléma. Egyesítettük, azt hittük, hogy kevesebb lesz véle akkor a problé-

ma, pedig csak a problém{kat egyesítettük. Egy időben kapcsolódott ahhoz

a rémregényhez, amit úgy hívtunk, hogy dízelesítési program, tal{n emlé-

keznek r{. Ha jól emlékszem, 1955-ben hallgattam a parlament kongresszusi

termében egy nagyszerű orsz{gos értekezleten a dízelesítést. És most meg-

kérdezem; lehet az norm{lis, hogy 20 esztendeig van egy ilyen kérdés nyit-

va? Ez nem lehet, ez nem norm{lis, ez nem helyes és én {llítom, hogy akik-

nek ezt meg kellett volna oldani – nem tudom az H{ny sz{z ember – azok

nem lopt{k közben a napot, azok dolgoztak. De ha az összes többit nem csi-

n{lt{k volna meg, de ezt az egy kérdést megoldott{k volna 10 évvel ezelőtt –

több hasznot hoztak volna a Magyar Népközt{rsas{gnak. Ugyanilyen prob-

léma elvt{rsak a V{ci úti Hajógy{r. Én magam 1954-ben titk{r voltam a kerü-

letben, s m{r akkor is létező probléma volt, ma is az. Vagy a Kispesti Trak-

torgy{r – ha nincs 20 éves probléma, akkor egyéves sincs. A Felvonógy{r –

ugyancsak kerületi titk{rként dolgoztam akkor – mit gy{rtson? Gy{rtson

felvonót, ne gy{rtson? Ez is 1954-ben volt, és még mindig ugyanott tartunk.

Ezt nem lehet csin{lni tov{bb. És meg kell azt a koncentr{l{st valósítani és

tényleg oda a legjobb erőket kell adni. Ha nincs megoldva az orsz{g 8-10 na-

gyon fontos gy{r{nak a problém{ja, akkor mi ak{rmit csin{lunk, mindig

s{ntítani és bukd{csolni fogunk és mindig politikai és gazdas{gi problém{-

ink lesznek.

Hogyan foglalkozhat a p{rt gazdas{gi kérdésekkel és hogy lesz képtelen

gazdas{gi kérdésekkel foglalkozni. Mi – a Politikai Bizotts{g és a Központi

Bizotts{g – egy nagy hib{t követtünk el ebben a kérdésben. Megfelelő {llami

szervek javaslat{ra bevettük a kongresszusi programba és a mai okm{-

nyunkba is a közúti j{rműfejlesztést. Anélkül tettük ezt, hogy pontosan el-

lenőriztük volna, hogyan készítették elő. Ez a mi hib{nk. De h{t mondj{k

meg őszintén, gondol az ember arra, hogy kitervezik, kidolgozz{k, beruh{z-

z{k azt, ami a motorhoz kell és elfelejtik azt, ami a karosszéri{hoz kell, meg

az alv{zhoz. H{t erre lehet gondolni? H{t ehhez mérnöki oklevél nem kell,

egy technikustól sem lehet ezt elfogadni, hogy ilyen tévedéseket kövessen el.

Hol gazdas{gos ez a fajta termelés, mondj{k meg őszintén? Nem a Győr

megyei és nem a Fejér megyei p{rtbizotts{g, nem a Pest megyei vagy a cse-

peli p{rtbizotts{g a hib{s és nem is a Központi Bizotts{g, vagy a Politikai Bi-

zotts{g. Ezt {llítom! Ne tologassuk jobbra-balra a felelősséget. A gazdas{gi

emberektől követeljük meg, kire mi tartozik. Ha van egy felvonógy{ri prob-

léma, akkor huzakodjanak neki és tegyenek az asztalra két esztendő múlva

egy megvalósítható és helyes megold{st. És így tov{bb a többi kérdésben is.

De a megold{sok műszaki normatív{iért, elemi termelési logik{j{ért és

rendszeréért ha lehet, akkor ne a p{rtbizotts{g feleljen. Erre a p{rtbizotts{g

képtelen, ezt jól meg nem oldhat ja. A gazdas{gi ember viszont köteles jól

megoldani.

Kell-e a megyei p{rtbizotts{ggal meg a PB-vel beszélni? Persze, hogy kell

beszélni ilyen hatalmas v{llalkoz{sn{l, ami kongresszusi programunk is.

Meg kell mondani, hogy mi az elgondol{s és kérni kell a t{mogat{st. Azut{n

ha közben adódnak problém{k, hogy az alv{zat nem tudom hol megtermel-

ni és nem tudom a magam útj{n megtal{lni, akkor megkérdezem a Győr

megyei p{rtbizotts{got, megkérdezem, a Fejér megyeit, a csepelit, hogy van-

e szabad kapacit{s n{latok. Mert így is lehet kutatni kapacit{st. Ennyit közre

kell működniük a p{rtbizotts{goknak és akkor meg kell mondani, hogy van

vagy nincs, és aj{nlom ezt vagy azt az üzemet, vagy nem aj{nlom. És ha van

program és kész a program, akkor is aj{nlatos beszélni a miniszternek a me-

gyei p{rtbizotts{ggal és megmagyar{zni, hogy elvt{rsaim, segítsétek politi-

kailag ezt a motorgy{rt{st, mert ilyen nagy orsz{gos tervnek ez ilyen és ilyen

része. Ennyi hozz{tartozik a figyelmességhez, az udvariass{ghoz. Én így ér-

tem elvt{rsak a p{rt gazdas{gi munk{j{t és a felelősség megoszt{s{t.

Így értem a munka megjavít{s{t is. Itt jelentkeznek az atomerőművet

érintő problém{k. Nem tudom, ki hogyan {ll az atomerőművel. Én a négy

polg{rimmal nem tudok felelni műszakilag az atomerőmű miatt. Vagy a vi-

zet felejtik el hozz{ megtervezni vagy ionokat, vagy valami m{st. Nekem fo-

galmam sincs, hogyan v{llalhatjuk a felelősséget ezért. A politikai döntést

természetesen nem tudjuk majd elkerülni. De azt, hogy az tudom{nyosan,

műszakilag komplett, elgondol{s, azt a szakemberek {llj{k és azért a szak-

emberek feleljenek és mi majd a volumenről meg tudjuk ítélni, meg az ener-

giagazd{lkod{sunk mérlegéből, hogy politikailag t{mogathatjuk-e, megsza-

vazzuk-e és csin{ljuk-e. Csak azt ne csin{ljuk elvt{rsak, hogy – ha kutat{si

tervünk van és filozof{lni akarunk, vizsg{ljunk ak{rmilyen kérdéseket, ak{r

az idők végezetéig – ilyen kérdésekben 10-20 évig spekul{lnunk meg beszél-

nünk. A magyar szakemberek 12 éven {t megakad{lyozt{k azt, hogy a kor-

m{ny licencet vegyen, folyton hitegetve, csalogatva, mondogatva, hogy meg

tudj{k a jó magyar szakemberek csin{lni és 12 év elvesztése ut{n elkezdtünk

keresni, hogy a korm{ny v{s{roljon licencet. Így j{rtunk a szóban forgó mo-

torral is, amit most Győrben gy{rtanak. Azt is annyi évig akart{k a szakem-

berek, hogy mi csin{ljuk, folyton biztattak bennünket, és a végén mégis csak

venni kellett.

