JOGI ISMERETEK -Segédanyag a közbeszerzési ...hydea.eu/cms/images/stories/jogi_knyv_ksz.pdf ·...

JOGI ISMERETEK

-Segédanyag a közbeszerzési referensképzéshez-

Szerkesztette: Dr. Horváth András és Dr. Enzsöl Péter

2007.

Web: www.e-kozbeszerzes.hu Email: [email protected] Tel/Fax:266-7601/03 2/112

I. Az Európai Unió Ismereti anyaga

1. Európai Parlament Az Európai Unió történetében a leglátványosabb „karriert” befutott intézmény kétségtelenül a mai Európai Parlament. Megalakulásakor, csupán a nemzeti parlamentekből delegált tagokkal rendelkezett, és hosszú éveken át kizárólag - jogi következmények nélkül álló, a többi intézményre kötelezettséget alig jelentő - konzultációs, véleményező lehetőséggel bírt. Innen jutott el odáig, hogy mára már tagjait közvetlenül választják, és az európai uniós törvények mintegy 80 százaléka egyszerűen meg sem születhet az EP valamilyen formájú egyetértése nélkül. Az EP helye a döntéshozatalban Az EU híres intézményi háromszögére - az Európai Bizottságra, az Európai Parlamentre, és az EU Tanácsra - alapjaiban jellemző, hogy egyik sem abszolút, viszont többnyire egyik sem nélkülözhető. A nemzetek feletti Bizottság csak kezdeményezhet (s végrehajthat), de nem dönthet. Ezért nem lehet soha igazából "Európa kormánya". Dönteni csak a nemzetek (kormányok) közötti Miniszterek Tanácsa tud, amelyikben minden ország jelen van. Ők viszont többnyire csak arról dönthetnek, amit a nemzetek feletti Bizottság kezdeményezett. A Tanács alapvetően nemzeti (tagállami) érdekeket tart szem előtt. A Bizottságot mindenekelőtt a közösségi, a tényleges európai szempontok vezérlik. De úgy, hogy mindeközben egyik sem létezhet a másik nélkül. Pontosan azért, hogy a kettő közül egyik együttélési forma (a nemzetek közötti vagy a nemzetek feletti) se válhasson kizárólagossá. Ebbe a képletbe lépett be - az EU intézményi háromszög harmadik csúcsaként - az Európai Parlament. A döntéshozatal különböző formáiból alapvetően három főbb eljárást érdemes kiemelni:

• véleményezési (konzultációs) eljárás • hozzájárulási eljárás • együttdöntési eljárás

Az EP székhelye Az Európai Parlament működése, illetve működtetése jelenleg három európai város - Brüsszel, Strasbourg és Luxembourg - között oszlik meg. Az EP a "nagy plenárisait" - évente legalább tizenkettőt - Strasbourgban, a másfél-két napos "mini plenárisokat" viszont Brüsszelben tartja. Továbbra is áll, hogy a szakbizottságok és a politikai frakciók többnyire Brüsszelben üléseznek (ami persze nem zárja ki azt, hogy strasbourgi "nagy plenáris" héten ott is tarthatnak ilyen üléseket), míg a főtitkárság egy része változatlanul Luxembourgban dolgozik. Az Európai Parlament tagjai: a képviselők és a frakciók 1979 óta a tagállamok a képviselőket közvetlenül választják 5 évre, a mandátumok száma a tagállam népességétől függ. 2004 júliustól 732 eurohonatya dolga 450 millió EU-állampolgárt érintő ügyekben véleményt nyilvánítani, társ-törvényalkotóként eljárni. Magyarországnak 24 képviselői helye van a Parlamentben. Az Európai Parlamentben a képviselők nem országonként, hanem pártonként ülnek frakciókban. Akadnak olyan vélemények, hogy az EP működésének és létének talán ez az egyik legnagyobb érdeme.


Frakciók A frakcióhoz tartozásnak nincsenek kötött szabályai. Mindenki maga dönti el, hogy melyik EP-frakcióhoz akar tartozni, illetve az őt küldő nemzeti párt rendelkezik olyan preferenciával, amely alapján valamennyi innen érkező honatya igyekszik azonos EP-csoport részévé válni. A frakciók megalakításának amúgy kötött szabályai vannak. Eszerint legalább két különböző országból érkező képviselőnek kell összeállnia, és - ha csak ez a minimális helyzet áll fenn - legalább huszonhárman kell lenniük ahhoz, hogy regisztrálják őket. Három országból már elegendő 18 képviselő, míg négy országból már 14 is megteszi. Akik formálisan sehova nem akarnak tartozik, azok alkotják az Európai Parlamentben is ismert "függetlenek" csoportját. A képviselők úgynevezett szabad mandátummal rendelkeznek: csakis büntetőjogi eljárás miatt függeszthető fel mandátumuk, és a politikai csoport megválasztásában sem kötelezhetőek. Korábbi pártjuk legfeljebb annyit tehet ellenük, hogy párton belüli pozíciójukon keresztül próbálhat nyomást gyakorolni rájuk. Fontos mozzanat az is, hogy szavazáskor nem köti őket a politikai frakcióban elhatározott álláspont. Az Európai Parlamentben a munka alapvetően a politikai frakciókon belül folyik. A képviselők nem országok, hanem politikai csoportok szerint ülnek, és az itt megfogalmazott álláspontok jelennek meg az egyes politikai csoportok raportőreinek jelentése révén a szakbizottsági, illetve plenáris vitákban. Nemzeti álláspont képviseletére ezen a csatornán keresztül van mód. Fontos szabadságot ad ugyanakkor, hogy a frakció-tagság nem jelent szavazási kötelezettséget is. Képviselői helyek az Európai Parlamentben (a nizzai szerződés és a koppenhágai tárgyalások után) EU-15 EU-27 EU-25 Németország 99 99 99 Franciaország 87 72 78 Nagy-Britannia 87 72 78 Olaszország 87 72 78 Spanyolország 64 50 54 Lengyelország - 50 54 Hollandia 31 25 27 Görögország 25 22 24 Belgium 25 22 24 Portugália 25 22 24 Csehország - 22 24 Magyarország - 22 24 Svédország 22 18 19 Ausztria 21 17 18 Dánia 16 13 14 Finnország 16 13 14 Szlovákia - 13 14 Írország 15 12 13 Litvánia - 12 13 Lettország - 8 9 Szlovénia - 7 7 Ciprus - 6 6 Észtország - 6 6 Luxemburg 6 6 6 Málta - 5 5 Összesen 626 732 732


A képlet több szakaszon át fejlődött: Az első oszlop a jelenlegi helyzetet mutatja. A második oszlop a nizzai szerződésben 27 tagország számára kilátásba helyezett parlamenti helyek számát sorolja fel, de úgy, hogy már tartalmazza az ugyancsak Nizzában elkövetett „baki” korrigálását is. Nevezetesen, a Nizzai Szerződés eredetileg Csehországnak és Magyarországnak még csak 20 helyet helyezett kilátásba. A koppenhágai csúcs egyik eredménye, hogy sikerült elismertetni, hogy ez a két ország is népességarányosan ugyanannyi helyhez jusson, mint a többi tízmilliós tagállam (22 képviselő). A harmadik oszlop tartalmazza azt a verziót, ami ténylegesen belépésünk után hatályba lép: tekintve, hogy Bulgária és Románia egyelőre nem csatlakozik az EU-hoz, a 2004-es EP-választások után a nekik szánt helyeket (összesen 50 mandátum) is már előre szétosztották. Ez alapján a magyar képviselői helyek száma is 24 lesz, de csak addig, amíg 25 tagot számlál az EU. Egy majdani 27 fősre bővül Unióban az 50 hely visszakerül az akkor csatlakozókhoz, és beáll a végleges - Koppenhágában korrigált - nizzai képlet. Az európai parlamenti munka szereplői Az Európai Parlament belső munkamegosztását tekintve sok szempontból ugyanúgy működik minden, mint bármely nemzeti törvényhozásban. Egy-egy plenáris ülés között itt is szakbizottságokban zajlik a munka, amelyeken az álláspontokat itt is a parlamenti frakciók által képviselt vélemények alapján alakítják ki. Az Európai Parlament munkáját is házelnök irányítja, akit helyettesek - alelnökök - segítenek. A parlament munkájának szervezésében, előkészítésében a nemzeti törvényhozáshoz hasonló vezető testületek döntenek, ezek részint az elnököt és az alelnököket (EP Iroda), részint az elnököt és a frakciók vezetői foglalják magukba (Elnökök Konferenciája), az előbbi esetében kiegészülve a pénzügyi-gazdasági kérdésekben illetékes felügyelő csoporttal (a Kvesztorok Kollégiumával) is. Sajátos vonás ugyanakkor, hogy az EP tisztségviselőit (beleértve a szakbizottságok, valamint sok esetben a frakciók vezetőit is) a képviselőtestület ötéves mandátumának fele idejére választják csak, azaz egy-egy cikluson belül két és fél év után általános tisztújítás van. Az Európai Parlament elnöke Mióta az EP tagjait Európa-szerte közvetlen voksoláson választják (1979), az EP mindenkori elnökét két és fél évre választják. Elnökjelölt az lehet, akit egy vagy több frakció, illetve legalább 32 képviselő erre ajánl, majd titkos szavazás nyomán megszerzi a leadott voksok abszolút többségét. Feladata az ülések elnöklése, az EP tevékenységének irányítása (így az Elnökök Konferenciájának és az Irodának a vezetése), továbbá kifelé - például a nemzetközi kapcsolatokban -, valamint az Európai Tanács (EU-csúcs) ülésein az EP képviselete. Az EP elnökei 1979 óta:

• Simone Veil (francia, Liberális és Demokrata csoport - 1979-82) • Pieter Dankert (holland, Szocialista Csoport - 1982-84) • Pierre Pfimlin (francia, Európai Néppárt Csoport - 1984-87) • Lord Plumb (brit, Európai Demokrata Csoport - 1987-89) • Enrique Baron Crespo (spanyol - Szocialista Csoport - 1989-1992) • Egon Klepsch (német, Európai Néppárt Csoport - 1992-94) • Klaus Hansch (német, Európai Szocialista Párt - 1994-1997) • José Maria Gil-Robles (spanyol, Európai Néppárt - 1997-1999) • Nicole Fontaine (francia, Európai Néppárt - 1999-2002) • Pat Cox (ír, Európai Liberális, Demokrata és Reformista Csoport - 2002-2004).

Az EP Bizottságai Az EP munkájának meghatározó hányada állandó szakbizottságokban zajlik, amelyeket számos további ideiglenes testület, valamint interparlamentális delegáció egészít ki. Az alábbiakban most csak az állandó bizottságokkal foglalkozunk.


Az EP szakbizottságai 2004. júliusa után:

1. Külügyi bizottság 2. Fejlesztési bizottság 3. Nemzetközi kereskedelmi bizottság 4. Költségvetési bizottság 5. Költségvetési-ellenőrzési bizottság 6. Gazdasági és pénzügyi bizottság 7. Foglalkoztatási és szociális bizottság 8. Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági bizottság 9. Ipari, kutatási és energiaügyi bizottság 10. Belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság 11. Közlekedési és idegenforgalmi bizottság 12. Regionális fejlesztési bizottság 13. Mezőgazdasági bizottság 14. Halászati bizottság 15. Kulturális és oktatási bizottság (megj: ide tartozik a média is) 16. Jogi bizottság 17. Polgári szabadságjogok, bel- és igazságügyek bizottsága 18. Alkotmányügyi bizottság 19. Nők jogaival és az esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottság 20. Petíciós bizottság

2. Európai Bizottság

Az Európai Bizottságot az Európai Unió "kormányának" is szokták nevezni, mert feladata, hogy javaslatokat tegyen új törvények megalkotására, végrehajtsa a Miniszterek Tanácsa által hozott döntéseket és figyeljen arra, hogy a tagországok betartják-e a közös szabályozásokat.

A Bizottság az EU javaslattevő, döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző intézménye. Feladata a közösségi politikák képviselete, a közösségi politikák megvalósítása, az EK képviselete a nemzetközi fórumokon, a közösségi alapok (Európai Szociális Alap - ESF, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap - EAGGF, Európai Regionális Fejlesztési Alap - ERDF, Európai Fejlesztési Alap - EDF, Kohéziós Alap, Phare és Tacis) kezelése, a Bizottság tevékenységének éves értékelése ún. éves jelentés formájában. A Bizottság felelős továbbá az EK külső képviseletéért, amelyeket a tagországokban „representation”-nek (képviseletnek), a nem tagországokban delegációknak hívnak.

Tagok száma

A Bizottságba 2004. novemberéig az öt legnagyobb tagállam 2-2 főt, a kisebbek 1-1 főt delegáltak. 2004 májusa és novembere között így összesen 30 biztos dolgozott a testületben. A José Manuel Durão Barroso által vezetett Bizottság 2004. november 22-én lépett hivatalba, miután az Európai Parlament plenáris ülésén nagy többséggel támogatta a testületet. Mivel a Nizzai Szerződés minden tagállamnak egy biztos delegálását engedélyezi az Európai Bizottságnak jelenleg 25 tagja van.

Az Alkotmány szerint az „egy ország - egy biztos” elv 2014-ig marad érvényben. Ettől kezdve ugyanakkor a biztosok száma a tagállamok számának 2/3-ára csökken majd (ideértve a Bizottság elnökét és az EU külügyminiszterét is). 2014-től a tagokat egyenlően, rotációs alapon választják meg. A rotációs rendszer rendjéről az Európai Tanács egyhangúlag dönt. A tárgyalás későbbi szakaszában született döntés szerint konszenzus alapján az Európai Tanácsnak joga van a biztosok számának megváltoztatására.


A Bizottság főigazgatóságai, hivatali szervezete:

Főtitkárság (Secretariat General)

Jogi szolgálat (Legal Service)

Sajtó és Kommunikációs Szolgálat (Press and Communication)

Gazdaság és pénzügyek (Economic and Financial Affairs)

Vállalkozáspolitika (Enterprise)

Versenypolitika (Competition)

Foglalkoztatás és szociálpolitika (Employment and Social Affairs)

Agrárpolitika (Agriculture)

Közlekedés- és Energiapolitika (Transport and Energy)

Környezetvédelem (Environment)

Kutatás-fejlesztés (Research)

Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre)

Információs társadalom (Information Society)

Halászati politika (Fisheries)

Belső piac (Internal Market)

Regionális politika (Regional Policy)

Adópolitika, vámunió (Taxation and Customs Union)

Oktatás és kultúra (Education and Culture)

Egészségügy, fogyasztóvédelem (Health and Consumer Protection)

Igazságügy, belügy (Justice and Home Affairs)

Külkapcsolatok (External Relations)

Kereskedelem (Trade)

Fejlesztés (Development)

Bővítési politika (Enlargement)

Humanitárius segélyek Hivatala (Humanitarian Aid Office - ECHO)


Eurostat - Statisztikai Hivatal EuropeAid (Co-operation Office)

EuropeAid

Személyzeti és Adminisztrációs Ügyek (Personnel and Administration)

Költségvetés (Budget)

Pénzügyi ellenőrzés (Financial Control)

Európai Korrupció Elleni Hivatal (European Anti-Fraud Office)

Közös Tolmács és Konferencia Szolgálat (Joint Interpreting and Conference Service)

Fordító Szolgálat (Translation Service)

Kiadványok Hivatala (Publications Office)

A 25 biztos és szakterületek (2004. november 22-től)

1. Jose Manuel DURÃO BARROSO (portugál) – Elnök 2. Margot WALLSTRÖM (svéd) – Alelnök / Intézményi kapcsolatok és kommunikációs stratégia 3. Günter VERHEUGEN (német) – Alelnök / Vállalkozások, ipar 4. Jacques BARROT (francia) – Alelnök / Közlekedés 5. Siim KALLAS ( észt) – Alelnök / Adminisztratív ügyek, könyvvizsgálat és korrupció elleni

küzdelem 6. Franco FRATTINI (olasz) – Alelnök / Igazság, szabadság és biztonság 7. Viviane REDING (luxemburgi) – Információs társadalom és média 8. Stavros DIMAS (görög) – Környezetvédelem 9. Joaquín ALMUNIA (spanyol) – Gazdaság-és monetáris politika 10. Danuta HÜBNER (lengyel) – Regionális kérdések 11. Joe BORG (máltai) – Halászati és tengeri politika 12. Dalia GRYBAUSKAITÉ (litván) – Pénzügyi tervezés és költségvetés 13. Janez POTOČNIK (szlovén) – Tudomány és kutatás 14. Ján FIGEL (szlovák) – Oktatás, képzés, kultúra és soknyelvűség 15. Markos KYPRIANON (ciprusi) – Egészségügy és fogyasztóvédelem 16. Olli REHN (finn) – Bővítési kérdések 17. Louis MICHEL (belga) – Fejlesztés és humanitárius segély


18. László KOVÁCS (magyar) – Adó és vámpolitika 19. Neelie KROES (holland) – Versenypolitika 20. Mariann FISCHER BOEL (dán) – Mezőgazdaság és vidékfejlesztés 21. Benita FERRERO-WALDNER (osztrák) – Külkapcsolatok és európai szomszédsági politika 22. Charlie McCREEVY (ír) – Belső piac és szolgáltatások 23. Vladimir ŠPIDLA (cseh) – Foglalkoztatás, szociálpolitika és női egyenjogúság 24. Peter MANDELSON (angol) – Kereskedelem 25. Andris PIEPALGS (lett) – Energiapolitika

A Nizzai Szerződés hatása a Bizottság működésére

A Nizzai Szerződés minden tagállamnak egy biztos delegálását engedélyezi. Ha az Európai Unió tagállamainak száma eléri a 27-et, a biztosok száma nem növekedhet tovább. Ekkor a Tanácsnak egyhangú döntést kell hoznia a biztosok számát illetően, és ennek a számnak mindenképpen kevesebbnek kell lennie 27-nél. A biztosok nemzetiségét rotációs rendszer segítségével határozzzák meg, ami minden tagország számára méltányos elbánást biztosít. A Nizzai Szerződés döntött az Elnök hatáskörének növeléséről is, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a több mint 20 tagú testületet össze lehessen tartani, és hatékony munkára lehessen ösztönözni. Így a Bizottság elnöke dönt majd többek között a portfoliók elosztásáról, és ő kezdeményezheti egy-egy biztos lemondását is a Bizottság többi tagjának jóváhagyásától függően.

3. Európai Tanács Az Európai Tanácsot az Európai Unió állam- és kormányfői, valamint a Bizottság elnöke alkotják. Az Európai Tanács meghatározza az Európai Unió általános politikai irányait. Az Unió csúcsszerve, a tagállamok állam- és kormányfőinek testülete. Az Európai Tanács fóruma eredetileg nem jelent meg a Közösségek alapítószerződéseiben. Feladata stratégiai döntések meghozatala, kompromisszumok elfogadása, általános politikai elvek elfogadása. Az Európai Tanács dönt az Európai Uniót érintő legfontosabb kérdésekben, meghatározza a szervezet külpolitikai irányvonalát és ezzel együtt a bővítési politikát is. Jogszabályt ugyanakkor - a közös kül- és biztonságpolitikában az Amszterdami Szerződés által bevezetett ún. közös stratégiákon kívül - nem alkot, az a Tanács feladata. Az évtizedek során az Európai Tanács jelentősége és szerepe fokozatosan nőtt, miután e testület vált a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének fő színterévé. Sok esetben ugyanis a tagállamok közötti nézetkülönbségeket csak a nagy politikai rálátású és széles kompetenciájú állam -és kormányfők tudják feloldani, akik az ún. „package deal”-eken („egyezség csomag”) keresztül több kérdést összekapcsolva kompromisszumos döntéseket tudnak hozni. Az így megszülető döntéseket ezt követően már az Európai Tanács iránymutatásai alapján - az Európai Bizottság előkészítését követően (ha az Európai Tanács ezt kérte) vagy anélkül - a szektorális Tanácsok szintjén fogadják el jogszabályként. A végső formába öntés tehát már nem az Európai Tanács feladata. Alapítás: 1974. december 10. (Az Európai Tanács 1986-ban az Egységes Európai Okmányban kapott intézményes keretet.) Székhelye: Brüsszel


Tagjai: A tagállamok állam- és kormányfői. Az Európai Tanács ülésein részt vesz az Európai Bizottság elnöke. Az üléseket előkészítik a tagállamok külügyminiszterei, valamint a Bizottság 1 tagja. Az Európai Tanács évente legalább 2 alkalommal, a brüsszeli Justus Lipsius épületében ülésezik, és általában két (de szükség esetén előfordul, hogy több) rendkívüli, ún. informális ülést tart. A soros elnökség intézménye A Tanács működése szempontjából kiemelkedő fontosságú a soros elnökség intézménye. A Tanács elnöki tisztségét félévente felváltva tölti be egy-egy tagállam. A soros elnök tagállam hívja össze a Tanácsot, elnököl nemcsak a Miniszterek Tanácsában, de a Tanácshoz kötődő egyéb testületekben is, ő hív fel szavazásra, és írja alá az elfogadott aktusokat. Az elnöki periódusok összekapcsolódnak az Európai Tanács rendes (június és decemberi) üléseivel, miután azokat a féléves elnökség utolsó hónapjában, mintegy az elnökséget, illetve annak munkáját lezáróan szokták megtartani. A Tanács soros elnökségét 2004. decemberéig Hollandia tölti be. A soros elnökség tisztségét 2005-ben és 2006-ban betöltő tagállamok: 2005 Első félév Luxemburg Második félév Egyesült Királyság 2006 Első félév Ausztria Második félév Finnország Az Alkotmány a soros elnökség intézményében is változásokat hozhat. A soros elnökség tekintetében a korábban, a kormányközi konferencián (2004. május 18.) született megállapodás értelmében a soros elnöki tisztséget három tagállam látja majd el, azonban a három tagállam közül továbbra is csak egy lesz fél évig elnök, a másik két ország csak segíti elnöksége alatt. A három tagállam így együttesen 18 hónapig látja majd el az elnöki posztot.

4. Miniszterek Tanácsa

A Miniszterek Tanácsa az Unió változó összetételben ülésező, kormányközi alapon működő jogalkotó szerve. Korábban nálunk az Európai Unió Tanácsa elnevezést használták (az angol Council of the European Union tükörfordításaként) az intézmény megjelölésére, de ez könnyen összekeverhető volt az Európai Tanáccsal és az Európa Tanáccsal (előbbi az állam és kormányfők testülete, míg utóbbi az Uniótól független nemzetközi szervezet).

A Miniszterek Tanácsa a tagállamok szakminisztereiből áll, és a tárgyalt témától függően kilenc különböző összetételben (a brüsszeli zsargonban a konfiguráció szót használják) ülésezik.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (ÁÜT), mely a tagállamok külügyminisztereit tömöríti az Unió egyik legnagyobb múltra visszatekintő szervezete. Üléseit havonta tartja. 2002 júniusa óta külön alkalommal tárgyalják az általános ügyeket és a külpolitikai kérdéseket. Az általános ügyek közé azok tartoznak, melyek több szakpolitikát is érintenek. Ilyen például a bővítés, a költségvetés alapjainak előzetes tervezése, vagy az intézményi kérdések. Az ÁÜT ebben a minőségében az Európai Tanács legfontosabb döntés-előkészítő szervezete. Koordinálja a Miniszterek Tanácsának munkáját, elemzi a szakértőktől kapott információkat, az alsóbb szintű döntés-előkészítő bizottságok véleményének összegyűjtése után kész tervezetet tesz az állam és kormányfők elé. A tagállamok közötti érdekegyeztetés többnyire legkésőbb az ÁÜT-ben megtörténik, az Európai Tanácsban csak az igazán nagy horderejű kérdésekről van érdemi vita. A külkapcsolatokkal foglalkozó ülésein a külügyminiszterek a közös kül- és biztonságpolitika (bevett angol rövidítéssel CFSP) szellemében megpróbálják összehangolni a tagállamok álláspontját nemzetközi kérdésekben. Ilyenkor kiemelt szerep jut a Tanács főtitkárának, aki egyben a közös kül- és biztonságpolitikáért felelős tanácsi


főmegbízott. A tisztségre 2004. júniusában ismét Javier Solana egykori NATO-főtitkárt választották, aki az Alkotmányos szerződés ratifikálása után az EU első külügyminisztere lesz. A Gazdasági- és Pénzügyek Tanácsa (elterjedt rövidítése Ecofin) a tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereiből áll. A havonta ülésező tanács a gazdasági együttműködés fejlesztésével, a pénzpiacokkal, a tőkemozgással és a harmadik országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokkal kapcsolatos ügyekben tárgyal, döntéseit főszabályként minősített többséggel, a Parlamenttel együttműködve hozza. Az Ecofin egyik legfontosabb feladata, hogy a hétéves uniós költségvetés keretei között, ismételten a Parlament egyetértésével meghatározza az éves sarokszámokat. Szervezetileg nem kapcsolódik az Ecofinhoz, de fontos szervezet az ún. Eurogroup, mely az eurót használó tagállamok minisztereinek döntési joggal nem bíró informális szervezete. Üléseit rendszerint az Ecofin tanácskozása előtti napon tartja. A Mezőgazdasági és Halászati Tanács nagy hagyományokra visszatekintő tanácsi forma. Tagjai a mezőgazdasági, halászati, közegészségügyi miniszterek. Az közös agrárpolitika (KAP) a legfontosabb szakpolitika az Európai Unióban, részesedése az uniós költségvetésből messze a legnagyobb. (A halászati politika - bár Magyarországon ez természetesen kevésbé érezhető - legalább ilyen súlyú.) A Mezőgazdasági és Halászati Tanács bürokratikus szervezete a legnagyobbak közé tartozik. A Tanács döntéseit 12 munkacsoport 45 albizottsága készíti elő, melyek egy-egy termékkel vagy szakterülettel foglalkoznak. A Tanács rendszerint minősített többséggel határoz, általában a Parlamenttel együtt konzultációs eljárásban, de a kiemelt fontosságú élelmiszerbiztonság területén a Parlamentnek együttdöntési joga van. A Bel- és Igazságügyi Együttműködés Tanácsa (BI) a belügyminiszterek és igazságügyi miniszterek kéthavonta tartott összejövetele. A tagállamok közül sokan féltek - s még ma is tartanak - az együttműködéstől, úgy találták, hogy az Unió túlzottan beavatkozna a belügyeikbe. Ennek megfelelően a Tanács a '70-es évek közepétől sokáig csak informálisan ülésezett, jogkör nélkül. Mikor Franciaország, Németország és a Benelux államok 1990-ben aláírták a Schengeni Egyezményt, világossá vált a terület fontossága. Ezt felismerve az Európai Unióról szóló (Maastrichti) Szerződés a Tanácsot beemelte a hivatalos szervezetrendszerbe. A schengeni rendszer szabályozási kérdései mellett a Tanács napirendjén főleg a rendőrségi együttműködéssel összefüggő témák szerepelnek, így mindenek előtt a határokon átnyúló bűnözés és bűnüldözés kérdése. A Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa kéthavonta ülésezik. A '90-es évektől kezdve számos fontos kezdeményezése volt, így a transzeurópai közlekedési stratégia kidolgozása vagy a Galileo műholdas helymeghatározó rendszer kiépítése. A közlekedéspolitika a Közösségben előkelő helyet foglal el az integrációs politikák között, s a Tanács sikeresen dolgozta ki a terület részletszabályait (biztonsági kérdések, közlekedésirányítás, a piacra jutás szabályozása, képesítések elismerése, stb.). A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa a munkaügyi, egészségügyi és esélyegyenlőségi miniszterek negyedéves összejövetele. Mivel a munkaügy és a szociálpolitika meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, így a miniszterek leginkább közös célok kitűzésével és nem kötelező ajánlásokkal igyekeznek közelíteni a tagállamok szabályozását. Az egészségpolitikában, különösen az egészségmegőrzéssel és megelőzéssel kapcsolatos, valamint fogyasztóvédelmi ügyekben a szervezet komolyabb szabályozó szerephez jut. Ezeken a területeken a Tanács a Parlamenttel együtt dönt, minősített többséggel. A Versenyképességi Tanács 2002-ben jött létre három korábbi tanácsi szervezet összevonásából azzal a céllal, hogy az ipari, kutatási és belső piaci ügyeket egy kézben összefogva hatékonyabban lehessen irányítani a versenyképességgel összefüggő ügyeket. A Tanács ezzel együtt kissé „felemás”, hiszen míg a belső piaci kérdésekben komoly szerephez jut, az iparpolitikai szabályozás ma még többnyire nemzeti hatáskör. Évente öt-hat tanácskozást tart, az ipari, kutatás-fejlesztési, Európa-ügyi miniszterek részvételével. A Környezetvédelmi Tanács által alkotott szabályok összhangban az Unió környezetpolitikájával elsősorban a megelőzésre koncentrálnak. A környezetvédelmi miniszterek negyedévente találkoznak, a döntések a Parlament egyetértésével, minősített többséggel születnek.


Az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Ügyek Tanácsa a kevésbé fontosak közül való, hiszen a hatáskörében a legtöbb ügy a tagállamok szabályozásában maradt. Az ellenállást jól jelzi az is, hogy kulturális kérdésekben csak egyhangú döntést hozhat. Az oktatási és ifjúsági ügyek területén azonban több értékes kezdeményezést tett, így a diplomák kölcsönös elismerésével, a diákok és tanárok mobilitásával kapcsolatosan. Az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) A Miniszterek Tanácsa az Unió egyik legfontosabb döntéshozó testülete. Az elvégzendő munka mennyiségéhez képest viszont keveset ülésezik - a néhány havonta megrendezett pár napos tanácskozás nem alkalmas a döntések megfelelő átbeszélésére. Már a kezdetektől fogva működött a Miniszterek Tanácsa mellett az Állandó Képviselők Bizottsága (közkeletű rövidítéssel COREPER). A bizottság a brüsszeli állandó képviseletek vezetőiből áll, akiket szükség szerint ágazati szakértők segítenek. Idővel a COREPER szerkezete kettévált, ma a COREPER II. az állandó képviselők, míg a COREPER I. helyetteseik fórumát jelenti. (Tekintettel a mezőgazdaság kiemelt szerepére a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsot a COREPER helyett külön döntés-előkészítő szervezet, a Mezőgazdasági Különbizottság segíti.) A COREPER tevékenysége roppant szerteágazó, jelentősége egyre nagyobb. Feladata nem csupán a tagállami álláspontok szakértői szintű közelítése, a Tanácsi döntések előkészítése, de ők tartják a kapcsolatot az Unió szervei és a nemzeti intézmények között is. Ennek megfelelően a tagállamok komolyan építenek az állandó képviseletek munkájára. A szakmai előkészítő munka egyre hangsúlyosabbá válásával a korábban többségében karrierdiplomatákból álló testületbe ma már a hazai minisztériumok is szakértők tucatjait delegálják. Az Állandó Képviselők Bizottságát mintegy 250(!) témák szerinti állandó vagy ideiglenes munkacsoport segíti, melyek évente több ezer ülést tartanak. A bizottság tevékenységével lehetővé válik, hogy az illetékes Tanács már csak politikai szempontokat vegyen figyelembe a vita során, s a szakmai szabályok valódi szakértők közötti érdekegyeztetésben kristályosodjanak ki. A magyar állandó képviselet vezetője a csatlakozásig Balázs Péter, jelenlegi Európai Bizottsági tag volt, május 1. óta a posztot Kiss Tibor, volt hágai és brüsszeli nagykövet tölti be. A 49 éves közgazdász mintegy százfős hivatalt vezet. Döntéshozatal a Miniszterek Tanácsában A Tanács az elé kerülő ügyekben többféle szavazási formával dönt. A hatályos szerződés pontosan rendelkezik arról, hogy melyik területen, melyik szavazási procedúrát kell alkalmazni. Egyszerű többség Szerepe marginális, csak eljárási kérdésekben alkalmazzák. Minősített többség A minősített többség ma már a leggyakrabban alkalmazott döntéshozatali forma. A Tanács tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni. (A listát ld. a Szavazati arányok a Miniszterek Tanácsában c. részben.) A határozatok elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 232 igen szavazat szükséges. Ha a Tanács valamely határozatát minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62%-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra. Egyhangú (konszenzusos) döntés Az Európai Unió története sok szempontból a konszenzusról lemondás története is. Míg az integráció kezdetén az egységes döntéshozatal volt jellemző, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre több állammal


bővülő Közösségben a konszenzusra törekvés a működőképességet veszélyeztetné. A májustól 25 tagúra bővülő Unióban egyre kisebb az egyhangú döntéshozatal szerepe, de stratégiailag számukra fontos kérdésekben (külpolitika, kultúra, szociálpolitika, adózás stb.) a tagállamok a mai napig fenntartják maguknak a vétójogot. A ratifikálásra váró Alkotmányos Szerződés a mostaninál is szélesebb teret hagy a minősített többségi döntéshozatalnak. Szavazati arányok a Miniszterek Tanácsában Amennyiben a Tanács határozatához minősített többség szükséges, tagjainak szavazatait a következőképpen kell súlyozni:

Németország 29 Franciaország 29 Olaszország 29 Egyesült Királyság 29 Spanyolország 27 Lengyelország 27 Hollandia 13 Görögország 12 Belgium 12 Cseh Köztársaság 12 Magyarország 12 Portugália 12 Ausztria 10 Svédország 10 Írország 7 Litvánia 7 Dánia 7 Szlovákia 7 Finnország 7 Észtország 4 Ciprus 4 Lettország 4 Luxemburg 4 Szlovénia 4 Málta 3

5. Európai Bíróság

Az Európai Bíróság - vagy teljes nevén az Európai Közösségek Bírósága - az Európai Unió legfelsőbb jogértelmező fóruma. Feladata - hasonlóan az állami bíróságokhoz - a közösségi jog betartásának felügyelete, a többi közösségi szerv törvényes munkájának ellenőrzése, és a jogi viták elrendezése. Alapítás: 1957. március 25. Székhelye: Luxemburg A Bíróság felépítése Az Európai Bíróságnak tulajdonképpen két fóruma van: maga az EB, amely tulajdonképpen az EU legfelsőbb bíróságaként működik, valamint a Felső Bíróság (korábban: Elsőfokú Bíróság), amely olyan ügyekben jár el, amelyeket személyek vagy nem állami szervezetek indítottak, és bizonyos területekre korlátozza figyelmét. A Felső Bíróságot, amelynek döntéseivel szemben az Európai Bírósághoz lehet fellebbezni, 1989-ben hozták létre, az eredeti fórum tehermentesítése céljából.


A Felső Bíróság mellé rendelve több bírói panel is működik, amelyek első fokon hallgatnak meg bizonyos ügyeket. A panelek mindegyike egyfajta témára specializálódik. A paneleknek három, öt vagy nyolc tagjuk van, és döntéseikkel szemben a Felső Bírósághoz lehet fellebbezni. A paneleket magához a Felső Bírósághoz hasonlóan azért hozták létre, hogy tehermentesítsék az intézményt, amely legendásan lassúnak számít: az ügyek hatalmas mennyisége miatt nem ritka, hogy évekig is eltart, míg a Bíróság döntést hoz egy vitás kérdésben. A panelek számának és szerepének növelése - ez a folyamat egyébként már az alkotmányozás előtt, a kilencvenes évek végén megindult - remélhetőleg javít ezen a helyzeten. Mindkét bíróságnak 25-25 tagja van, vagyis minden állam egy-egy bírót jelöl. A bírók hatéves mandátumot kapnak, ami egyszer megújítható. A rendszeres „frissítés” jegyében, de a folyamatosság megőrzése érdekében a bírák felét háromévente lecserélik, vagyis nem egyszerre ér véget mindenki számára a hatéves ciklus. Függetlenségük garantálása érdekében a bírákat nem lehet elmozdítani pozíciójukról. A Bíróság elnökét a bírák maguk közül választják, hároméves mandátummal. A Bíróság munkáját nyolc főtanácsnok segíti. Őket szintén a tagállamok jelölik, és szintén hatéves mandátumot kapnak, ami egyszer megújítható. A főtanácsnokok feladata, hogy egy ügyről előzetes jogi véleményt formáljanak, mielőtt az a Bíróság elé kerül döntésre. A főtanácsnoki vélemények általában igen nagy figyelmet kapnak, mert az esetek többségében a Bíróság ezeknek megfelelően dönt. A Bíróság szerepe és működése Történelmi perspektívából nézve az Európai Bíróság az Európai Közösségek egyik legfontosabb szerve, noha korántsem olyan látványos, mint a Bizottság, a Parlament, vagy akár a Tanács. A Bíróságot szokás aktivista bíróságként számon tartani, ami azt jelenti, hogy gyakran igen tág jogértelmezésével nem ritkán túllép szigorú, konzervatív értelemben vett mandátumán, és már-már a jogalkotás területére téved. Ez nem teljesen szokatlan dolog, ez a fajta aktivizmus jellemzi az amerikai legfelsőbb bíróságot is, és sajátja volt a Magyar Köztársaság első alkotmánybíróságának is. Ez a fajta európai bírósági viselkedés konkrétan azt jelenti, hogy a testület döntéseivel több ízben is hozzájárult az integráció további mélyítéséhez, olyan alapvetések lefektetésével és tisztázásával, amelyek ugyan nincsenek benne az alapító szerződésekben, de ma már kézenfekvőnek tekinthetők. Ezek közül a legfontosabb, hogy az európai közösségi jog minden esetben elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, vagyis ahol a két jog ütközik, ott a közösségi jogot kell irányadónak tekinteni. Ez minden szövetségi rendszerben alapelv, de a közösség alapdokumentumai valami miatt elmulasztották megemlíteni; egészen a Bíróság 1977-es, úgynevezett Simmenthal-döntéséig kellett várni, hogy ez véglegesen tisztázódjék. (Érdekesség, hogy az amerikai alkotmány sem mondja ki explicite a szövetségi jog elsőbbségét az állami joggal szemben; csak az 1830-31-es úgynevezett semmisségi vitában tisztázódott, hogy az államok joga alárendeltje a szövetségi jognak.) Egy másik példa a bírósági aktivitásra, ami az európai integráció szorosabbra fűzéséhez vezetett, az úgynevezett Cassis de Dijon-ügy. Ez az 1979-es döntés bizonyos értelemben az egységes belső piac alapját vetette meg azzal, hogy kimondta: a tagállamoknak kötelességük kölcsönösen elismerni egymás szabályozását, amennyiben az nem diszkriminatív a többi tagállammal szemben. Az európai bírósági rendszer működésének legfontosabb sajátossága, hogy a közösségi jog értelmezésének feladata, szemben a legtöbb szövetségi rendszerrel, így például az amerikaival, megoszlik az állami-nemzeti bíróságok és a két közösségi bíróság közt. Ez azt jelenti, hogy az állami bíróságoknak csakúgy feladatuk figyelembe venni a közösségi jogot, mint az adott állam jogát. Egy közösségi jogi érveket is felvonultató jogvita elsődleges fóruma csaknem mindig egy állami bíróság. Az állami bíróságok ugyanakkor igen gyakran előzetes véleményalkotás céljából az Európai Bírósághoz utalnak egy kérdést.


