EURÓPAI JOG ÉSJOGFILOZÓFIAkonferen iatanulmányokaz európai integrá ió ötvenedikévfordulójánakünnepéreszerkesztettepaksy máté

SZENT ISTVÁN TÁRSULATAz Apostoli Szentszék KönyvkiadójaBudapest 2008

A kötet megjelenését az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, valamint azEmberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány támogatta

A konferen ia szervez®je Paksy MátéA konferen ia felel®se Varga Csaba© 2008 A szerz®k© 2008 A szerkeszt®ISBN 978 963 277 0307ISSN 0865�0349Szent István TársulatH�1053 Budapest, Kossuth Lajos ut a 1.Felel®s kiadó: Dr. Rózsa HubaFelel®s vezet®: Farkas OlivérBorítóterv: Ko zka Etelka KrisztinaTördelte Kön zöl MiklósLATEX2ε[MikTeX 2.7℄ rendszerenBet¶típus: Computer Modern Roman 10 pt

TartalomjegyzékDékáni köszönt® 7El®szó 9I. Európán innen és túl:jogi kultúrák összehasonlító szemszögb®l 11Varga CsabaJogi kultúránk � európai és globális távlatban 13Szabó MiklósEurópai egység a jogi okfejtésben? 43Kön zöl MiklósAz Új retorika és az új Európa 57Jany JánosA vallási jogrendszerek anatómiája: a jogalkotás kérdése 65Paksy MátéAz originalizmusról 73II. Kontinentális jogfilozófia, jogelmélet, jogdogmatika 93Frivaldszky JánosA jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� Ulpianusnál és napjainkban 95Pokol BélaA jog rétegei � történeti perspektívában 121Szilágyi PéterEurópai integrá ió, jogdogmatika és jogelméleti re�exió 147H. Szilágyi IstvánNéhány megjegyzés a �jog és irodalom� európai re ep iójáról 187

Fuglinszky ÁdámAz európai kártérítési jog egyes jog�lozó�ai és jogpolitikaialapkérdései 201III. Nemzeti szuverenitás és európai integrá ió:alkotmányos kérdések 243Jakab AndrásA szuverenitás fogalmának megszelidítése � érvelési variá iókaz európai integrá ió állandó problémájára 245Sólyom PéterLehet-e demokratikus Európa? A szuverenitás és a demokrá iaeurópai értelmezésének nehézségei 267Charles-Etienne LagasseVallónia és Brüsszel a belga föderalizmus kontextusában 277Kondorosi Feren �Új világrend� és az emberi jogok 289IV. Jogi okfejtés közösségi és tagállami fórumokon 317Bartha Ildikó � Ben ze MátyásAz európai jog alkalmazása a magyar bírói ítélkezésben2004 és 2007 között 319Parlagi MátyásKlasszikus jogértelmezési módszerek a mai magyarjogalkalmazásban 347Fekete BalázsJogösszehasonlítás az Európai Bírósággyakorlatában � nemzeti és szuprana ionális jogrendekinterak iója a közösségi jog fejl®désében 361Kez�ban K�l�çA jogrendszer zártságának elve.Kritikai kommentár fran ia összehasonlítással az osztrákAlkotmánybíróság EZG-ítéletér®l 373Paksy MátéUtószó: Az európai jogászi ész egysége hangjai sokféleségében 387

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� Ulpianusnál ésnapjainkbanFrivaldszky János (PPKE)1. A gyakorlati �lozó�a, az igazságosság és a dialektikus érvelésviszonya a jogi tudáshoz ma1.1. Jogászok tudása és a jog re�ektív tudása: a jogászi tudás és jog mintgyakorlati �lozó�a egykoron és maA ímben foglalt témát1 illet®en mindenekel®tt igyekszünk egy nagyon rövid,sommás és talán szubjektív áttekintést, egyfajta korrajzot adni a jogászok tudá-sának és tevékenységének mai szerepér®l és jellegér®l, vagyis egyrészt hivatásukrólönértelmezésük fényében, másrészt a jogi gondolkodás �lozó�ai karakterét illet®-en teszünk némileg leegyszer¶sít® megállapításokat, hogy összevethessük mindeztUlpianus vonatkozó korszakosmegállapításaival. Természetesen a téma jóval meg-haladja jelen rövid írás kereteit, így sak felvetjük a jogászok tudásának szerepétés természetét illet® kérdéseket, s így most mi sak egy nagy római jogtudós általmegfogalmazott jogász-szerepen és jogászi tudásmintán, annak mai vállalhatósá-gán elmélkedünk el.A két el®bb említett kérdés a jogászok (re�ektív) tudásának elméleti alapjait�rtatja, amire való rákérdezésre azért van szükség, hogy megérthessük, miben kü-lönbözik a mai Európai Unióban a jogászok saját gyakorlati tudásukról alkotottönképe a jogfejlesztésben és az igazságszolgáltatásban betöltött tevékenységükkelkap solatban, a néhány évtizede újrafelfedezett gyakorlati �lozó�a re�ektív, tudo-mányos dimenzióját mindemögé emelve, a római egykor volt Birodalom nagy jo-gász klasszikusának vonatkozó megállapításaitól. Természetesen talán jóval többaz empirikusan adódó különbség, mint a hasonlóság, s úgy is t¶nhet, hogy nin s isértelme az ilyenfajta egybevetéseknek, mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy még-is megéri ezen összehasonlító szellemi er®feszítést megtenni, hiszen a klasszikus1 A ímben foglalt téma � a jelen konferen ia mellett � a Pázmány Péter Katolikus Egye-tem Jog- és Államtudományi Karán m¶köd® Regulae Iuris kutató soportban is megvitatásrakerült. Itt szeretnék köszönetet mondani El Beheiri Nadjának, a kutató soport társvezet®jének,a problematika római jogi kérdéseinek kap sán kifejtett észrevételeiért.

96 Frivaldszky Jánosrómai jogászok jogszemlélete és jogi gondolkodása normatív mintául szolgálhatkorunk számára is, ahogy azt Mi hel Villey vagy Javier Hervada mellett másokis kitartóan hangsúlyozzák.2A klasszikus római jogászok gyakorlatias tudása pragmatikusságában voltegyszerre jogászi és egyben gyakorlati értelemben vett �lozó�ai. A modern kora humanizmustól elejtette ezt a szálat és zárt tudományos rendszerekben gon-dolkodott. A modern kori jog tudományos rendszerbe zárt törvényként vagy ész-rendként gyakorlati �lozó�ai jellegét, azaz klasszikus természetjogias tartalmát ésdialektikus érvel® természetét elveszítette. A XX. század második felében azon-ban a gyakorlati �lozó�a rehabilitálása (Rehabilitierung der praktis hen Philo-sophie) megtörtént mind Németországban (és általában a kontinensen), mind azangolszász nyelvterületen, amely egyszersmind az igazságosság és a gyakorlati �-lozó�a fogalmainak (pruden ia, politikai barátság, dialektikus érvelés, topika stb.)f® sodorvonalba való kerülését is jelentette. Mindebben, illetve az ennek alapjánkeletkez® vitákban a gyakorlati �lozó�a arisztotelészi fogalmainak meghatáro-zó szerepe volt. Az arisztoteliánus hatás így eredetileg �klasszikus természetjog�(Mi hel Villey) gyanánt a (klasszikus) római jogászoknál jelent meg, hogy utánahosszú ezúra után korunkban újból visszavétessék a jog�lozó�ai gondolkodásba.Feltehetjük a korábban említett kérdést illet®en, hogy milyen értelemben gya-korlati szemlélet¶ek a jogászok manapság, s ennek van-e köze a gyakorlati �lozó-�ához annak arisztotelészi értelmében?Manapság a jog �termelését� jobbára két f® fórum végzi Európában: a poli-tikai jogalkotó és a bíróság. Az el®bbi termékeinek helyességét a demokratikuslegitimitás többségi, illetve eljárási ra ionalitás-jellege igazolná, az utóbbit pedigannak jogászi szakmai, az egyedi ügyek gyakorlati jellegéhez kötött természete.A politikai jogalkotás tekintetében elmondható, hogy nem a (jog)�lozó�ai mód-szerekkel megállapított tartalmi helyességen alapuló érvényesség, hanem a libe-rális demokrá ia eljárásának gyakorlása a posztmodern korban a jogi szabályokigazoltságának a záloga, bármiféle igazság-referen ia nélkül.3 Miközben az uniósszint¶ demokratikus eljárások súlyos demokrá ia-de� itt®l terhesek, az erköl sitartalmú jogi döntéseket mind a politikai jogalkotó, mind az emberi jogok bíróifórumai tekintetében a média, illetve a szervezett közéleti nyilvánosság által istámogatott nyomásgyakorló soportok er®sen befolyásolni igyekeznek. A bíróságijogfejlesztés esetekhez kötöttsége tekintetében pedig sommásan sak annyit álla-2 Lásd pl. Mi hel Villey `A joglogika története' in Varga Csaba (szerk.) Szövegek a jogi gon-dolkodás paradigmáinak tanulmányozásához (Budapest: Osiris 1996) 15sk, ill. Javier HervadaIntroduzione riti a al diritto naturale (Milano: Giu�rè Editore 1990).3 A fenti posztmodern alapvetés tekintetében Rorty gondolatai emblematikusak, aki szerintnem azért kell a liberális társadalomban a nyitottságot fenntartani, mert a nyílt vitában mindigaz Igazság gy®z, hanem mert �a liberális társadalom megelégszik azzal, hogy �igaznak� nevezzeazt, ami egy ilyen párbaj végeredménye lesz. Ezért a liberális társadalmat nem szolgálja az akísérlet, hogy ��lozó�ai megalapozásokkal� lássák el. Ugyanis az ilyen megalapozási kísérletel®feltételezi a témák és az érvek olyan természeti rendjét, amely a régi és az új szótárakközti küzdelmet megel®zi és eredményét felülbírálja.� Ri hard Rorty Esetlegesség, irónia ésszolidaritás (Pé s: Jelenkor Kiadó 1994) 69.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 97pítunk meg, hogy az emberi jogi kérdések legérzékenyebb eseteiben a meghatározóbírói döntések nagyfokú esetlegességet mutatnak.1.2. A gyakorlati �lozó�a szemléletmódjának, az igazságosság fogalmának és adialektikus érvelés módszerének rehabilitálása a kortárs jogi gondolkodásbanKezdjük mindjárt a posztmodern fejleményekkel kap solatos megállapításokkal.Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a legtágabb értelemben vett embe-ri jogokért eman ipatorikus küzdelmet folytató aktivista alapjogászok sokszornem sak szellemileg befolyásolni, hanem kon ep iójukkal lényegileg meghatároz-ni képesek az emberi jogi tárgyú bírói döntések irányát a legújabb szabadságés egyenl®ség-értelmezések jegyében. De nézzük meg ezen szellemi irányultságelméleti hátterét f®bb vonalaiban!A manapság már-már let¶n®ben lev® posztmodern elméleteknek (vagy in-kább �anti-elmélet�-eknek) két alapvet® irányzata van,4 amelyek a jogi gondol-kodásra is jelent®sen hatnak: az egyik a Ri hard Rorty és Stanley Fish neveivelfémjelzett neopragmatikus társadalomkritikusoké, amely a posztmodernizmusnakinkább sak �közeli rokona�, a másik a Ja ques Derrida5 és Mi hel Fou ault neve-ivel azonosítható vonal, amely a dekonstruk ionista-posztstrukturalista és egyébkritikai módszereket alkalmazó (már-már ironikus-nihilista6) kritikáé, ahol mind-két �elmélet� gyakorlatorientált, illetve pragmatikus a maga módján, s®t olykormár módszernek7 is tekintik. Egybehangzóan tagadják, hogy létezne a dolgok-nak olyan objektív, hierar hizált rendje, azaz bels® természete, amely normatívtartalommal bír, s amihez a jogászoknak tartaniuk kellene magukat az érvényes-ség okán. Az utóbbi meghatározó irányzat mögül kibontható emberkép azonbannem sak er®sen individualista, hanem kon�iktusos is, ezért nézetük szerint a(emberi) jogok érvényesülése a szo�sták vitájához közel álló8 folyamatos és rend-szerinti hatalmi �össze sapások� révén történhet meg, amely felfogás a diszkurzívelnyomó, és így egyben eman ipálható és/vagy �dekonstruálható�, illetve megfor-4 Gary Minda Teorie postmoderne del diritto (Bologna: Il Mulino 2001) 375�38 [PostmodernLegal Movements. Law and Jurispruden e at Century's End (New York, London: New YorkUniversity Press 1995)℄.5 Például Ja k M. Balkin munkásságára nagymértékben hatott Ja ques Derrida gondola-tisága: `De onstru tion's Legal Career' [http://www.yale.edu/lawweb/jbalkin/arti les/de on-stru tionslegal areer1.pdf℄, ill. `De onstru tive Pra ti e and Legal Theory' [http://www.yale.edu/lawweb/jbalkin/arti les/de pra 1.htm℄. Derrida dekonstruk ionalizmusának a jogelméletigondolkodásra való hatásának átfogó elemzéséhez ld. Alberto Androni o La de ostruzione omemetodo (Milano: Giu�rè Editore 2002).6 Fur sa mód Rorty, a másik irányzat képvisel®je, is ironikusnak tartja magát. Van, aki nemtartja magát nihilistának, s van, aki büszkén vállalja azt, így pl. Gianni Vattimo Ni hilismo edeman ipazione, eti a, politi a, diritto (Garzanti 2003).7 A dekonstruk ionalista megközelítésmód módszer-jellege ellen Derrida maga tiltakozott,de kétségtelenül azzá vált annak amerikai gyakorlatában. Ld. J. Derrida `Pa i� de onstru tion2. Lettera a un ami o giapponese' Rivista di Esteti a 17/1984, 8; Androni o (2002); J. M.Balkin `De onstru tive Pra ti e and Legal Theory' The Yale Law Journal 96 (1987) 743�786.8 �Szívvel-lélekkel a szo�sták oldalán állok� � írja Mi hel Fou ault, aki a posztmodern gon-dolkodásmód egyik legmeghatározóbb személyisége. Mi hel Fou ault Az igazság és az igazság-szolgáltatási formák (Debre en: Latin Bet¶k 1998) 118.