Úgy csin{ltam, nem tudatos szónoki fog{sból, mint némely felszólaló,

hogy a végére hagytam az egyetértést. Szeretném megmondani elvt{rsak,

hogy szóban és ír{sban 34 elvt{rs fejtette ki az {ll{spontj{t, és én csak kons-

tat{l hatom, de azt megteszem: nagy örömmel konstat{lom azt az abszolút

és teljes egyetértést, ami itt megnyilv{nult a Központi Bizotts{g ülésén, en-

nél a rendkívül nagy horderejű kérdésnél.

Azt hiszem elvt{rsak, hogy maga ez a tény nagyon jól kifejezi a mi X.

kongresszusunk ir{nyvonal{t és szellemét, amely uralkodik és él a p{rtban,

kifejezi a Központi Bizotts{g eszmei és politikai egységét és összeforrotts{-

g{t. Azokat a különböző kritikai és egyéb észrevételeket, amelyeket szintén

nagyon komolyan fogunk venni, azt mindig az alap {ll{sfoglal{s kiegészíté-

sének fogjuk fel és ebben a döntő mégis az, hogy itt teljes politikai egység

volt. Ezt azt hiszem mindny{jan tanúsíthatj{k, ez örvendetes dolog és gon-

dolom, ha most az indul{sn{l egységes az {ll{sfoglal{s, ennek szelleme ki-

sug{rzik, és rendkívül fontos tényezője lesz annak, hogy a mostani hat{roza-

tot a p{rt végre tudja hajtani.

Vizit az SZKP KB új főtitk{r{n{l, Mihail Gorbacsovn{l

Anatolij Karpovval Moszkv{ban

Akart-e p{rtelnök lenni?

– Az Ön személyét közvetlenül is érintette az 1988. m{jusi p{rtérte-

kezlet, ami ott, illetve azut{n történt?

– Ez nem könnyű kérdés.

– Tudom, mégis azt kérem, segítsen megvil{gítani az akkor történteket

és az események h{tterét. [ közvélemény egy részében ma is különböző hírek

keringenek, amelyek egy része sem Önre, sem az MSZMP-re nézve nem hí-

zelgő.

– Nem én terjesztem őket.

– Ebben biztos vagyok, mégis arra kérem, segítsen tiszt{zni bizonyos

dolgokat. Engedje meg, hogy feltegyem az ezzel kapcsolatos kérdéseket.

– H{t tessék.

– Mi volt az előzménye a p{rtértekezlet összehív{s{nak, s vajon az elő-

készületek közben m{r napirenden volt-e, hogy a vezetésben is ilyen nagy-

ar{nyú v{ltoz{sok lesznek?

– A p{rtértekezlet összehív{s{nak gondolata egy idő óta m{r ér-

lelődött: a p{rtvezetésben és a tags{gban is. Az ok pedig az volt,

hogy a XIII. kongresszus egyes hat{rozatairól kiderült, nem valósít-

hatók meg. Ezek a gazdas{gi kérdéseket érintő hat{rozatok voltak.

Nagy k{r, hogy a kifog{sok nem a kongresszuson merültek fel, ott

még korrig{lni lehetett volna bizonyos dolgokat. De akkor és ott

olyanok is a hat{rozatok mellett érveltek, akik ma úgy tesznek, mint-

ha a dolgok tőlük teljesén függetlenül net{n éppen az ő akaratuk el-

lenére történtek volna. Erre is {ll az, amit beszélgetésünk elején, azt

hiszem, egy m{s ügy kapcs{n m{r említettem. Egyes emberek ma-

naps{g úgy viselkednek, mint a n{dsz{l erős szélben. Szívesen elfe-

ledkeznek tegnapi önmagukról.

– Ez úgy hangzik, mintha Ön csalódott volna egyes emberekben.

– Nem {llíthatom az ellenkezőjét. S engem nagyon elszomorít

egyesek viselkedése különösen azoké, akik éveken {t {llhatatoss{got

mímeltek, a közös ügy önzetlen szolg{lóinak mutatt{k magukat, és

kiderült, hogy az első felhők l{tt{n az eresz al{ húzódnak.

– Köpönyegforgatók lettek?

– Én nem haszn{ltam ilyen szavakat.

– Térjünk vissza a p{rtértekezletre. Meglepte Önt az, ami ott történt?

– Mi tagad{s, voltak meglepetések. A p{rtvezetés felkészült a

v{ltoz{sokra, jó magam is egyetértettem vele, de én nagyobb fokoza-

toss{got képzeltem el.

(Megkérdeztük Grósz K{rolyt: akart-e K{d{r J{nos elnök lenni? Grósz

K{roly v{lasza:

– Neki az volt a dilemm{ja, azt kérdezte, tud-e ezzel nekünk segíteni.

S mi azt mondtuk neki, hogy a nemzetközi kapcsolatok tart{s{ban, nagy se-

gítségére lehet a p{rtnak, személy szerint az új főtitk{rnak. Ez hatott r{. Azt

azonban m{r akkor kijelentette, hogy a Politikai Bizotts{g ülésein még meg-

hívottként sem kív{n részt venni. Azonban ha kív{ncsi vagyok a véleményé-

re és megkérdezem, elmondja. Ehhez tartotta mag{t. Rendkívül fegyelmezet-

ten és a testületi döntések ir{nti tisztelettel végezte munk{j{t. Egy ideig el-

olvasott minden hat{rozatot, s véleményt is mondott róluk. Egy idő ut{n

azonban nem kért e ezeket az anyagokat, s m{r csak a személyes kontaktus

maradt fenn kettőnk között, egészen az utolsó időkig. Ha jeleztem, hogy sze-

retnék vele tal{lkozni, erre betegsége ellenére is b{rmikor kész volt.)

És most térjünk vissza a K{d{r J{nossal készített interjúhoz.

– Úgy tudom, Önt felkérték, a p{rt elnökeként vegyen részt ne csak a

központi bizotts{gi, hanem a politikai bizotts{gi üléseken is. De Ön ez utób-

bira nem v{llalkozott. Miért?