A Bíróság egyik legfontosabb - és leglátványosabb - feladata az uniós szabályok őrének számító Európai Bizottság és a tagállamok közti vitás ügyek elrendezése. Ha az Európai Bizottság megállapítja, hogy egy tagállam megsértette a közösségi jogot, nem tesz eleget az uniós szerződésekből fakadó kötelezettségeinek, utólagos felszólításra sem, akkor a Bizottság bepereli ezt az államot a Bíróságon. A Bíróság eldönti, hogy melyik félnek van igaza, sőt még pénzbüntetésre is ítélhet egy elmarasztalt tagállamot, ha az továbbra is vonakodik a szabályoknak megfelelően viselkedni. A Bíróság ugyanakkor ítélhet az európai intézmények közti vitás kérdésekben, tagállamok közti vitákban, vagy akár személyek, vállalkozások és más szervezetek nézeteltéréseiben is. Ítélhet továbbá a Bíróság az egyes uniós intézmények lépései ügyében is, vagyis megállapíthatja például az Európai Uniós Miniszterek Tanácsa egy döntéséről, hogy az alkotmányba ütközik. A Bíróság jövője Az újonnan elfogadott Európai Alkotmány a Bíróság működésében elsősorban technikai természetű változásokat vezet be. A legfontosabb változás nem magát a Bíróságot érinti, hatása a közösség életére és működésére mégis kolosszális lehet, főleg hosszútávon. Ez az Alapvető Jogok Chartájának beemelése az uniós alaptörvénybe. A Charta, ami az európai polgárok alapvető emberi, polgári és szociális jogait szentesíti, az alkotmány ratifikálásával az Unió elsődleges jogává válik. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bíróság jogértelmezése a jövőben ezekre a területekre is kiterjed majd. Eddig ilyen természetű kérdésekben csak a nemzeti bíróságok, valamint a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság volt illetékes (utóbbi ítéletei egyébként nem is feltétlenül kötelezőek a tagállamokra). Azt, hogy ez hova vezet, nehéz pontosan felmérni, de az bizonyos: az Uniót és az Unió intézményeit olyan területre tévednek, ahová eddig nem merészkedtek, amelyben eddig nem voltak illetékesek. Ez a terület - az alapvető emberi, politika és szociális jogok vidéke - ráadásul rendkívül érzékeny terület. Éppen ez akadályozta egyébként igen sokáig, hogy a Charta valóban kötelező érvényű dokumentum legyen: nem hivatalos formában már régóta létezik, de egyes tagállamok, elsősorban Nagy-Britannia, sokáig útját állták szentesítésének. A Bíróság, ami eddig szinte csak gazdasági jellegű kérdésekkel foglalkozott - hiszen a közösségi jog legnagyobb része gazdasági jellegű - ezentúl olyan kérdésekben is ítélete hozhat majd, amelyeket az államok eddig féltékenyen saját fennhatóságuk alatt akartak tartani. A Bíróság előtti eljárás vázlata

Az írásbeli szakasz

Közvetlen keresetek és a jogorvoslatok

• Keresetlevél • A keresetlevél kézbesítése az

alperesnek • A keresetlevél közzététele a Hivatalos

Lapban • Ellenkérelem • Válasz • Viszonválasz

Előzetes döntéshozatali eljárás

• A tagállami bíróság határozata • Az előzetes döntéshozatal iránti

kérelem lefordítása valamennyi közösségi hivatalos nyelvre és a felek, a tagállamok és a közösségi intézmények értesítése

• Az előzetes döntéshozatalra iránti kérelem közzététele a Hivatalos Lapban

• A felek, a tagállamok és a közösségi intézmények írásbeli észrevételei

A szóbeli szakasz

• (Tárgyalás)


• (A főtanácsnok indítványa) • A Bíróság tanácskozása • Az ítélet kihirdetése

Keresetfajták az Európai Bíróságon A tagállami mulasztás megállapítására irányuló kereset: Ez az eljárás lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy ellenőrizze: teljesítik-e a tagállamok a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségeiket. A Bíróság előtti eljárást egy előzetes, a Bizottság által indított eljárás előzi meg, amelynek célja, hogy lehetőséget adjon a tagállamnak a benyújtott panaszokra történő észrevételek megtételére. Amennyiben ez az eljárás nem eredményezi a tagállam részéről a mulasztás megszüntetését, a Bíróságnál eljárás kezdeményezhető a közösségi jogsértésre vonatkozóan. Az eljárást a Bizottság - ez a leggyakoribb eset -, vagy egy tagállam kezdeményezheti. Ha a Bíróság megállapítja a mulasztást, a tagállam köteles annak azonnal véget vetni. Ha a Bizottság kezdeményezésére indított újabb eljárás során a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletben foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság megfizetésére kötelezheti. A megsemmisítés iránti kereset: A megsemmisítés iránti keresettel a kérelmező kérheti egy intézményi intézkedés (rendelet, irányelv, döntés) megsemmisítését. Megsemmisítés iránti keresetet benyújthatnak a tagállamok, közösségi intézmények (Parlament, Tanács, Bizottság) vagy olyan magánszemély, aki egy aktus címzettje, és ezen aktus őt közvetlenül és személyében érinti. Az intézményi mulasztás megállapítására irányuló kereset: Ez a kereset teszi lehetővé azt, hogy a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ellenőrizze a közösségi intézmények mulasztásának jogszerűségét. Ezen kereset azonban csak azt követően nyújtható be, hogy az intézményt felkérték, hogy járjon el. Amikor a mulasztás jogszerűtlensége megállapítást nyer, az érintett intézmény megfelelő intézkedések megtételével köteles véget vetni a mulasztásnak. Kártérítési kereset: Ez a kereset, amely a szerződésen kívüli felelősségen alapul, lehetőséget ad az Elsőfokú Bíróságnak arra, hogy megállapítsa a Közösség felelősségét az intézmények és a tisztviselők által, feladataik teljesítése során a polgároknak és vállalkozásoknak okozott károkért. Fellebbezések: Végül, az Elsőfokú Bíróság hatáskörében hozott ítéletekkel szemben, jogkérdésekben a Bírósághoz lehet fellebbezni. Amennyiben a fellebbezés elfogadható és megalapozott, a Bíróság megsemmisíti az Elsőfokú Bíróság határozatát. Amennyiben az ügyben ítélet hozható, a Bíróság a jogvitában döntést hoz. Ellenkező esetben a Bíróság köteles az ügyet visszautalni az Elsőfokú Bíróság elé, amely kötve van a fellebbezés során hozott határozathoz. Az előzetes döntéshozatali eljárás: Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos eljárás a közösségi jogban. Annak ellenére, hogy természeténél fogva a Bíróság a közösség jog tiszteletben tartásának legfőbb őre, nem ő az egyetlen bíróság, amely jogosult a közösségi jog alkalmazására. Ez a feladat megilleti a nemzeti bíróságokat abban a mértékben, amennyiben hatáskörükbe tartozik a közösségi jog közigazgatási végrehajtásának - ami általában a tagállamok közigazgatási szerveinek feladata - ellenőrzése; a szerződések és a másodlagos jogforrások (rendeletek, irányelvek, döntések) rendelkezéseinek jelentős része közvetlenül egyéni jogokat keletkeztet a tagállamok állampolgárai részére, melyeket a tagállamok kötelesek megvédeni. Ily módon a tagállamok bíróságai természetüknél fogva a közösségi jog elsődleges biztosítói. A közösségi jogszabályok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása, továbbá az értelmezési szabályok közötti különbség elkerülése érdekében, a tagállami bíróságok jogosultak, illetve bizonyos esetekben kötelesek a Bírósághoz fordulni, hogy annak értelmezése által a közösségi jog egy adott része pontosan meghatározásra kerüljön annak érdekében, hogy például ellenőrizhessék, vajon ezen jog és nemzeti szabályozásuk mennyiben van összhangban.


Az előzetes döntéshozatali eljárás célja lehet továbbá egy közösségi jogi aktus érvényességének vizsgálata. A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, köti az értelmezés. A Bíróság ítélete ugyanolyan módon kötelező azon további nemzeti bíróságok számára is, amelyek tartalmilag hasonló kérdésben járnak el. Ugyancsak az előzetes döntéshozatali eljárás segítségével tudja valamennyi európai állampolgár meghatározni a rá vonatkozó közösségi jogi normákat. Annak ellenére, hogy csak a nemzeti bíróság indíthatja meg ezt az eljárást, mivel csak ő dönthet annak szükségességéről, valamennyi érintett fél, azaz a tagállamok, a nemzeti bíróság előtt már eljáró felek és a Bizottság is részt vehet a Bíróság előtt folyó eljárásban. Számos jelentős közösségi jogi elvet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapján állapítottak meg, amelyeket egyes esetekben az elsőfokú tagállami bíróságok tettek fel.

Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése

155/A. § (1) A bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.

(2) Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az Igazságügyi Minisztérium részére is.

(3) Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A KÖZBESZERZÉSEK AZ EU-ban

Friedl Weiss szerint közbeszerzésről akkor beszélünk, „amikor államok vagy bizonyos területi vagy funkcionális alegységei saját működésükhöz szükséges árukat vagy szolgáltatásokat vásárolnak, vagy biztosítják közhasználatra szolgáló építési műtárgyak, épületek vagy kényelmi feltételek megépítését. Így a közbeszerzés közfogyasztás célját szolgáló vásárlást jelent". A közbeszerzés fogalma még szélesebb az EFTA-ban megvalósuló általános gyakorlat szerint; a más nemzetközi szerződésekkel történő összehasonlítás pedig azt mutatja, hogy a terminológia különböző lehet (GATT, OECD, UNCTAD). Ily módon nem létezik egységes vagy nemzetközileg elfogadott terminológia.

1986-os jelentésében Cechhini illusztrálta a közkiadások fontosságát: 1986ban a központi és helyi kormányok, képviseleteik és vállalataik 530 milliárd ECU-t költöttek szállításokra és beszerzésekre. Abban az időben ez a Közösség GDP-jének 15%-át tette ki. Spanyolország és Portugália 1986-ban történt integrációjával, a Német Demokratikus Köztársaság 1990-es belépésével és Ausztria, Finnország és Svédország 1995-ben történt taggá válásával ez az összeg tovább növekedett. A számok azt is mutatják, milyen fontossággal bírnak a kormány által kötött szerződések. A gazdaság igen nagy részét teszik ki. Egészen a közelmúltig a kormányok és más helyi hatóságok árukat, valamint szolgáltatásokat hazai beszállítóktól szereztek be. Miután megnyílt ez a terület más tagállamok cégeitől származó versenyajánlatok előtt, a kormánynak nagyobb áru- és szolgáltatásválasztékból van lehetősége választani. Lehetőséget biztosítván más tagállamok cégeinek a hazai szállítókkal való versenyre, az árak csökkennek, és így az adófizetők pénzét megtakarítják.

Az 1985-ben közzétett Fehér Könyvben megfogalmazást nyert egy program, amelynek célja volt befejezni a kormányzati beszerzések és nagy állami építkezési projektek megnyitásának folyamatát 1992. végére, az egységes piac körülményei között. Erre azért volt szükség, mert az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződésben nem szerepelt semmilyen előírás a közbeszerzésről, hisz az


valójában nem tett különbséget a magán és az állami eladók, vagy vevők között. Másrészről az EGK Szerződés csak egy keretszerződés. Számos irányelvet adtak ki az 1960-as és az 1970-es években, de azok csak nagyon kis részben érintették az közbeszerzési szerződéseket:

• a Bizottság 1960. december 17-én elfogadott irányelve, amely csak árukkal foglalkozott, bár sokkal inkább a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos beszállítói árajánlatokra kellett volna koncentrálnia;

• a Bizottság 1966. november 7-én elfogadott irányelve; • a Bizottság 70/32 számú irányelve egy tagállam kormányzati szerveinek szállítandó áruk

beszállításáról; • a Tanács 71/304 számú irányelve az állami beruházásokról; • a Tanács 71/305 számú irányelve az állami beruházásokról; • a Tanács 77/62 számú irányelve áruk közbeszerzéséről.

A fent említett utolsó három irányelv struktúrája és elvei ugyanazok: a szerződéseket meg kell hirdetni a

Hivatalos Lapban, a belföldi és külföldi ajánlatok között nem szabad megkülönböztetést tenni és objektív kritériumokat kell kidolgozni a tender felhívás és elbírálás során. Sajnálatos módon ezeket az irányelveket a tagállamok nem alkalmazták megfelelően, gyakran nem vették figyelembe, mert a kormányok inkább hazai árukat szereztek be. Így az Egységes Európai Okmány elfogadásával a Közösség tizenkét tagállama elkötelezte magát a közbeszerzések és állami építkezések folyamatának liberalizálása mellett, amint azt a Fehér Könyv ajánlotta 1987 márciusában. A Bizottság kidolgozott egy reformcsomagot, amely közös piac szabadkereskedelmi elveinek alkalmazását ajánlotta az áruk és szolgáltatások állami beszerzésére. Ezek az elvek magukba foglalták: a nagyobb átláthatóságot a tender-eljárás és az ajánlatok elbírálása terén; az egész Közösséget átfogó tender-eljárás szabályainak elfogadását még a korábban kizárt területeken

is; több szolgáltatás közbeszerzés útján való biztosítását; szigorú végrehajtást. '97/52 számú irányelvvel módosított 93/36. számú irányelv az áruk beszerzésére irányuló közbeszerzési szerződésekről Ennek az irányelvnek az alapja a 77/62. számú irányelv. Fontos változásosat eredményezett, fokozta az átláthatóságot, és tisztázta a közbeszerzési szabályokat. Az irányelv 1. cikk a/ pontja szerint „ áruk beszerzésére irányuló közbeszerzési szerződések anyagi érdekek céljából megkötött írásbeli szer-ződések termékek vásárlása, haszonbérlete és részletvásárlása (elővásárlási joggal vagy anélkül) tárgyában a beszállító (természetes vagy jogi személy) és a szerződő hatóságok egyike között...(..) Az ilyen termékek szállítása kiegészítésképpen magában foglalhat elhelyezési és üzembe helyezési munkafolyamatokat is". Az irányelv alkalmazási területe korlátozott földrajzilag és a gazdasági tevékenység szektorait illetően. A távközlés, az energia, vízgazdálkodás és a szállítás területei ki vannak zárva az irányelv hatálya alól; ezeket a területeket a 93/38 számú irányelv szabályozza. Az EK Szerződés 223. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján a fegyver, lőszer és hadianyag szintén ki van zárva a közbeszerzés hatálya alól.

Ezt az irányelvet kell alkalmazni akkor, ha az ÁFA nélkül kalkulált érték nem kevesebb, mint 200.000 SDR-nek és 130.00 SDR-nek megfelelő euró. A szerződés értékének kiszámítására egy olyan érték-számítási módszert vezetett be, amely számba veszi az összes bérleti, vásárlási és részletvásárlási szerződéstípust. Erre azért volt szükség, mert a hatóságok a gyakorlatban többször megkerülték a közösségi szabályokat úgy, hogy a szerződést felosztották több kisebb szerződésre. Ezeknek a szerződéseknek egyike sem lépte túl a 77/62. számú irányelv által meghatározott küszöböt. Ma ez a gyakorlat tilos.


A 93/36. számú irányelv legfontosabb része foglalja magában a közbeszerzési eljárások előírásait. Minél nyíltabb és átláthatóbb az eljárás, annál jobban ösztönzi a versenyt. Három különböző típusú közbeszerzési eljárás van:

(a) általában a nyílt e járást kell alkalmazni (10. cikk). Meghívás útján egy hatóság tenderen meghirdet egy szerződést azzal, hogy minden érdeklődő ajánlatot tehet a szerződésre egy bizonyos határidővel bezárólag. A benyújtott ajánlatok közül a hatóságnak egyet kell kiválasztania.

(b) a korlátozott eljárás kivételt képez a nyílt eljáráshoz képest, és azt a Bizottságnak jóvá kell hagynia. Ezen eljárás szerint csak a szerződő hatóság által meghívott beszállítók tehetnek ajánlatot.

(c) a tárgyalásos eljárást a Bizottságnak szintén jóvá kell hagynia. Miután közzétették az értesítést az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, a szerződő hatóság kiválaszt egy vagy több beszállítót és tárgyalásokat folytat közülük eggyel vagy többel a szerződés feltételeiről. A szerződés odaítélését szintén nyilvánosságra kell hozni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

A korlátozott és a tárgyalásos eljárást csak bizonyos feltételek megléte mellett lehet alkalmazni. A 93/36 számú irányelv 6. cikk (2) bekezdése felsorolja azokat az eseteket, amikor a tárgyalásos eljárást alkalmazni lehet. Az irányelv azt is megköveteli, hogy amikor egy szerződő hatóság a korlátozott vagy a tárgyalásos eljárást alkalmazza, jelentést kell összeállítania azokról az okokról, amelyek miatt ilyen eljárás alkalmazásához folyamodott. Ilyen indokok lehetnek, például, annak „szükségessége, hogy fennmaradjon az egyensúly a szerződés értéke és az eljárás kiadásai között", vagy „a beszerzendő termékek sajátos természete miatt". Az első példa szerinti eset azt törekszik megelőzni, hogy egy kis értékű szerződés eljárási költségei magasak legyenek. A második példa azokra az esetekre vonatkozik, amikor az érintett hatóságnak egy olyan különleges árura van szüksége, amit csak egyes, az adott ter-mék előállítására szakosodott ajánlattevők tudnak szállítani.

Számos új előírás követeli meg, hogy a hatóságok hozzák nyilvánosságra a jövőbeni beszerzésekkel és projektekkel kapcsolatos információkat. Ezen túlmenően a tender értékelés minden részletét közzé kell tenni. Ez lehetőséget ad minden érdekelt beszállítónak arra, hogy olyan ajánlattételekhez gyűjtsön szükséges információt, amelyeken majd részt kíván venni a jövőben. Az ilyen jellegű információt az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszik. Ezen kívül a Bizottság könnyebben figyelemmel kísérheti a tenderértékelési eljárásokat, mert ismeri a különböző hatóságok terveit, elképzeléseit.

A 97/52 számú irányelvvel módosított 93/37. számú irányelv a beruházási közbeszerzési szerződésekről

A közbeszerzéses beruházásokkal kapcsolatos kiadások képezik egy tagállam gazdaságának nagyobb részét, és gyakran használják fel azokat egy irányvonal megvalósítására és gazdasági szabályozásra. Ennek az irányelvnek az a célja, hogy szélesebb körben tegye lehetővé a Közösségen belül a versenyt a beruházási közbeszerzési szerződések területén.

A tenderértékelési eljárás - a nyílt, a korlátozott és a tárgyalásos eljárás ugyanolyan, mint az áruk beszerzésére irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésének eljárása. Csupán kis különbségek léteznek: két további indok van a tárgyalásos eljárás alkalmazására. A küszöbértékek jóval magasabbak, mint a 93/36 számú irányelvben; ezt olyan szerződések esetében kell alkalmazni, amelyeknek ÁFA nélküli becsült értéke nem kevesebb, mint 5 millió euró. A beruházási közbeszerzési szerződések „anyagi haszon érdekében egy vállalkozó és egy szerződő hatóság között megkötött olyan írásbeli szerződés...amelynek célja a II. mellékletben említett tevékenységek egyikére vonatkozó beruházás kivitelezése, vagy tervezése és kivitelezése együtt. ..." (1 a. cikk). Az irányelv szerint a beruházás „egy épület vagy mérnöki beruházás eredménye, mint egész, amely önmagában elegendőnek bizonyul gazdasági vagy műszaki funkció betöltésére" (1 c. cikk).

Az 1 b. cikk szerint a szerződő hatóság „az állam, regionális vagy helyi hatóság, a közjog alapján működő testület, egy vagy több ilyen hatóság vagy közjog alapján működő testület által létrehozott egyesület". Az irányelv I. számú melléklete tartalmazza a közjog alapján működő testületek listáját. Ennek a listának a lehetséges legkimerítőbbnek kell lennie, és időközönként felül kell vizsgálni. A Bizottság kiegészítheti a listát.


Így amikor egy - a fentiek szerint meghatározott - szerződő hatóság úgy dönt, hogy megköt egy közberuházásra vonatkozó szerződést, az irányelvet alkalmaznia kell. Sőt ezt az irányelvet kell alkalmazni akkor is, ha az állam viseli beruházási közbeszerzési szerződés költségeinek több mint 50 %-át még akkor is, ha a beruházó egyébként nem állami szerv. Az irányelv hatálya kiterjed még a tűzoltó, rendőrségi, egészségügyi és oktatási hatóságokra is.

A beruházási közbeszerzési koncesszió " ugyanolyan típusú szerződés, mint (a) pontban említett (beruházási közbeszerzési szerződés), kivéve azt a tényt, hogy a kivitelezésre kerülő beruházás fogalma itt vagy csak a beruházás hasznosításának jogát, vagy ezt a jogot fizetéssel együtt jelenti" (ld. cikk). A koncessziós szerződések növekvő jelentősége az oka annak, hogy bevették. Ezt a szabályozást az irányelvbe. Itt a küszöbérték szintén 5 millió euró.

Szolgáltatások közbeszerzése

A Fehér Könyvben szerepelt egy olyan javaslat is, ami a szolgáltatások közbeszerzésére vonatkozott. 1992. június 18-án elfogadták a közszolgáltatásokról szóló 92/50. számú irányelvet. Ez kiterjed szolgáltatások igénybevételére irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek a fogalommeghatározás szerint anyagi érdekek céljából megkötött írásbeli szerződések a szolgáltató és a szerződő hatóság között. Az irányelvet alkalmazni kell szolgáltatások igénybevételére irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek ÁFA nélküli becsült minimális értéke 200.000 euró. Ez a küszöbérték már magában foglalja a szolgáltató díjazását is.

Minden költségvetési év kezdetén szolgáltatást megvásárolni tervező hatóságnak közzé kell tennie egy értesítést a Hivatalos Lapban. Miután a hatóság odaítélte a szerződést, egy másik értesítést is közzé kell tenni a szerződés megkötéséről. A legalacsonyabb ár és a gazdaságilag legelőnyösebb tender-ajánlat a kritériuma a szerződés odaítélésének.

A közszolgáltatásra, áru közbeszerzésére és beruházási közbeszerzésre vonatkozó három irányelvet módosította a 97/52. számú irányelv. A fenti irányelvek módosítása azért vált szükségessé, hogy megfeleljenek az Uruguayi Fordulón (1986-1994) megszületett kormányzati beszerzési megállapodás-nak. A tagállamokra olyan kötelezettség hárult, amely szerint 1998. október 13-ig hozzá kellett igazítaniuk saját jogszabályaikat ehhez az irányelvhez. Közbeszerzés a közüzemi szektorban Az első közüzemi szolgáltatási irányelvet 1990-ben fogadták el annak a körülménynek köszönhetően, hogy a víz-, energiaellátás, szállítás és távközlés területei ki voltak zárva a fent említett irányelvek hatálya alól. Az 1. cikk ettől eltérő fogalmakat határoz meg. A szerződések küszöbértéke attól függ, hogy áru és szolgáltatási, vagy beruházási közbeszerzési szerződésről van e szó (ÁFA nélküli becsült érték legalább 400.000 euró az áru és szolgáltatási közbeszerzési szerződések, míg legalább 5 millió euró a beruházási közbeszerzési szerződések esetében). Végrehajtás és jogorvoslat Két irányelv van a jogorvoslattal kapcsolatban:

89/665. számú irányelv a közbeszerzésekről az áru- és szolgáltatások beszerzése, valamint a közberuházások területén; 92/13. számú irányelv a közüzemi beruházások vonatkozásában.

Ezek jogorvoslati lehetőséget adnak a kártérítés vonatkozásában és - talán még fontosabb lehet - jogot biztosítanak arra, hogy ideiglenes intézkedések megtételét lehessen kérni a szerződés odaítélési eljárás kiigazítása vagy felfüggesztése érdekében abból a célból, hogy érvényesülhessen egy érintettnek a pályázaton való részvételi joga, mielőtt még odaítélték volna a pályázatot, vagy befejeződött volna az eljárás. Mindkét irányelv feljogosítja a Bizottságot arra is, hogy beavatkozzon nemzeti szinten még mielőtt egy szerződést megkötöttek, volna, ha úgy látja, hogy egyértelműen és nyilvánvalóan megsértették a rendszert (kiigazító mechanizmus).


Összefoglaló Ezek az irányelvek megvilágítják a Közösség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tovább korszerűsítse a közbeszerzések területén érvényesülő szabályozást. A tárgyalások hosszú ideig tartottak és bonyolultak voltak, mert a tagállamok közbeszerzésre vonatkozó nemzeti szabályozása nagyban eltért egymástól. Ezért úgy lehet ezt tekinteni néhány tétel vonatkozásában, mint a Közösség sikerét a tagállamok ellenséges hozzáállása felett. A további jogi fejlődés e téren a WTO szabályok által meghatározott irányban fog végbemenni. Közbeszerzés az EU-ban

1. A közbeszerzésről általában Tekintettel arra, hogy a közületi beszerzések kielégítése a tagállamok gazdasági tevékenységének mintegy 15%-át teszi ki, az Unió lényeges elemnek tekinti a közbeszerzési piac hatékony működését. Kevés magyar vállalkozó van tisztában azzal a ténnyel, hogy a közösségi piacra lépésének a jogi előfeltételei már adottak. A Társulási Megállapodás szerint a hazai vállalkozókat a közbeszerzési eljárás során a közösségi vállalkozókkal azonos szempontok alapján kell elbírálni. (2004-től kezdve Magyarország köteles nemzeti elbánást biztosítani a közösségi vállalkozók számára a hazai közbeszerzési piacon.) 1.1 A közbeszerzés fogalma A közbeszerzés a különféle szolgáltatások és fogyasztási cikkek költségvetési szervek által történő beszerzését jelenti. Ezen beszerzések közös jellemzője, hogy a finanszírozás közpénzekből történik és sokszor igen jelentős értékűek a megrendelések. Közbeszerzésről akkor beszélünk, amikor közületi beszerzők (elsősorban kormány, önkormányzatok) bizonyos megrendeléseinek közpénzből történő teljesítésével nem egy bizonyos vállalatot bíznak meg, hanem közbeszerzési pályázatot írnak ki. Ezzel egyrészt hozzájuthatnak a legolcsóbb, illetve a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlathoz, másrészt a közpénzek felhasználását is átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé teszik. Az Európai Uniós közbeszerzések lényege az, hogy bizonyos összeghatár feletti tagállami közbeszerzéseket Unió-szerte meg kell hirdetni. Ezeken a pályázatokon Magyarország 1994 óta a tagállamokkal azonos feltételekkel vehet részt.

1.2 A közösségi közbeszerzés múltja és jelene Az 1985-ben létrehozott közösségi közbeszerzési piac akkor a belső határok lebontásának egyik tényezője volt, és a 600 milliárd ECU forgalmú teljes nemzeti közbeszerzési piac 15 százalékát reprezentálta. Az első időszakban a közbeszerzési piacon a tenderek 2 százalékát nyerte el más tagállambeli vállalkozás. A hazai pályázók előnyösebb helyzetben voltak a mérsékeltebb szállítási, kereskedelmi költségek, valamint a többletszolgáltatások okán (helyszíni szerelés, karbantartás, szerviz stb.). A pályázatkiíró tagállamok gazdasági növekedését elősegítő, a foglalkoztatottságot is növelő piacvédelmi szempontok is közrejátszottak az alacsony, 2 százalékos érték kialakulásában. Mára ez az érték 15 százalékra emelkedett és a teljes közbeszerzési piac forgalma 1000 milliárd ECU-re tehető. A Közösségen kívüli országok vállalkozóinak tendernyerési arányairól nem jelent meg szám, de ha ez töredék ezrelékre tehető, akkor is 10 millió ECU-s nagyságrendű. Mintegy 400 ezer olyan vásárló van a belső piacon, aki közbeszerzést valósít meg és ezek közül minden negyedik abba a körbe tartozik a vásárlási értéke alapján, amelyre a közösségi közbeszerzési szabályok vonatkoznak. 1.3 A közbeszerzés helyzete Magyarországon 1.3.1 A törvényi keretek Magyarországon Az 1995. évi XL. számú, a közbeszerzésekről szóló törvény (Kbt.) részletesen rendelkezik a közbeszerzések során kötelezően alkalmazandó szabályokról. Az Országgyűlés 2001. novemberében elfogadta a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvényt, amely módosítja a Kbt.-t is. A közbeszerzési törvény e módosítása - első lépcsőben - a tisztább verseny érdekében történt. Érinti például a közbeszerzések


értékelésének és elbírálásának a szabályait, az üzleti titok és a nyilvánosság viszonyát. A törvény további módosítására - a második lépcsőre - az európai uniós jogharmonizáció miatt volt szükség. 1.3.2 Az eljárás lezajlása Eljárástechnikai szempontból a közbeszerzést egyfordulós, vagy kétfordulós formában lehet lefolytatni. Az egyfordulós eljárásban az ajánlattevők szerződésteljesítésére való alkalmasságának a minősítése és az ajánlatok értékelése egy eljáráson belül történik. Kétfordulós formában az első forduló a jelentkezési forduló, ajánlatot csak az alkalmasnak minősített részvételi jelentkezők tehetnek. A kétfordulós eljárás kétségkívül hosszadalmasabb, azonban az alkalmatlan minősítést kapott jelentkezők megtakarítják az ajánlat kidolgozásának - általában nem is kevés - költségeit. A közbeszerzési eljárás az ajánlati, illetve a részvételi felhívás (hirdetmény) közzétételével indul. Magyarországon a felhívást az ajánlatot kérő költségvetési szervnek a Közbeszerzési Értesítőben kell megjelentetnie, ami interneten is elérhető (www.kozbeszerzes.hu). A közbeszerzési eljárás a Közbeszerzési Értesítőben megjelenő Tájékoztató közzétételével zárul le, mely tartalmazza az eljárásban részt vevő összes ajánlattevő, valamint a nyertes ajánlattevők listáját, illetve a beszerzés tárgyára vonatkozóan az ajánlati árat. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy a szervezetek nem teljes mértékben tartják be, vagy igen tágan értelmezik a szabályokat. Ennek orvoslására, illetve megelőzésére szolgál a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó jogorvoslat intézménye. A Közbeszerzések Tanácsa - többek között - figyelemmel kíséri a Kbt. szabályainak érvényesülését, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződések teljesítését, nyilvántartást vezet a közbeszerzésekről, ideértve a közbeszerzési eljárások éves mennyiségét, valamint a beszerzések tárgyainak ellenértékét is. A tanács évente beszámolót készít az Országgyűlésnek a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól. 2. A közbeszerzési piac jellemzői Az állami pénzekből megvalósuló tagországbeli beruházások szabályozásával a közösségi jogalkotás hosszú ideig nem foglalkozott. A Római Szerződés az áru- és szolgáltatáskereskedelem e speciális területét egyáltalán nem érintette. Ez a visszafogottság érthető is, ha e beszerzések nagy értékére és általuk a nemzeti érdekek érvényesíthetőségére gondolunk. Az e téren megjelenő állami preferenciák - a hazai ajánlattevők előnyben részesítése - és diszkriminatív eljárások igen hatékony eszközt adnak a kormányok kezébe a stratégiai iparágak nemzeti kézben tartására, a fizetési mérleg és a foglalkoztatottság befolyásolására. A közbeszerzések szabályozásától való közösségi tartózkodás azonban hosszú ideig nem volt fenntartható, hiszen a Közösség komolyan gondolta az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása elvek megvalósítását, a belső piac szereplőinek versenysemlegességét. A piac volumene miatt a protekcionista nemzeti intézkedések versenykorlátozó hatása akadályává vált a belső piac létrejöttének. (A közösségi közbeszerzési irányelvek elfogadása előtt a közösségi közbeszerzési szerződések mindössze 2%-át kötötték más tagországok vállalataival.) Az Egységes Európai Okmányt megelőző 1985-ös Fehér Könyv célkitűzéseinek megfelelően alkották meg irányelvek formájában azt a közbeszerzési szabályrendszert - jóllehet az első közösségi irányelvek már a �70-es években megjelentek - amely a Közösség ellenőrzése alá vonja ezt a belső piaci szegmentumot is. 2.1 A közbeszerzéseknél érvényesülő elvek A közösségi közbeszerzéseknél megkívánt elvek az alábbiak:

• a más tagországbeli szállítókkal szembeni diszkrimináció tilalma. Ennek megfelelően tilos olyan közbeszerzési felhívásokat (versenytárgyalási kiírásokat) közzétenni, amelyeket csak a hazai szállítók képesek teljesíteni. Nem lehet például nemzeti szabványokkal, vagy meghatározott műszaki eljárásokkal kizárni más tagországok potenciális ajánlattevőit

• az áruk szabad mozgása elv megvalósulása e körben is. A Bizottság már 1970-ben megalkotta azt az irányelvet (70/32/EGK), amely a közbeszerzéseknél megengedhetetlen intézkedésekkel foglalkozik (külföldi ajánlattevők esetében különleges pénzügyi biztosítékokat kérni, viszonosság elvének érvényesítését feltételként szabni, az áru minőségére, összetételére, minőségi bizonylatolására vonatkozó olyan előírások, amelyeket külföldi ajánlattevők nem tudnak teljesíteni)


• a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások szabad nyújtása elv érvényesülése. Ennek érdekében született meg a közbeszerzések formájában megvalósuló építési beruházásokra vonatkozó ún. liberalizációs irányelv (71/304/EGK)

Tudta-e, hogy: A közbeszerzések összértéke 2001-ben Magyarországon 606,9 milliárd Ft-ot tett ki, mely a hazai GDP kb. 5 %-át jelenti?

Mindezek révén azt kívánták elérni, hogy a teljes átláthatóság ezen a területen is biztosított legyen, hogy a piaci szereplők azonos tájékozottsággal, azonos esélyekkel induljanak az egyes tagállamok közpénzekből megvalósuló vásárlásainak elnyeréséért folyó versenyben, s hogy a közpénzek elköltése korrupciómentesen és a legnagyobb hatékonysággal történjék. 2.2 A közbeszerzésben érintett termékek

• A közbeszerzési pályázatok mind Magyarországon, mind az EU-tagállamokban adott (és hasonló) termékcsaládokat képviselnek. Ezek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

• Állami, önkormányzati, egyéb szolgáltató (társadalmi igények kielégítésére létrehozott, költségvetésből gazdálkodó) intézmények építési beszerzésének, beruházásának, felépítésének, további bővítésének, korszerűsítésének szükséglete (Work contracts, építési munkák). Az állami és az önkormányzati hivatalok és gazdálkodó szervezetek tenderein a számítástechnika dominál, de nem elhanyagolható az éves szintű papír és íróeszköz, valamint a műszerszükséglet megrendelése sem. Az építési pályázatokat - adott értékhatárok függvényében - fővállalkozói tenderekként, vagy egy-egy szakterületen/szakágazatban a komplex építés-kivitelezés részeként írják ki. Ezek a termékszállításon kívül a megvalósítási szakaszban helyszíni munkaerő foglalkoztatását is igénylik, amit az egyes tagállamok - bár eltérően, de - saját munkaerőpiacuk védelmében szinte azonos elvek alapján szabályoznak.

• A fegyveres testületekre a következő árucikkeket pályáztatják meg: ruhaellátás, technikai eszközök, berendezések, bútorok, fűtőanyagok, fegyver és lőszerszükséglet, büntetés-végrehajtás ruhaigénye.

• Az egyetemek, kutatóintézetek, iskolák, óvodák, speciális eszközigénye a bútoroktól a tanműhelyek, oktatókabinetek, felszereléséig terjedhet.

• Gyógyászat, orvosi-kórházi, valamint a szociális ellátás területére jellemző termékek: speciális bútorok, műszerek, gyógy- és kötszerek, egyszer-használatos eszközök, eldobható cellulóz inkontinencia termékek, valamint ezek rendszeres szétosztása szolgáltatás formájában, - Élelmiszer-beszerzésekre a többéves, regionális igények megpályáztatása a jellemző: ezek a tenderek 80-100 önállóan is megpályázható, egyenként is jelentős mennyiséget reprezentáló tételekből állnak. Több helyszínre történő rendszeres elosztás is a pályázati feltételek közé tartozik.

• Az infrastruktúra fenntartására egyedi anyag-eszközigénnyel jelentkeznek többek között a szennyvízkezelők (vegyszerek), a téli útfenntartás (jégmentesítő só), a közlekedés (világítás, forgalmi- és útjelző táblák, korlátok), stb., valamint az építéshez kapcsolódó beszerzések, amelyek szállítására az építőipar tudna sikerrel (és munkavállalási engedélyek nélkül) ajánlatot tenni (bútorok, világítótestek, mobil, előregyártottan leszállítható épületek stb.). A szolgáltatások területén elsősorban a helyszíni munkavállalási engedély irányadó. Erre csak az egyes országok előírásai ismeretében célszerű pályázni. Jellemzők az otthoni beteggondozási, épülettisztítási-takarítási, textilruha-mosással összekapcsolt bérbeadási szolgáltatások. Külön figyelmet kellene szentelni az oktatási-kutatási, számítástechnikai, vagy a laboratóriumi szolgáltatási pályázatoknak, mint pl. a vízminőség-vizsgálatok elvégzése, kutatófúrások megvalósítása.

• A társadalom, a gazdaság fennmaradását és fejlődését megalapozó infrastruktúra létrehozása, fenntartása, bővítése, áru- és eszközellátása (water, energy, transport and telecommunications sectors, víz-, energia-, szállítási, telekommunikációs szektor). A víz-, energia-, szállítási és telekommunikációs szektor közbeszerzési pályázataira, az építési-beruházási tenderekre jellemző követelmények és feltételek a mérvadók, ezért az infrastrukturális beruházási pályázatoknál a munkavállalási engedélyek megszerzése


központi kérdés. A szektor pályázatkiírói egyéb beszerzéseiket is e szabályozási csoportban teszik közzé, így itt is lehet számítani termékszállítási és szolgáltatási tenderfelhívások megjelentetésére.

2.3 A tagországok és a GATT egyezmény A vonatkozó GATT egyezményt 1979-ben írták alá General Agreement on Procurement (GPA) néven a kormányzati árubeszerzések szabályozásáról. Az Európai Közösség aktívan közreműködött az egyezmény létrejöttében. A második - a módosított - közbeszerzési egyezmény 1996-ban lépett hatályba, a kormányzati áruvásárlások mellett kiterjesztve az egyezményt a szolgáltatásokra, a beruházási beszerzésekre, valamint az önkormányzatok és a közszolgáltatást végzők beszerzéseire. Az egyezmény aláírói a résztvevő államok vállalatai számára nemzeti elbánást kötelesek biztosítani a közbeszerzéseknél. (Szektoronként eltérő mértékű a liberalizáltság, ezt az egyezmény melléklete sorolja fel. Egyes államok is derogációt kapnak egyes közbeszerzéseknél.) A GPA és a közösségi közbeszerzések összhangját a 97/52/EC irányelv teremti meg. Az új GATT-egyezmény kiterjesztette a liberalizált közbeszerzési piacot a Közösség által szabályozott területre, és figyelembe vette a nemzeti elbánást, az átláthatóság és ellenőrizhetőség alapelvét, valamint az egységes és hatékony jogorvoslat követelményét. Az egyezmény rendelkezései szerint a szerződő felek kötelesek a résztvevő államok vállalatai részére a nemzetivel egyenlő elbánást garantálni. A diszkrimináció tilos. A szolgáltatások területén a megállapodás taxatíve felsorolja a liberalizált területeket. Az önkormányzati és közszolgáltatói beszerzéseknél a nemzeti elbánást a reciprocitás elve határozza meg.

