Újság AKuFF Hírmondó · Hengl Nándor, az ismert népi német genealógus, számtalan hasznos...
Transcript of Újság AKuFF Hírmondó · Hengl Nándor, az ismert népi német genealógus, számtalan hasznos...
Újság
1
1. évfolyam, 3. szám 2005. november 12.
AKuFF Hírmondó
Tartalom
Az első 5 év (dr. Pencz Kornél) 2
Az Egyesület címere / dr. Petz Gábor 5
Az első 5 év statisztikája (Petz Gábor Vilmos) 6
Bussen - A Hajósiak őshazája (dr. Pencz Kornél) 8
Bemutatkozások és kutatási területek:
Lázár Boglárka 15
Maléth István 17
Riszt András 19
Werner István 25
Wéber György 26
Könyvismertetés 23
Új tagjaink elérhetősége 30
Adatváltozások 31
Keresések 31
MM aa gg yy aa rr oo rr ss zz áá gg ii NN éé mm ee tt ee kk
CC ss aa ll áá dd ff aa kk uu tt aa tt óó EE gg yy ee ss üü ll ee tt ee –– AA KK uu FF FF Alapítva: 2000
Postacím: 6500 Baja, Petőfi S. u. 56., Tel.: 06 20 32 66 397,
E-Mail: [email protected]
http://www.akuff.org
Újság
2
Az első 55 év
Amikor dr. Petz Gábor, az AKuFF későbbi első titkára és jómagam
a 2000. év elején egy családfakutató egyesület alapításáról beszélgettünk, nem
is sejtettük, mekkora terhet veszünk a vállunkra, mert az csak egy halvány
remény volt, hogy az egyesületünk egy valóban országos szervezetté nő,
amelynek ekkora nagy taglétszáma, könyvállománya, oly sok sikeres
találkozója és jó hírneve lesz.
Akkoriban – mint bajai újdonsült jogászok – mi ketten minden két
hétben Budapestre utaztunk, majd minden alkalommal együtt. A vonaton volt
időnk a családfakutatással kapcsolatos korábbi élményeinkről beszélgetni,
amiket még Pécsett, egyetemi éveink alatt szereztünk. Annak idején ugyanis
Hengl Nándor, az ismert népi német genealógus, számtalan hasznos könyv
szerzője holdudvarába tartoztunk.
Már akkor felmerült az ötlet, hogy egyesületet kellene alapítani,
kezdetben Hengl úr is partner volt e témában, ebben a példaképünk az általunk
már jól ismert Arbeitskreis donauschwäbischer Familienforscher e. V.
(Dunasváb Családfakutatók Egylete) volt, ahol jómagam már 1996 óta tag
voltam.
Hengl úron keresztül még több lelkes családfakutatót ismertünk meg
(Mecseknádasdról Amrein Ilonát, Auth Szilviát és Darányiné Knipl
Máriát, Bátaszékről Jordán Krisztiánt és Rudolf Lászlót, valamint
másokat), és ez az ötletünk elnyerte az ő tetszésüket is. Petz dr. és én írtunk is
egy alapszabály-tervezetet, de aztán Hengl úr helyesebbnek tartotta, ha nem
mint bejegyzett egyesület működünk, hanem mint a Pécsi Egyháztörténeti
Munkaközösség egy szekciója. Nehéz arra választ adni, hogy miért nem lett
sikeres ez a formáció. Azt gondolom, hogy a mi szakterületünk túl nagy és
jelentős ahhoz, hogy csak egy másik szervezet alegységekében foglalkozzanak
vele.
Dr. Petz Gábor és én 1998-ban leállamvizsgáztunk és ettől kezdve
nem Pécsett, hanem otthon, Baján tartózkodtunk.
Nos, kész jogászként már több szakismeretünk volt ahhoz, hogy
megalapítsunk egy egyesületet. Akkor ugyanis már biztosak voltunk abban,
hogy egy ilyen tevékenység csak egy bejegyzett egyesület keretében
Újság
3
gyakorolható hatékonyan. A működéshez ugyanis pénz kell – könyveket
beszerezni, találkozókat szervezni, stb. – és ha egy szervezet be van jegyezve,
akkor az különböző pályázatokon vehet részt.
A korábbi kutatótársainkat is – akikkel még mindig jó
kapcsolatunk volt és alkalmasint segítséget nyújtottunk egymásnak –
megkerestük, és a kezdeményezésünk tetszést lelt náluk is.
Unalmas lenne azt részletezni, milyen jogi előkészítő munkát
kellett végeznünk, a lényeg az, hogy 2000. november 4. napján megtörtént az
alakuló gyűlésünk. 15 alapító volt jelen: Rajtam kívül Dr. Petz Gábor, atyja,
Petz Gábor Vilmos, Müller József Bajáról, Dr. Sövény Mihály
Bácsalmásról, Amrein Ilona és Auth Szilvia Mecseknádasdról, Darányiné
Knipl Mária Pécsről, Jordán Krisztián és Rudolf László Bátaszékről,
mind régi kutatótársak, Popp József és Popp Roland Bajáról, mint új
kutatók valamint Manz József és Striegl István Bajáról, a helyi német
kisebbségi önkormányzat tagjai. A két úr a kisebbségi önkormányzatból azért
lépett be, hogy az alapításhoz szükséges törvényben előírt 10 tag meglegyen
(nem tudtuk ugyanis előre, hogy minden régi kutatótárs belép-e).
Ezen az alakuló taggyűlésen én elnökké, Dr. Petz Gábor titkárrá,
míg Petz Gábor Vilmos kincstárnokká lettünk választva. Az alapító tagok a
tagsági számot ábécé-sorrendben, 001-gyel kezdve kapták meg. E tagok közül
Manz és Striegl urak rögtön az alapítás után kiléptek, hiszen a feladatukat
elvégezték, de a mai napig kiváló a kapcsolatunk a Bajai Német Kisebbségi
Önkormányzattal, folyamatosan érdeklődéssel figyelik a tevékenységünket, és
ahol tudnak, erejükhöz mérten segítenek is. Hálás köszönet érte!
Később Darányiné Knipl Mária asszony családi okokból, Jordán
úr egészségi okból lépett ki. Tavaly Popp úrék is elhagyták sorainkat, mert
semmi idejük nem jutott a kutatásra. Szerencsére mindig vannak újabb és
újabb belépők, ma már több mint 100 tényleges tagunk van, a kilépések,
kizárások és egy haláleset miatt a tagsági számok 118-nál tartanak.
Az elnökség már a kezdet kezdetén belátta, hogy nem lehet minden
találkozónk Baján, mivel tagjaink az ország egész területéről jönnek. Ennek
megfelelően a második egyesületi találkozó 2001. március 24-én Bátaszéken
került megrendezésre. E találkozó még teljesen formátlan volt, olyan, mint az
alapítás előtti időkben, amikor 2-3 kutató találkozott, megmutatták egymásnak
Újság
4
a kutatási eredményeiket és kölcsönös segítséget nyújtottak. Itt még
kevesebben voltunk, mint az alapításkor, de már voltak új tagjaink.
Be kell vallani, hogy a találkozóink a taglétszám emelkedésével
mind többet vesztettek a bensőségességükből, és több régi tag is azon a
véleményen van, hogy azt a karakterét is elvesztette, ami miatt az egyesület
létre lett hozva. Minden találkozón hagyunk legalább egy óra szabad időt arra,
hogy a tagok egymással kötetlen szakmai eszmecserét folytassanak, ez
azonban ilyen tömegnél nem elég. Vannak most már olyan tagjaink is, akiket
bár érdekelne a családfakutatás, de tapasztalattal nem rendelkeznek, sőt talán
még egyáltalán nem kutattak.
E problémára a megoldást egyrészt ez az újság és az ismét működő
honlapunk jelenti, másrészt kisebb találkozók egy-egy tájegység pl. Dél-
Dunántúl, Bácska, Budapest és környéke, Nyugat-Magyarország, a Bakony
stb. kutatói részére. A Dél-Dunántúl (Schwäbische Türkei) munkacsoport már
két ilyen találkozót is tartott, 2002. február 1-jén és 2005. május 28-án.
Ösztönzünk tehát mindenkit, hogy a vele azonos területen kutatókkal
tartsa a kapcsolatot rendszeresen két találkozó között is és próbáljanak meg
összehozni ilyen kisebb találkozókat – akár egy vendéglői törzsasztalt
létrehozva. Mindent összevetve azonban jó úton haladunk, dinamikusan
fejlődünk és növekszünk. Az első öt év statisztikai adatairól a Hírmondó mai
számában Petz Gábor Vilmos kincstárnok úr készített összefoglalót is
olvashatunk.
Kívánok tehát mindannyiunknak sikeres családfakutatást, a
kezdőknek egy jó kezdőlökést, ami után – több mint 10 év kutatás után bizton
állíthatom – nincs megállás!
Boldog 5 éves születésnapot!
Dr. Pencz Kornél elnök
Kérjük kedves kutatótársainkat, illetve mindazokat, akik lapunkat olvassák,
küldjék el szakmai cikkeiket a Szerkesztőségbe, hogy azokat folyamatosan
megjelentethessük! Munkánkat megkönnyítik, ha írásaikat elektronikus
formában, esetleg németül és magyarul is eljuttatják.
Mail: [email protected] (Bocsárdi Szilárd és Szilárdné)
Cím: 7627, Pécs, Tündér u. 15.