– Mielőtt a kérdésre v{laszolnék, tennék egy kis kitérőt. Még

1987 őszén Pekingbe utaztam. Ez volt az utolsó hosszabb külföldi l{-

togat{som. Szívesen mentem oda. Hatalmas orsz{g, gazdag törté-

nelmi és t{rsadalmi múlttal, sok-sok tapasztalattal. Kapcsolataink az

ismert okok miatt hosszú ideig szüneteltek. Szerettem volna l{tni, mi

v{ltozott ott az utóbbi években. Nagyon érdekes beszélgetéseink vol-

tak Csao Ce-janggal és Teng Hsziao-pinggel. Utóbbival több mint

harminc évvel kor{bban m{r tal{lkoztunk, teh{t régi ismerősként

üdvözölhettük egym{st. Engem bevallom érdekelt az is, hogy mi az

ő szerepe a p{rtvezetésben. Ő ugyanis a kínai p{rt tan{csadó testüle-

tének az elnöke volt akkor. Erről, tov{bb{ a reformokról is beszélget-

tünk. Érdekes, tanuls{gos volt a l{togat{s sz{momra ebből a szem-

pontból is.

– Azt akarja mondani, hogy akkor m{r tudta, mi v{rható hogy Ön is

egy olyan posztra kerülhet az MSZMP-ben, mint Teng Hsziao-ping a kínai

p{rtban?

– Én ezt nem mondtam. Csak arra utaltam, hogy inform{lód-

tam a kínai p{rt politikai és gazdas{gi reformj{ról, a tervekről, meg

Teng Hsziao-ping működéséről.

– Akkor most térjünk vissza arra a kérdésre, miért nem v{llalkozott

arra, hogy részt vesz a Politikai Bizotts{g ülésein?

– Én nem akartam elnök lenni, de azt mondtam, ha ezzel szol-

g{lni tudok, akkor v{llalom. Ami a PB-üléseken való részvételt illeti:

az első ülésre elmentem. Meghallgattam a napirend feletti vit{t, az-

t{n elmondtam a saj{t véleményemet. Akkor azt is bejelentettem,

hogy az üléseken a jövőben nem – kív{nok részt venni. Csin{lj{k

nélkülem a dolgokat, ne zavarja őket a jelenlétem.

Azt azonban megmondtam, hogy b{rmi legyen is napirenden,

nyíltan kell megvitatni a dolgokat. Azt mondtam, vitatkozzanak,

amíg a székről le nem fordulnak, de ha kivitatkozt{k magukat és ki-

mennek a tan{csteremből, képviseljék az egységes {ll{spontot. Kü-

lönben szétverik a p{rtot.

K{d{r J{nos felszólal{s{ból

a KB 1989. febru{r 20– 21-i ülésein

A Központi Bizotts{g 1989. febru{r 20-21-én meghat{rozott ülésén

K{d{r J{nos elnökölt. Részlet az ott elhangzottakból

Ha megengedik, szeretnék két szót szólni az én betegségemmel kapcsola-

tosan. A múlt hét m{sodik felében két professzor ellenőrzött; a műtétet vég-

ző és egy belgyógy{sz professzor; meg{llapított{k, hogy fokozatosan, a ter-

helést ellenőrizve részt vehetek a munk{ban. Én kötelezettséget v{llaltam ar-

ra az orvosokkal, hogy a kézműtéthez szükséges hosszadalmas kezeléseket

akkor is, ha fokozatosan {llhatok csak munk{ba, be fogom pontosan tartani,

ugyanúgy a belgyógy{szati ellenőrzést is anélkül, hogy a fokozatos munk{-

ba {ll{st meg kív{nn{m szakítani.

Ezenkívül szeretnék politikailag is hangsúlyozni valamit a saj{t szemé-

lyemet illetően. Én az 1988. m{jusi p{rtértekezlet hat{rozat{hoz tartom ma-

gam minden tekintetben, ezt én kötelezőnek tartom magam részére úgy is,

mint p{rttag, úgy – is, mint a központi Bizotts{g tagja, minden részében és

minden {ll{sfoglal{s{ban és hat{rozat{ban.

A m{sik: én sajnos nem tudtam részt venni a Központi Bizotts{g munk{-

j{ban, sem az előkészülés szakasz{ban, sem a döntéshozatalban, sem az

anyagok egészen pontos ismeretében, de szeretném hangsúlyozni és kijelen-

teni, hogy én a Központi Bizotts{g minden döntését kötelezőnek tartom ma-

gamra, és gondolom a p{rtunk minden tagj{ra kötelező a Központi Bizotts{g

hat{rozata és döntése. Ez a mi jelenleg érvényes Szervezeti szab{lyzatunk

szerint így van.

Az utolsó tal{lkoz{s

Április 10-e, délelőtt 11 óra. A dolgozószob{ban ketten vannak:

K{d{r J{nos és a Központi Bizotts{g egy volt oszt{lyvezető-helyette-

se.

– Azért kérettem, hogy megbeszéljük a tov{bbi munk{t – kezd-

te a beszélgetést az MSZMP elnöke. Majd t{jékoztatott, hogy előző

tal{lkozónk óta beszélt a Központi Bizotts{g volt titk{r{val, akit

megkért, hogy működjön közre az interjú elkészítésében. Az először

igent mondott, majd visszavonult. Ezut{n fordult a jelenlevő osz-

t{lyvezető-helyetteshez, akivel kor{bban hosszú ideig dolgozott

együtt. Most itt ült ő is. – Mit csin{ljunk? – kérdezte K{d{r J{nos.

– Folytassuk a munk{t, ahol abbahagytuk.

– Hol vannak a magnószalagok?

– A meg{llapod{s szerint {tadtam a KB-iroda helyettes vezető-

jének. – Ez l{thatóan megnyugtatta.

A beszélgetés a tov{bbiakban m{r négyesben folytatódott, mert

K{d{r J{nos közben bekérette orosz tolm{cs{t, N{gy{t (Barth{né),

aki megprób{lt segítségemre lenni, t{mogatva az {ltalam aj{nlott

munkamódszert. Az elnök ugyanis ismét előhozakodott azzal a ja-

vaslat{val, hogy adjam {t ír{sban a kérdéseket, s ő azokra ír{sban v{-

laszol úgy, hogy dikt{l a saj{t titk{rnőjének. Közben jelezte, hogy

megkérte a főtitk{rt, tov{bb{ Major L{szlót, a KB iroda vezetőjét, ve-

gyenek részt a beszélgetésen. De addig is folytassuk a munk{t.

– Mi lenne az első kérdés? – érdeklődött.

– Az első kérdéseken m{r túl vagyunk, azokra m{r v{laszolt,

úgyhogy én most folytatn{m azzal, ami a soron következő beszélge-

tésünk tém{ja lenne.

Jó, mondta Ő, arra majd v{laszolni fog, ha a főtitk{r is jelen

lesz. V{lasz{ból az derült ki, hogy most nem akar érdemi megbeszé-

lést folytatni, m{s foglalkoztatja őt. Felvetette, hogy az eddigi beszél-

getések szövegét ő még nem l{tta. Arra a megjegyzésemre, hogy pe-

dig elküldtük neki az első beszélgetésről készült nyers szöveget és

m{r írjuk a közlésre sz{nt anyagot is, meglepődött. Megismételte: ő

semmilyen szöveget nem kapott.