Tudta-e, hogy: A közbeszerzési eljárások számát és összértékét tekintve egyaránt igen magas, 70 %-on felüli hazánkban a széles körű nyilvánosságot és átláthatóságot biztosító nyílt eljárások részesedése (az uniós átlag 53 % körüli)? Ezt a tényt az Európai Bizottság is méltatta Országjelentésében.

2.4 A közösségi közbeszerzési politika változásai A Bizottság 1998-ban közleményt adott közre. Ebben megjelölte azokat a szempontokat, amelyek szerint a közbeszerzési szabályozás változtatását javasolja. Ezek:

• a közbeszerzési szabályok egyszerűsítése, nagyobb rugalmasság a szabályozásban • a szabályok betartatása a potenciális pályázók ösztönzésével, a Bizottság vonatkozó

jogosítványainak következetes érvényesítésével, valamint a hitelesítési eljárás fejlesztésével • a kis- és középvállalatok részvételének erősítése • az információs társadalom igényeihez való alkalmazkodás a szabályozás és a gyakorlat szintjén

egyaránt

3. Közösségi közbeszerzési irányelvek

Az EU közbeszerzési pályázatok központi meghirdetésére az egységesített értékhatárok az alábbiak:

• áru és szolgáltatás esetében központi szervek, önkormányzatok, regionális szervezetek beszerzéseire az értékhatár 200.000 euró

• ez a központi kormányzati szervek esetében 130.000 euró • közmű, energia, telekommunikációs szolgáltatók esetében 400.000 - 600.000 euró • a beruházási, építési beszerzések esetében az értékhatár egységesen 5 millió euró

Az értékhatár alatti beszerzések esetében a meghirdetés nemzeti keretek között lehetséges. A közösségi jog alapelvei itt is érvényesülnek (a négy szabadságjog, a tőke, személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgása, valamint a diszkrimináció tilalma stb.), illetve érvényesek mindazon közösségi jogszabályok, amelyeket a tagállamok nemzeti jogrendjükbe értékhatártól függetlenül átemeltek. A szigorúbb közösségi szabályozás csak az értékhatár feletti beszerzésekre jellemző.


A Közösség a közbeszerzési piacot hat olyan irányelvvel szabályozza, amelyek a célok megvalósulásához hozzájárulnak. Ezek közül négy:

• az építési beruházásokra • az árubeszerzésekre • a szolgáltatások vásárlására • a közüzemi beszerzésekre vonatkoznak

A fenti irányelvek rendelkezéseinek megtartását, illetve megszegésük szankcionálását két további jogorvoslati irányelv szabályozza. A harmonizáció az egyes tagországokban nem egyforma ütemben valósul meg.

3.1 Építési közbeszerzések A közbeszerzések formájában megvalósuló építési beruházások esetében a fenti elvek megvalósulását a 71/305/EGK irányelv (építéskoordinálási irányelv) szabályozta, azokra a közbeszerzésekre vonatkozva, amelyeknél a beruházás várható értéke (forgalmi adó nélkül) az 5 millió eurót meghaladja. Ezt váltotta fel a 93/37/EGK irányelv, amely egységes szerkezetben változatlanul a fenti értékhatároktól szabályozza az építési közbeszerzéseket. Az irányelv I. melléklete részletezi azokat a vásárlókat, akiknek beszerzéseire az irányelv alkalmazandó. A II: melléklet azokat az építési tevékenységeket részletezi, amelyek e körbe tartoznak. Az irányelv vonatkozik mindazokra a közbeszerzésekre, amelyeket 50%-nál nagyobb arányban közpénzekből finanszíroznak. (Nem vonatkozik a közlekedésre, a vízgazdálkodásra és az energiára, valamint a telekommunikációra -ezek közbeszerzéseit a 93/38/EGK irányelv szabályozza.)

1992-ig az irányelv hatálya alá eső beszerzéseknél lehetőség volt ún. preferenciális pályázatok kiírására, ahol a szerződés odaítélésének feltétele a legkedvezőbb ár helyett más, a versenytárgyalást kiíró fél által meghatározott szempont is lehetett.

Ezen szerződések körében beruházások végrehajtása, illetőleg azok megtervezése és végrehajtása történik. A szerződés tárgyát képező munkák pontos meghatározása a pályázat kiírójának feladata. Az építési beruházás fogalma az irányelv szerint: �valamely építési, vagy építészeti tevékenység eredménye, mely önmagában alkalmas gazdasági és műszaki funkciók betöltésére.� A kormányzati építési beruházási beszerzések értékhatára 5�000�000 Euró. Az ezt meghaladó értékű beruházásokra kötelező a közösségi irányelvek alkalmazása.

3.2 Áruvásárlási közbeszerzések Az áruvásárlásra vonatkozó közbeszerzések esetében a 93/36/EGK irányelv a meghatározó. Azokra a közbeszerzésekre alkalmazandó, ahol abeszerzés értéke forgalmi adó nélkül minimálisan 200.000 euró. Az irányelv nemcsak vásárlásokra, hanem az értékhatár feletti lízing- és bérleti szerződésekre is vonatkozik. Az irányelv rendelkezései a vásárlási szándék nyilvánosságra hozatalával, műszaki előírásaival kapcsolatban megegyeznek az építési irányelv vonatkozó rendelkezéseivel.

3.3 Szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzések A szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzéseket a 97/52/EK irányelvvel módosított 92/50/EGK irányelv szabályozza, 200.000 euró feletti szolgáltatások vásárlásánál alkalmazása kötelező. E szerződések körébe az irányelv szerint azon vagyonjogi szerződések tartoznak, melyek valamely szolgáltatás nyújtására a beszerző és a szolgáltatás nyújtója között írásban jönnek létre.

A szolgáltatás fogalmát az irányelv úgy határozza meg, hogy ilyen tevékenységnek számít mindaz, ami nem vonható az árubeszerzések, vagy az építési beruházások körébe és nem közüzemek által köttetnek.

Az irányelv a szolgáltatásokat (összeszerelés, javítás, biztosítás, könyvelés, reklámozás, adatfeldolgozás, szervezés, szemétszállítás, pénzszállítás, stb.) két csoportra bontja aszerint, hogy mennyiben kell az irányelv rendelkezéseit az adott szolgáltatásra alkalmazni: prioritást élvező és prioritást nem élvező szolgáltatásokra. Előbbiek vásárlásánál szigorúbbak a szabályok. Az egyes szolgáltatások besorolását a Bizottság időről időre módosítja.


Az építési és áruszállítási közbeszerzéseket külön irányelv szabályozza (89/665/EGK).

3.4 Közüzemi közbeszerzések Az első közösségi közbeszerzési jogszabályok nem térnek ki a közüzemek közbeszerzéseire. A Tanács csak 1990-ben fogadta el az ún. "szektorális" irányelvet (93/38/EGK), amely a vízgazdálkodás, az energia- és a közlekedési rendszerek, valamint a távközlés területén megvalósuló közbeszerzéseket szabályozza. A közüzemek beszerzési szabályairól szóló irányelv azon hálózatok működésére terjed ki, amelyek a köz számára az ivóvíz, az elektromos áram, a gáz, a hő előállításával, szállításával vagy elosztásával kapcsolatos szolgáltatásokat biztosítják, valamint a távközlési, a vasúti, a villamos-autóbuszhálózatokra3.5 Az egyes területekre vonatkozó közbeszerzési irányelvek tartalma

Az egyes irányelvek felépítése többé-kevésbé azonos, a beszerzés tárgya szerinti sajátosságokat figyelembe véve. Szabályozzák:

• a szerződő hatóság fogalmát. Ez lehet állam, állami szerv és minden olyan területi, vagy helyi hatóság, amely a közérdek megvalósítását szolgálja, nem rendelkezik ipari és kereskedelmi érdekekkel, tevékenységét az állam, vagy az önkormányzat finanszírozza, vagy ezek felügyelete alatt működik

• az érintett szerződések körét. Felsorolja, mely szerződéstípusokra vonatkoznak az egyes irányelvek és melyekre nem. (Utóbbi körbe tartoznak például az egyes tagállamok alapvető biztonsági érdekei miatt titkosan kezelt beruházások, vagy a nemzetközi szerződések alapján végzett építési beruházások.)

• a versenyeztetés módját, a kötelező meghirdetést. Ez háromféle lehet: nyílt eljárás, zárt eljárás, amelyen csak a meghívott ajánlattevők vehetnek részt. A harmadik megoldás egyfajta tárgyalásos eljárás: a közbeszerzésekre vállalkozó szervezet egy, vagy két ajánlattevőt kiválaszt és ezekkel tárgyal a feltételekről. Ez utóbbi eljárás csak akkor alkalmazható, ha meghatározott körülmények adottak (például a versenytárgyalási felhívásra figyelembe vehető ajánlat nem érkezett, csak egyetlen szállító képes a műszaki feltételeket teljesíteni). Az eljárás tényét és a kiválasztás szempontjait itt is nyilvánosságra kell hozni. Az ajánlattevőknek jogukban áll azt is megtudni, miért nem feleltek meg, ki a nyertes, stb.

• a kiírás műszaki feltételei meghatározásának mikéntjét, európai szabványok használatát. Csak korlátozott kivételekkel megengedett a nemzeti szabványok szerinti kiírás. Tilos olyan típus-, árumegnevezés, vagy szabadalom megnevezése, amely meghatározott szállítói körhöz kötődik.

• a kiírás nyilvános közzétételét. Az irányelvek részletezik, hogy egyes esetekben milyen információkat kell nyilvánosságra hozni az EU hivatalos lapjában (Official Journal Supplement), valamint a versenytárgyalásokat közzétevő közösségi adatbázisban (TED = Tenders Electronic Daily). Csak az eredeti nyelven, szó szerint megjelentetett közlés a mértékadó. A kiírás az adott tagállamban is csak ugyanazzal a szöveggel jelenhet meg és nem korábban, mint az EU hivatalos lapjában. Nyilvános versenytárgyalásnál az ajánlattételre legalább 52 napot kell hagyni, más esetekben legalább 37 napot, sürgős esetekben ez minimum 15 napra csökkenthető.

• a részvétel feltételeit és a megfelelés kritériumait. Ajánlati közösségek kialakítása megengedett, ahhoz jogi forma létrehozása nem szükséges. Külön részletezik a versenytárgyalásról való kizárás eseteit (csődeljárás, adó és társadalombiztosítási hátralék, stb.), valamint a pénzügyi és a gazdasági teljesítőképesség bizonyítékaként szolgáló igazolásokat, a műszaki referenciák felsorolását.

• a döntési kritériumokat, odaítélési feltételeket. Az irányelvek egyes esetekben a tagállamra bízzák annak eldöntését, hogy a legalacsonyabb árat tartalmazó, vagy a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlatot kívánja-e az elbírálás szempontjává tenni. Utóbbi esetben a vonatkozó értékelési kritériumokat is közzé kell tenni.


Értékhatárok KORMÁNYZATI BESZERZŐK Áru- és szolgáltatás-beszerzések Építési megrendelések Általános értékhatár GATT/WTO egyezmény hatálya alá tartozó szervek 200.000 Euró 130.000 Euró 5.000.000 Euró

KÖZÜZEMI BESZERZŐK Áru-és szolgáltatás-beszerzések Építési megrendelések Víz-és energiaszolgáltatók Távközlési szolgáltatók 200.000 Euró 600.000 Euró 5.000.000 Euró

Tudta-e, hogy: A hazai közbeszerzési gyakorlat sajátossága a meghívásos eljárási típus alacsony részesedése? A tárgyalásos eljárások részaránya nem változott jelentősebben az elmúlt évekhez képest; az eljárások összértékének valamivel több mint negyede bonyolódik ebben a formában..

3.6 Jogorvoslati irányelvek A közbeszerzésekre vonatkozó irányelvek betartásának ellenőrzését külön irányelvek (89/665/EGK, illetve a közüzemi beszerzéseknél a 91/13/EGK) szabályozzák. Előírják, hogy a tagországoknak milyen jogi szabályozásokkal kell biztosítaniuk az ellenőrizhetőség, a panaszok orvoslása, a jogellenes lépések semmissé nyilvánítása, az esetleges kártérítések stb. objektív és hatékony megvalósítását. Az EU-n belüli közös szabályozás jogorvoslati ügyekben okozott problémát. A tagállamokban általában nincsen kizárólagosan közbeszerzési kérdésekkel foglalkozó független nemzeti hatóság, ezért a tagállamok nagy része nem képes érvényesíteni az irányelvekben megfogalmazott gyors és hatékony jogorvoslatra vonatkozó jogosultságot, illetve kötelezettséget. A jogorvoslati szabályok eljárási és szervezeti jellegűek. Az eljárás nemzeti és közösségi szinten is történhet, főszabály a nemzeti jogorvoslat. Az eljárás panaszbeadvánnyal indul, az eljáró hatóság döntése ellen bírósághoz lehet fordulni. Közösségi szintű jogorvoslatot a Bizottságtól lehet kérni, ha a szerződést még nem ítélték oda és a jogsértés egyértelmű. A Bizottság az adott tagállam és az adott beszerző szervezet állásfoglalását követően dönti el, hogy fordul-e az Európai Bírósághoz. A közszolgáltatói beszerzéseknél a jogorvoslat történhet békéltetéssel és tanúsítással is. Utóbbi megelőző intézkedés, külső szakértők bevonásával. A 93/13-as irányelv vezette be az ún. hitelesítési eljárást. Ennek során a tagállamok hatóságainak közbeszerzési gyakorlatát - a tagállam jogában meghatározott - külső szakértők vizsgálják és hitelesítik. 1994 és 1996 között 34 kikényszerítési eljárást indítottak. A vonatkozó zöld könyv szerint a közbeszerzésre kötelezett szervezetek 85%-a nem alkalmazza a közösségi szabályokat közbeszerzéseinél. 3.7 Transzparencia a közbeszerzéseknél A Bizottság rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy a közbeszerzésekre vonatkozó ismeretek a tagországokban elterjedjenek. Ezen intézkedések közül az egyik legjelentősebb az, hogy kidolgoztatta a közösségi közbeszerzések "szótárát", a Common Procurement Vocabulary-t (CPV). Az egyes - építési, áruvásárlási, szolgáltatási - közbeszerzéseknél leggyakrabban alkalmazott kifejezések többnyelvű értelmezésével a félreértések, a félrefordítások elkerülését segíti. A pályázati kiírásokat az EU Hivatalos Közlöny "S" füzeteiben hozzák nyilvánosságra. Az információk elektronikus úton is hozzáférhetők. A TED adatbank mellett SIMAP (Information system for public procurement) néven a közbeszerzésekre vonatkozó információs rendszer is kiépült.


4. Magyar vállalatok részvétele az EU közbeszerzési piacán 4.1 Jogi háttér Az EU-tagállamok közbeszerzési pályáztatási eljárásrendje az EK irányelvekből ismerhető meg (Directives: 93/37/EEC Work contracts; 93/36/EEC Supply contracts; 92/50/EEC Services; 93/38/EEC Water, energy, transport and telecommunications sectors). Az EU és Magyarország között létrejött Társulási Megállapodás rögzíti a magyar vállalkozókat megillető jogokat, azaz, hogy "diszkriminációmentesen" vehetnek részt egy-egy közbeszerzési tenderen. A lehetőséggel nem élő országok vállalkozói nem képesek lemérni, hogy ezek a jogok 1994 óta valóban megillették-e őket. A Társulási Megállapodás 66. cikke szerint a tagállamok vállalkozóit a magyar közbeszerzési pályázatokon korlátozásmentes részvételi jog 10 év után, 2004-től illeti meg. A szkeptikusokat igazoló valóság azonban az, hogy az EU-tagállamok multinacionális vállalatai Magyarországon bejegyzett cégeiken keresztül 1995 óta sorra nyerik a magyar közbeszerzési pályázatokat, míg hazai (magyar) EU-tagállambeli tendernyertes - néhány kivételtől eltekintve - nem volt. A köztudatban az él, hogy a részvétel kizárt, vagy legalábbis igen drága pénzért eleve kudarcra ítélt. Ez így nem igaz, de ha igaz lenne is, akkor sem szabadna érvelni az ellen, hogy ezt a piacot igenis meg (és ki) kell ismerni. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek Társulási Megállapodása alapján Magyarország 1994 óta nemzeti elbánást élvez a tagállamok közbeszerzési piacán. A magyar vállalkozók a tagállamok vállalataival azonos feltételekkel vehetnek részt a tagállamokban kiírt közbeszerzési pályázatokon, ugyanakkor a Társulási Megállapodás ugyanezen cikke alapján Magyarország 10 éven keresztül - 2004-ig - nem volt köteles hasonló elbánást nyújtani. Az Európai Unióban a közbeszerzésekkel odaítélendő összegeket a tagállamok korábban igyekeztek saját, hazai vállalataik között "szétosztani" úgy, hogy a helyi cégek nyerjék el a megrendeléseket. Politikai, gazdaságpolitikai okokból sokszor még annak ellenére is a hazai vállalatok voltak a szerződő felek, hogy árban vagy minőségben gyengébb ajánlatot tettek más tagállamokból érkező versenytársaiknál. A hetvenes évektől az Európai Közösség megpróbálta a közbeszerzést is az egységes piac szellemében szabályozni. Az 1986-os Egységes Európai Okmány előtt létrehozott úgynevezett Fehér Könyvben - amelynek célja az egységes belső piac megvalósítása - már a közbeszerzési irányelvek nem kizárólag a kormányzati, hanem a közüzemi beszerzésekre is vonatkoztak, valamint szabályozták a közbeszerzésekhez kapcsolható jogorvoslati lehetőségeket. Az uniós tagállamokban közösségi szinten kötelező az állami megrendelések közbeszerzési pályáztatásának és a tenderfelhívásoknak a publikálása. Az esélyegyenlőség betartását az Európai Bizottság ellenőrzi. 4.2 Lehetőségek az egységes piacon Az EU közbeszerzési tenderpiaca akkor is jelentős, ha az adatok szerint nem több mint 15 százalékos azon pályázatok aránya, amelyeket nem (saját) nemzeti pályázók nyernek el. Még kevesebb a társult országok pályázatnyerési aránya. Ezekről az Official Journal "S" sorozatában megjelenő tenderinformációkból lehet képet kapni. Az EU közbeszerzési pályázati rendszerben szinte minden exportképes hazai terméknek piaca lehet. Ezen piac a pályáztatók összetételéből fakadóan (fegyveres testületek, iskolák, kórházak, szociális gondozórendszer stb.) inkább az árra, mint a márkák ismertségére vagy a csomagolásra érzékeny, természetesen azonos minőség mellett. A magyar termékek - különösen az élelmiszerek - mintáinak megjelenése egy-egy nagyobb beszerzési központ bíráló bizottságának asztalán felérhet egy vásári bemutató reklámhatásával (lényegesen olcsóbban). A feldolgozó-, ruha-, kézműipar részvétele (bemutatkozása) az EU közbeszerzési pályázatokon bérmunka-megbízások megszerzésére ad reményt, amelyek révén a magyar vállalkozók kihasználhatják ár- és béradottságaikat.

Tudta-e, hogy: Az EU tenderpiac árubeszerzési igényeinek figyelése és kiértékelése felhívhatja a figyelmet olyan termékekre, amelyeket a hazai piac még nem igényel, vagy nem megfelelő mennyiségben, darabszámban tud felvenni?


Egyebekben pedig: • a részvétel azon EU eljárásrend megismerésével jár, ami a 2004 utáni években

Magyarországra is jellemző lesz • az EU közbeszerzési piac többi - tagállamokbeli - szereplői egyúttal potenciális

külkereskedelmi partnerekké is válhatnak • a termékek, szolgáltatások piacon realizálható ára és minősége részvétellel ismerhető meg • a szükséges mellékletek előzetes és tudatos beszerzése, a pályázatkészítés gépiessé válása

a rendszeresen pályázóknak előnyt ad. 4.3 Előkészületek A pályázatnyeréshez szükséges ismeretek és tapasztalatok az EU-tagállamokbeli tendereken csak részvétellel (esetleg kudarcok árán) szerezhetők meg. Egy-egy kis- és középvállalkozó (cég/vállalat) első EU-tagállambeli közbeszerzési tenderének beadását optimális esetben felkészülési folyamat előzi meg. A vállalkozónak mindenekelőtt el kell döntenie,

• érinti-e vállalkozását az a termékkör, amit ez a piac igényel • milyen mértékben keresett az egyes tagállamok közbeszerzési piacán a terméke, azaz,

milyen nagyságrendekben és gyakorisággal fordul elő a gyártott termék szállítására felhívó EU-pályázatkiírás

• tud-e olyan állandó és megbízható minőségben szállítani, ami ezen a piacon alapfeltétel. Fel kell mérnie, hogy megvan-e cégének az az exportgyakorlata és tapasztalata, amely elengedhetetlen a közbeszerzési eljárásban való részvételt követő szállítási szerződések megkötéséhez és azok teljesítéséhez. További kérdések, amelyeket a magyar vállalkozóknak döntésüket megelőzően célszerű figyelembe venni:

• a termék és annak gyártási eljárása rendelkezik-e valamilyen minőségbiztosítási (kézikönyv, utasítás stb.), esetleg ISO 9001-9002 (MSZ-EN 29000-29002) tanúsítvánnyal,

• alkalmas-e a termék CE tanúsító jelölés megszerzésére, adott esetben hazai vagy EU-tagállambeli tanúsító intézet bevonásával,

• alkalmas-e a termék CE tanúsító jelölés megszerzésére, adott esetben hazai vagy EU-tagállambeli tanúsító intézet bevonásával,

• fedezni fogják-e a pályázatnyeréssel elért exporteredmények egy többéves pályázati részvétellel kötelezően együtt járó költségeket,

• egyáltalán, termékgyártásuk optimalizálása igényli-e az EU- tagállamokbeli közbeszerzési megrendelést.

A döntést megelőzően célszerű piacfelmérést végezni és - egyszerűsített - üzleti tervet készíteni, annak eldöntéséhez, hogy indokolt-e a pályázati felkészüléssel együtt járó többéves költség. Tudomásul kell venni, hogy statisztikai valószínűség alapján csak minden tizedik-huszadik beadott pályázat nyerhet. (Az elsők nem feltétlenül tartoznak ezek közé.) A döntés-előkészítés során meg kell becsülni "n" darab próbaképpen beadott pályázat költségeit, az első tendernyeréssel elérhető szerződéskötés gazdasági eredményét, illetve a beadott és sikertelen tenderek reklámhatásából származó egyéb üzleti eredményeket. Az üzleti tervnek célszerűen hosszú távúnak (több évet átfogónak) kell lennie. 4.4 Tanácsok kisvállalkozóknak A közbeszerzés kétségkívül igényes beszerzési technika, felkészülést és szaktudást követel meg, lefolytatása ma már külön szakmának tekinthető. Alapvető követelmény a vonatkozó jogszabályok ismerete. A szakmailag megalapozott eljárás indítása és az ajánlattevők sikeres szereplése pedig tapasztalatot és rutint feltételez. Az ajánlatkérő és az ajánlattevő akkor jár el helyesen, ha üzletpolitikájában (stratégiai döntéseiben) figyelembe veszi a közbeszerzés jogintézményét és üzleti elvárásai meghatározása során tekintettel van erre a lehetőségre. A kisebb gazdálkodó szervezetek a versenyeljárásban vagy önállóan tesznek ajánlatot, vagy jellemző módon egy másik ajánlattevő szervezet - rendszerint tőkeerősebb és megalapozott erőforrásokkal rendelkező nagyobb cég - alvállalkozójaként a beszerzés teljesítésben részmunkát vállalnak. Azok a mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek támogatásban részesülnek, a törvény személyi hatálya alá tartoznak. A támogatás a Kbt. értelmezésében közpénzből történő juttatás útján biztosított anyagi előny.


A mikro-, kis- és középvállalkozásoknak a közbeszerzést uniós felkészülési lehetőségként kell kihasználniuk, figyelembe véve a csatlakozás utáni piaci helyzetet. Egy versenyhelyzetben megerősödő, a verseny dinamikájához és elvárásaihoz igazodó stratégiával mindazok, akik már kellő jártasságot szereztek a közbeszerzésben, előnyösebb helyzetben tudják majd felvenni a versenyt a csatlakozást követő keményebb üzleti kihívások közepette. Nem árt tudni, hogy az egyes tagállamokban a közbeszerzésekhez kapcsolódó nemzeti szabályok még ma is számottevően eltérnek egymástól. A közösségi szabályozásnak - e probléma megoldásán túl - másik feladata a jelenlegi szabályozás átláthatóbbá, rugalmasabbá tétele, egyszerűsítése. 5. Részvétel a közösségi közbeszerzéseken 5.1 A felkészülés követelményei Ha valamely vállalkozó/cég eldöntötte, hogy részt vesz az EU közbeszerzési tendereken, célszerű feladattervet (üzleti tervet) összeállítani. A tenderkészítési program/terv elemei az alábbiak:

Az Official Journal rendszeres olvasásának, vagy a szemléző cégtől folyamatosan érkező tenderfelhívások fogadásának (fordításának), és lehetőleg azonnali értékelésének cégen belüli megszervezése. A tenderfelhívásokból, illetve régi, már lejárt határidejű tenderdossziékból egyaránt előre jelezhetők céginformációs és cégregisztrációs feltételek. Ezek kielégítésére való felkészülés, azaz a magyar hatóságoktól megkérhető igazolások, információk beszerzése és adott nyelvre fordításának előkészítése szintén a pályázatkészítést megelőző feladat. A tenderezési felkészülésre egyéves időszak előirányzása javasolható, mivel a kiírások periodicitást mutatnak. A jégmentesítő só például nyáron kerül meghirdetésre, ősszel a jövő évi élelmiszerbeszerzés, tavasszal az azévi építési szolgáltatások, így egy éven belül kerülhet elő ismétlődő tenderfelhívás. A szemlézési megbízást ezért célszerű egyéves időszakra kiadni. A korábban már megkért és feldolgozott tenderfüzetek alapján a pályázatkiírók szelektálása is javasolható abból a szempontból, hogy pályázati feltételeik hogyan teljesíthetőek. Az egyes pályázatkiírók feltételrendszerének ismeretében reális döntés hozható a tenderdossziék megkéréséről, illetve a pályázat beadásáról.

Az EU tagállamok közbeszerzési tenderein indulni kívánó kis- és középvállakozók, részére néhány további gyakorlati tanács:

• A felkészülés legfontosabb eleme az EU közbeszerzési irányelveken kívül a nemzeti előírások ismerete, hiszen ezek szabályozzák a tenderezési folyamatot az egyes tagállamokban. A szövetségi berendezkedésű országokban (pl. Ausztria, Németország) az EU irányelvek átvétele nemcsak szövetségi, hanem tartományi szinten is végbement (esetenként a szövetségi átvételtől eltérő módon). Ezért a tartományok szintjén kiírt pályázatoknál célszerű a tartományi szabályozást is figyelembe venni.

• A fordítással állandó partnert célszerű megbízni, lehetőleg olyant, aki már bedolgozta magát az EU közbeszerzési nyelvezetbe és aki a rendszeresség és az állandóan ismétlődő tenderfelhívási szövegblokkok miatt a fordítási költségét alacsonyabban határozhatja meg. A fordító kiválasztásánál szempont legyen az EU tagállamok jogi nyelvezetének ismerete.

• Célszerű a cégen/vállalkozáson belül állandó munkatársat (team-et) kijelölni a tenderfelhívások feldolgozására, a tenderezési stratégia kialakítására. A felkészülési időszak eredményessége, a jövőbeni döntéshozatali mechanizmus jó előkészítése nagyban függ az ezzel megbízott munkatársak felkészültségétől.

• Hasznos megismerni és használni a már említett közösségi kódszámrendszert a Common Procurement Vocabulary-t. Minden egyes termék/szolgáltatás-/építési beruházás rendelkezik a jellegére vonatkozó un. CPV számmal. Ez a jegyzék vitás esetekben segít eldönteni a rövid (egyszavas) felhívási szövegekből adódható félreértéseket.

• A pályázati felkészülési időszakban tisztázandó, van-e az érintett terméknek/ termékcsoportnak az Unión belüli "CE" megfelelőségi tanúsítási jelölés kötelezettsége. A "CE" jelölés a termék Közösségen belüli akadálymentes forgalmának "kvázi útlevele". Alkalmazása teljesen leegyszerűsített megfogalmazásban (egy bonyolult tanúsítási rendszer alkalmazása mellett) kiszűri a termék többszöri tanúsítását.

A Közösség a �CE� jelölés rendszerét 14 db., úgynevezett "új megközelítésű" (New Approach) irányelvben szabályozta. Az érintett termékek köre: játékok, gépek, kisfeszültségű és mágneses kompatibilitással érintett termékek, orvosi inplantátumok és eszközök, építési termékek, gázégővel ellátott


termékek, nem automata mérlegek, egyszerű nyomástartó edények, új forróvizes boylerek, egyéni védőeszközök, telekommunikációs terminálok, csónakok-üdülési célú vízi járművek, felvonók, civil használatú robbanóanyagok, potenciálisan robbanásveszélyes környezetben használt berendezések.

• Az EU tagállamokba történő termékexportnál mindinkább feltétel a minőségbiztosítás. Bizonyos termékcsaládoknál ez már alapkövetelmény. A felkészülési időszakban kell megvizsgálni, vajon ISO 9000-9002 szintű, vagy ennél alacsonyabb rendű (belső) rendszer kell-e a piacképességhez. Javasolható a jövőbeni pályázó részére, készíttessen az adott nyelven minőségbiztosítási tájékoztatót.

• Célszerű előre másolatot készíttetni a Társulási Megállapodás angol nyelvű szövegéből (lényegében a 66. cikkelyről), ami a magyar pályázati részvételt szabályozza. A pályázatkiírók általában nem ismerik ezt a brüsszeli anyagot ezért ezt már a tenderdosszié megkérésekhez jó mellékelni.

• Végül, de nem utolsó sorban a mintadarabok-mintakollekciók is előre összeállíthatók. Egyes termékcsoportoknál (ruhák) fel kell készülni a tenderdossziéban megadott mintadarabok rövid időn belüli elkészítésére illetve arra, hogy az alapanyagok beszerzési háttere meglegyen.

5.2 A pályázati dokumentáció kezelése A felkészülési időszak és a tenderszemlék, a korábbi, lejárt tenderfüzetek elemzési folyamata elérkezik egy fázisba, amikor egy-egy pályázati dokumentáció megkérése aktuálissá válik. A megkért és megkapott tenderfüzeteket kell - általában az eredeti példány kitöltése után - beadni a pályázatkiírókhoz. A részvétel első buktatója, hogy a magyar vállalkozó nem kapja meg időben a tenderdossziét. Az egyéves statisztikai átlag, azaz a kérésre megkapott dossziék aránya 81százalékos. A kiírók az esetek többségében egyszerűen elküldik a dossziét. Egyes kiírók a magyar részvételi jogosultságról a maguk módján döntenek és nemzeti előírásokra hivatkozva megtagadják a dokumentáció elküldését. A kiírók egy része egyszerűen "elfelejti" megküldeni a tenderdossziét. A magyar pályázó kérésének elbírálása pozitívan befolyásolható egy-egy telefonnal, sokszor egy-két kedves szó elég a pályázatkiíró tisztviselőjének meggyőzéshez. A postázási idő Európából általában 4-5 munkanap a feladást követően. Sajnos a feladás sokszor nem azonnali, de a magyar posta is kiveszi a részét egy-egy késésből. A megérkezési arány a díjbefizetéssel járó tendereknél valamivel jobb.

5.3 A tenderfüzetek kitöltésének gyakorlati szempontjai A pályázati dokumentáció tehát megérkezett a magyar pályázó-vállalkozó céghez. Az esetek nagy részében a rendkívül szűkszavú Official Journal-beli meghirdetés és a tenderdosszié más jellegű, egymást kiegészítő információkat tartalmaz, ami természetes, mivel a kiírók a tenderfüzetben rögzítik és részletezik ajánlatkérésüket. A tenderfüzetből kapható először információ arról, hogy:

• egyáltalán mi a termékösszetétel, darabszám, anyagigény, méret stb., • milyen szabványok, nemzeti előírások, műszaki, minőségbiztosítási feltételek betartásához

ragaszkodik a kiíró, • milyen többletigazolások és nyilatkozatok szükségesek, amelyek a felhívásban nem szerepeltek, • a kiíró esetenként több (esetleg több száz) szállítási helyszínt nevez meg, ami magyar pályázó

részére megoldhatatlan követelményt jelent, • sokszor a tenderdosszié utal először a garancia-feltételekre, tagállambeli szervizszolgáltatás

meglétének igényére, kaucióletételi igényre, tagállambeli (garancia-) biztosítás szükségességére stb.

A tenderfüzetekben sokszor igény van a referenciára, hogy a kiíró mely korábbi tenderein vett részt a pályázó. Ez a "22-es csapdája". Célszerű, ha a pályázó minél több próbapályázatot nyújt be, hiszen ezekre a továbbiakban hivatkozni lehet. A tenderdosszié tehát tartogat meglepetéseket. De egy-egy ország, termékcsoport és/vagy pályázatkiíró korábbi tenderdossziéiból előre elkészíthetők a beadandó pályázat szakmai mellékletei, a csatolandó nyilatkozatok. A felkészülésnek nem elhanyagolható eleme a bevont fordító szervezet felkészítése sem, hiszen például francia tenderek esetében egész szövegtörzsek fordíthatók előre, lévén, hogy minden francia tendernél azonos nyilatkozatszövegek szerepelnek. Célszerű a fordítónak előre odaadni az adott kiíró valamely, már lejárt határidejű tenderdossziéját, hogy előre kijelölhetők legyenek a konkrétan lefordítandó és a csak kivonatolandó szövegek. A tenderdosszié magyarra fordítása, kitöltése, a melléklendő magyar anyag idegen nyelvre fordítása (mindez igen rövid idő alatt) nem szokványos (karakterenként elszámolható) fordítói feladat. Inkább a tolmácsoláshoz hasonlít, de mindenképpen "team-munka" az ajánlattételbe


bevont szakértőkkel közösen. Érdemes pályázatkészítési gyakorlattal rendelkező fordítót, illetve tanácsadót bevonni. A beadott tender végleges szövege tehát a tenderdossziéban és a tenderfelhívásban leírt feltételek együttes megválaszolása kell, hogy legyen. Volt arra is példa, hogy a kettő nem volt szinkronban. Sokszor csak a tenderdosszié hivatkozik olyan nemzeti előírásokra, amelyek esetleg magyar pályázó számára meghiúsítják a beadást. Ezeket a különleges eseteket a potenciális pályázó még gondos felkészüléssel sem tudja kiszűrni, ezekről csak a dosszié kézhezvétele (kifizetése) után szerez tudomást. Az EU-tagállamokbeli közbeszerzési tenderrészvétel folyamat, ezért a sikerhez további gyakorlati útmutatás szerint célszerű cselekedni:

• A pályázat fordítási munkáival célszerű azt a fordító szervezetet megbízni, amelyik a felhívásokat, a tenderdossziét (vagy korábban már tagállamokbeli nemzeti előírásokat) fordította. Érthető módon a tenderdosszié fordítója a tenderben igényelt nyelvi szövegfordulatokban, tehát a "visszafordításnál" előnyben van, esetleg egyes szövegrészeket oda-vissza fordítás nélkül átemelhet a pályázatba. Egy termék és egy ország esetében a sorozatosan készülő tenderfordítások a fordítási díjakat is csökkenthetik.

• A beadott pályázatok kapcsán, a pályázó partnerek, a beadott pályázatok megismerése céljából mindenképpen javasolható az eredményhirdetésen (tenderbontáson) való részvétel, még akkor is, ha arra külön díj befizetése ellenében és utazási költségért van lehetőség. Az eredményhirdetésenszerezhető ismeret arról, hogy mit célszerű tenni vagy elkerülni a következő pályázaton.

• Javasolható az adott közbeszerzési eljárásrendet jól ismerő tagállamokbeli képviselő megkeresése és megbízása a marketingmunkával egy-egy ország és termék relációjában. Erre általános tanács nem adható. Két dolog azonban biztos: egyrészt a tagállambeli képviselő az adott országban tényleges előnyt ad a pályázónak egy-egy tenderrészvételen, másrészt a potenciális pályázó csak akkor vonjon be tagállambeli képviselőt, ha már minimális ismerete van az EU közbeszerzési rendszerről, részt vett tenderen és alapfokon kiismeri magát az adott ország eljárásrendjében.

• Célszerű lehet tagállamokbeli cégek/vállalkozók megkeresése együttműködés céljából, azaz a magyar EU-pályázó és egy tagállambeli cég (lehetőleg korábbi tendernyertes cég) együttes fellépése a közbeszerzési tendereken (például magyar beszállítói háttér megajánlása).

Tudta-e, hogy: Az odaítélések szempontjait Magyarországon a közbeszerzési törvény (Kbt.) tartalmazza? Az Európai Unióban két fő odaítélési szempontot tartalmaznak az irányelvek: "a legalacsonyabb ár" és a "gazdaságilag legkedvezőbb ajánlat". Természetesen azonos műszaki követelmények alapján legyártott-szállított áruk és megrendelt szolgáltatások, építések-épületszerkezetek összehasonlítására alkalmas csak a legalacsonyabb ár.

5.4 A sikertelen pályázat is hasznos A sikertelenül beadott pályázatokból származó haszonról beszélni fából vaskarikának tűnik. Ennek ellenére van ilyen haszon. Elsősorban a zsűriken való részvétellel megszerezhető információk előnyeit kell kiemelni igényelnek-e az EU-tagállambeli (nyertes vagy nem nyertes) pályázók beszállítói, bérmunka-alvállalkozói szolgáltatást, pl. a ruhaiparban, mi a fogadtatása a pályázati anyagok mellékleteként beadott mintáknak, milyen ezek minősége (csomagolása, ára, íze), és a termékek exportképességét igazolja-e pályázat pl. az élelmiszeriparban, mik azok a termékek, amelyek egy-egy több tételben megpályázható "pályázati csomagban" magyar részről exportképesen gyárthatók lennének, de vagy ismerethiány, vagy hazai termékkultúra okán magyar vállalkozók nem gyártják,

a zsűriken lehetőség adódhat a pályázók széles körének megismerésével olyan informális kapcsolatok kiépítésére, amelyek eredménye esetleg közös pályázat lehet a következő körben a pályázatok feltételeiben (főleg angol és német területen) sokszor szerepel arra vonatkozó kérdés, részt vett-e a pályázó a kiíró korábbi pályázatainak egyikén; így egy-egy beadott tender pályázatbontásán való részvétel referenciaértéket is hordoz. A sikertelen pályázatok üzleti eredményei az alábbiak lehetnek:

1.) termékbemutatás a nagyobb beszerzési központok zsűriasztalán felérhet egy-egy kevésbé sikeres vásári részvétellel. A gyakorlat az, hogy nagyobb regionális egységek, tartományok írnak ki pályázatokat a kórházi, iskolai élelmiszer-beszerzésekre. Minden esetben termékmintákat kérnek. Ki


van zárva, hogy megfelelő minőségű és csomagolású termékek "ízlelési" próbája ne legyen reklámértékű, ha a termék valóban jó. Ugyanez a helyzet a bortenderekkel is. Hacsak nem annyira elvakult a zsűri, hogy "kóstolás" nélkül kizárja, mert Magyarországról érkezett, a borminta betöltheti reklámfunkcióját. A fémbútorok (polcok, öltözőszekrények), óvodai berendezések (játékosan, gyermekcentrikusan megtervezett, természetes alapanyagú, környezetbarát bútorok, játszóeszközök), különböző kézműves termékek mind olyan tenderek, ahol a mintát be kell mutatni.