Újság
5
Dr. Petz Gábor: A Magyarországi Németek
Családfakutató Egyesületének címere
Az egyesületünk címerét dr. Petz Gábor tervezte és rajzolta 2000.
december 29-én Baján. Tagtársunk Haász Rezsőné, Anna Mária
keresztszemes hímzéssel készítette el az egyesületünk címerét.
A címer leírása:
A csücskös talpú pajzsot kékkel és ezüsttel hullámosan osztott dongás
pólya tagolja két részre. A pajzs felső arany mezejében arany csőrű, vörös
nyelvű, kiterjesztett szárnyú fekete kétfejű sas növekszik; az alsó vörös
mezőben hegyes talpú ezüst kettős kereszt lebeg. A pajzson bíborbélésű, arany
genealógiai korona nyugszik, melynek hársfalevél-koszorú abroncsát
csillagokból, összefonódott jegygyűrűkből és keresztből álló pártázat díszíti. A
pajzsot pergamenszalag fonja körül, melyen a gót betűs Arbeitskreis
ungarndeutscher Familienforscher, közte a latin A. D. és MM felirat olvasható.
A címer jelentése:
A címer szimbolizálja az egyesület célját, tevékenységét, az
egyesület tagjai által kutatott személyi kört, a kutatási területet, a
magyarországi németség történetét. A kétfejű sas a Német-Római Birodalomra
utal, amelynek országaiból a magyarországi németség származik; emlékeztet
VI. Károly császárra, Mária Terézia királynőre és II. József császárra, akiknek
uralkodása alatt a három nagy német telepítés megtörtént, valamint utal a
németországi kutatási területre.
A hullámosan osztott pólya az óhazát és újhazát összekötő Dunát
jelképezi, amelyen hajózva őseink Magyarországra érkeztek. A kettős kereszt,
Magyarország apostoli keresztjének korai formája, a letelepedett svábság új
lakóhelyére és az egyesület fő kutatási területére utal.
A pajzson nyugvó genealógiai korona abroncsát az egyik gyakori
családfatípus, a hársfa levelei alkotják, pártázatát pedig a genealógia
tudományának jelképei – a születés betlehemi csillaga, az egybekelés gyűrűi
és a halál golgotai keresztje – díszítik.
A szalagon az egyesület német neve és a szavak között az alapítás
latin dátuma olvasható.
Újság
6
Petz Gábor Vilmos: Az első 5 év statisztikája
Egyesületünk 2000. november 4-én alakult Baján. Alapító tagok:
Amrein Ilona, Auth Szilvia, Darányiné Knipl Mária, Jordán Krisztián, Manz
József György, Müller József, dr. Pencz Kornél, dr. Petz Gábor, Petz Gábor
Vilmos, Popp József, Popp Roland, Rudolf László, dr. Sövény Mihály, Striegl
István, Werner István. Az alapító tagok közül 8 fő bajai, 2 fő mecseknádasdi,
2 fő bátaszéki és 1-1 fő bácsalmási, szekszárdi, illetve pécsi lakos volt.
Fényképük megjelent a Hírmondó 1. számában.
Év
Belépés
Szaporodás
Kilépés Kizárás Halál Tényleges létszám
Nő Férfi Nő Ffi Nő Ffi Nő Ffi Nő Ffi Össz.
2000. 3 12 15 3 12 15
2001. 7 12 19 1 2 9 22 31
2002. 12 27 39 31 49 70
2003. 6 11 17 1 1 36 59 85
2004. 5 9 14 1 2 40 66 96
2005.
Nov. 4.
6 8 14 1 1 3 45 70 105
39 79 118 2 6 1 3 1 45 70 105
A taglétszám alakulása 2000-2005 között
A fenti taglétszám kimutatásból az alábbiak derülnek ki: tagjaink
azonnal megkezdték a szervezőmunkát, melynek eredményeként 2001-ben 19
fő jelezte belépési szándékát. Így az év végén a 3 kilépő ellenére már 31 tagot
számláltunk. Szinte csoda történt 2002-ben: a 39 fő belépő, távozó nélkül 70
főre emelte tagjaink számát. Az utóbbi 3 évben tartottuk az évi 15 fős belépési
átlagot.
Szomorúan kell megemlítenem, hogy 2003. novemberében Papp
Györgyné tagunk gyógyíthatatlan betegsége következtében távozott közülünk.
Isten nyugosztalja!
Öt év alatt összesen 118-an léptek be az egyesületbe. A kilépések,
kizárások és halálozás után jelenleg 105 tagot számlálunk.
Újság
7
Ez évben 4 kizárásra került sor. Ezen tagjaink az Alapszabály
rendelkezésének nem tettek eleget, mert több mint két évi tagdíjhátralékuk
volt. Sajnos 2006. I. negyedévében újabb 4-5 kizárás várható. A vezetőségnek
következetesnek kell lennie, mert a nem fizetők is megkapnak minden
meghívót, kiadványt, ami évi legkevesebb 1.500 Ft költséget jelent
személyenként az egyesületnek. Ezzel a többi tagtársat rövidítik meg. Jelenleg
kb. 120.000 Ft a tagdíjhátralék. Ez közel egy évi működési kiadása az
Egyesületnek. (A legalább egy évi tagdíjjal adós tagjaink nevét a következő
számunkban leközöljük! – Dr Pencz Kornél elnök megjegyzése)
Életkor Nő Férfi Összesen
20 év alatt 1 1 2
20-30 év között 4 5 9
30-40 év között 4 15 19
40-50 év között 5 9 14
50-60 év között 11 13 24
60-70 év között 4 14 18
70-80 év között 6 13 19
Összesen 35 70 105
A tagok életkor szerinti megoszlása 2005. november 4-én
A tagok életkor szerinti kimutatása önmagáért beszél. Esetleg azt
fűzhetem hozzá, hogy örvendetesnek tartom az 50 év alattiak arányát, akik
majdnem felét teszik ki a tagoknak. Még örvendetesebb, hogy már 20 év alatti
tagjaink is vannak. Remélem, jönnek a fiatalok!
Újság
8
Dr. Pencz Kornél: Zarándoklat a hajósiak őshazájába
A 2005. év nagy jelentőséggel bír a svábok számára, különösképpen
pedig Felső-Svábföld népe részére: a svábok szent hegyén, a Bussenen emelt
templom alapításának 1200. évfordulója. Nagy ünnepségeket és
zarándoklatokat terveztek erre az esztendőre, aminek az előkészületei már
2004-ben zajlottak.
Ezek az események nekünk, magyarországi németeknek is sokat
jelentenek, kiváltképpen azoknak, akiket nem csak magyar módra neveznek
svábnak, hanem valóban sváb őseik vannak.
A talán legnevesebb sváb település Magyarországon a Bácskától
északra fekvő Hajós. Az itteni németek majd mindannyian Felső-Svábföldről,
méghozzá a Bussen-hegy közvetlen közeléből származnak. Önazonosságukat
és nyelvjárásukat 280 éven át is megőrizték. Bár a hajósiak eredete hosszú
évekre a feledés homályába veszett, azonban az 1920-as évek óta - hála dr.
Jakob Bleyer és főtisztelendő Hermann Egyed, valamint a Bussen környéki
falu, Unlingen plébánosa, főtisztelendő Theodor Selig és különösképpen, már
a háború utáni években, a vaskúti születésű müncheni levéltáros, az egykori
bajai Volksbund-vezető, dr. Paul Flach illetve a 70-es évek
Bussenplébánosának, főtisztelendő Josef Paul kutatásainak - ismét
megtalálták a hajósiak gyökereit.
E fentnevezett kiváló személyiségek tevékenységének köszönhetően
ma már egészen pontosan ismerjük a hajósiak származását és a betelepülésük
történetét. Mi – így én is – ehhez csak adalékokat tudunk hozzáfűzni.
Szűz Mária hajósi katolikus templom főoltárán álló szobra szilárd
köteléket képez a hajósi svábok régi és új hazája között.
E szobrot 1726-ban egy bevándorló, Anna Maria Widmer, született Hall
hozta be az őshazából.
A Hall nemzetség a Bussen lábánál fekvő Dietelhofen faluban a
XVII. sz. közepétől virágzott. Matthias Hall, Anna Maria apja a hegy
környékéről jött Dietelhofenbe, nem tudni honnan, csak azt tudjuk, hogy a
legelső ismert gyermeke, Agnes 1655-ben Schupfenbergben – pár
kilométerrel arrébb – született. Hogy Matthias Hall és felesége, Ursula
Katzensteiner mikor telepedtek le Dietelhofenben, nem ismert előttünk.
Matthias Hall először Unteramman, majd évtizedekre Ammann lett
Újság
9
Dietelhofenben, ez egyfajta elöljárót jelentett, hasonlót, mint a falusi bíró volt
nálunk. Mint ilyen, sok helyi újszülöttnél ellátta a keresztapai tisztet is. Első
gyermeke, akinek a születését a falu anyakönyvéből kiolvashatjuk, éppen
Anna Maria volt, aki 1670. március 30-án jött világra. Neki még öt testvére
volt, a már említett nővére, Agnes, valamint Johann, Moyses, Felix és Regula.
Anna Maria Hall 22 évesen, 1692. november 16-án ment férjhez
Unlingenben Matthias Widmerhez, aki az összes hajósi Wiedner, Widner,
Wittner (így változott a név az évszázadok folyamán) előde.