Szerencsére vittem magammal egy m{sodpéld{nyt, így azt {t-

adtam neki, hangsúlyozva, hogy ez csak a piszkozat. Átvette a szö-

veget, összehajtotta és a zsebébe tette. Majd kis idő múlva ismét elő-

vette s megnézve az utolsó lapot, megjegyezte: „nincs al{írva”. Al{ír-

tam. Ellenőrizte, majd ismét visszaadta azzal a megjegyzéssel: „nincs

rajta d{tum”. Azt is r{írtam. Ezut{n fel{llt és azt javasolta, menjünk

ki mindny{jan a titk{rs{gra, s ott v{rjunk a főtitk{rra. „Így illik” –

mondta. Miut{n elhelyezkedtünk, h{rmasban folytattuk a megkez-

dett beszélgetést, de néh{ny perc múlva valóban megérkezett a főtit-

k{r a KB-iroda vezetőjének kíséretében.

Az elnök elébük sietett, üdvözölte őket, majd mindny{junkat

beterelt a dolgozószob{j{ba. A nagy t{rgyalóasztaln{l foglaltunk he-

lyet. Ő kezdte és szinte végig ir{nyította a beszélgetést. Annak köz-

ponti tém{ja az ő helyzete volt. Az, hogy egészségi okok miatt nem

tud részt venni a munk{ban úgy ahogy szeretne, nem tud elj{rni a

Központi Bizotts{g üléseire, s hogy ez nagyon zavarja Őt. Jelezte,

hogy a két nap múlva sorra kerülő központi bizotts{gi ülésen ({prilis

12-én) részt kív{n venni.

– Nem tiltja meg nekem, hogy ott legyek? – kérdezte a főtitk{rt

többször is a beszélgetés sor{n, olyan hangsúllyal, amiből nyilv{nva-

ló volt: tulajdonképpen kéri, teljesítsék a kív{ns{g{t.

A főtitk{r hangsúlyozta, hogy ő ezt meg nem tilthatja, de-

egészségi {llapota miatt azt javasoln{, ne vegyen részt a KB-ülésen.

Majd a beszélgetésnek ez a része azzal z{rult le, hogy ha minden{ron

ragaszkodik hozz{, a főtitk{r javasolja: mint a p{rt elnöke jelenjen

meg a, tan{cskoz{son, nyissa meg, s mondjon néh{ny mondatot ar-

ról, amit saj{t helyzetéről nekünk is előadott. S ezut{n {tadhatja a

munk{t a soros elnöknek, ő pedig nyugodtan elt{vozhat, hiszen

mindenki megérti nehéz helyzetét.

Mielőtt azonban a beszélgetésnek ez a része lez{rult volna, a fő-

titk{r t{jékoztatta K{d{r J{nost, hogy több testvérp{rt vezetője (Gor-

bacsov, Jaruzelsky, Honecker) meghív{st küldött K{d{r J{nosnak. Ja-

vasolta, vegye igénybe valamelyiket, s pihenjen legal{bb két-h{rom

hetet, az az orvosai szerint is jót tenne neki.

– És akkor vele mi lesz? – mutatott r{m.

– Ha úgy döntenek, s Ön is hozz{j{rul, én szívesen elkísérem.

Megígérem, nem fogom túls{gosan igénybe venni. Napi egy-két ór{t

dolgozhatunk – v{laszoltam.

– Nem megyek külföldre – jelentette ki kis szünet ut{n. S ezen a

véleményén annak ellenére sem v{ltoztatott, hogy a jelenlevők

mindegyike igyekezett őt befoly{solni. Minél többen szóltak az el-

utaz{s mellett, ann{l hat{rozottabban mondott ellent, s a „nem” egy-

re kategorikusabb lett.

Amikor a főtitk{r és a többiek t{voztak, megkérdezte: – Na mit

csin{ljunk?

Kimutattam az ablakon, szikr{zó napsütés, kék égbolt, egyszó-

val gyönyörű tavasz volt. – Igaza van, mondtam – ne menjünk kül-

földre. Itthon is lehet pihenni. Menjünk fel Dobogókőre. Ott teljes a

kényelem, közel van a főv{roshoz<

– Maga is feljönne?

– Szívesen, de tal{n az is elég, ha én csak napi néh{ny ór{ra

felmegyek.

– Ha üzen, fél óra múlva ott vagyok.

– Jön a felesége is? – kérdezte, arra utalva, emlékszik r{, hogy

azt mondtam neki: a gépíró munk{t a feleségem végzi.

– Ő dolgozik: nem tudom, hogy elengednék-e – szabadkoztam.

– H{t az MSZMP elnökének nincs annyi tekintélye, hogy kikér-

hessen valakit?

– Ha Ön is hozza a feleségét, akkor az enyém is ott lesz – nyug-

tattam meg, miközben a titk{rnő és N{dja helyeseltek.

– Ez jó gondolat. Megbeszéljük – nyújtott kezet búcsúzóul.

Többet nem tal{lkoztunk.

Lemondott, vagy felmentették?

Amikor m{r nagyon elhatalmasodott betegsége, s emiatt m{r

napi egy-két ór{t sem tölthetett munkahelyén, az élet mind nehezeb-

bé v{lt – környezete sz{m{ra is. Ebben szerepet j{tszott az is, hogy

szinte az utolsó pillanatig ragaszkodott az évtizedeken {t gyakorolt

és megszokott életritmushoz.

Amikor egyszer erről beszélgettünk, elmondta, hogy az ötvenes

évek elején az volt a gyakorlat, hogy minden p{rtvezető l{t{stól va-

kul{sig dolgozott, de legal{bbis ült az irod{ban, dokumentumokat

olvasott, amire napközben a gyakori és hosszadalmas ülésezések mi-

att nem volt lehetőség. Ez alól ő sem húzhatta ki mag{t, de m{r ak-

kor is prób{lta a maga és felesége sz{m{ra is elviselhetőbbé tenni ezt

a tőle mindig idegen dresszúr{t. Egyebek között ő akkor is hazaj{rt

ebédelni. Nemcsak azért, mert a hazai kosztot jobban szerette, hanem

azért is, mert ez némi kikapcsolód{st jelentett. M{r maga az utaz{s is,

{t a Margithídon, fel a Cserje utc{ba, ami akkor még egy s{ros kis ut-

ca volt, le sem volt kövezve. De a h{zhoz kert tartozott, a teraszról

szép kil{t{s nyílik a Dun{ra és a v{rosra. „Szerettem és szeretem ezt

a v{rost. Itt nőttem fel, itt éltem le életem döntő részét. Ismerős volt

sok utc{ja, amelyeket az illegalit{s idején naphosszat róttam. Milyen

jó lett volna legal{bb egy héten egyszer kisét{lni a v{rosba, j{rni-

kelni, egy múzeumba elmenni. Ilyesmikről {br{ndoztam, de ez saj-

nos, mindvégig {br{nd maradt. A v{rosban való meghitt sét{ra jutott

mindig a legkevesebb idő.”