2.) Marketing-felkészülés árról, minőségről, piaci igényről. Az EU tagállamokba irányuló magyar exportszerződések minden esetben áralku eredményeként jönnek létre. Az áralku lehet egyoldalú (a külföldi megrendelő diktál), vagy kétoldalú, azaz a magyar fél is készült a piacon realizálható árból. A piaci árak ismerete megszerezhető úgy is, hogy mit fogad el a közbeszerzési tenderpiac. A közbeszerzési piacon szerzett árinformáció a leginkább semleges és legolcsóbban megszerezhető információ.

3.) Olyan új, itthon kevésbé igényelt termékek megismerése, amelyeknek hazai gyártása reális lehetne és a tagállamokban piacképesek lennének.

A tagállamokbeli pályáztatók sok olyan terméket igényelnek, ami nincs (nem elterjedt) a magyar kereskedelmi forgalomban. Ilyenek a különböző felnőtt inkontinencia termékek, dekubitusz elleni védőalátétek, eldobható ételosztó tálcák-tányérok, egyszer használatos eszközök, a szelektív hulladékgyűjtés tartályai, különleges, gördülő tárolóállvány-rendszerek, biztonsági tárolóládák, golyóálló mellények vagy a bérmosás és a fehérnemű-bérbeadás összekötése stb. Néhány (sikertelen) pályázati részvétellel felmérhető lenne, érdemes-e ezen termékek gyártására ráállni. Az EU pályázati felhívások sok olyan elemet tartalmaznak, amelyek a helybeli vállalkozóknak nyújtanak a rendszer megsértése nélkül behozhatatlan előnyt. Ezek például a tenderdosszié megkérési határidejének minden határon túli lerövidítése, vagy a dossziék díjának készpénzben történő követelése. Ilyen továbbá a nemzeti regisztráció megkövetelése, vagy egyéb olyan minőségi jegyek előírása, amelyek csak a kiszemelt termékekre jellemzőek. Ennek alapján minden sikertelenül beadott pályázat értékes lehet, ha annak eredménye egy-egy tagállamokbeli tendernyertes partnerrel való kapcsolatfelvétel. A sikerhez vezető út kudarcokkal van kikövezve.

6. Információforrások az uniós közbeszerzési pályázati kiírásokról 6.1 Tájékozódás az EU közbeszerzési tenderfelhívásokról Az EU közbeszerzési tenderinformációknál három szintet lehet megkülönböztetni: 1. hiteles, eredeti közösségi nyelveken megjelentetett EU tenderfelhívások, 2. a médiában (újságokban) megjelenő magyar nyelvű hírek, 3. szelektáltan kézhez kapott közbeszerzési tenderinformáció eredeti nyelven (vagy akár magyar fordításban is). 4. 6.1.1 EU tenderfelhívások Az első körbe az a közösségi tenderinformáció sorolható, aminek elektronikus formája az Official Journal Supplement CD-ROM lemeze, illetve a TED közösségi adatbázis. 6.1.1.1 TED - Tenders Electronic Daily Ezt az adatbankot (ted.eur-op.eu.int) az Európai Unió Hivatalos Kiadványainak Hivatala készíti. Tartalmazza a 25 EU-tagállam összes közbeszerzési kiírását, emellett Japán, USA, Svájc és több mint 70 társult ország tenderfelhívását is. A TED-et naponta frissítik, használata ingyenes. Minden kiírást, amely lejárt, archiválnak, s így lehetőség van kutatásokra és elemzésekre is az igényeknek megfelelően. Az adatbázisban egy sokmezős keresőűrlap mezőinek kitöltésével kereshetünk. Az adatbeviteli mezők egy része úgynevezett szabadszöveges, ahova magunknak kell beírni az adatokat. A fehér kereszttel jelzett mezőkbe egységesített adatokat tudunk átemelni. A keresztre való kattintással megjelenik az átemelhető adatok listája amelyekből egyet, vagy többet ki tudunk választani és mint keresési szempontot alkalmazni tudjuk a kereső űrlap kitöltésekor. A "CPV Code" feliratú mezőben határozhatjuk meg, hogy milyen termék, vagy szolgáltatás tendereiről keresünk információt. A CPV kódok hierarchikus rendszert alkotnak, felölelik a termékek és szolgáltatások teljes körét, alkalmazásuk kiküszöböli a soknyelvűség okozta hibalehetőségeket.


6.1.1.2 SIMAP A honlap neve, melyet a www.simap.eu.int linken lehet elérni, francia elnevezésének rövidítéséből származik. Küldetésük röviden: "Az európai közbeszerzés felkészítése az információs korra". A SIMAP projekt célja az információs infrastruktúra fejlesztése, mely egy hatékony európai közbeszerzési politika létrejöttéhez szükséges. Ezt azáltal éri el, hogy az érdekelt feleket (tendert kihirdetők és a szállítók/pályázók) a közbeszerzési eljárás hatékony lebonyolításához nélkülözhetetlen információval látja el. Az Európai Bizottság azért indította el a projektet, hogy ösztönözze a közbeszerzéseknél a legjobb gyakorlat kialakulását a korszerű információs technológia használata során. Kezdetben a projekt célja az EU közbeszerzési eljárásairól szóló információk minőségének javítása valamint az, hogy az információ minden lehetséges érdekelt félhez eljusson. Hosszútávon az egész közbeszerzési eljárás folyamatát segíteni kívánja, beleértve az ajánlattevést, a szerződés odaítélését, szállítást, számlázást, fizetést. 6.1.2 Magyar médiában megjelenő közbeszerzési felhívások A médiában magyar nyelven megjelenő EU tenderhírek szerkesztési okokból igencsak szűkszavúak. Ezen EU tenderhírek iránt - tekintettel a nyerési esély minimális voltára - nincs valódi olvasói érdeklődés. Az itt megjelenő rövid, magyar nyelvű EU tenderhír összefoglalók nem alkalmasak döntéshozatal előkészítésére, ezek inkább figyelemfelkeltő hatásúak. Aktualitásuk függ az adott újságok megjelenési gyakoriságától, ami általában egy hét. A médiában megjelenő tenderhírek olvasói közül azokat, akik valóban és rendszeresen pályázni kívánnak, hátrányosan érinti a szűkszavú fordítás, az egy-két hetes időkésés, azaz a megjelenéssel együtt járó csúszás. (Az internetes hírelérés esetében ez az időveszteség kevesebb, bár a magyar fordítás elkészítése és felvitele itt is hetenkénti.) 6.1.3 Külső cégek bevonása, szakember alkalmazása Mind a nyomtatott, mind az elektronikus tenderújság rendszeres figyelése igencsak időigényes (naponta 11 nyelven megjelenő 6-700 felhívás közül kell válogatni). A vállalkozók a lehető legkevesebb időveszteséggel úgy jutnak felhasználható információhoz, ha egyes termékek (termékcsaládok) tenderfelhívásainak rendszeres és szelektív kigyűjtésével-szemlézésével foglalkozó szakcéget bíznak meg azzal, hogy részükre a termékükre vonatkozó és az általuk kiválasztott tagállamban megjelenő tenderfelhívásokat közvetítse. Néhány nagyvállalat ezt saját részlegeivel valósítja meg, illetve a külföldi tulajdonosok anyacégeik rendszereihez kapcsolódik. Kis- és középvállalkozások számára szinte csak az ezzel foglalkozó cégek megbízása marad. 6.2 Jogszabálykereső Az Uniós joganyag fordításának előrehaladtával egyre nagyobb mennyiségű információ áll rendelkezésre magyarul. Ennek eléréséhez az Igazságügyi Minisztérium honlapját vehetjük igénybe, ahol a jogszabálykeresőben keresési feltételek, valamint szakterületek szerint is megtalálhatjuk a dokumentumokat. Ha a keresőoldal elérési útja esetleg megváltozik és a fenti linken nem érhető el, akkor a főoldalról a honlaptérkép segítségével is eljuthatunk a keresési oldalra. 6.2.1 Keresés szakterület szerint Csak akkor használjuk ezt az elsőre könnyűnek tűnő keresési módot, ha pontosan tudjuk, hogy a jogszabály milyen témakör alatt szerepel. Ennek ismeretében viszont könnyen megtalálhatjuk a vonatkozó joganyagot, melyet az adott témakörbe tartozó egyéb jogszabállyal együtt listáz ki a program. 6.2.2 Keresés feltételek szerint Talán bonyolultabb, de hatékony formája a jogszabály megtalálásának. A linkre kattintva három keresési feltétel közül kell választanunk legalább egyet (Celex szám, angol cím, magyar cím). Nézzünk egy példát! A magyar címhez írjuk be: közbeszerzés, majd a keresés gombra kattintva megkapjuk azon jogszabályok listáját, melyek érintik a témakört. Nehezebb feladatunk van, ha rögtön egy konkrét jogszabályt kívánunk megkeresni Celex szám alapján. A Celex szám a jogszabályok egyedi jelölésére használt uniós azonosító, mely tartalmazza a joganyag számát, évszámát és egyéb információkat. A szám felépítéséről tájékoztatást ad a honlap. Ha nem tudjuk a jogszabály Celex számát, utánanézhetünk az EU honlapján is.


6.2.3 Keresés az Unió hivatalos honlapján Amennyiben valamilyen joganyag eredeti szövegére vagyunk kíváncsiak, vagy nem találtuk meg a magyar fordítását, esetleg a Celex számát szeretnénk megtudni, az EU jogszabálykeresőihez is fordulhatunk segítségért. 6.2.3.1 Celex A Celex, az EU joganyagának legátfogóbb, legteljesebb online keresőrendszere nem áll mindenki számra rendelkezésre, mert az évi 250�000 forintos előfizetési díj sokaknak kigazdálkodhatatlan. 6.2.3.2 EurLex Aki az Uniós joganyaghoz csak alkalmanként kíván hozzáférni, illetve nem fontos számára a teljes joganyag naprakész elérhetősége, annak az EurLex ingyenes szolgáltatása nyújt segítséget. Nézzünk egy keresési példát! A már említett 89/668/EGK irányelv a közbeszerzésekről legkönnyebben úgy érhető el, ha a "Legislation" linkre kattintva belépünk a keresőbe. Itt évszám (1989) és a jogszabály száma (668) alapján megkereshetjük a dokumentumot, majd a "HTML" linkre kattintva megkapjuk a teljes szöveget, melynek fejlécében a CELEX szám is szerepel. Így, ha még mindig kíváncsiak vagyunk a magyar változatra, ezt a számot beírva az Igazságügyi Minisztérium honlapjára (ha szerepel betű a számsor végén, azt hagyjuk le, pl: 31989L0665R(01), itt az R(01) nem kell a magyar kereséshez), megkapjuk a jogszabály fordítását.

Tudta-e, hogy: Az EU tagállamok értékhatár feletti közbeszerzési tenderfelhívásait az Official Journal Supplement (OJ S) hivatalos lapban kötelesek közzétenni az ajánlatkérők? Az értékhatár alatti pályázatok meghirdetési helye az egyes országok hivatalos tenderújságja.

7. Beszállítói piac az EU-ban és Magyarországon Beszállításnak tekinthető minden olyan tevékenység, amely valamilyen végtermék előállításához szükséges részegységet gyárt, vagy szolgáltatást nyújt más vállalkozás számára. A beszállítók által gyártott termékek nem kerülnek közvetlen kereskedelmi forgalomba. Az ipar szerkezete és termelési struktúrája az elmúlt 20-25 évben átalakult. Ennek egyik jellemzője, hogy a nagyvállalatok a termékeik részegységeinek, valamint a kiegészítő tevékenységeknek az elvégzésére egyre nagyobb mértékben a független kis- és középvállalkozásokat bízza meg. A vevők és a beszállítók között vertikális együttműködés alakul ki, amelynek a csúcsán a végtermékeket előállító nemzetközi nagyvállalatok állnak, az olcsóbb szinteken pedig a beszállító kis és középvállalkozások (KKV-k) helyezkednek el. 7.1 Az Európai Unió beszállítói piaca Míg az 1960-as években a beszállítások kapacitás-kiegészítő funkciót töltöttek be, a folyamatos fejlődés eredményeként az 1970-es években már specializációra épültek, az 1980-as években pedig új termelési rendszerek láncszemei lettek. Egy 2000-es adat szerint a beszállítások nagysága a közösségben 240 milliárd eurót képviselt, amely Hollandia éves GDP-jének felel meg. Beszállítói politika az Európai Unióban Az Európai Bizottság 1992-től kezdve építette ki alvállalkozó-fejlesztési politikáját, amely elsősorban a beszállítói piacok megteremtését és az európai beszállítók nemzetközi piacokon való részvételének elősegítését irányozta elő. Az Európai Unió nagy hangsúlyt helyez a beszállítások támogatására. A tagállamokban a beszállítások fejlesztését általában a kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika és a regionális fejlesztés témakörébe sorolják. A szubszidiaritás elvének alkalmazása a beszállítási politikában azt jelenti, hogy ha egy beszállítás-támogatási feladatot valamely régióba, vagy tagállamban jobban tudnak megoldani, mint az Európai Unió közösségi adminisztrációjában, akkor az nemzeti keretek között marad. Mindebből az következik, hogy az Európai Unió központi adminisztrációjától a tagállamokban működő beszállító cégek csak koordináló, fórumteremtő, kapcsolatépítő jellegű segítséget várhatnak.


Tudta-e, hogy: A magyar vállalkozók - egyebek mellett - a nyelvtudás hiánya miatt nem vesznek részt a kívánatos arányban az EU közbeszerzési pályázatain? Egyéb okok: bizalmatlanság, hosszú távú stratégia hiánya (napi túlélés), kényelmesség.

7.2 Beszállítóvá válás az Európai Unióban Egy vállalkozás beszállítóvá válásának folyamata egy-másfél évet vesz igénybe. A nagyvállalatok írásba foglalják a beszállítókra vonatkozó, mérhető és számon kérhető követelményeiket. Vannak azonban nem számszerűsíthető elvárások is, például a vállalati kultúra, a vezetőség megbízhatósága, idegennyelv-tudás. A potenciális beszállítókat elsősorban a következő szempontok alapján vizsgálják:

• milyen árat ajánl • milyen minőséget képes folyamatosan biztosítani • milyen szállítási ütemezésre vállalkozik

Néhány további elvárás: • rugalmasság (ebből a szempontból előnyben vannak a kisvállalkozások) • megbízható és folyamatosan fejlesztett technológiai színvonal

- exportképesség - szakmai felkészültség

7.3 Beszállítóvá válás Magyarországon Bár a kis- és középvállalkozások relatív teljesítménye a jövedelemteremtésben kissé javult, a tőkefelhalmozás, amely az egyik fontos feltétele a jövőbeni növekedés megalapozásának, viszonylag kis mértékű. A KKV-k egy része azonban mind nagyobb eséllyel vesz részt a gazdasági versenyben. Olyan beszállítói háttéripar kialakítására van szükség, amelyben a magyar alvállalkozók képesek az elvárt minőségi követelményeknek megfelelő termékeket gyártani, beszállítani a nagyvállalatokhoz, képesek a folyamatos műszaki fejlesztésre és beszállítói kapcsolatokat nem nehezítik a napi finanszírozási gondok. A beszállítói vállalkozások támogatásának fontos szerepe van az EurópaiUnióhoz való csatlakozás szempontjából. A vállalkozásoknak fel kell készülniük az integrációval együtt jelentkező kihívásokra. A támogatási eszközök választékában a nemzetközi egyezmények által megengedett, az Európai Unióban alkalmazott támogatások kerülnek előtérbe. A beszállítói fejlesztések alapvető célja, hogy azok a hazai vállalatok, amelyek innovatív képessége és termelékenysége megközelíti, vagy eléri az Európai Unió színvonalát, stabillá és tőkeerőssé váljanak. A beszállítói vállalkozások fejlesztéséhez rendelhető kormányzati és regionális pénzügyi források összehangolása nélkülözhetetlen az általánosságban forráshiánnyal küszködő KKV-k számára

II. Alkotmányjog Ismeretek Jog és állam fogalma

állam: olyan közhatalom, amely a társadalom szükségleteinek kielégítésére jön létre. Létrejöttével egy társadalom fejlettségi fokáról tesz tanúbizonyságot és minden elemével a társ. fennmaradását és fejlődését szolgálja. Egy elkülönült hatalmi szervezet területi és szervezeti alapon jön létre. jog: olyan magatartás-szabályok összessége, amelyek adott társadalmi viszonyok védelmét szolgálják. Függ az államszervezettől. Ennek felépülése (módja) szerint beszélünk jogforrásról.

Jogforrás kettős fogalma és kifejtése

Fogalma:

a. jog-, és annak minden megjelenési formája b. aki megalkotja a jogot.


Legerősebb jogforrás: törvény (tv.) és azon belül az alkotmány (alk.). Tv-t az országgyűlés (ogy.) hozza. Az alk. azokat az alapelveket szabja meg, amelyek alapján az állampolgár (áp.) – állam együttműködik. Típusai: I. törvény: egyszerű vagy 2/3-os többséggel hozottak. tartalmi fontosság dönti el a csoportot. Az ogy. kötelezően a tv-vel szabályozza a társ. rendre, áp. szervek hatáskörére, működésére, gazd. jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat. II. rendelet: végrehajtást megkönnyítő jogforrás, mert gyorsabban és könnyebben hozható létre, könnyebb rendelettel szabályokat hozni, irányítani. Alkothatja: önkormányzat (önk.), minisztériumok (min.), ogy. A tv-ket és rendeleteket a Magyar Közlönyben kell meghirdetni, hogy hatályba lépjenek. III. határozat: ogy. bizottságok, belső állami szervek adják ki. IV. utasítás: pl.: APEH is ezzel működik. V + VI –t az egyes államhatalmi szervek hozzák.

Szokásjog és írott jog kapcsolata; nemzetközi szerződés helyzete szokásjog (más néven: esetjog): ebben hozott döntések kötelező értékűek, ezért szokták precedens jognak is nevezni. A Legfelsőbb Bíróság esetei kötelező értékűvé válnak, mert értelmezésként kiegészítik az írott jogot. jogforrás – nemzetközi jog kapcsolata: Magyarország által aláírt nemzetközi szerződések a magyar

jog fölé helyezendőek, át kell alakítani hozzá a magyar jogrendszert. Hatály típusai

A hatály a jog belsőérvényességi mutatója.

I. területi: vizsgálni kell, mi az az államigazgatási (á.ig.) terület, ahol ezt alkalmazni kell, pl. tv-t a magyar állam területén; önk-k kerületekben vagy falvakban II. időbeni: megmutatja, hogy egy jogszabály mettől meddig érvényes. III. személyi: kire vonatkozik IV. tárgyi: megmutatja, hogy milyen tárgyban hoz intézkedést.

Köztársasági elnök • államfő • 5 évre választhatjuk az ogy-n keresztül • minden magyar lállampolgár ehet, aki 35. életévét betöltötte, büntetlen előéletű, cselekvő- és

jogképes. • egy államhatalmi konszenzust testesít meg • ellenjegyzéses rendszer van: miniszteri ellenjegyzéssel a magyar kormány vállalja magára a

közt. e. döntéseit, az ellenjegyzéssel a kormány felel. • ő kéri fel az ország miniszterelnök jelöltjét, hogy álljon a posztra és alapítson kormányt • 2/3-os többséggel választják az első két fordulóban, a 3-ban egyszerű többség is elég

Jogkörei pl.: Kegyelmezési

• magyar állam képviselete • áp-i ügyekben dönt


Államhatalmi szervezetrendszer Országgyűlés

• legfőbb államhatalmi szerv • 386 képviselő (népképviseleti alapon működik) • 4 évre választjuk őket • bejutni vagy egyéni választó körleten keresztül, vagy listás helyekről lehet • tv-t alkot • elfogadja a kormányprogramot • nemzetközi szerződéseket köt és fogad el • dönt hadi-, szükség- és békeállapotról • pozíciókat határoznak meg: AB tagjai, LB tagjai, legfőbb ügyész, ÁSz, ombudsmanok • ügyrendi bizottságokba, frakciókba tömörülnek

Önkormányzati rendszer (helyi rendszerű államhatalom)

• helyi autonómia, 4 éves periódusban működnek

• Típusai: • települési önk.: képviselőtestület élén a polgármester áll • megyei önk.: megyei közgyűlés, élén a polgármester (komolyabb ügyek) • fővárosi önk.: fővárosi közgyűlés, polgármester • kisebbségi önk.: célja, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségek megőrizhessék

kultúrájukat, függetlenségüket. Az önkormányzati autonómia Az önkormányzati autonómia illúzió lenne gazdasági (vagyoni) önállóság nélkül. Ez a gazdasági önállóság három pilléren nyugszik: az önkormányzat saját vagyonán, a saját forrásain (bevételein) és a központi támogatáson (normatív támogatás (működési hozzájárulás), eseti támogatás). Az önkormányzati vagyon a következő elemekből áll: ingatlanok (utak kül- és belterületi földek, középületek lakások, nem lakás célú helységek közművek) ingóságok (berendezések, gépjárművek stb.) pénz és értékpapír a vállalkozási vagyon tárgyai. A tulajdon tárgyaival a képviselőtestület rendelkezik, megilletik a tulajdonost általában megillető jogosítványok. Mivel azonban itt köztulajdonról, vagyis célhoz kötött tulajdonról van szó, a jog bizonyos korlátozásokat intézményesít. A vagyon elsősorban a kötelező feladatok ellátását szolgálja. Tárgyai két csoportba sorolhatók: A törzsvagyon, olyan vagyontárgyak köre, amelyekre az önkormányzat rendeltetés szerinti működéséhez folyamatosan szükség van, ezért azok forgalomképtelenek, illetve korlátozottan forgalomképesek. E körről törvény vagy önkormányzati rendelet rendelkezhet. Ilyenek, pl. közutak, középületek, közművek, parkok, stb. A törzsvagyonnak nem minősülő vagyontárgyak forgalomképesek, azaz elidegeníthető és megterhelhetők. Az önkormányzati vagyon hasznosításának többféle módja van. Az önkormányzat vállalkozásokat alapíthat, vagy azokban részt vehet, ingatlan vagyonát bérbe adhatja, egyes vagyontárgyait koncesszióba adhatja. Mindezekre azonban érvényes, hogy a vagyonhasznosítás csak az általa elfogadott vagyonkezelési koncepció szerint és csakis a közfeladatok ellátása érdekében a nyilvánosság előtt és a jó gazda gondosságával történhet. Az önkormányzat sokkal inkább a vállalkozások támogatásával az ún. vállalkozásbarát környezet feltételeinek megteremtésével vehet részt a (helyi, területi) gazdasági folyamatokban. Az önkormányzat gazdálkodása éves költségvetése alapján történik. Ennek elkészítése az államháztartási törvény szerint, az állami költségvetésben megadott paraméterek alapján történik.


Az önkormányzat bevételei a következők: A saját bevételek: ezek a helyi adók, a vállalkozási jövedelmek, az önkormányzati vagyon hozadéka, az illetékbevételek, a környezetvédelmi és a műemlékvédelmi bírság, a vadászati jog értékesítéséből származó bevételek, az átvett pénzeszközök, a vagyon értékesítéséből származó eseti bevétel, a hitel és az egyéb működési bevételek. A helyi adóknak a fajtáját és az adókulcs felső határát a helyi adókról szóló törvény állapítja meg. A helyi adófajták a vagyoni típusú adók (építmény- telekadó), kommunális adók (vállalkozói, lakossági, idegenforgalmi), iparűzési adó. Az átengedett központi adók: a magánszemélyek jövedelemadójának és a gépjárműadónak évente a központi költségvetésben meghatározott része az önkormányzatokat illeti. A mérték a költségvetési alkuknak megfelelően évente változik, ami az önkormányzati bevételek bizonytalansági tényezője. Az állami támogatások: két fő fajtája van. A szabad felhasználású normatív támogatások, amelyek a lakosságszámmal, egyes közszolgáltatásokat igénybevevők számával arányosan a mindenkori költségvetésben kerül megállapításra és az önkormányzati szolgáltatások legfontosabb anyagi bázisát adják. A másik csoportba tartoznak az eseti központi támogatások. Ilyenek a céltámogatások, amelyek egyes kiemelt társadalmi célok megvalósítását szolgálják. A címzett támogatások, amelyek kiemelt fontosságú önkormányzati beruházások részbeni fedezetéül szolgálnak. A kiegészítő támogatások, amelyeknek a célja az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok megsegítése. Az önkormányzatok gazdálkodását elsődlegesen az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A gazdálkodás biztonságáért a képviselőtestület, szabályszerűségéért a polgármester felel. Az államháztartás Az államháztartás alrendszerei:

• • központi kormányzati költségvetés, • • az elkülönített állami pénzalapok, • • a helyi önkormányzatok, valamint, • • a társadalombiztosítás költségvetései.

Más megközelítésben megfogalmazva az államháztartás a központi kormányzat. az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állam: feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszerét jelenti. Másfajta felosztás szerint az államháztartásnak központi és helyi szintje létezik. Ennek megfelelően a központi kormányzat költségvetése. az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás költségvetései alkotják az államháztartás központi szintjét, míg e helyi szintet a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetései képezik. Az államháztartás rendszerén belül a központi kormányzat költségvetése alkotja az államháztartás központi szintjét. A központi költségvetés naptári évre szóló, pénzforgalmi szemléletű pénzügyi terv, amely az állam által teljesítendő közfeladatok ellátásához szükséges bevételeket és azok közfeladatok szerinti elosztását (a kiadási előirányzatokat) tartalmazza. A központi költségvetés fejezetekre tagozódik. Fejezetnek minősül pl. az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Miniszterelnökség, a minisztériumok, a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia. A költésvetési fejezet a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás szempontjából önállóan felügyelt irányított szervek és előirányzatok összessége. A fejezetek költségvetési fejezetrendet képeznek. A fejezet, mint osztályozási kategória a szervezetek szerinti csoportosítás legmagasabb szintje, de mint ilyen, lényeges irányító, ellenőrző és gazdálkodási kategória is. Elég ennek alátámasztására megemlíteni, hogy a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője:

• • közreműködik a következő évre vonatkozó költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelvek elkészítésében;


• • irányítja a felügyelete alá tartozó fejezet és a hatáskörébe utalt alap tervezését, zárszámadását; • • a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt költségvetési szervek tevékenységében érvényesíti az

állami feladatok ellátására szóló előirányzatokkal, létszámokkal és a vagyonnal való szabályszerű és hatékony gazdálkodás követelményeit;

• • rendszeresen figyelemmel kíséri a költségvetés végrehajtásában a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt szervek ezzel kapcsolatos tevékenységét, a jóváhagyott költségvetési előirányzatok, illetve az azokból ellátandó feladatok teljesülésének veszélyeztetése esetén a hatáskörébe tartozó előirányzatoknál megteszi a szükséges intézkedéseket, illetve kormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben a Kormánynál intézkedést kezdeményez;

• • megállapítja a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt azon költségvetési szervek költségvetését;

• • gyakorolja a hatáskörébe utalt előirányzat-módosítási, zárolási, illetve törlési jogát. A költségvetési fejezet címekre tagozódik. A költségvetési törvényben szereplő címek címrendet képeznek. A költségvetési cím - a részletesség követelményének megfelelően - további bontásának eredményeként jelennek mg a költségvetési alcímek. A költségvetési cím, valamint a költségvetési alcím szervezeti és szabályozási szempontból összetartozó, továbbrészletezett előirányzatok összessége. Államigazgatási szervezetrendszer

Államhatalmi szervek megalkotják a döntéseket, amit az államigazgatási szervek végrehajtanak.

Kormány • legfőbb államigazgatási rendszer, ő a piramis csúcsa • élén: Miniszterelnök, tagjai: miniszterek. A miniszterelnököt a köztársasági elnök kéri fel a

kormányalapításra, de az Ogy. juttatja be a kormányprogram elfogadásával • 4 évre szól alapesetben a megbízása a miniszterelnöknek. Lemondás esetén a kormány

megbízatása is megszűnik. • konstruktív bizalmatlanság elve alkalmazásával leváltható, ez esetben azonnal meg kell

jelölni utódj • feladatai: tv-k végrehajtása; minisztériumok munkájának irányítása; nemzetközi szerződések

kötése; rendeletalkotás (saját hatáskörében). • működéséért az Ogy. felel, ettől konstruktív • minisztereket az miniszterelnök javaslatára az az Ogy. választja

Minisztériumi rendszer

• miniszterek irányítják • kormány álláspontját így valósítják meg • alá tartoznak: közigazgatási hivatalok (megyei és fővárosi szinten); polgármesteri hivatalok

(helyi szinten, jegyző irányításával)

Konstruktív bizalmatlansági indítvány lényege

Magyarország nem működhet beiktatott kormány nélkül, így amennyiben buktatni akarnak, csak úgy tehetik meg, ha rögtön megjelölik azt, akit a helyére akarnak állítani a miniszterelnöknek.


Bírói és ügyészi rendszer Magyarországon

az igazságszolgáltatás 4 szintű, az ügy súlyától függően kezdődhet: • helyi • megyei bíróságon L.B. (legfelsőbb bíróság)

Táblabíróság (4 db.) II. fok

Megyei bíróság II. fok ; ( ha nagy ügy, akkor itt kezdődik) I. fok

Helyi bíróság (ha kis ügy – pl. 20 ezer tartozás –, akkor itt kezdődik) I. fok

Jellemzőjük: függetlenek Alkotmány bíróság (AB.)

• 11 fős • nem klasszikus bírák, hanem jogtudósok • feladat: jogszabályok jellemzői: alkotmányosak-e, demokráciának megfelelnek-e, nem

ütközik két jogszabály, stb. • Esztergomban „székel” • elképzelt alkotmány ideológia: felépítenek egy állam-államot, amiben gondolkodnak, és azt

vetítik ki Mo-ra. Ügyészség

• Országgyülésnek alárendelt hatalmi szerv • feladata: állami szervek törvényességi felügyelete = bármit felülbírálhat • vezetője: legfőbb ügyész • állam érdekében közvádlóként jár el a büntetőügyekben – ő a vádhatóság • felügyeli a büntetésvégrehajtást is • nyomozás során is felügyel

III. Személyek joga, jogképesség és cselekvőképesség fogalma

Mo. jogalanyai: személyek, akiknek két fajtájuk van:

Természetes személy, az ember, akinek jellemzői

a., jogképesség: aki jogképes, az jogok és kötelezettségek alanya lehet. Minden ember jogképes, aki teljesíti az egyetlen feltételt: élve születik. A jogképesség állapota halálig tart. Visszamenőleg, a fogantatástól fogva megilleti. Fogantatás kiszámolása vélelem alapján történik, 300 napot kell visszaszámolni a születésétől. VÉLELEM: jogban olyan jogi ténymegállapítás, amit addig igaznak kell elfogadni, amíg nem döntik meg.

b., cselekvőképesség: aki cselekvőképes, az jogokat és kötelezettségeket szerezhet.

A cselekvőképesség 3 fázisa: • cselekvőképtelen: 0-14 éves korig, jognyilatkozatokat nem tehetnek, jogokat és

kötelezettségeket nem vállalhatnak • korlátozottan cselekvőképes: 14-18 éves korig, a társadalom közmegitélésének megfelelő

jogokat és kötelezettségeket vállalhatnak • cselekvőképes: 18-tól, jogokat és kötelezettségeket vállalhat


A cselekvőképesség állapota szellemi-fizikai állapotfüggő, szakértői alapon változtatható. Jogi személyek

Olyan állandó szervezetek, amelyek feladatai ellátásához szükséges, hogy jogai és kötelezettségei legyenek, elkülönített vagyonnal rendelkezik és jogi cselekményeiért önálló felelősség terheli.

IV. Polgárjogi jogszabály szerkezete

I. tényállás: azon feltételek összességét írja le, amelyek bekövetkezése esetében valamilyen magatartást kell tanúsítani. II. rendelkezés: ha tényállásban bekövetkezett feltételek megvannak, akkor mit kell csinálni. Ez lehet diszpozitív (megengedő), vagy kogens (tiltó). III. jogkövetkezmény: van egy magatartás, amit vagy követnek, vagy nem. ha követik, akkor joghatást érnek el: jogalkotó akaratát teljesítik. Ez a pozitív kisugárzása a jognak. Ha nem követik, akkor büntetni kell, az a szankció.

Abszolút és relatív jogviszony különbsége példákkal

A magyar jogrendszerben léteznek abszolút és relatív jogviszonyok. Abszolút: mindenkivel szemben köteleznek (pl. tulajdonjog) Relatív: szűk körre vonatkozik, akik abban a jogviszonyban szerepet játszanak (pl. szerződések) Forrás: Dr. Horváth András jegyzetei

V. A Dologi jog, avagy a tulajdonjog Tulajdon tárgya: minden bírtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet Magyarországon.

94. § (1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. (2) Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és u

értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. 95. § (1) A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az

elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész).

(2) A tulajdonjog kétség esetében kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti (tartozék).

96. § A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki. 97. § (1) Az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. (2)1 Az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli

megállapodás így rendelkezik.


(3)1 A földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a főidre elővásárlási jog illeti meg. A dolgok csoportosítása

I. Ingó – ingatlan felosztás alapján:

- ingó: egyik helyről a másikra áttehető úgy, hogy közben nem éri állagsérelem - ingatlan: nem tehető át állagsérelem nélkül

II. Forgalomképesség alapján:

• forgalomképtelenek: pl. levegő. Mindenkinek jár; közös tulajdon (föld kincsei, felszín alatti vizek, országos közutak, távközlési frekvenciák, atomreaktor)

• korlátozottan forgalomképesek: bizonyos feltételek, engedélyek esetén átruházhatóak, pl.: fegyverek

• forgalomképesek: minden olyan dolog, ami szabadon átruházható

III. Helyettesíthetőség alapján:

• helyettesíthető: szám vagy mennyiség alapján tartják számon. pl.: zöldség / gyümölcs. • nem helyettesíthető: pl.: Picasso kép, mert teljesen egyedi.

Tulajdonnal járó jogok

• birtoklás; birtokba vétel és birtokvédelem joga: ált. a tulaj és a birtokos személyes

megegyezik. • használat és hasznok szedésének a joga: pl.: körtefáról a körte is az övé. • rendelkezési jog: a dologgal szabadon rendelkezik, elidegenítheti, megsemmisítheti, stb.

törvényes keretek között = szabad döntés joga

Tulajdonnal járó kötelezettségek

• közterhek viselése: pl. illetékek • kárveszély viselése: nem mindegy, hogy a kár okozása véletlen vagy szándékos. Vis maior

= természeti csapás • szükséghelyzetben a dolgok használatának átengedése. pl.: árvíz esetén hajók

átengedése; kertbe bemegy a tűzoltó

Tulajdon szerzésmódok

1. Eredeti (tulajdon) szerzési módok: még nem volt tulajdonosa a dolognak. • Elbirtoklás: elbirtoklással szerzi meg dolog tulajdonjogát az, aki sajátjaként, 15 éven át

(ingatlan esetében) szakadatlanul birtokolja, azaz a hatalmában tartja. Ezt megszakítja, ha az igazi tulajdonos egy röpke pillanatig is él a tulajdoni jogával, vagy igazolt módon felhívja az elbirtokló figyelmét arra, hogy ezt az állapotot szüntesse meg. 15 év után nem automatikus az elbirtoklás, hanem pert kell indítani. Tulajdonrészt is el lehet birtokolni.

• Hatósági határozat és árverés: fizetésképtelenség esetén például a bank érvényesíti a jogait és elárverezteti a fedezetet.

• Gazdátlan javak elsajátítása: pl.: méhcsalád befogása • Kisajátítás: közcélból, az állam által mehet végbe törvényes módon. Pl.: autópálya építés

esetén • Találás: köteles vagyok a talált dolgot a hatóságnak bejelenteni, egyben nyilatkozni, hogy

amennyiben meghatározott idő elteltéig a tulajdonosa nem jelentkezik érte, igényt tartok e rá.


2. Származékos szerzésmód: nem első tulaj vagyok, eleve tulajdonostól veszem.

• Átruházás: a tulajdonosa változik a dolognak. Egyik tulaj átadja a tulajdonjogot a másiknak. Pl.: ajándék; adás–vétel.

• Öröklés

A tulajdonjog megszerzése

Tulajdonszerzés átruházással

117. § (1) Átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.

(2) A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.

(3) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.

(4) Többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni többszöri ajándékozás esetén is.

118. § (1) Kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos.

(2) Kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jogalap nélküli jóhiszemű birtoklás szabályai irányadók.

119. § Akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.

Tulajdonszerzés hatósági határozattal és árverés útján

120. § (1) Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik.

(2) Ha az állam bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdont, a tulajdon értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági és más hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Az állam felelőssége azonban csak akkor áll fenn, ha a volt tulajdonosnak egyéb lefoglalható vagyontárgyára vezetett végrehajtás eredménytelen volt.

(3) Az állam tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jogokat.

Az elbirtoklás

121. § (1) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.

(2) Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.

(4) Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.

(5) Ha az elbirtokló a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett.


122. § Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.

123. § Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.

124. § (1) Az elbirtoklás megszakad, ha a) a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul, b) tulajdonos a dologgal rendelkezik (112. §), c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy

éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza. (2) Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az

elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik. Ptké. 80. § A Ptk. hatálybalépésekor folyamatban levő elbirtoklás esetében a jogszerzéshez további tíz

év szükséges, kivéve, ha az elbirtoklási időből ennél kevesebb van hátra. Az elbirtoklásnak a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvására és megszakadására a korábbi jogot kell alkalmazni.

A termékek, a termények és a szaporulat elsajátítása

125. § (1) Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokba vétellel válik tulajdonossá.

(2) Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja, megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a termékeket, a terményeket, illetőleg a szaporulatot munkája arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig elsősorban természetben szolgáltassa ki.

(3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a községi (városi, fővárosi kerületi) jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a dolog termékein, terményein és szaporulatán.

A növedék

126. § A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék). Ezt a szabályt a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.