98 Frivaldszky Jánosdítandó hierar hikus oppozí iók hatalmi dimenzióinak aktivista gyakorlati tár-sadalompolitikáiba tolja át végs® soron a jogi kérdéseket. A jogi gondolkodást �egyébként helyesen � meghatározó emberi jogok éppen abban a korban válnak ajoganyag és így a jogi döntések központi vonatkoztatási pontjává, mikor az emberitermészet fogalmának �lozó�ai meghatározása nem sak feladása került, hanemszinte már-már �politikailag inkorrekt� benne gondolkodni. Miként lehet akkoraz emberi jogok konkrét jogesetekben megnyilvánuló kollíziójakor megalapozot-tan mérlegelni és érvelni az egymást korlátozó jogok között, amikor sem emberitermészetr®l, sem annak �igazi�, azaz jogászi értelemben helyes �lozó�ájáról, sema személyközi igazságosság objektív tartalmi elemeir®l nem, vagy sak alig lehetszólni immáron?Manapság, amikor a fenti problémákra megoldást mutatni akaró gyakorlati�lozó�a, illetve a selekvés-orientált �lozó�ai pragmatizmus az elméleti tudástfelváltja9 a jogi gondolkodás területén is, felvet®dik, hogy mi ezek voltaképpe-ni tartalma az eleve gyakorlati �lozó�aként megszület® klasszikus (római) jogitudáshoz és gyakorlathoz képest? Mindenképpen a gyakorlati �lozó�a jelenti arelativista és anti-esszen ialista posztmodern világ számára a vállalható utat, sakkérdés, hogy a jogászok valóságorientált szemlélete számára vállalható-e annaka tartalma? A gyakorlati �lozó�ának számos verziója létezik.10 Talán, ami ezekközött válaszfalat képez, az az, hogy inkább a jogi kérdések tekintetében a klasszi-kusok nyomdokain az emberi természetben és a konkrét emberi viszonyok termé-szetében, illet®leg a dolgok természetében gondolkodunk-e realitáselv¶en, amikor apruden iális döntés mérlegelés után meghozatalra kerül, vagy pedig az angolszászanalitikusok gyakorlati �lozó�ája nyomán a helyes emberi ítéletalkotás, döntés és selekvés igazolásának �természetében�, az individuális selekv®k ra ionális in-dokainak, az azoknak megfelel® szabályok és intézmények mibenlétében, amelyirányzat viszont voltaképpen az indokokhoz és az igazolásokhoz kötött gyakor-lati ra ionalitás természetét kutatja.11 A klasszikusok gondolkodását ismerjük,vagy legalábbis ismerni véljük. Kérdés azonban, hogy miként interpretáljuk ®ket.A posztmodern gondolkodók a platonista örökség esszen ializmusa ellen küzde-nek, miközben a kortárs angolszász analitikus megközelítésmód egyes irányai,amelynek képvisel®i között ott találjuk a természetjog neoklasszikus vonulatá-nak meghatározó alakjait is, már Arisztotelészt és Szent Tamást rehabilitáljáksajátos, analitikus gyakorlati �lozó�ai megközelítésben.12 A jogi gondolkodást a9 Nin s immáron mély szakadék elmélet és gyakorlat között, írja Rorty, s az úgynevezett�elmélet� egyben mindig már gyakorlat is. Ri hard Rorty Megismerés helyett remény (Pé s:Jelenkor Kiadó 1998) 101.10 A német irányzatok, s azok képvisel®i jól ismertek. Ezek hatása az olasz gyakorlati �lozó�atekintetében is jelent®s. Ld. pl. legújabban a Luigi Mengoni jog�lozó�ájáról szóló elemzést:Lu a Nogler `L'itinerario metodologi o di Luigi Mengoni' in Andrea Ni olussi & Lu a Nogler(szerk.) Luigi Mengoni o la os ienza del metodo (Trento: CEDAM 2007) 255�290. Az amerikaipragmatizmushoz ld. Boros János Pragmatikus �lozó�a (Pé s: Jelenkor Kiadó 1998) [Dianoia℄.11 Vö.: Mark C. Murphy Natural Law and Pra ti al Rationality (Cambridge: CUP 2001)1skk [Cambridge Studies in Philosophy and Law℄.12 Ld. Germain Grisez � Joseph Boyle � John Finnis `Gyakorlati elvek, erköl si igazság és vég-s® élok' in Frivaldszky János (szerk.) Természetjog. Szöveggy¶jtemény (Budapest: Szent István

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 99klasszikus római korban az arisztotelészi gyakorlati �lozó�a és egyben dialekti-kus módszer hagyománya itatta át. A kérdés még mindig az tehát, hogy melyikgyakorlati �lozó�a lenne a jogászok számára a kívánatos, az elfogadható a gya-korlati ra ionalitás, a gyakorlati �lozó�a jogászi szemszögéb®l?13 Mindenekel®ttle kívánjuk szögezni, hogy nem lehet a jogi tudást a jogi szövegek és társadalmigyakorlatok kritikai és inikus dekonstruáló pragmatikumára alapozni,14 amelydekonstruáló �lozó�ai gyakorlat a jogot, mint a megalapozottság nélkül hatalomer®szakára épül® törvény-szabályt az igazságosságtól fogalmilag leválasztja,15 saz igazságosság gyakorlását (szolgáltatását?) végs® soron � következetesen végig-gondolva az alapállást � a dekonstruktív gyakorlat alapján véghezvitt hétközna-pi kritikai selekvés terrénumára tolja át.16 Természetesen az igazságosság szol-gáltatásának fontos mezeje az önkéntes mindennapi selekvések világa, illet®legid®nként komoly szerep juthat a jogokért való politikai indíttatású küzdelmek-nek, azonban a jogászok jogi igazságosságon alapuló jogszolgáltatása sohasemTársulat 2006) 211�256. Ez az irányzat az újkantiánus �lét� és �legyen� módszertani különvá-lasztását alapul véve úgy véli, hogy a logikailag hibátlan érvelés miatt az elméleti (meta�zikaiés/vagy �lozó�ai antropológiai) tudásból, annak elméleti igazságaiból (�lét�), premisszáiból nemlehet levezetni a gyakorlati (erköl si) igazságokat (�legyen�). Ld. ehhez uo. 213sk. Az újkanti-anizmus dél(nyugat)-német irányzata, amely Kant A gyakorlati ész kritikája . m¶vét vettealapul, maga is gyakorlati �lozó�ainak min®sül. Ezen irányzat a �lozó�át normatív módon te-kintve, azt értéktudományként fogja fel. Ld. Manfred Pas her Az újkantianizmus gyakorlati�lozó�ája (Debre en: Latin Bet¶k 1996) 44skk. Közismerten Gustav Radbru h jog�lozó�ájaképviselte a legmaradandóbban a jog�lozó�a területén ezen irányzatot.13 A kortárs angolszász természetjogias irányzat a gyakorlati �lozó�ában találja meg a kap- sot a klasszikus természetjogi hagyományhoz. Nem is véletlen, hogy a gyakorlati ra ionalitásmibenléte a leginkább tárgyalt téma m¶veikben és egymásközti vitáikban. Lásd például a pra ti- al reason kifejezés el®fordulási gyakoriságát: Robert P. George (szerk.) Contemporary NaturalLaw Theory. (Oxford: Clarendon Press 1996) 369. John Finnis esetében a gyakorlati �lozó�a azemberi javakra irányuló, gyakorlati ra ionalitást igényl®, azaz a döntéseket és a selekvéseketközéppontba helyez® szemléletmódot, rendszerezett és kritikai gondolkodásmódot jelent. JohnFinnis Natural Law and Natural Rights (Oxford: Clarendon Press 1999) 12 [Clarendon LawSeries℄. A neoklasszikus természetjogi gondolkodást is ez a szemléletmód hatja át, vagyis az a�jog olyan magyarázatát adja, amely azt a jog alapvet® értékeinek és a gyakorlati ra ionalitás-igényeinek fényében írja le. Ez három, egymással összefügg® problematika köré szervez®dik:az alapvet® emberi javak kutatása köré, a helyes választások, illetve az azoknak megfelel® sza-bályok kibontására irányuló gyakorlati gondolkodás feltételeinek meghatározása köré. Így aztmondhatjuk, hogy a természetjogi elmélet a jogról az emberi jó (bene) és a gyakorlati értelemfényében való gondolkodás.� Fran es o Viola bevezet®je a m¶ olasz fordítása elé: John FinnisLegge naturale e diritti naturali ford. Fulvio di Blasi (Torino: G. Giappi helli Editore 1996)VIIIsk.14 Vö.: Mario Bar ellona Criti a del ni hilismo giuridi o (Torino: G. Giappi helli Editore2006) kül. 181�256.15 Ja ques Derridára gondolunk, aki az �igazságosság mint dekonstruk ió� elméletével nagyhatást gyakorolt az amerikai és az európai jogi gondolkodásra is. Ja ques Derrida `Dirittoalla giustizia' in Ja ques Derrida, Gianni Vattimo (szerk.) Diritto, Giustizia e Interpretazione(Roma, Bari : Laterza 1998) kül. 5skk, 12, 16sk, 19.16 Kérdés, hogy a derridai dekonstruk ió �lozó�a-e vagy politika, vagy esetleg egy sajátosszövegolvasati mód, egyfajta interpretá iós �te hnika� ? A mi néz®pontunkból olyan �lozó�aigyakorlat a szövegek (írott szövegek és társadalmi gyakorlatok) olvasatára, amely gyakorlati kri-tikai és eman ipatórikus (társadalom)politikai konzekven iákat is magában hordoz. Ez utóbbita kés®i Derrida nem is rejtette véka alá.