Ezt a szok{s{t teh{t, hogy ebéd ut{n kicsit pihen, majd este 7-8

ór{ig dolgozik, mindvégig megtartotta. Akkor hazament, megvacso-

r{zott és a dolgozószob{ban éjfélig vagy még tov{bb is dolgozott<

(A dolgozószoba purit{n berendezésű. A falfelület nagy részét a plafonig érő

könyvespolc tölti be, igen gazdag könyvt{rral, amelyben v{ltakoznak a szak-

és kézikönyvek a szépirodalommal. A rendkívül egyszerű, politúrozott író-

asztalt egy olvasól{mpa díszíti. Televízió, r{dió nincs benne. Van viszont

egy heverő, arra az esetre, ha le akart pihenni. Ritk{n tette.)

Évek óta altatóval feküdt le, rendszerint öt-hat ór{t aludt és jól

kipihente mag{t. Viszont reggel tíz óra előtt ritk{n ment be dolgozni.

Előbb otthon megreggelizett, olvasgatta a reggeli lapokat.

Nos, ez az a ritmus, amit annyira megszokott, s amitől nem tu-

dott megv{lni akkor sem, amikor dolgozni m{r nem tudott. Tétlen-

ségre volt k{rhoztatva. Mégis, időnként az esti ór{kban, tíz órakor

vagy azut{n jutott eszébe, hogy ezt vagy azt a politikust vagy isme-

rőst fel kellene hívni, mert valamit meg kellene vele beszélni. Nehe-

zen fogadta el, hogy a késői óra nem alkalmas telefon{lgat{sra.

Így telt el az a néh{ny hét, amikor m{r nem j{rt be a p{rtköz-

pontba. Az aktív munk{tól elszakadva, a lak{s falai között töltötte

idejét, kivéve azokat az alkalmakat, tal{n csak ór{kat, amelyeket a

kezelés miatt töltött h{zon kívül. Azt{n m{r, a kezelésekre sem akart

elmenni. Nem hitt a gyógyul{sban.

Ebben az időszakban merült fel, hogy lemondjon-e vagy sem.

Úgy vélekedett, hogy ő soha semmilyen tisztségéről nem mondott le.

Amit r{bíztak, azt szolg{latként fogta fel, ak{rcsak egész életét. Szol-

g{lt azzal, amivel tudott, s úgy, ahogy lehetett. A szerénysége, puri-

t{ns{ga mellett ez volt tal{n legerősebb jellemvon{sa: szolg{lni a

nemzetet. Így h{t latolgatta, mit tegyen. Tan{csokat kért és hallgatott

meg. Tudta, hogy nem képes ell{tni a r{bízott elnöki tisztet. – Ment-

senek fel – ismételte mind gyakrabban.

Azt{n, mint régen, késő este íróasztal{hoz ült, s mind erőtle-

nebbé v{ló kézzel, de vasakarattal nekifogott a levél megfogalmaz{-

s{nak. Eltelt egy éjszaka, és még egy. Az értelem és az akarat azon-

ban m{r nem tudott parancsolni a kéznek, a szöveg alig, egyes részei

pedig egy{ltal{n nem voltak olvashatóak. Tudom{sul kellett vennie,

hogy az egy életen {t bev{lt módszer – mindent előbb saj{t maga ve-

tett papírra, kézzel, s csak azut{n fordult munkat{rsaihoz és vette

igénybe a technik{t – m{r nem alkalmazható. A segítség m{r a fo-

galmaz{s papírra vetésénél sem nélkülözhető. S amikor megszületett

végső form{j{ban a Központi Bizotts{gnak szóló levél, arra is volt

gondja, hogy azt két tanú előtt írja al{. Az al{ír{shoz ragaszkodott.

S amikor nyilv{noss{gra hozt{k a levelet és a v{laszt, m{snap

összecsomagolt.

T{vozni akart a vill{ból, amelyből 1951-ben letartóztatt{k, s

amely 1957-től hal{l{ig az otthona volt. (A kertben gyakran sét{lt, is-

mert minden f{t és bokrot.) Személyes holmijait mag{hoz véve, kis bő-

rönddel a kezében indult útnak. Egyre csak azt hangoztatta: miut{n

m{r nem visel semmilyen tisztséget a p{rtban, a villa nem illeti meg.

Felesége és munkat{rsai csak hosszas r{beszélés ut{n tudt{k

meggyőzni: maradjon.

Az MSZMP KB levele

K[D[R J[NOS elvt{rsnak

Budapest

Tisztelt K{d{r J{nos Elvt{rs!

A Magyar Szocialista Munk{sp{rt Központi Bizotts{ga, és p{rtunk tagjai

megrendüléssel értesültek súlyosan megromlott egészségi {llapot{ról. Saj-

n{ljuk, hogy emiatt az utóbbi hónapokban m{r nem lehetett részese politikai

életünknek. A Központi Bizotts{g mérlegelve az Ön egészségi {llapot{t, úgy

döntött: mentesíti a Magyar Szocialista Munk{sp{rt elnöki tisztéből és a

központi bizotts{gi tags{g{ból adódó terhek alól<

Ma még nem v{llalkozhatunk egy fél évsz{zados, történelmi jelentőségű

életút értékelésére, amely elv{laszthatatlanul összefonódott a magyar nem-

zet ellentmond{soktól sem mentes felemelkedésével. Végső soron csak az

utókor készítheti el annak a korszaknak a mérlegét, amely K{d{r J{nos ne-

véhez kötődik. Ön a t{rsadalom jobbít{s{ért, a haza felemelkedéséért, a szo-

cializmusért küzdő kommunista emberként szerzett megbecsülést és elisme-

rést.

A hazai és a nemzetközi közvélemény azt a politikust tiszteli az Ön sze-

mélyében, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a helsinki folyamat elindít{-

s{ban és következetes képviseletében, a kelet-nyugati p{rbeszéd kibontakoz-

tat{s{ban.

A magyar kommunist{k úgy tekintenek K{d{r J{nosra, mint aki a nemze-

ti megbékélés érdekében mindenkor kész volt a megegyezésre. Nem feled-

keznek meg a hatvanas-hetvenes évek Magyarorsz{g{ról, amikor haz{nkat –

lehetőségeinkkel és korl{tainkkal együtt is – a megújul{s előfut{raként tar-

totta sz{mon a honi és a nemzetközi közvélemény.

Sem eredményeinket nem becsülhetjük le, sem hib{inkat nem hallgathat-

juk el. Tudat{ban vagyunk annak, hogy az elmúlt m{sfél évtized objektív

nehézségeit, gazdas{gi és politikai bajainkat nemegyszer téves döntések is

súlyosbított{k. Ezek következményeivel kell napjainkban népünknek és p{r-

tunknak szembenéznie.