Moyses Hall, Anna Maria testvére Dietelhofenben maradt és az
Ursula Fischerrel kötött házasságából született az a Karl Magnus Hall 1695.
február 14. napján, aki később pap lett és történetünkben még fontos szerepet
játszik.
Egy nap toborzóügynökök érkeztek a Bussen környékére a
kalocsai érsek, Csáky gróf megbízásából, aki az érseki uradalmat német
telepesekkel kívánta benépesíteni. Az ügynökök propagandája szerint a
kilátások jók voltak. A busseni svábok előreküldött felderítői azonban
elképesztő közbiztonságról adtak hírt.
Megérte Magyarországra jönni, de senki nem akarta, hogy rablók
gyilkolják meg. Nem minden kivándorló volt oly koldusszegény, mint ahogy
azt ma sokan tévesen hiszik, némelyeknek egész csinos vagyona volt.
Éppen ezért kellett egy védő, aki a hosszú útra garantálja a
biztonságot. A kivándorlójelöltek között volt Anna Maria Hall fia, Matthias
Widmer (sz.: 1696. február 20-án Unlingenben) is a családjával, aki elhunyt
apja nevét viselte.
Kinek az ötlete volt, nem tudjuk. Volt ugyanis a Bussenen az ősi
templomban egy Szűzanya szobor, melynek az eredete ismeretlen, a XVI.
században készülhetett. Hozzá és a Fájdalmas Szűzanyához, akinek szobra ma
a Bussentemplom főoltárát ékesíti, már a régebbi korokban is zarándoklatokat
vezettek. Miután a templom 1712-ben leégett, Mária és gyermeke szobra
különböző szükséghelyekre került, így 1724 körül éppen Dietelhofenbe, ahol
akkoriban Karl Hall, Anna Maria Hall unokaöccse volt a káplán.
Az ő beleegyezésével a Hajósra települök harmadik csoportja – és
köztük Anna Maria Hall, aki már özvegyen a fiával és annak családjával
együtt Magyarországra költözött – elhozták azt a szobrot, mely ma a hajósi
templom főoltárán áll.
Újság
10
Hajós népét ezért a Bussenhegyhez és annak történelmi múltjához
szoros szálak fűzik. A kapcsolatokat mindkét oldalról jól ápolják, így a
hajósiak a busseni ünnepségekről sem maradtak távol.
A hajósiak egy csoportja július 6. és 12. között a Bussenhez
utazott, ahol a hajósi Madonna állt a középpontban, ugyanis – ha csak egy
másolat alakjában is – visszavitték az őshazába. Így a busseni svábok, éljenek
bár az őshazában vagy Hajóson, rátértek egy közös útra.
A zarándokok csapatában az AKuFF három tagja is jelen volt,
Amrein Ilona, Müller József és jómagam.
A képen: Anna Maria Hall három leszármazottja: Hauler asszony, Müller úr,
dr. Pencz
(Azt hiszem rajtunk kívül még majd mindegyik hajósi zarándok a
leszármazottja volt.)
Újság
11
Müller úr és én egyaránt Anna Maria Hall leszármazottai
vagyunk, mégpedig az alábbiak szerint:
Anna Maria Hall
(szül. 1670. március 30. Dietelhofen)
Fia: Matthias Widmer
(sz.: 1696. február 22 Unlingen)
Fia : Johann Widmer (sz. 1721.
december 25. Hajós)
Fia: Georg Widmer (sz.: 1726. május
23. Hajós)
Fia: Lorenz Widmer (sz. 1750.
augusztus 8. Hajós)
Fia: Josef Widmer (sz.:. 1755.
augusztus 16. Hajós)
Fia: Jakob Widmer (sz. 1779.
augusztus 12. Hajós)
Fia: Matthias Widmer (sz. 1792.
szeptember 17. Hajós)
Lánya: Katharina Widmer (sz. 1801
november 8. Hajós)
Fia: Anton Wittner (!) (sz. 1825.
február 7. Csávoly)
Lánya: Agnes Serlaut (sz. 1846.
február 2. Hajós)
Fia: Melchior Wittner (sz. 1854.
január 9. Csávoly)
Lánya Theresia Novak (sz. 1865.
április 20. Vaskút)
Lánya: Maria Wittner
(sz.: 1880. december 5. Csávoly
Fia: Vidákovics /magy.: Deáki/
János (sz.: 1903. november 19. Baja)
Lánya: Eva Frank (sz. 1899.
augusztus 8. Csávoly)
Lánya: Deáki Éva
Lánya: Osztheimer Mária (sz. 1919.
November 2. Csávoly)
Fia: Pencz Kornél Fia: Müller József Erhard
Újság
12
2005. július 6-ának esti óráiban svábok százai gyülekeztek
Hajóson a templom körül. Egyrészt a nagy zarándokút résztvevői, másrészt
olyan hajósiak, akik otthon maradtak, de el szerettek volna búcsúzni a
Szűzanyától és a földijeiktől.
A szobor másolata már a főoltár előtt állt, készen a nagy útra. A
nemrég pappá szentelt Szauter Róbert (2005. augusztus 1-je óta a Baja
Belvárosi Plébánia káplánja) misét mondott, majd a szobrot – mely sok évig a
szentély oldalhelyiségében állt – körmenettel kísérték arra a helyre, ahol
gondosan becsomagolták, hogy ne károsodjon a hosszú úton.
A zarándokok – hajósiak, elköltözött hajósiak, valamint ilyenek
leszármazottai – egy nagy és egy kis busszal utaztak Felső-Svábföldre, a
csomagtartóban velük utazott a Szűzanya szobra is. Az utazás gond nélkül
lezajlott, a Szent Szűz – mint annakidején az elődökre – vigyázott rájuk.
Július 7-én dél körül Offingenben, a Bussen lábánál a
Bussenplébános, Menrad főtisztelendő úr és a felsősváb vendéglátók fogadták
a hajósiak csoportját. Rögtön az érkezés után a szobrot bevitték az offingeni
kápolnába, ahol ideiglenesen elhelyezték aznap estig. Miután Menrad
plébános ájtatosságot tartott, a hajósiak elmentek kicsomagolni, és rendbe
tenni magukat a 15 órás utazás után.
A zarándokok (akikhez a következő napokban még többen
csatlakoztak) részben szállodákban, részben azon környékbeli falvakban
laktak családoknál, mely településekről a kivándorolt őseik is származtak. A
hajósiak, valamint a környék lakói este 9 órakor találkoztak újra az offingeni
kápolnánál. „Maria von Hajosch, hell glänzende Sonn’“ és „Ich grüße Dich
Maria Jungfrau rein“ – csendült fel a Hajós- és a Bussen-dal. Csodálatos
gyertyás körmenettel, a hajósi férfiak erős vállain, az ó- és újhazából való
éneklő és imádkozó hívekkel kísérve került fel a szobor a 767 méter magas
Bussen-hegyen álló templomba. Két állomásnál Menrad plébános
könyörgéseket olvasott fel és lélekemelő prédikációt tartott. A
Bussentemplomban a Szűzanya a Fájdalmas Szűzanya főoltára elé lett
helyezve és ájtatosság keretében üdvözölték őt a zarándokok a régi-új
otthonában.
A következő napon, pénteken a csoport a Boden-tavon fekvő
Mainau virágszigetére tett egy kirándulást, visszafelé pedig megcsodálta
Steinhausenben a „világ legszebb falusi templomát”. Ezután a múltba
Újság
13
látogattak a zarándokok, amikor megtekintették Anna Maria Hall szülőházát
Dietelhofenben. A mostani tulajdonosa, maga is egy kései leszármazottja sok
hajósi ősanyjának, Hauler asszony, a családjával együtt szívélyesen fogadta a
csoportot és egy kis elemózsiával is megvendégelte őket.
Dietelhofenben – mely egy 200 lakosú falu – az újonnan renovált
templomot tekintették még meg a zarándokok. Szt. Miklós és szt. Wolfgang
szobrai már akkor is a főoltár mellett álltak, amikor Anna Maria Hall
leánykorában már ott imádkozott térdepelve. Ebben a templomban állott a
hajósi Szűzanya-szobor, miután a Bussentemplom leégett. Valószínűleg így
juthatott eszébe az ötlet Anna Maria Hallnak, hogy ez a szobor lehetne a
kivándorlók védelmezője, és mivel az unokaöccse akkoriban Dietelhofenben
volt káplán, így meg is kaphatta.
A képen: Menrad plébános a hajósiakkal a két busseni Mária-szobor
előtt.
A nap az Uigendorfi közösségi házban végződött, ahol a
hajósiaknak ízletes vacsorát készítettek és elhangzottak a Bussenplébános úr,
valamint Mück unlingeni és Dahler uttenweileri polgármester urak
díszbeszédei. E szép nap közös énekléssel fejeződött be.
Szombaton a zarándokok egy nagyobb kirándulást tettek: az
allgäui Oberstdorfba utaztak, ahol a drótkötélpálya segítségével meghódították
a 2224 méteres Nebelhorn csúcsát. Aznap este a csoport az unterwachingeni
Ummenhofer cég meghívásának tett eleget. A tulajdonos, Josef Ummenhofer
Újság
14
úr, a hajósiak és az ottani Umenhoffer család régi barátja az autószervíz nagy
eladócsarnokában kiváló vacsorát készített a zarándokoknak, amit a Merk
zenekar vidám muzsikája festett alá. A hajósiak énekeltek és a fáradt, de
vidám vendégek még táncoltak is.