A gazdátlan javak elsajátítása

127. § Ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

Méhraj befogása

Ptké. 22. § Ha a tulajdonos a kirepült méhraját két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

A vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése

128. § (1) A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak.

(2) A vadászterületen elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. (3) A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát - ha

törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül.


A találás

129. § (1) Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, ha

a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és

b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett. (2) Nem szerez tulajdonjogot a találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy

más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását.

130. § Ha a talált dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, feltéve hogy megtett mindent, amit a jogszabályok előírnak avégből, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.

131. § Ha a talált dolog tulajdonosa az egy évi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti.

132. § (1) Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.

(2) Ha az állam a dologra nem tart igényt, az a találó tulajdonába megy át; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.

(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt talált tárgy muzeális vagy műemléki értékű, annak tulajdonjoga az államot illeti meg. Az ilyen tárgyak találásához kapcsolódó eljárás szabályait, valamint a találónak járó díj mértékét külön jogszabály állapítja meg.

A feldolgozás és az egyesítés

133. § (1) Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni.

(2) Ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosát választási jog nem illeti, csupán a dolog értékének megtérítését követelheti.

(3) Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben az anyag tulajdonosát illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni.

134. § (1) Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás vagy aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Ha a tulajdonosok bármelyike a közös tulajdont nem kívánja, az, akinek dolga az egyesülés előtt nagyobb értékű volt, választhat, hogy a dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében tulajdonába veszi vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi.

(2) A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti.

135. § (1) (2) Ha az átalakított, feldolgozott, egyesült vagy összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart

igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között megfelelő arányban fel kell osztani. (3) Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból

legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg. 136. § (1) Ha valaki idegen anyaggal saját földjére vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel

megszerzi az anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni. 137. § (1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a

földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.

(2) A ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földön használati jog illeti meg.


(3) Ha valaki a más tulajdonában levő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel - a felek eltérő megállapodása hiányában - közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani.

(4) A ráépítő tulajdonszerzésére vonatkozó szabályokat [(2)-(3) bekezdés] nem lehet alkalmazni, ha a ráépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást.

138. § (1) Ha a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, köteles annak forgalmi értékét a földtulajdonosnak megtéríteni; ha pedig a ráépítő földhasználati jogot szerzett, a föld használatáért köteles ellenértéket fizetni. Ha a ráépítő nem szerzi meg az egész föld tulajdonjogát, a ráépítéssel okozott értékcsökkenésért is köteles a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.

(3) A ráépítésre egyébként a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ptké. 79. § A túlépítésre, a beépítésre, valamint a ráépítésre vonatkozó rendelkezéseket csak akkor

lehet alkalmazni, ha az építkezés a Ptk. hatálybalépése után történt.

A tulajdon megszűnésének módjai • átruházzák • elpusztítják • derelictio: felhagynak vele, mármint a tulajdonlással, elhagyják a dolgot • megsemmisül

Haszonélvezet, szolgalom, közös tulajdon és annak megszűntetési módjai

Közös tulajdon: a dolognak több tulajdonosa van. Közös tulajdon megszűntetési módjai: • ha természetben osztható – megosztják • egyik tulajdonos megveszi a többi részét • közösen eladják pl. ingatlant, és a bevételen osztozkodnak tulajdoni arány szerint • bírósághoz fordulnak – elárvereztetik az ingatlant és azon osztozkodnak. Alapesetben a tulajdonosok a dologgal járó terheket és jogokat a tulajdoni arányuk szerint viselik. Ha a közös tulajdont nem szüntetik meg, akkor a tulajok közösen gyakorolják a jogokat és kötelezettségeket az ingatlan után. Pl.: tulajdoni arányban fizetik a költségeket. A tulajdonostársaknak elővételi joguk van egymás tulajdonrészére.

Szolgalom: quasi tulajdonosi helyzet 2 típusa van: • személyi szolgalom (haszonélvezet): haszonélvező a dolgot nem idegenítheti el, ezen felül

minden jogosultság megilleti őt a dologgal kapcsolatban. Ez addig tart, amíg le nem mond róla, meg nem váltják, vagy meghal, stb… Alapja lehet (így jöhet létre): törvény vagy alapítás. Csak az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozható.

• telki szolgalom: kifejezetten az egyik telek szolgálja a másikat. Pl. ha a telek nem megközelíthető, akkor a szomszédnak tűrnie kell, ha a másik átmegy a telkén (útszolgalom). Ilyen még pl. vezetékjog, világosság joga… .


VI. A szerződések joga

Szerződés fogalma és kötelező elemei

szerződés definíciója: két, vagy több személy jogi hatást kiváltó, egybehangzó akaratnyilatkozata.

szerződések csoportosíthatóak: • ingyenes (nincs ellenérték) és visszterhes szerződések (szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár) • egy-, (díj kitűzése, pl. kutyalopás) vagy több oldalú jogügylet (minden fél nyilatkozik) • címzett (ismertek a felek konkrétan) vagy nem címzett jogügyek (végrendelet, amit

mindenkinek kötelező betartani) Létrehozatal szempontjából a szerződés lehet

• szóban kötött ügylet • ráutaló magatartással kötött ügylet • írásban kötött ügylet

A szerződés létszakai l.) A szerződés létrehozásáig terjedő szakasz: Ebben a szakaszban a felek felhívást tesznek ajánlatra, ajánlatot tesznek, fogadnak el, utasítanak vissza, és ide tartozik az utaló magatartással okozott biztatási károkozási helyzet (negatív interesse), a szerződés létrejöttének elmaradásából eredő kár. 2.) A szerződés létrejöttétől a teljesítési határidőig terjedő szakasz: Ez alatt megy végbe a teljesítéshez szükséges előkészítő tevékenység, ekkor lehet a szerződést módosítani. illet-e teljesítés nélkül megszüntetni. Az együttműködési kötelezettség itt csúcsosodik ki. 3.) A teljesítés: A teljesítés történhet egy aktussal, de tartós jogviszonyok esetében jelentós vagy bizonytalan időtartamú is lehet. Ehhez a szakaszhoz kapcsolható a szerződésszegés szakasza, amely elsősorban követi a teljesítést, de késedelem esetén meg is előzheti vagy akár meg is akadályozhatja a teljesítést. 4.) a teljesítést követő helytállási szakasz: Ha hibátlan a teljesítés ez a szakasz nem kerül előtérbe. A hibás teljesítési jogkövetkezmények érvényesítése erre az időszakra esik. A szerződéses viszony szavatosság, jótállás esetén csak a helytállási idő leteltével szűnik meg a felek között.

A szerződési ajánlat

3 formában jöhet létre: • szóban • írásban • ráutaló magatartással. pl. kávéautómata.

Létrejön: ajánlattétellel indul: egyik fél ajánlatot tesz, a másik ezt elfogadja. Az ajánlónak bizonyos ideig kötöttsége van: tartania kell magát az ajánlathoz. Ez az ajánlattételi kötöttség.

• meg kell határozni, meddig tart: pl. Tesco újság • ha nem határozzák meg az érvényességi időt, akkor a tv. határozza meg:

• szóbelinél: azonnali válasz; • írásbelinél: postafordultával.


Szerződés írásos formái, az okiratok fajtái

.I egyszerű írásba foglalás: Ileírják és aláírják a felek. II. minősített okiratba foglalás: visszaélés lehetőségének csökkentése érdekében. Vagy ügyvéd által hitelesítik, vagy 2 tanúval, akik:

• nem kötelesek hitelesíteni • nem kell tudniuk, mit írnak alá. Tv. szerint csak a két fél valódiságát tanúsítják

III. közokirat: közjegyző, bíróság, vagy más állami hatóság állítja ki. Minden esetben valós, megtámadhatatlan.

A szerződés alakja

216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

(2) A nyilatkozattétel elmulasztása - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak.

217. § (1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis.

(2) A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték.

218. § (1) Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni.

(2) Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges.

(3) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. A szerződésnek a megszabott alak mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

Ptké. 37. § Ptké. 38. § (1) Ha az okiratot több példányban állítják ki, a szerződés akkor is érvényes, ha mindegyik

fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá. (2) Ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése

hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás, valamint a távgépírón és telefax útján történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat - útján létrejött megegyezést.

(3) Ha a szerződésre a felek megállapodása rendel írásbeli alakot, a felek megállapodása kiterjedhet arra is, hogy az írásba foglalás követelményét a (2) bekezdés szerinti módok közül melyik alkalmazásával kell teljesíteni.

(4) A közokirat minden más alakszerűséget pótol.

Képviselet és típusai

Képviselő útján is lehet szerződést kötni A képviselet nem más, mint helyettesítés jogi nyilatkozatok tételében és elfogadásában, melynek során a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. 3 típusa van:

• tv. / hatósági rendelkezésen alapuló rendelkezet: tv-s képviselő • jogi személy alapszabályán, vagy szervezeti szabályán alapuló – szervezeti képviselet.

pl. cégvezető, érdekképviselet vezető, szakszervezeti képviselet. • egyoldalú címzett jogügyleten (meghatalmazáson) alapuló jogügyleti képviselet.


A képviselet

219. § (1) Más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet.

(2) A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. 220. § (1) Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi

személynek az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem következik - az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni.

(2) Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott vagy tudomást szerezhetett volna.

(3) E rendelkezések megfelelően irányadók a magánszemély alkalmazottjára is. 221. § (1) Aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más

nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A bíróság azonban a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott.

(2) A rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik. (3) A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan

személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.

A meghatalmazás

222. § Képviseleti jogot - a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül - a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni.

223. § (1) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes.

(2) A meghatalmazás eltérő kikötés hiányában visszavonásig érvényes; visszavonása jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról érvényesen nem lehet lemondani.

(3) A meghatalmazás bármelyik fél halálával megszűnik.

Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete

224. § (1) A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak, különösen, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik ugyan, de visszatérésében gátolva van.

(2) A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti. (3) A gondnok képviseleti jogkörében kezeli a gondnokolt vagyonát, és ellátja azokat a feladatokat,

amelyeket külön jogszabály reá bíz. A távollevő gondnoka ezenfelül - a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával - minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges; erről azonban - mihelyt lehet - a gyámhatóságnak be kell számolni.

Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete

Ptké. 39. § A gondnokrendelést bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti és annak hivatalból is helye van.

Ptké. 40. § Az ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnokának kirendelésére ennek a törvényerejű rendeletnek a gondnokság alá helyezett személy gondnokára vonatkozó rendelkezéseit (11. §) kell megfelelően alkalmazni.

Ptké. 41. § Ptké. 42. § (1) A gondnokot a gyámhatóság felmenti, ha a gondnokrendelés célja megvalósult vagy

annak oka megszűnt.


(2) A gondnok működésére, felmentésére és elmozdítására a gyámra vonatkozó szabályokat is megfelelően alkalmazni kell.

Az eseti gondnokság

225. § (1) Ha a szülő, a gyám vagy a gondnok akár jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel.

(2) Eseti gondnokot kell rendelni akkor is, a) ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személynek

nincs törvényes képviselője, vagy annak személye nem állapítható meg, továbbá b) ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak

megóvása érdekében szükséges. (3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám, illetőleg a gondnok. (4) A szülői felügyeletet gyakorló szülő, a gyám és a gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre,

amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek. Ptké. 43. § (1) A gondnokrendelést bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti és annak hivatalból is

helye van. (2) A szülő, a gyám, illetőleg a gondnok - eseti gondnok kirendelése céljából - köteles a

gyámhatóságnak haladéktalanul jelentést tenni, ha akár jogszabály, akár a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár pedig tényleges akadály miatt nem járhat el. Ptké. 44-45. § Állam – szerződés viszonya, érvénytelenség fogalma

• beleegyezik, segít, eszközt biztosít az érvényesítéshez • elismeri, de az érvényesüléshez nem ad segítséget. pl. elévült kötelem. • nem ismeri el, nem ad segítséget.

Érvénytelen a szerződés, ha a szerződési akaratban, akaratnyilatkozatban vagy célzott joghatásban lévő valamely hiba miatt a szerződés nem alkalmas a joghatás kiváltására. Ennek a hibának már a jognyilatkozat megtételekor meg kell lennie. 2 fajtája van az érvénytelenségnek:

• semmisség: feltétlen érvénytelenség: bármikor – bárki feltétel nélkül hivatkozhat rá. • megtámadhatóság: egy éven belül az ok felismerését követően haladéktalanul meg kell

támadni a szerződést. Alapvetően mindkettő jogkövetkezménye az eredeti állapot visszaállítása.

Semmisségi okok

Akarathibából: • cselekvőképtelenségből • korlátozottan cselekvőképességből • színlelésből, tréfából tett nyilatkozat (felek nem olyan szerződést kötnek, amit valójában kötni

akarnak) • fizikai képtelenségből / kényszerből: ha saját akaratát képtelen kifejezni: fizikai kényszer éri:

fegyverrel fenyegetik, sokkos, stb…

Akaratnyilatkozati hibából: • képviseleti jogkör hiánya, túllépése • ha a tv-ben foglalt alakszerűséget sérti meg

Joghatás hibái miatt: (amit jogszabály tilt) – lehetetlen szerződés


Megtámadási okok Akarathibából: tévedés, megtévesztés, fenyegetés Joghatás hibájából: szolgáltatás-ellenszolgáltatás közti nagy, feltűnő értékkülönbség

Szerződést biztosító mellékkötelezettségek

Azt a célt szolgálják, hogy rákényszerítsék a szerződő feleket a helyes magatartásra egyéb biztosítékokkal.

Biztosíték típusai :

I. foglaló: Valamilyen tárgyat, vagyont biztosítékul adok. Ha én hibámból nem jön létre a szerződés, nincs pénz. Ha az eladó áll el, duplán kell visszaadnia. Ajánlatos letétbe helyezni az okirat szerkesztőjénél (ügyvéd, közjegyző). A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti. A foglaló jellegének ki kell tűnni a szerződésből. II. kötbér: vállalkozási szerződéseknél. adott időig nem teljesítek, akkor minden nap csúszással nő a kötbér. Pl. festésnél a vállalkozói díjból x Ft/nap csökkentés. A kötelezett meghatározott pénzeszköz fizetésére kötelezheti magát, ha olyan okból amelyért felelős, nem vagy nem szerződésszerűen teljesít - ez az összeg a kötbér. Kötbért kikötni érvényesen csak írásban lehet. Kötbért lehet kikötni:

- a késedelmes teljesítésre - késedelmi kötbér. - ha a kötelezettséget egyáltalán nem teljesítik - meghiúsulási kötbér, - nem a szerződésnek megfelelő minőségben történö teljesítésre - minőségi kötbér.

A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha nem keletkezett kára. A kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait a jogosult érvényesítheti. A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítésé a teljesítés követelését kizárja. A késedelmes vagy hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése viszont nem mentesít a teljesítés alól. Ha kötbér túlzott mértékű, a bíróság mérsékelheti. III. jogvesztés kikötése: plusz jogosultságok biztosítása (pl. jutalék-rendszer). Ha nem teljesítik időre, elvesztik. IV. jótállás: minden dolognak, terméknek bizonyos ideig be kell töltenie a rendeltetését. V. bankgarancia: hitelintézet vállal nemfizetés ellenére háttérteljesítést

A foglaló

243. § (1) A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. (2) A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak

tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. 244. § Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a

foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.

245. § (1) A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

(2) A foglaló visszaköveteléséről való lemondás, illetőleg a foglaló kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít; a kártérítésbe azonban a foglaló értéke beszámít.

(3) A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti.


A kötbér

246. § (1) A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni. Kötbér után kamat kikötése semmis.

(2) A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel. Érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. A szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését az erre vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti, ha a kötbérigényét nem érvényesítette.

(3) A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól.

(4)1 Ptké. 46/A. §2 247. § (1) A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. (2) A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. (3) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

A jótállás

248. §3 (1) Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti.

(2) A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban,4 továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.

(3) Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az e bekezdésben meghatározott feltételek nemteljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

(4) A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. (5) A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok

gyakorlásánál megfelelően alkalmazni kell. A bankgarancia

249. § A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek -így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A jogvesztés kikötése

250. § (1) A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít

valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. (2) Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.


A zálogjog

1. Közös szabályok

A.) Általános rendelkezések

251. § (1) Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis.

(2) Zálogjog jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítására is alapítható. (3) A zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a

zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.

(4) A követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjogot - törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak a követeléssel együtt lehet átruházni.

B.) A zálogjog tárgya

252. § (1) Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés. (2) A zálogjog - a felek megállapodásától függően - a zálogtárgy hasznaira is kiterjedhet. Ha azonban a

zálogtárgy nincs a jogosult birtokában, a zálogjog nem terjed ki az elvált termésre, kivéve, ha a zálogtárgyat már a termés elválása előtt végrehajtás alá vonták.

253. § (1) Ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több zálogtárgyat terhel, kétség esetén minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál.

(2) Ha a zálogtárgyak több személy tulajdonában vannak és jogviszonyukból más nem következik, egymás közti viszonyukban a zálogtárgyak értékének arányában kötelesek helytállni. Akinek terhére ezt az arányt meghaladó kielégítés történik, a többi tulajdonostól a többlet arányos megtérítését követelheti.

C.) A zálogjog keletkezése

254. § (1) Zálogjog szerződés, jogszabály vagy bírósági és - ha jogszabály így rendelkezik - más hatósági határozat alapján keletkezhet.

(2) A zálogszerződést írásban kell megkötni. Egyes zálogtárgyak meghatározott módon történő elzálogosításához jogszabály további alakszerűségi követelményeket fűzhet.

D.) A zálogjog érvényesítése

255. § (1) A zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik.

(2) Semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

256. § (1) A kielégítési jogot - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében (rangsor) illeti meg.

(2) Ha a zálogjog több dolgot terhel, a jogosult határozhatja meg a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét. Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a kielégítéshez szükséges.

257. § (1) A felek - a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával - írásban a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében. Ha a megállapodásban meghatározott határidő alatt, illetve feltételek mellett a zálogtárgyat nem sikerült értékesíteni, a közös értékesítésre irányuló megállapodás hatályát veszti.

(2) Ha a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van, vagy ha a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik - a zálogjoggal biztosított követelései tekintetében ideértve minden hitelintézetet


-, a felek az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti.

(3) Ha a (2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, vagy azt a felek alkalmazni nem kívánják, úgy az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel megállapodhatnak abban, hogy a jogosult a zálogtárgy értékesítésére záloghitel nyújtásával, illetve árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek megbízást adhat.

258. § (1) A zálogtárgy értékesítésére vagy az erre irányuló megbízás kiadására feljogosított [257. § (2)-(3) bek.] e joga alapján - a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva - jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására. Ha a zálogtárgy nincs a birtokában, az értékesítés céljából annak kiadását kérheti.

(2) A zálogtárgy értékesítése előtt a kötelezettet értesíteni kell az értékesítés módjáról, helyéről és idejéről.

(3) A zálogtárgy értékesítésének bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni, és a követelését, annak járulékait, valamint az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt kiadni. Semmis a zálogjog megszűnése előtt kötött az a megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól mentesíti.

(4) Jogszabály a bírósági végrehajtás mellőzésével történő értékesítés módjára vonatkozóan további szabályokat is megállapíthat.

Ptké. 48. § (1) Ha a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás vagy a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtás folyik, a jogosult a Ptk. 257. §-ában foglalt megállapodás szerinti jogait - felszámolási eljárás esetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, bírósági végrehajtás esetében pedig a zálogtárgy lefoglalásától kezdve - nem gyakorolhatja, kielégítést a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körében és annak szabályai szerint kaphat.

(2) Ha a zálogjog a zálogtárgynak felszámolási vagy végrehajtási eljárás keretében történő értékesítésével megszűnik, a zálogjogosult az eljárásra irányadó szabályok szerint - az értékesítés során befolyt vételár tekintetében - gyakorolhatja kielégítési jogát.

(3) Lakóingatlan elzálogosítása esetén - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - a zálogjogosult a zálogjoga érvényesítése során az ingatlan kiürített állapotban való értékesítését követelheti.

(4) A Ptk. 257. §-a (3) bekezdésének alkalmazásában a felszámoló és az önálló bírósági végrehajtó árverés szervezésével hivatalból foglalkozó személynek minősül.

E.) A zálogjog megszűnése

259. § (1) Ha a zálogtárgy tulajdonosa, valamint a követelés kötelezettje (személyes kötelezett) különböző személy és a jogosult a zálogtárgyból kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át.

(2) Ha a jogosultat egyébként nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. Ez a személy követelheti a zálogtárgy átadását, illetőleg a zálogjognak javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadását.

(3) A zálogjog megszűnik, ha a követelés megszűnik, vagy a zálogjog átruházása nélkül átszáll, kivéve, ha a törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés biztosítására fennmarad.

(4) Megszűnik a zálogjog abban az esetben is, ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát; vagy a zálogtárgy tulajdonosa a zálogjoggal biztosított követelést megszerzi, a zálogjog azonban - ha a követelést megszerző tulajdonos nem személyes kötelezett - a rangsorban hátrább álló zálogjogosultak irányában fennmarad.

(5) A zálogjog megszűnik, ha törvény a végrehajtási vagy más eljárás körében így rendelkezik. 260. § (1) A zálogjog megszűnik akkor is, ha a zálogtárgy elpusztul. (2) Ha a zálogtárgy elpusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a

zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet követelni.

(3) A zálogtárgy elpusztulásának, illetőleg értékcsökkenésének pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet kiegészítésére szolgál. Jelzálogjog esetében mind a tulajdonos, mind a jogosult ennek az értéknek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelheti.

(4) Ha a zálogtárgyat károsodás elhárítása érdekében értékesítik, a vételár a zálogtárgy helyébe lép. Az értékesítéshez - ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs - a tulajdonos beleegyezése szükséges.


2. Zálogjog dolgokon

A.) Jelzálogjog

261. § (1) Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a dolog rendeltetésszerű használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését.

(2) Ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja.

(3) Nem lehet jelzálogjogot alapítani a dolog egy részén, közös tulajdonban álló dolognak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetősége azonban zálogba adható. Ingatlan esetében jelzálogjog csak az ingatlan-nyilvántartásban önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg annak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetőségére létesíthető.

262. § (1) Ingatlant csak jelzálogjog alapítása útján lehet elzálogosítani. Ingatlanra vonatkozó jelzálogjog alapításához az erre irányuló szerződésen felül a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

(2) Más dolgot terhelő jelzálogjog alapításához - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön törvény rendelkezései szerint vezetett nyilvántartásba (zálogjogi nyilvántartás) való bejegyzése szükséges. Ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, továbbá, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése nem lehetséges, a zálogtárgy, illetve a zálogtárgyak köre fajta és mennyiség szerint vagy körülírással is meghatározható.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilvántartásba (nyilvántartás) történő bejegyzésben - a nyilvántartásra irányadó szabályok szerinti egyéb adatok mellett - fel kell tüntetni a követelés összegét (jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt legmagasabb összeget), valamint annak járulékait, ez utóbbiak a zálogszerződés tartalmára utalással is megjelölhetők. A követelés csökkenése vagy megszűnése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.

(4) A tulajdonos az ingatlan-nyilvántartásban azt is feljegyeztetheti, hogy az ingatlant egy éven belül a feljegyzésben meghatározott összegnél nem nagyobb összeg erejéig jelzálogjoggal kívánja megterhelni. Ha a jelzálogjog bejegyzését a feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a bejegyzett jelzálogjog a feljegyzés rangsorban elfoglalt helyéhez (ranghely) igazodó ranghelyet kap.

(5) A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog tárgya lehet - a rendelkezési jog megszerzésétől függő hatállyal - olyan dolog is, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot. Az ilyen zálogjog ranghelyét a bejegyzésének időpontja határozza meg, e szabályra azonban nem lehet hivatkozni azzal szemben, akinek javára a rendelkezési jog korábbi jogosultja alapított zálogjogot.

(6) A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik. Megszűnik továbbá abban az esetben is, ha a jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg.

Ptké. 47. § (1) A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál (a továbbiakban: Kamara) vezetett nyilvántartás közhitelűen tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzett ingó dolgot, illetve vagyont terhelő zálogjogot alapító zálogszerződés létrejöttét. E nyilvántartásba (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás) bárki betekinthet.

(2) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a zálogjogi nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A Ptk. 262. §-ának (6) bekezdésében meghatározott esetekben jogot szerző harmadik személy rosszhiszeműségét azonban önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy e személy a nyilvántartásba történő betekintéssel az oda bejegyzett adat, jog vagy tény fennállásáról tudomást szerezhetett volna.

(3) A zálogjogi nyilvántartást a Kamara a székhelyén vezeti. A nyilvántartás részeként rögzíti a jogszabállyal létesített közjegyzői állások törzsadatait és az azokban beállott változásokat. A nyilvántartás vezetése - ideértve a nyilvántartási adatok archiválását is - számítógép útján, az adatbiztonsági követelményeknek megfelelően történik.


(4) A zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzés alapjául - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés, vagy a zálogjogviszony létesítésére irányuló bírósági vagy más hatósági határozat (a továbbiakban: okirat) adatai szolgálnak.

(5) A zálogjogi nyilvántartás az okirat adatai közül a következőket tartalmazza: a) a zálogkötelezett, továbbá - ha az nem azonos a zálogkötelezettel - a biztosított követelés

kötelezettje (személyes kötelezett) és a zálogjogosult 1. természetes személy esetén: családi és utóneve, előző neve, születési ideje és -

hozzájárulásával - lakcíme, 2. jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén:

elnevezése, székhelye és azonosító adatai (cégjegyzékszáma, ennek hiányában adószáma), 3. egyéb szervezet esetén annak azonosító adatai;

b) a zálogtárgy megjelölése; c) a biztosított követelés jogcíme, pénzneme, lejárata, összege, illetve legmagasabb összege; d) a bejegyzés alapjául szolgáló okirat megnevezése, kiállítója, kelte, ügyszáma, valamint a bejegyző

közjegyző neve, székhelye és törzsszáma; e) a zálogjog keletkezésének és módosulásának időpontja, ha ez a bejegyzés napjától eltér; f) a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő

lemondás; g) a zálogjog érvényesítésére irányuló, illetve a zálogkötelezettséget egyébként érintő bírósági vagy

más hatósági eljárás megindításának időpontja, az eljárást elrendelő vagy azt folytató hatóság megnevezése és ügyszáma;

h) a vagyont terhelő zálogjog átalakítása. (6) A bejegyzésben a zálogtárgyat az okirat, illetve annak melléklete szerint, vagy az okiratban, illetve

annak mellékletében foglaltakra utalással kell rögzíteni. Vagyont terhelő zálogjog esetén, ha az a zálogkötelezett egész vagyonát terheli, az okiratban ezt, a vagyon meghatározott részét terhelő zálogjog esetében pedig az okiratban vagy annak mellékletében - szabatos körülírással - a vagyon e meghatározott körét kell feltüntetni.

Ptké. 47/A. § (1) A zálogjog alapításának, változásainak és a zálogjogviszonyhoz kapcsolódó egyéb adatoknak a zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzéséről a közjegyző kérelemre - elektronikus adatátvitel útján - gondoskodik. A bejegyzés megtörténtéről és a bejegyzett adatokról a közjegyző a jelen lévő félnek azonnal, erre vonatkozó külön kérelem nélkül tanúsítványt ad. A nyilvántartásból az adatokat a zálogjog megszűnését követően haladéktalanul törölni kell. A bejegyzésre, illetve a bejegyzett adatok törlésére közjegyzői okirat alapján az okiratszerkesztő közjegyző, egyéb esetben bármely közjegyző illetékes.

(2) Ha valamely bejegyzés alapjául a jogszabály szerint közokiratba nem foglalt jognyilatkozat is elegendő, azt olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen a nyilatkozattevő fél aláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. Nem jegyezhető be a változás, ha az ilyen okiratnak olyan alaki vagy tartalmi hiányossága van, amely miatt az abban foglalt jognyilatkozat nyilvánvalóan érvénytelen, vagy a bejegyzési kérelem az annak tartalmát meghatározó jogszabály rendelkezéseinek egyéb okból nem felel meg.

(3) Ha a zálogjog alapítására vonatkozó bejegyzésnek nyilvántartásból való törlését nem a zálogkötelezett kéri, erről a zálogkötelezettet a közjegyző azzal értesíti, hogy az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a törölt zálogjog ranghelyén a közjegyzőnél új zálogjogot alapíthat, vagy a törléstől számított egyévi időtartamra a ranghely fenntartásának bejegyzését kérheti. Ha a zálogkötelezett ilyen kérelmet határidőn belül nem terjeszt elő, vagy bejelenti, hogy e jogával nem él, a közjegyző a bejegyzés törlése iránt intézkedik.

(4) A közjegyző a kérelem tárgyában - a mellékelt okiratok alapján, egyéb bizonyítás feltétele nélkül - végzéssel határoz. A kérelemnek helyt adó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozatban foglaltak bejegyzéséről a közjegyző a határozat meghozatalával egyidejűleg intézkedik, és a nyilvántartás megváltozott tartalmáról szóló tanúsítványt a végzéssel együtt kézbesíti a feleknek. E szabályokat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a közjegyző a bejegyzésről szóló határozatát kijavítja vagy kiegészíti.

(5) A közjegyző eljárására egyebekben - ha az eljárásra irányadó szabályokból vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik - a Polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) A zálogjogi nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg.

263. § (1) Ha a felek olyan követeléseket biztosítanak jelzálogjoggal, amelyek a zálogszerződésben meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkeznek, illetve keletkezhetnek, a bejegyzésnek a


jogviszonyt vagy jogcímet és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell, amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet (keretbiztosítéki jelzálogjog).

(2) Ha a jogviszonyba új kötelezett lép a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogviszonyból korábban létrejött követeléseken felül azoknak a követeléseknek is biztosítékául szolgál, amelyek a jogviszonyból az új kötelezett terhére keletkeztek.

(3) A kötelezett - ha a zálogszerződésben meghatározott jogviszony megszűnt, és abból eredő, vagy a zálogszerződésben meghatározott jogcímen keletkezett követelésből származó tartozása nem áll fenn - követelheti, hogy a jogosult a keretbiztosítéki jelzálogjogáról mondjon le.

264. § (1) A jelzálogjog megszűnik akkor is, ha a követelés elévül. (2) A tulajdonos a megszűnő jelzálogjog ranghelyén és a megszűnés terjedelmében a bejegyzett

zálogjog törlésével egyidejűleg, annál nem terhesebb új jelzálogjogot alapíthat, vagy a törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntarthatja. A tulajdonos erről a jogáról harmadik személlyel vagy a lemondással érintett ranghelyet követő ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben mondhat le. Ilyen esetben a tulajdonos a ranghellyel kapcsolatos jogait csak annak hozzájárulásával gyakorolhatja, akivel szemben arról lemondott.

B.) Kézizálogjog

265. § (1) Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges. Az átadás harmadik személy (zálogtartó) kezéhez is történhet. Kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot szerezni, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos.

(2) Kézizálogjog sem a dolog egy részén, sem annak tulajdoni illetőségén nem szerezhető. Nem lehet kézizálogjog tárgya olyan dolog sem, amelyre vonatkozóan ezt jogszabály kizárja.

(3) A kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat köteles épségben megőrizni, és a zálogjog megszűnésekor azt a zálogkötelezettnek visszaadni.

(4) A jogosult a zálogtárgyat külön rendelkezés hiányában nem használhatja, és nem hasznosíthatja, de természetes hasznait jogosult és köteles beszedni. A hasznok elsősorban a szükséges költségek fedezésére szolgálnak. A jogosult a hasznokról elszámolni köteles.

(5) Ha a zálogtárgy állagának romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, a kötelezett vagy a tulajdonos más megfelelő biztosíték felajánlása mellett a zálogtárgy visszaadását kérheti.

(6) A kézizálogjog megszűnik, ha a kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja. Megszűnik akkor is, ha a jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy éven belül nem szerzi vissza, és evégből bírósághoz sem fordul.

3. Vagyont terhelő zálogjog

266. § (1) A jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyonának egészén vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető részén (vagyon) az ezt alkotó dolgok, jogok és követelések (vagyontárgy) meghatározása nélkül - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásával és a zálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésével - vagyont terhelő zálogjog alapítható. Ez a zálogjog a zálogszerződés megkötése után a kötelezett vagyonába kerülő vagyontárgyra is kiterjed, attól az időponttól kezdve, hogy azon a kötelezett rendelkezési jogot szerez, megszűnik azonban, ha a vagyontárgy a kötelezett vagyonából kikerül.

(2) A vagyont terhelő zálogjog jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a zálogkötelezett vagyonából a vagyon egységének fenntartása mellett kereshet kielégítést, de a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá is átalakíthatja. Az átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja.

(3) Vagyont terhelő zálogjoga, illetve az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a jogosult a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja kielégítési jogát. E rendelkezésre azonban nem hivatkozhat azzal szemben, aki a vagyonba tartozó valamely vagyontárgyon

a) annak a vagyonba kerülését megelőzően zálogjogot, b) a zálogjogi nyilvántartáson kívüli más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot, c) kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen kézizálogjogot, illetve jogot vagy követelést terhelő

zálogjogot szerzett.


(4) Az elzálogosított vagyon - kielégítést veszélyeztető mértékű - csökkenése esetén a zálogjogosult az átalakító jognyilatkozatot a kielégítési jogának megnyílta előtt is megteheti.

(5) Az elzálogosított vagyon - kielégítést veszélyeztető mértékű - csökkenéséről a kötelezett a jogosultat értesíteni köteles. A felek szerződésükben a vagyon csökkenésének kielégítést veszélyeztető mértékét is meghatározhatják. Megállapodhatnak továbbá abban is, hogy a zálogjogosult a kötelezett gazdálkodását ellenőrizheti.

(6) A vagyont terhelő zálogjogra egyebekben a jelzálogjog szabályait kell alkalmazni.

4. Zálogjog jogon és követelésen

267. § (1) Jogon vagy követelésen az erre irányuló szerződéssel alapítható zálogjog. E zálogjog a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre is kiterjedhet. A zálogjog tárgyát képező jogok vagy követelések körülírással is meghatározhatók. Ha a jog vagy követelés fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és az erről szóló jogszabály elzálogosításukat e nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a zálogjog e nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Zálogjog osztható követelés meghatározott részén is keletkezhet.

(2) A zálogjog érvényesítéséhez a jog vagy követelés kötelezettjét a zálogjog megalapításáról értesíteni kell. A zálogjogosult a zálogkötelezettől a zálogjog érvényesítéséhez szükséges okiratok átadását követelheti.

(3) A jogot vagy követelést terhelő zálogjog kötelezettje - a zálogjogra kiterjedő hatállyal - csak a jogosult hozzájárulásával tehet olyan jognyilatkozatot, amely a jogosult kielégítési alapját megszünteti, vagy hátrányosan változtatja meg. Ezt a szabályt a bankszámlaszerződés alapján fennálló számlakövetelés elzálogosítása esetén a számlatulajdonos bankszámla feletti rendelkezési joga tekintetében csak akkor kell alkalmazni, ha azt a felek a zálogszerződésben kifejezetten kikötötték.

268. § (1) Ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta előtt válik esedékessé, az elzálogosított követelést annak kötelezettje - a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak a zálogjogosult és a követelés jogosultja kezéhez együttesen teljesítheti, a pénzkövetelést azonban mindkét jogosult javára bírósági letétbe helyezéssel kell teljesíteni, ha bármelyikük ezt kívánja. Ha az elzálogosított követelés valamely dolog szolgáltatására irányul és a felek megállapodása szerint a zálogjogosultat megilleti a szolgáltatandó dolog birtoklásának joga, a követelés kötelezettje csak a zálogjogosultnak teljesíthet.

(2) Ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta után válik esedékessé, és azt a zálogjog érvényesítése során nem értékesítették, e követelést annak kötelezettje - a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak a zálogjogosultnak teljesítheti.

(3) Ha az elzálogosított követelést a zálogjogosult kezéhez kell teljesíteni, a teljesített pénzkövetelésre az óvadékra irányadó szabályokat, a teljesítés egyéb tárgyára pedig a kézizálogjog szabályait kell alkalmazni.

(4) Ha az elzálogosított követelés esedékessége vagy a jog gyakorlása e követelés jogosultjának jognyilatkozatától vagy általa teljesíthető feltételtől függ, kielégítési jogának megnyílta után e jognyilatkozatot a zálogjogosult is megteheti, illetve teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.

(5) Ha a zálogtárgy jog vagy követelés, a zálogjogra vonatkozó közös szabályok alkalmazása során a zálogtárgy tulajdonosán a jog vagy követelés jogosultját, a zálogtárgy tulajdonjogán pedig a jogot vagy követelést kell érteni.

5. Önálló zálogjog

269. § (1) Zálogjog úgy is alapítható, hogy az a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terhelje. Ilyen esetben a zálogjogosult - a zálogszerződésben meghatározott összeg, valamint annak járulékai erejéig - kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést.

(2) A zálogjogosult kielégítéséhez - ha a felek másként nem állapodnak meg - az önálló zálogjognak a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult általi felmondása szükséges, a felmondás ideje - eltérő megállapodás hiányában - hat hónap.

(3) Az önálló zálogjog átruházható. A zálogkötelezett az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogait és kifogásait csak az önálló zálogjog közvetlen megszerzője vagy ennek olyan jogutódja ellen érvényesítheti, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte.


(4) Az önálló zálogjog - ranghelyének megtartása mellett - követelést biztosító zálogjoggá, ez utóbbi pedig önálló zálogjoggá a felek erre irányuló megállapodásával - ha a zálogjogot a nyilvántartás tartalmazza, úgy a megállapodáson felül a nyilvántartásba történő bejegyzésével - átváltoztatható. Az átváltoztatáshoz nincs szükség a rangsorban azonos vagy hátrább álló zálogjogosultak hozzájárulására.

(5) Az önálló zálogjogra egyebekben a 251-268. §-okban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Az óvadék

270. § (1) Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(2) Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(3) A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

(4) Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

(5) A felek a (3) bekezdéstől eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja.

(6) A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

(7) A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosíték az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja.

271. § (1) Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták.

(2) Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik.

(3) A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén - a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni.

(4) Ha a felek megállapodásának a kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a kikötés sérti.

(5) Akinek jogát vagy jogos érdekét a kielégítési jog gyakorlásának módja, különösen a (3) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása sérti, az ebből eredő kárnak megtérítését a jogosulttól követelheti. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi szempontból ésszerű módon járt el.

271/A. § Az óvadékra egyebekben - a 254. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Ptké. 49. §


A kezesség

272. § (1) Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.

(2) Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. 273. § (1) A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt;

érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. (2) A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt; kiterjed azonban a

kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították.

(3) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

274. § (1) A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja.

(2) A kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be (készfizető kezesség), ha

a) a felek így állapodtak meg, b) a kezességet kár megtérítéséért vállalták, c) a kezességet bank vállalta.

275. § Ha ugyanazért a kötelezettségért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek.

276. § (1) Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll.