100 Frivaldszky Jánosnélkülözhet®, minthogy ®k képesek és hivatottak arra, hogy a Másikat jog szerintmegillet®t megállapítsák. Egyetértünk Derridával abban, hogy a jog nem azono-sítható a doktrínális szabályokkal (non ut ex regula ius sumatur, sed ex iure quodest, regula �at17), de mi azt javasoljuk, hogy a jogi alapelveket a klasszikus min-tára és tartalommal rehabilitáljuk.18 Nem helyes tehát az az út, nyomatékosítjuk,amelyet Derrida követ, aki a törvényi jogról leválasztott igazságosságot magávala dekonstruk ió �lozó�ai gyakorlatával azonosítja, még akkor sem, ha a nemesszándék az igazságosság igazi, eredeti tartalmában való helyreállítására irányul.Nem lehet ugyanis a törvényt, illetve a jogot az igazságosságtól elkülönítve tekin-teni, mint ahogy ez utóbbit sem lehet a jogtól elszakítottan kezelni. Mi a magunkrészér®l Ulpianusszal értünk egyet � s általában az antik római jog legnagyobbtekintélyeivel19 � abban, hogy a jogászok az igazságosság és a méltányosság mes-terei, �szakért®i�, akik � tehetjük hozzá � gyakorlati szemléletmódjukban jogialapelveket tartanak szem el®tt (úgy, mint a �megadni mindenkinek az ®t ille-t®t� elvet), s nem az igazságosság által igazolhatatlan merev törvény-szabályokatalkalmaznak. Csakhogy az alapelvek érvényesítése a jogi igazságosság gyakorla-ti (pruden iális) tudásának és m¶velésének jogászi, azaz jogi tudását igényli, sinnen származik maga a iuris prudentia kifejezés is. Ulpianus meggy®z®désselvallotta, hogy a jog, az igazságosság és a méltányosság természetjogi értelmük-ben szervesen összetartoznak, amelyet a jogászok gyakorlati ��lozó�ája�, a jó és améltányosra irányuló m¶vészete, azaz a voltaképpeni jogi tudásuk juttat érvény-re.20Manapság, amikor a retorika praktikája és tudásformája újra teret nyer, fon-tos, hogy az igazságosságra és a jogra vonatkozó mélyebb re�ektív tudást neválthassák ki, amelynek egyik biztosítéka lehet a klasszikus (ókori-középkori) dia-lektikus érvelés �lozó�ai jelent®ségének újrafelfedezése a jogi diskurzusok számá-ra.21 Villey ugyanis hangsúlyozza, hogy az antik retorika, amelyb®l a jogászoklogikája táplálkozott, nem bárkinek a meggy®zésének puszta te hnikája volt: akontroverzia sokkal méltóbb és gyümöl söz®bb m¶vészet volt, mely valószí-n¶ igazságokhoz vezet ; biztosítja az egészséges vita �helyeit� és kérdéseinekkiválasztását; gazdag volt egyéb hasznos taná sokban is ; és végül jó jogimegoldásokhoz vezetett.22Hogy sak egy-két nevet említsünk az antik görög dialektikus vagy topikai17 Dig. 50, 17, 1.18 A római jog regulái, azaz �szabályai� közül számos tartalmilag és szerkezetileg voltaképpenelveket takar.19 Vö. Hervada (1990) v, 1�6.20 Ehhez ld. Frivaldszky János Klasszikus természetjog és jog�lozó�a (Budapest: Szent IstvánTársulat 2007) 96sk, 102sk.21 Az antik dialektikához mint az európai kultúra örökségéhez ld. Enri o Berti `Il ontributodella dialetti a anti a alla ultura europea' in Dianora Citi (szerk.) La �loso�a dell'Europa(Catanzaro: Rubbettino Editore 2003) 3�26. A dialektikának a gyakorlati �lozó�ához és agadameri hermeneutikához való viszonyához ld. Enri o Berti `Classi al Diale ti as a Model ofReasonableness' Ars Interpretandi. Yearbook of Legal Hermeneuti s 7 (2002) 43�53.22 Villey (1996) 14.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 101gondolkodás kortárs rehabilitálása vonatkozásában, az ismertebbek közül uta-lunk Chaïm Perelmanra, aki az arisztotelészi retorikához és voltaképpen az antikdialektikus érvelés módjaihoz tér vissza �új� retorikájában, a német TheodorViehwegre vagy a fran ia Mi hel Villeyre. De a XX. század második felébenérezhet® aktív érdekl®dés az antik dialektika feltárása iránt23 különösen jelent®seredményeket mutat az olasz Enri o Berti munkásságában, akinek a klasszikusgörög dialektikát érint® kutatásai jelent®s mértékben kamatoztathatóak a kortársjog�lozó�ai gondolkodásban.24 De ha már a �lozófusoknál tartunk, meg kell em-lítenünk Hans-Georg Gadamer dialogikus dialektikáját, amely mind a mai napigúj, interszubjektív-szituatív megvilágításba25 helyezi a teljes jogi hermeneutikamegértést (is), s®t magát a jog valóságát is az arisztoteliánus gyökerekhez valóh¶, és mégis újszer¶ visszanyúlás által.26 A gadameri hermeneutikának a görögdialektikával való találkozását egy Gadamer tiszteletére készült kötet is tanúsít-ja.27 De az angolszász analitikusoknál is otthonra talált az antik görög dialektikusgondolkodás.28A római jogi gondolkodás inkább a görög dialektikus érveléshez, s nem pediga nyitott érvrendszer¶ retorikához kötött, így a görög hagyomány megjelenésea római jogászoknál az érvelés tekintetében nem a népbíróságok el®tti retorikaiérvelés átvételében, hanem az arisztotelészi dialektikus érvelés alkalmazásábanállhatott. Az érvelés anyagai között pedig ott szerepeltek a gyakorlatiasan tekin-tett jogi-�lozó�ai kategóriák is.Mindezek után feltehetjük a kérdést, hogy milyen mi ma az elméleti �lozó-�ával szembeállított és anti-esszen ialistának nyilvánított (neo)pragmatikus �lo-zó�a értéke és vonzereje a jogászok szemében? Ezt nehéz megítélni, de annyittalán megállapíthatunk, hogy az anti-dualista29 és meta�zikaellenes pragmatiz-mus gyakorlati és elméleti következményei, kihatásai még nem érzékelhet®ek teljeshorderejükben. Mi úgy tartjuk, hogy a posztmodern pragmatizmusra nem sakhelyes jog�lozó�a, hanem egyáltalán semmilyen jog�lozó�a sem építhet®, ily mó-don a posztmodern neopragmatizmus vagy a dekonstruktív vagy bármilyen más-féle radikális kritika gyakorlata sem jelentheti a helyes gyakorlati �lozó�a jogásziútját.Mi a magunk részér®l úgy tartjuk, hogy a gyakorlati �lozó�ának nem az ana-litikus angolszász,30 hanem azon kontinentális hagyománya a követend®, amely23 Az antik görög dialektika iránti megújult érdekl®dés kezdeteihez ld. Livio Si hirollo Aris-toteli a (Urbino: 1961) 111�119.24 Enri o Berti írásai rendszeresen jelennek meg a jog�lozó�ai szakfolyóiratok, kötetek oldala-in, aminek eredményeképpen az olasz jog�lozófusok újból kutatni kezdték a dialektikus érvelésjogi dimenzióit, az abban rejl® lehet®ségeket korunk számára.25 Hans-Georg Gadamer Igazság és módszer (Budapest: Gondolat 1984) 257.26 Az arisztotelészi méltányosság és jog gadameri értelmezéséhez ld. Frivaldszky (2007) 38�67.27 Rüdiger Bubner, Konrad Cramer, Reiner Wiehl (szerk.) Hermeneutik und Dialektik. Hans-Georg Gadamer zum 70. Geburtstag (Tübingen: J.C.B. Mohr 1970) 2 Bde.28 Ld. Berti (2003) 14, 16sk.29 Ld. Rorty kijelentését, aki �anti-dualistaként� határozza meg önmagát: Rorty (1995) 93.30 Ezen elméleti irányzat alapos bemutatásához, illetve annak példájaként ld. Bódig MátyásJogelmélet és gyakorlati �lozó�a (Miskol : Bíbor Kiadó 2004) [Prudentia iuris℄.

102 Frivaldszky Jánosa klasszikus (ókori és középkori) gyökereig úgy nyúl vissza, hogy annak szelle-mét a leginkább képes rekonstruálni nem sak a dialektikus gondolkodás formája,hanem a klasszikus természetjogi gondolkodás tartalmai tekintetében is. Ennekfényében állíthatjuk korunkra vonatkozóan, hogy a gyakorlati �lozó�a, a herme-neutikai megértés, az igazságosság kérdései, valamint a dialektikus érvel® logikamind a természetjogi értelemben vett igaz-ra, azaz a dolgok és a viszonyok termé-szetére kell, hogy irányuljanak tehát, még a véleményeken és a látszatokon alapulónyílt, tehát mindig bizonytalan kimenetel¶ érvel® diskurzusok alkalmával is. A jo-gászok által alkalmazandó dialektikus gondolkodás ugyanis annak arisztotelésziés i erói értelmében úgy irányul az igaznak a hamistól való megkülönböztetésé-re, hogy azok az ellentétes nézetek vitájában kerülnek tisztázásra a mindenkorivitafél érveiben található ellentmondások kimutatásával.31 A formállogikailag he-lyes dialektikus szillogizmusok alkalmazása azonban továbbra sem küszöböli kia premisszák valószín¶leg igaz voltát, amelyek az igaznak tartott �jelent®s véle-mények� (endoxa) alapján kerülnek meghatározásra, így a dialektikus szillogiz-musok vitájáról beszélhetünk a kés® középkor korszakában, amely vita lényegeaz, hogy melyik szillogizmus alkalmazása vezet a leginkább plauzibilis, a legin-kább valószín¶, vagyis a legmeggy®z®bb igazsághoz.32 Végezetül megjegyezzük,hogy Ci ero szerint jogtudós az lehet, aki a dialektikus módszer birtokában van.33A logikailag koherens, vagyis az igaz-hamis a dolgok természetéhez igazodik kö-vetkezésképpen, minthogy a dialektika eszközrendszere a dolgok bels® tagolását,természetét követi. Nem annyira a közép-platonikus porphyrioszi di hotómikusértelmében, hanem a gyakorlati �lozó�a területének sajátosságát tekintve, misze-rint a mindenkori Másikat megillet® jogos (iustum) megállapítása a személyközidimenzióban, azaz a dia-logoszban végiggondolt és dialektikus kontroverziábanmegvitatott érvek mérlegelése alapján lehetséges.34A klasszikus római jogászok pragmatizmusa nem a platóni esszen ializmus,hanem az arisztotelészi klasszikus természetjogi, illetve dialektikus gondolko-dás jegyeit mutatja, amely egyszerre tudott természetjogi (bizonyos tekintetbenígy a dolgok természetét követ® pragmatikusan esszen ialista) és dialektikusan-kontroverziásan diszkurzív-gyakorlati �lozó�ai lenni.35 Így a posztmodern kritika31 Pólay Elemér A római jogászok gondolkodásmódja (Budapest: Tankönyvkiadó 1988) 97sk.A dialektikus érvelés által lehet®vé tett logikai koheren ia biztosítása nem sak a logikai helyes-ség, hanem a tartalmi igazság, azaz a dolgok helyes rendjének érvényre juttatására is alkalmas.Ci ero ugyanis például az egész világ természeti rendjének fel- és megismerésére vonatkozóerény és képesség leírásakor, amely rendben az emberi közösséget természeten alapulóként ír-ja le, de ami mégis igényli egymásnak embertársakként való fel- és elismerését, nos mindezektárgyalása után az észérvekkel való vitatkozás tudományát, azaz a dialektikát, ami az igaz ésa hamis megkülönböztetésének m¶vészete, olyanként írja le, mint ami ezen felismeréseket védi.Mar us Tullius Ci ero De legibus XXIII (60)�XXIV (62); magyar fordítása: A törvények ford.Simon Attila (Budapest: Gondolat Kiadó � DE ÁJK 2008) 31sk.32 Andrea Errera Lineamenti di epistemologia giuridi a medievale (Torino: G. Giappi helliEditore 2006) 58skk.33 Pólay (1988) 98.34 Ld. Fran es o D'Agostino el®szavát in Mi hel Villey La formazione del pensiero giuridi omoderno ford. Rosabruna D'Ettorre és Fran es o D'Agostino (Milano: Ja a Book 2007) XIIIsk.35 Villey (2007) 61sk, 405skk.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 103antiplatonista érvei nem érintik a gyakorlati �lozó�a tarthatóságát. Ennek kérdé-seire most nem térhetünk ki, így az alábbiakban sak azt fogjuk majd vizsgálni,hogy milyen értelemben �gyakorlatiasan �lozó�ai� jelleg¶ a jogászok jogi tevé-kenysége és tudása Ulpianus szerint.Az igazságosság miként való gyakorlása a jogászok részér®l, amely a gyakorla-ti �lozó�a központi kérdése, a helyes, azaz az igazságos és a méltányos selekvés,életvezetés átfogóbb, vagyis a helyes élet élet�lozó�ai kérdéskörébe ágyazódik aklasszikus kor óta. Nagyon leegyszer¶sítetten fogalmazva úgy érezzük, hogy ko-runkban az igazságosság és a jogok kérdéseire mindig fogékony �atalok egy részerészt vesz a fent említett har os posztmodern vagy libertárius jog-meghatározásiközéleti küzdelmekben, másik részük viszont visszaborzadva mindezekt®l a keleti�lozó�ák világtól elzárkózó, s a bels® békét és harmóniát keres® atmoszférájá-ba menekül a végs® igazság keresésének reményében. Az el®bbiek esetében azigazságosság �lozó�ai antropológiai alapok nélküli lesz, s selekvésközpontúságá-ban politikai-hatalmi-ideológiai jelleg¶vé válik, addig az utóbbiak eleve nem vál-lalják fel az elkötelez®dést igényl® igazságosság gyakorlati m¶velését, hanem azigazság-keresés magányos útját választják. Az igazságosság így igazság-nélkülivé,az igazság-keresés pedig igazságosság-nélkülivé válik, annak európai klasszikusértelme szerint. A �atalok el®tt megjelen® alternatíva36 alapvet®en ugyannak36 Az európai �atalok közül sokan manapság a vallásos tanok tekintetében heterodox el-képzeléseket vallanak, vagyis egyéni szinten nagymértékben keverednek a keresztény hitnek és(többnyire) a keleti vallásoknak az elemei. Ld. Tomka Miklós `Az ifjúság változó vallása � nem-zetközi összehasonlításban' in Ifjúság, értékrend, vallás (Budapest: Faludi Feren Akadémia2003) 22sk [Agóra III℄. Ez utóbbi keleti vallásokban azonban a Másik felé való aktív odafordu-lás nem az autentikus létmódusz, hiszen az alapvet®en a szétszóródás veszélyét rejti magában,amely a legf®bb erény, a szemlél®d® böl sesség ellen hat. Az igazságosság erényének gyakorlásaezzel szemben a másik ember jogi elismerését, s az ezzel együtt járó �kifelé nyitást� vonzzamagával, ami a keleti ember számára nem az önkiteljesedés, hanem � mint említettük � éppena szétszóródás veszélyét rejti magában (az önuralom és az összeszedettség a keleti ember szá-mára a kardinális erények). E tekintetben Arisztotelészt �keleti�-nek kell min®sítenünk, aki bármáig felülmúlhatatlan sorokat és értekezéseket írt az igazságosságról és a barátságról, mégisfogalmazhatunk úgy, hogy az emberi kiteljesedés keleti eszményét vallotta, amely a böl sességszemlél®d® útját választja a társadalmilag, személyközileg elkötelez®dést igényl® aktív erényekgyakorlásával szemben: �Viszont az elmélked® embernek � legalábbis e tevékenysége szempont-jából � semmi ilyesmire nin s szüksége; s®t majdnem azt mondhatnánk, hogy az ilyesmi mégútjában is van � legalábbis az elmélkedés szempontjából; hanem persze, mivel mégis sak ember® is, és neki is másokkal kell együtt élnie, szívesen selekszi az erényének megfelel® tetteket, sígy neki is szüksége van a küls® javakra, hogy ember voltát megtarthassa. Hogy a tökéletes bol-dogság nem lehet más, mint valamiféle elmélked® tevékenység, az látható a következ®kb®l is.�Arisztotelész Nikomakhoszi Etika ford. Szabó Miklós (Budapest: Európa Könyvkiadó 1997)1178b, 355. Nem az igazságos, hanem a böl s embert tekintik tehát a keletiek eszményinek.Fran es o D'Agostino Il diritto ome problema teologi o (Torino: G. Gappi helli Editore 1995)37. Az ember társas, kap solati dimenziójához szorosan köt®d® jogról és az igazságosságról �vö. uo. � természetesen van elképzelésük, de ezek a létformák mindenképpen �a létezés nemhiteles formái, amely nem érdemel különösebb �gyelmet, még kevésbé magasztalást.� Mivel avallásos és a nem vallásos határai a �atalok köreiben egybemosódnak (Tomka [2003℄ 23sk), ígya keleti elemeket is hordozó vallásosság-féle attit¶d széles körben vonzó a �atalok számára. Ezsok esetben olyan életforma jellegét ölti, amely a bels®, illetve a természeti környezettel valóharmónia megteremtését t¶zi ki f® élul, vagyis nem a másik ember iránti küls® aktív elkötele-z®dés felé orientál. Ráadásul a �atal nemzedékek ezen sajátos vallásossága esetében �hiányzik