A főünnep napja vasárnap volt. Tíz óra előtt a hajósi és a
bussenkörnyéki svábokat fúvószenekar fogadta. A templom tele volt
érdeklődőkkel, de a hajósiak, elsősorban a szépséges tarka népviseletüket
hordó asszonyok az első sorokban kaptak helyet. A misét az újmisés Szauter
Róbert celebrálta, Menrad plébános, a hajósi plébános, Ilosvai Gyula
főtisztelendő úr, valamint két hirrlingeni (hajós testvérközsége) plébános
segédkeztek neki. Mélyen megindító pillanatok voltak – ilyen történelmi
esemény csak egyszer az életben jut osztályrészül. A mise előtt és után a
hajósi naiv festő, Umenhoffer Pál festményei voltak a templom hátsó részében
megtekinthetők. A képek régi hajósi mindennapokba nyújtottak bepillantást.
A vendéglátók, tehát a busseni plébánia, valamint Unlingen és
Uttenweiler községek a tőlük telhető legjobbat nyújtották a zarándokoknak,
mert az istentisztelet után az ünnepség résztvevői egy remek ebédet és egy
sokszínű programot kaptak a Bussencsarnokban. A színes programban
fellépett a riedlingeni néptánccsoport, valamint a hajósi vegyeskórus,
nyelvjárásban hangzottak el történetek és a csúcspont a nyelvjárásban író
Sebastian Sailer egykor élt plébános darabja, a „Sváb teremtéstörténet” volt,
amit gyerekek adtak elő. Nem volt könnyű megérteni a XVIII. sz.-i
tájszólásban írott szöveget, de a gyerekek előadása így is magával ragadó volt.
Este a zarándokok egy ájtatosságon vettek búcsút a Szűzanyától,
mely után Szauter Róbert kiosztotta újmisés áldását, ami nem volt kis feladat
oly sok ember mellett. És ezzel „bezárult egy történelmi kör”, amint ezt Albert
Menrad, a busseni plébános oly találóan kifejezte.
Újság
15
A Bussen (körrel jelezve) és környéke (forrás: viamichelin.com)
Alig lehet felfogni, mit jelentettek e történelmi pillanatok. A
kapcsolat az ó- és újhaza között még szorosabb, még bensőségesebb lett. A
hajósiak nehéz szívvel vettek búcsút a Szűzanyájuktól, holott az csak egy
másolat volt. Tudták, hogy mi katolikusok nem bálványokat imádunk, a
szobor csak egy kép, akit mi imádunk, az Mária, aki a mennyekben lakozik, de
mégis mindig ő a mi pátrónánk, aki az ő hűséges hajósi svábjait jó és nehéz
időkben egyaránt óvja.
A németországi zarándoklat tulajdonképpen véget ért, de a
következő napon a világi elöljárók is fogadták a csoportot, megbecsült
vendégei lettek Baden-Württemberg tartomány államminisztériumának és
parlamentjének Stuttgartban. Ezután még rövid látogatást tettek Hajós
testvérközségében, Hirrlingenben. Csak azután indultak haza.
Kimerítő utazás végén értek haza a zarándokok szülőfalujukba,
Hajósra. A fáradtság ellenére nem felejtkeztek meg arról, hogy a hajósi
templomban egy imával megköszönjék, hogy ezt a szép napot megérhették és
ismét épségben hazaértek.
Újság
16
Lázár Boglárka bemutatkozása:
Miért is kezdtem el az őseink kutatásával foglalkozni? Öt évvel
ezelőtt férjem el szeretett volna adni egy földdarabot, ami nem volt olyan
egyszerű, mert nagyobb része anyósom tulajdonában volt, kisebb részén
viszont hat, már régen halott birtokos neve szerepelt. Férjemek segítendő
próbáltam kinyomozni, kik is voltak ezek az emberek. A telefonkönyvből
kinéztem az azonos vezetéknevűeket és sorra meglátogattam őket, keresve a
kapcsot anyósom és az ő családjuk között. Megdöbbentett, hogy sokan a
nagyszüleik nevét sem tudták megmondani és fogalmuk sem volt a családjuk
eredetéről.
Nem akarom, hogy mi is ilyenek legyünk! Szeretném, ha az én
gyerekeim tudnák, honnan jöttek, hol és hogyan éltek az őseik. Talán majd
nekik is lesznek gyerekeik, akiknek tovább lehet adni a családi történeteket és
akik olyan áhítattal figyelik majd apjuk szavát, mint ahogy én vagy anyám és
testvérei hallgatták a nagynénjüket, amikor a családról mesélt és ahogy még ez
a nagynéni hallgatta az ő nagynénjét, ő pedig édesanyját. Igy, szájhagyomány
útján maradhattak meg immár 100-150 éves családi történetek, amelyek a
száraz adatokat hús-vér emberekké varázsolják, és amelyekről a kutatásaim
során kiderült, hogy meglepően sok valóságalappal bírnak.
Cím: 7635 Pécs, Görbe dűlő 2/B.
Mail: [email protected]
Tel: 72/214-045, 20/232-69-90
Lázár Boglárka vagyok, 36
éves, végzettségem szerint
(vendéglátóipari) közgazdász, jelenleg
Pécsett saját kicsi és becsületes
ingatlanügynökségemben dolgozom,
nevelem 5 és 7 éves fiaimat és rohanok
a levéltárba vagy a mormon kutatóba,
amikor időm engedi.
Újság
17
Amikor 3 éve beléptem az AKuFF-ba, akkor csak azért tettem, mert
nemesnek tartottam a célt, de kicsit úgy éreztem, német nyelvtudás és német
ősök nélkül kilógok a tagok közül. Német nyelvtudásom sajnos azóta sem
gyarapodott, viszont sváb őseim annál inkább! Mostanra végre eljutottam
anyai nagymamám felmenőinek a kutatásához és mással sem találkozom, mint
német nevekkel.
Kutatott településeim és családneveim:
Ajka: Hajas, Kéry, Pintér, Szűcs,
Aparhant: Bitter
Apatin (Szerbia): Brandt, Fernbach
Baja: Albrecht, Gfeller, Mayer
Bakóvár (Buziaş, Románia): Schwara
Bátaszék: Hagenthorn, Thum
Berkeszfalu (Perkosova, Románia):
Montagnol, Pechlt
Bonyhád: Bitter, Czencz, Hoffer,
Novotny, Straicher
Devecser: Günther
Doba: Günther
Erzsébetváros (ma Dumbraveni,
Románia): Issekutz
Gertenyes (Ghertenis, Románia):
Lászlóffy,
Hegyfalu: Holpert
Hlavatec (ma Hlavatce, Netolice
járás, Csehország): Barta, Novotny
Hőgyész: Hoffer
Katymár: Ispánovits
Kisteremi (ma Tirimioara, Románia):
Eisler, Kleinholcz, Koller, Schoffro
Kaposvár: Scossa
Kula: Mayer
Lapáncsa: Mangold
Lázárföld (Lazarevo, Szerbia): Eisler
Ljubjana (régen Laibach): Engelshaus
Marosvásárhely (Târgu Mureş, Románia):
Issekutz, Izsák
Mehala (ma Temesvár része): Montagnol,
Uitz
Mladec (régen Lants, Csehország): Blazsek
Nagyjécsa (Iecia-mare, Románia):
Zimmerman, Bernard
Nagysimonyi: Hajas
Nova Syrovice (régen Neu Serowitz
Moravské Budejovice járás, Csehország):
Cserny
Nyárád: Lázár
Nyitra: Novotny
Obora (régen Thiergarten, Netolice járás,
Csehország): Novotny
Olšovice (régen Woleschowitz,
Csehország): Barta
Őrhegyalja (ma Munkács, Mukacevo része,
Ukrajna): Blazsek
Pécs: Bálovits, Bukvay, Schik, Szakorits,
Vangl,
Pécsvárad: Marx
Police (régen Püllitz, Jemnicei járás,
Moravske Budjovice megye, Csehország):
Pavlik
Pozsony (Bratislava): Kautz
Somlóvecse: Bódis
Újság
18
Maléth István bemutatkozása:
Eredetileg Veszprém hegyes-völgyes vidékén cseperedtem,
amelyet közel 3 éve Budapest benzingőzös levegőjére cseréltem. Hála a sok
iskolában eltöltött évnek mérnök-informatikusi diploma van a tarsolyomban
Az AKuFF-ra családfakutatás közben leltem és tétovázás nélkül be is léptem.
Egy füst alatt elkészítettem az egyesület honlapját is, amelyet azóta is
pátyolgatok.
Kutatott neveim-településeim:
Cím: 8200 Veszprém, Cseri u. 37/B.
Mail: [email protected]
Tel: 20/242-06-20
Honlap: http://www.geocities.com/imaleth/
Maléth István vagyok, kárpát-
medencei mix. Én legalábbis így
határozom meg a származásomat. Apai
ágon német, francia (?), cseh, szlovák,
magyar, míg anyai ágon leginkább magyar
ősökkel bírok.