(2) A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált. Hibás teljesítés

305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a

jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság). Mennyiség, minőség,

használati utasítás, veszélyekre felhívás, mentesül: nem állt fenn, tudott róla

• Kijavítás vagy kicserélés • -árleszállítás • elállás (jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye)

-megfelelő határidőn belül jelezze -szavatossági jogáról másra áttérhet, kivéve ha az lehetetlen, vagy aránytalan többletköltséget okozna a kötelezettnek. -értékcsökkenés – ügyfélbizalom

• hat hónapon belül • 1 évig ha nem ismerte fel • tartós használatra rendelt dolog: 3 év

felróható hibás teljesítés: a kárt is követelheti A hibás teljesítés - szavatosság


Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelésszerződéses kötelezettség és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett elel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el. A kötelezett a híbás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság). Ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelősség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette. Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A felek ettől eltérő megállapodása semmis. Hibás teljesítés esetén a jogosult

(1) a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

(2) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

(3) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

(4) A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. (5) Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben

meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el. A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb, ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte. A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó. Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el. Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik. Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés


semmis. Ha a fogyasztói szerfödés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki. Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Fogyasztói szerződésben a megállapított hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis. A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából - elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek. A szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők. A szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos költségek -ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket - a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő megállapodása semmis. Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye. Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. Ha a fogyasztói szerződés hibás teljesítésének oka a kötelezettel szerződő harmadik személy (előző kötelezett) hibás teljesítése, a fogyasztói szerződés kötelezettje követelheti az előző kötelezettől a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Szerződés megszűnése

I. teljesül a szerződés II. felek akaratán kívül kívüli okokból: személy (fél) halála; cég megszűnése. III. hatósági rendelkezés miatt: zárjegyessé teszi a termékeket, abban a kategóriában a felek nem tudják fenntartani, vagy betiltja. IV. bírósági határozattal: jogalkalmazó bíró döntése alapján. V. confusio: jogosult és kötelezett egybeolvad: pl. nagymama kölcsön ad, de meghal, én vagyok az örökös és az adós is VI. felek akaratából szűnik meg:

- egyoldalúan:

a., felmondás: azonnali vagy határozott időre / múlva. b., elállás: visszamenőleges – bánatpénz

- kétoldalúan:

a., két fél egybehangzó nyilatkozata: megszűntető szerződés. Mindig jövőre néz, következő hónaptól nem így lesz, stb. b., visszamenőleg rendeznek mindent: felbontó szerződés.


A szerződés módosítása

A szerződést miután a felek megkötötték fennállhatnak okok, amelyek alapján módosítani akarják, vagy módosítani kötelesek.

Leggyakoribb esetek, amikor a felek pl. a vételárat, vagy más közösen kikötött feltételt (pl. teljesítési

határidő) változtatnak meg egyetértésben, de lehet a módosítás oka jogszabály és bírósági határozat is. Tehát a szerződésmódosítás esetei:

• a felek által • a jogszabály által • bíróság által következhet be

1. Szerződésmódosítás a felek által

A módosítás a felek akaratából történhet az alanyban, a tartalomban, és a jogcímben. Alanyban történő változás tipikus esete a tartozásátvállalás (más lesz a kötelezett) vagy az

engedményezés (más lesz a jogosult). A tartalomban történő változtatás oka bármi lehet (ami jogszabályba nem ütközik), a fenti példák a

leggyakoribbak: vételár, teljesítési határidő. A jogcímben bekövetkező változás esete: pl. a felek egy adásvételi szerződést ajándékozásivá

alakítanak közösen, mert a jogosult nem tart igényt a vételárra bármely okból kifolyólag.

2. Szerződésmódosítás jogszabály által

Ritka esetben fordul elő, hiszen a polgári jog tiszteletben tartja a felek szerződési szabadságát, ezzel is elősegítve a gazdasági élet ideális működését, persze ha a szerződés nem ütközik jogszabályba (pl.: forgalomképtelen robbanószerre, emberkereskedelemre kötött adásvételi szerződés) azok semmisségi okok.

Jó esete viszont a hatósági árak változása. (Pl. cigaretta). Ha jogszabály hatósági árat állapít meg arra

a termékre, amit a felek akár egy adásvételi szerződésben értékesítettek a szerződés vagy megszűnik, vagy azt a felek módosítani kötelesek, különben jogszabályba ütközik.

3. Szerződésmódosítás a bíróság által

Ahhoz, hogy a bíróság a szerződést módosítsa, azaz korlátozza a felek szerződési akaratát, több körülmény együttes megléte szükségeltetik:

• a felek között tartós jogviszony álljon fenn, • ebben a szerződés megkövetését követően, olyan körülmény következzen be, • amely valamelyik fél érdekét lényegesen sérti.

Pl. a túlzott mértékű foglalót, kötbért a bíróság mérsékelheti.

A szerződés megszegésének egyes esetei és jogkövetkezményei A szerződés optimális esetben teljesítéssel megszűnik, a felek kölcsönösen érvényesítik a jogviszony,

nyújtotta jogokat és teljesítik a szintén jogszabály, valamint a konkrét szerződésben lefektetett kötelezettségeiket.

Amennyiben bármely fél a szerződésben vállalt, valamint a háttér jogszabály (általában Ptk.) alapján rárótt kötelezettségének határidőben saját hibájából (felróhatóság) vagy rajta kívül álló okból nem tesz eleget, szerződésszegésről beszélünk, amihez a jogkövetkezményeket fűz, ezzel is ösztönözve a feleket a szerződésszerű teljesítésre.


A szerződésszegés fogalma: Minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként valamelyik fél szerződéssel kapcsolatos jogait sérti. Az okok tehát lehetnek:

• - szubjektívek (valamely félnek felróhatóak) • objektívek (olyan ok, amely kizárja a teljesítést, de egyik félnek sem róható fel, pl. vis maior,

természeti károk stb.) A szerződésszegés klasszikus esetei:

1. kötelezetti késedelem 2. jogosulti késedelem 3. hibás teljesítés 4. lehetetlenülés 5. a teljesítés végleges megtagadása a kötelezett részéről

1. A kötelezett késedelme

A kötelezett késedelme akkor áll be ha - a teljesítési határnap vagy határidő eredménytelenül eltelt, - amennyiben nem volt kikötve teljesítési határidő, a jogosult a saját teljesítésének felajánlásával a kötelezett egyidejű teljesítését követelte, s ez nem hozott eredményt. A kötelezettnek nem következik be a késedelme, ha a jogosult van késedelemben vagy a felek a teljesítési határidőt módosították annak lejárta előtt és az új határidő még nem járt le. A kötelezett késedelmének szankciói:

• a jogosult továbbra is követelheti a teljesítést • a jogosult a Ptk.-ban meghatározott esetekben a szerződéstől elállhat

Amennyiben a szerződésszegés a kötelezettnek felróható (szubjektív késedelem) akkor az előzőekben felsoroltakon túl jogosult kártérítést követelhet az őt ért kár miatt, valamint a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károsodásért a kötelezett felelősséggel tartozik, függetlenül attól, hogy neki a kár bekövetkezte felróható e, mivel felelősségét megalapozza már önmagában a késedelme.

2. A jogosult késedelme A jogosult késedelembe esik, a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el a kötelezettől (pl. az időben a szerződésben meghatározott teljesítési helyre leszállított dolgot nem veszi át), valamint elmulasztja azokat az intézkedéseket (pl. szükséges nyilatkozatok megtétele, nyugta kiállítása) amelyek a kötelezett szerződésszerű teljesítéséhez szükségesek. A jogosult késedelmének szankciói:

• a jogosult továbbra is köteles a szerződésszerű magatartásra • a kötelezettnek jogában áll bírói letéttel teljesíteni, vagy amennyiben a dolgot tovább őrzi, az

őrzés költségeit követelheti a jogosulttól • a kötelezett késedelme nem állhat be, illetve szünetel

Amennyiben a szerződésszegés a jogosultnak felróható (szubjektív késedelem), az előzőekben felsoroltakon túl kötelezett kártérítést követelhet az őt ért kár miatt, amely jogosult késedelme miatt érte.


3. A hibás teljesítés Lásd: a jegyzetben máshol

4. Lehetetlenülés Jelentése: A szerződés olyan okból nem teljesíthető szerződésszerűen, amely a szerződéskötés után keletkezett. Ezek az okok lehetnek, jogi, érdekbeli és fizikai okok. Fizikai ok pl. a szerződés tárgya megsemmisül (pl. villám belecsap, leég stb.) Az okok szintén két felelősségi fajtába sorolhatóak: szubjektívek (felróhatóak) és objektívek (pl. vis maior) - Objektív lehetetlenülés esetén a kárt a tulajdonos viseli, a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. - Szubjektív lehetetlenülés esetén, ha az ok a jogosultnak róható fel, a kötelezett szabadul a szerződésben rögzített kötelezettségek alól és ellenszolgáltatást, kártérítést követelhet. Ha az ok a kötelezettnek róható fel a jogosult vagy eláll a szerződéstől, vagy teljes kártérítést követelhet, de ez esetben az ellenszolgáltatást teljesítenie kell.

5. A teljesítés végleges megtagadása a kötelezett részéről Ha a kötelezett a teljesítést ilyenformán megtagadja, a jogosultat illeti meg a választás, hogy a felróható kötelezetti késedelem vagy a kötelezettnek felróható lehetetlenülés jogkövetkezményeit kívánja alkalmazni a kötelezettel szemben.

VII. Egyes Szerződések

Adás – vételi szerződés Ez alapján az eladó köteles az eladott dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani. A vevő köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

• adás-vétel speciális fajtái: - minta szerinti vétel: minőségi következményeket / követelményeket nézik, + a teljes mennyiség az adott árucikkből ennek megfeleljen. Rejtett hibákért mindig az eladó felel. - megtekintésre vétel: nem hatályos, amíg az adott árut megtekintve nem erősítjük meg a szerződést - próbára vétel: szerződéskötés előtt a vevő használja az árut egy ideig, csak azután veszi meg.

• egyoldalú jogokat keletkeztető viszonyok az adás-vételben: I. elővásárlási jog: eladó vállalja, hogy az adott dolog eladásakor először annak az illetőnek kínálja fel az áru, akinek elővásárlási joga van. Ha ő igent mond, neki kell adni. II. visszavásárlási jog: adás – vételkor a szerződésbe kell beleírni. Max. 5 évre lehet megkötni. Kötelezően írásba kell foglalni. III. vételi jog: opció, max. 5 évre lehet kikötni, írásba foglalva.


Az adásvételi szerződés az árucsere-forgalom alapügylete. a) Alanyok Az adásvételi szerződés kétpólusú jogviszony, alanyai a tényleges szolgáltatást nyújtó, a tulajdonjogot átruházó eladó és a dolog átvételére valamint vételár megfizetésére köteles vevő. Az adásvételi szerződés alapján a felek alapvető kötelmei: - az eladó köteles a dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába adni, - a vevő köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Mindkét pozícióban főszabályként bárki, tehát természetes és jogi személy is szerepelhet és egy-egy pozícióban többalanyúság is előfordulhat.

b) Az adásvétel tárgya Az adásvétel közvetett tárgya bármely ingó és ingatlan dolog lehet, amely forgalomképes, azaz nincs kivonva a forgalomból. Ez az adásvételnél azért elemi követelmény, mert ez a szerződés tulajdonjog változást eredményező ügylet. Ha a dolog forgalomképtelen, annak tulajdonjoga nem ruházható át, szükségképpen azon tulajdonjogot szerezni sem lehet.

Az adásvétel hatálya mindarra kiterjed, amely az adásvétel tárgyához alkotórészként, kétség esetében tartozékként kapcsolódik. E főszabály alól kivételt képez az ingatlan adásvétele. Ilyen tárgyú szerződés hatálya a mezőgazdasági felszerelésre és jószágra csak akkor terjed ki, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak.

Az adásvételi szerződésnél általában alaki kényszer nem érvényesül. Azonban ingatlan adásvételének érvényességéhez, a szerződés írásba foglalása szükséges. A szerződés tárgyát képező dolog átadásával és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségek az eladót, a szerződéskötési költségek, a vagyonátruházási illeték, továbbá a dolog átvételének és a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik. Az adásvételi szerződés közvetlen tárgya a tulajdonjog ellenérték fejében történő átruházására irányuló magatartás. c) A szerződés tartalma A szerződés tartalma az eladó és a vevő egymás irányában fennálló teljesítési kényszerűsége, amely fő illetve mellékkötelezettségekből áll. Az eladó főkötelezettsége a dolog tulajdonjogának átruházása és a dolog átadása. Az eladó mellékötelezettsége a jog és kellékszavatosság, a tájékoztatás, az okirat szolgáltatás, és az átadással kapcsolatos költségek viselése. A szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatra alkalmasságáért az eladót feltétlen helytállási kötelezettség terheli, amely a jog és kellékszavatosságban ölt testet. A szerződés megkötése során az eladó kötelessége, hogy a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól, különösen a dologra vonatkozó jogokról (pl. haszonélvezet, jelzálogjog) és kötelezettségekről (pl. jelzálogjog miatti elidegenítési és terhelési tilalom) tájékoztassa. Az ilyen körülményekre, jogokra és terhekre vonatkozó iratokat az eladó köteles a vevőnek átadni. Az átadási költségek viselését jelenti az eladó számára a dolog becsomagolása vagy ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartási állapotok rendezése. A vevő főkötelezettsége az adásvétel tárgyát képező dolog átvétele és a vételár megfizetése. A vevő mellékkötelezettsége az átvétel valamint á szerződéskötéssel járó kiadások fizetése. Így az adásvételi szerződéssel kapcsolatos ügyvédi munkadíj, illeték és egyéb költségek a vevőt terhelik. Ha harmadik személynek az adásvétel tárgyán olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, emiatt a vevő a szerződéstől elállhat, és az eladótól kártérítést követelhet. A vevő e jogainak gyakorlása előtt köteles az eladót megfelelő határidő kitűzésével felhívni arra, hogy tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. Életszerű lehet, hogy az adásvétel nyomán a vevő a birtokába került dolgot harmadik személynek-a dologra vonatkozó joga miatt- kiszolgáltatja, vagy azt az eladónak visszaadja. E jogcselekmények bármelyike lényegében azt jelenti,


hogy a vevő a szerződéstől eláll, minek következtében az eredeti állapotot visszaállítja. Ilyenkor is követelhet a vevő az eladótól kártérítést. Ennek azonban előfeltétele, hogy előbb megfelelő határidő kitűzésével az eladót felhívja a tulajdonszerzési akadály elhárítására, és ha ez nem történik meg, akkor léphet fel a kártérítési igényével. Az igénye a szerződés megkötéséből eredő károkra korlátozódik akkor, ha az eladó jóhiszemű volt. Az eladó rosszhiszeműsége esetében viszont a vevő a teljes kárának megtérítését követelheti. Mások azonban a joghatások, ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza. Ekkor a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. Ha azonban a kitűzött határidő eredménytelenül telik el, úgy a vevő a dolgot a visszatartott összegből az eladó költségére tehermentesítheti. Ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől el is állhat, és kártérítést követelhet A vevőnek lehetősége, van arra is, hogy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését követelje. Az elállás és a kártérítés, illetve a vételár csökkentésének követelése a vevőt akkor is megilleti, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem kívánja a dolog tehermentesítését. Mindezek a jogok viszont a vevőt nem illetik meg abban az esetben, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett azt, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet. E tilalom alóli kivétel, ha az eladó a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért jótállott. Ha a dolog jelzálogjoggal terhelt, a dolog ettől való mentességét az eladó a törvény erejénél fogva akkor is szavatolni köteles, ha a jelzálogjogról a vevő tudott. Bérleti szerződés

Ennek alapján a bérbeadó időlegesen átengedi a dolog használatát a bérlőnek, a bérlő pedig bérleti díjat fizet. Mellékkötelezettség: rendeltetésszerű használat, ellenőrzés joga, stb…

A bérlet

1. A dolgok bérlete

423. § Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni.

A felek jogai és kötelezettségei

424. § (1) A bérbeadó - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.

(2) A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett azonnali hatállyal felmondhat.

425. § (1) A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.

(2) A bérbeadó a) a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot; b) követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, továbbá az

ilyen használatból eredő kárának megtérítését; c) abban az esetben, ha az ilyen használat tovább folyik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély

súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, és kártérítést követelhet.

(3) Ha a bérlő a dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végeztetett, amelyekhez a bérbeadó vagy a hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani.


(4) Ezeket a jogokat a bérbeadó akkor is gyakorolhatja, ha a bérlő a dolgot akár engedélyével, akár anélkül albérletbe vagy egyébként harmadik személy használatába adta.

426. § (1) Ingatlant vagy lakást - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe vagy egyébként másnak használatába lehet adni. Más dolgot a bérlő a bérbeadó engedélye nélkül nem adhat albérletbe vagy harmadik személy használatába.

(2) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint a sajátjáért felel.

(3) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azokért a károkért is, amelyek enélkül nem következtek volna be.

427. § (1) A dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket a bérbeadó viseli.

(2) A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles megengedni, hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés elmulasztásából eredő károkért a bérlő felelős.

(3) A bérlő a dologra fordított szükséges kiadásainak megtérítését követelheti; egyéb költségeinek megtérítésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint tarthat igényt.

428. § (1) A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül álló okból nem használhatja, bér nem jár.

(2) A bérfizetés elmulasztása esetében a bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

429. § (1) Ingatlan vagy lakás bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti.

(2) A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.

(3) Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.

(4) Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

A bérlet megszűnése

430. § (1) A szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével a bérlet megszűnik.

(2) Megszűnik a bérlet akkor is, ha a dolog elpusztul. 431. § (1) A határozatlan időre kötött bérletet tizenöt napra fel lehet mondani. (2) Határozatlan időtartamúvá alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a

bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik. (3) A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérletet is felmondhatják; e jogukat azonban legkésőbb a

hagyaték birtokbavételétől, illetőleg átadásától számított harminc napon belül gyakorolhatják. 432. § (1) A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és

módon megtekinthesse. (2) A határozott időre kötött bérletet a bérbeadott dolog vevője nem mondhatja fel, kivéve ha őt a bérlő

a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette. (3) Ha a bérbeadó személyében változás áll be, a bérkövetelés átszállásának időpontjára az

engedmény szabályait kell alkalmazni. (4) A vevő arra az időre, amelyre a bérlő a béreket az eladónak előre megfizette, bérfizetést csak akkor

követelhet, ha az előrefizetésről az adásvételi szerződés megkötésekor nem tudott, és arról nem is kellett tudnia, különösen ha a bérlő az előrefizetés tekintetében megtévesztette.

433. § (1) A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.

(2) A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ezt a szabályt ingatlan és lakás bérletére nem lehet alkalmazni.


(3) Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be.

(4) A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti.

2. A lakásbérlet

A lakásbérlet létrejötte

434. § (1) A lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. (2) A lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet

megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza. (3) A lakásbérlet szabályait - ha jogszabály másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell a

nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére is. (4) Jogszabály - a (2) bekezdésben említett törvény keretei között - a lakásbérlet létrejöttének,

megszűnésének, a lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit is megállapíthatja.

435-451. §

Lakásbérlet

Ptké. 64. § A lakás bérlőjét mindaddig megilleti a birtokvédelem, amíg a lakás kiürítését elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják. Letéti szerződés

Időlegesen átadunk egy dolgot, de nem használatra, hanem őrzési célra. Aki átadja, az a letevő, aki átveszi, az a letéteményes. A letevő letéti díjat fizet a letéteményesnek. A letevőnek tájékoztatási kötelezettsége van. A letéti szerződés speciális esetei a szállodai letét és a ruhatárakat, értékmegőrzőket üzemeltető intézmények letétjei.

A letét

462. § (1) Letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni.

(2) A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva a már letétbe helyezett dolog visszavételét követelhetné [466. § (2) bek.].


463. § (1) A letéteményes a dolgot a szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. A dolgot nem használhatja, és más őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ebbe a letevő beleegyezett, vagy ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges; e tilalom megszegése esetében felelős minden kárért, amely enélkül nem következett volna be.

(2) A letéteményes a jogosan igénybe vett harmadik személy magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot ő maga őrizte volna. Ha azonban a harmadik személy igénybevételét a letevőnek károsodástól való megóvása tette szükségessé, az igénybe vett személyért a letéteményes nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

464. § (1) A letéteményes kötelezettsége a kezelésre csak akkor terjed ki, ha a kezelést kikötik, vagy a letett dolog természete azt szükségessé teszi; ebben a vonatkozásban a megbízás szabályait kell alkalmazni.

(2) A letéteményes köteles a letevőt a letétre vonatkozó minden lényeges körülményről értesíteni; ennek elmulasztásából eredő károkért felelős.


465. § (1) A letevő díj fizetésére köteles, kivéve ha a körülményekből, különösen a felek viszonyából arra lehet következtetni, hogy a letéteményes a megőrzést ingyen vállalta. A díj utólag jár, és magában foglalja a megőrzéssel rendszerint együttjáró költségeket.

(2) A letéteményes egyéb szükséges költségei megtérítését követelheti. (3) A szükséges költségek megtérítését a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét egyébként

ingyenes. (4) A letéteményest díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a

vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.

A letét megszűnése

466. § (1) A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti; a letéteményes pedig a letéti szerződést, ha a letét időtartamát a szerződésben nem állapították meg, tizenöt napi felmondással bármikor megszüntetheti.

(2) Ha a szerződésből a letét időtartama megállapítható, a letéteményes a dolgot ennek az időnek az elteltével köteles visszaadni, a letevő pedig visszavenni. Ezt megelőzően a letéteményes a dolog visszavételét csak akkor követelheti, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik.

(3) Ha a díjazott letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő a díj arányos részét köteles megfizetni. Ha a letétet a letéteményes szüntette meg, a letevő a díjból levonhatja azt a kárt, amely őt a dolog idő előtti visszaadásából érte.

(4) A letétbe helyezett dolgot az őrzés helyén kell visszaadni. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a felelős őrzés szabályait kell alkalmazni.

A letét különös nemei

467. § (1) A szálloda felelős azért a kárért, amelyet a megszálló vendég dolgainak elveszése, elpusztulása vagy megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a vendég maga okozta.

(2) A felelősség azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetőleg általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott.

(3) Értéktárgyakért, értékpapírokért és készpénzért a szálloda csak akkor felelős, éspedig a felelősség mértékének korlátozása nélkül, ha

a) a dolgot megőrzésre kifejezetten átvette; b) a megőrzésre átvételt kifejezetten megtagadta; c) a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik.

Ebben az esetben a bizonyítás a vendéget terheli. 468. § (1) A szálloda felelősségét érvényesen nem korlátozhatja és nem zárhatja ki. (2) Jogszabály a kártérítés mértékét korlátozhatja. Nem terjedhet ki a korlátozás arra az esetre, ha a

vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, valamint az értéktárgyakért, értékpapírokért és készpénzért való felelősségre.

A szálloda felelősségének mértéke

Ptké. 66. § A kártérítésnek a Ptk. 468. §-a (2) bekezdésének első mondatában említett mértéke a napi szobaár összegének az ötvenszerese, kivéve, ha a kár ennél kevesebb.

469. § A vendég a kárt haladéktalanul köteles bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a szálloda a kárért az általános szabályok szerint tartozik felelősséggel, de a bizonyítás sikertelenségének következménye a vendégre hárul.

470. § A szállodát az elszállásolásból folyó követelései biztosítására zálogjog illeti meg a vendégnek azokon a dolgain, amelyeket a szállodába magával vitt. Erre a zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni.

471. § (1) A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni:


a) a vállalat felelőssége csak az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni;

b) ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.

(2) A felelősség e korlátozásai figyelmen kívül maradnak, ha a látogató bizonyítja, hogy a vállalat nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

472. § Ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog, és a megállapodás szerint a letéteményes később ugyanolyan dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles visszaszolgáltatni, a kölcsön szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai irányadók, és hogy a letevő követelésébe csak a letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehet beszámítani.

473. § (1) A bankletétre, az értékpapírletétre, a bírói letétre és a közgyűjteményi letétre a jelen fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy jogszabály eltérően nem rendelkezik.

(2) Jogszabály a letevők javára a jelen fejezettől eltérő szabályokat állapíthat meg, ha a letéti szerződés dolgok raktározására irányul. Megbízási szerződés

Megbízó – megbízott viszony. A megbízottat megbízzuk, hogy a rábízott ügyet lássa el. Úgy kell ellátni, ahogy a megbízó a megbízottat utasította. Cserébe a megbízó díjat fizet. Ügyvédet is így bízunk meg. Megbízott kötelezettsége: - folyamatos értesítés - elszámolás Megbízó kötelezettsége: - költségeket ki kell fizetni

Gondosságot vállal, nem eredményt.

A megbízás. A megbízás nélküli ügyvitel

1. A megbízás

474. § (1) Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. (2) A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. (3) Ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan

alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír.


475. § (1) A megbízott személyesen köteles eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.

(2) A megbízott igénybe veheti más személy közreműködését akkor is, ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges. Ebben az esetben az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(3) Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

(4) Ha a megbízott által igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személyutasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

476. § Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni; ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik.

477. § (1) A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén enélkül is tájékoztatni, különösen, ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.


(2) A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell.

(3) A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni. 478. § (1) A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti

viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. (2) A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat

csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős.

(3) Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti.

(4) A díj a szerződés megszűnésekor esedékes. 479. § (1) Az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik. A megbízott a költségek

előlegezésére nem köteles. (2) A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak

mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált.

(3) A szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni.

480. § A megbízottat költségei és díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.

A megbízás megszűnése

481. § A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha a) valamelyik fél a szerződést felmondja; b) bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik, kivéve ha a megszűnő jogi személynek

jogutódja van; c) a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, vagy pedig a megbízott

cselekvőképességét elveszti; d) a megbízás tárgytalanná válik.

482. § (1) Ha a megbízás a megbízó személyében rejlő okból szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez.

(2) A megbízott a felmondás, a megbízó halála vagy cselekvőképességének megszűnése esetén a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes.

483. § (1) A megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.

(2) A szerződést a megbízott is bármikor felmondhatja; a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A megbízó súlyos szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet.

(3) Ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.

(4) A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis; folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak.

2. A megbízás nélküli ügyvitel

484. § Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.

485. § (1) A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik érdekének és feltehető akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.


(2) Életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.

486. § (1) A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik.

(2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.

(3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna be.

487. § Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja. A vállalkozási szerződés Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog

• -tervezésére, • -elkészítésére, • -feldolgozására, • -átalakítására, • -üzembe helyezésére, • -megjavítására • -vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására,

a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A szerződés alanyai a vállalkozó és a megrendelő. A főkötelezettség meghatározása egyszerű, a vállalkozó főkötelezettsége az eredmény létrehozása, a megrendelőé pedig, az eredményért való díjfizetés. A szerződés fogalmából is kitűnik, hogy ez a szerződésforma a mindennapi életben előforduló széleskörű tevékenységeket ölel fel, így tipikusan a szokásos javítási munkákat (gépkocsi, gáz, villany, a háztartás különböző eszközeinek meghibásodása esetén), a művészeti alkotások létrehozását, valamint az építőipari tevékenységet (javítások, lakóházak építése). Lényege a munkával elérhető eredmény létrehozása, ez az alapvető tulajdonsága különbözteti meg a megbízási szerződéstől, amelynek lényege nem eredménykötelem, hanem a gondos tevékenység tanúsítása az ügy érdekében. Mint a fentiekben leírtakból látszik a tevékenység igen szerteágazó, ezért a vállalkozási szerződésen belül különböző szerződéstípusok nőtték ki magukat a tevékenység jellegére való tekintettel (pl. építési, tervezési, szerelési, kutatási, utazási szerződés), ezekre vonatkozóan, a közös szabályozáson túl jellegüknek megfelelő külön rendelkezések is érvényesülnek. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi.

A munka végzése:

A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését.

A törvény alapján a felek ebben az esetben is jóhiszeműen és kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni, ezt segítik a törvény azon rendelkezései, amely szerint:

• a vállalkozó a megrendelő utasítását köteles követni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől eltérhetnek,


• -A vállalkozó köteles a megrendelőnek a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatást megadni.

• a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a

vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős,

• ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad,

erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.

• ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet

alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti.

A megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. Érdekes szabályozás érvényesül, arra nézve, ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé. Ilyen esetekben a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti. Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti. A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha a megrendelő a szerződéstől azért állt el, mert a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében, a megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet. A felek a szolgáltatás átadásakor közösen elvégzik azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. Ennek a szabályozásnak az építőiparban van kiemelt jelentősége, ott más jogszabályok is indokolttá teszik a szakértők bevonásával történő ellenőrzést. A megrendelő mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségének eleget nem tett, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatba nem vehető. A díj - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozás teljesítésekor esedékes. A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek. A felelősség esetei: Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és

a) a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg;

b) a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;


c) a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna. A vállalkozó a senkinek fel nem róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, a megrendelő pedig annak átvételére nem köteles. A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére az általános szabályokat kell alkalmazni.

Utazási szerződés

Speciális vállalkozási szerződéstípus. Fajtái:

Utazást szervező szerződés: • Minimum egy utas kell hozzá: ő a megrendelő. • A szerződés az utazásról tartalmaz az útállomásról, az ott való tartózkodásról

visszaigazolást. pl: étkezés, idegenvezető. • Csak írásban lehet megkötni. • Az utas díjat fizet, amit az utazás előtt kell teljesíteni. • Az utazás előtt 20 nappal ez még változhat. • Az utas is elállhat az utazástól meghatározott időn belül, vagy 35 napon belül. • Az utazásszervező is elállhat az utazástól, ha nincs meg a létszám, vagy ha olyan külső

tényező van, ami veszélyezteti az utas életét. Utazást közvetítő szerződés:

• Az utas ad megbízást hogy az iroda foglaljon helyet egy szállodában pl.

Szerződésnek tartalmaznia kell: • időtartam • minőség • teljesítés módja • díj összege • megfizetés ideje

Biztosítási szerződés

A biztosító meghatározott jövőbeli esemény bekövetkeztétől függően bizonyos összeg megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére vállal kötelezettséget, míg a biztosított ezért cserébe díjat fizet. Fajtái: Vagyonbiztosítás: • A biztosító fizetési kötelezettsége valamilyen vagyontárgy megsérülése vagy

megsemmisülése esetén áll fenn. Felelősségbiztosítás: • A vagyonbiztosítás speciális változata, jogszabály előírja ennek a kötelezettségét. Személyi biztosítás: • Az ember testi épségével kapcsolatos. Alanyai: • Biztosító szervezet Szerződő fél: • Aki a szerződést megköti, és a díjat megfizeti, de nem biztos, hogy ő a biztosított. Kedvezményezett: • Aki a pénzt, a kártérítést megkapja. Nem biztos, hogy azonos azzal a személlyel, aki a

biztosítást megköti.


• Biztosítási esemény: Az a tény vagy körülmény, ami a kárt kiváltja, és megteremti a biztosítási díj megfizetésre szóló kötelezettséget.

A szállítási szerződés

A szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni. Ez a nagy tömegben értékesített, sorozatban gyártott ipari termékek tulajdon átruházási szerződéstípusa. A szolgáltatás fajlagos vagy zártfajú, a szállítási szerződés valójában határidős vagy halasztott adásvétel. Jellemzője még, hogy a felek általában egymással tartós gazdasági kapcsolatban állnak. A szerződésben meg kell határozni a dolog mennyiségét és minőségét, illetve mennyiség és minőség megvizsgálásának módját. A megrendelő a szerződéstől bármikor, indokolás nélkül elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Ha a szerződéskötés előtti állapotot nem lehet helyreállítani, a bíróság a szerződést jövőre nézve szünteti meg. A szállító köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről legalább három nappal korábban értesíteni. A mennyiségi átvétel és a minőségvizsgálat helye a megrendelő telephelye. A megrendelő a vizsgálatot haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül köteles megkezdeni. Az észlelet hibát annak felfedezése után a megrendelő a szállítóval haladéktalanul köteles közölni és szavatossági igényét megjelölni.

VIII. A POLGÁRI ELJÁRÁS SZABÁLYAI

A gazdasági élet szereplői és a természetes személyek egyaránt, ha őket valamilyen jogi sérelem éri, orvoslásért a bírósághoz fordulhatnak. A jogsértés természetétől függően az ügyben a büntető, a polgári, a gazdasági, a munkajogi vagy a közigazgatási kollégium jár el. A peres eljárás szabályai azonban nem azonosak. A bűnügyeket a büntetőeljárás, a többi jogsértést a polgári eljárás szabályai szerint bírálják el. A polgári eljárásnak két fajtája ismeretes. A polgári peres eljárások és a nemperes eljárások. A polgári peres eljárás lényege az alábbiak szerint összegezhető: a bíróság előtt keresettel meginduló eljárás, amely a felek részvételére és meghallgatására épülő tárgyalás során feltárt tényállás alapján, az ügynek ítélettel való eldöntésére, és az ítélet végrehajtására irányul. A nemperes (vagy peren kívüli) eljárásokat (például végrehajtási eljárás) az különbözteti meg a peres eljárásoktól, hogy a nemperes eljárások esetében mindig hiányzik a peres elárás egyik, másik vagy egyszerre több eleme is. A nemperes eljárásoknál nincs kereset. Rendszerint a felek meghallgatására, tárgyalásra sem kerül sor. Az ügyet pedig nem ítélet, hanem végzés dönti el. A POLGÁRI ELJÁRÁS SZABÁLYAI A hatáskör és az illetékesség vizsgálata A polgári per lefolytatásához az szükséges, hogy valaki az eljárást megindítsa. Ezzel összefüggésben merül fel a kérdés, hogy vajon melyik bíróság előtt kell egy adott pert megindítani. Ezt a gondot a hatáskör és az illetékesség segítségével oldhatjuk meg. A hatáskör az ügyeknek a különböző szintű bíróságok közötti megosztását jelenti. Vannak ügyek, amelyek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak (pl.: az iparjogvédelmi perek).


A városi, fővárosi kerületi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyeket vonatkozó jogszabály nem utal a megyei bíróság hatáskörébe. Az illetékesség az ügyek megoszlása az azonos hatáskörű bíróságok között. (Ez közelebbről azt jelenti, hogy például a megyei bíróságok közül melyik az az egy, amely eljárhat.) Az illetékesség lényegében valamely bíróság hatáskörének egy bizonyos területre való korlátozását jelenti. Az illetékességet meghatározó tényt, körülményt illetékességi okoknak nevezzük. Az illetékességi okok két nagy csoportba sorolhatók, általános és különös illetékességi okokat különböztetünk meg. A különös illetékességi okok részben vagylagosak, részben kizárólagosak. Az általános illetékességi okok alapján az a bíróság az illetékes, ahol az alperes lakik, kivéve, ha a perre nincs kizárólagos illetékessége valamely bíróságnak. Az általános illetékességi okok

• alperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában • alperes tartózkodási helye, de ha az nem ismert, vagy külföldön tartózkodik. akkor az alperes

utolsó belföldi lakóhelye, de ha ilyen nem volt, vagy nem ismert. akkor a felperes lakóhelye, ennek hiányában

• a felperes tartózkodási helye.

A vagylagos illetékességi okok kialakulása a bizonyítás megkönnvítésére irányuló törekvésselmagyarázható. Vagylagos illetékességi okok:

• Ingatlan fekvése (olyan perek, amelyek ingatlant terhelő jogra vagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatóak)

• Ügyletkötés vagy a teljesítés helye

• A károkozás és a kár bekövetkezésének helye (a kártérítési per a károkozás helyének a bírósága előtt, illetőleg ott is megindítható, ahol a kár bekövetkezett).

A kizárólagos illetékesség azt jelenti, hogy a perre kizárólag csak egy bíróságnak van 'cetékessége. Például az állami bank pereiben kizárólag a Fővárosi Bíróság illetékes. A jogszabály lehetővé teszi, hogy vagyonjogi perben - ha egyébként nem áll fenn kizárólagos illetékesség - a felek megállapodással valamely bíróság illetékességének vessek alá magukat. Ez az alávetésen alapuló illetékesség. Az alávetés kizárólagos illetékességet teremt, de a törvényen alapuló kizárólagos illetékességföl némileg különbözik. Így például: a felek az alávetéstől egy újabb alávetési megállapodással eltérhetnek. A polgári per lefolytatása

A bíróság a polgári ügyben felmerült jogvitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. A pert megindítani szándékozó felperes keresetlevelet készít, amelyben az alperessel szemben meghatározott döntést kér a bíróságtól. A keresetlevelet a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon kell benyújtani. A bíróság ellenőrzi, hogy a keresetlevél alkalmas-e a tárgyalás lefolytatására. Ha nem, elutasítja, vagy hiánypótlásra visszaadja azt a felperesnek, ha igen, akkor kitűzi a tárgyalás napját, és a feleket a tárgyalásra megidézi.


A bírósági tárgyalás a következő fő részekre tagolódik:

• számbavétel; • szóváltás; • az érdemi tárgyalás, annak berekesztése és határozathozatal

A számbavétel szakaszában a bíróság elnöke megnyitja a tárgyalást, s megállapítja, hogy a felek, tanúk, szakértők megjelentek-e, megfelelően igazolva van-e a képviselőként megjelölt személyek képviseleti joga. A szóváltás szakaszában a felperes kereseti kérelmét és az alperes ellenkérelmét ismertetik. Ennek során a felperes kérelmét aktualizálhatja, hiszen a perindítás óta hosszabb idő is eltelhetett, s változhattak a körülmények. Az érdemi tárgyalás folyamán folytatja le a bíróság a bizonyítási eljárást. Ennek célja a tények, a valóság megismerése. A bizonyítást a bizonyítási eszközök felhasználásával folytatják le. A törvény felsorolja ugyan a bizonyítási eszközöket, de ez a felsorolás nem taxatív (tételes), a bíróság a felsoroltakon kívül bármilyen más eszközt is felhasználhat a bizonyításra. A leggyakrabban használt bizonyítási eszközök a következők:

• tanúvallomás (mindenki köteles tanúvallomásra, aki az országban tartózkodik, kivéve a diplomáciai mentességgel rendelkezőket);

• szakértői vélemény (ha a perben jelentős tény vagy körülmény megállapításához olyan különleges szakértelemre van szükség, amellyel az eljáró bíróság nem rendelkezik, akkor a perben szakértőt rendelnek ki);

• okirati bizonyíték (olyan irat, amely jogilag jelentős tény megállapításához szol góltat adatot); • tárgyi bizonyíték (azok a tárgyak, amelyek: a bizonyításban jelentős tényre adat

szolgáltathatnak). Ezeket a bizonyítékokat általában a tárgyaláson tekinti meg a bíróság. Szemlére kerül sor, ha a tény, a helyszín stb. tárgyaláson kívüli megfigyelésére van szükség. A bizonyítással kapcsolatban szólnunk kell a bizonyítási kötelezettség, azaz a bizonyítási teherről. A főszabály szerint a vitás tényeket annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. A bíróság azonban az általa célszerűnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelheti. A bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli.