104 Frivaldszky Jánost¶nik, mint Ulpianus idejében, azzal különbséggel, hogy manapság a �lozó�aiigazságkeresés nélküli, ideológiailag elkötelezett, végs® soron politikai jelleg¶ em-beri jogi aktivizmus, mint egy vélelmezett igazságossági eszméért való küzdelemis megjelent.Az uniós emberi jogi kérdéseket meghatározó jogászok érvelését tekintve pe-dig nagyon elnagyoltan az mondható el, hogy azok tudása és attit¶dje egyrészr®lsokszor problémakerül®en te hni ista-pragmatikus jelleg¶, másrészr®l pedig bi-zonyos kérdésekben politikailag-ideológiailag elkötelezett a fent említett divatoseszmei áramlatok mellett. Mindkett® elkerüli a gyakorlati �lozó�a helyes, klasszi-kus útját. Az Ulpianus által felmutatott, a �jogászok tudása mint igazi �lozó�a�-kon ep ió azonban mindkét tévutat elkerülni képes kiutat mutatni látszik korunkjogászai számára is, akkor is, ha a nagy jogász sak az elvi alapokat rögzíti som-másan.Újólag hangsúlyozni szeretnénk, hogy a gyakorlati �lozó�a klasszikus, ter-mészetjogi útját tartjuk követend®nek,37 amely � arisztotelészi verziójában � aklasszikus római jogászokat is jellemezte, s amely az emberközi viszonyok termé-szetéb®l realitáselv¶en, ha tetszik, gyakorlatias megközelítésben indult ki, s ígyigyekszik mindenkinek megadni az ®t, a mindenkori Másikat jogilag megillet®t,s nem pedig a politikai vagy a morál�lozó�ai értelemben vélelmezetten járót.A korábbiakból már kiderült, hogy az emberi viszonyok klasszikusok által vallottanatómiájához szorosan köt®dik jogi episztemológiájuk is, amelyet a dialektikusérvelés, a személyközi viszonyok jogiságát konstruktíve meghatározó kontrover-zia jellemzett, ami távol áll a posztmodern kon�iktusos � sokszor sak impli it �antropológiától és az ahhoz kap solódó hatalomvezérelt ismeretelmélett®l.A jogforrások tekintetében a merev szabályok kizárólagosságára való hagyat-kozás azért sem jellemezte a klasszikus római jogászok gondolkodását, mert a maiértelemben vett tág, selekvés-vezérl® jogi alapelvek is irányították gyakorlatia-san jog- és igazságosságkeresésüket. A modern kori jogi gondolkodást rabul ejt®szabályok kizárólagosságának meghaladásának útja így nem a doktríner módonalkalmazott igazságosság-felfogások politikai-ideológiai dogmatizmusán vagy ép-pen supán szituatíve felhívott szubjektív nihilizmusán keresztül vezet, hanem aklasszikus római jogászok el®bb említett kitaposott ösvényét járva. Ezért örven-detes, hogy manapság az antik és középkori dialektikus vita és érvelés kutatásafelível®ben van, mivel ezáltal közvetetten a klasszikus jogi gondolkodásról is egyretöbbet tudnunk meg. A �joglogika szíve a dialektika tanulmányozása� � írja plasz-tikus megfogalmazásban Villey;38 a kontroverzia eljárása pedig szerinte � megala-pozottan és tudatosan alkalmazva � mind a mai napig a helyes jogi gondolkodásaz a társadalmi-kulturális közeg, amibe beépülve az egyéni szándékok teherbíró realitássá vál-hatnának.� (Uo. 27.)37 E tekintetben nem is annyira az angolszász és nem angolszász, hanem az analitikus poszt-meta�zikai és a tradi ionális természetjogi vonulatok között húzódik meg a törésvonal. Éppena gyakorlati �lozó�a legnagyobb alakja, Arisztotelész etekintetben találkozási, illetve metszés-pont, akinek pragmatizmusa sak minimális meta�zikai tartalmat �enged át� elemzési kategó-riáin, módszertanán és látásmódján keresztül. Vö. Frivaldszky (2007) 38�67.38 Villey (1996) 16.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 105és joggyakorlat módszere lehet(ne). Mivel � mint már többször említettük � aklasszikus római jogászok gondolkodása Arisztotelész dialektikáján formálódott,s ezt meg®rizték a glosszátorok is,39 így elengedhetetlennek t¶nik az arisztotelészidialektika tanulmányozása, ami � nyomatékosítjuk � a klasszikus természetjogiasgyakorlati ra ionalitás interszubjektív, érvel® dimenziójában való vizsgálatáhoznyitja meg az utat. A dialektika így a gyakorlati �lozó�a hagyományos kérdéseita személyköziség megért® hermeneutikájába teszi át, ami a jogelvek selekvésve-zérlésének, valamint egy sor hagyományos jog�lozó�ai kérdésnek � úgy mint améltányosságnak, a jogkövetésnek, a Másikat megillet® jogos rész megállapításá-nak stb. � új, pontosabban régi-új, azaz azok klasszikus értelmének feltárását ésújragondolását igényli.A glosszátoroknál a legnagyobbak véleményének hatására kezdett elterjednia meggy®z®dés, hogy a jog tudománya (legalis s ientia) nem supán a �lozó�á-tól függ, hanem a iurisprudentia maga a �lozó�a.40 Ez a gondolat nyilvánvalóanUlpianus vonatkozó � kés®bb majd elemzend® � szöveghelyéb®l nyert támoga-tást. Mindeközben az eredetileg a böl sességre, majd a középkorban a �lozó�árais vonatkozó meghatározás szerint � mint majd látni fogjuk � az az isteni ésemberi dolgok tudása, az igazságos és igazságtalan tudománya, amely meghatá-rozás a római jogi hagyományból is átörökl®dött a jogtudományra vonatkoztatva,következésképpen a középkorban ilyen el®zmények után és ilyen tartalommal ke-rülhetett azonosításra a jogtudomány és a �lozó�a a római jogi örökség bázisán.Márpedig, ha a klasszikusok egyöntet¶ hagyománya szerint így állnak a dolgok,akkor a jogász hivatása nem az, hogy egyfajta �istenként� érveivel vagy jogi ak-tusokkal kreálja különböz® divatos igazságosság-elképzelések szerint az emberiviszonyokat, hanem kvázi-�lozófus módjára kell az elrendezett dolgok, az em-beri viszonyok természetét keresnie, s ez vonatkozik természetesen az érveinekérvényességtartományára is. A szókratészi értelemben vett vélemény adta két-kedést fogadjuk tehát el, amely folytonos kérdezési módszer reményeink szerinta valószín¶ségeken keresztül az igaz-hoz vezérel minket a valóságra és a Másikérveire nyílt, valódi megért® kérdések-feleletek révén. A dialektika ezen, nem szo-�sta hagyománya arra int minket, hogy a logikailag helyes érvel® igazolás nemszakadhat el sohasem az igazságtól, amelyet meg akar közelíteni. Etekintetbenérdemes összevetni egymással a rétor, a szo�sta, a dialektikus, valamint a �lozó-fus alakjait arisztotelészi értelmeikben. A hallgatóság meggy®zésének módszereitalkalmazó rétor jogászi érveléshez f¶z®d® viszonyát most nem tárgyaljuk, Ci eromunkássága maga mutatja ennek összetettségét és problémáit.41 Így most fordít-suk �gyelmünket a szo�sta, a dialektikus és a �lozófus érvelés- és gondolkodás-mintáira.42 A módszer tekintetében a szo�sta lehetne dialektikus is, a különbségazonban az inten ióban van, miszerint a dialektikus érvelése magára a dolograirányul, míg a szo�sta supán az igazság látszatával �operál�. A dialektika más-39 Villey (2007) 62, 405, 445.40 Andrea Padovani Per hè hiedi il mio nome? Dio, Natura e diritto nel se olo XII (Torino:G. Giappi helli Editore 1997) 200.41 Ld. Frivaldszky (2007) 86skk.42 Ld. Si hirollo (1961) 113.

106 Frivaldszky Jánosrészr®l közbüls® helyet foglal el a szo�sztika és a �lozó�a között, mivel az el®bbivela módszer, de nem az inten ió rokonítja, míg az utóbbival az a szándék, hogymagára dologra irányul, de nem úgy az elméleti deduktív (tudományos) mód-szer. A dialektikus, helyes értelmezésben, a dolog természetét keresi nyílt érvel®vitában az uralkodó véleményekb®l kiindulva. Ha azonban a �lozó�át a jogravetítetten nem a modern értelmében vesszük, vagyis, ha nem elvont tudomány-nak tekintjük, amely axiómákból deduktív módszerrel rendszert kívánt építeni,hanem � mint már korábban felvezettük � a gyakorlati �lozó�a tárgyterületénekmegfelel®en alkalmazzuk a dialektikát a jog terrénumán, akkor a deduktív elem sak az egyedi szillogizmusok bels® építkezésére szorítódik vissza, vagyis magáraa konklúzió elérésére. Mint már szóltunk róla, a szillogizmusok premisszái, tételeimaguk továbbra is valószín¶ségek alapján kerülnek megállapításra, s a dialektikusvita éppen arra vonatkozik, hogy mely premisszák választásai eredményeképpenadódó, szillogisztikusan nyert konklúziók t¶nnek inkább plauzibilisnek. Vagyis,mint írtuk, szillogizmusok vitája tárul elénk a glosszátorok vitájában, amely azigazságos és jogos megoldásra törekv®, de a valószín¶ségeken orientálódó érve-lési módszerben Arisztotelészhez h¶ek maradtak, hiszen felt¶n®, hogy mennyirekevéssé alkalmazta a tudományos írásaiban a nagy stagirai a formális szillogiz-musokat,43 ekképpen a jog tudománya sem követhet más módszert. A klasszikusrómai jogászok, de a glosszátorok sem a deduktív rendszerépítést választották,hanem a klasszikus arisztoteliánus természetjogi gondolkodás, illetve a dialekti-kus érvelés útját járták.44Összefoglalva: a dialektikus logika a klasszikusoknál a személyközi érveléstérvényesítette a gyakorlati �lozó�a �valószín¶leg igaz� logikája által uralt kér-déseinek terén. A valóságfeltárás ily módon tehát nem a deduktív levezetésektudományos bizonyító eszközeit alkalmazta, hanem a dialektikus viták révén valóigazságkeresést, mindvégig a valószín¶ség területén mozogva.A klasszikus értelemben vett dialektika mai gyakorlásához szükséges, széleskörben osztott gondolkodási kiindulópontok (endoxa) megtalálása bár könny¶-nek látszik, amelyek biztosan az emberi jogok lennének, mégsem jelentik azonbana teljesen biztos érvelési kiindulópontot. A tradi ionálisan az emberi természett®lidegennek tartott, a közvéleményben újabban megjelen® és radikálisan hangoz-tatott libertárius �emberi jogokat� (pl. a homoszexuális párok �házassághoz valójogát�) a média által szervezett és egyben sokszor politikailag irányított �közvéle-mény� alakítja. Kérdés tehát, hogy valójában mennyire és mennyiben, valamint,hogy miért osztottak széles körben ezen �jelent®s� nézetek. Tagadjuk egyrészt,hogy szo�sta módon minden vélemény �igaz� (lenne), másrészt állítjuk, hogy aközvélemény er®teljes meghatározása történik a hangadó irányvonalak által, amimiatt egyetlen vélemény t¶nik már sak �igaz�-nak. A dialektikus vitához szüksé-ges, széles körben szabadon osztott vélemények45 híján nehéz azt gondolni, hogy43 Uo. 116sk.44 Villey (2007) 405, 445.45 Az endoxák igazsághoz való viszonyának kérdéséhez a jogi érvelésben ld. Giampaolo Azzoni`Éndoxa e fonti del diritto' [www-1.unipv.it/deonti a/opere/azzoni/endoxa.pdf℄.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 107az érvek ütköztetése jó reménnyel a valószín¶ igazsághoz fog vezetni. Ezért miúgy véljük, hogy még tudatosabban kell köt®dnünk a �lozó�ai antropológia em-berr®l vallott erköl si igazságaihoz az embert érint® alapvet® erköl si kérdésektekintetében, s sak ezeknek marginumain belül lehet a dialektikus vitának helyeés érvénye. Ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos természetjogi tanok téziseit kikellene vonni a megvitató érvelés alól. Hanem sak azt jelenti, hogy, ha a �lozó�aiantropológiai módon vagy, ha tetszik, az elméleti síkon, morál�lozó�ailag megál-lapított emberi természettel ellentétes konklúziókra jutnák a dialektikus érveléssorán, akkor t¶njék bármennyire logikusnak vagy meggy®z®nek az érvelésünk, aztartalmilag helytelen, minthogy az endoxákból vagy a látszat-endoxákból kiin-dulva, a �valószín¶n� vagy a valószín¶nek t¶n®n orientálódva mégsem az igazhoz,hanem a hamishoz jutottunk el.Elméletileg és gyakorlatilag is rendkívül fontos kérdés tehát, hogy mit is ér-tünk manapság az endoxák módjára m¶köd® emberi jogok tartalma alatt. Mára szo�sta Prótagorasz szájából is elhangzott, hogy minden dolgok mértéke azember,46 de éppen az a kérdés, hogy milyen természetével és milyen abból fakadójogaival? Mint már említettük, egyáltalán nem gondolnánk, hogy a prótagoraszimásik mondás etekintetben igaz lenne, miszerint minden vélemény igaz,47 s Pró-tagorasszal ellentétben még kevésbé gondoljuk, hogy az igaztalan ügyet, pusztánazért, mert jó színben tüntetik fel nagyhatású retorikai48 és média eszközökkel,ezért egyszersmind hirtelen annak igaznak is kellene tekintenünk. Mindent egy-bevetve úgy t¶nik, hogy a Ja ques Maritain idejében és közrem¶ködésével (is)szerkesztett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata idején a de fa to konszenzusaz emberi jogokat illet®en spontán módon jött létre és nagyobb fokú természetesegyetértésre talált, mint manapság. Az emberi jogok az átfed® konszenzus (over-lapping onsensus) révén való faktikus érvényessége manapság a gyakorlatbansem �lozó�ai, sem tartalmi véleményazonosságot nem fed, hanem sak megfo-galmazásokbeli tartalmi egybeesést a normaszövegek ténylegességének szintjén.Ez nem alábe sülend® eredmény, de a megalapozatlanságból fakadó gyenge lába-kon állását mutatja ezen konszenzusnak az, hogy az egyes vitatottabb tartalmújogok jog�lozó�ai meghatározásához vagy esetleg a kollízióba lép® jogok mikén-ti érvényesítéséhez nem ad megbízható elméleti, szilárd érvelési alapot, hanema döntéskényszerben lev® bíró sak a média által irányítható, és így szervezett�közvélemény� hangjára hallgathat az emberi jogok vitatottabb tartalmainak te-kintetében.4946 �Az ember mindennek a mér éje [. . . ℄.� Diogenész Laertiosz A �lozó�ában jelesked®k né-zetei II. (Budapest: Jel Kiadó 2007), IX. 8. 264.47 E tekintetben egyet kell értenünk Bertivel. Vö. Berti (2003) 23.48 Arisztotelész jegyzi meg, hogy méltán háborodtak fel Prótagorasz azon felfogásán, mi-szerint lehet gyengébb, azaz rossz ügyet, er®sebbnek feltüntetni, hiszen a nagyhatású retorikaieszközökkel való érvelés így nem a közvélekedésszer¶en igaznak tartottból tör a meggy®z® ér-velés révén a valószín¶leg igaz felé, hanem a hazugságot juttatja gy®zelemre a szo�sta érvelésáltal. Ld.: Arisztotelész Rétorika (Budapest: Gondolat 1982) 1402a, 167.49 Ezt a veszélyt Berti azért nem érzi, mert nem jogászi gyakorlati szemszögb®l közelít akérdéshez, ezért gondolhatja, hogy emberi jogok tartalma fel®li gyakorlati konszenzus elegend®alapot szolgáltat az azokból kiinduló érvelésekhez és áfolatokhoz. Berti (2003) 20skk.