Sremski Karlovci (régen Karlóca,
Szerbia): Fridrich
Stinác: Zsifkovits
Szabadka (Subotica, Szerbia): Scossa
Szakálháza: Feld, Kholman, Uitz, Veil
Szamosújvár: Lászlóffy
Tešinov (régen Tieschinov, Vodnany
járás Csehország): Rziha
Tevel: Straicher
Titel: Eisler, Hipp, Lászlóffy,
Újbesenyő (Dudestii Noii, Románia): Ebner,
Eckert, Funk, Lindauer, Pibauer, Schell, Seibl és variációi, Siebold
Újvidék: Hanzlich, Novotny, Zombory
Ungvár (Uzsgorod, Ukrajna): Szalontay
Zombor: Ballun, Bielitzky, Brestyánszky, Császár, Dalmay, Demerácz, Eismann,
Falcione, Fratricsevits, Fridrich, Gfeller,
Gotleib, Jakobcsits, Jéger, Karácson, Mayer,
Plechl, Sälcenstein, Stifter, Sztrilits, Thum, Wolf, Zombory
Bardolf Mezőberény,
Bardorf Tófű,
Bauer Mezőberény,
Berner Tófű,
Ágoston Gyomaendrőd,
Bakos Dévaványa,
Balogh Dévaványa,
Baráth Gyomaendrőd,
Újság
19
Riszt András bemutatkozása:
Egy értelmében nyiladozó gyermek, hogy megismerje az őt
körülvevő világot, folyvást kérdez. A szülők fáradhatatlanul válaszolnak. Egy
felnőtt – különösen élemedett korban – visszafelé tekint, keresi az élet
értelmét, rejtve maradt titkait. Tudni szeretné, honnan jöttek ősei, hogyan
éltek, mit hagytak hátra. A múltunkat faggató effajta kérdésekre nem könnyű a
válasz. Utunk során ugyanis csak a fennmaradt szájhagyományokra, tárgyi és
írásos emlékekre hagyatkozhatunk. Mindezekből a keresett és számunkra
megnyugtató választ magunknak kell kifürkészni.
Bram Reimenrod,
Boerner Mezőberény,
Christ Gyomaendrőd, Mezőberény,
Conrad Kalaznó, Mezőberény,
Dörr Mezőberény,
F.Nagy Gyomaendrőd,
Gaál Dévaványa,
Gál Dévaványa, Gyomaendrőd
Harmati Gyomaendrőd,
Hartwich Mezőberény
Hász Gyomaendrőd, Mezőberény,
Haus Mezőberény,
Hecker Mezőberény,
Herbert Dévaványa,
Heubach Mezőberény,
Ignátz Dévaványa,
Kajó Dévaványa,
Katona Gyomaendrőd,
Kuntz Gyomaendrőd,
Lovász Dévaványa,
Malet Mezőberény,
Maleth Bratislava-Raca,
Maléth Mezőberény, Tófű,
Maletha Bratislava,
Maletta Bratislava,
Mallet Mezőberény,
Müller Mezőberény, Paks,
Nepp Paks,
Nun Mezőberény
Oláh Dévaványa,
P.Juhász Gyomaendrőd,
Schubkegel Mezőberény, Groß-
Bieberau
Schwalm Mezőberény,
Schäffer Mezőberény,
Somogyi Gyomaendrőd
Stefan Mezőberény, Tófű, Echzell
Stephan Mezőberény,
Stiban Mezőberény,
Szalai Dévaványa,
Szalay Dévaványa,
Szőllősy Dévaványa,
Szőlősi Dévaványa,
Takács Dévaványa,
Tamási Dévaványa,
Tamásy Dévaványa,
Tenak Kremnica,
Tichy Kremnica, Mezőberény,
V.Tóth Dévaványa,
Weigert Gyomaendrőd, Mezőberény,
Winter Mezőberény,
Zergi Sóly,
Újság
20
Olthatatlan kíváncsiságom vitt tehát engem egyre mélyebben a
család- és falukutatás rejtelmes tudományához. így lettem vénségemre a
plébániák, a levél- és könyvtárak gyakori látogatója, megszállottan hűséges
tagja.
Pénzügyi és Számviteli területen főkönyvelői-, illetve gazdasági
vezetői funkciót láttam el. Az utóbbi 6-7 évben kertészkedés mellett család és
falukutatást végzek. Ebben a munkámban türelmes feleségem és nyelvtanár
lányom segédkeznek. AKuFF egyesületünknek 4 év óta vagyok tagja, a
felkínált lehetőségeit (könyv, tanács) igénybe veszem.
Őseimről:
Az általánosságokon túl konkrét összefüggésekkel is
találkozhatunk. Kutatásaim eredményeként megbizonyosodtam arról, hogy a
nagyárpádi Riszt-ek egy közös ősnek a leszármazottai. Josef Riszt – aki
valószínűleg 1702-ben született – édesanyjával, Annával, feleségével Anna
Mária Hoffer-rel és három gyerekkel 1732-33 fordulóján érkezett meg
Árpádra. ltt 1748 végéig még hat közös gyerekük született. Ám a kezdeti évek
mostoha viszonyai – másokhoz hasonlóan – Josef családját is próbára tették.
Ugyanis Anna Mária 1748 végén 38 éves korában meghalt. A hátrahagyott
Cím: 7624 Pécs, Szigeti út 136.
Tel: 72/334-092
Földművelésből élő családban, 1927-ben,
Nagyárpádon születtem. Hárman voltunk
fiútestvérek. Nekem a tanulás jutott. Elemi-,
polgári-, és kereskedelmi iskolát végeztem.
Rendszeres képzés utján egyebek mellett
mérlegképes könyvelői oklevelet szereztem.
Aktívként a Mohácsi Bőrgyárban és a
Baranyatejnél, nyugdíjasként a Pécsi Szőlészeti
és Borászati Kutató Intézetnél dolgoztam.
Újság
21
árváknak gondoskodó anyára, míg az egyedül maradt apának segítőtársra volt
szüksége.
Alighanem véletlen egybeesés vagy a gondviselő műve, hogy
„1748 elején egy 22 éves fiatalember, Sebastian Rosenfelder a katonai
behívástól tartva Niedereschach-ból titokban Magyarországra szökik, és
Árpádon köt ki”.1*
Az ifjút 24 éves nővére Anna is elkísérte vagy röviddel ezután
követte. - Ilyen előzmények után jött létre 1749-ben Josef Rist második
házassága Anna Rosenfelder-rel és így lettek ők az árpádi Risztek
tiszteletreméltó Ősszülei. Ebből a frigyből öt gyerek született, köztük Jakab,
aki Tiffán Magdolnával az oldalán bebiztosította a Riszt-család
fennmaradását. Nekik hét gyerekük volt.
Ez a harmadik nemzedék újabb fordulattal bővítette a család
történetét, amire most derült fény ugyanis Mátyás és Sebestyén családjából az
1800-as évek elején olyan két erős törzs fejlődött ki, amely párhuzamosan
haladt, de kapcsolataiban egymástól fokozatosan eltávolodott. Jellemző, hogy
a ma élő leszármazottak a közös gyökerekről, a rokoni összetartozásról
semmit sem tudnak. Így hát évszázadok múltán nemcsak Európa, de a mi
nagycsaládunk is újra egyesítésre vár.
Szülőfalumról:
A település neve évszázadokon át Árpád volt. Árpád község létét
számos császári adománylevél és egyházi adóösszeírás hitelt érdemlően
bizonyítja. Egyes történészek véleménye szerint ez a hely egyenesen Árpád
fejedelem téli szálláshelyéül szolgált, így a név ebből az időből maradhatott
fenn. Érdekes számunkra az is, hogy a 14-15. századból származó pápai
adólajstromok két Árpád községről tesznek említést, amelyből az egyik Árpád,
illetve Kis Árpád, míg a másik Gall Árpád (Olasz Árpád) néven volt
bejegyezve. Erre utal egyébként a török hódoltság után 1743-ban készült és a
pécsi püspökhöz beterjesztett vikáriusi jelentés is, amely szerint „Árpádon
mindkét templom romokban hever". - A két falu fekvésére a napjainkig
fennmaradt dűlőnevekből is következtethetünk: ezek Alte Kirchweg Acker,
Jesuiten Acker, Kirchwegacker. Ezekből arra következtethetünk, hogy
1 Idézet Adolf Seiferttől, Messkirch, ford.: Riszt András
Újság
22
eredeti helyüket a maitól északra, a vizesárok és az új városelkerülő útvonal
metszőpontjából keletre és nyugatra eső területen kell keresnünk. Az újkori,
vagyis a mai település ettől délre, ugyancsak a patak két oldalán, széles
utcasávok meghagyásával az 1720-as években került kialakításra. A telkek
mindkét oldalon az utca fele lejtenek, s ezzel az árvíz ellen védettek.
Az új falu benépesítése a sváb lakosság betelepítésével 1732-33-
ban indult be. Ennek tényét az akkori anyakönyvek bejegyzései igazolják.
Névváltoztatásra egy 1898. évi M. kir. B. M. rendelet adott okot,
amikor a helységnevek országos felülvizsgálatára és szükség szerinti
rendezésére került sor. Tekintettel arra, hogy a mi falunk neve azonos volt a
Bihar megyei Árpádéval, az egyiket meg kellett változtatni. A végső
vármegyei döntés minket sújtott, vagyis a régi közkedvelt Árpád
helységnevet 1904. január 12-én nekünk kellett új névre cserélni. Így lettünk
árpádi lakosokból Nagyárpád lakói.