Ha a per a határozathozatalra érett, a tárgyalást berekeszti, és határozatot hoz. A bírósági határozatoknak két fajtája létezik, az ítélet és a végzés. Ítélettel határoz a bíróság a per érdemében és végzéssel minden egyéb kérdésben. Az ítélet tehát az a bírósági határozat. Amely választ ad a kereseti kérelemre. Ez alapján megkülönböztetünk:

• helyt adó (a felperes a pernyertes);

• elutasító (a felperes a pervesztes); • vegyes jellegű, részben helyt adó ítéletet (a felperes csak részben pernyertes).

A perköltséget a pervesztes fél viseli. Vegyes jellegű ítélet esetén a bíróság a perveszteség arányában osztja meg azt a felek között.


Az ítélet szerkezete

• Fejrész (a bíróság megnevezése, ügyszám, felek megjelölése, a per tárgya stb.).

• Érdemi rész • a rendelkező rész tartalmazza a bíróság döntését; • a perorvoslati záradékban az ítélet elleni fellebbezési lehetőségről van szó; indokolás.

• Zárórész (keltezés, aláírás).

A bírósági határozatokhoz sokféle joghatás f"űződik. A legfontosabb joghatás azonban az, hogy a jogerős bírósági határozat megtámadhatatlan, végleges és végrehajtható.

A bírósági határozat megtámadhatatlansága azt jelenti, hogy ellene nincs helye fellebbezésnek (alaki jogerő). A véglegesség azt jelenti, hogy a határozat tovább már nem vitatható módon rendezi a felek jogviszonyát (anyagi jogerő). A végrehajthatóság azt jelenti, hogy a bírósági határozatban foglaltak, ha az önkéntes teljesítés a másik fél részéről elmarad, állami kényszer alkalmazásával elérhető.

Perorvoslatok

A jogalkalmazó szervekkel szemben is követelmény, hogy tevékenységük során tartsák be a jogszabályok rendelkezéseit. A jogalkalmazó szervek törvénysértő határozataival szemben az ügyfél jogorvoslattal élhet, azaz megtámadhatja az ilyen határozatokat. A jogorvoslatok egyik fajtája a perorvoslat. A perorvoslat a bírósági határozatok megtámadásának eszköze. Két csoportja ismeretes. Az egyik csoportba az sorolható, amely a jogerőre nem emelkedett bírósági határozatok megtámadására szolgál. Ezt nevezzük rendes jogorvoslatnak, ilyen a fellebbezés. A másik csoport a jogerős bírósági határozatok megtámadásának eszköze, az úgynevezett rendkívüli perorvoslat. Ilyen a perújítás és a felülvizsgálat.

1. Fellebbezés

A fellebbezés az elsőfokú, nem jogerős bírósági határozat megtámadására szolgál. Fellebbezni lehet a határozat rendelkező része és az indokolás ellen is. A fellebbezést a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül lehet benyújtani, halasztó hatálya van a határozat jogerőre emelkedésére és a végrehajtásra. Fellebbezés következtében az ügy a másodfokú bíróság elé kerül, amely a tárgyalás lefolytatását követően többek között dönthet az ügy érdemében; az érdemére vonatkozó döntést új eljárásban az elsőfokú bíróságra bízza.

Ha az elsőfokú bíróság határozata törvényes, úgy azt a másodfokú bíróság helyben hagyja, ellenkező esetben részben, vagy egészben megváltoztatja.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, ha a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, kiegészítése szükséges. Ekkor az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat meghozatalára utasítja. A másodfokú bíróság határozata jogerős, ellene nem lehet fellebbezni.

2. Perújítás Jogerős bírói ítélet megtámadására használható perorvoslat. A perújítás mindig az ítéletténybeli alapja ellen irányul, jogi tévedés nem szolgálhat a perújítás indokául.


Perújítás okai pl.: a perben eddig el nem bírált tény, bizonyíték stb. (ami már a per elbírálásakor is fennállt), s elbírálás esetén kedvezőbb határozatot eredményezett volna.

Perújításra a felek jogosultak. A perújítási kérelem előterjesztésére a határidő az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap.

3. A felülvizsgálat

Hasonlóan a perújításhoz - jogerős bírói ítélet megtámadására irányul. A felülvizsgálat többek között abban különbözik a perújítástól, hogy felülvizsgálatra jogi tévedés esetén kerülhet sor. A felülvizsgálati kérelmet a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani Nincs helye felülvizsgálatnak: • ha első fokon jogerőre emelkedett a határozat; • házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítést vagy a felbontást kimondó részében.

IX. Az Államigazgatási jog kérdésköre

Közigazgatási hatósági ügy 12. § (1) A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási

hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy):

a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez,

b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti.

(3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező

a) államigazgatási szerv, b) helyi önkormányzat képviselő-testülete, a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben

annak szervei, c) főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a megyei jogú város

kerületi hivatalának vezetője, a hatósági igazgatási társulás, d) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy,

amelyet (akit) törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására.

(4) Ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet, köztestületet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, meg kell határozni azokat az ügyeket, amelyekben e törvény rendelkezései az irányadók.

13. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás előkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra és - az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével - az állampolgársági eljárásra.

(2) E törvény rendelkezéseit a) az iparjogvédelmi eljárásokban, b) az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek

költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján juttatott támogatással összefüggő eljárásokban,


c) a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban, valamint a menedékjogi eljárásban,

d) a piac felügyeleti és a piac szabályozásával kapcsolatos eljárásokban, e) a pénz- és tőkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magán-

nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárásban, f) a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban

csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg. (3) Az (1) és (2) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok

e törvény rendelkezéseitől kizárólag abban az esetben térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi, illetve ha az az Unió jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek a végrehajtásához szükséges.

(4) Ha az e törvény hatálya alá tartozó ügyben az Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eljárási szabályt határoz meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók.

(5) Az egyes eljárásfajtákra vonatkozó eljárási jogszabályok e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű rendelkezéseket állapíthatnak meg.

14. § (1) Törvény e törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapíthat meg: a) az atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyekben

aa) a hatásköri összeütközésre, ab) az azonnali intézkedés megtételére, ac) az engedélyezési eljárásra, ad) a hatósági ellenőrzésre, ae) a nyelvhasználatra, af) az eljárási jogutódlásra, ag) a döntés közlésére,

b) a veszélyes létesítményekkel kapcsolatos eljárásban ba) az eljárás irataiba történő betekintésre, bb) a hiánypótlásra, bc) a helyszíni ellenőrzésre és a szemlére,

c) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaival - beleértve a baleseti ellátásokat is - kapcsolatos eljárásokban

ca) a joghatóságra, a hatáskörre, az illetékességre, cb) a hatóság döntéseire, cc) a jogorvoslatokra, cd) a végrehajtásra.

(2) Törvény vagy kormányrendelet e törvény rendelkezéseitől eltérő vagy kizáró szabályokat állapíthat meg a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetve a kettős rendeltetésű termékek és technológiák külkereskedelmének engedélyezésére irányuló eljárásban

a) az eljárás felfüggesztésére, b) az egyezségre, c) az elektronikus ügyintézésre, e) a bizonyítékok ismertetésére, f) a hatóság döntéseire, g) a jogorvoslatokra és a jogorvoslati fórumrendszerre, h) a jóhiszeműen szerzett jogok védelmére.

(3) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló külön törvény e törvénytől és az ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg:

a) a hiánypótlásra, b) a kézbesítésre, c) az ügyfél tájékoztatására, d) a hatáskörre, az illetékességre, e) a szakhatóság közreműködésére.

Ügyfél

15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági


ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója.

(3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat állapíthat meg.

(4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevő hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti.

(5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul.

(6) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri.

Joghatóság, hatáskör, illetékesség

Joghatóság

18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében - amennyiben az Unió jogi aktusa, törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el.

(2) Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében - amennyiben nemzetközi szerződés vagy az adott ügyfajtára irányadó különös eljárási szabály eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve hogy az eljárásban az Unió jogi aktusát, illetve magyar jogszabályt kell alkalmazni.

(3) Jogszabály felhatalmazása, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a magyar külképviseleti hatóság, illetve konzuli szolgálat jár el.

A hatáskör megállapítása és az eljárási kötelezettség

19. § (1) A hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával - jogszabály állapítja meg. Ebben meg kell jelölni az első fokon eljáró, továbbá ha az nem a 107. §-ban és 108. §-ban megjelölt hatóság, a fellebbezést elbíráló hatóságot is.

(2) Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. Ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára, illetve törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át.

(3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását - törvényben meghatározott kivétellel - más hatóságra nem ruházhatja át. Nem tekinthető a hatáskör átruházásának, ha a külképviseleti hatóság egyes - más magyar hatóság hatáskörébe tartozó - hatósági ügyek intézésében közreműködik.

(4) A hatóságtól - a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.

(5) Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező.

20. § (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát.

(2) A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb - az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított - határidő kitűzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására utasítja.


(3) Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul - a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles érdemi határozatot hozni.

(4) Hatósági igazolvánnyal vagy hatósági bizonyítvánnyal (adatigazolással), hatósági nyilvántartás-vezetéssel, illetve hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos hatósági ügyben az ismételten mulasztó hatósággal szemben a felügyeleti szerv a (3) bekezdésben foglaltak szerint jár el azzal az eltéréssel, hogy az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki. A hatóság legkésőbb tizenöt napon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének.

(5) Ha a képviselő-testület, a főpolgármester, a polgármester, a közgyűlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal vezetője felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésőbb harminc napon belül határozzon. A döntésre jogosult a döntés várható időpontjáról a közigazgatási hivatal vezetőjének felhívásától számított öt napon belül értesíti az ügyfelet.

(6) Az (5) bekezdés alapján az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal vezetője, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a megyei, illetve a fővárosi bíróság mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási ügyekben eljáró bíróság) kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.

(7) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha - a határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése folytán - a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének.

(8) A felügyeleti szerv a (2) bekezdés szerinti intézkedésről, valamint az eljáró hatóság (3) bekezdés szerint történő kijelöléséről az ügyfelet három napon belül értesíti, továbbá ellenőrzi, hogy a hatóság a mulasztást követően, illetve a kijelölt hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási kötelezettségének.

Illetékesség

21. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén

a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban: lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van,

b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, d) a jogellenes magatartást elkövették.

(2) Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott ügyekben eljáró hatóság a döntéshozatal előtt kikéri annak a hatóságnak az üggyel kapcsolatos véleményét, amely a kijelölés hiányában az ügyben illetékes lenne. A vélemény nem köti az eljáró hatóságot, és a véleményadás elmaradása nem akadálya az érdemi döntéshozatalnak.

(4) Ha az ügyfél tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, illetve lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - ha az Unió jogi aktusa vagy jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes.

(5) Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés). (6) Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt vagy más

hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását végzéssel megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről a korábban, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti.


A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata

22. § (1) A hatóság a joghatóságát - ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni.

(2) Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.

(3) A hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.

(4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről - végzése megküldésével - haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést.

(5) Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme.

Hatásköri, illetékességi vita

23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több hatóság állapította meg hatáskörét vagy illetékességét, b) több hatóság állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás

nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy

melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást végzéssel megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz.

(3) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következő szerv jelöli ki:

a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal vezetője,

b) hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla. 24. § (1) A Fővárosi Ítélőtábla a hatásköri vitában az eljárást kezdeményező ügyfél vagy a hatóság

kérelmére dönt. (2) A Fővárosi Ítélőtábla határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

Eljárás az illetékességi területen kívül

25. § (1) A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási cselekményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.

(2) A fővárosi kerületi illetékességű hatóság a főváros, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője pedig a megyei jogú város egész területén végezhet eljárási cselekményt. Alapelvek az államigazgatásban

• a törvényesség, demokratizmus és humanizmus érvényesítése az eljárásban; a törvény előtti teljes egyenlőség (ügyfélegyenlőség joga);

• az anyanyelv használatának joga; a tájékoztatáshoz való jog • a jogorvoslathoz való jog. • a jogok érvényesülésének, a kötelességek teljesítésének és az állampolgári fegyelem

megszilárdításának elősegítése;


• a lakosság tevékeny közreműködésének biztosítása az eljárásban; • a hatóság, az ügyfelek, továbbá az eljárásban részt vevő más szervek és személyek

együttműködése; • - az ügyfelet megilleti a nyilatkozattétel joga; a jóhiszemű közreműködés kötelezettsége; - a

gyors és egyszerű eljáráshoz való jog; • a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme.

Az államigazgatási eljárás megindításának szabályai

Az eljárás indulhat az ügyfél kérelmére, bejelentésére vagy nyilatkozatára, illetve hivatalból. Az eljárás kezdeményezésére jogosultak körét törvény határozza meg. Hivatalból jogszabályi rendelkezés esetén vagy közérdekből indul eljárás. Az ügyfél a benyújtott kérelmet visszavonhatja. A kérelmet szóban vagy írásban lehet előterjeszteni. A szóbeli kérelemről jegyzőkönyvet kell felvenni. A kérelmet főszabályként a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél kell előterjeszteni. A kérelmet nem annak elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni.

Az elsőfokú eljárás

Az eljárás megindítása

29. § (1) A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság kezdeményezésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra (a továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból indul meg.

(2) A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha

a) ezt jogszabály előírja, b) erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte, c) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást.

(3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától, b) a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet a kérelem

beérkezésétől számított öt napon belül értesíteni kell.

(4) Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, b) az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás

megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára, c) az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél

ellenőrzési feladatot, d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.

(5) Az értesítésnek tartalmaznia kell: a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó

ügyintézési határidőt, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást, c) hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező

ügyfél nevét, d) az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetőségének igénybevételéről és az

ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről. (6) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 15. § (2) és (5) bekezdése esetében, valamint ha az

eljárás egyébként jelentős számú ügyfelet érint, az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, a helyi lapban stb.) kell értesíteni.

(7) A hirdetmény, illetve közhírré tétel útján közölt közlemény tartalmazza: a) az ügy tárgyát, b) a tervezett létesítmény, tevékenység rövid ismertetését, c) a hatásterület határait, d) a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be a tervekbe, illetve az ügy

egyéb irataiba.


(8) A (6) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha az ügyfelek körét vagy a hatásterület határait nem lehet pontosan megállapítani. A hirdetmény ebben az esetben a hatásterület vélelmezhető határait jelöli meg.

(9) Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül a hatóság az ügyfelet értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről. Ha a kérelem elektronikus úton érkezett, a tájékoztatás elektronikus úton, három napon belül történik. Ebben az esetben az értesítés a fentieken túlmenően tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus levélcímét is.

A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása

30. § A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül végzéssel elutasítja, ha a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága, b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, továbbá

ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelemből hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg,

c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, d) jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett, e) a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett

ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki,

f) a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő, g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.

Az eljárás megszüntetése

31. § (1) A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha a) a 30. § alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási

ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására, b) az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az

eljárás okafogyottá vált, c) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt kérelmét

visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét,

d) az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megszűnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem következett be,

e) az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn,

f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen,

g) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik.

(2) A hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását.

(3) Ha a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül, a hatóság az eljárást megszüntetheti.

(4) Az eljárás megszüntetéséről a hatóság öt napon belül mindazokat értesíti, akiket az eljárás megindításáról értesített.

Az eljárás felfüggesztése

32. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság


vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.

(2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggesztheti.

(3) Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha

a) azt jogszabály nem zárja ki, és b) nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul,

vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti. (4) Jogszabály az eljárásnak az ügyfél kérelmére történő felfüggesztését a (3) bekezdés

rendelkezésein kívül egyéb feltételhez is kötheti. (5) Ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levő eljárást a kérelmező

ügyfél kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti. (6) Olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz igénybe

jogszabály lehetővé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig felfüggessze.

(7) Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt. (8) Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének

megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. (9) A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási

cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti.

Ügyintézési határidő

33. § (1) Az érdemi határozatot az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

(2) Kiskorú ügyfél esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, az érdemi határozatot soron kívül kell meghozni.

(3) Az ügyintézési határidőbe nem számít be: a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének

időtartama, b) a nemzetközi jogsegélyeljárás időtartama, ideértve a magyar külképviseleti hatóságtól kért

jogsegély időtartamát is, c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló

felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő, d) a szakhatóság eljárásának időtartama, e) az eljárás felfüggesztésének időtartama, f) a 70. § (1) bekezdésében szabályozott eljárás időtartama, g) elektronikus ügyintézés esetén a 163. § szerinti üzemzavar időtartama, h) a kérelem, a határozat és egyéb irat hiteles fordításához szükséges idő.

(4) Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban hatvan napon belül határoz.

(5) Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben is, amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem magyar hatóságnál lehet benyújtani.

(6) A felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a felügyeleti szervnek erre irányuló felhívásától számított öt napon belül köteles az iratokat felterjeszteni.

(7) Az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény nem zárja ki - az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc - kiskorú ügyében legfeljebb tizenöt - nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek.


(8) A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha jogszabály másként nem rendelkezik - tizenöt nap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt egy alkalommal tizenöt nappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.

(9) A (7) és (8) bekezdésben meghatározott határidőnél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

Kérelem

34. § (1) A kérelmet a hatósághoz írásban lehet benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti.

(2) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben a kérelmet távbeszélő útján is elő lehet terjeszteni.

(3) Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be.

(4) Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja.

(5) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.

35. § (1) A kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselőjének a nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetőséget.

(2) Ha az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (adóazonosító jelét, adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.).

36. § (1) A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni.

(2) Az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében az adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri.

(3) Ha az ügyfél kéri az eljáró hatóságtól, hogy az más hatóságtól szerezze be az általa megjelölt adatra vonatkozó igazolást, ezt írásba kell foglalnia. A kérelemnek ez a része az ügyfél személyes adata tekintetében adat kezeléséhez, illetve továbbításához való hozzájárulásnak minősül.

(4) Ha a szükséges adatokat a (2) bekezdés szerint az eljáró hatóság szerzi be, az ehhez szükséges illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettségét az ügyfél az eljáró hatóságnál teljesíti. Az igazgatási szolgáltatási díj a megkeresett hatóság bevétele.

37. § (1) Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy a kérelem megfelel-e a 35. § (1) és (2), továbbá a 36. § (1) és (3) bekezdésében foglalt követelményeknek.

(2) Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel.

(3) Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására nyolc napnál hosszabb határidőt is megállapíthat.

38. § (1) A természetes személy ügyfél az elsőfokú eljárás megindítására irányuló kérelmét az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál, vagy ha jogszabály azt nem zárja ki, lakcíme, illetve a foglalkoztatójának székhelye, telephelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti, aki azt öt napon belül továbbítja a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz.

(2) Törvény vagy kormányrendelet az (1) bekezdéstől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot, amelyikhez a kérelem előterjeszthető.

(3) Az elektronikus ügyintézéshez szükséges ügyfélkapu létesítésére szolgáló egyszeri azonosító kódot az ügyfél a 160. § (5) bekezdésében, illetve kormányrendeletben meghatározott más hatóságnál kérheti.


A tényállás tisztázása

50. § (1) A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le.

(2) Létesítménnyel kapcsolatos, illetve tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban törvény vagy kormányrendelet együttműködésre kötelezheti az azonos hatáskörű, a hatásterületen illetékességgel rendelkező hatóságokat a tényállás tisztázása érdekében.

(3) A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. (4) A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának

megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.

(5) A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését.

(6) A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.

(7) A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja.

(8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták.

(9) A lefoglalt iratról az ügyfél vagy az irat birtokosának kérésére és költségére az eljáró hatóság hitelesített másolatot ad ki.

Az ügyfél nyilatkozata

51. § (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy a 31. § (2) bekezdése alapján megszünteti az eljárást.

(2) Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit.

(3) Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. Személyes adat tekintetében az ügyfelet nyilatkozattételre, adatszolgáltatásra csak törvényi felhatalmazás alapján lehet kötelezni.

(4) A jogszabályon alapuló adatszolgáltatást - az államtitok és a szolgálati titok kivételével - nem lehet megtagadni a törvény által védett egyéb titokra való hivatkozással.

(5) A (4) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatást az ügyfél megtagadhatja, ha a) nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra vonatkozó

titoktartási kötelezettség alól, b) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

(6) Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a (3) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt az (5) bekezdésben foglalt ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható.

(7) Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.

Irat

52. § (1) A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében a 26. § (1) bekezdésének c) pontja alapján más szervet is megkereshet.

(2) A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat - hacsak az ügyfajtára


vonatkozó jogszabályból, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik - a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.

(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság az eljárásban a nem magyar nyelvű irat hiteles magyar fordítását is kérheti, továbbá az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet. Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményéről.

(4) Az iratra vonatkozó rendelkezések irányadók minden olyan tárgyra, amely - általában műszaki vagy vegyi eljárással - adatokat rögzít [fénykép, film-, hangfelvétel, optikai lemez (CD), mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum stb.].

Tanú és hatósági tanú

53. § (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. (2) A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és - a (3) bekezdés b)

pontjában, továbbá a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - tanúvallomást tenni. (3) Tanúként nem hallgatható meg

a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, b) védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás

alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. (4) A tanúvallomás megtagadható, ha

a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

(5) Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára.

(6) A külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével a diplomáciai mentességben részesülő személy nem köteles tanúvallomást tenni.

54. § (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire.

(2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor.

(3) Ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) A tanú erre irányuló indokolt kérelme alapján a hatóság vezetője elrendelheti a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha a tanú valószínűsíti, hogy őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította (a továbbiakban: bejelentő).

(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a tanúnak, a bejelentőnek a természetes személyazonosító adatait az ügy iratai között lezárt és lepecsételt borítékban kell elhelyezni. A boríték felnyitására csak az ügy előadója és a hatóság vezetője, a felügyeleti szerv erre felhatalmazott ügyintézője és vezetője, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult.

(6) A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését.

(7) A tanú, bejelentő természetes személyazonosító adatainak zártan történő kezelése nem érinti a személyes adatok védelméhez való jog érvényesítéséhez szükséges, külön törvény szerinti adatmegismerési, adatbetekintési jogosultságot.

55. § (1) A hatóság a szemlénél, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe. (2) A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a

jegyzőkönyv aláírásával igazolja.


(3) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy.

Szemle

56. § (1) A tényállás tisztázására szemle rendelhető el. Jogszabály a szemle megtartását kötelezővé teheti. A szemle megtartása során

a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető, b) az eljárással összefüggő helyszín, illetve az ott levő tárgy megtekinthető (helyszíni szemle).

(2) Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, ezt úgy kell foganatosítani, hogy az csak a szükséges mértékben korlátozza az érintetteknek a magánélethez való jogát.

(3) Az érintettnek a szemléről való értesítésére a 90. § az irányadó. A szemletárgy birtokosának, illetve a megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény stb.) tulajdonosának vagy használójának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Indokolt esetben, ha az a szemle eredményes és biztonságos lefolytatásához szükséges, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.

(4) Az ügy jellegétől függően szemletárgynak minősül különösen az ügy tárgyával összefüggő irat (például az üzleti könyv, nyilvántartás, szerződés, bizonylat, műszaki dokumentáció, elektronikus dokumentum, továbbá bármely eljárással rögzített adatot tartalmazó adathordozó), valamint a tényállás tisztázásához szükséges bármely dolog (gép, berendezés, felszerelés, használati tárgy, jármű, gépjármű stb.).

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat szükség esetén a rendőrség közreműködésével lefoglalhatja, és hivatali helyiségébe vagy a hatóság által megjelölt helyre szállíthatja. A szemletárgy lefoglalása jegyzőkönyv felvétele mellett, végzéssel történhet. A lefoglalt szemletárgyat átvizsgálás után nyolc napon belül vissza kell adni annak, akitől azt lefoglalták.

(6) Ha a szemletárgy személyes adatokat tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis, az csak akkor foglalható le, ha azt az adott eljárásban törvény lehetővé teszi.

(7) A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól.

(8) A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható.

57. § (1) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet - ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza - az ügyésznek három napon belül meg kell küldeni.

Szakértő

58. § (1) Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóságnak nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója és

a) az ügyben jelentős tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy

b) jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét. (2) Nem kell szakértőt igénybe venni akkor, ha jogszabály a szakkérdésben szakhatóság

állásfoglalásának beszerzését írja elő. (3) Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt,

testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. Egyéb esetben igazságügyi szakértőt, igazságügyi szakértői intézményt, - más szervet vagy szakértő testületet vagy - indokolt esetben - szakértelemmel


rendelkező egyéb személyt kell szakértőként kirendelni. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot.

(4) Az ügyfél kérelmére a hatóság a kirendelt szakértőn kívül - akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után - más szakértőt is kirendelhet.

(5) Jogszabály alapján az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető. (6) Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy az eljáró hatóság valamely meghatározott

kérdésben kötve van egy meghatározott tudományos vagy szakmai testület, illetve szakértői szerv szakvéleményéhez. Ilyen esetben a jogorvoslati eljárásban nem járhat el változatlan személyi összetételben ugyanaz a testület, illetve szakértői szerv.

(7) Ha a szakértő nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelő végzés kézhezvételétől számított öt napon belül indokolással ellátva közölni kell a hatósággal.

(8) Ha a szakértő nem tudja szakvéleményét a hatóság által megállapított határidőre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétől számított öt napon belül az ok megjelölésével kérheti a határidő meghosszabbítását, a később felmerülő akadály esetén az akadály tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet.

59. § (1) Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.

(2) A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz és a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.

(3) A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére. (4) A szakértő köteles megőrizni a tevékenysége során tudomására jutott védett adatot és hivatásbeli

titkot. (5) Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait

kell megfelelően alkalmazni. (6) A szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértői közreműködést vállalta, és anélkül hogy a

határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidőre.

Tolmács

60. § (1) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni. Ha az ügyintéző beszéli az idegen nyelvet, az ellenérdekű ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője érdekében tolmácsot kell alkalmazni, kivéve, ha ők is beszélik az adott idegen nyelvet. Ennek tényét a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell.

(2) Ha a közigazgatási eljárásban siket, néma vagy siketnéma személy vesz részt, jeltolmácsot kell alkalmazni.

(3) A tolmácsra megfelelően irányadók a szakértőre vonatkozó rendelkezések. (4) A hatóság a hatósági ellenőrzés során a tényállás tisztázásához - ha az más módon nem

lehetséges - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személyt tolmácsként vehet igénybe. A tolmácsként igénybe vett személyt tájékoztatni kell a tolmács jogairól és kötelezettségeiről, és ennek tényét, valamint a tolmácsként igénybe vett személy nyilatkozatát a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzíteni kell.

Az eljárás akadályozásának következményei

61. § (1) Az e törvényben meghatározott esetekben a kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye.

(2) Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege - a 141. § (1) bekezdésében foglalt eltéréssel - természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint.

(3) Az eljárási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.

(4) Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi: a) a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét, b) az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá


c) az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét.

(5) A hatóság az eljárási bírság összegét mérsékelheti, ha annak kiszabása után az ügyfél eleget tesz adatszolgáltatási kötelezettségének, a tanú vallomást tesz, a szemletárgy birtokosa eleget tesz kötelességének, illetve a szakértő, hatósági közvetítő teljesíti a feladatát. Az eljárási bírságot megállapító végzést vissza kell vonni, ha az idézett személy elfogadhatóan igazolja távolmaradásának vagy eltávozásának indokát.

(6) Azt a személyt, akinek jogellenes magatartása miatt valamely eljárási cselekményt meg kell ismételni, a hatóság az eljárási bírságon túlmenően a többletköltség megfizetésére kötelezheti.

Tárgyalás és közmeghallgatás

62. § (1) A hatóság tárgyalást tart, ha ezt jogszabály előírja, vagy a tényállás tisztázásához, illetve az egyezségi kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására.

(2) A tárgyaláson a hatóság meghallgathatja az ügyfelet (ügyfeleket), a tanút, a szakértőt, a hatósági közvetítőt, és megszemlélheti a szemletárgyat.

(3) Az ügyfél és képviselője észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más bizonyíték beszerzését.

(4) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja.

63. § (1) A hatóság közmeghallgatást tart, ha ezt jogszabály előírja, vagy a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja.

(2) A közmeghallgatás helyéről és idejéről a hatóság - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nyolc nappal korábban hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, helyi lapban stb.) értesíti az érintetteket.

(3) A közmeghallgatáson elhangzottakról a hatóság jegyzőkönyvet készít.

Egyezségi kísérlet

64. § (1) Ha jogszabály elrendeli, a hatóságnak a döntés előtt meg kell kísérelnie egyezség létrehozását az ellenérdekű ügyfelek között. Egyezségi kísérletre akkor is sor kerülhet, ha az ügy természete egyébként megengedi.

(2) Ha az egyezségi kísérlet eredményes, a 75. §-ban foglaltak szerint kell eljárni, eredménytelenség esetében a hatóság folytatja az eljárást.

A határidő számítása

65. § (1) A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja.

(2) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.

(3) Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le.

(4) A postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja, de az ügyintézési határidő ilyen esetben is azon a napon kezdődik, amely napon a beadvány megérkezik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.

(5) Az elektronikus dokumentum előterjesztésének, illetve kézbesítésének ideje a külön jogszabályban meghatározott módon történő visszaigazolás időpontja. Ha az elektronikus dokumentum előterjesztési, illetve kézbesítési ideje nem munkanapra esik, a határidő a következő munkanapon kezdődik.

(6) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.


Igazolási kérelem

66. § (1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő.

(2) Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet azonban akkor is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el, ha az ügyfél a keresetet a hatóságnál nyújtotta be.

(3) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik.

(4) Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.

(5) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak.

67. § (1) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az ügyfelet eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel. A döntésnek az igazolási kérelem alapján történő módosítására vagy visszavonására nem irányadók a 114. §-ban meghatározott korlátozások.

(2) A igazolási kérelemnek helyt adó végzést meg kell küldeni mindazoknak, akik az eljárás megindításáról értesítést kaptak. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek.

(3) Az ügyfél a végzés ellen csak akkor jogosult önálló fellebbezésre, ha kérelme a fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására vonatkozik, egyéb esetekben az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmében kifogásolhatja az igazolási kérelem elutasítását is. Az eljárás egyéb résztvevője fellebbezést nyújthat be az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen.

(4) Ha a hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés megfelelően irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetindítással kapcsolatos igazolásra is.

Az eljárás irataiba való betekintés

68. § (1) Az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselője útján - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Ez a jog akkor is megilleti, ha korábban nem vett részt az eljárásban.

(2) Nem tekinthet be az ügyfél a) a határozat (végzés) tervezetébe, b) a zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyvbe, c) a tanú vagy a bejelentő természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe

(iratba), ha a hatóság a tanú, illetve a bejelentő természetes személyazonosító adatait zártan kezeli, d) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot

tartalmazó iratba, e) a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét

szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.

(3) Az ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az ellenérdekű ügyfél iratbetekintési jogának kizárását személyes adatainak, valamint üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél az iratbetekintési jog kizárását csak az üzleti érdekei védelmében kérheti. A hatóság a kérelemnek - a körülmények gondos mérlegelése alapján - akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az ellenérdekű ügyfelet nem akadályozza az e törvényben foglalt jogai gyakorlásában.

(4) Az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt önálló jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az ügyfél azt az eljárás jogerős lezárását követően kéri, vagy a hatóság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek.


69. § (1) A hatóság akkor engedheti meg az ügyfélen kívül az eljárásban részt nem vevő harmadik személynek az iratokba való betekintést, ha igazolja, hogy az irat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.

(2) A harmadik személy a 68. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában említett iratokba nem tekinthet be, a d) és e) pontban foglalt adatot pedig csak az adat megismerésére vonatkozó törvényi feltételek igazolása esetén ismerheti meg.

(3) A szakértő és a hatósági közvetítő az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben ismerheti meg az adatokat, a tanú pedig a vallomását tartalmazó jegyzőkönyvbe tekinthet be.

(4) Ha a harmadik személy az iratbetekintés kizárását vagy korlátozását nem veszi tudomásul vagy vitatja, a hatóság arról öt napon belül önálló jogorvoslattal támadható végzésben rendelkezik.

(5) Törvény egyes ügyfajtákban meghatározhatja az iratbetekintésre jogosult harmadik személyek körét.

(6) A hatóság az (1)-(4) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül, bárki számára hozzáférhetővé teszi azokat a döntéseket, amelyeket

a) állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy ügyfélnek e tevékenységével kapcsolatban hozott;

b) közérdekű keresetindítással meg lehet támadni; c) az adott tevékenységgel összefüggésben a hatásterületen élő lakosság jelentős részét érintő

ügyben hozott; d) a fogyasztók, illetve a munkavállalók munkavédelmi, munkabiztonsági jogait közvetlenül érintő

ügyben hozott; e) az épített és természeti környezet, illetve a kulturális örökség állapotát jelentősen befolyásoló

tevékenységgel kapcsolatos ügyben hozott; f) korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrások elosztásáról, illetve felhasználásáról

hozott; g) olyan ügyekben hozott, amelyekben az ügyfél számára kizárólagos vagy különleges jogot

biztosított; h) törvény rendelkezései szerint hozzáférhetővé kell tenni.

A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

70. § (1) Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat, azokra öt napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.

(2) Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni az (1) bekezdésben meghatározott jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét.

(3) Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt az (1) bekezdésben meghatározott jogával.

A hatóság döntései

Határozat és végzés

71. § (1) A hatóság - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés).

(2) Jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme (bejelentése) jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz határozatot - feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél -, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása.

(3) Jogszabály által meghatározott esetben egyszerűsített határozat hozható, ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.

(4) A (2) bekezdésben szabályozott esetekben a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre, továbbá - kérelemre - annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiadni.


(5) Jogszabály lehetővé teheti, hogy a hatóság mellőzze a határozathozatalt, ha az eljárás pénzbeli ellátás jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul. Ez a szabály egyedi hatósági ügyben indult eljárásra nem alkalmazható.

72. § (1) A határozatnak tartalmaznia kell a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét vagy

telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét), c) az ügy tárgyának megjelölését, d) a rendelkező részben

da) a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetőségéről való tájékoztatást,

db) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalását, dc) az ügyfélnek, valamint az eljárás egyéb résztvevőinek járó költségtérítés, illetve munkadíj

összegéről szóló rendelkezést, ha annak megállapítása nem külön végzésben történt, dd) az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, de) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés

elmaradásának jogkövetkezményeit, df) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték elektronikus úton

való megfizethetőségéről szóló tájékoztatást, e) az indokolásban

ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, eb) az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, ec) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a

méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket, ed) a szakhatósági állásfoglalás indokolását, ee) az eljárás során alkalmazott lefoglalás indokait, ef) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta, eg) a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,

f) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát, elektronikus

dokumentum formájában kiadott döntés esetén a minősített elektronikus aláírást. (2) A végzésnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés a), b), c), da), dd), f) és g) pontjában meghatározott

tartalmi elemeket, valamint a döntés részletes indokolását, ezen belül az (1) bekezdés ef) és eg) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Ha a végzés fizetési kötelezettséget állapít meg, tartalmaznia kell a kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló tájékoztatást is.

(3) A 22. § (4) bekezdése szerinti, ideiglenes intézkedésről szóló végzés indokolásában ismertetni kell az ideiglenes intézkedés szükségességét és célszerűségét megalapozó tényeket és körülményeket, valamint a felmerült költséget, feltéve, hogy a költség megtérítésére az ideiglenesen intézkedő hatóság igényt tart.

(4) A kérelemnek teljes egészében helyt adó elsőfokú döntés esetén, ellenérdekű ügyfél hiányában mellőzhető a döntésből az indokolás és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás, valamint az egyezséget tartalmazó vagy jóváhagyó döntés esetén az indokolás.

(5) A kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját meghatározó végzésből mellőzhető az indokolás.

(6) Az indokolás mellőzhető, ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet. Ebben az esetben a döntés meghozatalától számított öt napon belül meg kell küldeni az indokolást az ügyfél részére. A jogorvoslat igénybevételének határidejét az indokolás kézbesítésének napjától kell számítani.

73. § (1) A döntés megszövegezésénél figyelembe kell venni a védett adatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ennek megfelelően az indokolás a védett adat tartalmának ismertetése nélkül utalást tartalmaz arra, hogy a hatóság a döntése meghozatalánál figyelembe vett védett adatokat, illetve a tanú (bejelentő) személyes adatainak közlése nélkül ismerteti a tanúvallomás lényegét, ha a tanú (bejelentő) természetes személyazonosító adatainak zártan történő kezelését rendelték el.

(2) A döntést külön dokumentumban kell megszövegezni, illetve jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni. Külön dokumentumban kell megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik, vagy ha a szóban közölt döntés kézbesítését az ügyfél kéri.

(3) A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett döntésben nem kell feltüntetni a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt adatokat, ha azok az iratból kitűnnek.


(4) Jogszabály elrendelheti, hogy a hatóság a döntését az erre a célra rendszeresített formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki.

74. § (1) Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt vagy határnapot kell megállapítani. Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is megállapíthat (engedélyezhet).

(2) Az ügyfél a fellebbezésében a teljesítési határidőt vagy határnapot (a továbbiakban együtt: határidő), illetve a részletekben történő teljesítést vagy e lehetőség hiányát is sérelmezheti. A másodfokon eljáró szerv az erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában is megvizsgálja, hogy a fellebbezési eljárás miatt indokolt-e új határidőt megállapítani a teljesítésre.

(3) Az ügyfél - tekintet nélkül arra, hogy fellebbezett-e a határidő ellen - a teljesítési határidő lejárta előtt kérheti a jogerős döntést meghozó hatóságtól a határidő megváltoztatását, ha rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést.

(4) A határidő lejárta után az ügyfél - feltéve, hogy a végrehajtást még nem rendelték el - a (3) bekezdésben meghatározott okból igazolási kérelem benyújtása mellett kérheti az új határidő megállapítását. A végrehajtás elrendelése után új határidő vagy határnap megállapítására csak a VIII. fejezetben foglalt rendelkezések alapján kerülhet sor.

(5) A hatóság a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap módosítása során figyelembe veszi a közérdeket, illetve az ellenérdekű fél jogos érdekét.

(6) Törvény a hatóság döntésével kapcsolatos, a 72-73. §-ban és a 74. § (1)-(4) bekezdésben meghatározott rendelkezésektől eltérő szabályokat is megállapíthat.

Az egyezség jóváhagyása

75. § Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve hogy az

a) megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, b) nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, c) kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére.

Hatósági szerződés

76. § (1) Ha jogszabály lehetővé teszi, az első fokon eljáró hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet.

(2) Hatósági szerződés csak írásban köthető. Törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet a szerződés megkötéséhez további feltételeket is meghatározhat.

(3) Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági határozattal egyébként nem lenne kötelezhető, szerződéskötésre csak akkor kerülhet sor, ha az ügyfél a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettség tekintetében a hatósági szerződésben aláveti magát a szerződésszegés 77. § (2) bekezdésében megállapított jogkövetkezményének.