108 Frivaldszky JánosA bármiféle megalapozást elutasító posztmodern igazság- és igazságosság-felfogásoknak egyre inkább leáldozóban van már a sillaga. Ezért inkább a korképmúlt idejéhez tartoznak immáron. Hiábavaló dolog így manapság már posztmo-dernista módon az esszen ializmussal riogatni, hiszen a természetjog klasszikustanai széles körben rehabilitálásra kerültek immáron, amely a gyakorlati böl- sességnek, azaz a pruden iának,50 valamint ezt elérend®, a termékeny szakmai,nyitott dialektikus vitáknak széles teret enged. Napjainkra tehát sokan ismét agyakorlati �lozó�a természetjogias útját járják, amely nem tekint el a gyakorlatiigazságtól, mindeközben az igazságosságot a dialektikus érvelés jegyében igyek-szik elérni. A kérdés most már sak az, hogy a gyakorlati �lozó�a érvei köthet®ek-eaz ember �lozó�ai módon megállapított természetéhez, annak igazságaihoz. Mia magunk részér®l azt valljuk, hogy az igazságosságot bels® és elszakíthatatlankap solat f¶zi az igazsághoz. Ezt a bens® kap solatot vallották gyakorlatias szem-léletükben a római jogászok legnagyobbjai is, de legalábbis Ulpianus.Mit mondhat ezek után manapság a jogász az igazságosság iránt elkötele-zett jogász-hallgatóságnak, ha megkérdezik, hogy mi a helye vagy mi kellene,hogy legyen a jogászok helye a jog alakításában, illetve általában az igazságosságszolgáltatásában? A jogászok gyakorlati szemléletmódját tekintve els® megkö-zelítésben érdemes a kezd® joghallgatót vagy az irányveszett jogászt Ulpianustekintélyéhez utalnunk, aki a fent kifejtett kérdések közül nem eggyel találkozott,miközben a pozí iója a Birodalom jogi igazgatásában felel®sségteljes állásfogla-lásra késztette. Talán ma, az Európai Unióban sokkal inkább aktuálisak a nagyjogtudós gondolatai annál, mint ahogy az esetleg els® látásra t¶nne. . .2. Az ulpianusi örökség2.1. Ulpianus: a jogászok tudása és az �igazi �lozó�a�Ulpianus jogászi pályára készül® közönségéhez szólva azt állítja, hogy minket,jogászokat joggal hívnak egyesek papoknak. Ennek az az oka � írja � , hogy azigazságosságot tiszteljük, a jó és a méltányos ismeretét gyakoroljuk, el-választva a méltányost a méltánytalantól, különbséget téve a jogos és ajogtalan (a megengedettet és a nem megengedett) (li itum ab illi ito dis- ernentes) között.Az igazi és nem pedig a hamis �lozó�ára törekedve azt kívánjuk elérni � foly-tatja �, hogy az emberek ne sak a büntetést®l való félelemt®l váljanak jobbakká,hanem jutalmakkal való ösztönzés által is.5150 Ld. Daniel Mark Nelson `A pruden ia els®dlegessége' ford. Hör her Feren in Frivaldszky(2006) 273�295. Ld. még Fulvio Di Blasi �gyakorlati szillogizmus�-kon ep ióját a természetjogietika és az erényetika összehangolására: Fulvio Di Blasi Conos enza prati a, teoria dell'azionee bene politi o (Soveria Mannelli : Rubbettino 2006) 29�59.51 Az ulpianusi Institutiones bevezet® sorai teljes egészében így hangzanak: �Aki a joggal valófoglalkozásnak kívánja szentelni magát, szükséges el®ször megtudnia, hogy honnan származik ajognak magának a neve. Mármost a jogot az igazságosságból származóan hívják így; sakugyan,

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 109A klasszikus jog�lozó�ai örökséget megalapozó, Arisztotelész és Ci ero gon-dolatait jól ismer® Ulpianus52 a jogászok feladatát abban jelölte meg tehát, hogyaz igazi �lozó�át gyakorolják. Ez rendkívül nagy mérv¶ megállapítás, amelyet sak alig enyhít, a �ha nem tévedem� retorikainak min®síthet®, igazából sak sti-lisztikai közbeszúrás. Ezzel egyrészr®l a jogi tudás els®bbségét kívánta aláhúzni aretorikai és a �lozó�ai iskolákkal szemben, ahol a retorikai módszert sokszor mo-rál�lozó�ai és jogi kérdéseken gyakorolták,53 ami az ® szemében kissé modorosnakés elavultnak hathatott. Másrészr®l az igazi �lozó�át nem sak ezen �kevésbé jó�iskolákkal állította szembe, hanem kifejezetten a �hamis� �lozó�ákkal szembe is,amire nemsokára lesz módunk kitérni.2.2. A tanulók a kontroverzia és jogi tárgyú topikai érvelés révén bizonyosjog�lozó�ai ismereteket szereznek a retorikai iskolákbanA kontroverzia gyakorlata a szónok iskolákban valójában a jogi retorikára valógyakorlati felkészülést is jelentette. Tény, hogy a szónoki iskolákban képzést ka-pott ügyvédek el®tt számos karrier-lehet®ség állt nyitva a birodalom túlterheltadminisztratív gépezetében. A retorikai érvelésben számos általánosan használ-ható toposzt (�köz-helyet�) használtak. Ezek közt voltak az egyes tárgyterülete-ken használható toposzok is, így például a bírósági retorika területén az �igazsá-gosság� és a �méltányosság� toposzai.54 Ez a retorikában Arisztotelészig nyúlikvissza, aki a jog�lozó�ai szempontból legfontosabb kategóriáikat éppen a Rétor-ika ím¶ m¶vében tárgyalta. Ebben többek között a törvények fajtáit, valaminta méltányosság viszonyát is az igazságossághoz és a törvényekhez többé-kevésbérendszerezetten, �lozó�ai módon fejti ki. Ezen túl azonban másutt a bírósági re-torikáról szólva, a különböz® szituá iókban a hasznos és meggy®z® érveket ajánlvaállítja egymással szembe a törvényt és a méltányosságot, vagy a törvény fajtáitCelsus elegáns meghatározása szerint, a jog a jónak és a méltányosnak ra ionális tudománya(ars), ami miatt joggal van, ki papoknak hív minket: és sakugyan tiszteljük az igazságosságotés a jó és a méltányos ismeretét gyakoroljuk, szétválasztva a méltányost a méltánytalantól,megkülönböztetve a jogost a jogtalantól, arra törekedve, hogy a jókat, ne sak a büntetéssel valófenyegetéssel formáljuk, hanem a jutalmakkal való ösztönzés által is, az igazi, ha nem tévedem,és nem a hamis �lozó�ára törekedve.� Dig. 1.1.0. �De iustitia et iure�. Dig. 1.1.1pr. Ulpianus1 inst. [�Iuri operam daturum prius nosse oportet, unde nomen iuris des endat. est autem aiustitia appellatum: nam, ut eleganter Celsus de�nit, ius est ars boni et aequi. Cuius merito quisnos sa erdotes appellet: iustitiam namque olimus et boni et aequi notitiam pro�temur, aequumab iniquo separantes, li itum ab illi ito dis ernentes, bonos non solum metu poenarum, verumetiam praemiorum quoque exhortatione e� ere upientes, veram nisi fallor philosophiam, nonsimulatam a�e tantes.�℄ A magyar fordításhoz S hiavone olasz fordítását vettem alapul. AldoS hiavone Ius, L'invenzione del diritto in O idente (Torino: Giulio Einaudi Editore 2005) 361.A szóban forgó bevezet® sorok egyes fordulatainak fordítására többféle verzióval találkozhatunka szakirodalomban.52 Ld. A. S hiavone (2005) 369, 31. jp. (a 493�494. oldalakon), ill. az arisztotelészi hatásokhoza római jogban: Villey (2007) 60skk.53 Donald Lemen Clark Rhetori in Gre o-Roman Edu ation (New York: Columbia Uni-versity Press 1957) 259. Ld. továbbá E. Patri k Parks The Roman Rhetori al S hools as aPreparation for the Courts under the Early Empire (Baltimore: Johns Hopkins Press 1945).54 Clark (1957) 77, 229, 231.