A többgenerációs családokat jelenlétük alapján csoportosítottam
azért, hogy sorsukat nevük alapján is követni tudjuk:
1. Voltak olyan családok, amelyek neve Pécsett már 1705 és 1730 között
több-kevesebb gyakorisággal előfordult, majd az 1730-as évek elejétől
Árpádon is meghonosodott. így nyilvánvalónak látszik, hogy néhányan
Pécsről költözhettek az újólag létesült Árpádra:
Baiczer, Paiczer Hoffer, Hoffe Schwaiczer, Sveizer
Fundstein, Pfundstein Kremer, Kramer Schwarcz, Svarcz
Hajner, Heffner Pauer, Bauer, Paur Wagner, Vogner
Helleprand, Hillebrand Pucher, Pocher Widman, Vidmon
Heisler, Haisler Schmidt, Smied
Ezek a családnevek – kivéve Heisler, Hoffer, Pucher és Schmidt
– a későbbi időszakokban visszaköltözés, továbbvándorlás vagy leányági
utódok miatt megszűntek.
2. Voltak olyan bevándorolt családok, amelyek 1732-60 között letelepedtek
Árpádon, azonban 2-3 évtized után elköltöztek vagy férfi utód hiányában
automatikusan megszűntek:
Újság
23
Bene, Pene, Beni Blum, Plom Edlman, Edelmon
Filler, Filer Fleig, Flaig, Fleich Frey, Frei
Ribli, Ribl, Ribel Riedman, Ridmon Schuller, Suler
Tóka Tóth Trajer, Treher
Wegman, Vegmon Weiman, Veimon Wenczler, Venezl
Weisz Widmer, Vittmer Wolf, Volf
3. Végül azok a többgenerációs családok érdemlik a legnagyobb elismerést, amelyek betelepülésük
után meggyökereztek, szorgalmas, kitartó munkával létüket megalapozták és jóban-rosszban
mindvégig helyben megmaradlak.
Zárójelben a családok száma látható:
Beck,Peck (23)
Brunner (27)
Háll, Haal (8)
Heiszler (65)
Hoffer (34)
Kerner (30)
Kili, Killi (18)
Krachenfelsen (17)
Kürtös (14)
Lukics (7)
Mayer, Majer (13)
Nichter (7)
Preiner (8) Sager,
Szager (15)
Pucher (37
Muszmann (13)
Riszt, Rist (48)
Ritter (26)
Schmidt (68)
Sziblinger (10)
Wochner (20)
Az öt legnépesebb család sorrendje: Schmidt, Heiszler, Riszt,
Pucher és Hoffer.
4. Legyen szabad teljesen szubjektív alapon 3 családfőt név szerint
megemlíteni, akiknek így vagy úgy jelentős szerepük lehetett a kezdő és
későbbi években:
a) Heiszler Jakab (1711-1773) Pécsett született, 7 gyermek
apja volt, népszerűségét jelzi, hogy 6 esetben volt esküvői tanú, és 30
esetben vállalt keresztapaságot.
b) Pucher János (1859-1924) Blum Annával az oldalán 10
gyerekük közül nyolcat egészségben felnevelt. Ez az ő idejükben ritka
szerencsének számított. Nem mondható el ugyanez az örökség sok részre
történő felosztásáról. A családfő közéleti tevékenysége példaértékűnek
tekinthető: 4 évig községi bíró, 12 évig a képviselő testület tagja és 3 évig
közgyám volt.
Újság
24
c) Riszt Jozsef (1702-1758) Egyike az első árpádi őslakosoknak. Kétszer
kötött házasságot. Az elsőt még odakint, a másodikat már itt a közelben,
Ráczpetrén. Tizennégy gyermek apja volt, tíz nemzedék követte. Ebből
fiúágon 48 család, leányágon 44 család létesült 207, illetve 151, összesen 358
leszármazottal.
A fennmaradt írásokból tudjuk, hogy Árpád községben, az 1730-as
években Schwarzwald-Württemberg tájékáról bevándorolt, illetve
betelepített sváb családok laktak. Az írások általában arról is szólnak, hogy a
svábok római katolikus vallásúak és rendkívüI szorgalmas földművelő
emberek. Hozzáteszem: a szorgalmat mostoha sorsuk, a megkapaszkodás
iránti vágyuk és az erős életösztön oltotta beléjük. E mellett a becsület, a
tisztesség és a beosztás készsége is erényeik közé sorolható. A majorokban
többségben magyar családok éltek, de előfordultak német és szláv
nemzetiségű családok is. Ők munkaerejükkel és képességeikkel az uraság
szolgálatában álltak, s keresményeikből szerényen éltek. Ezért helyüket – jobb
sors reményében – gyakran újra cserélték. Vándorsors jutott a községi és
uradalmi pásztornépnek is. Általában 1-2 legeltetési ciklust töltöttek azonos
helyen.
A lakosság összetételét tekintve - mely az idők során változott - a
német nyelvűek 85-90 %-ot, a magyarok 10-15 %-ot, míg a szlávok 3-5 %- ot
képviseltek a településen belül. Átmenetileg egy-egy cigánycsalád is
megjelent a faluban. amely vályogvetésből és teknővájásból élt.
Kezdetben a lakosság a földmunkából, a föld terményeiből és
állattartásból élt. A szakemberek, mint a bognár, kovács, kádár is ezt a
tevékenységet szolgáltak ki. Később a munkamegosztás egyre szélesedett, s
kialakultak az új szakágak: kőműves, ács, szíj- és kötélgyártó, molnár, szabó,
cipész, asztalos, stb. mesterségek. Rövid ideig téglavetés és égetés is folyt. A
19. század közepétől a vasúti személy- és teherszállítás is teret nyert a maga új
foglalkozási ágaival. A település számbeli erősödését a 20. század elején a
gyáripar tetőzte be. Pécsett kifejlődött az élelmiszer-, vas-, bőr- és
porcelánipar, ahol sok munkáskézre volt szükség. Sokan Pécsre jártak
dolgozni. Ekkor épültek a munkáscsaládok lakóházai, s velük együtt a
népesség 1910-ben 707-re, míg, 1949-ben 725-re nőtt.
Újság
25
Sikerek és köszönet:
Több változatban elkészült a Riszt családfa. Illetékes helyen
javasoltam a nagyárpádi utcanevek felülvizsgálatát és érdem szerinti
megváltoztatását.
Jubileum alkalmával a Dunántúli Naplóban ismertettem a
nagyárpádi templomépítés történetét. Sikereim csúcsának a Nagyárpád
községről szóló családkönyvet tekintem, amely küllemében és tartalmában is
megüti az elvárható szintet. A könyv megjelenését sokan önzetlenül segítették,
közülük Dr. Pencz Kornél elnökünk, Amrein Ilona, Bocsárdi Szilárdné és
Werner István egyesületünk tagjai, akiknek ez úton nyilvánosan is
köszönetet mondok. A kötet vásárlóinak kellemes és hasznos időtöltést
kívánok.
Terveim:
Időm függvényében szeretném közreadni szülőfalum történetét.
Ehhez igen sok szakmai anyag gyűlt össze, amely rendszerezésre és érdemi
feldolgozásra vár.
Tovább kutatom őseim származási helyét, amelyhez német
társintézetünk segítségét is kérem.
A kutatott neveim a következők:
Blum(m)
Burger
Dörflinger
Frankenstein
Heisler
Hirt
Hoffer
Krämer
Lengl
Major
Muszmann
Pucher
Riszt
Ritter
Rohmüller
Rosenfelder
Schmidt
Bach-Schmidt
Schuller
Weber
Wegmann
Wittner
Wacher
Újság
26
Werner István bemutatkozása:
Mind apai, mind anyai ágon felmenőim többsége német
származású volt, bár akadnak nem német csengésű nevek is az ősök sorában
(valószínűleg délszlávok, szlovákok). Bár az anyakönyvek szűkszavú
bejegyzései és az időhiány miatt a kutatásban az őshazáig még nem jutottam
el, mégis szerencsésnek mondhatom magam, mert apai ágon kizárólag
Bátaszék anyakönyveit kell tanulmányoznom, édesanyám anyai ágán pedig a
baranyai Somberekét.
Az általam kutatott települések és családnevek:
Baja: Godár, Pestalits, Reitmann, Srankó, Wagenblatt
Bátaszék: Bauer, Haberschus, Hauck, Kizl, Koósz, König, Mayer,
Rohr, Szebényi, Szélig, Werle, Werner, Wolf
Mohács: Magáth
Somberek: Hesz, Jeckl, Michelisz, Mutschler, Rittlinger
Cím: 7100 Szekszárd, Háry János u. 8.
Tel: 74/414-584, 30/238-86-39
Werner Istvánnak hívnak, a
Magyarországi Németek Családfakutató
Egyesületének (AKuFF) alapító tagja
vagyok. Családfakutatással 10 éve
foglalkozom, az első lépéseknél Petz
Gábor és korábbi tagtársunk, Jordán
Krisztián volt segítségemre. Szekszárdon
élek, a helyi Garay János Gimnáziumban
tanítok történelmet és németet.
Gyerekkoromat Bátaszéken töltöttem,
ahol szüleim élnek.
Újság
27
Wéber György bemutatkozása:
Apósom és felmenői a Baranya megyei Hegyhát községeiből,
elsősorban Okorvölgyből és Magyarszékről származnak, míg anyósom a
közép-alföldi Kiskunságról, pontosan Kiskunmajsáról származik. Kutatásaim
során kevésbé favorizálom a minél távolabbi ősök felkutatását, mert időben
visszafelé haladva egyre esetlegesebb adatokkal kell dolgoznom. Ehelyett
inkább szeretném az egyes generációk telítettségét elérni, s ezzel
párhuzamosan a megtalált személyekről minél több információt beszerezni.