(4) Ha a hatósági ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni, a szerződés csak a szakhatósági hozzájárulás megadása esetén és a szakhatósági állásfoglalásban meghatározott előírásoknak és feltételeknek a szerződésbe történő foglalásával köthető meg.

(5) Ha a szerződés harmadik személy jogát vagy jogos érdekét érinti, a szerződés megkötése előtt be kell szerezni az érintett írásos hozzájárulását. A hozzájárulás a szerződés érvényességének feltétele.

(6) Jogszabály előírhatja, hogy a szerződés érvényességéhez szükséges a szerződő hatóság felügyeleti szervének hozzájárulása. A hozzájárulást az eljáró hatóság szerzi be.

(7) A hatósági ügynek szerződéssel való lezárására a 33. §-ban megállapított ügyintézési határidő irányadó.

77. § (1) Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, továbbá a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén a szerződés módosítását bármelyik fél kezdeményezheti. Ha a módosításhoz a másik fél nem járul hozzá, vagy a felek között vita van a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól kérhető a szerződés módosítása vagy megszüntetése.

(2) Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a szerződés jogerős és végrehajtható határozatnak minősül, és a hatóság - az addigi teljesítések figyelembevételével - hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről.


(3) Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül - a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat.

(4) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A döntés közlése és nyilvános közzététele

78. § (1) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.

(2) A végzést az ügyféllel, illetve az eljárás olyan egyéb résztvevőjével kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek a jogi helyzetét közvetlenül érinti.

(3) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldi ügyfélnek a határozatot közvetlenül, illetőleg képviselője vagy kézbesítési meghatalmazottja útján kell megküldeni.

(4) Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára kézbesítse a döntést, ha az ügyben képviselője van.

(5) A hatóság döntését közölni lehet: a) postai úton, b) személyesen írásban vagy szóban, c) elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján, d) hirdetményi úton, e) kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján, f) a hatóság kézbesítője útján.

(6) A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, szóban vagy távközlési eszköz útján, illetve elektronikus úton közölték. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.

(7) Postai úton történő kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni. 79. § (1) Ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja

úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni.

(2) Ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az iratot - az ellenkező bizonyításig a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

(3) A hatósági döntés kézbesítése esetén a hatóság a (2) bekezdés szerinti kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével nyolc napon belül értesíti az ügyfelet.

(4) A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.

(5) Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt. Természetes személy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmét akkor is előterjesztheti, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot.

(6) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kérelemnek a hatóság helyt ad, a 67. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(7) A kérelmet az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. 80. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek van helye, feltéve

hogy a) az ügyfél lakcíme, illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) ismeretlen, b) a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen

tartózkodik vagy címe ismeretlen, és a nyilvántartó hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel.

(2) A hirdetménynek tartalmaznia kell a) a kifüggesztés napját,


b) az eljáró hatóság megnevezését, c) az ügy számát és tárgyát, d) az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetőleg székhelyét, továbbá e) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése

meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a döntést a hatóságnál átveheti. (3) Hirdetményi úton történő közlésnek van helye akkor is, ha az ügyfeleket az eljárás megindításáról is

hirdetményi úton értesítették. Ilyen esetben - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik a hirdetmény a következő adatokat tartalmazza:

a) a kifüggesztés napját, b) az eljáró hatóság megnevezését, c) az ügy számát és tárgyát, d) a kérelmező ügyfél nevét (megnevezését), e) az ügy jellegétől függő hatásterületet, f) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, amely a hatóságnál

megtekinthető, g) a jogorvoslat lehetőségéről és benyújtásának határidejéről való tájékoztatást.

(4) A hirdetményt a hatóság hirdetőtáblájára ki kell függeszteni, a központi elektronikus szolgáltató rendszeren és a hatóság internetes honlapján - ha azzal rendelkezik - közzé kell tenni, ezenkívül az önkormányzat hivatalos lapjában - ennek hiányában a helyi lapban -, valamint a hatóság hivatalos lapjában is közzétehető. A döntés kifüggesztésének és az internetes honlapon való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie.

(5) Hirdetményi kézbesítés esetén a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napját az iraton meg kell jelölni, az internetes honlapon történő közzététel idejét visszakereshető módon dokumentálni kell.

81. § (1) A magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel, telephellyel) nem rendelkező külföldi ügyfél az eljárás tartama alatt bármikor kérheti a hatóságtól, hogy a továbbiakban a részére való kézbesítés az általa megnevezett, magyarországi lakóhellyel (székhellyel, telephellyel) rendelkező kézbesítési meghatalmazott útján történjen. A kézbesítési meghatalmazottnak írásban kell nyilatkoznia a meghatalmazás elfogadásáról.

(2) Ha a 80. § (1) bekezdése szerint hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, továbbá ha a postai úton kézbesített küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, és a határozat az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a határozat közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki. A kézbesítési ügygondnok köteles megkísérelni az ügyfél tartózkodási helyének kiderítését és a határozatot eljuttatni az ügyfélhez.

(3) Ha a kézbesítési ügygondnok eljárása nem járt sikerrel, a határozatot azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított harmincadik napon.

(4) A kézbesítési ügygondnokot az eljáró hatóság rendeli ki, a kirendelés nem érinti az ügyfélnek a 79. § (4)-(5) bekezdésében meghatározott jogát.

(5) Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni a jelen levő ügyféllel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, vagy jegyzőkönyvbe kell foglalni, és azt az ügyféllel alá kell íratni. Az ügyfél kérésére a szóban közölt döntést nyolc napon belül írásban meg kell küldeni.

(6) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén a határozatot egyéb módon is közölni lehet. A közlés időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni. A határozatot az ügyfél részére nyolc napon belül írásban meg kell küldeni.

(7) Az (5) és (6) bekezdésben meghatározott esetekben a jogorvoslati eljárás indítására nyitva álló határidő a szóbeli vagy egyéb módon történő közlés napját követő naptól kezdődik.

(8) Törvény elrendelheti a jogerős határozat nyilvános közzétételét. Ebben az esetben a hirdetményi úton történő közlés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozat rendelkező része is közzétehető, nem kell tartalmaznia azonban a jogorvoslat lehetőségéről szóló tájékoztatást. Az államigazgatási eljárásban előforduló jogorvoslati formák

Az államigazgatási eljárásban a jogorvoslat az ügyfél alanyi joga, de hibás aktusok, mulasztások sérthetik az eljárásban részt vett harmadik személy jogos érdekeit is, illetve a közreműködők jogos érdekeit is, így ők is jogosultak lehetnek jogorvoslatra. A jogorvoslat tárgya az a konkrét közigazgatási határozat. amelynek felülvizsgálatát kéri az ügyfél. A jogorvoslat célja a jog- vagy érdeksérelem orvoslása.


A jogorvoslat rendszere azoknak a jogorvoslati formáknak az összessége, amelyeket az államigazgatási jog a hibás döntés orvoslására vonatkozóan rendszeresített. A jogorvoslati formák:

• a határozat módosítása, • a határozat visszavonása, - fellebbezés, • a felügyeleti intézkedés, - az ügyészi intézkedés, • az államigazgatási határozat bíróság előtti felülvizsgálata.

Az államigazgatási szerv az arra jogosult kérelme nélkül is orvosolhatja határozata hibáját. Ennek keretén belül jogosult a határozatot kijavítani, kicserélni, módosítani és visszavonni.

Jogorvoslatok

95. § (1) A közigazgatási döntésekkel összefüggő jogorvoslatok: a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárás és a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás.

(2) A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

96. § A hatóság határozata ellen az e fejezetben meghatározottak szerint önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény lehetővé teszi.

97. § (1) Jogorvoslati eljárás lefolytatására az ügyfél, továbbá a döntés rendelkező része által érintett személy (e fejezetben a továbbiakban együtt: ügyfél) kérelme alapján kerülhet sor.

(2) Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható jogorvoslati eljárások a) a fellebbezési eljárás, b) a bírósági felülvizsgálat, c) az újrafelvételi eljárás, d) a méltányossági eljárás.

(3) Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a) a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében, b) a felügyeleti eljárás keretében, c) az Alkotmánybíróság határozata alapján, d) ügyészi óvás nyomán.

(4) Mind kérelemre, mind hivatalból lehetséges a döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése. (5) A 12. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott eljárásban a 112-113. § és a 115. § (1)

bekezdésének a) pontja nem alkalmazható.

A) Jogorvoslati eljárások kérelem alapján

Fellebbezés

98. § (1) Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja.

(2) Végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve a (3) és (4) bekezdésben, továbbá a 109. § (2) bekezdésében szabályozott eseteket. Törvény az önálló fellebbezést egyéb esetekben is lehetővé teheti.

(3) Az eljárást felfüggesztő, az eljárást megszüntető, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárási bírságot kiszabó, valamint a költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.

(4) Az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen.

(5) Az eljárás egyéb résztvevője által a (4) bekezdés szerint benyújtott fellebbezés nem akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy érdemében hozott része jogerőre emelkedjen.

99. § (1) A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni.


(2) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.

100. § Nincs helye fellebbezésnek a) ha az ügyben törvény az elsőfokú közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé, b) az ügyfelek részéről, a közöttük létrejött egyezséget jóváhagyó határozat ellen, c) d) a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen.

101. § (1) A fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság a határozatot a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak nyilvánította.

(2) A határozatban foglaltakat a fellebbezési jogra tekintet nélkül teljesíteni kell, ha az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást - ideértve a pénzegyenértékben kifejezhető természetbeni ellátást - (szociális segély, nyugdíj, közgyógyellátás stb.) tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik.

(3) A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha a) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros

következményeinek enyhítése miatt szükséges, b) a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból szükséges, c) a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, d) a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, e) azt törvény honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi,

munkabiztonsági, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi.

(4) A határozatban a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani és meg kell indokolni. Ha az ilyen határozatban a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor.

102. § (1) A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő.

(2) A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. (3) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül

fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja, vagy visszavonja. A felterjesztés során, az első fokon eljáró hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat.

A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján

103. § (1) Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja, vagy visszavonja.

(2) A hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.

(3) A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték.

Fellebbezési eljárás

104. § (1) Ha az első fokon eljáró hatóság nem élt a 103. §-ban biztosított jogával, a fellebbezésről az annak elbírálására jogosult szerv dönt.

(2) A határidőn túl benyújtott fellebbezést - ha az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elő -, továbbá a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést az elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja.

(3) A határozat egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.


(4) Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.

105. § (1) A másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokon eljáró szerv a mérlegelési jogkörben hozott elsőfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg.

(2) Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el.

(3) Ha a másodfokon eljáró szerv megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az elsőfokú döntést megsemmisíti, és az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasítja.

(4) A megismételt eljárásban az első fokon eljáró hatóságot a másodfokon hozott határozat rendelkező része és indokolása köti.

(5) A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és azokkal, akikkel az elsőfokú döntést közölték, a másodfokon eljárt hatóság az első fokon eljárt hatóság útján közli.

(6) A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni.

(7) A másodfokon eljáró szerv a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követően három napon belül visszaküldi a döntéssel együtt az első fokon eljáró szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a döntés kézbesítése iránt.

A fellebbezés elbírálására jogosult szerv

106. § (1) Az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése érdekében - az olyan ügyek kivételével, amelyekben e törvény alapján nincs helye fellebbezésnek - az elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény alkalmazása során a fellebbezés elbírálása a 107. és 108. §-ban meghatározott szervek hatáskörébe tartozik.

107. § (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott elsőfokú döntéssel szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal vezetője jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon

a) az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hatósági ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a hatósági igazgatási társulás, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője,

b) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet vagy hatósági jogkört gyakorló személy járt el.

(3) A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben vagy a köztestület alapszabályában, szervezeti szabályzatában meghatározott köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokon eljáró szerv határozatával szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye.

108. § (1) A 107. §-ban nem említett, első fokon eljáró hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést a közvetlen felettes szerv bírálja el. Felettes szerv hiányában a hatóság határozata, továbbá azon végzése ellen, mellyel szemben a 98. § (2) bekezdése szerint önálló fellebbezésnek lenne helye, bírósági felülvizsgálatnak van helye.

(2) Ha valamely ügyfajta jellege indokolttá teszi az (1) bekezdésben, illetve a 107. §-ban foglaltaktól eltérő fellebbezési fórumrendszer kialakítását, a hatáskört megállapító törvényben, kormányrendeletben mind az első fokon eljáró, mind a fellebbezés elbírálására jogosult szervet meg kell jelölni.

Bírósági felülvizsgálat

109. § (1) Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól


a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja.

(2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú végzés közvetlenül a bíróság előtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek - a kormányt ide nem értve - nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül.

(3) A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt.

(4) Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be, a hatóság erről az ügy iratainak felterjesztésével egyidejűleg a többi ügyfelet értesíti.

110. § (1) A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható.

(2) A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. (3) Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat

a) a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, b) jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja.

111. § (1) A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja.

(2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak.

(3) A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni.

Újrafelvételi eljárás

112. § (1) Ha az ügyfélnek a jogerős határozattal lezárt ügyben a határozat jogerőre emelkedését követően jutott tudomására a határozat meghozatala előtt már meglévő, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre kedvezőbb határozatot eredményezett volna.

(2) Nem nyújtható be újrafelvételi kérelem a) a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényre, illetve a jogi szabályozásban

bekövetkezett változásra alapozva, b) ha az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a

bíróság határozatot hozott, c) ha a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt, d) ha azt jogszabály kizárja.

(3) Törvény kivételesen, az ügyfél különös méltánylást érdemlő érdekére tekintettel a (2) bekezdés c) pontja szerinti határidőnél hosszabb, de három évet meg nem haladó jogvesztő határidőt is meghatározhat az újrafelvételi kérelem benyújtására, feltéve hogy az újrafelvételi eljárásban hozott döntés mások jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét nem érinti.

(4) Az újrafelvételi kérelmet az első fokon eljáró hatóság bírálja el. (5) Az újrafelvételi kérelmet a hatóság elutasítja, ha

a) az a (2) bekezdésben meghatározott okból nem nyújtható be, b) az ügyfél által az újrafelvétel alapjául megjelölt ok nem teszi indokolttá a határozat

módosítását vagy visszavonását.


(6) Az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerős határozatát módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelő új döntést hozhat. E döntés ellen jogorvoslatnak az általános szabályok szerint van helye.

(7) Az újrafelvételi eljárásban hozott döntés a jogerős határozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra csak akkor hat ki, ha az újonnan ismertté vált tények vagy bizonyítékok ismeretében a jogerős határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélküli megsemmisítésének lenne helye.

(8) Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerős határozat megváltoztatása vagy visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztéséről.

(9) Ha az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerős határozatban megállapított kötelezettség elrendelésének - részben vagy egészben - nem lett volna helye, az újrafelvételi eljárásban intézkedni kell a kérelem benyújtásáig, illetve a végrehajtás felfüggesztéséig történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről, a kötelezettnek alaptalanul okozott joghátrány megszüntetéséről, valamint az okozott kár és eljárási költség megtérítéséről.

Méltányossági eljárás

113. § (1) Az ügyfél a jogerős határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértő határozat módosítását vagy visszavonását kérheti, ha annak végrehajtása számára a határozat meghozatala után bekövetkezett okból méltánytalanul súlyos hátrányt okoz, és a végrehajtási eljárásban méltányosság nem gyakorolható.

(2) A határozat méltányosságból való módosítására vagy visszavonására csak kivételesen és a következő együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor:

a) az eljáró hatóság hatáskörét megállapító jogszabály ezt nem zárja ki, b) az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél hozzájárul a határozatnak a

kérelem szerinti módosításához, c) a módosítás vagy visszavonás nem sért közérdeket, d) a határozat jogerőre emelkedése óta egy év, vagy ha a jogerős határozatban megállapított

teljesítési határidő egy évnél hosszabb, a teljesítési határidő még nem telt el. (3) A jogi szabályozásnak a határozat meghozatala utáni megváltozása nem ad alapot méltányossági

kérelem benyújtására. (4) A méltányossági kérelem tárgyában a hatóság jogorvoslattal nem támadható határozattal dönt.

B) Hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások

A döntés módosítása vagy visszavonása

114. § (1) Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás lefolytatására - az Alkotmánybíróság határozata vagy ügyészi óvás alapján indított eljárás kivételével - a hatóság csak egy ízben, és ha törvény eltérően nem rendelkezik, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.

(3) A döntést a hatósági nyilvántartásba, illetve a hatósági igazolványba felvett téves bejegyzés, valamint az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

(4) A határozat módosítását vagy visszavonását jogszabály kizárhatja vagy feltételhez kötheti. (5) A döntés ügyészi óvás nyomán történő módosítására vagy visszavonására a 118. és a 120. §-ban

foglaltak irányadók. (6) A hatóság döntésének semmisségi ok alapján történő visszavonására a 121. § rendelkezéseit kell

alkalmazni.

Felügyeleti eljárás

115. § (1) A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján

a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására,


b) gyakorolja - ha törvény másként nem rendelkezik - a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört.

(2) Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja.

(3) Felügyeleti eljárás keretében a 12. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott ügyekben a döntés megváltoztatásának nincs helye.

(4) A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha a) azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta, b) semmisségi ok esetén a 121. § (4) bekezdésében foglalt idő eltelt, c) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, d) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb,

a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt, e) azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn.

(5) A jogszabálysértő döntés megsemmisítése esetén a megsemmisített döntést hozó hatóságnak határozatban kell intézkedni a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről. A határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.

(6) A megsemmisítő döntés jogorvoslattal történő megtámadása esetén az (5) bekezdés szerinti eljárást fel kell függeszteni.

Elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás

Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szabályok

160. § (1) Törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában a hatóság a közigazgatási hatósági ügyeket elektronikus úton is intézi.

(2) Ha az ügyfél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással rendelkezik, a kérelem az ügyfél elektronikus aláírásával ellátva a központi elektronikus szolgáltató rendszeren (a továbbiakban: központi rendszer) keresztül vagy közvetlenül a hatósághoz benyújtható. Az elektronikus hatósági ügyintézés során álnévre kiállított elektronikus aláírás nem alkalmazható. A hatóság az azonosításhoz az aláírás érvényességét, valamint az érintett hitelesítés szolgáltatónál viszontazonosítás jelleggel az aláíró természetes azonosítóit ellenőrizheti, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét. A hitelesítés szolgáltató elektronikus aláírás közigazgatási felhasználása esetén az ügyintéző hatóság megkeresésére elvégzi a viszontazonosítást, és az adatok egyezését, vagy az eltérés tényét a megkereső hatósággal közli.

(3) A természetes személy ügyfél számára az elektronikus hatósági ügyintézés lehetőségét - ha az ügyfélnek legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírása nincs - központi rendszer biztosítja. A központi rendszer működtetéséért a Kormány által kijelölt kormányzati szerv felelős.

(4) A központi rendszer igénybevételéhez az ügyfél ügyfélkapu létesítését kezdeményezi. Egy ügyfél több ügyfélkapuval is rendelkezhet.

(5) Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervénél vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél kezdeményezhető.

(6) Az ügyfélkapu létesítéséhez szükséges ügyfél-azonosításhoz az ügyfélnek személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal - külföldi esetében személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel - kell személyazonosságát igazolnia és a természetes személyazonosító adatait megadnia. Az ügyfélnek egyidejűleg közölnie kell az elektronikus ügyintézéshez hivatalos célra használható elektronikus levélcímét is.

(7) Az ügyfél a (6) bekezdés szerinti azonosítást követően egyszer használható kódot kap, amelynek alkalmazásával az ügyfélkapu megnyitásához szükséges, legfeljebb öt évig használható egyedi azonosítót képezhet. Az egyedi azonosítót az ügyfél megváltoztathatja. Az ügyfél tartozik felelősséggel, ha az egyedi azonosító harmadik személy által, az ügyfél hibájából válik megismerhetővé.

(8) Az ügyfél a neve, az elektronikus levélcíme és az egyedi azonosítója megadásával az ügyfélkapun keresztül léphet elektronikus úton kapcsolatba azokkal a szervekkel, amelyek elektronikus ügyintézést vagy interaktív szolgáltatást a központi rendszer útján végeznek. Az ügyfélkapun keresztül a hatósággal kapcsolatba lépő ügyféltől az elektronikus ügyintézés vagy hatósági szolgáltatás nyújtásához más


azonosító nem kérhető, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges, jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét.

(9) Az ügyfélkapu létesítéséhez és használatához kapcsolódó azonosítás céljából az ügyfélkapu ügyfél által történő megszüntetéséig

a) a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve adatellenőrzés céljából felhasználhatja az ügyfélkaput létesíteni kívánó, illetve azzal rendelkező ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét,

b) a központi rendszer az ügyfélkapuhoz kapcsolódó nyilvántartásban kezeli az ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, elektronikus levélcímét, egyedi azonosítóját,

c) a központi rendszer a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban kezelt, b) pont szerinti adatokkal történő egyeztetéssel jogosult ellenőrizni az ügyfélkapu szolgáltatását igénybe vevő ügyfél azonosságát.

(10) A központi rendszer a (9) bekezdés b) pontjában szereplő adatokat az ügyfélkapu működtetéséhez, illetve a kormányzati portálhoz történő hozzáféréshez szükséges azonosításon túl csak viszontazonosításra használhatja fel, és a rendszerben résztvevők számára csak a használó nevét és elektronikus levélcímét továbbíthatja. A (9) bekezdés b) pontjában kezelt adatokat az ügyfélkapu megszüntetésekor, a kapcsolat felvételekor képzett tranzakciós azonosítót a kapcsolat bontása után haladéktalanul törölni kell.

(11) Ha az elektronikus közigazgatási ügyintézés vagy szolgáltatás igénybevételének lehetőségét a hatóság nem csak a központi rendszeren keresztül biztosítja, a saját információs felületén a központi rendszeren elérhető szolgáltatásokról és azok igénybevételének lehetőségéről szóló tájékoztatást is biztosít.

161. § (1) Az elektronikus dokumentum megérkezéséről a hatóság a külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus érkeztető számot tartalmazó automatikus értesítést küld a dokumentum feladójának. A hatóság a dokumentum megérkezését követő három napon belül megvizsgálja, hogy az megfelel-e a jogszabályban előírt követelményeknek.

(2) Az ügyfél beadványának megérkezéséhez fűződő jogkövetkezmények elektronikus beküldés esetén az érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak az ügyfél részére való elküldésével állnak be, kivéve, ha az (1) bekezdés szerinti vizsgálat a kapott dokumentum értelmezhetetlenségét állapítja meg, és erről az ott megjelölt határidőn belül az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.

(3) Az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hatóság a kérelem megérkezésétől számított három napon belül felhívja az ügyfelet, hogy nyolc napon belül fizesse meg az eljárásért fizetendő eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat. A fizetési kötelezettség mértékéről, módjáról és határidejéről, valamint a mulasztás jogkövetkezményéről a hatóság a kérelmező ügyfelet egyidejűleg tájékoztatja.

(4) Az ügyfél a részére a (2) és (3) bekezdés szerint elektronikus úton elküldött értesítések, valamint a hatóság elektronikus úton elküldött döntése vételének visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az elektronikus úton számára elküldött dokumentum átvételét öt napon belül nem igazolja vissza, akkor a hatóság postai úton továbbítja számára az iratot.

162. § (1) Ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet nem tiltja a hatósági ügyek intézésének vagy egyes eljárási cselekményeknek elektronikus formában történő elvégzését, az elektronikus kapcsolatfelvétel megfelelő dokumentálásával elektronikus úton is történhet különösen:

a) a kérelem, a fellebbezési kérelem, az újrafelvételi kérelem, a méltányossági kérelem és a jogszabályban előírt mellékleteik benyújtása,

b) a jogsegély iránti kérelem és annak teljesítése, c) a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás, d) az eljárás irataiba való betekintés, e) az idézés, f) az igazolási kérelem előterjesztése, g) az ügyfél nyilatkozata, bejelentése, a hatósághoz intézett bármely beadványa, h) a bizonyítékok ügyfél elé tárásának határnapját tartalmazó felhívás, i) a felügyeleti szerv eljárásához szükséges iratok felterjesztésére szóló felhívás, j) az ügyfél tájékoztatására, értesítésére és felhívására vonatkozó egyéb hatósági közléseknek

az ügyfél tudomására hozása, k) a döntés közlése.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út: a) a 20. § (6) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában, b) a 22. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti áttétel esetében, kivéve, ha a kérelem és az

ügyben keletkezett valamennyi irat elektronikus formában is rendelkezésre áll,


c) a nem elektronikus úton érkezett kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása és az eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés esetében,

d) a hatósági szerződések vonatkozásában, e) a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban, f) a végrehajtási eljárásra vonatkozó VIII. fejezet rendelkezései vonatkozásában, az elrendelt

fizetési kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló tájékoztatás esetét kivéve. (3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában

a) az ügyfél és az eljárásban részt vevő más személy nem kötelezhető arra, hogy eljárási cselekményeit elektronikus úton végezze,

b) az ügyfelet az eljárás bármely szakaszában megilleti az a jog, hogy válasszon az ügyintézés hagyományos és elektronikus formája között,

c) az ügyfél abban az esetben is kérheti, hogy a hatóság a döntését hagyományos úton kézbesítse, ha kérelmét elektronikus úton nyújtotta be,

d) az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a döntés tényéről csak elektronikus értesítést küldjön, és a hatóság a döntését a központi rendszerben biztosított biztonságos, csak az ügyfél számára hozzáférhető, ideiglenes tárolóhelyre továbbítsa.

(4) A hatóság döntését, a hatósági bizonyítványt, a hatósági igazolványt, a szakhatóság állásfoglalását - ha azt elektronikus úton kézbesítik - minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba kell foglalni. Az elektronikus dokumentum esetében jogszabály időbélyegző alkalmazását írhatja elő.

(5) A hatóság elektronikus levelezés útján csak azzal az ügyféllel tarthat kapcsolatot, aki e célból a hatóságnak az elektronikus levélcímét átadta, amelynek érvényességéért az ügyfél felelős. Az ügyfél elektronikus elérhetőségi adatait (elektronikus levélcím, telefonszám, mobil-telefonszám, faxszám stb.) a közigazgatási szerv az adat visszavonásáig vagy megszűnéséig kezelheti, más szervnek vagy személynek csak törvény rendelkezése szerint vagy az ügyfél engedélyével adhatja át.

(6) Az elektronikus ügyiratba történő betekintés az általános betekintési szabályok megtartásával és a betekintés dokumentálásával történhet.

(7) A hatóság az eljárás során keletkezett elektronikus dokumentumról a másolat készítésére jogosult személy kérésére, a jogosult választása szerint, hitelesített elektronikus, illetve hagyományos, papír alapú másolatot ad ki.

(8) Jogszabály egyes eljárási cselekmények elektronikus úton való elvégzéséhez elektronikus űrlapot rendszeresíthet.

(9) Törvényben meghatározott esetben, illetve az ügyfél hozzájárulásával sor kerülhet informatikai eszközzel végzett automatizált egyedi döntésre is.

Üzemzavar

163. § (1) A hatóság és az ügyfél folyamatban levő elektronikus kapcsolattartása során a hatóság ellenőrzése alatt álló informatikai rendszerben bekövetkező

a) átmeneti üzemzavar esetén a hatóság az ügyfelet elektronikus levélben - az üzemzavar kezdő és megszűnési időpontjának megjelölésével - az üzemzavar elhárítását követő huszonnégy órán belül tájékoztatja az üzemzavar tényéről,

b) tartós - legalább öt napon át tartó - üzemzavar esetén a hatóság legkésőbb az üzemzavar ötödik napját követő első munkanapon az ügyfelet az üzemzavar tényéről és kezdő időpontjáról könyvelt postai küldeményben értesíti és tájékoztatja arról, hogy az ügyintézésre a hagyományos (írásbeli) eljárási módot lehet alkalmazni.

(2) Ha a hatóság informatikai rendszerének tartós vagy átmeneti meghibásodása, illetve egyéb technikai ok miatt nem volt képes elektronikus dokumentumot fogadni, a hatóság az erről szóló tájékoztatással egyidejűleg az ügyfelet a szükséges eljárási cselekmény megismétlésére hívja fel.

(3) Az átmeneti üzemzavar időtartamát, illetve a tartós üzemzavar esetén az üzemzavar kezdő időpontjától az értesítésnek az ügyfél részére történő kézbesítéséig tartó időszakot a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. A tartós üzemzavar elhárítása után ennek tényéről az ügyfelet a hatóság elektronikus úton értesíti.

(4) Amennyiben az ügyfél az elektronikus kapcsolattartáshoz az általa igénybe vett, nem saját ellenőrzése alatt álló informatikai rendszer üzemzavara miatt eljárási határnapot, határidőt mulaszt, úgy a 66. § szerinti igazolási kérelem benyújtásának van helye.


Elektronikus tájékoztató szolgáltatás

164. § (1) A 12. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott hatóság a központi rendszeren és az internetes honlapján a hatáskörébe tartozó ügy intézéséről elektronikus tájékoztatót tesz közzé, amely magában foglalja

a) a hatóság megnevezését, hatáskörét, illetékességét, postai és elektronikus címét, telefon- és telefaxszámát,

b) az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők megnevezését, az ügyfélfogadási rendet, illetőleg

c) az ügyek intézését segítő útmutatókat, a hatályos jogszabályokon alapuló ügymenetre (ügyintézési folyamat leírására) vonatkozó tájékoztatást és az ügyintézéshez használt formanyomtatványok letölthetővé tételét.

(2) Az interaktív tájékoztatási szolgáltatást, illetve elektronikus közigazgatási ügyintézést nyújtó szervezet az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően tájékoztatást ad:

a) az ügyintézés során alkalmazott hatályos jogszabályokról, b) az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejéről, c) az ügyek intézése során elektronikus úton végezhető cselekményekről, így különösen a

központi rendszer igénybevételének feltételeiről, az eljárás megindításához szükséges kérelem (beadvány) elérhetőségéről, kitöltésének módjáról, továbbításáról,

d) az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megillető jogokról, az ügyfelet terhelő kötelezettségekről,

e) az adatkezelésről és az ügyfelet megillető adatvédelmi jogokról, f) az eljárási illetékről vagy igazgatási szolgáltatási díjról és lerovásának, befizetésének módjáról, g) az elektronikus ügyintézési cselekmények végzéséhez az elektronikus aláírással nem

rendelkező ügyfél számára szükséges egyedi azonosító használatáról, illetőleg az egyedi azonosítóhoz jutás módjáról való információkat,

h) az elektronikus ügyintézés technikai szabályairól szóló tájékoztatást. (3) A (2) bekezdés szerinti szolgáltatás keretében hivatalosan közzétett nyomtatványon, elektronikus

űrlapon érkező kérelmet és beadványt, ha annak kitöltése a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelel, a közigazgatási szerv köteles

a) a hatósági ügyintézés hagyományos módozatai esetén kinyomtatott formában, b) elektronikus közigazgatási szolgáltatás nyújtása esetén elektronikus formában elfogadni.

(4) A (2) bekezdés szerinti szolgáltatások csak abban az esetben nyújthatók, ha a hatóság biztosítja, hogy a közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az interneten keresztül folyamatosan hozzáférhetők legyenek.

(5) A 12. § (3) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott hatóságok az elektronikus tájékoztató szolgáltatás önkéntes vagy törvény által kötelezővé tett nyújtása esetén az (1)-(4) bekezdés rendelkezései szerint járnak el.

165. § (1) A hatóság az ügyfelek személyes megjelenéséhez kötött hatósági ügyek intézését elektronikus úton történő előzetes időpontfoglalással teheti lehetővé.

(2) Az ügyfél a kérelmének benyújtásával egyidejűleg az elektronikus úton elérhető ügyintézői naptárban megjelölheti, hogy melyik időpontban kíván a hatóságnál ügyintézés céljából megjelenni.

(3) Az ügyfél az időpontfoglalásban meghatározott időpont előtt legkésőbb három órával, a hatóság legkésőbb egy munkanappal korábban az időpont módosítását kezdeményezheti.

Az elektronikus ügyintézéssel és az elektronikus tájékoztató szolgáltatással szemben támasztott követelmények

166. § (1) A hatóság az eljárása során - a biztonságos és átlátható ügyintézés érdekében - az elektronikus ügyintézés informatikai támogatásával gondoskodik az ügyfél által elektronikus úton előterjesztett és a hatóság által készített dokumentumok biztonságos kezeléséről. Ennek érdekében

a) az ügyintézés hatáskörébe eső folyamatában biztosítja az elektronikus ügyirat sértetlenségét, megváltoztathatatlanságát,

b) az ügyfél számára olyan informatikai megoldások igénybevételét biztosítja, melyek a hatósággal való, az ügyfél számára az elektronikus hatósági ügyintézéshez biztosított levélcíméről kezdeményezett, vagy e levélcímre irányuló kommunikációt, az ügyintézéssel összefüggő adatai


megőrzését és az ügyfél számára az általa megismerhető adatokhoz való hozzáférést, illetőleg a hatósággal való elektronikus kapcsolattartás biztonságosságát teszik lehetővé,

c) biztosítja az ügyiratba való betekintést, arról hiteles másolat készítését, az ügyirat visszakereshetőségét és jogszabályban meghatározott formában és ideig történő megőrzését.

(2) Törvény az (1) bekezdés b) pontja szerinti informatikai megoldásoknak az elektronikus ügyintézés során való kötelező alkalmazását írhatja elő.

(3) Az ügyfél az ügyintézés folyamán kérheti, hogy a hatóság küldje meg részére elektronikusan az általa elektronikusan beküldött információkat, és eltérés esetén a megküldéstől számított három napon belül kérheti annak korrekcióját.

167. § (1) A hatóság az elektronikus ügyintézés, illetve szolgáltatás teljesítéséhez csak olyan informatikai rendszert vehet igénybe, amely biztosítja a hatóságok egymás közötti, valamint az ügyfelekkel való biztonságos kapcsolatát, az adatvédelmi szabályoknak megfelelő adatkezelést és a hiteles dokumentumcserét, továbbá az elektronikus iratoknak a jogszabályban meghatározott formában és a levéltári szabályokban meghatározott ideig történő archiválását, továbbá alkalmas más, az említett célt szolgáló informatikai rendszerekkel történő együttműködésre.

(2) Az (1) bekezdés szerinti követelményrendszer magában foglalja: a) a szolgáltatások nyújtásához igénybe vett informatikai eszközökkel, alkalmazásokkal,

számítógépes programokkal, b) az ügyfelek számára szükséges tájékoztatásokkal és azok hozzáférhetővé tételével, c) az egyes szolgáltatások együttes működtetésének biztosíthatóságával, d) az elektronikus úton benyújtott kérelemhez rendelt elektronikus érkeztető szám képzésével

kapcsolatos előírásokat.

Más elektronikus eszközök igénybevételével kapcsolatos szabályok

168. § (1) Az eljárás során a hatóság és az ügyfél távbeszélő útján szóban, továbbá telefax útján, illetve ha jogszabály így rendelkezik, szöveges üzenetközvetítési szolgáltatás útján írásban is tarthatja a kapcsolatot.

(2) Ha az eljárás során a hatóság és az ügyfél távbeszélőn veszi fel a kapcsolatot, az ügyfél azonosíthatósága érdekében a hatóság az ügyféltől a természetes személyazonosító adatait és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját kérheti.

(3) Ha a hatóság az ügyfelet a (2) bekezdés szerint azonosította, hivatalos feljegyzés készítése mellett távbeszélő útján is történhet

a) a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás, b) az idézés, c) a bizonyítékok ismertetésének határnapjáról szóló értesítés.

(4) Ha az eljárás körülményei távbeszélő felhasználásával történő tolmácsolást tesznek indokolttá, arról hangfelvételt kell készíteni.

(5) Ha a kérelmet a 34. § (2) bekezdése alapján távbeszélő útján, továbbá ha szöveges üzenetközvetítési szolgáltatás útján terjesztik elő, erről hangfelvételt vagy hivatalos feljegyzést kell készíteni, amely tartalmazza az ügyfél nevét, lakcímét, a kérelem tartalmát és az előterjesztés időpontját.

(6) Az ügyfélnek, illetve az eljárás egyéb résztvevőjének kérelmére a hatóság a (3) és (5) bekezdésben foglalt eljárási cselekményről papír alapú, illetve elektronikus levélértesítést küld.

(7) Ha jogszabály az (1) bekezdésben meghatározott elektronikus eszközökön kívül más eszközök igénybevételét teszi lehetővé, az ezzel kapcsolatos eljárás során e törvény szerinti garanciális szabályokat kell alkalmazni.


X. Versenyjog 1996. évi LVII. törvény A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát. Ehhez olyan versenyjogi rendelkezések elfogadása szükséges, amelyek tiltják a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti és eljárási feltételekről is. E célok megvalósítására az Országgyűlés - figyelembe véve az Európai Közösség jogszabályaihoz való közelítés követelményét, valamint a hazai versenyjog hagyományait is - a következő törvényt alkotja: A törvény hatálya E törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével - (a továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. E törvény hatálya alá tartozik továbbá - a II-III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével - a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EK-Szerződés) 81. és 82. Cikkének alkalmazása során az e cikkek hatálya alá tartozó piaci magatartásra is e törvény eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha a Szerződés 81. és 82. Cikkében foglalt versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: alapján a Gazdasági Versenyhivatal vagy magyar bíróság eljárásának van helye. A tisztességtelen verseny tilalma

Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni. Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni. Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni. Üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg. E törvény alkalmazásában

a) 5 üzleti titok fogalma alatta ® 81. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmat kell érteni; b) bizalmi viszony különösen a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a

tagsági viszony; c) üzleti kapcsolat az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem

követi szerződéskötés.


Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza. Tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. Tilos a versenyeztetés - így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás -, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni. E tilalmat csak azokra a magatartásokra kell alkalmazni, amelyeket e törvény más rendelkezése vagy külön törvény nem szabályoz. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma

Tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. E törvény alkalmazásában fogyasztó: a megrendelő, a vevő és a felhasználó. A fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha

a) az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a

környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;

b) elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá, hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli;

c) az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak; d) különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.

A használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. Tilos a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma

Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre. Ez a tilalom vonatkozik különösen:

a) a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására;

b) az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására;

c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására;

d) a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására; e) a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra;

e)~ a piacra lépés akadályozására;


f) arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;

g) a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma

Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:

a) az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is -

tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;

b) a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni; c) indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve

fenntartásától; d) a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni; e) az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, vagy

egyébként indokolatlan előny szerzésére, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani;

f) az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához;

g) azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;

h) a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni;

i) a piacra lépést más módon indokolatlanul akadályozni; vagy j) a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági

döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni. Gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

JOGI ISMERETEK -Segédanyag a közbeszerzési ...hydea.eu/cms/images/stories/jogi_knyv_ksz.pdf ·...

Documents

Transcript of JOGI ISMERETEK -Segédanyag a közbeszerzési ...hydea.eu/cms/images/stories/jogi_knyv_ksz.pdf ·...