110 Frivaldszky Jánosegymással, amely által ezen fogalmak tartalma szembeállítottságukban, retorikaiszembeállíthatóságukban is világosabbá válik,55 s a retorikát tanuló is megtanul-ta ezen elveket a vitában alkalmazni.56 A retorika érvanyaga tartalmazta a jog,törvény, és ezek fajtái,57 valamint az igazságosság és a méltányosság �lozó�aikategóriáit, valamint ezek egymáshoz való viszonyának árnyalt tárgyalását egé-szen Arisztotelészig visszanyúlóan. Így Arisztotelész például megállapítja, hogya �méltányost igazságosnak tartják�, majd utána azt a pontosítást teszi, hogy a�méltányosság viszont írott törvény nélküli igazságosság�.58 Az írott törvényre,vagy éppen ezzel szemben a természeten alapuló egyetemes törvényre és méltá-nyosságra hivatkozó érvek ütköztetésekor azonban az érvként használt jogi ka-tegóriák mögöttes �lozó�ai tartalma is világosabbá válik. Nyilvánvaló azonban,hogy inkább gyakorlati �lozó�áról, pontosabban retorikában használt dialektikusérvekr®l van szó, s nem a jogi tudás �lozó�ai megalapozásáról.Az ékesszólás iskoláiban továbbá szokás volt régi vagy �ktív törvények mellett,illet®leg ellenében érvelni, amely �törvényhozási� érvelési gyakorlatban az igaz-ságosság, a legalitás toposzai is értelemszer¶en rendszerint megjelentek.59 Ezenkontroverziás módon folytatott vita-gyakorlatok a retorika oktatásának kereténbelül maradtak. Az arisztotelészi retorikai toposzok, �lozó�ai kategóriák alkalma-zásaként megjelen® ezen érvek még spe i�kusabbak voltak, minthogy meghatáro-zott tartalmú régi, hatályban lev®, vagy �ktív, de mindig meghatározott tartalmútörvények köré szervez®dtek.A retorika iskoláiban a bíróságok el®tti jogi retorikát gyakorolvamindig ugyan-arról volt szó: a.) a tanuló egy �ktív polgári vagy büntet® tárgyú jogvitában avéd® (alperes) vagy a vádló (felperes) szerepét tölti be,60 a törvények helyes-sége körüli �jogalkotási� tárgyú vitagyakorlat pedig b.) létez®, illet®leg kitalálttörvények mellett vagy ellen igényel érveket toposzok felhasználásával. Mindezbizonyos gyakorlati értelemben vett, de jog�lozó�ainak min®síthet® ismeretekátadását, megszerzését eredményezte.2.3. A jogászok jogi tudásának els®bbsége és az �igazi �lozó�a� : az igazságossággyakorlása mint az igazság kereséseUlpianus azonban a jogászok jogi tudásának els®bbségét hangsúlyozza, amelyet ésamelynek gyakorlását nevezi �igazi �lozó�ának�. Ulpianus fent említett szöveghe-lyénél így nem sak a jogi tudás helyes �lozó�ai re�exiójának kérdésér®l van szó,azaz a jogi, mint szakmai tudás jog�lozó�ai megalapozásáról, �lozó�ai perspek-tívába történ® kitágításáról, hanem magáról a �lozó�ai � els®sorban a gyakorlatimorál�lozó�ai � igazság keresésér®l a jog révén. Maga a jogi tudás és annak helyes55 Lásd például, hogy Arisztotelész miképpen ajánlja az írott törvényre vagy a természetenalapuló egyetemes törvényre, illetve a méltányosságra való hivatkozást érvként, attól függ®en,hogy mi szól az adott ügy mellett az egyik vagy a másik fél szemszögéb®l.56 Clark (1957) 142.57 Arisztotelész Rétorika I, 13. 1373b.58 Uo. 1374a.59 Clark (1957) 206�212.60 Uo. 213.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 111gyakorlása min®sül tehát �igazi� �lozó�ának. De Ulpianus nem azért használjaaz �igaz� és a �látszat� �lozó�a (vera, simulata philosophia) közötti különbségte-vést, hogy a jogot a �lozó�ával szembeállítsa. Az tagadhatatlan, hogy az �igazi�a �hamis� (�látszat�) �lozó�ákkal van szembeállítva, amely �lozó�ák lényegébenaz igaz �lozó�ának sak a látszatát keltik, s sak névben azok, minthogy a.) nemgyakorolják az igazságosságot, mivel a mindennapi élett®l elvonulva próbáljákkeresni az igazságot. Továbbá szembeállítja azon szo�sták látszat�lozó�ájával is,akik b.) nem is tör®dnek az igazsággal, meg sem próbálják azt elérni, hanem saka látszattal tör®dnek, az ön élú vitatkozással és szób¶völéssel, üres álvitákkal,magamutogató szóelemz® gán soskodással � amint azt majd látni fogjuk.Miel®tt rátérnénk annak megvizsgálására, hogy tartalmilag miért min®sül ajogi tudás és annak gyakorlása �lozó�ának, nézzük meg, hogy mi Ulpianus éljaa jog �lozó�ának, s®t az �igazi� �lozó�ának való kikiáltásával.Ulpianus tehát nem akarta a jogot a �lozó�ával szembeállítani, sem az egyik�lozó�át a másikkal szemben leértékelni, hanem a jogtudományt kívánta szi-lárdan a �lozó�ába integrálni, azt újrapozí ionálva olyan új értelmet és fontosjelent®séget adva neki, hogy immáron az igazság elérésének kiváltságos � ha nemkizárólagos � ismeretévé válik.61 Nem hitte, hogy a jog tudománya a �lozó�afelett állna, de azt sem, hogy a �lozó�ához fogható lenne, hanem azt állította,hogy a jogászok egyben �lozófusok is, valódi �lozófusok.Megállapíthatjuk, hogy a jogászok minden korban olyan kérdésekkel foglal-koznak, amelyek igazi �lozófusokká teszik ®ket, s ezt igazolta a történelem és azeszmetörténet is. (De ennek fordítottját is, vagyis, hogy az igazi �lozófus, társa-dalomtudós a saját kérdéseinek megválaszolásakor nem tekinthet el a jog alapjátérint® kérdések tárgyalásától, minthogy a jog alapjául álló igazságok egyben azegész emberi társadalmi lét alapjait is képezik.) Ez az egyik pedagógiai üzenettehát, aminek tartalmát meg kell néznünk, vagyis, hogy milyen �lozó�ai kérdé-sekkel foglalkoznak a jogászok.Ulpianus kijelentése mindenképpen radikális újdonság még akkor is, ha Ci eroazon törekvését tekintjük, hogy a római jogot �lozó�ailag alapozza meg. Csak-hogy Ci ero mintegy kívülr®l, a jogászokat mintegy �átugorva�, jó skán megel®zvekívánta a római jogot retorikai és �lozó�ai instrumentáriumból vett eszközökkelmintegy univerzálisan érvényes tudományos rendszerré tenni. A (görög) �lozó�aés a (római) jog közötti interak iók hagyományai tehát nyilvánvalóan ismertekvoltak Ulpianus számára. Most azonban egy új törekvésnek vagyunk tanúi: ajogász kívánja mintegy �belülr®l� tudományát a �lozó�ába integrálni. De miértkívánta ezt ilyen vehemensen tenni, mikor Ci ero óta majdnem három évszá-zad annak jegyében telt el, hogy a jog az antik tudományok körében igazoltasaját önállóságát, kiváltságos helyet víva ki magának az egész Birodalomban?62Az oka, hogy nagymérv¶ megállapításra törekedett az, hogy az addigi (termé-szet)jogi gondolkodás fejl®déséb®l következett az a meglátás, miszerint szervesés kitüntetett kapo s van az igazságosság keresése és az igazság keresése között,61 S hiavone (2005) 370.62 Uo. 371.

112 Frivaldszky Jánosa jogászok pedig ennek els®rend¶ ®rz®i.63 Ez az a konkrétabb üzenet, amelyetUlpianustól mi jogászok örökül kaptunk. Hogyan fordítódik azonban ez át jogikérdésfeltevésekké és jogi válaszokká, kategóriákká?2.4. Mire gondolhatott Ulpianus az �igazi� és a �hamis� �lozó�aszembeállításakor?642.4.1. A szo�sták ön élú vitatkozásai szembeállítva az igazság keresésével. Az iga-zi �lozó�a (vera philosophia) a �hamis�-sal is szembeállításra kerül. Tehát nem sak a jogászok �igazibb� �lozó�ája kerül a világtól visszavonuló �lozófusok vagyéppen a rétor- és �lozó�ai iskoláknak az igazságosság kutatásában kevésbé ha-tékony és élratör® �lozó�ájával szembeállításra, hanem kifejezetten a �hamis��lozó�ával állítja szembe Ulpianus az igazi �lozó�át. A hamis �lozó�a képvisel®ihagyományosan a szo�sták, de azok a �lozófusok is, akik valójában az ön élú ésálokoskodó vitatkozásban tetszelg® dialektikusok: a szo�zmák és a szillogizmu-sok �virtuóz zsongl®rei�, akik a ki�nomultságot haszontalan dolgokban, esetlegszómágiában és s¶r savarásban, de legalábbis medd® elme siszoló vitákban gya-korolják. �k nem is törekedtek az igazság megismerésére, hanem sak a véleménylátszatával tör®dnek. A retorika, de a �lozó�a is a véleményb®l indul ki, sak-hogy az igazságot keresi jobbára termékeny diskurzusban. A szo�sta avagy a fenti,rossz értelemben vett �dialektikus� fejtegetései, szóelemzései és vitái egyáltalánnem is törekednek az igazság elérésére. Így a �lozó�a eredeti hivatását üresítik ki,amelynek élja az el®bbi elérésén túl az erények � s különösen az igazságosság,valamint a méltányosság � m¶velése, az arra való sarkallás.2.4.2. Az igazi �lozó�a a helyes életre törekszik, s az igazságosságot kutatja el-lentétben az epikureusok élvhajhászásával. Ci ero és Sene a vonatkozó írásaibólkiderül, hogy az igazi �lozó�a nem más, mint a `helyes élet tudománya' (benevivendi dis iplina), s így a morál�lozó�ával áll szoros kap solatban. Az epiku-reizmusnak nem lehet mondanivalója a tisztességes élet tárgyában, és követ®-ik nem gyakorolhatják az igazságosságot ( olere iustitiam). Az igazi �lozó�a atisztességesség (honestum) erényeinek, azok közül is különösen az igazságosság-nak gyakorlására ösztönöz. Ezen �lozó�a voltaképpen az etika része, amely az63 Uo.64 Giuseppe Fal one S hiavonevel szemben hangsúlyozza, hogy a vera és a simulata philo-sophia szembeállítása a központi az ulpianusi szöveghelyben. Így Ulpianus f® törekvése nem azvolt, hogy a jogtudománynak a �lozó�a rangját és lényegiségét követelje, amiáltal a jogászo-kat valódi �lozófusoknak lehetne tekinteni. Hogy a jogászok tevékenysége bizonyos értelemben�lozó�ai, az nem kétséges, így sokkal inkább ezen �lozó�a min®sége, milyensége a központi.Ulpianus inten iója tehát nem az, hogy azt állítsa, hogy a jogtudomány �lozó�a, hanem azonpontosítás van fókuszban, hogy a jogászok által gyakorolt �lozó�a az �igazi�, ellentétben a�hamissal�. Giuseppe Fal one La �vera philosophia� dei �sa erdotes iuris�. Sulla ra�gurazioneulpianea dei giuristi (D.1.1.1.1.) [www.ar haeogate.org/storage/Fal one1.pdf℄ 5sk. Majd rend-kívül alapos elemzéseiben az �igazi �lozó�a� Platóntól induló sztoikusokon át érkez® örökségéttárgyalja szembeállítva például a szo�sták és az epikureusok nem igazi, hamis vagy látszat-�lozó�ájával.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 113igazságossággal és a méltányossággal foglalkozik. A vizsgált korban a gyakorlati�lozó�ai beállítottságot jól mutatja tehát, hogy igazi �lozófus (philosophus ve-rus) az, aki az erényeket gyakorolja, aki a morális kérdéseknek szenteli magát, dekülönösen az el®bb említett két erénynek.2.5. A jogtudomány alapvet® �lozó�ai kérdései Ulpianusnál: miként származik ajog az igazságosságból?Tárgyaltuk az el®bb azt, hogy mit kívánt Ulpianus azon meglep® kijelentésévelüzenni a hallgatóságának, hogy a jogászok az �igazi �lozó�ára� törekednek. Mostfelvezetjük azon sarkalatos újdonságát is, hogy a jogot kifejezetten az igazságos-ságra alapozta. Ennek tartalmának kibontásával válik majd érthet®vé, hogy mi isaz a jogtudomány, aminek gyakorlása maga az �igazi �lozó�a�.Ulpianus meglep® módon a iust a iustitiaból származtatja,65 miközben eznyilvánvalóan etimológiailag helytelen eredeztetés, minthogy spe iálisabb etimo-lógiai képzettség nélkül is világos, hogy a iustitia származik a iusból. Ezt ter-mészetesen jól tudta Ulpianus is. Mindazonáltal didaktikailag nagyon is hatásosaz érvelése, pedagógiailag pedig indokolt ez az etimológiai eredeztetési föl serélés,minthogy a jogászi pályára készül®, a jog tudományában még járatlan hallgatóközönségének szánta �lozó�ai mondanivalóját. Azt szerette volna, hogy rögtöna tanulmányok elején átadja számukra azt az alapvet® gondolatot, hogy a jogelválaszthatatlan az igazságosságtól. Ezen sorok a Digestába, annak legelejére át-kerülve, újrafelfedezése után pedig az egész kés® középkorban nagy hatást voltakképesek kiváltani. A fel serélés annál is inkább átüt® erej¶, mivel az igazságos-ságnak nagy, központi jelent®séget tulajdonított, miközben korábban egészen ki-vételesen használták e kifejezést a jogászok.66A jogtudomány az igazságos és igazságtalan dolgok ismeretének tudománya :�jogtudomány az isteni és az emberi dolgok ismerete, az igazságos és az igazság-talan tudománya�.67 Korábban Ci ero ugyanezen de�ní iónak azon részét, amiaz isteni és emberi dolgok ismeretét jelöli a gyakorlati morális �lozó�ának, azaza böl sességnek (prudentia) tulajdonította.68 A prudentia vagy a sophia ilyenértelm¶ meghatározása sztoikus eredet¶, majd Szent Ágoston révén az egész kö-zépkorba áthagyományozódott és széles körben használatos volt, most, mint agyakorlati �lozó�a, a helyes élet �lozó�ájának meghatározása.69 Láthattuk te-hát, hogy a böl sesség (prudentia), mint gyakorlati morális �lozó�a meghatáro-zása kerül átvitelre a jogtudományra (iuris prudentia) is azzal, hogy Ulpianusnála jogtudomány kifejezetten, azaz spe i�kusan az �igazságos és az igazságtalan� is-65 Dig. 1. 1. 1 pr. Ulpianus 1 inst. �Iuri operam daturum prius nosse oportet, unde nomeniuris des endat. est autem a iustitia appellatum: nam, ut eleganter Celsus de�nit, ius est arsboni et aequi.�66 S hiavone (2005) 363.67 �Iuris prudentia est divinarum atque humanarum rerum notitia, iusti atque iniusti s ien-tia.� Dig. 1.1.10.2 Ulpianus 1 reg.68 Ci ero Tus ulanae disputationes, IV, 26. 57: �Sapientiam esse rerum divinarum et huma-narum s ientiam.�69 Padovani (1997) 200, kül. 6. jp.