Saját családfakutáson kívüli munkáim:
Összeállítottam a valaha is Baranya megyébe tartozó települések
jegyzékét minden (török idők utáni) névváltozatával, közigazgatási és
egyházigazgatási adataival és a kistelepülésekkel kapcsolatos bibliográfiával.
Elkészítettem a XVII. század végétől a XX. század közepéig
működött baranyai vízimolnárok névjegyzékét.
Közreműködtem az egyesületi tagtársakkal közösen készített latin-
magyar-német-angol-szerb-horvát genealógiai szószedet összeállításában.
Jelenleg az a gondolat foglalkoztat, hogy nekilátok az 1738-1855
közötti kiskunmajsai anyakönyvek feldolgozásának, mert viszonylag jól
olvashatóak. Az első 24 év házassági anyakönyveinek feldolgozása után
azonban már félek, hogy a feladat meghaladja lehetőségeimet.
Cím: 7632 Pécs, Gyöngyös u. 5. Tel: 72/411-568 Mail: [email protected]
A civil életben egészségügyi
szakdolgozó vagyok, nős, egy gyermek apja. A
Baranya megyei Pécsen születtem, ma is ott
élek. Őseim után Balázs fiam születése idején
kezdtem érdeklődni, komoly adatgyűjtést 1994
óta végzek. Apai ágam a Duna-Dráva
háromszögbe, ott is elsősorban
Baranyabánba (ma Popovac) vitt. Anyai
ágamon keresztül részben a Bácskába, részben
a Felvidékre jutottam.
Újság
28
Wéber Balázs felmenői leszármazási hely szerint:
Apatin: Hennefreund
Bács: Kemény, Válka
Bácsordas: Fengler, Haber, Krämer, Taubner
Bán:Auth Baranyabán, (Popovac): Binder, Bod,
Brucker, Eckhardt, Emling, Fogl, Folk, Getto,
Hitsan, Hoschmann, Jung, Kantner, Keidl,
Klein, Maichl, Martin, Mayer, Pepl, Prell, Rill, Scheuer, Schwab, Stang, Stocz, Stucz, Uitsan,
Volk, Weber
Barátúr: Fronebner, Künstler, Lais, Leisz,
Rister, Steinerbrunner, Veczl, Vetzl, Wunderlich
Bliesransbach: Raiss, Schmidt
Bóly: Taubner
Gödre: Hell, Peringer Hetvehely: Reiss, Trahauer
Hódság: Mathes, Reith, Taubner
Jenő: Peringer
Jánoshalma: Czimber Jánosi (Kolmló): Hauser, König, Szaitz
Kán: Elter, Landl, Reiss
Kiskunmajsa: Balog,, Baranyi, Bazdinka,
Beszédes, Bíró, Bódi, Borsos, Bozóki, Bugyi, Butty, Csányi, Cseri, Csík, Csongrád, Csontos,
Czimber, Danyó, Deák, Harcsa, Horváth,
Hunyadi, Hunyicska, Imre, Kéméndi, Kis, Kiss,
Krisztián, Kuklis, László, Lódri, Mányi, Markó, Máté, Megyes, Molnár, Nagy, Nyerges, Sándor,
Sólya, Soós, Sós, Szabó,
Szabó Péter, Szalai, Szappanos, Szilágyi,
Szögyényi, Szűcs, Templom, Tóth,
Turcsányi, Udvardi, Vadkerti, Varga, Varjú,
Varsa, Virág, Zombori Komárom: Babarczi, Marosi
Komló: Leidecker
Mánfa: Hering
Meződ: Denk, Pauler, Selharuen?, Terczki Beli Manastir (Horváto.): Horvath, Keil,
Ruff
Nagyigmánd: Babarczi, Gáspár, T. Szabó
Nagyócsa (Očova, Szlovákia): Gyebnár, Kemény, Válka
Németegregy: Lucz, Terczki
Németszék: Fletri, Focht, Graff, Hering,
Perencz, Tain
Futog (Ófutak): Badem, Berger, Gansmann,
Haber, Korhammer, Schosse, Straub,
Taubner, Thiel, Winkler
Okorvölgy: Leidecker, Schaf, Schäffer Szentfülöp: Flattinger, Schneider, Straub
Szentiván (Horvátország): Jockert, Kantner
Szentkatalin: Leidecker, Leiteker
Baranyaszentgyörgy: Hell, Peringer Szigetszentmiklós: Kemény
Szopok: Hering, Perencz
Tekeres: Hergerth
Tevel: Scheffer Városföld (Kecskemét): Csontos
Vörösmart (Horvátország): Stang
Wiesental: Martin
Újság
29
Könyvismertetés
Wéber György: Baranyai molnárok és malomtulajdonosok a
XVII. század végétől a XX. század közepéig
Megjelent: 2005 Pécs, 1. példányban
Hozzáférhető: A Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületének
könyvtárában
A kutatási segédanyag összeállítását személyes kutatási kudarc
indikálta: egy baranyai molnár ősöm „eltűnt” az adott anyakönyvből.
Felkutatása során merült fel bennem a gondolat, hogy a korabeli vízimolnárok
mobilitása miatt más kutatók is járhattak már így, ezért biztosan volna igény a
megye valamennyi vízimolnárjának nomenklatúrájára. Arra nem volt
lehetőségem, hogy a megye valamennyi településének anyakönyvét átnézzem,
ráadásul ez nem is lett volna elég, hisz a molnárok vándorlásaikban nem
tisztelték a megyehatárt! Kivitelezhetőnek látszott azonban összegyűjteni azon
dokumentumok molnárneveit, melyek biztosan nagy számban tartalmaznak
molnárokat (korabeli adóösszeírások, már elkészült történészi kutatási
anyagok). Az így kialakult listát kiegészítettem minden hozzáférhető
helytörténeti munkában, illetve saját és segítőkész kutatótársak anyakönyvi
kutatásai során talált molnárnevekkel.
A lista természetszerűleg nem lehet teljes, ugyanakkor a
molnárok több mint tíz százaléka többször is előfordul, hisz több
forrásmunkában is szerepel. Ilyen módon kb. 1000 név szerepel az alfabetikus
listában. Az egyes molnárokat – helykímélés céljából – egy kóddal láttam el,
melynek feloldása a lista elején olvasható, s azt mutatja meg, melyik
forrásmunkában lehet adatot találni az illetőről! Tehát a molnár neve melletti
szám (általában) nem a molnár regnálásának idejét jelöli, mindössze azt
mutatja meg a kutatónak, hogy elvesztett kutatási alanyát a forrásmunka
megismerése után melyik anyakönyvben érdemes elsősorban keresnie! Három
évi adatgyűjtés után azért került a korántsem teljes adatbázis közlésre, mert
úgy gondolom, nagy létszámbővülésre már csak a kutatótársak szíves
segítségével számíthat a névjegyzék.
Újság
30
Kérek tehát minden jó szándékú tagtársat, amennyiben ismer
saját kutatási eredményként olyan molnárnevet, mely valamilyen módon
baranyai településhez köthető, jelezze azt nekem a [email protected] e-
mail címen, vagy az egyesületi adatbázisban megtalálható postai címemen.
A névjegyzék összeállításához eddig felhasznált forrásmunkák, s azok kódjai:
100 = Kosáry Domokos: „Száz magyar falu könyvesháza” CD-ROM Budapest,
2000
A helynévre történő utalás csak a könyvön belüli tájékozódást szolgálja!
1688 = Hengl, Ferdinand: „Deutsche Kolonisten im Komitat Baranya/Ungarn
1688-1752 I. kötet” AKdFF Darmstadt, 1983
A névváltozatokat terjedelmi okokból nem tüntettem fel. Több szolgálati hely
felsorolása esetén a legkorábbi adófizető hely nevét adtam meg.
1767 = Hengl, Ferdinand: „Die deutschen Familien im Komitat Baranya-
Branau/Ungarn in den kirchlichen Seenlisten 1767-1768”, AKdFF Karlsruhe,
1990
1785 = Móró Mária Anna: „Baranya vármegye malmai 1785/86-ban” In:
Baranyai Helytörténetírás 1985-1986 Szerk.: Szita László
1786 = Móró Mária Anna: „Baranya vármegye malmai 1785/86-ban”
(Hajómalmok!)
In: Baranyai Helytörténetírás 1985-1986 Szerk.: Szita László
1800 = Pécsi Káptalani Levéltár Sem. 66. fasc. Árvaszéki számadások, No 20.
pag.8
1815 = Móró Mária Anna: „Baranya vármegye 1815 és 1842/44. évi
malomösszeírásai” I.rész
In: Baranyai Helytörténetírás 1981 Szerk.: Szita László
1828 = Móró Mária Anna: „Az 1828. évi országos összeírás malomtörténeti
adatai Baranyában”
In: Baranyai Helytörténetírás 1980 Szerk.: Szita László
1829 = Census molarum pratorum 365/1829; Pécsi Káptalani Levéltár Sem. 70.
fasc.