Küzdelmes élete sz{munkra intelem is egyben: ismernünk kell történel-

münket és tisztelnünk értékeinket, inert enélkül nem őrizhetjük meg önbe-

csülésünket.

Kedves K{d{r Elvt{rs!

Megőrizzük munk{ss{g{nak értékeit, következetesebben folytatjuk a re-

formok útj{n j{rva a nemzet tov{bbi felemelkedéséért, a szocializmus meg-

újít{s{ért, az európai együttműködés elmélyítéséért kifejtett erőfeszítéseit.

A magyar kommunist{k nevében őszintén köszönjük több évtizedes

munk{ss{g{t, elvt{rsi üdvözletünket küldjük.

Budapest, 1989. m{jus 8. A Magyar Szocialista Munk{sp{rt

Központi Bizotts{ga

K{d{r J{nos levele

Budapest, 1989. m{jus 10.

MSZMP Központi Bizotts{ga Budapest

Tisztelt Központi Bizotts{g!

Hozz{m intézett levelüket kézhez vettem. Emberileg bizony{ra megértik,

hogy nehezen fogtam tollat, de úgy éreztem: kötelességem v{laszolni Önök-

nek. Ann{l is ink{bb, mert nem tudom, hogy lesz-e hozz{ még egyszer fizi-

kai és lelki erőm.

A testület döntését fegyelmezett kommunistaként is elfogadom, de mint

Önök közül sokan tudj{k, jómagamat is hónapok óta foglalkoztatott a visz-

szavonul{s gondolata. November óta orvosaim csak minim{lis munkavég-

zést engedélyeztek, {prilistól pedig egészségi {llapotom tov{bb romlott.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden egykori munkat{rsamnak,

elvt{rsamnak azért a t{mogat{sért, amelyet munk{mhoz kaptam tőlük az

évtizedek sor{n. Csaknem fél évsz{zadot dolgoztam a munk{smozgalom-

ban. A politikai munk{mban bizony{ra követtem el hib{kat is. De higgyék

el, minden tettemet a jósz{ndék vezette; mindenekelőtt a magyar nép, a

mozgalom, a p{rt érdekeit tartottam elsődlegesnek.

Köszönöm a bizalmat minden honfit{rsamnak, aki v{lasztópolg{rként

hitt és segítette a nemzeti megbékélésre és egy jobb, szebb Magyarorsz{g

megteremtésére ir{nyuló politik{t. Ha voltak közösen elért eredményeink,

akkor ezek összegzése majd m{sok feladata lesz. Engem mostan{ban ink{bb

saj{t felelősségem gondolata foglalkoztat. Remélem, Önöknek lesz igazuk: a

felnövekvő nemzedékek majd t{rgyilagosabban ítélik meg az elmúlt h{rom

évtized eredményeit és hib{it.

Úgy érzem, köszönettel tartozom azoknak a külföldi elvt{rsaimnak is,

akikkel a nemzetközi munk{smozgalomban együttmunk{lkodva és sokszor

vit{zva kíséreltünk meg egy korszerűbb szocializmusképet és gyakorlatot

kialakítani. Sokan tanúim r{, hogy internacionalizmusomtól soha nem tud-

tam elv{lasztani a magyar nép ir{nti felelősségemet.

Néh{ny sor erejéig fel kell idéznem azokkal a külföldi politikusokkal

folytatott t{rgyal{saimat – Keletről és Nyugatról egyar{nt –, akikkel az

utóbbi évtizedekben tal{lkoztam. Hiszem, hogy bar{tainkban és eszmei el-

lenfeleinkben sok gyanakv{st és előítéletet oltott ki az emberközpontúnak

sz{nt magyar szocializmus gyakorlata. Belső {llapotaink és külpolitikai lépé-

seink is bizony{ra hozz{j{rultak ahhoz, hogy haz{nkról kedvező kép alakult

ki a nagyvil{gban, mindenekelőtt Európ{ban.

Tisztelt Központi Bizotts{g!

Befejezésül minden honfit{rsamnak, p{rtunk tagjainak és vezetésének

sok sikert kív{nok azoknak a nehéz feladatoknak a megold{s{hoz, amelyek

a magyar nemzet, a t{rsadalom és az MSZMP előtt {llnak.

Elvt{rsi üdvözlettel

(K{d{r J{nos)

Az Öreg

1989. július 6-{n, életének hetvenhetedik évében meghalt K{d{r

J{nos.

A gy{szszertart{st megelőző két napon sz{zezrek rótt{k le ke-

gyeletüket ravatal{n{l és az orsz{g különböző helyein, a nagyv{ros-

okban az erre a célra fel{llított kegyhelyeken. A gy{szszertart{s és a

temetés spont{n {ll{sfoglal{ss{ v{lt: a nemzet nem tagadta meg

múltj{nak azt a darabj{t sem, amelyet m{r most is K{d{r-

korszakként emlegetnek, s amelyet csak együtt, a hib{kkal és a nem-

zetközi életben e kis nép sz{m{ra oly nagy, elismerést és mindenki

sz{m{ra elfogadható életkörülményeket teremtett. S ez még akkor is

így van, ha ma sokan ezt tagadni, sőt letagadni akarj{k.

Sokak gondolkod{s{t tükrözi Hovanyecz L{szlónak nekrológ

helyett készült, s a Magyarorsz{g című lapban megjelent ír{sa: Az

Öreg.

’80 janu{rja. Több mint egy évtizedes egyetemi oktatói munka ut{n a

p{rtközpontba kerülök. Nem afféle szabv{nyapparatcsiknak, hanem a T{r-

sadalmi Szemle rovatvezetőjének. Az igazi apparatcsikok amolyan kakukkto-

j{snak tartanak, értelmiségi környezetem meg vérbeli apparatcsiknak. Al-

kalmas lenne a pillanat a tudathasad{sra, ha volna r{ hajlamom. H{l’ Isten-

nek nincs.

Ismerkedem a hely szellemével, j{rom a „Fehér H{z”-at. Eljutok a hato-

dik emeletre. Itt helyezkedik el a p{rt gazdas{gi oszt{ly. Folyosóit illusztr{-

landó, a „p{rtgazd{lkod{s” legl{tv{nyosabb műveinek színes fotói vannak

kifüggesztve. Az utóbbi egy-m{sfél évtizedben épített budapesti és vidéki

p{rth{zak, oktat{si intézmények, üdülők tablói. Ízléses és ízléstelen, inven-

ciózus és fant{zi{tlan épületek képei sorj{znak. Legyenek b{rmilyenek, l{t-

szik: nem sajn{lt{k r{juk a pénzt.

Elképedve ballagok lefelé. Nem új nekem, amit l{ttam, mindig utazó em-

ber voltam, meglehetősen ismerem az orsz{got, ami a hatodik emeleten

megtekinthető, abból a valós{gban is megtapasztaltam egyet s m{st. Hanem

így együtt a „létesítményeknek” ez a hivalkodó töménysége, ez bizony mell-

be v{g. És a következő gondolatom: Hogy engedheti meg ezt az Öreg? Ő, aki

bizonyíthatóan esküdt ellensége mindenféle p{rtprivilégiumnak, visszaélés-

nek, pöffeszkedésnek.