114 Frivaldszky Jánosmeretének tudománya. De korábban azonban már kifejtésre került, hogy az �igazi�lozó�a� sem más, mint az igazságosság és a méltányosság kutatása és gyakorlá-sa. A (gyakorlati) �lozó�a ezen meghatározását vonatkoztatja így a jogász mostmár a jogászok tudományára és gyakorlatára.Hogyan kap solódik tehát a jog az igazságosság eszméjéhez? Nem etimológiai-lag, lexikológiailag származik bel®le, hanem egészen a lényegi legmélyén, a helyes�lozó�ai genealógia, a fogalmi és tartalmi összetartozás alapján. Nem létezhetikugyanis jog, amely nem az igazságosságon alapszik. Ez az ulpianusi mondanivalóveleje. Miért is nevezik tehát egyesek joggal `papok'-nak a jogászokat? Miért ism¶velnek igazi �lozó�át a jogászok? Azért, mert a (természetes) méltányosság,az igazságosság és a jog bels® kap solatának, egységének �papjai�.70 A jogászokatazért nevezik tehát joggal �papoknak�, akik �szent�71 tevékenységet folytatnak,mert a �jónak és a méltányos�-nak, valamint az igazságosnak ismer®i a jogi kér-dések eldöntésekor.Az igazságosság keresése a jogászokat különleges tudás birtokába juttatja,minthogy az el®bbi kutatásakor gyakorlati szemléletmódjukban és kérdésfeltevé-seikkor is az igazságot kell keresniük. Ulpianus szerint tehát a jogászok, mivel azigazságos és az igazságtalan, a méltányos és a méltánytalan, valamint a jogsze-r¶ és a jogszer¶tlen tudományának ismer®i, illet®leg ennek gyakorlói, így ezekenkeresztül a valódi igazságot kutatják, mégpedig biztosabban úton és hatékonyab-ban mint mások, akik �lozófusnak mondják magukat. Azonban az igazságosságés a �jó és méltányos� közötti nagyon szoros kap solat nem sak elméleti szintenkerül hangsúlyozásra, hanem a joggyakorlatot tekintve is, ezt jelenti ugyanis az,hogy �tiszteljük az igazságosságot� és a �jó és a méltányos ismeretét gyakoroljuk �.A prudentia ugyanis, és így a iuris prudentia is, egyszerre elméleti és gyakorla-ti tudás, pontosabban a jog�lozó�ai elvek és fogalmak gyakorlati értelmének éstartalmának a konkrét jogesetekkor való keresése. Az igazságosságról nem lehetjogászi értelemben érvényes állításokat tenni a konkrét esetekt®l elvonatkoztat-va. Ezért a jogász nem is annyira az elvontan vett igazságost keresi, vagy amirosszabb, az a priori módon, azaz az el®zetesen megállapított igazságost uniformi-záltan alkalmazza minden körülmények között, hanem az igazságosság jogászibbmegfelel®jét, a �jó és méltányost�, vagy még pontosabban, az egyedi helyzetekbenrejl® természetes méltányosságot keresi az igazságosság általános elve jegyében,ami nem más, mint a �megadni mindenkinek az ®t illet®t�.Ulpianus most elemzés alá vont szöveghelyéb®l az t¶nik ki, hogy a jogászoka (természet)jogászi értelemben vett �méltányosság� gyakorlásán keresztül köz-vetetten válnak az igazságosság papjaivá. Nyomatékosítjuk: a jogász nem elvont�lozó�ai vagy politikai igazságossági elveknek kell, hogy elkötelezett legyen, ame-lyeket majd doktrínéren és kritikátlanul alkalmaz, hanem jogászként sokkal in-kább az adott viszonyok bels® igazságosságát, azaz méltányosságát kell kutatnia,azt keresve, hogy kit mi illet jog szerint az egyes relá iókban. Az igazságosság is sak így nyerhet jogi értelmet. Jogászokként, igazi jogászokként kell valódi �lo-70 S hiavone (2005) 368.71 A ivilis sapientiá-t �san tissimá�-nak nevezi Ulpianus.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 115zófusoknak lenni, nem elhagyva a jog valódi hivatását, amely a jó és a méltányosm¶vészete.Mivel azonban a méltányosság nem sak gyakorlati, hanem �lozó�ai-termé-szetjogi fogalom is, így a természetjog alapigazságain nyugszik a jogász tevékeny-sége. Azt, hogy mit is értett Ulpianus az igazságosság és a természetes méltá-nyosság alatt, azt másutt tárgyaljuk, ahol kifejezetten e fogalmak jelentését vizs-gáljuk.72 Így most sak annyit állapítottunk meg, s ez most egyel®re elég is, hogya méltányosságot és az ett®l el nem szakítható igazságosságot már természetjogiszemléletben tekintette.2.6. Elméleti vagy gyakorlati �lozó�a: teória vagy praxis?Ulpianus úgy fogalmaz, hogy okkal neveznek �minket� �papoknak�, s ezt a �min-ket� kifejezést azon jogászi pályára készül®knek irányozza, akiknek m¶vét (Ins-titutiones) szánja, és akik most készülnek az éppen most formálisan is létrejöttBirodalom igazgatási rendszerében funk ionáriusként elhelyezkedni. (Egy olyanBirodalomban tehát, amelyben nemrég, Kr. u. 212-ben juttatta az állampolgár-ságot, a római polgárjogot minden szabad alattvalónak � sz¶k kivétellel � a Cons-titutio Antoniniana.)Ulpianus többek között azon hamis, vagy sak színleg �lozó�ai attit¶ddelkívánta a jogtudományt szembeállítani, akiknek képvisel®i a világtól elvonulvakeresték az igazságot, s amely életforma esetleg vonzó lehetett volna az akko-ri �atalság számára.73 Ezzel a beállítottsággal állítja szembe a jogászok aktívigazságosság-keresését, amely praxis sak a mindennapok jogéletében, például aBirodalom kormányzati világában gyakorolható, tehát nem elvonultan a magá-nyos böl sek életét élve. Egy olyan praxisról van szó, amely nem mer® te hnikaitudás, hanem sokkal inkább gyakorlati böl sesség (prudentia), amelynek szilárdmorális és �lozó�ai alapjai vannak. A fentiek alapján már világos lehet, hogy Ul-pianus nem két �lozó�át állított szembe egymással, hanem két erényesnek tartottéletformát, igazság-keresési módot. Az egyik oldalon vannak a jogászok, akik Ul-pianus korában egyre inkább a kormányzati szférában vállalnak szerepet, s akika jog eszköztárával az igazságosságot törekednek érvényre juttatni, ami révén �a fent említett módon � így igazi �lozófussokká válnak, a másik oldalon pedigott vannak a világtól menekül®, attól való visszavonulást választó böl sek, akika világról lemondó életmódjukkal és mentalitásukkal nem tudnak az igazsághozközelebb kerülni, így igazából sak bitorolják a �lozó�a megnevezést, minthogyannak sak látszatát keltik (simulatam philosophiam a�e tantes).74 Az elkötele-z®dés és az aktív felel®sségvállalás etikája kerül tehát felmagasztalásra egy olyanbirodalom szolgálatában, amely az igazságosságra törekszik, mert jogászai ori-entálják, vagyis végs® soron a gyakorlati ésszer¶ség áll szemben a világtól valómeneküléssel, az önmagába zárkózó bels® elvonulással és az így vett igazság-kereséssel. Ezen utóbbi életforma már Ulpianus korában megjelenik, de ®utána72 Frivaldszky (2007) 96sk, 102sk.73 S hiavone (2005) 371skk.74 Uo. 373.

116 Frivaldszky Jánosterjed el igazából. Mar us Aurelius volt talán az utolsó, aki a két utat magábanmég egyesíteni tudta, de ® utána már ez lehetetlen. Az Ulpianus által m¶vénekhallgatóságának eviden iaszer¶, kompakt megfogalmazással felmutatott út teháta gyakorlati �lozó�a útja, amely az igazságosság folytonos, lankadhatatlan kere-sése révén az igazság felé tör utat, s így méltán neveztetik igazi �lozó�ának.75Ha a jognak az igazságossághoz kell idomulnia, amely utóbbi azon természetesméltányossággal azonos, amelyet a jogászok juttatnak érvényre a mindennapokjogéletében, akkor ezen egyezésnek sak ®k, a jogászok lehetnek a biztosítékai.Az ulpianusi gondolatmenetben impli it, de egyértelm¶ azon összefüggés, hogyaz igazságosság és az azon alapuló jog az igazság, és mivel a �lozó�a az igazságkeresése annak eredeti, platóni értelmében, így a jog tudása és gyakorlása a veraphilosophia, minthogy az az igazságról való gyakorlati tanúságtétel. Ennek alap-ján válik érthet®vé, hogy a nagy jogász miért nevezi az igazságosságot keres®jogászokat igazi �lozófusoknak.76Kérdés azonban, hogy az igazságosság alapjául álló méltányosság, azaz azigazság valódi tartalmát át tudták-e látni a jogi kérdéseket érint® �lozó�ai tar-talmaiban.2.7. A �veritas� vagy az �au toritas� �fa it legem�, avagy az igazságosságot ésaz igazságot keres® jogtudomány kontrollfunk iójaA klasszikus jogtudomány legnagyobbjai, Papinianus, Paulus és Ulpianus mind-hárman maguk is gyakorló jogászok voltak. A sászári közigazgatás legmagasabbtisztségét töltötték be, praefe tus praetoriók voltak, s így az egész igazságügyiigazgatás vezet®i, valamint a teljes hivatalnoki kar irányítói voltak.77 Ennek hát-terében válik igazából érdekessé és meggy®z®vé Ulpianus fent kifejtett gondolataarról, hogy a jogászok azon jog ®rz®i, amely az igazságosságon, s voltaképpen atermészetes méltányosságon alapszik. Ulpianus nem �lozó�ailag és gyakorlatilagmegalapozatlan, tét nélküli etikai buzdítást intézett a sászári közigazgatásbanmajdan dolgozó �jogászhallgatók�-hoz, hanem olyan megállapításokat tett, ame-lyek nem sak hogy gyakorolhatóak, hanem gyakorlandóak is. Ezt ® is saját jogászigyakorlatában, s®t szervezetirányítói praxisában is megtapasztalhatta.Miként értette Ulpianus jogtudósként és a sászári igazságügyi és közigaz-gatás vezet®jeként azon � Digestában található � központi jelent®ség¶ kitételét,miszerint �amit a fejedelem rendel, az törvényi er®vel bír� ?78 Ezen kitételnek akeresztény sászárkorban, s különösen a iustinianusi korban vett posztklasszikusértelmével, s ennek középkori továbbfejl®désével másutt behatóbban foglalko-zunk, ahol a méltányosságnak a fejedelem jogalkotási kompeten iájának kijelölé-sében betöltött szerepét elemezzük.79 Most azonban az eredeti ulpianusi értelmet75 Uo.76 Uo. 371.77 Peter Stein A római jog Európa történetében ford. Földi Éva (Budapest: Osiris Kiadó2005) 33.78 D. 1, 4, 1 pr�1: �Quod prin ipi pla uit, legis habet vigorem.�79 Frivaldszky (2007) 176�195.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 117kívánjuk röviden tárgyalni, amely számos érdekes vonatkozást tartogat a szá-munkra.A fenti voluntarista megfogalmazás � a szintén ulpianusi hatásos `prin epslegibus solutus ' kifejezéssel együtt � a kés® középkorban, illetve a kora újkorbana �Rex est lex � és más megfogalmazásokban széles körben uralkodó vált a teljesXVI. század abszolutizmusaiban. De hatása fellelhet® Hobbesnál és másoknál is,a törvénypozitivizmus számos gondolkodójánál az �au toritas non veritas fa itlegem� jegyében. Következésképpen a politikai hatalom és annak letéteményese,a szuverén, kizárólagos, egyedüli és szinte természetjogi korlát nélküli forrása ajognak (a törvénynek).Mit jelent azonban a fenti tétel Ulpianus korában, amikor az isteni természetitörvény nem már nem, mint a modern korban, hanem még nem korlátozta a sászári jogalkotói hatalmat? Miképpen tudott érvényesülni a jog tudományábanaz általa központinak tekintett természetes méltányosság akkor, amikor a sászáritörvényalkotás immáron elárasztja a ius terrénumát? A jogászoknak, mint a jog®rz®inek milyen szerepe van a jognak az igazságossággal, illet®leg a természetesméltányossággal való konszonan iájában?Ulpianus egyenl® hangsúllyal állította80 a következ® két elvet: (a) azon jog-tudomány els®bbségét egyrészr®l, amelynek az igazságon és az igazságosságonalapuló jog keresésében primátusa van, valamint másrészr®l, nem kisebb nyo-matékkal (b) a sászári hatalom teljhatalmú, egyedüli és kizárólagos voltát ajogalkotás vonatkozásában a Birodalomban, aminek következtében a fejedelemakarata minden alattvalót kötelez. Miként lehet e két állítás, illetve prin ípiumközött fennálló nyilvánvaló ellentmondást feloldani? Miként lehet összeegyeztetnia pozitivista legalitás (a törvényhozó fejedelem) és a természetjogias beállított-ságú tartalmi legitimitás (az igazságot keres® jogászok) igényeit?81 A véglegesmegoldás � nézetünk szerint � majd sak a posztklasszikus korszakban fog bekö-vetkezni, amikor a keresztény sászár és annak jogalkotása, de az egész jogszol-gáltatás is, az örök törvénynek, pontosabban immáron a keresztényi értelembenvett méltányosságnak lesz alávetve.Milyen megoldás olvasható ki a fentiek vonatkozásában Ulpianus írásaiból?Egymást kizáró lenne a törvénypozitivizmus és a természetjogias alapállás? Aztkell, hogy mondjuk, hogy Ulpianus ezen két irányzatot nem tekintette egymástkizáróaknak, hanem egységben szemlélte a két törekvési irányt. A sászári kan- ellária, s nem pedig a jogászok elkülönült, spe i�kus tudással rendelkez® rétegejelentette már e korban a jogteremtés és jogfejlesztés f® súlypontját. A jogá-szok tudománya azonban Ulpianus szerint nem vesztette el sajátos küldetését,feladatát, bár világos volt, hogy korábbi szerepüket nem nyerhetik vissza. A fel-adatuk immáron az, hogy mivel a természetes méltányosságon nyugvó jognak aletéteményesei, így a sászári jogalkotási termékeket az igazságossági elvhez mér-jék, s ahhoz igazítsák. Ezen elv arisztotelészi és i erói értelmében továbbra is a�mindenkinek megadni az ®t illet®t�. A jogászok jogtudományának szerepe így80 S hiavone (2005) 376.81 Uo.