1842/44 = Móró Mária Anna: „Baranya vármegye 1815 és 1842/44. évi
malomösszeírásai” II.rész
In: Baranyai Helytörténetírás 1982 Szerk.: Szita László
1846 = Móró Mária Anna: „Baranya vármegye 1815 és 1842/44. évi
malomösszeírásai” (Hajómalmok)
In: Baranyai Helytörténetírás 1981 és 1982 Szerk.: Szita László
Újság
31
1930 = Vonyó József szerk.: „Város a Tenkes alján” Siklós évszázadai Siklós,
2000
1934 = Kalotai László szerk.: „Pécs-Baranyai Ismertető” Pécs, 1934
Külön katalógusban lehet keresni a mohácsi és pécsi „Szaknévsor”, a
„Vármegyei cím- és névtár” és a „Vármegyei ismertető” alfejezetekben. Ez
utóbbi rövid életrajzot, működési területet, személyes adatokat (szülők,
házastárs, gyermekek nevei) is hoz! A helynévre való utalás a könyvön belüli
tájékozódást szolgálja!
2002 = internet:
http:vekeny.dunantulinaplo.hu/index.php3?apps=cikkek&d=2002-06-
12&r=2103&…illetve Dunántúli Napló 2002.június 12. számban az „Ötven éve
nem őrölnek búzát az egykori Tóth-malomban” c. cikk
BMFN = Pesti János szerk.: „Baranya megye földrajzi nevei” Pécs, 1982
C.U. = Conscriptio Urbarialis (PPL)
Babarci M.C. = babarci matricula copulatorum
Babarci M.B. = babarci matricula baptisatorum
Bellyei M.B. = Bellyei matricula baptisatorum
Budapest-Tabáni M.B. = Budapest-Tabáni matricula baptisatorum
Egerági M.B. = egerági matricula baptisatorum
Erzsébeti M.C. = erzsébeti matricula copulatorum
Hosszúhetényi M.D. = hosszúhetényi matricula defunctorum
Jánosi M.B. = Mecsekjánosi matricula baptisatorum
Jánosi M.C. = Mecsekjánosi matricula copulatorum
Jánosi M.D. = Mecsekjánosi matricula defunctorum
Msz. M.B. = Magyarszéki matricula baptisatorum
Msz. M.C. = Magyarszéki matricula copulatorum
Msz. M.D. = Magyarszéki matricula defunctorum
Szabadkai M.B. = Szabadkai matricula baptisatorum
Pfaff László : Berkenye – Családok 1719-1900, Index Kézirat, 2004, (71 o.)
Berkenye egy alig 600 fős falu Nógrád megyében, Váctól
északnyugatra. 1717-ben a váci püspök németeket (frankokat) telepített be a
községbe. Lakóinak nagy része ma is német anyanyelvű. Pfaff László, aki
évek óta tagja az AKuFF-nak, berkenyei származású. Ez a könyv előkészülete
a Berkenyei Családkönyv összeállításának.
Újság
32
A könyv a Berkenye községben élt családok, felsorolását
tartalmazza a házasságok-, vagy az első ott született gyermek születése
időrendi sorrendjében, 1719-1900 években.
A táblázat: a legfontosabb adatokat tartalmazza, melyek rendre a
következők: A forrásanyag lapszáma, férj neve, születési éve, státusza, feleség
neve, születési éve, státusza, ESKÜVŐ DÁTUMA, további esküvők
lapszáma, utalás másik lapszámra, megjegyzés (pl. lakóhely - ha az nem
Berkenye, ikerszülés, stb).
Keresési segédletek:
1. Férjek nevei abc rendben, a feleség nevével, esküvő dátumával,
lapszámmal
2. Feleségek nevei abc rendben, lapszámmal
A táblázat, a keresési segédletek, és a forrásanyag között a
legfontosabb kapocs LAPSZÁM, amely a forrásanyag egy A4-es lapjának
számát jelenti.
Az index elkészítését a tervezett „Berkenye családkönyv”
elkészítése első lépésének szántam, segítségnek a további munkához, de jól
használhatják a múzeum ezen anyagát kutatók, vagy más családfa kutatók a
berkenyei családok gyors áttekintésére.
Forrás:
Balassagyarmati Palóc Múzeum Néprajzi Adattár
1014/89 jelzetű anyag, 1133 számozott A4-es lapból áll, melyet
Dr. Zólyomi József, a múzeum volt igazgatója gyűjtött
Az új tagok elérhetősége:
Tags.
szám
Név Cím Tel-Fax e-mail
116 Alföldy
Zoltán
3000 Hatvan,
Kertész u. 41.
06/37 340-495,
06/20 9755 955
117 Varga István 1151 Budapest,
Lenvirág u. 37.
06/30 221-6455 [email protected]
Újság
33
118 Pálmai József 6500 Baja, Árpád
u. 1. fszt. 1. 06/79 428-818
06/20 397-52-87
Cím és telefonszám változások:
Tags.
szám
Név Cím Tel-Fax
015 Werner István 7100 Szekszárd,
Háry János u. 8.
74/414-584
30/238-86-39
105 Gerstner Ferenc 2518 Leányvár, Bécsi út 55. 33/441-928
20/55-47-194
Keresések: I/3/1.
Keresem Johann Udabrian Rister születési idejét és helyét. Halotti
anyakönyve alapján feltételezett születési ideje 1702. Vagy közvetlenül a
Birodalomból települt, vagy belső migrációval érkezett Barátúrra. Meghalt
1767.X.03. Barátúron. Első felesége Justina …, akitől 7, második felesége
Catharina …, akitől 1 gyermekét ismerem.
Választ a [email protected] e-mail címre vagy Wéber György 7632 Pécs,
Gyöngyös u.5. postai címre kérek.
I/3/2.
Keresem Johann Georg Leisz (Lais?) születési helyét és idejét, első
házasságát. Második (vagy többedik?) felesége Margaretha …, akitől két
gyermeke született (1758 és 1763) Barátúron. Vagy közvetlenül a Birodalomból
települt, vagy belső migrációval érkezett Barátúrra.
Választ a [email protected] e-mail címre vagy Wéber György 7632 Pécs,
Gyöngyös u.5. postai címre kérek.
Újság
34
I/3/3
Keresem a bajai (Bácska) Pirkmayer család eredetét.
Az én ősöm Bartholomäus Pirkmayer volt, aki 1747. január 15-én Baján
vette feleségül Franziska Altmannt, az óbudai származású Johann Altmann
leányát..
Ő volt azon Pirkmayer nemzetség első képviselője Baján, mely még mintegy
100 évig virágzott Baján
Honnan jött Bartholomäus Pirkmayer Bajára, bevándorló volt, vagy
Magyarország egy más településéről került Bajára (esetleg Baranya-Tolna?)
Választ a szerkesztőségbe kérek a keresőszám megadásával, vagy dr. Pencz
Kornél részére, Baja, Petőfi S. u. 56., [email protected]
A keresőkérdések számozása az AKuFF Hírmondó évfolyamának és számának
megjelölése mellett a keresőkérdés számát tartalmazza.
Az AKuFF Hírmondó levéltárakban, hazai német kulturális intézményekben,
illetve német testvéregyesületünknél, az AKdFF-nél is terjesztésre kerül. Ezért
érdemes minél több keresőkérdést feladni, hiszen széles körben hozzáférnek
kutatók, így nagy eséllyel kaphatunk választ a kérdésekre.
MEGJELENT! Riszt András: Nagyárpád község családkönyve 1723-1945 (424 oldal)
Ára: AKuFF-tagoknak: 3.000 Ft + postaköltség Egyesületen kívülieknek: 3.500 Ft + postaköltség Külföldre: 25 EUR + postaköltség Megrendelés: Dr. Pencz Kornél, 6500 Baja, Petőfi S. u. 56. e-mail: [email protected]
A könyv megvételével az AKuFF könyvkiadási tevékenységét támogatja!
Újság
35
4. AKuFF-Treffen in Bohl / 4. AKuFF-találkozó Bólyban
17. November 2001 / 2001. november 17.
Kedves Tagjaink!
Az utóbbi időben biztonsági okokból igyekszünk a tagokat, akiknek van e-mail elérhetőségük, a postai út mellett ezen a módon is tájékoztatni. Néhány tagunk e-mail címén azonban sikertelen a kézbesítés. Kérjük az alábbi tagjainkat, hogy az eredményes kapcsolat érdekében jelentsék be az esetleges új címüket, vagy azt a tényt, hogy a nevük mellett feltüntetett e-mail-cím már nem él:
Batizi Zoltán (020): [email protected]
Dr. Bencés Márton (035): [email protected]
Dr. Koppány Imre (080): [email protected]
Peller Zoltánné(101: [email protected]
Steinmacher László (050):[email protected]
Gorondy-Wilde Martina (043): [email protected]
Gellainé Mannheim Mária (076): [email protected]
Újság
36
5. AKuFF-Treffen in Nadwar / 5. AKuFF-találkozó
Nemesnádudvaron
23. März 2002 / 2002. március 23.
Felhívjuk tagjainkat, hogy amennyiben lakó- vagy származási helyükön segítséget tudnak nyújtani egyesületi találkozó megszervezésében, jelentkezzenek. Feltétel, hogy 50-70 személy részére elegendő hely legyen, valamint az étkezési lehetőség biztosított legyen. Jelentkezni az egyesületi találkozókon személyesen, vagy írásban dr. Pencz Kornél elnöknél lehet. Szeretnénk, ha találkozóinkat hosszabb időre előre meg tudnánk
tervezni, hogy a tagjaink az egyéb programjaikat ennek megfelelően tudják alakítani.