Nem veszem észre, hogy h{borg{som a paraszti neveltetés {ltal belém

vert „jó kir{ly”-hit kibuggyan{sa.

Lassan múlnak h{borg{saim. Gyakran l{tom K{d{rt, némelykor van al-

kalmam hosszabban megfigyelni. Április 4-ét és november 7-ét mindig a

központi appar{tussal ünnepli. Igen egyszerű ünnepségek ezek. Tízperces,

negyedór{s beszédek ut{n fél, h{romnegyedór{s műsorok: vers, próza, dal a

legjobb művészek előad{s{ban. Amikor az Öreg elfoglalja helyét az elnök-

ségben, viharos, sőt vastaps kezdődik, azaz kezdődne, ha a munkat{rsai

előtt meghajló {llamférfi rosszalló arccal le nem intené az évről évre újra

prób{lkozó, személye körüli buzgólkod{st. „L{tod, édesap{m, milyen köny-

nyű lenne itt megint kultuszt csin{lni?” – súgja fülembe a taps csitult{val ci-

nikusan kollég{m.

Én pedig a beszéd alatt, amelyet valamelyik oszt{lyvezető tart, igyek-

szem szemmel tartani K{d{r arc{t, hatalmas homlok{t, homlokredőinek

minden rezdülését. És közben elgondolkodom, mit mondok, ha hazame-

gyek, és r{m kérdez ap{m: „Na, milyen volt az Öreg?” Ap{m, aki szintén

1912-ben született, csak janu{rban úgyhogy épp négy hónappal idősebb,

mint az „Öreg”. És nemcsak ap{m, hanem az egész rokons{gom és környe-

zetem kérdez. Mert az Öreg roppant népszerű.

Igazi népszerűségének kezdetét az én emlékezetem 1963-1964-re teszi. S

ez a kezdet a téeszesítés sikereivel függ össze. N{lunk, a bortermelő M{traal-

j{n különösen nagy volt az ódzkod{s a kollektiviz{l{stól. M{r be is bizonyo-

sodott, hogy a szőlő nem igaz{n nagyüzemi növény. És mégis. Nem kellett

több két-h{rom esztendőnél, sz{jukat pénzért is nehezen nyitó parasztembe-

rektől hallottam: „Hej, ha tudjuk, hogy ez ilyen. Ez kellett volna m{r réges-

rég. „ És nemcsak nemzetségnyi nagycsal{dom tagjaitól, hanem sokkal szé-

lesebb körben. Akkoriban egyetemistaként nyaranta egy zöldség- és gyü-

mölcsfelv{s{rló nagyv{llalatn{l dolgoztam rakodómunk{sként. Teherautó-

val j{rtuk fél Heves megyét, s onnan hordtuk az {rut az orsz{g különböző

részeibe. Volt h{t képem a dolgok alakul{s{ról: Arról, hogy a parasztember

kezdte megérezni a kor{bbin{l nagyobb létbiztons{g izét, a kevesebb gürcö-

lés örömét, s azt, hogy maradt ön{llós{ga is, hiszen ott volt a h{zt{jíja. Még

az a kétsz{zhatvan forintos nyugdíjacska is, amit, a munkaképtelen öregek

kaptak, s amit kezdetben K{d{r-borravalónak neveztek. Minden hónapban

biztos pénzt kapni, annyit jelentett, önérzetet kapni. „Ak{rmilyen kevés, az

enyém, beosztom, és nem a gyerekeim tartanak el.”

Azt{n a hatvanas évek m{sodik fele kezdődik. A nagy magyar {lom, a sa-

j{t csal{di h{z megvalósít{sa. A következő húsz évben majd’ egymilliót épí-

tünk belőle. Kínnal, keservvel, lemond{ssal, {ldozatokkal persze. De h{t az-

előtt is kínlódtunk, méghozz{ a mostanin{l sokkal jobban, hoztuk az {ldoza-

tokat is, sokkal többet, mint most, csak épp az eredmény maradt el.

És a folytat{s. Van hús. A szocializmus „csod{ja”. Van elegendő hús. Van

v{laszték húsból. A hetvenes évek elejének legend{ja mutatja, hogy a „cso-

da” igazi csoda. Íme a legenda. Ny{r, turistaszezon. Az orsz{g tele külföldi-

ekkel. Főleg csehekkel. Egy csoportjuk bemegy a hentesüzletbe, ahol vala-

melyikük megszólal:

„Nézd, ezeknek a rohadt magyaroknak van mindenük!” A hentes, aki

„természetesen” ért csehül, úgy v{gja ki őket, hogy a l{buk se éri a földet.

Van teh{t hús, van ennivaló. A magyar ember szeret enni. Eszik oda,

eszik vissza, leeszi a kor{bban elmulasztottakat is.

Jön az autó, a motoriz{ció. Az utaz{s. A vil{gj{r{s, ha jórészt kereske-

delmi célú is, vil{gl{t{ssal j{r. Különböző vil{gok összehasonlít{s{val. Ezen

összehasonlít{sok {ltal{ban nem j{rnak kedvezőtlen eredménnyel a magyar

vil{g sz{m{ra.

No és a demokr{cia. Amelynek korl{tait ink{bb az értelmiség l{tja, {mb{r

lehetőségeivel is legink{bb ő él. Miközben működik a cenzúra és az öncen-

zúra, sorra jelennek meg olyan művek, amelyek a „l{ger” m{s orsz{gaiban

asztal fiók-sorsra ítéltettek volna. Kivirul a történelemtudom{ny, a filmmű-

vészet, a szociológia, a képzőművészet, a közgazdas{gtan. Közben a külső

szemlélő sz{m{ra érthetetlen tilt{sok takarj{k a szellemi élet égboltj{t.

Mindazon{ltal Illyés Gyula a magyar történelem „szél{rnyékos” szakasz{ról

beszél.

A nép, az istenadta, pedig a „kimond{s m{gi{j{nak” bűvöletében él. Le-

het beszélni. Nem kell rettegni. B{rmit mondhatsz utc{n, villamoson, mun-

kahelyen, nem figyel r{d senki. Úton-útfélen vicceket mesélnek az emberek.

Sok szól K{d{rról is. Ezek javarészben afféle népmesei figura form{j{ban,

mintegy a legkisebb fiúként jelenik meg, és furfangosan győzedelmeskedik.

1982 m{jusa. K{d{r hetvenedik születésnapja. Könyvbe mélyülten balla-

gok hazafelé, {t a R{kos {rterén. „Mit olvas szomszéd?” – reccsent r{m h{-

tulról egyik utcabelim. Mutatom neki Gyurkó könyvét K{d{rról. A sörgy{ri

téemk{s, aki aligha tagja az Olvasó népért mozgalomnak, a fedőlapot l{tva

csak ennyit mond: „Az az igazs{g, hogy nem j{rtunk mi rosszul az Öreggel.