118 Frivaldszky Jánosmost már nem a jog (ius) jogtudósi teremtésében, hanem a sászári törvényal-kotás kontrolljában áll.82 Ehhez azonban szükség van a természetjogi alapállásérvényesítésére, de annak gyakorlatias, a természetes méltányossághoz kötött ér-telmében, amely a helyes tulajdonosi rend és disztribú ió érvényesülését ered-ményezi az egyes szabályozási területeken. Ulpianus a jogászok tevékenységévelfémjelzett természetjogi alapú tartalmi legitimitás és a sászári törvényalkotásközött nagyfokú együttm¶ködést tételezett, de immáron a birodalmi igazgatásszervein belül. A jogászok szerepe így a bels® kontrollt jelentette a jogalkotásifolyamatban. A fejedelem akarata a törvény, azonban ez azon jogtudomány kont-rollja alatt áll, amely az igazságot folytonosan keresi, s tudja, hogy a jogot egészenbels® kap solat f¶zi az igazságos rendhez, azaz a természetes méltányossághoz,amely révén mindenki azt kapja, ami ®t megilleti.A fejedelem a jogalkotáshoz szükséges teljhatalommal rendelkezett, de nemrendelkezett azon hatalommal, amely ezen jogalkotási termékeket az igazsághozés az igazságossághoz méri. Ez a jog tudományát illeti, amely a �jó és a mél-tányos�, a természetes méltányosság érvényre juttatásának a spe i�kus tudása,annak igazi m¶vészete. Ezen tudományt a jogászoknak féltékenyen kell ®rizniük,minthogy az el®bbi tudásának a �papjai�. Ez az egybevetés és kontroll tehát ®ketillette, ami inkább egy preventív összevetést, valamint �nom igazítást jelentett,de semmiképpen sem nyílt kritikáját a sászári abszolutizmusnak.83De miért vágtunk bele ebbe a hosszúra nyúlt elemzésbe? Érint minket az, hogymiként gondolkodott Ulpianus, a nagy jogtudós, a római Birodalom igazgatásirendszerének a vezet®je a jogászok hivatásáról és a jogtudomány szerepér®l? Úgygondoljuk, hogy igen.84 Mégpedig a következ®ek miatt.A jog, az igazságosság és a természetes méltányosság kap solatának, valamintaz igazi �lozó�a gyakorlásának üzenete korunk számára is érvényes maradhat,amikor a jogászok a kormányzati szféra és a közigazgatás teljes spektrumábanmeghatározó szerepet töltenek be nemzeti szinten, de talán nem tévedünk, ha aztállítjuk, hogy az egész Európai Unióban is. A jogászi tevékenységet természetesenevilági hivatásnak tekintjük, de az igazságossággal, a természetes méltányosság-gal való kap solatát a jognak nem feledhetjük. Éppen ezen relá ió tartalmánakjogászi kimunkálása a feladat az egyes döntések alkalmával. Manapság az Eu-rópai Unióban a demokrá ia-de� it érzékelésével párhuzamosan meg�gyelhet®a politikai részvétel szerepének er®sítése. De kérdés, hogy a politikai szerepl®k82 Uo. 377.83 Uo. 378.84 A jogelméletet m¶vel®k számára is központi jelent®ség¶, hogy a tartalmi igazságosság ésa pozitív jog legalitásának összeütközéséb®l fakadó problémákat annak felmerültéig visszakö-vessék. Nem sak a történeti hitelesség kedvéért, hanem mert ezen kérdésre olyan válaszokszülettek a görögök és a rómaiak idejében, amelyre a legkevesebb az, amit mondhatunk, hogy��gyelemre méltó�. A jogelmélet sajnos mind a mai napig nem fedezte fel magának teljes horde-rejében ezt a korszakot, különösen nem a római jogászok gondolkodásmódját, amely korszakotinkább meghagyják a jogtörténészeknek. Magyarországon üdvözlend® kivételnek számít SzabóMiklós érdekl®dése a klasszikus örökség iránt: Szabó Miklós `Formal Justi e and Positive Law:The Grae o-Roman Heritage' in A bonis bona dis ere: Festgabe für János Zlinszky zum 70.Geburtstag (Miskol : Bíbor Kiadó 1998) 253�267 [Ünnepi Tanulmányok 5℄.

A jogászok tudása mint �igaz �lozó�a� 119minden körülmények között jogot alkotnak-e? Minden jogalkotási termék jognakmind®sül a szó igazi �lozó�ai értelmében? Nem úgy áll-e a helyzet, hogy a po-litikai szervek formailag �törvényt� alkotnak bármilyen is legyen annak konkrétjogszabályi elnevezése és formája, azonban annak jogiságáról jogászi, tartalmiértelemben még véleményt kell mondani? Úgy gondoljuk, hogy igen. A legitimpolitikai hatalom a természetjog alapján fel van hatalmazva a törvényalkotásra.Azonban nem min®síthet® kritikátlanul minden így keletkezett �törvény�, normaeleve �jog�-nak. Különbséget kell ugyanis tenni a hatalom alkotta pozitív törvényés a jogiság lényegét adó természetjog (természetes méltányosság) között. Nemarról van szó, hogy a politikai szerepl®k eleve ne törekednének az igazságosságés a természetes méltányosság elérésére. Sokkal inkább arról, hogy a jogászok,akik alázatosan �tisztelik az igazságosságot�, rendelkeznek azzal az ismerettel ésképességgel, hogy a �jó és a méltányos ismeretét� gyakorolják, �szétválasztva améltányost a méltánytalantól, megkülönböztetve a jogost a jogtalantól� � hogyUlpianus kifejezéseit használjuk.Helytelen a posztmodern kor többféle módon kifejez®d®, de általánosnakmondható jelensége, amely felfogás eredményeképpen az igazságosság jobbáraönkényesen értelmezett politikai tartalmakat vesz fel az emberi jogok radikálisértelmezésekor. A jogászok hajdanán mindig is azt tartották, hogy a jog, az igaz-ságosság és a méltányosság kap solata realitás-közeli, amiképpen a méltányosságis tartalmában �természetes�, mert a természeti renden alapul. Ezen természe-tes igazságossági és méltányossági tartalmak meghatározása f®ként a jogászokfeladata, de ha adott esetben a politikusoké, akkor sem tekinthetnek el a politi-kus jogalkotók az említett fogalmak természeti rendhez való kap solatától, azokrealitáselv¶ségét®l.Láthattuk, hogy Ulpianus azt üzeni a jogászoknak, s így történelmi távlatok-ban nekünk is, hogy nekünk jogászoknak, akik a joggal foglalatoskodunk, nemszabad elfelednünk, hogy a jognak elszakíthatatlan kap solata van az igazságos-sággal és a természetes méltányossággal oly módon, hogy azokon alapszik. Azonjognak ®rz®i tehát a jogászok, amely sakis a természetes méltányosságon és azigazságosságon alapulhat.85 Ebb®l fakad, hogyha nem azon alapszik a törvény,akkor az igazságosság és a természetes méltányosság, mint érvényes természet-jog, kritikai funk iója kerül el®térbe az igazságtalan, jog-talan törvénnyel szem-ben (ami azonban már túlmutat az ulpianusi inten ión86). Másrészt fakad az is,hogy bár minden politikai jogalkotó köteles a jog ilyen bels® lényegét tiszteletbentartani és érvényesíteni, de ha a politikusok legiszlá iójuk során el is kívánnákadott esetben szakítani a törvényt a természetes igazságossági és méltányosságialapjától, akkor a jogászoknak fel kell lépniük a törvény fogalmával való ilyenvisszaéléssel szemben, mivel nem létezik pozitív törvény vagy pozitív jog, sakha jogilag érvényesen ír el®, amihez azonban az objektív értelm¶ igazságossághozkell idomulnia.Ulpianus azzal, hogy a jog, az igazságosság és a (természetes) méltányosság85 S hiavone (2005) 368.86 Ulpianus esetében ez a kritikai lehet®ség még sak hipotetikus.

120 Frivaldszky Jánosazonosságát természetjogi kontextusban kon eptualizálta, a jogról való re�exióközéppontját még nem tolta át a �lozó�ába, hanem megmaradt a jogi gondol-kodás keretei között. Ennek garan iáját a természetes méltányosság gyakorlatikategóriája jelentette. Ennek gyakorlása által a jogászok jogászokként váltak �lo-zófusokká, igazi �lozófusokká, az �igazi �lozó�a� korábban kifejtett értelme sze-rint. Ci eróval ellentétben ugyanis Ulpianus úgy tudta érvényesíteni a természet-jogias gondolkodást, hogy a jogtudományt nem tette másodlagossá a �lozó�ával(illetve a retorikával) szemben.87 Magukat a jogászokat spe i�kus, pontosabbanpruden iális tudásukkal min®sítette �lozófusoknak, igazi �lozófusoknak, s®t egybirodalom (világ) igazságosságának letéteményeseinek.Úgy gondoljuk, hogy a fenti relá iók biztosítása továbbra is a jogászok felada-ta, hivatása maradt. Az ® jog-®rz® feladatuk maradt az egyre inkább egységesül®Európában is, amelyben nemegyszer az eufórikus politikai akarat termékekéntmegjelen® törvények nem rendelkeznek jogisággal, a `jog' fentiek szerinti értelmé-ben. De talán a jogászokra vár e feladat a globalizálódó világ nemzetközi jogotérint®, de más dönt® területein is, ahol még a politika szervez®, integratív éskiegyenlít® me hanizmusai is alig képesek uralni a (gazdasági és pénzügyi) folya-matokat. Ezért a különböz® nemzetközi gazdasági és egyéb szervezetek gyakorla-tának és normaszabásának természetes méltányossághoz való idomítását kell(ene)végezniük a jogászoknak, legalábbis némely területen, így például a munkaválla-lókkal, az üzleti partnerekkel való kap solatban.Összefoglalásul annyit megállapíthatunk, hogy ha természetesen nem is lehetvagy érdemes Ulpianus jogászi �gyakorlati �lozó�áját�, szemléletmódját egy me-r®ben más, immáron jobbára posztmodern Európa jogéletébe átplántálni, mégisszámos tanulságot szolgáltat számunkra a nagy jogtudós által mutatott kiállás ajogászi hivatás mellett. Ez számunkra azt üzeni, hogy a jogászok gyakorlati �lo-zó�ája szervesen köt®dik az igazságosság, a méltányosság és a jogászi értelembenvett igazság természetjogi tartalmaihoz, annak gyakorlati, realitáselv¶ értelmé-ben. Így nem a posztmodern igazságosság-felfogások, nem is annak pragmati-kus �lozó�ai változata, de még sak nem is az analitikus gondolkodás jegyébenfogant, kantiánus jegyeket is hordozó, az angolszász területeken � de immáronmásutt is � er®s pozí iókkal rendelkez® gyakorlati �lozó�a, hanem a klassziku-sokhoz visszanyúló azon gyakorlati �lozó�a a követend® irány a jogászok számára,amely az ember és az emberközi viszonyok természetéb®l kíván kiindulni. Már-pedig számunkra ez a gondolati irány t¶nik a máig kitörölhetetlen hatást mutató(kontinentális) európai hagyománynak.87 Ld. S hiavone (2005) 378.