Tavaly voltam a csal{ddal Bulg{ri{ban, ha l{tn{, ott mi van!”

H{t így. Patetikusabb időkben az efféle embereket így nevezik: „a legna-

gyobb magyar”, „a haza bölcse”. P{tosztól mentes populista vil{gunkban

így: az Öreg. Nem kis dolog.

A nyugati kommunik{ciós eszközök hetvenes évekbeli becslései, amelyek

szerint, ha teljesen szabad v{laszt{sokat tartottak volna Magyarorsz{gon,

K{d{r a szavazatok nyolcvan sz{zalék{t kapta volna, nem sokat érnek. Ők

ugyanis csak néphangulati aritmetik{ban gondolkoztak. Ez azonban egy po-

litikus mozg{sterének, megítélésének csak egyik meghat{rozója. Mellette

van sok m{s is.

Kív{ncsi volnék, a K{d{r-éra különböző szakaszaiban a p{rtappar{tus

mekkora h{nyada értette a k{d{ri politik{t. Azt hiszem, ezt m{r sohasem

fogjuk pontosan megtudni. Vannak azonban tapasztalataink, amelyek arra

utalnak, hogy az appar{tus javarésze soha nem volt szívből-értelemből k{-

d{rista. Ahol tudott, ott tett keresztbe – gazdas{gban, kultúr{ban, politik{-

ban – a k{d{rizmusnak. Részben ösztönösen, részben tudatosan. Azonban

mindkét esetben ugyanattól motiv{lva: Érzékelte, hogy ami jó a népnek, épp

a nép szolg{lat{ra való alkalmatlans{ga miatt, az neki mag{nak nem jó. Fél-

ni féltek K{d{rtól. Hogy joggal-e, azt ma m{r megint nehéz dokument{lni. A

nép mindenesetre hitt benne, hogy joggal. Ezt azok a hajdan sz{jról sz{jra j{-

ró történetek bizonyítj{k, amelyek arról szóltak, hogy az Öreg megjelent X,

Y, Z elvt{rs újonnan és közpénzen épült kacsal{bon forgój{ban, kisaj{títtatta

és óvod{t, szoci{lis otthont, miegym{st csin{ltatott belőle.

Persze, nem egyszerűen az appar{tusról van itt szó, ha K{d{r-

ellenességről beszélünk, hanem mindenféle belső dogmatizmusról, az „au-

tentikus szocializmusok” különféle v{llfajairól, népboldogító törekvésekről,

amelyek csoport- és személyes ambíciókat lepleztek.

Hogy ez volt-e az erősebb vagy a külső K{d{r-ellenesség, az megint nagy

tal{ny. Nem veszélytelen dolog, de megkock{ztatom, hogy a hetvenes évek

közepétől K{d{r népszerűbb volt Nyugat-, mint Kelet-Európ{ban, közvetlen

bizonyítékaim a saj{t tapasztalataim. H{ny alkalommal oktattak ki „testvéri

p{rtok” képviselői, hogy hitelből nem lehet szocializmust építeni. H{ny al-

kalommal adt{k tudtomra, hogy az, ami a magyar agr{rgazdas{gban folyik,

nem egyéb, mint a kapitalizmus restaur{ciója. H{ny alkalommal magyar{z-

t{k el nekem pengeéles tekintettel, hogy mi az igazi szocializmus.

Mindezek ut{n el tudom képzelni, milyen leckéket kaphatott K{d{r, mi-

lyen politikai nyom{s alatt {llott, hogyan kellett manővereznie, hogy mentse,

ami menthető a reformból, a szabads{gból, az emberségből.

A népszerűség és a népszerűtlenség között húzódó roppant keskeny

mezsgyén egyre mag{nyosabban egyensúlyozott az Öreg. A m{r-m{r elvi-

selhetetlen külső és belső nyom{s hat{s{ra (hogy a kettő közül melyik volt a

nagyobb, arra még senki nem adott v{laszt) félre{llította a reformsz{rnyat.

Amikor azt{n alkalom kín{lkozott r{, viszonz{sul kipenderítette a „mun-

k{sellenzéket”.

Azért még roppant energi{k maradtak benne. Újra szorítóba lép az a K{-

d{r, aki 1964-ben széles e szocialista vil{gban egyedül meri méltatni a pucs-

csal megbuktatott Hruscsov érdemeit. 1977-ben t{rgyalóasztalhoz ül azzal a

vezetővel, akit a „l{gerben” tal{n a legkevésbé kedvel, s aki feltehetőleg őt

kedveli a legkevésbé. Huszonegy pontos egyezményt kötnek. Az egyezmény

végrehajt{s{ból semmi nem lett. Nem rajtunk múlott. De az m{r igen, azaz-

hogy K{d{ron, hogy abból sem lett semmi, ami a dikt{tor nagy {lma volt:

vezéri pomp{val bevonulni Budapestre, s ott díszes fogadtat{sban részesül-

ni. Épp Budapestre nem, s annak nem, akit Moszkv{tól Washingtonig, Pe-

kingtől Londonig többször is kitüntető szívélyességgel fogadtak. Az erdélyi

magyarokért véghez vitt cselekedetek között tal{n nem ez a legkisebb súlyú.

S azt{n még a sohasem l{tott nyit{s a vil{gra. Kitűnő viszony seregnyi pol-

g{ri és szoci{ldemokrata politikussal, lépések az európai úton, a korona ha-

zatérése. S mindez a brezsnyevi éra szklerotikus szakasz{ban, és a marionett

Csernyenko reménytelen esztendejében.

Mindazon{ltal a levegő egyre jobban ritkul K{d{r J{nos körül. Ez a ritku-

ló levegő magyar{zhatja, hogy figyelme lankad, hogy nincs ereje szembe-

nézni a kiskir{lykod{s, a korrupció terjedésével, s szövetségre lépni ezek

egyetlen ellenségével, egy teljesen új, demokratikus politikai szisztém{val.

Az Öreg, aki imm{ron tényleg Öreg, az oxigén hi{nyos teret „megbízható”,

{m roppant szürke figur{kkal tölti ki. Olyanokkal, akik „nem fognak r{

kést”, javarészt őszintén k{d{rist{k, nem mondanak neki ellent, de az imm{-

ron még gyorsabban ritkuló levegőből bőven fogyasztanak.

Partner nélkül marad, mag{ra marad. Ez az ember, akinek nem adatott

meg, hogy saj{t gyermeke legyen, de akire egy nép tekintett úgy, ahogy az

ember az apj{ra tekint, az orsz{g legmag{nyosabb alakjaként adta {t a ha-

talmat utódainak, és úgy is halt meg.

Két napon {t szakadatlanul vonult az ember{radat a ravatalhoz

Jóban-rosszban kitartott mellette